 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. május 12.
(XV. évfolyam, 103. szám)
Ünnepi istentiszteletekkel, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrának leleplezésével kezdôdött meg vasárnap a 12. Festum Varadinum. Kós András kolozsvári szobrászmûvész alkotásának felavatására mintegy kétezerötszázan jöttek el a nagyváradi Petôfi parkba. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök és felesége, Lévay Anikó is, továbbá a Kárpát medence több magyar egyházi és világi személyisége.
A május 11–18. között zajló, immár 12. alkalommal megrendezésre kerülô Festum Varadinum keretében Nagyvárad több templomában volt ünnepi istentisztelet. A rogériuszi templomban Tôkés László református püspök hirdetett igét, Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levele 8. részének 31. versét olvasta fel, miszerint "Mit mondanak azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?". Miként prédikációjában a püspök fogalmazott, ezt üzeni a magyarságnak a bibliai Ige, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felavatandó szobra, és ezt támasztja alá a történelem is. Mindezt megtoldva Bethlen Gábor halálos ágyán írt feljegyzésével: Bizonyára senki. A püspök elmondta, a felavatandó szobor talapzatán is ott olvasható az Ige, ám hatósági tiltás miatt a magyar feliratot le kellett takarni. Tôkés László arra kérte a gyülekezetet, ôrizze ezt az Igét, hangsúlyozva, hogy az Isten mindazokkal van, akiket ô kiválasztott, és elfogadják az ô kegyelmét. Mint fogalmazott, Bethlen Gábor a magyarság koronázatlan királya, egyesíteni tudta a határon innen és túl élô népeket, ezért méltó, hogy szobrot állítsanak annak, aki amúgy is a szívekben élt.
Az istentiszteletet követô felszólalásában Szilágyi Zsolt parlamenti képviselô úgy fogalmazott, hogy ez a nap nyugodtan nevezhetô a szabadság napjának, hiszen amolyan március 15-i hangulat van. Mint mondotta, több mint nyolcvan éve a nemzet az állandó szabadságharc állapotában van, és nem lehet szabad egyetlen nép sem, amely elnyom más népeket. Rámutatott: a státustörvény a magyar nemzethez való tartozás szabadságát jelenti, kifejezvén reményét, hogy a kedvezménytörvény nem fog sérülni a módosítás során. Elmondta: jelenleg aláírásgyûjtés folyik az erdélyi magyar önkormányzat támogatására, valamint a státustörvény eredeti szellemének megôrzése érdekében.
Az igehirdetést követô ünnepi mûsor keretében Faragó Laura magyarországi mûvésznô, Bánffy György színmûvész és a Rogériuszi Református Egyházközség kórusának elôadását hallgathatták meg. Az Áldás és a Himnusz eléneklése után a gyülekezet gyalog vonult a Petôfi Parkba, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrának leleplezésére került sor. A Partiumi Egyetemi Énekkar fellépése után Balogh Zoltán fôtanácsadó a Magyar Köztársaság elnökének, Mádl Ferencnek az üzenetét tolmácsolta. Ebben a magyar államfô hangsúlyozta, hogy Bethlen Gábor szobrának felavatásával újabb történelmi adósságot törlesztettek. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Köztársaság elnökeként ígéri minden Kárpát-medencei magyarnak, hogy az összmagyarság javát igyekszenek szolgálni, és az Európai Unióhoz való csatlakozás után is mindent elkövetnek a közös érdekeik és értékeik megôrzéséért.
Az avatóünnepséget Tôkés László püspök nyitotta meg, aki köszöntôjében elmondta, hogy Petru Filip polgármester visszautasította a meghívást, és tisztelettel kimentette magát a rendezvényrôl. Ugyanakkor azt is közölte, hogy a meghívás ellenére nem jöttek el a fesztumra a magyar kormány és országgyûlés képviselôi, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, aki azonban képviselôjét elküldte a rendezvényre.
Tôkés László a reformkor nagy szellemi képviselôjét, Széchenyi Istvánt idézte: "Ha a kô durva és alaktalan, véss szobrot belôle!" Mint mondotta, most is ez történt, az alaktalan, durva kôbôl született meg az alkotó ember és a szobor is. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi évtizedekben rengeteg mûemlék semmisült meg, esett áldozatául a rombolásnak, és mindez napjainkban is folytatódik. Az 1989-es rendszerváltás után azonban elkezdôdött egy szívós helyreállítási munka, illetve új szobrok felállítása. Az egyházkerületben sikerült felállítani Lórántffy Zsuzsanna, Bocskai István, most pedig Bethlen Gábor szobrát.
Elmondta: a Bethlen Gábor-szobor terve 1941-ben készült el a Magyar Királyi Kultúrkormányzat megbízásából, még Hóman Bálint kulturális miniszter idején. A terv kitüntetô minôsítést nyert, ám a történelem viharai miatt csak most, 62 év után valósulhatott meg. Tôkés László rámutatott: az ünneplôk között van az alkotó Kós András is, aki 89 évesen megélhette, hogy együtt örvendezzen a gyülekezettel a szobor leleplezésénél. Eredetileg a szobrot a kolozsvári Farkas utcai templom elé helyezték volna el, ám ez az adott körülmények között megvalósíthatatlan, így került végül Nagyváradra, Erdély kapujába. A püspök beszámolt arról, hogy a hatóságok adminisztratív okok miatt mindvégig akadályozták a szobor felállítását, azt kifogásolván, hogy az engedélyben Gábor helyett Gabriel név szerepel. Ugyanakkor az ellen is tiltakoztak, hogy a szobor talapzatán magyar nyelven olvasható Bethlen Gábor híres bibliai jelmondta. A feleknek végül sikerült kompromisszumot kötni: a hatóságok engedélyezik a szoborállítást, de lefedik a Gábor nevet és a magyar feliratot. Tôkés László válaszképpen hangsúlyozta, Bethlen Gábor az erdélyi tolerancia egyik képviselôje volt, jótevôje a korabeli ortodox és valamennyi egyháznak. Cselekvô módon képviselte az erdélyi és a vallási türelmet, éppen ezért elfogadhatatlan a hatóságok viszonyulása. Mindezt figyelembe véve, a 17. századból visszaesést könyvelhetünk el, ám a püspök kifejezte reményét, hogy az európai csatlakozásig sikerül kiküszöbölni a lemaradásokat. Végül Bethlen Gábor szavaival élve, egységre, szeretetre és összetartásra szólított fel.
A helyi önkormányzat nevében Bíró Rozália alpolgármester szólt a jelenlévôkhöz. Kiemelte, hogy jeles nap ez, hiszen a Festum Varadinum színes programjával messzire kiemelkedik a rendezvények közül. A jelenlegi fesztum méltó módon illeszkedik bele az eddigi rendezvények sorába. Azt kívánja: Bethlen Gábor szobra ne csak egy park dekorációja legyen, hanem hozza vissza Erdély és Nagyvárad ragyogását, a tündérkertet, a Bethlen Gábor-i szellemiséget.
Ezt követôen Tôkés László püspök és Kovács Zoltán fôgondnok leleplezte a szobrot, majd Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott avatóbeszédet. "Keresve sem találhatunk jobb életpéldát magunk és kortársaink számára, mint Bethlen Gábor, ha abban a meggyôzôdésben akarunk megerôsödni, hogy közéleti cselekvéseinknek, küzdelmeinknek akkor van értelme, ha annak mozgatórugói mélyebben vannak, mint a személyes ambíciók, s céljai is magasabban találhatók, mint egyszerûen az aktuális siker."— fogalmazta meg Bethlen Gábor államférfiúi szellemiségét Orbán Viktor. A volt magyar miniszterelnök hangsúlyozta: ha meg akarunk maradni, akkor össze kell adnunk az erôinket, és egyetlen magyarról sem mondhatunk le. Bethlen Gábor példája ma is idôszerû minden magyar számára, mondotta Orbán Viktor. A politikus az erdélyi fejedelem egyik jelmondatát idézve arra figyelmeztetett: a remény és türelem jegyében kivetett horgonyt kedveli az Isten, közösen kapaszkodjunk tehát a horgonyba a nehéz idôkben, s ne féljünk kifeszíteni a vitorlát, amikor jó szelek fújdogálnak.
A mûvészt és alkotását Mircea Spãtar, a Nemzeti Mûvészeti Egyetem rektora, Kós András egykori tanítványa méltatta. Elmondta: Kolozsváron sajnos nem úgy történik a város, illetve a szobrok rendezése, mint ahogyan azt elképzelték, ugyanakkor csodálatát és elismerését fejezte ki a Mester iránt. Ezt követôen Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke mondott beszédet. Mint fogalmazott, Bethlen Gábor bronzba öntött szobra nyugatra néz, messzire lát, de mindig tudja, hogy mi van a háta mögött. A szerzô 1941 óta makacsul ôrizte terveit, mert tudta, hogy egyszer állni fog a szobor, és ez így is lett, érett remekmûvet alkotott, mondotta Abodi Nagy Béla.
A rendezvény ünnepi mûsorral és koszorúzással ért véget.
A hét végén a Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) Gépészeti Szakosztálya és a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kara, illetve a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kara által szervezett Országos Gépész Találkozónak, amelyre szép számmal érkeztek anyaországi és felvidéki résztvevôk is.
A szombat reggeli plenáris elôadások bevezetôjeként dr. Csibi Vencel ülésvezetô, EME-szakosztályi elnök hangsúlyozta azt a színvonalbeli és mennyiségi változást, amellyel ez az immár hagyományosnak számító rendezvény évrôl évre gazdagodik. Bíró Károly EMT-elnök az ez alkalommal megjelent szakkiadvány sok új szerzôjét és magasabb színvonalát hangsúlyozta. Dr. Döbröczöni Ádám (Miskolci Egyetem) emlékeztetett az összekötô kapcsokra: az évtizednyi közös múltra és közös szakmára, valamint a nyelvre. Dr. Halmai Attila (BME) saját bevallása szerint mindig meghatódva és azzal a szándékkal látogat Erdélybe, hogy nekünk hitet és erôt kölcsönözzön az itthoni érvényesüléshez. Dr. Horváth Géza (Miskolci Egyetem) arról szólt, hogy Erdély, tudományossága révén, mindig Európa része volt, és mondandóját "a megnyesett fa kizöldül" — bibliai idézettel tette szemléletessé. Dr. Nagy Vince (Gyôri Széchenyi István Egyetem) és dr. Boza Pál (Kecskeméti Fôiskola) az OGÉT erdélyi katalizátor-szerepét hangsúlyozták, és ígérték, hogy részvételükre a jövôben is lehet számítani.
A konferencia szombaton délelôtt plenáris elôadásokkal zajlott, délután pedig négy szekcióban (számítógépes tervezés és gyártás; minôségbiztosítás és környezetvédelem, közlekedéstechnika; finommechanika, mechanika; általános gépészet) folytatódott. A rendezvény fontos láncszem abban a folyamatban, amelyet a mûszaki anyanyanyelv ápolása és érvényesítése érdekében az EMT következetesen szorgalmaz.
Szilágyi László, Kolozsi Tibor és Pokornyi Attila kolozsvári szobrászmûvészek megkezdték az Aradi Vértanúk Emlékmûvének restaurálását a Minorita Rendház udvarán. A kétszeres életnagyságú, hét allegorikus figura letört, hiányzó részeinek mintázása után Zala György alkotását ismét felállítják idén, október 6-án. Az MTI felvételén a három szobrász az emlékmû dokumentumait tanulmányozza.
A város központjában Európa Napja alkalmából szervezett nagy kollektív lerészegedéssel ellentétben emelkedett hangulatú és színvonalas programot ajánlott a fiatalok számára a hét végén a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL). Az erdélyi és magyarországi vallásos huszonévesek (és nem csak ôk) "Kereszttel Európában" mottóval Országos Katolikus Egyetemista Találkozót (OKET) szerveztek a kincses városban. Volt zsíros kenyér, bükki kirándulás, Noé bárkája, tánciskola, kosárlabdázás, asztalitenisz, városnézés, látogatás a botanikus kertbe, szentmise, filmvetítés, kiscsoportos beszélgetés, elôadás, színi kör és természetesen fergeteges buli…
A szervezôk kinyilatkoztatott célja az volt, hogy elôsegítsék a katolikus egyetemista lelkészségek kapcsolattartását, gazdagítsák a keresztény ifjúság lelki életét, közösségi és hitéletét. A Országos Katolikus Egyetemista Találkozó megszervezése mögötti szándék a következô: színvonalas szórakozási lehetôséget biztosítani a fiatalok számára. A találkozót évente két alkalommal szervezik meg az ország különbözô részén lévô egyetemi lelkészségek. A www. catholic.ro szerint a hét végén tartott nagy szabású rendezvényen mintegy 350 belföldi és külföldi keresztény fiatal vett részt.
Pénteken az OKET bükki kirándulással vette kezdetét, majd a fiatalok felépítették Noé bárkájának lekicsinyített változatát. A magyarországi vendégek számára külön élményt jelentett a botanikus kert meglátogatása. Szombaton különbözô elôadásokra került sor: Elekes András csíkszeredai lelkész Isten országa közöttünk van — még az Európai Unióban is, Lukács Imre Róbert gyulafehérvári lelkész pedig ’Neveden szólítottalak’ vagy nyájszellem? címmel tartott elôadást, amelyben a világ közösségi létének különbözô helyzeteit tárták a hallgatóság elé. Vasárnap az ünnepélyes szentmisét követôen a gáladélután keretén belül a Fûszál együttes koncertjére és a KEL Színi Körének elôadására került sor.
Nap Katalin, az OKET fôszervezôje a sajtónak úgy nyilatkozott: a fô cél az, hogy a résztvevôk jól érezzék magukat, maradandó élménnyel távozzanak a rendezvényrôl. — Remélem, mindenki elgondolkozik az elôadásokon hallott kérdéseken, és megváltozva tér majd haza. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki vegye figyelembe, mivel jár Románia európai uniós csatlakozása, pontosabban ez a mozzanat milyen értékváltozásokat eredményez. Közismert, hogy az Európai Unió alkotmányában nincs szó Istenrôl. Ilyen vonatkozásban el kell gondolkodnunk azon, hogy megôrizhetjük-e vagy sem értékeinket az egyesült Európában — mondta Nap Katalin.
A nagyszabású rendezvény fôtámogatója: Fôtisztelendô Msgr. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök és fôesperes (Szent Mihály Plébánia). További támogatók: az Agape étterem, a Katolikus Nôszövetség, a gyulafehérvári Caritas, kolozsvári Báthory István Líceum vezetôsége, A.F. Fejér (Gyergyóújfalu), Szabó Jolán közjegyzô (Csíkszereda), a Szuper Áruház (Csíkszereda) és a Viaþa Crestinã könyvkiadó. Ugyanakkor a szervezôk köszönetet mondanak Égly Melindának és Égly Jánosnak, Bodó Mártának és Balla Árpádnak a találkozó megszervezésében nyújtott segítségért.
A dési EMKE Házban pénteken került sor a Dés körzeti RMDSZ tisztújító közgyûlésére. Dés körzetébe tartozó Déscichegy, Désakna, Margitta, Gyárnyíres össztagsága 752 személy. A 406 dési RMDSZ-tag közül a pénteki közgyûlésen 47-en voltak jelen.
Balogh Zoltán elnök ismertette az új szabályzatot, amely szerint kétévenként lesz tisztújítás az RMDSZ-szervezetekben. Az eltelt két évrôl elnöki beszámolót olvasott fel, ezt id. Barabási Ferenc pénzügyi beszámolója követte.
A városi RMDSZ-es tanácsosok nevében Lendek János számolt be kétéves tevékenységükrôl, majd Váncsa Pál megyei tanácsos saját tevékenységét ismertette.
A beszámolókból kitûnt, hogy a dési RMDSZ vezetôk legnagyobb kudarcuknak tekintik a magyar humán IX. osztály beindításának másodszori visszautasítását, valamint az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának huzavonáját.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az MKT által megválasztott Megyei Választási Bizottsága május 10-én ellenôrizte a megyei SZKT-jelöltek által benyújtott pályázatokat.
A bizottság a következô 13 jelölt pályázatát rendben találta, és 13.00 órai kezdettel kifüggesztette a szervezet székhelyén a névsort: 1. Boros János 2. Bucur Ildikó 3. Dániel Márton 4. Kerekes Gábor 5. Kerekes Sándor 6. Lakatos András 7. Máté András Levente 8. Mátis-Halmágyi Jenô 9. Molnos Lajos 10. Pálffy Károly 11. Pillich László 12. Somogyi Gyula 13. Schwartz Róbert.
Óvásokat május 12-én 16.00 óráig lehet benyújtani.
Kedden Kismama klub
A keddi Kismama klub témája az agresszió. Meghívott: Ráduly Zörgô Éva pszichológus. A gyerekekkel Nistor Krisztina óvónô foglalkozik. Helyszín: a Farkas utca 21. szám alatt. Mindenkit szeretettel várnak a rendezôk.
AZ RMDSZ PATA-GYÖRGYFALVI KERÜLETI SZÉKHÁZÁNAK (Jugoszlávia utca 51. szám) órarendje: Hétfô: 14–17 óra között Kedd: 16–18 óra között Szerda: 14–17 óra között Csütörtök: 14–17 óra között Péntek: 14–17 óra között Szombat: 9–13 óra között. A Jugoszlávia utcai székházban számítógép- kezelôi tanfolyamot is tartanak kisiskolásoknak, diákoknak és felnôtteknek, abból a meggondolásból, hogy számítógépes ismeretek nélkül a jövô már elképzelhetetlen. A tanfolyam a nyári vakációban is mûködni fog. Érdeklôdni a fenti címen vagy telefonszámon (151-409; 146-417) lehet.
A KOLOZSVÁRI BETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR mai ülésének meghívottja Visky Zsolt, vitaindítót tart Ármos Lóránd. Helyszín: Café Bulgakov, kezdési idôpont: hétfô este 7 óra.
MAGYAR NYELVI TÁJAK ERDÉLYBEN címmel dr. Péntek János, a BBTE professzora tart elôadást május 13-án, kedden du. 5 órától a Kolozsvári Népfôiskola rendezvényeinek keretében, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii 5. szám).
A Szabédi-napok keretében pénteken délután a Györkös-Mányi Albert Emlékházban Cseke Péter elnökletével folytatódott a délelôtt az Unitárius Püspökség dísztermében elkezdett elméleti tanácskozás az egyetemes magyar irodalom nyilvánosságáról.
Elôadásában Borcsa János az 1989 után a Látó folyóiratban napvilágot látott, a hazai irodalmárok alkotásait érintô kritikai írásokat értékelte. Száznegyvenöt kortárs és tizenhét közelmúltbeli mûvész került ilymódon terítékre. A legnagyobb gyakoriságnak a következôk örvendtek: Székely János, Esterházy Péter, Kovács András Ferenc, Orbán János Dénes, Bogdán László, Lászlóffy Csaba stb. Az elôadó egy másik következtetése, hogy van kisebbségi irodalom, amelyrôl nem szabad lemondani. A hozzászólások során Gálfalvi György a Látónál lassan kialakult jó munkatársi gárdát dicsérte. Szerinte ezt az utat kell folytatni, annál is inkább, mert eddig igazi hazai mûkritika helyett inkább az irodalmárok írtak egymásról. Dávid Gyula azt nehezményezte, hogy hazai viszonylatban hiányoznak az igazi kritikus egyéniségek. "Gyártjuk a jó-rossz könyveket, és elzárkózunk a fogyasztóktól" — mondta, egyfajta határ kialakulására utalva, amely nemcsak a Királyhágónál, de már Kolozsvár területén is érezteti hatását.
Balázs Imre József elôadásában elmondta: valóban hiánycikk nálunk az igazi mûkritikus, és ebben, márcsak az irodalmi lapok csekély olvasóközönsége miatt is, a napilapoknak fô szerepet kellene vállalniuk. Az irodalomban a gettósodás ártalmas, és az "erdélyi" jelzôt csak indokolt esetben érdemes használni. Mivel azonban az erdélyi irodalom gyakran városonként, régiókként is eltér egymástól, az erdélyiséget nem annyira az írásban, inkább az olvasásban kell megragadni. Nálunk az erdélyi magyar irodalom helyett inkább a romániai magyar irodalom kifejezés érvényesül.
Nem mindennapi kiállítás nyílt a múlt hét végén Szamosújvárott. Már maga a rendezvény helye, a városvégi árvaház különösnek tûnik, de az inkább kézimunkának beillô alkotások is sokat mondanak a kiállítás sajátosságáról. Az ügyeskezû árvák ötven, tematikailag nagyon gazdag alkotást mutattak be, amelyek leginkább a gyermekkor világát tükrözik. Bôrbôl, vászonból, nádból, cérnából és márványból készült alakzatok, goblenek nyújtanak hû tükörképet a 4-es számú Szent Mária gyermekotthon lakóinak alkotómunkájáról. Mert nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kiállítás anyagai igazi alkotótevékenységet, magas szinten mûvelt képzômûvészetet tükröznek. Még térplasztikát is találunk a kiállítás anyagai között. Mindez azt bizonyítja, hogy az árvaházban mûködô szakkör tagjaival naponta foglalkoznak, és gyakran kerülnek kapcsolatba a képzômûvészet titkaival. Néhány kiállítási tárgyat eladásra szántak a kis mûvészek.
Szamosújváron a Törpék Házában is mûködik képzômûvészeti szakkör, ahol 3–7 év közötti gyermekek alkotókedvét mûvelik. Az árvaházban legközelebb a Nemzetközi Gyermeknap tiszteletére szerveznek kiállítást.
Május 9-én az Unitárius Kollégium dísztermében került sor az immár hagyományosnak számító versmondó megmérettetésre, amelyre (a IX–X. és XI–XII. osztályosok kategóriájába) Erdély minden tájáról érkeztek középiskolás résztvevôk. A rendezvényt a kolozsvári Phoenix Könyvesbolt, a Koós Ferenc Alapítvány, az anyaországi Unikornis Könyv- és Lapterjesztô Kft., valamint a Magyarok Világszövetsége támogatta.
Az idei kiírás tematikája: Erdélyi magyar versirodalom a XX. századtól napjainkig. A versenyen indulók szombati fellépését a közismert Murádin László nyelvészprofesszor által vezetett zsûri bírálta el. A hivatalos ünnepi megnyitót azonban pénteken este tartották meg, amelyen Popa Márta igazgató az egyben ünnepélynek is számító vetélkedô folytonosságának fontosságát emelte ki. Szabó Árpád püspök szerint nagy szükségünk van a versre, hogy az megvédelmezzen az egyre inkább elburjánzó külsô nyelvi szennytôl. A megnyitón fellépett a kollégium énekkara és a Fûszál együttes. Szombaton reggeltôl délutánig zajlott a verseny, eredményhirdetésre, díjazásra és kiértékelésre este került sor. Ezen kiderült, hogy az elsô kategória élenjárói a következôk: 1. Salat Imola (Székelykeresztúr). 2. Serfôzô Madócsa (Kolozsvár), 3. György Andrea (Gyergyószentmiklós), különdíj — Suttyók Tímea (Arad) és Csécs Márton (Kolozsvár), Magyarok Világszövetsége –díj — Jancsó Noémi (Kolozsvár); míg a második csoporté: 1. Székely Szabolcs (Nyárádszereda), 2. Kira Dorottya (Kolozsvár), 3. Kovács Bíborka (Sarmaság), különdíj — Faragó Zénó (Arad) és Murvai Erzsébet (Székelykeresztúr), Magyarok Világszövetsége — díj — György Beáta (Székelykeresztúr). Fodor Edina színmûvésznô, zsûritag kimutatása alapján a benevezett költôk gyakoriságának sorrendje: 1. Reményik Sándor, 2–3. Dsida Jenô és Wass Albert, majd Ady Endre, Áprily Lajos, Bartalis János stb.
Tulajdonképpen minden résztvevô nyertesnek érezheti magát. Gálamûsor, majd táncház következett, és a fiatalok a lelki megújulás élményével gazdagabban utazhattak haza.
o A címlap két írása — Új püspök Szatmáron, Roma locuta, cauza finita — Schönberger Jenôt, a szatmári egyházmegye új püspökét mutatja be. II. János Pál pápa április 30-án a 44 éves máramarosszigeti plébánost nevezte ki a több mint egy éve megüresedett fôpásztori székbe.
o "Társtulajdon" az, ami az egyházé? címmel jegyzett interjújában Fodor György Jakubinyi György érseket a Batthyaneum könyvtár és a csillagvizsgáló visszaszerzéséért folytatott küzdelem mai állásáról kérdezi.
o Egyház és civil szféra — a május 2–3. között Kolozsváron rendezett V. Civil Fórum egyházi szekciójának üléseirôl Ozsváth Judit tudósít. Az írás az ülések súlypontos kérdései mellett a közösen megfogalmazott javaslatokról is tájékoztat.
o A Vasárnapban még olvasható: interjú Patasan Gheorghe idén végzô kispappal; beszámoló a kézdivásárhelyi kórustalálkozóról; nyári ifjúsági program-ajánló; nagyváradi, gyergyói, marosvásárhelyi, resicai, jegenyei, máramarosszigeti, temesvári hírek, tudósítások.
Keresztény Szó
o Robert Kagan — Hatalom és gyengeség; Tamási Zsolt — Cyprianus, Karthágó püspöke; Tamási Csilla — Tatárjárás Magyarországon; Ferenczi Sándor — Felekezeti oktatás Korondon; Jakabffy Tamás — Márton Áron a Terror Házában.
o Könyv: Tempfli Imre — Sárból és napsugárból (Jakab Gábor); Barankovics István — Demokrácia, egyház, szabadság (Bereczki Gyöngyvér).
o Film: A Bánk bán filmen (Pósa Zoltán).
o Máshol: Schupler Tibor — A leginkább Peru; Bodó Márta — Mauthauseni séta.
Az Erdélyi Riport szerkesztôsége és a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium intenzív riporterképzô tanfolyamot szervez 12 fô részére, 2003.június 9–21. között, az Ady Endre Sajtókollégium székhelyén.
A tanfolyam elsô hetében 40 óra mûfajelméleti képzést biztosít, amelynek során neves magyarországi elôadók, gyakorló riporterek és publicisták tartanak elôadást. A második 40 óra gyakorlat keretében a hallgatók egyéni feladatokat oldanak meg, amelyek kiértékelését a szakma elismert mûvelôi végzik. A tanfolyam elvégzését oklevéllel igazolják. Jelentkezni lehet május 31-ig szakmai önéletrajzzal, valamint egy riport, egy interjú, egy publicisztika mûfajában írott anyaggal. Címünk: Erdélyi Riport, 3700 Nagyvárad, Leagãnului 16., Tel/fax: 0259/455-406, email: riport@riport.ro., Ady Endre Sajtókollégium, 3700 Nagyvárad, Sirul Canonocilor 13, Tel/fax: 0259/419-924, e-mail: ask@rdslink.ro
Ha Ön részese kíván lenni egy Erdély-szerte és külföldön (Magyarország, Ausztria, Németország, Kanada stb.) is népszerû, sikeres kiadvány nyújtotta reklámlehetôségnek, ne szalassza el azt alkalmat, és forduljon szerkesztôségünkhöz, ahol már készül a 2004-es esztendôre szóló évkönyvünk. Május végéig várjuk mindazok jelentkezését, akik be szeretnének kerülni következô kiadványunkba (megjelenés októberben). Egy fekete-fehér oldal ára (áfástól) 2,5 millió lej. Jelentkezni személyesen, telefonon vagy elektronikus postán (bela@szabadsag.dntcj.ro) lehet.
A COMMUNITAS Alapítvány pályázatot hirdet magyar nyelvû könyvek kiadásának támogatására, a Kisebbségi Tanács alapjaiból.
A pályázattal elsôsorban a romániai magyar szerzôk mûveit kívánjuk támogatni. A pályázaton kiadók, illetve kiadási joggal rendelkezô kulturális mûhelyek, egyházi szervezetek, alapítványok, társadalmi szervezetek vehetnek részt.
Pályázni lehet kortárs és hiánypótló klasszikus szépirodalmi mûvek, hiánypótló fordítások, illetve a megmaradást szolgáló, a nemzeti önismeretet, a magyar kultúrát, történelmet, hagyományokat megörökítô eredeti kéziratok támogatására.
A kész (megszerkesztett) kéziratokat és a pontosan kitöltött pályázati ûrlapokat a pályázatot lebonyolító Romániai Magyar Könyves Céh címére kell beküldeni — 4300 Marosvásárhely, Pãltinis u. 4., legkésôbb 2003. május 25-ig (postai bélyegzô dátuma), illetve május 29-ig (személyesen).
Ûrlapok az RMKC-tôl igényelhetôk a 0265-256448-as telefonon.
A beérkezett kéziratokat, pályázatokat az Alapítvány által kinevezett kuratórium bírálja el.
A döntés várható idôpontja 2003. május 31.
Amint a földrajzi felfedezések történetébôl tudjuk, a XIX. század kezdetéig az ember megismerte és feltérképezte a szárazföld legnagyobb részét. Eltûntek a "fehér foltok" Ázsia és Afrika belsejébôl, a dél-amerikai dzsungelek területérôl, s már az óceánfenék domborzata is kezdett kirajzolódni. A sikerek ellenére, a tudományos köröket és a szenzációéhes nagyközönséget a Föld sarkainak elérése foglalkoztatta. A kérdésnek könyvtári irodalma van. A sarkok elérésének nagy álma csak a XX. század elején valósulhatott meg. Idôrendi sorrendben az elsô világraszóló esemény az Északi-sark elérése volt az amerikai Robert Edwin Peary expedíciója által, 1909. április 6-án. Ezután — érthetô módon — hihetetlen versengés indult a Déli-sark eléréséért. A norvég Roald Amundsen, a Déli-sark késôbbi meghódítója a következôket jegyezte fel: "Számomra nem maradt más hátra, mint hogy az utolsó nagy kérdést próbáljam megoldani — s ez a Déli-sark". Amundsen expedíciójával 1911. december 15-én érte el a Déli-sarkot. Fájó, hogy vetélytársa, az angol Robert Scott és expedíciója, miután másodikként 1912. január 17-én elérte a Déli-sarkot, a visszaúton megfagyott. Naplója — amelyet késôbb találtak meg — megrázó olvasmány. Érdekes megjegyezni mint földrajzi tényt, hogy a Déli-sark 2900 m tengerszint feletti magasságban van.
A Déli-sark meghódítása után "az új nagy kérdés és feladat" a világ legmagasabb csúcsa, a Himalájában lévô 8848 m-es (legújabb adatok szerint 8850 m-es) Csomolungmának "a Föld Istenasszonyának", az angolok által Mount Everestnek nevezett csúcs megmászása lett. Az örök hóval és hatalmas gleccserekkel fedett Himalája földünk leghatalmasabb, az eurázsiai hegyrendszerhez tartozó lánchegysége, amelynek tizennégy, nyolcezer méternél magasabb csúcsa van. A geológiai szempontból fiatal lánchegység a lemeztektonika szerint emelkedett ki az indiai szubkontinensnek a kínai pajzshoz való közeledése folytán.
Mivel a terület India, a "brit korona gyöngye" befolyása alatt állt, a londoni Alpine Club és a Királyi Földrajzi Társaság közvetlenül az elsô világháború után expedíciókat kezdett szervezni a Himalájába. Az elsô expedíciók Tibet felôl, tehát északról indultak.
Az 1921 és 1936 között szervezett brit Himalája-expedíciók hozzájárultak a lánchegység gerinceseinek és gleccsernyelveinek megismeréséhez és feltérképezéséhez, a magassági pontok meghatározásához. Az expedíciók alkalmával a hegymászók és az ôket felügyelô orvosok értékes fiziológiai észleléseket tettek az emberi szervezetnek a nagy magasságokban való viselkedésével kapcsolatban. (A légzés, a vér hemoglobin tartalmának változása, az oxigén alkalmazásának hatása a hegymászókra, a folyadékszükséglet, a hegyi betegség megjelenése stb.)
Az elsô expedíciót 1921-ben George Leigh-Mallory vezette Tibet felôl. A Rombuk kolostortól indulva kutattak a felhatolási lehetôségek után. 1922-ben ismét próbálkoztak. Ekkor az élcsapat 8230 méterig jutott, de a visszaúton egy hópárkány leszakadása miatt alázúdult lavina hét serpát (benszülött teherhordót) sodort el. Az 1924-es expedíció alkalmával a csúcskísérletrôl a kor egyik legjobb hegymászója, G. L. Mallory és társa, Andrew Irvine soha nem tért vissza. Azt sem tudjuk, milyen magasságig jutottak, és nem ismerjük pusztulásuk körülményeit sem. Mindezekrôl csak feltevések vannak. Viszont E. F. Norton ezredes, ugyanennek az expedíciónak a tagja 8572 méteres magasságig jutott el. Mindössze 276 méteres szintkülönbség választotta el a csúcstól. Innen ô is kénytelen volt visszafordulni. Eredménye azonban kimagasló, hiszen 1953-ig senki sem jutott magasabbra!
1936-ban a britek már hatodik expedíciójukat szervezték meg Hugh Rottle d-ge vezetésével. Különben ô vezette az 1933-ban indított negyedik expedíciót is. 1938-ban már a hetedik brit expedíció próbálkozik H. W. Tilman vezetésével, de a csúcsra feljutni ez alkalommal sem sikerült. Közben lehetôvé vált a hegylánc átrepülése és fényképfelvételek készítése a magasból. A légi felvételek nagymértékben hozzájárultak a terep részletes megismeréséhez és a legmegfelelôbb útvonalak kiválasztásához.
Közben kitört és lezajlott a második világháború, amely több mint egy évtizedig megbénította a hegymászást és az expedíciók szervezését. Londont a legvadabb bomba- és rakétatámadások érték. Európa lángokban állt, nem beszélve a Távol-Keletrôl.
A hegymászó tevékenység újrakezdése csak az ötvenes években vált lehetôvé. 1951-ben Nepál is megnyitotta határait a Himalájába készülô expedíciók elôtt. Így lehetôvé vált a Csomolungma déli oldalról való megközelítése. 1950-ben az angol H. W. Tilman és az amerikai Charles Houston vezetnek expedíciót Nepálon keresztül, az utak kipuhatolására. Expedíciójuknak nem volt célja a csúcsra való feljutás. 1951-ben az Eric Shipton vezetésével indult expedíció felderíti az alkalmas útvonalát a Khumbu gleccseren át, a Déli Nyeregig. Ezzel új lehetôség csillan fel a nagy cél megvalósítására! A rengeteg próbálkozás alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az angolok a legesélyesebbek a csúcs elérésére. Közben a svájciak is próbálkoznak. 1952-ben a dr. Wyss Dunant által vezetett svájci expedícióban Norgay Tenzing is jelen volt mint szirdar (a serpák fônöke). A csúcskísérletet május 28-án akarták megvalósítani, Raymund Lambert és Tenzing részvételével. Hóvihar miatt a próbálkozás nem sikerült, de a csúcsot 300 méterre közelítették meg. A nyári monszun elmúltával a svájciak ôsszel ismét próbálkoztak, de sikertelenül. 1952 nyarán újabb brit expedíció indul a 8192 m-es Cso Oju megmászására. Ezt a britek bevezetô, edzô és kísérletezô expedíciónak szánták, nehéz terepen. Ekkor történt a felszerelések, oxigénes légzôkészülékek kipróbálása is.
Az 1952–1953-as brit Himalája-expedíciót a legnagyobb gonddal és körültekintéssel szervezték meg. A csapat elsô találkozója, amelyen mindenki részt vett, 1952 november 17-én volt. Elôre rögzítettek mindent: kik a csapat tagjai, az oxigénkészülékek rendszere, a legoptimálisabb útvonal, a sátrak, élelmiszerek, tüzelôanyagok mennyisége és minôsége stb. Az expedíció vezetôje a katonatiszt Sir John Hunt lett, aki a két világháború között három Himalája-expedícióban vett már részt, tehát tapasztalatokkal rendelkezett. A csapat tagjai a legkiválóbb hegymászók közül kerültek ki (eltekintünk a névsor közlésétôl), Griffith Pugh mint élettankutató az élelmezésnek és a hegyi betegség leküzdésének kérdéseit vizsgálta.
Az eddigi csúcstámadási tapasztalatokból és kudarcokból az derült ki, hogy a sikertelenség fô oka az utolsó tábor nagy távolsága volt a csúcstól. Ezért senkinek sem sikerült ez idáig az oda-vissza út megtétele. Erre legelôbb E. F. Norton ezredes mutatott rá. Ezért a Sir John Hunt által kidolgozott új brit tervben a 9. (utolsó) tábort 8504 m magasságban létesítették, s ez reményt adott arra, hogy a csúcstámadók meg tudják tenni az oda-vissza utat.
(Folytatjuk)
Ünnepelni is tudni kellene néha — jutott eszembe azon a bizonyos napon, amikor is Európának áldoztunk hangos szóval, nagy felhajtással. Aznap délelôtt kulturális eseményre igyekeztem. Rangos, évek óta ismétlôdô rendezvény, elôadásokkal, jeles meghívottakkal. Helyszín az Unitárius Püspökség díszterme. A Mãrãsti téri megállóban negyedórát várok buszra, amikor végre bedöcög egy, de a sofôr útszéli hangnemben elordítja, hogy a forgalomelterelés miatt a busz nem a Fôtér felé megy. A megállóban veszteglô, összesen két taxit persze villámgyorsan nyakoncsípik élelmesebb utastársak, én pedig elkönyvelem, hogy két pillanat alatt hazafutok, és hívok egy kocsit. Három céget tárcsázom fel, míg végül megkönyörülnek rajtam, két perc múlva ígérik az autót. Közben tévés kolléganôm türelmetlenül csengeti a mobilomat, amibôl megállapítom, hogy a kezdés elôttre megbeszélt közös interjú már bôven kútba esett… Sebaj, gondolom magamban, még csak alig háromnegyed tíz felé jár az idô, taxival bôven odaérek, a kávészünetben pedig bepótolom a mulasztást, és elkészítem az anyagot.
Idônként tapasztaltam már némi együttérzést a taxisok részérôl, ha szólok, hogy taposson bele, mert máris elkéstem, megteszi. Mostani sofôröm is jószándékúnak bizonyult, arról azonban ô sem tehetett, hogy a lezárt, elterelt és minden lehetséges módon manipulált forgalom következtében csak lépésben tudtunk haladni, elkeseredetten araszolva a kocsirengetegben. Hosszú percek teltek el, nekem pedig lelki szemeim elôtt lepörgött a jelenet, amint csapzottan, lihegve beesem az ajtón, ezzel alaposan megzavarva az elôadót és a hallgatóságot. Az ilyen helyzetektôl mindig is irtóztam, elég ritkán kések el bárhonnan is, ezért most sûrû átkokat szórtam magamban, magamra is, hogy ugyanbiza miért nem keltem fel korábban, némi gyalogtúra árán ugyan, de félóra alatt kényelmesen besétálhattam volna a központba… Azonban késô a bánat, hiszen úton vagyok már — még egy ideig. A kétágú templom elôtti keresztezôdésnél legrosszabb álmom valósul meg: fehérsapkás szörny (értsd: forgalmi rendôr) terelget befelé…. Nálam ez volt az utolsó csepp, közöltem a taxissal, hogy eljött a búcsú pillanata, majd egy óvatlan mozdulattal kiugrottam a kocsiból, és a dühödt úrvezetôk szitkaitól kísérve rohanni kezdtem a járda felé. Ekkor volt negyed tizenegy. Miközben száguldottam utam végcélja, a Brassai-líceum felé, körülöttem mindenütt érzékeltem a dühös, csalódott, munkahelyükrôl elkésô emberek reakciót. A teológia elôtt elhaladva pedig vetettem egy pillantást a diák-köznyelvben csak Hófehérke és a hét törpe néven emlegetett szoborcsoport felé, amely elôtt katonák feszes sorfala mellett városi méltóságok ünnepelték Európa Napját.
Ahogy azt elôre megéreztem, csapzottan és lihegve, húszperces késéssel értem be a rendezvényre. Egyetlen szerencsém, amirôl idôközben meg is feledkeztem, hogy hozzám hasonlóan mások is csak nagy nehézségek árán jutottak el a helyszínre, ezért az akadémiai negyedórát túllépve még a balkáni negyedbe is átcsúszott a program kezdete.
Szóval, ha nekünk Európa kell, akkor azt most megkaptuk. Nem tudom, az átlag adófizetô állampolgárok közül hányan örvendeztek az elterelt forgalomnak, az ebbôl adódó késéseknek, ráadásul mindezt ebben a szokatlan májusi kánikulában. Az egészet pedig betetôzte az a ricsaj, amelyet ünnepi mûsor címszó alatt igyekeztek lenyomni a gyéren csordogáló közönség torkán… (Nagy részénél a szerkesztôség ablakából asszisztáltam, innen származnak az információim.)
A munkanap végén, este, tanulva a délelôtt történtekbôl, gyalogosan indultam hazafelé. Hazaérve magamra csuktam a lakás ajtaját, és örültem a csendnek és annak, hogy Európa valahol kint maradt.
Az öregúr, aki megszólított az utcán, udvarias volt, mint egy fôpincér, amikor az asztal sarkán körmöli a számlát, és ô is ugyanolyan ájtatos, mégis mélyreható tekintetet vetett rám.
Bevallom, nem kedvelem túlságosan, ha az utcán leszólítanak, mert van, ahogy van, de nekem úgy tûnik, hogy majdmindenki tôlem akarja megtudni, hogy bizonyos ismeretlen nevezetû utca hol található és hogyan lehet oda eljutni. Valamikor szívesen ügyködtem ilyen elirányítási dolgokban, de mostanában, bár úgy hiszem, alaposan ismerem szülôvárosomat, minduntalan soha nem hallott utcák nevét kérdezik tôlem. Érthetô okokból zavarba jövök, különösen, ha azt a bizalmi kérdést is elôlegezik, hogy "idevalósi"? Legszívesebben elküldeném... Na, nem haza, csak a nem éppen kedvelt polgármester úrhoz, aki mániákusan át- meg átkeresztelteti az utcákat, hadd élvezze ô is áldásos mûködése édes gyümölcsét. Mégsem tehetem, mert a kérdezô legalább olyan ártatlan a dologban, mint én, aki sohasem kapcsolok idejében azt mondani: most érkeztem én is ebbe a híres és kincses volt, de nagy faluvá lett városba, s éppen a Fôtérrôl jövök, ahol megtekintettem a történelminek hitt szemétgödröket, amelyek úgy néznek ki így, újjávarázsolva, mintha maguk az ôsök felejtették volna itt, amikor hirtelen valamiért pucolni kellett... Többnyire töredelmesen bevallom, hogy e város szülötte vagyok, de a kérdezett utcát, ha megfeszítenek, akkor sem tudom, hol van.
Ám az öregúr, bizalomgerjesztô mosolyával, nem keresztrejtvénybe illô utcanév után érdeklôdött, ennél egyetemesebb egyenes kérdést tett föl nekem: szeretné tudni, mi lesz ezzel a világgal? A meglepetéstôl eltátottam a számat, de e meglepetést nyomban elnyomta az öröm, hogy az idegenvezetés ezúttal elmarad, úgyhogy már vágtam is volna: hát persze! Mert ki a fenét ne érdekelné ez? Ám a gyanú is meglepett közben, amitôl óvatosan körbevizslattam: nem rejtett kamera kíséri valahonnan bamba ámulatomat, majd fölragyogásomat? Semmi gyanús, legfönnebb az érdemelt figyelmet, hogy a legforgalmasabb járdaszakaszon cövekeltünk le, s az erre-arra sietôknek kerülgetniük kellett. Az is felmerült, hogy a bizalomgerjesztô öregúr a tárgy filozófiai megközelítését várja el tôlem, s már-már elkapott a vizsgaizgalom, s igyekeztem összekapkodni magamat és ez irányú gondolataimat, ugyanis tudom, hogy az efféle kérdéseket ital fogytával szokták fölvetni társaságban, amikor már minden más téma átfutott az ôrlômalmon, és egy-két ásítás is elnyomatik, miközben egyre többször feledkezik a tekintet a karóra mutatóin, de senki sem meri még vállalni a "robbantást"...
Ám idáig jutván, az is eszembe jutott, hogy ez az idôs úr még a nevét sem tolta világsorsot faggató kérdése elébe, ilyenformán hiába kapnám össze magam, hogy a súlyos kérdés magasságába emelkedve kifejtsem ad hoc jóslatomat a világ sorsáról, amikor egy fényes felületû reklámlapocskát, inkább füzetecskét tartott elémbe, amelynek címe nagyjából megegyezett a nekem szegzett kérdéssel. Nincs tehát vizsga! Megúsztam a választ is! Világossá lett, az öregúr nekem fogja ajándékozni a feltehetôen választ tartalmazó lapocskát. Úgy tûnt nekem, hogy ez a nap sikeres: se idegenvezetés, se keresztkérdésekkel tarkított vizsga. Így hát majdnem örömmel és természetesen hasonlóan udvarias köszönettel vettem át az ajándékot. És a füzetecske címlapjára pillantva, jól láthattam, emberalak áll széttárt karokkal egy sakktáblásnak mutató sík mezô közepén, mögötte — akárha az ûrbôl láthatnánk — a csupa kék és felhôs Földünk nyugszik le éppen a kockázott horizont mögött, s így még drámaibbnak hat a cím: Fennmarad ez a világ?
Nos, itt a kérdés — gondoltam —, s kezemben a válasz is. Tehát megnéztem a hátsó borítót is. Jól sejtettem: csupa derûs színekbôl szôtt tájkép, elôtérben egy füligmosolyú férfiúval, aki bizonyára megtette, amit a világ fönnmaradásáért meg kellett tennie: a hóna alatt napsárga búzakéve! Az ám, és mögötte két másik férfiú szôlôt szüretel éppen, s lent, a mély völgyben ultramarinkék folyó mossa a dombok lábát...
Ugye, hogy ugye! — lelkesedtem a szükségesnél is jobban. — Vili, hogy fennmarad! Pláne, ha ezen a földrajzi szélességen is egyszerre lehet majd aratni és szüretelni.
Egyéves és 10 hónapos mérai kisfiú vírusos agyhártyagyulladás áldozatává vált. Mint arról lapunkban korábban olvashattak, a pénteken bekövetkezett halálesetet a betegség rendkívül gyors lefolyása elôzte meg. A halál okát szombaton végzett boncolás állapítja meg pontosan. A sorozatos agyhártyagyulladásos megbetegedések miatt kolozsvári orvoscsoport kivizsgálást végzett Mérában.
A Kolozsvár közelében fekvô településen az év elején több gyermek is megbetegedett vírusos agyhártyagyulladásban. Akkor az egészséges gyermekek körében védôoltás-kampányt végeztek. A közel kétéves kisfiú a Kolozsvári 3-as Számú Gyermekklinikán hunyt el: a mentôszolgálat képviselôi szerint a betegség elsô tünetének megjelenése és lefolyása rendkívül hirtelen következett be, és igen gyors volt. A szakorvosok szombaton végeztek boncolást, amelynek hivatalos eredményeit a héten ismertetik, s amennyiben beigazolódik, hogy a kisfiú valóban agyhártyagyulladásban halt meg, egész családját megelôzô kezelésben részesítik. Év elején a Kolozs Megyei Közegészségügyi Igazgatóság kutatást végzett Mérában, amely igazolta a járvány gócpontját a régióban. A vizsgálatot több mérai agyhártyagyulladás-gyanús gyermeknek a Kolozsvári Járványkórházba való beutalását követôen rendelték el, s a gyanú beigazolódása után az egészséges gyermekek körében megelôzô kampányt végeztek.
Az igazgatóság újabb kampányának eredményei függvényében eldöntik a megelôzés módját. Az orvosok szerint az agyhártyagyulladás fôként télen és tavasszal jelentkezik, leginkább a tízévesnél fiatalabb gyermekeket veszélyezteti. Szakemberek szerint a lakosság húsz százaléka hordozója az agyhártyagyulladást okozó vírusnak, ám a betegség megjelenésének a nem megfelelô tisztálkodás, higiéniai körülmények kedveznek. A megbetegedés elsôsorban magas lázzal, fejfájással, hányással kezdôdik, s gyors lefolyással kómás állapotot okoz.
Amikor a Demokratikus Újbaloldali Fórum Szándéknyilatkozatát közzétette, többen is nehezményezték, hogy az Újbaloldal elutasítja az RMDSZ tevékenységével és vezetô testületeivel kapcsolatos nyilvános vitákat. Ez az elôírás azonban nem ezt célozta, s nem is a szövetség vezetôtestületei elôtti hajbókolás kifejezôjeként került szándéknyilatkozatunkba. Álláspontunk annak a szilárd meggyôzôdésünknek a kifejezôje, hogy a nyilvános viták, a legitim vezetés folyamatos támadása árt az RMDSZ tekintélyének, akadályozza a vezetôség munkáját, és rontja a szövetség választási esélyeit.
Éppen ezért megdöbbent és felháborít az a nyilatkozat, amelynek kivonatát a Kovászna megyei Újbaloldali Fórum néhány tagja által fogalmazott szöveg alapján a Szabadság május 6-i száma közölte. Bár a közleményben foglalt gazdasági-szociális természetû javaslatokkal egyetértünk, a jelzett csoport fellépését elítéljük, mert elhibázott, és szöges ellentétben áll az Újbaloldal program-dokumentumaival.
Az RMDSZ nem mûködhet eredményesen, ha legitim vezetôit folyamatos támadások érik, hitelüket rontják, hogy aztán kudarc esetén ujjal mutogathassanak rájuk. Egy lojális ellenzék nem a sajtón keresztül üzenget saját szervezete vezetôinek, hanem a szervezet belsô fórumain keresztül.
A közlemény több aláírója jelen volt az RMDSZ szatmári kongresszusán. Miért nem ott tették szóvá kritikai észrevételeiket? Mivel ezt elmulasztották, nincs erkölcsi alapjuk a nagy nyilvánossághoz fordulni!
Ez a fellépés többszörösen is sérti a Demokratikus Újbaloldal program-dokumentumait. A Szándéknyilatkozat kimondja, hogy a nézeteltéréseket a szövetségen belül kell rendezni, a "befelé vita, kifelé egység" elve alapján. Kimondja azt is, hogy az újbaloldal elítél minden olyan fellépést, ami önös érdekek alapján megbontja az RMDSZ cselekvési egységét.
A Demokratikus Újbaloldal Alapszabályzata kimondja, hogy az Újbaloldal helyi csoportjai helyi jellegû kérdésekben önállóan dönthetnek. Az RMDSZ munkájának s az országos vezetôk magatartásának megítélése azonban nem helyi ügy. Ilyen kérdésekben csak az Országos Értekezletnek, vagy sürgôsségi esetekben a Bizalmak Tanácsának van döntési joga. A háromszékiek esetében egyik vezetô szerv sem került összehívásra. Emiatt a vitatott nyilatkozat aláírói illetéktelenek voltak a Demokratikus Újbaloldal nevében bármit is nyilatkozni — áll abban a közleményben, amelyet a Demokratikus Újbaloldal megalakításának kolozsvári kezdeményezôi, Nagy Károly, Láng János és Neményi József Nándor ír alá.
Egy fordulóval a 2002–2003-as bajnokság vége elôtt, amint az várható volt, a Bukaresti Rapid nôi kézilabda-csapata vasárnapi gyôzelmével bebiztosította elsô helyét. Bár az együttes csak két ponttal vezet, ha az utolsó mérkôzésen ki is kap Szászsebesen, s a második helyezett, volt bajnok Oltchim beéri pontszámban, az egymás elleni eredmények a vasutasgárdának kedveznek, amely bár Râmnicu Vâlceán kétgólos vereséget szenvedett, a fôvárosi visszavágót öt találat különbséggel nyerte meg.
Kétségkívül nagy az öröm a Rapid házatáján, ugyanis a csapat negyedik bajnoki címe 36 (!) éves szünet után született meg. A Rapidos sportvezetôk boldogságát fokozza, hogy a múltheti vízilabda siker után a nôi kézilabdában is bajnoki címet nyertek, s a bajnoki címek számát valószínûleg tovább növelik a labdarúgók is. A legboldogabb ember talán Gheorghe Covaciu edzô lehet, aki alig két hónapja lett a csapat szakvezetôje, és máris bajnoki cím megnyerését ünnepelheti. De azért említsük meg az elôzô kispadi vezetôgárdát, Vasile Mãrgulescu fôedzôt, valamint Constantin Popescu szaktanácsadót, valamint mindkét "éra" segédedzôjét, az edzô-játékos Cristina Dogaru-Cucuianu nevét is. És ha múltheti, kolozsvári szereplésük alkalmával nem nagyon bizonyították fölényüket, sportszerûen azért gratulálunk az elsô hely megszerzéséhez, és ugyanakkor sok sikert kívánunk az elkövetkezô hivatalos nemzetközi vetélkedôkön is.
Rátérve a bajnokság utolsó elôtti fordulójának eredményeire, ezek a következôk voltak: Rapid–Brassói Rulmentul 35–27, Nagyszebeni MSK–Oltchim 23–24 (!), Zilahi Silcotub–Dévai U-Remin 33–24, Konstancai Tomis–Posta Câlnãu-i Astral 28–26 és Galaci Oþelul–Szászsebesi MSK 37–25. A forduló hatodik mérkôzését, az U-Ursus–Nagybányai Selmont találkozót május 14-én, szerdán délelôtt 11 órától játsszák le a Horia Demian Sportcsarnokban. Ezek után a helyzet a táblázaton:
1. Rapid 21 17 2 2 648–489 36
2. Oltchim 21 17 0 4 598–511 34
3. Silcotub 21 16 0 5 608–475 32
4. Déva 21 14 3 4 537–452 31
5. U-Ursus 20 13 1 6 587–516 27
6. Selmont 20 10 2 8 541–494 22
7. Rulmentul 21 7 2 12 469–540 16
8. Galac 21 8 0 13 480–510 16
9. Konstanca 21 6 1 14 514–572 13
10. Szászsebes 21 4 2 15 481–632 10
11. Astral 21 3 3 15 502–635 9
12. Szeben 21 2 0 19 446–585 4
A vetélkedô utolsó, 22. fordulójára május 18-án, vasárnap kerül sor a következô párosítás szerint: Brassói Rulmentul–U-Ursus, Déva–Konstanca, Astral–Nagyszeben, Oltchim–Galac, Szászsebes–Rapid. A Selmont–Silcotub mérkôzést késôbbi idôpontban játsszák, a nagybányai csapat kontinentális-kupabeli visszavágója miatt.
A szombati 20. forduló találkozói után tisztázódott a feljutás kérdése a férfi elsôosztályú bajnokság Nyugati csoportjában, ugyanis az Arad–Nagybánya csapatai közötti külön párharc a Maros-partiak javára dôlt el. Ôk szombaton nagy küzdelem után idegenben is legyôzték a máramarosiakat, s három pontra növelték elônyüket a tabella élén. Mivel legközelebb a sereghajtó élesdieket fogadják, biztosra lehet venni, hogy ôsztôl az Aradi Safilar kézilabdázói ismét a Nemzeti Ligában fognak szerepelni.
Íme, a részletes eredmények: Nagyszentmiklósi Aranca–Tordai Potaissa 36–27, Nagybányai Quartz–Aradi Safilar 20–21, Lugosi Comprest–Élesdi KK 32–16, Szatmárnémeti Unió–Resicabányai Egyetem 14–16, Mehedinþi-i KK–Nagyváradi MSK 31–22, Vajdahunyadi Siderurgica–Segesvári KK 0–10 (játék nélkül, mivel a vajdahunyadi csapat visszalépett).
A fenti eredmények után a táblázaton a sorrend:
1. Arad 20 18 0 2 622–487 36
2. Nagybánya 20 16 1 3 592–443 33
3. Segesvár 20 13 3 4 590–436 29
4. Resica 20 14 1 5 564–482 29
5. Nagyvárad 20 12 1 7 488–442 25
6. Mehedinþi 20 9 0 11 544–532 18
7. Unió 20 8 0 12 441–472 16
8. Nagysz. 20 8 0 12 532–589 16
9. Lugos* 20 7 2 11 490–550 14
10. Torda 20 6 0 14 456–550 12
11. Vajdah. 20 4 0 16 424–545 8
12. Élesd** 20 1 0 09 409–624 1
* — két büntetôpont
** — egy büntetôpont
Egyenlô pontszám esetén elsôdlegesen az egymás elleni eredmények számítanak.
A 21. forduló május 17-én szombaton lesz, a következô mûsor szerint: Torda–Mehedinþi, Arad–Élesd, Resicabánya–Nagybánya, Nagyvárad–Szatmárnémeti, Segesvár–nagyszentmiklós. A Vajdahunyad–Lugos mérkôzést ez utóbbiak javára igazolják.
Az elmúlt hét végén lejátszották a nôi európai kupák döntôinek elsô találkozóit.
A Kupagyôztesek kupájában az ukrán Szpárták Kijev 30–27 (16–12) arányban legyôzte a francia Besancon együttesét (amely korábban a Gyôri ETO-t búcsúztatta — a magyar lányok azelôtt a Zilahi Silcotubot ütötték el a továbbjutástól). A háromgólos elôny azonban, úgy gondoljuk, nem lesz elég a kupagyôzelemhez a franciaországi visszavágón.
Jól szerepelt a Dunaferr az EHF-kupa döntôjének elsô összecsapásán, ugyanis Dunaújvárosban a helybéli jégstadionban 4500 nézô jelenlétében, nagyon jó hajrával értékes 27–22 (11–11) arányú sikert arattak a jóképességû dán Slagelse ellen. A mérkôzés legeredményesebb játékosai Ferlin 8, Borok és Szrnka 5–5, illetve Petrovics 8 és Fridrikas 4 voltak. A gyôzelem ellenére nehéz visszavágó várja a magyar lányokat a hét végén, Farumban.
A Challenge-Cup utolsó aktusában, ahol, mint ismeretes, hazánk is érdekelt a Nagybányai Selmont révén, a román lányok elsô találkozójukat vasárnap este játsszák idegenben, a Borussia Dortmund ellen. Az eredmény lapzártáig nem érkezett meg, azt azonban hozzátehetjük, hogy a német csapat az idei évadban a trófea tavalyi gyôztesét, a Dévai U-Remint állította meg a folytatástól.
Pénteki és szombati gyôzelmeivel Jerebie Páll Magda csapata, a Kolozsvári U-ACSA a nôi kosárlabdabajnokság döntôjébe jutott, ahol, 1996-hoz hasonlóan, ismét a Livas Petrom Târgoviste lesz az ellenfele.
A három gyôzelemig tartó elôdöntôben a fôvárosi csapat 2–1-es vezetéssel érkezett Kolozsvárra, és a negyedik, pénteki találkozón szinte bebiztosította a továbbjutást, hiszen öt perccel a mérkôzés vége elôtt nyolc ponttal (42:50) vezetett úgy, hogy a hazaiak még pontot sem szereztek az utolsó negyedben, ráadásul a nagyszerûen játszó Musat is ekkor pontozódott ki. Az U azonban nem adta fel, és Bocos, Vescan és Ardeleanu kosaraival 9:2-es rohamot produkált, majd Ardeleanu és Kulcsár hárompontosaival átvette a vezetést. Bár a vendégek legjobbja, Rãdulescu az utolsó negyedben indult be igazán, a végére már benne sem maradt szusz, és 17 másodperccel a vége elôtt Vescan bizosította be a gyôzelmet két büntetôjével. Végeredmény: 63:56.
Az ötödik mérkôzésen, szombaton délelôtt nagyon meglátszott a játékosok hozzáállásán a pénteki siker, illetve kudarc: a hazaiak magabiztosan, energikusan kezdtek, a vendégeken viszont ugyancsak meglátszott a fáradtság. Így aztán a vártnál könnyebben és hamarabb eldôlt a mérkôzés. Kulcsár és Musat beszórt egy-egy hárompontost, és már nem volt megállás: az elsô negyed után 20:3-at mutatott az eredményjelzô. Az U fölényét mutatja a lepattanó-párharc is: az elsô félidôben Kulcsárék 35-öt szereztek, míg a fôvárosiak 18-at. A második negyed kiegyenlített volt, a harmadikban közepén a Sportul feltornázta magát 12 pontra (39:27), de Vescan és Ardeleanu már az utolsó negyed elejére 20 pontra növelte a hazai elônyt. Addigra a vendégek is beletörôdtek sorsukba, és a félezer nézô már csak a meccs végét várta, hogy megköszönhesse a lányoknak a játékot. A lányok pedig pezsgôvel ünnepelték a döntôbe jutást, egykori csapattársaikkal, Vass Ildikóval, Carmen Nastorral, Florina Pascalãuval és Mirela Vostinaruval együtt, akik a cserepad mögülrôl szurkolták végig a két mérkôzést.
A két részletes eredmény: U-ACSA–Sportul 63:56 (18:18; 8:7; 16:18; 21:13) és 59:42 (20:3; 11:10; 17:16; 11:13).
Pontok és lepattanók: Kolozsvár: Vescan 16+12 pont, 13+5 lepattanó; Ardeleanu 10 (2 x 3)+14 (1 x 3) p, 4+7 l; Musat 14 (1 x 3)+9 (1 x 3) p, 6+4 l; Kulcsár 11 (1 x 3)+7 (1 x 3) p, 7+11 l; Urse 4+5 p, 10+15 l; Bocos 2+10 p, 7+9 l; Ondreicovoci 3 (1 x 3)+2 p; Csender 3 (1 x 3)+0 p. Sportul: Rãdulescu 14+8 p, 10+10 l; Miulescu 12 (1 x 3)+6 p; Alexandra Cutaü 6+14 (2 x 3) Tufan 8+6 p, 5+6 l; Nacu 6+8 p; Bagiu 6+0 p; László 2+0 p, 6+2 l.
A kolozsváriak 3–2-es összesítéssel jutottak tovább.
Szombaton vette kezdetét az olasz kerékpáros körverseny, a Giro d’Italia. A 86. alkalommal megrendezett országúti megmérettetés a spanyol és a francia körversenyek mellett a világ egyik legrangosabb kerékpáros versenyének számít.
A nagy hiányzók között idén elsôsorban az amerikai Lance Armstrongot, a Tour de France négyszeres gyôztesét kell megemlítenünk, aki a franciaországi megmérettetésre készülve úgy döntött — menedzserének szavára —, hogy ezúttal kíméli magát, és nem indult a Girón.
Ennek talán a házigazdák kedvence, az olasz Mario Cipollini örvend a legjobban, hiszen az "Oroszlán"nagy fegyvertényre készül: szakaszgyôzelmeinek számát tekintve új csúcsot szeretne elérni. Ehhez mindössze két szakaszgyôzelmre van szüksége a 21 etap során. Elsô próbálkozása a csúcs beállítására azonban kudarcot vallott: nagy meglepetésre Alessandro Petacchi lehajrázta Cipollinit az olasz körverseny elsô szakaszán. Elsôsége esetén a sprintkirály a szakaszgyôzelmek tekintetében beállította volna Alfredo Binda csúcsát — a legendás elôd 41 alkalommal végzett az élen.
A verseny összdíjazása mellesleg 1 350 000 euróra rúg. A megmérettetés június 1-én ér véget. A legtöbb sikert eddig a belga Eddy Merckx, valamint az egyaránt olasz Alfredo Binda és Fausto Coppi érte el, ôk egyformán öt alkalommal nyerték meg a Girót.
Giro d’Italia, elsô szakasz (Lecce-Lecce, 201 km): 1. Petacchi (olasz) 5:16:03 ó, 2. Cipollini (olasz) azonos idôvel, 3. Furlan (olasz) a.i., 4. Galvez (spanyol) a.i., 5. McEwen (ausztrál) a.i., 6. Brown (ausztrál) a.i.
• Az olimpiai aranyérmes Kanada jutott elsôként a finnországi jégkorong-világbajnokság döntôjébe, miután gólgazdag mérkôzésen legyôzte Csehországot. A másik elôdöntôbôl némi meglepetésre Svédország került ki gyôztesen, háromgólos gyôzelmet aratva a címvédô szlovák csapat felett.
Eredmények: Kanada–Csehország 8–4 (1–0, 2–2, 5–2), Svédország— Szlovákia 4–1 (1–0, 1–1, 2–0).
• A tavaly aranyérmes Szlovákia szerezte meg a harmadik helyet a jégkorong-világbajnokságon, miután legyôzte Csehország együttesét. A 3. helyért: Szlovákia–Csehország 4–2 (2–1, 1–1, 1–0). A Kanada-Svédország finálé lapzárta után ért véget.
• A Nemzetközi Jégkorong Szövetség elkészítette a jövô évi csehországi világbajnokság csoportbeosztását. A finnországi vb eredményei alapján a 16 csapatot négy "kalapba" sorolták, majd ezekbôl sorsolással alakították ki a csoportokat. Ennek a módszernek köszönhetô, hogy idén csak a kiesés ellen küzdô, olimpiai ezüstérmes Egyesült Államok a "leggyengébb" kalapba került, s a sors szeszélye folytán a jelenleg címvédô Szlovákiával, valamint Finnországgal és Ukrajnával került össze.
A 2004-es világbajnokság csoportbeosztása: A-csoport: Csehország, Németország, Lettország, Kazahsztán (feljutó), B-csoport: Szlovákia, Finnország, Ukrajna, Egyesült Államok, C-csoport: Svédország, Oroszország, Dánia, a távol-keleti zónaselejtezô gyôztese, D-csoport: Kanada, Svájc, Ausztria, Franciaország (feljutó).
Räikkönennel mulattak a finnek
A Forma–1-es McLaren-Mercedes pilótájával, a pontversenyben éllovas Kimi Räikkönennel együtt Helsinki legfelkapottabb szórakozóhelyén próbálta elfelejteni a világbajnokságon szerda este elszenvedett csúfos vereséget a finn jégkorong-válogatott — a házigazda együttes a negyeddöntôben 5–1-es vezetés után kapott ki 6–5-re az örök rivális Svédországtól; a mérkôzés szomorú krónikájához tartozik, hogy egy középkorú férfi a harmadik harmad izgalmait nem bírva szívinfarktusban elhunyt. A válogatott tagjai egyébként bátran tesztelték énektudásukat, de több rajongó szerint a jégen a kudarc ellenére jobban teljesítettek. A helsinki rendôrség elégedetten nyugtázta, hogy a vereségek után szokásos rendbontások ezúttal elmaradtak.
Damir Dokic minden kapcsolatot megszakított teniszezô lányával, Jelenával, annak a brazil Forma–1-es autóversenyzôhöz, Enrique Bernoldihoz fûzôdô viszonya miatt.
— Nagyon mérges vagyok rá, mert azt az idiótát választotta. Soha többet nem akarom látni, ne számítson a segítségemre — jelentette ki a szélsôséges viselkedésérôl és véleményeirôl hírhedt apuka.
Az egykori bokszoló és kamionsofôr botrányos viselkedésével korábban többször is felhívta magára figyelmet: 2000 júniusában Wimbledonban mérgében összetörte egy újságíró mobiltelefonját, majd a US Openen a játékosok éttermében sértegette a személyzetet, ezért a WTA fél évre eltiltotta a versenyek látogatásától. A világranglista 11. helyén álló Jelena egyébként három hete hozta nyilvánosságra: semmi esélyt nem lát arra, hogy Szerbia és Montenegró színeiben ott lehessen a jövô évi athéni olimpián, ezért újra ausztrálként kíván pályára lépni.
Jóllehet, a legtöbb bajnokságban azonos kezdési idôpontban játsszák a hajrá mérkôzéseit (hogy ezzel is elkerüljék a gyanúsítgatásokat és a sportszerûségtôl, becsületességtôl fényévnyi távolságra álló egyezkedéseket, mesterkedéseket), a belföldi élvonalbeli pontgyûjtô vetélkedô szervezôi még most, a képzeletbeli célegyenes utolsó méterein is görcsösen ragaszkodnak az összevissza faricskált menetrendhez. Négy-öt különféle idôpontban kezdôdnek ugyanazon szakasz találkozói, szinte felkínálva a lehetôséget a... csaknem azt írtam: korrupcióra. De hát hogyan is lehetne ilyesmit feltételezni abban a bajnokságban, amelyben olyan "gáncs és félelem nélküli lovagok" irányítják a tevékenységet, mint a sportszerûségüket, szakértelmüket úgyszólván hétrôl hétre — és azon belül nap mint nap — bizonyító szövetségi-, liga- és klubvezetôk, mint például Gheorghe Stefan, Gigi Becali, Dumitru Dragomir, hogy hirtelenjében csak néhányat említsek... Egyszóval: három fordulóval a jelenlegi bajnokság befejezése elôtt csupán a szombati elsô játéknap hat, általában más-más idôben kezdôdött mérkôzésérôl számolhatunk be. A fennmaradt további — természetesen, Isten ôrizz, hogy egyszerre elkezdett — két mérkôzés jóval lapzárta után fejezôdött be. Pontosan arról a két összecsapásról van szó, amelyeknek a kimenetele esetleg még befolyásolhatna néhány kérdést. Például: a bajnoki címért folyó küzdelmet. Így csak a szombati, érdektelenebb találkozókról szólhat alábbi rövid összefoglalónk.
Eredmények (zárójelben a góllövôkkel): • Karácsonkôi Csalhó–Temesvári Poli-AEK 3–2 (Goian, Costel Ilie — 11 m, Burdujan, illetve Oprea és Romeo Stancu) • Pitesti-i Arges FC–Bukaresti Naþional 2–0 (Marincãu, Iordache) • Ploiesti-i Astra–Bukaresti Sportul Studenþesc 3–2 (Costache 2, Crãciun, illetve Mazilu, Irimie) • Krajovai Universitatea–Brassói FC 2–1 (Savu, Papurã, illetve Bogdan Nicolae) • Bákói MFC–Konstancai Farul 1–2 (Miu, illetve Barbu, Bãdescu) • Bukaresti Dinamó–Galaci Oþelul 1–0 (Frãsineanu). A Bukaresti Rapid–Besztercei Glória és Bukaresti Steaua–UTA mérkôzés lapzárta után kezdôdött.
A két találkozó végeredménye nélküli táblázat:
1. Rapid 26 18 2 6 51–21 56
2. Steaua 26 14 7 5 31–19 49
3. Brassó 27 13 5 9 35–29 44
4. Naþional 27 12 6 9 39–29 42
5. Krajova 27 11 8 8 32–31 41
6. Dinamó 27 12 4 11 44–40 40
7. Glória 26 11 6 9 27–24 39
8. Astra 27 12 3 12 39–38 39
9. Csalhó 27 10 8 9 37–31 38
10. Arges FC 27 10 4 13 31–34 34
11. Farul 27 10 4 13 30–43 34
12. Bákó 27 8 8 11 27–30 32
13. Oþelul 27 7 8 12 21–35 29
14. Poli-AEK 27 9 2 16 32–48 29
15. Sportul 27 8 4 15 37–46 28
16. UTA 26 7 5 14 27–42 26
Legközelebb, a 27. fordulóban (zárójelben az ôszi eredmény): Glória–Csalhó (0–3), UTA–Arges FC (0–1), Poli-AEK–Krajova (0–1), Brassó–Dinamó (0–1), Sportul–Bákó (0–1), Naþional–Rapid (0–2), Oþelul–Astra (0–2), Farul–Steaua (0–1).
Gépész utcai stadion, 500 nézô, vezette: Trandu Orlando (Temesvár).
CFR-Ecomax: Stef — Bãcnean, Cosma, Dobrãu — Manea (69. perc Rus), Vãsâie, Dan Florin (59. perc Chiorean), Székely, Pasca (46. perc Gorga) — Oncicã, Tilincã. Edzô: George Ciorceri.
Minaur: Rusu — Cioba, Pop, Iagãru, Oancea — Noje (63. perc Gideon), Marina (77. perc Becea), Duditã, Popa (80. perc Negurã), Trifu — Joó. Edzô: Fogarasi Stefan.
Gólszerzô: Tilincã 2 (60. és 91. perc).
Szögletarány: 18-2, lövések: 19-5 (kapura: 8-3). Sárgalap: Rus, Chiorean, valamint Oancea és Trifu.
Kötelezô három pontot gyûjtött be szombaton a vasutasgárda, még akkor is, ha Ciorceri edzô öt játékost volt kénytelen nélkülözni sérülések miatt. Az erôviszonyok már a játék legelején tisztázódtak, a CFR-nek mégis csak a 60. percben sikerült elônyhöz jutnia. A hazai csapat ekkor 18. szögletét végezte el, Oncicã révén, a beadást pedig Tilincã fejelte be Rusu kapujába, aki annak ellenére, hogy elsô látásra apja lehetne minden, a pályán szereplô játékosnak, nagyszerûen védte kapuját.
Talán a hôség miatt is, ez a mérkôzés egyike volt a legunalmasabbaknak ebbôl az évbôl. A Minaur távolról sem keltette azt az érzést, hogy képes lenne gólt lôni, és nem is nagyon tartott ettôl a CFR sem. Mi sem bizonyítja ezt joban, mint az a tény, hogy a hazaiak a mérkôzés utolsó félóráját négy támadóval játszották. Sokat birtokolták a labdát, és egyetlen percig sem kellett attól tartani, hogy kicsúszhatna a gyôzelem a CFR kezébôl. A pontot az i-re végül ismét Tilinca tette fel, a 91. percben egy ellentámadás után Chiorean szolgálta ki ôt nagyszerû labdával, amit egy méterre a kaputól vehetett át, majd küldte a rövid sarokba.
Megérdemelten nyert a CFR, és érdemes figyelni Dan Florin játékát, aki az utóbbi mérkôzéseken mindig önzetlenül és pontosan irányította a CFR támadásait, valamint Tilincã teljesítményét, aki szép lassan felkúszott a CFR gólerôs játékosai közé. Csalódás viszont a csapatkapitány Székely pontatlan és ötlettelen játéka, ami már elég régóta tart, és ami egy irányítónál megbocsáthatatlan.
Gálffy Attila
***
A másik kolozsvári csapat, az U FC Gyulafehérvárra, a listavezetô Apullum otthonába látogatott, és egygólos vereséget szenvedett annak ellenére, hogy a 8. percben 1–0-ra vezetett. Florescu góljára
elôbb a 24. percben Lupascu válaszolt, majd Moldovan a 69. percben megszerezte a vezetést a gyulafehérváriaknak. Florescu hét perc múlva kiegyenlített, de kilenc perccel a befejezés elôtt Ovidiu Maier végleg eldöntötte a találkozót a gyulafehérváriak javára: Gyulafehérvári Apullum–Kolozsvári U FC 3–2. Mivel a gyulafehérváriak legnagyobb vetélytársa a feljutásért folyó harcban — a Medgyesi Gázmetán — szabadnapos volt, az Apullum gyôzelmének köszönhetôen "meglépett", elônye jelenleg 5 pont.
További eredmények: Câmpulung-Muscel-i ARO–Aranyosgyéresi Sodronyipar 1–1 (Timár 21. percbeli góljával a "drótosok" a 79. percig vezettek), Nagyváradi FC–Szatmárnémeti Olimpia 2–0, nagybányai FC–Resicabányai MSC 0–0, Tg. Jiu-i Pandúrok–Krajovai Extenzív 1–1, Vajdahunyadi Corvin–Cãrbunesti-i Gilortul 3–0 (játék nélkül).
A sorrend:
1. Apullum 24 17 3 4 51–19 54
2. Gázmetán 24 15 4 5 36–13 49
3. Nagyvárad 25 14 4 6 46–22 49
4. Olimpia 24 13 4 7 38–27 43
5. Corvin 25 12 6 7 44–37 42
6. Sodronyip. 24 10 11 3 33–19 41
7. Kv. CFR 24 9 9 6 33–21 36
8. Extenzív 25 9 7 9 30–34 34
9. Kv. U FC 24 6 10 8 41–38 28
10. ARO 24 7 7 10 19–27 28
11. Pandúrok 24 7 6 11 22–26 27
12. Nagybánya 25 7 5 13 24–29 26
13. RMSC 24 6 5 13 21–48 23
14. Minaur 24 6 4 14 20–37 22
Legközelebb, a 27. fordulóban, május 17-én (zárójelben az ôszi eredmény): U FC–ARO (3–3), Olimpia–CFR-Ecomax (0–0), Sodronyipar–Pandúrok (0–0), Gázmetán–Nagybánya (0–1), RMSC–Nagyvárad (0–3), Minaur–Apullum (0–2). Az Extenzív játék nélkül, 3–0-ás eredménnyel kapja meg a kizárt Gilortullal szemben elmaradó mérkôzése 3 pontját. A Corvin szabadnapos lesz.
Rég nem láttuk idegenben ennyire elszántan játszani a Szamosújvári Olimpiát, mint a múlt hét végén, a Szatmárnémeti Szamos ellenében. Úgy látszik, Pop Mihai tanítványainak a körmére égett a gyertya, és a kiesés elkerüléséért mindent beleadtak a szombati mérkôzésbe, hogy pontot (esetleg pontokat) szerezzenek. Sikerült is vereség nélkül megúszni az egyáltalán nem könnyû találkozót, amelyet akár meg is nyerhettek volna, hiszen az elsô félidôben Bocos és Marchis többször is tiszta gólhelyzetbe került.
A fülledt meleg rányomta bélyegét a mérkôzés színvonalára, de ennek ellenére küzdeni akarásból jelesre vizsgáztak a vendégek — ha eddig is ennyire lelkesen fociztak volna, nem ezt a helyet foglalnák el a táblázatban.
Mindazok, akik ott voltunk a szatmárnémeti stadion lelátóin, fél füllel a dési pályán történteket hallgattuk, hiszen a CF 01 éppen az Olimpia "riválisával", az Érábrányi Petrommal játszott. A désiek Rosa 21. és 62., valamint Neamtu 77. percbeli góljaival magabiztos gyôzelmet arattak, s megtudva a CF 01 sikerét, a szamosújvári klub vezetôi, edzôi és játékosai, mondhatni, örömmámorban úsztak: a két szomszédos város sportegyüttesei segítettek egymáson.
A szamosújváriak a következô felállásban szerezték meg az értékes pontot a szatmárnémetiek otthonában: Coseriu — Ciupe (a mezôny legjobbja), Criste, Giurgiu, Igna — Caian, Codorean (59. perc Rus), Kulcsár Attila, Nicula (70. perc T. Marchis) — Bocos, D. Marchis.
Erkedi Csaba
***
A hétvégi fordulóban a Borosjenôi Tricotaje kihasználta, hogy a listavezetô Zilahi Armãtura szabadnapos volt, és miután hazai pályán lehengerlô gyôzelmet aratott, beérte pontszámban a zilahiakat. A feljutásért folyó harc így 4 fordulóval a befejezés elôtt ismét kiélezôdött.
Eredmények: Borosjenôi Tricotaje–Bethleni Szamos-Gáz 4–0, Dési CF 01–Érábrányi Petrom 3–0, Nagykárolyi Victoria–Dési Egyesülés 1–0, Sarmasági Bányász–Kôvárhosszúfalui Plastunion 3–1, Szatmárnémeti Szamos–Szamosújvári Olimpia 0–0, Kürtösi Frontiera–Avasfelsôfalui Avas 0–0, Tordai Aranyos–Máramarosszigeti Marmatia 3–0 (játék nélkül). A Zilahi Armãtura szabadnapos volt. A sorrend: 1. Zilahi Armãtura 59 pont (75–13), 2. Borosjenôi Tricotaje 59 (54–18), 3. Avasfelsôfalui Avas 55, 4. Dési CF 01 45, 5. Dési Egyesülés 40 (40–23), 6. Sarmasági Bányász 40 (39–34), 7. Bethleni Szamos-Gáz 37, 8. Tordai Aranyos 33 (34–38), 9. Nagykárolyi Victoria 33 (27–33), 10. Kürtösi Frontiera 30, 11. Szatmárnémeti Szamos 28, 12. Szamosújvári Olimpia 23, 13. Érábrányi Petrom 21, 14. Kôvárhosszúfalui Plastunion 10, 15. Máramarosszigeti Marmatia 5.
A labdarúgó NB. I. — Borsodi Liga — 28. játéknapján 0–0-ás döntetlen született a Ferencváros–MTK Hungária rangadón, és ennek köszönhetôen a zöld-fehérek fontos lépést tettek a bajnoki cím felé.
Eredmények: az 1–6. helyért: Gyôri ETO FC–Debreceni VSC–MegaForce 0–0, MTK Hungária–Ferencvárosi TC 0–0, Siófok FC–Újpest FC 2–3 (Csordás 36., Fülöp 86., illetve Kovács 23., Simek 25., Horváth 49.). Az állás:
1. FTC 28 18 5 5 48–22 59
2. MTK 28 16 6 6 50–31 54
3. Újpest 28 14 6 8 51–37 48
4. DVSC 28 11 13 4 49–33 46
5. Siófok 28 10 11 7 38–35 41
6. Gyôr 28 9 9 10 38–40 36
A 7–12. helyért: Kispest-Honvéd–Békéscsabai Elôre 1–1 (Kovács 11. — öngól, illetve Fehér 64.), Dunaferr SE–Matáv Sopron 1–2 (Nikolov 38., illetve Javrujan 74., Balaskó 79.), Zalaegerszegi TE–Videoton FCF 3–2 (Kenesei 18., Józsi 81., Gyánó 85., illetve Tóth B. 8., Földes 55.)
Az állás:
7. ZTE 28 13 6 9 52–44 45
8. Videoton 28 11 6 11 42–34 39
9. Sopron 28 8 7 13 42–48 31
10. Kispest 28 6 4 18 36–61 22
11. Békéscs. 28 6 4 18 35–69 22
12. Dunaferr 28 4 7 17 33–60 19
A 29. forduló mûsora, szerda: az 1–6. helyért: Debreceni VSC- MegaForce–MTK Hungária, Újpest FC–Gyôri ETO FC, Ferencvárosi TC–Siófok FC, a 7–12. helyért: Matáv Sopron–Zalaegerszegi TE, Békéscsabai Elôre–Dunaferr SE, Videoton FCF — Kispest-Honvéd.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi bizottsága három válogatott mérkôzésre tiltotta el a brazil Roberto Carlost, akinek játékjogát még április 7-én függesztette fel. A Bajnokok Ligája-elôdöntôs Real Madrid 29 éves klasszisának azért kell bûnhôdnie, mert a Portugália elleni, március 29-i barátságos találkozón piros lapot kapott, miután a 2-1-re elveszített összecsapás 82. percében egy vitatott ítéletet követôen odarohant a játékvezetôhöz és a vállával mellbe lökte.
Az izraeli Alon Yefet jelentésében "szándékos támadásnak" minôsítette az incidenst, s így akár súlyosabb szankciókat is alkalmazhatott volna a FIFA. A portugál Joao Pintót ugyanis a tavalyi vb-t követôen hasonló eset miatt négy hónapra minden találkozótól eltiltották.
A világbajnok balhátvédnek már csak két mérkôzést kell kihagynia, hiszen az április 30-i, Mexikó elleni összecsapáson — felfüggesztett játékjoga miatt — nem lépett pályára.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |