2002. április 22.
(XIV. évfolyam, 22. szám)

Kormányszócsôvé válik a rádió?

(1. old.)

A közszolgálati rádió új elnökének személye elleni tiltakozásul lemondott rádiós alelnöki tisztérôl Paul Grigoriu, az egyik legismertebb és legelismertebb román rádiós személyiség.

— A rádiót az a veszély fenyegeti, hogy a kormányzó politikai párt szócsövévé válik — indokolta lépését Grigoriu. A rádió új elnökének szerdán Dragos Seuleanut választotta meg a parlament, az SZDP és az RMDSZ támogatásával.

— Valamennyiünk számára világos, hogy Seuleanu a kormány és az államfô küldöttje a rádióban, s az intézményt, amely eddig függetlenségére volt büszke, a kormányzó erôk harsonájává akarja átalakítani — mondta.

A rádió korábbi vezetését az SZDP a testület mandátumának lejárta elôtt kényszerítette lemondásra. A lépést akkora felháborodással fogadta a román sajtó, hogy a kormánypárt leállította a közszolgálati televízió vezetésének elmozdítására párhuzamosan megkezdett akcióját.

Nemcsak az elektronikus közszolgálati média kérdésében folyik nagy harc a kormány és az ellenzéki román pártok között: az ellenzék szeretné elérni, hogy a Rompres közszolgálati hírügynökség a tájékoztatási miniszter közvetlen irányítása alól a parlament ellenôrzése alá kerüljön. A Rompres kérdését azonban az SZDP sikeresen "altatja" a parlamentben.

Nãstase elégedetlen a sajtóval

(1. old.)

Adrian Nãstase pénteken elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, ahogyan a sajtó tájékoztatott Silvio Berlusconi olasz kormányfô romániai látogatásáról. A miniszterelnök szerint a média nem szentelt elegendô figyelmet ennek az eseménynek, és elônyben részesítették az "izgalmas, nemi erôszakokról, öngyilkosságokról és kisstílû tolvajokról" szóló híreket, míg az olasz sajtó nagyobb érdeklôdéssel követte Berlusconi látogatását.

— Ha azt mondjuk, hogy nincs más témánk, mint a háztetôrôl leugró macska, és nem irányítjuk figyelmünket bizonyos dolgok felé, nem fog sikerülni megváltoztatni a dolgokat — szögezte le Nãstase.

Betiltják az iskolai pöfékelést

(1. old.)

Amint lapunkban már beszámoltunk, Kolozs megye Tanácsadó Bizottságának a múlt hét végi ülésén terítékre került a kábítószer-fogyasztó fiatalok kérdése. A legfrissebb felmérések alapján az ifjúság 23%-a drog- és alkoholfogyasztó. Az április 25-én sorra kerülô tanácsülésen a városatyák a kolozsvári iskolákban való kábítószer-, alkohol- és cigarettafogyasztás betiltásának kérdését fogják megvitatni. Gheorghe Funarnak, Kolozsvár polgármesterének az elképzelése szerint a tanárokat, illetve a kisegítô személyzetet 4–8 millió lejre, a diákokat 2–4 millió lejre, az elnézô igazgatókat 10–25 millió lejre, míg a drogfogyasztókat 10–20 millió lejre büntethetik kihágás esetén. A polgármester szerint a tanácsüléseken már többször szóvá tette ezt az ügyet, ennek ellenére a tanácsosok mindig elvetették a határozattervezetet.

B. T.

Kísérlet egy visszaszolgáltatás megakadályozására

(1. old.)

Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere a Bocskai tér 15. szám alatti ingatlan visszaszolgáltatása ellen tiltakozik. "1995 óta az RMDSZ és a Református Püspökség folyamatosan azon ingatlan visszaszerzésére törekszik, amelynek a telekkönyve a Belügyminisztériumot nevezi meg birtokosként", véli a polgármester. Az épületben jelenleg a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal és a Mezôgazdasági Igazgatóság mûködik. A brassói és a kolozsvári bíróság, valamint a brassói törvényszék is az ingatlan visszaszolgáltatása ellen döntött — áll a közleményben. Funar szerint, mivel Nãstase kormányfô megígérte az RMDSZ-nek az ingatlan visszaadását, kényelmetlen helyzetbe került Ioan Rus belügyminiszter, egyben a kormánypárt Kolozs megyei szervezetének elnöke. A polgármester úgy véli, a marosvásárhelyi engedmény után a Kolozs megyei SZDP újabb veresége következik. Az elöljáró az ingatlan-visszaszolgáltatás esetében nem fog újabb székhelyet kiutalni a két intézménynek.

Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezetô fôgondnoka a fentiekrôl a Szabadságnak elmondta: a Református Egyház követelése jogos, hiszen az egykor egyházi tulajdonban levô ingatlan jövedelemforrást jelentett. A tervek szerint az ingatlan megszerzése esetében az egyház oktatási céllal szeretné értékesíteni az épületet.

Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa beszámolt a sorozatos jogtalan telekkönyveztetésekrôl, amely már a múlt rendszerben elkezdôdött. Elôször a Belügyminisztérium állított ki jogtalanul új telekkönyvet a hetvenes évek elején, majd 1998-ban — az ingatlanvisszaszolgáltatásáról rendelkezô kormányrendelet után — a város vezetôsége hirtelen az épület felét a Transilvania turisztikai cég nevére íratta.

A levéltáros szerint azért küzd az egyház ezért az ingatlanért, mert a többi épület jogi helyzetével összehasonlítva a Bocskai téri ingatlan visszaszerzése reménykeltôbb. — A többi épületet nagy részét — jó román szokás szerint — már eladták. Ebben az esetben nem szükséges lakókkal pereskedni, ami könnyíti a helyzetet — nyilatkozta lapunknak Sipos Gábor.

(borbély)

Szoros eredmény a magyarországi választásokon
Orbán: "mindannyian a jóisten kezében vagyunk"

(1., 8. old.)

Magyarország választópolgárait vasárnap ismét a szavazóurnákhoz várták. Már a kora délelôtti tudósításokból kiderült: a parlamenti választások második fordulóján többen mentek el szavazni, mint két héttel ezelôtt, ami a rendszerváltás óta elôzmény nélküli teljesítmény. Az Országos Választási Iroda 71,19%-os részvételi arányt jelzett, az elsô fordulóban a részvételi arány 71,03% volt.

Az elsô fordulóhoz hasonlóan a közvéleménykutató cégek tegnap sem vállalkoztak a szavazókörzeteket elhagyó választók megkérdezésén alapuló "gyorsfelmérésre". Ami a két forduló közti elôrejelzéseket illeti, az elsô fordulóban több százalékos Fidesz–MDF elônyt prognosztizálók csúfos kudarca után a felméréseket végzô cégek igen óvatosak voltak. Csak az elsô forduló eredményeihez legközelebb kerülô Median, illetve a Sonda Ipsos bátorodott fel "valószínû" MSZP–SZDSZ többséget jelezni. Az urnák bezárását követôen nyilvánosságra hozott adatok azonban, amelyek közvetlenül a második forduló elôtt mért, nyilvánosságra már nem hozható pártpreferenciákat jelzi, ezúttal egybecsengenek annak megállapításában, hogy a Fidesz–MDF alig néhány mandátummal marad le az MSZP mögött, de egyik párt sem szerez abszolút többséget. Kormányalakítási esélyük azonban a szabaddemokratákkal szövetkezô szocialistáknak van.

Mint ismeretes, április 7-én a 386 parlamenti képviselôi mandátumból összesen 185-nek a sorsa dôlt el. Az elsô fordulóban az MSZP 93 helyet szerzett (24-et egyéni választási kerületben, 69-et pártlistán), a Fidesz–MDF 87-et (20-at egyéni választási kerületben, 67-et pártlistán), az SZDSZ 4-et (pártlistán), és van egy befutó közös MSZP–SZDSZ jelölt is. A második fordulóban 131 egyéni mandátumról dönthetnek a szavazók, a többi 70 hely a töredék szavazatok alapján oszlik el.

A magyarországi mûködô vegyes választási rendszer értelmében vasárnap csak az egyéni választókerületekben folytatódik a megméretkezés, azokra a képviselôjelöltekre lehet szavazni, akik az elsô fordulóban az elsô, a második vagy a harmadik helyen végeztek, és még nem szereztek mandátumot. A visszaléptetések miatt a legtöbb helyen azonban már elôrelátható, hogy ki számíthat a bejutásra, igazi verseny alig két kerületben várható.

Tekintettel az elsô forduló eredményeire, amelyek szerint az MSZP alig egy százalék elônyt szerzett, a verseny továbbra is igen élesnek mondható. Ami a választások várható kimenetelét illeti, az elemzôk három forgatókönyvet tartanak elképzelhetônek: a Fidesz–MDF abszolút többséget szerez, és 2002-ben is ô alakít kormányt; az MSZP szerzi meg az abszolút többséget, és kormányt alakít, ilyen esetben nincs rákényszerülve az SZDSZ-szel kötendô újabb kényszerházasságra; sem a Fidesz–MDF-nek, sem az MSZP-nek nem sikerül megszerezni az abszolút többséget, az MSZP és választási szövetségese, az SZDSZ mandátumainak összege azonban elég arra, hogy az 1994–1998-as idôszakhoz hasonlóan MSZP–SZDSZ-kormány vezesse az országot az elkövetkezô négy évben. A Csurka István vezette MIÉP-nek a parlamentbôl való kikerülésével a Fidesz már a kisebbségi kormányzás lehetôségével sem számolhat.

A politikai megfigyelôk többsége egy MSZP–SZDSZ kormánykoalíció létrejöttét tartja a legvalószínûbbnek, sokak szerint már nem is az a kérdés, hogy ki alakít kormányt, hanem hogy mennyire lesz képes egy kis elônnyel bíró új többségnek kormányozni, elég kicsi a valószínûsége ugyanis az ellenzék és a kormány közötti dialógusnak, bizonyos kérdésekben pedig az MSZP-nek, ha kormányra kerül, az ellenzék elutasító magatartása alaposan megkötheti a kezét.

A Fidesz–MDF koalíciónak 105–110 egyéni gyôzelemre lenne szüksége a kormányon maradáshoz, ami azt jelenti, hogy a 131 kerületbôl, ahol második fordulóra sor kerül, 85-ben kellene gyôznie. Jelenleg azonban összesen 56-ban van Fidesz–MDF elôny. Az SZDSZ, és a Munkáspárt is bejelentette: visszalép az MSZP javára, ilyen körülmények között a második helyezett MSZP-s jelöltek is könnyen lekörözik az elsô helyre feljutó fideszeseket, akik legfennebb a MIÉP-, az elmúlt két hét alatt "öntudatra ébredt" kisgazdák, a Szûrös Mátyás neve fémjelezte új Baloldal, illetve a jobbra húzó Centrum-szavazatokra számíthatnak.

Bár kétségtelen, hogy a szocialisták és szövetségeseik vannak jobb helyzetben, nem tudni, hogy az utolsó két hét erôteljes Fidesz-kampányának milyen hatása volt a választókra. Egyes politológusok szerint egyetlen pártnak sincs olyan stabil választótábora, amely "vezényszóra", a különbözô jelöltek egymás javára való visszalépésének hírére magától értetôdôen arra a pártra- jelöltre szavaz, akire a pártvezetôk rámutatnak. A felmérések kimutatták: kis számban ugyan, de például nem minden SZDSZ-szavazó hajlandó feltétlenül az MSZP-re voksolni, többen épp a Fideszt jelölték meg második opcióként. Arról nem is beszélve, hogy a Centrum, amelynek vezetôje Kupa Mihály, arra buzdította szimpatizánsait, hogy a kormányváltó erôkre szavazzon, megosztotta a párt vezetôségét és támogatóit. A Centrum alelnökei határozottan elhatárolódtak Kupától, és a jobboldali értékrend védelme mellett emelték fel szavukat. Hasonló érvekkel szólították fel az elemeire bomlott Független Kisgazdapárt hangadó vezetôi közül többen is a belviszályoktól kiábrándult tagságot: ébredjenek fásultságukból, tegyék félre ellenérzéseiket, és támogassák a jobboldalt, "tisztességes kisgazdák ugyanis nem szavaznak a szocialistákra" — hangoztatták.

Annyi bizonyos, az elmúlt két hétben a Fidesz nagy figyelmet fordított arra, hogy azokat a kisgazdákat, akik az elsô fordulóban nem mentek el szavazni vagy másra voksoltak, megnyerjék a maguk számára.

Székely Kriszta

Páncélcseh magyar maradékai
Templomtetô a szél útján

(1., 8. old.)

Az idei márciusi népszámlálási adatok alapján Páncélcsehen közel 800 lélek lakik. Ebbôl 11 magyar. A 80 éves páncélcsehi Kovrig Lajos szerint pár év múlva már csak múlt idôben fogják emlegetni a páncélcsehi magyarságot.

Kajántó felé menet irodalmi vonatkozású vidék bebarangolására nyílik lehetôség. A Szamoshát ezen részérôl megemlékezô Móricz Erdély-trilógiája mellett, Nyírô József A zsibói bölény címû könyve is jelentôs helytörténeti adalékkal szolgál Páncélcseh környékérôl. A 14. században pusztán Cseh név alatt szerepel a korabeli dokumentumokban a helység neve (1314), majd az egynemû név megkülönböztetô velejáróval egészült ki. 1547-ben már Páncélcsehnek nevezték a falut. Feltételezések szerint a falu neve a hajdani cseh nemzetiségû telepesek és egy Páncél nevû földbirtokos keverékébôl származik.

A Kovrig család a település központjában, a református templom közelében lakik. Az idôs házaspár örmény katolikusnak vallja magát, bár Lajos bácsi felesége református. — Az asszony, igaz, református, de megtanítottam már keresztet vetni — mondja élcelôdve a ház ura. Hogy állítását bizonyítsa, az orrom elé tolja az erdélyi örmény katolikusok kiadványát. A puritán módon berendezett lakásban egy Keresztény Szót is megpillantok, ami az elôrehaladott kor ellenére is az életrevalóságot, az elszigetelôdés elleni törekvést tükrözi.

Lajos bácsi a szomszédban lakó Horváth bácsival együtt számolnak be a szomorú páncélcsehi valóságról:

— Bizonyára látták a református templom állapotát. Nem elég, hogy már alig áll a lábán, ezelôtt három héttel a tetejét is lefújta a szél. A templom hûen tükrözi a páncélcsehi magyarság helyzetét.

A faluba csupán havonta egyszer jár a lelkész. A katolikusok Kovrigéknál gyûlnek össze, a szamosújvári pap szokott a faluba jönni, míg a reformátusok lelki gondozásáért a Magyarfodorházán szolgálatot teljesítô lelkész felel. Érthetô, hogy a romos templom miért jutott erre a kegyetlen sorsra, hiszen a falu utolsó lelkésze, Papp Árpád a hetvenes években tartotta az utolsó istentiszeteletet.

— Az igaz, hogy a faluban mindig a románok képezték a többségi lakosságot. Az ötvenes években körülbelül tíz százalékban éltünk itt mi, magyarok, de akkor is voltunk 140–150-en. Legalább volt kivel beszélni anyanyelven. Elmentünk a kocsmába, berúgtunk, majd a magyar himnuszt énekeltük. Az más világ volt... — mondja csillogó szemekkel Lajos bácsi.

— A környezô falvakban is más hangulat uralkodott — egészítette ki Horváth bácsi. Magyarderzsén 13 tanárral mûködött az iskola, most az is jó, ha összevissza tíz gyermek jár azelemibe. A páncélcsehi iskola magyar tagozatát már az ötvenes évek elején felszámolták, hiszen Kolozsvár elszívta a fiatalságot.

— Akkor senkinek sem kellett a falu, mindenki igyekezett behúzódni a városba, ez volt a divat. Páncélcsehen a magyarok többnyire iparosok voltak, ezért a Kolozsvárra betelepedettek 90%-a gyökeret is eresztett az új környezetben. A gyárakban szükség volt dolgos emberekre. Az idô múlásával lassan mindenki elmaradozott. Az elején még sokan jártak vissza élelemért a nagyszülôkhöz, ameddig nem adták el a házakat és földeket. A többsége már felégetett maga mögött minden hidat, ezért Páncélcsehen többet nem lesz soha magyarság. Kiderült, a románoknál is ugyanez a helyzet, sokan elmentek, és a rendszerváltás után körülbelül 12 család telepedett vissza a faluba.

Páncélcsehen már nem okoz feszültséget a nemzetiségi hovatartozás. Lajos bácsi szerint az a 11 magyar már nem sértheti a románok nemzeti érzelmét.

— Utoljára 1944-ben történtek atrocitások, amikor a románok bevonuláskor négy magyart végeztek ki. Most már odajutottunk, hogy tisztelnek minket, öreg magyarokat, a templomért is csak sajnálkoznak, mert mûemléknek nyilvánított épület. Elôfordul, hogy néhány lurkó csínytevésként rongálja a templomot, de ez nem jellemzô. Sajnos, már nincs is sok rongálnivaló rajta.

Valóban, a templom legnagyobb ellensége nem a csintalankodó kölyökhad, hanem sokkal inkább az idôjárás. Az épületet rendezetlen bozót nôtte körül. A dombra épített református, egykor katolikus templomhoz vezetô ösvényt egy rozoga, dülöngélô kapu jelzi. A bejárat mellett rostokoló rozsdás vashalom, a málladozó falak egy letûnt idôrôl tanúskodnak, amelynek folytatásaképpen a tôszomszédságban található gondozott ortodox templom mutatkozik. A református templom kulcsörzôje, egyben harangozója szerint a kisebbik harangot már elvitték, míg a nagyobbikat, a 450 kilogrammost is hamarosan elszállítják megôrzés végett. A templom megmentése felôl a páncélcsehiek sajnos nem tudnak biztatót mondani.

A hétvégén tartották Grigore Zanc szenátor által elindított A közösség szolgálatában — közel az emberekhez nevû kampányprogram újabb rendezvényét Páncélcsehen. A rendezvényen megjelent a községhez tartozó öt falu: Páncélcseh, Szótelke, Magyarderzse, Magyarköblös, Szentkatolnadorna vezetôsége. A rendezvényen a tucatnyi felszólaló többnyire gazdasági, társadalmi és kulturális gondokat vetett fel. Dan Canta alprefektus felhívta a jelenlevôk figyelmét a hamarosan beinduló SAPARD-program nyújtotta lehetôségekre. Hangsúlyozta, meg kell tanulni komoly, versenyképes pályázatot írni. Az alprefektus felajánlotta a prefektúra segítségét is.

A helybeliek a földosztás folyamatának lassúságára panaszkodtak. Kiderült, súlyos konfliktus húzódik a földmûvelôk és a pásztorok között, mivel az utóbbiak állataikkal a parasztok földjeit rongálják jogtalanul. A földmûvelôk sérelmezték a rendôrség határozatlan fellépését. Dan Canta alprefektus a kormány ígéretével nyugtatta meg a résztvevôket, miszerint év végéig az igénylések 90%-át rendezni fogják. Liviu Medreától, a megyei tanács alelnökétôl megtudtuk, Páncélcseh 11 benyújtott pályázat esetében várja a pozitív döntést.

Borbély Tamás

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old.)

DR. URAY ZOLTÁN biológus Az öregedés biológiája címmel tart elôadást április 26-án, pénteken du. 5 órától az EME Természettudományi és Matematikai Szakosztályának felolvasó ülésén, a Ion Ghica utca 12. szám alatti EME-házban. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A KISGYERMEKKORI SZORONGÁSOKRÓL beszélget Orbán Mária pszichológusnô a Kismamaklub összejövetelén a szülôkkel, ma, április 22-én du. fél 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A beszélgetés után a rászoruló sokgyermekes családok ruhasegélyben részesülnek.

VINCZE GÁBOR, a Szegedi JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyûjteményének tudományos munkatársa tart elôadásokat április 22-én, hétfôn 16–20 óra között a BBTE Bölcsésztudományi Karán. Az elôadások címe: 1. Román–magyar államközi kapcsolatok (1945–1989), 2. Bukarest magyarságpolitikája (1944–1945). A rendezvény a Sapientia Alapítvány — Kutatási Programok Intézete és a BBTE Magyar nyelv és Kultúra Tanszéke közös szervezésében jött létre.

KÖNYVBEMUTATÓ A PHOENIX KÖNYVESBOLTBAN (Szentegyház utca 6.) április 23-án, kedden du. 5 órakor. Szilágyi Júlia bemutatja Palocsay Zsigmondnak a Polis Könyvkiadónál most megjelent, a Duna-deltáról írott két könyvét, a Nádirigót és a cenzúra által annak idején visszadobott folytatását, a Kákalázat. A könyvbemutatóra a könyvesbolt és a kiadó sok szeretettel várja az érdeklôdôket.

A SIGISMUND TODUTÃ ZENELÍCEUM VONÓSZENEKARÁNAK (VII–VIII. osztály) Tavaszi koncertjére kerül sor április 22-én, hétfôn este 7 órakor az Egyetemiek Háza hangversenytermében. A mûsorban Beethoven-, Vivaldi-, Haydn- és Adrian Pop-mûvek mellett egy, a kis zenekar részére komponált Terényi-mû ôsbemutatója is elhangzik. Szólisták: Andreea Busta és Ioana Forna (hegedû), valamint Demény Balázs (zongora). Vezényel Kulcsár Szabolcs. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak.

A HORMONHÁZTARTÁS SZABÁLYOZÁSA címmel tart tornagyakorlatok bemutatásával egybekötött elôadást Balázs Anna-Mária ma, április 22-én (egyelôre román nyelven) a Fôtér 24. szám alatt mûködô szabadegyetemen, 18 órai kezdettel, amelyre minden magára gondot fordító nôt szeretettel vár.

"Teológiai" hétvége Kolozsváron

(2. old.)

A múlt hét vége a teológiai elôadások jegyében zajlott Kolozsváron: a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kara a harmadik, 2002-es teológiai napok keretén belül rendezte meg péntek-szombaton A vallás szerepe a kiengesztelôdésben címû konferenciáját, a Protestáns Teológiai Intézet pedig háromnapos tudományos értekezletet tartott Juhász István egyháztörténész emlékére Hitvallás és történelem címmel.

A katolikus konferencián a BBTE Aula Magnájában egy igazi ökumenikus fórum bontakozott ki, ahogy Andrei Marga rektor is mondta köszöntôjében: a vallások végre túlléptek a különbségeiken, és egy ilyen beszélgetésben közelednek egymáshoz. Ennek szellemében a nyitó beszédet pénteken Joseph Favazza amerikai egyetemi tanár tartotta, amelyben a következô kérdéseket tette fel: "készen állunk-e mi, teológusok, feladni a kiengesztelôdés fogalmának kizárólagosan teológiai értelmezését, vagyis elfogadjuk-e, hogy a kiengesztelôdésnek politikai jelentôsége is lehet?"; "másodszor pedig, ha már szabad mozgást engedünk e fogalomnak a teológia és a politika határain keresztül, a politikai gyakorlat milyen bölcsességet merített teológiai hagyományunkból, illetve befolyásolta-e kihívásaival a politikai gyakorlat a kiengesztelôdés teológiai megértését?". Ioan Chirilã az Ortodox Teológia, Cristian Barta a balázsfalvi Görög Katolikus Teológia, Péter István pedig a Református Teológia Kar részérôl tartott elôadást. Másnap Nicolae Bocsan, a BBTE rektorhelyettese, valamint Norbert Hintersteiner bécsi és Pierre Clermidy lyoni teológusok tartottak elôadást, Holló László katolikus szemszögû beszéde után pedig egy nyitott fórum következett.

A Protestáns Teológián pénteken Dr. Kovács László Attila rektor köszöntötte az egybegyûlteket, majd Dr. Hermán-Mostert János (Zwolle) mutatta be a Juhász István emlékkönyvet. Dr. Tonk Sándor megnyitó beszéde után öt órától az érdeklôdôk egy dokumentumkiállítást tekinthettek meg, megnyitót Dr. Sipos Gábor mondott. Este Bóné Barnáné Juhász Mária visszaemlékezéseit hallgathattuk meg, majd az amersfoorti (Hollandia) Dr. Magda van der Ende Juhász István tanítványaként Bethlen Katáról címû elôadására került sor. Szombaton reggel Dr. Eberhard Bush (Göttinga) betegség miatt nem vett részt az értekezleten, de elôadását felolvasták, majd angol nyelven folytatták a nagyszebeni Dr. Aurel Jivi beszédével. Délután az elôadók fórumbeszélgetésen vettek részt Juhász István egyháztörténészi jelentôségérôl, majd a négyfalusi Juhász Péter hirdetett igét. A konferencia április 21-én, vasárnap ért véget, Pap Géza püspök akadémiai istentiszteletével, aztán egy kolozsvári történelmi sétával (Dr. Gaal György vezetésével), valamint Fazakas Zsolt záró istentiszteletével a Farkas utcai templomban, amelyen orgonán közremûködött dr. Kovács László Attila.

(benke)

Mi a Mind Bomb?

(2. old.)

A Mind Bomb egy amerikai és romániai képzômûvészek által közösen megvalósított terv, amelynek célja általános érvényû plakátok létrehozása. A terv elképzelôi, a San Francisco Print Collective és a kolozsvári Extra Art közösség, akik szociálpolitikai jellegû plakátokkal akarnak hatni a közvéleményre. A terv fô támogatója a New York-i ArtsLink Alapítvány, amely kimondottan közös kulturális-mûvészeti együttmûködést szorgalmaz az Egyesült Államokbeli és kelet-európai mûvészek között.

Ezen plakátok fô témája a magánszemély részvétele a demokrácia építésében, amely mind Romániában, mind az Egyesült Államokban kulcskérdés.

Ezek utcai célra szánt plakátok, amelyek mindenkinek szólnak. Az alkotóknak szándékukban áll lemérni a plakátok hatékonyságát a mass-médián keresztül (újság-rádió), valamint egy tárlat létrehozásával. Ugyanezek a plakátok az év egy késôbbi szakaszában hasonló célból San Franciscóban is kiállításra kerülnek.

A plakátok a kolozsvári Atas Galériában tekinthetôk meg április 20–30-a között.

Másodszor harangozott Atlantisz
Sikeres volt az országos szavalóverseny

(2. old.)

Nagy sikerrel rendezték meg a hétvégén Kolozsváron a II. Atlantisz harangoz címû szavalóversenyt, amelynek fô szervezôi a Phoenix Könyvesbolt, a Koós Ferenc Alapítvány, az Unikornis Kiadó és az Unitárius Egyház, fô támogatói pedig a Magyarörmények Romániai Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége voltak. A vetélkedôn mintegy hetven erdélyi diák vett részt.

A kétnapos rendezvényt péntek délután Sebesi Karen Attila színmûvész, az Unitárius Kollégium beszédgyakorlat-tanára nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: idén kétszeresére nôtt a részvevôk száma, és egyre nô a "madárlátta vidékek" képviselôinek száma is. Díszbeszédében Dr. Szabó Árpád unitárius püspök rámutatott: a rendezvény a magyar nyelv ünnepe, egy olyan — posztmodernnek nevezett — korban, amikor a magyar népnek biztos alapot kell készítenie magának a 3. évezred elején. Popa Márta igazgató elmondta: az Unitárius Kollégium a lehetô legjobb hely egy ilyen verseny megrendezésére. Nagy érdeklôdést keltett László György, a Magyarok Világszövetségének a képviselôje, aki a magyar költészet világhatalmát ecsetelve Ady Endrét — Homérosz, Dante, Puskin és E. A. Poe után — a világ ötödik legjobb költôjének nevezte. Hatásos beszédet tartott a rendezvény népszerû mecénása, Koós Ferenc, aki a klasszikus irodalmi értékek mellett tört lándzsát. — Az, aki számítógépen olvas verset, soha nem fogja érezni annak a titoknak a kihívását, amely akkor tölti el az embert, amikor levesz a polcról egy könyvet, és belelapoz — mondta többek között.

Magára a vetélkedôre szombaton került sor. A zsûri — László Gerô, Jancsó Miklós, Albert Júlia színmûvészek, László György költô és Orbán Gyöngyi egyetemi tanár — döntései alapján a következô díjazási lista állt össze: IX— X. osztály: 1. díj — Faragó Zénó, Csiky Gergely Líceum, Arad. 2. díj — Farkas Renáta, Ady Endre Líceum, Nagyvárad; 3. díj — Gyôrfi Emôke, Mircea Eliade Líceum, Segesvár. XI–XII. osztály: 1. díj — Koncz László, Mircea Eliade Líceum, Segesvár. 2. díj — Dávid Éva, Csiky Gergely Líceum, Arad. 3. díj — Gali Boglárka, Nagyszalontai Elméleti Líceum. A Koós Ferenc Alapítvány különdíja: Székely Szabolcs, Nyárádszereda és Szabó Zsolt, Sepsiszentgyörgy. A Polis Kiadó különdíjai: Balla Amália, Zenelíceum, Kolozsvár; Sántha Zsuzsanna, Csíkszereda; Moldován Adél, Székelykeresztúr. A Kalota Kiadó különdíjai: Kádár Dombi Katalin, Székelykeresztúr; Sinka Irén, Székelyudvarhely; Kedves Emôke, Csíkszereda; Oláh Annamária, Zilahi Református Kollégium.

A II. Atlantisz harangoz versmondó versenyt a Karaván, a Tarisznyás, a Bogáncs és a Szamóca együttesek fellépése, a kollégium Péterffy Gyula kórusa, valamint Sebesi Karen Attila színmûvész pódiummûsora színezte.

Szabó Csaba

Arany János és kora (1817–1882)

(2. old.)

Arany János születésének 185., halálának 120 éves évfordulójának állított emléket az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv-, és Irodalomtudományi Szakosztálya által szervezett tudományos konferencia szombaton, az EME-házban. Keszeg Vilmos néprajzkutató, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára köszöntötte az érdeklôdôket, és kijelentette: a több tudományág képviselôinek közremûködésével létrejött konferencia a hagyományos Arany-képet nem megerôsíteni, hanem bôvíteni akarja olyan dolgozatokkal, amelyek az életmû kevésbé ismert oldalait villantják fel.

Szabó Levente doktorandus, az egyetem szeminaristája a szemlélôdô, kritikus Arany Jánost idézte fel, akinél azonban az irodalomkritika nem egyoldalú fegyver, hanem párbajlehetôség, vélemények cseréje. Ezt alátámasztandó, a költô Gyulai Pállal való levelezésébôl válogatott, s mint kiderült: Arany szerkesztôi tevékenysége egy etikai meghatározottságot is jelentett.

Ile Erzsébet tanárnô a szalontai Arany János-emlékmúzeum könyvtárában található széljegyzetekrôl (a nyelvtani megjegyzések, fordítások, számolások sokat elárulhatnak) írott dolgozatát olvasta fel, egyúttal arra a kérdésre is keresve a választ, hogy érdemes-e megzavarni a kialakult Arany-arcképet. A költô életmûvének egy kevésbé ismert részét tárta fel Török Zsuzsa diák: a töredékeket, a félbehagyott mûveket. Szerinte a töredékek is tekinthetôk töredékek halmazának, de éppen ettôl lesz egységes egész.

Szilágyi N. Sándor, a BBTE professzora nyelvész-szemszögbôl mutatta meg Arany Jánost, annak "nyelvi hitelét" keresve. Olosz Katalin marosvásárhelyi néprajzkutató a költô Koszorújának három erdélyi munkatársáról tartott elôadását pedig a Nagy Magdolna tanárnôé követte, amelyben Arany balladáiról beszélt hiedelemkontextusuk tükrében. A konferenciát a közönség kérdései zárták.

(benke)

A pénz komédiája — Kolozsvárott

(2. old.)

Kedden este Kolozsváron vendégszerepel a nagyváradi Szigligeti Színház társulata Ben Jonson Volpone, avagy a pénz komédiája címû színmûvével, a Magyar Opera termében. Ben Jonson nagysikerû komédiáját utoljára 1933-ban láthatta a nagyváradi közönség, azóta nem került színre. Egy akkori méltatás szerint a téma aktuálisabb, mint valaha, és úgy tûnik, hogy azóta sem veszített frissességébôl. Az elôadás rendezôje, a Jászai-díjas Gali László így vall a darabról: "Ben Jonson víziója koráról korunk abszurd végjátékait, antihôseit, szellemi — fizikai — véglényeit — elôlegezi. ... A remekmûvek mindig aktuálisak maradnak , mert valami olyat és úgy tudnak mondani az emberrôl, amit és ahogyan addig senki. A Volpone modernsége és mai érvényessége nem abban gyökerezik elsôsorban, hogy a pénz megszerzésének ma is van — és még ki tudja, meddig lesz — óriási társadalmi és erkölcsi szerepe abban, hogy a teljes, egészséges, morálisan gazdag embertelenségig fajuló aranyéhét bármely más elemi erejû szenvedéllyel be lehet helyettesíteni, hatalomvággyal, fanatizmussal, vallási türelmetlenséggel, alkoholizmussal, szexualitással ... bármivel."

Az elôadás díszleteit Bölöni Vilmos, jelmezeit Maria Hateganu és Florina Belinda Birea tervezte, zenéjét pedig Aldobolyi Nagy György jegyezte. A címszerepben Medgyesfalvy Sándort láthatják, a többi szerepekben pedig fellép ifj.Kovács Levente, Ács Tibor, Meleg Vilmos, Hajdú Géza, Giacomello Roberto, Dobos Imre, Kiss Csaba, Fábián Enikô, Gajai Ágnes, Simon Mátyás, és a tanodás Ábrahám Miklós.

(k)

Áramszünet

(2. old.)

Felújítási munkálatok miatt 23-án 8–15 óra között szünetel az áramszolgáltatás a Cukorgyár, a Ialomita és a Molnar Piurariu, 25-én pedig a Dâmbovitei és a Teleorman utcákban.

VÉLEMÉNY

Bocsánatkérésre van szükség

(3. old.)

Mire e sorok megjelennek, Magyarországon már befejezôdött a parlamenti választások második fordulójának kampánya, amelynek hatása átívelt az elszakított országrészekre, vitára serkentve az Erdélyben élô magyarokat is. A rádió, a tv és az újságok teret engedtek a pro és kontra vélemények ütköztetésének, attól függôen, ki melyik anyaországi párt programjával szimpatizál. Szerintem ez így helyes, hiszen mindnyájan egy nemzethez tartozunk. Ha még nincs is jogunk részt venni a szavazáson, legalább a véleményünket kinyilváníthatjuk.

Számomra a Fidesz vezette, úgynevezett nemzeti koalíció jövôre irányuló programja sokkal meggyôzôbbnek és megvalósíthatóbbnak tûnik, mint a baloldal valóságtól elrugaszkodott ígéretözöne. A Fidesz vezette koalíció az elmúlt négy évben, a buktatók és hibák ellenére, messze túlteljesítette a választásokon tett ígéreteit, sikerült az országot egy olyan pályára állítania, amely modern, keresztyén, demokratikus, nemzetegyesítô jövô felé vezet.

A kampány során az ellenzék részérôl egészen a személyeskedésig menô vádak, rágalmak, csúsztatások érték a kormányon lévô nemzeti koalíciót, amelyek közül csak egyre szeretnék reagálni. Az MSZP és az SZDSZ vezetôi minduntalan azt próbálták több-kevesebb sikerrel a választók agyába sulykolni, hogy az elmúlt négy év alatt a kormány két táborra szakította a nemzetet, képletesen szólva, félelembôl barikádot és lövészárkot hoztak a két tábor közé. Jó volna emlékeztetni az urakat, hogy a félelem, a hazugság és a terror falának alapjait már Rákosi Mátyás vörös diktátor idejében lerakták, amikor a mai fideszesek még meg sem születtek, vagy legalábbis hátulgombolós nadrágban szaladgáltak. A félelem árkát mélyítették azon szovjet tankok lánctalpai, amelyek segítségével az MSZMP és az oroszbarát hazaárulók porba taposták a kommunizmus rabláncaitól szabadulni akaró nemzetet! Az ezt követô gulyáskommunizmus és agymosás megtette hatását, hiszen még mindig sokan vannak olyanok, akiknek a sapkájukról a szívükbe esett a vörös csillag.

Az Egyesült Államokban, Franciaországban a tv jóvoltából láthatjuk a választások idején is zászlódíszbe öltözött tereket, a zászlókat lobogtató polgárokat. Nem értem, milyen magyar az, akinek szívében a magyar zászlók tömege láttán, a Szózat és a Himnusz hangjaira félelem keletkezik: ott valami nincs rendben. Kovács László, Medgyessy Péter, Kuncze Gábor hitet tett a félelem barikádjainak lebontására, az árkok betömésére és a nemzet újraegyesítésére, amely nemes cselekedetnek tûnik. Elsôként azonban ôk azok, akik a nemzet elôtt leborulva, bocsánatot kellene kérjenek az egykori elvtársak által meggyilkolt több ezer magyar hazafi árváitól, özvegyeitôl, az internáló táborokban elpusztított, agyonkínzott és lelkileg-testileg örökre megnyomorított emberektôl. Amíg ez meg nem történik, számomra minden szavuk csak kampányfogás, a hatalom visszaszervezésére irányuló szájtépés és üres agitáció marad.

Péntek László

Iskola a határ mellett

(3. old.)

A marosvásárhelyi iskolavitát figyelemmel kísérve, és a hozzászólók elmélkedéseit olvasva eszméltem rá arra, hogy mennyire érzékenyen érint engem a kialakult helyzet. A legutóbb megjelent hozzászólások közül kettô is kísérletet tesz arra, hogy felsorolja az erdélyi magyar kis- és nagyvárosokban lévô magyar tannyelvû, magyar nevet viselô oktatási intézményeket. Szomorúan vettem tudomásul, hogy az én városom nem kerülhet fel erre a listára, pedig talán mindenki másnál több joga lenne hozzá.

Nagyszalontáról van szó, errôl a határ menti kisvárosról, ahol az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb (vagy, a tankönyvek szavaival élve: a legnagyobb epikus) költôje született és élt és munkálkodott is jó néhány évtizedig, és bevallottan (hiszen több versében is megírta) rajongott ezért az aprócska városért, tehát még csak azzal sem lehet védekezni, hogy épp csak itt született, de ennél több köze igazán nem volt a helyhez.

Mint már említettem, kicsi város ez, alig 20 ezren lakják, de magyarsága a mai napig a lakosság több mint 60%-át teszi ki. Ehhez képest két középiskolája is van: a mezôgazdasági líceum és ... a másik. Az Elméleti Líceum. Azelôtt Iskolacsoport. Jóval azelôtt pedig Arany János Gimnázium. Ezt a jól megérdemelt nevet 1957-ben kapta meg az iskola, és viselte is büszkén, egészen 1978-ig. Ekkor ugyanis, felsôbb döntésre, megfosztották tôle, hogy a következô évek során különféle szörnyûséges nevekkel ruházzák fel. A szüleim tehát még elmondhatták magukról, hogy az Arany János Gimnáziumban végeztek, én azonban már nem voltam ilyen szerencsés, mert a forradalmi hangulatban ez az egyetlen apróság valahogyan elkerülte a frissen megválasztott vezetôk figyelmét. Pedig az lett volna az utolsó alkalom a cselekvésre. De nem történt semmi. Aztán, néhány esztendôvel ezelôtt, amikor még én is abba az iskolába jártam, újra felmerült az igény, hogy adják vissza a gimnáziumnak az ôt megilletô elnevezést. A tanács, amelynek többségét magyar, RMDSZ-es városatyák alkotják, a szintén magyar és RMDSZ-es polgármesterrel karöltve tanácstalanul toporgott a probléma elôtt, és sehogyan sem tudta dûlôre vinni azt, amit a magyar lakosság óhajtott. Végül a polgármester úgy határozott, a döntést az iskola vezetôségére, tanáraira, illetve diákjaira ruházza át! A hír kiszivárogtakor a magyar lakosság elhúzta a száját, mivel tudta, hogy az utolsó esély is elveszett. Mert igaz ugyan, hogy a lakosság többsége magyar, a diákságé azonban nem. A szülôk, eléggé el nem ítélhetô módon, szívesebben küldték gyermekeiket a nagyváradi (magyar) középiskolákba tanulni vagy még messzebb, a határon túlra. Ilyen módon a középiskola összes évfolyamán mindössze két magyar osztály állt a négy románnal és a szintén államnyelven folyó szakoktatási csoportokkal szemben, és tanárok aránya is ehhez képest oszlott meg. Ilyen körülmények között a névcserérôl való szavazás teljesen hiábavaló lett volna, ezért el is maradt, én pedig egy év múlva leérettségiztem az Elméleti Líceumban.

A barátságos, de gazdaságilag egyre hanyatló városkából élelmes vezetôk azóta municípiumot csináltak, a középiskola épületének egyik szárnyába pedig beköltözött az aradi Vasile Goldis Nyugati Egyetem helyi kirendeltsége. De még mindig Elméleti Líceumnak hívják.

Sándor Boglárka Ágnes

A szék nyerít
avagy ki mit nyer itt

(3. old.)

Közmondások, szállóigék jutnak eszedbe, miközben a 2-es csatornán a fiatalok adását hallgatod a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum körül kavart viharról. (Ezeket helyenként kiemelem.) A tettes tolvajt kiált!... Vagy: a történelem megismétli önmagát?... Ez utóbbit különben maga az adás készítôi sugallták; mint ahogyan tendenciózus volt minden kérdés és kiélezett replika. A cél szentesítette az eszközt (lám, még egy!) — különben magyar diákokat is meghívtak, és kiültettek volna a tévénézôk és hallgatók elé. Az erre célzó korai üzenetet szándékosan figyelmen kívül hagyták.

Beteg az egész ország, az adásból ez derült ki. Az eltelt tizenkét év, ahelyett, hogy segített volna kigyógyítani a kondukátor "szorgalmas és tehetséges" népét, még jobban elmélyítette a szakadékot az európai — emberi — kívánalmak és a hazai közhangulat között. A líceum román tanulóinak képviselôi folyékonyan agitáltak, de a közhangulat felajzása mellett nem feledkeztek meg a testvéri együttélést, a baráti érzést, a harmóniát — nyilván a "román(ul) harmóniát" — is hangoztatni (mint ahogy mindent egyoldalúan tanultak meg, és harsognak ôk is, másokkal, velünk együtt élve). Naiv elszólás volt egyikük részérôl a közös Európára való hivatkozás — mintha a finnországi svédek vagy a spanyolországi katalánok gyermekei csak a többségi nemzet tanulóival kézen fogva tanulhatnának, néhány tantárgyat csakis az állam nyelvén, mint nálunk (errôl hogyhogy nem esik szó annyi vita során?), s mintha Erdély más városaiban (ahol nem volt véres március) nem mûködnének a nyílt homogenizálás óta önálló magyar meg német iskolák. A román média most ezekre is kivetette hálóját; lám, Kolumbusz után ismét "fel vagyunk fedezve". A másik meghívott román diák a szurkoló hangulat hevében, midôn egy nem kevésbé elfogult, ám nála többet megélt bukaresti újságírónô megkockáztatta a kompromisszumot, miszerint nem az idén, de egy-két év múlva sor kerülhet a különválásra, ha egyszer a magyarok annyira ragaszkodnak hozzá... a "nagyromániások" pártfogásával felkent ifjú határozottan nemet mondott, tekintve, hogy nekik ott (a Bolyaiban) és mindenütt helyük, küldetésük van.

Evés közben jön meg az étvágy. Egy craiovai "szakértô" hajadon ellentmondást nem tûrô tiltakozása után kiderült, hogy nemcsak, vagy már nem is a Bolyai Farkas Líceum jövôjérôl van szó, hanem ôszinte szenvedéllyel elemi jogainkat vonják kétségbe megint — egy kompromisszum már megtörtént, hangzott el, hogy egyáltalán magyar tagozat is mûködhet, és aki magyarul akar tanulni, menjen Magyarországra, és így tovább... Vajon tudják-e ezek a fiatalok, hogy — egy kis "súgás" segítségével persze — ebben a csodálatos, önelégültségérôl ismert, de mégis folyton bukásra álló országban újból felfedezték a "spanyolviaszt"?

Hiszen amikor azt állították, hogy a magyarok között is vannak igaz emberek ("niste oameni adevãrati"), csakis azokra gondoltak, akik nem ragaszkodnak a református közösség elkobzott tulajdonához, és nem emlékeznek a "dicsô" negyven évre — amely a jelekbôl ítélve nincs is olyan messze tôlünk –¸ például 1968-ra, amikor a homogenizálás lázában vajúdó nemzet nem kérte ki a magyar szülôk és tanulók véleményét Marosvásárhelyen és szerte az országban. Ugyanazon a magabiztosan ítélkezô hangon és baromi érzéketlenséggel oktatnak ki most bennünket nevelésbôl, európaiságból. A legtragikusabb felhangot az a két magyar nevû hozzászóló ütötte meg, akik szerint, ha a magyar fiatalok hagyományra gondolnak, miért nem a Román Állam jelképe jut eszükbe. (Igaz is, miért épp a Bolyaiak? — utóvégre etnikumról, egyenlôségrôl szólt demagóg szövege a magyarul nem, csak románul "toleráns" félnek.) A kézdivásárhelyi ifjút anyja román tagozatra íratta volt be, s most csaholva denunciál, magyarnak mondva magát. (Érdemes eltûnôdni azon, hogy mit jelent magyarnak vagy románnak lenni.) A román nyelven érettségizett Csiki Zsolt és Molnar Antal (remélem, így írja a nevét) élô példái a janicsárrá válásnak: ebbôl bárki ráébredhet a nekünk szánt "mindent csak veletek együtt akarunk" jövôre; feltéve, ha nem debilis az illetô. A renegáttá válás — valamikor, már a tatárjárás idején így mondták nálunk — olyannyira sikerült, hogy a román sportlíceumot végzett, magyarnak született fiatalember, a román diákokat túllicitálva, lekicsinylô fölénnyel ítélte el a nyelvápolásra, hagyományokra hivatkozó magyar tanulók "hôbörgését".

Ez a végeredménye hát a szorongatóan nagy testvéri egyenlôségnek. A velem egy szobában ülô sorstársból mint gyönge sóhaj tört fel a döbbenet: Ebben a fertôzött világban egyeseknek már ahhoz sincs joguk, hogy a halálos vírus ellen védekezzenek?...

Az országos elégedetlenséget szító ifjú adásvezetô pedig milyen esélyt tartogat számunkra?! Az ô toleranciával áthatott végszaváról — : "Jos mâinile de pe scoalã!" (vajon Ceausescu idején is ilyen kérlelhetetlenül bátor lett volna?)— nekem Páskándi egyik abszurdja jutott eszembe, amelyikben a csizmás ember a vele egy vonatfülkében utazókat megtanítja arra, hogy kórusban ezt kiáltsák: AZ ASZTAL UGAT. A SZÉK NYERÍT. AZ ABROSZ NYÁVOG.

Lászlóffy Csaba

Segítsen egy lappal!
Külföldi barátainktól is kérjük

(3. old.)

Lapunk áprilisban is megszervezi kis- és betegnyugdíjas vagy szociális segélyen tengôdô társaink számára Szabadság-elôfizetések kötését jólelkû adakozók részérôl. Tegnap délig adomány érkezett Péter S. Sándortól (Kew Gardens, NY, USA), a Renobi Consulting Kft-tôl, a Mikó András Alapítványtól egy-egy neve elhallgatását kérô kolozsvári és magyarországi üzletembertôl, egy kolozsvári, neszmélyi (Magyarország) olvasónktól, Nagy Sándor sepsiszentgyörgyi egyetemi hallgatótól, Tompa Gábor színházigazgatól, Dankó Mártontól (Budapest), dr. Szabó László fogorvostól és az RMDSZ hidelvi körzetétôl összesen4 327 500 lej értékben. Többen is további adományokat ígértek levélben.

Aki teheti, támogassa azokat a szerény jövedelembôl tengôdôket, akik továbbra is anyanyelvükön óhajtanak tájékozódni, legalább egyhavi elôfizetés árával (64 000 lej + kihordási díj — 2000–3875 lej, terjesztôtôl függôen —, az egész alig 2 dollár!). Sokuk havi járandósága nem éri el az egymillió lejt (kb. 33 dollár).

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban; 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD); 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra; 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon április 26-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

A szerkesztôség

SPORT

LABDARÚGÁS

(4. old.)

A-osztály — 22.
Ismét pontokat vesztett otthonában a Bukaresti Dinamó és a másik fôvárosi együttes, a National sem tudott nyerni Karácsonkôn. Így felzárkoztak az üldözôk.

Eredmények és góllövôk: l Brassói FC–Besztercei Glória 0–0 l Bukaresti Dinamó–Ploiesti-i Astra 1–1 (Iulian Tames, illetve Nicolae Constantin) l Galaci Otelul–Pitest-i Arges FC 2–1 (Guritã és Oprea, illetve Nicolae Dicã) l Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Bukaresti National FC 1–1 (Brujan, illetve Sergiu Radu) l Temesvári UM–Bákói MFC 2–4 (Nincsovics és Sãvoiu, illetve Bãdoi 2, Ciocoiu és Cursaru) l Konstancai Farul–Bukaresti Sportul Studentesc 0–0 l Bukaresti Rapid–Krajovai Universitatea 3–2 (Sumudicã, Serban és Jencsi, illetve Verdes és Grigorie) l Ploiesti-i Petrol–Bukaresti Steaua 1–1 (Irimescu, illetve Claudiu Rãducanu).

A táblázaton:

1. Dinamó 22 12 8 2 48–24 44

2. National 22 10 9 3 33–16 39

3. Rapid* 22 12 4 6 38–24 39

4. Otelul 22 11 6 5 25–14 39

5. Bákó 22 11 2 9 30–29 35

6. Csalhó 22 10 4 8 30–27 34

7. Steaua 22 10 3 9 31–25 33

8. Krajova 22 8 6 8 30–28 30

9. Arges FC 22 9 3 10 24–28 30

10. Glória 22 9 2 11 20–28 29

11. Farul 22 7 7 8 26–28 27

12. Astra 22 6 8 8 23–22 26

13. Brassó 22 6 7 9 19–22 25

14. Sportul 22 6 4 12 25–40 22

15. Petrol 22 4 7 11 19–34 19

16. Tem. UM 22 3 4 15 19–51 13

*A Rapidtól 1 pontot levontak.

Legközelebb: Glória–Csalhó, Steaua–Brassó, Krajova–Tem. UM, Arges FC–Petrol, Sportul–Otelul, Astra–Farul, National–Rapid és Bákó–Dinamó.

L. F.

Magyar NB I. — 31.
Eredmények (és gólszerzôk):

l Vasas Danubius Hotels–Ferencvárosi TC 0–0 l Gyôri ETO–Haladás 1–0 (Farkas — 86. perc) l Debreceni VSC–Újpest FC 1–1 (Szekeres — 60. perc, illetve Tokody — 29. perc) l Zalaegerszegi TE FC–Székesfehérvári Videoton 3–1 (Csóka — 13., Kenesei — 19. és Waltner — 86. perc, illetve Földes — 49. perc) l Kispest-Honvéd–Matáv- Sopron 1–0 (Sasu — 79. perc) l MTK Hungária FC–Dunaferr SE 1–4 (Zavadszky — 8. perc, illetve Salamon — 4., Lengyel — 23., Rósa Henrik — 32. és Sowunmi — 87. perc).

Az állás:

1. MTK 31 20 4 7 56–30 64

2. ZTE 31 17 6 8 61–37 57

3. FTC 31 16 5 10 53–34 53

4. Dunaferr 31 14 8 9 58–36 44

5. Újpest 31 12 8 11 55–51 44

6. Videoton 31 11 10 10 41–43 43

7. Sopron 31 9 9 13 44–50 36

8. Gyôr 31 8 11 12 43–52 35

9. Debrecen 31 7 14 10 34–44 35

10. Kispest 31 9 8 14 38–59 35

11. Haladás 31 7 10 14 36–60 31

12. Vasas 31 5 9 17 40–63 24

A Dunaferrtôl 6 pontot vontak le. A Magyar Labdarúgó Liga fellebbviteli bizottsága helyben hagyta a Dunaferr csapatát hat pont levonásával sújtó korábbi fegyelmi döntést.

B-osztály — 22.
Új cél: a második hely

(4. old.)

Aranyosgyéresi Sodronyipar–Medgyesi Gázmetán 1–0 (1–0)
Sodronyipar Stadion, 3000 nézô. Vezette: Viorel Bratu (Amara).

Sodronyipar: Pârvu — Forró, Alin Rus, Simon, Kiss — Oncicã (89. perc Mâtiu), Negut, Tímár, Bratu (87. perc Bean) — Anca, Fodor (83. perc Gatea). Edzô: Adrian Coca és Mihai Cuc.

Gázmetán: Rosca — Drãgulin, Somfãlean, Nicolau, Miclãus — C. Stoica, Dâmbean, Ciurar, Stoica Vilmos (63. perc Ferent Popescu) — Stanciu (74. perc Hanc), Gavrilescu (67. perc Boaru). Edzô: Silviu Dumitrescu, Petre Purima, Varró Sándor.

Gólszerzô: Kiss (37. perc).

Szögletarány: 4–3 (2–2); lövések: 12–5 (8–3); sárga lap: Kiss és Pârvu, illetve Nicolau.

Kemény küzdelem, feszült hangulat jellemezte az összecsapást, s bár a játékvezetô csak két sárga lapot osztott ki durvaság miatt (Pârvu idôhúzásért kapta a harmadikat), többször a kakaskodás került elôtérbe a játék helyett. Voltak pillanatok, amikor a két együttes játékosai kis híján egymásnak mentek, de végül lecsillapodtak.

A házigazdák jól játszottak, Adrian Coca csak az utolsó 10 percben változtatott a gárda összetételén (akkor is inkább csak idôhúzás céljából...).

A találkozó legjobbja, Kiss Csaba lôtte az egyetlen gólt. A 37. percben jobb oldali szabadrúgáshoz jutott a Sodronyipar, a mintegy 25 m-es rúgást Kiss végezte el, Tímár, Negut és Rosca kapus rajtolt a labdára, de egyik sem érte el, a játékszer védhetetlenül csavarodott a jobb felsô pipába — szépségdíjas találat volt.

Megérdemelt gyôzelmet arattak a drótgyáriak, akik elôtt a második hely elérésének lehetôsége is felcsillant.

Schmidt Jenô

*

Szenzációs gyôzelmet aratott idegenben a Kolozsvári U FC: a diákcsapat Gyulafehérvárott az Apullum ellen aratott 5–0 arányú sikert. További eredmények: l Nagyváradi Bihar FC–Marosvásárhelyi HSK 1–1

l Nagybányai FC–Târgu Jiu-i Pandúrok 1–1 l Resicabányai MSC–Aradi UTA 0–0 l Krajovai Extenzív–Zalatnai Minaur 0–0 l Szatmárnémeti Olimpia–Pitesti-i International 1–0 l Temesvári Politechnika–Petrozsényi Zsil 0–4. A táblázaton:

1. UTA 22 15 3 4 33–19 48

2. Nagybánya 22 12 6 4 39–18 42

3. Extenzív 22 12 5 5 36–16 41

4. Bihar FC 22 10 7 5 33–17 37

5. Sodronyipar 22 11 4 7 33–25 37

6. Apullum 22 9 6 7 34–35 33

7. Resicab. 22 9 6 7 22–29 33

8. Pandúrok 22 7 9 6 19–17 30

9. Pitesti 22 8 5 9 33–30 29

10. Kv. U FC 22 7 6 9 36–26 27

11. Gázmetán* 22 9 6 7 31–17 26

12. Olimpia 22 8 1 13 36–43 25

13. Mv. HSK 22 7 4 11 21–35 25

14. Minaur 22 6 6 10 20–28 24

15. Zsil 22 5 3 14 23–41 18

16. Tem. Poli 22 1 3 18 12–64 –9

*A Gázmetántól 7 pontot levontak.

*A Politechnikától 15 pontot levontak.

Legközelebb: Kv. U FC–Extenzív, Zsil–Sodronyipar, Mv. HSK–Nagybánya, Pandúrok–Resicabánya, UTA–Apullum, Minaur–Tem. Poli, Gázmetán–Olimpia és Pitesti–Bihar FC.

L. F.

C-osztály — 22.
Kialudt a gázláng

(4. old.)

Szamosújvári Olimpia–Bethleni Szamos Gáz 1–0 (0–0)
Szamosújvárott egyre csökken az érdeklôdés a foci iránt, szombaton sok szurkoló inkább az idénymunkát választotta. Pedig kedvenceik nagy lelkesedéssel és ambícióval játszottak, a visszavágás vágya fûtötte ôket: tavaly ôsszel a gázasok durvaságai és játékvezetôi hibák miatt pontokat vesztettek Bethlenben. A Kolozs megyeiek sokkal higgadtabban és ötletesebben fociztak, az elsô perctôl kezdve leszorították ellenfelüket, zsinórban szôtték a támadásokat. A vendégek az elsô félidôben még ki tudták védeni a helyzeteket, ám a második játékrészben még jobban rákapcsoltak Mihai Pop tanítványai.

A gól az 56. percben született meg, a szemfüles hátvéd, Cionca szerezte meg (egy perccel a lefújás elôtt ugyanô megkapta a második sárga lapját, s az Olimpia így tíz játékossal fejezte be a küzdelmet).

A jászvásári Lucian Andreescu sípjelére a szamosújváriak a következô felállításban léptek pályára: Pãdure — Igna, Pasca, Criste, Cionca — Roman (86. perc Mitescu), Oltean, Muntean — Cupsa, Bocos, Maier (58. perc Kulcsár Attila).

Erkedi Csaba

Egy büntetô döntött
Dési Egyesülés–Zilahi Armãtura 0–1 (0–0)

(4. old.)

Dés, 250 nézô. Vezette: Újhelyi Lajos (Lugos).

Egyesülés: Bãdan — Mosut (55. perc Podinã), Gáll, Toma, Kilin — Muresan (65. perc Paina), Danciu, Bogosel, Doru Pop — Farcãu, Târnovan (59. perc Olariu). Edzô: Lucian Bãlan és Sebi Suvagãu.

Armãtura: Notigan — Molnár, Florin Muresan (75. perc Chibac), Mândru, Sabãu, Orosz — Chibulcutean, Vesa (52. perc Florin Sabãu), Pop — Kozma, Rus (88. perc Antal). Edzô: Florin Muresan és Cãlin Pop.

Gólszerzô: Kozma (77 perc — 11 m).

Sárga lap: Bãdan, illetve Pop.

Napsütés, békés játék — szombat délelôtt eljátszott egymással a két együttes. Helyzetek inkább a házigazdák nevéhez fûzôdtek, de nem tudták ôket kihasználni.

A bíró elôször a 77. percben a gólt megelôzô szabálytalanság büntetésére kellett hogy felmutasson sárga lapot, s azután is csak egyszer kellett használnia ezt a büntetôeszközt.

A vendégek a 11-es gól után kaptak vérszemet, de már ôk sem tudtak változtatni a végeredményen.

Kósa Róbert

A 22. forduló többi mérkôzésén: Szatmárnémeti Sólymok–Kolozsvári CFR 0–3 és Nagysomkúti Liber Humana–Magyarláposi Lápos 3–0 — mindkettô játék nélkül; Máramaros-szigeti Marmatia–Avasfelsôfalui Avas 1–6 és Sarmasági Bányász–Szatmárnémeti Szamos 3–2; a Tordai Aranyos FC és az Élesdi Körös szabadnapos volt.

Az élen továbbra is a Kolozsvári CFR és a Tordai Aranyos áll, részletes táblázatot holnapi lapszámunkban közlünk.

(pja)

KOSÁRLABDA
Gyôzelmek a rájátszásban

(4. old.)

Mind a nôi bajnokságban játszó U-ACSA-Bogdan Vodã, mind a férfi bajnokságban szereplô B. U. Poli Carbochim sikerrel kezdte a rájátszás elsô fordulóját: mindkét csapat nyert hazai pályán.

A kolozsvári lányok a Bukaresti Rapid csapatát fogadták a Horia Demian Sportcsarnokban. Az alapszakasz mindkét találkozóját a fôvárosiak nyerték, és a harmadik helyrôl kezdték a rájátszást. Jerebie-Páll Magdolna tanítványai a hatodik helyen zárták az alapszakaszt.

A találkozón azonban egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha a kolozsváriak bármivel is gyengébbek lennének a vendégeknél: öt perc alatt 12 pontos vezetésre tettek szert, és bár a második negyed elsô négy percében egyetlen pontot sem dobtak, a félidôt mégis húszpontos elônnyel zárták. A fôvárosiak érthetetlen módon kapkodtak, a tiszta helyzeteket is kihagyták, és védelemben sem találták meg a megfelelô ellenszert Vescan betöréseire, Kulcsár tempóira. Lepattanózásban és védelemben az U-ACSA legjobbja Chis volt, a csapat rengeteg labdát köszönhetett neki ezen a mérkôzésen. A harmadik negyedben egyetlen említésre méltó dolog történt: a vendégek legtapasztaltabb játékosa, Kopkina kipontozódott. A negyed végén már 24 ponttal vezettek a hazaiak, és ebbôl a mérkôzés végére már csak 4 pontot faragtak le a rapidosok.

Kolozsvári U-ACSA-Bogdan Vodã–Bukaresti Rapid 75:55 (28:12, 16:12, 19:15, 12:16).

A kolozsvári pontdobók: Kulcsár 19 (1 x 3), Vescan 15 (2 x 3), Chis 12, Ondreicovici 11 (1 x 3), Istrãtescu 11, Vostinaru 7 (2 x 3). A vendégek legjobb dobói Serban (15 pont) és Kopkina (8) voltak.

*

A B. U. Poli Carbochim az alapszakasz harmadik helyezettjét, a Ploiesti-i Vega Socedet fogadta. A helyzet itt is hasonló volt: a Soced mindkét alapszakaszbeli mérkôzést megnyerte.

A vendégek kezdtek jobban, három perc alatt már 8 pontos elônyük volt (5:13). A kolozsváriaknál egyedül a fiatal Silvãsan állta a sarat, meglepôen magabiztosan és pontosan játszott, 11 pontot szerezve az elsô tíz percben. A negyed végére a válogatott kerettag Dumitrescu is felzárkózott mellé, és a különbség öt pontra csökkent. A második negyedben a hazaiak utolérték a vendégeket (38:38), majd Dumitrescu utolsó pillanatokban bedobott két hárompontosával a ploiesti-ek számára teljesen váratlanul a vezetést is átvették (46:41). A második félidô elején a Carbochim 9 pontra növelte elônyét (54:45), de ezután a Soced 2:15-ös hajrája következett, és ismét átvették a vezetést (56:60). A negyed hetedik percében lesérült a vendégek vezéregyénisége, a szerb Arnautodics, de ez nemhogy visszahúzta volna ôket, hanem újabb lendületet adott játékuknak. Igaz, a tapasztalt játékosnak nem volt jó napja: kilenc hárompontos kísérletébôl egy sem talált be, és mindössze két pontot szerzett a találkozón. Az utolsó negyedben a csapatok fej fej mellett haladtak, a különbség soha nem volt nagyobb három pontnál. Öt perccel a vége elôtt kipontozódott a vendégek centere, Ilie, de remek cserepadjuknak köszönhetôen a játék képén ez sem sokat változtatott.

35 másodperccel az utolsó sípszó elôtt Toadãr büntetôjével a vendégek egypontos vezetésre tettek szert. A Carbochim támadását Sãftescu próbálta befejezni, de kísérlete kimaradt, viszont Pintea megszerezte a támadólepattanót, és begyötörte a kosarat. Egypontos kolozsvári vezetésnél a vendégeknek még volt tíz másodpercük a gyôzelmet jelentô kosár megszerzésére, de a végig a vendégek javára fújó játékvezetôk (Marian Oprea és Alin Rosu) ezúttal elnézték a hazaiak két szabálytalanságát, és a Soced így nem tudott eljutni a kosárig.

Kolozsvári B. U. Poli Carbochim–Ploiesti-i Vega Soced 80:79 (26:31, 20:10, 16:23, 18:15).

A kolozsvári pontszerzôk: Dumitrescu 29 (4 x 3), Silvãsan 17 (3 x 3), Sãftescu 14, Popa I 9 (1 x 3), Pintea 6, Grünwald 5. A vendégek legjobbjai Toadãr 26, Cusade 14 (4 x 3), Ilie 14, Iheadindu 10.

Balázsi-Pál Elôd

KÉZILABDA
Férfi Nemzeti Liga

(4. old.)

Kolozsvári Armãtura-U-Agronomia–Brassói Dinamó 26–20 (11–9)

Horia Demian Sportcsarnok, 250 nézô. Vezette: Pavel Crivãt–Aurelia Moldoveanu (mindkettô Arad).

Armãtura: Florean — Dãncilã (2), Stef (2), Marian (1), Pankler, Tudor (4), Bálint (7); cserék: Cucuiet — Hossu (4), Ani, Vâjiac (4), Boancã (2). Edzô: Remus Moldovan.

Dinamó: Iordan — Manea (3), Nagy (1), Nãftãnãilã, Rosca (5), Martin (2), Filip; cserék: Panazan — Iordache (2), Jeler, Lupsa, Bondar (7). Edzô: Benoni Nicolescu és Dorin Cian.

Hétméteresek: 7/5, illetve 5/4; kiállítások: 2, illetve 10 perc.

Eredményalakulás: 6. perc: 3–0, 11. perc: 5–1, 19. perc: 6–5, 25. perc: 9–6, 30. perc: 10–9, 32. perc: 13–10, 41. perc: 14–14, 47. perc: 17–16, 51. perc: 19–17, 56. perc: 22–17, 58. perc: 23–20.

A kolozsvári csapat a vártnál nehezebben nyert, fölényes elsô 10 perc után a játékosok azt hitték, hogy megerôltetés nélkül jutnak a két pont birtokába. Hiába védett jól Florean, a vendégek sokkal gördülékenyebb játékkal állandóan felzárkóztak, sôt, kétszer egyenlítettek is. A hajrában felcsillant Marius Vâjiac, aki az utolsó hat percben négy találatot ért el. A gyôztesek közül kiemelhetô még Tudor (aki az elsô félidôben gyors ellentámadások nyomán négyszer volt eredményes, szünet után azonban az edzô a kispadon tartotta), valamint Balint és Hossu (de ôk, eredményességük ellenére nagy hibaszázalékkal játszottak), akárcsak a Görögországból visszatért Claudiu Boancã.

A 30. forduló többi eredménye: Piatra Neamt-i Fibrexnylon–Konstancai KK 26–19, Bukaresti Steaua–Galaci Ulpimex 38–28, Bukaresti Dinamó–Pitesti-i Dacia 36–26, Nagybányai Minaur–Ploiesti-i Uztel 27–21 és Temesvári Politechnika–Târgu Jiu-i Pandúrok 31–28. A sorrend: 1. Fibrexnylon 60, 2. Buk. Dinamó 45, 3. Konstanca 39, 4. Minaur 38, 5. Steaua 33, 6. Tg. Jiu 29, 7. Ploiesti 25, 8. Temesvár 25, 9. Kolozsvár 24, 10. Br. Dinamó 19, 11. Galac 14, 12. Pitesti 5 pont.

Akárcsak a nôi mezônyben, ezen a héten a férfi csapatokra is két forduló vár: szerdán és vasárnap. A kolozsváriak mindkétszer idegenben lépnek pályára: Temesvárott, illetve Ploiesti-en.

l A férfi elsôosztály 16. fordulójában: Besztercei MSC–Tordai Aranyos 34–27. A tordaiak 12 ponttal a 4. helyen állnak, a Segesvári KK behozhatatlan elônnyel (28 pont) vezeti a mezônyt.

l Erdélyi csapat vívja a nôi Challenge-kupa döntôjét. A "román" elôdöntôben a Dévai U-Remin a fôvárosban 25–24-re, hazai pályán 21–19-re gyôzte le a Rapidot, és bejutott a kontinentális kupa fináléjába. További részletek holnapi lapszámunkban.

Radványi Pál

Inter@aktív2

Számítástechnikai melléklet

Megjelenik kéthetente

III. évfolyam, 7. szám

Behálóz az egyetemi hálózat
Legeslegelsô RoEduNet konferencia — Kolozsváron

(6. old.)

Mintegy kihangsúlyozva a kolozsvári egyetemi hálózat fontosságát, a felsôoktatási és egyetem elôtti intézményeket, kutatási központokat és egyes nemkormányzati szervezeteket összekötô digitális adatátviteli hálózat, a RoEduNet elsô konferenciáját városunkban tartották. A kolozsvári illetékeseknek sikerült hangzatos, döntéshozó személyeket meghívniuk az értekezletre. A kétnapos (április 18–19.) rendezvényre többek között az Európai Bizottság, illetve az európai és a szomszédos országokban mûködtetett hasonló hálózatok jeles képviselôi, döntéshozói jöttek el. A konferencián többek között a hálózatok menedzsmentjérôl, a számítógépes hálózatok biztonságáról, az elektronikus aláírásról, az európai hálózatok fejlesztési kilátásairól, a számítógépes programok fejlesztésérôl esett szó.

A Béke téri diákházban tartott konferencia megnyitóján felszólalt Dr. Gheorghe Lazea, a Mûegyetem rektora, Vasile Soporan prefektus, valamint az egyik támogató, az Oktatási és Kutatási Minisztérium képviselôi. Valamennyien az elsô RoEduNet konferencia fontosságát, illetve az egyetemi adatátviteli hálózat jelentôségét méltatták.

A megnyitót követôen a konferencia munkálatai plenáris ülésen, a délutáni órákban pedig szekciókban folytatódtak. A szakavatott és "mezei júzer" típusú résztvevôk betekintést nyerhettek többek között a TERANA (Trans European Research and Education Network Association) elnevezésû, a fôbb európai oktatási intézményeket összekötô számítógépes hálózat mûködésébe, a DANTE (Deliver Advanced Network Technology to Europe), az imént említett hálózat fejlesztésével foglalkozó nemzetközi szervezet tevékenységébe. Elôadásokat hallhattak a GÉANT, a RoEduNet, a számítógépes hálózatok biztonságáról, a Cisco Systems, Microsoft, SUN Microsystems tevékenységérôl, a távolsági, úgynevezett e-oktatásról, a .ro doménnevek bejegyzési feltételeirôl, a területen zajló tendenciákról. Az érdeklôdôk a cégek kiállítását is megtekinthették. Azok a külföldi résztvevôk, akik nehezen szakadtak el az otthontól, az otthoniaktól, a számukra létrehozott számítógépteremben küldhettek haza üzeneteket…

Dr. Pusztai Kálmán, a Mûegyetem számítógépek és automatizálás karának dékánja, a RoEduNet kolozsvári fiókjának igazgatója szerint az oktatási és kutatási intézményeket összekötô hálózattal rendelkezô európai országokban rendszeresen tartanak hasonló konferenciákat, amelyeken összegzik az eredményeket, és beszámolnak a tervekrôl. Megtudtuk: tavaly novembertôl a RoEduNet 155 Mbps-al kapcsolódik a GÉANT nemzetközi hálózathoz. Korábban a RoEduNet alig 8 Mbps-os "sebességgel" kullogott a többi rendszer után.

Az inter@ktiv2 kérdésére válaszolva, Bernhard Fabianek, az Európai Bizottság tudományos tanácsadója elmondta: üzenetében arra buzdította a romániai akadémiai hálózat vezetôit, folytassák a fejlesztési munkát. Fontosnak ítélte a belsô (országon belüli) hálózat fejlesztését, a sávszélesség bôvítését. Ehhez viszont politikai akaratra is szükség van, ugyanis a nemzetközi hálózatba az iskolákat, könyvtárakat is mihamarabb be kellene kapcsolni. Ugyanakkor Romániában is be kellene indítani az e-learning (internetes tanulási, képzési és továbbképzési lehetôségek) szolgáltatásokat. Véleménye szerint Romániában létezik az ehhez szükséges know-how, a megfelelôen képzett humán erôforrás. Az egyetlen gond a pénz. — Az Európai Bizottság jelen pillanatban a nemzetközi hálózathoz kapcsolódás költségeinek felét fedezi, a másik felét az érintett országnak kell állnia. Olyan elképzelések is napvilágot láttak, amelyek értelmében a kutatási intézményeknek az európai hálózatra történô kötôdésével kapcsolatos költségeket egy évig a Bizottság fedezné — tette hozzá az EB tisztségviselôje. Értékelte a gyorsaságot, amellyel a RoEduNet kapcsolódott az európai GÉANT hálózathoz. — Az itteniek kitûnô munkát végeznek. Annak ellenére, hogy nehéz körülmények között dolgoznak, a romániai RoEduNet emberei kitûnô eredményekkel, hatékony megoldásokkal dicsekedhetnek — fogalmazott Bernhard Fabianek.

Szerinte a belsô hálózat kiszélesítésének, illetve a nemzetközi hálózathoz történô nagyobb sebességû kapcsolódásnak legnagyobb akadálya a telekommunikációs piac fejletlensége.

— Versenyre van szükség. Ez az árak csökkenését és a szolgáltatás minôségének javulását eredményezi.

Dai Davies, a DANTE menedzsere lapunknak elmagyarázta: a hálózat a nyugat-európai országokon belüli, az ezek közötti, illetve a keleti államokban mûködô oktatási hálózatok kapcsolatát teremti meg. — A pán-európai hálózatot nyolc évvel ezelôtt azzal a céllal hoztuk létre, hogy valamennyi európai ország oktatási és tudományos hálózatát magába foglalja — mondta Davies. — Európaszerte jelen pillanatban mintegy 3 ezer oktatási intézmény része a hálózatnak. Érdekes megjegyezni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban csupán kétszáz felsôfokú oktatási intézmény tagja egy hasonló hálózatnak. Igaz, az Újvilágban kevesebb egyetem mûködik. Szerintem Európában sokkal nagyobb az igény a hálózatok létrehozására és kibôvítésére. Az Egyesült Államokban számtalan olyan gimnázium, egyetem mûködik, amely nem hozott létre közös, úgymond, szakosodott hálózatot. Hogyan látom a kelet-európai országok kapcsolódását az európai hálózathoz? Példával szolgálnék: a magyarországi hálózatot 1994-ben nagyon alacsony (64 Kbps) sebességgel integráltuk. Tavalyra a magyarországi hálózat ugyanolyan sebességgel mûködik, mint a francia, az angol, a német vagy akár az olasz hálózat. Nyolc év alatt a magyarországi hálózat a nyugat-európai szintjére fejlôdött. Ugyanez érvényes Csehországra, Lengyelországra, Szlovákiára. Remélhetôleg Románia is teljes mértékben felzárkózik — tette hozzá Davies. A DANTE-hálózat menedzsere szerint a felzárkózás nem feltétlenül az anyagi forrásoktól függ. — A gond a telekommunikációs cégeknél van. A vállalatoknak olyan áron kell dolgozniuk, amely lehetôvé teszi a hálózat fejlôdését. Kollégáim arról tájékoztattak, ugyanannyiba kerül megvalósítani a Kolozsvár–Bukarest kapcsolatot, mint a DANTE-n keresztül Bukarestet hozzácsatolni az európai hálózathoz. A romániai telekommunikációs vállalat túl drágán dolgozik, és monopolhelyzetben van. Romániában versenyre van szükség. Ennyi az egész! Nyugaton komoly elônyökkel járt a telekommunikációs piac liberalizálása — magyarázta Dai Davies. Úgy véli, Romániában komoly gondok vannak az Internetre kapcsolódással. — Ez az ország nagy hátránya. Az emberek képzettek, a hardvare könnyen hozzáférhetô — tette hozzá. Szerinte az IT-szektort illetôen az elkövetkezô öt évben Romániának szinte valamennyi szempontból sikerül felzárkóznia.

Az elsô RoEduNet konferencia péntek délután ért véget.

Kiss Olivér, koliver@emt.ro

Hátéemel, a legegyszerûbb módszer honlapkészítésre

(6. old.)

Ötödik rész
A mai számban megpróbálom elmagyarázni, hogyan lehet alap betûtípust beállítani, képeket és hiperhivatkozásokat (linkeket) elhelyezni a dokumentumban.

Miután készítettünk egy egyszerû html-dokumentumot, a szokásos html, head, title, body címkepárokkal, írjuk be a következôt:

<body>

<basefont face="Verdana" size="5">

Pistuka kekszet kér cicamájkrémmel!

</body>

A dokumentum alapértelmezett betûtípusa (fontja) a Verdana lesz, ötös méretben (a méreteket próbálgassuk, mert minden böngészô/browser és operációs rendszer a saját kedve szerint értelmezi ôket).

Most pedig feltételezzük, hogy képpel akarjuk feldobni dokumentumunkat. Keressük meg az elôzô számot, ahol háttérképeket illesztettünk a weblapba, a módszer ijesztôen hasonlít:

Pistuka kekszet kér cicamájkrémmel!

<img src="papagaj.jpg" align="left" border="1">

stb…

Láthatjuk, hogy ha van egy papagaj.jpg címû képünk a könyvtárban, ahonnan elindítottuk a weblapot, azt kiteszi balra, azaz a sor elejére, egy vékony (egypixelnyi) széllel. Próbálgassunk a left helyett rightot, centert, s mást beírni, s lessük az eredményt. Utána pedig a border számát cserélgessük, a vastagságot fogja jelenteni (a nulla egy semmilyen szélet eredményez). Figyeljünk, az img címkének nincs zárópárja!

Most jön a html lényege, a hyperlink, azaz a hiperhivatkozás, amelytôl dinamikus, élô az egész www. A címke (tag) a lehetô legegyszerûbb, egy szimpla a betû. Lássuk:

<body>

Pistuka <a href="keksz.html">keksz</a>et

kér <a href="http://www.cicamajkrem.com">cicamájkrémmel</a>!

</body>

Ha létezik egy keksz.html fájlunk a weboldalunk (index.html) gyökerében, akkor a böngészôben a "kekszet" szó "keksz" része színesen aláhúzva jelenik meg, sôt, néha egy kis mutatóujjas kezecskével. Ha rákattintunk, betölti az ablakba az adott fájlt, amelyet a href paraméterrel definiálunk. Lehet egész http-weboldalcímet is megadni, amint fent láthatjuk. A hiperlink (logikusan) addig tart, amíg az </a> címke le nem zárja. Természetesen képet is tehetünk a címkék közé, ebben az esetben arról lesz a hiperlink!

Két hét múlva befejezôdik a sorozat, abban majd utolsó simításokat végzünk a weblapunkon, és megpróbálunk netre kerülni vele, aztán könnyes búcsúztató.

Jakab-Benke Nándor,
nandorka@kolozsvar.ro

NAPIRENDEN

Francia elnökválasztás: rekordméretû távolmaradás

(8. old.)

A francia belügyminisztérium vasárnap esti közleménye megerôsítette az elnökválasztás elsô fordulójára elôrejelzett rekordméretû, közel harminc százalékos távolmaradásra utaló jóslatokat.

A hivatalos bejelentés szerint este 17 óráig a közel 40 millió francia választópolgár 58,55 százaléka élt alkotmányos jogával, több mint 5 százalékkal kevesebben, mint az 1995-ös legutóbbi elnökválasztási küzdelem elsô fordulójának azonos idôszakában. Hét évvel ezelôtt ebben az idôpontban 64,02 százalékos volt a részvételi arány. A kora estig nyilvánosságra hozott adatok alapján a közvélemény-kutató intézetek az ötödik köztársaság elnökválasztásai között a legalacsonyabb érdeklôdéssel kísért vetélkedônek sorolják be az ideit, a távolmaradók arányát 27–29 százalékra becsülik az urnazárások idôpontjára.

A legmérsékeltebb lelkesedést ezúttal is a párizsiak tanúsították: délután fél ötig a választásra jogosultak 52 százaléka kereste fel a szavazóhelyiségeket, 2,6 százalékkal kevesebben, mint a referenciának számító legutóbbi elnökjelölti selejtezô voksoláson. Az eddig negatív rekordot az 1995-ös vetélkedô elsô fordulójában mérték, ahol az állampolgárok 21,6 százaléka szavazott lábbal — azaz elkerülte a szavazófülkéket. A tendencia fokozatos romlást mutat: 1981-ben még csak 17,3, a következô, 1988-as erôpróbán már 18 százalék adott kifejezést a voksolás mellôzésével ellenvéleményének vagy közönyének.

A végleges adatokat az összes szavazóhelyiség bezárása, este 20 óra után teszik közzé.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2001 - All rights reserved -