2003. február 15.
(XV. évfolyam, 36. szám)

Pénteken a bírósági utasításra összehívott kolozsvári városi tanács hozzájárult ugyan ahhoz, hogy az idei költésgvetésbôl pénzt utaljanak ki a tanárok januári fizetésére, a büdzsét viszont nem szavazta meg — így összegezhetôk egy mondatban a tanári fizetések körüli botrány tegnapi eseményei.

Annak ellenére, hogy a február 12-én született közigazgatási bírósági végzés rendes tanácsülés összehívására szólította fel Funart, az irat kézhez vételét letagadó polgármester azonnali értekezletre invitálta választottjainkat. Lévén, hogy a bíróság rendes ülés összehívására kötelezte a polgármestert, a tanácsosok más megoldást találtak arra, hogy a szakbizottságok által még nem elemzett költségvetést elfogadják: csupán a tanárok, illetve különbözô közalkalmazottak fizetését hagyták jóvá.

A dühös városvezetô kijelentette: a pénzügyi igazgatóság a költségvetés elfogadásától tette függôvé a polgármesteri hivatal folyószámla-zárolásának megszüntetését, csupán a fizetések odaítélésérôl szóló tanácsi határozat törvénytelen.

Ilyen körülmények között a pénzügyi igazgatóság megkezdte az átutalásokat a különbözô tanintézetek számlájára.

A reggeli órákban a polgármesteri hivatal alkalmazottai a pénzügyi hivatal elôtt tüntettek a megkésett fizetések miatt.

Mivel a városi tanács csak a fizetések biztosításához járult hozzá, és nem fogadta el az idei költségvetést, ennek megszavaztatásáért Gheorghe Funar polgármester február 21-re rendes tanácsülést hívott össze.

K. O.

Constantin Corega tanügyminisztériumi államtitkár péntek déli sajtóértekezletén kijelentette: az a döntés, amit a helyi tanács hozott a tanári fizetések érdekében, hosszú távon nem mûködôképes. Corega úgy véli, hogy a jövôben a Nevelési és Kutatási Minisztériumnak kötelezô módon ki kell dolgoznia egy olyan pénzügyi leosztási rendszert, amely a közoktatás számára elkülönített költségvetést úgy bocsátja a tanügy rendelkezésére, hogy annak kiutalását a helyi tanács csak közvetlen módon befolyásolhatja. — Ily módon elkerülhetô lesz majd az — mondta —, hogy a helyi tanácsban létrejött rövidzárlatok miatt az egész oktatási rendszer szenvedjen.

Az államtitkár a legjobb megoldásnak azt tartja, hogy a helyi tanácsok keretében jöjjenek létre ún. pedagógus szakcsoportok, amelyeknek tagjai autonóm módon dönthessenek a közoktatást érintô pénzügyi kérdésekrôl. Corega szerint az ideális megoldás az lenne, ha minden egyes tanintézménynek meglenne a saját költségvetése, amelyet az iskolák adminisztrációs tanácsa gondozna. Ha ezt el lehet érni, akkor egyszer és mindenkorra megoldódnának a közoktatásbeliek bérgondjai. — Ez nem egy elszigetelt akciója lenne a minisztériumnak — mondta —, hanem a hazai oktatás eurokonformmá tételének egyik fontos állomása. Ebbe a tervcsomagba tartozik a tanügyi törvény májusi elfogadása után immár kötelezôvé váló tízosztályos oktatási rendszer, az iskolák informatizálása, valamint az óvodai oktatás fakultatív jellegének megszüntetése is. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte: ôsztôl kötelezôvé válik ugyan a hat évet betöltöttek számára az elsô osztály, de arra még nem született határozat, hogy mi történik azokkal a szülôkkel, akik mindezek ellenére nem engedik iskolába gyereküket. Corega beismerte: népszerûtlen a hatévesek iskolakötelezettségét elôíró határozat, de Romániának meg kellett tennie ezt a lépést, ha fel akar zárkózni a nyugati világhoz. Az államtitkár — mint ahogyan azt már többször is megtette tavalyi sajtóértekezletei során — dicsérte a hazai iskolák felkészültségi szintjét, és kijelentette: sok nyugati ország megirigyelhetné egyes romániai tanintézmények oktatási szintjét.

Sz. Cs.

Szinte teljes díszében pompázott Egeresen tegnap Kolozs megye magyar polgármestereinek és alpolgármestereinek kara, a kéthavonta szervezett találkozón, ahol ezúttal is a legaktuálisabb és a mindig idôszerû helyi problémák kerültek terítékre. Útjavítás, földgáz, telefonhálózat, mezôgazdasági támogatások, erdô- és földproblémák, helyi hivatalos szervek visszaélései, az önkormányzati autonómia korlátai, remények és kétségek fogalmazódtak meg. Ezúttal a megszokottnál sokkal nagyobb számban jelentek meg a találkozón a helyi ügyek fôvárosba nyúló szövevényeinek illetékesebb RMDSZ-szakértôi: Eckstein-Kovács Péter szenátor, Kónya-Hamar Sándor képviselô, a Kolozs Megyei RMDSZ elnöke, Vekov Károly képviselô, Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Bitay Levente, a Kolozs Megyei RMDSZ ügyvezetô alelnöke, Pálffy Zoltán megyei tanácsos, ülésvezetô, valamint Pethô Zsigmond, a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója és Sztranyiczki Szilárd, a kataszteri hivatal jogász-topográfusa. A részletekre a késôbbiekben visszatérünk.

Eseménydúsan telt a Bálint-nap a kolozsvári párok számára: szinte minden szervezet, cég és párt megpróbált kedveskedni valamivel a szerelmeseknek. A legnagyobb felhajtás a Béke téren volt, ahol egész délután hosszú sorok kígyóztak a rögtönzött "házasságkötési irodák" elôtt. A legszerelmesebbek még a hófehér old-mobile-t is kipróbálhatták, amelynek ajtatját ez alkalomból piros szív díszítette. Este pedig a moldáviai Zdob si Zdub együttes koncertje zárta a napot a Diákmûvelôdési Házban. A politikai pártok is kitettek magukért: az SZDP a mozgássérülteket ajándékozta meg, a liberálisok óvszereket osztogattak a bentlakásokban, míg a demokraták a legjobb szerelmes üzeneteket díjazták.

bpe

Felforrósodott hangulatú gyûlésre került sor tegnap délután a Bulgária telep Arad utcai református gyülekezeti termében. A találkozó elsô felében Diószegi Anna Életem története — Emlékek a kolozsvári Hóstátról címû könyvét Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselô méltatta, majd a szerzô a könyv megszületésének körülményeirôl beszélt. A bensôséges, családi hangulatú találkozó azonban hamar átalakult izzó vitafórummá, miután Máté András városi tanácsos, jogász a 36. sürgôsségi kormányrendeletet ismertette az új telekadókról. A jelen lévô hóstáti gazdák hosszan sorolták jogos panaszaikat a kifizethetetlen új földadóról, amely az eddigi négyzetméterenkénti 50–100 lejrôl az új kormányrendelet alapján 1000 lej fölé szökött. Immár a város belterületének számító hagyományos hóstáti határrészek, mint az Eperjes, a Halászbékás vagy a Szopori dûlô földjei is hektáronként 10–12 millió lejes adóterhet jelentenek a megrökönyödött gazdák számára. A mezôgazdasági termelésbôl kifizethetetlen új földadó olyan helyzetet teremtett Kolozsvár hóstáti magyarjainak körében, amilyen az elmúlt évtizedekben még nem volt. Többen elpanaszolták: ingóságaikat kell eladniuk ahhoz, hogy például 5 hektár szántóföld után évi ötven millió lejt kifizessenek.

A Hóstáti Gazdakör vezetôsége beadványt nyújtott át az RMDSZ megyei elnökének, amelyben a megyei szervezet és a városi RMDSZ-tanácsosok sürgôs közbelépését kéri az ügy rendezése érdekében, amíg nem lesz túl késô, és a gazdák tömegesen le nem mondanak földjeikrôl.

A panaszáradatra válaszolva Máté András elmondotta: a helyi tanács 1996-ban határozta meg a város kül- és belterületét. A tanács akkori összetétele miatt az RMDSZ igazából nem tehetett semmit e lépés ellen. 2000-ben a helyi tanács adózónákra osztotta a város területét. A tanácsos elismerte, hogy ôk sem voltak eléggé figyelmesek a város különbözô zónáiba esôk utcák adózási besorolásakor. Így eshetett meg, hogy közmûvesítés nélküli, külvárosi utcák lakóira a belvárosi utcákkal megegyezô adóterheket róttak. Az igazi gondot azonban a 36-os új kormányrendelet jelenti, amely az eddigi adókat jelentôsen megnövelte. Ez ellen a városi tanács csak annyit tehetett, hogy a jogszabály által teremtett külön 50 százalékos adóemelési lehetôséget a polgármester tiltakozása ellenére elvetette, és csak az infláció függvényében növelte az adókat.

Kónya-Hamar Sándor jelezte, hogy országos szinten, minden nagyvárosban észlelhetô jelenségrôl van szó, éppen emiatt a kormányrendelet parlamenti tárgyalásakor kellene ezt a jogszabályt megbuktatni. Kérdés, persze, hogy az RMDSZ miként fog ehhez viszonyulni. A képviselô úgy látja, hogy állami szinten összehangolt akciónak vagyunk tanúi, amikor az állam által nagy nehezen visszaadott földeket tagosítani szeretnék bizonyos földmaffiózók felügyelete alatt. Ez ellen tenni kell, hiszen mindez súlyosan károsíthatja a magyar közösség érdekeit.

A vita során megegyezés született arról, hogy Máté András a gazdakör vezetôségi tagjaival közösen egy olyan határozattervezetet készít elô, amely csökkentené a város belterületét, így abból kikerülnének a beépítetlen mezôgazdasági területek. A határozattervezetet a soron következô, jövô csütörtöki tanácsülésen terjesztené elô. Ez magyar és román gazdák közös érdeke, hiszen a hóstátiak mellett a jelenlegi helyzet súlyosan érinti a bükki, a monostori és a feleki oldalban lévô román gazdákat is. Esély van arra, hogy a román tanácsosokkal közösen a határozattervezetet sikerül elfogadtatni.

Makkay József

Kolozs megyei RMDSZ-es polgármesterekkel és alpolgármesterekkel való egeresi megbeszélésrôl érkezett Eckstein-Kovács Péter szenátor a péntekre összehívott sajtóértekezletre. A három elôrejelzett téma mellett tehát az ott tárgyaltak is napirendre kerültek. (Részletek az 5. oldalon)

A szenátor elmondta: az egybegyûltek elégedetlenségüket fejezték ki, hiszen egyre több feladat hárul a helyi tanácsokra, az anyagi forások pedig elégtelenek ezeknek az ellátására. A tisztségviselôk arra is panaszkodtak, hogy a különbözô testületek és intézmények nem tartják tiszteletben az önkormányzati autonómiát. Az a rendelkezés is neheztelést váltott ki, amely szerint csak azok a gazdák kapnak ingyenes, illetve kedvezményes áron mûtrágyát, akiknek 2,5 hektáros földtulajdonuk van, az ezt meghaladó területtulajdonosokat az állam nem segíti semmivel. Eckstein-Kovács Péter a továbbiakban a büntetôtörvénykönyv tervezetét elemezve, felhívta a figyelmet arra: az államellenes bûncselekmények fejezetben olyan koncepció érvényesül, amely a Ceausescu-korszakra volt jellemzô, nem pedig az európai integráció idôszakára. Olyan elôírások vannak ugyanis a tervezetben, amely szerint, ha valaki a nemzetet, illetve a nemzet elismert hôseit kritizálja, bûncselekménynek tekinthetik, ez pedig abszurd dolog. Harmadik napirendi pontként a szenátor beszámolt az Európai Unió leendô alkotmányáról szóló brüsszeli tanácskozás munkálatairól. Eckstein-Kovács elmondta: napvilágot látott az alkotmánytervezet elsô 16 szakasza, amelyek az EU meghatározásáról és céljairól szólnak, valamint az unió polgárainak jogairól, illetve az EU intézményeinek hatáskörérôl. Megszületett egy határozat, hangsúlyozta a szenátor, amely szerint az EU-tagállamok polgárai az illetô ország útlevele mellett EU-útlevéllel is rendelkeznek majd. Mivel a konvenció tagjai, a póttagokat is beleértve, módosító javaslatokat tehetnek a tervezetet illetôen, a szenátor, az RMDSZ-el egyetértve, a következô javaslatokat fogja elôterjeszteni: az emberi jogok fejezetnél tételesen jelenjen meg a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó rész; az EU célkitûzései szakaszhoz tartozó 3. cikkelybe, amely a kulturális sokszínûséget szavatolja, legyen beiktatva a vallási és nyelvi sokféleség is, valamint a 15. fejezetben legyen leszögezve az EU-hoz tartozó országok polgárainak kulturális, nyelvi és vallási védelme is. Ezeket a javaslatokat a szenátor a február 26–27-én sorra kerülô ülésen fogja majd benyújtani.

Ami az alkotmánymódosítási bizottság munkálatait illeti, Eckstein-Kovács Péter elmondta: felkérték a Velencei Bizottságot, hogy tegye meg az alkotmánymódosításról szóló észrevételeit, amely meg is érkezett. Ezt kell majd átnéznie a bizottságnak, és úgy tûnik, ebben a hónapban véglegesíteni lehet a tervezet szövegét.

Köllô Katalin

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
ERDÉLYI PROTESTÁNS TEMPLOMOK GÖMBIRATAI címmel Keszegh Vilmos néprajzkutató tart elôadást február 18-án, kedden du. 5 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5.). Minden érdeklôdôt szeretettek várnak.

VEZETÔ-TANÁCSI ÜLÉST TART a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete február 17-én, hétfôn du. 5 órától az Apáczai Társaság Grozãvescu utca 20. szám alatti székházában. Az ülésen az RMDSZ VII. Kongresszusáról tartanak beszámolót. Az elnökség szívesen látja az érdeklôdôket.

FARSANGI BÁLT TARTANAK A NYUGDÍJASKLUBOSOK február 16-án, vasárnap du. 5 órától a Heltai-alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti klubtermében. Ez alkalommal köszöntik a Bálintokat, Juliannákat és Zsuzsannákat is. Álarc kötelezô, a jelmezeket díjazzák. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

FARSANGI BÁLT SZERVEZ AZ AGAPÉ VENDÉGLÔ február 22-én, szombaton 19 órai kezdettel, ünnepi vacsora keretében, kiváló mûvészek társaságában. Jelen lesznek: Hary Béla, Veress Sz. Ildikó, Szeibert István, Veress László, valamint Urszuly Kálmán és zenekara. Részvételi díj: 280 000 lej személyenként. Érdeklôdni a Szentegyház utca 6. sám alatt (a vendéglô titkárságán), vagy a 406-526 és 0723/322493-as telefonszámokon lehet.

Korunk
Ötven évvel a halála után Sztálin neve egyet jelent a huszadik század talán legtragikusabb fejezetével: a szovjet hatalom rémtetteivel elôbb az elsôként bolsevizált orosz birodalomban, majd Európa keleti felének azon országaiban, ahol a Vörös Hadsereg nyomában a kommunizmus a második világháború után megvetette a lábát.

A Korunk legfrissebb lapszámának középpontjában nem a diktátor személye áll, hanem a korszak, amelyet nevével jelez a történelem: a sztálinizmus Romániában. Az ismert szociáldemokrata vezetô, Lakatos István kiadatlan emlékiratainak egyik fejezete személyes élmények alapján számol be a teljes hatalmat megszerezni készülô kommunista párt módszereirôl, a két munkáspárt egyesítésérôl, a mindennapokat átjáró félelemrôl. A korszak egyik kiemelkedô személyisége, Ana Pauker azok sorsában osztozott, akik a kommunizmust elôbb hatalomra segítették, majd maguk is áldozatai lettek. Robert Levy amerikai történész tett róla közzé nemrég monográfiát; az ebbôl közölt részletek, valamint Michael Shafir recenziója a romániai "tisztogatások" mûködését tárja fel. A Magyar Külügyminisztérium levéltárából származó dokumentumok a romániai politikai légkörrôl tudósítanak a nevezetes év: 1956 elôtt és után. A sztálinizmus éveivel kapcsolatos történelmi források rendre feltárulnak — a történészek és politológusok újabb nemzedékének bôven van mondanivalója errôl a korról.

A Korunk további tartalmából: Sztálin halott (Horváth Andor), Sztálingrádok Kelet-Európában (László-Herbert Márk), A tervszerû merénylet (Benkô Levente), Bözödi és a román Gulág (Cseke Péter), A sztálinizmus Magyarországon: a Rákosi-rendszer (Belényi Gyula). Visky András állandó rovatában, az Exercitia spiritualiában a Színház és Idô viszonyát elemzi. Verssel jelentkezik Csiki László (Sztálin levágja Lenin szakállát), Szántai János pedig a Filmszem rovatban Kusturica esete Drakula gróffal címmel közöl rövid esszét. A lapszám képanyagát Könczey Elemér állította össze. A kollázsok dokumentumfotók és Pjotr Belov fényképeinek felhasználásával készültek.

Üzenet
Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának legfrissebb számában Pomogáts Béla Erdély Krónikása és hitvallója címmel Wass Albert írói pályájának alakulásáról, életérôl, munkásságáról és utóéletérôl ír. Somogyi Botond a Wass Albert-szobrok és állítóik sorsáról, valamint a Romániában háborús bûnösnek nyilvánított író rehabilitációjának lehetôségérôl cikkezik. Wass Albert három versét is közli a lap. Vallástanítás az ateizmus évtizedeiben a címe Dávid László írásának. Olvashatnak továbbá Bánki Donát magyar tudósról, feltalálóról, a 2003 januárjában 96 éves korában elhunyt dr. Nagy József teológiai professzorról, az erdélyi IKE szervezte zenefesztiválról és a székelyudvarhelyi imahétrôl. Gyermekrovat, hírek, tudosítások, pályázati felhívások egészítik ki a lap február 15-i számát.

Erdélyi Riport
A lap legfrissebb száma három exkluzív interjút is közöl. Adrian Nãstase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök többek között a két ország kapcsolatáról, az erdélyi magyarság problémáiról, az európai integráció aktuális kérdéseirôl nyilatkozik. A lap megszólaltatja Markó Bélát, az RMDSZ újraválasztott elnökét is, a Kongresszus után kialakult helyzetrôl, a szövetséget ért bírálatokról és a legfontosabb feladatokról. Megbénított közalapítvány címmel Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke tájékoztatja az erdélyi közvéleményt a mûködésképtelenség és ezáltal a támogatások szüneteltetésének okairól. Demény Péter László Ferenc zenetörténésszel készített interjút. Bíró Béla Trianon után címû vitacikkében Horváth Andor esszéjére reagál. A szám publicisztikai írásait Tibori Szabó Zoltán, Láng Zsolt, Ágoston Hugó, Králik Lóránd és Szûcs László jegyzi. Végül, aki tudni akarja, hogy a jótékony célú farsangi bál hagyományát miként élesztette újra a nagyváradi polgárság, az elolvashatja Bércesi Tünde képekkel gazdagon illusztrált Bálozó mecénások címû riportját.

Rövid elôzetesemet úgy is kezdhetném, hogy Kendi Lajos (1976) V. éves és Sándor Árpád (1978) IV. éves énekszakos zeneakadémiai hallgatóknak régi vágya teljesül azzal, hogy együtt énekelhetnek operaáriákat a Magyar Opera színpadán, dr. Iulia Suciu tanársegéd zongorakíséretével. Bár még mindketten fôiskolások, Kendi Lajos a Román Operához szerzôdött, barátja és pályatársa, Sándor Árpád a Magyar Opera énekkarának tagjaként máris kisebb-nagyobb szólószerepek megszólaltatója. Hangi adottságaik nem mindennapi tehetségrôl tanúskodnak. Magánénekesi karrierjük csak szorgalmuk és munkabírásuk függvénye, de természetesen az ôket foglalkoztató Operaházak rájuk figyelése is, hogy életkoruknak és technikai felkészültségüknek megfelelô szerepkörrel izmosítsák elôadói készségüket.

Február 16-án, vasárnap 18 órakor kezdôdô áriaesten bevezetôül Sándor Árpád elôadásában elhangzik André Philipidor barokk szerzeménye: A katona dala. A továbbiakban a két fiatal mûvész Mozart, Donizetti, Rossini, Verdi és Wagner operáiból énekel. Végezetül Erkel Ferenc Bánk bán címû operájából a bordalt éneklik.

Igényes mûsorukhoz jó szórakozást kívánunk.

Turánitz J. Lajos

A múlt év végén újabb három kiadványt jelentetett meg a Civitas Alapítvány. Ezeket csütörtökön mutatták be a Mûegyetem Környezetvédelem-menedzsment központjában.

A civil társadalom megteremtéséért fáradozó nemkormányzati szervezet vezetôségének tagjai (Ioan Hosu, Balogh Márton, Ana Dâmbu, Hajdó Csaba) az Acces Phare-program keretében angol nyelven kiadott kötetrôl (címe Youth Issues and Challenges in South-Eastern Europe) elmondták: a kiadvány a Jugoszláviában, Macedóniában, Romániában, Albániában, Horvátországban, Bulgáriában, Boszniában és Hercegovinában folytatott kutatómunkájuk eredményeit összegzi, amelynek során az ottani fiatalok problémáit vették számba a néhány éve beindult társadalomátalakító folyamatokban. A Helyi szinten tartós fejlôdési stratégiák kidolgozása címû, románul megjelentetett könyvük útmutatóként szolgál a hazai környezetvédelemben aktív szerepet vállalók számára. Az évente négyszer megjelenô Infocif brosúra Kolozs, Fehér, Hargita, Kovászna, Bihar, Szilágy, Maros, Beszterce-Naszód, Máramaros és Szatmár megye önkormányzataihoz jut el, hasznos információkkal segítve a környezetünk megvédését szorgalmazni hivatottak munkáját.

Ö. I. B.

A Magyar Tudományos Akadémia Arany János Közalapítványának Határon Túli Magyar Tudományos Kutatásért Szakkuratóriuma pályázatot ír ki a külhoni magyar tudományos kutatások támogatására. Pályázat nyújtható be fiatal kutatói ösztöndíjra, egyéni és csoportos kutatásokra.

A pályázatok határideje: 2003. április 14.

A Domus Hungarica pályázati felhívása magyarországi kutatási ösztöndíjra

A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztérium a Domus Hungarica program keretében közös pályázatot ír ki magyarországi tudományos kutatási ösztöndíjra.

A pályázatok határideje 2003. március 31.

Mindkét pályázati kiírás és az ûrlapok megtalálhatók és letölthetôk a Magyar Tudományos Akadémia (www.mta.hu), az Arany János Közalapítvány (www.ajk.mtaki.hu), valamint az MTA Kisebbségkutató Intézet (www.mtaki.hu) honlapjáról.

Romániában a pályázatok és az ûrlapok beszerezhetôk az EME intézményeiben, az Agora-irodákban, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári, csíkszeredai központjában, a kolozsvári és a bukaresti magyar tanszékeken, valamint a Sapientia Alapítványnál.

Érdeklôdni lehet az Arany János Közalapítvány titkárságán. Tel.: (00-36-1) 224-6796, fax:(00-36-1) 224-6793, e-mail cím: kollarj@mtaki.hu, illetve a Domus Hungarica titkárságán: (00-36-1) 343-1079, e-mail: varga@mpk.huninet.hu

A tavalyelôtt, tehát 2001 nyarán már szóvá tettem a Szabadság egyik számában, hogy az 1999. év óta alkalmazott ház- és telekadó embertelen, fôleg a kiskeresetûek, nyugdíjasok számára elviselhetetlen. Azóta sem javult a helyzet, sôt inkább romlott, amirôl az ország kormánya gondoskodott "jól átgondolt" rendelkezésével. A kormány új rendelkezését a városi tanács készségesen alkalmazta, és így ebben az évben több mint kétszeresére emelkedtek az amúgy is magas adóterhek. Az "el nem ismert" városi tanács határozatát a polgármester elfogadta, nem emelt kifogást ellene a fizetô polgárok védelmében. Úgy látszik, ebben az esetben is a saját zsebére gondolt, és nem a nehéz körülmények között élôkre. Több pénz áll a házhoz, többet lehet szórakozni! Így jobb elfeledkezni arról, hogy a tanácsot nem létezônek nyilvánította.

Ezzel kapcsolatosan elôbb arra gondoltam, hogy elfeledkezett álláspontjáról (esetleg bölcsebbé vált!). De tévedtem. A memóriakihagyása tovább tart például akkor, amikor arra a kötelességére kellene gondolnia, és beosztottjait figyelmeztetnie, hogy egy jogállamban a lakosság kérvényeire, folyamodványaira nemcsak illik, de kötelessége is a hivatalnak válaszolnia.

Utcánk, a Kôkert (B. P. Hasdeu) utca a fentebb említett adók szempontjából az A zónába való besorolását kifogásoltuk 2001. okt. 8-án a városházán letett (iktatószám 59317/43), 31 aláírással ellátott (alátámasztott) kérvényünkben, hivatkozva utcánk katasztrofális állapotára. Mivel választ nem kaptunk rá, a kérést (2002. máj. 7-én beadott, iktatószám 30521/43) megismételtük. Azóta is várjuk az 5 csillaggal büszkélkedô városvezetôségtôl, hogy válaszoljon kérésünkre, illetve oldja meg panaszunkat. Miért sorolták utcánkat, ezt a sáros, poros, hótól nem takarított utcát az A zónába, holott az illetékes bizottság jegyzôkönyvébôl kiderül, hogy tévedés történt. Ki a felelôs a tévedésért, ami az utca ház- és telektulajdonosainak millióiba kerül? Vagy ilyen problémával a polgármesternek nincs ideje, vagy nem érdemes foglalkoznia? Kihez forduljunk ügyünk rendezése érdekében: A bírósághoz? Úgy látszik erre vár, mert már csak ott érzi otthon és jól magát!

Jó volna, ha a nagy nemzetvédô elfoglaltsága mellett a szegény emberek problémáinak megoldására is áldozna egy kevés idôt, és megvizsgálná, hogy igazságosan, becsületesen jártak-e el, amikor a város utcáit zónákba sorolták!? Ezt a magántulajdon ellenes törvényt jó volna körültekintôbben alkalmazni, figyelembe véve az amúgy is nehezen élô adófizetôk érdekeit is, nemcsak azt, hogy minél több pénz folyjon be a város és az állam kasszájába. Egyáltalán, mit ad ezért nekünk a város/állam, még annyit sem, hogy megóvjon a kártékony varjúseregtôl, mely eláraszt bennünket.

Makkay FerencÐ

Kolozsvárnak és általában Erdélynek nagyon sok köze van a barlangtanhoz, amelynek román neve speologie. A Szabadság február 10-i számában olvassuk, hogy "Eredetét tekintve" (tehát nem pl. a halálát tekintve) "a román speologie a francia spéléologie-bôl való, de miért, miért nem, egy szótaggal rövidebb lett", a francia név elôtagja pedig — sugallja az idézett cikk — "végsô soron a görög szpélaioi (szpéléi)" származéka. Valójában az elôtag a görög szpélaion ’barlang, üreg’, s ennek közeli rokona a görög szpélügx (ejtsd szpélünx), ebbôl jön — talán etruszk közvetítéssel — a latin spelunca, az utóbbiból pedig a magyar spelunka ’lebuj, kártyabarlang’. A szónak aligha van köze a latin specus ’barlang, üreg’ fônévhez, viszont igen közeli rokona a homéroszi szpeosz, amelynek ’földalatti sziklatemplom az ókori Egyiptomban’ jelentése is van. Innen (következésképp nem rejtélyes kurtítással) ered a román speologie elôtagja. Emil G. Racovitã, a legjelentôsebb román biológus, aki 1920-ban alapított Kolozsváron barlangkutató intézetet, 1907-ben, az általa szerkesztett Biospeologica elsô kötetében tette közzé Essai sur les problèmes biospéologiques címû, úttörô mûvét. Mivel létezik biokémia, biofizika stb., lehet vitatkozni azzal a tétellel, miszerint magyarul biospeleológia nincs, "a magyar szaknyelv ugyanis megelégszik a román speologie magyar megfelelôjével", tudniillik a "speleológiával, a barlangtannal, ami magába foglalja a barlangok minden szempontból való kutatását". A szavak etimológiai szempontból való vizsgálata mindenesetre tisztázta, hogy barlang szavunk és a román bârlog egyaránt szláv eredetû.

Hajós József

Elsô olvasatra talán kissé meghökkentô a fogalomtársítás, de hasonló példa még adódik a történelemben. Hogy csak két közismert esettel hozakodjam elô, gondoljunk csak Elvisre, a kamionsofôrbôl lett rockkirályra, vagy közelebbrôl, Kokóra, a nagy(on megvert) magyar világbajnok öklözôre, akibôl népszerû tévébemondó, mûsorvezetô lett.

Az én bokszoló énekesem vagy daloló ökölvívóm nem volt éppen ilyen nevezetes. Az indulás sanyarú körülményei egyébként sem voltak alkalmasak a világhírnév kivívására.

A Méhes utcai kaptató közepe táján, szemben a Juhász–Mókos házzal emelkedett kissé magasabbra a mellette lévô házaknál a Margarásék épülete. Az utcában és a környéken lakók tevékenységi választékát gazdagító Margarásnak a foglalkozása fényképész, fénykép utáni, kézzel festett nagyítás volt. Ezenkívül olajfestményeken is próbálta megörökíteni ismerôsei, megrendelôi portréját, ritkábban a városvég vagy más tájak szépségét. Változatos foglalkozása, mint általában a mûvészetekhez kapcsolódók, abban az idôben bizonytalan megélhetést kínált. Ha ehhez hozzáteszem azt is, hogy a családban hat apróság nevelkedett, akkor nem nehéz elképzelni a Margarás mama mindennapi gondjait.

Az udvar teljesen kopár, fûnek, virágnak nyoma sincs sehol. Az ok kézenfekvô, hiszen a Margarás hat csemetéje mellett az udvaron lakott a Molnár család, ahonnan négy vagy öt leányka rajzott ki az udvarra minden reggel. Ilyen körülmények között elképzelni is nehéz volt a békés egymás mellett élés elvének gyakorlatba ültetését. A zsivaj talán csak akkor ült el, ha a Mester, háromlábú állványa elôtt, a külvilágtól elhatárolva magát, festegetni kezdett. Ilyenkor a sok kíváncsi gyerekszem csillogva figyelte a színek pompás keveredését. Csend volt, spontán csend, az alkotásé és a bámulaté.

Juhász Csaba, a környék jó ismerôje sorolja is a gyerekek nevét. Mimi, Bözsi és Pici, a három lány, s talán csak a szimmetria kedvéért következett, nem születési sorrendben, a három fiú, Laci, Lajos és Pityu. Picit fiatalon ragadta el a kor divatbetegsége. A fiúk közül Laci hunyt el korán, ô is ereje teljében. Halála nagy szenzációt keltett a városban. A román színház mellett ütközött oldalkosaras motorkerékpárjával egy, az útját keresztezô autóbusszal. Lali sokáig autókarosszériás mûhelyt mûködtetett a Zápolya utca és a Kövespad sarkán.

A három fiú közül a legnagyobb volt Pityu. Fiatalemberként sokáig ingadozott a pályaválasztást illetôen. Ökölvívóként kezdte. Akkor ez a sportág is virágzott, annyi más mellett, a Szamos-parti városban. Talán nem is volt hétvége ökölvívó gála nélkül. Emlékszem, hogy tódult a közönség a hadsereg Zápolya utcai sportcsarnokába, ahol sokszor egy hétig tartó nemzetközi találkozót bonyolítottak le. De állt a ring a Dermata sportcsarnokban, és az öklözôk kemény mérkôzéseket vívtak az Unitárius Gimnázium udvarán nyaranta felállított szorítóban is. Ott settenkedtünk mi is, kíváncsi kölykök, a bejáratnál. Pénzünk persze a belépôre nem volt. Olykor, egy-egy hatalmas jobb- vagy balegyenesnél, amikor a szurkoló közönség felmorajlott, s a jegyszedôk is ágaskodva odapillantottak, uzsgyi, a hátuk mögött besurrantunk, és igyekeztünk a szorító közelébe férkôzni. Legendás öklözôi voltak abban az idôben a Kincsesnek. Ripka Guszti, Miclãus Mircea, Ambrus Feri, Fûrész Imre, Tóth Sanyi, Csomortányi Laci, Komjáthszegi és mások kitûnô közönségcsalogatói, hírverôi és népszerûsítôi voltak e férfias sportágnak.

A sok ringbecsalogatott fiatal között találtuk Margarás Pityut is. Sokszor hazavitte az edzésekrôl a kesztyûket. Ilyenkor testvére, Lali nagy csatákat vívott, a túlsó soron lakó Pálfi Jóskával. Egy-egy kesztyût húztak félkezükre, és a szomszéd Rozsda Lajos buzdítására agyonpüfölték egymást. Csak miután lihegve, tántorogva megálltak, akkor vették észre, hogy Lajos meg a körbenállók dülöngélve nevetnek sikeres összeugratásukon.

Mint autodidakta, Pityu énekelni is tanult. Itt is, ott is szerepelt, mígnem végleg átpártolt a sporttól a mûvészethez. Jó megjelenésének és tehetségének köszönhetôen nemsokára a Leányvár vendéglô népdal- és sanzonénekeseként vált Kolozsvár kedvencévé. A romániai magyar tévéadás beindulásakor egyike volt a fellépô énekeseknek. Népszerûségét növelte, hogy nemsokára néhány lemezét az Electrecord vállalat is megjelentette, körülbelül az ugyancsak kolozsvári, és, minô véletlen, szintén a Méhes utcában lakó Serbán Marika lemezeinek piacra kerülésével egyidôben.

Pityu késôbb Marosvásárhelyen is fellépett, majd stílszerûen pályafutását a brassói Korona szálló nagyvendéglôjében koronázta meg.

Pályafutása, sikerei, bátorsága ezek megvalósításához, még egy elismerése a külvárosi, közelebbrôl a Méhes utcai emberekre jellemzô ambíciónak és helytállásnak.

Tatár Zoltán

Egy jogszabály megér egy vezércikket. Fôleg, ha törvénykönyvrôl, ráadásul az új munka-törvénykönyvrôl van szó, arról a "napi útikalauzról", amely jelentôsen, sôt lényegesen irányíthatja — befolyásolva és meghatározva — mindennapi tevékenységünket, munkánkból felépített életünket. Az eset, mármint, hogy a munka új törvénykönyve február elején megjelent a Hivatalos Közlönyben, azért is rendkívüli, mert harminc év elteltével váltotta fel a régi, szocialista-kommunista jogszabályt, és a rendszerváltás utáni tizennegyedik évben sikerült összeszednie magát a törvényalkotó hatalomnak annyira, hogy igazodni próbáljon az új körülményekhez, kívánalmakhoz és életfeltételekhez. De még ez az igazodás is kényszerízû, hiszen bevallottan az európai uniós csatlakozási feltételeknek próbálnak eleget tenni, merthát szalonképes jogi keretek nélkül nincs belépés. Ezért a törvénykönyv záró rendelkezéseiben megígérték, hogy a munkaügyi jogszabályokat állandóan az unió szabályozásaihoz, a munka nemzetközi szervezetének ajánlásaihoz és a nemzetközi munkajoghoz igazítják majd. Ezeknek a külsô követelményeknek valóban ideje volt eleget tenni, még a kormány felelôsségvállalása árán is, éppen ezért nem okozott különösebb izgalmat a törvény államelnöki aláírása elôtti ellenzéki tiltakozás a parlament egyes pártjainak részérôl. A megfelelô körítésnek a megfelelô súlyt kellett jelentenie a komoly munka látszatához. De mitôl jobb, hasznosabb, teljesebb, hatékonyabb, megfelelôbb, elfogadhatóbb, sikerültebb, alkalmazhatóbb — és még sorolhatnánk a minôsítéseket — vagy éppenséggel mitôl rosszabb az új törvénykönyv a réginél? Mindenesetre más, de ha visszaemlékezünk a készítése során elhangzott szakszervezeti vagy munkaadó-szövetségi észrevételekre, kifogásokra vagy tiltakozásokra, biztosra vehetô, hogy a hatályba lépés elôtt néhány nappal és a tényleges alkalmazás során egyik fél sem lesz, nem lehet teljes mértékben elégedett. De ebbôl azt a következtetést levonni, hogy minden jól van, hiba lenne, ugyanis a jóhoz itt még sajnos nem adottak a körülmények. A hiba nyilván a körülményekben van. A munkaadó szemszögébôl vagy érdekébôl nézve, tanulmányozva a törvénykönyvet, ez egyértelmûen az alkalmazott, tehát a munkavállaló oldalára billen. Úgy tûnik, hogy teljes mértékben munkáspárti, a sérülékeny munkavállalót feltétel nélkül oltalmazó jogszabály. A munkaadó nem a saját érdeke szerint vagy anyagi lehetôségeinek kényszerítô hatására döntheti el, milyen formában dolgoztat valakit — egyéni munkaszerzôdéssel vagy csak a kevesebb kötelezettséggel és kiadásokkal terhelô szolgáltatási szerzôdéssel —, hanem kötelezôen munkakönyves alkalmazottként kell felfogadnia minden munkavállalót. Adottak természetesen új lehetôségek is, mint például a meghatározott idejû vagy egyéni részmunkaidôs szerzôdés, az ideiglenes munkaadó ügynökön keresztül történô személyzetalkalmazás, de minden ilyen esetben egyformán eleget kell tenni a munkakönyves alkalmazási módszer bonyolultabb, papír- és idôigényesebb el- és utánajárásainak a hivatali útvesztôkben, és el kell fogadni, hogy minden munkaszerzôdési forma egyenlô jogokkal jár, nincs tehát erre alapozott különbségtevés az alkalmazottak között. Ez már önmagában is elrettentô, hiszen eddig sokan foglalkoztattak "külsôsöket", besegítôket, mert nem telt több alkalmazottra, és valahol mindkét fél jól járt. Emellett a munkaadónak sokkal körülményesebb lesz "megválnia" a többé nem óhajtott, összeférhetetlen, elégedetlenséget szító, hangulatromlasztó, megbízhatatlan, alulteljesítô, szakmailag hanyag alkalmazottól, mert megkötik a kezét a bizonyítási nehézségekkel, egyéb lehetetlen kívánalmakkal, amelyeknek eleget kell tennie egyrészt a munkaügyi hivatalokkal, másrészt az alkalmazottal szemben. Következésképpen a munkaadók félni fognak az alkalmazástól, hiszen a kényszerû megkötöttség helyrehozhatatlanná súlyosbíthat egy figyelmetlenségbôl vagy jóhiszemûségbôl adódó tévedést. Mégis, minden elôvigyázatosság, védelem ellenére is ki lehet, ki lesz téve a hátrányos megkülönböztetésnek egy-egy munkavállaló vagy alkalmazott. Mert bár a törvénykönyv szigorúan tiltja a nembôl, életkorból, nemzetiségbôl, politikai beállítottságból, társadalmi származásból és ezekhez hasonló okokból adódó nyílt vagy burkolt megkülönböztetést, kíváncsi lennék, mikor és hogyan tudná egy munkavállaló vagy alkalmazott bebizonyítani, hogy idôsebb kora vagy éppen nemzetiségi hovatartozása miatt nem alkalmazták egy meghirdetett állásra, vagy hasonló okok miatt nem léptették elô évek óta. Azt is kétlem, hogy valamely, kormánypárti többséggel vagy teljességgel magabiztosan mûködô intézmény, hivatal az elkövetkezôkben az ellenzéki pártokhoz tartozó vagy azokat képviselô munkatársakat vagy szakembereket toborozna elôszeretettel.

Vitathatatlanul elvárásokat teljesít, de kétségeket is megfogalmaztat a munka új törvénykönyve, amelynek a sikerhez ki kell állnia az idô próbáját. Vagy saját szóhasználatával élve azt is mondhatnánk, hogy próbaidôszakos a törvénykönyv. Ha sötéten akarjuk látni a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy ez is jogszabálytársai sorsára jut, és nem éli meg elôdje harmincéves korát. A rendszerváltás utáni fontosabb jogszabályokat ugyanis bizonyos idôszakonként egyszerûen kicserélték (lásd a helyi adók és illetékek törvényét, az egészségügyi vagy az összjövedelmi adó törvényét), és állandó változás jellemez más törvénykönyveket is. Lehet, hogy ez a jobbítás, javítás szándékát jelezné, a sejthetô valóság azonban aggasztóbb: képtelenek idôtálló, tényleges helyzetrendezô és nem ideiglenes érdekközpontú jogszabályalkotásra. Érdekes, hogy itt még mindig az élet, netán az érdek formálja, irányítja a törvényeket, és nem fordítva. Nem annyira a szöveget kellene csiszolni állandóan, hanem az embereknek kellene hozzáigazodniuk ahhoz, ami törvényes és jogos.

Újvári T. Ildikó

Elôrejelzések szerint jövô héten kerül sor a 2003-as évre szóló protokollum szövegének véglegesítésére, majd aláírására. Az új együttmûködési szerzôdésben az RMDSZ új karok beindítását kéri majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) belül. Markó Béla szövetségi elnökkel készített interjúnkban többek között arról érdeklôdtünk, hogyan képzeli az RMDSZ el ennek megvalósítását. Ugyancsak február folyamán befejezôdnek az alkotmánymódosító bizottság munkálatai is, amelynek nyomán plenáris ülésen szavaznak majd a tervezetrôl. Mint az köztudott, komoly viták folynak a nemzetállam fogalmáról szóló szakasz, valamint az anyanyelv használatával kapcsolatos cikkely körül, beszélgetésünkben errôl is nyilatkozik az RMDSZ elnöke. Szintén az alkotmánymódosítással kapcsolatban kérdezte a Szabadság Eckstein-Kovács Péter szenátort is.

— Amint arról már többször hírt adtunk, elôkészítés alatt áll, illetve hamarosan megkötik a 2003-as évre szóló új együttmûködési protokollumot az RMDSZ és a kormánypárt között. A szövetség részérôl van-e valamilyen elképzelés arról, hogy a gyakorlatban miként indítsák be a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) az új karokat? Hiszen ezek létesítésérôl az egyetem szenátusa dönt, az pedig, mint köztudomású, az egyetemi autonómiára való tekintettel általában leszavazza a magyar karok indításáról szóló javaslatokat.

— Mindebbôl elég jól látható, hogy milyen nehéz dolgunk van a román politikai életben. Hiszen amiképpen Kolozsváron is leszavazzák a magyar oktatókat az egyetem szenátusában, úgy minket is leszavaznak Bukarestben, ha nem alakítunk ki olyan együttmûködési viszonyt, hogy a többség támogasson bennünket. Akik például azt vetik a szemünkre, hogy miért nem tudjuk azonnal létrehozni az önálló állami magyar egyetemet, azok éppen arról feledkeznek meg, hogy meg kell szereznünk, remélhetôleg minél hamarabb, a többség támogatását. Szó sincs arról, hogy ne ragaszkodnánk továbbra is ahhoz az igényünkhöz, hogy a magyar közösségnek joga is, és szüksége is van önálló állami egyetemre, és mi ehelyett csak karokat kérnénk. Az eddigi tárgyalásainkból egyértelmûen kiderült, hogy 2003-ban lehetséges önálló karok létrehozatala, és ez sem lesz könnyû. Egyelôre tehát ez látszik megvalósíthatónak, de ez nem jelenti sem azt, hogy lemondtunk az önálló állami magyar egyetemrôl, sem azt, hogy — ugyancsak az együttmûködés eszközével — nem próbáljuk meg minél elôbb létrehozni azt. A Kolozsváron tanuló romániai magyar egyetemi hallgatók, valamint oktatók számára most rendkívül fontosnak tartom a karok létrehozatalát, amelyek eléggé nagy költségvetési önállóságot és döntési autonómiát biztosíthatnak a magyar oktatás számára. Viszont tagadhatatlan, hogy ennek megvalósítására szükség lesz a szenátus egyetértésére, én pedig számítok arra, hogy a kolozsvári magyar egyetemi oktatók, beleértve a Bolyai Társaságot is, megpróbálnak segíteni ebben. Vagyis, amiként mi itt a román politikai partnereinket meggyôzzük ennek szükségességérôl, ezzel egyidejûleg ôk is megpróbálják meggyôzni a szenátust.

— Elképzelhetô-e kormányszintû beavatkozás az egyetemi szenátus pozitív döntéshozatalának kikényszerítésére?

— A jelenlegi törvényes rendelkezések eléggé megkötik a kezünket ilyen szempontból. Ha a kormány nem kérné ki az egyetem szenátusának véleményét, akkor mind a törvényt, mind az egyetemi autonómia elvét megsértené. Tanulságos tehát, hogy az autonómia elve akár ellenünk is fordítható. Azt gondolom: ha a kormánypárt egyetért velünk a karok létrehozásáról, és a kormány hajlandó akár költségvetési többletet is biztosítani ezek mûködéséhez, akkor a szenátus tagjainak nagyon kevés érvük marad a javaslat visszautasításához. Tehát nekünk és politikai partnerünknek meg kell keresnünk az eszközöket a meggyôzéshez. Ehhez pedig, mint már utaltam rá, szükségünk van a magyar oktatók segítségére is.

— Az alkotmánymódosítási javaslatok tárgyalásánál nagy ellenállásba ütközik az RMDSZ-nek az az igénye, amely a nemzetállamra vonatkozó cikkely megváltoztatásáról szól. Hírek szerint a kormánypárt elképzelhetetlennek tartja, hogy a nemzetállam fogalma kikerüljön az alkotmányból, ezenkívül pedig nézeteltérések adódnak az anyanyelv használatának biztosítása tekintetében is.

— Sajnos eddig nem csak a kormánypárt, hanem egyetlen politikai párt sem volt hajlandó igent mondani a nemzetállam törlésére vonatkozó igényünkre. Az alkotmánymódosításhoz szükség van a Szociáldemokrata Párt (SZDP) , az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt (NLP), valamint a Demokrata Párt (DP) szavazataira is, ugyanis csak így lesz meg a kétharmados szavazattöbbség a parlamentben. Ha ezek közül valamelyik párt nem szavazza meg a módosítójavaslatot, akkor az el fog esni. A nyelvhasználattal kapcsolatosan jó hírt tudok mondani. Egyrészt a felekezeti oktatást illetôen még a múlt év végén sikerült megegyezni az alkotmánymódosító bizottságban, vagyis az SZDP, az NLP, a DP képviselôi elfogadták azt az RMDSZ-javaslatot, hogy Romániában az oktatás nemcsak állami és magán, hanem felekezeti is legyen. Ez rendkívül fontos az egyházi iskoláink szempontjából. Persze ez bizottsági vélemény, de remélem, hogy a plenáris ülésen is el fogják fogadni. Másrészt a bizottsági beszélgetés során, bár még szavazásra nem került sor, de úgy látszik, egyetértenek a pártok abban, hogy bekerüljön az alkotmányba a közigazgatásban való anyanyelvhasználati jog a vonatkozó jogszabály által szavatolt formában. Ezt kiterjesztenék az illetô településeken vagy közigazgatási egységekben mûködô állami intézményekre is, ezzel bôvítvén az anyanyelvhasználati kört. A vita inkább az igazságszolgáltatásban való anyanyelvhasználat körül folyik. Ennek a jognak az alkotmányba történô iktatását egyelôre a liberális párt ellenzi, úgy tûnik azonban, hogy a kormánypárt és a demokraták már elfogadták.

— Szakítópróba lehet a nemzetállam cikkely körüli nézeteltérés a kormánypárt és az RMDSZ között?

— Szakítópróba lehet az egész román politikai élettel, hiszen egyik párt sem ért egyet ezzel. Miután letárgyaltuk az alkotmánymódosító javaslatokat, és kialakul egy helyzet, akkor el kell döntenünk, hogy mit teszünk. A bizottsági vita a következô hetekben folytatódik, de nem vagyok benne biztos, hogy a két ellenzéki párt támogatni fogja az alkotmánymódosítást.

— Kijelölték-e már az új protokollum aláírásának idôpontját?

— Még nem, mivel az SZDP nem tette meg idejében a maga javaslatait, ezeket pénteken kaptuk meg. Közben véglegesítjük a megyei javaslatokat is, mert a megállapodás mellé szeretnénk csatolni, mellékletként, egy megyei prioritási listát is. Ez elsôsorban a költségvetési kérdéseket tartalmazná, tehát út-, víz-, területfejlesztési, beruházási, építkezési, költségvetési kérdéseket. Minden valószínûség szerint jövô héten meglesz a végleges megállapodási szöveg.

Eckstein-Kovács Péter szenátorhoz intézett elsô kérdésünk szintén az alkotmánymódosítási tárgyalásokhoz kapcsolódik, nevezetesen a nemzetállam cikkely körüli vitához.

— Szenátor úr, lát-e lehetôséget arra, hogy ez a szakasz kikerüljön az alkotmányból?

— Ezt nehéz kivitelezni. Ami számomra még bántóbb, az egy procedurális kérdés. Jelenleg ugyanis az Alkotmány 148. szakasza tiltja, hogy bizonyos alkotmányos rendelkezések módosításra kerüljenek. Technikailag ezt a tiltást kellene megszüntetni, és utána lehetne az egyes szakaszokat módosítani, nevezetesen azt, amely Romániát nemzetállamként határozza meg. Megértem, hogy ebben a kérdésben a pártok szentimentális és propagandisztikus okokból ellenállnak, de ez egy abszurd tiltást, amely neves jogászok véleménye szerint is ellentmond a nemzetközi alkotmányjog alapelveinek. Egy adott pillanatban létezô alkotmányozó testület ugyanis nem tilthatja meg örök idôkre, hogy bizonyos rendelkezéseket ne másítsanak meg. A testületnek joga van dönteni arról, amit akar, és amirôl akar. Sajnos, a partnereink ezt sem óhajtják módosítani, hiszen ez elôrelépés lenne egy következô fázisban az egyes szakaszok módosításánál. Mert lesz módosítás, hiszen az európai integráció pillanatában ez feltétlenül szükséges.

— Ugyancsak nézeteltérések vannak a bizottságban az anyanyelv használatát illetôen is.

— Úgy néz ki, hogy ebben a kérdésben nagyobb a készség a megegyezésre. Ezeken a találkozókon mi kifejtettük: akkor tudjuk megszavazni az alkotmánymódosítást, ha ezek a javaslatok egyrészt EU-konformmá teszik az alkotmányt, másrészt pedig a mi sajátos jogainkban is elôrelépést jelentenek. Úgy látom, a közigazgatásban az anyanyelvhasználatot alkotmányos alapjogként fogják szabályozni, és remélem, hogy az igazságszolgáltatásban is lehetôség lesz erre, hiszen a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények ezt lehetôvé teszik. Ez tehát csak politikai akarat kérdése.

— Jelenthet-e szakítópróbát a nemzetállam-cikkely fölötti vita a kormánypárt és az RMDSZ között?

— Ezt a kérdést talán nem lehet ennyire sarkítani, csakis a teljes alkotmánymódosítás kontextusában kell megtárgyalni. Az sem közömbös, hogy jelenleg milyenek az erôviszonyok a módosítás-kérdésben. Ha az RMDSZ szavazata a mérleg, akkor ez egyrészt jó tárgyalási pozíciót jelent, mert hatásosan lehet képviselni az érdekeket, ugyanakkor nagy felelôsséget is. Ha ugyanis az alkotmánymódosítás több olyan elemet is "behoz", amely gyakorlatilag elôfeltétele az EU-csatlakozásnak, és amennyiben olyan kérdésekben sikerül elôrelépni, mint az anyanyelv használata a közigazgatásban, a bíróságon, továbbá a kisebbségek fogalmának meghatározása, valamint a felekezeti oktatás elfogadása, akkor nyilván ez is mérlegre kerül. Ennek nyomán fogjuk majd a végsô álláspontunkat kialakítani.

Az oldalt írta:
Köllô Katalin

Románia további nehézségekkel szembesülhet az Európai Unióhoz történô csatlakozás folyamata során, ha 2004 közepéig nem sikerül lezárnia a csatlakozási tárgyalásokat, mivel azt követôen már a bôvített, tehát több tagállam érdekeit tömörítô unióval kellene tárgyalnia, jelentette ki Adrian Nãstase miniszterelnök pénteken, az uniós csatlakozást támogató fórumon.

A kormányfô rámutatott: az Európai Bizottság összetételének 2004-ben esedékes módosulása, az EU tíz új tagállammal való bôvülése jelenti a fô okot, amiért Romániának a jövô év közepéig le kell zárnia a csatlakozási tárgyalásokat.

Nãstase elmondta: a következô idôszakban a kormány prioritásai között szerepel a költségvetési bevételek begyûjtésének javítása, a kinnlevôségek szintjének csökkentése, az integrációs szakemberek számának növelése a minisztériumokban, a prefektúrákon, a megyei tanácsokban és a polgármesteri hivatalokban, valamint a közösségi pénzek felhasználási módjának ellenôrzése.

A parlamenti pártok vezetôi és Ion Iliescu államfô pénteken aláírták a Románia EU-csatlakozásáért való szolidáris cselekvésrôl szóló paktumot, amelyben elkötelezik magukat az iránt, hogy politikai tevékenységük során tiszteletben tartanak néhány közös elvet.

A dokumentum elôírásai között szerepel a csatlakozáshoz szükséges törvényrendszer mielôbbi elfogadása, minél jobb csatlakozási feltételek rögzítése, a mûködôképes piacgazdaság megvalósítása érdekében kifejtett kormányzati tevékenység támogatása, a korrupció drasztikus visszaszorítása, a közigazgatási reformok, valamint az uniós pénzalapok megfelelô felhasználása. A pártok vállalják továbbá, hogy külpolitikai síkon is támogatják az uniós csatlakozást, és közös álláspontra helyezkednek az új Európai Unió tervezete kapcsán.

Alexandru Athanasiu (SZDP) szerint Romániának érvényesítenie kell érdekeit, hogy a tagállamokéval megegyezô jogokat élvezhessen. Corneliu Vadim Tudor (NRP) úgy véli, Romániának ki kell használnia a "civilizált társadalom" nyújtotta esélyeket.

Markó Béla RMDSZ-elnök rámutatott: a csatlakozásra való felkészülés nem lehet kizárólag a politikusok foglalatossága, és hozzátette, hogy az RMDSZ támogatja egy stratégia kidolgozását a fiatalság integrációra történô felkészítése érdekében. Hangsúlyozta: fontos az ultranacionalizmus visszaszorítása, a visszaszolgáltatási folyamat befejezése, a szegénység és a korrupció megszüntetése.

A liberálisok "fenntartás nélkül" írták alá a paktumot, viszont úgy vélik, hogy a románoknak változtatniuk kell a csatlakozási folyamat "sereghajtóinak mentalitásán", jelentette ki Theodor Stolojan (NLP). Traian Bãsescu (DP) szerint a paktumnak "nagy hatása van külpolitikai síkon", míg a kormány szemléletmódja változatlan.

Többezren vettek részt pénteken reggel II. Károly volt román király temetési szertartásán. A volt királyt a Curtea de Arges kolostortól mintegy harminc méterre található kápolnában helyezték el ideiglenesen. II. Károly utolsó feleségét, Elena Lupescut nem sokkal messzebb helyezték örök nyugalomra két órával korábban, mint férjét. Az exkirály koporsója csupán egy évig marad itt, amikor majd véglegesen örök nyugalomra helyezik a néhai Miklós herceggel és Arges püspökeivel együtt, a jövôben felépítendô új templomban. Mint ismeretes, II. Károly és utolsó felesége, Elena Lupescu földi maradványait csütörtökön szállították haza Portugáliából, ahol életük utolsó idôszakát töltötték.

A temetési szertartás valamivel korábban kezdôdött a meghirdetett idôpontnál, mielôtt még Radu de Hohenzollern, I. Mihály király veje és Portugália bukaresti nagykövete, valamint Margit hercegnô megérkeztek volna a helyszínre. Az eseményen jelen voltak többek között helyi hivatalos személyek, egyházi vezetôk, a kormány részérôl viszont csak Rãzvan Theodorescu mûvelôdési miniszter vett részt a ceremónián.

A szertartás után gyászinduló hangzott el a katonai fúvószenekar elôadásában, majd a díszôrség a kápolnába vitte a király koporsóját. A kápolna alig egy hónappal ezelôtt még romos állapotban volt, ám idôközben kijavították és márvánnyal rakták ki. II. Károly koporsóját, amelyen a II. Károly. Románia királya. 1930–1940. felirat olvasható, a kápolnában található talapzatra helyezték el. A meglehetôsen rövidre fogott, de méltóságteljes szertartás után a tömeg a kápolnába tömörült, hogy megnézzék, hová helyezték el a király koporsóját. A jelenlévôk közül többen arra keresték a választ, hogy II. Károly fia, I. Mihály vajon miért nem vett részt apja temetési szertartásán.

II. Károly a román történelem egyik legellentmondásosabb személyisége volt. Trónöröklési jogáról lemondott, és emigrált 1925-ben, de a kormány hazahívta, és 1930-ban elfoglalta a trónt. Reakciós, kommunistaellenes belpolitikát, és németbarát külpolitikát folytatott. Elfogadta a 2. bécsi döntést (1940), amely Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte. 1940-ben puccsal Ion Antonescu tábornok megbuktatta, majd ezt követôen emigrált. 1925-ben ismerkedett meg Elena Lupescuval, élete egyik legnagyobb szerelmével, akivel 1940-ben együtt hagyták el az országot.

A Románia Újjáépítéséért Egyesület (URR) sajtóközleményben foglalt állást a Szociáldemokrata Pártban uralkodó korrupció ellen. Eszerint Adrian Nãstase cinikusan szônyeg alá söpri a pártjában fellelhetô visszaélési botrányokat, azt a benyomást keltve, hogy nem érdekli a közpénzek eltérítése, csupán az ebbôl származó imázs, illetve az, hogy egyes vezetô beosztású párttagok nem fizették be a tagsági díjukat. Ezért az URR felkéri a miniszterelnököt, hogy tegye közzé azt az ügyet, amelynek kapcsán Rodica Stãnoiu igazságügyminiszter 90 ezer dollárért (a reális érték tízszereséért) árusította el egy állami vállalat házát. Ebbôl mennyi jutott a miniszterelnöki zsebbe? — teszi fel a kérdést az egyesület, amely szerint még több hasonló esetrôl is be lehetne számolni a közvéleménynek.

Antonio Martins da Cruz portugál külügyminiszter és Mircea Geoanã a két ország kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatairól, az európai integrációról és az iraki válságról folytatott megbeszélést pénteken.

A találkozó végén Geoanã elmondta: portugál kollégájával megállapodott abban, hogy román–portugál fórum alakul, amelynek keretében a lisszaboni kormány uniós csatlakozási szakértôi megosztják tapasztalataikat a román vezetéssel. A fórum elsô ülésére idén tavasszal kerülhet sor, mondta Mircea Geoanã. Hozzátette: a portugál tapasztalat a legrelevánsabb, a "legkönnyebben alkalmazható" Románia esetében.

A két miniszter abban is megállapodott, hogy a portugál kormányfô a közeljövôben üzletemberek kíséretében Romániába látogat, Ion Iliescu elnök pedig az év második felében Lisszabonba utazik.

Geoanã elmondta, az iraki kérdés kapcsán a két kormány álláspontja megegyezik.

A portugál külügyminiszter hangsúlyozta: fontos a román–portugál gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, mivel azok nem érik el a kétoldalú politikai viszony szintjét.

Románia 2009-ben, vagy 2010-ben, uniós csatlakozása után mintegy két évvel tér át az euróra, közölte Mugur Isãrescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója pénteken, az EU-hoz történô csatlakozást támogató fórumon.

Isãrescu szerint "vitatható" bizonyos európai hivatalos személyek álláspontja, miszerint az egységes európai pénznem a csatlakozással egyidôben megszilárdítaná a tagjelölt államok gazdasági helyzetét.

"Mi egyelôre a közösségi dokumentumokban elôírt programot követjük, azok szerint az eurót az EU-csatlakozás után két évvel, 2009-ben vagy 2010-ben kell bevezetni", szögezte le az RNB kormányzója.

Mugur Isãrescu hangsúlyozta: a jövô év végéig egy sor intézkedést kell bevezetni a kereskedelmi bankok tevékenységének biztonsága érdekében, valamint a hitel bankrendszerben játszott szerepének erôsítésére és ellenôrzésére.

Isãrescu szerint az infláció 2004-ben 10 százalék alá csökkenhet, 2007-ig pedig elérheti a 3-4 százalékos szintet.

"A jelenlegi tendenciák alapján feltételezhetjük, hogy az inflációcsökkentési célkitûzések teljesülnek, ehhez azonban politikai következetesség és koherencia szükséges", szögezte le a központi bank kormányzója.

Peter Struck német védelmi miniszter módosította csütörtöki bejelentését, s néhány órával késôbb a ZDF közszolgálati televízió egyik mûsorában úgy vélekedett, hogy a NATO Állandó Tanácsában "szombaton vagy utána" hoznak döntést arról, hogy megkezdik-e a Törökországot és rajta keresztül a szövetséget érintô védelmi intézkedések kidolgozását. Struck a német képviselôház csütörtöki külpolitikai vitájában "legkésôbb szombatról" beszélt.

Az al-Kaida terrorszervezet ügynökének valótlan állítása késztette az amerikai hatóságokat arra, hogy egy héttel ezelôtt a második legmagasabb szintre emeljék a riadókészültséget. Ezt az ABC tévéállomás jelentette csütörtök este. A televízióban idézett büntetés-végrehajtási illetékesek elmondták: az ügynök a múlt héten azt állította, hogy küszöbön áll egy "piszkos bombával" végrehajtandó merénylet az Egyesült Államok területén. Hogy az ôrizetbe vett al-Kaida ügynök nem mondott igazat, arra hazugságvizsgáló gép derített fényt. A készültségi fokozatot mindazonáltal nem csökkentették az amerikai hatóságok, mivel egyéb információik is vannak tervezett merényletekrôl.

Tárik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes péntek délelôtt a Vatikánba érkezett, ahol magánkihallgatáson fogadta ôt II. János Pál pápa. A Szentszék és Bagdad számára egyaránt fontos most ez a diplomáciai érintkezés, hiszen a katolikus egyház mindent elkövet a háború elkerülése érdekében. Ennek lehetôségei szerepelnek a pápai magánkihallgatás napirendjén is, s ugyanerrôl tárgyal Bagdadban Roger Etchegaray kúriai bíboros, aki a pápa személyes levelét adja át Szaddám Huszein elnöknek.

Fehér megye kútjai ürüléknyomokkal és az emberi szervezetre káros nitrogénvegyületekkel szennyezettek — állapították meg a Fehér megyei Környezetvédelmi Hivatal illetékesei. Csupán a gyulafehérvári Tolsztoj és Karolina lakónegyedek kútjainak vize felel meg az elôírásoknak, az összes többi kúttal különbözô gondok merültek fel.

A vízben található nitritek a szakértôk szerint a talajból beszivárgó állati eredetû szerves elemekbôl és a nem megfelelô trágyázásból származnak, míg baktériumos fertôzést csak néhány körzetben tapasztaltak. Ürüléknyomokat Szászsebes, Nagyenyed, Aranyosbánya, Abrudbánya, Marosújvár és Zalatna körzetében észleltek.

A szakértôk folytatják az ellenôrzést, és megállapítják a szükséges lépéseket a szennyezés hatásainak megszüntetésére.

Hétfôtôl, február 17-tôl drágulnak a vonaljegyek és a bérletek Kolozsváron. A vonaljegy ára 7500 lej, kétszeri utazásra 15 ezer lej. A 42-es vonalra (Kolozsvár-Kisbács) egy jegy 17 ezerbe, a 49-esre (Kolozsvár-Szászfenes) 16 ezer, Kolozsvár-METRO 11 ezer, METRO — Szászfenes 11 ezer, az 51-es vonalra (Kolozsvár-Apahida) 18 ezer, az 53-as vonalra (Kolozsvár-Dezmér) 16 ezer, a 39B vonalra (Kolozsvár-Kajántó) 18 ezer lej lesz.

A havi bérletek ára: egy vonalra egész áron 200 ezer lej (féláron 100 ezer lej), két vonalra 320 ezer (160 ezer), minden vonalra nevesítve 420 ezer (210 ezer), név nélkül 580 ezer lej.

A heti bérletek ára: egy vonalra 60 ezer, két vonalra 110 ezer, valamennyi vonalra nevesítve 140 ezer lej.

A drágítás elôtt megvásárolt jegyek szerdáig, február 26-ig érvényesek. A február 16-ig vásárolt bérletek lejártukig érvényesek.

Csempekályhákkal melegítik a tordai állatkert egzotikus halait — áll a Mediafax jelentésében. A közel háromezer halacska kiállító termében több csempekályha biztosítja a levegô megfelelô hômérsékletét.

Maxim Gavrilã, az állatkert igazgatója elmondta: a kályhákat akkor kell használniuk, amikor a gáz nyomása nagyon alacsony. A többi egzotikus állatot a telelô csarnokban helyezték el. A tigris és a négy oroszlán ketrece gázzal fûtött fülkékben áll. A fácánok, papagájok, kanárik, hattyúk és nutriák szintén a csarnokban telelnek.

Az egyedüli állatfaj, amely a jelek szerint jól bírja a hideget, az a strucc. Ez a madár akár mínusz 18 fokot is kibír, ezért csak éjjel viszik be ôket fedél alá — tette hozzá az igazgató.

Koczka Albin mérnök, a ROMGAZ szamosújvári kirendeltségének vezetôje a gáznyomás drasztikus csökkenésével kapcsolatban lapunknak elmondta: a Mezôségen áthaladó gázvezetéken jelentôsen csökkent a nyomás, ami egy adott pillanatban veszélyeztette Szamosújvár gázellátását is. A helyi gázmûvek dolgozóinak gyors beavatkozása nyomán péntek reggelre már 1,2 atmoszféra nyomást mértek a város Ördöngösfüzes felôli bejáratánál található elosztóban. Ez azt jelenti, hogy e hét végén már nem lesz gond Szamosújváron sem a fûtéssel.

A városban 4300 tömbházlakást tartanak nyilván, ennek 70 százalékát gázzal fûtik. A város területén mûködô öt hôközpont csak meleg vizet szolgáltat, a tömbházak fûtését inkább törpehôközpontok mûködtetésével oldották meg. A ROMGAZ szamosújvári alegységének harminc alkalmazottja éjjel-nappal biztosítja a városon áthaladó gázvezeték karbantartását, és ahol szükséges, azonnal közbelépnek — mondotta a szakember.

Erkedi Csaba

A nagy hideg miatt Kolozsvár lakosságának nagy része meleg víz nélkül maradt péntek reggel. Ez már a második meleg víz nélküli nap — jelenti a Mediafax.

A meleg víz szolgáltatása reggel nyolc órakor szakadt meg. A vállalat a lakások fûtését biztosította nyolc óra után — nyilatkozta Oana Radu a Távfûtési Vállalat szóvivôje. Meleg vizet délután 16 óra és 20 óra között szolgáltattak ismét.

A Távfûtési Vállalat csütörtök reggel szakította meg elôször a meleg víz szolgáltatását a csökkent gáznyomás miatt.

értesíti a fogyasztókat, hogy a gáznyomás csökkenésének következtében a melegvíz-szolgáltatás szombaton és vasárnap a következôképpen alakul a Hajnal, a Grigorescu, a Monostor, a Györgyfalvi negyedekben és a központban: reggel 6–11 között, délután 3 órától este 8 óráig. A lakosság szíves elnézést és megértését kérik.

Tordán gyûléseztek a tordai, aranyosgyéresi és a környékbeli községek iskoláinak igazgatói, hogy a körzet tanügyi helyzetét megtárgyalják. A gyûlésen jelen volt Valentin Cuibus Kolozs megyei fôtanfelügyelô, Mariana Dragomir fôtanfelügyelô- helyettes, Steluta Nemes körzeti tanfelügyelô, illetve több szakfelügyelô.

A tanfelügyelôk beszámoltak a körzet iskoláiban január folyamán megejtett ellenôrzések eredményeirôl, valamint a tanügyi káderek áthelyezési lehetôségeirôl és a kinevezési vizsgákról.

Mariana Dragomir arról nyilatkozott, hogy Kolozs megye helységeiben csökkenôben van a diákok száma a demográfiai csökkenés természetes következményeként. A tanítás minôsége, illetve az iskolák modern technikai és didaktikai eszközökkel való felszerelése azonban javult. Mindez a tanügyminisztérium, a tanfelügyelôség és az iskolaigazgatók együttes erôfeszítésének eredménye. A minisztérium és a tanfelügyelôség segített az iskolák számítógépekkel, kisbuszokkal és didaktikai eszközökkel való felszerelésében. Az iskolaigazgatóknak pedig sikerült külsô anyagi támogatásokat szerezniük, amelyeket az általuk vezetett intézmények felszerelésére és karbantartására fordítanak.

Mariana Dragomir tájékoztatta a jelenlévôket, hogy jövô héttôl kezdve általános és nagyarányú ellenôrzéssorozat várható a megyében. Az akció az iskolák komplex felmérésére irányul: anyagi alap, a tanulók, valamint a tanárok felkészültsége. Az eredmények nyomán az iskolákat öt kategóriába sorolják. Ezek szerint lesznek alapintézmények, valamint reprezentatív intézmények, ahol mind a tanügyi káderek, mind a más kategóriába tartozó személyzet fizetése tíz százalékkal magasabb lesz az alapintézmények személyzetének fizetéséhez képest. A performansz kategóriába kerülô iskolák alkalmazottainak húsz százalékkal lesz magasabb a fizetésük az alapkategóriás alkalmazottakéhoz képest. A legmagasabb szintû a kitûnô kategória, itt harminc százalékkal lesznek magasabbak a fizetések.

A tanfelügyelôség javasolni fogja azon iskolák megszüntetését, amelyek az alapkategória pontszámát sem érik el. Az ilyen intézmények alkalmazottainak fizetésérôl még nem született döntés.

R.T.T.

A rendszerváltás után faluhelyen az egyik legjövedelmezôbb vállalkozás a tejfeldolgozás lett. Igaz, hogy több ilyen próbálkozás csôdbe jutott, de ahol megfelelô szaktudás és anyagi háttér is volt, ott virágzó kisüzemeket lehetett létesíteni. Egy ilyen helyre látogattunk el a napokban.

A Prolap Kft-t két évvel ezelôtt hozta létre három testvér, Emil, Ioan és Stefan Pronean. Késôbb csatlakozott hozzájuk az Oltean család, és közös összefogással, egy régi épületben hozzáfogtak a tejfeldolgozáshoz. A vállalkozás elindításához nem igényeltek bankhitelt, ami nem egy hasonló vállakozás idô elôtti csôdjéhez vezetett. Kezdettôl úgy indultak, hogy nem halmoznak fel tartozást, fôleg az állammal szemben törlesztenek idejében, így sok kellemetlenségtôl is megóvták magukat. A nyersanyagot a környék gazdáitól vásárolják fel, akiket idôben történô fizetéssel nyertek meg. A tejtermelôk a nyári hónapokban kétszer, télen pedig egyszeri alkalommal kapnak pénzt a tejért. Még soha nem történt meg, hogy a gazdák ne kapják meg idejében tejpénzüket. Ez sok gazda számára jelent biztos kereseti forrást, hiszen ezen a vidékenalig van más jövedelem. A 3,5%-os zsírtartalmú tejért a termelôk 5000 lejt kapnak, a bivalytej literéért pedig 7600 lejt. A 4,9 fokos tej litere 6200 lejt ér, a zsírosabb bivalytej pedig 8800 lejt.

Nagyesküllô község 4 falujából, Borsa, Borsaújfalu és Kajántó község több településérôl napi rendszerességgel érkezik a tej. Télen 2000–2400 litert szállítanak be naponta, nyáron 5000–5500 liter érkezik a feldolgozó üzembe. A tej zsírtartalmát havonta egyszer ellenôrzik, de naponta vesznek tejmintát, hogy ha valakit hamisítással gyanúsítanak, azt visszamenôleg lehessen ellenôrizni. Egyetlen termelôvel fordult elô, hogy felvizezte a tejet, de hamar kiderült.

A nagyesküllôi üzembôl 1,8% és 3%-os tej, 25%-os tejföl, telemea és sajt kerül a kolozsvári üzletekbe. Vendéglátóim hangsúlyozták, hogy 100%-osan természetes áru, adalékanyagokat, tartósítószert nem tartalmazó végtermék kerül ma fogyasztóikhoz. Az ilyen terméket ma már egyre többen keresik, és a tejgyárak elôbb-utóbb rákényszerülnek, hogyfeldolgozáskor semmiféle káros vegyi anyagot ne használjanak. A legjobb tartósítás a pasztörizálás. Az estéli tejet még éjszaka feldolgozzák, így nem kell tartani savanyodástól sem.

A tejüzemnek 440–450 gazda az állandó partnere. Akinek 5–7 tejelô jószága van, az havonta 8–10 millió lejt kap rendszeresen a feldolgozó üzemtôl. Egyre többen látnak fantáziát az ilyen kisüzemi szintû tejtermelésben. Dorogi Farkas, a fodorházi mesterséges megtermékenyítô központ szakembere szerint a vidéken szerencsésen megoldódott a tej értékesítése, azonban számos más gonddal is szembesülnek a gazdák. A bivalytartók nagy gondja a megfelelô minôségû apaállathiány, hiányzik a fedeztetôbika. A gazdák többsége öreg, helyükbe pedig nem lépnek fiatalok. A szakember úgy látja, ha nem történik gyökeres szemléletváltás a mezôgazdaságban, néhány év alatt drasztikus állatállomány-csökkenésre lehet számítani.

Több gazda, akivel szóba álltunk, elégedett volt a tejfelvásárlással, viszont úgy látják, hogy a mostani bevételekbôl nem futja beruházásra, bôvítésre. Hosszú lejáratú, alacsony kamatú kölcsönökre volna szükség, hogy a vállalkozóbb szellemû gazda 10-15 férôhelyes istállókat építsen, amit gépesíteni lehetne. Ennek költségeit azonban senki sem tudja önerôbôl vállalni.

Barazsuly Emil

A teológiai kutatások között hazánkban egyedülálló kezdeményezésbe kezdett a Babes-Bolyai Tudományegyetem, amelynek Király utcai épületében tegnap került sor a Bibliatanulmányi Központ ünnepélyes felavatására. A központ célja az Újtestamentum felekezetközi tanulmányozása, és egy felekezetközi kommentárokkal ellátott Biblia összeállítása. A központ további célkitûzései: egy ökumenikus könyvtár létrehozása, egy nemzetközi folyóirat kiadása, amelyben romániai és külföldi szaktekintélyek írásai jelennének meg. A központ tervbe vette nemzetközi diákcsere-kapcsolatok kiépítését és ösztöndíjak nyújtását is.

Az ünnepségen felszólalt Andrei Marga rektor, Stelian Tofanã, a Bibliatanulmányi Központ igazgatója, Molnár János, a református, Márton József, a római katolikus, Vasile Leb, az ortodox és Virgil Berce, a görög katolikus teológiai kar dékánja, valamint Gyémánt László igazgató. Az avatást több egyházi vezetô — többek között Jakubinyi György érsek is — megtisztelte jelenlétével.

bpe

Vasile Soporan prefektus pénteken részt vett az aranyosgyéresi Fogyasztóvédelmi Hivatal operatív ülésén. Ugyanakkor a prefektus találkozott a Román Posta és a RomTelecom távközlési vállalat, illetve a decentralizált közintézmények vezetôivel. Több jelenlévô közhivatalnok és vállalati képviselô ez alkalommal a kormány helyi képviselôjének panaszkodott a decentralizált közintézményekben uralkodó bürokrácia, az információszolgáltatás akadozása, valamint egyes közalkalmazottak nem megfelelô viselkedése miatt. A prefektus figyelmeztette az érintetteket a közalkalmazottak kötelességére. Bejelentette: az ilyen irányú panaszok miatt ellenôrzést folytatnak a Román Posta kirendeltségeinél, illetve a RomTelecomnál.

Ugyancsak tegnap Tordán a prefektus részt vett az Országos Lakásügynökség által felépített tömbház átadásán. A lakásokba rövidesen 40 fiatal család költözhet be.

Minôsített lopás alapos gyanúja miatt vettek ôrizetbe egy magyarszarvaskendi (Cornesti) férfit. Az ellene felhozott vád, hogy a közelben lévô kastélyt fosztotta ki, ahonnan 7,5 millió lej értékû faanyagot vitt el.

Tavaly július 5-én a borsi határátkelôhelyen D. A. zöld Volkswagen Golfjának ellenôrzésekor 40 kg heroint találtak, az egykilós csomagok a gépkocsiban voltak elrejtve. A 20 éves nôt a bíróság elsô fokon 15 év börtönbüntetésre ítélte.

Gyermekgyilkosság alapos gyanúja miatt vettek ôrizetbe egy gyulafehérvári nôt. A gyermek holttestét szerdán fedezték fel, egy napja már belehalt a fejsérülésbe és a vérzésbe — feltehetôen az anya, miután a WC-n megszülte, kidobta a mellékhelyiség ablakán. A nyomozás megállapította: a gyermek élve született, de nem élte túl a hétméteres zuhanást. A holttestet egy kertben fedezték fel, ennek a szomszédságában van a porcelánokat forgalmazó cég, ahol a 25 esztendôs Cosmina I., az újszülött anyja dolgozott.

Az ügyészség szóvivôjének nyilatkozata szerint a fiatal nôt pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá, amelynek során kiderítik: tudatában volt-e annak, hogy mit cselekszik. Ha minôsített gyilkosságnak könyvelik el az ügyet, akkor azt a Btk. szerint akár 10 év börtönnel is büntethetik, ha viszont a pszichológiai vizsgálat zavarosnak találja elméjét, akkor is legkevesebb két évre elzárják gyermekgyilkosságért.

(pja)

Az ellenzéki pártok tanácsosai azzal vádolják Beszterce városi tanácsát, hogy részrehajlóan osztott ki 33, az Országos Lakásépítési Ügynökség alapjából épített lakást 15 állami intézmény között, amelyek szolgálati lakásként fogják használni ezeket. A szerdai tanácsülésen a Demokrata Párt, a Liberális Párt és a Parasztpárt hét tanácsosa szerint a polgármesteri hivatal és a megyei rendôrfelügyelôség öt-öt, a prefektúra négy, további 12 intézmény pedig 1-3 ingatlant kapott.

Beszterce polgármestere, Vasile Moldovan szerint a lakásokat az intézmények kérésére utalták ki. Ennek ellentmond az a tény, hogy a Polgárôrség visszautasította a számára kiutalt ingatlant.

Az ellenzéki tanácsosok véleménye szerint nem lett volna szükség ilyen módszerre a lakások kiutalásakor, mivel az ezen intézmények keretében dolgozó, 35 évnél fiatalabb személyek személyesen is igényelhették volna a lakásokat.

A Beszterce megyei szászok Erdély-szerte ismertek voltak szorgalmukról, mezôgazdasági, ipari és kereskedôi képességeikrôl, gondos, takaros házaikról, az erdôk és havasi legelôk korszerû hasznosításáról, mintaszerû haszonállat-tenyésztésükrôl. Havasi legelôiket megtisztították, a csenevész bokrokat kiirtották, a legelôiken lévô vadalma- és vadkörtefáikat beoltották, nemesítették, gondozták, akárcsak a gyümölcsfáikat, és szeptember–októberben mindig bô termést szüreteltek.

Elôzmény
Ôsszel, a bôséges alma és körtetermés, mint valóságos terített asztal csábította ezekre a legelôkre a havas medvepopulációját.

Gyümölcséréskor sok medve sereglett a térségbe, hogy kedvükre lakomázzanak, és felkészüljenek a mostoha télre, amikor táplálékhiány miatt hibernálniuk kell. Ilyen legelôk voltak Felsôbudak határában is. Jó ötven éve, egy októberi napon, a tartományi vadászszövetség technikai titkáraként Besztercén a helyi vadászszövetség kérésére ellenôriztem a helybeli titkár tevékenységét. Nem találtam semmi kirívót, és készültem hazamenni, amikor C. Dominic barátom, a Kolozsvári Erdôigazgatóság vadgazdálkodási szolgálatának vezetôje meghívott Felsôbudak térségébe, a medvék birodalmába. Másnap egy terepjárón C. Dominic mérnök, Feneser úr minisztériumi vezérigazgató és a vadászati igazgatóság vezetôje, Sima T. vadász technikus, jómagam, valamint Pogãceanu úr, egy szabadságon lévô diplomata délelôtt tíz óra körül megérkeztünk a helyszínre. Langyos októberi nap volt, a legelôtövezô vegyes erdôségen már látszottak az ôsz jelei. A színskála minden árnyalatában pompázó, fenyvesekkel tarkított lomberdôk szinte hívogattak bennünket, hogy hódoljunk vadászszenvedélyünknek. Társaságunkban mindenkit ismertem, kivéve Pogãceanu urat. Öles, sportos termetû volt, úgy negyvenöt-ötven évesre saccoltam. A helyszínre jövet volt idôm megfigyelni az ismeretlent. Ôszes halántéka, sötét, göndör haja, erôs orra, makacs, férfias szája, vonzó nevetése mozgalmas jelenrôl és múltról árulkodott, valamint nem mindennapi sikereket sejtetett a nôk világában. Színes mesélôkedv, a nyugati világban való jártasság, rengeteg adoma, kozmopolita vélemény, nagystílû magatartás jellemezte. Nagy, barna szemében volt valami gyermeki naivság és tisztaság. Sokszor gôgös és lenézô tekintetében huncut mosoly állandósult, ami elütött a mindenkivel szembeni kedves, választékos viselkedésétôl. Mint megtudtam, a párizsi Sorbonne egyetemen tanult nemzetközi jogot és természettudományokat, még a harmincas években, utána pedig a román külügyminisztériumban diplomataként dolgozva bejárt számos európai és távolabbi országot. Állítólag még Kenyában is vadászott, afrikai nagyvadakra. Ismert személyiség volt az ország politikai elitjének körében.

A kaland
Elôre nem sejtett kalandunk helyszínén, Sima technikus terve szerint megtárgyaltuk a vadászati teendôket. Remélt célunknak egy jókora kan medve puskavégre kerítését tûztük ki, amire Pogãceanu úrnak engedélye volt. A helyszínen már várta csoportunkat öt-hat helybeli, kereplôkkel felszerelt vadász, hogy felzavarják a nappal pihenô medvéket a legelô szomszédságában lévô erdôkbôl. A medvék nappal nem mutatkoztak, a nagy gyümölcszabálás kizárólag éjjel történt, aminek meg is látszott a nyoma: letört ágak, a talajba beletaposott rengeteg alma és körte, szanaszét pedig kellemetlen medveürülék "színezte" a tájat.

Sima bennünket, vadászokat, egy ciheresben állított fel, négyen egy négy-ötszáz méteres patkót fogtunk be egy 20 méter mély, lapos szurdokban, amit koszorúként ölelt körül egy vegyes tölgy-bükk szálfaerdô. A szurdok keleti oldalán lévô sziklás rész, ahol morénába enyhült a meredek fal, Sima szerint kedvelt csapása volt a közelben pihenô medvéknek. Ha valaki háborgatta bundásékat, erre menekültek beljebb az erdô rengetegébe.

Fél óra múlva elkezdôdött a hajtás. Mi, lesben álló vadászok, láttuk egymást, nem kis izgalommal vártuk a fejleményeket. Tíz perc után két rókát pillantottam meg, amint óvatosan kémlelve a terepet, állandó takarásban átsuhantak az eléggé tágas szurdokon. Újabb tíz perc múlva aztán megjelentek a medvék is. Fakult, még nyári bundájukban, többségük anyamedve, amelyek azévi bocsaikkal igyekeztek túljutni a ciheresen az oltalmat nyújtó szálerdôbe. Csodálatos, néha humoros látvány volt, amint a hatalmas anyamedvék maguk elôtt terelgették bájos bocsaikat, azok pedig menekülés közben is játszadozva, hancúrozva, bukfencezve, egymással pofozkodva igyekeztek lépést tartani anyjukkal. Izgalommal vártuk a ráérôs kan medvék megjelenését a színen. Jött is néhány fiatal, nem "golyóérett" medve, de mi az öregebbekre vártunk. A szurdok peremén már megjelentek a hajtók is, és úgy látszott, hogy ebben a hajtásban nem lesz megfelelô medve, amit lelôhettünk volna. Aztán hirtelen az egyik hajtó kétségbeesett ordítását hallottuk: vigyázat, óriási medve van a suvadásnál, a morénás marton! Arra néztem, és megpillantottam az óriási kan medvét. Óvatosan megjelent a szurdok partján, a morénás kezdetén, egy kiálló szirt elôtt, jobbra-balra kémlelt, mintha nem akaródzott volna neki leereszkedni a szurdok aljába és követni menekülô társait. Hozzá közel, jó takarásban, Pogãceanu úr állt. Láttam, amint büss-bock kétcsöves puskáját vállához szorítva a medvére szegezte, várva a megfelelô pozíciót, hogy odadurrantson. Amikor a medve elindult a köves morénán, mellsô lábaival fékezve magát a meredek lejtôn, akkor dörrent el Pogãceanu úr puskája. A medve bal oldalához kapva jelezte a találatot, bukfencezve ért le a moréna aljához. Akkor észrevette a vadászt, két lábra állt, és elkezdett feléje rohanni. A lövés puha részt ért, nem tett benne sok kárt. Pogãceanunak már nem volt ideje újratölteni fegyverét, így csak egy golyója maradt. Amikor felocsúdott rémületébôl, látva a feléje rohanó hatalmas medvét, megôrizte hidegvérét, és hogy a következô biztos lövés érdekében szilárdan álljon a lábán, egy lépést tett hátra. Vesztére, mert megbotlott valami felszíni gyökérben, tuskóban vagy indában, és hanyatt esett, fegyverét kiejtve a kezébôl. A dühös medve a pillanat töredéke alatt a védtelen vadászra vetette magát, szörnyû mancsaival, karmaival tépte, szaggatta annak ruháját. A szerencsétlen vadász artikulálatlan hangon ordított segítségért, miközben báránybôr bekecsének ujjait maga elé tartva védte arcát, szemét az ôt megskalpolni igyekvô medvétôl. A szörnyû látvány hatására valamennyien megkövülten szemléltük a kilátástalan harcot ember és fenevad között. Én mintegy ötven méterre álltam tôlük, nem tudtam, mitévô legyek. Rálôni a dühös állatra kockázatos lett volna, mert megsebesíthettem volna a vadászt is. Hasonló helyzetben volt a többi vadász is. Elsônek Feneser ocsúdott fel döbbenetébôl: a ciheresen át odarohant, és tíz méterrôl expressz golyóval töltött fegyverével az egymásba gabalyodott ember-állat gomolyagra lôtt. Az expressz lövedék valósággal felrobbantotta a medve hatalmas fejét, és a vad azonnali halálát okozta.

Az expressz golyó annyiban különbözik a közönséges golyótól, hogy nem hegyes, hanem csonka kúpra emlékeztet a vége, és képzeletbeli tengelyében van egy fúrt lyuk, amiben a kilövés pillanatában a nagy sebességtôl tíz atmoszférányi nyomás keletkezik. Ütközéskor a sûrített levegô felrobban, és szörnyû sebet ejt az állaton. Ilyen golyó volt a háborúban használt dum-dum is!

Valamennyien odaszaladtunk, és a kimúlt medvét lehúztuk a halottnak látszó vadászról, akinek szinte nem is látszott az arca, a melle a rengeteg vértôl. Mint késôbb kiderült, a Pogãceanu urat elborító vér a medvéé volt! A vadásznak, a fülét ért felületes karcoláson kívül, semmi sebe nem volt! Lassan magához tért, halottsápadt volt, egész testében remegett. Képtelen volt egyetlen szót is szólni, talpra állni. Késôbb a helyszínen összeeszkabáltunk egy hevenyészett gyaloghintót, és úgy vittük a félig alélt vadászt a terepjáróig. A szörnyû sokktól meggyötört embert két napig ápolták a besztercei kórházban. Késôbb aztán számos hazai és külföldi idegklinika betege volt.

Epilógus
Harminc esztendô is eltelt a szörnyû medvekaland óta. Engem közben nyugdíjaztak. Nemrég reumás végtagjaimat kezelni kötöttem ki egy balneológiai hegyi gyógyfürdô üdülôhelyen. Esténként eljártam a fürdôváros klubjába sakkozni, römizni, és ott találkoztam Pogãceanu úrral. Alig ismertem rá, nagyon eljárt fölötte az idô. Görnyedt, rokkant öregember nézett rám még mindig gyermekien tiszta szemével, amibôl azonban már hiányzott a hamiskás mosoly. Elmeséltük egymásnak sorsunk alakulását, sok mindenrôl beszélgettünk a langyos nyári estéken, de a régi medvekalandról nem beszéltünk. Már közeledett a hazautazásom napja, amikor az utolsó estén megint találkoztam Pogãceanu úrral. A parkban egyedül üldögélt egy padon. Melléje ültem, és a csodálatos, fûszeres nyári estérôl áradoztam neki,amikor hirtelen mozdulattal megfogta a karomat, és mélyen a szemembe nézve így szólt:

— Korodi úr, látta, hogy kerültem a témát, de mégis el kell mondanom, hogy miként alakult sorsom a felsôbudaki medvekaland után. Sok szanatóriumban voltam leromlott idegeim gyógyítása végett, de szerény eredménnyel. Az orvosok segíteni igyekeztek, de mindhiába, az akkori lelki trauma megtette hatását. A történtek után, orvosaim tanácsára, lemondtam a vadászatról. Tragikus esetemben a Mindenható büntetését véltem felfedezni galád tetteimért, a sok ártatlan vadállat meggyilkolásáért. Amiért még ma is, álmatlan éjszakáimon kínoz a bûntudat.

*
Történetem szereplôinek nevei nem azonosak valós személyneveikkel. De ha mégis, az a véletlen mûve!

Korodi Zoltán

Hosszas, több éves elôkészítés után megjelent a Munka Törvénykönyve a 2003. évi február 5-i, 72. Hivatalos Közlönyben. Az 53. számot viselô törvénynek idô kell, hogy beépüljön a köztudatba, és átvegye helyét az 1972. évi 10. törvénynek. Ismert a törvénykönyvet megelôzô huzavona, kezdetben a szakszervezetek tiltakozása, majd utólag a munkáltatók szövetségének kifogásai, továbbá a parlamenti ellenzéki pártok bírálata. Mindenek ellenére a törvénykönyvet elfogadták, az államelnök aláírta, megjelent a közlönyben, és március elsejétôl hatályba is lép. Valóban, nem csak uniós elvárásnak kellett immár eleget tenni, hanem a változások után több mint tíz évvel végre alkalmazkodni kellett az új körülményekhez a törvényes szabályozásokban is.

Mivel (nem akármilyen) törvénykönyvrôl van szó, elôírásai teljes egészében közérdekûek. Ezért Jogrend rovatunkban részletesen kívánunk foglalkozni vele, és az elkövetkezôkben több részletben közöljük az 53. törvényt, amely XIII. címet, ezeken belül több fejezetet és alfejezetet tartalmaz, összesen 298 szakaszból áll.

I. Általános rendelkezések / Alkalmazási terület /
1. szakasz. — A jelen törvénykönyv az egyéni és kollektív munkaviszonyokat szabályozza, a munkaviszonyokra vonatkozó elôírások alkalmazásának ellenôrzési módszerét, valamint a munkaügyi perrendtartást. A külön (speciális) törvényekben szabályozott munkaviszonyokra abban az esetben érvényesek az elôírásai, amennyiben ezekben nincsenek eltérô rendelkezések.

2. szakasz. — A törvénykönyvbe foglalt rendelkezéseket a következôkre alkalmazzák: a) egyéni munkaszerzôdéssel Romániában (munka)tevékenységet kifejtô román állampolgárok; b) külföldre szóló egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazott román állampolgárok, egy román munkaadóval kötött szerzôdés alapján, annak az esetnek a kivételével, amikor a tevékenység szerinti ország törvénykezése elônyösebb; c) egyéni munkaszerzôdéses külföldi állampolgárok vagy hontalanok, akik Romániában dolgoznak egy román munkaadónak; d) a menekült státust megszerzô személyek, akiket egyéni munkaszerzôdéssel alkalmaznak Románia területén; e) inasok, amennyiben munkahelyükön inasszerzôdés alapján dolgoznak; f) természetes és jogi személy munkaadók; g) szakszervezetek és munkáltatói szövetségek.

Alapelvek
3. szakasz. — A munka szabadságát az Alkotmány biztosítja. A munkához való jogot nem korlátozhatják. Mindenki szabad munkahelyének és szakmájának, foglalkozásának vagy elvégzendô tevékenységének a megválasztásában. Senki nem kötelezhetô, hogy dolgozzon vagy ne dolgozzon egy adott helyen vagy bizonyos szakmában, bármi is lenne az. Bármilyen munkaszerzôdés, amelyet ezeknek a feltételeknek a megszegésével kötnek meg, jog szerint semmis.

4. szakasz. — Tilos a kényszermunka. Kényszermunka alatt bármilyen munkát vagy szolgáltatást értenek, amelyet fenyegetéssel róttak (szabtak) ki valakire, vagy amelyhez az illetô személy nem adta szabad beleegyezését. Nem jelent kényszermunkát a közhatóságok által kiszabott munka vagy tevékenység: a) kötelezô sorkatonai szolgálat; b) a törvényben megállapított polgári kötelezettségek; c) végleges bírói határozattal elôírt munkavégzés; d) a kényszerhelyzetben, háborúban, katasztrófa esetén felmerülô munka, mint például: tûzvész, árvíz, földrengés, járvány és ezekhez hasonlók, amikor a lakosság vagy annak egy részének élete, normális életvitele veszélyben forog.

5. szakasz. — A munkaviszony keretében az összes alkalmazott és munkaadók közötti egyenlô bánásmód elve érvényesül. Tilos bármilyen nyílt vagy burkolt megkülönböztetést alkalmazni szexuális irányultság nem, genetikai jellegzetesség, életkor, nemzetiségi hovatartozás, faj, vallás, politikai választás, társadalmi származás, fogyatékosság, családi helyzet vagy felelôsség, valamely szakszervezethez tartozás vagy szakszervezeti munka alapján. Nyílt megkülönböztetésnek minôsülnek a kizáró, megkülönböztetô, korlátozó vagy elônyben részesítô cselekmények és tevékenységek, amelyeket az elôbbi kritériumokra alapoznak, és amelyeknek célja a munka törvénykönyvébe foglalt jogok gyakorlásának korlátozása vagy megakadályozása, megvonása vagy el nem ismerése. Burkolt megkülönböztetésnek tekintik azokat a cselekedeteket és intézkedéseket, amelyeket látszólag más kritériumokra alapoznak, mint a fentebb felsoroltak, de amelyek a nyílt megkülönböztetés eredményéhez vezetnek.

6. szakasz. — Minden dolgozó alkalmazott a végzett tevékenységnek megfelelô munkakörülményekben részesül, továbbá szociális és egészségvédelemben, biztonságban, méltóságának és öntudatának tiszteletében, diszkrimináció nélkül. Az összes dolgozó alkalmazottnak elismerik az egyenlô munkához egyenlô fizetés jogát, a kollektív tárgyaláshoz való jogot, a személyes jellegû adatok védelmét, valamint a törvénytelen elbocsátások elleni védelmet.

7. szakasz. — A munkavállalók és a munkaadók szabadon társulhatnak jogaik megvédéséért és szakmai, gazdasági, társadalmi érdekeik képviseletéért.

8. szakasz. — A munkaviszonyok a közös megegyezés és jóhiszemûség elvére épülnek. A jó viszony kialakításáért a munkafolyamatban, kapcsolatokban résztvevô felek kölcsönösen meghallgatják és felvilágosítják egymást, a törvények és a kollektív munkaszerzôdés feltételei szerint.

9. szakasz. — A román állampolgárok szabadon elhelyezkedhetnek az Európai Unió tagállamaiban, továbbá más államban is, a nemzetközi munkanormák és azoknak a kétoldalú egyezményeknek a tiszteletben tartásával, amelyeket Románia is aláírt.

II. Az egyéni munkaszerzôdés
Az egyéni munkaszerzôdés megkötése
10. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdés az a szerzôdés, amelynek alapján egy természetes/magánszemély — a továbbiakban alkalmazott — munkavégzésre kötelezi magát egy természetes vagy jogi személy munkaadó érdekében és ennek illetékessége (fennhatósága) alatt, egy kereset (bér, fizetés) ellenében.

11. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdésben foglalt kitételek nem tartalmazhatnak a jogszabályoknak, valamint a kollektív munkaszerzôdésnek ellentmondó elôírásokat, vagy az ezekben megállapítottaknál kevesebb elôjogokat.

12. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdést meghatározatlan idôre kötik. Kivételesen meghatározott idôszakra is köthetnek szerzôdést, de csak a törvényben elôírt esetekben és feltételek mellett.

13. szakasz. — A természetes személy a 16. életévének betöltésekor nyeri el munkaképességet. Alkalmazotti minôségben már 15 évesen is szerzôdést köthet, a szülôk vagy a törvényes képviselô beleegyezésével, olyan munkára, amely megfelel testi, szellemi adottságainak, ismereteinek, és amennyiben ezáltal nincs veszélyeztetve az egészsége, szakmai fejlôdése és felkészítése. Tilos 15 évesnél fiatalabb személyt alkalmazni. Hasonlóan tiltják a bírói gondnokság alatt lévôk alkalmazását. Nehéz, káros vagy veszélyes munkára csak a 18. életévüket betöltött személyeket alkalmazhatják; ezeket a munkahelyeket kormányhatározattal állapítják meg.

14. szakasz. — A jelen törvénykönyv értelmében munkaadó alatt azt a természetes vagy jogi személyt kell érteni, aki a törvény alapján egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazhat munkaerôt. A jogi személy munkaadóként a jogi személy minôség megszerzésének idôpontjától köthet egyéni munkaszerzôdést. A természetes személyek munkaadói minôségben a cselekvôképességük megszerzésétôl köthetnek egyéni munkaszerzôdést.

15. szakasz. — Tilos, a teljes semmisség terhe alatt, törvénytelen vagy erkölcstelen munkavégzés céljából kötni egyéni munkaszerzôdést.

16. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdést a felek beleegyezése alapján írásban kötik meg, román nyelven. Az írásos szerzôdéskötés kötelezettsége a munkaadó felelôssége. Abban az esetben, amikor az egyéni szerzôdést nem kötötték meg írásban, feltételezik, hogy az meghatározatlan idôre szólt, a felek pedig bármilyen bizonyítékkal igazolhatják a szerzôdésben foglaltakat és a teljesített szolgáltatásokat. A valamely egyéni munkaszerzôdés alapján végzett munka az alkalmazottnak szolgálati idôt jelent.

17. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdés megkötése vagy módosítása elôtt a munkaadó köteles felvilágosítani az alkalmazását kérô személyt vagy az alkalmazottat azokról a kitételekrôl, amelyeket be szándékszik írni a munkaszerzôdésbe, vagy módosítani akar. Ez a felvilágosítás legkevesebb a következôket kell hogy tartalmazza: a) a felek személyazonossága; b) munkahely; egy állandó hely hiányában annak a lehetôsége, hogy az alkalmazott eltérô helyeken dolgozhasson; c) a munkaadó székhelye vagy lakhelye; d) az állás feladatköre; e) az adott állásra jellemzô kockázatok; f) az idôpont, amelytôl a szerzôdés megkezdi hatását; g) meghatározott idejû vagy részmunkaidôs szerzôdés esetében a pontos idôtartam; h) a pihenôszabadság, amelyre az alkalmazott jogosult; i) a szerzôdô felek által alkalmazott felmondási idô és ennek feltételei; j) az alapfizetés, az ezt kiegészítô összetevôk és pótlékok, a kifizetés idôszaka; k) a munkaidô órában és napi meg heti órában kifejezett idôtartama; l) az alkalmazott munkafeltételeit szabályozó kollektív munkaszerzôdésnek a megnevezése; m) a próbaidôszak. Mindezeket az egyéni munkaszerzôdésbe is bele kell foglalni. A szerzôdés teljesítése közben történô bármilyen módosítást kiegészítô iratba kell foglalni az alkalmazott írásos értesítésétôl számított 15 napon belül, kivéve azokat az eseteket, amikor a változtatást a törvény szerint vagy a kollektív munkaszerzôdés alapján meg lehet ejteni. Az alkalmazottnak a szerzôdéskötés elôtt tudomására hozott adatok tekintetében a felek között létrejöhet egy bizalmi szerzôdés.

18. szakasz. — Amennyiben az alkalmazott külföldön fejti ki a tevékenységét, a munkaadó köteles a megfelelô idôn belül tudatni vele az elôbb felsorolt kitételeket, a következôket is ideértve: a) a külföldön végzett tevékenység idôtartamát; b) a pénznemet, amelyben keresetét kifizetik, a kifizetés módjával együtt; c) a pénzben és/vagy természetben járó, a tevékenységnek megfelelô szolgáltatást; d) az éghajlatot; e) az illetô ország munkaügyi fôbb rendelkezéseit; f) annak a helynek a szokásait, amelyek tiszteletben nem tartása esetén veszélybe kerülne az élete, szabadsága vagy biztonsága. Mindezeket kiegészítik a külön törvényekbe foglalt elôírások is.

19. szakasz. — Abban az esetben, amikor a munkaadó nem szól idejében, 15 napon belül a szerzôdéskötési ajánlatról vagy a szerzôdés módosításáról, illetve a külföldi munkavégzésrôl, az alkalmazott 30 napon belül a bírósághoz fordulhat, és kártérítést kérhet a felvilágosítás elmaradásával okozott károkért.

20. szakasz. — A 17. szakaszban felsorolt kitételeken kívül az egyéni munkaszerzôdésbe egyéb záradékokat is beírhatnak, mint például: a) a szakmai képzésre; b) nem versengésre; c) mobilitásra, valamint d) bizalmasságra vonatkozó záradékokat.

21. szakasz. — A nem versengési kitétel arra kötelezi az alkalmazottat, hogy saját vagy egy harmadik személy érdekében ne végezzen olyan tevékenységet, amely konkurens lenne a munkaadója tevékenységével, illetve ne dolgozzon egy harmadik személynél, aki versenyben áll munkaadójával, és arra kötelezi a munkaadót, hogy ezért egyhavi járandóságot fizessen az alkalmazottnak. Ez a kitétel csak akkor érezteti hatását, ha az egyéni munkaszerzôdésbe belefoglalták, milyen tevékenységeket tiltanak el az illetôtôl a szerzôdés teljesítésének idôtartamára. Az alkalmazottnak fizetett pótlékról közösen határoznak, és ez a kereset legkevesebb 25%-a, amelyet idejében ki kell fizetni. Ezt a kitételt nem foglalhatják a szerzôdésbe a próbaidôszakra.

22. szakasz. — A nem versengési kitételnek megszûnik a hatása az egyéni munkaszerzôdés megszûnésekor. Kivételes esetben ezt tovább alkalmazzák, végrehajtó tisztségek esetében még 6 hónapig, vezetô tisztségek esetében pedig legtöbb 2 évig, amennyiben errôl külön is megegyeztek az egyéni munkaszerzôdésben. Ezt az idôben kitolódást nem érvényesítik, ha a szerzôdés felbontása jog szerint történt, vagy a munkaadó kezdeményezésébôl, az alkalmazottat nem terhelô okok miatt.

23. szakasz. — A nem versengési kitétel nem eredményezheti az alkalmazott szakmája vagy szakképesítése gyakorlásának teljes megtiltását. Az érintett vagy a munkaügyi felügyelôség megkeresésére az illetékes bíróság enyhítheti ennek a kitételnek a hatását.

24. szakasz. — Amennyiben az alkalmazott vétkes módon megszegi a nem versengési záradékba foglaltakat, kötelezhetô az illeték visszafizetésére, valamint a munkaadónak okozott kárnak megfelelô kielégítésre.

25. szakasz. — A mobilitási kitétel alapján a szerzôdô felek megegyeznek abban, hogy a munka sajátosságának figyelembe vételével a kötelezettségeket az alkalmazott nem egy állandó helyen végzi. Ilyen esetben az érintett pénzbeli vagy természetbeni juttatásra jogosult.

26. szakasz. — A bizalmassági záradék révén a felek megállapodnak abban, hogy az egyéni munkaszerzôdés ideje alatt és ennek megszûnése után sem továbbítanak olyan adatokat, amelyeket a szerzôdésvégzés során megtudtak a belsô szabályozásokból, egyéni vagy kollektív szerzôdésekbôl. Ennek megszegése bármelyik fél által kártérítésre kötelezést von maga után.

27. szakasz. — Egy személyt csak orvosi igazolás alapján alkalmazhatnak, amely igazolja, hogy az illetô képes az adott munkaelvégzésére. Ennek be nem tartása a szerzôdés semmisségét vonja maga után. Amennyiben az orvosi igazolást az alkalmazás után viszik el, és ebbôl kiderül az illetô munkaképessége, érvényben marad a megkötött munkaszerzôdés. Tilos alkalmazásnál terhességi tesztet kérni. Bizonyos munkaköröknél egyéb orvosi ellenôrzéseket is kérhetnek.

28. szakasz. — Az orvosi igazolás a következô esetekben is kötelezô: a) egy 6 hónapnál nagyobb munkakiesésnél a szakmai ártalomnak kitett személyek esetében, és a többi esetben 1 éves kiesés után; b) kihelyezés vagy más munkahelyre, munkakörbe történô áthelyezés alkalmával; c) az ideiglenes munkaszerzôdéssel alkalmazottak esetében a tevékenység elkezdésénél; d) inasok, gyakornokok, diákok, egyetemisták esetében akkor, amikor felkészítôn vesznek részt, vagy ennek során munkahelyet változtatnak; e) idôszakonként azok esetében, akik szakmai ártalomnak vannak kitéve; f) idôszakonként azok esetében, akik olyan helyen dolgoznak, ahol nagyobb a veszélye a betegségek terjesztésének (egészségügyben, gyerekekkel, élelmezésben dolgozók); g) idôszakonként azok esetében, akik más helyen dolgoznak, de a kollektív munkaszerzôdésben megkövetelik az életkor, nem egészségi állapot függvényében elvégzett orvosi felülvizsgálatokat.

(Következô Jogrend rovatunkban folytatjuk az egyéni munkaszerzôdés teljesítésével kapcsolatos elôírások ismertetését: a szerzôdés módosítását, felfüggesztését, megszûnését, elbocsátást — ehhez kapcsolódva a felmondást, felmondási idôt.)

Budapesten, a mezôgazdasági könyvhónap keretében, február 3-án került sor az Év Szerzôje Díj átadására, amelyet Csávossy György vehetett át a Mezôgazda Kiadó által decemberben megjelentetett Jó boroknak szép hazája, ERDÉLY címû bormonográfiájáért. Az ünnepség a Mezôgazdasági Múzeum konferenciatermében zajlott, több mint háromszázan vettek részt rajta. A kötetet, illetve a szerzôt dr. Aranyossy Árpád mutatta be, összeállításunkban ezt a szöveget olvashatják, majd rövid beszélgetést Csávossy Györggyel, aki hazajövetele után nyilatkozott a Szabadság olvasóinak. Az igényes kötet felelôs kiadója dr. Lelkes Lajos, felelôs szerkesztôje dr. Aranyossy Árpád, az elôszót pedig dr. Egyed Ákos írta.

Az esztendô szerzôje Székely népmese
Hát, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Egy szép napon született neki egy kicsi fia. De már akkor ez a kicsi legényke olyan okos volt, hogy ha éhes volt evett, ha álmos volt aludott, s ha fájt valamije, erôsen rítt. Ezzel teltek az évek. Akkor azt mondja neki az édesanyja: — Na fiam, eleget loptad a napot, eredj szolgálatot keresni. Úgysem értesz semmihez, belôled még minden lehet. — Azzal tett a tarisznyába hamuban sült pogácsát meg egy üveg Plébános bort, s útjára bocsátotta. Nekibúsult erôsen a kicsi legényke, mihez fogjon most már, hogy kitették a szülôi házból. Mert mi is lehet belôle? Nem sok választása volt: az akadémikussághoz túl fiatal, a mezôgazdasági tudományok doktorsága a kisujjában, mégiscsak az lesz a legjobb, ha marad a tanszékvezetôségnél.

Megyen hát a királyhoz, hogy egy élete, egy halála, de ô legszívesebben tanszékvezetô lenne. Azt feleli erre a király: — Beszélj hangosabban édes fiam, nem akarom érteni ezt a beszédet. — Mit lehet ezen nem érteni, mikor magyarul mondtam. — No, ha így van, akkor három próbát kell annak kiállania, aki nálunk tanszékvezetô akar lenni: elôször olyan sherry bort kell készíteni, mint a spanyolok. Másodszor tagság kell a román és a magyar írószövetségben. Harmadszor aranytollal kell könyvet írni. Az elsô próba beletelik kilenc évbe, a második hétbe, a harmadik háromba. Ha sikerül, tiéd az állás, ha nem, a fejedet vétetem. — Ügyefogyott egy király lehet ez — gondolta a kicsi legényke —, ha minden ilyen sokáig tart nála! Hangosan meg azt mondta: — Felséges királyom, meglesz az egész egy fél óra alatt, tessék csak rám bízni. Azzal egyet pislantott, hát, lássatok csudát, megvolt a bor! Kettôt pislantott, megvolt a tagság az írószövetségben. Hármat pislantott, s a kezében volt az aranytoll. Szalad a királyhoz, s mutatja. — Emberül kiálltad a próbát — mondja a király, de mert ilyen erôszakos voltál, s több rokonomnak is kellene az állás, még egyszer próbára teszlek. Ha holnap reggelre nemesítesz néhány új szôlôfajtát, akkor lehetsz tanszékvezetô. — A kicsi legényke gyorsabban nemesített, mint a gondolat vagy mint a szél. Mire a király egyet pislantott volna, már ott is állt elôtte az új fajtajelöltekkel. Belátta a király, hogy ismét lóvá tették. — Most már nincs mit tenni, kinevezlek borászati tanszékvezetônek a kolozsvári egyetem kertészeti karán. — Megint teltek-múltak az évek. A kicsi legényke is megkomolyodott, megemberesedett. El is határozta, hogy hazamegy Csombordra, a szülôfalujába, s beáll szôlôpásztornak. Hát, ahogy leszáll a távolsági buszról, az elsô dolog mindjárt szemben a kocsmaajtó, amire a pillantása esik. Ilyet se láttam még — gondolja magában — lesz, ami lesz, bíz’ én ide bemegyek. S azzal bé. Mindjárt a nyakába is estek a régi barátok, ismerôsök. Mindenki mond valamit. Egyik nagyobbakat, mint a másik. Hát, amikor rákerül a sor, ô is elmondja, hogy itt s ott járt, ez s az lett belôle. Na, lett is erre nagy kacagás. Hiszen ezt akárki megcsinálta volna a falunkból, de tán még szomszéd falubéliek közül is. S kérdik tôle, mi járatban volna erre, ahol a Malév se jár. — Én biza szôlôpásztornak akarok jelentkezni. — Hát, ha az elôbb kinevették, most nevettek csak igazán! Majd kidôlt a drinkbár oldala. Mert, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, így nevezik arrafelé az italboltot, még a rendesebb emberek is. Még hogy szôlôpásztor! Hát az nem lehet akárki! Tudomány is kell ahhoz, meg pszichológia, meg okosság. Hiszen az ügyes szôlôpásztor, ha gálickô kell — szerez, ha kereplô kell a madarak ellen — szerez, ha só kell a puskába a tolvajok ellen — szerez. Általában megszerez mindent, amire csak szükség van.

Nem is lehet a faluban más szôlôpásztor, csak aki elnyeri az év szerzôje címet. Hiába, a muszáj nagy úr. Így esett, hogy Csávossy György megkapta az év szerzôje címet, mert olyan erôsen szeretett volna szôlôpásztor lenni. Ha nem hiszitek, holnaptól legyen a ti vendégetek az egész Mezôgazdasági Könyvhónapon.

*
— Egy ilyen szellemes bemutató után nehéz bármit is kérdezni Csávossy Györgytôl, de a mesebeli szôlôpásztornak, remélem, maradt valami mondanivalója a Szabadság olvasói számára is!

— Hát, elôször is nagyon örülök, hogy ezt a munkát befejezhettem, és letehetem a magyar szakkönyvkiadás, de inkább az olvasótábor asztalára. Egy olyan ágazatról van szó ugyanis, amely mindig élen járt Erdélyben, és amelyhez magasabb fokú tudásra volt szüksége még az ôstermelônek is. Talán büszkék lehetünk arra, hogy a magyar, ezen belül az erdélyi magyar ember nemcsak borivó, hanem bortermelô és borszakértô is egyben. Ha nehezen is, de mindig megmûvelte a szôlôt, és a világ egyik legszebb, legjobb italát állította elô. A könyvbemutatóra a Mezôgazdasági Múzeumban került sor, a könyvhónap keretén belül, az Oktatásügyi, a Földmûvelésügyi államtitkár, valamint több mint 300 kiváló szakember jelenlétében, erre büszke vagyok, hogy ennyien megtisztelték ezt a bemutatót. Mi, erdélyiek, ezt azzal háláltuk meg, hogy nemcsak könyvet, hanem bort is bemutattunk, egy nyolc fajtából álló sorozatot, Csombord és Enyed legjobb borait, amelyek óriási sikert arattak. Bebizonyosodott, hogy az erdélyi borok zamatosabbak, kedvesebbek, illatosabbak a magyarországi boroknál. Minket a dombok, a napfény, a hosszú ôszök elônyben részesítenek, a zamat- és illatanyagok nem égnek el. Az ibolyaillattól az akácvirágig, a rózsától a szárított kamilláig, a bodzavirágig, a szamóca, a málna, az eper, az alma zamatáig mind felfedezhetô ezekben a borokban. Gyönyörû esztétikai értékek vannak a borban, ezt most meg tudtuk mutatni. Külön öröm számomra, hogy a saját fajtáim, a Herkules és a Nauszika pillanatok alatt elfogyott. Dr. Lelkes Lajos igazgatónak köszönhetem, hogy ez a könyv megjelent, nagyon sok utánajárással és óriási költségvetéssel.

— Számítottál-e erre a megtisztelô címre?

— Nem. Ha egy szakíró, az egész magyar nyelvterületen, elnyeri az év szerzôje címet, az valóban megtisztelô, én ennek nagyon örültem, és nagyon meghatott. Végsôsoron visszaigazolást kaptam azért a sok munkáért, amelyet belefektettem ennek a könyvnek a megírásába.

Köllô Katalin

"A régiek zene útján ismerték fel és határolták el a nemes, nagyvonalú, eredeti lényükhöz hû szellemeket a kicsinyes, röghöz kötött, magukkal eltelt szellemektôl... Hogyan is érthessük meg egymást olyan emberrel, aki természeténél fogva gyûlöli a zenét?" — írta Ronsard, a költô 1560-ban IX. Károly francia királynak.

Három évszázaddal késôbb pedig kritikusainak tömören így felelt a XIX. század zeneköltôinek óriása, Richard Wagner: A logikát megteremti a zene.

Az európai történelmi változások sûrûjében, 1813. május 22-én látta meg a napvilágot Lipcse egyik legöregebb házában, a vörös és fehér oroszlánról elnevezett épületben Carl Friedrich Wilhelm Wagner császári rendôrtisztviselô és felesége, Johanna Rosine Paetz kilencedik gyermekeként.

Nehéz idôkben született. Napóleon október 16-19. között a Lipcse melletti népek csatájában döntô vereséget szenvedett a szövetségesektôl, Szászország kénytelen volt északi területeit átengedni Poroszországnak, és a háború nyomában tífuszjárvány tizedelte meg Lipcse lakosságát. A járványnak esett áldozatul Richard apja is, megözvegyült édesanyja pedig 1814. augusztus 28-án feleségül ment a család régi barátjához (korabeli pletykák szerint Richard természetes apjához), Ludwig Geyer színészhez és festômûvészhez. 1821-ben azonban ô is elhunyt, 42 éves korában.

A nyolcéves korára immár a mostohaapát is nélkülözni kényszerülô Richard Wagner mozgalmas, hányatott életét a következô szakaszokra oszthatjuk: tanulóévek (1813–1831), vándorévek (1832–1841), a szász király karmestere (1842–1849), a számûzött (1849–1864), II. Lajos bajor király kegyence (1864–1872) és Bayreuth "istene" — ahogyan az Ulk címû berlini lapban 1876-ban megjelent karikatúra ábrázolta ôt — 1872-tôl 1883-ban bekövetkezett, szívroham okozta haláláig.

Elsô zeneszerzôi sikereit a lipcsei Gewandhaus koncerttermében aratta 1832 és 1835 között, amikor d-moll és C-dúr nyitányát, valamint C-dúr szimfóniáját, a Tündérek címû elsô operájának nyitányát, továbbá a Kolumbusz-nyitányt dirigálta. (Elsô operájának, a Tündéreknek csak 1888-ban volt az ôsbemutója Münchenben!)

Második operáját, az ötfelvonásos Rienzit Wagner Rigában kezdte komponálni 1837-ben, és három év múlva fejezte be Párizsban. A drezdai operaházban került sor 1842-ben az opera ôsbemutatójára.

Az 1848-as forradalmi eseményekben való részvétele miatt svájci emigrációra kényszerült Richard Wagner kétszer nôsült.

Elsô felesége, Wilhelmine Planer (Minna) sikeres színmûvésznô volt, akivel 1835. november 24-én esküdött meg Königsbergben. Nem volt azonban szerencsés házasság, gyakran veszekedtek, sok idôt töltöttek távol egymástól, és gyermektelen frigyük 1862-ben válással végzôdött..

Az igazi, egész életre szóló szerelem Wagnert Liszt Ferenc lányához, Cosimához fûzte, aki, amidôn megismerkedtek, már felesége volt Wagner barátjának, Hans von Bülownak, a neves karmesternek. Hosszú évek gyötrô kínlódása után Cosima végül is elvált férjétôl, és 1870. augusztus 25-én a luzerni protestáns templomban megesküdött Richard Wagnerral. Házasságukból született Siegfried fiuk. Cosima férje halála után — fiával együtt — átvette Bayreuth irányítását, és férjét több mint négy évtizeddel túlélve 1930-ban hunyt el. Még abban az évben követte ôt Siegfried is.

Wagner — aki szerint "a logikát megteremti a zene" — operáival vívta ki magának a halhatatlanságot. A máig is minden valamirevaló operaház repertoárján szereplô remekmûvek ôsbemutató-színhelyeinek sokasága is a zeneszerzô hányatottságát tanúsítja. Íme, a színhelyek: DREZDA — Rienzi (1842), A bolygó hollandi (1843) és a Tannhäuser (vezényelt Richard Wagner, Erzsébetet pedig unokahúga, Johanna Wagner alakította). WEIMAR — Lohengrin (1853), vezényelte Liszt Ferenc. — MÜNCHEN — Trisztán és Izolda (1865), A nürnbergi mesterdalnokok (1868), A Rajna kincse (1869) és A walkür (1870). Végül pedig BAYREUTH — Siegfried (1876), az Istenek alkonya (1876) és a Parsifal (1882). (Az írásmód Parzivalról Parsifalra való megváltoztatását Wagner csak 1877-ben határozta el.)

Richard Wagner "révbe jutását" végül is II. Lajos bajor királynak köszönhette, aki anyagilag támogatta, majd 1872-ben lehetôvé tette, hogy Bayreuth, az azóta világhírnévre szert tett "Zöld Domb" létrejöhessen.

1876. augusztus 13-án kezdôdtek az azóta is a világ egyik legnagyobb zenei eseményének számító és immár 91 alkalommal megrendezett Bayreuthi Ünnepi Játékok a négy év alatt felépült Festspielhausban: a gyôri születésû magyar karmester, Richter János vezényletével csendültek fel A Rajna kincse dallamai.

Az ünnepi játékokra szóló meghívás komoly rangot jelent a nemzetközi operavilágban. A magyar énekesek közül kiemelkedett Kónya Sándor, akit "Lohengrin-világbajnoknak" neveztek egyesek, valamint Sólyom-Nagy Sándor, aki több mint százszor szerepelt Bayreuthban.

A bajor fesztiválvárosban temették el magát Richard Wagnert is, aki 1883. február 13-án a velencei Palazzo Vendriamin-Calergiben felesége karjai közt hunyt el, továbbá Cosimát és a zeneköltô apósát, Liszt Ferencet is.

Napjainkban már folynak az elôkészületek a "Zöld Dombon" a 92. Bayreuthi Ünnepi Játékok július 25-i megnyitására. Az alapító 83 éves unokája, Wolfgang Wagner — az utódlás körüli viták elcsitulásával — Klaus Schultz müncheni színházigazgatóval közösen intézi az ügyeket. A fesztivál nyitóelôadása A bolygó hollandi lesz, új rendezésben.

Bayreuthba költözésekor, 1872-ben Richard Wagner a Festspielhaussal együtt villát építtetett magának, homlokzatán a felirattal: "Hier wo mein Wähnen Frieden fand — Wahnfried sei dieses Haus benannt". (Itt, hol békéjét megtalálta nyugtalan lelkem, nevet adnom e háznak adassék meg nekem.)

A Wahnfried-villában kezdte el komponálni Wagner a világtól való elbúcsúzásnak szánt remekmûvét, a Parsifalt. A villa és a késôbb felépült Siegfried-Wagner-ház volt a család lakóhelye egészen Wieland Wagner 1966-ban bekövetkezett haláláig. Siegfried Wagner özvegye, a német nevelôszülôknél felcseperedett angol árva, Winifried az épületet vendégháznak használta a 30-as években. Ott szállt meg Arturo Toscanini, Richard Strauss (de uralma idején a Wagner-rajongó náci diktátor, Adolf Hitler is.) 1945. április 5-én légitámadás következtében súlyosan megsérült a Wahnfried-villa.

Richard Wagner a XIX. század egyik legjelentôsebb zenei örökségét hagyta ránk. Zenéje teljesen egybeforr a drámai koncepcióval. Az operamuzsika addigi gerince, az énekelt dallam Wagnernél átalakul énekbeszéddé, deklamációvá, s a tulajdonképpeni zenei ábrázolást a zenekar végzi el, a szereplôket, a történések tárgyait a kulcspontokon visszatérô, felcsendülô zenei motívumok idézik, jellemzik. Partitúráit Wagner maga írta, mûvészetében (Gesamtkunst: összmûvészet) zene, dráma, képzômûvészet egyesül, hogy meghirdesse a jövô mûfaját. Szenvedélye a romantika végtelenségébe tágítja az operamuzsika lehetôségeit. Wagner zenéjének kétségtelenül legszebb részei a felejthetetlen természeti képek — mint például a walkürök lovaglása, Siegfried rajnai útja, a Parsifal tavaszi áldozata, a walkür tûzvarázsa, vagy a nürnbergi nyári éjszaka, amelyek a zeneirodalom legnagyobb remekmûvei közé tartoznak.

Érdekes dolgot tudhatni meg Wagner "kapcsos könyvként" is ismert, mûvészi kivitelezésû naplójából, a Barna Könyvbôl, amelyet Cosima 1908-ban lánya, Eva gondjaira bízott, aki azután 1931-ben átadta azt a bayreuthi Richard Wagner Emlékmúzeumnak. Azt történetesen, hogy a zeneköltô a bajor király által szorgalmazott, pompásnak tervezett müncheni színház helyett "egy kis, eldugott városban" akarta színre vinni A Nibelung gyûrûje tetralógiát — a lehetô legegyszerûbb, deszkából és gerendából épített színházban.

Azt a tetralógiát, amely — Liszt szavai szerint — "úgy szárnyalja túl mûvészetünk jelen korszakát, és úgy uralkodik felette, mint a Mont Blanc a többi hegység felett!". Wagner álma a "kis, eldugott városban" lévô színházról ott, a bayreuthi magaslaton öltött testet, s a "Zöld Domb", amelyet Cosima választott ki "a legegyszerûbb színház" helyéül, azóta is a zenedráma Mont Blancja.

Barabás Miklós

A karthauzi szerzetesektôl származik a mondás: Stat crux, dum volvitur orbis — azaz A kereszt áll, és a világ forog. A kereszt valóban tengely és középpont, élete során minden ember találkozik vele.

Rákóczi úti — mondhatnám: karthauzi magányában Heim Andrásnak is megadatott a kereszttel való találkozás isteni lehetôsége.

A kereszttel való találkozás lelkünkbôl lelkedzett reakciója, rólunk mond el valamit, sok esetben mindent. Van, aki öklét rázza, tiltakozik, fûnek-fának panaszkodik, önmagába zárkózik, vagy teljes rezignációba süllyed.

Heim András életének keresztjeit mûvészi alkotássá szelídítette.

A képzômûvészet birodalmának laikus csodálójaként úgy látom, hogy Heim András keresztjeiben olyan lehetôségeket látott, amelyeket nem hagyott csak úgy, nyomtalanul távozni. Keresztjei nemcsak lelkében, hanem kartonjain is nyomot hagytak, és mi ezeket szemléljük lélegzetvisszafojtva.

A tévhittel ellentétben a kereszt, mint kínzó és halálba küldô eszköz, nem római találmány. A rómaiak Karthágóban tanulták a föníciaiaktól. Tôlük vették át, de aztán majdnem tudományosan kigondolt módszerré tökéletesítették, hogy utána mintegy ezer éven át használják. Használták is. A történelembôl tudjuk, hogy például a Spartacus vezette lázadás leverésekor Kr. e. 71-ben csupán a Via Appián, Capuától Rómáig 6472 keresztet állítottak, s azok mindegyikén egy-egy felkelô rabszolga vagy gladiátor függött. Érthetô, hogy ezt a kegyetlen kivégzési eszközt Nagy Konstantin 337-ben végképp betiltotta.

Hogy az említett ezer év alatt hány keresztet állíthattak, és hány szerencsétlen ember halt meg ezeken, arról még csak fogalmunk sem lehet.

Mégis, amikor keresztrôl beszélünk, akkor egy valakire gondolunk: a kereszten meghalt Jézus Krisztusra. Arra a Jézus Krisztusra, aki Pál apostol Filippiekhez írt levelének tanúsága szerint: "... isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlôségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (2,6–8).

Jézust valóban mindenétôl megfosztották a kereszten, hiszen a valaha köztünk járt legszabadabb személyiség ott áll elôttünk elôbb megkötözve, majd felfeszítve. Mindenét elvették: ruháját, méltóságát, hiszen ruhátlanul függ. Egészségét tizenkét óra alatt tönkretették, hírnevét megsemmisítették. Szavahihetôségét is elvesztette, hiszen azt írja a Második törvénykönyv, hogy "Átkozott mindaz, aki a fán függ." (21, 23 és Gal 3,13). Íme, a farizeusok nagy gyôzelme! Barátai, tanítványai, mindenki otthagyta, és elmenekült. Még az Atyához is így kell szólnia: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34). Abszolút kiüresedés és elidegenedés ez. Ugye, hogy a mi magányunk csak árnyéka ennek a magánynak. Jézus az ég és a föld között függ. Ekkor kezd a gyógyítóból megsebzetté válni; együttérzôbôl maga is együttérzésre szorulóvá. Aki egykor így kiáltott fel: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék", most azt suttogja: "Szomjazom".

Szent János evangélista könyvének 8. fejezetében leírja, miként is jövendölte meg Jézus saját szenvedését a hitetlenkedô zsidóknak: "Amikor majd felmagasztalják az Emberfiát, akkor meggyôzôdtök róla, hogy én vagyok..." (8,28). A Biblia szakembereinek egybehangzó véleménye szerint az "én vagyok" kijelentésen áthallik az az isteni név, amellyel az égô csipkebokorból megnevezte önmagát a Mózest megszólító Úr: "Én vagyok az, aki vagyok." (Kiv 3,14).

Az ember folytonos harcban áll a kereszttel és a nyomában járó szenvedéssel. De nemcsak harcol ellene a gondolat és a cselekvés minden eszközével, hanem újra és újra nekirugaszkodik annak is, hogy feltárja a szenvedés értelmét és értelmetlenségét. A nem hívô ember Isten nemlétének csattanós bizonyítékát látja benne. A hívô ember pedig túl Istenen, még a bölcselôk és írók feltárta mély tapasztalatoknak is hisz, akik azt állítják, hogy a szenvedés érleli is az embert, elmélyíti szeretetét, új világot tár föl benne. Nemcsak az öröm, hanem a fájdalom is növelhet bennünket. Sárközi György szavaival: "Minden szenvedés arra volt jó, hogy önmagamból fölrepítsen..." A szenvedés piheként elfújja a szubjektíve nagyra tartott értékeket, és így feltárja a maradandóbb, sôt örök értékek világát. Juhász Gyula szerint: "A kínok kínja, mely vérig sebez / Segít túllátni a szûk életen." Olyanokról is tudunk, akik egyenesen hálát adtak az életükben jelentkezô keresztért. Baudelaire így vall: "Légy áldott Istenem, aki a fájdalmat adtad" és "A Fájdalom az egyetlen nemesség, amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el." Árpádházi Szent Erzsébetrôl feljegyezték, hogy amikor kicsi gyermekeivel elûzték otthonról, Te Deumot énekelt. A múlt század talán legismertebb fogyatékosa, a süket, néma és vak Helen Keller így vallott: "Köszönöm Istenem fogyatékosságaimat, mert általa találtam meg magamat, munkámat, Istenem."

Az emberi nem egyszerre és magától értetôdôen kész — fokozatosan válik személlyé, felismeréseitôl, szabad döntéseitôl, elkötelezettségeitôl függôen, s végül a személyességnek valamilyen fokán éli át és végig az életét. Jaspers gondolata ma már pedagógiai közhely: "Az ember-lét: emberré válás." A személyiségnek különbözô fokain máshogyan ismerjük meg a világot, máshogyan éljük meg önmagunkat, mások az örömeink és a fájdalmaink. Ami egy alacsonyabb személyiségi szinten gondtalan öröm, az magasabb szempontból létünket fenyegetô veszély, sôt pusztító kár lehet. Ami egy személytelenebb szemléletben ellentmondás és zûrzavar, az egy magasabb szempontú szintézisben harmóniává rendezôdik. Az ember élete során egyre személyesebbé válik, egyre bonyolultabb, egyre lényegesebb, egyre egyszerûbb szintézisek során fejlôdhet, átlényegülhet. Ez az igazi, az embert önmagává nemesítô, s önmagán túl a transzcendenciába emelô ontogenezis. Ez valójában megszületésünk az örök életre. Itt, ezen a ponton képes találkozni az ember és az Isten. Az az Isten, aki Jézus Krisztusban a kereszten leereszkedik az emberhez, az emberig, és az az ember, aki a kereszttel, saját elfogadott keresztjével fölemelkedik a kereszten hozzáhajló végtelen Szeretetig, Istenig.

Kedves Jelenlévôk!

Ha Heim András grafikáinak mûvészi kielemzését várták tôlem, akkorcsalódást okoztam. De ha azt mondom, hogy a kiállított anyag többszöri megtekintése indította el bennem a gondolatsort, na meg az, hogy alkotójuk lelkivilága számomra nyitott könyv, akkor egészen biztosan közelebb segítettem önöket Heim András titkához, mert Heim András maga a köztünk járó eleven, érzékeny, felszisszenô, vonalai, színei és árnyalatai nyelvén beszélô titok.

(Elhangzott 2003. február 7-én a Korunk Galériában, Heim András kiállításának megnyitóján.)

Oláh Dénes

Általában a rakoncátlan, féktelen gyereket szoktuk ráncba szedni. A szólás a mai nyelvhasználatban ezt jelenti: ’megfegyelmez, megrendszabályoz, megfenyít’. A ráncba szed eredetileg egy ruhadarab, a gatya ráncokba való összerakását jelentette. Eredetére ugyanis ez a 19. század közepén feljegyzett szólás derít fényt: ráncba szedni a gatyát; átvitt értelemben ’szigorúan fogni valakit’. Az Alföldön élô cseléd- és pásztorféle ember ugyanis nadrágot nem hordott, télen-nyáron gatyában járt, s a kemény házivászonból készült lábravalónak, a gatyának egyenletes ráncokba szedése alapos hozzáértést igényelt. Ez a mûvelet azért válhatott a féktelen emberi indulatok megrendszabályozásának jelképévé, mert e tevékenység során keményen kézbe kellett tartani az anyagot, s a kívánt alakúra formálni, még így is az illetôt gatyába kellett rázni, hogy a ruhadarab a testhez simuló, megfelelô formát nyerjen. A ráncba szed ’keményen kézben tart’ jelentését híven ôrzi Rettegi György 18. században írt Emlékezetre méltó dolgok címû feljegyzésének ez a mondata: "De ez(= asszony) ráncba szedte volt gróf uramat, igen éles, nagy nyelvû, nagy haragú, magát férfi módon viselô, kemény asszony lévén." Csokonai eljövendô feleségével akarja ugyanezt tenni: "Hogy ha veszek feleséget, / Szoros ráncba szedhessem" — írja. Így váltott át a konkrét jelentést kifejezô szókapcsolat elvont értelmû szólássá. Egyébként a fent említett ruhadarab más szólásokban is szerepet kap. Ugyancsak ’megfegyelmez’ értelmû a gatyába ráz szólásunk is. Aki nehezen megoldható feladatnak nekigyürkôzik, az (jól) felköti a gatyáját. Aki anyagilag leég, lerongyolódik, az legatyásodik.

A ruházat egyéb darabjait is számba vehetjük az elvont jelentés kialakulása szempontjából. A tiszteletadás konkrét és elvont értelmû kifejezése a kalapot emel szófordulat. Tisztelettel adózunk valakinek? Ezt mondhatjuk: le a kalappal (elôtte). Van házasság, ahol az asszony akarata érvényesül: ô viseli a kalapot. Fel van valaki háborodva a névtelen bírálatért? A válasz: akinek nem inge (ne vegye magára). Amit titkolni akarok, azt (el)palástolom. Amit feledni akarok, arra fátyolt borítok. Akire szorongatott helyzet, valamilyen kellemetlenség, megróvás, büntetés vár, annak szorul a kapcája. De aki felismeri a nehézséget, akadályt, tudja: hol szorít a cipô. Akik ugyanazzal a nehézséggel küszködnek, kijelenthetik: egy cipôben járunk, vagy: ugyanabban a cipôben járunk.

Egy-egy labdarúgó-mérkôzésen, ha a bíró nem vesz észre valamilyen szabálytalanságot, vagy éppen rosszul ítélkezik (véljük, nem lát jól), bekiabáljuk: Szemüveget a bírónak! Az örök optimista, derûlátó, tudjuk, rószaszínû szemüvegen át látja a világot.

Murádin László

Február folyamán több önálló elôadóest szerepel a Kolozsvári Magyar Opera mûsorán, ahol színészek, ismert vagy kevésbé ismert, pályájuk elején vagy csúcsán lévô operaénekesek vállalkoztak arra, hogy kedvenc zeneszerzôik dalaival, áriáival lépjenek színpadra. Olyannyira változatos a mûsor, hogy szinte lehetetlen, hogy ne találjunk legalább egy olyan mûvet-mûvészt, amelyet-akit ne hallgatnánk meg szívesen. Mûfajilag is változatos képet nyújt a februári mûsor, hisz volt "könnyûzene" — értem itt a Piaf-dalokat, és a Heltai-zeneszámokat — egyfelvonásos monodráma — Poulenc-kamaraopera — szerepelnek a nagyromantika mesterei, és persze az elmaradhatatlan Bartók.

— Hogyan került sor arra, hogy Edit Piaf legismertebb dalaiból bemutass egy csokorra valót? — kérdeztük Fodor Edina színmûvészt.

— Hosszú, mondhatnám, hároméves munka elôzte meg ezt az estet: anyagot kellett gyûjteni, franciául megtanulni a dalszövegeket. Aterv már harmadéves koromban megfogalmazódott bennem, ám negyedéves végzôsként mutattam be államvizsga-elôadásként. A Kolozsvári Magyar Operában kétszer volt alkalmam bemutatni ezt a mûsort. Bukarestben is felléptem vele, s ezt követte egy székelyudvarhelyi szereplés. Hogy hogyan esett a választás Piafra? Piaf-dallal már elsôéves koromban vizsgáztam a fôiskolán. Aztán egyre többet foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha… Elôbb úgy gondoltam, se a hangom, se az alkatom nem alkalmas hozzá, de a munka során bátorságra kaptam. Ebben Incze Gergely Katalin és Keresztes Attila sokat segített.

— Mennyire áll közel hozzád Piaf személye és mûvészi egyénisége?

— Bármikor hallom, hogyan énekli a La vie en rose-t, vagy a Rien de rien-t, a hideg fut végig a hátamon. Utánozhatatlan szenvedély van benne, s ugyanezt a szenvedélyt érzem én is. Ezután kezdtem érdeklôdni a francia sanzonok iránt, megkapott a belôlük sugárzó érzések sokasága. Ezeket énekelve éreztem azt, hogy sikerült felkeltenem az emberek figyelmét. Piafot nem lehet és nem is szabad utánozni, inkább arra összpontosítottam, hogy a hanglejtését, a francia nyelv dallamosságát, a szöveg szenvedélyességét emeljem ki.

— Le lehet szûkíteni a Piaf-problémát arra, hogy egész életét a mûvészet és a férfiak között élte le?

— Még ha így is van, nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy milyen élete volt, hanem azt, hogy amikor kiállt a közönség elé és énekelt, milyen hatást tudott kelteni. És ebben benne van mindaz, ami Piaffal történt.

— Milyen érzés volt az, hogy a múlt heti elôadáson telt ház elôtt játszottál?

— Remek. Úgy éreztem, hogy létrejött az a lelki adok-kapok játék, amely a közönséget és engem is nemes érzéssel töltött el.

— Lesz-e folytatás, azaz szándékodban áll foglalkozni más francia sanzonénekessel is?

— Igen, de más zenés mûfajjal is szeretnék próbálkozni, például a musicallel…

***
— Mi késztetett arra, hogy pódium-mûsorodban a mára sokak által elfelejtett Heltai Jenô mûveibôl mutass be néhányat? — kérdeztük a február 6-i est másik elôadómûvészét, Laczkó Vass Róbertet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagját.

— Fôiskolás koromban kezembe került egy Heltai Jenô verseskötet,s a hallatlanul szellemes Heltai-verseket olvasva rájöttem, hogy ezek alkalmasak lennének a fôiskolán kötelezô pódiumvizsga megalkotásához. Tovább keresgéltem Heltai egyéb írásai között, így bukkantam ráAz utolsó bohém címû kisregényre. Az elôadás szövegváltozata végül ugyanezt a címet kapta anélkül, hogy nagyobb szövegrészeket emeltem volna át belôle.

— Az itt bemutatott mûvészsors mennyire valós itt és most?

— Ha eltekintünk a történelmi környezettôl és azoktól a részektôl, amelyek az idô síkján behatárolják a szöveget a XX. század elejére, a történet szellemességén túl ijesztôen idôszerû. A mûvésztársadalom jó része ma is szegény, a megélhetésért ma is sok kompromisszumot kell kötni, a mûvész néha kénytelen azzal is foglalkozni, aminek valami köze van a pénzhez. Ez egyébként az elôadásban is több helyen elhangzik.

— Hogyan került sor arra, hogy ebben a mûsorban a zene is helyet kapjon?

— Miután elkészült a prózai változat, szaktanárommal, László Gerôvel úgy véltük, hogy az elôadás "megér egy misét", s még hangulatosabbá tehetjük, ha a versbetéteket sanzon formájában adnám elô — hiszen Heltai Jenô annak idején sikeres kuplé- és dalszövegeket is komponált. Nem egyezett az elképzelésemmel az, hogy elôkeressek már megírt sanzonokat, jól bejáratott slágereket. Incze Gergely Katalin meglepett az ötlettel, hogy zenét komponál az elôadáshoz. Ebben maradtunk. Így lett Incze G. Katalin az elôadás zenei vezetôje.

— Hogyan jellemezné azt a zenét, amelyet a Heltai-estre komponált? Igényes szórakoztató zene, avagy valami egészen más? — kérdeztük Incze Gergely Katalint, a február 6-i elôadás zenei vezetôjét.

— Ez nem szórakoztató zene — legfeljebb csak azoknak az, akik pusztán szórakozni járnak az operába, a színházba. Nevezhetjük az operát vagy az operettet szórakoztató zenének? Semmiféleképpen. Visszatérve a Heltai-est zenei anyagára, ezt is olyan zenének tartom, amely gondolatiságában és szellemességével hat a közönségre. Én inkább légkör-zenének nevezném, és úgy érzem, az általam komponált zeneszámok kiegészítik a Heltai-verseket. Mûfajilag tangó-változatok vannak benne, de helyenként van egy popzenei arculata is. Van egy vezérszál, egy zenei motívum, amely felcsendül a produkció elején és a végén is.

— Elôny vagy hátrány, hogy a zene csupán zongorára íródott és nem kiszenekarra?

— Általában ha több hangszeren játszanak, az mindig jobb, hacsak maga a mûfaj nem követeli az egy-hangszert. Hátránynak nem hátrány, ám a zeneszámok hangszerelése többletmunkát és -kiadást jelent.

***
— Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a mûvel?

— Székely Zselyke: Tavaly tavasszal, pontosabban április végén kezdtem el tanulni a mûvet, amely rendezôszakos kolléganôm, Gombár Annamária vizsgaelôadása lett volna, ám június végéig nem tudtam kívülrôl megtanulni a számomra teljesen idegen francia szöveget, de nem adtam fel, a korrepetitor Bihari Adela és egy barátnôm is segített. Szeptemberben újrakezdtük a tanulást, és november 30-án mutattuk be stúdióelôadásként.

— A monodráma milyen buktatókat és lehetôségeket rejt magában?

— Énekes-színésznôként óriási lehetôség és kihívás. E mû esetében nem csak hangilag kell megfelelni. A különféle lelkiállapotok kifejezését tartom a mû egyik komoly buktatójának. Ha ehhez a mûhöz valaki úgy viszonyul, hogy pusztán el akarja énekelni, az ne is fogjon hozzá. Poulenc a lehetô legaprólékosabban rögzítette a partitúrában nem csak az énekesnek, hanem a zongoristának is azokat a hangulatváltásokat, változásokat, azzal a feltett szándékkal, hogy csak a hang segítségével gyôzze meg a hallgatót.

— Mi az, ami személy szerint megkapott ebben a mûben?

— Minden nô életében van olyan idôszak, amikor el akar és el tud mondani dolgokat. Azt hiszem, számomra ez volt a megfelelô pillanat a mûvel való találkozásra, most értem meg rá, most van meg a kellô tapasztalatom.

— Hang és kommunikáció: ilyen fontos a mai világban?

— A XXI. században a mûvész rá kell hogy találjon egy olyan kommunikációra, amely nem csak felkelti, de meg is ôrzi a közönség érdeklôdését; nem lehet megragadni a hagyományos módozatnál, ám egy ún. konvencionális operában is óriási szerepe van a hangnak.

— Milyen vokális problémákkal találtad szembe magad?

— 40 percen át kell énekelni, és megtalálni a megfelelô hangszínt, énektechnikát: a parlando és a cantabile részek közötti áttérés a lehetô legkönnyebb és természetesebb kell hogy legyen.

— Hogy vélekedik errôl a rendezô Gombár Annamária?

— Poulenc-nek Az emberi hang címû egyfelvonásos kamaraoperája tulajdonképpen egy utolsó telefonbeszélgetésrôl szól: egy ötéves kapcsolat után a férfi úgy dönt, hogy szakít, a nô természetesen ezt nehezen fogadja el, és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után újra felhívja a szeretett férfit. Az eredeti változatban a darab végén a nô mégis öngyilkos lesz, én ezt másként gondoltam, mert mindig úgy éreztem, könnyebb meghalni, mint élve továbbvinni azokat a sebeket, amelyeket az élet során kapunk. Ha nem úgy fogjuk fel, mint egy férfi-nô kapcsolat végét, hanem úgy, hogy egy ideálrólbebizonyosodott, hogy nem lehet a miénk, és hiábavaló volt minden erôfeszítésünk, akkor mindegyikünk megtalálhatja magát ebben a történetben. Óriási szerencsémre sikerült egy olyan elôadómûvészt találni mint, Székely Zselyke, aki eljutott egészen az önmegtagadásig azért, hogy mindannyian érezzük át azt az iszonyatos feszültséget, azt a borzasztó kínt, amelyet átél anélkül, hogy érzelgôsségbe csapna át. Bihari Adela zongorista egyszemélyes zenekarként járul hozzá a hangulat megteremtéséhez. Köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki odaadással viseltetett elsô rendezésem alkalmával. A közönség úgy hallgassa meg ezt a mûvet, hogy értse meg azt a fájdalmat, amely mindannyiunkban benne van. Hátha sikerül rájönni arra, hogy tulajdonképpen ez az igazi testvériség, amely összeköt minket: a szeretetben mindannyian önzôk vagyunk, de a fájdalomban találhatunk igazán egymásra. A fájdalom az, ami közös.

***
— Mikortól foglalkozik B. Konrád Erzsébet operaénekes Bartók-dalokkal?

— Elég régen, még operaházi tagságom elôtt tartottam néhány elôadói estet Váradon, amely 1989 elôtt amolyan magyarságtudat-ébresztô hatással bírt. Ez sajnos nem volt folyamatos, hanem csak alkalmi. Sajnos, nincs arról szó, hogy akár a váradi vagy a kolozsvári közönség kimondott Bartók-rajongó lenne, ez a zene csak "ínyenceknek" való.

— Milyen vokális nehézségeid adódtak?

— Regiszter szempontjából kicsit mélyek.

— Mennyire foglalnak el központi helyet repertoárodban a Bartók-dalok?

— A 2002–2003-as színiévadban a Fadrusz- és a Bolyai-ünnepségen volt alkalmam néhányat elôadni belôlük vagy korábban március 15-i elôadáson énekeltem közülük. Feltett szándékom az, hogy ismertessem meg a közönséget a Bartók-dalok többségével: a népdalszerûség aktualitásához nem fér kétség. Bartókot inkább szimfonikus és a színpadi zenéje révén ismerik, a dalai ritkábban hangzanak el: vagy azért, mert túl könnyen, vagy azért, mert túl nehezen énekelhetôknek tartják ezeket.

— Mennyire áll közel hozzád a népdal, a bartóki zene, vagy mindkettô?

— Nincs különösebb kapcsolatom a népdallal, csak a bartóki zene által.

— Mit mond Kulcsár Szabolcs, a Bartók-est korrepetitora?

— Hirtelen jött a felkérés, ám szívesen teszek eleget ennek, és remélem, a közeljövôben alkalmam lesz a nehezebben lejátszható-énekelhetô Bartók-dalokat is elôadni.

***
— Hogyan került sor erre a Schumann-dalestre? — kérdeztük Bancsov Károly operaénekest.

— Már rég foglalkoztatott az a gondolat, hogy operaénekesként önálló dalestet tartsak. Erre most adódtak a megfelelô körülmények. A zeneszerzô kiválasztásakor arra törekedtem, hogy személye és munkássága mind gondolati, mind érzelmi síkon közel álljon hozzám. Így esett a választás a német romantika két kimagasló alakjára: Robert Schumann zeneszerzôre és Heinrich Heine költôre, mindketten egyszerre romantikusak és melankolikusak, és ugyanakkor van bennük hôsies pátosz és magasracsapó érzéskavalkád. Megtalálható bennük az ôszinte lélek kitárulkozása, amely bennem is él. Egyúttal megtaláltam azt az egyensúlyt a költô, a zeneszerzô és az énekes között, amely kölcsönösen kiegészíti egymást. Zongorán kísér Lászlóffy Zsolt, akinek fiatalsága, töretlen ambíciója, lobbanékony és érzelemgazdag egyénisége közel áll a romantika világához. Eleinte azt hittük, hogy könnyû dolgunk lesz, ám a próbák során rájöttünk, hogy a dalok egyszerûsége és közvetlensége mennyire igénybe vesz mind zeneileg, mind pszichikailag. Operaénekesi karrierem összegzéseként fogom fel ezt a dalestet, mert mindazt, amit eddig a színpadi mûfajokban tanultam, most hasznosítani tudom.

— Hogyan kerül sor Hatházi András színmûvész közremûködésére?

— A dalciklus verseit én németül éneklem, színészkollégám pedig a Heine-versek szövegét magyarul fogja tolmácsolni. Rendhagyó elôadásra készülünk, szeretnénk minél bensôségesebb, mondhatni, családias jelleget adni, hogy a nézô azzal az érzéssel távozzon, mintha most születne a dal és a szöveg is.

***
Lászlóffy Zsolt

A Schumann-dalok mindenekelôtt a kíséret terén hoznak újat; a zongoraszólam rejtett és valódi polifóniái (közismert a zeneszerzô J. S. Bach iránti rajongása) egyszersmind a megzenésített versek gondolati és hangulati kivetítôi, kettôs funkciójuk kommentár-jellegû. A romantikus ékszerdarabokra jellemzô "egy ötlet — egy kompozíció" elve tehát a Dichterliebe motívum-szerkezetében is nyomon követhetô, és a ciklus majd’ minden darabjában kimutatható. Az est során magyarul is hallhatjuk a feldolgozott Heine-verseket, amelyek közül hármat Hatházi András mûfordításában — elôször.

***
— Mi abban különleges, ha két azonos hangfajú énekes — adott esetben két bariton — közös elôadóestet rendez? — kérdeztük Sándor Árpádot, a Kolozsvári Magyar Opera, és Kendi Lajost, a Kolozsvári Román Opera magánénekeseit.

— S. Á. — Egyrészt kihívás, másrészt jó alkalom a barátságunk megpecsételésére, megerôsítésére is. Nagyon nehéz áriák szerepelnek az elôadóest repertoárján, hiszen mindketten zeneakadémiai diákok vagyunk, a pályánk elején. Nem csak vokálisan nehezek ezek a mûvek, hanem arra is kell ügyelni, hogy a különbözô zenetörténeti korokból származó áriákat stílusosan adjuk elô.

— K. L. — Régi barátságunkról már szólt a kollégám, de már többször is gondoltunk arra, hogy közös elôadóesten szerepeljünk, ám ez objektív akadályok miatt nem jött eddig létre. Mozarttól, Rossinitól, Donizettitôl, Bellinitôl, Verditôl és Wagnertôl stb. énekelünk.

Hintós Diana

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 316 lej, 1 USD =32 680, 1 magyar forint = 144 lej.

Három egyetemista lány lakótársnôt keres. Kétszobás lakás, vízóra, telefon, a Grigorescu negyedben. Telefon: 186-130, 0744-133386. (0009)

E hét végén kezdôdnek a nyolcaddöntôkbôl továbbjutott nôi kézilabdacsapatok küzdelmei a különbözô kontinentális kupákban (a Kupagyôztesek Kupájában, az EHF-kupában, valamint Challenge Cupban). A versenyben maradt öt romániai együttest egy-egy erôpróba várja otthon és idegenben. Ez a megállapítás a Zilahi Silcotubra (KK) és a Nagybányai Selmontra (Challenge Cup) is érvényes lenne, de azok különbözô okok miatt feladták a rendezés jogát. A szilágyságiak biztosak abban, hogy Törökországban mindkét mérkôzésen gondmentesen nyernek, míg a máramarosiak az anyagiakra hivatkoznak: nem kell hogy néhány ezer eurót bírókra, kontinentális megfigyelôkre vagy éppenséggel szállásra és étkezésre szánjanak, mert mindezt az osztrák ellenfél vállalta (a kétszeri otthoni szereplés fejében.

Hasonlóak érvényesek az Oltchim–Eszék/Osijek (horvát) mérkôzésen is, csakhogy fordított elôjellel: az EHF-kupa mérkôzéseken a Râmnicu Vâlcea-iaknak van lehetôségük kétszer hazai pályán szerepelni. Nem ilyen rendhagyó jellegû a másik két összecsapás, a Bukaresti Rapid a magyar Székesfehérvári Cornexi Alcoa EHF-kupa és a Blagojevi Pirin–Kolozsvári U-Ursus Challenge Cup találkozók.

A kolozsvári szempontból érdekes találkozó felé fordul a figyelmünk, bizakodunk, hogy Liviu Jurcã tanítványai jól szerepelnek, és kiharcolják az értékes továbbjutást. S egyúttal biztosítják a helyi szurkolóknak azt a lehetôséget, hogy Kolozsvárott nemzetközi kupatalálkozót tekinthessenek meg kedvenceik fôszereplésével (mint ismeretes, a bolgárok elleni visszavágót kénytelenek Zilahon rendezni, mivel tatarozzák a Horia Demian Sportcsarnokot).

Az említett találkozókra készülve három együttes a hét elején lejátszotta a második bajnoki fordulóban esedékes mérkôzéseit, amelyek a következô eredményekkel értek véget: Oltchim–U-Ursus 32–27 (16–13) és Silcotub–Nagyszebeni MSC 35–17 (17–8).

Végezetül íme, a kupamenetrend:

EHF-kupa: Rapid–Cornexi Alcoa — az elsô mérkôzés szombaton 11 órától, a visszavágó egy hét múlva Székesfehérvárott. A Cornexi Alcoának valószínûleg könnyû feladata lesz, a vállproblémákkal kezelt Siti Beáta már harcra kész, igaz, Németh Helga térde továbbra sem alkalmas játékra.

Oltchim–Sonic Eszék/Osijek — mindkét találkozó Râmnicu Vâlcean, szombaton és vasárnap délután 6 órától.

Challenge Cup: Blagojevgrádi Pirin–U-Ursus — az elsô összecsapás vasárnap délután Belgrádban, a visszavágó február 22-én délután öt órától Zilahon.

U-Flaga Kornenburg (osztrák)–Selmont — mindkét találkozó Ausztriában február 22-én, illetve 23-án.

Kupagyôztesek Kupája: Anabolu University (török)–Silcotub — a mérkôzések színhelye Eszkisehir város sportcsarnoka február 21-én és 23-án.

(radványi)

A már ismertetett Rapid–Cornexi találkozóval együtt szombaton és vasárnap öt magyar csapat összesen hat mérkôzést játszik a nôi kézilabda európai kupák soron következô fordulójában.

A múlt héten Lipcsében diadalmaskodó Ferencváros vasárnap 19órakor fogadja a norvég Nordstrand 2000 együttesét, és ha pontot szerez, már a Bajnokok Ligája negyeddöntôjébe jut. Bizakodásra ad okot, hogy az egyre jobb formába lendülô magyar gárda január 4-én Oslóban nyert, a 33–31-es sikerben oroszlánrésze volt a 2002-es esztendô legjobbja címre jelölt Farkas Ágnesnek, aki 12 gólt lôtt.

Az EHF Kupában a Debrecen "jutalomjátékra" készül, hiszen csak úgy kerülhetett a 16 közé, hogy összesítésben alulmaradt ugyan az Anagenniszi Artasszal szemben, de a görögök egyik játékosa jogosulatlanul szerepelt, így "kiejtette" csapatát.

A hajdúságiak a nyolcaddöntôben a dán bajnokaspiráns Slagelsével kerültek össze. Hogy mennyire nincs esélyük, azt az is jelzi, hogy Komáromi Ákos együttese szombaton és vasárnap egyaránt Dániában lép pályára, vagyis feladta pályaválasztói jogát.

A Dunaferrnek kötelezô a továbbjutás a spanyol Akaba Bera Bera San Sebastian ellen.

A KEK nyolcaddöntôjében nagyon nehéz feladat vár a Gyôrre: a Don Rosztov ugyanis a múlt héten hét góllal verte orosz bajnokin a vb-aranyérmesekkel szereplô Akva Volgogradot.

A magyarok még nem ismeretetett hét végi programja:

szombat: Slagelse (dán)–Debrecen, 15 óra; Dunaferr–San Sebastian (spanyol) 19 óra; Don Rosztov (orosz)–Gyôri ETO 16; vasárnap: Slagelse–Debrecen, 15 óra; Bajnokok Ligája, B-csoport, 5. forduló: Ferencváros–Nordstrand 2000 (norvég) 19 óra — az állás: 1. Viborg (dán) 6 pont (114–98), 2. Ferencváros 6 (125–119), 3. Nordstrand 2 (99–105), 4. HC Lipcse (német) 2 (106–122).

Emlékezetes, hogy az 1995-ben NOB-taggá választott Alexandru Sipercónak 1998-ban bekövetkezett halála óta az ötkarikás mozgalom legfelsôbb nemzetközi szervezetének nincs romániai tagja. (Szándékosan nem úgy írtam, hogy az országnak nincs képviselôje a testületben, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sajátos szabályzata értelmében a választott tagok nem hazájuk olimpiai bizottságát képviselik a szervezetben, hanem ellenkezôleg: a NOB képviselôi, úgynevezett követei az illetô országban.)

Ion Tiriac, a Román Olimpiai Bizottság elnöke pályázta meg a NOB-tagságot, de a testület nem fogadta el az ajánlást. Ezt követôleg Nadia Comãneci-t javasolták NOB-tagnak, ám a szervezet erre az ötletre sem adott igenlést. Legfôképpen azért, mert a Károlyi-házaspár egykori ötszörös olimpiai bajnok tornásznôje az egyesült államokbeli Bart Connerrel (az 1984-es Los Angeles-i olimpia kétszeres bajnok tornászával) kötött házassága óta amerikai–román kettôs állampolgár. És ami különösképpen meghatározta a NOB döntését: Nadia több mint másfél évtizede nem lakik Romániában, márpedig éppen az emlegetett szabályzatnak egyik következménye, hogy ott is éljen, ahol a NOB-ot képviseli. Máris érkezett a javasolók részérôl a magyarázat, avagy magyarázkodás: "Igaz, hogy Comãneci az Egyesült Államokban él, de sûrûn jár haza szülôföldjére, teljesen tisztában van az ország sportjának kérdéseivel." A NOB ezt a kifogást sem fogadta el, a javaslat elesett. Legalábbis egyelôre...

Mert a minap újabb kampány indult Nadia-ügyben. A támogatás fôharcosa maga az államelnök, aki hosszú levélben fordult személyesen Jaques Rogge NOB-elnökhöz az ügy támogatásáért. Mint írta: "Csodálkozom, hogy Alexandru Siperco halála óta, versenyzôinek sorozatos sikere ellenére, Romániának nincs választott NOB-képviselôje." (Úgy tûnik, az elnöknek nincs tudomása a szervezet szabályzatáról, azaz tanácsadói megfeledkeztek arról, hogy ezt ismertessék vele; L.F. megj.) És Nadiát javasolja tagságra. Mint írja, a volt bajnoknôt "nagyon kiábrándítaná, ha éppen olyan demokratikus rendszer utasítaná el, amely iránt nagyon vonzódott, amikor (még a Ceausescu-rendszer idején) elhagyta Romániát". S az indokok között szerepel az is, hogy Nadia Comãneci tavaly novemberben ott állott az elnök mellett, amikor a prágai NATO-csúcs után Bukarestbe ellátogatott George Bush USA-elnököt fogadta. Arról a csúcsról érkezett, ahol az országot meghívták a NATO-ba. Adódik a következtetés: a NATO után, vagy útján a NOB-ba?

És következett a levél után néhány napra a legrégibb fôvárosi sportnapilap igazagatójának méltatlankodó írása, hogy a szóban forgó személy még nem tagja a fontos testületnek. Kimondja: nem innen kellene kérni-könyörgni. Hadd szánják rá magukat a NOB urai, s kérjék meg a jelöltet: lenne szíves elfogadni a szervezet felkérését.

Felfogás, hozzáállás kérdése az egész...

László Ferenc

Remekeltek a Szamosújvári SOMVETRA nôi csapat ifjúsági versenyzôi: Székelyudvarhelyen az elsô helyen végeztek 2682 fával. Megelôzték a Medgyesi Gázmetánt (2662 fa), a Marosvásárhelyi Elektromarost (2599 fa) és a helyi Akarat-Elevant (2189 fa).

A felnôtt csapat hét végén Bukarestben, a Rapid otthonában szerepel.

(erkedi)Ð

Az elsô futam után még csak 12 századdal vezetô svéd Anja Pärson 1,55 másodperces elônnyel nyerte a nôi óriásmûlesiklást a St. Moritz-i alpesisí-világbajnokságon. Ezüstérmes az olasz Denise Karbon, harmadik a kanadai Allison Forsyth lett.

A szám olimpiai bajnoka, a térdsérüléssel bajlódó horvátJanica Kosztelics elindult ugyan, de csak a 13. helyet tudta megszerezni. A címvédô, olimpiai bronzérmes svájci Sonja Nef sem került az elsô hat közé, ô nyolcadikként végzett.

Végeredmény:

Nôk, óriásmûlesiklás: 1. Anja Pärson (svéd) 2:30,97 perc (1:19,21 és 1:11,76); 2. Denise Karbon (olasz) 2:32,52 (1:20,08 és 1:12,44); 3. Allison Forsyth (kanadai) 2:32,76 (1:19,33 és 1:13,43); 4. Michaela Dorfmeister (osztrák) 2:32,83 (1:20,11 és 1:12,72); 5. Tina Maze (szlovén) 2:33,03 (1:19,64 és 1:13,39); 6. Karen Putzer (olasz) 2:33,10 (1:20,82 és 1:12,37).

Az orosz válogatott nyerte a ciprusi szövetség által szervezett tornát, miután a döntôben két góllal legyôzte Romániát. Végeredmény: Oroszország–Románia 4–2 (gólszerzôk: Kuszov — 29., Karajka — 34., Arsavin — 41. és Guszev — 11 m, 58. perc, illetve Tamas — 11. és Grigorie — 11 m, 70. perc).

A 3. helyért: Ciprus–Szlovákia 1–3 (Raufmann — 40. perc, illetve Reiter — 1., valamint Vittek 2 — 65. és 85. perc).

A torna végeredménye: 1. Oroszország, 2. Románia, 3. Szlovákia, 4. Ciprus.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]