 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. november 26.
(XIII. évfolyam, 276. szám)
November 24-én a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs megyei szervezetének rendezésében sor került az immár hagyománnyá vált kiváló oktatói-nevelôi díjak átadására. Az idei ünnepséget a Bogáncs néptánccsoport mûsora kezdte, ami után Kaiser Kinga katolikus gimnáziumbeli tanuló Szabó Lôrinc versét szavalta el. Az ünnepélyen Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatónôje és Moldován Erika, az RMPSZ Kolozs megyei elnöke mondott beszédet, és köszöntötte az egybegyûlteket.
Kolozs megye ez évi díjazottjai a következôk voltak (zárójelben a laudációk szerzôi):
1. Gergelyné Tôkés Erzsébet, fizika–kémia, Kolozsvár (Vincze Zoltán),
2. Kerekes Gizella, tanítónô, Aranyosegerbegy (Sükösd Zsuzsanna),
3. Kereki Pálné Magyarosi Ildikó, tanítónô, Tordaszentmihály (Köble István),
4. Kiss Margit, történelem, Györgyfalva (Veress Erzsébet),
5. Magyari Olga, földrajz, Kolozsvár (Szilágyi Júlia),
6. Protopopescu Éva, tanítónô, Kolozsvár (Kulcsár Gabriella),
7. Riti Vera, tanítónô, Szamosújvár (Major Melinda),
8. Rostás Ilona, tanítónô, Torda (Sombereki Irma),
10. Seres Zsófia, magyar, Kolozsvár (Szôcs Judit),
11. Szathmáry Éva, magyar–történelem, Aranyosgyéres (Nagy Erzsébet),
12. Vincze Zoltán, történelem, Kolozsvár (Wolf Ágnes és Váradi Éva),
13. Zeffer Margit, óvónô, Kolozsvár (László Sarolta).
Szombaton a Nagy-Románia Párt (NRP) kongresszusa megerôsítette tisztségében többek között Corneliu Vadim Tudor pártelnököt és Gheorghe Funar fôtitkárt. Kolozsvár polgármesterén kívül a párt fôtitkári tisztségére Gheorghe Ariton képviselô pályázott, a politikus viszont nagyon kevés szavazatot kapott.
A frissen újraválasztott fôtitkár elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy túl kevés fiatal került a párt központi vezetésébe. Szerinte kongresszusi küldöttek akadályozták a fiatalok bekerülését a párt vezetô tanácsába. Szerinte nem természtes, hogy a 79 tagból csupán hat legyen a 35 év alattiak száma. Dan Brudascu Kolozs megyei képviselô viszont úgy véli, a vezetôségben túl nagy a fiatalok száma, a párt "óvodává alakulhat". Funar szerint Brudascu megállapításai alaptalanok.
Ebben az évben sem okozott meglepetést a város lakóinak az, hogy a hatóságok késve és nehézkesen reagáltak az elsô komoly hóhullásra. A reggeli órákban lehullott hó szinte teljesen maga alá temette Kolozsvárt és környékét: a közszállítási jármûvek forgalma több helyen leállt, az utakon nehézkesen lehetett közlekedni. Délben a Monostor negyedbôl csupán villamossal lehetett bejönni a város központjába. A hótakarta utakon több könnyebb összekoccanás is történt, az ortopédiára mintegy húszan jelentkeztek különbözô törésekkel. Délelôtt a Tordai úton nem lehetett közlekedni az elakadt tehergépkocsik miatt.
A regionális meteorológiai intézet immár napokkal ezelôtt figyelmeztetett: hét végén havazásra lehet számítani. Ennek ellenére a hóeltakarítással megbízott kolozsvári cégek késôn és elégtelen eszközökkel láttak munkához. A déli órákban több utcában szinte teljesen lebénult a közlekedés, a Hajnal és Gruia negyedet a központtal összekötô autóbuszok a végállomáson várakoztak, a Tordai utat több mint félórára lezárták. Délelôtt tizenegy óra körül a Feleki-tetôn mintegy negyven percig nem lehetett közlekedni a megfagyott hóréteg miatt.
A polgármesteri hivatal hóeltakarítási osztályának illetékesei arról tájékoztattak, a városháza mindent megtett annak érdekében, hogy a szerzôdtetett cégek minél hamarabb és minél hatékonyabban végezzék feladatukat. Ennek ellenére a vállalatok képviselôi arról panaszkodtak, hogy a polgármesteri hivataltól csupán a déli órákban kaptak engedélyt a hóeltakarítási munkálatok megkezdésére. Liviu Bardi, a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) osztályvezetôje elpanaszolta: a cég csak röviddel déli tizenkét óra elôtt kapott engedélyt arra, hogy mûködésbe helyezze a szükséges berendezéseket. A Közterület-fenntartó Vállalat Kolozsvár fontos, a közszállítási vállalat jármûvei által is használt utcákért felel: Mócok útja, Pata, Györgyfalvi, Aurel Vlaicu út. Az osztályvezetô elismerte: délelôtt több helyen gond volt a forgalommal.
Florea Vasile, a Monostor negyedért felelôs Vaserv Kft. képviselôje is arról számolt be, hogy 12 óra tíz perckor kezdték a munkát. — A vihar miatt nagyon nehezen haladunk a hó eltakarításával — mondta Florea Vasile.
A Salprest Kft.-nek a Bradului, Câmpina, Plevnei utca, Május 1 tér, Párizs, Konstanca, Somesului, Ploiesti, Teleorman utcát osztották ki. Veres Mirceától, a cég képviselôjétôl megtudtuk: a tizenkét szakképzetlen munkás fél tizenkettôkor indult el homokot és sót szórni a fent említett utcákra.
A hó- és jégborította utcák miatt több könnyebb ütközés történt. Mircea Romulus ôrnagy, a városi rendôrparancsnokség ügyeletes tisztje arról tájékoztatott, hogy "özönlenek a könnyû balesetet szenvedett sofôrök". — Szerencsére eddig (vasárnap délután öt óráig — szerk. megj.) egyetlen halálos kimenetelû baleset sem történt — tette hozzá. Rus Sorin százados, a közlekedésrendészet képviselôjének értesülései szerint a hóeltakarítással foglalkozó cégek beavatkozása ellenére is a város több pontján nehézkesen zajlik a forgalom. — A megbízott cégek nagyon késôn kaptak észbe, nem tudom, mi történt. Elégtelen a szétszórt só- és homokmennyiség — panaszkodott Rus Sorin. Közlekedésrendészeti forrásokból megtudtuk, délben a város egyes pontjain annyira válságos volt a helyzet, hogy a kékruhásoknak is panaszkodniuk kellett a polgármesteri hivatalnál és az illetékes cégeknél.
Baciu Bogdannak, az ortopédia szolgálatos orvosának alig három perce volt elmondani: rengeteg a sürgôsségi eset. — Eddig tizenheten jelentkeztek csuklótöréssel, térdficammal, térdkalácstöréssel. Meggyôzôdésem, hogy holnap még többen lesznek. Vasárnap lévén, sokan hazamennek, hidegborogatást tesznek az esés miatt esetleg megdagadt testrészre, és csak másnap jönnek hozzánk — fejezte be elôrejelzését Bogdan Baciu.
Lapzártakor a polgármesteri hivatal hóeltakarításért felelôs osztályvezetôje, Stefan Lucaciu tagadta, hogy késôn engedélyezték a hóeltakarító berendezések mûködésbe helyezését. — Tizenegy elôtt húsz perccel kezdett komolyabban havazni, a mozgósítási parancsot öt percre rá adtam ki. A Közterület-fenntartó Vállalat sajnos késôn, egy órával késôbb indította útnak embereit. A Tordai úton, a Gyulafehérvár utca környékén valóban elakadt a forgalom. Ez a nemtôrôdöm gépkocsivezetôk miatt történt: nyári gumikkal közlekedtek. Persze, hogy megcsúsztak, és akadályozták a forgalmat — mondta Lucaciu. Arról biztosította a város lakóit, hogy a hóeltakarítási munkálatok az esti órákban, sôt egész éjjel folytatódnak, így hétfôn reggel nem lesz fennakadás a közúti forgalomban.
Liviu Bota, a megyei útigazgatóság vezetôje a sajtónak úgy nyilatkozott: Havasnagyfalu környékén a több mint egyméteres hó miatt lezárták az utat. Hozzátette: a Gyalui-havasokba vezetô utakon nehezen lehet közlekedni.
Szombaton újabb ellenôrzést végeztek az ószeren a városháza ellenôrzô osztályának felügyelôi. 8 céget összesen 16 millió lejre büntettek, mivel nem engedélyezett helyen árultak különbözô termékeket. Ugyanazon kihágásért három személyt egyenként 150 ezer lejre büntettek.
A felügyelôk azt is tapasztalták, hogy az ószert felügyelô APO Kft. képviselôi az ószerre történô belépéskor a vevôktôl 5 ezer lejt, az eladóktól 15-20 ezret igényelnek. Mindezt annak ellenére, hogy tudomásukra hozták a szeptember 13-án elfogadott 273-as számú tanácsi határozatot, amely szerint a belépés mindenkinek ezer lejbe kerül.
A november 24–25-én Kolozsváron a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány (HGKA) szervezésében megtartott Csángó Napok gazdag programjának legkiemelkedôbb eseményét a szombat délután a KJNT székhelyén egy könyvbemutatóval és kiállításmegnyitóval egybekötött ünnepi mûsor jelentette.
2000. november 5-én Klézsén az MCSMSZ, a Via Spei Csángó Ifjúsági Szervezet és a Szeret-Klézse Alapítvány cselekvési tervet írtak alá a moldvai csángó közösség beolvadásának, elvándorlásának vagy más úton történô felszámolásának megakadályozására. Elsôdleges alapelvként fogadták el, hogy "a csángókérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges." Ugyanakkor leszögezték: "magunkat a magyar nemzet részének tekintjük, számítunk a Kárpát-medence magyarságának segítségére". Azon a találkozón határozták el, hogy ügyük érdekében különbözô településeken rendszeresen szerveznek csángó napokat, ahol sajátos kultúrájukat és életkörülményeiket népszerûsítik. Erre emlékeztetett Pozsony Ferenc, a házigazdák elnöke, amikor megnyitotta az immár nemzetközileg is védett népcsoportnak számító moldvai csángómagyarok életét bemutató fényképek és textíliák kiállítását. A fotók a hétköznapokból, a népi építészetbôl, a lakásbelsôkbôl, a gyermekkorból, a fiatalkorból, a családi életbôl, a temetésekbôl ragadtak ki jellegzetes mozzanatokat Gorzafalva, Külsô-Rekecsin, Lábnik, Szabófalva, Lészped, Pusztina, Klézse, Gajdár, Somoska, Szalonc, Csík településeken.
Tánczos Vilmos egyetemi docens Lukács atya (polgári nevén Daczó Árpád) Csíksomlyó titka címû könyvét mutatta be. Tavaly megjelent tudományos munkájában a pályája során sok megpróbáltatáson átesett, és hívei között népszerû ferences rendû plébános és tollforgató a csíki székelyek és moldvai csángók körében rendkívüli kultusznak örvendô, a csíksomlyói kegytemplomban található, Európa legnagyobb gótikus fából készült Mária-szobrának a titkára keresi, és találja meg a választ. A kulcsszó a fôként a napjainkban a csángóknál elôforduló Babba (= szép, erkölcsileg tiszta) Mária szóhasználat. A jelzô ugyanakkor egy ôsi holdistennôt is jelent, ami a régi, pogány idôkbeli kultusznak és a keresztényi tanoknak az összefonódását, megôrzését bizonyítja. Lukács atya könyvének a mai világban oly nagy szükséget élvezô hitet sugározza az embereknek, tôle a vidám, derûs életszemléletet kell megtanulnunk — mondotta az elôadó.
Az ünnepi mûsorban Rekita Rozália színmûvésznô a Júlia szépleány címû balladát adta elô, és fellépett a Katolikus Ifjúsági Csoport (gitár: Hegedûs Enikô, blockflöte: Kostyák Levente). A hangulatot dokumentumfilm megtekintése tette teljessé. Az eseményt, a termeket zsúfolásig megtöltô érdeklôdôk között, Cseh Áron kolozsvári magyar konzul is megtisztelte jelenlétével.
Utána a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében klézsei hagyományôrzô énekesek, néptáncosok és zenészek közremûködésével mûsoros csángó estet, csángó tánctanítást tartottak.
Ezután sokkal drágábban utazhatunk a legbiztosabb közlekedési eszközön: tegnaptól átlagban 41 százalékkal nôtt a vasúti menetjegyek ára. A növekedés lépcsôzetes, a vonat típusától függôen. A legmagasabb árnövekedést a gyorsvonatok esetében vezették be: 78 százalék. A sebesvonatokra vásárolt jegyekért vasárnaptól 47 százalékkal többek kell fizetnünk, míg a személyvonatok esetében az áremelkedés "csupán" 23 százalék.
A Bukarest–Kolozsvár szakaszra vásárolt jegy ára (személyvonat, másodosztály) az eddigi 128 ezer lejrôl 156 ezerre emelkedett. A gyorsvonatra vásárolt jegy 238 ezerbe kerül. Amennyiben sebesvonattal kívánjuk megtenni a fenti utat, a menetjegyért 330 ezer lejt fizetünk.
Újdonságnak számít az is, hogy ezután a távolságot nem 250, hanem tíz kilométerenként számítják. Jó hír, hogy a vasúti menetjegyirodákból vásárolt jegyek esetében eltörlik a négy százalékos illetéket, a diákok és egyetemi hallgatók által vásárolt bérleteknél 75 százalékos árkedvezményt alkalmaznak.
Valentin Bota, a Román Vasutak utas részlegének vezérigazgatója 2002 márciusára újabb, ezúttal 38 százalékra tehetô áremelést helyezett kilátásba.
AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA november 30-án, pénteken du. 5 órakor felolvasó ülést tart az EME-házban (I. Ghica utca 12.). Elôadást tart Gál Erika tudományos kutató: Románia pleisztocén madárfaunája és Evanits Tímea biológus A hepatitis B és C vírusokról címmel. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
AZ APOSTOLOK RITUÁLIS ÁBRÁZOLÁSA A KERESZTÉNY MÛVÉSZETBEN címmel Barta Tibor idegsebész, orgonamûvész tart elôadást november 28-án délután fél 5 órai kezdettel a Római Katolikus Nôszövetség üléstermében (Szentegyház utca 6., I. emelet). A zenei betétet Dr. Terényi Ede mûveibôl állították össze.
DR. SCHENK W. CHRISTIANNAK Kolozsvár díszpolgári címét adományozzák ma délelôtt 10 órakor a polgármesteri hivatal üvegtermében.
Nemsokára itt a Mikulás...
... és ha úgy akarja, a kolozsvári bábszínház magyar tagozatának a jóvoltából a Mikulás az Ön ajtaján is bekopoghat. Ha igazi meglepetést akar szerezni gyermekének, érdeklôdjék a KMDSZ irodájában (Kolozsvár, Avram Iancu/Petôfi utca 21.), illetve a 195-700-as vagy 196-561-es telefonszámon, naponta 9–15 óra között.
PETRUS DOMINICUS ROSIUS À PORTA: Album Amicorum, Magyarországon és Erdélyben tanult svájci diák emlékkönyve címû könyvét november 28-án szerdán du. 6 órakor a Protestáns Teológia Bethlen termében mutatják be. Bevezetôt tart Sipos Gábor.
Helyreigazítás
A Szabadság 2001. november 22-i számának elsô oldalán a Díszdoktoravatás a BBTE-n címû írásban Borbély Tamás a Protestáns Teológia dékánjának nevezi Molnár János professzor urat. Ez teljesen téves, mert Molnár János nem is rendes tanára a Protestáns Teológiának, csak óraadóként tanít. Viszont Molnár János a dékánja a BBTE-n belül mûködô Református Didaktikai Karnak.
Szombaton délelôtt került sor a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a bukaresti Ioan N. Socolescu Építészeti Iskola közös rendezvénysorozatának, a Suntem la fel — Egyformák vagyunk elnevezésû projektnek a záróünnepségére.
Mint megtudtuk, október és november folyamán mind Kolozsvárott, mind Bukarestben az iskolák képviselôi több tucat eseményt szerveztek, melyek legfôbb célkitûzései az etnikumközi kapcsolatok fejlesztése, a toleranciára nevelés, a csapatszellem megerôsítése voltak. A befejezô ünnepélyen a projekt koordinátorai, Nagy Emese és Gratiela Goruneanu elmondták, úgy érzik, hogy ez sikerült is. 24 tanuló és 6 oktató vett részt a tevékenységsorozaton, amely utolsó eleme egy játékos vetélkedô volt: itt elemezték az ortodox, a katolikus és a protestáns vallások, építészetek, értékrendszerek közti különbségeket, hasonlóságokat.
A verseny alatt összehasonlították a korondi és a horezui fazekas-módszereket, a Bánffy-palota barokk és a Mogosoaia-palota brâncoveanui stílusát, a népviseletek, a felekezetek, templomok ereklyéit. Záróakkordént balladamûsort hallgathattak meg a jelenlévôk, aztán pedig fellépett a Bogáncs együttes.
Természetesen a vetélkedônek csak nyertesei voltak, a bukaresti diákok pedig kijelentették, hogy ha voltak is elôítéletek, azok útközben maradéktalanul eltûntek.
November 28-án délelôtt 11 órakor a Babes-Bolyai Tudományegyetem aula magnájában díszdoktorrá avatják dr. Jakubinyi György érseket, aki székfoglaló beszédét szakterülete, a biblikum témájában tartja. A jogos elismerés a teológiai tudományok közül a biblikum jeles szaktekintélyének szól, de egyben a kolozsvári állami egyetem megbecsülését fejezi ki a hazai magyar katolikusok irányában is. A Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében 1996-tól mûködik, más felekezetek mellett, a római katolikus teológiai kar, amelynek tanári kara jól együtt dolgozik az egyetem vezetôségével. Példa erre az utóbbi idôben közösen megrendezett több tudományos ülésszak, amelyek szervezésében harmadik félként a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem vett részt.
Novemberben ismét gyûjtést indítottunk nélkülözô embertársainknak Szabadságot elôfizetni. Eddig dr. Szabó László fogorvos, illetve magát megnevezni nem óhajtó két kolozsvári, egy bukaresti, egy németországi és egy New York-i olvasónk összesen1 219 000 lejjel megteremtették az alapját a kiskeresetûeknek szánt decemberi elôfizetéseknek.
Aki teheti, támogassa a beteg- és kisnyugdíjasokat, munkanélkülieket, szociális támogatáson tengôdôket legalább egyhavi elôfizetés árával (55 000 lej + kihordási díj — 2000–3875 lej, terjesztôtôl függôen —, az egész kevesebb, mint 2 dollár!).
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon november 26-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
Az elmúlt hét végén Magyarországra látogatott a Szamosújvári Téka Mûvelôdési Alapítvány küldöttsége. A nemzetközi téren is elismert és népszerû tékások ezúttal a Budapest tôszomszédságában található Ercsit keresték fel, ahol találkoztak a helyi önkormányzat képviselôivel és a tánccsoport tagjaival. A küldöttséget Balázs Bécsi Attila, a Téka Mûvelôdési Alapítvány elnöke vezette. Az ercsi fiatalokkal folytatott beszélgetés során felvetôdött a közös kapcsolat kialakítása a baráti viszonyok elmélyítése érdekében. A közös program keretében kölcsönös látogatásokra, elôadásokra és kirándulásokra is sor kerül. A múlt hét végi röpke látogatás csak kiindulópontja volt egy hosszabb távú együttmûködésnek, amelyet a magyarországi vendéglátók nagy örömmel fogadtak.
A szamosújvári Téka-klub közismert Kaláka néptáncegyüttese eddig magyarországi és szlovákiai alapítványokkal tartott fenn szoros baráti kapcsolatot, amelynek eredményeként vendégszereplések sorozatának örvendhettek az erdélyi fiatalok. Ezentúl az ercsiek is felkerülnek a tékások "házi térképére".
(Folytatás szombati lapszámunkból)
Mit tud felmutatni ezzel a híresség-áradattal szemben a jóval szerényebb kolozsvári New York kávéház? Az anyaországi irodalom és mûvészet jeles képviselôi mellett — és nem szemben — a kincses város elsô kávéházában felsorakoznak Erdély titánjai, azok, akik alkotásaikkal, szellemiségükkel és azzal a nem kevés plusszal, amit transzilvanizmusnak nevezünk, méltó párjai a magyar fôváros nagyjainak.
A "Nyehó" "hátsó szobájában" megfordult Kós Károly, akit elázott ruhája és sáros bakancsa miatt a külsô terembe invitált egy buzgó pikoló, s amiért Ô a pikolót meg nem rótta. Itt találkoztak, vitáztak a hírlapírók, mint Kibédi Sándor, Ligeti Ernô, Krenner Miklós, aki az "Ellenzék"vezércikkeit "Spectator" álnéven írta.
Gyakori vendége volt a New York kávéháznak a bonchidai kastélyból be-benézô, külsejével is feltünést keltô, Bánffy Miklós, az akkori Helikon egyik vezéralakja, vezetô személyisége.
Itt vitatta meg Thália egy-egy elôadását Szentimrei Jenô, Tamási Áron, Kemény János, Dsida Jenô, Nyírô József, de a vitába nem ritkán beszálltak olyan mûvészek is, mint Poór Lili, Fekete Mihály, Ihász Aladár, Fényes Aliz, Borovszky Oszkár, Csóka József, Jenei Jenô, Fülöp Sándor, D. Puskás Béla, akik a vita mellett jó hangulatban ünnepelték meg elôadott darabjaiknak sikerét.
Ide látogatott a fiatal Hunyadi Sándor, aki, a vendéglô fölötti szobában hajnalig írta regényeit az éjjelilámpa fényénél. Igaz, az ihletô Búza utca alig néhány lépésre bújt meg a kávéháztól...
A kávézó hátsó szobájában, az Újságíróklubban folytatta hosszú beszélgetéseit az Aradról idelátogató Szántó György, a "megnyugvás ösvényeit" makacsul keresô Karácsony Benôvel, akit a világtalanná sérült festô–író sokszor unszolt, hogy felolvasson neki írásaiból.
És hogy hagyhatnám ki a sorból a New York kávéházban egy fotón meg is örökített Zilahy Lajost, a tinédzser éveimre kitörölhetetlen hatást gyakorló Valamit visz a víz, Csöndes otthon, Két fogoly, A lélek kialszik, A fegyverek visszanéznek sajátos hangulatú regények szerzôjét, aki mûvészi hitvallása szerint, legnagyobb emberi és mûvészi feladatának a Duna-völgyi népek testvériségéért vívott harcát tekintette.
*
1999. szeptember 11. és 12. között, az Európa Tanács által irányított Európa közös örökség elnevezésû kulturális mozgalom keretében a helyi történelmi és építészeti mûemlékvédelmi bizottság nyílt napokat rendezett. Ez alkalommal Kolozsvár nagyközönsége megtekinthette a mai Continental, egykori New York Szállodát és tervezô-építôjének, Pákei Lajosnak, Kolozsvár hajdani fôépítészének rajzaiból, terveibôl rendezett kiállítását. Akárcsak a külcsínjén, belül sem rontotta el a szálloda sajátos építészeti stílusát a modern kor. Talán éppen az egykori újságíróklub sínylette meg leginkább az egyetemi diákság diktálta igényeket. Többedmagammal én is megtekintettem a szobákat, lakosztályokat, fürdôszobákat. Szerény luxus mindenütt, a hivalkodás legkisebb jele nélkül. Az épületet bemutató hölgy a 101-es szobába vezetett, ahol nem kis dicsekvéssel magyarázta, hogy ez volt Anna fôhercegnô lakosztálya kolozsvári látogatása idején. A látogatók tisztelettel és bárgyú áhítattal bámulták a szoba tárgyait. Én az ablakból a gyönyörû Fôteret csodáltam, az impozáns templomháttérrel, és az elôtte kihúzott derekú, kemény arcvonású királyt, aki értetlenül nézte az elôtte éktelenkedô két szemétgödröt. Bensômben egész más emlékek tolakodtak elô. Az ötvenes évek elején Kolozsvár közönségét Honthy Hanna és Feleki Kamil színészpár tartotta izgalomban, lázban. A Csárdáskirálynô elôadásai után, de napközben is, a Jókai utca két gyalogjáróját, de gyakran az úttestet is ellepte az ünneplô tömeg, türelmesen várva, hogy az ünnepelt és imádott színészpár, hacsak egy pillanatra is, de megjelenjen, azon az erkélyen, amelynek szobájában az említett fôhercegnô lakott. Néha ütemesen szavalta a tömeg: "Honthy — Feleki!"... Évfolyamtársaimmal, a délutáni kurzusokról mi is iderohantunk a Mariánumból.
Skandálás közben a fal mellett meghúzódó két fiatal folytott hangon kérdezgette egymástól, románul: Mit akarnak ezek megint Horthy(val) és Teleky(vel)? Összenéztünk, és kitört belôlünk a nevetés...
A régi "Nyehó"-ban híres prímások vezényelték zenekaraikat, mint Körözsi Dudus, Halász Lajcsi, késôbb Szentkirályi Aladár, Ilie Tetrade és az elegáns, kreol bôrû Groza. Jól emlékeztem arra a hétköznapra, amikor egy színházi elôadás után, jövendôbelimmel kényelmesen körülsétáltuk a Fôteret. Akkor még biztonságban lehetett ilyet tenni. Azután betértünk a "Konti" falatozójába, a hajdani kávéházba. A terem közepe táján, jobboldalt, Groza zenekara játszott halkan. Fülbemászó melodiákkal szórakoztatta a gyér számú közönséget. A halk zenén csak itt-ott hallatszott át az evôeszközök, vagy poharak diszkrét csengése. Hamisítatlan polgári hangulat volt.
— Mit hozhatok, mit parancsolnak? — kérdezte hûvös eleganciával Novák Sanyi, a fôpincér, a szakma nagy öregje, ahogy egy régi Igazságban megjelent riport nevezte.
— Valami hideg falnivalót, Sanyi, kértem, hisz "civilben" szomszédom volt, de ott és akkor én vendég voltam. Amíg a hosszúkás tál elkészült, rajta cigánybélszín, sonkaszeletek, sajt, hideg sült aszpikban, egy-egy pohárka chartreuset kortyolgattunk.
A zenekar játszott. Halkan szállt a teremben a "Száz éve már, több is talán/ Párizsban bál volt minden éjszakán..." címû dal melódiája.
Képzeletemben pedig benépesültek a törzsasztalok a kolozsvári Pantheon nagyjaival.
Fûtési segélyt ígért a kormány. A nagy garral hirdetett "gondoskodás" akár lelkesítô is lehetne. Már, ha nem látnánk át a szitán. Ám, ha mérlegelni kezdjük a "nemes" gesztust, nyomban kiderül faramucisága, hogy ugyanaz a szocialista-realista gondoskodás rejlik mögötte, mint amilyent abban a bizonyos átkosban megszoktunk. Mert amikor ugyancsak nagy dobpergéssel "megsegítettek", jobb esetnek bizonyult az, ha nem veszítettünk rajta sokat. Ugyanis egy kézzel adtak, és közben két kézzel kotorásztak a zsebünkben. A mi mostani nagy tévedésünk, hogy azt hittük, ennek vége.
Azt mondja ugyanis ez a nagy csinnadrattával adakozó, magát szociáldemokratának kiárusító kormány, hogy bizonyos jövedelemkategóriákat megsegít a téli hónapokban. E kiváltságos kategóriák pedig azok, akiknek egy fôre esô jövedelme — ugyancsak e kormány, meg az elôttevalók gondoskodása következtében — nem éri el a rablógyilkosok börtönbe tartásának mértékét sem. A többiek pedig, akiknek fejenként valamivel több (de semmiképpen sem elég) jut, bár az a bizonyos jól megemelt energia ár ôket is alaposan visszaveti, hát töröljék a szemüket! (Egyébként az etalonként vett rablók gondját is úgy oldja meg ez a grizsuliu kormány, hogy kiereszti saját gondoskodási körébôl, s az amúgy is túlterhelt társadalom nyakába zúdítja — egyszerûbb ez, mint igazi megoldást keresni-találni emberi körülmények közötti fogvatartásukhoz!)
E szociáldemokratának festett kormánynak ez, nyilván, nem diszkrimináció. (Igaz, itt nemzeti/nemzetiségi diszkrimináció sem létezik!) Így tehát arra sincs ok figyelni, hogy máshol — ott is, ahol nem szociáldemokrata kormány bírja a hatalmat —, ha az államkassza hasznára ilyen súlyos (60–70 százalékkal megtoldott) terheket sóznak a lakosság nyakába, akkor ennek ellentételezésérôl is gondoskodnak. Nem beszélve arról, hogy azokban az országokban a bérbôl és nyugdíjból élôk aligha kaphatnak kevesebbet, mint amennyi egy rablóra jut — még társadalmi segélyként sem!
Ugyanaz a szociáldemokrata kormány a nyugdíjakat például decemberre — nagy sikerré emelve! — 7 százalékkal toldja meg, amely "hatalmas" indexelés a legszegényebbeknél bizony jó, ha egy kiló disznóhúst jelent havonta! (Azt már nem is érdemes kiszámítani, hogy mennyi földgáz fizethetô ki ebbôl a toldalékból.)
Ám amikor e grizsuliu kormány propagandagépezetén keresztül világgá kiáltja a fûtési segélyre pocsékolandó hatalmas összeget, arról a nagy kérdôjelrôl természetesen elfeledkezik szónokolni, hogy vajon azok a segélyalanyok, akik elsô-, második-, és a legmagasabb (rabló kategóriával egy) segélycsoportba számíthatók, egyébként — úgy általában —, hogyan élhetnek meg hónapról hónapra annyiból, amikor már a tavalyi, minimálisnak minôsített "kosárba" sem fért több, mint a rablókéba? (Úgy gondolom, nem véletlenül felejtik el "megmutatni" az idei kosár tartalmát nekünk!)
Ellenben a megsegítendôk idei novemberi és decemberi jövedelmébe még véletlenül sem felejtik el belekalkulálni azt az összeget is, amit ezek az állandó létbizonytalanságban élôk, a legjobban megnyomorítottak és legvédtelenebbek — mondjuk, temetési költségre, esetleges "ingyenes" kórházi gyógykezelésre — kínkeservesen, maguktól megvonva életük, munkájuk során, meg tavaly, tavalyelôtt, de az idei októberig (tehát nem novemberben és nem decemberben!) éppen azért kuporgattak össze, mert tökéletesen tisztában vannak azzal a pazar gondoskodással, amelyre kormányainktól számíthatnak! Nos, ezek a jövedelmek, amelyek a "nagy" banki kamatok ellenére is, csak veszítettek, vagy legfönnebb megtartották vásárlóértéküket, úgy látszik, hogy ennek a grizsuliu kormánynak (amelynek nem kis köze van a pénz folyamatos értékvesztéséhez) jó alkalomnak tûnik még egy bôrt lenyúzni azokról, akikrôl eleddig már hétszer hét bôrt lenyúztak, de akik munkájuk során mégiscsak értékeket teremtettek, amikor összekuporgatott kis tartalékaikat is cinikus könnyedséggel besorolják a novemberi és decemberi jövedelmek sorába!
Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy ezek után a bankokban ôrzött és végsôkre tartogatott összegekért a többsége egyszer már fizetett jövedelmi adót (kivéve, persze a Caritas szerencselovagjai!), s arról sem tudnának, hogy ezzel a "húzással" igen sokakat kizárnak a téli segélyekbôl! Ez pedig, bárhonnan nézzük, nemcsak ugyanannak a jövedelemnek az újabb megadózása) de a kizárás cinizmusa megérdemelne súlyosabb, pontosabb és vádlóbb meghatározást is. Ennek jogosságát támasztja alá az is, hogy értékében e bankokban sorvadó megtakarítások megadózása mellett, a befizetett pótnyugdíjak összege is (amelyet most már "okosan" eltûntettek a nyugdíjszelvényrôl) lesorvadt (az enyém például a befizetett, és eredetileg az alapnyugdíj 30 százalékát érôbôl, 2000-ig 9 százalékra csökkenti), s hogy a lúd legyen kövér, ugyanezen a szelvényen újabb ránk sózott "gondoskodás" jeleként, helyett kapott az egészségbiztosítás minden adónál tetemesebb összege — természetesen levonva! Mindez annak ellenére, mintha a sok ráfizetéses üzem, gyár, parlament, sóhivatal impotensnél impotensebb kormányok adósságtermelô "gondoskodásának" nem mi fizettük volna meg az árát, s így még mindig maradt hely vállunkon az egészségbiztosítás terheire is!
Haláli gondoskodás! És jellemzô gondoskodás.
Télen, nyáron melegedhetünk mellette.
Két meglepô eredmény született az élvonalbeliek utolsó elôtti ôszi fordulójának szombati sorozatában. Az egyik közülük már nem is számít annyira meglepônek, hiszen úgy tûnik, hogy a nemrég még a harmadosztályban szerepelt, majd ebben az idényben a legjobbak közé bejutott, és ott meglehetôsen silányan kezdett temesvári csapat egyre inkább kóstolgatja a gyôzelem ízét. Szombaton a Brassói FC-t gyôzte le, megérdemelten. A másik, különösen az eredmény arányát illetôen — 5–1 — meglepô mérkôzésen a fôvárosi bankosok arattak megsemmisítô bákói gyôzelmet. A fiatal Cosmin Olãroiu edzô vezette kék-fehérek egyre jobban megszilárdítják helyüket az éllovas csoportban.
Eredmények és góllövôk: szombaton: l Bukaresti Dinamó–Ploiesti-i Petrol 4–1 (Mihalcea 2, Tames, Sabin Ilie, illetve Todoran — 11-esbôl) l UMT–Brassói FC 2–1 (Maxim, Mada — 11 esbôl, illetve Sándor) l Ploiesti-i Astra–Besztercei Glória 1–0 (Cristian Crãciun) l Krajovai Universitatea–Galaci Otelul 1–0 (Grigorie) l Bákói MFC–Bukaresti National 1–5 (Bãdoi, illetve Mitrovics 2, Soman, Sergiu Radu és Iordache) l Konstancai Farul–Pitesti-i Arges FC 1–0 (Dicu) vasárnap: Bukaresti Sportul Studentesc–Bukaresti Steaua 3–1 (Bucur, Chihaia, Mazilu, illetve Neaga, a Sportul utolsó két gólja a hosszabbításpercekben született; a szünetben még a Steaua vezetett)l A Bukaresti Rapid–Karácsonkôi Csalhó mérkôzés lapzárta után kezdôdött.
A táblázat:
1. Dinamó 14 9 4 1 35–15 31
2. National 14 8 5 1 27–10 29
3. Steaua 14 8 1 5 26–17 25
4. Rapid* 13 8 3 2 22–11 22
5. Krajova 14 6 4 4 22–18 22
6. Farul 14 6 3 5 19–20 21
7. Bákói MFC 14 6 2 6 19–21 20
8. Glória 14 6 1 7 14–19 19
9. Brassó 14 5 3 6 16–16 18
10. Otelul 14 4 5 5 12–11 17
11. Astra 14 3 6 5 15–15 15
12. Csalhó 13 4 3 6 13–17 15
13. Sportul 14 4 1 9 17–28 13
14. UMT 14 3 3 8 13–25 12
15. Arges 14 3 3 8 9–22 12
16. Petrol 14 3 3 8 13–27 12
* A Rapidtól 5 büntetôpontot levontak.
A magyar elsôosztály 20. játéknapjának eredményei: Sopron–Kispest-Honvéd 2–3 (gólszerzôk: Horváth R. 2., Tóth M. 87., illetve Piroska 8., Pintér 17. és Sasu 29.), Videoton–Zalaegerszeg 1–1 (Terjék 60., illetve Kenesei 24.), Ferencváros–Vasas 2–0 (Dragóner 35. és Jovic 53.), Haladás–Gyôri ETO 1–2 (Arnon 68., illetve Szanyó 58. — 11-esbôl, és Nagy G. 86. — öngól), Újpest–Debrecen 2–2 (Tamási 61., Frunza 73., illetve Sketiani 44. és Kerekes 93.), Dunaferr–MTK Hungária 2–0 (Tököli 40. és Éger 63.).
A sorrend:
1. MTK 20 15 3 2 38–11 48
2. ZTE 20 12 3 5 42–25 39
3. Dunaferr 20 9 6 5 38–22 33
4. Ferencváros 20 10 3 7 32–26 33
5. Videoton 20 9 6 5 25–22 33
6. Újpest 20 7 5 8 36–35 26
7. Kispest 20 6 5 9 27–37 23
8. Debrecen 20 5 8 7 22–27 22
9. Sopron 20 6 4 10 30–38 22
10. Gyôr 20 4 7 9 25–36 19
11. Haladás 20 4 7 9 22–38 19
12. Vasas 20 4 1 15 21–41 13
Gépész utcai stadion, 300 nézô. Vezette: Paul Dorel Zãu (Arad).
CFR: Lãzãreanu — Lazãr, Cazan, Veltan, Benke — Sergiu David, Marius Marian (69. perc Alin Pop), Ghiorma, Kormos (66. perc
Mateut) — Mircea (60. perc Turcu), Petrescu. Edzô: Marius Bretan és Octavian Albu.
Körös: Andrei — Lazea, Molnar, Tosa, Coste — Pavel (66. perc Iaz), Antal, Iacob, Ivan (81. perc Juc) — Juhász, Fogarasi (56. perc Nicoarã). Edzô: Mircea Madar.
Gólszerzôk: Ghiorma 2 (5. és 15. perc) és Petrescu (53. perc).
Sárga lap: Sergiu David és Veltan.
Zimankós idô és nehéz talajú, helyenként fagyott, máshol pedig átázott pálya fogadta a játékosokat. A mérkôzés folyamán az idôjárás is bohém kedvében volt: hol verôfényesen sütött a nap, hol pedig havazott.
A vasutasok ennek ellenére kitettek magukért. Ismét sündisznóvédelmû, és csak ellentámadásokban reménykedô ellenfél védelmének zárját kellett feltörnie. A feladatot már az elsô negyedórában sikerült megoldani, s ezzel már el is dôlt az összecsapás sorsa: a CFR ôszi gólkirálya, Sergiu Ghiorma elôbb Sergiu David beadását értékesítette, majd az egész védelmen áthámozta magát, a kapust és két mezônyjátékost kicselezve juttatta a pettyest a kapuba. Ghiorma ezzel 10-re kerekítette ezen idénybeli találatainak számát.
A további helyeztek alapján avasutasok még legalább négyszer betalálhattak volna, végül csak egyszer sikerült. A második félidôben, az 53. percben szép támadás nyomán Mircea–Marius Marian–Petrescu adogatás nyomán a kaputól mintegy 5 m-re álló csatár könnyen "kivégezte" az egyébként jól védô Andrei kapust.
Tetszetôs játékkal nyert az éllovas, a mérkôzés végén a közönség felállva, vastapssal köszöntötte az ôszi bajnokot.
A CFR ôszi idénybeli játéka reményt ad arra, hogy a kolozsvári közönség a feljutásra gondoljon. Ha a tavaly a C osztályban nem jött össze az U–CFR helyi rangadó, talán jövôre ez is sikerül...
Póka János András
***
További eredmények: Dési Egyesülés–Nagysomkúti Liber-Humana 3–0, Sarmasági Bányász–Tordai Aranyos 1–1, Szatmárnémeti Sólymok–Máramarosszigeti Marmatia 4–0, Zilahi Armãtura–Avasfelsôfalui Avas 10–0 (!), Szatmárnémeti Szamos–Magyarláposi Lápos 3–0.
A Szamosújvári Olimpia és a Bethleni Szamos-Gáz szabadnapos.
A táblázat:
1. Kv. CFR 13 10 2 1 31–8 32
2. Sólymok 13 9 2 2 27–10 29
3. Aranyos FC 13 8 5 0 25–8 29
4. Sarmaság 13 8 4 1 28–12 28
5. Egyesülés 13 7 2 4 22–9 23
6. Olimpia 13 5 4 4 18–14 19
7. Armãtura 13 5 3 5 24–14 18
8. Liber Humana 13 5 2 6 27–17 17
9. Bethlen 13 4 2 7 21–24 14
10. Körös 13 3 3 7 9–20 12
11. Szamos 13 3 3 7 12–25 12
12. Marmatia 13 3 1 9 12–41 10
13. Lápos 13 2 3 8 21–35 9
14. Avas 13 1 0 12 11–51 3
A 6. fordulóban viszonylag könnyû gyôzelmet aratott a kolozsvári diákegyüttes. A hazai csapat jóval nagyobb különbséggel is gyôzhetett volna, de ezen a mérkôzésen nem törte magát. Kényelmesen játszadozott az ellenféllel, amely, éppen ezért, sokszor vele egyenrangúnak tûnt. Számos hiba és könnyelmûsködés jellemezte a diákokat, akiknek játéka ennek ellenére elnyerte a mintegy 70–80 nézô tetszétését. Sokszor voltak szép megmozdulások, kemény harcok a labdáért — sôt a nézôk szórakoztatására még egy kis röpladba is vegyült a rügbibe, ugyanis a fagyott füvön hamar csúszóssá, nehezen kezelhetôvé, megfoghatóvá vált az ovális labda.
A bíráskodás (Stancu Vasile, Bukarest) esetében nem lehet részrehajlásról beszélni, ám az olykor erôs szél igencsak rokonszenvezett a kolozsvári csapattal: a konstancaiak labdáit "kifújta" a rudak közül, míg a hazaiakét besegítette...
A hazaiak viszonylag korán vezetést szereztek — egy szél kifújta konstancai büntetô után —, Teodorescu ért el célt a 14. percben, majd Apjok a jutalomrúgást is értékesítette. A 26. percben, miközben Rãzvan Samuil szabálytalankodás miatti 10 perces kiállítását töltötte, a Farul csökkente hátrányát, Curea droppjával. A félidô vége elôtt néhány perccel Deli is túljátszotta a labdát a konstancai védelmen, s miután Hâmpea is betalált a rúdak közé, a diákok megnyugtató 14–3-as vezetéssel cseréltek pályát. A második félidô 15. percében Apjok, majd Curea büntetôjével már 17–6 volt az eredmény, amely negyedórával a végsô sípszó elôtt vált véglegessé: Petre céljával és Hâmpea jutalomrúgásával (24–6) az U nyugodtan várhatta a végsô sípszót.
A kolozsvári csapat a következô felállításban szerepelt: Cerces (Filip — ifi!), Gheta (Lazãr), Deli, Nicolae Rus, Petre, Rãzvan Samuil, Vasile Rus (ifi!), Bãlan (Simandi), Podea, Apjok, Cantor, Dragomir, Panaite (Brãdãtan), Teodorescu (Roman), Hamagea (Hâmpea). Edzôk: Petre Motrescu, Octavian Chihaia.
***
A hatodik forduló további eredményei: Bukaresti Dinamó–Bukaresti Steaua 21–17, Mangáliai Callatis–Nagybányai Remin 9–0, Jászvásári Poli–Bârladi Rulmentul 6–15.
A sorrend:
1. Dinamó 6 6 0 0 261–80 18
2. Steaua 6 4 0 2 182–90 14
3. Kolozsvár 6 3 1 2 145–102 13
4. Rulmentul 6 3 0 3 89–86 12
5. Remin 6 3 0 3 108–134 12
6. Farul 6 2 0 4 167–159 10
7. Callatis 6 2 0 4 96–290 10
8. Poli 6 0 1 5 63–163 7
Vasárnap a déli órákban a Horia Demian Sportcsarnokban befejezôdött a 36. Kárpát Kupa elnevezésû nôi nemzetközi torna, amelyen, mint ismeretes, öt ország hat együttese mérte össze tudását.
A megyei és a helyi tanács, a polgármesteri hivatal hathatós anyagi támogatásával városunk egymásután harmadszorra adott otthont a turnénak, amely kitûnô erôviszony felmérési lehetôségnek és formaellenôrzônek bizonyult a küszöbön álló olasz- országi világbajnokság elôtt.
Az esemény színvonala sajnos elmaradt az elôbbi évekétôl, tavaly például a kupa döntôjét két olyan csapat vívta (Oroszország és Ukrajna), amely pár nappal késôbb kontinentális kupadöntôn találkozott az Európa-bajnokságon.
Ami az idei tornát illeti, az ötnapos vetélkedôt Románia A csapata nyerte meg maximális teljesítménnyel, vagyis öt gyôzelemmel. A végsô siker azonban nem annyira meggyôzô a napi találkozók eredményeit tekintve. Válogatottunk csak egy–egy góllal gyôzte le mind Macedóniát, mind pedig Jugoszláviát, elôzôleg pedigelég nehezen boldogult B csapatunkkal is. Az utolsó két napon valamivel biztosabb sikereket arattak, de élvonabeli játékosaink a találkozók során általában nagyon ingatag teljesítményt nyújtottak. Dumitru Musi fô-edzô, valamint segédei, Constantin Popescu és Ioan Gherhard másod-edzôk csak a kapusok teljesítményeivel lehetnek elégedettek: mind Luminita Hutupan-Dinu, mind pedig Kerekes Ildikó az együttes legjobbjainak bizonyultak. A mezônyjátékosok ezzel szemben azt bizonyították, hogy még távol állnak formájuk magaslatáétól: gyors támadásaikat, ügyes cseleiket nagyon gyakran bosszantó hibák, rossz átadások, pontatlan kapuradobások követték. Az említett hiányosságok arra késztetteték a szakvezetôket, hogy naponta változtassák a keretet. Több játékos így hol az A, hol pedig a B csoportban szerepelt. Az együttesbôl nagyon hiányzik a játékirányító — a válogatott mentségére szolgál, hogy néhány alapembere sérülés miatt nem szerepelt.
Dióhéjban, az esemény utáni elsô percekben csak ennyit. Reméljük, Olaszországban olajozottabb lesz a "gépezet".
Részletes eredmények: 3. forduló (pénteken): Románia B–Macedónia 25–16 (11–8), Lengyelország–Spanyolország 20–24 (13–11), Románia A–Jugoszlávia 23–22 (12–11); 4. forduló (szombaton): Lengyelország–Macedónia 23–24 (18–16), Románia A–Spanyolország 23–19 (18–5), Románia B–Jugoszlávia 28–35 (15–17); 5. forduló (vasárnap) Macedónia–Jugoszlávia 19–30 (8–17), Románia A–Lengyelország 28–20 (14–9), Románia B–Spanyolország 25–27 (8–14).
A dísztábla:
1. Románia A 5 5 0 0 128–112 10
2. Jugoszlávia 5 3 1 1 144–123 7
3. Spanyolo. 5 3 1 1 129–116 7
4. Románia B 5 1 0 4 125–131 2
5. Lengyelo. 5 1 0 4 117–130 2
6. Macedónia 5 1 0 4 108–139 2
Különdíjak: legjobb kapus: Luminita Hutupan-Dinu; legtechnikásabb játékos: Tatiana Garmendia Lopez (Spanyolország); gólkirály: Ljiljana Knezevics (Jugoszlávia); Sportszerûségi díj: Macedónia.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt többek között Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, Teodor Morar, a prefektúra igazgatója, Mircea Gavrilã alpolgármester, Dorel Pojar, a megyei TST igazgatója, Mihai Marinescu, a Román Kézilabda Szövetség fôtitkára és Nicolae Ienac, a megyei TST aligazgatója.
Hagyománnyá vált, hogy november 25-ét Magyarországon a labdarúgás napjának tekintik. Az esemény az anyaország focijának egyik legnagyobb sikerét jelentô, 1953-as londoni barátságos találkozóhoz fûzôdik. Amely az otthoni veretlenségétôl 90 év után elbúcsúzó vendéglátó szigetországiakkal szembeni világraszóló magyar gyôzelemmel ért véget, s amely az évszázad mérkôzése névvel vonult be a sporttörténelembe.
6:3 és a többiek — o tempora...
Tizenegy kezdô és egy cserejátékos nevét jegyezték fel az angliai eredmény jóvoltából. Ôk tizenketten: Grosics (Gellér) — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Ôk alkották az úgynevezett Aranycsapatot, amely a focisták számára szentélyt jelentô Wembley-stadionban az emlékezetes gyôzelmet aratta. Maga az együttes, annak magja már a ma születésnapként emlegetett 1953-as novemberi utolsó szerda elôtt alakulgatott. Ennek az alakulásnak fontosabb mozzanataira emlékeztetünk most. Egykori újságok és rádióközvetítések (Szepesi György felejthetetlen percei), könyvek, filmek, szemtanúk és jónéhány belülrôl érdekelt — mint például Grosics Gyula, Buzánszky Jenô, Puskás Ferenc, Gellér Sándor — elbeszélése szolgált alapul. Mert, sajnos, az akkori idôknek az újságírók határátlépéseit nemcsak megnehezítô, de szinte lehetetlenné tevô feltételei között e sorok írója egyszer sem látta élôben az Aranycsapatot...
Vissza kell mennünk a második világháború végéig... Alig vonult át az országon a világégés, nem egészen fél év múlva már három válogatott találkozó jelentette a magyar foci töretlen élni akarását. Az 1945-ben, kivétel nélkül Budapesten lejátszott mérkôzések 100%-os sikerrel értek véget. Az 1938-as Anschlusst követôen ismét független Ausztriát két nap leforgása alatt elôbb 5:2, majd 2:0 arányban gyôzték le a vendéglátók. A viharos idôkben feltûnt tehetségek (Rudas, Balogh II., Szûcs, Lakat és Szusza) mellett még az 1938-as vb-ezüstérmesek (Bíró, Zsengellér) és társaik (mint Csikós kapus) voltak a fôszereplôk. De már ekkor túljutottak a tûzkeresztségen a kimondott újoncok, mint Puskás, a már akkor népszerû Öcsi és Hidegkuti, akik az év harmadik mérkôzésén, a romániai válogatott felett aratott 7:2-es gyôzelem fôrészesei voltak. Mindketten 2–2 góllal járultak hozzá a gólszürethez. Késôbb meghatározó egyéniségei voltak a sikert sikerre halmozó, olimpiai címet is szerzô gárdának.
Induláskor, egészen 1948. június 6-ig, a budapesti magyar–románig Gallovich Tibor volt a szövetségi kapitány. A már említett elsô három mérkôzést ezek követték:
1946-ban: Bécsben, Ausztriával 2:3, a pesti visszavágón 2:0, majd Eschben, Luxemburggal 7:2;
1947-ben: Budapesten, Ausztriával 5:2, Torinóban, Olaszországgal 2:3, Belgrádban, Jugoszláviával 3:2, Bécsben, Ausztriával 4:3, Bukarestben, Romániával 3:0;
1948-ban: Budapesten, Svájccal 7:4, Bécsben, Ausztriával 2:3, Budapesten Csehszlovákiával 2:1, Tiranában, Albániával 0:0 (a csehszlovákokkal játszott mérkôzéssel ugyanazon a napon, két külön A-csapattal!) és Budapesten, Romániával.
Összesen 18 mérkôzés, 13 gyôzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, összgólarány: 64:15.
Ezután vette át a csapat irányítását az akkor már teljhatalmú, a párt- és államhatalom által is jobban támogatott Sebes (családi nevén: Scharenpeck) Gusztáv. A legfelsôbb sportszerv, az OTSB alelnökeként inkább élvezte a legfelsôbb vezetés bizalmát. 1948-ban egyik kisérôje a londoni olimpián dicsôségesen szerepelt, 10 arany-, 5 ezüst- és 13 bronzérmet szerzett a magyar küldöttségnek. Az MTK-utód kék-fehér Hungária játékosaként 1936-ban játszott a válogatottban is. Fiatalon kezdte az edzôsködést (többek között az Elektromosnál). Elméleti szinten rendkívül sokoldalúan felkészült mester volt. Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttôl Zsákig címû munkájukban többek között ezt írják róla: "Az ötvenes évek elsô felében az Aranycsapat szakmai vezetôjeként neve világszerte ismertté vált. Az akkori sikerek nemzetközi viszonylatban nagy tekintélyt szereztek számára. Évekig az UEFA alelnöke volt." Játékosai magánéletbeli gondjait is megértette, akin csak tudott, segített. Természetesen akadtak hibái is. Ezek szakmai tisztsége utolsó idôszakában, a balul sikerült berni vb-döntô után, valamint a páratlanul gyatra 1956-os tavaszi sorozatban (1 döntetlen, 4 vereség!) ütköztek ki. Idegeskedés, kapkodás, játékosok (Grosics, Lóránt, Zakariás, Czibor) indoktalan, szinte kizárólag a korszak politikai nyomására történt mellôzése, sôt, majdhogynem börtönbe juttatása jellemezte ezt az idôszakot. Emiatt mondott (mondatták?) le. S hogy a rendelkezésére álló gárdával nem sáfárkodott helyesen, azt híven bizonyította a Bukovi Márton gondjaira bízott, itt-ott felfrissített, de az úgynevezett öregeket is szóhoz juttató együttes. Marci bácsival 1956. július 15–október 14. között a csapat egyetlen otthoni mérkôzése (Lengyelországgal 4:1, a 4 év után visszahívott Szuszával!) után, egy hónap leforgása folyamán négy olyan idegenbeli összecsapásból került ki gyôztesként, mint Belgrádban 3:1 Jugoszláviával, Moszkvában 1:0 a Szovjetunióval (ez volt a magyar válogatott egyetlen idegenbeli sikere a Zbornajával szemben), Párizsban 2:1 Franciaországgal és végül Bécsben 2:0 Ausztriával. Szeptember 23-án, a moszkvai mérkôzés befejeztével az öltözôben fáradtan, csuromvizesen vetkôzô Czibor Zoltán — a gyôztes gól szerzôje —, a sarokba hajította a cipôjét és így sóhajtott fel: "Az Isten... áldja meg, végre legyôztük a bolsevizmust!". A bécsi találkozó után két hétre rá a svéd csapatnak kellett volna jönnie Budapestre, de akkor már az egész magyar népnek más ellenfelekkel kellett szembenéznie...
Ezzel az ausztriai 2:0-lal véget ért az a szakasz, amelyben — nem méltatlanul! — az Aranycsapat nevet illesztették a magyar válogatottra. Ez kétségkívül 1948-ban, Sebes Guszti bácsi irányításával a lengyelek feletti 6:2-es varsói gyôzelemmel kezdôdött, majd az Ausztriával szembeni budapesti 2:1-es, és még abban az évben Bukarestben a romániai legjobbakkal szembeni 5:1-es gyôzelemmel folytatódott. Ám ekkor csak alakulgatott, de még nem volt végleges a késôbbi nagy együttes. Bizonyíték: sok volt a kísérletezés, gyakran változott az összeállítás. De a mester éles szemét, jó meglátásait bizonyítja, hogy rendre megtalálta a legjobb megoldást.
1949 balul kezdôdött: 5:2-es vereség Prágában. Igaz, ennek keserû ízét csakhamar feledtette az osztrákok feletti 6:1-es budapesti diadal. Ám a soronkövetkezô döntetlenek (Budapesten 1:1 az olaszokkal, Stockholmban 2:2 a svédekkel) ismét hibákra figyelmeztettek. A kapitány felfigyelt ezekre, s ekkor még társai tanácsait is megfogadta. Tovább csiszolta a gárdát, s jöttek az újabb gyôzelmek: a válogatott elsô vidéki fellépésén 8:2 a lengyelek, Bécsben 4:3 az osztrákok, majd kétszer Budapesten azonos 5:0 a bolgárok, illetve a svédek ellen.
1950 tavaszán folytatódott az 5:0-k sorozata: április 30-án a csehszlovákok kaptak ki ennyire, az amolyan visszavágónak számított egy évvel korábbi prágai vereségért. Két hétre rá megint jött egy hidegzuhany: Bécsben a vendéglátók nyertek 5:3-ra. Ám ekkor már nem volt kapkodás. Kialakult, csaknem véglegesítôdött a csapat játékstílusa. Minden posztra legalább két, azonos képességû játékos közül válogathatott a kapitány. Emlékezzünk csak, a korszak olyan jeles egyéniségei, mint többek között Kispéter Mihály, Kovács I. Imre, Szusza Ferenc vagy Lakat Károly már csak elvétve tudtak bekerülni a legjobbak közé. Nagyvonalakban körvonalazódott a késôbb arany jelzôvel illetett gárda, amelynek erôs pontját a bûvös négyszögnek elnevezett Bozsik–Zakariás–Kocsis–Puskás alakulat alkotta.
Sebes Gusztáv vezetésével az elsô 13 találkozón a legtöbb szereplés alapján ez a tizenegy alakult ki (zárójelben a játszott mérkôzések száma):
Henni (10) — Rudas (8), Börzsei (8), Balogh II. (10) — Bozsik (10), Zakariás (7) — Budai II. (8), Kocsis (8), Deák (11), Puskás (10), Czibor (3).
Érdekes, hogy míg például középhátvédként csak a korábban a Kolozsvári Vasasnál is elsôrangút nyújtó Börzsei, valamint a hajdani csatárból sziklakemény védôvé vált Lóránt, balhátvédként Balogh II. és a fiatal Lantos (családi nevén: Lendenmayer) Mihály, a jobbfedezet helyén pedig Bozsikon kívül mindössze Nagymarosi (Csiszler) Mihály jutott szóhoz, a balszélsô helyén nem kevesebb mint 8 játékossal, úgyszólván minden mérkôzésen más emberrel kísérletezett a kapitány. Nem árt felsorolni, kik viselték a 11-es mezt: Babolcsay (volt KAC-játékos), Bodola (NAC, majd a KMSE-Vasas volt csatára), Tóth III. Matyi, Tóth Mihály, Hidegkuti, Puskás, Szilágyi I. Gyula, Zsédely Sándor (Salgótarjánból) és végül csak odaragadt Czibor (a Rongyosnak becézettFradi-, rövid ideig Csepel-, végül Honvéd-játékos, akit Buzánszky szerint azért nem tudtak szerelni az ellenfél védôi, mert nem hogy ôk, de még maga a csatár sem tudta, mit is akar kezdeni a labdával...).
Szép lassan végül kialakult az az együttes, amely a november 25-én jubilált mérkôzésen szerepelt.
Buzánszky érett be legkésôbb. 1951 végén, 26 évesen — nagyrészt Rudas Ferenc lábtörése folytán — került a csapatba. De aztán benne is maradt, 48 mérkôzést játszott a legjobbak között.
A válogatott az 50-es évek elején az 1950. május 14-én Bécsben elvesztett mérkôzését követôen 32 egymásutáni találkozóján egyszer sem szenvedett vereséget! 28-szor gyôzött, 4-szer döntetlenre játszott. A döntetlenek — kétszer 1:1 Bulgáriával, egyszer Ausztriával és 2:2 Svédországgal — mellett, többek között ilyen gyôzelmek fémjelezték az Aranycsapat diadalútját:
1950-ben: Lengyelországgal 5:2, Albániával 12:0, Ausztriával 4:3;
1951-ben: Lengyelországgal 6:0, Finnországgal 8:0;
1952-ben: Lengyelországgal 6:1, az olimpián: Romániával 2:1, Olaszországgal 3:0, Törökországgal 7:1, Svédországgal 6:0, Jugoszláviával 2:0, majd Svájccal 4:2,Csehszlovákiával 5:0;
1953-ban: Olaszországgal 3:0, Svédországgal 4:2, Csehszlovákiával 5:1, Angliával 6:3;
1954-ben: Angliával 7:1 a vb-n: Dél-Koreával 9:0, az NSZK-val 8:3, Brazíliával és Uruguayjal egyaránt 4:2.
A 32 mérkôzés mérlege: 28 gyôzelem, 4 döntetlen, az összgólarány: 144:38.
Ezután következett a döntôbeli 2:3 a nyugatnémetekkel.
Utána még voltak értékes gyôzelmek, 1954-ben és 1955-ben is. Sôt, a törököktôl 1956. februárjában Isztambulban elszenvedett 3:1-es vereségig ismét nem talált legyôzôre a csapat. De az egykori nagycsapatnak, az ideig-óráig tartó biztató jelek ellenére, voltaképpen a berni döntô jelentette a hattyúdalát. Egyben egy dicsôséges korszak végét...
Kolozsváron a Jókai utca 7. szám alatt városszerte jól ismert cégtábla hirdeti, hogy ott székel az AVIATICA Az utazási iroda menedzsere, Pál Péter, és munkatársai készségesen állnak a hozzájuk betérô rendelkezésére. Akkor is, ha az történetesen nem potenciális ügyfél, csak mihaszna kérdésekkel okvetetlenkedô firkász, aki a Szabadság olvasói elé próbálja tárni egy látványos, ritka, de sokunk számára ismeretlen, különleges képességeket megkövetelô szakma sikeres mûvelôjének pályáját.
— Az egész hét évvel ezelôtt kezdôdött, repülôjegy-foglalással, repülôjegy-kiállítással, repülôjegy-közvetítéssel minden légitársaság járatára, elsôsorban budapesti indulással. Közben Bukarestbôl induló gépekre szóló jegyeket is kezdtünk forgalmazni. Újabban pedig Kolozsvárról is nagyon sok európai célpontot meg lehet közelíteni. Tehát fôleg utazási szolgáltatásokra szakosodtunk.
— Milyen adottságok szükségesek egy ilyen vállalkozáshoz: merészség, tapasztalat, kapcsolatok, sok pénz vagy mindezekbôl minél több, egyszerre?
— Vállalkozásomnak természetesen voltak elôzményei. Azelôtt lényegében már 1991 óta tevékenykedtem ebben a szakmában, elôbb másodállásban, majd fôállásban Budapesten. Onnan vettem az ötletet, hogy nemcsak Magyarországon, de nálunk Kolozsváron is meg lehet ezt csinálni. Abban az idôben az elsô ilyen cég voltunk a városban.
— Volt-e a régi világban valamilyen kapcsolata az OJT-vel vagy egyáltalán az idegenforgalommal?
— Csak hobbi szinten. Akkoriban, amikor még nem lehetett, mint mindenki, én is eljátszadoztam a gondolattal, hogy milyen jó lenne utazni. Aztán ez a vágy átalakult reménnyé, amikor már másodállásban dolgoztam a szakmában. Végül megcsináltam a saját vállalkozásomat, és azt föllendítettem, elkezdhettem a reális piackutatást a nagyvilágban.
— Végzettség dolgában van-e valamilyen kapcsolata a turizmussal?
— Semmi. Fizikus vagyok, Kolozsváron a Brassai-líceumban, majd Budapesten és az Egyesült Államokban tanítottam.
"Tömegutaztatás helyett egzotikus turizmust!"
— Hogyan alakult a kezdet kezdetén az üzlet?
— 1994-ben újszerû lendülettel fogtunk hozzá az üzlethez, és ennek rövidesen meg is lett a gyümölcse. Ezt követôen felfelé ívelô tendenciát tapasztaltunk az erdélyi társadalom részérôl, ami körülbelül 1999-ig tartott. Addigra már eléggé "elburjánzott" Kolozsváron ez a szakma, sok utazási iroda jelent meg. Így természetesen a piac is megoszlott, a szóródás elég nagy lett. A repülôjegyek árusítása után következtek a földi szolgáltatások és a turisztikai programcsomagok kiajánlása, ezen belül fôleg az egzotikus célpontokat tekintettük fontosaknak. Szerintem a többi utazási irodához képest mi a mai napig is tudunk olyan programcsomagokat összeállítani, amelyek elérhetôek tehetôsebb és igényesebb ve-vôink számára. Elsôsorban Délkelet-Ázsiára, a Karib-tengerre, Dél-Afrikára, az Indiai-óceán szigeteire gondolok. Ezt az utaztatást azonban nem nevezhetjük tömegutaztatásnak, mert azt minden más iroda kínálja: Tunézia, Törökország, Horvátország, Málta, Egyiptom a példa erre.
— Ciprus nem?
— Érdekes módon Ciprus még nem eléggé felkapott Romániában. Mi próbáljuk fölfuttatni, mert látunk benne fantáziát.
"Reméljük, visszatér a turisták utazókedve"
— Mostanában egész bolygónkon megtorpant az idegenforgalom...
— Sajnos, 2001 az utazási irodák számára nem egy szerencsés év. Már szeptember 11. elôtt is éles, és, szerintem, egészségtelen konkurenciális légkör alakult ki Kolozsváron. Majd az amerikai tragikus események természetesen drasztikusan visszafogták az emberek utazókedvét. Megcsappant az igény a repülôforgalom és általában az utazási szolgáltatások iránt.
— Mennyivel?
— Szinte egyharmadára csökkent, ami hirtelen, drámai visszalépés akkor is, ha világjelenségrôl van szó.
— Azt jelenti, hogy egyértelmû zuhanásban a szakma?
— Nem, szerintem még nagyon sok mindent lehet, és kell tenni a szakmán belül. Nagyon sok fantáziát látok a beutaztatásban, vagyis a külföldi turisták behozatalában Erdélybe és azon túlra is. Egy kevésbé igényes fiatal réteg számára, akár ismeretterjesztô, akár "ismerd meg!" jellegû utaztatásokat, és ezzel párhuzamosan gyalogtúrákat vagy barlangnézést kínálunk a havasokban, elsôsorban a Kárpát-medencén belül, illetve célirányos Duna-deltai utakat javasolunk. Általában tudjuk, hogy a turistákat, nemzetiségüknek megfelelôen, mi érdekli inkább. Hogy mi érdekli a japánt, a franciát stb. Magyarországról naponta húsz-harminc nagy kapacitású busz érkezik. A buszturizmus, hálistennek, föllendülôben van, mert most divat Magyarországon újból fölfedezni Erdélyt. Ezt szeretnénk felfejleszteni egy budapesti társirodánkon keresztül, megfelelô fogadókapacitással, saját mikrobuszainkkal. Az utóbbi két-három évben rengeteg panzió, motel, kisebb hotel jelent meg Erdélyben.
— És mindez mikor hoz érezhetôen jótékony változást?
— Meggyôzôdésem, hogy lassan-lassan elérkezik majd az az idô, amikor Románia külföldi imázsa valóban határozottan pozitív lesz, és akkor megnô majd a turisták beutazási kedve. Ez új lendületet fog adni tevékenységünknek. Már elmondható, hogy Romániában javult a fogadókészség és az érdeklôdés az idegenforgalom iránt, ami a jövôben nagyon pozitívan fog lecsapódni. A kiutaztatással az a gond, hogy eléggé vékony az a réteg, amely meg tud engedni magának ezer dollár körüli utazási költséget. Ez most inkább távlati terv marad.
— Ebben az országban az idegenforgalom szempontjából mi a legzavaróbb tényezô?
— Mindenki számára ismert, hogy Romániában mennyire nehézkes az ügyintézés. Ezzel nekünk is mindig keményen meg kellett küszködnünk. Ez nehezíti, keseríti meg a vállalkozók életét.
— Akadt-e olyan pillanat, amikor a nehézségek annyira összegyûltek, hogy felmerült a feladás gondolata?
— Nem, végül is nem találkoztunk bevehetetlen akadállyal. A személyzet természetesen felsôfokú végzettségû, sikerült ôket az évek során úgy összetoborozni és kiképezni, hogy a legmagasabb szintû nemzetközi diplomákat szerezzék meg, amelyeket a világ bármelyik pontján elismernek és nagyra értékelnek. Ebben persze a fô érdem az övék, de a cég anyagilag támogatta ôket.
— Hogyan teszi ismertté magát a nagyvilágban egy mai kolozsvári utazási iroda?
— Londonban saját standdal és saját katalógusainkal veszünk részt a november végén megrendezendô utazás-kiállításon; Berlinben március elején jelen leszünk Európa egyik legnagyobb utazás-kiállításán; minden évben ott vagyunk a hasonló budapesti expón. Voltunk a milanói vásáron is. Kapcsolatokat próbálunk teremteni mindenütt. A cél mindig ugyanaz: a termékeink, szolgáltatásaink kínálata. Most szerkesztünk egy egészen új internetes honlapot. Addig is, amíg ez elkészül, elektronikus postánkon (e-mail: office@aviatica.ro) vagy telefonon/faxon 0040-064-431-762) bárki megkereshet bennünket.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK), az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja a múlt hét végén nyilvánosságra hozta a november 3-án és 4-én Kovásznán tartott rendkívüli országos gyûlésének határozatait. A szerkesztôségünkbe eljuttatott határozat szerint az EMK részt kíván venni — az RMDSZ keretén belül — Románia alkotmánya módosításának elôkészítésében; szorgalmazza a kettôs, román–magyar állampolgárság gondolatának gyakorlatba ültetését, ennek szellemében pedig üdvözli a státustörvényt mint a magyar kormány egy fontos lépését a trianoni határokon kívül élô magyarság nemzeti egyenjogúsításáért. Ugyanakkor ellenérzésüket fejtik ki a jelenlegi RMDSZ-csúcsvezetés magyarságpolitikája, Tôkés László elmarasztalása, a státustörvény-ellenes kirohanásokkal szemben tanúsított enyhe magatartás iránt. A EMK feladataként jelölte meg tevékenységének az RMDSZ-beli testvérplatformok, illetve demokratikus elveket valló civilszervezetek tevékenységével való összehangolását, valamint a tiltakozást a román kormányzat székelyföldi, az ottan élô magyarság nemzeti öntudatának gyengítése miatt folytatott betelepítési programjai ellen. Az EMK tagsága a tudatosan vállalt keresztény erkölcsi értékrend jegyében elutasítja a nemzetközi terrorizmus minden formáját, és egyben kinyilvánítja, hogy valamennyi népnek — faji, vallási, civilizációs és bármilyen egyéb különbség tekintetbe vétele nélkül — joga van az önrendelkezéshez.
Csalódottan távoztak a számítógépes játékok kedvelôi a szombaton és vasárnap a Hajnal negyedi menza épületében tartott PC Partyról: a virtuális lövöldözésre feliratkozottakkal közölték: órás csúszásokra lehet számítani. A saját géppel helyszínre érkezett részvevôk panaszkodtak, hogy nehezen, egyesek pedig egyáltalán nem kaptak helyet az asztalokon. A mûegyetem vezetôsége és az RDS támogatását élvezô eseményt a mûszakis diákokat tömörítô BEST (Board of European Students of Technology) diákegyesület szervezte.
Szombaton Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter úgy nyilatkozotott: Hargita és Kovászna megyében 2001 elejéig "voltak gondok", de az új kormány hivatalba lépését követôen mindent megtettek az állam fennhatóságának és befolyásának növelésére.
Cozmâncã kifejtette: mihelyt megtörént a hatalomvátlás, a "kérdést" kézbe vették, és nagy mértében sikerült helyreállítani a román állam fennhatóságát a két székely megyében. Ugyanakkor a kormánynak sikerült bebizonyítania, hogy felelôsségteljesen képes gyakorolni a hatalmat. A miniszter szerint akadnak még megoldatlan kérdések. Példaként a két megyébôl távozott románok helyzetét említette. — Konkrét problémák léteznek, az alapkérdés viszont az, milyen módon intézkedjünk ezek megoldására, és ne csupán jelezzük létüket. A fenti kérdések senki számára sem jelentenek újdonságot — fogalmaztott Octav Cozmâncã. Hozzátette: a "hiteles és felelôsségteljes" kormányzás érdekében intézkedéseket Maros megyében is hoztak. — Felléptünk a prefektúrák vezetôsége, az itteni személyzet, illetve a magyar többségû városi tanácsok esetében. Az üléseket például nem tarthatják többé magyar nyelven anélkül, hogy ne biztosítsák a fordítást, és az iratokat ne román nyelven állítsák össze — fogalmazott a közigazgatási miniszter.
Markó Béla RMDSZ-elnök vasárnap az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a fentihez hasonló kijelentések, a magyarságot érô ismétlôdô támadások, a Szociáldemokrata Párt belsô ellentéteinek tudhatók be.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |