2003. február 5.
(XV. évfolyam, 27. szám)

Tegnap Kolozs megye polgármesteri hivatalainak képviselôi (Kolozsvár kivételt képezett), a megyei tanács és a prefektúra elöljárói elôtt Ioan Gherasim, az Állami Számvevôszék megyei fiókjának igazgatója ismertette a közpénzeknek a 2001-es évi helyi költségvetési felhasználásáról készült jelentését.

Ebbôl kitûnik, hogy a tervezett jövedelmeket 92,8 százalékban sikerült teljesíteni. A különbség legfontosabb oka az, hogy az önkormányzatok hajlamosak jövedelemforrásaik túlbecsülésére. Magyarán: a helyi közösségek merészebb megvalósításokba kezdtek, mint amilyenekre telik nekik. Kevés a kezdeményezés a helyi forrásoknak újabbakkal való bôvítésére. A számvevôszék alkalmazottai nagyon sok ellenôrzést végeztek, amelyek során komoly rendellenességeket találtak. A legtöbb pénzügyi visszaélést, márcsak arányai miatt is (hiszen a megyei költségvetésnek fele tartozik ide), a kolozsvári polgármesteri hivatal követte el. Olyannyira, hogy a teremben jelen lévô Dan Canta alprefektus felháborodottan jelentette ki: "Hihetetlen pénzügyi manôverek történnek a kolozsvári városházán. Például úgynevezett kellemetlen munka után járó pótlék címén nagy pénzeket osztogattak az intézmény embereinek. Most nyilvánosan kérem a polgármester leváltását!"

Kiderült: 2001-ben a városi tanács 12,5 milliárd lejjel, a polgármesteri hivatal 10,2 milliárd lejjel károsította meg az önkormányzatot. Ebbôl 624 millió lej az az összeg, amelyet a város polgármestere és alpolgármesterei maguk tettek törvénytelenül zsebre (a Funarnak jutott részt kétszázvalahány millióra becsülik). Akadozik a különbözô programokra felvett hitelek törlesztése. Sok a gond a jogszabályok gyakorlatban való alkalmazásával, ezért a közeljövôben a megyei tanács sorra veszi az önkormányzatokat, hogy felvilágosító munkával segítse azok mûködését. Sokszor a hiányos kommunikáció a problémák okozója. Liviu Medrea megyei tanácsi alelnök üdvözölte az állami számvevôszék ellenôreinek munkáját, és Kolozsvár súlyos esetét azzal magyarázta, hogy "csak itt van gazdaságtudományokban doktorált polgármester".

Ioan Gherasim igazgató a sajtónak még elmondta: a számvevôszék egyetlen észrevétele sem marad következmények nélkül. A kolozsvári polgármesteri hivatalt eddig az 1999-es és a 2000-es évekbeli pénzügyi visszaélései miatt perelték be, és ezek az eljárások, sokszori halasztás és tárgyalásáthelyezés után, még folyamatban vannak. Lezárásuk a közeljövôben várható. A 2001-ben történt pénzügyi visszaélések méretei azonban túltesznek valamennyin, és természetesen jogi úton fogják ezeket rendezni. "Az adózó lakosság joga megtudni, mire költik a pénzét" — jelentette ki.

Sajnos Boros János alpolgármestert többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérni, hogy a számvevôszék jelentésében ôt érintô kérdésekrôl nyilatkozzon.

Ördög I. Béla

Több állatvásárt bezártak kedden Kolozs megyében, miután az Állategészségügyi Hivatal két sertéspestis-esetet fedezett fel.

Ioan Fritea, a hivatal igazgatója elmondta, a két beteg állatot egy kolozsvári és egy kisbácsi gazdaságban fedezték fel. A sertéseket a kolozsvári Állatorvosi Egyetem krematóriumában hamvasztották el.

Fritea közölte, hogy a kolozsvári, bonchidai, dobokai és gyalui állatvásárokat bezárják. Ugyanakkor Kolozsvár környékén három kilométeres sugarú körzetben megtiltották az állatok szállítását, és karanténhelyzetet hirdettek. Kolozs megyében az év elején szüntették be a sertések pestis elleni beoltását.

A Kolozs megyei Állategészségügyi Hivatal vezetôje a házôrzô kutyák megkötését javasolta, hogy azok ne terjeszthessék a járványt.

Kolozs megyében legutóbb 1990-ben jeleztek sertéspestis-eseteket. Az év elejétôl tizenegy sertéspestis-gócot fedeztek fel az ország területén, legutóbb Brassó és Giurgiu megyében.

´|

Az óvodás gyermekeknek járó napi tej és kifli kiosztását elôíró határozatról tárgyal — többek között — a Kolozs Megyei Tanács állandó bizottsága, mai ülésén. Megvitatásra kerül még a Sétatéri stadionnak a megyei tanács hatáskörébe való átutalása, az Aranyosgyéres–Torda ipari park alapszabályzatának elfogadásáról szóló határozattervezet, a megyei tanács idei fejlesztési programja.

A városvezetônek nem saját, hanem a kolozsvári adófizetô polgárok zsebébôl kell majd kifizetnie az általa tavalyelôtt kirobbantott közigazgatási válság okozta károkat. Pontosabban arról van szó, hogy Gheorghe Funar ismét pert vesztett a tanácsosokkal szemben, így fejenként 8,8 millió lejt kell hogy fizessen a 2001 június — augusztus idôszakra, amikor nem volt hajlandó ülésdíjat fizetni az önkormányzati képviselôknek — tájékoztatott Mikó Lôrinc RMDSZ-es tanácsos. Ehhez hozzáadódik a kifizetés felfüggesztésétôl az ítéletig számított 35 százalékos kamat.

Mint ismeretes, tavalyelôtt arra hivatkozva, hogy szerinte egyes városi tanácsosok jogtalanul töltik be tisztségüket, a polgármester önhatalmúan feloszlottnak nyilvánította a helyi döntéshozó testületet, az önkormányzati képviselôktôl pedig megvonta az ülésdíjat. Ugyanazon év októberében a városi tanácsosok perbe fogták a közigazgatási bíróságon Gheorghe Funart. Elsôfokon megnyerték a pert, de a városvezetô fellebbezett, és kérte a tárgyalás áthelyezését.

A kolozsvári táblabíróság határozata végleges és visszavonhatatlan. A bíró alaposan kioktatta Gheorghe Funart: korántsem a polgármester hatáskörébe tartozik megállapítani, mûködôképes-e a városi tanács vagy sem, illetve mely önkormányzati képviselônek szûnik meg a mandátuma — derül ki a végzésbôl.

Horatiu Crisan, a polgármesteri hivatal szóvivôje a Szabadságtól értesült a táblabíróság határozatáról. — A városházára még nem érkezett semmiféle értesítés. Amennyiben a 2000-ben megválaszott kolozsvári polgárok birtokában van valamiféle, a döntéssel kapcsolatos papír, jelentkezzenek vele a polgármesteri hivatalban, és amennyiben valóban a táblabíróság döntésérôl van szó, végrehajtjuk — mondta a szóvivô.

Mint ismeretes, hasonló pert nyert a polgármester ellen Nicolae Ruja, volt egységpárti alpolgármester és több városi tanácsos.

K. O.

Úgy tûnik, ezúttal szakemberei közül "szedi áldozatait" az egészségügyi rendszer. Míg az elmúlt héten a háziorvosok tüntettek, és próbálták nyilvánosságra hozni cseppet sem kiegyensúlyozott helyzetüket, most a gyógyszerészek kerültek a figyelem középpontjába, és természetesen, mindkét esetben a biztosított személy is önmagán érzi a visszásságokból adódó nehézségeket. Azáltal, hogy a gyógyszertárak anyagilag teljesen függô, következésképpen kilátástalan helyzetbe kerültek, kétségessé vált az ingyenes és ártérített orvosságok kiadása. Könnyen megtörténhet, hogy márciustól a gyógyszertárak már szinte minden esetben csak pénzért bocsátanak ki gyógyszert, és erre a kényszerlépésre a biztosító pénztár kötelezi ezeket az intézményeket.

A romániai gyógyszerészek kamarájának elnöke, Dumitru Lupuleasa a hét elején hozta nyilvánosságra kritikussá vált helyzetüket, és kilátásba helyezte, hogy amennyiben a politikum nem avatkozik be, hogy megfelelô mértékben, a felhalmozott adósságok hozzáadásával egészítsék ki az erre az évre tervezett költségvetésüket, a háziorvosokhoz hasonlóan tiltakozni fognak. A legrosszabbul ezúttal is a nyugdíjasok járnak, de általában a romániai lakosság többsége megszenvedi majd az ingyenes és ártérített orvosságok elmaradását. Hiszen jelen pillanatban a lakosság közel 80%-a csak az egy dollárnál olcsóbb gyógyszereket engedheti meg magának, a 3 dollár körüli készítményekhez nagyjából 30% juthat hozzá, a 12 dolláros orvosságok pedig már csak a nagyon gazdagok kiváltságai. Az aláírás elôtt álló keretszerzôdés azonban szinte teljesen ellehetetleníti a gyógyszertárak helyzetét, lehet, többet kénytelenek lesznek bezárni. Hiszen az egészségügyi biztosító pénztár már 3000 milliárd lejjel adós, és ezt a tartozást nem többletként akarja kiegyenlíteni, hanem egyszerûen bele akarja foglalni az idei év költségvetésébe.

Mostanában szigorúbban ellenôrzik azt is, hogy milyen készítményeket írnak fel a háziorvosok, mondotta dr. Vekov Ildikó fôorvos. Eddig lehetséges volt, hogy azoknak az idôs személyeknek, akik törvény szerinti szerzett joggal rendelkeztek, mint például a háborús veteránok vagy politikai üldözöttek, vitaminokat is felírjanak. Ezúttal azonban csak szigorúan azt írhatnak fel, ami a megadott jegyzéken szerepel. A patikusok félnek, és amíg nem látják tisztán a helyzetet, sok helyen ki sem adják a kedvezményes gyógyszereket, mondotta a fôorvos.

Kolozsváron egyelôre nagyon tanácstalanok a gyógyszerészek, de a helyzet már "kezd érni", válaszolta érdeklôdésünkre Tuka László a Flora gyógyszertártól. A Kolozs megyeiek és az egészségügyi biztosító pénztár között tavaly aláírt szerzôdés értelmében a gyógyszertáraknak ki kellett adniuk az ingyenes és ártérített készítményeket, a pénztárnak pedig egy hónap alatt fizetnie kellett volna. Az elmúlt év augusztusától ugyanis nem fizettek egy lejt sem a gyógyszertáraknak. Emiatt a patikák sem tudják kifizetni szállítóikat, nehezebben szerzik be a szükséges készítményeket, és elkerülhetetlenül kialakul egy ördögi kör. Most hirtelen megtérítették a decemberi hónap adósságát, az augusztust és szeptembert teljesen kifelejtették, az októberre és novemberre esedékes kifizetéseket pedig be szeretnék olvasztani a 2003. év költségvetésébe, de nem úgy, hogy többletként jelenjék meg a tavalyi adósság összege, hanem egyszerûen tekintsék úgy, mintha a költségvetés eleve magába foglalná a tartozást is. Ez azonban azt jelenti, hogy akkor a költségvetést csökkentenék hatalmas arányban, magyarázta Tuka László.

Kolozsváron jelenleg 86 gyógyszertár mûködik, és mindegyiknek több milliárdot kellene kapnia, külön-külön. Bár egyelôre nálunk még nincs "vészhelyzet", már szóba került, hogy a közeljövôben találkoznak majd a gyógyszertárak képviselôi, és eldöntik, mikortól utasítják el az ingyenes és ártérített orvosságok kiadását. Talán beválik ez a szokásos módszer, és a korábbiakhoz hasonlóan valahonnan a pénz is elôkerül.

A csôd szélére kerültek a Fehér megyei gyógyszertárak, és nem adnak többé árkedvezményes és ingyenes gyógyszereket — jelentette ki tegnap Horea Bucur, a Gyógyszerészek Országos Tanácsának tagja.

Állítása szerint a Fehér Megyei Egészségügyi Biztosító 2002 augusztusa óta nem fizette ki az árkedvezményes és ingyenes gyógyszereket, százmilliárd lejes adósságot halmozva így fel. Ezért a gyógyszertárak képtelenek fizetni a gyógyszergyáraknak és lerakatoknak. Bucur szerint Szászsebesen már egyetlen gyógyszertárban sem lehet kedvezményes vagy ingyen gyógyszert kapni.

Sôt, az ingyenes és árkedvezményes receptek kiállítása nem törvényes, állítja Bucur, mivel az Egészségügyi Minisztériumtól nem érkezett olyan hivatalos irat, amelynek értelmében a gyógyszertárak el kellene hogy fogadják ezeket a recepteket. Bucur véleménye szerint már egyetlen önerôbôl mûködô gyógyszertár sem képes ingyenes gyógyszereket kiadni, erre már csak azok lehetnek képesek, amelyeknek valamilyen más üzlet áll a háta mögött, avagy másfajta pénzügyi támogatásban részesülnek.

(i)

Az elmúlt idôszakban lapunk már foglalkozott a közvilágítás kérdésével. A rendôrség szerint a nem megfelelôen kivilágított utcákban, a tömbházak között egyre több bûncselekmény történik. Köztudott, hogy a személygépkocsi-tolvajok leginkább a gyengén kivilágított helyeket kedvelik, itt történik a legtöbb kocsilopás.

A polgármesteri hivatal képviselôi szerint a Gheorghe Funar vezette intézmény mindent megtesz annak érdekében, hogy megfeleljen a kormány és a nemzetközi intézmények által megszabott követelményeknek. Ilyen például a kormány által még 1999-ben elfogadott szabvány, amely szorosan igazodik a Nemzetközi Közvilágítási Bizottság elvárásai-hoz. Kolozsváron, állítják a városháza illetékesei, az a gond, hogy a közvilágítás nem egyetlen intézmény hatáskörébe tartozik. — Azt szeretnénk, hogy a feladatot csupán a polgármesteri hivatal lássa el — mondja Mihai Muresan, a közintézmény mûszaki osztályának igazgatója. — Jelen pillanatban azonban a közvilágítás kérdésével egy intézmény és egy állami kézben lévô cég foglalkozik: a polgármesteri hivatal és az Electrica villamosmûvek Kolozs megyei fiókszervezete. Ezért több olyan eset van, amikor javaslatot teszünk a villamosmûveknek bizonyos világítótestek mihamarabbi kicserélésére, a vállalat viszont arra hivatkozik, hogy kevés az ember, és csak hetek múlva tesznek eleget a felkérésnek. Ezért mindenki a városházát káromolja, holott a kialakult helyzetért nem minden esetben mi vagyunk a hibásak — panaszolta hétfôn az újságíróknak Mihai Muresan.

Az igazgató tudomása szerint a polgármesteri hivatal részérôl érkezô felkérések megoldására az Electrica villamosmûveknek alig több mint 7 (hét) embere van. — Mindenki számára világos, hogy ez a szám rendkívül kevés a világítótestek kicserélésére — tette hozzá.

A polgármesteri hivatal arra törekszik, hogy a lehetô legjobban terjessze ki a közvilágítást a városban. Stefan Lucaciu, a mûszaki osztály képviselôje szerint a városháza számára ismerôs a Monostor–Hajnal negyed bekötôút esete, ahol szinte koromsötétség fogadja a sofôröket. — Egyes helyeken már sikerült elhelyeznünk az oszlopokat. Még ebben az évben a város ezen részén is megoldódik a közvilágítás — ígéri az osztályvezetô. Ugyanakkor arról tájékoztat, a közeljövôben a parkokban és a játszóterek környékén is megoldják a közvilágítást. Információi szerint korszerû világítótesteket szereltek fel a Sétatéren, az Arany János utcában, a Cismigiu utcában és a Hajnal negyedet a monostori temetôvel összekötô úton. Tervbe vették ugyanakkor a Fellegvárra vezetô sétányok, az Andrei Saguna (volt Dubãlarilor) utca, a Detunata sétány, a román színház mögötti park kivilágítását is. Ezenkívülkorszerû világítótesteket helyeznek el a központban a Bocskai (Avram Iancu), a Széchenyi (Mihai Viteazu), és a Vágóhíd téren, valamint Danil Barceanu utcában, a Hajnal negyedben a Tordai úton, a Mãrãsti téren a Gyár (Fabricii), a Móricz Zsigmond (Bukarest) utcában, a Györgyfalvi negyedben, a T. Mihali utcában, a Donát negyedben az 1918. December 1. úton, a Gruja negyedben a Gépész (Masinistilor) utcában, az Iris telepen az Avas (Oasului) utcában, a Monostor negyedben pedig a Hajnal negyedi bekötô úton.

A városháza illetékesei szerint a fent említett munkálatok mintegy 20 milliárd lejébe kerülnek a kolozsvári adófizetô polgároknak.

A Mozdony (Locomotivei) utcában, a Bácsi úton, a Törökvágáson, a Máramaros, a Liviu Rebreanu, a Govora és a Ciobanului utcában csupán "az elkövetkezô idôszakban" vezetik be a közvilágítást. Az Electrica szóvivôjét többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérnünk.

Kiss Olivér

Törvényben rögzítették, hogy a városi tanács számára kötelezô a közszolgáltatások biztosítása. Sajnos, a törvénykezô elfelejtkezett a piacgazdasági kritériumok lakosságfullasztó hatásának ellensúlyozásáról. A hôenergia számlázási korlátozása nagy adósságokba hajszolja a városi tanácsokat, ugyanakkor a lakosság egyre inkább fizetésképtelenné válik.

A zilahi városgazdálkodási vállalat ezelôtt tíz évvel közel 20 000 lakás távfûtését biztosította. Mára alig

8 000 lakás maradt a rendszerben, közülük is 5 000 esetben csak részleges szolgáltatást igényelnek, a rendszer teljes szolgáltatásai alig 3 000 lakást érintenek. Aki tehette, egy-két szobát lekapcsoltatott a rendszerrôl. Érthetô, hiszen a téli hónapokban az átlag havi 1,5–2 millió lejes fûtési díjat kevesen engedhették meg maguknak.

A túlszámlázás következménye a rohamosan növekvô kilépés volt, de ez is kétélû fegyvernek bizonyult, mert a teljes kilépés feltétele az adóságok törlesztése volt. Tehát csak az tudott lekapcsolódni a rendszerrôl, akinek volt pénze kiegyenlíteni a számlát. Utána 20–30 milliós befektetéssel felszereltette magának az egyéni hôközpontot, és megúszta a havi távfûtési díj felét kitevô gázszámlával. A dolog hátulütôje az, hogy az maradt a távfûtési rendszerben, aki eddig sem tudott fizetni. Vajmi kevés a valószínûsége annak, hogy ezután kifizeti elmaradt tartozásait is. A gázmûvek igazgatója szerint Zilahon kb. 3000 lakásban szereltek fel saját kis hôközpontot, a többiek úgy oldják meg a fûtést, ahogy tudják. Van, aki cserépkályhát rakatott, és fával vagy szénnel fût, van, aki sehogy. A helyzet a lakosság anyagi helyzetét is tükrözi.

Ezzel egyenes arányban növekedik a hôközpont egy lakásra számítható üzemeltetési költsége is, hiszen az ipari felhasználók már régen saját hôközpontjaikban termelik meg a számukra szükséges meleget. A hôközpont jelenleg már a veszélyességi határt súrolja alacsony szintû mûködésével. De minél kevesebb lakást szolgál ki, annál nagyobb a számla — annál kevésbé tudja majd kifizetni a lakosság.

A városgazdálkodási vállalat eddig mintegy 2000 pert indított a lakossági adósságok behajtására, eredménytelenül. Most kényszerkilakoltatásokhoz folyamodtak. Az adósság behajtására mintegy 29 lakást adtak el, és levonták belôle a közleti tartozást. Nem lehet tudni, mi lett a kilakoltatott családok sorsa, ami szintén a várost terheli, hiszen túl kevés a szociális lakás, és túl sok a kilakoltatott.

A legutóbbi rendkívüli tanácsülésen Iuliu Nosa polgármester elégedetlen volt a kilakoltatások folyamatával. Benne erôs kétséget támasztott az eljárás, amely szerinte az ingatlancápáknak kedvezett. A megyeközpontban már 200 millió lejért is lehetett háromszobás lakást venni — mindezt árverés nélkül, az elsô ingatlanügynök jelentkezésére. Sajnálta, hogy a polgármesteri hivatal nem tudja befolyásolni a bírósági végrehajtás eljárási módját. Javasolta, hogy a város vásárolja meg a további eladandó lakásokat, és szociális vagy szolgálati lakásként használja azokat.

Ha továbbra is marad a jelenlegi gyakorlat, akkor minden törvényes rendelkezés ellenére sem tudja majd biztosítani a tanács a közszolgáltatásokat. A város által nemrég átvett hôközpont negyedévenként 50–60 milliárd lej veszteséggel számol, ez az összeg egyenlô a város költségvetésével. Ha ez így megy tovább, vagy a várost vagy a hôközpontot kell bezárni. A megoldás mindeddig csak elméletileg körvonalazódott, kivitelezése éveket vehet igénybe. Meglehet, akkorra már nem lesz kinek felajánlani a keserû tapasztalatokhoz kapcsolódó távfûtést.

Az ügy kényszerhelyzete nem csak Zilahhoz kapcsolódik: a sarmasági szénbánya termelésének 80%-át használja a zilahi hôközpont. Bezárása esetén 1–2000 sarmasági bányász maradhat munka nélkül.

Kérdés, hogy a lakossági terhek milyen jellegû megoszlását fogja elfogadni a közigazgatás?

Azt viszont biztosan lehet elôrejelezni, hogy a lakosság minden esetben az olcsóbb és a központosítástól független megoldást fogja választani. Minden szociális meggondolást mellôzni fog, ha a családja zsebérôl van szó.

A tegnapelôtti városi tanácsülésen a tanácsot képviselô részvényesi közgyûlés hét tagja közül három lemondott, mert nem volt hajlandó elfogadni a hôközpont ezévi költségvetését, amelybe eleve százmilliárdos vesztességet számoltak.

Mitruly Miklós tanácsos szerint lehetetlen, hogy a város 180 milliárdos költségvetésének hatvan százalékát arra a hôközpontra költse, amely alig a lakosság egyharmadát szolgálja ki. Azt se felejtsük el, hogy Nagybánya 136 ezres lakosságának esetében a szociális fûtéspótlék alig 1,4 milliárd lejt tesz ki, ez a mi esetünkben, a 64 ezres lakosságra 45 milliárd lejt jelent. Mindenképpen új megoldásokon kell gondolkozni. Ez mindeddig nem sikerült, mert a szociális meggondolások vagy egyéni érdekek miatt a tanácsban nem vállalták a gazdasági megoldások következetes érvényesítését. Ez most visszaüt. A vagy fûtünk, vagy megélünk dilemmának lettek volna alternatívái, amelyek alkalmazása most sokkal fájdalmasabb lesz.

Józsa László

Felröppentették a hírügynökségek, hogy a Columbia ûrrepülô sorsa már felküldésekor megpecsételôdött, de errôl némán hallgattak. És arról szintén, hogy megmentésére két lehetôség is adódhatott volna. Az egyik ugyan nagyon kevés esélyt adó, de a másik az ûrhajósok túlélésének nagyobb esélyt biztosító módszer lehetett volna. Egyikkel sem próbálkoztak. Inkább várták a vakszerencsét vagy a biztos katasztrófát. Az amerikai filmekben gyakran láthatjuk azokat a bátor, minden akadályt legyôzô, sôt életüket is kockára tevô hôsöket, akik veszélyes, sok ember életét áldozatul követelô robbanóanyagot szállító, robogó vonatot tartóztatnak fel, terroristák kezébe kerülô, felrobbanni készülô, levegôben lévô repülôgépek utasait mentik meg a biztos haláltól, világûrbôl fenyegetô csillagászati katasztrófák sorozatától szabadítják meg a földgolyóbist. Vagy mindez csak fikció, az amerikaiak "felsôbbrendûségét" bizonyító propaganda része? A Columbia katasztrófája az odaveszett hét ûrrepülôs élete mellett sokévi, fáradságos és fôleg költséges kiképzés eredményét is megsemmisítette. Pedig spórolniuk kellene, mert az amerikai költségvetés nagyon megnyirbálta az utóbbi években az ûrkutatásra szánt alapot. Nyilván, ez a kutatási ág konkrét hasznot nem hoz, legfennebb dicsôséget. De a dicsôségre egyelôre nem az ûrben, hanem itt, a földön van szüksége a "fiatal kontinensnek". A "földi dicsôség" azonban az ûrbelinél is többe kerül. Hát, most arra kell a pénz.

B. É.

FENG SHUI — A KÍNAI TÉRRENDEZÉS MÛVÉSZETE címmel Balázs Annamária tart elôadást február 5-én, szerdán du. 4 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az RMDSZ külmonostori szervezetének rendezvényére szeretettel várják az érdeklôdôket.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉST TART AZ RMDSZ SZAMOSFALVI KERÜLETE 2003. február 9-én, vasárnap délben 12 órakor, az istentisztelet után. Minden szamosfalvi lakost szeretettel várnak.

VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST TART az RMDSZ belvárosi körzete február 7-én, pénteken du. 5 órától. Napirenden a tisztújító közgyûlés megszervezése szerepel.

A RÓMAI KATOLIKUS LÍCEUM TANÁRAI minden szombaton 9–12 óra között elôkészítôt tartanak képességvizsgára készülô diákoknak a Báthory-líceumban (I. em., 19-es terem).

A BRASSAI SÁMUEL ELMÉLETI LÍCEUM március 15-ig szeretettel várja a 2003–2004-es tanévre I. osztályba beiratkozó gyermekek szüleit.

Üzenet/február1.
Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának legfrissebb számában írja, Szász Attila: "Nem krisztusi alapokra épült világunkban nincs erônk nem azonosulni azzal a világgal, melyben élünk, hanem sokkal inkább elfogadjuk annak értékrendjét, noha tudjuk — ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is". Lôrincz István Jób feleségérôl közöl gondolatokat, és részletet olvashatunk Nagy Lászlónak ...és vidámítsd meg az én szívemet címû könyvébôl: Nagy Károly egykori püspökhöz fûzôdô anekdotákat. Somogyi Botond a 85 éves Teller Ede életútját ismerteti, Balázsi-Pál Elôd pedig a magyarok fogyásának megakadályozására tett terveket veszi számba. Interjút olvashatunk még Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével, Somogyi Botond tollából, a szórványtámogatások kilátásait pedig Ágoston Albert taglalja. Az IKE tevékenységérôl, idei terveirôl Kelemen Melinda tájékoztat. Verset Gyurkovics Tibor és Pásztori Jenô közöl.

Hírözön
Ezzel a címmel indult új kiadvány. Az európai integráció távlatában egyre több szó esik a mezôgazdasági, környezetvédelmi, jogi stb. EU-s normákról, amelyeket az egyszerû kisember elôbb-utóbb a saját bôrén fog tapasztalni. "A szó elszáll, az írás megmarad. Amit a fülünkkel hallunk a rádióból, a tévébôl, azokat nincs idônk hirtelen lejegyezni, elfelejtjük, töredékben halljuk, látjuk. Jó lenne egy helyen megtalálni a szükséges tudnivalókat, hogy ne sietôs, hanem nyugodt, tájékozott döntés jellemezzen" — olvasható a magazin bemutatkozó elôszavában. Hogy konkrétan milyen információkat szolgáltat? Íme: mezôgazdasági gépeket, szerszámokat forgalmazó cégek kínálatát, elérhetôségét; bankok szolgáltatásait; biztosítási társaságok termést, ingatlant, élet- és egészségbiztosítást szolgáltató feltételeit, elérhetôségét; orvosi rendelôk szolgáltatásait; munkaerôpiacot munkát keresô kolozsvári személyekkel való kapcsolatteremtésre; apróhirdetést; növénytermesztési tanácsadást; egészségügyi tanácsadást.

Ö. I. B.

A Kráter Mûhely Egyesület pályázatot ír ki Wass Albert regényeiben, novelláiban, verseiben, esszéiben megtalálható örökérvényû igazságok, aforizmák egybegyûjtésére.

A következô témákat ajánljuk kigyûjtésre: Szülôföldszeretet — mezôségi gondolatok; Hazaszeretet — Erdély múltja, Erdély jövôje, Erdély csodái (pl.: a Havasok); Természetszeretet (tájak, állatok, növények leírása);Családszeretet; Nemzetszeretet, magyarságismeret, a magyar nemzet múltja és jövôje; Vallás, hit, erkölcsi értékek; Ifjúság, szerelem; Sportolás (lovaglás, horgászat, vadászat); Divat, öltözködés.

A gyûjtött részleteket csoportosítva kérjük beküldeni! (A további csoportosítás külön érdemet jelent a zsûri értékelése során.) Az idézetek után kérjük a Kráter Mûhely Egyesület Wass Albert Életmû sorozatában megjelentetett mûvek szerinti oldalszámok feltüntetését. Az író ismeretéhez szükséges további ismereteket talál a honlapunkon: www.krater.hu.

Beküldési határidô: 2003. április 1.

1. díj: Részvételi lehetôség a Válaszúttól Istenszékig elnevezésû Wass Albert Emléktúrán. 2. díj: A Wass Albert Életmû-sorozat összes kötete. 2–10. díj: 3–3 tetszôlegesen kiválasztott Wass Albert-kötet az Életmû-sorozatból.

Kráter Mûhely Egyesület és Könyvkiadó vezetôsége 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. * tel/fax: 26/328-491 info@)krater.hu * www.krater.hu

Már idôsek vagyunk, várják meg, míg meghalunk — válaszolta egy ferences atya, amikor a diktatúra ügybuzgó rendôrtisztje arra szólította föl: vesse le magáról a ferences ruhát. Az atya ma is csuhában jár, a diktatúra régóta a múlté, a ferences rend viszont a jövôjé. Hiszen a páterek hitének és csöndes, de kitartó ellenállásának, konok elszántságának köszönhetôen a szerzetesrend nemcsak megmaradt, hanem 25 fiatal szerzetessel gazdagodott, és újabb 19 fiatal készül a szerzetesi életre. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány történetét bemutató összefoglaló mû elôszavában Fr. Páll Leó ofm arra is keresi a választ, hogy mi a rend szerepe ma, kihívásokkal és ellentmondásokkal teli korunkban.

A kétkötetes mû szerzôje, P. Benedek Fidél (1907–1979) úgy véli: "Legjobb szolgálat (...) a történelmi emlék állítás". E cél érdekében munkálkodik egész életében, és gyûjti kitartó szorgalommal és munkabírással a rendtartomány történetéhez kapcsolódó emlékeket, dokumentumokat a kezdetektôl napjainkig, és ismertet meg a rend kialakulásával, céljaival és megpróbáltatásokkal teli történelmével. "Ezt a mûvet a kötelesség és a kegyelet íratja meg. (...) Meg kell menteni, ami még megmenthetô. (...) Oly gazdag az erdélyi ferences múlt és akkora belsô értéket hordoz, hogy tiszteletet parancsol. Feledésbe nem maradhat, sem tulajdon fiai, sem az erdélyi közönség elôtt" — vallja P. Benedek Fidél. Nemes szándéka pedig 2002-ben konkrét formát öltve, azaz kötetbe foglalva valósággá vált. S ebben nagy szerepe volt Sas Péter mûvelôdéstörténésznek is, aki a kéziratokat összegyûjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte. Szakértelmének köszönhetôen és elsôsorban természetesen a könyv szerzôjének, P. Benedek Fidélnek érdemeként olyan világosan áttekinthetô, a témában kevésbé járatos olvasó számára is élvezhetô, kétkötetes mûvet sikerült összeállítania, amely a ferences alapfogalmaktól, a rend 13. századbeli kialakulásától és eszmeiségének világhódító útjától a hazai vonatkozásokon keresztül napjainkig követi nyomon a ferencesek történetét. Megismerkedhetünk az elsô Magyar Provinciával, az Erdélyi Ôrség 1447-tôl 1526-ig tartó virágkorával, az utána következô viharos évtizedekkel, az elsodort kolostorokkal és vértanúkkal, az 1600-as évekbeli mélyponttal, majd az ezt követô felemelkedéssel, Pázmány Péter szerepével, az erdélyi ferencesek szereplésével az 1848–49-es szabadságharcban. Tudomást szerezhetünk továbbá a rendtartomány szétzüllesztésére irányuló törekvésekrôl a kommunista diktatúra idején, valamint a szerzetesek üldöztetésérôl. De P. Pap Leonárd, P. Papp Asztrik, P. Balázs Aba, P. Keresztes Albin, Nagy Vilmos, P. Bálint Szalvátor, P. Benedek Domokos és Vinceffy Endre tollából is értékes történeti, mûvelôdési és mûvelôdéstörténeti írásokat olvashatunk.

A kötet a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány kiadásában jelent meg. A nyomdai elôkészítés a Grafycolor Stúdióban, a nyomás és kötészet a Gloria Nyomdában készült.

* P. Benedek Fidél Az Erdélyi Ferences Rendtartomány, Kolozsvár, 2002.

Németh Júlia

A Duna Televízió Mindentudás Egyeteme címû sorozatának következô részében korunk egyik legégetôbb globális problémájával, a vízszennyezéssel ismerkedhetnek meg a nézôk. Mit tehetünk azért, hogy a jövô generációi is elegendô tiszta vízhez jussanak? Segíthet-e önmagában a tudomány a problémák megoldásában? Vagy nekünk is meg kell változtatnunk a szemléletünket? Többek között ezekre a kérdésre ad választ Somlyódy László mérnök, a mûszaki tudományok doktora február 6-án, csütörtökön, romániai idô szerint 16.15-kor a Duna Televízió képernyôjén.

Szentkirályi István

Igazán megszokhattuk volna már azt, hogy mindig más mondja meg az igazat. Olykor még olyan ügyekben is, amikor az "igazmondónak" is más mondja meg, hogy mi az igazság.

A Szabadság Józsa — cikkei, valamint a Szilágyság szerk. — cikkei ilyen igazmondót takarnak.

Különösen most, amikor felgyorsulnak a politikai események, a felkavart zavaros, posványos iszaprengetegében mód felett lehet sárral dobálózni, másokat lejáratni. Csakhogy az ilyennek sáros lesz a keze.

A zilahi Kálvineum visszaigénylését, visszaszolgáltatását, birtokba vételét illetôen nevezett szerzô tollából származó irományokat nem hagyhatjuk szó nélkül.

Még mielôtt bárki azt gondolná, hogy most mi mondjuk meg az igazat, azelôtt szükségszerû tisztázni a következôket:

1.Semmitmondóak a bizonyítás nélküli állítások.

2.Értéktelenek az emlékezet homályából összekotort kusza megállapítások.

3.Szándékos gonoszságra vallanak a félremagyarázott kijelentések.

4.Egyoldalú ítélgetések tudatlanságra, tájékozatlanságra vallanak.

Ezért a tényszerûség alapján tiltakozunk a cikkben közölt minden olyan megállapítás ellen, amely lejárató szándékkal, a jóérzés határát és a tényszerû tudósítás mezsgyéjét túlhaladja.

A zilahi Kálvineum jogos egyházi tulajdonba kerülése megítélésünk szerint elsôsorban az örökkévaló Istennek köszönhetô. Ezt a cikk írójának, mint egykori református teológusnak, gyülekezeti presbiternek, vagy csak egyszerûen, mint keresztyén embernek tudnia kellene.

Másodsorban tagadhatatlanul emberi erôfeszítések is szükségeltettek ahhoz, hogy az olyan-amilyen restitúciós törvény napvilágot lásson. Ezzel egyelôre nincs mit dicsekedni.

Talán a cikk írója a megmondhatója annak, hogy az oly nagyra értékelt érdekképviseleti, szenátori "küzdelmek" szám szerint hány egyházi ingatlan visszaszolgáltatását eredményezték mind a mai napig a Szilágyságban vagy Zilahon?

A tények arról tanúskodnak, hogy egyetlenegy egyházi ingatlan sem került vissza jogos tulajdonosához, csupán a Kálvineum. Azonban ez sem az említett "küzdelmek" mindent elsöprô eredményeként, hanem bírósági per útján. Ennek kimenetét pedig — ha az igazságszolgáltatás pártatlanságát nem akarjuk vitatni — nem befolyásolhatta a szenátori "segítség".

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy az egyházfôk tavalyi strasbourgi látogatása következtében látott napvilágot a 2002/501-es restitúciós törvény.

Megítélésünk szerint a Kálvineum visszaszolgáltatása elsôsorban Zilah reformátusságának jogos elvárásait szolgálja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt évben számtalanszor, lelkészi felhívásra a Kálvineum visszaszolgáltatásáért, a per jó kimeneteléért imádkoztunk gyülekezeti közösségben.

Mindazáltal a város egész magyarságának kulturális fellendülését is hivatott elômozdítani.

Az egyházi javak visszaszolgáltatásáért folyó küzdelem egyik állomása az egyházkerület által kezdeményezett, minden egyházmegyében megtartott tömeges megmozdulás volt. 1998-ban a Zilahi Egyházmegye esperesének szervezésében a templomi istentiszteletet követôen a Belvárosi templomban összesereglett gyülekezet: 20 református lelkipásztor, gondnokok, presbiterek, a Wesselényi Kollégium diákjai, tanári kara, RMDSZ-es elöljárók, polgármesterek, tanácsosok, gyülekezeti tagok és nem utolsó sorban Seres szenátor, kivonult az elkobzott egyházi ingatlanok elé. Mindez annak ellenére, hogy a szenátor az istentiszteletet megelôzôen, több tanú jelenlétében lebeszélni próbálkozott szervezô — esperest az utcai felvonulásról.

A "rágalmazás határát" éppen az a tény súrolja, hogy a cikk írója bizonyítékok nélkül állít olyat, amibe neki akkor nem volt betekintése, így a valós tények és ismeretek hiányában összemossa egyrészt az események történelmiességét, másrészt pedig durva sértegetéssel járatja le a szószék szentségét.

Gusztustalan az az alakoskodó nyúl–bátorság, amellyel olyan egyértelmûen kijelenti a cikk írója, hogy a Kálvineum visszaszolgáltatását tartalmazta volna az RMDSZ–SZDP megyei titkos protokolluma. "A román nacionalista ellenreakció" szóhasználat valószínûleg az elmúlt kor hagyatéka, és mint ilyen, ezért kellett titkosítani a megállapodást. Nem is fogalmazhat másként egy olyan valaki, akit naponként az efféle üzenetet hordozó lapok böngészésével és hírük oly nagy elôszeretettel való továbbadásával van elfoglalva. A cikk alapján miért éppen most válik nyilvánvalóvá a titkos megállapodás? Elmúlt a veszély?

Ami az egyház–RMDSZ közti, valamint az egyház–polgármester közti egyeztetéseket, továbbá azt a félrevezetô, uszító, hangulatkeltô megállapítást — miszerint az egyháziak a "románok azonnali kivonulását szorgalmazták" — illeti, határozottan kijelentjük, hogy a cikk írója szándékosan ferdíti el a valóságot.

A fentiekkel kapcsolatosan a következô szempontok alapján áll módunkban megítélni az RMDSZ megyei elnökségének, valamint Zilah polgármesterének a Kálvineum visszaszolgáltatásával kapcsolatos álláspontját:

1. 2001. december 28. 10 óra. Popovics Tibor, egykori belvárosi fôgondnok (és mások?) szervezésében a Zilahi Református Egyházközségek elnökségei meghívást kapnak Zilah polgármesterével történô találkozóra a Polgármesteri Hivatalba. Részt vesznek: Bogdán Zsolt, Püsök Sándor Csaba lelkipásztorok, Popovics Tibor fôgondnok a Zilahi Ref. Egyházközségek részérôl, valamint Iuliu Nosa polgármester és Fekete Károly alpolgármester a Polgármesteri Hivatal részérôl.

A találkozó célja az egyház és Városháza kapcsolatának elmélyítése, valamint a Kálvineum visszaszerzésével kapcsolatos álláspontok ismertetése mindkét fél részérôl.

Az egyház képviselôi megdöbbenésüket fejezik ki, miszerint a Polgármesteri Hivatal peres úton támadta meg azt a kormányrendeletet, amelynek alapján a Kálvineum tulajdonjoga visszaszáll a Zilahi Református Egyházra.

Iuliu Nosa polgármester elmondja, hogy hivatali kötelessége a közvagyon megvédése, valamint a Kultúrházban mûködô tánccsoportok mûködésének biztosítása.

Ugyanakkor felszólítja az egyháziakat, hogy elképzeléseiket, javaslataikat, valamint ígéretüket, miszerint "nem dobják ki az utcára" a tánccsoportokat, rövidesen tegyék le a Polgármesteri Hivatalban.

Az egyház képviselôi hangsúlyozzák: nem áll szándékukban senkit sem kidobni a Kálvineumból, annál is inkább, mivel ezt a restitúciós törvény tiltja az új tulajdonosnak. Mindamellett szeretnék minél hamarabb tulajdonukba venni az épületet. Felkérik a polgármestert, hogy minél elôbb bocsássa rendelkezésükre az épületben zajló kulturális tevékenységek órarendjét egyeztetés végett.

Arra a kérdésre, hogy megfellebbezi-e a Zilahi Bíróság 2001. november 29-én hozott határozatát, a polgármester így felel: "adjatok egy jobb ötletet."

A tárgyalás ideje alatt a Zilahi Törvényszéken iktatják a Polgármesteri Hivatal fellebbezését a Kálvineum ügyében. Minderrôl a polgármesternek tudomása volt.

2. 2002. január 9. 11 óra. A Szilágy megyei RMDSZ elnökségének meghívására a Zilahi Református Egyházközségek képviselôi tanácskozásra érkeznek a szövetség Kossuth utcai székházába. Megjelennek: Oláh Mihály, Püsök Sándor Csaba lelkipásztorok, Popovics Tibor fôgondnok az egyház képviseletében, valamint Seres Dénes szenátor, megyei elnök, Fekete Szabó András, a megyei közgyûlés alelnöke, Deák László ügyvezetô elnök a szövetség részérôl.

Seres Dénes elmondja, hogy tudomása van a Polgármesteri Hivatal által kezdeményezett fellebbezésrôl, valamint arról is, hogy a Polgármesteri Hivatal tart attól, hogy a tánccsoportok az utcára kerülnek, ha az egyház visszakapja a Kálvineumot. Megoldásnak azt ajánlja, hogy egyház hagyjon fel a pereskedéssel, megegyezés alapján kössön alkut a Polgármesteri Hivatallal, és így az ügy sokkal elôbb rendezôdik.

Elmondja, hogy a polgármesterrel folytatott tárgyalásai során ígéretet kapott afelôl, hogy ha az ô személyes közbenjárására a bukaresti kormánynál elintézi, hogy a város fôterén álló Vigadó épületét kormányrendelettel a Polgármesteri Hivatal tulajdonába veheti, akkor a tánccsoportok kiköltöztetése zökkenômentesen megoldódik.

Az egyháziak kifejtik, hogy a hallottak tudathasadásos állapotról tanúskodnak, hiszen nem ôk, hanem a polgármester az, aki a kormányrendeletet bírósági úton megtámadta, ezért neki kellene elállni a pereskedéstôl. Elmondják továbbá azt, hogy a törvény értelmében, mint új tulajdonosok kötelességüknek tartják, hogy helyet biztosítsanak a kulturális csoportoknak. Kilátástalannak találják, hogy a Vigadó sorsához kössék a Kálvineumét.

Ugyanakkor messzemenôen elítélik, hogy megkérdezésük nélkül egyezkednek a Kálvineum sorsáról. Végezetül kifejtik, hogy a Kálvineum visszaszolgáltatását nem kívánják politikai alku tárgyává tenni, mindazáltal nyitottak a további tárgyalásokra.

Ez az álláspont volt "elfogadhatatlan" a polgármester és RMDSZ-elöljárók számára.

A fentiek alapján úgy véljük, hogy a Szilágy megyei RMDSZ elnöksége politikai tôke kovácsolására akarta volna felhasználni a Kálvineum visszaszolgáltatását úgy, hogy valójában a kisujját sem mozdította az egyház javára a pereskedések ideje alatt. Ellenkezôleg, amikor úgy látta, hogy az egyház nem hajlandó belemenni politikai alkudozásba, akkor magára hagyta, illetve kárára járt el passzív távolmaradásával vagy aktív lejárató megnyilvánulásaival.

A cikktôl eltérôen sem az elvárások, sem a lehetôségek nem hasonlíthatók össze — a jogszabályok értelmében — mindazzal, amibe az egyházat belerángatni szándékoztak.

Tény az, hogy jelenleg a Kálvineum az egyház tulajdona, a Vigadóba pedig csak nagyon sok idô múlva költözhetnek be a tánccsoportok.

Mindezektôl függetlenül Zilah fôtere — a 100 éves Wesselényi szobor és Wesselényi Kollégium örökifjú épületével — semmilyen körülmények között nem minôsíthetô a "város szégyenének".

Minôsíthetetlen a Kollégiummal kapcsolatos megjegyzés. Az "egyik nagygyûlés mozzanata" megfogalmazás bizonyítás nélküli állításként hangulatkeltô puffogtatás.

Seres Magdolna az egyházzal szembeni pere nem a gondnok ellen indított bírósági eljárással, hanem az egyházi csatornákon befolyó javak hûtlen kezelésével — állami tulajdonba való átvitellel —, soha el nem számolt egyházi pénzek elköltésével, valamint az iskola református szellemiségének megrontásával, az egyházi joghatóság semmibevevésével kezdôdött.

A határon túli: ausztráliai, magyarországi stb. ösztöndíjak jelenlegi folyósítása kizárólagosan az egyházkerület érdeme.

Az iskolában jelenleg is tanító lelkésztanár kinevezését, szolgálatát éppen ô hátráltatta.

Határozottan visszautasítjuk a cikkbôl kitûnô, rossz szándékból fakadó, hangulatkeltô, félrevezetô, uszító vádaskodásokat.

Tiltakozunk az ellen, hogy a Kálvineum visszaszolgáltatásának ürügyén vagy bármilyen más politikai esemény kapcsán bárki is lejárató jelzôkkel illesse egyházunkat.

Zilah, 2003. január 30.

A Zilahi Református Gyülekezeti és Presbiteri Szövetség Ügyintézô Tanácsa:

Püsök Sándor Csaba lelkipásztor-elnök
Bogdán Zsolt lelkipásztor
Oláh Mihály lelkipásztor
Brezóczki Sándor gondnok-elnök
László Kálmán fôgondnok
Ôsz Sándor fôgondnok

A múlt hét végét minden jóérzésû ember számára beárnyékolta a gyász, amely a Columbia ûrrepülôgép katasztrófájával szakadt az emberekre. Elgondolkodtam azon, vajon miért gyászolja szinte osztatlanul, az egész emberiség ezeket a — vitathatatlanul — hôsi halottakat? Nemcsak az amerikaiak és az izraeliek, az indiaiak (hiszen a magasságban felrobbant és széthullt ûrhajó áldozatai között egy izraeli berepülô pilótatiszt és egy indiai származású ûrhajósnô is volt), hanem többnyire még Amerika ellenségei is. Túlzás nélkül mondhatjuk: az egész emberiség. Pedig a földkerekségen napjainkban is fel-fellángoló harcokban, háborúkban, terrorcselekmények során, az ûrrepülôn életüket veszítettek sokszorosa is meghal, köztük ártatlan, senkinek se vétô és vétett kisgyerekek is. Emlékezzünk a Vörös Khmer milliós áldozataira, vagy a közel másfél év elôtti amerikai terrortámadásokra, a gyászos emlékû szeptember 11-re!

Talán egy tekintetben láthatunk gyökeres különbséget az akkori ezres-milliós áldozatok és az ûrrepülô utasai között: a háborúk, a terrorcselekmények következményeként életüket veszítettek a gyûlölet (kölcsönös vagy legalábbis egyoldalú gyûlölet) áldozatai voltak. A Columbia veterán-ûrrepülô utasainak életét viszont nem a gyûlölet vette el. Halálukban semmi szerepe sem volt a gyûlöletnek (ha lett volna, attól tartok, természetesként fogadtuk volna el áldozatukat). Ôk azért járták meg a magasságot, hogy a világûr titkaiból fedjenek fel számunkra, hacsak egy újabb szeletkét is. A kutató emberi elme, a Tudomány hôsi halottai ôk, áldozatuknak semmi köze bármilyen gyûlölethez, amit manapság már az emberiség — sajnos — az élet velejárójának tekint, aként fogad el. Ezért nemcsak az Amerikai Egyesült Államok, nemcsak Izrael és India, az egész emberiség hôsi halottai ôk. A jobbra törô, a kutató, a Természet és a Világ titkait feltárni kívánó emberiségé.

Ha ez a tragédia nem következik be, talán nem is szólok most egyébrôl, mint a múlt hét végén Szatmáron tartott — vasárnap zárult — RMDSZ-kongresszusról, amelyen most már szinte nyilvánvalóvá vált egy kisebb csoport és a többség közötti szakadás. Anélkül, hogy egyik vagy másik fél embere lennék, lehetetlen észre nem vennem a mindenáron hatalomra törni kívánók gyûlölködését a megértôbbnek látszó bölcsességgel szemben, a vitatkozó feleknél. Mint a tagdíjával napirenden lévô RMDSZ-tagnak, engedjék meg, hogy azok felé hajoljak, akiknek a tekintetébôl nem árad a begörcsölt gyûlölet az erôsebbnek bizonyult ellenfél iránt. Ugyanakkor, amikor jólesô érzéssel veszem tudomásul a Reform Tömörülés vezéralakjának, Tôkés László fôtiszteletû úrnak az RMDSZ szakadását elutasító állásfoglalását — amellyel szintehogy rímel a Nagy Ellenfél, Markó Béla álláspontja is —, döbbenten hallgattam az "ellenzéki" csoport, a Reform Tömörülés vezetôjének Toró T. Tibornak majdhogynem gyûlöletet fröcskölô nyilatkozatát, amely szerint, ha a szervezet kettészakad, az sem tragédia.

Valóban: nem hiszem hogy tragédiává váljék, hogy kettészakadjon érdekvédelmi szervezetünk. Ha ugyanis ez mégis megtörténik, úgy legfennebb a vezetô politikusok szintjén történik meg. Mint ahogy eddig az országos parlamenti választások elôtt menetrendszerûen jelentkezô "alternatív" magyar vagy székely pártok esetében (amelyek tulajdonképpeni rendeltetése a romániai magyarság szavazatainak a megosztása, ezáltal pedig parlamenti szerepétôl való megfosztása lett volna) a magyar választók többsége ezúttal is átlát majd a szitán, nem lép bele a csapdába, amelyet egyes rövidlátó politikusok hiúságának szítása útján, végsô soron ellenségeink állítanak nekünk, hogy az RMDSZ, a romániai magyarság parlamenti érdekképviselete megszûnjék el nem hanyagolható tényezônek maradni, "a mérleg nyelve" szerepét vállalni Románia parlamentjében.

Fodor Sándor

Mivel az RMDSZ VII. Kongresszusával a magyar–román kormányfôi, illetve MSZP–SZDP pártelnöki találkozó, továbbá a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyûlése is egybeesett, a Kongresszuson felszólaló külföldi meghívottak beszédeit csak röviden állt módunkban ismertetni. Ezt a hiányosságot igyekszünk összeállításunkkal pótolni.

Medgyessy Péter üdvözlete
Az RMDSZ európai módon európai gondolatokat képvisel a magyarság érdekében, s a magyarság érdeke az, hogy az RMDSZ egységes legyen — jelentette ki Medgyessy Péter magyar miniszterelnök üdvözlô beszédében.

A magyar miniszterelnök erdélyi családi gyökereire utalva hangsúlyozta: olyan emberként tolmácsolja kormánya és az anyaországi magyarság üdvözletét, aki ismeri és közelrôl nézi a romániai magyarság életét.

Medgyessy Péter kiemelte, hogy Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz, s egy olyan ország számára, amely mellett, a határokon túl a nemzet részeként nagyon sok magyar él, különösen fontos, hogy szomszédai is bekerüljenek az EU-ba.

A miniszterelnök szerint nem létezik olyan veszély, hogy a magyarság feloldódna egy nagy nemzetközi világban.

— Magyarság és európaiság együtt létezik, egy gondolat két oldalát jelentik. Meggyôzôdésem az: úgy kell az Európai Unióba bekerülnünk, hogy mindannyian, a határon innen és túl élô magyarok meg tudják ôrizni az egy évezred alatt felhalmozott értékeket, a nyelvet, a hagyományokat, a kultúrát — szögezte le.

Medgyessy Péter szerint a határon túli magyar közösségek egyfajta átmeneti idôszakban élnek, amelyben aggasztó tendencia, a határok mellett élô magyarság lélekszámának csökkenése tapasztalható.

— A határon túli közösségeknek és az anyaországnak együtt kell dolgoznia annak érdekében, hogy a magyarság ott találja meg a boldogulását, ahol él. Abban hiszek, az a jó, ha mindenki ott tud boldogulni, ahol az ô hazája van — mondta.

Hangsúlyozta: a határon túli magyarság önazonosságának megôrzését, a nyelv ápolását, a kultúra mûvelését, az elmúlt évszázadok történelmét jelképezô épületek megôrzését, felújítását kívánja a jelenlegi kormány támogatni, akár nagyobb mértékben is, mint az elmúlt idôszakban.

Medgyessy Péter külön kitért a fiatalok helyzetére. Megfogalmazása szerint a fô kérdés jelenleg az, hogy az RMDSZ tud-e a magyar fiatalok számára jövôt biztosítani Erdélyben, Romániában, és tud-e ehhez segítséget nyújtani Magyarország.

— Az kell, hogy a fiataloknak iskoláik, egyetemük legyen, lehetôségük arra, hogy megismerjék a világot, de legyen egy olyan belsô késztetésük is, hogy visszatérjenek a szülôföldjükre. Ez a magyarság, ez a térség érdeke — jelentette ki.

Adrian Nãstase üdvözlete
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) azt szeretné, ha az RMDSZ hosszú távon partnere lenne abban, hogy a román társadalmat felkészítsék az Európai Unióhoz való csatlakozásra — jelentette ki üdvözlô beszédében Adrian Nãstase miniszterelnök.

Nãstase, akinek személyében elsô alkalommal vett részt román kormányfô az RMDSZ legmagasabb döntéshozó fórumának tanácskozásán, külön hangsúlyozta: ez az eddig szokatlan kormányfôi jelenlét nem csupán az udvariasság gesztusa azért, mert az RMDSZ parlamenti támogatást nyújt a kormányon lévô SZDP-nek. Szavai szerint ez a jelenlét azt jelképezi, hogy egy fejlôdési periódus után új szakasz kezdôdik a két szervezet kapcsolataiban.

A román miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy számos feszültség, kölcsönös gyanakvás nehezítette az etnikumközi kapcsolatok fagyos légkörének olvadását Romániában. Román részrôl a román állam egységét féltették, magyar részrôl az asszimiláció politikáját látták.

— Az elmúlt évek politikai folyamatai fontos tanulságokkal szolgáltak: a román állam integritásának és területi egységének féltése az SZDP számára nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy elismerje a magyar kisebbség önazonosságának kifejezôdését — jelentette ki.

Adrian Nãstase szerint a román többség megtanulta azt, hogy a türelem nemcsak nemes, hanem hatékony dolog is. Megtanulták az együttmûködést.

— Együttmûködésünket ezért nem lehet a parlamenti támogatáshoz kapcsolódó konjunkturális célok prizmáján át nézni, nem lehet egyes politikai elitek érdekeinek kifejezôdéseként tekinteni — jelentette ki.

A román miniszterelnök szerint a jelenlegi kormány az elmúlt években komoly gazdasági és külpolitikai eredményeket ért el. Ez az RMDSZ támogatása nélkül nem lett volna lehetséges. Kormánya nevében ezért külön köszönetet mondott.

A román miniszterelnök szerint közös megoldást lehet találni a még rendezetlen kérdésekre, egyebek között arra, hogy bôvítsék a magyar nyelven történô állami egyetemi oktatást Romániában.

Azt sem titkolta, hogy a két szervezet között lesznek ellentmondások, eltérô vélemények. Ugyanakkor meggyôzôdését fejezte ki, hogy mindig az együttmûködés rugalmasságának logikája érvényesül majd a hasznos kompromisszum érdekében.

Adrian Nãstase külön kiemelte: Románia és Magyarország kapcsolatai kiválóak, és rendkívül meleg szavakkal méltatta Medgyessy Péter magyar miniszterelnök, valamint Kovács László magyar külügyminiszter szerepét abban, hogy sikerült eljutni ide.

A magyar parlamenti pártok képviselôinek felszólalásai
Valamennyi magyarországi parlamenti párt képviselôje a fórum elsô napján, pénteken szólalt fel, közvetlenül a két kormányfô után.

Kovács László külügyminiszter, MSZP-elnök azt hangsúlyozta, hogy a határon túli magyarok támogatása a mindenkori magyar kormányok alkotmányos kötelessége, a magyar külpolitika prioritása, amely elválaszthatatlan Magyarország euroatlanti integrációjától.

Kovács László szerint a rendszerváltás óta a négy szabadon választott magyar parlament és az öt magyar kormány sokat tett annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségrôl megváltozzon a vélemény Európában. Közölte: ma már elfogadott az anyaország támogatása a határon túli kisebbség érdekében, aminek szerinte fontos eszköze a kedvezménytörvény.

A szocialista pártelnök ezzel összefüggésben úgy vélekedett, hogy a kedvezménytörvény csak akkor érheti el a célját, ha a szomszédos országok kormányai is segítik annak megvalósítását. Megnyugtatta hallgatóságát, hogy a dokumentum, amely elkészült, egy szakértôi változat, ami nem a vége, hanem kiindulópontja a most kezdôdô egyeztetéseknek.

Az európai uniós csatlakozásról szólva Kovács László azokról az új lehetôségekrôl beszélt, amelyeket a csatlakozás teremt. Kijelentette: 2004. május 1-jétôl — amikor Magyarország az Európai Unió részévé válik — szimbolikussá válnak a magyar–szlovén és a magyar–szlovák határok, de 2007-tôl ugyanúgy szimbolikussá válik a magyar–román határ is, amely az elmúlt évtizedekben szinte átjárhatatlan volt. Kovács László kijelentette azt is: az európai integráció azt is jelenti, hogy a nemzeti kisebbségi lét megszûnik hátránynak lenni.

Kovács László leszögezte: a támogatás nem csökkenni, hanem növekedni fog, demokratikussá kívánják tenni, hogy helyben döntsenek a támogatásról, és ne Budapesten. Ezzel összefüggésben az átláthatóságot nevezte rendkívül fontosnak.

Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke köszöntôjében a XXI. századi magyarság legfontosabb feladatának nevezte a XX. században keletkezett sebek gyógyítását.

A politikus megítélése szerint ennek egyik gyógyírja a kedvezménytörvény. Dávid Ibolya felszólította a jelen lévô két miniszterelnököt, hogy ne szalasszák el a történelmi alkalmat, amikor "történelmi kérdésekre történelmi válaszok születhetnek a megbékélés érdekében".

Dávid Ibolya felidézte az 1918 decemberi Gyulafehérvárt, valamint Trianont, amirôl a jelenlévôk nem tehetnek, de arról megítélése szerint igen, hogy a XXI. században mit tudnak tenni e sebek begyógyítása érdekében.

Ennek szellemében az MDF elnöke indítványozta, hogy a 2002 decemberében elfogadottak alapján támogassák a státustörvényt.

Németh Zsolt, a Fidesz–Magyar Polgári Párt alelnöke a státustörvény megvédésére szólított fel pénteken Szatmárnémetiben az RMDSZ VII. Kongresszusának nyitónapján. Úgy vélte, a jogszabály módosításával a jelenlegi magyar kormány "antistátustörvény" megalkotására törekszik.

Kijelentette: Közép-Európa népei, de különösen a magyarság számára nemcsak hatalmas lehetôség, hanem történelmi elégtétel is lesz, ha megvalósul Európa újraegyesülése, az Európai Unióhoz való csatlakozás.

Hangsúlyozta: a polgári kormány a státustörvényt kínálta a határon túli magyarok problémáira válaszul. Mint kifejtette, a státustörvény nem tökéletes megoldást jelent, de egyik célja, hogy kifejezze a jog- és esélyegyenlôség gondolatát, a másik pedig, hogy lehetôséget teremt.

Németh Zsolt a továbbiakban utalt az Európa Tanács velencei bizottságának a státustörvénnyel kapcsolatos véleményére. Kifejtette: a bizottság ajánlásait a végrehajtási rendeletekben már figyelembe vettük, illetve a legutóbbi Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) döntött az elfogadásukról is. Ezeket a módosításokat kellene átvezetni a törvény szövegén, s ezentúl nem szükséges a törvény további szûkítése, mert így már nincs ellentmondásban az EU-normákkal.

A Fidesz alelnöke felszólította a határon túli magyarokat, hogy éljenek a lehetôséggel, éljenek azokkal az intézményekkel, támogatásokkal és kedvezményekkel, amelyeket a törvény hozott létre, sôt — fejtegette a továbbiakban — gondoljanak arra, milyen további lehetôségekre van szükség. Aki ugyanis ismeri a kisebbségi lét természetét, tisztában van vele, hogy a magyar közösségek életében vannak olyan szükségletek, olyan igények és feladatok, amelyeket a román állam nem képes vagy nem akar betölteni.

Végezetül kijelentette: ha valakiben kétségek vannak, ha valaki arra kíváncsi, hogy mi az egyszerû emberek, a határon túli választópolgárok véleménye a státustörvényrôl, annak egyértelmû választ nyújt az a közel 600 ezer kérvény, köztük 350 ezer erdélyi kérvény, amely a magyar igazolványokra az elmúlt egy év során érkezett.

Eörsi Mátyás, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) ügyvivôje szintén a kongresszus nyitónapján, pénteken tolmácsolta pártjának üdvözletét a Kongresszushoz és az erdélyi magyarsághoz.

Felszólalásában a kedvezménytörvény alapvetô céljának nevezte, hogy a határon túli magyarság és Magyarország közötti érzelmi kapcsolatot megerôsítse. Ugyancsak támogatandó célja a kedvezménytörvénynek Eörsi Mátyás szerint, hogy a Magyar Köztársaság a jövôben is támogassa a határon túl élô magyarokat annak érdekében, hogy kulturális fejlôdésüket, gazdasági prosperitásukat szolgálhassa.

Az SZDSZ-es politikus szerint ugyanakkor ha olyan célja is volt a törvénynek, hogy Magyarországon szavazatokat lehessen gyûjteni vele, és ennek érdekében a szomszédos országokkal vitába, konfliktusba keveredjen, akkor ez nem támogatható cél.

Hozzátette: ha pedig olyan célja lett volna a kedvezménytörvénynek, hogy egész Európát magunkkal szembefordítsuk, hogy mi, magyarok majd megmutatjuk a világnak, milyen erôsek vagyunk, akkor ez szintén nem támogatható cél.

Eörsi Mátyás szerint Magyarországnak és a határon túli magyaroknak olyan kedvezménytörvényre van szüksége, amely elnyeri a szomszédos országok kormányainak és egész Európának a támogatását.

— Csak ebben az esetben lehet a törvénybe foglalt célokat sikerre vinni — jelentette ki.

A politikus ehhez a munkához felajánlotta a magyarországi szabadelvûek, liberálisok támogatását.

Eörsi Mátyás felszólalásában az elôttünk álló legfontosabb feladatnak az Európai Unióhoz való csatlakozást nevezte. Felidézve a szirénhangokat, kijelentette: tudjuk, hogy az Európai Unión kívül is van élet, mert életünk java részét ott töltöttük, de nem éreztük jól magunkat.

— Azt akarjuk, hogy a jövôben jól érezzük magunkat, sikeresek, szabadok legyünk, és gazdagodjunk. Ezt garantálja számunkra az Európai Unió — mondta Eörsi Mátyás az RMDSZ Kongresszusán.

Nyugati szervezetek képviselôinek beszédei
Az Európai Néppárt nevében, Wim van Welzen elnök személyes megbízottjaként szólt a kongresszushoz Edward Steen. Rámutatott: végre sikerült újraegyesítenünk ezt a földrészt és népeit. Ezt a feladatot vállalta a koppenhágai európai csúcsértekezlet tavaly decemberben.

— A mi feladatunk, különösképpen az Európai Néppárt feladata ezt a küldetést teljesíteni, és önöket minél hamarabb a Huszonötök uniójába fogadni — mondta.

Úgy vélte, az itt élôk politikai tapasztalatára és szolidaritására a kontinens nyugati oldalán is szükség van.

— Furcsán hangzik, de tény: az RMDSZ az egyetlen testvérpártunk a bukaresti parlamentben. Nehéz elképzelni, hogy önök nélkül miképpen tudna újjáéledni a nagy múltú kereszténydemokrata hagyomány Romániában, hiszen önök jelentik e hagyomány gyökerét — hangsúlyozta.

Hozzátette: az Európai Néppárt azt szeretné, ha az RMDSZ-éhez hasonló mérsékelt és kiszámítható politikai jelenlét újra elterjedne egész Európában. Edward Steen szerint "a valóság azt mutatja, hogy az RMDSZ a szomszédos országokban lévô magyar testvérpártokhoz hasonlóan mintául szolgál arra, miként ôrizhetô meg a kultúra a kisebbségi létbe kényszerítô 1919-es tragikus eseményeket követôen", és "mintaképp szolgál arra is, hogyan kell demokratikus koalíciós partnerként viselkedni".

Leszögezte: a szélesedô európai politikai színtéren az RMDSZ politikai képességei, toleranciája és egyezségre való törekvése rendkívüli fontossággal bírnak.

— Romániának szüksége van önökre! Az Európai Néppártnak szüksége van önökre! És Európának is szüksége van önökre, ha ki akar teljesedni! — fejezte be köszöntô beszédét Edward Steen.

Papp Tamás, a New York-i székhelyû Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány), közismertebb nevén a HHRF képviselôje gróf Teleki Bélának, az Erdélyi Párt egykori elnökének szavait idézve fejtette ki: a nyugati magyar szervezetek nem szólhatnak és nem is kívánnak beleszólni az erdélyi magyarság problémáiba. Csupán önzetlen segítségre vállalkozhatnak, s arra, hogy az erdélyi magyarság problémáit világszerte, különbözô fórumokon bemutassák, megismertessék.

Államfôi üzenetek
Az etnikai sokszínûség és a multikulturalizmus fontos társadalmi megújulási forrás és érték Románia számára — hangsúlyozta a román államfô az RMDSZ-kongresszushoz intézett üzenetében. A Ion Iliescu egyik tanácsosa által felolvasott üzenet hangsúlyozta: az RMDSZ folyamatos részvételével a közigazgatási tevékenységben és "politikai teljesítményének szakszerûségével hathatósan hozzájárult Románia politikai életéhez".

Iliescu elnök rámutatott: bár Románia "európai modellnek" tekinthetô az etnikai együttélésbôl származó kérdések kezelésében, "nem vagyunk teljesen immúnisak az intolerancia különbözô formái felé történô lehetséges kisiklásokkal szemben".

A multikulturális sokszínûség kezelésének politikai vetületein túl "a kulturális identitások sem megváltoztathatatlanok" — vélte a román államfô. Az esélyegyenlôség kérdését sem szabad elhanyagolni, mert a zárt közösségekben egyetlen nyelven nevelt gyermekek nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe kerülnek a multikulturális környezetben neveltekkel szemben — figyelmeztetett üzenetében Ion Iliescu elnök.

Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke bízik benne, hogy az RMDSZ mostani tanácskozása is hozzájárul "a viták kereszttüzébe került kedvezménytörvény további sorsának jó alakulásához".

Az államfô levélben köszöntötte az RMDSZ Kongresszusának valamennyi résztvevôjét, s mindazokat, akik "helyi vagy országos szinten hozzájárulnak a romániai magyarság életlehetôségeinek fejlesztéséhez, legyenek azok politikusok, egyházi személyek, oktatók vagy éppen civil szervezôdések képviselôi".

Mádl Ferenc hangsúlyozta: bízik abban, hogy a kedvezménytörvény "a magyar országgyûlés tervezett módosító szövegében is megôrzi nemes célját, a magyarság szülôföldjéhez ragaszkodásának erôsítését, kulturális és nyelvi önazonosságának megôrzését, a többségi nemzettel való barátságának erôsítését".

A köztársasági elnök reményét fejezte ki, hogy "a jogszabály végleges rendelkezéseiben is megjelenô elvek és értékek minden érintett fél megértésével és támogatásával találkoznak". Utalt arra is, hogy igen fontos európai folyamatok idôszakában kerül sor az RMDSZ Kongresszusára.

Rámutatott: ebben az átalakuló Európában más közép- és kelet-európai országok lakóihoz hasonlóan a romániai magyarságnak is több lehetôsége lesz nemzeti kultúrája megôrzésére, identitása mind teljesebb megélésére.

Az SZDP honatyái által tett politikai nyilatkozatok témáját a kormánypárt heti értekezletén állapítja meg, a személyes politikai nyilatkozatok tárgyát pedig a parlamenti frakció tudomására kell hozni. Ezt a kormánypárt jelenlegi parlamenti ülésszakra kidolgozott stratégiája írja elô.

A dokumentumot az SZDP parlamenti frakcióvezetôi mutatták be a pártvezetés és a kormánypárti honatyák kedden, Snagovon lezajlott találkozóján.

A stratégia szerint az SZDP képviselôi és szenátorai csak azt követôen terjeszthetnek elô törvényhozási javaslatokat, miután a kormánypárt illetékes fôosztályai jóváhagyták, a parlamenti frakciók pedig megvitatták a kezdeményezéseket. A törvénytervezeteket elôzetesen meg kell tárgyalni az illetékes tárcavezetôkkel a parlamenti frakció keretében.

Az SZDP-honatyák számára kötelezô lesz fogadóórákat tartani parlamenti hivatalaikban, valamint a polgármesteri hivatalokban, a polgármester politikai színezetétôl függetlenül.

Mint ismeretes, a bukaresti Adevãrul címû napilap arról számolt be, hogy múlt héten Szilágyi Zsoltnál nem kevesebb mint 2400 darab magyar igazolványt találtak. Az igazolványokat a képviselô nem jelentette be a hatóságoknak, és a vámtiszt szerint az iratokhoz kísérô okmányt nem mutatott be. Mivel a vámosok nem voltak hajlandók beengedni ôt az országba, Szilágyi visszatért Magyarországra, és letette az igazolványokat, majd néhány óra múlva ezek nélkül tért vissza a Nagyvárad melletti határátkelôhöz.

Chis elmondta: a határrendôrség és a vámosok nem készítettek jegyzôkönyvet, mivel a képviselô vállalkozott arra, hogy az iratokat azonnal visszaviszi Magyarországra. — A kétezernégyszáz igazolványon rajta volt az igénylôk fényképe és neve. A vámnál megállítottuk a képviselôt és az iratokat kísérô, valamely magyarországi államhivatal által kibocsátott dokumentumokat kértük tôle. Sajnos semmit sem tudott felmutatni. Ezért nem voltunk hajlandók beengedni ôt az országba — mondta a parancsnok.

A borsi vám vezetôje rendkívül furcsának ítélte, hogy a magyar vámosok kísérô iratok nélkül átengedték a RMDSZ-képviselôt. — Úgy értesültem, a magyar oldalon is ugyanez volt a gond, fogalmam sincs, hogyan sikerült megoldania a kérdést, és átjönnie a román oldalra — mondta Chis.

A parancsnok úgy tudja, hogy a kedvezménytörvényrôl 2001 decemberében kötött román–magyar kormányfôi egyetértési nyilatkozat egyértelmûen kimondja: a magyar igazolványok kiadása Magyarországon, és nem Romániában történik.

Szilágyi Zsoltot megkérdeztük, igazak-e a bukaresti napilapban megjelentek, illetve fedik-e a valóságot a borsi vám parancsnokának állításai. A Bihar megyei képviselô elzárkózott a válaszadástól.

Kiss Olivér

A liberálisok kérik a kormányt, hogy mielôbb szolgáltassa vissza az egyházaktól a diktatórikus, kommunista-ateista rendszer által 1945. március 6. után elkobzott ingó és ingatlan értékeket, áll a Nemzeti Liberális Párt (NLP) keddi közleményében.

Az NLP Országos Képviselôi Delegációjának mûvelôdési és kultuszügyi bizottsága azzal vádolja a kormánypártot, hogy szándékosan halogatja a Román Ortodox Egyház javainak visszaszolgáltatását. "Mi több, az SZDP minden eszközzel megpróbálja elbátortalanítani és megfélemlíteni az egyházat, abban reménykedve, hogy a kommunista rendszerben elkobzott javak továbbra is az állami és pártklientúra tulajdonában maradnak", áll a közleményben.

A liberálisok szerint a kormány egyházzal szemben tanúsított magatartása "felháborító, elfogadhatatlan és erkölcstelen". Az SZDP mélységesen klienteláris politikája annál súlyosabb, hogy megtagadja a törvény alkalmazását a tulajdonjog helyreállítására, ennek pedig külügyi szinten katasztrofális hatásai vannak, fogalmaznak a liberálisok.

A Román Nemzeti Bank (BNR) márciustól az amerikai dollár helyett az euróhoz viszonyítva állapítja majd meg a nemzeti valuta, a lej referencia árfolyamát — közölte kedden a Ziarul Financiar román gazdasági napilap.

A lap szerint az áttérés hivatalos bejelentése már az elkövetkezô napokban megtörténik, s ezzel Románia is — utolsóként az Európai Unióba tartó országok közül — a közös európai valutához igazítja saját pénzét.

Bár a lej referencia árfolyamát jelenleg a dollárhoz viszonyítva állapítja meg a központi bank, az áttérés már korábban megkezdôdött: a napi árfolyam meghatározásához használt "kosárban" az euró jelenleg 60, a dollár pedig 40 százalékkal szerepel. Az áttérést követôen ez az arány várhatóan 75–25 százalékra módosul az euró javára.

A Ziarul Financiar szerint ez a lépés jóval több lesz annál, hogy a románoknak meg kell szokniuk: ezentúl a dollár helyett az euróban kell gondolkozni és számolni.

Mircea Geoanã külügyminiszter hétfôn a Mediafaxnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy romániai látogatásra hívta Kofi Annan ENSZ-fôtitkárt, a bukaresti ENSZ Ház idén sorra kerülô felavatása alkalmából. A román diplomácia vezetôje az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik, ahol hétfôn találkozott az ENSZ fôtitkárával, John Negroponte amerikai ENSZ-nagykövettel, valamint Jan Kavannal, a nemzetközi szervezet 57. közgyûlésének elnökével.

Geoanã és Annan arról tárgyaltak, hogy Románia az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja kíván lenni 2004–2005-ben.

"Nagyon jó esélyeink vannak ennek a fontos nemzetközi pozíciónak a megszerzésére, ennek érdekében folytatódnak a konzultációk az ENSZ fôtitkárával", mondta a külügyminiszter.

Geoanã kifejtette: január 29-én Románia megkapta a kelet-európai csoport hivatalos támogatását, tehát az "elôzetes és döntô feltételt" is sikerült megszereznie, így az ENSZ közgyûlése várhatóan kedvezô döntést hoz az ügyben.

Az iraki kérdés kapcsán Geoanã elmondta: az ENSZ készül a szerdai momentumra, amikor Colin Powell újabb bizonyítékokat mutat be Irak atomfegyvereivel kapcsolatban. Ezenkívül további ENSZ-szakértôk készülnek Bagdadba, hogy február 14-én újabb jelentést mutassanak be a Biztonsági Tanácsban az iraki helyzetrôl.

Az iraki kérdés a Jon Kavannal folytatott eszmecserén is felmerült, szó esett továbbá Románia Agfanisztán újjáépítésében való részvételérôl, valamint az ENSZ konfliktusmegelôzô mûveleteirôl.

Mircea Geoanã közölte, Románia részvétele egy Irak elleni esetleges katonai beavatkozásban nyitott kérdés marad mindaddig, amíg a nemzetközi színtéren letisztulnak az álláspontok. Hozzátette: ez a kérdés szerepel a Legfelsôbb Védelmi Tanács február 10-i ülésének napirendjén.

A román külügyminiszter kedden, Washingtonban megbeszéléseket folytatott az amerikai külügyminisztériumban, a kereskedelmi minisztériumban, elôadást tartott a transzatlanti kapcsolatokról a John Hopkins egyetemen, találkozott amerikai szenátorokkal. Geoanã egyesült államokbeli látogatásának következô napjaiban a Pentagonban folytat megbeszéléseket, továbbá találkozik a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap képviselôivel.

Hétfôn, lapzártánk után hivatalos megbeszélésen találkozott az RMDSZ és a kormánypárt küldöttsége. A szövetség részérôl jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Frunda György RMDSZ-es szenátor, az SZKT elnöke, dr. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, dr. Kelemen Attila, az RMDSZ képviselôházi frakciójának elnöke, illetve Borbély László, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, a Képviselôház titkára. A kormánypártot Viorel Hrebenciuc, az SZDP alelnöke, Ion Solcanu, az SZDP szenátusi frakciójának elnöke, Serban Mihãilescu kormányfôtitkár, Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter, Vasile Dîncu információs miniszter, valamint Vasile Puscas, integrációs miniszter képviselte.

A megbeszélés során a tárgyalópartnerek megegyeztek abban, hogy folytatják az együttmûködési megállapodást elôkészítô munkálatokat, valamint szerdán, február 5-én újabb találkozó keretén belül az egyeztetô tárgyalásokat.

A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) területi képviselôi február 2-án, Szatmárnémetiben megtartott ülésükön a következô határozatokat hozták.

A MIÉRT megelégedéssel nyugtázza, hogy az RMDSZ Kongresszusa elfogadta az értekezlet javaslatait, amelyek a program ifjúsági fejezeteire vonatkoznak. Az ifjúsági cikkelyek ezentúl nem a szövetség és az ifjúsági szervezetek kapcsolatát szabályozzák, hanem magáról az ifjúságról szólnak. A MIÉRT-nek sikerült beépíteni az RMDSZ programjába három új cikkelyt: az elsô az ifjúság általános gondjainak kezelésére vonatkozik, a második a romániai magyar ifjúság mint kisebbség sajátos problémáinak megoldását célozza, a harmadik pedig a sport fejezet.

A MIÉRT javaslatai meghallgatásra találtak az Alapszabályzat tekintetében is. Az ifjúsági szervezeteknek 15%-os képviselet van biztosítva az RMDSZ minden szintû döntéshozó testületében. Az ifjúság képviselôje konzultatív joggal részt vehet az Operatív Tanács ülésein. Annak érdekében, hogy a szövetség parlamenti frakciójában több fiatal politikus, szakértô dolgozhasson a Kárpátokon túli megyékben, ahol nincs RMDSZ-szervezet, az ifjúsági szervezetek által jelölt fiatalok lesznek a képviselôházi választási listák elsô helyén.

Az RMDSZ Alapszabályzata rendelkezik arról, hogy a szövetség és a vele együttmûködô országos ifjúsági egyeztetô tanács együttmûködési megállapodást köt. Tekintettel arra, hogy a MIÉRT és az RMDSZ között az elmúlt idôszakban mindkét fél számára gyümölcsözô kapcsolat alakult ki, az Értekezleti Tanács kéri a szövetséget, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a MIÉRT-tel a megállapodás kidolgozása és elfogadása érdekében.

A kérdésre válaszolni nem könnyû feladat. Az utóbbi években nemegyszer csalódtak a gazdák, mert a kereskedôk vagy a hibridet termelô cégek becsapták ôket. Megyénkben is sokan panaszkodtak, hogy újra kellett vessék a kukoricát, mert nem kelt ki a drága pénzért vásárolt mag. Emiatt is sokan a saját természtésû kukorica magját vetik el, annak ellenére, hogy a fémzárolt hibrid lényegesen magasabb hektárhozamot biztosít. Aki kisebb területen termeszt takarmányt saját állományának, az nem veszi számításba, hogy mennyibe kerül az elôállítása, s megelégszik a kéttonnás hektárhozammal is. Aki piacra termel, és nem jön ki neki az 5 tonnás átlagtermés, annak viszont nem érdemes kukoricát vetnie, mert ráfizet.

A jó minôségû vetômag megfelelô technológiát is igényel. Néhányat ezek közül feltétlenül figyelembe kell venniük a kisgazdának is. Ôszi szántásra vessünk, a magágyelôkészítés, a vetési mélység, a vetés idôpontja és a gyomirtás is megfelelô legyen.

Manapság bôven választhat a gazda a hibridkukorica ajánlatokból. Ez alkalommal a tordai és a KISKUN vetômagokat ismertetjük. A legújabb TURDA 165 hibridet 2002-ben kezdték termeszteni. Ennek 270 nap a beérési ideje, korai hibrid. Jól ellenáll az alacsony hômérsékletnek a kikelés elôtt. Maximális terméshozama 13 tonna. Szárszilárdsága jó közepes. Erdélyben és Moldvában a hektáronkénti növénysûrûség 60–70 ezer szál. A TURDA–MOLD 188-at 2001-ben állították elô. Tenyészideje 290 nap, korai hibrid. Szárszilárdsága közepes. Jól ellenáll a tavaszi alacsony hômérsékletnek. Termôképessége: 11 tonna. Erdélyi és moldvai vidékre ajánlott. 55–65 ezres növénysûrûséget kell biztosítani. A TURDA 201 tavaly került termesztésbe, tenyészideje félkorai. A tavaszi alacsony hômérsékletet jól elviseli. Szárszilárdsága közepesnek minôsíthetô. 13 tonna szemtermést is elérhet. Szintén Erdélyben és Moldvában termeszthetô eredményesen. Optimális növénysûrûsége 65–70 ezer. A TURDA FAVORIT 2001-tôl van termesztésben, félkorai hibrid. Szintén nagyon jól bírja a tavaszi alacsony hômérsékletet, kiváló a szárszilárdsága. Ugyancsak 13 tonna maximális hozamra képes. Növénysûrûsége 60–65 ezer szál hektáronként. A fentieken kívül még ajánlanánk a TURDA 200 PLUS, ELAN, TURDA 200, TURDA SUPER hibrideket.

Az utóbbi években vidékünkön elterjedtek a KISKUN magyar hibridek. Közös jellemzôjük, hogy a stresszhatásokra kevésbé érzékenyek, kelési esélyük kiváló, a talajviszonyokhoz jól alkalmazkodnak, erôs a gyökérzetük és kiváló szárszilárdsággal rendelkeznek. Vetési tanácsok: csak gondosan elôkészített talajba kerüljön a vetômag, a vetést 8–10 Celsius foknál kezdjük el. A jó terméseredmény érdekében a kukoricatáblákat állandóan tartsuk gyommentesen.

A KISKUN 4195 tenyészideje 122 nap, termesztésüket elsôsorban a hûvösebb klímájú termôtalajokon javasolják, korán vethetô, erôs gyökérzetû, kiváló szárszilárdságú, az egyik legkorábbi hibrid. A KISKUN 4266–HELLA tenyészideje 126 nap, az egyik legújabb magyar hibrid. Lófogú hibrid, hosszú csövet fejleszt, vékony csutkájú, gyors vízleadó, ezért gazdaságosan termeszthetô. A KISKUN 4255 tenyészideje 129 nap, nagy termôképességû, szárazságtûrô, különbözô talajtípusokhoz kiválóan alkalmazkodik, ellenáll a szeleknek, viharoknak, mert szárszilárdsága kitûnô, betakarítás elôtt gyorsan leadja a vizet. A KISKUN 4280–LENCSI tenyészideje 128 nap, a legújabb termesztésû hibrid, kétcsövûségre hajlamos, intenzív termesztési körülményre ajánlott, jól tûri a korai vetést, javasolt termôtôszám 70–80 ezer tô hektáronként.

A kukoricabogár (Diabrotica virgifera) egyre jobban terjed Jugoszláviából Magyarországra, de már Erdély nyugati részén is megjelent, sôt újabban a Tordai Mezôgazdasági Kísérleti Állomáson is megfigyelték. A KISKUN-hibridek erôs gyökérzete, valamint a gyökérszelekciós módszer, amit a hibrid kinemesítésénél alkalmaztak, hatékonyan csökkenti a bogár kártételét.

Minden gazdának azt ajánljuk: feltétlenül vásároljon hibridvetômagot, mert ennek hozama összehasonlíthatatlanul nagyobb a házi termesztésûnél.

Barazsuly Emil

A Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal szerint decemberben Kolozsvár piacain a következô átlagárakat jegyezték: búza — 4000 lej/kg (11,3%-kal több, mint novemberben), szemes kukorica — 3800 lej/kg (+8,6%), árpa — 4000 lej/kg (+5,3%), búzaliszt — 10000 lej/kg (stabil), kukoricaliszt — 10000 lej/kg (stabil), ôszi burgonya — 6798,61 lej/kg (+13,3%), száraz hagyma — 14829,19 lej/kg (+5,9%), alma — 7000 lej/kg (-8,4%), disznóhús — 90000 lej/kg (stabil), tej — 10000 lej/l (stabil), tehéntúró — 43576,94 lej/kg (+8,9%), tojás — 3500 lej/db (+20%), méz — 130000 lej/kg (stabil).

Kolozs megyében a villanyszámlák több mint 92 százalékát kifizetik, derült ki azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen a hat megye áramszolgáltatását biztosító Electrica Észak-Erdély megvonta a 2002-es mérlegét, és beszámolt idei célkitûzéseirôl.

Gabriel Ruga, a Kolozsvár, Nagyvárad, Nagybánya, Szatmárnémeti, Zilah és Beszterce áramszolgáltatói központjait tömörítô észak-erdélyi vállalat vezérigazgatója kiemelte: annak ellenére, hogy a fogyasztók 1861 milliárd lejjel tartoznak a vállalatnak, az állami költségvetés felé nincs tartozásuk. A kolozsvári központnak összesen 610 milliárddal tartoznak, a legnagyobb adósok az Aranyosgyéresi Sodronyipar (335 milliárd lej) és a Kolozsvári Nehézgépgyár (190 milliárd lej), akik egyben a legnagyobb fogyasztók is, 60, illetve 16 megawattal. Az Electrica Észak-Erdély 2002-es évi forgalma 5723 milliárd lej volt.

A tavalyi év folyamán a 4101 dolgozó közül 2311-en maradtak a vállalatnál, ez részben a leépítésekkel, részben újabb, a vállalathoz tartozó cégek létrehozásával magyarázható.

2002-ben 186 áramlopási esetet észleltek, ez elsôsorban falusi környezetben fordult elô, ahol az áramot fûtésre használták. Az így okozott kár értéke 870 millió lej, de közel 700 milliót már megtérítettek. Az elmúlt évben 53 254 árammegszakítás történt, Kolozs megyében 11 078 esetrôl tudnak, ez kilencszázzal több a 2001-es mutatónál. Ezenkívül közel száz esetben jelentettek nagymértékû áramingadozást. Minden panaszt 15 napnál kevesebb idô alatt megoldottak. A meghibásodások fô oka a felszerelés elhasználtságában keresendô, de a meteorológiai és más külsô tényezôk hatása sem elhanyagolható. Ezért korszerûsítési célokra 134 milliárd lejt különítettek el.

Az év közepéig a vállalat bevezeti a havi számlázást, amellyel együtt a banki utalás és a bankkártyás fizetés is lehetôvé válik. A korszerûsítés és technológiai fejlesztés mellett 60 lakás, az új szászfenesi lakónegyed hálózatba kötése és egy informatikai rendszer beszerzése szerepel a tervekben.

bpe

A január végi dési tanácsülés napirendi pontjai közül a legfontosabb a három szolgáltatási vállalat — Sc. Aquasom, Sc. Transurb, Sc. Termia — 2003. évi költségvetésének megszavazása volt. A többségi részvényes városi tanács — amelynek tanácsosai jelen vannak mindhárom vállalat vezetôtanácsában — úgy döntött, februárban rendkívüli ülésen ismét napirendre tûzi a három vállalat 2003-as tervének megvitatását.

Az Aquasom vezérigazgatója, Timar Ioan, aki egyedül képviselte vállalatát — a másik két igazgató azonban meg sem jelent — beszámolt a 2002-es év megvalósításairól, számadatokkal elemezve azt (a tanácsot a részvényesek közgyûlésén Balogh Zoltán RMDSZ-tanácsos képviseli).

A 2003-ra tervezett nyereség elérné majd az 1 milliárd 154 millió lejt. A 2003-ra tervezett árak átlagosan 52 százalékkal növekednek az elôzô évhez képest. A lakosságot érintô árakat a következôképpen állapították meg: 2–5 köbméter havi fogyasztásnál a tavalyi árhoz képest 20 százalékkal kevesebbet kell majd fizetni. A tavalyi árat az alábbiak alapján állapították meg: elosztási költségek (3893 lej/m³), a víz vásárlási ára (2010 lej/m³) és csatornázási költségek (2286 lej/m³). Ehhez adódik személyenként a bérleti díj

(20 000 lej+áfa). Továbbá, 5–9 m³ személyenkénti fogyasztás esetén a költségek a tavalyihoz hasonlóak lesznek. Az 52 százalékos átlagnövekedés a 9 köbméteren felüli mennyiséget fogyasztókat és az ipari egységeket érintené.

A dési tanács jóváhagyta a vezérigazgató által elôterjesztett árnövekedési tervet, amely ezt követôen a végleges döntéshozó testület, a központi átigazoló bizottsághoz kerül.

Lukács Éva

De a gazdálkodónak is lépést kell tartani a termelés technikai újdonságaival. Különben könnyen veszteséggel zárja az évet. Ám a tudást csak tanulással lehet megszerezni. Válaszúton, a Kallós Alapítvány jóvoltából, tavaly és idén is gazdatanfolyamot szerveztek, amint errôl már beszámoltunk. Az eddigi két alkalommal Bódis András, Orbán Sándor, dr. Ionescu Gheorghe, a Tordai Mezôgazdasági Kutató Állomás szakembere és dr. Moraru Gavrilã, az Agrártudományi és Állatorvosi egyetem professzora tartott elôadást. Legközelebb két hét múlva tartják a gazdaképzést, amikor dr. Nagy Zoltán a cukorrépáról, dr. Moraru a burgonyatermesztésrôl értekezik, míg dr. Sebôk M. Péter tanár úr a szerves és mûtrágyákról tart vetítettképes elôadást. Befejezésül Bódis András videofilmen mutatja majd be a svájci biotermelôk tevékenységét.

Örvendetes, hogy 50 km távolságról, Feketelakról néhány gazda rendszeresen részt vett az elôadásokon tavaly s idén is. Ezzel szemben érthetetlen a válaszúti gazdák érdektelensége.

B. E.

Február 2-án délelôtt, a Megszentelt Élet Világnapján — amely idén egybeesett Gyertyaszentelô Boldogasszony (Urunk bemutatása) ünnepével — Vasile Soporan, Kolozs megye prefektusa a kolozsvári görög katolikus székesegyházban (volt minorita templom) fôpásztori szentmisén vett részt. Ennek keretében Mgr. fôtisztelendô Florentin Crihãlmeanu Kolozsvár–Szamosújvári megyéspüspök — aki egyben a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia részérôl a megszentelt (szerzetesi) élet intézményeiért felelôs fôpásztor — a hazánkban létezô nôi kongregációk, míg Fodor György, a Szerzeteselöljárók Konferenciájának általános titkára a férfi szerzetesrendek karizmatikus munkásságáról számolt be a templomot zsúfolásig megtöltô, mindkét rítusú hívek elôtt.

A szentmisét követô szeretetvendégségen Vasile Soporan megyefônök és kísérete kötetlen, barátságos beszélgetés során megismerkedett a római katolikus és görög katolikus szerzetesi közösségeknek a megyébôl jelen lévô vezetôivel, illetve képviselôivel. A prefektus elismerését, csodálatát fejezte ki mind hivatásuk, mind a társadalomban betöltött helyük és szerepük iránt, és konkrét segítségét ígérte problémáik megoldásában.

Az utóbbi fél évszázad folyamán — beleértve az 1989 utáni idôszakot is — elsô ízben történt megyénkben ilyen jellegû és szintû esemény, kapcsolatfelvétel.

Fodor György

Gyulafehérvári katonai iskolai tanulmányait feladva a kiskajáni (Cãianu Mic) Marcel Vidican Franciaországba távozott. A 17 esztendôs tanulót két egykori kollégája arról értesítette, hogy kitûnô lehetôséget találtak az interneten. Ôk már korábban Franciaországba távoztak — a strasbourgi katonai iskolába, ahol az altiszti kiképzés befejeztével 5000 eurós jövedelmet biztosító munkahelyet biztosítanak számukra.

Marcel Vidican a második félévében hagyta ott a gyulafehérvári kiképzôt. Felült egy Spanyolországba tartó gépkocsira, Nizzában kiszállt, onnan értesítette a szüleit. A hangja vidám volt, mert épen megérkezett Franciaországba, és közel járt a céljához.

Rövidesen viszont a családot arról értesítették, hogy a fiatalembert holtan, felakasztva találták meg. A párizsi román konzulátuson nem tartják kizártnak, hogy Marcel Vidican tulajdonképpen a francia idegenlégióba akart bevonulni, annak ellenére, hogy kora és felkészültsége miatt ezt nem tehette volna meg.

A francia rendôrség nyomozást indított az ügyben, a vizsgálat befejezése után pedig jelentést tesznek a fejelményekrôl a párizsi román nagykövetnek, Romulus Benának.

A közlekedésrendészet legújabb közleménye szerint március másodikáig felfüggesztik a sofôrvizsgákat. Azokat, akiknek ebben az idôszakban kellett volna sofôri képességeiket ellenôrizni, a következô módon jegyzik elô:

— a január 27, 28 és 29-én esedékeseket sorrendben március 4, 5 és 6-án;

— a február 3, 4 és 5-én esedékeseket március 10, 11 és 12-én;

— a február 10, 11 és 12-én esedékeseket pedig március 13-án, 17-én és 18-án.

Az utána következô idôszak programozását február 25-tôl a közlekedésrendészet Albac utca 15. szám alatti székhelyén, a 9-es pénztárablaknál függesztik ki keddtôl csütörtökig 9 és 13 óra között.

A sofôriskolai tanulmányok egyéves érvényessége is 35 nappal (ennyi idôre vannak felfüggesztve a sofôrvizsgák) automatikusan meghosszabbodik.

Holtan találták C. Indrei 66 esztendôs férfit mezôbôi (Boian) lakásán. Az ittas férfi elaludt a tûzhely mellett, kigyúlt, és elevenen elégett.

Holttestét felboncolják.

Lopott gépkocsit találtak Tordán, a jármûrôl január 25-én jelentették be, hogy eltûnt. Az 1300-as Dacia kiégett, ám elôzôleg minden használható alkatrészt (motor, sebességváltó, kerekek és szélvédô) leloptak róla.

A nyomozás folytatódik a tettes és a gyújtogató kézrekerítése céljából.

— A nagyapám igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.

(Woody Allen)

A PONT pályázatfigyelô rendszer a PONT.lap új évfolyama indításának alkalmából elsô ízben hirdeti meg saját esszéversenyét. A verseny célja, hogy mozgósítson, bátorítsa a fiatalokat a pályázatok elkészítésére, hiszen a közeljövôben szinte kizárólag ez lesz a fô erôforrásszerzési módszer.

A verseny a diák- és ifjúsági szervezetek szerepe a romániai felsôoktatási rendszer alakításában és az érdekképviseletben téma körbejárását tûzte ki céljául. Benevezhet minden olyan 18–30 év közötti fiatal, aki jelenleg a felsôoktatási rendszer valamelyik intézményében tanul, vagy esetleg már lezárta tanulmányi éveit. Az ifjúsági szervezeti tagság nem jelent semmiféle közvetlen elônyt a verseny elbírálásánál.

A dolgozat mûfaja esszé, amely lehet helyzetábrázolás, konkrét programterv, elképzelés a további fejlôdés irányvonalairól vagy bármilyen más, a pályázó által kiválasztott megközelítés. Kiemelten értékelt az egyedi meglátás, illetve az újszerû és saját ötletek megjelenítése. A terjedelem maximum 1000 szó, a szerkesztés pedig standard, a 12 pontos Times New Roman betûtípus, 2,5 cm-es lapszéllel.

A pályamunkákat egy egyetemi tanárokból és ifjúsági szervezeti vezetôkbôl összeállított semleges zsûri bírálja el. A fôdíj két könyvcsomag, emellett a kiemelkedô dolgozatok számára biztosított a publikációs lehetôség is: az elsô két dolgozat a PONT.lap márciusi számában lát napvilágot, a többi pályamunka pedig (a szerzôk beleegyezésével) internetes publikációs lehetôséget kap a PONT rendszer honlapján (http://www. pontweb.ro/).

A dolgozatokat digitális formában, a pályázó személy önéletrajzának kíséretében 2003. február 28-ig lehet eljuttatni valamelyik PONT programkoordinátor drótpostacímére:

Kádár Magor: magor@fx.ro

Gál Sándor: galsandor2000@ yahoo.com

A pályázattal kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban vagy bôvebb felvilágosításért ugyanezekre a címekre lehet írni.

Hatékony ötleteket és kitartó pályázási kedvet kíván a PONT rendszer közössége.

(Forrás: a www.pont.hu)

Péntek este egy új Shakespeare Vilmos-feldolgozást tekinthettünk meg a világot jelentô sétatéri deszkákon. Téli rege a címe, biztosan sokan ismerik, aki a filóra jár, az biztos. Nos, ez a Shakespeare-interpretáció megint elég érdekesre sikeredett, ahogy azt el is várjuk/várják egy olyan fiatal rendezôtôl, mint Keresztes Attila. Hál’istennek, nem merült ki unalmas sekszpirizálásban az egész (mert az ô darabjain bizony van, amit mondani), voltak jófajta látványelemek is, mint például a petesangyal, aki minduntalan a szereplôk felett röpködött, bele-beleavatkozva szegény király sorsának alakulásába, vagy például a juhász és fia, akik idétlenkedéseikkel jócskán feldobják a darabot, vagy a cuki kisgyerek.

Szegény király, féltékenységtôl marcangoltatva halálba kergeti a feleségét és kisfiát, az egyetlen potenciális örököst. De a gyerek, akit a feleség halála elôtt éppen megszült, megmarad, mint Zeusz anno (egy öreg juhász veszi fel, és pátyolgatja olyan tizenöt éves koráig), és beleszeret egy királyfiba. De nem akármelyikbe. Abba a királyfiba, akinek az apja annak idején a mi királyunknál vendégeskedett, amikor az meggyanúsította a felesége elcsábításával… Persze, nem tudják, hogy királylány az illetô hölgy, pedig csodaszép… Szóval szövôdnek szépen a szálak, röhögünk is közben néhányat, szálldosik az angyalka ide-oda, elô-elôbukkan egy-két oda alig illô részlet is, a szereplôk néha, ki tudja, milyen indíttatásból egészen modern dolgokat énekelnek a MIDI-zenére. Még a jó öreg Idô is feltûnik, ezúttal a kupola-plafon belsô felére vetítve. Érdemes lenne ilyen multimédiás eszközökkel még többet kísérletezni, új dimenziókat adni a daraboknak, persze, ha lecserélik végre a premillenniális orosz hangfalakat.

Mindenesetre érdekes megvilágításba helyeztetett ez az öreg darab, lehet, hogy egyesek nem fogják díjazni. A fiatalok viszont szerintem szeretik majd, mert újszerû, érdekes, de mégis Shakespeare. Ô meg mindig népszerû marad.

Nándika

Próbálom megfejteni a galambok "értelmét". Jó, tudom, így vizsgaidôszak kellôs-közepén nem ennek kellene a fô foglalkozásomnak lennie. Most felteszem a leglényegesebb kérdést, amit egyszerû, földhözragadt halandóként fogalmaztam meg: mi belôlük a haszon?

Szimbólumként sokat használt, elcsépelt kép ugrik be ezen madárkákról, hogy csak az egyszerû olajágas változatot említsem. Sokan a szelídséggel, jósággal rokonítják. Nekem valahogy a nagyvárosok tereit is eszembe juttatják. A kiflimorzsákra hirtelen ott teremnek, de egy rossz mozdulat, és máris eltûnnek. Csapatostól jönnek — ami a szolidaritásukat illeti, sokat tanulhatnánk tôlük. Mindig is csodáltam azt a bácsikát, aki gyakorta feltûnik a Mátyás-téren, és mint a galambok jótevôje, végigkínálgatja azokat. "Galambos" Úr nemrég jókora kukoricás zacskóval érkezett a helyszínre. Hamarosan el is lepte a népes galambsereg, kezére, kalapjára, kabátjára is akadt elég. Száz meg száz madárka csipkedte a magokat.

A velencei Szent Márk téren valóságos (és láthatólag jól menô) piaci ágazat a különféle magvak árusítása. Kisebb-nagyobb szemû kukorica, zab, búza, napraforgómag közül válogathat a vevô, aki eljut a "vizek" városának legszebb terére. A galambok bátran szállnak rá az étekre, akár az ember markába is. Aki esetleg üres kézzel vonul végig a téren, az is kaphat a vállára egy-egy szürke röpködôt. A guanót pedig már lehetetlenség kikerülni.

Talán így reménykedhet az ember egy kis szerencsében…

kép és szöveg: Mészely Réka

Ültem a jó zsíros nihilizmusba süppedve, amikor odajött a Jótündér és megcsókolt. Gyere, kicsim, mutatok valami szépet, mondta. Én, jobb dolgom nem lévén, mentem.

Elôször Narancslendbe mentünk. Ott ilyen nagy narancsok termettek a fákon, jujj: öt ember hámozta, s egy termés elég volt egy etióp családnak egy évre. Egy túlérett narancs lepottanyt a fáról, elzárta az utat, egy napig szünetelt a forgalom, de este jöttek a patkányok, mert ne feledjem, ekkora patkányok voltak, istenem, mint valami brontoszaurusz, csak sokkal ijedôsebbek voltak. Öt perc alatt el is pusztították a narancsot, megindult a forgalom, ezek az emberek, ugye, mind narancsból éltek, szóval ment az élet tovább: az öt ember hámozta a narancsot, az etiópok tömték magukat, fulladoztak a narancstól és a röhögéstôl. Minden olyan szép volt.

Aztán elértünk Aprólendbe, itt minden kicsi volt, mondhatnám: mini, sajnos, a szoknyákon kívül, azok rendes méretûek voltak, persze, az ottani emberekhez mérve, mert azok mind kicsik voltak, mikroprocesszorokat gyártottak Amerikába, a számítógépbe, meg robotot meg egyéb nyalánkságokat, húszmillió tranzisztort gyömöszöltek be egy kicsi bigyuszba, mint a körmöm, ni, Japánba is exportáltak, persze, nyersanyagot mindenféle Pentiumhoz meg effélékhez. Ezek ebbôl éltek, hogy minden olyan kicsi volt, egyszer elégett egy gép a hálózatban, de mindjárt jött két ekkorka szerelô, és meg is csinálták, szóval mindenki nagyon hepi volt.

Találd ki, hová mentünk ezután, Focilendbe, itt mindenki rúgta a bôrt, stoplival futkorásztak jobbra-balra, nem volt megállás, ezek ebbôl éltek, képzeld el, egész nap csak lihegés jobbról, lihegés balról, de nem orgia volt, csak fociztak. Egész nap gurultak a labdák, ilyen kicsi barnák, meg ilyen nagy fekete foltos fehérek, lóbôrbôl meg disznóbôrbôl meg kutyabôrbôl meg az ellenség bôrébôl, fôleg, úgy edzettek, hogy egy farkast kieresztettek a mezôre, aztán uzsgyi, aki lemaradt, az nem került be a csapatba, a klub saját halottjának tekinti. Ezek mind a sportból éltek, szép címer volt a blúzokon, térdzoknik villogtak, mindenki izzadt volt és jókedvû, volt pénz meg minden, szóval kár volt otthagyni ezt is.

Most jön a legizgibb, mondta a Jótündér, markold meg a kezemet, mert jön Drákulalend, nem egyéb, képzeld el. Jujj, megijedtem, Jézusmária, engemet ma békap valami nagy Drákula vagy mi, ezek is ebbôl élnek, Drákulából?, kérdeztem, mint a többi ország?, hát hogyne, mondta a Jótündér, szeretnének, csak nem tudják menedzselni magulat a barmok, belépünk a Drákulalendbe, hát nem a Kárpátok medvével és fenyôvel borított tája terül elém, hanem a Dümbovica kies partja, csupa piros-sárga-kék pad meg szemétkuka, harmincwattos, légyszaros égôk pislognak, a melegvizet óránként elveszik, a villanyt úgyszintén, a telefonszámlával csalnak, kétszeresét szedik el, éces, akarommondani szidás gyerekek az utcán, szipják a prenándezt, öreg nénik totyognak a mocskos szatyorral a génkezelt tíz deka parizerért, ötven koldus üvölti uniszomóban, hogy jézuskrisztus eljövel!, de nem akármelyik, hanem csak a pravoszláv, mert az a hivatalos Jézuska, döglött halak ciános, fehér hasukat az égnek villantják, millió templom épül, árvizek nyalják a vitatott földet, kóborkutyák húgyoznak le mindent, ami még ép, tanárok adják el a bugyijukat is egy szelet kenyérért, a nép meg a turkálóból öltözik, egyesek onnan is esznek, a Monarchia vasútjai nyikorognak a három kilométerperórás vonat alatt, egy csokor ködagyú aggastyán Ceausescu sírjához zarándokol, ugye, ne mondjam tovább?

Akkor arculvágtam a Jótündért, és elküldtem Drákulalendbe.

Jakab-Benke Nándor benke_nandor@hotmail.com

Tavaly 4,4%-kal nôtt Kolozs megye ipari termelése — derül ki a megyei statisztikai hivatal adataiból. 2002-ben, 2001-hez viszonyítva, a legfontosabb termelésnövekedést a következô ágazatokban érték el: fémásványok bányászata és feldolgozása (+34,8%), élelmiszeripar és szeszesital-termelés (+11,5%), bôr- és lábbeliipar (+119,5%), fémmegmunkálás (+18,9%), gép- és felszerelésgyártó ipar (+20,9%), bútoripar (+13,8%), más bányászati ágak (+28,2%), papír- és cellulózipar (+11,4%).

2002. december 31-én az össztermékkészlet elérte az 1396,1 milliárd lejt (866,9 milliárd lej a hazai és 529,2 milliárd lej a külföldi piacra szánt áruból). Az ipari alkalmazottak száma 43 080 fô volt, 344-gyel kevesebb, mint november végén. A tavalyi évben az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység 16,2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.

A legfontosabb mezôgazdasági átlagtermések pozitív különbözeteket mutattak: búzából 2947 kg/ha (+200 kg), árpából 2705 kg/ha (+319 kg), szemes kukoricából 3859 kg/ha (+498 kg), napraforgóból 1917 kg/ha (+487 kg), cukorrépából 34089 kg/ha (+3663 kg), burgonyából 16656 kg/hs (+2597 kg), zöldségbôl 16042 kg/ha (+2772 kg).

A beruházási munkálatok 964 vállalatot érintettek, összesen 2996,8 milliárd lejt tettek ki. 2002-ben magánpénzforrásokból 569 lakás épült meg, az év végén további 2409 várt befejezésre.

Az idegenforgalomban 1592 szoba állt rendelkezésre, összesen 3229 hellyel. A nálunk megszállt 168 015 turista közül 51 850 (30,9%) volt külföldi, ami 34,6%-os növekedést jelent.

Decemberben az inflációs ráta 1,5%-ot tett ki. Ebben a hónapban a bruttó átlagbér 6 521 579 lej, a nettó átlagbér 4 525 696 lej volt, ami novemberhez képest 14,3%-os, illetve 12,1%-os növekedést jelentett.

Kolozs megyében a múlt év végén 153 177 állami nyugdíjast regisztráltak, 213-mal kevesebbet, mint novemberben. Átlagnyugdíjuk 1 898 881 lej volt. Január 10-én 33 157 munkanélkülit tartottak számon, ami az aktív lakosság 10,1%-át jelentette.

2003. január 23-án Kolozs megyében 3900 külföldi befektetôrôl tudtak, összesen 194,1 millió dollárnyi tôkével. Országonkénti sorrendben: Magyarország 94 millió dollár, Luxemburg (38,1), Olaszország (13), Hollandia (6,4), Ausztria (10,1), Németország (7,2), Amerikai Egyesült Államok (5,6), Franciaország (2,7), Spanyolország (3,8), Belgium (2,5), Kanada (2,4), Ciprus (2,1).

Egy nemzetközi vezetési tanácsadó cég számításai szerint a hazai vállalati felsô vezetôk idén átlagban jobban keresnek kelet-európai társaiknál: éves javadalmazásuk 65 ezer dollárnak felelhet meg, ez nagyjából 10 ezer dollárral több, mint a magyarországiaké és 18 ezerrel magasabb, mint a cseh vállalatvezetôk javadalmának átlaga.

A Hay Group Management Consultant által elvégzett felmérés eredménye arról is szól, hogy a vállalatok idén 16,9 százalékos inflációra számítanak, és a felsô vezetés bére 17,9 százalékkal növekszik.

A tanácsadó cég szerint a hazai bérpiac még nem kellôen strukturált, s ha valaki igen felelôsségteljes állásban van, azt a piaci átlagnál sokkal jobban javadalmazzák. A különbség igen nagy, miközben Közép-Európa országaiban a fizetési rés a vezetôi és az átlagos alkalmazotti állások között mérséklôdôben van.

Országunkra az is jellemzô, hogy Bukarestben fizetik a legnagyobb béreket, a piaci átlagot itt 15,3 százalékkal haladják meg. Ugyancsak jellemzô, hogy a pénzügyi szektorban a legmagasabb a bérszint.

A késôbbi bôvítési fordulókban EU-tagságra esélyes térségbeli országok közül Bulgária közepes, Románia közepestôl magasig terjedô általános befektetôi kockázattal szerepel, és az átlagon belül mindkettô közepes devizakorlátozási kockázattal — állapította meg a londoni Euromoney gazdaságpolitikai folyóirat a januári számában közölt új politikai kockázati világtérképen.

Magyarország a legkevésbé kockázatos országcsoportban van az Euromoney listáján. A 185 befektetési célország politikai kockázata alapján összeállított térképen az EU-tagjelölt kelet-európai országok közül csak Magyarország és Csehország kapott sötétzöld színt, amely az Euromoney skáláján a befektetôket fenyegetô minimális politikai kockázat jelzôszíne.

A politikai kockázat fogalmába nemcsak a tényleges belpolitikai, hanem a gazdaságpolitikai kockázatok, például a tôke- és devizakorlátozások, törlesztési leállások kockázata is beletartozik. Magyarország és Csehország a jelenlegi EU-tagokéval azonos kockázati csoportban van a térkép szerint.

Lengyelország és Szlovákia egy fokkal világosabb zöld a térképen, amelynek jelmagyarázata szerint ez a szín az alacsonytól a közepesig terjedô befektetési kockázatokat jelöli. Ugyanebbe a kategóriába kerültek a balti államok, amelyek közül azonban Lettországot és Litvániát az Euromoney térképe a magas devizakorlátozási kockázat jelével is ellátta.

A legkockázatosabb száz országról külön feltüntetett lista utolsó három helyét Irak, Afganisztán és Észak-Korea foglalja el.

Új kiadvánnyal gazdagodott a romániai magyar médiapiac. A havonta megjelenô pályázatfigyelô lap, amely a PONT nevet viselô pályázatfigyelô rendszer része, válaszolni kíván azokra az igényekre, amelyek egy ilyen kiadvány megjelenését tartották szükségesnek. A PONT lap több mint egyszerû újság. Egyben dokumentumfüzetként is szolgál minden olvasójának, mivel általános információkat is közöl a pályázatok világából, amelyek hosszabb távon is érvényesek. Éppen ezért sajátos, könnyen kezelhetô, A5-ös formátumban jelenik meg. Tartalmi szempontból a szakfolyóirat a PONT eddigi célcsoportjainak, vagyis a kis- és középvállalkozásoknak, civil szervezeteknek, közigazgatási intézményeknek (polgármesteri hivataloknak) és magánszemélyeknek egyaránt szól. Annak érdekében, hogy mindenki könnyen eligazodjon, a PONT több rovatra tagolódik. Ezek közül az elsô és egyben legfontosabb az Eurovat, amely — mint neve is elárulja — Európáról, az unióról szóló és ehhez kötôdô egyéb információkat tartalmaz. Az aktuális pályázati kiírások mellett a rovat szerkesztôi az EU-fogalmak szótárát, átfogó programok ismertetését is közlik.

A Gazdaság rovat fôként a magánvállalkozókat megcélzó hitel- és pályázati programokra fekteti a hangsúlyt, de egyes sikeres vállalkozásokat, nagyobb befektetéseket is bemutat, míg a Civil világ a nonprofit szervezetek ténykedéseibe, ötleteibe, programjaiba nyújt betekintést.

Nem marad ki az Állami intézmények — emberközelben sem. Az olvasók itt részleteket tudhatnak meg egy-egy állami intézmény (kormány, hivatalok) tevékenységérôl, programjairól és egyéb, közszférából származó újdonságról. A PONT minden egyes száma kiemelten jár körül egy adott témát. Az elsô, bevezetô szám az eurorégiók világát tárja az olvasó elé.

Részletes bemutatásra kerül a DKMT (Duna–Maros–Körös–Tisza) Eurorégió és ennek tevékenysége. A szerkesztôk a lap megjelenésével kívánják bôvíteni azt a rendszert, amely már több mint másfél éve szolgáltat híreket, információkat az aktuális pályázati lehetôségekrôl a romániai magyar intézményeknek, szervezeteknek, vállalkozásoknak és magánszemélyeknek. A PONT.lap mellett jelenleg is bárki számára elérhetô a PONT.web a www.pontweb.ro honlapcímen. Mivel az elsô szám egyben bemutatóként is szolgál, a szerkesztôk felkínálják a lehetôséget bármely érdeklôdô számára ennek ingyenes megrendelésére azáltal, hogy elküldi (személyes vagy szervezetének) nevét és címét a pont@mail.dntcj.ro elektronikus postacímre, vagy telefonon jelzi kérését Horváth Rékánál a 0745-286947-es számon. Azok, akik hasznosnak tartják a havonta megjelenô szakfolyóiratot, az elsô számban található szelvényen megrendelhetik.

Változatlanul Mihail Hodorkovszkij, a második legnagyobb orosz kôolajtársaság, a Jukosz elnöke és többségi tulajdonosa számít a leggazdagabb orosznak, 8 milliárd euró értékûre becsült vagyonnal.

Az EuroBusiness címû brit lap a héten hozta nyilvánosságra Európa leggazdagabb polgárainak 188-as listáját, amelyen 9 orosz szerepel. A hazai elemzôk ennek alapján állították össze az orosz krôzusok névsorát — a közzétett lista alapján a neveket illetôen nincs különösebb eltérés az orosz adatokhoz képest, de szakértôk szerint a számok arról tanúskodnak, hogy az orosz elit csúcsa gyorsabban gazdagodik, mint a nyugat-európai felsô tízezer. A 39 éves Hodorkovszkij egyébként a 8. leggazdagabb európai az EuroBusiness szerint.

A Jukosz alapítóját egy másik olajvállalkozó, Roman Abramovics, a Szibnyefty elnöke követi, 3,3 milliárd euróra becsült vagyonnal. Mihail Friedman, az Alfa pénzügyi csoport vezetôje 2,6 milliárddal a harmadik helyen áll. Ôt követi — 1,8 milliárd euróval — a legtehetôsebb orosz nyugdíjas, Rem Vjahirjev, az orosz gázipari óriás, a Gazprom egykori elnöke. Vlagyimir Potanyin nikkel- és alumíniumbáró 1,74, Vagit Alekperov, a legnagyobb orosz olajtársaság, a Lukoil elnöke 1,7, Vlagyimir Bogdanov, a szintén olaj- és gáziparban érdekelt Szurgutnyeftyegaz elsô embere 1,45 milliárd eurós vagyonnal rendelkezik a brit szakértôk adatainak értelmében. A nyolcadik helyen ugyancsak egy volt Gazprom-vezér, Viktor Csernomirgyin egykori miniszterelnök, jelenlegi kijevi orosz nagykövet áll, 1,35 milliárd euróval. A kilences listán a gyakran maffia-kapcsolatokkal vádolt Oleg Deripaszka, a Russzkij Aljuminij tulajdonosa a sereghajtó, 1,3 milliárd euróval.

Elemzôk szerint az orosz szupergazdagok növelik vagyonukat a leggyorsabban Európában. Ebben a Csukcsföld kormányzói posztját is betöltô Abramovics áll az élen, aki egy év alatt duplájára növelte vagyonát. A lista ugyanakkor nem egészen pontos: több szakértô biztos abban, hogy Alekperov a leggazdagabb orosz, de a Lukoil pontos tulajdonosi viszonyai nem nyilvánosak.

A legmódosabb oroszok másik, európai társaiktól megkülönböztetô jellegzetessége fiatal életkoruk. A 68 éves Vjahirjevet, és a 64 esztendôs Csernomirgyint leszámítva nincs köztük nyugdíjas korú személyiség: még az 52 éves Alekperov is idôsnek számít a 35-42 éves nagyvállalkozók mezônyében. Orosz szakértôk meglátása szerint ennek egyszerû a magyarázata: a nyugat-európai kapitalizmus évszázadok alatt fejlôdött ki, míg Oroszországban néhány év alatt tettek szert mesés vagyonokra — természetesen fôleg az energikus fiatalok.

Nagy hozamot, busás nyereséget ígérnek a részvényvásárlásra, szerencsejátékra buzdítók. A közgazdászprofesszor azt tanácsolja: költsünk inkább arra, amivel tudásunkat gyarapíthatjuk.

Alapvetô tanácsként fogadják meg tôlem, válaszként a címben föltett kérdésre: abba a legkevésbé, amit a "szakemberek" javasolnak! Hiszen ôk azok, akiknek abból származik a magas jövedelmük, hogy mások pénzével, magas költségért gazdálkodnak. Tehát abból élnek, hogy másokat rábeszélnek a befektetésekre. Az igaz, hogy a tôzsdei árak gyors emelkedése idején nemcsak ôk kerestek nagyon sokat, hanem a befektetôk is jól jártak. De nem mindig van így! Amikor aztán esni kezdenek a tôzsdei árak, akkor oda a korábbi mesés jövedelmük, sôt többségüknek még a jó állása is. Mégsem lehet olyan nagy a részvényekbe fektetett pénz értékvesztése, hogy ôk ne biztassák a megtakarítókat továbbra is a befektetésre.

Szövetségesük a sajtó is, hiszen bevételeinek jelentôs hányada éppen a mások pénzével ügyeskedôk hirdetéseibôl származik. Márpedig minél rosszabb a gazdasági helyzet, minél nagyobb a részvénytulajdonosok és a biztosítások alanyainak vesztesége, annál többet költnek ezek a szakmák hirdetésekre. A nem szakmai érdekeltek óvatosságra intô véleménye viszont — ezek után érthetôen — ritkán kap helyet a sajtóban.

A tôkebefektetésre biztatóknál is veszélyesebbnek tartom azonban a szerencsejátékokra buzdítókat. Ôk is azt hirdetik, hogy milyen kis befektetéssel lehet valaki nagyon gazdag, de arról szinte egyáltalán nem hallani, hogy a részvételi díjnak milyen nagy hányadát vonja el az állam, és költi el a szervezô vállalat. Pedig így kiderülne netán még az is, hogy nincs a szerencsejátéknál nagyobb rabló. Legfeljebb az a tény lehet vigasztaló, hogy az elvont pénz nagyobb része az államkasszába kerül. Annyival kevesebb adót vethet ki az állam.

A legjobb befektetés régen és ma is ugyanaz: a több keresetet ígérô tanulás. Ezen belül is az a tudás, amit nyugdíjas korban is hasznosítani lehet. Ma számos olyan öreget ismerek, aki anyagi gondok nélkül élhet, mert a szaktudására szükség van, de olyat alig, aki az "okosok" jó tanácsaira hallgatva részvényekbe, nyugdíjpénztárba fektette a pénzét. A jövôben sem fog a számuk szaporodni.

dr. Kopátsy Sándor (MTI-Press)

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 852 lej, 1 USD =33 159, 1 magyar forint = 147 lej.

Róma tereinek egyik ékszere a Piazza della Rotonda, más néven Pantheon tér. A kicsiny, barátságos teret megtölti a szabadtéri kávéházak asztalrengetege. Az obeliszk szökôkútjának csobogása üdítôen hat a pihenni vágyókra. A térnek sajátos, meleg hangulata van. A Pantheon, az ókori Róma legépebben magmaradt épülete elôtt gondosan karbantartott, színes fiákerek, ápolt lovakkal várják türelmesen a "kuncsaftot". A szökôkút lépcsôjén körben ülnek a világ minden nemzetiségének fiataljai. A szûk utcák útvesztôiben nehéz elképzelni, hogy mindössze néhány percre vagyunk a város csodálatos mûemlékeitôl, amilyen a Colosseum, a Navona tér, a Campo de’Fiori, a Palazzo Doria Pamphili, a Gésu. Esténként megelevenedik a környék, az éttermek megtelnek vacsoravendégekkel.

A közewli kis utcákat járva elôbb-utóbb a Pantheon elôtt találjuk magunkat. Az épület Augustus veje, Agrippa termáihoz tartozott, amelyek innen egészen a Corsoig nyúlnak. Idôszámításunk elôtt 27-ben épült. Agrippa építette, hogy szellemi központot létesítsen a nemrég felépített városrészben. Az új templomot az istenek összességének ajánlotta. (Pantheon) A templom Hadrianus császár ideje alatt 120–125-ben teljesen újraépült. Az épület — tervezôje minden valószínûség szerint ô maga volt — a klasszikus formaérzék és a római kupolaépítési technika remeke. Északi fôhomlokzatát korinthoszi oszlopokkal tartott háromajtós porticus elôzi meg. A belsô térbe 6 m magas antik bronzkapu vezet. Az elôcsarnok a görög templomok hagyományos stílusában épült: 16 monolitikus oszlop díszíti. Az oszlopok

16 m magasak és egy oszlop súlya kb. 60 tonna. A bronzból készült bejárati ajtó a legnagyobb a három napjainkig fennmaradt római bronzajtók közül. Az épület szépsége leginkább belsô kiképzésében nyilvánul meg. A Pantheon belsô arányainak titkát a magasság és az átmérô azonossága adja meg (43,3 m). A csarnok belsejében tökéletes képzeletbeli kört lehet leírni, amelynek felsô felét a kupola belsô hajlata képezi. Az egész belsô tér a világítást a kupola 9 méter átmérôjû nyilásától kapja. A méretek pontos kiegyensúlyozottsága biztosítja a tér nemes harmóniáját. A padlózat a sok restauráció dacára is megtartja a márvány eredeti mintáját. Különösen szépek a nagy négyszögû porfir berakások, amelyeket 1873-ban állították helyre. A Pantheon, a "minden istenek temploma", az áhítatos tiszteletet parancsoló tér, Róma jelképévé vált.

A falak mentén síremlékek sorakoznak, Raffaeloétól a modern Olaszország királyáig

II. Viktor Emanuelig. A második és harmadik fülke mögött van Raffaelo sírja, Bembo latin nyelvû feliratával: "Itt nyugszik Rafael, akitôl féltette hatalmát / Nagy Természet anyánk, s sírba ragadta el ôt."

A reneszánsztól kezdve mûvészek és tudósok a legnagyobb csodálattal tanulányozták a Pantheont. Bramante, Raffaello mintaképül állították, Michelangelo szerint "nem emberek, hanem angyalok tervezték".

Roberto Vighi archeológus szerint "semmilyen más emlékmû nem foglal magába ennyi történelmet és mûvészetet és nem befolyásolta annyi századon keresztül az egész világ építészetét."

A közelben áll a Santa Maria Sopra Minerva, Róma egyetlen gótikus temploma. Nem sok templom képes az itáliai mûvészet ilyen látványos keresztmetszetét adni. A 13. században épült templom a gótika ritka példája Rómában. A római reneszánsz a 16. századi Medici-pápák, X. Leó és unokaöccse VII. Kelemen síremlékeiben van jelen. A barokk kor is kiváló mûvekkel járult hozzá a templomhoz. Bernini két alkotása van itt, egy mellszobor és egy síremlék.

Bernini kimeríthetetlen ötleteinek sajátos alkotása az elefántháton álló obeliszk, amely eredetileg a Palazzo Berberini számára készült. Az elefántot Bernini rajza után Ercole Ferrata faragta. Az obeliszket a Santa Maria Minerva rendházának kertjében találták. Az elefánt, amely a bölcsesség és jámborság jelképe, a kereszténység alapvetô erényeire hivatott emlékeztetni. Tréfásan "Minerva csibéjének" nevezik.

A közelben látható a Palazzo Doria Pamphili. Valójában nagy kôsziget Róma szívében. Legrégibb részei 1435-bôl származnak. A Corsoról nyíló bejáraton bepillanthatunk a della Rovere család címerével díszített 16. századi udvarba. A palota következô tulajdonosa az Aldobrandini család volt. 1601 és 1647 között a palota újabb udvarral és oldalszárnyakkal bôvült. A 18. század elsô felében Gabriele Valvassori tervezte az udvar fölötti galériát és a Corsora nézô új homlokzatot. A családi gyûjtemény 400 festményét a Doria Pamphili képtárban ôrzik. A magánlakosztály számos termeiben eredeti berendezési tárgyakat, szép brüsszeli és Gobelin-falikárpitokat láthatunk.

Kissé távolabb látható a Gèsu, az elsô római jezsuita templom. Az épület az ellenreformáció barokk építészetének példaértékû megfogalmazása. A széles fôhajó két oldalán helyezkednek el a szószékek, a mise központja a fôoltár. A belsô tér meglehetôsen nagy, ezért nagy tömegek hallhatták a prédikációt. A templomot egy évszázaddal késôbb egészítették ki a fôhajó és a kupola dekorációjával.

Nem messze látható a Palazzo del Colegio Romano. A Sant’Ignazio épülettömbjében egykoron jezsuita kollégium volt, ahol sok jövendô püspök és bíboros folytatta tanulmányait. A kollégiumot 1870-ben kisajátították és középiskolát alakítottak. A homlokzatot egy harang, két napóra és egy óra díszíti. A jobboldali részen 1877-ben torony épült a csillagvizsgáló számára. 1925-ig az itt jelzett idôhöz igazították Róma összes óráit.

A térségben még sok a látnivaló. Ilyenek többek között a Hadrianus temploma, Via della Gatta, Palazzo Altieri, Palazzo Baldassini és mások.

Takács Gábor

Ezúttal a fotózás, illetve a szép fotográfiák szerelmeseinek kínál olvasni-, vagy inkább nézni-, látnivalót a Mûvelôdés könyvmûhelye, 2002. végén megjelent tetszetôs kiadványával. Balogh Ernô*: Régi erdélyi fotográfiák címû karcsú kötete képzeletbeli utazásra hívja mindazokat, akik szeretnek nosztalgiával fordulni a múlt felé, kutakodni benne, kíváncsiságtól vezérelve.

A könyv elôszavát jegyzô Magyari Gábor csak mint tudós fényképészt emlegeti a százhúsz esztendeje született Balogh Ernôt, aki egy Bihar megyei falucskából indult el világhódító útjára, amelynek során az elismert geológus nem mindennapi fotográfusi érzékrôl is tanúbizonyságot tett. Holott nem fényképészként indult. Debrecenben érettségizett, a Református Kollégiumban, majd a kolozsvári egyetem természetrajz-földrajz karán szerzett geológusi oklevelet. Rokonszakmák — vonhatjuk le a következtetést, hiszen a természeti tájat tanulmányozva az emberben könnyen feltámadhat a vágy, hogy amit lát, azt próbálja meg láttatni is. A figyelem pedig a tájról egy-kettôre átirányulhat az épített környezetre is, az emberekre, illetve mindenre, ami megmutatásra érdemes. Életútja meglehetôsen kalandosnak nevezhetô, harcolt az elsô világháborúban, fogságba esett, de találékonysága kimentette a vészhelyzetbôl. Késôbb tanári pályára került, majd barlangtani kutatásokat végzett, amely folyamat keretén belül fölfedezte magának a fotózásban rejlô lehetôségeket. Külön fényképezô körutakat szervezett, majd a saját kezúleg elôhívott képeket nem ritkán elajándékozta didaktikai célokra, különféle iskolák számára. És mindeközben még néhány fotópályázatot is megnyert képeivel.

A most csokorba szedett és kötetbe foglalt képek nagyobb része Kolozsváron készült, de találkozhatunk kalotaszegi, torockói, korondi tájakkal, emberekkel is. Külön érdekességgel szolgálhatnak a csoportképek, például az 1936-ban a Székely Nemzeti Múzeum által rendezett Hargita-expedíció résztvevôinek a kászonjakabfalvi fürdôn készült fotója, vagy a Bolyai Tudományegyetem vezérkaráról készített fénykép, amely olyan személyiségeknek állít emléket, mint Haynal Imre, Buza László, Miskolczy Dezsô, Kristóf György, Rajty Tivadar. De a fotós tekintetét bármi megfoghatja: egy utcaképe, a piaci nyüzsgés, egy-egy templom vagy más, jellegzetes épület, a népviseletbe öltözött emberek. Mi pedig örülhetünk annak, hogy ez így történt, hiszen gazdagabbak lettünk egy kötettel, általa pedig néhány élménnyel, látnivalóval. Beutazhatjuk vele a jól vagy kevésbé ismert erdélyi tájakat, és bizonyos, hogy mindenhol találunk valami olyasmit, amit eddig még nem vettünk észre. A fekete-fehér képek különösen ôrzik ezeknek a rég letûnt koroknak, átalakult tájaknak a nosztalgiáját. Érdemes tehát nézelôdnünk közöttük.

* Balogh Ernô: Régi erdélyi fotográfiák. Mûvelôdés, Kolozsvár, 2002.

Sándor Boglárka Ágnes

— Szokatlan cím Az Irodalom Visszavág www.iv.hu, a Birodalom visszavágra emlékeztet. Miért éppen ez?

— A címet örököltük. Ugyanis az IV (így rövidítjük, ejtsd: í-vé) az ELTE TFK kari irodalmi lapjaként jött létre 1993-ban, s mi, akik jelenleg is szerkesztjük, 1995-ben átvettük elôdeinktôl, aztán 1998-ban újraindítottuk saját kiadónk lapjaként, ÚJ FOLYAM megjelöléssel. Ugyanakkor a cím a poén mellett azt kívánja sugallni, hogy ebben a folyóiratban nem barátságok/ellenségeskedések, szekértáborok/egyéni kanonizációk alapján jelennek meg mûvek és kritikák, hanem — ez fôleg az utóbbiakra jellemzô — irodalmi értékekre és hibákra figyelve. Úgy véljük, nem érdemel túl sok kényeztetést a jelenlegi magyar irodalom, fôleg az általános, tendenciózusan középszerû és gyenge minôsége, valamint az irodalompolitikai beidegzôdések, illetve a nagyfokú, divatos narcisszizmus miatt.

— Szokatlan a szerzôk választásában is — Rosa Liksom meg Szonda Szabolcs. Nem ôket szokták választani más irodalmi lapok szerkesztôi, amikor finnországi svéd, illetve erdélyi magyar szerzôket prezentálnak.

— Szerzôk tekintetében több dolgot is ki kell hangsúlyozni. Az elôbbiekbôl is kiviláglik, hogy nem a nevekre és a hozzájuk tapadó prekoncepciókra figyelünk elsôsorban, hanem a mûvekre. Így aztán lényegtelen, hogy Kertész Imre vagy Buga Jakab, Seamus Heaney vagy Tomkiss Tamás ad nekünk írást: ha jó (a szerkesztôk többségének tetszik), akkor közöljük, ha nem jó, akkor visszaadjuk, bizonyos vitás esetekben átíratjuk. Másrészt sajnos igenis befolyásolja a szerzôk felbukkanását a lapban az a szomorú tény, hogy szegény lap vagyunk, és nálunk nincs honorárium. Figyelünk arra, hogy mindig legyenek jó mûfordítások. Elsôsorban az orosz, a finnugor és a délszláv irodalom van jelen nálunk mûfordítói barátaink révén, de jelent már meg nálunk a skandináv nyelvek közül dán és norvég novella is.

— A versek borzosak a sápadt ÉS- meg Kortárs-irodalomhoz képest, a szóhasználat ôszintébb, a mindennapihoz közelít...

— A versekkel bajban vagyok. Magam is költôként kezdtem, 1998-ban meg is jelent a verseskönyvem, ám azóta igencsak kiábrándultam a lírából. Valahogy nem érzem hitelesnek ezekben az évtizedekben a költészetet, nem nagyon olvastam igazán ütôs verset sem az IV kéziratok között, sem pedig más lapokban, kötetekben (a sajátomban sem). Mindig azt szoktam mondani, hogy számomra az (eddigi) utolsó legnagyobb magyar vers Domonkos István Kormányeltörésben címû mûve, aki, ugyebár, éppen Svédországban írta ezt a verset, miután áttelepült oda a Vajdaságból. Ugyanakkor érezzük, hogy van igény az IV-ben is versekre. Próbálunk tehát a választékból erôsebb dolgokat közölni. Nem mindig sikerül (nekünk sem).

— Mégis ugyanúgy épül fel az IV, mint egy hagyományos irodalmi lap. Nem zavaró ez?

Lehet, hogy a felépítés hasonló, ám az arányok és a témák mások. Nálunk nem egyszer 20-nál több könyvrôl jelenik meg kritika egy-egy számban. CORE címû rovatunkban pedig a témák sokszínûsége jelenik meg: a honlapunkon errôl bárki megbizonyosodhat. Sajnos itt is a ritkás megjelenés (= pénzhiány) a legfôbb ok. Ha tehetnénk, jóval komplexebb, tematikus számokkal is jelentkeznénk.

— Mióta létezik a web-IV?

— 1999 elején jelentünk meg a weben, majd több költözés és arculatváltás után 2001 ôszétôl mûködik a jelenlegi változat. Eddig én voltam a "webmaster", a magam szerény eszközeivel és szûkös idômmel. Azonban éppen most indul egy nyertes pályázatnak köszönhetôen egy új, profi portál építése, ami már nem csak az IV-rôl szól majd, ugyanakkor ez lesz az egésznek a gazdája.

— Mi a viszony a papír meg a web IV között?

— 2002. január 1. óta 30 000 látogatónk volt, kb. 60 országból. Elsôsorban persze Magyarország és a környezô országok dominálnak. A nyomtatott lap 1000 példányban jelenik meg, most készül éppen a 12. szám. Tehát látható: az IV számára van értelme a netes jelenlétnek.

— Körlevelet küldtök ki, amikor valami új van. Hogyan lehet arra feliratkozni?

— Egyelôre primitív eszközökkel: ha valaki szeretne értesítéseket, meghívókat kapni, küldenie kell egy e-mailt a címre. Ám a most induló portálépítésnél mindez automatizálva lesz. Ha valakit érdekelnek ezek a változások, érdemes idônként ránézni a címre.

— Ugyanolyan kettôsséget figyeltem meg a web-iv-en belül is: mindent kitesztek a világhálóra, viszont a körlevelet leszámítva nem éltek a háló lehetôségeivel. Egészen pontosan: nem készülnek mûhelyetekben "internet" irodalmi alkotások, amelyek például felhasználnák a számítógép adta lehetôségeket. Mikor készül el például az elsô gömbregényetek?

— Ôszintén: sajnos nem tudok éjjel-nappal a neten lógni, a szerkesztôségbôl mindenki dolgozik valahol, amiért pénzt is kap, így eddig — bár ötletek volnának — vajmi keveset tudtunk tenni az ügy érdekében. Az említett újításoknak köszönhetôen (kb. 2–3 héten belül) sok minden változhat. Mindenesetre idáig is élt és most is él a honlapon a fórum, ahol például Élô verskritika-rovat mûködik.

— Ki vagy te, Tomkiss Tamás, azon kívül, hogy az IV-t szerkeszted?

— 1974-ben születtem. Budapesten, az Új Mandátum Kiadó szerkesztôjeként dolgozom. Két könyvem jelent meg idáig. Egyéb infók: www.iv.hu/tomkiss.

— Új regényed sem Cseres Tibor stílusában készült. Március 15 helyett március 14-e szerepel a címben...

— A kisregény Petrovics Sándor különös életérôl és haláláról szól. Sándor 2048-ban született, véletlenül felgyújtja Budapestet, majd büntetés gyanánt a magyar pokolba, purgatóriumba és paradicsomba kerül. Innen az útja a magyar történelem útvesztôibe vezet. A regénybôl minden olvasó választ talál a magyar történelem eddigi rejtélyeire: például ki volt Anonymus, miért ferdült el a korona keresztje, ki rántotta magával Dugovics Tituszt és hasonlók. Mellesleg a fôhôs indította az elsô magyar folyóiratot is, még 1100 körül, s ez a folyóirat a mai napig él. Egyszóval: vélhetôleg a Március 14 nem pontosan illeszkedik a magyar történelmi regények vonulatába, s ezért nyilván sokaknak kinyílik majd a bicska a zsebében. Vagy éppen összecsukódik.

— Mikor szörföztél elôször a világhálón? Hogy jutottál arra a meggyôzôdésre, hogy weblapot kell szerkesztened?

— Elég késôn, 1997 körül, a fôiskolán találkoztam elôször a nettel, de csak ’98 óta használom rendszeresen, saját gépemrôl pedig csak 2000 eleje óta. A weblap szerkesztése onnan jött, hogy tördelôszerkesztést is tanultam, s nem okozott problémát egyszerûbb programokat megtanulnom. Ám a flash és egyéb megoldásokra még nem volt sok idôm. Az IV honlapját azért csinálom, mert fontosnak tartom, és nincs más, aki tudna erre — legalább — ennyi idôt szakítani a szabadidejébôl. Mondom, elvileg hetek kérdése, és minden sokkal profibb lesz, hiszen szakemberek dolgoznak most is az új dizájnon.

Gergely Tamás

"ott leselkedik rám, mint valami

kikerülhetetlen csapda, a boldogság"

(Kertész Imre: Sorstalanság)

Egy méter + felszín
Kertész Imre fôhôse, a kamaszkor legnehezebb éveit taposó Köves György "kisegítô elôképzôs ifjú" — aki még a tizenhat esztendôt sem töltötte el, amikor pajtásaival együtt leszállítják az autóbuszról, és se szó, se beszéd, Aushwitzba küldik —, nem "tizenötéves kapitány". Nem hôs, nem lázadó, nem szervezô, nem átkozódó csíkosruhás rab a krematóriumok tövében: Köves György egyszerûen csak részt vesz ennek a tábornak — egy, a háború tartozékának tekintett tábornak — az életében. Egy szürke kocka csupán ô a nagy puzzle-ból, amelynek hétköznapjait hangszórók határozzák meg, ritmusát pedig a facipôk kopogása.

Két méter
A regénynek egyetlen olyan cselekményfonala van, amelybôl nem szô a szerzô idôtlenségszônyeget: a kényszermunkából való megérkezés és az appel közötti idôszak összefüggô történései, amikor is az a SS-katonáktól a rabok közül kinevezett különbözô beosztású méltóságokig, a lágerbe küldött cigányoktól az ide "kinevezett" rosszkedvû orvosokig mindenki felgyorsulva lélegzik, jön-megy, krumplihajat cserél el fél tányér levesre — él, meg van elégedve önmagával, bízik az álomban, amely a barakkban jótékonyan kirepíti majd ôt a lágeren inneni és túli (ugyancsak gondokkal terhes) világból egyaránt.

Színes tábor ez, annak ellenére, hogy kopaszra nyírt, csíkos ruhába bújtatott emberek lakják. György ôszinte érdeklôdéssel figyeli a koncentrációs világ felépítését. Jó megfigyelô, könnyen szintetizál és következtet: "Vannak furcsa helyek Buchenwaldban. Egy drótkerítés mögött azoknak a takaros zöld barakkoknak egyikéhez érhetsz, melyeket ez ideig — ha a Kistábornak vagy polgára — jószerint csak a távolból csodálhattál meg." Szabad budapesti gyerekként azt tudta a németekrôl, hogy "bármi legyen is a zsidókról való felfogásuk, alapjaiban — amint ezt egyébiránt mindenki tudja, — a németek tiszta, becsületes, rend-, pontosság- és dologszeretô emberek, akik másoknál is megbecsülik, ha ugyanezekkel a jellemvonásokkal találkoznak; nagyjában-egészében valóban, az én tudomásomnak is körülbelül ez felel meg róluk, s gondoltam, bizonyára annak is hasznát láthatnám majd náluk, hogy a gimnáziumban valamennyit a nyelvükbôl is elsajátítottam". Késôbb, a lágeréletet belülrôl tanulmányozva ez a vélemény természetesen nem fogalmazódik meg még egyszer, de a németes pontosság látványa azért itt is elgondolkoztatja — a csodálat oda, de hajszálgyökerei még ott vannak a tépett lélektalajban: "Legtöbben tán P-betûsök jöttek, de láttam J-t, R-t, T-t, F-et, N-t, sôt No-t, és ki tudná, mi mást is még nem: mindenesetre, mondhatom, sok érdekeset tapasztaltam, számos új dolgot tanultam meg az ô révükön is, sôt így nyertem csak némelyes pontosabb betekintést is tulajdonképp az itteni körülményekbe, föltételekbe, a társadalmi életbe, hogy így mondjam".

Igaza van annak a kritikusnak, aki szerint Kertész Imre gyökeresen "másképpen ír" (Sándor Iván) a holokausztról, mint elôdei, ha hozzátesszük azt is, hogy "elmondhatom, Buchenwaldot én is hamar megszerettem.", akkor — talán — már nyílik is lassan a regény titkos, lélekbe ereszkedô lágerkapuja. Mert a Sorstalanság valójában nem Auschwitzról, Birkenauról és Buchenwaldról szól.

Három méter
Többször is leírja a szerzô a szót a regényben: unalom. ("Akkor olyan helynek képzelném, ahol nem lehet unatkozni –; márpedig, tettem hozzá, koncentrációs táborban lehetett, még Auschwitzban is — már bizonyos föltételek közt, persze.") Azt a szót, hogy természetesen — nyolcvanszor! (Csak összehasonlításképpen: a magyar és zsidó szavak egyenként mintegy harmincszor tûnnek fel a Sorstalanság lapjain). A "természetesen"-tenger szöveg-szövettanilag teszi fölös energiamentessé a könyvet, a táborozás-jellegû élménynapló pedig a megközelítés, az olvasói tudatalattiban való elhelyezés terén csendesít: igazuk van tehát azoknak a kritikusoknak, aki szerint Kertész Imre "beskatulyázhatatlan" és "besorolhatatlan" (Bozóki András). Mert ki hitte volna azt, hogy egy lágerjárt zsidó gyûlöletmentesen, amolyan megfigyelôként tud írni a koncentrációs táborok szörnyûségeirôl: "Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a ’borzalmakról’ kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, errôl kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem."

Négy méter
Azt hiszem, sok meglepetést szereznek még a Kertész-figurák az olvasóknak és kritikusoknak egyaránt.

A Sorstalanság és a szerzô autenticitását ugyanis nem az adja, hogy volt második világháború és volt Auschwitz, amelyet túl lehetett élni, hanem az, hogy a lélek zsombolyából fel-felpislogó, a mélységesen titkolt emberi érzelmek egyike — a szabadságtól megfosztott ember lelki megkönnyebbülése — valóban létezik. A függetlenségét elvesztô ember sajátos felszusszanása ez: a mindennapi élet kereteit és szövegét mások diktálják, a hétköznapi gondok más térerôt és mélységet kapnak, így a fegyencruha egyfajta felszabadulást jelent azok számára, akik odakinn, az életben egészen más jellegû, de valahogy súlyosabbnak tûnô, és persze egyéni terheket kellett viseljenek. A koncentrációs táborban megszûnnek a kínzó, eleve kudarcra ítélt magánkereszt-cipelések, és az egyéni tragédiák egyetlen nagy, közös szenvedésben oldódnak fel. C. G. Jung így fogalmazza meg ezt a jelenséget. "Krisztus maga vitte a keresztjét, és az az ô saját keresztje volt. Idegen és már más által hordozott kereszt alá állni bizonyára egyszerûbb, mint saját keresztünket cipelni környezetünk gúnyolódása és megvetése közepette".

Köves György hátán pedig több kereszt is van — mint a kamaszoknak általában. Elvált szülôk, családi otthontalanság. És ott van még Lajos bácsi "bátorítása" is, amely igencsak sokat nyom majd a lelkiismeret/túlélési reflexek mérlegein a szögesdrótok mögött: "a zsidók egész közösségét képviseled." A fiú önfenntartó reflexei — szerencsére — erôsebbek, mint minden más beplántált, éretlen érzelem. Amikor a rabbi a lágerbarakban imára hívja a bátrabbakat, ô lefekszik: "Az ájtatosságot csak amúgy, fegyencruhásan meg -sapkásan gyakorolta, s nem soká figyeltem rá, mivel imádkozás helyett aludni vágytam inkább".

Öt méter
A tizenötéves lágerlakót itt, a koncentrációs táborban érik azok a benyomások, amelyek a szögesdrótkerítésen túl egészen más képekben és intenzitással jelentkeznek a felnôtté válás stációihoz érkezô kamaszoknál. A fiúnak szinte csak pluszélménye van ezen a téren: mély, több mint felnôttes, mélyen emberi kapcsolatok szövevényébe kerül; az egymásrautaltságból, közös kiszolgáltatottságból fakadó lelki feltöltôdések; szolidaritási — szinte irreális intenzitású — élmények stb. Mind-mind olyan külsô hatások, amelyek a lágerkerítésen túl csak vágyálmoknak számítanak a "szabad" kamaszoknál. Nem csoda hát, hogy a fôszereplô különös lélektöltôdések során válik felnôtté Buchenwaldban. Azaz: különös felnôtté. Amikor például a kórházban — ahová a csodák sorozata nyomán jutott — a rádió bemondja különbözô nyelveken, hogy a német ôrség elvonult, és ütött a szabadság órája, Györgynek ez az elsô reakciója: szabadság, szabadság, de a levest már hozni kellett volna a lágerszakácsoknak: "De hiába figyeltem, tôle is, mint elôtte mindenkitôl, csak a szabadságról hallhattam, s egyetlen célzást, egy szó említést sem az elmaradt levesrôl." Vagy amikor már odahaza, Budapesten ballag, és valaki : "érdeklôdött; mit érzek vajon most, újra itthon, s a város láttán, melyet elhagytam? Mondtam neki: — Gyûlöletet."

Eredeti felnôtté válik ez a fiú. Közösségi gyökerei meglazultak, identitástudata más dimenziókat kapott. A gyermekkor is távolra szakadt, hiszen hol van az a világ, amikor az iskolai megnyitó ünnepségen " magam is ott voltam, sötétkék, sujtásos, magyaros, úgynevezett "Bocskai" viseletben. Az igazgató szavait is megjegyeztem — tekintélyes, ha most utánagondolok, kissé ô is parancsnok külsejû ember, szigorú pápaszemmel, szép, fehér bajusszal. Záradékul, emlékszem, az ókor egy bölcsére hivatkozott: "non scolae sed vitae discimus" — "nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk", idézte szavát. Akkor hát viszont, ez volt a nézetem, eszerint mindvégig kizárólag Auschwitzról kellett volna tanulnom. Mindent elmagyaráztak volna, nyíltan, becsületesen, értelmesen. Csakhogy az iskolában errôl, négy esztendô alatt, még csak egyetlen szót se hallottam."

Önállósága — amelyet életösztönének titkos csodálatával nyert véglegesen el — rendkívülivé nôtt. Átnôtt a városon, Csepelen, lágerbizottságon, népen és nemzeten. Tipikus jungi figura: "a felnôttség kritériuma ugyanis nem az, hogy az ember valamely szektához, csoporthoz vagy néphez tartozik, hanem az, hogy alá tudja vetni magát saját önállósága szellemének (C. G. Jung: Gondolatok a látszatról és a létezésrôl)"

Hat méter + ismeretlen
A Sorstalanság nem "lágerregény": a koncentrációs tábor csak szögesdrót-keret az emberiség egyetemes esendôsége jungi mélységeinek szondázására.

Köves György "kisegítô elôképzôs ifjú" önmaga maradna minden regénykeretben: koncentrációs táborban vagy a Pál utcában egyaránt.

Szabó Csaba

A dévai ferences rendi szerzetes a gyermekotthon mûködtetésérôl, a gyermekek szeretetérôl és arról beszél, hogy milyen nagyszerû kaland kereszténynek lenni.

belekotyogó
Segítik-e munkáját (jó értelemben) a politikusok? Tervezi-e igénybe venni segítségüket, akár állami pénzalapok vagy egyéb eszközök kilobbizására?

Igen, segítettek, és segítenek, csak mindig nagyon konkrét dolgot kell kérni tôlük. Pl. van a 34. Törvény, amelynek alapján a bukaresti munkaügyi minisztériumtól lehet kérni havi 600 000 lejt egy gondozottra. Úgy érzem, hogy a képviselônk, Winkler Gyula támogatása nélkül elmerültünk volna a bürokrácia hínárjaiban. Így kapunk, politikusainknak is hála, Bukaresttôl havi közel százmilliót.

A román gyermekvédelmi törvény szerint lehetséges-e az állami gyermekvédelmi feladatok átvállalása esetén költségvetési támogatást igényelni?

1998-tól lehet Romániában magán gyermekvédelmi központot létrehozni, mi is azóta mûködünk legálisan. Évente meg kell újítani a mûködési engedélyt, s ennek fejében havi 500 000 lejt kapunk. Komoly papírmunkát igényel, de kell vele foglalkozni.

Társadalmunkban a többség számára láthatatlanul, de jelen vannak a (fizikai vagy értelmi) sérült emberek, gyermekek is. Találkozott-e ilyen gyermekekkel, mit tud tenni értük?

Sajnos nagyon sokféle módon sérülhet egy gyermek, önbizalmában, hitében, fizikai, lelki, szellemi integritásában. Az egyszerûbb eseteket vállaljuk, de a súlyosabb eseteket sajnos nem tudjuk vállalni. Ott vannak a HIV-pozitív esetek, a fogyatékosok, akik számára speciális intézmények kellenének, mi sajnos nem rendelkezünk szakembergárdával, tapasztalattal.

Tapasztalata szerint mi a sorsa ezeknek a gyermekeknek? Tud-e olyan kezdeményezésrôl, amely számukra biztosítana szervezett keretet az emberhez méltó élethez?

Román állami intézetekbe kerülnek, vagy a szülôk, rokonok kínlódnak velük. Aki nem bírja, az meghal. Kolozsváron van egy vakok intézete, Székelyudvarhelyen van egy szép kezdeményezés, sajnos más ilyen jellegû magyar kezdeményezésrôl nem tudok.

érdeklôdô
Kedves Csaba atya! Ön ferences szerzetes (legalábbis a bevezetôben említett "dévai Szent Ferenc rend", gondolom, ezt jelenti). Ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést:

Mit jelent az Ön számára az, hogy ehhez a rendhez tartozik? Pontosabban: anyagiakban támogatja a rendje az Ön kezdeményezését, munkáját? Dévával kapcsolatban általában az Ön nevét szoktuk hallani: rendtársai, akik Erdélyben elég szép számban vannak, mennyire vesznek részt ebben a tevékenységben? Lelkiekben milyen támogatást jelent Önnek Szent Ferenc öröksége?

Szent Ferenc magát és társait kisebb testvéreknek nevezte. A történelem folyamán Erdélyben a ferencesek mindig kisebb testvérei akartak lenni a népnek. Én is szeretnék a legkisebbeknek a kisebb testvére lenni, úgy érzem, hogy az utcára került gyermekek a társadalmunk legkisebbjei, ferences világnézetembôl fakad a munkám, ez határozza meg a gyerekekkel, kollégákkal való viszonyomat.

Hogy érzi: az hogy Ön egy rend, egy közösség tagja, segíti az Ön munkáját, vagy esetleg inkább korlátozza, fékezi? Ha segíti, akkor miben nyilvánul ez meg? Ha akadályozza, akkor mit tud tenni ennek kiküszöbölésére?

Istennek hála, jó a testvéreimmel a viszony, úgy érzem, hogy mögöttem állnak. Szerintem Csíksomlyót vezetni, vagy Kolozsváron, Máriaradnán helyt állni szintén nagyon fontos, még akkor is, ha nem olyan látványos, mint egy gyerekotthont szervezni. Eddig nem kértem olyasmit, amiben ne segítettek volna örömmel a ferences testvéreim. Déván négyen vagyunk, sajnos nekem van a legnagyobb szám, így én kerülök elôtérbe. Nem érzem magamat magányos partizánnak, persze az lenne jó, ha nem 53 ferences szerzetes lenne Erdélyben, hanem ennél sokkal több. Rendünk 50 évig a kommunista rendszer által hidegre volt téve, sajnos a fiatalabb és az idôsebb generáció között kb. 40 év a korkülönbség.

Szerzetesként, ami a hétköznapi felfogás szerint elhúzódó, imádságos életet jelent, hogyan tudja ezt a munkát végezni? Munkája közben hogyan tud szerzetes lenni?

Jézus Krisztus után Szent Ferenc a példaképem, ôk nem a helyben ülésrôl voltak nevezetesek, én is Istent s a kicsinyeket szeretve járom a dél-erdélyi szórványt, teszem, amit Isten józan székely eszem által diktál.

A gyerekek számára jelent-e valamit az, hogy Ön szerzetes? Vagy ezt ôk esetleg még nem is értik?

Csaba testvérnek vagy Csaba atyának szólítanak a gyerekek, és ezt ôszintén teszik. Gondolom, ha engem testvérüknek, atyjuknak éreznek, akkor nincs nagy baj, akkor a lényeget megértették. Nekünk nem a múlt század szerzetesi eszményeit kell felszínre hoznunk, hanem azt kell tegyük, amit Jézus, Szent Ferenc, Szent Ignác ma tenne. A táncban a mozgás, az öröm a fontos, s nem az, hogy ilyen vagy olyan lépéseket betartsunk. A ferencességben a legkisebbek iránti szolgáló szeretet a fontos, s az, hogy ezt Istennel, vidám lélekkel tegyük. Szerintem jó dolog szerzetesnek lenni, Istennek társa, embereknek testvére lenni. Én örömömet lelem az életemben. Arra tettem fogadalmat, hogy minden erômmel szeretek, s szolgálom az Eget és a Földet.

A nagyobb vagy esetleg akár a kisebb gyerekek között mutatkozik-e érdeklôdés Szent Ferenc iránt? Itt nem pusztán a jövendô szerzetesek szempontjából értem ezt (bár az is egy érdekes kérdés lehet), hanem azon szellemiség iránt, amely oly sokat jelent(ett?) az egyház s tulajdonképpen az egész kultúra számára. Sikerül ebbôl valamit átadnia a gyerekek számára?

A gyermekeknek én is, munkatársaim is felkínáljuk mindazt, ami érték, fény, ôk döntenek, hogy ebbôl mit, mennyit fogadnak be, tesznek magukévá. Úgy érzem, hogy gyermekeink a fényre, az értékre fogékonyak, nyitottak. Tíz éve, hogy beindult az intézet: hiszem, hogy nem bóvlit, bazári holmit kínálok fel nekik, úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok gyerek örömmel nyitott a ferences vidám, életigenlô, értékorientált világnézetünkre. Hogy lesz-e valaki közülük szerzetes, azt nem tudom, tudatoson vállalni az áldozatot nem nagyon divatos ma.

Mi az az értéksorrend, amelyet a gyerekekbe próbál elültetni vagy amit Ön fontosnak tart? Kérem, soroljon fel — fontossági sorrend szerint — legalább ötöt.

Hit, remény, szeretet biztos, hogy nyerô erények, már a Kômûves Kelemen rockoperában azt hallottuk, hogy: "Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet." S mondanék két sajátságos székely erényt is, a vidám, minden zsákutcából kitaláló optimizmust. Én hiszem, hogy Isten örömében teremtett minket, szeretem ezt a világot, ha rámosolygok az emberekre, ôk, még a hatóság is általában visszamosolyog, s remélem, hogy az, aki hajam szálát is számon tartja, tudja, hogy mit csinál, hogy merre, hová vezet.

árvácska
Halló, Csaba! Még jó, hogy vannak ilyen emberek, mint te és mint Teréz anya stb. Sokan lehurrognak, sokan agyondicsérnek, gondolom, te csak folytasd, és ha vannak pillanatok, amikor minden "fekete", gondolj arra, hogy mivel is van bajod... ahogy mondod, az emberi sötétséggel, tanulatlansággal. Teréz anya is csodálkozott Kalkuttában, amikor meglátta, hogy a jó Isten csemetéi ott esznek, ahová csinálnak. Én személyesen örvendek, hogy te felkaroltad a legkisebbeket... tehetnek ôk arról, hogy szüleik, nagyszüleiket követve alkohol befolyása alatt gyereket nemzenek, egyáltalán nem gondolva arra, hogy mi lesz velük? Sokszor kiesik a könny a szemembôl, amikor a világ minden tájáról mutatják a szerencsétlen gyerekeket... ki a felelôs értük? Szüleik, mondom én, a társadalom, mondja más, a társadalmat a családok alkotják... Nyugaton egyre kevesebb a gyerek... Vajon miért? Minden normális szülô a legjobbat akarja gyereke számára, s ha kettô van, könnyebb ôket elindítani az élet útján. Sok szót el lehetne itt fecsérelni, de fontosabb a munka. Így hát további jó munkát neked és türelmet felvilágosító munkád iránt.

Én hiszem, hogy minden gyereket az Isten teremtett, minden gyerek egy csoda, egy mûalkotás. Bárki kiásna egy Rembrandt-képet a piszokból. A legnagyobb érték a földön az élet, a halhatatlan lelkû ember. Ôt szolgálni, kézen fogva vezetni, segíteni, hogy kibontakozzon, a legszentebb feladat. Hiszem, hogy Isten tovább akarja teremteni a világot velünk és általunk. Partnere lehetek az Élet Urának, aki a teremtés hajnalán azt mondta, hogy legyen, és lett, és aki a csillagos égig akarja vezetni a gyermekeit. Csodálatos kaland Istennel tovább teremteni a világot. Én hiszem, hogy minden kérdésre van Istennek olyan válasza, amely mindenkit kielégít, boldoggá tesz, még itt, a Trianon utáni Erdélyben is.

Gejza
Igaz, hogy Szovátán is létesíteni kíván egy árvaházat? Mik a további tervei?

Ha valaki bemegy egy mocskos, büdös lakásba, három dolgot csinálhat:

1. Leülhet sírni, és beletörôdik, hozzászokik a helyzethez.

2. Hátat fordít mindennek, és örökre elmegy.

3. Nekiáll, és kitartó munkával kitakarítja, széppé teszi a házat.

Erdély az én házam, nem akarok elmenni, de mocsokban, bûzben sem akarok élni, gyere, álljunk neki, és takarítsuk ki, volt ez a föld tündérkert is. Az elsô dolog összeszedni az értékeket, a jövôt, a gyermekeket. Mindenütt, ahol szükség van, gyermekvédelmi központokat kell létrehozni. Úgy gondoljuk, hogy Szovátán ôsztôl beindítunk egy ilyen központot, ha sikerül. A cél a tündérkert, amelyben otthon érezheti magát mindenki, akit a jósszerencséje ide hozott. Nem csak gyermekvédelmi központokra van szükség Erdélyben.

atlantikus
Állítólag a nagy ördögi kísértés abból áll, hogy próbálta, próbálja rávenni az embert, alkosson egy olyan világot, amelyben nincs szükség Istenre. Lát-e reményt arra, hogy nemcsak a kiválasztottak egyénileg, hanem a társadalom egész struktúrájában újból "Istenfüggô" lesz?

Vagy az lesz, vagy elpusztul. Jézus Krisztus az egyetlen út, az egyetlen igazság, s az egyetlen élet, ezt jobban hiszem, mind azt, hogy most tél van. Lehet, hogy Isten mai hírnökei inkább nosztalgiázgatnak, s nem az Evangéliumot élik, hirdetik, s ezért nagyon sokan nehezen találnak az Élet Urára.

Amennyiben a válasz igen, kérdem én (50 %-ban magát eltartó, az életbe bele-belefáradó, vagy már egészen belefáradt 22 éves), mi történt a hátunk mögött hagyott több ezer évvel, hol van a hatalmas Isten?

Én kb. akkora voltam, mint te, és kértem Istentôl egy akkora házat, melyben mindenki, aki arra jár, otthonra találhat. Eddig senkit nem kellett elküldenem, nálunk mindenki otthonra, szállásra, vacsorára, s talán ha igényli, még egy jó pohár borra is találhat. Naponta közel ötszáz embernek, gyermeknek adunk ebédet. Én eddig nem kértem olyant az Istentôl, amit ne adott volna meg. Próbáld meg te is hittel kérni azt, amit fontosnak látsz, s jól el fogsz csodálkozni.

Mi ez a racionális hasadék az Isten igénylése és az Istentôl való bujkálás között? Milyen erkölcsi váza, milyen irányelvei vannak az ön által vállalt gyereknevelésnek, oktatásnak, istentolmácsolásnak? A fentebbi kérdésekkel csupán egy átlagos ember belsô vívódásait próbáltam felvázolni, a tényleges kérdésem: Ebben a hatalmas, ésszel szinte követhetetlen életben, egy csupa ellentmondásokba botló, gyarló ember honnan veheti a bátorságot, hogy felneveljen, hogy példaképnek álljon egy emberfiókának?

Tudod, ha nekem ízlik a kakaós fagylalt, ôszintén fel tudom neked kínálni. Te vagy az, aki döntesz. Huszonhárom évesen jutottam el hosszú vívódás után Krisztushoz. Mit mondjak? Megtérésem elôtt is sok vidám dolog történt az életembe, de azóta rengeteg. Isten nem akarja elvenni az életünket, hanem kiteljesíteni, csodával megtölteni. Hatalmas kaland kereszténynek lenni. Nem látom magam példaképnek, annak ott van Jézus Krisztus meg a szentek. Én próbálom nap mint nap megtenni azt, amit Isten kér, kezdetben kisebb dolgokat kért, most mintha nagyobb dolgoknak állítana neki. Olyan gyerekek, akiket más iskolákból kicsaptak, nálunk örömmel tanulnak, egyetemre készülnek. Úgy gondolom, hogy nincsenek belekeseredve az életbe, de gyere és nézd meg ôket.

Merthogy ott van a sok kudarc, önnél 400 gyerek, és még kitudja hány millió máshol, a milliárdnyi agyonspecializált termelô-fogyasztóról nem is beszélve...

Mindig csak egyet kell lépni. Mi most éppen egy olyan otthont indítunk, ahova bárki elhozhatja a 0–3 éves gyerekét, ha otthon nincs fûtés. Természetes, hogy este vagy tavasszal hazaviheti. Egy kisbabának kell a meleg szoba és a meleg étel. Ez egy olyan cél, amit meg tudunk tenni. Én sem itt kezdtem, talán az elsô dolog, amit a családból kihullott gyerekekért tettem közel húsz évvel ezelôtt, az volt, hogy otthagytam a röhögô barátaimat, és elmentem hat árvaházi gyerekkel moziba, megnéztük a Zorrót. Jó volt kacagni a gyerekekkel, s jó most is vidáman együtt lenni velük.

károlyi
Foglalkoznak roma gyerekekkel, milyennek látja az ô helyzetüket, beilleszkedési esélyeiket?

Vannak nálunk roma gyermekek. Nagyszerûek. Hiszem, hogy Isten ugyanabból teremtett mindannyiunkat, ôket sem pénteken, a nyolc óra végén teremtette. Nagyon sok pozitív élményem van velük kapcsolatban, de ez egy nagyon hosszú téma.

V. Elemér
Tisztelt Böjte Csaba!

Mi az a legfontosabb tulajdonság, ami szükséges ahhoz, hogy valaki Romániában a szó szoros értelmében a semmibôl ilyen csodát hozzon létre?

Hinni kell! Én hiszek abban, hogy az, aki a hajunk szálát is számon tartja, aki gondját viseli az ég madarainak, a mezôk virágainak, az fontosnak látja a fészekbôl kihullott gyermekeket is. Én kértem nagyon nagy dolgokat is az Istentôl, például most egy olyan épületet kérek, líceum számára, amely 300 000 000 dollár értékû. Hiszem, hogy meg fogja adni, mert nem magamnak kérem, mert erre valóban szükségük van a dél-erdélyi szórványságban szétfolyt magyar gyermekeknek.

Mennyiben támogatja Önöket a román állam? Mennyit kapnak havonta egy gyermek után?

500 000 lejt kapunk havonta, de sikerül pályázat által elnyerhetünk más összegeket is.

Idén például sikerült egy jelentôs összeget elnyerni ha jól tudom az 1999/34 törvény alapján.

1992 óta már eltelt 10 év. Van-e már valaki, aki azóta elhagyta az otthont? Elmesélné, hogy mi lett vele?

Hála Istennek, vannak már olyan munkatársaim, akik nálunk végeztek, kb. harmincan, de egyet sem kell letagadnom, szerintem nagyszerû emberek lettek. Ha eljössz, majd megismered ôket, és ha akarják, elmesélik az életüket.

irodalomantologia
A hányatott családi körülményeket átélt, esetleg már az utcán is tengôdött gyermekeknek elegendô-e "csupán" az új otthon megteremtése? Pszichológusok vagy más szakemberek segítik-e a gyerekeket, az Ön munkáját?

A csapatban a gyerekek körül 80-an vagyunk felnôttek. Én mindenkit szívesen fogadok, de azt tartom, hogy a szeretet a legjobb orvosság. Ha egy gyereknek viselkedési problémái vannak, azt mondom, hogy egy héten keresztül naponta háromszor ölbe kell venni és meg kell puszilni azt a gyereket, ôszintén a szemébe kell mondani, hogy ô számunkra fontos, értékes, és ez általában elég.

A fôvárosban, és sajnos, ahogy a dévai példa mutatja: nemcsak itt, sok tíz év körüli kis vadember él az utcákon, versenyszerûen terrorizálják a járókelôket és egymást. Létezik, létezhet-e kiút ebbôl az életformából?

Mindenki boldog szeretne lenni, mutatni kell számára egy jobb utat a boldogság felé. Mindenki arra vágyik, hogy ôt szeressék, szeressed ôt önzetlenül, és csodák fognak történni, te magad nem fogod hinni, hogy nagyon-nagyon rövid idô alatt milyen változások történhetnek egy-egy csibészben.

Lehet-e a dévai szeretetotthonból örökbefogadni?

Nálunk nincsenek elhagyott gyerekek, eddig még senkit nem adtunk örökbe, de ha egy gyerek el akarna menni, mi elengednénk.

torni
Tisztelt Csaba Testvér! Mi az, amire a legnagyobb szüksége volna az árvaház-hálózatodnak?

Igazi, nagyszívû, becsületes felnôtt keresztény munkatársakra.

Hány éves korukig maradnak a gyerekek Nálad? Mi lesz velük azután?

Egy felelôs apa csak befogadja a gyerekeket, de nem küldi el. Próbáljuk megtanítani ôket az önálló életre, de bármikor visszajöhetnek, ha gondjuk van. Munkatársaim, a családanyák, családapák is így gondolják, számunkra öröm, ha egy régebbi diákunk visszatér.

Feltételezem, hogy magyar nyelven folyik a nevelômunka az intézményekben. Próbálták-e a román hivatalos személyek bármi úton gáncsolni a tevékenységedet?

Van egy magán magyar óvodánk és I-VIII osztályos iskolánk. Mûködtetjük, de a hétéves mûködésünk alatt egy lejt még nem adtak. Biztos vagyok benne, hogy majd nagyon fogják szégyellni ezt a mulasztást. Sajnos írásos kéréseinkre még választ sem adnak. Szerintük az állam által hivatalosan hozzánk irányított árva gyermekeknek nem tartozik az állam semmivel. Van baj elég, de vannak csodaszép dolgok is, pl. egy román ember fizetésének 10%-át havonta a gyerekeknek adja, mert lelkiismerete ezt diktálja.

Miért éppen Dévára és környékére esett a választásod?

Én nem kerestem Dévát, elöljáróim lelkipásztornak helyeztek ide. Gondolom, Isten úgy látta, hogy itt, a kommunisták által hátrahagyott haldokló ipartelepeken van a legtöbb bajba jutott család, a legtöbb utcára kerülô gyermek.

Kelemen Attila
Csaba testvér, szerinted Erdélyben hány gyerek szorulna a Te és munkatársaid által nyújtotthoz hasonló segítségre?

Nem tudom! A valóság az, hogy mi sírunk, hogy fogy a nép, hogy sokkal többet temetünk, mint keresztelünk, de az állami árvaházak tele vannak magyar nevû gyermekekkel, akiket bárki elvihetne moziba, fagyizni vagy a saját otthonába, hogy ott felnevelje.

Volt-e olyan helyzet, hogy döntened kellett két gyerek között, hogy melyiket fogadjátok be?

Igen, s végül mindkettôt befogadtam. Sajnos sokkal több gyerek szorulna segítségre, mint amennyit bárki is képes lenne befogadni. Minden iskolában vannak olyan gyerekek, akik szegénység vagy más gondok miatt kisodródnak, akiknek ha a hónuk alá nem nyúl a társadalom, elvesznek.

Egy újságolvasó
Tisztelt szerzetes úr, honnan van Önnek annyi lelki-, fizikai- és anyagi ereje, hogy azt a sok jót véghez vigye, amit szeretett lapunkból, a Szabadságból tudhattunk meg: több mint 400 hányatott sorsú gyermeket összegyûjtött a dévai Szent Ferenc Alapítvány iskolájának, alapítója a szászvárosi hasonló óvodának és árvaháznak. Az ön nevéhez fûzôdik a marosújvárnémeti cigányóvoda és egy egész sor Hunyad megyei létesítmény és terv kezdeményezése.

Én hiszem, hogy a jó Isten a pásztor és én vagyok a pulikutya. Megpróbálok az Úr minden füttyentésére odafigyelni, a többi az Ô dolga. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába fárad az, aki építi azt." Az biztos, hogy ha a kapu elôtt a lábra adják a labdát, én rárúgom. De hát nem ezért vagyunk a világon? Az is nagyon fontos, hogy nyolcvanan dolgozunk Déván és Szászvároson.

Jónak látja-e, hogy egy egyházi vezetô, aki az RMDSZ-ben is magas pozíciót tölt be, ahelyett, hogy elmenjen az idejében meghirdetett gyûlésekre, amelyeken kötelessége volna részt venni, és ott fejezze ki elképzeléseit, nem ezt teszi, hanem más helyeken, jelen esetben a román bíróságnál pereli saját szervezetét?

Én nem láthatok senkinek a szívébe, szólásszabadság van. Isten látszólag rossz dolgokból is hozhat ki szép, jó dolgokat. Ez a csatározás lehet, hogy az érdekvédelmi szervezetünk javára lesz. Biztos, hogy népünk vezetôi nem szabadna eltekintsenek attól, hogy tíz év alatt minden nyolcadik magyar ember eltûnt Erdélybôl. Ez olyan szomorú dolog, hogy minden politikai személy felül kellene hogy vizsgálja a saját munkáját, s aki nem tette meg a feladatát, az önként kellene lemondjon.

A MALÉV ciprusi járata még december 27-én éjfél elôtt száll fel Ferihegyrôl, s két és fél órai repülés után már a következô nap tesz le a larnacai repülôtéren. Nekünk nem kell átállítani az órákat, mert ott is kelet-európai idôzónában vagyunk. A szerény repülôtéren ilyenkor is elég nagy a forgalom. Az útlevélkezelésnél rajtunk kívül mindenki simán átsétál, nekünk azonban nyomtatványokat kell kitöltenünk, aminek alapján végül beütik a román útlevélbe is a három hónapig érvényes angol nyelvû vízumpecsétet.

A parkolóban autóbuszok sora várja az érkezô turistákat, cégek és helységek szerint. Mert amióta lezárták a fôváros repülôterét, a larnacai lépett elô nemzetközivé, ide hozzák a világ minden tájáról a turistákat, s innen autóbuszok viszik Ciprus távolabbi pontjaira. Nekünk ilyen szempontból szerencsénk van, mert a szállodánk itt, Larnacában a fô sétányon fekszik. Buszunk rendre teszi le utasait, minket a Four Lanterns Hotelnél. Hogy miért épp a négy lámpásról keresztelték el, arra nem tudunk rájönni, s amikor a szobát megkapjuk, annak örülünk, hogy erkélye a tengerre néz. Kissé már kopott a berendezése, de másnap az ismertetô füzetet is olvasgatva rájövünk, hogy ez a helység legpatinásabb szállodája. A velencei uralom idejéig vezetik vissza a telek történetét, az 1870-es években az osztrák–magyar tiszteletbeli konzul háza állt itt, aztán 1902-ben egy meggazdagodott ciprusi család kezdett e helyen építkezni, talán a mai szálló egy részét is ôk húzatták fel. A háromemeletes, 56 szobás, háromcsillagos szálló ma sok mindenben az angol gyarmati idôkre emlékeztet. A földszinti kandallós éttermek, s különösen a 300 személyt befogadó karzatos bálterem utal arra, hogy valamikor itt lehetett a városka társadalmi életének központja. A Four Lanterns pont a tengerparti pálmafás sétány közepén fekszik, tôle mindkét irányban azóta sokemeletes luxusszállók épültek. Alig néhányuk tartotta érdemesnek kinyitni a szilveszteri idôszakra.

A szabadbüfés reggeli másnap az elegáns étteremben igen gazdagnak tûnik, bár egy hét alatt semmit sem változtatnak a kitett ételféléken. Ki-ki próbálgatja valamennyit, s aztán egy-kettônél megállapodik. Elsô napunkat Larnaca megismerésére szánjuk. Mérlegeljük, hogyan is öltözzünk. Tizenöt fok körüli a hômérséklet, tehát az indulásunkkor mért kolozsvári –20 fokhoz képest langyos az idô. Hol kisüt a nap, hol szemerkél az esô, aztán átvált zuhogóba. Úttesten, járdán sok a pocsolya. Ha autó jön, ajánlatos félrehúzódni a spriccolás miatt. Az útikalauzból is tudjuk, itt, Cipruson decemberben és januárban hull le az egész évi esômennyiség, ezért nem volt érdemes csatornával ellátni a városokat. Az utcák széle egy-egy zápor után tengerré válik. A nagy szállodáknak is emésztôgödre van, s ezeket gyakran ürítik ki a hatalmas szivattyús kocsik, zajt és illatot árasztva. Napjainkra azonban már tervezgetik a csatornarendszer kiépítését.

Ciprus államiságát nézve Európa egyik legfiatalabb országa, s talán az egyetlen, ahol a közeljövôben még nagyobb átszervezés, politikai rendezés várható: több mint harminc éve kettéosztott. Hosszú történelmi elôzménye van annak, hogyan jutott ide ez a 9251 km²-nyi — tehát Magyarország egytizedét kitevô — szigetország.

A Földközi-tenger keleti régiójának közepe táján fekszik, s Szicília, valamint Szardínia után e tenger harmadik legnagyobb szigete. A török partoktól 66, az egyiptomiaktól 360, a szíriaiaktól 96 kilométerre található. A sok szempontból anyaországnak tekintett Görögországtól 800 kilométer választja el. Így a turista hajóforgalom is inkább a Közel-Kelet és Egyiptom fele irányul napjainkban. Ez a három kontinens közötti fekvés a hajós népeknek igen-igen kívánatossá tette a szigetet, s volt még egy kincse, a vörösréz, amiért gyakran ide hajóztak. Ennek görög-latin nevébôl (cuprum) származhat Ciprus elnevezése is.

Elôször anatóliai eredetû törzsek népesítették be a szigetet az idôszámításunk elôtti hetedik évezredben. Az ötödikben egy új etnikum telepedett le, errôl a fejlett fazekasság, az ún. fésûs kerámia tanúskodik. A harmadik évezred táján kezdték megmunkálni a rezet, termékeik eljutottak Anatóliába, Krétára, Mezopotámiába és Egyiptomba. Tehát már kereskedelmük is kialakult. A Kr. e. XIV–XII. századra tehetô az acháj-mükénei törzsek megtelepedése a nyugati és déli partokon. Ettôl fogva a sziget a görög kultúra hatása alá kerül. Átterjed ide a görög hitvilág, megalakulnak az elsô despotikus városállamok.

Ezek a parlamenti virágzó királyságok a Kr. e. IX–VI. században egy ideig fôniciai, asszíriai, majd egyiptomi uralom alá kerülnek. Mindegyik kultúrájából részesülnek. Végül jönnek a perzsák: Kr. e. 524-tôl 449-ig, a görög-perzsa háborúk alatt a sziget 8–10 városállama is hol görög, hol perzsa fennhatóság alatt áll. Aztán a kalliászi béke (449) véglegesíti a perzsa uralmat. De közben a görög kultúra egyeduralkodóvá válik. A keleti parton fekvô Szalamisz városállam lesz a vezetô hatalom. Az addigi lineáris B szótagírás ciprusi változatát felcserélik a görög ábécével, írók, mûvészek élnek a királyi udvarban. Nagy Sándor perzsák felett aratott gyôzelme (Kr. e. 332) vet véget a perzsa uralomnak, a sziget államocskái meglehetôs autonómiának örvendhetnek. A Nagy Sándor halálát követô dinasztikus viszálykodások végén a sziget az egyiptomi Ptolemaidák birodalmának része lesz. A fáraói címet felvevô alexandriai székhelyû uralkodók katonai kormányzót (sztratégoszt) állítanak a sziget élére. Ez eleinte Szalamiszban, majd Paphoszban székel. Ekkoriban Alexandria a hellenisztikus mûveltség központja. A viszonylagos jólétnek a római hódítás vet véget Kr. e. 58-ban. Ifjabb Catót, a híres államférfit tartják a sziget meghódítójának és elsô kormányzójának. A császárok kedvelték, kiváltságokkal ruházták fel a szigetet.

Ciprust a kereszténység elsô missziós területei között tartják számon. Már idôszámításunk szerinti 45-ben itt jár Pál apostol a szalamiszi születésû Szent Barnabás és talán Márk apostol társaságában, 46-ban pedig megtérítik Sergius Paulust, a sziget római kormányzóját is. A Római Birodalom kettészakadásakor Ciprus a bizánci székhelyû keleti fél része lesz. 325-ben már három püspöki székhely van a szigeten. Megépülnek az elsô bazilikák. 431-tôl a szigetnek autokefál egyháza van. Így az ortodox világon belül azóta is független bármely más érsekségtôl.

A VII. századtól kezdôdik az afrikai arabok, más néven szaracénok támadássorozata. Eleinte csak a partvidéken teszik lehetetlenné az életet, végül a görög lakosság nagy része elhagyja a szigetet, s a Dardanellák vidékére költözik. 965-ben Nikephorosz Phokasz bizánci császár legyôzi, s a szigetrôl is kiûzi a szaracénokat. A szigetre — közel háromszáz év után — újra visszatér a görög elem. Kétszáz évnyi békésebb idôszak következik, a kolostorok jó része ekkori alapítású.

A ciprusi történelem érdekes fejezete a "latin királyság" korszaka. A keresztes hadjáratok idején a Szentföld felé hajózva — szól a legenda — egy vihar Oroszlánszívû Richárd angol királyt épp a sziget déli partjaira veti, legyôzi a kormányzó bizánci herceget, s Ciprust mint magánbirtokot árusítgatja. Eladja a templomos lovagoknak, de aztán felbomlik a szerzôdésük, végül Guy de Lusignan, a jeruzsálemi királyságát épp elvesztett francia herceg vásárolja meg 1192-ben, utódát, Amalrichot 1197-ben a sziget új fôvárosában, Nicosiában Ciprus királyává koronázzák.

A sziget jelentôsége különösen 1291-tôl növekszik, ugyanis akkor esik el az Akkon, a keresztesek utolsó közel-keleti szárazföldi erôdítménye. Lovagok, zarándokok, szerzetesek nyernek itt menedéket. A johannita lovagok is ide telepednek. A háromszáz éves Lusignan-királyság stabilitást, fényûzô udvari életet hoz. Gótikus templomok, paloták épülnek.A nép és különösen keleti vallása állandó nyomás alatt él, IV. Sándor pápa 1260-ban bullát ad ki, amelyben a ciprusi egyházat történytelennek nyilvánítja. Az 1473-ban elhunyt utolsó Lusignantól olasz felesége révén száz évre Velence hatalma alá kerül a sziget. Élére kormányzót állítanak, s erôdítmények sorát építtetik. Mert már várható a török hódítás.

(Folytatjuk)

Gaal György

Kedden a délelôtti órákban a szakszövetség székhelyén megtartották a Román Kupa-torna negyeddöntôinek sorsolását mind a férfi, mind a pedig a nôi mezônyben. Mindkét vetélkedôn 8–8 csapat maradt a küzdelemben, amelyek különbözô idôpontokban és más lebonyolítási rendszer alapján döntik el az elôdöntôbe jutást.

Elôször a lányok mûsorát ismertetjük, ugyanis kolozsvári szempontból ebben vagyunk érdekeltek. A sorsolás a kövtekezôképpen zajlott le: a szombaton továbbjutott négy csapat került az egyik urnába, míg a másikba a tavalyi Nemzeti Liga elsô négy helyezettje (ez utóbbi gárdák ezúttal debütálnak a tornán). Sorrendben a következô párosítás született: Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Piatra Neamt-i HCF (az elsô osztály egyetlen képviselôje), Brassói Rulmentul–Dévai U-Remin, Zilahi Silcotub–Konstancai Tomis és Bukaresti Rapid–Kolozsvári U-Ursus. Ha az elôzô szakaszban a Jurcã-tanítványoknak könnyebb "akadályt" gördített Fortuna istenasszony, ezúttal, sajnos, nem volt annyira kegyes.

Az említett négy játékot semleges pályán bonyolítják le március 9-én, vasárnap. Ha a 60 perc után döntetlenre áll a mérkôzés, hosszabbítás következik.

A férfi együttesek oda-vissza alapon, a két csapat otthonában mérik össze tudásukat, és harcolják ki az elôdöntôbe jutást. A két találkozó idôpontjai február 19., illetve 23., a párosítás pedig a következô: Piatra Neamt-i Fibrexnylon–Krajovai U-Petrol, Temesvári Politechnika Izometal–Bukaresti Dinamó, Bukaresti Steaua–Konstancai KK és Ploiesti-i UZTEL–Nagybányai Minaur. E mûsoron nem valószínû, hogy lesz valami változás, de amint a szövetségtôl kedden megtudtuk, még nem hitelesítették a két nagybányai csapat (Quartz-Minaur) közötti játék nélküli eredményt (0–10), s lehetséges, hogy hétközben a két gárdát kényszeríteni fogják, hogy a játéktéren döntsék el a továbbjutást, és nem a "zöldasztalnál". Mindenesetre az esetleges találkozó esélyese kétségkívül a Minaur.

Áttérve a nôi Nemzeti Liga tavaszi idényének rajtjára, amely e hét végére van kitûzve, a hivatalos start már megtörtént tegnap délután, amikor Buzãuban a Posta Câlnãu-i Astral a listavezetô Bukaresti Rapidot fogadta a második fordulóból elôrehozott összecsapáson. A játék lapzárta után ért véget.

Ugyanehhez a hírhez kapcsolódik az is, hogy a Kolozsvári U-Ursus lányai pénteken délután 5 órai kezdettel "kényszer" hazai pályán, vagyis a Zilahi Sportcsarnokban mérkôznek a Szászsebesi MSC-val, a szombatról elôrehozott nyitó fordulóbeli találkozón, megkezdve kéthetes sûrített mûsorukat, amely 5 találkozót tartalmaz: az említetten kívül 12-én az Oltchimmal Râmnicu Vâlceán, 15-én Blagojevgrádban a Challenge Cup játékot, 18-án ismét Zilahon a Posta Câlnãu ellen, míg 22-án újra Zilahon a bolgár lányokkal.

Radványi Pál

Klub-világranglista: Váltás az élen
A Manchester United átvette a vezetést a Real Madridtól a labdarúgás történelmével és statisztikáival foglalkozó szervezet (IFFHS) klub-világranglistáján. A Bajnokok Ligája címvédôje azért esett vissza, mert a Spanyol (Király) Kupa negyeddöntôjében simán elbukott a Real Mallorca ellen.

A rangsor elsô tíz helyezettjét a világ három legerôsebbnek tartott bajnoksága, az angol, az olasz és a spanyol adja.

Klub-világranglista élmezônye (zárójelben az elôzô helyezés): 1. (2.) Manchester United 302, 2. (1.) Real Madrid 298, 3. (3.) Arsenal 291, 4. (4.) FC Barcelona 267, 5. (5.) AC Milan 264, 6. (7.) Milánói Internazionale 246, 7. (9.) Deportivo La Coruña 242, 8. (6.) Torinói Juventus 239, 9. (11.) FC Liverpool és (13.) FC Valencia 223–223 pont.

EFA-szavazás: az év csapata
Az Európai Labdarúgó-szövetség a szurkolók szavazatai alapján kihirdette a múlt év legjobb csapatát.

Több mint 900 ezren voksoltak az UEFA hivatalos honlapján (http://www.uefa.com), és a legtöbb szavazatot a brazil válogatottal világbajnoki címet nyerô, a Real Madriddal BL-gyôztes Roberto Carlos kapta.

Az elitbe román játékos is bekerült, az Ajax Amsterdam idegenlégiósa, Cristian Chivu több mint 20 ezer voksot kapott.

Érdekesség, hogy a 2001-es álomegyüttesbôl csak két francia, Thierry Henry és Zinedine Zidane került újra a legjobbak közé. A Real Madridból hárman is szerepelnek az élmezônyben.

2002 csapata: Rüstü (30 634 voks, török, Fenerbahce) — Carlos Puyol (23 490, spanyol, FC Barcelona), Alessandro Nesta (31 110, olasz, AC Milan), Cristian Chivu (20 444, román, Ajax Amsterdam), Roberto Carlos(36 157, brazil, Real Madrid) — Clarence Seedorf (20 968, holland, AC Milan), Michael Ballack (26 083, német, Bayern München), Zinedine Zidane (33 970, francia, Real Madrid), Damien Duff (19 890, ír, Blackburn Rovers) — Thierry Henry (27 861, francia, Arsenal), Ronaldo (23 566, brazil, Real Madrid).

Vezetôedzô: Senol Günes (17 285, török, török válogatott).

Izrael ismét otthon játszik
Jövô szerdán szó szerint és nem csak jelképesen hazai pályán, Tel-Avivban rendezik az Izrael–Örményország barátságos labdarúgó-mérkôzést; nemzetközi találkozóra 9 nap híján egy éve nem került sor.

Az európai szövetség a feszült politikai helyzetre hivatkozva, biztonsági okokból tiltotta meg az izraeli válogatottnak, illetve a különféle kupaküzdelmekben érdekelt klubcsapatoknak, hogy otthon játszanak, a vendégek azonban ennek ellenére elfogadták a meghívást, és felnôtt, valamint U21-es együttesük is pályára lép.

A 44 ezer férôhelyes Nemzeti-stadionban megrendezésre kerülô összecsapások az elsô nemzetközi meccsek lesznek azóta, hogy az UEFA tavaly március elején életbe léptette szankcióját, miután egy palesztin fegyveres három embert megölt, harmincat pedig megsebesített egy tel-avivi étteremben. Az esetnek szenvedô alanya volt Yssi Abuksis és Assi Domb, a Hapoel Tel-Aviv és az izraeli válogatott két labdarúgója is, de ôk csodával határos módon karcolás nélkül úszták meg a merényletet.

Az elsô osztályú nôi bajnokság tavaszi idényének elsô fordulójában ballábbal kezdtek a Szamosújvári SOMVETRA sportolói. A Ploiesti-i CONPET kihasználta a hazai pálya elônyét, és 3025–2885 fa (egyéniben: 3–3) arányban nyert. A prahovaiak legjobbja Mihãilã volt 537 fával, míg a vendégektôl ezúttal is az ifi-válogatott Laura Oltean volt a legsikeresebb, 527 fával.

Nagy József tanítványainak a következô fordulóban a Buzãui Sigmával kellett volna játszani, ám az ellenfél visszalépett a bajnokságból, így a Szamos-partiak két ponttal gazdagodtak.

Erkedi Csaba

Semmilyen változás nem történt a férfiak hagyományos világranglistáján, tehát azon, amely a tulajdonképpeni kiemeléseket adja a külöbözô tornákon.

Az élmezôny: 1. (1.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 4630, 2. (2.) Andre Agassi (amerikai) 4395, 3. (3.)Juan Carlos Ferrero (spanyol) 3085, 4. (4.) Carlos Moyá (spanyol) 2630, 5. (6.) Andy Roddick (amerikai) 2460, 6. (5.) Roger Federer (svájci) 2415, 7. (7.) Marat Szafin (orosz) 2235, 8. (8.) Alberto Costa (spanyol) 2015, 9. (9.) David Nalbandian (argentin) 1955, 10. (10.) Jiri Novak (cseh) 1921 pont.

28. alkalommal rendezik a világbajnokságot alpesisíben. A házigazda a csodálatos svájci St. Moritz, olyan üdülôközpont Engadin völgyének közepén, amelyet kevesen engedhetnek meg maguknak. Bizony, a síversenyeket is ritkán engedélyezik, mivel ilyenkor a jól jövedelmezô turizmus akadozik. Ennek ellenére jó néhány ezer síszerelmes gyûlt össze biztatni a sztárokat az elsô versenynapokon a Cordilia hegy (2800 m) oldalában.

A férfiak óriáslesiklásáról már beszámoltunk, a tömeg nagy ovációval fogadta a visszatérô Hermann Mayert.

Közben a megnyitót Moritz-Badban rendezték, nem a helyi tavon, ahogy eddig szokás volt. S aztán következtek a lányok. Kevesen gondolták, hogy 29 éves fejjel, a mezôny közepérôl rajtoló Michaela Dorfmeister világbajnokságot nyerhet Ausztriának. De a nagyágyúk sorban elvéreztek, a nagy esélyes francia Carol Montillet is csak 13. lett. Az egy évvel ezelôtti olimpiai bajnok olasz Daniela Ceccarelli kiesett, míg a horvátok klasszisa, Janica Kostelics csak a 19. helyet tudta megszerezni.

A végeredmény: 1. Michaela Dorfmeister (Ausztria) 1:27,48 perc; 2. Kirsten Clark (Egyesült Államok) 1:27,50; 3. Jonna Mendes (Egyesült Államok) 1:27,63; 4. Genevieve Simard (Kanada) 1:27,90; 5. Alexandra Meissnitzer (Ausztria) 1:28,06; 6. Melanie Turgeon (Kanada) 1:28,12 perc.

Nagy Péter

Maier a "selejtezôben"
Pályafutása során elôször selejtezôn kell bebizonyítania Hermann Maiernek, hogy helye van az osztrák lesikló csapatban.

A szám 1999-es világbajnoka és kétszeres Világkupa-gyôztese (2000, 2001) a múltban automatikusan tagja volt az együttesnek, de mivel 2001 augusztusában történt motorbalesete után hosszú idôt kihagyott, s csak három hete tért vissza újra a lejtôkre, ezúttal neki is meg kell küzdenie az indulás jogáért.

— Soha életemben nem kellett ilyesmin keresztülmennem, de hiába, az ember kénytelen mindig valami újat tanulni — mondta a 30 éves klasszis, aki a vasárnapi szuper-óriásmûlesiklásban ezüstérmes lett.

Az ötfôs osztrák csapatnak már biztos tagja a címvédô Hannes Trinkl és a szakági Világkupában élen álló Stephan Eberharter, valamint a szezon eddigi erôpróbáin remek teljesítményt nyújtó Michael Walchhofer. Maier a szerdai kvalifikációs edzésen az olimpiai bajnok Fritz Strobllal, illetve Klaus Kröll-lel és Andreas Schiffererrel vív háziversenyt a két, még kiadó hely egyikéért.

A világbajnokságon szombaton rendezik a lesiklást.

|

A 20–21. fordulót gyér érdeklôdés mellett rendezték a híres Kulmi repülôsáncon. A 185K erôsségû sánc a fiatalok elôretörését hozta. A beijedt rendezôk részben a hóesés miatt csak "félárbocról" engedélyezték a nekifutást.

Az elsô napon élete elsô Világkupa gyôzelmét jegyezhette a 20 éves Florian Liegel, neki az elsô ugrásával jött ki a lépés, a másodikban inkább csak a biztonságra törekedett. A német Sven Hannawald (képünkön) a második napon aratta le a babérokat, az elsôn még csak ezüstérmes volt.

Eredmények: elsô nap: 1. Florian Liegel (osztrák) 386,1 pont (208,5 m–194,5 m); 2. Svenn Hannawald (német) 378,5 (195,5–197), 3. Adam Malysz (lengyel) 376,5 (197,5–195), 4. Christian Nagiller (osztrák) 374,7 (200,5–193), 5. Robert Kranjek (szlovén) 374,3 (197,5–192); 6. Andreas Wildhölzl (osztrák) 358,3 (191–183); második nap: 1. Hannawald 378,3 (195–196,5); 2. Liegel 370,7 (190–198), 3. Matti Hautamäki (finn) 363,9 (183,5–198); 4. Janne Ahonen (finn) 354,5 (186–189); 5. Kranjek 351,0 (179–188), 6. Widhölzl 342,1 (179–184)

A Val de Fiemme világbajnokság elôtt még Willingenben ugranak a fiúk, addig a Vk-sorrend: 1. Ahonen 887, 2. Hannawald 827, 3. Widhölzl 770 pont.

N. P.

• Febr. 3.: Hat és fél évtizede, 1938-ban a londoni 12. asztalitenisz világbajnokságról tértek haza a résztvevôk. A mûsoron szerepelt 7 szám bajnoki címein nem kevesebb, mint 5 ország versenyzôi osztoztak. A csehszlovákok megismételték 1936-os prágai teljesítményüket: ôk nyerték a legtöbb számot. Ezúttal viszont "csak" három számban nyertek: ôk nyerték a nôi csapat, a férfi egyéni (Bohumil) és nôi páros bajnokságot (Vlasta Depetrisová–Vera Botrubcová). A mérsékeltebben szereplô magyar játékosok közül a férfiak megnyerték a csapatversenyt, s Bellák László, oldalán az angol Wendy Woodheaddel a vegyes párosban szerzett aranyérmet. A nôi egyest az osztrák Gertrude Pritzi, a férfi párost az amerikai James McClare–Sol Schiff kettôs nyerte. Ekkor vettek részt a két világháború között utoljára osztrákok: nem sokkal késôbb Németország az Anschlussal bekebelezte Ausztriát.

• Febr. 4.: Jégkorong-mérkôzéseken kívül egyetlen esemény az 55 évvel ezelôtti, 1948-as 5. téli olimpián: 20 évi szünet után ismét megrendezték a szkeleton-bajnokságot. Olasz gyôzelem született a tévében manapság is gyakran szereplô sportágban: Nino Bibbia szerezte meg az aranyérmet az amerikai John Heaton és a brit John Crammond elôtt.

• Febr. 5.: 70 esztendeje, 1933-ban teljes magyar sikerrel zárult a Bécs melletti Baden fürdôvárosban a 7. asztalitenisz világbajnokság: 6 szám — ugyanannyi magyar gyôzelem! A bajnokok: Barna Viktor (férfi egyes), Barna Viktor–Glancz Sándor (férfi páros), a férfi csapat, Sipos Anna (nôi egyes), K. Mednyánszki Mária–Sipos Anna (nôi páros), K. Mednyánszki Mária–Kelen István (vegyes páros).

• Febr. 6.: Két bajnokot avattak ezen a napon az 1948-as St- Moritzi 5. téli olimpián: délelôtt a sífutók 50 km-es számát a svéd Nils Karlsson nyerte 3 óra 47:48,0 perces idôvel, csaknem 5 perccel elôzte meg honfitársát, Harald Ericssont (3 óra 52:20,0 perc), majd este a Jégstadionban a mûkorcsolyázónôk versenyében a kanadai Ann Barbara Scott gyôzött az osztrák Ewa Pavlik és a brit Jeanette Altwegg elôtt. • Húsz évvel késôbb, 1968-ban világszerte arról számoltak be a sportújságok, hogy elôzô nap ünnepélyesen megnyitották a jubileumi, X. fehér olimpiát.

• Febr. 7.: Újabb bajnokavatás 1948-ban, a svájci ötkarikás játékokon: a mûkorcsolyázó párosok versenyét a belga Micheline Lannoy–Pierre Baugniet kettôs nyerte, az ezüstérem a nem sokkal korábban Európa-bajnokságot nyert magyar Kékessy Andrea–Király Ede, a bronz a kanadai Susanne Morrow–Wallace Diestelmayer párosé. • Nagy meglepetés az 1968-as grenoble-i játékokon: a 30 km-es sífutásban az olasz Franco Nones hódítja el a pálmát a nagy esélyes skadinávok és orosz sífutók elôl.

• Febr. 8.: Egészen fiatal évforduló: öt éve, 1998-ban megkezdôdtek a japán naganói 18. téli olimpia versenyei. • Korábbi évfordulók: 1948-ban: Kanada jégkorong-válogatottja visszahódította ötkarikás elsôségét, Csehszlovákia és Svájc követi a dobogós helyeken; 1968-ban: megkezdôdik a kettes bobok vetélkedôje, amely végül is a legendás Eugenio Monti vezette egység (társa: Luciano de Paolis) kettôs gyôzelmét hozza (mindketten a késôbb a négyesek bajnoki címét kivívó gárdának is tagjai).

• Febr. 9.: Íme, az 55 évvel ezelôtti, 1948-as téli olimpia éremtáblázatának élcsoportja: 1. Norvégia és Svédország egyaránt 4 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzéremmel, 3. Svájc 3–4–3, 4. Egyesült Államok 3–4–2, 5. Franciaország 2–1–2, 6. Kanada 2–0–1. Magyarország küldöttsége egy ezüstéremmel a 11. helyen végzett.

László Ferenc

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]