2003. február 22.
(XV. évfolyam, 42. szám)

Széles képviseleti alapon nyugvó erdélyi fórum összehívásáról döntött tegnap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, amely megalakítja a Romániai Magyar Nemzeti Közösség Önkormányzatának (RMNKÖ) létrehozását kezdeményezô bizottságot. Mint ismeretes, az RMNKÖ létrehozásáról az egyházkerület szatmárnémeti rendkívüli közgyûlésén született döntés.

Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Szabadságnak elmondta: a fórum helyszínérôl még nem határoztak, az eseményre minden bizonnyal valamelyik erdélyi nagyvárosban kerül sor és március idusa táján rendezik meg. A kérdésben végsô döntés hétfôn vagy kedden várható.

Kérdésünkre a püspök leszögezte: az RMNKÖ létrehozása tulajdonképpen az RMDSZ programjának a végrehajtását jelenti, ugyanis ezáltal megteremtik a romániai magyar nemzeti közösség hiteles közképviseletét, közvetlen, szabad és titkos választások útján. Ezt követôen kidolgozzák az önkormányzat statútumát, mûködési szabályzatát; a püspök elmondása szerint a terv megvalósítása akár évekig is eltarthat. Példaként említette a jugoszláviai Magyar Nemzeti Tanácsot, amelynek hitelessége viszont megkérdôjelezhetô, jelen esetben ezért kezdeményezik a közvetlen, szabad és titkos választásokat.

Tôkés László tájékoztatása szerint a Kezdeményezô Bizottság feladata lesz minden, az önkormányzat létrehozásával kapcsolatos kérdés megvitatása. Hangsúlyozta: a testületbôl senkit sem zárnak ki, a hamarosan sorra kerülô fórumra az RMDSZ szervezeteinek képviselôitôl kezdve a polgári mozgalom egyesületéig és közéleti személyiségekig mindenkit elvárnak.

A püspök rámutatott: az RMNKÖ valójában a romániai magyar közképviseletet vagy miniparlamentet jelentené, amely a jelenlegi Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) a szerepét töltené be. Annak az SZKT-nak a szerepét, amelynek a megújítását tíz éve elszabotáltak, a szatmárnmeti kongresszuson pedig a belsô választások lebonyolítását illetôen eltorzították a szabad demokratikus választások rendszerét.

Papp Annamária

Kolozsvár polgármesterének több milliárd lejt kell visszafizetnie a helyi költségvetésnek, ugyanis az utóbbi években jogtalanul osztott ki saját magának különbözô juttatásokat — tájékoztatta lapunkat Máté András városi tanácsos.

Máté szerint a polgármesteren kívül a prémiumokból a város jegyzôje, Titus Jude is részesült. Elmondta: a számvevôszéki bíróság szerint a polgármesteri hivatal a telekkoncessziós jövedelmek be nem hajtása miatt is elmarasztalható. Úgy tudja, a 1,2 milliárd lejre rúgó kintlevôség miatt lefoglalták Liviu Macea városrendészeti igazgató vagyonát. Az iratcsomók a pénzügyi hivatalhoz, illetve a többi illetékes állami szervehez kerültek.

K. O.

Pénteken ünnepélyes keretek között felavatták a Kolozs Megyei Vállalkozók Egyesülete által létrehozott Virtuális Befektetési Tanácsadó Központot. Az eseményen többek között jelen volt Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke és Boros János alpolgármester.

A www.e-partener.ro honlapon a gazdasági világ híreit, adókról és illetékekrôl szóló információkat olvashatják az érdeklôdôk. Ugyanakkor a vállalkozók tájékozódni tudnak a rendelkezésükre álló különbözô finanszírozási lehetôségekrôl (elôsorban kis- és középvállalatok számára), a vámolással kapcsolatos törvényeknek import-export rendelkezéseirôl, a bel- és külföldi befektetési lehetôségekrôl, a hatékony üzletkötési módszerekrôl, illetve a naponta frissített kereskedelmi rendelkezésekrôl, törvényekrôl.

Ioan Mante elnök hangsúlyozta, az on-line elérhetôség nagymértékben megkönnyíti az ügyfelek hozzáférését az információkhoz. Hozzátette: a projektet az Egyesült Államok Fejlesztési Ügynöksége támogatja.

(k. o.)

Úttörô munka veszi kezdetét ma Kolozsváron. Az építôtelep méreteit csak fontossága múlja felül, hiszen az elsô ipari park létesítése új, nyugati szemléletet is meghonosít minálunk. Az eseményrôl Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök, aki évek óta a téma egyik leglelkesebb támogatója, tervezôje és szervezôje, a következôket nyilatkozta a Szabadságnak:

— Az ipari parkot a Kolozs megyei tanács pályázta meg az Európai Unió Phare 2000 projektjének a keretében. Négymillió euró vissza nem térítendô támogatást nyertünk, amihez a román komárny másfél millióval, a megyei tanács pedig körülbelül egymillió euróval járul hozzá. Ez lesz Kolozsváron az utóbbi évtized legnagyobb beruházása. Színhelye a Hója erdô mellett a Törökvágás és a vasúti sínek közötti szabad terület, ami a megyei tanács tulajdona. A terveket a tanács vezetésével készíttettük el. A fô tervezô én voltam, és együtt dolgoztunk a különbözô, más-más szaktevékenységet folytató (útépítés, közmûvek tervezése, mûépítészet stb.) cégekkel. Ez a komplex tervezôcsoport másfél éven keresztül dolgozott együtt. Munkájuk eredménye, hogy a kidolgozott tervek elnyerték az Európai Unió támogatását, amely után következett a kivitelezésre a nemzetközi standard kiírása. Ezt az osztrák Alpine Mayredek cég nyerte meg, és a munkálatok, ünnepélyes külsôségek között, 2003. február 22-én 11 órakor kezdôdnek. Az eseményen, a megye vezetôségén kívül, részt vesznek a kolozsvári illetôségû miniszterek is. Ez lesz az elsô kapavágás. A munkálatokat másfél év alatt végzik el— mondotta Kerekes Sándor.

Ö. I. B.

Február 21-én, pénteken délelôtt, a hagyományokhoz képest rendhagyó helyszínen, a Ferencesek templomának középkori boltívei alatt, az alkalomhoz illô méltóságteljesen emelkedett hangulatban megnyitották a tizenegyedik alkalommal sorra kerülô Mátyás Napok rendezvénysorozatot.

Legnagyobb királyunk születésének 560. évfordulóján, a már kialakult szokásjog alapján, a megemlékezés három gyertyáját erdélyi szellemben magyar, német és román nyelvû kis beszéd kíséretében László Bakk Anikó, az Amaryllis Társaság szellemi irányítója, a Mátyás napi rendezvények elindítója és fô szervezôje gyújtotta meg.

A "rajt" után Déliének címmel középkori latin nyelvû liturgikus énekek hangzottak el. Muzsikált a Minium együttes (cantus magister Macalik Arnold), énekelt a Schola Gregoriana Monostoriensis (cantus magister Jakabbfy Tamás). A kórus tagjai (Csillag Orsolya, Fülöp Mária, Jakabbfy Éva, Jakabbfy Kristóf, Juhász János, Kaucsár Beatrix, Kosztándi Tímea, Máté Mária, Orbán Piroska, Szakács Laura, Szokoly Attila, Ványolós András) mûvészi teljesítményével méltó módon idézték az igazságos király emlékét.

Ö. I. B.

Minden egyezmény annyit ér, amennyit és ahogyan megvalósítanak belôle, jelentette ki Vekov Károly képviselô, a Nemzetépítô Platform (NÉP) vezetôje, a tegnap megtartott sajtótájékoztatóján, amelyen részletesen elemezte a kormánypárt és az RMDSZ között szerdán megkötött új együttmûködési megállapodást.

A képviselô véleménye szerint a frissen aláírt protokollum a Szociáldemokrata Párt (SZDP) sikereként könyvelhetô el, aminthogy az RMDSZ kongresszus is az SZDP sikere volt. Az együttmûködési megállapodás szövege 60–70 százalékban ugyanaz, mint a 2002-es évi protokollumé, hangsúlyozta Vekov Károly. Ezenkívül nagyrészt olyan általánosságokat tartalmaz, amelyek nemcsak a magyar kisebbségre jellemzôek, hanem az ország egész lakosságára — mondotta. A képviselô továbbá sérelmezte, hogy a megállapodásból kimaradtak olyan, a magyarság számára fontos kérdések, mint a Kisebbségi Nyelvek Chartájának elfogadása, bizonyos magyar középiskolák, köztük a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium kérdésének rendezése, valamint az aradi Szabadság-emlékmû elhelyezésének megoldása. De kimaradtak a protokollumból bizonyos, az alkotmánymódosítással kapcsolatos kitételek is, fûzte hozzá a platformvezetô.

Vekov Károly a Szabadságnak elmondta: — Nyilvánvaló, hogy az SZDP szempontjai érvényesültek az új protokollumban, az SZDP dicséretét illetôen azonban jelzem, hogy ami jó nekik, az nem mindig jó nekünk, hiszen valamivel többre lenne szükségünk, mint ami általános szinten szerepel a megállapodásban. Nem látom értelmét annak, hogy miért kell ilyen általánosságokkal megtölteni a protokollumot, ahelyett, hogy sajátos kérdéseket vetnénk fel. Az SZKT-n is megfogalmaztam, de a NÉP is megfogalmazta a maga javaslatcsomagjában, amelyet eljuttattunk a szövetségi elnökhöz: mint minden egyezségesetében, elôbb a meg nem valósult dolgokat kell befejezni, teljesíteni mindent, ami nem teljesült, és csak utána aláírni egy másikat. Különben komolytalannak tartják az embert, és azt mondják róla, hogy mindent el lehet követni vele, mint ahogy el is követnek, és lenyomnak a torkunkon olyan dolgokat, amelyek ismét az általánosságok szintjén mozognak, vagy határidô nélküli szereplésükkel a végtelen jövô felé mutatnak. Többször javasoltam azt is, hogy elôbb a megyei protokollumokat kellene megkötni, hiszen logikusabbnak tûnik, hogy az alapoktól induljunk el, s ha bizonyított és látható, hogy egyetértés van a megyék szintjén, akkor még logikusabb az, hogy országos szinten is megköttessék az egyezmény. A kettô nyilván nem zárja ki egymást, ám így Mohamed koporsójaként lóg az országos egyezmény, miközben "lent", vagyis a megyék között van, ami van. A mostani protokollumban is odafigyelnek, hogy megyei szinten is létezzék az együttmûködés, ennek ellenére mégis az országos egyezményt írták alá, és nem a helyit, mondotta Vekov Károly képviselô.

Köllô Katalin

BÓRDI NÁNDOR, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa tart elôadást a Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézete és BBTE Magyar Nyelv és Kultúra tanszéke által szervezett tanárcserei program keretében. Az elôadás címe:

A magyar kérdés. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája és a határon túli magyarok társadalomtörténete. A romániai magyar kisebbség történetének korszakai — 1918–1989. Törések, törésvonalak és stratégiák. A rendezvényre február 24-én, hátfôn du. 4 órától kerül sor a Filológia Kar Popovici termében (Horea út 33.).

A KIÁLLÍTÁSI BESZÉLGETÉSEK sorozatban Csomafáy Ferenc fényképkiállításán a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházházban Kiss András nyugalmazott fôlevéltáros a jeles erdélyi nyelvészre, Szabó T. Attilára emlékezik február 24-én, hétfôn du. 5 órakor.

NYUGDÍJASOK KLUBTALÁLKOZÓJA február 23-án, vasárnap du. 5 órától a Heltai Alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti klubjában. Marton István szolgáltatja a zenét.

ALLERGIA ÉS ÉLETMÓD KAPCSOLATA címmel dr. Bódizs György fôorvos tart elôadást az Asztmaklub összejövetelén, február 24-én, hétfôn du. 5 órától, a Filantróp Alapítvány Szentegyház/ Iuliu Maniu utca 6. szám alatti székházában. Szeretettel várják az érdeklôdôket.

AZ EME ORVOSTUDOMÁNYI ÉS GYÓGYSZERÉSZETI SZAKOSZTÁLYA választmányi gyûlésére február 22-én, szombaton, de. 10 órakor a marosvásárhelyi Vártemplom Gótikus termében kerül sor, amit 11 órától az évi közgyûlés követ. A napirendet a 2002-es évi tevékenységrôl szóló beszámoló, a 2003-as munkaterv megvitatása, valamint az alapszabályzat értelmében a választmányi tagok egyharmadának a felújítása alkotja.

A szobrászat atyja, Michelangelo kijelentése nyomán, miszerint a szobor benne foglaltatik a kôben, faragta Nagy Sándor a szobrait Budapesten. Többezer(!) szobrot készített, mert nappal kél és nem nyugszik le vele.

Kolozsvári megjelenése fejekkel demonstrálja az "itt-lét" fontosságát.

A kövek, amelyeket elküldött, súlyosak, nem csupán a fizika törvényeinek megfelelôen. Megmunkálásuk a mûvész habitusára vall, akinek keze meghaladja az emberi méretet. Beláthatóságát s 79 éves korát meghazudtolva is arrébb mozdít egy több mint 500 kilós szobrot, például azokat, amelyek a Szentegyház utcai kiállításon is láthatóak, s amelyeket hatodmagával mozgatott meg a rendezô.

Nagy Sándor Munkácsy-díjas szobrászmûvész azon nemzedékhez tartozik, amelyet "az átkos kommunista" rendszer kulturális, tehetségkutató programja fedezett fel. Elsô mestere, Berki Nándor már látta az akkor még kômûves fiúban szunnyadó tehetséget, és javasolta Hincz Gyulának, Domanovszkynak, hogy az érettségi hiányában is vegyék fel az Akadémiára. Mindhárman bíztak benne, hogy bepótolja a Nyíregyháza melletti kis faluból, Bujról jött tehetség a hiányokat. És nem csalódtak!

Nagy Sándor a magyar szobrászat példaértékû szereplôje, nem csupán mûveinek hihetetlen számával, hanem a mûvészi megfogalmazás mások számára szinte követhetetlen módjával. Rusztikus megmunkálási módszere, amellyel kiszabadítja a kôbôl a szobrot, a figyelmes nézô számára is csak némi töprengés után válik revelatív élménnyé, amely a rendezô Pál Gyula Kulturális és Mûvészeti Egyesület reményei szerint örömet szerez Kolozsvár lakóinak.

Papp D. Tibor

*
Nagy Sándor kiállítása ma délelôtt 11 órakor nyílik meg a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában.

alkalmával február 26-án, szerdán kerül sor a sajtó napjára. 18 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban Mátyás a mûbíráló avagy a mûvészet idôbelisége címmel Gregus Zoltán tart elôadást. Majd a sajtó képviselôivel találkozhatnak a jelenlévôk és bemutatják a Mûvelôdés folyóirat februári, reneszánsz számát. A gyermekrajzokról és az iskolai ünnepségekrôl Orbán István és Kiss Ármánd beszámolóit hallgathatják meg. Végezetül Kérdezzen Mátyástól — a Transfórum körkédést bemutatja Kelemen Attila.

A Mátyás Napok további programját következô lapszámainkban ismertetjük.

A rendezvény szervezôi kérik képzômûvész barátaikat, hogy február 24-én és 25-én pontos címmel, névvel ellátva vigyék be a február 28-án délután megnyíló kiállításra szánt munkáikat a Mátyás-házba, a tanári szobába. A gyermekeknek pedig azt üzenik, hogy a február 23-i, vasárnapi rendezvényre hozzanak magukkal egy marék kavicsot.

Ahogy nézem a tévé híradóit, sokszor gondolok arra: jöhetne hozzánk tanulni a maffia. Majd mindennap felfedeznek egy-egy korrupciós botrányt, aminek polipkarjai a legmélyebbtôl a legmagasabbig nyúlnak. Nekünk csak a mélyebbeket mutatják be, adják hírül, amint egy-két kisebb fejecskét a porba hullatnak. Mert a nagyobb fejeket nem találják. Azután néma csend, minden a "múlt" homályába vész. Majd késôbb, más területen kezdôdik minden elölrôl. Mert ugye tudjuk, a fejétôl büdösödik a hal, de azért a farkától pucolják.

*
Sokat akar a szarka... Akárcsak a tanügyminiszter asszonyunk. Minden percben kitalál valamit az oktatás jobb menetelének érdekében. A baj csak az, hogy a házat mindig az alapjánál kell kezdeni. Mert képzeljük csak el: omladozó falak, használhatatlan mellékhelyiségek, de a sarkokban ott villognak a fejlett technikát igazoló biztonsági intézkedések jelei, a videokamerák. Hogy közben összedôl az iskolának nevezett épület? A lényeg: mi mindent megtettünk a jövô nemzedéke érdekében.

B. É.

Február 20-án a RITTM rézfúvósötös lepte meg a jelenlévô kolozsváriakat jól sikerült produkciójával. A rézfúvós hangszerekkel kissé mostohán bántak a zeneszerzôk mind az operaszínpadon, mind a hangversenytermekben: ritkán hallható egy-egy szólisztikus rész avagy versenymû, ám a könnyû mûfajt illetôen sokkal elônyösebb helyzetben vannak. Ennek lehettünk tanúi a csütörtöki produkció alkalmával, ahol a fúvósötös a klasszikus zeneszámok mellett ízelítôt adott a szórakoztató zene igényesebb alkotásaiból. Nem tudom, hogy az együttes mikor alakult avagy hány fellépést tudhat maga mögött, ám játékuk összeszokottságról és természetesen szakmai tapasztalatról tanúskodott. Egy-egy ilyen alkalommal döbbenhetünk rá, hogy a mellôzött rézfúvósok is tudnak virtuóz módon bánni hangszerükkel — "mindössze" igyekezet és alkalom kérdése az egész.

A felhangzó, ismerôsen csengô dallamok jólesô érzéssel töltötték el a hallgatóságot, így nem fukarkodtak a tetszésnyilvánítással, és örömmel fogadták a rézfúvós-együttes színvonalas produckióját.

A színpadkép most is Vadas László munkája volt, aki az együttes megfelelô színpadi elhelyezése mellett még hangulatos színváltoztató háttérrel is emelte az est hangulatát.

Akik attól féltek, hogy "megáll az élet", ha a Kolozsvári Magyar Opera társulatának egy része pár hétig külföldön szerepel, csalódtak. Mindegyik produkció érdekesnek és értékesnek bizonyult. Talán jó lenne elgondolkozniuk az illetékeseknek azon, hogy havonta legalább egy alkalommal stúdióelôadásokat is szívesen fogadna a kolozsvári közönség.

Hintós Diana

A csábítás mûvészete
Színes, amerikai filmdráma, 2002. Rendezte: Roger Avary. Szereplôk: James Van Der Beek, Ian Somerhalder, Shannyn Sossamon, Faye Dunaway.

Bret Easton Ellis amerikai kultuszírónak A vonzás szabályai címû regénye szolgáltatta a forgatókönyv kiindulópontját. Ellis általában kritikai célzattal írja regényeit, nincs ez másként most sem, a film pedig méltó kivetítôje az ellisi hangulatnak.

Egyetemisták élik a maguk mindennapjait, szerelem, kábítószerek, kihágások közepette. Mindez az 1980-as évek egyik amerikai kollégiumában. A meglehetôsen szatirikus hangvételû film szerelmi sokszögre épül, amelyben fiatalok keresik a maguk útját, mindeközben elhanyagolnak maguk körül mindent. Megrázó mozi, amely azt próbálja tudatosítani nézôiben, hogy ez a valóságos világ, amelyben a drogok, a szex, a zene és az érzelmek uralnak mindent. Ebben a világban is lét a tét, az amerikai álom pedig régen megdôlt már.

A kincses bolygó
Színes, amerikai animációs film, 88 perc, 2002. Rendezte: Ron Clements, John Musker. Hangok: Joseph Gordon-Lewitt, Emma Thompson, Brian Murry, Patrick MacGoohan.

Úgy tûnik, a Disney-stúdiót is elkapta az ûrláz, hiszen a Kincses bolygó ezúttal sci-fi sztorit ágyaz mesébe. Az ûrkocsmáros tizenéves fia, Jim elindul, hogy egy régi térkép nyomán megkeresse a sokak által kutatott kincses helyet. Elszegôdik tehát inasnak egy ûrbárkára, és miközben ûrviharok közepette egész ügyes kis matrózzá fejlôdik, a lelki viharok terén is komoly megpróbáltatások várnak rá. Csalódnia kell legjobb barátjában, és felnôtté kell válnia. Úgy tûnik, egy tinédzser problémái a világûrben is ugyanazok maradnak.

Mindeközben a történet számos jól ismert mese elemeit is felvillantja egy-egy aprócska jelenet erejéig, így valóságos mesefüzérré válik.

A legújabb Disney családi mozit idén Oscarra is jelölték a legjobb animációs film kategóriában. Aki megnézi, eldöntheti, hogy megérdemli-e a szobrocskát.

Sándor Boglárka Ágnes

A IX–XII. osztályosok számára meghirdetett Gordiusz Matematikaversenyre február 26-án, 14 órakor kerül sor a Báthory-líceumban. (A versenyzôk hozzanak magukkal zsebszámológépet!)

A Zrínyi Ilona Matematikaverseny február 28-án zajlik. A 14 órakor kezdôdô vetélkedônek két líceum ad otthont: a III–IV. osztályosokat a Brassai, az V–VIII. osztályosokat pedig a Báthory várja.

Sajátos elképzelés látott napvilágot nemzetiségi gondjaink gyökeres orvoslási módozatait illetôen a Szabadság február 11-i számának hasábjain (Dr. Újvári Ferenc: Alternatívákat kell keresnünk). Idézek:

"Cselekednünk kell: a történelmi magyar egyházak, civil szervezeteink, a romániai magyarság juttasson el tiltakozást Brüsszelbe, Strasbourgba, Bécsbe, New Yorkba, Washingtonba, és kérdezzük meg: nem látnák-e eredményre vezetôbbnek, ha kivonulnánk a román közéletbôl, nem vennénk részt az országgyûlés munkálataiban, nem fizetnénk adókat, gáz-, víz- villanyszámlákat mindaddig, amíg a gyulafehérvári és trianoni ígéretek meg nem valósulnak?

Kérdezzük meg, ha a tartozások kifizetésének megtagadása miatt mindentôl megfosztanának, számíthatunk-e arra, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt fûtött és kivilágított lakásokat, intézményeket (óvoda, elemi iskola, parókiák stb.) fog nekünk biztosítani, amíg az említett ígéretek testet nem öltenek?!"

Nos, az idézet elsô felével tulajdonképpen rendben is volnánk. Az adófizetésnek, valamint a gáz-, víz-, villanyszámlák törlesztésének elmulasztása nemzeti-ideológiai körítés nélkül is kapóra jönne az erdélyi magyar számára. Egyrészt, mert amúgy se nagyon lenne mibôl kifizetnie, másrészt pedig a balkáni éghajlat, no meg az együttélés hamar rászoktatta arra, hogy a törvényeket csak a balfácánok tartják be, az adó kizárólag az állampolgár megkopasztásának eszköze, ergo kijátszása gerinces állampolgári cselekedet, a villany-, víz- és gázszámla pedig távolról sem annak a kötelezettségnek a megtestesítôje, hogy bizonyos igénybe vett juttatások ellenértékeként pénzzel tartozunk a szolgáltató cégeknek. (Ne tessék bedôlni a közhiedelemnek, miszerint csupa európai gondolkodású magyar nemzettárs élne tájainkon.) Gondot legfeljebb holmi vállalkozók okoznának, kiket a kapitalista szellem már annyira megfertôzött, hogy legalább olyan fontos lett számukra az (esetenként szívós munkával megteremtett) egzisztencia, mint a nemzettudat lángjának ébren tartása, de a magasztos cél érdekében elôbb-utóbb kötélnek állnának ôk is.

Amint a cikk szerzôje nagyon helyesen rá is érzett az idézet másik felében, az igazi probléma a fent említett tiltakozási mód elfogadtatása lenne azzal a nyugati polgárral, akinek adófizetése meg egyéb hozzájárulásai folytán zökkenômentesen mûködhet a Nemzetközi Vöröskereszt. A józanabbul gondolkodó olvasót, aki a cikkíró korántsem költôinek szánt kérdésére egy udvarias, de határozott nem-re számítana, máris ki kell ábrándítanom, a válasz ugyanis valahogy így fog hangzani: "Ó, természetesen, hogy is gondoltátok, hogy cserbenhagyunk. Csak hát tudjátok, itt az iraki válság, a globalizálódó terrorizmus állandó fenyegetése, a gazdasági recesszió, az Európai Unió bôvítésének nehézségei… Nem tudnátok várni még egy kicsit?" Közben az istennek sem férne abba a polgári gondolkozástól megfertôzött fejébe, vajon miért is vétkesek a számláik értékével megrövidített áram-, gáz- és vízszolgáltató cégek a gyulafehérvári és trianoni ígéretek meg nem valósulásában, majd megjelenne lelki szemei elôtt a másfél millió utcára rakott vagy adósok börtönébe zárt romániai magyar és a Hegyeshalomtól Borsig kanyargó, végeláthatatlan kamionsor, megpakolva elôregyártott elemekbôl összeszerelhetô házakkal, óvodákkal, elemi iskolákkal, parókiákkal, valamint a hozzátartozó áramfejlesztô telepekkel és egyéb apróságokkal, s azon nyomban le is vonná a konzekvenciát a hozzánk hasonló balkáni népségek elmeállapotáról.

Mondják azt, uraim, hogy nincs igaza…

Ha a szóban forgó, siránkozással és könnyhullatással (sic!) nyomatékosított cikk mérsékelt meggyôzô erôvel is hatna a nyugati polgárok esetében, annyit mindenképp elérhet, hogy még inkább behülyítse az amúgy is egyre inkább realitások talaját vesztett erdélyi magyar olvasót.

A félreértéseket elkerülendô fontosnak tartom leszögezni, hogy bármely épeszû erdélyi magyarhoz hasonlóan én is a széles körû autonómia, az erôszakos elrománosítás megállítása, a restitúció és a többi, dr. Újvári Ferenc cikkében vázolt célkitûzés feltétlen híve vagyok. Annak viszont már kevésbé, hogy ezen célok vélt vagy valós érdekében befolyásos személyek irreális illúziókkal és törvényesség határát súroló javaslatokkal etessék a közvéleményt, valamint arra biztassák a magyar ajkú lakosságot, hogy egy felelôtlen és fôleg beláthatatlan kimenetelû megmozdulás kedvéért felégessenek maguk mögött minden anyagit és szellemit, amit eddig megvalósítottak. A "mindentôl megfosztás" fanatizmust sejtetô tudomásulvétele arra enged következtetni, hogy ennek a közösségnek immár nincs veszítenivalója. Remélem, nem vagyok egyedül azzal a meggyôzôdéssel, hogy még nem tartunk ott.

Apropó törvényesség. Hála a múlt rendszerbeli polgári kultúra hiányának, állampolgártársaimhoz hasonlóan akkoriban vajmi keveset konyítottam ahhoz, hogy mennyire is volt jogszerû a hírhedt Ceausescu-per. Egy dologra viszont határozottan emlékszem: mind a vádemelés, mind az ügyész érvelése, mind a kivégzés az akkor hatályos román törvények mondhatni kínos tiszteletben tartásával történt. (Márpedig, ha ’89 decemberében sem lehetett volna hivatkozni a törvény antidemokratikusságára, akkor soha!) Vitatkozhatnánk dr. Újvári Ferenccel arról, hogy mennyire jók a jelenleg hatályos román törvények, egy viszont tény: a lakosság bizonyos csoportjának adók valamint szolgáltatások kifizetésének megtagadására buzdítása bûncselekménynek minôsül. De errôl az ügyvéd úr valószínûleg többet tudna mondani, mint én…

Végezetül: kis jóhiszemûséggel feltételezhetô, hogy szerzônk nem közéleti személyiségként (teszem azt, valamely RMDSZ-platform szószólójának minôségében) írta le sorait, hanem magánemberként fejtette ki szigorúan magánjellegû véleményét a felvetett kérdéseket illetôen. Ez esetben nem marad más hátra, mint hogy célkitûzései véghezviteléhez az illetô platformnak sikeres politizálást kívánjak (vö. tisztességgel, következetesen).

Bíró Zoltán

Nos, amit ez a kolozsvári polgármester, immáron több mint tíz éve, de kiváltképpen 2001 májusától elmûvel (lásd: az önkormányzat folyamatos blokádját is) ebben a rég "kincstelenné" degradálódott városban, az a maga nemében, "mûfajában" szintén "teljesítmény". Mégpedig olyan, amely még ebben a mioritikus honban, a korlátlan lehetôségek országában is egyedülálló. S mindjárt tegyük hozzá — mert szerintem is ez ebben a "tangóban" a lényeg! –: ez a "teljesítmény" csak Erdélyben (plusz Partium, Bánát) volt és lesz ezután is produkálható. Máshol az országban — még Romániában is! — szinte elképzelhetetlen, hogy egy polgármester fél esztendônél is hosszabb ideig fittyet hányjon törvényekre, kormányrendeletekre, városi tanácsra, zûrzavart, káoszt, feszültséget okozva és keltve, s mindezeken túlmenôen tetemesen megkárosítsa mind a közösséget, mind pedig polgárok ezreit. Bizony, más település esetében már rég megtalálta volna az illetékes minisztérium vagy a kormány az áldatlan állapotok felszámolásának a módját, eszközeit. Esetünkben ez annál is könnyebben mehetett volna, mehetne, merthogy a polgármester folyamatosan — és nagy élvezettel, már-már provokálóan! — adja fel az ún. magaslabdákat az illetékeseknek, s élvezi ezek zavarát, ügyetlenkedését, s azt a kínos kapkodást, amellyel igyekeznek melléütni, semmi áron el nem találni a feladott labdát.

Nyilvánvaló, hogy itt és eme utóbbi évtizedben sem a kolozsvári polgármester "szólójáról", egyedi "legényesérôl", "csürdöngölôjérôl" van szó, hanem egy rég, bô nyolc évtizede elkezdôdött "párostáncról" (lett légyen az helyi "tangó" avagy transzszilván "hóra", "ôsi" körtánc) — amelyben csak a párok változtak (rezsim, helyi hatalom), a "nóta" nem. Néha és némi malôrt csak az okoz ebben az egyentangóban, egyenhórában, hogy egyik-másik helyi vezetô olykor azt hiszi, ô a "fiú" a párostáncban, vagyis ô vezeti a tangót, ô diktálja a tánclépéseket. De rendre ezek a kis szereptévesztések elmúlnak; ha szükséges még némi "ejnyebejnye", "haragszomrádkisrusnya"-szerû "nanázások" is megesnek, de tyúkszemrelépés soha. Legalábbis addig nem, amíg a helyi eszköz jól, célirányosan fungál. A kolozsvári polgármester jól fungál, kitûnô alkalmi eszköz. Szorgalmas, igyekvô, szívet-lelket belead, már-már önmûködô. Ettôl támad aztán néha az a hite, hogy ô diktálja a táncot, s ô nem csupán csak az éppen soros partner ebben a rég elkezdett "tangóban" — olyan eszköz, amelyet, ha lejárt az ideje, elavulttá és használhatatlanná vált, szintén eldobnak, sutba vágnak.

Egyébként is: ez a kolozsvári történés nem egyedi eset Erdélyben. (Ha az volna, akár örvendezhetnénk is.) Legfennebb kirívó eset, az egyensorból kilógó — hiszen, ha alaposabban szétnézünk Erdély (és a Pártium, Bánát) jelentôsebb városaiban, azt kell látnunk, a polgármesterek többé vagy kevésbé mind a kolozsvári polgármester, illetve egymás hasonmásai, jobbára "egyenek", ami az e tartományban élô magyarság és e régió jövôképét illeti. A történések vezérfonala, amelyre a helyi cselekvések felfûzôdnek, "az egy ország, egy nemzet, egy vallás, egy nyelv" elve. A cél: Erdély teljes "integrálása" a nagy, egyenszürke román corpusba. Az eszköztár gazdag: betelepedés és betelepítés (katonaság, állami hivatalnokok, rendôrség, csendôrség fölösen, az ortodox egyház agresszív "honfoglaló" benyomulása a többségében magyarlakta vidékekre is, aztán a természetes asszimiláció ösztönzése, az erôszakos asszimiláció felerôsítése, a régió gazdasági lezüllesztése, az itt termelt javak közös zsákba ömlesztése, amelybôl csak morzsák jutnak vissza a központi költségvetés elosztásakor a tartományba — mindezek révén a rossz közérzet fokozása a magyarságban, ezáltal is elôsegítve, ösztökélve az elvándorlás trendjét. Le kell nyomni Erdélyt az ókirálysági tartományok, régiók szintjére, mert így könnyebb az egynemzetûvé tétele is. A még ma is milliókra menô nem román ajkúakkal Románia értelemszerûen nem minôsíthetô nemzetállamnak. A nyolc évtizede tartó törekvés célja viszont ez. Ezt a célkitûzést "fogalmazza meg" és szentesíti az Alkotmány elsô cikkelye, Romániát egységes és oszthatatlan nemzetállamként definiálva. Tehát azt fogalmazza meg, hogy az országnak azzá, olyanná kell válnia, ami és amilyen még jelenleg nem.

Ez a munkálkodás eddig sem ment olyan gyorsan és simán, ahogy azt a Célért ügyködôk elképzelték. Most meg egyenesen veszélyben forog — lévén, hogy Európa (ama közös) saját jövôjének, prosperálásának letéteményesét, "fôszereplôit" a régiókban, illetve eurorégiókban látja. Erdély pedig olyan régiója Romániának, amely: egyrészt meg tud állni a saját lábán is, ha hagyják; másrészt akár több eurorégió tevôleges, sikeres tagja, eleme is lehet, és ezt akarja is. A közös Európába vágyakozó Románia még jószerint egyhelyben veszteglô szerelvényének a cipelô mozdonya lehet, és akar is lenni. Erdélynek is, nemcsak Sabin Ghermannak, már egyre inkább "elege van Romániából", a nagy közös és falánk "zsákból". S várhatóan ezt a szemléletét csak erôsíteni fogják az európai régiócentrikus trendek. S ha Erdély régiója megtartja magának termelt anyagi javainak a zömét, mi kerül a közös zsákba, ki "eteti" a Bukarest nevû "mozdonyt", mit lehet visszaosztani az dolgukat "sehogy sem lelô" ókirálysági régióknak?! Ha Erdély tartomány önálló gazdasági-közigazgatási régióként prosperálni kezd, a másfél millió magyar közérzete is javul, célját és helyét leli ezeregyszáz éves szülôföldjén, nem fog szép gyorsan, tömegesen kivándorolni, s még az is elképzelhetô (ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el!), hogy szaporodni fog, s nemcsak gyarapodni, intézményeiben megerôsödni, önbecsülésében, identitása megôrzésében következetessé és "makaccsá" válni. Szóval, ismét "probléma" lesz az egyenszürke corpusba való "integrálódással", a nemzetállam álmának beteljesítésével. (Felháborító, "nemzetáruló" hát minden erdélyi gondolat!)

Erdélyt tehát "lazítani" kell, meghagyni rendezetlen, zûrzavaros, mellôzött állapotában. Nyilván, fôvárosát, Kolozsvárt kell mielôbb ebek harmincadjára hagyni, egy önmûködô eszköz kényének-kedvének kiszolgáltatni.

Úgy vélem hát, hogy a kolozsvári történések nemcsak Kolozsvárról szólnak, hanem az egész tartományról. S mint tudjuk, már nyolcvan esztendeje tart a kolozsvári "tangó", az erdélyi "hóra". Ez a csóré igazság. Viszont az is igazság: "Európa" nyomul, nyomul Kelet felé is, egész Európában teret nyer. És ebben a nyomuló Európában más a nóta, más a tánc, a táncrend, mint ez a mi sajátosunk és ôsink. Ezért is hiszem, hogy mi, romániai magyarok sem vagyunk esélytelenek itthoni megmaradásunkat, fejlôdésünket illetôen. Türelem hát, és kitartás. Az idô most, úgy néz ki, végre valahára nekünk, nekünk is dolgozik!...

Molnos Lajos

Eltelt február két hete, s mert nem szökôév az idei, épp a fele. Ez a hónap, alighanem a rövidsége miatt, nyerte a Falusi Könyvhónap nevû emblémát. Szocializmusunk esztendeiben a falusi könyvtárosokat jól megrekcumozták, mert számba vették a piros terítôjû asztal brosúráit. Mindahány ott volt, de nem találtattak elegendônek a kutyafuttában felütött standon. Az épp nem dolgozó kollektivistáink nem voltak ennyire érdeklôdôk — rá se bagóztak, mennyivel kell többet termelni a kampányokban. A lendületesebb kultúrhajcsár nem elégedett meg a stand látványával, az olvasói kartotékok nyomán rettentette meg a könyvtárost, nem volt bennük kölcsönzött brosúra. Nem minden káder volt beijedôs, értette a csíziót, s készségesen azt lamentálta, hogy a brosúrákat érkezésük idején állva olvassa egy ékesszóló, s a többi szájtátva hallgatja — ezért nem kölcsönzik. Meglepôdött erre az aktivista, de magában belátta, hogy ez a könyvtáros nálánál tehetségesebb, született hazug, s még igen sokra viheti.

A brosúraolvasás nagy hiányokat vont maga után, mert kézbe se vették, mit se tudtak az elkövetkezô nagy vívmányról. A szovjet kutatók ugyanis kitervelték, hogy keresztezik a búzát a perjével. Az indahosszú gyökérzet biztosítja a tápanyagot a szárhosszú kalásznak. Vetni, szántani többé fölös tevékenységgé vált volna az évelô gyökérzet miatt. A betakarítást elvégezték volna a kombájnok, parasztságunk a tarló szélén énekelgetett volna a szocializmusról elejétôl végig és fordítva. Az említett hibrid kivitelezése technikai okok miatt egyre tologatta a határidôt, így nem következhetett be a második édeni állapot, a fügefalevél se bizonyult megfelelô nyersanyagnak. Egyenruhára még futotta volna, de rangjelzésre alkalmatlannak bizonyult — maradt minden a régiben, hogy "Szántok, vetek, boronálok a kövendi határon."

Az elme nem nyugszik, mint a relikviává lett kapa. A vásárlók legnagyobb ámulatára a piaci standokon megjelentek a káposzta nagyságú fokhagymák, a malomkerékkel mérhetô dinnyék, paradicsom két variánsban: a mogyorónyi mini és a fejnagyságú maxi. Elôször csak a nyugati fogyasztók piacain voltak divatban, s mire elterjedt Keletre is, mint a kokain, az ínyenc nyugati fogyasztóknak már a hagyományos kis férges alma kellett. A kiütéses vereséget szenvedett brosúrák helyét átvették a kézikönyvek. Ezek azt bizonygatják, hogy az Északi-sark némely fokain termeszthetô a szôrös alma. A mennyiségileg határtalan termelés miatt elrongolódtak a piaci mérlegek, a paradicsom íze hasonló a dinnyéjéhez. Valami elromlott a nagy igyekezetben, új szlogen kellett: BIO! Aszongya a Szabadság: "Bodis Andrástól, a Bioterra munkatársától megtudtuk, hogy februárban 10 településen tartanak szemináriumot, többek között Györgyfalván, Kajántón, Aranyosegerbegyen, esetleg Magyarszováton, Kéralján, Kövenden vagy Bágyonban". (jan. 18.). Ezek a biósok a mezôgazdaságban képzelik el a hagyományápolást, nem a táncházban.

Kövend az esetleg szócska után "gyün". Illene megemlítenem, hogy itt a február hajdanában nemcsak a falura toloncolt aktivisták hónapja volt. ’89 elôtt telenként Vásárhelyi Gézának köszönhetôen a népfôiskolákhoz hasonló tanfolyam mûködött. Nemcsak biósok kellenének a községbe, hanem valóságos gazdatanfolyam. De a február rövid, a kampány elôtti napok fogynak, aztán gyomirtózunk, hogy belesárgul, kivész a hagyma, a murok. A perje is. Úgy kell neki, ha nem társult a búzával.

Cserés Ferenc

Hónapokig is elhúzódhat az Illyés Közalapítvány kuratóriuma körüli huzavona — írja a Népszabadság. A lap szerint a határon túli magyarok támogatását végzô legnagyobb magyarországi közalapítványban tapasztalható zûrzavar miatt szünetel a támogatások kiutalása. A történtek miatt az érintettek többször sürgették Budapestet a helyzet mielôbbi rendezésére.

Az Illyés Közalapítvány bénultsága a jelek szerint még hónapokig eltart, azok után, hogy a kuratórium mandátumáról folyó jogvita végül is a Legfelsôbb Bíróságon kötött ki. A Népszabadság értesülései szerint jogerôs döntés legjobb esetben is csak tavasszal várható.

A perre amiatt került sor, hogy a határon túli magyar kisebbség támogatásában kulcsszerepet játszó Illyés Közalapítvány kurátorainak megbízatása a kormányváltást követôen lejárt. Lázár Mózes (Fidesz), Kelemen András (MDF) és Kávássy Sándor (FKGP) azonban nem volt hajlandó elismerni, hogy mandátumuk megszûnt. Szerintük az Orbán-kormány ôket annak idején meghatározatlan idôre nevezte ki a kuratóriumba. A Fôvárosi Bíróságtól ennek elismerését, továbbá annak rögzítését kérték, hogy a kormány automatikusan tekintse ôket az újjáalakuló kuratórium tagjainak.

Magyarné dr. Erôss Mónika bírói tanácsa a múlt év végén hozott elsôfokú határozatát a kuratórium frissen kinevezett tagjai — köztük Pomogáts Béla elnök — ugyan több vonatkozásban vitatta és bírálta, Lázár Mózes és Kelemen András azonban az ítélet nyomán végül elállt a további pereskedéstôl. Nem így Kávássy Sándor, aki fellebbezést nyújtott be, amely abból indul, hogy a torgyánista politikus ma is tagja az alapítvány kuratóriumának. A volt környezetvédelmi államtitkár beadványát egyébként az az ügyvédi iroda készítette, amelyhez Veress László, a távozó kuratórium titkára kötôdik. Veress az elmúlt hetekben egyebek között azért kapott bírálatokat, mert felhatalmazás nélkül gyakorlatilag elkezdte a státustörvény végrehajtását azzal, hogy kiutalta az elsô oktatási támogatásokat szlovákiai magyar szülôknek. A fideszes Németh Zsolt bizalmi emberének tekintett Veress tagadta, hogy az ügyben a saját szakállára járt volna el.

A lap értesülései szerint a Fôvárosi Bíróság késve továbbította a fellebbezést a Legfelsôbb Bírósághoz. Ez a késedelem tovább nyújtja a kuratóriumban mára kialakult exlex állapotot. A helyzet egyre kínosabb, mivel az Illyés Közalapítványnak az idén is több mint egymilliárdos költségvetési támogatás elosztásáról kellene döntenie a határon túli magyarok javára. A kuratórium hiánya miatt azonban ôsz óta húzódik a pályázatok elbírálása, amit a szomszédos országokban mûködô magyar pártok és kisebbségi vezetôk rosszallanak.

Választási szépségverseny elharapódzására figyelmeztetnek a politikai elemzôk, akik úgy vélik, hogy Romániában nem a választási programok mentén, hanem a pártok vezetôi között folyik vita. Az elemzôk hangsúlyozták, hogy a román történelemben mély hagyománya van a megváltó típusú politikusok miszticizálásának. Corneliu Zelea Codreanu vasgárdista vezért például, az egyszerû nép Szent Mihály arkangyal küldöttének tekintette.

A Multimedia Political Communication társaság elemzése megállapítja, hogy a politikai élet vitáinak személyközpontúvá tétele a demokratikus intézmények fejlôdését gátolja. Annak ellenére, hogy a politikában fontos szerepet töltenek be a személyiségek, úgy vélik, hogy a túlzott személyiségkultusz a politikusok sztárokká válását és a politikai élet érdembeni tárgyalásoktól, vitáktól való mentességét eredményezi. A szakértôk szerint a személyközpontú politizálás egyben az ideológiák kikristályosodását és a doktrínák fejlôdését is meghiúsítja. A tanulmány szerzôi hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi román politikai életben kirajzolódni látszanak a fent említett hiányosságok, ezért nem mondható, hogy Romániában igazi szociáldemokrácia, liberalizmus vagy keresztény-demokrácia van.

Az ország politikai struktúrája nem ideológiák, doktrínák és programok alapján alakult ki, hanem a politikusok közötti pillanatnyi személyes kapcsolatrendszer határozta meg az átrendezôdés utáni politikai eseményeket. A politikusok közötti harc túlexponálása a demokratikus intézmények mûködésképtelenségére utal, hiszen 1989 után Romániában közintézmények csôdjérôl beszélhetünk, aminek tükrében választ kapunk a személyközpontú politizálás elharapódzásának fô okára. Az elemzôk szerint a mûködô demokráciákban a politikus üzenete sokkal nagyobb súllyal bír, mint a politikus szereplése, karizmája.

A személyiségközpontúság esetében csak egy lépés választ el a megváltó szerepében tetszelgô politikusok megjelenésétôl. A román nép történelmében hagyománya van az uralkodó isteni tulajdonságokkal történô felruházásának. Stefan cel Mare és Constantin Brâncoveanu uralkodókat valóságos szentnek tekintették, ugyanakkor az ország vezetôjének az istennel való összemosására utal a domnul szó is, amely jelenthet uralkodót is, de Istent is.

Az elemzôk szerint a mai román társadalom a megváltói tulajdonságokkal felruházott politikustól elsôsorban a világos, egyértelmû parancsokat, a korrupció felszámolását, a bûnözôk példás megbüntetését várják. A tanulmány készítôi azonban figyelmeztetnek, hogy ezeknek a követelményeknek legtöbbször csak látszólagosan kellene eleget tenniük a politikusoknak, mert a románok többsége megelégedne a médián keresztül folytatott, kampányszerû akciókkal.

A szakemberek úgy vélik, hogy az egyéni választókerületes rendszer esetleges bevezetése megtisztíthatná a román politikai porondot a Corneliu Vadim Tudor típusú, megváltó tulajdonságokkal felruházott politikusoktól, azonban az ellenkezôje sem zárható ki, ugyanis az említett választási rendszer lehetôséget nyújtana a Funar-féle helyi kiskirályoknak országos szinten történô szerepeltetéséhez.

A Ion Iliescu és Adrian Nãstase között létezô állítólagos konfliktus kapcsán a tanulmány szerzôi megállapítják, hogy a 2000-es választások óta az elnök és a miniszterelnök közötti vélt vagy valós ellentétek méltatlanul nagy hangsúlyt kaptak a médiában. Ezt elôsegítette, hogy a személyek közötti viták mindig közérthetôbbek, mint azok, amelyek a választási programok mentén zajlanak. Szerintük az ellenzék nagy hibát követett el akkor, amikor az egyik fél mellett kötelezte el magát. Jelenleg anomália alakult ki a román politikai életben, ugyanis nem a kormánypárt és az ellenzék, hanem a kormánypárton belül zajlik a vita.

B. T.

A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali Fórum egy-egy képviselôjének részvételével 2003. február 17-én tartott Vezetôtanácsi ülésén elemezte az RMDSZ VII. Kongresszusának munkálatait. A megbeszélés során egységes vélemény alakult ki abban a tekintetben, hogy a Kongresszus lényegileg teljesítette feladatait.

Bár az RMDSZ programjának gazdasági-szociális részével kapcsolatban komoly fenntartásaink vannak, az RMDE továbbra is támogatja a szövetség legitim vezetôségének erôfeszítéseit a kongresszusi határozatok végrehajtása és az egység megôrzése érdekében.

Az RMDE elnöksége

Lapjuk 2003. február 18-i számában Baloldali RMDSZ-támogatás cím alatt Ö. I. B. aláírással tudósítás jelent meg, mi szerint az RMDSZ baloldali platformjai közös, a kongresszus eredményeit kiértékelô gyûlést tartottak volna. A hír, bárhonnan is származna, hamis. Amint azt elôzetes újsághír is igazolja, az összejövetelt a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete civil szervezet hirdette és tartotta meg. Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése ezen a tanácskozáson nem vett részt. Arról nem is beszélve, hogy az újságíró platformunkat elkereszteli, mi több, hamis iniciálékat is aggat a nyakunkba. Tömörülésünk nevében kérem a kiigazítást.

Dr. Bucur Ildikó, az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének elnöke

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa május végéig vagy június elejéig ratifikálja Románia NATO-hoz való csatlakozását, jelentette ki pénteken, a Cotroceni Palotában Bruce Jackson, az USA NATO-bizottságának elnöke.

A Ion Iliescu elnökkel folytatott megbeszélést követôen Jackson leszögezte, Románia és a többi kelet-európai ország NATO-hoz történô csatlakozásának ratifikálási folyamata lezártnak tekinthetô.

Az USA NATO-bizottságának elnöke tájékoztatta a román államfôt az iraki válsággal kapcsolatos legújabb washingtoni fejleményekrôl is.

Románia és Albánia közös üzleti projekteket indít a mezôgazdaság, az ipar, a kohászat, az idegenforgalom, valamint a kôolaj- és földgáz-feldolgozó ágazat területén, közölte pénteken Fatos Nano albán miniszterelnök, miután találkozott Adrian Nãstase kormányfôvel.

Fatos Nano elmondta, a projektek révén Albánia vissza szeretné fizetni Romániának a mintegy 300 000 dolláros adósságainak egy részét.

A román és az albán kormányfô Tiranában találkoztak, hogy elemezzék a két ország gazdasági és politikai kapcsolatait.

Nãstase elmondta, Albánia és Románia rendelkezik a közös projektek beindításához szükséges pénzügyi és logisztikai erôforrásokkal.

Románia a tavaly 20,7 millió dollár értékben exportált Albániába, míg az importok értéke csupán 5000 dollár volt.

Romániában 56 román–albán vegyesvállalkozás mûködik, Albániában egy sem.

A román delegáció tiranai látogatása alkalmából együttmûködési megállapodásokat írtak alá a két ország külügyi és munkaügyi minisztériumai, valamint kereskedelmi és iparkamarái.

Claudiu Lucaci kormányszóvivôt a jövô héttôl Despina Neagoe, a Kolozs megyei Pefektúra szóviviôje váltja fel tisztségében, közölték csütörtök este kormányzati források.

Lucaciot péntek reggel, a román delegációt Albániába szállító repülôgépen tájékoztatták a fejleményrôl. Adrian Nãstase miniszterelnök a következôkben dönt arról, hogy Claudiu Lucaci milyen tisztségben dolgozik tovább.

A városi tanács pénzügyi bizottságának tagjai többszöri vitát követôen úgy döntöttek, hogy a polgármesteri hivatalnak mintegy 400 milliárd lejt útjavításra kell fordítania. Az összeg a város büdzséjének egyötödét teszi ki. A prioritási listán az utak javítása, az iskolák karbantartása és a közvilágítás javítása szerepel.

Ugyanakkor az önkormányzati képviselôk évnegyedekre bontották a költségvetést azért, hogy legalább háromhavonta egyszer elszámolásra kötelezhessék a polgármestert, növelve ezáltal a városi tanács ellenôrzését. A polgármester elôterjesztette költségvetési tervezetben az szerepelt, hogy valamennyi iskola udvarán különbözô személyiségek mellszobrát helyezzék el. A tanácsosok úgy döntöttek, hogy csak az 1989-ben elhunyt hôsök emlékére állítandó emlékmûvet, illetve az Anyafarkas szobrát finanszírozzák.

Ezenkívül, a pénzügyi bizottság tagjai a polgármesteri hivatal alkalmazottai fizetésének 25 százalékkal történô csökkentését határozták el. Ennek következtében a polgármester elbocsátásokra kényszerül.

A városi tanács hétfôn ül össze a költségvetés megvitatására.

Kiss Olivér

A kormány csütörtöki ülésén módosította a távfûtési költségek kifizetésével kapcsolatos eddigi szabályozást, oly módon, hogy az új intézkedések révén a kiskeresetû személyek és családok az elkövetkezôkben részletben is kifizethessék a téli hónapokban megnövekedett költségeiket. A napokon belül életbe lépô kormányhatározat értelmében a tulajdonos (lakó) társulások önállóan választhatnak a következô három típusú kifizetés közül:

1) havonta egyenlô részletben egész éven át vagy megkülönböztetve, a hideg idôszakban (öt hónapot felosztva — november–március között), az év többi hónapjára pedig a kifizetés az elôzô év tényleges fogyasztását tartalmazná; 2) rendes számlázás és fizetés a tényleges fogyasztás szerint; 3) a kifizetések egyenlô részletben történô kiigazítása a ténylegesen feljegyzett fogyasztás alapján.

Ami a pénzbeli segélyeket illeti, a kormányhatározat szerint ezt továbbra is a havi egy fôre esô nettó jövedelem szerint állapítják meg, a következôképpen:

Egyedülálló, szociális segélyben részesülô személyek esetében, havi 750 000 lej jövedelemig, a fûtési segély összegét 20%-kal növelik anélkül, hogy a segély meghaladná a melegítéssel és meleg vízzel járó kiadásokat.

Az említett intézkedések révén havi 676 000 lejjel növelik azoknak a fûtési segélyét, akiknek egy fôre esô havi nettó jövedelme nem haladja meg a 750 000 lejt.

Gázzal történô melegítés esetében a segély összege a következôképpen alakul:

Ezeket a kedvezményeket egyéb könnyítô intézkedésekkel egészítették ki: január–március idôszakban 10%-kal csökkentik a folyó hónap számlázott költségeit azoknak, akik idejében és egészében kifizették közköltségeiket; elhalasztják a késedelmi kamatok befizetési határidejét, vagy teljesen felmentik ennek kifizetése alól úgyszintén azokat, akik folyamatosan fizetik az év során közköltségeiket.

A kormány intézkedése 3400 milliárd lejes kiadást jelent, a szükséges pénzösszeget a költségvetésbôl fedezik.

Személyenkénti havi A hideg idôszakban Egyenlô részletek
nettó jövedelem (lejben) nyújtott havi támogatás 12 hónapon át (lej)
összege (lej)
a) 750 000 lejig 1 656 000 690 000
b) 750 001–1 000 000 lej között 1 080 000 450 000
c) 1 000 001–1 250 000 720000 300 000
d) 1 250 001–1 500 000 480 000 200 000
e) 1 500 001–1 750 000 360 000 150 000
f) 1 750 001–2 106 000 240 000 100 000
Személyenkénti A hideg idôszakban
havi nettó nyújtott segély
jövedelem (lej) összege (lej)
a) 1 053 000 lejig 550 000
b) 1 053 001–1 287 000 330 000
c) 1 287 001–1 638 000 165 000

A romániai magyar sajtóorgánumok vezetôivel találkozott tegnap Markó Béla, az RMDSZ elnöke Marosvásárhelyen. A nyitott légkörû megbeszélésen szó került az RMDSZ és a sajtó további együttmûködési lehetôségeirôl. A tanácskozás elsô felében a jelenlevôk meghallgatták a szövetségi elnök politikai helyzetelemzését, amelyben Markó Béla, többek között, kitért arra, hogy véleménye szerint az RMDSZ alapszabályzat-módosítása több nyitást tartalmazott, mint megszorítást, szemben az egyes sajtóorgánumok által közöltekkel.

Az elnök fontosnak tartja a közelgô belsô választásokat, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a sajtóban kellô nyilvánosságot fog kapni ez a kérdés. Markó Béla a továbbiakban tájékoztatta a jelenlevôket a sajnos egyelôre még nem mûködô Illyés Alapítvány helyzetérôl, valamint a Communitas Alapítvány (CA) bôvülô támogatási lehetôségeirôl is. Az utóbbi milliárdos nagyságrendû támogatási összegeket helyez kilátásba a sajtó, kultúra, könyvkiadás és ifjúsági szaktestületek számára, újdonságként lehet számontartani a szórványvidék támogatását, valamint a hivatásos, 35 éven aluli mûvészeknek biztosítandó éves ösztöndíjakat is. Mint közismert, a CA a kisebbségi tanácstól származó összegeket pályáztatja tovább. Ezek után a szövetségi elnök részletesen elemezte a nemrégiben aláírt RMDSZ–SZDP protokollumot, külön kiemelve, hogy az együttmûködési egyezmény tartalmaz egy olyan kitételt, amely szerint létrehozzák a marosvásárhelyi román és magyar nyelvû tv-stúdiót, ugyanakkor bôvítik a közszolgálati rádió-és televízióadók személyzetét, hangsúlyozva, hogy a kisebbségi sajtót és kultúrát méltányosan kell támogatni. A protokollum kitér arra is, hogy a különbözô állami intézményeknél, mint például a múzeumok, könyvtárak vagy levéltárak, a magyarság kellô arányban képviseltesse magát. Az alkotmánymódosítási tervezetrôl szólva az elnök hangsúlyozta: az alkotmány tartalmazni fogja az anyanyelv használatának jogát a helyi önkormányzatoknál, ahol a kisebbségi arány eléri a húsz százalékot, de az RMDSZ-nek sikerült elérni azt is, hogy a kormányzat decentralizált intézményeinél a magyarság kellô arányban legyen képviselve. Vita van azonban arról, hogy az igazságszolgáltatás terén is biztosítva legyen ez a jog. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan Markó Béla elmondta: túl vagyunk azon a mélyponton, amikor a magyar kormány, az európai uniós vélekedések nyomán, hajlamos lett volna megkötni a legtöbb kompromisszumot, ehhez képest már javulás állt be, fogalmazott az elnök. Markó Béla beszámolt a Günter Verheugen-nel, az EU bôvítési fôbiztosával folytatott munkaebédrôl, amelyen Verheugen hangsúlyozta: Románia csatlakozási dátumaként megjelölt 2007-es idôpont reális, de optimális. A beszélgetésen több újságíró figyelmeztette a szövetségi elnököt arra, hogy a közhangulat megítélése szerint rossz az RMDSZ imázsa, például Háromszéken. Markó Béla elismerte, hogy oda kell figyelni a közhangulatra, majd hozzáfûzte: az RMDSZ-ben helye van a radikális véleményeknek is. Többen szóvá tették az RMDSZ és a sajtó viszonyát, egyetértve abban, hogy ôszinte és nyitott hangnemben kell folytatódnia, kényes kérdéseket is megtárgyalva. A tegnapi találkozó jó példa volt erre az igényre.

B. Á.

Az RMDSZ-en belül hivatalosan elismert tíz platform közül kilenc képviseltette magát azon a tanácskozáson, amelyre Marosvásárhelyen került sor az RMDSZ csúcsvezetôsége és a platformok vezetôi között, tájékoztatta lapunkat Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvû Kör elnöke. Amint arról beszámoltunk, a szatmárnémeti kongresszuson született határozat szerint létre kell hozni a Platformok Konzultatív Tanácsát (PKT), ennek elsô ülését tartották tegnap. Eckstein-Kovács Péter elmondta: a megbeszélésnek két napirendi pontja volt, a platformvezetôk egyrészt arról konzultáltak Markó Béla szövetségi elnökkel, hogy miként mûködjön a PKT, másrészt a protokollummal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Munkatalálkozóként lehet értékelni a megbeszélést, a jelenlevôk egyetértettek abban, hogy a a konzultatív tanácsnak kettôs célja van: a platformok egymás közötti egyeztetése, vélemény cserélése, valamint az RMDSZ és a platformok közötti kapcsolattartás — mondotta a szenátor.

(köllô)

Pénteken Kolozsvárra látogatott Victor Ciorbea, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KNDPP) elnöke. A volt miniszterelnök a KDNPP regionális értekezletén, a Választottak Fórumán vett részt, helyi politikusokkal találkozott.

Sajtóértekezleten kijelentette: a polgárok jogszabály-kezdeményezésére vonatkozó törvény módosítását kérik, ugyanis szerintük túl rövid az abban megszabott 3 hónapos határidô a negyedmillió aláírás összegyûjtésére. Ugyanakkor Ciorbea bejelentette: több helyen tanácsadó irodát hoznak létre annak érdekében, hogy tájékoztassák a gazdákat a SAPARD-pénzek megpályázásáról.

Kolozs megyében a hét eleje óta elrendelt állatkarantén a gazdák mellett súlyosan érintette a vágóhidakat is. Az Állategészségügyi Igazgatóság rendelete értelmében szigorúan tilos állatot felvásárolni azokról a vidékekrôl, ahol felütötte fejét a sertéspestis. Ennek ismeretében több magánvágóhidat és az Állategészségügyi Igazgatóságot is megkerestük, hogy a részletek felôl érdeklôdjünk.

Szászfenesen a Romaris Kft-nél megtudtuk, hogy számukra egyelôre nem jelent különösebb gondot a mostani karantén, mert fôleg Radnót és Szatmár környéki farmokról vásárolják a sertéshúst. Vásárokból nem szoktak felvásárolni, mert elégedetlenek az ottani állomány minôségével. A farmokon egységes, jó minôségû disznót hizlalnak, így a magángazdák állataira nem tartanak igényt.

A Discovery húsfeldolgozóban is úgy vélekedtek, hogy ôket nem érinti a mostani rendelet, hiszen a sertéshús nagy részét külföldrôl hozzák be, még akkor is, ha ez nehézségeket okoz. A tulajdonosok szerint igazán jó minôségû húst megfelelô árban jelenleg csak külföldrôl lehet beszerezni.

A Donát negyedi Muresan Gheorghe családi vágóhídja és szalámigyára már komolyan megérezte a rendeletet, hiszen a nyersanyagot fôleg a környékrôl vásárolták fel. A karantén bevezetésével kénytelenek leállítani a szalámigyártást, és az alkalmazottak többségét kényszerpihenôre küldik. A tulajdonos szerint akár az egész gyárat be kell zárják, ha a járványt nem sikerül megfékezni.

A mostani járvány legnagyobb vesztesei azonban egyértelmûen a gazdák, hiszen a húsfeldolgozók többsége könnyen beszerzi más vidékrôl vagy külföldrôl a nyersanyagot. Dr. Fritea Ioant, az Állategészségügyi Hivatal igazgatóját arról kérdeztem, hogy mi várható az elkövetkezô hetekre.

— Jót nem mondhatok, hiszen más községekben is megjelent a betegség. Éppen most jártunk ilyen ügyben Tordatúrban. Amelyik településen felütötte fejét a járvány, állatorvosi bizottság száll ki Kolozsvárról. Fertôtlenítik az istállókat, ólakat, szerszámokat, edényeket, és 10 km-es körzetben elkezdik a védôoltást. A vakcinát, illetve az állatorvosok többi beavatkozását nem a gazdának kell fizetnie, ez teljesen ingyenes.

— A sertések takarmányozása, tartásmódja, fizikai állapota meghatározó jellegû-e a betegség megjelenésében?

— Nem, hiszen a gyengén tartott sertések éppúgy megbetegednek, mint a kitûnô feltételek között tartott jószág. Nincs különbség a fajták között, az állat neme és életkora sem befolyásolja a betegség megjelenését.

— Átterjedhet-e a betegség az emberre?

— Az ember számára a sertéspestis nem jelent állatról emberre terjedô veszélyforrást.

— Fogyasztható-e a beteg állat húsa?

— Ezt törvényes rendelkezések tiltják: a beteg állatot el kell pusztítani, a húsát meg kell semmisíteni, el kell égetni.

— Véleménye szerint nem volt elhamarkodott lépés a mezôgazdasági minisztérium részérôl, hogy európai uniós sugallatra felfüggesztette a sertések oltását? Fel voltunk-e készülve erre?

— Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Van, aki e mellett voksolt, mert valóban egyszer rá kell térni az uniós törvények alkalmazására. Akik viszont ezt ellenezték, azt hajtogatták, hogy a nyugati sertéstenyésztési módszerek nagy mértékben különböznek a hazai feltételektôl. Egyik napról a másikra áttérni szinte lehetetlen, vagy olyan nagy méretû károk keletkeznek, amit nehezen tudunk kiheverni. Az is tény, hogy a sok-sok kisgazda sertésállományát szinte lehetetlen a betegségektôl és járványoktól megóvni. A hazai állattenyésztés koncentrálódására van szükség, akárcsak Nyugaton. Aki például sertéshizlalással akar foglalkozni, több száz sertést kell az állategészségügyi feltételeknek megfelelô körülmények között tartania. Ahhoz, hogy ez a nyugati rendszer nálunk is meghonosodjon, sok-sok év kell még elteljen.

— Van, aki azt állítja, hogy Nyugatnak jó, ha Románia a sertéspestis miatt masszív húsbehozatalra szorul, hiszen van ahová eladják hatalmas feleslegeiket…

— Az Európai Unió nem kötelezett bennünket arra, hogy ne oltsuk be a sertéseket. A nyugati húsexporttal ez egyáltalán nincs összefüggésben. Akarva, nem akarva rá kell térnünk az uniós termelési módozatra, hiszen az uniós országoknak csak kiváló minôségû termékeket tudunk eladni. Példának szeretném felhozni azt, hogy Magyarországon jövôre a termelôktôl csak olyan minôségû tejet vesznek át, amely teljes mértékben megfelel az uniós normáknak Ez nagy megpróbáltatás elé állít minden termelôt, és valószínû, hogy sok kisgazda nem tudja majd teljesíteni a szigorú elvárásokat. Nálunk hasonló nehézségekkel kell a közeljövôben számolni…

— Visszatérve a pestisre, ez milyen mértékben befolyásolja a lakosság húsellátását?

— Nem lesznek különösebb gondok. A húsfeldolgozók átmenetileg nehezebb helyzetbe kerülhetnek, de nem fogja mindenki bezárni a szalámigyárat, és a termékek ára sem fog lényegesen növekedni. Fôleg azok lesznek elégedetlenek, akik eddig például Szlatinán olcsón összevásároltak egy autóra való malacot, s elhozták ide, hogy mindeniken nyerjenek 150–200 ezer lejt. Nekik biztosan nem tetszik a zárlat.

— Mikorra várható a vásárok megnyitása? Meddig tart még a karantén?

— Erre nem könnyû választ adni. Azokban a helységekben, ahol a betegség fellépett, 60 nap a karantén, tehát az utolsó megbetegedéstôl két hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy a zárlatot feldoldjuk. Reméljük, hogy sikerül ezt a terminust lerövidíteni. A helyzet rendezôdése nagymértékben függ a sertéstartók hozzáállásától, akik sokat tehetnek a betegség terjedésének a megakadályozására. Az állatorvosi személyzet is mindent el kell kövessen az ügy érdekében.

Barazsuly Emil

Szilágy megye prefektusa szerdán közzétett rendelete alapján a megye egész területén betiltották az állatvásárokat. A prefektusi határozat indoklása szerint az intézkedés megelôzô jellegû, és inkább a környezô Bihar, Szatmár és Kolozs megyékben jelentkezett járványok továbbterjedésének meggátolását szolgálja. Jobb most egy rövidebb karantén, mint késôbb egy beláthatatlan ideig elhúzódó tilalom — nyilatkozta Marc Tiberiu prefektus.

A megyében az ôszi nagyobb méretû sertéspestisjárvány miatt mintegy 200 sertés kényszervágását és megsemmisítését rendelték el. Ez akkoriban fôleg Krasznát és környékét érintette, de Szilágynagyfalu gazdái is megérezték.

Az állategészségügyi hivatal járványügyi fôosztályának vezetôje, dr. Csutak Nagy László szerint ebben a hónapban három községben jelentkezett a sertéspestis, de sokkal szûkebb körben, mint a tavaly ôsszel. Hídalmáson és Debren község mellett Krasznahorvátról jelentettek eseteket, a laboratóriumi vizsgálatok alapján az igazolt sertéspestises esetek száma nem haladja meg a húszat.

Az újabb karantén, az állatvásár és az állatforgalom teljes tilalma újabb megpróbáltatás elé állítja a Szilágy megyei gazdákat. Már a múlt héten többen tiltakoztak a sertések botrányosan alacsony ára miatt, hiszen az élôsúlyban kilónkénti 26–28 ezer lejes ár mellett még a takarmányozási költségek sem térülnek meg, nemhogy az állattartás jövedelmezôségérôl beszélhessünk.

Boncidai Csaba, Perecsen község polgármestere elmondta, hogy a múlt héten legalább tíz gazda jött a hivatalba, mert egy becsomagolt malacot szerettek volna küldeni a mezôgazdasági minisztériumba. Így kívántak tiltakozni a lehetetlen helyzet miatt. A polgármester szerint a jelenlegi tilalom és karantén csak tovább rontja a helyzetet. A gazdák nem vállalják a bizonytalan árú állatok további tartását, inkább levágják az állatokat. "Ha most rendeznének mezôgazdasági összeírást, az állomány felét sem találnák" — jelentette ki Boncidai Csaba.

Józsa László

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 611 lej, 1 USD =32 862, 1 magyar forint = 145 lej.

Az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója, Claudiu N. Cosier aggodalmának adott hangott az 1998/151-es számú törvény módosítására és kiegészítésére irányuló sürgôsségi rendelet kapcsán, amely az ország regionális fejlesztésére vonatkozik. Ennek értelmében a helyi önkormányzatok kötelesek regionális fejlesztési határozatok meghozatalára; a fejlesztési ügynökségek nemkormányzati, nonprofit és közhasznú jogi szervezetek, melyek mûködését a szakminisztérium és az Országos Regionális Fejlesztési Tanács hagyja jóvá; a fejlesztési minisztérium szakmai szempontból felügyeli az anyagi alapokkal való gazdálkodást. Az igazgató szerint a jövôben kiderül, mennyiben sikerül ilyen feltételek között teljesíteniük a stratégiai célkitûzésüket, a fejlesztési funkció beteljesítését. Ugyanakkor elismeri, hogy a sürgôsségi kormányrendelet révén erôsödik a regionalizmus.

Ö. I. B.

A négy oktatási szakszervezet egyike, a Kolozs megyei közoktatási szakszervezetet is tömörítô FSLI keményen megbírálta tegnap kibocsátott közleményében a Nevelési és Kutatási Minisztériumot, mivel az — véleményük szerint — törvénytelenséget követ el, amikor iskolakötelessé teszi a hatéveseket. A szakszervezetiek arra alapozzák vádjukat, hogy mivel az új tanügyi törvény csak májusban lép majd érvénybe, jelenleg a régi, a hétévesek iskolakötelezettségét hirdetôt kell figyelembe venni a beiratkozásoknál.

A szakszervezetiek rámutattak: a hatodikosok iskolaközelezettségén kívül több más, ugyancsak "káoszt" gerjesztô intézkedése is volt a minisztériumnak, mint például a tanári áthelyezések idôszakának kijelölése vagy az óvónôk-tanítók gyors továbbképzésének elmulasztása.

A FSLI végül azzal fenyegette meg a miniszterasszonyt, hogy amennyiben nem vizsgálja felül eddigi "defektes" reformlépéseit, kénytelenek lesznek bíróság elé citálni.

A FSLI egyik bukaresti fiókszervezete már lépett is e téren: beperelte Andronescut. Constantin Corega államtitkár a hírt hallva a következô kijelentést tette: az iskolakötelezettséggel kapcsolatos törvény teljesen legális, ha valaki nem akarja feltétlenül kötni az ebet a karóhoz.

Sz. Cs.

Csalás vádjával indult nyomozás az Arad megyei Zaharia P. ellen. A 26 éves nô az aradi Nova Media Kft. ügyintézôjeként tavaly augusztusban egy szamosújvári kereskedelmi cégtôl vásárolt árut a fenti értékben, amelyért két csekklappal fizetett. Utólag azonban kiderült, hogy a csekknek nem volt fedezete, s a nô annak ellenére állította ki azokat, hogy tudta: a cég bankszámlája üres. Szabadlábon védekezik.

Csütörtökön déli 12 órakor közlekedési balesetben sérült meg a 6 éves, kozárvári Bianca Roxana B. A kislány a falun áthaladó E58-as országúton kelt át figyelmetlenül, nem a kijelölt helyen, s a dési Kolozsvári A. (33) már nem tudta kikerülni Daciájával. Az áldozat nincs életveszélyben.

Családelhagyással, azaz tartási kötelezettség rosszhiszemû elmulasztása vádjával indult nyomozás a szamosújvári Pasca I. ellen. A 35 éves férfi tavaly február óta nem fizette ki a gyerektartást két gyermeke után, azaz mintegy 8 millió lejjel adós. Akár börtönbüntetésre is ítélhetik.

Csütörtök este rövid idôn belül két tûzvész tört ki Alsójárán. Elôbb hét órakor az E tömbház 6-os lakrésze gyúlt ki, még ismeretlen okok miatt, a lakók — Miclãus család — távollétében. Háromnegyed kilenckor pedig Crisan Liviu háza kapott lángra, rövidzárlat következtében. Mindkét esetben a szomszédok oltották el a tüzet, még a tûzoltók megérkezése elôtt. Az anyagi kár 20, illetve 30 millió lejre tehetô.

Hajtási jogosítvány nélküli közúti vezetés miatt indult nyomozás a tordai, 15 éves Paul Sorin P. ellen. Az iskolás srác egy Mobrát vezetett Torda egyik utcáján, amikor észrevették ôt a rendôrök.

A 24 éves, mezôszopori Dan G. közúti ellenôrzés során bukott le Tordán, a Republicii utcában. Az 1300-as Daciát vezetô férfi autója nem rendelkezett forgalmi engedéllyel, és hamis rendszámtáblával közlekedett. Az eset még január 15-én történt, a vádlott szabadlábon védekezik.

Prostitúció vádjával indult eljárás a 18 éves, tordai Roxana G. ellen. Ugyanezzel a bûncselekménnyel vádolják a 27 éves, dombhátfürdôi (Beszterce megye) Florica L.-t (27) és a kolozsvári Genoveva R.-t (22). Ôk a Tordai úton kínálták pénz ellenében szexuális szolgáltatásaikat. Mint ismeretes, prostitúció esetében csak akkor indul nyomozás, amikor a hatóságok már több esetben is tetten érték, illetve pénzbírsággal megbüntették a kéjelgôt.

(balázs)

A kongresszusi határozatok Szilágy megyei vonatkozásairól döntött tegnap délután az RMDSZ megyei szerveztének MKT ülése. Az alapszabályzat módosítása Szilágy megyében szinte érzékelhetetlen változásokat jelent, hiszen a megyei szervezeten belül nem mûködnek platformok, ezért a Területi Egyeztetô Tanács mûködése értelmetlen. Ezt indokolja az a tény is, hogy a civil szervezetek és az egyházak képviselôi hivatalból MKT-tagok, ez a testületpedig gyakran ülésezik. Ebbôl a szempontból az RMDSZ Szilágy megyei szervezete egységes, nem bomlott frakciókra.

A tegnap délutáni ülésen a legnagyobb hangsúly tanügyi gondjaink megtárgyalására tevôdött. Seres Dénes szenátor, a megyei szervezet elnöke elmondta, hogy a kormánypárttal megkötött együttmûködési egyezmény alapján már folynak a megyei szintû tárgyalások, hiszen 60 napon belül meg kell kötni a helyi egyezményeket. Ebben kiemelt hangsúlyt kapott a kislétszámú magyar iskolák fenntartása. Ez nemcsak a szülôk érdeke, hanem elsôsorban azé a közösségé, amely értelmiség nélkül, a tanárok közösségszervezô tevékenysége nélkül, gyors feladásra kényszerül. Bóné Vilmos, a Pedagógusszövetség Szilágy megyei Szervezetének elnöke viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy egyensúlyt kell találni az oktatási folyamat minôsége és a helyi közösségi igények között, mert elfogadhatatlan az a helyzet, amely szerint a falusi iskolákban tanuló gyerekek döntô többsége nem hajlandó tovább tanulni. Aki viszont Magyarországon tanult, az gyakorlatilag elveszett az erdélyi — jelentôs román nyelvtudást is feltételezô — hazatérés számára.

Az országos döntéshozó testület 248 tagja közül Szilágy megye hat küldöttre jogosult. Ebbôl három (a parlamenti képviselet és a megyei elnök már megválasztott legitimációja szerint) hivatalból képviseli a szervezetet, a további három tagot közvetett úton választja meg a szervezet. Szilágy megye esetében a szenátor és a megyei elnök személye azonos, ezért az MKT úgy határozott, hogy az ügyvezetô elnök lesz a harmadik küldött. A jelöltek március 15-ig pályázhatnak e tisztségre a következô feltételek betartásával: legalább három hónapja RMDSZ-tagok kell legyenek, az önéletrajzuk mellett nyilatkozniuk kell 1989 elôtti politikai, illetve titkosszolgálati múltjukról, ezenkívül legalább 75 RMDSZ-tag ajánlásával kell rendelkezniük.

A határozatban a jelöltlista nyilvánossága és az óvások elbírálása is szerepel.

Józsa László

A biotermelést egyre több szakember tartja alternatívának a hagyományos mezôgazdasággal szemben. Olyan választási lehetôség, amely egyre nagyobb vásárlói közönséget elégít ki Európa-szerte. Albert Imre, a Bioterra szervezet elnöke február 13–16. között Németországban egy biotermelési szimpóziumon vett részt, és Nürnbergben meglátogatta az idei biotermékek kiállítását, ahol az európai országokon kívül jelen voltak japán, kínai, dél-amerikai termelôk is. Hazatérte után nyugat-európai tapasztalatairól kérdeztem.

— A biotermékek világkiállításán Európából felsorakoztak az uniós országok és a csatlakozásra várók egyaránt. Szinte minden mezôgazdasági terméket bemutattak. Láthattunk környezetkímélô, szennyezô vegyszerek nélkül elôállított gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, bioeljárással feldolgozott élelmiszereket. Az élelmiszerstandok fô jellemzôje a rendkívüli széles választék: gyakorlatilag ma már bármilyen élelmiszer megvásárolható bio-kiszerelésben is. Az élelmiszerek skáláját kiegészítették a fából készült gyermekjátékok, a természetes anyagból készült ruhák gyapjú, kender, len felhasználásával, mûanyag nélkül.

Albert Imre azt is elmondta, hogy ez az út jó alkalom volt arra, hogy kapcsolatot teremtsen más ökoszervezetekkel (a német BCS-el, valamint a svájci FIBL és a francia ECOCER-rel). Valamennyien felajánlották segítségüket a Bioterrának, amely egyre nagyobb feladatok elé néz Romániában. Jó tudni, hogy milyen nagy mértékben terjed és fejlôdik a magyar, lengyel, litván, cseh, szlovák, szlovén biogazdálkodás. Ezekben az országokban a biogazdák egyre nagyobb szeletet tudhatnak magukénak az élelmiszer-forgalmazásból.

— Jövôre mi is vihetünk ki biotermékeket, hiszen kiállíthatjuk növényi és állati eredetû termékeinket. Van már mivel dicsekedni. Nagyon fontos, hogy megismerjenek, hogy tudjon rólunk is a világ. Sajnos nálunk továbbra is késik az állami támogatás, másrészt a vezetôk hozzáállásával is baj van. Pedig ha az EU felé akarunk közeledni, akkor a biotermelés kérdéseinek az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell szánni — fogalmazott Albert Imre, a Bioterra elnöke.

Barazsuly Emil

A BBTE vezetôségi tanácsának tagjai, valamint neves professzorok, közéleti személyiségek és diákok jelenlétében felavatták tegnap délben az egyetem nemrégiben megvásárolt Horea út 7. szám alatti épületében a Bölcsészkar Német Nyelv és Irodalom katedrájának székhelyét. A katedra eddig a Bölcsészkarban mûködött; az önálló elsô emeleti székhelyet — három tanterem, tanári szobák, könyvtár stb. — nagy örömmel vették birtokba tanárok és diákok egyaránt.

A felszólalók a kolozsvári egyetemen a német katedra hagyományait elevenítették fel, utalva arra, hogy ez mindig is jelen volt, sôt fontos helyet foglalt el a kolozsvári egyetemi életben.

Stefan Olteanu professzor, a Bölcsészkar dékánja beszédében kiemelte: mivel a földszint a jövôben az Osztrák Könyvtárnak, illetve az Osztrák Mûvelôdési Központnak is otthont fog adni, a tegnapi esemény többet jelent, mint új katedraszékhely-avatást. — Valóságos kis germanisztikai központ alakult ki ily módon az épület alsó felében — közölte örömmel az egybegyûltekkel a dékán.

Sz. Cs.

A Szabadság múlt szombati (február 15.) számában a Jogrend rovatban megkezdtük a 2003/53. törvénynek, az új munkatörvénykönyvnek az ismertetését. Közérdekû jogszabályról lévén szó, amelynek szinte minden szakasza érdeklôdésre tart számot — sôt, elôírásait nem csak illik, de jó is tudni, hiszen márciustól, a törvény életbe lépésétôl kezdve meghatározzák a munkaviszonyt mind munkavállaló, mind pedig munkaadó szempontjából. Jogrend rovatunkban fordításban közlünk — lehetôleg — minden szakaszt. (Természetesen értelmezés szempontjából hatálya csak a román szövegnek van.)

Eddig az 1–28 szakaszokat ismertettük, amelyek az általános rendelkezéseket, az alapelveket tartalmazzák, és megkezdtük az egyéni munkaszerzôdésrôl szóló szakaszok közlését is, ennek I. fejezetét, a szerzôdés megkötését.

29. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdést az alkalmazásra jelentkezô személy szakmai és személyi képességeinek elôzetes ellenôrzése után kötik meg. Ennek az ellenôrzésnek a lefolyását a kollektív munkaszerzôdésben, a személyzeti alapszabályzatban — szakmai vagy fegyelmi — és a belsô szabályozásokban határozzák meg, amennyiben a törvény nem rendelkezik másképp. A munkaadó által kért információknak nem lehet egyéb céljuk, mint felmérni az adott állás elfoglalásához szükséges képességeket és szakmai hozzáértést. A munkaadó véleményezést kérhet a munkavállaló elôzô alkalmazóitól, de kizárólag a betöltött tisztségekrôl és az alkalmazás idôtartamáról, és csak az érintett elôzetes értesítésével.

30. szakasz. — A közintézményekhez és hatóságokhoz, valamint az egyéb költségvetési egységekhez csak versenyvizsga vagy felvételi útján lehet személyzetet alkalmazni. Az üres állásokat vagy tisztségeket mindegyik egység szükségletei alapján bocsájtják versenyvizsgára. Amikor a versenyvizsgára nem jelentkezik több munkavállaló, az állást felvételi útján foglalhatják el. A vizsga vagy felvételi feltételeit kormányhatározatban állapítják meg.

31. szakasz. — Az alkalmazott képességeinek ellenôrzésére az egyéni munkaszerzôdés megkötésénél egy legtöbb 30 naptári napos próbaidôt állapíthatnak meg végrehajtó tevékenységek, és legtöbb 90 naptári napos próbaidôt a vezetôségi tisztségek esetében. Fogyatékos személyek alkalmazásánál a próbaidô legtöbb 30 naptári nap lehet. Szakképzetlen munkásoknál csak kivételesen lehet próbaidôt alkalmazni, és ez nem haladhatja meg az 5 munkanapot.

Végzôs diákoknak a szakmában történô elsô elhelyezkedésüknél a próbaidô 3–6 hónap között változhat.

A próbaidôszak ideje alatt az alkalmazott élvezi mindazokat a jogokra és kötelezettségekre vonatkozó elôírásokat, amelyek a munka törvénykönyvében, a kollektív szerzôdésben, a belsô szabályzatban és egyéni munkaszerzôdésben megjelennek.

32. szakasz. — Egy adott egyéni szerzôdés teljesítésének idejére csak egyetlen alkalommal állapítható meg próbaidôszak. Kivételesen az alkalmazott ismét próbaidôre állítható akkor, amikor ugyanannál a munkaadónál más tisztségben vagy szakmában kezd elsô alkalommal tevékenykedni, vagy nehéz, veszélyes, káros munkát készül végezni. Amennyiben a munkaadó nem értesíti errôl idejében az alkalmazottat (az írásos értesítést a módosításról a munkaszerzôdéshez kell csatolni kiegészítô irat formájában, 15 napon belül), nem alkalmazhat újabb próbaidôt az elôbb említett esetekben. A próbaidôszak szolgálati idôt jelent.

33. szakasz. — Tiltott ugyanarra az állásra háromnál több személyt próbaidôre alkalmazni.

34. szakasz. — Mindegyik munkaadó köteles úgynevezett általános nyilvántartókönyvet (regisztert) vezetni az alkalmazottairól. Ezt a nyilvántartókönyvet elôzôleg iktatni kell annál az illetékes hatóságnál, amelynek körzetében található a munkaadó székhelye vagy lakhelye, és ettôl az idôponttól kezdve a regiszter hivatalos okirat jelleget nyer. Ezt az alkalmazások sorrendjében töltik ki, és tartalmaznia kell az összes alkalmazott személyi adatait, ezek munkaszerzôdésének jellegzetességeit, valamint minden olyan esetet, amely a munkaviszony során adódik az egyéni munkaszerzôdés végrehajtásával, változtatásával, felfüggesztésével vagy megszüntetésével kapcsolatban. Az általános nyilvántartókönyvet a munkaadó székhelyén vagy lakhelyén tartják, és igénylése esetén a munkaügyi felügyelô vagy más hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

Az alkalmazott kérésére a munkaadó köteles olyan okiratot kiadni, amely igazolja a végzett tevékenységet, a szakmában és mesterségben megvalósított munkaidôszakot. A munkaadó tevékenységének beszüntetésekor a nyilvántartókönyvet az illetékes hatóságnál helyezik el. A regiszter kiállításáról és egyéb ehhez kapcsolódó szabályozásokról kormányhatározatban döntenek.

35. szakasz. — Bármelyik alkalmazott álláshalmozásra jogosult, egyéni munkaszerzôdések alapján, részesülve a mindegyik állásnak megfelelô keresetre. Kivételt azok az esetek képeznek, amikor törvény tiltja bizonyos állások, tisztségek összeférhetetlenségét. Mindegyik álláshalmozó alkalmazott köteles nyilatkozatot adni munkaadóinak arról, hogy melyik tisztséget tekinti fôállásnak, és ezt hol gyakorolja.

36. szakasz. — Az idegen állampolgárok és hontalanok a törvényesen kiállított munkavállalási engedély alapján alkalmazhatók egyéni munkaszerzôdéssel.

Az egyéni munkaszerzôdés teljesítése
37. szakasz. — A munkaadó és alkalmazott közötti, munkaviszonyra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket a törvény szerint megegyezéssel, a kollektív és egyéni munkaszerzôdések keretében állapítják meg.

38. szakasz. — Az alkalmazottak nem mondhatnak le az ôket törvényesen megilletô jogokról. Bármilyen megállapodás, amellyel a törvényesen elismert jogokról való lemondást vagy leszûkítést követik, semmis.

39. szakasz. — Az alkalmazott lényegében a következô jogokkal rendelkezik: a) az elvégzett munka utáni kereset; b) napi és heti szabadidô;

c) évi pihenôszabadság; d) esélyegyenlôség és egyenlô kezelés; e) a munkában való méltóság; f) munkaügyi biztonság és egészségvédelem;

g) szakmai képzéshez való hozzáférés; h) informálás és véleménykikérés; i) a munkafeltételek és munkakörülmények meghatározásán és enyhítésén való részvétel; j) támogatás elbocsátás esetén; k) kollektív és egyéni tárgyalás; l) kollektív tevékenységeken való részvétel; m) egy szakszervezet létesítése vagy szakszervezetben való részvétel.

Az alkalmazott kötelezettségei lényegében a következôk: a) a munkanorma elvégzése vagy a feladat teljesítése, amely rá hárul a munkaköri leírás alapján;b) a munkafegyelem tiszteletben tartása; c) a belsô szabályzatban, alkalmazott kollektív munkaszerzôdésben és az egyéni munkaszerzôdésben foglalt elôírások betartása; d) hûség a munkaadóval szemben a szolgálati kötelezettségek teljesítése során; e) a munkabiztonsági és egészségügyi elôírások betartása; f) a szolgálati titok megôrzése.

40. szakasz. — A munkaadónak lényegében a következôk a jogai:

a) megállapítani az egység (cég) szervezését és mûködését; b) megállapítani mindegyik alkalmazottnak a megfelelô feladatokat, a törvény szerint; c) kötelezô rendelkezéseket adni az alkalmazottaknak a törvényesség feltételével; d) ellenôrizni a szolgálati feladatok teljesítésének módját; e) megállapítani a fegyelmi kihágásokat és alkalmazni a törvény szerinti, a kollektív munkaszerzôdésben meg az egyéni szerzôdésben elôírt büntetéseket.

A munkaadóra lényegében a következô kötelezettségek hárulnak:

a) hozza az alkalmazottak tudomására a munkafeltételeket és a munkaviszony végrehajtásához kapcsolódó elemeket; b) biztosítsa azokat a mûszaki és szervezési feltételeket, amelyeket szem elôtt tartottak a munkanormák megszabásánál, és a megfelelô munkafeltételeket; c) megadni az alkalmazottaknak a törvénybôl, kollektív és egyéni munkaszerzôdésekbôl eredô jogokat; d) bizonyos idôszakonként az alkalmazottak tudomására hozni a cég gazdasági és pénzügyi helyzetét; e) meghallgatni a szakszervezet vagy az alkalmazottak képviselôinek véleményét olyan döntéshozatal elôtt, amely feltételezhetôen jelentôsen befolyásolná az alkalmazottak jogait és érdekeit; f) kifizetni az összes rá háruló járulékot és adót, továbbá visszatartani és befizetni az alkalmazottakra háruló járulékokat és adókat, a törvény szerint; g) létrehozni az általános nyilvántartókönyvet és a törvény szerint kitölteni; h) kérésre kiállítani minden okiratot, amely az igénylô alkalmazotti minôségét igazolja; i) biztosítani az alkalmazottak személyi jellegû adatainak bizalmas kezelését.

Az egyéni munkaszerzôdés módosítása
41. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdést csak a felek közös beleegyezésével módosíthatják. Kivételesen a szerzôdést egyoldalúan is módosíthatják, a törvénykönyvben elôírt esetekben és feltételek mellett. A módosítás a következô elemek bármelyikére vonatkozhat: a) a szerzôdés idôtartama; b) a munkahely; c) a munka milyensége; d) munkafeltételek; e) kereset; f) a munkaidô és szabadidô.

42. szakasz. — A munkahely szempontjából az egyéni szerzôdést a munkaadó egyoldalúan is módosíthatja, az alkalmazott kiküldetésével vagy áthelyezésével más helyre, mint amelyet a szerzôdés elôírt. Erre az idôre az alkalmazott megôrzi állását és a szerzôdésben szereplô minden egyéb jogát.

43. szakasz. — Kiküldetés alatt bizonyos munkálatok vagy feladatok elvégzését értik, amelyeket ideiglenes jelleggel teljesítenek a munkahelyen kívül a munkaadó utasítására.

44. szakasz. — A kiküldetés 60 napra szólhat, és az alkalmazott beleegyezésével még legtöbb 60 nappal hosszabbítható meg. Az alkalmazott jogosult az utazási- és szállásköltségek megtérítésére, valamint egy kiküldetési járulékra is, a törvény vagy kollektív munkaszerzôdés feltételeivel.

45. szakasz. — Áthelyezés során a munkaadó elrendeli a munkahely ideiglenes megváltoztatását egy másik munkaadóhoz az ennek érdekében történô valamely munkavégzés céljából. Ilyen esetben kivételesen munkajelleget is változtathatnak, de csak az alkalmazott írásos beleegyezésével.

46. szakasz. — Az áthelyezést legtöbb 1 évre rendelhetik el. Kivételes esetben az áthelyezést a felek közös beleegyezésével 6 hónaponként meghosszabbíthatják olyan objektív okokból, amelyek megkívánják az érintett alkalmazott jelenlétét az új munkaadónál. Az alkalmazott visszautasíthatja az elrendelt áthelyezést, de csak kivételesen, és megalapozott személyes okok miatt. Az áthelyezett jogosult az utazási és elszállásolási költségek megtérítésére, továbbá egy járulékra is, a törvény vagy a kollektív munkaszerzôdés feltételei mellett.

47. szakasz. — Az áthelyezett alkalmazottat megilletô jogokat az a munkaadó nyújtja, akihez az áthelyezés történt. Az áthelyezés idôszakára az alkalmazott a számára kedvezôbb jogokat élvezi, amelyek tehát lehetnek azok, amelyek az áthelyezést elrendelô munkaadónál illetik meg, vagy azok, amelyeket az új munkaadó nyújt. Az áthelyezést elrendelô munkadó köteles minden olyan intézkedést meghozni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az új munkaadó teljes mértékben és idejében teljesítse kötelezettségét az áthelyezett alkalmazottal szemben. Ha ez nem történik meg, akkor ezek a kötelezettségek az áthelyezést elrendelôre hárulnak. Amennyiben nézeteltérés merül fel a két munkaadó között, és egyik sem akarja vállalni a kötelezettségeket, az alkalmazottnak joga van visszamenni eredeti munkahelyére, bármelyik munkaadó ellen fellépni, és kérni a nem teljesített kötelezettségek kötelezô végrehajtását.

48. szakasz. — A munkaadó egyoldalúan, az alkalmazott beleegyezése nélkül is megváltoztathatja, ideiglenes jelleggel, a munka helyét és jellegét kényszerhelyzetben, fegyelmi büntetésként vagy az alkalmazottal szembeni védelmi intézkedésként, a jelen törvénykönyvben elôírt esetekben és feltételek mellett.

Az egyéni munkaszerzôdés felfüggesztése
49. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdés felfüggesztése történhet jog szerint, a felek közös megegyezésével vagy egyik fél egyoldalú cselekménye alapján. A szerzôdés felfüggesztése az alkalmazott részérôl történô munkavégzés, valamint a munkaadó részérôl történô kereseti jellegû jogok kifizetésének a felfüggesztésével jár. Erre az idôre ellenben továbbra is fennmaradhatnak egyéb jogok és kötelezettségek a felek között, amennyiben külön törvényekben, a kollektív vagy egyéni munkaszerzôdésben, a belsô szabályozásban nem rendelkeznek másképp. Az alkalmazott hibájából történô szerzôdésfelfüggesztés esetében erre az idôre az érintett nem részesül egyetlen jogban sem, amely alkalmazotti minôségébôl adódna.

50. szakasz. — Jog szerint az egyéni munkaszerzôdést a következô esetekben függesztik fel: a) szülési szabadság; b) ideiglenes munkaképtelenség esetén járó szabadság; c) vesztegzár; d) a kötelezô sorkatonai szolgálat teljesítése; e) valamely tisztség gyakorlása valamely végrehajtó, törvényhozó vagy bírói hatóság keretén belül, a mandátum teljes idôtartamára; f) fizetett szakszervezeti vezetôségi tisztség betöltése; g) kényszerhelyzetben; h) amikor az alkalmazott elôzetes letartóztatásban van, a Büntetô Törvénykönyv feltételei mellett.

51. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdést az alkalmazott kezdeményezésébôl a következô esetekben függeszthetik fel: a) gyermeknevelés szabadság, a gyermek 2 éves, fogyatékosságban szenvedô gyermeknél 3 éves koráig; b) a beteg gyermek gondozásáért járó szabadság, a gyermek 7 éves koráig, fogyatékosságban szenvedô gyermeknél ennek 18 éves koráig; c) apasági szabadság; d) szakképzésért járó szabadság; e) választás útján betöltött tisztség gyakorlása központi vagy helyi szinten alakult szakmai szervezeteknél, a mandátum teljes idôtartamára; f) sztrájkban való részvétel; g) igazolatlan hiányzás.

52. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdést a munkaadó kezdeményezésébôl a következô esetekben függeszthetik fel: a) az elôzetes fegyelmi kivizsgálás idejére, a törvény feltételei alapján; b) fegyelmi büntetésként; c) abban az esetben, amikor a munkaadó bûnvádi feljelentést tett alkalmazottja ellen, vagy bíróság elé állították a tisztségével összeférhetetlen bûncselekmények miatt, a végleges bírósági határozatig; d) a tevékenység ideiglenes beszüntetésekor, amely nem jár a munkaviszony megszûnésével, és fôleg gazdasági, mûszaki, szervezési vagy ehhez hasonló oka van; e) az áthelyezés idôszakára. Amikor a c) pontban jelzett esetben megállapítják az alkalmazott ártatlanságát, az illetô visszaveszi korábbi tevékenységét, és kártérítést fizetnek számára, amely egyenlô azzal a keresettel és többi joggal, amely a felfüggesztés idején illette volna meg.

53. szakasz. — A munkaadó tevékenységének ideiglenes beszüntetése idejére az alkalmazottak járandóságban részesülnek, amelyet a kereseti alapból fizetnek, és nem lehet kevesebb az alapfizetések 75%-ánál. Erre az idôre az alkalmazottak a munkaadó rendelkezésére kell hogy álljanak, hogy bármikor újrakezdhessék a munkát.

54. szakasz. — A felek közös megegyezése alapján az egyéni munkaszerzôdést tanulmányok végzésére vagy személyes okok miatt függeszthetik fel.

Az egyéni munkaszerzôdés megszûnése
55. szakasz. — Az egyéni munkaszerzôdés a következôképpen szûnhet meg: a) jog szerint; b) a felek megegyezésével, az általuk megállapodott idôpontban; c) valamelyik fél egyoldalú akarata eredményeként, a törvényben elôírt korlátozó esetekben és feltételek mellett.

(Következô Jogrend rovatunkban ismertejük a szerzôdés jog szerinti megszûnését, az elbocsátást amely függhet az alkalmazott személyétôl vagy lehet ettôl független, a kollektív elbocsátást, felmondási idôszakot, a törvénytelen elbocsátások ellenôrzését és büntetését, a felmondást, és rátérünk a más típusú munkaszerzôdésekre — meghatározott idôtartamú, részmunkaidôs, idôszakos munka ügynökön keresztül.)

1917. február 20-án született Xantus János.

Vannak sorsfordító, egy életre elkötelezô találkozások.

Saját életemben kétségtelenül ilyenek voltak kolozsvári találkozásaim dr. Xantus Jánossal csodálkozó kisgyermekként, rajongó kisdiákként, kritikus tanítványként, önfeledt kirándulótársként és végül "számûzött" sorstársként, tanárként is. Emlékeim annyiban közérdekûek, hogy a gyermek és a felnôtt, a tanítvány és a tanár, a múlt, jelen és jövendô általános kérdéseirôl (is) szólnak.

Kezdjük a múlttal.

Ha agysejtjeimben Xantus Jánossal kapcsolatban elraktározott elsô emlékeket keresem, akkor a napfényes nyári Szamos-part vizes kavicsain csillogó vászonkajak, egy mosolygó barna arc és az elsô vízi utazás izgalma bukkan elém... valamikor az 1940-es évek derekáról. És ez ötlik fel sokszor ma is, amikor kajakomban ülök. Jóval késôbb vált csak világossá, hogy a kajak, a "Tündérszép tájak" egyik vándora, a legendás "Szampó", a barna arc pedig ifjabb (dr.) Xantus János arca volt.

Amikor erre rájöttem, már "pupá"-k, azaz — éppen a Xantus által meghonosított, és diáknyelven "pupákok"-ká torzított — lepkévé válásra várakozó "báb"-ok voltunk a kolozsvári református kollégiumban. "No, hogy vagytok, pupákok?" cseng fülembe ma is a katedrán koppanó katalógusát kísérô köszöntése. És lelki szemeim elôtt élesen bontakozik ki az elsô Xantus-élmény: az elsô (ha jól emlékszem: helyettesítô) órájának Bemutatkozása! Az a felszabadultan szellemes, jó hangulatú tanár–diák kapcsolat, mely csak a született tanáregyéniségek óráját jellemzi. Nem a "röhög az egész osztály" hangulata, hanem azé a meglepetésé, hogy "...hát ilyen tanárok is vannak? ... így is lehet tanítani?"

A következô különleges emlék: a táblavázlat. A meglepetés, amit a betûk vonala, a vonalak rendje, a kulcsszavak logikájának felfedezése, a színes rajzok értelmének megfejtése jelentett. Az az érzés, hogy tanárunk felnôttszámba vesz bennünket. Honnan tudhattunk volna szerencsénk politikai hátterérôl? Arról, hogy egyetemi katedráról "számûzték" ôt a gimnáziumi osztályba. Ma sem tudom eldönteni, hogy neki magának javára vagy kárára volt-e ez a "számûzetés"? Az akkori és késôbbi "ûzetések" nyilván semmiképpen sem voltak számára kellemesek. Abban viszont biztos vagyok, hogy Xantus személyes varázsa, hatása az iskolában nagyobb volt, mint az egyetemen lehetett volna. Amikor diákjaimhoz szólok, amikor a táblára írok (kalligráfiában igencsak tehetségtelen tanítványaként) sok tekintetben ma is ô irányít.

Vagy emlékezzünk a bológia órák hangulatára. Nem hiszem, hogy óráin valaki is rendszeresen szorongott volna. Felszabadult, várakozó zsibongással tódult mindig az osztály a Petôfi utcai "új" épület nyugati szárnyának nagyudvarára nézô természetrajzi elôadója felé.

És itt van — immár több mint 50 esztendô távolából — elsô "önképzôköri dolgozatom" a madárvonulásról, a vándormadarakról. Ezt már tanártársával és barátjával, Kabán Ferenccel együtt irányította. Alighanem akkor érett elhatározássá bennem a szándék és érdeklôdés: biológus leszek. A témaválasztás talán jelképesen is meghatározta életemet.

Az elsô közös kirándulások. Tavaszi héricsek, szellôrózsák és kökörcsinek a Hajtás-völgy torkában. Rigópohár-vadászat a Cérnaforrás körül egy csalogánytrillás, didergetôen hideg májusi sátoros éjszaka után. Vagy az elsô szputnyik jeleinek táskarádiós "lehallgatása" a Gorbó-völgyben Ruha István két csodálatos hegedûszólója között. Képzeletbeli cirbolyafenyôkeresés (az ô Parádi Ferencet idézô szójátékával — "cirbolyongás") a Retyezátban. Közös túra a Balkánon ... részleteirôl a Világjáró bakancsokban is megemlékezett.

Azután a hányattatások és a meghasonlások kora. Küszködései a méltatlanságokkal, a rosszindulattal, a gáncsoskodással ... és mindenekelôtt önmagával, a génjeibôl kiszabaduló betegséggel. Az érzelmek küzdelme az értelemmel ... és viszont. Ekkorra már elkerültem Kolozsvárról, találkozásaink megritkultak, de nem szakadtak meg soha. Tanítványai felé áradó érdeklôdését, szeretetét, ragaszkodását legutolsó személyes találkozásunkig éreztem. És ezt éreztem 2002 nyarán is, amikor 45. érettségi találkozónk alkalmából egykori osztályommal — immár a Házsongárdban — újra meglátogattuk.

Ezzel a látogatással belépünk a jövôt szegélyezô jelenbe.

Lássuk hát a jelen egyik legfontosabb kérdését: gondos kolozsvári (világ)polgárként — hiszen kevés városnak van ma annyi világban szerteszét szóródott polgára, mint éppen Kolozsvárnak — jól sáfárkodtunk-e az elôdök terentette értékekkel? Jól gondozzuk-e például a Xantus Jánosok — apa és fia — hagyatékát? Tudjuk-e pontosan, mi ennek a hagyatéknak valós értéke?

Nem könnyû ezt az értéket meghatározni. Talán éppen maga a keresett érték, a "xantusi szemlélet" segít: az, hogy közvetlen vagy közvetett tanítványaként megtanultuk, megtanulhatjuk szûk szakterületeken felülemelkedve, nagy összefüggéseiben látni a világot. Az összképet is látva megragadni a tárgyalt szempontból fontos részleteket.

A "madártávlatból, de sasszemmel" szemlélet Xantus János hagyatékának nagy értéke. Nem baj, ha nem sikerült elkapni a zsákmányt. Nem baj, ha a kiszemelt téma "elmenekült". Megmaradt a távlatok belátásának, az összefüggések feltárásának, a részletek felismerésének élménye. Szombathelyi tanítványaimnak a világjáró, tudományos ismeretterjesztô és szakíró Xantus Jánosokról írott szakdolgozataival bíbelôdve vált világossá, hogy Xantus tanár úr jóval a "gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan" jelszavának a divatja elôtt rájött a helyi cselekedetek egyetemes jelentôségére. A II. világháború utáni magyar szakirodalomban — Herman Ottó, Chernel István és társaik erdélyi örököseként — bizonyára dr. Xantus János hívta fel az elsôk között a figyelmet a sok apró helyi cselekedet egyetemes jelentôségére. Ezért tekintem a világutazó Xantus Jánosról, illetve a kolozsvári utódról, dr. Xantus Jánosról szóló szombathelyi szakdolgozatok újragondolását, a régi dolgozatok Kibertérben való E-közlését (vö: http://binet-biotar.vein.hu BioTár Electronic, Hallgatói Munkák), minden magyarul olvasó számára való egyetemes hozzáférhetôvé tételét a közeljövô egyik kihívásának.

És itt érkeztünk a jövô partjára, nem feledve, hogy mindent csak a folyamatok, az evolúció tükrében lehet értelmezni. "Madártávlatból, de sas-szemmel".

A jövô nagy kérdése: "Mit fognak ismerni apáik, nagyapáik hagyatékából a fiak és az unokák — ez esetben éppen a természetismeret, a természetvédelem terén?"

A természetismeret ugyanis az európai kulturális evolúció múltjának és jövôjének is kulcskérdése. Európában például jórészt azért beszélnek indoeurópai nyelveket, mert 12 000–15 000 évvel ezelôtt egy — valahol Európa és India között élô — népesség nagyon jól megismerte és megtanulta termeszteni a vadon élô növényeket. Ezt a hihetetlen túlélési elônyt jelentô tudását (az ehhez csatlakozó fogalomrendszerrel és annak minden nyelvi járulékával, szokásával együtt) nemzedékrôl nemzedékre felerôsítve új nyelvet és új tudást hagyományozott két kontinens — máig is indoeurópai nyelveken értekezô — sok-sok népére.

De ne feledjük: beszélnek Európában nem indoeurópai nyelveket is. Legtöbben éppen itt, tájainkon, a Kárpát-medencében. És azért beszélnek itt még mindig olyan sokan ural-altáji, pontosabban finnugor gyökerû nyelven, azaz magyarul, mert nagyállattartó, lovas-nomád nyelvhagyományozó ôseink 1100–1500 évvel ezelôtt komolyan vették a sikeres túlélést biztosító hagyományaik védelmét, megôrzését nemzedékrôl nemzedékre. Az években mért távlatokról vitatkozhatunk, a sikerességrôl nem: bizonyság erre az élô nyelv, melyet beszélünk. Egykori hagyományôrzô erejük mára egész Európát gazdagítja.

De hogyan kapcsolódik ez az évezredes történelmi távlat ahhoz a fél évszázados kis részlethez, amirôl itt megemlékezünk?

Nagyon szorosan, nagyon pontosan. Dr. Xantus János ugyanis minden katedráról elhangzott, minden stúdióból kimondott szavával, minden leírt mondatával, minden magyarázatával, minden formába öntött gondolatával ismeretet, szemléletet, gondolkodásmódot és nyelvet is hagyományozott. Ezt a munkáját immár évszázados, sôt bizonyos értelemben évezredes távlatból tekintve, ne feledjük a megdöbbentô tényt: nemzedékünk gyermekeit mindössze 10–12 "unokaforduló" választja el a Kárpát-medence nyelvi képét máig befolyásoló-meghatározó ôseink korától. Ugyanis, ha — csupán a számmisztika és a könnyebb megjegyezhetôség kedvéért — itt most egy nemzedékfordulót durván 33 évben számolunk mindössze 33 nemzedéknyire (azaz így számolva is 1000–1100 évnyire) vagyunk a honfoglalás korától. És ha arra gondolunk, hogy a hagyomány a leghatékonyabban nem szülôrôl gyermekre, hanem nagyszülôrôl unokára — tehát 60–100 éves ugrásokkal, "unokafordulókban" — adódik át, durván számolva mindössze 10–15 unokafordulóra vagyunk a honfoglalás korától!

Miért kell beszélnünk itt és most ezekrôl a dolgokról a tanár és szakíró dr. Xantus János szellemi hagyatéka kapcsán? Azért, mert itt is a hagyományok és hagyatékok, emlékek és értékek gondos ôrzésérôl és átadásáról van szó. A feladat messze túlmutat egy emberen, egy családon, egy városon, de még egy nemzeti közösségen is. Nincs most se tere, se módja a kérdés kifejtésének. Egy dologra azonban érdemes figyelni: Európa nagy nemzetei az egyszer megteremtett anyagi és szellemi értékek ôrzését, ápolását, fejlesztését nagyon komolyan veszik. Azért gazdagok, mert gondosak. Az egykor nagyhatású, sikeres angol, német, francia stb. könyveket folyamatosan követik az újabb és újabb kiadások, átdolgozások. Szellemi értékeiket folyamatosan fejlesztve mutatják fel ezeket újra meg újra saját nemzeti közösségüknek, szomszédaiknak, Európának és a világnak.

Számunkra is megfontolandó volna a Xantus-hagyaték mainál sokkal hatékonyabb ápolása — Xantus-könyvek, Xantus-emlékérem, Xantus Intézetek kialakítása. A székelyföldi Xantus-emlékhelyek, a kolozsvári (egyelôre családi) Xantus-múzeum, a budapesti Állatkert, a Néprajzi Múzeum és több más intézmény, a veszprémi Biológiai Intézet kialakítás alatt álló Xantus-honlap rovata, a tervezett Xantus-Emlékelôadások, a gyôri Xantus János múzeum stb. máris elegendô keretet adhatnának a szándékok összefogásához, az indításhoz.

De minden szándék csak annyit ér, amennyi megvalósul belôle.

Hol vagytok, pupák(ok)? Lesz-e ebbôl az immár évtizedek óta báb-álmot alvó álomból elevenen szárnyaló színes pillangó? Ez a tanítványoktól és az ô tanítványaiktól ... a gyermekektôl, az unokáktól függ. Mert maholnap éppen egy unokafordulónyira vagyunk az elsô, sorsfordító találkozásoktól. Ha most nem figyelünk, a lánc szakad.

Veszprém, 2003. február 16.

Szabó T. Attila

Balázs Péter személyes sorsa, életútjának alakulása legalább annyira ellentmondásos volt, mint a század, amelyet átélt. Akárcsak a pályatársai esetében, a történelem viharai tehetségének kibontakozását és mûvésszé válását is meghatározták.

A 20. század harmincas éveiben indult el a mûvészpályán, tudását a legjobb erdélyi mesterektôl sajátította el, ám generációs társaihoz hasonlóan fejlôdését a második világháború és az azt követô kelet-európai sors derékba törte. Nem jutott el a nagy nyugati múzeumokba, nem volt alkalma megfordulni az avantgárd bölcsôinek számító mûtermekben, és megismerkedni azokkal a nagynevû mesterekkel és híres mûhelyekkel, akik, illetve amelyek t meghúzták a kontinens mûvészeti irányvonalait. Csakis arra alapozhatott, amit mestereitôl — Kolozsváron Szolnay Sándortól, Nagybányán Ziffer Sándortól, majd Marosvásárhelyen Bordi Andrástól — tanult, továbbá arra, amit saját erejére és tehetségére támaszkodva felfedezett.

Ritkán történt meg indulásának és mûvésszé válásának évtizedeiben, hogy munkáskörnyezetbôl, s még annál is ritkábban, hogy falusi közegbôl származó fiatalok a mûvészpályát válasszák, hiszen — s ezt egyébként már Réti István is megállapította — a mûvészek zöme fôképp a kisnemesi magyar társadalom polgárosult leszármazottai közül került ki. Kevés kivétellel a két világháború közötti korszakot is ez jellemezte. Rendkívül kis-számú vidéki "ôstehetség" tûnt fel abban az idôszakban, és próbálta felküzdeni magát a mûvészi rangra. Egyik kivétel éppen Balázs Péter volt.

Fejlôdésére és alkotómûvésszé érésére falusi származása hangsúlyosan rányomta a bélyegét. Magával hozta ugyanis az otthoni (magyarfenesi, de jellegzetesen kalotaszegi és végsô soron erdélyi magyar) paraszti világot, a tárgyaival — guzsalyával, csörlôivel, bokályaival és köcsögeivel, festett kelengyés ládájával, faragott hozományládájával és más bútordarabjaival, illetve népi varrottasaival, szôtteseivel és egyéb kellékeivel — együtt, amelyeket késôbbi képi világában személyével szorosan összefüggô, környezetét formáló-alakító lételemévé nemesített.

A Szolnay–Szervátiusz, majd a Ziffer és a Bordi mûtermében zajló mûvészeti beszélgetések, az ott látottak és hallottak, az oda rendszeresen betérô és ott végeérhetetlenül vitázó útkeresô vagy már kiforrott mûvészek, neves kritikusok és írók befolyásának köszönhetôen, továbbá az ezekben a mûtermekben böngészett mûvészeti folyóiratok és könyvek hatására, késôbb — talán anélkül, hogy ezt tudatosan megfogalmazza — a vele csaknem egyidôs Neue Sachlichkeit, az új tárgyiasság irányvonalával rokonítható, a posztimpresszionizmus, az expresszionizmus és az újklasszicizmus egyes megoldásait is magukba ötvözô festmények egész sorát alkotta meg.

Nem mûvi csendéleteket festett, hanem képei által több mint jelezni, hangsúlyozni akarta a magával hozott falusi kincsek fontosságát és mérhetetlen értékét. Erre alapozva, olyan képi világot teremtett, amelyben a megörökített tárgyak végül a paraszti lét allegóriájává váltak. Eltérôen városon született és nevelkedett kollégáitól például, akik számára mindezek a tárgyak általában csak dekoratív célokat szolgáltak, jobb esetben a bartóki forráshoz való visszatérés szükségességét hangsúlyozták, Balázs Péter nagyon közeli kapcsolatban állt otthonról hozott "kincseivel", s ez a viszony idôvel teljes szemléletére nézve meghatározóvá vált. Hiszen ez a jellegzetesség nem csupán csendéleteiben, de portréiban, portré-kompozícióiban, aktjaiban, város- és tájképeiben egyaránt tetten érhetô.

A jelzett különbség a világégés utáni idôszakban is arra késztette, hogy állandóan visszatérjen abba a környezetbe, amelyben felnôtt, és amelybôl elszármazott, s ott folyton újabb és újabb benyomásokat szerezzen. A falu iránt érzett szûnni nem akaró nosztalgiája így örök ihletforrást jelentett számára. A magyarfenesi hegy, a falu szépe, a Csicsal és idônként a Szôlôhegy úgy tûnik fel képein, mint Paul Cézanne Monte Sainte Victoire-ja: örökké titokzatosan, kifürkészhetetlenül, mindig más és más benyomást keltve, ám mégis meghatározó elemévé válva a tájnak.

A második világháború után az erdélyi mûvészeti élet az anyaországétól szinte teljes mértékben elszakadt, csaknem hermetikusan zárt környezetbe került, s az erdélyi magyar mûvészek kénytelenek voltak a hagyományaikkal sok tekintetben összeegyeztethetetlen romániai képzômûvészet mércéjéhez és kényszerpályájához igazodni. Balázs Péternek sem volt lehetôsége a magyarországi képzômûvészeti élet pulzusán rajta tartania a kezét, s annak eredményeirôl maga is csak véletlenszerûen szerzett tudomást. Ez szintén hozzájárult ahhoz, hogy a forráshoz vissza-visszatérjen, és örökké abból merítsen. A szülôföld pedig megtanította arra, hogy az embert, a tárgyakat és a természet alkotta szépet mély empátiával fürkéssze.

Szegény parasztcsaládból származott, a szociális igazságosság iránti érzékenysége érthetô. Mesterei és támogatói közül is a legtöbben baloldali beállítottságúak voltak, s a baloldalhoz tartozónak számított az a közeg is, amelyben a harmincas években és a negyvenes évek elején mozgott. Nem meglepô tehát, hogy a világháború után az új rendszer elônyeiben bízók közé tartozott, s hogy a sztálinista diktatúra idején maga is megalkotta a szocialista realizmus követelményeihez igazodó — bár azokban is az embert, az életet fürkészô — munkáit. Sôt, az erdélyi magyar értelmiség többségéhez hasonlóan, aktívan és nagy reménységgel, mûvészként, újságíróként és fôiskolai oktatóként egyaránt részt vett a nemzetiségi és társadalmi igazságosságot ígérô új rendszer felépítésének munkájában.

Tagja volt az 1939-ben alakult, Tizenötök néven ismert, a Barabás Miklós Céh fiataljait tömörítô mûvészcsoportnak, akikkel együtt elsô alkalommal Kolozsváron lépett a nagyközönség elé. A csoport tagjainak zömétôl legfeljebb annyiban különbözött, hogy szakmai tudását korábban nem a kolozsvári, illetve a temesvári vagy a bukaresti képzômûvészeti fôiskola növendékeként, hanem magán- és szabadiskolákban szerezte meg. Ennek következtében a nyugati festészet eredményeirôl nem román közvetítéssel, hanem hangsúlyosabban Kolozsváron Szolnay Sándornak, illetve Nagybányán Ziffer Sándornak köszönhetôen szerzett tudomást. Rendkívüli fontossággal bírt ugyanis a két háború közti évtizedekben, amikor Erdélyben a képzômûvészeti oktatás folyton a csôd szélén táncoló, pénz-, modell- és tanárhiánnyal küszködô, alig döcögô fôiskolán történt, hogy a tehetséges növendékek bejuthattak néhány már kiforrott mûvész mûtermébe, és láthatták azokat dolgozni.

A háború után kezdetben igyekezett nem beleártani magát a baloldali ideológiához történô alkalmazkodás okozta vitákba, ez azonban végül nem sikerült. A "helyes út" kijelölésének csatározásaiban sebeket kapott és okozott, ellenségeket és barátokat szerzett, és olykor ellentmondásos helyzetekbe keveredett. De vitathatatlanul javára írhatjuk, hogy nem tartozott a politikai turizmust ûzôk kategóriájához, hanem kitartott eredeti meggyôzôdései mellett.

A baloldali dogmatizmus éveiben ôt is börtönbe zárták, s ítélet nélkül két és fél évet töltött Románia különbözô fegyházaiban. Szabadulása után a politikai élettôl távol tartotta magát, s álláspontját mindinkább csak mûvészetével próbálta kifejezni. Szolnay, Ziffer és Bordi korábbi tanítása után, ezekben az években Fülöp Antal Andor nemes értelemben vett hatása járult hozzá saját stílusának végleges kialakításához.

Az életmûvét meghatározó mintegy nyolcszáz olajfestménye mellett grafikusi és illusztrátori tevékenysége teszi Balázs Péter mûvészi munkásságát teljessé.

Tibori Szabó Zoltán

*A kolozsvári Komp-Press Kiadónál 2002. decemberében megjelent monográfia fenti részletével a héten elhunyt mûvészre emlékezünk.

Az egészség elsôsorban betegség nélküli állapotot jelöl. A korábbi századokban is élt ilyen értelemben a szó, de akkoriban többnyire épséget, egészben levôséget értettek rajta. Érthetô, mert az egészség alakilag az egész származékszava: egész + ség. A mai helyesíráshoz igazítva 1372-bôl való ez a mondat: "De mert akkoron egész barátok és betegek nagy vígassággal élnek vala." Talán ez a magyarázata annak, hogy a 16–19. században gyakran hozzátették, hogy jó vagy rossz az az egészség, amelyrôl éppen szó van. A Magyar oklevélszótár Wesselényi család levéltárából 1584-bôl idézi ezt a mondatot: "...az felséged ifjú atyafia jó egészségben vagyon." Szenczi Molnár Albert naplójában, 1610-bôl származik ez az idézet: "Nem tudjuk, ha (=vajon) él-e Kegyelmed és jó egészségben volna Kegyelmed, vagy sem." Az Erdélyi magyar szótörténeti tár egy 1623-ban Kászonjakabfalván kelt levélbôl idéz: "Én Baricz Balázsné Anna jó egészségben lévén... teszek testamentumot."

Bôségesen van példa arra is, hogy az egészség lehet rossz, vagy legalábbis nem jó. Comeniusnak (akinek az eredeti családneve Szeges volt) egy 1643-ban megjelent munkájában olvasható ez a kifejezés: "gyenge és bágyadt egészség". A kolozsvári asztalos céh 1670 körüli jegyzôkönyvébôl idéz a Szótörténeti tár: "...rossz egíssígem vagyon most is." Wesselényi Ferencnek szólt 1740-ben kelt levélbôl való ez a részlet: "...a Leányom ... bizony gyenge egészséggel vagyon, eszik is, de éppen nem fog rajta".

Nyilvánvaló, hogy nincs valódi szerepe a jó vagy rossz melléknévnek az egészség szó elôtt, hiszen a szó már önmagában is jó egészségi állapotot, betegségtôl való mentességet jelent. Több jókívánságunkból a jelzô el is marad: Egészségére! Váljék egészségére! Kedves egészségére! Használja egészséggel! A hagyomány azonban nagy úr a nyelvhasználatban is, nyomatékosító elemként használjuk és használhatjuk ezt a jó melléknévvel kiegészített köszönési és köszöntési formát: Jó egészséget! Kívánunk jó egészséget és hosszú életet!

Természetszerûen, miként sok másban, ebben az esetben is, minden nyelvnek megvan a sajátos szóhasználati eszköze, formája. A románban a Multã sãnãtate! a szokásos formula. Ezzel szemben hibás a magyar nyelvérzéke annak, aki — tükörfordítás alapján — így köszönti fel az ünnepeltet: Sok egészséget!

Murádin László

Izgalmas eseménynek ígérkezik a kolozsvári Állami Magyar Színház február 23-i bemutatója, amely több száz embert mozgat meg, hiszen a társulat tagjai mellett színpadra lép mintegy 130 kisebb-nagyobb korosztályú gyerek, de az 50 tagú zenekarnak is nagyrésze a zenelíceum diákjaiból tevôdik össze. A vasárnapi iskola, avagy Noé bárkája címû produkciót Selmeczi György álmodta színpadra, a bemutatón a karmesteri szerepkört is betöltve. Az elôadás elsô része ôsbemutatónak számít. A vasárnapi iskola forgatókönyvét Visky András írta, Selmeczi György szerzett hozzá zenét, a második részben pedig Benjamin Britten Noé bárkája címû gyermekoperája kerül színpadra. A színpadi tér Ferencz István és Nagy Endre munkája, látványtervezô: Emmanuel Pastor és Venczel Attila. Az elôadás zenei vezetôje és karmestere Incze G. Katalin, koreográfusa pedig Könczei Árpád.

— Karmester, zeneszerzô, operarendezô, egyetemi tanár, zongoramûvész. Kifelejtettem valamit Selmeczi György foglalkozásai közül?

— Ôszintén szólva én magam nem szoktam sorolni, mert mindig valamiféle egységben igyekszem gondolkodni. Mindenesetre megpróbáltam azokat a társmûvészeteket összekapcsolni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az opera- és a zenésszínpadon, tehát általában a színpadon hitelesen, eszközgazdagon tudjak a közönséghez szólni. Erre szerzôdtünk valamennyien, több évtizede. Természetesen azt a szakmát és szakmaiságot próbálom alkalmazni minden esetben, amit az éppen vállalt munka, az éppen aktuális vállalkozás megkíván. Most hál’istennek pont egy olyasmit vállaltam a kolozsvári színházban, ami, bátran mondhatom, precedens nélküli. Másrészt pedig egy picit mozgósít minden egyes szakmát, amelyet én bizonyos szintig birtokolok. Akár a zongoristát, akár a karmestert, akár a rendezôt említem, de bizony még az apukát is olykor-olykor. Hiszen azonkívül, hogy a magyar színház krémjével adatott meg dolgoznom, ezen túlmenôen a színpadon nem kevesebb, mint 132 gyerek készíti el, munkatársamként, azt a produkciót, amelynek a Vasárnapi iskola, avagy Noé bárkája a címe. Nagyon enyhe nosztalgiával ez a cím arra a korszakra utal, amikor még volt idô belegondolni egy-egy bibliai szövegnek a szépségeibe, vagy a szövegben rejlô játékosságra, színházi jellegre, teatralitásra. Vagy volt idônk belehallgatni abba a muzsikába, amit a századok üzennek, és amit mindnyájunknak érdemes lenne nagyon komolyan beépíteni az életünkbe. Mindig úgy érzékelem ezt a dolgot, mint valami orvostudományi kérdést, bármilyen meglepô. Annyit beszélünk ugyanis az immunrendszerünkrôl és arról a képességünkrôl, hogy a fertôzéseknek és veszélyeknek ellenálljon a szervezetünk, de nagyon kevéssé törôdünk azzal, hogy a szellemünk és a lelkünk ellent tud-e állni a fertôzéseknek és a veszélyeknek. A produkció egy kicsit erre szeretné felhívni a figyelmet, illetôleg ebben keres játékos partnereket, mert remélhetôleg a közönség is partner lesz ebben a játékban. Tehát közösen kellene hogy megkeressük azokat a szérumokat, a vakcinákat, szellemi és érzelmi értelemben, amelyek megvédenek bennünket attól a tömérdek fertôzéstôl, aminek mi és a gyerekeink is ki vagyunk téve. Sokan vannak, akik arra ébrednek, hogy már nem értenek szót a gyerekkel, mert nincs valódi kapcsolat, már más nyelven beszélnek. Ez azért van, mert elvesztettük a közös pontokat a generációk között. A generációk harca természtesen mindig megvolt, valódi történelmi jellegzetesség, hiszen az élet lényege, az idô múlásának tartozéka. De a generációs harc mindig valamiféle közmegegyezés talaján alakult ki. Ez a harc egy kicsit most a szellemek vagdalkozásának tûnik, mintha nem volna talaj a lábunk alatt, sem magunknak, sem a gyerekeinknek. S amikor a generációk elbeszélnek egymás mellett, ennek vélhetôen az az oka, hogy nem születtek meg a szülô és gyermek közötti közös élmények, közös terminológiák, szülô és gyermek közös eszméje, legalább az alapvetô dolgokban, amitôl aztán eltávolodva, ám jöhet a harc, s az új generáció küzdjön meg az új világáért. Ma egy picit szomorúnak látom tehát a helyzetet. Persze nem vagyok pesszimista, és nagyon bízom az új generációban. Még abban is merek bízni, hogy az új generációk visszaállítják majd ezeknek a fogalmaknak és eszméknek a becsületét, amit mi ebben a bibliai teátrumban taglalunk, ahol felmerül a jó és a rossz közötti felelôs viszonynak a kialakítása, a jó és a rossz felismerésének képessége. Játékosan és élvezetesen esik szó arról is például, hogy bizony mindenkinek személyes felelôssége van abban, hogy kialakul-e a bûn, illetve a büntetés, a bûnhôdés fogalma. Ezek messzevezetô és mélyen filozófikus kérdések, emiatt el szoktuk vetni, hogy mi magunk foglalkozzunk ezeknek a fogalmaknak a terminológiájával. Itt van tehát egy produkció, amit tulajdonképpen két oldalról lehet megközelíteni: egyik a közjó, vagy a közszolgálat, amikor, mi mûvészek arra törekszünk, hogy a köz platformjáról megindokoljuk azt, hogy miért ezt és miért így. A másik megközelítés a színházé. A színháznak a nyelvi megújulásában is szerepet játszhatnak ezek a kísérletek, ezek a produkciók, amelyek által valamilyen mélyen megélt dolgok kerülnek fel a színpadra. A Vasárnapi iskola egy picit a hittan elsajátításának tükre. Másrészt ez az elôadás azt bizonyítja, hogy milyen hihetetlen tartalékok vannak az európai zsidó-keresztény eszmeiségben, milyen hagyomány az, ami reánk maradt, és milyen határtalanul buták vagyunk, amikor ezt a hagyományt elvetjük, nem törôdünk vele, vagy közömbösek vagyunk vele szemben.

— Kolozsváron születtél, Budapesten élsz, de úgy tûnik, csak kilométerekben távolodtál el a szülôvárosodtól, lelkileg semmiképpen.

— Olyannyira evidenciának érzem, hogy nem is szoktam bizonygatni az én kolozsváriságomat, hiszen az elmúlt tizenkét színházi szezon, amely alatt én jöttem-mentem és tettem a dolgom, azt remélem, önmagáért beszél. Az ember végül is nem a kinyilatkoztatások szintjén akarja a lokálpatriotizmusát megélni. Kolozsvárnak, az én értékrendemben, van egy szakralitása. Noha látom, hogy az elmúlt rendszer és az azóta bekövetkezô, többé-kevésbé felszabadult rendszer sem kedvez annak a szellemi és erkölcsi tartásnak, amelyet Kolozsvár mindig is képviselt. De nem szabad elveszítenünk a reményt. Én még mindig úgy érzem, valamilyen módon restaurálható ez a szellemi tartás. Ha egy picit egymásra találunk, beszélgetünk egymással, ha, mondjuk a kolozsvári családok egymásra találnak, ha nem történik több, mint például most a színházban azoknak a gyerekeknek a szülei, akik szerepelnek ebben a produkcióban, találkoznak a színházban és újra beszélgetnek egymással azok, akik évek óta nem találkoztak, akkor nincs minden veszve. Napi veszteségeink persze vannak, de fel kell tudni állni. Érdekes módon a rendszerváltozást követô évek legnagyobb veszteségének éppen ennek a képességnek a degradálódását érzem. A kolozsvári ember mindig fel tudott állni, mindig kreatívan újra tudta kezdeni az életet az évszázadok során. Minthogyha ebben lennénk most egy kicsit szegényebbek. Több az apátia, több ez a furcsa álreál-politika. Mert az az érvelés, amely arra hivatkozik, hogy a realitások amúgy sem engedik, ez egy hazug reálpolitika. Ebbe nem szabad beletörôdni. Én az anyaországgal való viszonyt is duplafenekûnek látom. Nagyszerû, hogy sokféle támogatási forma van, de éppen, mert nem érzem igazán koncepciózusnak, s újabban egyre kevésbé érzem annak ezeket a támogatási formákat, azontúl, hogy pillanatnyilag, vagy lokálisan megoldanak valami helyzetet, vagy éppen akkor gyógyír valami betegségre, de igazából a betegséget nem gyógyítja meg. Sôt, elmélyíti, és a már említett immunrendszert gyengíti. A mi kolozsvári köreinkben és Erdély-szerte sajnos sokan vannak, akik egész életüket ezekre a támogatásokra rendezték be, anélkül, hogy saját erôiket, saját kreativításukat, lehetôségeiket mozgósították volna. Mindennek két oldala van tehát. Egyrészt nagyszerû dolog, hogy létezik az anyaországgal való szoros kapcsolat, másrészt pedig van egy nagyon komoly aggály bennem: ha ez a támogatás nem szabja feltétlenül az önerô mozgósítását, akkor ez tulajdonképpen elszórt pénz és erkölcsi támasz. Nekünk az a dolgunk, hogy körömszakadtáig próbáljuk, a magunk tradíciói és erkölcsi meggyôzôdése szerint, létrehozni azt, amit létre kell hoznunk.

— Térjünk vissza a vasárnap esti bemutatóhoz. Ebben a formában, ahogyan színpadra kerül, tulajdonképpen két részbôl áll, egyik az eredetileg a mûsortervben szereplô Benjamin Britten Noé bárkája címû operája, bár nem tudom, mûfajilag közel áll-e ez a meghatározás…

— Közel álló dolog, bár nem opera. Mûfajilag a zenés misztériumjáték illik rá leginkább. Britten, hallatlan fantáziával és humorral, az angol college-ok, a kollégiumok számára írta ezt a darabot. Az volt a célja: úgy szerkessze meg, hogy valódi vokális vagy zenei nehézség ne legyen benne, tehát a matektanár vagy a kémiatanárnô is el tudja énekelni ezeket a szólamokat. Ezért lehet remekül megcsinálni prózai színészekkel, pláne ilyen ragyogó színészekkel, mint akik ennél a társulatnál vannak, mert ehhez tökéletesen megfelel az ô vokális és zenei felkészültségük, viszont hozzáadnak egy olyan pluszt, a színészi játéknak egy olyan többletét, ami rendkívüli örömömre szolgál. Ráadásul abban is partnerek, hogy ez a sok gyerek tökéletesen beilleszkedjen a játékba, tehát egy kicsit pedagógus-partnereim nekem is, meg azoknak a nagyszerû ének-zene tanároknak, akik szövetkeztek velünk azért, hogy ez a produkció létrejöhessen. Mindenki a maga iskolájában olyan ragyogóan készítette fel a gyerekeket, hogy nekem tulajdonképpen a színházban zenei kérdésekkel nem kellett foglalkoznom.

— Ehhez a Britten mûhöz adódott hozzá, ha jól tudom, a te ötleted alapján, egy elsô rész, amely most született meg, mind a prózai, mind pedig a zenei része.

— Igen, ez lesz az ôsbemutató. Visky Andrással arra szövetkeztünk, hogy megkomponáljuk a Noé születése elôtti idôszakot. Véleményem szerint hihetetlenül aktuális az egész özönvíz-tematika, a kataklizma elmélet. Jellemzô a korra. Néhány évtizede egyébként is folyton a világvégét várjuk, de mi magunk is sokat teszünk ennek a világvégének az eljöveteléért. Ez sajnos nagyon küszöbön álló, létezô veszély, még ha nem is egy emberöltô kérdése. Viskyvel tehát azt szerettük volna, ha egy kicsit megvilágítanánk az özönvíz elôzményeit, tehát Ádám és Éva elsô gyerekének a születésétôl végigvezetjük a genezist Noé születéséig. Ez az elsô rész tartalma. Az ember szellemi létezésének alapmozzanatait tartalmazza, a gyilkosság motívumának, az ölés tilalmának megszületését, tehát azoknak az erkölcsi mozzanatoknak a megszületését, amelyek szerint ma is élünk, vagy élnünk kellene.

Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin

Benjamin Britten egyike volt a legnagyobb angliai zeneszerzôknek, illetve zenészeknek. Nagyon termékeny alkotó volt, elsôsorban operái és vokális mûvei ismertek, de kitûnô karmesterként is számon tartották.

1913. november 22-én született Lowestoftban, Suffolk megyében.Hatéves korában már komponál, majd 1928-ban Frank Bridge-tôl tanul zeneszerzést. 1930-ban megkezdi tanulmányait a Királyi Zenemûvészeti Akadémián, tanárai John Ireland (zeneszerzés) és Arthur Benjamin (zongora). Egy évre rá már elnyeri az Akadémia Farrar díját egy kompozicíójáért, majd 1933-ban ismét neki ítélik oda ezt a díjat. Ebben az évben ismerkedik meg Schönberggel. 1934-ben futólag megismerkedik Peter Pears-el, akivel 1937-tôl kezdôdôen jó barátságba kerül, és sokat dolgoznak együtt. 1935-ben találkozik W. H. Auden költôvel, 1936-ban megírja ígéretes dalciklusát szopránra és zenekarra, Vadászó apáink (Our Hunting Fathers) címmel. 1939-ben Pears-el együtt Amerikába utazik, ahonnan csak 1942-ben tér vissza Angliába. Felmentik a katonai szolgálat alól. A második világháború utáni brit kulturális élet meghatározó egyénisége, az Angol Opera Társaság (English Opera Group — 1946) egyik alapító-tagja, a kortárs zenei mûhellyé vált Aldenburgh-i Fesztivál alapítója. 1957-ben az amerikai Mûvészet és Irodalomtudomány Akadémia tiszteletbeli tagja lesz. 1960-ban megismerkedik Dimitrij Sosztakoviccsal. 1964-ben elnyeri a Királyi Filharmóniai Társaság aranyérmét, számos kitüntetése mellett 1974-ben megkapja a Ravel-díjat. Zeneszerzôi munkásságát kiegészíti kiemelkedô elôadómûvészi tevékenysége, virtuóz zongoramûvész és híres karmester, különösen Mozart-vezényléseit becsülte nagyra a kor. 63 évesen, 1976. december 4-én, szívbajban hunyt el, néhány hónappal azt követôen, hogy — zeneszerzôként elsônek — Life Peer kitüntetésben részesült.

Legismertebb mûvei:
Lukrécia elrablása (The Rape of Lucretia — 1946)
Albert Herring (1947)
Billy Budd (1951)
Gloriana (1953)
Noé bárkája (Noye’s Fludde — 1957)
Nocturne tenorra és zenekarra (1958),
Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream — 1960)
Háborús requiem (War Requiem — 1961–62),
Cselló szimfónia (1963)
Owen Wingrave (1970–71)
Halál Velencében (Death in Venice — 1971–73);
Szvit angol népi dallamokra (Suite on English Folk Tunes — 1974).

A VOLT 11-ES SZÁMÚ KÖZÉPISKOLÁBAN 1963-BAN VÉGZETTEK jelentkezzenek Szigetiéknél a 438-629-es telefonszámon. Sürgôs!

Fotós céghez felveszek fiatalt, aki a fotó-fotómûvészet ágazatra hajlamos. Érdeklôdni a 0744-333369-es telefonon, március 1-jétôl. (7062690)

Nagy megtiszteltetésben volt része a lengyel Wisla Krakkó labdarúgóinak és szurkolóinak az esti, Lazio elleni UEFA-kupa nyolcaddöntô elôtt: vatikáni látogatásuk során fogadta és megáldotta ôket a pápa, aki fiatal korában sok idôt töltött a futballpályán, kapus volt. Honfitársuk, II. János Pál pápa áldása úgy látszik, használt a lengyel labdarúgóknak, mert, ha ugyan nem nyertek is, értékes döntetlent harcoltak ki.

A nyolc mérkôzés közül egyébként öt végzôdött hazai sikerrel, további kettô döntetlennel, és mindössze egy esetben gyôztek a vendégek. E bravúr a Liverpool nevéhez fûzôdik, amely Auxerre-ben vendégszerepelt. A legnagyobb gólarányú sikert a portugál FC Porto érte el, amely a második félidôben, bô fél óra alatt hat gólt szórt be Kabát Péter csapatának, a Denizlispornak a kapujába, s azokra mindössze egyetlen választ kapott. Igaz, Kabátéknak már a legjobb 16 közé jutás is nagy sikernek számított, s nem is álmodtak arról, hogy még továbbjuthatnak. Kikapott a másik török csapat is, a Mircea Lucescu által felkészített Isztambuli Besiktas — igaz, mindössze egy góllal, idegenben, úgyhogy a továbbjutás még nincs elveszve, viszont megtört a csapat hónapok óta tartó veretlenségi sorozata — a Besiktas sem a török bajnokságban és kupában, sem az UEFÁ-ban nem talált eddig legyôzôre ebben az idényben.

Vereséget szenvedett a Fradit kiejtô német VfB Stuttgart is, amely több mint 70 percet játszott 10 emberrel. Az egyetlen pozitív mérleg a görög csapatoké: sem a Panathinaikosz, sem az AEK Athén nem talált legyôzôre, miközben a két-két német és portugál együttes közül az egyik nyert, a másik veszített.

UEFA-kupa, nyolcaddöntô, 1. mérkôzések: Hertha Berlin SC (né-met)–Boavista Porto (portugál) 3–2 (Alex Alves 2 — 15., és 43., valamint van Burik — 93. perc, illetve Oscar — 37. és Goulart — 80. perc, a hazaiaknál Király Gábor és Dárdai Pál a kezdô tizenegyben kapott helyet), Panathinaikosz Athén (görög)–RSC Anderlecht (belga) 3–0 (Olisadebe 2 — 12. és 73., továbbá Liberopulosz — 62. perc), Slavia Prága (cseh)–Besiktas Isztambul (török) 1–0 (Dosek — 62. perc, kiállítva: Zago/Besiktas — 84. perc), SS Lazio (olasz)–Wisla Krakkó (lengyel) 3–3 (Lazetics — 22., Jop — öngól, 44. és Chiesa — 71. perc, illetve Uche — 39., valamint M. Zurawski 2 — 49. és 63. perc, mindkettô 11 m), AJ Auxerre (francia)–FC Liverpool (angol) 0–1 (Hyypiä — 73. perc), Celtic Glasgow (skót)–VfB Stuttgart (német) 3–1 (Lambert — 36., Maloney — 45. és Petrov — 68. perc, illetve Kuranyi — 27., kiállítva: Bordon/Stuttgart — 17. perc), Malaga (spanyol)–AEK Athén (görög) 0–0, FC Porto (portugál)–Denizlispor (török) 6–1 (Capucho — 48., Derlei Silva — 53., Ricardo Costa — 64., Jankauskas — 69., Deco — 74. és Alenyicsev — 82. perc, illetve Kratochvil — 78. perc).

A visszavágókat egy hét múlva rendezik.

Balázs Bence

A Magyar Labdarúgó-szövetség hivatalossá minôsítette a február 12-én, Cipruson a mostoha idôjárás miatt a szünetben félbeszakadt Bulgária–Magyarország barátságos mérkôzést. A találkozó félidejében a bolgárok vezettek 1–0-ra. Az MLSZ azzal indokolta a döntést, hogy a 2000 novemberében köd miatt ugyancsak az elsô játékrészt követôen véget ért, Macedónia elleni összecsapást is besorolta a válogatott örökmérlegébe, így következetesen a múlt heti kudarcot is el kell könyvelni.

A magyar labdarúgó-válogatott így összesen eddig 769 mérkôzést játszott, a mérleg: 373 gyôzelem, 173 döntetlen, 223 vereség, 1682 lôtt, 1170 kapott gól. Ebbôl a bolgárok ellen: 19 találkozón 12 siker, 3 döntetlen, s a mostanival együtt 4 vereség. A gólkülönbség: 50–20.

A német Axel Teichmann gyôzött az olaszországi Val di Fiemmében zajló északisí-világbajnokság 15 km-es férfi sífutó számában. A 23 éves gyôztes gyakorlatilag szinte végig vezetve nyerte meg a klasszikus stílusú viadalt az észt Jaak Mae és a norvég Frode Estil elôtt.

Teichmann sikere egyben azt is jelenti, hogy 1974 óta elôször állhatott német versenyzô egyéniben vb-dobogó tetejére. Akkor Gerhard Grimmer 50 km-en szerzett aranyérmet.

A legnagyobb meglepetést az amerikai Kris Freeman szolgáltatta, aki úgy lett negyedik, hogy mindössze 2,1 másodperccel maradt le a dobogóról.

Eredmények: sífutás, férfi 15 km, klasszikus stílus: 1. Axel Teichmann (német) 35:47,5 perc; 2. Jaak Mae (észt) 6,9 mp hátrány; 3. Frode Estil (norvég) 8,5 mp h.; 4. Kris Freeman (amerikai) 10,6 mp h.; 5. Andreas Schlütter (német) 12,9 mp h.; 6. Ivan Batory (szlovák) 17,6 mp h.

• Ronny Ackermann vezetett a két ugrás után északi összetettben a Világkupa-sorozatban élen álló német versenyzô rendkívül magabiztos volt az elsô szakaszban, 101,5, illetve 101 méterre szállt, így a lapzárta után véget ért 15 km-es sífutásnak jelentôs, több mint félperces elônnyel vághatott neki honfitársával, Georg Hettich-hel szemben.

A Nemzetközi Teniszszövetség és a Doppingellenes Ügynökség csütörtökön aláírt megállapodásának értelmében a jövôben valamennyi játékos számíthat versenyen kívüli ellenôrzésre.

— A sportág jövôje szempontjából roppant fontos szerzôdést kötöttünk. A mintákat minden esetben a WADA vagy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által akkreditált laboratóriumokban elemzik ki — mondta Francesco Ricci Bitti, az ITF elnöke.

Egészen 1998-ig a közvélemény abban a hitben élt, hogy a tenisz mentes a tiltott szerektôl, de akkor a cseh Petr Korda szervezetében nandrolon nyomaira bukkantak — az ausztrál nyílt bajnokság gyôztese egy év eltiltást kapott —, és azóta is több ismert játékos akadt fenn a vizsgálatokon.

• Marosi Katalin bejutott a 170 ezer dollár összdíjazású, bogotai tenisztorna negyeddöntôjébe.

A világranglistán 157. magyar játékos a 2. körben simán legyôzte a hetedik kiemelt svéd Asa Svenssont.

Eredmény: 2. forduló: Marosi–Svensson (svéd, 7.) 6:1, 6:2. Marosi ellenfele a 4. helyen kiemelt kolumbiai Fabiola Zuloaga lesz.

Vitalij Klicsko feljelentette a Boksz Világtanácsot, mert a szervezet nem kötelezte a nehézsúlyú világbajnok Lennox Lewist, hogy álljon ki ellene az év elsô felében.

Az ukrán ökölvívó a ranglista alapján elvileg az elsôszámú kihívó, de a brit óriás többszöri felszólítás ellenére sem hajlandó kötelek közé lépni, ráadásul a WBC nem reagál a történtekre, azaz nem fosztja meg címétôl.

Klicsko és Lewis menedzsmentje december 20-án megállapodott, hogy április 12-én Las Vegasban vagy április 19-én New Yorkban kerül sor a világszerte nagy érdeklôdéssel várt összecsapásra. Január 26-án viszont a brit ügyvédje bejelentette, hogy túl sok még a nyitott kérdés, ezért védence június 21-én Memphisben inkább a tavaly júniusban legyôzött Mike Tysonnak ad visszavágót.

Olykor még a halál küszöbérôl is. Emlékezetes a Forma–1-es pilóta, Mika Häkkinen esete, akit egy döbbenetes baleset után kómában szállítottak a korházba. Két napi öntudatlan állapot után Mika magához tért, és elsô szavai ezek voltak: uraim, éhes vagyok. Mindössze két hét elteltével már a versenykocsiban ült — orvosai legnagyobb csodálkozására.

Ennél sokkal súlyosabb balesetet szenvedett Niki Lauda, a Ferrari egykori versenyzôje, akit (teljesen önzetlenül, az életveszélyt felismerve) versenytársai mentettek ki égô kocsijából. A sportember össze-vissza égett, az orvosok szinte lemondtak róla. Egy évre a baleset után Lauda világbajnok lett! Ehhez hatalmas erô, magabiztosság, egyéniség szükségeltetik. Tíz emberbôl kilenc többet életében nem ült volna versenykocsiba. Ô megtette, méghozzá sikeresen.

Az amerikai Lance Armstrong úgy nyert világbajnokságot és Tour de France-t, hogy éppen kigyógyult a rákból. Ôt is félig-meddig már eltemették, de akarata, hite legyôzött minden betegséget, akadályt. A teniszezô Szeles Mónikát egy ôrült hátba szúrta. Ma már kilencedik a világranglistán. Olyan trauma után, amit nehéz kiheverni. A csodagyerekként indult, majd a kábítószer rabságába esett Jennifer Capriati — hatalmas akaraterôvel — évek kihagyása után visszatornázta magát a WTA-ranglista hetedik helyére.

A sízô-fenomén, Hermann Maier szinte minden csontját összetörte egy motorbaleset során. Orvosai meg voltak gyôzôdve: ez az ember életében többet nem fog siklani a havon. "Herminátor" Maier legyôzte a kuvikkolókat: megható volt látni, hogy lesiklása után ellenfelei is megtapsolták.

Ami mindezeket a neveket összeköti, a sport, a küzdelem szeretete. A pénz itt már mellékszereplô. Michael Jordan kétszer hagyta abba a kosárlabdázást, de a sportág iránti imádata mindig visszatérítette a palánkok alá. A sport egyig legnagyobb egyénisége emberként is bizonyított, nincs szüksége pénzre, hiszen bankszámlája régóta a csillagos égig ér.

A példák a sport iránti elhivatottságot, a hivatástudatot, az önzetlen szórakoztatás vágyát bizonyítják. Errôl is szólnak a versenyek, a megmérettetések.

Balkáni felfogás szerint "a pénz beszél, a kutya ugat". Így vagyunk mi sportolóinkkal. A labdarúgó Sabin Iliét tizenyolc éves korában hatalmas tehetségnek titulálták. Azóta megjárt néhány klubot, sehol sem bizonyított, de pénzbeli követelései meghaladják a józan ész határát. Úgymond kiváló tehetségeket még Kínában vagy Koreában sem lehet eladni. Érdekes volt hallani, hogy Davis-kupa csapatunk ugyanazt az összeget zsebeli be, akár nyer, akár veszít. Meg is látszott a "motiváció". Földhöz vágni a teniszütôt — ezért nem kellenne dollárezreket fizetni. Sem a hajtépésért és káromkodásért.

Két dologról szól a történet: a pénz és a dicsôség. Persze, az anyagiak nélkülözhetetlenek a dicsôség megszerzéséhez.

Csak az nem mindegy, kire és mire költjük.

Nánó Csaba

Tisztelt Szabadság Szerkesztôség, kedves Nagy Péter!

Nagy örömömre szolgál, hogy naponta hozzájuthatok lapjuk internetes változatához, amit nagy élvezettel olvasok. A február 8-i számban, Valerij Brumel halálhírérôl és a róla való megemlékezésrôl szóló cikkhez volna egy észrevételem. Tudom, ezt a cikket László Ferenc már korrigálta, de mint volt kolozsvári atléta, nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Az eredeti cikkben az áll, hogy: "...az utolsó hasmánt (guruló) technikával ugró fenomén. 1965-ig volt a világ élvonalában, ekkor ugrotta utolsó világcsúcsát (2,28m),..." Most lássuk a tényeket: a hasmánt technikát még a 80-as évekig alkalmazták, persze, egyre kevesebben és tényleg fehér hollónak számított már a 70-es években is. Az eredmények viszont annál érdekesebbek: 1977–1978 Vlagyimir Jascsenko (Szovjetunió) 2,33 m; 2,34m — mindkettô világcsúcs! 1974–1977 Rosemarie Ackermann Witschas (NDK) 1,94 m; 2,00 m (összesen 6 világcsúcs)! ("Rosie" az elsô nô, aki átugorta a 2 m-t! Szerintem fenoménok voltak ôk is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy legutolsó információim szerint, még Kolozs megyébôl minden idôk legnagyobbat ugrója, Máthé Zoltán sportmester 2,12 m 1980-ból. A fent említettek mindannyian hasmánt technikát alkalmaztak. Az ominózus idézetbôl az is kiderül, hogy Brumel 1965-ben ugrotta utolsó világcsúcsát, ami a valóságban 1963. július 21-én volt, Moszkvában. Brumel tényleg minden idôk egyik legnagyobb magasugró fenoménja volt, nyugodjon békében. Nagy Péternek meg azt kívánom, hogy írjon még nagyon sok cikket a lapba, mindannyiunk örömére.

Pálffy Pál, Magyarország

Hagyományos nagyszabású ifjúsági sportseregszemle színhelye lesz március elsején a Keleti Kárpátok legfestôibb téli öltözékét magára öltött sportközpont, Hargitafürdô. Itt rendezi meg, immár nyolcadik alkalommal a Romániai Magyar Pedagógiai Szövetség keretén belül mûködô TEST alapítvány az Erdélyi Magyar Iskolák Testnevelés- és Sportttalálkozóját. Borbáth István Ágoston testnevelôtanártól megtudtuk, a rendezvény a Bolyai Nyári Akadémia szellemét érvényesíti, s az idei kiírás az RMPSZ volt fôtitkára, a szovátai Teleki Oktatási Központ volt igazgatója tiszteletére a Bíró István Emlékverseny nevet viseli. Iskolák közötti sífutó és mûlesikló csapatverseny szerepel külön-külön az általános, illetve gimnáziumi osztályosok részére. Mind az északi-, mind az alpesisíben egy-egy fiú és lány képviseli az osztályokat, ezenkívül a sífutásban egy-egy kísérôtanár is erôsítheti a csapatokat. Minden résztvevôt pontoznak, a pontok összegzése nyomán alakul ki a végsô sorrend, külön-külön az általános iskolásoknál, illetve gimnazistáknál. A legjobb csapatokat és a helyezetteket sportfelszereléssel és egyéb tárgyakkal jutalmazzák.

További felvilágosítás és érdeklôdés a következô címen érhetô el: RMPSZ (UCDMR) — 4100, Csíkszereda, Toplica utca 20. szám, Hargita megye. Telefonon a 0266/171-377-es, faxon 0266/312-852-es számon kapható felvilágosítás.

L. F.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]