2003. február 8.
(XV. évfolyam, 30. szám)

Apróbb buktatókkal, idônként akadékoskodó vitákkal — elvégre pénzosztásról is szó esett —, de végül is simán zajlott le a Kolozs Megyei Tanács tegnapi gyûlése. Egyik-másik tanácsosnak hatásos és meggyôzô hozzászólással sikerült valamivel több pénzt szereznie az ôt érintô szakterületnek, majd a városatyák egyebek mellett azt is megvitatták, hogy sok nebuló indokolatlanul és neveletlenül csúfolkodik az iskolatejjel.

A Kolozs Megyei Tanács 2003-ra kidolgozott fejlôdési stratégiája olyanná akar lenni, amely a leghatékonyabban kihasználja az állami költségvetésben elôírt anyagi-pénzügyi erôforrásokat, oly módon, hogy azokat a megye és a helységek közösségének érdekeihez, életéhez kötôdô célok felé irányítsa — olvasható az említett dokumentumban, amelyet tegnap szavaztak meg a tanácsosok. Tényszerûen bár, de az okirat olyan, a népesség összetételére vonatkozó adatokat is tartalmaz, amelyek ígyleírva, tehát úgymond hivatalosan megjelenítve több szempontból is fájdalmasan érintenek. Kolozs megye adatait tárgyalva a fejlôdési stratégia felsorolja, hogy a megye lakossága 703 269 fô, amelybôl 68,5% él városon, a többi pedig vidéken. A lakosság nemzetiségi összetétele a következô: 79,4% román, 17,4% magyar, 2,9% cigány, 0,1% német, 0,3% egyéb nemzetiségû. Vallás szempontjából a következôképpen oszlik meg: 72,1% ortodox, 12,3% református, 4,3% görög-katolikus, 3,7% római-katolikus hitvallású (egyéb vallások is szerepelnek). A foglalkoztatott lakosság száma 293 500, amelybôl 174 300 alkalmazotti minôséggel rendelkezik, az elmúlt évi novemberi adatok szerint 33 665 munkanélküli volt a megyében, amely 10,0%-os munkanélküliségi rátát jelent. Szintén az elmúlt év végi adatok alapján 153 165 nyugdíjast tartottak nyilván, akik átlagnyugdíja 1 817 000 lej volt.

A napirend legtöbbet vitatott pontja a jövedelemadóból visszaszármaztatott 17% elosztása volt, amely a megyei tanácsokra hárul, és amelynek révén az intézmény "egyensúlyozza" valamelyest a községek, városok, municípiumok és megyék költségvetését. Az innen származott összeg felét a helyi tanácsok törvényes képlet szerint kapják meg, a fennmaradó 50%-ot pedig program (sajátságos kritériumok) alapján osztják szét a különbözô területeknek, aszerint, hogy milyen javaslatokat nyújtottak be, és minden területen bizonyos összegeket pályázat útján lehet megszerezni. A tanács határozata szerint a helyi tanácsok informatizálására 7 milliárdot, víz- ás csatornahálózatra 14,5 milliárdot, gázbevezetésre 12,5, oktatásra 9, lakásépítésre 2, egyházaknak 3, sporttevékenységre 5, egészségügyre 10, közvilágításra 2, kulturális tevékenységekre 4, megyei utakra 5 milliárdot szántak. Pethô Zsigmond, a kataszteri hivatal igazgatójának hozzászólása révén, amely a birtoklevelek kiosztásának fontosságáról gyôzte meg a tanácsot, 1 milliárdot szavaztak meg az intézménynek, Lakatos András meggyôzô beszéde az iskolák állapotáról pedig még 2 milliárdhoz juttatta az oktatást.

A tanácsosok megszavazták továbbá a Sétatéri stadionnak a megyei tanács fennhatósága alá vételét is. Amint azt Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke korábban lapunknak elmondta, rendbe szeretnék tenni a stadiont, amely az utóbbi gazdátlan évek során már szinte teljesen tönkrement. Az átvételt követôen elôkészítenek egy tanulmányt a létesítmény hasznosításáról, és ezután határoznak majd a további teendôkrôl, a munkálatok elkezdésérôl, mondotta Kerekes Sándor.

(i)

"Békesség Istentôl" felirat fogad az egykori kolozsvári Református Kollégium Farkas utca 16. szám alatti épületének lépcsôházában, amint felfelé haladok az iskola titkársága felé. Néhány perccel múlt nyolc óra, tehát már becsengettek, a kollégisták pedig elfoglalták helyüket a régi-új iskolapadokban. A folyosón csend honol, kivéve az egyik tanterembôl felcsendülô zsoltárfoszlányokat, ahol valószínûleg zeneóra lehet. Kellemes, meleg hangulat fogad a tanáriban és az igazgatói szobában, ahol a régi falak, boltívek az egykori kollégium szellemiségét idézik fel bennem. Szemügyre veszem a helyszínt, majd kissé szomorúan jegyzem meg az engem fogadó Székely Árpád igazgatónak, hogy szóval, ez az az épület, ahol a refiseknek éveken keresztül tanulniuk kellett volna, ám a hatalom mindezt konok ellenállásával meghiúsította és megakadályozta. Kissé nosztalgiázva ülünk le az iskola igazgatójával, zenetanárával beszélgetni a kollégium múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl.

— 1990 májusában született egy tanügyminisztériumi rendelet, amelynek alapján az egyház kérésére jóváhagyták az egykori kolozsvári Református Kollégium újraindítását — emlékezik vissza az indulás pillanatára Székely Árpád. — Ennek értelmében szeptember 15-én a régi Farkas utcai épületben kellett volna megkezdenünk a tanítást, ám ez nem sikerült, mivel a tanügyminisztérium utólag visszavonta az ingatlannal kapcsolatos rendelkezését, és így az egyház olyan helyzetbe került, hogy egyszerûen nem tudta, hová irányítsa a tanulókat. Mindezek ellenére mégis megtartotta a felvételi vizsgákat, és kitûzte október 1-jét évkezdési idôpontnak, jóllehet tantermek még mindig nem voltak. Végül szeptemberben ideiglenesen jóváhagytak négy termet a Györgyfalvi negyedi 16-os általános iskolában, így nyolc osztállyal, négy kilencedikkel, két tizedikkel és két tizenegyedikkel a Református Kollégium 1990 ôszén újraindulhatott.

A nyolc osztály kezdetben két váltásban dolgozott, a nagyobbak délelôtt jártak iskolába, a kisebbek, a négy kilencedik délután. Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt összefogni a tevékenységet. Természetesen a tanárok jóindulata, segítôkészsége rengeteget jelentett ebben az idôszakban. Ha nem lettek volna olyan lelkes emberek, mint amilyenek voltak, akkor az iskola nem indulhatott volna be.

1990 novemberében engem kért meg Székely József generális direktor, hogy vegyem át az iskola vezetését, mert Hollandiába utazik két-három hétre. Akkor ébredtem rá arra, hogy tulajdonképpen csak elindult az iskola, és még sok minden nincs rendben. Lassan sikerült beszereznünk a szükséges iratokat, dokumentumokat, és sikerült elismertetnünk az iskolát.

— Milyen volt a kezdeti idôszak?

— Egyáltalán nem volt könnyû. Emlékszem például arra, hogy a tanárok elôször januárban kaptak fizetést. Ugyanakkor nehézséget okozott a két váltásban történô tanítás. A délutáni órákat nem tudtuk megtartani, mert zavartak a 16-os iskola diákjai, a környék lakossága. Olyan helyzet is adódott, hogy füstbombát dobtak be az ablakon, és megtámadták a diákjainkat, amikor este hazafelé mentek. Megkergették, megverték ôket, farkaskutyákat uszítottak rájuk. Idôvel azonban sikerült olyan kapcsolatot kialakítani a 16-os iskola vezetôségével, hogy megértették a gondjainkat, és évrôl évre több teremhez jutottunk hozzá. Így lett végül nyolc tantermünk, egy irodánk, s így már nem volt szükség két váltásban tanítani.

1991 januárjában beindulhatott a bentlakás, ugyanis kiutaltak számunkra egy épületrészt a Traian Vuia ipari líceumban. Két lerobbant emelet volt, amit az egyház rendbe tett, a hollandok és a németek segítségével sikerült bebútorozni. Néhány év múlva azonban kiraktak a Traian Vuia bentlakásából, és az energetikai líceumba irányítottak, ahonnan viszont már mi költöztünk el a Bethlen Kata Diakóniai Központba.

Az iskola mindeközben továbbra is 2002. december 20-ig a 16-os általános iskolában mûködött. Az elmúlt évek során többszöri próbálkozás történt arra, hogy beköltözzünk a régi kollégiumba, de mindannyiszor sikertelenül. 1999-ben végül megszületett az a sürgôsségi kormányrendelet, amelynek értelmében a régi kollégiumi épületet visszaszolgáltatták az egyháznak. Mivel a jogszabály az államosítási törvényre alapozott, a visszajuttatás során ugyanazt vették figyelembe, amit az államosításkor. Így a kollégium egész vagyona visszakerült régi tulajdonosához, és sikerült azt újra az egyház nevére telekelni. Amikor az ingatlant elvették, a kollégium címe Farkas utca 16. szám volt, tehát a Petôfi utcára nyíló új épületnek nem volt külön címe és topográfiai száma. A kollégium összvagyonához tartozott a két iskolaépület, a tornaterem, a régi konviktus és talán még egy ház is, amely a konviktus és az új épület között volt az államosítás idején.

Jóllehet a sürgôsségi kormányrendelet értelmében mindez visszakerült az egyházhoz, a helyzet nem alakulhatott jól, mivel hamarosan megjelent egy olyan minisztériumi határozat, amely az iskolaépületeket a város tulajdonába utalta át. Természetesen ez a már visszaadott épületekre nem vonatkozott, de a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum igazgatósága jegyzôkönyvet állított össze, és a kollégium épületét átadta a városnak. Akkor pert indítottunk, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is folyik. Kértük, hogy a város ismerje el az egyház tulajdonjogát az épület felett. A pert egy idôszakban leállították, ugyanis a kormányrendeletet az alkotmánybírósághoz utalták vissza, hogy annak alkotmányosságát elbírálja. Ezt követôen 2001 novemberében újraindulhatott a per az átadási jegyzôkönyv megsemmisítése érdekében. Jóllehet ez még mindig folyamatban van, 2002. december 20-án sikerült beköltözni az épületbe.

— Annyi huzavona után hogyan sikerült végül kierôltetni ezt a döntést?

— Többször is a tanfelügyelôséghez fordultunk, hogy teremhiánnyal küszködünk, mígnem sikerült kicsikarni egy politikai döntést. Hogy visszafoglalhattuk az épületet, abban sokat köszönhetünk az RMDSZ- nek, név szerint Kónya-Hamar Sándor és Asztalos Ferenc képviselôknek, akik közbenjártak az ügyben. Ennek nyomán az oktatási folyamat újraszervezése címmel beengedtek az épületbe, és az itteni sportklub felköltözött a 16-os iskolába, a mi helyünkre. A Gheorghe Sincai líceum két emeletrôl kiköltözött, a magániskolák szintén kivonultak az épületbôl, és így két emeletet, a könyvtár és az orvosi rendelô kivételével teljesen átvehettünk. Gondot okoz még az étkezde, amire nagy szükségünk lenne, de a Gheorghe Sincai líceum azt egyelôre négy évre kibérelte. Bízom azonban abban, hogy ha a per lezárul, teljesen átvehetjük az épületet.

— Számolnak azzal a lehetôséggel, hogy ha esetleg mégis elveszítik a pert, akkor kitessékelhetik az iskolát az épületbôl?

— Remélem, ha már beengedtek az épületbe, ez már nem történik meg. Még ha el is veszítenénk a pert, nem tudom elhinni, hogy ezek után kitessékelnének. Csoda volt, hogy beköltözhettünk az egykori kollégiumba. Úgy érzem, hogy ez a Jóisten akarata is volt, hiszen iskolánk az elmúlt tizenkét év alatt kiállta a tûzpróbát, és bebizonyította, hogy életképes. Megérdemelte tehát, hogy elfoglalja helyét a régi kollégium falai között. Bízom abban, hogy itt meg fogunk maradni, és elôbb-utóbb át tudjuk venni az egész épületet. A tulajdonjog kérdése nem képezheti vita tárgyát, hiszen az ingatlant már 1999-ben telekelték az egyház nevére, és immár három éve fizeti a hetvenmilliós adót az egész területért.

— Amikor beköltöztek, mit találtak az épületben?

— Sok furcsa dolgot találtunk, ez egyszer biztos, bár a magániskolák viszonylag rendbe tették az osztálytermeket, persze azokat, amelyeket használtak. A többi olyan volt, amilyen. Általában az épület belül lakható, leszámítva a vécehelyiségeket, amelyeket borzasztó állapotban találtunk. A tantermek szintén használhatók, azokba be tudtunk költözni. Igyekeztük javítgatni, szépítgetni az elfoglalt épületrészt, megpróbáltuk rendbe hozni a helyiségeket, hogy el tudjuk kezdeni a tanítást. Természetesen mindez pénzbe került és kerül. Hála Istennek azonban, hogy egykori diákjaink, az egyház és külföldi támogatóink segítségével sikerült annyira felújítani az épületet, hogy a tanítás zökkenômentesen folyhat.

— A bentlakás még mindig fent van a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Idôvel ez is leköltözne a Farkas utcába?

— Természetesen nagyon szeretnénk egy helyre kerülni, hiszen ezzel sok idôt nyerhetünk. Remélem, hogy idôvel a bentlakást is ide tudjuk majd költöztetni. Nem lesz könnyû, mert több mint kétszáz gyermeket kell elszállásolnunk, de amennyiben sikerül beépíteni a tetôteret, akkor lesz elegendô helyünk erre is. Ha sikerül egy helyen összecsoportosítani a kollégium életét, akkor majd jobban meg tudjuk szervezni a nevelést és az oktatást is. Azt szeretném, ha olyan embereket tudnánk átadni a társadalomnak, az életnek, a református egyháznak, akikre bármikor számítani lehet. Ezenkívül szeretnénk az oktatást kiterjeszteni az elsô osztályra is.

— Kérem részletezze ezt az elképzelést!

— Már az idéntôl szerettük volna beindítani az oktatást az elsô osztálytól, ugyanis nagyon sok személy részérôl megfogalmazódott ez az igény. Nem áll szándékunkban túlméretezni az iskolát, de úgy gondoljuk, hogy egy rend osztály elsôtôl nyolcadikig, illetve két rend líceumi osztály megadná a lehetôséget azoknak a szülôknek, akik szeretnék, hogy református iskolában tanuljon a gyermekük. Sajnos, a tanfelügyelôség egyelôre ezt nem hagyja jóvá. Remélem azonban, hogy elôbb-utóbb a román tanügy megérti: az egyházi, hitvallásos oktatásnak igenis helyet kell adnia az állami oktatás mellett.

— Az épület visszafoglalása óta próbálták akadályozni a munkájukat?

— Az akadályokat igyekeztünk elkerülni, és nem beléjük ütközni. Ezért is történt az, hogy nem csaptunk nagy hírverést az épület visszafoglalása körül. Emiatt nézeteltéréseink is voltak a sajtóval, de egyszerûen arról volt szó, hogy a különbözô nyilatkozatokkal nem akartuk még jobban elmérgesíteni a helyzetet. Valójában azt szerettük volna, ha a szeptemberi néma tüntetést az ünnepélyes bevonulással folytathatjuk, errôl azonban le kellett mondanunk azért, hogy ne legyenek újabb kellemetlenségeink. Természetesen voltak zúgolódások, a román diákoknak nem tetszett, hogy megpróbáltuk lezárni az épületen és az udvaron keresztül való átjárást. Reméljük: idôvel le tudjuk szoktatni az idegeneket arról, hogy az iskolát "átjáróházként" használják. Nem kell mondanom, hogy amikor ide beköltöztünk, a vécékben fecskendôket találtunk. Ez egy olyan hely volt, ahol mindenki mindent megengedett magának. Bízom abban, hogy a helyzet meg fog változni. A nagy gond csupán az, hogy a tanfelügyelôség egyelôre nem hagyott jóvá sem kapus, sem takarítói, sem karbantartói állást, egy ekkora épületet pedig nagyon nehéz felügyelni. Egyelôre segítenek a diákok szülei, a jóindulatú emberek, de ez hosszú távon nem fog mûködni.

— A biológiatanárnô nemrég megjegyezte, hogy úgy érzik magukat a régi falak között, mintha otthon lennének...

— Az igazság az, hogy már régóta álmodozunk errôl az épületrôl, és annyiszor próbáltunk ide bejutni, hogy valahol ennek látványa mindig ott lebegett a diákság, a tanári kar elôtt. Így amikor beköltöztünk a régi iskolába, úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk. Ha rendbe tudjuk tenni az épületet, akkor az iskola méltó lesz az egykori református kollégiumhoz, amelyrôl tudjuk, hogy az elmúlt évszázadokon át Erdély legnagyobbjait adta. Ezenkívül azt szeretném, ha a csodálatos dísztermet meg tudnánk javítani, és ez a kolozsvári magyarságnak olyan kultúrhelye lehetne, ahol bármilyen nagyobb megmozdulás, tevékenység helyet kaphatna. Ennek nyitánya lenne a szombaton A református kollégiumok a közösség szolgálatában címmel sorra kerülô értekezlet az erdélyi református kollégiumok képviselôivel.

Papp Annamária

Két új sertéspestis-gyanús esetet fedeztek fel a Kolozs megyei Állategészségügyi Hivatal ellenôrei. Ioan Fritea, a Hivatal igazgatója pénteken közölte, hogy az új eseteket Szamos- szentmiklóson, illetve Kolozsváron fedezték fel. Az állatorvosok szövettani mintákat vettek az állatoktól, amelyeket aztán elaltattak és elhamvasztottak.

Fritea elmondta, a néhány nappal korábban felfedezett pestisgyanús sertésektôl származó, Bukarestbe küldött minták közül a laboratóriumi elemzések csupán az egyiket találták pozitívnak.

A Kolozs Megyei Állategészségügyi Hivatal vezetôje szerint továbbra is érvényben maradnak a hét elején életbe léptetett korlátozások: a környékbeli állatvásárok bezárása és a sertések szállításának tiltása.

Egyre jobban körvonalazódik a Nevelési és Kutatási Minisztérium tízosztályos oktatási rendszere bevezetésének metodikája. A legújabb lényegesebb módosítás: nem fakultatív többé például a szeptember 15-ig hatodik életévét betöltött gyerekek elsô osztályba íratása.

— Minden, hatodik életévét szeptember 15-ig betöltött kisgyerek iskolaköteles lesz idén — nyilatkozta Szabó Gábor tanfelügyelô a Szabadságnak. — Kivételt csak azok képeznek akik iskolaéretlenek, azaz pszichoszomatikus fejlôdésük nem megfelelô. Ily módon — átmeneti jelleggel — nôni fog a magyar elsô osztályok száma is, és több osztályban is létszámemelkedés várható. Ezzel — ugyancsak átmenetileg — csökkenni fog azon elsô osztályok száma, amelyek immár hagyományosan kis létszámmal, 15–18 tanulóval mûködtek. Az elsôsök számának idei növekedése nem fog lényeges átrendezôdésekhez vezetni — mondta a tanfelügyelô, aki egyben közzétette azon iskoláknak is a névsorát, ahová március 15-ig elsôsöket lehet magyar tagozatra iratni: Titulescu (volt 1-es) Iskola, Agârbiceanu (volt 5-ös) Iskola, Emil Isac (volt 7-es) Iskola, Bãrnutiu (volt 8-as) Iskola, Iorga (volt 13-as) Iskola, Horea (volt 14-es) Iskola, Brâncusi (volt 16-os) Iskola, Creangã (volt 17-es) Iskola, Prodan (volt 28-as) Iskola, Goga (volt 29-es) Iskola, Waldorf Líceum, Apáczai-líceum, Báthory-líceum, Brassai-líceum, Ghibu (volt Természettudományi)-líceum, Zenelíceum, Báthory-líceum.

A sajátos iskolalélektani helyzettel kapcsolatban — alakulnak majd olyan elsô osztályok, ahol hat, hét és nyolcéves gyerekek egyaránt lesznek —, a tanügyminisztériumi vonatkozó terv egyik referense a Szabadságnak elmondta: a gyakorló iskolapszichológusok felhívták a minisztérium figyelmét erre a Pandora szelencéjeként mûködhetô konglomerátumra, de a fôvárosi szakemberek úgy vélték, vállalják ezt a kockázatot. Az iskolapszichológusok fôleg azt próbálták megértetni a program kidolgozóival, hogy a hatodik életévet betöltött gyerek nagyon gyorsan, de nagyon egyéni ritmusban maturizálódik. Mások a hatéves és kéthónapos, és megint mások a hatéves és négyhónapos gyerekek felmérôtesztjei. A hatéves és a hétéves korhatárra érkezô gyerekek felmérôlapjainak eredményei — sok esetben — nem mennyiségi különbségeket, hanem minôségi ugrást mutatnak. — Ha viszont arra gondolunk — mondta a nevét elhallgatni kívánó szakember —, hogy egy-egy osztályban a lelki és testi fejlôdés milyen színes skáláját mutató gyerekek lesznek, méltán aggódhatunk a 2003 ôszén elôször iskolapadba ülôkért, akiknek együttléte — ne feledjük — már biztosan tíz évig tart. Gondoljuk el, milyen különbség lesz majd az ugyanazon osztály padjaiban ülô 12, 13 és 14 éves gyerekek viselkedése között! Szerencse — ha ezt lehet így mondani —, hogy jövô ôsszel már kiegyensúlyozódik a helyzet, és remélhetôleg olyan oktatási módszerek is divatba jönnek, amelyek az elsô szuperheterogén elsô osztályt jó irányban tartják mindvégig.

Szabó Csaba

A borsi határátkelônél pénteken ôrizetbe vettek egy magyar állampolgárt, aki magyar határôrnek adva ki magát, fizetség fejében kamionsofôröknek segített hamarabb eljutni a román vámellenôrzésig. A férfit a magyar határrendészet által szolgáltatott információk alapján kerítették kézre.

A 32 éves Csorba János a határátkelô magyar oldalán várta a kamionokat, a sofôröknek pedig felajánlotta, hogy fizetség fejében hamarabb ejuttatja ôket a román ellenôrzô pontig. Az álhatárôr beszállt a kamionba, majd egy hamis határôrjelvényt felmutatva arra késztette a várakozó kamionsofôröket, hogy utat engedjenek. Csorba Jánost átadták a magyar határôröknek.

Idéntôl az ország egész területére kiterjesztik az adóbevallások postai elküldésének rendszerét. Ez az eljárás tavaly csak tizenhat megyében mûkôdött, tájékoztatott pénteki közleményében a Pénzügyminisztérium. A szaktárca március 10-tôl minden adófizetônek postán küldi el az adóbevallási ûrlapokat, a kitöltési utasításokat és egy megcímzett válaszborítékot. A postai díjakat a Pénzügyminisztérium állja. Az adóbevallások benyújtásának határideje május 15.

Tôkés László püspök tegnapi sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra, hogy egy héttel korábban felfüggesztette az RMDSZ-ben viselt tiszteletbeli elnöki tisztségével kapcsolatos tevékenységét, a szövetség kongresszusa pedig ezt követôen törölte az alapszabályzatból az erre a funkcióra vonatkozó fejezetet.

A királyhágómelléki református püspök a fentiek kapcsán elmondta, hogy a fejlemények következtében ô már csak volt tiszteletbeli elnök. "A szándékok más-más irányból közelítve, de találkoztak" — jellemezte a múlt hétvége eseményeit, hozzátéve, hogy mivel az SZKT és az általa összehívott kongresszus nem volt legitim, a szatmárnémetiben meghozott RMDSZ-határozatok is erôsen kétes legitimitással bírnak. Tôkés László áttekintette azokat a fejleményeket, amelyek a jelen helyzethez vezettek, s úgy ítélte meg, hogy az RMDSZ már az 1996-os kormányralépés idején titkos egyezséget kötött a tiszteletbeli elnök "feláldozására". Mint mondta, 2000-ben ez még hangsúlyosabbá vált, és a posztkommunista hatalmi alakulattal szövetkezô RMDSZ a "mindenki szabaduljon meg a saját szélsôségeseitôl, radikálisaitól" álságos jelszó fényében cselekedett. Az ô kiszorítására irányuló folyamat kapcsán Tôkés László sajnálatosnak nevezte, hogy mások isáldozatai lettek a politikai leszámolásoknak a szervezeten belül, s hogy a nemzeti érdekkel, az elvekkel és a programmal szemben "az egységriadalommal egybentartott RMDSZ ilyen totalitárius eszközöket vesz igénybe".

Egy nagy áldása is van a fejleménynek — utalt a felszólaló az ominózus kongresszusi döntésre — az, hogy miután a szövetség hivatalos vezetôsége kimutatta a foga fehérjét, most már "tiszta vizet lehet önteni a pohárba". A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a február elsején szintén Szatmárnémetiben megtartott rendkívüli közgyûlésrôl elmondta, hogy annak összehívását az RMDSZ-politika korrekciójának szándéka is indokolta, mivel a szövetség feladta a belsô önrendelkezés elvét. "Érzékeljük, hogy az RMDSZ alól kicsúsztak a tömegek" — hangzott el, kiegészítve azzal, hogy az egyház rajta tartja a kezét a hazai magyarság pulzusán, s tudja, hogy a szervezettôl elidegenítettek valójában mit várnának el annak vezetôitôl. A közgyûlésen elfogadott határozat kapcsán, amely a Romániai Magyar Nemzeti Közösség Önkormányzatának létrehozását Kezdeményezô Bizottság megalakításáról szól, Tôkés László többek között elmondta: még nem artikulálódott ugyan a politikai opció, de az Erdélyben mindenfelé megalakuló polgári mozgalmak megerôsödhetnek, mint politikai önkifejezési és önszervezési kísérletek. Elengedhetetlennek nevezte az általános, titkos és állóurnás belsô választások megrendezését — tehát, mint mondta, nem azt, amit az RMDSZ-kongresszus irányzott elô, s amely szerinte csupán a szövetségi nomenklatúra egyeduralmát akarja szentesíteni —, és kijelentette: "addig fogunk küzdeni, amíg meg lehet alakítani az Erdélyi Magyar Parlamentet, ez ugyanis létkérdés a közösség megmaradása és felemelkedése tekintetében". A sajtótájékoztatón Csûry István püspökhelyettes a missziósmunka fontosságáról beszélt az elszegényedés körülményei között, Tolnay István elôadótanácsos pedig az egyházkerület tanügyi célkitûzéseirôl értekezett. Tôkés püspök a fentiek mellett példákkal illusztrálta, hogy az RMDSZ-kongresszus elôtt, alatt és után az erdélyi magyar és a magyarországi sajtó egyes képviselôit milyen módon próbálta a szövetség a saját szempontjai szerint befolyásolni, illetve hogy miként akadályoztak egyes újságírókat tudósítói és szerkesztôi munkájukban.

Wagner István (Bihari Napló)

Lapterjesztés — ez egy olyan téma, amirôl soha nem tudunk eleget írni. Azaz a lapkihordás pontosságának kifogásolásáról, és az olvasók ezzel kapcsolatos elégedetlenségérôl. Most is telefonált egy olvasónk, a késôi kézbesítést nehezményezte. És sehogyan sem akarta megérteni, hogy ha orvosolni szeretnénk a dolgot, akkor tudnunk kell, hol, melyik lapterjesztô vállalatnál fizetett elô. Kérdésünkre ilyenkor legtöbb esetben az a válasz:

— Hol, hol, hát a kihordónál. De a kihordó is egy bizonyos lapterjesztô vállalat embere, lapterjesztô vállalat viszont legalább három van Kolozsváron, ahol a Szabadságra elô lehet fizetni. Tehát ha tenni akarunk azért, hogy pontosabban hordják ki az elôfizetôkhöz lapunkat, tudnunk kell, melyik vállalatot vonjuk felelôsségre a pontatlanságért.

B. É.

február 9-én, vasárnap du. 5 órától a Mikó/CLinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében. Zenél: Marton István. Mindenkit szeretettel várnak.

hétfôi meghívottja Szabó Róbert Csaba. Vitaindító Papp Attila Zsolt. Helyszín: Café Bulgakov. Idôpont: február 10., hétfô este 7 óra.

Heim András mûvészi krédóját kifejezô, sajátos, ikonográfiai utalásokkal teli lírai geometriájának grafikai lecsapódását tekinthettük meg ismét a Korunk Galériában. A mûvész immár hagyományosan, meghatározott idôszakonként meg-megjelenik munkáival a nagyközönség elôtt. Úgy tûnik, szükségét érzi ennek az akár értékfelmérônek is nevezhetô folytonos kapcsolattartásnak. Mûvészete kedvelôi pedig értékelik nyíltságát, és szívesen követik nyomon alkotói periódusainak újabb és újabb fejezeteit. Mert a stílusbeli állandóság és határozott egyéni formanyelv mellett a mûvész mindig szolgál újdonsággal is.

Tegnap délben megnyílt kiállításának sajátja a transzcendencia felé mutató kifejezettebb eltolódás, a szimbólumok eluralkodása, az utalásokkal teli mûvészi jelbeszéd, üzenet. Többek között a gótikus templomtornyokra emlékeztetô égbenyúló hegyesszögek s a keresztmotívum grafikai nyelvezetének olyan, a pillanatnyi látványon és dekoratív jellegen túlmutató tartozéka, amely egyértelmûvé teszi Heim mûvészi eszközökkel is kinyilvánított erôteljes hitét.

A tárlatot Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje nyitotta meg, és a Miklóssy-tanítvány, Heim András kassáki képarchitektúrára épülô életmûve eddigi legsikeresebb szakaszaként értékelte. Majd Oláh Dénes plébános ismertette a kiállítás ihlette gondolatait. Jancsó Miklós színmûvész Sík Sándor verseibôl olvasott fel, ezután pedig Ruha István és Veress Csaba hegedûjátékának tapsolhatott a különösen nagyszámú közönség. Zongorán kísért Cipriana Gavrisiu.

(németh)

Francis Poulenc (1899–1963) francia zeneszerzô és zongoramûvész 1920-tól az Erik Satie elméleti ösztönzése alatt álló Hatok csoportjához tartozott. Közös hangversenyekkel és kiadványokkal jelezték együvé tartozásukat. Rövid idô alatt világszerte ismertté válnak. Az emberi hang (La Voix Humaine) címû egyfelvonásos "lírai tragédiáját" Jean Cocteau szövegére komponálta. A 45 perces darab monodráma. Ôsbemutatójára 1959. február 6-án kerül sor Párizsban, az Opéra-Comique színpadán,

J. Cocteau rendezésében és díszleteivel. Az egyszemélyes operát a bemutatón Denise Duval, a két párizsi operaház vezetô szoprán énekesnôje énekli.

Február 11-én, kedden este fél 7 órai kezdettel a Magyar Opera színpadán stúdió-elôadás keretében francia nyelven Székely Zsejke szoprán-énekes alakításában ismerhetjük meg a modern francia operairodalom e ragyogó ékszerét.

A cselekmény központjában a végzetes lépésre készülô asszony áll, akit a személytelenségében is támaszként szolgáló emberi hang megment a tragédiától. Az emberi hang képviseli a reményt a reménytelenségben. Ezt a Cocteau-i üzenetet tolmácsolja Paulenc a zene segítségével.

A stúdió-elôadást Gombár Annamária rendezte. Zongorán kísér Adela Bihari, a Zeneakadémia tanára.

Turánitz J. Lajos

32. alkalommal rendezik meg Kolozsváron. Az ünnepélyes megnyitóra február 8-án déli 12 órakor kerül sor a Fôtér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeumban.

"Alikám! Most nem a szatmárnémeti Harag György színtársulat hajdani többször kitüntetett színészéhez, hosszú ideig igazgatójához, hanem egykori (s talán örökre) második otthonunk, a gimnázium nyolc évét ugyanabban a kolozsvári Református Kollégiumban, ugyanabban az osztályban egymás mellett töltött társhoz, baráthoz szólok. Bízvást tudom, soraim eljutnak Hozzád. S Te azon nyomban perlekedni is fogsz velem, mint ahogy pajkos cinkostársként hosszú éveken, évtizedeken át cselekedted-cselekedtük. Iskolában s azután is. Legutóbb 50 éves érettségi találkozónkon. Hajdani ifjúsági istentiszteleteink házában, a Bocskai téri teológián. És emlékeztünk... Nyolc évet húztunk le egymás mellett. Te már akkor a diákszínjátszók vezéregyénisége voltál. Hányszor megéltük s emlegettük a tanárunk, osztályfônökünk, Oláh Tibor, akarom mondani "Monsieur" rendezte Gogol, Molière és más elôadásokat. Most már odafönt, együtt elemezhetitek, értékelhetitek, s talán kérdezhetitek: megérte? Innen üzenem: igenis, megérte! Az alapját jelentették azoknak a felejthetetlen alakításoknak, amelyeket a nevezetes "Egy évfolyam — egy színház!" tagjaként Te elôbb Nagybányán, majd Szatmárnémetiben, valamint kiszállásaitok során szerte Erdélyben és annak határain túl is nyújtottál. Most csak azokra gondolok, amelyekben Téged és barátaidat én is láthattam. Örömmel írom le: hála Istennek, sokszor láttalak Benneteket, tapsolhattam Neked, játékodnak, amelyek egykori tanárunk meglátását bizonyították. Emlékszel? Hányszor mondta egy-egy bemutató után: "Ebbôl az Aliból nagy színész lesz, akárki meglássa!" És mentél a választott úton azzal a szép, veretes magyar nyelvezettel, amelyet egykori kollégiumi tanáraink, Kovács Ferenc, Brüll Emánuel, Fazekas Gyula, Szabó Lajos, Balázs János és végül, de nem utolsósorban Nagy Géza oltott belénk és megkövetelt tôlünk. Az élet külön játékának tartom, hogy nem kevés számú országjárásom során nagyon sok városban láthattalak Benneteket, szatmári színészeket. Különösen a marosvásárhelyi találkozások maradnak meg élénken emlékezetemben. Legfôképpen, hogy egyik ilyen élményünk jórészt éppen a Te neved okán járult hozzá az egyik fôiskolai vizsga sikeréhez. És azt sem felejtem, amit akkor mondtál, amikor éppen valamilyen nyilvános elismerés után a Rád jellemzô józansággal és humorral megjegyezted: "Ne nagyon gratuláljunk egymásnak, Fricikém! Tudod, amikor már kezdik megjutalmazni, kitüntetni az embert, az már magában gyanús, ugyanis valami nem tiszta a dolgokban. Úgy is vehetjük, hogy unnak már, hagyjuk abba, lépjünk le!" Drága Alikám! Mégsem kellett volna így, hirtelen lelépned. Kinek húzza majd Barcsai Zoli az 55 éves érettségi találkozón, mint legutóbb: "Szép város Kolozsvár!" Mert azért Téged, a Duna menti kikötôvárosban született, a Partiumban élt és annyi embernek örömet szerzett barátunkat mi mégis kolozsvárinak tekintünk és tartunk meg emlékezetünkben. És még valami a találkozók ürügyén. A félévszázados jubileumon, sajnos sok régi pajtásunk búcsú nélküli távozása ellenére örömmel nyugtáztuk a hajdani refkollégiumi névsort nyitó "Ady-Ács-Balogh-Boros" négyes állja a sarat, töretlen és hiánytalan. Te most megbontottad ezt a sort. Amelynek tagjaiból hajdani tanárunk, nevezzük Géza bácsinak, csupa matematikust akart nevelni. És úgy megkedveltette veletek új módszerével a számtani iránti olthatatlan nagy szerelmet, hogy Béla elment papnak, Te színésznek, Árpi orvosnak és Bété, azaz Tibike sofôrnek... Az itt maradtak nagyon fogják helyteleníteni távolmaradásod. Alikám, nyugodj békében!"

Ugyanezt kívánom a többi eltávozottnak is.

László Ferenc

Paniton (Maros megye) szervezi ezévi elsô segítô táborát a Bonus Pastor Alapítvány és a Református Mentô Misszió. E tábor célja segélynyújtás mindazok számára, akik valamilyen önpusztító szenvedéllyel (pl. alkoholisták) küzdenek. Mivel ezek a bajok a közvetlen hozzátartozókra is kihatnak, szívesen látják a táborban a házastársakat is, vagy azt a személyt, aki kész támogatni a bajban lévôt. A tábor ideje alatt biztosított az orvosi ügyelet és tanácsadás. A részvétel egyetlen feltétele, hogy az elsô naptól az utolsóig kötelezô a jelenlét. A részt venni akarók február 10-ig jelentkezhetnek a következô telefonszámokon: Maros, Bánát, Fehér és Szeben megyeiek: Bodó Tóth Gyulánál (tel.: 0265/165-089) hétfôtôl szombatig 9–14, 18–22 óra között; Kolozs és más megyeiek a református Mentô Misszió irodájában (tel.: 0264/441-969) naponta 10–14 óra között.

Nagyváradtól Szatmárnémetiig. Ilyen rövid szakaszon zárul az RMDSZ elsô (1990), és a napokban lezajlott hetedik kongresszusa színhelyei között az út. Igaz, hogy közben cikcakkban befogta Erdélynek szinte egész területét. Mialatt ez a felrajzolható nyom csupán szimbolikus jelentôséggel bír, az a változás, ami a szövetségben eközben végbement, ennél sokkal de sokkal többet jelent. Idôközben fokozatosan kikristályosodott egy átfogó önkormányzati rendszere ennek az igen sokszínû érdekvédelmi szövetségnek, amely rendszer ugyan még távolról sem tökéletes, de mára már egy olyan — igen eredeti — modellt képez le, amely belsôleg egy kvázi-állam-struktúrában mûködik, kifelé pedig pártként kapcsolódik a romániai törvényhozás és adminisztráció rendszerébe. Itt tartunk manapság. De hogyan tovább?

Sok szó esik általában, sok szó esett ezen a kongresszuson is az autonómiáról. Egyesek "autonómistákról" és "nem autonómistákról" beszélnek. Ez valójában hamis megközelítés. Hiszen az RMDSZ programjában szereplô autonómiára törekvést minden számottevô, RMDSZ-en belüli politikai erô vallja. Ugyanis a közösségi autonómiában látják az identitás megôrzésének egyfajta garanciáját. A lényeges, mondhatnám, felfogásbeli különbségek a politikusok között a megvalósítás módjára vonatkoznak. Ez ugyanis — sommázva a különbözô megközelítéseket — kétféleképpen képzelhetô el: (1) Követeljük, hogy a román állam elismerje az etnikai alapú autonómiához való jogunkat. Ezt elérjük, kiharcoljuk valamiképpen. Románia módosítja az alkotmányát, és elfogad egy vonatkozó — esetleg a magyar közösség által kidolgozott — autonómiatörvényt. (2) Fokozatosan megteremtjük, kiépítjük, kisajtoljuk a közösségi autonómia jogi, valamint tárgyi feltételeit, ezzel párhuzamosan, minden törvényes lehetôséget kihasználva, folyamatosan építjük a közösségi autonómia intézményrendszerét. És mindezt — akár így, akár úgy — egy európai integrációs folyamat kellôs közepén.

Nos, az elsô változathoz ragaszkodni látszanak az erdélyi magyarság türelmetlen (tegyük hozzá, érthetôen türelmetlen) csoportosulásai. Itt csak az a kérdés tevôdik fel, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésre. Ahhoz, hogy a "román nemzetállam"eleget tegyen egy ilyenfajta követelésnek. Milyen eszközökkel lehet manapság valakire rákényszeríteni azt, amit eleve elutasít? A lehetséges eszközök: (a) Úgy gondolom, hogy az erôszak eszközét eleve kizárhatjuk. Senki épeszû politikus ezt nem gondolhatja komolyan. A polgári engedetlenség eszközei ugyanakkor erôtlennek és hatástalannak bizonyultak. Arról nem is beszélve, hogy konfliktusos helyzeteket teremthetnek. Amibôl azután semmi jó nem származhat. (b) Külsô nyomásra a "nemzetállam" megpuhul és enged. Ez akár mûködhetne is, ha a fejlett Európa országai erre hajlandóságot mutatnának. Csakhogy bebizonyosodott nemegyszer, hogy — egy meglehetôsen tág nemzetközi szabályozás keretein belül — a megoldást általában a felek közötti megegyezésre bízzák. Bármilyen modell szerint is, de megegyezésre, hogy a térség stabilitása ne csorbuljon. És ez minden bizonnyal egyre inkább így fog történni. (c) Marad a rábeszélés, illetve a belsô politikai nyomás eszköze. Rávenni a román partnert, hogy fogadja el az autonómia-törvényt (feltételezve, hogy van egy használható tervezet) módosítva ilyen értelemben az alkotmányt. Illúzió. Ehhez még csak azt kell hozzátenni, hogyha netalán — ad absurdum — egy ilyen döntés megszületne, kérdés, hogy vajon mit kezdenénk a hirtelen nyakunkba szakadt autonómiával, ha elôzôleg nem teremtettük meg ennek társadalmi feltételeit (egyéni és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása, ezeknek haszonnal járó mûködtetése, minôségi anyanyelvû oktatás, kutatás, saját szabad nyelvhasználat a közéletben, a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban stb.), egyszóval, hogy saját javainkat és képességeinket birtokba vegyük és fejlesszük. Annál is inkább, hogy a dolog egyáltalán nem egyszerû. Hiszen legalább háromféle körülménnyel kell számolni: tömbben, vegyesen és szórványban élô magyarsággal. Akiknek érdekeit nem lenne szabad egymással szembeállítani.

Ami a második lehetôséget illeti, nos, ebben a felfogásban az autonómia megvalósítása egy folyamat. Az önkormányzati modell fokozatos fejlesztése, az autonómia intézményeinek építése és bôvítése a jogállam keretei között, mégpedig: folyamatosan kihasználva a törvényes lehetôségeket, fokozatosan tágítva a törvényes kereteket, el egész egy esetleges alkotmánymódosításig. Ehhez a folyamatosan kiépülô autonómiakoncepcióhoz — tekintetbe véve a magyar lakosság Erdély-szerte váltakozó, konkrét státusát — mint folytonossági alap látszik alkalmasnak az RMDSZ jelenlegi struktúrája és mûködési modellje. Úgy értékelhetô, hogy az RMDSZ, a romániai magyar közösség jelen pillanatban ennek a folyamatnak egy bizonyos szakaszába jutott. Igaz, rengeteg mindennek kell még történnie ahhoz, hogy valódi közösségi autonómiáról beszélhessünk. Nos, észre kell vennünk, hogy ennek a megvalósulási folyamatnak feltételei vannak: politikai, gazdasági és társadalmi feltételei. Mint például: belsô és külsô partnerek megnyerése, az anyaország és Európa politikai támogatása, Románia európai integrációjának támogatása. Minden erre való igyekezet hasznos. (Ezért is üdvözlendô a kongresszus alkalmával megejtett magyar–román csúcstalálkozó). Feltétel ugyanakkor a minôségi képzés, a kultúra és a hagyományápolás, a gazdasági megerôsödés és a szociális biztonság. De van még egy fontos feltétel: mindezt csakis akkor lehet sikeresen keresztülvinni, ha a magyar közösség és természetesen az egész ország — vonatkozik ez mind Magyarországra, mind Romániára — ki tudja aknázni a saját hasznára az Európai Unió által a felzárkózó országoknak nyújtott lehetôségeket. Nekünk az anyaországon túl ki kell tekintenünk egész Európára, erre a számunkra újfajta, sok lehetôséget kínáló, mozgalmas, versenyszellemû világra. Rá kell hangoljuk saját magunkat, fiataljainkat és a kevésbé fiatalokat is arra, hogy egy merôben másfajta rendszernek lehetünk a szereplôi és részesei, ahol az emberek szabadon közlekedhetnek, tanulhatnak, kutathatnak, dolgozhatnak. Sôt ehhez pályázatokon keresztül pénzhez is lehet jutni. Ahhoz, hogy ebbe a rendszerbe bárki bekapcsolódhasson, nem kell feltétlenül külföldre mennie. De akár mehet is, ha akar. Ily módon tûnhet majd el a csábos Nyugat sok esetben csalóka képe. Ha majd akár világot látva, akár nem, de bekapcsolódva az európai vérkeringésbe, itthon is meg lehet majd élni jól, de legalábbis tisztességesen. Bár az elmondottakkal kapcsolatban az RMDSZ-en belül nincs egyöntetû vélemény (és jó, hogy így van), sôt még azt is hozzátenném, hogy bárminemû személyi ellentéteken vagy személyes érdekeken felül (amelyek nyilvánvalóan jelen vannak a szövetségben), lényegében az RMDSZ VII. Kongresszusa nagy többséggel arról döntött, hogy ez utóbbi utat járja. Legalábbis még négy évig.

Dr. Bucur Ildikó
az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének elnöke

A Házsongárdi temetô lutheránus sírkertjének közepe táján nyugszik a Kelemen Lajos által is elismeréssel említett mûvészi kivitelû síremlék alatt osdolai dr. gróf Kuun Géza. Neve ma már feledésbe merült, pedig egykor az erdélyi tudományosság nagy tisztelettel övezett képviselôje volt, a mecénás-tudós fôurak egyik utolsó megtestesítôje. A keleti nyelvészetben szakosodott, megtanult héberül, arabul, törökül, perzsául és szírül. E nyelveket összehasonlító tanulmányokat írt, de kutatta néprajzukat, vallásukat is. Ebbôl az irányból közelítette meg a magyarság ôstörténetét, ennek számos keleti forrását tárta fel, tette közkinccsé. Feldolgozta a magyar Kelet-kutatások történetét is, értékelte Kôrösi Csoma Sándor munkásságát, összefoglalta a Tibetre vonatkozó ismereteket. Beutazta egész Európát, a leghíresebb könyvtárak keleti anyagát kutatta át, számos kongresszuson vett részt.

Élete nagyrészt Marosnémetihez kötôdött, az anyai ágon örökölt gyönyörû Gyulai-kastélyhoz, ahová gyakran meghívta a kortárs tudósokat, Hunyad megye vezetô értelmiségi embereit. De évente néhány hetet Kolozsvárt és Budapesten is töltött. Ilyenkor tett eleget a tudományos, közéleti felkéréseknek. Sírfelirata is tükrözi, hogy hány helyre megválasztották, hány címmel tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémiának 1883-tól tiszteleti tagja, 1901-tôl pedig másodelnöke volt. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnökéül választotta, a Magyar Történelmi Társulatnak egyik alapítója volt, akárcsak az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, amelyet haláláig elnökként vezetett. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület is tiszteleti tagsággal tüntette ki, a kolozsvári, budapesti és leydeni egyetemek díszdoktorukká avatták.

Budapesten érte a halál élete 66. évében, 1905. április 10-én. Az MTA székházának oszlopcsarnokában ravatalozták fel. Majd felesége, báró Kemény Vilma kívánságának megfelelôen szívét a marosnémeti templom kriptájában helyezték el, testét pedig a kolozsvári temetôben. Azért itt, mert az özvegy úgy érezte, férje nélkül nem tud tovább a vidéki kastélyban élni. Azt átadta rokonának, ô Kolozsvárra költözött, s itt naponta felkereste férje sírját. Több kötetben próbálta megörökíteni a gróf emlékét. Érthetô, hogy férjének a lehetô legszebb síremléket állíttatta. Fekete márványból készített klasszicizáló mûalkotás, központi részén a felirat és Sándor József EMKE-fôtitkár sírverse. Legalul tûnik csak fel az özvegy neve, aki 80 éves korában, 1917-ben követte urát a sírba. Az emlékmû két oldalszárnyának közepén a gróf, illetve a grófné bronz-dombormûves koszorú övezte portréja látható. A középsô rész párkányán lefátyolozott, merengô, kezében rózsaszálat tartó leányalak ül. Az egész sírkertet magas vasrácsos kerítés övezi.

A nyugalmat árasztó emlékmû mindeddig szinte épségben maradt fenn. Néhány évtizede a lány kezébôl kitépték a bronz rózsaszálat, de az összhatás ezzel alig károsult. Most azonban, december–január fordulóján pótolhatatlan veszteség érte a sírt: a temetôben már évek óta garázdálkodók a mindkét portrét övezô koszorút letörték, s kivésték a grófnô arcmását, Vágó Gábor 1925-ben kivitelezett alkotását is. A grófét csak azért hagyták ott, mert túl erôsen volt a márványba beillesztve. Bizonyára rövidesen visszatérnek, nemcsak a portréért, hanem a leányalakért is.

A temetô immár jó évtizede rablók, sírgyalázók vadászterülete. Arról már sokat írtunk, hogy a koszorúkról még temetés napján lelopják a virágokat. A fedôköveket sorra mozdítják el, hogy ellenôrizzék: kripta van-e alattuk, mert akkor lehet rabolni. Feltörik a kripták ajtaját, ablakát, felfeszítik a koporsókat, hátha valami ékszert találnak a halott csontjai közt. A mûgyûjtés külön mûfaja a fém dombormûvek összeszedése. Így tûnt el Jordáky Lajos, Kovács György portréja s még annyi más sír dísze, címere, emblémája. Mert senki sem védi temetônket. Ami ott történik, csak nekünk fáj, akik sírjainkhoz járunk oda, vagy szimbólumként tekintünk a sírokra.

Gaal György

Süljön le a bôr a képérôl annak a menedzsernek, aki rengeteg pénzt képes zsebrevágni havonta, miközben alkalmazottai nyomorognak — heveskedett az államelnök országa helyzetét elemzô csütörtök esti tévészereplésekor. A spontánnak szánt kifakadás amolyan pszichológiailag jól idôzített maszlag volt, ingyen gyógyír, amellyel a nélkülözôk millióinak sebeit lehet kenegetni. A magasfokú elnöki együttérzés semmibe sem kerül, s a "szegény, de becsületes" népnek kenyér helyett is adagolható. Mert, ugyebár, csak nem lehet olyan rossz az az elnök, aki felháborítónak tartja, hogy egy-egy vállalatvezetô gyakorta havi 50 milliónál is többet keres, miközben a szegény nyugdíjasok magas kamattal kölcsönöket kényszerülnek felvenni, hogy közköltségeiket kiegyenlíthessék. Zárt ajtók mögött el is beszélgetett képviselôikkel, sôt egyenesen azt is javasolta, hogy a tévé nyilvánossága elôtt mondhassák el fájdalmukat, na, nem éppen neki, hanem az illetékesnek, a munkaügyi miniszternek. A nyugdíjak kiigazítása most éppen folyamatban van, mindenkire sor kerül, s a helyzet normalizálódik — engedte sejtetni az államfô. Ehhez jómagam csupán annyit fûznék hozzá, hogy több ismerôsöm is jelezte: képzeljem csak, megemelték a nyugdíját! S hogy tudom-e, mennyivel? Nem tudtam, de három konkrét esetrôl most már tudok: egy harmincezer és egy negyvenezer lejes emelésrôl, meg egy hétezer lejesrôl. Ez utóbbi ismerôs, úgy látszik, nem érdemelt többet, hiszen mindössze egymillió százezer lejes nyugdíjból kell az ennél nagyobb közköltséget kiegyenlítenie. De sebaj, hiszen most már egymillió százhétezer leje lesz! Megy az, kérem, mint a karikacsapás, akárcsak a román gazdaság, amely még mindig nem heverte ki azt a sokkot, amit a ’89-es változás jelentett. Csak természetes, hogy a lakosság rosszabbul él, mint annak elôtte, hiszen a nemzeti jövedelem mindössze 85 százaléka a 13 évvel ezelôttinek — vélte az államelnök. De a szerkezetátalakítás elkezdôdött, s az utóbbi két esztendô, szerinte, már rohamos elôrelépést jelent még akkor is, ha a tények ennek ellentmondani látszanak, merthogy a felmérés szerint minden harmadik hazánkfia közül egy rosszabbul él most, mint tette azt tavaly. De persze ez csupán azért van, mert a változással egyszeribôl megszûnt a társadalmi védôháló, a központi támogatás — véli az elnök. Nekem pedig minderrôl az a vicc jut eszemben, amikor két barát találkozik, s az egyik elpanaszolja, hogy meghalt a felesége. Miben? — kérdi együttérzôn másik. Influenzában — hangzik a válasz. Ja, csak abba, legyint erre az érdeklôdô. Na, persze túlzás lenne azt állítani, hogy a román gazdaság haldoklik, hiszen történtek elôremutató lépések is, s a jelenlegi nehéz helyzet bizonyos mértékig ezzel is magyarázható. A nagyvállalatok magánosítása elkezdôdött, s eme sebészi beavatkozás hosszasabb gyógykezelést igényel ahhoz, hogy eredményei valamelyest megmutatkozzanak. Igaz, hogy azt még meg kell élni, s hogy egyik beavatkozást a többinek kell követnie, de tetszik, nem tetszik, másképpen még kacsingatni sem lehet Európa felé. Persze az már meglehetôsen kétséges, hogyan lehet a szegény, de becsületes elnöki mentalitással az olyannyira óhajtott kapitalizmusba jutni. Mert való igaz, hogy újgazdagjaink egy része nem éppen becsületes úton jutott úszómedencés, gipszhattyús paradicsomába, de ugyanakkor az is igaz, hogy egy rámenôsebb tehetséges réteg saját erejébôl és rátermettségébôl vált nagyvállalkozóvá, és teremtett munkalehetôséget másoknak is. Sôt olyanokról is tudok, akik mellett munkásaik is nagyon jól megélnek. Fölösleges tehát kiélezni a helyzetet, és eleve lehetetlenné tenni a munkáltató és a munkavállaló közti viszonyt. Ám hadd gazdagodjon meg a munkaadó, ha mellette a munkavállaló is tisztességesen meg tud élni. Mert ez a jövô zenéje. Miért, ha valaki gazdag, akkor már nem is lehet becsületes? Egy ilyen államelnöki hozzáállással még a reformkommunizmusig is csak nehezen lehet elérni.

Németh Júlia

Kolozsvár Erdély fôvárosa, egyetemi város, régi kultúrközpont. Iskolánk alapítása, története összefonódik a város történetével. 1545-ben az Óvárban megnyílt az elsô magyar nyelvû protestáns iskola.

1608-ban Erdély fejedelme, Báthory Gábor a Farkas utcai templom melletti telket adományozta a Református Kollégiumnak. Az itt felépült iskolának ma már csak a romjai láthatók.

1781-tôl 1801-ig építik a barokk stílusú kétemeletes Ókollégiumot. A sok próbát kiállt iskola ekkorra már jelentôs hírnévre tett szert, nemzetközileg elismert, gyakran diákokból lett professzorokkal (Apáczai Csere János, Szatmári Pap Mihály) és jeles véndiákokkal büszkélkedhetett.

1900-ra már épület szûknek bizonyult a korábbi, s 1902-re felépült az impozáns, korszerû új kollégium. A XX. század elejére a Református Kollégium az erdélyi szellemi élet egyik legrangosabb intézménye, a kulturális élet jelentôs központja lett, ahol a tanárok az erdélyi szellemi elit színe-javából kerültek ki, a diákok névsorában pedig olyan nevekre bukkanunk, mint Makkai Sándor, Reményik Sándor, Wass Albert, Kós Károly.

Évszázadok fáradságos, kitartó, áldásos munkáját az 1948-ban berendezkedô kommunista hatalom egy tollvonással megszüntette. A kollégiumot felszámolta és épületeit államosította.

Az iskola szelleme, emléke, hagyományai az erdélyi és kolozsvári reformátusok lelkében, a volt diákok szellemében élt tovább, s várta töretlenül az újjászületés lehetôségét.

Adrian Nãstase kormányfô a prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten közölte, hogy nem vesz részt az alkotmánymódosító bizottság tagjaival tervezett találkozón, mivel ugyanabban az idôpontban a miniszterekkel konzultál az államtitkárok számának csökkentésérôl. Ugyanakkor nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy nyomást gyakorol a testületre annak érdekében, hogy az új alaptörvény tartalmazza a parlament kormányfô általi feloszlatásának lehetôségét.

A miniszterekkel esedékes találkozó kapcsán Nãstase elmondta, hogy a snagovi megbeszélésen bejelentették: elkezdôdik a kormányszerkezet egyszerûsítésének folyamata. Kifejtette: a kabinet szerkezetének más országok kormánystruktúrájával történô megfeleltetését követôen arra a következtetésre jutottak, hogy túl magas az államtitkárok száma.

— Figyelmesen kezeljük ezt a kérdést, a létszámcsökkentés nem automatikusan, hanem az egyes szaktárcák feladatainak és problémáinak függvényében történik majd — szögezte le a miniszterelnök.

Nãstase és Iliescu elnök az eredeti tervek szerint pénteken 11 órakor találkozott volna az alkotmánymódosító bizottság tagjaival.

A miniszterelnök ugyanakkor a terroristaellenes intézkedések erôsítését kérte a stratégiai jellegû objektumok esetében, tekintettel arra, hogy "készen áll az iraki katonai beavatkozás mechanizmusa".

Ezeket az erôsítéseket elsôsorban az energetikai egységeknél, a repülôtereken, a szállításban, a hadiipari és vegyipari létesítményeknél, a gépgyártó és távközlési társaságoknál hajtanák végre. Ugyanakkor szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítanak "a vallási objektumok" esetében, közölte a miniszterelnök.

A kormányfô elmondta, hogy a Legfelsôbb Védelmi Tanács hétfôi ülésén megvitatják a Románia–Egyesült Államok stratégiai partnerség "konkrét vonatkozásait".

Nãstase úgy véli, hogy a katonai beavatkozás tervei készen állnak, Irak pedig "nem adja jelét annak", hogy tiszteletben tartja az Egyesült Államok és az ENSZ Biztonsági Tanácsának felkéréseit.

A miniszterelnök szerint "még remélni lehet", hogy az ENSZ fegyverzet-ellenôreinek iraki látogatásán olyan elemek kerülnek elô, amelyek megakadályozhatják a Bagdad elleni katonai fellépést.

A kormányfô arról is tájékoztatta a kormány helyi képviselôit, hogy az egyetemi hallgatók által létrehozott cégek bejegyzéséért nem kell fizetni. A kabinet ezzel próbálja jelezni, hogy messzemenôen támogatja a fiatalok kezdeményezéseit.

Adrian Nãstase úgy ítéli meg, a Szociáldemokrata Párt parlamenti képviselôi "túl sokáig" halasztották a különbözô igazgatótanácsi és vezetôtanácsi tagságuk feladását. Szerinte a visszavonulás által a kormánypártnak erôteljes jelzést kell eljuttatnia olyan párttagokhoz, akik "személyes érdekeit sérti" a politikai alakulat vezetôségének döntése. Emlékeztetett: a miniszterek és államtitkárok esetében már jó ideje alkalmazzák a szigorítást.

Kedden Ion Iliescu államfô a snagovi pártértekezleten arra kérte a Szociáldemokrata Párt parlamenti képviselôit, még a szenátorok és képviselôk összeférhetetlenségi eseteirôl szóló törvény vitája elôtt mondjanak le az állami vagy magáncégek vezetô-, illetve igazgatótanácsából. Az elnök kijelentette: aki vállalkozó, legyen vállalkozó, aki viszont politikával foglalkozik, az csak ezt csinálja.

Ion Iliescu elnök pénteken javasolta, hogy hozzák nyilvánosságra az alkotmánymódosító tervezet szövegét, a polgárok tájékoztatása érdekében. Az alkotmánymódosító bizottság tagjaival folytatott megbeszélés után Iliescu közölte, hogy számos kérdés kapcsán sikerült konszenzust kialakítani, így csupán két téma maradt függôben: a mentelmi jog korlátozása, valamint egy olyan elôírás bevezetésének lehetôsége, amelynek értelmében megszûnik a parlamenti mandátuma azoknak a honatyáknak, akik kilépnek az ôket parlamentbe juttató pártból. Az államfô fontosnak tartja, hogy az alkotmánymódosító törvénytervezet szövegét mielôbb véglegesítsék. A tervezetet február 10-én kell a parlament valamelyik háza elé terjeszteni.

A Tôkés László tiszteletbeli elnöki tisztségének megszüntetésérôl szóló döntés kedvezô feltételt teremtett egy RMDSZ-szel szembeni alternatív szervezet megjelenésének, jelentette ki Ráduly Róbert RMDSZ-képviselô pénteki csíkszeredai sajtótájékoztatóján.

Ráduly aggodalmának adott hangot a kialakult helyzettel kapcsolatban, és kijelentette, "lehetséges, hogy célja ez volt az RMDSZ". Annak valószínûsége és lehetôsége pedig, hogy egy ilyen alakulat megjelenjen a politikai színtéren, "összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kongresszus elôtt", mondotta a politikus.

A képviselô kifejtette, továbbra is az RMDSZ tiszteletbeli elnökének tekinti Tôkés Lászlót, mivel ô volt "az 1989-es decemberi forradalom szikrája, ezt pedig nem lehet elvenni tôle". Elmondta: az alternatív szervezet "csírája" 2000-ben, Székelyudvarhelyen jelent meg. "Sajnos a kongresszuson igen kedvezô alkalmat teremtettünk egy alternatív szervezet megjelenésére, amelyrôl nem hiszem, hogy az RMDSZ szakadásához vezetne", mondta Ráduly.

A honatya hangsúlyozta: Tôkés eltávolítása a tiszteletbeli elnöki tisztségbôl nem az SZDP–RMDSZ protokollum következménye.

Változatlan maradt a munkanélküliség aránya Romániában. 2002 decemberében az aktív népesség 8,1 százalékát érte el, ugyanolyan szinten állt, mint novemberben. A bukaresti statisztikai hivatal adatai szerint

760 600 álláskeresôt tartottak nyilván decemberben, ami 4300 fôs növekedést jelent novemberhez lépest.

Bukarestben a legjobb a helyzet az országban, itt a munkanélküliség aránya 3,2 százalékos, míg az ország északkeleti részében 14,7 százalék körül mozog az állástalanok aránya.

A hivatal által pénteken közzétett egyéb adatokból kiderül, hogy az ipari termelés 2002-ben 6 százalékkal bôvült 2001-hez lépest. (2001-ben a növekedés 8,2 százalékos volt.) Ezen belül a tartós fogyasztási cikkek gyártása 14,3, a fogyasztási cikkeké 9,3, a közbülsô ipari termékeké 7,1 és a beruházási javaké 2 százalékkal bôvült. Az energiatermelés 1,2 százalékkal tavaly mérséklôdött.

125 millió lejt osztott el a zilahi magyar egyházak között a városi tanács. Az összeg talán nem is tekinthetô olyan jelentôsnek, mint inkább maga a gesztus: a tanács folytatja a két évvel ezelôtti kezdeményezést, amikor tíz év óta elôször történt meg, hogy a túlnyomórészt többségi befolyás alatt álló városvezetô testület magyar vallási felekezeteknek juttatott a közpénzekbôl.

Az egyház és az RMDSZ "viszonya" helyi szinten egészen másként tevôdik fel, mint ahogyan azt egyesek lefestik. Erre a felismerésre vezetett a hét elején tartott Zilah városi tanácsülés, amelyen az egyházaknak szánt támogatásról is szavaztak. Az éves szinten mintegy 290 millió lejnyi pénzalapból most 125 milliót osztottak el az alábbiak szerint: a Zilah belvárosi református egyházközség (lelkész Püsök Sándor Csaba) 50 milliót, a Zilah Liget negyedi református egyházközség (lelkész Oláh Mihály) 25 milliót, és egy ortodox egyházközség 50 millió lejt kapott. A tanácsülésen egyhangú, ellenvetés nélküli döntés született errôl az elosztásról, amelyet igencsak nehezen, de végül mégiscsak lenyeltek a szélsôségesebb városatyák. Mind a 23 tanácsos — természetesen az öt RMDSZ-essel együtt — egyetértett a javaslattal.

A jelenség nem egyedi, már tavalyelôtt is érezhetôvé vált a városi tanácsban a protokollum hatása. Tíz éve elôször történt meg, hogy a magyar kultúrára és egyházakra is áldoztak a város adófizetôinek pénzébôl. Megvásárolták a ligeti református templom harangját, jelentôs összegekkel járultak hozzá a Heltai-alapítvány tulajdonában lévô EMKE-ház tatarozásához, és kifizették a Terbete magyar néptáncegyüttes szlovákiai, illetve magyarországi turnéjának költségeit.

Szilágyi Sándor frakcióvezetô elmondta, elôzetesen megbeszélést kezdeményeztek a zilahi egyházak vezetôségeivel, ennek alapján alakították ki az igénylistát is. A találkozó nagyon hasznosnak bizonyult, mert nemcsak az igényeket, hanem az indoklásokat is fel lehetett térképezni, és hatásosabban tudtak érvelni a szakbizottsági üléseken. Szerinte nehéz volt idáig eljutni, mert a város mintegy 17 százaléknyi magyarsága nem tudott döntéshozó helyzetbe jutni a tanácsban. De most kezd egyre természetesebbé válni az a folyamat, amelyben a közpénzekbôl a magyar kultúra és az egyházak igényei is arányosan finanszírozhatók, és ezt el lehet fogadtatni a kezdetben oly nagy ellenállást tanúsító román kollégákkal is. Szilágyi Sándor szerint mindezt példaértékûnek lehetne tekinteni.

Elôbb-utóbb talán más városokban is gyakorlattá válik a zilahi példa. Nemcsak azért tekinthetô jelentôs eredménynek, mert ilyen arányú kisebbségként is sikerült a város tanácsát meggyôzni, hanem azért is, mert minden támadás és ellenpropaganda ellenére az RMDSZ városi szervezetének sikerült szót érteni a református lelkészekkel is, és összehangolni a tevékenységek különbözô szintjeit.

Józsa László

Az ígéretek ellenére sem fedezik a tanárok ingázási költségének egy részét — mesélte felháborodva Albert Tibor RMDSZ-es tanácsos a legújabb fejleményeket. Miután már néhány éve próbálja rávenni a polgármestert, hogy segítse a tanárokat, az tavaly megígérte: januártól támogatják a bérleteket. A költségvetés megtárgyalásakor azonban nem szavaztak meg pénzösszeget erre a célra, mivel a polgármesteri hivatal könyvelônôje azt állította, hogy ez megoldható másképp: az ÁFÁ-ból befolyó pénzbôl le lehet csípni a szükséges összeget. A februári tanácsülésen azonban kiderült: a könyvelônô tévedett. Ez a mûvelet nem lehetséges. Albert Tibor elmagyarázta: csupán annyit kellett volna tenni a gyûlésen, hogy a tanügy fenntartására megszavazott egymilliárd lejbôl tanácsi határozattal kiutalnak körülbelül százmillió lejt.

— A polgármester hozzáállásából azonban hiányzik a jóindulat. Nem érti, vagy nem akarja megérteni, mennyire fontos az, ha a tanárok megmaradnak jelenlegi munkahelyükön, és nem használják ki az elsô adandó alkalmat, hogy városra kerüljenek. Az eredmények önmagukért beszélnek. A tanári kar állandóan változik. A havi buszbérlet ára négyszázezer lej körül van, ami a kezdô tanári fizetésnek körülbelül 17 százaléka. Tehát nehéz helyzetben vannak a tanár kollégáim — mondta a tanácsos.

Két gyorssegély-igénylési kérvényt is benyújtottak az önkormányzathoz ebben a hónapban. Az egyik esetben százmillió lej segélyt kértek a Spanyolországban elhunyt 18 éves cigánylány hozzátartozói a holttest hazaszállításáért. Az önkormányzat 25 millió lejt ajánlott fel, és minden tanácsos száz-százezer lejjel járult hozzá a család megsegítéséhez. A másik esetben — Magyarlónán leégett egy családi ház — csupán ötmilliós gyorssegélyt utaltak ki. A tanácsos szerint a szûkmarkúság oka a család antiszociális viselkedése. A fiatalember, aki a kultúrházat bérelte, szétverte az épületet annak átadása elôtt.

Valkai Krisztina

Alig kezdôdött meg az újesztendô, Szamosújváron máris drágulnak a közszolgáltatások. A helyi tanács legutóbbi gyûlésén például a vízdrágulásról tárgyaltak a tanácsosok. A Lakás- és Közgazdálkodási Vállalat hagyományos év eleji beszámolóját hallgatva a városatyák arra a következtetésre jutottak, hogy nekik is fel kell "zárkózniuk" a kolozsvári (RAJAC) által foganatosított árváltoztatásokhoz. És úgy is cselekedtek. A szamosújvári 21 tanácsos úgy döntött, hogy változtatnak az eddigi víztarifán. A gyûlésen hozott határozat értelmében, a Kis Szamos menti városban a lakosság ezentúl egy köbméter ívóvízért 9774 lejt fizet. Úgy néz ki, hogy az elkövetkezô idôszakban más szolgáltatások értéke is módosul, felfelé.

Egy magyarázata azért van a szamosújvári vízdrágulásnak: a helyi önkormányzat az így nyert fölösleges pénzösszeget a vízhálózat korszerûsítésére kívánja felhasználni. A baj csak az, hogy a kisváros elszegényedett lakossága eddig sem tudta rendszeresen kifizetni a szolgáltatások értékét, s a drágító intézkedés aligha kedvez ebbôl a szempontból.

Erkedi Csaba

Egyre több szamosújvári lakos étkezik a szegények kantinjában. Az Örmény utca elején található szociális étkezde már zsúfolt, hónapról-hónapra nô az itt étkezô szegények száma.

Míg nemrég alig százan vették igénybe a polgármesteri hivatal intézményét, jelenleg közel százötvenen fogyasztanak itt meleg ebédet. Többségük munkanélküli, rokkant vagy nyugdíjas, de sok többgyermekes család is itt ebédel. Sôt, még a helyi líceumokban tanuló moldovai diákok is ide térnek be étkezni. A költségeket természetesen a helyi önkormányzat fedezi. Nemrég felment egy ebéd ára, ugyanis az évekig alkalmazott 23 ezer lej helyett, most 37 ezer lejbe kerül egy ebéd. A rokkantaknak és az idôs embereknek házhoz szállítják az ételt. A személyzet nehezen tesz eleget mindennapi kötelezettségeinek, de néhány "szolgáltatást" önkéntesen végeznek a szociális segélyt élvezô szamosújváriak.

A Szamos menti kisvárosban a szegények étkezdéjét ezelôtt hat esztendôvel létesítették Forcheim testvérváros anyagi támogatásával. A Német Vöröskereszt jelenleg is segíti a város egyetlen szociális étkezdéjét.

E. Cs.

A Kolozs Megyei Tanácsnak nincs tudomása arról, hogy az aranyosgyéresi szeméttelep csomagológépe mûködési zavarokkal küszködne, ám úgy véli, az ilyen gondok a gép nem megfelelô kezelésébôl származhatnak.

Az aranyosgyéresi szeméttelep Power Pack gépezete részére mindeddig nem sikerült olyan számítógép-kezelô szakembert találni, aki ismerné a program kezelési módját, ezért a megyei tanács arra kényszerült, hogy meghatározott ideig szállítócéggel kössön egyezséget a felszerelés mûködtetése érdekében, nyilatkozta tordai sajtóértekezletén Liviu Medrea, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke.

Az alelnök továbbá azt is elmondta, az országban elsô ilyen jellegû szemétcsomagológép terveit és adatait kormányülésen is ismertették, s bekerült az országos hulladékfeldolgozó programba, ugyanis minden érintett félnek érdeke, hogy a felszerelés teljes kapacitásán mûködjön. Liviu Medrea elmondta, ellenôrzik majd az okokat, amelyek a Power Pack felszerelés mûködtetésének szüneteltetéséhez vezettek.

R. T. T.

Meglepô felfedezést tett Nicoale Chiorean zsuki lakos: kertjének gondozása közben emberi koponyát talált. A 49 éves férfi értesítette a rendôrséget, amely vizsgálatot indított, és megállapította: nincsenek gyanús körülmények, egykoron Chiorean lakása közelében volt egy temetô, s az ominózus koponyacsont onnan származik.

Minôsített lopás alapos gyanúja miatt indítanak eljárást a 16 esztendôs Dorina T. és egy évvel fiatalabb húga, Maria T. ellen. A nôvérek ellen az a vád, hogy 2003. január 18-án kifosztották Marinela Câmpean lakását, mintegy 17 millió lejes kárt okoztak, egyebek között ékszereket, karórát, kozmetikumokat és ruhadarabokat vittek el. A kár megtérült, Dorina és Maria T. szabadlábon védekezhet a vádak ellen.

Két esetben is eljárást kezdeményezett a szamosújvári rendôrség ittas vezetés vádjával. Vasile Budusan (45) tavaly december 7-én, Fabian Moholea (43) pedig idén január 13-án bukott le az ellenôrzésen, a szondázás során a törvényesen megengedettnél nagyobb volt a vérük alkoholszintje.

Szabályosan közlekedô gyalogos esett áldozatul a figyelmetlenségnek egy kapjoni (Coplena) baleset során. Csütörtökön, február 6-án a 44 éves Gheorghe Muresanegy ARO-val tolatási manôverbe kezdett, ám nem volt elég figyelmes, és elgázolta a közeledô Adela Boldort. A nô megsérült, a dési kórházban kezelik.

A rendôrség villámellenôrzést tartott Harasztoson a helyi hivatalban. Harmincnyolc személy részesült szociális segélyben — az iratok ellenôrzése során azonban öt igénylô adatai nem feleltek meg az igazságnak. Az ügyben folyik a nyomozás, alapos gyanú merült fel, hogy hamisítás és csalás történt — már csak azt kellene kideríteni, hogy ki a vétkes.

(póka)

A közúti forgalomban résztvevôk különös figyelmet fordítanak az egy hete érvénybe lépett új közlekedésrendészeti szabályozásra. A kihágások száma ugyanis jelentôsen csökkent az elmúlt év hasonló idôszakához képest — nyilatkozta lapunknak Marius Stuparu felügyelô, a Kolozs megyei közlekedésrendészet szóvivôje.

A felügyelô szerint a vezetôk a és gyalogosok tisztában vannak az új szabályokkal, és a közlekedésrendészet a sajtón keresztül folyamatosan tájékoztat mindenkit az új szabályzatról.

A forgalmisták elsôsorban a megengedettnél nagyobb sebességgel és az alkohol hatása alatt vezetôket, a biztonsági öveket nem használókat, a piroson áthajtókat és a mobiltelefonon beszélôket, valamint a szabálytalanul közlekedô gyalogosokat büntetik.

Büntetôpontokat egyelôre nem osztanak, ezt a rendszert csupán hat hónap múlva vezetik be. Ennek értelmében a törvényben megszabott kihágásokon rajtakapott autóvezetôk a pénzbüntetés mellett büntetôpontokat is kapnak. Amennyiben hat hónap alatt összegyûjtenek 10 büntetôpontot, 60 napra felfüggesztik a jogosítványukat. Akik egy év alatt 15 büntetôpontot "érdemelnek ki", azok 30 napig maradnak jogosítvány nélkül. A megengedett sebesség 30 km/h-val való túllépéséért 3, a forgalmi jelzések figyelmen kívül hagyásáért 2, mobiltelefon használatáért vezetés közben 2 büntetôpont jár.

A környezô megyékben is csökkent a közlekedési kihágások száma, Fehér megyében az új KRESZ-nek megfelelô elsô pénzbírságot (másfél millió lejes büntetés elsôbbség meg nem adásáért) kedden rótták ki. A Fehér megyei közlekedésrendészek ugyanakkor a hét végéig elnézôk lesznek az új törvényeket még nem ismerô autósokkal szemben.

A pénzbírságok a következôképpen alakultak: 1–3 millió lej közötti büntetés jár a piroson való áthajtásért, az éjszakai fények nem megfelelô használatáért, a megengedett sebesség 30 km/h-val való túllépéséért, a gyalogosoknak járó elsôbbség meg nem adásáért; 1,5–5 millió lej az elôzésre vonatkozó szabályok megszegéséért útkeresztezôdésben vagy vasúti átjárónál, a folytonos elválasztó vonal áthágásáért, ellenkezô irányú sávban haladásért, az elsôbbségre, illetve a baleset jelentésére vonatkozó szabályok megszegéséért; 2–8 millió jár az elôzésre vonatkozó szabályok megszegéséért, súlyos vezérmû- vagy fékrendszerhibás gépkocsi vezetéséért, a megengedett sebesség 50 km/h-val való túllépéséért, a vasúti átjáróra vonatkozó szabályok megszegéséért, illetve a rendôrök jelzéseinek figyelmen kívül hagyásáért hivatalos konvojok elhaladásakor.

A szabadságvesztés idôtartamai is változtak: a balesetben érintett jármû engedély nélküli megjavításáért 3 hónaptól 2 évig terjedô börtönbüntetés róható ki, viszont tömegközlekedési eszköz vagy veszélyes rakományt szállító jármû alkohol vagy kábítószer hatása alatti vezetéséért, illetve sebesüléssel vagy halálos áldozattal járó baleset helyszínének elhagyásáért akár 7 év büntetést is adhatnak.

Balázsi-Pál Elôd

Az Alfa Kartell, a Demokratikus Szakszervezetek Megyei Egyesülete és az Országos Szakszervezeti Tömb közel félszáz képviselôje csütörtökön sztrájkôrséget szervezett a Beszterce-Naszód Megyei Prefektúra épülete elôtt. A tüntetôk elégedetlenségét az váltotta ki, hogy a besztercei gyógyszertárak nem bocsátanak ki gyógyszereket sem ingyen, sem kedvezményes áron.

A tüntetôk üres gyógyszeres dobozokat hoztak magukkal, s egyikük egy adott pillanatban az intézmény ablakait célozta meg azokkal, ám a rendfenntartó erôk megakadályozták tette végrehajtásában. Doru Hodos, az Alfa Kartell elnöke elmondta, a tiltakozó megmozdulás alapját az képezi, hogy a szakszervezetek által képviselt, biztosítással rendelkezô személyek nem tudják érvényesíteni ingyenes, illetve árkedvezményes gyógyszerekhez való jogukat.

A szakszervezetiseket a Társadalmi Párbeszéd Bizottság találkozójára hívták meg, ahol Viorel Pupeza prefektus is részt vett, aki belátta: a megyei egészségügyi biztosítópénztár valóban tetemes adósságot halmozott fel, pontosabban több mint 20 milliárd lejjel tartozik a gyógyszertáraknak.

— Egyeztettünk a patikusok képviselôivel, hogy írják alá a szerzôdéseket a biztosítópénztárral, ugyanis a 90 napnál régebben felgyûlt adósságok kifizetésére hamarosan sor kerül, s a fennmaradó összeget átütemezési terv alapján fogják kifizetni. A gyógyszerészek képviselôi megígérték, hogy a napokban találkoznak a biztosítópénztár képviselôivel. A megye 22 gyógyszertára közül, amelyek ingyenes és kedvezményes receptekre felírt gyógyszereket bocsátottak ki, jelenleg már csupán kettô teszi ezt — nyilatkozta a prefektus, majd hozzátette: — Tekintettel arra, hogy bevételeinek 50 százaléka az egészségügyi biztosítások költségvetésébôl származik, nekik is engedményeket kell tenniük.

A szakszervezeti képviselôk bejelentették, hogy pénteken folytatják a tiltakozást.

Egyre többen kerülnek kórházba Fehér megyében szív- és vérnyomásproblémákkal, egy 74 éves férfi útban a kórház felé — többszörös szívinfarktust követôen — csütörtökön meg is halt.

Az egészségügyi gondok okozója a szokatlanul alacsony légnyomás: szerdán az utóbbi húsz év legalacsonyabb szintjét mérték, 723 higany-millimétert. A Fehér megyei meteorológiai állomás igazgatója, Ana Costea a Mediafaxnak elmondta: a légnyomásesést egy erôs ciklon okozta. Csütörtök óta 20 egységet nôtt a légnyomás értéke.

Gondolom, mindenki, aki munkaviszonyban volt vagy van, idiótának nézne, ha a fônököm elôtt azzal indokolnám esetleges gyengébb teljesítményemet, hogy "fáradt vagyok!". Manapság az ember holtfáradtan is, még a 12. munkaórában is arra törekszik, hogy ezt, tehát fáradtságát valamivel, valahogyan palástolja — kávék, kipockolt szemhéjak stb. —, csak hogy eleget tegyen a követelményeknek. Másként nemcsak pénzt, hanem állást is kockáztatna. Tehát nem lehet fáradt! Hacsak...

Bár még nem tudtam könyv nélkül megtanulni az új közlekedési szabályzatot, többek között két dolgot máris emészthetek belôle, a tévé tudósítása révén.

1) Bármilyen szabálytalanságot kövessek el, a "közeg" józan megítélése szerint két- és nyolcmillió lej közötti tetszôleges büntetést szabhat ki! Ebbôl állítólag azért nem lesz mégsem korrupció, mert az a hibás, aki "elsôként ad". Kiskapu: ha azonnal fizetek, bármilyen bírság összege egymillió lej.

2) Ezentúl azért is büntetés jár, ha sebesülten, betegen, fáradtan vezetek. Sebesülten — hagyján. Betegen — hát bizonyára megkapták már a felsôfokú orvosi szakképesítést is! De "fáradtan"?!

Gondoljunk bele: tetszôleges idôpontban megállít a közlekedési rendészet ôre, hozzáértô szemekkel végigmér, és a legudvariasabb modorban közli, hogy "Maga fáradt! Nyolcmillió!"

Hát nem pihent agyúak?

S. D. (pontos név, cím a szerkesztôségben)

Ilics elvtárs bábáskodása mellett 1990-ben megszületett az RMDSZ, amely most a szatmári kongresszuson kimutatta torzszülött mivoltát. A szervezetben a vezetést megkaparintó lagymatagoknak, az erdélyi magyarság képviselôinek, neptunosoknak mind a magyar forint, mind a román lej támogatására szükségük volt, hogy megtarthassák, folytathassák a kislépésû csoszogást. A kapott mankókért azonban tenniük kellett valamit: kiebrudalták a szervezet vezetésébôl azt az embert, akinek szava volt itthon és külföldön, aki megpróbált mindent megtenni létérdekeinkért, igyekezett egyensúlyban tartani a szervezetet. Tôkés Lászlót 1989-es magatartásáért a brassói kongresszus tudtommal egyhangúlag, közfelkiáltással életre szólóan emelte az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé. Tehát errôl a megtisztelô piedesztálról csak a romániai magyar érdekellenes, antidemokratikus erôk mozdíthatták el.

Jogainkért imádkozott több mint ezer magyar ajkú a szatmári református templomban. Ott hozott határozatukat eljuttatták az RMDSZ kongresszusára is azzal a kéréssel, hogy olvastassák fel. Ezt az elnökség jogtalanul megtagadta. Van-e keresnivalónk ezek után egy torzszülött puttonyában?

Kun András

Sebestyén Zoltán, Kolozsvár: Köszönjük, hogy a Szabadságot színvonalas lapnak tartja, méltatja, és reméljük, hogy továbbra is elôfizetônk marad. Ami a "jósreklámot", jósnô reklámozását illeti, a kezdeti nagyobb méretû reklámokat többek között éppen olvasóink kérésére szüntettük meg, a reklámdíj vonzó összege ellenére. Az apróhirdetések oldalán már nem találták annyira szembetûnônek, sértônek olvasóink, eddig nem is tették szóvá. Itt tehát mégis helyet adtunk az ilyen típusú reklámnak, mert azért a kevesebb pénz is jól jön mindég. Amennyiben fellapozza az ország többi, szinte akármelyik napi sajtótermékét, visszatérô gyakorisággal mindenhol talál ilyen vagy ehhez hasonló apróhirdetést. Sôt, ennél furcsábbak, szokatlanabbak is vannak. Olvasóinkat azonban felvilágosultaknak, elôvigyázatosaknak tartjuk, bízunk helyes ítélôképességükben. Akinek pedig mégis jósnôre lenne szüksége, más lapban úgyis rátalálna a reklámra.

Molnár József, Kolozsvár: Olvasónknak és levélírónknak igaza van akkor, amikor a 19. számú nyugdíjtörvényt alkotmányellenesnek nevezi amiatt, hogy megkülönböztetést gyakorol az állampolgárok között. M. J. arra az esetre hívja fel a figyelmet, amikor az egyetemi éveket, mint hozzáadott, asszimilált idôszakot csak azok nyugdíjához számolják hozzá, akik most, tehát a törvény életbe lépése után kérték nyugdíjazásukat. Ezzel a problémával — mert valóban problémát jelent — kapcsolatosan egy érdekes szakcikk jelent meg a Dreptul szakfolyóiratban, ahol a törvény vonatkozó elôírását elemzi a szakember. A végkövetkeztetés természetesen az, hogy jogtalanul, alkotmányellenesen tesznek különbséget a nyugdíjasok között akkor, amikor nem akarják újraszámolni a járandóságot az egyetemi évek hozzáadásával, figyelembe vételével. Pedig ennek az állításnak a fenntartására több szakaszt is lehet idézni a törvénybôl, amely mind ezt támasztja alá: kérhetik a nyugdíj átszámítását az egyetem nappali tagozatán végzett, a régi törvénnyel nyugdíjazott személyek is. A cikket író szakember szerint a munkaügyi miniszternek kellene felülvizsgálnia a 19. törvény alkalmazására kiadott módszertani szabályozást, mivel ezt a jogszabályt nem lehet az alkotmánybíróság elé vinni. Vannak esetek, például Maros megyében, hogy az érintettek a bírósághoz fordultak ilyen esettel, és bár a törvényszék elutasította keresetüket, az ítélôtábla azonban már helyt adott a fellebbezésnek, és az illetôknek elismerték az egyetemi éveiket a nyugdíj átszámításánál.

Jólesô érzéssel olvastam Molnos Lajos: Hány napja van a magyar kultúrának (is)? címû írását (Szabadság, 2003. január 23.), hiszen azt elôzetesen a helyszínen, a Dávid Ferenc Egyletnek az Unitárius Püspökség dísztermében, a Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezett elôadásán élôben is hallottam. A lelkembôl beszélt, amint emlékeztetett népünk kimeríthetetlen bôségû mûvelôdési kincstárából néhány nagy, kiemelkedô kulturális megvalósításra, pillanatra, hozzátéve, hogy "minden olyan nap, amelyen szellemi vagy anyagi érték jön létre, amelyen lelkünket csinosítjuk, a kultúra napja, és egyszersmind a Magyar Kultúra Napja is." Mindazonáltal a közelmúlt egységes megállapodása szerint január 22-ét, Kölcsey Ferenc Himnuszának megjelenését tekintjük immár "hivatalosan" a Magyar Kultúra Napjának.

E napot illik valamilyen formában megünnepelni: e gondolat visszhangzott bennem, amint az anyaországi ünnepségekrôl, rendezvényekrôl hírt hallottam. Felmerült bennem az a szándék, hogy kincses városunkban is meghonosítsuk, idôvel hagyományossá tegyük a Magyar Kultúra Napját, mert szerény tudomásom szerint itt ilyen jellegû elôadásokat még nem rendeztek.

Talán nem lesz érdektelen, ha felvázolom az említett — ezek szerint egyik indító — magyar kultúra-napi megemlékezés keletkezését, kialakulását. A kezdeményezés elsô mozzanata gyanánt növendékeimnek, a Zenelíceum zongora fôszakos tanulóinak mûsorába iktattam különbözô stílusáramlathoz tartozó, határon inneni és túli magyar zeneszerzôk zongoradarabjait. A növendékeim becsületére legyen mondva, mindegyik feladata magaslatán állva befogadta és elsajátította a számára kijelölt szerzeményt. Következett az elôadás legalkalmasabb helyszínének kiválasztása. E tekintetben természetesnek kínálkozott a korábbi hangversenyeken már kipróbált és bevált, az Unitárius Kollégium kórusával és szavalóival közös szereplés, amelynek keretét — az Unitárius Püspökség dísztermében — a Dávid Ferenc egylet adta. A tavaly év végi, dr. Szabó Árpád püspök úr jelenlétében tartott ülésen tett javaslatomat elfogadták, és így a Communitas Alapítvány támogatásával (nyomtatott plakát) ez év január 19-én — kissé elôrehozva — megtarthattuk ünnepi megemlékezésünket.

Az elôadáson Molnos Lajos bevezetôje és konferálása közepette öt tanítványom, Boldizsár Katalin, Demeter András, Demény Balázs, Szép András, Szôcs Kristóf eljátszotta tíz magyar zeneszerzô: Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Kodály Zoltán, Veress Sándor, Bartók Béla, Kurtág György, Demény Attila, Csíky Boldizsár, Seiber Mátyás egy-egy zongoramûvét. A zeneszámok között Csécs Márton, Fülöp Júlia, Rácz Tímea, Ternei Orsolya, Hajdú Beáta, az Unitárius Kollégium tanulói Petôfi Sándor, Faludy György, Magyari Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Ferenczes István verseit szavalták, míg a Péterffy Gyula vegyeskórus Majó Julianna karnagy irányításával szintén magyar szerzôk mûveit szólaltatta meg. Mûsorválogatásunk érdekessége egy vers és egy zongoramû egybecsengése, Petôfi Sándor: A magyarok istene címû költeményét Liszt Ferenc, az említett költemény nyomán alkotott, hasonló címû zongoradarabja követte. Az elôadás nemzeti imánkkal, a Himnusszal zárult. A gyakran felharsanó, meg-megújuló vastaps arra enged következtetni, hogy a nagyszámú hallgatóságnak tetszett az összeállításunk.

Végezetül: az elôadás bebizonyította, hogy városunkban igény van az ilyen típusú ünnepi megemlékezésekre, amire fel kellene hogy figyeljenek Kolozsvár vezetô mûvészeti intézményei, elsôsorban a magyar színház és opera, hogy a jövôben átvegye és megfelelô apparátussal rendelkezzen, megszervezze az e naphoz méltó további rendezvényeket.

Buzás Pál

Izgatottan figyeltem a Szatmárnémetiben lezajló RMDSZ-kongresszust, ahol elhangzottak a szép megvalósítások, a tervek a jövôre nézve. Sajnálatomat kell azonban kifejeznem azért a döntésért, amiért megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ily módon felmentették Tôkés László püspök urat a tiszteletbeli elnöki helyrôl, amit csakis ô érdemelt meg, ez a cím csakis ôt illette meg. Ha nem lett volna Tôkés László 1989-ben, ha nem merte volna felemelni a szavát a diktatúra és elnyomás, az igazságtalanság ellen, sokan azok közül, akik meghúzódva hallgattak, amikor ô beszélt és kritizált, ma nem lennének mostani helyükön. Ez a hála és köszönet érte?

Jogosan kritizált az RMDSZ-ben, jogosan kérte a megígért jogokat, és kiállt a magyarságért minden fórumon. Ez lett volna a bûne? Tôkés Lászlót az Úr küldte közénk ezekben a nehéz idôkben, és amikor a szülôföldrôl beszélünk meg autonómiáról, a szülôföld megôrzésérôl, nem egy, hanem száz Tôkés kellene, mert ô az, aki nem alkuszik, és tud harcolni a megmaradásunkért. Mert nézzük csak, mennyi ortodox templom épült és épül továbbra is a Székelyföldön, egész Erdélyben, és mind az RMDSZ idején. Mit tett ez ellen Markó Béla elnök úr? Úgy nônek az ortodox templomok, mint a gomba, ott, ahol katolikus, református nagyapáink nyugszanak. Tôkés László ez ellen is szólt. Ez volt a bûne? Ha ez így folytatódik, és nem lesz egyetértés az RMDSZ-en belül, kiirtjuk saját magunkat, és 50 év múlva nem hallunk szülôföldrôl.

Ez a nagy hiba. Higgyétek el, kedves honfitársaim, hogy nem könnyû emigrációban élni, az anyagiak nem elégítik ki teljesen az embert, hiányzik valami: a szülôföld, a Székelyföld, egész Erdély. De ide most nem a szép szavak kellenek, hanem a cselekvés, a konkrét tettek. És a remény, de csak ha egyetértés és egység van az RMDSZ-en belül. Tôkés László püspök urat a Jó Isten küldte közénk, és nélküle csak gyengült a magyarság. De kérjük ôt, hogy ne adja fel, és imádkozzon továbbra is a magyarság, a kisebbségben élôk sorsáért, és "bocsásson meg az ellene vétkezôknek". A linzi magyarság Istentôl megáldott eredményes, jó munkát kíván a püspök úrnak.

Márton Árpád,
Ausztria

Most, hogy megrendezték és lejárt az RMDSZ hetedik kongresszusa Szatmárnémetiben, megkérdezném tisztelettel: miért volt szükség erre a kongresszusra?

Hogy találkozzanak a kormányfôk és pártvezérek?

Hogy újraválasszák Markó Bélát?

Hogy üzemképessé tegyék a szatmári szakszervezeti mûvelôdési házat?

Hogy megszüntessék a tiszteletbeli elnöki tisztséget?

Hogy elköltsenek egy csomó pénzt az adófizetôk pénzébôl?

Hogy munkát adjanak a médiának?

Hogy kitapsolhassák magukat a résztvevôk? Ezenkívül mindent meg lehetett volna oldani kalap alatt és olcsón, mivelhogy a kongresszus is kalap alatt rendezôdött. Mert: mi a logika, illetve demokratikus abban, hogy elôbb megrendezzük a kongresszust, és utána a belsô választásokat? Nem fordítva lett volna demokratikusabb és logikusabb? Talán akkor lett volna kihívója Markó Bélának!

Fábián Zsigmond
Aranyosegerbegy

Öntelt, önzô, mindenkirôl lekicsinylô véleménye van. Mesterségében kalmár, nem szereti a kutyákat, nincs egy jó barátja, nincs szépérzéke, nem olvasott el életében egy regényt, egy novellát, opportunista, tagja volt a fasiszta és a kommunista pártnak. Gyermekeit hasonló szellemben nevelte, legnagyobb örömére. Az akasztott ember házában csak a kötélrôl elmélkedik, hogy az milyen fontos tárgya a mûveletnek, gúnyolódik a nyomorékokkal és a beszédhibás dadogókkal, de a legenyhébb cálzást magatartása mikéntjére zokon veszi, és bikatekintettel szemléli a vélt sértegetôket. Ez az embertípus átok és istenverés rokonai számára. Ezektôl óvakodni jogos, szinte kötelessége minden rendes embernek.

Korodi Zoltán

Egy újabb év és újabb három osztály vándorol el iskolánkból. Jövôre még három, aztán ismét három és ez így folytatódik, amíg szeretett iskolánk össze nem omlik vagy be nem zár… és akkor mi lesz? Már nem lesz több ilyen bátor tizenkettedikes, ki ilyen nagy lelkesedéssel lépne aki s be iskolánk kapuján. Az elkövetkezôkben megkérünk egyet ezen tizenkettedikesek közül, Toth Istvánt a XII.A-ból, hogy válaszoljon egy kíváncsiskodó kérdéseire. Lévén, hogy tizenkettedikesek, biztos, hogy felmerültek ilyen hagyományos gondok, veszekedések stb. az osztályban meg ezenkívül is.

R: Nálatok milyen gondok merültek fel?

T.I.: A legnagyobb gondok amelyek felmerültek: a ballagás, bankett, képek, kicsengetési kártyák, tabló. Ezek a problémák bármilyen végzôs osztályt érintenek, ezen is túl kell lépni, hozzátartozik a licis élethez.

R: Abban már megegyeztetek, hogy milyen ruhátok lesz?

T.I.: Sok veszekedés után igen megegyeztünk. A fiúknak szürke öltöny, világos szürke ing, sötét nyakkendô és fekete cipô. A lányoknak fekete nadrágjuk vagy szoknyájuk (kinek mi áll jól) lesz és krémszínû zakójuk fekete kombinációval.

R: Gondolom, a tablótervezés sem a legkönyebb dolgok közé tartozik. Ezzel hogy boldogultatok?

T.I.: Eldöntöttük már, hogy tekercs (papirusztekercs) formája lesz, barnás feketés színkombinációkkal, szépia képekkel.

R: Ilyenkor összetartóbb az osztály, mint máskor?

T.I.: Nagyjából igen. Mi, a fiúk, nagyon összetartók vagyunk, mindenki rájött, hogy ez az utolsó év, amikor még együtt vagyunk a teljes felállításban. A lányok is összetartók, de néha semmiségeken napokig veszekednek, viszont osztályszinten nagyon jól kijövünk.

R: Mi a helyzet a fényképekkel? Ez általában elég sok gondot okoz... Ti már elkezdtetek foglalkozni ezekkel?

T.I.: Még nem kezdtük el a kártyákra és a tablóra a képeket, de készítettünk ôszi és téli csoportképet.

R: Az ilyen veszekedéseket, hogyan oldjátok meg? Végül ki tudtok egyezni?

T.I.: Sok vita után csak megegyezünk valahogy. A baj csak az, hogy egyesek tudnak alkalmazkodni másokhoz, mások viszont nagyon makacsok.

R: A pályaválasztás, gondolom, az egyik legnagyobb gond... Ezzel hogy álltok? Már eldöntöttétek, hogy ki mit szeretne csinálni?

T.I.: Az osztály legnagyobb része már eldöntötte, hogy hol fogja folytatni tanulmányait, egyeseknek az érettségi a fontos. Utána majd eldôl.

R: És a kicsengetési kártyák?

T.I.: A kicsengetési kártyákat már megrendeltük, miután többször visszaküldtük a mesterpéldányt.

R: Milyen más gondok merülnek fel még ilyenkor?

T.I.: Az anyagi problémák miatt néha vitatkozunk, hol olcsóbb egy s más, ajándékok a tanároknak stb.

R: Nem bánjátok, hogy befelyezitek a sulit? Jó, tudom, új tapasztalatok, de végül nem fog hiányozni?

T.I.: Szerintem mindenkinek fog hiányozni, bár ezt most nem vallja be. A lici az a négy év, amely tényleg elárulja a jellemedet, itt találod meg magadat és itt találsz igazi barátokra. Néhány év múlva, szerintem, nagyon fogunk vágyni az iskola padjai után.

R: Bankett, stb., ilyen emlékezetes rendezvények? Ezekkel kapcsolatban mire jutottatok?

T.I.: Eldöntöttük azt is, hogy a bankettünket a Napoca szállóban tartjuk.

Sipos Andrea

Nahát, ki hitte volna, mi mindenre jó egy díszterem! Fôleg a mi dísztermünk. Mert mindenekelôtt ott van Apáczai Csere János, iskolánk védôszentje, gipszbe öntve. Jobb lábát kicsit elôre tette, kilóg a dombormû átlagsíkjából. Kezében könyv, védô tekintetét a színpadra függeszti, és mindent figyel. A színipróbákat, az Apáczai-napok megnyitóját, záróünnepségét, a gólyák versenyét, a kockafejek versenyét és a Mikulási szépségversenyt.Egyszóval mindent, ami ott történik, az Apáczai-iskola minden érdekesebb eseményét. Tavaly a BUHU színjátszókör próbái alatt, amelyek természetesen a díszteremben zajlanak, egyszer csak egy érdekes jelenségre lettünk figyelmesek: érdekes lécecskék jelentek meg a falon. Elôször csak találgattuk, hogy mi is lehet az, aztán Apáczai-napokon kiderült: megszületett az Apáczai galéria. És az V.C mûvészeti osztály (mert ilyen is van nálunk) ki is állította munkáit, amelyek szerintem meglepôen jók voltak. Az Apáczai galéria azóta is intenzíven mûködik. Már több mûvész munkái is kiállításra kerültek ott, jelenleg pedig Starmüller Katalin képzômûvész összkép címû kiállítását lehet megtekinteni minálunk.

Salat-Zakariás Csaga

Nemsokára, néhány hónap múlva itt lesz a várva várt érettségi. Azt, hogy végül hogyan oldják ezt meg, csak a "szuperintelligens" miniszternéni tudja. Sok mindent lehet hallani, persze semmi konkrétat (ez a balkanizmus alapelve).

A legfontosabb az, hogy megvannak a kísérleti egerek: a mostani tizenkettedikesek. Ez a generáció volt a képességvizsga kísérleti alanya, miért maradnának ôk ki most az új kísérletbôl? A legszomorúbb az, hogy senki sem tudja, hogy fog lezajlani az új érettségi. Ebbôl kifolyólag tanáraink is különbôzô módon próbálnak felkészíteni, de a nagy stressz igazi súlyát mi érezzük, a tizenkettedikesek.

A magyar anyanyelvû diákokat egy plussz adag stressz terheli. Anyanyelvi felkészültségük kissé, nagyobb mértékben magyar tanáraik felkészültségétôl is függ, mivel tizenkettedikes magyar tankönyv nem jelent meg. Létezik egy visszavont tankönyv (azok számára, akik ezt meg tudják szerezni), de ez kissé hiányos, és különben sem felel meg a tantervnek.

Úgy hallatszik, hogy a szóbeli próbákon többet nem lesznek jegyek, hanem "Admis/Respins" minôsítések határozzák meg azt, hogy továbbmentél vagy sem. Az indok erre a választásra az volt, hogy a szóbeli jegyek nagyon emelték az érettségi médiáját. Azt mondják egyesek, hogy a klasszikus írásbeli próbák csak román irodalomból és anyanyelvbôl lesznek, a többi próbán csak x-elgetni kell, mivel teszt lesz. Szuper?! Ha néhány eltalált x (a bingózás erdményeként) határozza meg az érettségi jegyedet, és ezáltal az általános mûveltségedet, akkor egyszerûen szuper. Szó nélkül maradtam…

Az egyetemek sem különbek. A Babes–Bolyai Tudomány-egyetem kiadott egy füzetecskét az egyetemek listájával és a felvételi kritériumokkal, amit egy hét múlva visszavont.

Még semmit sem tudunk konkrétan, de a lényeg az, hogy a nagybetûs Érettségi elôtt állunk. Lesz, ami lesz!

Toth István-Zsolt

(–) megyei (regionális) döntôjét szerveztük meg a Brassai Sámuel Líceumban, 2003. február 1-jén. A tollbamondás és a feladatlap jó megoldása 250 pontot jelentett a versenyzôk számára.

Az eredmények:

1. Balogh Xénia (Báthory István Líceum 199 pont; 2. Fodor Réka (Unitárius Kollégium) 204 pont; 3. Gál Tünde (Katolikus Kollégium) 205 pont; 4. Bitay Csilla (Báthory István Líceum) 209 pont; 5. Gödri Veronika (Apáczai Csere János Líceum) 211,5 pont; 6. Péter Ildikó (Apáczai Csere János Líceum) 213 pont; 7. Vincze Orsolya (Báthory István Líceum) 213 pont; 8. Boros Ildikó (O. Ghibu Líceum) 218 pont; 9. Fodor Ágnes (Unitárius Kollégium) 218 pont; 10. Tánczos Katalin (Apáczai Csere János Líceum) 219 pont; 11. Kerekes Melinda (Apáczai Csere János Líceum) 219 pont; 12. Bányai Orsolya (Brassai Sámuel Líceum) 220 pont; 13. Domokos Tímea (Unitárius Kollégium) 220 pont; 14. Jári Zsolt (Reformátusd Kollégium) 221 pont; 15. Jancsó Noémi (Katolikus Kollégium) 222 pont; 16. Rácz Tímea (Báthory István Líceum) 224 pont; 17. Bartha Helén (Református Kollégium) 231 pont; 18. Szutor Adél (A. Muresanu Líceum — Dés) 235 pont.

A legalább 220 pontot elért tanulók dolgozatát a más megyék versenyzôinek dolgozatával vetik egybe a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelvi Tanszékén, hogy a 2003. február 21–22-én tartandó gyulai döntôre 10–12 versenyzôt küldhessünk Erdélybôl.

Minden versenyzônek további jó tanulást, sok sikert kívánunk!

Málnási Ferenc

Az ember egy egész életen át a világ megismerésével tölti az idejét. A korombeliek szeretik a nagy utazásokat, amikor az iskolában tanultakat a valóságban is tapasztalhatják.

2002 decemberében egy ilyen nagy utazást tettünk osztálytársaimmal, amikor is eljutottunk egy iskolai kirándulás során Bécsbe. Nagy kalandnak számított, hiszen néhány éve még nehezen lehetett eljutni Nyugat Európába. Bécs azon fôvárosok egyike, amelyhez sok esemény kapcsolódik a magyar történelembôl.

Vezetôink változatos programot ígértek. Rekordidô alatt átutaztuk Erdélyt és Magyarországot, és reggelre Ausztria határánál voltunk. Amíg Bécsbe megérkeztünk, az idegenvezetô Ausztriával ismertetett meg, beszélt a történelmérôl, földrajzáról. A szállásunk felé haladva az autóbusz elhaladt csodálatos parkok, fontos épületek mellett. A szállásunk egy modern diákotthonban volt.

Aki Bécsben jár, nem mulaszthatja el megnézni a nagy Osztrák Birodalom császári palotáját és parkjait. A palotában több mint negyven szobán sétáltunk át egy kis magnóval kezünkben, csodálva a szép berendezési tárgyakat és festményeket, hallgatva az ezekhez fûzôdô történeteket. Áthaladva ezeken a termeken, az járt az eszemben, hogy hány nagy személyiség fordult itt meg, élte magánéletét vagy döntött népek és nemzetek sorsáról. Este felülnézetbôl is láthattuk a várost, no nem repülôgépbôl, hanem a vidámpark óriáskerekérôl.

Látszott a különbség a külváros és a belváros megvilágítása között. Másnap a városháza elôtti téren zajló karácsonyi vásár forgatagába kerültünk, ahonnan elindultunk megnézni a város nevezetesebb épületeit: parlament, Természeti Múzeum, Nemzeti Galéria. Bárhol jártunk a városban, mindenünnen látszott a Szent István dóm égbenyúló tornya. Közeledve a dóm felé, egy félelmetes nagyságú templomhoz értünk. Kicsinek éreztük magunkat a magas oszlopok között, nézve az épület szépségét. Kár, hogy szüleink nem voltak velünk. Mindenki vásárolt magának emléktárgyat, ajándékot az otthoniaknak. Élményekkel telve tértünk vissza a kincses városba.

Nagy utazás volt, felfedeztünk egy darabot a világból.

Péterfi Sándor IX. R.

A X. R. 17 diákja az oszival az élen és "megtoldva" néhány meghívottal, december 30-án a hajnali órákban, dermesztô hidegben, hátizsákokkal, hálózsákokkal, izolírokkal, elemózsiás táskákkal megrakodva félálomban, de annál nagyobb reményekkel indult a vonatállomásra.

Az utazás elég fáradságos volt: többszöri átszállás és egy kis gyaloglás után végre megérkeztünk Firtosváraljára. (Délutáni 18 óra körül.)

Kellemes meglepetésünkre, a falubeliek ízletes vacsorával és befûtött házzal vártak. Ez rá is fért a társaságra, mivel a hômérôk higanyszála jócskán a mínusz alatt volt. Rövid idô alatt birtokba vettük szálláshelyünket, kiosztottuk a szerepköreinket. Nem elhanyagolható részlet, hogy mindenkinek nagyon ízlett az oszink fôztje, amihez kezdünk hozzáidomulni a nyári biciklitúra óta.

A következô két nap kiadós programokat ígért : társasjátékok, beszélgetés, rögtönzött színdarab, házibuli, közös éneklés, a falubeli ifjak vendégfogadása stb.

Az év utolsó órájában a templomba mentünk, ahol az óév búcsúztató — új év köszöntô istentiszteletet az oszink tartotta.

Visszatérvén szálláshelyünkre, mindenki szorgalmasan segédkezett az ünnepi asztal megterítésénél.

Elôkerültek az elemózsiás táskákból az otthonról hozott finomságok. Volt ott minden, "ami szem-szájnak ingere." A falubeli ifjak is elhozták a vidék ízletes nedûjét...

Lett is jó hangulat, mindenki ünnepelt. Másnap megismerkedtünk a falusi élet érdekességeivel: egyesek lovagoltak, mások szánkóztak, a fiúk fát hordtak a tûzre és vizet a konyhára. A közös tevékenységek nyomán jó barátokra leltünk a falubeliekben, s reméljük, hogy ez a barátság ez évre is megmarad.

Miután eltakarítottuk a három napos ott tartózkodásunk hulladékban mérhetô nyomait, elbúcsúztunk a falubeliektôl, becses személyünkkel megtöltöttünk két ARO típusú gépkocsit, és elindultunk Udvarhely vonatállomása felé.

Grabán Nagy Tímea Csengele

A 2002. esztendô elbúcsúztatása közben bizonyára igen sok, jelentôs eseményhez vagy kiemelkedô személyiséghez köthetô évforduló mellett megyünk el szótlanul. Nem tudom, hogy a nagy testvér és a való világ sztárjaira, egyelôre még nem klónozott, ünnepelt "villalakókra" ki fog emlékezni félszáz esztendô múlva. Én tisztelettel emlékezem a kolozsvári Egyetemi Könyvtár egykori igazgatójára, a jeles mûvelôdés- és irodalomtörténészre, a könyvtártudományi szakíróra, az egykori zsurnalisztára, az 50 évvel ezelôtt elhunyt dr. Gyalui Farkasra, és erre kérem a tisztelt Olvasót is.

A 19. század második felében, 1866-ban született. Kolozsvárt, az egyetemvárosban végezte közép- és fôiskolai tanulmányait. Kamaszkorában az ôsi református kollégium padjait koptatta. Egész életére meghatározók voltak az ott eltöltött esztendôk. Errôl így emlékezett meg emlékiratában: "kálvinista kollégiumban neveltek kálvinista vallásban". Kedvelt vallástanára a Farkas utcai templom lelkésze, Herepei Gergely volt. Egy rövid ideig Budapesten orvostanhallgató, majd a monarchia uralkodójáról, Ferenc Józsefrôl elnevezett kolozsvári m. kir. Tudományegyetemre iratkozott be, ahol a magyar és francia nyelv- és irodalom szakot elvégezve, doktorátusát is letette.

Már az egyetem elvégzése elôtt is vonzotta a szerkesztôség világa, az újságírás. A K. Papp Miklós alapította kolozsvári Magyar Polgár és több budapesti lap külsô munkatársa. Igazi zsurnalisztává egykori mentora, késôbbi barátja, Petelei István keze alatt, a Kolozsvári Közlönynél vált, amelyet Békéssy Károly szerkesztett. Dolgozott a hangzatos nevû Magyarságnál, Bródy Sándor lapjánál, majd annak megszûnte után Korbuly József Erdélyi Híradó szerkesztôségében is.

Az igazi fordulópont doktorrá fogadása évében, 1891-ben következett be, amikor kinevezték a kolozsvári Egyetemi Könyvtárba, amely akkor még nem a mai helyén, hanem a hajdani Gubernium vastag falú épületében mûködött. A középkori céhlegények mintájára vállára vette kis batyuját, és bejárta, ha nem is a világ, de a mûvelt Európa legjelentôsebb könyvtárait Németországban, Svájcban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában és Ausztriában. Nyelvtudása is gyarapodott, a francia mellé a német és az angol nyelvet is elsajátította. (Milyen jól jött ez 1920-ban, amikor a román királyi pár meglátogatta munkahelyét, az Egyetemi Könyvtárat. Román nyelvtudása akkor még igencsak kevés lett volna kalauzolásukhoz.) Tanulmányútján szerzett tapasztalati beszámolóját (Külföldi szakkönyvtárakról. Kolozsvár 1900.) nemcsak a szûkebb szakma, hanem a könyvtár új, impozáns palotáját tervezô mérnökök is felhasználhatták. Nagy kedvvel látott a szakmai munkához, amelynek eredménye a könyvtár szakcímjegyzékének sajtó alá rendezése lett.

1901-tôl a könyvtártudomány tárgykörében tartott elôadásokat egykori egyetemén. Habilitált, mint magántanár, egészen az egyetemnek a román kormányzótanács (Consiliul Dirigent) részérôl történt átvételéig, 1919-ig tanított. 1906-ban ismét kedvére forgathatta a nyomdafestékes kefelenyomatokat, ugyanis az egyetemi tanárok alapította politikamentes (!) Erdélyi Hírlap egyik szerkesztôje lett. Szorgalmas tudósítója, levelezôje maradt Rákosi Jenô lapjának, a Budapesti Hírlapnak.1916-ban csaknem párbajba torkolló sajtóvitába keveredett a kissé elhamarkodottan ítélô Ady Endrével, akinek abban az idôben újszerûnek és sajátságosnak nevezhetô életvitele meglehetôsen távol állt Gyalui puritán, konzervatív felfogásától és világnézetétôl. A mindenkori fiatalságra jellemzô túlzott önbizalmat így karikírozta ki: "csak azért, mert valaki fiatal, még nem okvetlenül következik az, hogy tehetséges, ha még olyan türelmetlen is. Ismerek egy fiatalt, aki egyik anatómiai múzeumban ül egy üveg spirituszban, héthónapos, de azért még nem lángész".

Szakmai elismeréseképpen 1911-ben kinevezték Erdélyi Pál, a könyvtár igazgatója mellé címzetes igazgatónak — akkori megfogalmazással —, "könyvtárigazgatói címmel és jelleggel felruházott elsô ôr" beosztásban. Tagja lett Kolozsvár tudósai és írói találkozóhely, az egykori New York kávéház egyetemi asztaltársaságának.

Megjegyzem, hogy Gyalui Farkas nem volt lélektelen vezetôember. Az elsô világháborúban híre jött, hogy két kollégája — ma már ôk is lexikoncikkek —, Valentiny Antal és Monoki István hadifoglyok Szibériában, Krasznojarszkban. Igazgatójuknak eszébe jutott, hogy Nansen expedíciója során arrafelé is elvetôdött, és milyen jó kapcsolatot alakított ki a helybeliekkel. A gondolatot tett követte, írt a neves sarkkutatónak kollégái érdekében. Csodák csodájára Nansen válaszolt és segített. Talán ennek a közbenjárásnak köszönhetô, hogy a két kolozsvári könyvtártiszt hazakerült a világégésbôl.

A nagy háború második évében, 1916-ban szép évforduló következett el, dr. Gyalui Farkas negyedszázada, éppen 25 esztendeje szolgálta a kolozsvári Egyetemi Könyvtárat, az olvasókat és szaktudományát. Ebbôl az alkalomból kollégái javaslatára Erdélyi Pál igazgató és az egyetem tanácsa — a korabeli okiratok szerint — felterjesztette "a magyar nemességnek gyalui elônévvel leendô díjtalan adományozása iránt". Ez lett volna az elsô eset a magyar történelemben, hogy valaki tudományos munkássága megbecsüléseképpen részesüljön ebben az egyébként nem elérhetetlen, kitüntetô elismerésben. Végül is nem lett gyalui Gyalui, csak dr. Gyalui maradt. Pedig már-már elérhetô közelségbe került a kutyabôrhöz, amely természetesen gyermekeit is érintette volna. Az egész ügy a monarchia jól fejlett bürokráciáján bukott el. Ezt igazolja Seidler volt osztrák miniszterelnök, kabinetirodai igazgató levele gróf Zichy Aladárhoz, a király személye körüli miniszterhez, Gyalui Farkas nemességre emelése ügyében. "Sajnálattal értesítelek, hogy Ôfelsége ezen elôterjesztésedhez egyelôre hozzájárulni nem méltóztatott, mert a magyar nemességet a VI. fizetési osztályba lévô tisztviselôk részére csak kivételes különös méltánylást érdemlô esetekben kívánja adományozni. Gyalui pedig még ezen fizetési osztálynak csak címét és jellegét bírja".

Pedig ha valaki, ô igazán megérdemelte volna ezt a befogadást. Olyannyira magyarnak vallotta, érezte magát, hogy érett, felnôtt fejjel átkeresztelkedett. Az ehhez vezetô úton már a református kollégiumban elindult. Errôl a maga nyílt, egyszerû módján így vallott: "Magam olyan zsidó apától származom, akinek nagyapja még keresztény volt, anyai részrôl francia menekültek voltak ôseim. Apám engedélyével kálvinista vallásban nevelkedtem". Ez a folyamat ért utolsó állomására 1918-ban, amikor Barabás Samu esperes — volt osztálytársa — Nagy Károly püspök dolgozószobájában megkeresztelte és úrvacsorát adott neki. Keresztszüleinek a református püspök úr és felesége iratkoztak fel.

Nemcsak ebben a formában tett hitet elkötelezettségérôl. 1916-ban, a román betörés után ô volt az, aki megszervezte és lebonyolította a könyvtárban ôrzött Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárának és könyvtárának legbecsesebb, legféltettebb anyagainak 11 ládában Budapestre, egy bank páncéltermébe történô elszállítását is.

Kolozsvár ideiglenes román megszállása alatt, majd a békerendszer segítségével jogilag is megerôsített állapotának konzerválása után is a helyén maradt. Amikor Barbul Jenô, illetve Eugen Barbul személyében director general-t kap az intézmény, egyenrangú vezetôként rá is szükség van, ô lesz a technical director. A két fél — magyarok és románok — kereszttüzében sikerül egyben tartania a könyvtár és a kézirattár állományát. Persze ehhez olyan munkatársakra volt szüksége, mint a már említett Valentiny Antal, Monoki István, valamint Gazelli Árpád, Ferenczi Miklós és a levéltár leghûségesebb ôre, Kelemen Lajos. S ne feledkezzünk el az Erdélyi Szépmíves Céh ún. amatôr sorozatának varázslatos kezû kompaktoráról, Rohonyi Antal könyvkötôrôl sem, aki szintén az Egyetemi Könyvtár alkalmazásában állt.

Nyugdíjba vonulása után sem lankadt buzgalma. Irodalmi munkássága több mint egy félszázadot, hatvan esztendôt ölel fel. Néhány fontosabb munkája: kiadta egykori mestere, Petelei István hozzá intézett leveleit (Erdélyi Helikon 1928.), tisztelgett a magyar színészet székely nagyjai elôtt (Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyve, Sepsiszentgyörgy 1929.), megörökítette az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság ötven évét, amelynek 1937-ben tiszteletbeli elnöke lett (Kolozsvár 1939.), emléket állított gróf Teleki Sándornak (Bp. 1940), sajtó alá rendezte a híres vadász, mezôkövesdi Újfalvy Sándor emlékiratait (Kolozsvár 1941.)

Kiadta Misztótfalusi Kis Miklós Mentségét (Kolozsvár 1902.) és tisztelgett ravatalánál (Erdélyi Múzeum 1909.), kedves városának egy teljes emlékezéssorozatot szentelt A régi Kolozsvár címmel (Ellenzék 1927–1929.)

A Sors nem bánt vele mindig kesztyûs kézzel. Imádott, hegedûmûvész feleségét fiatalon elveszítette, akinek síremlékét a kiváló szobrászmûvész, a Kárpátok Ôre megalkotója, Szeszák Ferenc készítette. Jenô fia lelke és idegei gyengén voltak húrozva, szerelmi bánatában öngyilkos lett. Ilus leányában sok öröme telt, a frissen doktorált francia szakos középiskolai tanárnôt nagyon megbecsülték a Marianumban. A férfikora delén túljutott embernek jólesett második felesége gondoskodó szeretete.

1952. április 17-én hunyt el Kolozsváron. Sajnos hagyatékát nem értékelték, elkallódott, szétszóródott. Pedig jól megérdemelt emléket kellene állítani munkásságának, s rajta keresztül mindazoknak, akik a hôskorban és a legnehezebb idôszakban a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozva, az erdélyi tudományos életet és az egyetemi gondolatot szolgálták. Ehhez szeretne hozzájárulni Gyalui Farkas emlékiratainak folyamatban lévô kiadása.

Sas Péter

Aligha jutna valakinek is az eszébe, hogy a címben idézett dal kezdô sorának a -va, -ve képzôs határozói igenévbôl (festve) és a létige (van) alakjából létrejött szerkezetét hibáztassa: zöldre van festve. Mégis a határozói igenév és a létige különbözô alakjaiból (van, volt, volna, lesz, lett, lenne) létrejött be volt fagyva, át lesz kötve, ki lett számítva, el van utazva-féle szerkezetek helyes használata az egyik legtöbbet vitatott, legbonyolultabb nyelvhelyességi kérdés. Minden részletét máig sem sikerült kielégítôen tisztázni. Az idegenszerûség vádja, a németesség gyanúja meg a szerkezet körüli sok bizonytalanság, tilalom, helytelenítés és nyelvhelyességi babona szolgáltatja az okot, hogy a sajtóban minden mérlegelés nélkül a -va, -ve határozói igeneves szerkezeteket kerüljék, és ezeket a -t, -tt képzôs befejezett melléknévi igenévvel helyettesítsék: a tétel be van bizonyítva — a tétel bizonyított; a dologban nem vagyok érdekelve — nem vagyok érdekelt stb.

A kérdésben bajos kimondani határozott, kivétel nélküli szabályt, de néhány gyakorlati szempontú tanácsot adhatunk a helyes és a helytelen használat bizonytalan határmezsgyéjén való eligazodásra.

A legfontosabb elv a mondanivaló funkciója. Az a döntô, hogy a cselekvést, történést befejezettségében, lezártságában akarjuk-e szemléltetni, s ha igen, akkor bátran mondhatjuk Madáchcsal, hogy "Be van fejezve a nagy mû", továbbá, hogy az üveg el van törve; az asszony a sok munkától ki volt merülve; a gyerek nem ment iskolába, mert meg van hûlve stb. Ha viszont magát a cselekvést, történést mint folyamatot, mint idôbeli jelenséget akarjuk kifejezni, használjuk ragozott igét: elaludt (ehelyett: el van aludva), elutazott (ehelyett: el van utazva). Furcsák, kerülendôk tehát az ilyen alakok: fel van állva, meg van érkezve, el van futva, ahelyett, hogy ezt mondanánk: felállt, megérkezett, elfutott. A lesz és a lett igealakokkal alkotott szerkezetek gyakran sértik nyelvérzékünket, de nem azért, mert germanizmust kell látnunk bennük, hanem, mert alapjelentésük folytán (lesz = válik valamivé) nem statikus állapotot fejeznek ki, hanem beálló változást. Idegenkednünk kell az ilyen kifejezésektôl: Mi lesz holnap bemutatva a színházba? Hány személyre lett terítve?

A határozói igeneves szerkezet sok esetben bizonyos személytelenséget biztosít. A cselekvô alanyt nem ismerjük, vagy megjelölését nem tartjuk szükségesnek: pl. ennél korábbi adat nincs kimutatva; minden egy lapra volt föltéve. "Nincs talán még elfeledve a dal" — írta Tompa Mihály egyik versében. Sokan azonban gyakran visszaélnek e személytelen szerkezet használatával. Ahelyett, hogy ebben az udvarias formában tennék fel a kérdést: Szíveskedett rendezni a számlát? Itt tetszik elfogyasztani a süteményt? Mikorra tudják megjavítani a kocsit? — fölöslegesen kerülik a közvetlen megszólítást: Rendezve van a számla? Itt lesz elfogyasztva a sütemény? Mikorra lesz kijavítva a kocsim? Ha egy apa — haragosan nézve a fiára — így beszél: Hányszor meg lett neki mondva! —, bizony hibás magyarság. Szükségtelen elbújtatnia személyét: Hányszor megmondtam neki! Így keletkeznek az efféle személytelen mondatok: Még nem lett elintézve (ehelyett: nem intéztem vagy nem intézték el).

A kétféle szerkezet funkció szerinti használat, a kettô különbségét jól szemléltetik az alábbi mondatok: Ma zárva van az üzlet; Tegnap zárva volt az üzlet, s bátran mondhatom: Holnap zárva lesz az üzlet. Ugyanis egészen mást jelent, ha helyette azt mondom: Holnap bezárják az üzletet. Természetesen van eset, amikor mindkét szerkezet jó. Ha inkább a történést hangsúlyozom, akkor azt mondom: Zöldre festették a rácsos kaput, ha inkább az állapotra fektetem a hangsúlyt, akkor inkább így mondom: zöldre van a rácsos kapu festve.

Murádin László

A január 31-én sorra került bemutató alkalmából a színház részleteket adott elô Shakespeare Téli rege címû regényes színmûvébôl. Nem fogalmazhatunk úgy, hogy "rövidítették", mert nemcsak a replikák egy részét törölték, hanem a szerepek, a bonyodalom, a hangulat és a mondanivaló is meg voltak "félegesítve". Ilyenformán a bonyodalom érthetetlen — ezt fokozza sok színész rossz beszédtechnikája —, nem alakul ki a mesejátékok nosztalgikus hangulata, a mondanivaló elsikkad, s végül is igazából a nézôketrövidítik meg. Ezért bosszúból el kell mondanom a színmû tartalmát. (Ezt megtehette volna a mûsorfüzet is, ha már nem a teljes darabot játszották). Szicília mesebeli királyát meglátogatja gyerekkori barátja, az ugyancsak mesebeli Bohémia (tulajdonképpen Csehország) királya. Kilenc kellemesen eltöltött hónap után a cseh, Polixenes szeretne már hazautazni. A szicíliai Leontes erôsködik, de még egy hetet, de még három napot. Polixenes nem enged. Erre Leontes áldott állapotban lévô feleségét, Hermionét szólítja fel, próbálja megmaradásra bírni a bohémiait. Ez nagy nehezen sikerül is, de a király hirtelen féltékeny lesz: hogyhogy? Rá nem hallgatott, s a feleségére igen? (De a rendezô látomásával szemben ez nem csak férji féltékenység, hanem a zsarnoké is, nem tudja elviselni, hogy a döntés, az elhatározás ne tôle eredjen, hiszen csak amiatt marasztalja Polixenest, hogy ô határozhassa meg az eseményeket). A szicíliai meggyanúsítja feleségét, biztosan a vendégtôl maradt állapotos; elûzi, halállal fenyegeti. Bizalmi emberének megparancsolja, mérgezze meg a vendéget; az udvaronc azonban figyelmezteti Polixenest, s vele együtt hirtelen megszökik. A rémségek áradata megdagad: az éppen megszületett csecsemôt a király kitéteti egy távoli, kietlen tengerpartra, ahol mellesleg egy medve felfalja a feladat végrehajtóját; bálványozott kisfia, Mamillius az anyját ért gyalázatot nem tudja elviselni, belehal. (Lámcsak: sokk és stressz, erôszak a családban).

Jön a fordulat. Megérkezik Apolló isten jósdájából a figyelmeztetés: a királyné ártatlan, a királynak addig nem lesz utóda, amíg a kitett gyerek elô nem kerül. S ekkor a megvadult Leontes hirtelen összeomlik. A királynô udvarhölgye (a szerepek közül törölt Paulina), aki eddig, egyedüli személyként, mindent ki mert mondani a zsarnok elôtt is, most elhallgat egy titkot. A negyedik felvonás tizenhat év múlva történik, s tele van a regék és tündérmesék kacskaringós, de elôre ismert fordulataival: a kitett királylányt egy pásztor megtalálta, felnevelte, a tündérszéppé serdült Perditába épp a cseh király fia szeret bele, innét a várható bonyodalmak mind bekövetkeznek. Királyi apa haragja, menekülés, üldözés, aztán a nagy egymásra- és hazatalálások, mindenki megbékül: maga Shakespeare is rövidít már, bizonyos nagy momentumokat nem is ábrázol, csak elmondat mellékszereplôkkel, s jön a szupercsattanó. Paulina, az udvarhölgy, akinek férjét a király szolgálatában a medve felfalta, hazudott annak idején a királynak. Hermione nem halt meg: tizenhat éven át Paulinánál rejtôzködött, most meg azt hazudja a királynak, hogy egy olasz szobrász (Giulio Romano valóban élô személy volt, 1499–1546 között élt Rómában, festô, grafikus, építész) csodálatos szobrot készített a királynôrôl, jöjjön tekintse meg, s akkor a szobor persze megelevenedik… .

Igen ám, de mivel Paulina nem létezett az elôadásban, s az akciója sem, akkor mi történhetett, és hogyan? Mert a szobrosdit azért a rendezô már vállalta. A Téli regének már évszázadokkal ezelôtt is sokféle rövidített változata keletkezett. Például a Garrick-féle, amely az elsô három felvonást csak prológus formájában mondatja el. De miért érezték oly kacskaringósan hosszadalmasnak a Téli regét, hogy mindenáron rövidíteni akarták? Nem a replika sok benne, hanem sok a "kanyar". Azért, mert e színmû tulajdonképpen mese! Olyan mese, amilyet ködös, zimankós estéken Angliában a kandalló pislákoló lángjai mellett mesélgettek, felhasználva megannyi szokásos mesefordulatot. Shakespeare a mesélések hangulata iránti nosztalgiát írja meg színmûvében. Különös helyszínek, szerencsétlen és valószínûtlenül szerencsés fordulatok kavarognak álomszerûen, királyok, juhászbojtárok, csalók, hôsök, vérmedvék, jósok által üzengetô istenek, hogy igazolják: igenis elvárható néha egy-egy szerencsés kimenetel, legalábbis a mesében, ahol Bohémiának nemcsak tengerpartja van, hanem görög nevû királya is.

Ezt a nosztalgiát nem ismerte fel a rendezô, Keresztes Attila. Már a címet is félreértette, egy téli mesének éppúgy nem kell télen játszódnia, mint ahogyan az esti mesének sem sötétben. Ezért Keresztes Szicíliájában — amelynek forró tájaira oly nosztalgiával gondol minden reumás, szipogó, köhécselô angol — hull a hó, király, királyfi, királynô hólabdázik, szánkózik, sízik. A rendezô a mese-nosztalgia helyett megint csak a "juvenil" romantikát választotta. A két király hócsata közben alsónadrágra vetkôzik — méghozzá olyan se nem rövid, se nem igazán hosszú alsóra, annak kellene a legmulatságosabban hatni, ugyebár, hiszen a tévéjátékokban is így van —, és ujjongva hengergetik egymást a zuhatagként ömlô nyári hóban. Ezzel a kedélyes, közvetlenkedô juvenilitással elveszett a jellemábrázolás lehetôsége. A szicíliai királyban ez a szerepértelmezés nem tudta feltárni a zsarnokot; szeszélyeit csak szerelmi féltékenységre vezette vissza — ezért kényszerült a színész egy kifehérített Othello mímelésére korlátozódni, innen a sok talajszinten való mozgás, hogy ne mondjam, hentergés. Elmaradnak a nagy átalakulások játéklehetôségei, amikor például a király rájön tévedésére az isteni figyelmeztetés után stb. Pedig úgy szerettünk volna látni egy tévedését bevalló diktátort, legalább színpadon, legalább mesejátékban. Az elôadás végére Leontes marginalizálódott, elmosódott figurává szürkül, már azon sem tud csodálkozni, hogy egy szobor megelevenedik, s az éppen az ô elhunyt felesége.

A kihagyott szerepek és cselekmény-motívumok pótlására a rendezô egy amolyan légtornász mennybôl-az-angyalt alkalmazott, akit olykor kötélen behintáztatnak a színre, s a szereplôkkel megdumcsizza a történteket. A mellékszereplôk közül leginkább Autolycust, a mestertolvajt és arcátlan szélhámost volt kár kihagyni, mert nagyon is a mai idôkre jellemzô típus, amolyan rendszerváltozós figura, aki a hatalmi helyzet változásai között, a volt áldozatainak a hátán is újra fel tud kapaszkodni. Egy régi fordításban Lord Csencsór a neve.

Színészileg olykor-olykor lehetett felvillanásokat látni. Hatházi András akár visszakézbôl is mutatósan meg tud oldani egy rokonszenvesen bárgyú buffo figurát, mint amilyen a pásztor fia. Az apját játszó tanítványa, Galló Ernô idônként mély hitelességgel bégetett, ezzel az elôadás második órájának elején felszabadult derût váltott ki az elsô órát dermedten végighallgató közönségbôl. Az "igényesebb" nézôk egy bohózat kellemes benyomásaival távozhattak. (Különben egy interjú során a rendezô is megjegyzi, Shakespeare-nél is találhatók példák az igényesebb jellemformálásra!). A nôi szereplôk megjelenésükben többnyire tetszetôsek, hála többek között Szakács Ágnes jelmezeinek, ám például a szoborrá változott 3.számú fôalak, Hermioné alakítója, Kézdi Imola nem kap játéklehetôséget, "visszaváltozása" a színpad mélyén megy végbe, kivehetetlenül. A Madonna-szerûen megformált látvány ölébe egy klónbébit helyeznek cserépbôl, aztán összetörik, hogy legyen némi drámaiság és mélyértelmû szimbólum az elôadásban.

Még két jellemzô apróság. Sokat emlegették, ünnepelték mostanában a nemrég elhunyt Vlad Mugur rendezôt. Viszont nem hajlandók tudomásul venni rendezôi sikerének titkát: ô tudta és akarta is tálalni, feldobni a színészt, megkeresni azokat a beállításokat, amelyekben azok alkata és játékkedve a legelônyösebben érvényesülhetett. Ô nem tette volna meg, hogy egy olyan remek színészt, mint Bogdán Zsolt, hagyjon vergôdni a koncepciótlanság iszappakolásában. A második: Florizelnek, a cseh király hôsszerelmes fiának alakítója, Ráduly Csaba színinövendék kap a markába egy kis gitárt; azonban olyan szervetlenül, élettelenül lóg a kezében, mint egy használaton kívül helyezett kutyaláb. Manapság, amikor a gitározás szent ôrülete tombol, épp egy színész nem tud mit kezdeni egy pengetôs hangszerrel?

Végül maga a zene is (Lászlóffy Zsolt) fôleg egy mesejátékhoz képest kevés, sôt szûkmarkú volt; áradó, a szicíliai havazáshoz hasonlóan ömlô, nosztalgiát keltô zenét vártunk volna, nem kurta vázlatokat. Az elôadás koreográfusát nem nevezik meg, a szcenikus Tenkei Tibor, az elôadásban viszont mindenki szüntelen fireg-forog, izeg, (fizikai cselekvés!), ezért hat elônyösen Dimény Áron nyakig begombolt reverendás mozdulatlansága, elôbb tiszta feketében, majd pedig fehérben.

Azért az elôadás mellett is fel kell hoznunk valamit! Éppen Shakespeare-tôl, ahogy Karinthy diákja írja, "a jeles brit költô tollából", szabadon idézve: te nyájas nézô, képzeld, hogy messzi igézô tájakon jártál, de ha ez nem ment, s rosszul telt idôd, légy türelmes, megértô: a bölcs Idô azt kívánja neked, sohse tölts rosszabbul idôt …, szóval azért illik megnézni az elôadást; ki-ki egyénileg elábrándozhat, milyennek szeretné …

Szôcs István

Három estén át tapsolhatott a kolozsvári közönség a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának, akik ôszintén meghatódva és talán kicsit meg is lepôdve fogadták a bôséges jutalmat. Valószínûleg nem számítottak ekkora sikerre, hiszen a kincses város "ezerfejû Cézárja" nehéz diónak számít, nem olyan könnyû bevenni ezt a várat. Ám mindazok, akiknek szerencséjük volt látni mindhárom produkciót (az elsô két elôadásra ugyanis, stúdiójellegû lévén, korlátozott számú nézô férhetett be), kialakíthatták véleményüket errôl az egyre jobban összekovácsolódó csapatról. Az utóbbi évadok legjobb elôadásait hozták el a szentgyörgyiek, népes szereposztást igénylô darabokat, ezzel is hozzájárulva az "arculat" milyenségének leolvasásához. Természetesen nem állítom azt, hogy nincsenek gyengébbre sikerült produkciók a Tamási Áron Színház színpadán, minden társulat életében történnek "hoppok", hiszen a színház élô szervezet, állandó változásnak kitéve. Tadeusz Slobodzianek, Tamási Áron, William Shakespeare, három, egymástól teljesen különbözô stílusú szerzô, egy rendezô által színpadra álmodva. Bocsárdi László színházi látásmódja kiforrott rendezôre vall. Jelenlegi világnézetében a legfôbb helyet a hit kérdése foglalja el, mindhárom elôadásából kitetszik a kérdés: milyen ez a világ, s benne az adott kornak adott embere, milyen értékrendszerek szerint élünk, mennyi szeretet ellensúlyoz mennyi kegyetlenséget, s ha a mérleg nyelve nagyon elbillen az utóbbi felé, hogyan lehet ebbôl kievickélni, hogyan lehet átmenteni értékeket, érzelmeket. Egyszóval hogyan lehet emberként élni a sarkából kibillenô világban, ahol muszáj-Krisztusok (Ilja próféta), meghajszolt énekes madarak (A csoda) és szabadságuktól megfosztott szerelmesek (Romeo és Júlia) bolyonganak és várják a csodát. Egyszóval a Tamási Áron Színház vendégévadja meggyôzött arról, hogy léteznek színházi csodák, létezik szeretet-színház, létezik játéköröm, s ha fanatikusan hisznek abban a meghatározhatatlannak tûnô valamiben, ami összetart különbözô felfogású és tehetségû embereket, akkor minden társulatnak megvan az esélye ilyen szintre emelkedni.

Köllô Katalin

A kormány felgyorsítaná az autópálya-építést. Amikor az elmúlt napokban az erre vonatkozó programokat Miron Mitrea szállításügyi miniszter ismertette a kormányfôvel és a pénzügyminiszterrel, eldöntötték: létrehozzák az Országos Úthálózati és Autópálya Társaságot, amelynek 2006-ig be kell fejeznie a IV. számú páneurópai korridor nyomvonalára tervezett hazai autópályákat.

Ahhoz, hogy a Nagylak-Konstanca közötti utat autópályán lehessen megtenni, Romániának meg kell építenie a Nagylak–Arad–Temesvár–Lugos–Déva–Nagyszeben–Brassó–Comarnic–Ploiesti–Bukarest–Cernavodã szakaszt.

A tervek szerint ennek befejezését követôen fognának hozzá a IX. számú páneurópai útvonal autópályának megépítéséhez. Utóbbi Giurgiu (Gyurgyevó)–Bukarest–Buzãu–Focsani–Bákó–Jászvásár nyomvonalon haladna. Szintén ebben a második idôszakban "tanulmányoznák" annak lehetôségét, hogy a Brassó–Segesvár–Marosvásárhely–Kolozsvár–Zilah–Nagy- várad autópálya-szakaszt is felépítsék. A Kolozsvárt érintô autópálya átadására még várnunk kell tehát.

A IV. számú korridor autópályának megépítésérôl legutóbb Szatmárnémetiben tárgyalt a magyar és a román miniszterelnök. Elmondásuk szerint megállapodtak abban, hogy a Budapest–Bukarest közötti pályaszakasz mihamarabb történô megépítése végett a határ mindkét oldalán felgyorsítják a munkálatokat.

Csütörtökön a kormány azt is eldöntötte, hogy amennyiben az idôjárás megengedi, a jövô héten nekifognak a Bukarest–Pitesti autópálya megjavításához. Ezt a szakaszt néhány évvel ezelôtt rehabilitálták. Az elvégzett munkálatok gyenge minôsége miatt a pálya mára egyes szakaszokon járhatatlanná vált, következésképpen a szaktárca beperelte a rehabilitációs technológiát jóváhagyó angol tanácsadó céget. Most újabb 20 centiméteres aszfaltréteget öntenének a pályára.

A Nagylak–Konstanca autópálya megépítése négymilliárd dollárba kerül — közölte Mitrea.

A Heineken holland sörgyártó cég vezetô képviselôje közölte, hogy vállalata szeretne az osztrák BBAG söripari nagyvállalat stratégiai partnere lenni. Potenciálisan érdekeltek vagyunk — mondta Anthony Ruys elnök-vezérigazgató.

A jelentôs söripari vállalkozások közt hamarosan nagy verseny várható a BBAG-ért. Aki megszerzi, az Kelet-Európa elsô számú sörgyártóját szerzi meg.

A BBAG, amely piacvezetô Ausztriában és Romániában, dobogós Magyarországon, továbbá Lengyelországban és Csehországban is jó pozíciókkal bír, a múlt héten jelentette be, hogy partnert keres hosszabb távra, valamennyi érdekeltségébe esô területen, azaz a sörgyártás mellett az üdítôital és az ingatlanüzletben is.

Minden jelentôsebb tényezô, azaz a dél-afrikai SABMiller, a belga Interbrew és a holland Heineken számára is jó partner lenne, mert a BBAG révén egyetlen vásárlással komoly mértékben erôsíthetnék a helyzetüket sok kelet-európai piacon. Nem írják le a versengésbôl a dán Carlsberg sörgyárat sem, mivel annak is vannak lengyelországi és romániai érdekeltségei. A Dow Jones hírügynökség úgy tudja, hogy a brit Scottish and Newcastle sörgyár is ajánlattal jelentkezik majd.

A BBAG értékét elemzôk 1,7 milliárd euróra teszik, olyan márkák vannak a portfoliójában, mint a Gösser vagy a Zipfer. Összesen 14 sörgyárat szerzett meg Közép- és Kelet-Európában 1991 óta. Az osztrák vállalat tudatta, hogy nem zárna ki egy új részvényesi struktúrát és azt sem, hogy tulajdona mások kezébe kerüljön.

A Romániai Könyvvizsgáló Szakértôk és Szakvizsgázott Könyvelôk Testületének (CECCAR) Kolozs megyei fiókja szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében tudatja az érintettekkel, hogy február 14-én 15 órakor tartja közgyûlését a Mócok útja 18. szám alatt. Napirenden a fiók vezetôségének beszámolója, a tavalyi mérleg bemutatása, a 2003–2004-es idôszak munkaterve, illetve a különféle bizottságok jelentéseinek és a 2003–2004-es idôszak költségvetésének jóváhagyása szerepel. Ugyanakkor döntenek a tiszteletbeli könyvvizsgáló szakértôk és szakvizsgázott könyvelôk névsoráról is. A közgyûlésre várják a fiók aktív tagjait, akik eleget tesznek a 1999/186. számú Törvény elôírásainak.

Az Országos Takarék és Letéti Pénztár (CEC) január 24-tôl kolozsvári, dési és tordai fiókjai új terméket, a tinédzserek számára létesíthetô betétet hozta forgalomba. A 14–18 év közötti fiatalok számára, törvényes képviselôjük révén, 3, 6 és 12 hónapos idôtartamra (13,5%, 14,5% és 15,5%-os kamattal) 500 000 lejes minimális kezdeti és 200 000 lejes késôbbi minimális betéttel lehet megtakarításokat gyarapítani. Ennek megalapítása után, ha a betét eléri az

1 millió lejt, három hónap múlva hitelt lehet igényelni különbözô telekommunikációs javak, bútorok, sportszerek, zenegépek stb. megvásárlására. Kifutási idô maximum 3 év, a kért összeg a betét háromszorosa lehet, de nem haladhatja meg az 1000 eurót.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 572 lej, 1 USD =33 004, 1 magyar forint = 144 lej.

Nagy szeretettel emlékezünk a ma egy éve elhunyt, drága feleségre, édesanyára,

AUER MÁRTÁRA.

Emlékét szívünkben örökre megôrizzük. Nyugodjon békében, az Úr szent nevében. BÁNATOS FÉRJE, ZOLTÁN, GYERMEKEI, MÁRTI, LEVENTE, ZOLTÁN. (0010)

Szomorú évforduló a mai nap, egy éve hunyt el a nagyon szeretett sapja,

HENCZ ANDRÁS.

Fájó emlékét ôrzi LEÁNYA, JUTKA. (0006)

Egy éve már, hogy a nagyon szeretett sapja

HENCZ ANDRÁS

eltávozott közülünk. Emléke szívünkben örökké élni fog, mert csak az hal meg, akit elfelejtenek. VIKE, KARCSI. (0006)

Egy éve, hogy eltávozott az élôk sorából, pótolhatatlan ûrt hagyva maga után a drága jó férj,

HENCZ ANDRÁS.

Úgy lennél jó, ahogy voltál, csak még élnél, csak még volnál. GYÁSZOLÓ FELESÉGED. (0006)

Félidejéhez érkezett az észak-amerikai profi bajnokság 2002–2003-as idénye. A hagyományos All-Star gála idejére a csapatok (a csillagok mérkôzésére beválogatott 24 játékost kivéve) néhány nap pihenôt kapnak, hogy aztán ott folytathassák a küzdelmet, ahol abbahagyták. De lássuk csak, hol is hagyták abba.

Keleten a tavalyi bajnoki döntôs New Jersey Nets vezeti a tabellát, holtversenyben (34 gyôzelem, 15 vereség) az Indiana Pacerssel, akik egy éve alig jutottak ugyan be a rájátszásba, de ott az elsô körben keményen megszorongatták a Nets csapatát. Utánuk a Detroit Pistons liheg, ugyanannyi vesztett meccsel, de kettôvel kevesebb gyôzelemmel (32–15). Tôlük jócskán lemaradva következik a Boston Celtics (27–22), a Milwaukee Bucks (25–23), a New Orleans Hornets (26–24) és a Philadelphia 76^ers (25–24). A rájátszásba jutást jelentô nyolcadik helyen jelenleg Michael Jordan csapata, a Washington Wizards áll (24–25), de egyáltalán nem érezhetik biztosnak helyzetüket, hiszen a liga legjobb pontdobójának (Tracy McGrady, 30,4 pont/mérkôzés) csapata, az Orlando Magic csupán eggyel több vesztett meccsel következik utánuk. A legendás New York Knicks régi fényébôl nem sok maradt (21–27), ahogy a kilencvenes években domináló Chicago Bulls sem csillog (17–32). A szezon elején az Atlanta Hawks tulajdonosai garanciát vállaltak, hogy visszafizetik a szezonbérletek árát a nézôknek, ha a csapat nem jut be a rájátszásba. Remélhetôleg sikerült már összegyûjteniük a kifizetendô összeg felét, hiszen a csapat eddigi szereplése (19–30) nem sok jót ígér. A Miami Heat tavalyi gyenge szereplését ismétli (17–32), a Toronto Raptors pedig sérült sztárja, Vince Carter nélkül egyszerûen nem bírt az ellenfelekkel (14–34). A Cleveland Cavaliers legalább nem tûzött ki túl nagy elvárásokat, bár az ötven mérkôzésen elért tíz gyôzelmükkel így sem lehetnek elégedettek.

Nyugaton a Dallas Mavericks folytatja menetelését, miután a szezon elsô 15 meccsén nem találtak legyôzôre (38–10). Kissé lemaradva következik a tavalyi konferenciadöntôs Sacramento Kings (34–17), a San Antonio Spurs (34–16) és a liga jelenleg legjobb formában lévô csapata, a Portland TrailBlazers (33–16), akik utolsó 27 mérkôzésükbôl csak ötöt vesztettek el. A Utah Jazz (29–20) alapjátékosai (Karl Malone és John Stockton) korukat meghazudtoló játékával az ötödik helyen áll, a Minnesota Timberwolves (29–20) és a Phoenix Suns (29–21) elôtt. A rájátszás utolsó helyén a kínai óriást, Yao Minget leigazoló Houston Rockets áll (26–22). A háromszoros címvédô Los Angeles Lakers csak a kilencedik, és a szezon eleje óta most elôször pozitív a mérlegük (24–23) — de ehhez utolsó öt meccsüket zsinórban kellett nyerniük. Az idényt nyolc gyôzelemmel kezdô Seattle Sonics azóta jócskán visszaesett (21–27). A Golden State Warriors (21–27) viszont feljövôben van, hiszen sorozatban gázoltak át a két tavalyi döntôs csapaton. Persze, két gyôzelem még nem elég a rájátszásba kerüléshez. A Los Angeles Clippers (17–32) az idény legnagyobb csalódását okozta, fiatal játékosaikat a szakértôk ennél a teljesítménynél sokkal többre tartják. Az utolsó helyeken a Memphis Grizzlies (13–35) és a Denver Nuggets (12–37) tanyázik.

Balázsi-Pál Elôd

Úgyszólván alig látott napvilágot fájdalmas összegezô írásunk az elmúlt esztendôben végleg eltávozott sportemberek második csoportjáról, és a sors kifürkészhetetlen akaratából máris búcsúznunk kell az új évben elhunyt, kolozsvári egyesületekben (is) tevékenykedett, város- és megye-, sôt, országszerte jól ismert két sportolótól.

Esetében valóban érvényes a mondás: ha hivatalos nevén említem, hirtelenjében sokan nehezen tudnánk, kirôl van szó. De ha azt mondom, hogy Székely Zsozsó nincs többé, akkor minden, fôleg idôsebb sportbarát, különösen labdarúgó-szurkoló rögtön megdöbbenve kapja fel a fejét. A tôsgyökeres marosvásárhelyi, az ottani klubokból egyik napról a másikra a felnôttek élvonalbeli csapatába került fiatalember katonai szolgálata idején kincses városunkba került. A felejthetetlen, gondolkodásmódjával, felfogásával, módszereivel és tanultakkal kortársai nagy részét évtizedekkel megelôzött — és le is körözött! — Hirsch Elemér dr., a sportvilágban csak Csöves edzette Kolozsvári Hadsereg SK, majd Hadserg Háza SE védôfalának oszlopos tagjaként férkôzött egyhamar a helyi szurkolók kegyeibe. Az edzô idônek elôtte felfigyelt a jókötésû, határozott, férfias, kemény — de sohasem durva vagy alattomos, a sportszerûség határait áthágó! — sportolóra. Ô volt a legmegbízhatóbb építôkô a piros-kékek védôfalában. És katonaévei után, agrármérnöki tanulmányai idején ugyanilyen szerepet töltött be az akkor Tudomány névre hallgató diákcsapatában, majd hazatérte után jó ideig a székely fôvárosban is. Feleséget Kolozsvárról vitt haza, a Kicsinek becézett Krisztye Erzsébetet, a volt sokszoros válogatott és bajnok kosárlabdázót. Családja, sok barátja, velem együtt több, régi klub-, illetve késôbbi diáktársa gyászolja a kedves barátot. Nyugodjék békében!

A Zsozsónál több mint fél évtizeddel fiatalabb másik, végleg eltávozott sportembert egykori refkollégista iskolatársként (is) búcsúztatom. Rengetegszer láttam versenyzôként. Majd a fiataljai gyakorlatait csiszolva, edzés közben. És nagyon sokszor, amint versenyen, talán még tanítványainál is jobban izgulva adta a tanácsokat. Mégis, most úgy jelenik meg elôttem, mint ahogyan elsô gimnazista kisdiákként ott áll kollégiumunk udvarán, a kiskúrián, és osztálya nevében halványkék nefelejcs-bokrétával búcsúztatja az iskolától elköszönô ballagókat. Az a nyílt, tiszta tekintet, becsületes arckifejezés jellemezte ôt mindvégig. Az alkatához leginkább illô sportágat, a súlyemelést választotta. A könnyû- majd váltósúly bajnokságon szerzett címei, ott elért érmes helyezései birtokában késôbb az edzôi pályára tért át. Órabéresként kezdte, de a ’70-es évektôl nyugdíjazásáig eleinte mesterével, Román Tiborral, majd fôedzôként oktatta volt klubja, a KMSC és idônként a válogatott fiataljait. Országos és Balkán-bajnokokat nevelt. Érdemes edzôi címmel tüntették ki. Neve, híre a határokon is túljutott. Jó érzéssel könyvelte el az elismeréseket, szerényen a dicséretet. Legféltettebben ôrzött emlékként mindig a Külhoni Magyar Sportcsillagoknak a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága kezdeményezésére összehívott 1998-as budapesti elsô világtalálkozóján kapott fôdíjat, Szervátiusz Tibor Boldogasszony címû szobrának mását és a díszoklevelet emlegette. Talán örök álmában is magához szorítja azokat. A jó Isten nyugosztalja!

László Ferenc

• A teremversenyeket többnyire Bukarestben rendezik, s oda általában csak a kiváltságosak jutnak el. A költségek miatt az edzôk sokszor meggondolják, kit küldjenek a versenyekre. Így csak néhány atlétánk utazott el a versenyekre, azok is inkább az Iskolás Sportklubból. A Grand Prix Alprom vetélkedôn, az ifi 3. korcsoport versenyén Albert Imola a 60 m-es síkfutást 7,96 mp-es, a 200 m-est pedig 26,43 mp-es idôvel nyerte.Egy másik versenyen, az ifi 2. korcsoportnak kiírt bajnokságon Mihaela Susa (ISK) 4:37,75 perces idôvel gyôzött, míg Bányai Krisztina (ISK) és Albert Imola a második és harmadik helyet szerezte meg Maria Manolache elôtt (idejük 26,46, illetve 26,47 mp).

• Nemrég tért haza Görögországból Csonka Mária, Románia jelenleg második legjobb atlétája az 1500 m-es távon. A Kolozsvári U és Vajdahunyadi Siderurgica kettôs igazolású versenyzôje edzôjével, Beregszászi Pistával együtt több mint egy hónapot töltött hellén földön, és egy csoport görög középtávfutóval együtt készült fel a tavaszi megmérettetésekre.

• Hatvanéves korában, január 26-án elhunyt Valerij Brumel ukrán magasugró világcsúcstartó, az utolsó hasmánt (guruló) technikával ugró fenomén. 1965-ig volt a világ élvonalában, ekkor ugrotta utolsó világcsúcsát (2,28 m), de abban az évben motorkerékpár-balesetben összetörte magát. Hat operációt végeztek el rajta, de már nem tudott a régi lenni. Közben a mexikói olimpián megjelent az új technikát, a háttal átívelô ugrást alkalmazó Dick Fosbury, s azóta mintegy 20 cm-rel feljebb került a világrekord. Két olimpián ellenfelei elorozták elôle az aranyérmet, így csak Európa-bajnoki címmel és világcsúccsal büszkélkedhetett. Élete végén regényt és színdarabot, sôt, operalibrettót is írt!

Nagy Péter

Amint már tegnapi kapszámunkban is megírtuk, a Kolozsvári U-Ursus lányai fölényes sikert arattak a nôi Nemzeti Liga tavaszi rajtjának elôrehozott mérkôzésén, Zilahon. (A sportcsarnok javítása miatt nem lehet Kolozsvárt játszani.) A Szászsebesi MSC volt az ellenfél. A 16 gólos különbség híven tükrözi a pályán történteket, a 12. percben jegyzett szorosabb állás után (6–5) Liviu Jurcã tanítványai fokozatosan elhúztak, szünetben már nyolcgólos elônnyel fordultak, s a második 30 percben sikerült megduplázniuk elônyüket. Így megérdemelten és simán nyertek 38–22 arányban. A resicabányai Daniel Lupu–Adrian Lupsa páros vezette találkozón a gyôztes gárda találatait Vârtic és Senocico (7–7), Ariton (5), Urcan és Pop (4–4), Petrache és Sârbu (3–3), Novac és Muresan (2–2), valamint Deac (1) érte el.

Ugyancsak csütörtökön játszották a Konstancai Tomis–Zilahi Silcotub összecsapást, amelyen a szilágysági lányok a vártnál nehezebben gyûrték le ellenfelüket (22–21). Gheorghe Tadici mester elmondása szerint tanítványai nagyon gyengén játszottak, s nem sok hiányzott a kellemetlen meglepetéshez. Még a válogatott játékosok, Valeria Motogna-Bese és Anamaria Lazer is nagyon gyengén muzsikáltak. A konstancai szurkolók a találkozó végén a Doru Manea (Bukarest)–Nicolae Popa (Pitesti) bírói páros számlájára írták a vereséget, és elég hangosan fejezték ki nemtetszésüket a játékvezetôk ellen.

Az idény elsô fordulójának többi mérkôzését ma, szombaton bonyolítják le, a következô párosítás szerint: Nagybányai Selmont–Brassói Rulmentul, Galaci Otelul–Posta Câlnãu-i Astral, Dévai U-Remin–Nagyszebeni MSC és a forduló rangadója: Bukaresti Rapid–Râmnicu Vâlcea-i Oltchim.

(radványi)

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]