2003. május 6.
(XV. évfolyam, 98. szám)

Megismertetni a mindennapok emberével a korszerû városrendészeti terveket, pontosabban a német és román építészekbôl álló Planwerk csoportnak a kincses város átalakítására vonatkozó elképzeléseit — volt a hétfôn délután a Bulgakov Kávézóban megnyílt kiállítás célja. Az esemény azonban messzemenôen túlmutat a tervrajzok egyszerû felsorakoztatásán: jelzi a város mihamarabbi átalakításának szükségességét. Ugyanakkor arra is rámutat, hogy végre létrejött és hatékonyan mûködik egy olyan független szakmai csoportosulás, amely képes és eléggé felkészült a város összetett városrendészeti gondjainak megoldására. A terv folytatásához viszont pénzre van szükség.

Lapunk hasábjain több ízben bemutattuk a Planwerk csoportnak a város különbözô részeinek átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Szóltunk többek között a Heltai utca, a Május 1 tér, a vasútállomás, a Mãrãsti tér módosítási javaslatairól, a kórházak átköltöztetésérôl, az ipari negyed hasznossá tételérôl. Az építészeknek a város forgalmi gondjainak orvoslására vonatkozó terveire is kitértünk.

Serban Tigãnas, a Romániai Mûépítészek Céhének alelnöke szerint két ok vezetett a Planwerk csoport megjelenéséhez: az elsô a végzôs diákoknak a felsôfokú oktatási intézményekben tanultak alkalmazására vonatkozó szándéka, illetve a város arculatán való módosítás vágya. — Körülbelül hat évvel ezlôtt egyszerû szakmai gyakorlatként indult a dolog, amely elért egy bizonyos szintet, és magas szintre emelkedett. Az elképzelés mögé felzárkóztak a megfelelô tapasztalattal rendelkezô szakemberek, elsôsorban németországi partnerek — mondta Tigãnas.

A Romániai Mûépítészek Céhének alelnöke úgy véli, a fiatal mûépítészek a város életében rendkívül feszült idôszakban rukkoltak elô elképzeléseikkel: állandósult a konfliktus a városi tanács és a polgármester között, de a városvezetô a kormány helyi képviselôivel sem értett már szót. — Ilyen kontextusban mégis sikerült mindenkit a közös cél mögé felzárkóztatni. Bármennyire is futurisztikusnak tûnnek, a Planwerk csoport kidolgozta városrendészeti tervek kivitelezhetôk. Jelen pillanatban az építészek finanszírozási kérelmet nyújtottak be a városi tanácshoz azért, hogy a város lakói számára folytathassák tevékenységüket. Szerinte igen nagy szükség van a Planwerk terv folytatására. Egy olyan független, szakmai csoporttal állunk szemben, amely külföldi, országos és helyi intézmények, közhivatalok oklevele által is kifejezett elismeréssel rendelkezik — tette hozzá az alelnök. Emlékeztetett: a kolozsvári vasútállomás átalakítására vonatkozó Planwerk-tervet a közmunkaügyi minisztérium is elfogadta. Bejelentette: átfogó tanulmány készül a csoport eddigi munkájának részletes bemutatásáról.

Tigãnas szerint rendkívül fontos, hogy a Planwerk építészmérnöki csoportot két, pontosabban országos és helyi forrásokból finanszírozzák, hiszen így megôrizheti függetlenségét, nincs alárendelve egyetlen intézménynek sem.

Eugen Pãnescu, a csoport egyik koordonátora úgy gondolja: a kiállítás azért fontos, mert bárki számára ismerté válnak azok a tervek, amelyeket az eddigi kerekasztal-beszélgetéseken, bemutatókon elsôsorban szakemberek tekintettek meg. — A kiállítás tulajdonképpen az építészek mûhelye Nyitott Kapuk Napjának felel meg, amelyre jövô hétfôn kerül sor. Május 12-én a Ion Andreescu képzômûvészeti egyetem Atas nevû galériájában újabb kiállítást tartunk, ezt követôen pedig május 16-án pénteken, elôreláthatólag a polgármesteri hivatal nagytermében bemutatjuk az egyéves tevékenyégünk eredményét — fejtette ki Eugen Pãnescu. Az építészmérnök reméli, hogy a bulgakovi kiállítás megtekintôi megértik, a csoport pontosan hogyan képzelte el a város átalakítását.

Elmondta, hogy az elkövetkezô idôszakban a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének közremûködésével a város talán legfájdalmasabb részével foglalkoznak: a Monostor negyeddel. Ugyanakkor folytatják a vasútállomás tervének kidolgozását, amelyet a Közmunkaügyi Minisztérium rendelt meg.

— A kolozsvári pályaudvar átalakítására már létezik európai pénz, a tervet pedig mi végezzük. Reméljük, a városi tanács is felismeri a Planwerk munkacsoport tevékenységének folytatását, és támogatni fognak bennünket. A városnak szüksége van a független, szakemberek által végzett, politikamentes városfejlesztésre — hangsúlyozta Eugen Pãnescu.

A Planwerk kiállítás két hétig tekinthetô meg a kolozsvári Bulgakov Kávézóban. További információk a www.planwerkcluj.org honlapon

Kiss Olivér

Román–magyar koprodukcióban készül a Ceausescu család életérôl szóló filmvígjáték, amelyben kolozsvári színészek is jelentôs szerepet kaptak. A diktátor szerepét Boér Ferencre bízták, fiát pedig Bogdán Zsolt alakítja. A brassói Cinedom filmstúdió produkciójának rendezôje a magyarországi Kovács Bence, az alkotást valószínûleg augusztusban mutatják be több volt kommunista országban. Romániában Ceausescu si poporul, Magyarországon pedig Ro-Mánia címen vetítik majd a filmszínházak. A Szabadság a produkció mûszaki vezetôjét és fôvilágosítóját, a székelyudvarhelyi színháznál tevékenykedô Jére Ágostont kérdezte a Ro-Mániáról. (Részletek a 7. oldalon)

— Hogyan jött létre a film?

— A román és a magyar fél létrehozott egy produkciós irodát, és a két országból származó pályázati pénzekbôl, illetve cégek támogatásából készül a film. Paródiáról van szó, amely a Ceausescu család életének nyilvánosságra nem került, de megtörtént eseményeit dolgozza fel.

— Milyen stádiumban van a forgatás?

— Jelenleg az utómunkálatok zajlanak. A forgatás április elsején kezdôdött, Románia területén forgattunk, Brassóban, Predealon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen és a környékén. Nagyon sokat filmeztünk szabad ég alatt, marha- és disznófarmokon, gyümölcsösökben — annak idején Ceausescu sokat látogatott ilyen helyeket. Az egyik jelenetben beadja a bolgár államfônek, hogy a gyümölcsösben háromszor szedik le a termést — persze, mert az almák fel vannak kötözve a fákra.

— Teljesen rurális környezetben játszódik a cselekmény?

— Nem kizárólag. Városon is forgattunk. Néhány személyes dolgot, mint például Nicu vizsgázása, amit Kolozsváron vettünk fel, vagy Elena felrobbanását a laboratóriumban.

— Hogyan sikerült megteremteni a hetvenes, nyolcvanas évek hangulatát?

— Úgy válogattuk meg a helyszíneket, hogy korhûnek tûnjenek. Székelyudvarhelyen például nem változtak az épülethomlokzatok, van egy élelmiszerüzlet, amely pontosan úgy néz ki, mint a kommunizmus idején. Van egy lerobbant állomás is Udvarhely szélén, ott filmeztünk egy olyan jelenetet, amelyben a munkába indulók várták az autóbuszt. A busz nagy késéssel érkezik, de alighogy elindul, kifogy az üzemanyag, és az utasok elôre-hátra taszigálják — így mentek annak idején dolgozni az emberek.

— Egy Csinibaba vagy Csocsó hangulatú mozira számíthatunk, amelynek nem a történetvezetés az erôssége, hanem egy nosztalgikus hangulat megteremtése, amelybôl azonban nem hiányzik az irónia sem?

— Valóban, hasonló jellegû film készül. A parodizáló, szatirikus epizódokat itt egy pásztorfiú alakja köti össze, ezenkívül a zenének lesz hasonló összekötô szerepe.

Balázsi-Pál Elôd

A Kolozs megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Vezérigazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján az eddigi gyakorlathoz hasonlóan elsôsorban az idôszerû mezôgazdasági munkálatok menetérôl tájékoztatták az újságírókat.

Megtudtuk, hogy a zöldségfélék vetésterületének 68%-án jutott eddig földbe a vetômag, a repcét a tervezett területek 85%-án vetették el, a zab, az árpa és a napraforgó vetésével, valamint a burgonyaültetéssel már végeztek. Végéhez közeledik a kukoricamag földbejuttatása is, rosszul áll viszont a cukorrépa helyzete. A programba vett 4700 hektárból csupán 1022 hektárt vetettek be. Ez a helyzet a ludasi cukorgyár vezetôségének hajthatatlansága miatt állt elô, mivel nem akarták a cukorrépa felvásárlási árát minimálisan 500 lejjel emelni. A cukkorrépa vetésterületének jelentôs növelése tehát elmaradt, amin csak úgy lehet jövôre változtatni, ha a földek mûvelôi rentábilisnak találják a cukorrépa-termesztést. Rábeszéléssel ma már nem lehet meggyôzni senkit, hogy cukorrépát vessen.

Az ôszi szalmásgabonák mintegy 80%-ra szórtak ki mûtrágyát. Eddig a tervezett 8652 tonna ingyenes mûtrágyából 8427 tonnát szállítottak ki a megye településeire, és összesen 62 515 termelô jutott termésfokozó szerhez.

A sajtótájékoztatón részletesen beszámoltak a ma nyíló kolozsvári Agraria kiállításról is. Az egyik legjelentôsebb mezôgazdasági témájú országos kiállítás május 6-10. között kerül megrendezésre. A számos hazai cég mellett Németországból, Ausztriából, Albániából, Bulgáriából és Magyarországról is érkeznek kiállítók. A vásár keretében Délkelet-Európai Mezôgazdaság-fejlesztési szimpóziumra is sor kerül, amelyen a meghívott országok jelentôs személyiségei vesznek részt. A tudományos értekezlet neves elôadói közül megemlíthetjük dr. Buzogány András és dr. Karl Maurer professzorokat a stuttgarti egyetemrôl, Willi Saurer agrárelôadót Ausztriából és dr. Gheorghe Lãcãtust, a Mezôgazdasági Szaktanácsadási Hivatal országos elnökét. A rendezvényen a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem számos elôadótanára is részt vesz.

Barazsuly Emil

Két hónapos szünet után ismét kapható ártámogatott és ingyenes gyógyszer Kolozsváron. Hétfôn huszonnégy helyi gyógyszertárban szerezhették be a betegek a márciusban és áprilisban nélkülözött, vagy drágán beszerzett orvosságot. Az elmúlt két hónapban ugyanis csak egy-két patika bocsátott ki ingyenes vagy ártámogatott gyógyszert, s azt is csak korlátozott mennyiségben.

A Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító hétfôn hetven gyógyszerésszel tanácskozott. A megbeszéléseket követôen a gyógyszerészek aláírták az ártámogatott gyógyszerekre vonatkozó újabb megállapodásokat. A megegyezés értelmében a gyógyszerészek hajlandók ismét forgalmazni az ártámogatott gyógyszereket, a Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító pedig 2004-ben kifizeti az árkülönbséget.

A jövôben maximálisan tíz- és húszmilliárd lej értékben forgalmazhatnak ártámogatott gyógyszereket a megye patikái. Ez az összeg jóval kevesebb az eddiginél, amely elérte a harmincötmilliárd lejt. Az Egészségügyi Biztosító azonban reméli, hogy a csökkenés nem okoz majd zavart a gyógyszerellátásban. A megoldást abban látják, hogy egy világos kimutatás érdekében a gyógyszertáraknak naponta jelenteniük kell, hány receptre bocsátottak ki ártámogatott gyógyszert.

A prefektus és a Megyei Tanács bizottságot hozott létre a gyógyszertárak tevékenységének ellenôrzésére. A Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító igazgatója, Emilia Groza szerint a helyzet májusban — az elôzô két hónaphoz viszonyítva — jobb lesz.

Hétfôn közös távértekezletet tartott a prefektusokkal az április 21-én megjelent korrupcióellenes törvényrôl Rodica Stãnoiu igazságügyi, Octav Cozmâncã közigazgatási, illetve Acsentie Gaspar a parlamenttel való kapcsolattartásért felelôs miniszter. Stãnoiu szerint a magas rangú köztisztségviselôk, a parlamenti képviselôk, szenátorok esetében csakis a törvényben megszabott feltételek mellett nem alkalmazzák a törvénynek az összeférhetetlenségre vonatkozó elôírásait. Figyelmeztetett: a fent említettek csak a tudományos kutatás, az oktatás és az irodalom, valamint a mûvészet terén tevékenykedhetnek. — Azt ajánlom a prefektusoknak, hogy ne kivételezzenek senkivel, ugyanis csak a törvényben elôírt kivételek elfogadhatók — mondta az igazságügyi tárca vezetôje.

A kormány képviselôi emlékeztették a prefektusokat, hogy helyi szinten az összeférhetetlenségi helyzetben lévô választottaknak június 21-ig el kell dönteniük, a céget vagy a tisztséget választják-e.

A helyi érdekeltségû közüzemeket vezetô városi és megyei tanácsoknak a törvény megjelenésétôl számított 60 nap alatt le kell mondaniuk mandátumukról vagy a vállalat keretén belül betöltött tisztségrôl.

Ugyanakkor az államfô, a parlamenti képviselôk és szenátorok, a kormány tagjai, a prefektusok, helyetteseik, a helyi választottak és a köztisztviselôk érdeknyilatkozatot kell hogy leadjanak.

Tegnaptól a Francia Kulturális Központ és a Francia–Román Üzleti és Fejlesztési Központ vendégeiként Kolozsváron tartózkodik egy tizenöt diákból álló csoport az Auvergne-i U. I. P. Egyetemrôl. A látogatásra a Kolozs megye és Allier tartomány közötti testvéri kapcsolat keretében kerül sor.

A küldöttséget vezetô Anne-Marie Defay (a mezôgazdasági és fejlesztési központ aligazgatója), Jaques Bourdier (Allier tartományi tanácsos) és társai elmondták: a tizenöt, marketing-menedzsment szakos francia gyakornok diák fôleg Clermond Ferrandból érkezett, és a három hónap alatt különbözô intézményekben és cégekben (prefektúra, Francia-Román Üzleti Központ és Fejlesztési Központ, Francia Kulturális Központ, Megyei Mezôgazdasági Tanácshivatal, Tetarom, Vitrina, Expo-Transilvania, Electoweig) adatokat gyûjt, tanulmányt készít az itteni agráreszközök igényérôl, amelyek segítségével szorgalmazzák a további együttmûködést. A vendégek a nálunk épülô és jövôre átadásra kerülô ipari parkot is gazdagítani szeretnék: francia vállalatokat próbálnak ide befektetésre csábítani.

A cserekapcsolatok keretében nemrég a Kolozsvári Mezôgazdasági és Állattenyésztési Egyetem egy diákcsoportja töltött Allier tartományban gyakornoki heteket, ahol többek között az egyetemközi partnerség elmélyítését is tanulmányozta.

Ördög I. Béla

Írta Orbán János Dénes. Megjelent az aradi Konkordia Könyvkiadó gondozásában. Bemutatták tegnap délután a Bulgakovban. Böszörményi Zoltán a kiadó részérôl méltatta a könyvet, majd Szôcs Géza, Orbán János Dénes "volt kiadója" olvasott fel néhány "kihúzott és átírt" szót a vegyes mûfajú kötetrôl. Bréda "Francois" mai "meszázsát" közvetítette a jelenlévôknek. Mindezt elkövették pizsamában, esetleg picusnyakkendôvel, rendhagyó módon, méltón a rendhagyó kötethez. K. K.

TÁRSADALOMTÖRTÉNET címmel dr. Benda Gyula (Budapest) tart elôadássorozatot a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában. Az elsô elôadásra május 6-án, kedden du. 4 órától kerül sor.

DR. VETÔ MIKLÓS professzor, a Poitiers-i Egyetem tanára tart elôadásokat a BBTE filozófia szakos hallgatóinak. Az elôadások címe: A teremtô Isten fogalma, illetve Akarat és megbocsátás. Az elôadások idôpontja: május 6., kedd, 18–20 óra között és május 7, szerda, 10–12 óra között. Helyszín: egyetemi fôépület (Farkas/Kogãlniceanu utca 1.), I. em., 8-as terem.

A VARÁZSECSET címû, iskolák közötti gyermekrajz tárlat megnyitójára 2003. május 9-én, 17 órakor kerül sor a Király/Brãtianu utca 26. szám alatti Apáczai Galériában.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL május 6-án, kedden du. 6 órától a Farkas/Kogãlniceanu utca 21. szám alatt. Az összejövetelen az allergiáról lesz szó, meghívott: György Melinda asszisztensnô. A gyerekekkel Kiss Noémi zenepedagógus foglalkozik. Minden érdeklôdôt szerettel várnak.

KÖZGYÛLÉSRE HÍVJA TAGSÁGÁT az RMDSZ külmonostori krülete május 7-én, szerdán du. 4 órától, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba.

A SILVA FÉLE AGYKONTROLL MÓDSZEREIRÔL tartanak ismertetôt május 7-én, szerdán du. 6 órától az Unió/Memorandumului utca 8. szám alatti Német Demokrata Fórum székházában. Belépés ingyenes. A szervezôk várják mindazokat, akik többet szeretnének tudni errôl a módszerrôl.

HAGYOMÁNYOS GYÓGYÍTÁS ÉS A HIVATALOS ORVOSLÁS KAPCSOLATA címmel dr. Deáky Zita, a budapesti Szent István Egyetem Kertésztudományi Kara Menedzsment és Marketing Tanszékének tudományos munkatársa tart elôadássorozatot május 6–9. között a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén (Horea út 31., I. em., Ady terem). A 18–19. századi magyarországi orvostörténeti források néprajzi vonatkozásaira és tanulságaira reflektáló elôadások idôpontja: május 6-án, kedden du. 2–6 óra között, május 7-én és 8-án, szerdán–csütörtökön du. 2–4 óra között és május 9-én, pénteken de. 10–12 óra között.

Általános gyógyászat: dr. Boilã Ioan (máj. 6–7-én, 9-én, 13–14-én, 16-án, 20–21-én, 23-án, 27–28-án, 30-án 12–13 óra között); máj. 12-én, 19-én, 26-án 16–17 óra között); dr. Rasa Liana (máj. 12-én, 19-én, 26-án 15–17 óra között); dr. Cotârlã Rozica (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 10–12 óra között); dr. Oros Ana Florina (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 14–16 óra között); dr. Platon Daniel (máj. 12-én, 19-én, 26-án 9–11 óra között, máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 16.30–18 óra között); dr. Varga Sándor (máj. 9-én, 12-én, 16-án, 19-én, 23-án, 26-án, 30-án 9–11 óra között); dr. Vlaicu Ciprian (máj. 12-én, 19-én, 26-án 11–13 óra között); dr. Tãtaru Valeria (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 10–12 óra között); dr. Diaconu Mariana (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 16–18 óra között); dr. Oltean Dorina (máj. 12-én, 19-én, 26-án 14–16 óra között); dr. Suciu Maria (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 10–12 óra között); dr. Pãunescu Alexandru (máj. 6–7-én, 13–14-én, 20–21-én, 27–28-án 15–17 óra között; dr. Tonea Cristina (máj. 6-án, 8-án, 13-án, 15-én, 20-án, 22-én, 27-én, 29-én 9–11 óra között); dr. Tarog Olga (máj. 12-én, 19-én, 26-án 10–12 óra között).

Homeopátia: dr. Barbãalbã Letitia (máj. 7-én, 9-én, 14-én, 16-án, 21-én, 23-án, 28-án, 30-án 10–12 óra között).

Szívgyógyászat: dr. Patiu Ion (máj. 7-én, 14-én, 21-án, 28-án 11.30–13 óra között); dr. Popescu Titus (máj. 7-én, 14-én, 21-án, 28-án 9–11 óra között); dr. Ivanciuc Iustinian (máj. 6-án, 8-án, 13-án, 15-én, 20-án, 22-én, 27-én, 29-én 12–13 óra között); dr. Duncea Caius (máj. 30-án 17–18 óra között); dr. Priscã Nicolae (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 16–18 óra között).

Belgyógyászat: dr. Rãdulescu Gheorghe (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 9–11 óra között); dr. Ghidrai Olimpia (máj. 15-én 17–18 óra között); dr. Pãtrascu Marin (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 9–11 óra között, máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 12–13 óra között); dr. Pop Nicolae (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 14–16 óra között).

Nôgyógyászat: dr. Proinov Daniela (máj. 12-én, 19-én, 26-án 14–17 óra között).

Sebészet: dr. Chirilã Daciana (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 17–18 óra között); dr. Pitea Petru (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 9–11 óra között); dr. Cosma Cornel (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 11–13 óra között).

Gyermekgyógyászat: dr. Fritea Maria (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 12–13 óra között); dr. Toma Lucretia (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 11–13 óra között).

Pszichiátria: dr. Stefan Corina (máj. 14-én 15–17 óra között); dr. Gheorghiu Magda (máj. 29-én 16–18 óra között); dr. Glodan Lia (máj. 5-én 15,30–17 óra között).

Pszichológia: dr. Boila Livia (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 15.30–17.30 óra között); dr. Antonescu Rãzvan (máj. 7-án, 14-én, 21-én, 28-án 15–17 óra között).

Bôrgyógyászat: dr. Sârbu Ioan (máj. 19-én 11.30–12.30 óra között); dr. Teleaga Mircea (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 9–11 óra között).

Orr-Fül-Gége: dr. Plãian Emil (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 9–11 óra között).

Endokrinológia: dr. Popescu Emilia (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 9–11 óra között); dr. Duncea Ileana (máj. 29-én 17–18 óra között).

Ekográfia: dr. Fazakas Erzsébet (máj. 12-én, 19-én, 26-án 12–13 óra között); dr. Ghilean Ioan (máj. 7-én, 28-án 14–15.30 óra között); dr. Usineviciu Iulia Iolanda (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 10–12 óra között); dr. Filimon Simona (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 10–12 óra között); dr. Fat Ligia (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 15–16.30 óra között); dr. Tonea Cristina (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 11–13 óra között).

Neurológia: dr. Divin Mircea (máj. 12-én, 19-én, 26-án 9–11 óra között); dr. Abrudan Marius (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 12–13 óra között).

Gyermekneurológia: dr. Vãlean Elisabeta (máj. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 14–15 óra között).

Urológia: dr. Bugov Anghel (máj. 20-án 12–13 óra között).

Tüdô-fiziológia: dr. Man Milena (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 14–16 óra között).

Balneológia: dr. Becea Carmen (máj. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 15–17 óra között).

Hematológia: dr. Nicorici Claudia (máj. 12-én, 19-én, 26-án 10–11 óra között).

Szemészet: dr. Gavris Chertes Monica (máj. 12-én, 19-én, 26-án 16–17 óra között); dr. Horge Ioan (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 14–15 óra között); dr. Pop Rodica (máj. 12-én, 19-én, 26-án 11–13 óra között); dr. Sandovici Éva (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 16–17 óra között).

Onkológia: dr. Ciule Dorina Larisa (máj. 8-án, 22-én 15–16 óra között).

Reumatológia: dr. Nedelcut Cristian (máj. 12-én, 19-én, 26-án 14–15 óra között).

Fizioterápia: dr. Anthoe Jana (máj. 6–9-én, 12–16-án, 19–23-án, 26–30-án 9–13 óra között).

Labóratorium: Mosolygó Stefánia fôvegyész (máj. 6–9-én, 12–16-án, 19–23-án, 26–30-án 9–11 óra között).

Az esztétikai sebészetre, röntgenre és urológiára a betegek elôjegyzése küldôcédula alapján a poliklinika székhelyén (Mócok útja 32.) történik. Ekográfra és EKG-ra csak a poliklinika orvosainak küldôcédulája alapján, hétfôtôl péntekig 16–17 óra között vagy a 199-345-ös telefonon lehet feliratkozni. Adományokat a székhelyen és a CEC kolozsvári fiókjának 25.11.03.09.208-as számláján fogadnak el.

A Római Katolikus Nôszövetség Szent Raffael köre szervezésében rendhagyó, családias hangulatú anyáknapi ünnepségre került sor vasárnap délután a szervezet Szentegyház utcai székházában. A sikeres rendezvény fôhôse a sokoldalú pedagógus, színes egyéniség és nagycsaládos édesanya/nagymama, Könczey Tolna Éva tanárnô volt.

Üdvözlô beszédében Balogh Gizella, a kör igazgatója sajátos keretet teremtett a Hol árulják a szeretetet címet viselô ünnepségnek azzal, hogy egészen az Ómagyar Mária-siralomig nyúlt vissza az anyai szenvedés, a mindennapok anyasága és az irodalom kapcsolatait boncolgató esszéjében. A Daly Ágnes által tolmácsolt ódon hangulatú, de az univerzális maternitást mindmáig modern sorokban rögzítô Mária-siralom részletet a lelkiség köntösében bemutatott Mária-ima követte, amelyet Székely Mária adott elô, idôtlenség-illatot kölcsönözve ezáltal annak az érzelmi tükörkettôsségnek, amelyet mindig is a fajt fentartó Asszony és a szenvedô Édesanya képének ötvözete dominált.

Tolna Éva mûsorbevezetô beszédének alapfonala — "az édesanyák valójában halhatatlanok, csak arcot váltanak azáltal, hogy újjászületnek minden gyermekkel" — az egész mûsort sikerrel fogta össze, annál is inkább, hiszen az elôadás fôszereplôi a tanárnô vérszerinti, illetve lelki unokái voltak: azok, akik által "újjászületnek az anyák".

A jótollú pedagógus-édesanya/nagymama meséibôl Fodor Edina színmûvész olvasott fel, derûlátó gyermekverseit, életkedvtôl duzzadó történeteit az esetenként kisszékre szoruló unokák, Réman Gergô, Réman Zsófi, Veress Gáspár és Eckstein-Kovács Rachel tolmácsolták.

Az elôadás végén a közönség Szilágyi Ferenc nyugalmazott operaénekessel együtt énekelte el a Távolból néhány szakaszát; az együtténeklés élménye sajátos dimenziót adott a nôszövetségi ünnepségnek.

Szabó Csaba

A kolozsvári Diákmûvelôdési Ház elôterében tegnap került sor arra a vásárral egybekötött kiállításra, amelyen a megye fogyatékosainak alkotásait mutatták be.

A megyei tanács szociális segélyezô osztálya által szervezett esemény célja a fizikai és szellemi sérültek munkáinak megismertetése, a kiállított tárgyak eladásából származó bevételek a fogyatékosokat támogató szervezeteket illetik.

A 2003-as évet a fogyatékosok európai évének nyilvánították, ez szolgáltatta a rendezvény apropóját. A kiállító civil szervezetek: a Gondviselés Egyesület, a Lamont Központ, a Szent Mária Központ, a Süketnémák Egyesülete és a Reményég csírája, ezenkívül Gheorghe Astinean festômûvész is jelen volt képeivel.

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Szilágyi Zsolt Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselô, a feloszlatott Reform Tömörülés nevû volt RMDSZ-platform egykori alelnöke, az idôközben létrejött Reform Mozgalom elnöke.

Válaszait május második felében olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, Böjte Csaba, "Mátyás király", Pekár István, Nagy Ágnes, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjászületéséért Szövetség vezetôi voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben május 10-ével bezárólag (postabélyegzô dátuma), valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén (szabadsag@mail.dntcj.ro), illetve az ugyelet@transindex.ro címen legkésôbb május 13-ig.

Kedves Béla! Kedves László!

(Téves értelmezések elkerülésére: a megszólítás sorrendje éveitek számát, a néhány hónap különbséget követi.)

Tudom, az abszurd határán járok, amikor egy (nyílt) levélben szólítalak meg kettôtöket — mégsem tehetek másképp. Az abszurd különben nem is olyan idegen napjaink Romániájától, amely ország realitásait kénytelenek vagytok mindketten figyelembe venni. Éppen errôl van szó. Páskándi Géza versben, prózában, drámában (abszurdban) szabadjára engedhette képzeletét, Ti viszont — eredeti hivatásotok mellé felvéve a politikát — az erdélyi magyarság nevében beszéltek, ez pedig 2003-ban a román, a magyar és az európai politizálást is jelenti. Az elvekhez való ragaszkodás és a kompromisszumkészség következésképpen nem választható el egymástól. Persze, nagy veszély — jó volna ezt állandóan szem elôtt tartanotok — a hiúságok vására és a hatalomhoz való ragaszkodás; és nem kevésbé problematikus az egyéni és a közösségi érdekek egyeztetése. A hatalommal, befolyással rendelkezô embereket mindenütt az önérvényesítôk hada veszi körül; a tanácsadók visszájára fordíthatják a legtisztességesebb szándékot is, rossz döntéseket erôszakolva ki. A jövô fogja eldönteni, hogy erdélyi magyarságunk jogérvényesítését illetôen az utóbbi tizenhárom évben mikor születtek jó és mikor rossz döntések, 1989 decemberi és 1990 januári összefogásunk, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakítása azonban meggyôzôdésem szerint történelmi lépés volt. Való igaz, hogy az egység jelszavával vissza lehet élni, de számomra az sem kétséges, hogy a végig nem gondolt, amatôr szintû új kezdeményezések kártékonyak lehetnek — hiába az erkölcsileg igazolt alapelv —, ha nem tudjuk a holnapi lépéseket, illetve ha nem kalkuláljuk be az ellenlépéseket is. (A politikában is szerepet vállalt, világhírû író, Mario Vargas Llosa interjújában olvasom: "Általában pártolom az utópiákat, kivéve egy területen: a politikában. Itt inkább a realizmust választom, mert ha valaki a paradicsomot keresi, gyakran a poklot találhatja.")

Nem részletezem a távolabbi és a közelmúlt RMDSZ-vonatkozású eseményeit, a Kolozsvári Kiáltványt, a szatmári kongresszust (mindkét alkalommal magam is szavaztam, igenelve a késôbb éles vitákat kiváltó indítványt), a párhuzamos szatmári egyházi rendezvényt, a Farkas utcai református templomban megtartott Márciusi Fórumot, a székelyudvarhelyi gyülekezést (és az azt követô román miniszterelnöki kirohanást, ügyészség utáni kiáltást); valamennyiünknek, szervezôknek, szavazóknak, döntéshozóknak el kellene gondolkodnunk azon, hogy adott pillanatban helyesen cselekedtünk-e. A további ellenségeskedést, a romániai magyarság politikai képviseletének gyengítését mindenesetre ideje volna abbahagyni. Felelôsségünk, felelôsségetek történelmi! Tárgyalni kellene, többek tanácsát meghallgatni (erre sajnos egyikôtöknek sem jutott elégséges ideje vagy hajlandósága — ezt néhányszor az elmúlt években a szemetekre is vetettem); nem szerencsés életre-halálra menô bajvívást folytatni, népes közönség, tapsolók gyûrûjében!

(Emlékeztetôül mellékelek két régebbi szöveget, 1989 decemberébôl, illetve 1992 szilveszterérôl, levelek rendezgetése közben kerültek a kezembe.)

Baráti üdvözlettel (az 1989 elôtti idôk osztatlan közös gondolkodását idézve fel):

Kántor Lajos
Kalotaszenkirály — Kolozsvár, 2003. május 2.

(Ezt a szöveget egy olyan borítékban találtam, amely Tôkés László Szilágymenyôben készült portréit tartalmazza; az akkori fotós: Kántor László).

Kedves testvéreim, tisztelt honpolgárok az ország egész területérôl, románok és a velük együtt élô magyarok, németek és más nemzetiségû testvéreim, és tegyem hozzá, bármely felekezethez tartozók!

Éppen egy héttel ezelôtt hozott el egy katonai konvoj Temesvárról, elragadott gyülekezetembôl, ahol feltörték egyházi épületünk kapuját, megostromolták templomunkat, betörték ajtóit, és az Úr asztala mellôl hurcoltak el a rendôrség, illetve a Szekuritáté emberei, feleségemmel együtt... Egy hét nagyon rövid idô, és mégis hosszúnak tûnt, amíg fogságban voltam, lágerszerû ôrizetben, kutyáktól, katonáktól körülvéve, reflektoroktól megvilágított, bekerített területen, az egyház parokiális épületében ôrizve...

Hogyan is folytathatnám tovább mondanivalómat anélkül, hogy meg ne emlékezzem e napok és a következô napok áldozatairól, az én testvéreimrôl, az én barátaimról — a hôsiessége miatt csodált román nép fiairól...

Legnagyobb élményem Temesváron az volt, amikor szombaton este az összegyülekezett többezres tömeg, amelynek 90 százaléka, hangsúlyozom, román volt, elénekelte elôttem, a magyar református parókia ablakai elôtt a Hora Unirii-t, az egyesülés hóráját...

Arra kérlek benneteket, hogy adjatok hitelt szavunknak, hogy higgyétek el, nem az az igaz, amivel benneteket hosszú évek, évtizedek óta bolondítanak, amivel félrevezetnek, hogy mi vagyunk a fô ellenségeitek. Mi Románia állampolgárai vagyunk, és Románia földjét érezzük hazánknak, Románia egész népével akarunk kibontakozni ebbôl a helyzetbôl, ahová a diktatúra juttatott, és ígérjük ... egész erdélyi és romániai magyarságunkkal együtt, hogy veletek karöltve mindent megteszünk, hogy ez az ország felemelkedjék, részévé váljon a modern Európának, a közös európai háznak szentélyévé váljék...

Kedves László!

Az elmúlt évtizedben úgy alakult az életem, hogy minden szilveszterkor parancsoló szükségét éreztem a levélírásnak. E levelek címzettjei különbözô közéleti emberek voltak, akikkel az elôzô évben fontos közös ügyeink-vitáink voltak, s az év végi összefoglalás alkalmat adott legalább a magam számára tisztázni bizonyos dolgokat. Nem rabolom az idôdet a részletekkel; ha igaz, az 1993-as könyvhéten ezek a levelek is olvashatók lesznek a pécsi Jelenkor kiadásában készülô Függôhíd c. kötetemben.

Ez a levél más, mint az 1989 elôttiek voltak: nem a "túloldalra" szánom, hanem magunk közöttinek. Ezért is vagy Te a címzettje, no meg fôképpen azért, mert hetek-hónapok óta keresem az alkalmat, hogy az általad megfogalmazott gondolatokat magam is végiggondoljam, s próbáljam veled megbeszélni. Néhányszor jeleztem ezt a kívánságomat, sajnos azonban csak futó találkozásaink voltak. Márpedig két program közt, halálfáradtan és így csak félig odafigyelve ezekrôl a kérdésekrôl nem lehet, nem érdemes beszélni. Most, amikor a váradi egyházkerületi Közlöny utolsó számait (bizonyára a Te gondoskodásod folytán) megkaptam és végigolvastam, döbbentem meg, hogy még a református egyházon (sôt a kerületen) belül is miben vagy, mikkel kell megküzdened — és hogy a múlt valóban nem ért véget még ezen a területen sem. Rendkívül nagy ez a veszély, s meggyôzôdésem szerint azért is, mert sok energiádat köti le (harcok, válaszok); némelykor már az a benyomása az embernek, a Közlönyt olvasva, hogy e támadások és védekezések töltik ki az egyházkerület életét. Nyilván nem így van, ám a Közlönynek az oldalai (bocsáss meg a szerkesztô kritikai észrevételéért) e téves következtetésre vezethetnek.

Csak azért említem ezt, mert akaratlanul is kisugározhat az RMDSZ soros, súlyos problémáira. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, mi volt és mi a véleményem a Te szerepedrôl Temesvár óta, s hogy másokkal, százezrekkel együtt büszke voltam és vagyok, hogy Te a miénk vagy. Bizonyára emlékszel a marosvásárhelyi kongresszus folyosói jelenetére, amikor próbáltalak meggyôzni, vállald el az elnökséget; meggyôzôdésem volt, hogy a Gézák [Domokos és Szôcs] közti éles konfliktust (nem csupán a közöttük lévôt) így hidalhatnánk át. Változatlanul hiszem, tudom, hogy a Te személyed, erkölcsi hiteled az Erdélyben élô magyarság számára hatalmas politikai tôke (az erkölcsiekrôl nem is beszélve), amelyet ôrizni kell, mint a szemünk világát. László, kérlek, hallgass meg: ahogy ezt már a miskolci, majd a budapesti kórházban is mondtam (ott volt Pesten Bodó Barna is), neked ezt okosan mérlegelned kell, nem hagyhatod kisszerû ügyekbe behúzatnod magad, az alapvetô kérdésekben pedig mélyreható tájékozódás után, körültekintôen kell döntened, nyilatkoznod. Az természetes, hogy sokan igyekeznek "udvarod" részesei lenni, és egyesek megpróbálják saját ambícióikat a Te felhasználásoddal kiélni, érvényesíteni. Ez a lehetô legveszélyesebb. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egész térség s benne Románia helyzetét — ma, amely nem azonos az 1989 ôszivel, decemberivel. Hidd el, nagyon sok komoly, Téged tisztelô, becsülô kinti (közép- és nyugat-európai meg amerikai) emberrel, számottevôkkel beszéltem. Tehát nem az ellenségeid vagy ellenfeleid véleményét visszhangzom, hanem a magamét s a veled valamiképpen együtt harcolók, pontosabban ugyanazt akarók gondolatait próbálom világossá — félre nem érthetôvé! — tenni. Utóbbi nézetkülönbségeink, amelyek immár két kolozsvári KOT-on s név említése nélkül a sajtóban (Szabadság, Népszabadság stb.) is elôtûntek, lényegében az eltérô helyzetértékelésbôl következnek. A "helyzetteremtés" vagy helyzethez alkalmazkodás nem elhatározás kérdése. Van, amikor Petôfi és Kossuth, van, hogy Széchenyi felfogása, magatartása bizonyul történelmileg helyesnek, szükségesnek. A romániai magyarság jelenét is ilyen történelmi távlatban kell próbálnunk — nem csupán szemlélni, hanem alakítani is. Nyilván többféle elképzelés van, ezek között lehetnek viták, ám tekintélyelvi alapon, ellentmondást nem tûrôen "az igazságot kinyilatkoztatni" senki sem hivatott. Ezért fájlaltam idén decemberben szavaidat, ráadásul etikai bizottsággal fenyegetôztél — s ezért éreztem úgy, hogy közbe kell kiáltanom (nem szokásom). Tudom, nem népszerû veled vitatkozni — különösen, ha Katona Ádámot veszem figyelembe —, minthogy azonban én nem veszek részt a hatalomért folyó harcban, s az RMDSZ-vezetésbôl (most már a megyei választmányból is) kivonultam, csak a közösség érdekét nézem. Meggyôzôdésem, hogy a tiédet is, hiszen Téged sem a hiúság, hanem a használni akarás, a legnemesebb értelemben vett szolgálat vezet.

A brassói kongresszus elôtt akartam ezt Neked elmondani. Úgy vélem, Téged — püspökként sem — nem szabad a napi harcok, RMDSZ-hercehurcák szintjére kényszeríteni. Rád az erdélyi, az egész magyarságnak úgy van szüksége, ahogy Temesvár óta megismert (magyar–román viszonylatban is!). Kérlek, gondolod át, mi is az a fennen hangoztatott "radikalizmus". És magamat nem tartom konzervatívnak, nekem korábban épp a "józan konzervatívokkal" voltak éles vitáim. Remélem, azóta még nem öregedtem meg, nem a "kor" beszél belôlem; talán egy másik kor, amely 1993-ban folytatódni látszik.

Boldog új esztendôt Neked és családodnak — amelybe magunkat is beleértem. Szeretettel, barátsággal.

Kántor Lajos

Kolozsvár, 1992. december 31.

(1992-ben elküldött levél másolata.)

Átmeneti társadalmunk még mindig nem tanult meg bánni a rászakadt szabadsággal. A pihenôszabadsággal sem.

Biztosan mindenkinek jólestek a húsvét és május 1-je tiszteletére megajánlott munkaszüneti napok. Ez így is van rendjén, mert máshol is dívik a legkülönbözôbb címeken beiktatott egy-két szabadnap, a baj csak akkor kezdôdik, ha túl sok van belôle. Avagy túl kevés.

Egyik eset sem jó. Ha nem is kell mindent másoktól majmolnunk, azt elhihetnénk a mûködô demokráciáknak, a jóléti államoknak, hogy nem hiába találták ki az ünnepnapokat. Az Egyesült Államokban a szokásos nagyobb ünnepeken — karácsony, szilveszter, húsvét — kívül csak kapkodhatjuk a fejünket, mennyi munkaszüneti nap létezik még: Hálaadás Ünnepe, Hôsök Napja, Munka Ünnepe. És a sor még folytatható. Még több is akad belôlük, mint errefelé, Európában, de ez talán annak tudható be, hogy az átlag-amerikai évi pihenôszabadsága csak ritkán haladja meg a két hetet. De semmilyen általános szabadnap alkalmából nem szüntetik be a munkát, nem áll le az élet egy-két napnál tovább.

Nem úgy, mint nálunk, ahol maholnap már december 1-tôl szilveszter utánig és húsvéttól pünkösdig egybefüggô munkanapokat szabadít fel a látszólag jótékonykodó kormány.

De elôbb nézzünk még szét Európa más tájain. Mi a helyzet tôlünk nyugatabbra? Az évi pihenôszabadság valamivel több, mint az Újvilágban, megközelíti a hónapot, csakúgy, mint nálunk, és ha nincs is annyi hivatalos munkaszüneti nap, mint Amerikában, az utóbbi idôben a számuk jelenségszerûen nôtt. Összefüggésben áll ez a jólét kiteljesedésével, az emberi jogok térnyerésével — emlékezzünk csak: a szabad szombat évtizedekkel ezelôtt még Nyugaton sem volt divat — és kötôdik egy korábban tapasztalt egyensúlyi állapothoz történô visszajutáshoz. Hiszen az oly sötétnek képzelt középkorban, de elôtte és utána is, se szeri, se száma nem volt az év során elszórt legkülönfélébb ünnepeknek. Vallási mezben vagy valamilyen természeti jelenséghez kötôdôen egyesek búcsújárást, farsangi felvonulást rendeztek, vagy éppen a napéjegyenlôséget, esetleg a tavasz beköszöntét ünnepelték. Manapság Nyugat-Európában, de Magyarországon is megfigyelhetô, hogy a hivatalos nemzeti ünnepen és a nagyobb keresztény eseményeken kívül egyre több helyen hivatalosítanak még egy-két ünnepnapot, illetve most már nem kell dolgozni nagypénteken sem, szabadnapok járnak pünkösd környékén is, és így tovább.

Mindez valószínûleg szükséglet is, mert már rég bebizonyosodott, hogy az évi huzamosabb pihenôszabadságon és a hétvégi szabadnapokon túl a hatékony munka, az egészséges társadalom szempontjából serkentôen hat még egy-két többlet-ünnepnap.

Ehhez képest teljesen másként fest a helyzet Romániában. Itt vagy törvénytelenül visszaélnek a szabadnaphoz való joggal, vagy úgy elvetik a sulykot a fenenagy demagóg erôlködésben, hogy hirtelen lepipáljuk a legjólétibb államot is a szabadnapok szabad hetekké növelésében.

De hogyan lehet visszaélni a munkaszüneti nap megadásával? Egyszerûen: egyes munkáltatók vagy annyira tudatlanok — és mellesleg: bíznak munkavállalóik tájékozatlanságában is —, hogy a legártatlanabbul tagadják meg jogaikat, vagy tudatosan élnek vissza vele: alkalmazottaik félelmére számítanak.

Nem egy helyrôl lehet tudni Kolozsváron, hogy a magyar alkalmazottak nem élvezhették a magyar húsvét hétfôjét szabadnapként. Hiába írja elô a legújabb Munkatörvénykönyve is, egyes vállalatvezetôk tájékozatlanságukban törvényt sértenek. Rosszabb eset, ha abban való félelmükben nem engedik otthon maradni a katolikus, protestáns alkalmazottaikat, mert "mit mondanak majd a román kollégák?" (fôleg, ha magyar a munkáltató, ez lenne tehát a tipikus indokolatlanul félôs magyar magatartás). Legszörnyûbb persze az, ha mindezt rosszindulatból teszik. Szerencsére ez utóbbi esetrôl idén még nem lehetett hallani.

Rossz paródiának illik be az az eset, amikor egy semmiképpen sem felfüggeszthetetlen munkavitelû magáncégnél (nem esett volna ki egy város áramszolgáltatása, nem forgott volna kockán emberek élete stb.) bejelentették, hogy aki május 1-jén nem akar dolgozni, annak szabályos szabadságkérvényt kell benyújtania erre a napra, és természetesen a pihenôszabadságából levonják. Mit lehet egy ilyennek kívánni? Munkaügyi ellenôrt. Annak aztán magyarázhatja, hogy az csak néhány törvényt vagy egyenesen az alkotmányt sérti felfuvalkodottságában hozott meggondolatlan döntésével.

Persze, sok helyen magáncégeknél arra hivatkoznak, hogy a piac, a helyzet, egy közelgô határidô, a cég érdeke kívánja meg a munka meg nem szakítását. Ez érthetô, és nem is tilos a dolgoztatás: de csak, ha a munkavállaló is úgy akarja. Kölcsönösen vállalt kötelezettségért harmadik félnek nincs mit akadékoskodnia. Kizárólag az a baj, ha valaki hatalmi pozícióból, a kiszolgáltatottság kihasználásából követ el túlkapást, és kényszerít bárkit is törvénytelenségre.

A tanulság ebbôl akár annyi is lehetne, hogy nincs sok munka, csak rossz munkaszervezés.

A nagyobb baj azonban mégis a másik végleten keresendô. Mert ha igazságtalanság és tiltott dolog túl kevés szabadnapot adni, indokolatlan és ésszerûtlen, sôt egyenesen ártó a túl sok munkaszünet is. Miután már a karácsony és szilveszter körüli hétvégeket is összevissza kötötte a kormány állítólag elôre ledolgozandó szabadnapokkal, most vérszemet kapott, és hôstettét megismételte a román húsvét és május elseje környékén is. Persze, hogy a nagy népámítástól elvakultan mindenki örült a rászakadt szabadságnak, de kérdés, hogy hosszú távon jó ez? Megengedhetjük magunknak? Megérte olyanok munkáját akadályozni, akik dolgoztak volna — lásd a Szabadság esetét is —, de nem lehetett? Mert, ugye, olyan fenemód gazdag ország vagyunk, annyira fejlett, és annyira nincsenek ledolgozandó, behozandó hátrányaink a befogadásunkat fontolgató Európai Unióval szemben, hogy csak úgy szüneteltethetjük a munkát. Könnyû a kormánynak beváltatlan választási ígéretek, egy jobb életszínvonal vagy pénz helyett szabadnapokat szórni. Rövid távon sok hálás embert teremt magának vele. De eljön majd az idô, amikor azok, akik ma annyit dolgoztak, és annyit pihentek volna, amennyit kellett volna, rájönnek, hogy rászedték ôket. Felborult az egyensúly, több mint egy héten keresztül lógott az egész ország. Pedig az abszurd logika is azt mondja erre: a túlzásnak is van határa.

Csak nehogy a most eltékozolt hetekért évekkel fizessünk az uniós felzárkózáskor.

Balló Áron

Mircea Geoanã román és Igor Ivanov orosz külügyminiszter hétfôn Bukarestben parafálta a két ország készülô alapszerzôdésének véglegesített szövegét. Az alapszerzôdést, amelynek kérdésérôl több mint egy évtizede folytak a tárgyalások Bukarest és Moszkva között, a tervek szerint júliusban írja alá a két ország államfôje az orosz fôvárosban.

— Az alapszerzôdés aláírásával új szakaszba lépnek majd a román-orosz kapcsolatok — jelentette ki Mircea Geoanã a dokumentum parafálása után tartott sajtóértekezleten.

A két külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedben a múltból örökölt problémák nehezítették az elôrelépést az orosz–román alapszerzôdés ügyében.

A két fél közötti ellentéteket elsôsorban az okozta, hogy Bukarest mindenáron azt szerette volna, ha az alapszerzôdésben szó esik az elsô világháború idején Oroszországba vitt román kincstár sorsának tisztázásáról, illetve a dokumentum elítéli a II. világháborút megelôzôen kötött Ribbentrop-Molotov paktumot. Orosz részrôl ugyanilyen határozottsággal elutasították a román felvetést.

A megoldást az a megállapodás hozta, amelynek értelmében az alapszerzôdéshez függelék formájában egy politikai nyilatkozatot csatolnak majd, s ebben a nyilatkozatban szerepel ez a két kérdés.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke bízik abban, hogy a hatóságok nem zárják be a ferences rend dévai árvaházát.

Vásárhelyi Tamás, a budapesti székhelyû alapítvány vezetôjének tájékoztatása szerint az intézményt és az ahhoz tartozó iskolát a román hatóságok az elmúlt hetekben össztûz alá vették.

Az elnök az MTI-nek Budapesten nyilatkozva elmondta, hogy a román tanfelügyelôség, a gyermekvédelem, közegészségügyi ellenôrök, városi és megyei hatóságok folyamatosan ellenôrzik az intézményt, amelyet a tavaly Magyar Örökség díjjal jutalmazott Böjte Csaba ferences szerzetes vezet.

— Bízom benne, hogy a román hatóságok nem zárják be a dévai ferences árvaházat, hiszen Románia hosszú távú érdeke az, hogy az Európai Unió tagja legyen, oda pedig nem az egyházi-oktatási intézmények bezárása vezet –fogalmazott Vásárhelyi Tamás.

Amennyiben a román hatóságok írásban rögzítik a vizsgálatok eredményeit, s azt, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie az árvaháznak, azt az intézmény — amennyiben az nem ütközik célkitûzéseivel — maradéktalanul betartja — szögezte le Vásárhelyi Tamás.

Amint arra kitért: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaly gyûjtést szervezett a dévai gyermekek megsegítésére; az alapítvány számlájára 13 millió forint gyûlt össze.

Ebbôl a pénzbôl a közelmúltban a Maros megyei Szovátán ingatlant vásároltak, amelynek felújítása után ott lelhetnek otthonra a környéken élô nehéz sorsú gyermekek.

Így próbálják "kivédeni" a román hatóságok azon kifogását, amely szerint minden gyermeket abban a megyében kell elhelyezni, amelyben született.

Vásárhelyi Tamás annak a véleményének is hangot adott, hogy a román hatóságok elôbb-utóbb belátják: az a vegyes házasságból született gyermek, aki apja és anyja kultúráját egyaránt megismeri, nagyobb eséllyel illeszkedik be a társadalomba.

Az alapítványról szólva elmondta, hogy azt 2002 áprilisában, Budapesten jegyezték be, Böjte Csaba elgondolása nyomán.

Célja az erdélyi ferencesek által fenntartott gyermekvédelmi intézmények, iskolák, óvodák támogatása, valamint a hátrányos helyzetû, illetve árva gyermekek érdekvédelmi képviselete, szellemi és szociális fejlôdésük elôsegítése.

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Oszama bin Laden terrorista vezér él, és az afganisztáni-pakisztáni határ térségében bujkál — jelentette ki csütörtökön Pervez Musarraf pakisztáni elnök. Az ARY televíziós csatornának adott interjúban a politikus elmondta: lehet, hogy bin Laden, aki a múltban nagy létszámú kíséret társaságában utazott, az elfogására folyó embervadászat miatt változtatott ezen a szokásán, és most csak egy kis csoport van vele. Ha kisebb, 2–10 fôs csoporttal van, el tud rejtôzködni a törzsi területen, amely átnyúlik az egyik országból a másikba. Ezen a félig autonóm vidéken pástú törzsbéliek élnek, akik korábban támogatták Afganisztán tálib kormányát, amely menedéket adott az al-Kaida terrorcsoportnak. A tálibok rendszerét az Egyesült Államok katonai erôvel döntötte meg 2001 végén, a szeptember 11-én New York és Washington ellen elkövetett terrortámadások következtében. Pervez Musarraf egy nappal azután nyilatkozott Oszama bin Ladenrôl, hogy a pakisztáni hatóságok elfogták az al-Kaida egyik veszélyes tagját, aki 2000 októberében Jemenben részt vett a Cole nevû amerikai hadihajó megtámadásában.

Ion Iliescu elnök május 9-én Szucsáván találkozik Károly walesi herceggel — közölték helyi közigazgatási források a Mediafax hírügynökséggel. Az idézett források szerint a brit trónörökös egyhetes látogatást tesz Bukovinában, amelynek során megtekinti a brit alapítványi támogatásból Suceaván létrehozott Sf. Nicolae gyerekotthont és egyúttal a világhírû bukovinai kolostorokat is. Károly herceg látogatásának programját a következô napokban véglegesítik. Ion Iliescu május 9-én Európa Napja alkalmával tartózkodik Szucsáva megyében.

Tizenhét román turista sérült meg egy kisbusz látványos balesetében csütörtök este Dél-Franciaországban, de senki sincs életveszélyben. A spanyolországi üdülésre tartó románok kisbusza egyelôre tisztázatlan okból ütközött neki egy másik autónak, majd a biztonsági korlátot áttörve többször felbukfencezett, míg végül a hátán állt meg az A54-es autópályán Arles és Nimes között. Az utasok közül négyen súlyosan, de nem életveszélyesen sérültek meg, a sebesülteket a környezô kórházakban ápolják. A látványos, de aránylag szerencsés kimenetelû baleset miatt három órán át szünetelt a forgalom az autópályán. Tizennégy mentôautó és két mentôhelikopter érkezett a helyszínre.

Az április 21-én hatályba lépett korrupcióellenes törvény elôírása szerint tegnap este nyolc óráig a köztisztségviselôknek és közméltóságoknak választaniuk kellett a parlamenti képviselet, illetve az állami vagy magán kereskedelmi társaságokban betöltött ügyvezetôi tisztség között. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) Állandó Bizottsága hétfôn arra kérte a párt tagjait, hogy tanúsítsanak "határozott magatartást" a törvény által elôírtakkal szemben, és jelentsék be az esetleges összeférhetetlenséget. A Mediafax jelentése szerint tegnap délig 17 parlamenti képviselô nyújtott be összeférhetetlenségi nyilatkozatot.

Borbély László, az RMDSZ képviselôházi frakciójának titkára a Szabadságnak elmondta: minden képviselô maga dönt arról, hogy esetében fennáll-e összeférhetetlenség, avagy sem. A képviselô hozzáfûzte: tudomása szerint senki sem fog lemondani a képviselôi vagy szenátori mandátumáról, de nyilvánvaló, hogy aki a törvény szellemében összeférhetetlen, annak be kell nyújtania a lemondó nyilatkozatot. Ez nem politikai döntés szerint történik, hanem mindenki saját belátása szerint ítéli meg a helyzetét. A tegnap megtartott frakcióülésen bejelentették, hogy meg kell tenni ezt a lépést, a jelenlévôk pedig tudomásul vették, mondotta Borbély László. A képviselô ugyanakkor felhívta a figyelmet: nem kell potenciális gonosztevôknek tekinteni ezeket az embereket, mint általában teszi a sajtó, hiszen eddig nem volt tiltott ez az állapot, és nyilvánvalóan, miután a parlament elfogadta ezt a döntést, mindenki megteszi azt, amit tennie kell.

Köllô Katalin

Az RMDSZ keretén belül mûködô Demokratikus Újbaloldali Fórum Együtt — mindnyájunkért mozgalmának kezdeményezô bizottsága — Bitay Ödön, Bódi-Kolumbán Botond, Ferencz János, Kerekes László, Lôrincz József, Ugri Jenô — 2003. április 30-án, Sepsiszentgyörgyön kiadott Felhívásában arra szólítja föl a romániai-erdélyi magyarságot és valamennyi RMDSZ-szervezetet, hogy a szövetség egységén munkálkodjon, de ne tévessze össze a szövetséget a jelenlegi vezetôséggel. Ugyanakkor a megbizatásukat nem teljesítô képviselôk és tisztségviselôk szankcionálását javasolja. Az RMDSZ eddigi tevékenységét nem tartja kielégítônek: "Mi küldtük ôket a törvényhozásba, hogy bennünket, a mi jogainkat és érdekeinket védelmezzék és érvényesítsék. És mi leszünk azok, akik — eredménytelenségüket saját bôrünkön tapasztalva — vissza is tudjuk ôket rendelni" — áll a felhívásban. A kezdeményezô bizottság öntevékeny cselekvésre buzdít, s arra, hogy ez a tevékenység mozgalommá váljék. Javasolja, hogy intézményeink élén ne pártérdekeket, hanem a közösséget szolgáló vezetôk dolgozzanak. A magyar gazdatársadalom újjáteremtését, a munkanélkülivé vált szakmunkások kisipari termelô és szolgáltató szövetkezetekbe tömörítését szorgalmazza. Célszerûnek találja továbbá a mûvelôdés és hagyományôrzés terén elért eredmények nemzetközi hírveréssel, kiállítások szervezésével történô népszerûsítését, valamint az RMDSZ gazdasági-szociális testülete mielôbbi létrehozását.

Azt a 150 éves intézményt ünnepeljük, amely 1853-ban nyílt meg Kolozsváron a Református Kollégiumban, Nagyenyedi Református Bethlen Kollégium Tanítóképzô Intézete néven. Megalakulása az 1848–49-es enyedi pusztulás és tiltások utáni újrakezdés lelkes és nemes munkájából fakad. 5 év elteltével, 1858-ban végleges helyére költöztetik az enyedi kollégiumba.

Az akadémiai rangú befogadó iskola ugyanúgy, mint "kapcsolatos intézete", a "mesteri képezde", állandó küzdelmet vívott a kényszerû megszakításokkal, hogy folytonosságát fenntarthassa. Az ôsi kollégium törzsének e szép hajtása azonban a megtorpanások után is képes volt a megújulásra, sôt, 1999-ben, ôsi rangjához közelítô fôiskola is nyílt falai között.

Egész fennállása alatt megôrizte gyûjtô-telepítô jellegét. Akár a Mezôségrôl vagy a Szilágyságból, a Küküllô mentérôl, a Petrozsényi medencébôl, a Partiumból, a csángóvidékrôl, az anyaországi megyékbôl, Horvátországból vagy az ó-romániai vidékekrôl származtak a tanulók, magukkal hozták kultúrájukat, tájnyelvüket, szokásaikat. Színesítették a kollégium életét, tanulóéveik alatt igazi lelkes enyedi diákká váltak. Késôbb tréfásan így hívogatták egymást: "Gyere, babám, Enyedre, itt a világ közepe".

Az ünnepelt intézet legfontosabb hivatása fennállása óta, hogy jól felkészült, a népszolgálatra elkötelezett tanítókat és késôbb óvónôket képezzen.

E páratlan intézmény másfél évszázados fennállásának tiszteletére május 15–19. között emlékezô rendezvénysorozatot szerveznek. A vendégek válogathatnak az érdekes programokból. Lesznek mintaórák az elemiben, tudományos elôadások, kép- és gyermekrajz-kiállítások, emlékkönyv és az iskolamúzeum bemutatása, a Barcsay-emlékmû leleplezése. A tanítóképzôk börzéje keretében bemutatkoznak munkáikkal a testvériskolák, a vitafórumon pedig megvitatják az erdélyi magyar tanítóképzés jövôjét.

Hazanézôben címmel a tanítóképzôsök világtalálkozója szombaton reggel (máj. 17.) kerül megszervezésre. Felhívjuk a figyelmét minden enyedi képzôs véndiáknak, tanároknak, tanítóknak, hogy az ôsi "alma mater" a hivatalos meghívottakon kívül is mindenkit szeretettel vár. Néhány napra, ha jelképesen is, de valóban a világ közepévé varázsolhatjuk Nagyenyedet.

Bakó Botond

A kolozsvári úgynevezett május elsejei "gyíkátültetéssel" kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Vannak, akik az Erdélyben mindmáig virágzó május eleji népszokások valamelyik tisztázatlan eredetû változatának tekintik, vannak viszont szép számmal olyanok is, akik a városi, "szocialista folklórban" vélik megtalálni e szokás gyökerét.

A "gyíkátültetés" abból áll, hogy május elsején egyes fiatal családok zöld-, illetve fürgegyík párokat fognak a Bükkben, és ezeket a lakótelepi — többé-kevésbé elhanyagolt — zöldövezetekbe, nagyobb parkosított területekre telepítik. A nôstények jó része — amennyiben az áprilisvég kegyes volt hozzájuk a napsütés tekintetében — május elején már hordozzák a tojások kezdeményeit, így nagy az esély arra, hogy a kis gyíkok a nyár folyamán ki is keljenek. A "gyíkátültetésnek" tehát — elsô látásra — ökológiai vonzatai vannak, hiszen az ilyen akciók során gyíkokkal népesülnek be olyan területek is, ahonnan ez a kis hüllô már eltûnt. Pontosabban: elmenekült a tömbházépítkezések idején.

Bármennyire is ajánlják önmagukat az erdélyi május elsejei néphagyományok — sôt, ezek pszichoanalitikus változatai is —, e kolozsvári szokás gyökerei nem lehetnek régebbiek 30–40 évnél — vélik sokan a biológiatanárok közül. Vannak közöttük olyanok is, akik tudni vélik annak a természetrajz tanárnak a nevét is, aki annyira megszerettette diákjaival a kétéltûeket és hüllôket, hogy azok — gyermekként, majd késôbb szülôként — évtizedekig tevékenykedtek védelmükben. E tevékenységük egyik leglátványosabb szakasza lehetett maga a "gyíkátültetés".

Summa summárum, Kolozsváron még mindig találkozni olyan magyar, kisgyerekes családokkal, akik május elsején "gyíkfogókkal" felszerelkezve indulnak neki a Bükk napsütötte tisztásainak. Csütörtökön a Monostori erdôben tevékenykedett egy ilyen csapat. B. Attila és Noémi elôször vették részt ilyen akcióban, de az ötödikes Sz. Bertalan már komoly tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren. — Tavaly az erkélyünkön tojt le a zöldgyíkunk, és sikerült mind a 11 tojását olyan terráriumba tenni, ahol minden körülményük megvolt a túlélésre — mondta a gyakorlott gyíkfogó, majd elôadta, hogyan vágott öccsével fûkockát a terráriumba, és hogyan költöztette végül át az "anyukát" a tojásokkal a divatos terráriumból egy rossz faládába, ahol aztán rövidesen meg is jelentek a kicsik.

A gyerekek elmondták: a Bükkben fogott 11 gyík (10 zöldgyík és egy fürge) közül háromnak a Transilvania Üzletközpont kiállítócsarnoka mögötti zöldövezet lett az új otthona, kettô az Ifjúsági Ház mellé "ültetôdött át" (itt különben vannak bennszülött gyíkok is), a többi a város más lakótelepi zöldövezetein csodálkozott rá új lakóhelyére.

Szabó Csaba

Reggel csokrot gyûjtöttem édesanyámnak, egy csokrot, amelybe beletettem mindent, ami teszik neki. Sok szép mezei meg kerti virág ékesítette, amelyeket nagyon óvatosan szedtem, úgy, hogy még a harmatcseppek is a szirmokon maradjanak. E kedves kis bokrétát szeretettel, köszönettel, hálával, tisztelettel, gyöngédséggel tarkítottam, és bevittem a szobájába.

Itt kellemes meleg, félhomály, bensôséges hangulat fogadott. Minden tárgy a megszokott helyén, semmivel sem volt különb a kis szoba, mint máskor. Sem az öreg szekrény, sem a hintaszék, sem a tükör, sem a törött lábú balerina, sem a képek a falon, sem a szônyeg nem érezte azt, hogy a mai nap nem lesz olyan, mint a többi. Az órára pillantottam, amely mintha azt súgta volna, hogy ne ébresszem fel, hagyjam, hogy a nap langyos sugarai, a virágok illata, a szirmok harmatos, lágy simogatása ébressze fel ôt. És vártam.

Az idô nem volt fontos számomra. Örültem annak, hogy nézhetem ôt, hogy érezhetem puha bôrét, kellemes illatát, hogy láthatom azt, ahogyan álmában édesen mosolyog… vajon mirôl álmodhat?

Az édesanyák mindig széprôl álmodnak. Arról, hogy kincset ôriznek, egy felmérhetetlen kincset, kilenc hónapig a szívük alatt, majd késôbb egy egész életen át. És ezek a kincsek mi vagyunk. Apró gyémántok, melyek az édesanyák életét díszítik, amelyek értéke számukra felbecsülhetetlen. Hiszen mi lehet fontosabb az édesanyák életében, mint gyermekeik, akiket nevelnek, tanítanak, óvnak, a jó útra irányítanak, mindig mellettük vannak. Bölcsônket ringatják, altatót dalolnak, mellettünk állnak, amíg szemünk le nem csukódik, és az álom édes leple be nem takar. Ôk fogják a kezünket, amikor az elsô vonalat húzzuk a papírra. Ôk azok, akik megtanítanak az elsô betûre, az elsô számra. Ôk ülnek fáradhatatlanul betegágyunk mellett, ôk teszik kezüket féltve homlokunkra. Ôk vasalják ki ruháinkat, amikor az elsô napon reszketve elindulunk az óvoda, majd az iskola felé. Ôk kísérnek el mindenhová, ahol szükség van támogatásukra. Meleg ebédet tesznek elénk, amikor hazajövünk egy nehéz, fárasztó nap után, elbeszélgetnek velünk, meghallgatják panaszainkat, tanácsukat kérhetjük.

Ôk mindig ott vannak, ha szükség van rájuk, ha bajban vagyunk, ha úgy érezzük, hogy e gyarló világ lábbal tipor. Az ô vállukra bármikor ráborulhatunk sírni. Náluk mindig vigasztalást találunk, hiszen ôk teljes lényükkel gyógyírként hatnak életünkre.

Biztos vagyok benne, hogy ekképp érez minden gyermek, kicsi és nagy egyaránt. Ez a különleges kötelék, amely mindannyiunkat összeköt édesanyánkkal egy, s örök. Így érzünk mi, így éretnek szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, ôseink, s így fognak érezni gyermekeink, unokáink, dédunokáink, utódaink, mindenki, aki egyszer élvezte az anyaméh tápláló melegét, aki édesanyakezet fogott, akit édesanyakéz fog.

Édesanyának lenni pedig nagy felelôsség. Az anyaság egy olyan "mesterség", amelyért nem jár fizetés, sem állami támogatás, sem szabadság. Az anyaságot nem tanítják, nem kell belôle vizsgázni, nem lehet könyvbôl elsajátítani, sem bemagolni. Édesanyának lenni ajándék, amelyet eladni, megvenni, elcserélni lehetetlen. Édesanyák, nagymamák, keresztanyák, nagynénik, mindenki, aki számunkra valamilyen formában anya, ôrzi e kincs titkát.

…Ébredezett már. Valami szépet akartam neki mondani, valami egyedit, de amikor kinyitotta szemét, egy szó sem jött ajkamra. Csak a nyakába borultam könnybe lábadt szemmel, és sírtam. Könnyeztem örömömben, mivel szemébe nézve rájöttem, "hogy a földön nekem van a legszeretôbb anyám!".

Ladányi Emese-Kinga

Vasárnap Európa-szerte minden jóérzésû ember az édesanyjára gondolt virággal, vagy legalább lélekben köszöntötte Ôt függetlenül attól, hogy itt él mellettünk, vagy már az örökkévalóságban, Isten országában van. A keresztény világ, az anyaság fogalmát mindig Isten teremtôi akaratában és annak aktív — meghatározó-alkotó-szeretô — és szenvedô alakjában ismerte meg és értékelte. Ez a magyarázata annak, hogy az idôk folyamán kialakult az emberekben az anyaság iránti megfelelô tisztelet. Ezt a helyes tiszteletmódot évszázadokon keresztül a keresztény világ megadta az édesanyáknak, mert érezte, hogy gyermeki kötelességének tesz eleget, és a szívbôl jövô szeretetének ad méltó kifejezést. Az édesanyák viszont kitüntetésnek, elismerésnek és a legnagyobb elégtételnek tekintették. A letûnt rendszernek sok más egyéb között sikerült megbomlasztani és elsilányítani a köszöntésnek ezen kifejezô keresztény ihletettségét, szépségét és az anyaság igazi értékelését. (A felek különbözô munkahelyei stb.) Ha régen kitüntetésnek számított az anyaság, mára már nagyon sokak számára teher. Akik ezt vállalják, nemes célnak tesznek eleget, önmagukról lemondva egy életen át másokat szolgálnak, nem a jutalomért, nem a tiszteletért, hanem azért, hogy meghatározott szerepük alapján, Isten akaratát teljesítve, a "Vadócba rózsát oltsanak, hogy szebb legyen a föld" és elviselhetôbb az élet. Mi történne a világgal és benne velünk, emberekkel, ha nem volna anyai szív, és ezen keresztül az áldozatvállalás, a sok munka, az állandó anyai aggódás, amelyet minden oldalról behatárol a kifogyhatatlan, érdek nélküli, határtalan szeretet.

Megvallom ôszintén, hogy az anyák napja kifejezés számomra nem tud mindent kifejezni. Én ma úgy érzem, hogy az édesanyák napja van. Nekünk az édesanyákat kell köszöntenünk. Ezt a kifejezést egyre ritkábban használja a gyermekvilág, de ha belegondolunk, nagyon is mély értelme és értéke van. Az édesanya szó mindent kifejez, ami szép, jó, igazságos és emberi. Ôk tudják közénk varázsolni a szeretetet. Tôlük lehet megtanulni a legmelegebb vagy legmaradandóbb érzéseket. Az Ô szavuk elkísér bennünket életünk végéig. Az ember világában Ôk személyesítik meg azokat az érzéseket, amelyeknek híjával vagyunk. Magukban hordozzák és magukból árasztják az édességet, nem csak az anyaságot. Ezért a legnemesebb és a legszebb hivatás a Földön, anyának lenni, gyermekeknek szenvedések árán, vérrel életet adni, nevelni ôket, s közben óvni, védeni azt a közösséget, amelyet családnak nevezünk. Így az édesanya nem más, mint a család szíve, együtt dobban és dolgozik a Teremtô Istennel, biztosítva az élet folytonosságát és védelmét. Édesanyánkat csak akkor tudjuk igazán érezni és értékelni, amikor már nincs. Ez a hiány, mondjuk ki bátran, pótolhatatlan. Egyik papi író (Süle András) így írt édesanyjáról: "Édesanyám halálba lecsukódott szemei felnyitották az én szemeimet. Azóta sok mindent másképp látok. Most már tudom, hogy nem azért feküdt le késôn, mert nem volt fáradt, hanem azért, hogy nekem legyen tiszta ruhám és cipôm reggelre. Nem azért kelt fel korán, mert kialudta magát, hanem hogy elkészítse nekem a reggelit és az iskolába a tízórait. Nem azért evett kevesebbet, mert nem volt éhes, hanem hogy nekem több jusson. Nem azért nem öltözött divatosan, mert nem tetszett volna neki, hanem, hogy nekem legyen új és szép ruhám: Ó, áldott szívû édesanyám, ma mindent másképp tennék, és másképpen viselkednék, másképp beszélnék, csak még egyszer közöttünk lehetnél. Hát igen! A mindennapi tapasztalat az mutatja, hogy a család addig tart össze, addig van az otthonnak varázsa, amíg van, akihez hazatérjenek még a felnôtt gyermekek is.

Kedves édesanyák!

Mi, gyermekek ezen a napon nemcsak rátok emlékezünk, hanem szívbôl mindannyian köszöntünk. Megpróbáljuk kifejezni azt az érzést, amelyet hálának, tiszteletnek és szeretetnek nevezünk. Mi, gyermekek tudjuk azt, hogy egy kedves szó, talán egy szál virág elég ahhoz, hogy érezzétek, hogy megbecsült, értékelt személyek vagytok, életetek nem hiábavaló, és a világnak mindenkor, minden téren nagy szüksége van Rátok.

A jó Isten áldjon meg titeket minden áldásával, tartson meg erôben, egészségben, tartós örömökben, hogy hivatásotok teljesítése közben tovább adhassátok önmagatokat, a szépet, a jóságot és a szeretetet. Isten éltessen sokáig Titeket. Oszthassátok szereteteteket, jóságotokat ebben a szeretetlen világban.

Vízi Zakariás

Megyeszerte ellenôrzést tartottak a közlekedésrendészetiek vasárnap. Összesen 487 bírságot róttak ki 207 millió lej értékben, bevontak 32 forgalmi engedélyt és 16 hajtási jogosítványt (ebbôl 15-öt ittas vezetés miatt).

Májusi öngyilkosok
A napokban hárman is önkezükkel vetettek véget életüknek, mindannyian az akasztást választották: E. A. (59) holttestét a fia fedezte föl egy gerendán, A. C. (44) a fürdôszobában végezte be életét, míg R. L.-t (70) a lakásán találták meg.

Figyelmetlen kerékpáros
Idris Ozel 49 esztendôs török állampolgár, egy fãlticeni-i cég tulajdonosa Kozárvár (Cuzdrioara) területén haladt Ford Escort gépkocsijával, amikor elgázolta Laurentiu L. 13 esztendôs tanulót. A gépkocsivezetô nem tudta elkerülni a balesetet, mert a vele azonos irányban haladó kerékpáros hirtelen, jelzés nélkül balra kanyarodott, és a jármû elé került.

Tartálykocsi ütötte el
A hétesztendôs bánffyhunyadi M. L. május 3-án, szombaton délután figyelmetlenül kelt át az úttesten, és elgázolta az 51 éves S. B. vezette szabályosan közlekedô, tejet szállító tartálykocsi. A gyerek könnyû sérülést szenvedett.

Árokba borult
A hét végi balesetek sorozata május 4-én, vasárnap hajnali fél háromkor folytatódott, amikor a 19 éves tordai M. C. a DN1 E60-as országúton haladva, éppen lefelé tartott a Dobogó hegyen, ám a túl nagy sebesség miatt elvesztette uralmát a kormány fölött, és felborult. Utasa, A. M. (18) sínylette meg a balesetet, kórházba szállították.

(póka)

A korábbi bejelentéssel ellentétben idén július elsejéig életben marad a sertéshús behozatalára kivetett kedvezményes vám — közölte a mezôgazdasági minisztérium.

A kormány tavaly decemberben döntött úgy, hogy 2003. július elsejéig általánosan 20 százalékos vámot vet ki a sertéshús importjára.

Idén áprilisban a hazai sertéstenyésztôk tiltakozó akcióit követôen a külkereskedelemért felelôs államtitkár közölte, hogy a kedvezményes idôszakot két hónappal lerövidítik: május elsejétôl a sertéshús behozatali vámja általánosan 45 százalék lesz, a CEFTA-tagállamok esetében pedig 25 százalék.

Május elsején viszont a mezôgazdasági tárca azt tudatta közleményében, hogy július elsejéig marad a 20 százalékos vám.

— A sertéshús hazai piaca jelenleg nem igényli és nem igazolja a vámemelést — jelentette ki Petre Daea, a mezôgazdasági minisztérium államtitkára. Az államtitkár szerint a sertéstenyésztôknek meg kell érteniük azt, hogy gazdasági tevékenységük hiányosságait nem lehet a vámok emelésével eltüntetni. Az ilyen protekcionista beavatkozások éppen jelenlegi helyzetüket ronthatják, ezért más megoldást kell keresni.

A hazai húsfeldolgozók arra figyelmeztették a kormányt, hogy a behozatali vámok növelése automatikusan a sertéshús és hústermékek árának emelkedéséhez vezet.

— A vámemelés elhalasztásával az állattenyésztés teljes tönkretételét sietteti, a mezôgazdasági minisztérium a hazai tenyésztôk érdekeivel szemben Lengyelország, Csehország és Magyarország érdekeit szolgálja — jelentette ki a minisztériumi bejelentést kommentálva a sertéstenyésztôk szövetségének elnöke.

Románia és Bulgária 2007-re kitûzött csatlakozását az Európai Unió is támogatja, ha a két ország képes megfelelni az integráció feltételeinek — közölte Jean-Christophe Filori, Günther Verheugen bôvítési biztos szóvivôje.

Az Európai Bizottság Románia Delegációja a múlt hét végén közleményt adott ki, amelyben Filori arról tájékoztat, hogy Günther Verheugen kedden a BBC újságíróival találkozott, a beszélgetés során pedig elhangzott: "Lehetséges, hogy félreértés történt Románia és Bulgária csatlakozási kilátásaival kapcsolatban, ez pedig tisztázásra szorul".

A közlemény leszögezi: Románia és Bulgária 2007-re kitûzött csatlakozási idôpontját az Európa Tanács 2002 decemberében, Koppenhágában megtartott értekezletének következtetései alapján állapították meg.

A BBC szerint az EU bôvítési biztosa azt "sugallta" az újságírókkal folytatott megbeszélésen, hogy Románia és Bulgária 2007-es csatlakozása bizonytalan.

Ez az idôpont a bukaresti és a szófiai kormány célkitûzése, azzal a feltétellel, hogy a két ország teljesítse a csatlakozási feltételeket — nyilatkozta Verheugen, a BBC szerint.

Az EU jelentôs mértékben növelte a két államnak szánt pénzügyi támogatások összegét, amely Románia esetében 2006-ban eléri az egymilliárd eurót. Günther Verheugen a BBC szerint leszögezte, hogy Romániának és Bulgáriának elôrelépést kell felmutatnia a közigazgatási, igazságszolgáltatási és gazdasági reformok terén, továbbá szembe kell szállnia a korrupcióval.

Az Európai Bizottság mandátumának lejárta (2004 november) elôtt szeretné lezárni a csatlakozási tárgyalásokat Bulgáriával és Romániával, vagy legalább ajánlást megfogalmazni a tárgyalások lezárásával kapcsolatban. A BBC szerint Günther Verheugen kijelentette: a 2007-es csatlakozási célkitûzést szem elôtt tartva legkésôbb 2005 elsô felében be kell fejezni a két országgal folyó csatlakozási tárgyalásokat.

Csaknem 100 millió dollárral nôtt Románia külkereskedelmi deficitje márciusban, és elérte a 342 millió dollárt — hozták nyilvánosságra a múlt hét végén Bukarestben.

A kivitel is dinamikusan nôtt az idei év harmadik hónapjában, de az import növekedési dinamikája jóval meghaladta: a kivitel februárhoz képest 8,4 százalékkal bôvült, és elérte az 1 milliárd 442 millió dollárt, több mint 12 éve ez a legmagasabb havi exportérték. A márciusi kivitel értéke 40,5 százalékkal volt nagyobb az elmúlt évi márciusinál. A teljes negyedéves kivitel idén 39 millió dollárral meghaladta a 4 milliárdot.

A behozatal márciusban 39,7 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál és 13,1 százalékkal az idei februárinál, elérve az 1784 millió dollárt.

Az European IT Observatory tanulmánya szerint, az információ-technológiai piac liberalizálását követôen, 2003-ban 19 százalékos növekedés várható az IT romániai piacán, míg 2004-ben további 7,5 százalékos dinamikára számítanak. Ez a felmérés azonban egyelôre nem veszi figyelembe, hogy a kormányzati felelôsségvállalással nemrég elfogadott törvénycsomag elôírásai szerint az elkövetkezô két évben több közszolgáltatásban kívánják bevezetni az elektronikus hozzáférhetôséget.

Ezen utóbbi kezdeményezés mindenképpen jelentôsen megnöveli az IT-szolgáltatások iránti igényt a belföldi piacon, ami az eredeti becslések növekedését fogja eredményezni — véli Adriana Ticãu információ-technológiai államtitkár. Az országos szoftverszalon megnyitóján elmondott beszédében az államtitkár kiemelte: "érdemes felfigyelni arra, hogy 2001-tôl kezdôdôen egyre hangsúlyosabb a hazai piacon nem csupán a berendezések, hanem az informatikai megoldások iránti érdeklôdés is."

Mintegy 200 millió dollárral csökkent a közvetlen külföldi befektetések értéke tavaly Romániában, a megelôzô évhez viszonyítva — derül ki a Külföldi Befektetések Romániai Ügynöksége (ARIS) 2002-rôl szóló éves jelentésébôl.

A külföldi beruházások egységes kezelésére létrehozott kormányügynökség jelentése szerint 2002-ben 1,1 milliárd dollárt értek el a Romániában eszközölt közvetlen külföldi beruházások. 2001-ben ez az érték 1,3 milliárd dollár volt.

Az ARIS szerint a külsô tényezôkön kívül a csökkenést elsôsorban az okozta, hogy tavaly Romániában kevés állami vállalatot privatizáltak. Az állam viszonylag kevés közmûvet írt ki magánosításra, és sikertelennek bizonyult a legnagyobb hazai kereskedelmi bank, a Banca Comercialã Românã (BCR) privatizációja.

A közvetlen külföldi beruházások számát tekintve a legnagyobb érdeklôdés a kereskedelem (16,7 százalék), a szolgáltatások (13,5 százalék) és a vegyipar (8,3 százalék) iránt mutatkozott.

A beruházások értékét tekintve a legtöbb külföldi tôkét a távközlésbe (19,9 százalék), az energiaszolgáltatói (15,2 százalék), valamint a fémmegmunkálási (11,5 százalék) ágazatba fektették be.

Az egymillió dollárt elérô beruházásoknak 2001-tôl biztosított kedvezmények még csak az érdeklôdést keltették fel. Az ARIS-hoz 2002-ben összesen 155, egymillió dollár értéket meghaladó beruházási tervet nyújtottak be külföldi vállalkozók, ebbôl 37 valósult meg 330 millió dollár értékben.

A kormányügynökség ugyanakkor optimista elôrejelzésekkel szolgált. Az ARIS jelentése szerint a 2001–2004 közötti idôszakban a közvetlen külföldi tôkebefektetések évi átlagértéke elérheti majd 1,8 milliárd dollárt. A tavalyi és a tavalyelôtti adatok fényében ez azt jelenti, hogy idén és jövôre az ARIS összesen 4,8 milliárd dollár értékû közvetlen külföldi tôkebefektetéssel számol.

Az elmúlt 12 évben a közvetlen külföldi tôkeberuházások évi átlagértéke 755,9 millió dollár volt. Ez az átlagérték 2000-tôl kezdôdôen évi 1,1 milliárd dollárra emelkedett.

Május 5., hétfô

Május 6., kedd

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 370 lej, 1 USD =33 298, 1 magyar forint = 152 lej.

• Az A-osztály hét végi fordulójának utolsó találkozóin: Pitesti-i Arges FC–Bukaresti Rapid 0–2 (Godfroid és Soavã), Bukaresti Steaua–Besztercei Glória 3–0 (Florentin Dumitru és Rãducanu 2).

• A magyar NB I., 27. fordulójának zárómérkôzésén, az 1–6. helyért: MTK Hungária–Újpest FC 1–2 ( gólszerzôk: Silva 51. perc, illetve Tamási — 11 m, 42. és Rósa D. — 70. perc).

• Az olasz bajnokság 31. fordulójában 0–0 született a SS Lazio és a Torinói Juventus rangadóján, ám a már fél lábbal bajnok Juventus félsikerét nem tudta kihasználni az üldözô Inter: szintén csak döntetlent ért el. A torinóiak bajnoki címéhez így már nemigen fér kétség, hiszen még csak 3 forduló van hátra, és nyolc pont az elônyük. Eredmények: Atalanta–Milánói Internazionale 1–1, Chievo–Piacenza 3–1, Lazio–Juventus 0–0, AC Milan–Como 2–0, Modena–Empoli 1–1, AC Párma–Bologna 1–2 (Adrian Mutu a 64. percben volt eredményes, bár gólja hiábavalónak bizonyult), Perugia–Brescia 0–0, Reggina–AS Róma 2–3 és AC Torino–Udinese 0–1.

A táblázaton:

1. Juventus 31 20 8 3 57–22 68

2. Inter 31 18 6 7 59–35 60

3. Milan 31 17 7 7 50–24 58

4. Lazio 31 13 15 3 51–29 54

5. Chievo 31 15 6 10 44–33 51

6. AC Párma 31 13 10 8 49–33 49

7. Udinese 31 13 8 10 32–33 47

8. AS Róma 31 12 9 10 51–43 45

9. Bologna 31 10 11 10 38–40 41

10. Perugia 31 10 10 11 36–42 40

11. Brescia 31 8 14 9 32–33 38

12. Modena 31 9 10 12 27–42 37

13. Empoli 31 9 9 13 35–43 36

14. Atalanta 31 6 13 12 31–45 31

15. Reggina 31 8 7 16 32–50 31

16. Piacenza 31 7 5 19 36–55 26

17. Como 31 3 12 16 25–51 21

18. AC Torino 31 4 8 19 21–53 20

• A Serie B-ben a 33. forduló mérkôzéseire került sor: Ancona–Bari 1–2, Cosenza–Catania 3–1, Genoa–Ascoli 1–2, Messina–Venezia 1–1, Lecce–Verona 1–1, Palermo–SSC Nápoly 2–1, Salernitana–Cagliari 1–2, Triestina–Ternana 4–3 és Vicenza–Sampdoria 1–2. A Siena–Livorno mérkôzés lapzárta után ért véget.

A sorrend:

1. Sampdoria 33 16 13 4 47–25 61

2. Ancona 33 14 12 7 47–34 54

3. Siena 32 13 15 4 34–22 54

4. Lecce 33 12 17 4 38–29 53

5. Vicenza 33 13 11 9 49–41 50

6. Ternana 33 13 11 9 39–31 50

7. Triestina 33 14 8 11 46–40 50

8. Palermo 33 12 12 9 38–36 48

9. Cagliari 33 12 11 10 40–40 47

10. Ascoli 33 12 8 13 42–42 44

11. Livorno 32 11 10 11 39–33 43

12. Verona 33 9 13 11 39–39 40

13. Bari 33 8 16 9 31–32 40

14. Messina 33 9 13 11 45–48 40

15. Venezia 33 9 12 12 32–40 39

16. Genoa 33 8 11 14 42–45 35

17. Nápoly 33 7 14 12 35–45 35

18. Catania 33 9 8 16 37–51 35

19. Cosenza 33 9 6 18 26–43 33

20. Salernitana 33 4 9 20 24–54 21

• A spanyol Primera Division 32. játéknapján csúfos vereséget szenvedett a listavezetô Real Madrid. A királyi gárda az elsô félidô végén még 1–0-ra vezetett a Mallorca ellenében, a második félidô végén viszont 1–5-öt mutatott az eredményjelzô tábla. A madridiak mellesleg több mint két éve nem kaptak ki hazai pályán (akkor is a Mallorca volt a "tettes"!), s a mostani vereség ráadásul azt is jelenti, hogy a két üldözô — a Sociedad és a Deportivo — ismét egy pontnyira megközelítette a gárdát, amely kedden, azaz ma a Juventust fogadja BL elôdöntô-mérkôzésen.

Eredmények: Real Socidad–Sevilla 1–0, Real Madrid–Real Mallorca 1–5, Villarreal–Malaga 0–0, Deportivo Alaves–Celta Vigo 0–0, Betis Sevilla–Espanyol Barcelona 1–1, Real Valladolid–Atletico Madrid 3–1, Racing Santander–Valencia 2–1, Osasuna Pamplona–Athletic Bilbao 1–5, Barcelona–Rayo Vallecano 3–0 és Deportivo la Coruña–Recreativo Huelva 5–0.

Az állás:

1. R. Madrid 32 18 10 4 71–38 64

2. Deportivo 32 19 6 7 57–36 63

3. Sociedad 32 18 9 5 59–40 63

4. Valencia 32 15 8 9 47–26 53

5. Celta 32 15 8 9 36–24 53

6. Bilbao 32 12 8 12 52–52 44

7. Mallorca 32 12 8 12 42–47 44

8. Barcelona 32 11 10 11 52–42 43

9. Málaga 32 10 13 9 39–35 43

10. Betis 32 11 10 11 43–45 43

11. Sevilla 32 11 9 12 29–29 42

12. Atl. M. 32 10 11 11 44–43 41

13. Racing 32 11 5 16 42–49 40

14. Valladolid 32 11 6 15 31–34 39

15. Espanyol 32 9 10 13 39–43 37

16. Villarreal 32 9 10 13 31–42 37

17. Osasuna 32 8 9 15 29–43 33

18. Recreativo 32 8 9 14 33–55 33

19. Alaves 32 7 10 15 31–55 31

20. Rayo 32 7 6 19 26–55 27

• Az angol Premier League 37., utolsó elôtti fordulójában eldôlt a bajnoki cím sorsa. A két esélyes közül ugyanis a már különben is lépéselônyben lévô Manchester United újabb magabiztos gyôzelmet aratott, miközben a vetélytárs Arsenal, amelynek amúgy öt pont hátránya volt (és egy elmaradt mérkôzése), kikapott. A manchesteriek elônye így behozhatatlan 8 pontra gyarapodott. Eredmények: Manchester United–Charlton Atletic 4–1, West Ham United–Chelsea 1–0, FC Liverpool–Manchester City 1–2, Newcastle United–Birmingham City 1–0, Fulham–Everton 2–0, Blackburn Rovers–West Bromwich Albion 1–1, Aston Villa–Sunderland 1–0, Middlesbrough–Tottenham Hotspur 5–1, Southampton–Bolton Wanderers 0–0 és Arsenal–Leeds United 2–3.

Az élcsoport: 1. Manchester United 80 pont, 2. Arsenal 72, 3. Newcastle 68, 4. Chelsea 64 (66–37), 5. Liverpool 64 (60–39), 6. Everton 59.

• A francia bajnokság 35. fordulójában: Girondins Bordeaux–AJ Auxerre 0–1, Guingamp–Lens 1–0, Le Havre–Ajaccio 0–1, Lille–Stade Rennes 1–0, Olympique Marseille–Bastia 2–1, Montpellier–Nantes 1–0, Nice–Sedan 0–0, Strasbourg–Olympique Lyon 0–4, Troyes–Sochaux 0–2 és Paris Saint-Germain–Monaco 2–1.

Az élcsoport: 1. Olympique Lyon 64 pont, 2. Olyimpique Marseille 62, 3. Monaco 61, 4. Girondins Bordeaux 57 (52–35), 5. Sochaux 57 (39–28), 6. Auxerre 57 (34–28).

• A német Bundesliga 31. fordulójában: Hannover–VfB Stuttgart 1–2, Energie Cottbus–Hamburger SV 0–0, 1. FC Nürnberg–TSV 1860 München 1–2, Bayern München–1. FC Kaiserslautern 1–0, Borussia Dortmund–VfL Wolfsburg 2–2, Werder Bremen–Hertha Berlin SC 4–2, VfL Bochum–Borussia Mönchengladbach 1–1, Bayer Leverkusen–Arminia Bielefeld 3–1 és Hansa Rostock–Schalke 04 Gelsenkirchen 3–1.

Az élcsoport: 1. Bayern München 69, 2. Stuttgart 56, 3. Borussia Dortmund 53, 4. Hertha 51, 5. Hamburg 49, 6. Schalke 46.

Balázs Bence

Harminckét klub képviseletében több mint 300 pár kétnapos versenyének helyszíne volt a Horia Demian Sportcsarnok. A házigazda Quickstep Sportklub és a Román Sporttánc-szövetség rendezte vetélkedô nagy közönségsikert aratott.

A gyôztesek névsora:

hobby, 6–11 évesek: Narcis Gaiger–Szathmári Imola (Marosvásárhelyi Dance Art); 12–15 évesek: Keresztes Zoltán–Orbán Beáta (Gyergyószentmiklósi Sportiv Step); 16 év fölöttiek: Laviniu Allafi–Lavinia Ghilea (Nagyváradi Quasar);

D-kategória, 6–11 évesek: Rédei Török Botond–Bianca Constantinescu (Dance Art); 12–13 évesek: Iulian Panait–Andreea Bortea (Bukaresti ISK 2); 14–15 évesek: Dragos Moldovan–Újlaki Annamária (Dance Art); 16–18 évesek (standard): Andrei Boantã–Patricia Covaci (Quickstep); 16–18 évesek (latino): Adrian Cristea–Elena Miu (Bukaresti U); 19 év fölöttiek (standard): Costin Bocan–Irene Stanciu (Bukaresti Hobby Dance); 19 év fölöttiek (latino): Costin Bocan–Irene Stanciu;

E-kategória, 6–9 évesek: Florin Pop–Alexandra Toader; 10–11 évesek: Gaiger–Szathmári; 12–13 évesek: Adrian Florea–Carmen Vodã (Dance Art); 14–15 évesek: Vlad Legman–Alexandra Popa (Quasar); 16–18 évesek (standard): Bogdan Muresan–Alexandra Parãu (Besztercei Floris); 16–18 évesek (latin táncok): Muresan–Parãu; 19 év fölöttiek (standard): Bagosi Zoltán–Pál Anna (Kolozsvári Crystal Top Dance); 19 év fölöttiek (latino): Mihut Lennon–Adela Hascu (Quasar)

open (latin), 12–13 évesek: Andrei Mangra–Luana Lungu (Nagyváradi Dans Club 80); 14–15 évesek: Alexandru Muresan–Silvia Cojoc (Szászrégeni Dansul Viorilor);

open (standard): 16–18 évesek: Silviu Dulãu–Ioana Dulãu (Dance Art); 16–18 évesek (latin): Vanca Virgil–Adela Hascu (Quasar).

(pja)

Az utolsó felvonás elôtt áll mind a férfiaknál, mind a nôknél a Román Kupával díjazott vetélkedô, hétközben és vasárnap lebonyolították az elôdöntô összecsapásait.

A kiírás szerint elôször a nôknél derült ki a finalisták kiléte, ugyanis itt csak egy, semleges pályán lebonyolított találkozó döntött. Az elôdöntôket a nagyszebeni Transilvania csarnokban bonyolították le, a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim jobb hajrával kerekedett felül a Dévai U-Reminen, végeredmény: 23–19.

Még érdekesebb volt a Bukaresti Rapid–Zilahi Silcotub összecsapás, amelyen a két szakvezetô, Gheoghe Covaciu és Gheorghe Tadici vulkanikus magatartása hozzájárult a hangulat növeléséhez. Eltekintve egy rövid ideig tartó zilahi megingástól, a Silcotub végig irányította a találkozót, amelyet végül 31–29-es gyôzelmet aratott. A számszerû eredménynél sokkal simább volt a siker, adott pillanatban 27–22, majd 31–27 is volt az eredmény.

A férfiaknál oda-vissza alapon döntötték el a fináléba jutást, igaz, a csütörtöki elsô mérkôzés után nagyjából már eldôlt a döntôsök kiléte.

Eredmények (kiemelve a továbbjutók): Sãvinesti-i Fibrexnylon–Bukaresti Dinamó 29–26 és 30–24, valamint Bukaresti Steaua–Ploiesti-i Uztel 29–17 és 16–17.

R. P.

Az Oltchim zilahi veresége után a Bukaresti Rapid közel került a bajnoki címhez, a táblázaton elért hárompontos elôny döntô lehet. A bajnokság 20. fordulójában a fôvárosiak Kolozsvárra látogatnak, az U-Ursus–Rapid találkozót május 7-én, délután 6 órai kezdettel bonyolítják le a Horia Demian Sportcsarnokban. A további párosítás: Nagybányai Selmont–Déva, Posta Câlnãu-i Astral–Silcotub, Oltchim–Konstancai Tomis, Szászsebesi MSC–Nagyszebeni MSC és Brassó–Galac. A szerdai mérkôzésekig a táblázat a következôképpen fest:

1. Rapid 19 16 1 2 585–434 33

2. Déva 19 14 2 3 486–392 30

3. Silcotub 19 15 0 4 546–421 30

4. Oltchim 19 15 0 4 550–466 30

5. U-Ursus 19 13 0 6 559–488 26

6. Selmont 19 10 1 8 514–467 21

7. Brassó 19 6 2 11 420–486 14

8. Galac 19 7 0 12 424–463 14

9. Konstanca 19 5 1 13 464–522 11

10. Szászsebes 19 3 2 14 423–568 8

11. Astral 19 2 3 14 446–578 7

12. Nagyszeben 19 2 0 17 396–528 4

(radványi)

A 18. és 19. forduló érdekesebb eseményeivel maradtunk adósak. A Nyugati-csoportban a vetélkedô egyetlen izgalmát az aradi és nagybányai csapat között külön párharc jelenti a tabella élén, amely a Nemzeti Ligába jutást biztosítja az évad végén. A máramarosiak kihasználták, hogy a visszavágók elsô fordulójában az ôszi bajnok vetélytárs Safilar kikapott Resicabányán, és másfél hónapon át átvették a vezetést a táblázaton. Ám ôk sem bizonyulhattak verhetetlennek, a 18. fordulóban Lugoson rájuk isjárt a rúd, 27–25 arányú vereséget szenvedtek, és visszacsúsztak a második helyre. Remélik azonban, hogy kisiklásuk rövidnek bizonyul, hiszen a hét végén Nagybányán fogadják az aradiakat.

A két forduló eredményei: 18. forduló: Segesvár–Torda 38–22, Lugosi Comprest–Nagybányai Quartz 27–25, Szatmárnémeti Unió–Élesdi KK 28–18, Mehedinti-i KK–Arad 26–27, Nagyszentmiklósi Aranca Vernay–Resicabányai U 24–27 és Vajdahunyadi Siderurgica–Nagyváradi MSC 18–24; 19. forduló: Torda–Vajdahunyad 10–0 (játék nélkül), Arad–Unió 37–24, Élesd–Nagybánya 24–31, Resicabánya–Mehedinti 30–24, Nagyvárad–Nagyszentmiklós 35–24 és Segesvár–Lugos 36–18.

A 20. fordulóban, május 10-én: Nagyszentmiklós–Torda, Lugos–Élesd, Unió–Resicabánya, Mehedinti–Nagyvárad, Vajdahunyad–Segesvár és Nagybánya–Arad.

A táblázatot az Arad vezeti 34 ponttal a 33 pontos Nagybánya és a 27–27 pontos Segesvár és Resicabánya elôtt. A Tordai Potaissa a 10. helyen áll, 12 pontja van, sereghajtó, azaz a 12. az Élesd egyetlen ponttal.

(radványi)

Súlyos vereséget szenvedett Galacon a Vointától a Szamosújvári SOMVETRA nôi együttese. Nagy József fiatal tanítványai (az ifi együttes, ha nem is tudta megismételni tavalyi bajnoki aranyérmét, a múlt héten második lett — éppen a galaciak mögött) tízórás fárasztó út után érkeztek a Duna-parti városba, s ez meg is látszott a teljesítményükön: 3068–2876 fa (egyéniben: 5–1) arányban gyôztek a házigazdák. A galaciaktól Chirpac (557 fa) és Iordan (535 fa) nyújtotta a legjobb teljesítményt, a SOMVETRA-tól csak az ifi-válogatott Laura Oltean remekelt 516 fával. Az országos bajnokságban kéthetes szünet állt be a válogatott világbajnoki szereplése miatt.

Erkedi Csaba

Tegnapi lapszámunkban már ismertettük az örményországi Jerevánban elôször megrendezett, 23 év alatti versenyzôk számára kiírt Európa-bajnokság elsô eredményeit. A kolozsváriak vasárnap is nagyon jól szerepeltek, az U-KMSC szakosztály fiatal képviselôi az elôzô napi három érmet két további bronzéremmel egészítették ki: Carmen Bogdan (48 kg) és Galicza Andrea (52 kg) lett harmadik. Ugyancsak a dobogó harmadik fokán végzett a steauás Alina Micu (57 kg), így a román küldöttség összmérlege 1 ezüstérem és 5 bronzérem.

A kolozsvári cselgáncsozók legközelebbi nemzetközi erôpróbája a május 15–18. közötti düsseldorfi felnôtt Európa-bajnokság.

R. P.

A sportág képviselôi négy napon át a lett fôvárosban, Rigában vettek részt a felnôtt Európa-bajnokságon.

Szombat estig a következô súlycsoportokban avattak bajnokot:

férfiak, 55 kg: Abdulajev (azeri); 66 kg: Farnyijev (orosz),..., 5. Szabó Gergô (magyar) — ebben a súlycsoportban versenyzett a kolozsvári László Szabolcs is, akinek nem sikerült túljutnia a bolgár Bazakovon, s végül 4. lett; 84 kg: Mindrasvili (grúz); nôk: Wagner (német), ..., 9. Sárközi Viktória (magyar); 55 kg: Golc (orosz); 63 kg: Aanes (norvég).

Vasárnap este függöny gördült a kontinensviadal küzdelmeire. A legeredményesebben Oroszország sportolói szerepeltek, 8 érmet nyertek (5 aranyat, 1 ezüstöt és 2 bronzot).

Az aranyérmesek között találjuk a magyar Ritter Árpád nevét is, aki megismételte tavalyi jó formáját, és megvédte bajnoki címét a 74 kg-os súlycsoportban. A magyar fiú a döntôben a sydneyi olimpiai bajnok német Alexander Leipolddal mérkôzött, és pontozással nyert. Említésre méltó, hogy a német idôközben doppingbotrány miatt elvesztette olimpiai érmét.

Várakozáson felül szerepeltek a román sportolók is, Petru Toarcã (Steaua) bronzérmes lett a 60 kg-os súlycsoportban, s a kolozsvári, még ifjúsági korban lévô Rares Chintoan értékes 4. helyen végzett a 120 kg-os kategóriában (ebben a súlycsoportban a magyar Aubell Ottó hatodik lett). Ez biztató az ôszi ifi, és különösen az olimpiai kvalifikációs jelleggel bíró felnôtt világbajnokságra nézve.

A vasárnapi többi kontinensbajnok: férfiak, 60 kg: Guidea (bolgár), 96 kg: Gacalov (orosz); 120 kg: Muszulbesz (orosz); nôk: 59 kg: Michalik (lengyel); 72 kg: Schaetzle (német).

Radványi Pál

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]