2003. február 26.
(XV. évfolyam, 45. szám)

Nyilatkozatban tiltakoztak a nem kormányzati szervezetek az alapítványokra és egyesületekre vonatkozó 2003. évi 37. számú kormányrendelet ellen. A nyilatkozat aláírói — többek között a Nyílt Társadalomért Alapítvány, Pro Európa Liga, Román Akadémiai Társaság, Horia Rusu Alapítvány, Pro Demokrácia — elsôsorban azt nehezményezik, hogy a kormányrendelet elkészítésekor az illetékes szervek nem konzultáltak az érintett alapítványokkal és egyesületekkel. A tiltakozó nyilatkozatot támogatja a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt, valamint az RMDSZ.

A vonatkozó jogszabály értelmében bármilyen alapítvány vagy egyesület bejegyzéséhez a központi közigazgatás szakminisztériumának vagy szakszervezetének jóváhagyása szükséges. A nem kormányzati szervezetek szerint a kormányrendelet fölöslegesen meghosszabbítja a jogi személyi státus megszerzésének eljárását, további visszaéléseket, esetenként diszkriminációt eredményez, valamint korlátozza a szabad társulás jogát. Ugyanakkor a nem kormányzati szervezetek közül csak azok részesülhetnek az állami, illetve a helyi költségvetésbôl kiutalt támogatásban, amelyeket a közjó számára hasznos alapítványként vagy egyesületként jegyeztek be, ezt a státust azonban csak a központi közigazgatás szakminisztériumai adhatják meg. Ezzel azt érik el, mutattak rá az érintett szervezetek vezetôi, hogy létrejönnek a kormányt támogató szervezetek, amelyek háttérbe szorítják a polgárok valódi érdekeit képviselô alapítványokat és egyesületeket. A jogszabály továbbá elôírja azt is, hogy a nem kormányzati szervezetek különbözô pártokat támogathatnak, minek következtében fennállhat annak veszélye, hogy csak azok a szervezetek kapják meg a mûködési engedélyt, amelyek a hatalmon levô pártot támogatják. A nyilatkozatot aláíró szervezetek arra kérik a kormányt, hogy egy új sürgôsségi kormányrendeletet révén törölje a kormányrendelet elôírásait.

A kérdéssel kapcsolatban kikértük Somai Józsefnek, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnökének és az Iskola Alapítvány ügyvezetôjének véleményét.

— Alkotmányellenes állapotról van szó — mondotta. — Elfogadhatatlan, hogy ha valaki három-négy szervezetnek tagja, akkor háromszor-négyszer vegyenek el tôle pénzt. Tulajdonképpen visszatérés egy régi rossz szokáshoz, ami súrolja a csalás határát! Mindenképpen azt várjuk, hogy a kormány vonja vissza ezt a rendeletét!

Az ország több részén késve adták le a SAPARD-pénzek elnyerésére kiírt pályázatokat a gazdák, a helyi és megyei tanácsok — derült ki azon a keddi rendkívüli videokonferencián, amelyet e témakörben tartott Hildegard Puwak integrációs és Octav Cozmâncã közigazgatási miniszter.

A megyék vezetôi, a megyei mezôgazdasági igazgatóságok vezetôi sorra számoltak be a régióban elért eredményekrôl, illetve eredménytelenségekrôl. Több megye szégyenkezve vallotta be, hogy lekéste a múlt év végi határidôt, és külön, soron kívüli elbírálást kért. Bukarest határozott volt: ezen már nem lehet segíteni, inkább összpontosítsunk az újabb pályázati határidôre.

Három évvel ezelôtt az Európai Unió (EU) külön programot indított vidéki útfejlesztésre, a közmûvesítés bevezetésére, illetve az agrártermékek elôállításának korszerûsítésére. A különbözô projekteket az EU 100 ezertôl 1 millió euróig terjedô összeggel támogatja.

A megyei tanács által készített tájékoztatóból kiderül: Kolozs megye 27 község úthálózatának korszerûsítése érdekében végzett megvalósíthatósági tervre kért pénzt a SAPARD-alapból. Ezenkívül a Megyei Vízmûvek ugyanerre a célra 11 finanszírozási kérelmet nyújtott be. Ezenkívül 39 városi tanács elsôsorban az útjavításhoz szükséges megvalósíthatósági terv költségeinek fedezésére kért pénzt. Liviu Medrea, a megyei tanács alelnöke arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a nem megfelelô finanszírozási tervezetek miatt csupán 9 megvalósíthatósági terv költségét fedezik. Pénzhez jut Alsódetrehem (61 milló lej), Magyargorbó (46 millió), Aranyosegerbegy (60 millió), Mezôcsán (23 millió), Csürülye (38 millió), Reketó (12 millió), Alsójára (33 millió), Tordaszentlászló (25 millió) és Székelyjó (39 millió lej).

Ilarie Ivan, a Kolozs megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Vezérigazgatóság vezetôje felhívta a gazdák, a helyi tanácsok figyelmét a SAPARD-program májusi határidejére, amikor a mezôgazdasági beruházásra, útjavításra, illetve az agrártermékek elôállításának korszerûsítésére lehet pénzt kapni. Az igazgató azt tanácsolja az érdeklôdôknek, hogy vegyék fel a kapcsolatot az általa vezetett hivatallal annak érdekében, hogy megfelelô pályázatot nyújthassanak be.

K. O.

Hétfôi lapzártánk után alaposan átalakították a polgármester elôterjesztette költségvetés-tervezetet az önkormányzati képviselôk. Meg nem erôsített források szerint a tanácsülést követôen a polgármester közölte közeli munkatársaival: soha többet nem hívja össze a helyi döntéshozó testületet.

A tanácsosok növelték a különbözô befektetésekre szánt összegeket, kiiktatták a szoborállításokat, és csökkentették a polgármesteri hivatal alkalmazottainak fizetésalapját.

A költségvetési vitát megelôzôen Gheorghe Funar polgármester beszámolót tartott az idei költségvetés fôbb irányelveirôl. Elmondta: a megyei tanács feltûnôen kevés pénzt ad a megyeszékhelynek a központi költségvetésbôl. Számításai szerint Kolozsvárnak 2900 milliárd lejre lenne szüksége, ehelyett a városvezetés kénytelen csupán 1900 milliárdból gazdálkodni.

Az önkormányzati képviselôk a polgármester által elôterjesztett 34 milliárdról 48,5 milliárdra emelték a Máramaros utca korszerûsítésére fordítandó pénzalapot. Ezenkívül hozzájárultak ahhoz, hogy a közszállítási vállalat 50 milliárd lej értékben autóbuszokat vásároljon. Ezzel kapcsolatban Liviu Neag, a Közszállítási Vállalat (RATUC) igazgatója lapunknak elmondta: örvendetes, hogy a városi tanácsosok jóváhagyták az összeget, de ez a mostani árak mellett csupán 8–9 autóbusz vásárlását teszi lehetôvé. Jelenleg egy jármû ára 5,5 milliárd lej körül mozog. Még ebben az évben nemzetközi versenytárgyalást tartunk annak érdekében, hogy jó áron a legjobb jármûveket vásárolhassuk meg — mondta Neag. A RATUC igazgatója ugyanakkor arról számolt be: az elmúlt három évben a vállalat csupán 7,5 milliárd lejt kapott a helyi költségvetésbôl új autó- és trolibuszok vásárlására. — Saját erônkbôl sikerült pótolni a hiányt, és 13 milliárd lej értékben jármûveket vásároltunk. Sajnos ettôl az évtôl nem folyósítják többé a költségvetési támogatást, a polgármesteri hivatal csak az ingyenes bérletek költségét fedezi, a háborús veteránok, forradalmárok, véradók és egyéb kategóriák számára — mondta az igazgató. Liviu Neag arról is tájékoztatott, a legutóbbi viteldíj-emelést a jegyárak inflációhoz történô igazítása és a támogatás elmaradása indokolta. Elôreláthatóan ebben az évben nem emelik meg a jegyek és bérletek árát. Természetesen ez az inflációs rátától és az üzemanyagok árának változásától is függ.

A tanács ugyanakkor törölte a szobrokra, mellszobrokra, emléktáblákra szánt összegeket. A polgármester elôterjesztette költségvetési tervezetben 17 mûemlék felavatása szerepelt. Sajnos ez a döntés a Janovits Jenô- és a Márton Áron-szoborra szánt összegek (egyenként 15 millió lej) kiiktatását is jelentette.

Pálffy Károly városi tanácsos szerint eredményként könyvelhetô el, hogy a többség hozzájárult a magyar színház 400 millió lejjel történô támogatásához. Ebbôl 100 milliót a tetôszerkezet megjavításának megvalósíthatósági tanulmányára fordítanak. Ugyanakkor az Aurel Vlaicu úti felüljárónál zajló munkálatokra 9,4 milliárdot, a közvilágítás korszerûsítésére 23 milliárdot, a Fellegvár stabilizálására 29,5 milliárdot, a Széchenyi téri parkolóház felépítésére 4,2 milliárdot fogadtak el.

A polgármester elôterjesztette költségvetés-tervezetben 69 milliárd lej szerepelt a városházi alkalmazottak fizetésének fedezésére. A pénzügyi bizottság tagjai úgy vélték, az összeget szándékosan növelték meg, ezért 20 milliárdot lefaragtak belôle. Az alkalmazottak tiltakozására és érveire hallgatva megtoldották még körülbelül 10 milliárddal, így ennél a költségvetési tételnél ebben az évben a polgármesternek 54 milliárd lejjel kell gazdálkodnia.

Kiss Olivér

A Kolozsvári Távfûtési Vállalat (RAT) januárban 2,5 milliárd lejnyi veszteséget könyvelhetett el a sürgôsségi kormányrendelet nyomán, amely a hôenergia terén könnyítéseket írt elô a lakosság érdekében — nyilatkozta tegnap a Mediafaxnak Ioan Moldovan, a társaság gazdasági igazgatója. A 2003/6-os számú kormányrendelet értelmében a lakóközösségek és tulajdonosok 10%-os engedményt kapnak, ha a nyugtát teljes egészében kifizetik. Januárban Kolozsváron 549 lakóközösség és 1700 bérlô került ebbe a helyzetbe. A RAT-igazgató szerint ez a kormányintézkedés populista, és csak elodázza, de nem oldja meg a problémákat.

Jelentôsen lassuló ütemben, de továbbra is növekedett tavaly a romániai magyar konzulátusokon kiadott vízumok száma — közölték illetékes magyar diplomaták az MTI-vel.

A Romániában tavaly kiadott magyarországi vízumok száma összesen 23 700 volt szemben a 2001-ben 22 100 kiadott vízummal. A legtöbben munkavállalási vízumot kértek.

Alföldi László, Magyarország kolozsvári fôkonzulja elmondta, hogy tavaly Kolozsváron összesen21 300 vízumot adtak ki, ebbôl 20 500 a harminc napot meghaladó tartózkodásra szólt.

(Részletek a 4. oldalon)

Rablásba, majd nemi erôszakba torkolott február 22-rôl 23-ra virradóra egy dési házibuli. A helybéli 19 éves Mirabela Maria B. nemi erôszak vádjával feljelentést tett a rendôrségen, miután a 32 éves dési Ioan C. az éj folyamán erôszakkal nemi aktusra kötelezte. Ioan C. ugyanakkor, a "fergetes" buli egy másik résztvevôjével, a 22 éves Ionel S.-szel közösen kirabolta az 50 éves Ioan Cornel N-t, aki annyira részeg volt, hogy ellenkezni sem tudott. Tôle 9 millió lej értékû aranyékszert loptak el. A rablásban különben részt vett Mirabela is, cinkostársként, a nemi erôszakra ezután került sor.

Ioan C. ellen nemi erôszak és rablás, Ioan Cornel N. ellen rablás, Maria Mirabela B. ellen pedig rablásban való bûnrészesség vádjával indult nyomozás. Ez utóbbi szabadlábon védekezik, míg a két férfit 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.

(balázs)

Tegnap a szenátus plenáris ülésén visszautalták a mûvelôdési és tömegtájékoztatási bizottsághoz a civil szervezetek körében nagy botrányt kavaró tv- és rádióilletékekrôl szóló törvénytervezetet. A mûvelôdési szakbizottság kedvezô véleményezése nyomán a jogi bizottsághoz küldött tervezetet tegnap tárgyalták a plénum elôtt. Az ellenzék által alkotmányellenesnek tartott rendelkezést végül, hírek szerint, a kormánypárt tagjai azért utalták vissza a jogi bizottsághoz, mert a szavazásnál nem számíthattak annak pozitív elbírálására, a liberális, a demokrata, valamint a Nagy-Románia Párt tagjai ugyanis ellene szavaztak volna, az RMDSZ pedig tartózkodott volna a törvénytervezet megszavazásától. (További részletek az 5. oldalon)

Rendkívüli volt az érdeklôdés a Babes–Bolyai Tudományegyetem kedd délutánra meghirdetett nyilvános felvételi-börzéje iránt, amelyre a Diákmûvelôdési Házban került sor. A teltházas rendezvényen nagy számban képviseltette magát a kolozsvári magyar maturandus-nemzedék.

A rendezvényen a BBTE minden karát képviselte valaki — dékánok, dékánhelyettesek, tanárok —, így az érettségi elôtt álló diákok által feltett kérdésekre a lehetô legjobb helyekrôl érkezett válasz. A magyar tagozat irányába fogalmazott kérdések alapján úgy tûnik, hogy a jelenlévôk mintegy fele ezen a nyelven akar továbbtanulni.

Kozma Kis Erzsébet, a BBTE titkárnôje szerint a keddi felvételi-börze kifejezetten sikeres volt, már csak azért is, mert a magyar nyelvû népszerûsítô/információközlô prospektusok mind elfogytak, jelezve, hogy a BBTE magyar vonala továbbra is rendkívül népszerû a magyar maturandusok körében.

Jó benyomást keltett a BBTE magyar vonalának színes borítójú felvételi-értesítôje is, amelyben minden olyan információt megtalálnak a maturandusok, amelyek birtokában tisztán láthatják jövôjüket az egyetem falai között.

Sz.Cs.

Újabb hónappal halasztották el a Református Kollégium visszaszolgáltatásának ügyét. Marosán Tamás, a református egyházkerület jogtanácsosa arról számolt be a Szabadságnak, hogy a Sincai-líceum nem csak az egyházközséget perelte be, hanem ugyanakkor a román államot is a pénzügyminisztériumon keresztül, valamint Kolozsvár municípiumot is a polgármesteren keresztül, kérvén, hogy töröljék a telekkönyvbôl az egyház tulajdonjogát. A pénzügyminisztérium ugyan leadott egy választ a keresetre, azonban azt még nem csatolták az iratcsomóhoz, ezért az újabb tárgyalást március 18-ra halasztották. A szintén tegnap zajló másik kollégiumi perben Eckstein-Kovács Ottó ügyvéd képviselte az egyházat. Itt mindössze annyi történt, hogy a bíróság átiratot küldött a megyei tanácshoz, amelyben kéri, számoljon be arról, hogy milyen körülmények között vették el az egyháztól az ingatlant. Ebben az ügyben március 25-én várható újabb tárgyalás. Ugyanakkor a legfelsôbb bíróságnak arról is döntenie kell, hogy áthelyezik-e a pert más megyébe, mivel a városi tanács ezt több ízben is szorgalmazta.

(sbá)

Február elején bizonyos jelekre alapozva, úgy éreztem, jön a tavasz. Hát nem jött. De most már éppen ideje lenne. És talán jön is, csak nagyon lassan. Mátyás elkezdte törni a jeget, de csak módjával. Ami, ha jól meggondoljuk, nem is olyan nagy baj, legalább nem kell tartani az árvíztôl. Mert az utóbbi években, bármiféle idôjárás járja, annak nagyrészt csak negatív hatásait érezzük: télen, hidegben minden befagy, télen, melegben duzzadnak a folyóvizek a jégtorlaszoktól, tavasszal, melegben árvíz, tavasszal, hidegben lefagynak a bimbók, nyáron, ha esik, csuszamlik a föld, ha nem esik, hôség van és kiszárad minden, ôsszel, ha sok az esô, megint árvíz, ha nincs esô, nem csírázik az ôszi vetés, és így tovább. Mert a természet bosszúálló. Nem vigyáztunk rá, nem vigyázunk most sem, hát visszaüt.

B. É.

A SZABÓ DEZSÔ EGYESÜLET február 27-én, csütörtökön du. 5 órától tartja összejövetelét a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A rendezvényen Lászlóffy Csaba költô, író mutatja be Szabó Dezsô-képét. A rendezvényen fellép Sebesi Karen Attila színmûvész.

AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KERÜLETÉNEK meghívottja Máté András Levente városi tanácsos, az RMDSZ belvárosi kerületének elnöke, megyei elnökjelölt. Az összejövetelt február 27-én, csütörtökön du. 4 órától tartják az alsóvárosi RMDSZ Párizs utca 17. szám alatti székházában.

NEMZETPOLITIKA ÉS INTEGRÁCIÓ címmel szervez fórumot a Kolozs Megyei Reform Klub február 28-án, pénteken du. 5 órától a Fôtér 24. szám alatti Városi Mûvelôdési Ház nagytermében. Meghívott vendégek: Bayer Zsolt író Budapestrôl és György Attila író Csíkszeredából. Moderátor: Mátis-Halmágyi Jenô, a Reform Tömörülés alelnöke.

A középiskolás tinik jól ismert folyóiratának legfrissebb száma új szerkesztési felfogásban jelentkezik. Többek között olvashatunk a jövô élelmiszereirôl, sorozat indul arról, hogy ki kicsoda a magyar történelemben és a világtörténelemben, a magyar címer kialakulásának történetérôl. Hasznos gyakorlati ismereteket tartalmaz a Vademecum és a futurizmusról készült modern mûvészeti kislexikon, testünk titkainak egy darabkáját tárja fel az egészségrovat, olvashatunk a dél-amerikai sörényes farkasról és az ételmosó makákó majomról. Részleteket tudhatunk meg a Hold-kutatásról, az ózon-lyukról, a múmiák titkáról, a savas esôk okozta károkról. A sztárvilág kedvelôi megismerkedhetnek a Las Ketchup együttessel, A két Lotti filmváltozatával, a férjhez ment Claudia Schifferrel. A sport világa Kovács Katalin kajakkirálynô és Risztov Éva úszóbajnok bemutatásával, valamint egy, a sakk eredetét firtató cikkel van jelen. Ezt a Diákabrakot két-két teszt és keresztrejtvény, illetve sok apró vicc egészíti ki olvasmányos kiadvánnyá.

Géniusz/20. szám
Az ifjúsági ismeretterjesztô szemle idei elsô számát egy mitológiai visszapillantás és egy képzeletbeli beszélgetés vezeti be a 20. és a 21. századbeli két fiatal között. Az ezredforduló embere; A rossz problematikája a századfordulón; Hatalom; Gyermeklapok az ezredfordulón — egyazon téma köré csoportosuló írások következnek. A fényrôl és a meditációról lehet olvasni a továbbiakban, valamint a politika világába való bevezetô fogalmakról és Románia alkotmánya elsô cikkelyének visszásságáról szerezhetünk tudomást. Az Erdélyi Érchegység leírása egy 19. századi utazás folytán, és a polgárosodó Szatmárnémeti ugyanabban a korszakban; kalotaszegi körbepillantás Sebesvár, Gyalu, Almás vára érintésével; Orbán Balázs, a "legnagyobb székely" — ezek a témák jelzik a hazai gyökerek ápolásának szándékát a folyóiratban. A dohányzás ártalmairól sosem lehet eleget írni, Erdély növénykincseirôl viszont még fogunk olvasni a következô számokban. A virágkertészet és egy falusi kisgazdaság mindennapjai, valamint egy fiatalokhoz szóló jótanács (meg lehet élni a virágtermesztésbôl és a kertépítésbôl) járják körül a mezôgazdaság témáját. A következôkben a társadalom, a hiedelem és a kontextus közötti kapcsolatról, a kereszthalálnak orvosi szemszögbôl való bemutatásáról és a torinói lepelrôl olvashatunk. Folytatódik az ókori zenekultúrák sorozat, most a rómaiak zenéje kerül sorra. A pszichikai egyensúly alapfeltételeivel és az ûrorvoslás kérdéseivel ismerkedhetünk meg, majd a magyar matematika történetének fontosabb mozzanatai tárulnak elénk. Sorozat indult a 20. században román színekben, de magyar szívvel kiemelkedô teljesítményeket elért sportemberek felleltározásával.

A lapszám külön érdeme, hogy sok cikk szerzôje középiskolás diák, vagy fôiskolai hallgató.

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Pekár István, a Duna Televízió elnöke (agrármérnök végzettségû, a Duna Tv Gazdakör rovatának elindítója). Olvasóink kérdéseket intézhetnek hozzá. Válaszait várhatóan márciusban olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, Böjte Csaba, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjászületéséért Szövetség vezetôi voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk február 24-ével bezárólag, valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén (szabadsag@mail.dntcj.ro), illetve az ugyelet@transindex.ro címen február 28-ával bezárólag.

Az ünnepségsorozatban a hétfôi napot a zsidó kultúrának szentelték a rendezôk. Este a Tranzit Házban, bevezetôként, jelképes gesztusként László Bakk Anikó aranyesôszirmokat osztott szét a közönségnek, majd ismét meggyújtotta azt a három gyertyát, amelyek az erdélyi szellemiséget szimbolizálják.

A szervezô hangsúlyozta Kolozsvár egyedülálló minôségét: hogy tudniillik Mátyás király szülôvárosa. Mert "Kolozsváros olyan város, a kapuja kilenc záros, benne lakik egy mészáros, kinek neve Virág János..." Kár, hogy nem lehetett Ammaryllis János, hiszen akkoriban nôk viselték (és nem kevesen) ezt az elôkelô nevet — mondotta az Ammaryllis Társaság vezetôje.

Az elôjátékhoz tartozott még annak a Mátyás királyhoz fûzôdô csángómagyar balladának az elôadása, amelyet sok évvel ezelôtt Pozsony Ferenc gyûjtött.

A rendezvény elsô elôadását Kallós Miklós tartotta, aki a humanizmus jellegzetességeit villantotta fel. Hivatkozott a kanti tanra, amely szerint az embert mindig célnak, és nem eszköznek kell tekinteni. A humanizmus kifejezés szoros értelemben reneszánsz értékeket hordoz, de széles értelemben az egyéni szabadság és méltóság kifejezôje. A zsidó humanizmus, bár térben és idôben nehéz elhelyezni, létezik, és a bibliai humanizmusból táplálkozik. Történelme súlyos pillanataiban a zsidó nép a monoteizmust és a humanista gondolatokat választva védekezett, de szükség esetén, életrevalóságát bizonyítva, megmutatta, hogy karmokkal is rendelkezik...

Ana-Maria Caloianu a Mátyás országabeli zsidók sorsáról beszélt. A nagy király kedvezô bánásmódot tanúsított a magyarországi zsidók iránt, akik biztos adófizetôi voltak. Bevezette a zsidók elöljárójának kijáró tisztséget, a zsidó ispánságot. Több esetben titulusokat adományozott egyes arra rászolgált zsidó alattvalóinak. Egyáltalán másként viszonyult hozzájuk, mint más országok, például Ausztria hasonló lakóihoz. Magyarországról soha nem akarta elüldözni az izraelitákat, akik a 15. században héber nyelven beszélô és író-olvasó emberek voltak. A Corvin Mátyás és Stefan cel Mare közötti béke is egy zsidó közvetítésével jöhetett létre.

Ki kapta a Nobel-díjat? — tette fel magyarul megtartott elôadása témájaként a kérdést Szilágyi Júlia irodalom-kritikus. Szerinte két olyan személyiség sorolandó ide (Szolzsenyicin és Kertész Imre), akik ki tudták mondani a kimondhatatlant, ki tudták fejezni a kifejezhetetlent. A 20. század irodalmának legmegrázóbb fejezete a túlélés irodalma, ami új írótípus megjelenését kívánta meg (mint ahogyan a 18. században a tanulás regényével is történt). Kertész Imrének, a stockholmi Nobel-díj Bizottság indoklása alapján, sikerült a modern világban jelentkezô egyéni kiszolgáltatottságot kifejeznie. A túlélésregényt különben a német irodalom emelte be a világirodalomba. Az sem elhanyagolandó, hogy Stockholmban Kertész Imre, akinek anyai ága Kolozsvárról származik, anyanyelvén mondott beszédet.

Kallós Miklós és Szilágyi Júlia hétfôn elhangzott elôadásai megjelennek a Mûvelôdés egyik jövendô számában.

A Zsidó Nap végén fellépett a Halmos Katalin vezette Talmud Tora kórus, amelyet zongorán Babos Judit, hegedûn Vasile Socea kísérte, és szólistaként Werzberger Salamon Judit, Eisikovits Gheorghe, Weiss Diana, Socea Ita, Tóth Sándor szerepelt. Fellépett továbbá a Mazel Tov klezmer zenekar, a közönség pedig jiddis ételkülönlegességeket ízlelhetett meg.

Ördög I. Béla

A Mátyás Napok folytatásaként, amint arról már hírt adtunk, ma 18 órakor a Györkös-Mányi Albert Emlékházban a Sajtó Napját tartják meg. Február 28-a, péntek a Mûvészetek Napja. Amici Ammaryllis 1993 — 2003 címmel képzômûvészeti kiállítás nyílik 18 órakor a Mátyás Házban. Megnyitóbeszédet mond: Ioan Sbârciu rektor, dr. Alexandra Rus és Németh Júlia. Énekel a Bob utcai görög katolikus templom Angeli kórusa, Monica Cerghizan vezetésével. Rendezôcsoport: Kiss Ármánd, Novák Ildikó, Eugenia Pop, Alice Tochalachis, Bak Sári, Matruk István. 18,30 órakor Vespera gallorum. Köszöntôt mond Emanuelle Debrinay igazgató. Majd Tallózás a francia irodalomban, reneszánsz témák körül — zenés körséta Maria Voda Capusan és Francois Bréda gondolataival. Közremûködik az Angeli kórus és a Koreográfiai Líceum X. B. osztálya (osztályfônök Monica Dãnescu). Házigazda a Francia Kulturális Központ. Gasztronómia francia ízekben.

— Képzeld, koma, bevezettem szûkebb környezetemben, vagyishát a családomban a meghirdetett kisebbségi politikai szempontokat és elvárásokat.

— Miket vezettél be, te?!

— Az apró lépések reálpolitikáját.

— Sikerrel?

— Bizony. Apró lépésekben adogattam el mindenemet, hogy meg tudjunk élni. Már két napja nem ettem.

— Ügyes voltál, komám.

— Az hát. Ha a nagy lépések politikáját folytatom, már tavalytól éhenhalott lennék. Így még élek, látod. Aztán tovább politizáltam a családban.

— Eredménnyel?

— Hát. Elítéltek 20 évre. Emberölésért.

— Kit öltél meg, te szerencsétlen?

— A feleségemet.

— Mért ölted meg?

— Mert nem tudtunk elválni egymástól hivatalosan.

— Ô nem akart válni?

— Ô akart volna, de én nem akartam.

— Te miért nem akartál?

— Hol váljak el? Ki válasszon el engem?

— A bíróság.

— A román bíróság?

— Az hát.

— Ilyet ne is mondj nekem, komám. Én az ilyet meg sem hallgatom. A családom, no, a volt családom, egy magyar érdekszövetség — kicsiben. Én pedig nem viszem ki az én kicsi magyar érdekszövetségi belsô gondjaimat szûk körömbôl a román bíróság elé. Képzeld el, komám, mekkora botrány lett volna, ha én, mint magyar ember, román bírósághoz fordulok? Jó magyar effélét nem csinál. Hogy aztán írja az újság: miket csinálok szégyenszemre. Amíg van szerszám. Kapanyél. Fejsze.

— Már meg se haragudj, de nem értem, mi bajod a román bírósággal? Ha teszem azt, a román kormány eljön hozzád személyesen, és ad neked személyesen egy szép fényes szolgálati autót, elfogadod-e?

— El én.

— Ha eljön a kormány, és ad neked egy jó nagy fizetést, elfogadod-e?

— El én.

— Akkor a román bíróság mi a nyavalyának nem jó neked?

— Na, én veled nem vitatkozom.

— Miért, te?

— Mert nem jut eszembe semmi okos válasz arra, amit mondtál.

— Mert nem gondolkozol. Mert te azt várod, hogy a magyar szenátorok és képviselôk helyetted is gondolkozzanak, fizessék ki helyetted a számláidat. Meg állást teremtsenek neked azért a vacak tagdíjért. Netán azt is elvárnád, hogy küldjenek Bukarestbôl neked ajándékba lovat, tehenet. Nem mondom, egy szamarat azért küldhetnének.

— Miért szamarat?

— Hogy ne légy egyedül.

— Gondolod, hogy van Bukarestben szamár?

— Te mit gondolsz, koma?

— Édes komám! Úgysem tudsz engem eltéríteni, de én megpróbállak meggyôzni a kisebbségi politikai szempontok bölcsességérôl. Képzeld, rövidesen megalakul egy tényfeltáró bizottság, amely megvizsgálja tudományosan, miért nagy a régiókban a szegénység. Na, ehhez mit szólsz? Ennek se örülsz?

— Gratulálok. De egyszerûbb, ha megkérdezel engem. Elmondom én neked, miért nagy a szegénység a régióban. Elmondom bizottság nélkül, ingyért.

— Amit te mondanál, az nem tudományos. Továbbá azt is meg kell vizsgálni, miért nincs népszaporulata a magyarságnak. A fiatalokat is bevonjuk a munkába.

— A szaporodásba?

— A tényfeltárás statisztikájának összeállításába.

— Attól még nem lesz gyerek.

— De úgy kezdôdik a gyerekcsinálás, hogy feltárjuk az okát, miért nincs gyerek.

— No, én fiatal koromban a lányok szoknyáját tártam fel gyerekügyben, nem egyebet.

— Az rég volt. Ma másképpen kell megoldani a népszaporulatot. Figyeld csak, mit mond az újság: "(...) a kongresszus megbízta az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségét a kérdéssel foglalkozó munkacsoport létrehozásával, amely szakmai alapot biztosít a romániai magyar közösség népesedési helyzetének javításáért kifejtett politikai és társadalmi tevékenységének". (Szabadság 2003. febr. 3.) No, ehhez mit szólsz?

— Így már értem. Így kellett volna kezdjed: világosan, érthetôen, operatívan. No, én akkor sietek is.

— Hová, te?

— Építeni.

— Mit építeni?

— Óvodát, bölcsôdét. Ha egyszer annyi sok gyerek lesz. S mire megnônek...

— Igen, koma, hogy mire megnônek...

— Ez az, koma, hogy mire nônek meg?

— Erre iszunk. De nem koccintunk.

— Miért nem koccintunk?

— Nincs december elseje. Azért.

— Szervusz, komám.

— Szervusz.

Jancsó Miklós

Dühös vagyok, valahányszor a buta önkénybe ütközöm.

Az Antena 1 tv-adása átadott tíz percet a kolozsvári helyi tv-nek. Rendben. Ezt nem kifogásolhatja senki. Jogában áll a helyi adónak elmondani, mikorra napolták el a polgármester e heti pereit, kit késeltek meg és hol stb. stb. Utána a sport következik (barátságos focimérkôzés bokáig érô hóban), idôjárás-jelentés és reklám, reklám, reklám (be kell látni, hiszen mi is a piacról élünk, minden eladó.)

Alig várom, hogy véget érjen, mert idôközben már megkezdôdtek az esti Tuca-beszélgetések Cristian Popescu neves újságíróval, Emil Hurezeanuval, a Szabad Európa volt szerkesztôjével és (last but not least) Iliescu államelnökkel, aki Brüsszelbôl jövet egyenest a tv-hez hajtatott.

De én a kolozsvári reklámokat kell nézzem, ahol a Holdfény éjszakai mulató (hogy Pruteanu meg ne haragudjon a magyarra fordításért, mondom "ékes románsággal", ahogy a reklámszövegben elhangzik: Moonlight [a romantikus Raktár utcában]) ahonnan striptease (sztriptíz) mozgóképeket látok, elmúlt elsô fiatalságukon búsuló hölgyek nem túl vonzó bájait szemlélve.

Kérdem — egyelôre még tisztelettel —, majdnem minden csatornán, majdnem minden mûsor 10–15 perceket késik, akkor miért ne lehetne éppen csak a Tuca-showt tíz perccel késôbbre tenni? Miért kell nekem egy értelmes mûsort megcsonkítva kapni csak azért, hogy a Moonlight zavartalanul terjeszthesse a kultúrát kolozsvári és Kolozsvár környéki kultúrára szomjúhozóknak?!

Dániel Károly

A Szabadság 2003. február 3-i számában, az Asztalos Lajos Torony címû cikkéhez fûznék néhány sort, amit nekünk, kolozsváriaknak jó lenne tudnunk, hiszen a sokat vitatott "ki volt itt elôször" kijelentés a magyar múltat igazolja. Foglalkoztat a Kincses Kolozsvár múltja, és fájó szívvel szemlélem az ilyen jellegû munkálatokat, mint ez a toronyban történt felújítás, átalakítás.

A Bányai Sámuel-féle feliratos kövétôl balra (vagy nyugatra) kb. 1 m-re egy másik vendég bejegyzése található, amely így hangzik: "Itt volt fogva Kolozsvári József 1710." Egy másik kôbe vésett felirat arról tanúskodik, hogy Török Ferenc 1835-ben, szintén itt raboskodott.

Máthé János

Igen. Nem világbékét fenyegetôt, nem is országunk euroatlanti csatlakozását megkérdôjelezô veszélyt. "Mindössze" a romániai magyarság politikai tényezôként való megszûnésének veszélyét — rövid távon —, hosszú távon pedig rohamos apadásunkat Erdélyben, olyan mérvût, hogy egy-másfél évszázad múltán már csak hajdani templomaink, régi épületeink utalnak arra, hogy valaha itt, ezen a tájon éltünk. Ha ugyanis sikerül darabokra szakítani politikai érdekvédelmi szervezetünket, az RMDSZ-t olyannyira, hogy a következô választásokon már a parlamenti küszöböt se érje el, akkor eurocsatlakozás ide vagy oda, nem lesz többé parlamenti érdekvédônk közösségi jogaink tekintetében. És tartok tôle: ha az RMDSZ egyszer kihull a parlamentbôl, a továbbiakban már sohasem tornázza vissza magát oda. Se az RMDSZ — sem pedig esetleges jogutóda. Nem tartom véletlennek, hogy az RMDSZ-vezetés legerôsebb belsô ellenzékét jelentô egyházfô és politikus, Tôkés László fôtiszteletû úr — bármennyire bírálja–bírálta tiszteletbeli elnök korában is a szervezet operatív vezetését, attól mindig óvakodott, hogy kenyértörésre, szakításra vigye a dolgot, hogy megossza a szervezet vezetôivel való egyet nem értése miatt az RMDSZ-t. Nyilvánvalóan felmérte egy ilyen szakadás katasztrofális következményeit. Sajnos, nem ezt a politikai szempontból bölcs szemléletet vélem felismerni a Reform Tömörülés egyes politikusainak — például vezetôjének, Toró T. Tibornak egyik-másik kijelentésében, mondjuk abban, amely szerint nem is lenne olyan nagy tragédia az RMDSZ kettészakadása-megoszlása. Annak a Toró T. Tibornak az egyik nyilatkozatában olvastam ezt, akit eddigelé olyan politikusként tiszteltem, aki valós helyzetünkkel-lehetôségeinkkel-súlyunkkal is számot vet, és akinek a szereplését még akkor is hasznosnak véltem az RMDSZ-ben, ha történetesen nem értettem egyet vele valamilyen kérdésben.

Újabban döbbenten olvasom a Nemzetépítô Platform vezetôjének, Vekov Károlynak, az RMDSZ parlamenti képviselôjének az igencsak harcos, ellenzéki állásfoglalását a kormánypárt és az RMDSZ között létrejött protokollum ellen. Pedig ha valakinek, úgy Vekov képviselô úrnak (ebbéli minôségében) nálam sokkal jobban kell tudnia, hogy az RMDSZ-nek célkitûzései elérése érdekében olykor fájdalmas engedményeket is kell tennie. Olykor be kell érnie egyik-másik célkitûzése kis lépésekkel való megközelítésével. Hiszen ne felejtsük: még így — ellenzéki parlamenti erôként is — többet ért el az RMDSZ a kormánypárttal való megegyezései által, mint a kormánykoalíció tagjaként az elôzô ciklusban, amikor is a "szövetségesek" igen keveset valósítottak meg a koalíciós megállapodásban ígértekbôl, azon kívül, hogy egy-két miniszterünk, néhány államtitkárunk volt a kormányban.

Itt lenne az ideje, hogy politikusaink — fôként az RMDSZ belsô ellenzékéhez tartozók — megértsék végre: stratégiai célkitûzéseink megvalósítása érdekében — úgy igazán — itt, az országban egyetlen politikai erô segítségére se számíthatunk. Megmaradásunk tekintetében csak történelmi egyházaink feltétlen támogatásával számolhatunk. Ezek ugyanis erôs, mondhatni, kizárólagos szellemi támpillérei nemzeti mivoltunk megôrzésének is, bár elsôsorban nem politikai, hanem lelki életünkkel foglalkozó szervezetek. Tartok tôle, hogy amennyiben az RMDSZ-t megosztják, és ezzel felszámolják a belsô ellentéteket, már csak az egyházakban bízhatunk.

A határokon túlról valójában csak Magyarország segítségére számíthatunk. Ne feledjük azonban: Magyarország nem egyéb egy kicsi közép-délkelet európai országnál, amelyet jó szemmel néznek ugyan Európában, akár a nagyvilágban is, de mihelyt rólunk, az ország határain kívül élô magyarokról van szó, rá se nagyon hallgatnak. Sajnos ez a valós helyzetünk. Kívülrôl — ezen túl — nem sok segítségre számíthatunk: Európa, a nagyvilág csak akkor mozdul meg, ha vér folyik (lásd Bosznia-Hercegovinát, Koszovót), és akkor is rendszerint késve.

Tessék elhinni: én örvendenék a legjobban annak, ha valaki nyomós érvekkel megcáfolná mindezt. Ha bebizonyítanák nekem, hogy tévedek, hiszen a mûvelt világ, a gazdag Európa igenis rajtunk, a romániai magyarságon tartja a szemét, hogy sorsunk alakulását nyomon követi. És tisztelettel fejet hajtanék azok emlékezete elôtt, akik életüket áldoznák-áldozták azért, hogy a romániai magyarság státusa a finnországi svédekéhez, a belgiumi németekéhez, az olaszországi (dél-tiroli) osztrákokéhoz, a spanyolországi gallegókéhoz vagy katalánokéhoz váljék hasonlóvá. Ám ne kívánják, hogy tiszteljem azokat, akik lehetôleg másokat kívánnának "hôsi halottá" elôléptetni, hogy a világ jobban figyeljen ránk.

A magam részérôl ugyanis, azok után, hogy csak a Fennvaló akaratából úsztam meg épen rövid, második világháborús kalandomat, mi tagadás, inkább a küzdelmes élet, semmint a hôsi halál hívének szegôdtem. Gondolom, mások is gondolkodnak még hasonlóképpen.

Mások — akik talán velem együtt, politikai érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ egységének a megóvására szavaznak. Minden belsô vita mellett — és az önjelölt vezérek-politikusok ellenére.

Fodor Sándor

A románok a demokrácia és a verseny híveinek vallják magukat, de többségük úgy véli, hogy a kommunizmus jó eszme, csak rosszul ültették gyakorlatba, s szinte egyöntetû az elvárás, hogy az államnak kell biztos munkahelyrôl gondoskodnia mindenki számára — állapította meg a román sajtó egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás adatait kommentálva.

A román Társadalmi Tanulmányok Intézete (ISS) január második felében végzett felmérést arról, hogy miként viszonyulnak a románok az ország demokratizálódási folyamatához. A most közzétett adatok alapján a román sajtó megállapította: az átlagromán gondolkodását még mindig túlnyomóan a szocializmus világa jellemzi.

A megkérdezettek közel 85 százaléka a demokrácia, 78 százaléka pedig a verseny hívének vallotta magát. Ugyanakkor 58 százalékuk úgy vélte: a kommunizmus jó eszme, csak rosszul ültették gyakorlatba, 86 százalékuk pedig az állam kötelességének tartja, hogy mindenki számára biztos munkahelyrôl gondoskodjon.

A nagy többség — 71 százalék — azt szeretné, ha a politikusok helyett a szakértôk alakítanának kormányt. 22 százalékuk azzal is egyetért, jobb lenne, ha a hadsereg irányítaná az országot. 48 százalékuk szerint az államfônek kellene kormányoznia.

Az ISS a románok "paranoiás nacionalista mentalitásának" nevezte azt, hogy a megkérdezettek 68 százaléka úgy véli: Romániában léteznek csoportok, amelyek veszélyt jelentek az ország stabilitása, biztonsága és határai számára, és vannak olyan román területek, amelyek jelenleg idegen uralom alatt állnak.

A románok közel fele — 47 százalékuk — nem adna szavazati jogot azoknak a román állampolgároknak, akik nem az ország hivatalos nyelvét beszélik. Nagy többségük, 71 százalékuk pedig határozottan azt vallja, hogy semmilyen nemzetközi szervezetnek — köztük az Európai Uniónak, a NATO-nak és a Nemzetközi Valutaalapnak — nincs joga megmondani azt, hogy mit tegyenek a románok.

Munkavállalói vízumot 15 400, tanulmányi, látogatói, illetve családegyesítési vízumot közel 5200 kérelmezô kapott. Beutazói vízumból valamivel több, mint 800-at adtak ki.

A fôkonzul hangsúlyozta, hogy idén februártól már Kolozsváron is alkalmazzák a magyar idegenrendészeti törvénynek azt az elôírását, hogy a tartós vízumok kiadása a magyar belügyminisztérium hatásköre.

Alföldi László szerint a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kérelmek elbírálása egy-két héten belül megtörténik, így a vízumok kiadásának folyamata nem lassul le.

Miközben a kolozsvári fôkonzulátuson tavaly mintegy 15 százalékkal nôtt a kiadott vízumok száma, a bukaresti magyar konzulátuson közel harmadával, 3500-ról 2400-ra csökkent a tavaly kiadott vízumok száma 2001-hez képest.

Szabados Imre konzul elmondta, hogy tartós vízumot mintegy ezer ember kapott Bukarestben, közülük 700 munkavállalási céllal.

A bukaresti magyar konzulátuson az úgynevezett határszámlás ügyfelek száma nôtt tavaly közel négyszeresére. Szabados Imre szerint ennek az a magyarázata, hogy tavaly január elsejétôl a román állampolgárok is vízum nélkül utazhatnak a schengeni térség országaiba, ezért a korábbinál jóval többen rendezik a Magyarországgal szembeni fizetési kötelezettségüket, hogy átutazhassanak az országon.

A kedvezménytörvény életbe lépésével tavaly január vége óta a kolozsvári fôkonzulátus, illetve a bukaresti konzulátus továbbítja Romániából a magyar igazolványokra benyújtott kérelmeket. Az illetékes magyar diplomaták szerint a megfelelô elôkészítésnek és a jó munkaszervezésnek köszönhetôen a több mint 300 ezer igénylés elôzetes feldolgozása és továbbítása zökkenômentesen történt, ez a munka a konzulátusok szokásos feladatainak elvégzését nem nehezítette.

Amerikai hírszerzési források lehetségesnek tartják, hogy Irak vegyi vagy biológiai támadásokat tervez amerikai nagyvárosok ellen pilóta nélküli, mûholdas helymeghatározó (GPS-) rendszerrel ellátott távirányítású repülôgépekkel.

Az iraki tervekrôl szóló információk "tényleges aggodalmat" keltettek védelmi körökben — közölték magas rangú amerikai tisztviselôk a Fox News tévéállomással, amely ezt a hírt többször megismételte. Attól tartanak, hogy e távírányított gépek már az Egyesült Államokban vannak, vagy rövidesen ott lehetnek — de bizonyíték még nincs rá.

Colin Powell amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsában mondott február eleji beszéde során képet mutatott egy ilyen kis pilóta nélküli repülôgéprôl, s azt mondta, "bôséges bizonyíték" van arra, hogy Irak sok idôt és erôfeszítést szentelt olyan szóróeszközök kifejlesztésére, amelyekkel e gépek felszerelhetôk. "És az a kevés, amit Szaddám Huszein (iraki elnök) ezekrôl mondott nekünk, az nem az igazság volt" — tette hozzá.

Amerikai harci gépek kedden a hajnali órákban bombáztak három mozgó iraki föld-föld rakétakilövô rendszert, amelyet az iraki hadvezetés az északi repülési tilalmi zónába telepített.

Mint az Egyesült Államok fegyveres erôinek európai parancsnoksága közölte, az amerikai gépek célra vezérelt rakétákkal lôtték a rendszereket az észak-iraki Moszul városától délre.

Valamennyi gép sértetlenül visszatért bázisára. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia harci gépei az 1991-es öbölháború után jelölték ki Irak északi és déli részén a Bagdad által soha el nem ismert repülési tilalmi övezeteket, és ezeket rendszeresen ellenôrzik a törökországi Incirlik légi bázisról felszálló amerikai és brit gépek. Utoljára január 31-én intéztek támadást az északi tilalmi zóna ellen: akkor iraki légelhárító tüzérségi egységeket bombáztak.

A brit kormány még nem döntött az Irak elleni katonai akcióról — jelentette ki kedden a brit külügyminiszter.

Jack Straw a BBC rádiónak az új határozati javaslat elôzô napi benyújtása kapcsán úgy nyilatkozott: reméli, hogy Irak kihasználja ezt az utolsó esélyt.

A miniszter szerint most meg kell várni Hans Blixnek, az ENSZ fegyverzeti fôellenôrének és Mohamed el-Baradeinek, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetôjének következô jelentését, és nincs szükség "az ítélet elhamarkodott megalkotására".

Straw közölte: reméli, hogy (a brit-amerikai-spanyol) határozati javaslatot a Biztonsági Tanács elfogadja, de ha nem, a brit kormány erre az esetre is fenntartja "a körülményeknek megfelelô döntés meghozatalának jogát".

Keddre virradóra Kuvaitban lezuhant az amerikai haderô egyik UH-60 Black Hawk típusú harci helikoptere. A legénység mind a négy tagja életét vesztette.

Amerikai közlés szerint a baleset Kuvaitvárostól mintegy 50 kilométerre északnyugatra történt, a Camp New Jersey nevet viselô amerikai támaszpont közelében.

A szárazföldi erôk 5. hadtestéhez tartozó harci helikopter része volt annak a több mint 70 ezer fôs haderônek, amelyet az Egyesült Államok az iraki háborúra készülve vonultatott fel az öböl menti emirátusban.

Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint 1999 óta összesen 39 katona vesztette életét és 38-an sebesültek meg Black Hawk típusú harci helikopterekkel történt balesetekben.

Észak-koreai rakéta csapódott hétfôn a Japán tenger nemzetközi vizeibe; a rakéta észlelésekor riadókészültséget rendeltek el a dél-koreai hadsereg több egységénél.

A rakétáról hírt adó dél-koreai védelmi illetékesek egyelôre nem tudták meghatározni, milyen típusú és hatótávolságú eszközrôl van szó, csak azt közölték teljes bizonyossággal, hogy a rakétát Észak-Korea területérôl indították, és a Japán tenger nemzetközi vizeibe csapódott be.

— Egyelôre nem tudjuk, hogy új rakéta tesztelése történt, vagy csupán rendszeres lôgyakorlataik egyikét tartották az északi csapatok — idézte az AFP.

Amennyiben Szaddam Huszein iraki elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsának újabb határozata nyomán sem szereli le tömegpusztító fegyvereit, csak azzal kerülheti el a háborút, ha számûzetésbe vonul — jelentette ki hétfôn Condoleezza Rice, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.

A fehér házi sajtótájékoztatón, amelyen álláspontját ismertette, Rice hozzátette: kevéssé tartja valószínûnek ezt a végkifejletet — idézte az FP.

Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Spanyolország hétfôn este újabb határozati javaslatot terjesztettek a BT elé, hogy fegyverei leszerelésére kényszerítsék Irakot, katonai támadás terhe mellett.

A Biztonsági Tanács legközelebb csütörtökön ül össze — zárt ajtók mögött —, hogy az iraki válságról tanácskozzék — jelentette be a határozati javaslat elôterjesztését követôen Günter Pleuger, Németország ENSZ-nagykövete, a világszervezet Biztonsági Tanácsának soros elnöke.

A terrorizmus és az iraki háború fenyegetésének árnyékában rekordütemben növekszik a végrendelkezô britek száma. A végrendeletek összeállítására szakosodott egyik legnagyobb brit ügyvédi cég, a Just Wills arról számolt be, hogy januárban 26 százalékkal nôtt éves összevetésben a végakaratukat írásba foglaló ügyfelek száma, és a végrendelkezôk átlagos életkora is meredeken esik.

Ed Varley, a Just Wills értékesítési igazgatója a The Sunday Telegraphnak azt nyilatkozta: nemrégiben egy 26 éves ügyfél készíttette el a céggel írásos végrendeletét. A szakértô szerint az is egyértelmûen megfigyelhetô, hogy a britek több szintû védelemben igyekeznek részesíteni hozzátartozóikat saját közeli elmúlásuk esetére: egyre gyakoribb, hogy a végrendelkezést gyermekeik javára kötött életbiztosításokkal és egyéb finanszírozási konstrukciókkal egészíttetik ki.

A Heritage Family Estates nevû, fôleg magas jövedelmû ügyfelekkel foglalkozó végrendeletíró jogi iroda a kereslet 20 százalékos növekedésérôl számolt be az utóbbi öt hónap alatt. — Az emberek kezdenek rájönni, hogy senki sem halhatatlan — fogalmazott a cég vezetôje.

Nagy-Britanniában egyébként kiterjedt üzletág a végrendeletírásra szakosodott jogsegélyszolgálat; az ezzel foglalkozó irodák elôre elkészített, szakszerû formanyomtatvány-csomagokat reklámoznak, házhoz szállítással együtt 10 font körüli átlagáron.

Kertész Róbert

A sürgôsségi kormányrendelettel bevezetett közlekedési kihágásokért kirótt büntetések csökkentését javasolja az RMDSZ az alsóház ipari és szolgáltatásügyi bizottságában, tájékoztatta lapunkat Borbély László ügyvezetô alelnök. Amint Borbély elmondta, az RMDSZ kéri a büntetések felére való csökkentését, a jelenlegi helyzetben ugyanis, bármennyire akarunk Európa felé haladni és a büntetések összegét európai szintre emelni, a lakosság anyagi lehetôsége nem bírja meg ezt a szintet. Ugyancsak RMDSZ-javaslatként hangzott el a bizottságban, hogy magyar nyelven is vizsgázhassanak azok, akik hajtási engedélyért folyamodnak. Borbély László továbbá hangsúlyozta: az RMDSZ véleménye szerint az audiovizuális illetékrôl szóló törvénytervezet alkotmányellenes, a kormánynak ugyanis nem volt felhatalmazása ennek meghozatalára, a jogi személyekre kirótt tv- és rádióadók ellen is tiltakozik tehát az RMDSZ, mondotta Borbély László képviselô.

(köllô)

Több, a romániai magyar kisebbséget hangsúlyosan érintô kérdés megvitatása szerepelt az Alkotmánymódosító Bizottság tegnapi ülésének napirendjén — tájékoztatott Varga Attila RMDSZ-es képviselô, a bizottság tagja.

Szó lesz többek között a kisebbségek anyanyelvének a helyi önkormányzatokban, az igazságszolgáltatásban, valamint a dekoncentrált, azaz a minisztériumi alárendeltségû szervek — mezôgazdasági igazgatóság, rendôrség, tanfelügyelôség stb. — keretén belüli használatáról.

Varga Attila elmondta, hogy az anyanyelvnek az igazságszolgáltatásban való használatával kapcsolatban a bizottság múlt heti ülésén kifogások merültek fel, döntés azonban akkor még nem született, ezt tegnap kellett véglegesíteni. Az ülésen az RMDSZ képviselôi továbbra is kérték a nemzetállam fogalmának az 1. Cikkelybôl való törlését, ugyanakkor a bizottság tagjai egyeztetéseket folytattak a kisebbségek jogállásáról is, amelynek során a szövetség képviselôi a kisebbségeknek államalkotó nemzeti közösségekként való meghatározását szorgalmazzák.

Az RMDSZ képviselôje elmondta, hogy vita tárgyát képezi mindemellett az alkotmányos korlátokra vonatkozó 148. Cikkely, amelynek kapcsán a bizottság tagjai a parlament feloszlatásának, az immunitás, valamint a konstruktív bizalmatlansági indítvány kérdésében fognak döntést hozni.

Adrian Nãstase, a Szociáldemokrata Párt elnöke hétfô éjjel közölte: felkérte a minisztereket, hogy gyakrabban látogassák az ország különbözô térségeit, hogy "a helyszínen" tájékozódjanak a lakosság problémáiról, a kormányzati döntések hatásairól.

Nãstase szerint a kormánypárt területi szervezeteivel folytatott megbeszélések okot szolgáltattak az SZDP-nek tevékenysége elemzésére, tekintettel a jövôbeli politikai mozzanatokra. A kormánypárt elnöke elmondta, javítani kell a kapcsolattartást a sajtóval, ezért az SZDP a médiával való kommunikációra is kiterjeszti a párt távértekezleti rendszerét, hogy a helyi sajtónak hozzáférése legyen az Állandó Delegáció döntéseihez. Nãstase hozzátette, az SZDP minden területi szervezete "interaktív" honlapot készít, amelyen beszámol tevékenységérôl és válaszol a feltett kérdésekre.

A kormánypárt elnöke közölte: a helyi szervezetek vezetését a jövôben közvetlenül választják meg, az illetô szervezet összes tagjának szavazata alapján. Nãstase azt is hangsúlyozta, hogy koherens stratégiákat kell kidolgozni a kolozsvári, bukaresti, temesvári és brassói polgármesteri székek megszerzése érdekében.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) a helyhatósági választások eredményeinek kiértékelése után mutatja be elnökjelöltjét, közölte hétfô éjjel Adrian Nãstase, a kormánypárt elnöke.

Nãstase elmondta, az SZDP-nek a legjobb megoldást kell választania, ezért a helyhatósági választásokon felméri a párt támogatottságát, majd rendkívüli kongresszus keretében megnevezi elnökjelöltjét. Hozzátette, még: nem tudja, hogy jelölteti-e magát vagy sem az államelnöki tisztségbe.

Az SZDP elnöke "természetesnek, normálisnak" nevezte Emil Constantinescu bejelentését, miszerint az exállamfô esetleg indulhat a 2004-es elnökválasztáson.

A Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) Gigaközköltségek címmel egyszerû indítványt nyújtottak be kedden a Képviselôházban.

Az 54 honatya aláírását viselô dokumentum felszólítja a kormányt, hogy októbertôl csökkentse a villanyáram és a hôenergia árát, miután megvalósít egy energetikai reformprogramot, amelyért felelôsséget vállal a parlamentben.

Az indítvány aláírói felhívják a figyelmet arra, hogy a lakosság nagy része választani kényszerül az élelmiszervásárlás és a számlák kifizetése között.

Az ellenzéki honatyák szerint "hamisak" Dan Ioan Popescu iparügyi miniszter kijelentései, aki a Nemzetközi Valutaalap által megszabott feltételeiben jelölte meg az árnövekedés okát.

Az indítvány azt is kéri a kormánytól, hogy közölje, honnan teremti elô a 850 000 család közköltség-támogatásának biztosításához szükséges 3400 milliárd lejt.

Valer Dorneanu házelnök szerdán közli, hogy az indítvány szabálysze-rû-e és mikor kerül megvitatásra.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2003. február 1-jén tartott, szatmárnémeti Rendkívüli Közgyûlése az Erdély és Partium képviseletében részt vevô, mintegy 1300 meghívott egyetértésével, határozati úton kezdeményezte a romániai magyar nemzeti közösség önkormányzatának létrehozását.

Február 21-i, nagyváradi ülésén az Igazgatótanács egy széles képviseleti alapon nyugvó romániai magyar fórum összehívását határozta el, amelynek kiemelt feladata volna a nevezett testület megválasztása.

Utólagos helyszíni egyeztetés alapján, a mai napon eldôlt, hogy a tervbe vett rendezvényre Márciusi Fórum néven, március 14-én, pénteken déli 12 órai kezdettel kerül sor, a kolozsvári Szent Mihály-templomban.

A kolozsvári fórumot nemzeti ünnepünk, március 15. megünneplése teszi teljessé.

Tanácskozásunk nem szorítkozik az önkormányzat megvalósítását kezdeményezô képviselô testület megalakítására, hanem romániai magyarságunk égetô kérdéseinek megvitatására is kiterjed.

Az Egyházkerület Vezetôsége és a Szervezôk ezúton is hangsúlyozzák, hogy a Fórum nem kíván új pártot létrehozni, nem irányul senki és semmi ellen, hanem a romániai magyar nemzeti közösség egységének helyreállítását szeretné munkálni. A Fórum alapjául szolgáló egyházi összefogás ennek az egységnek kíván biztosítéka lenni.

A Királyhágómelléki
Református Egyházkerület Elnöksége

Tekintettel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Szociáldemokrata Párt közötti egyezmények alapján létrejött együttmûködés pozitív eredményeire;

Szem elôtt tartva az SZDP–RMDSZ együttmûködés jótékony hatását az egész romániai társadalom fontos elvárásainak megvalósulásában;

Tekintettel arra, hogy a politikai stabilitás fenntartása országunkban alapvetôen fontos az európai és euroatlanti integrációs folyamat gyorsításához;

A csatlakozási kritériumok parlamenti és kormányzati szintû teljesítése szükségességének tudatában, és számításba véve a Prágai csúcs döntését Románia NATO-ba való meghívását illetôen, valamint az Európai Unióval folytatott tárgyalások meggyorsítása céljából;

Figyelembe véve a politikai és intézményi reform felgyorsításának szükségességét, a decentralizáció folyamatának folytatását, a privatizáció, az infrastrukturális fejlesztés gyorsítását az ország minden övezetében;

Tudatában lévén annak, hogy Romániában megvannak azok a valós elôfeltételek, amelyek szükségesek a tulajdonkérdés végleges rendezése átfogó folyamatának véghezviteléhez és lezárásához, a termôföldek és erdôk tulajdonjogát igazoló birtoklevelek kiosztásához, az államosított ingatlanok természetbeni vagy kártalanítás formájában történô visszaszolgáltatásához, ideértve a felekezetektôl és a nemzeti kisebbségek egyesületeitôl és szervezeteitôl elkobzott ingatlanokat is;

Tekintetbe véve a felek közös akaratát, hogy hatékony szociális védôintézkedésekkel és szolidaritással biztosítsák a társadalmi stabilitást;

Úgy értékelve, hogy az SZDP–RMDSZ együttmûködés nyomán javult a többség és a nemzeti kisebbségek közötti viszony Romániában;

Abból a ténybôl kiindulva, hogy a kisebbségek hagyományai, szokásai és kultúrája az egész ország számára szellemi vagyont képeznek; hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása és megerôsítése nem jelenti a román többség jogainak csonkítását, hanem biztosítja az ország valamennyi állampolgárának esélyegyenlôségét;

Kinyilvánítva akaratukat, hogy együttmûködésükkel hozzájáruljanak országunk különbözô etnikumainak méltányos és harmonikus együttéléséhez, valamint a szélsôséges erôk politikai elszigeteléséhez;

Szem elôtt tartva, hogy az aláíró felek azt célozzák, hogy valamennyi romániai nemzeti kisebbség, beleértve a magyart is, megôrizhesse, kifejezhesse és fejleszthesse nemzeti identitását Románia Alkotmánya, az Európai Emberjogi Egyezmény, a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája elôírásainak megfelelôen;

Tudatában annak, hogy az aláíró felek együttmûködésének nemzetközi szinten pozitív következményei vannak, és ez fontos szerepet játszott mind a Schengen-térségbe utazó román állampolgárok vízumkötelezettségének eltörlésében, mind pedig Románia NATO-ba való meghívásában.

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG kinyilvánítja szilárd akaratát, hogy eddigi együttmûködését a 2003. évben folytatja és kibôvíti, továbbra is fenntartva az elôzô megállapodásokba foglalt célokat a gazdasági reformok felgyorsítása, az elszegényedés megállítása, a korrupció és a bûnözés leküzdése, az emberi jogok tiszteletben tartása és az európai struktúrákba való integrációs erôfeszítések fokozása érdekében.

ENNEK ÉRDEKÉBEN A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG MEGKÖTI A 2003. ÉVRE SZÓLÓ ALÁBBI EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁST.

I. AZ SZDP ÉS AZ RMDSZ POLITIKAI KAPCSOLATAI TEKINTETÉBEN.

1. Az SZDP és az RMDSZ — az ország sorsáért felelôs politikai alakulatok — folyamatosan együttmûködnek a központi és megyei vezetôségek szintjén, kölcsönösen tájékoztatva egymást a prioritásokat jelentô kérdésekben.

2. Az aláíró felek megállapodnak arról, hogy képviselôik meghívottként részt vesznek a két politikai alakulat országos gyûlésein.

3. Az SZDP és az RMDSZ megállapodnak abban, hogy operatívan tájékoztatják egymást a két politikai alakulat központi végrehajtó szervei által végzett elemzésekrôl és elfogadott határozatairól.

4. Az aláíró felek közös megegyezés alapján különbözô rendezvényeket, elôadásokat rendeznek politikai, gazdasági és szociális tevékenységek különbözô témáiról.

5. Az SZDP és az RMDSZ vállalják, hogy nemzetközi kapcsolataikban támogatják Románia alapvetô érdekeit, az SZDP-kormány külpolitikáját, fontos kérdésekben biztosítva az elôzetes kölcsönös tájékoztatást.

6. Az aláíró felek megegyeznek abban, hogy a nemzetközi normáknak megfelelôen támogatják a határon túli románok érdekeit, különösképpen a magyarországi román kisebbségét.

7. Az SZDP és az RMDSZ vállalja, hogy fokozott figyelmet szentelnek a magyar többségû megyékben és helységekben élô román kisebbség problémáinak, és fellépnek az összes román állampolgár esélyegyenlôségéért, nemzetiségre való tekintet nélkül.

8. A két politikai alakulat továbbra is megkülönböztetett figyelmet szentel a nemzeti kisebbségek védelmének, az ezt szolgáló intézményi és jogi keretek fejlesztésének.

9 Tovább szilárdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó minden romániai állampolgár jogát a nemzeti identitás szabad kifejezéséhez, valamint az ezt biztosító feltételeket, oly módon, hogy ezek az állampolgárok szabadon nyilvánulhassanak meg a kultúra, a vallás, az oktatás és a közélet terén.

* A minisztériumok alárendeltségébe tartozó kihelyezett intézményekben, különösképpen azokban, amelyek a kulturális identitás megôrzését szolgálják (múzeumok, levéltárak, könyvtárak, megyei közmûvelôdési felügyelôségek stb.) biztosítani fogják a magyar szakemberek jelenlétét.

* Fokozott figyelmet szentelnek a kisebbségi közösségek problémáinak azokban a helységekben, ahol részarányuk alacsony a többségi lakosságéhoz képest.

* Folytatódik a határon túl élô magyarok jogállásáról szóló törvény alkalmazásának monitorizálása egy olyan bizottság által, amelyben részt vesznek az RMDSZ által kijelölt megbízottak is.

9. Az aláíró felek felkérik a két politikai alakulat sajtóirodáit, hogy a média és a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása végett, szükség esetén szervezzenek közös sajtóértekezleteket, vagy adjanak ki közösen egyeztetett közleményeket.

II. AZ SZDP ÉS AZ RMDSZ PARLAMENTI CSOPORTJAINAK EGYÜTTMÛKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATBAN

1. Az SZDP és az RMDSZ felkéri képviselôházi és szenátusi frakcióit, hogy tevékenyen és folyamatosan mûködjenek együtt a Törvényhozási Program jogszabályainak elfogadásáért, az európai uniós szabályozáshoz való felzárkózás érdekében.

2. Az aláíró felek megállapodnak abban, hogy a parlamenti frakciók vezetôi és a két Ház Állandó Bizottságának SZDP-s és RMDSZ-es tagjai hetente, illetve ahányszor arra szükség mutatkozik, egyeztetni fognak azért, hogy jelöljék meg a prioritásokat, és a Parlament által megvitatandó törvénytervezetekkel kapcsolatosan alakítsanak ki koherens álláspontot.

3. A két politikai alakulat felkéri a Parlament két házának különbözô szakbizottságaiban tevékenykedô tagjait — elsôsorban a bizottsági elnököket, alelnököket és titkárokat —, hogy biztosítsák a szoros és hatékony együttmûködést a jogszabály-tervezetek megvitatásában, a jelentések elkészítésében és operatív elfogadásában.

A két alakulat támogatni fogja az esélyegyenlôséget elômozdító, illetve a környezetvédelmi parlamenti állandó szakbizottságok létrehozását.

Határidô: 2003. március 31.

4. Az SZDP és az RMDSZ parlamenti frakcióinak vezetôi a különbözô jogszabálytervezetekkel kapcsolatosan elôzetesen tájékoztatják egymást, és eljuttatják egymásnak a jogszabály-tervezeteket.

A két frakció tagjai havonta elemzik a törvénytervezetek helyzetét.

5. Az SZDP és az RMDSZ igényli azoktól a képviselôitôl és szenátoraitól, akik küldöttként az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésében és más nemzetközi szervezetekben képviselik a két politikai alakulatot, illetve parlamenti baráti csoportok tagjai, hogy folyamatosan mûködjenek együtt az ország érdekeinek nemzetközi téren történô érvényesítéséért.

(Folytatjuk)

Dr. Nagy Zoltán, a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem professzora több mint 50 éve foglalkozik a cukorrépatermesztés tanulmányozásával. Az utóbbi években több nyugat-európai tapasztalatcserén is részt vett: a közelmúltban két hétig egy németországi cukorgyár vendége volt. Beszélgetésünk elején itteni tapasztalatairól kérdeztem.

— Németországi tartózkodásom ideje alatt a vendéglátó cukorgyár fômérnökével bejártuk Dél-Németországot, ahol megismerhettem az ottani termelés alapvetô kérdéseit. Az Európai Unió tagjaként itt is érvényesek az uniós mezôgazdasági szabályozások, amit minden más törvényhez hasonlóan tiszteletben tartanak. Ez az elsô és lényeges különbség a hazai viszonyokhoz képest. A cukorrépatermesztés fontos állami probléma, hiszen 2 millió hektáron termelik a gazdák Különben valamennyi EU-tagállamnak évenkénti termelési kvótát szabnak meg. Ezeket a kvótákat ismertetik a cukorgyárakkal, amelyek a maguk során a felvásárolható mennyiségre szerzôdést kötnek a környék erre szakosodott szövetkezeteivel. Egy-egy cukorgyár 10–15 000 hektár cukorrépa termesztését irányítja. A gazdák területeiket szerzôdésileg a gyár fennhatósága alá bocsátják. A feldolgozó vállalat rendelkezik a szükséges gépparkkal, a termelés minden láncszeme tökéletesen mûködik. A földtulajdonosok ezzel le is vették a gondjukat a cukorrépatermesztésrôl, egész nyáron mással foglalkozhatnak. A cukorrépatáblák nagysága 100–150 hektár. A termelést szakmérnök irányítja, gyakorlatilag minden munkafolyamat gépesített.

— Rendszerint mi a cukorrépa elôveteménye?

— Törvényszerûen a répa a szalmásgabona után következik. Elôveteményként a legjobb az ôszi búza. Miután a kenyérgabonát learatták, és elhordták a szalmát, azonnal szántják vagy feltárcsázzák a táblát. Gyakran kerül elôveteményként repce a földbe, mert gazdagítja a talaj nitrogéntartalmát. Fontos nyilván a tápanyagutánpótlás is. A gyárak közelében általában sok az állattenyésztô farm, amelyek répaszeletet kapnak a feldolgozó üzembôl, ahonnan a szerves trágya a földekre kerül. Emellett zöldtrágyaként igen elterjedt a repce, amit ôsszel alászántanak. Hasonlóan fontos a mûtrágya használata. Minden gyárnak saját mezôgazdasági laboratóriuma van, ahol nyomon követik a parcellák tápelemtartalékát, és ennek függvényében szabják meg, hogy milyen mesterséges termésfokozót kell használni. A gyári laboratórium foglalkozik a betegségek és kártevôk elôrejelzésével is. Ennek alapján kezdik el a permetezéseket.

— Mit tart a legszembetûnôbb különbségnek a hazai és az ottani mezôgazdaság között?

— Öt-tíz áras kispercellákkal sehol Nyugat-Európában nem találkoztam. A családi farmokon szûk szakosodás figyelhetô meg. Aki például csirkeneveléssel foglalkozik, az nem tart 1–2 tehenet vagy karácsonyra hízót. Az megvásárolja attól, aki ezt tenyészti, így csupán egy-két dologgal foglalkozik. Nagyon fontos az árutermelés, és fôleg az a tény, hogy semmibe sem vág bele a gazda, amíg nem biztosított az értékesítés. Termelni csak szerzôdésre szabad, ezt minden ottani gazda tudja, különben a termés a nyakán marad, amit nyilván senki nem vállal.

— Ön szerint mi az oka annak, hogy Romániában ’89 elôtt 250 000 ha területen termett cukorrépa, a rendszerváltás után tíz évvel pedig mindössze 35 000 hektáron?

— Sajnos az illetékesek nem foglalkoznak elég komolyan a mezôgazdasági termelés legfontosabb kérdéseivel, s ezen belül a cukorrépával sem törôdnek különösebb módon. A gazdálkodók nagy része tájékozatlan, nem tudja, mihez kezdjen, mit termeljen földjein. Ha valamelyik növénybôl gyenge a termés, a gazda számára ez veszteség, ha jó év volt, akkor a túltermelés miatt nem tudja áruját értékesíteni. Nincs megoldva a mezôgazdasági termékek értékesítése. Ez egyaránt vonatkozik a növénytermesztésre és az állattenyésztésre. Jelenleg ez a gazdák legnagyobb kálváriája. A cukorrépatermesztésnél maradva: néhány évvel ezelôtt 31 cukorgyárunk mûködött, amibôl mára maradt öt… De ennek az ötnek is kevés a cukorrépa, ezért miután a hazai termést hamar feldolgozzák, külföldrôl behozott nyers nádcukrot finomítanak. Ez a megdöbbentô helyzet: hazai cukorfogyasztásunk jelentôs részét immár évek óta nyerscukor formájában importáljuk, elsôsorban Nyugat-Európából. Én mégis optimistán látom agrárágazatunk jövôjét, hiszen hazai adottságunk függvényében ez is gyökeresen átalakul majd.

Barazsuly Emil

A Beszterce-Naszód megyei vízmûvek átvette a borgóprundi víztisztító állomást. A Hicart cég tulajdonából hétfôn az Aquabis Vízmûvek tulajdonába került a víztisztító — nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Petru Moldovan, a Hicart ügyvezetôje.

Háromórás megbeszélés után, amelyen a cég, a vízmûvek és a borgóprundi polgármesteri hivatal képviselôi vettek részt, aláírtak egy egyezményt, amelynek értelmében az Aquabis vállalta, hogy folyó év márciusáig állni fogja a mûködési költségeket. Ebbe az áramszolgáltatás és a Román Vízügynek járó adó kifizetése tartozik bele, havonta összesen 50 millió lej értékben.

Ezt követôen a polgármesteri hivatalnak kell átvennie az állomást, miután kifizeti a cég eddigi mûködési költségeit jelentô 600 millió lejt.

"A polgármesternek a helyi tanács elé kell terjesztenie a döntést. Amennyiben megszavazzák, mi átadjuk nekik a tisztítót. Azt még nem tudjuk, hogy ingyen-e, mivel még tárgyalnunk kell az APAPS-szel" — nyilatkozta Petru Moldovan.

Amennyiben ebben a hónapban nem születik határozat ezügyben, a Hicart ismét bezárja az állomást. "Nekünk nincsenek kötelességeink a közösséggel szemben" — mondja Moldovan. Két héttel ezelôtt az ügyvezetô már bezáratta a tisztítót, amikor a környezetszennyezés elkerülése érdekében az Aquabis gondnoksága alá akarták helyezni azt.

Az Expo Transilvania Rt. soron következô vásár március 4 és 7. között zajlik le. Ezen a VI. Foresta Erdészeti, Erdôkitermelôi és Fafeldolgozó, illetve a XI. Nemzetközi Mûszaki Vásárt lehet megtekinteni. Ioan Avram ügyvezetô igazgató szerint a hétfôn bezárt Ambient Construct vásár annyira sikeresnek bizonyult, hogy a jövô évire a résztvevôk máris lefoglalták a helyek 70%-át.

Az idei Forestára 35 vállalat jelentkezett be, összesen 763 négyzetméterre. A sajtótájékoztatón Ioan Sabãu, a Romániai Erdôkitermelôk Egyesületének képviselôje elmondta: megnôtt az új technológiával az országban piacot keresô külföldiek száma, ami annak tulajdonítható, hogy rendezôdôben vannak az erdôtulajdoni viszonyok (eddig, papíron, ennek 80%-a történt meg, a valóságban kb. 20%-a). Országos szinten háromezer erdôkitermelésre jogosult cég várja, hogy az egyházi, közbirtokossági és egyéni tulajdonokban lévô erdôket korszerû gépekkel (fôleg a világ élvonalába tartozó skandináv és kanadai gyártmányúakkal) termeljék ki és (elsôsorban olasz eredetûekkel) dolgozzák fel. Nálunk az elavult technológia miatt a farönknek a döntéstôl a deszkává való átalakulásig kb. 30%-a vesz kárba, míg a modern technika ezt 15–20%-ra csökkenti.

A Nemzetközi Mûszaki Vásárra (TIT) 43-an jelentkeztek, a hazaiakon kívül bolgárok és olaszok, hogy a legkülönfélébb gépeket, berendezéseket, eljárásokat, felszereléseket állítsák ki. A TIT keretében elsô ízben lesz Pro Invent Szalon, amely 30 romániai újító 50 találmányát mutatja be, és a résztvevôk között díjakat is kiosztanak. Ugyancsak a TIT része lesz a Chimexpo szalonja, ahol hat hazai cég vegyipari és petrokémiai termékeket, ezekkel kapcsolatos gépeket, berendezéseket, laboratóriumi kellékeket mutat be.

A kettôs vásár idején a szakemberek számára megbeszéléseket, tapasztalatcseréket szerveznek.

Ö. I. B.

Megtartotta szokásos évi közgyûlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya. Dr. Péter Mihály akadémikus, az EME alelnöke köszöntését követôen dr. Sipos Emese titkár beszámolója következett az elmúlt év tevékenységeirôl. A "központi" rendezvények mellett (tudományos ülésszak, Magyar Tudomány Napja stb.) 15 területi csoport, valamint a 12 szakcsoport fejtette ki sokirányú tevékenységét. A tudományos tevékenység, az EME-tagok szakmai sikerei mellett ugyanakkor nyilvánvaló eredménynek könyvelhetô el, hogy sor került a székház felújítására, és megvalósult a tagság számítógépes nyilvántartása.

A közgyûlésen külön napirendi pont foglalkozott a szakosztály idei munkatervének ismertetésével és megvitatásával. A legfontosabb célkitûzések: a szakcsoportok tevékenységének segítése, további segítségnyújtás az ösztöndíjak odaítélésénél, az idei tudományos ülésszak és egyéb szakmai rendezvények zökkenômentes lebonyolítása, az Orvostudományi Értesítô folyóiratként való akkreditáltatása, a szakosztály honlapjának folyamatos karbantartása, a kapcsolattartás és az együttmûködések bôvítése, hozzájárulás egy központi orvosi könyvtár létrehozásához Marosvásárhelyen stb.

A hozzászólásokat követôen dr. Kovács Dezsô elôadótanár, a szakosztály elnöke mérlegelte a tavalyi választások óta eltelt idôszakot. A legfontosabb megvalósításnak a szakosztály lapjának, a magyar nyelvû orvosi és gyógyszerészeti szakcikkek közlésére vállalkozó Orvostudományi Értesítônek évi négy számban való megjelentetését tartotta. A jövôre nézve kiemelt fontosságot tulajdonított a tagokkal való kapcsolattartás javításának, a továbbképzések rendszeresítésének, az orvostudományi továbbképzô státus elnyerésének.

Dr. Albert István alelnök, az idei tudományos ülésszak szervezôbizottságának elnöke ismertette a május 29–31 között Sepsiszentgyörgyön sorra kerülô rendezvényre vonatkozó tudnivalókat. A dolgozatok beküldésének határideje április 15. A jelenlévôk tapssal jutalmazták a kolozsvári küldött azon felajánlását, miszerint jövôre Kolozsvár ad otthont a soron következô tudományos ülésszak munkálatainak.

A közgyûlésen határozat született a tagsági díj megemelésérôl, amely ezentúl magába foglalja az Orvostudományi Értesítô 2003-ban megjelenô négy számának elôfizetési díját is. A szakosztály tiltakozását fejezte ki a civil szervezetek mûködését megnehezítô tévédíj alkotmányellenes bevezetése ügyében.

Dr. Ábrám Zoltán

Kovács Péter, az RMDSZ-szel együttmûködni kívánó ifjúsági szervezeteket tömörítô Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, Borboly Csaba, a MIÉRT titkára, Hargita megyei tanácsos, Porcsalmi Bálint, az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének elôadója és Ladányi László, a székelyudvarhelyi RMDSZ elnöke, városi tanácsos Jánosi György ifjúsági és sportminiszterrel és Mesterházy Attila politikai államtitkárral találkozott hétfôn Budapesten. A megbeszélés napirendjén szerepelt a Magyar Ifjúsági Konferencián (MIK) való képviselet kérdése, valamint az erdélyi amatôr sport megsegítésére irányuló törekvések. A tanácskozáson a miniszter megerôsítette, hogy a közeljövôben megújuló MIK-ben a MIÉRT az erdélyi helyek felére jogosult. A MIÉRT képviselôi hangsúlyozták, hogy szükség van a MIK szakmaiságának megerôsítésére, hiszen a konferencia állandó bizottságának beszámolója alapján az elmúlt idôszakban nem mûködtek azok a munkacsoportok, amelyek a Magyar Állandó Értekezlet, illetve különbözô magyarországi intézmények számára javaslatokat, elemzéseket készítenek. A MIÉRT szerint szükség van az erdélyi amatôr sport támogatására, hiszen ezeken a rendezvényeken több ezer magyar fiatal megfordul, nagy a közösségépítô szerepük.

A tanácskozást megelôzôen, február 21–23. között a MIÉRT küldöttsége részt vett a Fiatal Baloldal (FIB) által szervezett, Budapestre összehívott konferencián, ahol magyarországi ifjú önkormányzati képviselôk találkozhattak. A rendezvény meghívottja volt többek között Szili Katalin, a Magyar Országgyûlés elnöke, Újhelyi István országgyûlési képviselô, a FIB elnöke, Zuschlág János országgyûlési képviselô, a FIB elnökhelyettese, valamint Ocsovai Tamás, a GYISM helyettes államtitkára.

Népgyûlésre hívták össze a hét végén a szamosújvári nyugdíjasokat. A polgármesteri hivatal nagytermében megtartott találkozóra aránylag kevesen mentek el, de annál fontosabb szociális kérdésekrôl tárgyaltak.

Többek között szó esett a városi kórház bezárásáról, ami érzékenyen érintené a harmadik korosztály képviselôit. A város idôsebb lakói hivatalos átiratot küldtek a helyi és megyei hatóságoknak, valamint az Egészségügyi Minisztériumnak is, kérve a kisváros egyetlen egészségügyi intézményének megtartását. Annak ellenére, hogy az utóbbi idôszakban a kórház komoly anyagi és szervezési problémákkal küzdött, nem idôszerû az intézmény megszüntetése. A kisváros és környéke idôs embereinek terhet jelent Désre vagy Kolozsvárra utazni bármilyen szakorvosi kezelés végett, hogy ne is beszéljünk a sürgôs beavatkozásokról. A kisváros több mint 5500 nyugdíjasa határozottan ellenzi a kórház megszüntetését, ezt a véleményt osztják a város többi lakói is.

Az említett népgyûlésen felvetôdtek más szociális kérdések is, mint például az alacsony nyugdíjak emelésének szükségessége, vagy a szegény sorsú lakosok anyagi támogatása. A jelenlévôk kérték a Vöröskereszt helyi szervezetének hathatós segítségét a szegénység határán álló öregek esetében, és egy helyi orvosi rendelô, illetve gyógyszertár létesítését. Mindezek a kérelmek már évekkel ezelôtt felvetôdtek, de a helyi szerveknél mindeddig még nem találtak megoldási lehetôséget.

Erkedi Csaba

A Nevelési és Kutatási Minisztérium eredetileg február 19-re tûzte ki a magyar nyelv és irodalom olimpia megyei szakaszának idôpontját, március elsejére a románt és nyolcadikára a matematikát. Mivel a magyar olimpia esetében a megyei szakasz és az országos között igen nagy az idôbeli különbség, a tanfelügyelôség úgy döntött, hogy megváltoztatja a megyei szakasz idôpontját. Az új idôpont viszont — március 8. — egybeesik a matematika olimpia napjával, így azok a magyar diákok, akik magyarból és matematikából egyaránt továbbjutottak a megyei szakaszra, kénytelenek a két verseny között választani. Péter Tünde magyarszakos tanfelügyelô a Szabadságnak elmondta: kénytelen volt erre a napra idôzíteni a megyei szakaszt, ugyanis ha nem ezt teszi, akkor felborult volna a többi, ugyancsak magyar olimpia jellegû versenyek programja is. A tanfelügyelô rámutatott: szerencsétlen egybeesések sorozatáról van szó, és az esetnek nincsen semmiféle kisebbségellenes vonzata.

Simon Vivien, a dési 5-ös Iskola nyolcadikosa egyike azoknak a diákoknak, akik — önhibájukon kívül — kénytelenek az egyik kiharcolt olimpiarészvételrôl lemondani. A nyolcadikos lány — aki melleseleg Románia ifjúsági karatebajnoka is, Prágából 2000-ben egy arany és egy ezüstéremmel tért haza — sírva fogadta a hírt, hogy választania kell a magyar és a matematika versenyen való részvétel között. — Sírt az unokám, persze hogy sírt — mondja Vivien nagymamája —, hogyne sírt volna, amikor mindkét tantárgyból elsô lett a helyi szakaszon! Ez a gyerek 14 órát tanul naponta; mindenét feláldozza annak érdekében, hogy kedvenc tantárgyaiból, illetve sportjából úgy készüljön fel, hogy ne hozzon szégyent sem a dési, sem az erdélyi magyarságra. Prágában ôérte húzták fel a román lobogót, de Kolozsváron úgy látszik, hogy ez nem számít. Miféle dolog az, hogy utólag úgy módosítják a megyei szakasz idôpontját, hogy az rátevôdik egy másikra? Ez felelôtlenség! Mondtam ezt Török Ferencnek is, de ô csak annyit mondott, hogy megérti fájdalmunkat, de most már nincs mit tenni. Azt is mondta, hogy adjak neki ötletet, hogyan lehet megoldani az ügyet, és ô azt gyakorlatba is ülteti. De már semmit nem lehetett tenni... Azzal vigasztalt, hogy legalább felmérte magát a gyerek, hogyan áll matekbôl is és magyarból is, és az egyik tantárgyat tekintsem olimpia-jellegûnek, a másikat pedig önfelmérésnek. Igen ám, de már maga az olimpia szó is becsületes versenyt feltételez! Mit vétett ez a gyerek? Miért nem vették figyelembe ôt is? Nem tudtak arról, hogy ô mindkét tantárgyból továbbment? — mondta a nagymama.

Vivien matematikatanárnôje, Lendek Erzsébet a Szabadságnak elmondta: a lány ötödikben és hatodikban egyaránt kiváló eredményeket ért el a matekolimpián — mindkét esetben eljutott a megyei szakaszra —, de a Zrinyi Ilona matematikavetélkedôn is sikerrel képviselte Dés városát. — Én nem adhattam tanácsot neki, hogy mit válasszon, a magyart vagy a matematikát, de talán jól tette, hogy az elôbbinél maradt. Egyrészt azért, mert tavaly magyarból országos szintig jutott, másrészt arra is gondolni kell, hogy a matematika-verseny mindig rizikót jelent. Jön egy nehéz feladat, és romba dôl minden. Talán jobb így, hogy a magyar mellett döntött.

Szabó Csaba

Kegyhely lett a besztercei központi temetô római katolikus részében elhelyezett sírkô, amelyen a következôket olvashatják az arra járók: "Az 1602. február 24-én Reminiscere vasárnapján Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által a Besztercén lemészárolt több száz magyar (székely) várvédô és azok családja hôsi halála emlékének 400 éves évfordulóján állíttatott kegyelettel. A besztercei magyarság képviseletében a besztercei Római Katolikus és Református Egyház. Beszterce, 2002. június 9."

Geréd Péter besztercei fôesperes-plébános rámutatott, nem lehet tudni, hol földelték el a Basta generális szószegésének áldozatául esetteket (Oskar Kisch történész szerint mindannyian székelyek voltak — "Alles Szekler"), de emléküket 2002. június 9-tôl már látható formában ôrzi a temetôben felállított és megszentelt sírkô, amelynél történelmi egyházaink, városunk magyarsága idén is elhelyezte a kegyelet koszorúit.

A rendezvényen jelen volt Ft.Geréd Péter fôesperes-plébános és T.András Péter besztercei református lelkész, az RMDSZ helyi és megyei képviselôi, a besztercei magyar civil szervezetek és egyházak képviselôi és Beszterce magyarságának színe-java.

401 évvel ezelôtt, 1602. február 24-én, Reminiscere vasárnapján, Giorgio Basta osztrák császári generális — aki 1601–1604 között a császár nevében zsarnokként kormányozta Erdélyt — martalóc hada több száz székely várvédôt mészárolt le. Az elôzô években, a 16. század végén, a Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem II. Rudolf császár javára történt lemondása és annak többszöri visszavonása idején, Besztercét váltakozva gyújtották fel és rabolták ki a császár és az erdélyi fejedelem csapatai. 1601-ben Báthory Zsigmond vezére, Székely Mózes csellel elfoglalta a várost. Basta ezt a császárral szembeni felségárulásnak tekintette, és 1602. január 30-án — éppen piaci nap volt — a vásárról hazatérô parasztokat, köztük asszonyokat és gyermekeket, kegyetlenül lemészároltatta. Az osztrák generális 5000 vallon és hajdú zsoldosa bekerítette a várost, és végigpusztította vidékét. Basta megadásra szólította fel a várost, de miután mindannyiszor elutasító választ kapott, elvágatta a városba vezetô vízvezetéket. A magyar várvédôk a szász céhekkel együtt védelmi állásba helyezkedtek a várfalak mögött. Besztercének ez idô tájt 18 vártornya és 4 várkapuja volt. Basta február 10-tôl folyamatosan ágyúztatta a várost, és több rohamot vezényelt, de Vitéz Miklós várkapitány, Nagy Albert alkapitány vezetésével a székely várvédôk a szászokkal vállvetve sorra visszaverték azokat. Utána Basta a Schifferbergrôl 28 ágyúval három napon át szakadatlan lövette a várost, majd dührohamot kapott és visszavonult Sajómagyarósra.

Másnap Beszterce szász városi tanácsa küldöttséget menesztett Basta táborába, és fegyverszünetet kötött vele. Ennek egyik pontja az volt, hogy a város 32 ezer aranydukátot fizet Bastának, hogy ne támadja többé a várost. A másik pontjában pedig az állt, hogy a székely várvédôknek el kell hagyniuk a várost. Basta szabad elvonulást ígért nekik, amelyet nem tartott be: Oskar Kisch besztercei szász történész Die Geschichte von Bistritz und des Nösnergaues címû könyve szerint a mintegy száz lovas és kétszáz gyalogos székely (és 87 szekérben családtagjaik, asszonyok, gyermekek) 1602 Reminiscere vasárnapján (február 24-én) vonult ki Beszterce várából a Kórházkapun át (Spitteltor), élükön Vitéz Miklós várkapitánnyal. Alig jutottak át a Budak felé vezetô hídon, a berkekben elrejtôzött hajdú és vallon zsoldosok rajtuk ütöttek, iszonyú vérfürdôt rendeztek, rövid tusa után lemészárolták ôket, majd feldúlták és kirabolták a várost is. Beszterce mindmáig kegyelettel emlékezik a 401 évvel ezelôtti fekete vasárnap eseményeire, amelyeket a szász és magyar történészek (Otto Dahinten, Oskar Kisch, Emil Csallner, Kôvári László) egyaránt megörökítettek.

Tavaly, pontosan négy évszázad elteltével a besztercei római katolikus fôesperes-plébános, Ft. Geréd Péter kezdeményezésére összefogott a két magyar történelmi egyház — a római katolikus és református — lelkipásztora (Ft. Geréd Péter és T. András Péter) és híveik, valamint az egész besztercei magyarság, és méltó megemlékezést szerveztek az áldozatok tiszteletére. Ugyanakkor a besztercei központi temetô római katolikus részében leleplezték és megáldották a székely várvédô hôsök tiszteletére állított síremléket.

Akkor (2002. június 9-én — a Szabadságnak Szabó Csaba tudósított) a meghívottak között jelen volt: Ft. Dr. Jakubinyi György érsek, Ft. Pap Géza püspök, T. Markó Béla, Moldovan Vasile, Beszterce polgármestere, a besztercei történelmi egyházak papjai, a vidék római katolikus és református papsága, híres mûkedvelô társulatok, valamint Beszterce magyarsága.

401 évvel ezelôtt e gazdag város székely magyarokra bízta a vár védelmét. Amíg virág vagy virágkoszorú látható ezen a síremléken, addig Beszterce magyarsága nem felejti el ezt, addig él és ôrzi a múltat.

Bencze Anna

Február 24-én este fél nyolckor a DN1E60-as országúton, Aranyoslóna közelében olasz állampolgár gázolt halálra egy 84 éves helybéli férfit. A 33 éves Massimo B. Volkswagen Golf márkájú autójával nem adott elsôbbséget a gyalogátkelôn, szabályosan átkelô Virgil Fetitának. Az idôs férfi nem élte túl a balesetet.

Ismeretlen holttest az útszélen
Hétfôn Zsobok és Sárvásár között, a 105-ös számú megyei úton ismeretlen, ôsz hajú, mintegy 1,70 m magas férfi holttestére bukkantak. A holttesten és környékén nem voltak erôszakra, dulakodásra utaló nyomok. A halál okának megállapítása céljából felboncolják. A környezô falvakban senki sem ismert rá a néhaira. Az elhunytat korábban nyaki tájékon operálták, nyakában még ott volt a "szelep".

68 milliós csalás
Csalás vádjával indult nyomozás a Iasi megyei Mihalache S. ellen. A férfi, aki egy jászvásári cég tulajdonosa és ügyintézôje, 2002 júniusában kolozsvári, építkezési anyagokat forgalmazó érdekelt cégtôl vásárolt termékeket a fenti értékben. Ennek ellenértékére csekket írt, július 2-i lejárattal, annak ellenére, hogy tisztában volt vele: a cég bankszámlája üres, sôt, a cég számlája banki zárlat alatt állt.

Villanyáramot lopott
Rögtönzött, illegális berendezések használatával lopott elektromos áramot egy széplaki férfi. A 46 éves, büntetlen elôéletû Grigore Z. tettével 25 millió lejes kárt okozott, nyomozás indult ellene.

Két hónap alatt tíz autó
Ezekkel az adatokkal büszkélkedhet a 35 éves, tordai Dan I. A visszaesôként számontartott, munkanélküli férfi 2002. december 2. és 2003. február 3. között 10 gépkocsit tört fel, 15 millió lejes kárt okozva. Ennek 80%-a megtérült, a tettes szabadlábon védekezik az ellene felhozott vád ellen.

Fát lopott, és megverte az erdészt
20 éves, nagyrebrai fiatal ellen indult nyomozás hatósági közeg megsértése és lopás vádjával. A helybéli erdész, a 40 éves Vasile G. az elmúlt hét végén jelentette, hogy miközben kötelességét teljesítette, falopáson érte Gavrilã R.-t, aki mintegy két köbméter fát szállított. Amikor igazoltatta, Gavrilã ököllel elverte, majd megrugdosta, aminek következtében orvosi kezelésre szorult. A tettes szabadlábon védekezik.

(balázs)

Nem vagyok bajnok. Rosszak a reflexeim. Egyszer elütött egy autó, amit két pasas tolt.

(Woody Allen)

A maival együtt pontosan négy napod maradt könnyûzene-együtteseddel benevezni a fiatal kolozsvári tehetségeket kutató Iuliu Merca Fesztiválra. Március 1-ig kell benyújtanod a 15–20 perces, CD-re vett demót, a színes fényképet és az együttesed rövid CV-jét. Ez utóbbinak tartalmaznia kell az együttes nevét és annak magyarázatát, a csapat összetételét és történetét, a zenestílus és a repertoár bemutatását, a rendezett koncertek, szerzett díjak és a médiában való megjelenések felsorolását, valamint azt, hogy milyen technikai eszközökre van szükség a bemutatkozó koncerthez.

A koncertet magát március 22-én rendezik meg a Studházban. A fellépô együtteseknek öt zeneszámot kell elôadniuk, köztük három eredetit, egy nemzetközileg ismert szám és a Semnal M együttes egyik számának feldogozását.

A neves helyi zenészekbôl, a város kulturális intézményeinek, a helyi sajtó és egyes szponzoráló cégek képviselôibôl álló zsûri többek között díjazni fogja a legjobb együttest és a legjobb énekest, a legsikerültebb zenemûvet, valamint az egyes hangszereken játszók közül a legjobbakat. A közönség kedvencét is díjjal jutalmazzák. Mi az igazi tétje a versenynek? Szerzôdés egy album felvételére, videoklip készítése profi körülmények között, a saját zeneszámok rádió általi népszerûsítése, közös koncertek szervezése.

Az eredményeket március 7-ig függesztik ki a Studházban mûködô AITASS Ügynökség ajtajára, és a nyertesek listáját a sajtóban is közzéteszik. A március 22-i rendezvény viszont csak a kezdet: a helyi döntô. A nyertes csapatok képviselik majd Kolozsvárt a májusban megszervezendô országos szintû versenyen.

Nem fogok most "cool"-kodni (értsd: ecsetelni, hogy mennyire menô és poénos ezen cikk írója), nem élek vissza az olvasó homokszemnyi türelmével sem: történelmi témájú elôadássorozatot szeretnék bemutatni. Az erdélyi utazóakadémia nemcsak jobb az összes többi akadémiánál, hanem eltünteti nemcsak a foltot, de még a lyukat is a köntösébôl, amit általános mûveltségnek neveznek.

Az idei helyszín: Németország, Thalmassing volt, és részt vehetett bárki, aki benyújtotta pályázatát. A szervezôk minden költséget álltak, így nekünk, erdélyi turistáknak nem maradt más, mint hátradôlni a mikrobuszban, meg aztán a szemináriumteremben, mosolyogni a vámnál, meg a német autópályán, amikor a rendôrök félrehúzatták a kocsit, és ellenôrizték ezt a menekültképû társaságot.

Az idei téma az 1914–1989 közötti erdélyi kortörténet volt, lényegretörô, érdekes elôadásokat hallgathattunk meg errôl a hét évtizedrôl, amely érintette a XX. század eleji romániai kisebbségek halottkultuszát, a világháborúk közötti autóútépítést (a kész utakat számos helyen azóta sem javították), a kommunista párt és Ceausescu kisebbségpolitikáját, hangsúlyozva a szász és a zsidó kisebbségek helyzetét, a kommunista évek kultúrpolitikáját és irodalmát, illetve számos más érdekes témát.

A rendezvény résztvevôi Németországból, Ausztriából, Svájcból, illetve Romániából érkeztek. A több mint 40 fôs csoportban könnyen találtunk barátokra, családias légkör és a német kultúra meglepetései fogadtak. Ilyen volt például újévkor, amikor kialudt a tûzijátékok fénye, megszólalt a Kék Duna keringô, és hagyomány szerint az utcán, a szállingózó hóban néhány táncrendet végigkeringôztünk. De ide sorolható az újévi kabarémûsor is, amit a résztvevôk maguk, csoportokra oszolva ugyancsak maguknak adtak elô.

A Siebenbürgische Fehrienakademie-ra az idén is sor kerül majd, hagyományosan év végén, további felvilágosításokat Thomas Sindilariu nyújthat a sindilariu@yahoo.de, illetve www.siebenburgen-institut.de/sembl/sthaupt.htm vagy a www.sibiweb.de/st címen.

Balla Réka

A Szabadság január 29-i Campus mellékletében Még nincs lóvé és a Krónika február 8–9-én megjelent Frissen festve ifjúsági mellékletében megjelent Vesztes nyertesek címû írások éles hangon nehezményezik a Sapientia Alapítvány által az OMDSZ-nek úgymond "beígért" Sapientia-díjak átutalásának késését.

Vannak dolgok, amikrôl azonban nem — vagy csak részben — szólnak a felháborodott cikkek.

A Sapientia Alapítvány már több ízben támogatta az országszerte szervezett diákköri konferenciákat. A támogatást mindeddig az OMDSZ által benyújtott támogatási kérelem alapján ítélte meg az alapítvány, és ezt követôen az OMDSZ-szel vagy a tagszervezetekkel kötött szerzôdést. Tévedés ne essék, nem az OMDSZ vagy más diákszervezet támogatásáról van szó, hanem a Tudományos Diákköri Konferenciák támogatásáról, pontosabban a legjobb dolgozatok pénzbeni jutalmazásáról. A Sapientia Alapítvány célja ugyanis — minden tevékenysége erre irányul — a romániai magyar értelmiség következô generációjának támogatása.

A diákszervezettel 2001-ben és 2002-ben kötött szerzôdések pontosan meghatározzák a támogatási kérelem felhasználásának módját. Így 2002-ben az OMDSZ a Sapientia Alapítvány által megszavazott 3000 USD-t csak és kizárólag az I., II., illetve III. helyezettek díjazására fordíthatta. A szerzôdés azt is rögzíti, hogy a díjnyertes munkákat el kell juttatni az alapítványhoz.

Az OMDSZ a 2002-ben odaítélt és át is utalt 3000 USD-ról azonban hosszú ideig nem tudott elszámolni, és a dolgozatokat a mai napig nem juttatta el a Sapientia Alapítványnak. A több hónapos késéssel végül beérkezett elszámolások több esetben nem feleltek meg a szerzôdésben foglaltaknak.

A 2002/2003-as tanévben az öt tagszervezet által szervezett diákköri konferenciák támogatását — az OMDSZ által benyújtott támogatási kérelem alapján — 199 500 000 lej összegben állapította meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Rektori Tanácsa (a Rektori Tanács a díjakat 2 millió, 1 millió, illetve 500 000 lejben állapította meg az I., II. helyezetteknek, illetve a dicséretet kiérdemlô dolgozatoknak). Ez az összeg az öt konferencia összesen 57 szakosztálya helyezettjeinek díjazására fordítható. A szerzôdés aláírására azonban még nem került sor, az elôzô évi elszámolások hiányosságai miatt. (Legutóbbi ígéretek szerint, a jövô hét folyamán az OMDSZ rendezi a múlt évi támogatás elszámolásait, így sor kerülhet a díjak kifizetésére.)

A Sapientia Alapítvány újraelosztó szervezet, amely finanszírozóival szemben szigorú elszámolással tartozik, és már csak ezért is elvárja a támogatott szervezetektôl a szerzôdések betartását. A támogatást igénylô szervezetek tisztában voltak azzal, hogy nem számoltak még el az elôzô támogatásokkal, és addig nem kaphatnak újabb támogatást, amíg ez nem történik meg. Az alapítvány tehát semmiképpen sem tehetett olyan ígéretet, ami megalapozta volna a szervezôk azon kijelentését, miszerint az oklevelek átvétele után 3 nappal a pénzjutalmak is megérkeznek (lásd Krónika, Frissen Festve).

Igen sajnálatosnak tartjuk, hogy a TDK-t szervezô diákszervezetek a sajtó nyilvánossága elôtt kampányt indítanak a rendezvényeket már évek óta támogató Sapientia Alapítvány ellen, ahelyett, hogy kellô komolysággal kezelnék szerzôdéses vállalásaikat. A Sapientia Alapítvány feladata az Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezése, építése. De ismerve a romániai magyar nyelvû felsôoktatás gondjait, úgy véltük, kötelességünk mindent megtenni a tehetséges fiatal magyar értelmiségiek támogatására. Sajnáljuk, hogy általunk nemesnek tekintett szándékainkat a sajtószabadság leple alatt gúny tárgyává tették. Nem ezt érdemlik sem a színvonalas dolgozatokat bemutató diákok, sem azok, akiknek a támogatását a Sapientia Alapítvány közvetíti.

A Sapientia Alapítvány vezetôsége

Kitört a háború. Az ötletek, a tervek és az érdekütköztetések háborúja. De mondhatni, már akkor elkezdôdött a nagy csata, amikor az elsô amerikai és brit katonai csapatokat a Perzsa-öbölhöz szállították. Bizonyossá vált, hogy a végsô leszámolás pillanata már küszöbön áll. A pökhendi amerikaiak és a halvérû angolok hoztak egy közös döntést, nagy valószínûséggel az emberiség kárára, amelynek a végrehajtása körüli elmélkedés és vitatkozás meghiúsíthatja még a világpolitikát egyedül alakítani kívánó Amerika terveit.

Tudatában van ennek mind Amerika, amely veszettül sürgeti a tervek mihamarabbi gyakorlatba ültetését, mind a vén Európa, amely szerény eszközeivel, kétségbeesve igyekszik meggátolni a gyilkos ötlet kivitelezését. A fenti eseményekbôl, gondolom, már mindenkinek elege van, mert a végkifejlet körüli várakozás oly mértékben képes izgalomba hozni mindenkit, hogy már nem is érdekes, mi történt a közelmúltban. Mindenki csupán arra kíváncsi — egyébként jogosan —, hogy lesz háború, vagy sem.

A fokozott izgalom érthetô, mert egy esetleges háború sok mindent képes megváltoztatni, gondolok itt egyaránt jóra is és rosszra is. Talán többnyire rosszra... S ha már hangsúlyoztam ezt a kulcsfogalmat, akkor a háború egyik nagyon fontos vetületérôl, a fiatalok szemszögébôl tekintett hosszú távú következményekrôl is szólnom kell. A hosszú távú következmények katasztrofálisak lehetnek abban az esetben, ha az Egyesült Államok kétségbeesett ellenfele vagy valamelyik arab-szimpatizáns állam netalántán a tiltott arzenál használatára szánja el magát.

Az amerikaiak és az iszlám fundamentalisták közötti ellentétek rendkívüli módon kiélezôdtek az utóbbi évtizedben. A feszültség, a kölcsönös bizalmatlanság, esetleg gyûlölet a tûrhetetlenség határát is átlépte. A nagy veszélyt az Amerika-ellenes iszlám államok jelentik, ahol ezeket a szélsôséges érzéseket nehezebb kordában tartani, mint egy demokratikus államban. Az araboknál a vallásra építették az államot. Ez azt jelenti, hogy az állampolgárok magatartását nem az ésszerû szabályok határozzák meg, hanem a hit alapját képezô dogmák, abszolút igazságok vezérlik. Azok a hittételek, amelyek a gyûlöletet szítják és erôszak alkalmazására buzdítanak.

A kamikaze arabok nem robbantják fel magukat csupán szórakozásból, meggyôzôdésbôl teszik, tudják azt, hogy igazuk van, és hogy a tettükért jutalom jár Allah paradicsomában. Sejtelmünk sincs arról, hogyan gondolkoznak ezek az emberek, értetlenül állunk önpusztító elszántságuk elôtt. Az amerikaiak úgyszintén. A nyugati és az iszlám kultúra közötti különbség körültekintôbbé kellene hogy tegye Amerikát a nehezen kezelhetô és kiszámíthatatlan iszlám tömeg miatt. Nem szabad szem elôl téveszteni a demográfiai mutatókat sem, amelyek az araboknak kedveznek.

Egy újabb háború gyógyíthatatlan éket verhet a két kultúra közé, a megfontolatlan háborús cselekedetek olyan jóvátehetetlen sebeket téphetnek fel, amelyek negatív módon határozhatják meg a következô évtizedek politikai légkörét. Európának a félelmei érthetôk, ugyanis a két világégés emlékei még elevenen élnek az öreg kontinens emlékezetében. Európa rájött arra, hogy a háború csak végsô megoldásként jöhet szóba, mert az a létezô megoldások közül a legkárosabb és a legkevésbé hatékony.

Nem rejtem véka alá, békepárti vagyok, és a jövôre való tekintettel az esetleges háború következményeitôl tartok. Fiatal vagyok, és úgy hiszem, hogy felelôsen gondolkodom akkor, amikor a következô generációk sorsára is gondolok. A nyugati és az iszlám kultúra közötti újabb konfrontáció megbélyegezheti a jövônket, végérvényesen megszüntetheti a második világháború után kialakult, jogosan értékes vívmánynak ítélt tartós békét.

Remélhetô, hogy a béke melletti tüntetések nem találnak süket fülekre, és a világpolitikát irányító urak megszívlelik a milliók véleményét. E cikk írása közben hallottam a rádióban, hogy az internetezôk 90 százaléka ellenzi a háborút. Ez is bizonyítja azt, hogy az emberiségnek elege van a konfliktusokból, a háborúkból. Talán még nem reménytelen a helyzet.

Borbély Tamás
borbélytamás@freemail.hu

Gyuriként mutatkozik be, pedig rendes neve Geuko de Groot. Integrációból hamar megszerezte a tízest. Meg tudja enni a kocsonyát, a tepertôt és a töltött káposztát, ami a fôtt zöldséges holland konyhához képest nem semmi. A magyar nyelv gasztronómiája sem idegen már tôle, már a pikánsabb "ízek" sem… A piacon vásárol, mert az üzleti eladókat mogorvának tartja. Különben teológus, aki szórakozottságból néha sziá!-t köszön a profoknak. Geuko nem épp fehér holló a kolozsvári Protestáns Teológián, hiszen az itt megfordult hazájabeliek már külön tablón díszelegnek. Mégis érdekes embernek tartom, ha nem egyéb, merészsége miatt. Ismerjük hát meg jobban!

— Miért szánja rá magát egy huszonéves holland a magyar nyelv megtanulására?

— Legelôször 1995-ben jártam Romániában, egy Marosvásárhely melletti helységben, ahol egy egyházi építkezésnél segédkeztem. Ez az út, különösen az emberek vendégszeretete maradandó nyomot hagyott bennem. Ekkor kapott meg a magyar kultúra és a nyelv is, amely mindig is foglalkoztatott, lévén, hogy nem hasonlítható más európai nyelvekhez.

— Mi volt az elsô lépésed a magyar nyelv felé?

— Amikor visszatértem Hollandiába, vettem magamnak egy nyelvi kalauzt. A szabadidômben ebbôl próbáltam tanulgatni, de sokra nem mentem vele. Ha nincs, aki ösztönözzön, irányítson, akkor nem igazán kapod el a logikáját. Közben diák lettem Groningenben, s másodéves teológusként szerettem volna fölvenni a magyart, mint választott tantárgyat, de szervezési gondok miatt ezt hamar feladtam. Azelôtt azonban már volt egy melléktantárgyam a magyar mitológiáról, mesevilágról és népi hiedelmekrôl, ami nagyon tetszett nekem. Egy évvel késôbb beiratkoztam a Finnugor Nyelvek és Kultúrák Karra, magyar fôszakra. Elsôként magát a nyelvet próbáltam elsajátítani egy nagyon lelkes, de szigorú magyarországi lektorral. Hivatalosan én voltam az egyedüli magyar fôszakos diák, de volt még egy történész és egy finn fôszakos kollegám, akikkel közösen jártunk néhány órára. Az egyetem lehetôvé tette számomra, hogy részt vegyek a kéthetes debreceni magyar nyári egyetemen is, s ezt megtoldottam egy kiadós erdélyi vakációval. Azóta többször is megfordultam Romániában, és tavaly, mintegy felkészítôként kolozsvári tanulmányaimra, ismét jelentkeztem a debreceni nyári egyetemre.

— Mikor határoztad el, hogy kolozsvári diák leszel, és miért Erdélyt választottad, miért nem inkább Magyarországot?

— Amikor még Groningenben diákoskodtam, egyszer felfedeztem egy hollandiai lelkészeket megcélzó hirdetést, akik jövedelmük egy részét felajánlhatták kolozsvári teológus diákok szállás- és ellátási költségeinek fedezésére. Így tudtam meg, hogy itt is van teológia. Mivel nagyon érdekesnek tartottam az egészet, rögtön a dékánhoz fordultam további információért. Még nem voltak konkrét terveim, de ekkor határoztam el, hogy megtanulok magyarul. 2000-ben, utolsó groningeni évemben alkalmam adódott egy diáktársam helyett beugrani egy kolozsvári útra, pontosabban egy konferenciára. Nagyon megragadott akkor az itteni légkör, s 2001-ben — immár utrechti diákként — levelet küldtem az akkori püspöknek, aki engedélyezte, hogy tanulmányaim egy részét a kolozsvári protestáns teológián végezzem.

— Azt tudtad, hogy kemény fába vágod a fejszédet, hiszen a teológia nem épp a legkönnyebb szak, hát még, ha azt is beleszámítjuk, hogy neked mindezt magyarul, nem a legkönnyebb idegen nyelven kell tanulnod…

— Valóban nehéz, és be kell vallanom, hogy a magammal szemben támasztott elvárasoknak nem tudtam eleget tenni. Azt hittem, gördülékenyebb lesz az egész, hogy egy hónapi ittlét után már simán fogom követni az elôadásokat. De csak most, egy jó félév után kezdem igazán érteni az összefüggéseket, eddig csak szavakat kaptam el, de a gondolatmenetet nem tudtam követni. Ez nyilván az illetô tantárgy nehézségi fokán is múlik, ugyanakkor a szókincsem is bôvítésre szorul még. Vizsgázni még nem vizsgáztam, de volt már egy kiselôadásom.

— Hogyan osztottad be az itt töltendô egyetemi évedet? Mi az, amit a batyudban feltétlenül magaddal szeretnél vinni Hollandiába?

— Elôször is a héber tudásomat szeretném szinten tartani, lévén, hogy Hollandiában a héber a fôszakom, valamint a dogmatikaismereteimet szeretném egy kicsit kibôvíteni. Továbbá két kutatást terveztem, amelyek talán majd a szakdolgozatomnak alapjául szolgálhatnak. Az egyik fontos tanulmányi és kutatásra érdemes területnek az erdélyi unitarizmust tartom. Érdekes jelenség, amit a hollandiai szabadelvû teológiának feleltethetnénk meg. A második a keleti ortodox és a református egyház közti ökumenikus kapcsolat elemzése, mivel azt hiszem, a protestáns hagyományok ezzel mindenképpen gyarapodhatnának. A nyugati református tradíciót meglehetôsen egyoldalúnak tartom. Az ortodox egyház például sokkal nagyobb szerepet tulajdonít a nagy egyházatyáknak. Számomra vonzó az is, hogy az ortodox hagyományban nagy szerepe van a misztikának, míg nyugaton Isten és ember viszonyának kifejezése mintha jogi terminusokra szûkülne. Itt azonban gyorsan meg kell jegyeznem, hogy a hivatalos ortodox teológiai elméletek és a gyakorlat között igencsak nagy a különbség. A gyakorlat tele van számomra kevésbé kellemes meglepetésekkel, mint például a románok túlzott érdeklôdése a horoszkópok iránt.

— Milyen különbségeket emelnél ki a kolozsvári protestáns teológiai oktatás és a hollandiai között? Ha jól tudom, Hollandiában inkább elméleti jellege van ennek a szaknak, és elvégzése nem jelenti feltétlenül azt, hogy valakibôl, mondjuk, lelkész lesz.

— Teológiai oktatás szempontjából Hollandiában megkülönböztetünk állami egyetemeket, mint a leideni és az utrechti, és felekezeti iskolákat, mint amilyenek Kampenben és Apeldoornban találhatók. Akik az utóbbiakat választják, általában lelkésznek készülnek. Az állami egyetemek elvileg mindenki számára nyitottak, olyanoknak is, akiknek nem feltett szándéka a papi hivatás, vagy akár ateistáknak is. Ezekre az ún. duplex ordo rendszer jellemzô, ami abban áll, hogy egymás mellett léteznek az úgynevezett tudományos tantárgyak és az egyházi gyakorlati tantárgyak. Ez utóbbiakat nem kizárólag az egyetem szervezi, hanem mintegy az egyházakkal való együttmûködés eredményeként jönnek létre. A felekezetieknél alapvetô követelmény az egyházzal való mélyebb elkötelezettség. Ha valaki állami egyetemen tanul, és mégis lelkész szeretne lenni, akkor mindkét irányzatban átmenô jeggyel kell végeznie. Ez esetben az egyházi tárgyakat oktatók engedélyüket kell hogy adják ahhoz, hogy a diák ezekbôl a tárgyakból levizsgázhasson.

— A képzés gyakorlati jellegét tekintve miben látod a különbségeket?

— Itt, Kolozsváron már másodévben elvárják a diáktól, hogy legalább esti áhítatot tartson, s hogy legációba menjen. Ha jól tudom, a diákoknak már elsôéven alkalma adódik ellátni a kórházi lelkészi szolgálatot. Itt tehát nagyon korán elkezdôdik a tulajdonképpeni gyakorlat, míg Hollandiában csupán másodéven kezdôdik az ún. egyházi tárgyak tanítása, és csak negyedév végén kaphat a diák engedélyt a prédikálásra.

— Neked azonban ez a lehetôség már megadatott, ráadásul egy idegen országban, idegen nyelven.

— Igen, tavaly karácsonyra meghívott egy Szatmár melléki lelkészismerôsöm. Két alkalommal kellett szószékre állnom. Nagyon jó érzés volt végre nem a felhalmozott elméleti tudással foglalatoskodni, hanem egyszer végre az emberek szemébe nézni, és elmondani nekik azt, amit elmondásra szántál. Az elsô prédikációmat hollandul írtam, aztán lefordítottam magyarra, amit valaki alaposan átnézett. A másodikat egybôl magyarul írtam, de rengeteg idômbe telt így is…

— Milyen diáknak lenni Kolozsváron?

— Jó. Érdekes módon a baráti kapcsolataimban nem jelent problémát a nyelv. Nyilván, ha egy nagy társaság összejön, és jobbra-balra repülnek a viccek, akkor ezt még nehéz követni. Különben azt értékelem az itteni diákokban, hogy kevésbé individualisták, mint Hollandiában. Persze, itt mi most bentlakók vagyunk, ami azt jelenti, hogy bármikor bekopoghatunk egymáshoz, spontánul kialakíthatjuk az esti programot, míg Hollandiában, ha egy barátommal találkozni akarok, egyeztetnünk kell határidô-naplóinkat, és leghamarabb két héten belül találhatunk egy olyan dátumot, amikor mindketten ráérünk. Az is feltûnô számomra, hogy a kolozsvári diákok kulturális részvétele sokkal intenzívebb, mint a hollandoké. Rájuk nem jellemzô, hogy színházba, operába, szimfonikus koncertekre járnának. Mi gyakrabban beülünk valahová, sôt, egy este több helyre is, s ezt szívesen teszem én is, de minthogy itt másak az anyagi körülmények, én is visszafogom magam.

— S milyenek az itteni tanárok?

— Itt sokkal nagyobb a távolság tanár és diák között, amivel részben egyetértek, mert jó, ha a tanár kiáll, és elmondja a mondanivalóját, a diák pedig meghallgatja, nem szakítja félbe, ugyanakkor sokszor hiányolom az interakciót. Hollandiában a diákok nagyon önállóak az egyetemi rendszerben, fôleg szervezés vagy tanrend szempontjából a tanároktól jóformán egyáltalán nem függenek, ami nem feltétlenül pozitív jelenség. Ez az oktatás szintjén is megmutatkozik.

— Mivel foglalkozol a szabadidôdben?

— Hollandiában sokat olvastam és fanatikusan futballoztam, de itt túlságosan kifáraszt az egyetem, edzésekre már nem futja. Az olvasás kimerül a kötelezô olvasmányokban, s inkább utazgatom, amikor csak lehet. Voltam már Temesváron, Váradon, Szentgyörgy környékén, és novemberben például egy budapesti konferenciára mentem el. A visszautazásomkor bizony cserbenhagyott a magyartudásom. Nem értettem a hangosbemondóból áradó szöveget, s azzal a meggyôzôdéssel ültem fel a Koronára, hogy az engem egyenesen Kolozsvárra visz, de minthogy nem a megfelelô kocsiba ültem fel, estére kikötöttem valami Kunszentmárton nevû világvárosban, Szolnoktól délre. Szerencsémre az állomásfônök felhúzta a fûtést, így valamivel kényelmesebben töltöttem az éjszakát az állomás épületében. Másnap aztán, sorozatos átszállásokkal, végre megérkeztem Kolozsvárra. Különben szeretnék még eljutni a voroneci és szucsávai kolostorokba.

— Mit gondolsz, ez az év megmarad egy szép emléknek, vagy lesz még folytatása kolozsvári pályafutásodnak?

— Nagyon sajnálom, hogy már egy év után vissza kell térnem Hollandiába. Az elôdeim itt a kolozsvári teológián általában két évet ültek, amibôl az elsôt mindig a nyelvvel és a kultúrával való ismerkedésre fordították. Nekem azonban vissza kell mennem, hogy minél hamarabb befejezzem tanulmányaimat, ugyanis ott nemsokára megváltozik az egyetemi rendszer. De mindenképpen vissza szeretnék jönni, talán ide, az intézménybe, további kutatás céljából, vagy talán állást keresni, minden esetre nem lelkészit, nem tudom, beszélhetünk-e reális lehetôségekrôl. De ha valakinek van valami jó ötlete…

— Mi a kedvenc magyar kifejezésed, szód?

— A legbizarrabb talán az "elkáposztástalanítás".

Lejegyezte:
Szôcs Orsolya Szende

Jean Sasson a "világtól elzárt Szaúd-Arábiá"-ról szóló háromkötetes sorozata a magyarul megjelent best-sellerek között is tekintélyes helyet foglal el. A trilógia elsô darabja A fátyol mögött címet viseli.

A könyv különös, ismeretlen világba kalauzolja olvasóját, aki sokszor hitetlenkedve és döbbenten követheti az eseményeket. A feminista szaúd-arábiai hercegnô, a könyvben használt álnevén Szultána, fiatalsága történetét meséli egyes szám elsô személyben. Az írónô, Szultána barátnôje, segíti nyilvánosságra hozni, a "mûvelt" világgal megismertetni azt az országot, amelyrôl királyi családjának egyik tagja tár fel annyi szépet és borzalmasat, s amelyrôl egy hercegnô mond határozott ítéletet.

Szultána "a fátyol mögül" mesél, anonimitásától az élete függhet. Honfitársnôihez hasonlóan a férfiak korlátlan uralma alatt él. Olyan országban nôtt fel, ahol a leánygyermekek születésétôl rettegnek az anyák, az apák pedig átkozódnak, ha világra jöttükrôl tudomást szereznek. A kislányok itt fiútestvéreik alárendeltjei, s tizenegy-tizenkét éves koruktól kezdve örök életükben sötét fátyol mögé kell rejtôzniük. Arcukat csak nôismerôseik és családjuk férfitagjai elôtt fedhetik fel. Jövendôbeli férjüket általában az esküvô napjáig nem is ismerik. Ez utóbbi személye felôl a lányok apja dönt a saját anyagi érdekeinek megfelelôen. Döntése "természetesen" kötelezô érvényû. A férjjelölt viszont anyja által "nézhet ki magának" egy-egy hajadont. Aztán egy másikat, egy harmadikat és egy negyediket, a saját pénztárcája vastagságától függôen. Az asszony feladata fiúgyermeket szülni, s alázatosan teljesíteni annak és férjének minden parancsát. Tanulni, szórakozni nem nyílik lehetôsége. Egész élete férjétôl, az országot uraló, fanatikus vallási vezetôktôl és a Korán sokszor igazságtalannak érzett elôírásaitól függ. Tévedéseiért kegyetlenül szenvedhet.

Szultána a szaúdi "felsô tízezer" kiváltságos életét éli. Világa valahol félúton van a Közel-Kelet mesés csillogása és a modern Nyugat-Európa luxusa között. Számos elônyt élvez, tanulhatott és világot láthatott, tehát felvilágosult szellemmel elemezheti saját, családtagjai és ismerôsei életét. A regényes fejezetek ezen arcképek közül rajzolnak meg egyet-egyet.

Kívülállóként rengeteg kérdés merülhet fel bennünk. Elsôsorban az, hogy a hercegnô elbeszélése mennyire tükrözi a valóságot. Ítéletünket segíthetik a kötet függelékei: néhány részlet a Koránból, egy leírás az iszlám törvényhozás alapjairól, illetve Szaúd-Arábia történetének vázlatos ismertetôje.

A fátyol mögött és két kötetnyi folytatásának — A hercegnô lányainak és a Királyi sivatagnak — a magyar nyelvû kiadása a budapesti GABO Kiadónál jelent meg (része volt az Erdélyi Magyar Könyvklub katalógusainak is).

Kónya Klára

…nagyon szemfülesnek kellene lennem. Miért? Mert váratlanul az egész életem felborulhatna. Hirtelen megjelenne a láthatáron a nagy Ô, de valószínûleg már házas lenne. (Persze, a házasságával semmi sem lenne rendben, de honnan tudhatnám én ezt…) Az is megeshet, hogy egy szép napon az ikertestvérembe botlom — aki az én természetem tökéletes ellentéte, és csupa rosszat akar majd nekem. Lehet, hogy kiderülne, pólyáskoromban összecseréltek valakivel, s tulajdonképpen hatalmas vagyon örököse vagyok. Ehhez, persze, elôbb ki kellene derítenem, kik az igazi szüleim, ami viszont eléggé kellemetlen feladat, mert újabb rosszindulatú féltestvéreket kell felfedeznem.

Nagyjából az egész életem a munkahelyemen zajlana. Ez annyit jelent, hogy vagy konyhatündérként vagy folyton kicsípett, tûsarkas titkárnôként kellene léteznem. (Ó, áldott tarka pólók, elnyûtt farmerek!) Sem moziba, sem színházba nem mehetnék el, ilyen szórakozás ugyanis nem létezik. Esetleg egy babakocsikkal teletömött parkba juthatok el.

Aztán a vetélytársakkal nagyon kellene vigyáznom. Könnyen az ôrületbe kergethetnek ugyanis, s akkor nézegethetem egész hátralévô éltemben egy bolondokháza ide-oda bólogató ápoltjait. Ha mégis megúsznám, akkor valószínûleg a történelem ismétlôdne: elrabolnák vagy elcserélnék a gyerekemet, és a mindenképpen az ô születése után tartandó esküvômön megpróbálnának lelôni. Ez az esküvô nem a gyerekem apjával, életem nagy szerelmével történne — legalábbis nem ô állna mellettem az oltárnál —, hanem valakivel, akinek egyszer nemes ígéretet tettem. A nagy Ô fehér lovon érkezne és lépne közbe — ha elérne a templomig. Lehet, hogy leesne a lóról, és hirtelen ideiglenesen megvakulna, s ezzel szakítaná félbe a lagzit.

Ha mindezt megúsznám, és reggeltôl estig minden pillanatbani pityereghetnékemet legyôzném, talán még boldog is lehetnék.

Tudja a csoda: mégis jobb mindig éhes és mindig üres zsebû egyetemistának lenni a valóságos Kolozsváron…

K. K.

Jakobovits Márta nagyváradi keramikus 1944-ben született Tasnádszántón. 1961–1964 között az Építészeti Fôiskola (Nagyvárad/Kolozsvár) növendéke, majd tanulmányai befejeztével 1965-ben beiratkozik a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola kerámia szakára, amelyet tanárai, Ana Lupas, Mircea Spãtaru és Bretter György irányításával 1971-ben végez el. A nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban volt az elsô egyéni kiállítása 1969-ben. Ezt a nagyváradi, sepsiszentgyörgyi és kolozsvári bemutatkozások, valamint az országos és nemzetközi csoportos kiállításokon való nagyon gyakori részvételek követik. Mindezek mellett elôadásokat tart szakmai szimpóziumokon, konferenciákon. Tagja a Romániai Képzômûvészek Szövetségének, a Magyar Képzô- és Iparmûvészek Társaságának, a Nagyváradi Keresztény Kutatóközpontnak, a Barabás Miklós Céhnek, a rotterdami Európai Keresztény Mûvészek Szövetségének és az Európai Kulturális és Mûvészeti Akadémiának, amelynek nemrég vezetôségi tagjává választották. Ebbôl az alkalomból beszélgettem a mûvésszel.

Fiatal tehetségek kerestetnek!
A maival együtt pontosan négy napod maradt könnyûzene-együtteseddel benevezni a fiatal kolozsvári tehetségeket kutató Iuliu Merca Fesztiválra. Március 1-ig kell benyújtanod a 15–20 perces, CD-re vett demót, a színes fényképet és az együttesed rövid CV-jét. Ez utóbbinak tartalmaznia kell az együttes nevét és annak magyarázatát, a csapat összetételét és történetét, a zenestílus és a repertoár bemutatását, a rendezett koncertek, szerzett díjak és a médiában való megjelenések felsorolását, valamint azt, hogy milyen technikai eszközökre van szükség a bemutatkozó koncerthez.

A koncertet magát március 22-én rendezik meg a Studházban. A fellépô együtteseknek öt zeneszámot kell elôadniuk, köztük három eredetit, egy nemzetközileg ismert szám és a Semnal M együttes egyik számának feldogozását.

A neves helyi zenészekbôl, a város kulturális intézményeinek, a helyi sajtó és egyes szponzoráló cégek képviselôibôl álló zsûri többek között díjazni fogja a legjobb együttest és a legjobb énekest, a legsikerültebb zenemûvet, valamint az egyes hangszereken játszók közül a legjobbakat. A közönség kedvencét is díjjal jutalmazzák. Mi az igazi tétje a versenynek? Szerzôdés egy album felvételére, videoklip készítése profi körülmények között, a saját zeneszámok rádió általi népszerûsítése, közös koncertek szervezése.

Az eredményeket március 7-ig függesztik ki a Studházban mûködô AITASS Ügynökség ajtajára, és a nyertesek listáját a sajtóban is közzéteszik. A március 22-i rendezvény viszont csak a kezdet: a helyi döntô. A nyertes csapatok képviselik majd Kolozsvárt a májusban megszervezendô országos szintû versenyen.

Jakobovits Márta természethez, élethez, mûvészethez való viszonyulásából, mûvészi ars poeticájából munkái segítségével igyekszünk ízelítôt nyújtani. Feltárni annak a világnak a rejtelmeit, amely úgy táplálkozik a Nagy Egészbôl, hogy közben megalkotja saját törvényszerûségeit, viszonyítási alapját, értékrendszerét. Jakobovits Márta sajátos, öntörvényei irányította mikrouniverzuma összetettségében, változatosságában vetekszik azzal, amelybôl vétetett. A mûvész úgy álmodja agyagba, porcelánba, kôbe érzéseit, gondolatait, s úgy valósítja meg ezek konkrét mûtárgyi vetületét, hogy az így létrejött változatok sokasága aztán mintha önmagát gerjesztené tovább, s válna ihletforrásává az újabb és újabb mûvészi megnyilatkozásoknak. Egy folyamat, egy látszólag kimeríthetetlen-kiaknázhatatlan fluxus teremtôjévé, s ugyanakkor haszonélvezôjévé válik ezáltal az alkotó, részesévé annak a sajátos kapcsolatrendszernek, amely az általa létrehozott tárgyak között kialakult. Az örök és az örökké változó antinómiáját oldja békévé az alkotó, és varázsolja egységes egésszé.

Németh Júlia

Mátyás kiályt megkoronázták a Duna-jegén 1458. február 14-én, amikoris a Duna jege megszakadt, állítólag az ágyúlövések hangjától. Mindez a régi, Juliánuszi naptár szerinti dátum alapján, amit azonban Gergely pápa 1582. október 4-én úgy változtatott meg, hogy 15-re vitték elô a számolást, de a hét napjai megszakítás nélkül folytatódtak. Emiatt van tehát azóta február 24-én jégtörô Mátyás napja.

Ez a nap tehát, amikor megszakad a jég, de ugyanakkor ezen a napon veszi kezdetét a nagy karnevál Mainz, Köln és Düsseldorf városában, a Rajna mentén.

Kevesen tudják azonban, hogy mi a való összefüggés a jég megszakadása és a kárnevál között.

Elsô félreértés, hogy a kárneval szó jelentését az olasz–latin carne valeból magyarázzák, ami azt jelenti: búcsú a hústól, és látszólag a katolikus tanok szerint következô hústól való tarózkodásért kárpótoló, utolsó nagy orgia, holott Horst Geyer igen érdekes, ugyanakkor szavahihetô magyaráztot ír. (Horst Geyer: Über die Dummheit. VMA Verlag, Wiesbaden1984. 194–197 old.):

Maga a karneválos bolondságok ideje általában január 6-tól hamvazó szerdáig tart; Velencében már december 26-án kezdôdik; Rómában pedig, akárcsak a Rajna-mentén, a hamvazó szerda elôtti két hét idejére esik.

A középeurópai népeknél a karnevál eredete arra az ünnepségre vezethetô vissza, amelyet a folyami hajózásnak a kemény téli idôk utáni újraindulására rendeztek. Ennek keretében egy nagy hajókocsit vontattak kerekeken a Rajnamentétôl Belgiumon és Hollandián keresztül, ünnepelve és beharangozva a tél távozását és a folyami hajózás újraindulását. Ennek a hajó-szekérnek volt a latin neve carrus navalis, amiben keresendô minden valószínûség szerint a karnevál szó valódi eredete — írja tehát Geyer.

Ugyancsak e magyarázatot tûnik alátámasztani, hogy éppen a Rajnamenti településeken a legszínesebbek és mozgalmasabbak az ünnepségek, ott tehát, ahol a folyami hajózás a mindennapok velejárója és meghatározója volt a legrégebbi idôktôl.

(Mellesleg megjegyezve: 1854. február 24-én, tehát jégtörô Mátyás és a nagy düsseldorfi karnevál napján vetette magát a Rajnába Schumann, a zeneszerzô, s éppen jégzajlás lévén, sikerült is kimenteni a Rajnából, hogy élete hátralévô idejét azután — tudvalevôleg — a tébolydában töltse).

Szôcs Károly

Református lelkipásztor vagyok, és küzdô ember. Tordán, Kolozsvár szellemi vonzáskörében élek és küzdök. Hogy mivel? Mindennapi életünk anyagi, szellemi, politikai kérdéseibôl adódó dolgaival. Igyekszem figyelni etnikai életünk minden jelenségére, ami erdélyi magyarságunk életében anyagi, szellemi és politikai vonatkozásban elôfordulhat. Aggodalommal tölt el, amikor naponta szembetalálom magamat, környezetemet azokkal az anyagi gondokkal, amelyek leginkább fiatalságunkat érintik, s amelyek siralmas végeredményhez vezetnek: a fiatalok kivándorlásához, az erdélyi magyarság valós vérveszteségéhez.

Szorongással tölt el, hogy a szellemi nevelés tekintetében is nagyjából csak magunkra maradtunk, önszervezôdésre, önfenntartásra vagyunk utalva ahhoz, hogy kínnal-bajjal próbáljuk megvalósítani az egy évtizede hangoztatott és meghirdetett szellemi programot: az óvodától az egyetemig. Egy más változatban — templom és iskola! S ha már ennek a szellemi programnak a második változatát említettem, amely a diktatúra idejében is megtartotta identitásunkat, ez — templom és iskola — ma, kellô támogatottság hiányában akadozva mûködik.

Ijesztô méreteket ölt az elszórványosodás, amely az identitástudat elvesztéséhez vezet, és amely ellen az önfeláldozó, szolgálatban életüket elégetô ferences barátok és református lelkipásztorok törhetetlen hittel küzdenek. Hiszem és hinni akarom, hogy nem hiába.

Ezeken túlmenôen erdélyi magyarságunkat érintô politikai aggodalmaim is vannak. Nem is merem hangosan kérdezni, inkább csak gondolkodom magamban arról, hogy miért volt hiba, hogy Tôkés László püspök többször figyelmeztetett a szervezet megújulására és a megújulás fontosságára?! Ennek dacára mégsem történt elôrelépés ebben az ügyben. Miért nem lehetett figyelembe venni ezeket a javaslatokat, a változtatás természetes szükségszerûségét? Esküdt ellensége vagyok minden pártoskodásnak és részrehajlásnak, elfogultságnak, de konokul harcolni szoktam az igazságért. Tôkés László püspök neve mellôl elhagyom a jelzôket — forradalom szikrája, hôse, rendszerváltozás értelmi szerzôje —, mert enélkül is azt jelenti a gondolkodó és tisztán látó erdélyi magyarságnak és románságnak. Ezt pedig senki nem tudja elvenni vagy elvitatni tôle. Éppen ezért kérdem: miért kellett a tiszteletbeli elnöki tisztségbôl ilyen fondorlatos módon eltávolítani? Mert az RMDSZ elleni pereskedéssel erkölcsi kárt okozott volna az erdélyi magyarságnak? Szerintem a megújulni nem akaró szervezetet perelte be. Miért kell sárral dobálni egy olyan személyiséget, aki alaptermészetébôl eredôen harcos típus, emellett azonban egyházi vezetô, püspök, ami önmagában is méltóságot hordoz? Vagy a két vezetô véleménykülönbsége okozta a feszültséget? Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Tôkés László és az RMDSZ-vezetôség a forradalom "barikádján" csak etnikumilag egyezett meg, de ideológiailag akkor még szemben álltak egymással. Késôbb sem lehettek elv-társak minden önszervezkedési, állásfoglalási kérdésben. Az innen származó kritikát nem bírta a szövetség vezetôsége? Pedig az ésszerû kritikának mindig építô, helyesbítô szerepe van bármilyen közösség életében. Ha ez hiányzik, akkor "egyzenéjûvé" válik a szervezet élete. Vannak fiatal, jól képzett politikusaink, akik tanulták és tanulják a politikát, akik, ha ma még nem is, de a közeljövôben határozottabban fogják képviselni az erdélyi magyarság érdekeit. Szerintem a szövetség megújításának sürgetésével a püspök jövônk politikumát célozta meg. És amennyiben a szövetség vezetôsége elégedetlen volt a tiszteletbeli elnök személyével, miért nem hagyta meg mégis a tisztséget, hogy mást választhassanak ennek betöltésére? Talán csak nem attól féltek, hogy mégis ismét Tôkés Lászlót választják meg? Azonban az eljárás, tehát a tisztség ily módon való megszüntetése félelmetesen hasonlít a hajdani egypártrendszer tisztségeket, pozíciókat felszámoló és kulcspozíciókat megülô struktúrájára.

Megjegyzem, hogy csak igazságérzetem diktálta e hozzászólást az ügyben, Tôkés László püspök pedig engem nem ismer. Célom az, hogy ôszintén tisztelt és nagyrabecsült RMDSZ-vezetôink olvassák el és gondolkodjanak el egy segíteni próbáló erdélyi magyar kisember gondolatain. Mindig lelkes támogatója voltam az RMDSZ-nek, és ezután is az akarok maradni. De csak akkor, ha a szövetség minden szintû vezetôsége radikálisabban politizál, keményebben tartja magát ott, ahol kisebbségi életünket tetszés szerint akarják rendezni.

Lôrincz József Tibor

A pedagógus munkája olyan, mint a kertészé. Elôször csak azt látja, hogy megfogant a csemete, majd idôvel meghozza a gyümölcsét. Azért teszi tovább mindkettô, amit tennie kell, mert tudja, hogy elôbb-utóbb megmutatkozik az eredmény. Ezt tették azok a pedagógusok is — s elôttük még sokan mások —, akik a Brassai-kollégium dísztermében Kiváló oktatói-nevelôi díjban részesültek.

Tisztelettel és csodálattal töltöttek el a visszaemlékezések. Egy-egy ember 30–40 éves munkája, vagy éppen több éves hányatottsága elevenedett meg elôttünk. Ezek az emberek valóban a nemzet napszámosai voltak. Fáradtságot nem ismerve dolgoztak a magyarság megmaradásáért, a felnövekvô nemzedék értelmi színvonalának emeléséért, a mindennapok szebbétételéért, mindig és mindenhol.

Köszönjük az ünnepeltek áldozatos munkáját, s kívánunk nekik egészséget és örömteli nyugdíjas éveket. Köszönjük a Magyar Pedagógusok Szövetségének, hogy nem feledkezik meg a becsületben megôszülô nyugdíjas tanerôkrôl. Köszönjük az iskola vezetôségének, hogy helyt adott az ünnepségnek. Köszönjük a diákoknak a csodálatos szavalatokat és énekszámokat. Köszönjük az Istennek, hogy vannak idôseink, akiket ünnepeljünk, s vannak fiataljaink, akik folytatják a megkezdett munkát.

Kiss Zsuzsánna

Egyik este szólt a telefon, és egy kedves hang a következôket kérdezte: Bodrogi tanárnô? Kovács Éva vagyok, "hajdanában" (ez a szó "megütötte" a szívemet) tetszett tanítani, szegrôl-végrôl rokonok is vagyunk, és most segítséget szeretnék kérni. El is mondta a gondját. Gyermeke nyolcadik osztályos, eredményei alapján ügyes, de szégyenkezve bevallotta, hogy a magyar nyelvvel és irodalommal vannak problémái. A gyermek nem tudja gondolatait világosan kifejezni, kavarja a szófajokat és mondatrészeket.

Már tudtam a válaszom, hiszen hasonló nehézséggel találkoztam hosszú tanári pályámon nap mint nap. Tudom, adott a program, de annak keretében a tanár szakíthat idôt arra, hogy vonzóvá tegye különbözô módszerekkel, eljárásokkal az éppen tanítandó anyagot, legyen az Balassi Bálint Egy katonaének címû verse, vagy a névmások mondatbeli funkciója. Nem "bölcs" következtetések ezek a megállapítások, hanem valóban meggondolandó dolgok. S itt jön közbe a már sokszor említett empátia. Képzeld magad te, felnôtt, szülô vagy tanár, a kisdiák helyébe.

Egy másik nagyon fontos dolog az, hogy sok szülô úgy véli, csak tud majd beszélni gyermeke Móricz Zsigmond Hét krajcárjáról vagy A kôszívû ember fiai címû Jókai-regényrôl — hiszen látta filmen! Igen, de ez nem elég. A szókincse csak olvasás útján bôvül, a szereplôk helyébe csak az olvasáskor tudja beleképzelni magát a gyermek. Sorolhatnám az érveket, de nem ez a célunk.

Mi szükséges ahhoz, hogy ne csak látszólagos eredményt nyújtson a gyermek, hanem bizonyítson, elsôsorban önmagának, s azután szüleinek, tanárainak? Kettôn áll a vásár, szól a közmondás (de hány nyolcadikos gyermek tudja ennek a jelentését megmagyarázni?). Tehát a hozzáállásról van szó, mind a diák, mind a tanár részérôl.

Természetesen segítettem a gyermeknek, s 2–3 óra után már kérdései voltak az anyaggal kapcsolatban. Nagyon boldog voltam, mert az elsô pozitív visszajelzés a tanár számára az, ha a diák kérdez.

Érdekes, hogy egy-egy ilyen véletlen találkozás volt diákjaimmal, azok gyermekeivel, milyen életkedvet ad annak, aki már befejezte tanári pályáját. De nem is helyes ez utóbbi megállapítás, mert ezt a pályát nem lehet igazán befejezni soha.

Bodrogi Erzsébet

Désy Zoltán, Kolozsvár: Idônként kormányhatározattal (vagy legutóbb a társadalombiztosítási költségvetés törvényében) módosítják az egy nyugdíjpontszámnak megfelelô összeget. Ez értéknövekedéssel jár, amely a hivatalos magyarázat szerint az inflációt követi. A nyugdíjpénztár szerint az év elején egyes esetekben észlelt pontszámcsökkenés nem vezetett a nyugdíj összegének csökkenéséhez, ennek tehát nem kell gondot jelentenie az érintetteknek.

N. N., Kolozsvár: Olvasónknak és levélírónknak igaza van abban, hogy akkor, amikor az állam bizonyos adóterhek alól kivételeket állapít meg, tehát egyeseknek nem kell adót fizetniük, ezt az intézkedést saját maga, tehát az állam fedezze, és ne a többi polgár terhére, a rájuk esô adók növelésével tegyen engedményeket. A legújabb jogszabályokban azonban leszûkítették a kedvezményeket, és csak a lakhelyet jelentô ingatlanokra vonatkozik az adómentesség.

Napok óta olvasom újságainkban, hogy mit várnak, remélnek választott, megbízott, kinevezett vezetôink, küldötteink a szövetség kongresszusától. Egy újság megkérdezett errôl öt egyszerû romániai magyart is, nevük mellett fel volt tüntetve életkoruk és foglalkozásuk. Az újságíró nem tartotta szükségesnek megkérdezni, hogy RMDSZ tagok-e. Ezt helyesen tette, hiszen szervezetünk nemcsak a kis létszámú tagságnak az érdekszervezete, hanem a jóval nagyobb létszámú, szervezeten kívül rekedt, maradt erdélyi magyarságnak is. Nem tudom, hogy miként fogalmazza meg a szervezet alapszabályzata a kongresszus célját, feladatát, nem tudom, hogy küldötteink feladata volt-e megtudni küldôik (vajon kik és hányan?) óhaját, elvárásait, de gondolom, megtették, ha feladatul kapták. Nem szeretnék tájékozatlanság miatt valótlanságot állítani, de újságainkban nemigen hangzott el küldötteink szájából, hogy "engem azzal bíztak meg küldôim, hogy"... Egy ilyen kijelentésre mégis emlékszem, s azt Ráduly Róbert képviselô mondta. Tisztelet neki érte. A legtöbb megkérdezett tisztségviselô egyes szám elsô személyû igéket használt: azt remélem, várom, szeretném...

Én is remélem, hogy ebbôl nem kell messzemenô következtetéseket levonni. De abból már igen, hogy érdekszervezetünk megalakulásának elsô órájában (de jó lenne emlékezni, hogy akkor ki, hol, mit mondott, hátha most elôrángathatnánk egy használhatóbb hôst) úgy fogalmazta meg létrejöttének célját, mint néhány évvel korábban, azokban a félelemmel teli idôkben Sütô András írónk: úgy cselekedjünk, hogy valahogy megmaradjunk. Akkor még Sütô András sem gondolta, hogy az asszimilálódásnál is nagyobb veszély fenyegetheti létünket, magyarságunk erdélyi mivoltát. És eljött az az idô, amikor megadatik a kiáltás joga. És mégse kiáltotta senki elég hangosan, hogy megszûnt erdélyinek lenni hat rokonom, nyolc szomszédom, három kollegám, tizennyolc ismerôsöm, önkezével vetett véget életének barátom, falustársam, italba ölte maradék eszét sógorom, keresztapám, nincs családja, gyereke tíz harmincközeli ismerôsömnek. El kellett jönnie egy népszámlálásnak, a statisztikának kellett megszólalnia, hogy a megmaradásunkért harcoló vezetôink is "megdöbbenjenek" attól, amit a legegyszerûbb gyalogmagyar is tud: ha valamibôl mindig csak vesznek, vagy többet vesznek el, mint amennyit hozzátesznek, az fogy és fogy, míg mind elfogy. Engem ugyan nem kérdeztek meg, de a szomszédomat, kollegámat, barátomat, falustársamat sem, hogy mit várnak a kongresszustól. Eddig nem is tartottam fontosnak, de most már elolvastam az elnöki beszámolót.

Azt hittem, vártam, hogy az elnöki beszámoló kritikával, önkritikával fog kezdôdni: elvesztettünk 200 000 erdélyit, 200 000 magyar megszûnt erdélyinek lenni. És arra vártam, hogy a beszámoló tovább is arról fog szólni, hogy hol vétettük el, hisz adtunk nekik anyanyelvi iskolát, magyar névtáblát, egyetemet, erdôt, mezôt, csak épp a csillagos eget nem hoztuk le nekik. Vagy mégse? Milyen pásztor az, aki nem veszi észre nyájának fogyását, nem figyel arra, hogy ne sót adjon a szomjazó juhának, hanem vizet, ne itallal kínálja akkor, amikor nem szomjas, hanem éhes?

Mert egység, demokrácia, iskola, templom akkor nyer értelmet, ha van kinek, kiért. De még most se errôl szól a nóta. Pedig már nônek a fiatal Sütô Andrások is, hangjukat is próbálgatják már, szépen megfogalmazzák a hûség parancsát. Akadnak közöttük olyanok, akik példát is mutatnak helytállásból, megmaradásunk önzetlen szolgálatából. Nem kellett ahhoz közösségért harcoló politikusnak lenni, hogy meglássák: nem elég, még nem elég...

Kereszturi Judit

Városunk unitárius nôszövetségének buzgó tagjai megfogadták a Biblia azon mondását, hogy sírjatok a sírókkal, de örvendezzetek az örvendezôkkel. Így aztán elhatározták, hogy idén is megrendezik szép, mûsoros teadélutánjaikat. Az elsô, várva várt összejövetel kora délután kezdôdött. Az érkezô vendégeket szívélyesen fogadták a nôszövetség tagjai, ízlésesen megterített asztalokkal, amelyekre sok sütemény, édesség volt felhalmozva. Ünnepségünk egyházi énekléssel és imával kezdôdött, majd Kiss László lelkészünk szép elôadást tartott Wass Albert életérôl és munkásságáról. Az elôadásban segített Szabó Sándor egyetemista testvérünk. Ezután vetítettképes bemutató következett az íróról, akinek a könyveit is ismertették. Tombolát is rendeztek, amelynek gazdagságához Fodor Béla gondnokunk járult hozzá. Ötvös Károly prímás muzsikája a vendégeket is éneklésre késztette. A teadélutánon más felekezet tagjai is részt vettek. Az ótordai reformátusok gondnoka, Bartha Árpád finom borral lepte meg a vendégeket. Mindannyian, akik jelen voltunk, köszönjük a szép, kellemes összejövetelt.

Tompa Sándor

A Kárpátok Eurorégió Szervezetének három tagországa — Lengyelország, Magyarország és Szlovákia — uniós csatlakozását követôen az összekötô híd szerepét kívánja betölteni a brüsszeli közösség és az integráción egyelôre kívül maradó másik két tagállama, Románia, illetve Ukrajna között.

Errôl a szervezet 33. tanácsülésén, múlt héten pénteken Nyíregyházán határoztak a felek.

A Kárpátok Eurorégióhoz tartozó 19 — lengyel, magyar, román, szlovák és ukrán — megye, illetve régió küldöttei egyhangúlag elfogadták a házigazda magyar partner javaslatát, miszerint a szervezet új missziós feladatként magára vállalja a keletre tolódó schengeni határok átjárhatóságának elérését.

A magyar küldöttség tagja, Süli-Zakar István, aki a Debreceni Egyetem professzoraként tíz évvel ezelôtt a szervezet alapításában is részt vett, emlékeztetett arra: a Kárpátok Eurorégió mûködésének eddigi egy évtizede alatt sokat tett a kelet-európai térség határainak átjárhatóságáért, összesen 26 átkelô létesítését szorgalmazta, és abból 15 határállomás meg is nyílt.

Az Európai Unió bôvítése utáni új helyzetben is szorgalmazza majd a szervezet, hogy — amint azt a küldöttek megfogalmazták — a határok ne elválasszák, hanem összekössék a kontinens nyugati és keleti részét.

Regionális célú repülôtereket alakítanak ki
A tagországok képviselôi határoztak arról is, hogy a szervezetnek vállalnia kell a hozzá tartozó határmenti megyék gazdasági felzárkóztatásának támogatását az adott ország fejlettebb részeihez.

A tanácsülésen elhangzottak szerint ezt az együttmûködés további hatékony erôsítésével érhetik el a felek, illetve a közlekedési infrastruktúra közös javításával, beleértve a regionális célú repülôterek kialakításának támogatását.

A szlovák fél bejelentette: aktív szerepet akar vállalni a szervezeten belül az infrastruktúra fejlesztésében, s elsô lépésként október hónapban Kassán nemzetközi konferenciát rendez. Ezen a tervek szerint meghatároznák az együttmûködés módjait, valamint a közös finanszírozás lehetôségeit a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedés javítására.

Az informatikai, a környezetvédelmi és a turisztikai együttmûködés erôsítését ugyancsak fontosnak tartotta a szlovák régiós küldött.

"Kulturális útvonal" a turizmus fellendítéséért
Az Európa Tanács megbízottjának felvetését szintén támogatták a tanácskozás résztvevôi, így kialakítják azt a régión áthaladó, úgynevezett "kulturális útvonalat", amely a Világörökség kelet-európai helyeit — Tokaj, Aggtelek, Lemberg, Bardejov és Máramaros nevezetességeit — kapcsolja össze, elôsegítve a turizmus fellendítését is.

A Kárpátok Eurorégió Tanácsa által pénteken elfogadott, az együttmûködést — a felek reményei szerint — megújító határozatokból a konkrét feladatokat a szervezet Nyíregyházán mûködô titkársága dolgozza ki, és közremûködik majd a megvalósításában is.

Az uniós határ nem lesz választóvonal
A tanácskozáson a magyar külügyminiszter elmondta: a Kárpátok Eurorégió Szervezet fontos szerepet tölthet be Magyarország, Lengyelország és Szlovákia európai uniós csatlakozása után a brüsszeli közösség, illetve az integráción egyelôre kívül maradó kelet-európai államok között.

Kovács László úgy vélte: az uniós taggá váló három országnak törekednie kell arra, hogy a régiós együttmûködés keretében segítse a szomszédos Románia és Ukrajna fejlôdését, felzárkózását a kontinens nyugati részéhez.

Hozzátette, hogy ezeknek az országoknak olyan szerepet kell ellátniuk, mint amilyet annak idején Ausztria vállalt uniós taggá válásakor, a határokon átnyúló gazdasági együttmûködéssel támogatva a schengeni határon túli országok elôrelépését.

Kovács László szerint a keletre tolódó uniós határ nem jelent majd új választóvonalat. A régiós együttmûködés a garanciája ennek — mondta —, amely még jobban kiterjesztheti a kontinens stabilitását, gazdasági fejlôdését, és fontos szerepet tölthet be a jószomszédi viszony erôsítésében is.

A külügyminiszter szorgalmazta, hogy a tízéves Kárpátok Eurorégió Szervezet az eddigieknél is jobban segítse a határ menti kapcsolatokat, a cégek, az önkormányzatok, a közintézmények és a civil szervezetek, sôt az egyes emberek együttmûködését.

Bôvítsék az uniót Európa minden országával!
Az ünnepi tanácsülésen felszólalt Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter, aki azt kérte a régiós szervezet európai uniós tagjává váló Magyarországtól, Lengyelországtól és Szlovákiától, hogy a közösségben találják meg és támogassák azt a módszert, miként bôvíthetô tovább az unió Európa minden országával.

Az ukrán diplomácia vezetôje egyetértett Kovács Lászlóval abban, hogy a Kárpátok Eurorégió vállaljon még nagyobb szerepet az országok közötti gazdasági és kulturális együttmûködés teljessé tételében.

A jubiláló szervezetet a tanácsülésen köszöntötte a többi tagállam, Lengyelország, Szlovákia és Románia külügyminisztériumának képviselôje is, akik szintén a kapcsolatok erôsítését szorgalmazták. Ugyancsak felszólalt a Kárpátok Eurorégió Tanácsának ülésén az Európai Határmenti Régiók Szövetségének (AEBR), valamint a szervezet létrejöttében 1993-ban aktív szerepet játszott Kelet–Nyugat Tanulmányok Intézete (IEWS) és a Kárpátok Alapítvány képviselôje.

A nyíregyházi tanácsülésen a szervezet létrejöttének 10. évfordulója alkalmából készített emlékérmekkel Pamfil Bercean, a Kárpátok Eurorégió tanácselnöke tüntette ki az együttmûködésért legtöbbet tevô küldötteket.

A tavalyi sikertelen kísérletek után jelentôsen módosult a legnagyobb román kereskedelmi bank privatizációs stratégiája. A bank magánosítása akár három évig is elhúzódhat.

Sajtóinformációk szerint elsô lépésként az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD), valamint a Világbank befektetési alapja (IFC) vásárolja meg a részvények 25 százalékát plusz két részvényt. A BERD és az IFC így megkerülhetetlenné válna a fontos döntések meghozatalakor. A részvények megvásárlásának részleteirôl a kormánynak március végéig kell megállapodnia a két pénzintézettel.

Következô lépéseként a BCR részvényeinek 8 százalékát a bank alkalmazottai vásárolják meg, végül a kormánynak meg kell találnia azt a stratégiai befektetôt, amely a bank többségi részvénycsomagjának birtokosa lesz.

Miután a BCR részvényeinek 30 százalékán az öt hazai befektetési alap osztozik, így az állami tulajdonban maradó 37 százalékos részvénycsomag egyetlen stratégiai befektetô számára sem lenne vonzó, a kormány olyan megállapodást szeretne a BERD-del és az IFC-vel, hogy a megfelelô stratégiai befektetô jelentkezése esetén a privatizációs ügynökség visszavásárolhat tôlük részvényeket a megvételre ajánlott részvények kiegészítésére.

Az új magánosítási terv buktatója az, hogy a stratégiai befektetô jelentkezése híján is a kormány köteles visszavásárolni a BERD-tôl és az IFC-tôl a részvényeket akkor, ha a pénzintézetek nincsenek megelégedve a bank fejlôdésével. Elemzôk szerint ebben az esetben Románia teljes mértékben elveszítheti hitelét a nemzetközi pénzintézetek elôtt.

Az új privatizációs stratégiával a kormány a nemzetközi intézményeket szeretné megnyugtatni, mivel azok attól tartanak, hogy az elsô sikertelen magánosítási kísérletek után a bank privatizációja "a levegôben marad".

Az elsô privatizációs elképzelések úgy szóltak, hogy a BCR részvényeinek közel 52 százalékát egy stratégiai befektetônek adják el. A BERD és az IFC részesedése 5-5 százalék lett volna. Tavaly ôsszel az elsô privatizációs tenderen egy francia pénzintézet, valamint a magyar OTP és a HVB Bank Austria Creditanstalt konzorciuma indult. A kormány egyik jelentkezô ajánlatát sem tartotta elfogadhatónak. A sebtiben megismételt újabb privatizációs kiírásra már egyetlen jelentkezô sem akadt.

Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgató tanácsának tagja szerint a BCR elsô magánosítási kísérlete azért vallott kudarcot, mert nem azok jelentkeztek, akikre a BCR — a legnagyobb hazai kereskedelmi bankként — "rang szerint számított".

–- Ezt megpróbálták finoman tudtára adni a jelentkezôknek, de az is lehet, hogy az OTP nem a megfelelô módon közelítette meg ezt a privatizációt. Az eladó sem fogalmazta meg világosan azt, hogy milyen körülmények között mit ad el, sem a vásárló azt, hogy mit ajánl az eladásra kínált részvényekért. Szerintem egyik fél sem volt ôszinte — jelentette ki a bankszakember.

A Magyarországon is jelentôs ingatlani befektetésekkel rendelkezô osztrák CA Immobilien Anlagen AG Bukarestben 22 ezer négyzetméteres irodaházi beruházást valósít meg 32 millió euróért a hazai Arvig Kft. vállalattal 50–50 százalékos közös vállalkozásban — közölte a bécsi társaság.

Számításai szerint a bukaresti ingatlan-beruházások hozama ma 5–6 százalékkal jobb, mint más kelet-európai országokban, például Budapesten vagy Varsóban. A CA Immo AG arra számít, hogy az ingatlannak már meglesz a bérlôi állománya 2004 közepére tervezett befejezése elôtt. A jelenlegi bukaresti új irodaházi kereslet növekedését évi 50 ezer négyzetméterre becsülik.

A CA Immo részvényének árfolyama a bécsi tôzsdén a beruházás bejelentését követôen 0,22 százalékkal emelkedett.

Idén várhatóan jelentôsen növekedni fognak Romániában a Magyarországról származó tôkebefektetések — jelentette ki Lednitzky Péter, az ITD Hungary befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasznú társaság vezérigazgatója csütörtökön Szatmárnémetiben, az ITDH és a Szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma Egyesület által szervezett Nyitott kapuk elnevezésû gazdasági konferencia közben.

Lednitzky Péter elmondta: tavaly az év végére összesen 216 millió dollárt értek el Romániában a Magyarországról származó tôkebefektetések, ezzel Magyarország a Romániában befektetô külföldi államok listáján a 12–13. helyen áll.

Lednitzky hangsúlyozta, hogy az ITDH feladatai között nagyobb jelentôséget fog kapni az elkövetkezôkben a magyar mûködô tôke kivitelének támogatása. Ebben szoros együttmûködésre törekednek a kisvállalkozásokat segítô Új Kézfogás Alapítvánnyal, a fôként középvállalkozásokat magyar kockázati tôkével támogató Corvinus Rt.-vel, valamint a nagybefektetôket képviselô Magyar–Román Üzleti Tanáccsal.

Az ITDH elsôsorban logisztikai támogatással és az információkhoz való gyors hozzáférés biztosításával tud segíteni. A közhasznú társaság másfél évvel ezelôtt hat helyi irodát nyitott Erdélyben, a bukaresti képviselet mellett.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint Romániában valamivel több mint négyezer, magyar tôkével létrejött vegyes vállalat mûködik. Bár ezek döntô többsége a kereskedelemben mûködô egyéni vagy kisvállalkozás, Lednitzky szerint már érezhetô pozitív elmozdulás, vagyis a magyar tôkével mûködô vegyes vállalkozások az ipari termelésben, a szolgáltatásokban és az idegenforgalomban is megjelentek Romániában.

Az ITDH szerint a Magyarországról származó tôkebefektetések számára van hely a fejlôdésre Romániában, és megvan a szándék is. Külön kiemelte, hogy jelenleg a két ország közötti politikai légkör nagyon kedvezô a gazdasági kapcsolatok erôsítésére.

Úgy vélte, hogy Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz szintén kedvezô változásokat hozhat, oly módon, hogy a keleti irányba továbblépni szándékozó multinacionális befektetések magyar közvetítéssel jelenhetnek meg Romániában.

Lednitzky hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy a térségben nagyon kiélezett a helyzet a befektetések tekintetében. Ha egy nagyobb befektetés az olcsóbb munkaerôt keresve nem Magyarországon, hanem Romániában valósul meg, akkor az egyre inkább fejlôdô magyar beszállítói középvállalkozói kört kell ösztönözni arra, hogy lépjen be a romániai piacra.

A Szatmárnémetiben tartott gazdasági konferencia ilyen ösztönzést kívánt adni a részt vevô közel félszáz magyar és romániai cégnek.

A konferencián egyebek között elhangzott, hogy a magyar–román kereskedelmi forgalom 2002-ben 10,5 százalékkal bôvült az elôzô évhez képest, és 1,07 milliárd dollárt tett ki, 212,8 millió dolláros magyar többlettel. A magyar tôke leginkább Bihar (820 cég, 14,82 millió dollár), Hargita (641 cég, 12,54 millió dollár), Kolozs (539 cég, 92,93 millió dollár), Maros (480 cég, 32,74 millió dollár) megyékben van jelen Romániában.

A Magyarországon befektetett romániai tôke 2002 elsô felében 1,7 milliárd forint volt, 313 román tôkeapporttal bejegyzett magyar cégben.

Február 25., kedd

Február 26., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 32 971 lej, 1 USD =35 625, 1 magyar forint = 146 lej.

Garzont vásárolnék a Monostor, Hajnal vagy Gruia negyedben, max. 14 ezer dollárért. Telefon: 0742-015402. (0019)

Miután 2002 decemberében azt is megértük, hogy a román ladbarúgók az utcán tüntettek, most újabb sztrájkkal fenyeget a labdarúgó-szakszervezet. Az AFAN azt nehezményezi, hogy egyes klubok nem törlesztették tartozásaikat labdarúgóiknak, holott a decemberi megállapodás értelmében a szakszövetség felszólította a klubokat, hogy 2003. február 10-ig róják le adósságukat. Bár a határidô már több mint két hete lejárt, még semmi sem történt az ügyben. A szakszövetség azonban nem büntette meg a klubokat, amiért nem teljesítették kötelességeiket, hanem február 20-án egy újabb felszólítást küldött nekik azzal, hogy "a lehetô leghamarabb" fizessék ki a labdarúgókat, ellenkezô esetben megbüntetik ôket.

A felszólításban említett büntetés a szabályzat értelmében, azt jelenti, hogy az adós klub hetenként 1 pontot veszít minden kifizetetlen labdarúgó után. Mivel ez sem hozta meg a várt hatást, és a szakszövetség még mindig nem büntette meg az érintett csapatokat, a szakszervezet vasárnap úgy döntött, hogy beadványban szólítja fel a Román Labdarúgó-szövetséget, hogy azonnal pontozza le a csapatokat. Ha ez nem történik meg, a labdarúgók sztrájkba lépnek, és nem fognak kiállni az elsô tavaszi forduló mérkôzéseire, vagy jobb esetben, a mérkôzések 15 perces késéssel fognak kezdôdni.

Ami különben a tavaszi rajtot illeti, Anghel Iordãnescu szövetségi kapitánynak nem tetszik az egyhetes halasztás, és ezért a profiliga sürgôsségi bizottságához fordult, azzal a kéréssel, hogy mégis március elsején, és ne 8-án kezdôdjön a tavaszi idény. Ugyanis ha csak a nônapon kezdôdik, a válogatott keret hazai tagjai túl kevés mérkôzést fognak játszani a dánok elleni, március végi mérkôzésig, és így nem lendülhetnek formába. A március elsejei kezdés mellett foglalt állást a Románia 1 adó is, amely a mérkôzések közvetítési jogával rendelkezik. Szerinte az eltolódás miatt — az elsô, hétvégi fordulót hét közben pótolnák be — komoly változások esnének a mûsorban, illetve a szerzôdésben. Ha pedig mégis 8-án folytatódik a bajnokság, akkor azt kéri, hogy ne a 16., hanem a 17. forduló mérkôzéseit játsszák le.

• Az angol Premier League 28. fordulójának záró mérkôzésén a Tottenham hazai pályán nem bírt a Fulhammel. Eredmény: Tottenham Hotspur–Fulham 1–1.

• Az olasz Serie B 23. fordulójának zárómérkôzésén: Triestina–Livornó 1–0.

• A hazai pályán szereplô olasz válogatott nyerte a teremlabdarúgó (futsal) Európa-bajnokságot, miután a döntôben gyôzött a két éve is második Ukrajna ellen. A döntôben: Olaszország–Ukrajna 1–0.

Kedden és szerdán játsszák a 2. csoportkör negyedik fordulóját a labdarúgó Bajnokok Ligájában, s az eddig száz százalékos AC Milan, FC Barcelona és Manchester United már most bejuthat a legjobb nyolc közé, a negyeddöntô egyenes kieséses szakaszába.

Kedden a C-csoportban a Borussia Dortmund (német)–Real Madrid (spanyol) és Lokomotív Moszkva (orosz)–AC Milan (olasz) találkozókat bonyolították le, a mérkôzések lapzárta után értek véget.

A háromszor 1–0-s gyôzelmet arató AC Milan esélyesként lépett pályára a Lokomotív vendégeként, s gyôzelem esetén, függetlenül a hátralévô két forduló eredményeitôl, negyeddöntôs lehet. Sôt, már a döntetlen is elég lenne ehhez Inzaghiéknak, ha a másik találkozón kikapnak a hazaiak.

A Real Madrid a világ összes pályáján gyôzelmi reményekkel léphet pályára, s most sincs ez másképp.

A D-csoport keddi mûsora: Torinói Juventus (olasz)–Manchester United (angol) és Deportivo La Coruña (spanyol)–FC Basel (svájci).

A Juventus–MU csoportrangadó tétje a vártnál kisebb, de azért nem elhanyagolható. A vendégek már egy plusz ponttal is bekerülnének a negyeddöntôbe.

Szerda:

A-csoport: Milánói Internazionale (olasz)–FC Barcelona (spanyol) és Newcastle United (angol)–Bayer Leverkusen (német). Az állás: 1. FC Barcelona 9, 2. Internazionale 6, 3. Newcastle United 3, 4. Bayer Leverkusen 0 pont.

A milánói összecsapás jelenti a 4. forduló slágermérkôzését, számos kérdést eldönthet. A katalánok, ha gyôznek, akkor továbblépnek, s akkor meg is döntik az Ajax Amsterdam európai kuparekordját, amelyet a múlt keddi 3–0-s spanyolországi diadallal már beállítottak.

A hollandok az 1986–1987-es és az 1987–1988-as szezonban sorozatban 11 összecsapáson nyertek a KEK-ben, míg az FC Barcelona a selejtezô 3. fordulója óta száguld feltartóztathatatlanul a BL-ben. Az Internazionale nem elégedhet meg a döntetlennel, mert akkor a Newcastle United felzárkózhat mögé.

Angliában egyértelmûen a hazaiak az esélyesek, miután idegenben is 3–1-es sikert arattak. A "visszavágón" szintén Sir Bobby Robson együttese számolhat a 3 ponttal, elsôsorban azért, mert a tavaly BL-döntôs Bayer Leverkusen már lemondott a nyolc közé jutásról, inkább a kiesés elkerülésére összpontosít a Bundesligában.

B-csoport: Ajax Amsterdam (holland)–Arsenal (angol) és FC Valencia (spanyol)–AS Róma (olasz). Az állás: 1. Arsenal 5 pont (4–2), 2. Ajax 5 (4–3), 3. Valencia 5 (2–1), 4. AS Róma 0.

A négy csoport közül ebben a legkuszább a helyzet, csak az AS Róma helyzete tûnik kissé reménytelennek. Pedig a rajt elôtt sokan az Ajaxot várták az utolsó helyre, de a rendkívül tehetséges fiatalokból álló csapat már eddig is bizonyította: hamarosan a roppant sikeres elôdök nyomdokaiba léphet. Az amszterdamiak a két csoportfavorit, az FC Valencia és az Arsenal otthonából döntetlennel tértek haza, így most már a továbbjutás a céljuk, nem csupán a tisztes helytállás. Ehhez természetesen a szerdai ellenfélnek is lesz egy-két szava, a londoniak az elmúlt hetekben káprázatos formában játszottak, ezért is volt nagy meglepetés a múlt heti hazai döntetlen mostani vendéglátójukkal szemben.

A 2000-ben és 2001-ben BL-döntôs FC Valencia legutóbb roppant szerencsés góllal 1–0-ra nyert Rómában, de nyilvánvaló, hogy a 3 pont megszerzése tökéletes örömet okozott a spanyolok számára. Szerdán este csak az újabb siker jelenthet hasonló boldogságot, ez erôsítheti továbbjutási reményeiket. Az olaszok csak akkor dédelgethetnek negyeddöntôs álmokat, ha meglepetést okoznak.

Kedden a déli órákban a sportág kontinentális fórumának székhelyén, Bécsben megejtették az európai kupákban maradt legjobb 8 csapatának a legközelebbi fordulóban (április 15–16, illetve 22–23-án) kitûzött mérkôzések sorsolását. Mivel a vetélkedôk eme szakaszában általában nincs könnyûnek tekinthetô ellenfél, a hazai csapatokra nehéz összecsapások várnak.

Kezdjük együtteseink mûsorának ismertetését a kolozsvári szempontból legfontosabb kupával, a Challenge-Cup sorsolásának eredményével, amelyen a Jurcã-tanítványok a lengyel Nata Azs Gdanskot, vagyis a város fôiskolás képviselôit kellene hogy elüssék a továbbjutástól. Érdekességként említjük, hogy négy esztendôvel ezelôtt az U-Ursus csapatát ugyancsak lengyel gárda búcsúztatta a kontinentális kupától.

A másik résztvevô román csapat ezen a tornán a francia HB Merignacais-sal találkozik (az elsô összecsapás Franciaországban lesz).

A kupa másik két párharcát a görög Patrasz és a német Borsussia Dortmund, illetve a svéd Skoru, valamint az ugyancsak német Trier csapatai fogják vívni.

A másik két hazai nôi együttesnek nagyon nehéz ellenfelek jutottak, s a továbbjutáshoz maximális formájukra van szükség, annál is inkább, mivel a román csapatok a visszavágókon idegenben szerepelnek, amely plusz hátrányt jelent a továbbjutás eléréséhez. Pontosabban a kupagyôztesek kupájában a Zilahi Silcotub a Gyôri ETO-val játszik, míg az EHF-kupában a Râmnicu Vâlcea-i Oltchimnak ugyancsak nagyon nehéz ellenfél jutott, a dán Slagelse csapata.

Ez utóbbi gárda szakvezetôje a volt híres dán kézilabdás lány, Anja Andersen, s ugyanitt játszik egy másik dán kiválóság, Camilla Andersen (világ- és kontinentális, valamint kettôs olimpiai bajnok), valamint az Eurókárpát Kupában Kolozsvárott is szerepelt volt jugoszláv átlövôs Bojana Petrovics.

Ami a többi magyar csapatot illeti: az EHF-kupában a Dunaferr az orosz Akva Volgograddal, a Székesfehérvári Cornexi Alcoa pedig a francia Cercle Dijonnal játszik a legjobb négy közé jutásért.

Az már vasárnap eldôlt, hogy a Bajnokok Ligája negyeddöntôjében a Ferencváros a spanyol L’Eliana Valenciával csap össze.

A legnehezebb helyzetben a dunaújvárosiak vannak, hiszen az orosz együttesben több világbajnok is szerepel. Az viszont elônyös lehet, hogy a visszavágót hazai pályán rendezik.

Radványi Pál

A síugrást követôen élen álló osztrákok a 4 x 5 km-es szabad stílusú sífutás során megôrizték elônyüket, így megszerezték az aranyérmet az északi összetett csapatversenyében az olaszországi Val di Fiemmében zajló világbajnokságon. A további dobogós pozíciókban sem hozott változást a második felvonás: a második helyen Németország, a harmadikon az olimpiai bajnok Finnország végzett. Ausztria elsô aranyérmét szerezte a vb-n.

Északi összetett, csapat: 1. Ausztria (Michael Gruber, Wilhelm Denifl, Christoph Bieler, Felix Gottwald) 47:23,9 perc, 2. Németország (Thorsten Schmitt, Georg Hettich, Björn Kircheisen, Ronny Ackermann) 12,6 mp hátrány, 3. Finnország (Hannu Manninen, Jouni Kaitainen, Jaakko Tallus, Samppa Lajunen) 1:15,5 p h., 4. Norvégia 1:39,8 p h., 5. Egyesült Államok 3:15,2 p h., 6. Japán 4:09.7 p h.

Örömmel nyugtáztam a szakemberek hozzászólását, kiegészítéseit Valerij Brummel halála alkalmával írott néhány soromra.

Az ominózus cikkecskén belül helyszûke miatt csak röviden vázoltam a dolgokat, igaz, kifelejtettem Brummel olimpiai gyôzelmét — s ez alkalmat adott finoman beleszólni a témába. A kritikának igaza van, de a cikk nem technikai írásnak készült.

A gátfutó Pálffy Pál Kolozsvár talán utolsó nagynevû atlétája volt, írása megörvendeztetett, annak ellenére, hogy az itteni nehezebb életkörülmények elôl Bajára menekült. Ô volt a Sôtér János edzette utolsó bajnok a 110 m-es gátfutásban, az Univesiade utolsó kolozsvári érmese atlétikában, országos rekordja még ma is Kolozs megyei csúcsnak számít. Útját Killyéni Péter, majd az U-nál Dr. Ion Arnãut egyengette. Nagyon tehetséges és szimpatikus atléta volt.

S ha már "lehordtak" ismeretem hiányosságai miatt, így én is kénytelen vagyok pontosan megírni a magasugrás guruló technikás világcsúcsainak történetét. S ha már Pali barátom a hölgyeket is bevonta, hát kezdjük azokkal.

Balázs Jolán hat év alatt 14-szer emelte a csúcsot 175 cm-rôl (1956, Bukarest) 191 cm-re jutva (1961. július 17., Szófia) — dupla ollózó technikával. (Közben megpróbálta a gurulót is, akkor 185 cm-ig jutott.) Utána az elsô gurulós csúcstartó az osztrák Ilona Gusenbauer volt 192 cm-rel (1972-ben), ugyanebben az évben a német csodalány Ulrike Mayfahrt ugyanilyen eredménnyel nyerte az olimpiát. Azután ugyancsak a gurulós technikát használva a bolgár Jordanka Blagojeva 194 cm-ig jutott Szófiában. Aztán tarolt az NDK! Rosemarie Witschas (194 cm — 1974; 196 — 1976) után Rosemarie Ackermann következett, utóbbi négy csúcs után 196 cm-rôl eljut a 2 méterhez (1977, Nyugat-Berlin). Innen következnek a háton átguruló (flop) technikát alkalmazó rekorderek.

A férfiaknál John Thomas 1960-ban ért el világcsúcsot Stanfordban (222 cm). Jött a Brummel-éra: 223 cm (1961), 224 (1961), 225 (1961 — Szófiában, egy nappal Balázs Jolán világcsúcsa elôtt), 226 cm (1962), 227 cm (1962), 228 cm (1963. július 21., Moszkva). Nyolc év telik el, míg az amerikai Pat Matzdorf 1971-ben Berlinben 229 cm-t ér el, majd a flopos Dright Stones 230 és 232 cm-re emeli a csúcsot. Berobban az orosz csodagyerek (ám mindvégig doppinggyanús) Vlagyimir Jascsenko. Richmondban 233 cm-t (1977), Tbilisziben 234 cm-t (1978) ugrik, majd, mielôtt leáldozna a csillaga, Milánóban 235 cm-es világcsúccsal zár. Kétéves üstökös lett volna? Szerintem valami más. Ezért neveztem annak idején Brummelt az utolsó gurulós ugrónak. A többiek csak a statisztikát gyarapítják — sokunk szemében azonban nem összehasonlíthatók Valerij Brummellel!

Nagy Péter

*

A szerkesztôség ezennel a Brummel-vitát lezártnak tekinti. Isten nyugosztalja az ugrófenomént!

Véglegesítették Leonard Doroftei címegyesítô mérkôzésének idôpontját: a román bajnok május 17-én lép szorítóba Paul Spadafora, az IBF-változat címvédôje ellen. Helyszín minden valószínûség szerint az amerikai Pittsburgh városa.

A WBA végül elfogadta, hogy a változat bajnoka, a ploiesti-i Doroftei címegyesítô mérkôzést vívjon, egyetlen feltételük az volt, hogy a gyôztes a panamai Miguel Callisttal mérkôzzön. A Doroftei–Spadafora találkozó mindkét résztvevôje 600 ezer dollárt kap — még egyikük sem keresett ekkora pénzösszeget egyetlen mérkôzés folyamán.

Lássuk, ki is ez a Spadafora. Leonard Doroftei ellenfele 1999 óta az IBF-változat bajnoka, 36 profi mérkôzést vívott, mindannyiszor gyôzött, 15-ször kiütötte az ellenfelét. Stílusa homlokegyenest különbözik a román öklözôjétôl: lassú taktikával inkább távol tartja magától ellenfelét — Doroftei inkább a gyors közelharcot szereti.

A találkozót élôben közvetíti az HBO.

Jászvásárban három napon át tartott a nôk számára kiírt vetélkedô, Kolozsvárt négy sportoló képviselte, s mindegyik dobogós helyen végzett. A válogatott keret tagja, Livia Cãrbune a felnôttek versenyében, Iulia Soavã pedig az ifik mezônyében megnyerte súlycsoportját (75, illetve 57 kg), míg Roxana Almira Hasiu és Florina Platon a 46, illetve 60 kg-os súlycsoportban a harmadik helyen végzett.

A Román Kupa rendezése után ismét Jászvásár kerül elôtérbe: március 4-én este 8 órától ökölvívó gálát rendeznek a moldovai városban. A program: 69,900 kg: Virgil Kalakoda (Dél-afrika)–Elvis Guerero (Panama); 91 kg: Constantin Onofrei–Roman Szuhoterin (Fehéroroszország) és Franklin Egobi (Nigéria)–Robert Sulgan (Csehország); 63,200 kg: Vasile Dragomir–Asszer Vasziljev (Bulgária).

Egy jegy ára 100–500 ezer lej között van, a szorító közvetlen közelében pedig 100 dollárba kerül.

A gálát az Eurosport közvetíti, és a Románia 2 adó is átveszi.

Coriolan Iuga

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]