2003. március 26.
(XV. évfolyam, 68. szám)

Lázas állapotok uralkodnak hetek, sôt hónapok óta az egészségügyben. Jó ideje szinte állandóan történik valami, illetve nem történik semmi: visszaélések, rossz menedzselés miatt "szólnak le" rosszallóan a minisztériumból, és nagy változásokat, ellenôrzéseket helyeznek kilátásba, közben anyagilag rosszabb kilátás fenyegeti a háziorvosokat, a kórházak és gyógyszertárak a tûrhetetlenségig eladósodtak, nem fizetnek a gyógyszerekért, nem fizetnek ki minden kórházi ellátást, a biztosító még mindig nem térítette meg a gyógyszertárakkal szembeni adósságát. Mindenki érzi, hogy elkerülhetetlen az egészségügyi reform. Ezt a folyamatot már elkezdték, és ennek keretében látogatott tegnap a megyébe egy szakemberekbôl álló bizottság az egészségügyi minisztérium részérôl. Az itteni helyzet elemzésérôl és az intézkedésekrôl sajtóértekezleten számoltak be.

(Tegnap a prefektúra gyûléstermében az egészségügyi minisztérium részérôl Kolozs megyébe érkezett bizottság tagjai ismertették az egészségügyi ellátás területén végzett kivizsgálás eredményeit és a bevezetésre váró intézkedéseket. A bizottság tagjai közt volt dr. Dan Georgescu professzor, államtitkár, a miniszterelnök egészségügyi tanácsadója, dr. Andrei Georgescu, az egészségügyi miniszter tanácsadója, az Országos Egészségügyi Biztosító Pénztár részérôl pedig jelen volt dr. Emilian Imri és dr. Ioana Munteanu. Már több mint egy éve elhatározták, hogy befejezik a kórházak felértékelési folyamatát és a megyék egészségügyi mutatóinak a valós társadalmi és gazdasági keretek közé helyezését, mondotta dr. Dan Georgescu államtitkár. Ezzel a céllal érkeztek most Kolozs megyébe, ahol az egészségügyi reform keretében a következô intézkedéseket vezetik majd be: 896 kórházi ággyal lesz kevesebb, ami azt jelenti, hogy a megyében összesen 5 295 ágy marad, ami 7,3 ágyat jelent ezer lakosra számítva a korábbi 8,5 ágy helyett; a rehabilitációs kórház átkerül az egészségügyi minisztérium fennhatósága alá, és új feladatokkal ruházzák fel; rendelettel felfüggesztik a kórházakban újabb személyzet alkalmazását; nyugdíjazzák azokat az alkalmazottakat, akik teljesítik a nyugdíjazási feltételeket; átgondolják, melyek azok a szolgáltatások — például takarítás, mosás —, amelyeket külsô személyzettel is el lehetne végeztetni; a prefektúra, a megyei tanács és a közegészségügyi igazgatóság szigorúan és rendszeresen ellenôrzi majd a törvényes elôírások betartását a kórházaknál. A megyei biztosító pénztár megköti a szolgáltatási szerzôdéseket, miután elfogadják a kórházak költségvetését, megkötik a menedzselési szerzôdéseket is a kórházigazgatókkal, amelyek révén nagyobb felelôsséget ruháznak át ezen intézmények minden vezetôségi tagjára.

Mivel a felsorolt intézkedések határozottsága azt a látszatot keltette az újságírókban, hogy baj van a Kolozs megyei egészségüggyel, vagy legalábbis sokan panaszkodhatnak rá, az államtitkár eloszlatta ezt a gyanút mondván, hogy megyénkben, amely egyetemi központ is, általában rendben mennek a dolgok, és a tervezett intézkedések sem annyira súlyosak. A kórházi ágyak számát gyakorlatilag csak 506-tal csökkentik, 390 átkerül az egészségügyi minisztérium ellenôrzése alá. Az alkalmazások leállítása is csak azt jelenti, hogy alaposabban ellenôrzik az igazgatókat, és a nyugdíjaztatás csak körülbelül 50 személyt fog érinteni megyei szinten. Az átszervezésrôl szóló minisztériumi rendelet biztosan hagy majd kiskapukat, hogy ne érintse hátrányosan a lakosságot, vélekedett Vasile Soporan prefektus.

Újságírói kérdésre válaszolva az államtitkár elmondta, hogy már "útban van" a gyógyszertáraknak megígért pénzösszeg, a késést adminisztrációs nehézségek okozták. A rendszer átszervezésével el szeretnék érni, hogy az egészségügyi költségvetésbôl — amelynek jelenleg 70–75%-át a kórházak használják el — többet juttassanak ingyenes és ártérített orvosságokra. A reform célja nem a megtakarítás, hanem az egészségügyi ellátás ésszerûsítése, magyarázta az államtitkár.

(i)

Április, május folyamán megérkeznek a felszerelések és berendezések, júniustól pedig beindíthatja tanfolyamait a Kolozsvári Területi Felnôttképzô központ, jelentette be tegnapi sajtóértekezletén Adrian Tinis, a központ igazgatója. A sajtótájékoztatón jelen lévô, a központ tevékenységének megszervezésében részt vevô kanadai szakemberek ünnepélyesen átadták a központ alkalmazottainak az oktatói bizonylatokat, és megdicsérték a kolozsvári szakemberek együttmûködési készségét és felkészültségét.

A felnôttképzô központ létesítésével a munkaerôpiac megváltozott igényeinek kell eleget tenni, amely nem csak egyre felkészültebb munkaerôt feltételez, hanem egyre változatosabb, olykor divatos szakmákba keres megfelelôen képzett személyzetet. A központ megtervezését, megépítését, felszerelését világbanki támogatással már évekkel ezelôtt megkezdték, kanadai mintára, kanadai szakemberek tanácsadásával és segítségével, de nem csupán Kanadában, hanem Magyarországon is jártak a kolozsváriak tapasztalatcserén, emlékeztetett Adrian Tinis igazgató. A Cukorgyár utca 51. szám alatti épületben berendezett intézményt a tervek szerint április végéig átadják, és a szakképesítési tanfolyamokat júniustól indítják be. Kezdetben a következô szakmákban tartanak felkészítést: autószerelés, hegesztés, fehérnemû készítés, lábbeli készítés, kômûves, ács, fodrász, manikûrös és pedikûrös, borbély, szakács, pék, számítógép kezelés, számítógépes könyvelés, vállalkozás. Az említett szakmákat a munkaerôpiac igényei alapján válogatták ki, a munkaerôpiac ilyen irányú elemzésében kanadai szakemberek segítették a kolozsváriakat. A tanfolyamokat természetesen állandóan változtatni vagy bôvíteni fogják, a kívánalmaknak megfelelôen, a felkészítés során pedig a gyakorlati rész 70%-ban fog elôfordulni. Annak érdekében, hogy jobban elôsegítsék a tanfolyamon részt vevôk alkalmazását, a felkészítésbe idegennyelv tanulást és vállalkozói ismereteket is belefoglaltak. Évente körülbelül 320 személyt szakképesít és 200 személyt továbbképez a központ. A tanfolyamokon részt vehetnek munkanélküliek, álláskeresôk, fiatal végzôsök, cégek alkalmazottai. Felhívták a figyelmet arra, hogy az érvényes jogszabályok szerint a különbözô szakmákban (például elárusító) szükséges a megfelelô szakképesítés vagy elegendô tanulmányi év, ezért a munkaadók csak képzett személyzetet foglalkoztathatnak majd.

A sajtóértekezleten jelen lévô kanadai szakemberek, Francis Tang oktató és Gregg Murtagh programvezetô átadták a kolozsvári szakembereknek az oktatói bizonylatokat, elismerésüket fejezve ki a munkakedvért és együttmûködésért.

(i)

Tegnap délután 5 órai kezdettel megnyitották a Római Katolikus Nôszövetség új, Szentegyház utca 2. szám alatti székházát.

A rendezvényen leleplezték a nôszövetség új szimbólumát, amely egy bibliai történetre emlékeztet: az isteni üzenetet fogadó, annak magát alárendelô Mária alakját ábrázolja. A kép melletti négy görög betû, az M, a P, a O és az Y az istenanya szó görög megfelelôjébôl származik, hívta fel a figyelmet az ünnepi beszédet mondó dr. Czirják Árpád érseki helynök. Kifejtette, hogy azért választották éppen ezt a napot, a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét az új székház felavatására, hogy a nôszövetség tagjait "az eszményi emberre" emlékeztessék. Mária az Isten által felmagasztalt, a természetfeletti felé nyitott ember jelképe, aki által "Isten, az emberi szabadságot tiszteletben tartva, bekérezkedett az ember világába". Czirják felhívta a figyelmet a nôszövetség két körének feladatára: az egyik feladata a gyógyítás — nemcsak pasztillákkal és injekciós tûvel, hanem szeretettel —, a másiké a fiatalok megszólítása. Mindkettô lényege kiegészíteni a lelkipásztori munkát.

A jelenlévôket köszöntötte Balogh Gizella, a Szent Raffael Kör elnöke és Schuller Hajnal, a Szent Gábor Ifjúsági Fórum vezetôje, akik a nôszövetség közösséget összetartó és szervezô, illetve az új székhelynek a magyar keresztény fiatalság számára fontos szerepét hangsúlyozták. Balogh Gizella Jósika Miklós Abafiját méltató értékelést idézett: "Uraim, le a kalapokkal!"

Közremûködött a Szent Mihály Kórus és Borsos Edit mûvésznô.

Kónya Klára

Az amerikai–brit szárazföldi csapatok már 80–90 kilométernyire megközelítették Bagdadot — kaptuk a hírt lapzártakor. A szövetséges légierô eközben a maga Szaddám Huszein vezette Köztársasági Gárda fôvárosi támaszpontjait bombázta. Amerikai hadvezetôk szerint a B52-es nehézbombázókkal, az Appache helikopterekkel, brit Harrier vadászgépekkel és amerikai A10-es légelhárítókkal folytatott légi hadjárat máris jelentôsen leértékelte az iraki elithadosztályt. A szárazföldi erôk lapzártánkig még nem bocsátkoztak összeütközésbe a Medina hadosztállyal. A The Times szerint az amerikai elôôrsök már csak 30 kilométerre vannak a frontvonaltól.

Intenzíven bombázzák a fôvárost
A Reuters hírügynökség jelentése szerint kedden késô délután és este újabb légitámadás érte Bagdadot. A helyszínen tartózkodó újságírók beszámolója szerint napnyugta után több tucatnyi nagy erejû robbanás hallatszott a távolból. Elmondásuk értelmében, a robbanások minden valószínûség szerint a szövetséges erôk elleni védelemre felkészült, a fôvárost védô iraki katonák irányából jöttek.

Jelentések szerint nem sokkal azt követôen, hogy az amerikai és a brit harci repülôgépek bombázták az iraki fôváros környékét, három hatalmas robbanás rázta meg Bagdad központját.

Kedden George W. Bush amerikai elnök 74,7 milliárd dollárt kért a kongresszustól annak érdekében, hogy az Irak elleni háborút tovább folytathassák. Az amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy minden más ügyet félretéve, gyorsan meg kell szavazni ezt a pénzösszeget, mert a háború idején a legfelsôbb döntéshozó testület "nem ragadhat le a szokásos ügymenetnél". George W. Bush leszögezte, hogy a koalíciós erôk szakadatlanul haladnak elôre. — Nem tudjuk, meddig tart a háború, de nincs semmi kétség afelôl, hogyan végzôdik: gyôzni fogunk! — mondta az amerikai elnök.

Hírek szerint az elmúlt napokban az amerikaiak vezette koalíciós erôk 500 iraki katonát öltek meg az ország déli részén történô elôrenyomulás közben. Az elmúlt két napban a szövetségesek kétszer akkora területet vontak ellenôrzésük alá, mint az elsô Öbölháború idején — közölte Tony Blair brit miniszterelnök. A politikus szerint a hadjárat kinyilvánított célja Szaddám Huszein diktatúrájának megdöntése, mert csak ez teszi lehetôvé Irak leszerelését. Bár az idôjárás akadályozza a légi hadmûveleteket, a szövetséges erôk már a fôvárost védô Medina hadosztályt bombázzák.

Homokviharok, orvlövészek és a dél-irakiak közönye akadályozta az amerikai irányítás alatt álló erôk invázióját a háború hatodik napján, kedden Irakban, miközben katonai elemzôk szerint a hadjárat még két héttôl egy hónapig terjedô idôszakig tarthat.

Azt továbbra sem lehet elôre jelezni, hogy mikorra lehet egész Irakot legyôzni, és biztosítani a városokat. Az a stratégia, amely azon alapszik, hogy úgy törjenek elôre északra, Bagdad felé, hogy közben nem biztosítják az útközben lévô településeket, nagyban függ a dél-irakiaknak az amerikai–brit erôknek nyújtott támogatásától — állítják elemzôk. Annak emléke azonban, ahogy Washington 1991-ben cserbenhagyta ôket, igen óvatossá és bátortalanná teszi ôket.

Az iraki erôk és a Fidájín Szaddám (Szaddám partizánjai) nevû félkatonai szervezet a biztosítás nélkül hagyott városokat és a sivatagot használja fel arra, hogy rajtaütésszerû támadásokat hajtsanak végre a szövetséges erôk védtelen szárnyain.

Az irakiak emlékeznek arra, hogy mi történt legutóbb, felkeltek Bászrában, az amerikaiak nem segítettek nekik, majd tömeges megtorlásban volt részük Szaddám Huszein iraki elnök részérôl — mondta Barthelemy Courmont, a francia Nemzetközi Stratégiai Kapcsolatok Intézetétôl (IRIS).

Az az elvesztett lehetôség, hogy török területrôl támadjanak a szövetségesek, ugyancsak hátrányt jelent a háborúban. Nagy kérdés, hogy mikorra sikerül ostromgyûrûbe fogni Bagdadot. A brit–amerikai erôk erre az elkövetkezô négy–öt napban még nem lesznek képesek — hangoztatta a szakértô. A csapatoknak hosszú utat kell megtenniük délrôl, hogy elzárják a Bagdadtól északra fekvô utakat. Az amerikai–brit stratégiát a Szaddám Huszein elleni tömeges felkelésekre alapozták, ami nem következett be.

Frank Umbach német biztonsági és katonai elemzô szerint semmi alapja nincs azt hinni, hogy miközben a dél-iraki síiták Szaddám Huszein ellen vannak, ez azt jelenti, hogy támogatnának egy amerikai irányítás alatt álló kormányt Bagdadban. Hozzátette: az, hogy a török parlament elutasította az amerikai erôk állomásoztatását, lelassította a Bagdad elleni hadmûveletet. Az eredeti terv szerint hatvanezer katona hatolt volna be Törökországból Észak-Irakba. Ez azonban nem következett be. Úgy tûnik, hogy a konfliktus még néhány hétig eltart — mondta a szakértô.

Pavel Felgenhauer orosz katonai elemzô elutasítja azokat az iraki véleményeket, amelyek szerint ôk veszteségeket okoznak a szövetségeseknek. Stratégiai szempontból nem szenvedtek el áldozatokat az amerikai–brit erôk, és nincs semmilyen tényezô, ami megváltoztatná a háború kimenetelét. Az iraki erôk végül összeomlanak.

Az orosz vezérkar felderítése szerint az egész hadmûvelet egy hónapig tart. A szövetséges erôk gyorsan haladnak elôre, nem szenvednek hiányt sem felszerelésben, sem katonákban, ami kihatással lehetne a háborúra. Egyetlen elemzô sem hitte azt, hogy ezt a csatát Szaddám Huszein megnyerhetné. Egy tûzszünetet azonban elérhet, amit majd gyôzelemnek állít be. Az iraki elnök tudja, hogy katonai értelemben nem lehet gyôztes.

Umbach úgy vélekedett, hogy az amerikai technikai fölény sokkal nagyobb, mint az elsô öbölháborúban volt. Szaddám Huszein csak úgy nyerhet, hogy elhúzza a háborút, annak reményében, hogy sikerül maga mellé állítani az arab országok lakosságát, és aztán sikerül kialkudni egy tûzszünetet.

Jacques Beltran, a francia Nemzetközi Stratégiai Kapcsolatok Intézetétôl (IRIS) azt emelte ki: az amerikai–brit erôk azzal akarják a világ közvéleményét megnyerni, hogy a minimumra csökkentik a háborús áldozatok számát, ezzel is bizonyítva a hadjárat kevésbé kegyetlen jellegét. Ezt a háborút azzal a politikai megfontolással folytatják, hogy a minimumra szorítsák le a katonai hadmûveleteket.

Kutatótársa, Barthelemy Courmont szerint az amerikai–brit erôknek félre kell hajítani a politikai aggályokat. A szövetségesek kezdik felismerni, hogy szinte lehetetlen áldozatok nélküli háborút folytatni, ami azt jelenti, hogy a heves bombázások taktikájához kell folyamodni, bármilyen hatással is lesz a közvéleményre — vélekedett a francia katonai szakértô.

Kónya-Hamar Sándor képviselôt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének jelenlegi elnökét és Máté András városi tanácsost, ügyvédet jelölték a helyi körzetek a megyei elnöki tisztség betöltésére, jelentette ki a Szabadság kérdésére Bitay Levente ügyvezetô alelnök. Tájékoztatása szerint a megye kilencvenöt körzete közül csak harminckettô élt a jelölés jogával; az ügyvezetô alelnök arról nem nyilatkozott, hogy konrétan melyek lennének ezek. A kérdésben végsô döntést a március 19-re, szombatra összehívott megyei küldött közgyûlés hivatott hozni. A Megyei Képviselôk Tanácsa (MKT) legutóbbi ülésén március 21-ét szabta meg a jelölések benyújtása határidejének.

Ugyancsak március 21-ig tehették meg a városi körzeti és a helyi vidéki szervezetek javaslataikat a szabályzatfelügyelô-, az etikai- és a pénzügyi szakbizottságok, illetve az MKT összetételére vonatkozóan is.

Az utóbbi esetében egy nyolcvan nevet tartalmazó lista állt össze, az utóbbit illetôen pedig öt-öt személyt javasoltak az öttagú pénzügyi és etikai bizottságba, míg a szintén öttagú szabályzatfelügyelô testületbe csupán három személyt jelöltek, ezért a másik két helyre a küldöttgyûlés tesz majd javaslatot. A kolozsvári körzeti és vidéki szervezetek kijelölték azokat a küldötteket is, akiket a kétévente sorra kerülô gyûlésre delegálnak. A négyszáznegyvennyolc tagú küldöttgyûlésbe a helyek leosztása aszerint történik, hogy a körzetek hány szavazatot gyûjtöttek össze a 2000-es parlamenti választásokon, illetve az elmúlt évben mennyi tagsági díjat hoztak be a megyéhez.

Idôközben beérkeztek a megyei alapszabályzat-módosító javaslatok is, ezek leadási határideje március 14-én járt le. A módosító indítványokat egy héttagú bizottság összegezi, majd a szombati küldöttgyûlés elé terjeszti. A testület feladata a megyei alapszabályzat hozzáigazítása az országos alapszabályzathoz, illetve csiszolni a szövegen, ahol azt szükségesnek tartják.

P. A. M.

A Rendôrség Napja alkalmából tegnap délben állófogadással egybekötött ünnepséget tartott a Kolozs megyei rendôrparancsnokság a Colina menedékházban. A rendezvényen a megyei közintézmények vezetôi, aktív és nyugalmazott rendôrtisztek, az ügyészség és a bíróság képviselôi voltak jelen.

A résztvevôket Teodor Pop Puscas, Kolozs megye új rendôrparancsnoka köszöntötte, ezt követôen pedig a megye prefektusa, Vasile Soporan gratulált a rendôrök sok elismerést érdemlô, kitartó munkájához.

A rendôrség napja alkalmából tegnap Kolozs megyében 34 tisztet és 66 rendôrügynököt léptettek elô, négy tiszt és hat ügynök kiváló teljesítményére való tekintettel soron kívül került elôléptetésre.

(m. j.)

Az iraki háború miatt Vasile Soporan prefektus parancsára rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket vezetettek be a kolozsvári Közigazgatási Palotában, ahol a prefektúra és a megyei tanács székháza található.

Az új rendelkezések életbe lépését követôen a közhivatalnokokhoz csupán elôzetes igazoltatás után lehet bemenni. Ugyanakkor a szolgálatot teljesítô rendôröknek kötelességük feljegyezni mindazok nevét és személyi számát, akik az épületbe kérezkednek be.

Ezenkívül a prefektúra és a megyei tanács alkalmazottai számára kötelezôvé tették a kitûzô viseletét annak érdekében, hogy megkülönböztessék ôket az ügyfelektôl.

Az igazoltatáson kívül a terjedelmes csomagokat a repülôgépeken látható fémkeresôk segítségével ellenôrzik. A prefektus kérésére megkétszerezték továbbá az épület védelmét biztosító rendôrök és csendôrök számát.

— A biztonsági intézkedések az intézmény komolyságát jelzik — nyilatkozta kedden Vasile Soporan prefektus.

Hasonló intézkedéseket léptettek életbe a megye más, stratégiai fontosságú objektumainál is.

K. O.

BALÁZS PÉTER gyûjteményes festészeti kiállítása nyílik meg március 28-án, pénteken 13 órakor, a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban. Bevezetôt mond: Alexandra Rus és Tibori Szabó Zoltán.

A REMÉNYIK SÁNDOR GALÉRIA Suba László szobrainak és Labancz Lóránt faliszônyegeinek nyújt otthont. A tárlat megnyitójára március 28-án, 18 órakor kerül sor.

NAGY ANNAMÁRIA ÜVEGTERVEZÔ IPARMÛVÉSZ ÉS DELEANU MARTA FESTÔMÛVÉSZ KIÁLLÍTÁSA nyílik meg március 29-én, szombaton, 11 órakor a Gy. Szabó Béla Galériában (Fôtér 23., az udvarban).

A IV. KOLOZSVÁRI BIOLÓGUS NAPOKAT rendezi meg március 28–29-én az Apáthy István Egyesület és az EME Természettudományi és Matematikai Szakosztálya. Az elôadásokra szívesen látnak minden érdeklôdôt az EME Jókai/Napoca utca 2–4. szám alatti székházának elôadótermében, pénteken és szombaton de. 10 órától.

MEGYEI BORVERSENYT rendez március 30-án a Református Parókia gyülekezeti termében a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Kolozs megyei szervezete, az Aranyosegerbegyi RMDSZ és Gazdakör. Szeretettel várnak versenyzôket a megye minden részébôl. A bormintákat (2 x 1 liter) március 29. déli 12 óráig kell átadni Kónya Attilának, a szervezô bizottság elnökének.

NÓTADÉLUTÁNT tart batyus alapon az RMDSZ alsóvárosi körzete csütörtökön du. 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti székházában. Szeretettel várják az érdeklôdôket.

A SZOCIOLÓGIA NYÍLT EST KERETÉBEN Kiss Dénes Az erdélyi református egyház és a CE Szövetség címmel tart bevezetô elôadást. A rendezvényre március 27-én, csütörtökön du. 6 órakor kerül sor a Györkös— Mányi Albert Emlékházban. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének bemutatkozására és fotókiállítására került sor tegnap a Mátyás Házban, a Kolozsvári Képzômûvészeti Egyetem épületében.

A kolozsvári egyetem tíz éve tart fenn kapcsolatokat a Miskolci Galériával, így jött létre a két tanintézmény közti együttmûködés, hiszen a miskolci egyetem is régi partnere városuk mûvészeti múzeumának.

A magyarországi tanszék bemutatkozása elôtt Ioan Sbârciu rektor köszöntötte a vendégeket. A rektor hangsúlyozta a grafika tanszékük és a magyarországi tanszék közti kapcsolat fontosságát, amely szervesen beépül a kolozsvári felsôoktatási intézmény más kulturális és oktatási központokkal kiépített kapcsolatai közé.

Ezután a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének tanszékvezetôje, Kotics József egyetemi docens beszélt a tanszék történetérôl, az oktatásszerkezetrôl, az oktatási stratégiáról, illetve a kutatási irányultságokról. A tanszéket Kunt Ernô társadalomkutató és képzômûvész hozta létre 1992-ben, innen a nyitottság a vizuális mûvészetek, illetve a vizuális antropológia felé. Kezdményezése elôzmény nélküli Miskolcon, mivel az ottani egyetem mûszaki jellegû volt, humán és mûvészi képzés nélkül. Senkit ne tévesszen meg az antropológia szó, a kulturális antropológia nem a biológiához áll közel, hanem egy társadalomtudomány. A kulturális antropológia általános gyakorlatától eltérôen Miskolcon nem a távoli törzsi kultúrák, hanem a saját társadalom kap kiemelt szerepet az oktatásban és a kutatásban. A szociális és kulturális antropológia mellett a filozófiai, a pszichológiai és a vizuális antropológia vált fontossá az egyetemen. Ez utóbbinak meglehetôsen nagy teret szentelnek, a tantárgyak egyharmada ehhez kapcsolódik. Ennek azért is nagy a jelentôsége — magyarázta a tanszékvezetô —, mert Magyarországon még meglehetôsen nehéz kulturális antropológusként elhelyezkedni, így a diákok könnyen hasznát vehetik multimédiás és vizuális ismereteiknek álláskereséskor.

A tanszéken nemzetközi, országos és regionális szinten folyik a kutatás. A nemzetközi kutatásokban állandó partnerük a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Néprajz és Antropológia Tanszéke.

A kutatások nem lehetnek öncélúak, csupán elméleti jellegûek. "Már nem elfogadható az az arisztokratikus felfogás, hogy mi csak kutatunk, és a problémák megoldódnak maguktól" — állította Kotics.

Ezután Dobák Judit beszélt az antropológia alapmódszertanáról, a terepmunkáról, amelyet Ilyés Zoltán egészített ki egy konkrét kutatás bemutatásával, R. Nagy József pedig a vizuális antropológia fogalmát tisztázta.

A délután megnyitott fotókiállításon a miskolci egyetem 12 diákja mutatkozott be dokumentumfotóival, amelyek a dél-amerikai wayana indiánok szokásaitól egészen egy fogyatékos roma pár gyerekvállalási kérdéséig közelítenek a társadalom felé.

bpe

Pozitív és gyümölcsözô együttmûködésnek lehet elkönyvelni azt a kísérletet, amelyet nemrégiben indítottak be a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Kovács Attila, a központ igazgatójának ötlete nyomán indult útjára az az ingyenes jogi tanácsadás, amelynek célja segíteni az egyházi tervezetek sikeres elindítását. Amint az igazgató elmondta, felmérte az egyházban uralkodó helyzetet, és rádöbbent: tanácsadás hiányában a jó pályázatok sikere kudarcba fullad. Éppen ezért felvette a kapcsolatot Máté András ügyvéddel, aki elvállalta az ingyenes jogi tanácsadást, ez az együttmûködés pedig hasznosnak bizonyult. A diakóniai központ igazgatója felhívja az érdekeltek — az egyházi diakóniai szervezetek, az esperesi hivatalok és a református vendégházak — figyelmét, hogy minden hónap 20-ig elküldhetik kérdéseiket a diakóniai központ címére (Ponorului utca 1.sz.), a központ vezetôsége továbbítja azt Máté András ügyvédnek, majd a központ által mûködtetett elektronikus körlevélben minden szervezetet értesítenek a tanácsadás pontos idôpontjáról. A tanácsadás fôként olyan jogi problémákban ad eligazítást, mint például telekügyek, föld visszajuttatási gondok, vagy különbözô adóilletékek. Ez a szolgáltatás pillanatnyilag zártkörû, az egyház diakóniai szervezeteit szolgálja, de, mint Kovács Attila elmondta a jövôben szeretnék majd kibôvíteni az igénybe vevôk körét.

Köllô Katalin

A három évvel ezelôtt elhunyt festômûvésznek, Vasile Crisannak, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola egykori elôadótanárának munkáiból nyílt kiállítás március 25-én a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai Galériájában. A tárlatot a Szövetség elnöke, Ioan Sbârciu festômûvész nyitotta meg, majd a tanítvány és a tanárkolléga, Gavril Gavrilas és Teodor Botis méltatta a mûvész munkásságát.

A gyûjteményes tárlat egyfajta keresztmetszetet nyújt a kortárs román festészet jeles képviselôjének munkásságából. Vasile Crisan a huszadik századi modern festészetben megnyilvánuló tendenciákhoz hasonlóan a reális ábrázolásmódtól, a figurativitástól jut el a többlépcsôs mûvészi elvonatkoztatásig. Miközben kialakítja azt a nagyon sajátos, nagyon kifejezô és éppen ezért utánozhatatlan formavilágot, amelynek lényegi jegyei a közösségi és egyéni lét összetevôiben keresendôk. A valós világban, amelyet azonban a mûvész egyéni elképzelései szerint teremt újjá. Mûvészetének lényege pedig éppen ez a teremtés. Ennek eredményeképpen születik meg az a szimbolikus jelrendszer, amely meghatározó szerepet játszik alkotómûvészetében, s amely, minden szubjektivitása ellenére is, döntô módon befolyásolja alkotói pályája alakulását. Ihletôje ugyan a valóság, ez azonban sajátos módon, a festôi absztrakció és a mûvész érzelmi viszonyulása ötvözeteként köszön vissza a képekrôl. A maga teremtette íratlan szabályok következetes alkalmazása nyomán létrejött festôi világ elsô pillantásra mintha szemérmesen elfedné kincseit, csak lassan, fokról fokra nyílik meg a szemlélô elôtt, de minél mélyebbre hatolunk titkaiba, minél inkább megbarátkozunk nyelvezetével, annál inkább hatalmába kerít. Idôtlen idôk pecsétjét hordozó tárgyak, a múló lét nyomai, egy omladozó ablakkeretbe sûrített történelem, vagy a szárnyalás érzelmi-gondolati felhangjainak madárszárnyba ötvözött valóságtöredékei, esetleg már csupán színekre és foltokra váltott maximális töménységû lényegjelek jelzik a festôi szándékot. Sajátosan visszafogott színvilág, az okkerek, szürkék kékes, zöldes derengésbe ágyazott sejtelmes játéka követi nyomon a munkák címében is jelzett Keresések, Átmenetek, Lélekmadarak, Évszakok, Csillagjegyek felé vezetô utat, miközben a Genézis misztériumába, a Lüktetô idôbe, a Kék árnyak kísérte Zöld mezôkre és Szent terekre is bebocsátást nyerünk. A végtelen térbe és az idôk végtelenjébe.

Németh Júlia

Tehetséggondozás témakörben rendez évközi továbbképzést tanítók és általános iskolában dolgozó matematikatanárok részére a Gál Kelemen Oktatási Központ és a Tanfelügyelôség március 28–29-én, a Báthory-líceumban. Pénteken 11–13 és 15–17 óra között tehetséges gyerekeket is várnak a foglalkozásokra (fôleg azokat, akik a különbözô versenyeken helyezést értek el). Szombaton 9–14 óra között két csoportban folytatódik a tevékenység. A tanítók Szabó Éva, a tanárok Hatházi Annamária csoporjában követhetik a Brenyó Mihály és felesége, kecskeméti matematikusok által vezetett képzést.

A legnagyobb falióra volt a miénk az egész külvárosban, és az egyetlen a mi utcánkban. Szomszédaink naponta bekopogtak megkérdezni, mennyi az idô, csak azért, hogy megbámulják, és mivel híre ment percnyi pontosságának, egyúttal beállítsák vekkerüket vagy zsebórájukat. Én legjobban azt szerettem, ha Rááb bácsi lépett be, mert mindig valami jópofa dolgot mondott, és nem adott soha barackot a fejemre. Adott viszont egyebet, aminek sokkal jobban örvendtem. Rááb bácsi az utcai villanykörtéket cserélte, ami ünnepszámba ment a környéken, és minden alkalommal népes közönség kísérte oszloptól oszlopig, ámuló közbeszólásokkal figyelve, hogyan köti lábára a vasmacskát, derekára a széles bôrövet, és száz kilójának fittyet hányvakúszik fel a karcsú villanyoszlopra.

— Rááb bácsi, megrázza! — kiabáltak az aggódóbbak a vezetékek között matató öregre.

— Most még megrázhat — hajladozott óvatosan a biztonsági öv bilincsében — de még csinálok neki valamit, és nézzenek csak ide, most már nyugodtan megfoghatom a drótot, és meg is csókolom, ha akarom, nem bánt ez engem egy csöppet sem.

Megfogta, és valóban meg is csókolta. És nem lett semmi baja. Mi, gyermekek tátott szájjal álltunk az ajándékba kapott kiégett villanykörtéket szorongatva, és az a sok galamb jutott eszünkbe, amelyek a mi utcánkban hullottak le holtan, csak azért, mert rossz pihenôhelyet választottak maguknak.

*

Megfoghatatlan, hogy a Kilin Károly galambjai hogyhogy nem telepednek soha a villanyvezetékre! Hozzáértôk azt mesélték, hogy Karcsi bácsi már eleve úgy neveli a galambjait, hogy elkerüljék a veszedelmes helyeket.

Lehetett benne valami, mert a tenyészetében alig volt elhullás.

Egy jókora udvaron laktak, kis agyagpadlós vályogházban, ami tömve volt a különbözô versenyeken nyert oklevelekkel és serlegekkel, az udvar nagyobbik felét pedig a galambketrecek foglalták el. Tágas udvar volt, de nem túl nagy, a környékünkön mindenkinek nagy udvara volt, még nagyobb kerttel.

Kilin Károly éjjel a nyomdában dolgozott, nappal meg, a kerti munka közben csakis a postagalambjait gondozta. A csendesen szedegetô, tollászkodó szárnyasok között sétálva, néha hirtelen felemelte a karját, mintha ô maga is repülni készülne, és huss, nagy szárnycsapkodással az egész sereg égnek emelkedett, szinte eltakarva a napot, tudtára adva a Pata utca népének, hogy röptetési idô van. Alkonyat elôtt pedig kiállt az udvar közepére, és halkan, furcsán fütyülni kezdett, mire pillanatok alatt lent termett az egész galamb társaság. Akkor megetette ôket.

*

Környékünkökn senki nem verte a gyerekét. Szobafogság, udvarfogság volt akkor szokásban. Ezért szerettem a postást. Mázsa bácsi feketeképû, nagy lajtorja ember volt, aki már az utca végérôl szokta kiáltani:

— Von leveel, von ujsoog! — akkor minden megbüntetett gyerek kinyithatta a kaput, hogy átvehesse a levelet, újságot, és mivel a közelben nem volt postaláda, ki-ki átadhassa neki, amit elküldeni kíván. Mázsa bácsi csak a mi vizünket szerette. Forró nyarakon már vártam a literes kannával, hogy megkínálhassam friss csapvízzel, ô meg minden alkalommal figyelmeztetett:

— Engeggye fojja sókat fecsór, legyen jó hideg!

Sokszor elképzeltem, ahogy ül a vonaton, böhöm nagy táskájával, mellére szorítva kettéhajtott bôrlapját, amiben a leveleket hordta, térde szinte az álláig ér, és viszi a levelünket Szárhegyre. Sok idô múltán, amikor aztán elmagyarázták, hogy ô csak a Jobbágy utcába hordja a leveleket és sehová máshová, nem jött, hogy elhiggyem.

*

A Pata utcában és környékén kevés úriház volt. A hosszú, keskeny telkeken többlakásos házak sorakoztak az utca felôl szoba-konyha, tovább egyszoba, szobakonyha és így tovább, sokszor a kert végéig.

Senki sem tudná már megmondani, mikor került Daut bácsi a negyedünkbe, honnan jött, kicsoda, micsoda. Rebesgették hogy török, hogy albán, hogy szerb. Rendesen beszélt magyarul és románul, de semmihez sem hasonlítható, sajátságos kiejtéssel, amit haláláig megôrzött. Magyar feleségével és a két gyerekkel csendesen beköltözött egy hátsóudvarbeli kis lakásba, és nem sok idô múlva elkezdte árulni a késôbb városszerte híressé vált fagylaltját.

Általában ebéd után tolta ki a kétkerekû taligáját, és saroktól sarokig járva a hosszú utcát, rövid idô alatt eladott mindent. Egy két gömböt szoktunk elnyalogatni, csak úgy az utcán, de aki otthoni fogyasztásra nagyobb tételt kívánt, annak egy másik, nagyobb kanállal mérte ki a hazulról hozott edénybe. Nyáron napjában kétszer is végigjárta útvonalát. Ilyenkor csengettyût rázott, és mi, hallva a csilingelést, csirkék módjára rohantunk a csemegéért. — Jönnek a papok, jönnek a papok! — mondták ilyenkor mosolyogva a nem fagylaltozók, de lehet, hogy kissé irigyeltek is. Nem mindenkinek jutott fagyira.

Jó volt a Pata utcában élni. Olyannyira, hogy Daut bácsi házat is vásárolt az utca dereka táján, kitataroztatta, utcára nyíló kis üzlethelyiséget csapott hozzá, és a kirakat kis ablakán keresztül kínálta a belvárosból is odaszokott vevôknek, a különbözô édességekkel is megszaporodott árukészletet. Nyalókával a kezünkben gyakran tanulmányozgattuk az egyszerû cégtáblát, amin ez állt: DAUT ISMAIL cukrász-fagylaltos. Daut, az tiszta sor, hogy magyar név, véltük valamennyien, habár a katonai tömbházakban lakó román fiúk esküdöztek, hogy az biza tiszta román. Az Ismailt azonban senki sem tudta megemészteni.

Így lett aztán az ismerôsei számára Izmi.

*

A környékbeli kocsmákat szinte mindenki meg-meglátogatta, akit emberszámba vettek. Aki azonban állandóan a pohár mellett ült, azt már nem vették emberszámba, az kocsmatöltelék volt.

A Gergely kocsma bezárása után, amelynek helyébe élelmiszerboltot költöztettek, két lokál maradt a közvetlen közelben. A Méhes utca sarkán a Moldován és a Kövespad utca végén a Téglás-féle, ahová inkább hóstátiak jártak, lenyelni a vacsora elôtti gyomorerôsítôt, tekintettel a helység elôtti tágas térségre, ahol kényelmesen elfértek a szekereik. A fényesre zsírosodott fenyôfa asztalok mellett, ha felöntöttek a garatra, szívbôl fújták, hogy: haragszom a töködre, mert felmászott a kukorica tövemre. Néhanapján bizony még bicskázásra is sor került.

Orbán nagy darab magas, vörhenyes bajuszú, javában kopaszodó férfi volt. Amint kinevezték üzletfelelôsnek, rögtön újításokhoz fogott. Átrendezte a pultot, új, fehérabroszos asztalokat, szalvétát varázsolt elô, megtiltotta a szalonnázást, és harmadik decit csak annak szolgált fel, aki meleg ételt is rendelt. Késôbb, már az elsô pohár mellé tett egy kicsi szendvicset, fasírtot, vagy falásnyi egyebet, és vigyázott, hogy a vendég el is fogyassza. A nótázást még eltûrte, nem zavart az senkit a közelben, de aki a kátrányos padlóra köpött, azt határozott pincérfogással kipenderítette. Lehet, nem szerette a köpködô fickókat, és ezek inkább leszoktak róla, mert megmérkôzni senki sem kívánt vele. Ritka erôs ember volt. Sokan csak azért tértek be hozzá, hogy láthassák oxigénezett szôke, kisminkelt feleségét, amint könnyed eleganciával töltögeti a deciket a pult mögött. És amikor az emberek azt kezdték mondogatni, hogy átfutok Orbánhoz, biztos, hogy befogadták.

*

A szemben lévô utcában lakott a trombitás Ravay Laci, akit sokszor hallgattunk az ugyancsak Laci nevû játszótársammal, amint délutánonként számunkra szokatlan dallamokat gyakorol. Egy gyermekkori baleset következtében vesztette el a bal kezét, és a trombita volt az egyetlen hangszer, amin zenei tehetségét fejleszthette. Különös szerencse folytán került késôbb Németországba, ahonnan néhány hónap múlva, az akkor legmodernebb, a másik kezétôl alig különbözô pótlással tért haza, és büszkén mutatta be ismerôseinek, hogyan emel meg egy vödör vizet.

*

A közvetlen közelben állt az a hat bérház, ahová fiatal katonatiszteket költöztettek, kettesével kétszoba konyhába, ami akkor úri kényelemnek számított. Ám miután a fiúk megnôsültek, és az udvaron egyre nagyobb lett a gyerekzsivaj, biza már hatan-nyolcan is zsúfolódtak a közös konyhás, fürdôszobás lakásokban. Erre vonultak a sorkatonák is, fel aKövespadon, tovább az Orbán Balázs utcába, ahonnan a mi utcánkba tértek, mert valami okból kifolyólag nem szerették a Gyárfás Jenô utcát, és a sarki élelmiszer üzletnél rákanyarodva a Pata utcára, harsány katonanótákat fújva masíroztak a bivalyréti gyakorlótér felé.

A boltot Dirnbeck István kezelte, akit rendesen Binder úrnak szólítottak, mert a valódi nevét vajmi kevesen tudták kimondani, hát még leírni. Reggelente messzehangzó robajjal rántotta fel a bejárat hullámlemez rolóját, és perceken belül megjelentek az elsô vásárlók. Mi is nála szoktunk vásárolni, és édesanyám minden alkalommal megkérdezte, mit is kívánnékmagamnak, mire én halkan súgtam oda neki, hogy zongorás házat kiskutyával. — Fiacskám, az nem neked való — súgta vissza ugyanolyan csendesen, szégyenlôsen, nehogy valaki meghallja, milyen szûk a mi lakásunk, hogy se zongora, de még kiskutya se fér el benne, és inkább vett egy kicsi zacskó savanyú cukorkát, amit aztán otthon elszopogathattam, de csakis ebéd után. Akkoriban történt, hogy a Cigánypatak úgy elöntötte a szikes rétet, hogy minden legelészô marha beleragadt, és öt lódoktor szorgoskodott éjt nappallá téve, hogy kimentse, és tisztára sikálja ôket, mire megjönnek a hóstátiak Szoporból, mert ôk is lovat, szekeret akartak mosni a Pata utca végi közös vízcsapnál, lehetôleg miután elment már a hármasautóbusz.

Mi, kölykök naphosszat itt lézengtünk, igyekezve apró szolgálatokat tenni a busz személyzetének, ami azzal az elônnyel járt, hogy ha a sofôr jókedvében volt, megsétáltatott a vasútállomásig és vissza. A fényespiros Zis kocsiban hátul volt jó, mert lehúzhattam az ablakot, és jól kihajoltam, hogy fújja a hajamat a szél, amíg a legközelebb ülô ismerôs utas nyakon nem vágott — csak úgy aggodalomból, nehogy véletlenül kiessek az ablakon. A másik, rozogábbik Fordban elôl, a sofôrülés mellett szerettem, ahol a nagy ablakon át jól szemügyre vehettem az egész útvonalat, végig a Pata utcán, nagyot kanyarodva a Kispiacnál, ahol körülbelül a Tripeduty kocsmánál Pista bácsi, a gépkocsivezetô megjegyzé: most már a belvárosban vagyunk, fiam, a Tanítók Háza, az már belváros. A Tanítók Háza miatt — rója fel nekem, aki akarja — egyáltalán nem érdekelt a belváros, lehet, azért is, mert otthon ilyenképp próbáltak ráncbaszedni: hja, jó dolgod van, de majd ha iskolás leszel, meglátod, milyen nehéz lesz. Én egész kicsi koromtól fogva nem szerettem a nehézségeket. Bôven elég volt nyár derekán, amikor minden srác a szabadban szórakozott, büntetésem miatt a szobában kuksolni, és tanulmányozni falióránk duplakarcsú dobozát, aminek aztán az lett az elônye, hogy hamarabb ismertem meg a római számokat, mint a rendeseket. Amíg így unatkozva végigtanulmányoztam a tányérnyi ingát, ahogy méltóságteljesen lengett jobbra-balra, a cirádás óramutatókat, és egész fent a kis faragott tornyocskákat, lassacskán letelt egy-egy szobafogság. Már nyár vége lehetett, amikor egy szobafogság alatt, úgy estefelé észrevettem a cirádák közé font vékony pókhálót, és a leselkedô pókot, amely minden bizonnyal a falióra egy csendesebb zugában lakott, és csak idônként jött elô velem szemezni, és talán együttérezni.

Kovaltsik Simon

Nem hagyható szó nélkül a napokban az egyik országos magyar napilapban megjelent, és csúsztatásra épült vezércikk, amely Zoran Djindjics meggyilkolása ürügyén a szerbek jelenlegi Trianonjának gondolatát próbálja a jóhiszemû olvasóba plantálni.

A formális logikával, és egy kis rosszindulattal akár szándékosan mai román nacionalista propaganda-megrendelésre készültnek tekinthetô iromány szerint bízvást egyenlôségjelet tehetünk az 1920-as magyar haza és nemzet feldarabolása, meg a szerb birodalom és nemzet több mint tíz éve tartó megcsonkítása között. Leegyszerûsítve, csupáncsak azért, mert senkinek sem esik jól, ha valamit erôszakkal elvesznek tôle. "Az 1920-as években Magyarország az elveszített területeket, az elszakított nemzetrészeket siratta akkora fájdalommal, mint amekkorát most Szerbia érez. A magyar kisdiákok szavaltak keserû verseket a trianoni átokról, a csonka Magyarországról úgy, ahogyan most a szerb iskolákban teszik. Magyar lelkek sajogtak az idegen államok területén rekedt rokonokért, barátokért, magyar vállak viselték az üldöztetés terhét ezekben az államokban. Magyar szívek dobogtak az államhatárokon túlról a magyar anyaországért, ahogyan most Szerbiáért dobognak a krajinai, boszniai, koszovói szerb szívek" — állítja a cikk szerzôje, ami azért veszélyes, mert így, elterelve a figyelmet az egészrôl, a részlet valóban igaz.

A félrevezetés azonban az összehasonlítás legelején kezdôdik. Azzal, hogy elhallgatja a lényeget: melyik nemzet hogyan jutott ahhoz a maga történelmi jussához, amit késôbb a nagyhatalmak elvettek tôle. A jeles tollforgató ezt a következôképpen intézi el: "Szerbia úgy dominálta negyvenöt évig Jugoszlávia többi népét, ahogyan Magyarország a monarchia népeit. Amelyek ugyanúgy lázadoztak, és kívántak önálló államokká válni." Az mellékesnek tûnik, tehát elhallgatni való apróság, hogy honfoglaló ôseink milyen gyéren és fôleg kik által lakott területeket találtak a Kárpát-medencében, hogy a románság és a többi szláv népesség mikor és milyen körülmények között szivárgott be tájainkra, ahol munkát, jólétet, biztonságot kapott, késôbb vallási és kulturális támogatottságot élvezett az akkoriban még többségben lévô magyarok részérôl, hogy aztán késôbb... Ugyanakkor a szerbek, amikor 1918. december 1-jén megalakították birodalmuk magját, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, majd késôbb uralmuk alá hajtották Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Dalmácia lakóit, egészen különbözô, hamisítatlan balkáni módszerekkel kivitelezett honfoglalással iparkodtak érvényesülni, a másságot eltaposni. Nagy-Jugoszlávia 1991 óta tartó fokozatos feldarabolódása eddig négy véres háborút eredményezett, jogállamiságára pedig mi sem jellemzôbb, mint a nemrég bekövetkezett sikeres merénylet a nyugati értékek térhódítása mellett síkraszálló Djindjics miniszterelnök ellen.

A "szerb Trianon" tehát távolról sem hasonlítható a mienkhez, bár, érthetô módon, traumáik mindkét nemzetet súlyosan érintik. Aki mégis ezt teszi, az valamilyen érdekbôl ferdén akar láttatni. Akárcsak az, aki évekkel ezelôtt egy másik hazai magyar lapban (!) arról gyôzködte az olvasót, hogy iskolaköteles gyermekét adja nyugodtan román nyelvû elsô osztályba.

Abszurd világban élünk, mi, erdélyi magyarok és álmagyarok. Dehát ez a vonatkozás már a mi aktuális belsô trianonunk következménye.

Ördög I. Béla

A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) minden eszközzel segíteni kívánja a magyar–magyar kapcsolatok intenzívebbé válását Magyarország európai uniós csatlakozását követôen, a szülôföldrôl való elvándorlást azonban semmiképpen nem támogatja.

Bálint-Pataki József, a HTMH vezetôje az MTI érdeklôdésére elmondta: a 2004-ben Magyarországgal együtt csatlakozó Szlovénia és Szlovákia magyarsága számára a kapcsolattartás az anyaországgal sokkal egyszerûbbé és zavartalanabbá válik. Külön fel fog értékelôdni a határokon átnyúló regionális együttmûködés szerepe és jelentôsége, annál is inkább, mert az EU támogatási prioritása között elôkelô helyet foglal el az ilyen együttmûködés ösztönzése.

E közösségek tekintetében egy nagyobb egység részeként, európai keretekben sokkal könnyebbé, akadálytalanabbá válik a magyar–magyar kapcsolattartás: a tôke és a javak mellett megvalósul a humán tényezô, az emberek — közöttük a magyarok — szabad áramlása a térségbe.

Ez adott esetben a korábban természetes egységet képezô kisrégiók újraéledését, a fejlôdés vérkeringésébe való visszakapcsolását is magával hozhatja, ami egyúttal az államközi együttmûködésre, a térség egészének gyorsabb ütemû felemelkedésére is ösztönzô hatással lehet.

Bálint-Pataki József szerint ugyanakkor fokozott figyelmet kell fordítani az azokban a szomszédos országokban élô magyar közösségekkel való kapcsolattartásra, amelyek csatlakozására középtávon egyelôre nem kerülhet sor.

A magyar kormány változatlanul biztosítani kívánja az érintett magyar közösségek szerves kapcsolatát az anyaországgal, és kiemelt figyelmet szándékozik fordítani a határon átívelô együttmûködési formák bôvítésére.

Hozzátette: a kárpátaljai és a vajdasági magyarság esetében véleménye szerint éppenséggel arra kell törekedi, hogy EU-csatlakozás a velük való kölcsönös, kétirányú kapcsolattartásban ne okozzon minôségi változást, vagy a lehetô legkevesebb változással járjon.

Azaz, az ott élô magyarok számára minél kevésbé jelentsen akadályozó tényezôt az anyaországgal való kapcsolattartásban a magyar EU-tagság.

Várakozásaik szerint a csatlakozás pozitív hatással lesz a magyar–román kapcsolatokra is.

Arra számítanak, hogy az ország keleti részein várhatóan meginduló fokozott gazdasági felzárkózási folyamat ráirányítja az EU figyelmét Romániára, és így már rövid távon is olyan regionális gazdasági és infrastrukturális fejlesztésekre kerül sor, amelyekben a magyar vállalatok is aktív szerepet tudnak vállalni.

Kiemelte: arra kell törekedni, hogy meggátoljuk a csatlakozásból most kimaradó országok — és így az anyaországi és az ottani magyarság — közötti "szétfejlôdést", anélkül persze, hogy saját fejlôdésünket visszafognánk.

A HTMH immár több mint tíz esztendeje biztosítja a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálását, kapcsolatot tart a határon túli magyar politikai és társadalmi szervezetekkel.

Bálint-Pataki József a hivatal teendôit illetôen nem számít lényegi változásokra az európai uniós csatlakozást követôen.

Álláspontja szerint az EU tagjaként sem szûnik meg a határon túli magyarok támogatása, a velük való anyaországi törôdés szükséglete, és ez azokra a határon túli magyar közösségekre is igaz, amelyek esetében az állampolgárságuk szerinti országok velünk együtt válnak az unió tagjává.

Hozzátette: az integráció kedvezôbb körülményeket biztosít a határokon átívelô kapcsolattartás számára, ugyanakkor az érintett magyar közösségek szülôföldön való boldogulásának feltételeiben már korántsem jelent automatikus javulást.

Bálint-Pataki József elmondta: amikor az Európai Unió döntést hoz egy ország vízumkötelezettségérôl, akkor tiltó rendelkezéseket csak az adott állam, illetve annak összes állampolgára vonatkozásában tud hozni, és nem képes különbséget tenni az adott állam népcsoportjai, nemzetiségei szerint.

Az uniós csatlakozást követôen azonban a 2004-tôl várhatóan 2006–2007-ig terjedô átmeneti idôszakban a magyar képviselôknek is befolyásuk lesz a joganyag és a követelmények alakítására, együttmûködve a sok tekintetben hasonló helyzetben lévô lengyel, cseh, szlovén és szlovák képviselôkkel.

Minden magyar törekvés arra irányul majd, hogy a vízumkötelezettség bevezetésére az érintett szomszédos országokkal folytatott kétoldalú tárgyalások eredményeként kerüljön sor, a kompenzációs megoldások kidolgozásakor pedig az illetékes magyar szervek hangsúlyozottan figyelembe veszik a határon túl élô magyarok szempontjait is.

Elmondta: Magyarország az idei év második felében fogja bevezetni a vízumkényszert az unió vízumkötelezett országokat tartalmazó listáján szereplô Ukrajnával, valamint Szerbiával és Montenegróval szemben.

Meggyôzôdése, hogy a Szlovákiával és Szlovéniával való akadálytalanabb kapcsolattartásból adódó lehetôségeket mind a határ túlsó, mind pedig innensô oldalán élôk messzemenôen igénybe fogják venni.

Könnyebbé válik az, hogy például Magyarországon járjanak iskolába a határon túli magyarok, ám a teljes magyarországi képzést a magunk részérôl — konkrétan indokolható kivételektôl eltekintve — a jövôben sem kívánják ösztönözni.

Bálint-Pataki József hangsúlyozta: a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika célja továbbra is az, hogy a magyar közösségek magyarságukat megôrizve szülôföldjükön találják meg számításaikat, ott boldogulhassanak.

Az ország csatlakozásának fontosságáról szólva elmondta: teljes jogú tagként lehetôségünk nyílik az EU joganyagának alakításában való alkotó közremûködésre, ami értelemszerûen vonatkozik a nemzeti kisebbségek problémakörével kapcsolatos szabályozásra is.

Ugyancsak fontosnak tartja, hogy a csatlakozással az EU tagjaként a magyar állampolgárok ugyanannak a közösségnek lesznek tagjai, mint amelynek Európa fejlett országaiban élô nemzettársaik.

Azaz, az eddigiektôl gyökeresen eltérô dimenzióba kerül az EU tagállamaiban élô magyar diaszpóra és az anyaország kapcsolata is.

Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter hétfôn közölte, hogy a Román Nemzeti Bank (RNB) várhatóan ellenôrzi a Romániában nyitott iraki bankszámlákat, és az eredmények alapján a román hatóságok eldöntik, befagyasztják-e vagy sem a számlákat.

"Az ellenôrzést a központi banknak kell elvégeznie, és ezt várhatóan meg is teszi, a számlák sorsáról pedig a következôkben születik döntés", válaszolta Tãnãsescu az iraki számlák befagyasztásával kapcsolatos amerikai felkérésrôl szóló kérdésre.

A közpénzügyi tárca vezetôje azt is elmondta, hogy az RNB és a pénzmosás elleni hivatal mindenképpen figyelemmel követ minden Irakkal kapcsolatos bankszámlát.

Tãnãsescu kijelentette, nincs tudomása az Egyesült Államok kérésérôl. Mint ismeretes, az amerikai vezetés csütörtökön bejelentette: az Egyesült Államokban összesen 1,74 milliárd dollár értékû iraki jövedelemforrást fagyasztottak be, és felkérte a nemzetközi közösséget, zárja el az iraki kormány bármilyen finanszírozási forrását, tájékoztatott az AFP hírügynökség.

Ion Iliescu államfô hétfôn este kijelentette, hogy Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök hétvégi bukaresti látogatásán várhatóan átadja Vlagymir Putyin üzenetét a román–orosz alapszerzôdés aláírásának idôpontjával kapcsolatban.

A román elnök szerint Kaszjanov romániai látogatása önmagában pozitív jelzés a kétoldalú kapcsolatok fellendítése tekintetében. Iliescu elmondta, a megbeszélések során fôként a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésérôl esik majd szó.

Ion Iliescu még 2002 elején bejelentette, hogy Moszkvába látogat a román–orosz alapszerzôdés aláírása végett. Noha a román vezetés szerint elkészült az alapszerzôdés, valamint a Ribbentrop-Molotov paktumra, illetve a román mûkincsre vonatkozó kiegészítô nyilatkozat szövege, a két dokumentumot máig nem írták alá.

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szombaton, 2003. március 29-én reggel 9 órai kezdettel tisztújító küldöttgyûlést tart az Állami Magyar Opera termében.

A gyûlésre szavazati joggal hivatalosak: az MKT tagjai, polgármesterek és alpolgármesterek, egyházak és társszervezetek képviselôi, valamint a leosztott helyek alapján megválasztott képviselôk.

A gyûlés napirendje: a megyei elnök beszámolója; a pénzügyi ellenôrzô bizottság jelentése; a szabályzatfelügyelô bizottság jelentése; az etikai bizottság jelentése; az alapszabályzat összehangolása az új ország szabályzattal; a megyei elnök megválasztása; a pénzügyi-, etikai-, és szabályzat-felügyelô bizottság megválasztása; a belsô választásokkal kapcsolatos kérdések megvitatása; különfélék.

Kónya-Hamar Sándor
parlamenti képviselô-megyei elnök

Dr. Vekov Károly képviselô interpellációt intézett az egészségügyminiszterhez, amelyben arra kért választ, hogy mikor szándékozik kifizetni a minisztérium a gyógyszertárakkal szembeni adósságot. A képviselô rámutatott, hogy sok egyéb társadalmi nehézség, nélkülözés mellett a lakosság ártatlanul szenved a minisztérium tehetetlensége miatt. Márciustól nem jutottak ingyenes vagy ártérített gyógyszerhez a gyermekek, öregek, terhes nôk és gyermekágyas anyák, továbbá a krónikus betegségben szenvedôk, a rákbetegek, háborús veteránok, egykori politikai üldözöttek, fogyatékosok és mások. Az általános szegénység miatt az érintettek nagy többségének el kell döntenie, hogy a költségekre, gyógyszerre vagy élelmiszerre költi-e a kevéske pénzét, mert mindháromra, bármilyen szükségesek, nem tudja beosztania jövedelmét.

Kedden Vasile Soporan prefektus felszólította Gheorghe Funar polgármestert, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy minden lakóközösségnél végezzék el a tavaszi nagytakarítást. Ugyanakkor kijelentette: a városvezetônek maximum egy héten belül össze kell hívnia a városi tanácsot.

A prefektus szerint az elmúlt idôben a köztisztasági vállalatok nem végzik megfelelôen a munkájukat, illetve a város területén sok a szemét. Szerinte a polgármester kezdeményezésére összehívott tanácsülésen a köztisztaságnak is napirenden kellene szerepelnie. Vasile Soporan figyelmeztette a polgármestert: a kormány nemrég elfogadott sürgôsségi rendelete alapján a prefektusok büntetést róhatnak ki azokra a városvezetôkre, akik nem végzik kellôképpen feladatukat. A prefektus tudomása szerint a büntetések értéke 2–25 millió lej között mozog.

(k. o.)

Sorozatos támadásba kezdett a Szociáldemokrata Párt (SZDP) néhány radikális törvényhozója az RMDSZ ellen. A Curentul címû román napilap kedden beszámolt arról, hogy Adrian Pãunescu szenátor "politikai vádbeszédben" ítélte el a szenátusban az RMDSZ radikális és mérsékelt szárnyát, amelynek fellépése — véleménye szerint — egyáltalán nem idegen egymástól.

Pãunescu értetlenségét fejezte ki, hogy a román hatóságok tétlenek, miközben Tôkés László református püspök, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke kezdeményezéseket tesz a magyarok alkotmányellenes és a román nemzet egységét veszélyeztetô autonómiájának megteremtésére.

A szenátor hevesen támadta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét is a Hargita-Kovászna-Maros megyékbôl álló regionális fejlesztési ügynökség terve miatt.

— Ez az elképzelés annak a Magyar Autonóm Tartománynak a feltámasztására tett szerencsétlen kísérlet, amely autonómiát Sztálin parancsára hoztak létre egykoron Romániában — fogalmazott.

A három székelyföldi megyére kiterjedô fejlesztési ügynökség létrehozását azon az önkormányzati fórumon kezdeményezték, amelyet az RMDSZ rendezett a múlt hét végén Marosvásárhelyen. Az RMDSZ szerint az Európai Unióba készülô Romániában alulról történô építkezéssel, a történelmi és kulturális hagyományok figyelembe vételével kell kialakítani az új fejlesztési régiókat.

A Cotidianul címû napilap szerint Adrian Casunean Vlad kormánypárti képviselô, aki egyben az SZDP Kovászna megyei szervezetének elnöke is, a héten a képviselôházban kíván politikai nyilatkozattal tiltakozni a székelyföldi románok etnikai diszkriminációja ellen. A képviselô nyilatkozatának alapját egy sepsiszentgyörgyi középiskolában történt eset képezi, ahol egy román anyanyelvû tanár a tantestület ellenkezése miatt nem lehetett az intézmény igazgatója. Casunean szerint a középiskolában a román osztályok száma 30 százalékot tesz ki, ezért román anyanyelvû igazgatója is lehet az intézménynek.

A székelyföldi románok diszkriminációjáról volt szó azon a fórumon is, amelyet a Kovászna és Hargita megyében élô románok képviselôi szerveztek Csíkszeredában, az RMDSZ marosvásárhelyi tanácskozásával egyidôben.

A fórum résztvevôi — ortodox papok, parlamenti képviselôk, kormánytisztviselôk — sürgették, hogy a román kormány fordítson nagyobb figyelmet a székelyföldi megyékben kisebbségben élô románokra, és akadályozza meg az etnikai alapon történô szegregációt.

A székelyföldi románok a román nyelvû lapok szerint további támogatást, valamint új, román nyelvû rádió- és televízióadók indítását kérték. Úgy vélték, hogy a helyi románságnak nincs elég képviselôje a helyi tanácsokban, ezért a választási törvény módosítását is sürgették.

Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke pragmatikus, észszerû és európai gondolkodásra szólította fel a fórum résztvevôit.

Szavai szerint az áldozati és kisebbségi komplexustól mentes szolidaritásról kellene tanúbizonyságot tenniük a helyi románoknak, akiknek azt tanácsolta: jogaik követelésekor ne a múltra, hanem a jelenre hivatkozzanak.

Több mint három hete tart a nitrát- és nitritháború a hazai sajtóban, amit Miruna Bibicu robbantott ki a Horting Kertészeti Intézet tudományos igazgatójaként, amikor kijelentette, hogy az ország különbözô részeibôl begyûjtött zöldségmintákból végzett laborvizsgálatokkal kimutatta, hogy egyes esetekben a nitráttartalom meghaladta a megengedett szintet. A legmagasabb koncentrációt a céklában találták. A saláta 60%-a, a sárgarépa 58%-a, a begyûjtött spenót 49%-a, a káposzta 43%-ban tartalmazott a megengedett szintnél több nitrátot. A Horting kutatóintézetben végzett analízisek azt is kiderítették, hogy a növényházakból hozott saláta 61%-a és az uborka 64%-a volt káros az egészségre. A magas toxikus anyagtöménység a túlzott mûtrágya használat következménye, ami egyértelmûen rákkeltô hatású. A bukaresti kutató kijelentései lavinát indítottak el romániai szakmai körökben.

A mezôgazdasági minisztérium, a zöldségtermelôk és mezôgazdasági kutatócsoportok megkérdôjelezték Miruna Bibicu elemzési eredményeit. Constantin Stanciu, a Leoser növényházak igazgatója tiltakozott, mivel Miruna nem közölte, hogy mikor és honnan vették az elemzéshez szükséges mintákat. "Nekünk saját laboratóriumunk van — mondta az igazgató. Nyugatról szereztük be sok pénzért. Talaj- és zöldségminták vizsgálatát végezzük rendszeresen. Európa számos országába exportálunk zöldséget. Ha termékeink nem felelnének meg a minôségi elvárásoknak, nem vásárolnának tôlünk".

Victor Lãcãtus tudományos igazgató, a vidrai kutatóállomás vezetôje meg van gyôzôdve arról, hogy hazai zöldségeink és gyümölcseink nitráttartalma alacsony, nem haladja meg a törvény által megszabott keretet.

A mezôgazdasági minisztérium a közelmúltban három törvénytervezetet dolgozott ki a zöldségek termelésére és értékesítésére, amelyek megfelelnek az Európai Uniós elvárásoknak, jelentette be Elena Tatomir minisztérumi igazgató. A jogszabályok a szakember szerint valószínûleg a nyári hónapoktól lépnek érvénybe. Ezt követôen kötelezô laboratóriumi analíziseket végeznek, hogy kiderítsék, van-e a termékben növényvédôszer-maradvány, nitrát vagy nitrit. A vizsgálatok után kibocsátott igazolvány szerint a mégezô anyagokat tartalmazó termékek nem kerülhetnek forgalomba. A jogszabályok szerint a termelôk kötelezô módon nyilván kell hogy tartsák a permetezési naplóban mindegyik termesztett növény permetezési módját, a felhasznált vegyszereket, a mûtrágyák, illetve minden más vegyszer használatát. Akik ezt nem tartják be, a törvény szerint akár 150 millió lejjel is büntethetôk.

A Mezôgazdasági Élelmezési Szakszervezeti Szövetség, az Agrostar mérlegeli, hogy perelje-e be a Horting kutatóállomást, mert a zöldségek nitrát- és nitrittartalmáról közölt adatok jelentôs károkat okoztak a külföldre is szállító hazai termelôknek.

A kialakult kusza helyzetrôl megkérdeztük dr. Mariana Vlad profeszorasszonyt a Kolozsvári Közegészségügyi Intézetbôl, aki elmondta: a nitrátok és nitritek a talaj természetes összetevôi, amelyek a növényi és állati eredetû szervesanyagokból képzôdnek. A vízben és talajban általában kiegyensúlyozott mennyiség található. A túladagolt szerves- vagy mûtrágya megbonthatja az egyensúlyt. Ily módon a növények nagyobb mennyiséghez jutnak, amelyek egy adott határértéken felül károsak az egészségre. A vízbôl vagy a takarmányból a háziállatokban is felhalmozódnak, ami állati eredetû élelmiszerek révén bejut az emberi szervezetbe is. A zöldségek és a gyümölcsök nitrát- és nitrittartalmát nagymértékben befolyásolja a fény jelenléte vagy hiánya, vagyis a napfényes órák száma. Ez különösen a növényházi zöldségekre vonatkozik.

Az Egészségügyi Minisztérium 2000. szept. 18-i 768-as számú rendelete alapján a bukaresti, temesvári és kolozsvári Közegészségügyi Intézetek feladatot azt a kapták, hogy kövessék nyomon (monitorizálják) a környezeti tényezôket, a nitrát- és nirittartalmat, valamint a nehézfémek és növényvédôszer maradványok jelenlétét a zöldségkben és általában az élelemben. 2001-ben Erdélyben 1491 mintában vizsgálták meg, amibôl 606 húsminta volt, 374 tejtermék, 428 zöldségpróba (saláta, spenót, retek, káposzta) és 83 a napi menübôl került ki. A salátában átlag 1,2 mg nitrit volt kilogrammonként, míg a nitráttartalom 1348,9 mg/kg. Az alma 0,97 ppm nitritet és 17,6 ppm nitrátot tartalmazott. Az iskolai étkezdében vett minták egy diák porciójában átlag 26 ppm nitritet és 27,9ppm nitrátot találtak, amelyek nem veszélyesek a fogyasztó számára. Az adatokat értékelve dr. Mariana Vlad elmondta: a törvényes rendelkezések szerint a spenót megengedett nitritkoncentrációja 3000 ppm (mg) kilogrammonként, nyerszöldségre vonatkoztatva, amit november 1— március 31. között szednek le, és 2500 mg/kg az április 1–október 31. közötti idôszakban betakarított termékeknél. A saláta esetében ez az érték 4500 mg/kg télen és 2500 ppm nyáron. A fagyasztott spenótnál a megengedett nitrátmennyiség 2000 ppm. A szakember azt is elmondta, hogy a talajban elôfordulhat a normálisnál magasabb nitrogénsó koncentráció anélkül, hogy szerves- vagy mûtrágya túladagolás történt volna. Elôfordulhat magas nitrátszint az ivóvízben is. A megengedett koncentráció 50 mg/l.

A közegészségügyi intézet szakembere szerint környékünkön nincsenek látványos eltérések a megengedett nitrát- és nitritszinttôl, legalábbis a hivatalos szervekneknincsenek ilyen kimutatásaik.

Barazsuly Emil

Milyen dohánytípusokat termesztenek hazánkban?

a) Djebel 123, Molovata 72;

b) Virginia, Burley;

c) Banat 13, Molovata 94.

A Quinta, Sollux és Beril fajták milyen növénzfajhoz tartoznak?

a) napraforgó;

b) szója;

c) olajrepce.

Milyen növényvédô szerekkel védekezhetünk az uborka-peronoszpóra és a lisztharmat okozta betegségek ellen?

a) A két betegség ellen együtt használhatunk Topsin M 70–7 0,1%-os és Robigan 12 EC-t 0,04%-os töménységben;

b) Sindatox 3–7, 20 kg-os hektáronként, Carbetoxot 3%-os töménységben;

c) Furadan vagy Carbodan vetômagkezelés.

A gyümölcsfák közül az alma viseli el a legjobban a hideget. Rügyei hány fokot bírnak ki?

a) mínusz 26–28 C fokot;

b) mínusz 20–24 C fokot;

c) mínusz 32–34 C fokot is elvisel, jelentôsebb károsodás nélkül.

A hasmenéses malacnak adható kamilla teát hogyan fôzzük meg?

a) A kamillavirágot hideg vízben áztatjuk estétôl reggelig;

b) Fôzzük l–2 óráig;

c) 2–3 liter vízben 1–2 marék virágot áztatunk fél órán át lefedett edényben.

Beküldési határidô április 30.

A szamosújvári Polgármesteri Hivatal ebben a hónapban 200 millió lejt fordít társadalmi segélyre. Városi szinten 88 család részesül anyagi támogatásban, ezeknek több mint fele munkaképes. E hét elején ismét kivonultak az utcákra, parkokba. Ásóval, kapával és seprûvel felfegyverkezve serénykednek a zöldövezetek rendbetételénél. A szép idô beálltával felfrissítik a városi sétateret is, ahol siralmas a helyzet. Még a sétányok menti padokat is ellopták, hogy ne is beszéljünk a csónakázó tó környékérôl. A rendteremtésben nagy szükség van a társadalmi segélyben részesülök munkájára. A következô idôszakban az utcák, járdák seprésénél is igénybe veszik a kisváros szegény sorsú lakosainak segítségét.

Az idei télen mindenütt tönkrementek az utak. Szamosújváron a hosszan tartó hideg nehéz feladat elé állította a városatyákat, akik most azon fáradoznak, hogy rendbetegyék a város utcáit, járdáit. Nem lesz könyû dolguk az örmény település gazdáinak, hiszen a javításokhoz a helyi önkormányzatnak nem kevesebb mint 10 milliárd lejre van szüksége.

Bôven akad tennivalójuk a Közterület-fenntartó Vállalat dolgozóinak. A múlt napokban hozzá is láttak a munkához, de egyelôre csak a gödröket tömték be a fôutcán. A teendôk nagyobb része még hátra van. Ahogy az idôjárás megengedi, hozzákezdenek az aszfaltozáshoz. Pintea Ioan alpolgármester lapunknak elmondta:a rendelkezésükre álló pénzösszeg nem elég, hacsak utólag nem jutnak újabb pénzügyi forráshoz. Szerinte nem elég csak a gödrök betömése, sokkal komolyabb munkára van szükség. Több kilométeres útszakaszt szeretnének "felfrissíteni". A város területén a Közterület-fenntartó Vállalat alkalmazottaival fognak dolgozni, az országutakon pedig a Megyei Útigazgatóság hozzájárulásával oldják meg e fontos idénykérdést. Egyelôre az aszfaltozáshoz szükséges anyag beszerzésén fáradoznak a városgazdák. Az aszfaltot Prahova megyébôl és a Bihar megyei Berettyószéplakról szerzik be. Tavaly nem kevesebb, mint negyven tonnát használtak fel a tavaszi útjavításnál.

Szamosújváron 104 utcát tartanak nyilván, ennek több mint fele aszfaltozott. Jelenleg azonban csak itt-ott láthatók a korszerûsített útfelület nyomai.

Szamosújváron jelenleg 4500 nyugdíjast tartanak számon. Ennek több mint fele kisnyugdíjas, és alig tartja fenn magát. Körülbelül harminc százalékának orvosságra sincs pénze. Ezért a Szamos menti kisvárosban nagy szükség van egy számukra létesülô orvosi rendelôre. Az elképzelés már évekkel ezelôtt megszületett, de annak idején helyiséghiány miatt napolták el a terv megvalósítását. Nemrég ismét felvetôdött a kolozsvári mintára beinduló orvosi rendelô és gyógyszertár megnyitása. Most helyiség is akad, és szakorvos is biztosított, ellenben hiányzik a helyi önkormányzat támogatása. Pénz hiányában senki sem mer nekifogni e fontos szociális létesítmény berendezésének.

Egy kis szerencséjük mégis van a szamosújvári idôs embereknek. A helybeli Református Egyházközség jóvoltából minden hét szerdáján ingyen megkaphatják a szakorvos által felírt gyógyszert.

Elkezdôdött az Erdôk Hónapja. A hagyományokhoz híven ilyenkor országszerte nagyszabású faültetési akció bontakozik ki. Szamosújvár környékén már javában dolgoznak e fontos idénymunkáknál.

Az Erdészeti Hivatal körzetében található 26 erdészlak területén népes tömeg ülteti a facsemetéket. Elôzetes számítások szerint a körzethez tartozó 18 község határában összesen 40 hektáron újítják fel a faállományt. Eddig a legszorgalmasabbak a Cege és Szépkenyerûszentmárton községhez tartozó erdészek voltak, de nem hagyhatjuk szó nélkül a lakosság aktív bekapcsolódását sem. Faluhelyen népszerûek a faültetési akciók, különösen, ha az állampolgárok többsége kereseti lehetôségként fogja fel a mostani munkálatokat. Szamosújvár környékén több tízezer facsemete kerül kiültetésre a március 15–április 15. közötti idôszakban.

Ugyancsak ebben a hónapban a mezôségi községek határában felújítják és rendbeteszik a megrongálódott domboldalakat, és az erózió elleni védelem is napirendre került. Ahol szükséges, felújítják a faállományt is.

Összeállította:
Erkedi Csaba

Az emberek a tavaszt mindig az újjászületés, a feléledés, az újrakezdés, a tisztaság évszakának tekintették. Minden család, aki valamit is ad otthonára és környékére, ilyenkor takarításba kezd: ablakot pucol, szônyeget porol, szellôztet, megnyírja az udvaron a fákat, bokrokat, virágot ültet, ünneplôbe öltözteti egész otthonát, sokszor még sa zívét is. De valamirôl mégis mindig megfeledkezünk.

Torda állandóan környezetvédelmi gondokkal küszködött. Ennek okai persze mindig különbözôek: vagy éppen nincs erre pénzalap, vagy a város sokkal nagyobb gondokkal vívódik, vagy éppen senkinek sincs ideje ilyen "aprócska", jelentéktelen dolgokkal foglalkozni. Ok mindig akad, csak ne kelljen tenni semmit ez ügyben, mert ugyebár ez senkit nem érint személyesen (?!), senkinek nem fáj az, ha tömbháza elôtt a bokoraljban halomnyi a szemét, senkit sem zavar az, hogy a hidakon áthaladva fertelmes bûz csapja meg az orrát, hogy nem tud a ligetbennyugodtan sétálni, esetleg leülni, mert pad helyett kupacokban álló szemétre bukkan, és még folytatnám, de nem teszem, mert nagyon fáj. Fáj, hogy szülôvárosom lakói, de nemcsak ôk, mert az emberek szerte e megyében, szerte az országban — tisztelet a kivételnek — nem törôdnek azzal, hogy ablakuk alatt halmozzák mások a szemetet, hogy gyerekeik a játszótéren lombos fák árnyéka helyett szemétdombok "hûvös árnyékában" játszadoznak.

De minek is nekünk mindez, hiszen nemsokára az EU-ban leszünk, ahol minden szép és jó, minden kedvünkre való, mindent a lábunk elé terítenek, csak le kell érte hajolni. És itt jön be majd a bukásunk, a mindnyájunk bukása, mert mi nem tudunk lehajolni, mert mi nem hajolunk. Pedig csak egyetlen mozdulatunkba kerülne az, hogy esetleg egy szemetet felszedjünk a földrôl, de mi nem tesszük, mi különbek vagyunk. Szedjék azok, akiket ezért fizet az állam — mondogatjuk sokszor —, a szemetesek, de mi? Hogyisne! Ez nem nekünk való munka, mert mi különbek vagyunk, nem holmi szemétszedegetôk. De szemetelni azért tudunk. Cigarettacsikket, napraforgómag héját, papírzsebkendôt, üres palackokat, autóbuszjegyeket szemrebbenés nélkül "elejtünk". Hogy miért nem dobjuk ôket szemétkosárba? Hát azért, mert azzal sem bôvelkedik a város, mert arra sincs pénz. Állandóan újakat venni, mert a régiek — hogy, hogy nem — meggyulladnak, vagy véletlenül kifordul belôlük a szemét, és így ahelyett, hogy új kukákat venne, a városházának embereket kell fizetnie, akik az általunk "nehéznek" tûnô szemetet összeszedik, és a kellô helyre viszik. Mert nekünk mindegy…

Azon gondolkodom, miért is várjuk azt, hogy talán majd utódaink egy szebb, jobb világot teremtenek, hiszen ôk sem bûvészek, ôk sem tudnak a semmibôl tökéletest alkotni. Miért is? Hiszen — gondolják majd — ha szüleinknek ez így megfelelt, mi sem pusztulunk bele. De sajnálom is ôket ugyanakkor, mert sohasem képzelhetik el azt a világot, ami egyszer elôdeinké volt, amelyben tiszta volt a levegô, a föld, a víz, a város, az erdô, a környezet, az édes anyaföldünk, egyetlen otthonunk, amely megvéd, ápol, dédelget.

Ladányi Emese-Kinga

A szexuális felvilágosítás kérdésköre a forradalom elôtt féltabu témának számított az iskolákban, és ennek több magyarázata is van. 1.A modern fogamzásgátlási technikák kvázi ismeretlenek voltak Romániában, így a teljes értékû szexuális felvilágosítás ügyére már eleve zátonysors várt. 2.Nem lévén erre szakosodott pedagógusgárda, a szexuális felvilágosítást amatôrszinten mûvelték az iskolákban. 3. A hetedikesek–nyolcadikosok számára már igencsak égetô szexuális problémakör csak más tantárgyakon belül kaphatott helyet, így aki csak tehette, kicselezte. A forradalom után viszont gyökeresen megváltozott a helyzet, és egy évtized után — íme — megjelent az elsô, elsôsorban tanárok számára írt szexuális nevelés tankönyv, azaz röviden: szextankönyv.

1. A tankönyv

— A szexuális nevelés/felvilágosítás egy ún. egészségügyi nevelés nevû tantárgy keretében ebben a tanévben is mûködött az iskolákban — mondta Corina Pop, a Kolozs megyei tanfelügyelôség sajtóreferense —,de ennek a tantárgynak csak opcionális jellege volt. Ôsztôl viszont kötelezôvé válik az 1., 5., és 9. osztályosok számára. A tantárgyat ilyen irányban is kiképzett biológiatanárok, illetve erre szakosodott civil szervezetek fogják oktatni. Az oktatók számára már tavaly elkészült a tankönyv, és egy egész évig várták a szerzôk az esetleges javaslatokat, megjegyzéseket, kritikákat. Azt nem tudhatom, hogy mennyire képezte vita tárgyát ez a tankönyv, és hogy az egyházak, civil szervezetek hogyan viszonyultak hozzá, de tény, hogy a tankönyvet a tanügyminisztérium elfogadta. Kolozs megyében például kizárólag olyan pedagógusok fogják ezt oktatni, akik résztvettek az ilyenirányú felkészítôkön. Szeretném megjegyezni: ez a tankönyv az oktatók ismereteit bôvíti, és nem a diákokhoz szól. A diákok számára könyvecskék, brosúrák — és természetesen a szaktanári órák — állnak majd rendelkezésre.

2. A fogadtatás

A tanügyi reform beindulásával egyidôben az ezredvégi szexuális forradalom is hallatni kezdte a hangját: megjelentek az erotikus, szex-, illetve pornólapok, megnyíltak a sztriptízbárok, a piacra valósággal rátelepedett a fogamzásgátlás-biznisz. A világhálón keresztül bárki, bármikor rákattinthat egy szex-honlapra, ahol nemcsak képek, jelenetek, rövidfilmek láthatók, de ismeretséget köthetnek olyan fiatalokkal is, akik már sportként ûzik a gruppenszexet, vagy az orgia/bulikat. A szexet tehát már nem lehet elzárni senki elôl: a szexuális öröm biznisszé vált.

Mivel az egyházakat váratlanul érte a piacgazdasággal járó változások sorozata, természetesen a testi örömök kultuszának elterjedése ellen sem tudott hatékonyan fellépni. Továbbra is hiányoznak a modern papok, akik a 21. század ifjúságának szexuális gondjaira modern válaszokat tudnak adni, hiányoznak az olyan egyházi kiadványok, amelyek a problémakör biológiai és vallási vonzatait közös nevezôre hozzák. A vallástanárképzô fôiskolákról és a teológiai karokról továbbra is tömegesen érkeznek olyan végzôsök, akik úgy próbálják a "helyes úton" megtartani a rájuk bízottakat, hogy azt sem tudják, melyik a "helytelen" út.

És az egyházak látványos tehetetlensége még nem tetôzött, hiszen még nem nyomja teljes erôvel magának az Egyháznak is a vállát a piacgazdaság vastörvénye…

Szerencsére nem minden egyházi közösség folytat struccpolitikát: a Pro Fillis nevet viselô Ortodox Keresztény Alapítvány például meglepô tisztánlátással bírálja a szexuális nevelés tankönyv azon fejezeteit, amelyek a két, immár egyenrangú iskolai tantárgy, a vallás és az egészségügyi nevelés tartalmi ellentmondásai csimborasszójának tekinthetôk.

3. A kritika

Íme, néhány megjegyzésük: a.) A tankönyv a homoszexualitást szexuális kapcsolattípusnak tekinti, és a két "típust" egyenrangúként kezeli. b.) A homoszexualitás törvényessé válását "kisebbségi jog-gyôzelemként" határozza meg. c.) Leírja részletesen a maszturbálás folyamatát, az orális és anális szexet. d.) Ismerteti a szexuális perverzitás 13 formáját, anélkül, hogy ezek patologikus voltára kellô hangsúlyt fektetnének. e.) A fogamzásgátlás hét formájának egyikévé degradálja az önmegtartóztatást, amelyet a vallás szüzességként fogalmaz meg, és a házasság elôtt álló lányok egyik legnagyobb erényeként tart számon.

A Pro Fillis arra is rámutat: a tanárok számára készült tankönyvben az olyan értékek, mint család, szerelem, hûség stb. csak mellékes szerepet játszanak. Az alapítvány szerint a tankönyv több fejezetét is át kellene fogalmazni, mert ebben a formában bizonyos fokú axiológiai skizofréniát fog gerjeszteni a pedagógusok és a diákok soraiban egyaránt.

Szabó Csaba

Megfigyelôk szerint a Pro Fillis Alapítvány javaslatai késôn érkeztek ugyan, de nem hiábavalók, mert az oktatók felhasználhatják majd ezeket az iskolákban. Szakértôk szerint fontos jelként is fel lehet fogni ezt az állásfoglalást — amelyet különben Andronescu miniszterasszonynak és Rãzvan Teodorescu mûvelôdési és kultuszminiszternek egyaránt elküldtek —, hiszen ez azt jelzi, hogy csendben az egyházak önrevíziója is megkezdôdik.

Április 11-én a Kolozs Megyei Munkaerô Foglalkoztatási Hivatal általános állásbörzét rendez, jelentette be tegnapi sajtóértekezletén Remus Lãpusan, a hivatal igazgatója. A rendezvényre Kolozsváron, Désen, Szamosújváron, Tordán, Aranyosgyéresen és Hunyadon kerül sor, tehát azokban a városokban, ahol a megyei hivatalnak területi kirendeltségei vannak. Az említett helyi munkaerôhivatalokba várják állásajánlatokkal a cégeket, munkaadókat, továbbá az állásbörzén részt venni óhajtó munkanélkülieket vagy álláskeresôket is. Az igazgató ezúttal is emlékeztetett az új munkanélküliségi törvény (2002/76) által nyújtott kedvezményekre azokban az esetekben, amikor a munkaadók fiatal végzôsöket, egyedüli családfenntartó vagy 45 évnél idôsebb munkanélkülieket alkalmaznak. A 2002/116. törvény azokban az esetekben nyújt kedvezményt, amikor különös társadalmi helyzetben lévô fiatalokat — árvaházakból kikerült fiatalokat, gyermeküket egyedül nevelôket, gyermeket eltartó fiatal házasokat, gyermektelen fiatal házasokat, szabadságvesztéses büntetést letöltött fiatalokat — alkalmaznak. A kedvezmények az alkalmazottak keresetének a minimálbérrel vagy az átlagbér 75%-ával egyenlô összegének a munkaerôhivatal általi visszatérítését jelentik.

Az állásbörzén külön helyet rendeznek majd be a kis és közepes vállalatok hitelezésére, számítógépes állásközvetítésre, szakmai tanácsadásra.

(i)

Franthousiasme címmel a hétvégén Désen, a polgármesteri hivatal impozáns dísztermének színpadán tartották meg az általános iskolások frankofon színjátszóinak elsô országos fesztiválját. Ez alkalommal 315 diák mutatta be francia nyelvtudását, zenei, színészi tehetségét.

A díszterem elôcsarnokában kiállítás nyílt a Franciaország a gyerekek szemével címmel meghirdetett rajzversenyre beérkezett munkákból.

A fesztivál megrendezôi és szervezôi a dési Mihai Eminescu Iskola francia szakos tanárai, Iosip Lucian és Balogh Katalin, valamint a Polgármesteri Hivatal. Szervezésben az iskola vezetôsége messzemenôen támogatta az ötletet — szponzorok: a Dési Városi Tanács, a Polgármesteri Hivatal, Ioan Ungur polgármester személyesen, a désaknai Sóbánya, a tanügyminisztérium, a kolozsvári francia kulturális központ, a dési Gentiana kft., a Metalicplas Impex Kft., Somplas Prodexim Kft., Clarus Impex Kft., ZöldFa cukrászda. A zsûri tagjai: Francoise Bouquet kulturális attasé, Antolinos Arnaud, a francia kulturális központ munkatársa, Aurelia Câmpeanu szaktanfelügyelô, Daniela Sãlãgean tanfelügyelô, Lukács Éva festômûvész, Traian Sãvinescu, a kolozsvári Puck bábszínház rendezôje.

A fesztivált Ioan Ungur polgármester nyitotta meg köszöntve diákokat, tanáraikat, szülôket, reményét fejezte ki, hogy jól érzik magukat Désen, és hogy a rendezvénynek lesz folytatása. Említette azt is, hogy a város immár több éve fontos franciaországi kapcsolatokkal büszkélkedhet.

A fesztivál két napján nem kevesebb, mint 21 programpontban Arad 22-es Számú Iskolája, a Kolozsvári Eugen Pora, Anghel Saligny, a Mihai Eminescu és 3-as Számú Iskola, a Bánffyhunyadi Octavian Goga, a nagykárolyi Vasile Lucaciu és 3-as Számú Iskola, a szilágysomlyói 1-es Számú Iskola, a zsibói Octavian Goga, valamint a zilahi Mihai Eminescu iskola kis mûvészei léptek fel. Dés általános iskolásait a Mihai Eminescu, a 2-es és az 1-es Számú Iskola, a Papiu Ilarian líceum diákjai képviselték. Díjkiosztáskor jelen volt Manuelle Debrinay Rizos asszony, a Francia Kulturális Központ igazgatója is.

A két lelkes szervezô tanár, Iosip Lucian és Balogh Katalin elmondta, hogy az ötlet 2002 márciusában, a magyarországi Mátészalkán született. A magyarországi frankofon diákszínjátszó vetélkedôre négy romániai diákszínjátszó-csoportot is meghívtak, akkor a dési M. Eminescu iskola általuk vezetett csoportja minden elképzelhetô díjat megnyert.

Akkor fogalmazódott meg, hogy itthon ennek a korosztálynak nincs országos fesztiválja. Különben a Mátészalkán rendezett fesztivál francia zsûrielnöke már akkor meghívta a dési kis színjátszókat Franciaországba.

Május 24-én a Roueni Globe Theatre-ban fognak fellépni Jean Giraudoux Intermezzo címû darabjával, amelyet a dési fesztiválon is elsô hellyel díjaztak.

Katalin és Lucian külön kiemelték Lakó István zenetanár kollégájuk munkáját. Gratulálunk a rendezvény szervezôinek, a francia nyelvet nagy többségükben már-már anyanyelven beszélô Désre sereglett diákoknak pedig további sikereket kívánunk.

Lukács Éva

Március 24-én este fél hétkor súlyos közlekedési baleset történt Tordán, a Victoriei úton. A 42 éves helybéli Tiberiu I. elvesztette uralmát személygépkocsija fölött, és elütötte vele az út szélén közlekedô 12 éves Aureliana Dana M-et, majd az élôsövényben állt meg kocsijával. A kislány súlyos fejsérülésekkel és csonttöréssel került a városi kórházba. A sofôrtôl vért vettek annak megállapítása érdekében, hogy a balesetet megelôzôen fogyasztott-e alkoholt.

(balázs)

Vasárnap véget ért az Apáczai-líceumban az Aranka György Nyelv-és Beszédmûvelô Kör 8. országos verseny, amelyen idén 62 diák vett részt. A versenyzôk három versenyformában mérték össze tudásukat: a Szép magyar beszéd kiejtési verseny egy szabadon választott és egy kötelezô szöveg felolvasásából, az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny adott témáról és mûfajban egy 3 perces beszédmû elôadásából, a Versben bujdosó pedig egy választott vers elôadásából, valamint egy, a vetélkedôn kapott vers bemutatásából állt. Íme, a díjazottak névsora: Szép magyar beszéd: Dicséret: Gál Eszter -Kölcsey Ferenc Gimnázium — Szatmár- németi; Bartha Helén — Református Kollégium — Kolozsvár; Bumbulucz Krisztina — Református Kollégium — Szatmárnémeti. III. Díj: Müller Borbála — Apáczai-líceum. II. díj: Hencz Noémi — Apáczai-líceum. I. díj: Bartha Annamária — Mikes Kelemen Gimnázium — Sepsiszentgyörgy. Édes anyanyelvünk: Dicséret: Bodó István — Kölcsey Ferenc Gimnázium — Szatmár- németi; Andorkó Júlia — Baróti Szabó Dávid Gimnázium; Jancsó Noémi — Római Katolikus Gimnázium — Kolozsvár. III. díj: Todor-Soó Katalin — Bolyai Farkas Gimnázium — Marosvásárhely. II. díj: Kelemen Csongor — Apáczai-líceum; I. díj: Varga Borbála — Római Katolikus Gimnázium. Versben bujdosó...: IX–X: III. díj: Besenyei Gedô István — Református Gimnázium — Szatmárnémeti; II. díj: Györfi Emôke. Mircea Eliade Líceum — Segesvár; I. díj: Fülöp Júlia — Unitárius Kollégium — Kolozsvár. X–XII. III. díj: Széman Emese Rózsa — Apáczai-líceum; II. díj: Szilágyi Ágota — Kölcsey Ferenc Gimnázium — Szatmárnémeti; I. díj: Demeter Zoltán — Bolyai Farkas Gimnázium — Marosvásárhely.

A Szép magyar beszéd verseny- forma elsô 8 helyezettje részt vesz majd a Gyôrben megrendezett Kazinczy nemzeti versenyen.

Az Édes anyanyelvünk 8 legjobbja a sátoraljaújhelyi nemzeti szakaszon folytatja a versenyzést.A magyarországi versenyeken díjat szerzett diákokat maximális pontszámmal veszik fel az egyetemi felvételi vizsgán a magyar szakra.

A verseny szakmai irányítója, felelôs szervezôje Misztrik Jolán tanárnô volt. Szervezôk: Darvasi Gyöngyvér, Farmati Anna, Ömböli Irma, Tôkés Erika, Siposné Virág Erzsébet.

Mindenképpen nôsülj meg: ha jó feleséged lesz, boldog leszel; ha rossz, akkor filozófus

(Szókratész)

Tizenegyedikes voltam, amikor egy akkor új pályázatfigyelô honlapra hívták fel a figyelmemet. Már nem tudnám megmondani, mi fogott meg jobban, a téma vagy a cím, mert

ez utóbbi igen furcsán hangzott:vévévépontpontpontdéentécéjépontro. Mindenesetre megnéztem… Még emlékszem a sárga négyzethálós háttérre, a nehezen kezelhetô keresôfelületre, a 20–30 kiírásra — a kezdetekre. Azóta "a fiúk" enyhébb fanatikusok módjára építgetik és tökéletesítgetik álmukat, egy országos szintû pályázatfigyelô rendszert.

Igen, rendszert, hiszen ma már nem csak a világhálón találkozhatunk a PONT-tal. A PONT.weben, amelynek közel 2500 regisztrált tagja jelenleg kb. 250 kiírás közül válogathat célcsoport (személyek, önkormányzatok, non-profit szervezetek, vállalkozások), nyelv (magyar, román, angol) és határidô szerint, és a PONT.infon kívül, amely kérésre drótpostán keresztül értesíti az új pályázatokról az ezt igénylôket, a PONT.tanács pályázatok megírásával és képzések szervezésével áll az érdeklôdôk szolgálatára. Tavaly március óta módunkban áll az írott sajtóban is találkozni a PONTtal. A PONT.lap a 2002-es esztendôben a Romániai Magyar Szó mellékleteként, idén már önálló "füzetként" jelenik meg, havi rendszerességgel. Többletértéke abban áll, hogy a néhány pályázat mellett mindegyik szám egy-egy fô téma köré szervezôdik, errôl vezércikk és interjú olvasható, a rovatok (gazdaság, EU, civil) pedig a szakterületben közölnek adatokat, és értesítenek fontosabb eseményekrôl. A megrendelhetô (és csak a megrendelôk számára kézbesített) lap tehát nem csak azoknak biztosít hozzáférési lehetôséget a pályázatokhoz, akik nem rendelkeznek háló-összeköttetéssel, hanem kinek-kinek az ôt érdeklô témakörben is információt nyújt. Újdonságnak számít az elsô PONT.könyv, amely a projekttervezés, pályázati menedzsment és a támogatási rendszerek világába vezeti be az olvasót.

További információt a www.pontweb.ro honlapon, a pont@mail.dntcj.ro e-mail-címen vagy Gál Sándortól, a 0740-552845-ös számon kaphatnak.

L. E.

Színházról és színházi kritika írásáról beszélt egyik délután, az elmúlt héten Visky András dramaturg és költô. Azt hiszem, sokunknak a meglévô kevés bátorsága is elszállt, és megfogadtuk (megfogadtam), hogy még egy ideig nem próbálkozunk színikritika írásával.

Színházi kritikát írni csak felelôsséggel lehet, és a tudás vagy nem tudás eldöntheti az írás sorsát. Ismerni kell a színház világát, a mûfaji sajátosságokat, no meg az illetô elôadást. Nem fölösleges az eredeti szöveg elolvasása sem, amelynek alapján az elôadás készült.

Annak ellenére, hogy a magyar kultúrában a színházat csak az irodalom szolgálólányának tekintik — és kritikáját is összevetik az irodalmi kritikával —, a kettô teljesen külön világ. A színház csak a jelen idôben létezik, ezért nem lehet objektív módon értelmezni és elemezni. Az elôadást nem lehet újraolvasni, így kritikája is az elsô benyomásokra, az elsô észrevételekre épül. Ezekbôl az elsô benyomásokból születô bírálat pedig nem lehet papírra vetett üres sorok halmaza, azaz lehet, de akkor az az iromány nem nevezhetô kritikának. "Nem a jó kritikát várják el a színházi emberek, hanem a pontos kritikát." A dicséret akkor dicséret, ha az jogos, különben valami teljesen egyébnek nevezhetôvé válik.

Legyen az napilapban, hetilapban megjelenô kritika vagy akár szakkritika, éreztetnie kell az olvasóval, hogy nem külsô szemlélôként mutat be egy elôadást. A kritikusnak a maga jelenlétét számbavéve kell leolvasnia az elôadást, mint ahogy azt egykor Kosztolányi Dezsô is tette.

"Tévében látott elôadásról nem írunk kritikát" — mondta az elôadó. Mindenki kegyesen elmosolyodott, de azért éreztük az egyszerû kijelentés súlyát és igazságát. Az üzenete mindenképpen az volt: ha színházi kritika megírására adod a fejedet, nézd meg az elôadást, esetleg olvasd el a darabot, tanuld meg, hogy mi az, amire oda kell figyelned!

Két órán keresztül ámulva, csodálkozva, figyelmesen hallgattuk Visky Andrást, amint a színházról és fôként kritikáról beszél. Elôadása szórakoztató és kellemes volt. Jelen írás mégis csak a pedagógiai jellegét tükrözi vissza. Ahhoz, hogy életre keljen, Visky Andrást kell hallani.

Varga Zsuzsa

Zôd festékkel ródd fel
hazádat a falra, ó, magyar!
Bölcsôd az, s majd szemfedôd:
mely éltet s eltakar.
De jô a házmester egyszer
s meglendül a kar:
A sárga, penészes falról
majd mindent lekapar.

Másod- és harmadéves jog-, közgazdász-, business- és európai tanulmányos hallgatók szakkollégiuma mutatkozik be március 26-án, szerdán este. A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium tájékoztató estje ismertetni fogja célját, tevékenységét és eddigi tagjait, illetve a belépési követelményeket. Az érdeklôdôk a Studház elôtt találkoznak, 18:30-kor.

A Jurátus Kör szervezésében 2003. március 27-én, csütörtökön, este 20 órától a Heltai-alapítvány (Mikó/Clinicilor 19) 1-es termében Dr. Fábián Gyula ügyész, BBTE Jogi Karának nemzetközijogi elôadótanára tart elôadást Jogos-e az Irak elleni támadás? (A probléma nemzetközi-, és humanitáriusjogi szempontból való elemzése) címmel.

Miután az elôzô számban Tamás a poklok mélységeit is megbolygatta tanácsaival, hogyan szerezzünk pénzt ("A munkát valamikor el kell kezdeni, még akkor is, ha azt nem a legjobban fizetik."), amolyan állásügyi boncolgatásnak tûnhet ez a rovat a mai iromány után.

Mielôtt folytatnám a Milyen munkát válasszunk? dilemma további fejtegetésést, le kell szögeznem (jó erôsen a parkettbe): semmivel sem lesz okosabb az, aki kemény, etikus munkával, becsületesen akar hozzájutni a mindennapi betevôhöz, hiszen nem másról, mint a sajtósok mesterségérôl szólnék.

Egyetértek Tamással: nem csak a pénz számít. Fôleg nem a mi szakmánkban. Hiszen a körülmények tárháza, amelyek között kénytelen-kelletlen dolgoznunk kell, igen gazdag. Azon a néhány tárlatnyitón, konferencián, elôadássorozaton, irodalmi összeruccon és még ki tudja, min, amelyen megfordultam, a legérdekesebb és legértékesebb következtetést, amelyet levontam, most a kedves és érdeklôdô audenciával is megosztom: a sajtósok nem emberek, a sajtósok annál többek. Bátran merem ôket félisteneknek vagy kisisteneknek nevezni.

Hatalmas kisistenek vagyunk. Ráadásul kétszeresen. Hatmilliárd embert manipulálunk szavakkal, képekkel, hangokkal, de ez csak másodlagos, ez csak a sajtónk terméke. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogyan szerezzük meg a sajtótermék alapját, az információt, amely majd táplálni fogja a manipuláció-gyártó gép motorját. Mert mi is történik: jön egy füles, valahol valami történni fog. A kedves delikvens felszereli magát csôre töltött fegyverekkel, mint a notesze, írószere, diktafonja számos elemmel és kazettával, digitális fényképezôgépe, kamerája, de a legfontosabb: a sajtóigazolványa. Ez az igazi hatalom. Csak felmutatjuk kártyácskánkat mosolygós fotónkkal és a PRESS felirattal, és mindenki félreáll: Szabad az út, szabad a sajtó! Hurrá! Mert mi is szabadok vagyunk.

Véleményem szerint felháborítóan szabadok. Nem sírom vissza az általam meg sem élt, szabályokkal teli hétköznapokat, viszont hiányolom az illem legalább minimális jelenlétét. Amikor egy országos szintû rendezvényen kopott farmerbe öltözött, felvevômasináját félhangosan szidó szakmabelit látok az emelvény mögött ténferegni a megfelelô szög megtalálása címen, elgondolkodom, vajon melyik világbôl pottyant ide. Beülve a sajtósok közé azt tapasztalom, a papagájok is elszégyellhetik magukat szürkeségük miatt.

Persze, ez mit sem számít az olvasónak, neki csak az a fontos, hogy idôben értesüljön az eseményekrôl.

De kérdem én, vajon a program szervezôiben milyen vélemény alakul így ki a sajtósokról? Ôk is úgy gondolják, hogy egy tudósító nem állhat a rendelkezésükre a nap bármely órájában öltönybe és nyakkendôbe bújva (újabb kérdés: miért nem?), avagy muszájból lenyelik a résztvevôkkel szembeni tiszteletlen viselkedést?

A programnak is kell sajtóvisszhang, de szentesíti-e az eszköz a célt?

Lôrincz Edina
lorincz_edina@yahoo.com

Lassan megveszem magamnak Kolozsvárt. Isten látja lelkemet én nem akartam megvenni, de vannak olyan ajánlatok, amelyeket az ember nem hagyhat ki. Mint minden szép dolog ez is a Bulgakovban kezdôdött. Elkezdtünk inni néhánya. Itt a lelkemre kötötték, hogy írjam le, kik voltak ott. Ott volt elôször is Tündike (ô egy szép, szôke kislány, szeretne megismerkedni fiúkkal, a telefonszáma 0740-855428), Erika (ô is szeretne embereket megismerni, de azt mondta, hogy ne írjam le a telefonszámát, mert úgyse kap bónuszt 100 perc után, de el lehet ôt is érni a Tündike számán), Kálmán (ô ötödéves, és szerencsére tud románul), Iszy (biztosításokatköt, nem is akármilyeneket, szóval akit érdekel, érdeklôdjön a szerkesztôségben) meg én.

Csináltunk már máskor is ilyent, ez nem is olyan nagy probléma, csak anyám meg ne tudja. De volt egy pillanat, ekkor dôlt el az éjszaka sorsa. Biztosan emlékeztek a Gyûrûk Urából arra a jelenetre a Pajkos Póniban, amikor Trufa megjelenik egy pinttel. Ez most Kálmán volt, literes sörrel. Itt kezdôdtek a problémák, mert négy ilyennek már egész komoly mellékhatásai vannak. Például lökdös, nem hagyja, hogy egyenesen menjél. Aztán hirtelen záróra lett, és mi elindultunk hazafelé. Gondoltuk, hogy taxival megyünk, mert ilyenkor sokáig tart az út hazafelé. Legközelebb a Béke téren állnak taxik, mi is oda mentünk. A társaim megálltak, hogy kiválasszák, melyikkel megyünk, én meg közben leültem. Halványan emlékszem, hogy valami csörömpölést hallottam. Szétnézek, mindenki eltûnt, parizerek meg szalámik mindenhol. Gondoltam is, hogy ez most vagy az Alkonyzóna, vagy beestem az élelmiszerüzlet kirakatán. Gyorsan felálltam, és megpróbáltam elegánsan kilépni a kirakatból, ami nem is olyan könnyû, ha össze vagy gabalyodva néhány kolbásszal. Elég nehéz ilyenkor méltóságteljesnek lenni. Kint a következô kép várt: tizenöt taxis mosolyog, négyen megpróbálnak kiválasztani a kolbászok közül, egy mesebelinél csúnyább néni ordítva kéri a személyimet.

Na, körülbelül így történt, hogy vettem magamnak egy ablakot a studházzal szemben. Másnap megmutattam egyik ismerôsömnek, hogy ez az én ablakom. Kérdi, honnan van. Van annak, aki el nem issza. Most már azon gondolkozom, hogy megveszem a Mátyás szobrot is. Meg a Szamos hidat. Fôleg akkor nem tudok ellenállni az ilyen ajánlatoknak, ha tizenöt, csavarkulccsal barátságosan hadonászó taxis próbál rábeszélni.

Ezúton is szeretném megköszönni Kálmánnak, hogy lealkudta a kirakat árát, és Tündikének, hogy azóta is eszembe juttatja az esetet, ha véletlenül jó kedvem lenne.

Botika

Aki olvasta Tolkien remekmûvét, az fogvacogva várta, hogy mit fog sikeríteni belôle Hollywood, mert az ottani producerek meg rendezôk híresek arról, hogy tönkre tudnak tenni zseniális könyveket. Aztán kijött az elsô rész a háromból, a Gyûrû szövetsége egyes Tolkien-rajongóknak tetszett, mások az elveszett fílinget siratták, de most, a második rész megjelenése után már mindenki az utolsót várja.

Mert nem éppen olyan rosszak ezek a filmek. Már csak monstre mivoltuk miatt is: a három film összesen kilencórányi Középföldét ígér. Ez több mint egy munkanap. S ha még szüneteket is beiktatsz, mert táplálkozni, meg szemet pihentetni necesse est, akkor tényleg reggeltôl estig lehet gyûrûkurázni.

De épp itt van az érdekesség: ez a filmtrilógia (ha kész lesz), kilencórányi vizuális élményt nyújt. S kész. A könyv viszont, aprólékosságával, igényességével, s fôleg, ha elolvasod a hozzákapcsolódó mûveket (A szilmarilok, A hobbit, Bombadil Toma kalandjai stb.) egy teljes élményt ad. Egy teljes kitalált történelmet, amilyent senki sem alkotott még. És igazából ebben áll Tolkien zsenialitása. Mert a mese maga — hát, az csak mese. Olyat pedig sokat olvashatunk, Andersent vagy Harry Pottert, Elek apót vagy a Grimm-fivéreket. De Tolkien (nyelvészprofesszor volt) népeket, történelmet, nyelveket, írást, balladákat, meséket-a-mesében, etimológiát, mitológiát és földrajzot talált ki a történetének. Ezáltal a gyanútlan olvasó egy bûvös körbe cseppen bele, olyan vad információáradatot kap, hogy egy negyedét ha megjegyezheti (vannak szereplôk, akiknek más-más nép nevén több neve is van). A függelékekben a királyok családfáit is lerajzolja, egészen az Elsô Kortól a Harmadkor végéig, ami a Gyûrûk urában a jelen. A meseregény nyelvezete is élmény: a Megyében játszódó kis hobbit-sztoriktól elkezdve a legdurvább vérpatakokig mindenféle érzés megtalálható benne.

A Gyûrûk ura és Középfölde története hatalmas népszerûségnek örvendett elsô megjelenése óta (ötvenes évek), több zenekart megihletett már, sok ezer rajongó írt értekezést pl. az egyik páncélzat mintáiról vagy egyes mellékszereplôk további kalandjairól. Sok ilyesmit találhatunk az interneten is.

A filmkészítôk görcsösen igyekeznek beleszôni egyet s mást ebbôl a csodálatos világból a három-három órába, de sok izgalmas epizódot, mellékszereplôt muszáj volt kihagyni, sôt a rendezô, Peter Jackson néhány durva változtatásra is rászánta magát. A Két toronyban például Aragorn (a király, aki majd a harmadik részben visszatér) leesik holmi szikláról, jól szétzúzva magát.

Egyéb csalódások is érhetik az edzett rajongót. Például Galadriel, a halhatatlan tünde-királynô szerepére, (akinek szépségérôl legendák szólnak) találhattak volna egy igézôbb arcú hölgyet is. Nála még Gimli, a szakállas törp is szebb. Ja, hogy a szépség belül van? Annyira azért nem mély a film. De ezeken kívül is tele van apróbb és nagyobb bakikkal. Nézd meg pl. a Két toronyban a törp fejszéjét, egyszer kétélû, másszor alabárd. A többi bakit lásd a www.moviemistakes.com honlapon (eddig 151-et fedeztek fel).

Az is sajnálatos lehet, hogy az itteni nézôk nagy része angol szöveggel és román feliratokkal ismeri meg ezt a halhatatlan mesét. Már csak ezért is lenne érdemes elôször elolvasni a könyvet (magyarra Göncz Árpád fordította, igen, a volt elnök). A sok kedves magyar név és kifejezés (Zsákos Fordó, Borbak Trufa, Borbuggyan-folyó, Völgyzugoly stb.) feliratként meghal a mozivásznon, a magyar szinkronok pedig néha híresen ocsmányak, Frodónak egészen homokos hangja van.

Mindazonáltal érdemes megnézni a filmeket is (lélegzetvisszafojtva várjuk a harmadikat, amibôl egyesek már elkaphattak részleteket), de csakis a könyv után. S így kiteljesedhet a Tolkien-univerzum, még akkor is, ha egy rendezô vízióját kényszerítjük magunkra, hangjaival, színeivel együtt.

Jakab-Benke Nándor

Van Indiában egy vallási csoport, amely temetkezésekbôl táplálkozik. Tagjai a Gangesz partján lesben állnak, s amint a halottas menet a gyászszertartás végeztével elvonul a szent víz partjáról, lecsapnak a máglyán égô tetemre. Maradványait a tûzbôl kiragadják, azokat vörös lepelbe burkolják, s kannibalisztikus szertartásaik közepette magukhoz veszik — lelkük tisztulására...

Ha errôl kevesen is, de a Házsongárd keselyûirôl mindannyian tudunk. Tudjuk, hogy résen vannak, hogy ott keringenek alig utolsó útjára kísért vagy évek óta elpihent szeretteink nyugvóhelye fölött. Mert az éles szemûek egyszer felismerték, hogy Kolozsváron a friss halott friss virágot terem. Az ember pedig hallja a mendemondákat, annak rendje-módja szerint elszörnyülködik, de amíg a saját nagyanyja és legkedvesebb ismerôsei szétmarcangolt sírjának látványával nem szembesül, addig reakciója kimerül az illedelmes együttérzésben.

Az elmúlt szombaton egyszeriben félelmetesen láthatóvá váltak. Úgy heten lehettek. Idegesen várták a szomszéd sír mögött, hogy lecsaphassanak. Szándékuk tüntetôlegesen a szemükben ült, s kétség nem férhetett hozzá, hogy a néhai J. nénit fedô virágtakaró pillanatokon belül prédájukká válik, még mielôtt a gyászolók leérnének a hegy aljába. S az ember, aki sejti a vészt, visszafordul az útról, de már késô. Hiszen profi a mûvelet: öt percen belül a kegyelet virágai már útban vannak a Nagypiac felé, vagy akár a temetôkapu elôtti árushoz, s egy félórán belül talán ismét a Házsongárd felé, új vevô karján, új koszorú díszeként... S az ember ott áll, nyakig bánatban s dühben — tehetetlenül. Mert hol van az a rendôr, aki méltóztatik megmászni a hegyet holmi virágtolvajlás miatt, s ha mégis, milyen útbaigazítással szolgálhatnánk neki a kôrengetegben?!

Van hál’ Istennek Házsongárd Alapítványunk, hogy védje a mûemlék sírokat. De van-e bármiféle alapítványunk, hogy védje a sírokra szánt virágokat, amelyekbe a magára maradt ember meg belemenekítheti a kimondhatatlant? Van-e bármiféle szervezetünk is az emberi méltóság védelmére? Akad-e egyáltalán valaki, aki beismeri, hogy ezt az idônként fel-felbukkanó sajtótémát már nem lehet puszta felháborodással lerázni? Hogy a helyzet tarthatatlan, s hogy végre tenni kéne valamit, hogy városunk legörökebb értékeit ôrzô kertje ne legyen önkiszolgáló rablóbandák garázdálkodásának színtere, s ne váljon egy gyalázatos újrahasznosítási kultúra terjedésének éltetôjévé?

Vannak-e köztünk bátor emberek, önkéntesek, hogy elvállalnák az ôrködést? Néhány hónappal ezelôtt heves viták zajlottak e lap hasábjain az ôrzôk nélkül maradt Házsongárd ürügyén, elmenôk és maradók között. De most hadd tekintsünk szimbolikus erejû, évszázados sírkertünkre puszta pragmatikus szemmel, hiszen most igazi ôrzôk kerestetnek, akik szó szerint képesek vigyázni a strázsán! Ôrzôk kellenek, vagy egy olyan stratégia, amely véget vetne e bokrétás gyalázatnak. Mert itt már nem olajos-petróleumos, vagy mûvirágos leleményességgel kell védekezni, hanem más fegyverrel. Talán a félelemkeltés még hatásosnak bizonyulna. S ha már az élôk közt hemzsegnek a csend és a rend emberei, mit szólna a városi költségvetés a halottak ôrizetéhez? El tudná képzelni hivatásos temetôôrök finanszírozását? Vagy talán úgy tartja, hogy az enyészet nem kifizetôdô? Hogy a halottakba nem érdemes befektetni?

Európába készülünk. Tanuljuk a piacgazdaságot, egyre edzettebbek vagyunk a külkereskedelemben, a virágpiacunk pedig vészesen növeli konkurens pozíciónkat. Leleményesek vagyunk, még a halottainkból is hasznot húzunk. 2007-ben — hisszük — besétálunk a nagy EU-ba. S ha erre gondolok, akkor már nemcsak magunkat, hanem a civilizált nyugati társadalmak halottait is féltem. A holland temetôket, ahol a kapa, a gereblye és az öntözô szabadon áll a kút mellett, közhasználatra. Vagy ahol a kisgyerekek sírján kedvenc játékszereik állnak — nem betonba öntve —, s minden — nem fantás üvegbôl improvizált — vázában friss virág...

Ôrzôk, ki vállalja a strázsát?

Szôcs Orsolya Szende

"A kicsi gyermeknek még színes, csapongó, korlátozatlan a fantáziája, nagy a nyelvteremtô ereje. Megérti a szürrealisztikus találós kérdéseket, abszurd verseket, metaforikus költeményeket, maga is alkot rímes-ritmikus szövegeket: mondókákat, verseket, dalokat. (Ezeket mi, felnôttek nagyboldogan jegyezzük, vesszük magnóra, büszkén küldjük be képes magazinok Gyerekszáj rovatához.) Aztán az iskola komolyan akarja tanítani, s eközben fantáziáját, alkotó kedvét keretek közé szorítja, a sokszínû, érdekes világot sematikus, elszürkítô tankönyvekkel, hangulattalan tanórákkal adagolja számára, nem egyéniségéhez, hanem egy elképzelt átlaghoz igazított szabályokkal tereli. […] A kisiskolás korban lefojtott fantázia, nyelvteremtô vágy és készség elemi erôvel tör fel a lázadó kamaszkorban. […] Túlfûtött, érzelmekkel telített, játékos, szellemes, humoros, túlzásokkal teli, erôteljes saját nyelvet hoz létre »csak belsô használatra«." Ezt a felnôttekére szándékosan nem hasonlító nyelvezetet jellemzi hosszas "kulcslyukon" át történt leskelôdés után Rónaky Edit Hogyan beszél ma az ifjúság? Avagy hogyan hadováznak a skacok? címû pályamunkája, amely 1992-ban az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Dunaholding Alapítvány pályázatán, hetvenegy beérkezett pályamunka közül nyert elsô díjat.

Az Embernevelés Kiskönyvtára sorozatban a magyarországi diákzsargont feltérképezô könyv nem szépítgeti a valóságot. Nyelvészeti megközelítésben, tudományos igényességgel részletezi a fô kérdést: milyen a mai diáknyelv, honnan veszi sajátos elemeit — egyáltalán kölcsönzi-e ezeket valahonnan, vagy maga alkotja a saját maga számára. Valóban olyan trágár-e ez a szleng, hogy csírájában el kell fojtani, ahogy egyesek gondolják?

A könyv a magyarországi diákság beszédét jellemzi és elemzi. Miért lehet mégis érdekes olvasmány az erdélyi diák számára? Mert a mindenkori magyar diáknyelv jellemzôi egyazon anyanyelven belül ugyanazok. Ráadásul nem árt egy kicsit szétnéznünk: olyan gyakran beszélünk lenézôen a magyarországi diáknyelvrôl, és általában nem is vesszük észre az ottani meg az itteni diákzsargon közötti hasonlóságokat — sem a szabályok, sem a fordulatok, sem az egyes kifejezések szintjén.

A könyv megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján (www.mek.iif.hu vagy www.mek.ro).

Kónya Klára

(Folytatás a március 25-i lapszámunkból)

Tanítás után sorba álltunk, és visszamentünk az intézetbe. Ebédeltünk, utána rövid pihenô következett. Nagy udvar volt, kimehettünk egy-két órára. Ezután következett a lecke. A tanulóteremben asztal mellé ültünk, elôvettük a füzeteket, a könyveket, és tanultunk. Mindenki magában. Csendnek kellett lenni. Szacsvay Mária tanítónô felügyelt. Utána kikérdezte a tanultakat. Ha kellett, segített. De nemigen volt rá szükség. Nem emlékszem, hogy valaki is rossz tanuló lett volna.

Tanulás után vacsoráztunk, majd lefeküdni készültünk. Két csoport volt. A kicsik még iskolába jártak, a nagyok már elvégezték, de még nem voltak tizennyolc évesek. A két csoport külön hálószobában aludt. Elöl volt a kicsiké, hátrébb a nagyoké. Lefekvés után az igazgatónô vagy valaki más bejött, hogy lássa, ágyában van-e mindenki. Nem volt szabad a más ágyába feküdni vagy összebújni. Volt, aki félt, de az igazgatónô megnyugtatta ôket, nincs mitôl. Ezért egy lámpát tettek be esténként.

— Jöhettek látogatók a gyerekekhez?

— Akinek volt hozzátartozója, minden hónap elsô vasárnapján jöhetett. Máskor nem. Karácsonykor, húsvétkor, ha jelentkezett a hozzátartozó, a fél szülô, kiengedték a lányokat, de csak este nyolcig. A látogatók csomagot hozhattak, élelmiszert, édességet. Minden hónapban egyszer csomagot kaptunk abból az üzletbôl, ahová a hozzátartozók befizettek, benne Szent János-kenyér, süvegcukorka, bocskorszíj (ánizsos, rágcsálni való édesség), medvecukor. Édesanyám házvezetônôként Temesvárt dolgozott, ezért Gilovics és Papsztnál fizetett be. Különben Mikuláskor, karácsonykor az intézettôl is kaptunk édességet.

— Milyen korú gyermeket vettek föl az intézetbe?

— Általában öt-hatéves, elsô osztályos gyermekeket. De volt egy szilágysomlyói egészen árva, aki négyéves korában jött az intézetbe. A kicsik tizennégy éves korukig, a hetedik osztály elvégzéséig a kiscsoportban maradtak. A vizsgázott leányok a nagycsoportba kerültek, majd tizennyolc éves korukig maradtak. Volt, aki tovább tanult a református leánygimnáziumban, a Marianumban. Aki már nem járt iskolába, kézimunkázott, olvasott, részt vett a házimunkában, énekelt az énekkarban. A szentpéteri templomban, az evangélikus templomban énekeltünk ünnepek alkalmával. Amikor Guráth Bélának a leánya, Iluci, aki különben Miss Erdély volt, férjhez ment, az esküvôn, az evangélikus templomban a mi énekkarunk is szerepelt. Latin nyelvû egyházi énekeket is tanultunk. A Magyar utcai református templomban, a kétágúban is énekeltünk

Templomba mindenki a saját felekezetéhez járt. A reformátusok a kétágúba, a katolikusok a szentpéteribe, az evangélikusok: Seres Erika, Seres Margit, Baum Lili, Zerbesz Helén az evangélikus templomba.

— Ki szervezte a Mária Valéria-bálokat?

— Az intézet vezetôsége. Mindig télen, farsangkor tartották. Ilyenkor több szakácsot fogadtak. Nálunk, a konyhában készítették a többféle pástétomot, az aszpikot, a sülteket, a korhelylevest. Amikor elkészült, a nagyobbak vittük a Royalba. Ezek amolyan jótékonysági bálok voltak. Meghívóval lehetett részt venni. A meghívókat mi vittük el a címzetteknek. Nem is tudom, hogyan sikerült ennek eleget tenni, hiszen a város jó részét be kellett járnunk. Egy ízben fegyelmezetlenek voltunk. Megfáztunk a sok járkálás közben, s néhányat a postaládába dobtunk. Az igazgatónô nagyon haragos lett, meg is büntetett bennünket. A bálok bevétele az intézetet illette. Kézimunka-kiállítást is rendeztünk. Az általunk készített tarhonyát, laskát, csigatésztát is kiállították. A kézimunkán rajta volt a készítô neve. Sokan vásároltak ezekbôl. A befolyt összeg ugyancsak az intézeté lett.

Neves személyek is megfordultak az intézetben. Dsida Jenô gyakran járt be. A gesztenyefa alatt sétált az udvaron. Imberi Melindának udvarolt, aki az igazgatónôhöz, a nagynénjéhez jött látogatóba, s ilyenkor találkozott a költôvel.

Nagy udvara volt az intézetnek, két virágággyal, körben virágoskert. Jókora kerek asztal állt a kertben, körülötte padok, a közelben öles fehéreperfa. A kertet az udvartól galagonyasövény választotta el. Dsida az egyik versében megemlíti ezt az eperfát, másokban Melindáról ír.

— Olvasni valójuk volt-e?

— Igen. Sokat olvastunk, Courts-Mahlert például. De kaptunk könyveket az iskolából, az osztálytársaktól is. Elôadásokat tartottak. Szacsvay Máriától sokat tanultunk, történelemrôl meg egyebekrôl. Szabadidônkben a kertben, az asztal köré ültünk, sok éneket tanultunk. Népdalt is.

Télen, hét végén, amikor az igazgatónô nem volt bent, több idônk volt beszélgetni. Volt, aki sírt. Én is. Sokat sírtam édesanyám után. Ezért sírós Margitnak neveztek a lányok. Tréfás nevet adtunk egymásnak. Az egyiket Göre Gábornak, egy másikat Durbincs sógornak neveztük.

Vaságyban aludtunk, mindegyik mellett kék éjjeliszekrény állt. Az ágyakat kék, fodros terítôvel takartuk le. A terítô széle nyílegyenes kellett hogy legyen. Reggelente, amikor kijöttünk a fürdôbôl, és öltözködtünk, jött az igazgatónô, kezében nádpálcával, és végignézett minden ágyat. Nagyon szigorú volt, de úgy szeretett bennünket, hogy kicsi anyánknak szólítottuk. Amikor uzsonnát vagy valami egyebet kaptunk, így köszöntük meg: "Csókolom kezét, köszönöm szépen".

Fehér szegélyzsinóros szürke egyenruhát viseltünk. A Pata utcában lakó Kádár néni volt az intézet varrónôje. Minden gyereknek méretre, szürke vászonból varrt, hímzett, fehérgalléros ruhát. Ehhez sötétkék csesztonsapkát viseltünk. Két rendbéli ruhánk volt, egyikkel iskolába jártunk, a másikat ünnepnap vettük föl. A hálószobában nagy szekrényben álltak a cipôk. Mindenkinek volt váltócipôje. A Kövespad utcában lakó Pázsint bácsi, az intézet cipésze, rendszeresen ellenôrizte valamennyit, és amelyiket kellett, elvitte javítani. Soha nem fordult elô, hogy valaki is kimaradt volna az iskolából, mert nem volt cipôje. Télen egészcipôt kaptunk, patentharisnyát húztunk.

— Nem fáztak?

— Csak a hálószobában, mert este, reggel szellôztetni kellett. De hamar kimelegedett, nagy dánielkályha melegítette mind a két hálót.

— Orvosi ellátás?

— Zologné volt az intézet orvosa, a Honvéd utcai, mostani vakok intézetében lévô gyermekkórház tulajdonosa. Aki beteg lett, a betegszobába került. Gyakran meghûltem, de nem szerettem a betegszobát. Ápolónô ugyan nem volt, de minden gyerek mellé beosztottak egy nagyobb leányt, egy gondozót, aki ismertette vele az intézet szabályait, aki megtanította, mit hogyan kell tenni. Nekem Csutak Mancika volt a gondozóm.

— Margit néni hogyan viselte az intézeti életet?

— Bizony, sírva. Szerencsére akadt egy másik leányka is, aki sokat sírt, Szántó Marika. Összebarátkoztunk, és gyakran a kapu alá húzódtunk, hátha elmehetünk. De persze nem lehetett. Végig búsultam, amíg ott voltam. Nagyon fájt, hogy édesanyám Temesvárt dolgozott. Amikor édesapám meghalt, édesanyám abban a reményben, hogy nyugdíjat kaphat, minden értékes holmiját eladta, hogy az ügyvédet fizethesse. Ez így ment tíz évig, míg 1940-ben be nem jöttek a magyarok, s akkor végre nyugdíjat kapott. Százhúsz pengôt havonta. Akkor beiratkoztam a gimnázium esti tagozatára, mert, mivel édesapám a postán dolgozott, ígéretet kaptam, hogy fölvesznek, ha megvan a négy polgárim. A Bartha Miklós utcai kereskedelmiben hármat el is végeztem, de a negyediket már nem, mert minden vizsgáért fizetni kellett. A postai állásból így semmi sem lett. Az iskolának mégis valamelyes hasznát vettem, amikor a nyomdában dolgoztam. Egy idôben minden részlegen könyvelést kellett végezni a fizetésrôl. Minthogy nekem volt a legmagasabb iskolai végzettségem a kötészeten, ezt, a munkám mellett, én végeztem, s ezért havi száz lejt kaptam. Ami jól jött, mert a fizetés igen kevés volt.

— Milyen kellemes emlékei vannak Margit néninek az intézeti idôrôl?

— Nyári szünidôben gyakran kirándultunk. A Szent János-kúthoz, a Hójába, a Bácsi-torokhoz. Cipi bárónak mondtuk a kirándulások vezetôjét. Az ô irányításával és az igazgatónôvel mentünk. Minden évben kétszer vágtunk disznót, hogy legyen vinnivaló elemózsia. Kékvászon hátizsákunk volt, ebbe csomagoltuk a hagymát, retket, szalonnát, sajtot, gyümölcsöt, kenyeret. Jól éreztük magunkat odakint a természetben.

— Moziba, színházba jártak-e?

— Nem. De a színészeket ismertük. Az intézeten kívüli osztálytársainktól sokat hallottunk a színészekrôl, az elôadásokról.

— Nyelveket tanultak-e?

— Csak amit az iskolában. Magyar iskolába jártunk, de román nyelvet is tanultunk. A Honvéd utcai iskola román volt, de volt magyar tagozata. Mi oda jártunk. Akár édesapám, nagyon szépen írtam. Jobb jegyem volt román nyelvtanból és olvasásból, mint magyarból. Egy ízben a tanító bevitt az igazgatóhoz, és ezt elmondta. Román újságot adtak, hogy olvassam. Gördülékenyen ment. Az igazgató megkérdezte, nem akarok-e a román tagozatra járni. Én magyar vagyok, feleltem. Nem baj, mondta, azért járhatok román osztályba, jobb lenne. Igazgatónônk azonban közölte vele, hogy ez nem tôlem függ, ez az ô hatáskörébe tartozik. Örül neki, hogy jól tanulok, olvasok románul, de magyar vagyok, magyar iskolába járok, és így is megtanulok románul. Ha románba járnék, nem tanulnék meg helyesen magyarul.

— Magyar történelmet tanultak?

— A Honvéd utcaiban nem, de a Magyar utcai iskolában igen. Nagy Kálmán, az igazgató, március 15-én például, nehogy baj legyen, bezáratta a kaput, s ilyenkor Kelemen Mária, aki Reményik Sándornak volt a kedvese, részletesen, bensôségesen méltatta március 15-ét. "Ti nem akartok semmi rosszat, melyen a béke alapul,/ De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?", szavalta. Szacsvay Mária sok mindenrôl beszélt nekünk, sokat tanultunk tôle. A Paizs lányok, különösen a nagyobbik, sokat olvasott a magyar történelemrôl.

— Mindent egybevetve, milyen emlékei vannak Margit néninek az ott eltöltött évekrôl?

— Jó volt az intézetben. Higgye el, miután kikerültem, visszavágytam. Szerettem az ottani hangulatot, életet, nagyon hozzászoktam.

— Eleinte sírt, azután mégis megszokta, megszerette?

— Furcsának tûnik, de így történt. Verseket tanultunk, szavaltunk, sokszor az ágyon ülve magam is költöttem egy-egy kis verset. A tanárokról is: "Végigmentem én a gangon, / Találtam egy vénkisasszonyt, / Kirakatba való lenne…", s ezt énekeltük is. Zsembera Magda, az egyik nagylány, közel tizennyolc éves volt, nagyon szép, gyönyörû leány. Fehér Gábor tisztelendô, a katolikus templomból. beleszeretett. Fiatal volt ô is. Mi történt, mi nem, egyszer bemászott a kerítésen, bejött a hálóterembe, gyertyát gyújtott — nagyon megijedtünk —, és ágyról ágyra járva suttogta: "Magduska, Magduska". Tyû, micsoda cirkusz lett ebbôl. Erre ezt szavaltuk: "Fehér Gábor, Fehér Gábor, beállt papnak, / Veri a lábát a bô szoknya, / Zsembera Magda majd megpukkad, / Mért állott be Fehér Gábor szoknyás papnak."

— Miután valamelyik leány betöltötte a tizennyolcadik évét, mi történt? Például a Margit néni esetében?

— Hazamentem édesanyámhoz. Már jóval elôtte készültem erre. Felöltöztem, mint bármelyik nap, becsomagoltam a holmimat és elköszöntem a lányoktól, az igazgatónôtôl, mindenkitôl, megköszöntem, hogy gondoskodtak rólam. És sírtam, s velem együtt az igazgatónô. Kis lelki útravalóval látott el. Megkaptam a bizonyítványomat, a konfirmálási emléklapot. Aki viszont teljesen árva volt, annak gyámot kellett szerezni. A gyám hozott neki ruhát, s a gyámhoz költözött. Vagyis az illetô család örökbe vette. Keletje volt az intézeti lányoknak, mert becsületesek, tisztaságszeretôk, háziasak voltak. Legtöbbjüket nagyúri család vette örökbe. Volt, akit családtagként kezeltek, de volt, akivel éreztették, hogy nem közéjük való. Aztán férjhez adták ôket.

Asztalos Lajos

Vetró Artúr szobrászmûvész grafikáiból –- portrék, krokik — nyílt kiállítás a múlt hét végén az Apáczai Galériában. A mûvész kollégáit, tudósokat, színészeket, a mûvészeti élet jeles képviselôit örökítette meg.

A szobrász Vetró Artúr alkotásai sokoldalú egyéniségre vallanak. Érzékenyen reagáló, töményre sûrítô, realista látásmóddal következetesen mindig újat keresô, tudatosan alkotó, nagy mûvész. Monumentális szobrok alkotója, grafikus, iparmûvész, fôiskolai tanár, esszéíró és mûkritikus volt.

De teljes és hiteles képet csak akkor tudunk alkotni róla, ha sokrétû munkásságának több vonatkozását is megismerjük. Ezt a célt szolgálja ez a barátait-kollégáit megörökítô portrévázlat kiállítás is.

Felvetôdik a kérdés: melyik alkotási területe jellemzi az igazi Vetró Artúrt? A személyiségek, Erdély sokrétû szellemi és plasztikai alkotásainak létrehozóit megörökítô portrék költôje? A tizennégy országban kiállító szobrász, akinek a hazai és külföldi múzeumokban és magángyûjteményekben találhatók a munkái? Vagy a tengerparttól a Székelyföldig, Cosbuc máramarosi szülôfalujától Nagyváradig monumentális köztérszobrok alkotója? A nagybányai és székelyföldi táj szerelmeseként érzékeny szénrajzok és pasztellek, a tömörségre törekvô — szobrászi látásmóddal megrajzolt — tömkeleg kroki, portrévázlat, a mesterségbelileg kiválóan megoldott iparmûvészeti alkotások sorának, a nemes anyagokban kivitelezett nagyméretû dekoratív kompozíciók vagy éppen a közkedvelt kisplasztikák létrehozója?

Igen termékeny szobrászként Temesváron indult, 1945-ben. Kolozsváron, a második világháborút követô demokratikus törekvések következtében megalakult a diktatúra éveiben megszüntetett Bolyai egyetem, majd — több magyar nyelvû fôiskola mellett — a Magyar Mûvészeti Intézet is, három fakultással. Ennek alapító rektora, Kovács Zoltán festômûvész ôt is meghívta az Erdély minden sarkából a legkiválóbb alkotó képzômûvészekbôl, zene- és színmûvészekbôl összeverbuvált-toborzott tanári karába. Így lett 1949-ben a Képzômûvészeti Fakultás tanára, majd dékánja is. Nemzedékeken keresztül, máig is ható pedagógiai munkássága eredményeként, ma már mûvészeti életünkben meghatározó szerepet vivô szobrászok sorát indította el az alkotó munka útján. A még csak felvételizô vagy kezdô fiatalokat, akik még éppen csak ráléptek a mûvészeti ismeretek elsajátítása felé vezetô ösvényre, úgy tekintette és kezelte, mint jövendôbeli kollégáit.

Kolozsváron, a Donát-negyedi mûtermének ajtaja — négy évtizeden át — nyitva állt mindenki elôtt, légyen az akár fiatal kezdô, akár idôs alkotó, egyszerû munkásember, tudós, kolléga vagy miniszter. Rendszerint több megkezdett szobra és egyéb természetû munkája volt, a klasszikus zene hallgatása közben azt folytatta, amelyikhez éppen kedve kerekedett. Mûterme gyakran európai szintû találkozók, barátokkal rendezett összejövetelek színhelye is.

(Nekem tanárom, majd munkatársam, barátom és egy életen át sakkpartnerem, sajnos már csak — volt).

Starmüller Géza

1860 tavaszán fejezte be, és 1862 januárjában jelentette meg Madách fômûvét, Az ember tragédiáját, de majd másfél évszázad sem volt elegendô ahhoz, hogy a körülötte folyó irodalmi, színházi, közéleti viták elcsendesedjenek. Nem véletlenül, hiszen a mû olyan örökérvényû problémákat feszeget, olyan emberi, erkölcsi és filozófiai mélységekig hatol, amelyek minden korban és minden társadalmi berendezkedésben idôszerûek voltak és maradnak. S amelyeknek értelmezési lehetôségei kimeríthetetlenek. Többek között ezekbôl nyújt egy válogatásra valót Madách* címû tanulmánykötetében Kozma Dezsô, aki kutatómunkája elismeréseképpen 2000-ben átvehette a megtisztelô Madách Imre- díjat.

Madách Erdélyben a címe a kötet nagyobbik, átfogó fejezetének, amelyben a szerzô a Madách-mûvek, elsôsorban Az ember tragédiája viharos utóéletének kevésbé ismert vonatkozásait elemzi. A rá jellemzô filológiai pontossággal általában kronológiai sorrendben ismerteti a hazai Madách-kutatások, Tragédia-értelmezések rendkívül gazdag irodalmát a kezdetektôl napjainkig. Az egymást kiegészítô, olykor pedig egymásnak ellentmondó vélemények kavalkádja nem csak irodalomtörténeti szempontból jelentôs, hanem egyben értékes és érdekes olvasmány is. Amely úgy kalauzol végig az 1880-as évek Haraszti Gyula és Morvay Gyôzô féle Madách értelmezéseitôl Kristóf Györgyön, Kuncz Aladáron, Reményik Sándoron át Balogh Edgárig, Tordai Zádorig, Bretter Györgyig, Bajor Andorig, Páskándi Gézáig, Kántor Lajosig és Pomogáts Béláig, hogy közben nemcsak a szerzôk véleményét közli, hanem az adott kor hangulatából is belop valamit a kötetbe. Amikor pedig a középiskolai és egyetemi oktatást szolgáló tankönyvekhez ér, amelyeknek szerzôje ô maga, szándékát így summázza: "Azt a Madáchot szerettem volna felmutatni, akinek mûvészetében magyar és összemberi, Jó és Rossz, Szellem és Anyag, Igen és Nem, Rész és Egész, lelkesedés és dôre tagadás, hit és kétely, tapasztalat és távlat, Élet és Halál együtt, egymást kiegészítve, költôi módon teljesednek örökérvényû mûvészi élménnyé. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a nemzeti létünkkel oly sokrétûen összefonódott Mûnek saját népe számára külön mondandója is van."

A puszta tények vételezésén túl az erdélyi olvasóban akarva akaratlan, érzelmi húrokat is megpendít a Tragédia szûkebb pátriánkhoz, Kolozsvárhoz kapcsolódó színpadi megjelenítése, amely mindössze öt hónappal maradt el az 1883-as budapesti ôsbemutatótól. S a tények ismeretében akár azzal a gondolattal is eljátszadozhatnánk, hogy ha nem lettek volna az 1880-as években is kísértô anyagi gondok, a rendezô, Ecsedi Kovács Gyula a Farkas utcai színházban elsôként mutathatta volna be Az ember tragédiáját. A mû kolozsvári színpadi utóélete pedig egyenesen szimbolikus. A szerzô ebben a vonatkozásban a legilletékesebbet, Janovics Jenôt idézi: "1818. december 18.! Nevezetes dátum Az ember tragédiája erdélyi színpadi karrierjében. Ezen az esten került nálunk színre századszor Madách költeménye. S különös játéka a véletlennek, hogy ez volt egyszersmind a pazar szépségû Hunyadi téri új színházban Az ember tragédiájának utolsó elôadása." A könyvben szereplô, 1995-ben írt tanulmányában Kozma Dezsô még kéziratban maradt munkaként említi Janovics Hunyadi téri színházát, amely azóta Kötô József gondozásában 2001-ben a Komp-Press Kiadónál kötet formájában is megjelent.

Külön tanulmány foglalkozik Ravasz László sajátos Tragédia- értelmezésével. Címe Teológiai szemmel. S még néhány, önmagáért beszélô cím: A Biblia mint élményforrás, Hatalom és szabadság lehetôségei Madách mûveiben, Fráter Erzsébetrôl többféleképpen, Új könyv Madách életérôl (Andor Csaba monográfiája).

A tanulmánykötet végkicsengése talán az lehetne: Az ember tragédiájának értelmezési lehetôségei olyannyira korlátlanok, hogy enyhe túlzással akár a díszmagyarba öltöztetett Ádámtól a világpolgár változatig is eljuthatunk, az egyetemes életszemlélet, az európai lelkiség felvillantásáig. A drámaíró életének mozzanatai, a különbözô élethelyzetek utólagos magyarázata, valamint kapcsolatuk az életmûvel pedig hasonlóképpen kimeríthetetlen témának ígérkezik: továbbra is tág teret biztosít a jelenlegi és majdani kutatóknak.

A kötet címlapján Zichy Mihálynak a XV. színhez készített, korabeli rajza látható, akárcsak másik illusztrációnkon.

Németh Júlia

*Kozma Dezsô: Madách, Salgótarján, 2003.

Hétmillió euróval támogatja az Európai Unió a hazai civil társadalom megerôsödését. Az Európai Bizottság bukaresti küldöttsége a hét végén nyolc ilyen célú pályázatot ismertetett, amelyeket a PHARE-program keretében elkülönített tízmillió eurós alapból finanszíroznak.

A pénz a nem-kormányzati szervezetek hitelének és kapacitásának növelését kívánja elérni, s ezáltal az egyes közösségek érdekeinek hatékonyabb képviseletét. Fôképp olyan pályázatokat várnak, amelyek az emberi jogok biztosítását, a demokrácia és a jogállam megszilárdítását, az EU-jogszabályok gyorsabb átvételét és életbe ültetését, a környezet védelmét, a társadalmi-gazdasági fejlesztést, illetve bizonyos társadalmi gondok orvoslását szolgálják.

Fôképpen a gazdasági szempontból a peremre szorult csoportok és egyének társadalmi és gazdasági reintegrációját, az intézményfejlesztést, az oktatást, a civil társadalmi szervezetek, a helyhatóságok és a gazdasági szféra szereplôi közötti együttmûködést, a gyermekek és fiatalok országos vagy regionális szintû polgári nevelését, és a nem-kormányzati szervek multinacionális európai eseményeken történô részvételét támogatják.

A PHARE-program keretében Románia átlagosan évi 250 millió eurós támogatást kap az EU-tól a csatlakozási felkészülés céljaira. Ezzel az összeggel a második legnagyobb támogatást kapja a régióban Lengyelország után.

Kétnapos, szakértôi és elnöki szintû találkozót rendezett Budapesten a Tôkepiaci Szabályozási és Felügyeleti Konzultatív Csoport (CMRSCG). A résztvevôk megtárgyalták az EU vállalatfelvásárlással és a piaci átláthatósággal foglalkozó direktíva tervezeteit, és ismertették álláspontjaikat.

A felügyeleti konzultatív csoportot 2001 júniusában hozták létre a bolgár, ciprusi, cseh, észt, magyar, lett, litván, máltai, lengyel, román, szlovák és szlovén tôkepiaci hatóságok. A csoporthoz késôbb csatlakozott Törökország, és felvételét kérte Horvátország is.

A szervezet feladata lesz a jövôben, hogy koordinálja a felügyeletek EU-csatlakozással kapcsolatos teendôit. A konzultatív csoport új elnökévé Szász Károlyt, a magyarországi Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elsô emberét választották. Szász Károly bô egy évig látja el az elnöki teendôket, beleértve a magyar uniós csatlakozás idôpontját is.

— A magyar pénzügyi rendszer szabályozása és a felügyelet tevékenysége összhangban van az uniós elvárásokkal — hangsúlyozta Szász Károly, a PSZÁF elnöke.

Az elnök a CMRSCG budapesti ülését követôen fontosnak nevezte a csatlakozásra váró országok szakmai konzultációját, tekintettel arra, hogy az EU kibôvítését követôen valamennyien részt vesznek a jogszabály alkotási munkában, illetve a szabályok betartásának ellenôrzésében.

A Korunk Baráti Társaság és a Komp-Press Hírszolgálat üzletkötôt alkalmaz. A jelentkezni kívánók szándéknyilatkozatát és önéletrajzát március 31-ig faxon (432154) vagy e-mailen (korunk@korunk.org) várjuk. Egyetemi hallgatók is jelentkezhetnek. Az országos és határon kívüli terjesztés tárgyát képezik a Korunk Baráti Társaság (Komp-Press) könyvei és naponta két alkalommal elkészített hírcsomagja.

Március 25., kedd

Március 26., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 007 lej, 1 USD =33 637, 1 magyar forint = 146 lej.

Az EU-ba belépôknek hatalmas lemaradást kell behozniuk közlekedési infrastruktúrájuk kiépítésében — állapítja meg egy múlt héten ismertetett tanulmány, amelyet az A. T. Kearney nemzetközi tanácsadó cég készített.

A tanulmány szerint 2015-ig mintegy 90 milliárd eurót kell a kelet-európai közlekedési infrastruktúra kiépítésébe és korszerûsítésébe fektetni: 44 milliárd eurót ebbôl az úthálózat, 37 milliárdot a vasúthálózat bôvítésére és 9 milliárd eurót a repülôterek és más közlekedési létesítmények kiépítésére.

A legnagyobb beruházásokra Lengyelországban van szükség: a fontosabb lengyel úthálózat kevesebb mint 15 százaléka, csupán 600 kilométer, alkalmas jelenleg a teherforgalom bonyolítására, 70 százaléka rossz állapotban van, és fele átfogó felújításra szorul.

A tanácsadók becslése szerint Lengyelországban a következô 15 évben 17,5 milliárd eurót kell költeni útépítésre. Lengyelországot Csehország követi 5,8 milliárd euróval. Romániában a becslések szerint 5,1 milliárd eurót, Magyarországon és Szlovákiában 4,6–4,6 milliárd eurót kellene útépítésre fordítani, míg Szlovéniában 2,6 milliárdot.

Az EU-ban szombattól gyakorlatilag is hatályba lép a vasúti teherszállítás uniós szintû liberalizálásáról szóló intézkedéscsomag, a tagországok egy része azonban még mindig késlekedik piaca megnyitásával.

A brüsszeli bizottság az európai vasúti teherfuvarozás szempontjából "történelmi jelentôségû napnak" nevezte 2003. március 15-ét, amikorra a tagállamoknak elvileg be kellett volna fejezniük a liberalizációs intézkedések átültetését nemzeti jogrendjükbe. Az esedékesség elôtti napon adott tájékoztatásából azonban az is kiderült, hogy a valóban teljes piacnyitásra és az ettôl várt elônyökre még várni kell.

Az unióban évek óta hanyatlik a nemzetközi vasúti teherszállítás, amely jelenleg mindössze 8 százalékkal részesedik a teljes áruforgalomból, miközben az Egyesült Államokban ugyanez az arány 40 százalék. A szállíttatók csökkenô tarifákat és egyre nagyobb pontosságot várnak a nemzeti vasúttársaságoktól, amelyek azonban nemzetközi viszonylatokban nem képesek a kívánt minôséget nyújtani. Jellemzô adat, hogy az unióban a nemzetközi vasúti teherfuvarozás átlagsebessége 18 km/h.

A bizottság ezért még 1998-ban átfogó piacnyitási intézkedéseket kezdeményezett a verseny ösztönzése és ezzel az ágazat felpezsdítése érdekében. Hosszú és nehéz viták után a tagországoknak a következô évben sikerült politikai megállapodásra jutniuk, majd 2000 végén az Európai Parlamenttel folytatott egyeztetések is eredményesen zárultak. Az intézkedési csomagba foglalt három irányelv így 2001. március 15-én jelenhetett meg, a tagországok pedig két évet kaptak arra, hogy átültessék azokat nemzeti jogrendjükbe.

A határidô lejártakor az összkép meglehetôsen vegyes. A bizottság három csoportba sorolta a tagországokat abból a szempontból, hogy mennyire haladtak elôre a szükséges jogi keretek megteremtésével. Eszerint a piacnyitás csak a jobbára északi tagállamokból álló elsô csoportban (Dánia, Nagy-Britannia, Svédország, Hollandia, Ausztria és Németország) tekinthetô teljesnek. A második csoportban (Belgium, Olaszország, Spanyolország és Portugália) már megkezdôdött a társaságok közötti verseny, de a teljes nyitáshoz még további intézkedésekre van szükség. Végül Franciaország, Görögország, Luxemburg, Finnország és Írország a határidô lejártának idôpontjában is zárt piacnak tekinthetô.

A bizottság mindenesetre bízik abban, hogy a lemaradók is még ebben az évben meghozzák a szükséges intézkedéseket, ami esetükben is a piac teljes megnyitását fogja eredményezni. Azt is értésre adta ugyanakkor, hogy ennek elmaradása esetén haladéktalanul megindítja a szerzôdés megsértése esetén alkalmazott eljárásokat az érintett tagállamok ellen.

Ha a háború miatt szükségessé válik, az Európai Központi Bank kész lépéseket tenni a pénzügyi rendszer támogatására — közölte az euróövezet pénzintézete. Ezen lépések között a kamatcsökkentés és a bankrendszernek szánt jelentôs pénzinjekció is elképzelhetô.

Az EKB szûkszavú közleménye ezzel kapcsolatban aláhúzza: a pénzpiacok számíthatnak a kellô likviditásra, amiként ilyen készségét a bank már korábban is tanúsította, nevezetesen a 2001. szeptemberi terrortámadásokat követôen, egyebek között rövid lejáratú rendkívüli hitelekkel.

A múlt héten a bank nyilvánosságra hozta, hogy tavalyi nyeresége harmadával esett vissza, elsôsorban az alacsony kamatszintnek köszönhetôen. A nyereség 2002-ben 1,2 milliárd euró lett a 2001-es 1,8 milliárd eurót követôen.

A Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Egyesülete (WENRA) a Párizsban nemrég tartott ülésén Romániát is felvette tagjai sorába.

A párizsi ülésen hét közép és kelet-európai ország nukleáris biztonsági hatóságának felvételérôl döntöttek: az Európai Unióhoz (EU) 2004. május 1-jén csatlakozó, atomerômûvel rendelkezô országok és a várhatóan 2007-ben csatlakozó Bulgária és Románia hatóságai lettek a WENRA tagjai.

A WENRÁ-t 1999-ben hozták létre, fôként azzal a céllal, hogy az EU-hoz csatlakozó országok nukleáris biztonságának értékeléséhez szakértôi segítséget nyújtson. Eddigi mûködése alatt két jelentést készített, amelyek közül a második különösen kedvezô képet adott a vizsgált államok nukleáris biztonságáról.

A dokumentum megállapította, hogy a litván reaktorokon kívül minden szovjet tervezésû atomerômû nukleáris biztonsága eléri, vagy elérheti a hasonló korú nyugat-európai erômûvek biztonsági szintjét. Ez némileg ellentmondásban van az EU korábbi javaslatával, amely szerint a Bulgáriában és Szlovákiában épült VVER 440/V230 típusú erômûvi blokkokat biztonsági okokból le kell állítani. A paksi atomerômû biztonságát mindkét jelentés nagyra értékelte.

A WENRA nemcsak az erômûvek nukleáris biztonságát, hanem az országok jogi rendszerét és nukleáris biztonsági hatóságainak mûködését is vizsgálta, így például azt, hogy a hatóságok jogi szempontból kellôen függetlenek-e, rendelkeznek-e a felügyelethez szükséges szakértelemmel, emberi és anyagi erôforrásokkal.

A WENRA nemcsak fórumot biztosít a nukleáris biztonsági hatóságok együttmûködésére, de további feladatai között szerepel az Európai Bizottság javaslata alapján létrehozandó egységes nukleáris biztonsági követelményrendszer kidolgozása.

Ez lényegében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1996-ban jelentôsen átdolgozott követelményrendszerén alapulna. A tervek szerint ezt a harmonizálási munkát 2005-re fejeznék be. A WENRA tagjainak száma a mostani bôvítés nyomán 17-re emelkedett.

Mihail Kaszjanov orosz kormányfô kíséretében a következô napokban Romániába látogat Vagit Alekperov, a LukOil kôolajipari társaság elnöke is, hogy a SNP Petrom társaság privatizációjáról tárgyaljon a hazai vezetéssel — nyilatkozták kormányzati források.

Mihail Kaszjanov román kollégája meghívására tesz látogatást Bukarestben március utolsó napjaiban. Az orosz miniszterelnököt üzletemberek is elkísérik, akik részt vesznek a fôvárosban megrendezésre kerülô román–orosz gazdasági fórumon.

Az orosz vállalatok már eddig is jelentôs részesedést szereztek meg különbözô hazai vállalatokban.

Miként azt a Bibliából, nevezetesen az Ótestamentum Eszter könyvébôl tudjuk, két és fél évezreddel ezelôtt a babiloniaiak rabságában szenvedô zsidó népet az Ahasveros perzsa király udvarában ármánykodó, az ókor Hitlerjének tekinthetô Hámán mesterkedései megsemmisítésre ítélték.

Az emberi emlékezetet meghaladó idôkbôl származó zsidó aforizma szerint "szép asszony legnesztelenebb suttogása messzebbre elhallik, mint a legvadabb oroszlán bömbölése". Így a szép és fiatal zsidó leány, Eszter, aki a perzsa király kegyence, majd a perzsák királynôje lett, elérte a népe kiírtását célzó rendelet megsemmisítését, míg a gonoszul mesterkedô Hámnánt elérte végzete. Az ókori történet az idôk folyamán a zenészek, képzômûvészek nagyjainak egész sorát ihlette meg. Halhatatlan mûvekkel gyarapították az egyetemes mûvészi örökségek tárházát. Állításunk alátámasztására csupány néhány kiemelkedô mûvet és alkotóját soroljuk fel. Így például az olasz Bernardo Cavallino (1622–1654), valamint a holland Harmens van Rijn Rembrandt (1606–1669) híres festményeit. A zene terén a klasszikus Eszter-oratóriumot szerzô német Georg Friedrich Händel (1685–1759), vagy az osztrák Karl Ditters von Dittersdorf (1739–1799) mûveit. Ez utóbbinak Eszter-oratóriumáról a budapesti Liszt Ferenc-kamarazenekar és a madrigálkórus tolmácsolásában a Hungaroton-hanglemezgyár teljes egészében eredeti alakjában elôször készített hanglemezt. Olyan jeles és ismert mûvészekkel, mint a címszerepben Kalmár Magda, Mordechai szerepében pedig Miller Lajos. Ez a lemez azóta is a magyar hanglemezgyártók egyik legkeresettebb terméke a nyugati piacon (nem kis elégtétellel és büszkeséggel írom le, hogy a mû e sorok írójának gyûjteményét is gazdagítja).

Az ókori események emlékére a jelenleg 5763. événél tartó zsidó naptárban Adar 14., Purimnak nevezett napot (idén a március közepi holdtölte elsô napját) mindenütt megünneplik a zsidók, bárhol is lennének a nagyvilágban. Az öröm, szórakozás, különféle kulturális megnyilvánulások napja ez. Tele vidámsággal, a hagyományos zsidó ételkülönlegességek bôségével. Ráadásul még azzal a közmondással is, hogy ezen a napon minden zsidónak szabad legalább az évben egyszer a kelleténél kissé többet innia.

Egyébként a bevezetôben idézett aforizma idôszerûsége mitsem évült. Gondoljunk csak a XX. század végén sokat emlegetett Mónika–Bill kettôsre.

Úgy tûnik azonban, hogy az idézett szellemes mondás még nem igen hatolt be a kárpáti tájakra. Bizonyíték erre: olyan fontos szervezet vezére, amelybe bejutni minden vágyunk, a Bukarestben tett rövid látogatását követô sajtóértekezleten nyíltan elmondta, a kizárólag szakmai ügyeken kívül azért is jött kíváncsian Romániába, hogy a helyszínen gyôzôdjék meg, valóban olyan szépek az itteni nôk? Mint mondta, a látottak a legderûlátóbb várakozását is felülmúlták. Éppen ezért megütközését fejezte ki, hogy a különféle nemzetközi szervezetekben a romániai küldöttségekben "20 küldött között legfeljebb egy képviseli a nôket".

Úgy érzem, minden kommentár felesleges...

Maradjunk továbbra is a napjainkban is idôszerû, gazdag zsidó humor házatáján:

Történt egyszer, hogy a fiatal, gyönyörû, ugyanakkor pajkos, csintalan, anyagiakban sem szûkölködô Rákhel elhatározta: kielégíti fura kíváncsiságát, s ezért Párizsba utazott, hogy megismerkedjék különféle férfiak legfôképpen fura, csapongó szerelmi szokásaival. De azt is elvárta, hogy a férfiak egyben alaposan képzett kísérôi, idegenvezetôi is legyenek. Jártasak a francia fôváros bôséges kulturális, zenei, mûépítészeti és egyéb irányú kínálataiban. De ugyanakkor legyenek tájékozottak a divatházak, illatszertárak, ékszerüzletek kínálatai terén is.

Elsôként feketebôrû, afrikai férfit igényelt. Hogy a pénzes vendég valamennyi igényét maradéktalanul kielégíthessék, a szálláshelyéül kiválasztott luxus szálloda vezetôje híres, a különféle szerepeket mesterien alakító színészt kért fel és bocsátott rendelkezésre kísérôjeként. Ez, kénytelen-kelletlen, de végül is elvállalta a szerepet. Természetesen mindig a megfelelô külsôvel, jelmezzel. És kifogástalanul elégítette ki a vendéghölgy mindennemû kívánságát, még a legintimebb hálószobaiakat is...

Másik alkalommal távolkeleti férfira támadt kedve a különös tanulmányútba egyre inkább belemelegedô nôcskének. A szállodafônök ugyanazt a férfit kérte fel, természetesen alaposan megváltoztatott külsôvel. A "kísérô", "idegenvezetô" most is a helyzet magaslatán állott, ráadásul az ázsiai férfiak minden elképzelhetô rafinériáival nyerték el a vendég tetszését. Majd hevesvérû dél-amerikaiként hódította meg a hölgyet, míglen az utolsó napra bennszülött párizsira, igazi francia úriemberre volt kíváncsi, azaz erre kapott kedvet.

— Mi sem egyszerûbb — vélte a kerítô szerepkörébe került hoteltulaj — Most legalább már saját magát adhatja barátunk!

És az eddig remekül helytállt, minden szempontból osztályonfelülit nyújtó kísérô immár maszk és smink nélkül, eredeti külsejével-belsejével állhatott az igényes hölgy rendelkezésére. Azaz... állott mindaddig, amíg a Szajna partján kellett sétálnia, megjátszania, vagyis híven mutatnia a Fény Városának fiát, elvezetni a vendéget a Moulin-Rouge-ba, az Olympiába és a francia fôváros megannyi híres éjszakai szórakozóhelyére. Ettek, ittak, élvezték Párizs minden örömét...

Ilyen örömteli hangulatban, hogy, hogy nem, Rákhelben megerôsödött a gyanú, hogy az elmúlt napokbeli partnerei végül is ugyanazon személyben öltöttek testet. Ritka fejlett érzékkel tapintott rá bizonyos, úgymond, titkokra. A férfinak nem volt más mit tennie, felfedte kilétét — azaz kiléteit —, s mindez csak fokozta jókedvüket, az együtt töltött órák, napok kellemes emlékeit...

Ám az igazi meglepetés, sôt, megdöbbenés éjszaka, lefekvéskor következett. Amikora férfi ágybabújás helyett búcsúzni kezdett. Az ámuló, kérdô tekintetre töredelmesen bevallotta, hogy nem való tényleges szerelmi aktusra, ugyanis ô... hát, mondjuk úgy: nenzésre képtelen. Magyarán: impotens. Rákhel felháborodottan fogadta a mentegetôzést, és az elôzô éjszakák ugyancsak forró pillanataira, a férfi irigylésreméltó párzási kedvének megannyi megnyilvánulására hivatkozott. Mire a rajtakapott hôs:

— Igazad van, de ne feledd, akkor csak szerepet alakítottam. Azzal nem volt baj. Most viszont? Igazi énem nem teszi lehetôvé...

De, visszatérve a maholnap esedékes Purimra... Nemrég vidéki zsidó hitközségben, több rabbit felvonultató Purim-mûsor keretében az egyik egyházfi sikeresen alakította az elôbbiekben vázolt szerepet. Remek fizikummal, karikatúrába illô arckifejezéssel váltogatta szerepeit. Sok tapsot kapott. Majd a néhány héttel késôbbi választáson másik ellenjelölttel szemben ô kapta a legtöbb szavazatot a megüresedett rabbi-posztra. Ám, amikor a mindennapi életben saját magát kellett volna adnia, egyszerû Purim-bohócként végezte munkáját...

A tanulság:

Fiatal, átmeneti demokráciánkban, amelyben még nem vagyunk jártasak a szabadválasztások kockázatai és csapdái terén, sokunkat érhetnek a fentiekhez hasonló nem várt és kellemetlen meglepetések. Nagyobb felelôséggel kell élnünk a felkínált alkotmányos jogokkal, hogy bármilyen jellegû és természetû is legyen az a szavazás, bárhol is kerülne rá sor, a választás valóban hatékony szûrést jelentsen a megválasztandók között, és az eddigieknél kevesebb bohócnak szavazzunk bizalmat.

Asztalos Emil

Tegnap délben a prefektúra épületében Vasile Soporan prefektus, Serban Gratian, a megyei tanács elnöke, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium, a tanfelügyelôség és a helyi tanács képviselôinek jelenlétében került sor a Kolozs megyei Sportigazgatóság évi tevékenységének kiértékelésére. Az évi mérlegen a tervek szerint részt vett volna Georgiu Gingãras szakminiszter is, de a tárca vezetôje végül csak képviselôit küldte el.

Miután Dorel Pojar, a sportigazgatóság vezetôje felolvasta az általa vezetett intézmény rövid jelentését, a "gyûlésen" három téma került terítékre: a pénz, a pénz és a pénztelenség. Az összegyûlt sportklub-elnökök, edzôk és hivatalos személyek között meglehetôsen heves vita alkult ki a támogatások körül. A jelenlegi törvények és a bürokrácia folytán ugyanis, bár papíron sok esetben létezik a támogatás, sokan még nem tudják, hogyan, honnan, kitôl kapják meg a pénzt, kinek kell azt klubok szerint elosztania, és hogyan kell elszámolni. Ez a gond merült fel például a sportolók étkeztetése kapcsán: ki fizeti az étkezdéket, a klub, a sportigazgatóság vagy a helyi tanács, tehát kihez kell befolynia az erre a célra kiutalt összegnek, ki végzi az összesítéseket.

Remus Lãpusan helyi tanácsos, aki egyben a Poli Carbochim kosarasainak az elnöke, ígéretet tett, hogy a következô, vagyis csütörtöki tanácsülésen határozatot hoznak az ügyben, egyben köszönetet mondott azoknak a helyi cégeknek, vállalatoknak, amelyek valamilyen formában támogatták a kolozsvári sportéletet, mert tôlük legalább annyi pénz folyt be, mint amennyit a költségvetés a sporttevékenységekre elôirányzott. Hozzáfûzte: idén megyei szintén 16 milliárd lej jut a sportnak, az eredetileg kért 23 helyett.

A helyi sportklubok jelen lévô vezetôi, edzôi azt is felvetették, hogy a jelenlegi támogatási rendszeren változtatni kellene, mert a versenyek, kiszállások, edzôtáborozások során a klubok csak utólag kapják meg a támogatásokból leosztott pénzeket, így minduntalan tartozásaik vannak. Terítékre került még az olimpiai központok, az olimpikonok segítésének, az iskolás sportkluboknak az ügye, és az is elhangzott, hogy megszûnés veszélye fenyegeti a birkózok Gheorghe Sincai Líceumban lévô, szinte egyetlen színvonalas edzôtermet, mivel az iskola osztályteremmé szeretné átalakítani azt. Ennek kapcsán vetették fel, hogy a népszerû(bb) csapatsportok jóval nagyobb támogatásnak örvendenek — a szponzorok és a hatóságok részérôl egyaránt —, miközben az egyéni sportágak, amelyek valóban hírnevet szereztek városunknak, alig kapnak valamit.

A sok pénztelenség és gond közepette azonban jó dolgok is elhangzottak. Miután ugyanis a prefektus pozitívan értékelte a sportigazgatóság mûködését — hiszen a megye országos szinten a 3–4. helyen van a versenyeredmények alapján, a KMSC pedig az ország mintegy 300 klubja közül az elôkelô 14. helyet foglalja el —, Serban Gratian kijelentette: a megyei tanács szeretné újból a hazai sportélet központjává fejleszteni Kolozsvárt. "Megvannak az adottságok — sportpályák, ifjúság — csupán a pénz hiányzik" — mondta. Mentalitásáváltásra, és ezért idôre volt szükség ahhoz, hogy világossá váljon: a tanácsnak is nagy szerepet kell vállania a sport támogatásában. Hamarosan nekikezdenek a Ion Moina Stadion korszerûsítésének, s e célra remélhetôleg sikerül elôteremteni 10 milliárd lejt, 2004-ben pedig véget is érhetnek a munkálatok. Szintén felújítják az Unirea pályát, valamint az Univers T (ifjúsági ház) teniszpályáit, ahol szeretnének megrendezni egy szerény, körülbelül 10 ezer dollár összdíjazású tenisztornát.

Gratian kilátásba helyezte az olimpikonok felkészülésének támogatását is, valamint kiválósági díjak létesítését — hasonló projektet javasolt Soporan prefektus is, aki kihangsúlyozta: nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik teljesítményükkel hírnevet szereztek városunknak.

A szakminisztérium képviselôje, Puiu Gârbã mindvégig "csendestársként" figyelte a vitákat, a végén azonban, a város sportérdemeit elismerve, frappánsan összegzett: szerencsénk van, mert más megyékben nincs miért összeülniük a sportkluboknak. Sok helyen nincs sportélet, nincs tehát mirôl vitatkozni, nincs mit kiértékelni...

Balázs Bence

Pénzbüntetésre számíthat Mario Cipollini, az olaszok extravagáns kerékpárosa, mivel a szombati Milánó–San Remo Világkupa-verseny után bántalmazta az osztrák Bernhard Eiselt.

A világbajnok zokon vette, hogy fiatal riválisa az egyik kanyarban akadályozta, és szerinte Paolo Bettini ezt kihasználva tudott meglépni tôle, s nyerte meg az idény elsô fontos viadalát.

A negyedikként célba érkezô Cipollini elôbb ordítozott Eisellel, majd többször megütötte.

Egész Finnország Kimmi Räikkönent ünnepli a Szepangban aratott diadala óta, a sajtó szuperlatívuszokban ír a 23 éves tehetségrôl, aki Keke Rosberg és Mika Häkkinen után harmadik finnként állhatott a dobogó legfelsôbb fokára Forma–1-es nagydíj után.

A bulvárlapok a szepangi sajtótájékóztatón elhangzottakból azt is kiemelték, hogy új kedvencük hangsúlyozta: "ideje volt már, hogy végre rendes zene csendüljön fel az eredményhirdetésen". Az összesítésben 6 pontos elônnyel vezetô Räikkönen a sok közül az egyik tévének adott nyilatkozatában lazán viccelôdött, amikor megjegyezte: már egészen közel áll a világbajnoki címhez, hiszen mindössze 14 futam van hátra az idénybôl.

Természetesen a tudósítók megszólaltatták a gyôztes édesapját, Matti Räikkönent is, aki arra a kérdésre, hogy mivel ünnepli meg fia sikerét, csak annyit válaszolt: "Felfûtöm a szaunát és megiszom még egy pohár viszkit".

Az újságok elôszeretettel idézik Ron Dennist, a McLaren fônökét, aki fényes jövôt jósol ifjú tehetségének. A televízió szakkomentátoraként dolgozó egykori F1-es pilóta, Jyrki Järvilehto szerint is megszületett az autósportok új finn sztárja, s büszkén megjegyezte, hogy mindig is volt és mindig is lesz honfitársa a csúcson.

Michael Schumacher: Ne írjanak le!
A váratlanul szerény szezonkezdés, a melbourne-i 4. és a szepangi 6. hely sem rendítette meg az ötszörös világbajnok Michael Schumacher önbizalmát, s úgy véli: hamarosan ismét az elsô helyért fog csatázni.

— Egyáltalán nincs válságban a csapat. Hibázik az, aki két rossz versenybôl máris messzemenô következtetéseket von le — mondta a Ferrari német világsztárja. — Az ausztráliai és a malajziai futamok eredményét különleges körülmények befolyásolták, ráadásul én is hibáztam. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan mi leszünk a szerencsések, s mások küzdenek majd valamilyen problémával. Tavalyi autónk még mindig nagyon gyors, bár ezt az eddigi két viadal nem bizonyította.

Ezen a héten Washingtonban már zajlik a mûkorcsolya és jégtánc világbajnokság, elôbb a selejtezôket, szerdától viszont már a döntôket bonyolítják le. A világverseny a 93. sorszámot viseli, de lássuk, hogyan is jutottak idáig.

A vb-k sorozata az újkori olimpiákkal egy évben, 1896-ban indult útjára akkoron csak férfi egyéni versenyszámmal. A nôi egyéni küzdelmeket 1906-ban kezdték hivatalosan, s a vetélkedôt évente megrendezték. A világháborúk idején és 1961-ben szakadt meg a sorozat — abban az évben az egész amerikai csapat repülôkatasztrófában elhunyt.

A páros 1908-ban került a mûsorba, a jégtánc viszont csak jóval késôbb, 1952-ben hódított teret. Sokszor mindezeket a versenyket más-más városban rendezték. "Egy fedél alá" csak 1947-ben Stockholmban kerültek elôször a mûkorcsolyázók. Voltak évek, amikor nagyon kevesen versenyeztek, s ez megkönnyítette a benevezôk dolgát (így lett például bajnok a magyar Kronberger Lili). Volt olyan esztendô is amikor egy nô a férfiak versenyében indult — 1902-ben Magde Seyers a második lett. Megtörtént az is, hogy aki egyéniben indult, párosban is gyôzedelmeskedett, mint például az osztrák színekben versenyzô Szabó Hermina, P. Johnson vagy Beatrice Laughram. Arra is volt példa, hogy testvérek különbözô idôközökben diadalmaskodtak: az egyesült államokbeli Johnson-fivérek, Alan és David. A legtöbb gyôzelmet a norvég Sonia Henie szerezte, 1927 és 1936 között 10-szer lett bajnok, és az olimpiákon is remekelt! Híresek az oroszok (szovjetek), akik a mai napig prímhegedûsöknek számítanak. Az orosz sikersorozatot Irina Rogyina kezdte, 1969 és 1978 között párosban több férfit "elfogyasztott", bajnoktársai közül elég megemlítenünk Alekszej Uljanovot és Alexandr Zajcevet. 1901 és 1911 között a svéd Ulrich Salchow is 10 bajnoki címet gyûjtött össze, nevét az általa kitalált ugrásfajta ôrzi (azóta ezt az ugrást már négyes forgással is próbálgatják).

Az esélyesek ismét csak az oroszok, akik az idei Európa-bajnokságon minden számot megnyertek. Az amerikaiak fôleg nôi egyéniben (Michelle Kwan, Sarah Hughes, Sasha Cohen) szeretnének gyôzni, rajtuk kívül még talán a címvédô kínai Hszüe Sen–Csao Hung-po páros torpedózhatja meg az orosz sikert.

Nagy Péter

• A magyar Tóth Zoltán a 15. lett selejtezôcsoportjában, így továbbjutott a washingtoni mûkorcsolya és jégtánc világbajnokságon.

A magyar bajnok éppen azon a helyen végzett, amellyel még bemutathatja a rövidprogramját, míg tavaly egy pozícióval lemaradt errôl.

• A címvédô kínai Hszüe Sen–Csao Hung-po páros a második helyen áll a rövidprogram után. Vezet az orosz Tatjana Totmanyina–Makszim Marinyin kettôs.

Kolozsvárott lesz március 29–30. között a világ legnagyobb gyermek labdarúgó tornájának utolsó zónadöntôje. A Horia Demian Sportcsarnokban nyolc fiú- és négy lánycsapat méri össze erejét, a gyôztesek az értékes díjak mellett az országos döntôre is kijutnak, Bukarestbe.

Képünkön a múlt hétvégén lezajlott temesvári torna döntôjében fölényes gyôzelmet (14–0) arató lánycsapat, a Kis hableány látható a szurkolók gyûrûjében. Ugyanott a fiúcsapatok közül a Pinocchio került ki gyôztesen, így a bukaresti döntôben többek között ellenük játszik a legjobb kolozsvári csapat a rotterdami világbajnokságra való kijutásért.

bpe

Olasz lapértesülések szerint az AC Milan labdarúgóklub vezetôi mindent megtesznek, hogy nyáron leigazolják az Ajax Amsterdam román csapatkapitányát, Christian Chivut.

A milánói egyesület állítólag 12 millió eurót kínált a 22 éves válogatott védôért, de a hollandok csak 18 millióért hajlandók megválni tôle.

Ha nem jön létre az üzlet, akkor az olaszok újabb célpontja Chivu honfitársa, az Atletico Madridot erôsítô Cosmin Contra lesz.

Az AC Milan játékosai hamarosan a pályán is tapasztalhatják majd, hogy mire képes kiszemelt csapattársuk, hiszen a Bajnokok Ligája negyeddöntôjében éppen az Ajax lesz az ellenfelük.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]