2001. október 30.
(XIII. évfolyam, 253. szám)

A kárpátaljai Kárpát–Alpok Alapítvány szervezésében péntek, szombat és vasárnap Közösség és szórvány címmel megtartott nagydobronyi konferenciára a Kárpát-medencei hét magyar nemzetrész szórványprogramokkal foglalkozó szervezeteinek képviselôit és magyarországi kormányzati tisztségviselôket várták. Ez az utóbbi évek egyik legjelentôsebb, szórványtémában tartott összmagyar rendezvénye volt. A Magyar Állandó Értekezlet budapesti találkozójára hivatkozva a meghívott magyar minisztériumok és a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselôi nem jöttek el.

A Kárpát-medencei utódállamok magyar résztvevôi és a szórványkutatással foglalkozó magyarországi szakemberek háromnapos fóruma kiváló alkalmat biztosított a hiteles helyzetfelmérésre, a további fogyatkozás lehetséges megelôzésére és a "gyógymódokra". A rendezvényre nem véletlenül került sor Kárpátalján, hiszen az elszakított nemzetrészek közül egyértelmûen az itteni magyarság szenvedett Trianon óta a legtöbbet. Az elmúlt tíz évben az azt megelôzô katasztrofális állapotokhoz képest itt születtek a leglátványosabb eredmények az anyanyelvi oktatás újraindítására minden szinten. A kárpátaljai magyarság az elmúlt tíz esztendô viszonylagos ukrán demokráciájában a nagy szegénység ellenére poraiból született újjá, és erôsödött meg nemzettudata.

A találkozó elsô napja az elméleti elôadások szintjén tárgyalta a szórványkérdést, amelynek meghatározása is vitát kavart, hiszen az elmúlt száz évben az anyaországon kívüli teljes Kárpát-medencei magyarság egy nagy szórvánnyá vált. Viszont ha e folyamat fokozatait, összetételét, a szórvány és a tömbben élô magyarság határait és kapcsolatait nézzük, megbízhatóan körülhatárolhatók azok a közösségek, amelyek a veszélyességi körön belül, illetve azon kívül esnek. A szórványkutatással foglalkozó két kíváló magyarországi szakember, Bárdi Nándor és Sebôk László elôadása a rendezvény meghatározó vitaanyagává vált. A szórványkérdés elfogulatlan, politikai színezet nélküli megközelítése volt a fô jellemzôje elôadásaiknak. Bárdi Trianontól kezdve vezette végig Magyarország és a határon túli nemzetrészek kapcsolatát a magyar kormányzati stratégiák szemszögébôl, amely a kezdeti reviziós törekvések, illetve a kommunista éra elsô felének internacionalista szemlélete után eljutott az úgynevezett nemzetiség-híd szerep hangsúlyozásáig. Ez a Kádár-rendszer utolsó évtizedében már nyitást hozott a határon túl élô magyarok reális gondjainak a felismerésében, amely a magyarságpolitika intézményesítését, és az ezzel járó intézményhálózatok kiépítését is jelentette. A kilencvenes évek gyökeres áttörést hoztak a sok évtizedes tabutémák kezelésében, és beindulhattak a határontúli intézményépítô programok.

A legveszélyeztetettebb Kárpát-medencei magyar közösségek megmentéséhez szükséges össznemzeti stratégia azonban továbbra is várat magára, Bárdi Nándor szerint elsôsorban azért, mert az elmúlt évtized budapesti politizálásában ez mindvégig periférikus ügy volt, ami rövid idô alatt nem hozhat látványos eredményeket, így szavazatokat sem a magyar politikusok számára...

Sebôk László elôadása a folyamatosan fogyó Kárpát-medencei magyarság tükörképét nyújtotta. A mai Erdélyben évi rendszerességgel 20-25 ezer magyarral van kevesebb. Legsúlyosabb a helyzet a Délvidéken, ahol elsôsorban a háborús körülmények miatt egy évtized alatt közel százezer emberrel csökkent a helyi magyar közösség. A népességfogyás különben európai jelenség: csupán Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Albániában van pozitív népszaporulat. A csökkenés Magyarországon is erôteljes: a szakemberek szerint ha a mai tendencia marad, az ország lakossága 50 év múlva 6 millió fô körül lesz.

A környezô országok magyarságának létszámbeli csökkenése mindenhol erôteljes szórványosodást idéz elô: egyre nô azon települések száma, amelyek magyarsága képtelenné válik identitását megôrzô intézményeinek fenntartására. Erdélyben 1910-ben a Partiumban és a Székelyföldön tömbben élô magyarságot összefüggô anyanyelvi híd kötötte össze, amely mára megszûnt, felszámolódott, a Bánság pedig szinte teljesen kiürült.

Bodó Barna kolozsvári egyetemi tanár elôadásában tovább vitte a magyarországi kutatók gondolatát, aprolékosan körülírva az immár Erdélyben legveszélyesebb szórványosodás gondjait. Mint fogalmazott, szórványban az identitástudat megváltozik, ugyanakkor hiányoznak az identitás újratermeléséhez szükséges intézmények. A megváltozott identitástudatra a legjobb példa: a Bánságban csupán minden negyedik magyar gyerek jár magyar iskolába... A szórvány legnagyobb gondja, hogy hiányzik a közösség dolgait fölvállaló helyi értelmiség, ugyanakkor szórványban a kisebbség sorából felemelkedô helyi elit többségi, általános elitként nyilvánul meg.

A Kárpát-medencében az egyik legjelentôsebb "gyakorlati referenciával" rendelkezô magyar szórvány-szakember Vetési László református lelkész. A rendszerváltás után amolyan egyszemélyes intézményként fogott hozzá a romániai magyar szórványgondok részletes feltérképezéséhez. Tanulmányai, könyvei hiteles, lehangoló képet festenek arról, amit Trianon óta elveszített a romániai magyarság. Nagydobronyi elôadásában e szomorú folyamat szintézisét tárta a hallgatóság elé. Egy olyan országban, ahol az állam politikai, nyelvi és gazdasági intoleranciája a magyarság irányában az évtizedek során fokozódott, talán nem is meglepô e hosszan tartó folyamat végkifejlete. Vetési szerint a történelmi egyházak legjobb törekvésük szerint sem tudják a szórványkérdést kezelni, amely rég túlnôtt az egyház emberi és gazdasági lehetôségein. Az egyház mellett másfajta kört is ki kell építeni a mentési munkálatokhoz. E közösségek nagy gondját, az értelmiség elvándorlását csak össznemzeti összefogással és támogatással lehetne megelôzni. Önfenntartásukat nem lehet rábízni a közösségre. Kérdés persze, hogy Magyarország számára mennyire fontos ügy a szórványban élô közösségek megmentése, ugyanis az eddigi kezdeményezések félúton elakadtak. A javasolt szórványprogram életbeültetéséhez 1 milliárd forintra lenne szükség, amit a magyar kormányzat egyelôre nem vállalt. A magyarországi elôadók ehhez hozzátették: az idei félórás tûzijáték költségein már csodákat lehetne tenni a szórványban...

Somai József azt hangsúlyozta, hogy a szórvány támogatásáról elsôsorban az érintetteket kellene megkérdezni, különben egy vazallusi állapot alakul ki: mindig mások fogják megmondani, hogy mire van szükségünk. Többen felvetették a szász példa követését: vajon nem volna-e ésszerûbb a legveszélyeztetettebb csoportokat Magyarországra áttelepíteni?

Varga Ilona vajdasági helyzetjelentése megerôsítette azokat az adatokat, amelyek a délvidéki magyarság rohamos fogyásáról szólnak, s amelynek elôidézôje a délszláv háború. Kelemen László, a burgerlandi magyarok képviselôje egy olyan Ausztriát mutatott be, amely sok szempontból éppúgy semmibe veszi a magyar kisebbséget, mint sok más kárpát-medencei ország. A közel hétezres ôrségi magyarságot a beolvadás veszélye fenyegeti, amelynek okai sokrétûek. Kelemen szerint az egyes népcsoportoknak Ausztriában nincs beleszólásuk a kisebbségpolitikába.

Kötô József, az EMKE elnöke a legtöbb elôadó által tényként megállapított rohamos szórványosodás letargikus hangulatát elôadásában olyan megoldási lehetôségekkel próbálta ellensúlyozni, amely a konferencia második részének kiútkeresését hozta elôtérbe. Kötô Venczel József egyik híressé vált tanulmányában leírtakra hivatkozott, miszerint a romlást meg kell állítani, meg kell elôzni, mert a gyógyítás gyakran lehetetlenné válik. Ehhez kisebbségben a cselekvô magyar magatartására van szükség, amely a sikeres önszervezôdést biztosítja. Kiemelte az EMKE Fehér folt nevû akcióját: 2002 végére egyetlen magyar lakta település se legyen Romániában, amely ne rendelkezne valamilyen alapítvánnyal vagy egyesülettel. Kötô a gondjaink megoldásához igen fontosnak tartott Kárpát-medencei személyi elvû autónomiát egyelôre álomnak tartja, megvalósíthatóságában azonban változatlanul bízik.

Nyisztor Kinga a csángók helyzetének kilátástalanságára hívta fel a figyelmet. Paradox módon a csángók elsô számú ellenségei éppen azok, akikben legjobban bíznak: a római katolikus lelkészek, akik jórészt csángó-magyar származásuk ellenére megtagadják identitásukat és a román hatalom elvtelen kiszolgálóivá válnak. Ez olyan ördögi kör, amelybôl mai napig nem sikerült kiútat találni, noha vannak bíztató jelek az Európa Tanács által elfogadott ajánlás révén is. Örvendetes azonban, hogy a vasárnapi iskola mintájára lelkes fiatal pedagógusok beindították a magyar nyelvû oktatást, igaz, egyelôre iskolán kívül. Hegyeli Attila elmondta: 12 pedagógus részvételével több, mint 400 csángó gyerek tanul magyarul. Kötô a román törvénykezés kiszámíthatatlanságának tartotta, hogy a csángók anyanyelvi oktatására kiharcolt miniszeri rendeletet végülis nem lehetett alkalmazni.

A konferencia második fele a kiútkeresés jegyében ismertette a régiók pozitív példáit. Erdélyben elsôsorban a kollégiumi rendszer jelenthet járható utat a szórványban az anyanyelvi oktatás biztosításához. Szép példája ennek a kalotaszentkirályi iskola és az iskolabusz, amelyet Lakatos András iskolaigazgató mutatott be. Lakatos az RMDSZ-tôl azt kérte, hogy egyértelmûen álljon ki a szórványkérdés kezelése mellett. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökasszonya, Orosz Ildikó részletesen ismertette a helyi összefogás során létrehozott magyar oktatási központokat, illetve iskolákat, amelyek egyaránt átfogják a tömbben és szórványban élô magyar közösségeket. Bevált kezdeményezésük anyanyelvi táborok szervezésérôl, a tömbben és szórványban élô gyerek kapcsolatépítésérôl követendô példa lehet az egész Kárpát-medence számára. A magyarországi Kemény Bertalan által bemutatott falugondnoki tisztséghez hasonlóan, amelynek beindítására Erdélyben több próbálkozás is történt, egyelôre sikertelenül. Ennek megvalósulása igen fontos lépés lehetne a szórványgondok kezelésére.

A háromnapos rendezvény kiváló alkalom volt egymás gondjainak megismerésére. A felvidéki és muravidéki magyarok nem jöhettek el (nem kaptak beutazási vízumot), szórványgondjaikról szóló tanulmányuk azonban bekerül a konferencia anyagát tartalmazó könyvbe. A konferencia zárónyilatkozata össznemzeti összefogást sûrget a magyar szórványkérdés megoldására.

Makkay József

A Munka út (Bulevardul Muncii) és az Oasului utcában mûködô cégek tulajdonosainak kérésére a Közszállítási Vállalat (RATUC) módosította a 26-os, 48-as és 50-es számú autóbuszok indulási órarendjét. A vállalat által szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény szerint az utolsó busz ezután este tíz óra tíz perckor indul a Munka útról. Ezenkívül a Cukorgyár utcában a csúcsidôre fakultatív állomást vezettek be a 23-as, 26-os, 48-as és 50-es vonalak számára.

(k. o.)

Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter a román fél meghívására tegnap részt vett a Kolozsváron kezdôdô háromnapos magyar-román jogásztalálkozó ülésén, amelynek témája a korrupció leküzdése, valamint a terrorizmus elleni harc hazai és nemzetközi jogi vonatkozása volt. A magyar miniszter még hétfôn délután hazautazott Magyarországra, a mai ülésen a a magyar kormányt Somogyvári István államtitkár képviseli. A megnyitón jelen volt Alföldy László fôkonzul és Cseh Áron konzul is.

A jogásztalálkozót Dávid Ibolya magyar és Rodica Stãnoiu román igazságügy-miniszter nyitotta meg a Belvedere szálloda konferenciatermében. A résztevôket elöszôr Rodica Stãnoiu köszöntötte, aki beszámolt azokról az eredményekrôl, amelyeket Romániának eddig sikerült elérnie a korrupcióellenes küzdelemben. Tájékoztatása szerint a korrupció melegágya a gyenge gazdasági helyzet. Elmondta: a román kormány különbözô stratégiákat dolgozott ki a korrupció felszámolására. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi szervekkel is együttmûködnek a korrupcióellenes harcban. Mint fogalmazott, a jelenlegi szeminárium is konkrét lépést jelent a megoldások irányába.

Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter felállva üdvözölte a egybegyûlteket, külön megköszönve a román félnek, hogy a konferencia helyszínének Kolozsvárt választották. A magyar miniszter hasonlattal élve, a korrupciót az AIDS-hez hasonlította, amit idôben fel kell fedezni ahhoz, hogy gyógyítható legyen. Elmondása szerint Magyarországon nem a hivatalos statisztikák alapján mérik fel a korrupció nagyságát, hanem külön felméréseket végeznek erre vonatkozóan, hogy valós képet nyerjenek a korrupció helyzetérôl.

A hivatalos megnyitó után a magyar és a román miniszter zártkörû megbeszélést folytatott, amit közös sajtótájékoztató követett. Beszámoltak arról, hogy a tárgyaláson a korrupció felszámolásával kapcsolatos programjaikat ismertették, és javaslatokat tettek a probléma hatékony megoldására vonatkozóan. Szóba került az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadás is. Dávid Ibolya ezzel kapcsolatban elmondta: a világ megváltozott szeptember 11-e óta. Az események azt jelzik, hogy másfajta összefogásra van szükség a földrészek és nemzetek között."

Románia NATO-csatlakozásával kapcsolatban Dávid Ibolya kijelentette: Magyarország továbbra is támogatja Románia NATO-integrációs törekvéseit. Arra az újságírói kérdésre, hogy miként vélekedik Ioan Rus román belügyminiszter hétvégén tett magyarellenes kijelentéseirôl, a magyar kormány képviselôje elmondta: szerinte a belügyminiszter által megfogalmazottaknak nincsen valós alapjuk.

"Abban a kérdésben egyetértek Ioan Rus belügyminiszterrel, hogy Erdély évszázadokon keresztül Európa része volt, és jelenleg is Románia európai integrációja hajtóerôjének kell lennie. Erdély az a kapu, amelyen keresztül Románia belép az Európai Unióba" — mondotta a magyar miniszter.

Dávid Ibolya azt hangsúlyozta, hogy a velencei bizottság jelentése nem konkrét államokról, hanem anyaországról és annak határon túl élô kisebbségeirôl szól. Irányt szabott, nem megoldást adott. Az irány azt igazolja, hogy van létjogosultsága és jogalapja a határon túliak kedvezményeirôl szóló törvénynek

Reményét fejezte ki, hogy a még hátralévô feladatok egyeztetése nagyobb sikerrel, nagyobb egyetértésben történik majd az elkövetkezô idôszakban, amelynek fontos témája lesz, hogy ki miként értelmezi a velencei bizottság állásfoglalását. Mint mondta, az egyeztetés most diplomáciai szinten folyik, nem a tárcák között.

Hangsúlyozta, hogy a kiélezett vitának nem lesz nyertese, abban mindenki csak veszíteni fog. Hozzátette, hogy a magyar törvénnyel hat ország érintett, de egyedül Románia az, amelynek álláspontja meghatározott kérdésekben szöges ellentétben áll azzal a véleménnyel, amelyet adott esetben a többiek — köztük most már Szlovákia is — elfogadnak.

Máté Erzsébet

Újabb "eredeti" ötlettel rukkolt elô hétfôn Kolozsvár polgármestere: román igazolványt szándékszik kibocsátani a város magyar nemzetiségû lakóinak.

Gheorghe Funar ötlete szerint 2002. január elsejétôl úgynevezett román igazolványt kapunk. A polgármester abban reménykedik, az RMDSZ segítségére lesz a kedvezményezettek feltérképezésében. Amennyiben ez nem történik meg, a lakossági nyilvántartás lesz segítségére, amely reményei szerint január elejétôl a városháza hatáskörébe tartozik majd. De ha ez sem valósul meg, van egy harmadik megoldás is: az 1992-es népszámlálás adatai.

Gheorghe Funar arról biztosította az újságírókat, a román igazolvány kibocsátásával járó költségeket nem közpénzbôl fedezik. Büszkén újságolta, hogy több nemkormányzati szervezet szívélyesen ajánlkozott az ötlet finanszírozására.

Érdekes módon, a sajtóértekezleten bemutatott mintapéldányon Boros János neve szerepel. A polgármester elmondta, az okmányon nem az RMDSZ-es alpolgármester nevét vették kölcsön, a személyazonossági igazolványhoz hasonlító, fóliázott iraton szereplô személyi adatok nem egyeznek a Boroséval. Az igazolvány hátán Avram Iancu arcképe és az Alkotmány 51-es cikkelyének szövege található.

A román igazolvány egyetlen kedvezményt sem biztosít. A polgármester egyelôre nem tudja, az okiratot milyen fomában juttatják majd el a kedvezményezetteknek.

Kiss Olivér

A Kolozs Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Vezérigazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján részletes helyzetjelentés hangzott el a SAPARD-program hazai alkalmazásáról. Románia 2001–2006 között évente 150 millió euró támogatást kap a csatlakozás elôsegítésére. A hazai illetékesek ezt három termelôi kör számára szeretnék elérhetôvé tenni: 1. A mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozása és értékesítése. 2. A vidéki infrastruktúra fejlesztése. 3. Az új technikai ismeretek terjesztése.

A SAPARD-program elsô számú haszonélvezôi azok a magán- és társulásba tömörült gazdák lesznek, akik a támogatás elôírta feltételek között piacra termelnek, ugyanakkor infrastruktúra-fejlesztésre a helyhatóságok is komoly támogatást igényelhetnek. Hazánkban a SAPARD- program mûködésérôl a 2001/309-es törvény rendelkezik. Kolozs megyében a mezôgazdasági vezérigazgatóságon két SAPARD-iroda mûködik, a következô idôszakban pedig a program részletes ismertetésére fektetik a hangsúlyt. Október 24–25 között Kolozsváron hat erdélyi megye szakemberei gyûltek össze a közös teendôk kidolgozására.

A sajtóértekezleten megtudtuk: jövôtôl 1 hektár szántóföldre a talaj természetes termékenységének függvényében 33 ezertôl 235 ezer lejig terjedô földadót kell fizetni. Elemi csapás (jégesô, áradás, szárazság vagy tûzvész) esetén az adót csökkentik.

Szóba került Fehér, Kolozs, Szilágy, Hunyad, Arad és Bihar megye kedvezôtlen fekvésû hegy- és dombvidékeinek egy újfajta támogatási rendszere is. Elsôsorban az Érchegységet érintô FIDA-programban Kolozs megyébôl harmincnégy község kap öt évre szóló hitelt, amibôl gépeket, berendezéseket vásárolhatnak, finanszírozhatják a mezôgazdasági termékek feldolgozását, a falusi turizmus fejlesztését, tenyészállatokat vásárolhatnak. Az állami lejkölcsön évi kamata 6,68%.

Tóth János

A Szabadságnak adott exkluzív nyilatkozatában Ioan Rus belügyminiszter tagadta, hogy Kónya-Hamar Sándornak, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének értésére adta volna: találkozni szeretne vele bizonyos kérdések tisztázására.

— Semmi akadálya annak, hogy találkozzam Kónya-Hamar Sándorral. Ismeri telefonszámomat, bármikor felhívhat — nyilatkozta Ioan Rus. Hozzátette: senkit sem kért fel arra, hogy értésére adja a megyei elnöknek találkozási szándékát. Hogy miért épp a Szociáldemokrata Párt szombati tisztújító közgyûlésén tette ezeket a kijelentéseket? — Szóltam a párt tagjaihoz, a polgármestereinkhez, a megyei tanács elnökeihez és csupán ezután említettem a magyarok szervezési formáját. Nem a magyar kérdésen volt a hangsúly — mondta.

A belügyminiszter nem kíván semmilyen intézkedést hozni annak érdekében, a román állam növelje fennhatóságát a székely megyékben. Erre vonatkozó kérdésünkre csupán annyit mondott: be fogja tartani a törvény szellemét és elôírásait. — Hargita és Kovászna megyében gyér a rendôrállomány. Javaslatot tettem az ottaniaknak arra vonatkozóan, hogy magyar nemzetiségûeket alkalmazzunk rendôrnek.

A Szociáldemokrata Párt megyei elnöke kifejtette, kijelentéseit a valóság motiválta, nincs szó semmiféle cselrôl. Szerinte a szombaton felolvasott Erdély szociáldemokrata programja címû dokumentumban a magyar kérdésre vonatkozó kijelentései rég ismertek és nyilvánvalóak. — Ha valamely kérdést elemezünk, a kiindulópont a valóság kell hogy legyen. Elemezni csupán szenvedély, gyûlölet nélkül lehet, racionálisnak kell lennünk. A magyar és a román lakosság érdekeit kell elsôsorban figyelem elôtt tartanunk, megoldásokat kell keresnünk. Ezeket együtt kell megtalálnunk, de becsületességre, tisztességre alapozva. Nem lehet mindig az, az egyik a sértett fél, a másik pedig folyton utasításokat ad. Az általam választott nyilatkozási mód lehetôséget nyújt a korrekt megoldások megtalálására. — nyilatkozta a belügyminiszter. Szerinte kijelentéseinek nem lesz negatív hatása a román–magyar kapcsolatokra, sôt. — Normális körülmények között a kétoldalú kapcsolatoknak javulniuk kellene, mivel a kérdéseket világosan, férfiasan kezeljük — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Ioan Rus belügyminiszter. (Részletek a 8. oldalon)

Kiss Olivér

Három napon át tartott az az emlékmûsor, melyet nagy költônk, Reményik Sándor halálának hatvanadik évfordulója alkalmával szervezett az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, a Reményik Sándor Mûvészstúdió Alapítvány, a Reményik Sándor Jótékonysági és Mûvelôdési Egyesület Kolozsvárról valamint az óradnai Reményik Sándor Tanulmányi Ház. A pénteken Kolozsváron lezajlott koszorúzási ünnepséget a szombati, Óradnán megrendezett versmondó vetélkedô követte, melyen húsz, határon túli és hazai diák vett részt. Miért éppen itt? Mert a költô különös kötöttséget érzett a Radnai havasok lábánál, az Ünôkô közelében fekvô Óradna és Borberek iránt, ahol többször is hosszasan idôzött és egy verseskötet megszületését is eredményezte Vadvizek zúgása címmel.Ez a vidék sajnos az idôk viharaiban a csángó települések sorsára jutott: vallásukban megmaradtak ugyan, de nyelvüket lassan elveszítették. Talán ezért is olyan lényeges az a nyelvápoló, nyelvfejlesztô mozgalom, melyet a Bauer házaspár a helyi katolikus egyházzal közösen indított el és ápol mai napig is ezen a vidéken. A hazai és külföldi vendégek jelenlétében felavatták a borbereki katolikus kápolna oldalára elhelyezett emléktáblát. Az ünnepi beszédet András Péter, besztercei református lelkész, esperesi megbízott tartotta. Az emléktáblát több egylet és magánszemély koszorúzta meg, így az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Beszterce Mûvelôdési Alapítvány, a besztercei RMDSZ, a debreceni református kollégium tanári küldöttsége, Pécs város képviselôi, a Magyar Írószövetség,az óradnai római katolikus plébánia, a Reményik Sándor ház, a Caritas Nôegylet és a kolozsvári Reményik Sándor egyesület. Az ünnepség irodalmi konferenciával folytatódott, melyet Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje nyitott meg. A felszólalók között olyan jeles személyiségek méltatták a költô munkásságát, illetve azon igyekezetét, hogy mindig legyen, aki küldetésének lángját tovább vigye, mint Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Tüskés Tibor pécsi irodalomtörténész, Baranyai Nórbert, a debreceni Református Kollégium tanárainak képviselôje. Lászlóffy Aladár üzenetét Katona Éva színmûvésznô tolmácsolta. A tanácskozás kerekasztal beszélgetéssel folytatódott, melyen felszólalt Lászlóffy Csaba és Molnos Lajos.

Az ünnepi megemlékezés végén Márk Attila brassói zeneszerzô adta elô hat dalát, melyet a költô verseire írt. A helybeli diákok a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes irányításával hagyományörzô néptáncokat és népdalokat tanultak. A versmondó vetélkedô nyerteseinek díjazására vasárnap délben került sor az óradnai római katolikus templomban. Ezt ünnepi szentmise elôzte meg, melyet Csenkey Ágoston Beszterce fôesperese celebrált, aki még ismerte és beszélhetett is a költôvel. Mint beszédében elmondta, nemcsak az elismert költôt tisztelhette személyében, hanem az igaz, hivô embert, aki haláláig népe ügyét támogatta alázatos hittel. A szentmise után került sor a díjkiosztásra. A díjakat Molnos Lajos, a zsûri elnöke és Katona Éva színmûvésznô adta át a nyerteseknek. Az elsô díjat Pap Ákos kolozsvári diák kapta, II. díj Kovács Timea Aletta — Nagyvárad, III. díj Vasas Katalin — Kárpátalja, a debreceni református kollégium képviseletében. Mind a húsz résztvevô értékes könyvjutalomban részesült, melyet alapítványok, cégek és magánszemélyek ajánlottak fel erre a célra mint a szervezôi minôségben is oroszlánrészt vállaló Reményik Sándor nevét viselô szervezetek, a Magyar Írószövetség, az Erdélyi Református püspökség, EMKE, Heltai Alapítvány, a kolozsvári RMDSZ Mûvelôdési Fôosztálya, Polis Könyvkiadó, Korunk Szerkesztôség, Millennium Alapítvány, Báthory Líceum, Kölcsey Gábor Egyesület, Vekov Károly parlamenti képviselô, Pro Iuventute Alapítvány. Az elsô három díjazott, külön jutalomként egy három napos pécsi versmondó vetélkedôre meghívást kapott is az ottani Kodály Zoltán Gimnázium részérôl, melyet G. Tóth Károly tolmácsolt. Az ünnepségen résztvevôk. Gergely István kolozsvári szobrászmûvész alkotását kapták emlékül. Az alapítványi díjakat, három bronzplakettet munkásságuk elismeréseként Farkas Zoltán adta át Pomogáts Bélának, laudációt mondott Kántor Lajos, Bauer Ilonának, laudációt mondott Pillich László és Márk Attilának, laudációt mondott Molnos Lajos. A résztvevôk ezután megtekinthették Essig Kacsó Klára borbereki hangulatokat idézô akvarell kiállítását és azt a dokumentum fotókiállítást, melynek képanyagát a Reményik Sándor családi fotóalbumából reprodukált Essig József, a STARS Alapítvány elnöke.

Horváth Gyöngyvér

KÖZPÉNZÜGYEK AZ ÁTMENETI GAZDASÁGBAN címmel tart elôadást dr. Högye Mihály, a budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Tudományegyetem tanára 2001. október 31-én, szerdán du. 5 órakor az EME Jogi, Közgazdasági és Társadalomtudományi szakosztáynak összejövetelén, a Ion Ghica utca 12. szám alatti EME- (Moll-) házban.

CAT SHOW 2001 — cicakiállítást rendez a Romániai Macskafélék Egyesületének Kolozsvári Fiókja november 3-án, szombaton 10–16 óra között az Agronómiai és Állatorvosi Egyetem Monostori út 3. szám alatti épületében.

Helyi adók és illetékek befizetése
A kolozsvári polgármesteri hivatal közli az érintettekkel, hogy a 2001-es esztendô utolsó (IV.) negyedévére vonatkozó helyi adók és illetékek befizetésének határideje 2001. december 15. Minden késedelemért havonta, vagy a hónap tört része után 3%-os késedelmi bírság jár. A különbözô évnegyedek utáni befizetések hatéridejei a következôk voltak: március 15., június 15., szeptember 15., december 15.

A Fôtér 1. szám alatti pénztárak nyitvatartási ideje: hétfôn, kedden, szerdán 8–11.30, 12–14; csütörtökön 8–11.30, 12–16; pénteken 8–11.30, 12–13 óra.

— Honnan tud C. V. Tudor a Romániában kiképzett terroristákról?

— Onnan, hogy ô nagyon ügyes. Belügyes.

(öbé)

Az erdélyi és külföldön élô történelmi családokat magába tömörítô alapítvány 2001. október 26-án Marosvásárhelyen a fôtéri plébánia Deus Providebit Házában tartotta vezetôségi gyûlését.

Délután került sor a Kultúrpalota nagytermében a Wass Albert (1908–1998) munkásságát és életét bemutató sikeres rendezvényre a Castellum védnôkségével.

A mintegy háromszáz résztvevô nem mindennapi mûsornak volt tanúja. Részt vettek a város elôljárói is, köztük Fodor Imre alpolgármester, dr. Kelemen Attila vásárhelyi képviselô.

Csép Sándor megnyitóbeszédét, dr. Szakács Péter István a nyugati magyar irodalom egyik szakértôjének elôadása követte, melyben levéltári kutatásainak eredményeit ismertette. Boros András ördöngösfûzesi tanár Wass Alberttel való találkozását elevenítette fel és részleteket olvasott fel az Amerikából kapott levélbôl. Maksay Ágnes, Tibád Zoltán és dr. Kelemen Attila az író halála elôtti találkozás élményeirôl számolt be. Pár mondatban ecsetelte az elfelejthetetlen pillanatokat.

Dr. Csávossy György irányításával Kilyén Ilka és Tatai Sándor részleteket olvasott fel Wass Albert mûveibôl.

Az irodalmi est összeállításában Torma Miklós, Török Gáspár, Ugron Ádám, Ugron Zoltán segédkezett.

A kétnapos rendezvény az október 27-i közgyûléssel és az új vezetôség megválasztásával ért véget.

Kerekes József

A Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeti vezetôsége közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben válaszol "a kolozsvári magyar napilapban ismét a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tûrô írások"-ra, amelyek "Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából" láttak napvilágot. Ezek után a közlemény hosszabban foglalkozik egy olyan röpirattal, amely a Szabadságban nem jelent meg. Többek között a színház vezetôsége felháborodását fejezi ki amiatt, hogy "dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék" a közösség nevében színházellenes hangulatot keltenek, miközben a sok országos és nemzetközi fesztivál díjazta intézmény az elmúlt évtizedben a szakma és a közönség elôtt is bizonyított. A vezetôség végül felhívja a közvéleményt, a sajtót és a színházat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy "ne hagyják magukat megfertôzni az ilyen gyûlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és elôadásai iránt".

A Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeti vezetôsége közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben válaszol "a kolozsvári magyar napilapban ismét a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tûrô írások"-ra, amelyek "Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából" láttak napvilágot. Ezek után a közlemény hosszabban foglalkozik egy olyan röpirattal, amely a Szabadságban nem jelent meg. Többek között a színház vezetôsége felháborodását fejezi ki amiatt, hogy "dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék" a közösség nevében színházellenes hangulatot keltenek, miközben a sok országos és nemzetközi fesztivál díjazta intézmény az elmúlt évtizedben a szakma és a közönség elôtt is bizonyított. A vezetôség végül felhívja a közvéleményt, a sajtót és a színházat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy "ne hagyják magukat megfertôzni az ilyen gyûlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és elôadásai iránt".

A gyermekirodalmi lap László Noémi, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Csaba, Dénes György, Szántai János, Cseh Katalin ôszi hangulatú verseivel indítja legfrissebb számát. Méhes György írása arról szól, hogy Görgey nem volt áruló. A Száguljunk! rovat az autó, illetve ôseinek a múltjával és jelenével foglalkozik. Az Itt születtem rovat két oldalán Gyergyószentmiklóst és környékét mutatja be a helyi Fogarassy Mihály Iskola V. B. osztálya. Berszán István meséje, A válogatott útibatyu címmel, a fôhôs Szöszmögi kalandjainak második részét közli. A Sikondai Millenneumi Gyermektalálkozó erdélyi részvevôinek egy csoportja emlékezik ott szerzett élményeire. Bitay Éva Ki mit tud? címû írása igazi biológiaóra a különféle állatokról, mesébe csomagolva. A júliusban Illyefalván megrendezett Napsugár tábor tollforgató részvevôi két oldalon át csillogtatják alkotókedvüket, prózában, versben és rajzban.

Ami késik nem múlik. Az egykori sikeres kolozsvári vállalkozónak, Ioan Rusnak szinte egy évtizedes kemény küzdelem után felragyogott a politikai csillagzata. Méghozzá akkora intenzitással, hogy a választások utáni Nãstase-kormányban egyenesen belügyminiszterré lépett elô. A kincses város polgármesteri székéért többször is hadrendbe álló, és mindannyiszor Funar mögé kerülô Ioan Rus sikertelen próbálkozásainak keserû emlékét immár egy sokkal bársonyosabb és komfortosabb szék birtoklásának mindent átfogó hatósugara semlegesítette. Így tért vissza a hétvégén gazdasági sikereinek és társadalmi kudarcainak városába, hogy a helyi politikai hatalmat is megkaparintsa. S ha valakinek kételyei támadtak volna affelôl, hogy a belügyminiszternek sikere lesz, aggályait a szombat esti helyi választási és egyesülési ülés teljes mértékben eloszlatta. Zanc tanár úr, a kolozsvári szervezet vezetôje, szokásához híven, illedelmesen és tisztelettudóan lelépett, és feltehetôen még visszafogottan mosolygott is, amikor jólneveltsége és párthûsége elismeréseképpen megkapta a tiszteletbeli elnöki címet. Merthogy az immár helyi szinten is egyesült RTDP–Román Szociáldemokrata Párt megyei elnökében pár napja immár Ioan Rus belügyminisztert tisztelhetjük. Jobban mondva tisztelhetnénk, ha az újdonsült helyi pártvezér már mindjárt kenyérbeesése pillanatában nem ittasult volna meg saját hatalmától és nem tett volna, enyhén szólva barátságtalan kijelentéseket szerény, de számbelileg még mindig fölöttébb számottevô kisebbségünk irányába. Abban persze semmi kivetnivaló nem lenne, hogy a gazdasági szakemberként is jeleskedô Ioan Rus szûkebb pátriánknak, Erdélynek ilyen vonatkozásban is kitüntetett szerepet szánna. Végre egy biztató jel Bukarestbôl. Csakhogy, úgy tûnik, mintha eme nagyvonalú gesztusnak sokkal inkább politikai, mintsem gazdasági színezete lenne. Jelesen a szombat esti választási-egyesülési ceremónián Ioan Rus azt hozta a jelenlevôk és ország-világ tudomására, hogy elege van a magyarok uralta erdélyi gazdaságpolitikából, s azon lesz, hogy megfékezze az RMDSZ és Magyarország befolyását a térségben. Az eseményrôl megtörténte után pár perccel már beszámoló Antena 1 tévéadó egyenesen kolozsvári kiáltványként emlegette az elhangzottakat. S nem is tévedett, hiszen a belügyminiszter mintha saját s a hozzá hasonlók sértett büszkeségét kiáltotta volna a nagyvilágba. Ioan Rus, aki a ’89-es változások utáni idôt követôen csakhamar beállt a kapitalizálódók táborába, sikeres vállalkozóként lovagolta meg az új idôk új szeleit. A párt pedig, amelynek idôtlen idôktôl tagja, s fôleg annak mai erôsen kikent-kifent, szociáldemokratának titulált változata már csupán éltetô nedût szállító gyökereiben játszik vörösben. De abban aztán igen. Egyszóval valaki vagy valakik erôsen a (vállalkozói?) tyúkszemére léphettek a belügyminiszternek, hogy ennyire nacionalista retorikájú passzusokkal tûzdelte meg újonnan kiötölt szociáldemokrata programját. Vagy egyszerûen csak tanult legyôzhetetlen vetélytársától, Funartól? De hova eme sietség, hiszen az újabb választásokig még jó pár év van? Vagy aki egyszer megjárta, sôt nem is egyszer, annak idejekorán kell kezdeni a kampányolást? Befele, az országhatárokon, na meg a megyehatárokon innen ez mind szép és jó, mert a jelek szerint például Kolozsváron másként mint nacionalista, soviniszta retorikával már nem lehet sikereket elérni. De vajon mit szól mindehhez a Szocialista Internacionálé? Ahova Iliescuék olyannyira vágyakoznak. S ahova ezidáig még a Román Szociáldemokrata Párttal egyesülve sem nyertek bebocsáttatást. Vajon rájön-e egyáltalán a nyugati szociáldemokrácia, hogy nem mind arany, ami fénylik? Hogy nem csak szavakban, méghozzá a megfelelô helyen és a megfelelô idôben elmondott, jól irányított díszbeszédekben áll az a bizonyos pártdoktrína? Nem valószínû. Hiszen ilyen vonatkozásban a Szocialista Internacionálé oszlopos tagja, a Demokrata Párt sem áll jobban. Nacionalista retorikáért, soviniszta megnyilvánulásokért nekik sem kellett soha a szomszédba menniük. Valójában az egész keleti tömbben köhög a szociáldemokrácia, a különbségek azonban mégis óriásiak. S nem tudok még egy olyan hasonló beállítottságú, térségünkbeli pártról sem, amelynek programjában a gazdasági prosperitás, a piacgazdaságnak alárendelt fejlesztési stratégiák, a munkahelyteremtés, a szociális védôháló biztosítása helyett a cél egy nacionálpolitikai alapokon nyugvó gazdaság megteremtése lenne. Mert a Rus féle érvrendszer amolyan valódi és hamisítatlan belügyis konstrukció. Nem Erdély gazdasági fejlesztésének konkrét lehetôségeit és módozatait mutatja be, hanem az esetenként már mûködô, és jól mûködô struktúrák felszámolását tûzi ki célul, pusztán azért, mert esetleg magyar vonatkozásaik is vannak. Tehát jó vállalkozni, kell is vállalkozni, szeretik is a külföldi befektetôket, a munkalehetôség teremtôket, persze, ha nem magyarok. A belügyminiszteri agyrém szerint az RMDSZ és a magyar kormány befolyása olyannyira erôs, hogy veszélyezteti a térség szuverenitását. Érdekes, hogy magyarként ez eddig eszünkbe sem jutott! De az sem, hogy jogtalanul használnánk a Székelyföld elnevezést, amint azt Rus állítja. S ha így, akkor innen már csak egy kis lépés választ el attól, hogy a kétnyelvû helységnévtáblák hivatalos alkalmazásának korában Kolozsvárból, amolyan ’89 elôtti hagyományok folytatásaként ismét Kluzsnapoka váljék, de persze így, szép magyarosan írva. Hadd lássa a Nyugat, hogy mennyire tiszteletben tartják Romániában a kisebbségek jogait!

Németh Júlia

A múlt vasárnapi utcai lovas hivogatónak pénteken látszott meg a hatása, ugyanis ezen a napon került sor a rendezvénysorozat egyik leglátványosabb részére, a szüreti bálra, ahol új borkirály fejére került fel a korona.

A Meszes Vendéglôben tartott bál látványos bevonulással kezdôdött, majd a borkirály-választással folytatódott. Az idei borkirály Hosszú Károly vállalkozó lett, aki meg is kapta a jogart (egy szôlôkarót), a palástot és a koronát. Nagyon jól szerepelt a "választáson" Kerekes Jenô, az ismert közgaszdász szakember is, aki az elsô fordulót meg is nyerte, de aztán visszalépett a fiatal Major Loránd javára. Bakó András, a régi borkirály nem nevezhetett be a versenyre.

A jó hangulat szombaton is folytatódott, amikor is a budapesti Szent László Gimnázium diákjai az István, a király rockoperát mutatták be a Szakszervezetiek Mûvelôdési Házában. Az elôadás olyan színvonalas volt, hogy a nézôk néha el sem hitték, hogy amatôrökrôl van szó.

Vasárnap labdarúgó mérkôzéssel értek véget az 5. Zilahi Napok: a Pro Zilah öregfiúk a Tövishát Alapítvány "öreglegényeivel" csaptak össze. Az eredmény 12–6 volt a zilahiak javára. Kíváló teljesítményt nyújtott a pályán — többek között — Domokos Ferenc szilágycsehi alpolgármester és László Zoltán RMDSZ-elnök, aki nagyon jól védte a tövisháti kaput.

Kerekes Edit, a fô szervezô zilahi RMDSZ elnöke a Szabadságnak elmondta: véleménye szerint az 5. Zilahi Napok sikeresek voltak, sôt, talán sikeresebbek is mint az eddigiek. — Úgy érzem, jól váltották egymást a "komoly" programok — például Szikszai Lajos egykori Szilágy vármegyei alispán Pro Zilah díjazása (post mortem) — és a vidám, közösségkovácsoló rendezvények.

Szabó Csaba

A Zilahi Napok keretében rendezte meg a Szilágy Társaság a XII. Szilágysági gyerek vagyok címû népdaléneklési versenyt a zilahi EMKE-házban, bevonva megyénk és a szomszédos megyék népdalénekeseit is. A koltóiak népes, sikeres csoportja minden korosztályt képviselt, mellettük szilágyballai, krasznai, szilágysámsoni, sarmasági, szilágysomlyói, szilágycsehi, zilahi versenyzôk mérték össze tudásukat-tehetségüket. A zsûri tagjai — a zilahi Mûvészeti Iskola tanárai, a nagybányai Magyar Népi Hagyományok Társaságának alapítója és vezetôje és a zilahi tanítóképzô tanárai — a népdal eredetiségét, a hang és elôadás minôségét, a szöveg érthetôségét (és a népviseletet is) értékelték. A versenyzôknek szilágysági népdalcsokrot kellett elôadniuk, de szép számmal akadtak kalotaszegi, mezôségi, székely és csángó népdalok is.

A dalolók között sok ígéretes tehetség mutatkozott be, csodálatos nyugodtsággal, belsô átéléssel, expresszivitással adták elô mûsorukat, igényesen válogatva össze a darabokat, ami arra az örvendetes tényre enged következtetni, hogy egyre igényesebbek lesznek versenyzôink és felkészítôik. Biztatjuk is énekeseinket, hogy keressék a fellépési lehetôségeket, próbáljanak szerencsét itthoni és anyaországi vetélkedôkön, hogy felhívják a nagyközönség és a szakértôk figyelmét a Szilágyság kincseire, tehetségükre. Tanulni lehet a szülôk, nagyszülôk falujában élô idôs énekesektôl, mese- és nótafáktól, de a nyaranta sok helyen megrendezett néptánctáborokban is. Keresni kell a találkozás lehetôségét minden hasonló érdeklôdési körû emberrel, a tudás bôvítése, a stílusismeret gyarapítása érdekében.

Almási István a Szilágysámsonban 1995-ben megrendezett Szilágysági gyerek vagyok címû vetélkedôn ajánlotta, hogy indítsunk új kategóriát: genfi zsoltárelôadási versenyt. Az ötletet egy Zilahon 1993-ban sikeresen megrendezett, de tradícióvá nem alakult zsoltáréneklési versenybôl kölcsönözte, arra buzdítva a dalos kedvû zsoltározókat, hogy a mûfajok ötvözésébôl született népdalzsoltárokat is terjesszék a közönség felé. Idén meg is jelentek versenyünkön az elsô népdalzsoltárt éneklô versenyzôk, akik indulásnak biztató szerény eredményeket is elértek már. Jövôre kibôvült repertoárral várjuk a jelentkezôket.

Megtisztelô volt rendezvényünk számára Szilágyi Ferenc sámsoni nótafa jelenléte, akit ma is a legjobb elôadóink közé sorolhatunk. Megcsodáltuk eredeti elôadásmódját, lelkesedését, gazdag repertoárját, ami nem csak helyi darabokat ölel fel. Vetélkedônk idei díjazottjai a Pro Zilah Egyesület bekapcsolódásával a polgármesteri hivatal tükörtermében csütörtök este vehették át díjaikat és ismét bizonyíthattak a zilahi ifjú tehetségek gáláján.

Minden korosztályban hallhattunk kimagasló tehetségeket, de az igazi örömöt a VI. osztályos zilahi Ötvös Kinga és a tanítóképzô XI. osztályába járó Varga Réka éneke nyújtotta a csütörtöki gálaest hallgatóinak. Ôket hallgatva reménységgel telhetünk el, hogy lesz népdalénekes-utánpótlása a "nótás vidám Szilágyságnak", bár a népdalt már nem a fonóban, a csûrben rendezett táncesteken tanulják gyermekeink, hanem könyvbôl vagy hangszalagról, CD-rôl. A Szilágyságban vannak még élô nótafák. Jó lenne ezt tudatosítani, népszerûsíteni, mert mindamellett, hogy meghallgatásuk nagy élményt jelent gyereknek-felnôttnek, a rájuk való figyelés, feléjük irányuló megbecsülés is biztató.

Gáspár Attila

A hagyományokhoz híven az idén ôsszel is felkereste Szamosújvárt a németországi Forcheim testvérváros Vöröskereszt küldöttsége. A Deutsches Rotes Kreuze képviselôi az idén is megkoszorúzzák a német katonák sírját a katolikus temetôben és a világítás alkalmával gyertyát gyújtanak. Ezt teszik már hat esztendeje. De nemcsak ezért érkeztek az erdélyi tájakra a németek: a helyi Nyugdíjasok Otthonában tovább folytatják a tavasszal elkezdett munkálatokat. Miután rendbetették a mellékhelyiségeket, a fürdôket és a konyhát, most a szobák fûtését oldják meg. Összesen tizenkét szobában cserélik ki a fûtôtesteket. Nemrég új hôközponttal látták el az öregek otthonát, ahol jelenleg hatvan idôs ember éli hétköznapjait. A Német Vöröskereszt küldöttsége ezúttal sem érkezett üres kézzel. Mint mindig, ajándékcsomaggal kedveskedtek a nyugdíjasoknak. Felkeresték a fôtéri gyermekházat is, ahova az elmúlt években játékot, ruhanemût és élelmiszert juttattak.

Szamosújvári látogatásuk során a forcheimi vendégek találkoztak a város polgármesterével és több szociális intézményt is meglátogattak.

Erkedi Csaba

Elsô alkalommal rendezte meg a szamosújvári Téka Alapítvány és Miklósi Tibor közgazdaságtan tanár az erdélyi líceumi tanulók I. Közgazdasági versenyét.

A vetélkedô döntôjébe — amelyre október 27-én, szombaton de. 10 órakor került sor a Szamosújvári 2-es Számú Iskolában — 15 diák jutott be sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, segesvári, nagybányai, kolozsvári líceumokból. A zsûri tagjai, dr. Kerekes Jenô ny. egyetemi tanár, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselô és Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi tanárnô a háromórás írásbeli vizsga és a zsûrivel való kötetlen beszélgetés alapján a következôképpen állapította meg a végsô rangsort: I. díj: Márton Imre Frigyes, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceum diákja; II. díj: Tontsch Kinga, a segesvári Mircea Eliade Líceum diákja; III. díj: Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákja.

A színvonalas verseny döntôjébe jutott fiatalok bebizonyították a szakma iránti igényességüket, felkészültségüket. A rendezvény sikere bizonyítja, hogy egy kisvárosban is lehet szakmailag igényes és országos szinten is hiánypótló rendezvényeket szervezni.

A vetélkedô támogatói az Illyés Közalapítvány, a Transzindex, a Szamosújvári 2-es Számú Iskola, a Téka Alapítvány és mindazok a családok, akik a meghívott vendégeket elszállásolták.

Az idén elfogadott 216-os számú törvény értelmében az egyetem elôtti oktatással kapcsolatos kiadásokat a helyi polgármesteri hivataloknak kell fedezniük.

A megyei tanfelügyelôség által a városházának október 8-án küldött átirata értelmében a 2001–2002-es tanévben a Közszállítási Vállalat jármûveit kedvezményesen használó diákok száma meghaladja a húszezret. A polgármesteri hivatal hétfôi sajtóértekezletén Olimpia Moigrãdean gazdasági igazgató elmondta, a helyi költségvetés biztosítja az októberi és novemberi félárú bérletek költségének fedezésére szükséges pénzt. Egyelôre csupán azt nem lehet tudni, milyen formában kapják ezt kézhez a diákok. Felvetették annak lehetôségét is, hogy a bérlet vásárlásakor a diákok egész összeget fizessenek, a pénz felét pedig az iskola majd visszatéríti.

K. O.

• 200 milliós csalásért indult eljárás a Harley & Nico kft. ügyintézôje ellen. A 30 éves, aranyosgyéresi Margareta Ilea még az év elején vásárolt fémipari termékeket az aranyosgyéresi Sodronyipartól, a fenti összegre. Az áruk ellenértékére csekket állított ki, bár tudta, hogy cégének bankszámláján nincs meg a szükséges összeg. A kár megtérült, a tettes szabadlábon védekezik és 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetéssel számolhat.

• Lopássorozat tetteseit fülelték le a szamosújvári Ciprian Almanan (24), valamint a dési Stelian Costin (25) és Alexandru Nicolae Costin (23) személyében. A három férfi — mindannyiuk munkanélküli és visszaesô — folyó év szeptember-októberében 8 dési üzletet tört fel és rabolt ki. A zsákmány értéke — elektronikai cikkek, élelmiszerek, pénz — összesen 67 millió lejre rúg. Almãnant 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, a Costin fivérek pedig szabadlábon védekeznek minôsített lopás vádja ellen. A kár mintegy fele megtérült.

• Pénteken délután felborult traktorával a lárgatanyai (Vãleni) Nagy Bernát. A 72 éves férfi a faluhoz közeli legelô mezsgyén tolatva borult fel U 445-ös traktorával. A helyszínen életét vesztette.

(balázs)

A hazai körülmények közepette igencsak nehéz helyzete van a pályakezdô fiataloknak: a kis pénzbôl, amit fizetésként kapnak (ez a jobbik eset, hiszen a munkanélküli segély még ennél is jóval kevesebb) nem könnyû elindulni az életbe, családot alapítani. Egyesek a kivándorlást választják, mások siránkoznak. Néhányan azonban kezükbe veszik a dolgok irányítását, és megpróbálnak a maguk urai lenni: magánvállalkozásba fognak.

Molnár Endre fogorvosi egyetemet végzett. Ô is ez utóbbi kategóriába tartozik: szerkesztôségünk alatt a napokban nyitotta meg a ritkaságként sügéreket is áruló halasboltját, amely többek között azért is különleges, mert azon kevés hazai szaküzlet közé tartozik (ha csak nem éppen az egyedüli), amelynek weblapja is van (www.skydome.go.ro).

A kis pincehelyiség kellemes hangulattal fogadja a belépôt. A falakról hangulatos rajzocskák mosolyognak, az akváriumsorban mindenféle színes halak úszkálnak, miközben az eladó pöttömnyi teknôsbékával bíbelôdik.

— Mióta vágtál bele az akvarisztikába? — fordulok Endréhez.

— 1999 decemberében. Pár nagyobb akváriumot készítettem rendelésre, majd szerencsés véletlen folytán együttmûködési szerzôdést kötöttem a Bricóval. Ott nyílt meg az elsô halasboltom, amely lendületesen fejlôdött, majd a Megában nyitottam a másodikat. Ez tehát már a harmadik szaküzletem. Itt halakon, akvarisztikai berendezéseken kívül kutya- és macskaeledelt is kívánunk forgalmazni. A haltenyésztô részleg mellett akváriumokat készítünk, ragasztunk, szervizelünk.

— Szóval elpártoltál a fogászattól...

— Nem hagytam el a fogászatot, gyakornok vagyok egy magánrendelôben. Szeretném, hogy az akvarisztika mellett a fogászatra is maradjon idôm. Úgy gondolom, ahhoz, hogy manapság legalább középszerûen lehessen élni, nem elég egy állás, fôleg kezdôként. Így inkább "meghúzom" most, hogy késôbb jobb legyen...

— Nyugatabbra lehet, hogy egyetlen állás is megtenné. Nem gondoltál erre?

— Két nyarat dolgoztam Amerikában. Amikor hazajöttem, az ismerôsök visszahívtak: maradhattam volna ott. De nem tettem: akkoriban még az egyetemet nem fejeztem be, és ugyanakkor tudtam, hogy elvégzésekor álláshoz jutok. Így inkább arra gondoltam, magánvállalkozást indítok, és abból a pénzbôl, amit ott kerestem, valamint szüleim segítségével belevágtam az üzletbe.

— Miért pont halasbolt? Honnan a szerelem a halak iránt?

— Nyolcadikban, amikor Kolozsvárra költözött a család, azzal vigasztaltam édesanyámat, hogy ha nem jutok majd be info osztályba, akkor majd halasboltba szegôdök elárusítóként. 15 éves koromban, még a számítógépes játékok divatja elôtt, a legtöbb osztálytársamnak volt akváriuma. Én sem lóghattam ki a sorból. Órák után trolijegy- és tízórai pénzbôl halakat vásároltunk...

— Miért a weboldal? Talán interneten is vásárolhat tôled a vevô?

— Kolozsvárnak hagyománya van akvarisztikában, régente is több díszhaltenyésztôje volt, mi viszont szeretnénk továbbfejleszteni ezt a hobbit. Ezért a weboldal is. Nem annyira kereskedelemre, internetes árusításra gondoltunk. Az érdeklôdô árajánlatokat, hasznos címeket, tanácsokat olvashat a weblapon. Egyféle támaszt nyújtanánk a leendô vevônek, aki megtekintheti, hogy elképzeléseibôl mi váltható valóra. Külföldön a komolyabb szaküzleteknek általában van weblapjuk, errefelé egyetlen egyrôl sem tudok.

— Van pénze az embereknek díszhalakra?

— Igen, kikerül. A kutyatartáshoz képest olcsó hobbi... Remélem, menni fog ez az üzlet, én mindent megteszek érte. Öt évet szánok arra, hogy kiépítsem, és ennyi idô alatt gondolom, beváltja a hozzá fûzött reményeket.

Balázs Bence

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai:
1 német márka = 14 186 lej,1 USD = 30 875 lej, 1 euró = 27 746 lej.

Egyesek valóban szeretnék Romániában, hogy sikerüljön elriasztani a magyarországi befektetôket, de aki etnikailag kezdi megkülönböztetni a tôkét, az csak azt fogja elérni, hogy általában nem fog jönni a tôke, mert nem szereti, ha címkézik — jelentette ki Markó Béla, a RMDSZ elnöke hétfôn. Az RMDSZ elnöke azzal kapcsolatban nyilatkozott az MTI-nek, hogy Ioan Rus belügyminiszter, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kolozs megyei szervezetének frissen megválasztott elnökeként arról beszélt: Magyarország az RMDSZ bevonásával gazdasági ellenôrzése alá akarja vonni Erdélyt.

Markó emlékeztetett arra, hogy ezt a vádat az elmúlt 11 évben folyamatosan hallani lehetett. Az éppen hatalmon lévô kormánytól függôen hol nyíltan, hol a kulisszák mögött ellenezték az Erdélybe jövô magyarországi befektetéseket. A román belügyminiszter jelenlegi nyilatkozata sem elszigetelt jelenség: a magyar érdekeltségû tôkével végrehajtott szovátafürdôi privatizáció ügyében indított szenátusi vizsgálat bizonyítja a legjobban, hogy Rus szavainak van elôzménye, a román kormánypárton belül valóban létezô szándékot tükröz az, amit mondott.

Az RMDSZ elnöke szerint nem tudni, hogy Ioan Rus belügyminiszterként, vagy frissen megválasztott pártvezetôként beszélt. Feltehetô, hogy a korábbi sikeres üzletember Ioan Rus ilyen gazdasági ostobaságot nem emlegetett. Az RMDSZ elnöke nem tartotta kizártnak, a kormánypárt részint ezzel a magyarellenességgel próbálja belpolitikai síkon ellensúlyozni azt, hogy kezdeményezésére a román parlament várhatóan ezen a héten megvonja a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor szenátor mentelmi jogát. Emellett úgy látszik, az SZDP azzal próbálja Kolozsváron kiütni a nyeregbôl Gheorghe Funart, hogy politikusai a polgármesterre jellemzô nyilatkozatokhoz hasonlókat tesznek.

Markó úgy vélte, hogy Rus nyilatkozata azt is mutatja: a román kormánypárton belül komoly zavar, összevisszaság van. Ugyanarról a kérdésrôl egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot. Példaként említette, hogy Adrian Nãstase miniszterelnök egyik nap azt javasolja: az RMDSZ-tagság legyen a magyar igazolvány megadásának alapja, Ioan Rus belügyminiszter másnap az RMDSZ gazdaságpolitikáját nevezi veszélyesnek Románia számára.

Az elnök szerint önmagában véve pozitív is lehetne az, hogy a román kormánypárt programot akar készíteni Erdély számára. Az RMDSZ ugyanezt tette a választások elôtt, amikor meghirdette, hogy Erdély számára külön programra van szükség. Erdély, sajnos, szegény. Nem igaz az, amit egyesek gondolnak, hogy Erdély gazdagabb Románia többi részénél. Éppen ellenkezôleg: a gazdasági mutatók arra figyelmeztetnek, hogy Erdély ma szegény és szegényebb, mint az ország többi része. Segíteni kellene, de ilyen nacionalista programokkal nem segíteni fognak Erdély helyzetén, hanem tovább rontják azt, s az lenne a legrosszabb, ha valóban sikerülne elriasztani a magyarországi befektetôket — szögezte le az RMDSZ elnöke.

A NATO-csatlakozást szolgáló román diplomáciai offenzíva egyik legfontosabb elemeként értékelte a hétfôi román sajtó Adrian Nãstase román kormányfô most kezdôdô észak-amerikai és nagy-britanniai látogatását. A miniszterelnök október 29. és november 8. között tesz hivatalos látogatást Kanadában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Nãstasét népes küldöttség kíséri, amelyben többek között helyet kapott Mircea Geoanã külügy- és Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter, valamint Dan Nica, a távközlési és informatika tárca vezetôje.

Kanadában Jean Chrétien miniszterelnökkel tárgyal a román kormányfô, majd az Egyesült Államokban elôbb Washingtont keresi fel, ahol megbeszéléseket folytat Richard Cheney alelnökkel, Colin Powell külügyminiszterrel, valamint a Bush-kormány más tagjaival. Találkozik James Wolffensohnnal, a Világbank elnökével és Horst Kohlerrel, a Nemzetközi Valutaalap (IFM) ügyvezetô igazgatójával is.

Romániában arra számítanak, hogy Nãstase washingtoni látogatása során az IMF igazgató tanácsa jóváhagyja a Romániának nyújtandó soros készenléti hitelrôl szóló szándéklevelet.

A miniszterelnök programjában szerepel egy New York-i villámlátogatás is, amelynek során Adrian Nãstase felkeresi a szeptember 11-én elkövetett terrorista merényletek színhelyét és koszorút helyez el az áldozatok emlékhelyén. New Yorkban Nãstase találkozik a Moody’s hitelminôsítô intézet és a Merril Lynch befektetési bank vezetôivel is.

A kormányfô útjáról kiadott román közlemény szerint Adrian Nãstase "közvetlenül és pragmatikus módon" kíván beszámolni kabinetjének elsô tíz havi eredményeirôl és kifejezésre juttatja: Bukarest nagyon várja, hogy a NATO jövô évi prágai csúcstalálkozóján valóra váljanak George W. Bush amerikai elnök szavai, amelyek szerint az észak-atlanti védelmi szövetséget a Balti-tengertôl a Fekete-tengerig kell bôvíteni és meg kell teremteni a szabad és kiteljesített egységû Európát.

Nagy-Britanniában Adrian Nãstase megbeszéléseket folytat vendéglátójával, Tony Blair kormányfôvel, valamint az angol parlamenti élet vezetô személyiségeivel.

Bukaresti bejelentés szerint Londonban, a miniszterelnök jelenlétében írják alá azt a privatizációs megállapodást is, amely véglegesíti, hogy a brit–indiai LNM Holding veszi át az egyik legnagyobb és legtöbb veszteséget termelô román állami vállalatot, a galaci Sidex fémkohászati kombinátot.

A közlemény szerint Bukarest tartja magát diplomáciai lépéseiben a velencei bizottság ajánlásaihoz, s fenntartja azt az álláspontját, hogy a státustörvény módosításra szorul.

A román kormány tudomásul vette, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) legutóbbi ülése hivatalosan elutasította a román miniszterelnök azon javaslatait, amelyeket Adrian Nãstase az RMDSZ-nek tett. Úgy értékeli, a MÁÉRT ülésén elfogadott álláspont annak elutasítását jelenti, hogy iktassák ki a törvénybôl az igazolások mechanizmusát és kétoldalú tárgyalásokon rendezzék a gazdasági-szociális jogokkal kapcsolatos kérdéseket.

A román felet elégedetlenséggel tölti el az a tény, hogy magyar részrôl ragaszkodnak a törvényben szereplô, etnikai alapon nyújtott gazdasági-szociális jogokhoz. Ez ellentmond a nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló nemzetközi elôírásoknak, általában az európai normáknak és a velencei bizottság iránymutatásának, amely szerint kedvezményes elbánást csak a kulturális és oktatási jogok terén lehet biztosítani.

A román kormánynak továbbra is az a véleménye, hogy a kulturális és oktatási jogok érvényesítéséhez nincs szükség etnikai igazolványra, amely csak arra szolgál, hogy strukturális kapcsolatot létesítsen a magyar állam és más országok állampolgárai között. Ez is ellentmond a velencei bizottság állásfoglalásának.

Román részrôl úgy vélik, hogy a kétoldalú együttmûködés keretében megteremthetôk lettek volna a megfelelô feltételek ahhoz, hogy a részes államok valamennyi állampolgára bizonyos kedvezményeket élvezzen a másik állam területén nemzetiségi megkülönböztetés nélkül.

A közlemény szerint a román kormányfô javaslatai arra szolgáltak, hogy ésszerû megoldással segítsék kijutni a zsákutcából a magyar felet.

Adrian Nãstase miniszterelnök a múlt hét elején az RMDSZ vezetôivel tartott találkozóján azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a romániai állampolgárok az RMDSZ tagsági igazolványának birtokában vehessék igénybe a státustörvény által biztosított kulturális és oktatási kedvezményeket Magyarország területén.

A miniszterelnök emellett javasolta azt is, hogy a román–magyar munkavállalási megállapodásban töröljék el a másik ország területén munkát vállalók számának korlátozását.

Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) hétfôi közleményében Magyarország név szerinti megemlítése nélkül konfliktusok forrásaként bírálta a határon túli magyarok és Magyarország viszonyát szabályozó státustörvényt.

"A kisebbségek jogainak védelme azoknak az államoknak a kötelessége, amelyekben élnek" — szögezi le a Magyarországot meg nem nevezô közleményben Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa. "Ez nemcsak a jelenlegi nemzetközi jog egyik alapelve és a béke feltétele, hanem egyben szükséges a jó kormányzáshoz, különösen a soknemzetiségû államokban."

"A történelem azt mutatja, hogy amikor az államok egyoldalú intézkedéseket hoznak nemzetiségi alapon az illetékességükön kívül esô nemzeti kisebbségek védelmére, ez idônként feszültségekhez és szakadásokhoz, sôt, heves konfliktusokhoz vezet" — idézte a svéd diplomatát az AFP. "Az államoknak el kellene kerülniük, hogy egyes csoportoknak olyan kiváltságokat teremtsenek, amelyek bomlasztó hatással lehetnek azokban az államokban, ahol élnek."

Az AFP visszautal Ioan Rus belügyminiszternek a hét végén tett kijelentésére, mely szerint azok a románok, akik két, nagy magyar többségû megyében élnek, "diszkrimináció áldozatai csak azért, mert nem tartoznak a magyar etnikumhoz."

A messzirôl jött ember nyilván nem értené meg, hogy "mivégre Pozsony idônkénti cinkos Magyarország-ellenes összekacsintása Romániával" — írja a velencei bizottság státustörvénnyel kapcsolatos álláspontjának pozsonyi, bukaresti és budapesti fogadtatását kommentálva hétfôn az Új Szó.

A kérdéssel több írásban is foglalkozó szlovákiai magyar napilap rámutat: az érintett magyar kisebbségek már nem lepôdnek meg, legfeljebb csak újra elszomorodnak e megnyilvánulások miatt, amelyeket "az a feltevés vagy tény gerjeszt, hogy a politikusok fôleg Romániában és részben Szlovákiában magyarellenes retorikával még mindig szerezhetnek jó pontokat önmaguk és pártjaik számára". Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár szavaira emlékeztetve kiemeli: "A velencei jelentés nem feltétlenül magyar vagy román diadal, hanem az európai kisebbségvédelem új jogi normájának a gyôzelme".

"Ezt a nyilvánvaló tényt fôleg Budapesten, Bukarestben és Pozsonyban úgy erôsíthetik meg, ha véget vetnek a gyôzelemittas harsogásnak, és végre a konszenzuskeresés szándékával ülnek tárgyalóasztalhoz" — így a lap szerzôje, aki emlékeztet arra, hogy a magyar és a szlovák fél november derekán ezt megteszi.

Az Új Szó a szlovák fél fenntartásairól a pozsonyi külügyi szóvivôt is megkérdezte. Boris Gandel a gyerekeiket magyar iskolába járató szülôknek nyújtandó támogatással kapcsolatos kérdésekben látja szükségét a további konzultációknak, mert — mint mondta — a státustörvénynek ez a rendelkezése "nem szolgál a szlovák–magyar kapcsolatok javára."

A pozsonyi magyar lap Duray Miklóssal, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezetô alelnökével is interjút készített. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) múlt héten, Budapesten lezajlott ülésérôl nyilatkozó Duray elmondta: a státustörvény "gyakorlatilag semmiben sem ütközik sem a szlovák, sem a román, sem a nemzetközi joggyakorlattal", ezért a MÁÉRT ülésén egyedül azt kellett végiggondolni, hogy erre a végrehajtás során se kerüljön sor. A végrehajtási rendeleteket a velencei állásfoglalás után sokkal könnyebb lesz megfogalmazni, hiszen a velencei állásfoglalás "olyan zsinórmérték, amely nemcsak segít a végrehajtás megvalósításában, hanem megnyugtatólag is hathat Romániára és Szlovákiára".

Immár teljesen világossá vált, hogy a törvényt érintô fenntartások "vagy rossz szándékból születtek, vagy a meg nem értés miatti félelembôl fakadtak" — fogalmazott Duray és hangsúlyozta: tudatosítani kell, hogy ha a státustörvénnyel kapcsolatosan ezentúl kifogások merülnek fel, és ezek a velencei bizottság jelentése alapján nem állják meg a helyüket, "akkor ezek a kifogások az európai szemlélettel ütköznek, nem pedig a státustörvénnyel".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]