 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. február 12.
(XV. évfolyam, 33. szám)
Mind az önkormányzatok, általuk pedig a helyi hatóságok, mind pedig az alapítványok, illetve egyesületek felismerték a külföldi pénzügyi támogatásoknak nemcsak az elônyét, hanem kihasználásuknak a szükségességét is. Hiszen a leginkább SAPARD és PHARE-programok révén igényelhetô támogatások elsôdleges célja a csatlakozni kívánó országok intézményi fejlôdése, a meglévô keretek és stratégiák, emberi erôforrások és irányítási készségek, képességek fejlesztése révén. Egyre nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a nem kormányzati szervezetek megerôsítésére, a civil társadalom és a helyi hatóságok közötti együttmûködés elmélyítésére, mindezt pedig Phare programok keretén belül — hangzott el azon a tegnapi megbeszélésen, amelynek a civil társadalom — szociális gazdaság — helyi fejlôdés és erôforrások értékesítése volt a témája, és amelyet az Egészségügyi Szolgáltató Központ Alapítvány rendezett.
A civil társadalom fejlesztése program keretén belül szervezett megbeszélést Mihaela Beuran projekt-igazgató nyitotta meg, és a civil társadalom, valamint a hatóságok közötti jó együttmûködést igazolandó, részt vett az értekezleten Mãriuca Pop, a Kolozs megyei tanács fôtitkára, dr. Molnár Géza fôorvos, megyei tanácsos, Emilia Groza, az egészségügyi biztosító pénztár igazgatója. Mihaela Beuran a program ismertetése során kiemelte, hogy továbbra is folytatni kívánják a civil társadalom szerepének növelését, szerepvállalásának támogatását, emellett pedig a vidéki övezetek megsegítését.
Mindenki arról beszél, azt hangoztatja, hogy a civil társadalmi szféra olyan erô, amely tulajdonképpen a társadalom harmadik részét alkotja az állam alapintézményei és a gazdasági szektor mellett, magyarázta lapunknak dr. Molnár Géza fôorvos, megyei tanácsos, aki ugyanakkor az Egészségügyi Politika és Szolgáltató Alapítvány kolozsvári szervezetének elnöke. Az alapítvány még az elmúlt évben kidolgozott egy programot a civil szféra fejlesztésére, amelynek érdekében kapcsolatba léptek a megyei tanáccsal, az egészségügyi igazgatósággal, a helyi, fôleg vidéki önkormányzatokkal. Az elsôdleges cél az volt, hogy felkészítsék a vidéki tanácsokat arra, mit is jelent a civil szféra és melyek az elônyei, továbbá hogy segítséget, támogatást nyújtsanak számukra PHARE, SAPARD programpályázatok benyújtására, felkészítsék ôket oly módon, hogy pályázatuk versenyképessé váljék. Ennek érdekében az elmúlt év különbözô idôszakában több tucat községi tanácsi képviselôt hívtak megbeszélésre, ezt a felvilágosító, felkészítô kapcsolattartást idén is folytatni szándékoznak. Dr. Molnár Gézának a megyei tanács tagjaként az RMDSZ részérôl sikerült az elmúlt évhez viszonyítva nagyobb mennyiségû pénzt elkülöníteni az egészségügy részére, így például 10 milliárd lej a falusi egészségügyi ellátásra fordítható, pályázati alapon. De mivel sok falusi közösség a valóban nehézkes papírformák miatt nem akar pályázni, az alapítvány révén segítséghez juthatnak, hogy jól megindokolt projektekkel pályázzanak a meglévô és elérhetô pénzekre, magyarázta dr. Molnár Géza.
Kedden délelôtt a Kolozs megyei Mezôgazdasági Igazgatóság a Hadsereg Háza nagytermében nagyméretû tanácskozásra hívta meg a megye gazdamérnökeit, a mezôgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozókat, a növényvédelmi felügyelôség, az állategészségügyi igazgatóság vezetô szakembereit, a kutató állomások igazgatóit, az igazgatóság munkatársait, valamint a szaktanácsadási hivatal mérnökeit. Jelen volt a kolozsvári Agrártudományi Egyetem részérôl Emil Luca tanár, Radu Vãlean vezérigazgató pedig Bukarestbôl, a szakminisztériumból érkezett.
Dr. Ivan Ilarie, a mezôgazdasági igazgatóság vezetôje bevezetôjében elmondta: a tanácskozás célja tisztázni azokat a feladatokat, amelyeket meg kell valósítani az elkövetkezô években, többek között a lakosság nagy részének azon elvárását, hogy Románia bekerüljön az Európai Unióba.
Radu Vãlean minisztériumi vezérigazgató felvázolta a mezôgazdaság elôtt álló legfontosabb teendôket. Elsônek említette azt, hogy külön kell választani a nadrágszíjparcellás mûvelést az agrártermékek piacra történô árutermelésétôl. Többmilliós kistermelôvel nem kerülhetünk be az EU-ba. S a mai hektárhozamokkal sem lehetünk elégedettek, mert messze lemaradtunk nemcsak a mennyiséget, hanem a termékek minôségét illetôen is. Ez egyaránt vonatkozik a növényi és állati eredetû élelmiszerekre is.
Egyáltalán nem dicséretes dolog, hogy ’89 elôtt megtermeltük a legfontosabb élelmiszerek nagy részét, s ebbôl mára alig maradt valami. Ezeket manapság külföldrôl hozzuk be tömegesen. Lényegesen át kell alakítani a termesztett növények struktúráját is. Csökkenteni fogjuk Kolozs megyében a gabonatermô-területeket az ipari növények javára. S a repce is nagyobb súllyal fog szerepelni a növénytermesztésben. Azt is megtudtuk, hogy ezután régiókban fogunk gondolkozni. Amirôl eddig még hallani sem akartak.
A mezôgazdasági termelôk társaságokat hoznak létre a következô években. Ezek kapják majd az állami támogatást. Az 1–2 hektáros, 1–2 tehenes, 1–2 sertést tartó gazdálkodás még hosszú évtizedekig fenntmarad, de ezeknek szerepe lényegesen csökkenni fog a jövôben. Az árutermelésre történô áttérés nem egyszerû feladat. Erre pénz kell, és nem is kevés. No, meg széleskörû szakértelem, amit csak tanulással lehet megszerezni. A mezôgazdasági szakemberek az igazgatóságtól s a szaktanácsadási hivataltól komoly segítséget nyújthatnak azoknak, akik a mezôgazdaságból próbálnak megélni.
A bukaresti vendég németországi vetítettképes elôadása után felszólaltak Mihai Rodica, Suãtean Liviu, Alexa Miron, a vezérigazgatóság munkatársai. Emil Luca az Agráregyetemrôl többek között azt is elmondta, hogy jelenleg 5000 fiatal tanul az Agronómián, ám a végzetteknek elfogadható állást találni nem egyszerû dolog. Mintagazdaságokat kellene létesíteni minden faluban, állami támogatással. Itt sokkal könnyebben elsajátíthatnák a gazdálkodók a legújabb termelési eljárásokat — véli Emil Luca.
Dr. Vasile Ghidra, a kolozsvári Gyümölcskertészeti Kutató Állomás igazgatója elpanaszolta, hogy megyénk gyümölcstermesztése az elmúlt évtizedben szinte teljesen tönkrement. Nem sokkal jobb a kutatás helyzete sem. Országos szinten a rendszerváltás elôtt 2500 kutató mérnök dolgozott, mára 700-ra apadt a kutatók száma. Ebbôl a lehetetlen helyzetbôl talpraállni borzasztóan nehéz.
Dr. Cristea Costan, a szaporításbiológiai hivatal igazgatója, a szarvasmarhatartók szövetségének elnöke elmondta, hogy 20 000 tagja van ennek a szakmai szervezetnek és 109 falusi egysége.
Costinel Mihãilescu mérnök, a kolozsvári Méhészszövetség alelnöke a méhészeket foglalkoztató kérdésekrôl beszélt.
Tegnap a Debren községhez tartozó Szilágyszentmihályon ülésezett az állatjárvány-megelôzô községi bizottság. Az állategészségügyi igazgatóságtól érkezô szakemberek részvételével megtartott ülés célja a lakosság tájékoztatása volt a sertéspestis esetén szükséges tennivalókról — számolt be lapunknak Szabó Károly, Debren község polgármestere. A sertéspestis tavaly év végén ütötte fel a fejét Szilágy megyében, ahol az országban Bihar után elsôként rendeltek el karantént.
Szilágyszentmihályon tizenhárom, sertéspestissel fertôzött disznót fedeztek fel, ezeket az elôírásnak megfelelôen levágták, elégették és eltemették.
A debreni polgármesteri hivatala községhez tartozó többi faluban is tájékoztatja a gazdálkodókat a sertéspestisben rejlô veszélyekrôl, és pontos utasításokat ad a betegség elterjedésének megakadályozására.
Szintén Debrenhez kapcsolódó hír: a község 2001-ben leadott egy pályázatot betonút építésére Doba és Szilágygörcsön között. A pályázatot most fogadták el, és a napokban szakértôi bizottság érkezik Debrenbe, hogy felmérjék a terepet.
A helyi tanács legutóbbi ülésén Szabó Károly polgármester beszámolt a község gazdasági és kulturális helyzetérôl, visszatekintve az elmúlt évre. Megtárgyalták a polgármesteri hivatal alkalmazottainak fizetését. Debren polgármesteri hivatalában a takarító személyzettel együtt összesen heten dolgoznak, bár a polgármester véleménye szerint mindenképpen szükségük lenne még gazdasági és szociális kérdésekhez értô szakemberre.
A NATO állandó tanácsa — a 19 tagország (köztük Magyarország) nagykövete — kedd délelôtt ismét összeült a szövetség brüsszeli székházában, hogy folytassa az iraki helyzettel kapcsolatos teendôk megvitatását, majd az ülést délutánra halasztották. A tanács elôtt fekszik határozathozatalra az a tervezet, amely szerint a NATO megindítaná bizonyos katonai készenléti intézkedések tervezését, amelyeket iraki katonai konfliktus esetén hajtanának végre. Franciaország, Németország és Belgium addig nem akar hozzájárulni életbe léptetésükhöz, amíg reményt látnak a békés megoldásra, Irak békés leszerelésére.
Brüsszeli megfigyelôk szerint nem valószínû, hogy a három ország már kedden feladná ellenállását, mert Franciaország és Németország az orosz elnök, Vlagyimir Putyin bevonásával hétfôn Párizsban új közös tervet fogalmazott meg Irak leszerelésére ENSZ-csapatok kiküldésével. — Irak elutasítja azt a német–francia elképzelést, hogy az ENSZ "kéksisakosokat", békefenntartó erôket küldjön az ország területére — adta hírül kedden az arab sajtó. (Részletek a 12. oldalon)
Nem rendeltek el szakvéleményt, viszont február 25-re halasztották a Református Kollégium perének újabb tárgyalását — számolt be lapunknak Marosán Tamás, a református egyházkerület jogtanácsosa. Megtudtuk: a Telekkönyvi Hivatal felszólítást kapott, tájékoztassa a bíróságot az ingatlan topográfiai helyzetérôl, illetve vegye lajstromba, hogy milyen épületek találhatók a kollégium területén. Ugyanakkor a polgármesteri hivatalt is felszólították, hogy nyújtson be írásos tájékoztatást a kérdéses ingatlan utcai-teleki helyzetérôl. Ugyanaznap, tehát február 25-én várható újabb tárgyalás abban a perben is, amelyet az egyházkerület ellen indított az iskola, kérve, hogy töröljék a telekkönyvbôl a református egyház tulajdonjogát.
Hamarosan debütálhat az elsô fapados, azaz nagyon olcsó árakat kínáló magyar légitársaság, amely nem várta meg a nagy külföldi konkurensek belépését a piacra. Az Arc Air várhatóan Ferihegy 1-rôl indítja járatait, fôként a környezô országokba. A magyar repülôterek több külföldi fapados légitársasággal is tárgyalnak, de megállapodást még egyikükkel sem kötöttek.
Február 15-én, a Háborúellenes tüntetések napján a kolozsvári székhelyû PATRIR békeszervezet a polgármesteri hivatallal együtt béketüntetést szervez Kolozsváron. Az esemény, amelyen a szervezôk ígérete szerint több közéleti személyiség lesz jelen, 12 órakor, a Bocskai téren kezdôdik, majd a tüntetôk felvonulnak a Deák Ferenc utca — Fôtér — Jókai utca — Béke tér útvonalon. A Béke téren egy erre a célra kialakított helyen gyertyákat és békeszimbólumokat lehet elhelyezni.
Szombaton a világ több mint háromszáz városában kerül sor hasonló megmozdulásokra.
Kedden reggel meglepték a gyulafehérvári és a kolozsvári rendôrök Kolozsvár polgármesterét. Lévén, hogy az eddigi tárgyalásokon nem jelent meg, a gyulafehérvári bíróság úgy döntött, elôállítási parancsot bocsát ki Gheorghe Funar nevére, akinek így tegnap meg kellett jelennie a rágalmazási perén.
Mint ismeretes, múlt év végén Mihaela Rozor, a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) igazgatója perbe fogta a polgármestert, mivel a városvezetô azt állította, hogy az igazgatónak aránytalanul magas a fizetése. Kijelentette továbbá, hogy a Rozor vezette közüzem jogtalanul jelentkezett egy, a polgármesteri hivatal által kiírt versenytárgyaláson. A vállalat igazgatója rágalmazási pert indított a polgármester ellen, és a két állításért egy-egy milliárd lej erkölcsi kártérítést kért. A pert a polgármester kérésére más városba helyezték át.
A rendôrök tegnap már hajnali fél hét körül megjelentek a polgármester Parâng utcai tömbházlakása elôtt annak érdekében, hogy az általában korán ébredô városvezetô ne tûnhessen el. Funar elmondása szerint a rendôrök fél hétkor csengettek az ajtónál, de ô kikapcsolta a csengôt. Ekkor kopogni kezdtek, de mivel látták, hogy a polgármester nem nyit ajtót, távoztak, és a tömbház elôtt várták meg. A városvezetô röviddel fél nyolc elôtt hagyta el a lakását, a rendôrök azonnal közrevették, ahogy megjelent. Információink szerint a városvezetô a polgármesteri hivatalba ment volna, a rendôrök viszont értesítették feletteseiket, így Funart egyenesen Gyulafehérvárra vitték. A CJ 02 POL rendszámú gépkocsi a célpontig kísérte a városháza Daewoo Leganzaját.
Tegnapi rendkívüli sajtóértekezletén a polgármester elmondta: szerinte politikai perrôl van szó, amellyel megpróbálják lejáratni. A következô tárgyalásra március 4-én kerül sor.
Mint ismeretes, Kolozsvár polgármestere hasonló jellegû állításokért nemrég pert vesztett Teodor Pop Puscas városi rendôr-fôparancsnok ellen. Funart több millió lejes erkölcsi kártérítés kifizetésére kötelezte a szucsávai bíróság.
Tegnap délben a prefektúrán a Dan Canta alprefektus által vezetett társadalmi párbeszéd bizottsággal tárgyalt az elmaradt fizetések ügyében a négy szakszervezeti konföderáció. A megbeszélések során megegyeztek abban: Ion Iliescu államelnököt fogják felkérni arra, hogy elnöki dekrétummal kényszerítse a polgármestert a helyi költségvetés ügyének végleges megoldására.
Lucia Cojocaru, a Kolozs megyei közoktatási szakszervezet elnöke a Szabadságnak elmondta: bíznak abban, hogy az államelnök rövid idôn belül kibocsátja dekrétumát, és így a joghézag miatt mellékvágányra került költségvetési botránynak egyszer és mindenkorra vége szakad.
Az elnök rámutatott: a mintegy hétezer közoktatásbeli alkalmazott részérôl még nem érkeztek konkrét jelzések az elkerülhetetlennek látszó tiltakozó megmozdulások ügyében, de a feszültség növekedése arra utal, hogy rövidesen ellehetetlenül a helyzet.
(Részletek az 5. oldalon)
Azoknak a személyeknek, akik az Országos Egészségbiztosítási Alap által törvényesen biztosított ingyenes ellátáson vagy a nyugdíjon kívül nem részesülnek semmilyen más jövedelemben, ingyenes kórházi beutaláshoz van joguk — mutat rá egy tegnapi közlemény. Azok számára is ingyenes a kórház, akiknek van biztosításuk, de jövedelmük nem éri el az országos bruttó minimálbér szintjét. A kórházi kezeléshez való hozzájárulás összege 50 és 100 ezer lej között mozoghat, a pontos összeget az intézmény vezetôsége határozza meg.
Mindezeket a tudnivalókat a 2003-ra szóló kórház-szolgáltatási kerettörvény fogja tartalmazni, amelyet a szaktárca képviselôi, az Országos Egészségbiztosítási Alap, a különbözô orvosi és gyógyszerész érdekvédelmi képviseletek február 5-i találkozóján hozott határozatok nyomán a hivatalos közlönyben hoznak nyilvánosságra.
A KERTBARÁTOK TÁRSASÁGA februári gyûlését 13-án, csütörtökön du. 5 órától tartja a Jókai/Napoca utca 2. szám alatti (a Fôtéren, szemben a Continental szállóval) EME-székházban. Elôadók: Orbán Sándor, Keresztes László, Ferencz Árpád. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
FENG SHUI — A KÍNAI TÉRRENDEZÉS MÛVÉSZETE címmel Balázs Annamária tart elôadást február 12-én, szerdán du. 4 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az RMDSZ külmonostori kerületének rendezvényére szeretettel várják az érdeklôdôket.
KÖZÖS GYÛLÉST TART AZ RMDSZ HAJNAL NEGYEDI VÁLASZTMÁNYA ÉS A SZABÓ DEZSÔ EGYESÜLET IGAZGATÓTANÁCSA február 14-én, pénteken du. 5 órától Sz. E.-nél. Kérik a vezetôségi tagok megjelenését.
AZ RMDSZ HIDELVI SZERVEZETÉNEK február 13-i meghívottja nem Kónya-Hamar Sándor, hanem Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke. A szervezôk elnézést kérnek az érintettektôl.
A CUKORBETEGEK EGYESÜLETÉNEK FOGADÓÓRÁJA szerda délután 5–7 óra között van.
A GÁL KELEMEN OKTATÁSI KÖZPONT a megyei Tanfelügyelôséggel együtt évközi továbbképzést szervez óvónôk számára a Báthory István Líceumban, február 14-én, pénteken 15–19 óra és február 15-én, szombaton 9–13 óra között. Programvezetô: Palocsay Kata. Téma: A maszk.
A BRIDGE LANGUAGE STUDY HOUSE NYELVISKOLA francia, japán, olasz, spanyol és svéd tanfolyamokat szervez kezdô, közép és haladó szinten. Érdeklôdni: Mikó/Clinicilor utca 18. szám, 3400 Kolozsvár (Cluj). Tel/fax: 0264/190096, 190811. E-mail: bridge@pcnet.ro.
Ezzel a címmel jelent meg tanulmánygyûjtemény az Akadémiai Kiadónál. A 770 oldalas kötetet a szerkesztô, Gazda István mutatta be tegnap Budapesten, a Litea irodalmi teázóban.
A fotókkal és ábrákkal illusztrált kötet egyaránt szól a drámaíró és mûfordító, a mûvész és bölcselô, az akadémikus és kollégiumi tanár, a vegyész és mûszaki alkotó, a közgazdász és erdész, a zeneelméleti tudós és az orvosló Bolyairól.
Bolyai Farkas különös gonddal nevelte és irányította a matematika felé 1802. december 15-én született János nevû fiát, akibôl minden idôk egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa vált. Nemcsak a tudományra, de vívásra, hegedûjátékra, zenei ismeretekre is maga oktatta. János már négyéves korában felismerte a geometriai alakzatokat. 12 éves korában került a marosvásárhelyi kollégiumba, azonnal a negyedik osztályba. Bolyai János sokszor helyettesítette apját a matematikaórákon, s Farkas büszkén állapította meg, hogy ô már semmi újra nem tudja megtanítani fiát.A zseniális ifjút a bécsi Császári és Királyi Hadmérnöki Akadémián folytatott tanulmányai után 1823-ban a Temesvári Erôdítési Igazgatóságra nevezték ki, ahonnan ugyanabban az évben írta meg apjának világhírû levelét a nem euklideszi geometria felfedezésérôl. Az új geometriát 1826-ban németül összefoglalta, de mivel az elveszett, 1831-ben Appendix címmel latin nyelven jelentette meg, apja Tentamen címû, monumentális összefoglaló munkájának függelékeként.
A hetilap legújabb számában a második világháborúban honvédként szolgált Elekes Béla emlékszik vissza Budapest szisztematikus, utcáról utcára történô lerombolására, naplószerû megrázó írása az ostrom alatti harcokról, az átélt borzalmakról, fogságból való szabadulásáról szól. Vesselényi Gy. Tibor a diszkriminált szerzetesrendekrôl, Román Gyôzô a hazai futballt irányító kétes figurákról, Szentgyörgyi László az új román munkatörvénykönyvrôl ír. A lap közli a Reform Tömörülés javaslatait a kormánypárt és az RMDSZ közötti együttmûködési szerzôdés tartalmához, a romániai magyar szabaddemokraták közleményét, valamint Tôkés László álláspontját a szövetség kongresszusáról és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyûlésérôl. Erôss Attila, G. Katona József, Molnár Judit, Murányi Sándor, Sylvester Lajos neve szerepel még a szerzôk között, a vezércikk címe Szépítés nélkül.
Firka/12. évfolyam 4. szám
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság kiadványának legfrissebb számában, a fizika részben folytatódik a személyi számítógéprôl szóló sorozat, a kozmológia, a kivetíthetô mágnestûs modell, az aktív és csoportos oktatási eljárások bemutatása. A kémia részben Görgey Arthúrról, a vegyészrôl és hadvezérrôl, valamint az optikai anyagvizsgálati módszerekrôl olvashatunk. Az informatikai rész folytatja a Rekurzió egyszerûen és érdekesen sorozatot, az érdeklôdôk arról szerezhetnek tudomást, hogy miként kell geodetikus vonalakat szerkeszteni különbözô felületeken a Maple segítségével.
A kígyó árnyéka címû regényéért Rakovszky Zsuzsa vehette át a 2002. évi Magyar Irodalmi Díjat hétfôn Budapesten.
A Magyarország Európában Alapítvány immár harmadik alkalommal odaítélt elismerését Göncz Árpád volt köztársasági elnök, az alapítvány elnöke nyújtotta át az Akadémia épületében rendezett ünnepségen.
Mint Angyalosi Gergely egyetemi tanár, a díjat odaítélô bírálóbizottság tagja a laudációban elmondta: ha egy — ahogy félig-meddig ironikusan mondani szokás — alanyi költô, vagyis akit ilyenként könyvelt el az irodalmi közvélemény, hirtelen egy úgynevezett nagyregénnyel áll elô, az esetek döntô többségében gyanakvás fogadja.
Szavai szerint a költônek sikerült egy igen jelentôs regényt alkotnia, s a szakma, valamint az irodalom iránt érdeklôdôk szélesebb köre minden fanyalgás nélkül, örömmel és osztatlan elismeréssel fogadta teljesítményét.
— Rakovszky Zsuzsa talán legnagyobb írói bravúrja abban áll, hogy a titok akkor sem szûnik meg, amikor az olvasók behajtják a könyv utolsó oldalát — tette hozzá.
Angyalosi Gergely a laudációban úgy fogalmazott: nagyszabású, összetéveszthetetlenül eredeti kimunkálású alkotás e regény, amely meggyôzôdése szerint átrendezi a mai magyar próza egyik hangsúlyos és jelentôs mûveket felsorakoztató vonulatát, mûfajilag pedig fiktív történelmi regénynek nevezhetô.
Rakovszky Zsuzsa beszédében egyebek között arról szólt, hogy alkotás közben igyekszik nem gondolni arra, miként fogadják majd írását.
Fazakas Szabolcs, az alapítvány ügyvezetô elnöke felidézte: 2000-ben különbözô cégek azzal a szándékkal hívták életre a szervezetet, hogy hozzájáruljanak Magyarország európai szerepvállalásának megalapozásához, valamint ahhoz, hogy az új évezred magyar társadalmában fokozottabban teret nyerjen a valóságos tehetség, s a maradandó értékek elismertessenek.
Ebben a szellemiségben jött létre a Magyar Irodalmi Díj is, amellyel az alapítvány a színvonalas magyar szépirodalmi alkotásokat szándékozik támogatni, egyúttal hozzájárulva azok külföldi megismertetésének elômozdításához.
A Magyarország Európában Alapítvány kuratóriumának tagja Kosáry Domokos történész, akadémikus és Pomogáts Béla irodalomtörténész.
A díjat odaítélô szakzsûri tagja még: Bojtár Endre esztéta, Ilia Mihály, Kántor Lajos irodalomtörténész, Poszler György irodalomtörténész, egyetemi tanár, valamint Réz Pál mûfordító, irodalomtörténész.
Az ötmillió forint összegû Magyar Irodalmi Díjat a megelôzô év legjobb irodalmi alkotásának minôsített munka szerzôje kapja.
A háborús veszély ellenére még mindig érdeklôdés mutatkozik Irak, mint turisztikai célpont iránt. A BBC jelentése szerint különösen az Egyesült Államokban nagy a kereslet a Szaddám Huszein birodalmáról Angliában megjelent útikalauz iránt. Még a washingtoni külügyminisztérium is rendelt belôle egy példányt.
"Valóban meglepô. Valószínûleg az interneten figyeltek fel rá" — jelentette ki a Chalfont St. Peter székhelyû kiadó igazgatója, Hilary Bradt. Az útikalauz elsô kiadása, 4000 példány már elkelt. Korábban bestsellernek bizonyult az afgán fôvárosról, Kabulról megjelent útikalauz is. A kiadó ôszre könyvet jelentet meg Észak-Korea kulturális nevezetességeirôl és természeti szépségeirôl.
Mindeközben a Hinterland Tours elnevezésû brit utazási iroda összesen hét utat tervez idén Irakba. A következô csoport a tervek szerint március 16-án indul útnak, de csak abban az esetben, ha addig nem tör ki a háború. "Az országnak, mint turisztikai célpontnak óriási vonzereje van" — jelentette ki Geoff Hann, az utazási iroda szóvivôje. Iraki utakra fôleg a kultúra iránt érdeklôdôk fizetnek elô, például olyanok, akik szeretnék megismerni a sumérok egykori birodalmának maradványait. Ôket nem rettenti vissza a brit kormány nyomatékos figyelmeztetése sem, hogy ne utazzanak Irakba — áll a dpa jelentésében.
Az iskolában sok mindent meg lehet tanulni, kivéve a vitatkozás készségét (tudományát? mûvészetét?). Márpedig az életben nagyon gyakran van szükségünk arra, hogy meggyôzôen tudjunk vitatkozni. Mivel az emberek általában ezt nem tanulták/tanulják meg, a vitakultúránk kétségbeejtôen alacsony színvonalú. Bizonyítékul szolgálnak erre az élôszóban és a sajtóban folytatott politikai csatározások.
A mostani Báthory középiskola tanáraként a nevelés e hiányosságának kiküszöbölése végett a 70-es években a tanítványaim számára vitafórumot szerveztem, Pedagógiai Kör néven. A megvitatott témák köre szélesebb volt, mint ami a címbôl következnék. A pedagógiai kérdéseken kívül ("Hogyan tanuljunk?", "Feladatmegoldó készség", "Vizsgákra való készülés") szó esett interperszonális kapcsolatokról ("Tanár–diák viszony", "Szülô–gyermek viszony", "Barátság", "Szerelem"), valamint lélektani, társadalomlélektani, erkölcsi kérdésekrôl. Elôre megadtuk a témát, amelyet gyakran a tanulók javasoltak, könyvészeti anyagot ajánlottunk, hogy mindenki tájékozódhasson. Egy tanuló rövid, 3–5 perces bevezetôt tartott, majd elindult a vita. Elsajátítottuk a kulturált vita alapvetô szabályait: a beszélôt nem szabad félbeszakítani, figyelmesen végig kell hallgatni, megpróbálva megérteni az álláspontját, érveit. Senkit sem szabad megsérteni; nem személyek ellen támadunk, hanem az igazságot próbáljuk együttesen kihámozni. Nem annak van igaza, aki hangosabban, hevesebben, ingerültebben beszél; ellenkezôleg: a legnagyobb hangerô inkább az érvek hiányát szeretné pótolni. Nem helyeseltük, ha valaki mindenáron arra törekedett, hogy neki legyen igaza, az övé legyen az utolsó szó, és ennek érdekében hamis érveket, állításokat vett igénybe. A hamis érvek sem a vitapartnert, sem a vita ítélôképességgel bíró hallgatóit nem gyôzik meg, inkább ellenkezôleg, bumerángként ütnek vissza.
Azt is megtanultuk, hogy sok esetben nincs egyetlen igazság, egyetlen helyes út. Az élet nagyon bonyolult; el kell fogadnunk, hogy másnak esetleg a miénktôl eltérô a felfogása, ízlése, értékrendje, hite, és ezt tisztelni kell, ha egyébként tiszteletreméltó, nem embertelen, gyûlölettôl fûtött.
A körre a IX–X. osztályos tanulók jártak, de befogadtunk érettebb nyolcadikosokat is; egészen kivételesen még egy-két hetedikes is bekéredzkedett. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a kicsik sokáig, néha egy éven át csak hallgatták a felsôsöket, nagy tisztelettel. Késôbb lassacskán nekibátorodtak, és amikor ôk lettek a nagyok, már ôk vitték a szót. A köri tevékenység az önbizalom fejlesztése, a gátlások leküzdése szempontjából is jó volt. Ennek kedvezett a barátságos légkör. Nem elhanyagolható haszon, hogy a tanulók számos olyan kérdéssel ismerkedtek meg, amelyek nem szerepelnek az iskolai programban.
A rendszerváltás után Erdélyben is megindult a vitamozgalom, sok iskolában vitaklubok jöttek létre, vitatáborokat szerveztek, a kis "vitaszakemberek", profi szintû debatterek egyéni és csapatversenyeken mérték össze tudásukat. Ezen a fokon a fiatalok már beszédtechnikát és szónoklattant is tanulnak. A versenyzés olyan hasznos készségeket fejleszt, mint a gyors gondolkodás, válaszkészség, szellemesség, humor. Kitûnô dolog. A mi szerény kezdeményezésünk nem jutott el erre a szintre.
De meg kell említenem egy másik eltérést is. A mi körünkben mindenki a saját véleményét fejtette ki, tudása és meggyôzôdése szerint. A vitaversenyeken viszont a versenyzôk vagy csapatok sorshúzás alapján megkapják a feladatot, hogy milyen szempontot képviseljenek. Például az egyik a nôk egyenjogúsága mellett hoz fel érveket, az ellenfele viszont ezeket cáfolja, személyes meggyôzôdésétôl függetlenül. Helyzetük az ügyvédére emlékeztet, aki nem feltétlenül az igazságot tartja szem elôtt, hanem az ügyfele érdekeit. Ezt a gyakorlatot elvileg nem lehet kárhoztatni, mert ez biztosítja, hogy Justitia istennô mérlegének serpenyôibe lehetôleg minden pro és kontra érv bekerüljön és megmérettessék. Tény azonban, hogy egy ügyvéd, aki a törvények és kiskapuk labirintusában járatos, és ráadásul jó szónok is, félre tudja billenteni ezt a mérleget. Számomra nem rokonszenves az egyoldalú, részrehajló érvelés, amelyet nem támaszt alá a meggyôzôdés.
Ha ezt az ügyvédi gyakorlatot el is kell fogadnunk, mint elkerülhetetlent, annál ellenszenvesebb némely politikus egyoldalú, pártos retorikája. Amire az ellenfele azt mondja, hogy fehér, ô csak azért is azt állítja, hogy fekete. Irreális ígéretekkel egymásra licitálnak, hamis állításokkal vezetik félre a népet, ellenfelüket sértegetik, rágalmazzák. Nem érvelnek, hanem szenvedélyeket igyekeznek felkorbácsolni. Hatalmi helyzetben a kisebbségbe szorultat nem hagyják szóhoz jutni, ellenzékben pedig olyasmit követelnek a hatalomtól, ami nem valósítható meg. Ez nem vita, hanem csatározás, nem párviadal, hanem kocsmai verekedés és szemfényvesztés, még akkor is, ha az illetôk a szónoklás mesterei, és népszerû, karizmatikus személyek.
Sajnálatos, hogy az ostobaság és a mûveletlenség rossz tanácsadó, hibás útra vezet. Még szomorúbb és veszélyesebb, emellett erkölcstelen is, ha a tehetség és a tudás szegôdik a rossz ügy szolgálatába. Ilyen cél érdekében kár, sôt társadalmilag káros retorikát tanulni.
A viccek furcsán viselkednek. Hosszú idôre elbújnak az ember valamelyik agytekervényébe, aztán amikor idejét érzik, elôpattannak, hogy támadást intézzenek a rekeszizmok ellen. Ez az idôpont eléggé esetlegesen meghatározott, legtöbbször akkor jut eszünkbe egy vicc, ha valaki egy másikat mesél, de az sem ritka, hogy csak úgy, a nagy semmibôl tûnnek elô. Egy másik gyakori eset, hogy meghallunk valamit — talán egészen komoly dolgot —, és annak kapcsán indul be a viccözön. Velem pontosan ez történt másfél hete, rádióhallgatás közben.
Biztosan Önök is ismerik, szakállas vicc: az amerikai és a szovjet "nemzetet" képviselô atléta között futóversenyt rendeznek. Az amerikai simán nyer, fél körrel lehagyja szovjet vetélytársát. Mire a másnapi szovjet sajtóban megjelenik a hír:
A szovjet sport újabb sikere: a nemzetközi atlétikai versenyen a Szovjetunió képviselôje az elôkelô második helyet szerezte meg, míg az Amerikai Egyesült Államok futója az utolsó elôtti helyen végzett.
Valahogy éppen ez jutott eszembe, amikor valamelyik román kereskedelmi rádió híradójában meghallottam a közérdeklôdésre számot tartó hírt: Románia lakosságának közel fele egyetért az Irak elleni háborúval.
Most nem a háborús helyzetet akarom kommentálni, nem mintha arról nem lenne meg a véleményem, de nem ide tartozik. Amúgy sem annyira egyértelmû a helyzet, hogy egy egyszerû támogatom — nem támogatommal el tudnám intézni. Még csak arról sem akarok szólni, hogy milyen alapja van a rádióban megjelent hírnek — a lényeg az, hogy megbízható, több országban elkészített felmérésrôl van szó.
Engem csak az érdekel, mit is jelent az, hogy "közel a fele egyetért". Merthogy közel a fele azt jelenti, másképp fogalmazva, hogy valamivel kevesebb, mint a fele. Továbbá azt is, hogy Románia lakosságának több mint a fele nem ért egyet az Irak elleni háborúval. Na ugye, hogy másképp hangzik? Valóban, Romániában sokkal nagyobb arányban értenek egyet a háborúval, mint a többi országban, ahol elvégezték ezt a bizonyos felmérést. Ezt is érdemes kiemelni, de hát könyörgöm, nem az a demokrácia lényege, hogy a többség véleménye a mérvadó? Nem az a hír, hogy Románia lakossága nem ért egyet a háborúval? Vagy hogy is van az a vicc a szovjet sajtóval?
"Románia nem homogén állam. Lakosságának 29 százalékát a kisebbségek teszik ki, s ezek közül 4 százaléknyi zsidó és 25 százaléknyi magyar, német, bolgár stb. Senki nem merné mérlegre tenni a zsidók hazafiasságát a többi 25 százaléknyi kisebbség hazafiasságával szemben" — írta a harmincas évek végén készített tanulmányában Wilhelm Fildermann, a romániai zsidóság egyik kiemelkedô, rendkívül mûvelt és kiváló nyugati kapcsolatokkal rendelkezô vezéregyénisége.
A történészek ma úgy látják, hogy tanulmányaiban Fildermann közösségének politikai érdekeit próbálta elôtérbe helyezni. Mindenáron azt kívánta ugyanis bebizonyítani, hogy a Trianon utáni országban élô zsidók rendkívül lelkes hazafiak, s emiatt több esetben is sarkított. Persze, következtetéseiben, hiszen az adatokat az 1930-as román népszámlálás eredményeibôl vette, amelyek nagyjából tükrözték az akkori helyzetet.
Nem tudom, hogy a tavalyi népszámlálás eredménye szerint országos szinten mekkora a hazai nemzetiségek részaránya, ám — mint tudjuk — a tíz évvel ezelôtti cenzus ezt az arányt már alig tíz százalék körülire tette. Anélkül, hogy firtassuk tehát a román nemzetiségi politikának egyik-másik aspektusát, megállapíthatjuk: az elsô világháborút lezáró békeszerzôdések óta eltelt idôszakban Románia távolról sem bizonyult a nemzeti kisebbségek számára ideális helynek. Durvábban: mostohaként viselkedett a rábízott gyermekekkel. Éppen hatalmon lévô mindenkori vezetôi mindent megtettek annak érdekében, hogy a más nemzetiségû állampolgárokat — esetenként a legkíméletlenebb, máskor kifinomultabb eszközökkel — eltávolítsák az országból. A cél kezdettôl fogva világos volt: a homogén román nemzetállam megteremtése.
Nem csoda tehát, hogy az 1989 utáni elsô alkotmány kidolgozásakor a romániai magyarság érdekképviselete erélyesen ellenezte az "egységes nemzetállam" megfogalmazást az alaptörvény elsô cikkelyében. Román részrôl ezt a magyar kifogást mindmáig megpróbálják félremagyarázni, mégpedig úgy, hogy a hangsúlyt az "egységes" szóra helyezik. Holott az RMDSZ éppen a "nemzetállam" megfogalmazás eltávolítását kérte az elmúlt évtizedben, és ezt szorgalmazza ma is.
Persze, Bukarestben pontosan értik, mirôl is van szó tulajdonképpen. Jól tudják, hogy a nemzetállami alapelv feladása végeredményben az eddigi, a kisebbségek elnemzetlenítésére, beolvasztására, kivándoroltatására irányuló állampolitika feladását is jelentené. S bár a nemzetiségek aránya hatvan év alatt (1930-tól 1990-ig) harmincról tíz százalékra csökkent, a nyilvánosan be nem vallott, de közismert cél továbbra is a nulla vagy akörüli százalékarány elérése. Ilyenformán a román hatalom hallani sem akar arról, hogy a jelenleg készülô alkotmánymódosítás során a nemzetállamra történô utalásról lemondjon.
Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke vasárnap bejelentette: a módosítási javaslatot elôkészítô bizottság elutasította a nemzetállami megfogalmazás kiiktatására vonatkozó RMDSZ-javaslatot. Dorneanu tisztában van azzal, hogy ehhez a módosításhoz a magyar érdekképviselet továbbra is ragaszkodni fog. Mégis úgy gondolja, hogy az RMDSZ a népszavazás alkalmával nem mozgósíthat annyi ellenszavazót, amennyi a — román pártok által várhatóan támogatott — módosítás megbuktatásához szükséges. A képviselôházi elnök ugyanakkor rámutatott: az RMDSZ által követelt változtatást csakis úgy lehet végrehajtani, ha elôször az efféle módosításokat tiltó 148. cikkelyt törlik az alaptörvénybôl. Ezt viszont "a parlamenti pártok többsége, a Szociáldemokrata Pártot beleértve" ellenzi, Ion Iliescu elnök pedig — a tôle megszokott vigyorgó megvetéssel — kijelentette: olyan téma ez, amelyrôl most nem nyithatnak vitát. Dorneanu annak a reményének is hangot adott, hogy az RMDSZ "az eddigiek során tanúsított objektivitásával és megértésével" viszonyul majd ehhez a kérdéshez, s túlteszi magát ezen a követelésen.
Az RMDSZ vezetôi többször is elmondták azonban az utóbbi hetekben-hónapokban, hogy amennyiben a szövetség alkotmánymódosító javaslatait a bizottság nem fogadja el, érdekképviseletünk parlamenti csoportjai nem fogják támogatni az alkotmánymódosítást. Amelynek megejtése viszont az európai integrációt elôkészítô idôszakban rendkívül fontos Románia számára. Mivel azonban a módosítást a Nagy-Románia Párt sem támogatja, elôfordulhat, hogy a törvényhozásban nem lesz meg az alaptörvény megváltoztatásához szükséges kétharmados többség. Hacsak éppen azért, mert az RMDSZ ellenzi, a nagy-romániások meg nem szavazzák mégis a bizottsági változatot. Így degradálódott Románia Alkotmányának ügye ismét napi pártpolitikai csatározások tétjévé, s ezzel a kérdés messze került bármilyen racionalitástól.
Bevallom, tulajdonképpen csalódtam volna, ha a bukaresti hatalom ezúttal európai módon viszonyult volna a kérdéshez, és lemondott volna eddigi nagyromán ambícióiról. A reakció várható volt tehát.
Csakhogy az számunkra elfogadhatatlan.
Még akkor is, ha a homogén román nemzetállamot már majdnem sikerült létrehozniuk, s ha a nemzetiségek aránya mára már talán tíz százalék alá csökkent is. Éppen ez kellett volna hogy nagyvonalúbbá tegye ôket. Mármint román barátainkat és stratégiai partnereinket, akik tanulhattak volna az európai trendekbôl. Hiszen a francia ihletésû nemzetállami modellrôl éppen a franciák mondanak le ezekben az években, Európa a regionalizációt szorgalmazza, a régiók önkifejezôdését, a nemzetiségi jogok elismerését és szavatolását.
Úgy tûnik, mindezekbôl Románia semmit nem hajlandó megérteni. Bukarest továbbra is a maga nemzetállami homogenitását fújja, akárcsak Fildermann idejében. Annyi különbséggel, hogy mára — persze, kifinomultabb eszközöket használó idôkben — jóformán mi lettünk Románia zsidói.
És még egy nüánsz: sajnos Fildermannunk sincs.
Amint arról lapunkban már többször olvashattak, folynak a tárgyalások az RMDSZ és a kormánypárt között a 2003-ra szóló új országos protokollum megkötésérôl. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ között zajló hétfôi megbeszélésrôl Borbély László képviselô, ügyvezetô alelnök nyilatkozott a Szabadságnak. 2002-ben, hosszú huzavona után sem sikerült Kolozs megyében aláírni a helyi szintû együttmûködési szerzôdést. Hogy mi várható 2003-ra a megyei szervezetek közötti megállapodásnál, arról Kónya Hamar Sándor képviselôt, Kolozs megyei RMDSZ-elnököt kérdeztük.
Borbély László:
— Hétfôn volt érdemben az elsô tárgyalás, az SZDP átnézte azt a dokumentumot, amelyet mi átnyújtottunk a tavalyi protokollum elemzése nyomán. Valószínûleg módosító javaslatokat fognak tenni, egyelôre elkezdtük tárgyalni a dokumentumot, a megbeszéléseket ma folytatjuk. Ha egyezségre tudunk jutni, akkor lehet, hogy már ezen a héten aláírjuk a protokollumot.
— Felmerültek nehézségek a hétfô esti tárgyalások kapcsán?
— Amikor két fél tárgyal, akkor nyilván vannak különbözô álláspontok. Elvi nézeteltérés nem volt, inkább bizonyos idôpontokkal kapcsolatos kérdések kerültek napirendre, például mennyire hangsúlyosan jelenjen meg valami az egyezményben, vagy ne jelenjen meg. Idén sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a szociális kérdésekre, a gazdasági, egészségügyi problémákra, ugyanakkor új fejezet került be a szövegtervezetbe a fiatalok helyzetével kapcsolatban. Tudatában vagyunk annak, hogy létezik egy kormányprogram, és a kormányzópártnak van egy elképzelése, ugyanakkor mi is kialakítottunk egyet. Az pedig nem baj, ha mindez közös protokollumban jelenik meg, hiszen így követni tudjuk a megvalósulásokat. A hétfôi tárgyaláson egyelôre az a megegyezés született, hogy minisztériumokra lebontva kielemzik a kéréseket, és a mai megbeszélésen megadják majd rá a válaszokat. A tanügy területén vannak átfogó javaslataink, ezeket is meg kell tárgyalnunk, de bôvebben csak a mai találkozás után tudok beszámolni — mondotta Borbély László.
Kónya Hamar Sándor:
— Mindaz, ami Kolozs megyében történt, bizonyítéka annak, hogy két párt között csak a protokollum nem lehet cél, sem aláírva, sem aláíratlanul. Kolozs megyében ugyanis annak ellenére, hogy a megállapodást fehér lap jelentette, bár a központi együttmûködési szerzôdés nyilván érvényben volt, sokkal több eredményt tudtunk elérni infrastrukturális téren és egyéb törvények alkalmazásával, amelyet idejében mediatizáltunk, mint például azokban a megyékben, ahol aláírták a protokollumot. Ilyen értelemben elmondhatjuk, hogy a protokollumnak továbbra is eszköz jellege marad. Hogy az új országos együttmûködési szerzôdés mit fog tartalmazni, még nem tudhatju. A kongresszus utáni viták és az újabb törvények elfogadása, illetve kilátásba helyezése miatt az egyeztetés országos szinten még most is folyik. Egy dolog biztos: Kolozsváron mi már leszögeztük, hogy a helyi ügyeknek nem kell föltétlenül fölkerülniük a bukaresti tárgyalóasztalra, hiszen van annyi kompetenciánk és hatáskörünk, akár miniszterekben, akár képviselôkben és szenátorokban gondolkodva, hogy bármit meg tudjunk oldani helyileg. Ha viszont nem tudjuk megoldani, akkor csakis összefogással kell képviselnünk az ügyet Bukarestben. Folytatni kell azt a fajta megegyezést, feltételszabást, kitartást, amely a múlt évben is érvényesült, hiszen az RMDSZ megyei szervezete nem a lehetetlent próbálta társítani a protokollum aláírásához, hanem csakis kivitelezhetô lehetôségekben gondolkoztunk. Ezekrôl kínosan és lassan, de kiderült, hogy meg lehet valósítani. Folytatni kell tehát az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, a hóstáti földtulajdon ügyét, hiszen a kisajátítás páratlanul kegyetlen volt Kolozsváron és a megyében. Ugyanakkor minden szakterületen szakbizottságokat fogunk összeállítani, amelyek biztosítják a megoldást, de a számonkérést is. Nem föltétlenül a politikum képviselôi, vagyis a két pártvezér fogja egymás szakállát rángatni, hanem szakemberek kapnak megbizatást a kivitelezéshez. Szakértelem és politikum találkozása történne tehát, ezt jeleztem a konzultációk során az országos vezetés felé is, amit mindenki jónak tartott. Nyilván mindazt, amit nem tudtunk megvalósítani 2002-ben, örökségként átemeljük az idei évbe is. Megegyeztünk abban, hogy Kolozsváron jóval hasznosabban és harcosabban fogjuk képviselni mindazt, ami megoldásra vár.
— Az aláírandó új protokollum milyen új elvárásokat fog tartalmazni RMDSZ-részrôl?
— Elôször is az állami magyar egyetem ügyét próbáljuk szorgalmazni a Babes–Bolyai Tudományegyetemen belül, még akkor is, ha netán a központi protokollum ezt nem tartalmazza majd. Ez vonatkozik az Agronómiára és egyéb fôiskolai intézményekre, például a konzervatóriumra stb. Ugyanakkor végig akarjuk vinni, ha kell, esetrôl esetre a jogorvoslati normatív szabályok érvénybe ültetését, akár a földrôl, erdôkrôl, legelôkrôl, akár az ingatlanokról — egyházi, közösségi vagy egyéni értelemben — legyen szó. Kisebb egységekre szeretnénk lebontani az együttmûködést, gondolok itt Désre, Szamosújvárra, Tordára, Bánffyhunyadra, Aranyosgyéresre, tehát helyi konkrétumokra. Rendszerezni szeretnénk az oktatást, óvodától a felsôoktatásig, a jogorvoslatot az elkobzott és államosított javak ügyében, és nyilván minden helyi dolgot, az utak javítását, a víz- és gázbevezetések biztosítását. Egy másik dolgot is szeretnénk vállalni: nevezetesen az egészségügyi ellátást. Klinikai központi mivoltának ellenére a kolozsvári egészségügyi intézmények siralmas anyagi helyzetben vannak, infrastruktúrájuk lerobbant, ezt is közös ügyként szeretnénk tehát képviselni, etnikai hovatartozástól függetlenül. Egyelôre 2003-ra ennyit tûznénk ki magunk elé, most már protokollummal megerôsítve. Errôl már elvi megegyezés is született a két helyi szervezet vezetôi között. A feltételek továbbra is objektumai a protokollum vállalásának, tehát nem papíron megfogalmazott, részletes olvasmányt szeretnénk biztosítani a magyar és a román választóknak, hanem olyan konkrétumokat, amelyeket számonkérhetnek — nyilatkozta lapunknak Kónya-Hamar Sándor.
Az európai uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizáció tette lehetôvé, hogy egy új légitársaság piaci versenyhelyzetben léphessen fel Magyarországon — válaszolta Felvinczi Kálmán, az Arc Air Investment Kft. igazgatója arra a kérdésre, miért akar másfél évvel a megszûnés után új társaságot alakítani a néhai Carpathian Air Transport csapata. Mint mondta, a közeljövôben induló Arc Air légitársaság közönsége fôként a környezô országok utasaiból fog állni. Azok, akik eddig Marosvásárhelyrôl, Belgrádból vagy például Kassáról Budapesten keresztül akartak Nyugat-Európába jutni, csak autóval vagy vonattal érhették el a magyar fôvárost, hogy onnan repülôvel folytathassák útjukat. Az új légitársaság járataival azonban tíz-tizenkétezer forintos áron is eljuthatnak Budapestre, átlagosan 4-6 órás utat spórolva meg ezzel. Ezenkívül Budapestrôl eddig meglehetôsen drágán, 40-60 ezer forintos átlagáron utazhattak csak tovább Nyugat-Európába, a jövôben viszont néhány városba — például Kölnbe vagy Strasbourgba — folytatva útjukat, igénybe vehetik az olcsó járatok nyújtotta kedvezményt.
Az Arc Air Investment igazgatója szerint az év közepéig elindul elsô járatuk. Négy repülôgéppel kezdenek, majd mintegy kéthavonta növelve a gépparkot, hat, nyolc s végül tizenkét gépre duzzad majd a flotta, amely kizárólag 44 férôhelyes, francia típusú ATR 42-es személyszállító repülôgépbôl áll majd. Ezek fogják kiszolgálni a légitársaság teljes mûködésére tervezett napi több mint negyven járatot. A társaság napi átlagos forgalma elérheti a 1700 fôt, ami éves szinten 500 ezer utast jelent. A retúrutakra számított átlagos ár mintegy 130 euró lesz. A Budapest Airport Rt.-vel kötött megállapodás értelmében Ferihegy 1-es terminálját fogják használni.
A fapados légitársaságokhoz hasonlóan az Arc Air is a rövid utazásra vágyókat szolgálja ki, és fôként a szomszédos országokban élô üzletemberekre számít. Ôket hajnali járataival hozza Ferihegyre, s így bármely, aznap induló járattal folytathatják útjukat. Késô esti járataival pedig haza is repíti ôket, mindegy, melyik járattal érkeznek Budapestre. Így akár egy nap alatt el lehet utazni Marosvásárhelyrôl Londonba és vissza.
Az Arc Air olcsósága a klasszikus légitársaságok által nyújtott szolgáltatások elhagyásával magyarázható. Az egész olyan, mint egy buszutazás: a jármûig a saját lábán jut el az ember, kezében poggyászával, hátizsákjában szendviccsel.
Felvinczi szerint az új légitársaság nem lesz a Malév konkurenciája, mivel olyan ügyfeleket szállít, akik korábban vagy nem repültek, vagy nem mentek azokra a helyekre, ahová ezentúl igen rövid idô alatt és olcsón juthatnak el. Ráadásul nagyszámú potenciális utazóközönséget hoznak Budapestre a Malévnak.
Az érdeklôdôk a következô e-mail címen kaphatnak bôvebb felvilágosítást: arc.investment@message.hu
A Szabadság januárban is folytatta elôfizetés-gyûjtési akcióját kiskeresetûeknek. Januárban összesen 4 470 000 lejjel támogatták a rászorulókat az alábbiak: Mauthner Gabriella (New York), Sylvester Zoltán (Houston, Texas), Bálint Ildikó (Newark, Kalifornia), Bibza István Donát negyedi református lelkipásztor, egy neve elhallgatását kérô kolozsvári üzletember, egy helyi fiatal mûépítész, egy magyarországi diák, Fuchs Rozália és dr. Szabó László fogorvos. A pénzbôl 48 elôfizetést tudtunk kötni rászorulóknak. A nevükben is köszönjük!
A mozgalmat folytatjuk februárban is, és számítunk az emberségbôl példát mutatni tudókra.
Ezennel tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 88 000 lejjel (+ kihordási díj — 2000-5275 lej, terjesztôtôl függôen, az egész kevesebb, mint 3 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon február 24-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következô címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítô elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
Románia 248 fônyi katonával és 30 tiszttel képviseltetné magát az iraki beavatkozásban — kérte Ion Iliescu államfô a parlamenttôl, amelynek együttes honvédelmi bizottsága tegnap tanácskozott. Az államfô levelében ugyanakkor szerepel az ország légterének és infrastruktúrájának az Irak-ellenes koalíció részére való felajánlása. A felajánlott katonai különítményben szerepelne 4 vezérkari tiszt, 70 nukleáris és biológiai szennyezettség-elhárító katona, 25 katonai csendôr, 149 utász és 30 egészségügyi katona. Iliescu levele szerint egy pozitív döntés hozzájárulna a demokratikus értékek megvédéséhez, és jó tapasztalattal szolgálna az ország integrációs céljainak megvalósulásában.
Az államfô kérését ma elemzi a parlament együttes plénuma.
Kedden reggel a kéviselôház rövid idô után felfüggesztette plenáris munkáját, hogy a testület egy emberként a Ion Iliescu államelnök által benyújtott levelet tanulmányozhassa. A képviselôknek arra a felkérésre kell választ adniuk, hogy az ország támogassa-e az Amerikai Egyesült Államokat az Irak elleni háborújában.
Szerdán a szenátus és a képviselôház együttes plenáris ülésen vitatja meg a kérdést, beleértve a kormánynak a két évnyi kormányzásról szóló beszámolóját is. A Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt egyes képviselôi nemtetszésüket fejezték ki a képviselôház munkájának felfüggesztése miatt, mivel szerintük nincs elegendô idô kétévnyi kormányzást és többezer oldalnyi ide tartozó iratot áttanulmányozni.
A két védelmi bizottság külön-külön foglalkozott az esetleges román iraki katonai részvétellel. Úgy döntöttek: támogatják az Irak-ellenes katonai fellépést.
Együttmûködési megállapodást írt alá kedden a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) szenátusi frakciója. A protokollum szerint a demokrata és liberális szenátorok közös álláspontra helyezkednek nyilatkozataikban, valamint a szakbizottsági és plenáris szavazások során. Az együttmûködés a törvényjavaslatok, kezdeményezések és módosítási indítványok kölcsönös támogatására is kiterjed.
A DP és az NLP ugyanakkor közösen, politikai és parlamenti eszközökkel kíván fellépni a jelenlegi hatalom saját programjától történô eltéréseivel szemben, különös tekintettel a korrupcióra. A két párt képviselôházi frakciója az elmúlt héten kötött hasonló együttmûködési megállapodást.
Günther Verheugen, az Európai Unió bôvítésügyi fôbiztosa Romániába látogat a jövô héten, hogy a csatlakozási tárgyalások mezôgazdaságra, regionális politikákra, valamint pénzügyi- és adókérdésekre vonatkozó fejezeteinek lezárásáról tárgyaljon a román vezetéssel, áll a kormány keddi közleményében.
Az európai integrációs kérdésekkel foglalkozó végrehajtó bizottság tagjai Adrian Nãstase kormányfô vezetésével a Victoria Palotában tanácskoztak az idei csatlakozási stratégiáról.
A tanácskozáson elhangzott, hogy a csatlakozási tárgyalások 2004-re tervezett lezárása akkor lehetséges, ha az idei év végéig technikai megoldás születik a csatlakozási tárgyalások mezôgazdaságra, regionális politikákra, valamint pénzügyi- és adókérdésekre vonatkozó fejezeteinek lezárásával kapcsolatban.
A polgármester által kirobbantott közigazgatási válság miatt Kolozsvárnak még mindig nincs költségvetése, ennek következtében pedig továbbra is zárolva van a polgármesteri hivatal folyószámlája, a városháza képtelen tehát kifizetni a tanárok bérét.
A városháza szerint egyes tanárok már tegnap fel kellett volna vegyék januári bérüket, pontos adatokat viszont a polgármesteri hivatal sajtóosztályának munkatársai nem tudtak mondani.
A polgármester szerint jelenleg 55 milliárd lej áll a polgármesteri hivatal rendelkezésére.
Kedden a polgármester levelet küldött Ioan Georgiunak, a bíróság elnökének, amelyben közli vele: tudomására jutott, hogy a kolozsvári szakszervezetek elnöki rendelettel a városi tanács összahívására próbálják kötelezni a városvezetôt. Ugyanakkor arra kéri az elnököt, a rendelet kibocsátása elôtt idézze be az érintett feleket.
Románia búztartalékai a gyenge minôség miatt nem elegendôk a következô hat hónapra, derül ki az amerikai mezôgazdasági minisztérium egyik nemrég kiadott jelentésébôl. Washington 5,8 millió tonnára becsüli a 2002/2003-as mezôgazdasági idény elején a román búzatartalékokat.
Az amerikai mezôgazdasági minisztérium a romániai sütôipar képviselôi által szolgáltatott információk alapján úgy véli, hogy idén januárban Románia mintegy kétmillió tonna búza fölött rendelkezett, ebbôl csupán 600 000 tonna van raktáron, a többi a termelôknél.
Ennek alapján a jelentés készítôi úgy vélik, hogy a búzaliszt ára továbbra is növekedni fog a romániai piacon, megemlítik azonban, hogy a bukaresti kormány nemrégiben egy sor intézkedést hozott a belföldi piac stabilizálására.
Mint ismeretes, sürgôsségi kormányrendelet jelent meg a rádió és televízió használati díjának megváltoztatásáról, amelyet ezután a villamosmûvek számlájával együtt kell majd kötelezô módon fizetnünk, és amely egyaránt hátrányosan érinti a magán- és a jogi személyeket. Tegnap reggel a képviselôházban ez ügyben többek között állást foglalt Márton Árpád, az RMDSZ kulturális bizottságának titkára, aki elítélte a központi hatalom nak ezt az általa "audiovizuális taksának" nevezett pénzszerzési módszerét. Társa, Ráduly Róbert egyenesen erkölcstelennek nevezte ezt az intézkedést, amelynek visszautasítására szólított fel.
Tulajdonképpen fennáll az a veszély, hogy a jogi személyek (kereskedelmi rádiók és tévétársaságok, sôt az állami adók mûsorait kötelezô módon közvetítô kábeltársaságok is) szolgáltatásaik és termékeik árát meg fogják emelni, mert a közszolgálati adók így követelik meg, aztán a fogyasztó, a magánszemély kettôs megadóztatásban részesül. Az állam beavatkozása helytelen, mivel még senki sem találta fel az egyetemes reklámszolgáltatást.
A képviselôházban kedden Kerekes Károly (RMDSZ), Mona Muscã és Andrei Chiliman (Nemzeti Liberális Párt) kritizálták azt a múlt év végi sürgôsségi kormányrendeletet, amely módosítja a kommunisták idején törvénytelenül elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó 2001/10-es számú törvényt. Szerintük a régi jogszabály nem tette lehetôvé olyan ingatlanok visszajuttatását jogos tulajdonosaiknak, amelyeket annak idején bizonyos állami intézmények minden dokumentum nélkül vettek át.
Kerekes Károly rámutatott, hogy a kormány a sürgôsségi rendeletével törölte a törvénybôl azt a rendelkezést, amely lehetôvé tette a természetbeni visszaszolgáltatást, miután már sokan lépéseket tettek ebben az irányban, vagy már meg is kapták az ingatlanjaikat. Kerekes szerint egyes középületek visszaszolgáltatásáról nem készült lista, amit meg kellett volna jelentetni a Hivatalos Közlönyben, viszont a megyei tanácsok különleges, rendelésre készült ilyen listákat kaptak kézhez. Az ilyen eljárásnak nagy nemzetközi visszhangja lesz az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben, ami Románia ismételt megfigyeléséhez vezethet — mondotta az RMDSZ-képviselô.
A liberálisok azt kifogásolták, hogy a 2002 decemberi rendelkezés azt is államosítja, amit annak idején Gheorghiu-Dej és Ceausescu is elfelejtett elvenni tulajdonosaiktól. A kormányfô megfelelô fellépését sürgették a kérdésben, hogy Románia ne kerülhessen a strasbourgi fórum elé ebben a témában.
Bukarestben tárgyal a napokban Neven Mates, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Romániáért felelôs fôtárgyalója. A napirenden az IMF-fel 2001 októberében kötött készenléti hitelszerzôdés negyedik és egyben utolsó, 75,3 millió dolláros részletének folyósítása szerepel.
Az IMF szakértôi már korábban megérkeztek Bukarestbe, s áttekintették, hogy mit teljesített Románia korábbi vállalásaiból. Hétfôn Bukarestbe érkezett a fôtárgyaló is, aki máris megbeszélést folytatott a pénzügyminisztériumban.
Az IMF fôképp a gazdaság szerkezeti átalakítását, a privatizáció folytatását, hangsúlyosan az energetikai szektor és a Román Kereskedelmi Bank (BCR) magánosítását szorgalmazza.
Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter szerint a tárgyalások végén valószínûleg újabb román szándéknyilatkozat készül, amelyet az IMF igazgatótanácsa várhatóan március végén, április elején vizsgál majd meg.
Ha az IMF a negyedik részletet is átutalja, ez lesz az elsô olyan készenléti hitelszerzôdési program, amelyet Románia végigvitt. A korábban kifizetett három részlet összege 380 millió dollárt tett ki. Az elsô részletet 2001 októberében, a másodikat és a harmadikat pedig 2002 szeptemberében utalták át a bukaresti számlákra. Az eredeti tervek szerint a hitelszerzôdést idén márciusban be kellett volna fejezni, de mivel Románia sorra nem teljesítette vállalásait, illetve korábbi vállalásokat módosított, a folyósítás határidejét az IMF meghosszabbította.
A Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a megyei munkaerô ügynökség és menedzseri fejlesztést szolgáló Danis Alapítvány PHARE-támogatásból gyakorlati készségek kifejlesztését célzó tanfolyamot szervez az üzletkötések és vállalkozások terén. A kurzus azokhoz szól, akik legalább két éve valamilyen vállalkozásba kezdtek, illetve a munkanélküliekhez, akik most szeretnének belevágni egy vállalkozásba. A programban a következô témák szerepelnek: stratégiai tervezés, üzleti terv fejlesztése, pénzügyi ismeretek kis- és középvállalatok menedzserei számára, piackutatási terv, ügyfélkapcsolat, termék és szolgáltatások beindítása, munkaerôforrások menedzsmentje, csapatmunka, alkalmazottak toborzása.
Az elsô tanfolyam február 17-én kezdôdik, hétfôi és szerdai napokon zajlik. Bôvebb felvilágosítás, feliratkozás a kamara képzési központjában (Horea 3., tel.: 432-220/255, 260, fax: 432-454).
Az elmúlt év december 18-án kiadott 1588-as számú Kormányhatározat értelmében a tavaszi, majd az ôszi vetéshez szükséges vetômagvak vásárlását 25–50%-os támogatásban részesítik.
Erre jogosultak mindazok a fizikai és jogi személyek, akik saját, illetve családjuk ellátására termelnek különbözô agrártermékeket, vagy árutermelésre törekednek.
Támogatásban azonban csak a magas biológiai tulajdonságokkal rendelkezô, elismert magtermelô cégtôl származó vetômag részesülhet.
De lássuk most, milyen támogatást kapnak a különbözô termesztett növények tavasszal és ôsszel.
1. A kukorica-vetômag értékének 35%-át az állam magára vállalja.
2. A tavaszi árpa és a sörárpa esetében 40%-os a támogatás értéke, 2640 lej kilogrammonként. Ez 29 750–24 500 lejt jelent kilogrammonként.
3. A napraforgó vetômagot 35%-kal segítik, ami 48 650 lej/kg-ot jelent.
4. A szója esetében 50%-os a segítség. Ez 8500 lejt jelent kilónként.
5. A cukorrépa támogatása szintén 50%-os, ennek pénzbeli értéke 65 000–352 500 lej kilónként.
6. A burgonya vetômagot 30%-ban támogatják. Ez 2340 lejes kilónkénti értéket jelent.
7. A lucerna- és lóheretermelôk is kapnak 25%-os segítséget, ami 33 750 lej/kg.
8. 40%-os a zöldségmag, a gyümölcsoltvány-csemete vásárlás is.
9. 45% támogatásban részesül az, aki szôlôoltványt vásárol.
10. A jövô ôsszel sorra kerülô szalmásgabona vetésekor 40%-kal csökkentik a vetômag árát. Ennyire rúg az állami támogatás értéke.
A május 30-ig elvetett vetômag értékét támogatják, míg ôsszel az utolsó határidô november 15.
A vetômag-vásárlással kapcsolatban fontos elmondani, hogy még mielôtt kiadnák a sok pénzt egy kilogramm kukorica- vagy lucernamagért, feltétlenül kérjék ki a községi agrárszakember véleményét.
Ne vásároljanak bármilyen fajta magot.
Csak hivatalos okmányokkal vásároljanak, amire vigyázni kell, mert esetleges reklamáció esetén ezt be kell mutatni.
Alkalmi árusoktól ne vásároljanak zöldségmagot, mert könnyen pórul járhatnak. Erre már volt példa az elmúlt tavasszal is.
A vetômag tasakját ôrizzék meg.
A vetômagból vegyünk ki 100 szemet, és végezzük el a próbacsíráztatást az utólagos kellemetlenség elkerülése végett. Ez az ajánlás érvényes arra a magra is, amit hivatalos okmányokkal vásároltak.
Vigyázzanak arra is, hogy ami gyanúsan olcsó, azt ne vásárolják meg, mert nagy valószínûség szerint nem az van a tasakban, ami rá van írva. Erre is volt már példa az elmúlt években.
Befejezésül minden gazdának azt tanácsolom, csak jó minôségû magot vessen. Ha zsebe megengedi, ne sajnálja a többletköltséget, amit a hibrid kukorica megvásárlása jelent. Megéri, mert abban az esetben, ha a vetést nem éri elemi kár vagy hosszan tartó szárazság, jó termést fog majd ôsszel betakarítani.
A falvak vízellátására vonatkozó kormányprogram gyakorlatba ültetése nem mindenhol javított a helyzeten. Két Beszterce-Naszód megyei község tavaly ôsszel, alig egy hónappal a vezetékek lefektetése után, ismét víz nélkül maradt.
Árpástó és Középfalva lakói nem is reménykedhetnek abban, hogy a közeljövôben megoldódik az ivóvízprobléma. Bár a szerelô cég garanciát vállalt a munkálatokra, Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke szerint a javítási munkálatoknak a hideg miatt nem lehet tavasz elôtt nekifogni. Szántó felvette a kapcsolatot a cég munkatársaival, de azok tehetetlenek voltak: ilyen hidegben nem lehet kicserélni a megrepedt polietilén csöveket.
Árpástó, ahol Beszterce-Naszód megyében elsôként alkalmazták a kormányprogramot, egy hónappal a vezetékrendszer szeptemberi felavatása után ivóvíz nélkül maradt. Árpástó polgármestere, Jó János elmondta: a vezetékek októberben megrepedtek, és azóta sem próbálkoztak a javításával. Így a község ezernél több lakosát kiszolgáló 23 utcai kút víz nélkül maradt. A 400 ezer dolláros munkálatot elvégzô cég nem adott semmilyen választ a polgármesteri hivatal bejelentésére.
Középfalván még egy hónapnak sem kellett eltelnie, hogy a hatszázezer dolláros munkálat eredménye tönkremenjen: itt nem csak a polietilén csövek, de még az utcai kutak egy része is megrepedezett. A középfalvi polgármesteri hivatal szerint a meghibásodott kutakat a munkavállaló cég elvitte és megjavította.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem rektori hivatala közleményben tudatta, hogy 2003. február 11-én felmentették tisztségébôl Dan Racovitant, a Közgazdasági Kar dékánját. A kiváltóokok: a munkahelyen történt sorozatos italfogyasztás, rossz igazgatás, elfogadhatatlan viselkedés. Ideiglenes jelleggel dékánná Dumitru Matist, dékánhelyettessé Gheorghe Ciobanut nevezték ki. Utóbbi azelôtt is ezt a tisztséget töltötte be.
Valaha értelmiségiek voltunk. Tanárként a társadalom közvéleményformáló rétegének látszottunk. Aztán, ahogy hosszabbodott a szervezett oktatás, úgy csökkent az oktatással-neveléssel hivatásból foglalkozó réteg társadalmi megbecsülése. Elôször leáldozott a tanítóknak. Ma az értelmiségi hierarchia legalján tanyáznak, még a(z esti) líceumot végzett rendôr is többre tartja magát náluk, és okkal, hiszen a társadalom anyagiakban kifejezôdô elismerését szûken mérik. Sôt, ezen még a szakma fôiskola elvégzéséhez kötöttsége sem fog változtatni. Különösen, hogy a fôiskola megbecsültsége se nagy. Következik az általános iskolai tanár. Egyetemet végzett, de ezt kevesen tudják és még kevesebben veszik tudomásul. Valamivel magasabban áll a (nem hivatalos szülôi/tanügyi/társadalmi) megbecsültségi skálán, ám mivel "csak" általános iskolában tanít, amit mindenki "elvégez", és "hivatalból" megkapja ennek a továbbtanulásra feljogosító oklevelét, a megbecsültsége is ezzel arányos. Merre tovább, tanári pálya? — kérdeztük Kovács Nemerét, a sokoldalú közírót, pedagógust és oktatási szakembert.
— A középiskolai tanár mögött tekintélyforrásnak ott az egyetemi oklevél — mondja. — Tekintélyét csökkenti, hogy egyre több a középiskola, hovatovább a felnôtt-oktatást helyettesítô esti líceumot is szakiskola-pótlóként lehet majd elvégezni. Aztán az egyetem… Vitathatatlan tekintélyforrás, csakhogy… A gyakornok, tanársegéd még nem egyetemi tanár, doktorátusa sincs. Egyetemi lektorokkal, adjunktusokkal Dunát–Oltot, Marost, Tiszát, Köröst lehet rekeszteni. Az egyetemi magántanár, a docens — mert ezek az elôadótanár, a "conferentiar" magyar elnevezései — elôad ugyan, de nem professzor. Ha mégis, akkor a középiskolai, sôt általános iskolai tanár is "professzor". Magam láttam egy Trabantban: tulajdonos XY általános iskolai testnevelô professzor. Félre ne értsék a tornatanárok: nekem semmi bajom a szakmájukkal… Magyarán megmondva: az oktatás minden fokozata híján van a társadalmi megbecsülésnek. Kiderül ez abból, ahogy társadalmunk anyagilag megbecsüli az oktatókat, presztízse megint csak kicsi a szakmának, egy empíriás vizsgálat is elegendô ahhoz, hogy megállapítsuk: tanítani csak jobb híján akarnak a fiatalok.
— Mi ennek az oka?
— Az ok: a szakma mûvelôje fehérgalléros, értelmiségi proletárrá vált. Nem titok, csak nem akarjuk elfogadni. Hajdani értelmiségi státusunk mögé bújunk, amikor se anyagi, se erkölcsi függetlenségünk nem létezik — amit a kívülálló is tud. A tanár már csak munkaerejét tudja eladni, hiszen nem birtokosa, csak közvetítôje a tudásnak és az is könnyû más munkákhoz képest, elvégre nálunk a futballhoz, és az oktatáshoz — látszólag — mindenki ért, nincs metanyelv, nem nyilvánvaló a saját szakterület, sôt, a szerzett tudás nem is mindig, mi több, általában soha nem váltható pénzre. Nem az elnôiesedés tette ilyenné a pedagógusi szakmát, hanem, mert olyan mesterség, amely látszólag külön erôfeszítés nélkül mindenki számára megközelíthetô, hiszen a hozzá legközelebbi szülô szerepet se kell tanulni, mi több, a tanár nem is birtokosa mindenfajta tudásnak. S mivel a tudás-átadásra egyelôre nálunk nincs vevô — az írni/olvasni/számolni tudás alanyi jog, akárcsak a majdani — köztünk legyen mondva, valójában elég bonyolult — életben szükséges ismeretek rendszere, félek attól, hogy tanítóink, általános iskolai tanáraink meg is maradnak jelenlegi helyzetükben, amin legfeljebb a fôiskolai oklevél vagy az egyetemi végzettség módosít egy keveset, ám nem sokat, mert az egyetemi-fôiskolai oklevél vesztett értékébôl.
A líceumi tanár helyzete változhat — végzettségétôl, oklevelétôl, tanügyi fokozatától függetlenül —, amikor ténylegesen érdekelt lesz, no, nem a tudása átadásában, hanem annak eladásában, mert akkor gazdasági helyzetbe kerül. Kérdés, hogy társadalmunk mikor lesz vevô a tudásra, s mikor fogja futni arra, hogy vevô legyen a közvetlenül eladhatatlan, de a vásárló hosszú távú hasznát hajtó anyagra.
Végül, de nem utolsósorban, ugyanez érvényes az egyetemi oktatókra is, annyi különbséggel, hogy az egyetemi gyakornoknak, tanársegédnek van általános iskolai vagy középiskolai oktatásra szolgáló jogosítványa, míg azok nem taníthatnak egyetemen. Ami a magántanárt és a nyilvános, rendes egyetemi tanárt illeti, ôk távol vannak attól, hogy általános iskolai vagy középiskolai tanárok legyenek. Feltéve, ha így akarják. Ha máshogy, lelkük rajta.
— Süllyedés, mélypont?
— Egy szó, mint száz: pillanatnyilag mélyponton van az oktatói szakma státusa és presztízse. Mûvelôit mûkedvelô szinten ismeri el a társadalom anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt. Ezen semmiféle jóakarat nem fog tudni változtatni. Amikor az iskola szakszerûsödik, lesz saját szaknyelve, (valódi) mûködési területe, kimegy a piacra, ahol értékén mérik majd, a tantestület társadalmi tekintélye is megnô. Látszólag magától.
A World Vision Alapítvány kolozsvári szervezete új programot indít útjára Kék ház elnevezéssel. A mozgalom — amelyet az Európai Unió PHARE-pénzeibôl támogatnak — célja, hogy megelôzze a gyermekek elleni szellemi és fizikai erôszakot, visszaélést.
A gyerekek elleni erôszak egyike a társadalom gyermekvédelmi programja megoldatlan problémáinak, hiszen ilyesmire többnyire csak akkor derül fény, ha már megtörtént a visszaélés. A Kék ház tervei között különféle, a megelôzést célzó intézkedések szerepelnek, úgy mint telefonos tanácsadás, segélycsapatok mûködtetése, családterápia, illetve képzési progamok pedagógusok számára. A szervezôk szándékában áll elindítani egy akciót, amelynek elnevezése: A gyermek beszél, de ki hallgatja meg? Ennek keretén belül azt követik figyelemmel, hogy mennyire hatékony az információáramlás, illetve átadás az erôszak tekintetében. A kampány február-március folyamán zajlik Kolozs megyében, közben utcai plakátokon, szórólapokon hívják fel a figyelmet a World Vision által mûködtetett Kék vonal — telefonos segélyszolgálatra is. A telefonvonalat igénybe vehetik gyermekek és kamaszok bármely, ôket érintô probléma tekintetében, de telefonálhatnak felnôttek is, ha tudomásuk van gyermekek elleni visszaélésrôl, és szeretnék jelenteni azt. A szám ingyenesen hívható, naponta 9–22 óra között (08008-187-777).
Fiatalok támogatási központját avatták tegnap Szamosújváron. A családi jellegû új házban a szamosújvári gyermekotthon tíz fiatal lánya talál otthonra.
Az árvaházakból gyakorlatilag utcára kerülô fiatalok részére teremtenek lehetôséget az országban immár egyre nagyobb számban megjelenô otthonok. A szamosújvári ifjúsági ház fô tevékenységei közé tartozik a szocializáció, gazdálkodási készségek fejlesztése, az árvaházban nevelkedett fiatalok társadalmi és szakmai beilleszkedésének elôsegítése. A kizárólag európai uniós támogatással mûködtetett otthon a Fiatalok a fiatalokért elnevezésû PHARE-program része, amely a továbbiakban Aranyosgyéresen hoz létre hasonló központot, ott további tíz fiatal jut majd otthonhoz. A szamosújvári és aranyosgyéresi otthonok építkezési költségei 290 ezer euróra emelkednek.
Február 20 és 24. között rendezi meg az Expo Transilvania Rt. a XII. Ambient Construct nemzetközi építôipari vásárt, amely a jelek szerint a résztvevôk számát és az elfoglalt területet tekintve túltesz majd a hétfôn bezárt, és szintén nagy sikert aratott XII. Ambient Instal expón. A jövô heti rendezvényen a résztvevôk bemutatnak: építô- és szigetelôanyagokat, asztalosmunkákat, vasmegmunkálási termékeket, belsô díszítéseket, építészettel kapcsolatos gépeket, berendezéseket, munkavédelmi felszereléseket, tervezéseket, valamint szakirodalmat.
Eddig 147 hazai, magyarországi, lengyel, svájci és svéd vállalkozó jelezte részvételi szándékát, összesen több mint 2650 négyzetméterre. Ioan Avram ügyvezetô igazgató szerint tegnap új, fûthetô sátrakat szereztek a helyszûke pótlására, de így is maradnak szabadtéren kiállított munkagépek és berendezések. Február 20-án 12 órakor a bukaresti Aluckoinstahl cég és a Romániai Építkezési Vállalkozók Egyesülete tart bemutatót a szakemberek számára, február 21-én pedig a kolozsvári Investel ajánlja szervezett formában a termékeit.
Újabb kirendeltséget nyitott Kolozsváron a Grigorescu Poliklinika. Az új rendelô a Monostor lakónegyedben, a Monostori út 97. szám alatt található.
Mint dr. Ladaru, a Grigorescu Poliklinika vezetôje elmondta, az új kirendeltség megnyitását azért tartották ésszerûnek, mert feltûnt nekik, hogy a Monostorról rengetegen járnak át a szomszédos lakónegyedbe egészségügyi problémáik megoldása érdekében.
Az új kirendeltség korszerû berendezésekkel, mûszerekkel van felszerelve, és a Grigorescu Poliklinika által nyújtott összes szolgáltatással várja ügyfeleit.
Kolozs megyében talán Cege az egyedüli olyan község, ahol egyetlen munkanélkülit sem tartanak nyilván. Legalábbis errôl számolt be lapunknak Muresan Gheorghe polgármester. A község öt falujában többnyire idôs emberek élnek, a fiataloknak pedig találtak munkalehetôséget. A Polgármesteri Hivatal munkacsoportokat szervezett, amelyeknek naponta akad tennivalójuk. Ezen a télen például 450 ember dolgozott a Füzesi völgy kitakarításán, de többszáz órát töltöttek a munkanélküliek a község területén mûködô intézmények javításánál, tatarozásánál. Rendbetették az iskolákat, óvodákat és a községi könyvtár épületét. Bôven akadt munka az utak és járdák korszerûsítésénél, mint ahogyan a vízvezetô sáncok ásásából is kivették részüket a munkanélküliek. Szociális segélyre csak 120 cegei lakos jogosult, de ôket is foglalkoztatja a helyi tanács.
Ritka az a vidéki település Kolozs megyében, ahol ennyire eredményesen oldották volna meg a munkanélküliek helyzetét.
A szükségesnél négyszer kevesebb pénzt utaltak ki a Besztercei Mentôszolgálatnak gyógyszerek beszerzésére. A sürgôsségi esetekhez szükséges termékek beszerzésére a mentôszolgálatnak csupán hárommillió lej (!) áll rendelkezésére, nyilatkozta Cornel Toader igazgató.
Mindaddig, amíg minden orvosi intézmény aláírja a 2003-as keretszerzôdést az egészségügyi biztosítópénztárral, a Beszterce-Naszód Megyei Mentôszolgálat februárra a szükséges pénzösszegnek csupán az egynegyedét kapta meg gyógyszervásárlásra, bár a reális összeget már a pénz kiutalása elôtt el is költötte.
Cornel Toader igazgató elmondta: az általa vezetett intézmény egyik válsághelyzetbôl a másikba csöppen. Miután néhány héttel ezelôtt a Petrom bejelentette, többé nem ad hitelre üzemanyagot mindaddig, amíg ki nem fizetik az ötmilliárd lejes adósságot, most az egészségügyi biztosítópénztár tovább tetézi a bajt a szükséges gyógyszerkészlet beszerzésére kiutalt pénzösszeg korlátozásával. A biztosítópénztár egyelôre halogatja a probléma megoldását, azt állítva, az ügy nem tartozik hatáskörükbe.
A Beszterce-Naszód Megyei Tanács elnöke, Gheorghe Marinescu hétfôn hivatalosan is átvette a Beszterce-Naszód Megyei Kórházat, amelynek mûködtetését a továbbiakban bizonyos mértékû helyi támogatással is kiegészítik. A kórházigazgató — amolyan jó gazda módjára — máris megragadta az alkalmat arra, hogy pénzt kérjen a megyétôl.
A megyei tanács elnöke Mircea Gelu Buta kórházigazgatóval együtt meglátogatta az egészségügyi intézmény épületeit, s azt nyilatkozta, hogy az általa vezetett intézmény képes lesz a költségek egy részének átvállalására, amennyiben a család- és egészségügyi minisztérium továbbra is támogatja pénzügyileg a kórházakat.
A megyei kórház igazgatója 6000 eurónak megfelelô pénzösszeg kiutalását kérte a megyei tanács elnökérôl, amely összeget a kórház TBC-osztályán filmek elôhívását ellátó gépezet beszerzésére fordítanák, ugyanakkor további négymilliárd lejt kért a kórházi mosoda sürgôs berendezéséhez, tekintettel arra, hogy jelenlegi állapotában a mosoda már csupán igen rövid ideig használható.
Február 20 és 24. között rendezi meg az Expo Transilvania Rt. a XII. Ambient Construct nemzetközi építôipari vásárt, amely a jelek szerint a résztvevôk számát és az elfoglalt területet tekintve túltesz majd a hétfôn bezárt, és szintén nagy sikert aratott XII. Ambient Instal expón. A jövô heti rendezvényen a résztvevôk bemutatnak: építô- és szigetelôanyagokat, asztalosmunkákat, vasmegmunkálási termékeket, belsô díszítéseket, építészettel kapcsolatos gépeket, berendezéseket, munkavédelmi felszereléseket, tervezéseket, valamint szakirodalmat.
Eddig 147 hazai, magyarországi, lengyel, svájci és svéd vállalkozó jelezte részvételi szándékát, összesen több mint 2650 négyzetméterre. Ioan Avram ügyvezetô igazgató szerint tegnap új, fûthetô sátrakat szereztek a helyszûke pótlására, de így is maradnak szabadtéren kiállított munkagépek és berendezések. Február 20-án 12 órakor a bukaresti Aluckoinstahl cég és a Romániai Építkezési Vállalkozók Egyesülete tart bemutatót a szakemberek számára, február 21-én pedig a kolozsvári Investel ajánlja szervezett formában a termékeit.
A rendôrség külföldiekkel és kivándorlással foglalkozó osztályának vezetôje, Marius Budusan rövid tájékoztatást tartott arról a sürgôsségi kormányrendeletrôl, amely január 27-én lépett hatályba. Változtak a vízumok típusai, ezentúl átutazó, rövid és hosszú tartózkodást biztosító vízumot különböztetnek meg. Újdonság az is, hogy a vízumok minôségét nem lehet menet közben megváltoztatni, az érintettnek haza (saját országába) kell utaznia, és az ottani román követségen változtathat.
A rendelkezés leglényegesebb eleme az, hogy azok a külföldiek, akik illegálisan tartózkodnak Romániában, a hatályba lépéstôl számított három hónapon belül jelentkeznek a rendôrség szakosztályán, s akkor büntetés nélkül megússzák. Viszont ha elszalasztják a határidôt, akkor a törvény szigorára, börtönbüntetésre számíthatnak.
A külföldi vállalkozók akkor maradhatnak hosszabb ideig Romániában, ha bebizonyítják, hogy legalább 100 ezer eurós tôkével rendelkeznek, valamint hogy a társasági részek legalább 500 euró jövedelmet hoznak (ezt esetleg pótolhatja az, ha a vállalkozás legalább 10 munkahelyet biztosít).
A rendelkezés nem vonatkozik az EU-tagállamokra. Ami a magyar, szlovák és ukrán állampolgárokat illeti, ezek tartózkodását külön törvény fogja majd szabályozni.
Hazahozzák Vidican holttestét
Újabb fejleményei vannak a néhány nappal ezelôtt ismertetett halálesetnek: a Franciahonba távozott 17 éves Marcel Vidican akasztott holttestét a család hazahozza. A kiskajáni Susana Vidican, a fiatalember édesanyja a rokonok és a falubeliek segítségével összeszedte a szükséges 4000 eurót, és átutalta a franciaországi román konzulátusnak. A hivatal biztosította, hogy kedden elszállítja a koporsót, valószínûleg szombaton lesz a temetés.
Marcel Vidicant egykori kollégái csábították Franciaországba, a gyulafehérvári katonai akadémiát hagyta ott a hasonló külföldi akadémia vonzásáért. Váratlan halálhíre mindenkit meglepett, feltételezik, hogy végül is az idegenlégióba akart jelentkezni.
A haláleset kapcsán a francia rendôrség nyomozást indított, amelynek végeredményérôl tájékoztatják majd a párizsi román nagykövetséget.
Hét embercsempész
Öt Máramaros megyei személyt letartóztattak, kettôt szabadlábon vizsgálnak — velük kapcsolatban annak alapos gyanúja merült fel, hogy 1999-tôl 2003 januárjáig különbozô személyeket, köztük kiskorúakat csempésztek át Franciaországba, azzal a céllal, hogy ott elektronikus berendezéseket forgalamzó üzletek kifosztásánál segédkezzenek.
A nagybányai Stefan Marian Stert (32), Carol Nicoale Fehert (27), Batvai Margaréta Lilianát (22), Maria Stert (51), Maria Fehert (27), Daniela Dogarut (20) és Floare Popot (46) tetten érték, amint tíztagú csoportot, köztük hét kiskorút próbált átvinni a magyar–román határon. A hét gyanúsítottnál házkutatást tartottak, és 500 millió lej értékû elektronikus felszerelést találtak náluk. A zsákmány többi részét a hálózat tagjai már értékesítették.
Ha a pletyka megöregszik, legenda lesz belôle.
A Temesvári Magyar Diákszervezet és az Udvarhelyi Fiatal Fórum közös rendezvényeként kerül sor a VIII. Hóhányó Olimpiára a Madarasi Hargitán, február 27. és március 2. között. A megerôltetô vizsgaidôszak után ez jó lehetôség kipihenni a szesszió fáradalmait a téli sportokat kedvelô, szórakozni vágyó diákoknak. A négynapos kötetlen szórakozás, bulizás mellett alkalom nyílik a különbözô régiók közötti kapcsolat kiépítésére, ugyanakkor jó lehetôség, hogy megismerkedjünk más egyetemi központokban tanuló, és nem utolsósorban külföldi egyetemistákkal.
A négynapos rendezvény során különbözô téli sportversenyeket rendezünk: síverseny amatôröknek és profiknak, snowboard, hószumó, hófoci, hóröpi, amerikai hófoci, nejlonverseny, szkanderbajnokság, a mûvészlelkek pedig bemutathatják tehetségüket a hószobrászatban és még sok érdekes, komoly és komolytalan versenyszámban. Ha valaki kedvet kapott ebbôl a kis elôzetesbôl, vagy hallott róla, és el szeretne jönni a VIII. Hóhányó Olimpiára, akkor hívja a következô telefonszámok egyikét: 0745-589919; 0256/195-545 (TMD); 0266/213-371 (UFF), esetleg írjatok e-mailt a zoli24@yahoo.com, a tmd@tmd.dnttm.ro vagy az uff@kabelkon.ro címre.
Várakozásokkal telve és kíváncsian várom az idei Valentin-napot. Fogadok, hogy ugyanolyan szörnyû lesz, mint a tavalyi. Nem is értem, minek kell, hogy ilyen gyakran legyen február 14-e; jobb lenne három-négyévente, vagy még ritkábban, mondjuk: soha.
Most, gondolom, mindenkiben fölmerült a költôi kérdés (ha nem merült is, mindegy, úgyis leírom): miért is utálom én ennyire a "szerelmesek" napját? Költôi a válasz: mert az utóbbi három évben horrorisztikusra sikeredett! Vegyük elôször is a három évvel ezelôttit: akkor szakított velem a barátom, ugyebár. A következô még borzalmasabb volt: látogatóba érkezett a 65 éves nagynéném, és egy hetet maradt.
Végül a tavalyi történetecske, amelynek következtében szinte sikerült alulról is megszagolnom az ibolyát. Lássuk az elôzményeket.
Többször hallottam életemben, hogy milyen szép és jó dolog a természet, "szeresd a fát, hisz ô is érez", és más hasonló bölcs mondások. Az egyik természetgyógyász-magazinban azt is olvastam: az embernek néha szüksége van arra, hogy kisétáljon egy olyan helyre, ahol csak a természet és az állatok veszik körül, míg végül ember–állat–természet lágy isteni harmóniába olvad össze.
Nos, 2002. február 14-én én is szerettem volna lágy isteni harmóniába összeolvadni, így elhatároztam, hogy sétálok egy hatalmasat, és utána csodásan fogom érezni magam. Minô naivság! Jelzem, mindez Visegrádon történt, ahová a kórusunkkal kirándultunk, valami fesztivál volt vagy ilyesmi.
Ama bizonyos napon az egész csapat Szentendrére utazott, csak én maradtam Visegrádon, egy belsô hangnak engedve, bár megtanulhattam volna, hogy az én belsô — és külsô — hangjaim általában hülyeséget beszélnek. Tehát elindultam a nagy útra. A cél: a vár, amely lentrôl nézve rendkívül romantikusnak és izgalmasnak tûnt. Természetesen nem a normális úton mentem, hanem ösztönösen kiválasztottam a legsárosabb, legcsúszósabb, legellenszenvesebb ösvényt, és azon vágtattam a csúcs felé.
Egy óra múlva meg is érkeztem, lihegve és térdig érô nyelvezettel. Körbejártam a várat, és hirtelen megpillantottam egy békésen (!!) legelészô fehér lovat. Ott állt mellette egy srác, és felajánlotta, hogy féláron meglovagolhatom (mármint a lovat). Ekkor kellett volna közbeszólnia az én hetedik érzékemnek — ami nálam nem mûködik —, hogy fussak, rohanjak el errôl a helyrôl!! De nem, semmi ilyesmi nem történt. Nyugodtan feltuszkoltattam magam a lóra, és büszkén elindultunk. Úgy éreztem magam, mint a filmekben. Persze, az út megfelelôen köves, sáros és veszélyes volt, s csak egy korlát választotta el a szakadéktól. A ló kecsesen lépdelt, én még kecsesebben hullámzottam a nyeregben.
Egyszer csak az az alattomos mén meglátott egy szemérmetlenül magamutogató kancát s egy ugató szörnyeteget! Hirtelen fölrúgta a hátsó lábait, felágaskodott, majd vad iramban kezdett vágtatni, mint a hasmenéses Tarzan az ôserdôben. Én eközben vadul gondolkodtam, hogy mit csináljak: maradjak, vagy essem le, és ha le is esem, hol, melyik felén? Megfontolás alá vettem minden egyes lehetôséget: ha elöl csúszom le, végiggázol rajtam, ha hátul, hasba rúg a patájával. Így végül oldalt csusszantam le, pontosan a hátamra, meghitt közelségbe kerülve egy fogaival felfelé fordított gereblyével. Érdekes volt. Meg sem tudtam szólalni.
Sajnos, az a gonosz állat — ahelyett, hogy a lelkiismeret-furdalástól összerogyott volna — megtartotta gyilkos szándékát irányomban. Még mindig fel-alá rohangászott, s másodszor is szinte eltett láb alól, mert fújtatva felém vágtatott, és csak az utolsó másodpercben változtatott irányt. Akkor aztán végre megtorpant, és nekiállt legelészni, mintha mi sem történt volna. Gondolom, várta a következô áldozatot. Azóta nem szeretem a lovakat.
Ez történt a tavalyi Valentin-napkor. És van egy sanda gyanúm, hogy az ideitôl is fel fog állni a szôr a hátamon.
De lehet, hogy csak nekem ilyen peches ez a nap. Mindenesetre kívánok mindenkinek olyan Valentin-napot, amilyent épp szeretne. És azt, hogy jöjjön el érte a mesebeli herceg vagy hercegnô, csak ne fehér lovon, mert lehet, hogy úgy jár, mint én.
Biztatók Adrian Nãstase miniszterelnök szavai, amelyek az RMDSZ-kongresszuson hangzottak el. Nãstase sem többet, sem kevesebbet nem mondott, mint hogy az RMDSZ-re hosszú távú partnerként számít. Valószínûleg a szövetségnek sem lennének kifogásai a legerôsebb román párttal kötött hosszabb friggyel szemben.
Az RMDSZ álláspontja a szövetség szavazóbázisának nagysága és annak korlátozottsága miatt is könnyen kiolvasható, ugyanis a forradalom utáni szabad politizálás bebizonyította, hogy egy erôs, a kisebbségek kérdéseit orvosolni hajlandó kormánypárt képes csupán teljesíteni az RMDSZ kéréseit.
A román politizálás sajátosságaként tapasztalt halandzsázás arra az óvatos magatartásra késztet, hogy a miniszterelnök kijelentését bizonyos fenntartásokkal kezeljem. A hosszú távú partner kifejezés mindenképpen pozitív kicsengésû üzenetet jelent a romániai magyarság számára, amelyben benne van az, hogy a közeljövôben nem az egér–macska szerepét játszaná el a két párt, amihez hasonlít az eddigi együttmûködési szerzôdések végrehajtása, hanem megteremtené az eddig példátlan valós, zsarolásoktól mentes román–magyar együttmûködés alapjait.
Az együttmûködési szerzôdés igazolta sajnos azt a józan belátást, miszerint többet sikerült elérnünk a legutóbbi választások óta, mint a koalíció mûködésének négy esztendeje alatt. Mondom: sajnos, mert szép volt annak a tudatában élni, hogy Romániában is léteznek európai értékek mellett lándzsát törô politikai erôk, amelyek a kriptokommunista pufajkások hatalomra kerülése után teljesítik majd a magyarság kéréseit. A leegyszerûsített képletben megtalálni véltük a Rosszat, következésképpen szemünk elé tárult egy cél, amelynek elérése révén reménykedtünk a Kánaánban. A négyéves katasztrófakoalíció és a 2000-es választások eredményei után azonban a szövetségnek és a magyarságnak rá kellett ébrednie arra, hogy a minôségénél és politikai súlyánál felülbecsült jobboldal semmivel sem jobb a baloldalnál.
Tetszik, nem tetszik, a pufajkás kriptokommunistáktól kapjuk vissza elkobzott javainkat, míg az európai eszmék mellett elkötelezett jobboldal továbbra is csalódást okoz. Még mielôtt a diktatórikus országlási stílussal összekacsintó Nãstase a mennybe menne, hozzá kell tennem, hogy az utóbbi két évben az RMDSZ és az SZDP viszonya korántsem volt kielégítô. A szövetség és a kormánypárt közötti együttmûködés akkor lesz igazán hasznos a romániai magyarság számára, amikor az a politikai hangulattól és kampányérdekektôl befolyásolhatatlan, zsarolásmentes kapcsolattá növi ki magát.
A jelenlegi együttmûködés annál az egyszerû oknál fogva hasznos, mert nincs jobb. Az RMDSZ által választott út kezdetben rövidnek tûnt, azt hiszen, kevesen gondoltak arra, hogy ez a zsarolásos kölcsönös támogatás valamikor is hosszú távú bizalmas kapcsolattá alakulhat. Ennek a törekvésnek legnyilvánvalóbb szóban kifejtett jele a román miniszterelnök kongresszusi bejelentése. A nyilatkozatok szintjén jelentôs elôrelépésnek tekinthetô a Nãstase által megfogalmazott gondolat, a kérdés az, hogy a hamarosan megszületô újabb együttmûködési szerzôdés kivitelezése is ennek a tetszetôs gondolatnak a jegyében történik-e, vagy minden marad a régiben.
Nãstase kijelentésébôl azonban nemcsak a protokollum gyakorlatba ültetése körüli gondokat véltem felfedezni. A hosszú távú partnerség gondolatát elvégre a tömegek mindennapjaira is lehetne vonatkoztatni. Elsô látásra nevetségesnek tûnik a partnerség szó használata ebben az esetben, hiszen a valóság elfogadása esetén Romániában a két egymás mellett élô nép viszonyát mi más jellemezhetné, ha nem a partnerség. Romániában a múlthoz tartoznak a polgárháborúk és az etnikai konfliktusok, de a szüntelen gyanakvás és rosszindulat él mindkét félben.
A számos tényezô által befolyásolt bosszúvágy, kételkedés, az ellenséges érzület a tudatalattiban lappang. Ezért naponta találkozhatunk a tömegtájékoztatási eszközökben, a személyes kapcsolatokban olyan apró jelekkel, amelyek a békétlenségrôl tanúskodnak. A történelmi sérelmek reminiszcenciáit egyik napról a másikra eltörölni nem lehet, de a vezetôk szintjérôl érkezô impulzusok kétségtelenül sokat módosíthatnak a helyzeten. Nem tudni, Nãstase miniszterelnök pontosan hogyan is értette a hosszú távú partnerséget, de abban az esetben, ha az RMDSZ és a kormánypárt között esetleg tényleg létrejön a fent említett kívánatos zsarolásmentes kapcsolat, akkor remélhetjük a romániai román és magyar kapcsolatok tényleges szorosabbra fogását.
Borbély Tamás
borbelytamas@freemail.hu
Helyet is ennél, ha már szóba jöttek a helyek. Közhelynek hívják, ott van a lába között. Lábközhely. Hadd meséljem el, hogy járt Rókus táti a múlt héten.
Rókus táti fogta magát és le.
Le halászni. Nem tündökölt, mindössze egy harcsa díszítette a markát. Szomorú az öregedés, mi? De abból is lehet ebédet fôzni. Nem az öregedésbôl.
A harcsából, úgy értem.
A harcsa teli pikkellyel. Vagy mivel. Ezért kell meghámozni.
Nem, a harcsát nem hámozzák, nem olyan. Mondjuk az almát, azt igen. De az, hogy a harcsát hámozzuk, az olyan, mintha azt mondanád, hogy az ember megdöglik.
Mert az ember meghal, nem megdöglik. Azt csak az állat szokta. Azaz nem szokta, mert olyasmit, ami egyszer, azt nem lehet szokni, amellé nem teszünk gyakorító képzôt, get, gat.
A harcsának méltóságán aluli, ha meghámozzák. Nem mintha számítana, miután már úgyis megdöglött.
Na, ez az: megdöglött. És nem meghalt. S ha már annyi nem jutott neki, hogy meghaljon, legalább ne hámozzuk meg, hanem.
Hanem, mondjuk, de-pikkelyezzük vagy levetkeztetjük, mint valami fehérnépet.
Nem lehet a halat levetkeztetni, az nem fehérnép, nem egy ringyó, nem egy.
Hanem az egy hal. Milyen érdekes, hogy hal és mégse meghal, hanem.
Hanem csak megdöglik.
Azért jó nekünk, embereknek, legalább egyszer ebben az életben meghalunk. Nem megdöglünk. Én, mondjuk, szoktam dögleni délutánonként a díványon, de az nem meg. Hanem ki. Vagy le. Le lehet dögleni. Szokták. De lehalni nem lehet.
Bár ki tudja, lehet, hogy igen. Lehallgatni.
(Kidögleni is lehet. Kihalni pláne.)
Azért nem csak egyszer halunk meg. Hanem például periodikusan. Én minden este meghalok egy kicsit. Addig sem élek. Amíg alszom. Mert az élet az érzékelés. Empirikus. S ha nincs érzékelés, nincs élet: alvás van. Vagy halál.
Az alvás egy kicsi halál, de ott van az álom, hogy azért mégse.
A halálnak meg nincs álom, mert azért mégis.
Én keveset élek, mert sokat alszom, de így soká fogok élni.
Soká fogok élni a kicsi halálokkal.
Soká fogok halni. Vajúdni.
Kivajúdom a halált az életbôl.
A másikat elüttötte az autó, ô nem vajúdott sokat. Lehet, hogy éjjeli életet élt, de akkor nappal aludt: a halálban élt vagy az életben halt.
Én az életben hálok, sokat: sokat fogok nem-élni, ez a legjobb. Most jól megmondtam.
A hal is alszik valamikor, de.
Neki nincs álma, tehát amikor alszik, akkor meg is hal egy kicsit.
Rókus táti csak feltette a pontot az i-re. Mint a bábaasszony, kihúzta a rossz fogat.
A harcsának nem volt álma, s most sincs valószínûleg: egész életében csak halt.
Hát persze, ha egyszer hal.
De ha a halak nem álmodnak, és úgyis meghalnak, akkor mi értelme van annak, hogy mi álmodjunk, amikor mi is meghalunk?
Talán mert úgy lassabban halunk meg. Késleltetjük az orgazmust. Vagy a szülési fájdalmakat. Szülési/születési.
Végül is mindegy, mert!
A fájdalom s a kéj egyforma lesz, egyesül.
A halál is egyesül az élettel, amikor elálmosodunk. Az a szürkeség, amikor érzed, hogy csukódik le a szemed.
Megyek, egy kicsit meghalok, egy félóra múlva költsél.
Fel.
Kössél fel.
Menjünk vissza oda, hogy lehalni. Meghalt Rókus táti. Kihalt a harcsafaj. Eddig jó. Most:
Széthalt a modorom. Felhalt a gépem. Összehaltak Márisné és Rókus tata, egy sírba. Áthaltam egy új világba. Behalt nekem ez a gané. Lehalt a csaptelep.
Le.
Kössél le. (A halál leköti az embert. Azaz a halál gondolata, az köti le: foglalkoztatja.)
Egy félóra múlva költsél le. Költsél ki, mint egy hímes tojást.
Nem vagyok hímes tojás, hanem: tojásos hím. A tojások, ha.
Ha összetörnek, felsültem: kihal a nemzet, áttelepülök németbe, lebabázok egy lombikba. Megdicsôülök egy kémcsôbe.
Elpatkolok.
Na, azért még nem.
Rókus táti azonban igen. A haltól.
A halszálkától, ami megakadt a torkán.
A döglött hal megbosszulta, amiért meghámozták (s nem kifilézték, mondjuk).
Na, ez a közhely, amirôl az elején beszéltem: hogy valaki meghalt a halszálkától. Pedig a halszálkás öltöny milyen divatos volt valaha.
Valaha. De most kihalt.
Az öltönyt megették a molyok. A gazdája is széthalt, a halastó is kihalt, a növényzete elhalt,
Én pedig végig csak döglöttem, heverésztem, lustálkodtam, s az istennek se.
S az istennek se akartam megdög.
Addig nem is, amíg nevén nem mondják:
Mert a halált meg kell nevezni. Addig csak elpatkolunk, vagy beadjuk a kulcsot, vagy feldobjuk a talpunkat, vagy éppen szétken egy teherkocsi a sztrádán. Majd, ha!
Meg kell nevezni és meg kell szervezni. Ahogy a másik pisztolyra gyûjt,
x bá’ pedig kötelet vesz és szappant. De nem elég. Az sem elég. Majd, ha.
Vagy mégis álmodnának a halak? Nem tudom.
Tényleg nem tudom. Ezt nem.
De azért tudok egy jobb helyet. Nem is jó, nem is hely, de azért tudom.
Közhelynek hívják. A lába között van.
Oda jó menekülni: a lába közé és a közhelyekbe. Biztonságot lelsz mindkettôben.
Jó a közhely, de azért egy kicsi fennköltség sosem ART.
agyamat agyadba beleölni
lelkembôl gyémánt valódba belép
sohalátott kék-akarat meztelen ajkadat érinti
világ-özön csap villámként belôlem-beléd…
vagy fordítva…
legyen agyamból érzés
lélek-szív vagy óhaj
hit s nem kétség
lelkembôl élmény a gyémántból kô
valódból ködfelhô
akaratomból makacs önfejûség
ajkadból érzelem-méreg
villámból halál
…vagy fordítva…
agyamat agyadba eljátszani
lelkembôl érzés önmagadba támad
örökzöld-akarat fátyol ajkadat érinti
magányom szelíden átlép valódba
…vagy fordítva…
HUROK
hazudok nektek
hazudok neked
hazudok nekem
vagy igazat mondok?
hamisan töltöm magamba a létet
szeretnék olyan lenni mint ÉN
kívánom hogy nektek legyek
s értem éljetek
köztünk a magány
én egyben egy vagyok
összerakom magam
de kiugrik egy logikai elem
érzelmeim elfásulnak
görcs fogja lelkem
bilincs van fogaimon
agyaram leköszörülik
otthonossá válik a veszély
lefog a valóság
megölik vágyaim
maszturbálásba bukik a világom:
zöld fény a gondolatoknak
HOMÁLY
álmomban
néha nem zavar
az utca
szürkésen egybesiklik
múltam
jövôm
így otthon vagyok
késôbb fölébredek
Pedig nem nehéz. Cseppet sem nehéz megjegyezned, ha egyszer gyanúsnak találtad ezt a jellegzetes vonalkát, és ha utánanéztél helyes használata szabályainak. Ha mégsem került akkor helyesírási szabályzat a kezedbe, olvass most tovább: a nagykötôjelrôl lesz szó.
Sokan következetesen hibásan írják a keltezéseket. Most nem a kitett vagy elfelejtett pontra vagy a hibás toldalékolásra gondolok
— ez külön NyelvVész témá-ja lehetne —, hanem az "1990-2000-es idôszak"-ról és közeli rokonairól beszélek. A "magyar-román kapcsolatok" is sokszor egész közeliekké válnak — s ez igazán nem a politikusok érdeme. Ha pedig a "Vásárhely-Kolozsvár útvonal" rövidül meg egy kicsit, vásárhelyi lévén tényleg kezdek megörülni.
Valóban sok esetben használjuk a jó öreg kötôjelet. Toldalékolunk, összetett szavakat tagolunk vele és így tovább. A nagykötôjel másik közeli rokona a gondolatjel. Ezzel a gondolatkezdô, a mondat csattanóját elhatároló, a közbeékeléseket jelölô jellel sem szabad összetévesztenünk, bár formájuk szinte azonos. (A különbség csak annyi, hogy a nagykötôjel elôtt és után soha nincs szóköz.)
Nagykötôjelet használunk két szám összekapcsolására, ha a ‘valamitôl valameddig’ jelentést akarjuk kifejezni. Írhatunk például az "1848–49-es szabadságharc"-ról vagy egy "10–15 percig tartó szónoklat"-ról. Népnevek közé szintén nagykötôjel kerül. Jó példa erre a "magyar–olasz labdarúgó-mérkôzés". Ugyanígy járunk el az önálló tulajdonnevek esetén, például: "Duna–Tisza köze", "Marx–Engels mûvei" vagy "Bolyai–Lobacsevszkij geometria".
Ilyen apróságokon múlik, mennyire vagyunk igényesek saját magunkkal, (helyes)írásunkkal szemben.
…azon gondolkodám, vajon mennyire sikerült dolgozataimmal felbosszantanom tanáraimat, vajon sikerült-e végképp ôrületbe kergetnem ôket a megnövelt betûmérettel és sorközzel, vajon rájöttek-e, hogy az internet melyik sarkából másoltam össze anyagaim nagyrészét…
…azon gondolkodám, miként fogom szólítani rég nem látott évfolyamtársaimat, amikor a hatalmas szesszióközi vakáció után újra találkozni fogunk, hogy vajon megismernek-e még, amikor régi álmom szerint punkosra vágatom a frizurám, minden hajtincsem más-más színûre pingáltatom, s a körmeim feketére festegetem, merhámiérne akasszam ki ezzel ôket…
…tulajdonképpen a szesszióünneplô sörözés hatalmában gondolkodám, hogy milyen lenne, ha most a zanyukám meglátna, talán a jó vonatra segítene fel, s lenne esélyem, hogy otthon az ô idegeit is végigciterázzam.
"A technika rohamos fejlôdése szükségessé teszi, hogy a minimális alapismeretek és a számítógép kezelése minél szélesebb körben váljék ismertté. A kiadvány ezért nem csupán egy konkrét tanfolyamra készült, ajánlható mindenkinek, aki meg szeretné tanulni a számítógépek kezelését, illetve az ehhez nélkülözhetetlen kifejezések használatát. A könyv az alapoktól indulva vezeti olvasóját a ma már szinte az általános mûveltséghez is hozzátartozó ismereteken át a gyakorlati tudnivalókig."
Melyik az a minimális ismeretanyag, amelyet a Hogyan használjam? címû, vastagocska, lila könyv szerzôje, Bártfai Barnabás nélkülözhetetlennek tart a technika új világában való eligazodáshoz? Szerinte ismernünk kell a számítógép felépítését és kezelését, és tudnunk kell eligazodni a szoftverek világában. Jó, ha legalább a két, nálunk elterjedtebb operációs rendszert — a DOS-t és a Windowst — tudjuk használni. Ismernünk kell a Norton Commandert és néhány tömörítôprogramot, ugyanakkor tudnunk kell, mi fán teremnek a vírusok, hogy adott esetben védekezhessünk ellenük. Általános mûveltségünkhöz hozzátartozik a hálózatok felépítésének és mûködésének, valamint az internetnek az ismerete. Tudnunk kell szöveget szerkeszteni, adatbázist kezelni, és értenünk kell a számítógépes grafikához is. Nem árt a prezentációkészítésbe is belekóstolnunk…
Ez az ijesztô mennyiségû, most csak témakörönként áttekintett anyag valóban megmarad az ízelítô, a kezdôk számára fontos információk szintjén, nem merül bele szórakozott tanár módjára a jelentéktelen apróságokba. Nem lehet ugyan egyszuszra végigolvasni, de talán nem is ez a célja. Inkább, hogy ha szükség van valamire, legyen ahol utánanézni.
A könyv 2001-ben, Budapesten, a BBS-E Számítástechnikai és Könyvkiadó Betéti Társaság kiadásában jelent meg. Részletes információk az interneten: www.bbs.hu.
"A szenvedély sorsokat teremt, s ezzel
valami visszavonhatatlant idéz
elô. Elôrehajtja az idô kerekét, és
visszahozhatatlan múlttal terheli meg
az emlékezetet."
(C.G.Jung:Gondolatok az életrôl és a halálról)
1.
Számítógép-kezelési kifejezéssel élve, Kertész Imre Az angol lobogó címû elbeszélésének az angol lobogóról szóló története egy ún. csomagolt fájl, amely félhibernáló állapotban leledzik mindaddig, amíg valaki ki nem csomagolja. De nemcsak állaga, magja csomagolt, hanem környezete is: amíg ugyanis az angol lobogó történetéig eljut, féltucat történeten kell átvergôdnie az olvasónak, aki — természetesen — egyre türelmetlenebbül várja magát a Történetet, azaz az angol lobogó történetét.
A külsô történethéjak elsô látásra bevezetô jellegûek, amolyan hangulatelôkészítôk, de az elbeszélés maga hamar az önszervezôdés legmagasabb fokára gyûjti alkotóelemeit, és fokozatosan kialakul az elbeszélés váza: féltucat felvillantott történet (lényegében néhánysoros regényvázlatok), majd a vége felé egy rendkívüli intenzitással elfojtott emlékkép: az ötvenhatos Budapest ûzött utcáin feltûnik egy nagy angol lobogóval megjelölt diplomáciai gépkocsi (dzsip), a sofôr búcsút int, majd a járdára felhúzva sebesen elhúz abba az irányba, ahol másnap megjelennek a szovjet tankok.
Ez az angol lobogó története — néhány bôvített mondat. Tucatnyi betûsor, tenyérnyi hely egy könyvben, amelynek nem az a szerepe, hogy az elôkészítô történetek királyságát pünkösdi jelleggel lássa el, hanem az, hogy... elôtérbe helyezze ezeket. Fôszereplôvé válik így a szerkesztôségi történet, Solymosiné lakáshistóriája, a "Szép Ernô voltam" és maga a keretsztori is, amely a szerzô születésnapjához kapcsolódik, és az ott "megrendelt" visszaemlékezésben ölt (szöveg) testet .
2.
A politikai továbbképzést tartó pártaktivista irigylésreméltó módon percenként kilép a nyári gôzölgô tanterem erkélyére hûsölni, az utcát bámulni, míg a szegény "hallgatók" irigykedve, sôt lázadozva figyelik a hatalom helyi (tanterembeli) megtestesítôjének — az ötvenes évek tipikus párt-kisistenének ("fôszemélyiségének") — ilyenforma luxusmagatartását. Aztán kiderül az igazság: azért nézett ki oly gyakran — sôt, egyre gyakrabban — a tanfolyamvezetô az erkélyrôl, mert abban reménykedett, hogy a bejárat elôtt álló fekete autó nem rá vár, hanem mást fog rövidesen a politikai rendôrség valamelyik cellájába kísérni: "...nem nagyon igyekezett leérni az utcára, ellenkezôleg, alig tudott elszakadni tôlünk, egyenként megszólongatott még néhányunkat, majd végre-valahára megszabadultunk tôle, és én is kiléphettem az erkélyre, megkönnyebbült sóhajjal én is lenézhettem az utcára, ahol éppen akkor lépett ki a házból ez a fôszemélyiség, a járdánál várakozó fekete autóból meg éppen akkor ugrott ki az ominózus két szolgálatkész férfi, akik a fôszemélyiséget nagy buzgón, bár talán egy kissé tolakodóan besegítették a fekete autóba..."
A "fôszemélyiséggel" késôbb aztán találkozik még az olvasó, pontosabban "egy ronccsá vert, félig megvakított, összetört öregemberrel".
Kertész Imre — a rá annyira jellemzô módon — nem sic transit gloria mundi-zik, hanem rendkívüli szigorúsággal (hol van ehhez képest a Szabó Magda-regények szigorúsága?) köti le — földeli — a történetet: "miféle igazságot érzékelhettem volna itt ennek a nevetséges, ennek a — lényegében — gyerekes jelenetnek az igazságán, no meg azon az igazságon kívül, hogy bárkit bármikor elvihet a fekete autó, ezen a — lényegében — megint csak mumusigazságon kívül." A szerzô — bár az alkotói szabadság és a történetfonal egyaránt az ô oldalán áll — nem "kárörvend", nem utal az igazság gyôzelmére, hanem valósággal sajnálja a "fôszemélyiséget". A szerzô határtalan emberszeretete — akárcsak a Sorstalanságban — itt is a (jelen)létfilozófia teniszpályájára irányítja a történetet: nála egészen más jelent az igazság, közvélemény, élet és halál, mint nekünk — másoknak (többek között innen ered a Kertész-mûvek megfoghatatlansága, vagy ahogyan Bojtár Endre fogalmazott nemrégiben a Kossuth-Klubban: "gyógyító hatású kíméletlensége"). Nála az élet például "Istennek tett szívesség"...
A (jelen)létfilozófia teniszpályáján viszont döbbenetes magabiztossággal mozog a szerzô. Úgy jön be a pályára, mintha csak labdát szedegetni érkezett volna — olyan ártatlanul, mint ahogyan a Sorstalanságbeli Köves György érkezett "dolgozni" a "fegyencek" közé Auschwitzba —, de amikor földelni kell a történetet, irgalmatlanul elveszi a játékosok kezébôl az ütôket is: "Megértettem, hogy alkotó itt csakis az öntagadásban lehetek, hogy ebben az itteni világban lehetséges egyedüli alkotás az öntagadás mint alkotás. Talán szélsôségesen fejeztem ki magam, de mindegy, hisz úgysem értettek..." — áll Az angol lobogóban..
Íme: vannak még csomagolt történetek.
3.
Mintha a Buchenwaldból szabadult tizenéves Köves György kelne életre Az angol lobogóban: amirôl a lágerben meggyôzôdött (az emberi viselkedés reflexei a legkülönbözôbb helyzetekben — lásd a cigány lágerôrt, a francia orvost vagy a magyar szótól menekülô felvidéki zsidót), az most megfogalmazódik (odébb meg is jegyzi a szerzô: "a megfogalmazás kalandjával találtam magam szemben"). A kaland persze ki-ki fut még az említett teniszpályáról is — az alkotói szabadságnak is vannak bársonyon futó percei — lásd: "a katasztrófa esztétikája" (Solymosiné feljelentô levele), "metafizikai vigasz" (Wagner: Walkür).
A "megfogalmazás kalandja" különben kitûnô fegyvernek bizonyul akkor, amikor a szerzô az auschwitzi és az ötvenes évek diktatúrájának tömeglélektani vonatkozásait kísérli meg egybevetni. És hát persze, hogy kényelmetlenül fogalmaz — a kaland köntösében — Kertész: azt próbálja csendesen elmondani, hogy a tömeg — a színhely legyen bár a deportálások Budapestje vagy Az angol lobogó továbbképzô-tanterme — mindig csak statisztál a történelem utcákra ereszkedô drámáinál. És már ott is van a sorok közé rejtett vád: olyan korszakok voltak ezek, amelyek lényegében ugyanarra az általános embertelenségre épültek, nevezetesen a tömeg sunyítási reflexére. Mert olyan közös élethelyzetek sorozatáról van szó, amelyben a tömeg hallgatólagosan beleegyezik abba, hogy szomszédját deportálják, vagy — lásd a "fôszemélyiséget" — fekete autóba ültessék. A zöld utat tehát a tragédiákhoz — legalábbis a kertészi alkotói világban — lényegében a tömeg ún. egészséges passzivitása biztosítja. Kertész nem ítélkezik, csak rendszerez: "én ennek a szerkesztôségnek a számára elvesztem, és ezzel elvesztem a... ’majd azt mondtam, hogy a társadalom számára is, de ha lett volna társadalom, illetve ha az, ami volt, társadalom lett volna, akkor elvesztem ennek a társadalomfélének, ennek a hol megvert kutyaként nyüszítô, hol éhes hiénaként üvöltô, mindig szétmarcangolható eleségre éhes horda számára".
Mindezek ellenére a szerzô mindvégig megmarad hitében, hogy az embernek mindenek elôtt örömre, életörömre — emberségre — van szüksége; ha nincs erre lehetôség, akkor legalább a más örömében kell osztozni, hiszen ettôl lesz kollektív és mélységesen emberi élmény az öröm:"...megkínzatása ritka szüneteiben az embernek örömre van szüksége: ezt eddig nem merészeltem volna megfogalmazni [íme, a megfogalmazás kalandja"!], ha mégis, legföljebb bûnként.". Ugyanez a gondolat a Sorstalanságban: "Buchenwaldba küldtek, minden maradék képességemmel osztoztam [!], természetesen [!], a többiek örömében, mivelhogy az ottani jó napok, no meg kiváltképp a reggeli levesek jutottak tüstént az eszembe".
Talán éppen ezért olyan rövid és olyan elfojtott a lobogótörténet: a szerzô talán még nem tudta feldolgozni a forradalom kitörésének képét, amely valójában az örökké sunyító tömeg elméletét rombolta le benne. Mert a tömeg — íme — lázadni is tud. Sôt, enyhébb diktatúrát, emberarcúbb gyilkos világot is magára mer takaróként húzni. Ehhez pedig bátorság kell.
4.
Az ötvenes évek — naptári szempontból — amolyan felemás, iránytûjét vesztett tömeg fôszereplésével megrendezett korszakként maradt meg a szerzôben. Talán poszt-Auschwitz idôszakként, amikoris már "meg lehet fogalmazni" olyan általános és egyéni élethelyzeteket, amelyek a szögesdrótok mögött még titkokat/reményeket rejtegettek. Ilyen most Kertész Imrénél a katasztrófa. Az igazságállapot: katasztrófa, az élettapasztalat: katasztrófa...
A többtucatszor leírt katasztrófa szó ugyanazt a szerepet tölti be Az angol lobogóban, mint a "természetesen" a Sorstalanságban (ahol ez nyolcvanszor olvasható): ágyat vet a történetnek, azaz "érzelemföldrajzilag" határozza meg a történet gyökereinek lélektani/hangulati fellelhetôségét.
Érdekes továbbá az a mód (szer) is, ahogyan meglát a szerzô a "sokból" (azaz hogyan szelektál), és amilyen intenzitással bocsátja ki válaszjeleit. A Sorstalanságban például eszébe sem jut a szerzônek az, hogy a krematóriumok üzenetét emelje az érkezô jelek miriádjai közül a páholyba. Kertész Imre Auschwitz-Birkenau-Buchenwald alapszínét nem a krematórium füstszürkéjében látja (mint ahogy az emberiség legnagyobb része teszi), hanem a lágerlakók fizikai/lelki sokszínûségében.
Az angol lobogóban az 56-os forradalom kitörése nem a megszokott "képhelyzeteket" indukálja a szerzôben (drámai összecsapások, pesti srácok, lyukas zászlók, fegyverropogás), hanem egy egészen más képet: "Száguldva egy dzsipforma autó bukkant fel hirtelen, hûtôjét a kék-fehér-piros brit színek, egy angol lobogó borította be teljesen. Eszeveszett sietséggel iszkolt a járdákon kétoldalt feketéllô tömeg közt..."
Ennyi. Ja, igen. És a dzsip vezetôje óvatosan kiint: "Integetés volt ez, baráti, üdvözlô, tán egy kissé részvétteli mozdulat, mindenesetre fenntartás nélküli helyeslést tartalmazott, és mellesleg a szilárd tudatot is, amivel ez a kesztyûs kéz nemsokára a repülôgéprôl a betonra vezetô lépcsô korlátját tapintja majd, hazaérkezve a távoli szigetországba."
Eredeti szignálfogadó képesség és szelektív, öntörvényû szignálkibocsátás — tömörítés/csomagolás. Íme, mennyire titoktalan Az angol lobogó szerzôje.
5.
Ha van egyedfejlôdés és lélekevolúció, akkor minden valószínûség szerint létezik magának az emberi élet felfogásának is valamilyen története. Kertész Imre mûveiben lépcsôfokok formájában jelentkeznek az élet értelmével kapcsolatos meglátások. A Sorstalanságban még könnyen áttekinthetô az élet: "a sár olykor java gondunk, életünk színtere lehet", "mily igen megnehezítheti dolgunkat mindössze akár csak egypár napi élet", "azért így is értésükre adtam: sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytathatjuk". Az angol lobogóban már sûrûsödik a kép (fájl-csomagolás): "Ezt az életet, ezt a húszéves fiatalember-életet egyedül a megfogalmazhatósága tartotta fenn, ez az élet, minden idegszálával, minden görcsös törekvésével egyedül a megfogalmazhatóság szintjén zajlott.Ez az élet minden erejével élni törekedett..." Itt még nincs minôségi ugrás az életfelfogás lépcsôi között: "az élet minden erejével élni törekedett" még összeköti a két Kertész-mû világát, hiszen ezt a tizenötéves Köves György is elmondhatta a Sorstalanságban. A Detektívtörténet címû elbeszélésben viszont már elképesztô dimenziókat ölt az élet felfogásának Kertész-i kollográfiája: "élik a nemlétezô életüket", "beszámolni életemrôl: nem élek", "az élet is egy módja az öngyilkosságnak, az a hátránya, hogy rettentô soká tart" — mintha folytatásai lennének Az angol lobogóban elkezdett tömeggyilkosság-megfogalmazás kísérletnek: "Ma már nem olvasok ponyvaregényeket, amióta egy ponyvaregény olvasása közben egyszer hirtelen azon kaptam magam, hogy egyszerûen nem érdekel, ki a gyilkos, hogy ebben a világban — egy gyilkos világban — nemcsak megtévesztô és tulajdonképpen felháborító, de fölösleges is azon töprengenem, hogy ki a gyilkos: mindenki.".
Lényegében a Sorstalanság fôszereplôjének felnôtté válása, személyiségfejlôdésének egyik szakasza fejezôdik itt be. Hogyan is közelít a lágert túlélô kamasz a sors-szabadság mérleg felé? "Ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont — folytattam magam is egyre meglepettebben, egyre jobban belémelegedve —, ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azazhogy — álltam meg, de csak lélegzetvételnyi szünetre —, azazhogy akkor mi magunk vagyunk a sors — jöttem rá egyszerre, de oly világossággal e pillanatban, mint ez ideig még soha".
Kétségtelen: az elmagányosodás folyamatának egyik leglátványosabb esetével állunk szemben: Auschwitzban minden "természetes" volt a tizenéves Köves számára, idehaza Budapesten viszont "katasztrófa-élet" folyik, "gyilkos világ" néz ki az ablakon, "marcangolásra váró társadalom" néz farkasszemet a csordától elszakadóval. Elsô látásra apokaliptikus képeknek tûnnek ezek — talán azok is —, felfoghatók viszont az elmagányosodás Jung-i elméletének kivetüléseiként: "A személyiség kifejlôdése csiraépítményébôl teljes tudatosságra kegyelmi ajándék, s egyben átok: az elsô következménye az egyedi lény tudatos és elkerülhetetlen elkülönülése a csorda tudattalanságának egybemosódásától. Ez elmagányosodás — erre nincs vigasztalóbb szó
(C.G. Jung: Gondolatok a látszatról és létezésrôl)"
Amennyiben elfogadjuk, hogy Kertész minden írásában jelen van a Sorstalanság gyorsmaturizálódásnak alávetett Köves Györgye, akkor az Angol lobogót nemcsak a szerkezet és történetkeret szempontjából, de mélylélektanilag is ennek dimenziójaként — "folytatásaként" — foghatjuk fel.
Íme: a kertészi világ — a maga Napjával, bolygóival és szigorú törvényeivel — csak most kezd ránkhajnalodni.
Azt persze fölösleges firtatni, hogy megfogalmazási kalandként, vagy másképp.
A kormány múlt hét csütörtöki ülésén megvizsgálta a vízumok kiadásának új rendjét bevezetô rendeletének esetleges módosítását, de döntés egyelôre nem született — közölte a miniszterelnöki hivatal szóvivôi irodája.
Adrian Nãstase miniszterelnök tíz nappal ezelôtt Szatmárnémetiben ígéretet tett Medgyessy Péter magyar kormányfônek, hogy felülvizsgálják a január végén életbe lépett rendeletet, amely a tartós vízum kiadását a külföldi vállalkozók számára egyebek között ahhoz a feltételhez köti, hogy a külföldi vállalkozó legkevesebb 100 ezer euróval rendelkezzen a Romániában végzett üzleti tevékenységhez.
— A román kormány csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt a rendelet módosítására elôterjesztett javaslat megvitatása, de a döntés késôbb születik meg — közölte a szóvivôi iroda illetékese az MTI-vel.
Több ezer, az akkori román kormánypárthoz közel álló személy kapott kölcsönt igen kedvezményes feltételekkel 1995–1996 folyamán az idôközben felszámolt Bancorex kereskedelmi banktól — közölte a Román Korrupcióellenes Ügynökség (ARA) nevû civil szervezet.
A szervezet a kedvezményezettek közül 400 személy nevét a banktól kapott kölcsön összegével együtt nyilvánosságra hozta, s felszólította a tavaly szeptemberben összeállított országos korrupcióellenes ügyészséget, hogy vizsgálja ki: mire kérték, és valójában mire használták fel a kölcsönt a megnevezett személyek.
A listán aktív politikusok mellett számos olyan személyiség szerepel, aki ma is kulcsszerepet tölt be az államigazgatásban és a rendôrségen.
Az ARA szerint az említett idôszakban közel ötezer ember összesen 70 millió dollár kedvezményes kölcsönt kapott az akkor hatalmon lévô Szociális Demokrácia Romániai Pártjának — a mai kormánypárt elôdjének — politikai bizalmát élvezve.
A nyilvánosságra hozott személyek néhány ezer dollártól százezer dollárig terjedô kölcsönt kaptak 5–18 százalékos kamatra akkor, amikor Romániában a bankkölcsönök kamata az átlagemberek számára jóval meghaladta az 50 százalékot.
A kölcsönt az igénylôk döntô többsége lakásépítésre, illetve gépkocsi vásárlására kérte és kapta meg. Az ARA szerint azonban sokan másra használták fel a pénzt, például egyszerûen betették egy másik bankba, amivel igen jelentôs kamatnyereségre tehettek szert.
Az állami tulajdonban lévô Bancorex a legnagyobb hazai kereskedelmi bank volt mindaddig, amíg pénzügyi összeomlását elkerülendô a kormány beolvasztotta a Román Kereskedelmi Bankba.
A Bancorex csôdjének kivizsgálására külön bizottságot állított össze annak idején a parlament, de a testület több évi vizsgálódás után sem tudta feltárni az okokat.
Adrian Nãstase miniszterelnök pénteken azzal intézte el a kérdést, hogy a Bancorex kölcsöneinek régi kérdése ma már nem szerepel a legfontosabb problémák között.
Április 14. és 16. között rendezik meg a másodkézbeli gépek és berendezések hagyományos nürnbergi vásárát. Erre a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara április 12. és 17. közötti idôszakra utazást szervez. A tavalyi hasonló kiállításon 31 ország 525 vállalata összesen több mint 150 ezer gépet és berendezést kínált. Az utazáson való részvételre a feliratkozási határidô március 14.
A magyar kormány 2015-ig szóló közútfejlesztési programja tartalmazza a IV-es európai közlekedési folyosó részeként az M5-ös autópálya Kiskunfélegyháza–Szeged, és az M43-as autóút Szeged–Nagylak közötti szakaszának megépítését, ami mintegy 150 milliárd forintba kerül — jelentette be Szelestey Lajos, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) sajtóosztályának vezetôje a múlt hét végén.
Ezt annak kapcsán közölte, hogy Miron Mitrea szállításügyi miniszter pénteken Bukarestben kijelentette: Románia nemzeti prioritásnak tekinti a IV. európai közlekedési folyosó romániai, Nagylakot Konstancával összekötô szakaszának megépítését
A román miniszter bejelentése egy héttel az után hangzott el, hogy a magyar és a román kormányfô Szatmárnémetiben megállapodott arról: közösen lépnek fel az Európai Unió illetékeseinél az EU anyagi támogatását kérve annak érdekében, hogy a Budapest–Bukarest közötti autópálya a IV. európai közlekedési folyosó eredetileg tervezett nyomvonalán mihamarabb megépüljön.
Csillag István miniszter korábban úgy nyilatkozott: az M5-ösrôl folyamatosan tárgyalnak a koncesszió tulajdonosával, az üzemeltetô AKA Rt.-vel. A tárgyalásokon tisztázni kívánják a továbbépítés mikéntjét, ütemét, a finanszírozás módját és nem utolsó sorban egy "emberbarát díjrendszer" kialakításának lehetôségét.
Csillag István kifejtette: a kormány elképzelése, hogy a határig tervezett M5-ös autópálya 2005-ig Szegedig megépüljön, ezzel párhuzamosan pedig a csongrádi megyeszékhelyet elkerülô út is, utóbbi állami beruházásként.
Mivel az Aka Rt.-nek 2003. december 31-ig opciója van az M5-ös Kiskunfélegyháza–Szeged közötti 40 kilométeres szakasz megépítésének elkezdésére, így várható, hogy ezt még a koncessziós társaság építi meg.
Az M43-as Szegedtôl Románia felé vezetô mintegy 60 kilométeres szakasza részben állami beruházásban, ám már várhatóan EU-tagként, részben az Európai Unió Kohéziós Alapjának támogatásával épülhet meg.
Mindössze öt hónapnyi hivatali idô után lemondott az állami légitársaság, a Tarom ügyvezetô igazgatója. Egyelôre nincs kinevezett utóda, a céget az igazgatóhelyettesek irányítják.
A 49 éves Alexandru Szlivka személyes okokra hivatkozva mondott le posztjáról a kormányhoz intézett felmondólevelében. Szlivka a Tarom párizsi irodáját vezeti tovább, tavaly szeptemberben eredetileg is innen nevezték ki a légitársaság élére. A Tarom egyelôre nem kommentálta a lemondást.
A légitársaság korábbi igazgatója, Nicolae Demetriade tavaly szeptember elején váratlanul — ugyancsak személyes okokra hivatkozva — nyújtotta be lemondását.
A tavalyi évet 28 millió dolláros veszteséggel zárta a Tarom, 2003-ra 19,5 milliós veszteséget vár.
A nemzeti légitársaság vesztesége 2000-ben 62 millió dollár, tavalyelôtt 45 millió dollár volt. A közlekedési miniszter szerint jelenleg a Tarom gazdasági helyzete a legjobb a térségbeli légitársaságok között: jelentôs összegû készpénz áll rendelkezésére számláin, gyakorlatilag rendezte a beszállítókkal szembeni adósságait. A sajtó úgy tudja, hogy a nemzeti légitársaság az elmúlt tíz évben összesen félmilliárd dollárt elérô veszteséget szenvedett.
Miron Mitrea közlekedési miniszter tavaly ôszi nyilatkozata szerint 75 százalékra sikerült teljesíteni a Tarom veszteségeinek lefaragására két évvel ezelôtt kezdett rövid távú programot. Elmondta, hogy 2003-tól kezdik meg a légitársaság átszervezésének közép- és hosszú távú programját. A miniszter igyekezett megnyugtatni a radikális változásoktól félô szakszervezeteket, hangsúlyozva, hogy nem lesznek tömeges elbocsátások. A 19 repülôgépbôl álló légiflotta nagyságához túlzott ugyan a 2700 fôs alkalmazotti létszám, de a karcsúsítást elsôsorban nyugdíjazással szeretnék megoldani.
Mitrea szerint egyelôre kérdéses, hogy a Tarom lemond-e tengerentúli járatairól. Ugyanakkor közölte, hogy az európai járatok számát sûrítik, illetve új járatokat is terveznek indítani. A sajtóban megjelent értesülések szerint a minisztérium a Tarom gyökeres átalakítását tervezi. A tervek szerint a társaságot három részre bontanák. Az új Tarom átadná hosszú távú járatait egy stratégiai partnernek, és tevékenységét Európára, illetve a Közel-Keletre szûkítené. A társaságnál mindössze 800 alkalmazott maradna. Leányvállalatként létrehoznák a Tarom Express társaságot, amely Moldovát, Bulgáriát, az egykori Jugoszláviát, továbbá Ukrajnát, Görögországot és Törökországot érintô regionális járatokat üzemeltetne ATR típusú gépekkel. A Tarom és a Tarom Express mellett kialakítanának egy önálló mûszaki, karbantartó vállalatot, amely elsôsorban a két új társaságnak nyújtana szolgáltatásokat.
A hazai illetékesek 2001-ben a német Lufthansa társaság szakértôivel kidolgozott átszervezési tervvel kezdtek hozzá a nemzeti légitársaság talpraállításához. Az eredeti tervek szerint a Tarom üzemeltetése 2004-re válna nyereségessé.
Hétfôn távozott az általa vezetett cégtôl Ion Popa, a Petrom állami olajtársaság vezérigazgatója. Popa, aki egészségi okokra hivatkozva nyújtotta be lemondását, hangsúlyozta, hogy távozása semmilyen formában nem módosítja a legnagyobb hazai állami vállalat privatizációs terveit.
A távozó vezérigazgató a társaság tavalyi eredményeinek ismertetésével igyekezett csillapítani a távozásának váratlan bejelentése nyomán felbolydult kedélyeket. Elmondta, hogy a Petrom tavaly 101,9 millió dollár bruttó nyereséget ért el, 2,25 milliárd dollár üzleti forgalom mellett. A társaság tavalyi beruházásai megközelítették a 358 millió dollárt. A Petrom 2002-ben 613,6 millió dollár értékben exportált kôolaj termékeket, míg 459 millió dollár értékben vásárolt kôolajat külföldrôl.
A vezérigazgató nyomatékosan hangsúlyozta, hogy lemondásának szigorúan magánjellegû okai vannak, a jövôben Adrian Nãstase miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként fog dolgozni.
Ion Popa távozásának hírére már pénteken 5 százalékot esett a Petrom részvényeinek árfolyama a bukaresti értéktôzsdén. A papír kereskedését rövid idôre felfüggesztették. Egy nappal korábban a bukaresti tôzsde forgalmának felét a Petrom-részvények adásvétele jelentette. 21 millió Petrom-részvény cserélt gazdát, a gazdasági lapok által idézett brókerek szerint ezek legnagyobb részét külföldi befektetôk vásárolták fel.
A kormány tervei szerint a Petrom privatizációja még idén megtörténik. A magánosítás formájára a konzulens, a Credit Suisse First Boston és az ING Barings beruházási bankok konzorciuma március közepére tesz javaslatot.
Bulgária továbbra is a fô áramszállító akar maradni a Balkánon, annak ellenére, hogy be kellett zárni a kozloduji atomerômû két reaktorát.
— A többi erômûegység hatékonyságának javításával fedezhetô a hazai szükséglet és a szerzôdött export — mondta Milko Kovacsev energiaügyi miniszter szerdán. Egymilliárd dollár beruházás várható az ágazatban, ennek egy része már idén elkezdôdik, elsôsorban a hagyományos erômûvek feljavítására. — A bolgár áramexport ezentúl is a legversenyképesebb a térségben — mondta a miniszter.
Bulgária várhatóan 5 milliárd kilowattóra áramot exportál idén, 19 százalékkal kevesebbet a tavalyi 6,2 milliárdnál. A balkáni nemzetközi áramforgalom 45 százaléka Bulgáriából származik, a vevôk: Törökország, Görögország, Szerbia, Koszovó, Macedónia, Albánia és Románia.
— A két reaktor leállítása Kozlodujban csökkenti a tartalékkapacitásunkat, de intézkedünk a pótlásra — mondta a bolgár miniszter. A Duna menti Kozloduj négy elöregedett reaktorának bezárása Bulgária EU-tagságának egyik feltétele a csatlakozási tárgyalásokon. Két szovjet gyártmányú, egyenként 440 megawatt kapacitású reaktort állítottak le decemberben, másik kettô leállítása 2006-ban esedékes, bár még tárgyalnak a határidô eltolásáról. Kozlodujban van két, egyenként 1000 megawattos, korszerûbb reaktor is, ezek biztonságát tovább javítják. Az erômû a bolgár áram 40 százalékát termeli. A kormány decemberben elhatározta, hogy felújítja a másik, ugyancsak Duna menti, belenei atomerômû építését. A költséget egymilliárd dollárra becsülik, és külföldi befektetôket keresnek. Az építkezést a nyolcvanas években kezdték, de az 1990-es rendszerváltáskor abbahagyták. Addig 40 százalékban készült el a belenei atomerômû, 1,5 milliárd dollár beruházásával. Cseh gyártmányú, 1000 megawattos reaktorokat terveztek beépíteni. Remélik, hogy ôsszel megkezdôdhet az áramtermelés az elsô reaktorban.
A bolgár erômûvek közül idén hetet akarnak privatizálni, és a korábban várt 300 millió dollárnál sokkal nagyobb bevételt várnak — mondta Kovacsev.
Bulgária áramtermelô kapacitása jelenleg 10 300 megawatt. A kozloduji atomerômûvön kívül széntüzelésû és vízi erômûvek mûködnek. Idén elkezdik Marica Kelet 3 távhô- és áramtermelô erômû feljavítását, 530 millió dolláros szerzôdésben az amerikai Entergy és az olasz Enel irányítja a munkát. Új széntüzelésû erômû is épül a Marica Kelet szénmedencében, a munkát várhatóan ez év közepén kezdi az amerikai AES — közölte a bolgár energiaügyi miniszter.
Február 11., kedd
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
35 300/35 700 |
32 600/32 800 |
142/146 |
Február 12., szerda
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 131 lej, 1 USD =32 865, 1 magyar forint = 143 lej.
Ötödik alkalommal rendezték Szamosújváron a Sütô György emlékére kiírt vetélkedôt. A kitûnô versenyen a következôk gyôztek:
Fiúk: Tudor Chendrean (6–9 év), Bogdan Chendrean (9–12), Petrisor Fulea (12–15), Valentin Verde (15–18), Rares Retegan (18–25), Deményi Gábor (25–45), Gáll Ernô (45–55), Kampó Tibor (55 év felettiek).
Lányok: Gál Héni (6–9), Sonia Luka (9–12), Gál Tímea (12–15), Raluca Jiman (15–18), Szabó Corina (18–25), Deményi Anna (25–45).
A síverseny lebonyolításáért az Orizont turisztikai klubot és néhány lelkes sportbarátot illeti dicséret.
Nôi összetettben a horvát Janica Kosztelics nyert a svájci St. Moritzban zajló alpesisí világbajnokságon.
A szám olimpiai bajnoka a lesiklás után még csak 12. volt, de ahogy azt a papírforma ígérte, mûlesiklásban kiharcolta elsô vb-aranyérmét, igaz, mindössze hat századdal elôzte meg a szlalom második futama elôtt még élen álló osztrák Nicole Hospot.
A címvédô német Martina Ertl csak a 6. lett.
Kostelics a tavalyi téli olimpián, Salt Lake City-ben háromszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, míg a Világkupa-versenyeken összesen tizennyolcszor diadalmaskodott.
Váratlan kanadai diadal
Nagy meglepetésre a 26 éves kanadai Mélanie Turgeon nyerte a nôi lesiklást a Svájcban zajló alpesisí-világbajnokságon. Ezüstérmes holtversenyben a hazai szurkolók egyik kedvence, Corinne Rey-Bellett, illetve az osztrák Alexandra Meissnitzer.
Turgeon korábban mindössze egy Világkupa-viadalt nyert, 2000. február 26-án szuperóriás-mûlesiklásban volt elsô Innsbruckban. Mostani sikere azt jelenti, hogy tíz év után született ismét kanadai vb-diadal nôi lesiklásban: Moriokában (Japán) Kate Pace lett a legjobb 1993. február 11-én.
Turgeon újra a csúcson
Juniorként 1994-ben két világbajnoki címet szerzett, de sokáig elmaradt saját várakozásaitól a nôi lesiklás friss vb-gyôztese, a 26 éves Mélania Turgeon.
A quebeci versenyzô felnôttként mindössze egy Világkupa-viadalt nyert, 2000. február 26-án szuper-óriásmûlesiklásban volt elsô Innsbruckban, de késôbb már "csak" dobogós helyezéseknek örülhetett. Pedig ennél sokkal többet vártak tôle a kanadai vezetôk.
Tavaly kiderült: érzékeny a tejcukorra, ez akadályozza a még jobb eredmények elérésében. Turgeon állapota a folyamatos kezelések és diéta hatására jelentôsen javult, ennek, s a kiváló felkészülésnek a "következménye" a St. Moritzban aratott diadal.
— A betegség felismerése sokat javított a hangulatomon, megoldotta korábbi problémáimat. Magabiztosan vártam a rajtot, mert újra imádom és élvezem a síelést. Tudtam, hogy ismét eljön az idôm. Edzômnek ajánlom az aranyérmet, mert a nehéz idôkben is folyamatosan támogatott — mondta Turgeon.
Eredmények:
Nôk, alpesi összetett: 1. Janica Kosztelics (Horvátország) 2:41,63 perc; 2. Nicole Hosp (Ausztria) 2:41,69; 3. Marlies Oester (Svájc) 2:43,83; 4. Marlies Schild (Ausztria) 2:43,85; 5. Maria Riesch (Németország) 2:44,60; 6. Martina Ertl (Németország) 2:45,02.
Nôk, lesiklás, világbajnok:
1. Mélanie Turgeon (kanadai) 1:34,30 perc; 2. Alexandra Meissnitzer (osztrák) és Corinne Rey-Bellet (svájci) 1:34,41–1:34,41; 4. Brigitte Obermoser (osztrák) 1:34,57; 5. Renate Götschl (osztrák) 1:34,65; 6. Jonna Mendes (amerikai) 1:34,82.
Vége Maier idényének
Megmûtik a lábát, ezért ebben az idényben már egyetlen versenyen sem áll rajthoz Hermann Maier.
— Még nem tudjuk pontosan, hogy mikor kerül sor az operációra, de az biztos: nem vonul vissza, és amint az orvosok engedélyezik neki, elkezdi a felkészülést a következô szezonra — mondta Peter Schröcksnadel, az osztrák szövetség elnöke.
A kétszeres olimpiai bajnok 2001 augusztusában súlyos motorbalesetet szenvedett. Ennek következményeként egy 40 cm-es implantátumot helyeztek a jobb combjába, amit most ki kell venni.
A háromszoros összetett VK-gyôztes csak tavaly novemberben döntött a folytatás mellett, majd két hónappal késôbb már ismét a legjobbak között szerepelt.
A Kolozs megyét képviselô Aranyosgyéresi CFR-Sodronyipar férfi csapat idegenben is, hazai pályán is gyôzött a legutóbbi két fordulóban. Elôbb a Forestát gyôzték le Nagytalámácson 3253–3121 fa arányban (egyéniben: 3,5–2,5 — tekében ritkaság: az egyik parti döntetlenül végzôdött), majd a Marosvásárhelyi Elektromarost fogadták, és 3345–2998 fa (egyéniben: 5–1) arányban lehengerelték.
Az összesített egyéni eredmények: Dumitru Bese 529 + 626 (pályacsúcs), Ioan Figlea 549 + 564, Kirizsán Albert 560 + 557, Zenkó Alpár 533 + 539, Merza Róbert 536 + 528; Cornel Popa csak Nagytalmácson lépett pályára (549), míg Grigore Blaga csak Aranyosgyéresen szerepelt (537).
A CFR-Sodronyipar legközelebb szombaton, Vajdahunyadon játszik, a találkozó sorsdöntônek számít: a táblázat vezetô helye a tét.
• Az olasz Serie A 20. fordulója után:
1. Inter 20 14 3 3 42–20 45
2. Juventus 20 12 6 2 36–14 42
AC Milan 20 13 3 4 36–14 42
4. SS Lazio 20 10 8 2 35–19 38
5. Chievo 20 10 4 6 29–19 34
6. Udinese 20 9 5 6 21–20 32
7. AC Párma 20 8 7 5 35–24 31
8. Bologna 20 7 7 6 24–22 28
9. Perugia 20 8 4 8 25–27 28
10. AS Róma 20 7 6 7 32–29 27
11. Brescia 20 5 8 7 24–28 23
Empoli 20 6 5 9 24–28 23
13. Atalanta 20 5 6 9 23–32 21
14. Modena 20 6 3 11 14–29 21
15. Reggina 20 5 4 11 18–36 19
16. Piacenza 20 3 4 13 16–34 13
17. Como 20 1 9 10 13–29 12
18. AC Torinó 20 2 6 12 12–35 12
• A Serie B 22. fordulójának eredményei: Asacoli–Bari 3–2, Genoa–Catania 2–0, Livorno–Verona 1–1, Messina–Siena 0–0, SSC Nápoly–Cagliari 2–0, Palermo–Ancona 0–1, Ternana–Salernitana 4–0, Venezia–Triestina 1–0, Vicenza–Cosenza 3–0 és Lecce–Sampdoria 1–0.
Az állás:
1. Vicenza 22 10 8 4 34–25 38
2. Ancona 22 10 8 4 32–25 38
3. Siena 22 9 10 3 24–16 37
4. Sampdoria 22 9 9 4 29–19 36
5. Triestina 22 10 6 6 33–24 36
6. Livorno 22 10 5 7 27–19 35
7. Lecce 22 8 11 3 25–19 35
8. Ternana 22 8 6 8 26–24 30
9. Ascoli 22 8 6 8 27–26 30
10. Palermo 22 8 6 8 21–23 30
11. Venezia 22 8 6 8 24–27 30
12. Messina 22 7 8 7 31–28 29
13. Cagliari 22 8 5 9 20–27 29
14. Genoa 22 7 7 8 28–25 28
15. Verona 22 6 9 7 26–24 27
16. Nápoly 22 5 9 8 25–31 24
17. Catania 22 7 3 12 25–35 24
18. Bari 22 3 11 8 18–23 20
19. Cosenza 22 5 5 12 18–28 20
20. Salernitana 22 3 4 15 14–39 13
• A spanyol Primera Division helyzete a 21. forduló után:
1. Sociedad 21 12 8 1 36–24 44
2. Real M. 21 11 9 1 46–22 42
3. Valencia 21 11 6 4 34–17 39
4. La Coruña 21 10 6 5 30–25 36
5. Celta Vigo 21 10 3 8 24–19 33
6. Betis 21 9 6 6 32–28 33
7. Atletico M. 21 7 8 6 33–27 29
8. Villarreal 21 7 7 7 22–23 28
9. Malága 21 6 9 6 28–26 27
10. Valladolid 21 8 3 10 21–24 27
11. Mallorca 21 8 3 10 24–35 27
12. Sevilla 21 6 8 7 17–16 26
13. Bilbao 21 7 5 9 32–37 26
14. Alaves 21 6 7 8 26–33 25
15. Barcelona 21 6 6 9 29–30 24
16. Osasuna 21 6 6 9 23–27 24
17. Santander 21 7 2 12 24–29 23
18. Espanyol 21 6 4 11 24–31 22
19. Vallecano 21 6 4 11 22–30 22
20. Recreativo 21 3 6 12 17–41 15
• Bevallotta bûnösségét Mauricio Vergara, Diego Armando Maradona egykori orvosa, akit tavaly december 11-én kábítószer-csempészésért tartóztatták le a kolumbiai Cali repülôterén.
A sportolókra specializálódott doktor, aki 2000-ig segítette az egykori világklasszis labdarúgó fogyókúráját, Argentínába szeretett volna utazni, amikor csomagjainak átvizsgálásakor két kiló kokaint találták.
Az ôrizetbe vételekor még ártatlanságát hangoztató Vergarát hattól nyolc évig terjedô szabadságvesztésre ítélhetik.
Befejezte pályafutását a százszoros ecuadori válogatott labdarúgó, Luis Capurro. A 41 éves játékos nemzetközi mérkôzésen elôször 1985-ben, utoljára pedig 2000-ben, világbajnoki selejtezôn játszott Uruguay ellen. A hátvéd a másodosztályú Santa Rita együttesét erôsítette.
Dél-Korea
Bejelentette visszavonulását Hvang Szun Hong, a dél-koreai válogatott négy világbajnokságot is megjárt labdarúgója.
A Chunam Dragons 34 éves csatára — aki 101-szer szerepelt hazája színeiben, és 50-szer volt eredményes — csípôsérülése miatt döntött úgy, hogy befejezi pályafutását.
A hazájában óriási népszerûségnek örvendô játékos a tavalyi — részben hazai, részben japán rendezésû — vb-n a koreaiak elsô mérkôzésén gólt szerzett a lengyelek ellen, s az elôdöntôig csapata további összecsapásain is pályára lépett, a bronzmeccsen azonban már nem játszott.
Uruguay
Daniel Fonseca, az uruguayiak egykori válogatott labdarúgója úgy döntött, hogy befejezi pályafutását.
A 33 éves csatár legutóbb az olasz élvonalbeli Comóban játszott, de a kiesô helyen álló klub múlt szerdán szerzôdést bontott vele, mivel gyenge fizikai állapota miatt nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket.
A korábban a Juventust is erôsítô támadó összesen harmincszor lépett pályára a válogatottban, és többek között tagja volt az 1995-ben Copa America-gyôztes, illetve az 1990-es olaszországi vb-n szerepelt együttesnek.
Hetvenkilenc éves korában elhunyt Jan Vesely, a cseh kerékpározás egyik legnagyobb alakja.
A 26-szoros csehszlovák bajnok, akit hazájában sokan az elmúlt évszázad legjobbjának tartanak, 1949-ben gyôzött a második Békeversenyen. A viadal története során összesen 16 szakaszt nyert, rekordját a német Olaf Ludwig csak 1983-ban javította meg.
Az ’50-es évek közepén kegyvesztetté vált, abbahagyta a sportolást és gyári munkásként élte hétköznapjait.
Botero az év sportolója Kolumbiában
Kolumbiában Santiago Botero (képünkön) profi kerékpárost választották a 2002-es esztendô legjobb sportolójának.
Bodrogi László legfôbb riválisa tavaly remek idényt zárt: a Tour de France egyik idôfutamszakaszán még az utóbbi négy évben legyôzhetetlen amerikai Lance Armstrongot is megelôzte, végül összesítésben negyedikként zárt, majd októberben idôfutam-világbajnok lett.
Botero a baseballos Edgar Rentert, valamint a görkorcsolyás Diego Roseroot elôzte meg a szavazáson.
A világelsô Serena Williams mindössze öt játékot veszített (6:3, 6:2) az Amélie Mauresmo (3. kiemelt) elleni döntôben az 585 ezer dollár összdíjazású párizsi tenisztornán.
A tengerentúli klasszis pályafutása 21. egyéni tornagyôzelmét aratta. A francia fôvárosban 93 ezer dollárt keresett, míg ellenfele 49 500-at. A 64 perc alatt diadalmaskodó Serena Williams 1999-ben nyert elôször Párizsban, akkor 6:2, 3:6, 7:6-ra múlta felül Mauresmót.
Így tovább nôtt Serena Williams elônye a nôi teniszezôk világranglistájának élén. Az ausztráliai Grand Slam-tornán is gyôztes amerikai klasszis átlépte a 7000 pontos határt.
A WTA-ranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Serena Williams (amerikai) 7273 , 2. (2.) Venus Williams (amerikai) 5089, 3. (3.) Kim Clijsters (belga) 3763, 4. (4.) Justine Henin-Hardenne (belga) 3350, 5. (5.) Daniela Hantuchová (szlovák) 2835, 6. (7.) Amelie Mauresmo (francia) 2805, 7. (6.) Jennifer Capriati (amerikai) 2790, 8. (8.) Lindsay Davenport (amerikai) 2534, 9. (9.) Szeles Mónika (amerikai) 2364, 10. (10.) Jelena Dokics (jugoszláv) 2353 pont.
DK-ranglista: változatlan élcsoport
A Világcsoport hét végi elsô fordulója nem hozott változást az élcsoportban a férfi teniszválogatottak Davis-kupa-ranglistáján: vezet a tavalyi döntôs Franciaország a címvédô Oroszország, valamint Ausztrália elôtt.
Az 1. körben gyôztes együttesek közül Argentína 2 helyet javítva már 5., míg a 4–4 pozíciót elôrelépô Svájc és Horvátország bekerült a legjobb tízbe a brazilok és a csehek helyére.
A magyar válogatott a múlt héten Algériában visszajutott az Euro-afrikai zóna II. csoportjába, így 55. a korábbi 58. hellyel szemben.
A nemzetközi szövetség (ITF) rangsorának összeállításánál az adott naptári évben elért eredmények mellett a korábbi három kiírásban produkált szereplést veszik figyelembe.
A Davis-kupa ranglista élén (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Franciaország 35 125 pont; 2. (2.) Oroszország 26 965; 3. (3.) Ausztrália 23 125; 4. (4.) Spanyolország 14 062,5; 5. (7.) Argentína 9235; 6. (5.) Egyesült Államok 8965; 7. (6.) Svédország 8750; 8. (8.) Hollandia 6187,5; 9. (13.) Svájc 5343,8; 10. (14.) Horvátország 5225.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |