2003. március 15.
(XV. évfolyam, 60. szám)

Zsúfolásig megtelt pénteken délben az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc gyôzelmének százötvenedik évfodulójára meghirdetett ökumenikus ünnepélyen a kolozsvári Szent Mihálytemplom. Örvendetes módon a gyülekezet jelentôs részét a fiatalság tette ki. A rendezvényen sorra szólásra emelkedtek az erdélyi történelmi egyházak és politikai érdekképviseletünk küldöttei. Az ökumenikus istentisztelet után a rendezvény a Farkas utcai református templomban folytatódott, ahol sor került arra a Márciusi Fórumra, amelyen megalakították az erdélyi magyar önkormányzati testületet Kezdeményezô Bizottságot.

Elsôként a házigazda, dr. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök, pápai prelátus mondott liturgikus köszöntést. A magyar forradalom az új, az emberi világért harcolt, ezt az üzenetet kell nekünk magunkévá tennünk.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy a mai helyzetünkben rendkívüli fontos a magyarság egységéért folytatott harc, amit a sorainkban tapasztalható sokrétû különbségek ellenére teljesíteni lehet. Szabó Árpád unitárius püspök emlékeztetett arra, hogy 1848-at a történelem folyamán sokszor eltérô módon közelítették meg, pedig az tagadhatatlanul nemzeti önazonosságunk, kultúránk öröksége. A szabadság mindannyiunk legdrágább kincse, isteni adomány, amely révén a káoszból a rendezett világba kerülhetünk, mondotta a püspök. Az evangélikus egyházat képviselô Kovács László Attila teológiai tanár a megmaradásunkért folytatott harcra az isteni gondviselés függvényében tekintett: a kitartás, a gyôzelem érdekében tanuljunk meg Ôhozzá fordulni. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Tôkés László püspök bibliai példával érzékeltette, hogy a körülmények fontosak, de nem meghatározóak. A súlyos betegség gyógyszere az isteni beavatkozás, mint ahogyan történt 1848-ban is, amikor a magyarok Istene Petôfi Sándor képében elküldte angyalát Magyarországra. Jelenleg az erdélyi magyarság esetében is tizenhárom évnyi várakozás után végre elérkezett az idô erre az eseményre.

Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, a márciusi ifjak jelképét idézte, akikhez hasonlóan merészen kell nekünk is cselekednünk. Az egység a közösség akaratából fakad, ami azonban — az elnök szerint — a közös cél hiányában nem jelent semmit. Közös célunk pedig az, hogy merjük kimondani az igazat, úgy, ahogyan azt 1848 márciusában dicsô elôdeink tették.

A rendezvény végén elhangzott a Szózat és a Himnusz, majd a gyülekezet átvonult a Farkas utcai református templomban tartott Márciusi Fórumra. Az emlékünnepségen emelkedett, méltóságteljes hangulat uralkodott, amelyet az elhangzott zsoltárok és más zenemûvek még teljesebbé tettek.

***

A Farkas utcai református templomban tegnap délután két órakor elkezdôdött Márciusi Fórumot nagy érdeklôdés övezte a helyi gyülekezetek, az Erdély különbözô részeibôl érkezett több száz vendég, valamint a román és magyar újságírók, tévéstábok részérôl. Minden jelenlévô nyomtatásban megkapta a fórum részletes programját, illetve az elfogadásra kerülô határozattervezeteket.

A fórumot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, aki istentiszteletében az egyház lehetséges politikai szerepvállalásáról beszélt. Mint mondotta, az erdélyi reformátusok körében is megoszlanak a vélemények, hiszen van, aki arra inti egyházát, hogy egyáltalán ne politizáljon. A püspök az egykori görög városállamok, a poliszok példáját említette: ezek polgárai a politizálás alatt a közügyekbôl történô kötelezô résztvállalást értették, ami a polgári státushoz méltó viselkedésformát is jelentett. Ószövetségi példával élve, a lelkész a prófétákat említette, akik ugyan nem politizáltak, viszont részt vettek az eseményekben, nem maradtak a kispadon, ahogyan azt ma egyesek elvárják az egyház képviselôitôl. Mint fogalmazott, az a tény, hogy a mostani fórumra a református templomban került sor, nem azt jelenti, hogy a református egyház bevonult a politikába, hanem azt, hogy az egyház nem hajlandó a kispadon maradni.

A püspök azt is elmondta, hogy Isten számára népének egysége a legfontosabb. Nem a különbözô csoportok létrejötte a baj, hanem ezek egymás elleni fordulása, ami önmarcangolást, önpusztítást eredményez. Magyar közösségünk egységesnek mondott testén hajszálrepedések jelentek meg, immár a szakadás veszélye fenyeget. A megosztottsággal ôszintén szembe kell nézni, orvosságot kell rá találni, amíg nem lesz túl késô, fogalmazott a püspök, aki beszédében azt is elmondta: érdekvédelmi szervezetünkkel szemben egyre nagyobb az elégedetlenség. Egyesek úgy érzik, hogy azok, akik a templomban Isten színe elôtt esküt tettek, mára megfeledkeztek esküjükrôl. Mások szerint képviselôink hibás politikai irányba haladnak. A másként gondolkodók szomorúan tapasztalják, hogy ôket kirekesztik. Egyre többen hangoztatják, hogy érdekképviseletünk csúcsvezetôi már rég nem a mi érdekeinket képviselik: nem a nép érdekeit, hanem saját vagyonukat és hatalmukat védik, mondotta a püspök, aki elfogadhatatlannak minôsítette azt a Dâmboviþa partjáról számazó hozzáállást, hogy az egyház ne szóljon bele a nagyok dolgába, vagy ha mégis beleszól a politikába, akkor dicsérje, vagy arra buzdítsa a népet, hogy menjen el szavazni. Azt várják el az egyháztól, hogy álljon be a sorba, parancsra teljesítsen, mert ha nem, nem kap állami támogatást. Pap Géza szerint ez a fajta hozzáállás itt, a Szamos partján elfogadhatatlan.

Befejezô mondataiban határozottan kimondta, hogy püspöksége ideje alatt egyházkerületünk nem fog pártpolitikai csatározásokban részt venni, de nem fog megfeledkezni arról sem, hogy az egyház Istentôl kapott feladata, hogy Isten szavával szóljon. Az egyház senkit nem akar megsérteni: amit tesz, nem azért teszi, hogy szakadást idézzen elô. Szól, mert ez az Istentôl kapott küldetése. Mint fogalmazott, a szakadás az ember bûne, az egység Isten csodája.

Az istentiszteletet követôen a Márciusi Fórum elnökségi asztalánál Czirják Árpád kanonok, érseki helynök, Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fôgondnoka, Tôkés László püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott fôigazgatója foglalt helyet. Elôadásában Tôkés László mindenekelôtt örömét fejezte ki, hogy ilyen sikeresen együtt lehetett mûködni az erdélyi magyar történelmi egyházak között. Külön kiemelte Mózes Árpád evangélikus püspök hozzájárulását a fórum sikeréhez, aki betegsége miatt nem lehetett jelen. Az autónomiárt szervezôdött fórum legékesebb példájaként az egyházak önrendelkezését hozta fel, hiszen a fórum sikeres megrendezése ennek köszönhetô. Mint fogalmazott, ha az egyháznak nem lenne autonómiája, a rengeteg gáncsoskodás miatt nem lehetett volna a mostani találkozót tetô alá hozni. Tôkés László is kitért az egyház politikai szerepvállalásának kérdésére, példaként említve László Dezsô egykori Farkas utcai lelkészt, az Erdélyi Fiatalok mozgalom egyik jeles képviselôjét és Márton Áron püspököt, aki mindig felemelte szavát az elnyomás ellen. A példákat a marosvásárhelyi vártemplommal folytatta, ahol az elmúlt évszázadokban 38 országgyûlést tartottak a kor politikusai, és senkinek nem fordult meg a fejében, hogy ez szentségtörés lenne. A politikai szerepvállalás a hívek érdekében történik. Egyházaink árvaházakat, öregotthonokat létesítenek, szervesen kiveszik részüket mindennemû szociális munkából, de vajon hol van az megírva, hogy az egyház nem szolgálhat politikai, közéleti segéllyel? — kérdezte a püspök, aki szerint a teljesség egységébe belefér a teljes magyar és az egyházi élet. Mint mondotta, valljuk be bátran, hogy ahol nincsen egység, ott nincsen egység. Ezt nem tudja velünk feledtetni semmiféle tartalomnélküli sikerpropaganda. Nem az annyit hangoztatott széthúzás, megosztás a kulcsszó — nem kérünk a pártegységgé degradálódott nemzeti egységbôl. Azt is jelezte, hogy meghívták az összes RMDSZ-szervezetet, mert mint fogalmazott, nincs jogunk és nem akarunk lemondani senkirôl. A püspök szerint a veszélyben levô egységet csak széles körû önkormányzati egységgel lehet megmenteni, és most ezt vállalták fel a történelmi magyar egyházak képviselôi. Ennek távlati megvalósítására gyûlt össze a mostani fórum, amely a beszélô szerint van annyira legitim, mint sok más hivatalosnak elkönyvelt összejövetel, vagy kongresszus. Tôkés szerint a fórum semmiféle olyan döntést nem hoz, amely az egységet veszélyeztetné.

A rendezvény Németh Zsoltnak, a Fidesz alelnökének a fórumhoz intézett üzenetével folytatódott, amelyet távollétében olvastak fel. A magyar poltikus a határon túli magyar kisebbségek autonómiatörekvésének fontosságát hangsúlyozta, illetve a státustörvény megmentéséért szállt síkra. Mint fogalmazott, ma már ott tartunk, hogy a kedvezménytörvényt egy magyar kormány ellenében kell megvédenie a Kárpát-medencei magyarságnak.

A fórum munkálatai a határozattervezetek megvitatásával folytatódtak. Elsôként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Közösség Önkormányzata kezdeményezô testületének a megalakításáról szóló határozatot ismertették. Ennek a testületnek lenne a feladata összehangolni a különbözô autonómiaformák alapján kialakuló nemzeti önrendelkezést. E tanácsba András Imre, Bodó Barna, Borsos Géza, dr. Csapó I. József, Fodor Imre, Gazda József, Katona Ádám, dr. Kincses Elôd, Király Károly, Kónya Ádám, Kovács Zoltán, Nagy Pál, Pécsi Ferenc, Somai József, Szász Jenô, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Vanek Ferenc és Vekov Károly került be, a 19 tag mellé a késôbbiek során további tizenkettôt javasolnak.

A fórum tanácsadó testületrôl és aláírásgyûjtési akcióról is döntött. Dr. Csapó I. József részletesen ismertette a célkitûzéseik megvalósításához nélkülözhetetlen alkotmánymódosítási elképzeléseklet. Ennek értelmében Románia jelenlegi alkotmányának elsô szakasza ez kéne legyen: Románia szuverén, független, szociális és demokratikus jogállam, hasonlóan sok más nyugati állam alaptörvényéhez. A következô szakaszok módosításával kell törvényes lehetôséget teremteni a különbözô autonómiaformák kivitelezésére. Csapó szerint az önrendelkezést külön kerettörvény-tervezetben is le szeretnék tenni a román törvényhozás asztalára.

További határozatok születtek a státustörvény védelmében, a kettôs állampolgárság megteremtése ügyében, erdélyi magyar nemzeti és egyházi figyelôszolgálat létrehozásáról, illetve arról is döntöttek a résztvevôk, hogy a következô fórum színhelye Szász Jenô polgármester javaslatára Székelyudvarhely lesz.

A hozzászólásokat, vitákat sem nélkülözô, több mint háromórás fórum a Farkas utcai templom dermesztô hidegében példamutató higgadtságban telt el. A szervezôk saját bevallásuk szerint igen nehéz út elé néznek, hiszen a kezdet is roppant nehéz volt. Amint Tôkés László fogalmazott, az ellentábor mindent elkövetett, hogy a mostani rendezvényt lejárassa, az embereket megfélemlítse, azonban a kezdet mégis megtörtént.

Makkay József, Ördög I. Béla

Nincs új a Nap alatt: pénteken reggel feliratok jelentek meg az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Fürdô utcai székhelyének kapuján. A számítógépen elkészített "jókívánság", amelyet senki sem írt alá, Avram Iancu, Iuliu Maniu és Corneliu Zelea Codreanu egykori legionáriusvezér portréi mellett két lakonikus mondatot tartalmaz: Tôkés László költözzék Budapestre, illetve, hogy Erdély a románoké. Egyesek tudni vélik, hogy a tettesek a Sarmisegetuza szélsôjobboldali szervezet soraiból kerültek ki. Ez hat évvel ezelôtt alakult, keresztény-nacionalistának vallja magát, és románellenes akciók kivédésére szakosodott .

Ugyanez a plakát a református püspökség falán is megjelent.

Ö. I. B.

Mûvészeti díjakat adott át tegnap március 15-e alkalmából az Iparmûvészeti Múzeumban Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere. A kulturális tárca vezetôje köszöntôjében kiemelte: a kitüntetésben részesült mûvészek, alkotók tevékenységükkel, életmûvükkel méltán érdemelték ki az elismerést. Erdélyi mûvészek, alkotók is vannak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kitüntetettjei között: kiemelkedô zenetudományi, zenekritikai és zene ismeretterjesztô tevékenységéért Szabolcsi Bence-díjjal tüntették ki László V. Ferenc, kolozsvári zenetörténészt. Kiváló színmûvészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai-díjat kapott Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház rendezôje, mûvészeti vezetôje, valamint Miske László, a nagyváradi színház hajdani tagja, jelenleg a debreceni Csokonai Színház mûvésze. Kiemelkedô képzômûvészeti tevékenységéért kapott Munkácsy Mihály-díjat Jakobovits Miklós, nagyváradi festômûvész.

Az Alternatív Magyar Mûvészeti Díj Alapítvány kuratóriuma idén az öt éve elhunyt írónak, Wass Albertnek ítélte oda az alternatív Kossuth-díjat. Az író örökösei március 14-én vették át az elismerést.

A kormány csütörtöki ülésén ismét meghosszabbította azt a határidôt, ameddig még benyújthatók a 2001/10. törvény alapján visszaigényelt ingatlanok esetében az igazoló okiratok. A törvény elôírásai szerint a korábban már benyújtott felszólításhoz, amelyben a jogos tulajdonosok természetben vagy kártérítés formájában visszaigényelték az egykor — 1945. március 6. és 1989. december 22. között — visszaéléssel elvett ingatlanaikat, a szükséges igazoló iratokat március 14-ig lehetett benyújtani. Ezt a határidôt most május 14-ig hosszabbították meg. A kormány határozata értelmében az ezután iktatott iratokat már nem veszik figyelembe a visszaigénylés elbírálásánál. A kormány szerint a 10. Törvény alkalmazásának ellenôrzésére létrejött hatósághoz több mint 1600 olyan igénylést tettek le azok a volt tulajdonosok, akik különbözô okok miatt nem tudták megszerezni vagy benyújtani az ingatlan-örökösödést bizonyító iratokat.

A prefektus pénteki sajtótájékoztatóján részlegesen pontot tettek a Szilágy megyei egészségügyi válság végére, és a sokat vitatott Puscas doktor gasztroenterológiai intézetének helyzete is némileg tisztázódott. Személyzeti ellátottsága miatt semmiképpen sem indokolt túlméretezettsége.

Tulajdonképpen nem is annyira sajtótájékoztató volt, mint inkább az újságírók elôtti megbeszélés, amelyen dr. Ligia Mãrincas, a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetôje ismertette a minisztériumi elemzés következtetéseit. Beszámolója szerint a szakminisztérium menedzserei és két államtitkár mellett a pénzügyminisztérium igazgatói is részt vettek az elemzô brigádban. Ajánlataik alapján fogják átszervezni elsôsorban a megyei kórházi ellátást, hiszen az egészségügynek ez a része termeli a legnagyobb deficitet.

A tervezet szerint a megyében 1703 kórházi ágyat tartanak fenn, ez 6,7 ágyat jelent 1000 lakosra számítva. Ezt 5,3-ra, azaz 1351-re kell csökkenteni. A zilahi megyei kórház 980 ágyát 866-ra csökkentik — miközben felszámolják a pszichiátriai részleget. Szilágycsehben az eddigi 75 ágyas kórházban 55 ágy marad meg, itt a sebészetet számolják fel, mert nincs altatóorvosuk. Zsibón is a városi kórházban 115 ágy marad meg az eddigi 145 helyett.

A leépítések Szilágysomlyót sem kímélik. A városi kórházban 225 ágy marad (azelôtt 250 ágyat tartottak fenn). A legnagyobb leépítés Puscas kutatóintézetét érinti. Az eredetileg 180 ágyas intézményben nagy nehezen 50 ágy mûködtetését hagyták jóvá. Indoklásképpen megemlítették, hogy az intézetben a "kutatószemélyzet" hét tagú csoportjában három felsôfokú végzettségû szakembert alkalmaztak — két orvost és egy bölcsészt —, ezenkívül van egy kémikusuk és két laboránsuk. Az intézetben összesen három orvos alkalmazott van, és egy-egy orvosra a minisztériumi normarendszer szerint 12-18 kórházi ágy jut. Ebben az esetben viszont a "kutatómunka" mellett minden orvos 60 kórházi ágyat kell hogy ellásson. Ezt az abszurditást oldja fel elsô körben a minisztérium, de a reformnak még nincs vége.

A Sanitas szakszervezet vezetôje tiltakozóakciót jelentett be, mert a kórházi ágyak leépítése kb. 70 középkáder elbocsátását is maga után vonja. Hodis Chelement szerint az egészségügyben a szükségletekbôl, nem a pénzügyi adottságokból kellene kiindulni, ezért az egészségügyben felhasznált pénzek szigorúbb ellenôrzését követelte. Az illetékesek nem késtek a válasszal, és kioktatták: a pénzügyi ellenôrzések kizárólag a költekezések jogi alapjait hivatottak vizsgálni, nem terjednek ki azok eredményességére, hatékonyságára vagy indokoltságára.

Józsa László

A minap Kolozsvárra érkezett az Európai Egyetemek Szövetségének ellenôrzô csoportja dr. Jurgen Kohler egyetemi professzor vezetésével, aki a németországi Greifswold egyetem rektora. A bizottságban részt vesz még dr. Bent Schmidt–Nilsen Dániából, a Frederiksberg-i Királyi állatorvosi és Mezôgazdasági Egyetem rektor-professzora, dr. Freddi Coignoul Hollandiából, a Tilbug-i Egyetem rektor-professzora, valamint Rozsnyai Krisztina Budapestrôl, a Külügyminiszteri Akkreditáló Bizottság titkára.

Az agráregyetem rektori hivatalában sorra kerülô sajtóértekezletet az intézmény rektora, dr. Liviu Mãrghitas vezette. Felszólaltak a vendégek, valamint a sajtó képviselôi, akik egész sor érdekes kéréssel fordultak a híres professzorokhoz. A felmérés célja, hogy az Európai Bizottság meggyôzôdjön arról, hogyan halad az ifjúság nevelése, a kutatás és az egyetem pénzügyi-gazdasági helyzete, milyen irányba vezet a jelenlegi út.

Megállapították: örvendetes dolog, hogy eddig hasonló felmérésbe kezdtek a temesvári egyetemen és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) is.

A rektor elmondta: ez nagy megtiszteltetést jelent számára, annál is inkább, mert ez az elsô hazai agráregyetem, ahová ellátogattak a magasrangú vendégek. Az elsô napi vizsgálódás után megállapítható, hogy vannak pozitív és negatív észrevételek, a piros pontok azonban többségben vannak.

Ezt követôen dr. Jurgen Kohler rektor elmondta: elsô alkalommal járnak itt, de júniusban ismét visszatérnek, és felülvizsgálják, hogy az egyetem vezetôségének mit sikerült megvalósítania azokból a feladatokból, amelyeket kölcsönösen megállapítanak a jelenlegi látogatás alkalmával. Szerinte minden bizonnyal hosszú lista áll majd össze azokból a hiányosságokból, amelyek fellelhetôk a mindennapi tevékenységben.

Szóba került a rektor igen értékes javaslata: kutatóközpontot kell létrehozni minél elôbb, ahová a tanszemélyzet mellett minél nagyobb számú diákot vonnának be, hiszen az egyetem társadalomra történô kisugárzása jelentôs dolog, amire egyre jobban oda kell figyelni. Hogy miképpen hat ki az agrártermelésre a gazdatudomány, hogyan érvényesül a gyakorlatban a többlettudás: ezekre a kérdésekre nagymértékben a jelenlegi diákoktól függ, hiszen Európába belépni és lépést tartani ebben a rohanó világban csakis jól felkészült agrártermelôkkel lehet. Ezekben a napokban részletesen átvilágítják az elméleti és gyakorlati képzés módját, és levonják a következtetéseket is, amelyek minden bizonnyal hasznosnak bizonyulnak a tanárok és diákok számára egyaránt. Az elemzések után mindkét táborban növekedni fog a bizalom, hogy többletmunkájuk meghozza a várt eredményt.

Ha jó hírnévre tesz szert az egyetem, az jót jelent a diákságnak is, fôleg a jövôre nézve. S a vezetôk azt szeretnék, ha a kolozsvári Alma Mater minél hamarabb Európa hírûvé válna, erre kell hogy törekedjenek tanárok és diákok egyaránt. Ilyen vonatkozásban senki sem vonhatja kétségbe a jóindulatot, a többre törekvést. De ez még nem elég. Tovább kell javítani a munkát, erôsíteni a kapcsolatot a külföldi egyetemekkel, és itt elsôsorban a gödöllôi és a debreceni intézményeket emlegették, no meg a nyugatiakat is, akiktôl rengeteg dolgot kellene megtanulni a jövôben.

A sajtóértekezlet végén megkérdeztük magyarországi vendégüket, Rozsnyai Krisztinát is, aki elmondta: jók az elsô benyomások, és meggyôzôdése, hogy a román–magyar egyetemi kapcsolatok kedvezô irányba haladnak, ami mindkét fél számára hasznos lehet. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy az agráregyetem történetérôl keveset tudott meg, és eddig arról sem hallott, hogy 1960-ig itt még magyarul is tanultak diákok. Meggyôzôdése, hogy a most felnövô generációk nagyobb jelentôséget tulajdonítanak a jövôben a normális szomszédi kapcsolatok kiépítésének nem csupán agráregyetemi szinten, hanem ezt kiterjesztik sokkal szélesebb skálán. Ez kell hogy legyen a normális állapot a két szomszédos ország népei között, mondotta Rozsnyai Krisztina.

Barazsuly Emil

HIHETETLEN címmel a Pro Christ szervezésében március 17–24. között, naponta 18.30 órától a Târnavelor utca 32. szám alatti tóközi református templomban mûholdas élô közvetítés tekinthetô meg a németországi Essenben zajló, színpadi jelenetekkel, beszélgetésekkel... és egy igazi jó hírrel tarkított, gondolatébresztô zenés estékrôl.

AZ EURÓPAI UNIÓ RÁKELLENES KÓDEXÉNEK BEMUTATÁSA címmel dr. Uray Zoltán tart elôadást március 18-án, kedden du. 5 órától a Kolozsvári Népfôiskola keretében, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5.). Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.

DR. PAP ISTVÁNNAK, A KOLOZSVÁRI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM EGYKORI PROFESSZORÁNAK emlékére helyeznek el emléktáblát március 17-én, hétfôn délelôtt 10 órakor a családi sírbolton, a Házsongárdi temetôben (az evangélikus sírkert mellett, az elsô sétányon). A professzor munkásságára emlékezik dr. Csapó I. József volt RMDSZ-es szenátor, egyetemi tanár, Farkas Zoltán, az RMGE Kolozs megyei elnöke és Szabó Árpád unitárius püspök. A szervezôk mindenkit szeretettel várnak.

1996 április végén az udvarhelyi származású Fodor László Kolozsváron megalakítja a C.A.S.H. zenekart. A kezdeti, kísérletezô periódusban a zenekar tagjai gyakran cserélôdnek. Már az alakulás évében megjelenik elsô demójuk, a Gyere béby, rock ’n roll, amely 8 nótát tartalmaz. Ezt követi a ’97-es évi 2 számos demó, a Bad Attitude. 1998-ban alakult ki az együttes stabil felállása, amellyel három év alatt két albumot adott ki. Ezt sorozatos fellépések és a médiában való megjelenés követte. Különösen a Cheyenne és a Memories aratott sikert a hazai rockzene-kedvelôk körében. 2001-ben az együttes felállása újra változott, de stabil tagja maradt az együttes alapítója, "Fotzey", valamint a billentyûs, Liviu Sorescu. Rãzvan Crivaci, vokál helyébe Claus Pardos lépett. Dan Vaida bôgôst Vic Pop, Sipos Attila dobost pedig Cozmin Cadar váltotta fel. Ezzel a felállással 2001-ben megjelent a harmadik album a Stream Music kiadásában. Negyedik albumuk, a King of the Moon megjelenése ebben a hónapban várható, így a március 22-i Iuliu Merca Fesztiválon is az új lemez dalaira épül fellépésük. A Semnal M-tôl a Bal la Apahida címû számot dolgozzák fel. "Azért választottuk ezt a dalt, mert elég nehéz játszani, és a zenekarok többsége fél tôle" — mondta el a Szabadságnak Fodor László zenekarvezetô. A C.A.S.H. jelenlegi felállása: Fodor Laci — gitár, Klaus Pardos — vokál, Vick Hu Dick — bôgô, Cozo-rock Cadar — dob, Lyv S — billentyû.

Honlap: www.web-design.ro/cash/

(bpe)

Eredeti cím: Jeepers Creepers. Színes, német-amerikai horrorfilm, 90 perc, 2001. Rendezte: Victor Salva, szereplôk: Gina Philips, Justin Long, Patricia Belcher, Patrick Cherry, Tim Phoenix.

Az utóbbi években divattá vált a tinihorror, mint mûfaj, hiszen kit is lehetne leginkább mindenféle rémalakokkal ijesztgetni, ha nem a serdületlen ifjúságot. Igaz, hogy az elmúlt évek termései többnyire paródiára sikeredtek, ezúttal azonban nem errôl van szó: véresen komolyra fordulnak a dolgok. Adva van egy kissé kotnyeles testvérpár, akik elindulnak hazafelé az iskolai szünetben. És, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, letérnek a helyes útról. Majd felbukkan az ügyeletes rémség is. Tulajdonképpen a film számtalan jól ismert klisét vonultat fel, a klasszikus horrorok összes tartozéka megvan benne, amelyek XXI. századi környezetbe ágyazva a megszokottól némiképp eltérô jelentést kapnak. A lényeg azonban ezúttal sem tûnik el: meg kell küzdeni a titokzatos lénnyel, és természetesen túl kell élni a helyzeteket. Aki szereti az ijesztgetôs filmeket, az nyilván örömmel fogadja majd ezt az újabb kis lehetôséget a borzongásra.

(sbá)

Több szempontból is rendkívüli könyvbemutatóra került sor csütörtök délután a Tranzit Házban. Az Ilonka néni címû kötet három nyelven íródott, a romani, magyar és román nyelvû szövegek azonban nem egymás fordításai, hanem Lakatos Ilona, azaz Ileana Lãcãtus, tehát Ilonka néni története saját szavaival elmondva, három különbözô nyelven.

Ovidiu Pecican szerint azért is különleges ez a bemutató, mert a "rendezô" (Könczei Csilla) és a "fôszereplô" (Ilonka néni) is jelen van. Magyari-Vincze Enikô a két szerzô különös, baráti kapcsolatát és céljaik különbözôségét emelte ki: "Csilla valami változást szeretett volna hozni Ilonka életébe, míg Ilonka egy lehetôséget látott benne, hogy a cigányságnak adjon valamit februárban, a cigányok hónapjában". Marius Lãcãtus cigányul is méltatta a kötetet, amelyet nagy ajándéknak tartott a roma kultúra számára.

A bemutató a színészettel, tánccal és mozgásszínházzal is foglalkozó Ilonka néni mûvészetébe betekintést nyújtó vetítéssel és a mérai hagyományos zenét játszó Zurboló elôadásával fejezôdött be.

Az Ilonka néni címû könyv ismertésére visszatérünk.

Balázsi-Pál Elôd

A Párizsban élô Méray Tibor író, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elôsegítô, 2003. március 15-én nyolcadik alkalommal kiosztott díjat az alapító által kijelölt — Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételû — bizottság Papp Sándor Zsigmond újságírónak, a nagyváradi Erdélyi Riport címû hetilap munkatársának ítélte.

Paganini 24 Capriccio címû hangversernyetûdjeit adta elô március 12-én, Kolozsváron Florin Croitoru hegedûmûvész, aki a közönség kérésére immár másodszor látogatott városunkba.

Paganini 24 Capriccio címen ismert, 1820-ban keletkezett (Op. I.), szólóhegedûre írt hangversenyetûdjei a virtuóz hegedûtechnika magasiskoláját képviselik. Tetszetôs formájuk, dinamizmusuk és technikai bravúrjuk több jelentôs zeneszerzôt ihletett feldolgozásra. Így keletkezett Schumann és Liszt két-két zongoraciklusa, Rahmanyinov Paganini-rapszódiaként ismert á-moll zongoraverseny-variációsorozata, Brahms Paganini-variációi zongorára. Sôt, még a modernebbek is visszanyúltak az "ördög hegedûsének" mûveihez, mint Lutoslawski két zongorára írt mûvében, valamint Boris Blacher zenekari feldolgozásában.

A capricciók külön-külön is, szólóesteken vagy hangversenyek ráadásul játszott darabjaiként, mindig közönségsikert aratnak, virtuozitásuk és romantikus mûvészi megoldásaik révén. Így, egy ciklusba foglalva, a 24 Capriccio elôadása már önmagában is merész vállalkozás, mûvész legyen a talpán, aki a technikailag szinte akrobatikus mutatványhoz hasonlítható mûveket mûvészileg is tökéletesen megoldja. Florin Croitoru hegedûmûvész a közönség kérésére március 12-én immár másodszor látogatott városunkba, hogy a hegedûirodalom ezen gyöngyszemeivel elkápráztassa hallgatóságát.

Florin Croitoru elismert hegedûmûvész itthon és külföldön. A nemzetközi sajtó "fenomenális szólistának" tartja, akinek "technikája tökéletes, elôadásmódja ritkán hallott, mély érzelmû". Mûvészi értékét a 11 nemzetközi versenyen szerzett díjak is alátámasztják, amelyek közül kiemeljük az 1992-ben, Bécsben a Fritz Kreisler-versenyen nyert I. díjat. Mûvészi egyéniségéhez hozzájárult az is, hogy egy évig az Amerikai Egyesült Államokban tanult, az elmúlt század egyik leghíresebb hegedûmûvészének, David Ojsztráhnak a tanítványától, Victor Danchenkótól.

Jelenleg a bukaresti Zeneegyetem adjunktusa, ahol doktorandusként a mai hegedûoktatás módszertanának javítási lehetôségeivel foglalkozik. Szerdai szólóestje is, a közönség magas szintû szórakoztatásán túl, pedagógiai célzatú volt, hiszen a kiváló mûvész-tanár egyfajta "elôadási mintát" óhajtott nyújtani a most felnövô/beérô ifjú hegedûs nemzedéknek. Florin Croitoru a Diákmûvelôdési Házban megtartott hangversenyén a Paganini-capricciókat gördülékenyen, szinte megállás nélkül játszotta végig, elôadásában még az utolsó hangoknál sem mutatkozott fáradtság. Magabiztosan adta elô teljes mûsorát, amelybôl tökéletesen kiviláglott a XIX. század hegedûs géniuszának, Paganininek ellentmondásoban gazdag alakja. A hangversenyetûdökben Florin Croitoru megvalósította a zeneszerzô minden elképzelését, megfûszerezve azt biztos és könnyed technikájából fakadó egyéni jegyekkel.

A fiatal mûvész nem ismer lehetetlent, minden technikai megoldás játszi könnyedséggel, példátlan egyszerûséggel és rendkívül szuggesztíven szólal meg hegedûhúrjain. A mély és magas regiszterek váltogatása, az "ördög-kacagás"-motívumok glissandói, a démoni vadságú száguldás, a romantikus pátosz, a helyenkénti barokkos visszapillantás, a hôsiesség, a sejtelmesség/titokzatosság, a pokoli tüzek és angyali gyöngédséggel megformált lírikus pillanatok mind a nagy ellentmondások szenvedélyes szembeállítását szolgálták. Azon tûnôdöm, vajon a démoni-angyali kettôséggel jellemzett Paganini mit szólna capriccióinak, szerda esti fenomenális elôadásához?!

Kulcsár Gabriella

Tette fel a kérdést Petôfi 1848. március 15-én. És a választ egy nemzedék nevében maga adta meg: "... Rabok tovább nem leszünk!" A nap folyamán ez a kérdés és a fogadalom Pesten és Budán többször elhangzott, s a fogadalmat tett követte: a szabad sajtó kivívása. Ezért a késô esti vagy éjjeli órákban már a gyôzelem mámorában írhatta a költô naplójába:

"Oh szabadságunk, édes kedves újszülött. Légy hosszú életû e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó (!) fia meghal, borulj rá szemfedô gyanánt (...) s ha elôbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élni nélküled gyalázat lesz, veled halni pedig dicsôség!" A fényes nap másik hôse, Jókai is ugyanezt érezte: "Március 15-e, írjátok föl szívetekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdôdik."

Nemzet és szabadság, szabadság és nemzet 1848 márciusi ifjai számára elválaszhatatlanul összeforrt, és ezt így fogadta be, tette magáévá a magyarság.

Március 15. szimbólum, és a legnagyobb magyar nemzeti ünnep. Kisugárzása csodálatos, páratlan. Az egyetlen olyan nap, amikor több mint másfél évszázada a magyar nemzet együtt él, együtt gondolkodik hajdanvolt hôseivel, s velük mormolja az egykor elhangzott fogadalmat: "Rabok tovább nem leszünk!"

Március 15. úgy lett nemzeti ünnepünk, hogy megtartását senki sem rendelte el. A magyarság nem feledte akkor sem, amikor tiltották, s akkor is ünnepelt, amikor szabadon tehette. Voltak s bizonyosan lesznek kisajátítási kísérletek egyik vagy másik részrôl, de március 15-e szelleme mindig ellenállt s ellenáll ezeknek, mert az egész magyarságé, összmagyar nemzeti érték.

1848 európai forradalmai véres felkelésekkel kezdôdtek, de Pesten nem folyt vér 1848. március 15-én. Ezt is ünnepelni lehetett. "A tegnapi nap históriai nyomokat hagyott maga után. Mi kezdetben csak demonstráció színét viselé, késôbb erkölcsi békés forradalommá alakult" — olvassuk a Pesti Hírlap 1848. március 16-i számábaan. Március 15-e örökségében a forradalom békés jellege is benne van. S az is bizonyosan, hogy békésen következett be a "lelkek forradalma". Igen, a lelkek forradalma, mert tulajdonképpen március 15-én este Pest-Budán még csak a lelkek felszabadulását ünnepelhették, amelyhez jól illett a sajtó már kiharcolt szabadsága.

Hogyan, miért? Hiszen kihirdették a Tizenkét pontot, s ez a Nemzeti dal mellett elindítója lett a magyar forradalomnak. Úgy van! Csakhogy a meghirdetés és a csodálatos befogadás, fogadalomtétel mellett is mindez csak célkitûzés, kívánalom, amit címe is sugall: Mit kíván a magyar nemzet?

Szép, reális, az akkori viszonyok közt korszerû célkitûzés; gyönyörû jövôkép megrajzolása. Arról szólt, hogy a magyarság szerezze vissza Bécstôl az évszádokkal korábban elvesztett, tôle elrabolt önrendelkezési jogát, az ország függetlenségét, vegye kezébe sorsa irányítását, egészítse ki a régi nemesi nemzetet a néppel, a felszabaduló jobbágyokkal, s valósítsa meg a nemzet egységét.

A Tizenkét pontban felvázolt, meghirdetett célokat azonban nem lehetett mégoly fennkölt, kivételesen nagy napon sem csak nemzeti lelkesedéssel kiharcolni.

Ám a magyar forradalom kezdeteit 1848-ban szerencsés és fényes csillag vezette: mialatt Petôfi, Vasvári, Jókai, a páratlan márciusi ifjak Pesten "békés forradalmat" csináltak, a korábbi magyar reformellenzék, Kossuthék a "törvényes forradalmat" készítették elô Pozsonyban, ahol az utolsó magyar rendi ország-gyûlés ülésezett. És ebben az jelentette a történelmi jelentôségû esélyt, hogy a cél közös volt, az, amelyet eszmeileg, sôt tételesen is megfogalmazott már 1848 elôtt a reformkor nemzeti mozgalma. 1848 tavaszán csak a módszereket kellett az európai forradalmi hullám által teremtett lehetôségekhez igazítani. Amitôl viszont a kínálkozó esély elszalasztásának vagy megvalósításának kérdése függött.

Valóban, 1848. március 15-én Pozsonyból magyar parlamenti küldöttség indult Bécsbe. A küldöttség tagjai közt volt Széchenyi István, Batthány Lajos és Kossuth Lajos, akit a nap hôseként ünnepelt a nép Bécsben, ahol két nappal korábban, március 13-án forradalom robbant ki.

Kossuth Bécsben alkotmányos kormányzást kért az egész Habsburg-monarchiának, Magyarországnak pedig az önrendelkezés jogait követelte. És a király s a kormányzat engedni volt kénytelen. Ezzel vette kezdetét a törvényes forradalom, amely éppoly sikeresnek bizonyult, mint a pesti békés forradalom. Következésképpen már márciusban elfogadhatta a magyar országgyûlés azokat a polgári törvényeket, amelyek Magyarország társadalmának és politikai berendezkedésének átalakítását, európai modell szerinti megújítását tették lehetôvé. Napokon belül megalakult a felelôs magyar kormány Batthány Lajos miniszterelnökségével, s tagjai közt találjuk a legnagyobb magyar politikusokat: Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet. És rövidesen kihirdették, hogy Magyarországon szabad az eddigi jobbágy. A polgári alkotmányt jelentô, király által megerôsített törvényeket április 11-én hirdették ki Pozsonyban, a király jelenlétében. Ehhez fogható eredményt törvényes úton egyetlen más európai forradalom sem ért el Európában. 1848 márciusa tehát áttörô sikert hozott a magyarság, Magyarország megújulásáért vívott küzdelemben. Megszületett a polgári nemzet, az ország pedig visszaszerezhette függetlenségének jókora részét.

Mi történt Erdélyben?

Erdély magyarsága lelkesen fogadta a március 15-i pesti események hírét, s a politikusok siettek megfogalmazni az átalakítások programját, amelyet március 20-án tettek közzé Kolozsvárt. Ez lényegében véve a Tizenkét pontra épült, csak a hangsúlyok és prioritások változtak: Wesselényi Miklós javaslatára a pesti Tizenkét pont tizenkettedik pontja, a pozsonyi ország-gyûlés VII. törvénycikke Erdélyben az elsô helyre került. Erdély-szerte demonstrációkat, tüntetéseket, nagygyûléseket szerveztek március 15-e szellemében.

Elsôként Kolozsvár mozdult meg, s 21-én már olyan esemény színtere volt a Fôtér, amelyet a kortársak "Kolozsvár március 15-éjének" neveztek el. Jogosan. Az Erdélyi Hiradó így köszöntötte az aznapi nagy eseményt: "Nemzetek Istene add, hogy e napot évfordulati ünnepe gyanánt ülhessük meg, és ülhessék meg unokáinknak is unokái, az idôk végtelenségéig, amaz üdvhozó igék megtestesülésének emlékezetére, amelyeket e napon Kolozsvár lelkes polgársága és vele összhangzólag Erdély értelmesebb és vagyonosabb osztályának nagy része, feledve pártszínezetet, feledve a véleménytusák keserû emlékét, egy szívvel, lélekkel kimondott."

Szónoklatok, magyar nemzeti szimbólumok, a Tizenkét pont, a Nemzeti dal mind helyet kapott az események során. Bizakodás és öröm jellemezte az Erdély-szerte kitörô mozgalmakat. Marosvásárhelyt néhány márciusi napon még együtt köszöntötték a polgári világ üzenetét meghirdetô pesti márciusi forradalmat az ott tartózkodó magyar, román és szász jogászifjak.

Aztán Kolozsvár adott otthont Erdély utolsó rendi országgyûlésének. Az ünnepi díszbe öltöztetett Redutban a követek (képviselôk) az uniótörvény elfogadását követôen kimondták a jobbágyok felszabadítását Erdélyben, a törvények elôtti egyenlôség, a közös teherviselés elvét, a vallások szabad gyakorlatát. Ezzel a sokszázados rendi-feudális világ itt is véget ért, s kezdetét vette a polgári társadalmi rendszer korszaka.

*

Az 1848 márciusában kiharcolt történelemformáló sikerek reménnyel töltötték el a magyarságot saját jövôje iránt. Március 15. azóta is reményforrása a magyar nemzet minden tagjának, bárhol is él a nagyvilágban.

Egyed Ákos

Azt hiszem, nincs megfelelôbb alkalom a magyarság egységérôl beszélni, mint március idusa, amikor százötvenöt évvel ezelôtt az egész nemzet kelt fel és fogott össze az elnyomás, a zsarnokság, a rabság ellen, a szabadság, az egyenlôség és testvériség eszméit hirdetve. Fôleg a trianoni békeszerzôdés aláírása után az anyaországtól elcsatolt területek kisebbségi sorsba jutott magyarsága számára bírt és bír napjainkban is különös érzelmi töltettel ez az ünnep, hiszen nemzeti jogaiért folytatott évtizedes küzdelmében a múltba fordulás, történelmének kiemelkedô eseményeire való emlékezés mindig erôt adó forrást jelentett. Figyelembe véve az utóbbi hónapok eseményeit, az erdélyi magyarság ma ismét abba a helyzetbe került, amikor nagyon könnyen sorsfordító pillanatok következhetnek be az életében, ezért az idei március 15-i megemlékezések tétje és súlya is sokkal nagyobb, mint az 1989 utániaké volt.

Hiszen az 1848-as márciusi forradalom szellemisége kiváló alkalmat jelenthet arra, hogy valamelyest elcsendesedjünk, magunkba szálljunk, önvizsgálatot tartsunk, józanabb gondolkodásra intsük magunkat és sorstársainkat, megpróbáljunk eltávolodni a napi politikai csatározásoktól, és nem azoktól kábultan-rövidlátóan, mint inkább az önös érdekeken felülemelkedve, legalább egy kicsit józanabbul kíséreljük meg felmérni, hogyan és mit kellene tenni a továbbiakban romániai magyar nemzeti közösségünk érdekeinek érvényesítéséért.

Sajnos, jelen pillanatban ott tartunk, hogy éppen a kisebbségi sorsba jutott erdélyi magyarság egyik legféltettebb kincse, az egység került veszélybe. Most nem szeretnék részletes elemzésekbe bocsátkozni arról, hogy mi is vezetett ide. Az okokat keresve annyit viszont elmondanék, hogy a kialakult helyzetért valójában az egész közösséget, de legfôképpen annak vezetôit terheli a felelôsség, függetlenül azok politikai beállítottságától és az általuk hirdetett, illetôleg vállalt irányvonaltól. Talán ha az elmúlt években nagyobb toleranciáról, megértésrôl tettek volna tanúbizonyságot egymás iránt, ha jobban odafigyeltek volna egymásra, ha félretették volna az emberi gyarlóságokból eredô személyes indíttatású ellentéteket, nézeteltéréseket, akkor meglehet, hogy ma nem a megoszlás, bomlás és szakadás veszélyétôl rettegve kellene ünnepelni. Jó lenne derûlátóbban gondolkodni, és elhinni, hogy még nincs minden veszve, és meg lehet még találni a közös utat. Mindannyiunk érdekében inkább az egyetértésre, az összhangra kellene törekedni, illetve arra, hogy valamilyen formában az erdélyi magyarság visszatérjen arra a közös útra, amelyen immáron tizennegyedik esztendeje a rendszerváltást követôen elindult. Természetesen úgy, hogy a magyarság érdekvédelmi szervezetében mindenki jól érezze magát, abban mindenki megtalálja a helyét, abból senki ne kívánkozzon el, és abból senkit ki ne szorítsanak. Persze, mindez nem kevés politikai és emberi bölcsességet igényel a különbözô csoportosulások részérôl, ám a tét túlságosan nagy, ezért tehát nem ártana óvatosan és meggondoltan cselekedni ebben az idôszakban és a jövôben.

Kompromisszumot nem könnyû kötni, és igazságot sem könnyû tenni. Ugyanis mindegyik fél makacsul ragaszkodik az általa igaznak vélt álláspontjához, és saját megítélésében az ô igazsága szent és sérthetetlen. Ha azonban igazságosak próbálunk lenni, akkor nyíltan ki kell mondani, ha tetszik, ha nem, hogy tulajdonképpen egyik szembenálló félnek sincs teljes mértékben igaza, sem a Markó Béla-féle vonalnak, sem a Tôkés László köré tömörülô csoportosulásnak. Ugyanis a helyzet az, hogy az igazság valahol középen van, és a maga módján mindenkinek igaza van, Markó Bélának is és Tôkés Lászlónak is. Inkább részigazságokról beszélhetünk, amelyeket ha ügyesen összeraknak, talán kialakítható az az általános érvényû erdélyi magyar igazság, amely az egész nemzeti közösség érdekeit szolgálja. Az elkövetkezôkben azon kellene inkább gondolkodni, hogy miként találja meg a Trianon óta kisebbségi sorsban sínylôdô és sokat megélt magyarság az egymás felé vezetô utat. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy amíg ennek a közösségnek a tagjai egymást eszik és marják, addig mások kárörömmel figyelik a házatáján történteket.

Jóllehet március 15-ét ünnepeljük, az adott politikai kiútkeresésben talán nem árt felidézni a Trianon utáni idôket is, amikor a kezdeti passzivitás után Kós Károly kiáltó szavára végre az erdélyi magyarság megmozdult, és kezébe vette kisebbségi életének megszervezését. Példaértékû a magyarság akkori magatartása, hiszen siralmas helyzete ellenére az új körülmények között is képes volt összeszedni az erejét, és talpra tudott, mert talpra akart állni. Ezért a jelen számára tanulságos felidézni a húszas évek korhangulatát és az akkor meghirdetett eszméket: "az erdélyi magyarság, amint erre elérkezettnek látta az idôt, azért mozdult meg, hogy egy emberként, egy szívvel-lélekkel igyekezzen kivívni magának ezen földön azokat az életlehetôségeket, amelyek számánál, nagy történeti múltjánál, anyagi és szellemi értékeinél fogva épp úgy, mint a békeszerzôdés és a kisebbségi jogokat biztosító különszerzôdés szerint megilletik. De bizonyos, hogy a magyarság csak úgy érheti el kitûzött céljait, ha ércfallá összeverôdve megy a küzdelembe, és sorait nem bontja meg oktalan pártütés és visszavonás. Ezek csak akciójának kudarcát, igazainak vereségét eredményezhetik", írta a korabeli sajtó, a Kós Károly és kalotaszegi eszmetársai kezdeményezte bánffyhunyadi zászlóbontás után rövidesen létrejött, ám a román hatóságok által akadályoztatott Magyar Szövetség megalakulása alkalmával.

Bár minden jel más irányba mutat, vezessen ez a március 15. az összefogás, az egység, és ne a széthúzás felé. Merítsünk példát a történelmi múltból, és keressük meg azokat a lehetôségeket, hogy ércfallá összeverôdve harcolhasson a továbbiakban is a megfogyatkozott és a sors által sokat vert közösségünk a megmaradásért. Ne aszerint szervezôdjön a jövôben népünk, hogy ki kit szeret és ki kit utál, és aki nincs mellettünk, az ellenünk van, hanem az egység és az összhang megteremtésével és fenntartásával elsôsorban a közösség érdekeit szem elôtt tartva cselekedjen.

Papp Annamária

Zoran Djindjic halála után Szerbia új miniszterelnökét a meggyilkolt kormányfô pártja, a Demokrata Párt fogja jelölni. A belgrádi sajtó szerint Szerbia új miniszterelnöke Zoran Zivkovic, a párt alelnöke lesz.

A Zoran Djindjic nevével fémjelzett kormányzó koalícióban, a DOS-ben állítólag konszenzus van arról, hogy a DS-nek kell jelölnie az új miniszterelnököt. Cedomir Jovanovic, a párt frakcióvezetôje úgy nyilatkozott, hogy a DS már vasárnap javaslatot tesz Natasa Micic ideiglenes köztársasági elnöknek a miniszterelnök-jelölt személyére.

A Glas Javnosti címû belgrádi lap értesülései szerint a meggyilkolt miniszterelnök utódja mind a párt, mind a kormány élén Zoran Zivkovic, a DS alelnöke, eddigi jugoszláv belügyminiszter lesz. Svetozar Marovic szerbia-montenegrói államfô a parlamentje elé terjesztette az államközösség kormánytagjainak személyére vonatkozó javaslatát, s Zivkovicot jelölte meg a védelmi miniszteri poszt várományosaként. A belgrádi lap szerint Djindjic halála miatt változni fog a miniszterjelöltek listája: Zivkovic elfoglalja a köztársasági kormányfôi széket, s a védelmi minisztérium élére a DS másik alelnöke, Boris Tadic kerül.

Amíg nem választják meg Zoran Djindjic utódját, felváltva az öt miniszterelnök-helyettes — Nebojsa Covic, Zarko Korac, Dusan Mihajlovic, Kasza József és Miodrag Isakov — "tart ügyeletet" a kormány élén: elnökölnek a kormányüléseken és láttamozzák a kormány döntéseit. A miniszterelnök-helyettesek az említett sorrendben hétfônként váltják egymást. Covic március 17-én adja át az ügyvezetést Koracnak, s ily módon egészen május 25-ig be van osztva az ügyelet.

Függetlenül attól, hogy ki lesz az új miniszterelnök, a hatályos törvényi és alkotmányi rendelkezések szerint a rendkívüli állapot idején a köztársasági elnökre hárul az ország irányítása és minden kulcsfontosságú döntés meghozatala. A köztársasági elnöki teendôk ellátását jelen pillanatban Natasa Micic parlamenti elnök látja el.

A rendkívüli állapot akármeddig eltarthat, idôtartama attól függ, hogy milyen gyorsan tudják felszámolni azokat a jelenségeket, amelyek a helyzet kialakulásához vezettek. Kormánypolitikusok szerint a rendkívüli állapot bevezetését egyetlen dolog indokolta: az ország alkotmányos rendjét és biztonságát fenyegetô szervezett alvilággal szembeni hatékony fellépés.

Ilyen értelemben a polgárok mindennapjait számottevôen nem változtatta meg a rendkívüli intézkedés. Csak annyit éreznek ebbôl, hogy fokozottabb lett a rendôri jelenlét, gyakoribbak az igazoltatások, s nem tarthatók a bejelentés kötelmével járó tömegmegmozdulások, demonstrációk és sztrájkok. A rendkívüli állapot miatt szélesebb jogkörhöz jutottak a belügyi szervek, de ezt is csak jóformán azok a bûnözôk érezhetik bôrükön, akik ellen már harmadik napja folyik az egész országra kiterjedô hajtóvadászat.

Az alvilággal való leszámolást a belügyminisztérium irányítja: a hajtóvadászatban a rendôrség, a polgári titkosszolgálat, a katonaság és a hadsereg biztonsági szolgálata (katonai hírszerzés) vesz részt.

A belügyminisztérium szorosan együttmûködik a szomszédos államok bûnüldözô szerveivel. A rendôrség elôállíthat és bírósági végzés nélkül 30 napig fogva tarthat bárkit, aki veszélyezteti a polgárok vagy az állam biztonságát. A letartóztatottak nem igényelhetnek ügyvédet. A belügyminiszter korlátozhatja a polgárok szabad mozgását is, kötelezheti ôket arra, hogy ne hagyják el lakó- vagy tartózkodási helyüket.

A szombat estig tartó háromnapos gyász idején elmarad minden kulturális, mûvelôdési és sportrendezvény. A rendkívüli állapot miatt az egészségügyi intézményekben fokozták a biztonsági és készültségi intézkedéseket. Ugyanez vonatkozik a vasutakra: fokozott biztonsággal védik a vasútállomásokat, s az eddigieknél alaposabban ellenôrzik a szerelvényeket.

A rendkívüli állapot, illetve a háromnapos gyász miatt Vajdaság-szerte elmaradnak a megemlékezések az 1848–49-es forradalom és magyar szabadságharc hôseirôl. Magyarország szabadkai fôkonzulátusa pénteken az újvidéki Magyar Szó címû lapban közzétett közleményében értesítette a meghívott vendégeket, hogy elmarad a délutáni ünnepi fogadás.

Brit vélemény szerint Franciaország komolyan gondolja, hogy az EU-bôvítés akadályozásával bünteti meg a kelet-európai tagjelölteket azoknak az iraki kérdésben elfoglalt Amerika-párti álláspontja miatt.

Jacques Chirac francia elnök a múlt hónapban éles kritikával illette azokat a országokat, amelyek nevüket adták a transzatlanti egységre (azaz Washington kemény Irak-politikájának támogatására) szólító nemzetközi felhíváshoz. A The Daily Telegraph címû vezetô konzervatív londoni napilap pénteken magas rangú brit kormányforrásokat idézve azt írta: a brit kormány úgy tudja, hogy nem egyszeri kifakadásról volt szó, a megjegyzések tükrözték Chirac egész hozzáállását az EU-bôvítéshez.

Adrian Nãstase román kormányfô, aki a hét elején tárgyalt Londonban, hírek szerint nyíltan szóba hozta aggodalmait Tony Blair brit miniszterelnöknek az EU-bôvítés esetleges francia megvétózásának lehetôsége miatt. Chirac állítólag különösen dühös Romániára annak Irakkal kapcsolatos véleménye miatt, mivel Franciaországot és Romániát különleges kapcsolatok fûzik össze — írta a brit napilap.

Denis MacShane, a brit kormány EU-ügyi államminisztere a The Daily Telegraphnak azt mondta: legutóbbi kelet-európai látogatásain vendéglátói komoly aggályaiknak adtak hangot amiatt, hogy esetleg elzárják elôlük az unióba vezetô utat, mert támogatják az ENSZ-határozatok iraki teljesítését célzó fellépést.

MacShane szerint nincs szükség új Jaltára Európában csak azért, mert a diktatúrától nemrég megszabadult országok erôteljesebb véleményt alakítanak ki a Szaddám Huszeinhez hasonló zsarnokok elleni harcban, mint "mások, akik megengednék (az iraki elnöknek) a végtelen idôhúzást és a játszadozást az ENSZ-szel".

(Helyszíni tudosításunk)

Minden jel szerint idén lényegesen csekélyebb az érdeklôdés a világ legnagyobb informatikai és telekommunikációs szakvására iránt. Ezekhez természetesen az egyre nagyobb hangsúlyt kapott elektronikai és szórakoztató iparág is szorosan kapcsolódik a németországi Hannoverben. Az 1986 óta évente megrendezett expo a hanyatlás jeleit mutatja. Egyesek a közelgô háborút, mások viszont a náthás német gazdaságot okolják a jelenségért. Mindezek ellenére továbbra is a CeBIT az a hely, ahol a világ nagyjai bemutatják, vagy egyenesen piacra dobják legfrissebb termékeiket. Mi több, a CeBIT-et más kontinensekre is exportálják, a legeslegelsô ilyen jellegû, azaz hannoveri stílusú amerikai vásárt június 18–20 között New Yorkban tartják. Ezenkívül lesz CeBIT Törökországban és Kínában is.

A szervezôktôl származó adatok szerint tavaly több mint 7200 cég döntött úgy, hogy megéri számára kiállítani a CeBIT-en, idén viszont a jelenlévô vállalkozások száma 6500-ra csökkent. Ugyanilyen trendet mutatnak a lefoglalt térre vonatkozó számok is (397 ezer négyzetméter tavaly, 354 ezer ebben az évben), és úgy tûnik, a látogatók száma sem nôtt: az elsô három nap alatt érezhetôen kevesebben találták érdemesnek eljönni a vásárra, mint tavaly ugyanebben az idôszakban. Igaz ugyan, hogy 2002-ben csupán 61 országból érkeztek kiállítók, idén ez a szám 69-re nôtt.

— Hattyúdalát zengi a CeBIT, ilyen kevés kiállítót és látogatót régen nem láttam — meséli kávézás közben egy magyarországi cégvezetô. — A kis cégek számára túl drága lett a részvétel, a nagyok pedig egyre jobban kiszorítanak mindenki mást — teszi hozzá szomorúan. Egy német vállalkozó ugyancsak panaszkodik:

— Szinte minden évben eljöttem, talán soha nem volt ilyen gyér a részvétel. Az üzletemberek számára nagyon rosszul megy az üzlet, nagyon érzôdik a gazdasági visszaesés. Talán a háború veszélye miatt vonakodtak egyesek attól, hogy eljöjjenek Hannoverbe — mondja.

Mindezek ellenére továbbra is a CeBIT a világ legnagyobb ilyen jellegû vására. A "nagyok" itt mutatják be friss termékeiket. A Logitech szakemberei például olyan intelligens íróeszközt fejlesztettek ki, amely képes a kézzel papírra írt szöveg digitális rögzítésére, elrendezésére és továbbítására egy személyi számítógépbe. A Personal Digital Pen (www.logitechio.com) nevet viselô termék alig több mint 150 euróba kerül. Ehhez nagyon hasonló terméket (egymástól lesték?) mutatott be a Nokia. A digitális toll segítségével a felhasználó személyes és színpompás üzeneteket hozhat létre, tárolhat el, és oszthat meg a többiekkel. A toll használata egyszerû: a felhasználó a kifejezetten e célra készült papírra rajzolhat képet vagy írhat sajátkezû üzenetet, amelyet BlueTooth technológia révén küldhet el kompatibilis mobilkészülékekre. A rajz megtekinthetô a telefonon, majd MMS-ként kompatibilis mobiltelefonra vagy egy e-mail címre küldhetô el. A Nokia digitális toll maximum 100, A5 méretû digitális kép tárolására alkalmas. A képeket az UBS-interfészen át a személyi számítógéphez csatlakoztató digitális toll csatlakozóállványába állítva továbbíthatjuk a kompatibilis személyi számítógépre. A Nokia digitális toll a harmadik fél által fejlesztett szolgáltatásokat is támogatja. Az SU-1B Nokia digitális toll a tervek szerint 2003 harmadik negyedévétôl lesz kapható.

Ami a mobiltelefonokat illeti, az idei CeBIT-en az integrált, úgymond minden egyben megoldások dominálnak. A Sony Ericcson által bemutatott P800-as csodaszerkentyû a következôket tudja: digitális kamera, video lejátszó, MP3 zeneállományok lejátszása, organiserés természetesen színes érintôképernyô. A zsebre vágható "minden egyben" mobil szerkezet használja a Multimedia Messaging (MMS) rendszert, a Java-t, a BlueTooth rendszert és a WAP 2.0-t. Ugyanakkor az érintôképernyô segítségével a szerencsés tulajdonos 3D játékokat játszhat. A Sony Ericcson által nemrég kötött egyezmény lehetôvé teszi, hogy az igényesebb és természetesen több pénzzel rendelkezô üzletemberek számára a "mobil iroda" kábel nélküli internetezésre is képes legyen. Azt gondolnánk, kevés ideig tart az ilyen herkentyûnek az eleme. Sebaj, erre is megtalálták a megoldást: a Splashpower cég (www.splashpower.com) fejlesztette Splachpad, amely mobiltelefon, thinkpad és más hasonló jellegû termékek párhuzamos (!) feltöltésére alkalmas. Mindezt bármiféle kábel vagy ülôke nélkül. Az alig néhány tucat dolláros eladásra tervezett terméket elôreláthatóan ez év negyedik negyedében dobják piacra.

Újdonságnak számítanak többek között a digitális felvételek és a rövid filmek rögzítésére alkalmas készülékek. A mobilozásra is használható termék kijelzôje/képernyôje forgatható, digitális kameraként mûködik, felvételeket bármilyen szögbôl készíthetünk, a lencse ugyanis mozgatható. Az új termék 4xzoomra, 100 kép tárolására alkalmas, MMS, GPRS, Tri-Band, Java, 65K TFT színes képernyô (www.samsungmobile.com). A tudósítót lefényképezték, a felvételt mobiltelefon segítségével továbbították a cég által megbízott ügynökséghez, amely reményeik szerint elpostázza azt a kercsedi nagymamám címére...

Csütörtöki lapzártánk után adták át a CHIP magazin díjait, az úgynevezett CHIP-Oszkárokat. Az innováció kategóriában a Kodak OLED displayes digitális fényképezôgépe (www.kodak.com), a hardwerben az Intel Centrino (www.intel.com). További kategóriák és nyertesek: softver: Apple: Life (www.apple.com), kommunikáció: Intellon: HomePlug 1.0 (www.intellon.com), szórakozás/szabadidô: Microsoft: Xbox live (www.microsoft.com).

A szakértôk rendkívül nagy érdeklôdéssel követték a kábel nélküli belsô hálózatokra (Wireless LAN vagy más néven WI-FI) megoldást talált cégek standjait. Errôl viszont bôvebben a Szabadság számítástechnikai mellékletében, az Inter@ktiv2-ben olvashatnak az érdeklôdôk.

A tudósítás a CeBIT szervezôi, Carl Siebentrit amerikai diplomata, a Kopiernicus Kft. és a Softech Kft. anyagi támogatásával valósulhatott meg.

Kiss Olivér

A közép-kelet-európai országok euroatlanti integrációja, a tapasztalatcsere és az együttmûködés szorosabbá tétele volt a fô témája, illetve célja annak a megbeszélésnek, amelyet Magyarország és a vele szomszédos államok parlamenti vezetôi tartottak pénteken Budapesten.

A rendezvényen Szerbia-Montenegró képviselôje nem tudott részt venni a Zoran Djindjic miniszterelnök ellen a héten elkövetett halálos merénylet miatt. A konferencia résztvevôi nyilatkozatban fejezték ki részvétüket.

Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke a konferencia utáni

sajtótájékoztatón elmondta: egyetértettek abban, hogy olyan térségben szeretnének élni, amelyet a biztonság, a stabilitás, az együttmûködés és a prosperitás jellemez.

A rendezvényen jelen volt Valer Dorneanu, a román képviselôház elnöke, Viorel Marian Pana, a román szenátus elnökhelyettese, Zdravko Tomac, a horvát parlament alelnöke, Olekszandr Zincsenko, az ukrán parlament alelnöke, Viliam Veteska, a szlovák törvényhozás alelnöke, Szlovénia részérôl pedig Lojze Peterle, az európai ügyek bizottságának elnöke.

Mircea Geoanã külügyminiszter pénteken kijelentette, hogy a Günther Verheugen által Romániával kapcsolatban elmondottakhoz hasonló kijelentéseket higgadtan kell kezelni, akár az Európai Bizottság vagy az EU tagállamainak, akár az Egyesült Államok vezetôitôl származnak.

Az AFP hírügynökség szerint Günther Verheugen, az EU bôvítési biztosa csütörtökön csalódottságának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Románia és Bulgária támogatják az Egyesült Államokat az iraki kérdésben, és hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak szüksége van ezekre az államokra.

A román külügyminiszter kifejtette, Verheugen megjegyzései illeszkednek a legutóbbi bukaresti látogatása során a román vezetéssel folytatott megbeszélések keretei közé.

"Mind Európa, mind pedig az Egyesült Államok, és általában a nemzetközi közösség számára nyilvánvaló, hogy közelednek az iraki válságról szóló vita döntô mozzanatai, ezért számítunk rá, hogy ebben az idôszakban intenzívebbé válnak az európai országok álláspontjaival kapcsolatos nyilatkozatok", mondta Geoanã.

A külügyminiszter hozzátette, az iraki helyzet kapcsán Románia egy közös európai álláspont mellett száll síkra, ezt bizonyítja az is, hogy Románia mindig magáévá tette az EU közös álláspontját, legutóbb két nappal korábban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Hatszáz vaddisznót és 750 rókát oltanak be veszettség és pestis ellen a Beszterce környéki erdôkben, nyilatkozta dr. Ilie Crãciun, a Beszterce-Naszód Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezetôje. A megye vadászai már el is kezdték a vaddisznók beoltását sertéspestis ellen, annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges fertôzési gócoknak az erdôkben való kialakulását. Az oltóanyagot tojásokba helyezték az állatok részére kialakított menedékhelyeken, ahol a nekik szánt élelmet is el szokták helyezni. Ez alkalommal a megye rókaállományát veszettség ellen oltják be. A megye vadászegyesületeinek képviselôi már megkapták a szükséges oltóanyagot, és az állatok beoltása már folyamatban van.

Betöltetlenül maradt a Beszterce-Naszód megyében meghirdetett iskolaigazgatói állásoknak mintegy a fele, tájékoztat a Beszterce-Naszód Megyei Tanfelügyelôség.

A megyei tanfelügyelôségtôl származó adatok szerint a meghirdetett 122 iskolaigazgatói állásból csupán 67-et sikerült betölteni, ugyanis 42 személy egyszerûen nem jelent meg a versenyvizsgán, további 13 pedig megbukott. A sikeres vizsgához egy vizsgázónak legalább 121 pontot kellett összegyûjtenie, míg a lehetséges maximális pontszám 150 volt. A legsikeresebb vizsgázónak 149 pontot sikerült összegyûjtenie, a leggyengébbnek alig 83,5-öt.

Azon iskolák esetében, ahol nem akadt igazgatójelölt, vagy a versenyvizsgázók közül egyiknek sem sikerült elérnie a szükséges minimális pontszámot, küldöttséggel a jelenlegi igazgatókat és aligazgatókat nevezik ki az iskolák élére, vagy az iskola tanárai közül válogatnak új személyeket.

A betöltetlen helyekre vagy az igazgatói mandátum lejárta miatt a tanév végéig megüresedô állásokra leghamarabb 2004 áprilisában írnak majd ki újabb versenyvizsgát.

Több mint 20 milliárd lejes kintlevôségei vannak a besztercei Aquabis Megyei Ivóvízszolgáltatónak. A legnagyobb adósságot a cégek halmozták fel: közel 15 milliárd lejt.

A lakóközösségek "csupán" 4 milliárd lejjel tartoznak az ivóvízszolgáltatónak, míg a lakosság többi része egymilliárd lejes adósságot halmozott fel. A legnagyobb adóssággal a besztercei kereskedelmi és termelôegységek rendelkeznek.

Az Aquabis vízszolgáltató legnagyobb adósa a Malt sörgyár 10 milliárd lejjel, amibôl nyolcmilliárd lej 45 napnál régebbi tartozás. A következô az adósok sorában a fafeldolgozó Mopal 1,5 milliárd lejjel, és az Ario kereskedelmi társaság egymilliárd lejjel.

A vízszolgáltató eddig kilenc cég, 64 besztercei és 68 óradnai családi ház esetében függesztette fel szolgáltatásait.

A besztercei Mopal fafeldolgozó vállalat több mint ötven dolgozója megtagadta a munkát csütörtökön, ugyanis már két hónapja nem kapták kézhez a nekik járó fizetést.

A Mopal alkalmazottai elégedetlenek amiatt, hogy a vállalat új vezetôsége nem váltotta valóra az alkalmazottaknak tett ígéreteit, bár a tavaly nyári tiltakozó megmozdulások idején a munkahelyük biztonságát szavatolták, és azt is megígérték, hogy folyamatosan és rendszeresen fizetik az elbocsátások után megmaradó kétszáz dolgozó havi bérét. A CNSLR Frãþia szakszervezet vezetôje, Ioan Benta elmondta: a gyár vezetôsége a helyzet tisztázása érdekében egyeztetésekre hívta ôt, ám a szakszervezeti vezetô úgy nyilatkozott, a probléma megoldása meghaladja a képességeit. A munkások folytatni kívánják sztrájkjukat mindaddig, amíg meg nem kapják a bérüket.

Ötvennél több tordai lakószövetség képviseltette magát a távfûtési vállalattal folytatott találkozókon. A találkozók témái a nagy összegû elmaradások és a meglehetôsen magas fûtésköltségek voltak.

A decemberi közköltségek kifüggesztésekor sok lakos meglepôdve tapasztalta, hogy háromszobás lakása után kétmillió lej fûtéspénzt kell fizetnie, ezért több lakószövetség kért magyarázatot a leszámlázott összegekért. A közfûtési vállalat hétfôre, keddre, illetve szerdára hívta meg a hetven tordai lakószövetséget, hogy tisztázzák a helyzetet. A meghívásnak több mint ötvenen tettek eleget.

A találkozókon megegyeztek abban, hogy a fûtés kifizetését három hónapra ütemezzék át. A legtöbb tömbház pincéje leromlott állapotban van, a lakószövetségek többsége beleegyezett, hogy kijavítsa a vezetékek meghibásodásait, más lakószövetségek viszont csak annyit akarnak fizetni, amennyit a mérômûszerek mutatnak, a pincehelyiségek állapotától függetlenül.

A távfûtési vállalat képviselôi szerint egy háromszobás lakás fûtésköltsége normális esetben nem haladhatná meg a másfél millió lejt, ennek ellenére a rosszul karbantartott tömbházakban található lakások tulajdonosai ennél egymillióval többet kellett hogy kifizessenek.

A vállalat illetékesei szerint a helyzeten a fûtôberendezések szigetelésével és a csatornázás megjavításával lehet segíteni. A nedves pincék hosszú távon az épület szerkezetének eróziójához is hozzájárulnak.

A tordai távfûtési vállalat igazgatója, Aurel Bercea szerint jelen körülmények között a januári költségek ugyanolyan magasak lesznek, mint az egy hónappal korábbiak.

Az aranyosgyéresi fémipari kombinát vezetôsége Bukarestben tartózkodik a napokban, ahol a társaság privatizációs papírjait írják alá.

Nevük elhallgatását kérô hivatalos források szerint a magánosítási iratokat ezen a héten kellene aláírniuk egy ukrán céggel, ezért tartózkodik a Sodronyipar vezetôsége a fôvárosban. A privatizáció részletei azonban csak jövô hét elején kerülnek nyilvánosságra, miután már véget értek a megbeszélések.

A Szociáldemokrata Párt sajtóértertekezletén Bordea Marius arról számolt be: a Sodronyipar privatizációjáról március 25-én születik végsô döntés, mivel két cég is érdeklôdik a gyár iránt.

Bordea Marius ugyanakkor azt nyilatkozta: a két érdeklôdô céget felkérik, folytassanak megbeszélést a gyár alkalmazottaival és a helyi sajtó képviselôivel a menedzselési tervükkel kapcsolatban.

— Megkétszerezôdött idén Bethlenben az elsô osztályosok száma, viszont ez csak múló öröm számunkra, hiszen jövô ôsszel nagyon nehéz lesz elviselni a visszaesést, azaz magát a valódi "elsô osztályos magyar jövôt" — mondta Borsos K. László, a Beszterce-Naszód megyei RMPSZ elnöke.

— Nemcsak Bethlenben, de a kisváros környéki magyar falvakban is megnôtt az elsôsök száma, viszont ezzel párhuzamosan komoly gondok vetôdtek fel a magyar óvodák létszámával kapcsolatban, hiszen az a "vérátömlesztés", amely az elemi számára életadó, a szórványóvodák számára "érvágás". Félek attól, hogy az óvodák szempontjából nem lesz ünnep számunkra a szeptember. Ne feledjük ugyanis, hogy a szórványban plusz-mínusz két gyerek egy különleges engedéllyel mûködô óvoda esetében életet vagy halált jelent.

Sz. Cs.

Az elmúlt napokban Szamosújváron elsô ízben szereltek fel koszerû telefonfülkéket a város területén. Egyelôre csak négy ilyen létesítmény áll a lakosság rendelkezésére, de az elkövetkezô idôszakban számuk gyarapodni fog.

Két ilyen színes fülkét a fôtéren helyeztek el a régi postaépület, illetve a kultúrház elé. De nemcsak ezek a megvalósítások jelzik a telefonhálózat korszerûsítését a Kis-Szamos menti városban. Amint azt a polgármesteri hivatalnál megtudtuk, idén 800 új elôfizetôvel bôvül a hálózat. Elônyben részesülnek a városszéli negyedek lakói, de az ezelôtt 15–20 évvel benyújtott kérvényeknek is eleget tesznek. Szükség is volt a hálózat bôvítésére, hiszen már évek óta nem végeztek beruházási munkálatokat a helyi telefonvonalon.

Szamosújváron jelenleg közel kétezer telefonkérvényt tartanak nyilván, de egyelôre csak 800 számmal bôvül a digitális hálózat.

Erkedi Csaba

Annak ellenére, hogy a hosszan tartó tél komoly problémát okozott a falusi lakosságnak, vidékünkön nem jegyeztek fel több falopást. Sôt, a tavalyi év hasonló idôszakához viszonyítva az idei télen csökkent az erdészeti kihágások száma.

A szamosújvári Erdészeti Hivatal körzetében például az idei esztendô eddig eltelt 2 hónapjában csupán hat büntetést róttak ki falopásért, ami ritka esetként könyvelhetô el. Már évek óta nem volt ilyen kevés rendellenesség a körzethez tartozó 26 erdészlak területén. Igaz, a környék elöljárói idejében gondoskodtak a télire való tûzifa biztosításáról, tehát az emberek nem kényszerültek falopásra. Csupán Bonchida és Kecsed községekben voltak kénytelenek pénzbírságot kiróni az erdészek.

Ebben az idôszakban már a tavaszra gondolnak a Kis-Szamos menti és mezôségi erdészek. A téli megpróbáltatások után, április elején elkezdôdnek a hagyományos faültetési akciók, hacsak az idôjárás át nem húzza a szamosújvári Erdészeti Hivatal alkalmazottainak számításait.

E. Cs.

A hármas számú felnôttkórházban tegnap felavatták az új krónikus, illetve vírus okozta májbántalmak diagnózisközpontját, amely jelenleg az egyetlen Erdélyben, és az orvosok szerint eléri a nyugati kórházak felszerelésének szintjét. Dr. Mircea Grigorescu szerint a C típusú hepatitisz kezelésében a legfontosabb a helyes és gyors diagnózis, amelyre az új központ képes, ezáltal úgy a gyógyítás idôtartamát, mint a kezelési költségeket lényegesen le lehet csökkenteni. A 120 ezer euró értékû befektetést a Babes–Bolyai Tudományegyetem orvosi és gyógyszerész kara, valamint különbözô gyógyszereket gyártó külföldi cégek fedezték. Egyértelmûen az évente néhány száz diagnosztizált beteg gyógyulási esélyei javulnak ezáltal, hiszen a hepatitisz B és C idôvel rákká vagy fekéllyé változhat, ami lényegesen csökkenti az élettartamot.

G. A.

Beadványt nyújtott be az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez (OKÜ) Liviu Medrea, a Kolozs megyei tanács alelnöke, amelyben sürgôsen igényli, hogy a törvény teljes szigorával vizsgálják ki ôt a PowerPack hulladékcsomagolási rendszer ügyében.

Liviu Medrea szerint az, hogy a korrupcióellenes bizottság figyelmébe került, annak köszönhetô, hogy bizonyos körök sötét, maffia jellegû, évi dollármilliókat jövedelmezô üzelmeit zavarja az ô és az általa képviselt intézmény tevékenysége.

Medrea egyúttal panaszt emelt Gheorghe Funar ellen, azt állítva, hogy a polgármester egy maffiózó típusú rendszer élén áll, amely segítségével évente több milliárd lejt tulajdonít el a közpénzbôl. A megyei tanács elnöke a sajtóból értesült arról, hogy az OKÜ két hulladékcsomagolási és –tárolási technológia vételezése kapcsán vizsgálatot indít ellene. A hulladékanyag tárolás a Dés–Szamosújvár és Torda–Aranyosgyéres térségeket érintené.

A jelenlegi információk szerint Liviu Medreán kívül több más köztisztviselôt, akik a közpénzt felhasználó vételezést engedélyezô bizottság tagjai voltak, megvizsgálnak a 4,3 millió eurót érô felszerelés ausztriai cégtôl való megvásárlása kapcsán.

A Kolozs megyei tanfelügyelôség újabb jó példával szolgál arra, hogyan kell a 21. század elején kommunikálnia egy olyan intézménynek, amely ad magára. Az isjcj.ubbcluj.ro honlap létrehozásával bárki egyetlen klikkeléssel meg tudja szerezni mindazokat az információkat, amelyek e mamutintézmény munkájához, illetve a közoktatáshoz kapcsolódnak.

Mint azt Corina Pop sajtószóvivôtôl megtudtuk, a tanfelügyelôség már rég rájött arra, hogy erôsítenie kell az intézmény kommunikációs frontját, hiszen a reformtanévek sorozata a nagyközönséggel való viszony forradalmasítását is megkövetelte. — Egyelôre dolgozunk még a honlapon, tökéletesíteni szeretnénk, de már eddig is több mint kétszázan kattintottak rá — mondta. — Ily módon már nem kell mindenféle semmiségért idefáradniuk az érdeklôdôknek/érintetteknek, hiszen a honlapon ott van, illetve ott lehet minden információ. Milyen volt a tanév, milyen vizsgára mikor kerül sor, ki miért felel a tanfelügyelôségen, hogyan alakul a magánoktatási szféra, mikor lesz a képességvizsga, tanári versenyvizsga stb. — mindezeket most már mindenki láthatja, ha internetközelbe kerül. Bárki kapcsolatba kerülhet a honlap által a közoktatásban szerepet játszó intézményekkel, olyanokkal is, amely létérôl eddig csak hallottak, de nem tudták, hol kell bekopogni hozzájuk. Az eddig érkezett levelek alapján egyértelmû, hogy nem volt rossz ötlet a honlap beindítása.

Szabó Csaba

A legelôk kérdése volt az egyik fontos napirendi pont a csütörtöki tanácsülésen. A tanácsosok igyekeztek alacsonyabb legeltetési illetékeket meghatározni erre az évre, mivel a gazdák úgyis eléggé meg vannak terhelve a földadókkal — nyilatkozta a Szabadságnak Fekete P.P. János polgármester.

A tanácsi határozat szerint a gazdák a következô legeltetési illetékeket kötelesek kifizetni az idei évre: nyolcvanezer lejt egy szarvasmarháért vagy lóért, ötvenezret egy borjúért vagy csikóért, húszezer lejt egy juhért és tizenötezer lejt egy kecskéért. Ezzel szemben a tilosban való legeltetésért napi két millió lejt is fizethetnek az állattulajdonosok. A közbirtokossági földterületeken nincs legeltetési díj.

A földadók idén eléggé magasak — panaszolta a polgármester. Annak ellenére, hogy az önkormányzat nem akart magas adókat, a 2002. december 4-i kormányhatározat megkötötte a tanácsosok kezét. A határozat közölte a kritériumokat, amelyek szerint a földeket kategorizálni kell, és kikötötte: amennyiben a belsô területeket gyengébb kategóriába sorolták, a külsô területeket kötelesek magasabba sorolni. A határozat megjelenésétôl számított harminc napon belül lehetett elvégezni a kategorizálást, és elküldeni az esedékes fellebezést.

— A gond az, hogy a kormány vakációra küldte az önkormányzatokat az ünnepek alkalmával, tehát nem volt elég idô egy újabb tanácsülés összehívására és a helyzet alapos megtárgyalására. A tanácsosokkal együtt úgy döntöttünk, hogy idén marad a 400 lejes adó egy négyzetméter belsô területre, valamint 150 ezer lej hektáranként a külterületekre: szántóföldekre és erdôkre, illetve 130 ezer lej hektáranként a legelôkre — mondta Fekete P. P. János.

A polgármester kiábrándultan közölte: a Társadalomfejlesztési Alap "új stratégiát" talált ki idénre, vagyis visszavonta a 2001-ben jóváhagyott pályázatokat. A község több útjavításra irányuló pályázatot veszített el: Ferencbányán, Bogártelkén, illetve Dankon terveztek útkorszerûsítést.

— Február 24-én érkezett a levél, hogy a pályázatokat elutasították. Ha mégis akarunk valamit közölni velük, vagy fellebezni, március 31-ig megtehetjük. De mi nem foglakozunk sületlenségekkel. A bizottság nem volt képes kiszállni 2002-ben helyszíni szemlére, most küldik az értesítést, hogy visszautasítják a pályázatot. A Sapard-program is kevés eséllyel kecsegtet már; valószínûleg lemondhatunk az egeresi csatornarendszerrôl — mondta az elöljáró.

Valkai Krisztina

Csalás vádjával indult eljárás a nagybányai Gheorghe S. ellen. A 34 éves férfi 2002 augusztusában három tordai kereskedelmi vállalatnál jelentkezett hivatalos minôségben, azaz bankügynökként, holott nem rendelkezett ezzel a tisztséggel. A cégeknek megígérte, hogy közbenjár egy elônyös bankkölcsön felvétele érdekében, és cserébe összesen 1,8 millió lejt kért és kapott a vállalatoktól. A férfi egyébként letartóztatásban van, a nagybányai bíróság 2002 szeptemberében 4 év börtönbüntetésre ítélte, ugyancsak csalás miatt.

Banális körülmények között vesztette életét egy dési férfi. Az 59 éves Carol N. március 13-án munkahelyérôl tartott hazafelé, ittas állapotban, egyensúlyát elvesztve belesett az Olpret patakba, és bele is fulladt. Gyilkosság gyanúja nem merült fel, felboncolják.

Kiskorút raboltak ki
Március 11-én fényes nappal támadta meg két fiatal a 15 éves, kolozsvári Gabriel Ioan P.-t, és erôszakkal elvettek tôle 300 000 lejt. A tetteseket hamarosan azonosította és elfogta a rendôrség, a 18 éves, iskolás Petru Francisc R.-t és a 17 éves, foglalkozás nélküli Toni O.-t (mindketten Kolozsváriak) 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, rablás vádjával nyomoznak ellenük.

18 millióra lopott ruhanemût
Január 10-rôl 11-re virradóra ismeretlen személy törte fel a Second Stail cég üzletét, ahonnan 18,3 millió lej értékben vitt el különféle ruhanemûket. A tettest most sikerült azonosítani, a 15 éves Bobi V. személyében. A kár 80%-a megtérült, a tettes szabadlábon van.

Három üzletet törtek fel
Négy Donát-negyedi férfi ellen kezdôdött nyomozás, miután azzal gyanúsítják ôket, hogy az elmúlt nyáron három betörést követtek el. A lakónegyedük beli üzleteket feltörô Stefan Ludovic V. (27 éves), N. Antal László (46), N. Gheorghe Gyula (33) és C. Tiberiu (44) összesen 33 millió lejes kárt okozott, amely nem térült meg. Minôsített lopás vádjával vizsgálják ôket, a rendôrség tegnap elôzetes letartóztatás javaslatával küldte át az ügyet az ügyészségre.

Buszjegyhamisító bukott le
Jegyhamisítás vádjával indult nyomozás a kolozsvári rendôrségen a helyi Hoza Mihai B. ellen. A 21 éves helybéli egyetemistát a jegyellenôrök csípték el az egyik tömegszállítási eszközön, hamis jeggyel. A fiúnál további 9 hamis jegyet találtak.

Balázs Bence

Március 14., péntek

Március 15., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 446 lej, 1 USD =32 890, 1 magyar forint = 145 lej.

Biztos pontnak tûnik a kolozsvári táncházak, néptáncegyüttesek forgatagában a Zurboló, amely nemrég szervezett gálamûsort, hogy megünnepelje fennállásnak 10. évfordulóját. A kezdetek azonban ennél is korábbi idôpontra tehetôk. Minderrôl Könczei Csongorral beszélgettünk.

– Mi különbözteti meg a profi táncost a mûkedvelôtôl?

– A profi a táncból él, számára ez megélhetési forrás. Mi nem ebbôl élünk, bár vannak esetek, hogy tánctanításért, táncház szervezéséért pénzt is kapunk, de mindegyikünknek van állása. Ugyanakkor több ez, mint egyszerû hobbi, mi tizennyolc éve táncolunk együtt, sok házasság köttetett csoporton belül, gyerekek is születtek… Most igyekszünk megteremteni a jogi keretet, létrehoztuk a Bogáncs-Zurboló Egyesületet. Abban bízunk, hogy mivel sok gyerekkel foglalkozunk, sok szülô segít majd nekünk ebben, hogy nagyobb összegekhez jussunk, össze tudjuk állítani a saját ruhatárunkat, fellépôruhákkal, viselettel. A színpadi tánchoz nem szükséges a legszebb viseletet megvenni, de még a legegyszerûbb ruha is nagyon sokba kerül.

— Vannak támogatók?

– Szemben a magyarországi helyzettel: mi nem kapunk semmiféle önkormányzati támogatást. Mi vagyunk a kolozsvári magyar néptáncegyüttes, az lenne a normális, hogy évente kapjunk egy kis pénzt. De ilyen még sosem fordult elô. Ezért próbálunk most civil összefogással tenni valamit.

– Mesélj a kezdetekrôl!

– A Brassai-líceum néptáncegyüttesébôl, a Bogáncsból nôttünk ki. Tíz évvel ezelôtt, amikor leérettségiztünk, felmerült a kérdés, hogy mi lesz velünk, akik már kiöregedtünk a Bogáncsból. Akkor összegyûlt a mag, és megalakítottuk a felnôtt együttest, hogy továbbvigye ezt a szellemiséget. Akkor még a Brassais Véndiák Alapítvány volt a háttér, Szabó Zsolt támogatásával. Egy idô után úgy döntöttünk, nevet is választunk.

– Mit jelent a nevetek?

– A zurboló egy tájszó, olyan edény, amelyet vajköpülésre használnak. Ezért lettünk mi is Zurboló. Tulajdonképpen kifutási lehetôséget is kínálunk azoknak a gyerekeknek, akik valamikor a Bogáncsban kezdtek táncolni: eljuthatnak a Zurbolós tagságig.

– Hány Bogáncsos csapat létezik?

– Legalább négy. A Morzsabogáncsban 6–10 év közötti gyerekek táncolnak, Vincze István és Kiss Júlia vezetésével. Az Apróbogáncs táncosai 8–12 évesek, Lax Csongor és Szabó Ildikó irányítja ôket. A Kisbogáncs a 10–16 évesek csoportja, ôket Bajnóczi Zoltán és Ambrus Dána oktatja. Létezik maga a Bogáncs, a 16–18 évesekbôl, és vannak utánpótlás csapatok is. A Zurboló utánpótlás csapattal, amely többnyire diákokból, egyetemistákból áll, Dóka Sándor foglalkozik. Ezenkívül ránk bízták az Unitárius Kollégium csoportját is, a Szamóca együttest, amelyet Pásztor József irányít. Tehát összesen mintegy 150–200 gyerekkel foglalkozunk.

– Hogyan oldjátok meg a zenei részt?

– Mi vagyunk az egyetlen olyan amatôr együttes Erdélyben, amelynek mindig volt élô zenakara. Kineveltük az utánpótlást, a zenészeink általában profivá váltak. Pedig ez nehéz mûfaj, hiszen a zeneiskolában nem pártolják a népzenét, azt mondják: rontja a technikát. De nekünk mindig volt zenekarunk, sôt, gyakran a többi kolozsvári együttest is a mi zenészeink kísérik különbözô fesztiválokon, táncházakban. Általában megkapjuk a kritikát, hogy a mi táncházaink már nem ugyanazok, mint voltak valamikor. De erre azt szoktam mondani: 2003-ban a táncház már nem ugyanazt jelenti.

– Mit jelent 2003-ban a táncház?

– Nagyon nem szeretek például táncházmozgalomról beszélni. Mert a kommunizmus idején minden mozgalom volt. Ez egy rétegkultúra, többnyire diákok jönnek, akiknek az érdeklôdését felkeltette a népi kultúra. Nem vagyunk ezren, de ez nem is baj. Budapesten például még mindig 10–15 ezren jönnek össze egy táncházban, pedig ennek úgy kellene mûködnie, mint egy klubnak: az ember úgy megy oda, hogy tudja, mit keres, és mit talál ott. Egészen mást jelent a színpadi tánc, mint például egy buli. Színpadon táncolni: az esztétikai élményt kell hogy kínáljon, ami pedig rengeteg felkészülést igényel. Bulizni lehet a táncházban, színpadra viszont csak azt engedjük, aki valóban tud táncolni. A Bogáncs együttesekben bárki táncolhat, akinek kedve van, de ha be akar kerülni a felnôtt együttesbe, ahhoz profi táncosnak kell lennie.

– Szerinted miben rejlik a Zurboló vonzereje?

– Egyrészt van már múltunk, tudnak rólunk. Másrészt nálunk csapathangulat van, ezt leginkább a nyári edzôtáborokban érzékeli az ember, kint Torockón. Úgy próbáljuk nevelni a gyerekeket, hogy csapatokba szervezzük, kiskoruktól együttlétre szoktatjuk ôket. Továbbá: mi nem vagyunk fanatikus néptáncosok. Zurbolós táncost tarisznyával, népi ingben még nem láttak… Mi a népi kultúrát nem a külsôségekben ápoljuk.

– Mit tartalmaz a repertoárotok?

– Elsôsorban belsô erdélyi táncokat. Kalotaszeg, Mezôség, Aranyos-szék, Maros-Küküllômente, Felsô Marosmente: a vidék nagyon gazdag hagyományokban. Szeretjük a román táncokat is, ezenkívül pedig a táncjátékokat, ebbôl összesen nyolc szerepel nálunk mûsoron. Ezenkívül járunk ki a környékre, táncházakba, bulizni. De már ez sem ugyanaz, mint régen volt, most már inkább tudatos visszatanítás folyik. Ez már nem egy élô kultúra. Fontos, hogy foglalkozzunk vele, de nem nemzetmentô szinten. A hagyományos falusi bulit nem lehet felvinni a színpadra, nem lehet megmenteni a hagyományt. Mi azért táncolunk, mert ezt szeretjük, mert jólesik. Nincs ideológiánk.

– Milyen rendezvényei vannak a Zurbolónak?

– Rendszeresen tartunk oktatással egybekötött táncházat a Tranzit Házban, minden kedden 5–7 óra között gyerekeknek, 7–11 között pedig felnôtteknek. Kétévente ifi néptánctalálkozót szervezünk a Brassai-líceumban, ahová meghívjuk a Kolozs megyei magyar néptáncegyütteseket, és jönnek Pécs testvérváros táncosai is. Tervezünk egy táncfórumot, amelynek keretén belül csak egy csoportot hívunk meg, és megszervezünk számukra egy egész estés fellépést. További terveink között szerepel ismét benépesíteni táncosokkal a Postakertet, ahol egykor a székiek táncoltak. Ezenkívül szeretnénk elérni azt, hogy a Bogáncsból egyfajta délutáni néptánciskola legyen. Persze, az igazi az lenne, ha elérnénk, hogy lehessen V. osztályt indítani néptánctanítással, mert akkor diplomás táncosokat nevelhetnénk, de erre nincs sok esély.

– Meddig lehet ezt csinálni?

– Aktívan táncolni még 4–5 évig fogok. Nyártól valószínûleg lesz egy új generáció, akiknek át lehet majd adni. Látok bennük annyi puskaport, hogy továbbvigyék, de ahhoz rengeteg dolgot meg kell tanulni: szervezni, pályázatot írni, táborokat rendezni.

– Miért érdemes ezzel foglalkozni?

– Ha gondolkodnánk ezen, már rég nem csinálnánk… De mondhatom azt is: egymásért, a többszáz gyerekért, a közönségért. Tíz év alatt már kialakult a törzsközönségünk, akik számítanak ránk.

Sándor Boglárka Ágnes

Százhúsz évvel ezelôtt, 1883. március 15-én született (Zala) Újlakon Egry József, Kossuth-díjas festô és grafikus, a Balaton festôje.

Egry a magyar modern festészet egyik legeredetibb képviselôje. Visszaemlékezéseiben azt írja, hogy szüleit családi pereskedés során mindenükbôl kifosztották, s nincstelen földönfutókként költöztek Budapestre, a városi körülményeket soha meg nem szokván.

Egrynek gyerekkorától fogva magának kellett megélhetésérôl gondoskodnia, így mûvészeti tanulmányokra viszonylag késôn nyílt módja. 1904-ben rövid ideig a müncheni Akadémián tanult, 1905-tôl — Lyka Károly támogatásával — Párizsban a modern festôi törekvéseket tanulmányozta a Julian Akadémián. Visszatérve 1906-tól a Képzômûvészeti Fôiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál növendéke volt, de csak néhány hónapig. 1907-ben festette elsô jelentôs képét (Menhely elôtt), 1909-ben elsô önálló gyûjteményes tárlatát a Mûvészház rendezte meg. 1911-ben Belgiumban töltött hosszabb idôt, ahol Constantin Emile Meunier belga festô mûvei hatottak rá (Kikötômunkások, Rakodómunkások).

Az elsô világháború idején katonaként súlyosan megbetegedett, és 1916-ban hazatérve, a Balatonnál lábadozott. Élete és mûvészete ettôl kezdve szorosan összekapcsolódott a "magyar tengerrel". Elôbb Keszthelyen, majd 1928-tól Badacsonytomajban telepedett le, s számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Egyéni stílusát itt találta meg, ahogy ô mondta, "szülôföldje levegôjében".

A Balatonhoz kötôdött alkotómûvészetének leghosszabb idôszaka. Képeinek kedvelt motívumait újra meg újra megfestette: a tó végtelen víztükrét és fénnyel átitatott atmoszféráját, Badacsonyt és a kilátást Fonyód felé, a balatoni párás fényeket és a szôlôhegyet, a hegybôl és a vízbôl élô embereket, a természetet és az embert, a kettô hol küzdelmes, hol békés kapcsolatát. Mûvészetére jellemzô az impresszionizmus fényszeretete, a plein air frissessége és az expresszív drámaiság (Szamaras ember — 1935). Sajátos stílusához sajátos technikát is kidolgozott, az olajfesték és a pasztell kombinációját, az olajpasztellt.

Élete egy volt a festészettel: "én mindig azt festem, amit élek" — vallotta. Egyszerû szavakkal megfogalmazott ars poeticája is mutatja: mûvészete mennyire XX. századi, mennyire egyetemes. 1938-ban a Képzômûvészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. Számos képét a Magyar Nemzeti Galériában ôrzik, de munkái megtalálhatók veszprémi, pécsi és keszthelyi múzeumokban, valamint magángyûjteményekben is. Az Ernst-díjat 1924-ben, a Szinyei-tájképdíjat 1926-ban nyerte el. 1948-ban az elsôk között kapta meg a Kossuth-díjat. Ugyanebben az évben nagy sikerrel mutatták be alkotásait Londonban, majd a XXIV. Velencei Biennálén.

Az 1950-es évek hivatalos mûvészetpolitikája már kevésbé értékelte alkotásait. A visszavonult és egyre betegebb mûvész 1951. június 19-én halt meg. Sírját a badacsonytomaji temetôben Borsos Miklós dombormûve, a Vízre nézô díszíti. Mellette nyugszik felesége, Pauler Juliska.

Halála után alkotásai több kiállításon, így az 1957-es Brüsszeli Világkiállításon arattak sikert. 1973-ban a mûvész volt badacsonyi mûteremvillájában megnyílt az Egry József Emlékmúzeum. Ma itt a festô életútját bemutató dokumentumkiállítás látható. Az 1916-os keltezésû elsô balatoni képektôl kezdve nyomon követhetô tájábrázolásának alakulása, színeinek kivilágosodása, az 1923-as Balatoni halászokig, amelyen már a víz és az alakok, a természet és az ember nagyszerû egysége látható.

B. Rosta Éva — MTI

Különleges mûvészi képzelôerô, szín- és formaérzék, anyagismeret, technikai tudás, kísérletezô kedv és átlagon felüli munkabírás szükségeltetik ahhoz, hogy valaki huszonéves korában színültig megtöltse alkotásaival a kolozsvári Mûvészeti Múzeumnak helyet adó Bánffy-palota hatalmas földszinti termeit. A Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémián 1998-ban végzett, és jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem német újságíró szakán tanuló Anne Nebert, a jelek szerint mindezen kvalitások birtokosa. Kiállítása valósággal sokkoló. Nemcsak a bemutatott alkotások mennyisége, hanem azok mívessége okán is. Az utóbbi idôben már hozzászoktunk, -szoktattak, legalábbis kolozsvári viszonylatban, hogy a tárlatlátogatóból azonnali reakciót — legyen az pozitív, befogadó vagy akár negatív, elutasító is, — általában az erôszakosan harsogó színekkel, hatalmas méretekkel lehet kiváltani. Korántsem szeretném csorbítani ennek a kifejezésformának az erényeit, amelyek nem egyszer okoztak meglepetést számomra is, és részesítettek különleges mûvészi élményben, mindössze egyeduralmát vitatnám. Mintha ezt az arányeltolódást billentené most helyre Anne Nebert. A maga kitartóan következetes, líraian visszafogott, ugyanakkor feszültségteljes, bármennyire szokatlanul hangzik is, de csöndesen harsogó módján. A színek zenéjét, a leheletfinom árnyalatok harmóniáját valósítja meg vásznain. A nehezebb utat választva, pianóban játszik, a mûvészi kifejezôeszközök gazdag skálájának a felhasználásával. Kifinomult választékossággal, elegánsan, önfeledten, spontánul, de ugyanakkor egyfajta tudatalatti tudatossággal. A lírai absztrakció megannyi lehetôségét kihasználva enged a véletlennek, hallgat érzelmeire, komponálja meg egyéni hangvételû alkotásait. A figuratív ábrázolásmód és az absztrakció, a portréfestészet és a színes, díszítô, dekoratív festôiség együttes jelenléte adja meg azt a sajátos hangulatot, amelyet kompozíciói árasztanak. A derûs, felszabadult, kiegyensúlyozott formavilág, a szecessziós utánérzések nyomai jól megférnek vásznain az olykor szimbolikus utalásokkal fûszerezett, minden spontaneitása ellenére is tudatosnak tûnô fogalmazásmóddal, mûvészi megérzéseivel s azok sajátos megjelenítésével. Az olajfestés technikájának birtokában könnyedén játszik az anyaggal, igyekszik kimeríteni eme megjelenítési forma lehetôségeit, de nem elégszik meg ennyivel. A legkülönfélébb anyagok felhasználásával készült kollázsai, képfelületeinek nem egyszer plasztikus hatású, aranyló textúrája a mûvész kísérletezô kedvének, korlátokat nem ismerô fantáziájának eredménye. Az esztétikai szabadság jegyében született munkák mindegyike alkotójuk világképének, érzelem- és gondolatvilágának tükre. A képzelet játékával fûszerezett személyes emlékek, vizuális élmények irányítják ecsetjét, és öntik színekbe, formákba, fogalmazzák újjá a világot, megalkotva azt a sajátos festôi mikrouniverzumot, amely csak Annéjé, ahogyan mûveit szignálja. S amelynek jellegzetes összetevôi — a címek tanúsága szerint is — a kert, a nyári nap, az aranyló föld, a fehér virágok, a játékok, a vetés és a várakozás, a kékek és a mennyország, Dante és a torreádorok, afrikaiak és kubaiak, emlékek és álmok.

Sok elônnyel jár beleszületni egy mûvészcsaládba, de talán ugyanannyi hátránnyal is. Hiszen az otthoni útravaló, az alapos felkészültség mellett igazi mûvésszé csak úgy válhat valaki, ha képes alkotó módon felhasználni a kapottakat, ha képes megteremteni saját világát. Ha egyéniséggé válik. Az ismert és elismert Nebert festôdinasztia legfiatalabb tagjának, Annénak a jelek szerint mindez sikerült. Harmonikus, derûs, felszabadult, kiegyensúlyozott formavilága, sajátos színei, könnyedén játékos, de olykor frappánsan találó, áthallásos festôi meglátásai erôteljes mûvészi egyéniségre vallanak. Egyéni kiállításon elôször 1998-ban, a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban mutatkozott be diplomamunkájával. 2001-ben és 2002-ben a kolozsvári Alpha Bank halljában állította ki munkáit, majd idén a Német Demokrata Fórum termei nyújtottak otthont A Nebertek három nemzedéke elnevezésû kiállításnak. 1996-ban alkotásai helyet kaptak a budapesti Art Expón, 1998-tól pedig rendszeresen szerepel a Képzômûvészeti Szövetség megyei tárlatain és a bukaresti országos tárlatokon.

Németh Júlia

Nincs szörnyûbb, mint amikor beteg a gyermek. Az aggódó szülô kezét a forró homlokára tapasztva érzékeli a lázat, hallgatja a lázas mellkas pihegését. Legszívesebben magára venné a bajt, inkább önmaga viselné el, vészelné át, csak hallja a gyerek egészséges, önfeledt, vidám kacagását. S itt van e szavunk: gyermekbetegség... Tudjuk ugyan a szóról, hogy eredeti értelemben ’gyermekkori heveny, fertôzô betegség’, de mégis inkább akkor élünk a szóval, ha valamely mozgalom, szervezet kezdeti fogyatékosságát jellemezzük: az ilyesmi gyorsan múló hiányosság, csupán gyermekbetegség — és legyintünk.

Minden gyerek, akár egy politikai mozgalom, átesik a gyermekbetegségeken. Ilyen fertôzô gyermekbetegség a himlô. Az orvostudomány megkülönbözteti a bárányhimlôt és a nagy riadalmat keltô fekete himlôt. Ez utóbbi apró, gennyes hólyagokkal jár, amelyek ellepik a testet. A ragályos betegségnek a neve, a himlô szó a betegség külsô tünetét ragadja meg, azt, hogy a fertôzô betegség kiütések, a bôrön elszóródó gennyes hólyagok formájában jelentkezik. A himlô ugyanis származékszó: egy, ma már nem élô ’szóródik’ jelentésû himlik igének a melléknévi igeneve. A himlik igére régi kódexeinkbôl vannak adataink; itt olvashatjuk: "Elhimlettek a csordának juhi" (’elszóródtak a csordának juhai’); vagy: "Felkeljen isten és elhimlessenek ô ellenségi" (’... szóródtassanak szét az ô ellenségei’). A himlôbetegség tehát a bôrön elszóródó kiütés. A jelzôs összetételbôl (himlôbetegség) tapadással lett az önálló himlô, oly módon, ahogy a temetôkert-bôl keletkezett a temetô. A nyelvünkbôl kiveszett passzív jelentésû himlik ’szóródik’ ugyanazon tôrôl fakadó párja a ma is élô aktív jelentésû hint ’szór’. A két szó úgy viszonyult egymáshoz, mint a hámlik mellett a hánt, vagy a romlik mellett a ront.

A himlô mellett egy másik, piros kiütésekkel járó heveny járványos gyermekbetegség a kanyaró. A szó a magyarban ótörök eredetû ugyan, de az ’egyfajta kiütéses betegség’ jelentésû török karamuk a ’fekete’ jelentésû qara szó származéka, és eredetileg himlôféle betegségre vonatkozhatott.

Végül ne feledkezzünk meg a skarlát vagy vörheny nevû betegségrôl. A skarlát, ez az európai nyelvek többségében meglévô vándorszó, eredetileg egyfajta bíborcsigából nyert, vörös festékanyagnak a jelölôje volt, majd fôként az ezzel a festékkel festett speciális szövetfajta elnevezésére szolgált. A ’vörös kiütéssel járó gyermekbetegség’ jelentés kialakulásában az orvosi latin és a német nyelv egyaránt közrejátszhatott. A szó elôzményei a magyarban is a latinhoz hasonlóan szószerkezetek lehettek; a XVIII. század végérôl való adatok: skárláthimlô, skárlátbetegség. A betegségnév magyar megfelelôje a vörheny szó, jelentése is eredetileg: ’vörösség, vörös szín’, majd a nyelvjárásokban lett ’betegségnév’ is, amely szót a magyarításra törekvô orvosi nyelv is átvette, bár a skarlát szót nem sikerült a nyelvhasználatból kiszorítania.

Murádin László

A miskolci Városi Mûvészeti Múzeum a nyári Miskolci Bartók+ Operafesztiválhoz kapcsolódóan a MissionArt Galériával közösen tárlatot rendez Bartók+Képzômûvészet címmel, emellett — önálló kiállítások keretében — két tucatnyi magyar kortárs mûvész bemutatkozására nyújt lehetôséget.

Dobrik István igazgató az immár hagyományosnak számító kiállítások közül kiemelte a Nemzeti és Nemzetközi Miskolci Grafikai Biennálét, amely decemberben nyílik meg.

Kitért arra is: a Miskolci Galéria és Városi Mûvészeti Múzeum központi kiállítási intézménye, a Rákóczi-ház idén is folytatja képzô- és iparmûvészeti, illetve fotókiállításokat felölelô sorozatát, a Színháztörténeti és Színészmúzeum pedig több idôszakos tárlatot rendez majd.

A Hunyadi utcai Petró-házban Szalay Lajos grafikus, a Feledy-házban pedig Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusmûvész munkáit láthatja a nagyközönség.

A Miskolci Mûvésztelep és Alkotóház idén is kora nyártól késô ôszig fogadja az alkotókat.

— Hogyan került Romániába és a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiára?

— Ha jól emlékszem, ezelôtt 4-5 évvel történt, hogy egy romániai, jobban mondva kolozsvári fiatalemberrel találkoztam, aki az Amerikai Egyesült Államokba jött elmélyíteni operarendezôi tanulmányait. Ôt Rares Trifannak hívták, és a kolozsvári zeneakadémia rendezô szakos diákja volt. Az ô meghívására érkeztem 2000 decemberében elsô alkalommal Romániába, és ezzel együtt ebbe a városba, azért, hogy az ének szakos diákoknak színpadi mozgást tanítsak egy rövid tanfolyam keretében. Az számomra is meglepetés volt, hogy milyen kellemes légkör fogadott, és milyen nagy érdeklôdéssel hallgatták elôadásaimat az itteni diákok. Mostani romániai tartózkodásomat hat hónapra terveztem, de nemcsak Kolozsvárra, hanem Bukarestbe és más romániai városokba is ellátogatok.

— Az Államokban operarendezôként vagy tanárként mûködik?

— Mindkettô. Az Indianai Egyetemen tanítok operarendezést és színpadi mozgást.

— Milyen az ottani felsôfokú zenei oktatás?

— Indiana állam fôvárosában, Indianapolisban egy hatalmas központi egyetem keretében mûködik a zenemûvészeti szak, a diákok összlétszáma megközelíti a kétezret. A zenemûvészeti szakos diákokkal évi 8 operaelôadást viszünk színre, én ebbôl általában hármat rendezek. A rendezés és a színpadi mozgás mellett éneket, színpadi beszédet is tanítok. Az érettségi után kerülnek diákjaink az egyetemre, ám az elsô négy évben inkább általános zenei tantárgyakat tanítunk: zenetörténetet, összhangzattant, ellenpontot, de hangszert és éneket is — ez után következik a két-három évet tartó szakosodás: rendezés, színpadi ügyelô, díszlettervezés, hangszer-, ének- és zenetanárként.

— Mit tud mondani az ottani rendezô szakos diákok munkáiról?

— Diákként kisebb operákat szoktak rendezni, kevesebb szereplôvel, kisebb zenekarral, vagy csak egy felvonást, úgy, mint itt, és természetesen, ahogy haladnak a tanulmányaikkal, annál nehezebb és komplexebb alkotásokkal foglalkoznak, és a mûfaji keretek is kitágulnak. Tanulmányaik végén egy teljes elôadás színrevitele hárul rájuk, és emellett írásos dolgozatban mutatják be álláspontjukat, a teljes munkafolyamatot.

— Ön hol tanulta a rendezést: Amerikában vagy Európában?

— 1975-ben végeztem az indianai egyetemen színházi rendezôként, de már akkor vonzott az opera, a zenés színház, utána vezetô beosztásban dolgoztam a chicagói operaházban, ezenkívül operafesztiválokat rendeztem több éven át. 1983-tól 1990-ig a washingtoni, majd néhány évig a nebraskai, és 1995-tôl az indianai egyetemen tanítok operarendezést, s ez tanulmányok, egyetemi jegyzetek publikálását is jelentette. Az egyetemi rendezéseimen kívül különbözô amerikai operaházakban évente két-három elôadást rendezek.

— Mutassa be nekünk városának zenei életét.

— Már az egyetem keretén belül több sikeres színjátszó csoport mûködik, 6 zenekar, 1–1 prózai és zenés színház, balettkar, egy kisebb kamarazenekar.

— A kolozsvári akadémia meghívott tanáraként milyen benyomásokat szerzett errôl az intézményrôl?

— Mivel Amerikában is zenei és színházi berkekben vagyok járatos, meg vagyok szokva a mûvészek gondolkodásmódjával és érzelemvilágával, és ez, úgy látszik, az óceánon innen és túl is érvényes. Amerikában azonban több figyelmet szentelnek az alapos tervezésnek, a pontosságnak. Itt lazábban értelmezik ezeket a fogalmakat. Amerikában a jó szervezettségbôl élünk.

— Volt-e alkalma megtekinteni elôadásokat Kolozsvár mindkét operaházában?

— Igen, gondolom, ez természetes. Már több alkalommal voltam a Román Operában, ám februárban a Magyar Opera külföldi vendégjátékon szerepelt, így a március 6-i Kriza-gálán kívül még nem sikerült részt venni más operaelôadáson. Nagyon szívesen megtekintenék egy teljes operát a Kolozsvári Magyar Opera társulatának elôadásában.

— Mi, kolozsváriak, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy városunkban két operaház van, amelyek közül az egyik a nemzeti kisebbség nyelvén játszik.

— Európában tényleg egyedülálló helyzet ez, de Amerikában elég gyakran elôfordul, hogy egy színház- avagy operatársulat több nyelven tart elôadást. Például Floridában van spanyol nyelvû színház és opera, San Franciscóban pedig kínai operaház. A lakossági összetétel adta a lehetôséget ezen színházak létrejöttéhez. Ezekben az opera- és színházakban olyan darabokat adnak elô, amelyeket más, hasonló jellegû intézmények nem játszanak. A miami operában kiíró gépen spanyol nyelvû fordítás olvasható.

— Hány diákja van a kolozsvári zeneakadémián? Terveznek-e valami ilyen elôadást?

— Amint már említettem, elôadásaimat rendezô szakos diákok látogatják, mind egyetemisták, mind egyetem utáni — magiszteri — tagozatról. Létszámuk: 12, de vannak alkalmi vendégek is, akik bejönnek 1-2 órára. Elôadásról még csak terveink és ígéreteink vannak.

— Mi elôadássorozatának lényege, eszmei mondanivalója?

— A rendezés nálam cselekvést, drámát jelent, dinamizmust, és ezt próbálom továbbadni diákjaimnak. Errôl hosszasan lehetne beszélni és motiválni, és ezt taglalom az óráimon.

— Tervez-e rendezni Kolozsváron?

— Szóba került a Román Operában a Figaro házasságának színrevitele, de ez irányban még nem tudok bizonyosat mondani. Egy elôadás rendezése sok idôt vesz igénybe, más tényezôk is közrejátszanak, és lehet, hogy mire erre sor kerülne, lejár a tartózkodásom ideje. Ha adódik erre lehetôség, szívesen dolgozom Kolozsváron, ugyanakkor más romániai város ajánlatát is fontolóra veszem.

— Mi a véleménye a hagyományos és a modern rendezés közötti konfliktusról? Vagy ez nem jellemzô Amerikára?

— Véleményem szerint ez mindenhol jelen van. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a rendezô megtalálja és átadja a közönségnek saját egyéniségét, elképzelését, legyen az hagyományos avagy modern. A legfontosabb az, hogy hihetôen meséld el a darab történetét. Ami a közönséget illeti, különbözô okok miatt járnak operába az emberek szerte a világon: de a többség inkább azért, mert egy történetet szeretnének látni a színpadon — a zene mellett, természetesen — tehát a narratív szál az, ami hat rájuk. Amerikában természetes egyensúlyi állapotot tapasztaltam, mindkét irányzat megkapja színpadát és közönségét.

— Rendezett-e Európában?

— Nem, eddig még nem.

— Van-e valamilyen negatív tapasztalata a romániai viszonyokat illetôen?

— Még nincs. Szívesen dolgozom itt, Kolozsváron. Még ha nem is tartozik a közvetlen munkakörülményekhez, de a hossszú, nehéz tél viszont váratlanul ért. Indianában enyhébb a klíma.

H. D.

Talán így foglalhatnánk össze a március 6-i Kriza-gála eszmei mondanivalóját, hiszen velünk volt a múlt, a rég elfelejtett és most újrahallgatott operarészletekben, mert, ha jól meggondoljuk, az elôadás gerincét azok a mûvek alkották, amelyek évek avagy évtizedek óta nem szerepeltek az intézmény repertoárján — hogy csak a Wagner-, Csajkovszkij-, Gounod-operák részleteit említsem —, de akadtak olyanok is, amelyek a rendszerváltás után is rendszeresen hallhatók voltak.

A mûsort összeállító Gombár Annamária több szempontot vett figyelembe, és dicséretére legyen mondva — repertoár szempontjából —, sikerült egy minden igényt kielégítô produkciót összeállítani, amelyben jól kivehetô volt a mûvészi indíttatású fokozódás, feszültség. A két rendezô — Vadas László és Gombár Annamária — érdeme az is, hogy az önálló zeneszámokat tartalmazó mûsor "szinte magától" állt össze egységes egésszé. A színpadkép nagyon egyszerû és dísztelen volt, ám jó elhelyezkedést biztosított mind a szólisták, mind az énekkar számára, és a világítási effektusok ishatásosak voltak. Az elôadáson szinte mindvégig jelen lévô maszkos alak, gondolom, az örökshakespeare-i mondanivalót sugározta: színház az egész világ. A mûsor hangverseny-jellege leszûkítette a szereplôk játékterét, ám az apró gesztusok és a nem annyira látványos színpadi mozgás elégségesnek bizonyult.

Jó ötlet volt az is, hogy Hary Béla és Petre Sbârcea karmesterek nyitják, azaz zárják a kétrészes mûsort: két olyan nagy tudású és sokrétû tapasztalattal rendelkezô mûvészrôl van szó, akik több évtizedes sikeres pályafutásuk közepette nagyfokú tisztelettel és szeretettel vezényeltek. Ami a fiatal(abb) karmestereket illeti, munkájukon nemcsak a tudás és az igyekezet hagyott nyomot, hanem saját egyéniségük, temperamentumuk is. Jankó Zsolt legfiatalabb karmesterként több volt kellemes meglepetésnél: gesztikája közérthetô volt, és jó stílusismeretrôl tett tanúbizonyságot. Legsikerültebbnek a Parasztbecsület (P. Mascagni) Intermezzóját tekintem. Dániel Zsolt nyugodt, kiegyensúlyozott egyénisége kiválóan érvényesült a Mozart-mû lassú tételében, amikor a két hangversenymester: Barabás Sándor és Ferenczi Endre tökéletes mozarti világot varázsolt elénk. Ugyanakkor sikerült megbirkóznia a Saint-Saens és a Puccini-részlet buktatóival is. Lászlóffy Zsolt újabb babért aratott: árnyalt, finom dinamikája mindenkoron igazodott a mû hangulatához, jellegéhez. Horváth József mögött is többéves tapasztalat áll, amely meglátszik, helyesebben hallatszik, de talán nemcsak eddigi tapasztalata és tudása, hanem erôskezû dinamizmusa az, amely áthatja dirigálását. Kulcsár Szabolcs karmesterként és karvezetôként egyaránt dicséretet érdemel, gesztikáját természetesség, spontaneitás és könnyedség jellemzi. Az énekkar teljesítménye is dicséretre méltó, ám ehhez nagymértékben hozzájárul a szinte kétszeresére növelt férfikar, amely biztosította a romantikus nagyoperák által megkívánt hangzást.

A gálán szereplô énekesek teljesítményérôl a legkevesebb, amit el lehet mondani az, hogy jó színvonalú elôadással kápráztatták el a közönséget. Hercz Péternek ezúttal sem okozott gondot Dulcamara doktor áriája, ismét kisajtolta a buffó-szerep minden elônyét. Csodálatosan könnyed, lírai tenorként mutatkozott be Tiberiu Simu, aki fiatal kora ellenére szép és míves hanggal rendelkezik, amelyen nem érzôdött a lámpaláz. Sándor Árpád baritonja ismét megtalálta az utat a közönség szívéhez. Georgescu Mária szép mezzoját is öröm volt hallgatni. Bancsov Károly könnyedén bírta a Verdi-ária vokalitását. Szabó Bálint elsöprô sikere újra bebizonyította, hogy már rég túlnôtt Kolozsvár operaházainak színpadain, és ez egy kiteljesedôben lévô karriert jelez. Szilágyi János Inkvizítora hôsies helytállásról tett tanúbizonyságot, ám egy huszonéves énekes számára ez a szerep még túl korai, Gremin-nagyhercegként viszont sokkal meggyôzôbb volt. Hary Judit két új szerep-részlettel gazdagította repertoárját, amelyek késôbb még sok sikert hozhatnak. Kendi Lajos teljesítménye mind vokális, mind színpadi szempontból jónak mondható. Székely Zselyke nem fukarkodott hangjával: magabiztosság és átélés, valamint kiváló szereptudás jellemezte mindhárom felléptét. Tiberiu Nitu baritonja is ígéretes: szép, kiegyenlített hangszínnel rendelkezik. Molnár János számára egyik szerep sem okozott nehézséget. Kirkósa Júlia hangja az évek folyamán nem veszített fényébôl és erôsségébôl: impozáns wagneri hôsnôként állt elénk. Silvana Blidaru bemutatkozása is szerencsésnek mondható, ám Sorin Lupu nem mindig bizonyult megfelelô partnernek. Molnár Mária hangjának is "túl kicsi" a Kolozsvári Magyar Opera színpada, olyan énekesnô, aki után minden bizonnyal kapkodna a legtöbb magyarországi operaház, színészileg meggyôzôbb volt a második számban. Pataki Enikô szépen kidolgozott áriával lepett meg, amelynek legfôbb erôssége a hajlékony frazírozás, a finom báj. Szívesen láttuk újra a színpadon Kiss Domokost, aki Cavaradossi Levél-áriáját magabiztosan és elegánsan adta elô. B. Konrád Erzsébet Cso-cso-szánja egy pályája csúcsán lévô drámai szoprán erejét és csillogását tükrözte. Marton Melinda Desdemonája légiesen törékeny, finom szövésû, amelyhez kiváló énektechnikai és zenei elôadásmód társul. Dimitrie Saleno hangja a meglepetés erejével hatott: erôs, jó csengésû tenorja kiválóan érvényesült, egy ilyen kvalitású énekes elkelne a társulatnál!

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Kolozsvári Magyar Operának ezzel a produkcióval sikerült, ha nem is elfeledtetni, de enyhíteni az utánpótlás gondját: ez vonatkozik mind a fiatal karmesterekre, mind az énekesekre: olyan erôforrás ez, amellyel gazdálkodni lehet és kell, és jó értelemben véve — kihasználni. Gondolom, ugyanezt érezte a közönség is, hiszen mindegyik zeneszámot szinte ujjongva tapsolt meg. S talán, ha nem is futja az intézmény anyagi és szellemi potenciáljából egy teljes elôadás színrevitelére, opera- illetve operettgálára ezután is kell hogy legyen lehetôség — és erre van közönségigény is.

Ami a Kriza-díj közönségnek való odaítélését illeti, ezt gesztusértékûnek könyvelhetjük el, ám ezen túlmenôen nem értek vele egyet, hiszen a fellépô mûvészek közül nagyon sokan megérdemelték volna a díjat, fôleg akkor, ha már feloldódni látszott az énekes-, korhatár és egyéni jelleg által támasztott követelmény.

Hintós Diana

Az agressziót mindig, szinte magától értetôdôen a rosszal, a gonosszal társítjuk gondolatvilágunkban. Ha pedig így van, elôbb meg kellene válaszolnunk a filozófia örök nagy kérdését: mi a rossz? És miért létezik? Mert Szent Ágoston szerint minden, ami van — az jó. Hiszen a rossz nem szubsztancia. Konrad Lorenz, az etológus, aki az állatvilágban tapasztalt agresszióról írt könyvet*, fel meri vetni a kérdést: van-e valami haszna, mire jó az agresszió? És erre mindjárt Goethe szavaival válaszol: "Része annak az erônek amely a rosszat akarva, a jót cselekszi."

Az állat nem gyûlöletbôl gyilkol — állapítja meg az etológus. Az oroszlán, aki egy bivalyt leterített, épp oly kevéssé érez agresszivitást vele szemben, mint én — mondja Lorenz — a szép fajdkakasommal szemben, amely szegen az éléskamrámban lóg. A gyûlölet létfenntartó ereje abban rejlik, hogy a szülôk (a példában vadludakról van szó) megmutatják a tapasztalatlan fiataloknak, hogyan néz ki az, aki ôket fel akarja falni, a fenyegetô ellenség. Mert ezt meg kell hogy tanulják. Nem velük született tulajdonság.

Megállapítást nyer továbbá, hogy az állatvilágbeli harc, felfalók és áldozatok között, sosem fajul oda, hogy a ragadozó kipusztítsa, kiirtsa a zsákmányul szolgáló állatfajt. Mindig bizonyos egyensúlyra törekszik. Ami a rablótársadalmat veszélyezteti, az nem egy másik, prédára éhes ellenség, hanem a saját fajtájából származó konkurens.

Mindegyik állatfajta élni akar. Az is, amely pusztít, az is, amelyet pusztítanak, és a folyamatot szemlélô akkor téved, amikor összetéveszti a "mi célból?"-t a "miért?"-tel. Az állatvilág magatartása láthatóan etikusabb, annak ellenére, hogy mit sem tudnak az ember számára kötelezô ötödik parancsolatról, arról, hogy: Ne ölj!

Az agressziót kiváltó okok
egész láncolatáról tudunk. Ezek közül két lényeges reagálási módot ismerünk: — az indulatnak a pótcselekményekkel való levezetését (Ersatz-objekt), amikor az illetô a környezô tárgyakon tölti ki bosszúját. (Amerikai filmekben gyakran látjuk, hogyan tör-zúz valaki hajlékában, amíg romhalmazzá válik az egész lakás). És

— a szublimálás, amely többnyire mûvészi átlényegítése az indulatnak. Példa erre Voltaire határtalan dühe, amikor epében mártott tollal három nap alatt megírta a Candide vagy az optimizmus címû regényét, ragyogó pamfeltjét a Leibnitz hirdette filozófia kigúnyolására.

Az agressziót nem lehet úgy megfékezni, hogy távol tartjuk magunktól az okozókat, sem úgy, hogy azokat morális tiltó cédulákkal látjuk el. Ha forr a kazán, a nyomást nem azzal állítjuk el, hogy szorosabbra húzzuk a biztonsági szelepet.

Az agresszió — paradoxálisnak tûnik — magában foglalja a lelkesedést is. Éppen ezt a csapda-kiskaput használják ki fondorlattal a demagógok. Ha a mindennapok cselekedeteibôl, amit egy férfi a nap folyamán tesz, eltûnne az agresszivitás, megfosztaná tevékenységét éltetô anyagától, és azzal együtt eltûnne életébôl egy másik, nagyon emberi megnyilvánulás: a nevetés.

Vagyis — vonhatjuk le a következtetést önmagunknak — nem kikapcsolni kell az agressziót, hanem ártalmatlanná tenni. Meg kell keresni (és meg lehet találni) az Ersatz-objektumokat, és hasznosítani azokat. Nagy különbség van aközött, hogy öklömmel az asztalra csapok vagy a partnerem pofájába.

Ritualizált formája a küzdô indulatok levezetésének a sport. Fôleg a tömegek számára. Igaz, nem mindig jár sikerrel, mert a fékevesztett indulatoknak nehéz gátat szabni. A sporterkölcs a fair-playben jut kifejezésre. A nemzetközi sportversenyek lehetôvé teszik a személyes megismerkedéseket, és a közös célokért való lelkesedés összeköt.

A demagóg ismeri a személyes érintkezéseknek agressziót levezetô hatását, igyekszik hát meggátolni minden kontaktust. A fronton is mindig a fraternizálástól féltek leginkább a hadvezetôk.

Többnyire csak azt gyûlöljük amitôl félünk, ami idegen számunkra és ismeretlen. Nem gyûlölhetek (en bloc) olyan nemzetet, amelyek köreibôl barátokra tettem szert. A névtelenségbe, titokzatosságba, személytelenségbe burkolózás szítja az agresszivitást. Ha a lövészárokból egy névtelen tömeget látok, akiket gyûjtônévvel "ellenségnek" neveznek, azokra könnyû lesz fegyvert fogni, de barátomra, Péterre, Ivánra vagy Alira ez már sokkal nehezebben fog sikerülni.** Ugyanígy van ez a gyûjtô nevekkel is. Agresszíven lehet fellépni "az arabok" vagy "a zsidók" ellen, de nehezebb a szomszéd Kohn bácsi vagy a doktor bácsi ellen.

Az agresszív cselekedet kivitelezéséhez lelkesedés szükséges, valami, ami erôsen és fôleg hathatósan megmozgatja az embereket. A demagógok nagyon jól ismerik a katonazene indulóinak, az uniformisoknak, a tömegek leitatásának, a heccelô szónoklatoknak indulatokat felkorbácsoló hatását.

A lelkesedést kiváltó ingerületek — nagyjából — három különbözô forrásból táplálkoznak. Elsôsorban, hangsúlyozzák az agitátorok,

— ki kell találni "értékeket", amelyeket védelmezni kell;

— másodszor: meg kell találni az ellenségképet, akivel szemben ezeket az értékeket meg kell védeni;

— harmadsorban: szükségeltetik egy csoport, akikkel közösen megvédjük ezeket az értékeket. Még jobb — és hatásosabb —, ha ehhez találunk egy Führert, aki erre a szent háborúra buzdít.

Tanácsos lenne tisztázni ez alkalommal, hogy a valódi lelkesedés általában valami mellett szól, nem pedig valami ellen...

A demagógok használta "ellenség"-csapda (hiszékenyek számára) elsôsorban a politika, de mindjárt másodsorban a térítô, tevékeny, híveket toborzó vallások sokasága, ahol szószékrôl mutatnak rá az "ördögre". Ezekben a körökben találnak egymásra azok, akik nem saját fejükkel gondolkoznak, és fenntartás nélkül igazságnak fogadják el, amit beléjük sulykolnak. Az ördög fogalom egyébként még hiszékenyebb intellektuellek körében is fogékonyakra talál. Magam is nehezen palástolom megrökönyödésemet, amikor errôl "komoly" emberek fejtik ki véleményüket, mert, ugyebár, a Rossz, az veszélyezteti a Jót, amelyet ô védelmez. Ajánlanám, mondjunk inkább le a Rossz megszemélyítésérôl. Nem vezet jóra.

Ne vádoljuk a fiatalokat
azzal, hogy szkeptikusok és szenvtelenek, hiszen túl sok ideig vezették ôket rövid pórázon. Szerintem éppen az így keletkezett illúziótlanságot kellene kihasználni arra, hogy számadatokkal alátámasztott igazságokat mondjunk nekik, amelyek elôtt a szkepszis is fejet kell hogy hajtson. De a száraz tudományokon túl meg kellene tanítani ôket nevetni. Együtt nevetni a többiekkel. Mert az ugató kutya is harap néha, de emberek, akik nevetnek, nem lônek egymásra! Ahogy az emberiség tudása gyarapszik, és kitermeli a valódi ideálokat, úgy gyarapodó humora segít majd kinevetni a hamisakat.

Kevés olyan érték létezik, amely a "struggle for life"-tól (a létért való küzdelemtôl) és a politikától távol áll. A humán tudományok viszont ezekhez tartoznak. És ezek adják az ideálokhoz a modellt. Mert erre szükség van. Nem is kívánatos, hogy különbözô rendszerekben nevelkedett, különbözô meggyôzôdésû fiataloknak ugyanazok az ideálok lebegjenek a szemük elôtt. De fontos, hogy legyen ideáljuk!

Miért vagyunk tehát agresszívek?
Mert belénk ültették, belénk nevelték az érzést. Ne fogjunk mindent az ösztönökre! "Ösztönszerûen" csak a rosszat cselekedjük. Mert a vadság, kegyetlenség, erôszakosság gondolkozás elôtti mozzanat ("ha gondolkozott volna, nem teszi, amit tett"; "ha tízig számolt volna elôbb, biztosan nem esik a másik torkának"). A jót valamiért teszem. Meg tudom indokolni, miért tettem. A rossz cselekedetnek az indulat a mozgatója. Az indulatokat pedig fel lehet korbácsolni (két kakast halálos viadalra bírni, bikát vörös posztóval megvadítani).

Az agresszív magatartás prototípusa lehetne a sarokba szorított patkány, amely féktelen és eszeveszett dühvel támad bárkit, aki életére tör (igaz, nincs is más választása). De a hangya szemében én is agresszor vagyok, amikor ujjammal agyonnyomom, amiért kenyeremen mászkál, és a túlerôt jelentem számára, pedig csak a tulajdonomat védem.

Létezik, kétségkívül, egy válaszfal agresszivitás és agresszívvá válás között. Amikor meghirdetik a Zsihádot, a "szent háborút", akkor a bazár mindaddig csendesen pipázgató arabja is agresszívé válik, nemcsak a mesterségesen felhergelt fiatal, aki a kövek háborúját mûvelte addig is.

Ki mit ad, és ki ad többet?
Az a pihenést nem engedô, fuldoklásig menô lihegés, amelybe az iparosított és kommercializált világ beleheccelte magát, valóságos önagresszió, és nem követendô példa. Nem irigylésre méltók a stressz következtében létrejött gyomorbántalmak, sem a magas vérnyomás, sem a rákos megbetegedések sokasága, sem a mindent uraló kínzó neurózisok. A szituációnak nincs meg a kívánt és szükséges ellenpontozása, mert nincs kulturális igény és érdeklôdés (sem az újság, sem a tv nem adja meg, nem hoz megnyugvást, pihenést, feltöltôdést). És nincs hozzá idô!!!

Az egyén, akit elkapott a gépszíj, nem képes sem lassítani, sem lazítani, sem abbahagyni a hajszát. Ebbôl a vonatból nem lehet menet közben kiszállni. Mit tesz hát? Fizeti a méregdrága orvosi konzultációt, a még drágább kezeléseket, valamint gyógyszereket, és retteg, mert betegen nem lehet bírni ezt a tempót. Egészségénél már csak élete drágább (sajátja és a hozzátartozóké), fizeti tehát az életbiztosítást.

Nos, ez a világ most megütközni készül egy lassú, ráérô, igénytelen életmóddal. Konfrontálni készül azokkal, akik számára a nincstelenség nem nyomort jelent, hanem status quot, akik nem kérnek a számukra olyannyira idegen kultúrából, mert nem igénylik azt. Sôt, undorral utasítják vissza. Ütköznek majd azok, akik számára az élet szentség, azokkal, akiknek az élet nem jelent különösebb értéket, mert a halál majd abban részesíti ôket, hogy ott ülhetnek a Próféta jobbján, és gyönyörû hurik szolgálják fel nekik a piláfot meg a mézben áztatott baklavát.

A nyugati kultúra — nolens-volens — multikulturális, és többnyire híve a demokráciának, tehát liberálisabb és toleránsabb is egyben, míg a kelet ilyet nem ismer. Számára "gyaur", vagyis hitetlen mindenki, aki nem mohamedán.

Ebbôl az összeütközésbôl (mindkét agresszív fél szentül meg van gyôzôdve, hogy az igazság csakis az ô oldalán állhat) soha-nem-volt tragédia születhet, mert a tömeget csak tömegek kényszeríthetik. Akkor pedig jaj!

A barnabôrûek fundamentalistái olyan sötét középkort szeretnének ránk hozni, hogy ettôl még a velük szimpatizálók is megborzadnak. Elég baj, hogy a "vadnyugat" sem képes meggyôzô ellenpéldával szolgálni. De mindenki — aki gondolkozni képes — síkraszállna azért, hogy amit századok hosszú sora létrehozott, az fennmaradjon, és ne jusson óz ôkori alexandriai könyvtár sorsára csak azért, mert az ottani könyvek tanítása a Koránban nem volt megtalálható...

Dániel Károly

*Konrad Lorenz: Das sogenannte Böse. Zur Naturgeschichte der Aggression D. T. Verlag — München — 2002.

**Az ellenség fogalom kialakítása máskülönben egyik gyalázatos formája a hazugságnak (Kinek ellenség? Miért? Mikor? ellenség az ellen).

Kéthónapos szünet után nyitja meg ismét kapuit a Horia Demian Sportcsarnok a hazai és nemzetközi események elôtt. Ma délután érdekesnek ígérkezô nemzetközi eseménynek ad otthont a sportcsarnok, a Kolozsvári U-Ursus és a lengyel NATA Gdanszk nôi együttese a Challenge Cup keretében a negyeddöntô elsô mérkôzésén avatja újra a létesítményt. A sportcsarnok felújítása több mint négymilliárd lejbe került. A legszembetûnôbb változás a játéktéren történt, ahol az eddigi padlózatot parkett váltotta föl.

Az avatóeseményre a rendezôk több fontos személyiséget meghívtak, mint például Georgiu Gingãras sportminisztert (aki azonban hiányozni fog, mivel egy sportküldöttség élén Bejrútban tartózkodik, ahol Románia jelentkezését tárgyalják a 2009-es Frankofón Játékok megrendezésére), a kormány kolozsvári minisztereit, valamint a kolozsvári prefektúra elöljáróit. A szimbolikus avatószalag elvágását délután öt órára tervezik, míg az említett nôi kézilabda találkozó fél hatkor kezdôdik. Az összecsapást két ukrán sípmester vezeti.

Tegnap a déli órákban sikerült a kolozsvári csapat "mindenesével", Liviu Jurcã edzôvel és csapatvezetôvel néhány szót váltani a ma délutáni összecsapásról. Jurcã bizakodással tekint a szombati játék elé, s reméli, hogy a továbbjutáshoz szükséges elônyt már a kettôs viadal elsô 60 percében, vagyis a kolozsvári mérkôzésen megszerzik tanítványai. A lányok kiheverték a keddi, dévai csapat ellen elszenvedett vereséget, mindössze Georgeta Vârtic szereplése kétséges, de edzôje reméli, hogy ôt is csatasorba tudja állítani. Sajnos, a lengyel ellenfélrôl a szakvezetô nem tud sokat, mindemellett optimista, de nem felejti el, hogy négy évvel ezelôtt, az együttes elôzô nemzetközi kupaszereplésekor éppen lengyel ellenfél búcsúztatta az U-Ursust.

*

Egy másik nôi kézilabda eseményrôl is szólunk: vasárnap délelôtt 11 órától a Zilahon sorra kerülô Silcotub–Gyôri ETO-Graboplast KK mérkôzésrôl, amelyet nagy érdeklôdéssel várnak a szilágysági városban. Gheorghe Tadici mester reméli, hogy tanítványai megismétlik a keddi kitûnô játékot, amikor a listavezetô Rapidot hengerelték le, s amelyen Tolnai Talida kapus és Ramona Farcãu szélsô remekelt. A másik oldalon a magyar csapat legjobbja, Carmen Nitescu kiválása jelent problémát (a legutóbbi bajnoki mérkôzésen megsérült, megmûtötték a térdét).

Végezetül: mindkét városban jelentôs sportesemény várható, mindkét sportcsarnokot valószínûleg zsúfolásig megtöltik majd a nézôk.

Radványi Pál

A sérülésbôl felépült, illetve eltiltás után visszatérô játékosok játszották a fôszerepet a labdarúgó UEFA-kupa negyeddöntôjének csütörtök esti elsô mérkôzésein, amelyeken egyik csapat sem szerzett megnyugtató elônyt a visszavágóra.

A hazai pályán szereplô SS Lazio a törött csuklója miatt egy hónapot kihagyó Simone Inzaghi révén jutott elônyhöz a Besiktas ellen, a csatár az 56. percben — hat perccel azután, hogy csereként beállt — alakította ki az 1–0-s végeredményt.

A Celtic Glasgow svéd csillagának, Henrik Larssonnak még ennél is kevesebb idôre volt szüksége ahhoz, hogy jelezze: tökéletesen felépült február 9-i állkapocscsont-törésébôl. A 31 éves klasszis már a 2. percben betalált a vendég FC Liverpool hálójába, az angolok egyenlítô gólját a két hétig combsérüléssel bajlódó Emile Heskey szerezte negyedórával késôbb.

A Malaga saját közönsége elôtt 1–0-ra gyôzött a Boavista ellen: Dely Valdes találatát az eltiltását követôen ismét pályára lépô Dario Silva készítette elô.

A legjobb nyolc mezônyének másik portugál csapata, az FC Porto szintén vereséget szenvedett, a vendég Panathinaikosz egyetlen gólját a magyarok következô (március 29.) Eb-selejtezôbeli ellenfelét, a lengyel válogatottat erôsítô Emmanuel Olisadebe fejelte.

Eredmények:

UEFA-kupa, negyeddöntô, 1. mérkôzés: Celtic Glasgow (skót)–FC Liverpool (angol) 1–1 (Larsson — 2. perc, illetve Heskey — 17. perc), SS Lazio (olasz)–Besiktas Isztambul (török) 1–0 (Simone Inzaghi — 56. perc), Malaga (spanyol)–Boavista Porto (portugál) 1–0 (Dely Valdes — 18. perc), FC Porto (portugál)–Panathinaikosz (görög) 0–1 (Olisadebe — 70. perc).

A visszavágókat csütörtökön rendezik.

A skót rendôrség vizsgálatot indított az FC Liverpool szenegáli labdarúgója, El-Hadji Diouf ellen, mert a játékos a szurkolók közé köpött csapata csütörtök esti, glasgow-i UEFA-kupa mérkôzésén.

Öt perccel a lefújás elôtt az afrikai futballista a hazai drukkerek csoportja elé került, amikor éppen a labdát akarta visszaszerezni riválisától. Az egyik nézô a sikertelen próbálkozásra reagálva — láthatóan ártalmatlan gesztusként — megpaskolta Diouf fejét, aki azonban dühösen reagált. Ezután a játékos minden megmozdulását hangos füttyszó és pfújolás kísérte, végül Gerard Houllier vezetôedzô lecserélte.

A skót rendôrség mellett az Európai Labdarúgó Szövetség is vizsgálatot indított az ügyben.

Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy a jövôben gólkamera segítse a vitás esetek eldöntését.

— Nem támogatom egy úgynevezett fôbíró alkalmazását vagy a szabálytalanságok megítélésének videós ellenôrzését — nyilatkozott a Die Welt címû német lapnak a 67 éves svájci sportvezetô, majd hozzátette: — A gólkamerának azonban lenne létjogosultsága. Ha találunk egy olyan rendszert, amely megbízható, s egyértelmûen eldönti, hogy a labda túljutott-e a gólvonalon vagy sem, akkor teljes mellszélességgel támogatni fogom a bevezetését.

16. forduló (március 15., szombat)

Kolozsvári U FC–Krajovai Extenzív

Zalatnai Minaur–Vajdahunyadi Corvin FC

Resicabányai MSC–Târgu Jiu-i Pandúrok

Medgyesi Gázmetán–Câmpulung Muscel-i ARO

Nagybányai FC–Gyulafehérvári Apullum

Nagyváradi FC–Kolozsvári CFR

A Szatmárnémeti Olimpia és az Aranyosgyéresi Sodronyipar szabadnapos.

17. forduló (március 22., szombat)

Sodronyipar–Kv. U FC

Extenzív–Zalatna

Corvin–Olimpia

Pandúrok–Gázmetán

ARO–Nagybánya

Apullum–Nagyvárad

A Kv. CFR-Ecomax és a Resicabánya szabadnapos

18. forduló (március 29., szombat)

Zalatna–Sodronyipar

Olimpia–Extenzív

Resicabánya–Corvin

Nagybánya–Pandúrok

Nagyvárad–ARO

Kv. CFR-Ecomax–Apullum

A Kv. U FC és a Gázmetán szabadnapos

19. forduló (április 5., szombat)

Kv. U FC–Zalatna

Sodronyipar–Olimpia

Extenzív–Resicabánya

Corvin–Gázmetán

Pandúrok–Nagyvárad

ARO–Kv. CFR-Ecomax

A Nagybánya és az Apullum szabadnapos

20. forduló (április 12., szombat)

Olimpia–Kv. U FC

Resicabánya— Sodronyipar

Gázmetán— Extenzív

Nagybánya–Corvin

Kv. CFR-Ecomax–Pandúrok

Apullum–ARO

A Nagyvárad és a Zalatna szabadnapos

21. forduló (április 16., szerda)

Zalatna–Olimpia

Kv. U FC–Resicabánya

Sodronyipar–Gázmetán

Extenzív–Nagybánya

Corvin–Nagyvárad

Pandúrok–Apullum

A Kv. CFR-Ecomax és az ARO szabadnapos

22. forduló (április 19., szombat)

Resicabánya–Zalatna

Gázmetán–Kv. U FC

Nagybánya–Sodronyipar

Nagyvárad— Extenzív

Kv. CFR-Ecomax–Corvin

ARO–Pandúrok

Az Apullum és az Olimpia szabadnapos

23. forduló (április 26., szombat)

Olimpia–Resicabánya

Zalatna–Gázmetán

Kv. U FC–Nagybánya

Sodronyipar–Nagyvárad

Extenzív–Kv. CFR-Ecomax

Corvin–Apullum

Az ARO és Pandúrok szabadnapos

24. forduló (május 3., szombat)

Gázmetán— Olimpia

Nagybánya–Zalatna

Nagyvárad–Kv. U FC

Kv. CFR-Ecomax–Sodronyipar

Apullum— Extenzív

ARO–Corvin

A Pandúrok és a Resicabánya szabadnapos

25. forduló (május 7., szerda)

Resicabánya— Gázmetán

Olimpia–Nagybánya

Zalatna–Nagyvárad

Kv. U FC–Kv. CFR-Ecomax

Sodronyipar–Apullum

Extenzív–ARO

Corvin–Pandúrok

26. forduló (május 10., szombat)

Nagybánya–Resicabánya

Nagyvárad–Olimpia

Kv. CFR-Ecomax–Zalatna

Apullum–Kv. U FC

ARO–Sodronyipar

Pandúrok–Extenzív

A Corvin és a Gázmetán szabadnapos

27. forduló (május 17., szombat)

Gázmetán–Nagybánya

Resicabánya–Nagyvárad

Olimpia–Kv. CFR-Ecomax

Zalatna–Apullum

Kv. U FC–ARO

Sodronyipar–Pandúrok

Az Extenzív és a Corvin szabadnapos

28. forduló (május 24., szombat)

Nagyvárad–Gázmetán

Kv. CFR-Ecomax–Resicabánya

Apullum–Olimpia

ARO–Zalatna

Pandúrok–Kv. U FC

Corvin–Extenzív

A Nagybánya és a Sodronyipar szabadnapos

29. forduló (május 31., szombat)

Nagybánya–Nagyvárad

Gázmetán–Kv. CFR-Ecomax

Resicabánya–Apullum

Olimpia–ARO

Zalatna–Pandúrok

Sodronyipar–Corvin

A Kv. U FC és az Extenzív szabadnapos

30. forduló (június 7. szombat)

Kv. CFR-Ecomax–Nagybánya

Apullum–Gázmetán

ARO–Resicabánya

Pandúrok–Olimpia

Corvin–Kv. U FC

Extenzív–Sodronyipar

A Nagyvárad és Zalatna szabadnapos

16. forduló (március 15., szombat)

Dési Egyesülés–Szamosújvári Olimpia, Margittai Petrom–Avasfelsôfalui Avas, Bethleni Szamos Gáz–Kürtösi Frontiera, Máramarosszigeti Marmatia–Szatmárnémeti Szamos, Zilah Armãtura–Sarmasági Bányász, Tordai Aranyos FC–Nagykárolyi Victoria, Borosjenôi Tricotaje–Dési CF 01; a Kôvárhosszúfalui Plastunion szabadnapos

17. forduló (március 22., szombat)

Plastunion–Egyesülés, Olimpia–Petrom, Avas–Bethlen, Kürtös–Marmatia, Szamos–Zilah, Sarmaság–Torda, Nagykároly–Borosjenô; a Dési CF 01 szabadnapos

18. forduló (március 29., szombat)

Petrom–Plastunion, Bethlen–Olimpia, Marmatia–Avas, Zilah–Kürtös, Torda–Szamos, Borosjenô–Sarmaság, Dési CF 01–Nagykároly; az Egyesülés szabadnapos

19. forduló (április 5., szombat)

Egyesülés–Petrom, Plastunion–Bethlen, Olimpia–Marmatia, Avas–Zilah, Kürtös–Torda, Szamos–Borosjenô, Sarmaság–Dési CF 01; a Nagykároly szabadnapos

20. forduló (április 12., szombat)

Bethlen–Egyesülés, Marmatia–Plastunion, Zilah–Olimpia, Torda–Avas, Borosjenô–Kürtös, Dési CF 01–Szamos, Nagykároly–Sarmaság; a Petrom szabadnapos

21. forduló (április 16., szerda)

Petrom–Bethlen, Egyesülés–Marmatia, Plastunion–Zilah, Olimpia–Torda, Avas–Borosjenô, Kürtös–Dési CF 01, Szamos–Nagykároly; a Sarmaság szabadnapos

22. forduló (április 19. szombat)

Marmatia–Petrom, Zilah–Egyesülés, Torda–Plastunion, Borosjenô–Olimpia, Dési CF 01–Avas, Nagykároly–Kürtös, Sarmaság–Szamos; a Bethlen szabadnapos

23. forduló (április 26., szombat)

Bethlen–Marmatia, Petrom–Zilah, Egyesülés–Torda, Plastunion–Borosjenô, Olimpia–Dési CF 01, Avas–Nagykároly, Kürtös–Sarmaság; a Szamos szabadnapos

24. forduló (május 3., szombat)

Zilah–Bethlen, Torda–Petrom, Borosjenô–Egyesülés, Dési CF 01–Plastunion, Nagykároly–Olimpia, Sarmaság–Avas, Szamos–Kürtös; a Marmatia szabadnapos

25. forduló (május 7., szerda)

Marmatia–Zilah, Bethlen–Torda, Petrom–Borosjenô, Egyesülés–Dési CF 01, Plastunion–Nagykároly, Olimpia–Sarmaság, Avas–Szamos; a Kürtös szabadnapos

26. forduló (május 10. szombat)

Torda–Marmatia, Borosjenô–Bethlen, Dési CF 01–Petrom, Nagykároly–Egyesülés, Sarmaság–Plastunion, Szamos–Olimpia, Kürtös–Avas; a Zilah szabadnapos

27. forduló (május 17., szombat)

Zilah–Torda, Marmatia–Borosjenô, Bethlen–Dési CF 01, Petrom–Nagykároly, Egyesülés–Sarmaság, Plastunion–Szamos, Olimpia–Kürtös; az Avas szabadnapos

28. forduló (május 24., szombat)

Borosjenô–Zilah, Dési CF 01–Marmatia, Nagykároly–Bethlen, Sarmaság–Petrom, Szamos–Egyesülés, Kürtös–Plastunion, Avas–Olimpia; a Torda szabadnapos

29. forduló (május 31., szombat)

Torda–Borosjenô, Zilah–Dési CF 01, Marmatia–Nagykároly, Bethlen–Sarmaság, Petrom–Szamos, Egyesülés–Kürtös, Plastunion–Avas; az Olimpia szabadnapos

30. forduló (június 7., szombat)

CF 01–Torda, Nagykároly–Zilah, Sarmaság–Marmatia, Szamos–Bethlen, Kürtös–Petrom, Avas–Egyesülés, Olimpia–Plastunion; a Borosjenô szabadnapos

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]