 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. február 20.
(XV. évfolyam, 40. szám)
Újabb egy évre szóló parlamenti együttmûködési megállapodást kötött a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ. Az idei együttmûködés jegyzôkönyvét Adrian Nãstase kormányfô, az SZDP elnöke és Markó Béla, az RMDSZ elnöke írta alá szerdán Bukarestben. A megállapodást követô sajtóértekezleten mindkét politikus hangsúlyozta, hogy az SZDP és az RMDSZ 2000-ben kezdett parlamenti együttmûködése hasznosnak és eredményesnek bizonyult Románia, az egész román társadalom és a romániai magyarság számára. A Szabadság kérésére Borbély László képviselô, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke értékelte a kormánypárt és az RMDSZ között létrejött új együttmûködési protokollumot. (Részletek a 4. oldalon)
Visszakaphatják pénzüket az Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottai, amennyiben kitartásról tesznek tanúbizonyságot, derült ki a pórul járt befektetôket képviselô egyesület tegnapi sajtóértekezletén. Arra kérik az aktív tagokat, jelentkezzenek a Befektetôk Országos Egyesületének kolozsvári székhelyén, és írják alá a visszaigényelt összegek jogosultságának megállapításáról szóló iratokat.
Nincs minden veszve az Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottjai számára — jelentette ki szerdán Lucia Marcu, a Befektetôk Országos Egyesületének regionális vezetôje. Sajnálatát fejezte ki, hogy a Kolozs megyei mintegy 7 ezer befektetôbôl csupán 3 ezren iratkoztak be a visszaigénylésekkel foglalkozó szervezetbe, ezek közül viszont alig 1045-en pereskednek tovább a különbözô állami intézményekkel a csôdbe ment befektetési alapnál maradt pénzük visszaszerzése érdekében. — Sajnos egyeseknek túl nagy anyagi megerôltetést jelentett a bélyegilleték kifizetése, ezért lemondtak a perekrôl. Ez minimális erôfeszítést jelent, amelyet valamennyi tagnak vállalnia kellett volna, hisz ellenkezô esetben semmit sem kapnak vissza. A kormányfô nemrég kijelentette, a kárvallottak csak az igazságszolgáltatás segítségével szerezhetik vissza pénzüket — mondta Lucia Marcu.
Hozzátette: azok számára, akik lemondtak a perrôl, de idôközben meggondolták magukat, új egyesületet hoznak létre, amely képviseli érdekeiket. A Befektetôk Igazságáért Csoport (Grupul pentru Dreptatea Investitorilor) keretén belül új perek nyithatók. Ugyanakkor felhívják a Befektetôk Országos Egyesülete aktív tagjainak figyelmét, jelentkezzenek a szervezet székhelyén a visszaigényelt összegek felmérésérôl szóló iratok aláírására minden hétfôn délután négytôl hatig a Diákmûvelôdési házban, Béke (Lucian Blaga) tér 1. szám, földszint, 2-es szoba.
Idéntôl átszervezik a csendôrséget. Gavrilã Pop dandártábornok, a Román Csendôrség parancsnokhelyettese szerdán, sajtótájékoztatón közölte, hogy a csendôrség belügyminiszteri rendelet nyomán csendôregységeket hoz létre a 20000-nél több lakosú városokban, a községekben pedig csendôrôrsök kezdik meg mûködésüket. Pop hangsúlyozta: a közrend biztosítására csak hivatásos csendôröket alkalmaznak, és hozzátette: a csendôrök elkészíthetik majd a bûnvádi vizsgálat beindulását lehetôvé tevô dokumentumokat.
Ugyancsak szerdán Ioan Rus belügyminiszter a védelmi bizottság képviselôivel folytatott "elvi szintû" tárgyalásokat, amelynek során a minisztérium 2003-as prioritásai és a 2002-es, fegyverekre vonatkozó mérleg, valamint a kölcsönös támogatás kérdése került terítékre. A minisztériumnak szüksége van a bizottság támogatására, hogy a hazai törvényes keretet minél hamarabb az európai elvárásoknak megfelelôen alakíthassa — nyilatkozta Rus, hozzátéve, hogy a tárgyalás során nem merültek fel nézeteltérések. Rus azt is bejelentette, hogy valószínûleg ebben az évben a Belügyminisztérium kidolgozza a minisztérium újjászervezési és mûködési törvényét.
A kormány jelentôsen csökkenti azt az összeget, amellyel a külföldi befektetôknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy tartós vízumot kaphassanak Romániában — közölte szerdán Adrian Nãstase miniszterelnök.
Adrian Nãstase a kormánypárt és az RMDSZ idei együttmûködési megállapodásának aláírása alkalmából tartott sajtóértekezleten az MTI kérdésére elmondta, hogy a döntés feltehetôen már a kormány csütörtöki ülésén megszületik ebben a kérdésben.
A kormány idén január végétôl sürgôsségi rendelettel módosította a vízumok kiadási rendjét. A rendeletbe egyebek között az is bekerült, hogy azoknak a külföldi befektetôknek, akik romániai érdekeltségeik irányításához tartós vízumot kérnek, igazolniuk kell, hogy legkevesebb 100 ezer euróval rendelkeznek.
A külföldi befektetôk romániai tevékenységét nehezítô rendeletet Magyarország is kifogásolta. A román és a magyar miniszterelnök január végén Szatmárnémetiben tartott találkozóján Nãstase ígéretet tett Medgyessy Péternek arra, hogy a román kormány hamarosan felülvizsgálja az intézkedést.
Szerdán ünnepélyes keretek között, helyi közméltóságok és üzletemberek részvételével megnyitották a Fenesi úti BILLA üzletházat.
A megnyitón elhangzott: a kolozsvári a 12. ilyen jellegû nyugati típusú üzlet Romániában. A Fenesi út 56. szám alatt rekordidô alatt felépített BILLA bevásárlóközpont elsôsorban élelmiszert forgalmaz. Az üzletház sajátos vonzereje a delikatesz–csemege részleg, ahol elôre elkészített salátákat és különlegességeket vásárolhatnak a kolozsváriak.
Érdekes megjegyezni: jelen pillanatban Ausztriában mintegy ezer hasonló BILLA bevásárlóközpont mûködik.
Február 18-ról 19-re virradóra újabb brutális gyilkosság történt Kolozs megyében, ezúttal Oláhzsukon. A visszaesôként számontartott, ez év január-februárjában különben négy lopást elkövetô 21 éves Gabor Dumitru Nicusor az éj leple alatt feltörte falubelijének, Serban Anának a lakását, s az idôs asszonytól erôszakkal el akarta venni nyugdíját. Miután a nô nem árulta el, hol tartja a pénzét, agyonverte, majd, hogy a nyomokat eltüntesse, felgyújtotta a lakást. Végül egy kazettás magnóval távozott. 19-én feladta magát a rendôrségen, 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.
Sokan teszik fel a kérdést naponta szerkesztôségünknek telefonon, személyesen: lesz háború vagy sem? S azonnal jön a következô kérdés: miben érdemes tartani a pénzt? Euróban? Dollárban? Lejben?
Az emberek nagy része tanácstalan, s megtakarításait szeretné biztonságban érezni. Persze, ilyen helyzetekben biztonságból van a legkevesebb, s a világpiacot behálózó nemzetközi kereskedelem mindent megpróbál annak érdekében, hogy az efféle szituációkból is nyereséget szerezzen. A nyereség pedig rendszerint a kisemberek pénzébôl jön össze.
Pénzügyi szakemberek azt mondják, a veszteségek csökkentése érdekében ilyen esetben a megtakarított pénzt — ha sok van belôle — célszerû három részre osztani. Egyik részét ingatlanba, a másikat aranyba, a harmadikat pedig devizába kell fektetni. A harmadik kategóriát szintén feloszthatjuk három részre, s így a pénzben ôrzött megtakarításaink egyharmadát dollárban, másik harmadát euróban, a harmadikat pedig lejben lenne célszerû tartani. Ekképpen elképzelhetô, hogy amit az ember az egyik pénznem árfolyamcsökkenésén veszít, a másikon megnyeri, és fordítva.
Megfontolandó az is, hogy a bankok idén a devizabetétekre alig fizetnek már valamennyi kamatot, s annak jelentôs része a bankköltségekkel együtt úszik el akkor, amikor az ember a pénzét kivenné a szóban forgó bankból. A lejbetétekre a kamat még mindig viszonylag magas, s ha az ember vállalja a lej bizonytalanságának következményeit, egy darabig a hazai fizetôeszközben is tarthatja megtakarításait. Tavaly például azok jártak jobban, akik lejben kötötték le a pénzüket bizonyos bankoknál, de ezt távolról sem lehet általános szabálynak tekinteni.
Jól mutatja a háborúhoz való viszonyulást, illetve a kialakult feszült világpolitikai helyzet hatását a pénzpiacokra az arany és a kôolaj világpiaci árának alakulása.
A MÁTYÁS NAPOK ünnepélyes megnyitójára február 21-én, pénteken 11.30 órakor kerül sor a Ferencesek templomában. Muzsikál a Minium együttes. Majd válogatás hangzik el a középkor liturgikus énekeibôl. A Schola Gregoriana Monostorinensis bemutató éneklése 12.30 óráig tart. Mûsoron: Ecce Deus adiuvat me introitus — évközi XVI. vasárnap (Graduale Triplex 307); Iustitiae Domini rectae offertórium — évközi XVI. vasárnap (GT 309); Qui sedes Domine graduale — advent III. vasárnapja (GT 22) Salve Regina (antifona cum tropi a2); improperiák a nagypénteki szertartáson I. (GT 176-178); Ave Maria offertórium — adventi ido (GT 36, 419); Sancti Spiritus adsit nobis gratia szekvencia — pünkösdvasárnap (Notker Balbulus, sanktgalleni kéziratból).
DR. M. BODROGI ENIKÔ egyetemi adjunktus a nyelvhasználat jogáról beszél a belvárosi unitárius egyházközség által a vallás és lelkiismereti szabadság 435. évfordulója alkalmából rendezett elôadássorozat keretében, február 21-én, pénteken du. 5 órától, az egyházközség Brassai Sámuel utca 6. szám alatti tanácstermében.
BATYUS FARSANGI BÁLT rendez az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete február 21-én, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.
AGYKONTROLLKLUB TALÁLKOZÓ február 21-én, pénteken du. 5 órától a Mikó/Clinicilor utca 5–7. szám alatti Állatfiziológiai Amfiteátrumban (szemben a Állattani Múzeummal).
A DÉSI AMICITIA BARÁTI TÁRSASÁG hagyományos farsangi bált szervez 2003. február 22-én, szombaton 19 órai kezdettel a Colina vendéglôben.
TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉST TART az RMDSZ belvárosi kerülete február 21-én, pénteken du. 5 órától a Kossuth Lajos (1989. December 21.) utca 18. szám alatti tanácsteremben. Minden tag részvételére számítanak.
A S. TODUTÃ ZENELÍCEUM február 22-én, szombaton 10 órától elôkészítôt tart az I–VII. osztályba jelentkezôknek. A felvételi idôpontja: március 1. Az I. osztályba induló gyermekeket szeretettel várja Márta tanító néni 21-én, pénteken 10.30–12.30 óra között, a V. Deleu u. 2. sz. alatti épület 53-as termében.
A MAGYAR MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK TÁRSULATA éves gyûlését tartja 2003. február 22-én, szombaton de. 10 órától a Szent Kamill Otthon (Erdô/Pãdurii utca 11. szám — Hajnal negyed) dísztermében. Szeretettel várják a tagságot, és kérik, hozzák magukkal igazolványukat.
Hibajavítás
Az orvosok téli tárlatát bemutató, szerdai lapszámunkban közölt írásban tévesen jelent meg dr. Mircea Munteanu neve. Az érintett és olvasóink szíves elnézését kérjük.
A dési Petôfi Sándor Vers- és Prózamondó Versenyt immár hatodik alkalommal rendezi meg a dési RMDSZ, a dési EMKE és a dési Rés Klub. A versenyen erdélyi, magyarországi és szlovákiai versenyzôk vesznek részt, három kategóriában: I–IV., V–VIII. és IX–XII. osztályos tanulók. Mindhárom kategóriában egy szabadon választott Petôfi-vers vagy próza kötelezô, emellett még két szabadon választott szöveggel kell készülniük a versenyzôknek. Ajánlottak — az idei évfordulókra való tekintettel — Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Krúdy Gyula mûvei.
A szavalóversenyen résztvevô I–IV. osztályos tanulók rajzversenyre is benevezhetnek. Három–három rajzot hozhatnak a versenyre, amelyek Weöres Sándor verseinek világát ábrázolják (lehetnek versillusztrációk is).
Az V–VIII. osztályosoknak énekversenyt rendeznek ugyanebben az idôpontban. Erre olyan tanulók is jelentkezhetnek, akik a szavalóversenyen nem vesznek részt. A jelentkezôk Weöres Sándor megzenésített verseibôl két–két dalt adhatnak elô, hangszeres kísérettel vagy anélkül.
A szavalóversenyen résztvevôknek a szabadon választott szövegeket sorra kerülésükkor a zsûrinek két példányban kell átadniuk, a rajzversenyre is jelentkezôknek a rajzokat a bejelentkezési idôpontig Márton Jolán címére kell eljuttatniuk. Jelentkezni kizárólag levélben lehet a jelentkezési lap kitöltésével, 2003. február 28-ig. Jelentkezési cím: Márton-Kalapáti Jolán, 4650 Dej, str. 1 Mai nr. 29, Bl. C70, Sc. G, ap. 67, jud. Cluj. A bejelentkezés feltétele a versenyen való részvételnek! A verseny idôpontja: 2003. március 29., szombat.
Vizek világa címmel 2003. április 12 és 23. között a marosvásárhelyi Bernády Házban az Örökmozgó Turista Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Önálló Vállalkozás szervezésében megtartják a Foto Natura II. természetfotó kiállítást. Erre 20x30cm-es fekete-fehér és színes felvételekkel, legkésôbb március 15-ig, a következô kategóriákban lehet benevezni: vízi növények és állatok; táj; ember és vízgazdálkodás. A fényképeket a következô címre kell eljuttatni: Népújság szerkesztôsége, Marosvásárhely, Dózsa György utca 9., II. emelet. A benevezett munkák hátlapjára kérik ráírni a szerzô nevét, lakcímét, telefonszámát, a kép címét magyar, román és angol nyelven.
folyó év június 20–21-én megrendezi hagyományos öregdiák-találkozóját. Szeretettel várjuk iskolatársainkat, a Kolozsvári Református Kollégium, a Kolozsvári Református Leánygimnázium, a Kolozsvári Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kolozsvári Kereskedelmi Fiú és Leány Középiskola, valamint az utódlíceumok végzettjeit.
Ez alkalommal tartják a 70, 65, 60, 55, 50, 45 és 40 éves találkozóikat a fenti tanintézetek 1933, 1938, 1943, 1948, 1953, 1958, 1963 években érettségizett diákjai. Akik részt akarnak venni a találkozón, azoknak ezt jelezniük kell. Szeretettel várjuk iskolatársainkat szerdán és pénteken du. 4-tôl 6 óráig a székházunkban, ahol jelezhetik részvételi szándékukat.
Ugyanott várjuk a Kolozsvári Református Kollégiumban és az Apáczai-líceumban 10 éve végzett diákokat is.
Február 18-án délután ismét sikeres dalesten vehettünk részt: B. Konrád Erzsébet mûsorának gerincét Bartók-dalok alkották, de ezenkívül hallható volt a már feledésbe merült kolozsvári zeneszerzô, Eisikovits Miksa néhány dala is.
A mûvésznô zeneileg kifogástalanul oldotta meg a nem éppen hangszínének megfelelô Bartók-dalok tolmácsolását. Nem tudom, milyen szándékkal történt a mûsoron szereplô mûvek kiválasztása, ám az biztos, hogy sikerült egy fokozódó érzelmi töltetet adni a daloknak az est során. Mind zenei, mind énektechnikai szempontból kiváló elôadást hallottunk. Kezdve a Székely népdal szinte gyermekien tiszta világával, folytatva a magyar népdalok hasonlóan üde, friss hangulatával, eljutottunk a Falun ciklus bonyolultabb világába, amelyeket az Eisikovits-dalokmeglepôen merész és nehéz vokalitása követett. B. Konrád Erzsébet mindvégig megfelelô dinamikával és a szöveg hangulata által megkívánt lelkiállapotot tükrözve adta elô ezeket a ritkán hallható zenei alkotásokat, amelyek kis terjedelmük ellenére az operairodalom jónéhány áriájával is felveszik a versenyt.
Kulcsár Szabolcs is megdolgozott a sikerért: minél nehezebbé vált az énekes szólama, annál bravúrosabb lett a zongorakíséret is. Ám most sem csalódtunk: mindvégig a dalok hangulatát követve alakult a zongorakíséret: hol vidám, hol melankolikus volt, hol tele magyar temperamentummal, avagy játékossággal — ha a partitúra ezt kívánta.
Végezetül csak annyit mondhatunk, hogy a mûvészek erôfeszítését siker koronázta, még ha tartottunk is attól, hogy nem lesz elég közönség, vagy nem fogadják kellô érdeklôdéssel a Bartók-dalokat, a jelenlévôk tapsai bebizonyították, hogy van érdeklôdés az ilyen jellegû produkciókra. B. Konrád Erzsébet sikerén felbuzdulva, talán lesz folytatása a Bartók-dalciklus bemutatásának — hátha mezzoszopránjaink is kedvet kapnak hozzá —, de más dalszerzôk "termésébôl" is szívesen hallgatnánk.
Különlegesnek ígérkezik a Magyar Opera sorrendben az utolsó stúdió elôadása. Az opera zenekarában muzsikáló rézfúvósokból alakult kvintett mutatkozik be, amelynek tagjai Pora Tibor — trombita, Ples Tudor— trombita, Deák Miklós — kürt, Benke Róbert — harsona és Gânscã Ionas — tuba. A fúvósötöst kiegészíti Jean Marian Micu ütôhangszeres, a Tisztek Háza zenekarának tagja.
A ma esti fellépésük érdekes színfoltot jelent, mert a kolozsvári közönségnek ritkán van alkalma ilyen kamara-együttes hangversenyén részt venni. Érdekesnek és változatosnak találjuk a mûsor összeállítását is. A két részes elôadásban helyet kapnak a klasszikus zene képviselôinek mûvei, e mûvek feldolgozásai mellett a jazz, ragtime, délamerikai táncdallamok, vagy akár filmzene is. Így hallhatunk a preklasszikusok mûveinek átirataiból Jean Joseph Mouret (1682–1738) és Giles Farhaby (1560–1620) képviseletében, majd J. S. Bach korálátiratot és Händel feldolgozásokat. A XIX. és XX. század zenéjét Gustav Adolf Merkel (1827–1885) és Jan Koetsier (1911–?) képviseli. Több darabbal van jelen a mûsorban Scott Joplin színesbôrû zongorista és zeneszerzô (1868–1917), aki elsôsorban mint a ragtime egyik jeles mûvelôje vált ismertté a zenevilágban (Maple Leaf Rag). De hallhatunk délamerikai szambát, sôt filmzenét is (Hanry Mancini A rózsaszín párduc).
A hangverseny közönségének gondûzô szórakozást, tartalmas idôtöltést kívánunk.
Az erdélyi protestáns templomok gombiratairól tartott elôadást Keszeg Vilmos néprajzkutató kedd délután a Györkös-Mányi Albert Emlékházban.
A gombiratok a protestáns templomok tornyára helyezett gömbdíszek emlékiratai, amelyeket a közösség a jövônek szán. A gombirat-elhelyezés több mint háromszáz éves hagyomány, a marosvásárhelyi vártemplom gombjában 1668-ban helyeztek el ilyen dokumentumot. A gombiratokat idônként, amikor tartalmuk elavult, kicserélik, a régi lekerül a levéltárba, az új pedig vissza a régi helyére. Így a közösség minden tagja számára megadatik életében egyszer a lehetôség, hogy a gombirat által neve az Úrhoz közel kerüljön. Mert ez az egyik funkciója, Isten oltalmának kérése — a gyülekezet felajánlja magát Istennek. Építô áldozat jellegrôl is beszél Keszeg: a gombot elhelyezô ács néha kakast vagy poharat dobott le a templom tornyából, ugyanakkor a régi gombiratokat csak az látta el kézjegyével, akiért már imádkoztak a templomban. Harmadsorban a néprajzkutató megjelöli az emlékirat funkciót: a közösség és a világ fontosabb eseményei, a vezetôk, az adakozók és az építômesterek neve, valamint érvényben lévô pénzek találhatók a gombokban. A gombirat jelentôségét az adja, hogy úgy szól a jövô nemzedékhez, hogy Istennek tudta van róla.
Török Noémi 1985-ben született Székelyudvarhelyen, és betegsége 1989-ben kezdôdött. Kezelés után jobban lett, majd 2002 decemberében ismét súlyos tünetek jelentkeztek rajta. Jelenleg Bukarestben kezelik, ahol a szükséges csontvelô-átültetésre készítik elô. Ami többszáz millió lejbe kerül. Szülei nem képesek elôteremteni ezt az összeget, ezért Noémi megmentése érdekében (aki különben tavaly 2. díjat nyert a Korunk által középiskolások számára kiírt Ablak a jelenre címû pályázatán) gyûjtés indult, amelynek alakulásáról a www.udvarhely.ro honlapról lehet tájékozódni. Az adományokat pedig a következô bankszámlára várják: lejben — CEC 2511.0201/14906, euróban — BCR Sucursala Odorhei 25112-62572.
Y. Szabó Gyula tudományosan megírt cikkébôl (Mindenki polgár? — 2003. január 25.) valami olyasmit hámoztam ki — ugyanis nincs módom minden lapszámukat rendszeresen olvasni — hogy a "polgár" szó, illetve fogalom heves vitát váltott ki nálunk és nyugati szomszédunknál. Gondolom azért, mert az eredetileg fiatalok szövetségeként alakult FIDESZ magát kb. 5–6 éve "polgári párt"-nak nevezi, igyekezve kisajátítani magának ezt a szavazóréteget, ami más pártokat nyilván bosszant. Mivel a FIDESZ jobboldali, elsôsorban a baloldaliakat, de nemcsak!
A vita kezdetén elsôsorban a "polgár" fogalmát kell tisztázni, ezt próbálja meg — nem zavartatva magát saját ellentmondásaitól sem — Y. Szabó Gyula. Meghatározásának talán az a lényege, hogy a polgár mindenekelôtt szabad állampolgár, ezt a szabadságot, anyagi vagyona, vagy szellemi tulajdona biztosítja neki; ugyanakkor közösségének aktív tagja, saját véleménye van, és a köz érdekében is cselekszik.
Egy "igaz", dogmatikus demokrata kicsit megrökönyödve olvassa ezeket, hiszen ez az illetô közösség tagjait két csoportra osztja: szabadok és kiszolgáltatottak, vagyonosok és vagyontalanok, okosok és kevésbé okosok, társadalmilag hasznosak és jó esetben közömbösek vagy éppen károsak. Ebbôl még az a következtetés is levonható, hogy a nem-polgároknak (butaságuk, közömbösségük következtében) talán nincs is miért szavazniuk! — Ez is egy olyan mesterséges felosztás lenne, mint a bolsevizmus kizsákmányoló — kizsákmányolt kettéosztó fogalma.
De hát ez csak olyan amatôr eszmefuttatás, lássuk a gyakorlatot: miért is vesztette el a FIDESZ vezette koalíció a választásokat. Szerintem két okból:
1. A FIDESZ tétlenül, sôt talán kissé kárörömmel szemlélte, hogy fô szövetségese, a Kisgazdapárt, demagóg és csavaros eszû, magát mindjobban lejárató elnöke jóvoltából (akinek személye, mint szövetséges — véleményem szerint–igencsak szégyellnivaló volt), hogyan veri szét önmagát. Azt remélte, hogy e párt régi szavazói — saját pártjuk gyakorlatilag már nem létezvén — mint jó "polgárok", a FIDESZ-re fognak majd szavazni. A számok azonban bizonyítják, nem ezt tették! — nem tudták eldönteni, polgárok-e ôk, vagy az állam agrártámogató kénye-kedvének kiszolgáltatottjai? Így szaporodtak az MSZP szavazói, mondjuk 4–5 százalékkal, így hiányzott a jobboldalnak a volt kisgazdák 10–15 százaléknyi tömege.
2. De kár volt a polgáriság túlzott hangoztatása talán azért is, mert a sok ipari munkásba 40 év alatt sikerült belenevelni, hogy a polgár az valamiféle kizsákmányoló, vagy legalábbis burzsuj. A "polgár" szó — lehet, csak tudat alatt — viszolygást keltett még akkor is, ha egyébként az illetô állampolgár torkig volt a kommunizmus áldásaival.
A nyugati államok állítólag erôsen polgárosodtak. Addig, amíg utolérjük ôket anyagiakban és szellemiekben (bár ebben az utóbbi különbségben én kételkedem), ne "polgározzunk", fôleg, hogy erre elfogadott meghatározásunk sincsen.
Cikkemet nem a fellángolt vita, hanem az egyoldalú támadások ihlették, amelyek az Erdélyi Riport címû hetilap elsô számában jelentek meg. Bár a téma politikai is, én a rendszer (nem politikai) mûködése szempontjából boncolgattam.
A fenti reagálás, amely a FIDESZ–MSZP választási harcra korlátozza a kérdést, ezzel torzítja is azt. Engem ez alól felment az "amatôrség", hiszen nem köt sem megrendelés, sem valamely tudomány (szociológia, politológia) prekoncepciója.
A demokrata, aki demokrácia letéteményese, az a "nép" uralmát hirdeti. A nép nem ugyanaz, mint a polgár. A demokrata elv elsô megfogalmazása idejében a rabszolgatartás volt az általános államforma, s a rabszolga még csak embernek sem számított. A szavazás általános volta nem ugyanaz, mint a kötelezô szavazás — ami a "szocialista demokráciánkban" dívott —, így arról le is lehet mondani, vagyis dönthet úgy valaki, aki ezáltal (is) szerintem nem polgár (hiszen lemondott az egyik polgárjogáról), hogy nem megy el szavazni. Fôleg akkor alakul így, amikor úgy érzi, hogy szavazása nem választás, csupán egy réteg uralmának legitimizálása. Ugyanakkor a szavazati jog általánossága és az életminôség nem feltétlenül áll egyenes arányban: lásd Svájcot, ahol a nôk szavazati joga (történelmi mértékben) csak nemrég valósult meg, de hány, papíron minden jogot bíró nô választotta új hazájának ezt az országot.
Van társadalmilag káros ember. Máskülönben mire valók a börtönök.
A klasszikus értelemben vett falusi, paraszt, földész (bár más szempontból jelzem a falu és város közeledését) nem polgár. A földhözkötöttsége miatt (amely összetevô napjainkban inkább lelki, mint gazdasági) nem "szabad". Olyannyira, hogy még a párválasztást is sokszor ez határozza meg, és az errefelé oly sokszor elemzett egykézésnek is köze van hozzá.
Ugyanakkor az általános, nem súlyozott szavazás nem mindig hat a helyes irányban. Ha egy kétpólusú kérdést (pl. erdélyi román–magyar) egy ettôl független számszerinti szavazással akarnak eldönteni, az óhatatlanul hátrányosan érinti valamelyik (a kisebbik) felet. Amerikában a szenátorok egyenlô számban képviselik a tagállamokat, függetlenül azok népességétôl. Az alakuló Európai Unióban már most vitatkoznak a népesség szerinti szavazatelosztáson, ami elôrevetíti a gondokat. (Például, miért nem a nemzeti jövedelem, az egyetemek száma, vagy akár az egy fôre esô cukorfogyasztás a szempont — ezek ugyanannyira megalapozottak)
Mindezzel csak azt szerettem volna futólag szemléltetni, hogy a társadalmat nem én osztom fel, hanem az nagyon sokszínû, nagyon összetett, s én csak különbözô szempontok alapján leírom ezt a sokszínûséget, megpróbálom a választóvonalat pontossá tenni, annak érdekében, hogy olvasóim jobban tudjanak tájékozódni, s ki tudják vonni magukat a számukra kedvezôtlen befolyásolás (manipuláció) alól. A látszólagos ellentmondásosság is innen ered, hiszen ugyanaz a dolog máshonnan (vagy más szemmel) nézve más és más képet mutat. Ha "tudományosan" közelítjük meg a dolgot, nem prezentálhatjuk azt csak egyik oldalról.
Az elôtagok leszûkítik a jelentést: az állampolgár csak egy állam, az egyetemi polgár egy (autonóm) egyetem alaptörvénye biztosította jogokat gyakorolja és önként vállalt kötelességeket teljesít. Általánosan a polgár bármely közösség tagja, amely közösség önmagát határozza meg. Hadd ne részletezzem, mi milyen autonóm közösség polgárai szeretnénk lenni. De ezt nemcsak elgondolni kell, hanem fel is kell építeni.
Mint írja, nincs pontos (elfogadott) meghatározásunk. Akkor mi akadályozza, hogy az általam javasoltat elfogadja? Vagy, amikor mi a polgár szót használjuk (mert azért csak használjuk), két, ha nem is merôben, de mégiscsak különbözô dologra gondolunk? Sajnos nem ez az egyetlen fogalom, amellyel ugyanez a helyzet.
A tegnapi Campusban rövid híradást közöltünk arról, milyen különös helyzet áll fenn most a kolozsvári diáklappiac terén. Született ugyanis még egy Campus. Na, de hogyan lehetséges ez? Próbáljuk meg kicsit körbejárni a témát.
Kezdetben rögtön a kedves olvasó elnézését szeretném kérni azért, ha jelen írásom nem mentes bizonyos fokú elfogultságtól. Nem is lehetne az, hiszen nehezen tagadhatnám le, hogy a szívem egyik csücskét a mi kis Campusunk foglalja el. Négy egyetemi évembôl kettôt lefoglalt magának, elôször külsô, majd belsô munkatársként, végül szerkesztôként írtam, szerveztem, szolgáltam, legjobb tudásom szerint. Nem voltam ott a születésénél, de sikerült átvennem, átéreznem, hogy mit jelent campusosnak lenni. Ezt láttam magam elôtt azoktól, akik elôttem szerkesztették, és ezt láttam magam mellett, kollégáimtól, akikkel együtt dolgoztunk azon, hogy minél jobb legyen. Aztán eljött az ideje annak, hogy átadjuk a stafétabotot a következô generációnak. Kerestük a megfelelô embereket, majd háttérbe vonultunk, és onnan figyeltük a további fejleményeket. Hagytuk dolgozni a "fiatalokat", bár néha természetesen bennünk volt az, hogy mi ezt másképp csinálnánk, de nem szóltunk, mert tudtuk, innentôl kezdve mi már csak "pártoló tagok" lehetünk. De aki egyszer campusos volt, az szerintem lélekben mindig is megtartja ezt a státust. Éppen ezért háborodtam fel, amikor megtudtam, hogy román kollégák új diáklappal rukkoltak elô, amelynek a Campus nevet adták.
Hogy is van ez? Hiszen ilyen nevû újság már létezik, kérem! Tizenhárom éve! Nem találtak volna egyéb nevet a lapjuknak?
Emlékszem, többször is hallottam a történetet arról, hogy miért lett a mi lapunk éppen Campus. Az elsôgenerációs szerkesztôk mesélték, hogy a forradalom utáni idôkben ez a lap hivatott pótolni az önálló magyar egyetemi várost, így lett belôle Campus — papíron. Ebbôl a szempontból tehát érthetô a kollégák névválasztása is, hiszen a campus, mint szó, mint jelenség, túlságosan is benne él az egyetemi köztudatban. Szinte kikerülhetetlen. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha valakinek tizenhárom évvel ezelôtt nem jutott volna eszébe ugyanez.
Persze, felhívtuk a román kollégák figyelmét a valós helyzetre. Mire a BBTE sajtószóvivôje sajnálkozva közölte, hogy errôl ôk nem tudtak. Nem tudtak arról, hogy több mint egy évtizede létezik egy ugyanilyen nevû diáklap, a megyei magyar napilap mellékleteként. Jó, tegyük fel, hogy elhiszem nekik.Megértem ôket, mert valószínûnek tartom, hogy nem olvassák a Szabadságot. De hát nem volt körülöttük senki, aki tudott a Campusról? Nem volt egy tanár-kolléga, aki szólt volna? Ezt már kicsit nehezebben hiszem el.
A keddi nyilvános lapbemutató után átlapoztam az újságot, és akkor ért a következô meglepetés, látván, hogy van neki magyar oldala is. Most nem az a lényeg, hogy ennek a bizonyos oldalnak milyen a minôsége, inkább arra kaptam fel a fejem, hogy megtudtam, van egy diák, aki ezzel foglalkozik. Ráadásul ez a diák valamikor a mi Campusunknál is tevékenykedett, tehát, ha csak idôközben nem lett neki emlékezetkiesése, akkor esetleg tudnia illett volna, hogy mi is a helyzet campusilag, és szólnia illett volna a szerkesztôbizottságnak, hogy esetleg nem túl etikus olyan nevet választani, amely már évek óta jelen van a köztudatban.
Mindemellett van egy másik vetülete is ennek a bizonyos diáklapnak, amellyel kapcsolatban az egyetem ura, Marga rektor sietett leszögezni, hogy a pénzt ugyan a tanintézmény adja rá, ám a tartalomba semmilyen formában nem szólnak bele. Nem is kell, úgy tûnik ugyanis, hogy az egyetemi tanár fôszerkesztô és az egyetemi gyakornok fôszerkesztô-helyettes mellett tevékenykedô diákújságírók kedvenc témái éppen azok a bemutatók, átadások, felavatások, amelyeken az illusztris vendégeket, tanárokat, rektorokat lehet lencsevégre kapni, az pedig csak természetes, hogy recenziót kell közölni a legújabb Marga-bestsellerrôl. Hiszen mindez borzasztóan érdekelheti Kolozsvár diákságát. A teljes diákságot, merthogy a lap minden kolozsvári diákhoz kíván szólni, sôt, a tervek szerint esetleg kiterjeszthetik olvasóközönségét a teljes lakosságra.
A lap fejlécében szerepel ugyan az Universitatea Babes Bolyai (így, kötôjel nélkül!) megnevezés, és az egyetem sajtószóvivôje szerint ez a teljes neve, azonban akinek elôször ráesik a pillantása, az az öles betûkkel ékeskedô Campus nevet fogja észrevenni.
Márpedig itt valamit tenni kell. De mi a megoldás? Kinek kell lépnie? Kié a Campus? Hol van például a lapgazda KMDSZ, hogy tiltakozzon az álCampus ellen? Lépni kellene, megtartani ezt a diáklapot, amely tizenhárom éve a kolozsvári magyar diákoké. Nem elhanyagolható tény, hiszen sok "felnôtt" kiadvány nem büszkélkedhet ilyen múlttal. Mindenképpen megérné tehát megtartani ezt a lapot, mint egyetlen Campust.
Az olyan életbevágóan fontos kérdések, mint például a kormánytagoknak a vállalatokon, cégeken belül betöltött tisztségekkel való összeférhetetlenségi vitája, az elmúlt hetekben minden kétséget kizáróan nagy érdeklôdést váltottak ki a mindennapok emberébôl. Nem másért, de igazán szórakoztató volt nézni, ahogy a több(tíz)milliós fizetéssel rendelkezô honatyák, mint sebzett oroszlánok, védik igazgatói, részvényesi "posztjaikat". Mintha a kenyerüket akarnák elvenni tôlük. Szegények. Meglehetôsen szomorú, hogy míg a pórnép szûk kétmilliós fizetésbôl tengôdik, vezetôik az egy nullással "hosszabb" jövedelemmel sem elégedettek. Így már egészen tragikomédia íze van a dolognak, s ha egy kis iróniát is hozzáadunk, mondhatni: biztosan azért emelték meg februártól a minimálbért, hogy a magas rangú tisztviselôk keresete is elérje a két és fél milliót, miután otthagyják vállalati székeiket.
Apropó, minimálbér. Lám-lám, végre én is írhatok valami szépet, valami biztatót, olyat, ami egy kis fénysugarat visz az emberek szürke hétköznapjaiba. Merthogy, ugye, megemelték a minimálbért, nem is akárhogyan, hiszen egymilliónyolcról egybôl kettô és fél lett. Azt hiszem, hosszú hónapok óta ez volt az elsô igazán jó hír, amely nagyobb érdeklôdést váltott ki a lakosság körében. Hiszen, bár az országos átlagbér a statisztikák szerint 4 millió lej felett van, ha ebbôl leszámoljuk a vállalat- és bankigazgatók, valamint egyéb kiváltságos személyek sokszor többtízmilliós fizetéseit, az átlagbér rögtön erôsen lecsökken. Ezek után nem kell sokat számolnunk ahhoz, hogy rájöjjünk: a munkaképes lakosság elég széles hányada eddig alig kapta meg a kétmilliót. Persze, bruttóban. Ezután legalább kézbe kapja ezt az összeget, a munkaadók nagy bosszúságára. Mert e fizetésemelés sok esetben komoly megterhelést jelent ez utóbbiak számára, egyes helyeken például csak azoknak az alkalmazottaknak emelték meg a bérét, akiknek muszáj volt: azok, akik eddig is megkapták a 2,5-öt, nem kaptak többet a fizetésosztásnál, sôt, olyan céget is ismerek, ahol a nagyobb fizetésekbôl levontak, s abból eszközölték meg a kötelezô emelést.
Mindenesetre, akárhogyan is számoljuk, a minimálbér több mint 38 százalékkal nôtt, ami egyáltalán nem elhanyagolható, és elsô látásra valóban nagyon jó dolog. Ha jobban megfigyeljük a minimálbér emelését kísérô jelenségeket, már nincs sok okunk az örömre. Ne felejtsük el például, hogy szilveszterkor a kenyeret (az 1,8 milliós fizetésbôl) még 10 000 lejért vettük. Most 12 000 lej. A tej is megugrott 9000 lejrôl 11 000-re. Ezer lejjel drágult a tömegközlekedés is, márciustól pedig, úgy hírlik, a gáz ára is növekedik. Közben bevezetik az eurót, mint referenciát, ami az elôrejelzések szerint további árucikkek és szolgáltatások árának emelkedését fogja elôidézni. Nem utolsósorban pedig mindazok a kereskedelmi egységek és kisvállalkozók, akik most a fizetésemeléssel pluszkiadásra kényszerültek és szorult helyzetben vannak, a kereskedelmi árrés növelésével vagy a termékek drágításával fogják egyensúlyba hozni pénzügyi mérlegüket. Egy szó mint száz: kétezer lej innen, kétezer onnan, s ha ezeket összeadjuk, rögtön kijön a 1,8 és 2,5 közötti, megadózott hétszázezer lej.
Pedig az elmúlt év végén még tényleg jó hír volt a februári fizetésemelés. Úgy tûnt, hogy a szegényebb réteg végre fellélegezhet, hiszen nekik az a pár százezer lej is sokat számított. Sajnos azonban a várt hatás elmaradt. Ismét csalódtunk. Vagy becsaptak? A minimálbér nôtt ugyan, de a reálbér nem. Az továbbra is csak annyi, amennyibôl éppen hogy meg lehet élni, egyik hétrôl a másikra, s amelybôl végszükség esetén is csak a legújabb second hand cikkekre futja. Vagyis a béremelés ellenére az életszínvonal aligha javult.
Persze, politikai fogásnak kétségkívül remekül megfelelt a béremelés, hiszen a kormánypárt ezután büszkén mondhatja, hogy törôdik a néppel, s azok, akik nem számolnak utána, még el is hiszik neki, s majd ismét rá szavaznak. Ráadásul a kormány a külföld elôtt is büszkén veregetheti a mellét a 38%-kal, miközben a hazai gazdaság fejlôdését taglalja az EU felé vezetô út ellenôrzôpontjain.
És valóban, milyen rendkívüli teljesítmény: 71 eurós bruttó minimálbér, 38%-os emelés után. S mindez úgy kivitelezve, hogy semmi valós látszatja ne legyen! Nem is csoda, hogy honatyáink ennyire ragaszkodnak cégeikhez. Hiszen mihez kezdenének azzal a szûk két és félmillióval, amit minimálbérként kapnának hivatali tisztségükért?!
Nãstase külön kitért arra, hogy a parlamenti kisebbségben lévô SZDP számára elsôsorban a törvényhozási többség biztosítása érdekében volt és van szükség az RMDSZ-szel való együttmûködésre. Ugyanakkor az elmúlt két év nagyon kedvezô tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a két szervezet programja számos ponton összeilleszthetô.
— Sokkal jobban megismertük egymást, megtanultunk tárgyalni egymással, és azt is pontosan felmértük, hogy melyek azok a területek, ahol a véleményünk eltér — mondta.
A miniszterelnök szerint az SZDP számára valós volt az a kockázat, hogy a román lakosság egy része a választásokon szavazataival "megbüntetheti" a kormánypártot a romániai magyarokkal kötött együttmûködés miatt.
— Az elmúlt évek tapasztalata, fôként az a tény, hogy Romániát tavaly decemberben felkérték a NATO-hoz való csatlakozásra, azt bizonyította: alaptalanok az olyan félelmek, hogy megpróbálnák Erdélyt elszakítani Romániától, és Magyarországhoz csatolni — jelentette ki.
Mint mondta, az RMDSZ-szel kötött megállapodásoknak jelentôs szerepük volt abban is, hogy ma Románia és Magyarország viszonyának egészen más a légköre, mint korábban; mindkét fél felismerte, hogy csak nyerhet az együttmûködéssel.
Markó Béla emlékeztetett arra, hogy 2000-ben az elsô együttmûködési megállapodás aláírását sokan kétkedve, fenntartásokkal fogadták. Mostanra viszont sikerült eljutni odáig, hogy az együttmûködés tartalmát rögzítô jegyzôkönyvben a speciális romániai magyar igények mellett egyre több az egész romániai társadalom számára egyaránt fontos feladat. Az idei évre kötött megállapodás részletesen taglalja a két szervezet közti politikai kapcsolatokat, a törvényhozási együttmûködést. Tételesen felsorolja, hogy milyen formában támogatja az RMDSZ a kormányprogram végrehajtását.
Kiemelt figyelmet kaptak az idei együttmûködésben az állami és egyházi oktatás kérdései, ezen belül az anyanyelvû oktatás biztosítása minden szinten.
Újdonságként a mostani jegyzôkönyv mellett függelékben szerepel, hogy milyen támogatást kap a központi költségvetésbôl a 16 erdélyi megye, valamint az, hogy milyen infrastrukturális beruházásokat és fejlesztéseket terveznek idén ezekben a megyékben.
Borbély: Jó és vállalható protokollum
Véleményem szerint ez egy jó és vállalható protokollum — nyilatkozta a Szabadságnak Borbély László képviselô, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, akit arra kértünk, hogy értékelje a kormánypárt és a szövetség között tegnap megkötött új együttmûködési szerzôdést. A protokollum gerincét az általunk megfogalmazott kérdések képezik, folytatta a képviselô, újdonságként két függelék is megjelenik, a költségvetésbôl történô beruházásokkal kapcsolatban, ezek érintik a 16 erdélyi megyét. Ezenkívül a szövegben expressis verbis megjelenik az észak-erdélyi autópálya prioritása, ez mindenképpen szemléletváltás, és kötelezi a kormányzópártot. Tanügyi kérdéseknél nagyon fontos, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tételesen megfogalmazva két új kar neve is megjelenik, az egzakt és a humán tudományoké, amelyek a 2003/2004-es tanévben be kell hogy induljanak. A felsôoktatás terén ugyanakkor elemezni fogjuk a kolozsvári zeneakadémián és az agronómián, valamint a marosvásárhelyi Petru Maior mûszaki egyetemen indítandó magyar nyelvû oktatás lehetôségét. Nyilvánvaló, a szenátussal is meg kell tárgyalni ezt a kérdést, hiszen az egyetemi autonómiát nem lehet megkerülni. Ugyancsak a tanügyhöz tartozik a brassói Áprily Lajos, valamint a szatmári líceum kérdése, amelyet meg kell oldani. A gazdasági kérdések fejezetéhez tartozik az az újdonság, hogy a jövedelmi adó egy százalékát karitatív célokra lehessen átadni az egyházak számára, illetve a kultúra vagy sport támogatására, ugyanúgy, mint például Magyarországon. Elôször jelenik meg az ifjúság kérdése hangsúlyosan, ugyanakkor a szociális kérdések is. A nyugdíjasokat külön érinti, hiszen tartalmazza a szövetkezeti nyugdíjak megemelését, a kis és nagy nyugdíjak egymáshoz való közelítését. A protokollum tartalmazza azt a megállapodást is, hogy az SZDP a különbözô kormányrendeletek meghozatala elôtt konzultál az RMDSZ-szel. Az egyházi iskoláknál nemcsak hogy megmarad a tavalyi struktúra, hanem, ahol igény van rá, tudjuk bôvíteni is. A tulajdonjog kérdésében a szövegben megjelenik, hogy a kormánypárt támogatja az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatát, befejezôdik az erdôk és földek visszajuttatásának, valamint általában a tulajdon visszaszolgáltatásának folyamata. Ezek mind olyan kérdések, amelyek számunkra fontosak, és reméljük, a kormánypárt be is tartja ígéretét ez irányban. Ami az RMDSZ kötelezettségeit illeti, ugyanaz marad, mint tavaly: tehát nem nyújtunk be bizalmatlansági indítványt. Megyei szinten hatvan napon belül kell megkötni az együttmûködési szerzôdéseket, ezek pedig részét képezik az országos protokollumnak.
Szerdán Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter nem vett részt a képviselôház közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottságának ülésén, mivel szerinte a Nagyvárosok Polgármestereinek Egyesülete nem reprezentatív szervezet. Ugyanakkor azt kifogásolta: az ellenzéki városvezetôket tömörítô szervezet nem bizonyította be, hogy törvényesen bejegyezték.
A közigazgatási tárca vezetôje nyilatkozatban azt állítja, Bukarest és Kolozsvár polgármestere több ízben nem volt hajlandó végrehajtani a városi tanács különbözô határozatait, megszegve ezáltal a 215-ös számú közigazgatási törvényt. "A két polgármester állandóan feszült hangulatot teremt és szít. Ugyanakkor nem tartották be az 1999-ben elfogadott 188-as számú, a közalkalmazottak státusát szabályozó törvényt", állítja a miniszter.
Cozmâncã azzal vádolja Bukarest és Kolozsvár polgármesterét, hogy nem terjesztették a helyi tanács elé az idei költségvetési tervezetet. Ugyanakkor a kincses város elöljárója nem volt hajlandó együttmûködni a prefektussal, mi több, beperelte a kormány helyi képviselôjét. Emlékeztetett, hogy a két városvezetô nem tartotta be a közpénzek elköltésére vonatkozó törvényes elôírásokat, amit a számvevôszék is megállapított.
A Nagyvárosok Polgármestereinek Egyesülete tagjai megbeszélést tartottak Bukarestben, és találkoztak a Helyi és Regionális Hatalmak Kongresszusának képviselôivel is.
A román sajtóban ismét botrányoldalakon szerepel az Audiovizuális Tanács (AT). Ez többnyire akkor fordul elô, amikor újabb szigorító rendelkezések látnak napvilágot. Most is ez a helyzet? — kérdeztük Gáspárik Attilát, az AT alelnökét.
— Igen, arról van szó, hogy az elektronikus média soraiban nem fogadták osztatlan lelkesedéssel a két új, a reklámok sugárzását szabályozó, 21. és 22. rendelkezéseket. Ezek megalkotásánál az AT odafigyelt az idevágó európai rendelkezésekre, sôt, a brit audiovizuális kódexre is. Persze ezzel egy idôben újra reflektorfénybe állítottuk az eddig érvényben lévô, de valójában soha be nem tartott idevágó romániai törvényeket is. Íme, egy példa a gyümölcslevek reklámozását szabályozó román kormányhatározatból. Tilos gyümölccsel ábrázolni a címkét azoknál az italoknál, amelyek valódi gyümölcstartalma nem éri el a négy százalékot. Ezt az European Drinks soha nem tartotta be, mi viszont be fogjuk tartani, mert fontosnak tartjuk a nézôk hiteles tájékoztatását. Másik példa: Európában tilos fehér köpennyel gyógyszereket, illetve gyógyszerkészítményeket, fogkrémet reklámozni. Nos, az anyagok áttanulmányozása, valamint számos szakmai szervezettel (Orvosi Kollégium, Nemzetközi Reklámszövetség) való konzultáció után meg is született a mi határozatunk is…
— Mi a helyzet az alkoholreklámokkal, amelyek valósággal elöntik a képernyôt?
— Kénytelenek voltunk visszatérni a desztillált szeszes italok hirdetését szabályozó rendeletünkre, a 36. határozatra is. Engedélyeztünk a rádióknak egy kis délelôtti reklámozást, mert azt mondták, hogy a hazai rádiókat a Vodka reklám tartja életben… Különben sokan reklamáltak a PRO TV maszturbációs híréért, amelynek — hír lévén — nem volt kiskorúak számára kifüggesztett óvójele. Másnap léptünk is: hosszú megbeszélések után protokollumot írtunk alá az összes fôvárosi mûsorszóróval, hogy sem filmet, sem audiovizuális terméket nem használnak többet jelzés nélkül. Magánemberként szkeptikus vagyok, mert a jelzések szerint hatalmas nézettsége és tetszési indexe van az ilyen mûsoroknak. Ezt valahogy a szakma kellene hogy kiszûrje és nem a "hatóság"...
— Ki kapta az elsô nagyobb büntetést?
— Kedden kapta a B1 TV. 250 millió lejrôl van szó, mert egy kisgyereket az anyjával mutattak be, amint a mama elmesélteti a hároméves gyerekkel, hogyan zaklatta a papa...
A brit kormány még három hetet kér a diplomácia számára az Egyesült Államoktól az iraki katonai beavatkozásról szóló döntés meghozatala elôtt — írta szerdán a londoni The Times.
A vezetô brit napilap értesülése szerint Tony Blair kormányfô és külügyminisztere, Jack Straw azt próbálja elérni a meglehetôsen türelmetlen Bush amerikai elnöknél, hogy a döntô ENSZ-ülés csak március 14-én legyen. London érvelése szerint a haladékkal idôt nyerhetnének Franciaország és a katonai fellépés más ellenzôi meggyôzésére arról, hogy Szaddám Huszein iraki elnök nem hajlandó együttmûködni az ENSZ fegyverzetellenôreivel, és szükség van a fegyveres beavatkozásra felhatalmazást adó biztonsági tanácsi határozat jóváhagyására — áll a szerdai The Timesban.
A lap szerint az Egyesült Államok az utóbbi napokban magas diplomáciai szinteken jelezte, hogy nem szeretne már túl sok haladékot Hans Blix ENSZ-fôellenôr február 28-án esedékes újabb biztonsági tanácsi jelentése után. Washington attól tart, hogy a diplomáciai alkudozás a végtelenségig elhúzódik, és attól is, hogy a késedelem aláássa a katonai tervezés hatékonyságát.
A lapnak magas rangú diplomáciai források azt állították: valószínûleg kompromisszum várható, és az újabb BT-ülést jó eséllyel a Blix-beszámoló után hozzávetôleg egy héttel, március 6-án vagy 7-én tartják. A kérdésrôl folyamatosan tárgyal Colin Powell amerikai és Jack Straw brit külügyminiszter.
Az idézett források szerint London és Washington egyezségre akar jutni, még mielôtt Blair és Bush legközelebb beszél egymással; ez a hét végén várható.
Intenzitása tetôfokára hágott szerdán az a háromhetes iskolarangsorolási akció, amelynek célpontja nem kevesebb, mint Kolozs megye összes közoktatási intézménye. A tanfelügyeletekkel színezett nagyszabású iskolafelmérés során minden tanintézmény — sôt az igazgató is — minôsítést kap.
— Második hete folyik a felmérés — mondta Corina Pop sajtószóvivô. — A mintegy 45 tanfelügyelôt megmozgató kiszállások eddig különösebb gondok nélkül zajlottak. Az eddigi eredmények alapján még nem alakult ki kép a valós helyzetrôl, de a tanfelügyelôség reménykedik, hogy idén is jól fognak vizsgázni az iskolák.
A Szabadság körkérdéseibôl kiderült: a város nagyobb iskoláinak úgynevezett rangsorolása egyelôre csak az önfelmérés stádiumában van. Mint megtudtuk, a tanintézmények vezetôinek egy olyan kérdôívcsomagot kell kitölteniük, amely hatvan oldalt számlál. Az ellenôrzés sokkal nagyobb arányú, mint tavaly: az iskola küllemétôl kezdve a hiányzásokig mindent felmérnek.
Azok a tanintézmények, amelyek a pontvadászatban 350 felé emelkednek, különleges státust és 30 százalékos költségvetés-növelést kapnak, a 300–350-es intervallumba kerülôk 20, a 250–300-as szakaszba jutók pedig 10 százalékosat. Azokat a tanintézményeket, amelyek nem érik el a 100 pontot, megbüntetik.
Az elért pontszámoknak a közoktatási törvény elfogadása után tovább fog nôni az értékük, ugyanis a kivívott státus lesz majd a tanári prémiumok elosztásának alapkritériuma.
Az önfelmérés eredményeit szakbizottság vizsgálja át. Az esetleges hibák kijavítása során a szaktanfelügyelôk az egyes iskolák önképalkotó mechanizmusaiba is betekintést nyernek.
Szilágykraszna helyi tanácsa a 105 férôhelyes öregek otthona átvételére készül, a tavalyi kormányrendelet értelmében. A községi kórház 2002. december 31. óta már a tanács fennhatósága alá tartozik.
A kórház hivatalosan ötven férôhelyes, de ennél jóval több, 150 beteg ellátására képes — nyilatkozta a Szabadságnak Szilágykraszna polgármestere, Pop Imre. Az egészségügyi intézmény fenntartása ugyanakkor nagy nehézséget okoz a község vezetôinek: a kormány ugyanis a rendelkezéssel elintézettnek látta a dolgokat, de nem adott költségvetési támogatást rá. A tanács leosztott ugyan 50 millió lejt erre a célra, de ez, a polgármester véleménye szerint, édeskevés. Az öregek otthona átvételére azért van szükség, mert megszûnik az eddig ezekkel foglalkozó államtitkári hivatal, és helyette megyei központok jönnek létre.
A négy faluból álló, közel 6500 lakosú községnek hamarosan elkészül a vízhálózata, ugyanis a Világbanktól 15 milliárd lejt kapnak erre a célra. A SAPARD-nál is pályázik a tanács: 1 millió eurót kértek szennyvízhálózat és ülepítô kiépítésére.
A nagy veszteségeket okozó sertéspestisjárvány idén nem érte el a falut. A kór megelôzése érdekében a következô tanácsülésen a legeltetési bérek megszabásán kívül az állatok egészségét fogják megtárgyalni. Tavaly majdnem kétszáz disznót kellett megsemmisíteni a sertéspestis miatt. Igaz, a gazdák rövid távon jól jártak, teszi hozzá a polgármester, mivel az állam nagyon jó árban kárpótolta a kárbament húst. Hosszú távon viszont a piacok bezárása a disznóhús árának csökkenését eredményezte.
Aranyosgyéres lakói fôként baromfit tenyésztenek, és megmûvelik a város termôföldjének 60 százalékát — derül ki a mezôgazdasági összeírás eredményeibôl.
Az adatok szerint Aranyosgyéresen 3585 háztáji gazdaságot azonosítottak. A termôföld összterülete 516,6 hektár, ebbôl 331,62-t használnak. 285,8 hektárt tesz ki a szántóföld, 86,36-ot a kertek és 0,34 hektárt a legelôk. Csupán 39 hektárt öntöznek.
A magángazdaságokban elsôsorban disznót (5474), juhot (3025) és szarvasmarhát tenyésztenek (330), de az elsô helyen a szárnyasok állnak (33 172). A méhészettel is sokan foglalkoznak: 815 méhcsaládról tudnak.
A polgármesteri hivatal ingatlan-visszaszolgáltatással foglalkozó bizottsága az igénylések felét sem teljesítette a mai napig.
A bizottság jelentése szerint 362 visszaigénylési kérelmet nyújtottak be. Ebbôl 32-t oldottak meg, a házak, illetve területek visszaszolgáltatására felszólító rendelkezésekkel, de ezek közt is van olyan eset, hogy a rendelkezésnek nem tettek eleget a jelenlegi tulajdonosok. További 84 kérést a prefektúrára továbbítottak, mivel ezekben pénzbeli kártérítést igényelnek.
186 kérést, amelyekhez további iratok szükségesek, a közeljövôben fognak megoldani. Az iratcsomó kiegészítésére március 14. elôtt kell hogy sor kerüljön.
Az Ingatlankezelési Hivatal veszi át a tordai közparkolókat, mivel a Tracia Trade cég lemondott ezek igazgatásáról. A hivatal igazgatója, Didinel Presecan kijelentette: folyamatban van a parkolók átvétele, a fizetési feltételeket pedig a városi tanácsnak kell jóváhagynia.
Szerdán Kolozsváron a Györgyfalvi úti Constantin Brâncusi Iskola ünnepélyt rendezett annak tiszteletére, hogy az akkori 16-os számú Általános Iskola egy évvel ezelôtt vette fel a világhírû szobrászmûvész nevét. A tegnapi sulinapon, Eugenia Marcu igazgató és Szántó Erzsébet aligazgató rendezésében, valamennyi diák részt vett. Külön versenyen mérték össze tudásukat a matematikusok, a román, a magyar, az angol nyelv mûvelôi, a mûvészetkedvelôk, délután pedig az elemisták álarcosbálon jeleskedtek. A vetélkedôket díjazták.
Az aligazgató bemutatta a sajtónak a különbözô témákban eredményeket elért diákok munkáiból elôkészített "tárlatokat", a most másodízben megjelent Arcade címû sulilapot, amely magyar oldalakat is tartalmaz. Az iskolában mind a nyolc osztályból mûködik egy-egy magyarul tanuló osztály, és aktivitásukat siker kíséri. Ezek közül délután csupán három jár, felváltva, a teremhiány miatt.
Az Aranka György anyanyelvi vetélkedôn a következô diákokat díjazták (zárójelben az iskola és a tanítónô neve):
III. osztályosok: I. díj: Barazsuly Viktória (Lóna, Jakab Csilla) és Deák Norbert (Horea Ált. isk., K-vár, Bálint Ildikó); II. díj: Szabó Csilla Réka (Dés, Tóth Márta) és Szilágyi Ágnes (Aranyosegerbegy, Kiss Anna); III. díj: Ecsedy Baumann Brigitta (Brassai-líceum, Bugár Emese) és Jakab Mátyás (Torda); Dicséretben részesültek: Csatári Dóra (Brassai-líceum, Bugár Emese), Deák Balázs (Torda), Koros-Fekete Mátyás (Onisifor Gh.-líceum, Deretei Csilla), Krasznai Bernadett (Báthory-líceum, Lángviser Zsuzsa), Kudor Dani Róbert (Bánffyhunyad, Török Ilona).
IV. osztályosok: I. díj: Török Czirmay Zoltán (Apáczai-líceum, Máté Mária); II. díj: Rudolf Eszter Julianna (Zeneiskola, Bak Márta); III. díj: Debreczeni István (C. Brâncusi Ált. Isk., Németi Enikô) és Fodor Emôke (Várfalva, Kolozsi Tünde). Dicséretben részesültek: Bíró Karla (Aranyosegerbegy, Szabó Júlia), Kállai Miklós Panna (Zeneiskola, Bak Márta), Kari Orsolya (Báthory-líceum, Sebestyén Rozália), Kerekes Zsuzsa (Báthory-líceum, Sebestyén Rozália), Müller Márta (Apáczai-líceum, Máté Mária), Tóth Tamás (O. Goga Ált. Isk., Konnert Mária) és Szép András (Zeneiskola, Bak Márta).
Csökkent a héten az arany ára a londoni fémpiacon azokra a várakozásokra, hogy a közeljövôben nem indul háború Irak ellen.
Hétfôn az arany unciánkénti ára 346,50 dollárra mérséklôdött a pénteki New York-i 350,50 dollárról, és jócskán elmaradt a hónap eleji 388,50 dolláros, hét és fél éves csúcstól. Hétfôn az ázsiai kereskedésben az aranyár 7 heti mélyponton, 341,00 dolláron is volt.
A Dresdner Kleinwort Wasserstein egyik elemzôje azt nyilatkozta, hogy az aranypiac alakítói szerint nem törvényszerû, hogy Irak ellen háború lesz Washington harcias kijelentései ellenére.
A múlt hét végi globális háborúellenes tüntetés és az EU vezetôinek hétfôi brüsszeli ülése felerôsítette azokat a várakozásokat, hogy az iraki kérdést diplomáciai úton rendezik. Eközben Washington jelezte: további idôt ad a diplomáciának, de nem túl sokat.
Az arany árcsökkenését követve Londonban az ezüst unciája 4,49 dollárra mérséklôdött a múlt hét pénteki 4,52 dollárról, míg a platina unciája 685,00 dollárra süllyedt a pénteki 691,00 dollárról.
A Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) még átmenetileg sem függeszti fel a kitermelési kvótát, ha háború lesz Irakban és megszakad az iraki olajexport — írta az arab nyelvû al-Hayat szaúdi lap, OPEC-forrásra hivatkozva. Ez ellentmond az amerikai CNN hírtelevízió jelentésének, miszerint az OPEC március 11-i tanácskozásán átmenetileg hatályon kívül helyezi az összkvótát, és csak a háború végén, illetve a piac megnyugvása után lépteti azt ismét érvénybe.
Közben Abdullah bin Hamad al-Attijah, az OPEC elnöke hétfôn este kijelentette, hogy a kartell márciusi miniszteri értekezlete elôtt nem tart válságtanácskozást. Al-Attija, aki egyben Katar olajipari minisztere, megismételte, hogy a jelenlegi magas olajárak mögött háborús spekuláció áll, ez pedig kívül esik az OPEC hatáskörén.
A tagországok többsége teljes kapacitáson, vagy ahhoz közeli szinten termel. Szaúd-Arábia napi több mint 9 millió hordó olajat hoz felszínre, hogy pótolja a kiesô venezuelai szállításokat az Egyesült Államokba.
Bidzsán Zangane, iráni olajminiszter szerint legalább napi 3–4 millió hordós az OPEC túltermelése jelenleg, a tavaszi hónapokban várható tényleges fogyasztási kereslethez képest. Az iraki válság megoldása után az OPEC-nek rögtön meg kell majd fontolnia a termelés csökkentését napi 3–4 millió hordóval — mondta.
Az OPEC kvótakötelezett tagjai február elsejei hatállyal napi 1,5 millió hordóval napi 24,5 millió hordóra növelték a termelésüket, a venezuelai sztrájk miatt kiesett mennyiségek pótlására. Szaúd-Arábia és Algéria olajipari minisztere január végén megígérte, hogy egy Irak elleni háború esetén az OPEC szavatolja az olajellátást, és stabilan tartja az olajárakat.
Az energiahordozó ára eközben kétéves rekordokat döntöget. Az olajkartell hétféle olajból számított árkosara hétfôn 31,90 dollárra csökkent a pénteki 32,33 dollárról. Az OPEC-olajok szabadpiaci átlagára február elsô két hetében hordónként 30,34 dollár volt, változatlan a januári átlaghoz képest. Decemberben 28,39 dollár, novemberben 24,29 dollár volt az átlagár.
A tavalyi utolsó negyedévben az OPEC-átlagár 26,83 dollár volt, a harmadik negyedben 26,09 dollár, a másodikban 24,51 dollár, az elsôben 19,83 dollár.
Tavaly az árkosárban lévô OPEC-olajféleségek szabadpiaci átlagára 24,36 dollár volt, a 2001-es 23,12 dollár és a 2000-es 27,60 dollár után.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
35 200/35 450 |
32 300/32 600 |
141/145 |
Február 20., csütörtök
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 34 920 lej, 1 USD =32 590, 1 magyar forint = 142 lej.
Fogynak a napok a kolozsvári kézilabdás lányok újabb kontinentális kupaviadala elôtt (amelyet, mint ismeretes szombaton délután fél 6 órai kezdettel rendeznek a zilahi sportcsarnokban — az U-Ursus ötgólos elônnyel indul a Blagojevgrádi Pirin ellen).
A találkozóra készülve Liviu Jurcã tanítványai szerdán a délelôtti órákban Zilahon lejátszották az eredetileg a hét végére kitûzött bajnoki mérkôzését a Posta Câlnãu-i Astral együttese ellen. A vendégek kitûnô edzôpartnernek bizonyultak, jól lehetett gyakorolni ellenük a különbözô taktikai elemeket. Bochis tartalékkapust leszámítva mindenki feliratkozott a gólövôlistára, még Florentina Grecu hálóôr is lôtt egy gólt. A gyôztesek további 44 találatán Senocico (7), Rogoz, Pop és Petrache (5–5), Urcan, Ariton és Sârbu (4–4), Vârtic és Novac (3–3), Deac (2), továbbá Vlad és Muresan (1–1) osztozott.
Hétközben lejátszottak egy másik elôrehozott bajnoki összecsapást is: a Zilahi Silcotub 23–21 (12–10) arányban bizonyult jobbnak az Otelul ellen Galacon.
A tavaszi idény harmadik fordulójának további két mérkôzését, a Bukaresti Rapid–Dévai U-Remin és a Nagybányai Selmont–Szászsebesi MSC összecsapást elhalasztották, így február 22-re, szombatra már csak két mérkôzés maradt: Nagyszeben–Konstanca és Brassói Rulmentul–Râmnicu Vâlcea-i Oltchim.
A fenti eredmények után a táblázat élén a következôképpen alakult a sorrend: 1. Rapid 23 pont/13 mérkôzés, 2. Silcotub 22/14, 3. Déva 22/13, 4. Oltchim 20, 5. U-Ursus 20, 6. Selmont 16.
A BL második csoportköre harmadik fordulójának keddi mérkôzései után már körvonalazódni kezd a következô szakaszba továbbjutók névsora. Nehéz elképzelni például, hogy a spanyol FC Barcelona nem lesz közöttük, hiszen már kilenc pontot gyûjtött össze. A Primera Divisionban bukdácsoló együttes a nap rangadóján simán, 3–0 arányban gyôzte le az olasz Intert — emellett, bár a vendégek uralták a mérkôzést, a házigazdák még legalább ugyanennyi nagy helyzetet hagytak ki, de volt egy meg nem adott 11-esük és egy kapufájuk is —, s ezzel nemcsak továbbjutási esélyei nôttek meg szemmel láthatóan, hanem néhány rekordot is megdöntött: az AC Milan BL-ben elért 10 gyôzelmi csúcsát adta át a múltnak, és beérte az Ajaxot, amely európai kupákban sorozatban 11 sikert könyvelt el.
Nem érdemel viszont dicséretet a német Bayer Leverkusen, hiszen a valamikori szupercsapat folytatja kínos szereplését: miután alig-alig sikerült elcsípnie a második csoportkört, most ismét nagy bravúrra van szüksége a továbbjutáshoz, mert keddi, otthoni mérkôzését is elvesztette. Az angol Newcastle az elsô negyedóra végén már 2–0-ra vezetett a németek ellen, akik csak egy becsületgólt tudtak összehozni.
A-csoport, 3. forduló: FC Barcelona (spanyol)–Milánói Internazionale (olasz) 3–0 (Saviola — 7., Cocu — 29. és Kluivert — 67. perc, piros lap: Recoba — 80. perc, Internazionale), Bayer Leverkusen (német)–Newcastle United (angol) 1–3 (Franca — 26. perc, illetve Ameobi 2 — 5. és 16., valamint Lua Lua — 32. perc). A táblázaton:
1. Barcelona 3 3 0 0 8–2 9
2. Inter 3 2 0 1 7–6 6
3. Newcastle 3 1 0 2 5–8 3
4. Bayer 3 0 0 3 4–8 0
A következô fordulóban, 26-án a keddi mérkôzések visszavágójára kerül sor: Inter–Barcelona és Newcastle–Leverkusen.
A B-csoportban kisebb meglepetésnek számít, hogy az Arsenal csak 1–1-es döntetlenre volt képes saját otthonában az Ajax ellen. Pedig az elsô percek lerohanásai és a gyorsan lôtt gól még azt sejtették, hogy az angol éllovas könnyûszerrel elbánik Chivu és Lobont csapatával. Az ellentámadásokra építô angolok már az 5. percben kijátszották az Ajax egész védelmét, s Bergcamp kihagyhatatlan labdát tálalt Wiltordnak, aki a "cipzárt" felhúzni elfelejtô román kapus lábai között juttatta hálóba a labdát. Az Ajax azonban nem ijedt meg, és tíz perc múlva szép góllal egyenlített, majd sikerült megszilárdítania védelmét is, így végül hazavihetett egy pontot.
A másik találkozón vendéggyôzelem született: az utolsó negyedórában szerzett góllal a Valencia az AS Róma otthonából távozott gyôztesen, s ezen eredmények után ebben a csoportban a legkiegyensúlyozottabb a helyzet.
B-csoport, 3. forduló: Arsenal (angol)–Ajax Amsterdam (holland) 1–1 (Wiltord — 5. perc, illetve De Jong — 17. perc), AS Róma (olasz)–FC Valencia (spanyol) 0–1 (Carew — 79. perc). Az állás:
1. Arsenal 3 1 2 0 4–2 5
2. Ajax 3 1 2 0 4–3 5
3. Valencia 3 1 2 0 2–1 5
4. AS Róma 3 0 0 3 2–6 0
A következô fordulóban: Ajax–Arsenal és Valencia–AS Róma
Magyarország az egy hónappal korábban elfoglalt pozíciójához képest három helyet javítva az 55. helyen áll a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség legfrissebb világranglistáján. Románia is két helyet javított, és két helyet elôrelépve a 23.
Az élcsoportban Argentína helyet cserélt a Spanyolországban barátságos mérkôzésen 3–1-re alulmaradó Németországgal.
A magyarok Eb-selejtezôbeli riválisai közül Svédország 26., Lengyelország 33., Lettország 75., San Marino pedig 161, míg a románok esetében Dánia 11., Norvégia 24., Bosznia-Hercegovina 87. és Luxemburg 152.
FIFA-világranglista (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Brazília 852 pont, 2. (2.) Franciaország 784, 3. (3.) Spanyolország 783, 4. (5.) Argentína 768, 5. (4.) Németország 762, 6. (6.) Hollandia 754, 7. (7.) Törökország 735, 8. (8.) Anglia 731, 9. (9.) Mexikó 729, 10. (10.) Egyesült Államok 721, 11. (12.) Dánia és (11.) Portugália 707–707, 13. (13.) Olaszország 702, 14. (14.) Írország 697, 15. (15.) Csehország 686, 16. (16.) Belgium 684, ..., 23. (25.) Románia 649 (25.), 24. (25) Norvégia és (22) Japán 648–648, ..., 26. (24.) Svédország 646, ..., 33. (33.) Lengyelország 626, ..., 55. (58.) Magyarország 538, ..., 75. (80.) Lettország 487, ..., 87. (88.) Bosznia-Hercegovina 467, ..., 152. (150.) Luxemburg 253, ..., 161. (161.) San Marino 198.
Ma kerül sor a nyolcaddöntô elsô felvonására a labdarúgó UEFA- kupában. A vetélkedô ezen szakaszában sajnos ezúttal sincs sem magyar, sem pedig román csapat.
A mûsor: Hertha Berlin SC (német)–Boavista Porto (portugál), Panathinaikosz Athén (görög)–RSC Anderlecht (belga), Slavia Prága (cseh)–Besiktas Isztambul (török), SS Lazio (olasz)–Wisla Krakkó (lengyel), AJ Auxerre (francia)–FC Liverpool (angol), Malága (spanyol)–AEK Athén (görög), Celtic Glasgow (skót)–VfB Stuttgart (német), FC Porto (portugál)–Denizlispor Isztambul (török).
A visszavágókat február 27-én rendezik.
Hármas norvég siker született az olaszországi Val di Fiemmében zajló északisí- világbajnokságon a férfi tömegrajtos 30 km-es sífutásban. A klasszikus stílusú viadalt Thomas Alsgaard nyerte honfitársai, Anders Aukland és Frode Estil elôtt. Utoljára 1966-ban fordult elô, hogy norvégok állhattak a dobogó mindhárom fokán. Az észt Andrus Veerpalu — aki országa történetének elsô olimpiai és vb- aranyát nyerte tavaly Salt Lake Cityben a 15 km-es klasszikus stílusban, illetve két éve Lahtiban 30 km-en — ezúttal nem tudott lépést tartani a remekül taktikázó riválisaival.
Eredmények:
sífutás, férfi tömegrajtos 30 km, klasszikus stílus:
1. Thomas Alsgaard (Norvégia), 2. Anders Aukland (Norvégia), 3. Frode Estil (Norvégia), 4. Andrus Veerpalu (Észtország), 5. Andreas Schlütter (Németország), 6. Jens Filbrich (Németország).
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |