 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. szeptember 3.
(XIII. évfolyam, 204. szám)
Újjáépítve várja a tanévet a széki óvoda. Az épületet kívül-belül teljesen felújították. Az udvaron melléképületeket, a gyerekeknek pedig játszóteret létesítettek, kicserélték a kerítést. A vasárnapi avatóünnepségen Deák Márton iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket, akikkel zsúfolásig telt az udvar. Az óvodások, az elsôsök és harmadikosok mûsora után a nagyok táncmûsora következett, majd pedig a kicsik között bicikliket, tanszereket és játékokat sorsoltak. Az ünnepségen részt vettek a falu elöljárói és a megyei tanfelügyelôség képviselôi is.
Az óvoda felújítása az Aranka György Iskolaalapítvány elsô akciója. A munkálatokat a svájci Hans Scheller Meier és felesége, Annemarie támogatták.
Széken jelenleg a 84 óvodással négy szakképzett óvónô foglalkozik.
Ma érkezik Romániába a Római Katolikus Egyház egyik kimagasló egyénisége, Ôeminenciája Mgr. Dr. Cristoph Von Schönborn bíboros, Bécs érseke, az Osztrák Püspöki Konferencia elnöke. Felkeresi Nagyváradot, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt — ahol szeptember 4-én megáldja a Katolikus Magyar Bibliatársulat központját a Kövesdombon —, Szászrégenben meglátogatja Ôeminenciája Todea Alexandru betegállományba vonult bíborost, majd ellátogat a Durãui (Iasi megye) ökumenikus ortodox kolostorba és megtekinti a moldvai kolostorokat.
Visszatérve Erdélybe ismét találkozik Kolozsvár, valamint Beszterce, Bethlen, Dés és Szamosújvár katolikus — mindkét rítushoz tartozó — híveivel és papságával. Kolozsvári tartózkodása során mindvégig a jezsuita rendtartományfônökség vendége.
A szeptember 3–8-a közötti látogatása során Schönborn bíboros megbeszélést folytat a hazai római katolikus, görög katolikus és az ortodox egyház fôpásztoraival is.
Napjaink nagy teológusai között is számon tartott egyetemi professzor-fôpap 1945. január 22-én született Skalkenben, Bohémiában, a több európai uralkodóházzal rokoni kapcsolatban álló Von Schönborn hercegi családban.
Szigorúbb higiéniai intézkedéseket vezetnek be Kolozs megye kórházaiban, az egészségügyi minisztérium javaslatára pedig 20 járványügyi asszisztens felvételét tervezik a kolozsvári, a tordai, az aranyosgyéresi, a dési és a bánffyhunyadi egészségügyi intézményekbe — idézik a helyi lapok Mariana Hândrut, a Kolozs megyei Egészségügyi Fôigazgatóság szakszervezeti vezetôjét. Ezzel az intézkedéssel a minisztérium egy újabb, a iasi-ihoz hasonló tragédiának kívánja elejétvenni. Mint ismeretes, a moldvai városban az elmúlt hetekben 6 újszülött halt meg kórházban szerzett fertôzés következtében. A minisztériumi rendelet különben 1998-ból származik, az állandóan hiányzó anyagi fedezet miatt azonban a kórházak ezt mindeddig nem tudták alkalmazni.
A washingtoni Newseum nevet viselô sajtómúzeumban a Freedom House társadalmi szervezet színvonalas, A világ ezen a héten címû rendezvénysorozatának keretében Magyarországnak és sajtójának szenteltek egy egész napot augusztus utolsó hetében. Az esemény során Jeszenszky Géza magyar nagykövet és Purger Tibor, az Újvidéki Magyar Szó és a Duna Tv tudósítója az Egyesült Államok fôvárosa sajtójának képviselôi és az érdeklôdô közönség kérdéseire válaszolt a C-Span televízióadó egyenes adásában. A Szabadság többek között a magyar határokon kívül rekedt magyar nemzetrészek megjelenítése felôl érdeklôdött a magyararországi sajtóban. Késôbb Jeszenszky Géza exkluzív interjút adott lapunknak. A televíziós élôközvetítésben a Kárpát-medencei magyar kisebbségekrôl külön is szóló nagykövettôl magától adódott megkérdezni:
— Nagykövet úr, hogyan lehet a Magyarország határain kívül kisebbségi sorban élô magyarok ügyét szolgálni a Magyar Köztársaság nagyköveteként Washingtonban?
— Ugyanúgy, ahogy annak idején Antall József egykori miniszterelnök, újabban pedig Orbán Viktor jelenlegi kormányfô is. Hivatalból a Magyarországon élô mintegy tízmillió magyar állampolgár képviseletét a legjobban igyekszem ellátni. Ugyanakkor soha nem feledkezem meg arról, amit Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott meg, hogy a magyar állam és a nemzet határai nem esnek egybe. Ezért állandóan tájékoztatom az amerikai közvéleményt a magyar kisebbségek létérôl, gondjairól. Leghasznosabbnak találom a közép-európaiság gondolatára ébreszteni mindenkit. Magyarország és a szomszédos országok sorsa elválaszthatatlan egymástól. Nem mûködne tartósan, ha abban az övezetben az egyik ország nagyobb fokú szabadságot élvezne, míg valamelyik másik nyomorban taszítottan maradna. Magyarország ezért támogatja mindegyik szomszédjának a NATO- és EU-tagságát. A térségbe irányított befektetések és egyéb eszközök révén hazánk igyekszik hozzásegíteni szomszédait, hogy minél hamarabb érjék el azt a szintet, amely Magyarországnak is lehetô- vé tette és teszi a csatlakozást. Az amerikai társadalom nem nagyon érti az etnikai kérdést. Tud ugyan a balkáni fegyveres konfliktusokról, látja tévén a borzalmakat, de annak okait már kevésbé ismeri. Nekem szerep itt a politikai körök és minden lehetséges közönségem felvilágosításában jut Magyarország és szomszédai viszonyáról, az esetleges feszültségekrôl. A balkáni vagy más problémák olykor alkalmasak a határon túli magyarok helyzetének a bemutatására. A palesztin vagy a macedón kérdés kitûnôen bizonyítja az amerikai közvélemény elôtt is, hogy az eddig jobbára ismeretlen vagy tagadott fogalom, a közösségi jogok, mennyire léteznek, egyre inkább részét alkotják valóságunknak. Az elméleti kérdésektôl aztán el lehet jutni a gyakorlatiakig is. A balkáni események bizonyították, hogy az etnikumközi nézeteltéréseknek van megoldása! Ehhez pénzügyi támogatás és másfajta gondolkodás kell. A magyarság igényeinek a teljesülése itt akár pozitív mintaként is szolgálhat. Az utóbbi két-három évben a nemzetközi közvélemény figyelmének elôterébe kerülhetett, hogy a határainkon túl élô magyarok erôszakmentesen küzdenek céljaikért. Lépten-nyomon felhívom rá a figyelmet, hogy csak fájlaljuk, amikor a világ akkor figyel oda egy elmérgesedô konfliktushelyzetre, amikor már baj van, vér folyik, és nehéz lecsillapítani. Sziszifuszi munka meggyôzni az amerikaiakat, hogy békés harcukért dicsérjék meg a magyarokat, de segítsék is ôket.
— Milyen konkrét példával lehet a figyelmet ránk irányítani?
— Rengeteg a párhuzam, a hasonlóság földrajzilag kis körön belül. Az erdélyi magyarság már hosszú évek óta küzd az erdélyi magyar állami egyetemért. Ez nemcsak azért nem alakulhatott meg, mert a román kormány is szavát szegi felállításával kapcsolatban, hanem azért sem, mert nem kap nemzetközi támogatást. Közben a macedóniai Tetovóban is az állami albán nyelvû egyetem rejlik a feszültségek kirobbantásának fô okai között. Nemrég a Soros-alapítvány rendezte egyik értekezleten senki sem vitatta el tôlem azt, hogy amikor a világ pénzügyileg is támogatja félmillió macedóniai albán egyetemét, akkor mennyire járna ugyanilyen támogatás a kétmillió erdélyi magyarnak, ahol a magyar felsôoktatás több évszázados múltra tekint vissza, és ahol 1959-ig saját egyetemnek örvendhettek. Megítélésem szerint az érveink jók, a világ kell hogy hallgasson rájuk. A szomszéd államokban élô magyarság szavazataival, békés úton küzd jogaiért. Robertson Lord NATO-fôtitkár többször emlegette követendô elvként azt, hogy „ballots rather than bullets", (szavazólapot golyók helyett, angol szójáték — szerk. megj.), márpedig a magyarság a legjobb példa ennek az útnak a követésére, amióta politikai szabadság létezik. Ezért egyetértek Markó Béla RMDSZ-elnökkel, hogy az is lényeges, hogy az erdélyi magyarság békés eszközökkel céljai töredékét is elérte.
— Milyennek látja az erdélyi magyarság politikai képviseletét, és milyen kilátásokat jósol az RMDSZ-nek?
— Történészként és diplomataként fogok erre válaszolni. A kétmillió erdélyi magyar sok. Jelentôs tényezônek számít. Ha nincs állama — még ha rendelkezik is anyaországgal —, nincs saját külföldi képviselete, s ezáltal a világ kevésbé szerez tudomást létérôl, bajairól. Elsôsorban a külképviseletek irányába kellene nyitnia az RMDSZ-nek. Ugyanakkor fontos, hogy az RMDSZ belsô képviselete fennmaradjon, hiteles legyen, ehhez pedig elengedhetetlen az RMDSZ egységének a megôrzése.
Szombaton Nemzeti sors és irodalom cím alatt írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmû felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélybôl jelen volt Kötô József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütô András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és PomogátsBéla a magyar írószövettség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte.
A nyár folyamán felújított templom padjai nemcsak a meghívottakkal, hanem a falubeliekkel is zsúfolásig megteltek. Az istentiszteleten Szatmári Szilárd helyi tiszteletes és Fülöp G. Dénes szolgált.
Az igehirdetés és áhítat után ünnepi beszédekre került sor, Horváth István emlékét idézték meg a beszélôk. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költô lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Ezután Kötô József vette át a szót, aki a transzszilvanizmus képviselôi között emlegette a parasztság körébôl kiemelkedett költôt. „Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyûltek a Kárpát-medencei magyarság proféta lelkû alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengô üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyûlteknek pedig együtt kell hinniük a költôvel: »...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!«" — mondotta.
Boér Ferenc színmûvész Horváth István verseibôl szavalt. Elmondta: a költô a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerû baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei.
A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékmûre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkôre emlékeztetô fehér kôtáblán dombormûplakett ôrzi a költô képmását és nevét. A helybeliek megtisztelônek tartották, hogy a közülük kiemelkedett költô által híressé vált falujuk ezután emlékmûvel büszkélkedhetik.
Az írótalálkozó az istentisztelet és az emlékmûavatás után folytatódott.
Huszonegyedik századunk elején az irodalom igencsak hátrányos helyzetben van. Kortárs íróink, költôink kötelessége, hogy ezen a helyzeten odafigyeléssel, odaadással, kemény és ihletett munkával változtassanak. Az írószemélyiségek által a találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következôk állanak: „...nem az emlékezés. hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fô célja." A marosvécsi találkozó óta" erôsen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentôsége. Az 1989 és 1990 óta történô változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különbözô, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerûen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom idôket összefogó igényei szerint is alakulhassanak."
Az egyetemi évkezdés közeledtével egyre több diák érdeklôdik, miért nem válthatnak (és nem válthattak egész nyáron) kedvezményes árú bérletet a tömegközlekedés jármûveire. A bérletárusító helyeken kifüggesztett hirdetmény szerint a Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem diákjai szeptember 1-ig, a Babes–Bolyai Tudományegyetem diákjai pedig szeptember 30-ig nem jogosultak kedvezményre.
— Az érvényben lévô törvény szerint a diák kifizeti egész áron a bérletet, és az ár felét visszakapja majd az egyetemtôl. Mivel ez eléggé nehézkes eljárás, azt javasoltuk az egyetemeknek, hogy mi kiadjuk féláron, és az intézmények nekünk térítsék meg a különbözetet — magyarázta lapunknak Földvári Árpád, a Közszállítási Vállalat (RATUC) forgalmi igazgatója. — Ez nálunk egy kis pluszmunkával járt, de érdekünk, hogy a diákok vásárolják a bérletet. A múlt tanév végén, néhány egyetem arra kért, hogy ne adjunk ki meghatározott ideig félárú bérleteket, mert nem tudják fizetni — folytatta az igazgató. — Ha sikerül megegyeznünk a felsôoktatási intézményekkel, a diákok a következô tanévben is féláron utazhatnak majd. A középiskolásokkal más a helyzet, mert az ô utazásuk ügyében nem sikerült megegyezni, a város egyetlen iskolája sem térít meg semmit a tanulóknak. Természetesen, mi ismét kezdeményezôk vagyunk: a tanév elején újra felkérjük az illetékeseket az együttmûködésre. Tudom, hogy az a tanuló, aki nem kapja vissza az iskolától a pénzét, nem fellebbezhet, mert esetleg kidobják. Mi harcolni fogunk, hogy segítsünk azoknak a szülôknek, akik biztosítani szeretnék, hogy a gyerekeik bérlettel utazzanak — lehetôleg féláron, ha már törvényes joguk van rá.
Kolozsváron teljes gôzzel folynak a nyolcadikosok számítógépes módszerrel való elhelyezésének elôkészületei. Az érintettek jelenleg abban az iskolában töltik ki az ún. sárga lapokat, ahol a nyolc osztályt végezték.
Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes a Szabadságnak elmondta: amennyiben minden szempontból helyesen, kifogástalanul töltik ki az eddig el nem helyezett nyolcadikosok a feliratkozási lapokat, akkor minden gyereknek jut majd hely, senkinek nem kell félnie attól, hogy a számítógép nem helyezi el egy olyan iskolába, amelynek neve ott szerepelt a diák opciói között. — Számításaim szerint be fognak telni nemcsak a magyar tagozatos líceumi kilencedikek, de a szakiskolák is — mondta Török, aki reményének adott hangot, hogy a tavalyi szakiskolai jégtörés további sikereket hoz majd, és a Könnyûipari Iskolaközpontban, a Vasúti Iskolaközpontban, az Elektrotechnikai Iskolaközpontban, valamint Tordán az idén is indulni fognak magyar szakiskolai osztályok.
A számítógépes elosztás folyamata két szakaszban fog zajlani. Miután a feliratkozásoknak otthont adó iskolákból megérkeznek az adatok a tanfelügyelôségre, azonnal bekerülnek az elosztó adatbázisba. 6-án osztják el a képességvizsgával rendelkezôket, 7-én pedig azokat, akiknek nincs képességvizsga-bizonylatuk.
A fôtanfelügyelô-helyettes azt is elmondta, hogy a tanfelügyelôség szakemberei kiértékelték már a cikluszáró pótvizsgák eredményeit, és csak az összesítés maradt hátra. A nyolcadikosok elosztását, valamint a cikluszáró pótvizsgák utómunkálatait úgy próbálják idôzíteni, hogy a szeptember 17-én kezdôdô 2001–2002-es tanév zökkenômentesen kezdôdhessen meg.
A magyar tannyelvû szakiskolai osztályokat mûködtetô tanintézményekben egyelôre csak találgatják, hogy betelnek-e az idén is az osztályok, vagy sem, ugyanis a számítógépes elosztással megszûnt a „szotyogásos" beiratkozásos rendszer, és csak 6-án, illetve 7-én értesítik majd ôket, hogy hány nyolcadikos került végül hozzájuk.
Pályázati felhívás
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG OKTATÁSI MINISZTÉRIUMÁNAK HATÁRON TÚLI MAGYAROK FÔOSZTÁLYA kísérleti jelleggel pályázatot hirdet magyar állami ösztöndíjra, a magyarországi felsôoktatási intézményekbe teljes nappali alapképzésre felvételt nyert román állampolgárságú, magyar nemzetiségû hallgatók számára a 2001/2002-es tanévben.
A pályázatok postai beérkezési, ill. beadási határideje: 2001. szeptember 19., 17 óra.
Pályázni az Agora Irodákban igényelhetô adatlapon lehet. Az érdeklôdôk az alábbi címen és telefonszámon kaphatnak további felvilágosítást az ösztöndíjpályázatról, a pályázati adatlapról és az ösztöndíjszerzôdésrôl.
Agora Iroda: 3400 Kolozsvár, str. I. C. Brãtianu 12/1. Tel./fax: +40-64-430-907, +40-95-195-815 agorairoda@kolozsvar.ro
A pályázatokat személyesen vagy — ajánlott levélként — postai úton az Agora Irodába kérjük eljuttatni.
Német könyvadomány
A Német Kutatási Közösség (DFG) 29 000 márka értékben adományozott könyveket a Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárnak. Kémia-szakkönyvekrôl van szó, amelyek fontos dokumentumanyagként gazdagítják a könyvtárat.
A ROMÁNIAI RÓZSABARÁTOK SZÖVETSÉGE 2001. szeptember 7-én de. 10 órától tartja évi közgyûlését a Palocsay-kertben. A közgyûlés után meglátogatják a rózsakertet és diafilmet vetítenek. Minden tagot és érdeklôdôt szeretettel várnak a találkozóra.
— Miért lett olcsóbb a magyarországi import hús?
— Nacionalista megnyilvánulásból: hogy ebben az országban még több legyen a magyart faló.
A Párizsban élô Fejtô Ferenc író, történész és gondolkodó, Kelet- és Közép-Európa nemzetközi hírû szakértôje pénteken ünnepelte 92. születésnapját.
A Le Monde augusztus 31-i számában „Fejtô Ferenc, a század elkötelezett utasa" címû fél lapoldalt kitöltô cikkben méltatta „a magyar diaszpóra és a francia intelligencia nagy alakjának" életútját, gazdag alkotói tevékenységét, máig lankadatlan érdeklôdését, elemzô szenvedélyét.
— Szemlélôdô természet vagyok, nem voltam soha militáns, de mindig érdemesnek láttam, hogy küzdjek valamiért, keressem az igazságot — jelentette ki az MTI-nek nyilatkozva Fejtô. — Ideje volna talán, ahogy néhányan Magyarországon is tanácsolják nekem, letennem a tollat és a kertemet ápolni, én azonban úgy érzem, hogy még dolgom van a világon.
Az 1938 óta Párizsban élô író, akinek nemzetközi sikert aratott könyveit — a 16 nyelvre lefordított Népi demokráciák történetét, vagy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásának folyamatát megvilágító Rekviem egy hajdan volt birodalomért címû elemzését — a közép-európai térséggel kapcsolatos történelmi szakirodalom alapmûveinek tekintik. Jelenleg a sátán, a gonoszság problematikáját feltáró filozófiai mûvön dolgozik.
— Az elgondolásban, a tervezésben, a följegyzésekben már a végén tartok, de a megírásban még nagyon az elején. Alapelvem, hogy nem szeretek túlságosan sietni, szeretem hagyni megérlelôdni magamban a dolgokat. A Rekviem gondolata ötven évig formálódott bennem, 1937-ben Bécsben, az elsô nagy náci tüntetések idején kezdett foglalkoztatni a kérdés, 50 év múlva lett könyv belôle. Az ördög, a rossz problémájához az elsô jegyzeteket 1957 ôszén írtam le, s a gondolat felvetôdésébe nyilván belejátszott az a megrendülés, amelyet az 1956-os magyarországi forradalom okozott bennem — mondta el Fejtô.
A budapesti Zeneakadémián ma kezdôdik a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny, az ötévente rendezendô versengésre minden eddiginél többen, nyolcvannyolcan jelentkeztek.
A szeptember 18-ig tartó megmérettetés valamennyi fordulója nyilvános.
A nemzetközi zsûriben zongoramûvészek, Liszt-kutató zenetudósok és zenekritikusok kaptak helyet. A zsûri elnöke, Lantos István mellett Rolf-Dieter Arens, Falvai Sándor, Massimo Gon, Jandó Jenô, Marián Lapsanky, Nádor György, Alan Walker és Jan Wijn értékeli a részvevôk teljesítményét.
A Hungarofest a vetélkedés múltját felidézve utalt arra, hogy azt 1933-ban alapították, s egyike volt Európa legelsô, jelentôségre szert tett hasonló rendezvényeinek. A legelsô Liszt-verseny gyôztese Fischer Annie volt.
Több év szünet után 1956-ban indult újra a verseny, amelyet azóta ötévente rendeznek meg.
A Liszt Ferenc nevével fémjelzett megmérettetés olyan mûvészek pályaindulásában játszott fontos szerepet, mint például Dino Ciani vagy Robert Benz. A legutóbbi, az 1996-os verseny gyôztese Bogányi Gergely volt.
P. sokáig töprengett, leírja-e azt a mondatot. Végtére is nem ô mondta, és amit egy interjúalany állít, azért nem kell neki felelôsséget vállalnia. És ha ô mondta volna? Nem nevezheti nevén a dolgokat?
Az ablakban megjelent egy madár. Apró szemeivel pislogva nézett P.-re, aztán kuncogva arrább tipegett. Ô szárnyalhat, ôt meg nem állítja senki — szabad, mint... önmaga.
P. zavarba jött. Gyávának tartja ôt a szemtelen. Elôtte hevert a lap, üres volt, mogorva. P. gondolkozott. Aztán fogta az írószert és... leírta.
Utána hosszasan hallgatott. Néha elmosolyodott, hiszen jó érzés töltötte el. Felszabadultnak, merésznek érezte magát.
Késôn indult haza, de nem sietett. Kihúzott háttal, könnyedén lépkedett, meg-megállt egy-egy kirakatnál, mintha figyelmét tejesen lekötötte volna az a piros táska. Közben a kirakat üvegében, fél szemmel az embereket leste. Az arcukat. Miket fognak ezek mondani holnap, ha elolvassák a cikket. P. mosolygott. Ezek az ártatlanok nem is gondolják, hogy a szerzô ott van köztük. Mellettük.
Hôsnek érezte magát. Mégiscsak szép az élet, és gyönyörû az este.
Másnap megjelent. Ott lapult az alig pársoros írás az utolsó oldalon, öntelten a benne rejlô igazságtól.
P. korán reggel elindult a szerkesztôség felé. Útközben figyelt, hallgatózott.
— Megint dolgozunk. Unom, hogy...
— ...ô nagyon nyílt. Én mindig is mondtam, hogy ki fog derülni róla az igazság.
P. megtorpant. Hát olvasták az ô írását! Tudta, hogy érdemes bátran szólni a dolgokról. Biztos volt a sikerében.
Aztán a beszélô kezére nézett. Üres volt.
— ...én minden este megnézem ezt a sorozatot. Nem hagynám ki semmi pénzért, fôleg, hogy már ezt is kiderítették róla.
A minap jött ki a nagyváradi nyomdából a Dukrét Géza szerkesztette Partiumi füzetek 17. kötete, mely Emôdi János Erdélyi barlangfeliratok a 16–20. századból címû munkáját tartalmazza, 110 oldalon, 55 fényképpel és 2 rajzzal.
Emôdi János (az idén töltötte be hatvanadik életévét), a szerzô, eredeti foglalkozása szerint rádiótechnikus lenne, ám évtizedek óta legfeljebb baráti körének lerobbant készülékeit bütyköli. Keresô emberként — családi tradíció folytatójaként — egy életen át mint a nagyváradi Filharmónia Zenekar elsô csellistája muzsikált hétrôl hétre a váradi zenekedvelôknek, de ha kellett, Szatmár (vagy más város) zenekarát segítette ki, vagy különbözô együttesekkel a világ zenepódiumait járta (hosszú ideig a Népi Mûvészeti Iskola és a nagyváradi Zenemûvészeti Líceum csellótanára is volt). Mindez már elég lenne egy érdemes élethez. De Emôdi Jánosnak ez távolról sem tûnt így. Ifjúkorunkban együtt jártuk a hegyeket, bújtuk a barlangokat. Közös élményeink nagy szerepet játszottak abban, hogy késôbb szakmámként én a földtant választottam. Ôt ezek az ifjúkori élmények, az éles szemmel felfedezett barlangi ôsleletek, a régészet felé terelték. Az idôk folyamán felgyûlt óriási leletanyagát (lakása egyszerûen múzeummá vált) fel kellett dolgozni. Ki vállalkozzon rá? Ahhoz szakértelem kell! Megszerezte hát a kellô egyetemi diplomát, és kitartó munkával a megfelelô szakmai tapasztalatot. Így lett Emôdi János az, ami ma valójában: kitûnô régész, akinek több tucat tudományos dolgozata bôvíti az erdélyi bronzkorról, vaskorról vagy a közép- és újkori építômûvészetrôl és iparmûvészetrôl alkotott ismereteinket. Legutóbb két kötetben (Történeti adatok Nagyvárad múltjából, Literátor könyvkiadó, Nagyvárad, 1998–1999) adta közre az általa feltárt váradi régészeti leleteket, levéltári adatokat és azok történelmi értékelését.
Emôdi János semmi mellett nem tud úgy elmenni, hogy azt ne vegye észre, és ne vegye komolyan. Barlangi ásatásai alatt lett figyelmes az ottani feliratokra. Nem a méteres, korommal írt, falat csúfító ákombákomokra, hanem a szerény, apró betûs, többnyire ceruzával írt feljegyzésekre. Jegyezni kezdte ôket, szerzôiket megpróbálta azonosítani. Majd mikor egy hatalmas, de esetlegesnek tûnô adatmennyiség összegyûlt, jónak látta rendszeresen átkutatni a többi (feliratok szempontjából) számba jöhetô, közel ezer erdélyi barlangot. Aprólékosan átlámpázta e barlangok falait két segítôtársával, fiaival: Emôdi Tamás mûépítésszel és Emôdi András könyvtárossal (mindkettôjük — fiatal koruk ellenére — jeles szakmai teljesítményekkel bizonyított már). Az átkutatott barlangok közül kilencvenben találtak feliratokat. E munka eredményeit veheti kezébe most az olvasó.
A barlangi feliratoknak nincs nagy irodalma. Csak néhány, a kötetben jelzett mûben közöltek esetlegesen adatokat, rendszeres feldolgozásuk elôször történt meg. Mire szolgálhat egy ilyen gyûjtemény? Tudomány-, sport- és kultúrtörténeti ismereteink válnak gazdagabbakká e könyv adatai révén. A barlangok legkorábbi látogatottságának bizonyító értékû pontosítására egyelôre a feliratok az egyetlen megbízható adatok. A legkorábbi feliratok a középkorból valók, számuk fokozatosan növekedett a XIX. század végéig. A szerzô az évszámmal ellátott feliratok alapján érdekes párhuzamot von a társadalom állapota, a jólét és biztonság, valamint a barlangturizmus nagyságrendje közt. Jól követhetô a barlangturizmus kialakulása, a merész kalandtól a sportegyesületi mozgalomig. De azonosítható a barlangok földrajzi vonzásköre is. Így, a Királyerdô és Bihar-hegység barlangjai érezhetôen a váradi (hadd említsem itt meg, az általam is ismert váradi turistacsaládok neve közül a gyakran ismétlôdôket: Mokos, Crovato, Szántay), a Homoródalmási-barlang a székelyföldi, a bánsági barlangok a temesvári, verseci, pancsovai és nándorfehérvári (belgrádi) turisták kedvelt helyei voltak. Kolozsvári turisták nevével is gyakran találkozunk, ám nagyobb földrajzi szórásban (a közelmúlt személyiségei közül Mikó Imre, Zsakó János vagy Tóth Kálmán nevét emelném ki). A feliratozók társadalmi rangja a fônemestôl (grófok, bárók) és egyházi méltóságoktól (püspök, esperes), a magasrangú köztisztviselôkön (fôügyész, fôjegyzô), értelmiségieken és mesterembereken át a kecskepásztorig terjed.
A szellemi élet igen sok kiválósága hagyta névjegyét a barlangfalakon. Ismertetômben nem meríthetem ki ezek esettárát, de néhányat kiemelnék.
Két barlang falán is szerepel majdnem azonos szöveggel: „Megvizsgálva Petényi Salamon és Kovács János által 1854" (52., 54. o., illetve fénykép a 90. o.-on). Petényi Salamon (1799–1855), a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi gyûjteményének ôre, a magyar madártan (ornitológia) és gerinces ôslénytan (paleontológia) megalapítója, valamint a természetvédelem elsô hirdetôje, Kovács János (1816–1906) zoológus pedig a Debreceni Kollégium kiváló tanára, az elsô magyar Afrika-kutató volt; közös barlangi ôslénykutatásaikat a tudománytörténet is számon tartja.
Orbán Balázs (1830–1890), a Székelyföld leírása címû monumentális munka elsô kötetének 92. oldalán szól a Vargyas völgyében, Homoródalmás határában fekvô, ma az ô nevét viselô barlang szomszédságában lévô „Lócsûr" vagy Ló-barlangról. Nos, ottani, 1862 évi — többek közt Halmágyi Sándor (1832–1917), az akkor kolozsvári újságíró, de késôbb Kolozs vármegye fôjegyzôje társaságában — tett csoportos látogatása emlékét megôrizte a barlangi felirat (18. o.).
Ami a kolozsvári érdekeltségû adatokat illeti, városunk tudományegyeteme néhány kiemelkedô oktatójának feliratát említeném: Apáthy István (1863–1922) zoológiatanár feleségével a Pacifik-barlangot kereste fel 1902-ben (55. o.), Moldován Gergely (Grigore Moldovan, 1845–1930), a román nyelv és irodalom tanára — többek közt — 1887-ben járt a Bedellôi barlangban (63. o.). A közelmúltban elhunyt Zsakó János kémiaprofesszort (1921–2001) már említettem, ô fiatalon, 1939-ben a Bagolyszem-barlangban hagyta írott emlékét (64. o.), Dumitru Iacob (1906–1957) földtantanár 1942-ben a mádai erôdített barlangban járt (66. o.), Tulogdy János földrajztanár a Rabló-barlangban jegyezte be nevét évszám nélkül (73. o.). Talán Koch Antalnak (1843–1927), a nagynevû földtantanárnak tulajdonítható az 1880. évbôl, keresztnév nélküli, az Igric-barlang (21. o.), vagy Buday Józsefnek (1851–1939), Koch tanársegédének, a késôbbi miskolci gyümölcsfanemesítônek a Vidaréti Kuglis-barlang falán 1894-bôl fennmaradt (35. o.) névjegy. Folytathatnánk tovább, de keresse meg ki-ki magának a saját érdeklôdési körébe tartozókat. Találkozhat báró Bánffy Ádám, Gheorghe Baritiu, Nicolae Golescu, Gustav Gölner, Jókai Mór, Kríza János, Munkácsy Mihály, Ruzitska Béla, Téglás Gábor vagy mások nevével. Jó böngészést!
Szemléletes és meggyôzô a fényképeken közreadott példatár. Sajnos, a kötetben nehezen lehet tájékozódni: a tartalomjegyzékben nincs barlangok szerinti bontás, a nevek a képekkel nehezen azonosíthatók, egy névmutató a végén elkelt volna (tudjuk, ez megnövelte volna a kiadás költségeit). Így is, a könyv különleges információk csodás tára. Olyan információké, melyek könnyen tönkremennek, eltûnnek — maga a szerzô hoz erre szemléletes példákat. Emôdi János hatalmas munkával egy rohamosan pusztuló környezetben összegyûjtötte, megmentette és közkinccsé tette ezeket. Barlangász és tudománytörténész egyaránt hasznosíthatja adatait, de bárki érdeklôdô izgalmas élményben részesülhet, ha elôdei emlékei után kutat a 4800 közölt felirat között.
Csodálatos, hogy némelyik mûvész mily kevés sikerbôl tud gazdálkodni. Az elismerések kínosan koppanó cseppjeit évekig gyûjti, aztán megmosakszik benne, és oly frissen, diadalmasan lép az utcára, mintha minden reggel pezsgôben fürdene. Ezzel a konok kitartásával, amely a tehetségét pótolja, lassan sikerül az elhivatott mûvész látszatát keltenie, és idôk múltán valamelyes tisztelet veszi körül. Nem ismernek tôle semmit, de fölnéznek rá, mint egy nemes céh tagjára. Még szerencse, hogy nagyobb siker, igazi siker sosem éri; különben úgy járna, mint a gyenge szívû ember, aki szörnyethalt, mikor közölték vele, hogy egymilliót nyert a lutrin...
Paptól hallottam: az elvándorolni készülônek, külföldön munkát keresônek felesleges megnehezíteni amúgy sem irigylésre méltó helyzetét azzal, hogy árulónak bélyegezzük, súlyos lelkiismereti terhet akasztva nyakába. Inkább követni kell életútjukat továbbra is, hadd érezzék, hogy bármi legyen, megmarad otthonuk, ahova végszükség esetén visszajöhetnek, marad egy szív, amely visszafogadja ôket, marad egy mindig feléjük kinyújtott kéz, egy végsô menedék. Talán legtöbben nem ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket várnának el egy paptól, akinek a hit megtartása, élesztgetése mellett feladatának tekintjük a közösség kialakítását, összetartását, a gyermekáldásra való buzdítást, a keresztényeknek magyarságukban való megerôsítését. Mégis úgy érzem, mindenképpen tiszteletre méltóbb ez a kijelentés, az ehhez igazodó életforma, mint a tehetetlen kirekesztés, megbélyegzés. Egy életre szóló elképzelés omlott szét ’90-ben. Az aranykorszak fél évszázadában, annak sötét ideológiájában felnôtté cseperedett szülôknek ismét meg kellett tanulniuk élni. Az egyre növekedô árakkal, megfizethetetlenné mamutosodó sebészeti beavatkozásokkal, egyre soványodó pénztárcával, terebélyesedô munkanélküliséggel — ez csak néhány a kötetnyibôl. Tudjuk, egész negyedek alakultak ki úgy, hogy az egyre-másra emelkedô gyárakhoz faluról érkezett a munkaerô. A legtöbb gyár mára bezárta kapuit. A pénzmaggal rendelkezô esetleg sziporkázó ötlettel vállalkozásba kezdett. Ôk voltak kevesebben. Mások visszatértek szülôfalujukba, ott elôvették a réges-régen elfelejtett kapát, és földmûvelést tanultak. Ôk sincsenek túl sokan. Vannak, akik maradtak a városban, feketemunkáznak, alkalmiznak, segélybôl tengôdnek. És szép számmal vannak olyanok — városról, de a sok esetben ráfizetéses földmûvelés miatt faluról is —, akik külföldön boldogulnak. Így lett asszonyfalu például Székbôl, amelynek mesteremberei szinte egytôl egyig Magyarországon vagy még messzebb dolgoznak. És ez korántsem az egyetlen olyan település, ahol csupán hétvégéken látni valamivel több férfiembert. És ott vannak aztán azok, akik családostól külföldre távoznak. Ôk sincsenek kevesen. Egyeseknek tudatosan erôltetett elhidegülési folyamattal sikerül elszakadniuk gyökereiktôl. Másoknak ez soha nem sikerül. És ôk aztán sehol sem lesznek otthon: amikor ott vannak, a faluszéli sáros, görbe utca után vágyakoznak csillapíthatatlanul, amikor itthon töltenek egy hetet, új életformájuk hiányzik. Nem könnyû elmenni. Nem könnyû testvérünket évente kétszer látni, nem könnyû kirekesztôdni egymás hétköznapjaiból. Odaátról még egy itthon talán banálisnak tûnô húsvéti templomozás is rendkívül jelentôs ünneppé hatalmasodik. Vagy egy távoli ismerôs meglátogatása, vagy az, ha a hajdani szomszédnak gyereke születik. Sorra mulasztjuk el az egymás mellett élés lehetôségeit, rádöbbenünk, megtartó erejük van a szürke, sokszor gondterhes hétköznapoknak — együtt. Elmennek mellôlünk a barátok, akiknek mi éppúgy hiányzunk, mint ôk nekünk. Ez erdélyi magyarságunk átka. Meg kell tanulnunk ezzel együtt élni, menni tovább. Minden elismerésem annak a közösségi vezetônek, ez esetben papnak, aki valóban a lélek pásztora tud lenni elsôsorban. Aki nem fensôbbségességébôl fakadóan igazoltnak vélt ridegséggel ítélkezik, hanem a hit rezdülésein át a lélek alázatos, szeretô melegségével közeledik „gyermekeihez". Mert az igazi szülôi szeretet örök. Megmarad akkor is, ha csemeténk nekünk nem tetszô dolgot mûvel. Szeretünk, olykor fájdalmasan, de szeretünk, megbocsátó szeretettel.
Tbiliszi, 5000 nézô, Vezette: Kos (szlovén).
Grúzia: Gvaramadze — Ckitisvili (74. perc Sadzaja), Kaladze, Kobiasvili — Hizanisvili, Nemsadze, Dzsamarauli, Kinkladze, Reviasvili — S. Arveladze (62. perc Demetradze), Kavelasvili (46. perc Jasvili).
Magyarország: Király — Korsós György, Sebôk, Mátyus — Petô, Lisztes, Halmai (59. perc Dárdai), Illés (66. perc Lendvai), Korsós Attila — Kabát, Horváth F. (62. perc Tököli).
Gólszerzôk: Arveladze (34.), Dzsamarauli (51.), Jasvili (64.), illetve Mátyus (43.).
Mielôtt belevágnánk a szombat délutáni tbiliszi mérkôzés történéseinek ismertetésébe, érdemes felidézni egyes nyilatkozatokat, amelyek az MLSZ 100. évfordulóján megrendezett magyar–német (eredmény: 2–5) mérkôzés után elhangzottak. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány: „a háromgólos vereségnek nincs nagy jelentôsége, a srácok jól játszottak" (!?). Valamint: „Az elsô nagyon erôs tizenöt perc után játékosaim kissé elfáradtak" (!!!). No comment! Sebôk Vilmos, a grúziai meccs egyik leggyengébb játékosa, aki a védelemben hibát hibára halmozott: „Mindent beleadunk, a gyôzelemhez kétség sem fér." Grosics Gyula, az aranycsapat legendás kapusa: „3–1-re gyôzünk!" (Az eredményt eltalálta — fordítottelôjellel.)
Ilyen elôzmények után, a lehetô legnagyobbra dagadó mellel utaztak Tbiliszibe Magyarország válogatott labdarúgói, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb megaláztatásában részesüljenek. Nem a három bekapott gól a legfájóbb, hanem az, hogy Bicskei játékosai ólomba öntve léptek a pályára, és a béklyóktól a mérkôzés végéig nem tudtak megszabadulni. Knézy Jenô, aki évtizedek óta közvetíti a labdarúgó-mérkôzéseket, a második gól után kimondta a nagy igaz-ságot: a grúzok hülyét csináltak a magyar védelembôl. Ám nem is egyszer. Soto Arveladze egymaga legalább öt gólt lôhetett volna, feltéve, ha jobban odafigyel a helyzetekre.
A szombati mérkôzést 90%–ban a grúzok uralták, a magyar csapat mindössze 10 percet játszott úgy, ahogyan elvártuk volna egy sorsdöntô összecsapáson. Bár az utolsó 25 percben emberelônyhöz jutott a magyar válogatott, egyetlen valamire való helyzetet sem sikerült összetákolniuk. A csúfos, megalázó mérkôzés után Magyarország biztosan nem lesz ott a vb-n. A szóbeszéd szerint Bicskei (megérdemelten) repül a kapitányi székbôl, bár a hibát az egész magyar fociban kell keresni, ahol hatalmas összegek forognak kevés futball körül.
A grúz gólhelyzeteket felsorolni túl sok helyet venne igénybe, hiszen ötpercenként puskázták el esélyeiket, míg magyar részrôl alig volt komoly gólhelyzet. Következzenek hát csupán a gólok: 34. perc: Ckitisvili két védôt becsapva lefutott az alapvonalig, középre lôtte a labdát, és az egyedül hagyott Arveladze 3 méterrôl az üres kapuba helyezett (1–0). 43. perc: Lisztes átadásával Mátyus lépett ki a hazai védôk közül, és 12 méterrôl a kapu közepébe lôtte a labdát (1–1). 51. perc: Dzsamarauli kényszerítôzött Jasvilivel, s miután visszakapta a labdát, bemutatott egy lövôcselt, majd az elvetôdô Király mellett 13 méterrôl a bal sarokba helyezett (2–1). 64. perc: Demetradze passzolt Jasvilihez, aki két magyar védôt becsapva, 15 méterrôl a bal sarokba helyezett (3–1).
A 100 éves MLSZ szlogenje: Foci volt, foci lesz. Hogy most nincs, arról nem szól a fáma. És arról sem, hogy végre már mikor lesz? A tbiliszi meccs semmi jóval nem kecsegteti a magyar szurkolókat a románok elleni fellépés elôtt. Az már szinte biztos, hogy kevesen lesznek szerdán a Népstadion lelátóin. Egy ilyen mentalitású csapat többet nem is érdemel.
***
Nem voltak meglepetésmentesek az Európa-szerte megrendezett szombati vb-selejtezôk. Az elsô meglepetést az írek gyôzelme okozta, ôk az 1998-ban vb-bronzérmet szerzô Hollandiát múlták felül, annak ellenére, hogy az utolsó fél órában tíz emberben szerepeltek. Meglepô arányú gyôzelmet arattak az angolok is Németországban. A nap „slágermérkôzésén", amelyet számos rendbontás elôzött meg a német fôvárosban, az angolok 5–1-es gyôzelmet értek el, miután a hazaiak 1–0-ra vezettek, s ezzel nagy lépést tettek a csoportelsôség felé. Németország hazai pályán ennél nagyobb különbséggel utoljára 1936-ban kapott ki, amikor Ausztria Berlinben nyert 6–0-ra. Így nem csoda, hogy Rudi Völler szövetségi kapitány édesapja szívrohamot kapott a mérkôzés alatt...
Meglepetés továbbá Csehország sima veresége az izlandiak ellen, de nem sokan hittek abban sem, hogy az olaszok botlanak Litvániában, és egy pontot ajándékoznak a 8. csoport sereghajtójának.
Lengyelország bebiztosította helyét a világbajnokságon, hiszen hét pontos elônyre tett szert az utolsó két forduló elôtt.
***
Pénteken Zürichben kisorsolták a selejtezôcsoportok második helyén végzô csapatok „osztályozójának" párosítását. Az utolsó kiadó helyekért így a következô mérkôzésekre kerül sor november 10–11-én (visszavágók 14-én): 6. csoport második helyezettje–3. csoport második helyezettje, 5. csop. mh.–9. csop. mh., 7. csop mh.–4. csop. mh., 1. csop. mh.–8. csop. mh., 2. csop. mh.–Ázsiai zóna csoportjának 3. helyezettje.
További világbajnoki selejtezôk: Ázsiai A–csoport: Thaiföld–Irán 0–0, Szaúd-Arábia–Irak 1–0. Az állás: 1. Bahrein 4 pont/2 mérkôzés (3–1), 2. Szaúd-Arábia 4/3 (2–3), 3. Irán 3/1 (2–0), 4. Irak 3/3 (2–4), 5. Thaiföld 0/1.
Ázsiai B–csoport: Omán–Kína 0–2, Egyesült Arab Emírségek–Katar 0–2. Az állás: 1. Kína 6 pont/2 mérkôzés, 2. Katar 4/3, 3. Egyesült Arab Emírségek 3/3, 4. Üzbegisztán 3/2, 5. Omán 1/2.
CONCACAF–zóna, döntô forduló: Egyesült Államok–Honduras 2–3. Trinidad és Tobago–Costa Rica 0–2. Az állás: 1. Costa Rica 16 pont/7 mérkôzés, 2. Egyesült Államok 13/7, 3. Honduras 11/7, 4. Jamaica 8/6, 5. Mexikó 7/6, 6. Trinidad és Tobago 1/7. Az elsô három helyezett jut tovább.
l A világ- és Európa-bajnok francia labdarúgó-válogatott barátságos mérkôzésen Santiagóban, 60 ezer nézô elôtt egygólos vereséget szenvedett Chilétôl. Eredmény: Chile–Franciaország 2–1 (Galdames 4., Navia 51. illetve Trezeguet 75.).
Nem volt annyira — 3–3 gyôzelemben, illetve döntetlenben megnyilvánuló — fölényük a vendégcsapatoknak, mint egy héttel korábban a másodosztály második csoportjában, de azért a találkozóknak a felén így is meghiúsították vendéglátóik 100%-os szereplését. Ezúttal 3 döntetlen és 1 idegenbeli teljes siker jellemezte a vendégek szereplését. Az idegen pályán pontot szerzett csapatok között található megyénk két együttese is: az U Marosvásárhelyen, a Sodronyipar Nagyváradon rabolt pontot az otthoniaktól. Az egyetemisták teljesítményét beárnyékolja viszont, hogy mindeddig egyetlen gólt sem lôttek.
Eredmények: l Marosvásárhelyi HSK–Kolozsvári U 0–0 l Nagyváradi Bihar FC–Aranyosgyéresi Sodronyipar 1–1 l Gyulafehérvári Apullum–Medgyesi Gázmetán 0–0 l Temesvári Politechnika Szatmárnémeti Olimpia 1–3 l Nagybányai FC–Zalatnai Minaur 3–1 l Resicabányai MSC–Petrozsényi Zsil 2–0 l Tg. Jiu-i Pandúrok–UTA 2–1 l Krajovai Extenzív–Pitesti-i Inter 6–2.
A medgyesi csapatot a bajnokság indulása elôtt 7 büntetôponttal sújtották. A következô fordulóban az U a Nagybányai FC-t látja vendégül, míg a Sodronyipar az Olimpia otthonába látogat.
Az elmúlt hétvége nemzetközi nôi lábtenisz turnénak adott otthont. A Rekord sporttelepen rendezett páros, illetve tripla mérkôzések, amelyeken Magyarország, Szlovákia és a helyi Szamos csapata vett részt, a szlovákok gyôzelmével végzôdtek. A tripla döntôjében a szlovák lányok 2–1-es aránnyal múlták felül a házigazdákat, míg a bronzérmet Magyar-ország 2. válogatottja nyerte el.
A páros mérkôzések két csoportban folytak, a szlovákok és a románok részérôl 2–2, magyar részrôl pedig 4 csapat részvételével. A döntôben a szlovákok kerültek össze, az ország 1-es számú válogatottja 2–0-ra gyôzedelmeskedett a 2-es számú felett. A bronzéremért Szamos 1–Magyarország 1 összecsapásra került sor, ebbôl a hazai csapat került ki gyôztesen, 2–0-ás eredménnyel.
Gépész utcai stadion, 200 nézô. Vezette: Alin Cârstoiu (Déva).
CFR: Lãzãreanu — Cazan, Lazãr, Veltan, Cormos (60. perc Dob-rãu) — Benke, Baci, David (81. perc Mateut), Ghiorma — Petrescu (77. perc Turcu), Mircea. Edzô: Bretan Marius.
Bányász: Tãranu — Oprea, Nutiu (71. perc Marcus), Pethô — Meleg (77. perc Gheti), Szôke, Tãut, Colibaschi — Tóth Károly, Szántó (83. perc Tóth Csaba), Csalános. Edzô: Marius Pasca.
Gólszerzôk: Petrescu 2 (23., 64.), Mircea (27.), Ghiorma (73.), illetve Csalános (13.)
Szögletarány: 3–2. Lövések: 9–11 (kapura: 7–7). Sárgalap: Benke, Lazãr, illetve Tóth Károly.
Szép iramban kezdtek a csapatok, s bizony az elsô negyedórában a vendégek játszottak szebben. Ügyesen passzoltak és jöttek Lãzãreanu kapuja felé, s egy mit sem sejtetô bal oldali beadás után meg is szerezték a vezetést. A 13. percben a hatoson belül egyedül felejtett Csalános földre pattantott lassú fejesét már nem érte el sem a vasutasok kapusa, sem a hátvédek, akik csak még jobban bepöckölték a hálóba a labdát.
A CFR szerencsére nem ijedt meg a kapott góltól, és egyre jobban játszott. Így 10 perc elteltével kiegyenlítettek: Petrescu egyéni akciója után kapura rúg a 16-os szélérôl, Tãranu kiüti a labdát, s a résen levô Mircea egybôl ráfejeli: 1–1. Alig négy perc múlva már a vezetés is megvan: ezúttal Mircea cselezgetett a 16-os szélénél, magára csalta a hátvédeket, majd pedig a közben mellette besírülô Petrescunak passzolt, akinek már csak formalitás volt a labda kapuba juttatása. A szünetig még két gólhelyzetet hagyott ki a CFR, elôbb Petrescu lövését védte a vendégkapus, majd Ghiorma földdel küldött lövése súrolta a felsô kapufát. Petrescu a második félidôben is sokszor veszélyeztette a vendégek kapuját, s a 64. percben ismét eredményes volt: a 16-osból, beadást követôen rálô a kapura, a kapus nem tudja megfogni a labdát, amely visszapattan hozzá, s ezúttal Tãranu már nem tud beleszólni a labda útjába. Az utolsó gólnál is ôt illeti a dicséret: ellentámadás során jól látja meg a felfutó, üresen maradt Ghiormát a 16-os szélénél, az pedig egybôl „végzi ki" a vendégkapust.
Szép játékot mutatott a CFR, amely megérdemelten nyert. Csatárai remek napot fogtak ki, de a csapatjáték is megfelelô volt, miközben a vendégektôl csupán Tãut játéka emelhetô ki.
Három forduló után továbbra is veretlen a Szamosújvári Olimpia csapata, miután a magyarláposiaknak sem sikerült legyôzniük a Coroi–Felfalusi edzôpáros által felkészített ti-zenegyet. Az Olimpiának kedvezett a szerencse is, hisz a hazaiak többet támadtak és a kapu elôtt is veszélyesebbek voltak. Farkas, legveszélyesebb csatáruk három tiszta gólhelyzetet hagyott ki, pontosabban Pãdure védett bravúrosan — az egy pont neki köszönhetô, hisz csapattársai fáradtan, álmosan játszodtak. Vasile Pãdurean Gura Humorului-i játékvezetô hét perces mérkôzéshosszabbításának köszönhetôen Bartos Sándor is közel állt a gólhoz, de végül megállította a bíró meccsvéget jelzô sípszava, mielôtt még a labdát az üresen hagyott kapuba juttathatta volna.
Az Olimpia tizenegye: Pãdure — Marchis, Giurgiu, Cionca (36. perc Moldovan), Pasca — Oltean, Muntean, Cupsa — Ciucas (53. perc Igna), Kulcsár (65. perc Roman) és Bartos.
***
A C osztály VIII. csoportjának további mérkôzésein: Bethleni Szamos-Gáz–Zilahi Armãtura 2–0, Viitorul–Szatmárnémeti Szamos 3–3, Élesdi Körös–Dési Egyesülés 0–2, Avasfelsôfalui Avas–Szatmárnémeti Sólymok 1–2, Liber-Humana–Tordai Aranyos 1–1. A Máramarosszigeti Marmatia szabadnapos volt.
A következô fordulóban: Armãtura–CFR, Szamos–Bethlen, Egyesülés–Viitorul, Sólymok–Körös, Olimpia–Avas, Aranyos–Lápos, Sarmaság–Marmatia; Nagysomkút szabadnapos.
Férfi egyes, 2. forduló: Kuerten (brazil, 1.)–Pless (dán) 6:3, 6:4, 6:4, Hewitt (ausztrál, 4.)–Blake (amerikai) 6:4, 3:6, 2:6, 6:3, 6:0, Ferrero (spanyol, 5.)–Volcskov (fehérorosz) 7:6 (7–2), 6:1, 6:4,
Nôi egyes, 3. forduló: Davenport (amerikai, 3.)–Montolio (spanyol, 27.) 6:3, 6:2, Henin (belga, 6.)–Vavrinec (svájci) 6:3, 6:2, S. Williams (amerikai, 10.)–Sucha (szlovák) 6:1, 6:0, Clijsters (belga, 5.)–Nagyova (szlovák, 25.) 6:3, 7:5, Mauresmo (francia, 8.)–Rubin (amerikai, 28.) 7:5, 7:5, Testud (francia, 18.)–Matevzic (szlovén) 6:2, 6:0, Gyementyijeva (orosz, 11.)–Huber (német, 17.) 6:3, 6:5, Tauziat (francia, 9.)–Nejedly (kanadai) 6:1, 3:6, 6:3, V. Williams (amerikai, 4.)–Raymond (amerikai, 30.) 6:3, 6:4 Capriati (amerikai, 2.)–Ruano Pascual (spanyol) 6:4, 6:4.
Férfi egyes, 3. forduló: Sampras (amerikai, 10.)–Juzsnyij (orosz) 6:3, 6:2, 6:2, Malisse (belga)–Henman (brit, 9.) 6:7, 6:3, 7:5, 4:6, 6:4, Agassi (amerikai, 2.)–Delgado (paraguayi) 7:5, 7:6, 6:3, Federer (svájci, 13.)–Schalken (holland, 24.) 6:4, 7:5, 7:6, Zabaleta (argentin)–Rusedski (brit, 30.) 6:7, 6:4, 7:5, 7:6, Rafter (ausztrál, 6.)–Lapentti (ecuadori, 26.) 7:6, 6:2, 6:2, Szafin (orosz, 3.)–Arazi (marokkói, 28.) 7:5 6:4 7:6.
Szombaton és vasárnap a nagyszebeni Transilvania Sportcsarnokban a 2. és 3. fordulók találkozóival folytatódott a nôi Nemzeti Liga küzdelemsorozata. Az elsô napi, pénteki eseményekrôl már részletesen beszámoltunk, adósak maradtunk viszont három eredménnyel, köztük a Kolozsvári U-Ursus–Bukaresti Rapid játék kimenetelével, amely, sajnos, a fôvárosiak 30–28 (14–14) arányú sikerét hozta. A másik két mérkôzés: Bákói U-MSK–Oltchim 26–51 és Galaci Otelul–Konstancai Hidrotechnika 34–27.
A második nap eredményei közül kiemelkedik az óriási meglepetéssel véget ért Nagybányai Selmont–Râmnicu-Vâlcea-i Oltchim találkozó, amelyen Gheorghe Covaciu mester lányai 24–23-as arányban nyertek a volt bajnok ellen. A kolozsvári lányok ismét kikaptak, ezúttal a Dinu Cojocaru által felkészített együttestôl.
Az eddigi eredmények után a Gheorghe Tadici által felkészített Zilahi Silcotub bajnokgárda továbbra is fölényben van. Ezzel szemben a bákói, a szászsebesi és jászvásári csapatok nem nagyon tudnak felemelkedni a vetélkedô követelményeihez.
Vasárnap a Kolozsvári U-Ursus csapat várható sikert aratott a jászvásáriak ellen.
Részletes eredmények: szombat: Zilahi Silcotub–Bákói U-MSK 42–23, Nagybánya–Oltchim 24–23, Brassó–Jászvárá 39–24, Dévai U-Remin–U-Ursus 26–22, Bukaresti Rapid–Galac 24–25, Konstanca–Szászsebes 32–24. Vasárnap (a lapzártáig véget ért mérkôzések): Kolozsvári U-Ursus–Jászvásári MSK XXI 42–28, Zilahi Silcotub–Nagybányai Selmont 39–29, Konstancai Hidrotechnika–Bákói U-MSK 35–22.
A táblázat élén a maximális hat ponttal a bajnok Zilahi Silcotub áll. További eredmények és a táblázat holnapi lapszámunkban.
Horia Demian Sportcsarnok, 600 nézô. Vezették: Ioan Serbu–Viorel Dobre (mindkettô Bukarest).
Armãtura-U-Agronomia: Cucuiet — Hossu (5), Gal (3), Baciu (2), Dãncilã (4), Tudor (2), Burcã (3). Cserék: Stef (1), Balint, Marian (1), Boancã (3). Edzô: Remus Moldovan.
Ulpimex: Ciubotaru — Costea, Cosma (2), Dimache (4), Milea (2), Savlivschi (9), Vieru (4). Cserék: Andronic-Burhuc, Dediu (1). Edzô: Valeriu Basso.
7 méteresek: 3 (1) illetve 3 (2). Kiállítások: 4 illetve 4 perc.
Eredményalakulás: 3. perc: 0:1 ; 8. perc: 2:3; 12. perc: 6:3; 17. perc: 9:4; 24. perc: 11:6; 26. perc: 14:8; 30. perc: 16:11, 35. perc: 17:15; 39. perc: 19:15; 50. perc: 20:18; 54. perc: 21:20; 58. perc: 22:21; 59. perc: 24:21.
A hétközben nyélbeütött U-Armãtura szakosztály fúzió, amely a kolozsvári kézilabda sport Nemzeti Ligában való jelenlétének megmentését jelentette, remélhetôleg a csapat jobb szerepléséhez fog vezetni. Ebbôl a szempontból a vasárnapi siker biztatónak mondható, annál is inkább, mivel az ellenfél az elmúlt bajnokság egyik élcsapata volt. A kolozsvári gyôzelem teljesen megérdemelt, s akár nagyobb arányú is lehetett volna, de szünet után a Remus Moldovan legénység sok gólszerzési lehetôséget elszalasztott, lehetôséget nyújtva a vendégeknek — akik valljuk be ezúttal, nem küzdöttek annyira, mint legutóbb, amikor a 4. helyük forgott kockán, s így eldöntetlen eredménnyel tértek haza Kolozsvárról — hogy az utolsó tíz percben feljöjjenek, s hajszálra legyenek az egyenlítéstôl. Csak Alexandru Cucuiet kapuvédônek — akinek több bátor közbelépése volt a mérkôzés során — tulajdonítható, hogy ez az 55. percben nem történt meg, amikor is 21:20-as mérkôzésállásnál elcsípte Vieru ziccer helyzetbeli dobását.
De mi is történt addig? A galaciak már az elejétôl elég türelmesen kombináltak. Csapatukból különösen az átlövôs Savlovschi tûnt ki, aki bár csak támadásban játszott, együttese legjobbjának bizonyult. 3:3 után úgy tûnt, hogy a kolozsváriak végül simán fognak nyerni, ugyanis átvették a játék irányítását, a 17. percben már öt gólos elônyre tettek szert, amit késôbb hatra növeltek. A második fél-idôben azonban fokozatosan leadták elônyüket támadásban nyújtott pontatlanságaik miatt. A hajrában azonban jött Cãlin Hossu két mentô gólja, ami végleg eldöntötte a találkozó sorsát.
Az az új játékoskeretet illeti, ez a volt fôiskolás gárdára volt alapozva, az Armãturából ezúttal csak Hossu és nagyon rövid ideig Balint jutott szóhoz.
A nyitó forduló többi eredményei közül kiemelkedik az újonc Tg. Jiu-i csapat gyôzelme, saját pályáján, a sokszoros bajnok Steaua felett, Temesvári Politehnica Izometal–Konstancai Portul 24:24 és Tg. Jiu-i Lignitul Pinoasa–Bukaresti Steaua 27:26! A forduló másik három összecsapására, a Ploiesti-i Uztel–Fibrexnylon, Brassói Dinamó–Bukaresti Dinamó és a Nagybányai Minaur–Pitesti Dacia mérkôzések a hét közepén lesznek.
A Iuliu Hatiganu sportparkban sikerrel vette a bajnokság második fordulóját is a kolozsvári diákcsapat, amely csoportjában 100%-os. A szünetben ugyan még a vendégek vezettek 3–6-tal, de szünet után beindult a gépezet, és Hâmpea, valamint Petre két céljával megfordította és a maga javára döntötte el a mérkôzést. Apjok az elsô félidôbeli büntetôn kívül további kettôvel járult hozzá csapata sikeréhez. Az U a következô felállásban szerepelt: Cerces, Lazãr, Bãlan, Rus, Petre, Rãzvan Samuil, Simandi, Domocos, Marin, Apjok, Teodorescu, Harmagea, Dragomir, Panaite, Brãdãtan, cserék: Popovici, Hâmpea, Valentin Samuil, Stupar, Gheta, Frâncu. Edzô: Petre Motrescu.
A csoport másik mérkôzésén a Rapid Metrerex otthonában kapott ki a jászvásáriaktól 32–7 arányban. A táblázaton így a hat pontos U után az egyaránt 4–4 pontos Grivita és Jászvásár következik, a 2 pontos Rapid elôtt. A következô fordulóban az U a Jászvásári Politechnika otthonába látogat.
Pétervári Pál a kenusok között ezüst-, Jámbor Attila a kajakosok mezônyében bronzérmet szerzett szombaton egyesben az angliai Stockton-on-Teesben, a 9. maraton kajak-kenu világbajnokság elsô napján.
Az amatôrként olimpiai bajnok Erdei Zsolt a magdeburgi profi ökölvívógálán a második menetben kiütötte ellenfelét, a szlovák Julius Galt.
A hamburgi Universum Box Promotion félnehézsúlyú magyar bokszolója továbbra is százszázalékos, nyolcadik hivatalos mérkôzésén hetedszer gyôzött idô elôtt.
Gal eddig sem túl fényes mérlege tovább romlott: 31. profi meccsén 27. alkalommal szenvedett vereséget.
A Forma–1-es Belga Nagydíjon pályafutásának 52. gyôzelmét aratta a német Michael Schumacher. A meglepetésektôl és súlyos balesettôl — Luciano Burti (olasz, Prost) 250 km/órás sebességgel csapódott a védôfalnak — sem mentes futam másik két dobogósa a skót David Coulthard (West-McLaren-Mercedes) és az olasz Giancarlo Fisichella (Benetton). Részletek holnapi lapszámunkban.
A hétvégén befejezôdött a pekingi Universiade. A viadalt hatalmas kínai fölény jellemezte, ráadásul a házigazdák „ötcsillagos" Universiadét szerveztek. Kína már most jelezte, hogy mire — mennyi jóra — számíthatnak a sportolók, szakvezetôk, újságírók a hét év múlva sorra kerülô olimpián. Addigra vadonat-új olimpiai falu épül, a sportlétesítmények viszonylag közel esnek egymáshoz, ami véget vet majd a sok utazgatás miatt el-elhangzó panaszoknak. Peking zöld olimpiát ígér, a mostaninál jobb levegôt, s még jobb infrastruktúrát a környékbeli településekkel együtt 12 millió lakosú városban.
Az egyetemi játékokon világcsúcs nem született, de számos Universiade-rekord megdôlt. Csaknem 170 országból hétezer sportoló indult Pekingbe, 2400 újságíró tudósított a versenyekrôl, közöttük csaknem kétezer hazai.
A legjobban a hazaiak szerepeltek az Universiadén: 54 arany-, 25 ezüst- és 24 bronzérmet gyûjtöttek. Az Egyesült Államok versenyzôi 21 elsô, 13 második, valamint 13 harmadik helyet szereztek. A kínai fôvárosban összesen 50 ország sportolói állhattak dobogóra.
A magyarok legjobb helyezése a harmadik, hat bronzérmet szerzett. Az érmesek: Lengyel Imre (mûugrás, 1 m), Szilágyi László (cselgáncs, abszolút kategória), Annus Adrián (kalapács), Bodor Richárd (100 m mell), Horváth Gergely (gerely), vízilabda csapat (Kovács Zoltán, Pelle Balázs, Ibolya Tamás, Bárány Attila, Hesz Máté, Petik Attila, Steinmetz Ádám, Madaras Norbert, Jaeger Gábor, Varga Zsolt, Varjas Attila, Binder Szabolcs, Vindisch Ferenc).
Ami hazánk sportolóit illeti, több aranyérem is született: Camelia Potec 200 és 400 m gyorson bizonyult a leggyorsabbnak, míg férfi tornában, lengésben Ioan Suciu lett aranyérmes. Ezüstérmet szerzett Dragos Cioman 400 m gyorsúszásban, valamint Cristina Grosu, Otilia Ruicu és Marian Oprea atlétikában, 1500 méteren, 400 méteren, illetve hármasugrásban. A kolozsvári sportolók két ötödik helyet értek el: Laura Moise és Ioana Dinea egyaránt cselgáncsban jeleskedett.
(balázs)
A Szabadság Internet
változatát
a Hungarian Human Rights Foundation
készítette