2002. június 29.
(XIV. évfolyam, 146. szám)

Adóügyi sztrájkra buzdítják a cégeket

(1. old.)

Tegnapi kolozsvári sajtóértekezletén a Nagy-Románia Párt egyik alelnöke, Petru Cãlian bejelentette, hogy adóügyi sztrájkra fogja buzdítani a vállalkozókat tiltakozásként a parlamentben már megszavazott, júliusban hatályba lépô új nyereségadó törvénye miatt. Ennek elôírásai ugyanis a politikus szerint ösztönzik a feketemunkát, a munkanélküliség növekedéséhez vezetnek, megfojtják a kis- és középvállalkozókat és csôdbe sodorják a reklámból élô újságokat.

Nemzetközi textil és ruhatervezôi kollokvium

(1. old.)

Tegnap, elsô ízben az Európai Bizottság égisze alatt, a Mátyás-házban megnyílt a kétnapos VII. Nemzetközi Textil- és Ruházat-formatervezôi Kollokvium. Az esemény rendezôi a kolozsvári Mûvészeti és Formatervezôi Egyetem, a Transilvania Üzletkötô Központ, a Mûvészeti Múzeum, a Kolozs Megyei Tanács, a Mikoronic Csoport és az Eurombank. (Részletek az 5. oldalon)

Kis- és középvállalatok kálváriája
Gyakran még az európai uniós hitelek sem vehetôk igénybe

(1., 5. old.)

Az Országos Statisztikai Hivatal legújabb felmérései szerint tavaly a 140 ezer kis- és középvállalkozó közül körülbelül 30 ezer csôdöt mondott. Annak ellenére, hogy a kormánytagok úton-útfélen "a gazdaság motorja" hangzatos elnevezéssel említik a kis- és közepes vállalatokat, 2000-ben a magánvállalkozók 43,6 százaléka szegény volt. A szakemberek úgy vélik, hogy a tragikus helyzetet a mértéktelen adórendszer, valamint az életképes támogatási programok hiánya váltotta ki.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint egyre kevesebb magánvállalkozás képes piacon maradni a román gazdaság kusza szabályozása szerint. A munkaadók szerint a kormány ésszerû és hatékony támogatási rendszerének hiányában évente körülbelül 40 ezer kis- és közepes vállalkozó tûnik el a piacról. A vállalkozók szegénységét az is tükrözi, hogy a magánszektort 99,9 százalékban a kis- és közepes vállalkozók alkotják, akiknek közel fele a szegénységi küszöb alatt tengôdik.

1998-ban a bejegyzett cégek aránya elérte 4,5%-ot, 2000-ben alig 1%-os bejegyzési rátát mutattak a felmérések. Az adatok tükrében egyértelmû, hogy a vállalkozók különösebb profitra nem számíthatnak. A magáncégek 38%-a tavaly veszteséget könyvelt el, míg 18%-a éppen csak szinten maradt, ami azt jelenti: a kis- és közepes vállalkozók több mint fele nem könyvelhetett el nyereséget. A profit nélküli cégek többsége a kereskedelemben, a szolgáltatások piacán vagy a feldolgozó iparban fejtett ki tevékenységet. A vállalkozók a sikertelenség legfôbb okaként a támogatás hiányát nevezték meg, hiszen a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerzôdés értelmében megszüntették a 133-as törvény által biztosított kedvezményeket, ugyanakkor az importált berendezésekre kirótt vámilleték és a profitadó növelése sem ösztönzi a kisvállalkozók befektetéseit. A mértéktelen adóztatás elkerülése végett a legtöbb cég igyekszik engedéllyel rendelkezô magánszeméllyé vagy családi vállalkozássá átalakulni, így több kedvezmény megszerzésére nyílik lehetôsége. Ennek a látszólag jó megoldásnak is akadnak hátulütôi, hiszen alkalmazottaik nem szerepelhetnek munkakönyves állásban. Ez a vállalkozási forma az esetleges alkalmazott számára hátrányos.

A munkapiac érdekes átalakulási folyamaton ment keresztül az utóbbi tíz évben, hiszen az állami vállalatoktól elbocsátottak nem a munkavállalók, hanem a munkaadók sorait gyarapították. 1990-óta a munkavállalók száma körülbelül a felére csökkent, következésképpen ezzel arányosan nôtt a munkaadók tábora. Ennek tulajdonítható az az ellentmondás, hogy manapság több szegény munkaadót találunk, mint ahány munkavállalót.

A magánvállalkozók nehéz helyzetét a minisztériumok közötti viták is súlyosbítják, hiszen a PHARE-alap felhasználását a Fejlesztési és Elôrejelzési Minisztérium (EFM) és a Kis- és Középvállalkozók és Szövetkezetek Minisztériuma közötti nézeteltérések gátolják. Az Európai Unió által 2000-ben kizárólag romániai kisvállalkozók támogatására létrehozott 125 millió eurós alapból eddig csupán 4 milliót használtak fel, ismerte be Mihai David, az EFM államtitkára egy bukaresti lapnak adott interjújában.

A kolozsvári bankoknál különbözô hitelprogramok felôl érdeklôdtünk, amelyeket kizárólag a kis- és közepes vállalkozók vehetnek igénybe. A Transilvania Bank a BERD-program révén összesen 10 millió dolláros keretösszeggel rendelkezik, amelynek a második, ötmillió dolláros részletét áprilisban utalták át a banknak. A hitelért folyamodó cégnek legfennebb 100 munkakönyves alkalmazottja lehet, tulajdonosai többségében román állampolgársággal kell rendelkezzenek. Évi forgalmuk nem haladhatja meg a 40 millió eurót, ugyanakkor valamennyi engedéllyel rendelkezniük kell. E feltételek teljesítése alapján telekvásárlásra, befektetési tervekre (építkezés, renoválás), továbbfejlesztésre, terjeszkedésre, felszerelések beszerzésére lehet hitelért folyamodni. A kölcsönt 10 ezer és 125 ezer eurós határértékek között lehet igényelni.

Ioan Avram, a Román–Amerikai Befektetési Alap által támogatott CAPA hitelezô pénzügyi szervezet területi igazgatója a Szabadságnak elmondta: az utóbbi hónapokban a valutapiacon tapasztalható áralakulások szerint az euró számottevô erôsödése miatt inkább dollárban érdemes kölcsönért folyamodni. Az igazgató szerint a hitelpiacon is észlelhetô a nagyfokú bürokrácia. Általában a 16–20 százalék között módosuló kamattal árubeszerzésre, befektetésekre és nyersanyagra biztosítanak hiteleket.

Elgondolkodtató módon a Román Kereskedelmi Bank és a Román Fejlesztési Bank többszöri érdeklôdésünkre sem volt hajlandó felvilágosítást nyújtani kisvállalkozóknak nyújtott hiteleirôl.

Floriska Attila kolozsvári vállalkozó lapunk érdeklôdésére elmondta: legutóbb igen megjárta egy 62 ezer eurós értékû hitellel, hiszen a 2000 szeptemberében elnyert összeget egy év után után akarták folyósítani a régi valutaárfolyamon, amit nem tudott elfogadni. Több más, névtelenségbe burkolódzó vállalkozó is azt mondta érdeklôdésünkre, hogy a valutahitelek óriási rizikót jelentenek, hiszen inflációs világban kiszámíthatatlan a lej romlása.

A média évek óta követeli a külföldi befektetôk számára az egészséges és rendezett gazdasági környezet megteremtését. Érdekes módon a sorból mindig kimaradnak a kisvállalkozók, bár számukra is legalább annyira fontos lenne a vállalkozásbarát környezet biztosítása.

Borbély Tamás

Dávid Ibolya a tordaszentlászlói falunapokon

(1. old.)

A csíkszeredai Julianus Alapítvány és a Székelyföld Társaság szervezésében a hét végén Tordaszentlászlón sorra kerülô Lármafa-találkozó megnyitójaként tegnap este a tordaszentlászlói református templomban a helyi lelkész rövid istentisztelete után Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum országgyûlési képviselôje, volt igazságügyi miniszter tartott elôadást. A lapzártakor sorra kerülô rendezvény ma folytatódik a tordaszentlászlói kórustalálkozóval, vasárnap pedig Falunapra kerül sor, amelyre meghívják a falu valamennyi szülöttjét és elszármazottját.

A Lármafa-találkozó eddigi helyszínei után (Körös-Sepsikilyén, Sepsiszentgyörgy, Tordai-hasadék, Szent László-forrás és Torda) ma Tordaszentlászlóra is ellátogat több mint negyven település elöljárója és neves közéleti meghívottak, közöttük több magyarországi vendég.

(m. j.)

Távolítsák el Antonescu képmását

(1. old.)

a Viktória palotából, kérik az amerikai biztonsági és európai együttmûködési bizottság tagjai a román kormánytól. Amellett, hogy felszólították a kormányt egyéb, Antonescuhoz kötôdô szimbólumok nyilvános helyrôl való eltávolítására, az amerikai kongresszusi képviselôk azt is kérték, hogy ne akadályozzák többé a Holokauszt Múzeum tagjainak hozzáférését egész sor okirathoz. A bizottság nyolc tagja, közöttük Christopher Smith társelnök és Hillary Clinton szenátor levelet küldött Adrian Nãstase miniszterelnöknek, amelyet pénteken ismertettek, és amelyben kérik a marsall szobrainak eltávolítását Bukarestbôl, Cãlãrasi-ból, Nagysármásból és a zsilavai börtön udvarából. A bizottság úgy ítéli meg, hogy az Antonescuról továbbra is elnevezett utcák, a meglévô szobrok, valamint a róla készült festmény Viktória palotabeli elhelyezése ellentmond a kormányfô márciusi szónoklatának, amikor megígérte, hogy megszüntetik Románia kétértelmû viszonyulását a fasizmussal és szélsôségességgel szemben.

KRÓNIKA

Kishírek

(2. old.)

Évadzáró a kolozsvári népfôiskolán

Balladaéneklés a moldvai csángóknál címmel dr. Faragó József akadémikus tart elôadást július 2-án, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5.). Ugyanitt bemutatják az elôadó Csángó népballadák címû kötetét. A mûsorban közremûködik Barabás Kásler Magda és Senkálszky Endre érdemes mûvész.

A KOSSUTH ÜZENETE címû pódiummûsor részletével lép fel június 29-én, szombaton délelôtt a tordaszentlászlói kórustalálkozón Sebesi Hripszimé Tündér és Sebesi Karen Attila.

RÁTOK SZAKADT... — Június 30-án, vasárnap este 8 órától a kisbácsi kultúrházban humorral, operettel, nótával, egyszóval: nyári hangulattal, jókedvvel lép fel Sebesi Karen Attila és vendégei: Ádám János, Hary Béla, Hary Judit, Székely Zsejke.

NITA MOCANU képzômûvész kiállítása nyílik meg július elsején, hétfôn du. 6 órakor az Egyetem utca 3. szám alatti Sindan Kulturális Központban. A mûvész installációt, térkompozíciót mutat be.

VAKÁCIÓS KLUBOT szerveznek az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzetében. Ennek keretében mûködik az informatika kör is, amelyen korhatár nélkül vehetnek részt a jelentkezôk minden héten, kedden és szerdán, 11–13 óra között. Bôvebb felvilágosítást a székházban (Jugoszlávia utca 51. szám) kaphatnak az érdeklôdôk, vagy a 146-417-es telefonszámon.

RENDKÍVÜLI HANGVERSENY június 29-én, szombaton este 7 órától az Egyetemiek Házában. A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarát Koichiro Kanno (Japán) karmester vezényli, közremûködik Dozan Katayama (Japán) bambuszfuvolán és Ioan Grelus fuvolán, valamint Shoko Takeuchi (Japán) zongorán. A hangverseny szerves része annak a sorozatnak, amelyet a román–japán diplomáciai kapcsolat centenáriumának megünneplésére szerveztek. A hangverseny mûsorán szerepel N. Doy: "Kennin-Ji" lírai szvitje, Minoru Miki: "Lotus" — bambuszflaut-versenye, F. Doppler–I. Grelus: Magyar pasztorálé-fantázia fuvolára és zenekarra és Mendelssohn–Bartholdy: IV. szimfóniája.

Történelmi fehér foltok

(2. old.)

Fiatal újságíró és frissen végzett történész, a Szabadság oszlopos tagja, Papp Annamária elsô kötetét, a Szögesdrót címû Kaláka-könyvet (Háromszék Lap- és Könyvkiadó) mutatták be péntek délután a Phoenix könyvesboltban. A sok érdeklôdô elôtt elôbb Benkô Levente szerkesztô ismertette az 1995 óta napvilágot látó Kaláka-sorozatot, amely Erdély történelmét mutatja be. A esemény házigazdája, Köllô Katalin két részletet olvasott fel a hadifogságból és szovjet munkaszolgálatos rabságból származó visszaemlékezéseket felvonultató kötetbôl.

Csucsuja István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese mutatta be a kötetet. Úgy vélekedett, a szerzô tudatos módszerességgel alakított ki, az interjúk és naplószerû feljegyzések felhasználásával, összképet a gulágok világáról és a nyugati hadifogolysorsokról, egy olyan történelmi helyzetrôl, amelynek során a 600 ezer magyar fogolynak 1/3-a odaveszett a szenvedésekben, de a túlélôk is évtizedekig hordozták magukban az ott szerzett fizikai és lelki sebeket. A tényleges és virtuális szögesdrót mögött gyûlölet és csüggedtség uralkodott, a kötet üzenete pedig olyan emberi normákra való hivatkozás, amelyek bármilyen körülmény között viszonyítási alapul szolgálhatnak mindnyájunknak. Papp Annamária megköszönte a munkájához kapott támogatást és buzdítást, többek között a betegsége miatt távol levô Bázsa-Pataki Márton kollégánknak. Célja nem tanulmány megírása volt, hanem vallomások összegyûjtése, hogy jelenkorunk egyik fehér foltját tüntesse el. Tizenhat interjúalanya közül többen jelen voltak az eseményen, és személyes élményeikkel emlékeztettek a múlt eme sötét szakaszára.

Ö. I. B.

Aranka-kutatócsoport

(2. old.)

Tegnap délután tartotta második kiskonferenciáját az Aranka-kutatócsoport, amelynek kezdeményezôje Egyed Emese tanszékvezetô professzor. Aranka György sokirányú munkássága szorosan kötôdik a december 3-án Marosvásárhelyen alakult Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság tevékenységéhez, a Széchenyi Istvánék által 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia elôdjéhez. A tegnapi elôadáson elhangzott Aranka Györgynek, a társaság fô titoknokjának székelyföldi útleírásairól készített államvizsgadolgozat ismertetése és kiértékelése. Fekete Magdolna Beátát, a dolgozat elkészítôjét Kovács Eszter kérdezte, majd elhangzott Berki Tímea, Bíró Annamária, Molnár Ildikó, Jakab Imola, Dohi Zsuzsanna, Végh Balázs TDK, valamint szemináriumi dolgozata. Ôk mindnyájan a Bölcsészkar diákjai. Az elôadás végén Egyed Emese ünnepélyesen bejelentette az Aranka-kutatócsoport megalakulását, ami a sikeres pályázatok révén intézményesített mûködést nyert.

B. T.

Közel vinni a festészetet a lélekhez...

(2. old.)

Festménykiállítás nyílt csütörtökön este a kolozsvári Állami Magyar Színház elôcsarnokában. A képek alkotója, Derner Miklós kereskedelmi üzletvezetôbôl lett tizenkét évvel ezelôtt színházi díszlettervezô és -festô. Képeivel több kollektív kiállításon vett részt, s a színházban megtekinthetô tárlat a negyedik önálló kiállítása.

A megnyitón egykori tanára, Gavril Gavrilas méltatta Derner eddigi munkásságát, megállapítva, hogy diákkora óta jellemzô szorgalma még mindig tart. Utalt arra, hogy ezek a festmények nem csupán a szemhez szólnak, hanem mûvészi erejük révén a lélekhez is. A természet szeretetérôl, mûvészi érzékenységrôl, kompozíciós készségrôl árulkodnak, és 20 év kemény munkája tükrözôdik bennük.

Kérdésünkre Derner Miklós elmondta, hogy ez a kiállítás a képek hangulatában és színeiben jelent újdonságot: áttörhetetlennek tûnô korlátokat próbált lerombolni azzal, hogy a természetet és a modern világ képeit a lélekhez vitte közelebb a pasztellszínek által. Sokáig ilyen korlátnak érezte azt az ellentétet is, amely az olaj-, a pasztell- és az akvarelltechnikák között feszül, de úgy véli, új képeivel sikerült ezt is ledöntenie.

Kónya Klára

Csalafinta görbe tükör
Könczey Elemér karikatúrái a Korunk Galériában

(2. old.)

Könczey Elemér karikatúrakiállítása nyílt meg tegnap délben a Korunk Galériában és ugyanekkor került sor a mûvész Szöveg nélkül címû, az Erdélyi Híradó gondozásában megjelent kötetének bemutatására is. A tárlatot Tibori Szabó Zoltán nyitotta meg, a kötetet Demeter Szilárd méltatta. Székely Csaba paródiáiból olvasott fel. Dénes József gitározott, és fellépett a Szomszédnéni Produkciós Iroda (Bálint Ferenc, Bordás Szabolcs, Tóth Szabolcs). A rendezvény házigazdája Heim András grafikusmûvész volt.

Könczey Elemér karikatúráival a kolozsvári újságolvasók már évekkel ezelôtt, a Szabadságból megismerkedtek. Aztán a fiatal képzômûvész 1996 februárjában munkáiból sikeres kiállítást rendezett. Munkáinak egymásmellettisége már akkor nyilvánvalóvá tette, hogy Könczey a következetes szókimondás és a rendszerben gondolkodás alkotói útját járja.

Most megjelent albumában összegyûjtött alkotásai a másik kolozsvári napilapban, a Krónikában naponta megjelenô karikatúráinak legjava, a Korunk Galériában kiállított anyag pedig ennek az albumnak a párlata. Ezek a lapok szintén arról gyôzik meg a szemlélôt, hogy Könczey tudja, mit akar. És azt is nagyon jól tudja, hogy kivel van dolga. Mondanivalója mindig húsba vágó, karikatúráit nézve az emberben azonnal megfogalmazódik a felismerés: ez tényleg így van, ennyire nyilvánvaló!

Éveken át jókat derültünk az éppen soron következô, az éppen górcsô alá vett lehetetlenség kifigurázásait látva. Tulajdonképpen ez biztosítja Könczey munkáinak frissességét, létjogosultságát: ez a csípôs üzenet, amely mindig célba talál, nyilvánvalóságával megdöbbent, és jóízû kacagást csikar ki a nézôbôl.

A mûfaj cseppet sem könnyû, legfeljebb csak annak, aki soha nem próbálta ki. Itt nyomon követhetô próbálkozásai révén Könczey bepillantást enged mûhelytitkaiba, kópéságainak és morfondírozásainak boszorkánykonyhájába. Közel enged bennünket jóízû humorának forrásához, amelybôl a legkézenfekvôbbtôl a leglehetetlenebbig mindenféle ötlet bôségesen tör a felszínre. A derû és a nevetés háztája ez, a legjobb minôségû humoré.

Témáit jellemzô módon mi magunk szolgáltatjuk. Könczeynek csak annyi a dolga, hogy a gikszereinket, botladozásainkat fürkészô-felfedezô tekintetével végigpásztázza a terepet, a mindennapjainkat, s ott azonnal rácsapjon az éppen aktuális ostobaságainkra. Máskor csak szokásainkat tükrözteti csalafinta görbe tükrében, s azoknak lényegét megváltoztatva mutat rá rossz beidegzôdéseinkre, sztereotípiákra, amelyekrôl nem tudunk lemondani, dolgokra, amelyek nevetséges mivoltát talán már csak ô képes meglátni.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fiatal mûvész az utóbbi években ezen a téren a lehetô legjobb irányban fejlôdött. Rajztudásával együtt mélyültek gondolatai is. Egy-egy képtelenségbôl vagy a legtermészetesebb cselekménybôl kiinduló kettesei, hármasai és négyesei esetében például a banális témával indító képsor a második vagy harmadik regiszterben már rossz sejtelmeket támaszt, hogy aztán az utolsóban a megdöbbentô üzenet megfogalmazódjék, berobbanjon a nézô tudatába, sokkoljon, elgondolkoztasson. Ezek a többrészes, rajzfilmszerû karikatúrák a legtöbb esetben elgondolkoztató üzenetek hordozói lesznek. Olyan alkotó munkái, aki a világ és a lét alapkérdéseit ismételgeti, azokra keres lázasan választ. Persze, a maga eszközeivel élve, humorosan teszi mindezt, s talán nem csupán rajta múlik, hogy egyik-másik esetben a csattanó már nem is tiszta szívbôl jövô nevetést, hanem inkább sóhajjal kísért kényszerû mosolyt és kesernyés szájízt eredményez.

Könczey kompozíciói kiegyensúlyozottak, formái egyre jobban letisztultak, vonalvezetése könnyedebb lett. Ez lehetôvé tette számára, hogy minden egyes lappal mindinkább a lényegre koncentráltassa nézôjét. Remek ötletei vannak, tömörek, sokat, rengeteget mondóak. A vonalkód-nyaktiló vagy -tutaj, a csaliként emberkézzel halászó cápa, a kalitkába zárt madárijesztô, a kéthegyû ceruza, az egytekercses magnó — megannyi remek ötlete Könczeynek. Vagy ott van a kéregetô automata, amelyrôl találó vicc jutott eszembe.

Kohn bácsi sok év után hazalátogat. A nagy út kifárasztotta, éhes és szomjas. Bedobja hát a reptéri automatába a megfelelô dollárösszeget, ám az nem akarja kiadni a szendvicset. Így jár az üdítôs és a kávé-automatával is. Ekkor csípôre teszi a két kezét, végignéz az automaták során, és fejcsóválgatva, irigykedve így szól:

— Nagyon ügyes!

Érdekes, ugye? Ugyanazt mondta, mint jómagam most Könczey Elemérrôl, miközben munkáit összegezô elsô albumát és annak sûrítményeként a Korunk Galériában rendezett kiállítását figyelmükbe ajánlom.

Tibori Szabó Zoltán

VÉLEMÉNY

"Régi nóta, híres nóta"

(3. old.)

Nótásfüzet! Ajándékba kaptam egy daloskedvû jóbaráttól. Fedôlapján piros rózsák beszélgetnek a zöld levélkoszorúban. Nagy örömöt szerzett vele. Rég nem láttam ilyen gyûjteményt. Úgy vélem, hogy a ma emberének is nagyon, de nagyon kell az ének, a nóta. Könnyebbé, elviselhetôbbé teszi számunkra az életet! Fényt, örömet, csillogást jelent a lélek számára. Éltetô napsugár a dal a hétköznapok szürkeségében... Hallgatók, csárdások és dalok gyûjteménye, kottával és szöveggel. Kell a zene, az ének, az operában, a filharmóniában, épp úgy, mint templomainkban. Vannak, akik a könnyûzene lelkes hívei, és így van ez jól. Sokféle ember, sokféle szív. Az Elôszóban olvasom: "A magyar vigadásnak, jókedvnek, örömnek, búnak, bánatnak, és a magyar nép minden érzelmének leghûbb kifejezôje a népdal és a magyar nóta." Így igaz, szeressük, énekeljük, hallgassuk szívesen dalainkat, melyek ott zsonganak vérünkben, agyunkban, lelkünkben, amelyek érzelmeink felmérhetetlen skáláján kifejezik magát az embert, vagyis minket. Be kell vallanunk, hogy "ráéheztünk" a dalra. Ez jelzi, hogy az egyre inkább elanyagiasodó világ még nem lúgozta ki belôlünk teljesen az életkedvet és a szép utáni vágyat. Egy szép nóta varázslatos erôvel bír. Megszépülnek fájdalmas és örömteli emlékeink, amelyek a sírig elkísérnek minket. Aki szeret dalolni, abban gyökeret ver a "derûlátás". Az ilyen ember nem "átvészeli" a mai napot, hanem elfogadja azt. Nem retteg a jövôtôl, hanem bátran néz a holnap szemébe.

Mátyás Jenô, a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja állította össze és szerkesztette számunkra ezt a Nótásfüzetet. Felismerte, hogy ezen a téren is tenni kell valamit, hogy nótakincseink ne jussanak feledésre. Oly szépen írja az Elôszóban: "Egy-egy szép szövegû dal a nép ajkán szebbé válik, mint amikor azt az írója megalkotta. Ez is magyar hagyomány, örökség. Ne hagyjuk kiveszni ôket. Tanítsuk meg rá az ifjúságot, hogy ne vesszen ki e hagyomány, hogy közkinccsé váljon."

Mi késztette a mûvészt e nagy munkára, mi adott hozzá energiát? A szeretet. A dal iránti elkötelezettség és az ajándékozó jókedv, hogy mindnyájan részesüljünk ebbôl a nótacsokorból. Miért van erre különösen most szükség? Mert, ahogyan Mátyás Jenô fogalmaz: Nagy a közösséget összetartó ereje e daloknak, akárcsak a hitvallásnak. Hála Istennek, sok nótás-lelkû embert ismertem. Fôleg a családomra gondolok. Most is hallom Édesapám hangját: "Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, /A szegény legénynek utat mutassatok." És a fehér abrosszal terített asztal körül rokonok, barátok ültek. A magyar hallgatók mellett fel-felcsendültek a román dojnák is. Hadd énekeljen ki-ki a szíve szerint! Akkor így volt. Emlékszem, egy alkalommal — már idôs és beteg volt — így szólt hozzánk apám: Ne feledjétek el, amikor már kiköltözöm a temetôbe, minden tavasszal hozzatok a síromra nefelejcset, mert mindig nagyon szerettem azt a nótát, hogy: Kék nefelejcs virágzik a tó partján... Azóta minden tavasszal kék nefelejcs borítja az áldott hantot. Sokszor eldúdolom azt a dalt is, hogy: Dalos ajkú kis madárka, /Szállj az apám fejfájára / És ilyenkor — higgyétek el — tudom, hogy ô hallja és velem dúdol a suttogó szélben... Amikor pedig az én Édesanyám azt énekelte: "Hogyha ír majd Édesanyám, írjon a falunkról" akkor tudtuk, hogy haza gondol Zilahra, ahonnan Kolozsvárra szakadt, amikor férjhez jött édesapámhoz. Itt élt Kolozsváron, de a lelke zilahi maradt. Ez a Nótásfüzet legdrágább emlékeimet elevenítette fel hirtelen. Szelíden átölelnek és betöltik a szívemet, hogy könnyebb legyen kivárnom a találkozást velük. A férjem hangja melegen cseng ma is a fülembe: "Rózsalevél, elkap a szél, messze sodor innét.." Nagyon szerette... Aztán, egy júliusi napon, azon a csendes rózsahullató estén, ô is elment.

Nagy kár, hogy a magyar operában nem tudták megtartani 2002. június 8-án a Nótaestet. Nem az érdeklôdés hiánya volt a baj, tessék elhinni! Nem a negyvenezer lejes jegy volt a hiba, hanem az operabál beiktatása. Azt hitte a közönség, hogy részt kell vennie az operabálon is, amire viszont ma már nemigen telik. Ez nagyon szomorú, de nem a mi szégyenünk, hanem azoké a politikusoké, akik ilyen pokoli gazdasági helyzetbe juttatták ezt az országot.

Mindezek ellenére, szükségünk van a várva-várt Nótaestre, ahol érezhetjük az együvé tartozást Thália templomában, hogy aztán megerôsödött, megvidámodott szívvel vigyük tovább a hétköznapok gondjait. Isten áldását kérjük Mátyás Jenô mûvész úr életére, hogy újabb nótásfüzettel gazdagítsa a magyar kulturális örökséget. Babits Mihály gyönyörû sorai jutnak eszembe: "Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban / És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek." Ilyen gondolatokkal várjuk, hogy felcsendüljön magyar operánkban a "Régi nóta, híres nóta".

Plesa Vass Magda

Versmondás

(3. old.)

Csodálkozva olvastam Köllô Katalin sorait a Szabadság 2002. jún. 3-i számában (A teremtmények arca).

Az újságírónô szégyenkezve állapítja meg, hogy alig 40 nézô ült be a vasárnap délelôttre meghirdetett versmûsorra. Ne szégyenkezzen ezért Köllô Katalin. Minden mûfajnak megvan a maga közönsége. Ha nincs, ki kell alakítani, nevelni. 1989 elôtt a Kolozsvári Magyar Színház nagy termében zsúfolt nézôtér tapsolt a magyar költészetnek és tolmácsolóinak, versmûsoroknak.

1991-ben egy társulati gyûlésen javasoltam a versmûsorok továbbéltetését, mint olyan feladatát egy kisebbségi kultúrintézménynek, amit kötelessége felvállalni. Konkrétan: Arany-estet proponáltam. A magas és európai és határok feletti stb. kultúrigény jegyében ez nem jött létre. Különben Visky András is ott volt a gyûlésen, ha jól emlékszem (és jól emlékszem), ô helyeslôen bólintott javaslatomra. Aztán... — rien. Semmi.

Akkor ne csodálkozzunk, ha versmûsoroktól elszoktatott nézôk egy derûs vasárnap délelôtt — versmûsort kapnak — és nem jönnek el. Feleslegesnek tartom a témát tovább részletezni.

Jancsó Miklós

Jutalmazás és büntetés

(3. old.)

Ha valamely magatartásunkat jutalom követi, akkor a jövôben minden bizonnyal gyakrabban tanúsítjuk ugyanazt a magatartást. Büntetés esetén az adott viselkedés gyakorisága csökken. Ez egy nagyon egyszerû elv, és mindig mûködik. Az ezzel kapcsolatos nehéz kérdés csupán az, hogy mi számít jutalomnak és mi büntetésnek. Gyermekeknél ezt nem mindig könnyû megjósolni. A büntetésnek szánt szidás a gyermek számára gyakran jutalom, hiszen azt jelenti, hogy ráfigyelnek, a figyelmet pedig akkor is jutalomként élheti meg, ha ez a figyelem negatív elôjelû. A jutalomnak szánt ölelés egy olyan személy részérôl, akit a gyermek nem kedvel: büntetés. Az tehát, hogy a gyermek valamilyen viselkedésére adott szülôi válasz büntetés vagy jutalom volt-e, teljes biztonsággal csak utólag állapítható meg: ha az illetô viselkedés ritkábbá válik vagy eltûnik, büntetés történt. Ha a gyermek még gyakrabban mutatja az illetô viselkedést, akkor a szülô válasza jutalom volt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nemcsak a szülôk formálják ilyen módon a gyermek magatartását, hanem megnyilvánulásaival a gyermek is büntet és jutalmaz, "idomítja" szüleit, bár ennek a ténynek rendszerint egyik fél sincs tudatában. A dackorszakát élô kisgyerek által egy dühroham során kibocsátott éles hang a szülôben igen kellemetlen feszültséget okoz, így büntetésként hat. A dühroham megszûnésekor a kellemetlen hang elcsitul, és a szülô testi-lelkileg kellemesen ellazul. Ez jelentôs jutalom. Ez a szülô a jövôben minden bizonnyal kerülni fogja azt a magatartást, amelyet közvetlenül a dühroham kitörése elôtt mutatott (felszólítás a tévénézés abbahagyására), és gyakrabban mutatja azt a viselkedésformát, amely a jutalom elnyerését megelôzte (csokoládé felajánlása, a gyermek szeretetteljes magához ölelése). A szülôk nyaggatására a szobájában rendet tevô gyerek ilyen szempontból sajnálatos módon maga alatt vágja el a fát, hiszen engedelmes magatartása a szülô számára jutalom, így a nyaggatást akaratlanul is megerôsíti a szüleiben.

A mások részérôl érkezô figyelem erôteljesen jutalmazó hatású. Azok a dolgok, amelyekre a szülô odafigyel, megerôsítôdnek a gyermekben, növekednek. Ha a gyermek önszántából megosztja az édességet testvérével, valami szépet rajzol, vagy bátran, magabiztosan old meg egy helyzetet, a szülô ezt észreveszi és jelzi is a gyereknek: figyeltelek, ez nagyon jó volt. Az önzetlenség, kreativitás, önbizalom növekedni fog a gyerekben. A nem kívánatos magatartás figyelmen kívül hagyása fôleg akkor eredményes, ha a gyermek célja eredetileg éppen a figyelem magára irányítása lett volna. Ha a gyermek egy csúnya szóval áll elô, és a szülôk ezt nem méltatják figyelemre, akkor a trágár beszéd mint magatartásforma hervadásnak indul, és remélhetôleg fokozatosan teljesen elenyészik. A gyermek rájön: ha szülei figyelmét akarja élvezni, akkor jobb, ha inkább nagylelkû magatartást tanúsít kistestvérével szemben stb.

A gyermeket a szûkebb családon kívül persze sok más hatás is éri: iskola, pajtások, egy hétvége vagy nyári vakáció a nagyszülôknél, televízió stb. Elkerülhetetlen, hogy ez a nagyon változatos környezet a szülôkétôl eltérô módon, más értékek alapján jutalmazza és büntesse a gyermeket. A kivételesen egészséges család felnôtt tagjainak ezzel kapcsolatban nincsenek illúziói. A fontos dolog azonban az, hogy apa és anya ilyen szempontból egy csapatot alkot, a jutalmazás és büntetés eszközét összehangoltan és következetesen alkalmazzák. A kivételesen egészséges családokban a szülôk és gyermekek, a sok együtt eltöltött idô, egymásra figyelés és nyílt kommunikáció eredményeképpen, jól ismerik egymást, ezért a jutalmazás és büntetés nagy valószínûséggel eléri a kívánt hatást.

Dr. Kónya Zoltán

Hajóépítés vízözön után

(3. old.)

Elôttünk a vízözön címû publicisztikámra, amelyben azt ecseteltem, hogy megkezdôdött Kolozsvár leépülése, illetve kisvárosiasodása, tucatnyi egyetértô levél érkezett a szerkesztôségbe. Kettôt-hármat közölt is ezekbôl a Szabadság, így kötelességemnek érzem megnyugtatni a jóindulatú szerzôket: fölösleges azon vívódni nekünk, "kisembereknek", hogy mit lehetne tenni a leépülés megállításának érdekében — ugyanis a folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

Semmit nem lehet tenni ellene, sôt, talán veszélyes is mindezeket feszegetni, ugyanis a régió egypártrendszeri törekvései olyannyira erôsek, hogy manapság már nem igazán ajánlatos másként, sôt, már önállóan gondolkozni sem. Aki nem áll be a végtelenbe veszô sorba, az ellenség. Aki nem azt írja, amit az iránytûjét vesztett tömeg olvasni, illetve hallani szeretne — az bérenc. Aki megkritizál egy nagyarországi pálforduló pártot, az gazember ("kommunista dög" — ez áll az egyik máskéntgondolkodó kolozsvári értelmiségi postaládájába bedobott cetlin).

Semmit nem lehet tenni a leépülés ellen, már csak azért sem, mert nincs már olyan fórum Kolozsváron, amely tehetne valamit. Mifelénk is — akárcsak Erdélyben bármerre — egyszemélyes nemzetmentô intézmények sora emelgeti a fejét (a forradalom után kitûnôen jövedelmezô "hivatásos magyarok" globalizált változatai), így mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti. 50-60 milliós fizetéssel bíró "hivatásos magyarok" hívogatnak engem, a 2 millióból vergôdôt, hogy tennünk kellene valamit... Uram, hát ki gátolja meg Önt, hogy havi egymillióval segítse azt az öt kisgyerekes magyar családot, akinek érdekében már évek óta kilincselek? Ki gátolja meg a mindenféle nagyszájú gittegyleteket abban, hogy segítsék azokat a közösségszervezôket, akik önzetlenül húzzák valahol lenn, valahol nagyon messze a magyarság szekerét?

De tegyük fel, hogy valakinek lenne valamiféle terve, ötlete, hogyan lehetne ezt a leépülést fékezni. Ha nincs hatalom a kezében, támogatásért kell folyamodnia. Kihez forduljon? Hozzám számos olyan információ fut be, amelyet azonnal továbbítani kellene a vonatkozó magyar szervezetekhez. Állítom: nincs már kihez, illetve nincs miért továbbítani! Legalábbis nekem már nincs kihez fordulnom ezekkel az információkkal. (E téren talán az Unitárius Egyház az egyetlen kivétel: együttmûködésünk eredményeként sikerült például Fogaras EMKE- díjas unitárius lelkészét kiemelni a szürkeségbôl, és így néhány évre odébb lehet taszítani az itteni magyarság teljes kipusztulásának napját).

A kivándorlás és a belsô, lelki emigrációs folyamatok során a társadalom azon rétege, amely felelôsnek érezte magát valamelyest szûkebb pátriája sorsa iránt, szinte teljesen eltûnt. Aki nem tûnt el, és nem vonult belsô emigrációba, az megkeseredett, és minden mondanivalóját arra hegyezi ki, hogy ki mennyit csípett le az alapítványi pénzekbôl, és hogy ki hány millió forinttal részesedett egy-egy magyarországi átszervezôdés, pénzelpallási akció során.

Oda jutottunk manapság — ezt különben egy (tévé)riportalanyom mondta — hogy hülyének nézik azt, aki "ingyen" végzi a szórványmunkát, a közösségépítést.

Ilyen körülmények között talán az a legpragmatikusabb megoldás, ha siettetjük ezt az összeomlást, azzal a reménnyel, hogy a romok látványa majd arra ösztönzi a kolozsvári magyar társadalmat — és lényegében az egész régiót —, hogy új alapot öntsön jövôjének.

Kérdések: lesz-e erre egyáltalán igény, lesz-e kivel, és lesz-e kinek? Vagy hajóépítési program vízözön után?

Köszönöm, hogy olvasnak.

Szabó Csaba

SPORT

CSELGÁNCS
Felnôtt Balkán bajnokság után, kadett Eb elôtt

(4. old.)

Élénk nemzetközi tevékenység folyik cselgáncsban. Még frissek a szarajevói felnôtt Balkán bajnokság eredményei, ahol Románia nôi válogatottjának mind a hét tagja érmes helyen végzett, négyen aranyat szereztek, míg három kategóriában harmadikok lettek), s az élvonalbeliek máris újra csomagolnak, ugyanis amikor e sorok napvilágot látnak, a gárda már Nagyvárad, majd Budapest felé tart, majd repülôvel folytatják az utat Spanyolországba, ahol egyhetes nemzetközi edzôtábor következik. Kolozsvár mindkét eseményen érdekelt. A Bosznia-Hercegovina fôvárosában lezajlott Balkán vetélkedôn országunkat a másodcsapat képviselte, Kolozs megyébôl három lány utazhatott. Közülük ketten, Sallay Viola az 52 kg-osoknál, Irina Samoilã (mindkettô U-KMSC-ARDAF) a 63 kg-osoknál bajnoki címet nyertek, míg a még ifjúsági korban lévô bánffyhunyadi Andreea Mocanu a 70 kg-ban a gyôzelmi emelvény harmadik fokára lépett fel.

Az elôbbi kettô Florin Bercean, míg az utóbbi Ioan Perte mester munkáját dicséri.

A spanyolországi kiszállásra térve megemlítjük, hogy a Budapest–Barcelona repülôre a következô kolozsvári sportolók ülnek fel: Laura Móricz-Moise az idei felnôtt Eb bronzérmese, a két Balkán bajnok és az idei ifi kontinentális bajnokságon éremre esélyes Marius Bucse, valamint Florin Bercean érdemes edzô, akik egy héten keresztül spanyol földön készülnek a második félév nemzetközi erôpróbáira, amelyek közül elsôsorban kiemelkedik az ôszi vb.

Végezetül az e hét végi gyôri nôi kadett egyéni Európa bajnokságról szólunk, amelyen a román válogatott helyet kapott egy kolozsvári kislány is: Corina Cãprioriu az 57-es súlycsoportban versenyez. A csapatot három nagyváradi, két temesvári és egy szatmárnémeti versenyzô alkotja. Az együttes szakvezetôi is kolozsváriak: Stefan Vodã és Geanina Inclezean az ifjúsági válogatott irányítói.

Radványi Pál

ATLÉTIKA
Gyalogló postások

(4. old.)

A Kolozs megyei postahivatal meghirdeti, hogy hétfôn, július 1-jén a postások hagyományos gyalogló versenyére kerül sor. A Szent János-kút–Bükki erdô útvonalon lebonyolítandó vetélkedô az országos bajnokság megyei szakaszát jelenti, a rajt 10 órakor lesz.

ÖKÖLVÍVÁS
Felnôtt Európa-bajnokság

(4. old.)

Kevesebb mint két hét múlva rendezik az ökölvívók idei utolsó legnagyobb nemzetközi megmérettetését az oroszországi Permben. Vastag Ferenc szövetségi kapitány és segédei, Valentin Vrânceanu és Traian Georgia erôteljesen edzi a keretet, a felkészüléshez németországi edzôtáborozás is hozzátartozna, de ez anyagi okok miatt kétségessé vált.

A szakszövetség összeállította a keret névsorát, az idén a 60 és a +91 kg-os súlycsoportban Románia nem indít versenyzôt, mert nincs nemzetközi szinten megfelelô öklözôje. A többiek névsora: Sorin Tãnãsie (Bákó, 48 kg), Bogdan Dobrescu (Plo-iesi, 51 kg), Waldemar Cucereanu (Gyulafehérvár, 54 kg), Viorel Simion (Bukarest, 57 kg), Ion Ionut (Bukarest, 63,5 kg), Dorel Simion (Bukarest, 67 kg), Marian Simion (Bukarest, 71 kg), Lucian Bute (Máramarossziget, 75 kg), Claudio Râsco (Mármarossziget, 81 kg) és Stefan Balint (Bukarest, 91 kg).

Coriolan Iuga

TENISZ
116. wimbledoni teniszverseny

(4. old.)

A füves pályás világbajnokságnak számító GS viszonylag csendes napot jegyzett, a favoritok közül a spanyol Juan-Carlos Ferrero és a belga Kim Clijsters korai búcsúja jelent viszonylagos meglepetést. Folytatja viszont a jó szereplést Adrian Voinea, aki a második körben kiemeltet búcsúztatott.

Eredmények a 2. fordulóból:

férfi egyes:

Hewitt (ausztrál, 1. kiemelt)–Carraz (francia), 6:4, 7:6 (5), 6:2; Morrison (amerikai)–Ferrero (spanyol, 9.) 6:3, 7:5, 7:6 (5); Schüttler (német, 17.)–Szargszjan (örmény) 6:3, 6:0, 6:1; Juzsnyij (orosz)–Gaudio (argentin, 24.) 6:0, 1:6, 7:6 (2), 5:7, 6:4; Knowle (osztrák)–Nieminen (finn, 32.) 6:3, 6:4, 6:3; Lopez (spanyol)–Canas (argentin, 10.) 4:6, 2:6, 7:6 (7), 7:5, 10:8; Adrian Voinea–Fabrice Santoro (francia, 25.) 6:2, 6:4, 3:6, 6:3; Henman (brit, 4.)–Draper (ausztrál) 3:6, 6:3, 6:4, 6:3; Escudé (francia, 16.)–Rosset (svájci) 6:2, 5:7, 7:5, 6:4; Schalken (holland, 18.)–Chang (amerikai) 7:6 (7-2), 6:3, 4:6, 6:1; Ferreira (dél-afrikai)–Ljubicsics (horvát, 30.) 6:4, 6:4, 3:6, 4:6, 6:3; Sa (brazil)— Koubek (osztrák, 31) 3:6, 7:6 (3), 7:5, 6:3;

nôi egyes:

Lihovceva (orosz)–Clijsters (belga, 5.) 7:6 (5), 6:2; Henin (belga, 6.)–Chladkova (cseh) 6:2, 7:5; Farina Elia (olasz, 10.)–Rittner (német) 6:3, 6:2; Martinez (spanyol)–Schnyder (svájci, 17.) 6:1, 6:3; Maleeva (bolgár, 19.)–Gagliardi (svájci) 6:4, 6:3; Tanasugarn (thaiföldi, 20.)–Kandarr (német) 6:3, 6:4; Casanova (svájci)–Schett (osztrák, 29.) 6:3, 3:6, 6:3; Venus Williams (amerikai, 1.)–Ruano-Pascual (spanyol) 6:3, 6:1; Szeles (amerikai, 4.)–Neffa-De los Rios (paraguayi) 6:4, 6:0; Gyementyijeva (orosz, 12.)–Loit (francia) 6:1, 7:5; Raymond (amerikai, 16.)–Prakusya (indonéz) 6:4, 2:6, 6:1; Szugijama (japán, 27.)–Razzano (francia) 6:2, 6:1; Baltacha (brit)–Coetzer (dél-afrikai, 32.) 5:7, 6:4, 6:2; Majoli (horvát, 23.)–Zvonareva (orosz) 7:6 (5), 6:2.

LABDARÚGÁS
Vb Koreában és Japánban
Vb-hírek
FIFA All Star csapata

(4. old.)

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség nyilvánosságra hozta a XVII. világbajnokság 16 tagú All Star-csapatának névsorát.

A brazil–német döntô lehetséges résztvevôi közül hatan kerültek az álomegyüttesbe, plusz hetedikként az a Michael Ballack, aki két sárga lapja miatt nem játszhat vasárnap Yokohamában.

A vb Aranylabdájára pályázó tíz játékos (Kahn, Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho, Roberto Carlos, Ballack, Hasan Sas, Hierro, Diouf, Hong) természetesen felkerült a 16-os listára.

A névsor: kapusok: Oliver Kahn (Németország), Rüstü Recber (Törökország); védôk: Roberto Carlos (Brazília), Sol Campbell (Anglia), Fernando Hierro (Spanyolország), Hong Mjung Bo (Koreai Köztársaság), Alpay Özalan (Törökország); középpályások: Michael Ballack (Németország), Claudio Reyna (Egyesült Államok), Rivaldo (Brazília), Ronaldinho (Brazília), Ju Szang Csul (Koreai Köztársaság); csatárok: Ronaldo (Brazília), El Hadji Diouf (Szenegál), Hasan Sas (Törökország), Miroslav Klose (Németország).

A 16. labdarúgó-világbajnokság érdekességei
Mérkôzések: 62;

Gyôzelem: 46;

Döntetlen: 16;

Gólok: 154;

Gólátlag: 2,48;

Gólok az 1. félidôben: 65;

Gólok a 2. félidôben: 86;

Aranygólok: 3 (szenegáli–svéd, dél-koreai–olasz, török–szenegáli);

11-es párbaj: 2 (spanyol–ír, dél-koreai–spanyol);

Leggyorsabb gól: Emmanuel Olisadebe, 3. perc (Lengyelország–Egyesült Államok);

Legtöbb szabálytalanság/mérkôzés: 62 (Japán–Oroszország 1–0);

Legkevesebb szabálytalanság/mérkôzés: 19 (Anglia–Nigéria 0–0);

Legtöbb szabálytalanság/csapat: 123 (Koreai Köztársaság);

Legtöbb szabálytalanság/játékos: 17, Cafú (Brazília) és Clever Chala (Ecuador);

Legtöbb elszenvedett szabálytalanság/játékos: 28, Yildiray Bastürk (Törökország);

11-esek a rendes játékidôben: 18;

Értékesített 11-esek a rendes játékidôben: 13;

Kihagyott 11-esek a rendes játékidôben: 5.

Döntôk (II.)
(Tegnapi írásunk folytatása)

(4. old.)

1974-ben Münchenben, a két évvel korábbi, 1972-es jubileumi, XX. nyári olimpia központi stadionjában az akkori idôszak vitathatatlanul két legjobb európai csapata, a vendéglátó NSZK és az Ajax–Feyenoord párharcból kikristályosodott Hollandia volt a döntôs. Megismétlôdött az, ami a második világháború után 1966-ig minden végjátékra jellemzô volt: a vezetést szerzett csapat ellenfele lett a világbajnok! 1950-ben a brazil Friaca lôtte az elsô gólt, Uruguay nyerte a döntôt (2:1-re). 1954-ben a magyar Puskás Öcsi nyitotta meg a gólok sorát, a végén az NSZK örvendhetett a 3:2-es nyereségnek. 1958-ban a svéd Liedholm már a 3. percben vezetéshez juttatta a skandinávokat, de a brazilok, élükön Pelével és Vavával 5:2-vel leseperték ôket a pályáról. 1962-ben, Chilében a csehszlovák Masopopust talált be elôször a brazil kapuba, de a végeredmény: Brazília–Csehszlovákia 3:1. 1966-ban, Londonban, a labdarúgás wembleyi szentélyében a hirtelenszôke, nyugatnémet Haller az elsô góllövô, de a 120. percben, fôleg Hurst három találatával: Anglia–NSZK 4:2. Csupán 1970-ben, Mexikóvárosban szakadt meg a sorozat: Pelé gólja volt az elsô, s bár az olaszok egyenlítettek, végül Carlos Alberto állította be a dél-amerikai harmadik vb-elsôségét szentesítô 4–1-et, és 1974-ben, Münchenben ismét a korábbi hagyomány újult meg: a holland Neeskens már a 2. percben a narancssárga mezeseket juttatta vezetéshez, de a 43. perctôl már a végeredményt mutatta a stadion eredményjelzô táblája: NSZK–Hollandia 2–1. Azóta viszont mindig az elsô góllövô csapata a végsô nyertes.

Az NSZK gárdája 1982-ben, Spanyolországban volt újból döntôs, de 3–1-gyel alulmaradt az olaszokkal vívott küzdelemben.

Madridban egyébként új sorozatot indított be a német csapat: háromszoros döntôbeli jelenlét bizonyította erejét. Madrid után Mexikóban Argentínával szemben 3–2-es vereséget szenvedett, de négy év múltán, 1990-ben Rómában, szintén a végjátékban 1–0-ával vágott vissza, és harmadszor lett világbajnok.

Az elmúlt évszázad utolsó évtizedében ismét Brazília jeleskedett: 1994-ben, Los Angelesben, a sportág történetében elôször 11-es rúgásokkal gyôzte le 3–2-re az olaszokat, de a következô, 16. vb-n Párizsban képtelen volt megállítani az akkor valóban jól olajozott gépezetként mûködô gall kakasos címeres francia csapatot, amely 3–0-val tette emlékezetessé a XX. század utolsó világbajnoki döntôjét, egyben az egész világbajnokságot.

Rövid összegezés: Brazília és NSZK 6–6 döntôs részvétel, Brazíliának 4 elsô és 2 második, a németeknek 3–3 elsô, illetve második hely jutott. Holnaptól egyben megegyeznek: mindketten 7. döntôjüket játsszák. Csak a helyezések terén lesz változás...

László Ferenc

A világbajnokság mai és holnapi mûsora

l Koreai Köztársaság–Törökörszág — kisdöntô, szombat, 14 óra

l Németország–Brazília — döntô, vasárnap, 14 óra

KÖRKÉP

Nemzetközi textil és ruhatervezôi kollokvium
Divatfesztivál Kolozsváron

(5. old.)

A csütörtök esti elôzetes sajtótájékoztatón Ioan Sbârciu rektor és Radu Pulbere tanár elmondták, hogy céljuk bemutatni a város szebbik arcát. Az eddigi kollokviumok eredménye, hogy sok végzôs diák már a bemutatók idején komoly megrendeléseket kapott különbözô munkáltatóktól. Kolozsvár országos viszonylatban a fürdôruha- ésfehérnemûipar központja, a kollokviumot kísérô 20. Transilvania Fashion Fesztivál pedig kitûnô alkalom az alkotók és az üzleti szféra találkozására. Bror Salmelin és Angelos Ktenas európai bizottsági küldöttek szerint a kollokvium része az uniós gazdasági szintre való felzárkózási folyamatnak. Az integrációban fontos szerepet játszik a kreativitási hajlam, a versenyképesség kifejlesztése és a textilipar teljesítôképessége. Kolozsvár számára adottak az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek, a kis- és középvállalatok pedig képesek a gazdasági fellendítésre úgy, hogy érvényesítsék a helyi piacot. Kolozs megye a következô években határozott fejlôdés elé néz, de az évi 5-7%-os növekedésnél jobb eredményeket kell elérni. És, kihasználva a már meglévô infrastruktúrát, a megyét be kell kapcsolni az elektronikus kereskedelembe. Eric Boudon EU-s küldött az Energia-projektet ismertette, amely révén tizenkét európai országban szorgalmazzák a textiliparral és a formatervezéssel összefüggô faluturizmus, lábbeliipar és bútoripar fejlesztését.

A tegnapi megnyitón Vasile Soporan prefektus köszöntô szavai után Ioan Sbârciu a mûvészet és a textilipar kapcsolatáról, Bror Salmelin a lisszaboni konferencia 2005-ig szóló európai fejlesztési elképzeléseirôl, Angelos Ktenas a kis- és középvállalatoknak az internetes kereskedelemben betöltött szerepérôl, Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök pedig a kolozsvári ipari park kilátásairól értekezett. Majd elôadások, viták következtek. Este a Bánffy-palotában az egyetem gyûjteményébôl megrendezett gálakiállítást tekinthették meg az érdeklôdôk.

Ma az Expo Transilvania kiállítási csarnokában fél 10-kor workshop a digitális gazdaság szerepérôl a fejlett Európa textil- és ruhaiparának közös piacán; 10.45-kor vita; 11.30-kor a végzôs egyetemi hallgatók diplomamunkái tárlatának megtekintése szerepel a mûsoron. Este fél 10-kor a Bánffy-palotában rendezik meg a Transilvania Fashion Fesztivált.

Ördög I. Béla

Kacsa az elúszott terelôúti Phare-program híre

(5. old.)

Az Északnyugat Regionális Fejlesztési Ügynökség (ANDR) évente tesz javaslatot egyes elsôdleges finanszírozási tervekre, amelyeket az Európai Bizottság a román kormánnyal idén megkötött regionális fejlesztési stratégia keretében támogat. A Kolozsvár közúti forgalmának kikerülését célzó programnak a helyi sajtóban megjelent állításaival kapcsolatban pontosítások szükségessége merült fel: a Phare 2000 program értelmében az Európai Bizottság a szállítási infrastruktúra terén az Arad–Nagyszeben–Râmnicu Vâlcea–Bukarest vagy a Cãlãrasi–Urziceni–Focsani–Vaslui útvonalat részesíti elônyben; bizonyos leromlott ipari objektumok környezetbarát újjáépítését kell megvalósítani; az üzleti körök infrastruktúráját kell kiépíteni. A sajtóközlemény szerint az ANDR ennek ellenére tárgyalásokat kezdeményezett az Országos Útigazgatósággal a kerülôút megépítésére.

Egyes lapokban felröppent a hír, miszerint Kolozs megye a pályázat késôi összeállítása miatt lemaradt a nehézgépforgalom elterelésére szánt út megépítését célzó 17 millió eurós támogatásról. Állítólag Sorin Bota szállításügyi államtitkár olyan kijelentést tett, amelynek értelmében 5 millió euró vissza nem térítendô "elúszott" kölcsönrôl van szó, amit a kormány további 10 millióval támogatott volna.

Kérdésünkre Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök kitalációnak nevezte az értesülést, kijelentve: a tanács végzi az általa elvállalt munkát, és a kerülôút el fog készülni. Nincs semmilyen elveszített pályázati lehetôség, sem valamiféle ellentét az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség és más, központi szerv között. A 17 millió eurós program egyszerû hírlapi kacsa.

Ö. I. B.

Áramszünet

(5. old.)

Szünetel az áramszolgáltatás július 2-án, kedden reggel 8 és délután 4 óra között — karbantartási munkálatok miatt — a Stepfenson 1–3. szám alatt a TCC-G2-es tömbben, az Armãtura tömbben és a Libertatea tömbben. A Villamos Mûvek a lakosság elnézését kéri az áramszünetbôl adódó kellemetlenségek miatt. Bôvebb felvilágosítást a vállalat közönségszolgálatának telefonszámán kaphatnak: 205-065 vagy 134-333. 929-es mellék.

Új strandolási lehetôség

(5. old.)

Befejezôdött a Politechnika Úszóközpont felújítása, a februárban befejezett belsô medence átadásakor tett ígéretet betartották: még a csúcsidény kezdete elôtt felavatták a sportcsarnok és az egyetemi sportpark között elterülô komplexum külsô medencéjét is. Az úszóközpont teljes felújítása mintegy 25 milliárd lejbe került, ennek több mint felét az egyetem állta, a "maradékot" pedig a tanügyi és kutatási minisztérium, az északnyugati fejlesztési ügynökség és a Világbank finanszírozta.

A medence immár nemzetközi versenyeken is használható, két új sávval bôvítették ki. A vizet állandóan szûrik, minôsége megfelel a nemzetközi szabványnak, jobb, mint amit a fogyasztóvédelem igényel. Az úszómedence korszerû öltözôkkel, hideg-meleg vizes tusolókkal, dohányzóhelyekkel is felszerelt. A büfében és az üdülôteraszon lehet biztosítani a nagy melegben a folyadékpótlást, a szórakozási lehetôségek skáláját pedig 2 x 2 méteres óriássakktábla egészíti ki.

Télre újabb meglepetést készít elô a mûegyetem: a medence közelében jégpályát is létesítenek.

Begyûltek az idei adók

(5. old.)

A körösfôiek példás adófizetôknek bizonyultak az idén is. Antal János elöljáró szerint a telek-, illetve házadóknak több mint nyolcvan százaléka begyûlt már. A legelôk utáni adó kifizetését pedig szintén nyolcvan százalékban teljesítette a lakosság.

A polgármester beszámolt lapunknak a legutóbbi tanácsülésen hozott határozatról. Ennek értelmében a volt állatorvosi rendelô, valamint az istálló mellett fekvô három hektárnyi terület a tanács tulajdonába kerül. A tanácsosok még nem döntöttek arról, hogy mihez fognak kezdeni a területtel, mivel ez megmûvelésre nem alkalmas. Valószínûleg legelônek használják majd egy részét, de a kôkitermelés ötlete is felmerült, mivel erre van igény külföldrôl.

Szeptemberig sor kerül a körösfôi iskola javítására is. Mindössze ötvenmillióval rendelkezik a tanács. Szerencsére a község többi iskoláját az elmúlt években tatarozták, így nem kell többfelé osztani az összeget — nyilatkozta a polgármester. Az épület tetôszerkezetét szándékozzák rendbe hozni az idén, és sor kerül a külsô vakolat felfrissítésére.

A kánikula ellenére a tanácsosok egy emberként a mezôn tartózkodnak, hogy a föld-visszaszolgáltatást minél hamarabb megoldják — mesélte Antal János.

Valkai Krisztina

Rendôrségi hírek

(5. old.)

Kerítôt fogott el csütörtökön este a kolozsvári rendôrség, és ezzel egyidôben bûnvádi eljárást indított egy prostitúcióval vádolt nô ellen. A 28 éves, munkanélküli, visszaesô bûnözôként számontartott Dominic Francisc Adorjanit azzal vádolják, hogy ez év április–júniusában prostitúcióra kényszerített egy lányt, majd az anyagi "bevételeket" saját célra használta fel. A prostituáltat, a 20 éves R. A.-t szabadlábon vizsgálják, míg a férfit elôzetes letartóztatási javaslattal állították tegnap az ügyészség elé. Ô 2–7 év közötti börtönbüntetésre számíthat.

Telefonbeszélgetéseket "lopott" egy kolozsvári egyetemista. A 25 éves Cristian Delcea ellen azért indult bûnvádi nyomozás, mert a vád szerint a fiatal 2001 novemberében törvénytelenül rákapcsolódott egy telefonvonalra, amelyrôl 2,7 millió lej értékû telefonbeszélgetést bonyolított le. A fiatalembert lopás vádjával szabadlábon vizsgálják.

(balázs)

Botrány Szilágy megyében

(5. old.)

A korábban számos Szilágy megyei állami nagyvállalatot megvásároló üzletembert, Viorel Stiubét gyanús körülmények közötti privatizálási ügyleteiért a pénzügyi szervek többször ellenôrizték az elmúlt idôszakban, és pere is volt az egyik privatizált vállalat alkalmazottaival. A nagyváradi férfit ötször tartóztatták le, legutóbb idén januárban, többrendbeli csalás, okirathamisítás és törvénytelen lôszer tartásának vádjával, és azóta is a szamosújvári fegyház "vendégszeretetét" élvezi.

A megyei sajtó többször feszegette a szélhámos politikai kapcsolatait is, mindezidáig eredménytelenül, de a hét elején kipattant botrány sokat sejtet.

A prefektus legutóbbi sajtótájékoztatóján részt vett Zilah polgármestere, Iuliu Nosa is, a kormánypárt megyei szervezetének elnöke. Ô hevesen tiltakozott az ellen, hogy ismerné Stiubét. Az említett párt megyei elnökségének tagja, egyben az ifjúsági szervezet elnöke, Sabin Târlea pedig a Stiube-ügy végleges lezárásáig felfüggesztését kérte minden pártbeli tisztségébôl. Ekkor derült ki, hogy a fiatalembert Stiube még tavaly felhatalmazta arra, hogy képviselje érdekeit Szilágy megyei cégeinek ügyeiben. A demokrata párti érdekeltségû szilágysági Magazin Sãlãjean napilap szerint a helyzet pikantériájához tartozik az is, hogy a megbízott fiatalember történetesen Radu Liviu Bara képviselô unokaöccse. A képviselô másik bizalmi embere, zilahi irodájának vezetôje, Liviu Serban pedig Stiube bagosi tulajdonait adminisztrálja.

A hírt mindeddig a többi újság nem vette át, mivel komolyabb ellenôrzést és utánajárást igényel egy ehhez hasonló botrány megszellôztetése. A támadás mögött sokan a demokrata pártiak kezét sejtik.

Kovács F. Lajos

GAZDASÁG

A The Economist esete Kínával

(6. old.)

Nem elôször történik meg Kínában, hogy a hatóságok nem engednek eljutni az olvasókhoz egy újságot — mint a múlt héten a londoni The Economistot —, mert nem értenek egyet az abban kifejtett gondolatokkal.

Ha jól belegondolunk, az 1966-ban a néhai Mao Ce-tung — a Kínai Kommunista Párt elnöke — által kirobbantott "kulturális forradalomban" nemcsak a külföldi lapok jutottak erre a sorsra, hanem szinte minden jelentôs kínai újság megszûnt, s napilapként a Zsenmin Zsipao maradt Mao elnök gondolatainak hivatalos szócsöve. Megjelent még akkor a Csiefangcsün Pao, a hadsereg lapja, de utcán sokáig nem volt kapható, és a Kuanming Zsipao is, amely korábban az értelmiség lapja volt, ám ezekben az években jobbára csak egy fejléc: attól eltekintve ugyanis éveken át nem csupán tartalmának 99 százaléka volt betûre azonos a Zsenmin Zsipaóéval, de még a tördelése is. Elôfordult, hogy egyetlen rövidhír volt más benne — ennyi maradt az "önállóságából". Viszont senki sem vádolhatta azzal, hogy "eltér" a pártlap által képviselt hivatalos vonaltól.

Ha itt felelevenítem az egykori pekingi tudósító jó három évtizeddel ezelôtti személyes élményeit, nem azért teszem, mintha a mai kínai médiát kívánnám hasonlítani az akkorihoz. Ég és föld: ma a kínai sajtó mérhetetlenül változatos, gazdag, jelentôs mozgásszabadságot élvez, az internet révén az ország jóval szélesebb nemzetközi információhoz jut, mint történetében bármikor, a komoly külföldi sajtó hozzáférhetô a nagyobb szállodákban, a kiválasztott újságárusító helyeken. A "kulturális forradalom" szomorú évtizedének gyászos tapasztalataiból a kínai vezetôk levonták a tanulságot: nem az egyetlen gondolatot szajkózó sajtó szolgálja a legjobban az országot, hanem az olyan hírközlés, amely biztosítja a megfelelô kölcsönös információáramlást, a vezetôk és a lakosság széles körû és minél ôszintébb tájékoztatását, sôt hangot ad a bírálatoknak is. A kérdés azonban ma is az, hogy mi ebben a határ.

Ma is vannak ugyanis olyan vélemények, információk, elemzések, amelyekrôl a kínai vezetés vagy annak egy meghatározó része nem csupán azt gondolja, hogy tévesek, helytelenek (miért ne lennének ilyenek?), de azt is, hogy nyilvánosságra jutva károsak, ártalmasak, tehát adminisztratív úton kell meggátolni terjedésüket. A mai kínai nyilvánosság mindenképpen többszintû. A tömegtájékoztatás hírforgalmából sok minden kimarad, ami a szûk körben forgó szakfolyóiratokban megjelenhet. A drága, igazából csak hivatalos intézményekhez, illetve a nyelvtudással és magas jövedelemmel rendelkezô vezetô elithez eljutó külföldi folyóiratok irányában a legnagyobb a tolerancia. A vezetés tudja: az ezekben megfogalmazott bírálatok, kritikák, elemzések lényegesen gazdagíthatják az önismeretet: vitába szállhatnak velük, vagy alkalmazhatják a tanulságokat. No meg a külföld érzékenyebben reagál a korlátozásra, mint a fegyelmezett hazai média.

Ha ennek ellenére ezúttal nem csupán az aránylag enyhébb öncenzúra-lépéseket írták elô a terjesztô hálózatnak (a vitatott cikk kitépése vagy olvashatatlanná tétele eddig is elôfordult a külföldi publikációknál), hanem egyszerûen bevonták a Kínában 2500 elôfizetôhöz és a 600, fôleg külföldiek által látogatott árusítóhelyre szállított példányt, akkor ez azt jelzi, hogy az abban foglalt terjedelmes elemzés és vezércikk már túllépte az egy párt által irányított rendszerben azokat a korlátokat, amelyeken belül legalább a szûk elithez eljuthatott a bírálat. (Hogy milyen szûk rétegrôl van szó, azt érzékeltetik a számok: a több mint 1,2 milliárdos népességû országba kézbesített 3100 The Economist azt jelenti, hogy minden négyszázezredik kínai kezébe kerülhetett a hetilap valamelyik példánya — jobbára központi politikai, politológiai intézményekhez, vezetôkhöz, újságírókhoz).

Ezért figyelmet érdemel a vitatott összeállítás szerkesztôjének nyilatkozata, amely szerint inkább jelképes a döntés, hiszen maga a melléklet nem gyakorolhatott volna közvetlen hatást az országban. Bármiként legyen is azonban, maga a pekingi reagálás mutatja, hogy a The Economist elemzése érzékenyen érinti azt a kínai vezetést, amely éppen a valamikor ôsszel megtartandó, az irányító apparátus megfiatalítására, ôrségváltásra hivatott pártkongresszusra készül. Méghozzá azt követôen, hogy az 1989. évi belpolitikai válság, a tüntetô diákokkal történt Tienanmen téri leszámolás óta történetének talán leghosszabb stabilitási, felvirágzási idôszakát érte meg az ország.

Kína gazdasága a kilencvenes években példátlan ütemben fejlôdött, volt olyan esztendô, amelyben a GDP 14 százalékos ugrást ért el (Kínáról lévén szó, joggal mondhatnánk, hogy ez volt az igazi "nagy ugrás"), de általában is mintegy 10 százalékos átlagban rohant a termelés mozdonya, bár tavalyra végül 7 százalék körülire lassult (hány ország álmodozik még mindig errôl...). Peking önbecsülését olyan sikerek növelték, mint szuverenitásának kiterjesztése a visszanyert Hongkong után Makaóra is, az "egy ország, két társadalmi rendszer" formula alapján, lehetôségeit bôvítette számos piacgazdasági eszköz bevezetése, az export, a valutatartalékok felfutása, a Kereskedelmi Világszervezetbe történt belépés, az internetgazdaság villámgyors terjedése, a lendületes modernizálódás, a 2008-as olimpiai játékok rendezési jogának elnyerése. Az elôre bejelentett, rendezett ôrségváltás szintén olyan vívmány lenne, aminôre nemigen volt példa a kommunista Kínában.

Akkor hát mi az, ami olyan elviselhetetlen a The Economist soraiban? Miután a döntést nem kísérte indoklás, erre nehéz válaszolni — de maga a vitatott londoni hetilap a Kínát figyelôk rendelkezésére áll. És ami benne Pekingre vonatkozólag feltehetôen a legaggasztóbb, az az, hogy — a mindig érzékeny kérdésnek számíó személyi kombinációkon túl — éppen az elmúlt idôszak sikerei által támasztott vagy azok által meg nem oldott problémákat veti fel.

Olyanokat, mint hogy a gazdaság változásai csökkentik a monopolhelyzetben vezetô Kínai Kommunista Párt beleszólását az emberek mindennapi életébe, ám a párt nemigen hajlandó más erôknek lehetôségeket adni a visszahúzódásával felszabaduló területeken. Az önszervezôdések korlátozásával azonban éppen a politikai stabilitás fontos forrásait iktatják ki a brit hetilap szerint. A politikai reform megvitatása tabutémának számít. S noha az ôszi pártkongresszusra jelezték a legfôbb vezetôk várható teljes vagy részleges háttérbe vonulását, a The Economist szerint a fiatalabb nemzedéktôl sem várható e téren igazi változás, hiszen a régi gárda a háttérbôl elôre láthatólag még jelentôs befolyást gyakorol majd.

Ha azonban a szabad véleménycsere elmarad, az megakadályozhatja az ország számára a lap szerint elengedhetetlenül szükséges reformokat, amelyek nélkül nehéz megszüntetni a korrupciót, leépíteni a hatástalan állami bürokráciát, az alacsony termelékenységû ipari vállalatokat, az ôket pénzelô veszteséges állami bankokat, igazi életet lehelni a tôzsdékbe, amelyeken ma jórészt mesterségesen életben tartott állami vállalatok papírjai forognak (egy, a lap által idézett kínai üzletember ezeket a piacokat "a szocializmus által a kapitalizmuson elkövetett erôszaktételbôl fogant születési hibás gyermekeknek" nevezte). Reform híján nehéz csökkenteni a parasztok adóterheit, elejét venni egy, az eddig felsoroltak következtében kirajzolódó pénzügyi válságnak, és így pontosan egy olyan társadalmi nyugtalanságnak, amelynek elkerülése a kínai vezetés legfôbb célja.

Lehet, hogy ez az elemzés elfogult vagy téves, de ez csak akkor derülne ki, ha érvekkel cáfolnák, illetve amennyiben valós, akkor a megfelelô változtatások idôbeni megvalósításával lehetne elejét venni érvényesülésének. A The Economist inkriminált számának a forgalomból történt kivonása nyomán azonban a figyelmeztetés még az elit postaládáiig sem jut el — ami a külvilág szemében akár újabb érv is lehet a londoni okfejtés alátámasztására.

Baracs Dénes
(MTI–Panoráma)

G8 egyenlô G(7+1) nem egyenlô G6B

(6. old.)

A világ hét legfejlettebb ipari államát, valamint Oroszországot tömörítô, G8-ként emlegetett országcsoport e heti kanadai csúcstalálkozója kapcsán a fô kérdés az, hogy mennyire ismerik fel (és mennyire ismerik el) a résztvevôk a két nagy napirendi témakör — a terrorizmus, illetve a nyomor leküzdése — szoros összefüggését.

A Sziklás-hegységben, a kanadai Alberta tartományban, egy Kananaskis nevû bájos üdülôhelyen tanácskozik a héten egymással az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, valamint Oroszország vezetôje.

Az oroszoknak különösen fontos ez az értekezlet, hiszen a G7 G8-cá bôvülése teremtette meg a jelenleg egyetlen olyan jelentôs nemzetközi fórumot, ahol Moszkva saját egyenrangú jelenlétével demonstrálhatja: a piacgazdasági berendezkedésû hatalmak klubjába tartozik. (Szergej Rogov, a moszkvai USA–Kanada Intézet vezetôje ezt úgy fogalmazta meg, hogy Oroszországot "a nyugati közösség tagjának tekintik".)

Oroszország nem tagja sem a NATO-nak (bár ott a közelmúltban a biztonságpolitika kérdéseiben kapott bizonyos beleszólási jogokat), sem az Európai Uniónak, sem az OECD-nek (a Gazdasági Együttmûködés és Fejlesztés Szervezetének), sem a WTO-nak (a Kereskedelmi Világszervezetnek). Eltekintve tehát az ENSZ-szervektôl, valamint az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezettôl, egyelôre marad a "Nyolcak Csoportja", ahol az oroszok nyomatékkal hallathatják hangjukat a globális kérdésekben.

Moszkvai elôzetes jelzések szerint azt kívánják aláhúzni, hogy sokkal többrôl van szó, mint a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemnek a csecsen probléma miatti orosz támogatásáról. Vlagyimir Putyin elnök szeretné, ha Oroszország mielôbb elnyerné a WTO-tagságot, és — ami ennél jóval jelképesebb értékû — házigazdája akar lenni a következô G8-csúcsnak, hiszen a klubtagok felváltva rendezik ezeket az értekezleteket.

A kananaskisi napirendet a tervek szerint a terrorizmus, a világgazdasági növekedés és a nyomor problémaköre uralja.

George Bush amerikai elnök minél erôsebb nemzetközi támogatást szeretne kapni erô alkalmazásához a terroristák ellen. A nagy, fejlett piacgazdaságok állandó gondja, hogy miként lehet ösztönözni a fellendülésben elmaradókat, a lanyha gazdasági teljesítményt nyújtókat. A "fejmosásra" ezúttal is, miként már évek óta, Japánnak van a legtöbb kilátása, hiszen Amerikában és Nyugat-Európában a szerény fellendülés jelei mutatkoznak. Kofi Annan ENSZ-fôtitkár szorgalmazására, amit a kananaskisi találkozó házigazdája, az ottawai kormányzat is felkarolt, szintén kiemelt szerepet kap a legelnyomorodottabb országok, elsôsorban Fekete-Afrika megsegítése.

A G8-találkozó elôtt az ugyancsak albertai Calgaryban nemkormányzati szervezetek küldöttei úgynevezett G6B találkozóra gyûltek össze. Jelen esetben a B a "billion" (ami az amerikai angolban milliárdot jelent) szó rövidítése, és a G6B arra utal, hogy a tanácskozás résztvevôi szerint a jelenleg mintegy 6 milliárd fôt számláló egész emberiség gondjaival kell foglalkozni, és e gondok súlyosabbak, mint amit a G8 országai átélnek. A G6B-találkozó résztvevôi igyekeznek minél több követeléssel fordulni a G8-csúcs résztvevôihez.

E követelések hivatkozási alapja — lényegében az esélyegyenlôség hiányának szóvá tétele — jól ismert mindazokból a megnyilvánulásokból, amelyek az úgynevezett globalizációs folyamat bírálata során rendre elhangzanak: a szegény országok nem részesülnek a globalizáció elônyeibôl, csökken részarányuk a világgazdasági munkamegosztásban, növekszik a nyomorban élôk száma, immár 800 millió ember éhezik a földgolyón, a multinacionális nagyvállalatok pusztítják a természeti környezetet, a kegyetlenül érvényesülô versenyszabályok pazarláshoz vezetnek a gazdagok körében, és tovább rontják az élet minôségét a szegények soraiban, kiüresednek az emberi jogok, és senki nem törôdik azok durva megsértésével.

A világgazdasági globalizáció "zászlóshajóját" jelentô G8 vezetôi természetesen cáfolják, hogy a gondok forrása maga a globalizáció lenne, s azt ígérik, hogy igyekeznek kijavítani a feltartóztathatatlan nemzetközi folyamat tökéletlenségeit, megszüntetni visszásságait. A legszegényebb országok kimenekítése az adósságcsapdából, az olyan anyagi támogatás nyújtása, amely valóban hasznosul, az elmaradott térségek fejlôdését eredményezi, és nem csupán harmadik világbeli korrupt kényurak további gazdagodását szolgálja — mindez régóta, ismételten hangoztatott törekvés.

De újabban, tavaly szeptember 11-e óta egyre többször hangzik el az az álláspont, hogy a nyomornak, a terrorizmus melegágyának a felszámolása nélkül nem lehet teljesen eredményes semmilyen határozott antiterrorista katonai fellépés. Ez a nézet nyilvánvalóan hangsúlyosan jelenik majd meg a kananaskisi értekezleten is. Az Egyesült Államoktól többen azt várják, hogy kézzelfogható tettekkel ismerje el ezt a mélyreható összefüggést — miközben persze Washingtonnak az az igénye, hogy e tétel hangoztatása ne adjon felmentést a terroristáknak és a sötét szándékú rezsimeknek.

Kárpáti János
(MTI–Press)

GYÚJTÓPONTBAN

Antenna magasodik a Fellegvár szomszédságában
A Kígyó utcai lakók tovább harcolnak ellene

(7. old.)

Kolozsvár egyik több szempontból is kimagasló részén, fent a Fellegváron, egy gyönyörû füves, fás park mellett, csendes utcák és rendezett, elôkelô házak között, egy olyan helyen, amely a legszebb rálátást kínálja a kincses városra, egy ideje hatalmas antenna uralja a teret, valamint a szomszédságában lakók nyugalmát. A Fellegvár nyugati részén húzódó Kígyó utca lakóinak "antennaharcáról" még februárban írtunk. Elmeséltük, hogy még az elmúlt év novemberében kezdték el az építkezési munkálatokat a kolozsvári építkezési tröszt (TCI) tulajdonában lévô nagy kiterjedésû sporttelepen, annak is a legmagasabb pontján, a Kígyó utca szélén, a lakóházaktól alig pár méternyire. Annak idején a lakók több napi érdeklôdés után tudták meg, hogy új "szomszédjuk" egy jelzésvevô, felerôsítô és továbbító antenna lesz, GSM rendszerû mobiltelefonokra. "Több méter átmérôjû és iradatlan magasságú monstrum, amely elektromágneses kisugárzásai révén az életükre tör — rémültek meg az emberek". Akik azóta és továbbra is, de már kevésbé fáradhatatlanul kilincselnek, a helyhatósági intézmények után most már a bíróság tárgyalótermeiben, a megértés és jogszerûség iránti hitük, elvárásuk meg reménykedésük fokozatosan csökken.

Az elôzmények tehát a következôk. A bukaresti székhelyû mobiltelefonos társaság hosszú távú bérleti szerzôdést kötött az építkezési tröszttel az említett sporttelepre, és elkezdte az antenna felépítését. Kiásták a hatalmas és mély alapot, lerakták a vasszerkezetet, majd az antennát is a telepre szállították. A közelben lakók már az elején megkezdték harcukat: megérdeklôdték és megtudták, hogy nem létezik építkezési engedély, de még a környezetvédelmi felügyelôség jóváhagyását sem kérték. A Kígyó utcában lakó mind a 33 család, valamint a szintén közvetlenül érintett Süketnéma Intézet igazgatójának aláírásával ellátott panaszlevelet intéztek a helyi tanácshoz, a polgármesterhez, az Építkezések Területi Felügyelôségéhez, a Környezetvédelmi Felügyelôséghez, továbbá a megyei tanácshoz, a prefektushoz, és figyelmeztettek, hogy egyrészt törvénytelenül építkeznek, másrészt egy ilyen antenna lakott területen való felépítése károsan hat az egészségre, és mindezek miatt kérték a munkálatok beszüntetését.

Az építkezési és környezetvédelmi felügyelôség több tízmillió lejjel büntette az építtetôt, felfüggesztették az építkezést, és egy darabig minden elcsendesedett. Az év elején azonban újra felperegtek az események, megjelentek az építômunkások, összeszerelték az antennát. A polgármester az elmúlt év legutolsó napjának délelôttjén, amolyan szilveszteri ajándékként megadta az építkezési engedélyt. A környezetvédelmi felügyelôség egy darabig még "tartotta" magát. Mivel nem mutatkozott más kiút, a lakók a törvényszékhez fordultak, és sürgôsségi eljárással azonnal megszerezték a bírói elnöki rendeletet a munkálatok megállítására. És azóta a törvényszék tárgyalótermeiben folytatódik az antennaharc, amely görbe tükörként vetíti ki a hivatali ügyintézés útvesztôit, az igazságszolgáltatás kiskapukat nyitogató hiányosságait.

A bukaresti mobiltelefonos társaság fellebbezett az elnöki rendelet ellen, amellyel sürgôsségi eljárással leállították az építkezést. Rámutattak, hogy a felperesek nem bizonyították a sürgôsséget, vagyis "a közeli (fenyegetô) kárt, amelyet nem lehetne helyrehozni", és amely megindokolná az elnöki rendelkezést. Feltüntették az idôközben megszerzett építkezési engedélyt, hogy semmi nem zavarja, szennyezi, veszélyezteti a környezetet vagy a környéken lakók életét, egészségét, mivel az antenna pár tíz méternyire lesz a lakóházaktól. Ezért a munkálatok megtiltása a reklamálók önkényes kérésére történt, a "panaszesô" hatására, amelyet azok elindítottak. A társaság szerint az elnöki rendelet havi 2000 illetve napi 70 dollár veszteséget okoz számukra. Ugyanakkor sokallták a tôlük kért 2,5 millió lej perköltséget. Ezt a fellebbezést a kolozsvári törvényszék elfogadta, és megsemmisítették az elnöki rendeletet. A Kígyó utca lakóit, tehát a felpereseket pedig 17 (!) millió lej perköltségre kötelezték a telefonostársasággal szemben. (Idôközben, március 20-i dátummal a környezetvédelmi felügyelôség is kiállította a környezetvédelmi engedélyt az 50 méter magas toronyra, amelyre majd felszerelik a különbözô szerepeket betöltô 9 antennát...)

A lakók közben elindították a peres eljárást is, mindjárt az elnöki rendeletek kibocsátása után. Aprócska szerencséjüket ezúttal az jelentette, hogy a 2001/453. törvény értelmében, amely módosítja az építkezéseket szabályozó 1991/50. számú törvényt, közigazgatási bírósági peres eljárás esetén az építkezési engedélyt jog szerint felfüggesztik az eset érdemi megoldásáig. Ennek alapján a lakók újból kérték, és június 19-én meg is szerezték (az immár második) bírói elnöki rendeletet a munkálatok megszüntetésére.

A tárgyalások azóta is követik egymást: április 11-én, május 29-én, június 19-én, majd a legközelebbit augusztus 14-ére halasztották. Az antennát közben még június 12-én felállították... Bár az érintetteknek tudniuk kellett volna a már említett törvényes rendelkezést, amelynek értelmében a peres eljárás felfüggeszti az építkezést.

A Kígyó utca lakói még egy érdekes és az ügy szempontjából fontos adathoz jutottak. A városi tanács 792. határozatával még 1999. december 21-én elfogadta az általános városrendezési tervet, a Közmunkálati és Tájrendezési Minisztérium feltételeinek tiszteletben tartásával. Ebben a tervben az említett sporttelepre egy egyetemi campus felépítését és kutatási központ létesítését írták elô. A tervezettôl eltérô építkezés az általános városrendezési terv módosítását vonná maga után, amelyet szintén jóvá kellene hagynia a városi tanácsnak — állítják az illetékesek.

Abban a reményben, hogy ügyüket jobban képviselhetik, határozottabban felhívhatják magukra és az ôket fenyegetô veszélyre a döntéshozók figyelmét, a Kígyó utca lakói beiratkoztak a Pro Eco Sanitas Egyesületbe is. Az egyesület sajtókiadványaiban arra figyelmeztet, hogy az úgymond szemben álló felek közötti párbeszéd, a lakosság jobb és alaposabb felvilágosítása mindegyik fél számára megkönnyíti a másik problémáinak jobb megismerését. Világviszonylatban is egyelôre még csak a kutatás, találgatás szintjén létezik annak a tisztázása, hogy milyen hatással vannak az egészségre az ilyen jellegû antennák, valamint általában a rádió- és mikrohullámok elektromágneses sugárzásai. Többen azonban máris bizonyított tényként kezelik, hogy mindezeknek rákkeltô a hatásuk. Valószínûleg még éveknek, évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy a tudomány is biztosat és bizonyítottat tudjon mondani ezekrôl a dolgokról. De éppen ezért kellene nagyobb felelôsséggel viseltetniük az emberekkel szemben. Hiszen "ki felel majd tíz, húsz év múlva a tegnap, ma és holnap folyamatosan tönkretett egészségünkért"? A Pro Eco Sanitas Egyesület arra kéri a központi és helyi hatóságokat, hozzák nyilvánosságra azokat az egészségügyi és környezetvédelmi szabályokat, amelyek alapján kiállították az engedélyeket, emellett pedig ismertessék a helyszíni tanulmányt, amely igazolja, hogy az antenna nem jelent veszélyt a szomszédos környezetre, valamint a felépítés helyének a megindoklását.

Van, amikor az állam is jól fizet
Kis ráfordítással, a jövendôbeli anyukák sokmilliós fizetéshez juthatnak

(7. old.)

Az "új" társadalombiztosítási és nyugdíjtörvény már nem is olyan új, hiszen 2000 áprilisában jelent meg a hivatalos közlönyben, 2001 áprilisától lépett hatályba, tehát már több mint egy éve gyakorolgatjuk, ízlelgetjük hatását, elônyét, hátrányát, hiányosságait és kétértelmûségeit. Egyesek idejében felfedezték, mit lehet, mit érdemes kezdeni vele, és bár kezdettôl fogva adott volt a lehetôség, csak a napokban "robbant" a téma, amely körül azóta is egyre nagyobb az érdeklôdés. Leginkább vagy elsôsorban a jövendôbeli anyukák figyeltek fel arra, hogy amennyiben a szülés elôtt 6 hónapig nagyobb összegû kereset után fizetik a társadalombiztosítást, két évig, tehát a gyermek kétéves koráig tartó gyermeknevelési szabadság leteltéig akár tízmillió lejes havi járandóságot is kaphatnak az államtól. Hat hónapnyi csekélyebb ráfordítás 24 hónap sokszoros nyereséget jelenthet.

A 2000/19. törvény illetve az alkalmazására kiadott módszertani szabályozások elôírják, hogy a nyilvános társadalombiztosítási rendszerben bárki biztosíthatja magát, azok is, akiket a törvény nem sorol fel biztosított személyekként (munkakönyves alkalmazottak, szolgáltatási szerzôdéses alkalmazottak, mezôgazdaságban dolgozók, családi társulások tagjai, engedélyezett tevékenységet folytatók stb.), beleértve azokat is, akik nem valósítanak meg jövedelmet szakmai tevékenységbôl. Hasonló módon biztosítási szerzôdést köthetnek azok a személyek is, akik a törvény szerint biztosítottak, de ki szeretnék egészíteni biztosított jövedelmüket a megengedett szintig. A 19. törvény ugyanis, abból a meggondolásból, hogy nagyjából közelítse egymáshoz (majd valamikor) a nyugdíjakat, megszabta, hogy legtöbb három országos átlagfizetés szintjéig lehet fizetni a társadalombiztosítási és nyugdíjhozzájárulást. Jelenleg ez a maximális szint 16 746 000 lej, tehát az átlagbér háromszorosa. Az alapul szolgáló átlagbér jelenlegi összege 5 582 000 lej, ez idônként változik, és az országos statisztikai hivatal szokta közölni.

Következésképpen bárki, egy munkakönyves vagy szolgáltatási szerzôdéses alkalmazott, vállalkozó, vagy sehol sem dolgozó személy biztosítást köthet a nyugdíj- és egyéb társadalombiztosítási pénztárral a már említett összegig. Az alkalmazott, aki már fizeti a kötelezô járulékot, kiegészítheti keresetét, tehát pluszban fizet a keresete és a 16 746 000 lej közötti összegre. A társadalombiztosítási járulék, amelyet "biztosításként" törleszteni kell, 35%. Fontos még a törvénynek azon elôírása, hogy a különféle jogok megszerzéséhez a "kockázat" bekövetkezése elôtti 12 hónapban legkevesebb 6 hónapig kell fizetni a járulékot. A törvény kockázaton az öregséget, rokkantságot, balesetet, betegséget, anyaságot vagy elhalálozást érti, mindazt tehát, ami miatt az illetô nem tud dolgozni, jövedelmet megvalósítani, és ezekben az esetekben az állam társadalombiztosítási szolgáltatást nyújt nyugdíj, járulékok, segélyek formájában. Amikor tehát valaki biztosítja magát a 19. törvénynek az értelmében, a megadott lehetséges legnagyobb összegig köthet szerzôdést, kifizeti legkevesebb 6 hónapig az összeg 35%-át, és azután, a kockázat bekövetkezésekor megkapja az ôt megilletô járulék törvényesen megállapított összegét. (Ha alkalmazott, még külön megilleti a munkahelyi keresete utáni járulék is.)

A helyzet jobb megértése és értetése érdekében Kovács Ágnestôl, a nyugdíjpénztár osztályvezetôjétôl érdeklôdtünk. Mint mondotta, bárki köthet biztosítási szerzôdést, ha bebizonyítja, hogy van valamilyen jövedelme (például bankban pénze, bérletbôl származó vagy bármilyen egyéb jövedelemforrása), és akkor jöhet a szerzôdés alapján fizetni a megállapított járulékot. Ily módon "telnek az évei" is, amelyet majd beleszámítanak a nyugdíj megállapításánál. A törvény kimondja, hogy ezek a személyek rendelkeznek az összes társadalombiztosítási jogosultsággal, mintha alkalmazottak lennének. Ha megbetegszenek, és 6 hónapig fizették a járulékot, a pénztár is kénytelen fizetni az úgynevezett táppénzt. Pillanatnyilag a legkevesebb összeg, amelynek szerepelnie kell a biztosítási szerzôdésben, 1 395 500 lej (ez egy évben 0,25 pontszámot jelent), a legnagyobb, amely szerepelhet 16 746 000 lej. Az utóbbi idôben százával jelentkeznek az emberek, hogy kiegészítsék eddigi biztosított jövedelmüket, és fôleg az állapotos kismamák érdeklôdnek. Hiszen rendkívül elônyös rendszer az anyukák számára: ha például 10 millió lej után fizetik 6 hónapig a havi 35% járulékot, akkor 24 hónapig havi 7 millió lej szülési és gyermeknevelési járulékot kapnak az államtól, tehát a biztosított összeg 85%-át, amelyet megadóznak. A 6 hónap befizetésnek, mint már említettük, természetesen a szülés elôtt kell eleget tenni, mivel a járulék kifizetésének számítási alapja az utolsó 6 hónap átlagkeresete. Probléma esetén, például a terhesség elveszítésekor a szerzôdést 30 napon belül meg lehet szakítani. A már befizetett pénzösszeget a hivatal természetesen nem fizeti vissza, de azt "kamatoztatni" lehet nyugdíjazáskor.

*

Egyes hivatalnokokat megrémített, hogy máris közel ezren használták ki a törvénynek ezt a lehetôségét, és a kifizetett járulékok összege meghaladja az 1 milliárd lejt. Vannak, akik nem hiszik, hogy az állami társadalombiztosítási költségvetés megbírja ezt a fajta "teherbeesést". Eddig azonban még nem módosították a törvény erre vonatkozó elôírásait, és nehéz elképzelni, miként tudnák kizárni esetleg csak a jövendôbeli kismamákat ebbôl a rendszerbôl. Hiszen egyébként is nem mindenki engedheti meg magának, hogy a szülés elôtti félévben több tízmillió lej körüli összeget kifizessen, még ha cserébe 24 hónapig több, mint 200 milliót kapna is kézbe. Akinek pedig eddig is nagy volt a havi jövedelme, 3 átlagbérnél nagyobb összegre amúgy sem fizethette a biztosítást. A munkaügyi minisztérium korábban azt is felvetette, hogy meg szeretnék szüntetni az említett jövedelemkorlátozást, hogy nagyobb összegre is fizetni lehessen a hozzájárulást. Az államkassza ugyanis egyre nehezebben törleszti a rá háruló járulékokat, így a nyugdíjakat is.

TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

Aviva-torna nôknek — és férfiaknak
(Tánc)lépések a gyógyulás felé

(8. old.)

Június 12-én érdekes elôadás hallgatói lehettek az RMDSZ Pro Juventute székházában egybegyûltek. Balázs Anna Mária egy már sikeresen kipróbált gyógymódról, az Aviva-tornáról számolt be mindazoknak, akik jelen voltak. Sajnos, az elôzetes hirdetés hézagossága miatt meglehetôsen kis számban.

Aviva Gabriella Steiner, egy Izraelben élô magyar hölgy világviszonylatban is híres módszere számtalan egészségügyi panaszra nyújt megoldást, nôk számára pl. a fogamzás szabályozására, havi ciklust megelôzô fájdalmakra, menstruációs zavarokra, súlytöbbletre, a változó kor tüneteire, férfiak számára pedig prosztataproblémákra és — nem utolsó sorban — a férfiasság megôrzésére.

Aviva Steiner — azaz Fazakas Gabriella 1930-ban született Budapesten, szülei vegetáriánus, természeti törvényeket betartó életmódot folytattak, az ország élsportolói közé tartoztak. Avivánál a torna gyakorlása már születése elôtt megkezdôdött — édesanyja úszott, tornászott akkor is, amikor ô a méhében volt. Kisgyermekként el is kezdte a torna és a balett tanulását. Ötévesen magas lázzal járó, sokak halálát okozó betegségbe esett, amelybôl ô maga tornagyakorlatok segítségével gyógyult ki.

Fiatal szülei náci koncentrációs táborban pusztultak el. Aviva 1946-ban, alig 16 évesen került ki Palesztinába. Izraelben balettozni tanult, majd a Testnevelési Fôiskolán gimnasztika szakon szerzett tanári diplomát. A Tel Aviv-i Operaházban táncosnôként sok szép szerepet kapott, mégis életét mint tornász és gyógyító folytatta, maga mögött hagyva a színésznôi és táncosnôi karriert.

Jeruzsálemben tornatanárnôként dolgozott, szabadidejében pedig az orvosi egyetem anatómia és fizikoterápia kurzusát hallgatta.

A paralízis járvány idején a Hádászáh egyetemi kórházban dolgozott. Erre az idôre így emlékszik vissza: "A fizikoterápiás klinikán dolgoztam, láttam ott borzalmas eseteket, megbénult gyerekeket, és felfedeztem, hogy lehet mûködtetni majdnem tökéletesen megbénult izmokat is, ha még egy zsiger él, meg lehet mozdítani azt, és ezáltal az egész izomcsoportra lehet hatni. Persze, semmit sem lehet tenni a beteg együttmûködése, akarása nélkül, és a tanár tudása, szakértelme is fontos."

Módszerének kialakítása közben különbözô gyakorlatokat kezdett kidolgozni, de a foglalkozásokon meglepô eredmény született. Az idôsebb (45–65 évesek) nôk csoportjában egy bizonyos bemelegítô gyakorlat kipróbálása után a következô órára csupán két idôsebb hölgy érkezett meg. A többieknél — a gyakorlat eredményeként — újra bekövetkezett a már elmaradt havi vérzés. Aviva folytatta ennek a bemelegítô gyakorlatnak a használatát, és a jelenség más nôknél is megismétlôdött. Megjött a menstruációjuk olyan nôknek, akik azt hitték, hogy náluk ez már régen befejezôdött, és azoknak is, akik késésre vagy rendszertelenségre panaszkodtak.

Gyakorlatait tovább fejlesztette, és figyelte a mozdulatok hatásait. Rájött arra, hogy az általa kimunkált, vérkeringést serkentô mozdulatokkal a nôk szinte minden problémájukban tudnak segíteni saját magukon.

A mai formában lévô gyakorlatok csiszolása, kikristályosodása, maximális hatóerôre fejlesztése csaknem tíz évig tartott.

S.O.S. nôknek
A torna elsajátítása érdekében Aviva könyvet (* Az Aviva módszer S.O.S. nôknek I kötet, Az Aviva módszer S.O.S. (nem csak) nôknek II. kötet, magyar nyelven Tóth Lívia magánkiadásában, Bp., 1998–1999) is szerkesztett, amelyben pontosan leírja a különbözô gyakorlatsorozatok elvégzésének módját.

Elôszavában azoknak a hölgyeknek ajánlja könyvét, akik valamilyen oknál fogva "nôi bajokkal" küszködnek:

"Ez a könyv meghatározó tényezô egy nô életében.

Ez a könyv átadja neked azt a képességet, hogy urald a menstruációt, és választani tudj, hogy mikor, melyik napon jöjjön meg (akaratod szerint).

Ez a módszer új reményt nyújt a nôknek a családtervezés területén.

Ez a módszer másodvirágzást jelenthet a változás korában az elhervadás helyett.

Ez a módszer véget vet az olyan tragédiáknak, amelyben a nôt egyedül hagyták másállapotában (…)

Ez a módszer kezedbe adja nôiséged irányítását."

Módszerét a XX. század nôinek ajánlotta, azzal a meggyôzôdéssel, hogy nem várják tétlenül a XXI. századot. Most, a XXI. század hajnalán vagyunk még elegen, akik csodára várunk, de nem teszünk semmit egészségünk érdekében. Az Aviva-módszer egyszerû megoldása lehet sokféle bajunknak.

A torna lényege
A módszer valójában egyszerû tornagyakorlatok sorozata, amelyeket minden nô el tud végezni.

A módszerben az jelent újdonságot, hogy megadja a nônek a lehetôséget, hogy a már említett bajokkal minden külsô eszköz nélkül, csupán saját erejébôl, testi energiájának bevonásával, önállóan birkózzon meg.

A gyakorlatok hatására a fokozott vérkeringés több hormont, vitamint, oxigént visz a nemi szervekbe, és ezek hatására megindul a gyógyító tevékenység. A korunknak, állapotunknak megfelelôen alakuló hormonszint visszahat a hipofízisre, amely ezután egészséges utasításokat ad.

Rendszertelenség esetében a módszer hatására rendezôdik a ciklus. Megszûnnek a kísérô görcsök. A gyakorlatoktól lerövidül a menstruáció idôtartama és mennyisége.

Súlytöbblet esetén, amely esetenként a hormonháztartás felbomlása miatt alakult ki, az optimalizálódó hormonszint csökkenti az étvágyat, ugyanakkor megszünteti a frigiditást, növeli a fogamzóképességet.

Ovulációhiány esetén az ovulációs gyakorlatok hetenként kétszeri vagy kétnaponkénti elvégzése szükséges.

Többszöri vetélés után szánjunk hat hónapot a méh megerôsítésére. A gyakorlatok megszüntetik a petevezeték-elzáródást.

Túl rövid ciklus esetén (18–20 nap) naponta 5 perces speciális tornagyakorlat szükséges. Minden hónapban kapunk egy plusz napot, így lassan elérjük a 28-at.

Heti kétszeri gyakorlatozástól megszûnik az indokolatlan tejelválasztás, a szülés utáni tejelválasztás viszont növekszik.

Ha gyermeket szeretnénk, elsôsorban kerüljük az ecetes savanyúságokat, valamint a savasító ételek fogyasztását (pl. a zsírban, olajban sült ételeket, a hormonnal kezelt húsokat). Fogyasszunk sok lúgosító zöldséget és magas fehérjetartalmú olajos magvakat. Öltözzünk melegen, fekhelyünk is meleg legyen! A szûk farmer tilos öltözet! Ha a 28. nap reggelén felébredünk, és nem jött meg a menstruációnk, mi azonban nem kívánjuk a másállapotot, akkor a Pánik gyakorlat (legalább 15 percig) tartó végzése szükséges. (A kívánt hatás 24 órán belül jelentkezik.)

Ha megfogantál, és babát szeretnél, ajánlatos a könnyû másállapot és szülés érdekében megtanulni a várandósok tornáját. Szülés után pedig a szülés utáni gyakorlat végzése ajánlott.

Változó korú nôknek az egyszerû módszer 18 gyakorlata ajánlott, ezek rendezik a hormonszintet, megszüntetik a hôhullámot, a depressziót, a beszáradást, a szôrösödést. A megemelkedett ösztrogén hormonszint lassítja a csontritkulás folyamatát. A visszatérô regeneráló erô megszünteti a cisztát, csökkenti a miómát.

Idôsebb nôknél a sokéves menstruáció-kimaradás után a heti kétszeri gyakorlatozás nem fogja azt visszahozni, hanem a klimax kellemetlen kísérô tüneteit szünteti meg.

Az inkontinencia ellengyakorlatai természetesen vizeletveszítésre, a leesett méh helyretételére és egyéb problémákra hoznak megoldást-gyógyulást. Az egyszerû módszer 18 gyakorlata férfiak számára is ajánlatos prosztata-problémákra, potenciazavarokra, székletrendezésre.

A férfiak számára kidolgozott gyakorlatokat hetenként egyszer-kétszer végezhetik 25–30 percig, de a gyakorlatok egész napra is feloszthatók, beépíthetôk a mindennapi tevékenységbe. Ezek a gyakorlatok a prosztata- és potenciagondokon kívül a spermiumok életképességét is növelik.

A nôk számára a folyamatosan végzett torna ajánlott, a vérkeringés serkentése érdekében.

Hormonterápia helyett — torna!
A világ számos országában ma Aviva-módszerként ismert gyakorlatsor összeállítása csaknem tíz évig tartott. Steiner Gabriella munkája eredményeként ma már minden nô elôtt nyitva áll a ciklus mûködésének befolyásolása.

Avivának Magyarországon egyetlen tanítványa van, aki hivatalosan oktathatja ezt a tornát. Tóth Lívia talán azért vállalta fel e módszer terjesztését, mert szenvedô alanyként végigélte az asszonysors számos kínját: évekig várt gyermekáldásra, volt vetélése, abortusza, végül a méheltávolítást éppen csak megúszta. Állítása szerint manapság minden vegyes táplálkozást folytató hölgy akaratán kívül ösztrogén hormonokat szed. A nagyüzemi állattartásban ugyanis ezzel kezelik a csirkéket. A kívülrôl bevitt szintetikus ösztrogén megzavarja a szervezet saját hormontermelését. Hónapokig, évekig próbálkozunk például, hogy megfoganjunk, de az elégtelen hormonszint miatt semmi esély rá. Kétségbeesetten fordulunk nôgyógyászhoz, aki rögtön "hormonbomba-receptet" ír elô. De vajon tényleg csak gyógyszerekkel érhetünk el eredményt?

Sokan azt gondolják, hogy nehéz testi erôfeszítéssel meg lehet indítani a havi vérzést, pedig ennek az ellentéte az igaz. A testi erôfeszítés folytán a menstruáció akár el is maradhat.

A természetnek saját törvényei vannak. Ezért a gyakorlatok nem hoznak menstruációt egy kislánynak, ill. egy nagyon idôs asszonynak.

Egy egészséges és termékeny asszony havonta csak egyszer fog menstruálni, még ha naponta végzi is a gyakorlatokat.

Tóth Lívia 1997-ben tanulta meg a tornát személyesen Avivától. A magyarországi oktató tanfolyamain már sokan megfordultak, közülük jó néhányan azóta is rendszeresen végzik a gyakorlatokat. Balázs Anna Mária Tóth Lívia tanítványaként sajátította el a módszert. Tôle tudhattuk meg néhányan itt, Kolozsváron, hogy miben is áll a torna lényege. Elmondotta, hogy a gyakorlatok többsége mozgás közbeni csípôbillentések elvégzésén alapszik. Ezáltal az alhasban feszülés következik be. Minden alkalommal ezt a belsô szorítást kell elérni. A gyakorlatokat Aviva táncomozdulatokba építette bele, hogy ne legyen unalmas, és hogy minél több irányból mozgassa meg magát a gyakorlatokat végzô egyén. Ez a mozgás a természeti népek termékenységi táncaihoz hasonló. Léteznek olyan törzsek a nagyvilágban, ahol a nôk a fogamzásgátlás "természetes módszerét" már évszázadok óta gyakorolják.

Aviva nem tôlük tanult, hanem saját tapasztalatai által talált rá a megoldásra.

Az elmúlt években az egyre népszerûbb tornát az Aviva-mesterek vezetésével a világ számos országában alkalmazzák a nôk — és a férfiak.

Akárcsak a magyarországi oktató, Tóth Lívia, úgy Balázs Anna Mária is vallja, hogy kitartó gyakorlás mellett a kívánt hatás nem marad el.

Weiss Erika

KULTÚRA ÉS TURIZMUS

A ZENE VÁROST ÉPÍT
MISKOLCI NEMZETKÖZI OPERAFESZTIVÁL

(9. old.)

Amint arról június 22-i lapszámunkban megjelent tudosításunkból értesülhettek, idén második alkalommal került sor a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál megrendezésére, amelynek utolsó három napján jelen lehettem egy sajtótanulmányi út keretében. Ha van valami, amire azt mondják, hogy nagy merészség kell hozzá, akkor Miskolcot kijelölni e fesztivál helyszínéül, bizonyosan annak számít. Ez az észak-magyarországi város ugyanis nem tartozott — legalábbis eddig — a legnevezetesebb turisztikai célpontok közé, köszönheti ezt talán az elmúlt rendszernek is, hiszen az erôszakos, mindenáron való iparosítás áldozatává vált, elveszítve ezáltal természetes vonzerejét. A városgazdák azonban úgy érezték, tenni kell valamit, ami megváltoztatja a település életét, és bevonja ezt a — bevallottan alábecsült — várost az élet forgatagába, és turisztikai kuriózummá változtatja. Úgy tûnik, jól átgondolták ezt a dolgot, hiszen egészen egyedülálló kezdeményezéssel rukkoltak elô, Közép-Európában ugyanis nem bukkanunk az opera ilyen nagyszabású ünnepére sehol sem. A választott jelmondat is tükrözi a szervezôk szándékát: A zene várost épít. Valóban azt tette, hiszen a második rendezvénynél ennek a jelmondatnak a bûvös ereje már átitatta nem csak a várost, hanem környékét is, szemmel láthatóan megváltozott az arculata, és a miskolciak büszkén állíthatják, hogy városuk megújult. Az idei mûsorfüzet bevezetô szövege már ekképpen hangzik: "Miskolc operaváros lett. A város megszerette az operát, az operavilág pedig kezdi megismerni Észak-Magyarországnak ezt a titkos értékekkel és lehetôségekkel teli nagyvárosát". A rendezvény tehát elérte célját, és a háromnapos tapasztalatom szerint rangját nem csak igyekszik megtartani, hanem a színvonalat jelentô mércét egyre magasabbra helyezi. A siker titka talán a jól megválasztott és válogatott szakemberekbôl összeállított csapatban rejlik. Amikor azt a szót használjuk, hogy "a szervezôk", valószínûleg nem gondolunk bele, hogy hány ember munkáját fedi ez a fogalom, mennyi idôt, energiát és nem utolsósorban fantáziát vesz igénybe egy ilyen fesztivál megszervezése. Hiszen nem elég valamit elkezdeni, a folytatást oly módon kell biztosítani, hogy az ne veszítse el vonzerejét, ne azért jöjjön létre egy fesztivál évrôl évre, hogy "na, ezt is letudtuk". (Tudnék ilyen példákat sorolni, határainkon innen és túl.) A fesztivál szervezôje tehát a Miskolci Operafesztivál Kulturális Közhasznú Társaság, ennek ügyvezetô igazgatója Müller Péter Sziámi, mûvészeti irányítója Hegyi Árpád Jutocsa, a zeneigazgató tisztét pedig Kesselyák Gergely tölti be, a kolozsváriak számára is ismerôs fiatal karmester. Van aztán a csapatban gazdasági, program-, kommunikációs- és marketingigazgató, sajtófônök, mûvészeti tanácsadó, nemzetközi és idegenforgalmi referens, és egyéb funkciót betöltô szakember. Talán mondanom sem kell, hogy minden kitûnôen mûködött, a "szervezôk" tehát elégedettek lehetnek munkájukkal.

Amint már múlt szombati, a helyszínrôl küldött tudósításomban említettem, a fesztivál címe "Bartók + …", amelyhez minden évben más-más szerzôt társítanak (az idén Puccinit) az operairodalom nagyjai közül. Bartók Béla neve mellé nem hiszem, hogy bármiféle ismertetést kellene fûzni, hiszen világviszonylatban ismert zeneszerzô, a fesztivált igazából az ô emlékének szánták a szervezôk. A tavalyi elsô rendezvénynél Bartók Béla örökségének képviselôje ily módon nyilvánította ki elismerését: "Ilyen fesztivált gondolunk méltónak Bartók Béla szelleméhez. Szeretnénk Önöket nem csak erkölcsileg, de anyagilag is támogatni". Az elismerés tehát nem késett. A rendezvény tartalmi elemeit felsorolva (a 2001-es kiadásról összeállított, és a sajtó számára szétosztott mûsorfüzetbôl idézve), képet kaphatunk a szervezôk célkitûzéseirôl: a város "fesztiválosítása", sok és sokszínû, helyi- és saját kezdeményezésû kiegészítô rendezvény; a Miskolci Nemzeti Színháznak és közvetlen környezetének mint egyedülálló adottságú fesztiválközpontnak a teljes kihasználása; Bartók Béla összes színpadi mûvének bemutatása; az ezeket kiegészítô Bartók zenekari és kórusprogramok; középkelet-európai operamustra a Kelet Kapujában; teljes operaprodukciók meghívása a térségbôl (Zágrábtól Kijevig, Prágától Bukarestig), kimagasló szereposztásban — ezt ritkán vállalják a fesztiválok —, ráadásul mindegyiket egyetlen elôadásra, gyors forgóban; világsztárok (Scala, MET, Covent-Garden, Bolsoj) felléptetése; saját produkciók létrehozása világsztárokkal. Hát, nem kis feladatot tûztek maguk elé! A három nap alatt, amelyet a fesztiválon töltöttem, e célkitûzésekbôl sok mindent láttam megvalósulni. Térjünk rá elôször is a "saját kezdeményezésû rendezvény" címszóra. Számomra abszolút újdonságnak számított a június 21-i elôadás, két okból is. Bartók Béla A kékszakállú herceg vára címû operája volt mûsorra tûzve, amely a maga nemében ugyan nem akkora szenzáció, ám a produkciónak különleges helyszíne volt. A Miskolctól mintegy hatvan kilométerre fekvô aggteleki cseppkôbarlang biztosította a természetes díszletet az elôadás számára, egyik "terme" ugyanis színpadnak is alkalmas. Fantasztikus akusztikája nagyszerû élménnyel gazdagítja a közönséget, a környezet pedig szinte szó szerint illeszkedett az opera történetébe, így Bartók zenéjének hatása megsokszorozódott. Az elôadás rendezôje Hegyi Árpád Jutocsa volt, a Pécsi Szimfonikus Zenekart Ligeti András vezényelte. A másik ok, ami miatt, mint említettem, újdonságnak számított, legalább is számomra az elôadás, az a rendezôi látásmód. Az általam eddig látott színpadi változatok kicsit mindig statikusak voltak, hiszen az opera forgatókönyve szinte cselekmény nélküli, maga a textus pedig tele van olyan szimbolikus utalásokkal, amelyekkel nem is lehet nagyon mit kezdeni, legalábbis tér és mozgás szempontjából. Ezért általában a zenei részre fektetik a hangsúlyt, így kicsit elsikkad a mû "üzenete". Mert sokrétû, elgondolkodtató üzenete van valójában. Csak kell egy kis merészség a megfejtéséhez. Hegyi Árpád Jutocsa megtette. Elsô benyomásként egészen eredeti módon értelmezte a Kékszakállú történetét, ám némi elmélkedés után az ember rájön, hogy nincs ebben semmi új, csak bátorság kellett ennek "kimondásához", megmutatásához. A két szereplôt, Juditot (Kertész Marcella) és a kékszakállú herceget (Rácz István) már a jelmeztervezô, Koppány Gizella "szembeállítja", hiszen Judit fehér ruhája élesen elüt a herceg talpig fekete jelmezétôl. A Hold színét, a nôi princípium jelképét viseli magán Judit. Mindent megtesz, hogy társát rávegye arra, ami nélkül egy kapcsolat nem mûködik: a sûrû homályba fedett titkok feltárására. Nem csupán a nôi kíváncsiság vezérli, ösztönei hajtják, tudja, hogy hiába süt kint a nap, ha idebenn hideg és sötét van, ki kell tárni nem csak az ajtót, ablakot, hanem a szívünket is ahhoz, hogy valódi érzelmeink a felszínre törjenek. Minden ajtót ki kell nyitni, mondja Judit, miért akarod, kérdi társa rettegve, mert szeretlek, jön a válasz. Kulcsszó. A rendezô víziójában, amelyhez az "erotikus" jelzôt illesztették, a férfi és a nô küzdelme tükrözôdik. Az elôbbi a vadászösztön megtestesítôje, az utóbbit nevezhetnénk áldozatnak. Csakhogy ebben az elôadásban Judit kezdeményez. Szereti ezt a férfit, próbálja megszelídíteni, minden ajtó feltárásáért jutalom jár, egy-egy újabb cipzár megnyitása a hófehér, ártatlanságot sugalló ruhán. Aztán már a férfi nyitja ezeket a réseket az asszony testén, a negyediknél már szivárványfényben pompázik a szoba, az ötödiknél pedig a beteljesülés következik. A herceg karjaiban édes-fájdalmas sikoltás szakad ki Juditból, a bartóki zene itt éri el a csúcspontot. Ettôl kezdve minden újabb szoba már csak vér és könny, Judit ruháját is piros foltok éktelenítik. A párharc szinte verekedésig fajul. Az utolsó két ajtó már a biztos halálba vezet, fogjad, itt a hetedik kulcs, veti oda a herceg, majd Judit is, szinte önmaga áldozatául esve, bekerül a többi trófea közé. Éjjel találkoztam veled, s most már mindig éjjel lesz. Az elôadásnak ugyan nagy sikere volt, ám mégiscsak egyfajta "kultúrbotrányt" keltett. Saját fülemmel hallottam a szombat esti Turandot elôadás szünetében, épp a fotókiállítást szemlélve, amely naponként követte az eseményeket, a következô nézôi véleményt: ez az elôadás (a fényképen Judit pompázott véres ruhájában) egy szégyen! Hátranézve egy fiatalembert láttam, felháborodott arccal, és kicsit megdöbbentem. Férfi és nô küzdelmének ilyetén való megmutatása, úgy tûnik, még mindig felháborodást vált ki. Pedig semmi más nem történt, mint évezredek óta ugyanaz: az egyik fél legyôzte a másikat.

Puccini Turandot címû operáját a Szófiai Nemzeti Opera vendégjátékaként tekinthette meg a fesztivál közönsége június 22-én, szombaton. Sajnos, nem tudnám nyugodt lelkiismerettel leírni, hogy tetszett ez az elôadás, a csodálatos Puccini-operát ugyan nagyon jó hangú énekesek adták elô, ám ami a rendezôi elképzelést illeti, ezen belül a statisztéria mozgatását, nagy kívánnivalót hagyott maga után. Szinte mûkedvelô módon játszották le a tömegjeleneteket, a kórus tagjain látszott, hogy nem találják a helyüket, a Kalafot megszemélyesítô énekes sem igazán állt a helyzet magaslatán, ami az alakítást illeti. Egy nemzeti opera társulatától az ember elvárna egy profibb elôadást. Ez viszont csak a kosztümökön tükrözôdött.

A fesztivál egy minden tekintetben nemzetközi — színvonalban és részvételben is — Puccini Gálával zárult. Világot járt és egyben világhírnévnek örvendô énekesek léptek színpadra, a MÁV Szimfonikus Zenekarát pedig az a magyar származású Ács János vezényelte, aki évek óta a "Három tenor" show-jának állandó karmestere. Az olasz állampolgárságú karmester repertoárjában 150 opera és zenekari mû található, hét éven át vezényelte Denverben a Colorado Opera zenekarát, gyakran dolgozik Róma, Firenze, Velence operatársulataival. A fellépôk közül kiemelném elsôsorban Michéle Crider amerikai születésû szopránénekesnôt, akit a Metropolitantôl a Covent Gardenig, a Scalától az Arénáig mindenhol ovációval fogadtak. Gyönyörû, telt, sokszínû hangja van, óriási sikert aratott Miskolcon. Rost Andreáról minden bizonnyal a hazai operarajongók is hallhattak, hiszen mára már korunk egyik legnagyobb szopráncsillaga. A magyar énekesnô 1996-os angliai Traviata-elôadása után a The Times kritikusa így nyilatkozott: "Rost Andrea az elsô minden idôk Violettái között". A világ valamennyi jelentôs operaszínpadán fellépett, a miskolci fesztivál gálamûsorában pedig sziporkázott. Az Ukrajnában született Vladimir Kuzmenko sem okozott csalódást a közönség számára, a mára már világhírû tenorista legjobb formáját hozta. Kuzmenko jelenleg a Stuttgarti Nemzeti Színház szólistája, de turnéi során bejárta Ausztria, Belgium, Franciaország, Olaszország és Dánia számos színpadát.

A Miskolci Nemzetközi Operafesztivált végül nagyszerû lézer-show és tûzijáték zárta, majd a rendezvény befejezéseképpen operabálra került sor. S mivel 2003-ban "Bartók + Mozart" kerül terítékre, már most el lehet kezdeni a tervezgetést, ha az operarajongók közül bárki is részt szeretne venni ezen a nagyszerû fesztiválon.

Köllô Katalin

MÛVELÔDÉS

Egy barokk szobor és legendái

(10. old.)

A napokban a Kányafô, Kányamál, Hajtásvölgy, Hója ösvényein tett sétáink egyikén kellemes meglepetés ért: az egykori Reményik-villa kertjének végében, a fák lombjai között újra épen áll a Kôember, a Donát-szobor. A látvány a felfedezés erejével hatott, hiszen több mint három évtizedig a szobor csonkán, fej nélkül tett szemrehányást a mostoha bánásmód miatt. Amikor ledöntötték és feje letörött, sok szó esett róla az Igazság, az Utunk, az Elôre hasábjain. Most, a hosszú "betegségbôl" való felépülés kapcsán hadd szóljunk még néhány szót a szép barokk szoborról.

Ki is volt tulajdonképpen Donát? A hagyomány szerint római katona volt, a szôlôskertek védôszentje. A kolozsvári Donát-szobor, egy kôbe faragott katona több mint kétszáz éve áll a Hója gerincének egyik kimagasló pontján, hivatalosan nyilvántartott mûemlékként. Alakjához számos legenda fûzôdik, olyan költôket ihletett versfaragásra mint Áprily Lajos, Gyulai Pál, Reményik Sándor. Donát legendája valójában kultúrtörténet és mondák keveredése az emlékezetben. Ki tudná ôket ma már szétválasztani? Alkotójáról közelebbit nem tudunk. Annyi bizonyos, hogy a kolozsvári barokk mesterkör valamelyik szobrásza faragta kôbe. Megrendelôi talán jezsuiták lehettek, a Donát-kultusz erre enged következtetni, de a rendeléseket homály fedi. A római tógában és saruban, kezében ággal, fején lombkoronával ábrázolt katona szobra az érett barokk stílushoz sorolható. A Donát-ünnep június 30. Ekkor esdekeltek hozzá a hívôk, többnyire a szôlôskertek, gyümölcsösök gazdái, villámsújtás, zivatar és jégverés ellen. Mindenütt Kelet-Európában, ahol a jezsuiták jelen voltak, nyomot hagyott a Donát kultusz. Így kerülhetett a szobor a Kolozsvárt övezô hegy tetejére is.

Egy monda szerint Donát Marcus Aurelius császár keresztény katonája volt, aki zivatart esdve az égbôl, megmentette a régiót az ellenség gyûrûjébôl.

Egy másik legenda, amit Versényi György jegyzett le (Kolozsvár és Kolozs megye néphagyományairól) ekképpen szól:

"....Amint a Hójaerdô alatt legeltette juhait, észreveszi, hogy ellenség közeledik a városhoz. Nyargalvást rohan be, hogy jelentést tegyen. De már csak annyi ereje marad, hogy elmondhassa, amit akart. Holtan rogyott össze. Az ôrség talpra állott, az ellent elverte a falakról. A jó Donát emlékére pedig szobrot emelt."

Nagy Péter az "Ó, kedves Kolozsvár" címû, húszas években kiadott könyvecskéjében írja (Grandpierre Emil írói álneve) hogy: "Délben, ha meghallja a harangszót, lemegy a Szamosra s vizet iszik Donát." Elmeséli hogyan ültek mint apró gyermekek a szobor lábánál, és várták összeszorított ajakkal a Kôember megindultát a déli harangszóra. De a szobor nem mozdult, ott állt továbbra is a hegy tetején mozdulatlanul, délcegen.

Mesélem: áll még Donát, a kôember
A hegytetôn éppúgy, mint hajdanán,
De egy sziluett hiányzik alóla:
A bölcs, szegény jó nagyapám.
Elváltozott, vagy régi még a Hója?
Én nem tudom. A torony villa áll,

De rég üres, de rég nincs már lakója.Reményik Sándor

A Donát-szobor szép, szomorú legendáját Gyulai Pál faragta versbe. Így ír: Napnyugatra Kolozsvár határán kôember áll a szôlôhegy tövében.

A kôember szôlôhegy tövében
Nem szent kép, se vértanú emléke,
S mégis a ki ott mellette elmegy,
Feltekint rá s hívôn elsóhajtja:
* Ne vígy uram, ne vígy kísértetbe.*

Egy ember áll a szôlôhegy tövében. Szemében düh, ajkán szörnyû átok. Istenhez szól. Nem kíván áldást, boldogságot, arra kéri az Istent, hogy szívét, amely annyiszor megsebesült, vegye el tôle, és változtassa kôvé. És Isten meghallgatta fohászát. Reggelre ébredve szíve már nincs, helyén csak egy hideg kô. A világban szerencséje van. Háza épül, számos legelôje van, pusztáin ménesek legelnek, ismerôsöktôl, barátoktól hangos palotája.

A mi ízes, mind megkóstolhatná,
Mi mulattat, csak parancsát várja,
Ennyi kép, oh sokkal több elégnél!...
Öntudatlan odakap szívéhez,
De szíve nincs, helyén egy hideg kô.

Majd a szerencse elpártol tôle. Ruhája rongyokká szakad, megvetés és gúny veszi körül. Bujdos, fut, hogy embert se lásson. Napnyugtára megpihen Kolozsvár határán, megnyugszik a szôlôhegy tövében. Egész éjjel mozdulatlanul áll. Nincsen álma, nincsenek gondolatai, szíve helyén a kô egyre nagyobbra nô.

Vére megfagy, tagja összedermed
S kôvé válik egészen hajnalra.
s azóta ottan áll még most is
A Kôember szôlôhegy tövében;
Nem szent kép, se vértanú emléke,
S mégis aki ott mellette elmegy,
Föltekint rá s hívôn elsóhajtja:
* Ne vígy, uram, ne vígy kísértetbe!*

1971 augusztusában, egy kora reggeli órában a Donát úti tejesember lépett az Igazság napilap szerkesztôségébe. Keresett valakit, akinek elmondhatná, hogy a Donát-szobor feje nála van. Elôzô nap találta, amikor is legurult a hegytetôrôl. Az történt ugyanis, hogy huligánok, tanáruk vezetésével, kötelet dobtak a szobor nyakába, és ledöntötték. Elôzôleg Donátot megkoszorúzták zöld lombokból font koszorúval. A szobor feje letörött, csúnyán megkárosodott, és messze gurult. A késôbbiekben a szobortestet még lejjebb gurították a völgybe, a talapzatától mintegy 60 méterre. E vandál cselekedetre a lakosság és a sajtó azonnal reagált. Cikkek jelentek meg a napi sajtó és a különbözô hetilapok oldalain. 1972 augusztusában bizottság gyûlt össze, amely a kolozsvári mûemlékek felmérésére és restaurálására adott utasítást. Sajnos azonban a Donát-szobor nem szerepelt a felújításra megnevezett mûemlékek között. Az indoklás: "... a Hója-dombi volt Donát-szobor teljesen szétrongálódott, kijavítani nem lehet. Mint mûemlék értéktelen és jelentéktelen. A roncsait el kell távolítani." Négy év elteltével 1976. január 9-én a municípiumi mûvelôdési bizottság gyûlése mégis javasolta a Donát-szobor restaurálását és helyreállítását. Újabb négy évnek kellett eltelnie, amíg a municípiumi néptanács építészeti, területrendezési és ellenôrzô hivatala az Erdélyi Történelmi Múzeum határozott javaslatára, engedélyezte a szobor visszaállítását. A helyreállítási és restaurálási munkálatok megszervezésével és vezetésével Starmüller Géza mûépítészt bízták meg. A súlyos kôszobrot 1980. október 27-én, délután 5 órakor helyezték vissza talapzatára, emelôdaru segítségével. Feje azonban ekkor még nem volt Donátnak. A fej olyan súlyosan megkárosodott, hogy újat kellett helyette faragni. A munkálatokat a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola szobrászati szakán, Vetró Artúr szobrászmûvész tanszékén végezték. A megrongált fejrôl gipszmásolatot öntöttek, majd a fennmaradt rajzok, metszetek, fényképek alapján a hiányzó részeket plasztelinnel kitöltötték. Az ilyenformán restaurált fejet gipszbe öntötték, és pontozógép segítségével kôbe újrafaragták. A munkálatokban a képzômûvészeti fôiskola szobrász szakos diákjai, valamint az intézet technikusai is együttmûködtek. A fej egy ideig ott állt Vetró Artúr Vlahuta utcai mûterme elôtt, majd egy szép napon eltûnt, nyoma veszett. Így a szobor restaurálására irányuló próbálkozások zátonyra futottak. Az évek teltek, a kôember zokszó nélkül tûrte a mellôzöttséget. Majd a közelmúltban ifj. Starmüller Géza szobrászmûvész vágta el a gordiuszi csomót: a fejet újból kôbe faragta, és apa és fia a helyére illesztette egy ôszi napon, 2001. november 6-án.

A kô él, sajátos története, történelme van. Mindenütt nyomon lehet követni a közösség fejlôdését a kövek vallomása alapján. A Donát-szobornak is történelme van, nem csupán egy legendája.

Takács Gábor

Kolozsvárról indultak

(10. old.)

Móricz-Vordonis Csilla zongoramûvésznôt és Ciorei Radu karmestert a szerencsés véletlen hozta össze egy koncerten, itthon, szülôvárosukban. Mindketten a kolozsvári zenelíceumban kezdték tanulmányaikat Papp Tibor tanítványaként, majd a fôiskolán Radu karmesteri szakot végzett Emil Simon mesterrel, Csilla pedig Práda Jánky Ilona növendéke volt. Most már évek óta Radu Konstancán karmester-igazgató, Csilla pedig Görögországban él családjával, ahol a Jón Zeneegyetemen tanít, és folytatja szólista karrierjét.

— Milyen érzés volt Kolozsvárra visszatérni, kísértenek-e a diákkori emlékek?

Cs: — Megható érzés itthon, a szülôföldön lenni, ez felejthetetlen. Itt minden, még az iskola és az akadémia falai is ismerôsek. A véletlen úgy hozta, hogy most gyûltünk össze húszéves érettségi találkozóra, tehát ez a koncert és a találkozó diákkorom nosztalgiája.

R: — Egyszerûen csodálatos, rendkívüli. Ha a régi barátokkal, kollégákkal, ismerôsökkel találkozom, megtelik a lelkem, és érzem, hogy itthon vagyok.

— Léptetek-e már fel együtt valahol?

— Nem — válaszolják mindketten —, ez az elsô alkalom.

— Milyen a kolozsvári közönség?

Cs: — Kellemes, barátságos, de hisz ez nem csoda, mivel nagy része, mind ismerôs és barát volt.

R: — Kevesen voltak, de jó közönség, melegen fogadtak.

— Miért választottátok éppen ezt a mûsort?

Cs: — Én általában nagyon szeretem a romantikus zenét, szívesen játszom Chopin-, Liszt-, Grieg-, Rahmanyinov-mûveket, ezeket CD-felvételeken is megörökítettem, de most azért választottam Saint-Saëns II. Zongoraversenyét, mert ezt ritkábban játsszák.

R: — Mivel nyári koncertre jöttem, gondoltam, hogy egy szellôsebb, tetszetôsebb és nem túl zsúfolt mûsorral lepem meg a közönséget. Ez, úgy érzem, sikerült is, fôleg C. Franck kevésbé ismert mûvét, az Elátkozott vadász címû szimfonikus költeményt fogadták kitörô örömmel.

— Mik a további tervek?

Cs: — Sok koncert. Szeretném, ha ugyanezt a zongoraversenyt a kolozsvári filharmóniával Görögországban is elô tudnánk adni, természetesen kibôvítve görög, román és magyar zenével. Remélem, ez az álmom sikerül. A közeljövôben jelenik meg harmadik CD-felvételem régi és mai görög zenével.

R: — Hazai fellépések várnak, majd egy hosszabb turné Franciaországban és ôsszel El Salvadorban.

— Milyen jövôjét látjátok a klasszikus zenének?

Cs: — Szerintem pillanatnyilag nagy rohanás van a világban, mindenki az anyagi jólétért küzd, és sajnos egyre kevesebbet foglalkoznak a klasszikus zenével. Valahogy úgy érzem, a zene kissé zátonyra futott, de ugyanakkor remélem, hogyha valami újat tudunk produkálni, még mindig visszanyerhetjük a közönség érdeklôdését.

R: — Milyen a jövô? Nem tudom. Sajnos, a klasszikus zene iránti érdeklôdést egyre inkább az anyagiak határozzák meg. Ha sikerül támogatókat szerezni, megvalósul a koncert, de egyre nehezebben. A szívem mélyén azonban mégis optimista vagyok, és remélem, hogy még feljön a klaszikus zene csillaga.

— Ha újra kezdhetnétek, milyen pályát választanátok?

Cs: — Mindig is megmaradnék a zenénél, habár nagyon nehéz, mivel kétgyerekes édesanya vagyok, és egyetemen tanítok, családi életemet és a tanári, szólista karrieremet nehéz összehangolnom, de újból és újból, többszörösen is ezt csinálnám.

R: — Én már hatodikos korom óta, még játszás helyett is otthon kamarazenekart alakítottam a barátokkal, azóta is a zene tölti ki az életemet leginkább. Gyermekeimet is a zenetanulás felé irányítottam. Tehát, mindenképpen ugyanezt a pályát választanám.

Jó volt régi ismerôsként üdvözölni Móricz-Vordonis Csillát és Ciorei Radut a hársillatú Farkas-utcai hangversenyteremben. Jó volt velük együtt hinni a komolyzene értékében és szépségében, és jó tudni, hogy, bárhol szerepeljenek majd a nagyvilágban, egy biztos: Kolozsvárt a szívükben hordozzák.

Kulcsár Gabriella

MÛVELÔDÉS

Lészai Bordy Margit formaritmusai

(11. old.)

Az egyszerû közlésen, tájékoztatáson túl van valami érzelmi felhang, megszállottság is abban, ahogyan Lészai Bordy Margit minden adódó alkalommal szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy szülôfaluja, a Maros megyei Unoka Erdély talán legkisebb települése. A véletlen mûve, hogy hol látjuk meg a napvilágot, de az már távolról sem véletlen, hogy vállal- juk-e saját magunkat, gyökereinket. Lészai Bordy Margit ezen túlmenôen egyenesen eszményíti ôstermészetbe olvadó aprócska faluját, amely elindította a pályán, és egész mûvészi tevékenységét meghatározó, soha ki nem fogyó útravalóval látta el. S ahogyan a népmesében is mindig a legkisebb testvér gyôz, úgy vált a csöppnyi Unoka szimbolikus jelentôségûvé nagyvilágba csöppent szülötte számára. S itt most nem is annyira a konkrét mûvészi átlényegítésekre, a szülôfalut megörökítô számtalan rajzra, pasztellre gondolok, amelyek olykor már egyenesen idealizálják, mesés fényekben tüntetik fel a minden jók forrását. Ezek ugyanis a mûvész régebbi alkotásai közé tartoznak. Hanem arra a hosszabb távú kisugárzásra, arra a legtisztább forrásból származó, egész életre szóló, immár mentalitás- és stílusformáló élményanyagra, amelynek lecsapódása ez a mostani kiállítás is. Az erdélyiség, a szülôföld szeretete, az otthonról hozott útravaló nem annyira a konkrét, külsô jegyekben, mint inkább a lényegben, a munkák szellemiségében nyilvánul meg. A kicsi szülôfalu, s az ugyancsak kicsi Erdély határai így oldódnak fel, s kerülnek be abba a nagyobb mûvészi körforgásba, amelynek egységesítô törekvései mellett jól megfér a hely szellemét idézô, a sajátosság méltóságát is felvillantó mûvészi attitûd. S ha most semmi mást nem is említenék, mint a Viselet címû munkáját, akkor is érvényt szereznék a megállapításnak. Mert mi más is ez a festmény, ha nem összegezése, mûvészi koncentrátuma mindannak, ami Erdély egyik sajátos tájegységének népviseletére jellemzô. Mûvészi átlényegítése, festôi megjelenítése a tárgyi népmûvészet szellemiségének. S ugyanakkor látványteremtô mûvészi eszközeiben, az egymásba olvadó, egymással tökéletesen harmonizáló formák és a visszafogott, de annál kifejezôbb színvilág vonatkozásában is ott van a mûvész minden agyonmagyarázást, fölösleges sallangot mellôzô lényeglátása, megelevenítô készsége. De hasonlóképpen idézhetném a Honvágy, A teher és a Hazatérés triptichonját, amelyeknek finoman áttételes festôi megfogalmazása ugyancsak hatásos. A szürkére hangolt, vagy a kék és barna párosába foglalt lehiggadt, letisztult, minden fölösleges sallangtól mentes nagy, sima felületek majdhogynem szobrászkézre utalnak. Mintha a háromdimenziós látásmód vetületei lennének. Talán nem is éppen véletlenül, hiszen Lészai Bordy Margit tanárai között ott találjuk a festô Veresspál mellett a szobrász Balaskó Nándort és Kósa Huba Ferencet. De ez a lendületesség, lényegre törés és jó értelemben vett nagyvonalúság hatásos festôi eszköznek is bizonyul. Sôt éppen ebben keresendô az a sajátosság, az az egyéni vonás, amely az utóbbi idôben szinte teljesen hatalmába kerítette a mûvészt. Úgy érzem, alkotói periódusa új szakaszában Lészai Bordy Margit a látvány és a belsô összefüggések kölcsönhatására összpontosítva egy sokkal kifejezôbb formanyelv birtokába jutott. Tudatosság és ugyanakkor spontaneitás is jellemzi ezt az érzelmektôl fûtött, feszültségteli, de kifejezésmódjában éppen visszafogottságával ható mûvészi megnyilvánulást. A maga eszköztelenségével a mûvész sokkal többet mond, mintha festôi körmondatokba bocsátkozva és irodalmi kifejezéssel élve, díszítôjelzôk halmazával próbálná kifejezni érzéseit, gondolatait, a világról alkotott véleményét. Ott van például a Hazatérés nagy sík felületeinek szélén megjelenô, a tájban szinte feloldódó két öreg parányi alakja, A teher kifejezô formaritmusa, az Idôemésztô, a Rejtelmek vagy az Életfa formailag is hatásosan megoldott mûvészi üzenete. A régi vasalóban gyökeret eresztett muskátli pedig, festôisége mellett és azzal párhuzamosan, akár az állandóság, a jövôbe menekített múlt jelképe is lehetne. De hosszasan sorolhatnám a munkák sajátos mûvészi üzenetét, amelyeknek zöme egy központi tematika, a szülôföld, az erdélyiség körül forog: az erdélyi táj, az erdélyi ember érzés- és gondolatvilágát igyekszik festôi eszközökkel megjeleníteni. Az Ôsi jelek, a Formák az idôbôl, a Vigyázó, a Rendíthetetlen, a Kifosztottan, a Helytállás már elnevezésükben is olyan sûrítetten utalnak a lényegre, amint azt szín- és formavilágukkal oly találóan sikerül érzékeltetniük.

Lészai Bordy Margit pasztellben dolgozik. Alkatához, mûvészi hozzáállásához, az érzelmi felhangok megjelenítéséhez számára talán ez a technika tûnik a legalkalmasabbnak.

Legújabb munkáiból, az utóbbi három év termésébôl válogatta a mûvész a Reményik Sándor Galériában bemutatott anyagot, amely akár egységes egészként is felfogható. A munkák hangulata, de megjelenítési formájuk is összhangban van egymással. Az egyes alkotásokra külön-külön jellemzô harmónia a tárlat egészét is meghatározza.

Németh Júlia

Bustya Endre emlékezete

(11. old.)

Bustya Endre, egykori egyetemi évfolyamtársam, aki 1927 nyarának elején látta meg a napvilágot Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas református kollégium tanulója volt, a Bolyai Egyetemen pedig együtt tanultuk György Lajostól, Benedek Marcelltôl az irodalom szeretetét. Ô már ekkor elkötelezte magát, mégpedig Ady Endre mellett. Amikor én Jancsó Elemérnél szemináriumi dolgozatot olvastam fel Ady Endre költészetérôl, bejelentette: ôt Ady Endre prózai írásai érdeklik, és szeretné összegyûjteni és kötetben kiadni Ady novelláit. És a makacsul konok Bustya Bandi minden ellenségeskedés ellenére megvalósította célját. Négy Ady-novellás kötetet jelentetett meg, közöttük az 1957-ben Marosvásárhelyen kiadott kétkötetes Novellák címû kötetet, majd 1961-ben Budapesten Ady Endre Összes novelláit. Ady-kutatásainak elismeréséül 1979-ben megkapta a Dénes Zsófia által Ady emlékére alapított díjat.

Itthon pedig? Itthon a marxisták mindenünnen kirúgták: az Ady-kutató Bustya Endre szénbányában dolgozott, majd mint kistisztviselô tengette életét, mígcsak Gáll Ernô maga mellé nem vette a Korunkhoz, hogy legyen munkahelye, és legyen amibôl megélnie. Sokat szerepelt a Szabadság elôlapjában, az Igazságban, az Utunkban, a Kolozsvári Rádióban. Az Igazságban 1975-ben Robotos Imre Csinszka-revíz iójának cáfolatát adta közre a lap szeptemberi–decemberi számaiban, nagy sikerrel.

Ady novelláinak vásárhelyi kiadása Jegyzeteiben írja: "Ady kiadatlan novelláinak összegyûjtését a Földessy-féle bibliográfia alapján kezdtem el 1950-ben (...) A megkezdett gyûjtés idôközben félbemaradt; a megjelent kötetbe is számos hibával kerültek a novellák, mivel a legépelt novellákat az eredeti szövegekkel összevetni, s a kiadást ellenôrizni már nem állott módomban. A félbeszakadt gyûjtés folytatása csak öt év múltán vált lehetségessé."

Mondjuk ki ma hangosan, amit akkor nem lehetett: a párt egyes helyi vezetôinek utasítására elkapták, majd bebörtönözték Bustya Endrét, amikor pedig kiszabadult, szénbányába küldték dolgozni!

De ô konokul és kitartóan dolgozott szabadulása után is Marosvásárhelyen, majd késôbb itt, Kolozsváron. Míg Vásárhelyen a Teleki Téka bibliográfusa volt, minden lapot átnézett, és értékes anyagokat publikált, írt Kosztolányi Dezsô vásárhelyi útjáról, Móra Ferenc marosvásárhelyi látogatásáról, és közölte Babits Mihály levélváltását Sényi Lászlóval.

A megfeszített munka, közben a zaklatások, üldözések aláásták egészségét, és 1997 januárjában több el nem végzett munkát maga után hagyva, elhunyt. Vásárhelyi sorstársa, Molter Károly nagyobbik fia, a velünk együtt államvizsgázott Marosi Péter beszélt nagyon szépen róla, és Beke György írt szépen Ady-kutatásairól a Mûvelôdésben. De a pesti szaklapok, az Új Élet, az Irodalomtörténeti Közlemények is elismerte felkészültségét és tudását.

Még élhetne Bustya Endre, csak most lenne 75 esztendôs.

Emlékezve rá, hallgassunk meg tôle egy érdekes jelenetet egy, a budapesti Világban megtalált Urak — fölperzselt várban címû színdarabtöredékérôl: "Adyt éveken keresztül foglalkoztatta a színdarabírás gondolata. Volt is ilyesféle egyezsége Janovics Jenô kolozsvári színházával (...) Ady nemcsak írásban hirdette a dunai népek közös összefogásának gondolatát, de mindent elkövetett, hogy ez a közeledés létrejöjjön. Magyar részrôl Ady és Kuncz Aladár, román oldalról Caragiale és Emil Isac próbálták elôkészíteni a találkozót. De Ady tervbe vett darabja megírásának pedig mindörökre brutálisan szárnyát szegte a néhány hét múlva kitört világháború."

Bustya közli ezt a darabtöredéket és azt a rövid színképet is, amely A mûhelyben címmel került elôadásra 1902. október 26-án a nagyváradi Szigligeti Színházban.

Ady Endre születésének 125. évfordulóján íródtak e sorok Bustya Endrérôl, aki sokat tett nagy költônk mûveinek felkutatása és népszerûsítése érdekében.

Kovács Ferenc

OPERA

Évadzárás a kolozsvári Magyar Operában
Beszélgetés Simon Gábor igazgatóval

(12. old.)

— Foglaljuk össze az elmúlt évad fontosabb eseményeit!

Kiemelném, hogy havi mûsortervünket úgy állítottuk össze, hogy a lehetôségeket figyelembe véve minden mûfaj képviseltesse magát: opera, operett, balett, gyermekopera stb. Jelentôsebb esemény volt októberben az Erkel-gálamûsorunk, ezt követte a Bátori Mária kolozsvári bemutatója, a székelyföldi turné, amely anyaországi támogatással valósult meg, novemberben gyermekoperát újítottunk fel, Magyari Zita: Csipike lakodalmáról van szó. Decemberben tartotta szerzôi estjét Demény Attila, és ugyanekkor volt két kamaraoperájának — a Parafarmnak és a Bevégezetlen ragozásnak — a bemutatója. December 30-án nagyszabású rendezvénnyel emlékeztünk a szeptemberi amerikai terrortámadás áldozataira. Januárban felújítottuk a Marica grófnôt, márciusban újra mûsorra tûztük Hary Béla: Hófehérke és a hét törpe címû balettjét. Áprilisban bemutattuk Puccini Triptichonját. Májusban, a Cervantes-év tiszteletére a bábszínházzal és más intézményekkel közös produkció volt a Játék Don Quijotéval — mi is felújítottuk Minkus: Don Quijote c. balettjét, amely már szerepelt a repertoárban. A beígért Rigoletto jövô évre marad.

— Az évad elején szó esett egy franciaországi és egy olaszországi vendégszereplésrôl.

Ezek tôlünk független okok miatt hiúsultak meg.

— Miért nem volt Kriza-gála ebben az évben?

— A tavalyi gálaest, amelyet összekapcsoltunk Verdi nevével, nagy sikert aratott, idén minden maradék erônket összeszedve sem tudtunk volna ehhez hasonlót összeállítani. Öt alkalommal került sor a Kriza-gálaestre, amelyek mûvészileg egyre magasabb színvonalat értek el. Kár lett volna a felfelé ívelô folyamatot egy kevésbé sikeres produkcióval megakasztani. Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendôkben nem lesz többé Kriza-gála.

— Tehát az évad befejezôdött…

Az évadzárás után a munka folytatódik, a társulat tagjai a júliusi gyulai vendégjátékra készülnek, ahol Erkel Ferenc vígoperáját, a Saroltát fogjuk bemutatni. Az operát 1971-ben játszották ugyan Szegeden, ám ez nem az eredeti, hanem egy lényegesen átdolgozott változat, amelynek zenei anyagát nem tudtuk használni. Ezért kissé késve fogtunk neki az eredeti, a Széchényi Könyvtárban ôrzött partitúrából kiírni a szólamokat, és elkészíteni a zongorakivonatot. Az opera zenedramaturgiai változatát, valamint a zongorakivonatot Hary Béla karmester, operaházunk örökös tagja készítette el. Zeneileg igényes mû, a szólamok komoly erôpróbát jelentenek énekeseink számára, mind az áriák, mind a zenei együtteseket illetôen. Mindezek ellenére a társulati tagok nagy lelkesedéssel dolgoznak, és bízom abban, hogy nem csak az elôadóknak és a gyulai vendéglátóinknak, hanem ôsszel majd a kolozsvári közönségnek is tetszeni fog. Az opera buffo jellege és a rendezés (rendezô: Dehel Gábor) biztosítja a sikert. A díszlet- és jelmeztervezô Witlinger Margit.

— Köztudomású, hogy nem csak a kolozsvári Magyar Opera, hanem minden romániai mûvelôdési intézmény komoly gondokkal küzd, és mára a létbizonytalanság határán állnak…

Többször is részt vettem olyan kulturális fórumokon, ahol a mûvelôdési intézmények igazgatói és vezetô értelmiségiek mellett az államelnök is jelen volt. Az öt regionális területi tanácskozás után sor került egy bukaresti összegzô gyûlésre, ahol az államelnök kifejtette, hogy ezen intézmények, egyáltalán a kulturális szféra helyzete megdöbbentôen siralmas, és ezért elsôsorban a mindenkori kormányok hibáztathatók, hisz a rendszerváltás óta eltelt tizenkét év alatt egyetlen kormány sem tett semmi érdemlegeset a helyzet lényeges javításáért. Az államelnök helyesen fogalmazta meg, hogy ez a nemtörôdömség a nemzeti identitástudat degradálódásához vezet. Amikor tizenkét éve 0,0… százalékot kap a Mûvelôdési Minisztérium az állami összjövedelembôl, akkor nyilvánvaló, hogy itt nem lehet szó normális mûködésrôl.

A romániai mûvészeti személyiségek elitje felelôsségtudattal beszélt nem csak a jelenlegi nehéz helyzetrôl, hanem az elôrelátható következményekrôl is. Octavian Paler szerint a kultúrára legalább annyi pénzt kellene fordítani, mint a honvédelemre. A kulturális életre károsan ható tényezôk közül felsorolta a mindannyiunk által (el)ismert tényezôket: kezdve a most divatos könnyûzene-irányzatoktól a dél-amerikai filmekig, az erôszakot propagáló kommersz alkotásokig — mindezeket az igénytelenség tartja életben a valós mûvészeti értékek rovására.

Azért tettem ezt a kitérôt, hogy az átlagolvasónak és az átlagnézônek jusson tudomására, hogy nem csak a kolozsvári Magyar Opera van rettenetesen nehéz helyzetben, hanem minden mûvészeti intézmény szerte az országban, mert ha egy állam nem biztosít megfelelô anyagi keretet saját kultúrájára, akkor mire fel várható el, hogy egy kisebbségi intézményt pártfogoljon?! Többször is kifejtettem, és most is hangsúlyozom, hogy intézményünk jobban áll, mint a többi romániai operaház, az anyaországi sikeres pályázatoknak köszönhetôen.

Az állami költségvetésbôl nagyon kevés pénzt fordítanak kultúrára, és ezt még külön megnehezíti a jelenleg is érvényben lévô törvénykezés: kezdetleges, elmaradott és hibás — nem szolgálja egy normális kulturális menedzsment mûködését. A munkaviszonyt szabályozó törvények is 89 elôtti állapotokat tükröznek, s mindez nem segíti sem az alkalmazási, sem a társulatalakítási, szervezési munkát — másrészt ott van a teljesen liberális mûsorszerkesztés. A szerzôi, kiadói jogdíjak kifizetése is az amúgy is szûkös költségvetést terheli.

— Az évadnyitón elhangzott, hogy még a fizetéseket sem tudják biztosítani…

Ezt a kellemetlen helyzetet eddig sikerült elkerülnünk, azonban a fizetések nem emelkedtek hasonlóan a többi, költségvetési alapból fizetett alkalmazott fizetéséhez. A rendelkezésünkre álló költségvetési keret rendkívül csekély: ezért a mûvész státusa Romániában nem csak deprimáló vagy helytelen, hanem megalázó. Újra csak Octavian Palert idézném, aki arra is kitért bukaresti beszédében, hogy a jelenlegi rossz kulturális vezetés a nemzet identitásának szétmállásához vezet.

— Nevetséges lenne még csak összehasonlítani is egy hazai könnyûzene-sztár jövedelmét egy operaénekes fizetésével. Milyen lehetôségeket lát a helyzet javulására?

A kulturális élet talpraállásának pénzügyi és törvényalkotási vetülete van. A kulturális mecenatúra nem fog addig kialakulni, amíg a szponzortörvényt és az ezzel járó adókedvezményeket nem léptetik életbe. Mindez európai viszonylatban már mûködik, tehát nem kell "feltalálni a spanyolviaszt", hanem át kell vennünk azt, ami nekünk a legmegfelelôbb. Az elmúlt tizenkét év kormányai egyformán rosszul, népirtó módon viszonyultak a kultúrához. Az egyre rosszabbodó gazdasági helyzetben az állam a költségvetésbôl egyre kevesebb pénzt fog áldozni a kultúrára, és ezért kéne hagyni, hogy a magánszféra támogathasson minket.

— Szóljunk egy pár szót az anyaországi támogatásról is… a tévedések elkerülése végett.

Biztos vagyok abban — és ezt eddigi tapasztalataimra alapozom —, hogy a mindenkori magyar kormány politikai színezetétôl függetlenül támogatni fogja a határon túli magyar, és ezen belül az erdélyi, illetve kolozsvári mûvelôdési életet, de nem fogják megoldani az ország helyzetébôl adódó gondokat. Az anyaországi támogatás, amint már említettem, egy-egy bemutatóra, valamint magyarországi és erdélyi vendégjátékainkra vonatkozik — a mûködésben nem tud támogatni, létezésünket nem tudja biztosítani.

— A megélhetési gondok, a kis fizetések miatt az opera nem tartozik a keresett munkahelyek közé…

Ez érvényes az egész országra — egy újabb kivándorlási tendenciának lehetünk tanúi. Operaigazgatóként vagy magánemberként nincs sem erkölcsi, sem egyéb alapom arra, hogy azt mondjam: "kolléga, ne menjen a budapesti operaházhoz az énekkarba 150 000 forintnyi fizetésért, hanem maradjon itt, és éljen meg, azaz tengôdjön két-kétésfélmillió lejbôl. Vannak, akik tényleg fájó szívvel hagyták el intézményünket, de családjuknak Magyarországon jobb megélhetést tudtak biztosítani. Vannak olyan kollégáink, akik más irányú tevékenységgel pótolják keresetüket, de ezt nem mindenki tudja csinálni. Sajnos, a létbizonytalanság országos szintû. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a szomorú tényt. A kolozsvári Román Operát nem fenyegeti annyira az elvándorlás veszélye, hisz ahhoz, hogy egy ottani tag külföldre szerzôdjön, legalább kéthatárnyi a távolság…

— Mi az, ami bátorítóan hat, és feledteti a jelenlegi nehéz életkörülményeket?

Társulatunk sorozatos vendégjátékai azt bizonyítják, hogy elismerik és értékelik tevékenységünket — ez elsôsorban Magyarországra érvényes, hisz ott már kialakult, sôt, megszilárdult szerepléseink eseménye.

— A látogatottságról már szó volt egy elôzô írásban, de ez olyan fontos vetület, amelynek újra teret kell adnunk.

— Az opera a közönségé. Miért várja el akárki, hogy a román állam fenntartson minket, ha a saját közönségünk elfordul tôlünk? Lehet kifogásolni, bírálni a mûsorpolitikát, a szereposztást stb., de ezt csak az teheti, aki rendszeresen eljár elôadásainkra. Hibáztatom azokat a tanárokat, osztályfônököket, tanítókat, akik nem arra nevelik a felnövô generációt, hogy színházba-operába járjanak. A bérletrendszerünk a legjobb tükre annak, hogy csökken az igény az elôadásaink iránt. Mert nem arról van szó, hogy "ma este nincs idôm elmenni az operába", hanem arról, hogy már a bemutató bérletünkre is nagyon kevés érdeklôdô volt. Ezelôtt 10-20 évvel "verekedtek" az emberek a bemutató bérletért, ám ma, a múlt évadbeli bemutatóbérlet-kötések száma megalázóan kevés. (A cikkíró vállalja azt a felelôsséget és ódiumot, hogy kimondja: kétjegyû számról van szó!)

Ha ez tôlünk jóval nyugatabbra történne, és erre felfigyelne egy kompetens pénzügyi szervezet, akkor feltevôdne az a kérdés, hogy miért is vagyunk, amikor egy elôadás költsége jó pár százmillióra tehetô, a társulat egyévi fenntartása több milliárd lej, és a közönség erkölcsileg sem támogat… Az operaházak sehol a világon nem önellátó vagy nyereséges intézmények, de mûködôképességüket azzal tudják bizonyítani, hogy sor van a pénztár elôtt… Visszatérek a kolozsvári magyar iskolák zenetanárainak felelôsségére abban a reményben, hátha a jövôre nézve pozitív irányú változás lesz majd tapasztalható. Szerintem a látogatottságra negatívan hat a szaksajtó hiánya: Kolozsváron több mint egy évtizede nincs szakavatott zenekritikus, aki részletesen és folyamatosan tudósítana. A zenekritika visszajelzés mind a társulati tagok, mind a közönség felé, és serkenti az operába járási kedvet. Ez nem csak az operára, a színházra is vonatkozik — kolozsvári viszonylatban. Mi lesz 10-20-30-100 év múlva azokkal, akik, ha másért nem, kíváncsiságból fognak érdeklôdni például az Erkel-operák kolozsvári sajtóvisszhangjáról? Az énekesnek, a rendezônek, a karmesternek természetes joga, hogy elolvassa tegnapi elôadásának szakavatott bírálatát, dicséretét.

— Hogyan értékeli a társulat jelenlegi helyzetét?

A magyarországi és az ettôl nyugatabbra elért sikerek nem elég ösztönzôek ahhoz, hogy az itthoni elsorvasztó helyzetet teljes mértékben feledtessék. A társulat 30 évvel ezelôtt 350 tagot számlált, ma hozzávetôlegesen 230-an vagyunk, és nem tudom garantálni azt, hogy jövôre ugyanennyien leszünk. A közönség távolmaradása miatt mûvészeink kevés sikerélményben részesülnek, az anyagi elismerésrôl nem is beszélve.

Ma Romániában nem "divat" az operába járás — valószínû, megszûnôben van az a társadalmi réteg, amely létrehozta az opera mûfaját. Ez érvényes mind a gazdasági, mind a politikai szférákban tevékenykedôkre: tizenkét év alatt egyszer sem éreztük azt, hogy érdekvédelmi szervezetünk a szívén viselné a kolozsvári Magyar Opera gondjait.

Nem akarom megkongatni a vészharangot, hisz nekem az a dolgom, hogy a társulat tagjaiban ébren tartsam a reményt, de ha nincs társulat és nincs közönség, munkám hiábavaló.

Hintós Diana

HÉTVÉGE

Egy kis üzleti csillagjóslás

(13. old.)

Számos reklám-, PR és marketingügynökséget érdekelne az, hogy mire számíthat a folyó évben. Augusztusig minden ilyen cégnek meg kell küzdenie azért, hogy megtarthassa ügyfeleit. Több ügynökség nem fog tudni fennmaradni, csak a legjobbak és legalkalmasabbak élik túl a 2002 elsô felében jelentkezô gazdasági válságot.

Az év második felében megnô az igény a minôségi és magas hatásfokú munkára, ezt csak a legnagyobb tudású és legtapasztaltabb szakemberek végezhetik, akik emiatt többletmunkára kényszerülnek.

Megnô az érdeklôdés a szabad-idô-foglalkozások és -játékok iránt, ezért valószínûleg azoknak lesz a legnagyobb sikerük, akik ezzel foglalkoznak. A legjobb idôpont augusztusban erre koncentrálni. Népszerûek az észügyességet igénylô logikai játékok (például a sakk), az október ezeknek kedvez.

Kerüld a kényes napokat
Reklámkampányokat augusztus után érdemes elkezdeni, elôtte több nehéz periódust kellene átvészelni.

A második negatív idôszak május 4–június 13. között tapasztalható. Ez még nehezebbnek tûnhet, mint az elôzô. A nyomdába kerülô anyagokat háromszor is ajánlatos ellenôrizni kinyomtatás elôtt. Megtörténhet, hogy a televíziós reklám egyetlen szó miatt elveszti értelmét, emiatt csökken a hatásfoka. Ezért a kampányt érdemes több városban is elindítani, hogy elkerüljük a helyi szolgáltatók okozta rémálmokat. Ismét elkerülhetetlennek tûnnek a pontatlanság és terjesztés okozta hibák. A rossz színkombinációk miatt a reklám üzenete torzulhat. Ha a reklámot más országokban kívánják terjeszteni, ügyelni kell a fordítás okozta hatásfokvesztésre. Elônyben részesülnek a jól elhelyezett, újságban megjelent reklámok a szórólapokhoz képest. Kevesebb szóval nagyobb sikert lehet aratni. Legkritikusabb napnak május 26. ígérkezik, ugyanis minden idôk legnagyobb marketinghibája várható ezen a napon, és egy bizonyos csoport megsértését eredményezheti, aminek törvényre jutó következményei lehetnek.

Színek, amelyekre ügyelni kell
A pasztell színek kombinációja szürkével, ezüstszürkével és platinaezüsttel nagy hatást kelthet az év második felében indított reklámkampányban. Ekkor érthetôbbé válik a reklám rejtett üzenete, s ez a siker alapja. A július 3-án indított kampánynak akkora sikere lehet, hogy egy kis ügynökségbôl híres nagycég válhat. Augusztus után továbbra is divatosak a drámai és királyi színek. December közepén a stílusok és színek régi korok királyi színeire emlékeztetnek. Élénk szivárványszíneket, királyi pirosat és aranyat, de ugyanakkor drámai brokátot láthatunk. A csomagolásban széles színskálájú papírok helyett a tapétaszerû válhat használatossá.

Szeptember 12–október 6. az év harmadik és egyben utolsó idôszaka, amelyben mindennemû termék piacra dobása kerülendô. Újra nehézségek adódhatnak a kommunikációban, amelyek a jövôbeni tevékenységet is befolyásolhatják. E periódust leghasznosabban a már meglévô és bevált kampányokra lehet fordítani.

2002 kedvezô napjai
Termékek kampányindítására, újsághirdetések elsô alkalommal történô megjelentetésére, mottó (logó) változtatására, villámkampányra említésre méltó jó napok 2002-ben: június 20., július 2., október 18. és december 10.

Más a helyzet a PR esetében. Jó lenne ismerni azokat a napokat, amikor a legtapasztaltabb PR-szakembereknek is nehézségeik adódhatnak. E lista, többek között, június 18-át, július 26-át, augusztus 15-ét és november 5-ét tartalmazza.

Új tervek kivitelezésébe kevéssel újhold után és néhány nappal telihold elôtt ideális belefogni. Kivétel e szabály alól az az eset, amikor az újhold egybeesik a napfogyatkozással is: június 10. és december 4. E dátumok elôtt és után 2 héttel ajánlatos nagyon elôvigyázatosnak lenni.

Végsô megjegyzés: a marketinget, remlámot és PR-menedzsmentet érintô 12 éves ciklusban fontos idôszakot jelent szeptember 11. Ez fordulópontot jelentett sok ember életében. Október 27-ig is eltarthat, amíg az üzleti életben minden a normális kerékvágásba zökken, de csak azok, akik megszabadultak a korábbi idôszak gazdasági viharától, tapasztalhatnak elôrehaladást. 2003 nagyon érdekes évnek ígérkezik ez iparág fejlôdésében. Akik képesek a 2002-es év utolsó két hónapjának sikereire építeni, e fejlôdések kezdeményezôi lehetnek.

Christeen Skinner*

*Christeen Skinner a bolygóciklusra és a gazdasági, társadalmi és politikai élettel összefüggô kapcsolatra szakosodott. Londonban dolgozik, tekintélyes üzleti körökbôl származnak ügyfelei az egész világból, kereskedôk, bankárok, tôzsdeügynökök stb. Számos üzleti és világkereskedelmi témájú cikket közölt 2002-ben. Részletek ezekrôl a cikkekrôl a következô e-mail címen kérhetôk: info@businessastrologer.com.

László
Nyelvmûvelés

(13. old.)

A László nálunk igen elterjedt, divatos, közkedvelt név, de nemcsak ma, régen is az volt. A szláv nyelvekben is gyakori, de a nyugati nyelvekben — bár a latinban Ladislaus alakban megvan — igen ritka.

A László név a magyarban szláv eredetû. Vladislav volt az elôzménye. Ebbôl a szláv Vladislavból a magyarban szabályosan Ladiszlau, Ladszlou, Laclou, László alakok fejlôdtek. A magyar nyelv ugyanis a Vladiszlav esetében is feloldotta a szókezdô mássalhangzótorlódást, és a v-t elhagyta, ugyanúgy, ahogyan a szintén szláv Vladimirból keletkezett Ladomér esetében is tette. A szóvégi szláv -av magyar ó-fejlôdése szabályszerû, a d és az sz hang is egymás mellé kerülve, szabályosan alkotott elôbb c, majd sz hangot. A László c-és, Lácló alakváltozatát történeti adatok isbizonyítják. Például 1488-ból való a Kwn (olv. Kun) Láczlo, 1526-ból pedig egy másik Laczlo adatunk.

A László név Laci becézô alakját éppen ez a Lácló-féle változat magyarázza, teszi érthetôvé. A régi nyelvben és egyes nyelvjárásokban (például a Fogaras melletti Kóboron) meglévô csonka Lac beceformához különbözô (-a, -ó, -ka, -i) kicsinyítô képzô járulhatott. Így keletkezett a Laca, Lacó, Lacka, az i kicsinyítô képzôvel pedig a Laci. Az csak természetes, hogy más keresztnevekhez és becealakokhoz hasonlóan e névbôl is családnév keletkezett, közismertebb a László meg a Laczkó vezetéknév.

Lackóról írja Arany János a Toldiban: "De felült Lackó a béresek nyakára, / Nincs, ki vizet merjen hosszú csatornára." A versben Lackó a június végével, a június 27-i László-nappal kezdôdô hôséget, kánikulát jelenti.

Murádin László

Új székhelyen az Autotransilvania

(13. old.)

A Tordai úton nyitották meg a BMW, Rover és Land Rover gépkocsik területi forgalmazójának, az Autotransilvania Kft-nek az új székhelyét. A megnyitón jeles személyiségek vettek részt, többek között Cãlin Stoia, az Autotransilvania vezérigazgatója és Michael Schmidt, Románia BMW-szállítójának, az Automobile Bavaria Romaniának vezérigazgatója.

A székhelyen számos új típusú gépkocsit is meg lehet csodálni, többek közt a Gyurka Elôd felvételén látható Forma–1-es járgányt, olyan típusú versenyautót, mint amilyent a német Ralf Schumacher és a kolumbiai Juan-Pablo Montoya használ.

Zenés sorsolás a Báthory-líceumban
A nyerteseknél csak a jelenlévôk jártak jobban

(13. old.)

Ezúttal a Báthory István Líceum díszterme adott otthont napilapunk hagyományos sorshúzásainak. A Szabadság-elôfizetôk elôadással egybekötött csütörtöki jutalomsorsolását több mint félszázan tisztelték meg a jelenlétükkel, a nagy meleg ellenére.

Négy különdíjat is kiosztottunk az EuroCaravan jóvoltából azok között, akik júniusra elôfizettek a Szabadságra, mindegyikük az elkövetkezendô hónap folyamán Kolozsvár–Budapest–Kolozsvár mikrobuszos utazásban részesül. A névsor: Kis Ilona (Kolozsvár, Unió u. 17/7.), Csepregi Jolán (Azuga sétány 4-6/23.), Dobrei Irén (Egyetem u. 11/8.) és Kocsis Sándor (Bãisa sétány 6/11.).

A júniusi elôfizetôink jutalomsorsolásán további 21 díj nyertesének neve vált ismertté. Mint már azt tegnapi lapszámunkban közöltük, a Tapet-Center felajánlotta óriás faliposztert Eszes Sándor (Kalános u. 2/265.) olvasónk nyerte. A további szerencsés nyertesek: 2. Zilahi János (Horea 44/10.) — oldaltáska; 3–5. Kis Mária (Jugoszlávia 22.), Okos Jenô (Soarelui 3.) és Góger Aliz (Garibaldi 3.) — illatszerek és gyógytermékek (napozókrém, pattanás elleni Aknesol-ecsetelô, anticellulitisz gél, szôrtelenítôkrém); 6. Kovács János (Padin sétány 10/18.) — gyógytermékek (masszírozóoldat, fokhagymakivonatú szív- és keringési zavarok elleni tabletta); 7–8. Okos István (Rãdãuti 8.) és Kilin Erzsébet (Gyár u. 5/38.) — gyógytermékek (masszírozóoldat, egyiptomi feketekomló fogyókúracseppek); 9–10. Podolyák István (Callatis 19.) és Mihályfalvi Piroska (Párizs 50.) — 4-4 mûanyag tál; 11–13. Meszesán Jenô (János Mester 7/6.), Bozsoki Adrienn (Gyár u. 4/81.) és Ferencz Béla Gyula (Pascaly 9/44.) — díszhalak; 14–16. Sebestyén Ádám (Mehedinti 5/13.), Balogh Rozália (Actorului 7.) és Szabó Mária (Herculane sétány 17/10.) — sör és reklámtermékek; 17–21. Jancsó Erzsébet (Dragalina 95/A), Sallak Simon (Melegföldvár, Viilor u. 122.), Péter Irén (Vas u. 17.), Györkös M. Imre (Gr. Alexandrescu 24/60.) és Nagy Etelka (Lotrului 1.) — üdítôitalok és ásványvíz.

Támogatóink voltak még a VSA, a Quantum Pharm, a Fantastik (Scholl képviselet), a Hélene, a Sky Dome, az Ursus, a Cris és természetesen a Báthory István Elméleti Líceum.

Ugyancsak a második emeleti díszteremben tartottuk a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin meghirdette áprilisi és májusi rejtvénypályázat sorsolását. A helyes megfejtést és az újságból kivágott szelvényt mellékelôk számos nyereményben részesültek. Egy kis statisztika: 223-an küldtek be megfejtést áprilisi pályázatunkra (27-en négy, 157-en három rejtvényt fejtettek meg helyesen, különbözô hibákért 39-et kellett kizárni), míg májusban 233-an pályáztak (22/182/29).

Az áprilisi pályázat, Szabadság- és Rejtvényturmix-feladványok helyes megfejtôi közül a következôk részesülnek jutalomban: 1. Lészai Tibor (Kolozsvár, Gr. Alexandrescu 28/7.) — videokazetta; 2–10. Sánta Zsuzsa (December 21. u. 126.), Szôke Gyula (Bizusa sétány 4/5.), kétszer Pál Irén (Becas 17.), Valler Anna (December 21. u. 133/97.), Horváthy Sándor (Muscel sétány 7/11.), Karczagi József (Gr. Alexandrescu 38/30.), Nagy László György (Gorunului 3/2.) és Mihályi Annamária (Tineretului 66/11.) — ajándékkönyv.

Áprilisi pályázat, csak Szabadság-rejtvények: 1–2. Horváthy Sándor (Kolozsvár, Muscel sétány 7/11.) és Ôsz Irén (1918 December 1. u. 4/9.) — Szabadság-elôfizetés; 3–10. Levey Ferenc (Traian 91/11.), Kertész Béla (Brâncusi 186/29.), Knobloch Enikô (Jugoszlávia u. 22.), Páll András (Toplita 3/5.), kétszer Pál Irén (Becas 17.), Bagi Pál Balázs (Rebreanu 23/37.) és Nyerges Gyöngyi (Unió u. 15.) — ajándékkönyvek.

Májusi pályázat, négy rejtvény megfejtôi: 1. Kocsis Annamária (Kolozsvár, Ilie Mãcelaru 22.) — videokazetta; 2–10. Horváthy Sándor (Muscel sétány 7/11.), Páll András (Toplita 3/5.), kétszer Kiss Ildikó (Fôtér 5.), Deák József (Mehedinti 5/64.), Debreczeni Ágnes Julianna (Mehedinti 45/120.), Assmann Ilona (Tipografiei 13/19.), Nagy László György (Gorunului 3/2.) és Mihályi Annamária (Tineretului 66/11.) — ajándékkönyv.

Májusi pályázat, három rejtvény megfejtôi: 1–2. Szabó István (Kolozsvár, Dacia 7/19.) és Sipos K. Gyula (Béke tér 2/32.) — Szabadság-elôfizetés; 3–10. Dávid Vilma (Gr. Alexandrescu 55.), Török Mária Anna (Scãri-soara sétány 4/14.), Szabó Margit Klára (Racovitã 52/3.), Asztalos Erzsébet (Nyárfasor 41.), Veress Erzsébet (Donát 44/17.), Kiss Margit (Brâncusi 202/13.), Mancz Mária (Tarnita 1/36.) és Marinka Éva (Máramaros 61.) — ajándékkönyv.

Megszokott módon cukorka jutalmazta a sorsolást elôsegítô gyerekeket.

A nyeremények átvehetôk a szerkesztôségben a könyvelôségen, munkanapokon 10–16 óra között.

A NYEREMÉNYEK TÁRGYAK VAGY SZOLGÁLTATÁSOK, ELLENÉRTÉKÜKRE ÁT NEM VÁLTHATÓK!

A sorsolás izgalmait kitûnôen egészítette ki Marton István zeneajándéka: a közönség által rendkívül értékelt örökzöld slágereket és fiatalabbaknak szóló számokat adott elô szintetizátoron, Mester Béla gitárkíséretével.

Befejezésül néhányan még a teremben lévôk közül is nyereménnyel távozhattak: tombolasorsolásunkon pénztárcát, Ursus reklámtermékeket, üdítôt és más jutalmakat lehetett nyerni.

P. J. A.

Valutaárfolyamok

(14. old.)

Június 28., péntek

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.)

33 350/33 700

33 200/33 400

132,50/137

Június 29., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 33 296 lej, 1 USD =33 477 lej, 1 magyar forint = 136 lej.

HIRDETÉS

(15. old.)

TÁRSKERESÔ

Független, 40 éves, 170 cm magas, szökésbarna fiatalember megismerkedne hozzáillô hölggyel. Telefon: 440-091. (6584588)

NAPIRENDEN

Pãcurariu a szabadelvûek ellen

(16. old.)

Iuliu Pãcurariu demokrata párti szenátor szerint korántsem véletlen az, hogy a szenátus visszaélésekkel foglalkozó bizottsága kihallgatta a hírhedt bányászvezért, Miron Cosmát. Szerinte a jelenlegi hatalom intézkedése egyértelmûen Petre Roman volt miniszterelnök, a Demokrata Párt hajdani elnöke ellen irányult. — Az utóbbi idôben pártunk volt elnöke hevesen bírálta a jelenlegi hatalmat. Miron Cosma meghallgatása mintegy válasz Roman kritikájára — véli Iuliu Pãcurariu.

Arról is beszámolt, hogy Despina Neagoe, a prefektúra szóvívôje bekerült az egyik kolozsvári kereskedelmi rádióadó vezetôtanácsába. Szerinte Neagoét azért válaszották meg, mert a Nemzeti Liberális Párthoz közelálló üzletemberek kiszolgáltatottak a hatalomnak. Információi szerint a CD Radio a liberálisok befolyása alatt áll.

Pãcurariu információi szerint ahelyett, hogy maga dolgozná fel a nyersanyagot, a Petrom törvénytelen mûveletek segítségével kôolajat biztosít a Nemzeti Liberális Párt üzletemberei által mûködtetett finomítóknak. Úgy értesült, az államháztartásnak eképp okozott kár meghaladja az évi 300 millió dollárt.

K. O.

Véget ért a parlamenti ülésszak
Az RMDSZ részérôl jó és rossz kompromisszumok születtek

(16. old.)

Csütörtökön ért véget az idei elsô (február–június) parlamenti ülésszak. A szenátus elnöke, Nicolae Vãcãroiu szerint a fenti idôszakban a felsôház hatékonyan dolgozott, a döntéshozás figyelembe vette a társadalom elvárásait. Ugyanakkor úgy vélekedett, a parlament két háza gyümölcsözô kapcsolatot alakított ki a kormánnyal. Vãcãroiu üzenetét Doru Ioan Tãrãcilã alelnök olvasta fel. Az említett idôszakban a szenátus 401 törvénytervezetet fogadott el.

Eckstein Kovács Péter szenátort és Kónya-Hamar Sándor képviselôt arra kértük, értékeljék az idei parlamenti ülésszakot.

Az RMDSZ-es szenátor egyetért Vãcãroiuval abban, hogy a február–júniusi idôszakot a felsôház által elfogadott törvénytervezetek sokasága, a megfeszített munka jellemezte. Sok volt a kormány által elfogadott sürgôsségi kormányrendelet. A felsôház ugyanakkor több olyan nemzetközi szerzôdést és egyezményt ratifikált, amelyek Románia euroatlanti integrációját segítik elô.

Eckstein úgy értékeli, a lejárt parlamenti ülésszak talán legfontosabb jogszabálya az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény, amely valójában egy sürgôsségi kormányrendeletnek a számottevô módosítása során született. Ennek fontossága abban rejlik, hogy kerettörvényrôl van szó, amely valamennyi, az egyház tulajdonában lévô ingatlanra vonatkozik. Ugyanakkor a jogszabály leszögezi: az elsôrendû reparációs eszköz a természetben történô visszaszolgáltatás. Azt is fontos megjegyezni, hogy a közhasznú intézmények (iskola, kórház, polgármesteri hivatal) is a törvény hatálya alá tartoznak. Ebben az esetben a szóbanforgó intézmények öt év kegyelmi idôt kaptak arra, hogy megfelelô ingatlant találjanak tevékenységük folytatására.

Az RMDSZ-szenátor kifejtette: fontosnak tekinthetô a közigazgatási törvénynek a kisebbségekre vonatkozó szakaszainak gyakorlati alkalmazása, az egészségügyi biztosítás kötelezettségének eltörlése Magyarország vonatkozásában, az 1945–1989 idôszakban etnikai alapon üldözött személyek kérésleadási határidejének meghosszabbítása. Eckstein fontosnak ítélte megemlíteni a földtörvény módosítását elôirányzó jogszabályt. A szenátor szerint az alkotmány módosítását elôirányzó tárgyalások is fontos mozzanatai voltak az elmúlt négy hónapnak. Az ülésszak utolsó napjaiban kijelölték azt a bizottságot, amely javaslatot tesz a parlamentnek a szükséges módosításokról. Ugyanakkor említésre méltó az igazságszolgáltatás és a rendôrség mûködését szabályozó, a korrupció- és pénzmosás-ellenes törvény elfogadása. Alkamazását illetôen vita tárgyát képezi, de Eckstein szerint hasznos volt a kereskedelmi társaságok bejegyzését egyszerûsítô jogszabály elfogadása.

Kiemelte: egyes jogszabályok a román törvényeknek az Európai Uniós normatívákhoz történô igazodását célozták. Ugyanakkor a kormány részérôl voltak olyan kezdeményezések, amelyek a közvélemény és a sajtó heves ellenállását váltották ki. Ilyen például a replika törvénytervezete. A szenátusban ugyanakkor nem fogadták el az egészségügyi biztosítási rendszert megreformáló törvénytervezeteket. — Az RMDSZ azt szerette volna, ha a február–júniusi idôszakban a szenátus ratifikálja a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját — jelentette ki Eckstein Kovács Péter.

Kónya Hamar Sándor képviselô szerint az alsóház munkáját a sürgôsségi kormányrendeleteknek törvényerôre emelése jelentette. A romániai magyarság vonatkozásában legfontosabb törvénynek Kónya azokat ítéli, amelyek az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szólnak. A gond viszont az, hogy legtöbb esetben ezeket nem tartják be. Kolozsváron kivételt képez a Brassai-líceum épülete, amely visszakerült az unitárius egyház tulajdonába. Továbbra is gondot jelent viszont a Bocskai téri ingatlan, amely a kormánypárt és az RMDSZ helyi szervezete közötti együttmûködési egyezmény aláírásának elodázását eredményezte. — A dokumentum aláírásának továbbra is feltétele az ingatlan visszaszolgáltatása. Úgy nézi ki, utolsók maradtunk az együttmûködési protokollum aláírásában — jelentette ki Kónya.

Szerinte a 12 év tapasztalata kimutatta, hogy amit normatív értelemben sikerült rendezni, azt a mindennapi életben nem alkalmazzák. Így egyesek azt a véleményt fogalmazhatják meg, hogy a jogorvoslatot biztosító jogszabályok Románia kirakatpolitikájának részét képezik. Úgy véli, egyszerû, érthetô jogszabályokra van szükség, amelyeknek a hatalom érvényt szerez.

Kónya véleménye az, hogy a tavaszi ülésszak a sztahanovista jelzôvel illethetô, hisz a napirendre tûzött valamennyi jogszabályt az alsóház elfogadta. A hangsúly a mennyiségen, és nem feltétlenül a minôségen volt — véli. A képviselô bírálta az RMDSZ vezetését, mondván: a Szociáldemokrata Párttal kötött egyezmény során nem egy esetben került olyan helyzetbe, hogy saját társadalma, választói tábora ellenérzését kiváltó érdekeket kellett képviselnie. — Miért kell mindenben elveinket félretéve megszavazni azt, ami elsô látásra hibásnak bizonyul? A durva politikai piac szabályai érvényesülnek. Az elv egyszerû: ha adok, kapok. A kompromisszumok felvállalásakor jó volna mérlegelni, mi az, ami megéri, és mi az, ami nem — fogalmazott Kónya Hamar Sándor.

Kiss Olivér,
Papp Annamária

Európai uniós csatlakozási-tárgyalás Brüsszelben
Románia újabb fejezeteket zárt le

(16. old.)

Vasile Puscas, Románia európai uniós csatlakozásának tárgyalóbiztosa tegnap hírügynökségeknek bejelentette, hogy a brüsszeli csatlakozási konferencián, amely utoljára zajlott le spanyol elnöklettel, két fejezetet ideiglenes jelleggel lezártak. Mindez azt jelenti, hogy az ország jól vizsgázott a gazdasági és pénzügyi egység, valamint a pénzügyi ellenôrzés területén, olvasható az integrációs minisztérium pénteki sajtóközleményében.

Puscas szerint mind a két fejezet nagy fontossággal bír egy romániai mûködôképes piacgazdaság megalapozásában. Az a tény, hogy egyszerre megnyitották, ugyanakkor pedig be is zárták a két említett fejezetet, azt bizonyítja, hogy az ország jelentôsen elôrelépett a megadott feltételek teljesítésében, mondotta a tárgyalóbiztos. A fejezetek megnyitása nagy elôny a csatlakozási tárgyalásokban, hangsúlyozta Puscas, kiemelve, hogy értékelték Románia intézkedéseit, amelyeket az uniós gazdasággal való hasonulás, a közpénzek hatékonyabb elköltése érdekében hozott. A spanyol elnöklet ideje alatt 9 tárgyalási fejezetet nyitottak meg, ezek közül hármat zártak le ideiglenes jelleggel.

Románia mindeddig összesen 26 tárgyalási fejezetet nyitott meg, és 12 lett ideiglenesen lezárva. A megmaradt 4 fejezetet az év végéig akarják megnyitni, ezek a mezôgazdaságra, ipari politikára, a szolgáltatások szabad áramlására és a pénzügyi-költségvetési elôrejelzésre vonatkoznak.

Újabb tanácskozás a csángókról — magyar részvétel

(16. old.)

A csángók kérdésérôl tartandó háromnapos tanácskozás miatt a parlament egymilliárd lejt költ különrepülôgépre, szállodai luxusszobákra és lakomákra — adta hírül a hazai sajtó.

Az Adevãrul címû napilap közlésébôl kiderült, hogy a parlament — az Európa Tanács tavaly májusban megfogalmazott, és a moldovai csángó közösség "kulturális sajátosságának megismerésére" vonatkozó ajánlásának eleget téve — most egymilliárd lejt fordít a nemzetközi konferenciára, amelynek témája: A csángók eredete, kultúrája és nyelve. A költségeket neheztelôen szóvá tevô lap azt is megírta, hogy "a szimpózium három napjából csak négy órát fordítanak dokumentációs célú látogatásra két csángó faluban".

A kolozsvári Krónika napilap azt írta, hogy a bukaresti hatalom "másodszor tesz kísérletet arra, hogy szalonképesen bizonygassa a moldvai csángók román eredetét", miután egy hónapja a parlament épületében a tájékoztatási minisztérium, a román akadémia és bizonyos román csángószervezetek égisze alatt lezajlott tanácskozás csak nevében volt nemzetközi, mert azon egyetlen külföldi szakember sem vett részt, és magyar elôadója sem volt.

Az Adevãrul szerint a Jászvásárra összehívott újabb, háromnapos tanácskozáson "több mint száz meghívott vesz részt, akik közül csak tíz külföldi". A magát a rendezvény kezdeményezôjének tekintô Mihai Baciu képviselô az MTI bukaresti irodájának elmondta, hogy a külföldi vendégek között lesz Tytti Isohookana Asunmaa finn képviselô asszony, aki az Európa Tanács csángójelentését készítette, valamint Joao Ary portugál politikus is. Minodora Clivetti képviselônô pedig hangsúlyozta, hogy Jászvásáron "politikamentes rendezvényre kerül sor, amelyen a román és magyar szakemberek, akadémikusok szabadon elôadhatják elméleteiket".

A meghívottak listáján 66 név szerepel, de közülük csupán három magyar: a másfél évtizede elhunyt neves kolozsvári nyelvész, Szabó T. Attila és az elôrehaladott életkora miatt hosszabb utazásra aligha vállalkozó Benkô Lóránd magyar akadémikus, valamint Tánczos Vilmos, az erdélyi Sapientia Tudományegyetem megbízott helyettes rektora, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos tanára.

Tánczos kijelentette: a meghívó kézhezvétele után a szervezôknek írt válaszában hangsúlyozta: szívesen vesz részt a tanácskozáson, ha megfelelô fellépési lehetôséget biztosítanak a magyar tudományosságnak és a moldovai csángómagyar szervezetek képviselôinek. Ennek érdekében elküldte hat magyar szakember és három csángómagyar szervezet vezetôinek nevét Mihai Baciunak, valamint Strasbourgba, az Európa Tanács kulturális bizottságának.

Tánczos Vilmos tudomása szerint a strasbourgi illetékesek a 11 nevet tartalmazó listát szintén elküldték a bukaresti szervezôknek, akik megígérték, hogy meghívják az ott feltüntetett szakembereket.

A magyar szakemberek három elôadást tarthatnak a szimpózium mûsorában, s a három elôadón kívül a többiek hozzászólásokkal vehetnek részt a tanácskozás témáinak tisztázásában. S mindezt néhány nappal a tudományos tanácskozás elôtt — tette hozzá a neves kolozsvári néprajzkutató, aki közölte: Budapestrôl Halász Péter néprajzkutató, Tóth István György történész, Kolozsvárról két nyelvész, Szilágyi N. Sándor és Benô Attila, illetôleg a néprajzos Pozsony Ferenc, Bukarestbôl Demény Lajos történész professzor, akadémikus, valamint három csángómagyar szervezet négy vezetôjének, illetve képviselôjének meghívását javasolta.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2002 - All rights reserved -