 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. február 6.
(XV. évfolyam, 28. szám)
Szerdán délelôtt a kolozsvári Prefektúra nagytermében kilenc erdélyi megyébôl (Fehér, Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Hunyad, Máramaros, Maros, Szatmár és Szilágy) tanácskozásra gyûltek össze a mezôgazdasági termelésben érdekelt intézmények vezetôi, valamint a megyei mezôgazdasági igazgatóságok, a szaktanácsadási hivatalok, az állategészségügyi igazgatóságok, a szaporításbiológiai hivatalok munkatársai.
A tanácskozáson többek között részt vett Petre Daea mezôgazdasági államtitkár, Peter Adamek, Németország szebeni fôkonzulja, Walter Friedl kereskedelmi tanácsos a bukaresti osztrák követségrôl, dr. Cristian Hera professzor, a Mezôgazdasági és Erdészeti Akadémia elnöke, dr. Gheorghe Lãcãtusu, az országos Szakmai Tanácsadási Hivatal elnöke, valamint dr. Liviu Mãrghitas, a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem rektora.
A regionális értekezleten megvizsgálták, hogyan halad a kormány mezôgazdasági programjának megvalósítása az Európai Unióhoz történô csatlakozás vonatkozásában. Egy másik kérdés az agrárkutatás mai helyzete s a jövendôbeli feladatok felmérése. Terítékre került továbbá egy tervezet elôterjesztése, amelyeknek értelmében szakmai tanácsadási hivatalt kellene létrehozni.
Elôadások hangzottak el ezekben a témakörökben.
Dr. Ivan Ilarie, a Kolozs megyei mezôgazdasági vezérigazgatóság vezetô szakembere röviden vázolta az Északnyugati Régió mezôgazdaságának mai helyzetét, dr. Leon Munteanu professzor kincses városunk agráregyetemének professzora "Mezôgazdasági kutatás Erdélyben" címmel tartott elôadást, dr. Vasile Cozma professzor ugyancsak az Agronómiáról az Erdélyi Szaktanácsadási Hivatal tervezetét mutatta be.
A gabonatermesztésrôl és a piaci lehetôségekrôl dr. Emilian Merce professzor beszélt, aki szintén az Agrártudományi Egyetemrôl érkezett. Wolfgang Limbert ausztriai programvezetô az IBD-GTZ részérôl a hazai munkaerô kérdéseirôl tartott elôadást. Herman Wieser, az Austrian Agricultural Cluster igazgatója beszámolt arról, hogy SAPARD támogatással hogyan lehet 50 fejôstehénnel rendelkezô vagy 1000 sertéssel induló sertésfarmot létesíteni.
Dr. Ernst Harms, a szebeni Romana de Agricultura Társaság igazgatója az Európai Unióhoz történô csatlakozás lehetôségeirôl beszélt, annak a is mezôgazdaságra vonatkozó részleteirôl és ezen belül szólt a sertéshússal szembeni követelményekrôl.
A Raiffeissen Romániában címmel Thomas Tolazzi, a bank képviselôje tartott tájékoztatót.
A Volksbankot és annak mezôgazdasági vonatkozású tevékenységét Cornelia Neamtu igazgató, valamint Marius Dan Rus menedzser mutatta be, Helmut Schott elnök és Corina Mares referensek segítségével.
Az értekezleten bejelentették, hogy kezdeményezô bizottságot hoznak létre az idei Agrária támogatására, amely 2003-ban immár a kilencedik mezôgazdasági bemutató vásár lesz, és jövôre a jubileumi 10. Agráriát különös módon szeretnék megrendezni, ezáltal kívánják megünnepelni a mezôgazdasági kiállítás jubileumát is.
A szerdai rendezvény lebonyolításában a fôszerepet Kolozs megye prefektusa Vasile Soporan vállalta, sikeresen.
Hogy az elhangzott elôadásokból mit sikerül megvalósítani a jövôben, az késôbb majd elválik.
Kolozsvár polgármestere úgy véli, politikai indíttatású vádakat fogalmazott meg tegnap Ioan Gherasim, a számvevôszék Kolozs megyei fiókjának igazgatója, aki azt állította: az intézmény kimutatásai szerint az elöljáró mintegy 200 millió lejt tett zsebre jogtalanul. Úgy véli, a húsvéti, karácsonyi juttatások és a vakációpénz megítélése törvényes. Mivel szerinte az igazgató alaptalan vádakat fogalmazott meg az ügy kapcsán, az alprefektus pedig lemondását kérte, Funar büntetô feljelentést tesz az ügyészségen sértésért és rágalmazásért.
A kincses város vezetôjét rendkívül kellemetlenül érintette a számvevôszék tegnap nyilvánosságra hozott jelentése. Gheorghe Funar tegnap rendkívüli sajtóértekezleten elmondta, a polgármesteri hivatal betartotta a közhivatalnokok és a választott közméltóságok javadalmazására vonatkozó törvényeket. — A számvevôszék elnöke jó szakember, politikai nyomás alatt kellett ezeket nyilatkoznia. A számvevôszék jogi bizottságát a megyei tanács elnökének felesége vezeti, így nem lehet számítani arra, hogy a testület felülbírálja a Gherasim vezette intézményt. Sebaj, pereskedünk, az igazságszolgáltatás eldönti majd, kinek van igaza — vélekedett a polgármester. Szerinte a kollektív munkaszerzôdésben megszabott különleges juttatások az alkalmazottakat és az intézmény vezetôit egyaránt megilletik. A polgármester elfelejtette viszont említeni, hogy a városi tanács utoljára 2000. április 13-án döntött arról, milyen különleges juttatások illetik meg a közhivatalnokokat és a választott közméltóságokat, a kollektív munkaszerzôdést évente fel kell újítani, tanácsi határozatra pedig minden alkalommal szükség van.
A városvezetô felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a számvevôszék nem foglalkozott "az álprefektus és a hamis identitású helyettese" okozta károkkal. (Az igazgató és az alprefektus által tett kijelentései miatt Dan Canta a polgármester lemondását kérte — szerk. megj.) Funar büntetô feljelentést tesz az ügyészségen.
A számvevôszék 2001-es jelentése Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, Boros Jánost is érinti. Mivel a dokumentum nyilvánosságra hozásának napján fontos városházi teendôk miatt nem tudott nyilatkozni a kérdésben, arra kértük az alpolgármestert, hogy mai lapszámunkban kommentálja a Ioan Gherasim számvevôszéki igazgató kijelentéseit.
— A városházi járandóság mellett a polgármesteri hivatal választott közméltóságait különbözô juttatások is megilletik.
Ilyen például a régiség- és a szabadságpénz, a húsvéti és a karácsonyi jutalompénz. Régebben ételjegyeket is kaptunk, de ezt idôvel megszüntették. A jutalompénzek vonatkozásában a törvények ellentmondásosak. Az egyik jogszabály kimondja, hogy a választott közméltóságokat csak a járandóság illeti meg, ezenkívül nekünk semmi más nem jár. Érdekes, a munkaügyi hivatal meg volt elégedve a városháza által az alkalmazottakkal a szakszervezeten keresztül kötött kollektív munkaszerzôdéssel, pozitívan véleményezte azt. Ebbe belefoglaltuk a vezetôségi tagok juttatásait is. Esetemben ez két év alatt körülbelül 100 millió lejre rúg, ebbôl hozzávetôlegesen bruttó 50 millió a régiségpénz — mondta Boros.
Az alpolgármester arról biztosította a választópolgárokat, hogy kétévi tevékenység alatt csak a pécsi testvérvárosi kapcsolatok ápolása érdekében utazott külföldre közpénzen, az amerikai és lengyelországi utat az Egyesült Államok kormánya fedezte.
Boros János szerint a polgármester mulasztása, hogy a tanács legutoljára három évvel ezelôtt döntött a vezetô tisztséget betöltôk és az alkalmazottak juttatásairól. Az alpolgármester úgy nyilatkozott: elfogadja a számvevôszék megállapításait, és amennyiben tényleg kiderül, hogy jogtalanul kapott pénzt, bármikor hajlandó visszafizetni a neki tulajdonított mintegy 100 millió lejt. — Mandátumom végéig az utolsó lejig visszaadok mindent. Mi több, ezután nem veszek fel semmilyen juttatást — hangsúlyozta.
Amint arról lapunkban már hírt adtunk, tegnap, február 5-én szállt ki a helyszínre a bírósági bizottság a Református Kollégium visszaszolgáltatásának ügyében. Marosán Tamás, a református egyházkerület jogtanácsosa a Szabadságnak elmondta: véleménye szerint a következô lépés egy szakvéleményezés lesz, amelyet a bizottság valószínûleg egy mérnök-topográfussal végeztet majd el. A jogtanácsos ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a Sincai-líceum három épületet utalt át a városi tanács hatáskörébe, amelyek közül mindössze egyet szolgáltattak vissza az egyházkerületnek, holott amikor alapfokon megnyerték a pert, kérték a teljes jegyzôkönyv megsemmisítését. Marosán Tamás meglátása szerint azonban a jegyzôkönyvnek csak a visszakapott Farkas utcai ingatlanra vonatkozó részét fogják semmissé nyilvánítani. A következô tárgyalásra február 11-én kerül majd sor, addig az egyházkerület igyekszik benyújtani a bíróságra az államosításkor felvett jegyzôkönyvet. Meglepetésre bármikor számíthatunk — összegezte a jogtanácsos.
Tegnap Kolozsvárra érkezett Livia Stella, az Európai Bizottság Bôvítési Igazgatóságának képviselôje, hogy felmérje az uniós pénzekbôl mûködtetett, Második esély nevet viselô rendhagyó roma alfabetizáló program eredményeit.
A program 16–24 éves roma felnôtteknek szól, akiket három és fél évig iskolapadba ültetnek, alfabetizálnak és szakképesítenek. Kolozs megye az egyetlen hely Romániában, ahol immár harmadik éve folyik ez a típusú oktatás, így az érintettek — a megyei tanfelügyelôség, a tanfolyamoknak otthont adó iskolák és maguk a "diákok" — nagy izgalommal néztek a látogatás elébe.
Livia Stella nemcsak magát a tanfolyamot tekintette át, de személyesen részt is vett hét roma fiatalasszony varrónôi vizsgáján.
— A roma hölgyek szinte megbénultak, amikor belépett a népes felmérô csapat, és hosszú idôbe telt, amíg újra belelendültek a "diplomadolgozat" elkészítésébe — mondta Corina Pop sajtószóvivô a Szabadságnak. Hozzátette: egyelôre csak reménykedik a megye, hogy a nyolcosztályos oklevelet és inasdiplomát nyújtó tanfolyam — amelynek kiértékelésére a napokban kerül sor Nagyszebenben — továbbra is bírja majd az EU támogatását.
Az Északnyugati Regionális Fejlesztési Régió igazgatója, Claudiu N. Cosier tegnap emlékeztette a sajtót, hogy igazgatótanácsi határozattal a múlt év végén Zilahot, Szilágysomlyót, Szilágycsehet, Tasnádot, Margittát, Érmihályfalvát és Bánffyhunyadot a PHARE 2001 és 2002 programok számára elérhetô városokká nyilvánították, ami sok kis helyi közösség gondjainak mérséklésére ad lehetôséget.
Az ôsszel beindult és 2003. február 17-i határidejû PHARE 2001 EU-s pályázatokról bôvebben Eugen Iordãnescu szakértô számolt be. Ez a program a gazdasági és társadalmi kohéziót szolgálja a partnerség, a szubszidiaritás és a komplementarizmus szellemében. 75%-át az Európai Unió, 25%-át Románia finanszírozza, összesen 3,67 millió euró értékben. Ebbôl a mi régiónknak 1 530 000
euró jut, amelyet közigazgatási egységek kaphatnak, valamint szociális és tanácsadási központok, ideiglenes menedékhelyek, öregotthonok stb. fejlesztésére. A terv 10%-át önerôbôl kell állni, az igényelhetô összeg 10 000 és 200 000 euró között mozog. A fejlesztési régió reméli, hogy minden jogosult önkormányzat pályázik valamilyen elképzeléssel (a nemkormányzati szervezetek nem lehetnek a lehetséges partnerek között). Íme, a települések listája: nyugati érchegységi kitermelôipari települések — Torda, Aranyosgyéres, Belényes, Vaskohsziklás, Szentjánoshegy, Vaskoh; észak-nyugati bányavidék — Nagybánya, Beszterce, Máramarossziget, Dés, Szamosújvár, Bethlen, Borsabánya, Felsôvisó, Magyarlápos, Naszód, Szinérváralja, Avasfelsôfalu, Felsôbánya, Oláhszentgyörgy. A pályázatokat független szakértôkbôl álló bizottság bírálja el.
A megye hét ökológus szervezetét tömörítô Transilvania Környezetvédô Klub tegnap közzétette idei terveit. A faállomány fejlesztésére javaslatokat dolgoztak ki, amelyeket a Világbank nem vett figyelembe, amikor elfogadta az országos erdôfejlesztési tervet, de remélik, a továbbiakban monitorizálási tevékenységet folytathatnak. Kolozsvár háztartási hulladékának feldolgozására nem tartják megfelelônek a Powerpack-rendszert, annál jóval hosszabb távra szóló, végleges megoldást javasolnak. A megyeszékhely általános városrendészeti tervében igényesebb elbírálást követelnek az egyes területek célirányos kihasználásában, a benzintöltô állomások telepítésében stb. Továbbra is harcolnak Verespatak és környéke megmentéséért, mint ahogy kormányhatározatot várnak el a nemzeti parkokra és természetvédelmi területekre, amely visszafordíthatatlan környezetrombolásnak veheti elejét. Kolozs megyében kérik a Nyugati Szigethegység Nemzeti Park megvalósítását, és felülvizsgáltatni akarják a vízgyûjtô medencék bizottságainak szerkezeti felépítését és kompetenciáját. A kolozsvári átmenôforgalom, valamint a belváros kerékpáros és gyalogosforgalmának megoldása az egyik legsürgôsebb tennivaló. A környezetvédôk üdvözlik a Drakula Park segesvári tervének elvetését. Tovább küzdenek a védett természeti környezetben történô megahotelek és más épületek felépítése ellen.
A 2002 májusa és 2003 áprilisa között zajló Eco Ed program keretében, a Peace Corps Romania pénzügyi támogatásával, a megye 5-8 osztályos diákok számára, 125 iskolában 600 tanár bevonásával környezetvédelmi — nevelési tanfolyamokat tartanak. Ezek nagyon a gyakorlatra összpontosító, interaktív tevékenységek, eredményeiket a jövôben remélik gyümölcsöztetve látni.
A Bethlen Gábor Kollégium mindig élen járt Európában a testnevelés területén. Ennek javítása érdekében a millenniumi ünnepségek alkalmából 1896-ban épült, magyar kincstári pénzbôl a kollégium impozáns, szép, gótikus stílusú Tornacsarnoka, amely mindmáig szolgálta a tanuló ifjúság testnevelését, sporttevékenységét. A második világháborúban a tornacsarnokban sebesült foglyokat ápoltak. A megrongálódott padlózat kicseréléséhez dr. Petru Groza nyújtott pénzbeli támogatást. Sajnos az utóbbi évszázadban nagyobb javításokra nem jutott pénz, így mostanra a mûemlék- épület majdnem használhatatlanná vált.
Egyetlen reményük a Deutsch Tamás egykori sportminiszter által ígért 19 millió forint volt, amelynek azonban még mindig nincs semmi nyoma.
Esetleg csupán vezetôi hozzá nemértés és szervezetlenség? Találgathatták azok az anyukák, apukák és nagymamák, akik egyéb elfoglaltságukat hátrahagyva, a Szabadságban és a Kolozsvári Rádióban közölt program alapján, szombat délben bábos-mesés örömökben szerették volna részesíteni kicsinyeiket. A legifjabb bábszínház-látogatók viszont, nagy-nagy bosszúságukra és elkeseredésükre — egyikük bánatában el is pityeredett, — a Kiskondás beígért kaladjai helyett szorosan zárt ajtókra leltek. A csalódott gyermekek persze nem tudhatták, hogy az az igazgatóbácsi, aki még nem is olyan régen, székfoglalója után sajtóközlemények és -értekezletek tömkelegével bombázta lapunkat, most annyira sem méltatja a magyar bábszínház-látogatókat, hogy intézménye programját helyesen közöltesse a médiában.
Netalántán ez is a magyar közönség fokozatos elidegenítését, lassú leépítését szolgálná? Része lenne az igazgató úr azon egynyelvûségre irányuló "européer" törekvéseinek, amelyek ellen a bábosok egyelôre még kétnyelvû csapata a napokban tüntetni kényszerült?!
Heim András kolozsvári grafikus-festômûvész munkáiból nyílik kiállítás február 7-én, pénteken 13 órakor a Korunk Galériában (Nagy-Szamos/Iasilor utca 14.szám). Bevezetôt mond Oláh Dénes. Jancsó Miklós színmûvész Sík Sándor verseibôl olvas fel. A zenei mûsorban fellépnek Ruha István és meghívottai. Zongorán kísér Cipriana Gavrisiu.
belvárosi kerülete február 7-én, pénteken du. 5 órától. Napirenden a tisztújító közgyûlés megszervezése szerepel.
Ma este a Magyar Operában fél 7 órakor kezdôdô stúdió-elôadáson Fodor Edina és Laczkó Vass Róbert, a két fiatal színésztehetség ígér kellemes, gondûzô kikapcsolódást, a jó közérzetet fokozó szórakozást.
Az elôadás elsô részében Fodor Edina produkcióját hallgathatjuk Edit Piaf (1915–1963) életérôl és mûvészetérôl, dalaiban elmesélve. Hálás feladat emberközelbe hozni, ismét elénekelni a világhírû slágereket, dalokat, sanzonokat. Fodor Edina annak az elôadómûvésznek hódol, aki a második világháború alatt Párizs német megszállása idején a legtöbbet tette honfitársai bátorításáért. Közismert repertoárjának legszebb darabjai szólalnak meg ezen az esten. Zongorán Incze G. Katalin, a produkció zenei vezetôje kísér.
*
Az est második részében sorra kerülô Laczkó Vass Róbert produkcióját Heltai Jenô (1871–1957) költô, regény- és drámaíró munkái ihlették. Heltai a modern nagyvárosi élet franciásan könnyed verselôjeként tûnt fel. Regényeiben a századforduló bohémvilágát rajzolta meg. Sok humorral, szellemesen. Vígjátékai a polgári életforma leleplezô, nagy színpad-technikai ismeretekkel és érzékkel megírt darabjai. Verses színmûveiben a régi korok vígjáték-hagyományait újította meg, ironikus-romantikus stílusban.
"A pódiummûsor ötlete — meséli Laczkó Vass Róbert — a beszédtechnikai oktatás utolsó évében, harmadéven László Gerô tanár úr tanácsára született. A szemináriumi feladat: hogyan végezzen önállóan a színinövendék egyfajta dramaturgiai munkát, hogyan fûzzön össze látszólag egymáshoz nem illô szövegeket, megalkotván ezáltal egy új figurát.
Az utolsó bohém szövege nem azonos a Heltai regény szövegével. Az általam megálmodott utolsó bohém magában hordozza Heltai könnyed századelejei humorát, és az általa írt drámai szövegbôl, prózai szövegbôl és verssorokból építkezik, ihletôdik.
A lírai betéteket Incze G. Katalin zenésíti meg, ô is kíséri zongorán. Kompozíciói rendkívüli módon szolgálják a kibontakozást. A produkció felfogásom szerint egyszemélyes operetté vagy ahogy nevezném, "monooperetté" válik."
Erdélyi Riport
Új fejezet kezdôdhet — írja az Erdélyi Riport legújabb számának vezércikkében Stanik István, aki szerint az RMDSZ Kongresszusának egyik fô érdeme a "tiszta beszéd vállalása." A lap munkatársai a Szatmárnémetiben történtek valamennyi lényeges mozzanatát megörökítették, a miniszterelnöki csúcstól a kongresszusi teremben elhangzottakon át a Láncos-templomban történtekig.
Kik nem hisznek a sajtóban? — teszi fel a kérdést a Nézôpont rovatban Kelemen Attila, a Transindex felelôs szerkesztôje. Szigorító "könnyítések" címmel a korábban beígért enyhítések helyett az adózást szigorító rendelkezésekrôl ír Králik Lóránd.
Döcög a szekér Athén felé címû írásában Farczádi Attila az olimpiára készülô román csapat körüli bonyodalmakat mutatja be. Tárcával Demény Péter (Kilátás az Óratoronyra), míg glosszával (Világítóudvar) Jakab Lôrinc jelentkezik.
Erdélyi Napló
Az 5. számban Takács László azt taglalja, hogy a régiónk számára vajon az Egyesült Államok vagy az Európai Unió a fontosabb szövetséges. Matekovics János az Arad megyei Simonyifalvára kalauzolja az olvasót, szépítés nélkül villantva fel egy partiumi magyar település hétköznapjait. Cseh Judit nótaénekes pályájáról, terveirôl nyilatkozik, Román Gyôzô kórházi "élményeit" osztja meg az olvasókkal. További cikkek a két hétvégi szatmárnémeti nagygyûlésrôl, a marosvásárhelyi nagy-romániások legújabb magyarellenes akciójáról, a Polgári Mozgalom kibontakozásáról szólnak. A lap közli Fodor Imre Kiskenden elmondott beszédét, kommentárt Szász István Tas, G. Katona József, Molnár Judit, Fábián Imre, Nits Árpád közölnek, a vezércikket Dénes László jegyzi: Vezessen a Párt?
az RMDSZ kül- és belmonostori kerülete február 7-én, pénteken du. 6 órától, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
A TORDAI PETÔFI TÁRSASÁG évi közgyûlését tartja február 6-án, csütörtökön du. 6 órától az ótordai református egyházközség IKE-termében. Napirenden a múlt évi tevékenységérôl szóló beszámoló, a 2003-as eseménynaptár elfogadása és tisztújítás szerepel.
Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár január 31-én hunyt el, február 4-én helyezték örök nyugalomra Kolozsvárott a Házsongárdi temetôben. Az Unitárius Egyház szertartása szerinti temetésen Szabó Árpád püspök hirdette a vigasztalás igéjét. Az Erdélyi Múzeum Egyesület nevében Egyed Ákos elnök, a Babes–Bolyai Egyetem nevében Camil Muresan és Csucsuja István tanárok méltatták az elhunyt tudományos és nevelôi munkásságát.
Az alábbiakban Benkô Samu búcsúbeszédét közöljük, aki a barátok és a Magyar Tudományos Akadémia nevében vett búcsút az elhunyttól.
Végtisztességtevô Gyülekezet!
Rég kezdôdött.
Kereken hatvan esztendeje annak, hogy a Kolozsvári Református Kollégium hatodik gimnazista diákja, jómagam, ismeretségbe került a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának néhány hallgatójával, köztük Imreh Istvánnal. Ki gondolta akkor, hogy a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége, betûszóval a KMDSZ rendezte elôadássorozat, amely az akkori legidôszerûbb társadalmi kérdések megvilágítására vállalkozott, életreszóló barátságnak lesz a forrása. Az akkor nagynak tetszô korkülönbség — ami a hatodik gimnazista diák és a tanulmányai befejezése felé közeledô egyetemi hallgató között tátongott — az évek múltával egyre zsugorodott, hogy aztán teljesen elenyésszen. E koporsó mellett is megvallom, hogy életem nagy ajándékának tartottam és tartom ma is, hogy ebbôl a véletlenszerûnek minôsíthetô ismeretségbôl idôvel szoros baráti, családainkat egybefûzô kötelék szövôdött. De hogy az lett, az elsôsorban Imreh István mûvészi tökélyre emelt kapcsolatteremtô adottságának köszönhetô. A háborút követô idôk nagy konvulziói kellettek ahhoz, hogy szolidaritást vállalva velünk, tanárigazgatóként egyik elöljárója lett a Móricz Zsigmond Kollégium néven egybesereglett ifjúsági önszervezôdésnek. Késôbb a Bolyai Tudományegyetemen elôbb tanítványként, majd hamarosan kollégaként közösen próbáltuk eltakarítani a házakból a romokat, a lelkekbôl pedig a háború ütötte sebeket. Évek teltével, rádöbbenve a nagy megcsalattatásra, ugyancsak közösen lestük a jövôt, és reménykedtünk abban, hogy az erdélyi magyarság szétvert intézményrendszerébôl elôbb-utóbb hátha fel lehet valamit támasztani. Újraéledésünk idején, már betegen, de sokunkat megszégyenítô buzgalommal munkálkodott megmaradásunk feltételeinek biztosításán. Együtt aggódtunk gyermekeink jövôjéért, és kölcsönösen biztattuk egymást sok-sok megaláztatás gerincroppanás nélküli átvészelésére. De a reménytelenül hosszúnak tûnô keserves évek egyszer-másszor derûs napokkal is megajándékoztak. Imreh Pista játékos kedve hol a Szamos partján, a Sodró Réten, hol a Bükkben, az Árpád-csúcs táján, de egyik másik nyáron a Fekete-tenger forró homokú partján szerzett olyan felejthetetlen élményt gyermekeinknek, hogy azok mesékké kerekedve késôbb unokáinkat is megkacagtatták. Igaz barátja volt a gyermekeknek, és ezt az emberpalánták hamar megérezték, megható ragaszkodással viszonozva a feléjük áradó szeretet. Mindannyiunkban él legalább szemernyi vágyakozás a maradandóságra. Kortársai közül nem sokan tudtunk lélekben úgy építkezni, mint ô, aki egyfelôl a maga társasviszonyainak létrehozásával, másrészt emberi nemünket jellemzô társasviszonyainknak a mélységekbe hatoló tanulmányozásával törekedett az alkotó életforma megtalálására, illetôleg az isteni mûben, a teremtésben való részesedésre.
Sokat adott a maga és embertársai egyéniségére, annak egyszeri és megismételhetetlen volta sérthetetlenségére. Ugyanakkor távol tartotta magától az önzést, megvetette az individualizmus, az egyénieskedô akarnokságot. Az önérzetet nem tévesztette össze a hiúság vásárával; ez utóbbinak nem volt hajlandó még vezetôként sem részese lenni. A nagy elidegenedések évadján igényelte a bensôséges emberi kapcsolatok hevét: a család, az otthon melegét, a baráti kézszorítást, a nemzetig terjedô nagyobb közösség egymást óvó szolidaritását, s mindehhez hozzátette azt, ami saját cselekvôképességébôl kitelt.
A búcsúzás óráján vigasztaljon mindnyájunkat a tôle kapott szeretet, az, hogy milyen bôkezûen szórta közöttünk szeretet-tartalékait. Jutott abból bôven hitvesnek, gyermeknek, unokának, barátnak, szakmabelinek, tanítványnak, de Kolozsvártól Háromszékig a kutatási területül kiszemelt tájaknak, az itt élô, különbözô nyelveket beszélô népek fiainak és leányainak.
A barát vigasztalást keresô szavai után, reám rótt megtisztelô feladatként, a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége nevében is — koszorút helyezve a ravatalra — búcsúzom az akadémiai külsô tagtól is, attól a tudóstól, akinek életmûvét a a legmagasabb nemzeti elismerés övezte, s akit a tudós testület betegsége idején is aggódó szeretettel vett körül.
Drága Barátunk! Kedves Pista! Megfáradt tested leljen megnyugvásra a Házsongárd hantjai alatt, de szellemességed szép ragyogása maradjon velünk és maradékainkkal mindaddig, amíg e földön élnünk rendeltetett.
A fekete Mercedes rövidet tülkölt, majd hangtalanul a járda mellé simult. A nô gyakorlott szemmel, pillanatok alatt felmérte a helyzetet. Száz esetbôl kilencvenkilenc beleillik a megszokott képbe: a volánnál ronda, kopaszodó hapsi, lógó pofazacskókkal, vérnyomástól dagadó erekkel a halántékán. Ezek a legutálatosabbak, sok alkohol, beteges fantázia, de a zsebükbôl dôl a pénz. Akaratlanul elfintorította az orrát. Megállt, rápillantott a karórájára, mintha valakit várna, aztán a csípôjét riszálva folytatta az útját. Tapasztalatból tudta, ilyenkor a férfiaknak esik ki a szemük a vágytól.
A férfi újra dudált, s melléje húzott a kocsival.
— Kisasszony! — szólt ki az ablakon.
A folytatást meg sem várva, határozott hangon közölte:
— Csak klasszikus tálalás! Ötven dollár, elôre fizetve!
— Ülj be — tárta szélesre a kocsi ajtaját a férfi.
A kocsiban finom cigaretta illata terjengett.
— Rágyújthatok? — kérdezte a nô.
A férfi bólintott.
A kellemes melegben érezte, hogy izmai elernyednek. Egészen átfázott. Reggel óta figyeli az országúton elhúzó kocsikat. A rövid szoknya majdnem semmit sem takar, s ezek a mûanyag harisnyák is csak arra jók, hogy megtömjék a készítôjének a zsebét. Még szerencse, hogy a tél várat magára. Elférne a nagykabát, de ha mindent eltakar, fuccs a mesterségnek. Egy idô óta így is megcsappantak a kliensek. Hiába, a rúzs és a szemfesték nem takarja az éveket. Ezeknek pedig csirke kellene, hogy vinné el az ördög ôket!
A szeme sarkából a férfira pillantott. A borostás arc kellemetlen emlékeket ébresztett benne. Igen, ugyanaz a magas homlok, görögösen hajlott orr, vékony, akaratos ajkak. Az is borostás volt örökké, még akkor is, amikor a csillagokat is lehozta volna az égrôl, csak megkaphassa ôt. Aztán amikor megkapta, mindent elfelejtett a professzor úr. Hiába engedte át biológiából a vizsgán, az érkezô gyerek miatt nem tudta folytatni az egyetemet.
Még szerencse, hogy ezeknek a vén szoknyabolondoknak több a pénzük, mint a muníciójuk. Ha megkapja a pénzt, lesz még ideje bevásárolni. Rita ma tölti a tizenkettedik évét. Elhatározta, hogy megveszi neki a bársonyszoknyácskát, amit már olyan rég megígért. Egy csokitortát is vesz, legyen amin kettesben elfújják a gyertyákat.
Az autó kiért a városból. A jegenyék lombtalanul suhantak el az út két oldalán.
Sokat adnak ezek a vén muksók a reputációjukra. Ha tehetnék, a rókalyukba bújnának, csak ki ne tudódjon, miben sántikálnak. A látszat a fontos, ha alatta minden rothadt is!
Kényelmesen felkecskélte a lábát, s a füstöt a férfi felé fújta.
— Hová viszel? — kérdezte.
A férfi, mintha álmából riadt volna, csodálkozva pillantott rá.
— Nem vagy éhes? — válaszolt kis idô múltán.
Reggel csak egy teát dobott be egy darab margarinos kenyérrel. A tegnapról maradt krumplipaprikást Ritának hagyta, legyen, ha éhesen jön haza a suliból.
— Meghívsz ebédre? — fogadta el a meghívást.
A motel fogadótermében kevesen voltak ebben az órában. A rejtett hangszórókból áradó halk zene, a színes lampionok kellemes családi fészek hangulatát keltették.
Jó ízlése van az öregnek — nézett körül a nô —, ki tudja, hányat hozott már ide?! A szoba is biztosan le van már foglalva. Elôre kitervezett akció, a közönség teljes kizárásával. Ha a látszatra adsz, a tisztességen sem esik csorba.
Tejfölös pacallevest ettek csípôs paprikával.
Lassan kanalazták a forró levest. Egyik sem szólt.
Ritka csendes kliens — gondolta a nô. Ahogy a férfira pillantott, apró, fekete szalagot fedezett fel a zakó gallérján.
— A feleséged? — kérdezte halvány részvéttel a hangjában.
A férfi bólintott.
Alig temette el a feleségét, már új nôk után szaladgál, s még ôk ítélkeznek fölöttünk!
— Gyerek van?
— Nincs.
Ezen elgondolkozott. Ha nem lenne Rita, céltalan lenne az élete. Amikor hazavetôdik a "munkából", minden bánatát elfelejti. Rita tette tönkre a jövôjét, de Rita adta meg annak az értelmét is. Szûkösen élnek, de jól megértik egymást. Ha egy kicsit több jönne a konyhára, nem is cserélne senkivel.
Ezt pedig veti fel a pénz! — nézett alkalmi partnerére.
— Te boldog vagy, mert sok a pénzed! — folytatta hangosan gondolatát.
— Igen, van pénzem — szólt a férfi, de látszott rajta, hogy a kérdés nem ért a tudatáig. — Boldog, mert van pénzem? — ismételte meg a kérdést elgondolkozva.
Aztán válasz helyett a két tenyerébe hajtotta a fejét.
A nô csodálkozva vette észre, hogy titokban könnycseppet törölt ki a szemébôl.
Szentimentális vén szoknyapecér — nézett rá enyhe undorral, s a retikülje után nyúlt, mint aki siet.
— Menjünk — mondta a férfi, miután fizetett, s az autó felé indult.
— Hová? — nézett rá kerekre nyílt szemekkel a nô.
A benzintöltô állomás már ki volt világítva, mire odaértek. A Mercedes lámpái végigpásztázták az üres járdát.
— Mindig itt szoktál állni? — kérdezte a férfi, s egy bankjegyet csúsztatott a nô retiküljébe. — Hagyd csak — fogta meg a kezét, amikor az tiltakozni akart.
A nô sokáig követte az autó távolba tûnô fényeit. Amikor késôbb tétova lépésekkel a város felé indult, különös melegséget érzett a szíve körül.
Megéri a világ… Írja Ady Endre egyik sokat idézett, agyoncsépelt, agyonkoptatott versében. Szó esik még benne némi nemes, küzdô és szabadlelkû diákokról is, de én most nem ezért folyamodtam ehhez a vershez. Nem is vagyok én már diák, bár a szabad lelket igyekszem megôrizni abban a helyzetben is, amit sokan, vagy egyre többen éreznek és neveznek kilátástalannak. Legutóbb éppen itt, ezen a helyen olvastam olyan cikket, amelynek kapcsán egyik gyengébb pillanatomban elkapott a kétségbeesés, és kedvem lett volna nagyot ordítani, hogy kérem, engem csak ne stresszeljenek! Mert mi haszna van annak, ha századszor is leírjuk, hogy milyen rémes a helyzetünk nekünk, erdélyi magyaroknak, hogy egyre kevesebben vagyunk, hogy már alig vagyunk, alig létezünk, csak próbálkozunk, vergôdünk, mint a partra vetett halak, az anyaország elszívja, ellopja, elrabolja, elorozza szellemi és személyi javainkat, a fiatal értelmiségieket, és különben is: az egész világ ellenségünk. Jajj!
Na, ilyenkor érzem azt, hogy talán jobb is lenne, ha feladnánk. Nem igaz? Hát mi a csodának erôltessük mi ezt a megmaradósdit, ha egyszer úgysincs semmi értelme! Mert mindig vannak pesszimisták, akik megpróbálják elhitetni velünk, hogy kár is lenne bizakodni, egyáltalán hinni vagy tenni bármit is, hiszen az elmúlt évek számvetései azt igazolják, hogy lassan de biztosan haladunk a teljes megsemmisülés felé. És megint csak jajj!
És ez nem csak elmélet, nem csak feltevés, szó sincs róla. Kollégám, aki a Szabadság január 24-i számában riogat, meg is tudja indokolni állításait. Én pedig hiszek neki. Egyrészt. Másrészt viszont nem. Mert tudom ugyan, hogy mindaz, amit leírt, igaz, hiszen járt azokon a helyeken, látta és felmérte a helyzetet, és levonta a maga következtetéseit. Csak azt nem vagyok hajlandó elhinni, hogy erre most a teljes befeléfordulás lenne a megoldás. Mindenki törôdjön csak a maga kis otthonrégiójával, egyéb már úgysem maradt nekünk. És akkor bele is esünk a saját csapdánkba. Kicsit úgy járunk, mint Micimackó, amikor elefántot akart fogni, de belepottyant a saját maga ásta gödörbe. Mert persze, hogy fontos a mi kis belsô régiónk, a családunk, de hát ezen kívül nincs semmi? Itt véget ér a környezetünk? Nincs közösségünk? Nem tehetünk semmit senkiért? Vagy tehetünk, csak nincs értelme, nincs semmi haszna a létezésünknek? De akkor mi értelme van egyáltalán annak, hogy reggelente felkelünk az ágyból, és elkezdjük, majd végigcsináljuk a napot? Ha nem hiszünk benne, akkor ez az egész nem több szánalmas vergôdésnél. Márpedig ez az a csapda, amit mindenképpen el kellene kerülnünk. Nevezetesen: az apátiát, a senkire, semmire nem figyelést. A gépies, örömtelen, eseménytelen napokat. Mert persze, hogy sok öröme telik az embernek a saját családjában, de szerintem legalább ekkora öröm és elégtétel az is, ha van egy tágabb környezetünk, amelyért tehetünk valamit. És én most nem a politikusainkra célzok, nem hozzájuk akarok szólni. Ôk csak tegyék a dolgukat, veszekedjenek, egyezkedjenek, béküljenek, ahogy jónak látják. Ettôl nekünk még nem lesz jobb. Nem hiszek abban, hogy a jövônk az ô kezükben lenne. A saját kezünkben van. Csak mi tudunk tenni bármit is magunkért, egymásért.
Még egyszer kérem: ne stresszeljenek, ne riogassanak. Se engem, sem a hozzám hasonlókat. Az ôrülteket, a megszállottakat, a fanatikusan helyben maradókat, a közösségért tenni akarókat. Nekem ne meséljék, hogy nincs remény, hogy nincs kiért tenni. Ne fenyegessék a szülôket azzal, hogy az anyaország a gyermekeikre pályázik, hogy ilyen módon dúsítsa apadófélben lévô lakosságát. És fôleg ne nézzék palimadárnak azokat a fiatalokat, akik megpróbálnak itt, itthon megmaradni. Nemcsak azért, mert nincs bennük elég kalandvágy ahhoz, hogy elinduljanak bele a nagyvilágba, hanem mert eltökélt szándékuk, hogy nem hagyják el ezt a helyet, forduljon bárki is ellenük. Mi a lényeg abban, hogy melyik régióhoz tartozunk? Hogy ki a kormányzó? Persze, hogy ezek politikailag, gazdaságilag, közigazgatásilag fontos kérdések, de a közérzetünk nem lesz jobb tôle. Nem ettôl lesz jobb.
Legyünk legalább következetesek. Ne történjen meg olyasmi, hogy egyik nap arra panaszkodunk: elmennek a fiatalok, és a többségnek esze ágában sincs visszajönni, másnap pedig olyan dolgokról írunk, amelynek hatására több tucat fiatal veszi a hátizsákját, és elindul akármerre. Hogyan várhatjuk el tôlük ezek után, hogy maradjanak? Én sosem voltam hurráoptimista-típus, a mesékben sem hiszek már régen. Csak az ember saját becsületében hiszek, meg abban, hogy mindenki találhat magának egy teret, egy területet. Hogy ezt hol találja meg, az a magánügye. Én itt akarom megtalálni, és hiszem, mert látom és tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy ez már kitágult otthonrégiónak minôsül, de teljesen mindegy, hogy minek nevezzük. Aki akarja, megérti megnevezés nélkül is.
Szóval, én még mindig állítom, hogy Adynak volt igaza. Megéri a világ. Nekem megéri ez a kolozsvári világ is. Most például az, hogy hamarosan jön a tavasz, megélénkül a Fôtér, a szobor környékét ellepik majd azok az egyetemisták, akik itthon tanulnak. A sétatéren talán lesznek még gesztenyefák, hogy a Donát úti orgonákat már akár meg se említsem. Talán még örülhetnénk egy kicsit mindannak, amink van, mielôtt végképp ellep és betemet mindannyiunkat a pesszimizmus.
Az RMDSZ múlt hétvégi Kongresszusa erôs kapocsnak bizonyult a Románia és Magyarország közötti viszonyok megerôsítésében, hangsúlyozta e heti sajtótájékoztatóján Markó Béla. A szövetségi elnök felhívta a figyelmet a Kongresszus által elfogadott határozatokra, amelyek több olyan kérdésre — integráció, régiófejlesztés, ingatlanok visszaszolgáltatása, kedvezménytörvény, szociális helyzet, népesedés — vonatkoznak, amelyeket az elkövetkezô idôszakban megkülönböztetett figyelemmel fognak kezelni a szövetség szakemberei.
Ezt követôen Puskás Bálint szenátor ismertette az RMDSZ szenátusi frakciójának a tavaszi parlamenti szesszióra vonatkozó törvényhozási prioritásait. Elsôdleges fontosságúnak számít a szövetkezeti törvény kidolgozása és elfogadása, amelynek tervezete jelen pillanatban a kormány elôtt áll. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke ehhez hozzáfûzte, hogy az RMDSZ nem támogatja a központosított szövetkezeti rendszert, minél nagyobb szabadságot kíván biztosítani a szövetkezetek mûködése terén. Puskás Bálint ezt követôen további prioritásként jelölte meg a kárpótlásokra vonatkozó törvényt, amelynek tervezete ugyancsak a Nãstase-kabinet napirendjére kerül az elkövetkezôkben. A Családi Törvénykönyv kidolgozása hasonlóképpen lényeges feladat a szövetség számára.
Márton Árpád képviselô, az RMDSZ képviselôházi frakciójának alelnöke ismertette az RMDSZ képviselôinek e félévi prioritásait. Elmondta, három nagy kérdésben kívánnak módosításokat végrehajtani: a kultúra, a tanügy és az egészségügy terén.
Márton Árpád kifejtette, hogy fontosnak tartják a kulturális intézmények finanszírozására vonatkozó törvény kidolgozását. A tanügyi törvény kapcsán elmondta, hogy szükségesnek tartják olyan módosítások beiktatását, amelyek pontosabbá és átláthatóbbá teszik a tanügy egészét. Az egészségügyrôl szólva Márton Árpád rámutatott arra, hogy koherens és mûködôképes rendszer kidolgozását szorgalmazzák, ugyanis a meglévô jogszabályok, kormányrendeletek, illetve törvénykezdeményezések egységes keretének hiánya teljes mértékû bizonytalanságot teremt e téren.
Ezt követôen Markó Béla kitért az idei SZDP–RMDSZ protokollum egyes várható pontjaira. Elmondta, hogy az RMDSZ fontosnak tartja a magyarság képviselôinek jelenlétét a rendôrség, diplomácia és titkosszolgálat struktúráiban, de leszögezte: az elôzetes sajtóhírektôl eltérôen nem vezetôi tisztségek betöltésérôl van szó. Véleménye szerint a magyarság képviselôinek a fôbb intézményekben való jelenléte elôsegíti a kisebbség–többség együttélését.
A kormánypárt parlamenti képviselôi, szenátorai, valamint a párt országos és helyi szervezeteinek vezetôi mondjanak le még az összeférhetetlenségi törvény megszületése elôtt a különbözô vállalatok, gazdasági társaságok igazgatótanácsaiban és a részvényesek közgyûléseiben betöltött tisztségükrôl, hangzott el a felszólítás Ion Iliescu részérôl a keddi snagovi megbeszélésen, ahol az államfô a Szociáldemokrata Párt (SZDP) tagjaival találkozott.
Az államfô ugyanakkor sürgette a parlamenti képviselôk összeférhetetlenségérôl és vagyonbevallási kötelezettségérôl szóló törvény azonnali elfogadását, majd hozzáfûzte: ha nem találja megfelelônek a törvényt, habozás nélkül visszaküldi azt a parlamentnek. Iliescu emlékeztetett arra, hogy a román kormány tagjainak — a minisztereknek és az államtitkároknak — már választaniuk kellett, hogy a politikusi vagy gazdasági tevékenységüket akarják-e folytatni. Az államfô szerint a korrupció elleni harc megköveteli, hogy ezt az elvet a törvényhozókra is kiterjesszék.
A kormánypárt tanácskozásán Adrian Nãstase kormányfô, az SZDP elnöke közölte, hogy a képviselôk összeférhetetlenségének és vagyonbevallásának kérdését a korrupció elleni törvénycsomag tartalmazza majd. Ezt a törvénycsomagot február második felében kormányzati felelôsségvállalással kívánják a parlament elé terjeszteni.
Hírügynökségek szerint Ion Iliescu kifejtette: meg kell változtatni az adórendszert, olyannyira, hogy a magasabb jövedelmek adója 60–80 százalékra növekedjen. Adrian Nãstase miniszterelnök ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy növelni kell az életszínvonalat, a kormánypárt népszerûségét javítandó, tekintettel a választások 2005-re való halasztására. A snagovi értekezleten továbbá sor került a prefektusok tevékenységének elemzésére is, és határozat született tíz prefektus helyettesítésérôl, mivel azok nem töltötték be megfelelôen a funkciójukat.
Ion Iliescu kijelentette: véleménye szerint nem hágta át az Alkotmány által elôírt tevékenységi körét azáltal, hogy részt vett az SZDP snagovi értekezletén, ugyanakkor szívesen eleget tesz minden más politikai párt meghívásának is, az államelnöknek ugyanis kötelessége párbeszédet folytatni a különbözô politikai pártokkal. Az államelnök továbbá gazdasági, társadalmi, közigazgatási kérdéseket is megtárgyalt a kormánypárt tagjaival, valamint szóba került a korrupció elleni harc is. Ami a közigazgatási problémákat illeti, Ion Iliescu kifejtette, hogy egyszerûsíteni kell az adminisztrációs folyamatokat, megkönnyítendô a külföldi befektetések útját, majd hozzáfûzte: életbevágó az infrastruktúra fejlesztése, az autópályák megépítése, valamint a városok megfelelô vízellátása.
Ion Iliescu végül a következôket nyilatkozta: nem zárja ki az SZDP-be való visszatérésének lehetôségét mandátumának lejárta után. — Balközép beállítottságú vagyok, tehát politikai gondolkodásom e felé a párt felé vezet, de hogy visszatérek-e vagy sem, az csakis ezen a párton múlik — jegyezte meg az államelnök, hozzátéve, hogy nem érdekli semmilyen pártfunkció.
A görög OTE Telecoms, a RomTelecom többségi tulajdonosa a következô két év során mintegy kilencezer fôt tervez elbocsátani az országos távközlési vállalattól a költségek csökkentése érdekében.
Az OTE két héttel ezelôtt írta alá a megállapodást a román kormánnyal részesedésének 35 százalékról 54 százalékra történô növelésérôl. A hosszas alkudozást követôen létrejött megegyezés értelmében az OTE 243 millió dollárt fektet be a forgóeszközhiányban szenvedô vezetékes távközlési vállalatba. Az OTE további 145 millió dolláros forgóeszköz-feltöltést, valamint egy adósság–részvény cserét is végrehajt; 30,9 millió dollárért az OTE egy újabb 3,12 százalékos részvénycsomagot is megvásárolhat.
Az OTE a költségek kordában tartásával kívánja nyereséges pályára terelni az alacsony forgóeszköz-készletekkel rendelkezô RomTelecomot. A RomTelecom már nyolcezerötszáz fôt bocsátott el az elmúlt évben.
A Vállalat értékesítési árbevétele a várakozások szerint stagnál majd az elkövetkezô két évben a vezetékes monopólium 2003 eleji megszûnésének és a díjtételek módosításának következtében.
Az OTE 40 százalékos EBITDA-kulcsot kíván elérni 2005-ig legnagyobb külföldi érdekeltségénél, a romániai vállalatnál. Tôkebefektetéseket 250–300 millió dollár értékben tervez az elkövetkezô három évre.
A 2002 szeptemberéig tartó kilenc hónapban a RomTelecom 713 millió euró konszolidált eredményt és 22,8 százalékos EBITDA-kulcsot ért el.
Az OTE külföldi vezetékes távközlési érdekeltségei Albániától Szerbián, Románián és Örményországon keresztül egészen Jemenig terjednek. Mobil kommunikációs érdekeltségeket Albániában, Macedóniában, Romániában, Örményországban és Bulgáriában tudhat magáénak.
A külföldi beruházások életképességével kapcsolatos aggodalmak augusztus vége óta mintegy másfélmilliárd eurót faragtak le az OTE piaci tôkeértékébôl. A jelenlegi tôzsdei árfolyamérték 5,67 milliárd euró.
Az OTE vezérigazgatója, Lefteris Antonakopoulos nemrégiben maga is megerôsítette, hogy nem zárja ki egyes külföldi érdekeltségek felszámolásának a lehetôségét. Romániát azonban mindenképpen ígéretes piacnak tekinti, mivel a vezetékes telefonellátottság csak 18 százalékos, szemben a szomszédos országok 30 százalékos telítettségével.
A RomTelecomnál tervezett költségcsökkentés hírére a részvény 1,24 százalékkal 11,40 euróra emelkedett az athéni tôzsdén.
A kormány egyébként múlt héten csütörtökön hagyta jóvá azt a megállapodást, amelynek révén a görög Hellenic Telecommunications Organization (OTE) többségi tulajdonosa lesz a RomTelecom román távközlési cégnek, eddigi tulajdonrészét 35 százalékról 54 százalékra növeli.
Az OTE 1998-ban 675 millió dollárt fizetett a RomTelecom 35 százalékáért.
A RomTelecomnak igen nagy szüksége van új forrásokra, részben adóssága visszafizetésére és további befektetések végrehajtására, mivelidén megszûnik monopolhelyzete a vezetékes piacon.
A NATO-ba készülô tíz kelet-közép-európai ország nyilatkozatot készül kiadni, amelyben támogatásukról biztosítanák George W. Bush amerikai elnök Irak-politikáját.
A Reuters hírügynökség román, bolgár és baltikumi külügyminisztériumi forrásokból úgy értesült, hogy az illetékesek jelenleg dolgoznak a nyilatkozat szövegén, és azt várhatóan szerdán, Colin Powell amerikai külügyminiszternek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elôtt elhangzó beszéde után teszik közzé az Egyesült Államokban.
A nyilatkozatot a NATO-ba törekvô tíz exkommunista kelet-európai ország csoportja, a 2000-ben alakult úgynevezett Vilniusi Tízek bocsátaná ki, mintegy hálaképpen azért a támogatást, amelyet Washington nyújtott, illetve nyújt nekik a kommunizmus elleni küzdelemben, illetve a NATO-tagság elnyerésében — írta a Reuters.
Az iraki válság ügyében Washingtont támogató nyilatkozatot a NATO-ba már meghívott hét ország, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia, valamint a NATO-tagság három reménybeli balkáni várományosa, Albánia, Horvátország és Macedónia írná alá.
Az elôkészületben lévô nyilatkozat hangsúlyozná, hogy a kelet-európai országok továbbra is Washingtont tekintik biztonságuk fô garantálójának.
A külügyminisztérium szóvivôje szerint a nyilatkozat közzététele Powell beszédétôl függ.
A tordai adóügyi igazgatóság képviselôi szerint kissé nehézkesen halad majd a jövedelembevallási ûrlap postai kézbesítése az érintett adófizetôknek. A hivatal aligazgatója, Teodor Stãvariu a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a hét elején megkapták az idéntôl érvényes nyomtatványokat és a használathoz szükséges módszertani utasításokat.
Mivel az elmúlt évben több helységben sikeresen alkalmazták a "kézbesítô módszert", ebben az évben Tordán is postán küldik el a kitöltendô nyomtatványokat azoknak a lakosoknak, akik kötelesek jövedelembevallást tenni elmúlt évi jövedelmeik után. Ezzel az eljárással sikerül majd elkerülni a korábban elôfordult eseteket, miszerint a nyilatkozatot elmulasztó személyekre kirótt büntetés a késedelmi kamattal együtt meghaladta a megvalósított jövedelmet. A tordai adóhivatal vezetôsége tegnap megbeszélte a postai kézbesítésre vonatkozó részleteket.
A hollandiai Putten város polgármesteri hivatalának képviselôi tegnap találkoztak a tordai hivatal képviselôivel. A közös projekt témája, amely okot adott a látogatásra, a polgármesteri hivatal pénzügyi menedzsmentjének átláthatósága. A megbeszéléseken résztvett a helyi tanács képviselôje, aki a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályának vezetôjével együtt mutatta be az osztály megszervezését és politikáját Tordán.
Csütörtökön hasonló beszélgetés lesz Aranyosgyéresen, az észlelt problémák megbeszélésére és elemzésére pedig jövô hét közepén kerül sor.
A közös projekt tavaly áprilisban született, amikor Torda alpolgármestere, Tudor Stefãnie és Aranyosgyéres polgármestere, Ioan Vasinca résztvett egy Átláthatóság és kommunikáció címû képzésen Hollandiában. Ebben a periódusban a két város vezetôsége kidolgozott egy projektet a belsô és külsô kommunikáció a helyi közigazgatásban témakörben, amely pénzügyi támogatást kapott a hollandok részérôl.
Szerdán reggel a Széchenyi téri piacon érzôdött valami a tavasz közelségébôl. A +2 C fokos hômérsékletben benne volt a viszonylag megmozdult élénkség és zsebekkel lépést tartó kínálat, a következô árakkal: tojás — 2100–2300 lej/db, paszuly —
30 ezer lej/kg, saláta — 8 ezer lej/fej, karalábé — 7 ezer lej/fej, fokhagyma — 5000 lej/fej, hagyma — 15 ezer lej/kg, murok — 10–15 ezer lej/kg, burgonya — 8–10 ezer lej/kg, alma — 8–25 ezer lej/kg.
Örömmel nyugtáztuk, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium elfogadta és SPO-SL-01-B-243 azonosítószámon nyilvántartásba vette a "Sportlétesítmények építésének, korszerûsítésének és felújításának támogatására" kiírt pályázati felhívásra benyújtott Iskolai tornaterem felújítása címû pályázatunkat — mondja Simon János kollégiumi igazgató. — Még nagyobb volt az öröm, amikor a pályázat lebonyolításával megbízott Mobilitas alapítvány levelében olvastuk, hogy a pályázat alapján a kért 40 millió forint összegbôl a kuratórium jóváhagyott 19 millió forint összegû vissza nem térítendô támogatást. Optimizmusunkat növelték az Ifúsági és Sportminisztériumtól kapott 2001. június 18, illetve 2001. okt. 15-én keletkezett levelek, amelyekben dr. Deutsch Tamás miniszter, illetve dr. Szakács Imre politikai államtitkár úr tájékoztat, és gratulál a 19 millió forint támogatási összeg megítéléséhez.
Ezek után következett a Mobilitas alapítványtól kért dokumentumok beszerzése és továbbítása: az alapítvány jogosságát igazoló okmány, aláíráskép azonosítási címpéldány, tulajdonlap másolat, a kivitelezôvel kötött vállalkozási szerzôdés másolata, jogerôs építkezési engedély. Mivel jogerôs építkezési engedélyünk nem volt, közös megegyezés alapján egy olyan igazolást küldtünk a helyi polgármesteri hivataltól, amelyben a hivatal egyetért a Tornacsarnok felújításával, vállalva azt, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül megszerezzük az építkezési engedélyt is. Az építkezési engedélyhez szükséges terv elkészítésére a kolozsvári Utilitas cég vállalkozott, remélve és bízva abban, hogy a fentebb megjelölt ígéretek be lesznek tartva, és ki tudjuk fizetni nekik a terv elôállításának költségeit. Miután a tervek elkészültek, és az építkezési engedély birtokába jutottunk, a dokumentumokat elküldtük a Pro Minoritate Alapítványnak, amely ismeretlen okok miatt átvette a pályázat további lebonyolítását. (Megjegyezzük, hogy idôközben hosszabb idôre a pályázat valakinek a fiókjában pihent, és csak nagy nehézségek árán sikerült újra megtalálni, és az ügyet tovább vinni).
A kellemetlen meglepetés 2002. szeptember 17-én ért, amikor a Mobilitas Alapítvány "amely újra átvette a pályázat lebonyolítását", a 29411/02 iktatószámú levelében értesít, hogy nem folyósítja a támogatást, ugyanis hiányzik a jogerôs építkezési engedély, a kiírásban meghatározott önrész, valamint a számlavezetô pénzintézet megjelölése. Amint az elôzôekbôl kitûnik, a felsorolt indokok teljesen alaptalanok, lehetett volna jobb "kifogást" is találni.
A végeredmény az, hogy iskolánk, "miután szegényebb a templom egerénél", és a szükséges támogatásoknak csak ezredrészét kapja meg nagy nehézségek árán, jelen pillanatban nem tudja kifizetni az építkezési tervet, elköltött egy jelentôs összeget két budapesti utazásra, telefonbeszélgetésre, levelezésre, rossz szájízzel maradt és bizalmatlansággal, hogy "most már senkinek sem lehet hinni?"
A tornacsarnok állaga nagyon rossz, maholnap életveszélyessé válik.
Kollégiumunk Alapító fejedelmének utolsó szavai jutnak eszembe: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"
De vajon ki van mellettünk?(!)
Szamosújváron már közeleg a tavasz, legalábbis ezt mutatja a városatyák szorgoskodása. Néhány napja a város utcáin nyírják a fák koronáit.
A Közterület-Fenntartó Vállalat dolgozóinak bôven akad munkája ebben az idôszakban, hiszen a kisváros 104 utcája igazán bôvelkedik faállományban. Ugyanakkor pedig a sétatéren egyre-másra dôlnek ki az ôsrégi fák, a lakónegyedek sétányain "kezelésre" szorulnak az ezelôtt tíz-tizenöt évvel ültetett hárs-, illetve tölgyfák. Jelenleg éppen a tavaszi elôkészületeken szorgoskodnak a városgazdák. Két munkacsoport dolgozik nap mint nap az utcákon, a levágott faanyagot elhordják a tûzifa nélkül maradt cigánycsaládok — valósággal megrohanják a közterületet a fagyoskodó romák.
A fák koronáinak nyírásáról csak elismerô hangon írhatunk, el kell azonban marasztalnunk a helyi önkormányzatot a sétatéren tapasztalt vandalizmusért. Jó lenne, ha valaki rendet teremtene már ott is, hiszen évrôl-évre egyre jobban ritkul az országos szinten is egyedülálló park faállománya.
Szamosújváron nyolcszáz család igényelt fûtési pótlékot. A legtöbben az 1-es számú Mikrorajonból és a Kétvízközt lakónegyedbôl származnak, ahol a lakosságnak több mint fele munkanélküli vagy nyugdíjas. A Polgármesteri Hivatal idejében összegezte a tömbházlakók kérvényeit, a lakótársulások pedig külön névsort állítottak össze a pótlékra jogosult családokkal. Az érdekes az, hogy a szamosújvári tömbházlakók 80 százaléka kérte a távfûtésrôl való lekapcsolást, de a fûtési pótlékot azért mindegyikük igénybe veszi. A lakosság nagy része "házilag" oldotta meg a fûtést, ami sok gondot okoz a Romgaz dolgozóinak, hiszen nem minden fûtôtest illeszkedik a törvényes elôírásokba. Az elmúlt napokban több villámellenôrzést is szerveztek, amelyek során számos rendellenességet fedeztek fel.
A rendôrség minôsített lopás alapos gyanújával indított eljárást a 20 esztendôs C. L. ellen. A nô ellen az a vád, hogy tavaly szeptember 17-én B. B. Strâmbã utcai lakásából elcsent egy aranygyûrût. A 2,5 millió lej értékû ékszert betette a zálogházba, a kár nem térült meg.
Be nem jegyzett gépkocsival és hamis rendszámmal közlekedett az úton 2002. november 18-án A. C. gyulafehérvári lakos. A tordai rendôrök az 1989. December 22. úton igazoltatták, s ekkor kiderült, hogy az 1310-es Dacia nincs bejegyezve, és a férfi ideiglenes közlekedési engedélye is lejárt.
Hétfôn, február 4-én reggel 10 órakor holttestet fedeztek fel Désen, az egyik csatorna vizében. A férfit azonosították: csicsómihályfalvi (Ciceu-Mihãiesti, Beszterce-Naszód megye) illetôségû, Marin Borodinak hívták, 43 esztendôs, és a Sulfatul Rt.-nél dolgozott. A holttesten nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat, felboncolják.
Kettôs baleset színhelye volt hétfôn, február 4-én az E60-as országút a Királyhágó környékén. A bukaresti Marin S. (47) a B–99–DBT rendszámú kisbuszt vezette, de nem törôdött azzal, hogy hull a hó és köd van, túl gyorsan hajtott, elvesztette uralmát a kormány fölött, ezért a gépkocsi átsodródott és felfordult. Néhány perc múlva ugyanazon a helyen egy újabb gépkocsi, a Cristian A. (39) vezette B–41349 rendszámú Ford is megcsúszott, és belerohant a felfordult kisbuszba. Emberéletben nem esett kár, viszont a két gépkocsiban 300 millió lej értékû kár keletkezett.
Saját házában holtan találták Ioan Lascut (32), az alvinci (Vintu de Jos, Fehér megye) fiatalemberrel gázmérgezés végzett. A holttestet a szomszédok fedezték fel, akiknek feltûnt, hogy két napja már nem látták Lascut. A nyomozás szerint valószínûleg hétfôn este Lascu krumpit akart fôzni, de elaludt, és a szénmonoxid gáz szivárgása miatt megfulladt.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
35 700/36 000 |
32 850/33 100 |
144/147 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 993 lej, 1 USD =32 977, 1 magyar forint = 147 lej.
Szórakozott osztrákok
Noha a svájci St. Moritzban zajló alpesisí-világbajnokság elsô két számát — a férfi és a nôi szuper-óriásmûlesiklást — az osztrákok nyerték, azért még nekik is van mit tanulniuk.
Még vasárnap, a hétfôi nôi futamot megelôzôen történt, hogy az edzôk arra kérték a versenyzôket: idôben induljanak el, nehogy lekéssék a sorsolást. A leendô rajthoz állók meg is fogadták a tanácsot, de némi türelmetlen toporgás után észrevették, hogy csak ôk várakoznak a versenybíróságnál. Ekkor egyiküknek eszébe jutott, hogy nincs sorsolás, az új szabályok értelmében ugyanis — szuper-óriásmûlesiklásban — az elsô harminc síelô a világranglista fordított sorrendjében indul.
A vb-n egyébként kedden és szerdán az edzéseké a fôszerep, bár az elsôt a nagy havazás miatt már el is halasztották. A következô versenyre, a férfiak alpesi összetettjére csütörtökön kerül sor.
Maier valószínûleg nem indul lesiklásban
Hermann Maier, az osztrákok kiváló alpesi síelôje valószínûleg nem indulhat szombaton a svájci St. Moritzban zajló világbajnokság lesikló számában, mivel a szerdai edzésen, amely számára egyben selejtezô is volt, nem került a legjobb húszba (csak a 25. helyen végzett), ráadásul mindhárom vetélytársa megelôzte.
Az ötfôs osztrák csapatnak már biztos tagja a címvédô Hannes Trinkl és a szakági Világkupában élen álló Stephan Eberharter, valamint a szezon eddigi erôpróbáin remek teljesítményt nyújtó Michael Walchhofer, így a Herminátor becenévre hallgató klasszis az olimpiai bajnok Fritz Strobllal, illetve Klaus Kröll-lel és Andreas Schiffererrel vívott háziversenyt a két, még kiadó hely egyikéért.
A szám 1999-es világbajnoka és kétszeres Világkupa-gyôztese (2000, 2001) a múltban automatikusan tagja volt az együttesnek, de mivel 2001 augusztusában történt motorbalesete után hosszú idôt kihagyott, s csak három hete tért vissza a lejtôkre, ezúttal neki is meg kellett küzdenie az indulás jogáért.
A szuper-óriásmûlesiklásban ezüstérmes Maiernek halvány reménye azért maradt: a csapatvezetôk még a nap folyamán összeülnek, és eldöntik, hogy a négy jelölt közül kit neveznek be — az eredmények alapján Stroblt és Kröllt —, vagy a pénteki tréninget is selejtezôvé nyilvánítják.
Josef Strobl állampolgárságot vált
Josef Strobl, az osztrákok kiváló alpesi síelôje bejelentette, hogy jövôre már egy másik ország színeiben indul, mivel kimaradt a svájci St. Moritzban zajló világbajnokságon szereplô csapatból.
A 28 éves klasszis azért akar állampolgárságot váltani, mert így garantáltan minden világversenyen indulhat majd.
A sportágban egyedül az osztrákok számára jelent gondot, hogy a számos kiemelkedô képességû jelölt közül nem tudják eldönteni, kit nevezzenek az olimpiákra vagy a vb-kre, ugyanis ezeken egy nemzetbôl maximum négyen, illetve öten vehetnek részt.
A problémát még az események színhelyén is selejtezôkkel szokták megoldani.
Josef Strobl, aki csak súlyos sérülése miatt nem lehetett ott tavaly a téli olimpián, arról nem nyilatkozott, hogy hová szándékozik "költözni".
Az alpesisíben nem az övé lenne az elsô "országcsere": 10–15 évvel ezelôtt a szintén osztrák születésû Marc Girardelli Luxemburgot képviselve lett négyszeres világbajnok és ötszörös összetett Vk-gyôztes, s kétszeres olimpiai ezüstérmes.
Éveken át változatlan volt a futamok hét végi, háromnapos programja a Forma–1-ben, de a Nemzetközi Automobil-szövetség október 28-i döntése sok mindent megváltoztatott.
Egyelôre nem végleges az új idôrend, azonban az egyik legnépszerûbb internetes oldal (http://f1.racing-live.com) nyilvánosságra hozta azt a menetrendet, amelyet értesülésük szerint mind a tíz csapat elfogadott.
A tervezett mûsor (mindig helyi idô szerint):
Péntek: 8.45–10.45 ó: a Renault, a Jordan-Ford és a Minardi-Cosworth tesztelése legfeljebb 3–3 autóval; 11–12 ó: az összes csapat tesztelése; 14–15 ó: elsô idômérô edzés, a pilóták egy mért kört teljesítenek, az eredmény határozza meg a szombati gyakorlás rajtsorrendjét.
Szombat: 9–9.45 ó: elsô szabadedzés; 10.15–11 ó: második szabadedzés; 14–15 ó: második idômérô edzés, a pilóták újra egy mért kört teljesítenek, az eredmény határozza meg a vasárnapi futam rajtsorrendjét.
Vasárnap: 9–9.15 ó: bemelegítô edzés; 14 ó: futam.
A javaslatot a Nemzetközi Automobil-szövetségnek kell elfogadnia a március 9-i ausztráliai idénynyitó elôtt.
A korábbi évek mûsora ez volt:
Péntek: 11–12 ó: elsô szabadedzés; 13–14 ó: második szabadedzés.
Szombat: 9–9.45 ó: harmadik szabadedzés; 10.15–11 ó: negyedik szabadedzés; 13–14 ó: idômérô edzés.
Vasárnap: 9–9.30 ó: bemelegítô edzés; 14 ó: futam.
A közvéleményt, az olvasóközönséget az évfordulókról (is) figyelmesen, objektíven, indulatmentesen, elfogultság nélkül, körültekintéssel, helyesen kell tájékoztatni. Ezért térünk vissza még egyszer a már többször megidézett 65 éves évfordulóra.
Kolozsváron 1935-ben jött létre a vitorlázórepülök köre. A következô években mintegy 3500 munkaórában megépítette Kolozsvár elsô vitorlázógépét a kör tagságában tevékenykedôk, mégpedig: Árkossy László, Bálint Dezsô, Bartha Béla, Beredeczky István, ifj. Gyergyai Árpád, Gyergyai Ferenc, Nagy Aladár, Páter Gusztáv, id. Gyurka Béla, Jánosi Béla, Szôcs Ferenc, Tercsafalvi Gyula, Illyés Sándor, Xántus János és Lôrinczy Zoltán. A munkálatokat Hye György gépészmérnök vezette.
A kör építette vitorlázó-repülôgép elsô felszállása 1938. január 23-án történt. Ekkor a Hol’s der Teufel (jelentése: vigye az ördög) Szászfenes mellett lévô Gorbó hegy egyik északi teraszáról végrehajtotta elsô sikeres siklórepülését. A gépet a mérnök Hye György irányította.
Innen számíthatjuk a kolozsvári vitorlázórepülés kezdetét, amelynek "aranykora" a 40-es évek második felétôl több repülôszakosztállyal számolhatott. A CFR, Dermata, Vasas vitorlázórepülô szakosztályai mellett az egyetemistáknak repülômodell-szakosztálya volt. Megalakult a kolozsvári Szakszervezeti Sportrepülô Központ.
A Központ mûszaki irányítását Bartha Béla végezte. Évfordulószámba lehet venni azt is, hogy ezelôtt hatvan évvel (1943) Bartha Béla teljesítette Budapesten az ezüstkoszorú feltételeit. Ô kapta meg Kolozsvárt elôször a nemzetközi ezüstkoszorú teljesítményt és diplomát. A több mint 2100 felszállásából mintegy 50 géptípuson több mint 1100 órát repült. Könyvei jelentek meg a vitorlázórepülésrôl.
Találkozásaink során szívesen és lelkesen mesélt élményeirôl, kalandjairól. Sajnos, már évek óta nincs közöttünk ez a nagy tiszteletet érdemlô vitorlázó sportrepülô.
• A francia bajnokság 26. fordulójának nyitómérkôzésén a listavezetô AS Monaco legyôzte a címvédô Olympique Lyont. Eredmény: AS Monaco–Olympique Lyon 2–0. Az állás: 1. AS Monaco 45 pont, 2. Nice 42/25 mérkôzés (29–18), 3. Olympique Marseille 42/25 (26–23), 4. Olympique Lyon 41, 5. AJ Auxerre 40/24, 6. Girondins Bordeaux 39/24.
• Az angol Premier League 26. fordulójában: Birmingham City–Manchester United 0–1. Az élcsoport: 1. Arsenal 56 pont, 2. Manchester United 53, 3. Newcastle United 48/25, 4. Chelsea 45 (45–26), 5. Everton 45 (34–30), 6. FC Liverpool 42.
Hamisított órák Barcelonában
A spanyol rendôrség közel kétezer olyan karórát foglalt le Barcelonában, amelyeket a Real Madrid labdarúgócsapatának hamisított emblémájával láttak el.
A hamisítványokat darabonként 75 euróért árulták a nepperek, s mire a hatóságok közbeléptek, java részük már el is fogyott.
Az üggyel kapcsolatban a nyomozók letartóztattak egy 35 éves, Fülöp-szigetekrôl bevándorolt férfit, aki a feltételezések szerint a kétes üzlet értelmi szerzôje volt.
(Hagyományos év eleji találkozót tartanak február második szombatján a kolozsvári nyomdászok múlt század közepe táján a városi bajnokságban szerepelt labdarúgó-csapatának immár veterán játékosai. A belépés kötelezô feltétele: anekdóta — valamilyen egykori élmény szóban vagy írásban való felelevenítése. Ez utóbbit választottam.)
Még abból az idôszakból, amikor nem volt bajnok a Poligráfia, valamint az ’50-es évek közepén...
"Esôs vasárnap délelôtt taxisofôr csengetett be Rákóczi úti lakásunkba, lihegve, szinte egyszuszra tudatta:
— Kovács István és Nagy István edzôk küldtek Ön után, sokan hiányoznak a csapatból... 11 órakor meccsük van a Gépész utcában, siessen, magának is játszania kell!
Mint nyomdászokhoz legközelebb álló szakma, a sajtó embereként játszottam olykor a csapatban, a foci amolyan kiegészítô sport volt a kosárlabda, majd a vívás, s késôbb az öttusa mellett. Edzésekre ritkán jutottam el, a hivatalos találkozók pontos menetrendjérôl is csak a sportbizottságtól kapott mûsorbôl értesültem. Mindenesetre, nagy bajban lehetett az egymásnak kölcsönösen segédkezô két edzô, Kopek és egykori jobbszélsô társa, ha ilyen megkülönböztetett különjárattal küldött értem...
Azt sem tudtam, kivel játszunk Nagypistáék otthonában, a vasutas pályán. Idejében érkeztünk, alaposan lehordtak, de máris kint voltunk a pályán. Ott kergettem én is a labdát, egyik-másik társamnak jóformán játék közben köszöntem elôször. Jellegzetes városi bajnoki szintû volt a találkozó. Mindkét csapat tudásától függôen igyekezett, elég sok hibával. Bosszankodott is eleget a két Pisti. Szerencsére a vetélytárs, vagyis az ellenfél sem jeleskedett különösebben. Gól persze sehol, már ez is ok volt az unalomra. Fôleg a pályán kívül...
Már csak egy-két perc lehetett hátra a játékidôbôl, amikor a felezôvonal tájékán szabadrúgáshoz jutottunk. Salamon Gyuszi, a késôbbi csapatkapitány készült a rúgáshoz, felnézett a csatárok felé, hirtelen harsányan kiáltotta: "Frici, te kapod!", és már szállt is felém a vizes, nehéz labda. Az Andrássy út felôli 16-osnál álltam, háttal a kapunak, szorosan mögöttem az ôrzésemmel megbízott védôvel. Közben már szállt is felém a labda, fogalmam sem volt, mit kezdek majd vele. Honnan, honnan nem, valami hirtelen megvillant bennem. Soha nem gyakorolt, legfeljebb másoktól látott megoldást választottam. Jobbra, kifordulós cseles mozdulatot tettem, védôm reflexszerûen arra mozdult, én pedig — honnan jött ez a gondolat?! — hirtelen balra fordultam, cipôm hegyével éppen hogy magam elé pöccintettem a labdát, teljesen ösztönszerûen rászúrtam, és a labda nyílegyenesen a bal felsô pipába vágódott! Gól! 1:0 — éppen, hogy újra kezdtek, s vége is volt a mérkôzésnek. Gyôztünk, örvendtünk, én különösen, hiszen az akkor még két pontot jelentô gólt is én lôttem!
Lihegve igyekeztem le a pályáról, néhány lelkes nyomdászszaki meg is tapsolt, jól esett. Igen ám, de az oldalvonalnál ránk váró két edzô közül a mókára, csipkelôdésre mindig kész Kopek — még messze volt az Ajax-tól! — szemmelláthatóan dorgálásra készült. Úgy is tett: "Fricikém — mondta —, a gólod nagyon szép volt... De az a falusi testcsel, amit bedobtál?! Ilyesmit manapság? Ezzel már Szépkenyerûszentmártonban vagy Aranyosegerbegyen sem tudsz megélni. Ilyet legfeljebb egy süketnéma vesz be!
Le voltam forrázva... Hát csak ennyit ért a megmozdulásom? Ennyire lerontotta a gól értékét?... Letörve mentem az öltözô felé. De azért még egyszer felpillantottam az eredményjelzô táblára. S jó volt látni, hogy 1:0, s én tudtam, hogy az én gólommal. De rögtön utána mégis csak arra a következtetésre jutottam, edzônknek — mint mindig — igaza volt. Az eredmény alatt ugyanis ott állott: Nyomdászok — Süketnémák..." Erre mondjam: no comment!
László Ferenc
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |