 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2002. január 19.
(XIV. évfolyam, 14. szám)
Pénteki rendkívüli sajtóértekezletén Vasile Soporan prefektus felvázolta a múlt év során elért eredményeket. Elmondta: kezdeményezésére felgyorsították a földtörvény elôírásainak alkalmazását, felmérték megyei szinten a helyhatóságoknak milyen mértékben sikerült behajtaniuk a helyi adókat és illetékeket. Adatai szerint a megyében 3,3 százalékos volt a gazdasági növekedés, a megye a tavaszi és ôszi mezôgazdasági munkálatok elvégzésére 14,5 milliárd lej támogatást kapott a központi költségvetésbôl.
Megtudtuk: megyei szinten 2001 novemberéig 152 ezer nyugdíjast tartanak számon, ötezerrel többet mint 2000 ugyanazon idôszakában. A havi átlagnyugdíj 1 450 000 lej volt. Tavaly novemberig a megyében több mint 30 ezer munkanélkülit jegyeztek, a munkanélküliségi ráta meghaladta a 9 százalékot (2,1 százalékkal kevesebb mint 2000-ben). A munkanélküliek 72,2 százaléka munkás.
A prefektus szerint tavaly jelentôs elôrelépés törént a távközlés terén. Az országos távközlési vállalat, a RomTelecom, Désen, Bánffyhunyadon, Apahidán, Szamosújváron digitálisra cserélte a régi típusú telefonközpontokat. Ugyanakkor 15 ezer új telefont szereltek be és felszámoltak 10 ezer ikertelefont. Adatai szerint megyei szinten a távközlési vállalat mintegy 9 ezer 500 új ügyfelet szerzett.
A magyarországi cégek vezetnek a megye külföldi befektetôi toplistáján — derült ki Vasile Soporan beszámolójából. A külföldiek által befektetett tôke 234 millió dollár, 69 millióval több mint 2000-ben. A magyar cégeket a holland és az olasz vállalatok követik. A prefektus beszámolójából az is kiderült, hogy 2001-ben a Fogyasztóvédelmi Hivatal a polgárok 955 bejelentése alapján 2186 ellenôrzést folytatott, a kirótt bírságok összege meghaladja a 3 milliárd lejt.
A prefektus eredményként említette az általa vezetett intézmény autoritásának, tekintélyének megerôsödését. Az idén a környezetbarát légkör kialakítását reméli elérni a megyében. Ehhez mindenekelôtt szociális nyugalomra és a különbözô konfliktusok kordában tartására van szükség — mondta a prefektus.
Vasile Soporan visszautasította Gheorghe Funar azon kérését, hogy kérje a városi tanács feloszlatását a kormánytól. Amint arról korábban beszámoltunk, Kolozsvár polgármestere azt kérte, a prefektus javaslatára a kormány oszlassa fel a helyi döntéshozó szervet, mivel három, a közigazgatási bizottság által érvénytelenített határozatot hozott. — A tanácsi határozatokat az 1991-ben elfogadott 69-es számú törvény alapján elôdöm támadta meg a közigazgatási bíróságon, és így valóban érvényét vesztette pár tanácsi határozat, de tavaly májusban új közigazgatási törvény született. Ezt követôen új korszak kezdôdött. A régi törvény alapján elfogadott és a bíróság által érvénytelenített tanácsi határozatok alapján nem kérhetem a kormánytól a tanács feloszlatását — fogalmazott Soporan.
Tegnap a helyi közigazgatási alkalmazottak kétórás figyelmeztetô sztrájkkal folytatták a kedden elkezdett tiltakozó megmozdulássorozatot. Az ország legtöbb megyéjében, így a kolozsvári polgármesteri hivatalban is a közigazgatásban dolgozók pénteken reggel 8 órakor két órára beszüntették a munkát.
Ezt követôen a kolozsvári Valer Suciu, a Helyi Közigazgatási Szakszervezet Országos Szövetségének soros elnöke a sajtónak elmondta: a tiltakozó megmozdulás, a iasi-i területi szervezet kivételével, országszerte nagy támogatottságnak örvendett. Még olyan települések közigazgatási alkalmazottai is csatlakoztak az akcióhoz, amelyek nem tagjai a Helyi Közigazgatási Szakszervezet Országos Szövetségének, illetve egyetlen szakszervezetben sem tömörülnek.
Suciu tájékoztatása szerint a megyei tanácsok alkalmazottai is részt vettek a sztrájkban, a Kolozs Megyei Tanács azonban távolmaradt ettôl. A kolozsvári városházán mindenki beszüntette a munkát, még a polgármester is, aki ez idô alatt semmiféle közigazgatással kapcsolatos tevékenységet nem fejtett ki.
A szakszervezeti vezetô hangsúlyozta, hogy amennyiben a kormány január 24-ig nem teljesíti kéréseiket, meghatározatlan idôre kirobbantják az általános sztrájkot. Továbbra is követelik az ebédjegyek biztosítását, a fizetéseknek az infláció üteméhez igazítását és a szakszervezettel való elôzetes egyeztetést bármilyen, a szakterületet érintô jogszabály meghozatala esetén.
Suciu emlékeztetett arra, hogy tavalyhoz képest jelenleg 32 százalékkal alacsonyabbak a közigazgatásban dolgozók bérei. Egy közigazgatási alkalmazott átlagfizetése 3 millió lej körül van, amely — Suciu szerint — a havi költségek fedezésére is alig elegendô.
Január 21-én országszerte megnyílnak a státustörvény romániai végrehajtásában segítséget nyújtó információs irodák. Amint arról már beszámoltunk, a magyar igazolványt vagy a magyar nyelvû iskolai tanulmányokat igazoló okirattal lehet igényelni, vagy egy olyan bizonylattal, amely igazolja, hogy az igényelô tagja az RMDSZ-nek, egyháznak, vagy valamelyik civil szervezetnek.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kérdésünkre elmondta, a református egyház hívei az egyházközségeken keresztül kérhetik a tagsági igazolást, amit a helyi lelkipásztor vagy fôgondnok aláírásával igazol. Mindenki részesülhet igazolásban, aki a református egyház tagja és eleget tesz az egyház Kánona által megszabott feltételeknek.
Szabó Árpád unitárius püspök a Szabadságnak kijelentette, hogy az igazolást az összes unitárius egyházközség lelkészi hivatalában kiállítják. Erre már léteznek megfelelô típusnyomtatványok.
Mózes Árpád evangélikus püspök arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy akik egyházi igazolást igényelnek, azok Kiss Béla evangélikus lelkészhez, espereshez forduljanak.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke, Csép Sándor lapunknak elmondta: a MÚRE tagjai a területi megbízottakon keresztül igényelhetik a szervezet tagsági igazolványát. A MÚRE adatbankja a marosvásárhelyi székházban található: az itteni ügyvezetô elnök állítja ki az egységes igazolást, amit az elnök ír alá.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke, Sebestyén Csaba érdeklôdésünkre elmondta: az RMGE jelenleg 13 megyében tud igazolást kibocsátani tagjai számára. Az elnökség döntése értelmében a megyei szervezet elnökének kell aláírnia a tagsági igazolást. A megyei adatbázisok nyílvántartása szerint minden gazdaköri elnöknek eljuttatnak annyi igazoló papírt, ahány bejegyzett tagja van.
Kötô József, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) elnöke kérdésünkre beszámolt arról, hogy az érdeklôdök az EMKE területi szervezeteihez, valamint annak társ- szervezeteihez fordulhatnak igazoló bizonylatért.
Az RMDSZ tagságát igazoló okiratot a helyi szervezeteknél lehet igényelni. Értesüléseink szerint az RMDSZ-irodák a napokban kapják meg a magyar igazolvány kérelmére rendszeresített formanyomtatványokat.
Máté Pétertôl, a Kolozs megyei információs iroda vezetôjétôl lapunk megtudta: az elmúlt napokban nagyon sokan érdeklôdtek a magyar igazolvány igénylésének módjáról, ezek közül 340-en máris elôjegyeztették magukat. Máté felhívja a figyelmet, a hosszas várakozás elkerülése végett az iroda csak telefonos elôjegyzés alapján fogadja a jelentkezôket. Bejelentkezni munkanapokon lehet 9–16 óra között a 192364-es telefonszámon.
A Kolozs Megyei Pénzügyi Fôigazgatóság 2001 decemberében 559,1 milliárd lejt bevételezett, 335 milliárd lejjel többet, mint a 2000-es évi havi átlag volt, ami 66,8%-os növekedést jelent. Ehhez az eredményhez a következô bevételi tényezôk járultak hozzá: áruforgalmi adó — 280,6 milliárd lej, jövedelemadó — 165,5 milliárd lej, fizetési adó — 141,2 milliárd lej, luxusadó — 44,9 milliárd lej, nyereségadó — 28,8 milliárd lej. A fôigazgatóság képviselôi 352 gazdasági vállalatot ellenôriztek, 198 esetben találtak pénzügyi rendellenességet és összesen 20 074 milliárd lejnyi pénzbüntetést róttak ki. Az elmaradt tartozások (több, mint 1 316 000 milliárd lej) behajtása érdekében 434 felszólítást küldtek ki, 48 esetben folyamodtak kötelezô bankszámlazároláshoz (összesen 42 300 milliárd lej) és 12 alkalommal kellett végrehajtói intézkedést alkalmazni (összesen 5488,7 milliárd lej értékben).
Átvették az Illyés Közalapítvány pályázatán nyertes romániai magyar tévéstúdiók, televíziós alkotómûhelyek azokat a korszerû mûszaki berendezéseket, amelyek biztosítják a tervezett Kárpát-medencei magyarelektronikus médiahálózat technikai hátterét.
Az alapítvány tavaly hirdette meg a határon túli magyar televíziós stúdiók mûszaki korszerûsítését szolgáló pályázatát. Az összesen 300 millió forint értékû pályázat keretében Romániából 11 magyar stúdió, alkotói mûhely jutott modern mûszaki berendezésekhez, kamerákhoz, számítógépes adatátviteli rendszerekhez.
A berendezések Romániában két tulajdonoshoz — a kolozsvári Video Pontes Alapítványhoz és a Székelyudvarhelyért Alapítványhoz — kerültek. A kolozsvári stúdió négy, a székelyudvarhelyi pedig hét pályázatot nyert tudósítói pontnak adta tovább azokat megfelelô szerzôdés keretében.
A pályázati támogatást elnyert stúdiók korábban már megállapodást kötöttek a Magyarországról a határokon túlra is sugárzó két közszolgálati televízióval, a Magyar Televízióval és a Duna Televízióval.
A megállapodás szerint a két magyarországi televízió látja el megrendelésekkel a támogatott határon túli stúdiókat. A megrendelt anyagok sugárzására az MTV-nek és a Duna Televíziónak Magyarországon kizárólagos joga van, odahaza azonban a gyártók szabadon forgalmazhatják, a magyar nyelvû közszolgálati és helyi televízióknak átadhatják azokat.
Székelyudvarhelyre mobil mûholdas sugárzó is kerül, ami lehetôvé teszi élô adások közvetítését Erdély bármely településérôl.
A támogatott stúdiók, tudósítói pontok többsége az egy tömbben élô magyarság területén van, de nyertek pályázatot Temesvárról, Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyrôl, Brassóból és Bukarestbôl is.
Farkas Árpád erdélyi poétának és Ernesto Rodrigues portugál költônek ítélték az idén a Balassi Bálint-emlékkardot. A kuratórium már korábban döntött arról, hogy az idén egy Balassi-fordítót is kitüntet az emlékkarddal, amelyet a portugál költônek adományoznak.
A bírálóbizottság elnöke Makovecz Imre. Tagjai: Lôcsei Gabriella, Ladocsi Gáspár, Molnár Pál, Rubovszky András, Zelnik József, illetve a korábbi díjazottak: Buda Ferenc, Döbrentei Kornél, Nagy Gáspár, Tóth Bálint és Utassy József.
A Balassi-kard korhû másolatát a reneszánsz mûvész nevét viselô társaság annak a költônek adományozza, akinek líráját méltónak tartja Balassi életmûvéhez.
A díjkiosztó ünnepséget február 14-én — Bálint-napon — tartják.
Tegnap Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa (TEKT), amelyen a jelenlevôk a kedvezménytörvény romániai alkalmazását érintô gyakorlati kérdésekrôl tárgyaltak. Ezt követôen Markó Béla szövetségi elnök beszámolt a kormánypárttal folytatott tárgyalásokról, amelyeken az SZDP és az RMDSZ képviselôi egy új kétpárti együttmûködési szerzôdésrôl egyeztettek.
Kónya-Hamar Sándor képviselô, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke lapunknak elmondta: a szövetségi elnök tájékoztatása szerint több fejezetbôl állna össze a dokumentum, amely külön rögzítené az elvi kérdéseket, a parlamenti együttmûködésrôl, a kormánytámogatásról, a helyi szinteken való kollaborációról, valamint a protokollum tiszteletben tartásának monitorizálásáról szóló egyezségeket. Az elvieken túl a dokumentum tartalmazná azokat a konkrét, idôpontokhoz kötött célkitûzéseket is, amelyek megvalósítása mellett a két párt elkötelezi magát.
Az oktatás terén a kormánypárt ígéretett tett magyar karok, tanszékek létesítésére a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémián, az agrártudományi egyetemen, illetve a marosvásárhelyi Petru Maior egyetemen — tudtuk meg a részleteket Kónya-Hamar Sándortól.
— Ígéret van arra vonatkozólag is, hogy a pedagógusok masszív leépítése nem fogja befolyásolni a beiskolázási számokat, a magyar osztályok száma emiatt nem fog csökkenni. Az RMDSZ kérte: rendezzék az egyházi iskolák helyzetét, a meglévô felekezeti iskolákban ne csak egyházi tantárgyakat lehessen tanítani. Úgyszintén ígéretek hangzottak el az SZDP részérôl a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar tévé és rádióstúdiók kiépítésére, az adásidô kibôvítésére — mondotta a képviselô.
Konkrét határidôket szabtak a parlament által már elfogadott törvények gyakorlatba ültetésére. A rendôrök jogállását szabályozó törvényben az egyezségek értelmében rögzíteni fogják, hogy ott, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a 20%-ot, a rend ôrei között legyen olyan, aki ismeri az illetô kisebbség nyelvét. Az RMDSZ indítványozta az igazságszolgáltatásban való anyanyelvhasználat alkalmazását is, és arányos képviseletet kért a különbözô kulturális, belügyi, igazságügyi stb. intézményekben is. Kívánnivalót hagy maga után az elkobzott erdôk és termôföldek visszaszolgáltatását szabályozó törvény alkalmazása is: továbbra sem megoldott azoknak a kárpótlása, akik nem kaphatják természetben vissza egykori tulajdonaikat.
Ami az egyházi ingatlanok helyzetét illeti: a kormánypárt azt ígérte, 2002. folyamán a parlament elfogadja az RMDSZ által elôterjesztett törvénytervezetet, amelyet még ebben az évben életbe is léptetnek. Szóba került a zászló- és himnusz-ügy is, az RMDSZ kérte a jelenlegi jogszabály módosítását-kiegészítését, amelynek ki kell térnie a kisebbségi szimbólumok használatára is.
A helyi szinten tervezett együttmûködési egyezmények kapcsán Kónya-Hamar Sándor felhívta a szövetségi vezetôk figyelmét a helyi közigazgatási törvény alkalmazásának a hiányosságaira különös tekintettel a kolozsvári helyzetre. A képviselô szerint az egyezményben a kormány képviselôinek nem csak ígérniük kell a támogatást, hanem fel is kell végre vállalniuk a kolozsvári Fôtér helyzetének megnyugtató rendezését, beleértve Mátyás király szobrának restaurálását is.
WASS ALBERT életérôl és munkásságáról tart elôadást Seress Zsófia érdemes magyartanár január 23-án, szerdán du. 5 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utca 6. szám alatti székházában. Az irodalmi mûsorban közremûködik Szôcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetôje, valamint az Apáczai- líceum énekkara.
A GRÓF MIKÓ IMRE KÖNYVTÁR értesíti olvasóit, hogy könyvtári szolgáltatásai Internet- és multimédiás CD-használattal, CD-írással, szkenneléssel, nyomtatással, fénymásolással bôvültek. Címük: Mikó/Clinicilor utca 18. szám.
A TORDAI PETÔFI TÁRSASÁG havi közgyûlését tartja január 22-én, kedden este 7 órától a tordai IKE-teremben. A közgyûlésen számbaveszik, hogy milyen szellemi és anyagi erôforrások állnak a társaság rendelkezésére.
ÚJ EGYÜTTMÛKÖDÉSI LEHETÔSÉGEK kidolgozása érdekében Miskolcra látogat a Babes–Bolyai Tudományegyetem küldöttsége. Január 20–21-én Andrei Marga rektor, Néda Árpád rektorhelyettes, Mircea Miclea egyetemi kancellár és Batiz Enikô, a magyarországi kapcsolatok felelôse a tudományos kutatás, közös rendezvények (pl. nyári egyetemek) szervezése ügyében tárgyal .
KISMAMAKLUB
Dr. Lôwy Károly gyermekorvos a meghívottja január 21-én, hétfôn du. 5 órától a Kismamaklubnak, amelyen kérdezz–felelek formában orvosi tanácsokkal látja el a jelenlévô mamákat, nagymamákat. Az összejövetelt a szokásos helyen, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban tartják. A sokgyermekes családok ruhasegélybôl válogathatnak.
A ma délben 12 órakor, a fôtéri Mûvészeti Múzeumban megnyíló fényképkiállítás az elsô a kétévenként megrendezendô sorozatból, amellyel a kolozsvári születésû festônek és fényképésznek, Szathmáry Pap Károlynak szeretnénk emléket állítani. Életének fontosabb mozzanatai a következôk:
1812 január 11-én született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányait szülôvárosában, a Református Kollégiumban végzi és 1827-ben leérettségizik. A bécsi festôakadémiára való sikertelen beiratkozás után hazatér és 1828–31 között Kolozsváron jogot tanul. 1831-ben kincstári tisztviselô Nagyszebenben. 1834-ben rövid ideig Pesten dolgozik mint festô, majd mint tisztviselô Bécsben az erdélyi kancellárián, miközben a festôakadémián tanul. A következô évben gyalog indul tanulmányútra Ausztriába, Bajorországba, Svájcba és Olaszországba. Velencében megbetegszik 1837 elején és pár hónapot sárgaságban fekszik majd hazatér Kolozsvárra. 1837 ôszén Nagyszebenbe utazik, ahol az erdélyi Diétán részt vevô képviselôket festi le. 1838-ban kiadja az erdélyi Diéta küldötteirôl készített albumát és visszatér Olaszországba.
1840 derekán Bécsbe megy, majd rövid idôre Budapestre, ahonnan Bukarestbe utazik és ott nagy sikerrel bemutatja, elsôként az országban, a daguerrotipia készítését. Három év múlva kiadja Kolozsváron az Erdély képekben címû albumát és 1843 ôszén, Bibescu herceg hívására, letelepszik Bukarestben.
1846 telén és 1847 tavaszán Liszt Ferencet elkíséri moldvai, oroszországi és bukovinai koncertkörútjára.
1850-ben indul elsô hosszabb ázsiai útjára. Nem sokkal hazatérte után kitör a krími háború, ahol sokat rajzol és fényképez (1853–54). Így a világon az elsô fotóriporter. Ebbôl az anyagból összeállít egy albumot és ezzel meglátogatja a nyugat-európai uralkodókat. Az 1855-ös Párizsi Világkiállításon képeivel osztatlan sikert arat.
1860-ban elkíséri Alexandru Ion Cuza fejedelmet Konstantinápolyba a beiktatási ünnepségekre. Hazatérte után 1861-ben újabb keleti utazásra indul. Miután visszatér, Cuza fejedelem óhajára ismét részt vesz a román küldöttségben, amely Konstantinápolyban tárgyalásokat folytat a törökökkel.
1866–68 között I. Károly herceggel tanulmányi körutat tesz az országban és az út alatt készített fényképeivel kiadja Romania címû mûvészi fényképalbumát. Közben állandóan fest és 1869-ben néprajzi témájú festményeibôl egy albumot állít össze Costumes de la Roumanie címmel, amelyet személyesen visz el Hollandia és Belgium uralkodóinak.
Egyetlen gyermeke, Károly Sándor, aki késôbb festô lesz, 1871-ben születik.
1872-ben teszi meg harmadik és egyben utolsó ázsiai utazását. Visszatérte után részt vesz 1873-ban az elsô bukaresti Szépmûvészeti Kiállításon és egy bécsi nemzetközi kiállításon. 1875-ben kiállítást rendez Kolozsváron és több osztrák városban.
Az 1877-es balkáni függetlenségi háborúban mint festô, fényképész és haditudósító vesz részt, szekérre szerelt fotólaboratóriumával. Tudósításait, fényképeit és rajzait több német és angol képeslap közli. Így ô az elsô Romániában élô haditudósító-fotóriporter.
1880-tól kezdôdôen csak a festészetnek és nyomtatásnak szenteli tevékenységét, a fényképezést abbahagyja.
1881-ben megrendezi Bukarestben a királyi koronázási ünnepséget és nemsokára az utolsó kiállítását Budapesten. Saját nyomdájában két színes kônyomatos albumot ad ki La Roumanie Pittoresque és Costumes Nationales Roumains címen, amelyeket a nyugat-európai országokba is eljuttat.
1887. június 3-án hal meg és a bukaresti evangélikus temetôben temetik el.
Világhírnév Kirakatkiállítás 2002 címmel, a Phoenix Könyvesbolt, a Polyweb valamint a Világhírnév szervezésében január 23-án, szerdán, 9 órai kezdettel kétnapos rendhagyó kiállítás nyílik a Phoenix Könyvesbolt (Szentegyház/Iuliu Maniu utca 6.) kirakatában.
A Világhírnév internetes hetilap munkatársainak — Soó Zöld Margit, Forró Ágnes, Lészai-Bordy Margit, Horváth Gyöngyvér, Orbán István, Essig Klára, Essig József, Jánosi Andrea (fh) — kirakattárlatát Németh Júlia Simsay Ildikó-díjas mûkritikus nyitja meg január 23-án 12 órakor. A hetilap munkásságát Csép Sándor, a MÚRE elnöke méltatja.
A SAPIENTIA ALAPÍTVÁNY–KUTATÁSI PROGRAMOK INTÉZETE és a BBTE Középkortörténeti és Történetírás Tanszéke közös szervezésében dr. Draskóczy István, ELTE Középkori és Középújkori Magyar Történelem Tanszékének docense és dr. Klaniczay Gábor, a Collegium Budapest rektora tartanak elôadásokat Középkori magyar gazdaságtörténet és Szentkultusz a középkori Magyarországon címmel. Az elôadásokat az Unitárius Püspökség dísztermében tartják január 19-én, szombaton 9–13 és 15–19 óra között.
A neves kolozsvári fotómûvész, Feleki István munkáiból nyílt kiállítás a bukaresti Francia Kulturális Központ Dacia út 77. szám alatti székházában. A mûvész a kolozsvári Sindan Mûvelôdési Központban 2001-ben Emlékképek címen már bemutatott tárlatának anyagát bocsátotta most a mûfaj fôvárosi kedvelôinek a rendelkezésére.
Feleki István a valóságot sajátos mûvészi átlényegítésben, puritán szûkszavúsággal, de ugyanakkor éppen ebben a tömörségében és eszköztelenségében sokatmondóan jeleníti meg. Sajátos fogalmazásmódjának, képi-fényképi beszédének lényege a realitás rögzítésén, mûszeres leképezésén jóval túlmutat. Mint minden valódi mûalkotás, fotói a látvány erejével hatnak, sajátos hangulatot teremtenek, nem csak érzelmi, de olykor gondolati síkra is terelik a befogadót. Feleki István a mûfajon belül megteremtette a maga jellegzetesen egyéni világát, amelyet a technikai tökélyen túl, a korlátlan mûvészi fantázián alapuló, sajátos szemléletmód jellemez.
Munkáival nem véletlenül aratott sikert az országhatárokon túl is, többek között Magyarországon, Svédországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Portugáliában, Németországban, Spanyolországban. Mûvészfotói többször is szerepeltek a párizsi Georges Pompidou Kortárs Mûvészeti Központ kiállításain.
"Kása nem étel, tót nem ember", tartja egy régi mondás, amelyet minden józan gondolkodású ember könnyen megcáfolhat. Tudjuk ugyanis, hogy a rizsbôl, grizbôl, kölesbôl készült ételek igenis nagyon finomak. Ami pedig a tótokat — másként szlovákokat — illeti, ismeretes, hogy hány kiválóságot adtak a világnak (egy részük persze úgy, hogy beolvadt a magyarságba).
Mindenesetre a mondás alapja az önzésbôl fakadó általánosítás; az, hogy aki és ami nem olyan vagy nem úgy cselekszik, nem úgy él, ahogy mi szeretnôk, az nem lehet jó, nem lehet tökéletes. Vagyis a másság el nem ismerésérôl van itt szó, amit manapság intoleranciának szokás nevezni. Hadd említsem meg itt azt, hogy valamennyien elszörnyûlködünk, amikor a képernyôn egy-egy afrikait látunk, orrába fûzött karikával. Lehet azonban, hogy ez az afrikai ugyanúgy elámulna, ha látná asszonyainkat, akik ugyanazt a jókora karikát vagy fityegôt a fülükben viselik.
A következôkben hadd ismertessek három, a családunkban adódott esetet, ahol az elôítélet döntô módon kihatott valakinek az életére.
A múlt század elején egy ifjú Kolozsvárt elvégezte az orvosi szakot. Tehetséges, ügyes kezû ember volt, akinek a fölöttes szervek szép jövôt jósoltak s benn is tartották az egyetemen tanársegédnek. Mellékesen megjegyzem, hogy anatómiai metszeteit még a harmincas években is használták a román orvosi karon.
Nos, ez a rokon beleszeretett egy kasszírnôbe. (Az "Idegen szavak szótára" szerint "kávéházban a kiszolgálást irányító alkalmazott", de a társadalomban rossz hírû nônek számított). Nemcsak, hogy megszerette a nôt, hanem feleségül is akarta venni. És itt jött az elôítélet: a család megtiltotta, hogy a doktor úr elvegye ezt a "perszónát", mert nemes embernek másféle feleség dukál. Lemondatták állásáról, elment körorvosnak, ahol beleszeretett egy négygyerekes anyába, akit persze szintén nem lehetett elvenni. Végül hazament falujába, családi birtokán gazdálkodott az orvosi tevékenység mellett s csak nagyon késôn házasodott meg (nemesi származású lányt vett el), de világéletében zárkozott, megkeseredett ember maradt ahelyett, hogy tudását egyetemi tanárként a következô nemzedéknek átadhatta volna és azt a munkát végezte volna, amelyre képességei révén hivatott volt.
A második eset ehhez hasonló. Családunk egy tagja gépészmérnök szeretett volna lenni, de óhaja ellenállásba ütközött: "Nemes ember nem mehet a gyárba, munkások közé" vélekedett a család. Az illetô beletörôdött a döntésbe s a mérnöki helyett elvégezte a számtantanári szakot, de csak rövid ideig tanított. Ki tudja, ha követhette volna hivatása szavát, hová, mivé fejlôdhetett volna.
Családunk egy harmadik tagját az Ég remek basszus hanggal áldotta meg, operaházak, hangversenytermek büszkeségévé nôhette volna ki magát, ha képezi hangját. Iparos édesapja azonban azt az álláspontot képviselte, hogy "minden mûvész éhenkórász" s nem engedte, hogy fia az énekes pályát válassza, apja mesterségét kellett folytatnia.
Az "Értelmezô szótár" szerint az elôítélet "elfogultságból eredô, nem tapasztalatra alapozott ítélet": mind a három esetben errôl volt szó s mind a három férfi pályáját gyökeresen módosította a család elôítéletre alapozott véleménye.
"Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében" címmel jelent meg — egy újabb állásfoglalás a Szabadság 2002. jan. 11. számában.
A legújabb állásfoglalás aláírói szerint:
1. A kolozsvári Állami Magyar Színház azon kevés erdélyi magyar mûvészeti intézmények egyike, amely a kortárs színházi világ által is elismert mûvészi színvonalat képvisel."
Ezt én is aláírom. Persze, hozzátéve, hogy ez a mûvészi színvonal nem csak mostani találmány és érdem. A kolozsvári Magyar Színház története során mindig is rendkívül jelentôs szerepet játszott a magyar kultúrában és színházi életben. Akkor is, amikor a "kortárs színházi világ" errôl nem, vagy alig vehetett tudomást. 1980-ban például — amikor a vasfüggöny egy rövid pillanatig fellebbent a színház elôtt — Magyarországon játszott a társulat. Olyan szakmai, közönségfogadtatásban és elismerésben volt része, amirôl kár lenne megfeledkezni. Nem beszélve a színház egyéb érdemeirôl — megalakulás óta 1792. A vasfüggöny mögött pedig csendben haltak el az olyan fantasztikus elôadások, mint például Gorkij: Éjjeli menedékhelye. Rendezô: Harag György volt. De játszott a színház azokban az években más, igencsak elismert mûvészi szintû elôadásokat (1. a kortárs színháztörténet anyagát).
Idézem tovább az állásfoglalókat:
2. Hamis és korszerûtlen a mûsorpolitika megközelítése abból a szempontból, hogy "vidéken" a színháznak ne lehetne markáns stílusa, rendezôi koncepciója (...)
Tényleg hamis a mûsorpolitika ilyetén megközelítése. Csak az a kérdésem: ki közelítette meg ilyetén furcsa módon az amúgy állandóan változó — változgató mûsorpolitikát? Ki vagy kik állították azt, hogy "vidéken" a színháznak ne legyen markáns stílusa? Netán rendezôi koncepciója?
Csak annyit igényelt a Fórum, (Szabadság 2001. dec. 18.) hogy "egyszínházas" városban, mint Kolozsvár is, az egyetlen színházunk nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra (...)". (Harmadik kiemelés tôlem. J. M.)
(A rendezôi koncepcióval és annak eluralkodásával én úgy vagyok, mint a vízzel és az árvízzel. A vizet szeretem, az árvizet kevésbé. Fôleg ha csak lelki moslékot és ocsmányságot hoz felszínre. Pedig jó, a szép, a nemes érzelmek is részei életünknek [ezek tükrözôdése sem ritka a magyar és nem magyar dramaturgiákban] — néha azokat is színpadra vihetné az a bizonyos árvíz.)
A Fórum dec. 18. — résztvevôi — nézôt igényeltek a rendezôi és egyéb koncepció mellé. Ugyanis a nézô nélküli rendezôi koncepciós elôadásokat valamikor bukás-nak nevezte a színháztörénelem.
Az idézeteket folytatom, de most fordítva teszem: elôbb idézek a 2001. dec. 18-án megjelent Fórum állásfoglalásból:
"Annak idején, közvetlenül a második világháború utáni években, a Romániai Magyar Népi Szövetség vezetôi, mindenekelôtt Kurkó Gyárfás és Csákány Béla, a kultúra ügyét is felvállalták, nemcsak a politikai képviseletet. Nagyarányú színházfejlesztési koncepciót dolgoztak ki, és ennek következtében jött létre a mai romániai színházi szerkezet." (Kiemelés tôlem J. M.)
Nos, erre a kijelentésre a következôképpen reagálnak az aláírók (2002. jan. 11.) a 3. pontban:
"Nem gondoljuk, hogy a Romániai Magyar Népi Szövetség "nagyarányú színházfejlesztési koncepciója" mérvadó lehetne a mai színház mûködésére nézve, ahogyan az a dec. 18-i állásfoglalásban megjelenik."
(Tessék megfigyelni: hol mondja a dec. 18-i állásfoglalás, hogy a kidolgozott színházfejlesztési koncepció mérvadó kell legyen a mai színházakra? Csak megállapít egy tényt. Megjegyzem: újra pillanatnyilag inkább ötletszerûség jellemzi a színházi mûsorpolitika összeállítását, mint "koncepció" [nyomon követhetô ez a mûsor be nem tartásán, a mûsor változtatásán]. Nem ártana a mai színházi életre nézve, valamilyen színházszervezési koncepció. Aminek nekibuzdultak 1990 után, de az egészbôl nem sok lett. Nagyjából a "régi" törvények szerint mûködnek a színházak.)
Tovább idézek — (a 3. pont) (a 2002. jan. 11-es állásfoglalásból) "A kolozsvári magyar színház nem a kommunista rezsim kultúrpolitikájának köszönhetô — tôle függetlenül, minthogy több mint 100 évvel korábban jött létre."
Ez így igaz. Ezt még Amerika elnöke is aláírhatná. Csakhogy: ki mondta, hogy a színház a kommunista rezsim kultúrpolitikájának köszönhetô? Senki. Csúsztatás újra. Hogy ne mondjam: szándékos félretájékoztatás. Ugyanis amire reflektálnak Állásfoglaló 2002. jan. 11-es urak és hölgyek az így szól: (ismétlem a gyengébbekért):"Nagyarányú színházfejlesztési koncepciót dolgoztak ki, és ennek következtében jött létre a mai romániai színházi szerkezet."
Tehát: nem a színház jött létre, hanem a szerkezet jött létre. Hogy ez az aláírók közül senkinek nem tûnt fel? Egyszerûen érthetetlen. Hiszen a nevüket adták a fogalmazványhoz.
Az utolsó aláírt pont a 4-es, így szól:
"A kolozsvári Állami Magyar Színház mûsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan" (...)
Valóban nem. Sôt. Hiszen errôl szólnak az évek óta fel-felerôsödô — elhalkuló színházi viták. Errôl beszéltünk azon a bizonyos Fórumon is. Ahol csupán egy"ellenvéleményes úr" volt, ô is inkább modortalanságával, mint érveivel vonta magára a figyelmet.
A kolozsvári Állami Magyar Színház mûsorpolitikájáról és szervezésérôl most nem írok. Hiszen emiatt kezdôdött az, ami mai napig tart, amit de szeretnének sokan "kocsmai verekedés"-nek nyilvánítani.
Ideírom tovább a 4-es pont szövegét:
"Azzal viszont nem érthetünk egyet, hogy egy mûvészeti intézmény mûködését a politikai hatalom, illetve bármiféle cenzúra bírálja felül."
No lássuk: Cenzúra (Idegen szavak szótára, 1960).
1. nyomtatásra szánt irodalmi, mûvészeti, film stb. mûvek elôzetes (néha utólagos) politikai szempontú felülvizsgálása (kiemelés tôlem J. M.)
A Fórumrésztvevôk nem politikai szempontból vitatták a színház mûsorpolitikáját.
Vitatni egy mûvészeti intézmény — (színház) — mûsorpolitikáját — ehhez ma mindenkinek joga van. Akik ezt a jogot cenzúrának minôsítik — talán anélkül, hogy észrevennék — ôk maguk "cenzúráznak". Illetve — próbálkoznak a cenzúrázással.
A Fórum résztvevôi melyik "politikai hatalomtól" kérték "egy mûvészeti intézmény mûködésének" felülvizsgálását?
A résztvevôk — a magyarság érdekvédelmi szervéhez fordultak (RMDSZ). Valamint "a Mûvelôdési és Egyházügyi Minisztérium illetékeseihez."
Valami "felettes" szerv csak mûködik mûvészeti intézmények felett?
Néha úgy érzem, egy színházigazgatónak nincs semmiféle felettes szerve. Azt csinálhat, amit akar.
A nem kolozsvári aláírókkal kapcsolatosan: tisztelem a bátorságukat. Nekem nem lenne merszem aláírni bármit is — nagy színházi általánosságokon mellébeszéléseken és közhelyeken kívül (azokat viszont minek aláírni?) — mondjuk egy budapesti, bukaresti, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi színházi vita kapcsán. Attól tartanák, ténynemismeretem miatt — manipulált eszköze lennék valaminek, amit nem ismerek, nem értek — nem érthetek — már csak azért sem, mert nem élek évek óta "helyben" és így saját véleményformálásra nem lehet, nincs módom.
Az aláírások között nem találtam egy Mari nénit, vagy János bácsit sem. Innen is hiányolom jelenlétüket.
Jancsó Miklós
újabban mellébeszélés elemzô
Folyik az országban a hatalom által nagy csinnadrattával beharangozott korrupcióellenes kampány. A miniszterelnök a bankárok, üzletemberek világából néhány kirívóbb esetet szemelt ki a példa statuálására, és a fôvárosi tanács feloszlatására, valamint az elôrehozott helyi választásoknak a terve is ebbe a stratégiába illeszkedik. Nãstase a jelek szerint valóban érzékeny helyre taposott, mert válaszként névtelen üzletemberek egy csoportja a világhálón az ô kétes pénzügyeit szellôztette meg.
Nyilvánvaló, hogy mindez csupán hatásvadász átrendezés az ország Nyugatra nézô ablakában: nagy sietséggel próbálják pótolni mindazt a lemaradást, amelyet Románia az integrációs folyamatban oly szívesen felejtetne el a nagyvilággal. Ha tényleg orvosolni akarták volna az országos szinten virágzó tolvajlást, rég megtehették volna a hatalom képviselôi.
A "gombnyomásra" beindult kampány valószínûleg tiszavirág-életûvé sikeredik, a lendületet várhatóan lehûti majd valami más, a tömegek figyelmét elterelô, az évek során jól bevált téma (népszámlálás, Március 15-e stb.). Ha a Nãstase-kormány most tényleg alapos tisztogatást szeretne véghezvinni, nem szorítkoznák Bukarestre és a központi közigazgatásra. Folytatná a kétes ügyletek, sikkasztások, elrendezett versenytárgyalások, kenôpénzek stb. ügyeinek felgöngyölítését vidéken. Többek között Kolozsváron, hiszen az egykori kincses város immár közel egy évtizede a hegyeken túli hatalom erdélyi helytartójának a kezében vergôdik. Ennek következményei messze földön ismertek: a gazdaszellemre, a helyi eredményes önkormányzásra való törekvést a gátlástalan nacionalista köntösbe csomagolt harácspolitika igyekszik helyettesíteni. Tény, hogy amíg Romániában szabadon garázdálkodhatnak a funárok, vadimtudorok és a Caritas-korszakban magukat megszedô hasonszôrû elvbarátaik, addig szó sem lehet komolyabb korrupcióellenes kampányról.
Az emberek olvassák, hallgatják az efféle híreket, és nagyokat legyintenek, miközben azon törik a fejüket, hogy melyik volt hamarabb: a tyúk vagy a tojás, azaz a korrupcióra szakosodottak tábora vagy az ennek "nyersanyagul" szolgáló becsületes felebarátainké. Nekik van igazuk, bizony a jelenlegi romániai korrupcióellenes kampány hézagos politikai akaraton áll. És ettôl ál.
Nagyapám kisjenôi házában, az utcai szobában a hosszú asztal körül hétköznaponként délben az ebédhez legalább tizen-tizenketten ültek le éhüket csillapítani. Egyfelôl a család, másrészt az üzlet személyzete, a segédek és a kisinasok. Ha ebédre történetesen marhahús is volt, a legkövérebb szeletet nagyapám vette ki magának, ha velôscsont fôtt a levesben, azt is. Ezeknek következtében megrendült egészségének helyreállítása céljából ôsszel mindig Karlsbadba utazott. (Akkoriban még nem hívták Karlovy-Vary-nak, útlevél sem kellett hozzá, vízum sem, csak pénz és már vitte is a prágai gyorsvonat egyenest a fürdôbe.) Ide egyedül utazott földi gyönyöröket önmagától meg nem tagadó ôsöm. Nyáron viszont (akkor már feleségével) Abbáziába, ahova úgyszintén nem kellett sem útlevél, sem vízum, és amit akkoriban még nem hívtak Opatijának. Ôrzöm a felvételeket: a hölgyek és urak rövidujjú de térdig érô csíkos fürdôruhában (a nôk napernyôvel) állnak a bokán felül érô Adria vizében. Gondolom, ennél mélyebb vízbe nem merészkedett senki, mert úszni akkoriban csak a tengerészek tudtak. Közülük sem mindegyik. De, úgy látszik, ezek a "kúrák" sem segítettek sokat. Nagyapám már ötvenévesen meghalt, én már nem ismerhettem meg. De akkorra már nyolc gyermek apjának tudhatta magát. Hét az elsô házasságából, a nyolcadik — apám —, már a másodikból származott.
Apám vékonydongájú fiatalember volt, ahogy megôrzött fényképeibôl kitûnik. Érettségi után rögtön az olasz frontra került és még fiatal zászlósként is keszeg ifjúnak látszik. Ô is szeretett jól enni. Az étteremben, ahogy emlékszem, ô is "félkövér" marhahúst rendelt ecetes tormával, forró pirítós kenyéren ette a velôt a levesestálba alig beférô hatalmas csontból és a "mócsingot" a csontról. Reggelente ujjnyi "fölét" tétetett kávéjára és két kanálnyi tejfelt a töltött káposztára. Nyolcvan évet ért meg és élete végéig gyorsabban számolt "fejben" mint én papírral és ceruzával.
Nagyanyám még libazsírral fôzött és Temesváron élô családunk is kapott ebbôl késô ôsszel egy "bödönnel", tartson ki tavaszig.
Érdekesnek tartom, hogy ma is, amikor autóval utazom Temesvárra, csak Várad után, úgy Szalonta környékén jelennek meg a libák a falvakban és az országút kétoldalán a libaúsztatók. Ezek fôleg a bánáti falvakban, Aradon túl. Kisjenôben a libákat éppen úgy hajtották ki a legelôre, mint járó marhákat a kondás, és azok estefelé, gyakran repülve tértek haza, mindegyik a maga otthonába.
Hatieganu professzor figyelmeztetett elsôk között, hogy Erdélyben azért gyakoribb a gyomorfekélyes valamint a magas vérnyomással szenvedô beteg, mint a Kárpátokon túl, mert nálunk zsírral fôznek és rántást használnak nem pedig olajat és eresztéket, mint odaát.
Azóta mi magunk is megszoktuk az olajjal fôzést és orvosként megtanítottuk a nagyközönséget ennek helyességére. Kiderítették azt is, hogy ezek a betegségek nagyrészt alkatilag megalapozottak, többnyire be vannak írva génjeinkbe, szintúgy mint a magas vagy éppen alacsony vérnyomás. Az is "családi" betegség. Lehet rajta rontani, lehet egyensúlyba tartani, mindez életvitelünktôl függ, de az alapokat, a hajlamot magunkkal hozzuk öröklött hozományként.
Nem alaptalan, mint azt a kutatások bizonyítják, hogy mindhárom betegség negyedikként az érelmeszesedéssel társulva (hogy a reumáról ne is szóljak) a "gyermekkor" betegségei. Vagyis az alapok már gyermekkorban tevôdnek le. Az, ami késôbb bekövetkezik, az mindezek szövôdménye. Sok mindenért a gyermekorvost és a szülôt lehetne felelôsségre vonni, amiért nem terelte idejében helyes mederbe a felnövô gyermek étrendjét.
l Egy kis pontosítás az elôzô napi beszámolóhoz: lemaradt a Federer–Sávolt mérkôzés harmadik játszmájának eredménye (6:4), viszont ez nem változtat a tényen, hogy Sávolt vesztett és magyarok nélkül folytatódik a küzdelem.
l A fôtábla 3. fordulójának (tét: a 16 közé kerülés) mérkôzéseire került sor pénteken Melbourne-ben, az ausztrál nyílt teniszbajnokságon.
Adrian Voinea vetett véget a szabadkártyás Taylor Dent ausztráliai kalandjának, közel két és fél órán át küzdöttek, az öt játszmás mérkôzésen felváltva vezettek, végül a román teniszezô 3:6, 6:3, 6:4, 3:6, 6:3 arányban nyert. Voinea következô ellenfele az a svéd Thomas Johansson lesz (16. kiemelt), aki a marokkói Junesz El-Ajnauin (21.) jutott túl 5:7, 6:2, 6:2, 6:4 arányú gyôzelemmel.
A korábbi napok "csillaghullása" után nem történt nagy meglepetés a férfiaknál, de így is három kiemelt búcsúzott. Az egyetlen váratlan esemény az argentin Guillermo Canas (12.) veresége volt, El-Ajnaui és a brit Greg Rusedski (28.) esélyesebb ellenféllel szemben maradt alul. Utóbbit honfitársa, a 6. helyen rangsorolt Tim Henman gyôzte le.
A nôknél továbbra is érvényesül a papírforma, a legnagyobb sztárok bejutottak a 32 közé.
Erdemények:
Férfi egyes (az egymás után következô gyôztesek egymás ellen játszanak a következô körben): Jiri Novak (cseh, 26.)–Francisco Clavet (spanyol) 6:3, 6:4, 6:1; Dominik Hrbaty (szlovák)–Jerome Golmard (francia) 6:3, 6:1, 6:7 (6), 7:5; Stephan Koubek (osztrák)–Kristian Pless (dán) 7:6 (4), 7:5, 6:3; Fernando Gonzalez (chilei)–Alex Kim (amerikai) 6:2, 6:2, 6:3; Jonas Björkman (svéd)–Guillermo Canas (argentin, 12.) 6:3, 6:2, 6:4; Tim Henman (brit, 6.)–Greg Rusedski (brit, 28.) 6:4, 6:3, 1:6, 6:3.
Nôi egyes: Martina Sucha (szlovák)–Asa Svensson (svéd) 6:0, 6:4; Adriana Serra-Zanetti (olasz)–Silvia Farina-Elia (olasz, 11.) 6:2, 4:6, 6:4; Amanda Coetzer (dél-afrikai, 15.)–Barbara Schett (osztrák, 17.) 6:3, 6:3; Martina Hingis (svájci, 3.)–Barbara Rittner (német) 6:1, 6:0; Szeles Mónika (amerikai, 8.)–Francesca Schiavone (olasz, 31.) 6:4, 6:4; Ana Isabel Medina-Garrigues (spanyol)–Nathalie Dechy (francia) 6:3, 6:2; Venus Williams (amerikai, 2.)–Daniela Hantuchova (szlovák, 32.) 3:6, 6:0, 6:4; Magdalena Maleeva (bolgár, 13.)–Lisa Raymond (amerikai, 18.) 7:5, 6:1.
Szombaton kerül sor az Andrei Pavel (25.)–Alberto Costa (spanyol) mérkôzésre.
A lausanne-i Európa-bajnoki döntôk második napján, csütörtökön a férfi egyéni verseny került elôtérbe. Nagy arányú a fiatalodás ebben a számban — a harmadik helyet elérô versenyzô csupán 17, a negyedik pedig mindössze 16 esztendôs, s a többiek sem túl korosak.
A nagy hiányzó orosz Jevgenyij Pljusenko hiányában honfitársa és riválisa, Alekszej Jagugyin könnyû gyôzelmét vártuk volna, de elég sokat bakizott a kûrje során (amely, ismerjük el, mûvészileg a legszebb volt — a Vasálarcos címû film zenéjére adta elô a gyakorlatot) és technikailag a másik orosz, Alekszander Abt messze felülmúlta. Éppen ezért remegett gyôzelméért Jagugyin, de végül kibekkelte: immár harmadszor lett kontinensbajnok (s ô is még csak 21 éves).
A férfi egyéni végeredménye: 1. Alekszej Jagugyin (orosz) 2,0; 2. Alekszander Abt 3,6; 3. Brian Joubert (francia) 8,6; 4. Stephane Lambiel (svájci) 9,2; 5. Ilja Klimkin (orosz) 10,6; 6. Frederic Dambier (francia) 11,2 pont.
Volt magyar versenyzô is, ám kedden a rövidprogram után csak a 28. helyet foglalta el Zákány Balázs, így csütörtökön nem is indult. A Romániát képviselô Gheorghe Chiper fejlôdô tehetség, ezúttal a 18. helyen zárta a vetélkedôt.
Az idôjárási körülmények miatt elhalasztott öt mérkôzést pótolták a francia bajnokságban. Eredmények: AJ Auxerre–Lorient 2–2, Lille–Girondins Bordeaux 2–2, Troyes–Metz 2–0, Montpellier–AS Monaco 1–1 és Olympique Lyon–Bastia 0–0.
Az élcsoport: 1. RC Lens 44 pont/20 mérkôzés, 2. Lyon 37/20, 3. PSG 34/21.
A második parti döntetlennel ért véget Ruszlan Ponomarjov és Vaszilij Ivancsuk között a Moszkvában zajló, 750 ezer dollár összdíjazású férfi sakk-világbajnoki döntôben.
A két ukrán nagymester az 58. lépést követôen állapodott meg a remiben. A párharcban a csütörtökön sötéttel játszó 18 éves Ponomarjov vezet 1,5–0,5-re.
Nemrég hagytuk magunk mögött az új évszázad, egyben évezred elsô esztendejét, és ismét sok egykori jeles sportolótól, bajnoktól, nem egy esetben olimpiai gyôztestôl kellett végsô búcsút vennie a sportvilágnak. Róluk emlékezünk meg az alábbiakban.
Valamennyiükrôl megemlékezni úgyszólván lehetetetlen. Éppen ezért ezúttal, a teljesség igénye nélkül több Kolozsvárról elindult, vagy itt sportolt, városunknak megbecsülést, tiszteletet szerzett versenyzôrôl, játékosról is szólunk. S megemlítünk az ország más részein elhunytakat, az anyaországban végsô nyugovóra térteket is.
2001. elsô nagy halottja az 1952-es helsinki olimpiai bajnok Csermák József volt, aki január 12-én hunyta le örökre szemét. Ô nem csupán azzal írta be nevét egykoron a sportok, azokon belül is az atlétika aranykönyvébe, hogy aranyérmet szerzett a földkerekség legjobb kalapácsvetôinek nemes küzdelmében, de méginkább, hogy voltaképpen váltóbotot vett át a finn fôvárosban csak a harmadik helyig jutott, de elôzôleg az 1948-as XIV. (a második világháború utáni elsô) nyári olimpiát megnyert honfitársától, Németh Imrétôl, egykori világcsúcstartótól. És Csermák Jóska, akivel többször találkoztunk a romániai nemzetközi bajnokságokon, szintén világcsúcsot javított. De úgy, hogy ô dobta túl elôször a világon a 60 m-es bûvös határt. 60,34 m-rel nyerte a számot.
Csermák után eleinte szintén az anyaországból érkeztek a szomorú hírek. Ugyancsak januárban meghalt a magasugró id. Noszály Sándor (fia teniszezôként jeleskedett), Páder János, az 1955-ös Európa-bajnok magyar férfi kosárlabda-válogatott mestere. Majd Orvos András, a jeles súlyemelô-edzô, szövetségi kapitány, a tollforgató kollégák közül az egyik legjelesebb sportújságíró, Szombathy István, a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség vezetôségi tagja. Késôbb gépkocsibalesetben Nemere Zoltán, a tokiói, majd mexikóvárosi olimpián aranyérmes párbajtôrvívó válogatott oszlopos tagja, sokszoros országos bajnok, az 1965-ös párizsi egyéni világbajnok, 1970-ben Ankarában és 1971-ben Bécsben világbajnok csapattag, Ranga László autós raliversenyzô. És két hajdani, Kolozsvárott is játszott kiváló labdarúgó, Palicskó Tibor, a Hungária-utód MTK, valamint Szilágyi I. Gyula, a Debreceni VSC-vel a KAC ellen is szerepelt, majd a Vasasban gólzsák szerepet játszott válogatott középcsatár távozott búcsúszó nélkül. Soraikat a súlyemelô olimpiai ezüstérmes Kôszegi György zárta le decemberben.
Kolozsváron még a tavasz kapujában az egykori kiváló kosárlabdázó Darvas István halála okozott megdöbbenést. Az egykori nemcsak város- , de ország-, sôt még külföldszerte is ismert Darvas vendéglôs-család sarja gyógyíthatatlan betegségben, a tengerentúl hunyt el. Emléktáblája ott áll szüleinek a Házsongárdi temetôben levô családi sírhelyén. Mintegy tanúságként: Kolozsvárott is pihen a teste-lelke.
Ugyancsak a tavasz folyamán távozott végleg a Nagyváradról elindult Fernbach Antal, akit Ferenczi Tóni néven ismert meg a NAC szurkoló-serege. Hogy aztán a Kolozsvári Vasasból kerüljön be a válogatottba és késôbb a HKH, Bukaresti Rapid színeiben, majd befejezésül a nagyváradi csapat játékosaként és edzôként érjen el sikereket. És nem sokkal késôbb követte ôt a legendás kolozsvári piros-fehér csapat legidôsebb életben maradt játékosa, Páll Béla. Aki már a 30-as években, a Viktória sokat emlegetett Páll, Pop III., Nistor fedezetsorban kitûnt remek játékával, hogy késôbb a Páll, Szántay, Csákány, vagy a Radnai, Páll, Bokor KAC-sor tengelyében meghatározó szerepet játszon és a háború után a Bakucz, Páll, Perényi-Pecsovszky sorból egyenesen a válogatottba vezessen útja.
Az év utolsó hónapjaiban a Kolozsvári U-ban is játszott Alexandru Mustãtea, majd a fekete-fehérek egyik legrégibb játékosa, az egyetemisták, majd a vasutasok mestere, Constantin Rãdulescu dr. szíve szûnt meg dobogni. És követte ôket Raduch Zoltán a CFR középpályása, majd szintén vasutas sportklub Gépész utcai stadionja környékérôl a jeles CFR- és Poligráfia edzô, Nagy István özvegye, Nagyné-Barla Erzsébet, a volt jeles kosárlabdázó.
És a hozzánk közel álló sportolók sorát rekesztette be végezetül Fülöp György marosvásárhelyi testnevelôtanár, a Bolyai Gimnázium volt aligazgatója, sportoló, korábban négy sportágban — kosárlabda, kézilabda, vízilabda és jégkorong — is válogatott szinten tevékenykedô sokoldalú sportoló.
Kegyelettel emlékezünk reájuk, nyugodjanak békében!
2002. február 8-án kezdôdik és 24-ig tart Salt Lake Cityben a téli olimpia, az évezred elsô ötkarikás vetélkedôje. Sorozatunkban visszatekintünk a téli játékokra.
VIII. SQUAW VALLEY, 1960. A biatlont és a nôi gyorskorcsolyát elôször tûzték a játékok mûsorára. Pálya hiányában nem tartották meg azonban a bobversenyeket. A jégkorongban újra az Egyesült Államok vitte el a pálmát, de a gyorskorcsolyás szovjet sikerek miatt a legtöbb aranyat a szovjetek gyûjtötték. A házigazdák ennek ellenére parádéztak: az "Indián Asszonyok Völgyében", Walt Disney rendezésében minden csillogó volt. Az esküt mondó szépség (Carol Heiss) csodálatos kûrrel nyerte a nôi mûkorcsolyát, a férfi versenyben pedig a Cortina d’Ampezzó-i gyôztes öccse, David Jenkins gyôzedelmeskedett. Újra skandinávok nyerték az északi futószámokat, Brusveen, Jerberg, Hämälainen és a finn váltó osztozott a sikeren. Síugrásban diadalt arat a német iskola Racknagel személyében, de az északi összetett is német szám lett Thoma jóvoltából. Sífutásban a nôk 3 x 5 km-es váltószámát a svédek nyerték. Az alpesi számokból kettô jutott Svájcnak (a két óriásmûlesiklást nyerték, a férfiaknál Staub, a nôknél Rüegg). A többi aranyérmen francia, német és kanadai sízô osztozott. Az új sportág, a biatlon/sílövészet (10 km-es futás,
2 x 5 lövéssel) a svéd Lestander diadalát hozta. Gyorskorcsolyában csak a német Hasse (nôi 500 m) és a norvég Johanessen (10 000 m) tudta megtörni az orosz hegemóniát, a többi 6 arany a Szovjetuniónak jutott. Éppen ezért a Szovjetunió végzett a nem hivatalos éremtáblázat élén
7 arany-, 5 ezüst- és 9 bronzéremmel, 14 ország szerzett legalább egy érmet.
IX. INNSBRUCK, 1964. Ide szívesen jönnek versenyezni. El is jött a megnyitóra 36 ország 1111 versenyzôje. Hat sportágban, 34 bajnoki címért folyt a harc. Itt hengerltek igazán a szovjetek (még nem volt doppingellenôrzés!) — 11 arany-, 7–7 ezüst- és bronzéremmel végeztek. A rangsorban az osztrák házigazdák következtek 4–5–3-mal. Újra 14 ország szerzett legalább egy érmet. Új sportként jelentkezett a szánkó, ahol a németek 2, hazaiak 1 aranyat zsebelhettek be. A jégkorong újra a szovjeteké, míg mûkorcsolyában a párosban megjelenik az álomduó, a Protopopov házaspár, akik új, romantikusabb irányt adnak a sportágnak.
A nagy túlzások egyike Ligyija Szkoblikova nevéhez fûzôdik: mind a négy nôi gyorskorcsolya számot megnyerte. Fizikailag teljesen lehetetlen nyerni 500, 1000, 1500 és 3000 méteren is, ráadásul már akkor is kétszer kellett egy számban indulnia. Ma is fejcsóválva nézik az eredményét a szakértôk — mindesetre megelôzte korát... tudta, mit szedjen! Férfi gyorskorcsolyában csak egy szovjet siker született (1500 m), a többi arany az amerikai, norvég és svéd legényeké lett. A sífutásban taroltak az északi államok. Sixten Jernberg most is tudott nyerni az 50 km-en. A nôknél viszont mindhárom futószámban a szovjet lányok gyôztek. Az alpesi számokban négy francia siker született, de a sógoroknak is jutott két aranyérem lesiklásban (Zimmermann) és mûlesiklásban (Stiegler). A csodálatos építmények, sípályák olyan jól sikerültek, hogy 1976-ban újra ötkarikás játékok színhelye lett Innsbruck és környéke.
X. Grenoble, 1968. Negyvennégy év után újból a franciákhoz jutott a rendezés. Az akkori NOB-elnök, Avery Brundage nem szívlelte az egyre terjedô reklámokat, de aztán beletörôdött. Sok esetben volt köd, s ezt a házigazdák nagyon "ügyesen" kihasználták — sokszor elhangzott azóta, számtalanszor megírták például, hogy jó sízô volt Jean-Claude Killy, de az egyik számot nem ô nyerte. A könyvekben mégis így marad meg: 3 gyôzelem!
Az olimpia sztárja mégis a mûkorcsolyázó Peggy Fleming volt. Kûrje után meg sem állt a profizmusig. A szovjet Protopopov–Belouszova páros újra tündökölt, de immár utoljára. Bemutatóként megjelentek a jégtáncosok is. A nyolc gyorskorcsolya számból csak egyet nyertek a szovjetek, viszont betörtek a sportág élemzônyébe a három számot nyerô hollandok. A bob az olaszoké lett.
Sok évi kínlódás után végre megszületett Románia elsô érme (bronz, kettes bob, Panturu–Neagoie). A négyes bob is alig maradt le a dobogóról, 4. lett, Svájctól alig 10 ezredmásodpercre! Erre a téli olimpiára 37 ország küldte el 1293 versenyzôjét, itt már 13 nemzet nyert legalább egy aranyérmet. A síugrást már két sáncon is beiktatták, a középsáncon a cseh Jiri Raska, nagysáncon az orosz Alex Belouszov aratta le a babért. Biatlonban egyéniben Norvégia, az új, váltó számban Szovjetunió nyert.
Magyarország egy helyezéssel büszkélkedhetett: mûkorcsolyában Almássy Zsuzsa az értékes 6. helyen végzett. Az éremtáblázat élén a norvégok végeztek 6–6–2-vel.
(Folytatjuk)
A Nevelési és Kutatási Minisztérium láttamozására váró 2002–2003-as beiskolázási terv — akárcsak a 2001–2002-re vonatkozó — 25 magyar tannyelvû kilencedik osztály indítását szorgalmazza. Mivel tavaly a 25-bôl csak 23-at sikerült betölteni, minden valószínûség szerint ennyire fog rúgni ôsszel a mûködô magyar kilencedikek száma is.
Megfigyelôk szerint — az arányokat tekintve — a román nyelvû közoktatási hálózat jobban megsínylette ezt a gyermekszegény évet, mint a magyar.
Csütörtökön délután a tordai színházban elsô alkalommal tartottak felkészítôt a népszámlálás lebonyolításában résztvevô biztosok számára. A városban több, mint ötszáz jelentkezô közül 228-at fogadtak el biztosi minôségben, akiket 43 biztosi fônök fog irányítani. Liviu Bodea jogász, a városi tanács jegyzôje, közölte, hogy a március 18. és 24. közötti akciót négy körzeti fônök ügyeli fel. A népszámlálásért, nemhivatalos források szerint, a számlálóbiztosok 2 millió 500 ezer lejt, a fôbiztosok 2 millió 800 ezer lejt kapnak.
Virgil Blasiu tordai polgármester azt nyilatkozta, hogy az idei költségvetésbe nem vették be a városháza nyilvántartásában szereplô segédszemélyek járandóságait. Ezzel a pénzzel január 24-tôl fedezik az elmaradt bérek kifizetését.
A Tordai Polgármesteri Hivatal soron kívüli tanácsülést hívott össze a földtörvény alkalmazásának megvitatására, amelyen részt vehettek a földet visszaigénylô személyek is. A 23 tanácsos közül azonban kilencen jöttek el, a földtulajdonosok közül pedig közel huszonötön vettek részt a tanácskozáson. A helyi tanácsülésekre jellemzô újságírói részvétel ezúttal hiányzott: sajnos a hivatal munkatársai nem értesítették a sajtó képviselôit, holott nagy szükség lett volna a széleskörû tájékoztatásra.
A tét nem kevesebb, mint a földtörvény gyors alkalmazása. A visszaigénylô gazdák 3 személyt javasoltak a földosztó bizottságba. Mint mondották, Rotaru Ioan jól ismeri a Melegvölgy, Vártetô, Parde határrészeket, Mikó Géza Aranyospoján és Bogát falvakat képviselné, Cãlian Stefan pedig a Bagoly, Harkály és a Bánya nevû határrészek földtulajdonosainak megbízottja.
A jelenlevô tanácsosok elfogadták a három javasolt személyt, azzal a kikötéssel, hogy a soron következô rendes tanácsülésen részletesen beszámolnak a történtekrôl. A bökkenô viszont az, hogy a szabályos döntéshez a 23 tanácsosból a fele plusz egy személy kellett volna részt vegyen, így az elfogadott döntés vitatható.
Az ARTEMIS-központ munkatársai felhívják az érdekeltek figyelmét arra, hogy 2002. január 1-tôl a Nôk az Erôszak Ellen Szövetség keretében fejtik ki tevékenységüket: az egyesület 2001. október 19-e óta vált jogi személlyé. Az újonnan létrejött szövetség fôbb célkitûzései: az erôszak megfékezése elleni intézkedések támogatása, a bármilyen erôszak áldozatai számára érvényes jogok kiharcolása, a szakemberek és áldozatok közötti kommunikáció megkönnyítése, az erôszakról való gondolkodásmód megváltoztatása és az erôszakot elszenvedett személyek pszichológiai, társadalmi és jogi ellátásának lehetôsége.
A nôk és gyerekek elleni erôszak megelôzése, valamint a pszicho-szociális és jogi tanácsadás mellett, az egyesület 2002 januárjától új tevékenységet indít be, amely a nôket a munkahelyeken ért megkülönböztetés elleni harcot helyezi elôtérbe. A projektet a Nyílt Társadalomért Alapítvány támogatja.
A szövetség székhelye a Bethlen/Baba Novac utcában található, a 23 szám alatt, ügyfélfogadás: hétfô–szerda: 9–12 óra, kedd–csütörtök: 14–17 óra között, telefon: 198155.
Nagysikerû rendezvényre került sor január 12-én, szombat este a kalotaszentkirályi kultúrotthonban. Délután hat órától gyerektáncház keretében tartottak a fiatalok "bemelegítô" próbát. Este nyolc órától pedig bemutatták ének- és néptánctudományukat a Felszeg falvaiból összegyûlt fiatalok és adatközlôk a kultúrotthont zsúfolásig megtöltô közönség elôtt. Az elôadást a bánffyhunyadi általános iskola néptánccsoportja nyitotta, akiket évek óta a Both házaspár oktat. A helybeli gyerek néptánccsoport elôadása következett, ôket Péntek Ferenc oktatja a néptánc tudományára. Ugyancsak nagy sikert aratott a mostani alkalomra újra összeállt Kalotaszentkirályi Hagyományôrzô Néptánccsoport elôadása, amelyet a helybeli idôsebb adatközlôk méltóságteljes tánca követett. Az együtteseket az újonnan alakult bánffyhunyadi népzenekar kísérte Varga István tehetséges prímás vezetésével.
Az est sikeréhez nagyban hozzájárultak azok a lelkes népdalénekesek, akik csakis Kalotaszeg-felszegi eredeti dalokat adtak elô. Lovász Jutka és Bokor Ágnes kalotaszentkirályi, Péntek Zsuzsa körösfôi népdalt, Bálint Anna néni pedig egy balladát adott elô. Az elôadást éjfélig tartó táncházmulatság követte.
A Bethlen Egyesület és a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ szervezésében televíziós fórumra kerül sor ma Bethlenben, szombaton, 12 órai kezdettel. A Kolozsvári Televízió 12 szerkesztôvel illetve munkatárssal képviseli a Donát úti stúdiót. A rendezvényen szinte minden Beszterce-Naszód megyei magyarlakta település küldöttei jelen lesznek. A fórumon a tévészerkesztôk Beszterce-Naszód megyében készült riportjaikból fognak részleteket vetíteni.
Pénteken Kolozsváron járt George Costin, a forradalmárok ügyeivel megbízott államtitkár-helyettes, aki látogatásának eredményeit ismertette a sajtóval. Elmondta: körutat tesz a mártírvárosokban abból az alkalomból, hogy az 1997-ig hivatalosan forradalmároknak nyilvánított személyek hamarosan kézhez kapják elismerô igazolványukat. Országosan 25 964 emberrôl van szó, akik közül 2372-en a hôsi halottak leszármazottjai, 2815-ön sebesültek, 3987-en pedig 2202. január 9-ig elhunytak. Az elismerô pénztámogatásban ténylegesen részesülôk száma 16 187, ebbôl Kolozs megyei 576. A sajtóban is gyakorta megjelent imposztorok, álforradalmárok kiszûrése nagyon szigorúan történt, a 42-es törvény alkalmazása az 1989 decemberében valóban kommunizmust megdöntô igazi hôsöket érinti. A szaktárca szándéka, hogy a számtalan forradalmár egyesületet legalább megyei szinten egységesítsék, és ennek jeleként Kolozs megyében az öt ilyen szervezet hamarosan egyesül. "Itt az ideje, hogy a forradalmárokról végre az ôket megilletô elismeréssel szóljanak a történelemkönyvek és a társadalom" — jelentette ki Costin.
A Szabadság január 18-i számában Épít az egyház címmel megjelent könyvismertetôbôl kimaradt néhány szükséges tudnivaló. A kötet, amely a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontban készült, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával jelent meg az Erdélyi Református Egyházkerület kiadásában. Megvásárolni az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztési osztályán lehet (cím: Király utca 51. szám)
A kötetbe foglalt egyházmegyék felsorolásából pedig kimaradt a Kolozsvár-Külsô Egyházmegye.
Az érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük.
• Halálos késszúrás végzett az incseli Banciu Constantinnal (31). Az áldozat ittas állapotban ment haza ismerôsével, a kiskalotai Bara Petrevel (38); az italozás tovább folytatódott, majd veszekedni, verekedni kezdtek. Ököllel ütötték egymást, majd Bara egy késsel hasi tájékon megszúrta vendéglátóját. Banciu a helyszínen életét vesztette. A gyilkossággal gyanúsított Barát a bánffyhunyadi rendôrség fogdájába kísérték.
• Személyi iratok hamisítása és közirathamisítás vádjával indult eljárás Mircea Mihai Cãlin (34) és Cosma Olimpiu Dumitru (24) kolozsvári lakos ellen. Az említett személyek mástól eltulajdonított útlevélbe a saját fényképüket helyezték a védôfólia felnyitásával és visszaragasztásával. Az iratokat Magyarországon találták meg, az elkövetôk feltételezhetôen elhagyták az ország területét.
• A Dési Horgászok és Vadászok Egyesületétôl sikkasztott 25,8 millió lejt a dési Pãcurar Rares (28) 2000. márciusa és 2001. augusztusa között. 5,3 millió lejt sikerült megtéríteni. A gyanúsított ellen sikkasztás és munkahelyi gondatlanság vádjával indítottak eljárást.
• 13 gépkocsi feltörésével vádolják a kolozsvári Blag Iosif Alexandrut (48), aki a Györgyfalvi negyedben "fejtette ki tevékenységét". Az anyagi kár 37,4 millió lej, amelybôl 7 milliót már sikerült megtéríteni. Blag álkulccsal vagy az ablak betörésével nyitotta ki a gépkocsikat.
• Autóból való lopással vádolják Boros Constantint (20), akit 16-án kaptak rajta a rendôrök, amikor a Baba Novac utcában próbált egy autórádiót elemelni. Borost több hasonló bûncselekménnyel vádolják, és a fogdában várhatja a kivizsgálást.
• Elszaporodott a falopás Zsukiménesen és Oláhzsukon. Január 11-e óta már kilencen próbáltak lombhullató fákat kivágni és ellopni, ezzel 50 milliós kárt okozva a Transilvania Sporthorse Kft.-nek és a polgármesteri hivatalnak.
A tavalyi statisztikai adatok alapján Szamosújváron ismét csökkent a születések száma. 2001-ben a Szamos parti kisvárosban 355 csecsemô született, miközben a ’90-es évek elején 400-an felül mozgott az évi demográfiai mutató. Tavaly Szamosújváron 217 helybeli lakos hunyt el, jóval több mint egy évvel korábban. 2002 elsô napjaiban 13 szamosújvári távozott az élôk sorából. Többségük 40–45 év körüli volt. A leggyakoribb ok: szívinfarktus. A szegénység és a nincstelenség ezt a népességi mutatót is meghatározza!
A házasságkötés terén is elszomorító a helyzet. 2001-ben mindössze 152 fiatal pár jelent meg a polgármesteri hivatal új házasságkötô termében, nyolccal kevesebb mint 2000-ben! Ez az arány is évrôl évre rosszabb.
XIII. évfolyam, 3. szám
— Mi soha, és ha véletlenül mégis, akkor azért, mert köztudott, hogy izé.
Hihetetlen,
hogy kiket hord a hátán ez a fáradt sárgolyó. A múlt hétvégén hazaindultam, s betértem a lépcsôház melletti élelmiszerüzletnek becézett áruelosztó egységbe. Szól a kolozsvári rádió. Két, egyformán jóltáplált nôszemély tartja a frontot: kérek tejet, teát s ilyesmiket. Miközben az egyik asszonyság a kenyeret faragja kétfelé, egyszercsak megszólal a magyar adás. A másik ijedten hátrahôköl, szûkölni kezd, mint egy ijedt, vén, tüzelô szuka, s megszólal: "Mit akarnak ezek, államot az államban?"
Megmeredtem. Eleinte szinte élveztem a másik felháborodását, de amikor a magyar bemondó hanglejtését kezdte utánozni (nyenyenye), akkor kezdtem felháborodni. Aztán amikor odament kikapcsolni a rádiót, s rászólt tört magyarsággal: "Holgoss!", szinte visszadobtam a kenyeret meg a tejet.
De nem mondtam semmit: amíg a lakásba értem, még elgondolkoztam, hogy szegény agyonmanipulált emberfoszlányok, a tévébôl tanulják az uszítást, aztán hajrá. Persze, ennek is meg lehet találni a jó oldalát, mint mindennek: tud egy-két szót magyarul...
Nándika
Én és a... taxis
Hideg, esôs délután volt. Késésben voltam, így hát az a gondolatom támadt, hogy taxiba ülök. A taxi ott rostokolt a parkolóban, a sofôr nyugodtan bóbiskolt, biztosan a zümmögô motor ringatta álomba.
Beültem. Az álom kiszökött a szemébôl, s még mielôtt az autó kimozdult volna álló helyzetébôl, Eminescu — verseket kezdett szavalni. Mosolyogva ültem mellette, és vártam, mi következik. A harmadik kanyarnál már világmegváltó beszélgetésnek voltam résztvevô alanya. Az elôzékeny úriember a világvallásokról tartott elôadást, majd a Nap mitikus szerepérôl fûzött hozzá pár mondatot.
A jelzôlámpa piros fényében megpihentünk: autó, mentor és én.
A zöldre újabb gondolat cikázott át az agyán; a következô percben hônszeretett országunk válságos gazdasági rendszerérôl hallottam véleményét. Az autó kerekei ahány kátyúba belezökkentek, annyi újabb gondolat pattant ki útikalauzom fejébôl.
Újra pirosat jelzett a lámpa, újabb lélegzetvétel következett. Az út során a taxis legelôször most volt kíváncsi a véleményemre:
— Mondja, pontosan hol is található ez az utca?
Az a két-három hónap, amit részképzôsként tölt ott az ember, tényleg nagyon kevés. Ahhoz is, hogy eredeti szándékát véghezvigye, nemhogy még barangoljon, ismerkedjen hazája tájaival. Az ember eredeti szándéka pedig az, hogy tanuljon — lehetôleg többet, mint itthon — az ottani lehetôségek közt. Tehát, ha valaki részképzésre nyújtja be a pályázatát, eleve elkötelezi magát a tanulásra. Budapest azonban nagyon sok meglepetéssel tud szolgálni, és ezek nagymértékben befolyásolják a diákokat szándékuk megvalósításában.A szálláshelyet ugyanis a frissen érkezett részképzôsnek illik kitakarítania, még mielôtt beleköltözik. Aztán a másik szobában, meg a harmadikban is takarítani kell... Ne kérdezd, miért! Csak!!! Sportból, hogy az ember ki ne essen a formából. Aztán két takarítás közé még egy-egy kurzust is be lehet iktatni, attól függôen, hogy a zajos szomszédok mennyire engedték pihenni az ember fiát. És ha a gondnokság az október-novemberre kitûzött csôszerelések, ablakcserélések miatt az ötödik szobába is átköltözteti a szegény diákot, ott is takarítania kell. És ha a meggyötört diák panaszt mer tenni a felsôbb hatóságoknál... Ne tegye, annak semmi értelme! Mindezeken kívül tényleg jó buli a részképzés. Kár, hogy a takarításokon kívül csak kevés idô marad élvezni a bulis részét a dolognak.
Ennek ellenére sem szabad kihagyni! Ha van lehetôség, pályázni kell, és lehetôleg sikeresen. Tudniillik nagyon sokat lehet tanulni odakint, ha mást nem is, takarítani, azt biztosan!
Egy biztos, a kettô közül valamelyik állítás igaz. De ha már kettôn áll a vásár, feltehetjük a kérdést, istenek vagyunk, vagy nem vagyunk istenek, hülyék vagyunk, vagy nem vagyunk hülyék. Igazán kár, hogy ezt a hülye szót rövid ü-vel írják. Én nem értem, hogy miért. De hol is maradtunk el? Ja, igen, nem szeret. Annál is inkább nem, mert ez így van megírva. Nem az istenek könyvében, mert ha ott lenne megírva, még ki lehetne valamilyen úton-módon csikarni, hogy annak a nem-nek adjank egy egyszerû delete-et. De amikor e-mailként írják neked, hogy nem szeret, kezded a dolgokat komolyan venni. Hogyhogy nem szeret, netalán édeskettesben látta Ôt andalogni egy szépséggel, vagy éppen a levélíró az, aki bûnbak az egészben. Kiút azért mégiscsak van, ha továbbküldöd a levelet tíz emberkének. Tovább talán ismerôs a sztori. Elektronikus formában. Nem a legunalmasabb fajtából valók az érkezett love-storyk, ha hasonlítani szeretnénk valamihez, azt mondjuk úgy szappanoperasorozat. Szóval a lenyûgözô történeteket egy levélforma követi, mely arra buzdít, hogy légy önmagad, és ne csak távolból sápítozz kiszemelted után, hanem egyszerûen ugorj rá, mert nem tudhatod mi történik holnap. Valószínû, mondom én, lelép egy másikkal. Valószínû, hogy olyan nagy balszerencsétlenség ér, hogy nem éled — vagy te vagy a nagy Ô — túl, mondja a feladó. Persze, ha nem unod túlságosan magad akkor elküldheted tíz másiknak, hogy vizsgaidôszak közepette legyen mivel felesleges energiáját levezetnie. Így te is jól jársz, és ôk is.
Kedves Olvasó! Lehet, hogy te ebben a pillantban az én cikkemet olvasod, de én már nem vagyok a halandók sorában. Meghaltam. Ez a cikk majd legalább tanúbizonyság lesz arra, hogy jobb, ha az ember mindent komolyan vesz. Mások vadító játékát is. A gyilkosom azonban nem ússza meg szárazon, mert a levelet egyetlen embernek továbbküldtem. Csak úgy a biztonság meg a móka kedvéért.
Emlékszem mindig arra a nagy napra:
Elôször simult a nyakkendô vállamra,
S én kipirult arccal, szívdobogva álltam,
Pionír lettem, tejesült a vágyam.
Mint gyors röptû fecskék, elszálltak az évek,
Lassan sorra veszem a sok szép emléket,
Táborok boldog, víg lakóit látom,
Játszi napfény csillan meg a trombitákon.
Kinôttem a sorból, várnak rám a "nagyok",
Nemsokára én is IMSZ-könyvecskét kapok.
De mit örökségül nyakkendômtôl kaptam,
Szívemben ôrizem minden pillanatban.
A tavaszi magyarországi részképzés végleges pontozási eredményei ki vannak függesztve az irodában. Végleges lista (Magyarországról) csak februárra.
Az Iskola Alapítvány
szociális ösztöndíjának meghirdetése szintén februárra várható.
Hazai és külföldi pályázati
lehetôségek vannak kifüggesztve az irodában, bôvebb információk a titkárságon.
Folyamatosan mûködô szolgáltatásaink, a "Palota és kunyhó" (lakásközvetítés), az adásvétel, a Karrier iroda továbbra is várnak az megújult irodában.
Kedvezményes színházjegyeket
vásárolhatsz (bármely elôadásra) naponta 10–13 óra közt a KMDSZ-nél.
A KMDSZ igazolást ad
azon tagjainak, akik kérelmezik a magyar igazolvány kibocsátását, január 21-e után.
Folytatódik a terminológiai elôadássorozat:
2002. 01. 19., szombat:
1. Vegyészmérnöki kar:
Szabó Gabriella: Oszcilláló reakciók (II.)
Helyszín: Arany János utca 11. sz., 99-es terem
Idôpont: 10.00–12.00 óra
A HétköznaPI CSAlódások együttes tizenhárom albumával a magyar punkzene egyik legjelentôsebb képviselôje. Az együttes 1990-ben Picsa néven alakult, de néhány botrány után sor kerül a névcserére, s a zenekar HétköznaPI CSAlódások néven él tovább. Alapítótagjai: Kelemen Gábor (ének), Balha Vilmos (gitár), Tomek Vlado (gitár), Megyeri Ferenc (basszusgitár) és Koltai Csaba (dob). Elsô koncertjükre Pécsett került sor, majd nemsokkal késôbb megtörtént az elsô tagcsere is. Tomek Vlado helyére Bársony Barnabás kerül.
— Hogy jött az az ötlet, hogy te vedd át Vlado szerepét?
— Nem volt különösebb oka, én tudtam egyedül gitározni abban a kocsmában ahol a két haveri társaság (Picsa) és a PMSC B-közepe (ahova én tartoztam) közösen szokta elitalozni a hétvégéket. Mivel a Feri is nagy Pécs-drukker volt akkoriban, a két társaság idôvel össze is forrott. Ha jól emlékszem, talán két fröccs között hangzott el a kérdés, hogy tudok-e gitározni. Mivel igent mondtam, megkértek, hogy menjek el a próbára, és hallgassam (tanuljam) meg azt az öt számot, amit addig írtak. Elmentem, és ottragadtam.
— Tehát a zenekarba való beilleszkedésed simán ment...
— Simán, mivel ismertem ôket az említett kocsmákból. Senki sem tudott zenélni, úgyhogy én akkori gitártudásommal jónak számítottam a zenekarban. Talán ezért is van az, hogy azóta én írom a számok zenéjét. Amúgy meg elég mulatós tagok voltunk, úgyhogy legfeljebb egy antialkoholistának lett volna nehéz hozzászokni a társasághoz.
— Albumaitokon folyamatosan lehet hallani más zenekarok feldolgozásait, mint például a Sex Pistols, Iggy Pop, az Exploited és mások számait. Mennyire befolyásolták az együttes zeneiségét, gondolatvilágát ezek a bandák?
— A Sex Pistols a mi korosztályunk alapzenekara volt. Persze késôbb, amikor hozzájutottunk más bandák felvételeihez is, inkább azokat hallgattuk, mert a Pistols már a könyökünkön jött ki. Személy szerint az én kedvencem a Stranglers és a többi régi (Clash, Buzzcocks, Damned, Dead Kennedys stb.). Igazából az öregebbeknek (Feri, Vili, én) inkább ezek a bandák tetszenek, a Szaki már inkább a Rammsteines vonal, a Miki meg, hát nem is tudom... mindenevô. Feldolgozásokat egyébként nem írtunk olyan sokat. A Luddra került fel hat vagy hét ilyen szám, mivel sokan kérték a régi kazettáinkat (már elfogyott az összes). Megcsináltuk azokat a régi számokat, amelyekrôl úgy gondoltuk, hogy jól meg lehet csinálni, de így is csak hét számot találtunk. Ezért kerültek rá feldolgozások. A gondolatvilágunkat kezdetben inkább a mindenkori rendszer elleni lázadás jellemezte (alias Sex P.), késôbb, amikor a punkok és a skinek teljesen eltávolodtak egymástól, inkább a baloldali eszmeiség. Szövegírással többen is próbálkoztunk régebben, meg is maradt Vilitôl (Kokain és heroin) és tôlem (Punk Rock And Roll, Indul a gyár), de a többi legépelt szövegünk általában a garázssor mögötti bokrosban végezte, ha valamelyikünknek éppen sürgôs dolga akadt. Feri írja messzemenôen a legjobb szövegeket (nem is csak közöttünk szerintem), úgyhogy kb. egy év alatt kialakult a végsô megoldás (Endlösung), én maradok a zeneszerzésnél, Feri a szövegírásnál.
— Napjaink punkjáról (kaliforniai, ska) sokan úgy gondolják, hogy ez már nem igazi punk. Mi a véleményed errôl? Valóban ennyire eltávolodtak a punkok a régi mentalitástól?
— A ska zene már létezett a 70-es években is, és hihetetlenül jól nyomták azok a bandák a számokat. Megjegyzem a kaliforniai zenét játszó Bad Religion is a 70-es években alakult, ha jól tudom. Tehát semiképpen sem nevezhetô mainak egyik mûfaj sem. Bizonyára vannak ma is nagyon jó zenekarok ezekben a mûfajokban, de még több az idényzenekar, akit csak feldobnak, aztán nemsokára puff... A közelmúltban vált híressé zenekarok (pl. Green Day, Offspring) is írtak jó számokat, de nem hiszem (és ez az, amit akkor mondok, ha valaki pl. lefikázza a régi bandákat), hogy többen fognak rájuk emlékezni valaha is, mint mondjuk a Clash-re. Nem beszélve az olyan zenekarokról, mint a Blink182, amelyekre szerintem két év múlva már senki sem emlékszik majd. Mindezek ellenére ez is punk, már nem a 70–80-as években élünk, minden változik, a problémák is, a zene is mûfajon belül (ez nem csak a punkzenére igaz), úgyhogy én egyáltalán nem nézem le a "mai punkzenét" szeretô és játszó punkokat, hiszen ez az ô generációjuk, mi ugyanezt csináltuk régebben. Csak azokat az ostoba alakokat nem bírom, akik azt állítják, ez az igazi, végre nincsenek részeg, vedelô tarajosok, akik az igénytelen, régi zenekarokra, mint pl. Exploited pogóznak. Csak az a bibi, hogy a minimálpunkot játszó Exploitedre sem tud ráverni egy mai zenekar sem.
— Ezt helyénvalónak találod, vagy úgy gondolod, hogy jó lenne visszatérni az ôspunkhoz?
— Nem feltétlen kell változtatni a dolgok menetén. Szerintem ettôl is csak változatosabb lett a mûfaj. Hála istennek azért még akadnak olyan zenekarok, amelyek nemrég alakultak és a régi stílust nyomják. (Pl. a Lecsapunk Szegedrôl). Így azért az egyensúly nem annyira billen el egyik oldalra sem.
— Zenétekre jellemzô a fasizmusellenesség, amit egyesek szélsô-baloldaliassággal magyaráznak. Baloldaliasság viszont csupán egy-két számotokban érzôdik nyomatékosan. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy kommunistának bélyegeznek?
— Valószínûleg ez a 93-as Vörös Front és a 94-es Nyaljátok ki! címû kazikon elhangzó nóták miatt van. (Meghalt K.J., Szovjet-únió), amelyek ironikus hangvétellel íródtak. Ezért is használtuk a Vili kapahangját a kádáros számnál, mint az egyszerû nép véleményét. Persze voltak komcsiellenes számaink is. Ugyanúgy megkapta Horn Gyula is a magáét a Tovább ring a hajó címû számunkban (Sex Pistols: Friggin in... átdolgozása). Mikor a skinekkel majd minden koncerten balhé volt, akkor pedig direktbe vörös zászlókat használtunk a koncerteken háttérnek, plusz mindegyikünkön vagy öt-hat komcsi kitüntetés is volt. Persze, ezek mellett nem csodálkozom, ha valaki kommunistának nézett bennünket. Persze, mindegyikünk baloldali nézeteket vall, de ha jól belegondolok kb. annyira vagyok baloldali, mint Kati néni, a szomszéd zöldséges, aki utálja az erôszakot, a náci eszméket, és nem áll neki a söprûjével hadonászni, ha esetleg két buzit lát, vagy ha meglát egy tarajat, legfeljebb kineveti.
— Mi a véleményed a kommunizmusról, a szocializmusról?
— Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, minden embernek meg kellene változnia. Ezért utópia az anarchista társadalommal egyetemben, ami néhány kibucon kívül ugyanolyan életképtelen. Nemrég láttam Thürmer Gyulát nyilatkozni a tv-ben, hát ô még hisz benne, hogy mindenki egyenlô lesz.
— Vajon mi az oka annak, hogy rengeteg punk kommunistának vallja magát?
— Talán azért lehet, mert sokan összekeverik az anarchizmust a kommunizmussal, de azért szerintem nincsenek annyian. Egyébként a két dolog sok hasonlóságot is mutat, és itt nem csak az utópiára gondolok. Biztos mi is behülyítettünk pár punkot — ez a mi hibánk —, de ezért nem írunk már vagy 6 éve még csak hasonló számot sem.
— Esetleg Amerika-ellenességüket is így szeretnék kifejezni?
— Lehetséges, mint ahogy mi is viseltünk komcsi kitûzôket a nácik miatt. Bár ez a dolog is elég egyértelmû, nem kell komcsinak lenni ahhoz, hogy ne szeresd az USA-t…
— Mi a véleményed az Amerikai Egyesült Államokról?
— Egy nagy show-mûsor az egész, minden elnagyolva, az ócska tömegfilmek és zenék hazája, kétszínû hatalomvágyó hamburgerzabáló politikusokkal.
— Az arabok csapását helyénvalónak tartod, vagy elítéled?
— Elviekben temészetesen elítélem, mint ahogy az erôszak minden formáját. Viszont ha arról is leadtak volna annyi filmet, hogy miket mûveltek az amerikaikak (nem is tudom mit emeljek ki) mint pl. Vietnam, vagy akár a korábbiakban az afgán térségben, mint a WTC elleni merényletrôl, az emberek is máshogy látnák a dolgokat. Az az igazság, hogy az USA-nak sokkal több van a rovásán, mint teszem azt bin Ladennek, akit egyébként nem tartok különbnek az amerikaiaknál (az amerikaiak egy idôben még támogatták is ôt). Ô is olyan, csak nem akkora sunyi, és nincs hatalma befolyásolni pl. az európai embereket. Egyébként várható volt már egy ilyen kaliberû eset; ha vallási háborút csinálnak belôle, akkor elég durva dolgok jöhetnek még. Sajnos.
Amerikában, az "álmok országában", az "ígéret földjén" minden ember egyforma. Hogy ez inkább szlogen mint tény, arra a Blue Eyed címû riportfilm is felhívta a figyelmet.
Jane Elliott egy jellegzetes amerikai kisvárosban élt, ahol mindenki mindenkit ismert, ahol békesség és nyugalom uralkodott, és az emberek vasárnaponként szorgalmasan jártak a templomba. A város tiszta utcákból, takaros házakból állt, de fôleg platánfáiról volt híres, amelyek ôsszel ezer színben pompáztak. A lakók büszkék voltak a fáikra, viszont amit a természetben szerettek, azt nem tûrték meg az emberekben: a városkának egyetlen színes bôrû lakója sem volt.
Jane Elliott kidolgozta a "kék szemûek elméletét", és ezt gyakorlatba is ültette. A kísérlet óriási tiltakozást váltott ki, a fehér emberek lélegzet után kapkodtak. Miért? A hipotézis egyszerû volt: Jane be akarta bizonyítani, hogy napjainkban is létezik rasszizmus. Szerinte nem érdemes ezt tagadni, és nem is lehet szépíteni rajta. Jane kísérlete szerepjátéknak is beillett: a résztvevôket szemük színe alapján kategorizálta, így határolódott el egymástól a barna és a kék szemûek csoportja. A barna szemûek — köztük színes bôrûek is — alkották a kísérletben a kiváltságosak osztályát, a kék szemûek pedig alacsonyabb rendûeknek számítottak.
A kísérlet három órát tartott, de a kék szemûek számára maga volt a pokol. Pedig a többiek csak úgy bántak velük, ahogy az illetô társadalom bánt a színes bôrûekkel: semmi sem volt jó abból, amit tettek, minden szavukat kifogásolták, gúny céltáblái lettek, ezért teljesítményük sosem érhette utol a barna szemûekét.
A kék szemûek egymás után omlottak össze lelkileg, mert ezt az igazságtalanságot és megaláztatást nem bírják elviselni. Mindannyian elismerték, hogy a szóbeli agresszivitást nehezebb kivédeni, mint a fizikai bántalmazásokat. A szavaknak is lehet olyan súlya vagy éle, amely a pofonokat is felülmúlhatja. Nem kell hülyére verned egy feketét, elég ha csak azt mondod rá: "nigger". Ez is fáj neki, lehet, hogy még egy rúgásnál is jobban.
Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a kék szemûek más emberként távoztak. Tudatosult bennük az, mennyire abszurd másképp bánni valakivel csak azért, mert a külseje valamiben különbözik a többiekétôl. A játék egy életre szóló lecke lehetett számukra.
Nálunk nincsenek feketék, ha mégis, inkább érdekesség- vagy egzotikumszámba mennek. Viszont a mi mentalitásunk sem sokban különbözik a többi fehér emberétôl. Bennünk is megvan a hajlam, hogy lenézzünk egy népcsoportot, mert a bôre egy árnyalattal sötétebb, mint a miénk. Már hallani is a replikákat: "Nem igaz, nem a bôrük színe miatt, hanem mert..." Ja, akkor bocsánat, csak elôítéletekrôl van szó, de a gyûlölet elôítéletbôl is fakadhat.
Miért nem köszönünk kezit csókolomot egy cigányasszonynak — mint más öreg néniknek? Inkább a cigányasszony köszön így ránk... Miért nézünk gyanakodva egy cigány férfire, aki talán csak kérdezni szeretne valamit? Miért vagyunk türelmetlenebbek, sôt, durvábbak velük szemben?
Nem, a mi társadalmunk nem rasszista, csak néha nekünk sem ártana föltennünk a kendôt.
Sötét van és hideg. Kinyitom a szememet, nagy kínok közt csapok még egyet a karommal... valamiben fekszem. Jaj, ez a kabátom. Na jó, gondolkozzunk egy cseppet. Most hajnali három óra lehet. Míg hazaérek, az még vagy húsz lépcsô, lesz öt óra is. Lesz idôm elmélkedni. Vagy aludjak még egy kicsit a következô lépcsôfokig? Ááá, úgyis még csak három óra, s már a lépcsôházban vagyok.
Mi az, mi az? Ki zavarja álmomat? Mint valami édes kis laboratóriumi egerek... csak szürkébbek és nagyobbak. De jó is, hogy felébresztettetek, úgyis akartam csinálni valamit. Tán gondolkozni? De hát most is gondolkozom! Ha ilyen ütemben fogyasztom az energiát, nem marad semmi lépcsôt mászni, inkább hájcsikálok még egy kicsit...
Na, négy lesz húsz perc múlva. Még jó, hogy úgy estem el, hogy a karom elöl van, és látom az órámat. Te, valamiben fekszem. Jaj, ez a kabátom. Nem is, a pulóverem, hehe. Mit csinálunk, gondolkodunk egy picit? Neeem, nincs idô, nem teljesítettem a Nagy Vörös Tervet, legalább négyig azt a lépcsôfokot... Á.
Nahát, négy óra múlt két perccel. Mindjárt virrad, most mihez kezdjek? Borzasztó, hogy telik az idô... ma voltam ekkora! Ha netalán beérek a lakásajtón, majd mit csinálok? Legalább van kávé? Nincs: hát miért is menjek haza? Itt olyan jó meleg van... te, valamiben fekszem. Ja, ez a kabátom. Nem, a pulóverem. Sem a kabátom, sem a pulóverem, jujj... Na, mindegy, jó meleg, az a lényeg.
Micsinálunk, Nándika, hazamegyünk? Á, most már nem erôlködöm, mindjárt reggel van, jön a szomszéd, majd segít. Addig még eszmefuttatok egy keveset itt, ezen a barátságos, jó öreg, szürke lépcsôn. Hát tulajdonképpen a lépcsô a legfontosabb eleme az életünknek! Min mennénk fel a magas épületekbe, a miniszterekhez például vagy mittoménhova? S aki a kilencediken lakik, az kötélhágcsón kéne felmásszon az otthonáig, hogy egy kicsit tévézhessen. Borzasztó.
De nem. A lépcsô, kérlek, a legborzasztóbb dolog, ami történhetett az emberiséggel. Földhöz ragaszt. Ha valamelyik hülye nem találta volna ki még annak idején, eddig ki tudja, az ember is szárnyakat növesztett volna (nehéz dolog az evolúciós fajelmélet), s most kis arkangyalokhoz hasonlóan repkednénk fel-alá.
Így se jó: hogy zavarná ez a focimeccseket... Labdába se lehetne rúgni rendesen. Á, nem jó ötlet ez a gondolkozás. Inkább szundítsunk egy verset.
Jesszusmárja, fél hat van. Hol vagyok? Jaj, lépcsôház? Istenem, egész éjjel semmit sem haladtam! Na, lássunk neki... te, valamiben fekszem.
Az 1989-es temesvári események után — szinte csodával határos módon — következett be az a szellemi nyitottság, amely erdélyi tájainkon mind szélesebben, mind hatásosabban kezdett kibontakozni. A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, amely 2001-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját és jelentette meg századik, Ferenczi Géza Változások Udvarhelyszéken címû könyvét, felvállalta a legkülönbözôbb tematikájú tudományos, illetve irodalmi alkotásokat. Egyformán felpártolta a néprajzi fogantatású, valamint szociográfiai, mûvelôdéstörténeti, nyelvészeti köteteket, valamint a gyermekek számára készült irodalmat is.
Az alábbi példák jól bizonyíthatják azt a szellemi nyitottságot, amelyet kiadónk felelôsen képviselt. Néhány jelzésértékû példa: Ferenczi Géza: Székely rovásírásos emlékek címû tanulmánykötete "több évtizedes kutatásának eredményeit mutatja be". (Kós Ferenc)
Hadd hivatkozzam a továbbiakban Murádin László: Anyanyelvünk ösvényein címû kötetére. "Tudományos igényességgel megírt, rendkívül olvasmányos fejezetek keretében az Olvasó betekintést nyerhet a szavak életébe, múltjába. Eljátszadozhat a jelentések sokféleségével (...) tájékoztatást nyer a helynevek kialakulására, személynevek születésére,személynévadás alakulására vonatkozóan" — írja recenziójában Németh Júlia.
Vagy utalhatok Kozma Dezsô: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok címû mûvére. Miként erre a recenzens Gábor Dénes utal: "Régi erdélyi személyiségeket mutat be: írókat, tudósokat, tanáregyéniségeket, hírlapírókat, szerkesztôket, a közélet jeles képviselôit. Ezáltal múlt századunk erdélyi arcképcsarnokát idézi meg vonzó stílusban, lényeglátóan, láttatóan megírt kisesszéiben."
Kiadónk jelentette meg Tankó Gyula: Gyimesi szokásvilág címû könyvét is, "mely történeti és néprajzi elemzés a Tatros völgy népérôl." — írja róla Szepesi Attila. Külön kiemeli a kötet tudományos értékét, miként "lírai hevületû" vallomásszerû betéteit, melyek a tények sorolását izgalmasabbá, hitelesebbé, átélhetôbbé teszik.
A székelyudvarhelyi kiadónál látott napvilágot Lászlóffy Csaba: Fej, vagy írás címû nagysikerû verseskötete is.
Az Erdélyi Gondolat több, gyermekeknek szánt Csire Gabriella-kötetet jelentetett meg Az Elek Apó Cimborája címû antológia Barabás István szerint: "keresztmetszetét adja egy korszak magyar gyermekirodalmának. Lebilincselô olvasmány gyermekeinknek, értékes segédanyag pedagógusoknak, cserkészvezetôknek, lelkészeknek, ezenfelül mûvelôdéstörténeti dokumentumnak is tekinthetjük..."
Végül, hadd fejezzem be ezt a jelzésértékû felsorolást a Székely Útkeresô antológiájával, amely a folyóiratban megjelent szerzôk írásait foglalja össze. Szerzôi: Benkô András, Veress Dániel, Ferenczi Géza, Egyed Ákos, Imreh István, Cseke Péter, Szôcs István. Végül magam is benne foglaltattam e sorban. A kötet szépen bizonyítja azt, hogy a frisen megindult folyóirat elnyerte az erdélyi elit értelmiségi bizalmát.
Az Erdélyi Gondolatnak szellemi nyitottságra volt szüksége ahhoz, hogy megjelentesse: Barangolásom varázslatos tájban cigány barátaim között címû 1993-ban megjelent vallomásomat, melyet közvetlenül a 40. cigányellenes pogrom miatti felháborodásomban írtam meg, hiszen sok cigány eredetû magukat már magyarnak tekintô, nagy mûveltségû mesemondónak köszönhettem azokat a tündérmeséket is, melyeket gyûjtöttem. Nos akkor ez a vallomásom itthon még mindig "rendhagyónak" számított, melyre a hatvanas évek tapasztalata ihletett. Ám csak késôbb írhattam meg — hiszen a cigányellenes elôítéletet, megvetés nálunk sajnos, még mindig "idôszerû".
Ugyancsak nagyfokú merészségre, szellemi nyitottságra volt szüksége a Kiadónak ahhoz, hogy Népi változatok szerelemre és házasságra címû esszékötetemet 1994-ben megjelentesse. Hiszen ebben a mûvelôdéstörténeti esszében többek között azt is kimutattam: nem lehetünk büszkék arra, hogy máig nem értékeltük újra azt a szánalmas (?) infantilis (?) "szent hitet" (?), bibliai felfogást, miszerint a nemiség bûn. "Bûnben fogantattunk és születtünk". Ugyanott azt is megfogalmaztam, hogy a csodálatos anyaság nem átkozott állapot, hanem Istenünk legszebb, legmagasztosabb ajándéka. Hiszen ne feledjük el: Isten által belénk kódolt ösztönösség a lét halhatatlanságának eszköze. Viszont a természetet még nem megtagadott egyszerû nép az anyaságot "áldott állapotnak" tartotta.
Hangsúlyozom: erre a "bátorságra" csupán Erdélyben volt szükség, Magyarországon minden idôben az "erosszal" kapcsolatos vizsgálatok szellemi nyíltsággal vetôdtek fel.
A Kiadó értékelése
Nem beszéltünk még az Erdélyi Gondolat Kiadó alteregójáról, az 1991-ben megindult Székely Útkeresô címû irodalmi és mûvelôdési folyóiratról. Pedig e két kiadvány közös igazgatója Beke Sándor. E két kiadvány kiadói tevékenységét nagyon is tudatosan egymásrautalása kapcsán tette mind hatásosabbá. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mindkét kiadvány szerzôi itt is, ott is szerepeltek, de fôleg azt, hogy a kiadványok szoros egységben egymás hatását megerôsítve jelentek meg. Hadd utaljak ennek kapcsán arra, hogy például, a folyóiratban megjelentek azok a recenziók, bírálatok, amelyek a legkülönbözôbb erdélyi és magyarországi recenzensektôl, kritikusoktól láttak napvilágot. S hogy konkrét példával éljek: az 1999-ben megjelent Az Erdélyi Könyvkiadó Tájékoztatójá-ban az 1990–1999 közötti helyzetet ismerteti. Bôven kitér az e szakaszban megjelent könyvek egyes kritikáira, recenzióira, melyek Erdélyben és Magyarországon különbözô folyóiratokban, havi lapokban megjelentek.
Íme néhány országos, sôt határon túli vélemény:
A Könyvvilág értékelése: "A kiadó vezetôsége roppant széles körben gondolkozik: szeretné átfogni és persze közölni a romániai magyar irodalom, történelem, szociográfia, nyelvészet, mûvelôdéstörténet, néprajz legfrissebb eredményeit. Külön kell szólnunk a kiadói bátorságról; meri vállalni az úttörô jellegû mûvek kiadását is." (Ráduly János)
"...fennállásának négy éve alatt az Erdélyi Gondolat tekintélyes mûvelôdési intézménnyé nôtte ki magát." (Barabás István)
"Az öröm elsô látásra is kettôs: Székelyudvarhelyen megvetette a lábát a könyvkiadás. És élnek a lehetôséggel: a közös magyar vérkeringésbe is bekapcsolják kiadványaikat." (Könyvvilág)
"Irodalmat, szociográfiát, mûvészetet, szociológiát, riportot, publicisztikai írásokat kap kézhez az érdeklôdô. Már rég publikáló és kezdô szerzôknek nyílik alkalom könyveik megjelentetésére." (Kozma Dezsô prof. irodalomtörténész)
"Az erdélyi magyar irodalmi és szellemi élet immár elképzelhetetlen lenne az Erdélyi Gondolat, valamint a Székely Útkeresô címû, szintén a Kiadó által szerkesztett folyóirat nélkül." (Beke György)
És még hosszan idézhetném az Erdélyi Gondolat Kiadóban, illetve a Székely Útkeresôben 1990–1999 között világot látott recenziókat, véleményeket, dicséreteket, számszerint 162-ôt, amelyek egyben tanúsíthatják azt is, hogy ma már nem beszélhettünk egyfajta lenézendô provincializmusról.
S hogy milyen széles skálán tudósítottak a megjelent cikkekrôl, illetve kötetekrôl? Cikkek, recenziók jelentek meg a bukaresti Romániai Magyar Szóban: a kolozsvári Szabadságban; a Könyves Házban; Mûvelôdésben; Korunkban; a marosvásárhelyi Népújságban; Könyvjelzôben és Látóban; az Udvarhelyi Híradóban; a csíkszeredai Hargita Népében; a Besztercei Híradóban; a magyarországi Új Magyarországban és még sorolhatnám...
Nyitás a világ felé
Kiadónk szervezôjének, igazgatójának, Beke Sándornak sokoldalú munkásságára, tájékozottságára utal, hogy a kiadó által megjelentetett könyveit eljuttatta nemcsak az erdélyi, de a messzi határokon túli könyvtárakba is. Ezt a különös és értékes statisztikát a már többször is idézett Erdélyi Gondolat Könyvkiadó tájékoztatójában találjuk meg. A 8. lapon felsoroltatnak az említett könyvtárak. Íme: Budapesten: a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, a Magyar Írószövetség Könyvtára; Országos Széchényi Könyvtár; Országos Idegennyelvû Könyvtár; de megtalálhatók a különbözô megyei könyvtárakban: Békéscsabán, Debrecenben, Egerben, Kaposváron, Kecskeméten, Miskolcon, Veszprémben, Zalaegerszegen és még sorolhatnám a különbözô egyetemek könyvtárait szerte Magyarországon. De utalhatnék az Ungvári Területi Könyvtárra, az Újvidéki könyvtárakra, a tokiói Kôrösi Csoma Sándor Egyesület Könyvtárra, a genfi Magyar Könyvtárra, a varsói Magyar Tanszék Könyvtárra, a washingtoni Kongresszusi Könyvtárra, vagy a The New York Public Libraryra.
Megszûnt a provincializmus
Szinte már közhelynek számít, hogy kisebbségi létünkben néhány városközpont az, amely a magyar kultúra megteremtôje, éltetôje. Amilyen Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad. Talán nem túlozunk, ha azt állítjuk: az Erdélyi Gondolat megjelenése elôtt Székelyudvarhely egyfajta provinciának számított, mindazzal együtt, amit ez a kifejezés sugall: konzervativizmust, szellemi lemaradást...
Beke Sándornak köszönhetôen Székelyudvarhely kapcsán már nem beszélhetünk provincializmusról. Nemcsak amiatt, hogy legkiválóbb tudósaink, íróink mûveit jelentette meg, hanem azáltal is, hogy olyan szellemi centrumot alakított ki, mely szûk hazánkat a maga egészében egybefogta. Hiszen elôzô soraimból már kitûnt, múlt századunk utolsó évtizedében az erdélyi elit értelmiség az Erdélyi Gondolatban szívesen jelentette meg mûveit. De hangsúlyoznom kell azt is, hogy kiadónkat szerkesztôbizottsági tagok, kiváló tudósok, írók segítették. (Ezt olvashatjuk minden könyv címoldalának hátsó lapjáról. Íme: Az Erdélyi Gondolat Szerkesztôbizottsága Beke Sándor igazgató, Benkô András, Cseke Gábor, Cseke Péter, Csire Gabriella, Fodor Sándor, Gábor Dénes, Jancsik Pál, Péntek János.
Önkéntelenül is felmerül a kérdés: mivel magyarázható az a kisebbségi létünkben oly fontos, életmentô jelenség? Talán nem túlozunk, ha arra utalunk, hogy a traumatizált kisebbségi sorsban születnek meg azok a prófétai lelkületû személyiségek, akik egész munkásságukat, tehetségüket —, mintegy küldetésként — arra áldozzák, hogy szolgáljanak veszélyben élô kisebbségüknek, erdélyi magyarságuknak. (Ne feledjük: a közvetlen trianoni trauma utáni "transilvanizmus" mozgalma is ennek köszönhetôen született meg.)
Végül —, de nem utolsósorban — hadd emlékeztessek arra is, hogy Beke Sándor egyben kiváló költô is. Hiszen 1993-tól, amikor Madártemetô címmel elsô verskötete megjelent, 1999-ig nem kevesebb, mint 9 verskötete látott napvilágot. Hadd utaljak néhányra: Védtelen évek (1995), Téged kereslek (1995), Tûntetô magnóliák (1997). A kilencedik kötet Erdélyi homály címen 1999-ben jelent meg.
Ezek után kérdezhetjük: Honnan ez a fáradhatatlanság? Ez a profétai lelkület, mely nem "provinciában", hanem az összmagyarság érdekében alakította ki ezt a mindent átfogó széleskörû szellemi horizontot?
A választ a történelem diktálta: az elnyomottság, a veszélyhelyzet teremti meg azokat a személyiségeket, akik hisznek a jövôben és dolgoznak a megmaradásért!
Ehhez kívánunk további sikeres munkát és hitet!
Mondanom sem kell, hogy az ’oktatással, neveléssel foglalkozó intézmény’, az iskola szó nyelvünkben latin eredetû, a latin schola, scola átvétele. A szóeleji sk mássalhangzó-torlódás különféle magánhangzókkal oldódott fel a magyarban. A ma már régiesnek, nyelvjárásinak számító oskola, eskola alakokkal szemben köznyelvi szintre az iskola emelkedett. A latin eredetû szó már 1495-bôl kimutatható nyelvünkben. A Guary-kódexben fordul elô ez a mondat: "mind ezöket tanula az szent haromsagnak oscolaiba" (mai helyesírással: ...szent háromságnak oskoláiban). A nyelvújítók megkísérelték a latin eredetû szó helyettesítését. A Nyelvújítási Szótár idézi ezt az 1787-bôl származó megállapítást: "Tanoda, kisebb Oskola mellyben tsak a’ Logyikáig tanítanak." Miért, miért nem a tanoda, ez a tan és a mesterséges elvonásból, kitalált -da képzô segítségével alkotott szó — bár évtizedekig használták — nem tudott meggyökeresedni nyelvünkben, annak ellenére, hogy a hasonló szóalkotások, mint az áruda, bölcsôde, cukrászda, iroda, járda, lovarda, nyomda, óvoda, öntöde, sütöde, szálloda, szövöde, uszoda, zárda stb. ma már nélkülözhetetlen elemei nyelvünknek.
Igen ám, csakhogy ez az ’oktatással foglalkozó intézmény’, az iskola sokféle lehet. Aszerint, hogy kiket, milyen korosztályt és mire tanított, koronként változott és változik manapság is, de az iskola jellegének megfelelôen változik elnevezése is. Az elemi iskola — középiskola — fôiskola — hármas felosztás ma is él, de hogy ezen belül az osztályok száma, az oktatás jellege szerint — az elnevezésben is — mi minden változott (és ehhez még hozzá kell tennünk az anyaországi és a környezô országokban a többségi nemzethez igazodó kisebbségi iskolarendszer közötti különbséget), ehhez a múltra vonatkozóan az iskolatörténet kutatójának, az iskolarendszer mai állapotának ismeretéhez legalábbis fôtanfelügyelônek kell lenni. Minthogy egyik sem vagyok, csupán az elnevezések kapcsán — a köznyelvi használat szintjén — tennék egy-két megjegyzést.
Az elemi iskola — mint tudjuk — a legalsóbb fokú iskola. Az elsô négy osztály bizonyosan ennek számít, de régen, a háború elôtt, az én iskolás koromban elemi volt a kötelezô hét osztály is. Gyakorta olvashatjuk valakirôl: "Csak hat elemit végzett". Aki az elemibôl középiskolába ment, megtehette a négy elemi után, de ha több elemi osztályt végzett is, a középiskolát mindig az I. osztálytól kezdte, hogy azután a VIII. végén érettségizhessen.
Késôbb a helyzet változott. Általános iskola: I–VIII. osztályig tart, s aki innen középiskolába megy, az osztályok számozása folytatólagos és a XII. osztály elvégzése után érettségizik.
A középiskola is sokféle lehet (bár az árnyalatokra a lexikonok nemigen tartanak igényt: "Középiskoláit Kolozsváron végezte" — olvashatjuk). A középiskolákat egyre-másra nálunk csaknem mindenki líceum-nak nevezi, nyilvánvalóan a román liceu hatására, annak megfelelôjeként. (Igaz, a 19. században a nyelvünkben is élt a liceum szó bizonyos iskolatípus megnevezésére, de a század végére elavult.) A románból való tükörfordítás elevenítette fel. Ám sokan úgy vélik ma is, hogy az általános mûveltséget adó, az úgynevezett elméleti középiskolát helyesebb volna, a romántól függetlenül a magyarban gimnáziumnak nevezni (pl. Báthory István Gimnázium).
Valamilyen szakképesítésrôl is diplomát adó középiskolának a magyar normatív nyelvhasználatban szakközépiskola a neve, a szaklíceum is román mintát tükröz. Van egészségügyi, ipari, közgazdasági stb. szakközépiskola. A pedagógiai líceum pedig helyesen magyarul tanítóképzô. Miért kellene errôl a kifejezô szakkifejezésrôl lemondanunk?
A felsôoktatás területén a románban is visszaállt a régi rend, amely a magyar normatív elnevezésekkel is egyezik: egyetem, tudományegyetem román megfelelôje az universitatea. A politechnika (politehnica) mint intézménynév megszûnt, az ôt felváltó mûegyetem és az universitatea tehnicã megnevezés egymásnak kiválóan megfelel. A zeneakadémia, a képzômûvészeti akadémia, a színiakadémia a románban szintén Academia de Muzicã, Academia de Artã lett.
Nyilvánvalóan a fôiskola és a tudományegyetem között különbség van, az elôbbi tulajdonképpen szakosodik: Erdészeti Fôiskola, Tanárképzô Fôiskola stb. Minden iskolatípusban még igen számosak az árnyalatok.
Rendkívüli humora van, az igaz, hogy kissé ironikus, de ha az ember ismeri, szellemi gyakorlatnak számít a vele való "társalgás". Persze, megválogatja az áldozatait, csak azokkal teszi ezt, akiket szeret. Ha találkozásaink alkalmával nem sistereg a levegô körülöttünk a szópárbajtól, akkor tudom, hogy Hatházi András rossz passzban van. Az utóbbi idôben több ízben beszélgettem vele, egyrészt nemrég állítottam össze hétvégi színházi oldalt végzôs színinövendékeirôl, másrészt az idei évadtól színészként abba a kategóriába került, amelyet úgy nevezünk, hogy "szabadúszó". Ez az állapot természetesen csak színészként érvényes Hatházira, ugyanis ôsztôl versenyvizsgával átkerült a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház Tanszékére adjunktusnak, ahol eddig is tanított ugyan, de nem fôállásban. A szabadúszást tehát színészként vállalta, és alábbi beszélgetésünkben megpróbáltam kideríteni, hogy miért döntött így, valamint azt is, hogy ez a módszer hogyan válik be. Persze emellett sok minden másról is "csevegtünk", színházról, szerepekrôl, sikerrôl, bukásról, egyszóval azokról az apró emberi dolgokról, amelyeket gyûjtônéven úgy hívunk, hogy élet.
— Igaz, hogy van már rá néhány példa, de erre mifelénk, erdélyi magyar teátrumok háza táján elég ritka még mindig, hogy egy színész szabadúszó lesz. Az idei évadtól színészként ezt az állapotot választottad, miért döntöttél így, és — immár néhány hónap távlatából megítélve — mûködôképes-e ez a "státus"?
— Ennek a döntésnek van egy csomó személyes háttere is, nem szeretném, ha félreértenének, úgyhogy megpróbálom megfelelôen megfogalmazni. Sok meghívásom volt, amelyeknek nem tudtam eleget tenni, mert szerzôdésem volt a színházzal, és nyilván az volt az elsôdleges. Nem akarom feszegetni, hogy mennyire lehetett volna ezeket megoldani, vagy sem, tény az, hogy egy idô után a meghívások elmaradtak, hiszen "hiába is hívjuk Hatházit, mert nem jön", mondták. Így úszott el például a filmszerep, amelyet Sára Sándor ajánlott, és amelyet nagyon sajnálok. Úgyhogy végül muszáj volt megtennem ezt a lépést, valahogy úgy éreztem, hogy bezárult a kör, szûk lett a mozgásterem. Állandóan rágódtam ugyanabban a taposómalomban, valami változásra volt szükségem. Egyelôre ugyan nem játszom még más színháznál, de függetlenségemnek köszönhetem azt, hogy a múlt ôsszel végre én is kaptam egy filmfôszerepet, vagy el tudtam menni reklámfilmet forgatni Magyarországra. Most folynak a tárgyalások a temesvári színházzal, ahol a Liliomfiban játszom majd, pillanatnyilag a bábszínházban rendezek, és hívtak tavasszal Sepsiszentgyörgyre. Mindezeket nem tehetném meg, ha itt maradok a színháznál szerzôdésben. Másfelôl viszont nagyon nehéz, hiszen nem értek a saját magam menedzseléséhez. Egy csomó olyan tevékenységgel jár, ami tôlem idegen.
— Ez azért megy nehezen, mert a fôiskolán nem tanítják, hogy hogyan "add el magad", vagy pedig a bürokrácia miatt?
— Mindkettô, de az is lehet, hogy az én természetem ilyen, nem szívesen foglalkozom olyasmivel, amit nem érzek sajátomnak. Kellene egy impresszárió, az jó lenne. Ennek hiányában tehát kiváltottam az engedélyt a polgármesteri hivataltól, ezután következett az utánajárás, el kell menni a Kereskedelmi és Iparkamarához, a pénzügyi ellenôrökhöz, stb., a bevétel még nulla, de már kifizettem négy-öt millió lejt mindenféle engedélyre, nyomtatványra. Márciusig el kell mennem a körzeti ellenôrömhöz, akihez tartozom, addig is gyûjtöm a számlákat, szóval van ennek egy menetrendje, amit ki kell bírni. Közben pecsétet csináltattam magamnak...
— Na ez jó, s mi áll azon a pecséten, az hogy Hatházi András?
— Igen, "persoanã fizicã autorizatã Hatházi András", valamint az engedélyszám. Ennyi.
— Akkor most térjünk át kellemesebb témákra. Mikor döntötted el, hogy színész leszel?
— Azt mesélik, hogy már nyolcadikban, de valójában nem is tudom. Az tény, hogy magyar irodalmi olimpiákon vettem részt, írtam, azt most is csinálom ...
— Mit írtál?
— Természetesen verseket, mert szerelmes voltam. 1990-tôl 1994-ig rendszeresen jelentek meg a verseim a Látóban, a Korunkban, aztán hét évig nem írtam semmit. Most újra kezdtem az írást, mégpedig akkor, amikor Demeter András felkért, hogy az Ellenállhatatlan (Csiky Gergely mû) musicalhez írjak szövegkönyvet. Szóval, 1985-ben érettségiztem, apám pedig azt mondta, hogy semmi esetre sem leszel színész fiam, csak nem fogsz kiállni Ceausescu-verseket szavalni? Mondtam, jó, leszek magyar tanár. Nem, az se jó, jött a válasz. Abban az idôben mi lehetett az emberbôl, bányamérnök, fémipari mérnök. Dívott a "politechnika" akkoriban, a matek, én magam is matek-fizika osztályban végeztem, úgyhogy felvételiztem a matematika szakra. Az egyetem elsô évében beiratkoztam a diák színjátszó csoportba, aztán egyszer csak februárban, a félévi vizsgák után, pontosabban 1987. március 15-én, amikor Nagybányán voltam a barátaimmal, eldöntöttem, hogy színész leszek. Visszajöttem, közöltem a szüleimmel a döntésemet, majd az évvégi vizsgáknál algebrából például csak hülyeségeket írtam, a mértan tanártól külön kértem, hogy buktasson meg, ilyen még nem fordult elô, mindenki azért könyörgött, hogy engedje át. Ezek után dolgoztam egy évet, majd felvételiztem a színire, és így lettem színész. A matematika szellemisége és filozófiája ma is érdekel, és várom, hogy a gyermekemmel majd neki üljek a modulusoknak, a másodfokú függvényeknek, a különbözô tételeknek.
— Mindig szerettem követni egy-egy próbaszak alatt, hogy hogyan építed fel az éppen soron levô figurát, kívülállóként ezt le lehetett mérni, de belsôleg ez hogyan mûködik?
— Ezt nagyon nehéz elmondani. Elolvasom a szöveget, és valahol sejtem, hogy ki ô, mi ô, de semmi konkrétumot nem tudok mondani még róla. Sokszor nem is olvasom el a darabot a próbák megkezdése elôtt, nehogy valami elképzelésem legyen már, amelyet majd nem tudok egyeztetni a rendezôvel. (Hú, de nehéz!) Van egy olyan gyakorlat, amikor ismerkedsz a maszkkal, akármikor lehet alkalmazni. Szóval, kapsz egy maszkot, elkezded kívülrôl nézni, látod a szemét, a száját, majd amikor már nagyon megismerted, egyszercsak felteszed a maszkot, és akkor már tudod, hogy az a valami már rajtad van, és az a valaki te vagy. Ha kellôképpen szerencsés vagy, és kellôképpen engeded, úgy szoktam fogalmazni, hogy nem te vezeted a maszkot, hanem ô vezet téged. Egyszer csak ô elkezd élni, és neked bíznod kell benne, hogy biztosan jól csinálja.
— Akkor is, hogyha negatív szerepet játszol?
— Emlékszem, hogy elmentem egyszer a volt-feleségemmel, aki akkor harmadéves matek szakos volt, és kötelezô pedagógiai gyakorlata volt, szóval elmentem egy pszichológia kurzusra, amelyet Varga Jenô László tartott, ahol a személyiséget körrel ábrázolta. Egyébként a matematikára visszatérve, a kör a legtökéletesebb forma, és a legirracionálisabb is. Szóval, a személyiség egy kör, benne egy csomó tulajdonsággal, az életbeli tapasztalatok rendszerezik valamiképpen, és az ember valamivé alakul. Ha gyerekkoromban végig vertek volna, akkor más lettem volna, tehát ezek a tulajdonságok másképpen rendszerezôdtek volna. Ez a struktúra — tovább gondolva a Varga gondolatát — a színésznél laza, nem annyira kötött, és azok a tulajdonságok, amelyeket én elfojtok, illetve egyszerûen velük együtt élek, adott esetben az eljátszandó figuránál szabadjára engedem ôket. Végülis nincs negatívum és nincs pozitívum, hanem van a másik én, akinek ez a legideálisabb közeg a megjelenéshez. Ezért választottam a doktori értekezésem témáját az improvizáció és személyiségfejlesztés körébôl. A színire felvételizônek például van egy sajátos struktúra a lelkében, megtanult viselkedni, de még nem tudja alkalmazni ezeket a szabályokat a világgal szemben, én pedig pont azt szeretném, hogy ne alkalmazza, hanem vállalja magát olyannak, amilyen, ezt pedig improvizáció során lehet elérni.
— Már át is tértünk a következô kérdésemre, a színész egyszer csak fölfedezi magában, hogy szeretné átadni mindazt, amit tud, vagy valójában miért kezd el tanítani?
— Én negyedéves voltam a vásárhelyi fôiskolán, amikor Kovács Levente felkért, hogy maradjak ott tanítani. Nekem már volt szerzôdésem Kolozsvárra, de másodállásban elvállaltam. Két éven át tanítottam ott, majd megszûnt a munkaviszonyom, nem akarom részletezni miért, de idôközben már a kolozsvári fôiskolán is elkezdtem tanítani. Szeretem csinálni, olyan mint egy edzés, állandóan érkeznek a kérdések, amelyekre nekem válaszolni kell...
— S ha nem tudod megválaszolni?
— Akkor megmondom, hogy nem tudom, vagy, hogy jövô órára megpróbálom, s ha nem, akkor, szinte versenyzünk, hogy ki válaszol hamarabb.
— Az oktatás miatt kezdtél el rendezni is?
— Végül is igen. Ide kapcsolódik. Kényszerûségbôl is, de megszerettem. De még sokat kell tanulnom.
— Nagyszínházi rendezést is vállaltál...
— Igen, elsô volt a Rúkmadár, aztán jött az Atyai ház, hát azt nem tudom, hogy minek minôsítsem...
— Kicsit megállhatunk ennél?
— Persze, egyébként emlékszem az írásodra, "Atyám, én nem ilyen házat akartam", jó volt (az Erdélyi Naplóban megjelent általam írt kritikáról van szó — szerk.megj.). Azt hiszem, nem voltam elég merész. Pedig kaptam egy nagyon jó színpadképet Jocótól (Bartha József díszlettervezô), sikerült jó zenét összeválogatni, csak nem mertem elég messze menni, nem tudom miért.
— Nagyon tisztelem benned, hogy ezt most nyiltan bevallod, egyébként hogy dolgozod fel a bukásokat? Színészként nem volt sok bukásod, ugye?
— Dehogynem, Ivanov, Erdélyi kastély, brrr...
— Na jó, ezek nem csak a te hibádból történtek, a rendezôknek is van valami közük hozzá, úgy gondolom.
— Az lehet, talán nem sikerült olyan környezetet teremteni, (lásd a maszk példám), nem tudták velem elfogadtatni azt, amit ôk akartak, szóval valami nem mûködött, pedig az Ivanovot szerettem.
— Rendezôként kiosztanád magad?
— Nem, biztos nem. Úgy érzem, nem vagyok annyira tökéletes, hogy egyszerre tudjam oly mértékben látni magam belülrôl is, és kívülrôl is, ahogy szeretném. Ha én játszom, akkor játszom, ha meg rendezek, akkor az egészet nézem, ezt a kettôt egyszerre az az érzésem, hogy nem tudnám csinálni.
— Beszéljünk egy kicsit a legutóbbi szerepedrôl, Rettegi Fridolin színigazgatóról. Bevallom ôszintén, nekem nagyon tetszettél. Hogyan született meg a figura?
— Fogalmam sem volt, mit kell csinálni, kínlódtunk, egyszer csak Attila (Keresztes Attila) azt mondta, hogy artikuláljak. Ez jó ötlet volt, ezután már a maszk vitt, elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen lehet az az ember, aki így beszél, aztán ment magától.
— A jelenlegi színház körüli vitáról mi a véleményed?
— Nem érdekel. Egyszerûen dolgozni akarok. Ennyi.
Zárszó: Nagyon szerettem ezt a beszélgetést, sokat nevettünk, persze sokkal hosszabb is lehetett volna, de sajnos az újságoldal terjedelme véges, úgyhogy igyekeztem sûríteni. Ajánlás: egy afrikai faluban, amikor a mesemondó története végéhez ér, tenyerét a földre helyezi, és így szól: "Leteszem ide a történetemet". Aztán hozzáteszi: "Hogy egy napon valaki más majd újra fölvehesse".
Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin
Újsághír: "A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Sydneyben tartott 111. ülésszakán dr. Aján Tamást, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Súlyemelô-szövetség fôtitkárát a testület tagjává választották."
Elôzetes tájékoztatásként: a NOB 1894. június 23-i megalakulása óta mindmáig ôrzi a hagyományt, hogy önválasztó sportszervezet. Sajátos értelmezésben a választott tagok nem országuk olimpiai bizottságát, egyáltalán olimpiai mozgalmát képviselik a testületben, hanem éppen fordítva: ôk a NOB képviselôi, követei saját hazájukban. A szabályzat azt is kimondja, hogy egy országnak egyidôben csak egy tagja lehet a NOB-ban; kivételt képeznek a jelentôs olimpiai tevékenységet kifejtô vagy olimpiai játékokat rendezett országok, amelyek két vagy több taggal is jelen lehetnek.
Magyarországon még nem rendeztek olimpiát (az ötkarikás játékokat egyébként nem országok, hanem városok rendezik!). A magyarok többször, legutóbb az 1960-as játékokra jelentették be rendezési igényüket, de Budapest, kis különbséggel ugyan alulmaradt Rómával szemben. Viszont a nagybecskereki születésû dr. Kemény Ferenc reálgimnáziumi igazgató révén az országnak már volt tagja a NOB elsô, 12 fôs, úgynevezett alakító testületében. Tisztségét 1907-ig töltötte be.
Magyarország az elsô újkori játékoktól felkarolta és szívügyének tekintette az olimpiai eszme ápolását. A fokozódóan javuló eredmények valósággal nemzeti üggyé tették az olimpiát. Kemény Ferenc után 1907-ben gróf Andrássy Géza került a NOB-ba, tisztségét 1938-ig töltötte be. 1909-ben jórészt a magyar versenyzôk 1908-as remek londoni olimpiai szereplése nyomán másik sportvezetôt, Muzsa Gyulát is NOB-taggá választották. Ôk ketten, Andrássy gróf haláláig, 1938-ig vettek részt a nemzetközi sportszerv munkájában. Majd 1939-tôl ifj. Horthy Miklós, a Magyar Úszószövetség elnöke váltotta fel a végleg eltávozottat. 1946-ig, Muzsa haláláig tartott az újabb kettôs tagság, majd 1948-ban a volt kormányzó fia helyett dr. Mezô Ferenc, az 1928-as amszterdami olimpia szellemi (mûvészeti) versenyeinek bajnoka következett. Ô 1961-ben hunyt el, utána dr. Csanádi Árpád, egykori jeles Fradi-labdarúgó, kiváló edzô, pedagógus, egyetemi tanár végezte 1964-tôl 1983-ig — ugyancsak haláláig — nagy szakértelemmel munkáját. Tôle dr. Schmitt Pál, az 1968-as mexikóvárosi és 1972-es, müncheni olimpiai bajnok párbajtôrvívó csapat tagja vette át a váltóbotot. És tartotta azt egyedül 2000-ig. Hogy aztán az olimpiát ugyan még nem rendezett, de a mozgalomban sok, kedvezôbb gazdasági és társadalmi feltételek között állókat megelôzô kis állam igyekezetét újabb, immár harmadszorra második tag felvételével ismerje el a NOB. Az új tag pedig a hozzánk is közel álló, erdélyi tájainkról indult, a ma Kolozs megyéhez (a szóban forgó személy születésekor viszont még Szolnok-Doboka megyéhez) tartozó magyarörmény Szamosújvárról indult el. Ô az a kiemelkedô sportember, aki "kimaradt" a magyarörmény nemzetiség legjobb sportolóit bemutató múlt heti összeállításunkból. Neve: Dr. Aján Tamás. Magyarörmény szülôk gyermeke, 1939. január 12-én született.
Egészen fiatalon került Budapestre. Itt az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsésztudományi karán 1964-ben esztétika szakot végzett. Esztendôre rá a Testnevelési Fôiskolán is szaktanári oklevelet szerzett. Ugyanott doktorált 1983-ban. 1989-tôl pedig a fôiskola címzetes tanára. Diákkorában 1953–1965 között elôbb a Bányász és Vasas, majd a TFSE versenytornásza. Már versenyzô korában az akkori Országos Testnevelési és Sporthivatalban (OTSH-ban) dolgozott. Munkája, széleskörû érdeklôdése és tevékenysége elismerését jelentette, hogy 1983–1989 között a hivatal elnökhelyettesének választották, s 1986-tól a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöki tisztségét is betöltötte. 1989-ben már a MOB fôtitkára, egyben a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke. Mindmáig ebben a minôségben, a sydneyi 2000-es ülésszak óta pedig egyben a NOB tagjaként is dolgozik.
Nyugodtan elmondható, hogy dr. Schmitt Pál — korábban madridi, jelenleg berni nagykövet — mellett a magyar testnevelési és sportmozgalom legismertebb, gazdag tapasztalatú és népszerû diplomatája. De ugyanakkor, a rá minden bizonnyal büszkén gondoló erdélyi magyaroknak, szorosabbra vonva a kört: szamosújvári magyarörményeknek is megbecsülést, elismerést kiváltó, igaz sportembere. Aki minden eddigi sikerét ôseitôl örökölt munkaszeretetének, szorgalmának, tehetségének, lelkiismeretességének és pontosságának köszönheti. Ezt ma már nemcsak hazájában állítják róla egyöntetûen, de így ismerik ôt a legfelsôbb nemzetközi sportszerv vezérkarában, ugyanakkor a jó érzésû, becsületes sportolók körében is.
Tollforgató kollégámtól, az Aradról Budapestre került sportújságírótól, késôbb az említett sporthivatal elnöki tisztét miniszteri rangban betöltô Gallov Rezsôtôl tudom, miszerint Aján Tamás megbecsülése és munkájának szakmai-erkölcsi elismerése, hogy úgy mondjuk: nem magától jött. Hozzáfûzte, hogy nem könnyû ôt jellemezni. Legfontosabb vonásai, a kompromisszumkészség, a lényeglátás és elemzôképesség, valamint a már említett pontosság mellett: a hallatlan munkabírás, szorgalom és kitartás. És ha közvetlen személyes kapcsolatba csak nemrég hozott össze vele az élet, társaival, beosztottjaival, sportolókkal beszélgetve azt a következtetést vonhattam le, hogy a felsorolt megállapítások nemcsak a tisztségei betöltéséhez elengedhetlen óriási munkamennyiség elvégzésére, hanem saját maga és mások képzésére is érvényesek.
Sportvezetôi pályafutását az elôbbiekben nagy vonalakban már vázoltam. De feltétlenül idekívánkozik az is, hogy erényeire felettesei már korán felfigyeltek. Munkája elismeréseképpen már 1968-ban kinevezték a Magyar Súlyemelô-szövetség fôtitkárának. Ebbe a tisztségbe aztán 1983-ig állandóan újraválasztották. Alapító tagja az Európai Súlyemelô-szövetségnek, késôbb elnöke, jelenleg pedig tiszteletbeli elnöke a testületnek.
És ha egy üzlet beindul... mondhatnánk a jó régi magyarörmény szólással, akkor nincs megállás! 1970-ben rábízzák a Nemzetközi Súlyemelô-szövetség fôtitkári teendôit is. Majd 1978-tól elnökségi tagja, 1988-tól pedig alelnöke a Nemzetközi Sportágankénti Sportszövetségek Szervezetének, az AGFIS-nek. De még koránt sincs vége! Az 1988-as szöuli olimpiától 1992-ig — az albertville-i téli és barcelonai nyári ötkarikás játékok évéig — a Nyári Olimpiai Játékok Sportszövetségének, az ASOIF-nak is alelnöke. 2000 januárjától harcos és megalkuvás nélküli tevékeny tagja a Nemzetközi Ajzószer- (Dopping)ellenes Ügynökségnek, a WADA-nak. Mindezek mellett most is címzetes egyetemi tanár, rendszeres elôadó a Budapesti Testnevelési Egyetemen és a Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Ezek után cseppet sem meglepô, hogy a földkerekség legfôbb nemzetközi sportszervezete, a NOB a sydneyi XVII. nyári játékok nyitányaként megtartott 111. ülésszakán rendes tagjává választotta. Ott a legtevékenyebb tárgykörben, a világszerte állandóan napirenden levô, és nagy viharokat kavaró ajzószerellenes háborúban legközvetlenebb tanácsadója a nemrég leköszönt NOB-elnöknek, a katalán Juan Antonio Samaranchnak, majd utódjának Jacques Rogge-nak egyik legközvetlenebb tanácsadója.
És arról sem szabad megfeledkezni, hogy az említett tisztségek mellett a Szamosújvárról indult magyar sportvezetô tizenkettedik éve mûködik a NOB "A sport mindenkié" (Sports Of All) bizottságában, s ráadásként még tagja az "Olimpiai mozgalom" (Olympic Movement) elnevezésû bizottságának is. A sydneyi ötkarikás játékokon a versenyek rajtja elôtt és a gyakorlatok bemutatása idején a már említett nemzetközi doppingellenes ügynökség végrehajtó bizottsági tagjaként is felelôsségteljes ellenôrzô tevékenységet fejtett ki. Több, meg nem engedett módszerhez folyamodott, nemzeti bizottságaik részérôl rosszul értelmezetten védett és fedezett sportolót akadályoztak meg abban, hogy a sportszerûen dobogóra lépôket csapjanak be. Volt, aki önmaga felgyújtásával fenyegetôzött a versenybôl történt kizárása miatt — de a felfüggesztés megmaradt, s a súlyemelô is életben maradt.
Aján Tamás dr. gazdag cselekvési területeit csak röviden ismertettem. Alapállásáról, emberi tartásáról és nemzeti hovatartozásáról híven fejezi ki a lényeget vallomása arról a szabályról, miszerint a NOB tagjai a szervezet képviseletét látják el saját hazájukban és nem országukat képviselik a testületben. Ezzel kapcsolatos krédója, amely a Sport — 2000 címû album 262. oldalán olvasható: "Nem túlzás, ha azt mondom, hogy mindent, amit a sportban elértem, a magyar sport elôkelô hagyományainak, sikereinek, tekintélyének köszönhetem. Tapasztalatból tudom: a NOB-tagság olimpiai elkötelezettséget hangsúlyozó kritériuma korántsem zárja ki azt, hogy a fair play szellemében hazámnak is hasznára legyek. És ezt sohasem feledem el!"
Szilárd meggyôzôdésem, ebben nincs miért kételkednünk. Olvasóink nevében is kívánunk további munkakedvet és -erôt, sikereket dr. Aján Tamás úrnak, s gondolom nem sértjük meg, ha így mondjuk: Kolozs megyei magyarörmény testvérünknek, barátunknak és kollégánknak! Ugyanis ô volt a fôszerkesztôje a "Magyarok az olimpiai játékokon — 1896–2000" címû gyönyörû emlékalbumnak, amelynek általa dedikált számozott példánya sportkönyvtáram díszhelyét foglalja el!
Január 18., péntek
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
28 500/29 900 |
32 050/32 300 |
115/118 |
Január 19., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 28 218 lej, 1 USD =32 019 lej, 1 magyar forint = 116 lej.
A pénteki videokonferencián Adrian Nãstase kormányfô kiállt a turisztikai tárca Dracula-park létrehozására vonatkozó elképzelése mellett. Szerinte Romániának le kell mondania az ósdi turisztikai elképzelésekrôl. Úgy véli, agresszív turisztikai tervekre, elképzelésekre van szükség, olya-nokra, amelyek komoly pénzeket hoznak és új munkahelyeket teremtenek. Nãstase elmondása szerint pár hónappal ezelôtt egyes brit parlamenti képviselôk aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Segesvártól hat kilométerre levô Drakula Park rontja majd a város megítélését. — Ha továbbra is balekok akarunk maradni, akkor csupán hegyi túrákat ajánlunk a kapitalizmus virágzásáért dolgozóknak. Ilyen módon száz-kétszáz dollárért sikerül majd "helyrepofozniuk" magukat, s mi továbbra is szegények maradunk — érvelt a kormányfô.
Nãstase bejelentette: a hazai gyárak fellendítése érdekében a kormány 30 százalékos vámot vezetett be a nyerscukorimportra. Elmondta, országos szinten mintegy 30 cukorgyár létezik. Eddig ezek szinte kizárólag importból származó nyerscukrot dolgoztak fel.
A kormányfô arra kérte a polgármestereket, elemezzék figyelmesen a polgárok benyújtotta szociális kérelmeket. — A kormány valóban rászoruló személyeken akar segíteni.
Pénteken Ion Iliescu elnök kitüntetéseket adott át azoknak a diplomatáknak és katonáknak, akik Románia soros EBESZ-elnöksége idején hozzájárultak az ország ilyen vonatkozású sikeréhez. Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet keretében román katonák teljesítettek békefenntartó szolgálatot Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban és Csecsenföldön, Mircea Geoanã külügyminiszter pedig az EBESZ elnöki tisztét látta el, melyet most Portugália vett át. (Képünkön Iliescu Petre Roman ex-külügyminiszterrel, ex-pártelnökkel parolázik. Mögöttük a külügyi tárca másik két korábbi vezetôje: Adrian Severin és Teodor Melescanu)
Vasile Soporan prefektus szerint a kedvezménytörvény alapján létrehozandó irodák ügyében mérvedónak az Adrian Nãstase román és Orbán Viktor magyar kormányfô által kötött megállapodásnak kell lennie. — A megállapodásban nem szerepel az, hogy az RMDSZ székházaiban tájékoztató irodák mûködjenek. A dokumentációt a magyar fôkonzulátuson kell majd leadni. Tárgyaltam az RMDSZ egyik magas rangú tisztségviselôjével, aki arról biztosított, az érdeklôdôk az RMDSZ székházakban csupán útbaigazítást kapnak. Az említett tisztségviselô azt ígérte, Kolozs megyében nem hoznak létre információs irodát.
Mint ismeretes, a múlt heti videokonferencián Adrian Nãstase kormányfô arra kérte a prefektusokat, ne tegyék lehetôvé az irodák létrehozását.
A kérelmezô a magyar igazolvány kiállításának jogosultsága bizonyítása érdekében választhat a következô lehetôségek közül:
1. Ha a magyar nyelv ismeretére szeretné alapozni jogosultságát, akkor az alábbi igazoló bizonylatok egyikét kell bemutatnia:
• iskolai ellenôrzô könyv, illetve érettségi vagy felsôoktatási bizonyítvány, amelybôl kiderül, hogy a kérelmezô magyar nyelven tanult, vagy
• iskolai ellenôrzô könyv illetve érettségi vagy felsôoktatási bizonyítvány, amelybôl kiderül, hogy a kérelmezô magyar tannyelvû órákat is látogatott fakultatív módon, habár összességében román nyelven tanult.
2. Ha valamilyen civil szervezethez, illetve RMDSZ-hez, vagy valamelyik magyar egyházhoz való tartozás alapján szeretné jogosultságát bizonyítani, akkor tagságát igazoló bizonylatot kell mellékelnie.
I. A kérelmezô a kérelmet személyesen vagy törvényes képviselôje által nyújthatja be.
II. A cselekvôképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság hatálya alatt álló, illetôleg a 18. életévét be nem töltött kérelmezô kérelmét a nevében eljáró, magyar igazolvánnyal rendelkezô vagy arra jogosult törvényes képviselôje terjeszti elô. Ha a kérelmezô kiskorú, illetve cselekvôképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, a törvényes képviselôjével együtt kell megjelennie az információs iroda munkatársa elôtt.
Ebben az esetben bizonyítani kell a törvényes képviselô személyazonosságát és törvényes meghatalmazotti mivoltát. Ez utóbbit a kiskorú születési bizonyítványával, gyámhatósági igazolással, illetve a gondnokságot kimondó végleges bírói határozattal lehet igazolni.
Emellett a törvényes képviselônek is rendelkeznie kell magyar igazolvánnyal, vagy erre jogosult kell, hogy legyen. Ezt a törvényes képviselô az igazolvány, illetve a kérelem kitöltésekor kapott Adatvédelmi Nyilatkozat felmutatásával teheti meg (amennyiben a törvényes képviselô nem a kérelmezôvel egyszerre igényeli a magyar igazolványt).
A kiskorú kérelmezô nevében eljáró szülôk esetében szükséges mindkét szülô beleegyezô aláírása, vagy a jelen nem levô szülô írásbeli magyar vagy román nyelven történô beleegyezése a magyar igazolványt kérelmezô eljárás elindításához. Ezt a nyilatkozatot az információs iroda által szolgáltatott beleegyezô nyilatkozat-modell szerint kézzel írja meg a jelen nem levô szülô. A nyilatkozat magánokirat, nem igényel közjegyzôi hitelesítést.
Amennyiben a szülô egyedül neveli kiskorú gyermekét, a kérelem benyújtásakor be kell mutatnia a következô dokumentumokat:
• elvált szülôk esetén: a kiskorút a nevében eljáró szülônek ítélô végleges bírói határozatot,
• házasságon kívül született, el nem ismert gyermek esetén: a kiskorú születési bizonyítványa igazolja az ôt nevelô és nevében kérelmezô szülô kilétét,
• elhalálozott szülô esetén: az elhunyt szülô halotti bizonyítványát.
A kérelemhez mellékelni kell 1 darab 3,2 x 4,5 cm méretû, színes vagy fekete-fehér, a kérelmezô személy felismerésére alkalmas igazolvány-fényképet is.
A kérelemhez kapcsolódik az adatvédelmi nyilatkozat is, amely szerint a kérelmezô aláírásával hozzájárul személyes adatainak jóhiszemû továbbításához és felhasználásához. A nyilatkozatot és az adatvédelmi tájékoztatót a kérelmezô az információs iroda nevében eljáró személytôl kapja meg.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |