2003. február 1.
(XV. évfolyam, 24. szám)

Pénteken két miniszterelnök jelenlétében kezdôdött meg az RMDSZ VII. Kongresszusa Szatmárnémetiben, a Szakszervezetiek Házában. Elôtte Medgyessy Péter kormányfô megbeszélést folytatott a különbözô határon túli magyar szervezetek vezetôivel, majd Adrian Nãstase román kormányfôvel, az SZDP elnökével tárgyalt. Ezt követôen a román kormánypárt vezére és Kovács László, az MSZP elnöke aláírta a két párt közötti együttmûködési megállapodást.

Magyar–román miniszterelnöki és pártelnöki találkozó vezette fel az RMDSZ VII. Kongresszusát. Medgyessy Péter magyar kormányfô és az ôt kísérô magyar küldöttség tagjai 11 óra körül érkeztek Szatmárnémetibe, ahol Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök és Szabó Károly Szatmár megyei szenátor fogadta a vendégeket.

Medgyessy magyar kormányfôt romániai látogatására elkísérte többek között Kovács László magyar külügyminiszter, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Ijgyártó István bukaresti magyar nagykövet és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke.

A magyar miniszterelnök elsôként rövid megbeszélést folytatott a határon túli magyar szervezetek jelenlévô képviselôivel, az RMDSZ, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, valamint a vajdasági Magyar Szövetség vezetôivel.

A tárgyalást követô rögtönzött sajtótájékoztatón Medgyessy Péter elmondta: a megbeszélés tulajdonképpen kisebb "elôtalálkozó" volt arról, hogy mi várható a kongresszuson. Ugyanakkor beszéltek a kedvezménytörtvény módosításával kapcsolatos elôkészítô munkálatokról. A jelenlévôk megegyeztek abban, hogy a jelenleg egyeztetés alatt álló tervezet további szakértôi megbeszélést igényel. Ezután a magyar miniszterelnök kifejezte reményét, hogy mielôbb sikerül összehívni a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), erre valószínûleg február második felében kerül sor. Akkor olyan anyagot terjesztenének a testület elé, amely tartalmazza a határon túli magyarság vezetôi által javasolt észrevételeket.

Medgyessy Péter elmondta: a "kisebb MÁÉRT"-on szó esett arról is, hogy miképpen lehet hatékonyabbá és mûködôképesebbé tenni azokat az alapítványokat, amelyeken keresztül az erdélyi magyarsághoz eljuttathatók a magyar állami költségvetésbôl biztosított támogatások.

A határon túli magyar vezetôkkel folytatott megbeszélést néhány perces magyar–román miniszterelnöki találkozó követte. Adrian Nãstase román kormányfô a déli órákban érkezett Szatmárnémetibe, többek között Mircea Geoanã külügyminiszter, Vasile Dâncu tájékoztatási, Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter és Viorel Hrebenciuc, a képviselôház alelnökének kíséretében.

Adrian Nãstase és Medgyessy Péter találkozója után Adrian Nãstase a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökeként és Kovács László magyar külügyminiszter a Magyar Szocialista Párt (MSZP) vezetôjeként együttmûködési megállapodást írt alá a két párt között. Az ezt követô közös sajtótájékoztatón Adrian Nãstase elmondta: örömére szolgál, hogy az SZDP elnökeként aláírhatta az együttmûködési megállapodást Kovács Lászlóval, az MSZP elnökével. Mint fogalmazott, olyan dokumentumról van szó, amely egyrészt a két párt közti együttmûködés fejlôdését, másrészt pedig az államközi kapcsolatokat rögzíti.

Adrian Nãstase köszönetet mondott azért a támogatásért, amelyet az MSZP nyújtott a Szocialista Internacionálé szervezetében azért, hogy Románia tagságot nyerhessen a szervezetbe. Ugyanakkor megköszönte a magyar kormánynak azt a segítséget, amit Románia NATO-meghívása kapcsán kifejtett. Aláhúzta, hogy az SZDP és az MSZP fontos "motor szerepet" tölt be a román–magyar kapcsolatok fejlôdésében. A magyar miniszterelnökkel folytatott megbeszélésrôl szólva Nãstase elmondta: a néhány perc alatt nem volt idô arra, hogy áttekintsék a román–magyar kapcsolatok teljes spektrumát, de sikerült ismételten megerôsíteni, hogy komolysággal és barátsággal fogják kezelni azokat a problémákat, amelyek a két ország között a közeljövôben felmerülhetnek. Példaként említette a külföldi állampolgárok jogállását szabályozó törvénytervezetet, amely 100 ezer euróban szabja meg a befektetések alsó határát, amennyiben Romániába jönnének beruházni. A román kormányfô ígéretet tett arra, hogy a kérdést még a következô kormányülésen megvitatják, és megkeresik a befektetési minimálplafon csökkentésének módját.

Adrian Nãstase beszámolt arról, hogy újra felvetették a Budapest–Bukarest autópálya felépítésének kérdését is. Megállapodtak abban, hogy közös levelet intéznek az Európai Unió bizottságához, amelyben támogatást kérnek a terv megvalósítása érdekében. Végül a román kormányfô leszögezte: a két ország miniszterelnökének jelenléte Szatmárnémetiben világosan jelzi azt a fontos szerepet, amelyet az RMDSZ a román–magyar kapcsolatokban és a hazai belpolitikában játszik.

— Markó Béla nemcsak kitûnô politikus, hanem kitûnô költô is. Egyik szép szerelmes versében van egy kifejezés: "Összekötve élünk". Igaz ez a román–magyar kapcsolatokra is itt, a Kárpát-medencében. Mert mi itt összekötve élünk, egymáshoz van kötve a sorsunk, Romániáé és Magyarországé, a románoké és a magyaroké, a többségé és a kisebbségeké mindkét országban — kezdte tájékoztatását Kovács László magyar külügyminiszter, az MSZP elnöke. Örömét fejezte ki azért, hogy a két kormányzópárt aláírta az együttmûködési megállapodást, és hogy erre az RMDSZ kongresszusa adott alkalmat és lehetôséget. Mint fogalmazott, ez megfelel annak a szerepnek, amelyet az RMDSZ Románia életében játszik. Rámutatott arra, hogy a megállapodás jól fogja szolgálni a két párt együttmûködésének bôvítését, de a két országét is. A magyar politikus hangsúlyozta: két baloldali szocialista pártról van szó, amelyek szociáldemokrata elveket vallanak.

Kovács László kifejtette: három fontos elemet szeretne kiemelni, nagy hangsúlyt szeretnének fektetni a fiatalok közötti kapcsolattartásra, az értelmiségi kapcsolatok fontosságára és a kisebbségek kölcsönös támogatására. A magyar politikus összegzése szerint mindkét ország érdekeinek az felel meg, ha továbbra is ezen az úton haladnak.

Újságírói kérdésre Adrian Nãstase elmondta: ami a Budapest–Bukarest autópálya kiépítését illeti, elsôsorban a 4-es európai korridor útvonalára gondolnak, de természetesen érdekeltek abban, hogy olyan leágazásokat, autóutakat építsenek ki, amelyek lefedik Románia egész területét, így Erdélyt is. A megkötött pártközi megállapodással kapcsolatban Adrian Nãstase úgy vélte, pozitív visszhangot fog kelteni a szocialista pártok körében, így a Szocialista Internacionáléban is.

A közös pártelnöki sajtótájékoztatót követôen megkezdôtött az RMDSZ VII. Kongresszusa a szatmárnémeti Szakszervezetiek Házában. A jelenlévôket Illyés Gyula Szatmár megyei RMDSZ-elnök köszöntötte, majd Markó Béla szövetségi elnök hivatalosan megnyitotta a kongresszust.

Medgyessy Péter: Egységes RMDSZ kell
Hihetetlen népszerûséget jelzô sok taps kísérte a felszólalókat, akik közül legelsônek Medgyessy Péter magyar miniszterelnök köszöntöte az RMDSZ hetedik kongresszusát. Olyan beszéddel, ami "szívhez szól", mert, mint mondotta, személyes kötôdése Erdélyhez nem engedte, hogy hivatalos, tehát száraz szöveget olvasson fel a jelenlévôknek.

Közvetlen felszólalásában mindenekelôtt kiemelte, hogy Magyarország nemsokára az Európai Unió tagja lesz, és emiatt érdeke a határai melletti országok minél hamarabbi csatlakozása is. Ez az érdeke különösen erôs Románia esetében, hiszen itt olyan honfitársaik élnek, akik a magyar nemzet részét alkotják. Magyarság és európaiság együtt létezik, egy gondolat két oldala, és a magyarságnak úgy kell az unióba bekerülni, hogy megôrizze kultúráját, amelyet egy évezred halmozott fel, és a nyelvét, amely összetartja. Medgyessy szerint, bár nagy lelkierôt követel a magyarság lélekszámának csökkenését tudomásul venni Erdélyben, következetes gondolkodásmóddal arra kell törekedni, hogy megtalálják az otthoni, a saját hazában való boldogulás eszközeit. Ehhez akar segítséget nyújtani Magyarország. Ehhez vagyok partner, ebben számíthattok rám —, hangsúlyozta a magyar miniszterelnök. Külön szólt a fiatalokhoz, hiszen szerinte a fiatalság jövôképe szempontjából meghatározó, amit a politika ígér. A képzés, a gazdasági fejlôdés és a kultúra megôrzése mind elsôdleges fontosságú feladat. — Ne haragudjatok, hogy így kimondom, de az én véleményem az, hogy egységes RMDSZ kell, mondotta beszéde végén Medgyessy Péter.

Adrian Nãstase miniszterelnök ennek a kongresszusnak azt az újdonságát és elôzmény nélküliségét emelte ki, hogy egyszerre volt jelen a két szomszédos ország miniszterelnöke és kormányzó pártjaiknak vezetôsége. Ezzel a találkozással pedig tulajdonképpen megerôsítettek egy munkamódszert és egy mentalitást, amely egy sikeres kísérlet bizonyítéka. Nãstase szerint el kell ismerni, hogy eddig a román és magyar kapcsolatok nehézkesek voltak, hiszen nagyobb volt a hajlam visszafelé tekinteni, semmint elôre, ami gyanakváshoz vezetett mindkét fél részérôl. Az egyik fél területi integritásának megkérdôjelezésétôl tartott, a másik pedig a beolvasztástól félt.

Mára azonban jelentôsen javult a két fél közötti kapcsolat, mert megtanultak toleránsnak lenni. A román miniszterelnök külön megköszönte az RMDSZ által nyújtott segítséget. Azt az ígéretét, amely szerint megtalálják majd a még létezô problémák megoldását, mint amilyen például az önálló magyar állami egyetem ügye, nagy taps kísérte, amelynek végén viccesen megjegyezte, hogy — ilyen népszerûség ellenére — nem jelölteti magát az RMDSZ-elnök választáson. Végül emlékeztetett pártjának arra a meggyôzôdésére, hogy az emberi jogokat egyénileg, és nem kollektív módon kell gyakorolni.

Kovács László magyar külügyminiszter köszöntô beszédében azt hangsúlyozta, hogy a határon túli magyarok támogatása nem a szavak szépségversenye, hanem a csendes, célratörô politika a sikeresebb. A támogatás egyik fontos eszköze a kedvezménytörvény, amelynek azonban csak akkor van értéke, ha nem okoz feszültséget. Megígérte, hogy a kidolgozott módosítás nem szûkíti, hanem bôvíti majd a kedvezmények mértékét és körét, a már kidolgozott és elküldött tervezet szövegét pedig a határon túli magyarság képviselôivel vitatják meg. Külön elismerését fejezte ki az RMDSZ-nek és Markó Béla szövetségi elnöknek a folytatott politikáért, türelemért és bölcsességért. Bölcs döntést, az egység megôrzését és megerôsítését kívánva fejezte be beszédét a magyar külügyminiszter.

A továbbiakban felolvasták Ion Iliescu államelnök üdvözletét, és a román politikusok magyarul is elmondták jókívánságaikat.

A külföldi meghívottak között felszólalt Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának üdvözletét tolmácsolta, a vajdasági Magyar Szövetség részérôl pedig Kasza József. A FIDESZ-t képviselô Németh Zsolt szokatlannak nevezte, hogy két szocialista párt egy konzervatív párt kongresszusán köti meg frigyét, továbbá jelezte, hogy a státustörvényt a jelenlegi kormány meg akarja fosztani eredeti tartalmától.

(Medgyessy Péter felszólalása közben Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform álláspontját tartalmazó piros lapot mutatott fel.)

A felszólalásokat Markó Béla szövetségi elnök beszámolója követte. Az RMDSZ elnöke áttekintette négyéves tevékenységét, a mandátuma alatt elért sikereket és sikertelenségeket. Többek között kitért az RMDSZ parlamenti mûködésére, az Önkormányzatokban bekövetkezett változásokra, az oktatás terén elért eredményekre, az anyanyelvhasználatra, a magyar mûvelôdésért kifejtett tevékenységre, továbbá a restitúcióra, amelyet a szövetség legteljesebb eredményének tervezett. Ugyanakkor elismerte, hogy az erdélyi magyarság jövôje ma elsôsorban gazdasági kérdés. Az integrációról szólva kifejtette, hogy ennek jótékonyan kellene befolyásolnia a magyarság helyzetét. Külön szólt Románia és Magyarország kapcsolatrendszerérôl, az RMDSZ külpolitikájáról, a magyar–magyar kapcsolatokról és magáról az RMDSZ-rôl.

Lapzártakor a beszámolóval kapcsolatos beszámolók hangzottak el.

Papp Annamária, Újvári Ildikó, Balló Áron

A Reform Tömörülés (RT) Koordinációs Tanácsa, platformjuk tagjai és támogatói nevében a leghatározottabban elhatárolta magát a szövetség központi vezetôségének azon szándékától, hogy a szövetséget minden erdélyi magyarnak helyet adó, sokszínû közösségi önkormányzatot kirekesztô, csak a párttagok érdekeit képviselô homogén és központosított egypárttá alakítsa. Elfogadhatatlan számukra, hogy nem adatik meg a közösség minden tagjának a lehetôség, hogy közvetlenül válassza meg vezetôit, az autónom területi szervezeteit a központi önkény pártalapszervezetté minôsítse vissza, a döntések szabályosságát vigyázó "alkotmánybíróság" politikai ellenôrzés alá kerüljön. Leszögezik: hasonló törekvésektôl továbbra is elhatárolódnak, vállalva az ezért járó szankciókat, akár a kizárást is.

Toró T. Tibor, az RT elnöke a sajtónak megerôsítette, hogy platformként nem fognak hozzászólni a viták során, és minden szavazástól tartózkodni fognak.

Ugyanerre az álláspontra helyezkedett az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform is.

Tegnap Kolozsváron sajtótájékoztatón mutatkozott be a Provincia Csoport által kezdeményezett Románia Regionalizálásának Fóruma. A polgári szervezet szerint annak ellenére, hogy a regionalizmus fogalma ma már nem démonizált Romániában, még nem kezdôdött el a közigazgatási és decentralizálási reform, pedig az ország jelenlegi területi-közigazgatási szerkezete a kommunista rendszer maradványa. Ráadásul hiányzik a politikai akarat a regionalizmus megoldásában, amely egyre égetôbb követelménye az európai felzárkózásnak.

Amit nemrég Adrian Nãstase idevonatkozó tervként ismertetett a közvéleménnyel, az a kormánynak azt a szándékát bizonyítja, hogy megôrizze ellenôrzését a központi irányítás fölött. A Provincia Csoport felhívja a figyelmet a decentralizálási és regionalizálási folyamat késedelmébôl származó helyi közösségi hátrányokra, mivel azok nem készülhetnek fel az EU által regionális fejlesztésre nyújtott pénzalapok felszippantására.

A fórum vezetô személyiségei közül Smaranda Enache kiemelte, hogy Romániában nem kellôképpen népszerûsítettek a regionalizmus elônyei, amelyben ôk szaktanácsadási szerepre vállalkoztak. Ûrt akarnak betölteni, az egész országra kiterjedô tájékoztatást és megoldási javaslatokat nyújtanak. A jelenlegi nyolc fejlesztési régió felosztását Nyugatról is egyre több bírálat éri, mert létrehozásukkor nem vették figyelembe a történelmi, kulturális, gazdasági stb. hagyományokat. A megyék túlságosan kis területek, európai viszonylatban falusiasnak tûnô igyekezet ezekre építkezni. Régióink régóta kialakultak, csak éppen mûködôképessé kell tenni azokat. A társadalom részérôl megvan az ilyen irányú elvárás, csupán a polgári nyomás hiányzik a mozgalomnak. Lengyelországban például rég belátták ezt a szükségletet, és a 49 vajdaságból 17 régiót alakítottak ki. Nálunk a nép ismeri a valóságot, de fél kimondani azt. A román nacionalizmus akkor is különösen érzékeny Erdély kérdésében, ha a régiósítás a korszerû haladás záloga. A kérdés megoldása nem Brüsszelbôl érkezô diktátum, sokkal inkább az itteni hatalom felelôssége. Románia Regionalizálásának Fóruma hétfôtôl nyitva áll mindenki elôtt, aki részt akar venni ebben a vitában. El kell érni, hogy még júniusig, a beígért alkotmányreformig a társadalom elfogadtassa olyan régiók megszületését, amelyeket az alaptörvény elôír, amelyeket közvetlenül megválasztott törvényhozó- és végrehajtó szervek mûködtetnek. Ennek érdekében lobbizni fognak minden politikai pártnál, ahol a tagok egy része osztja a fenti nézeteket. Az Európai Unió régiókban gondolkodik, és a kevésbé fejletteket nagyobb arányban támogatja, mint a jobb helyzetben lévôket. Ez a felzárkózás kikerülhetetlen útja, amelyben a döntô szót a szakembereknek kell kimondaniuk. A kormánypárt is tisztában van ezzel, csak nem cselekszik ennek megfelelôen. Az EU-ban csak így lehet szó versenyképességrôl.

Szokoly Elek emlékeztetett arra, hogy a román kormány egészen másként viszonyul a regionalizáláshoz, amikor EU-s küldött érkezik az országba, és másként, amikor a hazai populizmust táplálja. Ez az ellentmondás riasztó.

Ovidiu Pecican a késedelem veszélyeire figyelmeztett, valamint arra, hogy mennyire indokolatlan az ország területének mostani nyolc fejlesztési régiója.

Ördög I. Béla

Az amerikai emigrációban elhunyt Wass Albert erdélyi író életben lévô öt fia apja védelmére kelt az ôt ért háborús bûnös vádakkal szemben. Mint ismeretes, a második világháború idején elkövetett állítólagos bûnéért román nacionalista oldalról néhány hete hadjárat indult Wass Albert Erdélyben emelt szobrainak eltávolításáért. Ez ellen az RMDSZ is felemelte szavát, Frunda György szenátor ügyvédi segítséget ajánlott Wass Albert rehabilitálásáért, de közben a néhány éve elhunyt író Amerikában és Németországban élô fiai sem maradtak tétlenek. Az alábbiakban elsôsorban egyikük, Wass Huba, az Amerikai Egyesült Államok hadseregének dandártábornoka által mondottakra támaszkodunk. (Az itt leírtak egy részét a kolozsvári Video-Pontes Stúdiónak nyilatkozta a Duna Televízióban szerdán.)

Wass Albert emlékére azért is érzékeny a családja, mert hírnevén kívül az ellene felhozott bizonyítatlan vádak árthatnak az író könyveinek kiadásából fenntartott jótékonysági céloknak is. Wass Albert Erdélyben kiadott könyvei nyereségébôl — a Kaliforniában élô Wass Miklós szíves közlése szerint — a fiai által létrehozott Czegei Wass Alapítvány Erdélyben árvaházat mûködtet, és a megvalósult vagy tervezett további tevékenységek között szerepel még a Mezôségen kistelepüléseknek szánt kölcsönprogram, fafeldolgozó gyár, farm, cserkészcsapat, magyar és román népi tánccsoportok fenntartása.

Mindez úgy jöhetett létre, hogy Wass Albert a negyvenes évek végén az Egyesült Államokba települhetett. Mint bevándorlót a befogadáskor és késôbb, 1978–79-ben, amikor több módon is megnyilvánult a kisebbségeket elnyomó Ceausescu-rendszer ellen, az amerikai hatóságok komoly vizsgálatnak vetették alá. A hetvenes években végzett ellenôrzés két fia, Wass Géza és Huba kérésére történt, mert tisztázni akarták apjukat a román kommunista rendszer vádjai alól. Wass Huba már akkor szigorú nemzetbiztonsági kivizsgálás alá esett, és ezt azóta ötévente megejtik vele az amerikai hatóságok, mert csak így tölthet be bizalmi állást, és valószínûleg soha nem lehetett volna az amerikai hadsereg tárbornoka, akinek a múltja netán háborús bûnös apával terhes.

A kivizsgálásokra még visszatérünk, de nézzük elôször, mi történhetett a második világháború idején. Amint azt már január 16-i számunkban megírtuk, 1946-ban Wass Albertet azért ítélte el egy népbíróság, mert az Észak-Erdélybe bevonuló magyar hadsereg állítólag az ô felbujtása nyomán végzett ki négy vasasszentgothárdi lakost, és köze volt omboztelkiek legyilkolásához is. Wass Albert életrajzában a kérdéses idôszakról többek közt az olvasható, hogy a második bécsi döntés után visszavonuló román hadsereg 1940. szeptember 10-én feldúlta a Wass család vasas-szentgothárdi kastélyát, magával vitt minden marhát, megölt egy csikóst, és megsebesített egy másikat. Másnap bevonult a magyar katonaság az új határvonalra került faluba. Mivel az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó határ menti megyékben 1941 januárjáig katonai közigazgatást vezettek be, a honvédek négy vendégszobát és még egy helyiséget lefoglaltak a családi udvarházból saját céljaikra.

Mindeközben Wass Albert a Szészrégen melletti Ratosnyán tartózkodott, ahol a román király felkérésére szakértôként a vadállomány átadásán vett részt jóval a magyar csapatok bevonulását megelôzô napoktól fogva. Itt érte az üzenet, hogy hároméves második fia, Csaba, otthon agyhártyagyulladásba esett. Október másodikára ért haza, ahol már fia halálhíre fogadta, nemkevésbé az is, hogy kellemetlen incidens történt a távollétében a faluban. Akkor még nem is sejthette, hogy évek múltán emiatt háborús bûnösnek kiáltják majd ki. A rekonstruált történet mindenesetre a következô: a bevonuló magyar biztonsági erôk letartóztattak öt román és zsidó nemzetiségû személyt, mint megbízhatatlan elemet. A Wass család házában fôhadiszállását felvert Pakuts századoshoz hozták, és a magtárba zárták ôket. Egyiküket, a korábbi polgármestert, Wass Albert apja kérésére szabadon engedték, a másik négyet pedig másnap útnak indították a megyeszékhely felé, majd néhány kilométerre a falutól ôreik, máig tisztázatlan körülmények között, lelôtték ôket, mert állítólag szökni próbáltak. A századost emiatt büntetés érte, és Wassék tudni vélték, hogy Pakutsot bosszúvágy fûtötte, mert szüleit a románok évekkel korábban megölték. A falubeliek viszont a Wass családot hibáztatták azért, mert állítólag az ô útmutatásuk alapján indultak el a magyar hatóságok összegyûjteni, hogy ki számított megbízhatatlannak a faluban. Már javában katonai kivizsgálás folyt az ügyben, amikor Wass Albert a hegyekbôl hazatért.

Wass Albertet az incidens miatt mégis az apjával együtt a népbíróság egynapi eljárás után halára ítélte 1946-ban, 65 birtokos társával együtt. Amerikába telepedésekor ezt a megfélemlített tanúk vallomása alapján hozott ítéletet nem tekintették megalapozottnak.

Hozzáférhetô már a Was Albertet kivándorlóként fogadó tiszt jelentése is 1950-bôl. Ebben többek közt az áll, hogy "Czegei Wass Albert soha nem volt a náci pártnak vagy egyetlen olyan pártnak sem a tagja, amely a fôügyész felforgató tevékenységet folytató pártlistáján található lenne, és soha nem volt részese még csak távolról sem semmilyen olyan cselekedetnek, amely bármilyen módon összefüggésbe hozható háborús bûnökkel bármilyen ország, vagy bármilyen országban élô nemzet ellen". A vizsgálat eme eredménye részletekbe menôen egybecseng egy kivándorlási ügyeket átvilágító amerikai tisztnek, James C. Mansberger Jr-nak a január 16-i Szabadságban ismertetett, Hamburgban végzett vizsgálata végkövetkeztetésével.

Az ügy 1979 késô nyarán lángolt fel újra, amikor a Floridai Egyetem egyik tanára egy rovartani értekezleten vett részt Bukarestben. Nem sokkal ezután a Gainesville Daily Sun napilap megszellôztette az akkor már évtizedek óta Floridában élô Wass Albert esetleges háborús bûnösségét. Érdekes módon ez éppen egybeesett azzal, hogy Wass Albert politikai szöveteségeseivel együtt látványos lobbi-tevékenységet folytatott a legnagyobb kedvezmény meg nem adásáért Romániának mindaddig, amíg a Ceausescu-rendszer a polgári jogokat tiszteletben nem tartja. Wass Huba, akkor még csak alezredes, maga szorgalmazta az ügy tisztázását az amerikai Igazságügy-minisztériumnál. Erre a katonatiszt fiúnak legalább annyira szüksége volt pályája folytatásához, mint az apjának. Meg is kapta a biztonsági szempontból történô zöld utat, és, mint tudjuk, azóta dandártábornok lett. Az ügyet Amerikában ezzel ejtették, de Romániában Wass Albertet mind a mai napig nem rehabilitálták. Ez idôigényes feladat, és a család máris dolgozik a megoldáson.

Megpróbálják az 1979-es igazságügy-minisztériumi vizsgálat eredményét megszerezni, és azt egy akkori kihallgató tiszt nyilatkozatával kiegészíteni. Ezzel párhuzamosan vagy az amerikai diplomácia vagy maga a család elindítaná Wass Albert rehabilitációjának folyamatát idehaza is. Már napfényre került néhány tanúvallomás, így a Wass Albert volt feleségéé, Attkinson Éváé, aki például az 1979-es kihallgatás alkalmával bizonyította, hogy a szóban forgó incidens idején és hosszú ideig utána is Wass Albert még Ratosnyán tartózkodott.

Az ügy tisztázása folytatódik az Egyesült Államokban. Wass Albert rehabilitálási eljárásának beindítása Romániában azonban egyelôre még várat magára.

Balló Áron

Mivel ôsszel már életbe lép az úgynevezett nulladik osztály program — amelynek január elsejétôl korai elsô osztály a hivatalos neve —, a Kolozs megyei tanfelügyelôség 75 elsô osztállyal többet szeretne indítani — jelentette be tegnapi sajtóértekezletén Valentin Cuibus fôtanfelügyelô.

Cuibus pontosított: idén még fakultatív jelleggel bír a kora elsô osztály program (a szülô dönt arról, hogy beíratja-e hatévesen a gyerekét, vagy orvosi felmentést eszközöl), de 2004 ôszén már minden hatévesnek az iskolában a helye.

A fôtanfelügyelô hozzátette: ez évtôl kezdve minden szülô oda íratja elsô osztályba gyerekét, ahová akarja, tehát hivatalosan is megszûnik az elsôsök "röghözkötöttsége".

Sz. Cs.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem meghívására április 4-én Kolozsvárra érkezik I. Mihály király. Amint arról lapunk már beszámolt, az egyetem vezetôsége különleges díszdoktorává és tiszteletbeli szenátusi tagjává akarja avatni a királyt, aki elfogadta a meghívást.

A látogatás során Mihály király megtekinti az egyetem múzeumát, az Európai Tanulmányok, valamint a Biológia és Földrajz Kart. Az április 4. avatóünnepségen az egyetem rektora, dr. Andrei Marga beszéde után Toader Nicoarã dékán és Doru Radosav igazgató mond laudációt.

bpe

Tegnap délben kettôs könyvbemutatóra került sor a Babes–Bolyai Tudományegyetem Piramis klubjában. A Kolozsvári Egyetemi Kiadó által megjelentetett könyvek nagy közönséget vonzottak, és ez érthetô is, hiszen az Universitatea Babes–Bolyai în imagini de astãzi tetszetôs kivitelezésû album, míg a másik kötet szerzôje Andrei Marga, az egyetem rektora. A University Reform Today (Az egyetemi reform ma) címû munkának ezt a második, átdolgozott ki-adását dr. Mircea Miclea, dr. Vasile Chis egyetemi professzorok és Simona Bernat tanársegéd méltatták, míg dr. Nicolae Bocsan az egyetem jelentôségérôl, múltjáról és távlatairól beszélt.

Andrei Marga beszédében kitért az ország jelenlegi állapotára, sérelmezve a reform leállását, a tanügyben történô indokolatlan változtatásokat, és kifejtette: a vezetés túl keveset foglalkozik Románia valódi problémáival, és elvész az apró részletkérdésekben.

bpe

Kolozsvári népfôiskola
Farsang Erdélyben címmel dr. Pozsony Ferenc docens tart elôadást február 4-én, kedden du. 5 órakor a Györkös–Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5. szám). Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.

Gy. Szabó Béla Galéria
Ferenczy Botond, Sorin Tara és Iulian Duna grafikai tárlata nyílik meg február elsején déli 12 órakor a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A kiállító mûvészek a Képzômûvészeti Egyetem végzôs diákjai.

MAGYAR NYELVÛ FOTÓTANFOLYAM KEZDÔKNEK. Beiratkozni február 8-ig, szombatig lehet a Petrucz Foto Kft. stúdiójában (Széchenyi/M. Viteazul tér 30.). Ugyanott nônapi emlékképek rendelhetôk és diapozitíveket is kidolgoznak.

— Miért látogatott el a román és a magyar miniszterelnök az RMDSZ kongresszusára?

— Szaktanácsadásért, mandátumsokszorosítási ügyben.

(öbé)

Február 28-án: dr. Uray Zoltán (EME, Kolozsvár): Vitaminok, nyomelemek, gyógynövény- és más biológiai kivonatok szerepe a rákellenes gyógyászatban.

Március 21-én: dr. Karácsony János (BBTE, Fizika Kar, Kolozsvár): A fúziós kutatások jelene és jövôje.

Március 28–29-én: IV. KOLOZSVÁRI BIOLÓGUS NAPOK — fiatal biológusok tudományos konferenciája (az EME Öko Stúdium Társaság és az Apáthy István Egyesület közös rendezvénye).

Április 25-én: KERPELY ANTAL EMLÉKNAP: dr. Szôcs Katalin (EME, Kolozsvár): Kerpely Antal élete és munkássága; Wanek Ferenc (Bolyai Társaság, Kolozsvár): Erdélyi vasútépítés.

Május 30-án: dr. Sebôk Péter (EME, Kolozsvár): A tönkölybúza újramegjelenése.

Június 27-én: dr. Máté Enikô (EME, Kolozsvár): Szimmetria a természettudományokban.

Szeptember 26-án: Nagy Zoltán (EME, Kolozsvár): A denevérkutatások modern távlatai.

Október 24-én: ÉVI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK — Csíkszereda.

November 21–22-én: MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA ERDÉLYBEN — Kolozsvár.

A katolikus kulturális havilap tartalmából:
Az egyház pénze vagy a miénk? Barth Ottó, a gyulafehérvári fôegyházmegye gazdasági igazgatója válaszol Jakabffy Tamás kérdéseire; Fodor György: Az üldözôk, az üldözöttek és a hatalom. Ezerhétszáz esztendeje, 303-ban tört ki a nagy keresztényüldözés; Adorjáni Zoltán: A társadalom helye a Szentírásban, Isten helye a közéletben (2); András Szabolcs: Jézus, az ôsmagyar? Balázs Lajos: Mirôl beszélnek a keresztnevek? A keresztnévkészlet minôségi jegyei Csíkszentdomokoson; Baróti László-Sándor: Az Istenszülô Szûz Mária; Ozsváth Judit: Katolikus iskolaügy egy hírrovat tükrében. Szemlézés az Erdélyi Iskola 1933 és 1940 közötti híranyagából; Joan Mitchell CSJ: Közel-keleti béke — Amerikában; Jakab Gábor: Mit tanuljunk a nyugat-európai szórvány-magyaroktól?

A katolikus hetilap február 2-i számában olvashatjuk: Derzsy András: Az elsô keresztény elfogadja a kereszthordozást — Gondolatok Gyertyaszentelô Boldogasszony ünnepén; Hol vagy? Veress László-portré; Könyvet írt a fôegyházmegye segédpüspöke — Tamás József: Csúcs és forrás; Ozsváth Judit: Az ima megtartó erejével — lourdes-i imakilenced Dólyapusztán; Gáspár Annamária: Ami az ünnepbôl megmaradt — gyermekek kórházlátogatása Szatmárnémetiben; Reményt adni a pesszimizmus helyett — sajtótájékoztatót tartott az Agnus Rádió; Új könyvek a Vatikánból: II. János Pál: Római triptichon; Joseph Ratzinger: Kézikönyv hívô politikusoknak; Újabb pert nyert a gyulafehérvári érsekség a Batthyaneum restituciójának ügyében; Mikrobusz Dévának; ifjúsági és gyermekrovat.

Aranyosgyéresen, a volt John Paget kastélyban mûködô Gyermekklubban naponta, hétfôtôl–péntekig 10 és 16 óra közt megtekinthetô Baranyai Lôrinc tordai reklámgrafikus festészeti és grafikai kiállítása. A kiállító mintegy 40 munkát mutat be: hazai tájaink ihlette vízfestmények, Franciaországban készült pasztellképek, plakátok, portrék, kompozíciók nyújtanak élményt a látogatóknak.

A mûvész merész színkombinációkkal láthatatlan dimenziókból, szférákból tárgyakat hív elô és helyez környezetünkbe.

Az érdekes kiállítás február 7-ig tekinthetô meg, de megfelelô érdeklôdés mellett a zárást esetleg késôbbi idôpontra halasztják.

Schmidt Jenô

Kedves bácsi! Több mint fél évszázada, 1950-ben lettünk kollégák az akkori Igazság szerkesztôségében. Éppen hogy a második X-hez érkezett fiatalként mutatkoztam be Neked, az akkor 42-t elért, szememben öreg társnak. Te akkor és azután is, hosszú éveken át a lap leghûségesebb híveivel, az olvasókkal, levelezôkkel tartottad a kapcsolatot. Neved ritkán jelent meg az újságban, de beszéltek helyetted az egyrészt általad mozgósított levélírók, a nem éppen rózsás viszonyok közepette velük rendezett találkozók, amelyeket Te és beosztottaid szerveztetek, irányítottatok. Ti voltatok a láthatatlan, de nélkülözhetetlen kapcsolatkötôk a lap és az olvasók között. És ôk nyugdíjba vonulásod után is sokat emlegettek, akárcsak a szerkesztôségben maradt egykori kollégáid. Akik sokszor meséltek Rólad, no meg a különféle társas összejöveteleken elhangzott furulyaszólóidról, valamint a hamisítatlan koreai nyelvre emlékeztetô tréfás, halandzsa felszólalásaidról.

Ervin bá’! Tudom, az olvasók nagyrésze megütközve olvassa a neved utáni, rövidített szót. Nekik megmagyarázom, ez nem amolyan bizalmaskodó, vállveregetôs, bátyámra utaló rövidítés. Hanem a cserkészeknél az idôsebb barátot megilletô bácsi megszólítás. Még a hajdani országos fôparancsnok Teleki Pált is csak Pali bá’-nak szólítottuk. És most Tôled is így köszönök el, Ervin bá’! Ne haragudj, de — miközben te már minden bizonnyal a mennyei nyári táborokat, számháborúkat szervezed, kirándulásokra hívod elôtted odaérkezett társaidat — szemrehányással vagyok kénytelen Hozzád fordulni. Nem errôl volt szó egy hónappal ezelôtti utolsó találkozónkon új közösségünk, a nagy erdélyi költô, Reményik Sándor nevét viselô 49-es számú öregcserkész-csapatunk 10 éves jubileuma alkalmából rendezett baráti összejövetelünkön. Akkor adomázás, beszélgetés, vidám nótázás közben gyakran emlegetted, mi mindenre készülsz még. Tervezgettél, álmokat szôttél. Hiszen a számunkra egyre szebb múlt emlékeinek felidézésén kívül a legtöbb szó mégis a jövôrôl esett. A jól sikerült találkozó után az újságban külön méltattalak, mint csapatunk örökifjú legidôsebbjét, ahogy mondani szokás: doyenjét. Csupán néhány napig tartottad Magad az elhangzottakhoz, így a legközelebbi találkozón már csak lélekben leszel velünk. Tudd meg, nem igazolt, hanem igazolatlan hiányzóként fogunk emlegetnie. Mert igenis, nem lett volna szabad ilyen kurtán-furcsán végleg eltávoznod!

László Ferenc

"Kék Nyíl" — ezt a nevet kapta a frissen vásárolt legújabb vasúti szerelvény. Megérdemli a nevét, nagyon szép, modern, és gyors — legalábbis a tévé képernyôjén nagyon jól mutatott, és hogy gyors, arra már az alakjából is következtetni lehet. Egyelôre csak Bukarest–Krajova között repül a síneken, de a Bukarest–Temesvár útvonalra is szándékoznak vásárolni belôle. Próbajárattatásán, Krajovába érkeztekor a jöttére összegyûlt bámészkodók megtapsolták. Tehették, mert ilyen modern, elegáns jármû nálunk még nem gurult a síneken. Ez mind nagyon szép és jó. A kérdés csak annyi, hogy meddig marad ilyen szép és elegáns. A tévé egy interjúalanya nagyon fején találta a szöget, amikor azt mondta: Ehhez a jármûhöz civilizált utazóközönségre van szükség. És hogy nálunk az utazóközönség nagy része mennyire civilizált, azt a már meglévô és futkározó vonatok vagonjainak használatakor felmérhetjük, azaz lemérhetjük: összevagdosott ülések, letört cigeratta- és szeméttartók, a mocsoktól használhatatlan mellékhelyiségek, össze-vissza hajigált csikkek, maghéjak, mûanyagpalackok és bûz a kupékban az összezártságtól, mert nyilván a fûtés is hiányos. Na most ezeket a régi, kimustrált szerelvényeket fogják felváltani a szép új "Kék Nyilak". De az utazóközönség ugyanaz marad. Mert senkit nem lehet egyik napról a másikra megnevelni, senkit nem lehet egyik napról a másikra civilizált viselkedésre tanítani. Ez hosszú, éveket, sôt évtizedeket igénylô munka. És addig? Hát addig ezek a szerelvények lesznek az "áldozati bárányok". Mert amíg a Miticák, Romeok meg Ciobikák meg nem tanulják, hogy a pálinkásüveget nem a vonat ablakán hajigáljuk ki, addig ezeknek a szép vagonoknak is elôbb-utóbb fel lesznek hasogatva az ülései, imitt-amott le lesznek töredezve alkatrészei, ki- vagy befeszítve ablakai. De nem kell búsulni, úgy húsz-harminc év múlva már nálunk is használni lehet nyugodtan a vonatok mellékhelyiségeit. Papírral és kéztörlôvel a tartókban.

B. É.

A moldvai csángók ma is félelemben, fenyegetettségben élnek.

Pedig csak az iskolai programból kitiltott anyanyelvüket és ôsi énekeiket szeretnék továbbadni heti egy-két órában gyermekeiknek, unokáiknak, ott, ahol a nagyszülôk, a szülôk még magyarul beszélnek. De az állam, a karhatalom képviselôi, valamint a román tanítók és a vakhitet — nem az istenhitet — szolgáló papok megfenyegetik, megzsarolják ôket, s a szülôk (a román tévében legutóbb 2003. január 30-án sugárzott dokumentumok tanúsága szerint is) félnek megszólalni magyarul, kétségbeesetten futnak belefojtani a zsenge éneket s szót gyermekükbe, félnek a megélhetésüket, létüket fenyegetô bosszútól; hiába fogtak össze nyomorukban, kitaszítottságukban, és várták a segítséget.

Egy darab középkor. A dogma és a gyûlölet az úr a csángó falvakban. Ez nem újdonság; az európai (finn, holland, német) közvélemény évek óta napirenden tartja ezt a súlyos diszkriminációt — nyugati híradásokból értesült a világ, hogy a magyar nyelvet "az ördög nyelvének", "barbár nyelvnek" nevezik azok a missziót betöltô egyházi személyek, akik már régóta nem a szeretet, a tolerancia égi sugallatára hallgatnak.

Képzeljük el, hogy valamelyik szenátor vagy magas rangú államférfi családjával történik meg ez naponta az európai uniós csatlakozásra váró Romániában. És a hallottakhoz gondoljuk hozzá, hogy a román és a magyar kormányfônek mennyi idejét, hány percét kellene hogy igénybe vegye egy "békés", emberi megoldás? Az elôbbinek tizenhárom éve tudnia kell (hisz ugyanabban az országban élünk) a szégyenteljes, törvénytelen, barbár helyzetrôl. Az utóbbit az RMDSZ vezetôi minden bizonnyal informálták a minimális demokráciát és minden jószomszédi viszonyt, barátságot cáfoló bûntényrôl. Nem kivizsgálásra van szükség vagy demagóg kinyilatkoztatásokra, hanem a legelemibb emberi jog biztosítására. Ott, ahol az angol vagy akár a kínai nyelvkurzus ellen senkinek sincs kifogása, miért üldözhetik, gyalázhatják büntetlenül a magyar nyelvet? Hiszen a csángóknak száz magyar tannyelvû iskolájuk volt 1950-ben! Ez sem megfontolandó indok, nem elég bizonyíték az új Romániában, amely állítólag leszámolt a vallást és nemzetiséget nyíltan üldözô diktatúra szomorú, lélektipró örökségével?

Hogyan képviselhet Afganisztánban vagy Irakban európai civilizációt és a vakbuzgóságot lebíró szellemet egy olyan ország, amely saját területén, testén megtûri ezt a középkori dogma pusztító erejével burjánzó daganatot?

A kis lépéseket — ez jelképezi a legkisebb lépést (!) — célszerûnek tartó RMDSZ-politikának van-e tragikusabb mulasztása ennél? Szabad-e, akár még egy napig, bármilyen kompromisszumot kötni a legôsibb magyar szórvány rovására?

Mert ne felejtsétek: mi, romániai magyarok, mindannyian ôk vagyunk. A félelemben és a kímélet nélküli beolvasztásban.

Lászlóffy Csaba

Nem eredeti a következô gondolat: egy nyelvnek sokkal több esélye van az életben maradásra, ha dalokat énekelnek, vicceket mondanak és pajzánkodásokat suttognak rajta, mintha többénekes eposzban féltô aggodalommal próbálnák elsodorni a minduntalan rá leselkedô veszélyeket.

Sajnos jól tudják ezt az igazságot azok, akiknek "fôállása" a másság eltaposása, a nem állami nyelv kiirtása ezeken a mioritikus tájakon. Amikor kedden este a Kolozsvári Állami Magyar Opera zsúfolásig megtelt termében a Gruppen Hecc Társulat politikai kabaréját élvezte a közönség, a telefonon bejelentett bombariadó tulajdonképpen a magyar nyelv elleni merényletként könyvelhetô el. Hasonlóképpen fogható fel a Puck Bábszínház magyar tagozatának elsorvasztására tett igyekezet.

A hatóság azóta lefülelte a kedd esti tettest. Mert ha nem teszi meg, akkor bajba kerül a jogállamiság, a rendôrségi felkészültség, az állampolgárok biztonságérzete. Inkább megtalálta, gyaníthatóan nem is volt nehéz dolga, és rögtön megnyugtatta a közvéleményt: elmebeteg egyénrôl van szó, akit ezért a "hôstettéért" nem lehet felelôsségre vonni. Ha tehát holnap megismétli, az eredmény ugyanaz lesz. Illetve, a túlsó oldalról nézve, legfennebb az, hogy azontúl remélhetôleg kevesebben járunk majd el olyan nyilvános helyekre, olyan elôadásokra, ahol szélesen népszerû, élvezetes formában lehet mûvelni a magyar nyelvet.

De az "illetékes közrendfelügyelôk" azt is jól tudják, amit mindnyájan: az anyanyelv utánozhatatlanul gazdag és pótolhatatlan, nélküle az ember olyan, mint a szárazföldön kecmergô teknôc. És ettôl félnek, ez ellen rombolnak.

A kedd esti incidens bebizonyította, hogy a kolozsvári magyarság megérdemli a vele való törôdést, és nincs oka a félelemre. Addig, amíg olyan nagyszerû emberek foglalkoznak odaadó és profi módon közhangulatunk alakításával, mint amilyen a marosvásárhelyi Gruppen Hecc Társulat. Nagy Istvánékat, és minél több hasonló munkát végzô szakmabelijüket visszavárjuk a hajdani kincses városba. Mert ettôl maradunk mi, ilyen mostoha körülmények dacára, irigylésre méltóan gazdagok.

Ördög I. Béla

Uram, segíts meg, hogy ne gondoljam különbnek magam más embereknél. Talán ezt az indián bölcseletet kellene szem elôtt tartaniuk mindazon felelôs személyiségeknek, akik ezekben a napokban bármilyen indoklással Szatmárnémetiben tartózkodnak. Az utóbbi hónapok tapasztalata, valamint az elmúlt napok egymást követô eseményei azt mutatják, hogy "beértek" az elvetett magok. A minduntalan levegôben lógó, Damoklész kardjaként fejünk fölött lebegô közösségmegbontó, vagy legalábbis annak feltüntetett veszélyek mintha "valóságossá", tapinthatóvá váltak volna. Mert ha áttekintjük a nyilatkozatokat, a különbnél különb bejelentéseket, akkor tisztán körvonalazódnak az úgynevezett erôviszonyok, elôbukkannak a jellegzetességek. Szatmáron ugyanis ezekben a napokban, ha nem is nyíltan, egy fedél alatt, de mégiscsak két tábor csap össze, mindkettô a maga igazságát tûzve ki jelszóként, és lobogtatva az általuk képviselt közösségek elôtt. Hogy kinek mekkora tábora, mekkora létszámú teamje van, azt pontosan nem lehet tudni, mert innen, Kolozsvárról nehéz lenne számon tartani. Annyi azonban biztos, hogy mindkét félnek megvannak a maga gyengeségei, s miért ne mondjuk ki: erkölcsi "hiányosságai", amelyeket, mert — s itt ismét az indián bölcseletet idézve — különbnek gondolják magukat más embereknél, nem tekintenek hibának. Olvassuk csak el Tôkés Lászlónak az idôzített bombaként robbanó csütörtöki nyilatkozatát, amely szerint "a tisztségre (mármint a szövetségi elnöki tisztségre, szerk.megj.) való egyes jelölés, valamint a jelölési folyamat külsôségei egyaránt a rossz emlékezetû, régi pártkongresszusokra emlékeztetnek". Ez a megállapítás akkor lenne hiteles és ôszinte, ha a most már saját maga által felfüggesztett tiszteletbeli elnök nem használt volna olyan eszközöket, amelyek bizony kissé elmarasztalhatók, de amelyeknek segítségével mégiscsak jelen tud lenni valamilyen formában a kongresszus helyszínén. Ha másként nem, hát egy "ellenrendezvényként" is felfogható egyházi összejövetelen, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett, s mit ad Isten, pontosan Szatmárnémetiben, és pontosan ugyanabban az idôpontban. Ha Markó Béla egyedüli jelölése a rossz emlékezetû, régi pártkongresszusokra emlékeztet, mint mondá az egyházfô, akkor engem ez a párhuzamos rendezvény valami egészen másra, jóval közelibb taktikai lépésre emlékeztet, amelyet az utóbbi idôben elég sokszor tapasztalhattak a kolozsváriak. No, de a másik tábor sem marad le, hiszen a nagy csinnadrattával megrendezett kongresszus rangos vendégeket vonultat fel, miniszterelnöki szintig. Mintha azt akarnák bebizonyítani, hogy "lám, lám, az oly sokszor megkérdôjelezett és illegitimnek titulált kongresszus mégiscsak hiteles és törvényes, hiszen Nãstasétól Medgyessyig, Kovácstól mit tudom én kiig, mindenki megjelent". S csak nem hiszik, hogy ennyi magas funkciójú ember kiteszi magát annak, hogy egy törvénytelen rendezvényen jelen legyen, s aztán magyarázkodni kelljen, hogy így meg úgy. Nyilván, hogy egy ilyen eseményrôl nem lehet lemaradni, s ha másként nem is, de a túloldalról, a Láncos templom kapujából oda-oda lehet tekinteni, figyelemmel követve a történéseket. A kongresszust elôkészítô alapszabályzat és programmódosító javaslatok között böngészve olyan kezdeményezést is fellelhettünk, amely szerint legjobb lenne, ha a tiszteletbeli elnöki státust egyszerûen megszüntetnék, s akkor meg lenne oldva a nagy kérdés. Mintha ezt a lehetséges megoldást elôzte volna meg Tôkés László azzal a bejelentésével, hogy felfüggeszti, illetve szünetelteti az RMDSZ-en belül betöltött tisztségét. S amennyiben igaz az, hogy a tiszteletbeli elnöknek, ha el is ment volna a kongresszusra, nem adták volna meg a szót a hagyományos értelemben, hanem hozzászólások keretében fejthette volna ki álláspontját, akkor érthetô ez a gesztus. Másrészt viszont, Takács Csaba ügyvezetô elnök nyilatkozata szerint, ez csak kifogás Tôkés László részérôl, nem indok, hiszen "az RMDSZ tisztségviselôi közül senki nem kapott külön megszólalási idôt. Aki jelen van, és felszólalni kíván, szót kap". Nos, mindenki döntse el, saját megítélése szerint, hogy is van ez? Mi mindenképpen figyeljük a szatmári történéseket, s reméljük bölcs belátással döntenek majd azok, akiknek dönteni kell, félretéve minden személyes sérelmet, s nem gondolva magukat különbnek más embereknél. Már csak azért sem, hogy ne igazolódjon be az Adevãrul vezércikkírója által megjósolt lehetséges változat: "nem a belsô vívódások vetnek véget az RMDSZ mûködôképességének, hanem egyszerûen politikai érvényességi határidejének lejárta".

Köllô Katalin

A külsô szemlélô számára úgy tûnik, a kormánypárt egyre inkább megerôsödik, vagy legalábbis ezt a látszatot kelti, így a parlamenti erôviszonyok is változóban vannak. Az új protokollum megkötése elôtt nyilvánvalóan feltevôdik a kérdés, hogy szüksége van-e még az SZDP-nek az RMDSZ támogatására, vagy köszöni szépen, megvan anélkül is, és csak a látszat kedvéért tartja fenn a partnerséget. Másrészt az ellenzéki pártok sincsenek a "legnyerôbb" helyzetben, mutatja ezt a pártok közötti migráció is. A Szabadság Bodó Barna politológust kérte fel a pillanatnyi politikai helyzet elemzésére.

— A kormánypárt erôsödését valóban kimutatják a közvélemény-kutatások, de ennek az erôsödésnek a parlamenti matematikában egyelôre semmi hatása nincsen. A kormánypártnak tehát ugyanolyan a helyzete, mint volt két és fél évvel ezelôtt, amikor leült az RMDSZ-el tárgyalni. A kormányfô által hangoztatott elôrehozott választások épp ezen a helyzeten változtattak volna, vagyis nem kellett volna olyan partnert maguk mellé venniük, legalábbis Nãstase számítása szerint, amely valamilyen szempontból az eljövendô választásokon negatív hatást jelenthetne számukra. Ha ugyanis az SZDP, a kormányfô elképzelése szerint, "túl sok engedményt tesz" az RMDSZ-nek, lásd a nagyon kemény alkotmánymódosítási vitát, akkor a választások alkalmával ezt a "számlájukra írják" a szavazók. Ezért szerette volna tehát Adrian Nãstase elôrehozni a választásokat. Az a megerôsödés, amely minden valószínûség szerint megvalósult az SZDP kormányzási ideje alatt, még nem érvényesíthetô a parlamenti matematika szerint. Az SZDP-nek ezek szerint szüksége van a protokollumra, mert ha nem, akkor olyan "játékra" kényszerül, amely sokkal többe kerül.

— Az elôrehozott választások tehát valójában a kormánypárt "virágzása" alatt történtek volna, kiaknázva az SZDP kormányzás alatti jótetteinek lehetôségét?

— Mindenképpen ez volt az elképzelés. Hogy mennyi jót tett és mennyire kôkemény a kormánypárt pozíciója, arról azért lehet vitatkozni. Ugyanis a kormánypártnak nagyon komoly központosítási törekvései vannak, mindent a kezében tart, ezt pedig nem biztos, hogy minden szinten érvényesíteni tudja. Négy év végén ugyanis sokkal inkább kitûnnek azok a dolgok, amelyek egy két és fél éves idôszak után még nem látszanak. Már a mostani tél, azokban a városokban, ahol rosszul gazdálkodtak, hihetetlenül nagy szociális terheket rótt a lakosságra, ezt pedig az SZDP nagyon meg fogja érezni. Nem véletlen, hogy ebben a pillanatban nem hogy elôrehozni, hanem eltolni akarják a választásokat, a legújabb bejelentés szerint legalábbis. Ebben minden bizonnyal benne van az is, hogy a szociális terhek vonatkozásait, illetve a "sajátos" decentralizációs folyamatnak a hatásait igazából nem tudták kiszámítani. Az egészségügyi intézményeket például helyhatósági szintre tolták, nyilván anélkül, hogy mellé helyezték volna azokat az anyagi forrásokat, amelyeket az alkotmány elôír. A végrehajtásnak populista jelei voltak, ilyen akciókkal pedig nem lehet a lakosság véleményét megváltoztatni. Konkluzióképpen tehát nem annyira egyértelmûen jó a helyzete a kormánypártnak, mint azt sokan gondolják. Éppen ezért kereste azt az optimális pillanatot, amikor megrendezhette volna a választásokat. Az ellenzéknek ugyanis megvan a saját ütemterve, hogyan rendezze a sorait. Mindenképpen érzékelhetô, hogy a parasztpárt például, ha nem is lesz nagyon erôs párt, de a következô parlamenti rendszerbe minden bizonnyal bejut. A liberális és a demokrata párt pedig úgy néz ki, hogy a korábbinál nem kisebb, hanem inkább nagyobb erôt fog képviselni. Az egyedüli képlet szerint a kormánypárt a Nagy-Románia Párttól tud választókat elszólítani, ennek ugyanis ebben a helyzetben szinte semmilyen mozgástere nincsen.

— Ha már az ellenzékrôl esett szó, minek tudható be, hogy Theodor Stolojan bejelentése szerint elképzelhetô, hogy az NLP a választások után esetleges szövetséget is köthet az SZDP-vel?

— A választások elôtti taktikák közé sorolható ez a bejelentés. Stolojan ugyanis taktikázik, nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy jól cselekszik. Hiszen akkor, amikor még nem tudja, milyen erôt fog képviselni, nem tudja, hogy a kormánypártnak érdemes lesz-e egy ilyen alkut kötni, ezt elôre bejelenteni, nem számít nyerô pozíciónak. Annyi biztos, hogy egy euróintegrációs folyamatban a kormánypártnak sokkal "mutatósabb", kirakatba helyezhetôbb partner az RMDSZ, mint a liberális párt, hiszen, ha az RMDSZ-t kormányközelben tudja, akkor nyugat felé két dolgot tud egyszerre bizonyítani. Egyrészt azt a nyitottságot, amit az itteni kormányzatokon kisebbségi kérdésben általában számon szoktak kérni. Másrészt ezt az RMDSZ visszaigazolja, tehát nincsenek alapvetô problémák. Miközben, ha egy más párt részesülne ebbôl a partnerségbôl, az nem elégedne meg akkora hatalom-szelettel, mint az RMDSZ. Egy másik párt sokkal keményebb feltételek mellett támogatná ugyanis az SZDP-t, nem néhány iskolát, középületet visszakérve, hanem a hatalomnak olyan részét, amely egy kormányzópártnak sokkal többe kerülne.

— Nemrégiben igazolt át a Demokrata Párt (DP) két tagja, Sassu és Duvãz. Ez a változás minek tudható be?

— Ezek mögött az átigazolások mögött elég sok személyi kérdés húzódik általában. Sassu akkor volt meghatározó embere a DP-nek, miképpen Duvãz is, amikor Petre Roman volt az elnök. Sassu a párton belüli váltás után megmaradt frakcióvezetônek, de folyamatosan voltak bíráló szavai a vezetôség felé. Amikor a DP, amely alapvetôen szociál-demokrataként határozza meg magát, a liberálisok felé kezdett elmozdulni, akkor a szociál-demokrata beállítottságú Sassu kilépett. De ismétlem, szerintem emögött nagyon komoly személyi kérdések is meghúzódnak.

— Mi a véleménye a legutóbbi regionalizálási-kísérletrôl, amelynek nyomán Octav Cozmâncã megróvásban részesült a miniszterelnök részérôl?

— Ez a román politikai koreográfiának egy klasszikus példája. Elôbb elkezdenek táncolni, és utána gondolják végig, hogy milyen zenét is húznak. Cozmâncã úgy lépett ki a parkettre, hogy oda se figyelt arra, milyen zenekar van és mit játszik. Az Európai Unió a regionalizmus kérdésében átalakítja politikáját. A regionális politika valamikor a hetvenes években erôsödött fel az EU keretében, ennek az alapja a római szerzôdés. Az erôsödési folyamatnak valamilyen módon legitimitást kellett adni, ugyanis annak a sokféleségnek, amit regionalizmus terén Európa felmutat, egyetlenegy szinten kell egységesnek lennie: politikai legitimitása kell hogy legyen ezen régióknak. Magyarul: a régiót vezetô és a régiós pénzeket kezelôknek valamilyen módon el kell számolniuk a helyi közösségeknek, tehát valakitôl mandátumot kell kapniuk. Eddig a régiós vezetési struktúrák, többé-kevésbé "bizottságosdi" alapon történtek, nálunk is így mûködnek a statisztikai régiók. A mostani Európai Alkotmánynak az elôkészítése során promóciós régió (promotional region) struktúrákat kell létrehozni, ahol valamilyen szinten választások történnek, még akkor is, ha ezek nem lesznek ugyanilyen közigazgatási struktúrák, mint a megyék. Ez a román alkotmánymódosítási folyamatból kimaradt. Amikor pedig Cozmâncã "fölébredt", akkor gyorsan mondott "egy vastagot", amely sajnos nem mûködik, mert ô a régiók legitimitását egy központi kormányzóval erôsítette volna meg, tehát nem a választók felé építkezett, ahogyan az európai folyamat követeli, hanem felülrôl hozott volna létre még egy struktúrát, hogy dekoncentráljon bizonyos hatalmi eszközöket. Ez a folyamat pedig pontosan szembemegy az európai trenddel. Ezért állította le tehát a miniszterelnök, hiszen a történet nem arról szól, amit Cozmâncã kitalált.

— Végül szeretném, ha értékelné a magyar és a román miniszterelnök jelenlétét az RMDSZ kongresszuson.

— Mindenképpen nagyon komoly dolog. Nem önmagában azért, mert ezidáig nem volt példa rá, hogy miniszterelnökök találkoztak volna az RMDSZ valamely nagy jelentôségû fórumán, hanem ezzel szimbolikusan igazolják azt, hogy a román–magyar viszonyban a romániai magyar közösségnek meghatározó helye van, és ennek a viszonynak a politikai leképezôje az RMDSZ. Függetlenül attól, hogy a szövetségen belül milyen viták vannak.

— Nem tudható be ez a tény annak is, hogy az RMDSZ csúcsvezetôsége ezáltal próbálja bizonyítani a kongresszus hitelességét? A szövetségen belüli ellenzék ugyanis illegitimnek nevezte a szatmári kongresszust.

— Bizonyára van egy ilyen üzenete is. A lakosság pedig, bizonyos mértékben így értékeli. Nyilvánvalóan ennek van egy elvi mögöttese, amire már utaltam, tehát: hogy a román–magyar viszonyt az erdélyi magyarság nélkül nem lehet elképzelni. Ha pedig ezt a kérdést mi valljuk — én a magam részérôl legalábbis vallom —, hogy ennek a viszonynak meghatározó tényezôje vagyunk, akkor egy ilyen találkozó mindenképpen jelképes és jelentéses.

Köllô Katalin

Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma
Hála Istennek és embernek, a lakosság nagy részének kijut a mindennapi falatja, de nem csoda, ha elbizonytalanodnak, és aggódva figyelik a híreket, ha olyasmit hallanak a rádióban, hogy búza- és lisztkrízis ütötte fel a fejét Erdély-szerte. S történik ez annak ellenére, hogy az elmúlt ôsszel Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter megnyugtatott: a hosszantartó szárazság nem csökkentette nagy mértékben a búzatermést, van elégséges mennyiségû kenyérgabona az újig, mi több, exportra is jut belôle. December végén már jöttek az elsô riasztó hírek: egész sor pékség liszthiányra panaszkodott, fôleg az erdélyi megyékben. Az is elhangzott, hogy a Regátban van ugyan búza, de olyan gyenge a sütôipari minôsége, hogy abból megfelelô kenyeret sütni szinte lehetetlen. Ezzel kapcsolatban legelôször dr. Ilarie Ivan vezérigazgatót kérdeztük meg a Kolozs Megyei Mezôgazdasági Igazgatóságon. Véleménye szerint a Bánságban biztosan van még gabona, s itt a megyében is, például a mezôségi községekben, de a gazdák mindaddig, amíg jobb árat nem kapnak érte, nem adják el a pékségeknek vagy a malmoknak.

Ezután indultunk kenyérkörútra Kolozsvártól Gyalun keresztül Tordaszentlászlóig. Legelôször a Duna utcai Varga Quattro kereskedelmi társaság pékségét kerestük fel. Itt liszthiányra nem panaszkodtak, de annál inkább nehezményezték az energiahordozók árának állandó emelkedését.

A Heltai utcában a Spencer cégnél Székely Arthur Béla 27 éves tulajdonossal beszéltünk, aki két évvel ezelôtt vásárolta meg a malmot, ahol a pékség is mûködött. Ezeket felújította, és egy éve süti a kenyeret, nagy nehézségek közepette. Egy kenyéren a relatív nyereség 500 lej s a kereskedô, aki eladja, 2000 lejt tesz rá. A búzát eddig Tasnádról hozták, a szállítókkal írásos szerzôdést kötöttek, de az abban foglalt mennyiségnek még felét sem szállították le. Székelyék is meggyôzôdhettek saját szemükkel: kiürültek a raktárak. Sajnos nálunk sem az adott szónak, sem az írásos szerzôdésnek nincs becsülete. Nem tartják tiszteletben a hivatalos szerzôdéseket — méltatlankodott a fiatalember. Elkeseredése indokolt. Ám emellett van egy másik, nagyobb baj. Megyénkben van legalább 250 kisebb-nagyobb pékség. Ezek közül nem egy megengedheti magának, hogy olcsóbban árulja a kenyeret, mert nem alkalmaz munkakönyves péket, valahonnan beszerez olcsóbban lisztet, nem fizeti ki az állammal szembeni összegeket, s ki tudja, még milyen más törvénytelenséget követ el higiéniai szempontból, de mûködik és megbuktatja a becsületes vállalkozókat.

Gyaluban a Pancarmel kft. kenyeret és veknit süt. A tulajdonos még mindig Safta Vasile. Azért még, mert már több ideje áruba bocsátotta a vállalkozást, de eddig senki nem jelentkezett, bár a cég a fôúton van, a jövendôbeli városközpontban, s vele szemben az élelmiszerbolt, ahol a péksüteményeket árusítják. Az áru nagy részét a havasi falvakba viszik: Magura, Reketó, Hideghavas és Roska községekbe. Az 1,1 kilogrammos kenyér ára 13 ezer lej. Egy váltásban három pék dolgozik, aki átlag 200 kenyeret süt. Fizetésük meghaladja a havi kétmilliót. A lisztet a kisbácsi malomból vásárolják. Az is egyre drágul, akárcsak a benzin, a gáz s a villany. De a kenyér árával csínján kell bánni, mert az embereket érzékenyen érinti az 500 lejes drágulás is. Érdekes, hogy a tej vagy a tejtermékek drágítása esetén senki sem reklamál, s kifizetik a durván megdrágított gázszámlákat is. (Már akinek futja a fizetésébôl vagy a szûkre szabott nyugdíjából.) S amilyen válogatósak az emberek, csak a friss meleg kenyereket vásárolják, a tegnapi nem kell senkinek — mondja Safta. (Esetleg a tegnapi kenyeret kedvezményes áron kínálhatnák, s akkor mégsem keletkezne akkora veszteség. — szerk. megj.)

— Tényleg bezárja a pékséget? — kérdeztem elválás elôtt.

— Nincs mit tenni, nem látok jobb megoldást, különben február elsejétôl a szomszéd faluban Nelu sem gyújt be a kemencébe. Felmondott a munkásainak.

Magyarlónán Irimie Ioan agrármérnök sógorával együtt malmot és pékséget épített. Most a pékséget bezárta, a malom tovább mûködik. Ez fogja eltartani a jövôben. Még az a szerencséje, hogy adóssága nincs, sem a bankban, sem fizikai személytôl nem vett fel kölcsönt. Innen Tordaszentlászlóra siettünk, ahol két pékség mûködik a falu alsó végén, a volt téeszfarmon.

Muntean Pavel nemrég indította be a pékséget a volt autógarázsban. Azt kérdeztük tôle, most, amikor kenyérsütôdék zárják be kapuikat, hogy van mersze kenyérgyártásba kezdeni, nem fél-e a bukástól. Kérdésem meglepte, s nehezen tudott meggyôzni arról, hogy életképes kezdeményezés az övé, különösen, hogy jól tudta, hogy a felsô faluvégén a Szôlô utcában jól mûködô malom és pékség van. Azzal felvenni a versenyt dicséretes dolog, de szinte biztos, hogy veszít, még akkor is, ha Torda mellett búzát termelt, s abból süti a kenyeret és a veknit, mi több, már üzlete van Kolozsváron.

Gyárfás vízimalma helyén modern malom és kenyérüzem
A második világháború után még két vízimalom volt a kisfenesi patakon — a Gyárfásé (Ciuhutã Gherasim) és a Kati nénié (Ciuhuta Ecaterina). A Gyárfásét megvette egy amerikai román család, és létrehozta az MHO kft-t. A fiatal tulajdonosnô nem dicsekedett, de nem is panaszkodott, bár elmondta, hogy sürgôsen rendet kellene teremteni a kenyérgyártásban, s erre a szakminisztérium s a miniszterelnök hivatott elsôsorban Az áfát 19 százalékról 12–13-ra kellene csökkenteni. Havonta 70–80 millió lej áfát fizetnek, ami szinte hihetetlen. Náluk Amerikában a péksüteményekre, a tejre és a tejtermékre nem kell forgalmi adót fizetni.

— Hogyan sikerül talpon maradni, esetleg fejleszteni? Hiszen azt mondta, hogy a kenyér mellett most már veknit is sütnek, s emellett bôvítik a kincses városban az üzlethálózatukat.

— Ez nem olyan egyszerû. Mi az elmúlt években 200 hektáron termesztettünk kenyérgabonát a Bánságban. Idén ôsszel már legalább 300–350 hektárra tervezünk búzát vetni, s a közeljövôben 400 hektárig szeretnénk eljutni. Saját gépi felszereléssel rendelkezünk. Nekünk évente 600 tonna gabonára van szükségünk, hogy biztosítsuk egy évre a lisztet, s ne törjük a fejünket, hogy honnan szerezzük be a hozzávalót. A vállalatnak hasznot hoznak a TIR-kamionok is. Bel- és külföldre végzünk szállítást megrendelôinknek.

— Milyen átlagtermést érnek el búzából?

— 4–4,5 tonnát hektáronként. Tavaly kevesebb volt, 2,8–3 tonna körül.

— Nincs gond a pékek miatt?

— Nem panaszkodhatunk. Éppen tegnap jelentkezett egy szaki Lónáról, Irimiénél dolgozott, nagyon sajnálom, hogy bezárta a pékségét.

— Megítélése szerint mások is belebukhatnak?

— Abban az esetben, ha a kormány nem talál elfogadható megoldást, rövidesen megdrágul a kenyér, ami a fogyasztás csökkenésével jár, s ennek egyenes következménye az lesz, hogy szomorú napok, hetek, hónapok, esetleg évek várnak a pékségekre. Az elkövetkezô 2–3 hónapban a kenyérgyártók fele is megbukhat — zárta mondanivalóját a tulajdonos.

Szászfenesen sem rózsás a helyzet
A Iozefini cég tulajdonosa Székely József és családja. Az elsô magán pékséget nyitották ebben a nagyközségben. Ment is elég jól néhány évig, ám az utóbbi idôben egyre több a baj, mert túltermelés van kenyérbôl, drágul a liszt, s a kenyér árát nem lehet felsrófolni, ahogy az a gázzal történik. Az egykilós kenyeret legalább 14–15 ezer lejért kellene eladni, de ha erre még 2000 lejt rátesz a kereskedô, az már katasztrofális lenne a fogyasztók számára, akiknek most jócskán kiüríti a zsebét az óriási közköltség.

Nehéz helyzetbe került a pékség, de nem csupán a Iozefini, a többi szászfenesi kenyérgyártó sem dicsekedhet. Nincs mivel. Sajnos panaszuk nem hallatszik "a mennyben". Hogy meddig bírják még ezt a végeláthatatlan háborút, senki sem tudja. Ez a bizonytalanság sem a termelôknek, sem a fogyasztóknak, de még a kereskedôknek sem használ. Mert bizony mindenki félti a kenyerét.

Epilógus
A bôség zavarában nehéz a választás. A kenyér legyen olcsó, ugyanakkor a minôsége legyen megfelelô. Inkább szeretjük a tûz melegével sütöttet, mint a villannyal sütött kenyeret; a kisgéppel dagasztottat a gyorsforgású géppel szemben; a fehér liszt helyett a teljes ôrlésû lisztbôl készültet.

Szakorvosok véleménye szerint túl sok kenyeret fogyasztunk, s ez káros az egészségre, elhízáshoz vezet. A jelenlegi válság talán rávezet a normálisabb, egészségesebb életmódra? Kötve hiszem, hogy így lenne.

Barazsuly Emil

A dési római katolikus plébánia kultúrtermében újévet köszöntô kulturális eseményre került sor a hételején.

A dési Amicitia Baráti Társaság meghívásának tett eleget a Sigismund Todutã kolozsvári zenelíceum X. B osztálya. Osztályfônökük, Balázs Katalin, valamint Molnár Ildikó zongoratanárnô és szülôk kíséretében — vállalva a vonatozással való utazás viszontagságait — a diákok eljöttek két osztálytársuk városába bemutatkozni.

Megérkezésük után rövid látogatást tettek az 1-es Számú Iskolában, majd felkeresték Dés híres festômûvészének, néhai Incze Jánosnak emléktáblával ellátott házát. Özvegye, Elvira asszony nagy-nagy szeretettel fogadta a fiatal vendégeket, s bevezette ôket a mûterembe, amelynek faláról a régi város meredek sikátorainak hangulatával ismerkedhettek meg.

Rövid próba után máris kezdôdött a koncert.

A plébánia kultúrterme ezúttal szûknek bizonyult, többen kint rekedtek, jó volt látni a sok fiatalt, kisiskolást, gimnazistát, tanítókat, tanárokat — új arcokat.

A mûsort a diákok Magyari Zita tanárnô segítségével úgy állították össze, hogy a kiválasztott zenedarabok legszebb részletei kerüljenek bemutatásra, amelyek érzésük szerint ugyanakkor ôket is képviselik.

A dési közönség vastapssal jutalmazta a hegedû, szopránszóló, zongora, oboa, klarinét, bongos (dob), cselló, fuvola, fagott hangján megszólaló tizenegy mûsorszámot.

Mi, akiknek arcára a katarzis mosolyát-örömét varázsoltátok azon a nem legszebb télies-ködös délutánon, továbbra is figyelemmel óhajtjuk kísérni mûvészi fejlôdéseteket, visszavárunk újra és újra.

Zsigmond Ágnes, Mester Kinga, Vass Emilia (váraljai), Farkas Ráquel, Márton Gergely, Kostyák Júlia, Mészáros Szabolcs, Uifãlean Tibor, Mihai Toader (XII. oszt.), Incze Róbert (dési), Abel Dragomir (X.A), Adorjáni Tamás, Sepsi Örs, Kostyák Zsuzsa, Varga Andrea, Török Réka, Baja Richárd, Dan Theó, Takács Aranka — köszönjük nektek!

Az Amicitia Baráti Társaság köszönetét fejezi ki a tanároknak, a zenelíceum vezetôségének, nem utolsó sorban a felkészítô tanároknak. Ugyanakkor megköszöni a szervezésben nyújtott segítséget a Klör családnak, Szabó Sándor vállalkozónak pedig az anyagi támogatást.

(lukács)

Az 1997-ben kiadott 128-as számú törvény 107-es szakaszának értelmében minden tanügyi alkalmazottnak joga van ahhoz, hogy évente hatszor 50 százalékos árleszállítással utazzék Románia területén, a Román Államvasutak szerelvényein. Az oktatási intézményeknek az önkormányzatok hatáskörébe való átutalása után ez a jog feledésbe merült.

Lucia Cojocaru, a kolozsvári közoktatási szakszervezet elnöke, aki nemrégiben lépett Stanca Constantinescu helyébe, szakítva az eddigi túlságosan is óvatos szakszervezeti politikával — "felgyorsítva a SLIPC-szerelvényt" —, felkérte Gheorghe Funar polgármestert, hogy e pillanattól kezdve vegye tekintetbe a vonatkozó törvény idevágó szakaszait, és biztosítson a költségvetésben helyet az évi hat vonatjegynek is.

— 2000-ig, amíg az iskolák a Nevelési és Kutatási Minisztérium adminisztrációs udvarába tartoztak, az évi hat vonatjegyet a tanintézmények titkárságán lehetett elszámoltatni — mondta az elnök a Szabadságnak. — 2000–2003 között ellehetetlenült az elszámolás, és sok kollégánk már eleve lemondott errôl a jogáról. Nagyon remélem, hogy a költségvetési viták során az önkormányzat újra "felmelegíti" ezt a témát. Azt is megértjük, hogy gondok vannak az anyagiak körül, de azért azt sem lehet hagyni, hogy egy nehezen kiharcolt jog feledésbe merüljön csak azért, mert már "úgyis lemondtak róla".

A Szabadság körkérdéseibôl kiderült: nagyon sok tanár — fôleg a pályakezdôk — nem is tudnak arról, hogy joguk van az évi hat vonatjegyhez.

Sz. Cs.

Mától új tanfelügyelôje van a roma osztályokba járó diákoknak. Cristian Pop matematikatanár egyelôre csak tanulmányozza a romaoktatás sajátos kérdéskörét, de hamarosan gyökeres változásokat szeretne hozni e téren.

Valentin Cuibus meleg hangú bemutató beszédében kitért a romaoktatás sajátos gondjaira, és bevallotta: mivel az eddigi — nemrégiben lemondott — roma nemzetiségû, roma szakos tanfelügyelô munkája során egészen más dimenziót nyertek e kisebbség iskoláztatási gondjai, eszébe sem jutott, hogy nônemû kollégát keressen erre a munkára.

Cuibus elmondta: idén végeznek a Második esély oktatási forma elsô diákjai (14–20 év közötti félanalfabéta romák), akik — sikeres vizsga esetén — a nyolcosztályos mellett inasiskolai oklevelet is kapnak. — A 26 beiratkozottból végül 15-en tanulták végig a kötelezô három és fél évet, és 11-nek már sikerült is munkát szerezni — mondta Cuibus. Hozzátette: a Második esély oktatási forma egyre jobban gyökerezik a megyében. Jövôre is lesznek roma végzôsök, és a pillanatnyi akadozást (nincsenek elsôévesek) is sikerült kiküszöbölni, hiszen — remélhetôleg — nemsokára beiratkozik az új "másodesély-generáció".

Sz. Cs.

Január elsejétôl hivatalosan is a UPC (Unites Pan-Europe Communications) multinacionális cég részévé vált a kolozsvári Portal és Seltron kábeltévé-szolgáltató. A tulajdonosváltás számtalan változást eredményezett: módosult a mûsorrács, jelentôs összegeket fektettek be fôleg a Portal kábelhálózatának korszerûsítésébe, a pénztárak és képviseletek tatarozásába, illetve elsôsorban az ügyfelekkel kapcsolatba kerülô alkalmazottak képzésébe. Egyszerû: olyan intézkedéseket hoztak, amelyek a nyugati elvárásoknak megfelelô céggé alakítják a Seltront és a Portalt.

Mircea Ileától, a UPC kolozsvári menedzserétôl megtudtuk: tavaly elsôsorban a Portal kábelhálózatát újították fel, amely sokkal régebbi volt, mint a Seltroné. A 2002-ben elkezdett munkálatokat még mindig folytatják. A menedzser elmondása szerint a hálózat felújítása megközelítôleg 1 millió amerikai dollárba került. — Ezt sok ügyfél nem tudja. A központi vételi egység (head-end) beszerzése 200 ezer dollárba került. Az adások vételének javítását forradalmasító berendezés akár egész Kolozsvárt képes kiszolgálni, függetlenül az idôjárási viszonyoktól — mondja Mircea Ilea.

Az új berendezés megvásárlásának és üzembe helyezésének tudható be a tavaly június-júliusi komoly mûsorrácsváltozás, amelyért utólagosan is elnézést kérnek az elôfizetôktôl. Jelen pillanatban is megtörténik, hogy egyes adásokat nem lehet fogni, mivel a külsô (utcai) és belsô (tömbházon belüli) kábelcserélési munkálatok folyamatosan zajlanak, a kiesést viszont elôre jelentik. Jelen pillanatban a Monostor negyedben és a Donát úton zajlanak a munkálatok.

Mircea Ilea arról tájékoztatott, a hálózat korszerûsítése az év vége felé lehetôvé teszi majd a kábelen történô internetkapcsolódást. Ez elsôsorban a tömbházakban lakó ügyfelek számára lesz elérhetô, a családi házban élôknek még várniuk kell. — Az összes kábelt ki kell hogy cseréljük. A UPC ez évre tervezett kolozsvári befektetései elérik az 1,2 millió dollárt. Az internet- hozzáférés többletbefektetést igényel — mondja.

A befektetés során lehetôvé válik a mûsorrács bôvítése, illetve különbözô programcsomagok kiválasztása, amelyekért külön kell majd fizetni. Ilyen csomag lesz majd a sportcsomag vagy a Discovery Channel és az ezzel kapcsolatos programok. — Jelenleg 31 csatornát biztosítunk ügyfeleink számára. Nagyon sokan kérték az Etno tv bevezetését, de ezt a jelenlegi mûszaki feltélekkel csak úgy tudtuk megoldani, hogy töröltük a szintén népszerû ARTE programot. A változások után az alapprogramok száma lényegesen megnô, ezenkívül pedig külön csomagok választhatók, amelyek ára nem haladja meg az 5-10 dollárt. Lesz viszont olyan csomag is, amely 1-1,5 dollárba kerül majd. Elsôsorban a fiatalok kérésére minden valószínûség szerint bevezetjük a kódolt erotikus adót is. Garanciapénz ellenében ügyfelünk rendelkezésére bocsátjuk a dekódert, ezért nem kell majd külön megvásárolnia — teszi hozzá a menedzser.

Sajnálatos módon a cégnek állandóan harcolnia kell a "programkalózok" ellen. A menedzser szerint Kolozsváron évente több mint 150 családot kaptak el a UPC által a szolgáltatott programok lopásával. — Más városokban sokkal súlyosabb a helyzet. A Zsil-völgyében például a berendezéseinket is ellopták. Ott bûnvádi eljárásokra is sor került. Itt szerencsére sikerült békés úton megoldani a kérdést. A cég emberei szinte naponta tartanak terepszemléket, és hatékony módszerekkel rendelkeznek a törvénysértôk azonosítására — figyelmeztet Ilea.

A UPC-t a 425959-es vezetékes számon lehet hívni a szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Korszerûbb elérhetôségek: sesizari@upc.cj.pcnet.ro vagy www.upccorp.com

Kiss Olivér

Amíg nem számolnak el a tavaly kapott összegekkel, addig nem kapnak több pénzt a helyi költségvetésbôl azok az aranyosgyéresi nemkormányzati szervezetek, amelyeknek szerzôdésük van a polgármesteri hivatallal — vetôdött fel a legutóbbi tanácsülésen. A témát Bene András RMDSZ-es tanácsos javaslatára tûzték napirendre. A tanácsos azt kérte a polgármestertôl, hogy kösse be a pénzeszsák száját, és addig ne utaljon ki összegeket a nemkormányzati szervezeteknek, amíg azok nem nyújtanak be jelentést arról, hogy mire használták a tavaly kapott közpénzeket. A jelentések átvizsgálása és elemzése után döntsenek majd az ez évi támogatásokról.

Ugyanakkor azt is megtárgyalták, hogy nagyobb figyelemmel kell követni azoknak a személyeknek a listáját, akik ingyenes bérletekkel utaznak a tömegközlekedési eszközökön.

A költségvetésben 800 millió lej szerepel a tömegközlekedés fejezetnél. Ehhez az összeghez azonban hozzá lehet adni, vagy el lehet venni belôle, a szükségnek megfelelôen — nyilatkozta Ioan Vasinca polgármester.

R.T.T.

Rovar- és patkányirtási akcióba kezd februárban az önkormányzat. A tervben szerepel ugyanakkor a gyümölcsfák permetezése is. A határozattervezet szerint a tevékenység több hónapon át tartana. A patkányirtást februárban és márciusban végzik el, a rovarirtásra pedig két részletben kerül sor: áprilisban és májusban, illetve szeptemberben és októberben. A gyümölcsfákat szintén tavasszal és ôsszel permetezik, azaz május és június folyamán, valamint augusztusban és szeptemberben.

A közintézmények, kereskedelmi társaságok és a közterületeket felvigyázó intézmények nyolcvannégyezer lejt fognak fizetni négyzetméterenként a patkányirtásért. A mezôgazdasági szövetkezetek, családi vállalkozók és gazdasági szövetkezetek pedig a következôképpen fizetnek: 100 négyzetméter nagyságú felületért 72 ezer lejt, száz és ezer négyzetméter közöttiért 84 ezer lejt.

Ugyanakkor a magángazdaságok húszezer lejt fizetnek majd, a tömbházlakók pedig tízezret.

A polgármesteri hivatal versenytárgyalás útján választja ki azt a céget, amely a fertôtlenítést el fogja végezni.

R.T.T.

Rablásért. illetve lopásért elítélt férfit fogott el a rendôrség január 30-án, csütörtökön. Claudiu Pinteát (19) tavaly november óta, Alexandru Lãcãtust (25) 2002 augusztusától keresik, most megkezdhetik három és négy hónapos, illetve másfél éves börtönbüntetésük letöltését.

Eredeti módját találta meg a pénzkeresésnek a dési Lucian Alin Bohãtel (26), az aradi Safilar Rt. kereskedelmi ügynöke. A kolozsvári kirendeltségen dolgozó alkalmazott számlákat hamisított a következôképpen: az elsô példányra a valódi összeg került, a másolatra viszont kisebb pénzösszeget és más ügyfél nevét vezette be. Az ügyködés folytán 253,4 millió lejt "spórolt" meg.

A rendôrség sikkasztás és magánokirat-hamisítás alapos gyanújával ôrizetbe vette Bohãtelt. A kár megtérítése folyamatban van.

Nicolae Valer szerdán értesítette a rendôrséget, hogy holtan találta élettársát, a 67 esztendôs Victoria U.-t. A törvényszéki kórbonctan megállapította, hogy az asszonyon külsérelmi nyomok találhatók. A helyszínre kiszálló ügyészségi csoport megállapította, hogy január 21-én az áldozat és Pãvãlean Valer, Nicolae Valer 35 éves fia összeveszett, Pãvãlean pedig ököllel és rúgásokkal adott nyomatékot szavainak. A nô végül belehalt a testi és fejsérülésekbe.

Pãvãlean Valert csütörtökön gyilkosság vádjával 30 napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték.

Minôsített gyilkossági kísérlet alapos gyanúja miatt harminc napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték Sorin Davidot (20). A Vatra Dornei-i, egyébként Magyarláposon lakó fiatalember egy másik ifjúval, Claudiu Fãrcas-sal különbözött össze, kést rántott, és bal mellkasán megszúrta. Fãrcast életveszélyes állapotban szállították kórházba.

Aranyékszerek eltûnését jelentette a 28 esztendôs földrai (Feldru, Beszterce-Naszód megye) Ana Maria P. Öt órán belül a besztercei rendôrök azonosítottak és ôrizetbe vettek három nôt Bethlenben, akiknél megtalálták a 100 millió lej értékû ékszereket. A kár egészében megtérült, a lopott holmi visszakerült tulajdonosához. Loana R.-t (24), Crenguta R.-t (24) és Minerva R.-t (40) szabadlábon vizsgálja a rendôrség, Loana R.-nek háromhetes gyermeke van — ez az egyik oka, hogy szabadlábon folyik ellenük a kivizsgálás.

Fondorlatos pénzügyi akció vádjával indul bírósági eljárás Viorel Serdan (43) kolozsvári lakos ellen, aki 2002. október 20–2002. december 5. között a tulajdonos tudta nélkül ezer dollárt vett ki VISA bankkártyaszámláról.

A Btk. 1–12 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtja az ilyen jellegû bûntetteket.

(pja)

Idônként szükségessé válik szembenézni az aktuális problémákkal, egyéni vélemény kinyilvánítása mellett. Nemzeti közösségünket leginkább a megmaradás és a továbbfejlôdés jelenlegi helyzete és kilátásai foglalkoztatják. Az itt felmerülô kérdésekre a válasz a közösségünk "érdekeit védô" szervezet tevékenységén keresztül igencsak nehézkes és ellentmondásos.

A csúcsvezetés szerint minden a legnagyobb rendben történik a "bölcs elôrelátásnak" köszönhetôen: bôvülô anyanyelvi oktatás, a törvénytelenül elkobzott javak nagyarányú visszaszolgáltatása, a demokrácia kiteljesedése, az adminisztráció decentralizálása, bürokrácia- és korrupcióellenes lépések megvalósítása, az életfeltételek fokozatos javítása a szülôföldön való boldogulás jegyében. Mindez a "következetes és hatékony politizálás" eredménye, amellyel az érdekvédelmi szervezet eljutott a kormányzásban való részvételhez, és jelenleg is folytatja a protokollumok jóvoltából a hatalom szekértolását lakáji hûséggel. Akkor is, ha útiránya letiprásunk felé tart, feladván az ellenzéki mivoltából adódó lehetôségeket az aktív és hatékony intézkedések meghozatalára.

Az "állandó bírálat alternatíva felmutatása nélkül" igencsak szlogenje lett a vezetésnek. A "süketek párbeszéde" módszerrel, a kirekesztés és a letámadás politikájával nehéz konstruktív alternatívát megvalósítani. A demokratikusnak feltüntetett "isteni hatalom" ellenében nehéz, azaz lehetetlen bármiféle értelmi változtatás. A bürokratikus intézkedések útvesztôjében elvész bármely javaslat, a csúcsvezetés elképzeléseit igyekeznek megvalósítani minden áron, "közösségünk érdekében". A valóságot megjelenítô tények: kétféle mérce alkalmazása egyes jelenségek megítélésénél, a kirekesztés egyes állami felépítmények vezetôségében, a nemzeti érzékenység ürügyén elutasított törvényjavaslatok. A "kiharcolt" törvények be nem tartása növeli a hatalommal szembeni bizalmatlanságot, így hiába minden lojalitás igénylés a részérôl — ez csak egyenrangú felek között valósulhat meg —, mivel a szellemi és az anyagi terrorral megvalósított alárendeltség csak érdeki képmutatást eredményez. A balkáni politizálás meghonosodása az érdekvédelmi szervezetben a "Kiáltó Szót" csukott szájas nyöszörgéssé alakította, amely idôvel jajkiáltássá változhat. A többi utódállamok a nemzetiségi jogok terén már leköröztek minket, de ez sem segített politikánk megváltoztatásában.

Kongresszust ül nemzetiségünk "érdekvédelmi szervezete", amely a hatalom iránti elkötelezettségének fitogtatásáért és a véletlenségbôl adódó még lehetséges változtatások megfékezéséért részvételre invitálta az ország miniszterelnökét. Meggyôzôdésem, hogy a valamikori "Kárpátok géniusza" is tanulhatna, ha élne, abból az ünneplésbôl és semmitmondó megoldásokból, amellyel a hatalom megtartását biztosítják. A küldöttek józanabbul gondolkodó része akkor cselekedne helyesen, ha távolmaradna, jelenlétével nem legitimizálná a jelenlegi helyzeten semmit nem változtató "döntéseket".

Eljött az ideje annak, hogy a nemzetiségünket képviselô szervezetet megreformálják. Ennek a szervezetnek nem állam-felépítésû útvesztôkkel kell kiszûrnie a csúcsvezetésnek nem tetszô problémákat, hanem hatékonyan és következetesen kell megoldania a választók által felvetett kérdéseket. Szükséges a politikum és az érdekvédelmi hatáskör különválasztása. Az országon belüli hatáskört csak az állami struktúrába integrálódó magyar nemzetiségû autonóm önkormányzat gyakorolhatja, amely önszervezôdésünk létfeltétele. A külsô érdekvédelmi hatáskört egy létrehozandó magyar nemzeti alapítvány révén kell kifejteni, amelyet idôvel átvenne a Magyarok Világszövetsége, a magyar parlamentbe választott képviselôkön keresztül. Nem lehet a Magyar Állandó Értekezlet tagja a jelenlegi formában létezô érdekvédelmi szervezet, mivel képviselôik esküjük által kötöttek a román alkotmányhoz, amelynek következtében tevékenységük korlátozott és nem lehet elôremutató. Ezzel magyarázható a kedvezménytörvény félretájékoztatásokkal történô kierôszakolása és a késôbbi "mosom kezeimet" provokatív hozzáállás, amely a hínáros tapogatózás következtében megbénította a magyar diplomáciát. A pártos jelleget egy platformosított pártnak kell képviselnie, ahol a platformok programjainak megfelelôen a magyar nemzetiségi önkormányzatok közvetlenül megválasztott elektorainak százalékos arányú voksa fogja meghatározni az erôviszonyokat, és ennek megfelelôen a parlamenti képviselôk arányát.

Szerintem egy ilyen alternatíva mellett lehetne hatékonnyá tenni érdekeink képviseletét belföldön és külföldön egyaránt, megmaradásunkért, továbbfejlôdésünkért, az anyanemzetbe való integrálódásunkért és a szülôföldön való megmaradásért.

Simon Endre

Ünnepek után az emberek általában üresnek, céltalannak érzik magukat. Nem merjük bevallani, de így van. A karácsonyra való készülôdés akarva-akaratlan is a szeretet érzésével tölti el lelkünket. Valamilyen formában mindenki bizonyítani szeretné, elsôsorban önmagának, hogy adni nemes dolog. Elégedettséggel tölti el lelkünket, ha örömöt szerezhetünk másoknak, akármilyen kicsi figyelmességgel.

Amikor kitekintettem az ablakon, s láttam a csendes hóhullást, a béke, a nyugalom érzése lett úrrá rajtam. Kinyitottam az ablakot, s a Farkas utcai öreg Kollégium mintha üzent volna. Látod, itt vagyok, élek! Ha az igazság kitartással és szeretettel társul, akkor gyôz. Az öreg hársfáknak a hó súlyától meggyörnyedt ágai hajladozva bólintgattak. A mind sûrûbben hulló fehér hópelyhek csak a szépet és a jót juttatták eszembe. Kezembe kerültek a Kalotaszentkirályon 30 évvel ezelôtt készült téli képek, s egy egész eseménysor elevenedett meg bennem: fiatal tanárkorom. A Kalota befagyott, csipkés partja, a bokrok fehérsége, egy-két ittmaradt kismadár akkor is, most is bizonyítéka annak, hogy élet van, létezik, a hó alatt érlelôdik a jövô. Mintha hallanám a gyerekek vidám kacagását, sikító hangját, ahogy a domboldalon szánkóikkal lesiklanak, s ismét fiatalnak, életkedvvel telinek érzem magam. Nagy dolog, ha az ember a pillanatnyi kellemetlen benyomások mögött meglátja a Jót és a Szépet. Ez éltethet! Ezek a téli Kalota-parti képek nem a kellemetlen fagyra emlékeztettek, hanem az emberben lévô jót hozták a felszínre.

Jó, ha a való világ kegyetlensége fölé tudunk emelkedni, s a nehéz hó-nyomta bokrok ágai közt meglátjuk a kis madárkát, aki túl fogja élni a telet. Hát mi, emberek nem tudnánk ugyanezt megtenni?

Bodrogi Erzsébet

Azt írja Kocsis István (Szabadság, január 25.), hogy "Ciorbea, Constantinescu, valamint Iliescu is üdvözölte március 15-e alkalmából az erdélyi magyarokat, de egyikük sem ment el a bukaresti magyar követségre ünnepelni, de talán éppen azért, mert a forradalom programjában szerepelt Erdély Magyarországgal való egyesítése is. Tehát csak a kötelezô politikai udvariasságnak tettek eleget..."

Tisztázzunk egy kérdést. Egy népnek lehet több nemzeti ünnepe is. A románoknak január 24, május 10, december1. Nekünk március 15, augusztus 20, október 23. Ezek közül csak egyetlenegy az állam hivatalos ünnepnapja, Magyarország esetében Szent István napja. Ilyenkor rendeznek a nagykövetségek ünnepi fogadást, amelyre illik meghívni a vezetô politikusokat is, akiknek szintén illik elmenniük, vagy magukat képviseltetniük. A mi esetünkben a kötelezô diplomáciai udvariasság azt írja elô, hogy a román államfô, kormányfô augusztus 20-a alkalmából üdvözlô táviratot küldjön magyar partnerének, és ha meghívják a bukaresti magyar nagykövetség fogadására, ott megjelenjék, vagy képviseltesse magát. Március 15-ével kapcsolatban egyik félnek sincs semmi ilyen kötelezettsége. Különben is, a román vezetôket a diplomáciai udvariasság csak az egyes államokkal való kapcsolatukban kötelezi, nem pedig a saját állampolgáraival (például a magyar nemzetiségûekkel) szemben. Gesztusuk annál inkább méltányolandó, mivel ezért a szavazóbázisuktól sok rossz pontot kaptak.

Ugyanabban a lapszámban Götz László azt írja: "Ezzel nyilvánosan felkérem Fey Lászlót, hogy bizonyítsa be azt az állítását, miszerint "ha visszafelé haladunk az idôben, beszélhetünk ôsmagyar nyelvrôl, ennek elôzménye az ugor alapnyelv (i.e. a III. évezred végéig), az uráli alapnyelv (i.e. IV. évezred elôtt). Ragaszkodom az évezredek pontos bizonyításához is".

Furcsa fogalmai vannak a tudományról annak, aki azt hiszi, hogy egy napilap keretében be lehetne "bizonyítani" egy olyan kérdést, amelynek könyvtárnyi irodalma van. Egyébként nem nekem kell ezt bizonyítanom, bebizonyították ezt már tudósok tucatjai és nemzedékei. Én legfeljebb megbízható forrásokra utalhatok (például Akadémiai Kislexikon, II. kötet 108, 109, 318. oldalak, Akadémiai Kiadó, Bp., 1990).

Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos kérdést kell felvetnünk. Lapunkban sajnos nagyon sok tévedés, hiba, sôt szamárság is megjelenik. Ezeket vagy nem cáfolja meg, nem helyesbíti senki, vagy olyanok vitatkoznak felettük — magamat is beleértve —, akik nem szakértôi az illetô kérdésnek, hanem másodkézbôl, ilyen-olyan olvasmányaik alapján mondanak véleményt. Történik mindez Kolozsvárt, egy olyan egyetemi városban, ahol vannak történészek, nyelvészek, a természettudományok és mûszaki tudományok mûvelôi, kutatói és elôadói. Miért van az, hogy a szakemberek csak kivételes esetekben vesznek részt a vitában? Nem olvassák talán a Szabadságot? Nem veszik maguknak az idôt és fáradságot, hogy néhány sorban tisztázzák a kérdést? Nem érzik feladatuknak az ismeretterjesztést, a tudománynépszerûsítést? Nem érzik magukat felelôsnek népük mûveltségi színvonalával szemben? Ha esetleg méltóságukon alulinak tartanák, hogy egy ilyen színvonalú lapban jelenjen meg a nevük, akkor tegyenek azért, hogy javuljon a lap színvonala, hogy a benne megjelenô információk hitelesek, megbízhatók legyenek. Igaz, hogy az ilyen kis cikkecskéket nem lehetne beírni a tudományos munkák listájára, de növelnék a nép tiszteletét, megbecsülését az illetô személyek, mi több, az egész értelmiségünk iránt. Ami, bizony, sok kívánnivalót hagy maga után. De fordítva is fel lehet tenni a kérdést. A lap munkatársai, szerkesztôi is provokálhatnák, mozgósíthatnák a szakembereket.

A politika természetesen továbbra is az egymásnak ellentmondó igazságok, féligazságok és hamisságok küzdôtere marad, mivel a politikához "mindenki ért", és nincs olyan szakértôje, akit mindenki elismerne. De azért jó volna az egyetemen tanító politológusok, szociológusok írását minél többször olvasni a lapban.

Fey László

Nyugalmazott történelemtanárként nem mehetek el szó nélkül olyan zagyvaságok mellett, mint amilyeneket a kolozsvári rádióban hallok vagy egyes fôvárosi lapokban olvasok. Itt van mindjárt az, amit a rádióban hallottam, hogy az osztrák–magyar monarchia idején, 200 évvel ezelôtt görögkeleti kolostorokat romboltak volna le. Hát elôször is: osztrák–magyar monarchia csak 1867-tôl Habsburg Károly bukásáig létezett. 1541-tôl 1867-ig csak osztrák birodalom volt, benne, mint kondominiumok, a cseh és a magyar királyság, a morva nagyfejedelemség, az erdélyi nagyhercegség stb. Másodszor pedig, bármennyire fáj is, a görögkeleti kolostorokat nem bántotta senki, ahogy szerb és ukrán ortodox kolostorokat sem bántottak, egyrészt mert a föld népe azonnal föllázadt volna, másrészt mert a Tordai Országgyûlés (1568. január 6–13.) óta Erdélyben vallásszabadság van.

A német birodalmi forintnak semmi köze a magyar forinthoz. Az elsô, firenzei mintára vert, hivatalosan német, gyakorlatilag európai arany- majd ezüstpénz volt, a másik pedig Károly Róbert óta érvényes magyar pénz.

A bonchidai Bánffy-kastély ügyében megjelent cikkek sem hagynak igazán nyugton. Kezdjük mindjárt a viszonyulásunkkal: az átkosban az ilyen mûemlékeket, lévén az egykori uralkodó osztályok öröksége, jobb volt pusztulni hagyni. Aztán most meg csodálkozunk, és szidjuk a háborút meg a németeket. Igaz, a Bánffy-kastélyt a németek gyújtották fel, de elpusztulni a falu és az önkormányzat hagyta! Mint annyi más mûemléket. Ezért kell most az angol trónörökösnek, a román és magyar államnak összefognia a kastély megmentéséért, és ezért kell mozgalmat indítani a bukovinai kolostorok freskóiért is. Kastélyt, fontosabb palotát az erdélyi nemesség a dualizmus alatt nem épített, az erdélyi középkori mûemlékek 1009–1458, a reneszánsz mûemlékek 1458–1604 között, a barokk mûemlékek 1604-tôl 1800-ig keletkeztek. S a többi kis szakasz Franciaország, esetleg Bajorország számára fontos, nem Ausztria peremvidékének.

Ideje, hogy a dicstelenül kimúlt Scânteia újságírói is megtanulják, hogy a gróf — mert így írják — románul azt jelenti, hogy conte, fônemesi cím, a mindenkori királyok adományozták — nagykárolyi minta szerint — Erdélyben körülbelül a XVI. századtól kezdve. A nemes cím havaselvei vagy moldovai megfelelôje a bojár. Felnémetül, például szászul, svábul, osztrákul, poroszul Edler, lunker, alnémet nyelven lonkheer voltak a nemesi címek. Nálunk mostanában orosz-szerb hatásra inkább a bojár szó terjedt el, a fônemesi báró, márki, gróf, vicomte, herceg, fôherceg magyar és erdélyi osztrák cím, tehát üldözendô. No most: nemes és fônemes címet csak a király adhatott, és a XV. századtól csak címet és címert osztogattak, birtokot nem. Havasalföldön és Moldovában a nemesi — bojári — és fônemesi — nagybojári — cím vagyonhoz volt kötve. A gróf cím legfeljebb a cikkíró számára dehonesztáló. Sôt, ha elfogadjuk, hogy 1877 után a Sutu vagy Cantacuzino családok Munténiában és Moldovában a hercegi címet használták, akkor egy gróf Teleki, báró Bruckenthal vagy báró Merci tábornok még elôre is vitte az ország dolgát.

A bonchidai kastély az állam gondozásában épp úgy tönkrement, mint a Schirling-kastély. Ezt kell fájlalni, nem a visszaadását. Apropó: Cojocna megyének, amely sokkal nagyobb volt a mostani Kolozs megyénél, összesen 7745 német lakosa volt, ebbôl Kolozs járásban 38, de Teke járásban 5500 (1921) (lásd — Martinovici-Istrati, Dictionarul Transilvaniei, Banatul si celelalte tinuturi alipite). Továbbá a Takács nevet nem írják sem Talacsnak, sem Tackacsnak. Romániában mintegy 1,5 millió magyar él. Hogy akarunk közeledni hozzájuk, ha egy prominens vezetôjük nevét sem írjuk helyesen? Avagy a magyar nyelvbôl ennyi is elég? Takács Csaba urat Takácsnak hívják, keresztneve Csaba, udvariatlanság csak így hívni. Az RMDSZ ott van 7%-kal a parlamentben? Ott van. Faragatlanság egyik vezetôjének a nevét hibásan leírni. A Bãsescu név leírásakor miért nem hibáznak az újságírók? Mert a kapitány — joggal — megharagudna. A magyarok megharagudhatnak?

A Cornisai kastély Szentbenedeken — románul Benediugon — van. Ennek a falunak 1900-ban 605 lakója volt, ebbôl 511 román. A birtokosok a Kornis grófok voltak — román eredetû nemesi család —, a család utolsó tagja világhírû madarász volt, aki a kastélyát (egykor mûemlék az is, az erdélyi virágos reneszánsz kevés fennmaradt emlékének egyike) múzeummá alakította. Hiába. Ô a hatvanas években halt meg Désen, mint villany-díjbeszedô, a kastély ma rom. Ami Kolozsvár mûemlékeit illeti: évek óta szeretnének a Szabók Bástyájában Helytörténeti Múzeumot nyitni, de ezt valaki itt helyben vagy Bukarestben mindig megfúrja.

Kis, jelentéktelen kérdések, ez igaz. Részletkérdések. De "az ördög a részletekben bujkál".

Miclãus Ioan

Kuszálik János, Kolozsvár:

A nyugdíjak kiigazításáról szóló kormányhatározat a tavaly decemberi 943. Hivatalos Közlönyben jelent meg. A közlönyök szervezeteinknél, intézményeinknél, továbbá a könyvtárakban is megszerezhetôk, tanulmányozhatók, a számítógépes keresô programok révén könnyen megtalálhatók. Nem lévén szakfolyóirat, napilapunk nem vállalkozhat arra, hogy általában a jogszabályokat teljes terjedelmükben lefordítsa és közölje. Egy-egy új rendelkezésrôl azonban írni kell, hogy az olvasók tisztában legyenek egy helyzettel, és ha érdekük megkívánja, utána tudjanak járni, érdeklôdni. A kiigazításról szóló 1474. kormányhatározat állapította meg egy nyugdíjpontszám értékét januártól 2 265 701 lej értékben. Nem tudhatjuk, hogy a jogszabály alkalmazásából milyen egyedi esetek adódhatnak, ezt csakis az illetékes intézménynél, adott esetben a nyugdíjpénztárnál lehet tisztázni.

A megyei tárlatok több évtizedes hagyománya túlélte a rendszer- és többrendbeli hatalomváltást s az ezzel járó életmódváltozást, annak minden elônyével és hátrányával együtt. A tematikai és kifejezésmódbeli formai korlátozások idôszaka lezárult, hogy átadja helyét az anyagi természetûeknek. Az államkasszából inkább cseppenô, mintsem csurranó, kulturális intézményeknek juttatott támogatásokból a képzômûvészek vajmi keveset látnak, pedig mesterségük-hivatásuk-szenvedélyük mívelése nem csekély befektetéssel jár, ami csak szerencsés esetben térül meg valamelyest.

Megcsappant a képzômûvészet iránti érdeklôdés — fakadt ki a minap, talán éppen ezért, az egyik, középgenerációhoz tartozó neves grafikusunk. Állítását azzal indokolta, hogy nagyon kevés a vásárló, nagyon kevesen költik a pénzüket mûalkotásokra. S ez így igaz. Hiszen jóformán még alakulóban sincs mifelénk az a tôkeerôs és mûvelt, vagy legalábbis a valóban értékes, igényes mûtárgyak iránt érdeklôdést mutató réteg, amely vásárlásaival fenn tudná tartani a képzômûvészek elit vonulatát. De persze mindez korántsem jelenti azt, hogy az érdeklôdés megcsappant volna. Ellenkezôleg. Eddig soha nem látott méreteket öltött. Hiszen annak ellenére, hogy örvendetes módon megszaporodott a galériák száma Kolozsváron, a legtöbb tárlatmegnyitó telt házat eredményez. De, sajnos, a mûvészetkedvelôk nagy általánosságban nem a pénzes emberek kategóriájából kerülnek ki. Innen ez az egyelôre megoldhatatlan dilemma.

A múlt héten megnyílt éves megyei seregszemle, a grafikai és iparmûvészeti szalon — akárcsak elôdje, a festészeti és szobrászati — a hagyományoknak megfelelôen ugyancsak sok érdeklôdôt vonzott és vonz továbbra is a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájába. Hiszen a minden évben meglehetôsen spontánul összeálló képzômûvészeti anyagnak esetlegessége ellenére is van egyfajta felmérô, összegezô jellege. Most éppen ilyen — egy kicsit véletlenül s egy kicsit szükségszerûen — ez a grafikai és iparmûvészeti látlelet. Természetszerûleg más, mint a tavalyi és az azelôttiek, és varázsa most is javarészt másságában áll. Abban, hogy a mûfaji behatároltság ellenére mindig szolgál meglepetésekkel. A résztvevôk összetétele, de a kiállított anyag vonatkozásában is. A klasszikus grafikai eljárásoktól a legmodernebbekig a mûfaj megannyi változatával szembesülhetünk. A fekete-fehér grafikákból és színes változataikból kikerekedett kép pedig ugyancsak változatos. Persze hosszasan el lehetne filozofálni arról, hogy mi az, ami a technika elôre nem látható, robbanásszerû fejlôdése nyomán is, egyfajta haladó hagyományként átmentôdött az olyannyira ismert és elismert kolozsvári grafikai iskola hagyományaiból, mindez azonban hosszasabb tanulmányt igényelne. Most talán csak annyit: úgy tûnik, mintha az a bizonyos átmentés esetenként inkább a szellemi szférát, mint a konkrét kivitelezést érintené.

Mindent összevetve azonban, a jelek szerint, legalábbis a grafika vonatkozásában, az idei szalon, ha mennyiségileg mintha szerényebb keretek között is, de minôségileg megfelelôen képviseli a mûvészképzô, erdélyi képzômûvészeti központot. Örömmel fedeztem fel például Kós András két míves grafikáját — Anya gyermekével és Bika —, s kellett ismételten megállapítanom, ahogyan azt már elôttem sokan megtették, hogy a mûvész grafikusként legalább annyira jelentôs, mint amennyire elismert szobrász. Ugyanaz a célratörô, nemes egyszerûség és kifejezôerô sugárzik síkba fogalmazott alkotásaiból, akárcsak szobraiból. Munkái a klasszikus hangvételû figuratív megjelenítés mintapéldái. Ioan Horváth Bugnariu a politikai pamflet rendkívül ötletes és míves grafikai változatával lep meg. A conceptual art fogalomkörébôl a látvány konkrétumába átlényegített litográfiáinak mûvészi üzenete nagyon mai, nagyon aktuális és nagyon találó. Akárcsak Viorica Cristea ugyancsak idôszerû, társadalmi-politikai ihletésû, de mûvészi megjelenítés szempontjából már egészen más jellegû munkái. A mûvész érzékeny szeizmográfként reagál rendkívül ellentmondásos korunk, az átmenet nem éppen átmeneti jelenségeire. Karakteres fametszetei erôteljes mûvészi egyéniségrôl árulkodnak. Kusztos Endre elsôsorban a látványra és lelki életének belsô hangjaira épít. Új sorozatának két rendkívül sikerült darabja, a Magány és a Rügyek hangja címében is érzékelteti a mûvészt leginkább foglalkoztató tematikát, s juttatja kifejezésre érzékeny lelkületének legapróbb rezdüléseit is. Mircea Baciu a nôi test hajlataiban- domborulataiban fedezi fel azt a lirizmust és évszázadok óta kimeríthetetlen ihletforrást, amelyet a modern technika eszközeivel frappánsan megjelenítésre érdemesít. Ioachim Nica sejtelmes-utalásos, a látvány és a látvány mögöttiség szimbiózisára épített, korszerû grafikai eszközökkel megjelenített, nagyméretû alkotása már címében is — A láthatár alatt — utal a mûvészi szándékra-mondanivalóra. Lãcrimioara Aramãnak a leheletfinom sejtetés szintjén érzékeltetett Önarcképe és Adrian Aramã az elvonatkoztatás még magasabb stádiumára érkezett faluképe már egyenesen jelzésértékû. A mûvészpáros fejlôdési irányának akár útjelzôi is lehetnének a most bemutatott munkák. S az absztrahálás hasonlóan magas fokára jut el Orbán István is. A geometrikus elemek perpetuitására alapozott Modulja a dekorativitás irányába is mutat. Akárcsak mesterének, Gedeon Zoltánnak a Családi köre, amely azonban figuratív jegyei révén közelebb áll a realitáshoz, amelybôl vétetett. Dana Solovãstru Zarándoklatával kifinomult rajzkészségérôl gyôz meg. A Golgota és Fehér lángok címû, formai elemeikkel és színvilágukkal egyaránt megkapó munkák arra a fájdalmasan nagy veszteségre emlékeztetnek, amit tragikusan fiatalon elhunyt alkotójuk, Corina Marina Hosu jelentett Kolozsvár mûvészeti életében. Nagy Endre míves alkotásai ismét az idei tárlat egyik vonzáspontját jelentik. A mûvész sikerrel vegyíti a klasszikus grafikai kifejezésformákat a domborítással, és képez ezáltal olyan finoman megmunkált, de a térbe is kikéredzkedô felületet, amely ugyancsak méltó Az új hold köszöntésére és A félelmetes valami kifejezô megjelenítésére. Cãlin Stegerean Angyalai esetében a különlegesen elegáns és kifejezô mûvészi fogalmazás mintapéldáját csodálhatjuk meg. A minimális eszközökkel a maximumot nyújtó ábrázolásmód régóta a mûvész sajátja. Szívesen "lapoztunk" bele Ligia Smarandache gondolatokkal teli, ízlésesen kivitelezett Naplójába, tekintettük meg Emil Moritz anyagában is megkapó, míves exlibris-változatait és Maria Salvanu a zene és a költészet ihlette találó Illusztrációját. Liliana Oltean Intervallumai a többrendbeli elvonatkoztatás és az anyagszerûség hangsúlyozásának találó grafikai megjelenítései. A színes rézkarc lehetôségeit aknázza ki sikeresen Petru Mãlutannak korszerû grafikai nyelvezeten tolmácsolt Energiagyûjtôje, Alexandru Cristea metszetei pedig a kitûnô rajzkészséggel megáldott mûvész technikai tudásáról is árulkodnak. Sajátosan groteszkül reális világba kalauzol Ovidiu Tarta, míg Eugen Moritz a líraibb grafikai fogalmazásmód mestere. Látványosak és szuggesztívek Paul Eugen munkái, és dekoratívak Gheorghe Niculescu Marconi alkotásai. Lírai hangvételû, szín- és formavilágában egyaránt visszafogott hangnemû pasztellel jelentkezett Gally Katalin, és hasonló mûfajú, de kifejezettebb realitásigénnyel készült munka a Lôrincz Lehelé. Székely Géza a jelek szerint valamelyest már kilôtte puskaporát most is megtekinthetô Korunk galériabeli kiállításán, és Szabó Vilmosnak az elôzô, festészeti szalonon bemutatott munkái is felülmúlták a jelenlegieket.

Iparmûvészeti felhozatal dolgában az összkép változatosabb, legalábbis a bemutatott alkotások színvonalát illetôen. S bár örvendetes tényként könyvelhetjük el ismét a fiatalok tömeges jelentkezését, idén mintha több lenne a pusztán a kísérletezés szintjéig eljutott, még kiforratlan próbálkozás. Ugyanakkor negatív tényként érzékelhetô jónevû textileseink meglehetôsen nagyszámú távolmaradása, amely, sajnos, rányomja bélyegét a felhozatal egészére. Kárpótlásként viszont ott van egy-két magasan kiemelkedô munka, köztük is elsôsorban Novák Ildikó meglepetésszerûen ható zöld szimfóniája. Az anyag lehetôségeit maximálisan kihasználó, a különbözô technikai megoldások gazdag skáláját felvonultató, szemet gyönyörködtetô kompozíciója a Lesznek-e még virágok? sokat sejtetô kérdésfelvetésével jócskán meghaladja a dekorativitás határait. Úgy tûnik, ezzel a munkával egy olyan sokat ígérô, új vonulat kezdetének szemtanúi lehetünk, amely a mûvész további munkásságában még sok, hasonlóan kellemes meglepetéssel szolgálhat. Alaposan kiérlelt, évek hosszú során át megalapozott, sajátos jelrendszere szabályainak megfelelôen alkot ismét figyelemfelkeltô, a felhasznált anyagok csillogó sokszínûségére építô, belsô harmóniától is ragyogó, ikonográfiailag hiteles, nagyméretû kompozíciót Manuela Botis. Dávid Ilona textil applikációja a leheletfinom átmenetek mûvészi megvalósítására teremt ismét alkalmat, Mariana Gheorghiuban a természetvédô mûvész szólal meg, míg Liliana Moraru az üresen hagyott felületeknek is meghatározó szerepet adva készíti el látványos kompozícióját. A klasszikus gobelin technikát is felhasználja Földorgona címû munkájában Geta Visan, valamint textilminiatûrjeiben Cãlin Anca Cristina, és említésre méltó Georgiana Bacria munkája.

Keramikusaink ezúttal sem okoztak csalódást. Szabó Bokor Márta érzékletesen megjelenített, bô humorú, részleteiben is finoman kidolgozott, rendkívül találó térbe fogalmazásai vagy Palkó Ernô nemesen egyszerû modern formái a tárlat erôsségei, akárcsak Emil Moritz érdekes üveg kompozíciói. Egy teáskanna mûvészi átlényegítését valósítja meg Nicolae Câmpan, Labancz Cismasiu Ágnes míves Struktúrái pedig a mûvész sajátos fém-üveg világába nyújtanak betekintést.

S végezetül pedig, de természetesen nem utolsósorban a tárlat leglátványosabb munkája, Nagy Enikô és Egri István Noé bárkája címû, színes üveg kompozíciója.

Grafika-iparmûvészet — a párosításnak a két mûfaj alkalmazott vonatkozásaiból kiindulva akár ideológiát is teremthetnôk. Gondolok itt az egyre nagyobb gazdasági jelentôséggel bíró reklámgrafikára és az iparmûvészetnek arra az értelmezésére, amely megnevezésébôl adódik. Csakhogy nálunk az éves megmérettetések erôvonalai korántsem az alkalmazott mûvészetek, hanem éppen ellenkezôleg, az említett mûvészeti ágaknak a "tiszta" képzômûvészettel rokonítható törekvései felé mutatnak. Ez a felfogás tulajdonképpen semmiféle mûvészetelméleti határt festészet, grafika, szobrászat és iparmûvészet közé nem szab. A mûvészi kifejezés különbözôségét nem a mûteremtés ideológiája és bevallott célja, hanem anyagi eszközei adják. A felfogás eredményeként a grafikának, textilmûvészetnek, kerámiának olyan irányzata fejlôdött ki, amely a festészettel és szobrászattal szembeni mûfaji átjárhatóságot mintegy permanens gyakorlattá tette. Ez jellemzi az idei szalon felhozatalát is.

Németh Júlia

A -falva utótaggal alkotott falunevek nyelvtanilag birtokos jelzôs összetételek, az elôtagot követô -falva ugyanis a falu szó birtokos személyragos alakja. Az esetek nagy többségében e nevek valódi birtokviszonyt fejeztek ki. Az elôtag valamely személynév (György, Balázs stb.), s erre a személyre mint hajdani birtokosra vonatkozik a -falva mint birtok (Györgyfalva, Balázsfalva).

A Sinfalva falunevet a mai nyelvérzék a vasúti vágány alkotórészét jelölô sín szóhoz kapcsolja, s így elemzi: sín + falva. Ebbôl következik, hogy a falunév írását sokszor hosszú í-vel találjuk: Sínfalva, sínfalvi. Mondanunk sem kell, hogy tévesen, hiszen a falunak elsô írásos említése 1332-bôl való, s ebben az idôben hol voltak még a vasutak és a vasúti sínek! A kérdés a továbbiakban természetesen az, mit rejt a Sinfalva településnév elôtagja, a Sin?

A Sinfalva név is abba a típusba tartozik, amelyben a birtoklást kifejezô -falva utótag a birtokos nevéhez kapcsolódik, vagyis a településnév Sin- elôtagja a hajdani birtokos neve, tehát személynév. Ez a személynév viszont nem más, mint a Simeon, Simon becealakja. Tudnunk kell, hogy a régi magyar nyelvben (egyes tájszólásokban ma is él) a becézések rövidüléssel keletkezett formája: Gyula Gyu, Jakab > Jak, János > Jan vagy Ján, Benedek > Ben, Piroska > Pi stb. Így keletkezett Simon alakból Sim beceforma. Amikor azután a becézésének ez a módja kezdett kimenni a nyelvszokásból, a rövidített becealakhoz újabb kicsinyítô-becézô képzôket illesztettek. Így lett a Jakab-ból Jakó, a János-ból Jankó, a Simon-ból Simó, Simkó meg Sinkó, illetôleg Simka és Sinka. A Ben-bôl Benô, Benkô, Benke, a Simon név régi Sim beceformájának szóvégi m hangja bizonyos mássalhangzók elôtt n-né módosult; ez magyarázza a Sinka, Sinkó tulajdonképpen ’Simonka’) családnév mai alakját (de a költô Simka Károly családneve hagyományosan megtartotta nevében az m hangot!).

Meg kell említenünk, hogy a -falva utótagú nevek nem a legkorábbi településnévformák, e névtípussal jelölt falvak nem a legkorábbi települések. Megjelenésük bizonyíthatóan a 13. század elejére tehetô. A továbbiakban e névváltozat viszont hosszú századokon át eleven névalkotó eszköz, s e névtípus a 14–16. század helynévanyagában több mint kétezerre tehetô. A magyar nyelvterület központi részeiben alig-alig bukkan fel, de igen gyakoriak a nyelvterület szélein, majd az újratelepült Bánságban és Biharban.

A Sinfalva mint magyar településnév a románban szabályosan Somfalãu alakú lett. A magyar átvétel nyomát szembeszökôen magán viselô nevet a fôhatalom-változása után a román adminisztráció Cornesti-re változtatta. A névváltoztatás szemléleti alapja az volt, hogy a Somfalãu névben a magyar som gyümölcsnevet vélték felfedezni, amelynek román köznyelvi megfelelôje corn, így lett a román falunév az -esti képzô hozzátoldásával Cornesti.

Murádin László

Nem panaszkodhatnak a színházkedvelôk, hiszen eseményekben gazdag ez a hétvége Kolozsváron. Az Állami Magyar Színház társulata tegnap este mutatta be Shakespeare Téli rege címû darabját, Keresztes Attila rendezésében, aki egyben az elôadás díszletét is jegyezte, a kosztümöket pedig Szakács Ágnes, harmadéves textilszakos fôiskolai hallgató tervezte. Mai összeállításunkban kettejüket szólaltattuk meg, a beszélgetést a bemutató elôtt két nappal rögzítettük. Február 1.–3-a között kerül sor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégévadjára, amelynek keretében, amint azt már az elôzetes beharangozóban olvashatták, három elôadást láthat a kolozsvári közönség. A Spektákulum harmadik vendége tehát Bocsárdi László, a Tamási Áron színház mûvészeti vezetôje, és egyben mindhárom elôadás rendezôje.

Géher István Shakespeare — olvasókönyv címû, 1991-ben kiadott kötetében így ír az angol drámaíró Téli rege címet viselô, a színmûvek kategóriába sorolt darabjáról: … a lét és a tudat határterületén játszódik a Téli rege, melynek színtere és tárgya: világméretû közhely. Arról szól, hogy vagyunk, most és mindörökké, máról holnapra. A napjainkról, melyek egytôl egyig ünnepek, ha megélhetjük ôket, de mivel túl is éljük, mind hétköznapok. Hétköznapi história ünnepi elôadásban; az teszi díszkeretbe, ami hiányzik belôle — hogy nincs se eleje, se vége. Mert ha a "hol volt" és a "hol nem volt" közé illesztjük, mindjárt megkülönböztetetten példaértékû lesz az "egyszeri ember", aki "a temetô mellett lakott". Attól, hogy nem tudhatni, kicsoda, honnan került oda, hová lett: el kell képzelni.

Géher István elemzésrészlete után a rendezôhöz, Keresztes Attilához intézett elsô kérdésem arról szólt, hogy a Téli rege, ez a "világméretû közhely" saját választása volt-e, vagy már eleve szerepelt a színház évadtervében?

— Az én választásom volt. A darabbal való találkozásom teljesen véletlenszerû volt, ugyanis a diákjaimmal Shakespeare-vizsgára készültem, s a Téli regét olvasgatva, néhány ötletet felvázolva, megtetszett. Így került aztán be az évadtervbe.

— A XXI.században van-e valami aktualitása, mondanivalója ennek a darabnak? Vagy egyszerûen csak színházi élményként lehet tálalni?

— Az a csodálatos benne, vagy legalábbis engem az fogott meg, hogy — bár valóban egy mese, nagyon egyszerû törvényekkel és eléggé csapongó ötletekkel, mert megtörténnek olyan dolgok, amelyek amúgy nem esnek meg — a legegyszerûbb, meztelen emberi természet bôségét sorakoztatja föl. Pontosan az a csodálatos, hogy pusztán a féltékenységrôl szól, de ugyanakkor, ha a jellemeket egyenként figyelem, nagyon-nagyon igényes, komoly emberábrázolás rejlik bennük. Mint mese bájos, de közben meg, ha egy-egy mondatnak, vagy egy-egy pillanatnak a felelôsségét tekintjük, akkor mégis nagy súllyal bír.

— Ha ez egy mese, akkor csodás dolgok történnek benne, amelyeket filmen könnyen meg lehet mutatni. Hogyan lehet ezeket technikailag színpadon ábrázolni? Hiszen kevesebb eszköz áll rendelkezésedre.

— Azt is mondhatnám, hogy a látvány-színházzal kísérleteztem, bár nem igazán sikerült, de majd megtanulom idôvel, remélem. Számomra a csodás elem elsôsorban a feltételezéseknek az a képi formája, amihez egy ember menekül, vagy aminek az áldozata egy-egy ilyen "éles" helyzetben.

— Úgy tudom, hogy egy egészen kezdô jelmeztervezôvel dolgoztál ebben az elôadásban. Hogyan történt ez a találkozás?

— Csodás módon. Mivel a költségvetés szûkös volt, nagyon meg kellett gondolni, hogy ki készítse a jelmezeket. Már elkezdtük a próbákat, és még mindig nem derült ki, hogy ki legyen az. A rendelkezô próbáknál tartottunk már, amikor egyszer bekopogott egy lány, és elmondta, hogy ô véletlenül jött be a színházba, valami hulladékokat kérni az év végi vizsgájához, ugyanis harmadéves a textilszakon. Akkor tudta meg, hogy a Téli rege készül, és nincs jelmeztervezô, úgyhogy elkészítette a rajzokat, és elhozta. Szóltam neki, hogy várjon meg, próba után találkoztunk, megnéztem a rajzokat és elfogadtam. Persze menet közben még alakítottunk az elképzeléseken, de úgy látom, hogy ha ô ezt komolyan gondolja a továbbiakban, és alaposabban tanulmányozza a jelmeztervezés folyamatát meg a színház "mûködését", akkor van remény arra, hogy jó szakemberré váljon.

— Ebben az elôadásban díszlettervezôként debütálsz. Ez hogyan történt?

— Ez a "dilettáns bátorsága" kategóriába tartozik. Egyébként a Kövekkel a zsebében címû darabban is én terveztem a díszletet, bár az inkább csak játéktér volt.Végsô soron itt is ugyanez a funkciója, hiszen inkább játéktérnek nevezném, mint díszletnek. De utolsó eset volt, tehát ha ez debüt, akkor így is marad. Nagyon sok gondom volt vele, és úgy érzem, elég feladat a magam dolgával foglalkozni. Mindenképpen tanulságos volt.

— A szereplôk mennyire feleltek meg az elvárásaidnak, mennyire sikerült átadni nekik azt, amit te elképzeltél errôl a darabról?

— Nagyon sok fiatal színész játszik a darabban, természetesen nem rendelkeznek azzal a tapasztalattal, szakmai tudással és jó értelemben vett rutinnal, amivel az idôsebb színészek, ezért küszködnek. De ez jó dolog. Én úgy tekintem ezt a Téli regét, mint egy kezdôdô mûhelymunkát.

*
Szakács Ágnes, f.h., jelmeztervezô:
— A rendezô már részben érintette, hogyan kerültél jelmeztervezôként a "képbe". Érdekelne a te változatod is.

— Tulajdonképpen erre a pályára készültem, föl is vettek a budapesti Képzômûvészeti Egyetemre, de támogatás hiányában itthon maradtam, textilszakon. Véletlenül tudtam meg, hogy a Téli regét próbálják a színházban, úgyhogy rárontottam Attilára, és meggyôztem, hogy én vagyok a "legjobb". Sok megbeszélés után végül is finalizáltuk a dolgokat, most pedig ott tartunk, hogy két nap múlva lesz a bemutató.

— Attila elmondta, hogy kész rajzokkal jelentkeztél nála, tehát tulajdonképpen felkészültél erre a lehetôségre.

— Nem akartam üres kézzel jönni, úgyhogy felvázoltam néhány skiccet.

— Segített ez a munka abban a döntésben, hogy ezentúl ezt szeretnéd csinálni?

— A legnagyobb mértékben. Színházban nôttem fel, Marosvásárhelyen, tehát nem volt nehéz ezt a pályát választani. Nagyon szép. Én az alkalmazott mûvészet pártolója vagyok, tehát ha valamit csinál az ember, akkor annak legyen valami haszna. Ezért biztosan sokan meg fognak szólni, de én ezt az álláspontot képviselem. Számomra nagyon élô világ a színház. Ez az elsô darabom, de elég sok pozitív visszajelzést kaptam. A tanárnôm, Moraru Liliana "átvette" a munkámat, és szinte nem is volt kifogása.

— Elég merész dolog egybôl Shakespeare darabban debütálni. Mennyire segítettek neked?

— Úgy érzem, nem volt gond. Zömmel fiatalokkal dolgoztam, Attila is elég rugalmas volt, úgyhogy nem voltak problémáim. Örülök, hogy a kolozsvári színháznál kezdhettem el ezt a munkát, ennél jobb kezdés nem is lehetett volna. Ráadásul egy ilyen komoly darabbal és egy jó rendezôvel indulhattam, úgyhogy boldog vagyok.

Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi színház mûvészeti vezetôje.
— A legreprezentatívabb elôadásokat hozta el a Tamási Áron Színház Kolozsvárra, erre a vendégévadra. A kolozsvári közönségnek bemutatni ezeket az elôadásokat egyfajta megmérettetésnek is számít?

— Ezek az elôadások az utóbbi egy-két évben több díjat is elnyertek, többször játszottuk ôket Magyarországon, kivéve a Romeo és Júliát, azt ugyanis csak nemrégiben mutattuk be. A hazai közönség viszont nem láthatta ôket, ezért régóta keressük az anyagi forrásokat, hogy Erdélyben is eljátszhassuk. A kolozsvári közönséggel való találkozást különösen fontosnak tartjuk, ezért az Ilja próféta felújítására is sort kerítettünk. A vendégjáték nyilván megmérettetésnek számít, fôleg azért is, mert a Tamási szöveg sajátos olvasatával próbálkoztunk, ezért elôadásunk további adaptációk számára kiindulási pontot is jelenthet. Az Ilja próféta címû darab pedig kortárs lengyel dráma, ami szintén hiánycikk mostanában, ráadásul magyar ôsbemutató is. A hit kérdését feszegeti, emiatt is nagyon fontosnak tartom, mert úgy érzem, színházcsinálásunk egyik kulcsproblémája érhetô tetten benne.

— Egy idô óta a szentgyörgyi társulat az erdélyi színházak élvonalába került, többen rendeztek nagyon jó elôadásokat. Véletlenszerû, hogy a vendégévad mindhárom produkcióját te rendezted?

— Igen, tulajdonképpen véletlenszerû. Én 1995-tôl vagyok a színház mûvészeti vezetôje, folyamatosan jelen vagyok tehát a színház életében. Emiatt az utóbbi években többet is rendeztem itt, kevesebb vendégrendezô dolgozott nálunk. Barabás Olga néhány éve elment a színháztól, de most ismét rendez nálunk, úgyhogy remélem, a megszületendô elôadásait is meg tudjuk majd mutatni, hasonlóképpen az ugyancsak most nálunk rendezô Kövesdy Istvánét. Végül is úgy alakult, hogy én összeházasodtam ezzel a társulattal, erôteljes a kapcsolatunk, ez a három elôadás pedig majd’ tíz év közös munka gyümölcsének számít.

— Említetted a Tamási-darab új olvasatát. Kérdésem kiindulópontja Tamási Áron vallomása a darabról: "Itt van például egy színdarab, amit nemrég írtam. Nem tudom, hogy mért s mi a fenének, csak írtam". Tamásival ellentétben, te valószínûleg tudod, hogy miért rendezted meg ezt a darabot.

— Én folyamatosan rendezek Tamási-darabokat, mert úgy érzem, hogy szövegeinek mélyén olyan erôteljes metafizikai jelentések vannak, amelyek segítenek, hogy megismerjem önmagamat, és a színházban azt a kiindulási pontot keressem, amihez képest el tudok rugaszkodni. Tulajdonképpen, bevallhatom, hogy a lengyel szövegekkel való találkozásaim is azért történtek, hogy Tamásihoz kulcsokat kapjak. Ez a harmadik Tamási-elôadásom, és úgy éreztem, hogy vannak benne olyan tartalékok, olyan mélységek, amelyek a mai színházi nyelvvel talán jobban kibányászhatók, mint régebben. Úgy érzem, el tudtam szakadni a lélektani realista színjátszástól, és olyan távolságot tudok tartani, amelynek segítségével önmagunkról tudunk beszélni, Tamási szövegével. Nyilván módosítottam a dramaturgiáján, becsempésztem két új szereplôt, Tamási Áront és élettársát, no meg farsangi hangulatot teremtô maszkos figurákat, ezek együtt átemelik az elôadást arra a szintre, amely, reményem szerint, hitelesíteni tudja a Tamási-féle szürrealizmust.

— Visszatérve az Ilja prófétára, hogyan fedezted fel ezt a darabot?

— Ezelôtt körülbelül négy évvel nyomta a kezembe Pászt Patrícia,a darab fordítója, amikor egyszer a Thália Színházban vendégszerepeltünk. Azt mondta, úgy érzi, hogy érdekelni fog engem ez a szöveg. Akkor eltettem a fiókomba, és csak két év múlva került elô, nem tudom megmagyarázni, miért nem olvastam el elôbb. Az elolvasása után úgy éreztem, hogy olyan problémákat feszeget, amelyek engem is érdekelnek, itt az identitástudatra gondolok és a hittel összefonódó kérdésekre. Úgy érzem ugyanis, hogy ezekbôl nyerek energiát ahhoz, amit végzek, amivel foglalkozom. Az utóbbi idôben majd’ minden elôadásom ezekbôl a problémákból bontakozik ki. A darab szövege egyébként nagyon gazdag színházi nyelvet feltételez és sugall, nagyon erôteljesen arra kényszerít, hogy önmagunkba nézzünk.

–Térjünk rá a turné harmadik produkciójára, a Romeo és Júliára. Bíró Béla a Zsöllye címû színházi lapban megjelent kritikáját így kezdi: "Bocsárdi László Romeo és Júliája nem múzeumi elôadás, a rendezô nem azt a Shakespeare-t akarja bemutatni nekünk, aki a név és arc, a tradíció és a megismételhetetlenül egyszeri (a személyiség) emésztô konfliktusában ellobbanó szerelem tragédiájával ébreszti rá hôseit és nézôjét a gyûlölködés abszurditására, megnyitva az utat a személyiség emancipációja elôtt". Ha nem ezt, akkor melyik Shakespeare-t akarod bemutatni?

— Erre nehéz válaszolni, hiszen nem tudom, ki meri azt mondani, hogy ismeri Shakespeare-t, illetve melyik arcát ismeri. Én tulajdonképpen a Shakespeare-hez való viszonyomat keresem, és a darabról a bennem megszületô döbbenetet próbálom megfogalmazni. Ugyanis bizonyos felismerésekhez jutottam el a történet kapcsán, és igazából emléket szeretnék állítani Romeonak és Júliának ezzel az elôadással. Vagy méginkább ennek a nonkonformista szerelemnek szeretnék emléket állítani, ez a szerelem pedig több, mint egyszerû kisembernek a szerelme. Igazából a világhoz való viszonyomról van szó. Emiatt az elôadás megpróbál egyfajta távolságot tartani a történethez képest. Romeo nem azért szerelmes Júliába, mert gyönyörû lány, hanem azért szerelmes, legalábbis én így fogalmaztam meg magamnak, mert egymásnak vannak teremtve. Elkerülhetetlen a találkozásuk. Igazából a találkozásuk után nem történik semmi érdemleges. A találkozás a sorsuk beteljesülése, a halál pedig a szabadságuk pillanata. Az én elôadásomban, színpadilag legalábbis, nem halnak meg, örökké élnek.

Köllô Katalin

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 860 lej, 1 USD =33 130 magyar forint = 147 lej.

Egyetemista lány rendes, nem dohányzó szobatársnôt keres, központhoz közel. Telefon: 428-364 vagy 0745-627287. (0011)

Befejezô szakaszához érkezett a másfél hete tartó portugáliai vb. Miután vasárnap a részvevôk száma 24-rôl 16-ra csökkent, a csütörtök esti eredmények folytán újabb 8 csapat mondott búcsút a vetélkedônek, a versenyben maradt másik nyolc gárda is két részre oszlott, amelyek a továbbiakban, szombaton és vasárnap az 1–4., illetve az 5–8. helyért küzdenek.

Örvendetes, hogy ezek között a válogatottak között találjuk a magyar kézilabdázókat is, akik óriási bravúrt értek el csütörtökön este, drámai összecsapáson pontosan olyan arányú sikert értek el, amilyenre szükségük volt: három góllal verték Szlovéniát, s mivel a franciák is legyôzték Svédországot, a III. csoportban a továbbjutás, illetve búcsú egyetlen találaton múlott. Ez pedig Skaliczki László mester tanítványainak kedvezett, akik így ma és holnap még kétszer pályára lépnek az 5–8. helyért folyó küzdelemben. Mivel a csoport három együttese "keresztbe verte" egymást (Szlovénia–Svédország 29–25, Svédország–Magyarország 33–32 és Magyarország–Szlovénia 28–25), mindannyian 2–2 pontot gyûjtöttek, s így az egymás elleni gólarányt vették figyelembe, amely így alakult: 2. Magyarország +2, 3. Szlovénia +1, 4. Svédország –3.

Érdemes még kiemelni, hogy a selejtezô fázisban a magyar csapat nagyon nehéz csoportban szerepelt. Ezt bizonyítja, hogy a jelenlegi nyolcas mezônyben jelen van mind a négy továbbjutott együttes: a franciák és a horvátok érmes helyekért küzdenek, míg az oroszok és a magyarok az 5–8. helyek egyikéért lépnek pályára.

A középdöntôk utolsó erdményei, valamint a végsô sorrend:

I. csoport: Lengyelország–Katar 35–26 és Spanyolország–Izland 32–31. A táblázaton: 1. Spanyolország 6 pont, 2. Izland 4 pont, 3. Lengyelország 2 pont, 4. Katar 0 pont.

II. csoport: Németország–Jugoszlávia 31–31 és Portugália–Tunézia 27–26. A sorrend: 1. Németország 5 pont (gólarány: +17), 2. Jugoszlávia (+3), 3. Portugália 2 pont, 4. Tunézia 0 pont.

III. csoport: Oroszország–Egyiptom 29–23 és Horvátország–Dánia 33–27. A végsô helyzet: 1. Horvátország 6 pont, 2. Oroszország 4 pont, 3. Dánia 2 pont, 4. Egyiptom 0 pont.

IV. csoport: Szlovénia–Magyarország 25–28 és Svédország–Franciaország 24–30. A végeredmény: 1. Franciaország 6 pont, 2. Magyarország 2 pont (+2), 3. Szlovénia 2 pont (+1), 4. Svédország 2 pont (–3).

A döntô szakasz mûsora: szombaton: Izland–Oroszország (A), Jugoszlávia–Magyarország (B), Spanyolország–Horvátország (C) és Németország–Franciaország (D); vasárnap: 7–8. helyért: az A és B mérkôzés vesztese, 5–6. helyért: A–B gyôztes 3–4. helyért: C–D vesztes, 1–2. helyért: C–D gyôztes.

(radványi)

Még néhány szó a magyar szereplésrôl: hosszú évek után "szerencsés csillagzat" alatt szerepel a magyar férfi kézilabda válogatott.

Kezdôdött azzal az extra események sorozata, hogy Skaliczki László szövetségi kapitány együttese vasárnap csak azért kerülhetett a legjobb 16 közé, mert az addig pont nélküli Szaúd-Arábia legyôzte a vb meglepetéscsapatát, Argentínát.

Aztán jött az Európa-bajnok, vb-második svédek elleni egygólos vereség, majd csütörtökön késô este a szlovének elleni krimi. A többi eredmény tudatában biztos volt, hogy legalább három góllal kell nyerni az "életbenmaradáshoz". A magyarok végig hol négy, hol két találattal vezettek, aztán az utolsó percben három lett a különbség, de a riválisnál volt a labda, azonban Szathmári bravúrral hárította Kozlina lövését, s valóság lett a folytatást jelentô 28–25-ös végeredmény.

A Skaliczki-legénységnek így még két összecsapása maradt a vb-n, és ha legalább az egyiken gyôz, részt vehet az athéni olimpián. (A magyar férfiak utoljára Barcelonában játszottak 1992-ben, s hetedikek lettek, míg a nôk Atlantában bronz-, Sydneyben ezüstérmet szereztek.)

Az 1986-os svájci világbajnokságon aranyérmes jugoszlávokkal (a döntôben 24–22-re nyertek éppen a magyarok ellen) utoljára tavaly április 25-én találkozott a magyar válogatott, és Szegeden a vendégek 23–21-re diadalmaskodtak. Az összesített mérleg kedvezôtlen: 78 mérkôzésbôl 22 siker, 9 döntetlen és 47 vereség, 1525–1636-os gólkülönbség.

Február még januárnál is gazdagabb és fôleg változatosabb sportmûsort kínál. A sok színvonalas rendezvény közül a következôket válogattuk ki (a sportágak betûrendjében):

• ALPESISÍ: 2–16. között világbajnokság, a svájci St. Moritzban, a következô elosztás szerint: 2. férfi szuper-óriásmûlesiklás, 3. nôi szuper-óriásmûlesiklás, 6. férfi alpesi összetett (lesiklás és mûlesiklás), 8. férfi lesiklás, 9. nôi lesiklás, 10. nôi alpesi összetett, 12. férfi óriásmûlesiklás, 13. nôi óriásmûlesiklás, 15. nôi mûlesiklás, 16. férfi mûlesiklás.

• ATLÉTIKA: 1–2.: nemzetközi többpróba verseny a németországi Halléban; 2.: nemzetközi gála Stuttgartban; 5.: magasugró gála, a németországi Weinheimban; 7.: nemzetközi viadal Chemnitzben; 8. ugrógála valamennyi számban Armstadtban; 22–23. Németország nyílt nemzetközi bajnoksága Lipcsében.

• BOB: 1.: nôi világbajnokság, a németországi Winterbergben; 7.: kettes és négyes bobok Világkupa versenye a kanadai Calgaryban; 15–16.: férfi kettes bobok világbajnoksága az egyesült államokbeli Lake Placidban; 22–23.: férfi négyes bobok világbajnoksága, ugyanott.

• ÉSZAKISÍ: Sífutás: 12. vágta (sprint) Világkupa a németországi Reit im Winklben; 16.: férfi 10 km-es Világkupa,nôi 5 km-es Világkupa az olaszországi Asiagióban; 18.: 30 km férfi világbajnokság az olaszországi Val di Fiemmében; további vb-k, ugyanott: 19.: nôi 10 km, 21.: férfi 15 km; 22.: 2 x 5 km-es nôi váltó; 22.: északi összetett; 24.: 4 x 10 km-es férfi váltó; 25.: 4 x 5 km-es nôi váltó; 26.: férfi és nôi 1 km-es vágta; 28.: nôi 30 km. Síugrás: 1–2.: Világkupa az ausztriai Tauplitz/Bad Mitterndorfban; 8–9. Világkupa, a németországi Wittlingenben; világbajnokságok az olaszországi Val di Fiemmében: 22.: egyéni, a 120 m-es sáncról, 23.: csapat, a 120 m-es sáncról; 28.: egyéni, a 90 m-es sáncról.

• GYORSKORCSOLYA: 8–9.: többpróba (összetett) világbajnokság a svédországi Göteborgban; 15–16.: Világkupa az 1500, 3000 és 5000 m-es távon az olaszországi Baselga di Pinéban.

• HÓDESZKA: 1.: Világkupa Münchenben; 14.: ugyanaz, Torinóban; 27.–március 2-ig: Világkupa-döntô, a japán Sapporóban.

• KERÉKPÁR: 14–16.: fedettpályás Világkupa Moszkvában.

• LOVASSPORT: 7–9.: díjugrató Világkupa Bordeaux-ban; 13–16 .: díjugrató Világkupa a spanyolországi Vigóban és díjlovagló Világkupa a németországi Neumünsterben.

• MÛKORCSOLYA: 28–március 3.: Nagydíj-döntô, Szentpétervár.

• MÛUGRÁS: 28–március 2.: a 48. Nagydíj döntô a németországi Rostockban.

• RÖVIDPÁLYÁS GYORSKORCSOLYA: 14–16.: Világkupa a kanadai Chociutimiben.

• SÍLÖVÉSZET: Világkupa-versenyek: 8–9.: a finnországi Lahtiban; 13–16.: váltó és üldözôverseny Oslóban; 20–23.: vágta, egyéni rajttal a svédországi Östersundban.

• SZÁNKÓ: Világkupa-versenyek: 6–14.: a szlovéniai Zeleznikiben; 8–9-én Winterbergben; 14–16.: az olaszországi Olangban; világbajnokság 17 és 23. között a lettországi Siguldában.

• TENISZ: 7–9.: Davis-kupa forduló, benne Románia–Franciaország és Argentína–Németország mérkôzésekkel; pontgyûjtési versenyek: ATP (férfiak): 10–16. a kaliforniai San Joséban, Marseille-ben és a chilei Vina del Marban; 17–23.: a hollandiai Rotterdamban, az egyesült államokbeli Memphisben és Buenos Airesben; 24–március 2.: az egyesült arab emirátusokbeli Dubaiban, a mexikói Acapulcóban és Koppenhágában; WTA (nôk): 10–16.: a belga Antwerpenben és a katari Dohában; 17–23.: Dubaiban, a kolumbiai Bogotában és Memphisben; 24–március 2.: Acapulcóban és az egyesült államokbeli Scottsdale-ben.

• TEREMHOKI: férfi és nôi vb Lipcsében.

• VÍVÁS: Világkupa-versenyek: 7–8.: nôi tôr Torinóban; 8–9.: férfi párbajtôr Barcelonában; 15–16.: férfi kard Bonnban; 22–23.: nôi párbajtôr a német Tauberbischofsheimban, férfi tôr Szöulban és férfi párbajtôr Barcelonában.

László Ferenc

Az alpesi versenysorozat világbajnokság elôtti fordulóit mind nehezebb pályákon rendezték, mert február elsô két hetében a svájci St. Moritz a rendezôje a nagy vetélkedônek.

Közben Wengenben, a Lauberthom életveszélyes pályáján a lesiklást az osztrák Stephan Eberharter nyerte az amerikai Daron Rahlves elôtt, aztán lerövidített pályán Kitzbühelben utóbbi beolvasott az osztrák srácoknak. Örvendetes, hogy Herminator, azaz Hermann Maier a hosszú kihagyás után lassan-lassan visszaaraszol az élmezônybe, osztrák földön már 6. lett.

Az utolsó vb elôtti szlalomot szintén Kitzbühelben rendezték, a sorrend egy kicsit felborult: a finn Kalle Plander élete elsô Világkupa gyôzelmét könyvelhette el. Mögötte Reiner Schönfelder és Heim Schlekegger (mindkettô Ausztria) végzett. A nagy esélyes horvát Ivica Kosztelics csak a negyedik lett.

A nôk Bormio, majd Cortina d’Ampezzo után Mariborban a Feleki hegynél kisebb (550 m-es) hegyen versenyeztek. Ez már Jana Kosztelics környezete, ám az elôbbi versenyen az osztrák Renate Götschl megtáltosodott és gyôzött óriásmûlesiklásban és lesiklásban. A mûlesiklást pedig Anja Paerson (Svédország) nyerte a hagyományosan gyôzô Janica elôtt. Mariborban nagyon készültek Kosztelics sikerére, de Paersont nem lehetett megverni! Ráadásul óriás mûlesiklásban is ugyancsak ô gyôzött az osztrák Nicole Hops és a német Martina Ertl elôtt. A Vk-sorozatban 1300 pont fölött tart, mögötte csak 800, illetve 700 pontot gyûjtöttek be a követôk.

Következhet "Moritz"-ka. Bárcsak mi is ott lehetnénk!

Nagy Péter

Ahogy a múlt év végén ígérte, befejezte pályafutását Hernán Medford, minden idôk egyik legjobb Costa Rica-i labdarúgója.

A 89-szeres válogatott támadó klubja, a Deportivo Saprissa és a chilei Universidad Catolica barátságos mérkôzésén búcsúzott a közönségtôl.

A 34 éves játékos 1986-ban mutatkozott be a felnôttek között, s 1990-ben már ott volt az olaszországi világbajnokságon. Azt követôen horvát, osztrák, spanyol, olasz és mexikói klubokban szerepelt, majd visszatért a Saprissához. Tavaly részt vett a koreai–japán közös rendezésû vb-n.

Pályafutása során 20 gólt szerzett a válogatottban.

Pozitív eredményt hozott Bohdan Ulihrach cseh teniszezô egyik doppingtesztje.

Az október 3-án, Moszkvában elvégzett mintavétel elemzése során kiderült: a játékos szervezetében a norandroszteron értéke 0,2 százalékkal meghaladta a még elfogadható 5,0-s (nanogramm/milliliter) szintet. A B-próba eredményérôl még nem érkezett jelentés.

— Fogalmam sincs, hogy a tiltott szer miként került a szervezetembe. A US Openen augusztus 29-én, majd Bécsben október 11-én is teszteltek, s mindkétszer negatív volt az eredmény. Egyelôre várom a B-próba eredményét — közölte a versenyzô, aki bûnössége esetén kétéves eltiltásra számíthat.

A jelenleg Jiri Novak (10. a világranglistán) és Radek Stepanek (57.) mögött harmadik számú cseh teniszezônek számító Ulihrach (92.) decemberben bokaszalag-szakadást szenvedett a Tátrában, ezért még hosszú ideig amúgy sem léphetne pályára.

Még az Irak elleni háború sem tartaná távol az idei Tour de France-tól Lance Armstrongot.

–- Jelenleg ugyan nem mi, amerikaiak vagyunk a legnépszerûbbek a világon, de én akkor is indulok. Csak a gyôzelemre koncentrálok — mondta a 31 éves sztárkerékpáros, aki sorozatban ötödször szeretne nyerni, és ezzel beállítaná a spanyol Miguel Indurain 1991 és 1995 közötti rekordját.

Az idén 100 éves viadal július 5-én, az Eiffel-torony lábától indul, míg a befutó július 27-én, hagyományosan a Champs-Elysées-n lesz. A résztvevôknek összesen 3402 km-t kell teljesíteniük.

Garri Kaszparov elszenvedte elsô vereségét a Deep Junior sakkszámítógép elleni, egymillió dollár összdíjazású párosmérkôzésen, New Yorkban. Így az állás a harmadik parti után 1,5–1,5.

A volt világbajnok orosz nagymester ezúttal a világos bábukat vezette, és a 36. lépés után volt kénytelen feladni a mérkôzést.

A felek hat játszmában mérik össze tudásukat. A világranglistát vezetô Kaszparov 500 ezer dollárt kap, a másik félmillióból 300 ezer jár a gyôztesnek, 200 ezer a vesztesnek, döntetlen esetén egyenlô arányban osztoznak.

Kaszparov számára a tét az ember és a gép vetélkedésén, hogy visszavágjon 1997-es vereségéért. Akkor a Deep Blue nevû programtól kikapott 3,5–2,5-re.

A Deep Junior a fejlesztôi szerint másodpercenként 3 millió (!) lépés elemzésére képes.

A negyedik partira szombaton kerül sor.

5/40: 15, 9, 33, 36, 30, 5.

JOKER: 5/45: 16, 21, 42, 7, 4; 1/20: 15.

TRIÓ: 1–15–19; a 8-as nem indult.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]