 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. szeptember 10.
(XIII. évfolyam, 210. szám)
Cigányfesztivált tartottak a hétvégén Almásszentmihályon, a Tájékoztatási Minisztérium és a Wassdas Alapítvány szervezésében. György Somai Gyöngyvér fôszervezô elmondta, hogy szeptember 9-e a cigányság napja, ebbôl az alkalomból szervezték meg a találkozót a Kolozs, Maros és Szilágy megyei romáknak. Céljuk megismertetni az emberekkel a cigányság kultúráját, szokásaikat, pozitívan befolyásolni a közvéleményt. A fesztiválon mûkedvelô együttesek léptek fel, a Rom Po Drom, Szilágy megyébôl, a gernyeszegi Nefelejcs, a Le Romenqo Iloy Maros megyébôl, valamint az almásszentmihályi romák csoportja, akik cigánydalokat adtak elô, és a vidékükre jellemzô táncokat mutattak be. Az elôadások után cigánybálra került sor, ezen az almásszentmihályi lakosság is részt vett. A szervezôk elmondták, hogy nagyobb érdeklôdésre számítottak. Jövôben az erdélyi cigányok találkozóját minden bizonnyal Almáson fogják megszervezni.
Emil Constantinescu volt államfônek mindeddig nem biztosították a volt államelnökök jogait szavatoló törvényben elôírt lakást, ugyanis még nem véglegesítették a rendelkezés végrehajtási módozatát, jelentette be Serban Mihãilescu, a kormány fôtitkára. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kormány a közeljövôben készül az alkalmazási metodológiát kidolgozó kormányrendelet elfogadására. Egy központi lap szerint Emil Constantinescunak a Primãverii negyed egyik házát ajánlották fel, ahol annak idején Nicolae Ceausescu lakott.
Elôször késô tavasszal röppent fel a hír: az állam ingyen tejport biztosít minden mesterségesen táplált csecsemônek. A köztudatban ez kész tényként csapódott le, bár akkor még egy megtárgyalásra váró határozattervezetrôl volt csupán szó. Azóta a tervezetbôl törvény lett, ám a gyakorlatban még egyetlen kisgyerek sem kóstolhatta meg az állam tejporát.
Daniela Bartos egészségügyi miniszter a helyi hatóságok segítségét kéri az egyévesnél fiatalabb kisgyerekeknek járó tejpor október 15-ig való kiosztásához. A miniszterasszony elmondta, a tejpor célhoz jutásának idôpontja a törvény által megállapított licitálási procedúra, illetve a termelô cégek szállítási idôpontjának függvénye. A rendelkezésére álló adatok alapján az egészségügyi minisztérium ezt az iôpontot legkésôbb október 15-ben állapítja meg.
Az egészségügyi miniszter azt is hozzáfûzte, az ingyenes juttatásban azok a csecsemôk részesülnek, akiket a törvény életbe lépésekor mesterségesen tápláltak, akiknek édesanyjuk olyan súlyos betegségben szenved, amelyek a csecsemôre vagy az anyára nézve veszélyessé tennék a szoptatást (például cukorbetegség, TBC, veseelégtelenség, HIV-fertôzöttség, súlyos pszichikai betegségek, szívelégtelenség stb.), továbbá részesülnek az ingyenes juttatásban azok a kisbabák is, akiknek növekedési görbéje igazolja az anyatej teljes vagy részleges hiányát, valamint az örökbe fogadott csecsemôk, illetve azok, akiknek édesanyjuk elhalálozott.
A miniszterasszony abbéli reményének adott hangot, hogy a polgármesterek, politikai színezettôl függetlenül hozzájárulnak majd a kezdeményezés rendezett és mielôbbi végrehajtásához, annál inkább, hogy a rendelkezés széles társadalmi réteget érint.
Kovács Katalin gyermekorvos elmondta, egyelôre nincs meg a keret a tejpor ingyenes felírásához, és az ügyben részletesebb tájékoztatással sem látták el a családorvosokat. Mindeddig egy névsort kellett összeállítaniuk azokkal a csecsemôkkel, akik igényt tarthatnak a kedvezményre, elôrehaladás az ügyben azonban csupán október elejére várható.
A gyógyszertárakban vásárolható, 400 grammos csomagokba adagolt tejporok ára százezer lej körül mozog (Lactovit 75 ezer, Milupa 90 ezernél kezdôdik), ez egy kizárólag tejjel táplált csecsemônek 3–4 napra elegendô. Igy a havi tejporadag ára legjobb esetben is megközelíti az egymillió lejt.
Törvényes rendelkezés ide vagy oda, szép számmal akadnak majd kisbabák, akik a törvény gyakorlati megvalósulása elôtt betöltik az egy évet, így nem részesülnek a már féléves koruk óta hangoztatott és reménykedve várt kedvezményben.
Több ajánlást dolgoztak ki a magyar kormány számára azon a szombaton befejezôdött konferencián, amelyet A romániai magyar felsôfokú oktatás címmel rendeztek Csíkszeredában.
Többek között kérték, hogy a különbözô intézményeknek adott támogatások mértéke a minôség függvénye legyen, és részesüljenek támogatásban a román állami oktatási intézményekben mûködô magyar karok, tanszékek, tagozatok is.
Azt ajánlották, hogy a magyar állami segítséggel létrehozott oktatási formák feleljenek meg a romániai elvárásoknak, honosítható diplomákat nyújtsanak; a kutatók támogatásának feltétele pedig a szülôföldön maradás legyen.
A dokumentum szerint a különbözô magyar felsôfokú oktatási intézmények már mûködô kihelyezett tagozatait le kell telepíteni, és integrálni kell a magánegyetemi struktúrába.
A tanácskozás résztvevôi olyan vendégprofesszori ösztöndíjak létesítését kérik a magyar kormányzattól, amelyek vonzóvá tehetik neves professzorok számára is a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) való oktatást.
A konferencia végkövetkeztetései között szerepelt az is, hogy meg kell honosítani a magyar nyelvû agrár felsôoktatást Erdélyben is. Ugyanakkor feltérképezték az erdélyi egyetemek tanszékei és az anyaországi, illetve más államokban lévô tanszékek közötti együttmûködés lehetôségeit.
A mostani konferencián a szervezô a Magyar Professzorok Világtanácsa (MPV) az EMTE csíkszeredai karaival kötött együttmûködési megállapodást. Kecskés Mihály, az MPV elnöke elmondta, hogy november 9-én Nyíregyházán, a kárpát-medencei magyar professzorok találkozóján a Sapientia — EMTE egészével szeretnének hasonló megállapodást kötni.
Lányi Szabolcs, az EMTE csíkszeredai karainak megbízott dékánja szerint az együttmûködési megállapodás olyan keret, amely a megmutatkozás lehetôségét biztosítja.
— Nem utolsósorban pedig a megállapodás lehetôséget nyújt lobbizni a magyar kormánynál, a különbözô szervezeteknél és testületeknél — mondta.
A kétnapos konferencia munkálatai a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnájában zajlottak, mivel az EMTE csíkszeredai karai számára vásárolt szállodaépület átalakítása még nem fejezôdött be.
Tegnap kora reggel a bethleni tanács termében avatták a város díszpolgárává gróf Bethlen Farkast, a magyarországi Verôce polgármesterét, akinek személyes segítségével, valamint a Julianus barát alapítvány és további magánszemélyek adományainak köszönhetôen sikerült a magyar tagozatos kisgyerekeknek otthont adó óvoda teljes felújítása, központi fûtéssel való ellátása.
Kilenc órakor került sor az óvodaépület ünnepélyes átadására. Az épületre a vendégszeretet jeléül a román zászló mellé a magyar lobogót is kitûzték, az avatószalag szintén mindkét nemzet színeiben pompázott, tudtuk meg Borsos K. László városi tanácsostól, aki ugyanakkor azt is elmondta, a Verôcével és elöljáróival való kapcsolat Kerekes Zoltánnak és családjának köszönhetô. Megnyitó beszédet Nicolae Moldovan polgármester mondott, majd Verôce polgármestere szólt az esôs idô dacára szép számban megjelent egybegyûltekhez. Az elhangzott beszédek lényege: a gyerekekért tenni kell valamit most és a jövôben, együtt. Szakács János református lelkész mondott imát, majd Zimveliu Doru ortodox pópa áldotta meg a felújított óvodát. Az ünnepségen a megyei tanfelügyelôség is képviseltette magát. Kerekes Imola óvónô óvodásai rövid gyerekjáték-elôadással kedveskedtek. A nagy méretû munkálathoz nem csak jelentôs pénzbeli juttatással, hanem építôanyagokkal is hozzájárultak a támogatók. Mindenekfölött dicséretes a szülôk hozzáállása, akik a június 15-tôl megkezdett munka során közmunkával segítettek. A felek a helybeli román óvoda tatarozását tervezik. Az ünnepélyes átadást követôen a polgármesteri hivatal mindekit vendégül látott a Szamos Hotelben.
A kormány kizárja, hogy külön tágyalásokat folytasson a királyi családdal az általuk visszakövetelt ingatlanokat illetôen, jelentette ki szombaton Serban Mihãilescu kormányfôtitkár, aki a Mihai Viteazu halálának 400 éves évfordulójára rendezett megemlékezésen vett részt, ahol jelen volt Mihai volt román király, valamint a királyi család több tagja. „Nem tevôdik fel az egyeztetés problémája, itt egyszerûen a 10. törvény alkalmazásáról van szó", a kastély visszaigénylési kérését is a törvényes keretek között kell megoldani, mondotta Mihãilescu. Országos szinten máris 50 ezer ingatlan visszaszolgáltatási kérést iktattak, amelyekre szintén válaszolni kell, következésképpen a kormány számára a Peles-kastély ügye cseppet sem elsôdlegesebb a többinél.
Gondot okoz viszont a törvény alkalmazásánál, hogy például a volt tulajdonosok olyan ingatlanokat is visszakérnek, amelyek az államosításkor vagy meg voltak terhelve, vagy még akkor elveszítette a tulajdonosa. Nem tisztázták továbbá, hogyan járjanak el a jogcímmel és jogcím nélkül államosított ingatlanoknál, mondotta a kormányfôtitkár, hangsúlyozva azonban, hogy a kormányzati szinten létesített úgynevezett visszaszolgáltatási hivatal megpróbál minden vitás vagy vitatott helyzetet megoldani, amely a 10. törvény alkalmazása során felmerül.
Az elkövetkezô hat hónapban fog eldôlni, hogy milyen formában történik a NATO további bôvítése — jelentette ki Chris Donelly, a NATO-fôtitkár közép- és kelet-európai tanácsadója.
— Az északatlanti szövetség — az Európai Uniótól eltérôen — nem kizárólag annak alapján dönt egy új tag felvételérôl, hogy az teljesített-e vagy sem bizonyos feltételeket — hangsúlyozta Donelly. Objektív és szubjektív feltételek vannak: minden jelölttel szemben alapvetô elvárás, hogy a szövetség új tagja hozzájáruljon az általános biztonsághoz, de az már szubjektív megítélés alá esik, hogy ennek a feltételnek miként tesz eleget — említette példaként.
Donelly az elvárt feltételek között jelölte meg a katonai kritériumokat, a lakosság felkészítését a NATO-tagság elfogadására, azt a politikai szándékot és képességet, hogy az adott ország külföldre küldjön katonákat, kezelni tudjon nehéz helyzeteket. Az általános biztonsághoz való hozzájárulásnak fontos része, hogy adott országnak milyen kapcsolatai vannak szomszédaival — tette hozzá a tanácsadó.
Donelly szerint Románia csatlakozási stratégiája nagyon jó. A kérdés az, hogy végrehajtásához rendelkezik-e a szükséges anyagi és humán forrásokkal. Ennek elôteremtését nehéznek, de nem lehetetlennek nevezte.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem elegendô bizonyos feltételeket adott idôre megfelelôen teljesíteni: az elvárásoknak folyamatosan eleget kell tenni, mivel a szövetséghez történô csatlakozás „nem a vége, hanem a kezdete a folyamatnak".
Gyermekkorom óta imádom a fagyit. Nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy Budapesten meg ne kóstoljak mindenféle-fajta finomságot, annál is inkább, mivel mifelénk igencsak szûkös a kínálat.
Az egyik árusnál csupa különlegességeket lehetett kapni. Sztracsi, tiramisu stb., olyasmik, melynek nevét ki sem tudom mondani, nemhogy leírjam. És ott vigyorgott rám szép kéken egy számomra abszolút premier: a viagrás fagylalt! Kérdem nem kis megdöbbenéssel, hogy ez vicc? — Miért, maga komolyan gondolta — így az elárusító.
Én nem. De a viagrás fagyi nagyon fogyott.
ÔSZI GYÖNGYSZEMEK címmel Katona Éva színmûvésznô mutat be irodalmi összeállítást szeptember 12-én 18 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 6. szám alatti székházában, az I. emeleten. Hárfán közremûködik Szabó Kati Kinga és Gergely Annamária, a Gheorghe Dima Zeneakadémia hallgatója. A rendezvény szervezôje a Szent Raffael Kör.
LIEBER ERZSÉBET és JANCSIKITY JÓZSEF kaposvári képzômûvészek egyéni tárlata nyílik meg szeptember 11-én, kedden 13 órakor a Romániai Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2–4. szám alatti galériájában.
A VIRÁGKERTÉSZKEDÉS IRÁNT ÉRDEKLÔDÔ GAZDÁK és családtagjaik számára tanulmányi kirándulást szervez a Romániai Magyar Gazdák Kolozs Megyei Egyesülete szeptember 17-én Torockószentgyörgyre, Szakács János virágüzemének meglátogatására. Jelentkezni szeptember 12-én 18 óráig lehet személyesen vagy levélben Farkas Zoltánnál, 3400 Cluj–Napoca, Pta. 14 Iulie nr. 17, vagy a 189-987-es számú telefonon.
Annak ellenére, hogy a múlt hét végén csak a késô éjszakai órákban érkezett Szamosújvárra, Ôeminenciája Mgr. dr. Cristoph von Schönborn bíboros, Bécs érseke, az Osztrák Püspöki Konferencia elnöke meglátogatta a helyi Görög Katolikus Egyház kegytárgy és történeti múzeumát, ahol több mint kétszáz hívô várta a magas rangú vendéget. Jelen voltak az osztrák érsek ünnepélyes szamosújvári fogadásán Küsmôdi Attila római katolikus, illetve Szakács Endre örmény katolikus helybeli lelkészek is, akik, hasonlóképpen találkoztak a Kolozs megyei látogatáson lévô bécsi bíborossal. A tavaly felavatott kegytárgy múzeumban sorra került ünnepségen fellépett a helyi görög katolikus egyházközösség kórusa is. A házigazdák bemutatták a magas rangú egyházi vezetônek a múzeum fontosabb tárgyait, amelyek közül különösen a bizánci hatást mutató üvegikonok keltették fel Ôeminenciájának figyelmét. A vendégkönyvben meg is jegyezte: „kellemes emlékekkel térek haza a vallástörténeti szempontból oly jelentôs kisvárosból".
Ugyancsak a múlt hét végén Mgr. dr. Cristoph von Schönborn bíboros, Bécs érseke megtekintette az épülôfélben levô szamosújvári görög katolikus székesegyház vázlatrajzát és dr. Iuliu Hossu volt kolozsvári–szamosújvári görög katolikus érsek dolgozószobáját.
Két és fél éve jelent meg elôször az erdélyi magyar nyelvû ifjúsági ismeretterjesztô szemle, a Géniusz. Nemrég maroknyi szerkesztôje és erkölcsi támogatója gyûlt össze, hogy áttekintsék az elmúlt idôszakot, választ keressenek a hogyantovábbra.
A kiadvány, mely olykor a szó szoros értelmében felfedezésekkel rukkol elô, beleilleszkedik a korunk tudományos igényességét magán hordozó új légkörbe. A Géniusz több, mint igényesen összerakott mozaik, olyan egyedi karakterrel rendelkezik, amelyet meg kell ôrizni. Akkor is, ha közben, mint bármilyen folyóiratot, kissé meg kell újítani. Józsa István fôszerkesztô szerint az erdélyi magyarság regenerálódó képessége olyan tartalékokat rejt magában, amelyre még feltétlenül számítani lehet.
Bartha Zoltán, a folyóiratot világra segítô Tinivár Kiadó igazgatója, a rideg, de sokat mondó számok tükrében latolgat. Eddig tizenhárom szám, összesen harminckétezer-háromszázötven példány jelent meg, amely a napjainkban jónak mondható kétezernégyszáznyolcvannyolcas átlagnak felel meg. De amikor a forgalmazás és az áruforgalmi adó összege eléri a piaci ár negyven százalékát, akkor az ember bizony tanácstalanná válik. Mert hiába van Erdély szinte minden magyar nyelvû középiskolájában olvasója, ha a kiadó is kénytelen drágítani, elôbb-utóbb megcsappan az érdeklôdés.
Az eszmecserén megjelentek megszívlelendô javaslatai lényegében a Géniusz változatosabb tartalmára, vonzóbb külalakjára, a forgalmazás megjavítására vonatkoztak. Törekedni kell arra, hogy a fiatalok kapják meg benne a (grafikalilag is) vonzó tálalást, de az ne váljék a színvonal, a karakter rovására.
Megannyi ötlet, jószándékú észrevétel, melyeket azonban háttérbe szorít a leglényegesebb hiányosság: a hosszú távra a kiadáshoz anyagi támogatást nyújtó, érdekelt és egyelôre ismeretlen partnervállalkozó/intézmény távolmaradása. Ha van biztos háttér, akkor lehet tökéletesíteni a forgalmazást, akkor valóban könnyebb törni a fejet a még gazdagabb tudományos és ismeretterjesztô információk beszerzésén, annak méltányolásán.
A Géniusz ismeretterjesztô szemle sajátos kiadvány, nagy ûrt pótol az egész kárpát-medencei magyar fiatalság körében. Tizennegyedik számát most nyomják. A tizenötödiket még nem lehet tudni, mikor — és mennyiért. Csak az biztos, hogy haladóból könnyû halandóvá válni. Ha hagyják azok, akik ezt megakadályozhatják.
Adrian Pop zeneszerzôtôl, a Transilvania Filharmónia mûvészeti tanácsadójától megtudtuk, hogy a háromévenként Bukarestben megrendezett Enescu-fesztivál vezetôsége — mûvészeti igazgatója idén Cristian Mandeal — igyekszik városunkba, is eljuttattni néhány ott fellépô világhírû együttest és mûvészt.
Az együttmûködés keretében lép fel Leopold Hager hírneves osztrák karmester, aki 1984-ben vezényelte városunkban Beethoven IX. szimfóniáját és Mozart: Don Giovanniját a Román Operában. Koncertjén Enescu Hangversenynyitánya mellett Schubert IX. u.n. „Nagy C-dúr szimfóniája hangzik el. Közremûködik Alban Berg Hegedûversenyének szólistájaként Pierre Amoyal francia hegedûmûvész. Róla megtudtuk, hogy ezt a versenymûvet már játszotta Stradivari hegedûjén Solti György vezénylésével is.
A nyitóhangversenyen Verdi Rekviemjét Florentin Mihãescu vezényli, neves szólistákkal, bizonyára a fesztivál rangjának megfelelô elôadásban.
A bukaresti fesztivál vendégei közül szeptember 26-án a hírneves Kodály Vonósnégyes lép fel. Daisuke Soga japán karmester vezényli a fôvárosi Enescu Zongoraverseny gyôzteseinek kolozsvári és bukaresti hangversenyét. A Transilvania Filharmonia szimfonikus zenekara abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az egyedüli vidéki zenekar, amely az Enescu-fesztivál meghívottja, s amelynek hangversenyeit Luciano Berio, napjaink egyik nagy hírû komponistája vezényli.
Eseménynek ígérkezik a Kolozsvári Zeneszerzôk Hangversenye, a Filharmónia Kórusának koncertje, amelyen P. Constantinescu-, Bartók- és Bruckner-mûvek, valamint Schumann és Brahms Cigánydal ciklusai hangzanak el. Érdekesség a Marin Cazacu vezette Violoncellissimo csellóegyüttes fellépte és esemény — mint minden alkalommal — a Cvartetul Transilvan hangversenye.
A 28-i záróhangversenyen Paul Mann angol karmester mutatkozik be, James Cook amerikai zongoramûvész Rahmanyinov közkedvelt II. Zongoraversenyének szólistája. A mûsorban Adrian Pop: Etos I címû mûve, valamint Mahler I. szimfóniája hangzik el.
A felsoroltakon kívül lesz még néhány érdekes hangverseny, reméljük a tavalyinál nagyobb látogatottsággal!
Sikeres volt a nyár is a Transilvania Filharmónia zenekara számára, igaz, nem itthon. Júliusban a dél-franciaországi Perpignon-ban, a belgiumi Saint Hubert-ben és La Rochelle-ben Richelieu bíboros katedrálisában léptek fel.
Idén augusztusban a mûvészek harmadszor vettek részt a spanyol Armonia ügynökség jóvoltából (amelyet Sorin Melinte zongoramûvész vezet) Santander városában rendezett fesztiválon. Mint Pop Adrian mûvészeti tanácsadó elmondta: az, hogy fesztiválzenekarként hívták meg ôket, elôny is — meg hátrány is. „Elôny, hiszen így nem csak egyetlen koncerten szerepelhettünk, hátránya viszont az volt, hogy nem vendégzenekarként kezeltek minket, holott mi is ugyanolyan meghívottak voltunk, mint a londoniak vagy az amerikaiak."
A zenekarnak egy önálló fellépése is volt, ezen kívül Manuel Ocejo fesztiváligazgató vezényletével a laredói Salvé kórust kísérték, és négyszer léptek fel a San Franciscó-i balettel. Adrian Pop elmesélte, hogy az estre készült mûsorfüzetbôl kihagyták a zenekar bemutatását, csupán a balett-társulatról írtak. A kolozsváriak viszont akkora sikert arattak, hogy a második koncertre már a Transilvania zenekarról szóló pótlapot tettek a mûsorfüzetbe, a harmadik elôadásra pedig újranyomtatták a lapokat. A fesztivál utolsó koncertjét Gibraltár nemzeti ünnepén egy barlangban tartották, itt a kolozsváriak a Metropolitanbe szerzôdtetett amerikai Angela Brown és a Scalában éneklô (egyébként grúz) Lasha Mikabadze szólistákkal Ravel Boleróját és Rossini Tell Vilmos-nyitányát adták elô.
Ami az itthoni koncerteket illeti, a nyári elôadások gyakran félház elôtt zajlottak. A külföldi tapasztalatok után ez kissé elszomorító volt.
A zenei évad szeptember 12-én kezdôdik a Kolozsvári Zenei Ôsz rendezvényeivel. Egyetlen szerzô mûveibôl idén sem lesznek egész estés koncertek, de a tervezett mûsor igen változatosnak ígérkezik és nem marad ki belôle a decemberi Mozart-fesztivál sem.
Az elôzô héten volt látható a négy történetbôl álló film elsô két epizódja. Ezen a héten a Luchino Visconti és Federico Fellini rendezésében készült részekkel folytatódik a Boccaccio szellemét megidézô 1961-es filmkvartett. A Visconti rendezésében készült A munka elegáns környezetben játszódik. Egy unatkozó fiatalasszony (Romy Schneider alakítja) elhatározza, hogy megleckézteti a férjét, akire megharagudott. Úgy dönt, hogy ezután csak pénzért hajlandó odaadni magát neki.
Míg Visconti pályáján ez a sztori feledhetô epizód maradt, a Fellini által készített rész rendezôje pályájának sokat emlegetett darabja lett. A Doktor Antonio megkísértése a modern Rómában játszódik. Alapötletét Anita Ekberg Édes életbeli alakítása szolgáltatta. Egy erkölcsös életû kishivatalnok lakásának ablaka elé elhelyeznek egy gigantposztert. A dús idomú hölgy, Anita Ekberg többszörös életnagyságú, heverô alakja egy tejreklámon szerepel. A középkorú agglegény minden este az ô kivilágított figuráját látja szobája ablakából. Hiába tiltakozik, ágál ellene, a reklámnô marad. Sôt, egy éjszaka megtörténik a csoda. Anita Ekberg sokszoros életnagyságban leszáll a plakátról, és meg akarja gyôzni a kisembert... Mirôl? Hát nem a tejívás élettani fontosságáról.
Fellini ötvenperces remeke gonoszkodó fricska, a prûd szellemiség megcsúfolása. Ha élne, vajon miféle filmet forgatna a ma úton-útfélen látható sokkal merészebb óriásplakátokról?
(Duna TV, szombat 20.00)
Ismerjük a futballdrukker típusát, azt az emberfajtát, aki a mérkôzésen mindig csak azt látja, amit látni szeretne. Azt, hogy az ô csapata kitûnôen játszott, de hát a fiúknak nem volt szerencséjük, az ellenfél durvult, szabálytalankodott, csalt, a bíró pedig felháborító módon mindvégig ellenünk ítélt, bizonyára le volt fizetve.
Elnézést kérek az idegen „drukker" kifejezésért, de úgy érzem, hogy éppen ez illik erre a típusra. A futballrajongó — érzésem szerint — mást jelent: olyan embert, aki a játék szépségéért lelkesedik. A szurkoló kifejezés értelme is egy kissé eltérô: a szurkoló kedvenc csapata gyôzelméért izgul, a játékosokat biztatja, bátorítja, de azért képes tárgyilagosan megítélni a pályán történteket. Drukker alatt tehát csak a szélsôségesen elfogult, elvakult, igazságtalanul ítélô nézôt értem.
Az így értelmezett drukkernek van egy válfaja, a pocskondiázó. Akinek egyes játékosok vagy az egész csapat nem elég jó, aki nem fogy ki a „hülye", „marha", „balfék" és hasonló jelzôkbôl, amelyeket a mérkôzés alatt végig kiabál és utána a sörözôben megismétel. „Ha én vagyok ott, biztosan berúgtam volna a gólt..." állítja meggyôzôdéssel.
A tribün hangulata, lélektana a politikába is begyûrûzik. Akárcsak a futballhoz, a politikához is mindenki ért(eni vél). A politikai élet drukkerei kocsmákban és újságokban kommentálják a „mérkôzéseket", nem kevesebb elfogultsággal, mint a lelátón. Olykor hasonló stílusban és szókinccsel. A politikai küzdelem persze bonyolultabb, gyakran a kulisszák között zajlik, így több lehetôség van a spekulációra, félrevezetésre belemagyarázásra, gyanúsítgatásra, rágalomra, bûnbakkeresésre.
Utóbbira van egy friss példa. Azt olvassuk a Szabadság szeptember 6-i számában, hogy „A Markó-garnitúra még olyan apró, országosan lényegtelen eredményeket sem ért el kolozsvári viszonylatban, mint a fôtéri gödrök betakarása, a Mátyás-szobor restaurálásának engedélyezése (ausztráliai pénzen!), a Mátyás-szobor elé telepített ízléstelen budi eltüntetése (ugyebár: helyi autonómia), vagy éppen polgármesterünk több bûnügyi perének elfogulatlan lefolytatása."
A sikertelenségek listáját még bôven lehetne folytatni, de mindezt a „Markó-garnitúra" nyakába varrni — égbekiáltó méltánytalanság! Kezdjük a végével: Hogyan és milyen befolyást gyakorolhat Markó Béla az igazságszolgáltatásra? Persze, jó volna meneszteni mindazokat a bírákat, akiket még a Ceausescu-rendszer nevezett ki és ma a Nagy-Románia Párt támogatói. Erre azonban még az államelnöknek sincs hatalma. Emlékezzünk, hogy Vadim Tudor ellen még egy legfelsôbb ügyész sem nyert pert! Márpedig Funart ugyanazok a sötét erôk támogatják, mint Vadimot. Vagy talán azt gondolja a cikkíró, hogy Markó Bélának az volna a feladata, hogy arra kérje az államelnököt, költöztesse el a budit Mátyás orra alól Avram Iancu orra alá?
Vissza is fordíthatnám a kérdést. Azt mondhatnám, hogy a helyi problémák megoldása a helyi (megyei, városi) RMDSZ-vezetôk feladata volna, ôk a hibásak, pedig róluk igazán nem lehet azt mondani, hogy a „Markó-garnitúrához" tartoznának, sôt, ellenkezôleg! Tehetném, de nem teszem, mert igazságtalan volnék; az egyik bûnbak helyett egy másikat vádolnék. Jól tudom, hogy a helyi vezetés igyekezett, nem egészen rajtuk múlt, hogy törekvésüket nem koronázta siker.
Sok bajunknak az a forrása, hogy Kolozsvár lakosságának a (vékony) többsége Funarra szavazott. A megyei és városi tanácsban is elég sok képviselôje van a Nagy-Románia Pártnak. Ebben az RMDSZ helyi vezetésének az lehetett a mulasztása, hogy nem találta meg a hangot, kapcsolatot a demokratikus román erôkkel, nem tudta letörölni a magyarságról alkotott ellenségképet. De hibásak vagyunk mindnyájan, akik ebben a lapban írogatunk, egymásnak panaszolva el sérelmeinket, és nem sikerült — talán nem is igyekeztünk eléggé — a román lapokon keresztül a román olvasókhoz szólni, ôket meggyôzni. Talán ebben is mulasztottak a vezetôink, az ô írásaikat kevésbé utasíthatták volna vissza a román lapok. De hibás minden magyar választó: ha mindenki csak egy-két román szomszédját, munkatársát gyôzte volna meg, hogy ne szavazzon a szélsôségesekre, most kevésbé fájna a fejünk. Bizony, sokkal jobb volna idônket, energiánkat inkább a Funar-garnitúra ártalmatlanná tételére, mint a „Markó-garnitúra" „kicsinálására" összpontosítani.
Az említett cikk szerzôje úgy véli, hogy a nemes (?) cél érdekében az RMDSZ-en belül is megengedett volna puccs útján leváltani a vezetôséget. Államfôk elleni puccsokat sorol fel, megjegyezve, hogy „valamennyi puccsra az úgynevezett ’nagy’ demokráciák rábólintottak..." Hát igen, van olyan felfogás, hogy a cél szentesíti az eszközt; ez nem volt idegen Loyolai Ignáctól, a jezsuita rend megalapítójától sem; azóta is sokan vallották és gyakorolták. Persze, a szentesítendô célok szent volta többnyire kérdésesnek bizonyult. Az elvakult futballdrukker is helyesli, ha az ô csapatának a játékosa az ellenfél veséjét üti, bokáját rúgja, csak a bíró ne vegye észre. Logikusan végigvíve a gondolatot, ezek szerint a politikában is szabadna hazudni, rágalmazni, a népet félrevezetni. Mindez meg is történik, de nem vezet semmi jóra, ezért elfogadhatatlan. Erkölcstelen alapokra, erkölcstelen módszerekkel nem lehet demokratikus rendszert építeni.
Asztalos István
Egyik novellája így kezdôdik: „Még aludtak volna, de leszakadt az ágy". Nincs ehhez hasonló indítása egy történetnek e kerek földön; az olvasó úgy érzi, mintha a villám még mennydörgés elôtt vakítóan megvilágította és az égbe emelte a szegénységnek e vackát, szinte összegezve a Vád és panasz egész világát.
Ha felidézem Pista bácsi alakját, úgy látom, mindig valami vörösség lappangott a pilláján, hajticsei között és sima arcbôre alatt, valami pislákoló láng, amely csak az indulat pillanataiban lobbant fel, de akkor hirtelen és váratlanul, hogy tûzbe borítsa, gömbbé változtassa egész ábrázatát, kerekre szûkült kicsiny száját, s utat engedjen a rakétázón erélyes hangnak — méltatlansága sajátos kifejezésének. Akkoriban még nem sejtettem, hogy úgy feszül ereiben a vér, mint túlfûtött kazánban a gôz: hogy ez az örökké csipkelôdô, vidám író, aki hangosan kacagott minden emberi ostobaságon, s aki a kabátját a kerítésre akasztva hajlandó volt beállni a külvárosi kölykök közé focizni, magában rejti önnön végzetét, hiszen a pohár sört és az ízletes leveseket már nem tudta megtagadni önmagától...
Mivel azokban az években az Utunk prózarovatát szerkesztette, inasmunkáimmal az Ô asztalához járultam ítéletre. Nem szerette, ha az írást rideg üzletiességgel anyagnak nevezték, az ô lelke még érzékeny volt a szépíró fogalma iránt, még emlékezett a beszélyre, s a még bájosabb beszélykére, s oly kíváncsian és gyöngéden vette kezébe a kéziratot, mint aki törékeny héjú madártojást érint; annyira szerette a külsô és belsô rendet, hogy képtelen volt ízlésének ruháját átmenteni az ágasbogas mondatok között, s már az elsô sorok indáin fönnakadt, hogy aztán az ujjai közé befekvô ceruzavéggel, mint rendkívül éles, aranyozott ollóval, kimetssze a vadhajtásokat, és teret nyisson az egyszerû és tiszta gondolatnak.
„Most miért keseredett úgy neki? — kérdezte beszélgetés közben. — Az elsô megfogalmazás még semmi, utána jön az igazi munka!... Nézze, mennyire szebben hangzik a mondat, ha kigyomláljuk körülötte a sok giz-gazt, dudvát: mennyire több levegôt, fényt kap!"
Valamennyire hasonlított a sorsom az övéhez, eléggé rendezetlen volt akkoriban, s talán épp emiatt igyekeztem rendet teremteni legalább ott, ahova a hatalmam elért, vagyis a saját írásaimban: a végsô megfogalmazás után áhítoztam, s ez a törekvés már-már a stílromantika felé kezdett sodorni. És ha mostanában magam elé képzelem Asztalos Istvánt, aki mestere volt az egyszerûségnek, elgondolkozom: vajon hányatott élete után nem erkölcsi parancs volt számára a rend, a leginkább egymáshoz illô szavak keresése, csiszolása?... Ha franciának születik, bizonyára ilyenszerûen fogalmazza meg szépészeti elveit: meggyôzôdésem, hogy az egyszerûség és a világosság az író udvariassága...
Sajnos, korán elment közülünk; pedig manapság is gyakran szükség volna az irodalomban arra a varázslatos kis metszôollóra...
Egyik novellája így kezdôdik: „Még aludtak volna, de leszakadt az ágy". Nincs ehhez hasonló indítása egy történetnek e kerek földön; az olvasó úgy érzi, mintha a villám még mennydörgés elôtt vakítóan megvilágította és az égbe emelte a szegénységnek e vackát, szinte összegezve a Vád és panasz egész világát.
Ha felidézem Pista bácsi alakját, úgy látom, mindig valami vörösség lappangott a pilláján, hajticsei között és sima arcbôre alatt, valami pislákoló láng, amely csak az indulat pillanataiban lobbant fel, de akkor hirtelen és váratlanul, hogy tûzbe borítsa, gömbbé változtassa egész ábrázatát, kerekre szûkült kicsiny száját, s utat engedjen a rakétázón erélyes hangnak — méltatlansága sajátos kifejezésének. Akkoriban még nem sejtettem, hogy úgy feszül ereiben a vér, mint túlfûtött kazánban a gôz: hogy ez az örökké csipkelôdô, vidám író, aki hangosan kacagott minden emberi ostobaságon, s aki a kabátját a kerítésre akasztva hajlandó volt beállni a külvárosi kölykök közé focizni, magában rejti önnön végzetét, hiszen a pohár sört és az ízletes leveseket már nem tudta megtagadni önmagától...
Mivel azokban az években az Utunk prózarovatát szerkesztette, inasmunkáimmal az Ô asztalához járultam ítéletre. Nem szerette, ha az írást rideg üzletiességgel anyagnak nevezték, az ô lelke még érzékeny volt a szépíró fogalma iránt, még emlékezett a beszélyre, s a még bájosabb beszélykére, s oly kíváncsian és gyöngéden vette kezébe a kéziratot, mint aki törékeny héjú madártojást érint; annyira szerette a külsô és belsô rendet, hogy képtelen volt ízlésének ruháját átmenteni az ágasbogas mondatok között, s már az elsô sorok indáin fönnakadt, hogy aztán az ujjai közé befekvô ceruzavéggel, mint rendkívül éles, aranyozott ollóval, kimetssze a vadhajtásokat, és teret nyisson az egyszerû és tiszta gondolatnak.
„Most miért keseredett úgy neki? — kérdezte beszélgetés közben. — Az elsô megfogalmazás még semmi, utána jön az igazi munka!... Nézze, mennyire szebben hangzik a mondat, ha kigyomláljuk körülötte a sok giz-gazt, dudvát: mennyire több levegôt, fényt kap!"
Valamennyire hasonlított a sorsom az övéhez, eléggé rendezetlen volt akkoriban, s talán épp emiatt igyekeztem rendet teremteni legalább ott, ahova a hatalmam elért, vagyis a saját írásaimban: a végsô megfogalmazás után áhítoztam, s ez a törekvés már-már a stílromantika felé kezdett sodorni. És ha mostanában magam elé képzelem Asztalos Istvánt, aki mestere volt az egyszerûségnek, elgondolkozom: vajon hányatott élete után nem erkölcsi parancs volt számára a rend, a leginkább egymáshoz illô szavak keresése, csiszolása?... Ha franciának születik, bizonyára ilyenszerûen fogalmazza meg szépészeti elveit: meggyôzôdésem, hogy az egyszerûség és a világosság az író udvariassága...
Sajnos, korán elment közülünk; pedig manapság is gyakran szükség volna az irodalomban arra a varázslatos kis metszôollóra...
Lesz mirôl tárgyalniuk az RMDSZ és a kormánypárt képviselôinek a mára tervezett találkozón. Amint azt Markó Béla szövetségi elnök lapunk hasábjain többször is kifejtette: az RMDSZ nem szándékszik felülvizsgálni a két párt közt ezelôtt kilenc hónappal kötött együttmûködést, ennek elemzésére azonban mindenképpen megérett az idô. Az elmúlt hónapokban ugyanis szinte semmi elôrelépés nem mutatkozott a protokollumban foglaltak megvalósítása terén, ehelyett felerôsödtek a nacionalista kirohanások a korm á nypárti politikusok részérôl, gyakran olyan hangnemben, ami ellehetetleníthet bármiféle további együttmûködést. Hiába védekezett azzal Cosmin Gusa SZDP-kormányfôtitkár, hogy minden pártnak megvannak a szélsôségesei, ô maga is sok olyan RMDSZ-politikust is m er, akiknek a kijelentései legalább annyira sértik a kormánypártiak fülét, mint például Adrian Pãunescu vagy George Pruteanu szenátusi felszólalásai a magyarok hallószerveit, a "hangadó" az SZDP részérôl ugyanis épp Adrian Nãstase kormányfô volt, ami l ényegesen más fényben tünteti fel a helyzetet.
A kormánypárt szélsôségessége különben senkit sem lephet meg komolyan az RMDSZ-ben, hiszen az már tavaly novemberben világos volt, hogy a választásokat megnyerô Román Társadalmi Demokrácia Pártja legfennebb a nevét változtathatja meg, zsigereiben azonban továbbra is az marad, aminek ismertük. A kérdés csak az, hogy ez a hangváltás csupán felszínes szópufogtatás volt a nyári egyetemek rövidnadrágos hallgatóságának az ámulatára, vagy komolyan befolyásolja az RMDSZ–SZDP egyezményben foglaltakat. A közigazgatási törvény, illetve az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény elfogadása vagy épp a Sapientia egyetem akkreditálása ugyanis az együttmûködés elsô három hónapjának a sikertörténete, amiért az illetékesek — SZDP és RMDSZ részrôl egyaránt — már learatták a babérokat. Most szeptemberben már azzal kellett volna dicsekedni, hogy ezeket a törvényeket gyakorlatba is ültették. Márpedig a nyár folyamán elhangzottakból az derül ki, hogy a kormánypárt nem csak pufogtat, hanem hátsó gondolatokat forgat a szerzôdésbe n foglaltakkal kapcsolatban. Kíváncsian várjuk, hogy ilyen körülmények között milyen fogadtatásban részesül például az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról készülô törvény híre, amely szintén a tárgyalások napirendjén szerepel, és amelynek elfogadásár a a protokollumban a kormánypárt szintén ígéretet tett.
Márpedig a jövô tavaszra tervezett prágai NATO-csúcs egyre jobban közeleg, és ha a román kormány hû akar maradni csatlakozási terveihez, kellene néhány jól visszhangzó gesztust tennie ilyen irányba. A NATO-tagság elnyeréséhez megszabott kritériumrendszerben pedig fô helyen szerepel a tulajdonkérdés rendezése, a kisebbségek jogainak a tiszteletben tartása, stb., amelyeknek hiányosságaiért a szakértôk le is pontozták Romániát. Az RMDSZ-nek tehát maxim á lisan ki kellene használnia a kormánynak ezt a „bizonyítási kényszerét", amelyhez hasonlót négy évvel ezelôtt, a madridi NATO-csúcs elôtt tapasztalhattunk. Akkor az RMDSZ vezetôségét többször is az a vád érte, hogy nem használta ki kellôképpen a madridi p illanatot, mivel a Ciorbea-kormányt nem fogta szaván a magyar felsôoktatásra vonatkozó ígéreteivel kapcsolatban. A „prágai pillanat", amelynek egy töredéke a hétfôi tárgyalás is, talán az egyedüli esély arra, hogy az RMDSZ kihasználja alkupozícióját.
Sajn os azonban Prága nem Madrid, és ezt Adrian Nãstase és csapata is nagyon jól tudja. A madridi csúcs elôtt ugyanis Románia vezetett a bôvítés második hullámában esélyes államok között. Ehelyett most Bulgária után kullog, még akkor is, ha stratégiai szempontb ó l Románia helyzete messze elônyösebb, mint balkáni szomszédjáé. Emellett még azt is el kell viselnie, hogy Bulgária hallani sem akar arról a román ötletrôl, hogy egyesítsék erôiket, és tandembe kérjék felvételüket az Észak-atlanti Szövetségbe. Apropó, Prá g a, Csehország pedig épp akkor vezeti be a vízumkényszert a románokkal szemben, amikor Románia arra vár, hogy az EU végérvényesen levegye a feketelistáról. NATO-szakértôk szerint a katonai szervezet tagállamai is egészen másként viszonyulnak egy második bô v ítési hullámhoz, mint négy évvel ezelôtt, hiszen azok az amerikai, brit, francia, és nem utolsósorban német szempontok, amelyek hasznosnak vélték az új tagok felvételét, mára alaposan megváltoztak. Arról nem is beszélve, hogy Nãstase nem Ciorbea, mint ah ogy Ciorbea sem az a Ciorbea már.
Egyszóval: a román diplomácia lelkileg készül arra, hogy Prágában nagyon udvarias visszautasításba lesz része. Ennek a „lelki gyakorlatnak" a jelei különben ezek a nacionalista kirohanások is, s hogy nagy a baj, azt a jól ismert „katasztrófa-forgatókönyv" bevetése is bizonyítja. Jól tudjuk, a románok — politikai színezet üktôl függetlenül — akkor szoktak ugyanis rémítgetni a föderalizációs veszéllyel, amikor nagy figyelem-elterelési manôver készül.
Ilyen körülmények között talán érthetô, hogy sokan közülünk „pillanatnyilag" szkeptikusan tekintünk a hétfôi és a hozzá has onló tárgyalások elé.
Pénteken és szombaton öt mérkôzéssel folytatódott az élvonalbeli bajnokság, három összecsapás tegnap lapzárta után fejezôdött be. Az eddigi találkozókon mindössze kettôn gyôztek a vendéglátók, három ízben döntetlen volt a végeredmény.
Eredmények és góllövôk: l Bukaresti National FC–Ploiesti-i Petrol 2–2 (Mitrovici és Potoceanu, illetve Orlando és Rohat) l Besztercei Glória–Pitesti-i Arges FC 2–0 (Jula és Sânmãrtean) l Krajovai Universitatea–Brassói FC 0–0 l Bukaresti Sportul Studentesc–Temesvári UM 3–0 (Chiaia, Dinitã és Bucur) l Konstancai Farul–Bukaresti Dinamó 2–2 (Dicu és Cristocea, illetve Tames és Claudiu Nicolescu). A Ploiesti-i Astra–Bukaresti Rapid, Bákói MFC–Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó és Bukaresti Steaua–Galaci Otelul mérkôzések vasárnap, lapzárta után fejezôdtek be. A táblázaton:
Legközelebb: szombaton (szeptember 15-én): Petrol–Glória, Tem. UM–Astra, Csalhó–Universitatea, Otelul–Farul; vasárnap (16-án): Arges FC–Steaua, Rapid–Bákó, Dinamó–Sportul; hétfôn (17-én): Brassó–National.
A fordulóból a Kispest nagyarányú veresége emelkedik ki, no meg a Fradi hazai pályán elszenvedett fiaskója. Eredmények (és gólszerzôk): l Szombathelyi Haladás–Vasas Danubius Hotels 1–0 (Preisinger — 8. perc; a vendégek idegenlégiósát, Zlicset a 79. percben kiállították) l Dunaferr SE–Gyôri ETO FC 0–0 l Matáv-Sopron–Zalahús Zalaegerszegi TE FC 3–2 (Orabinec — 26., Tóth — 53. és Csiszár — 84. perc, illetve Egressy 2 — 56. és 72. perc) l Újpest FC–Kispest-Honvéd 7–2 (Tokody — 15., Vagner — 17., Kunzo 2 — 42. és 73., Dvéri — 59., Lôw — 62., valamint Medgyesi — 84. perc, illetve Faragó — 29. és Sasu — 50. perc) l Ferencvárosi TC–Debreceni VSC 0–1 (Kuttor — 74. perc; a fradista Cheregi az utolsó percben piros lapot kapott). A Székesfehérvári Videoton–MTK Hungária összecsapás vasárnap, lapzárta után fejezôdött be. Az állás:
Ion Moina Stadion, 750 nézô. Vezette: Ionicã Serea (Focsani).
U FC: Pâglisan — Astilean, Matei, Olariu (66. perc Mif), Rus — Bujitã, Costea, Iurisniti (60. perc Pãcurar), DICAN — Popescu, Prodan (46. perc Cãpusan). Edzô: Stelian Gherman.
Nagybánya: Papp-Deac — Ciocan, Cânu, Pascovici, Bãlan (64. perc Piclea) — Cornea (88. perc Bar), Dumitrascu, Ghenti, Telecaci — BILAS-CO, NEGREAN. Edzô: Costel Orac.
Gólszerzôk: Olariu — öngól (24. perc) és Bilasco (83. perc).
Szögletarány: 6–8 (4–4); lövések: 12–10 (3–6); sárga lap: Astilean, Popescu, Matei és Bujitã, illetve Cânu és Bilasco.
Egyetlen együttes, amely öt forduló után sem tudta megrezegtetni az ellenfél hálóját — ez a Kolozsvári U FC. Gólt viszont már elértek a diákok, csak azt, sajnos, a saját kapujába fejelte Cristian Olariu...
Egyébként is a fejelgetések jegyében telt a mérkôzés. A forgatókönyv szerint, ha az U FC szabadrúgáshoz jutott valahol a 16-os környékén, akkor Dican Feri állt a labda mögé, ívelgetését pedig sorra rontották el a diákok (Matei, Astilean, Marius Popescu — ez volt az elsô épkézláb U-s helyzet, Bujitã). A végén a szurkolótábor hangos derültsége kísérte a házigazdák tehetetlenségét.
Az éllovas sem mutatott nagy játékkedvet, fôleg, miután kapott egy ajándékgólt, s a második félidôben értékesítette második helyzetét. A végén pedig bezsebelhette a kolozsvári közönség (jogos) tapsát. Ez van.
*
Ez a szombati nap a második csoportban ismét a vendéglátók fekete napjának bizonyult: a nyolc mérkôzés közül mindössze kettôt nyertek a házigazdák, 3–3 volt a vendéggyôzelmek, illetve döntetlenek száma.
Eredmények: l U FC–Nagybánya 0–2 l Szatmárnémeti Olimpia–Aranyosgyéresi Sodronyipar 1–1 l Târgu Jiu-i Pandúrok–Nagyváradi Bihar FC 1–1 l Zalatnai Minaur–Resicabányai MSC 1–1 l Petrozsényi Zsil–Gyulafehérvári Apullum 1–4 l Aradi UTA–Marosvásárhelyi HSK 3–1 l Medgyesi Gázmetán–Krajovai Extenzív 0–1 l Pitesti-i International–Temesvári Politechnika 4–1.
Legközelebb (szombaton, szeptember 15-én): Resicabánya–Kv. U FC, Sodronyipar–International, Mv. HSK–Pandúrok, Nagybánya–UTA, Apullum–Minaur, Extenzív–Zsil, Politechnika–Gázmetán és Bihar FC–Olimpia.
10. International 5 1 2 2 9–11 5
11. Resicabánya 5 1 2 2 4–10 5
*A medgyesi csapatot 7 büntetôponttal sújtották.
Torda, 250 nézô. Vezette: Cornel Fãnitã (Temesvár).
Aranyos FC: Muntean — Nicoarã, Buglea, Codescu, Fãrcas — Cos-tisor, Felner, Bozdog — Tilincã, Sânpetrean (75. perc Buzgar), Szabó (45. perc Hanc).
Lápos: Cosma — Boga, Gyurkó, Cristian Pop, Marian — Muresan, Nechita (83. perc Hart), Bud, Florin Muresan — Fãrcas (61. perc Andreicut), Tiplea.
Gólszerzô: Costisor (30. perc)
Szögletarány: 12–7 (6–2); lövések: 20–11 (kapura: 8–6); sárga lap: Szabó, Tilincã és Nicoarã, illetve Bud; kiállítva Bud (72. perc.
Nem sok tordai szurkoló reménykedhetett a hazai sikerben a pályán látottak alapján. Helyzetekben gazdag mérkôzés volt, 4 kapufa, egy elrúgott 11-es és kiállítás is tarkította. Egyedüli játékos, aki az Aranyos FC becsületét megmentette, a remekül védô Muntean volt.
Az elsô negyedóra még a hazaiaké volt, ekkor jöttek rá a magyarláposiak, hogy van keresnivalójuk ezen a mérkôzésen. Muresan 6 m-rôl hibázott, kapufát rúgott. Jött a 30. perc és (mint utóbb kiderült) az egyetlen gól: Felner szabadrúgását Buglea fejelte kapura, a kiöklözött lasztit Costisor „ejtette" be a hálóba.
A második félidôben Muresan megrúgta második kapufáját, majd a 69. percben az alig beállt Luca küzdött ki büntetôt. A tizenegyest viszont Cristi Pop nem tudta értékesíteni.
A büntetô kissé felrázta a hazaiakat, most rajtuk volt a sor, hogy számos helyzetet elpuskázzanak. Fãrcas lôtt két kapufát, Tilincã rúgása pedig milliméterekkel kerülte el a kaput.
Ha a házigazdák jobb eredményt szeretnének az idén, nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a csapatjátékra (s kevesebbet várjanak el pusztán csak Fortunától).
Meglepônek tûnhet, hogy a szünetben még a vendégek vezettek (Azoitei volt eredményes a 16. percben), de a játék képe mást mutatott. A Szatmár megyeiek ugyanis összesen kétszer találták el Pãdure kapuját a mérkôzés folyamán. A második játékrészben szóhoz sem tudtak jutni az avasiak. Bartos Sándor nem kevesebb, mint 8 alkalommal került ziccerhelyzetbe a vendékapussal szemben. Ebbôl két lehetôséget használt ki: az 55. és a 93. percben. Közben pedig a fiatal Marchis jobbhátvéd volt eredményes.
A találkozót a dévai Kovács Eduárd vezette, sípszavára a következôk léptek pályára a hazaiaktól: Pãdure — Marchis, Giurgiu, Cionca, Pasca (72. perc Moldovan) — Oltean, Muntean (86. perc Roman), Cupsa — Igna, Coroi (75. perc Bocos), Bartos.
A C osztály VIII. csoportjának többi eredménye: Dési Egyesülés–Nagyváradi Jövô 3–2, Zilahi Armãtura–Kolozsvári CFR 1–2, Szatmárnémeti Szamos–Bethleni Szamos-Gáz 3–2, Szatmárnémeti Sólymok–Élesdi Körös 3–0 és Sarmasági Bányász–Máramarosi Marmatia 6–0; a Nagysomkúti Liber Humana szabadnapos volt. A táblázatra visszatérünk holnapi lapszámunkban.
A Tirol Innsbruck Brzeczek 30. percben szerzett góljával 1–0-ra gyôzött a Lokomotiv Moszkva ellen a labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtezôjének megismételt visszavágóján, de a vendég oroszok jutottak tovább 3–2-es összesítéssel. A Tirol a 64 perctôl emberhátrányban játszott, Hörtnagelt állította ki a bíró.
Az osztrák gárda idegenbeli 3–1-es veresége után hazai pályán augusztus 22-én 1–0-ra kapott ki a Lokomotivtól, majd megóvta a találkozót, mert a játékvezetô kétszer adott sárga lapot a moszkvai Pimenovnak, de elmulasztotta kiállítani ôt. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) fegyelmi bizottsága újrajátszást rendelt el, az oroszok tiltakoztak, ám a döntést a fellebbviteli testület is jóváhagyta.
A moszkvai együttes a BL A-csoportjában a spanyol Real Madriddal, az olasz AS Rómával és a belga RSC Anderlechttel találkozik. Az elsô forduló mérkôzéseit szeptember 11-én, illetve 12-én rendezik.
A Tirol Innsbruck az UEFA-kupában folytatja, s a cseh Viktoria Zizkovval méri össze erejét. Az elsô találkozót csütörtökön, a visszavágót szeptember 27-én rendezik.
A C osztály VIII. csoportjának többi eredménye: Dési Egyesülés–Nagyváradi Jövô 3–2, Zilahi Armãtura–Kolozsvári CFR 1–2, Szatmárnémeti Szamos–Bethleni Szamos-Gáz 3–2, Szatmárnémeti Sólymok–Élesdi Körös 3–0 és Sarmasági Bányász–Máramarosi Marmatia 6–0; a Nagysomkúti Liber Humana szabadnapos volt. A táblázatra visszatérünk holnapi lapszámunkban.
KÉZILABDA
l A férfi Nemzeti Ligában a Kolozsvári Armãtura-U-Agronomia 5 gólos vereséget szenvedett a tengerparton, a Konstancai Portul otthonában. Végeredmény 27–22. A táblázaton a két forduló után egyedüli veretlen együttes, a Nagybányai Minaur vezet.
l A férfi elsô osztályban az összevonás eredményeként megürült helyet a Besztercei Comelf foglalta el, s ez a csapat vendészerepelt Tordán, a nyitófordulóban. Az Aranyos 29–23 (17–9) arányú gyôzelmet aratott.
l Gyôzelemmel kezdett a nôi bajnok Zilahi Silcotub: 39–25 (18–12) arányban nyert a holland bajnok Zeeman Vastgoldot, s nagy lépést tett a továbbjutás érdekében.
További részletek holnapi lapszámunkban.
RÖGBI
Valószínûleg feljutást eldöntô gyôzelmet aratott a Kolozsvári U csapata Jászvásáron 22–14 (7–9) arányban nyert a 3. fordulóban a helyi Politechnika ellen. A másik találkozón: Grivita Rosie–Buk. Metrorex 39–0. A félidôhöz érve a táblázatot a veretlen U vezeti, a visszavágók közül pedig két mérkôzést hazai pályán játszanak a fiúk.
Az év negyedik Grand Slem versenyének nôi döntôje családi házi bajnoksággá vedlett, ugyanis pénteken mind Serena, mind Venus Williams nálánál rangosabb kiemeltet búcsúztatott az elôdöntôben. A két évvel ezelôtti gyôztes amerikai Serena Williams (10. kiemelt) 50 perc alatt gyôzte le 6:3, 6:2-re a világelsô svájci Martina Hingist, míg a címvédô Venus Williams (4.) 1 óra 22 perces mérkôzésen 6:4, 6:2-vel jutott túl az idén két egyéni Grand Slam-tornát nyerô honfitársán, Jennifer Capriatin (2.).
Utoljára 1884-ben fordult elô, hogy testvérek játszottak nôi egyesben GS-döntôt, Wimbledonban Maud Watson gyôzte le Lilian Watsont.
A két nôvér édesapja, Richard Williams a döntô elôtt hazautazott, döntését azzal indokolta, hogy a helyszínen nem képes elviselni az izgalmakat. A finálé 69 percet tartott Venus 6:2, 6:4-re gyôzte le Serenát.
l A férfi páros döntôjében: Wayne Black, Kevin Ullyett (zimbabweiek, 14.)–Donald Johnson, Jared Palmer (amerikaiak, 2.) 7:6 (9), 2:6, 6:3.
l Mindkét fiatal orosz játékos simán „elvérzett" a férfi egyéni elôdöntôben. Az ausztrál Lleyton Hewitt valószínûleg még legszebb álmai közben sem gondolt arra, hogy mindössze négy játékot veszít Jevgenyij Kafelnyikovval szemben, pedig így történt, Végeredmény: Hewitt (4.)–Kafelnyikov (7.) 6:1, 6:2, 6:1 — a találkozó még másfél órát sem tartott. Az amerikai Pete Sampras (10.) pedig három játszmás, 1 óra 54 perces mérkôzésen 6:3, 7:6 (5). 6:3 arányban legyôzte a címvédô Marat Szafint (3.), így hetedik alkalommal került döntôbe.
l Elmaradt a Becker–McEnroe meccs, a lábsérüléssel bajlódó Boris Becker lemondta John McEnroe elleni bemutató mérkôzését, amelyre szombaton, az amerikai nyílt teniszbajnokság nôi egyesének döntôje után került volna sor.
l Sávolt Attila (117. a világranglistán) jó sorozatot fogott ki a 150 ezer dollár összdíjazású kijevi ATP-challenger tornán, az elôdöntôben két rendkívül szoros játszmában 7:6, 7:6 arányban legyûrte az üzbég Vagyim Kucenkót.
Vegyes érzésekkel közeledek a dachaui volt koncentrációs tábor felé. Nem hittem volna, hogy egyszer eljutok arra a helyre, ahol bomlott elmék annyiféle szörnyûséget követtek el. A Felsô-Bajorországban, Münchentôl alig néhány kilométerre lévô egykori koncentrációs lágert, amelyet a helyiek és a turisták egyszerûen KZ-nek emlegetnek, a második világháború után hamarosan megnyitották a nagyközönség számára.
A lágert 1933. március 12-én hozták létre Himmler rendeletére egy kiiktatott lôszergyár területén, közvetlenül Dachau város mellett. A nemzeti szocialista állam politikai ellenfeleit, kommunistákat, szociáldemokratákat, konzervatív és liberális nézeteket vallókat, zsidókat, romákat, egyháziakat, azaz a „nemkívánatos elemeket" szigeteltek itt el. Mivel 1937-ben az ötezer fôre tervezett tábor befogadóképessége túl kicsinek bizonyult, a foglyoknak nagyobb lágert kellett építeniük, amely 1938-ban készült el. A statisztikai adatok szerint 1933–1945 között több mint 206 ezer foglyot tartottak számon. Ide tartozik azonban a nyilvántartásból kimaradt áldozatok meghatározatlan száma is, akiket Dachaun keresztül más lágerbe szállítottak.
A volt koncentrációs láger ôrházának kapuján, amely a tábor egyetlen bejárata, az ismert felirat „Arbeit macht frei" — „A munka szabaddá tesz" olvasható. Belépve az egykori tábor területére hatalmas tér tárul elénk: elsôként az SS ôrszobái, a lágerutca és a lakóbarakkok tûnnek fel. Elôször az egykori gazdasági épületet keresem meg, ahol annak idején a konyha, mosoda, ruha- és poggyászraktár, valamint a hirhedt fürdô, amelyet a foglyok embertelen kínzására (cölöpön függés, korbácsolás) használtak. Az épületben létrehozott múzeumot a bajor állam támogatásával a Comité International de Dachau rendezte be. A bejárati teremben elhelyezett hatalmas fekete tábla Közép-Európa koncentrációs lágereit mutatja be nagyobb külsô táboraikkal. A dokumentumokból kiderül, hogy Dachauba csaknem minden nemzetbôl kerültek fogságba. A további termekben kiállított megrázó fotók és dokumentumok többek között bemutatják azokat a körülményeket, amelyek az erôszak uralomhoz vezettek, ugyanakkor betekintést nyújtanak a dachaui koncentrációs láger életébe, végül pedig a felszabadítás pillanatát idézik fel.
Kijövet a múzeumból, pillantásom az épület elôtt elhelyezett hatalmas fekete márványoszlopon idôzik el, amelyen négy nyelven (németül, angolul, héberül és oroszul) olvasható „Nie wieder", „Never again" ... stb., azaz „Soha többé".
A lakóbarakkok elôtt az úgynevezett Appelplatz vagy sorakozóhely látható, ahol reggel és este valamennyi fogolynak elô kellett állnia. Ha netalán valakinek sikerült megszöknie, akkor az ezt követô „büntetôsorakozó" legalább egy éjjel és egy fél napon át tartott. Az Appelplatzon keresztül a lágerutcába jutok, amelynek mindkét oldalán tizenöt lakóbarakk, két betegbarakk, egy étkezde és egy munkabarakk állt. Ma már csak két lakóbarakk látható, mivel a többieket állapotuk miatt le kellett bontani. Az egykori fogolybarakkokat számozott lapok jelzik.
A barakkokat négy „szobára" osztották. Egy „szoba" egy nappaliból és egy hálóterembôl állt. Két „szobára" egy közös mosdó- és vécehelyiség jutott. Egy szobában 52 foglyot kellett volna elszállásolni, vagyis barakkonként 208 embert. Mivel azonban szünet nélkül érkeztek fogolyszállítmányok Dachauba, a tábor túlterhelt lett, és egy barakkban 1600 embert zsúfoltak.
Közvetlenül a lágerutca jobb oldalán helyezték el a betegbarakkokat. 1939 után ijesztôen megnövekedett a betegségek és a járványok száma, amely a kórtermek kettôrôl tizenháromra való növelését tette szükségessé. Az ötös barakkban dr. Sigmund Rasher, a légierô egyik ôrnagya mûködtette kísérleti állomását, ahol az alacsony nyomás alá helyezés és fagyasztás kísérleteit végezte ártatlan embereken. A leírások alapján huszonöt embert helyeztek el egy különlegesen megszerkesztett zárt kocsiban, amelyen belül tetszés szerint fokozni vagy csökkenteni lehetett a légnyomást. A foglyok közül sokan tüdô- vagy agyvérzésben haltak meg. Az elpusztult emberek belsô szerveit vizsgálatok céljából Münchenbe küldték, az életben maradottakat pedig általában megölték. Dr. Rasher ugyanakkor azzal is kísérletezett, hogy milyen hatással jár az, ha valaki hosszú idôn át jeges vízben tartózkodik.
„Az áldozatot jéghideg vízbe tették, és mindaddig, amíg el nem vesztette eszméletét, ott tartották. Valahányszor testhômérséklete egy fokkal csökkent, vért vettek a nyakából, és megvizsgálták... A legalacsonyabb testhômérséklet, amit elértek, 19 Cesius-fok volt, de a legtöbb áldozat már 25–26 foknál meghalt. Miután kiemelték az áldozatot a jéghideg vízbôl, kísérleteztek azzal, hogy mesterséges napfénnyel, forró vízzel, elektroterápiai eljárásokkal vagy állati meleggel életre keltsék. Ez utóbbi kísérletre prostituáltakat használtak fel oly módon, hogy az öntudatlan ember testét két ilyen nô teste közé helyezték" (A kísérletet a cseh dr. Bláha ismertette, aki fogolyként került Dachauba.)
Mintegy ötszáz mûtétet hajtottak végre egészséges embereken 1941 és 1942 között. Így akarták kiképezni az SS orvosait és az SS-nél alkalmazott orvostanhallgatókat. Az áldozatok nagy része vagy már a mûtét folyamán meghalt, vagy pedig az utána fellépô szövôdmények következtében pusztult el. A maláriaállomáson dr. Schilling állított elô mesterségesen maláriás eseteket.
Egy bizonyos dr. Schutz lengyel, cseh és holland papon végzett kísérleteket úgy, hogy gennyet fecskendezett ereikbe. 1944-ben számos magyar és roma foglyon hajtottak végre sósvízkísérleteket. Ez azt jelentette, hogy az áldozat csak sós vizet kapott „enni", közben pedig rendszeresen vizsgálták vérét, vizeletét és székletét.
A büntetô blokkban lévô büntetett egységet szögesdróttal választották el a szomszédos barakkoktól. Ide zárták be az úgynevezett „másodszoriakat", akiket másodszorra tartóztattak le és vittek vissza a koncentrációs táborba, valamint az SS-vezetés, illetve a Gestapo által „megerôsített fogságra" ítélt foglyokat. A büntetéseket (korbácsolás, cölöpönfüggés) és a kivégzéseket a gazdasági épület mögött található lágerbörtön vagy bunker udvarán vitték véghez.
Feltûnik a krematórium épülete is. Az 1940-ben létrehozott krematórium már nem volt megfelelô, ezért 1942-ben nagyobbat építettek. Az SS gazdasági igazgatóságának berlini fôhivatala rendeletére egy gázkamarát is építettek tusolóhelyiségnek álcázva, amelyeket a tervekkel ellentétben azonban sohasem használtak. Az elgázosításra ítélt foglyokat Dachauból a Linz melletti Schloss Hartheimba és más táborokba szállították.
A halálos esetek száma gyorsan növekedett. A hullakamra állandóan túl volt telítve. A Nemzetközi Keresôszolgálat adatai szerint a dachaui koncentrációs lágerben31 591 fogoly halt meg. Ezenkívül a nem nyilvántartott foglyok ezrei pusztultak itt el. A tábor utolsó 1230 halottját Dachau város erdôtemetôjében (Waldfriedhofban) temették el.
A KZ területén az utóbbi évtizedekben több emlékmûvet emeltek az itt sínylôdôk és elhunytak tiszteletére: 1960-ban alapították a Halálfélelem katolikus kápolnát, 1964-ben a karmelita kolostort, 1965-ben emelték fel az izraelita emlékmûvet, illetve a Megbocsátás templomát, 1968-ban pedig nemzetközi emlékmûvet állítottak az áldozatok emlékére. A legkifejezôbb talán a krematórium elôtt elhelyezett emlékmû, amelynek talapzatán a következô szöveg olvasható: „Denket daran, wie wir starben" — „Emlékezzenek halálunkra".
„Amikor a látogató végigment ezeken a helyiségeken, és látva oly sok szenvedés és tragédia színhelyét, szinte érezte a rothadó hullák bûzét és az égô emberhús szagát, és amikor kilépett a szabadba s feltekintett az égre, hogy elûzze a nyomasztó látomásokat, mit pillantott meg? A krematórium tetején egy póznára szegezett kis madáretetôt, amelyet valamely szkizofrén SS-legény helyezett ott el. Akkor és csak akkor értettem meg, hogy az a nemzet, amely Goethét ésBeethovent, Schillert és Schubertet adta a világnak, hogyan hozhatott létre egy Auschwitzot és Belsent, Ravensbrücköt és Dachaut is."
Miközben rendezôdni látszik a macedón válság, Jugoszláviában egyre többen teszik fel a kérdés, hogy a délszláv viszálysorozat következô állomása vajon Montenegró lesz-e ?
A délszláv háborúk legfôbb ösztönzôje — vélik sokan nyugaton — Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök volt, aki ma már ítéletére vár Hágában. Belgrádi vélemények szerint azonban a macedóniai konfliktus mozgatórugója az albán szélsôségesség. Szemlátomást nyugaton is egyre inkább azonosulnak azzal az állásponttal, hogy a macedóniai válság nem elsôsorban az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról, hanem az albán extremizmusról és a területszerzésrôl szólt.
Egyes belgrádi és podgoricai elemzôk ugyan csak elméleti lehetôséget látnak abban, hogy a 600 ezer lakosú Montenegróban — ahol az albán lakosság lélekszáma 6–7 százalékot tesz ki — is bekövetkezhet az, ami Macedóniában történt. Mindazonáltal figyelemre méltó már maga az a tény is: egyre többen latolgatják, hogy a „fekete hegyek" országát vajon elkerüli-e a délszláv válság?
Annál is inkább teszik fel ezt a kérdést, mert úgy látják, hogy Milo Djukanovic montenegrói elnök „függetlenségi kalandorpolitikájával" elhúzódó, és nehezen kezelhetô belpolitikai zsákutcába sodorta az országot, s a zavaros helyzet táptalajt nyújthat a háborús életmódra rászokott albán szélsôségeseknek.
A jugoszláv védelmi minisztérium a minap közleményben látta szükségesnek megnyugtatni a nyilvánosságot, mondván, „a jelen pillanatban nincs reális lehetôség arra, hogy kiterjedjen az albán szélsôségesség, és a terroristalázadás átcsapjon Montenegró területére". A közlemény hozzáteszi: a jugoszláv hadsereg és a montenegrói biztonsági erôk teljes mértékben készek arra, hogy meghiúsítsák a helyzet ilyen irányú alakulását, illetve megvédjék az ország határát, területét és szavatolják a polgárok biztonságát. A közlemény hozzáteszi, hogy a határôrizetben nem foganatosítottak fokozott biztonsági intézkedéseket.
Srdjan Darmanovic, a Demokrácia és Emberi Jogok Központja (CEDEM) elnevezésû intézet igazgatója úgy vélekedett, hogy a „macedón szindróma" Montenegróban csupán elvileg lehetséges, mivel az albán lakosság helyzete ebben a köztársaságban összehasonlíthatatlanul jobb, mint a macedóniai albánoké. Darmanovic szerint a montenegrói albánok még a szocialista Jugoszlávia idején is lojálisak maradtak a mindenkori kormányhoz. Mindenesetre a montenegrói albán pártok — két képviselôjük van mindössze a parlamentben — jelenleg Milo Djukanovicot támogatják, mert úgy tartják, hogy a független Montenegróban könnyebben harcolnának ki maguknak nagyobb jogokat.
Intô jel azonban, hogy néhány héttel ezelôtt álarcos fegyveresek hajtottak végre támadást a montenegrói Plav településen, amiben egyesek — különösen a podgoricai ellenzéki pártok — a Montenegróra átterjedô albán terrorizmus csíráját vélték felfedezni. Az albán pártok egy nótát fújva a podgoricai kormánnyal ennek még a gondolatát is elvetették, mondván, merô banditizmusról van szó.
Azem Vlasi ismert montenegrói albán ügyvéd, aki magas beosztású kommunista funkcionárius volt a titói rendszerben, úgy vélekedett: nem zárható ki, hogy az albán szélsôségesek Koszovóból és Albániából átszivárognak Montenegróba, s provokációkra vagy akár fegyveres összecsapásokra is sor kerülhet.
Ezt sugallta a minap a NATO egyik névtelenül nyilatkozó tisztje is. Közölte a Beta hírügynökséggel: vannak arról értesülések, hogy az albán szélsôségesek a Montenegró nyugati részén, a Koszovóval és Albániával határos hegyvidéken fekvô Plav és Gusinje környékén fegyvereket terjesztenek az ott élô albánok körében.
A Vardar folyó menti macedóniai Krivolakban magyar szakértôk péntek délután megkezdték az albán lázadóktól begyûjtött fegyverek megsemmisítését.
Ezt megelôzôen a magyar csoport a helyszínen a sajtónak bemutatta felszereléseit, berendezéseit, és ismertette a megsemmisítési eljárásokat — jelentették az MTI-nek a Honvédelmi Minisztériumból.
A 34 civil mûszaki szakemberbôl álló magyar csoport kedden érkezett meg krivolaki munkahelyére, illetve az onnan mintegy 25 kilométerre fekvô Titov Velesben lévô szálláshelyére.
A megérkezése óta készenlétben álló csoport eddig a NATO utasítására várt, így most megkezdhette munkáját, a 100 milliméter ûrméret alatti fegyverek, illetve a gránát- és aknavetôk megsemmisítését.
Az összegyûjtött fegyvereket a NATO Krivolak város melletti bázisán tárolja, ahol a magyarok hideg- és melegvágó, valamint présgépekkel megsemmisítik ôket
A magyaroknak ugyan vannak megfelelô eszközeik a 100 milliméternél nagyobb ûrméretû fegyverek használhatatlanná tételére is, de a NATO-tól eddig erre vonatkozó felkérés nem érkezett.
Egyre több bizonyíték van arra, hogy a legnagyobb protestáns fegyveres csoport, az Ulsteri Védelmi Szövetség (UDA) felrúgta a fegyvernyugvást. Az UDA-hoz kötôdô fegyveresek szerdán robbanószerkezetet hajítottak az észak-belfasti Szent Kereszt katolikus iskolába tartó diákokra, és életveszélyes fenyegetéseikkel elérték, hogy számos katolikus szülô pénteken már kerülô úton vitte iskolába gyermekeit.
Az UDA júliusban megvonta támogatását az északír békemegállapodástól arra hivatkozva, hogy a brit kormány a protestánsok rovására egyre több engedményt ad a katolikus közösséget képviselô ír köztársasági mozgalomnak, miközben az nem teljesíti a nagypénteki egyezmény elôírásait, és folytatja megfélemlítô hadjáratát Észak-Írország protestáns lakossága ellen.
Éles ellentétben az elôzô napok gyakran erôszakba torkollott tüntetéseivel, péntek reggel békében, incidens nélkül érkezhettek iskolájukba az észak-belfasti Szent Kereszt katolikus iskola diákjai.
A belfasti Ardoyne Road térségének protestáns lakói, akik hétfô óta nap mint nap a legkülönfélébb tiltakozó akciókkal próbálják meg elérni, hogy a katolikus gyerekek a protestáns negyed elkerülésével, más utcákon közelítsék meg iskolájukat, pénteken néma csendben alkottak sorfalat az intézményhez vezetô fôútvonalon. A biztonsági erôk közlése szerint négy nap után elôször péntekre virradóra nem voltak zavargások a körzetben.
A helyi vallási vezetôk, protestánsok és katolikusok egyaránt, napok óta közvetíteni próbálnak a szektariánus gyûlölet csillapítására. Tárgyalásaikkal elérték, hogy pénteken egy, a hét közepén meggyilkolt protestáns fiú temetésének napján a tüntetôk néma fôhajtással emlékeznek meg a gyermekre. A protestánsok gyászában osztoztak a Szent Kereszt iskolába tartó szülôk és gyermekek is, akik szintén egyperces csenddel emlékeztek a fiúra, mielôtt a rendôrség és a katonák sorfalának védelme alatt elindultak az iskolába. A helyi közösségek vezetôi abban reménykednek, hogy e gesztus megnyitja az utat a megbékélés elôtt.
A nyári szabadságáról csütörtökön Belfastba idô elôtt visszatérô John Reid, a brit kormány északír ügyeinek minisztere pénteken ígéretet tett arra, hogy a közösségek közötti párbeszéd elômozdításával nem csak a Szent Kereszt iskola június óta tartó kálváriájának lezárását kívánják elôsegíteni, hanem megpróbálják megtalálni a módot a helyi protestáns lakosok panaszainak orvoslására.
Az 1998-ban megkötött északír békeszerzôdést — a nagypénteki folyamatot — már az erôszak elôtti bizalmatlanság is kikezdte. Két hét múlva pedig újabb határidôhöz érkezik a szerzôdés, amikor Londonnak döntenie kell: megszüntetik a két vallás között megosztott területi kormányzatot, és visszaállítják a közvetlen irányítást, vagy új választásokat tartanak Észak-Írországban.
Ilir Meta albán szocialista párti miniszterelnök az augusztus végi választások eredményei nyomán pénteken újraalakította kormányát.
Az új, koalíciós kabinetet öt baloldali párt alkotja, s a kormány máris megkapta Rexhep Meidani államfô jóváhagyását. A parlamentnek hétfôn kell bizalmat szavaznia a kabinetnek: ez utóbbi voksolás tulajdonképpen formaság, mert az Albán Szocialista Párt nagy többséget élvez az albán törvényhozásban.
Az új Meta-kormányban, amelynek 17 minisztere és öt államtitkára van, az Albán Szociáldemokrata Párt kapta meg a miniszterelnök-helyettesi tisztséget, amely egyben a munkaügyi miniszteri és az európai integrációs államtitkári tárcát is kezeli. Az Emberi Jogok Pártja, amely a görög kisebbség érdekeit védi, a kisebbségi jogok államtitkárságát kapta, míg a Demokratikus Szövetség Pártjáé lett a helyhatósági és decentralizációs minisztérium. Az Agrárpárt irányítja a jövôben a környezetvédelmi és mezôgazdasági minisztériumot. A korábbi kormány négy minisztere került be az új kabinetbe, amelynek érdekessége, hogy — Albánia történetében most elsô ízben — egy nô, a 48 éves Arta Dade vezeti majd a külügyi tárcát.
Meta az AFP-nek adott nyilatkozatában hangsúlyozta: kormánya elsôdleges fontosságot tulajdonít a gazdasági és politikai stabilitásnak, a korrupció és a szervezett bûnözés elleni harcnak, az államigazgatási és igazságszolgáltatási rendszer reformjának, valamint az euro-atlanti struktúrákhoz való integrációnak.
Kompromisszumos záródokumentumokkal, de több ország különvéleményének hangoztatásával ért véget szombaton a dél-afrikai Durbanben az ENSZ rasszizmus elleni konferenciája.
A legtöbb vita a rabszolgaságról, illetve a Közel-Keletrôl szóló nyilatkozat körül folyt. A záródokumentum a rabszolgaságot az „emberiség elleni bûntettnek" ismeri el, és hozzáteszi: mindig is annak kellett volna tekinteni. Az afrikai államok azt követelték, hogy a konferencia ünnepélyesen kérjen bocsánatot a fekete kontinensrôl évszázadokon át elhurcoltak miatt, ez azonban végül nem került bele a szövegbe. Ennek ellenére Alioun Tine, az afrikai civil szervezetek durbani koordinátora elégedettségének adott hangot. „Az afrikaiak még soha nem érték el egyetlen nemzetközi fórumon sem, hogy elítéljék a rabszolgaság bûntettét" — mondta.
A Közel-Keletrôl szóló szövegrész körül már a hét elején kitört a vihar: az Egyesült Államok és Izrael kivonult a konferenciáról, mert úgy ítélték meg, hogy e témában a tervezet „gyûlölködô hangnemet" üt meg a zsidó állammal szemben. Az elfogadott szöveg elismeri a palesztinok önrendelkezési jogát, valamint egy palesztin állam létrehozásának jogát. Ugyanakkor elismeri a térség valamennyi államának, így Izraelnek is a jogát a biztonságra. Szombaton azonban Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszter azt követelte, hogy kerüljön be a szövegbe az a korábban felvetett megfogalmazás, amely szerint „a gyarmatosítás és az idegen megszállás a rasszizmus forrása, oka és formája" és errôl szavazást javasolt. A vitának az vetett véget, hogy Brazília képviselôje indítványozta: vegyék le a napirendrôl azokat a cikkelyeket, amelyekben nem alakult ki konszenzus. Ezt a javaslatot elfogadták, és így lehetett megtartani a konferencia záróülését. Szulejman al-Herfi, a Palesztiniai Felszabadítási Szervezet dél-afrikai képviselôje úgy vélekedett, hogy a létrejött megállapodás „jó volt a konferencia sikere szempontjából." Ugyanakkor az Iszlám Konferencia országainak küldöttségei fenntartásaikat hangoztatták a Közel-Keletrôl szóló nyilatkozat két részletével kapcsolatban: a Holokauszt Európában történt, és az arab országok nem felelôsek érte.
Több államnak is voltak fenntartásai, és ezek bekerültek a tanácskozás zárójelentésébe. Ausztrália azt kifogásolta, hogy a konferencia nagy részében olyan viták folytak, amelyek egyáltalán nem vitték elôre a rasszizmus elleni küzdelmet, és példának éppen a Közel-Kelettel kapcsolatos huzavonát említi. Hasonlóan vélekedtek Kanada küldöttei, és egyben elítélték azokat a törekvéseket, amelyek „megpróbálták törvényen kívül helyezni Izraelt és megsérteni a zsidó nép szenvedéseit". Ugyancsak — ellenkezô elôjelû indíttatásból — elhatárolta magát a záró határozat e részétôl Irán.
A Szabadság Internet
változatát
a Hungarian Human Rights Foundation
készítette