2002. január 5.
(XIV. évfolyam, 2. szám)

2002. január 1-jétôl az elektromos készülékek csak úgy forgalmazhatók, ha villamossági szempontból biztonságosak és ezt megfelelô igazolvány is szavatolja. Az árut kísérô bizonylat nélkül semmilyen háztartási vagy más elektromos készüléket nem szabad eladni.

Rovana Plumb államtitkár, az Országos Vásárlóvédelmi Hivatal elnöke az RTV 1 2002. január 7-én, hétfôn fél hatkor kezdôdô adásában részletesen ismerteti az újonnan hozott, és a napokban életbe léptetett rendelkezést. Ugyanebben a mûsorban látható az az ankét is , amelyet a tévések Teleorman megyében készítettek azzal kapcsolatban, hogy a kereskedôk hogyan tartják be a háztartási gépekre vonatkozó szavatossági idôt. A komoly vétségekre a Vásárlóvédelmi Hivatal márciusi ellenôrzô körútja derített fényt. Ugyanekkor tekinthetô meg az adás Bevásárló úton címû rovatának vetélkedôje is, amelybôl a meglepetések és a nyeremény sem hiányzik és ekkor válik ismertté a boldog nyertes személye is.

Ruhagyûjtési akciót szervez február elsô napjaiban a Máltai Szeretetszolgálat Ion Viteazu utcában székelô kolozsvári fiókja. — Az ötlet német partnereinktôl származik — mondta Iakob Attila csoportvezetô. — Ô ugyanis az utóbbi idôben számos használtruha szállítmánnyal örvendeztetett meg bennünket. A dobozok kiürülése — kiosztása — után felmerült a gondolat: mi nem tudnánk ilyen akcióba kezdeni Kolozsváron? Amikor partnereink részérôl üres óriásdobozok is érkeztek címünkre, úgy éreztük, minden készen áll tervünk megvalósításához. Február elsején indul az akció. Elôször is át kell alakítsuk ezeket a dobozokat, hiszen — nagyságuk miatt — mifelénk nehezen szállíthatók. Utána következik a kapcsolatfelvétel: bejelentkezünk különbözô közintézményekhez — iskolákhoz, kórházakhoz, stb. — , és engedélyt kérünk arra, hogy felállítsuk óriásdobozainkat. Ebbe aztán mindenki beteheti adományát — persze csak ruhákat, esetleg játékokat.

— Meddig tart a gyûjtés?

— Hat hónapra terveztük a gyûjtési idôszakot, de szeretnénk ezzel hagyományt teremteni. Nyugaton ugyanis az ilyen jellegû akciók nagyon népszerûek. S ha Románia fel akar zárkózni a Nyugathoz, lassan át kell vegye az ottani mentalitást is.

— Hol állítjátok fel az elsô dobozt?

— Valószínûleg valamelyik kolozsvári líceumban. Azt még nem tudjuk melyikben, hiszen elôször látnunk kell, melyik közoktatási intézmény hogyan reagál az akcióra.

Sz. Cs.

A néhány napja lehullott nagymennyiségû hó továbbra is megnehezíti a gépkocsi- és vasútforgalmat. Országos szinten 15 megyét sújtottak az elmúlt napok havazásai, elsôsorban az ország nyugati részében. Három országúton nem lehet közlekedni, 21-en vannak fennakadások. A megyei utak közül 37 járhatatlan, és 160-an vannak torlaszok. 34 település maradt áram nélkül, és négy repülôteret zártak be. Bár a hatóságok teljes erôvel dolgoznak a helyzet normalizálódása érdekében, az eredmények még nem minden esetben látszanak.

Megyénkben például az elmúlt 24 óra alatt csupán egyetlen megyei utat sikerült járhatóvá tenni a tegnapelôtti lezárt ötbôl. Továbbra is lezárt a gépkocsiforgalom elôl a 103 K jelzésû megyei út a 23–24 km-ek között, a 191 D jelzésû a 31–34 km-ek között, a 108 C jelzésû a 68–70 km-ek között, valamint a 108 K jelzésû megyei út a 26,5–29,5 km-ek között. Nehézkesen, egyetlen sávon folyik a közlekedés a 109 A jelzésû megyei úton, a 48,5–57,3 km-ek között, valamint a 109 B jelzésûn, a 24–26 km-ek között. A többi megyei úton már nincsenek komoly gondok, de a közlekedés az esetek többségében nehézkes, lassú.

Vasile Soporan prefektus tegnap reggel személyesen is fellépett a hó ellen folytatott harcban. Soporan a felelôs szervekkel tartott megbeszélést, amelyen az úttorlaszok elosztása mellett a Doda Pilii- ben rekedt turisták kiszabadítására kért azonnali lépéseket, valamint az említett környékbeli falvak elektromos áramszolgáltatásban mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére szólította fel az illetékeseket.

Fehér megyében a helyi tûzszerészek továbbra is robbantják a Kisgyógypatakon felgyûlt jégtömböket, eddig több mint 60 kg robbanóanyagot használtak fel. Tövisen a levegô felmelegedése katasztrófát is okozhatna, a két méter vastagságú jégtömbök olvadása miatt. Az utak viszont az egész megyében járhatóak.

Beszterce-Naszód megyében szintén járhatóak a megyei utak, jelenleg egyesek szélesítésén dolgoznak a hótorlaszok kialakulásának megakadályozására, az elkövetkezô napokban ugyanis újabb havazásokat jeleznek a meteorológusok. A megye területén az utóbbi idôben 44 jármû takarította a havat, és naponta 16 tonna homok került a fô útvonalakra. Kisebb fennakadások csupán az Ilva-völgyében voltak.

Ami a vasúti forgalmat illeti, elsôsorban a Moldva és a Nagyszeben felôl érkezô vonatok esetében jegyeznek komoly késéseket. A Jászvásár–Temesvár gyors például 250 perces, a Bukarest–Kolozsvár gyors pedig 1 órás késéssel érkezett Fehér megyébe.

A közigazgatási minisztérium, a súlyos helyzetre való tekintettel, pénzbeli segítséget helyezett kilátásba az elmúlt napokbeli hóviharoktól komolyan sújtott településeknek. Ebbôl a hóeltakarítással elhasznált üzemanyag árának fedezésére jutna, mert, mint azt Octav Cozmâncã miniszter tegnap elmondta, a hatóságok sok esetben a csendôrségi kocsikat is igénybe vették, s a fogyasztott üzemanyaggal még nem tudtak elszámolni. Adrian Nãstase miniszterelnökkel tartott megbeszélése során nem derült ki, hogy mennyit fognak elkülöníteni 2002-re rendelkezésre álló 500 milliárd lejbôl, mindenesetre pontos kimutatásokat kértek a havazás sújtotta megyékbôl.

A státustörvény végrehajtásával kapcsolatos kérdések megvitatása szerepel az RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsának (TEKT) mai, marosvásárhelyi ülésének napirendjén. A megbeszélésen ismertetik a következô két hét feladatainak naptári tervét, megbeszélik az információnyújtás technikai részleteit és megvitatják az ûrlapokkal, illetve a formanyomtatványokkal kapcsolatban felmerülô kérdéseket.

A jogszabály Kolozs megyében történô alkalmazásával kapcsolatban Kónya-Hamar Sándor képviselô, a szervezet megyei elnöke a Szabadságnak elmondta: tekintettel arra, hogy az Orbán-kormány december 30-án, a magyar–román egyezmény megkötése után hozott végsô döntést a kedvezménytörvény alkalmazásáról, hamarabb mint január 15. nem tudják kézbesíteni a magyar igazolvány igényléséhez szükséges ûrlapokat.

Tájékoztatása szerint megyei szinten is megalakult a koordinációs iroda, amelynek vezetôjévé Máté Péter Áron közgazdászt, informatikust nevezték ki. A megyei információs irodának legalább öt alkalmazottja lesz. Ugyanakkor megyeszerte – Bánffyhunyadon, Désen, Tordán, Aranyosgyéresen és Szamosújváron — is létrehozzák azokat a területi irodákat, amelyek fogadhatják majd az igényléseket. Ezek az irodák két-két alkalmazottal fognak mûködni, akik információkkal látják majd el az érdeklôdöket, segítenek az ûrlapok kitöltésében és fogadják a kitöltött ûrlapokat. Hogy az akció minél operatívabban bonyolódjon le, az RMDSZ megyeszerte felkérte a településeken élô értelmiségieket, hogy megfelelô segítséget nyújtsanak ebben a munkában.

Kónya-Hamar elmondta: a vidékrôl beérkezô igényléseket a megyei koordinációs irodában összesítik, az adatokat a számítógépbe vezetik, majd továbbítják azokat a kolozsvári magyar fôkonzulátushoz. Ugyanakkor folyik annak a megszervezése, hogy az RMDSZ körzeti székházaiban is elérhetôek legyenek az ûrlapok. Az elnök rámutatott, hogy Kolozsváron mintegy 70 ezer, míg megyei szinten 150–170 ezer igénylésre számítanak. A sajtóban hetente legalább kétszer pontos tájékoztatót tesznek majd közzé a szükséges tudnivalókról.

Kérdésünkre a megyei elnök elmondta: eddig három vegyes házasságban élô személy kereste fel a székházat. (Mint ismeretes, az Orbán Viktor magyar és Adrian Nãstase román kormányfô által aláírt memorandum leszögezi, hogy vegyes házasságban élô román nemzetiségûek nem kaphatnak magyar igazolványt, a gyermekek viszont részesülhetnek ebben). Mindegyik esetben a román házastárs méltánytalannak nevezte az ôt ért hátrányos megkülönböztetést. Közölték velük, hogy a Nastase-kabinet külön kérésére Romániában nem lehet kibocsátani a hozzátartozói igazolványt, de amennyiben mégis igényt tartanak erre, fogalmazzák meg nyilvánosan igényüket, hogy azt a román kormány tudomására hozhassák.

Hangsúlyozta: az RMDSZ csak besegít a két konzulátusnak a kérések begyûjtésében, az információk továbbításában, semmiképpen sem ad ajánlást, nem bocsát ki magyar igazolványt, ezek átvétele pedig csakis magyar területen történhet meg.

A törvény szerint az részesülhet magyar igazolványban, aki magyarnak vallja magát és beszéli a magyar nyelvet. Ugyanakkor igazolást jelentenek az RMDSZ, az egyházak és a civil szervezetek, illetve a román állami intézmények által kibocsátott dokumentumok, amelyekbôl kiderül, hogy az illetô személy magyar nemzetiségû. Romániában különben egyetlen ilyen dokumentum létezik, a katonakönyv — összegezett Kónya-Hamar.

P. A. M.

Kedden, január 8-án országszerte megkezdôdik a 2001–2002-es tanév második féléve. Mint ismeretes, az elsô félévet újdonságszemeszternek szánta az Ecaterina Andronescu által irányított Nevelési és Kutatási Minisztérium, hiszen a két féléves oktatási struktúra bevezetése óta elôször történt meg, hogy megszakítás nélkül kellett végigrohannia tanárnak és diáknak egyaránt a tananyagon.

A második félév is bonyolult kezdést igér, ugyanis nem a téli ünnepek utáni elsô "ünneptelen" napon, azaz hétfôn, hetedikén szólal meg a csengô — mint ahogyan azt országszerte vélik a gyerekek és a szülôk — hanem... kedden.

Megfigyelôk szerint ez a különös félévkezdési nap ismételten bizonyítja, hogy az Andronescu-csapat szeret a "közepébe" vágni a dolgoknak (mint azt a félév kellôs közepén kikényszerített összevonások, elbocsátások is mutatják). Másrészt igazolja a minisztérium azon igyekezetét, hogy a falunak, a falun élô tömegeknek is kedvébe járjon (lásd az ilyenirányú projekteket: iskolabuszok, számítógépek stb.), ugyanis nem titok: 7-e Vízkereszt, és falun — ugye — szeretnek télen ünnepelni.

A második félév — legalábbis szerkezeti szempontból — könnyebbnek mutatkozik, mint az elsô: március 16-án ugyanis beköszönt a szemeszter elsô szünete, az egyhetes márciusi vakáció.

Sz. Cs.

Törvénytelenségek sorozatával a szó szoros értelmében koldusbotra juttatta a Temes megyei Laurentiu Kft. tulajdonosát, Ioan Laurentiut 1995-ben a Dacia Felix Bank. A vállalat vezetôje 1993-ban megfelelô feltételek mellett kölcsönt vett fel a banktól. A pénzintézmény, arra hivatkozva, hogy nem törleszti rendesen a részleteket, elárverezte a kft. vagyonát. A kölcsön értékét meghaladó tetemes összeget azonban már "elfelejtette" visszaadni a tulajdonosnak. 1995-ben Ioan Laurentiu jogos tulajdonának visszaszerzése érdekében beperelte a Dacia Felix bankot 347,3 millió lejt követelve. A Temes megyei törvényszék 2000. évi 168-as határozata értelmében a bankot arra kötelezték, hogy az inflációnak megfelelô újraszámítás alapján 6,8 milliárd lejt fizessen a Laurentiu Kft-nek. A törvényszéki határozat ellenére a pénzintézmény nem fizetett. 2001. végére a kifizetendô összeg már 11 milliárdra rúgott. Közben a részvényesek közgyûlésének határozata értelmében a Dacia Felix bank székhelyét Kolozsvárról a fôvárosba, Bukarestbe költöztették. A Laurentiu Kft azonban, amelynek még a telefonját is kikapcsolták, továbbra is hiába reménykedett abban, hogy bankszámláján megjelenik az ôt megilletô összeg. Hat évi várakozás után végül a törvényszéki végrehajtó közbelépését kérte. A tartozás fejében a végrehajtók végül is lefoglalták a Dacia Felix bank két kolozsvári épületét. Hogy biztos legyen a dolgában és az említett összeg többéves huzavona után jogos tulajdonosának birtokába juthasson, a végrehajtó, Marius Stolneanu arra kérte a Román Nemzeti Bankot, hogy a megfelelô összeg, 11,4 milliárd lej törlesztéséig zárolja az azóta Eurom Bankká alakult Dacia Felix számláit. Így minden remény megvan arra, hogy hosszas várakozás után a türelem ne csak rózsát, hanem milliárdokat is teremjen a koldusbotra juttatott Ioan Laurentiunak.

KÉZIMUNKATANFOLYAMÁT indítja újra az Unitárius Nôk Országos Szövetsége 2002. január 7–12. között. A megnyitót hétfôn, január 7-én reggel 9 órakor tartják a belvároasi unitárius egyházközség Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében. Minden érdeklôdôt szeretettel látnak.

FELSZEGI MULATSÁG Kalotaszentkirályon jövô szombaton, 2002. január 12-én este 9 órától a helybéli mûvelôdési házban. A talpalávalót a bánffyhunyadi Varga István (kiscsipás) és zenekara szolgáltatja. A mulatság elôtt du. 6 órától este 8-ig gyermektáncházat tartanak, melynek keretében fellép a bánffyhunyadi gyermek tánc-csoport és a kalotaszentkirályi hagyományôrzô gyerek tánccsoport, valamint adatközlô táncosok a környékrôl. Mindenkit szeretettel várnak a szervezôk úgy a táncházba mint a mulatságba.

ÖKRÖS EUGEN/JENÔT (szül. 1919-ben) vagy valamelyik hozzátartozóját kérjük, fáradjon be az RMDSZ székházba (Fürdô/Pavlov/Hossu utca 21.), hogy frontszolgálatát igazoló okiratát átvegye.

HELYI ADÓK ÉS ILLETÉKEK a Fôtér 1. szám alatt fizethetôk be a következô órarend szerint: hétfôn és szerdán 8 — 11.30 és 12 –14, csütörtökön 8–11.30 és 12–16, pénteken 8–13 óra között.

— Miért nem lesz magyar hozzátartozói igazolvány Romániában?

— Mert ebben az országban a magyar igazolvány páratlan.

(öbé)

A kolozsvári hóstáti földészközösségnek az elmúlt évszázadban kevés olyan szervezôje volt, mint Butyka Ferenc. A kommunista rezsim éveiben, amikor legfelsôbb pártutasításra módszeresen elkezdték a földészporták bontását, a több évszázados múltra visszatekintô hagyományos életforma felszámolását, egy kolozsvári munkásember szervezkedni kezdett. Megérezte, hogy immár menteni kell a menthetôt, és az akkori román televízió bátrabb magyar szerkesztôivel több órás dokumentumfilmet forgatott arról a Hóstátról, amely már csak celluloid szalagon és emlékezetünkben maradt fenn. Megszervezte a Virágos Együttest, amely évtizedeken át a hóstáti fiatalokban tartotta a lelket, ôrizte a népviseletet és a hagyományokat.

Butyka Ferenc kétségbeesetten kilincselt a városi és megyei pártbizottság akkori korifeusainál, mert abban reménykedett, hogy ezt a mindenre elszánt siserahadat jobb belátásra lehet bírni, meg lehet menteni a jobb sorsra érdemes hóstáti portákat. Nem így történt, ôt pedig koholt vádak alapján több év börtönre ítélték. Miután visszatért a börtönök poklából, folytatta ugyanott, ahol abbahagyta.

A rendszerváltás után, mint sok más földije, ô is csalódott. Magyarországra áttelepedve azonban továbbra is kétlaki életmódot folytatott, soha nem tudott Kolozsvártól megválni. Továbbra is megmaradt az egyre jobban felbomló földészközösség szellemi vezérének.

Családja úgy döntött, Magyarországon helyezik örök nyugalomra. Távol az övéitôl, akikért egész életében harcolt. Béke poraira!

Makkay József

A belgiumi De Onderneming színtársulat a Magyarországról elszármazott, a világban Agota Kristof néven ismert író Trilógia címû regénye színpadi adaptációjával szerepel a hét végén Budapesten, a Trafóban.

Mint a Kortárs Mûvészetek Háza programajánlója tartalmazza: a Trilógia — A nagy füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság — 1986-ban Európa-díjat nyert.

Az 1935 októberében Csikvándon született Kristóf Ágota az 1956-os forradalom után hagyta el Magyarországot, Svájcban telepedett le.

A nagy füzet címû elôadást szombaton tekinthetik meg az érdeklôdôk. A bizonyíték címmel a Trilógia másik két darabjának adaptációját vasárnap játsszák a IX. kerületi Liliom utcai intézményben.

A színpadi játék angol nyelvû. A történet követését magyar nyelvû feliratok segítik.

A De Onderneming a belga kulturális élet egyik jól ismert független színházi együttese. A társulat a tavalyi Edinburghi Fesztivál hivatalos programjában nyolc elôadással szerepelt.

Az idén Európa kulturális fôvárosa, a belgiumi Brugge városa felkérésére új darabot mutatnak be.

A moldvai csángómagyarok havilapjában a következôk olvashatók: Az Európa tanács ajánlása a csángókról; Szülôket zaklattak a hatóságok Klézsén...; A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelôség ideiglenesen betiltotta a klézsei délutáni magyarórákat; A széthúzások okairól és a moldvai magyar tanításról; A magyarok behatolása a Kárpátokon túli területekre; Jelentés a Fogadjisten telepen levô moldvai csángómagyarok helyzetérôl; A gyermekeimmel fogom megtanulni a magyar ábécét...

Eredményesen zárta az óévet a Mûvelôdés folyóirat. Legalábbis ezt igazolja az utóbbi három lapszám. Az októberi kiadványban többek között az erdélyi magyar szociográfiai irodalom elsô korszakáról olvashatunk nem kisebb szaktekintély, mint Pomogáts Béla tollából. De megelevenedik a lap hasábjain a temesvári színház és az Amaryllis együttes története, a hatodik Minimum Party, a harmadik Zurboló Táncfórum és a torockói közgazdásztábor rendezvénysorozata, az EVENTual csoport zilahi kiállítása, Harmath István Szent György szobrának sepsiszentgyörgyi fogadtatása. Olvashatunk továbbá Arany János és Kodály Zoltán alkotói összefonódásáról, a marosszentannai református templom falfestményeirôl, a gyulafehérvári római katolikus gimnáziumról, a kalotaszegi régi malmokról, a magyarlónai hagyományok alakulásáról.

A novemberi lapszámról egy kis jóindulattal azt is mondhatnók: tematikus szám, hiszen egy-két írás kivételével — Sütô Ferenc Építkezésünk ideje, Járay Fekete Katalin Novák József erdélyi üzenetei, Neményi József Nándor Gazdaság és társadalom — Balázs Ferenc központú. A mindössze 36 évesen elhunyt unitárius lelkészrôl, íróról, ifjúsági egyletvezetôrôl, szövetkezet-alapítóról Szabó Zsolt, Farkas Imola, Pünkösti Réka, Pap Melinda, Nyulas Ildikó, Sándor Krisztina, Kovács Gyöngyike, Mészely Réka, Lôrincz Emese, Márton Éva, Birta Csaba, Vallasek Júlia ír. A Vadrózsa rovat a Zsuzsi babák nyomába ered. Az írások a harminc éves hagyományt elevenítik fel.

A decemberi számban Szabó Zsolt fôszerkesztô összegezi a 2001. év eseményeit, eredményeit. Gábor Dénes Ipó László festômûvészrôl, Kovács Ferenc Szentimrei Jenôrôl, Sas Péter gróf széki Teleki Ernôrôl, Simon Gábor Brassai Sámuelrôl ír. S még néhány cím a Mûvelôdés 2001-es tartalomjegyzékével és névmutatójával ellátott, tartalmas lapszámból: Millenniumi Szabadegyetem a Sziklára Épített Házban, Aki Porolissumot naggyá tette, Zágonyi halálrohama, Mikola András emlékei Párizsról és Gulácsi Lajosról, 1848–49 Dicsôszentmártonban, Karácsony a Szász Érchegységben, Vadászélet, vadásztörténetek.

idei utolsó száma december 27-én jelent meg 20 oldalon, 2002-es falinaptár-melléklettel. A polgári hetilap Toró T. Tibor, Eckstein-Kovács Péter, Tamás Sándor honatyákkal, Nagy Pál ifjúsági vezérrel, Kasza Árpád premontrei öregdiákkal közöl interjút. Czégé Andrea Gizella a hódmezôvásárhelyi Gaál Bernadettel beszélgetett, aki diáktudósként nyolcadmagával részt vehetett a NASA kaliforniai kutatóközpontjában folyó Mars-programban. Gazda László a moldvai magyarság beolvasztását célzó intézkedések tradíciójáról ír. Dénes László egy szekszárdi borkóstolással egybekötött gyárlátogatásról. A kolozsvári színházmentô törekvésekrôl, az indiai puskaporos helyzetrôl helyszíni tudósítás olvasható a lapban, amelynek kulturtörténeti témájú anyagai a hellenisztikus ókor kéjnôirôl, illetve Walt Disney pályafutásáról szólnak. Sebestyén Péter Szávai Géza Székely Jeruzsálem címû könyvét kritizálja, Nits Árpád Blokkautonómia címmel közöl pamfletet, a vezércikk címe: Még egy ilyen és... Az Erdélyi Napló 52. száma elsô oldalon közli Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeményét. Az új esztendôben az elsô lapszám január 8-án fog megjelenni.

A Szabadság december 22-i sámában Szabó Csaba Hemingway italától a gebuláig c. írásában az italkeverékekrôl, a koktélokról, valamint ezzel kapcsolatban a "bárkultúráról" szólt. A tévedések eloszlatása érdekében szükségesnek tartom a gebula fogalmának a tisztázását, valamint pontosítani a cikkben foglaltakat.

Az 50-es évek elején az egykori Székely Mózes utca 5. szám alatt mûködött a kolozsvári gyógyszergyár, a Sintorgán. 1951-ben végzett vegyészként az egyik elsô feladatomnak azt kaptam, hogy foglaljam írásba a gyógycukorkák gyártásának technológiáját, valamint laboratóriumi eredmények alapján a minôségi paramétereket. Így közelebbrôl is megismertem az esszenciákat és aromákat, amelyekbôl mindig jutott egy kevés a gyári "koktélkészítôk" keze ügyébe (akkor úgy nevezték "pia" ízesítésére). Késôbb átkerültem az "Organo"-osztályra, ahol a glukoza esô tisztítása folyt.

A gyár akkori terméklistáján többek között szerepelt az injekciós glukoza is. Ezt egy másik termelési osztályon állították elô. Az innen kikerülô átkristályosított anyagot, a fiolázó osztályon töltötték az ampulákba.

Az átkristályosított glukoza elválasztása a sziruptól centrifugálás segítségével történt. A centrifugálás utolsó fázisa egy alkoholos mosás volt. A centrifugából kicsordogáló folyadék egy édes, meglehetôsen nagy alkohol koncentrációjú anyag volt. Hogy ki nevezte el ezt a glukozás, alkoholos folyadékot "gebulának", azt ma már homály fedi, mint azt is, hogy került ki a gyári belsô használatból a város különbözô fertályainak kiskocsmáiba a "gebula" név.

A gyár központi épületébôl távolabb esô osztályok dolgozói körében az ún. "mon plö" volt az akkori munkásosztály által vezetett társadalom divatos koktélja. Ez nem volt más, mint a termelési folyamatokból elcsent "etanolnak" (tisztaszesznek) a kívánt vízmennyiséggel higított oldata. A dolgozók vigyáztak, hogy csak a munka végzésével tankoljanak fel komolyabban.

A "kálciumosztály" laboratóriumának a fônöke, a ma is jó egészségnek örvendô T. Zsolt volt. Ezt a kedves kicsi labort a nap folyamán a gyár technikai gárdájának számos tagja látogatta, de a mûhelyek, irodák személyzete is be-be kukkantott. A laboránsnôk már tudák kiknek, milyen esszencekkel kell az alapgebulát ízesíteni. A kis labor munkaidô után számtalanszor a gyár technikai gárdájának spontán találkahelye volt. Nem egy esetben a "gebula" melletti vita és véleménycsere újítást, találmányt eredményezett.

Ezelôtt félévszázaddal a mi "bárkultúránk" valahogy így festett és "mon plö"-tôl az egyszerû, meg az aromás "gebuláig" terjedt.

Reisinger László

A Szabadság 2001. december 29-i számának 16. oldalán hirdetés jelent meg, miszerint az RMDSZ új gazdasági alelnököt keres, mivel a három évvel ezelôtt kinevezett személy egyre idôigényesebb vállalkozói tevékenységére való hivatkozással visszavonult. Ennél a passzusnál jut eszembe, hogy amikor a népmesei szám kezdetekor személyesen megkérdeztem, hogy a két státus összefér-e, a válasz ímigyen hangzott: eljutottam vállalatomban arra a szintre, amikor elegendô csupán szellemi, tanácsadói jelenlétem, marad idôm és energiám a közösségépítésre is. Akkor örömmel nyugtáztam a jelenséget, elégtétellel vettem tudomásul, hogy van az erdélyi magyar közösségnek is fiatal, sikeres vállalkozói rétege, amely erôt és küldetést érez ahhoz, hogy részt vegyen az önépítésben, amelynek valóban létfontosságú fejezete a "a jobb megélhetés, az anyagi fejlôdés lehetôségének biztosítása". És ekkor következett "a szinte eretnekségszámba menô kijelentés": nem a magyar egyetem az elsô számú prioritása az erdélyi magyarságnak. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a kijelentés (nyilatkozó eltalálta a kifejezést, ilyen mondás csak zsurnalista ízû megnyilatkozás, nem gazdasági alelnöktôl elvárható megalapozott koncepció lehet), ma is pont olyan felháborodást keltô, mint akkor, sôt, alelnök úr munkásságának fényében még inkább kedélyeket borzoló, hisz azóta is várjuk a vállalkozói középosztály gyarapodásának elsô jeleit, a vállalkozást serkentô beáramló tôkét, a kistérségeket fejlesztô gazdasági kezdeményezéseket, egyszóval az önálló gazdasági élet megalapozását kisebbségi létfeltételek közepette. Nem vagyok gazdasági szakember, de számomra is nevetségesnek tûnik ünneplendô tettnek fentüntetni RMDSZ gazdasági programként mindössze "egy vállalkozás- és befektetésbarát környezet kialakítá-sá"-t, amirôl jól tudjuk, hogy az elefánt és a szúnyog esete forog fenn, a jelenlegi hazai törvénykezés hinárjában. Én inkább a monomániás ismétlésre kaptam fel a fejem. A sors úgy hozta, hogy a vitás ügyben koronatanúként jelentkezhetem. Minô véletlen, hogy az új, megváltó gazdasági "koncepció" akkor jelentkezett, amikor az önálló állami magyar egyetem ügyét a kormánykoalíció szakítópróbájává akarták tenni egyesek. A felajánlott szemléletváltás körüli vita viszont jól szolgálta a halasztást, hadd ne mondjam, a kifullasztást. Fel sem vetôdött a tisztelt úrban, hogy nem egymást kizáró "prioritásokról" van szó, hanem az önépítés egymást erôsítô elemeirôl. Ha a kultúránkat újratermelô intézményrendszerünk eltûnik, honnan vesszük a versenyképes szakembereket, akik majd élvezik a környezetbarátságot? Ilyen angyali naivitás nincs! Innen kezdve nem kívánom feltenni a logikusan következô kérdéseket. Engem is megriasztanak. Inkább emberi gyengeségre gondolok, a befektetésbarátság körének bizonyos leszûkítésére, az idô igényesség gondolatának megjelenése vajon nem az érdekeltségek lezárultával magyarázható? Akárhogyan is van, nem ünneplendô cselekedetrôl van szó. Valóban, "új" gazdasági alelnök kerestetik.

Kötô József

Akár új rovatként is ajánlhatnám az Újságnak, újságoknak a fenti címet, hisz, sajnos, naponként lenne bôven anyag, amivel kitölthetnénk.

Így például nem lenne érdektelen egyet s mást megtudni mindarról, ahogyan tisztelt miniszterelnökünk az idôben és olykor a térben jól helyezkedve, hol magyar nyelvû tankönyveket monitorizálgat, hol státustörvényt bírálgat, hol pedig szobrokat, emlékmûveket döntöget. Ebbéli ötleteivel már-már utoléri, vagy tán túl is szárnyalja neves városgazdánkat, Kolozsvár polgármesterét... És mégsem, mivel ez utóbbi, legyûrve a különbözô pártállásokból fakadó ellentéteket (sicc!), azonnal kap az alkalmon és nyílt levélben keresi meg a magasabb beosztásban levô "közeli rokonát", a miniszterelnök urat, kifejezve abbéli reményét, hogy "annak érdekében, hogy a miniszterelnök az amerikai földön tett ígéretét betarthassa, a polgármester javaslatot tesz egy sürgôsségi kormányrendelet kibocsátására, amelyben hivatalosan is tiltsák be a március 15-i ünnepségeket, amikor "a magyar irredenták és azok támogatói az 1848–49-es magyar forradalom gyilkosait ünneplik." A polgármester szerint e kormányrendeletnek kellene eltávolítania Románia területérôl a következô "háborús bûnösökkel" összefüggésbe hozható emlékmûveket: tizenhárom aradi vértanú emlékmûve, a körösfôi Vasvári Pál emlékére állított kopjafa, a gyergyócsomafalvi Kossuth-szobor, a fehéregyházi Petôfi Sándor-mellszobor, a zilahi Vesselényi-szoborcsoport stb.

A polgármester kifejezi abbéli reményét, hogy a miniszterelnök betartja ígéretét és intézkedik, hogy Magyarország és annak trójai falova, az RMDSZ ne sértse tovább a románok méltóságát, mint ahogy teszi immár 12 éve." (Szabadság, 2001. nov. 6. száma)

Na, de hol van ebben a "hasznos tudnivaló"? — kérdezhetné a tisztelt olvasó. Hát kérem szépen ott, hogy márpedig minálunk, szeretett Hazánkban, csakis egyedül és kizárólag a román népnek lehet és van nemzeti méltósága!... Most már tetszik tudni?!

Alexandru B. Timis

Ilyenkor, újév környékén, szinte kötelezô gyakorlattá vált elôrevetíteni a következô esztendô várható legfontosabb eseményeit. Találgatni természetesen lehet, és ezt akkor is meg kell próbálni, ha mai összekuszálódott világunkban egyre nehezebb biztos jóslásokba bocsátkozni.

Az emberiség döntô többségét joggal foglalkoztatja annak a könnyen végzetessé válható, kiélesedett ellentmondásnak a feloldása, amely a globalizációs folyamat és a nyomorban maradt tömegek között jelentkezett. Sokan beszélnek egy újfajta történelmi korszak beköszöntésérôl, melyet a tavaly szeptember 11-i példátlan amerikai terrorcselekmények vezettek be. Szerintük most, a huszonegyedik század küszöbét átlépve, a hidegháborús korszak lezártával olyan, eddig nem tapasztalt korszakba léptünk, melyben a keresztény civilizáció a harmadik világ öngyilkos fanatizmusával néz farkasszemet. Míg a Föld régebbi megosztottságában a kapitalista és a kommunista fél egyaránt tisztában volt azzal, hogy atomfegyver bevetésével egyikük sem élheti túl akár saját gyôzelmét sem, a mai helyzetben az afganisztáni és más hasonszôrû terrorszervezetekkel szemben számításba kell venni a számunkra érthetetlen módon mûködô iszlámista önpusztító hajlamot. Elképzelni is rossz, miket mûvelnének közös bolygónkkal bin Laden, Szadam Husszein, Gadafi (és a felsorolás folytatódhatna) emberei, ha atomfegyverek birtokába jutnának. Az ellenük folytatott önvédelmi világharc tehát jogos, és erre az elkövetkezôkben is számítani kell, bár érthetô, hogy ebben a kérdésben az Amerikai Egyesült Államok igyekszik egyre több feladatot átruházni szövetségeseire, akik eddig igyekeztek minél kevesebb részt vállalni a kényelmetlen és veszélyes kalandból. Várható, hogy 2002-ben a hírügynökségek gyakran tudósítanak majd antiterrorista kommandós akciókról, sivatagi harci cselekményekrôl, a törvénytelen erôszakra megelôzô vagy megtorló erôszakkal válaszoló lépésekrôl. De a legszélesebb látókörû politikusok és rafinált helyzetelemzô tanácsadóik sem képesek felbecsülni, hogy a világon hol és mikor lobbanhatnak fel újabb helyi konfliktusok, amelyek nemzetközi orvoslása még több energiát, figyelmet és pénzt köt le. Esedékes lenne, hogy a civilizált Nyugat, a globalizáció motorja és részese, okuljon saját hibáiból, a mások világának félreismerésébôl. Komolyan felülvizsgálandó, hogy a fogyasztói társadalomtól több évtizedes (évszázados) messzeségû gazdasági és kulturális körülmények között tengôdô közösségre milyen mértékben szabad és érdemes hatni a globalizációs vívmányok exportjával.

Romániában a politikai erôviszonyok látszólagos nyugalmi állapotának megfelelôen elsô pillantásra ugyanaz várható, mint amit a tavaly tapasztaltunk: enyhe gazdasági fejlôdés (amit azonban a tömegek saját zsebükön még nem éreznek), mérsékelt intenzitású szakszervezeti megmozdulások (ami távolról sem tükrözi a hatalom sikertelen belpolitikája miatti általános elégedetlenséget), idônként egy kis "magyarveszélyes" diverzió (e nélkül már "méltánytalanul" mellôzötteknek érezhetnénk magunkat a figyelemelterelés hagyományosan széles hazai palettájáról) és sok populista és nacionalista szöveg. De a jogállamiságtól olykor meglehetôsen távol álló román hatalomgyakorló réteg és a közvélemény hozzá fog szokni egy eddig csak módjával hangoztatott törekvés térhódításához: a központosított államapparátus hatalmának a megnyírbálását követelôk igényéhez. Ami teljesen egybeesik az áhított távlati külpolitikai cél, az Európai Unió regiófejlesztési trendjével. Várható, hogy Bukarest mindenfajta ellenkezése és taktikázása dacára felerôsödik a nyugati támogatás az ország különbözô történelmi tájai autonómiájának kivívására. Aminek jótékony hatása hamar érezhetôvé válna az érintett régiók lakosainak körében.

A skót vicc hôse azért nem megy el egy fogadásra, mert nem ismeri a meghívóban szereplô gratis szó jelentését. Másnap holtan találják, az idegen szavak szótárával a kezében... Hasonlóképpen járhat Románia is az autonómiának általa félreértelmezett fogalmával.

Ördög I. Béla

Aletta nem jött haza karácsonyra. Amerikában egy hét a téli vakáció. Lehet, hogy egyik-másik volt osztálytársa irigyli amiért ô ott, a nagy lehetôségek országában élhet. És van is sok minden, ami után az itthoni gyerekek valóban vágyakozhatnak: az iskolák modern felszerelése, a számítógépek, laptopok, a rend, tisztaság és szervezettség mindenben. De Alettának nagyon hiányoznak barátai, barátnôi, hiányoznak tanárai (ott minden évben teljesen kicserélôdik az osztályt oktató tanári kar), hiányzik egykori iskolájának (a kolozsvári zenelíceumnak) és osztályának (a mostani VII. B-nek) meleg légköre.

Amerikában azon iparkodnak, hogy a fiatalok lehetôleg semmihez se kötôdjenek túlságosan. Ha a szülôt elhelyezik más állásba, más városba, esetleg más államba, megrázkódtatás nélkül követhesse a gyermek.

Az a szívszaggató búcsú, mely alkalmával tavaly decemberben húsz hatodikos, összeölelkezve a távozó huszonegyedikkel, siratta az elôttük álló elválást, nem jöhetett volna létre jelenlegi iskolájában. "Should old acquaintance be forgot"... hangzik a búcsúdal, és ... menjen Isten hírével.

Abban az iskolarendszerben nehéz is lenne összeszokni, valódi közösséggé válni. Egyazon osztály tanulói más-más órákra sietnek (aszerint, hogy különbözô tantárgyakból A, B vagy C fejlettségi csoporthoz tartoznak). A szünet négyperces, azalatt sietni kell a következô órára. Nincs idô beszélgetni, elmondani a másiknak merre járt a hétvégén, mit olvas, milyen filmet látott a tévében, mi az öröme, bánata. Az órák végeztével kit-kit várnak a szülei, autóba ülnek és hazarobognak vagy esetleg iskolabusz szállítja ôket otthonukba...

Time is money...

Nincs közös hátitáskás bandukolás hazafelé (már akik egy irányba igyekeznek), nem lehet szikrázó, havas télben csicsonkázni az utcán, tavasszal szép idôben lehorgonyozni egy sétatéri padon, s ott beszélgetni, kacarászni, elsuttogni kis titkaikat. A születésnapokat cukrászdában, vendéglôben ünneplik, sôt elôre közlik annak a pontos idôtartamát is (pld. négytôl hatig). Nincs buli, estig tartó izgalom (majd rimánkodás: "csak még egy kicsit"), játék (üvegforgatás, csillagszámlálás stb), tánc.

Hogy jobb, erôsebb vagy gyengébb-e az ottani iskola, nem tudom. De hogy Aletta itt szerette iskoláját, a szünidôk végén már alig várta, hogy kezdôdjék a tanítás, találkozzon Emesével, Miriammal, Noémivel, Timivel, Eszterrel, Dalmával, Brittával, Arannyal, Tündével, no meg a fiúosztálytársaival is, meg a tanáraival, az biztos. Érzelmi világában kifejlôdött az a kötôdés, melyet az amerikai rendszerben el akarnak kerülni, az a kapcsolódás, mely nálunk 10, 20, 30, 50 év múlva is visszavonzza az alma mater-i találkozókra az országban, világban szétszóródott véndiákokat, és mely, remélem, Alettát is visszahozza majd évrôl-évre.

Lôvy Maya

Rexán, lakótelepünk korcs szukája már rég eleget tett faja iránti elsôrendû kötelességének — még a mellékutcák is Rexán különbözô színekben és méretekben díszelgô, immár felnôttsorba cseperedett kölykeinek ugatásától hangos —, így lényegében senkit nem lepett meg tavaly télen, amikor a csúnya emlôdaganatokat cipelô, a végelgyengülés fázisába került állat nem állt ki szokása szerint tüzelni a placcra.

Rexán visszavonulása a közéletbôl érzékelhetôen megbillentette a lakótelep naturál-hangszennyezettségi egyensúlyát, ugyanis a konkurencia — Bleki és bandája — nem tudta olyan szigorúan és hangosan megugatni a sétányokra tévedt autókat, mint ô maga. Ez tény, és való.

A gyermektársadalom közismerten kegyetlen, és ezt Rexán is tapasztalta, méghozzá saját bôrén, amikor leöntötték benzinnel, és meggyújtották. Isten tudja, hogy vészelte át a szerencsétlen, de az biztos, hogy néhány hónappal késôbb elôbicegett valahonnan, és hûségesen ugatta az autókat. Az égett szôrfelület helyére valami vadbôr nôtt, amitôl Rexán borzalmasan rút kutyahölgy lett. Földig érô, merô daganatokká vált emlôi véresre horzsolódtak az aszfalton, fülét letépték a szemétkuka-ringben. Már csak az volt hátra, hogy csúfos halálával fizesse meg a Természet által életére kirótt áruforgalmi adót, az ÁFÁ-t.

De a piacgazdaság útjai kifürkészhetetlenek, és a fejlôdéstan struggle for life-jának gazdasági változata meglepetésekkel tarkított. Minden évben újat kell produkálni — hirdetik a kereslet/kínálat messiásai, és ez — furcsamód — magán a fogalomgyökeren (létért való küzdelem: struggle for life) is érzôdik. Kiváló példa erre Rexán kutyahölgy esete.

Tegnap ugyanis valahonnan a föld alól — ahol mindnyájan tudni véltük ôt — elôvánszorgott a csóró szuka. A vadbôrön valami kóc fejlôdött ki, a hasa alatti kis daganatok összenôttek, és egyetlen halálfekete dombsorban egyesültek. Egy imbolygó kísértetállat volt. Csak a szeme, és a fara élt. Szemében titokzatos, emberi fény ugrándozott, farán pedig élete keringô pályájának pirosa buggyadozott.

Rexán élt — tüzelt. Harcolt a fajért — változatért —, amelynek tagjai oly fontos szerepet töltenek be a tömbházak sétányaira térô autók hangos fogadásában. Talán arra is gondolt: vele eltûnik egy világ, egy generáció, merthát Bleki és bandája — arról jobb nem is beszélni, azaz ugatni.

Szabó Csaba

Aranyosgyéresen az év végén rendeztek a tragikusan korán elhunyt sportember Gheorghe Voroneanu emlékére tornát. December 28–30. között a Sodronyipar Sportcsarnokot a gyerek és ifi korosztály "bérelte ki", izgalmas küzdelmük napokon át telt házat eredményezett. A végén nem rendeztek döntôt, minden együttes, minden tagja jutalomban részesült.

A torna bevételét a cukorbetegeket támogató szervezet megsegítésére fordítják.

Schmidt Jenô

*

Ezúton kérünk elnézést munkatársunktól, Schmidt Jenôtôl, akinek neve tévedésbôl méltatlan módon kimaradt a szilveszteri számunk Zárszó címû cikkünk névsorolvasásán.

A FIFA által az év labdarúgójának választott portugál Luis Figo, valamint a mögötte második, illetve harmadik helyen záró angol David Beckham és spanyol Raúl sem került be a L’Equipe nemzetközi válogatottjába, amelyet a francia sportlap a 2001-es teljesítmények alapján állított össze. Az álomcsapatban négy francia játékos kapott helyet.

Az év válogatottja:

Oliver Kahn (német, Bayern München) — Cafú (brazil, AS Róma), Lucio (brazil, Bayer Leverkusen), Sami Hyypiä (finn, FC Liverpool), Bixente Lizarazu (francia, Bayern München) — Francesco Totti (olasz, AS Róma), Patrick Vieira (francia, Arsenal), Ivan Helguera (spanyol, Real Madrid), Zinedine Zidane (francia, Real Madrid) — Michael Owen (angol, FC Liverpool), Thierry Henry (francia, Arsenal).

l A pályák fagyott talaja miatt szombatról két, vasárnapról egy mérkôzést halasztottak el a francia bajnokság 20. fordulójából.

A törölt találkozók: RC Lens–Metz, Sedan–AJ Auxerre és Troyes–Olympique Marseille. Az élcsoport állása: 1. Lens 41 pont/19 mérkôzés, 2. Lyon 33/18 (33–18), 3. Auxerre 33/18 (26–18), 4. Lille 33/18 (25–17), 5. Paris Saint-Germain 31/19, 6. Bordeaux 28/18.

l Fellebbezése után ideiglenesen szabadlábra helyezték Vasile Ianult, a Bukaresti Dinamó labdarúgóklub egykori elnökét. A vezetôt 1999-ben 12 év börtönbüntetésre ítélték. Azzal vádolták, hogy a futballisták külföldi átigazolásainak díjából, valamint a televíziós közvetítési jogok értékesítésébôl 2,3 millió dolláros saját haszonra tett szert.

l Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya Kínába szerzôdött. A szakember egyéves megállapodást írt alá az élvonalbeli Senjang csapatával. Munkáját pályaedzôként Gálhidi György, a Kispest-Honvéd egykori trénere segíti. Kínában tavasszal kezdôdik a bajnokság.

l A Kelet- és Közép-Afrikai Labdarúgó-szövetség Tanácsa (CECAFA) kizárta soraiból Szudánt. A belsô viszályoktól sújtott ország az utóbbi 3 évben nem vett részt a tornákon, a tagsági díjat sem fizette, sôt, a levelekre sem válaszolt.

Tavaly a hóhiány miatt tétlenül ültek a Szamosújvár környéki sízôk, az idén viszont tevékenyebbek lehetnek. A napokban lehullt jelentôs mennyiségû hó lehetôvé teszi a felszerelés használatát. A szamosújvári sportkedvelôk rendbeteszik a füzesmikolai pályát, és néhány lelkes sízô jóvoltából megrendezik a hagyományos Sütô György Emlékversenyt is. A legutóbbi kiíráson nem kevesebb, mint hatvan helybeli és kolozsvári sportoló vett részt.

Több éves szünet után a municípiumi bajnokságot is megrendezik, és a valamikor jó eredményekkel kirukkoló gyermek- és ifjúsági központ is megkezdi mûködését.

Erkedi Csaba

Alex Zanardi, akinek a Lausitzringen történt ütközés következtében mindkét lábát amputálni kellett, bejelentette: vissza kíván térni az autóversenyzéshez. — Nem hagyom, hogy a fogyatékosságom bármiben is megakadályozzon — mondta a 35 éves olasz pilóta. Zanardi a CART-sorozat szeptember 15-i, németországi viadalán a boxutcából kihajtva ütközött a közel 320 km/órás sebességgel száguldó kanadai Alex Taglianival, aki csak kisebb sérüléseket szenvedett. A korábban a Forma–1-ben is szerepelt olasz versenyzô néhány hete ismét volán mögé ült. Rehabilitációs kezelése során protézissel helyettesítették a hiányzó végtagokat.

Balesetet szenvedett Cyril Despres francia motoros a 24. Dakar-ralin. A 27 éves versenyzô a hetedik szakasz 262. kilométerénél bukott, és a mentôhelikopter súlyos deréksérüléssel szállította a marokkói Tan Tanba. Ez a második súlyosabb eset, az elsôn, szombaton a karavánt kísérô egyik kamionba belerohant egy "civil" személyautó, amelynek szabálytalanul elôzô vezetôje szörnyethalt. A rendôrség nem közölt további részleteket az esetrôl.

A rali résztvevôi csütörtökön és pénteken maratoni, 1541 km-es etapot teljesítettek. Az elsô napon Ourzazate és Tan Tan között 351 km várt az indulókra, majd a másodikon már a mauritániai Zoueratba érkezett meg a mezôny.

A versenybizottság az összetett állást csak pénteken, lazárta után adta közre.

A csütörtöki gyorsasági szakaszon a Maszuoka–Maimon japán–francia kettôs érte el a legjobb idôt az autósok versenyében. A motorosok között a chilei de Gavardo végzett az élen. A 7. szakasz, 1. nap, Ouarzazate–Tan Tan (793 km, 351 km gyorsasági) végeredménye: autók: 1. Maszuoka–Maimon (japán, francia, Mitsubishi Pajero) 3:13:23 óra, 2. De Mevius–Guehennec (belga, francia, Nissan Pick Up) 3:13:37, 3. Sinozuka–Delli-Zotti (japán, francia, Mitsubishi Pajero) 3:14:44; motorok: 1. De Gavardo (chilei, KTM) 3:33:03, 2. Pujol (spanyol, KTM) 3:35:58, 3. Roma (spanyol, KTM) 3:36:44.

A Szalay Balázs–Palik László kettôs a 67. helyen ért célba a Dakar-rali hetedik szakaszának elsô napján.

A Chevrolet Blazerrel versenyzô páros a 351 km-es etapot 5:58:10 óra alatt teljesítette.

Véget ért a csoportküzdelem az év eleji hagyományos Hopman-kupán, a két csoportgyôztes, Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok jutott a szombati döntôbe.

Az A-csoportban, a 3. fordulóban két 2–1-es eredmény szentesítette a végsô sorrendet. Eredmények:

Egyesült Államok–Belgium 2–1 (Szeles Mónika–Kim Clijsters 4:6, 6:4, 6:2; Jan-Michael Gambill–Xavier Malisse 7:6, 7:6; Gambill, Szeles–Malisse, Clijsters 6:7, 2:6) és Olaszország–Franciaország 2–1 (Francesca Schiavone–Virginie Razzano 1:1, Razzano feladta; Davide Sanguinetti–Arnaud Clement 3:6, 5:7; Sanguinetti, Schiavone–Clement, Razzano 6:0, 6:0 — játék nélkül.

Az A-csoport végeredménye: 1. Egyesült Államok 2 gyôzelem (6–3), 2. Belgium 2 (5–4), 3. Olaszország 2 (5–4), 4. Franciaország 0.

A tavalyi gyôztes (akkor Martina Hingis volt Roger Federer társa) svájci válogatott 2–1-re nyert az argentinok ellen, így 3. lett a B-csoportban. Amelynek végsô gyôzelmét a spanyol gárda (Aranxta Sanchez-Vicario és Tommy Robredo) játék nélkül szerezte meg a házigazda ausztrálok (Alicia Molik és a beteg Lleyton Hewitt) ellenében. A Svájc–Argentína találkozó részletes eredményei: Miroslava Vavrinec–Paola Suarez 2:6, 6:3, 2:6; Roger Federer–Mariano Zabaleta 6:2, 6:3; Vavrinec, Federer–Suarez, Zabaleta 6:3, 6:7, 7:6.

A csoport végeredménye: 1. Spanyolország 3 gyôzelem, 2. Ausztrália 2, 3. Svájc 1, 4. Argentína 0.

2002. február 8-án kezdôdik és 24-ig tart Salt Lake Cityben a téli olimpia, az évezred elsô ötkarikás vetélkedôje. Most induló sorozatunkban visszatekintünk a téli játékokra.

Az újkori modern nyári olimpiák szülôatyja, Pierre de Coubertin báró álmában sem gondolt az 1890-es évek végén arra, hogy megfogalmazódik az óhaj: a téli sportoknak is legyen ötkarikás vetélkedôje. Pedig a sí, a korcsolya már több százada megjelent már, segédeszköze volt az embereknek. A skandinávok rendeztek téli játékokat, a norvégok a híres holmenkolleni versenyeket, de ezeket magukénak akarták megtartani.

A beindult nyári olimpiák életébe csak "betört" például a mûkorcsolya (1908), késôbb meg a négyes bobok viadala. Ezek dobogósainak is osztottak olimpiai érmeket. Aztán lassan-lassan az ellenzô Coubertin báró is megenyhült, az északi országok is megengedték más országok részvételét is vetélkedôiken.

Olasz javaslatra még az 1900-as kongresszuson felvetôdött a téli olimpia ötlete, zöld utat viszont csak 1923. április 8-án kapott. A szervezô az olimpiai bizottság költségével a franciaországi Chamonix-ban, a Mont Blanc lábánál levô téli központban rendezte 1924-ben a Nemzetközi Téli Hetet, amelyet utólag (a skandinávok tiltakozása ellenére) az I. téli olimpiának kiáltották ki.

A kezdeti sikerek, különleges teljesítmányek a már 1908-ban bemutatkozott mûkorcsolyában jelentkeztek. Nagy nevek jelentkeztek: az angol Ulrich Salchow (akinek ma is végzik a róla elnevezett ugrás dupla és tripla változatát) és Magde Myers — ô az ugrásaival és forgásaival a hölgyek gyôzelme mellett a férfiak között a második helyet is megszerezte.

1920-ban a Kanadát képviselô Winnipeg Falcons jégkorong csapata, meg az Amerikai Egyesült Államok válogatottja tartott bemutatót, az európaiakat asztronómikus eredményekkel gyôzték le.

Pierre de Coubertin végül beadta a derekát, sôt, a nôknek is szabad utat engedett.

I. CHAMONIX, 1924. Január 25-én nyitották meg a játékokat, a helyi méltóságok, a katonazenekar és pár, síeit cipelô sízô vonult fel. Sajnos, a kis magyar küldöttség Genfben rekedt, és megkésve érkezett. De ott volt az ünnepségen Coubertin báró is, aki egy évre rá a prágai kongresszuson hivatalosan is ötkarikásnak nevezte az elsô téli olimpiát. Igaz, akkor csak négy sportágban versenyeztek: síelésben, ahol kizárólag csak norvégok nyertek (Haug Thorleif három aranyérmet vihetett haza!), jégkorongban, ahol a kanadaiak 110 gólt lôttek és csak hármat kaptak (a döntôben: Kanada–Egyesült Államok 6:1, ezt már 9000 nézô tekintette meg!), a gyorskorcsolyában a finnek nyertek (öt számból négyet, a nagy Clas Thunberg már akkor 3 arany-, 1–1 ezüst- és bronzéremmel távozhatott — viszont az 500 métert az amerikai Charles Jewtraw 44,0 mp-cel világcsúccsal nyerte) és mûkorcsolyában.

Jewtraw mesélte, hogy akkor Lake Placidban élt és üzentek utána, hogy gyerünk New Yorkba, hajóra, mert indul az olimpiára. A hajóút megviselte. A 13. párosba osztották egy Gorman nevezetû kanadaival, a rajt után vetélytársa ûzte, hajtotta, majdnem rámászott — s a hajszolás végén világcsúcsot mutattak a stopperórák. Késôbb megtudta, hogy a gyôzelem olimpiai bajnokságot is jelent, s csak ekkor kezdte igazán értékelni, mit tett.

A nôi mûkorcsolya verseny gyôztese a magyar Szabó Hermina volt, aki (sajnos) Ausztriának versenyzett, mivel férjnél volt (Planek). Utóbb az újságírók a Bécstôl nem messze esô Admond lakójaként fedezték fel, már két bottal járt, egyedül maradt. Mesélte, hogy édesanyjával együtt olyan szépek voltak, hogy a mamát II. Miklós orosz cár meghívta Szentpétervárra, bemutatót tartani! Az olimpiát biztosan nyerte, utolsónak egy Sonia Henie nevû, akkor még 11 éves norvég lány végzett — ô diadalmaskodott viszont a következô három olimpián!

A tényleges magyar delegáció tagja volt Németh Ferenc sífutó, Szepes (akkor még Strauch) Gyula sífutó — 1928-ban gerelyhajításban lett olimpiai ezüstérmes (késôbb meg nagyon híres karikaturista), továbbá két gyorskorcsolyázó: Schwabl Rudolf és Déván István (utóbbi versenyzett nyári olimpián is, 400 méteres síkfutásban, késôbb pedig síszakoktató lett). 1940-ben Déván István vezetésével építették ki Borsabányán az olimpiai lesikló pályát meg az ugrótrambulint. Késôbb az oroszok elôl Németországig meg sem állt, ott újságíróként atlétikai lapot szerkesztett Leichatletik Diens-Devan néven. Az utolsó tag Háberl Aladár korcsolyázó volt, tudósításait ma is ôrzi az olimpiai történelem (napló formájában). Ôk, sajnos, versenyzôként a régi szlogent igazolták: a részvétel a fontos...

II. ST. MORITZ, 1928. Francia föld után Svájc következett, hét sportág 15 versenyszámában avattak olimpiai bajnokot. Ez a havas olimpia nagyon olvadósnak bizonyult, s ez sok nagy esélyest megzavart. Ennek ellenére a finn Thunberg nyert még két aranyérmet, s már a harmadikat is a zsebében érezte, amikor kiderült: az elovadt jég miatt nem rendezik meg a 10 000 méteres számot. A sífutóknál Haugot Johann Gröttumsbraaten váltotta fel, megnyerte a 18 km-t és az északi összetettet. Románia elôször szerepelt hivatalosan a versenyen, két négyes bobjuk közül a második csapat 23 résztvevô közül 8. lett. A bemutató jellegû versenyszámban a katonai járôrcsapat a 7. helyen végzett. Megjelent a jégen a norvég Ivan Ballangrud, aki megnyerte az 5000 m-t, s a következô ötkarikás játékokon további 3 elsô és 2 második helyezést gyûjtött be.

A játékok a norvégok fölényében zajlottak, 6 aranyat, 4 ezüstöt és 5 bronzot szereztek 14 versenyszámban. Az Inn völgyébe 25 ország 491 versenyzôje (közülük 27 nô) utazott, érmet viszont csak 12 ország szerzett.

III. LAKE PLACID, 1932. Amerika máris jó üzletet szagolt, s kérte az olimpia megrendezését annak ellenére, hogy gazdasági válságban voltak. A rendezôk felépítették a fedett (!) jégstadiont, új ugrósáncot, olimpiai falut. Volt mit bámulnia az európaiaknak. Ez az olimpia teljes amerikai sikert hozott az európai északi nemzetek nagy bánatára. Nem volt méltó követôje a jég Nurmijának, Clas Thunbergnek. Ismételni tudott a francia Brunet házaspár és Sonia Henie. Új csillag is jelentekezett a férfi egyéniben az osztrák Karl Schafer személyében, aki túladott a már 38 esztendôs volt olimpiai bajnokon, a svéd Grafströmön. Külön említést érdemel a magyar dr. Szollás László–Rotter Emília mûkorcsolyázó páros, aki megszerezték Magyaroszág elsô érmét (bronz).

(Folytatjuk)

Nagy Péter

A szilágycsehi vár fontos szerepet töltött be egykoron a térség történelmében. Az erôsség — mivel Erdély és a Partium határzónájában épült — sok viharos ostromot mondhat magáénak. A vár tulajdonosai gyakran váltották egymást: volt a Gyulaffyaké, a Drágffyaké, Thökölyeké. Ez utóbbi család neve kedves lehetett a szilágycsehieknek, hiszen így emlegeti mindenki az erôsséget, amelynek romjaira késôbb egy polgári jellegû ingatlan épült. A várból lényegében csak a hosszú, látványos gótikus pince és az Európa-szerte ismert, faragott Thököly-kút maradt meg.

A romokra húzott téglaépület évtizedekig volt otthona az Állami Mezôgazdasági Vállalatnak; volt itt traktorállomás is a hatvanas-hetvenes években.

A forradalom után ennek az ingatlannak is az lett a sorsa, mint a történelmi jellegû épületekben székelô téeszeknek országszerte: lassan kiürültek, gazdátlanná váltak. A "Tkököly várat" kezdték elhordani, bontani a helybéliek.

Négy évvel ezelôtt a helyi tanács (pontosabban: az akkori Városgazdálkodási Igazgatóság) eladta a "várat" és környékét egy román származású amerikai állampolgárnak, azzal a feltétellel, hogy a vásárló képzômûvészeti központot, turisztikai gócpontot hoz itt létre. Az elôbbi létrehozását fôleg az indokolta, hogy a város szûkebb és tágabb szomszédságában nemcsak a képzômûvészek, de az ilyen jellegû szervezôdések száma is meglepôen magas. A turisztikai gócpont kialakítása azért látszott indokoltnak, mert a várnak jó ("történelmi") a fekvése, és a közeli víztárolók mellé viszonylag könnyen strandot is létre lehetne hozni.

A vásárló elfogadta a feltételeket.

A város viszont hiába várta a felújítási/átalakítási munkálatok elkezdését, hiszen az új tulajdonos visszautazott, és azóta csak egyszer látogatott el Szilágycsehbe; akkor figyelmeztetô táblákat szereltetett fel a várdombra, megintve a helybelieket, akik senki tulajdonának tekintették a környéket.

Azóta — semmi.

— Az önkormányzat már komolyan mérlegeli a szerzôdés felülvizsgálatát — nyilatkozta a Szabadságnak Baksai Károly tanácsos. — Két lehetôség áll elôttünk: vagy felbontjuk a szerzôdést, és visszafizetjük a pénzt, vagy megsürgetjük a vállalkozót. Amennyiben szerzôdésfelbontásra kerül a sor, akkor az önkormányzat kell majd a projektet megvalósítsa. Ha nem sikerül erre anyagiakat keríteni, akkor pályázati úton kezdünk hozzá a munkához.

Szabó Csaba

Ötven százalékkal magasabb adókat fizetnek az idén Beszterce lakosai, derült ki a polgármesteri hivatalban. A helyi adókat és illetékeket a jövô héttôl kezdôdôen már lehet fizetni. Az ötven százalékos növekedés tartalmazza a kormányhatározat által lehetôvé tett 30,8 százalékos emelést, ám ugyanakkor a besztercei helyi tanács az adóalapot húsz százalékkal növelte. Ily módon egy háromszobás, hetven négyzetméteres lakásért a tavalyi 450 ezer lej helyett a beszterceiek az idén 700 ezer lejt fognak fizetni. A helyi tanács tûrhetônek értékeli ezt az összeget, míg Bukarestben egy hasonló lakásért 1,4, Marosvásárhelyen 1,2 millió lejt kell fizetni. Az adók és illetékek négy részletben törleszthetôk, ám a teljes összeg kifizetése esetén március elsejéig öt százalékos kedvezmény jár. A jogi személyeknek január végéig adó- és illetékbevallást kell letenniük a polgármesteri hivatalnál. Az év végéig a beszterceiek 91 százaléka fizette ki adóit.

Több tordai családi ház vízhálózata károsodott az alacsony hômérséklet miatt. Aurel Bercea, a tordai vízmûvek igazgatója elmondta, a magánházaknál száz vízóra fagyott be a rendkívül hideg idô miatt, ám a vízhálózat a többi fogyasztó esetében is károkat szenvedett. Ebben az idôszakban a hôenergia csôhálózatánál is meghibásodást észleltek, ezek kijavításához nem szükséges a fûtés hosszabb ideig való beszüntetése, amely a lakások kihûlését eredményezhetné — sôt, a túl magas hômérséklet miatt érkeztek panaszok. A meghibásodások miatt eddig húszmillió lejre tehetô a veszteség, a vállalat a további kellemetlenségek elkerülése érdekében igyekszik a lehetô legrövidebb idôn belül intézkedni a szolgáltatás zavartalanságának biztosításáért.

R. T. T.

• Figyelmetlen gyalogost gázolt január harmadikán este fél hétkor a Traian Vuia utcában a 32 éves mezôgyéresi (Ghirisu Român) Mihai Chiorean. Az áldozat a kolozsvári, 49 éves Nistor Alexandru, aki nem a kijelölt helyen próbált átkelni. Súlyos sérülésekkel szállították a kórházba.

• Holtan találtak rá lakásában a magyarfrátai Ullrich Ernôre. A magányosan élô férfit több napja nem látták a falubeliek. Január harmadikán az egyik szomszédja kopogott be hozzá és vette észre, hogy az ajtó belülrôl van bezárva, és miután senki sem nyitott ajtót, riasztotta a rendôrséget. Az ajtót betörték, a 71 éves férfi tetemét elôrehaladott bomlási állapotban találták meg az ágyban.

• Lakhelysértésért és testi sértésért indult eljárás két férfi ellen. Egy régi nézeteltérést tisztázandó az 59 éves kolozsvári Ioan Bâlc még október 15-én az ajtót betörve robbant be a nagykapusi Liviu Petruta lakásába. Az 57 éves sértett erre felkapott egy bunkósbotot, amivel fejbeverte a támadót, akinek sérülései 23–25 napon belül gyógyultak meg. A bûnvádi nyomozás január harmadikán vette kezdetét, Bâlc lakhelysértésért 3 hónaptól 3 évig, míg Petruta testi sértésért 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.

(balázs)

Hosszú ideje megoldatlan viszályt teremtett Bánffyhunyadon a Ravasz-ház körül kialakult konfliktus, amelyrôl lapunk részletesen beszámolt. Tavaly nyáron a Bánffyhunyadi Református Egyházközség 256 tagja panaszt emelt az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének etikai bizottságánál Benk András tanár, Lakatos András megyei tanácsos, a kalotaszentkirályi iskola igazgatója, Szentandrási István bánffyhunyadi helyi tanácsos és Péntek László, a körösfôi Rákóczi Kultúregylet vezetôje ellen. A vádak: "Az írott és elektronikus médiában lejáratási kampányt folytatnak Kusztos Tibor lelkipásztor, Bokor János számadó, gondnok, valamint a presbitérium tagjai ellen, akik mind törvényesen megválasztott vezetôi a bánffyhunyadi Református Egyházközségnek, s egyben tagjai a helyi RMDSZ szervezetnek." "Ténykedésükkel Kalotaszeg legnagyobb magyar közösségének a megosztását próbálják elôidézni, egységes gyülekezetük rossz hírnevét keltve a világban." A vádakra Lakatos András megyei tanácsos decemberben a presbitériumhoz intézett írásos válaszában január elsejétôl feleségével együtt kilépett a Bánffyhunyadi Református Egyházközségbôl "mindaddig, amíg az egyházközség lelkészi állását Kusztos Tibor úr tölti be". Péntek László a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperesi hivatalához fordult, decemberben írásban emelt panaszt Kusztos Tibor lelkész, "valamint az általa vezetett presbitérium a helybeli reformátusokat, valamint a kalotaszegi magyarságot megosztó egyes cselekedetei ellen".

"1997–1999 között én töltöttem be a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület elnöki tisztét, ennek vezetôségi tagja volt Kusztos Tibor is, aki az egyesületünk által kiadott Kalotaszeg havilapot szerkesztette, nyomtatta és terjesztette. Sajnos azonban a nyomdát üzemeltetô Ichtus kft., melynek igazgatója Kusztos Tibor, valamint egyesületünk vezetôsége között súlyos vita bontakozott ki a lappal kapcsolatos, törvénybe ütközô pénzügyi elszámolási gondok miatt, amely oda vezetett, hogy 1999. október 29-én tartott tisztújító közgyûlésen lemondtam elnöki tisztemrôl és kiléptem ... Ezzel a gesztusommal én a vitát a részemrôl lezártnak tekintettem, nemúgy azonban Kusztos Tibor, aki ... újabb lejáratási kampányba kezdett..." Tavaly Péntek Lászlót és fiát, Péntek Attilát presbitériumi rendelet kitiltotta a Ravasz-házból és az imaterembôl. A megbékélés támogatására a keresztyéni megbocsátás jegyében összegyûlt több mint kétszáz aláírást arra használták fel, hogy az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének etikai bizottsága elé citálják az említett személyeket. Az írásos kéréshez igazoló iratokat csatolt.

A három tagú etikai bizottság, szeptember végén tartott ülésén készült jegyzôkönyv szerint döntésképtelenné vált, ugyanis a bepanaszoltak összeférhetetlenségi kifogást emeltek a bizottság elnöke, dr. Újvári Ferenc ellen, aki ennek következtében úgy döntött, tartózkodik az ügy tárgyalásától. A megmaradt két tag az ügy tárgyalását felfüggeszti mindaddig, "amíg a megyei küldött közgyûlés ki nem nevezi a hiányzó harmadik tagot is". A határozat kihirdetése után dr. Újvári Ferenc indítványozza, hogy "a Megyei Küldöttek Tanácsa vizsgálja meg a kizárási okok függvényében a tartózkodása alaposságát vagy alaptalanságát, amennyiben az MKT a kizárási okok következtében elôterjesztett tartózkodási nyilatkozatát indokolatlannak találná, bízza meg továbbra is dr. Újvári Ferencet az ügy kivizsgálásával, elnöki minôségben. Ezt a javaslatot az etikai bizottság megmaradt fennállásában nem támogatja, figyelembe véve az ügy komolyságát és az idevágó hatályos jogforrások kitételeit."

Péntek László az esperesi hivatal segítségét kéri egy olyan találkozó megszervezéséhez, ahol a nézetkülönbségeket tisztázhatnák, "a tisztelt bánffyhunyadi presbitérium rájönne, hogy ôket átverték, és csak eszközök voltak egy olyan személyes vitában, amely csakis reám és Kusztos Tiborra tartozik".

A személyi összjövedelemrôl és ennek megadózásáról szóló 1999. évi 73. kormányrendelet, amelyet hosszú hónapokig magyaráztak annak érdekében, hogy a közvélemény megértse és elfogadja, és amellyel hosszasan, részletesen és szinte állandó jelleggel foglalkozott a sajtó is, 2002. januárjától kezdôdôen érvényét veszíti, és helyette életbe lép a 2001/7. számú (szintén) kormányrendelet, amely szintén a jövedelemadóról rendelkezik. Bár az új jogszabályban használt kifejezések már nem jelenthetnek újdonságot, hiszen ezek nagyjából meghonosodtak a köztudatban a 73. kormányrendelet révén, fontos tudni mennyiben módosultak az elôírások a jövedelem meghatározása, adóköteles és adómentes jövedelmek felsorolása, adófizetési módszerek tekintetében. A 7. rendelet VI. fejezetet és ezen belül több alfejezetet tartalmaz: általános rendelkezések (meghatározások, adófizetôk, alkalmazási terület, adózási idôszak és hányad), a jövedelmek meghatározása (közös és rendkívüli szabályok valamint a jövedelmek meghatározása), nemzetközi adóügyi vonatkozások, a jogi személy minôséggel nem rendelkezô egyesületekre vonatkozó szabályok, a jövedelmek összesítése és az adó meghatározása (adómegállapítás és -fizetés, büntetések), záró rendelkezések.

Október 29-i Jogrend rovatunkban elkezdtük az új jogszabálynak az ismertetését, az I. és II. fejezettel sikerült részletesen foglalkozni: kit ért a rendelet adófizetô alatt, milyen jövedelemkategóriákra vonatkozik az új jövedelemadó, meddig terjed az adóztatási idôszak és adóhányad, milyen közös szabályokkal határozzák meg a jövedelmet? Szintén a II. nagy fejezet foglalkozik a különbözô jövedelem kategóriákkal: független tevékenységbôl, keresetbôl, javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek, osztalék és kamat, mezôgazdasági tevékenységbôl származó jövedelmek. Mostani Jogrend rovatunkban ezek szabályozását ismertetjük.

Különleges szabályok a jövedelmek megállapítására
1. Független tevékenységekbôl származó jövedelmek

A független tevékenységbôl származó jövedelmek a következô forrásokból származó jövedelmeket ölelik fel: kereskedelmi tevékenység, szabad foglalkozás, szellemi tulajdonjog, ideértve a melléktevékenységeket is. A jövedelmeket egyénileg és/vagy valamilyen társulási formában valósíthatják meg. Kereskedelmi jövedelmeknek tekintik az adófizetôk kereskedelmi cselekményeibôl, szolgáltatásaiból (amelyek eltérnek a szabad foglalkozás során végzett szolgáltatástól) származó jövedelmeket, valamint a valamely mesterség gyakorlásából megvalósított jövedelmeket. Szabad foglalkozásból származó jövedelemnek számítanak az orvosi, ügyvédi, jegyzôi, könyvszakértôi, mérlegképes könyvelôi, ingóérték-befektetési tanácsadói, építészi foglalkozásokból vagy a törvény feltételei között függetlenül lebonyolított más hasonló foglalkozásokból származó jövedelmek. A szellemi tulajdonjog bármilyen formában való értékesítésébôl nyert jövedelmek találmányi szabadalmakból, rajzokból és mintákból, ipari és kereskedelmi védjegyekbôl, mûszaki eljárásokból, know-how-ból, szerzôi és ezzel összefüggô jogokból, valamint más hasonlókból származnak. (15. szakasz)

Meghatározási módszerek

A független tevékenységbôl származó nettó jövedelmet reális rendszerben határozzák meg, az egyszerû könyvvitel adatai alapján. Ez a bruttó jövedelem és a járulékos levonható kiadások közötti különbözetként jelenik meg. A bruttó jövedelem felöleli a bevételezett összegeket és a természetbeni jövedelmek lej egyenértékét, ideértve az üzleti vagyonból a tevékenység végleges megszüntetése után fennmaradt javak ellenértékét is. A hitelként kapott összegeket nem tekintik bruttó jövedelemnek.

Nem képeznek levonható költséget a következôk: a) pénzbírságok, késedelmi kamatok és büntetések, amelyek nem szerzôdéses természetûek; b) bármilyen adományok; c) azok a szponzorálási vagy mecénátusi kiadások, amelyek meghaladják a törvényes határértéket; d) a 0,25%-os határértéket meghaladó protokoll-kiadások; e) a felvett hitelek járulékos kamatai; f) az állóalap természetû tárgyi lekötések beszerzésére felvett hitelek járulékos kamatai, ha a kamatot a törvényes elôírások szerint tartalmazza a tárgyi lekötések belépési értéke; g) a leltári nyilvántartásban szereplô javak és jogok beszerzésével vagy gyártásával járó kiadások; h) az ügyvitelben fel nem róható okból hiányzóként vagy megrongálódottként megállapított javakkal kapcsolatos kiadások; i) a törvények megszegése miatt elkobzott összegek vagy javak ellenértéke; j) az a jövedelemadó, amely a kedvezményezett kifizetése során a jövedelmet kifizetôre hárul; k) a kiküldetésért vagy kihelyezésért nyújtott napidíjjal kapcsolatos kiadások, amelyek meghaladják a kormányhatározattal megállapított határértéket; l) a kölcsönök kamataival kapcsolatban a nemzeti bank által megállapított és a közlönyben megjelentetett hivatalos leszámítolási díj szintjét meghaladó kiadások; m) a hatályos törvényhozással elôírt költség-határértéket meghaladó egyéb összegek. (16. szakasz) Azok esetében, akik független tevékenységbôl valósítják meg jövedelmüket, a nettó jövedelmet jövedelemnormák alapján állapítják meg. A pénzügyminisztérium határozza meg az ide sorolt tevékenységek jegyzékét. Az illetékes adószerv köteles közölni az adóügyi év április 15-éig az adófizetôvel a nettó jövedelem összegét és az évi adó számlájára elôzetesen kifizetendô összegeket. Amennyiben az adófizetô több tevékenységet fejt ki jövedelemnorma alapján, az adót a legnagyobb normától függôen számítják ki. A taxis tevékenységet csak jövedelemnorma alapján adóztatják, azokat az eseteket is beleértve, amikor a tevékenységet valamely gazdasági vállalkozás keretében folytatják, az egyéni munkaszerzôdéstôl eltérô megegyezés vagy szolgáltatási megállapodás alapján. Amikor a taxis tevékenység mellett többféle tevékenységet is lebonyolítanak, az adóztatás reális rendszerben történik. Ebben az esetben a nettó jövedelem nem lehet alacsonyabb a taxis tevékenységgel kapcsolatos jövedelemnormánál. (17. szakasz)

A szellemi tulajdonjogból származó bruttó jövedelem a szellemi tulajdonjogból származó pénzbevételeknek és/vagy természetben megvalósított jövedelmek lej egyenértékének összességét képviseli. A nettó jövedelem meghatározásához levonják a bruttó jövedelemre alkalmazott 25% kiadási hányadot, valamint a törvény szerint tartozott kötelezô járulékokat. A mûemlékekkel kapcsolatos szerzôi jogok esetén 40% kiadáshányadot alkalmaznak. (18. szakasz) A független tevékenységbôl és szerzôi jogokból megvalósított jövedelmeknél az adófizetô választhat, hogy reális rendszerben történjék a nettó jövedelem megállapítása. (20. szakasz)

A jövedelem kedvezményezettjei az év folyamán a forrásnál visszatartott adóval tartoznak, amely elôzetes kifizetést képvisel. Ilyen elôzetes adófizetést a következô esetekben állapítanak meg, az alábbi összegekben: a) a bevételezett bruttó jövedelem 15%-a a szellemi tulajdonjogból származó jövedelmeknél; b) a javak bizományi rendszerben történô értékesítésébôl bevételezett bruttó jövedelemnek 10%-a; kivételt képez ez alól az adófizetô magánvagyonának olyan adófizetôkkel szembeni értékesítése, akik nem rendelkeznek független tevékenység végzésének engedélyével; c) a valamely ügynöki, bizományosi vagy kereskedelmi megbízatási szerzôdés alapján lebonyolított tevékenységek nyomán bevételezett bruttó jövedelem 10%-a. A felsorolt jövedelmeket fizetôk kötelesek kiszámítani, visszatartani és a jövedelem kifizetését követô hónap 10-éig átutalni az adót az állami költségvetésbe. (21. szakasz)

2. Bérekbôl származó jövedelmek

Keresetbôl származó jövedelemnek tekintik az összes pénzbeli és/vagy természetbeni jövedelmeket, amelyeket valamely személy az egyéni munkaszerzôdése alapján kifejtett tevékenysége során valósít meg, függetlenül az idôszaktól, a jövedelem megnevezésétôl vagy ennek odaítélési formájától. Ide sorolják (tehát a bérekbôl származó jövedelmek közé) az ideiglenes munkaképtelenségért járó táppénzt, az anyaságért és a gyermek 2 éves koráig járó gyermeknevelési juttatást is. Adóztatás szempontjából a bérekkel azonosítják a következô jövedelmeket: a) a valamely köztisztség gyakorlása során lebonyolított tevékenységért kapott juttatást; b) a havi zsolddal kapcsolatos járandóságokat, a katonai kádereknek nyújtott juttatásokat, prémiumokat, díjakat, pótlékokat és egyéb járandóságokat; c) a többségében állami tulajdonban levô országos vállalatok, társaságok ügyvezetôit megilletô bruttó havi juttatás, valamint a nettó profitból járó összeg; d) a nyilvános jegyzéssel létesített gazdasági társaságok alapító tagjai által kapott összegek; e) azok a jövedelmek, amelyeket szolgáltatási szerzôdéssel történô alkalmazás során valósítanak meg; f) a részvényesek közgyûlésében, az igazgatótanácsokban és cenzori bizottságokban képviselôi minôséggel rendelkezô személyek által kapott összegek; g) a hárompárti szervezetekben képviselôi minôséggel rendelkezôknek járó összegek; h) az egyedi társult havi juttatása, a társadalombiztosítási nyilatkozatba beírt érték szintjén; i) a bér természetû egyéb járandóságok és juttatások. (22-23. szakaszok)

A bérekbôl származó jövedelmek megállapítása

A bérekbôl származó bruttó jövedelem az alkalmazott által minden egyes (munka) helyen (jövedelem-megvalósítási helyen) szerzett, megvalósított jövedelmek összegét képviseli. A nettó jövedelem megállapításához a bruttó jövedelembôl levonják az alábbi költségeket: a) a törvény szerint tartozott hozzájárulásokat (munkanélküliségi alapba, egészségbiztosítási és egyéni társadalombiztosítási hozzájárulás, egyéb törvényes járulékok); b) a személyi alaplevonás 15 százalékával egyenlô hányadot szakmai kiadások címén, amelyet az alaplevonással együtt vonnak le, ugyanazon a munkahelyen. Mindazok, akik bérekbôl valósítanak meg jövedelmet, elôzetes kifizetést képviselô adóval tartoznak, amelyet a keresetet kifizetô számít ki és tart vissza a forrásnál. A havi adót a következôképpen állapítják meg: a) az alaptisztség szerinti munkahelyen, a 8. szakaszban említett havi adóhányadot alkalmazva arra a számítási alapra, amit azután nyernek, hogy a havi nettó keresetbôl levonják a személyi alaplevonásokat (a 8. szakasz a különbözô jövedelmekre alkalmazott adóhányadokat szabályozza, ezeket az úgynevezett adótáblázatokat 2002-ben pénzügyminiszteri rendelettel állapítják majd meg, az inflációs ráta figyelembe vételével); b) a többi esetben szerzett jövedelmek esetében szintén a már említett adóhányadot alkalmazzák a bruttó jövedelem és egészségügyi járulék közötti különbözetként nyert számítási alapra. (Külön adózzák a kollektív munkaszerzôdésekben vagy külön törvényekben elôírt vakációs prémiumot. Ebben az esetben az adót arra a pénzösszegre számítják, amelyet a bruttó prémiumból levont egészségügyi járulék után kapnak. Az év folyamán a pihenôszabadságra járó juttatásként elôlegben bevételezett jövedelmeket belefoglalják az adott hónap számítási alapjába, és halmozzák az illetô hónapban kapott többi járandósággal.) (24. szakasz)

A jövedelemfizetôk és az adófizetôk kötelezettségei

Mindazok, akik bért valamint bérekkel azonosított jövedelmet fizetnek, kötelesek az illetô jövedelmek folyósításának idôpontjában kiszámítani és visszatartani, valamint a következô hónap legkésôbb 25-éig átutalni az állami költségvetésbe az egyes hónapokra esô jövedelemadót. (25. szakasz) A bérekbôl származó jövedelemadót az adóügyi lapban foglalt információk alapján számítják ki. A jövedelemfizetôk kötelesek minden év november végéig kikérni az illetékes adóügyi szervtôl a következô évi adóügyi típus-ûrlapokat az alkalmazottak és azok részére, akik a bérekkel azonosított jövedelemhez jutnak. Az adóügyi lapnak a személyi pótlevonásokhoz szükséges adatokkal való kitöltéséig az alkalmazottak az alaplevonásban részesülnek, majd a munkaadó rendezi a bérekbôl származó jövedelmeket. A jövedelemfizetô köteles a bérek folyósításának egész idôtartamára kiállítani az elôbb említett ûrlapokat, átszámítani és rendezni az évi béradót. Az adóügyi lapot a munkába sorolás egész idôtartamára megôrzik, és mindegyik évi lap másolatát a következô év február végéig át kell adni az adóhivatalnak és az alkalmazottnak. A személyi pótlevonásokat az adófizetô saját felelôsségére adott nyilatkozat és igazoló okiratok alapján nyújtják. (26. szakasz)

A bér természetû jövedelmet fizetôk kötelesek meghatározni a bérekbôl megvalósított adóköteles évi jövedelmet, és a következô év februárjának utolsó munkanapjáig megállapítani az év szintjén kiszámított adó és az elôzetesen havonta visszatartott adó közötti különbözetet. A különbözetet 90 napon belül kell rendezni azoknak a magánszemélyeknek a tekintetében, akik halmozva eleget tesznek a következô feltételeknek: a) az év folyamán alaptisztséggel állandó jellegû alkalmazottai voltak a jövedelmet fizetônek (munkaadónak); b) nincs egyéb jövedelemforrásuk, amit bele kellene foglalni az évi adóköteles összjövedelembe. A rendezési mûveletekbôl származó adókülönbözetek kihatnak a munkaadónak az állami költségvetésbe tartozott, kereseti adó törlesztésére vonatkozó kötelezettségére, amely azt a hónapot érinti, amelyben a kiigazítás (rendezés) történt, és végül ez eredményezi az illetô hónapra átutalandó adót. (27. szakasz)

Azok az adófizetôk, akik Romániában fejtik ki tevékenységüket, és bér formájában külföldrôl jutnak jövedelemhez (ide értve a képviseletek és konzulátusok alkalmazott román személyzetét is), kötelesek az adót személyesen vagy adóügyi képviselôik révén a 24. szakasz szerint kiszámítani, bejelenteni és a jövedelem megvalósítását követô hónapban 15 napon belül kifizetni. (28. szakasz)

3. A javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek

A javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek azok a pénzbeli és/vagy természetbeni jövedelmek, amelyeket az ingó és ingatlan javak használatának átengedésébôl nyernek a tulajdonosok, haszonélvezôk vagy más törvényes bírlalók. Ezt a típusú jövedelmet a felek között írásban megkötött és ezután 15 napos határidôn belül az illetékes adóügyi hivatalban iktatott szerzôdésben állapítják meg. (29-30. szakaszok) Bruttó jövedelem alatt a tulajdonos, haszonélvezô vagy más jogos bírlaló által megvalósított pénzösszegeknek és/vagy természetbeni jövedelmek lej egyenértékének az összességét érti a jogszabály. A bruttó jövedelmet megnövelik a tulajdonost, haszonélvezôt terhelô költségek értékével abban az esetben, amikor ezeket a költségeket a másik szerzôdéses fél átvállalja és eszközli. Az évi bruttó jövedelmet a szerzôdésben elôírt bérleti díj vagy haszonbér alapján állapítják meg, függetlenül a bér kifizetésének idôpontjától. Amennyiben a bér valamely valutaösszeg lej-egyenértékét képviseli, az évi bruttó jövedelmet a mindegyik adóztatási hónap utolsó napján a nemzeti bank által közölt valutapiaci árfolyamon számítják ki. A nettó jövedelem megállapításához a bruttó jövedelembôl levonják a jövedelemmel kapcsolatban levonható kiadásokat, a következô hányadokban: a) 50% a bruttó jövedelemre alkalmazva építmények esetén; b) 30% a bruttó jövedelemre alkalmazva a többi esetben. (31-32. szakaszok)

4. Osztalékokból és kamatokból származó jövedelmek

Osztalékot képez a valamely jogi személy által végzett bármilyen pénzbeli és/vagy természetbeni elosztás, amelyet az évi könyvviteli mérleg alapján megállapított nyereségbôl fizetnek a részvényeseknek vagy társultaknak. Adóztatás szempontjából e jövedelemkategóriákba foglalják a nyílt befektetési alapoknál bírlalt részvételi címletekért kapott összegeket is. Osztalék esetén a jövedelemadó 5%. Kamatban megtestesülô jövedelem a bármilyen követeléscímletért kapott jövedelem, a kölcsönzött pénz használatáért, a nyílt befektetési alapok címleteiért járó összegek, ha e címletek visszavásárlási ára nagyobb a vásárlási áruknál. (Adómentesek az államkölcsönkötvényekkel, látra szóló betétekkel, lakásépítéssel, segélypénztáraknál eszközölt kötvényekkel kapcsolatos kamatok.) A kamatként megvalósított jövedelmekre 1%-os adót alkalmaznak. Osztalék esetében a kifizetéssel egyidôben számítják ki, tartják vissza és utalják át az adót a jogi személyek, kamat esetén az adót az ilyen jövedelmet fizetôk számítják ki és tartják vissza a kiszámításukkor, és havonta, a kamatszámítás hónapját követô hónap legkésôbb 25-én utalják át. Az így visszatartott adó végleges. (33-37. szakaszok)

5. Egyéb jövedelmek

A kormányrendelet az egyéb jövedelmek közé sorolja a szerencsejátékokból szerzett jövedelmeket, az ingó értékek és törzsbetétek feletti tulajdonjog átruházásával kapcsolatos nyereség formájában megvalósított jövedelmeket, díjakat (amelyek eltérnek a 6., 22. és 23. szakaszokban feltüntetett jövedelmektôl), a rendeletben fel nem tüntetett és a véletlenszerûen megvalósított jövedelmeket. Adómentesek a szerencsejátékokból és díjakból pénzben és/vagy természetben megvalósított azon jövedelmek, amelyek értéke nyereségenként ugyanannál a szervezônél vagy kifizetônél nem éri el egyetlen napon a 13. szakaszban elôírt eljárás szerint megállapított, és nem adóköteles összeg értékét. (Ez az elôírás megismétli a több szakaszban is feltüntetett szabályt, amely szerint — például — a pontos értékû adómentes pénösszegeket, másokat, mint a személyi alaplevonásokat, pénzügyminiszteri rendeletben határozzák majd meg 2002-tôl kezdôdôen, az infláció szerint.) A szerencsejátékokból és díjakból megvalósított jövedelem adóját a forrásnál tartják vissza, 10 százalékos hányadot alkalmazva a bruttó jövedelem és az adómentes jövedelem közötti különbözetre. Az adó kiszámítására, visszatartására és átutalására a jövedelemfizetô köteles, s az adó végleges. (38-40. szakaszok) A jogszabály ennél az alfejezetnél foglalkozik még az ingóértékek feletti tulajdonjog átruházásból megvalósított jövedelemmel is, amely az ilyen értékek adásvételébôl szerzett tôkenyereséget jelenti. A tôkenyereség az ingóérték-típusonkénti eladási ár és vételár közötti pozitív különbözetet képviseli, amelyet az esetnek megfelelôen csökkentenek a közvetítônek tartozott jutalékkal.

6. Nyugdíjakból származó jövedelmek

Adóköteles a nettó jövedelmeknek az összessége, amelyeket az adófizetô nyugdíj címén bevételez mind a kötelezô hozzájárulásokból létrehozott alapból, mind pedig az állami költségvetésbôl finanszírozott nyugdíjalapból. Az adókötelezettség a havi 5 000 000 lejt meghaladó részre vonatkozik. A nyugdíjból megvalósított nettó jövedelem a bruttó jövedelem és az egészségbiztosítási hozzájárulás közötti különbözetet képviseli. Ahhoz, hogy megállapítsák a havi adóköteles nyugdíjat, a nettó nyugdíjjövedelembôl levonják a havonta nem adózandó 5 millió lejnyi összeget. A nyugdíjjal kapcsolatos jövedelemadót havonta az e jövedelmet fizetô egységek számítják ki, majd a nyugdíj folyósításának idôpontjában visszatartják. Az adó végleges. (44-45. szakaszok)

7. Mezôgazdasági tevékenységekbôl származó jövedelmek

Mindazok a magánszemélyek, akik virágok, zöldségek és kerti növények melegházakban, üvegházakban való termesztésébôl és értékesítésébôl, valamint díszcserjék és -növények, gombák termesztésébôl és értékesítésébôl, szôlô- és gyümölcsfaiskolák, más hasonlók kihasználásából valósítanak meg jövedelmet, a nettó jövedelemre alkalmazott 15%-os adóhányaddal, s az adó végleges. A nettó jövedelmet jövedelemnormák alapján határozzák meg, amelyet legkésôbb az adóügyi év március 31-éig kell jóváhagyni. Az adónyilatkozatot az adóügyi év június 30-áig kell benyújtani ahhoz az adóügyi szervhez, amelynek területén fekszik az illetô földterület, az adót pedig az adófizetô lakhelye szerinti adóügyi igazgatóságnál kell kifizetni, a következô arányban: — 50%-át legkésôbb szeptember elsején; — 50%-át legkésôbb november 15-én. A nyilatkozattételi, adókirovási és -kifizetési eljárást pénzügyminiszteri rendelettel állapítják meg. (46. szakasz)

(Következô Jogrend rovatunkban a 7. kormányrendelet utolsó fejezeteit ismertetjük: nemzetközi adóügyi vonatkozások; a jogi személy minôséggel nem rendelkezô társulásokra vonatkozó szabályok; a jövedelmek összesítésének, a jövedelemadó megállapításának és kifizetésének eljárása és büntetések; nyilatkozattételi kötelezettségek; az évi jövedelemadó meghatározása és kifizetése.)

A jubileumi találkozónk magába foglalta a festôi szépségû torockói vidékre való kirándulást is. Kitûnô volt a borjúpaprikás nokkedlivel, azt megöntöztük jó lapádi borral, majd lenyomtattuk egy helyi különlegességgel, a fahéjas kaláccsal. A helyiek csak Somodi- vagy Somogyi-kalácsnak nevezik. A volt osztálytársak ezután a szélrózsa minden irányába, más országokba, más kontinensekre távoztak, választott hazájukba, de emlékezetükben ott maradt a fahéjas kalács aromája.

Azóta több alkalommal is élvezhettem ennek a kalácsféleségnek a jellegzetes, aromás ízét, és egyre inkább foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon mióta is készítik ezt a kalácsot a torockói asszonyok? Honnan és hogyan, mikor került a fahéj, mint egyik jellegzetes indiai fûszer erre a vidékre? Miért nevezik a torockóiak ezt a fahéjas kalácsféleségét Somodi- vagy Somogyi-kalácsnak?

Azt gondoltam, hogy kíváncsiságomat hamar kielégíthetem, ha idôsebb torockói asszonyokkal elbeszélgetve rákérdezek az engem érdeklô dolgokra. Nem így történt! Pár év leforgása alatt több száz torockói emberrel és asszonnyal, nagyon idôsekkel és fiatalabbakkal csevegtem, de számomra megnyugtató választ e téren nem kaptam. Az általános vélemény az volt, hogy nagyon régóta divat ezen a vidéken különös alkalmakra a fahéjas kalács sütése. Egy, a múlt századot szinte teljesen átélô néni azt állította, hogy neki már a nagyanyja is sütött fahéjas kalácsot. Nem kellett nagy számítás, hogy megállapítsam, a XIX sz. elején már ismerték Torockón a fahéjas kalácsot.

Érdeklôdésem, kíváncsiságom egyre inkább fokozódott. Jártam a könyvtárakat, levéltárakban lapozgattam a régi, poros írásokat, de sehol nem találtam semmi leírást, ami a fahéjas kalácsra utalt volna. A Torockó-vidékérôl megtalálható irodalom kiterjedt és változatos. A gyönyörû természeti táj leírásától, az építkezés, a népviselet, a különleges történelmi múlt, a népszokások (pl. farsangtemetés), a torockói temetési szokásokig, még a temetôrôl is nagyon sok tanulmány, írás jelent meg az idôk folyamán.

A leírások azonban nem térnek ki, nem adnak választ az engem érdeklô kérdésekre, az élô kútfôim emlékei szerint pedig körülbelül a XIX. század elejére tehetô a fahéjas kalács elsô biztos elôfordulása. Az azt megelôzô idôszak homályba vész. Elhatároztam, hogy a történelem idôalagútjába egy kis detektív munkát végzek, hogy megtudjam, melyik is az az idôszak, amikor a fahéjas kalács elkészült, majd elterjedt és szokássá vált.

Különbözô irányokból, fonalakból igyekszem megközelíteni a kérdést. Ezeknek a fonalaknak van kultúrtörténeti, történeti, gasztronómiai, meg sok egyéb vonatkozása, de a végén úgy fonódnak össze, hogy beszûkítenek bizonyos idôszakokat és az egyszerû legendáknál sokkal valószerûbben tálalják a kérdésekre adott válaszokat.

Nem titok senki elôtt az, hogy az erdélyi konyha mindig különleges, ízletes és jellegzetes volt. Az erdélyiek, fôúrak, egyszerû polgárok és parasztok egyformán szerettek jókat enni és nagyokat inni. Ez jellegzetesen magyar, még az ôshazából magunkkal hozott szokás, de természetesen az ide betelepülô szászok és más itt élô népmaradványok, meg a Kárpátokon átkelôk mindennapos és ünnepi étkezési szokásai hatottak egymásra. Az egymásra hatások érvényesültek akkor is, ha jólét volt, de ínséges idôkben is, így alakult ki a híres-nevezetes erdélyi konyha. A mi tájainkon élô emberek, de az ide települôk is minden alkalmat megragadtak és megragadnak ma is az eszem-iszomra, a vidám vendégeskedésre, vendéglátásra. Az eljegyzések, lakodalmak, keresztelôk, disznóvágások, majálisok, egyházi ünnepek, nevezetes napok mind alkalmat adnak arra, hogy az emberek a fehér asztalnál összegyûljenek.

A nagy eszem-iszom nem mai szokása az emberiségnek. A régiek talán még nagyobbakat ettek és ittak. Az ôsmagyarok a bátor, sikeres harcok, ütközetek után nem vetették meg a nagy dínom-dánomokat. Kalandozásaik során hatalmas lakomát csaptak Sankt-Gallenben is. Nem maradt el a lakoma végén a csonthajigálás sem, de a barátok pincéjében a hordókban sem maradt bor, amint azt az egykori krónikások leírják.

Egy-egy fôúri lakoma hosszú ételsora tanúsítja, hogy a régiek ételei változatosak és bôségesek voltak, de a szegényebbek sem éltek sokkal rosszabbul. A bôséges ünnepi dínom-dánomok asztalairól szinte sohasem hiányozhatott a csemege; sütemények, torták, kalácsok stb. Az idôk változásával az étkezési szokások is átalakultak, módosultak. A neves magyar konyha, de a híres erdélyi konyha is az egyre haladó, változó, globalizáció felé törekvô világban sokat veszített régi dicsôségébôl. Egyes városokból, tájegységekbôl kikerült, kedvelt, jól sikerült étel-, csemege- és italkülönlegességek, konyharemekeik ma is sikeresek és keresettek. Szinte mindenki hallott a kolozsvári káposztáról, de a brassói flekken, enyedi, Küküllô menti borok, székelyföldi kürtôs kalács is sokaknak ismert. A távolabbi vidékeken is voltak kedvelt konyhai remekek, így a szegedi halászlé, bécsi szelet, pozsonyi kifli, vagy a tokaji bor, hogy egy párat említsek.

Az idôalagút gasztronómiai részlegén dokumentálódva sok érdekességet találtam, melyeket szándékomban van megosztani olvasóimmal. Bizonyára nem sokan tudják és elsô hallásra hihetetlennek tûnik, hogy a híres, nagyon kedvelt és ízletes székelygulyásnak elsô alkotója egy pesti korcsmáros volt. Kiskocsmájába, annak idején sok pesti hivatalnok járt, így Székely József fôlevéltáros is. Ô lett aztán a keresztapja a székelygulyásnak, vagyis a névnek nincs összefüggése a székely tájegységgel. Úgyszintén pesti cukrász készítette a közkedvelt, majd róla elnevezett Dobos tortát. Az is kultúrtörténeti érdekesség, hogy a magyar fôvárosi cukrászdák kedvelt barnahabos, csokoládés süteményét mindenki "rigójancsinak" ismeri! Nevét a közkedvelt prímástól, a füstösképû Rigó Jancsitól kapta.

A magyar és erdélyi konyha hosszú csemege- és süteménylistáján elôkelô helyet foglal el egy messze földön híres különlegesség; a torockói fahéjas kalács. Ezt Torockó vidékén Somodi-, vagy Somogyi-kalácsként ismerik. A fellendülôben levô faluturizmus sokat tehet ennek a semmi mással össze nem hasonlítható kalácsféleségnek a népszerûsítése terén, szervezett csoportok látogatásai alkalmával.

A fahéjas kalács megjelenésének, készítésének legrégibb idôszakát az határolja be, hogy mikor is került a fahéj, ez az Indiából származó kellemesen aromás, jóillatú fûszer Európába, majd Torockó vidékére.

Így az idôalagútban való bolyongás fonalán, egy kicsit elidôzöm ennél a fûszernél. A mai rohanó világban az olvasónak egyszerûen nincs ideje, hogy botanikai, vagy kereskedelem-történeti, gazdasági könyveket tanulmányozzon ezzel kapcsolatban. Igyekszem röviden összefoglalni azokat az ismereteket, amelyeket a mai kor emberének tudnia kellene errôl a fûszerrôl.

A fahéj, mint fûszer nem más, mint a fahéjfa. A fahéjfa (Cinnamonium ceylonicum) lehántott, erjesztett és szárított kérge. A fahéjfa az egykori Ceylon szigetének (ma független állam Srí Lanka) hegyi erdeiben honos, de a mai idôkben már ültetvényekben termesztett örökzöld fafajta. Az ültetvényeken nem engedik 3 méternél magasabbra nôni a fahéjfát, mert jobb minôségû fûszer lesz a vékony sarjvesszôkrôl. A vesszôk kérgét felvágják, lehántják 30–40 cm-es darabokban. A darabokat összerakják, erjedni hagyják, szárítják, majd csôvé göngyölve kerül a kereskedelmi forgalomba. Mivel a fahéjfa nagyon érzékeny az éghajlati tényezôkre, a kedvezô klimájú Ceylon szigete adja ma is a világtermelés több mint 80 százalékát. Európába a XIV.–XV. században jut el és nemsokára kedvelt fûszere lesz a fôúri konyháknak. Mintegy két évszázadnak kell eltelnie, hogy Közép-Európában a mindennapi ember is megismerje, értékelje és használja ezt az aromás fûszert.

A fahéjnak mint fûszernek európai elterjedéséhez minden bizonnyal a kezdeti szakaszában hozzájárultak a keresztes hadjáratok, de a török seregek hódításai is nagy szerepet játszottak benne. A megismert és megkedvelt fahéjra igényt tartottak az európai fôúri udvarok. Az igények kielégítésérôl a perzsa, arab és más kereskedô karavánok gondoskodtak, akiknek rakományában mindig voltak, egyebek mellett, a távoli Indiából származó aromás, illatos termékek, így fahéj is.

A gazdag velencei hajós kalmárok célszerûen kiépített kereskedelmi útjait járó hajóinak rakományában is szinte mindig helyet kaptak a keleti fûszerek.

Nem kellett hosszú idônek eltelnie ahhoz, hogy horvát közvetítéssel Muraköz, Somogy, majd Dunántúlon keresztül a magyar várak, udvarházak, kuriák lakói, asszonyai megismerkedjenek a keleti fûszerekkel, így a fahéjjal is.

Innen kezdve az idôalagút egy újabb fonala kapcsolódik be a felvetett és megválaszolásra váró kérdések vonulatába, a történelmi vonal. Itt feltétlenül meg kell említenem a Frangepán nevet, amely ezt a fonalat fémjelzi. Sokan nem tudják, hogy a Frangepán család nagy és fontos szerepet játszott abban az idôben Magyarország történetében. Így többek között az Árpád-házi IV. Béla királyunk a tatárjárást követô bujdosásában a Frangepánok védelme alatt, azok horvát és dalmáciai területein keresett és kapott menedéket.

Az idôk folyamán, késôbb a Magyarországon levô Frangepánok több ágra szakadtak. Az egyik ágból származott Frangepán Katalin, aki házassága révén Zrínyi Péter felesége lett. Itt kapcsolódik be a képzeletbeli idôalagút fonalába a Zrínyi család. Zrínyi Péter, a szigetvári hôs egyik dédunokája, a vaddisznóvadászaton halálos balesetet szenvedô, báni címet viselô író, Zrínyi Miklós öccse volt.

Zrínyi Péter és Frangepán Katalin leánya volt az 1643-ban született Zrínyi Ilona.

Az idôalagútban, a történelmi fonalon nyomozó érdeklôdô munkája vége felé közeledik.

Tudjuk azt, hogy a XVII. században, de még elôbb is szokás volt, hogy látni és tanulni az urak váraiban, kastélyaiban lehetett, ezért kisebb nemesek és rendek fiataljai ezekre a helyekre igyekeztek. Ismert volt az is ezekben az idôkben, hogy házasság révén más várba és kastélyba kerülô asszonyok, hazulról vittek magukkal vénasszonyt, meg szolgáló nemes- és jobbágy leányokat, akiket más kiszolgáló személyzettel együtt atyafia, atyafi-szolgáknak neveztek. Minél több atyafia volt egy fôúri családnak, annál nagyobb volt a híre és a tekintélye, de a költsége is.

Abban az idôben még mûködtek a vasbányák Torockón. Az elôállított vas jó minôségû volt, jól eladható áru volt a széles világban. Így a torockói nép egy része mindig vándorolt, szekérrel messze eljutottak termékeikkel, még Bécsig is, de gyakran megfordultak Dunántúl délnyugati részén, Somogyban és a környezô vidékeken. Ilyen utazások alkalmával kerülhettek el a torockóiak a somogyi vidékeken levô Zrínyi-kastélyokba, -várakba, az ottlevô atyafiságok létszámát növelve. A Zrínyi Ilona udvartartásába került torockói konyhaleányok nagyon fogékonyak voltak mindenre. Hol, mit láttak, megjegyezték, rájuk ragadt, hazahozták. Otthon pedig a tájainkra jellemzô körülmények között igyekeztek a gyakorlatba ültetni.

Történelmi tény, hogy I. Rákóczi Ferenc, mikor 1666-ban a Zrínyi-udvart felkereste, hogy Zrínyi Ilona kezét megkérje, az akkor rendezett lakomának egyik csemegéje a fahéjjal készített kalács volt. Az már legendai elem, hogy, amikor aztán Torockóra is eljutott megfelelô mennyiségben az akkor még újdonságnak számító aromás fûszer, a fahéj, a vele ízesített, a somogyi tájakon tanult módszerrel készített kalácsféleség a Somogyi-kalács nevet kapta, amit betûtorzulás folytán sokan Somodi-kalácsnak neveznek.

Az idôalagút fonalainak, szálainak az összefonódásából a valós tények mellett, a legendai elemek hatásait is figyelembe véve eljutunk a XVIII–XIX. sz. konkrét valóságához. Ily módon lehetséges volt behatárolni azt az idôszakot, annak legrégibb idôhatárát, amikor már készítették, sütötték Torockón a különleges finomságot, a hetedhét országban sehol máshol nem található, a somogyi tájakról származó recept alapján készült fahéjas csemegét.

De hogyan is készül ez a híres-nevezetes fahéjas torockói csemege a somogyi vagy somodi kalács? Mielôtt a nyersanyagokról, meg a készítés módjáról szólnék, feltétlenül meg kell említenem azt az edényt, kalácssütô cserepet, amiben a kalácsot sütik. Ennek az idôk folyamán kialakult három változata ismeretes: a kicsi, a közepes és a nagyobb cserépsütô edény.

A legnagyobb méretû edény idén forgalomba került változata egy felül 22 cm, alul 17 cm átmérôjû, 8 cm magas kerek, zománcos, tetején karimával ellátott kiégetett agyagedény, melynek oldalsó részén 13 db függôleges irányú kb. 5 cm hosszú bemélyedés van. — Ezeket az agyagedény formákat a torockóiak a járai hetivásárokon szerezték be. Ma már nincs olyan torockói porta, ahol ezekbôl a cserepekbôl nem találnánk néhányat.

A kalácssütô edények dolgában a pillanatnyi helyzet kielégítô, de már a közeljövô szükségletének kielégítése meglehetôsen bizonytalan. Egykoron több korongozó mester is volt Járában. Mára már csak hírmondónak maradt egy. Errôl szólt egyik írásom a Szabadság ez év augusztus 25-i számában, amikor köszöntöttem a 75 éves utolsó járai fazekas mestert, Némethi Feri bácsit. Mint mondta, egyedül dolgozik, amíg tud, ha majd kiesik a szerszám a kezébôl, sajnos nem lesz, aki folytassa a mesterséget.

A jó, fahéjas Somodi-kalács kenyérsütô kemencében készül, még a mai napig is. A modern technológiákkal kialakított (infravörös stb.) sütôalkalmatosságok, sütôkemencék még nincsenek kellôképpen kipróbálva, sütés technológiájuk kidolgozva a fahéjas kalács sütéséhez.

Mindeddig nem találkoztam még olyan szakácskönyvvel, amely leírta volna a Somodi kalács készítési módját. A torockói asszonyok mind a mai napig anyjuktól, nagyanyjuktól látják, tanulják az elkészítés módját, mai modernebb kifejezést használva, a fahéjas kalács készítésének technológiáját. Talán én írom le elôször e csemege receptjét, elkészítési módját.

Leírásomban a legnagyobb méretû kalácssütô cserép méretéhez igazodó mennyiségeket veszem alapul.

Feltétlenül említést kell tennem a kalácssütés technológiájában nagy fontosságot játszó kovászról. Ez nem egyéb, mint a dagasztó edény faláról, oldalairól lekapart, összekapart tészta, melyet megfelelô körülmények között félretesznek a legközelebbi kenyérsütésig. A megörzött kovászt aztán dagasztás elôtt langyos vízben szokták feláztatni. A kovászban levô erjesztô baktériumok tejsavat termelnek, majd fôszerephez jutva cukorból további tejsavat készítenek. A kovászosan készült kenyér- és egyéb készítmények más ízûek, mint az élesztôvel készített gyors kelesztésû termékek.

A kalácstésztához 1,2 kg nagyon jó minôségû fehér, három nullás, vagy ún. rétes lisztet kell felhasználni. Nem szabad frissen kiôrölt lisztet munkába venni, ami azt jelenti, hogy a malomból frissen kikerült lisztet pihentetni, állni kell hagyni, kell hagyni, hogy beérjen.

A kimért liszthez hozzáteszik a megfelelôképpen elôkészített kovászt, majd 1–2 drb. feltört tojást (sárgáját és fehérjét), megfelelô mennyiségû vajat, kevés sót, nem túl sok, legfeljebb egy kanálnyi cukrot. Ezután meggyúrják úgy, hogy ne legyen se túl lágy, de túl kemény se. Ha túl keményre dagasztják, akkor nem lehet majd kihúzni. Ezután pihenni, kelni hagyják a tésztát. Mikor félig megkelt a massza, következik az ún. kihúzás, amikor papír vékonyságúra nyújtják a tésztát, de ez a folyamat semmi esetre sem történik laskanyújtóval. Fontos, hogy a tészta csak félig legyen megkelve. Ez a dagasztás utáni pihentetés kb. 10 percének felel meg. Ha a tészta túl kel, akkor már nem lehet olyan vékonyra kihúzni, mint a szivarpapír.

A kihúzás, a tészta vékonyítása a fahéjas kalács készítésének legmunkaigényesebb mozzanata. Az asztallapra helyezett tésztát a vajas ujjbegyeinkkel nyújtjuk, húzzuk. A legjobb, ha két asszony nyújtja az asztal két oldalán.

A szivarpapír vékonyságúra kihúzott tésztát ezután meglocsolják olvasztott vajjal, de jobb, ha libatollúval a tésztára meleg vajat kennek, majd behintik fahéjas cukorral. A felhasznált cukormennyiség adagolása ízlés szerint történik, de fontos az, hogy a fahéj mennyisége ne legyen több a cukor 5–10%-nál.

A következô lépés az, hogy a vajas, cukros, fahéjas tésztát úgy hajtják össze, hogy a szélek pont középen találkozzanak, illeszkedjenek. Az így keletkezett tésztafelületet aztán ismét megkenik, meglocsolják meleg vajjal és megszórják fahéjas cukorral, majd középen ismét összehajtják.

Utána megcsavarva, összecsavarva a cserépformába teszik, bekenik a tetejét tojáshabarással és hagyják pihenni, kelni egy félórát, majd következik a sütés. A fahéjas kalácsot a sütôkemencében sütik ki.

Rendszerint elôbb kisütik a kenyeret a jól befûtött kemencében, majd azután teszik be a kalácsos cserepet, vagy cserepeket. A kemence hôfokának a vizsgálatára kialakult egy külön szokás, ami abban áll, hogy a kemence torkába helyezett papírlapnak nem szabad lobbanva elégnie, de erôsen meg kell barnulnia, mert akkor a legmegfelelôbb a kemence hômérséklete a kalács kisütéséhez. A kalács sütésének idôtartama kb. másfél óra. Ezalatt nem szabad a kemence ajtaját kinyitni, mert akkor a tészta összeesik.

Lehet, hogy sokan nem tudják, hogy a kemencébôl kikerülô kenyeret, kalácsot nem szabad gyorsan lehûteni. Minél lassabban hûlnek le a frissen sült termékek, annál tovább maradnak frissek.

Aki egyszer megkóstolta a megfelelô módon elkészített, jó minôségû fahéjas Somodi kalácsot az mindig vágyik majd arra, hogy újra fogyaszthasson ebbôl a hetedhét országban híres csemegébôl.

Reisinger László

Bedôltél a dumának,
mint Decsebál a kardjába!

(Nándika)

Nos, kedves feleim, nem tudom, ti hogy vogymuk, de ez a Campus elsô száma. Mármint ebben az évben az elsô. S eléggé furcsa érzés új évfolyamot nyitni: ilyent még nem csináltam. S pont egy szerencséset: ez a tizenharmadik év, amikor a Campus foglalja el a Szabadság belsejét!

Elôször is elmesélném, milyen stresszdús adventünk volt: szerkesztettük a karácsonyi, a szilveszteri számot és azt, amit most a kezedben tartasz. Hogy ez miért egy oldal, azt is kitaláltad már, gondolom. Mindegy, nem akarok panaszkodni, mert élveztük, tulajdonképpen szénné röhögtük magunkat a szerkesztôségben. Hol jókedvünkben, hol már csak kínunkban kacagtunk, már fájt. S rájöttünk, hogy ezután már csak ilyen lesz.

De még mielôtt nagyon belejönnék, átadom a szót saját magamnak, hogy egy tavalyi ihletésû szösszenettel lepjen meg titeket. S amúgy boldog új évet kívánunk.

Trolin ülök, a hatoson. Tudod, amelyik a Monostorról csörtet a város másik végébe. Egy édes kisgyerek csücsül az ülésen. Szemben a másik. A két ártatlanság egymásra kacsint, s szavalnak: amit az óvodában tanultak. Örülnek az életnek, hazamennek, emésztenek, alszanak és ürítenek gond nélkül. A tekintetemmel lehajolok és megpuszilom ôket. De leszökdösnek.

Aztán visszafelé a tizenhetessel jövök. Két fiatalember, elôttük az élet: ehelyett mit csinálnak? Egész nap a nôkön jár az eszük, a pián, a bolondságon. Lehet-e hibáztatni ôket? Mert majd este hazamennek, esznek, lefekszenek, kiválasztanak. Szintén gond nélkül. Leugranak, röhécselve.

Váltanom kell, felülök a 28-asra, a Donát felé. A házak, mint papírdekoráció-elemek, töppednek össze a sebesség súlya alatt. Megüti a fülemet a fiatal családapák beszéde. Baj van a villanyszámlával, a gyerek rossz a suliban, a feleség fôztje sem olyan kedves már. De azért gond nélkül lehágnak a benzinszagból. Haza, semmivel: falni, álmodni semmit, feldolgozni.

Utolsó elôtti utam a hatvanassal van: ôsz hajak tapasztalatot cserélnek. Sérelmeket fogalmaznak, s sértegenek. Homokszem került a fogaskerekek közé, a sejtek sem rugalmasak már. Alkonyodik, lebicegnek, haza a vacsorához, amely az utolsó is lehet, az ágyhoz, amely csak alvásra jó, a bilihez, amely örök. Semmire se gondolva.

A 101-es villamost már csak néhány kiválasztott éri el. Akik tudtak valamit. De ôk sem eleget. S a többi… meghal hetven-nyolcvanéves korában, vagy elôtte, balesetben. Miért buszoztunk annyit? Ha valaki tud valamit, alkonyat elôtt jelentkezzen a Hajnal negyedi végállomáson.

Jakab-Benke Nándor

A nyári szünetben egyre több egyetemista vállal munkát külföldön. Ki azért, hogy nyelvet tanulhasson, ki azért, hogy pénzt keressen, és, persze, "világot lásson". Van aki saját szakállára vág bele, de legtöbbje valamilyen szervezet segítségével indul útnak. Jelenleg az egyik legsikeresebben mûködô ilyen szervezet a CCUSA, amelynek romániai irodája Kolozsváron mûködik. Beke Csilla, a CCUSA képviselôje, a nyári munkaprogramokról és azokról a feltételekrôl beszélt, amelyeket teljesíteni kell, ha valaki részt szeretne venni ezekben a munkaprogramokban.

— A CCUSA-nek több, mint negyven országban van irodája. Mióta mûködik Romániában, és milyen tevékenységet folytat a szervezet?

— Ez egy kulturális csereprogram, amely segítségével fiatalok, legtöbb négy hónapig munkát vállalhatnak az Egyesült Államokban. Hat éve mûködik nálunk is, az elsô évben még együtt dolgoztunk a magyarországi irodával, utána különváltunk.

— Kik vehetnek részt ezekben a programokban és milyen feltételeknek kell eleget tegyenek?

— A CCUSA-en belül két program van: az egyik a Workexperience; ebben különbözô állásokhoz juthatnak a jelentkezôk. A másik program pedig nyári gyerektáborokba alkalmaz fiatalokat felügyelôként, oktatóként. Mindkettôre 19–28 év közöttiek pályázhatnak, akik rendelkeznek legalább középfokú angol nyelvtudással. A Workexperience estében csak nappali tagozatos egyetemisták jelentkezhetnek; egy másik feltétel, hogy ne dolgozzanak a tanulmányaik mellett. Gyerektáborokba óvónôk, tanítók, tanárok is mehetnek; a felsô korhatár itt is 28 év.

— A szükséges iratcsomó leadása után, a dossziékat szelektálják, akit kiválasztanak, azt interjúra hívják. Mi alapján szelektálnak?

— A dossziék kiválasztásakor figyelembe vesszük a tanulmányi eredményeket, a munkatapasztalatot — ezt az ajánlólevelek alapján mérjük föl. Ha valami rendellenességet tapasztalunk, utánanézünk és, ha bebizonyosodik a gyanúnk, nem engedjük interjúra az illetô személyt.

A meghallgatáson pedig a nyelvtudást ellenôrizzük, meg azt is, hogy mennyire önálló a pályázó.

— A beszélgetésen sikeresen szereplôk le kell fizessenek egy összeget, amely a repülôjegy árát, a vízumköltséget és a biztosítási költségeket jelenti. Van-e ezen kívül valamilyen más feltétel is?

— A tavalytól behozták, hogy a szülôk közjegyzô elôtt alá kell írjanak egy nyilatkozatot, amelyben vállalják egy elég jelentôs összeg kifizetését, abban az esetben, ha a gyerekük nem jön vissza a négy hónap lejárta után. Mivel ez egy kulturális csereprogram, csak rövid lejáratú vízumot kapnak, így ennek lejárta után már illegálisan tartózkodnak az országban. Az idén újabb szigorításokat nem hoztak.

— Hogyan döntik el a helyek számát?

— Év elején a követséggel közösen megbeszéljük, tavaly is és az idén is kilencszáz helyet kaptunk. Ennyien mehetnek Romániából. Általában többen jelentkeznek a Workexperiencere, mint a gyerektáborokba; az elsônél nagyobb a kereseti lehetôség, a másodiknál viszont eleve biztosítva van az étel és a szállás.

— Mivel az Egyesült Államokba mennek dolgozni a jelentkezôk, érzôdik-e az elvárásokban, feltételekben szeptember 11-e hatása?

— A követség nem szigorított, de mivel feltételezhetôen megnôtt a munkanélküliek száma, megtörténhet, hogy a jelentkezôk nehezebben találnak majd munkát.

— Csökkent-e idén a jelentkezôk száma?

— A határidôt januárról át kellett tennünk decemberre, mert már így is több száz nyomtatvánnyal több érkezett be. Egyáltalán nem ijesztette el a diákokat az, ami az Egyesült Államokban történt.

— Mi az eljárás azok esetében, akik újra ki szeretnének menni dolgozni?

— Gyerektáborokba bármikor visszamehetnek, a másik programban résztvevôk csak tíz százalékos arányban mehetnek újra vissza. Az idén például nov. 30-án nyilvánosan sorsot húztunk és így döntöttük el azt, hogy kik esnek bele abba a tíz százalékba.

— Évente rendeznek állásbörzét, amelyen különbözô cégek küldöttei vannak jelen. Aki részt vesz a börzén, már itthon — személyesen — álláshoz juthat. A tavaly Kolozsváron is volt ilyen állásbörze. Az idén megszervezik-e?

— Február 9-én szervezik meg Budapesten a gyerektáborosoknak, Kolozsváron nem lesz. A börzék sikere pedig attól is függ, hogy hány cég jön el. Azoknak sikeres, akik élelmesebbek és álláshoz is jutnak.

— Milyen visszajelzések érkeznek a diákoktól és milyenek a munkáltatóktól?

— A diákok kapnak egy kiértékelô papírt, amelyet ki kell töltsenek. Ezt visszahozzák nekünk. A munkaadók is kiértékelik a diákokat, pontozzák ôket, amirôl szintén tudomást szerzünk. Általában a visszajelzések mindkét fél részérôl pozitívak.

— Létezik egy internet-site is (www.ccusa.com). Mennyire frissítik az adatokat? Ha valakinek nincs lehetôsége az irodába bejönni, a site-ról is kellôképpen tájékozódhat?

— A site-unk most volt felújítva, természetesen minden információt megkapnak az érdeklôdôk, még kis videofilmek is vannak, amelyeket meg lehet tekinteni.

— Milyen terveik vannak a jövôt illetôen?

— Célunk, hogy ismertebbé tegyük a gyerektáboros programot, fôként olyan nem egyetemista fiatalok körében, akik teljesíteni tudják a kiszabott feltételeket. Jelenleg ezt a programot kevesebben választják, mint a Workexperiencet.

Információtár: programbemutató füzetek

internet-site — www.ccusa.com

Készítette: Varga Zsuzsa

Semmi misztikum, csak a létezés minimális érvényesülése. A megnyilvánulás alapfeltétele, ahogy mozogsz az utcán, vagy ahogy a poharat visszateszed, s tovalibbensz. Személyes mozdulataink és bukásaink biztosítják az underground megfellebbezhetetlenségét, merthogy az ítélet személyes, a törvény pedig nem.

És itt nem csak a reggeli kávéra vagy a vegetáriánus étkezés kellemesebb oldalaira gondolok, hanem mindinkább az úgynevezett mûvészetre, a játszóterek jellegzetes fôhôsére.

Egy bámilyen személyhez párosult kulturális, szociológiai szint mûvészeti szempontból alátámaszt egy apró kis részt, ami társadalmi szemszögbôl maga után vonja azt a már jól ismert szlogent, hogy divat. Ezek után a divat tükrözi a társadalmunk egy igazán jelentôs részét, de a pillanatnyi örömökön túl Oscar Wilde szavai jutnak az eszembe: "Az, aki legtávolabb áll saját korától, leghívebben tükrözi azt vissza".

Van aki integet, és van aki nem. Az underground örömei, az a valami, ami emberivé varázsolja azt a keretet, amit úgy nevezünk, hogy mûvészet és amit "...igazán tükröz az nem az élet, hanem a nézô..."

Ennyi.

Ördög Gábor

Hé, te! — Nehogy azt kérdezd, amit az egyszeri óriás a sivatagban, hogy miért pont te! Csak azért, mert te olvasod a Campust! Ha pedig olvasod, véleményed van róla és a te saját kicsi világodról is. Mi kíváncsiak vagyunk a véleményedre: célozd meg vele a Campus postaládáját (campus.Szabadsag@kolozsvar.ro)!

Ha olvasod a Campust, egész biztosan érdekel minket a te saját világod is. Írd meg nekünk, mi mulattat, mi bosszant, vagy gondolkoztat el. Még meglepôdhetsz: írásodat a szombati Szabadság kellôs közepén láthatod viszont, talán éppen Libikóka cím alatt.

Mondd el, mit nem helyeselsz a világban: adj be a többi olvasónak egy Vita-mint — lehet, hogy választ is kapsz rá! Lesd a tévét, kedvenc szappanoperáidat vagy talk-show-idat, s írj belôlük Tevegelôt. Ha a számítógép világában, netán épp az interneten találsz valami érdekeset, küldj belôle — többé-kevésbé csipkés — Hálóinget. A hírrovathoz is hozzápiszkálhatsz, ha valami újdonságról értesülsz.

Írásaidat személyesen is átadhatod. Megtalálsz minket a Szabadság szerkesztôségében (Jókai/Napoca 16.) vagy minden hétfôn este 7-kor a KMDSZ-nél. Szóval — szó nélkül BÚ(JJ)ÉK belétek az ötlet, az ihlet és az írhatnámság ebben az új évben is!

A szerkesztôség

Neve: Keiser Róbert. Kora: huszonhat év. Lakhelye: Kolozsvár. Foglalkozása: egyetemi hallgató, és ami a legfontosabb — az Euromet Advertising Kft. reklámügynökség egyik megalapítója, vezetôje. Gyors és látványos szakmai fejlôdést mondhat magáénak, talán éppen emiatt bízik ebben a szakmában, ebben a cégben, ebben a városban, ebben az országban, — egyszóval a jövônkben.

Autodidakta sikerember
— Hogyan kezdôdött ez a nemcsak igéretes, hanem rövid idô alatt eredményessé vált pályafutás?

— Szatmárnémetibôl származom, most ötödéves vagyok az építészeti karon. Próbálkoztam mindenféle kisebb üzletezéssel, aztán rájöttem, hogy valami komolyabbal kell foglalkozni. Úgy kezdôdött, hogy körülbelül három éve jelentkeztem egy újsághirdetésre, amelyik reklámügynököt keresett.

— Elôzetesen volt-e valamilyen jártasságod ezen a területen?

— Semmi tapasztalatom nem volt. Jelentkeztünk vagy ötvenen, megmaradtunk nyolcan, s rá két hónapra már csak én maradtam. Elég kemény periódusom volt akkoriban. Anyagilag le voltam robbanva, végül is ezért vállalkoztam erre az ügynöki munkára. Nagyon jól emlékszem arra, hogy abban az idôben, két hét alatt, mintegy száz kolozsvári cégtulajdonossal vettem fel a kapcsolatot. Tovább tudtam lépni, és másfél év múlva, egy volt egyetemi kollégámmal együtt, sikerült beindítanunk saját vállalkozásunkat. Nekem voltak bizonyos reklámszerzési tapasztalataim, neki meg a könyvelési és pénzügyi jártassága volt meg, mert azon a területen dolgozott. Neki ráadásul valamivel jobb anyagi háttere volt. Szóval mi ketten vagyunk egy cég, illetve még egy harmadik srác, aki a design kérdésekben jártas.

Minél szélesebb szeletet a "munkatortából"
— Csak Kolozsváron, vagy Kolozs megyében mûködtök?

— A mi stratégiánk abban áll, hogy itt, Kolozsváron dolgozzunk, mivel induláskor itt már megvolt néhány jó kapcsolatunk és ismerôsünk. Sokan látták, hogy mire vagyunk képesek. Ettôl függetlenül néhány szatmári cégnél is nagyon gyorsan befutottunk. És most már Bukarestben is van egy-két komoly cég, amelyik velünk dolgozik.

— Akadt-e elôre nem látható váratlan sikeretek?

— Általában nincsenek csodák, de azért néha be-beugranak... Én közremûködöm a Carionnal is, amely szerintem nagy perspektívák elé néz, velük együtt fejlôdünk. Ezen kívül együttmûködünk szállítási cégekkel, festékforgalmazókkal, biztosítási társaságokkal és másokkal. Bukarestben van egy vasajtókat gyártó, rendkívül nagyméretû cég, a Marco Proimpex, amelyikkel már régóta együttmûködünk. Szerintem ôk egy olyan szegmenst kaparintottak meg a piacon, amelyik 1990-ben sehol sem volt, mert akkor senkinek sem kellett vasajtó. Most viszont havonta több, mint háromezer vasajtó fogy el...

Sajátos szakma sajátos igényei
— Mire alapozod bizakodásodat?

— Én úgy érzem, hogy még nagyon a kezdetén vagyunk. 2002. januárjától már a médiában is labdába fogunk rúgni, országos szinten. Biztos vagyok benne, hogy Romániában nagyon komoly jövô elé néz a reklám, mert erre mindig szükség van.

— Munkádban nem zavart, és nem zavar-e még most is, hogy egyidôben diák is vagy?

— Annyiban igen, hogy nem tudtam százszázalékosan kihasználni egyetemi tanulmányaimat. Akadtak bizonyos hátrányok, de az üzleti életben engem nem akadályozott a diák mivoltom.

— Milyen adottság szükséges a jó reklámszakembernek?

— Hamar rájöttem, hogy határozottnak kell lennem, hogy meggyôzônek kell lennem, hogy optimistának kell lennem, és ha ezek megvannak, akkor mindenki komolyan ül le velem beszélni a perspektívákról.

— Alapfeltétel a jó kommunikálási készség?

— Igen. Nekem mindig nagyon tetszett az, hogy emberekkel kell ismerkednem, hogy minél többet tudjak meg róluk.

–Úgy értettem, hogy a kényszer vitt rá erre a pályára. Nem bántad meg?

— Nem bántam meg. A reklámszakmának semmi köze az építkezéshez, viszont februárban beindítunk egy ingatlanügynökséget, aminek már elég komoly köze lesz hozzá.

— Miért éppen az építészeti kart választottad az egyetemen?

— Nálunk a családban hagyománya volt az építôszakmának, dédnagyapám, nagyapám is híres építôk voltak, nevük volt Szatmár megyében. Én nem a kivitelezésben fogok tevékenykedni, hanem a finanszírozásban. Itt pedig összetalálkozik a két fonal.

A jó hírnek nem kell cégér
— Milyen mértékben számítanak a szubjektív kapcsolatok?

— Annyit tudok mondani, hogy kapcsolataink megvannak, és állandóan fejlôdnek. Az Euromet Advertising Kft.-rôl keveset tudnak az emberek, de a mi reklámunk az én komolyságom, illetve az, hogy már akad néhány referens cég. Az idegenforgalomban, például az Aerotravellel és másokkal dolgozunk együtt, amelyek ezelôtt két évvel még sehol sem voltak. Ezek látták, hogy komoly dolgokat csinálunk, és vitték a hírünket, hozták a másokat hozzánk.

— Vállalkozásodban a munkatársaid szintén ebben látják jövôjüket, vagy idôvel tovább akarnak lépni?

— Én velük abszolút mértékben meg vagyok elégedve. Ôk is egyetemi közegbôl vannak, és olyan réteget képviselnek, amelyre sokan nem figyelnek fel. Mert sok cégvezetônek az alkalmazásnál az elsô kérdése, hogy egyetemista vagy-e vagy sem, és ha igen, akkor általában idegenkednek a jelölttôl. Én a négy-öt év alatt már jártas lettem az egyetemista világban és felismertem embereimben, hogy van ráérzésük a szakmai dolgokra. Jól összedolgozunk. Ôk is nagyon jól tudják, hogy ha másfelôl nem tudnak befutni, hajtaniuk kell. Most, például, ketten vannak a mûvészetirôl, az egyik fotós, a másik grafikus, és számukra is az a referenciamunka, amit megcsinálnak. Komoly jövôjük van nálunk.

Miért Kolozsvár?
— Funar birodalma nem éppen paradicsom egy magyar számára. Te hogyan teszed túl magad ezen?

— Én úgy érzem, hogy nekem Kolozsváron nem adódtak problémáim, amiért beszédemen észre lehet venni, hogy nem vagyok román.

— Más idegen nyelv ismerete mennyire fontos számotokra?

— Itt, Romániában nem fontos. De jó, ha megvan.

— A kapcsolatok ápolása, gondolom, nagy mértékben összefügg a sikerrel?

— Mivel sokat dolgoztam ügynökként, most jönnek az eredmények is. Közben kialakultak olyan baráti kapcsolatok, amelyek akkor is megmaradnak, ha az ember munkahelyet változtat.

— Szatmárnémetiben születtél, mégis Kolozsvár marad állandó lakhelyed?

— Igen. Annak ellenére, hogy itt gazdasági téren nincs olyan robbanásszerû fejlôdés, mint Temesváron vagy más városokban, én Kolozsvárban perspektívákat látok. A hétköznapok embere nem érzékeli, hogy sok befektetô jönne ide, de a reklámszakmában mi vagyunk az elsôk, akiket ezek felkeresik. Szóval van mozgás.

"Krízis után mindig felkapaszkodás következik"
— Téged nem vonzott a Nyugat csillogása?

— Én perspektívát látok nemcsak Kolozsvárban, de Romániában is. Úgy érzem, hogy azok a fiatalok, akik most kimennek Nyugatra, nagy hülyeséget csinálnak. Annak ellenére, hogy ott tízszer többet tudnak keresni. Én bejártam Európát, és tudom, mit jelent itthon lenni. Nagyon sok rokonom kint él Németországban, és láttam, hogy ôk milyen feltételek között dolgoznak. Számomra nem jelent motivációt az, hogy úgy éljek, mint bátyám Námetországban, aki reggel háromkor kel fel, és a fél életét egy fridzsiderben éli le, mert olyan körülmények között lehet munkát kapni a kelet-európainak. Jó, hogy keres négyezer márkát, de azt sem lehet összehasonlítani a mi életünkkel. Mert neki van pontosan hat óra alvásra, két órát nézi a tévét, azon kívül még van hat óra utazás, és a többi kemény melo, minusz öt fok hidegben, nonstop. Romániában még nem érzôdik a robbanásszerû fejlôdés, de a gazdaság alaptörvénye, hogy krízis után mindig felkapaszkodás következik. Biztos vagyok benne, hogy egy-két év múlva másként állnak majd a dolgok.

— Viszont addig is ki kell húznunk valahogy...

— Én annyit tudok, hogy itt Romániában is meg lehet keresni négy-ötszáz dollárt, és nem kevés azoknak a száma, akik ezt elérik. Szerintem nem én vagyok az egyetlen példa, aki fiatal létére ezt a szintet megkeresi. Például az egyik temesvári barátom 1996-ban mobiltelefonos dilerként kezdte a pályafutását, és most az egyik legnagyobb óraforgalmazó Romániában, huszonhat éves és havonta több, mint ezer dollárt keres.

— Generációs nézetkülönbségek, szakmán belül és kívül?

— Sokan nem értenek meg bennünket, fiatalokat. Lehet, hogy sokkal gyorsabban pörög az agyunk, mint negyven-ötven éveseknek. Valószínûleg más életet élünk, mint ôk. Szakmán belül, és azon kívül is. A társadalomban megvan ez a tartózkodás, hogy "egy kicsit féljünk a fiataloktól", és inkább a tapasztalatot részesítik elônyben. De szerintem a lendület és az energia csak a fiataloktól jöhet. Én csak fiatalokkal dolgozom, a cégemen belül, ahol már nyolcan vagyunk, az átlagkor huszonnégy év körüli. Csupa egyetemistával dolgozunk, mert Kolozsváron elég nehéz egyetemistának valamilyen pénzforráshoz hozzájutni. Bukarestben vagy Temesváron egészen más a helyzet, ott az egyetemista már az elsô évben elég könnyen munkához jut.

— Hivatalosan a cégben milyen beosztásod van?

— Én nem szeretem a titulusokat, engem sosem érdekeltek a funkciók. Tulajdonképpen reklámszakértô vagy kereskedelmi vezetô vagyok a cégben.

— Ismételten csodálom, hogy Kolozsváron "engedted le a horgonyt".

— Én is már mondtam, hogy nekem semmi bajom, semmi kapcsolatom a Funar-féle vonallal. Szerintem hiába folyik magas szinten az uszítás, a társadalom végzi a maga dolgát, és nem törôdik vele. Nekem egyformán vannak magyar és román barátaim.

Ördög I. Béla

Egy régenvolt, mára történelemmé lett korról, egy megsemmisült természetközeli világról adnak hírt Horváth István hiteles prózai írásai, melyekben úgy viaskodik a paraszti sorssal, hogy egyetemes távlatból nyúl vissza gyermekkora meghatározó élményrétegéhez. Teremtett világának mûvészi igazságértéke a helyzetek, jellemek életszerûségébôl, az igazság kimondásának belsô igényébôl adódik. Az emlékekbôl született fikció így lesz több és kevesebb a szülôfalu megélt realitásainál. Az elpusztult magyarózdi világ — amikor az író a megszenvedett igazság továbbadásának adekvát formáit is megleli — valódi esztétikai értékké, az élet mûvészi apoteózisává lényegül át — írja Tánczos Vilmos Horváth István A tenger hangja címû, 1991-ben megjelent novelláskötete elôszavában. A 25 évvel ezelôtt elhunyt íróra Szûzdohány címû írásával emlékezünk.

Lázasan forradalmi s romantikus szép volt az az idô, a Falvak Népe második indulásának az ideje. Szerkesztôsége több volt, mint csak szerkesztôség. Írók, mûvészek, tudós egyetemi tanárok, tarisnyás parasztok lépték át sûrûn küszöbét. A mûvészek közül Kós Károly, László Gyula, Andrásy Zoltán, Abodi Nagy Béla, Balázs Péter illusztrálták a lapot. A tudományos cikkeit egyetemi professzorok jegyezték, s vezércikkeket írtak falusi parasztok. A pillanatnyi gazdasági, politikai szükség igényelte; távoli perspektívákba illeszkedô lázas tervek születtek, viták zajlottak, s valahogy olyan gazdagnak éreztük mindannyian magunkat, amilyennek annak idején Dárius király se érezhette. Pedig anyagilag ugyancsak szegények voltunk. Az európai hírû egyetemi professzor munkatársunk falusi ujjasposztóból varrt ruhában járt. A lapban annyi minden mellett arról is írtunk, hogy miként, hányféleképpen lehet elkészíteni még a megmaradt hidegpuliszkát is, s be vígan voltunk paraszt munkatársainkkal, olvasóinkkal, ha kibontották íróasztalainkra tarisnyáikat, domború kenyeret, fehér szalonnát és szikrázó szilvapálinkát rakva ki belôle.

Felelôsséggel éreztünk szabadnak magunkat, s szabad új világunkat úgy a sajátunknak, hogy érte semmi se elég drága.

A legelsô lapterjesztésünk is eredeti volt. Halomszámra vittük magunkkal utazás közben, és a vonat ablakából szórtuk ki ott, ahol dolgozó parasztokat láttunk a mezôn.

A lapot hárman indítottuk el: Kacsó Sándor, Kós Balázs és jómagam, majd néhány hónap múlva Asztalos István is hozzánk jött a Képeslap szerkesztôségébôl, nagy részben azonban késôbb is hárman szerkesztettük, mert Kacsó Sándor, akitôl sokat tanultam, lekötôdött a közvetlen politikai munkában.

A lapban mindhármunknak megvolt a maga rovata, de minden írást közösen vitattunk meg, s a technikai szerkesztést lapszámonként váltva végeztük.

Vitánk volt elég, szerkesztés közben veszekedés azonban soha, s mégis, egy délelôtt majdnem ökölre menô harc robbant ki a kályha ajtója elôtt.

Én írtam, végeztem a munkámat.

Asztalos maga elé húzta a papírt az asztalán, jobb lábát keresztülvetette a szék karján, néhány pillanatig keservesen nézte az ívet, majd kaján irritáltsággal odaszólt hozzám:

— Írsz, kulák, mi... — s felállott, és fütyörészett ki a Szabadság tér felé.

Kós Balázs makacsul javított, de egyszer csak lecsapta a ceruzát.

— Nekem ne fütyölj!... Menjetek a nyavalyába, sze csak azért vagytok itt, hogy én ne dolgozhassak — s azzal felugrott, és meghazudtolva sántaságát, gyorsan sétálni kezdett a teremben.

Asztalos fújta csak tovább.

Kós néhány forduló után a kályhának dûlt, majd lehajolt, kinyitotta a kályhaajtót, letérdelt, s átszellemült arccal kezdte kiszedni a valamikor odaürített cigarettacsikkeket.

Asztalos is odaviharzott, s félszeg mosollyal letérdelt Balázs mellé.

— Csak kettôt szívtam tegnap is — mondta panaszosan, és benyúlt a kályhába.

Néhány pillanat múlva térden úgy néztek egymásra, mint két megvadult kakaspulyka. Komolyan veszekedni kezdtek.

— Hagyjátok ott a padlón a csikkeket, s álljatok félre innét! — léptem melléjük, majd szám és nagyság szerint két részre osztottam a zsákmányt, nyilat húztam rá, s a következô percben bodor füstfelhôben vidáman kacagták elôbbi magunkat: az embert, aki egy idegrendszerben hordja fenséges célok kifutópályáit s buktatóit a kicsinyes szenvedélyeknek.

A hidegpuliszka példájára javasoltam, hogyha már nem lehet dohányhoz jutni, szívjanak csicsókalevelet vagy száraz nyúlszart, amelyeket gyermekkoromban én is szívtam papírba csavarva az ugaron, s éppen úgy füstöltek, mint a legfinomabb dohány.

Fensôbbségesen leintettek.

— Nem tudod te, hogy mi a jó.

Másnap éppen hazakészültem Ózdra. Utazási igazolványom zsebemben volt, mert abban az idôben a feketézés elfojtása céljából rövid távra is csak igazolvánnyal lehetett utazni. A családommal együtt utaztam.

Otthon kerítettem két kiló szûzdohányt, s a bôrönd fenekére rejtettem, ami által, bár a törvény szerint feketézôvé avattam magam, már elôre élveztem két barátom, munkatársaim repesô örömét.

Este ültünk vonatra, csonttipró gyúródásban, s szerencsére velünk az ózdi diáklegény is.

Jön a kalauz, vele egy rendôr. Kapok a farzsebemhez. Nemcsak a jegyek, az igazolvány: a pénztárcám pénzzel, mindenestôl hiányzik.

A rendôr számba vesz és továbbmennek. Kocsárdon elintéznek majd.

A két kiló szûzdohányt szerettem volna semmivé varázsolni a bôrönd fenekén. De úgy éreztem, hogy kidagad a bôröndbôl, óriás bálákká nô, és rám nehezedve megfullaszt.

Kocsárdon, amikor leszálltunk, szigorúan megjelent a rendôröm.

— Gyerünk! — mordult rám hatalma tudatában.

Az elképedt diáklegény bôröndjét kaptam fel, s a dohányos bôröndöt neki hagyva elindultunk a rendôr elôtt.

Az új világ alján akkor még benne zavargott a múlt. A dési állomáson harc közben tettek ártalmatlanná nemrég két SS-katonát. Háborús bûnösök lapultak s próbáltak az országból kiiszkolni. Maniu-gárdisták és a hegyekbe felhúzódott fegyveres reakciós bandák tagjai vegyültek el a nép között. Feketézôk serege igyekezett kijátszani a hatóságot is.

Arra gondoltam, hogy még az lesz a legjobb, ha feketézônek tekintenek. Csakhogy a diák bôröndjének a tartalma erre nem adott alapot.

Azt nem mondták meg, hogy mit gondolnak rólam, de amikor elsoroltam, hogy a Falvak Népe szerkesztôje s a közvélemény szerint író is vagyok, még gorombábbak lettek. Az akkori rendôrség egy része a régi királyi rendôrség tagja volt, inkább ellensége, mint támasza annak, amit mi képviseltünk. Nem engedtek Kolozsvárra telefonálni.

A dohány ment vígan Kolozsvár felé, rajtunk pedig, az egész család fölött, rendôri fedezet mellett, a gyéresi állomáson szûrôdött hajnallá az éjszaka.

Reggel Tordán igazoltak, és hazaküldtek kocsival Kolozsvárra, s másnap diadalmasan vonultam bé lapot csinálni két kiló szûzdohánnyal barátaimhoz, akikkel — ilyen anyagi körülmények között indítva a lapot, idôvel új erôkkel töltve fel a szerkesztôséget — százezer elôfizetô nevére küldhettük el a Falvak Népét.

1970

Nem csoda, ha újév napjának reggelen a megszólaló lakáscsengô meztelenül találja az embert. Átfut az agyamon, hogy az illetô oly korán jött, hogy ádámkosztümben kapott. A meztelenség "paradicsomi öltözet". Erre — rendszerint férfiakra vonatkoztatva — utal az ádámkosztüm szavunk. Ennek párja, az Éva-köntös, ma már kevésbé ismert, noha a 19. századi íróinknál még megvolt: "...a közelebb lévô házhoz Éva ártatlan köntösében szaladott bé" — olvassuk.

A régi példabeszéd is állítja: ritka Éva Ádám nélkül. Ahogy Péter és Pál június végén, ugyanúgy Ádám és Éva a karácsony elôtti napon békésen összeférnek a naptárban. Bármilyen változékony is a névdivat, az Ádámok és Évák, e név viselôi, hol nagyobb, hol kisebb számban közöttünk vannak. Népszerûségüket az is bizonyítja, hogy nemcsak névként, hanem közszavakba, szólásokba, közmondásokba szállóigékbe beágyazva is élnek nyelvünkben.

Ádám és Éva emlegetése a régmúltat, a bibliai idôket, az ôsidôket idézi.

Egyik-másik ismerôsöm a megtörtént események elbeszélését nagyon is elejérôl kezdi, messzirôl indul a történet végsô célja, csattanója felé, részletezve, körülményeskedve adja elô. Hallgatni se bírom, idegesít, mert amit mond, azt mindig Ádámnál és Évánál kezdi. Az élô beszédben már ritkább és kevésbé szalonképes az az élcelôdô szófordulat, amely az esemény régi voltára utal: Ádám látott ilyet nôtlen korában. Vagy: Még akkor Éva is menyasszony volt.

Két erdélyi örmény, ha találkozik, szinte bizonyos, hogy egy idô után a család felmenô ágait boncolgatja, addig-addig, míg valami nagyon távoli rokonságot vélnek felfedezni a két család között, melynek valóságában maguk sem nagyon hisznek, de végül mosolyogva jegyzik meg: Szóval rokonok vagyunk, ha másként nem, hát Ádámról és Éváról. Ennek a szólásnak — rokonok vagyunk Ádámról és Éváról — szólásgyûjteményeinkben ilyen változataira bukkanunk: Ádámról-Éváról s a görbe fûzfáról; Ádámról-Éváról s a nagy diófáról; kissé becsmérlôen: Ádámról-Éváról s a szürke szamárról.

Az ádámkosztüm szó, melynek megfelelôje több európai nyelvben is fellelhetô, a ’teljes pucérság, meztelenség’ jelölôjeként, eredetében tréfás eufemizmus. A szó a bibliai történet alapján keletkezett, amely szerint az elsô emberpár a bûnbeesés elôtt meztelenül élt a paradicsomban.

Az Ádám névvel kapcsolatos másik közszavunk, az ádámcsutka: a férfiak nyakán kidudorodó pajzsporc. A szónak a nyelvjárásokban van ádám almája, ádám torzsája változata is. (Régebben szokás volt emlegetni Éva almájá-t is, utalva a bibliai tiltott gyümölcsre. "Melyik alma veszélyesebb Éva almájánál?" — olvassuk Vas Gerebennél.) A mai ádámcsutka kifejezésnek régi ádám almája változata, s ennek német, francia, angol, olasz, orosz meg román megfelelôje, szintén az ismert bibliai történetre utal, melyhez hozzákötötték azt a legendát, amely szerint a tiltott alma vagy az alma csutkája megakadt Ádám torkán.

* * *

Az ünnepek alatt egyik ismerôsömnek kislánya született, a kislánynak a Fruzsina nevet adták. "Sürgôsen" tudni szeretnék, milyen eredetû a nekik kedves Fruzsina név.

A Fruzsina névnek ugyan manapság nincs nagy divatja, de a régi magyaroknál, kivált az elôkelôk körében igen kedvelt volt. Az ókori Görögországban az Euphroszüné (melybôl a magyarban Fruzsina lett) az örömlányok kedvelt neve volt, hiszen a név jelentése: ’vidámság, jókedv, boldogság’. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy a kereszténység föl ne vegye nôi nevei közé. Az V. században már mennyei patrónát is kaptak e név viselôi: Alexandriai Szent Euphrosyne személyében. II. Géza királyunk 1146-ban oltárhoz vezetett felesége is az Euphrosyne nevet viselte. Hogy mennyire népszerû volt nálunk a Fruzsina név, bizonyítja hogy a becézô Fruska alakjából közszó is lett: a fruska ’eleven, vidám lány’ jelentésben él nyelvünkben.

Murádin László

Habár már magunk mögött hagytuk szent karácsony ünnepét, és a szilveszteri szórakozást, azért még mindig megérint egy-egy különleges íz, hangulat, egy kedves emlék. Összeállításunkban Marton Melinda és férje, Dehel Gábor rendezô, Sz. Kostyán Ágnes és férje, Szeibert István vallanak nem csak a karácsonyról, hanem szilveszteri foglalatosságaikról is.

— Hogyan emlékeznek vissza a régmúlt karácsonyokra?

M.M. — A régmúlt karácsonyok nagyon szépek voltak, nem akarok ünneprontó lenni, de mindig szomorúsággal tölt el, mert a karácsony hozta el életem két legnagyobb veszteségét: harminc éve, karácsony szombatján halt meg nagymamám, és ezelôtt pár évvel pedig szeretett és nagyrabecsült énekmesterem halála árnyékolta be az ünnepet. Mégis erôsebb bennem a pozitívum, a bizakodás, hisz, ami szépet kaphat egy ember a karácsonytól, én mindazt megkaptam. Talán egy kicsi csalódással vettem tudomásul, hogy a fát és az ajándékokat nem az angyal hozza, de szeretettel és örömmel vártam mindig ezt az ünnepet, és most is azt mondom, vannak még angyalok. Családunkban mindig megadtuk a módját annak, hogy ünneppé varázsoljuk ezt a pár napot, és ez az étkezésre is vonatkozott, hisz a hagyományos ételektôl a különlegességekig minden megtalálható volt, még akkor is, amikor a beszerzés nehézkes volt. Azt a varázst, amelyet a karácsonyeste ad, azt hiszem, csak nagyon ritkán élhetjük át. Többet ér egy sikeres fellépésnél, egy vastapsos bemutatónál, az ember lelke ilyenkor olyan katarzist él meg, ahol a gondolatok és az érzelmek jósággal telítôdnek. Ez az ünnep számomra rengeteg munkával jár, az elôkészületeket már hetekkel azelôtt megkezdem, szeretem, ha minden munkát idôben el tudok végezni, hisz már ez is boldogsággal tölt el. Bármilyen ajándéknak nagyon tudok örülni, sôt, ha valaki már karácsony elôtt ideadja az ajándékot, meg tudom állni, hogy ne bontsam fel csak szentestén, hisz ez adja a meglepetés varázsát.

D. G. — Mint minden férj, karácsonykor rendkívül ideges vagyok, egyrészt azért, mert a feleségem, akit tökéletes háziasszonynak tartok, a legfinomabb ételeket tálalja elém, és ezt végigenni nem kis megterhelés a gyomornak. Ilyenkor hihetetlen mennyiségû ételt tudok elfogyasztani. Mindig van valami meglepetése számomra, és soha nem feledkezik meg kedvencemrôl, a sósrudacskákról. Részt vállalok a házi munkában, beszerzésben, már amennyire a feleségem megengedi, általában a "krumplihámozás" marad rám. Másrészt azért vagyok ideges, mert az ajándékozás örök gond marad számomra. Egyszerûen képtelen vagyok ajándékokat vásárolni, elôfordult, hogy ugyanazt az ajándékot vettem, mint azelôtt egy évvel. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek ajándékozni, ám, ha ajándékot kapok, mindig zavarba jövök. Szerencsére a feleségem figyelme ez irányba is kiterjed, és mindenkinek halálosan jó ízléssel válogat ajándékot. Ilyenkor illik üdvözlôlapot írni, és ez is a feleségemre marad, amelyet kitartó türelemmel végez el. Színházi emberként akkor érzem igazán jól magam, ha a közönségért is tudok tenni valamit, ha neki is tudok szépet-jót nyújtani. Például most karácsonykor Udvarhelyen lesz a Viktória bemutatója, és hatalmas munka árán sikerült zene-, ének- és balettkart verbuválni, így most türelmetlenül várom a bemutató elôadást. Nagyon sok karácsonyunk telt el munkával. Gyerekkoromban nagy felhajtás volt karácsonykor: édesanyám és két nagynéném figyelmének központjában fôszereplôje voltam az ünnepi eseményeknek. Néha az volt a benyomásom, hogy ôk egyik karácsonytól a másikig készültek az ünnepre. Szeretem a karácsony egyedülálló hangulatát a városban, a friss fenyô illatát, a gyertya fényét. Ám mindig bosszant és felháborít a karácsony táji árdrágulás, becsapás, szélhámia, a bóvlik tömkelege.

Sz. I. — Minden karácsony kapcsolódik gyerekkori emlékeimhez. Nekem van mire emlékeznem. Négyen voltunk testvérek, és a karácsony csúcspontja volt a decemberi készülôdésnek. A várakozás gyönyörû hangulata a szentestén teljesedett ki. Vallásos nevelést kaptam, tehát a karácsony szorosan kapcsolódott a templomhoz is. Úgy emlékszem, hogy karácsonykor mindig hatalmas hó volt. Ehhez hozzátartozott a disznóvágás hagyománya is. Az éjféli mise után véget ért a böjt: vacsorára fôtt kolbász volt tormával. Édesanyám sok tésztát sütött; a negyedik házban volt a sütôkemence, és a háziasszonyok beosztották egymás között, hogy ki mikor megy tésztát sütni. Édesanyám a megmaradt kalácstésztából madárformájú tésztadarabkákat sütött, és az csak a miénk volt, gyerekeké. Kántálni is jártam, de egyedül, többágú csillaggal jártam a szomszéd házakat. Még most is emlékszem, hogy az egyik szomszéd nagyfiú milyen szépen énekelt. Ha karácsonyra ruhanemût kaptunk, annak volt egy jellegzetes illata, s ha nagy ritkán manapság is megérzem ezt az illatot, önkéntelenül társítom az ünnep fogalmával. Még arra is emlékszem, hogy hol álltunk mi, gyerekek szentestén: a sötétbarna ajtó mellett a vaskályha védelmezô melegében.

Sz. K. Á. — A család legszebb ünnepe a karácsony: a betlehemi jászol felállítása, a karácsonyfa-díszítése. Gyerekként elôször szûk családi körben történt az angyaljárás, utána meg elmentünk keresztmamámhoz, aki a központban lakott családjával; nála gyûlt össze az egész család. Unokatestvéreimmel külön kis mûsort állítottunk össze: énekeltünk, szavaltunk. Utána elmentünk az éjféli misére. Felejthetetlen emlékeim közé tartozik az is, hogy hazafelé jövet már elfáradtam, édesapám a nyakába vett, és így hozott haza. Talpunk alatt ropogott a hó, én meg néztem az ablakokból elôbukkanó gyönyörû, kivilágított karácsonyfákat. A régi karácsonyokra úgy emlékszem, mint egy tovatûnô, gyönyörû álomvilágra. Mivel szeretteim közül sokan eltávoztak az élôk sorából, az utóbbi karácsonyok örömmel és ürömmel kevertek. Határtalan boldogsággal tölt el, hogy van egy szép, szeretetteljes családom. A karácsonyokat igyekszünk a hagyományokhoz híven megünnepelni.

— Milyen ételeket készítettek ilyenkor?

Sz. K. Á. — A hagyományos töltöttkáposzta és diós-mákos mellett igyekeztek olyan ételeket készíteni, amelyeket év közben ritkábban ettünk.

Sz. I. — Még a házasságunk elején is a feleségem nagynénjénél töltöttük a szenteste egy részét, aki hagyományos örmény ételt készített.

— Melyik volt kedvenc ajándékuk?

M. M. — Nem is tudom, mindennek nagyon tudok örülni. Voltak nagyon szép ajándékaim a bundától elkezdve a különleges konyhaberendezésig, háztartási gépekig; emlékszem, amikor ideköltöztünk ebbe a lakásba, karácsonyra sikerült a konyhát berendezni. A legnagyobb ajándék számomra az, hogy szeretetben élek férjemmel, szüleimmel. Még ha nem is adatott meg nekem a gyerekáldás öröme, unokaöcséim, akikkel szeretetteljes kapcsolatot tartok fenn, ezért is kárpótolnak.

Sz. K. Á. — Hatéves koromban gyönyörû, rózsaszínruhás pólyásbabát kaptam; még egy babaszobára is emlékszem. Szó nélkül vettük tudomásul, ha az ajándék nem volt bôséges vagy drága. Soha nem kértem ajándékot. Nem is a drága ajándék volt az, ami megkapott, hanem a csillogás, a sok fény. Most is ôrzök néhány régi karácsonyfadíszt: angyalhajat, csillagot, kis jászolt, ezeket édesanyámtól örököltem, és nagyon ügyelek rájuk. Gyerekkoromban soha nem kutattam az ajándékok után, hisz akkor oda a titok, a meglepetés.

Sz. I. — Az ajándékvárás hozzátartozott a karácsonyhoz. Gyerekkoromban egyszer azt álmodtam, hogy kaptam egy futball-labdát, amelyet eldugtam a szekrény mögé. Reggel odakukkantottam, és csak akkor döbbentem rá, hogy álom volt az egész.

— Milyen ajándékokat szoktak venni gyerekeiknek?

Sz. I. — Családunkban a feleségem az ajándékozó, jóval az ünnepek elôtt listát készít, amelyre felírja, hogy kinek mit fog vásárolni, gondosan ügyelve arra, hogy kinek mire lenne szüksége, minek örülne. Az ajándékozási hajlamot a fiúk is örökölték; a kisebbik fiunk meglepôen jól rá tud érezni már arra, hogy mivel szerezhet örömet mind a családtagoknak, mind kis barátainak.

— Hogyan készülnek karácsonyra?

Sz. K. Á. — Várjuk haza a nagyfiunkat, aki Németországban tanul és dolgozik. Az örömteli készülôdésbe egy csepp szomorúság is vegyül, hisz a hosszas készülôdés után egy röpke pillanat, és már minden tovatûnt. Eszembe jutnak azok a családtagok, akik, sajnos, már nincsenek velünk. Igyekszem minél szebbé tenni az ünnepet. Szentestén mindannyian ünneplôbe öltözünk, így szoktattuk gyermekeinket is, énekelünk, a férjem gitáron kísér, mindenki megkapja az ajándékát és asztalhoz ülünk. Szeretek segíteni a szegényeken évközben is, és ünnepekkor különösen: ruha- és ételnemûvel segítjük a rászorulókat, hisz számomra nagyobb öröm adni, mint kapni.

— És hogyan telik a szilvesztereste?

D. G. — Sokszor telt el munkával, nem csak a színházban, hanem azon kívül is: írással, fordítással stb. A szilvesztert személy szerint szeretem itthon tölteni a feleségemmel egy pohár pezsgô mellett, legfeljebb szûk baráti körben. Nem igénylek semmilyen vendéglôi kiruccanást. Hosszabb, két-három napos szilveszterezésrôl már a munkánk miatt sem lehet szó, hisz szilveszter elôtt vagy után egy-két nappal mindig van elôadásunk. Módjával szórakozunk, hisz, ha túllépjük a mértéket, az a legközelebbi elôadás rovására megy.

M. M. — Egyszer fordult elô, hogy egyedül töltöttem el a szilvesztert, néztem a tévét, meghallgattam a Himnuszt, megittam egy pohár pezsgôt és utána lefeküdtem. Valahogy ma is nagy kérdôjel számomra, hogy miért választottam az egyedüllétet. Ennek ellentéte volt ezelôtt 5–6 évvel, amikor a társulattal Olaszországban vendégszerepeltünk, és az éjfél Milánó egyik színpadán ért, és amúgy kosztümösen koccintottunk, ünnepeltünk a közönséggel együtt. Fergeteges, zajos, szilveszter volt, de mégis bennem volt az ûr, hogy a családom nincs velem. Sok szilvesztert töltöttem el szûk családi körben vagy barátokkal. Jókedvben, nagyobb reménységben, attól függôen, hogy hogy telt el az óesztendô, úgy néztünk az új esztendô elé tele várakozással. Én optimista vagyok, és mindig jobbat várok. Ami az idei szilvesztert illeti, Magyarországra hívtak vendégszerepelni, de nem tudom, ha elvállalom-e, mert ez veszélyeztetné a január 3-i kolozsvári Denevért, ahol Rosalindát éneklem. Sajnos, annak van a legkisebb esélye, hogy a férjemmel töltsem a szilvesztert. De bízom a jövôben, "az örök ifjúságban". Legyen életkedvünk, és akkor a mindennapi zûrzavaros anyagi- és érzelmi viharok kevésbé emésztik fel energiánkat. Nagy örömmel, várakozással és jókedvvel tekintek az új évre.

Sz. K. Á. — Társaságkedvelô emberek vagyunk, szilveszterkor mindig sokan ülünk össze; amióta a kisebik fiunk megszületett, inkább mi vagyunk a házigazdák. Szilveszterre is nagy gonddal készülök, ami a fôzést illeti, szeretem, ha a vendégek jól érzik magukat nálunk.

Sz. I. — Soha nem zavart bennünket, ha szilveszter napján elôadás volt, az rendszerint este kilencig véget ért, és utána jókedvûen vártuk baráti körben vagy rokonokkal az újesztendô eljövetelét. Az idén barátokhoz vagyunk hivatalosak, a nagyobbik fiunk a hegyekben szilveszterezik barátaival.

— Van-e szilveszteri különlegessége?

M. M. — Majd kitalálom, de egy biztos: lencse lesz a menüben.

Sz. K. Á. — Többféle étel szerepel a menüben: virsli tormával, rántott hal és pulykamell garnírunggal és salátákkal; hidegtálat, gyümölcsöket, tésztákat készítek.

— Mit kívánnak Önmaguknak és Kolozsvár magyarságának 2002-ben?

M. M. — Én minden évben mindenkinek elsôsorban jó egészséget kívánok. Amit nagyon szeretnék: megértést, egyetértést, toleranciát a magyarság körében, életkedvet, kitartást, vidámságot és józan észt.

D. G. — Idôszerû témát elevenítek fel, amikor azt mondom, hogy a színház és az opera kettôn múlik: a "színház-csináló" és a közönség felelôsségén. A színházat és az operát akkor is kell szeretni, amikor az nem épp a közönség elvárása szerint mûködik. Két évszázados mûködése során már többször került válságba a színház és közönség viszonya, de ezt mindig átvészelték. Bízom benne, hogy a jövô év is ezt hozza. Sok vastapsos estét kívánok a közönségnek és társulatnak egyaránt. B.ú.é.k!

Sz. I. — Sz. K. Á. — Mindannyiunknak egészséget, mert ez a legfontosabb és örömteli új esztendôt kívánunk. Kollégáinknak sok sikeres, teltházas és színvonalas elôadást, a közönségnek pedig jókedvet és anyagi lehetôséget az operajáráshoz.

Hintós Diana

A magyar oktatási minisztérium elôzetes becslése szerint várhatóan mintegy 100–150 ezer határon túli magyar tanuló igényel majd a kedvezménytörvényhez kapcsolódóan diákigazolványt.

Pálinkás József magyar oktatási miniszter pénteken Budapesten közölte: diákigazolványt a közoktatásban magyar nyelven tanuló diákok, illetve bármilyen nyelven, de felsôoktatási tanulmányaikat a szülôföldjükön folytató hallgatók kaphatnak. Jelenleg mintegy 270 ezer magyar ajkú diák, illetve 30 ezer pedagógus él a környezô országokban.

A diákigazolvánnyal — amelyhez térítésmentesen juthatnak hozzá — a hallgatók ugyanazokat a kedvezményeket vehetik igénybe Magyarország területén, mint anyaországi társaik.

A törvény értelmében minden magyar nyelven tanító pedagógus igényelhet pedagógus igazolványt, illetve oktatói kártyát, amely Magyarországon utazási, kulturális kedvezményekre, szakkönyv-vásárlási támogatásra ad lehetôséget.

Pálinkás jelezte: egy diákigazolvány elôállítása mintegy 300 forintba kerül. A diákigazolványok és a pedagógus kártyák elôállítására a minisztérium 27 millió forintot különített el. Az igényléseket az Országos Közoktatási Értékelési Vizsgaközpontokhoz kell benyújtani.

Mint ismeretes a kedvezménytörvény jogot biztosít a magyar nyelven tanító pedagógusoknak magyarországi továbbképzésen való részvételre, amelynek költségeit túlnyomórészt a magyar állam vállalja. A jogszabály értelmében ugyanakkor évente nevelési-oktatási támogatás vehetô igénybe, amelynek összege 2002-ben minden olyan családban, ahol legalább két kiskorú gyermek van, és taníttatásuk magyar nyelven történik, gyermekenként 20 ezer forint.

Pálinkás József kitért arra: a magyarországi felsôoktatásban — az eddigi gyakorlathoz hasonlóan — továbbra is be lehet kapcsolódni olyan alap és kiegészítô alapképzésekbe, amelyek az adott régióban mutatkozó hiányszakmákat pótolják.

— A tárca elsôsorban a részképzéseket kívánja a jövôben támogatni, és ennek idôtartamát bôvíteni — mutatott rá a miniszter. Bejelentette: évente tíz, külföldön élô kutató-oktató részesülhet a jövôben Szent-Györgyi Albert ösztöndíjban. Az ösztöndíj a nemzetközi tudományos életben elismert kutatók magyarországi oktató-kutató tevékenységének elôsegítését célozza. A 12 hónapra szóló juttatás összege havonta 1 millió forint. Emellett a nyertesek a dologi költségek finanszírozására további 1–2 millió forintos támogatást remélhetnek.

A kilépési illeték december 1-i bevezetését követôen egy harmadával csökkent a Magyarországra utazó román állampolgárok száma az egy évvel korábbi idôszakhoz képest. A Népszabadság információi szerint ez azt jelenti, hogy a múlt hónap elsô felében mintegy 170 ezerrel kevesebben lépték át a határt.

A lap szerint a Magyarországra belépô román állampolgárok számának csökkenése, illetôleg az EU-nak a Romániával szembeni vízumkényszer megszüntetésérôl szóló döntése más hatással is járt: Magyarország nyugati határszakaszán jelentôsen mérséklôdött a romániaiak által elkövetett illegális határátlépési kísérletek száma. Eddig a határsértôk 45–50 százaléka román állampolgár volt, novembertôl azonban már csak tizedannyian próbálkoztak, mint korábban.

A magyarországi lap arról is tudósít, hogy még nagyobb mértékû visszaesés tapasztalható a Romániába tartó magyar állampolgárok körében: az utazási kedv, valószínûleg az üzemanyagárak jelentôs magyarországi esése miatt, szeptember óta folyamatosan csökkent. A 2000. decemberi idôszakhoz képest tavaly decemberben 37 százalékkal kevesebben utaztak Romániába, így az úgynevezett "benzinturizmus" gyakorlatilag megszüntnek tekinthetô.

A magyar–román egyetértési nyilatkozat felfüggesztését javasolja az MSZP — derült ki a párt Tények és hazugságok címû sajtótájékoztatóján, pénteken Budapesten.

Juhász Ferenc alelnök kijelentette: Pokorni Zoltán Fidesz-elnök és a kormány hazudik; Orbán Viktor a magyar-román egyetértési nyilatkozat aláírásával elárulta a határon túli magyarok sokaságát. Az ellenzéki politikus felhívta a figyelmet arra, hogy három államtitkár és a kormányfô nyilatkozatai között ellentmondás van. Megjegyezte, a miniszterelnök és a kormány félrevezette a határon túli magyarokat, a romániai munkavállalókat és a magyar közvéleményt is.

A kedvezménytörvényhez kapcsolódó román–magyar egyetértési nyilatkozat elôirányzatai nagyon elônyösek Románia számára — jelentette ki Simona Marinescu, a kormányon levô Szociáldemokrata Párt szenátora, a román törvényhozás felsôháza munkaügyi bizottságának elnöke.

Marinescu rámutatott: Romániában nagyon magas a munkanélküliségi ráta, s ilyen körülmények között nagyon jól jött az egyetértési nyilatkozat magyarországi munkavállalásra vonatkozó elôirányzata. Az pedig kizárólag a magyarországi belpolitikára tartozik, hogy a budapesti ellenzéket zavarja az, ami a román fél számára igen elônyös. Az aláírt dokumentum Románia számára sikernek számít. Egyébként Adrian Nãstase a nemzetközi közjog szakértôje, s bárkivel is tárgyalt volna, minden esetben ô nyert volna — vélte a román szenátor.

Romániában a folyómérleg hiánya 2001 elsô tíz hónapjában 1,626 milliárd dollár volt — közölték a Román Nemzeti Bankban. 2000 azonos idôszakába a hiány 956 millió dollár volt. Az elsô kilenc hónapban a folyómérleg 1,378 milliárd dollár hiányt ért el.

A bank jelentése szerint az éves deficitnövekedés fô oka az 1,11 milliárd dollárról 2,19 milliárd dollárra növekedett kereskedelmi hiány.

A fizetési mérlegben a szolgáltatások mérlegének hiánya az elôzô évi 200 millió dollárról 141 millió dollárra csökkent, míg a jövedelemmérleg hiánya az elôzô évi 285 millió dollárról 244 millió dollárra enyhült. A folyó átutalások többlete 2001-ben az elôzô évi 639 millió dollárról 949 millióra nôtt.

A központi bank adatai szerint az ország külföldi adóssága 2001. október végén 11,05 milliárd dollár volt.

A terv szerint a folyómérleg hiánya az idén nem haladhatja meg a hazai össztermék 6 százalékát. Ez volt a tavalyi, azaz 2001-es terv is. 2000-ben a hiány a GDP 4 százalékát érte el.

Ugyancsak a munkaügyi minisztérium közölte, hogy novemberben 8 százalékra növekedett a munkanélküliség az októberi 7,7 százalékról. Ezzel megfordult a 2001 elején kezdôdött csökkenô irányzat, habár a minisztériumban csak a szezonális hatással, az építôipar és a mezôgazdaság téli lanyhulásával magyarázták a fordulatot.

Jóllehet nincs roham a pénzváltóknál, az európai közös pénzt, az eurót az Egyesült Államokban is élénk érdeklôdés övezi.

Az eurónak elsôsorban a szabadságra vagy üzleti útra utazók, illetve a bankjegyek és pénzérmék gyûjtôi örülnek. Mások azért sietnek a pénzváltókhoz, hogy régi német márkáiktól vagy francia frankjaiktól megszabaduljanak, mielôtt azok nosztalgikus értékû szuvenírré válnak.

Az Európába utazók örülnek, hogy a belsô határokon ezentúl nem kell pénzváltással veszôdni. Évente mintegy 15 millió amerikai állampolgár utazik Európába.

Az eurót az Egyesült Államokban gyûjtôk is keresik. A belga központi bank 50 dolláros euró indítócsomagja a legkelendôbb, amely postán megrendelhetô, és amely a tizenkét közös pénzû ország bankjegyein és pénzérméin kívül két emlékérmet és egy CD-Romot is tartalmaz európai tájakkal és zenével. Egy megszállott numizmatikus az AFP hírügynökségnek azt mondta, nehéz búcsút venni a francia franktól vagy a német márkától, mert a régi európai pénzérmék közül némelyik "olyan szép". De mint mondta, azért vesz néhány euró érmét is, mert végül is azok között is van néhány szemet gyönyörködtetô.

Fejre esô euró
Az euró részrehajló: ha megpörgetik, többször "esik fejre", mint írásra.

A fenti tézis két lengyel matematikus — no meg tanítványaik érmepörgetésének köszönhetô. Összesen 250-szer teszteltek egy belga 1 euróst, amely 140-szer dôlt el Albert király képével felfelé, s csupán 110-szer került alulra a felséges fej.

A lengyel matematikusbrigád az euróval csakis asztalon kísérletezett, a levegôbe nem röppent fel kezükbôl az érme. Viszont már korábban is dobálództak pénzzel: a lengyel 2 zlotyst például tízezerszer dobták fel és hasonlóan "aszimmetrikus" eredményt kaptak.

Visszatérve az euróra — a lengyel tesztek alapján — váltópénze, a cent még inkább "fejrehajló", mint a belga egyeurós.

Az euróbankjegyek a 12 érintett országban teljesen azonos rajzolatúak, a fémpénzek azonban csak az egyik oldalukon egyformák: Európa térképe van rajtuk. A másikra a kibocsátó ország saját nemzeti jelképeit verethette.

A lengyel eurótesztelô matematikusok terveikrôl elmondták, hogy legközelebb a német euróérméket pörgetik majd, mivel a jövô hónapban német kollégák érkeznek hozzájuk egy konferenciára — jelentette a Reuters.

Mosható, de ne vasaljuk
Az új eurónak nemcsak a pénzpiacok, hanem az újságírók próbáját is ki kell állnia — tanúsítja egy berlini és egy brüsszeli sajtójelentés.

A Bild címû német lap riporterei mosógépbe tették, és úgy találták, hogy a bankjegyek félórás, 95 fokos mosást, centrifugálást és szárítást is kibírtak. Amikor azonban ki is vasalták ôket, akkor azt találták, hogy a fénylô biztonsági csík foltos lett. Nem állta ki a biztonsági szál a mikróhullámú sütést sem — jelentette a Bild. Vörösborba mártva a bankjegyek színt változtattak, azonban amikor a folyadékot felitatták, ismét visszanyerték az eredetit.

Az aprópénzt villamossínre tették a Bild riporterei. Az eredmény nem maradt el: a kerekek laposra vasalták ôket.

A Het Laatste Nieuws címû belga lap munkatársainak másfajta tapasztalatairól számolt be: a szerkesztôségben zsebkendôvel és papírral dörzsölték az új bankjegyeket, amelyek erre elszínezôdtek. Az újság közölte a zsebkendôknek a fényképét is, amelyekkel tíz- és húszeurósokat dörzsöltek munkatársaik: az elsô enyhe rózsaszínû, a második kékes árnyalatot kapott.

(határidôs betétekre és látraszóló számlákra) az eurózónából származó lejárt valutát a Román Kereskedemi Bank. Készpénzben az átváltás 3%-os kezelési költséggel jár.

Január 4., péntek

Január 5., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 28 753 lej, 1 USD =32 087 lej, 1 magyar forint = 118 lej.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]