2003. május 14.
(XV. évfolyam, 105. szám)

Utolsó kolozsvári látogatása során a román kommunista "Führer" kijelentette: utolsó eset volt, hogy olyan utakon hozzák ôt be a Fôtérre, amelynek kétoldalán gyanúsabbnál gyanúsabb magyar templomok állnak. Mert ahogy átjön a szamosfalvi hídon, hát ott a Szentpéteri, aztán az unitáriusoké, a lutheránusoké, meg a római-katolikusoké... Mivel a Szentpéteri valóban az út közepén volt, sorsa egy-kettôre megpecsételôdött.

A templomot a nyolcvanas évek közepén akarták elköltöztetni déli irányba. Az eredeti terv az volt, hogy egyszerûen lebontják, de nem tudni, mi okból, letettek errôl, és az odébbtolás mellett döntöttek. Sínekre akarták tenni, és betolni az aggmenház mögé. El is készült a makett, amelyen a templom az új helyén, azaz a nyomda és az iskola között áll. Jólértésült szakemberek szerint a költöztetést a Vatikán torpedózta meg, az altemplomban lévô sírok meggyalázására hivatkozva.

A hatalom 1987. május 25-én lépett a tettek mezejére, amikor is közölte a plébániával, hogy útszélesítés miatt rövidesen levágnak egy jónéhány méteres sávot a templom körüli zöldövezetbôl. Nagylelkûen megígérték: lebontják a kerítést, de annak egyetlen darabja sem fog eltûnni, sôt — a pártbizottság állítólagos javaslatára — még vissza is fogja majd tenni azt az akkori Közterület-fenntartó Vállalat.

A plébánia egy darabig várta, hogy vajon mikor teszik vissza, de ôszre elunta a pártbizottsági csoda megjelenésének lesését, és közölte a városházával, hogy becsapták ôket. Novemberben a hatalom egy másik akkori fórumához fordultak panaszukkal, aztán pedig megkezdôdött a panaszmaraton: összesen kilenc beadványt szerkesztett meg a plébánia annak érdekében, hogy visszaszerezzék kerítésüket.

1988-ban jött is aztán egy válasz, hogy mivel a templomodébbtolás hamarosan megkezdôdik, már nem aktuális a kerítésügy.

1992-ben beköszöntött az új világ, de a kerítés ügye nem tisztázódott. Ajánlottak helyébe zöldövezetnagyítást, élôsövényt stb., de pénzt nem adtak a munkálatokra. 1993-ban beindult a pereskedés: a plébánia beperelte az akkori közterület-fenntartó intézményt, de ebbôl sem lett semmi, mert az utóbbi utódintézményekre esett szét, és addig kellett keresni a "kárnak a gazdáját", amíg a per elévült. 1996-ban újra reflektorfénybe került a kerítésügy: az önkormányzat azzal biztatta a plébániát, hogy készítse el a templomkert felújításának tervét, mert lesz rá pénz. El is készült a mûvészi igényû kovácsoltvas kerítés — égig szöktek a remények, de aztán abbamaradt a dolog. Aztán jött a 2003. év, és újra feléledtek a remények.

— Az az igazság, hogy meguntuk az állandó hercehurcát, és arra gondolva, hogy segíts magadon, mert az Isten is megsegít, eldöntöttük a szentpéteri egyházközség egyháztanácsában, hogy Isten segítségével önerôbôl fogunk hozzá a kerítésnek— nyilatkozta az üggyel kapcsolatban a Szabadságnak Oláh Dénes plébános. — A jelenlegi Közterület-fenntartó Vállalattól nincs mit várni, hiszen 1997-ben, amikor ott jártunk, azt mondták, valaki már volt tôlünk felvenni a dokumentációt, így hát nagyon sajnálják, egyetlen iratunkat sem találják. Így hát nekifutunk önerôbôl, bízva abban, hogy a jószívû adakozók nem fognak elkerülni bennünket.

— Mennyire lenne szükség? Mennyi gyûlt be?

— 350 millió lej körül forog az ár, és eddig már 34 millió be is gyûlt adakozásból. Bízunk Istenben, és persze abban, hogy Kolozsvár nem hagy magunkra. A tervet Macalik Arnold, a gyulafehérvári érsekség fôépítésze készítette el. Az engedélyek beszerzésének folyamata elkezdôdött, így hát reméljük, hogy mire lehull a hó, minden a helyére kerül.

Szabó Csaba

Az Építészet Napjai alkalmából tegnap két fakaput állítottak fel a Bolyai utcában, Kolozsvár egyik legforgalmasabb pontján. Ezek szerepe azonban egyáltalán nem szimbolikus, rendeltetésük ugyanis egy sétálóutca kialakítása az autóforgalom lezárásával, így vasárnapig nem közlekedhetnek gépkocsik a Bolyai utcában. A szervezô AStA, Planwerk és OAR civil szervezetek akciójukkal egy kolozsvári sétálóutca létrehozásának szükségességére hívják fel a figyelmet.

Az Építészet Napjai alkalmából egyéb megmozdulásokra is sor kerül: az Akadémiai Könyvtárban, a Mátyás Házban, a Tranzit Házban, az Atas Galériában és az Insomnia Kávéházban kiállítások lesznek, illetve Act Urban címen konferenciára és kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor építészek, városrendészeti szakemberek, szociológusok, filozófusok, a helyi hatóságok és a szaksajtó bevonásával.

bpe

Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke határozottan cáfolta azokat a kijelentéseket, amelyeket hétfôn egy romániai magyar és egy központi román lap tulajdonított neki.

A Krónika címû erdélyi, illetve a Cotidianul címû bukaresti lap hétfôi számában azt közölte, hogy Pomogáts Béla egy erdélyi rendezvényen kijelentette: helyteleníti, hogy az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának elnöki tisztét Markó Béla, az RMDSZ elnöke látja el.

Az MTI-nek hétfôn adott nyilatkozatában Pomogáts Béla hangsúlyozta: az említett rendezvényen ô egyebek között arról beszélt, hogy kezdeményezésére a közalapítvány budapesti kuratóriumának azon ülésein, amelyeken az egyes határon túli régiók ügyeivel foglalkoznak, jelen lesznek az érintett térségekben mûködô alkuratóriumok elnökei, vagy azok képviselôi.

— Ezzel kapcsolatban hangzott el az a kérdés: ez azt jelenti-e, hogy a döntési jogkört is átadjuk az alkuratóriumoknak. Válaszomban elmondtam, errôl szó sincs, a törvényes helyzetnek megfelelôen a döntés a budapesti kuratórium kezében marad, de természetesen mindig figyelembe vesszük az alkuratóriumi elnökök véleményét — mondta Pomogáts Béla.

Az Illyés Közalapítvány elnöke leszögezte, hogy az alkuratóriumok rendelkezésére átadott költségvetésrôl az alkuratóriumok döntenek.

— Ugyanakkor hangsúlyoztam azt is, a budapesti kuratórium arra törekszik: kiegyensúlyozott döntések szülessenek. Ne arra tekintsünk, hogy ki nyújtott be pályázatot, hanem arra, hogy a pályázatban mi szerepel, s minden megfelelô pályázat kedvezô elbírálásban részesüljön — mondta.

Az MTI-nek adott nyilatkozatában Pomogáts Béla tiltakozott amiatt, hogy olyan kijelentéseket tulajdonított neki a romániai sajtó, amelyek el sem hangzottak.

Tegnap avatta fel Serban Gratian, a megyei tanács elnöke és Marie Helen Mãlai tanácsos Aranyosgyéresen azt a központot, amely tíz árvaházi gyereknek ad otthont. A Phare támogatásával létrehozott központ jó magaviseletû és jó tanulmányi eredményekkel rendelkezô, 15–19 év közötti fiúk számára teremt kiváló körülményeket. A 283 ezer eurós költségvetésû, Fiatalok a fiatalokért elnevezésû projekt keretében tavaly novemberben kezdték meg az épület felújítását, a gyerekek március óta laknak itt. A körülmények minden igényt kielégítenek: három hálószoba, nappali, irodahelyiség, konyha, két fürdô, számítógép, tévé, terasz, nyárikert, pince és zöldséges szolgálja a kényelmet. A gyerekek maguk takarítanak és fôznek, de öttagú személyzet (szociális gondozó, adminisztrátor, tanító, pszichológus és felvigyázó) gondoskodik róluk — mondta el lapunknak Laura Pintilie szociális gondozó.

Diana Bora projektmenedzser ismertette, hogy a Fiatalok a fiatalokért program keretében egy másik központot is létrehoztak Szamosújváron, azt lányok számára. Az intézmény célja az árva gyerekek társadalmi integrációjának elôsegítése, a megfelelô életkörülmények és oktatás biztosítása, illetve az oktatás befejezése után segítségnyújtás a munkakeresésben.

Adrian Rus, az intézet 17 éves lakója, aki elsôs kora óta élt árvaházban, lelkesen mesél új otthonáról: az élelmet, a tanszereket és a piperecikkeket az intézmény biztosítja, és még a buszért sem kell fizetnie, amivel a tordai líceumba ingázik. Lakótársaival nagyon jól egyezik, és az árvaházi gyerekeket is el szokták hívni, hogy lássák új házukat. Véleménye szerint ez egy motivációs forrás a kisebbek számára, hiszen ha jól tanulnak, ôk is beköltözhetnek ide, az önálló életet kezdô nagyobbak helyére.

Balázsi-Pál Elôd

Valóságos rekordot döntött tegnap Kolozsvár polgármestere: két óra leforgása alatt négy peren kellett megjelennie. Érdemes megjegyezni, hogy valamennyi esetben ô a felperes. A városvezetô úgy érezte, hogy az általa perelt személyek, Cosmin Gusã, a Szociáldemokrata Párt fôfitkára, Vasile Soporan prefektus és helyettese, Dan Canta — megsértették és rágalmazták: az elsôvel két, egymást követô tárgyaláson vett részt.

Unalom és kabaré felváltva jellemezte Gheorghe Funar pereinek tegnapi tárgyalásait. Az elsôn, amelyen Dan Canta volt a vádlott, a tanúk meghallgatására került sor. Oana Buzatu, az egyik helyi napilap szerkesztôje arról a sajtóértekezletrôl számolt be, amelyen — állítólag — az alprefektus nyomdafestéket nem tûrô szavakkal illette a két ízben újraválaszott polgármestert. A rendkívül fiatal bíró próbálta sarokba szorítani az újságírót, miközben afelôl érdeklôdött, hogy a kijelentés nem a szerkesztôtôl származik-e.

Szokatlan látvány jellemezte a Funar versus Gusã tárgyalás kezdetét. A pereskedô felek kedélyesen köszöntek egymásnak, kezet is fogtak, mi több, félrevonultak beszélgetni. A sértett fél és a vádlott tulajdonképpen kollégák: mindketten fôtitkárok, igaz, más-más pártnál. — Nem félek a Nagy-Románia Párt fôtitkára által kezdeményezett pertôl. Politikai nyilatkozatokat tettem, azért jöttem Kolozsvárra, hogy kifejtsem véleményemet a bíróság elôtt — nyilatkozta a tárgyalás elôtt a Szociáldemokrata Párt fôtitkára.

A polgármester azt vette zokon, hogy tavaly májusban Cosmin Gusã bohócnak, porondmesternek és papagájnak nevezte ôt. A városvezetô 1 milliárd lej erkölcsi kártérítést követel. A vádlott elismerte a kijelentéseket, de hangsúlyozta: a politikai csatározás eszközeivel élt, és elvárta volna, hogy a polgármester hasonló módszerekkel válaszoljon. — Nem számítottam rá, hogy beperel. Jobban szerettem volna, ha ô is politikai nyilatkozatot tesz — fejtette ki véleményét Gusã. Hozzátette: sok olyan emberrel találkozott, akik hasonló jelzôvel illették a polgármestert, ô csak hangot adott az emberek véleményének. Szerinte a városvezetôre jól ráillenek a fenti szavak, ugyanis több alkalommal is (marhacsontok a tanácsosok asztalán, szemétkukák és padok lefestése) bebizonyította, nem való a város vezetésére.

Funar körülbelül 15 kérdést tett fel a vádlottnak: többek között afelôl érdeklôdött, tudja-e Gusã, hogy ô sohasem dolgozott a cirkusznál, és tollai sincsenek. — Ha igen, akkor miért nevezett bohócnak, porondmesternek és papagájnak? — háborodott fel Funar.

A következô tárgyalást az ügyben június 3-án tartják.

Alig volt vége az elsônek, néhány másodperc után következett az újabb Funar versus Gusã tárgyalás. Ezúttal a polgármester levetett zakóval (fültôl derékig izzadt volt) próbálta érvényesíteni akaratát. Kifejtette a bírónak: sértônek és rágalmazónak tartja Gusã 2002. október 7-én tett kijelentését, miszerint nevet kellene változtatnia. — Miért állította azt, hogy Funar helyett Frânarnak kellene hívjanak? Talán fékezi a város fejlôdését egy olyan személy, aki a harmadik mandátumánál tart? — kérdezte Funar. Fôtitkár kollégája amiatt elégedetlenkedett, hogy csak ôt perelte be, hiszen hasonló kijelentéseket tett Ioan Rus belügy- és Vasile Dâncu információs miniszter is. — Ôk is bírálták a polgármester tevékenységét, sôt olyan kijelentéseket is használtak, amelyeket valaki esetleg sértônek vagy rágalmazónak tarthat — mondta Gusã.

A következô tárgyalást szintén június 3-án tartják.

A negyedik tárgyalás villámgyorsan véget ért. Vasile Soporan prefektus halasztást kért.

Kiss Olivér

Beszélgetésre hívta a sajtó képviselôit Mátis Jenô, az RMDSZ Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) jelenlegi elnöke, a május 24-én sorra kerülô Szövetségi Képviselôk Tanácsába (SZKT) való választási ülésével kapcsolatban. A 2003. május 13-án, déli 13 órára, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Fürdô (Pavlov) utcai székházába szóló meghívón a beszélgetés témájaként a Kolozs megyei SZKT tagok megválasztása volt feltüntetve. Arra, hogy miért éppen 13-án, 13 órakor került sor a sajtóbeszélgetésre, Mátis Jenô a következô érveket hozta föl: annak ellenére, hogy az SZKT-jelöltek listája 13 névbôl áll, hogy a sajtóbeszélgetés 13-ra datálódik, az idôpont pedig 13 órára szól, Mátis Jenô mégsem könyveli el szerencsétlen események sorozatának, ugyanis nem tartja magát babonás embernek. Ezt bizonyítandó, 13 pontban fogalmazta meg az SZKT-tagnak való megválasztásául kitûzött programját, mielôtt azonban a programtervezetet nyilvánosságra hozta volna, Mátis, a sajtó közvetítésén át, megköszönte mindazoknak, akik aláírásukkal támogatták az SZKT-ba való jelölését, különösképpen a gyalui, valamint a bikali RMDSZ-tagoknak.

A politikai üzenetként is felfogható, tizenhárom pontot tartalmazó program a következô fejezeteket tartalmazza: csökkent az RMDSZ érdekvédelmi és érdekképviseleti jellege, ezért az SZKT-nak ezen a téren kellene megerôsödnie. Következô pontként a jelölt a saját belsô regisztrációt, a kataszter megvalósítását jelölte meg, majd a programtervezet harmadik pontjaként a magyar közösségen belül az általános, titkos és közvetlen belsô választást irányozná elô.

Negyedik tételként az "erôs SZKT" jelenik meg, vagyis a legfelsôbb döntéshozó testület ne "Bólogató Jánosként" szerepeljen az erdélyi magyarság képviseletében. Mátis Jenô ugyanakkor hiányolja a komoly és eredményes szakbizottsági gyûléseket a tanácsban, hatodik pontként pedig az autonómiai statútumok kidolgozását, megvitatását és elfogadását hirdeti meg. A hetedik programpont az SZKT-jelölt megfogalmazása szerint a kis- és középvállalkozók támogatását írná elô, a nyolcadik pedig a romániai magyar ifjúsági szervezeteknek az SZKT által való egyforma támogatásáról szóló döntésérôl szólna. Vidék és vidéke, ezt irányozná elô a kilencedik pont, amely Mátis véleménye szerint a falvak és a vidék problémáit szeretné megjeleníteni az SZKT-ban, majd következne két külpolitikai irány: a kedvezménytörvény, valamint az európai uniós csatlakozás. A program tizenkettedik pontja az SZKT-nak a sajtóval való kapcsolattartását irányozná elô, a tizenharmadik pedig a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tannyelvû oktatásának újra napirendre való tûzését helyezi elôtérbe.

Köllô Katalin

KORUNK GALÉRIA

Tóth László Münchenben élô kolozsvári képzômûvész grafikai kiállítása nyílik meg 2003. május 16-án, pénteken 13 órakor a Korunk szerkesztôségében. Bevezetôt mond: Banner Zoltán és Kántor Lajos. Szabó Lôrincz verseket olvas fel Vitályos Ildikó színmûvész. Közremûködik a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla).

A ROMUL LADEA KÉPZÔMÛVÉSZETI LÍCEUM május 17-én reggel 9 órakor A valóság és a képzelet közti tér címmel rendez tudományos ülésszakot. 11.30 órakor A barátság jegyei címmel kerül sor a kreativitási kísérlet Kolozs megyei résztvevôinek díjazására. 12 órakor az V. Országos Romul Ladea Szobrászati Verseny résztvevôinek munkáiból nyílik kiállítás a líceumban, 13 órakor pedig a tanárok munkáiból rendezett kiállítás megnyitójára kerül sor a Mûvészeti Múzeumban.

A BÁTHORY ISTVÁN ANYANYELVI KÖNYVTÁR 5. SZÜLETÉSNAPJÁRÓL emlékeznek meg május 16-án, du. 5 órakor Szilágysomlyón, a Református Gyülekezeti Teremben. Dr. Széman Péter, a Báthory Alapítvány elnökének megnyitója után ex libris kiállítás nyílik Gábor Dénes gyûjteményébôl. Majd a Mûvelôdés folyóiratot Szabó Zsolt fôszerkesztô, a Hepehupát pedig Fejér László fôszerkesztô mutatja be. Lászlóffy Csaba A magyarság rövid története címû kötetét ismerteti. A rendezvény záróakkordjaként Pocsveiler Ilona Madách mûve nyomán írott paródiáját adják elô az Ec-(paró)diákok. Címe: Az ember(telenedés) tragédiája.

AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KERÜLETE május 15-én, csütörtökön du. 6 órától tart összejövetelt a Párizs utca 17. szám alatti székházban. Meghívottjuk Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke.

SIGISMUND TODUTÃ HANGSZERES ELÔADÓI VERSENYRE kerül sor május 14–18 között, a Gh. Dima Zeneakadémián. Kétféle hangszeren — hegedûn és zongorán — játszók között zajlik a verseny. A jelentkezôk három fordulóban mutatkoznak be. A díjazásra május 18-án, vasárnap kerül sor, amit az I. helyezettek gálaelôadása követ.

IV. ORSZÁGOS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓJÁT szervezi meg Bálványosváralján augusztus 14–17. között az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület. A rendezvény vallásos és egyéb témájú elôadásokat, koncerteket és különbözô mûhelytevékenységeket tartalmaz. A találkozó részletes programja megtalálható az EIKE honlapján, a www.ike.ro/talalkozo címen vagy a havonta megjelenô IKE-Hírlapban. Érdeklôdni a kolozsvári központi irodánál: 400370 (új irányítószám) Kolozsvár, Mócok útja 84., telefon: 0264/198-050, e-mail: ike@ike.ro, vagy radovicsik@email.ro.

A KÉPZÔMÛVÉSZETI V. OSZTÁLYBA JELENTKEZÔ GYERMEKEK FIGYELMÉBE!

Azok a IV. osztályos tanulók, akik az Apáczai-líceum képzômûvészeti tagozatának V. osztályában szeretnék folytatni tanulmányaikat, kapcsolatfelvétel és felkészítés céljából jelentkezzenek szombatonként, a 10.30 órakor kezdôdô rajzkörön. Az érdeklôdôk hozzanak magukkal eddig készített munkáikból, valamint rajzfelszerelést. Ha ez az idôpont nem megfelelô, a következô órarend szerint kereshetik az iskola rajztanárát: hétfôn 12–14, kedden 13–19, szerdán: 13–17, csütörtökön 17–19, pénteken 11–16 óra között. Székely Géza, 3400 Kolozsvár, Király/I.C. Brãtianu utca 26., telefon: 0264/197-251.

Harmadik születésnapját ünnepli ezen a héten a Filmtett mozgóképes havilap. A hagyományhoz híven ebben az évben is filmfesztivált rendeznek az esemény köré, amelyre a kolozsvári Szépmûvészeti Múzeumban (Fôtér, Bánffy palota) kerül sor, csütörtöktôl vasárnapig. A Filmtettfeszt programja:

Május 15, csütörtök: 16.00 Sós Ágnes: Tôkések vagyunk, vagy mi (70 p.); 17.15 Moharos Attila: Mikor szolgának telik esztendeje (41 p.); 18.00 Gyarmathy Livia: Táncrend (46 p.); 19.00 Surányi Judit: Tiszta románc (52 p.); 20.00 Almási Tamás: Sejtjeink (108p.); 22.00 Bolla Bertold: Amo mama öröksége (97 p.).

Május 16, péntek: 16.00 Oláh Lehel: Dixi (54 p.); 17.00 Péterffy András: Namika (55 p.); 18.00 Juhász-Schilling-Szalay: Csúnya betegség (26 p.); 18.30 Bodis Kriszta: Rabszolgavásár II. (35 p.); 19.10 Almási Tamás: Az út vége (58 p.); 20.30 Janisch Attila: Bozsik Yvette (26 p.); 21.00 Forgács Péter: A püspök kertje (57 p.); 22.00 Ferenczi Gábor: Magyar buletin (64 p.).

Május 17, szombat: 15.00 Az I. Filmtett-Duna Mûhely tábor filmjei (55 p.); 16.00 Jött egy busz — szkeccsfilm (100 p.); 18.00 Sas Tamás: Szerelemtôl sújtva (90 p.); 19.30 ünnepélyes tortabontás; 20.00 kerekasztal-beszélgetés forgalmazókkal, moziüzemeltetôkkel; 22.00 Fazekas Csaba: Boldog születésnapot (99 p.).

Május 18, vasárnap: 15.00 A budapesti Színház- és Filmmûvészeti Egyetem Bolyai (erdélyi) osztály vegzôs hallgatóinak dokumentumfilmjei: Chita Ildikó: Megálló (35p.); Gödri Ildikó: Válaszút (21 p.); Kacsó Edit: Családi mozi (18 p.); Turóczky Emese: Még maradhatunk, ugye? (20 p.); 16.40 beszélgetés a vizsgafilmek alkotóival; 18.00 Fliegauf Benedek: Rengeteg (95 p.) Beszélgetés a film alkotóival; 20.00 kisjátékfilmek; Makkai Bence-Cs. Nagy Sándor: Holtvágány (8 p.); Hatházi András: Tetemre hívás (16 p.); Komár István: Pillangó (5 p.); Politzer Péter: Gránátok (18 p.); Kollányi Rita: Ön dönt! (7 p.); Dési András-Morai Gábor: A pofon (26 p.); Buvári Tamás: Posztkatona (15 p.); 22.00 Dyga Zsombor: Tesó (85 p.).

Új nemzetközi rend az egypólusú világban? ("Unipolar" world — The End of Atlanticism and a Clash of civilizations or a new international order?), valamint A mesterséges föderációk felbomlása és a balkáni valóságok tanulságai. Az etnikumközi harmónia lehetséges útjai címmel Jeszenszky Géza professzor (Budapest) tart elôadásokat a Kutatási Programok Intézete tanárcsere-programjának keretében. A BBTE Jelenkor Története és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékével közösen szervezett elôadásokat a tanszék Jókai/Napoca utca 11. szám és Farkas/Kogãlniceanu utca 1. szám alatti elôadótermeiben tartják május 15-én, csütörtökön 17–20, május 16-án, pénteken 12–20 és május 17-én, szombaton de. 10–16 óra között.

címmel a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete ötödik alkalommal szervezi meg az immár hagyományossá vált szôlészeti és borászati konferenciát, valamint az erdélyi borok versenyét. Idén a rendezvényre május 17-én kerül sor Nagyváradon, a Partiumi Keresztyén Egyetem székhelyén. A konferencia elôadói neves magyarországi és erdélyi szakemberek. A borversenyre a borokkal a helyszínen mûködô titkárságnál lehet benevezni a verseny elôtti napon (május 16-én, 9–14 óra között), vagy az RMGE kolozsvári székházában legkésôbb május 15-én, este 7 óráig. Bôvebb felvilágosítást a 0264/431-896, 0264/194-762 vagy a 0745-809432-es telefonszámon lehet igényelni.

A Transilvania Filharmónia május 8-i, kortárs mûveket tartalmazó hangversenyén Sabin Pãutza amerikában élô zeneszerzô és karmester mutatkozott be a kolozsvári közönségnek.

A mûsor kezdô száma Vasile Spãtãrelu jászvásári zeneszerzô Sírfelirat 1989 c. mûve hangzott el bemutatóként. Az igényes, jól koncentrált mû, amely a forradalom áldozatainak állít emléket, kerüli az öncélú hangszerelési effektusokat. Spãtãrelu szimfonikus költeménye megérdemelt sikert aratott.

Sosztakovics David Oisztrachnak, a világhírû hegedûmûvésznek ajánlotta I. hegedûversenyét, aki 1956-ban mutatta be Evgenij Mravinszkij vezényletével. A versenymû gyökeresen eltér a hagyományos formától, három tétel helyett négybôl áll: két lassú és két gyors részbôl.

Ismét alkalmuk volt egy kiváló hegedûmûvésszel megismerkedni. Remus Azoitei hazai tanulmányok után a világszerte elismert New York-i Juillard konzervatóriumban nyerte el a Master of Music címet. Több zenei verseny díjazottja, jelenleg a londoni Királyi Zeneakadémia hegedû tanszékének tanára.

Azoitei már az elsô Nocturne tétel bensôséges hangjaival meggyôzött kvalitásairól, hegedûjének mély regisztere úgy szólt, akár egy búgó hangú mezzoszoprán, könnyedén uralta a virtuóz II. és IV. tételt. Paganini 23. Capricciojával és Bach szólószonáta tételével köszönte meg a közönség tapsát.

A mûsor második részét két kortárs bemutató képezte. John Adams közkedvelt amerikai zeneszerzô Nixon Kínában c. operájából A kancellár táncai filmzeneszerû, jellegzetes amerikai muzsika, amelyben domináns szerepe van az ütôhangszerek ostinatójának.

A mûsor befejezô számában az est szimpatikus karmestere, Sabin Pãutza zeneszerzôként mutatkozott be. Pãutza romániai és olaszországi tanulmányok után a jászvásári Konzervatórium összhangzattan és ellenpont tanára, több zeneszerzôi díj nyertese, 1984-ben Amerikába emigrál, ahol mint zeneszerzô és karmester jelentôs sikereket ér el! Vezényel Európa, Amerika és Ausztrália koncerttermeiben.

A most, bemutatott négytételes Simfoniettat 1984-ben, mindjárt Amerikába érkezése után komponálta. Akárcsak régebbi kompozíciói, melodikus mû dzsesszes gershwini stílusban, de tegyük hozzá: Gershwin legjobb mûveihez hasonlatos. Nagy hangszerelési tudás jellemzi, az utolsó tételben még fúga részlet is helyet kap.

A jó diszpozícióban játszó zenekarból három átlagon felül megoldott szólórészlet elôadóit kell kiemelnünk: Réman Zoltán — szaxofon (az Állami Magyar Opera szóló-klarinétosa), Viorel Miches — trombita és Márkos Albert koncertmester hegedûszólóját.

Jól megírt zeneszámok, kiváló elôadók ezúttal is bizonyították: korunk zenéje is számíthat lelkes fogadtatásra!

Morvay István

Az Apáczai Galériában május 23-ig megtekinthetô iskolák közötti gyermekrajztárlat díjazottainak névsora:

Báthory István Elméleti Líceum (irányító tanár: Orbán István): I. díj: Szûcs Pap Erzsébet VIII. B.; II. díj: Ocskay Márk V. B.; III. díj: Bege Tamás VI. B.; dicséret: Szabó István V. A.

Brassai Sámuel Elméleti Líceum (irányító tanár: Kocsis Ildikó): I. díj: Szép Erika, II. díj: Fábián Ildikó; III. díj: Sándor Ildikó V. C.; dicséret: Deák Noémi.

Hallássérültek 2. sz. Intézete: — kerámia szakosztály) irányító tanár: Koncz-Münich András): I. díj: Dado Dragos, II. díj: Kapás Zoltán, III. díj: Csegezi Melinda, dicséret: Sándor Csaba — rajz-festészet (irányító tanár: Dabóczi Géza): I. díj: Jánosi Csaba, II. díj: Barabás Zoltán, III. díj: Csegezi Emese, dicséret: Farkas Beáta.

Ion Creangã Iskola (irányító tanár: Dávid Ilona): I. díj: Csép Réka VI. B.; II. díj: Abrudan Judit VI. D.; III. díj: Kállay Tünde VI. B., dicséret: Bene Levente VI. D.

Sigismund Todutã Zenelíceum (irányító tanár: Dávid Ilona): I. díj: Maneszes Jolán V. B.; II. díj: Demény Balázs V. B.; III. díj: Jakabffy Kristóf V. B.; dicséret: Veress Gizella Emôke.

Szamosújvári 2. sz. Iskola (irányító tanár: Farkas Melinda): I. díj: Bagaméri Réka, II. díj: Salánki László VII. B.; III. díj: Eke Elôd V. C.; dicséret: Kovács Orsolya VI. C.

Várfalvi Iskola (irányító tanár: Suba László): I. díj: Létai István V. oszt.; II. díj: Kolozsi Orsolya VI. oszt.; III. díj: Pálfi Teréz VI. oszt.

Apáczai Csere János Elméleti Líceum (irányító tanár: Székely Géza): I. díj: Babos Dávid V. B.; II. díj: Kun Erzsébet V. B.; III. díj: Albert Emese VII. A.; dicséret: Deák Zsuzsanna V. A.

— képzômûvészeti tagozat: — grafikai szakosztály (irányító tanár: Székely Géza): I. díj: Gerôcz Denisszia Noémi VI. C. és Fóris-Ferenczi Gábor VI. C.; II. díj: Jankó Erika

VI. C.,; III. díj: Deák Ferenc VI. C. és Székely Elôd V. C.; dicséret: Gebe Alpár V. C.

— kerámia szakosztály (irányító tanár: Koncz-Münich Judit): I. díj: Sorban Wilhelm VI. C.; II. díj: Kelemen Katalin V. C.; III. díj: Kerekes Lajos V. C.; dicséret: Kónya Katalin VI. C.

Több cikk, reagálás, tudósítás gyûlt össze asztalomon, amióta valaki, akinek tíz évig kábítószer nyomása alatt állt az elméje, elindított egy lehetetlennek hitt mozgalmat. Számunkra, akiknek gyermekei ösztöndíjasként, szívesen fogadott vendégként, új otthont teremtôként arrafelé alapozzák jövôjüket, nem lehet közömbös ez az alattomos támadás a fiatalság ellen.

Egy alapítvány, amely bár hatályos törvények értelmében illegális tevékenységet folytat — egészségre káros anyagokat, tevékenységeket reklámoz —, arroganciáját kihangsúlyozva, az anyák napjára idôzítette (a fenti okból szintén illegális és mégis engedélyezett) "demonstrációját". Félrevezetô szimbólumrendszert használtak: a születést jelentésében hordozó magot, s a születôben lévô európai uniós koszorút. Némileg megnyugtató, hogy több szervezet égisze alatt és több városban azonnal felfigyeltek az ármányra, s megfelelô erejû ellentüntetés bontakozott ki. Bár a magyar kormány és az MSZPsietett kijelenteni, hogy esze ágában sincs "liberalizálni a drogfogyasztást", mégis Lendvay rendôrsége elôszeretettel "ellentüntetôket" tartóztatott le.

Az ominózus szervezet "felsô vezetése" szerint társadalmi vitát szeretnének elindítani, s a drogfogyasztás büntetlenségét biztosítani, s mindezt "szakemberek", mûvészek közremûködésével, s természetesen nagy nyilvánosság bevonásával. Ez így kimeríti a reklámkampány fogalmát.

A legtöbbször felhozott indoklás vélt igazuk mellett a cigaretta és az alkoholfogyasztás büntetlensége és társadalmi elfogadottsága. Egyrészt ez a beállítás hazug, másrészt nem veszi figyelembe a tradíciót, ami igazsággá tehet tévedéseket is. A bor, amelynek használata bibliai idôkig visszavezethetô, nem a tobzódás eszköze. A tradicionális életvitelben az alkohol fogyasztása eseményhez kötött. Gyengébb jellemek jutottak el a részegeskedésig, amelyet a társadalom gúnyolt és megvetett, még ha oly módon tolerálta is, mint a falu bolondját. A fogyasztói szokások vezettek végül az alkohol önmagáért való fogyasztásához, esetenként katonáknak, matrózoknak való adagolásához s következményként az alkoholizmushoz. Az alkoholizmus, bár az államnak is milliárdokba kerül, de a szeszforgalomból származó adók és illetékek elvakítják az állampolgárokat semmibevevô kormányokat. Már küzdünk az alkoholizmus felszámolásáért, a kulturált fogyasztásért, a "kotyvalékok" eltüntetéséért.

A cigaretta (a dohány) késôbb jelent meg tájainkon, ellenállás fogadta, majd szinte általánossá vált (a férfiak körében). Idô kellet ahhoz a felismeréshez, hogy fogyasztása visszafordíthatatlan károsodásokat okoz nemcsak a nikotin, hanem az égéstermékek által is. Megkezdôdött a harc a dohányzás ellen (igaz, hangsúlyozottabban Európában). Reklámozása legtöbb helyen tiltott. Teljes betiltása a már említett állami bevétel, s a dohánytermelésben, -iparban dolgozók létproblémáinak megoldása miatt egyelôre lehetetlen.

Ezekbe a csapdákba szeretne belevezetni egy "legális szervezet".

Alkoholt, cigarettát tizennyolc év alatti személynek kiszolgálni tilos! Láthatóan alkohol hatása alatt lévô vendéget tilos alkohollal kiszolgálni! Íme, ezeknek sem "liberalizált" a fogyasztása.

Vigyázzunk, ne tévesszük össze a kendermagot a mustármaggal!

Y. Szabó Gyula

Néhány hónapja Románia minden valamirevaló politikusának ki nem esik a szájából — Nãstase urat parafrazálva — a korrupció. A legfelsôbb szintû nyilatkozatok úgy keresztezik egymást, akár a tûzérségi össztüzek: az Egyesült Államokbeli Guest úr azt mondja, ismeri a romániai korrupciót, és ez az ország szégyene, az egyesült európai Scheele még alájátszik neki, Nãstase miniszterelnökünk pedig egyetlen korrupttal is megelégedne, és legszívesebben a Lia Manoliu stadion zöldülô gyepén végezné ki, Iliescu elnök az utóbbi ötven évben megszokott külpolitikai hangnemben oktatja ki Guest nagykövetet: "ne tanítson ô minket", hogy aztán azt állítsa: ez a sajtó hasdumája, mert ô kiegyensúlyozottan hallgatott. Érdekes lenne megtudni, mit mond az elnök úr, miután az Egyesült Államok szenátusa is megengedi magának, hogy a romániai korrupcióról beszéljen. Egy biztos: nálunk úgy lobogtatják a korrupcióellenes törvényt a sokaság feje fölött, mintha Mózes kôtáblájánál is fontosabb volna: a korrupcióellenes ügyészség dolgozik, hatalmas erôket dobtak be a gonosz erôi ellen! Mintha hallanám a démoni perverz légiókat, hogyan morognak a korrupcióellenes arkangyalokra.

Egyvalaki tájékozatlan ebben az époszi hangulatban. Éppen a fent említett korrupciós démon, aki maga az ördög, és igen erôsen hasonlít Dãnia Prepeleac ördögéhez. Mert ahelyett, hogy az igazság bajnokai oldalán rántana lándzsát, ez a Nevenincs egyszerû és hatékony dolgot ötölt ki: két bíró közül egyet vendégségbe hív. Az új, korrupcióellenes törvény értelmében — április 21-én lépett érvénybe — a korrupcióellenes nemzeti ügyészség által felfedett esetek közül azokat, amelyek a törvényszéken vannak az elôzetes letartóztatási végzés meghosszabbításáért, két bírónak kell letárgyalni, és nem egynek, mint azelôtt! Tehát, ha az eljárás során ezt nem tartották be, azokat, akik a korrupcióellenes nemzeti ügyészség útján jutottak a törvény elébe, mert az ítélet nem jogszerû, szabadlábra kell helyezni. Ezek szerint a korrupcióellenes harc eddigi legdicsôségesebb trófeája, a kormánykörökhöz tartozó Fãnel Pavalache nyomban szabadlábra helyezhetô. Mint ahogy ugyancsak a kormánypárthoz tartozó Medintu aradi banki leértékelô is, valamint a csaló szatmári rendôrök egytôl egyig, és a bandita polgármester, Horia Anderco. Mindettôl ugyanaz az érzésem, mint néhány évvel ezelôtt, amikor lapunk, minden tekintélyét fölhasználva, megpróbálta leleplezni azt az elképzelhetetlen mesterkedést, amely a törvénykezésben folyik: eltörölték csôdös visszaélési vádakat, minthogy hatalmas rések tátongtak a törvények testén, amelyeken át a nagy rablók megpucolhattak. Nem vesszôhibákról van szó, vagy aprócska kiskapukról, a törvények valamiféle félremagyarázásáról. Most csak egyszerûen egy hús-vér bíró hiányáról, fekete palástjával, golyóstollával, fakalapácsával és a többivel, ami még kell ehhez, de amit nem is vesznek észre a tárgyaláson a törvény emberei, a bíró meg az ügyész. Ezek nem ijednek meg Iliescutól vagy Nãstasétól, de még Guesttôl sem, s a könyökük sem fáj a korrupcióellenes törvények miatt, egyetlen kukkot sem szóltak, csak szélesre tárták a börtönök kapuit a korrupcióellenes nemzeti ügyészség kliensei elôtt.

A természetes (ha még használható ez a szó) az lenne most: ha Pãvãlache meg a többiek kijönnek a börtönbôl, a helyükre azok a bírók és ügyészek kerüljenek, akik ügyüket tárgyalták. Nem egyébért, ez talán meggondolkodtatná a bírói testületet. No, de szó sincs ilyesmirôl: a korrupcióellenes nemzeti ügyészség 21 tagú megfigyelôi csoportot nevez ki, akik részt vesznek a tárgyalásokon, s arra ügyelnek, nehogy fölmentsék az Amareihez hasonló klienseket. Ilyenformán olyan fellebezések sarába ragadnak bele, mint amilyen a szucsávai fellebbviteli bíróság, amelynek szabadlábra kellett volna helyeznie Mircea Stoleriut, az országból menekülés legfontosabb láncszemét, amelyet percnyi pontossággal tervezett meg a híres Severin Tcaciuc.

Bármennyire erôs, korrumpálhatatlan, jól fölszerelt — mint, mondjuk, Eliot Ness csapata — a korrupcióellenes ügyészség (ám tudjuk: nem az), egyedül nem kényszerítheti térdre a romániai korrupciót. Ezt az ügyészséget azért hozták létre, hogy megkönnyítse a törvényszék dolgát, amely változatlanul a törvénytelenség elleni harc legfôbb intézménye. Ám ha ez az ügyészség ügyel föl azokra a bírókra és ügyészekre, akik nem korrupcióellenesek, hogy tegyék a dolgukat, akkor nem marad más hátra, mint hogy megkérjük Guest urat: szóljon egy jó szót Washingtonban, hogy az amerikai katonai bázisok mellé telepítsenek tábori bírókat is.

Cristian Tudor Popescu

(Az Adevãrul május 9-i, 4000-es számában megjelent írás fordítása)

Borúlátó az ifjúság — hangzik el gyakran a megállapítás, amelyben sok igazság rejlik. A jelenséget vizsgálják szociológusok, politológusok, foglalkoznak vele pedagógusok és politikusok egyaránt. Legutóbb a Korunk foglalkozott vele behatóbban, s a folyóirat idei áprilisi száma közreadta a középiskolai diákok számára kiírt pályázatára beérkezett munkák legjavát, megfelelô tanulmányok kíséretében. Ez utóbbi válogatás azért némi reményre is okot ad, kiderül ugyanis belôle, hogy nem mindegyik fiatal véli egyetlen megoldásnak az emigrálást, vannak olyanok is, akik itt akarnak boldogulni.

Reménykeltô az is, ahogyan a külföldiek látják a helyzetet. Nemrég francia, újságíró szakos diáklány látogatott Kolozsvárra, hogy a helyszínen szerezzen tapasztalatot a romániai magyarságról készülô szakdolgozatához. Ellátogatott az egyetemre, találkozott magyar diákokkal, tanárokkal, szakemberekkel, hétköznapi emberekkel beszélgetett a kolozsvári magyar fôkonzulátus lépcsôjén vízumért sorban állók közül, s megkérdezett románokat is arról, hogyan ítélik meg a magyar közösség jövôjét, kilátásait.

Egy hét múlva összegezte tapasztalatait. Elmondta: kellemes meglepetés érte. Az általa megismert magyar fiatalok mindegyike nyelveket beszél, angolul vagy franciául tudott velük elbeszélgetni, szakmailag valamennyien jól felkészültnek látszanak, nem sokkal élnek rosszabb körülmények között, mint ôk odakint, Franciaországban. S mégis, létezik egy dolog, amelyet nem ért: miért nincs ezeknek a fiataloknak jövôképük, miért látják annyira borúsan itteni helyzetüket, s miért akarnak tanulmányaik befejeztével a legtöbben és minél elôbb innen kivándorolni?

Nehéz az efféle kérdésekre válaszolni. Persze, lehet mondani olyasmiket, hogy a gazdasági helyzet okozza a tapasztalt negatív hozzáállást, hogy a jobb külföldi kereseti lehetôségek és a jóval magasabb nyugati életszínvonal vonzza ôket. A válaszok azonban nem magyarázhatják meg teljes mértékben elfogadhatóan azt, hogy miért nem izgatják a fiatalokat a hazai kihívások, az itteni érvényesülési lehetôség.

A becsületes válasznak arra is ki kellene térnie, hogy mit tett a hazai magyar társadalom és az értelmiség annak érdekében, hogy az általánosulni látszó kilátástalanságot kezelje. Az idôsebb generációk tagjai évek óta azt hangsúlyozzák, hogy a körülmények egyre rosszabbodnak, s hogy az érvényesülésre kevés lehetôség maradt. Sérelmi pozíciókból hangzanak el nap mint nap az érvek. Kevés olyan állásfoglalást hallani, hogy tulajdonképpen sem az elsô, sem pedig a második világháború utáni erdélyi magyar generációknak nem volt könnyû a dolga, hogy mindegyik nemzedéknek komolyan meg kellett küzdenie azért, hogy magának itt helyzetet teremtsen, de éppen a gyakori nosztalgikus megnyilvánulások hallattán nyilvánvaló, hogy ez sokak számára sikerült a nehéz körülmények dacára.

Talán gyakrabban kellene felhívni a fiatalok figyelmét arra, hogy egyetlen nemzedéknek sem pottyant semmi az égbôl, s az elôttünk járóknak épp úgy meg kellett küzdeniük azért, hogy önmagukat helyzetbe hozzák, mint ahogyan ezt nekik is meg kell majd tenniük, attól függetlenül, hogy ezt itthon vagy máshol teszik. Talán ez növelné valamennyire a jövôbe vetett bizalmukat.

Azt sem ártana tudatosítani magunkban, hogy sokan zsigereikben hordoznak még mindig valamit az elmúlt rendszer sajátosságaiból. Azt a meggyôzôdést például, hogy az államnak adnia kell, biztosítania kell. Holott egyre nyilvánvalóbb, hogy mindegyik generációnak pontosan annyija lesz, amennyit sikerül megteremtenie magának. Ebbôl a szempontból pedig sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az igényességre, s nem ártana jóval gyakrabban elôtérbe állítani olyan személyiségeink életpéldáját, akik szinte a semmibôl teremtettek maguk köré a közösség életére is kiható, jelentôs munkát elvégzô intézményeket, mûhelyeket. Olyan "helyeket", amelyek kisugárzása az egész generáció számára példát mutatott. De sokan voltak és vannak olyanok is, akik gazdasági téren értek el sikereket, s ezt megfeszített, de becsületes munkával tették.

Ilyen szempontból vizsgálva a jelenlegi helyzetet, könnyen kiderülhet, hogy a mai lehetôségek számtalanszor kedvezôbbek azoknál, amelyek közepette például a magam generációja indult. Hagyjuk tehát a siránkozást!

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jobbításra nincs hely és szükség. Vonatkozzék ez lehetôségekre, körülményekre, kilátásokra. Keletrôl jött népeknél — totemábrázolásokról is tudjuk — a Nap-imádat, a Napba nézés divatos dolog volt. Ôsi örökség is tehát, hogy a reménykedô ember mindig elôre, felfelé tekintsen.

Tibori Szabó Zoltán

Szomorú vagyok. Vasárnap este el kell búcsúznom A klóntól. Pedig 250 estén keresztül már nagyon megszoktam. És mit tagadjam, meg is szerettem. Hiába, a brazil sorozatoknak, még ha szirupos kis szerelmi történetek is, van valami sajátos bájuk. Gondoljunk csak a 89-es fordulat utáni elsô sorozatra, a szép, fehér bôrû, de néger származású rabszolgalány, Isaura történetére, vagy a néhány évvel ezelôtt mûsoron lévô, szép spanyol cigánylány, Dara viszontagságos szerelmi történetére. Nyilván, témájuk nagyok sokban hasonlít egymásra: a szép, kedves, bájos fôhôsnô minden alkalommal, egészen fiatal korában beleszeret a szép és fiatal fôhôsbe, de a sors, a szülôk vagy valami más bonyodalom elszakítja ôket egymástól. Majd többszöri nekirugaszkodás után minden akadályt legyôznek, és jöhet a happy and. E filmek bája azonban nem történetükben rejlik, hanem elôször is a környezet kiválasztásában, amibe belehelyezik a történetet, valamint a színészek alakításában. Név szerint soha nem ismertem és ma sem ismerem a brazil színészeket, de remeknek tartom a játékukat. Mert hol van az az amerikai színész, aki jobban el tudná játszani például Sidi Ali szerepét, vagy a hisztis Naziráét, avagy a jóságos, mindenkinek a bánatát átérzô Zoraidé vagy Dalva szerepét? Mindegyikük egy-egy karakterszínész. Ezt tartom a brazil filmek egyik jó oldalának. A másik pozitívumnak meg azt, hogy minden történet köré és közé az éppen legaktuálisabb szociális problémát kerítik. A klónban, a klónozás etikai kérdéseinek taglalása mellett, nagy súlyt fektetettek a szenvedélybetegségekben szenvedôknek, közelebbrôl a drogozóknak a közvetlen környezetükre gyakorolt hatásának taglalására. Arra, hogy egy kisiklott, tévútra terelôdött személy hogyan dönti romlásba mindazokat, akikhez érzelmileg valamiféleképpen kötôdik. És mindezt természetes egyszerûséggel, bár névtelenül, de az érintett személyek bevonásával. Ezek a dolgok különböztetik meg a brazil sorozatokat a többi szirupos, könny-áradatokkal teli, más délamerikai sorozatoktól. És most szomorú vagyok. Mert vége lesz ennek a kedvesen naiv történetnek. Estéimbôl még egy darabig hiányozni fognak Jade hol szomorú, hol boldogságtól csillogó szemei, a csodálatos mosolyú, feketeszakállas Zein karakán férfialakja, a szerelmi boldogtalanságra ítélt Said, férjét és gyerekeit önfeladóan szeretô Latifa, az örökfiatal, mindig vidám Yvette és az összes többi fô- és mellékszereplô. És hiányozni fog a film nagyon szép, keleties csengésû kísérô zenéje.

B. É.

A keddi, véglegesített adatok szerint 54 ember, köztük 22 nô és hét gyermek vesztette életét a csecsenföldi Znamenszkoje körzeti központ kormányzati épületkomplexum ellen hétfôn elkövetett öngyilkos merénylet következtében.

Az áldozatok száma ugyanakkor tovább emelkedhet, mivel a 197 sérült közül 57-nek súlyos, illetve válságos az állapota. Ez eddig a 2003-as év legsúlyosabb terrorcselekménye a világban; a kolumbiai szélsôbalos gerillák februári pokolgépes merénylete egy bogotai klub elôtt 32 halálos áldozatot követelt. A NATO-Oroszország Tanács moszkvai ülésének résztvevôi szolidaritásukat fejezték ki a terrorakció kapcsán.

Az orosz polgári védelmi minisztérium regionális központjának tájékoztatása szerint a mentôalakulatok már nem kutatnak túlélôk, illetve halottak után. A romok alól összesen 23 embert sikerült élve kimenteni a hétfô délelôtti detonáció után.

Bár Aszlan Maszhadov félhivatalos oroszországi megbízottja útján elhatárolódott az akciótól, Ilja Sabalkin ezredes, az észak-kaukázusi katonai mûveleteket koordináló stáb szóvivôje a csecsen szakadár politikai vezetôt vádolta kedden az öngyilkos merénylet elrendelésével. Értékelése szerint Maszhadov ma már csak bábu az al-Kaidával és a Muzulmán Testvérekkel kapcsolatban lévô csecsenföldi arab terroristák kezében. Sabalkin közlése szerint Maszhadov Csecsenföldön terjesztett videokazettái is arról tanúskodnak, hogy a szakadár vezetô súlyos merényleteket készített elô a köztársaságban. Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfôn úgy nyilatkozott: a merénylet mögött azok állnak, akik fékezni akarják az új alkotmányról szóló márciusi népszavazással megkezdôdött csecsenföldi rendezési folyamatot.

A merénylet kapcsán számos kritika érte a csecsenföldi kormányzati objektumok ôrzését is. Emlékezetes, hogy tavaly december 27-én a grozniji kormány épülete ellen történt hasonló, öngyilkos támadás, ami 70 emberéletet követelt. Ahmad Kadirov, a Moszkva-barát csecsen adminisztráció vezetôje után kedden hasonlóan nyilatkozott Gennagyij Szeleznyov, az orosz törvényhozás alsóháza, az állami duma elnöke is. A politikus azt javasolta, hogy azokat a biztonsági intézkedéseket léptessék életbe Csecsenföldön, amelyek az Egyesült Államokban születtek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Szeleznyov bírálta az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetet (EBESZ) is, amely szerinte kettôs mércét alkalmaz a csecsen terrorizmus kérdésében.

Az állami épületek védelmének megerôsítését ígéri a csecsenföldi kormány is, hangsúlyozva, hogy rendkívüli intézkedéseket, a lakosság mozgásának korlátozását nem tervezik a köztársaságban.

Putyin éppen hétfôn adott utasítást annak a munkacsoportnak az összeállítására, amely a Csecsenföld és a szövetségi központ közötti hatalommegosztással foglalkozik a decemberi csecsen elnökválasztás elôtt. Moszkvai közlések szerint elképzelhetô, hogy a közeljövôben megduplázzák azt az összeget, amit az orosz állam a csecsenföldi lakosság kárpótlására szán az évtizedes konfliktus pusztításai miatt.

Tíz amerikai és számos más külföldi állampolgár vesztette életét a szaúd-arábiai fôvárosban hétfôn éjjel elkövetett öngyilkos merényletekben — közölte az amerikai külügyminiszter kedden Rijádba érkezve.

— Úgy tûnik, hogy tíz amerikai életet vesztettünk. Sok más, különbözô állampolgárságú ember életét is kioltották — közölte Powell a repülôtéren, megjegyezve, hogy a három, nyugatiak lakta rijádi épületegyüttes elleni támadás az al-Kaida terrorhálózat és szaúdi születésû vezetôje, Oszama bin Laden kézjegyét viseli.

Más tisztségviselôk jelezték, hogy legalább 160 ember sérült meg, köztük 40 amerikai hétfôn éjfél elôtt, amikor robbanószerrel megrakott gépkocsik hajtottak neki a három épületegyüttesnek, túljutva a fegyveres ôrökön. Robbanásuk nyomán romhalmaz és kiégett autók maradtak hátra.

Najef bin Abdel-Aziz herceg, belügyminiszter öngyilkos merénylôkrôl beszélt. A robbantásokat egy, az al-Kaidával rokonszenvezô, zömmel szaúdiakból álló csoporttal hozta összefüggésbe, amelynek 19 tagja május 6-án tûnt el Rijádból. Ausztrália jelezte, hogy egy polgára szintén meghalt az éjjeli terrortámadás következtében.

A merényletek két héttel azután történtek, hogy Washington bejelentette: kivonja csapatait a sivatagi királyságból, miután a szomszédos Irakban háborúval megdöntötte Szaddám Huszein rendszerét.

Szaúd el-Fejszál herceg szaúdi külügyminiszter, aki a repülôtéren fogadta Powellt, kifejezte együttérzését és Szaúd-Arábia készségét az Egyesült Államokkal való együttmûködésre a terrorizmus elleni harcban.

Az amerikai diplomácia vezetôje rámutatott, hogy a terrorizmus bárhol, bárkire lesújt, és fenyegeti a civilizált világot. Powell fel szándékozik keresni az egyik robbantás helyszínét.

Szaúd-Arábia az utolsó állomása közel-keleti körútjának.

A belgrádi kerületi bíróságon megkezdôdött az ügyészi vizsgálat a Zoran Djindjic szerb miniszterelnök meggyilkolása kapcsán feljelentett személyek ellen.

A szerb rendôrség április 29-én tett bûnvádi feljelentést terrorizmus és felforgató tevékenységre való szövetkezés címén 45 személy ellen, akik közvetlenül vagy közvetve részt vettek a kormányfô elleni merényletben. A gyanúsítottak listáján a zimonyi klánként ismert maffiacsoport három tucat tagján kívül rajta van az egykori állambiztonsági kommandó, az úgynevezett vörössapkás osztag (JSO) néhány vezetôje, több magas rangú politikus és katonatiszt, többek közt Vojislav Seselj radikális pártvezér, Ace Tomic, a katonai elhárítás volt parancsnoka és Rade Bulatovic, Vojislav Kostunica egykori jugoszláv államfô nemzetbiztonsági tanácsadója. A listán szereplô személyek közül tízen még szökésben vannak.

Vladan Batic igazságügyi miniszter kedden közölte, hogy a belgrádi kerületi bíróságon megkezdôdött az ügyészi eljárás a feljelentett személyek ellen, s elsônek Zvezdan Jovanovicot, a JSO volt parancsnokhelyettesét hallgatták meg, aki a rendôrségi nyomozás során már beismerte, hogy ô lôtte le Djindjicet.

Az ügyben a belgrádi kerületi bíróságon a szervezett bûnözéssel foglalkozó különleges ügyészi hivatal vizsgálódik. Az intézmény a tavaly elfogadott maffiatörvény által jött létre, az olasz igazságszolgáltatásban alkalmazott mintára.

A belgrádi rendôrség kedden közölte, hogy bûnvádi feljelentést tett Ceca Raznatovic, a hírhedt délszláv háborús szabadcsapatvezér, Zeljko Raznatovic Arkan özvegye ellen. Szerbia elsô számú popénekesnôjét egy héttel a Djindjic-merénylet után állították elô, s azóta elôzetes letartóztatásban tartják. Ceca belgrádi villájában víz alatti rejtett bunkerben valóságos fegyverarzenálra bukkantak: kéttucatnyi, különféle márkájú és kaliberû pisztolyt, forgótárcsás kézifegyvereket, távcsöves puskákat, hangtompítókat és zsákszámnyi lôszert találtak.

Noha az énekesnônek a fegyverek jelentôs részéhez nem volt fegyverviselési engedélye, a rendôrség — egyelôre — mégsem emiatt tett ellene feljelentést. A hatóságok azzal gyanúsítják Cecát, hogy az Obilic sportklub elnökeként törvénytelenül több százezer dollárral gyarapította saját vagyonát: 15 játékost szerzôdtetett külföldre, de a könyvvitelben nem tüntette fel a klubnak járó ellentételezést, s magának tartotta meg a pénz egy részét. A rendôrség feljelentette az énekesnô nôvérét, Lidiját is, aki közremûködött a törvénytelen ügyletekben.

Adrian Nãstase miniszterelnök május közepén kétnapos hivatalos látogatást tesz Kínában — jelentették be Bukarestben. A miniszterelnök a két ország politikai és gazdasági kapcsolatainak fejlesztésérôl tárgyal majd vendéglátóival, a kínai államfôvel, a miniszterelnökkel és a Nagy Népi Gyûlés (parlament) elnökével.

A bukaresti bejelentés szerint a gazdasági kérdések állnak majd a tárgyalások középpontjában. Románia szeretné, ha a kínai tôke részt venne a román információs technológia (IT) fejlesztésében, emellett piacot keres hagyományos termékei számára, beleértve a Dacia és a Romániában gyártott Daewoo gépkocsikat.

Szó lesz arról, hogy a két ország milyen közös projektet valósíthatna meg Afganisztánban és Irakban.

A bukaresti bejelentés kitért arra is, hogy látogatása alkalmával Adrian Nãstase a román kormány nevében térítésmentes támogatást ajánl fel gyógyászati eszközök és anyagok formájában a kínai hatóságoknak az atípusos tüdôgyulladás elleni küzdelemhez.

Néhány nappal ezelôtt román kormányforrások azzal a kommentárral szivárogtatták ki Adrian Nãstase készülô kínai látogatását, hogy a miniszterelnök útja a Kínának nyújtott román támogatást jelképezné, ha az atípusos tüdôgyulladás ellenére erre a látogatásra most, és nem ôsszel kerül sor, "amikor már megszûnik a járvány, és mindenki tolong majd, hogy Kínába utazzon".

Peren kívüli megegyezés alapján 50 ezer euró kártérítést kap a magyar államtól egy magyar nemzetiségû román állampolgár, akit több mint hét hónapon keresztül tartottak elôzetes letartóztatásban Magyarországon — közölte a romániai sajtó.

Szentkirályi László azt követôen fordult a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, hogy a magyar állam mindössze 4 ezer euró kártérítést akart fizetni neki a Magyarországon elszenvedett jogi kálváriája miatt. A 27 éves zilahi fiatalember 500 ezer euró kártérítést követelt, majd két tárgyalási forduló után peren kívüli megegyezésre jutott a magyar állammal.

Ennek értelmében 50 ezer euró kártérítést kap, emellett a magyar állam fizeti a strasbourgi pereskedés közel 53 ezer eurót kitevô költségeit. Amint arról lapunk már beszámolt, Szentkirályinak még 1996-ban gyûlt meg a baja a magyar igazságszolgáltatással. Elôbb tanúként idézték be egy biztosítási csalási ügyben, majd 1999 végén, amikor Magyarországról utazott hazafelé, a határ magyar oldalán ôrizetbe vették.

Hét és fél hónapot töltött elôzetes fogságban Debrecenben. Szabadlábra helyezése után sem hagyhatta el Magyarországot, ügye csak 2002 elejére tisztázódott.

Idôközben romániai vállalkozása tönkrement, s emiatt kért kártérítést a magyar államtól. A magyar hatóságok a pályakezdô közgazdászok magyarországi átlagfizetésére hivatkozva állapították meg, hogy mindössze 4 ezer euró kártérítés járna neki.

Hildegard Puwak EU-integrációs miniszter és Tim Tuckett, a nagy-britanniai URS Corporation Ltd. ügyvezetô igazgatója kedden, Bukarestben aláírta a romániai SAPARD-program kiértékelésében technikai támogatást biztosító szerzôdést.

A SAPARD-alapokból 191 869 euróval finanszírozott projekt keretében felmérik az Európai Bizottság által eddig akkreditált programok vidékfejlesztési hatását a mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje, valamint a vidéki infrastruktúra javítása területén.

A SAPARD program idôközi kiértékelése kötelezô kitétel a román kormány és az Európai Bizottság által kötött többéves SAPARD-finanszírozási megállapodásban.

Az idôközi felmérésrôl készült jelentést jóváhagyja a SAPARD-program alkalmazását felügyelô testület, amely az év végén az EB elé terjeszti a dokumentumot.

Tim Tuckett, a projekt menedzsere elmondta: cége a SAPARD Iroda, az Európai Integrációs Minisztérium és a földmûvelésügyi szaktárca szakembereivel együtt dolgozik majd a közigazgatási kapacitás fejlesztése érdekében.

A konzultáns brit cég nem értékeli a különbözô jóváhagyott programokat, hanem a SAPARD-program általános alkalmazását, a SAPARD Iroda célkitûzéseinek megvalósítását méri fel.

Hildegard Puwak miniszter kifejtette: a támogatási szerzôdés aláírása révén az EU-integrációs szaktárca egy független szakértôi cég szolgálatait kapja. Elmondta: a brit társaság 2003 május–december idôszakban értékeli a Romániában néhány hónappal korábban beindított SAPARD-programot.

Keddi Kolozsvári látogatása alkalmával Cozmin Gusã, a Szociáldemokrata Párt fôtitkára kijelentette: Vasile Soporan az ország egyik legjobb prefektusa. A kormánypárt magas rangú tisztségviselôje úgy gondolja, a Kolozs megyei prefektust nem érinti a kormány helyi képviselôi sorában tervezett személycsere.

Kijelentette: a prefektusok tevékenységét az elkövetkezô idôszakban részletekbe menôen elemzik, és döntenek arról, kinek a leváltására van szükség. Gusãnak van véleménye arról, melyik az ország leggyengébb prefektusa, de a sajtó képviselôinek nem árulta el, kire gondol. — Az ilyen dolgokat elôbb a Szociáldemokrata Párt állandó küldöttségében tágyaljuk meg, és hozunk döntést — szögezte le.

Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormánypárt agresszív választási kampányt folytat a jövô évi helyhatósági választások alkalmából Kolozsváron. Úgy véli, a Szociáldemokrata Párt polgármester-jelöltjének nevét legkésôbb ez év ôszéig nyilvánosságra kell hozni. — Jelöltünket idôben meg kell ismertetni a közvéleménnyel annak érdekében, hogy választási programja minél több kolozsvári személy számára világos legyen. Gheorghe Funar nem lehet többé Kolozsvár polgármestere, kormánypárti városvezetôre van szükség — jelentette ki a Szociáldemokrata Párt fôtitkára.

(k. o.)

A Gozsdu-hagyatékról és az aradi szabadságszobor felállításának kérdésérôl is tárgyalt Rãzvan Theodorescu kulturális és vallásügyi miniszter kedden Budapesten, a még hivatalban lévô, valamint a néhány nap múlva hivatalba lépô magyar kulturális miniszterrel: Görgey Gáborral és Hiller Istvánnal — adja hírül az MTI. — Úgy látom, hogy közös irányban, jó ütemben és igen hasonló gondolkodásmóddal kezeljük az ügyeket — nyilatkozott Hiller István a találkozó után tartott sajtótájékoztatón.

Rãzvan Theodorescu úgy fogalmazott, hogy teljes megértésre és teljes nyíltságra talált. A román kultuszminiszter arról is tájékoztatott, hogy a Gozsdu-hagyaték ügyében magyar–román közös alapítvány jött létre, az aradi emlékmû kérdését pedig a történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelôen igyekeznek megoldani.

Mérsékelt részvétel jellemezte az RMDSZ Székelyföldön tartott közvetlen belsô választását — állapította meg a keddi román sajtó.

A romániai magyarságot képviselô szervezet legfelsô döntéshozatali fórumának, a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) megújítása keretében vasárnap a döntô többségében magyarok lakta Hargita és Kovászna megyében rendezték meg a választást. A választásra jogosult több mint 35 ezer RMDSZ-tagból közel 10 ezer jelent meg a szavazóurnáknál.

A legnagyobb érdeklôdés a csíki területi szervezetben volt, itt 7474 személybôl 4100 ember szavazott, ami 54,8 részvételi arányt jelent. Felsô-Háromszéken 40,6 százalékos volt a részvételi arány: 8019 szavazatra jogosult személybôl 3261-en adták le voksukat.

A legalacsonyabb, 12 százalékos részvételt Alsó-Háromszéken jegyezték, ahol a több mint 20 ezres tagságból csak 2400-an járultak az urnák elé. Miután a választás érvényességéhez legalább 30 százalékos részvételi arány szükséges, a tervek szerint itt május 25-én megismétlik a választást — ezúttal közvetett formában.

Az RMDSZ február eleji kongresszusán hoztak határozatot arról, hogy a szövetség belsô parlamentjeként mûködô SZKT-t május 31-ig meg kell újítani. A kongresszusi határozat alapján a testület tagjainak mintegy 60 százalékát az RMDSZ 23 területi szervezete választja, a többi helyre választott tisztségviselôk — területi elnökök, parlamenti képviselôk, szenátorok — kerülnek.

Minden területi szervezet maga döntött arról, hogy közvetlen vagy közvetett választást rendez.

Az új összetételû SZKT a tervek szerint júniusban alakul majd meg.

A különbözô román fegyveres testületek vezetô posztjaira csak olyan tisztek kerülhetnek, akik ortodox vallásúak — írta keddi számában a Cotidianul címû napilap.

A lap szerint a román állam hallgatólagosan felekezeti alapon diszkriminál. Ezt nehéz bizonyítani, de tény az, hogy a fegyveres testületeknél a tisztek személyi kartonján feltüntetik a felekezeti hovatartozást, s a hadseregnél, a rendôrségnél, a csendôrségnél, illetve a Román Hírszerzô Szolgálatnál vezetô beosztásba csak az kerül, akinél ebben a rubrikában az ortodox egyház áll.

Petru Mihut, a csendôrség vezérkari fônöke úgy nyilatkozott a lapnak, hogy nem tudja pontosan, mit mutatnak a statisztikák az országban, de a csendôrség központi vezetésében csak ortodox vallású tisztek szolgálnak.

Nelu Pop, a rendôrség országos parancsnokságának egyik vezetôje azzal válaszolt a Cotidianul kérdésére, hogy "feltehetôen a nem ortodox vallású tisztek nem pályáznak vezetô beosztásra".

Romániában a lakosság döntô többsége ortodox vallású, de jelentôs számú híve van a görög katolikus, a katolikus és a református egyháznak is.

A többségében magyar nemzetiségûek lakta Hargita és Kovászna megyében sokkal több katolikus és református él, mint ortodox, ennek ellenére a rendôrség, a csendôrség és a hadsereg itteni alakulatainak vezetésében csak ortodox vallású tiszteket lehet találni — hangsúlyozta a lap.

Frunda György, az RMDSZ szenátora a Cotidianulnak adott nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a két romániai megyében nem csak felekezeti, de etnikai alapon is diszkrimináció tapasztalható: hiába szerepel az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt parlamenti együttmûködési megállapodásában az, hogy a fegyveres testületek vezetôi tisztségeibe is kerülnek magyar nemzetiségûek, ez mindeddig nem valósult meg.

A diszkrimináció elleni román országos bizottság illetékese azt hangsúlyozta a lapnak, hogy mindenképpen kérdéseket vet fel, miért csak ortodox vallású tisztek kerülnek vezetô beosztásba, de addig, amíg nem bizonyítható, senkit nem lehet diszkriminációval vádolni.

Keddi sajtóértekezletén Vasile Soporan prefektus arról számolt be, hogy az új korrupcióellenes törvény rendelkezései alapján az elkövetkezô napokban elemzik valamennyi városi, községi és megyei tanácsos helyzetét.

A kormány helyi képviselôjének információi szerint mintegy 1300 önkormányzati képviselôrôl van szó. — Odafigyelünk az egyedi esetekre is. Bizonyos vonatkozásokban a törvény nem eléggé világos, így nekünk kell eldöntenünk, hogy adott esetben milyen módon értelmezzük. Természetesen kikérjük a közigazgatási minisztérium véleményét is — nyilatkozta a prefektus.

Silviu Hentz, a prefektúra fôtikára szerdán például 19 község tanácsosainak helyzetét vizsgálja.

A prefektúra munkatársai remélik, hogy az önkormányzati képviselôk ellenôrzését a törvényben megszabott határidôig befejezik.

Ugyanakkor Vasile Soporan a sajtóértekezleten azt is az újságírók tudomására hozta, hogy a kormány 1720 milliárd lejes befektetést tervez Kolozs megye vízgazdálkodási terveinek kivitelezésére. A vízszabályozó tervek alapján a Donát negyed és a reptér környékén az elkövetkezô idôszakban átfogó munkálatokat végeznek.

K. O.

Jelentôsen csökken a határátkelôkön töltött várakozási idô azáltal, hogy határrendôrökbôl és vámosokból álló vegyescsapatokat hoztak létre a nagylaki határátkelônél — jelentette be hétfôn a helyszínen Aurel Neagu fôfelügyelô, a Határrendôrség Országos Parancsnokságának vezetôje. — A cél az, hogy a határátkelôknél növeljük a forgalom folyamatosságát. Ugyanakkor kivédjük az esetleges korrupciós vádakat is, ugyanis a két személybôl álló vegyes alakulat hatékonyabban védekezhet az esetleges megvesztegetési kísérletek ellen — nyilatkozta a fôfelügyelô.

A terepszemlén jelen lévô Tudor Tãnãsescu, az Országos Vámhivatal fônöke hozzátette: a határátkelônél jelentkezô személyeknek csupán egyszer kell megállniuk. Míg a határrendôr úti okmányaikat ellenôrzi, addig a vámos is elvégezheti feladatát.

Lucian Prichici, a nagyváradi határrendôrség parancsnokhelyettese a Szabadságot arról tájékoztatta, a Bihar megyei határátkelôk többségénél is ugyanilyen intézkedéseket léptettek életbe. — Borsnál már mûködik az új rendszer. Az elkövetkezô idôszakban a szalontai és a tornyai határátkelônél is ugyanilyen módon kelhetnek át a határon a turisták — mondta Prichici.

K. O.

Hétvégétôl elôreláthatóan augusztusig lezárják az országot átszelô legfontosabb nemzetközi mûutat. Az E60-ast a Kolozsvár–Bánffyhunyad szakaszon zárják le annak érdekében, hogy a javítással megbízott cég megfelelôen végezhesse munkáját. — Állandóan arra panaszodtak, hogy a sûrû forgalom miatt képtelenek idôben befejezni a munkálatokat. Most megteremtettük a lehetôséget arra, hogy rekordidôn belül véghez vigyék feladatukat — nyilatkozta kedden Dan Canta alprefektus.

A Szabadság több ízben beszámolt arról, hogy a Bánffyhunyad–Kolozsvár útszakaszon akadoznak a munkálatok, lapunk munkatársa az alprefektus által tavalyelôtt tartott terepszemlén is részt vett. Arról is tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a prefektúra kezdeményezésére az Országos Útügyi Igazgatóság felbontotta a szerzôdést a nem megfelelô munkát végzô Energoconstructia Rt.-vel és a Contrasimex Kft.-vel, és a munkálatok elvégzésével más cégeket bízott meg.

Csütörtöktôl a következô útvonalon közelíthetô meg Kolozsvár: Bánffyhunyad — Ketesd — Alsóföld — Váralmás — Középlak — Magyarzsombor (Szilágy megye) — Zutor — Topaszentkirály — Pusztatopa — Magyarszentpál — Magyarnádas — Kisbács. A prefektus szerint az autósoknak csupán 25 kilométeres kitérôt kell tenniük, jó minôségû, aszfaltozott úton. Vasile Soporan elmondta: a turistákat több világnyelven értesítik a kitérôrôl.

K. O.

A román mezôgazdasági minisztérium szerdán körülbelül 6 millió tonnásra becsülte az idén várható búzatermést, a korábban elôre jelzett 7,1 millió tonna helyett. A kilátás csökkenését az idôjárással magyarázták.

Tavaly Romániában 4,38 millió tonna búzát takarítottak be, ez volt az egyik legkisebb termés az utóbbi tizenhárom évben.

A román búzaexport várhatóan 2 millió tonna lehet a 2003/04-es szezonban, a 2002/03-as évadban exportált 800 ezer tonna után — mondta Petre Daea román mezôgazdasági miniszterhelyettes a sajtónak.

Az Országos Állategészségügyi Felügyelôség és a francia Mezôgazdasági Minisztérium Népegészségügyi Igazgatósága múlt héten megállapodást írt alá a Románia és Franciaország közötti kereskedelmi forgalom ösztönzése érdekében, amelynek révén újraindítható Franciaországba a román lóhúsexport.

A megállapodás értelmében egy francia szakértô Romániába utazik, ahol felavatnak egy speciális laboratóriumot az állatok betegségeinek felderítésére.

"Hogy Románia lóhúst exportálhasson Franciaországba, mindenképpen szükséges egy speciális laboratórium létrehozása, ahol ellenôrizni lehet a húst. A lóhús mellett igény mutatkozik a szamárhúsra is" — nyilatkozta Liviu Harbuz, a Mezôgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára.

A megállapodás ugyanakkor lehetôvé teszi a román szarvasmarha-tenyésztôknek, hogy genetikai örökítôanyagot importáljanak Franciaországból a fajtafrissítéshez.

Az év elsô harmadában Románia 12,9 millió dollár értékben hozott be Franciaországból élelmiszeripari termékeket, miközben a kivitel mindössze 1,4 millió dollárt ért el.

Románia az elmúlt három év alatt megkétszerezte borkivitelének mennyiségét, jelentette ki a Kolozsváron szervezett Dél-Kelet-Európai Mezôgazdasági Fórumon Valeriu Steriu, a Mezôgazdasági Minisztérium államtitkára, akit a Mediafax tudósítója idéz.

Az államtitkár elmondta, hogy a Románia által ebben az évben megvalósított borkivitel értéke 40 millió euróra rúg, és a legtöbb megrendelés Németországból és Nagy-Britanniából érkezik.

A kolozsvári fórum szervezôi úgy értékelték, hogy a borkivitel — a borcímkék révén — egyben Románia nevének külföldi ismertetését is szolgálja.

Jónás Endre lassan közeledik a nyolcadik X-hez. Nem rejti véka alá, hogy immár 78 éves. Kinézésre nyugodtan letagadhatna legalább tíz évet. 28 éve méhészkedik, átlagban 50 családdal. Nem dicsekvésként mondta el, hogy az utóbbi évtizedben elkerülte a grippe-járvány, de meg sem hûlt. Hogy ez a méz és a méhtermékek fogyasztásának, vagy a gyakori méhszúrások következménye, máig nem sikerült kiderítenie.

Györgyfalvi negyedi tömbházlakásából gyakran kijár a derzsei méhekhez. Elég messze van Kolozsvártól a Páncélcseh községhez tartozó falucska, de már régóta ott méhészkedik, megszokta, szereti a vidéket.

Vele készült beszélgetésemben többek között arra voltam kíváncsi, hogy milyen volt az elmúlt tél, s milyenek az idei méhészeti kilátások.Vendéglátóm elsôsorban a hosszú, nehéz telet említette, ami nemcsak az embereknek okozott rengeteg gondot, hanem a méheknek is. Lassan felbomlik a megszokott négy évszak beköszöntése. Télbôl egyenesen nyárba jutunk, s eltûnôben az ôsz is. Nagyon megkésve, idén öt hónap után repültek ki a méhek tisztuló repülésre.

Sok méhész panaszkodik, hogy több családja elpusztult, de olyannal is találkoztam, akinek az egész állományát elvitte a betegség. Jónásnak egyetlen méhcsaládja sem pusztult el betegség vagy éhezés miatt. Nem lépett fel állományában az annyira veszélyes és elterjedt fertôzô hasmenés, és nem zavarta ôket a télen semmi, még a méhész sem. Volt elegendô élelmük. A hasmenés ellen, illetve annak megelôzésére fehér üröm, vad krizantém és lósóskamag teával védekezik ôsszel és tavasszal egyaránt.

Vendéglátóm méhészetében az anyapusztulás 6%-os volt, amibôl az egyik anya egyéves volt, a többi öregebb. Pozitív tényként említette, hogy a bogárállomány jobb a sok évi átlagnál. Ez azt jelenti, hogy ha a virágzást nem zavarja meg kedvezôtlen meteorológiai esemény, jó lesz a hordás, tehát jó mézelésre számíthat a spontán flórából, a gyümölcsösökbôl és az akácfákról egyaránt.

A méhész ritkán alszik kinn a faluban, a kaptárokat illetéktelenek meg sem közelíthetik, mert a telek szomszédságában egy juhnyáj éjszakázik öt juhászkutyával. A fogadatlan házôrzôk ezért meg is kapják megérdemelt jussukat, így nem véletlen, hogy amikor látják közeledô Daciaját, rohannak hozzá, várják a kolozsvári "vásárfiát".

A méhész legkeserûbb gondja, hogy nincs aki átvegye tôle a stafétabotot, a méhészetet, ha majd nem lesz ereje a további munkához. Egyelôre azonban hallani sem akar visszavonulásról, hiszen számára a méhészet régóta életformává vált.

Barazsuly Emil

Ha semmi nem jön közbe, a hónap végére legalább két nagy barompiacot megnyithatunk a megyében — nyilatkozta kérésünkre dr. Csutak Nagy László , a Szilágy megyei állategészségügyi felügyelôség járványosztályának vezetôje. A közel négy hónapja tartó karantén miatt egyre növekedett a feszültség az állattartó gazdák és a szakfelügyelôség között, mert csak a húsvéti ünnepekre engedélyezték egy rövid idôre a bárányok forgalmazását, azt is elôre kiszabott és szigorúan ellenôrzött helyeken. Ezt követôen ismét betiltották minden állat forgalmazását. A gazdák elégedetlensége mintha enyhülne, de ez korántsem jelenti a helyzet megoldás át.

Amint azt már jeleztük, az ország nyugati felében, a több megyében jelentkezô sertéspestis járvány miatt Szilágy megyében február 18-tól prefektusi rendelettel betiltották az állatvásárokat. Tekintettel arra, hogy másfél hónapja nem észleltek a megyében hasonló esetet, május végére várható a minden feltételnek megfelelô legalább két nagy állatpiac — a krasznai és a zsibói — megnyitása. Igaz, egyelôre csak a szarvasmarhák, lovak és juhok szabad eladását engedélyezik, de ezt is szigorú felügyelet mell e tt. Külön ellenôrök vizsgálják az állatok kísérô iratait. Az illetékes helyi tanácsnak a tulajdont — azaz az eredetet — igazoló irata mellet nagy hangsúlyt fektetnek az állategészségügyi hatóságok által kiállított okmányokra is.

Sertéseket továbbra is csa k a teljeskörû egészségügyi engedéllyekkel rendelkezô vágóhidaknak lehet eladni, amelyeket a megyei hatóságok külön rendeletben jelöltek meg. Magánemberek közötti forgalmazásuk továbbra is tilos.

Érdeklôdésemre dr. Csutak Nagy László azt is elmondta: Szilágy megyében utoljára április elején észleltek a bukaresti központ által is igazolt sertéspestises esetet, jóllehet közel egy éve nem oltották be az állatokat. A megbetegedések sem voltak járványszerûek, hiszen egymástól viszonylag távol esô helységekben, é s esertenként csak egy-két gazdát érintô állatállományról beszélhetünk. Ha az utolsó megbetegedéstôl számított törvényes határidô — 60 nap — eltelik, akkor várható az állatvásári tilalom teljes feloldása. Természetesen csak akkor, ha az illetékes közigazg a tási hatóságok teljesítik a barompiacok számára kötelezôen elôírt feltételeket, amelyek a higiéniai és állatvásári szabályokat rögzítik.

Józsa László

A romániai bankok a legtöbbször nem nyújtanak mezôgazdasági hiteleket, mivel úgy vélik, hogy a hitelkockázat ebben az ágazatban a legnagyobb, jelentette ki Adrian Rãdulescu, a Romániai Mezôgazdasági Termelôi Egyesületek Ligájának (LAPAR) elnöke.

"Kialakult egy mind a termelôk, mind pedig a bankok számára kedvezôtlen felfogás, miszerint a mezôgazdasági üzletekben nagy kockázat van. Következésképpen oda jutottunk, hogy elôlegeket és kölcsönöket kérünk a feldolgozóktól, hogy folytathassuk tevékenységünket", mondta Rãdulescu.

A LAPAR elnöke szerint a bankok által említett kockázat nem túl nagy, ráadásul Romániának "produktív mezôgazdasága van".

"Romániában mûködik a mezôgazdaság, azonban hitelkérelem esetén a bank azt válaszolja, hogy nem adhat kölcsönt. Gépkocsit lízingelni, vagy részletekben megvásárolni lehet, fogyasztási cikkekre, Hawai-vakációra lehet hitelt felvenni. Mezôgazdaságra viszont nem", tette hozzá Rãdulescu.

A LAPAR vezetôje szerint a romániai mezôgazdasági ágazatnak évente 15 000 milliárd lej értékben lenne szüksége hitelekre, a bankok azonban csupán 3 000 milliárd lejes összértékben adnak kölcsönöket.

Adrian Rãdulescu szerint a mezôgazdaságnak nyújtott hitelek mintegy 80 százalékát a Román Kereskedelmi Bank, 5 százalékát a Raiffeisen Bank, 3–4 százalékát a Román Fejlesztési Bank folyósítja, a fennmaradó részt más pénzintézetek biztosítják.

Noha a legtöbb erdélyi megyében rég betiltották az állatvásárokat, úgy tûnik, a sertéspestis terjedését mégsem lehetett megállítani. Miután két Temes megyei faluban is több tucat állatot kellett néhány nap alatt levágni a fertôzés miatt, tegnap Szatmár megyei, a magyar határ melletti falvakból jelezték a sertéspestis újraéledését. Valer Donca, a Szatmár megyei Állategészségügyi Hivatal igazgatója 16 sertéspestisben megbetegedett disznóról számolt be, ugyanakkor Szatmárnémetibôl 50 állatnak a laboratóriumi vizsgálatait várják.

Szatmár megyében meghatározatlan idôre leállítottak minden állatvásárt, de pestis terjedésével fennáll annak a veszélye, hogy a környezô megyékben újabb gócpontok jelennek meg.

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) nem zárja ki, hogy az április végén meghirdetett országos demonstrációt május 14-ét követôen megtartja, amennyiben nem születik megállapodás a MAGOSZ és Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) között a szervezetnek a sertésválság megoldását célzó javaslatairól. Errôl Jakab István, a MAGOSZ elnöke tájékoztatta hétfôn Budapesten a szervezet ügyvezetô elnökségi ülését követôen az MTI-t.

Az ügyvezetô elnökség azt követôen foglalt állást az esetleges demonstráció megtartásáról, hogy egyeztetô tárgyalásokat folytat az FVM vezetésével a sertésválság megoldásának lehetséges módjairól — tájékoztatott Jakab István.

A MAGOSZ vezetô testülete nem tartja elfogadhatónak, hogy a sertés felvásárlási árakat az önköltségi ár alatt állapítsák meg. A referenciaárak betartására állami garancia biztosítását követeli. Az ügyvezetô elnökség álláspontja szerint a szövetség nem köthet olyan megállapodást tagsága nevében, amely a gazdák számára veszteséget jelent, és nincs megfelelô garancia még a nyomott árak megfizetésére sem.

A MAGOSZ szerint sertésenként még mindig két-háromezer forint a tenyésztôk vesztesége. A tenyésztôk önköltsége ugyanis 280 forint körül mozog kilogrammonként, míg a múlt hét végi megállapodás szerint a tenyésztôk összességében 260 forint körüli felvásárlási árral számolhatnak.

A Mezôgazdasági Szövetkezôk és Termelôk Országos Szövetsége (MOSZ) Sertésválasztmánya hétfôi ülésén viszont nagy többséggel elfogadta a sertéspiaci zavarok elhárítására kidolgozott megállapodást, amelyet május 9-én, pénteken kötött az FVM-mel a MOSZ, a Parasztszövetség és a Magyar Agrárkamara.

Az állásfoglalásról a választmányi ülést követôen közleményben tájékoztatták az MTI-t. A megállapodás lényege az volt, hogy az FVM intézkedik mintegy 70 ezer darab, 145 kilogramm feletti, valamint 30 ezer darab normál súlyú sertés piacról történô kivonásáról.

Emellett olyan árfigyelô rendszert állítanak össze, amely kéthetente megállapítja öt uniós ország felvásárlási átlagárát, amely alapja lesz a magyar felvásárlási áraknak.

A húsipar és a húskereskedôk számára olyan feltételt szabnak az állami támogatások igénybe vételéhez, amely szerint csak az igényelhet pénzügyi segítséget, aki a folyamatosan megállapított EU-s átlagárat — ez jelenleg 230 forint kilogrammonként — megfizeti a tenyésztôknek az átlagos minôségû sertés esetében.

Továbbá háromezer forintos támogatást kapnak azok a tenyésztôk, akik az átlagos minôségû sertésnél jobb minôsítésû sertést adnak el a felvásárlóknak, de azok is kapnak kétezer forintos támogatást darabonként, akiktôl az átlagos minôségû sertésnél rosszabb minôsítésû sertést vesznek át a feldolgozó üzemek. Emellett az országból kivitt élôsertésekre is jár támogatás, továbbá május 31-ig érvényben marad a 15-20 forintos kilogrammonkénti minôségi támogatás az S, E, U minôsítésû sertésekre.

A MOSZ sertésválasztmánya sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy hosszú ideig tartottak a tárgyalások, hiszen csaknem egy hónap kellett ahhoz, hogy érdemi döntések szülessenek, és ez alatt is tovább romlott a tenyésztôk helyzete.

A testület tagjai úgy foglaltak állást, hogy a minisztérium által vállalt intézkedésekrôl megjelenô rendeletek betartását folyamatosan figyelemmel kísérik. A helyzet értékelésére július 1-jén újra visszatérnek, és a tapasztaltak alapján döntenek a késôbbi teendôkrôl. A MOSZ Sertéstenyésztôk Országos Választmánya a május 14-re meghirdetett országos demonstrációt lemondta.

Az elôzô határozatokhoz a Parasztszövetség is csatlakozott, és elállt a tagjai körében meghirdetett demonstrációtól.

A boncolás és egyelôre a helyszíni vizsgálatok sem erôsítették meg a lázas betegségben elhunyt mérai kisfiú esetében felmerült agyhártyagyulladásos fertôzés gyanúját.

A Kolozs Megyei Közegészségügyi Igazgatóság boncolóorvosai a halál okaként rendkívül erôs vérzést, súlyos érrendszeri rendellenességet és harmadfokú kómás állapotot jelöltek meg. A kisfiú szívinfarktus miatt halt meg. Stefan Florian, a közegészségügyi hivatal igazgatója elmondta: az agyhártyagyulladás kórokozóját nem sikerült azonosítani a boncolás során, ám a tünetegyüttes és a betegség lefolyása egyértelmûen vírusos agyhártyagyulladásra utalt.

Az egészségügyi intézmény igazgatója azt is elmondta, hogy a hivatal szakorvoscsoportja vizsgálatot végez Mérában, s ennek során megállapítják, hogy a kisfiú esete egyedi volt-e, vagy pedig fertôzési gócpont létezik a faluban.

Az agyhártyagyulladás-gyanús, majdnem kétéves kisfiú pénteken, a kolozsvári 3-as Számú Gyermekklinikán hunyt el. A mérai és vistai övezet lakói az év elején agyhártyagyulladás-megelôzô kampányban vettek részt, miután elôzôleg több mérai gyermeket agyhártyagyulladás miatt a kolozsvári járványkórházba utaltak.

A városatyák döntése folytán az elmúlt napokban a helyi Orizont turistaklub hegymászóinak segítségével csókavadászatot indítottak a sétatéren.

Szamosújváron már-már elviselhetetlen a városi sétatéren elôállt helyzet. A kisváros legszebb parkjában nem lehet sétálni a fákon tanyázó csókák miatt, ezért sokan valósággal menekülnek kedvenc szabadidôközpontjukból. A hatóságoknak intézkedniük kellett. A vadászoknak eddig nem sikerült boldogulniuk, a hegymászók viszont "eltüntették" a fészkeket, és megtisztították a fákat a szeméttôl. A szamosújvári hegymászók pénzhiány miatt már nem vesznek részt országos jellegû versenyeken, de a csókafészkek irtásában jelesre vizsgáztak.

Ezentúl nyugodtan lehet sétálni a Szamos-parti város parkjában, ahol már csak a csónakázó tó rendbetételére lenne szükség. A helyi önkormányzat az idei nyáron ezt a kérdést is szeretné megoldani.

Erkedi Csaba

Mégsem szabadulnak meg a közköltségek átkától azok a tömbházlakók, akik minihôközpontot szereltetnek fel lakásukban. A következô téltôl kezdôdôen a "független" lakások is részt fizetnek a még központi hálózatra kapcsolódó szomszédaik közköltségeibôl, döntötte el a kormány.

A döntést állítólag arra alapozták, hogy a minihôközponttal felszerelt lakásokban akkor is minimum 15 fokos hômérsékletet lehet biztosítani, ha a hôközpontot kikapcsolják, mert a központi hálózatra kapcsolódó szomszédos lakásokból a falakon átszivárgó meleg, illetve a falaikban haladó melegvíz csövek ennyire fûtik a hôközpontos lakást. Ily módon a saját fûtési rendszerrel felszerelt lakás sokkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt a hômérséklet 7–8 fokkal történô növelésére, mintha a kinti idôjárásnak megfelelô 0 fokról indulna a fûtés.

Az intézkedés nem érinti azokat a személyeket, akik már korábban lekapcsolódtak a központi szolgáltatási hálózatokról, függetlenül a jelenleg alkalmazott fûtési módszertôl. Az indoklás szerint egy visszamenôlegesen alkalmazott intézkedés igen sok peres ügy kialakulását eredményezné a minihôközpontos lakás tulajdonosa és a lakóközösség vagy tulajdonosi társulás között. Azokat viszont, akik ezután kívánnak lekapcsolódni a közös hálózatról, figyelmeztetik majd, hogy saját költségeik mellett a közköltségek egy része továbbra is ôket terheli. Corneliu Stelniceanu, a Közigazgatási Minisztérium tanácsosa a Ziarul Clujeanului címû lapnak elmondta: a közköltségekbôl való részesedés a helyi hatóságok ajánlatai alapján történik majd, s várhatóan a teljes költségek 10–20 százalékára emelkedik.

A 400-as kormányhatározat alapján jövô téltôl kezdôdôen megváltozik a fûtési költségek kiszámítási módozata is. Októbertôl nem a lakás alapterülete szerint számolják majd a hôenergia-fogyasztást, hanem a lakásban található fûtôtestek alkotóelemeinek száma alapján. A fûtési felület nagyságát a tulajdonosi társulások és a szolgáltatók szakemberei együttesen térképezik fel minden lakás esetében, szeptember elsejéig. Az új számlakifizetési rendszer — amennyiben ennek semmiféle mûszaki akadálya nem lesz — már 2003 telén életbe lép.

A Távfûtési Vállalatnak egyelôre nincs tudomása a kormányrendeletrôl. Az utóbbi években a kolozsváriak jelentôs része vált le a központi fûtési hálózatról, a Távfûtési Vállalatnak jelenleg közel hetvenezer ügyfele van. Nyáron várhatóan ismét megugrik a közös hálózatról való leválást kérvényezôk száma, talán még a 400-as rendelet ellenére is.

Tény, hogy az elmúlt télen például egy teljesen közös hálózatot használó, háromszobás Rákóczi (Grigorescu) negyedi lakás havi közköltsége közel négymillió lejre emelkedett. A jelenlegi romániai fizetési szint mellett ez az állapot tarthatatlan, ezért valamit tenni kell ezen a téren. Sajnos, a kormány tünetileg kezeli az ügyet, és cseberbôl vederbe esik: egyik zsebbôl elvesz, hogy a másikba tegyen, s közben vigyáz arra, hogy a sajátja érintetlen maradjon. A hôközpontos lakás tulajdonosa joggal kérdezheti: ki és mennyit fizet neki lakásából a szomszédéba a falakon átszivárgó melegért?

Két kolozsvári nagyvállalat magánosításáról döntött a Privatizációs Ügynökség: a Fortpres és a Nehézgépgyár (CUG). A két üzem megvásárlására május 30-ig kell leadni az ajánlatokat. Az igénylôknek két külön ajánlatot kell benyújtaniuk, de ugyanakkor a vásárlót arra kötelezik, hogy a privatizációt követôen egyesítse a két gyárat.

Ezenkívül csak olyan cégek részérôl fogadnak el ajánlatokat, amelyeknek 2001-ben legalább 15 millió dolláros forgalmuk volt. Ugyanakkor a felvásárló vállalatnak tapasztalata kell hogy legyen a fémipar és a gépgyártóipar területén.

A Privatizációs Ügynökség a nehézgépgyár részvényeinek több mint 90 százalékát birtokolja. A Fortpresnél a részesedési arány ugyancsak megközelíti a 100 százalékot.

A zilahi Silcotub máris bejelentette, hogy érdekelt a nehézgépgyár és a Fortpres megvásárlásában. Április végén a szilágysági vállalat részvényesei hozzájárultak az elképzeléshez. A Silcotub fôrészvényese a Tubman International Ltd. A cég forgalma visszaesett az utóbbi idôben, tavaly a bruttó profit 40 százalékkal csökkent.

Valószínûleg a nagy meleg és szívbetegség okozta egy olasz állampolgár halálát. Az 52 esztendôs Maria Giustina S. látogatóban volt Pata utcai barátainál, adott pillanatban rosszul lett, majd a mentôkocsiban kiszenvedett. Holttestét a kórbonctanra szállították, és felboncolják.

Tizenkét millió lejes lopás
Minôsített lopás alapos gyanújával indítanak vizsgálatot N. Bãtinas ellen. A 22 éves fiatalembert azzal vádolják, hogy kifosztotta a Fântânele utcai Daneto céget, ahonnan mintegy 12 millió lej értékben vitt el ipari termékeket. Szabadlábon védekezhet a vád ellen.

Süketnémát fosztott ki
Egy televízió, két gyûrû, kristálykészlet és fényképezôgép volt a zsákmánya május 9-én S. Attilának. A 32 éves, büntetlen elôéletû, munkanélküli kolozsvári férfi ellen az a vád, hogy kihasználva bánffyhunyadi süketnéma rokonának tehetetlenségét, eltulajdonította a fent említett vagyontárgyakat, s összesen mintegy 19 millió lej kárt okozott. A kár háromnegyed részben megtérült, S. Attilát szabadlábon vizsgálják.

Gondatlanságból elkövetett emberölés
Egy március 27-i baleset okozóját, a szucsávai A. Bolocát (23) gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják. A szállítójármû sofôre halálos gázolást követett el, szabályosan közlekedô gyalogost, a magyarkapusi Petru Vãdanát ütötte el a figyelmetlenségbôl bekövetkezett baleset során.

(póka)

Szerdán Kolozsvárra látogat Toma Zaharia belügyminisztériumi államtitkár. Bihar, Fehér és természetesen Kolozs megye rendôrfônökeivel, valamint a vasúti rendôrség, csendôrség, tûzoltóság és határôrség képviselôivel találkozik. A megbeszélés témája a rendôrség új arculatának kialakítása és bemutatása.

(póka)

— Az a legszebb a kopaszságban, hogy az ember hallja a hópelyheket.

(R. G. Daniels)

Május hatodikával kezdôdôen viaszbábu-tárlat nyílt a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban. Nem is akármilyen! Kiállítottak vagy 10 bábut, ami 7500 lejt jelent bábunként, mivel a jegyet nem egyetemista zsebre méretezték. Nem tudom kiére, de arra biztos nem. Azért akadtak, akik elmentek, mert emlékeztek, hogy tavaly nagyon jó volt. Persze, nem tudták, hogy mennyi a jegy, és még sok minden mást sem. Nem is lehet azt ép ésszel felfogni, hogy valaki ilyen árak mellett ilyen keveset nyújtson, és ilyen minôségben. Tíz babából hatnak elírták a nevét. Ez nem is lenne baj, ha csak egy kicsit, de ôk nem aprózzák el. A nevek sem lennének olyan fontosak, ha a bábuk jók. De akkor aztán meglepôdik az ember, amikor rá kell jönnie, hogy Bruce Wilis csípôficamos, Tom Cruse-nak a kedvenc viselete meg a Clujana. Arról nem is beszélve, hogy furcsán mutatott az életnagyságú figurák mellett a 160 centis Batman. Egy 120 centis, de nagyon délceg Robinnal. Olyanok voltak, mint egy tökrészeg denevér kézenfogva egy vörösbeggyel.

Most nagyon nagyot tudok röhögni a dolgon, de az a haverom, aki kifizette a jegyet, valahogy nem pont olyan jókedvûen nevetett. Azt mondja, hogy azért lett volna egy dolog, amiért megérte volna az egész. Ha van nála egy fényképezôgép, akkor tuti, hogy talál erre vevôt, mert egyesek ennél kisebb marhaságért vagyonokat fizetnek.

Adorján Botond

Május 7–8-án a Jurátus Kör és az RMDSZ elnöki hivatalának szervezésében, az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával 25 szerencsés joghallgató és egy-két dilettáns diák az európai tanulmányok és filozófia szakról Bukarestbe látogatott. A program elsôdleges célja a Képviselôház meglátogatása volt. Ezt személyes találka elôzte meg két RMDSZ-es nagyágyúval. A két tarackot Markó Béla szövetségi elnök és Frunda György kétszeres elnökjelölt személyesítette meg. A résztvevôket a román törvényhozás "sasfészkében", a világ második legnagyobb közigazgatási épületében fogadta az RMDSZ frakciójának vezetôsége.

A honatyák munkájának megtekintése után, egy fenséges képviselôházi ebéd idejére az éhenkórász kolozsvári egyetemisták a hasukon is megtapasztalhatták, hogy milyen elsônek lenni az egyenlôk között. A reggelig tartó sörfolyás után az Alkotmánybíróságon mindenki nagyon megkínlódta az ébren maradást, bár idônként eléggé izgalmasnak mutatkozott a bírák nyílt ülése.

Bejártunk mindenféle szép hivatalt, beszélgettünk egy vagon fontosabbnál fontosabb emberrel, és mindenki azt mondta: az Európai Unióba lépô magyarságnak a jövôben nagy szüksége lesz fiatal, dinamikus szakképzett magyar jogászokra. Reméljük, ránk gondoltak.

Czika Tihamér,
Kótai Levente

A tizedik KMDSZ-diáknapok programját még sûrû balladai homály fedi, de a következôket már kvázi biztosan lehet tudni:

Május 22., csütörtök: Bemutatkozás, Nôi foci, Kiállítás

Május 23., péntek: Majális, Tájfutás, Vízi majális, Kocsmajátékok, Kultúrmaraton

Május 24., szombat: Sportvetélkedôk, Citytour, Lepkevadászat, Kocsmajátékok, Koncert (Gitárest)

Május 25., vasárnap: Sportvetélkedôk, Gálaest.

Külsô programok: Fénykép- és festménykiállítás, népi táncház, reneszánsz táncház, Filmtett-filmklub, valamint koncert (gitárest vagy komolyzene).

Részletesebb program a következô Campusban vagy a KMDSZ-honlapon (www.kmdsz.ro/new).

*

Május 7-én Szabó Ágnes KMDSZ-alelnök lemondott tisztségérôl és Vezetô Tanácsbeli tagságáról, személyes okokra hivatkozva. Helyette a Vezetô Tanács ötödik tagja Szepessy Szabolcs lett, mint a Diáktalálkozó szervezéséért felelôs vezetôségi tag.

Májusban a következô terminológia-elôadásokra kerül sor az EMT szervezésében:

Számítástechnika Kar:

2003. 05. 15, 18.00 óra, Sebestyén-Pál György (Kolozsvár): Ipari kommunikációs hálózatok. (Az elôadás találkozója a Malom/Baritiu u. 28. szám alatti fôépület elôcsarnokában)

2003. 05. 21, 18.00 óra, Kovács Gyôzô, (Budapest): 100 éve született Neumann János. Szellemi örökségének hatása a számítástechnikában

— Ki volt és melyik nemzet érzi magáénak Neumann Jánost? Valóban Neumann János a számítógép atyja? Neumann szerepe az ôs-számítástechnikában: ENIAC, EDVAC és az IAS számítógép. Mit köszönhet az informatikai világ Neumann Jánosnak a számításttechnikában? Neumann János és a "hálás" utókor, az ENIAC 50. évfordulója. A Neumann-centenáriumi év. (Az elôadás helyszíne: a Báthory István Líceum fizikuma)

Vegyészmérnöki kar

2003. 05. 30, 18.00 óra, Dr. Novák Lajos (Budapest): Feromonok és rovar növekedési hormonok szintézise. (Az elôadás helyszíne: a Vegyészmérnöki Kar épülete — Arany János u. 11. szám)

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk! Bôvebb információk az eniko@emt.ro e-mail-címen, valamint a 194-042, 190-825 telefonszámokon.

Azon tûnôdöm, hogy ténylegesen most beszámolót vagy kritikát kellene írnom az OTDK-konferenciákról? Vagy inkább írjak csak úgy általában az informatikáról... nem is, inkább arról, hogy ki tudja, merre, merre visz az élet az informatikai oktatás amúgy nagyon göröngyös útjain? Egy szó mint száz, leírom, amit mondani akartam, de szerényen elôlegezem, hogy mindez csak EGY vélemény.

2003. április 16–18. között tartották meg Gyôrben a XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Informatika Szekcióját. Hivatalosan idesereglett a magyarországi és határon túli magyar informatika hallgatók színe-java: elôadásokat tartani. Az OTDK hivatott elvben kirostálni a fiatal informatikusok legjobbjait, sôt — ebben a nevezetes országos fordulóban, döntôben, ha úgy tetszik — a legjobbak legjobbjait. És hadd ne térjek ki most arra, hogy filozófiai, szociális, elvi, akadémiai vagy programozói szemmel nézve ki mit ért az alatt, hogy jó.

A konferencia sikerét jelzi az, hogy a tíz alszekcióban összesen több mint 100 elôadást tartottak meg, nagyon széles körben változó — mondhatni, minden hallgatói igényt kielégítô — témákról. Többek között a számítógépes grafika, hálózatok, számítógépes szimuláció, programozási technológiák és számítástudomány egyaránt bôven szerepelt az elôadások körében. A dolgozatok széles skálán foglaltak helyet, a határozottan elméletiektôl egészen a komoly gyakorlati háttérrel rendelkezôkig.

Sajnálatos tény, de nagyon sok dolgozaton határozottan érzékelhetô volt az, hogy OTDK-bemutatásra készült. Mit jelent ez? Hát elsôsorban egy "akadémiai" jelleget — a gyakorlatiassággal ellentétben — és azt, hogy egy "jól marketingezett" — azaz formailag jól megírt és jól elôadott — dolgozat esetében már nem is annyira fontos a tartalom. Persze, itt elôfeltétel, hogy a cím és a bevezetô az éppen világszinten aktuális legnépszerûbb — jól csengô és jól mutató — szakmai nevekkel legyen bôven ellátva. És hadd mondjam el nyíltan — ha már a kritikánál tartok — azt a szintén nagyon sajnálatos tényt, hogy bôven akadt a lektorok és bírálótanárok körében is olyan példány, aki, ha témán kívülinek nem is, de témabelinek sem nevezhetô, egyáltalán. Akinek nem inge, ne vegye magára. Helyesírást, tördelést és ehhez hasonlókat viszont jó eséllyel minden tanár vizsgálni tud — többnyire... —, ezért ezt rendes, jó szokás szerint egy informatikai dolgozatban föltétlenül figyelembe kell venni.

Nem tudom, más hogy van ezzel, de én mindig kiborulok, amikor egy-egy újabb kézzelfogható példáját látom annak, hogy mennyire nem képesek az akadémiai körökben — de nemcsak! — megérteni és elfogadni azt, hogy az informatikai tudomány nem papíron él és fejlôdik, nem tételek és bizonyítások, formulák és szépen szóló nevek és bemutatók összessége, hanem elsôsorban abban — a már Neumann János óta elmaradhatatlanul fontos — képességben keresendô, amely a számítógépek programozásának, a programírásnak az ismerete. Végsô soron az esetek messzemenô többségében nem ér többet annál a papírlapnál, amire írva van egy olyan egetverô, brilliáns és káprázatosan szép elmélet, amelyet soha senki sem képes megfelelôen gyakorlatba ültetni. És egy elôadás bemutatásakor nekem ne jöjjön senki egy bemutató utolsó oldalán — a "Hogyan tovább?" vagy "Jövôbeli tervek" részben — azzal, hogy milyen elképzelések vannak a gyakorlati rész megvalósítását illetôen a bemutató szerint abban a közeljövôben, amely a tapasztalatok szerint sokszor olyannyira távol van, hogy soha nem következik majd be. De, persze, egy bemutatón "erre senki sem kíváncsi", és végül is: mindig találhatók majd jó kifogások.

Végül is azt hiszem, hogy nem mondtam túl sok újdonságot a kedves olvasóknak, legalábbis meglepôt biztosan nem. Eddig is találkozhattunk bôven az egyetemen, itteni konferenciákon, elôadásokon hasonló jelenségekkel. A recept egyszerû: végy sok-sok, papíron jól mutató, jól hangzó kellé-ket, mutasd be úgy, mintha nagyon-nagyon fontos volna, írd körül jó adag tudományosan hangzó — de lényegében felesleges — szöveggel, majd mutasd be példás magabiztossággal. A többi már nem is lényeges, de hadd ne részletezzük. Nem tudom, hogy az egyes esetekben a diplomácia, marketingezés vagy a tudományosság varázsszavát lehet mentségül hívni, de szomorúan tapasztalom, hogy példás rendszerességgel valahogyan mindig túl sok a leves és túl kevés a hús... Még jó, hogy vegetáriánus vagyok, így bátran mondhatom: nem kérek többet belôle.

Lukács Sándor

Május elsô három napján Diákcsúcs-találkozót rendeztek Budapesten. Debreczeni Sándort (képünkön), a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) jelenlegi ügyvezetô elnökét kérdeztem az ott elhangzottakról és ugyanazon témák hazai helyzetérôl.

— A május 1–3. közötti Diákcsúcs elnevezésû program a Diákparlament (DP) negyedik ülése és diákfesztivál volt. Az Oktatási Minisztérium (OM) szervezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, 1500 magyarországi középiskola és általános iskola több mint 3000 képviselôje volt jelen, valamint rengeteg diákszínjátszó-csoport, diákegyüttes.

— Határon túli magyarok hogyan kerültek el erre a rendezvényre?

— A Metszéspont Iroda (MI) kezdeményezésére született egy megállapodás az MI és az OM között, amelynek értelmében határon túli középiskolás ifjúsági szervezetek meghívást nyertek a rendezvényre, megfigyelôi státussal. A MAKOSZ részérôl heten mentünk el: Déváról, Nagybányáról, Nagyváradról, Marosvásárhelyrôl, Szovátáról és Temesvárról.

— Kérlek, ismertesd röviden a programot!

— A plenáris megnyitóval kezdtük, ahol beszédek hangzottak el Magyar Bálint oktatási miniszter részérôl, az Országos Diákjogi Tanács (ODJT) vezetôi részérôl stb., valamint ekkor zajlott a jelenlegi oktatás megvizsgálása, kiértékelése. Ez volt a csütörtök délutáni program, amit esti összerázó rendezvény, kulturális mûsorok, diákszínjátszó fellépések követtek.

A pénteki programból, ami a Diákparlamentet érinti, az a szekciómunkálat volt, 10 és 16 óra között. A részvevôk 40 fôs csoportokba osztva két középiskolában folytatták a szekciómunkálatokat, amely egy, az ODJT részérôl elôre kidolgozott szakanyag alapján történt, amely kiterjedt az iskolán belüli konfliktushelyzetekre, az érdekképviseletre, érdekvédelemre, a diákönkormányzatok (DÖK) helyzetére az iskolarendszerben, "nem vagyunk egyenlôk" témakörben az iskolán belüli különbségekre (tanulási problémák, értelmi szintbeli, tudásbeli, képességbeli különbségek). Nem egy nagyon komoly, szaknyelven megírt tanulmány került a fiatalok kezébe, hanem barátságos hangvételû ismertetôt kaptunk, amelynek megvolt a jogi vonatkozása, azonban személyre szóló volt; egy nagyobb felmérés eredményeképpen jött létre, amelyet összehasonlítottak az oktatási jogszabályokkal is. Ez a munkaanyag a csoportsegítô részérôl került bemutatásra. Minden témához a jelenlévôk hozzáfûzhették a tapasztalataikat, ismereteiket, úgy mint diákvezetôk, illetve mint egyéni diákok. Ennek eredményeképpen konkrét megfogalmazások születtek, amelyeket a csoportsegítô jegyzett le. Este egy nagy bizottság ült össze a csoportvezetôkbôl és szakemberekbôl, akik úgymond összefésülték a javaslatokat. Ami általánosan megjelent a szekciók többségénél, azt szövegszerûen megfogalmazták, és másnap ezt a DP ajánlásként elfogadta.

— A felvetôdô problémák mennyire érintik a Kárpát-medencei diákokat?

— Szerintem általánosíthatók. Véleményem szerint Romániában is megjelennek ugyanazok az oktatási problémák, sôt mérvadóbban, illetve kiegészülnek a helyi specifikumokkal. Volt néhány dolog, ami nálunk nem jelenik meg, de ez természetes, mert a román és a magyar oktatási rendszer, oktatási jogrend, jogszabályok eltérnek. Egy konkrét példa a tantervre vonatkozik, illetve a pontozásra: a diákok értik, elismerik, nem tartják jónak, hogy túlságosan nagy a magyar oktatási intézmények autonómiája a tanrend, tananyag meghatározásánál. Nincs egy olyan sablon, mint Romániában. Problémát okoz a diákoknak, ha át akarnak menni az egyik oktatási intézménybôl a másikba, mert ott már teljesen másképpen tanítanak. Ez érettséginél is megnyilvánul, valamint a jegyek is másak.

Ezenkívül a DÖK-okat érintô rész is levetíthetô a román helyzetre, az érdekképviselet és a konfliktusok kezelése, bár Magyarországon sokkal egyszerûbben meg lehet fogalmazni a megoldást, mint nálunk, mert itt még az alapok sincsenek jól lefektetve ahhoz, hogy egyszerûen lehessen tárgyalni ezt a dolgot, illetve egy annyira egyszerûnek tûnô ajánlással módosítani, aktualizálni lehessen ezt a részét az oktatási rendszernek.

— Hasonlítsd össze, kérlek, a magyarországi DP-t és a Bihar megyeit (egyelôre csak itt létezik ilyen)!

— A magyarországi DP ’97-ben, ’98-ban és 2000-ben ülésezett elôzôleg. A hivatalos státusát nem ismerem teljes mértékben, de véleményem szerint az OM egy konzultatív testületnek tekinti, amelytôl azt várja el, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az oktatási rendszer reformjára vonatkozóan, illetve keretet teremt arra, hogy az OM képviselôi kapcsolatba kerüljenek az intézményen belüli problémákkal.

Bihar megyében 2003 februárjában román és magyar diáktanácsok (DT) közösen hozták létre a DP-t, a MAKOSZ kezdeményezésére. Erre azért volt szükség, mert bár a MAKOSZ keretet biztosít arra, hogy a magyar DT-k folyamatosan konzultáljanak, egy közös ifjúságpolitikát kövessenek, úgy véltük, hogy szükség lenne egy olyan keretre helyi szinten, amely nemcsak magyar, de román diákok részére is biztosítja ezeket. Helyi szinten is sokkal hatékonyabbak lehetünk, sokkal több érdemi dolgot vihetünk véghez. Vannak olyan problémák, olyan helyzetek helyi szinten, amelyek mindenkit érintenek, és sokkal nagyobb súllyal léphetünk fel ezek megoldása végett, mintha csak a magyar diákszervezetek kezdeményezésére lennének elôterjesztve bizonyos megoldási módszerek. Ezért hoztuk létre. A román DT-knek nagyon tetszett, hiszen nekik nincs országos szervezôdésük, sôt az ô tevékenységük sincs eléggé megalapozva intézményen belüli szinten, ugyanis a legfôbb céljukat a román DT-k nem teljesítik: az érdekképviselet, érdekvédelem náluk nem létezik, vagy csak nagyon csekély mértékben. Ez azért van, mert a DT-k egyedüli jogosítványát is, amellyel érdekképviseletet, érdekérvényesítést végezhetne, fura módon használják ki: az iskolai vezetôtanácsban ugyanis, a törvény értelmében egy helyet kap a DT. A román DT-k körében a legtöbb esetben tanár van benne. Én nem vagyok benne biztos, hogy a tanárokra a legjobb rábízni a diákok érdekképviseletét, mert ôk más irányba elfogultak.

— A Bihar megyei DP mennyire ismert és elismert?

— A jó médiának köszönhetôen nagyon sokan tudnak róla, a Megyei-, Városi Tanács, a megyei civil szféra, politikum, sôt országos közegekbe is eljutott a hír arról, hogy itt ilyesmi megalakult. Státusát még nem ismerik el, de nem is voltak ez irányba kezdeményezések, egyelôre a belsô rendszert kívánjuk stabilizálni. Csak azután kívánunk "továbbterjeszkedni", ha már bizonyítottunk, és akkor egy országos szervezetet is létrehoznánk olyan jogkörrel, vagy akár nagyobbal, mint a magyarországi.

— A fentebb említett törvény mikortól létezik?

— 1997-ben indítványozta a MAKOSZ, hogy a DÖK-ok létének törvényes alapja legyen. Azóta szerepel az oktatási törvényben az, hogy kötelezô módon minden iskolában kell léteznie DT-nek, és hogy egy képviselôje helyet kell hogy kapjon az iskola mûködési testületében.

— Követte-e ezt a törvénymódosító indítványt másik?

— Majdnem követte. ’97 novemberében Nagyváradon sor került az elsô Romániai Magyar Diákjogi Konferenciára. Itt szakértôk bevonásával elkészült a Románia Magyar Diákjogi Charta, amelynek elôdeim törvényes keretet is szándékoztak adni, de ez nem történt meg. Maga a Charta ma is létezik, egyes iskolákban a helyi érdekképviselet ennek alapján történik.

— Várható-e folytatása e Diákjogi Chartának?

— A MAKOSZ egyik célja egy olyan jogi kiadvánnyal jelentkezni, amely globális képet nyújtana: tartalmazná a román oktatási törvényekben, az alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben szereplô diákjogokat. Ez ôszre várható a II. Romániai Magyar Diákjogi Konferencián. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy szándékunkban áll egy diákjogvédelmi irodát is beindítani, amely nap mint nap segíteni tudja a MAKOSZ tagszervezeteket. Ez egy nagy projekt, s ez képezi nagy részét a MAKOSZ oktatási politikájának. Nagyjából ennyi, s az eredmények nem sokáig váratnak magukra, bízom benne.

Kérdezett:

Lôrincz Edina

Alig hirdette meg a Transindex az Interaktív Verselôjét (verselo.transindex.ro), máris egy halom önjelölt poéta fogott pennát (egeret), és nekiállt — úgymond — rímeket faragni. A képlet zsír egyszerû: egy ember egyszerre két sort szúrhat be, így lesz négy darab négysoros szakaszból egy vers, aminek az utolsó sora egyben a következô vers címe és elsô sora is. A sorok után zárójelben megadott nevek a felhasználóké, akik az illetô sort szerezték. A népszellem eme szemispontán megnyilvánulását annyira meghökkentônek és érdekesnek találtuk, hogy szerintünk a papíralapú újságokat olvasó nagyérdemûnek is érdemes elolvasni néhányat. Íme, az elsô négy szerzemény, jövô héten folytatjuk! Jó szórakozást, és próbáljátok ki!

Még nyílnak a nôben a kerti virágok
Még nyílnak a nôben a kerti virágok (lajos)

Megéri a verssor, ha képzavar is (attila)

Érik a gyümölcs, a Steinbeck-i is... (tanganyuka)

Bugyi elôtt tülekednek gülüszemû melákok (Bishibosh)

Hiszen csak egy ruhadarab (Fredi)

Akár csak egy gatya, kalap (Fredi)

Van a csajon, lóg a lába (attila)

Rég nem jár már iskolába (Fredi)

Bármit csinálnék, most már késô (krampus)

Minden szavam mossa esô! (Anna)

Voltam, mint lábtörlô lábaid alatt... (Anna)

Ki hímmmagot vet, gyereket arat. (Bishibosh)

Még nyílnak a nôben a kerti virágok, (Fredi)

Még csókot kér ajka egy cigi elôtt, (Fredi)

Látom a szemében a kerek világot, (Anna)

S látom mint lép... és lekésem ôt... (Anna)

S látom mint lép... és lekésem ôt...
Látom mindazt, mi lehetnék én. (khali)

Héjatlan magokkal, friss vízre szomjazva (khali)

Csapom be az ajtót magam mögött. (Anna)

nem mennydörög, csak halkan robban (lumbricus)

agyamban az angyalt irtó gondolat (lumbricus)

szívem tüze lángra lobban (Fredi)

s lázasan keresem ajkadat (Fredi)

Egy lépés, semmi más... (Anna)

Egy lépés, semmi más... (Anna)

Mi elválaszt minket (Fredi)

Mit ér hát a sminked ? (Fredi)

Zipp-zár pattan, smink kenôdik, (Bishibosh)

ha egy a kettôvel találkozik, (atlantikus)

egy kivirul, kettô megerôsödik (atlantikus)

I’m Rodriguez, is that you, Dick? (Bishibosh)

I’m Rodriguez, is that you, Dick?
Bishi angolul vajúdik (Fredi)

S így persze nem értik a maradik. (Bishibosh)

Ez a kis rossz majd elmúlik (Fredi)

S lesz még szôlô és lágy kenyér. (Fredi)

S a képedbe egy rözbunötór tenyér. (Bishibosh)

S a képedbe egy rözbunötór tenyér. (Bishibosh)

Hogy tudd, a sebtapasz mit ér (csomh)

Urgo, kékszesz, géz meg fásli (csomh)

Szarba lépni nem nagy mázli (kukac)

Megsuppantlak, bár nem vagyok Bruszli. (Bishibosh)

valóban, rájöttem, nem vagyok Bruszli... (krampus)

Inkább kötözlek, mint verjelek, manó (krampus)

hisz bolond vagy te, és csak arra való (pete´sworks)

hogy falról lepattant kép-paca légy (csomh)

Arcodon a sebtapaszt könny áztatja, s nem vér (lapte)

Arcodon a sebtapaszt könny áztatja, s nem vér
Ferenc Jóska, kit leszart a légy (csomh)

szólt közbe lapte, s mondom: nem ér! (csomh)

Nem kell már ide semmiféle tenyér (lapte)

ez a verssor egy pofonnal felér! (csomh)

ha kôvel dobsz, eltalálhat egy múltheti kenyér (lapte)

ne úgy játssz, mint a macska meg az egér, (pete´sworks)

ki ezt mind belátja, az sok nyarat megér! (lapte)

ki ezt mind belátja, az sok nyarat megér! (lapte)

(upsz ez kétszer ment el,.. tényleg..., de m´ér? (pete´sworks)

önismétlést itt ugyan senki nem kér) (pete´sworks)

De hiszen kezemben csak megszaladt az egér! (lapte)

És táguló világunk beszûkült (Fredi)

esze felfogni képtelen (Fredi)

Sebtapasz? — s a könny ürült, csak ürült (peri)

Hol vagy már, minden reménytelen (peri)

Az elmúlt hétvégén zajlottak Kolozsváron a tizenharmadik alkalommal megrendezett Szabédi-napok, amelyek alkalmával ismét jeles személyiségek hozták emberközelbe az irodalmat. A tizenhárom év jelentôségének összefoglalására Kántor Lajos irodalomkritikust, a rendezvény egyik szervezôjét és elôadóját kértük föl.

— Azt gondolom, ez egy jó kezdeményezés volt. A kolozsvári Szabédi-napok ötlete tôlünk származik, azonban egy marosvásárhelyi, de éppen akkor Szabédon tanító pedagógus, Farkas Ernô ötlete volt, hogy a faluban emlékezzenek, emlékezzünk Szabédi Lászlóra. A következô évben a kolozsvári és a szabédi események összekapcsolódtak, tehát mindig úgy történt (talán egy-két év kivételével, amikor Szabédon valami miatt nem rendezték meg), hogy az elsô napokban itt találkoztunk, utána pedig Szabédon. A témák mindig kapcsolódtak Szabédihoz, nem kizárólagosan az ô életmûvét elemeztük, hanem tekintettel arra, hogy az ô életmûve rendkívül gazdag és sokfelé ágazik el: a kifejezetten szépirodalmitól az esszéig, a nyelvészettôl a politikán át az oktatásig, mindig tudtunk valami újat találni, és mindig is tematikus keretben tartottuk meg a Szabédi-napokat. Így került most sor arra, hogy az irodalmi nyilvánosság, valamint a magyar irodalom egysége, egyetemessége kerüljön napirendre. Azt hiszem, ezúttal sem bizonyult rossznak a téma.

— Milyen szempontok szerint választják ki az elôadókat?

— Egyrészt olyan személyiségek adnak elô, akik az életmûhöz kapcsolódtak. Többször voltak olyan elôadóink, akik személyesen ismerték Szabédit, tanítványai, kollégái voltak. Másrészt azok a magyarországi irodalomtörténészek, esetenként nyelvészek vagy oktatással foglalkozó szakemberek jönnek el, akik az erdélyi irodalommal, és azon belül esetleg Szabédival is foglalkoztak. Az viszont mindig szempont volt, hogy nagyon jó elôadókat hozzunk el, sokszor messzirôl érkeztek hozzánk. Most is örömmel és szeretettel emlékszem vissza londoni, müncheni vendégeinkre. A sikerben nagy szerepet játszik az a tény is, hogy szervezés terén több intézmény fogott össze, fôszervezô az EMKE, emellett fontos az Illyés Közalapítvány támogatása, a Korunk Stúdió és további résztvevôk, tehát ez mindenféle szempontból átfogó, széleskörû érdeklôdésre számottartó rendezvény.

— Ön az elôadásában részleteket olvasott fel Szabédi László kiadatlan naplójából. Vannak-e még az életmûnek kiadatlan, feldolgozatlan részei?

— Rengeteg ilyen van. Szabédinak nagyon sok kézirata maradt fenn, befejezett vagy félig befejezett mûvek is, köztük például drámái, amelyeket kifejezetten közlésre szánt. Versek nem igazán vannak, mivel azok nagyrészt már megjelentek, viszont adott egy hatalmas tanulmány-anyag, illetve publicisztikai szövegek, a levelezése és a napló, amely terjedelmileg igen nagy, és helyenként a gondolatai is fantasztikusak.

— Vannak-e már tervek a következô évek Szabédi-napjainak tematikájára vonatkozóan?

— Ezt még nem gondoltuk végig. A mostani rendezvényen a közgyûjteményekrôl is szó esett, ez azért is fontos, mert a Szabédi-házban, szüleinek a házában, ahol egy ideig ô is élt, ott gyûjtjük nemcsak az ô kéziratait, hanem az erdélyi magyar irodalom dokumentumait is, ezért indokolt beszélni a közgyûjteményekrôl. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy nem kell témát ismételnünk, hiszen rengeteg lehetôség, új téma van még, vagy egy olyan részlet kiemelése, amely fontos lehet a jelen szempontjából.

Sándor Boglárka Ágnes

A Szabédi-napok elôadássorozatainak záróakkordjaként került sor a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban arra a kerekasztal megbeszélésre, amelyen az erdélyi közgyûjtemények sorsáról, jelenérôl és jövôjérôl tárgyaltak a résztvevôk. A Kötô József elnökletével zajló, különlegesen élénk eszmecserét eredményezô rendezvény moderátora Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke volt. Vitaindító elôadásában az állami és a magántulajdonban lévô közgyûjtemények fenntartásának és mûködtetésének legfontosabb kérdéseit taglalta.

Elhangzott többek között, hogy a Belsô-Erdélyben és Partiumban lévô állami közgyûjteményeknél rendkívül kevés a magyar szakember. A magyarok által meglehetôsen gyéren lakott Szeben megyében a hasonló intézményeknek több szakképzett magyar alkalmazottjuk van, mint Kolozs megyében. S ez korántsem véletlen. Székelyföldön sem jobb a helyzet. Ott kevés a minôsített szakember. Az önkormányzat és a szakma közti meg nem értés is visszás helyzeteket teremthet. Közismert ilyen vonatkozásban a torockói példa. A néprajzi múzeum megüresedett igazgatói állására kiírt versenyvizsgát — a helyi önkormányzat döntése alapján — nem a fiatal angol-magyar-néprajz szakos tanár, hanem az intézmény takarítónôje nyerte meg. S az ilyen dühöngô demokrácia eredményeként építtethet az önkormányzat Csíkszeredában oda nem illô módon katolikus templomot a skanzen kellôs közepébe, vagy tulajdonosi jogával visszaélve foszthatja meg a gyergyószentmiklósi múzeumot a hozzá tartozó területektôl.

Az anyagi és szellemi korlátok folytán felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Tönkremennek az értékes régi bútorok, szôttesek, úri hímzések, mûalkotások. Sok esetben a mûkincseknek még leltári számuk sincs, "némák és süketek", nem kutathatók, nem kiállíthatók.

Pozsony szerint a magángyûjtemények sorsa sem rendezett. Mind az egyesületi, mind a magánszemélyek tulajdonában lévô gyûjtemények javarésze nincs szakszerûen feldolgozva, nem megfelelô a tárgyak tárolása, restaurálása, hiányoznak a szükséges biztonsági berendezések, a tárgyak nem tekinthetôk meg, s gyakorta a gyûjtemények tulajdonjoga sem tisztázott. Az elôadó szükségesnek vélte a magángyûjtemények szakemberek általi feldolgoztatását és jövôbeni akkreditáltatását. Szerinte különbözô rendezvények, nyugati példára interaktív kiállítások szervezésével kellene élôvé tenni a gyûjteményeket, és a múzeumpedagógiai tréningek sem elhanyagolhatók.

A kolozsvári Szabédi-ház vezetôje, Ábrahám Iza az 1996 óta EMKE-tulajdonban lévô gyûjtemény lehetséges és szükséges hosszútávú fejlesztési tervét ismertette annak érdekében, hogy a közgyûjtemény ne csak ôrizze az értékes irodalmi hagyatékokat, hanem azok feldolgozását is lehetôvé tegye, tehát tudományos fórummá, kutatóközponttá válhasson.

A hozzászólások során korelnökként Létay Lajos, az Utunk egykori fôszerkesztôje a költôt parafrazálva megjegyezte: csomagolom csöndesen a ládám. Benne különleges értékek, a forrongó idôk viharát átvészelt kéziratok, képi dokumentumok találhatók. Egy részük elveszett ugyan, de a többi feldolgozásra-feldolgozóra vár.

A múltunk védelmében, a jövôért foglalhatnám össze Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója hozzászólásának lényegét. Ôszinte kifakadásának oka a helyi hivatalos szervek nemtörôdömsége, amelynek következtében például a város legrégebbi, párszáz éves faházát egyszerûen felaprították, és elhasználták tûzifának.

De pozitív példák is elhangzottak. Székelyhídon például az önkormányzat és az Illyés Közalapítvány támogatásával sikeresen mûködik Wilhelm Sándor halász-vadász múzeuma, Tötszegi Tekla pedig a mérai tájház eredményes és sokrétû tevékenységét ismertette.

Portik Irén, a szárhegyi Lázár kastély néprajzi referense ellenezte az esetleges akkreditáltatást. Szôttes gyûjteménye harminc évi munka eredménye, nem szeretné, ha az állami múzeumba kerülne. Gyûjteményét szakszerûen dolgozta fel, és sajátjának érzi.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel a megbeszélésen, amelynek egyik leglényegesebb hozzászólását, a festô Jakobovits Miklósét az alábbiakban teljes egészében közreadjuk.

Németh Júlia

Amikor a Barabás Miklós Céh vezetését elvállaltam, nem annyira mint festô tettem, hanem mint muzeológus, mint az erdélyi magyar mûkincsek ismerôje.

25 éves muzeológusi tevékenységem alatt rengeteg alkalmam volt az ország nagy múzeumait meglátogatni, s mindenütt csak a raktárakba láttam megbújni az erdélyi magyar képzômûvészet remekmûveit.

Az 1989-es változás után reméltem, hogy ez a szellemi légkör megváltozik, s a remek alkotások az egyházak és az RMDSZ segítségével az ôket megilletô helyre kerülnek.

Gondoltam, hogy nem a politikai, hatalmi harcok kerülnek elôtérbe, hanem azok a magyar kultúrértékek, amelyekre az identitást építeni lehetne.

Levelekkel s a cikkek egész sorával hívtam fel a különbözô felekezetek püspökeinek figyelmét, hogy a felekezetükhöz tartozó mûvészek életmûvére, emlékekre éberebben vigyázzanak, valamint az RMDSZ vezetôket, hogy ez a tevékenység az EMKE egyik legnyomatékosabb aktivitása lenne.

Sehonnan nem jött válasz, s az elmúlt 13 év alatt a nagybányai, a kolozsvári mûvészeti remekmûvek nagyrésze külföldre került, élelmes mûkereskedôk, gyûjtôk és történészek révén.

A véletlen úgy hozta, hogy Erdély kiváló mûvészeinek egy része, a szerzetesekhez hasonlóan magányos életet élt. Nem volt családjuk, az ô életmûvükkerült a legnagyobb veszélybe. Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre egységes múzeumát már nehéz lenne megszervezni a szétszóródás miatt.

Pozitív példákat is ismerünk, ahol az egyházak lelkes szervezôkként sokat tettek a mûkincsek megôrzéséért, valamint a családtagok, akik szeretô gondoskodással vigyáztak a mûkincsekre.

Sokat tett Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje, és Szabó Árpád unitárius püspök a Nagy Albert hagyatékért Czirják Árpád kanonok, püspöki helynök a Szervátiusz, a Ferenczi házaspár és Gy. Szabó Béla életmûvéért.

De most volna az ideje annak, hogy létrehozzuk itt, Kolozsvárt azokat az emlékházakat, bensôséges múzeumokat, ahol Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Benczédy Sándor, Nagy Imre, Kós András, Nagy Albert alkotott, mert ezek a kis hangulatos múzeumok jelentik a mûvészi aktivitás múltját, jelenét és jövôjét. A tartalmas múlt perspektívát jelent a fiatal mûvészeknek is.

Amennyiben idén sikerül tetô alá hoznunk a Barabás Miklós Céh épületét, az ottani szervezô munkánknak egyik feladata az erkölcsi mozgósítás lesz ilyen múzeumok, emlékházak létrehozására és mûködtetésére is.

Az Európába lépés egyik fô mozgató rugója az erdélyi mûvészet lesz, s a mind jobban felélénkülô kulturizmus új szint, új mûvészeti zamatot fog találni az erdélyi képeken, a kis méretû, de hangulatos emlékházakban.

Jakobovits Miklós

Akár jelképnek is tekinthetô: a fôtéri Wass-ház földszintjén, tizenhatodik századi reneszánsz hangulat árnyékában húzódik meg, de hamarosan mai követelményeknek megfelelô helyre költözik át a Demco Kft. irodája. Demeter Árpád vállalkozásának tevékenysége mindenre kiterjed, ami az építkezésekhez kapcsolódik. Beszélgetésünk kezdetén pontosít, hogy neki építészeti cége van.

— Építészeti — és nem építési, mert a tervezéstôl a kivitelezésen át, szükség esetén a közvetítô tevékenységet is lebonyolító vállalkozás. Egyszemélyes, olyan értelemben, hogy én magam vagyok a tulajdonos, a topográfus és a mester. Átlagban hét alkalmazottam van, de a kilences mikrovállalati szintet sosem haladom meg, mert ez könyvelési-gazdasági elônyökkel jár. És így, kézi vezérléssel, nem is lehet nagyobb vállalkozást vezetni.

— Hogyan jellemezné saját vállalatát?

— Ha a vállalkozások egyik legfontosabb elemét, a pénzügyi helyzetet nézzük, akkor én nem vagyok sikeres. Mert ebbôl nem gazdagodtam meg. Ennek három oka van. Elôször is nem vagyok gazdasági tehetség, másodszor nem voltam profitorientált — ami lehet, hogy hiba egy vállalkozás életében. A harmadik ok pedig, hogy sokan tartoznak nekem. Ha mindenki kiegyenlítené a tartozását, akkor nem is mondhatnám, hogy olyan rosszul állok. Én nem vagyok az a rámenôs típus, aki kiveszekszi vagy kipereli a pénzét. Adósaim tartozásai kis összegektôl egészen jelentôsekig terjednek. Sikertelenségnek tartom, hogy nincs megfelelô székhelyem. Megvan a hely, megvan a terv, csak a megvalósítás akadt el az engedélyezések útvesztôiben. Negatívumnak tartom továbbá, hogy kisvállalatom mûszakilag nincs úgy felszerelve, ahogyan kellene. Ami a munkafolyamatot illeti, ott is akadnak apró hiányosságok: elôfordul, hogy az elvállalt határidôt nem tudjuk betartani,legtöbbször objektív okokból, és néha vannak minôségi gondjaink is, de az nem a hozzáállásból, hanem esetleg új anyagok felhasználásából következik. Mert nagy a kínálat, és megtörténhet, hogy valamit nagyon jó árban, nagyon jó minôségként adnak el, aztán a gyakorlatban kiderül, hogy nem az.

— Mikor indult be ez a vállalkozás és melyek az elônyei?

— Vállalkozásomat 1990-ben az elsôk között indítottam, és még mindig a piacon vagyok. Ezt én pozitívumnak tartom. Miközben legalább kétszáz jelentôs építészeti vállalkozás jelent meg, és tûnt el. Pozitívumnak tartom azt is, hogy ezek alatt az évek alatt kialakítottam egy jó szakembergárdát. Munkatársaim annyira megbízhatók, hogy számolatlanul adhatom kezükbe a pénzt, mert elszámolnak vele. Nincs alkoholizálás, ami építôtelepi embereknél nagy szó. Ôket mind-mind ki kellett választanom.

— Milyen fontosabb munkák fûzôdnek a Demco Kft.-hez?

— Két évig Németországban alvállalkozóként dolgoztunk, ahol nyolc villát és egy 700 négyzetméteres óvodát építettünk. Utána itthon, fôleg Kolozsváron dolgoztunk. Az Eximtur idegenforgalmi iroda székhelyére nagyon büszke vagyok, mert azt referenciamunkának tartom: volt két lerobbant lakás, a tulajdonosnô ideadta a kulcsot, és azt mondta nekem: "csinálj belôle valamit!" És csináltunk: négy hónap alatt a belsô tervezéstôl a kivitelezésen át egészen az átadásig mindent mi végeztünk el. Az avatóra az akkori idegenforgalmi minisztert, Birtalan Ákost is meghívták. Másik munkám a General Invest volt, ott még a faliórát is én terveztem, és kulcsrakészen adtuk át. Más munkáink? Említhetnénk a Caffé Rivert, a teljes belsô átalakítással, ahol a szerkezethez is hozzá kellett nyúlni, vagy a Kenderessy-házat, a Video Pontes székhelyét, ami nagyon összetett munka volt, és mindent mi végeztünk el a legszigorúbb tévés szakszempontok figyelembevételével. Hogy minôségi munkát végzünk, arra a legjobb bizonyíték, hogy megrendelôink visszatérnek hozzánk. Mert minden munkának van "utóélete": elkezd nyikorogni egy ajtó, cserélni kell a villanyégôket stb.

— Minden szakmában akadnak íratlan játékszabályok, amelyek betartása vagy betartatása, különbözô elôjelekkel, jelzés értékû lehet a résztvevôk számára. Gondolom, érvényes ez az építészetben is.

— Igen. Én azt is eredménynek tartom, hogy jó kapcsolataim alakultak ki tervezôirodákkal, köztük sztártervezôkkel is, akik elég következtesen bennünket ajánlanak másoknak. Jó dolog, hogy annyira megbíznak bennünk: le tudok vezetni egy építkezést anélkül, hogy költenék az anyagokra. Csupán telefonálgatok, és a végén kiegyenlítjük a számlát.

— Még nem beszéltünk arról, hogy annak idején milyen segédlettel alakult meg a Demco Kft.

— Semmivel. Ez a vállalkozás 1990-ben egy ceruzával és egy számológéppel indult.

— De azért volt egy elôélet is...

— Igen, mert én építômérnök vagyok, és 1966-tól építôtelepeken dolgoztam. Megvolt a tapasztalatom, ráadásul szeretem is a szakmámat. Ez iszonyúan nehéz, összetett szakma, amit egy életen át tanulni kell. De ha az ember ezt szereti, akkor ezt csinálja.

— Kolozsváron és Németországon kívül még hol dolgozott a Demco cég?

— Bánffyhunyadon és Désen.

— Milyen gyakori a munkaerô-elvándorlás ebben a szakmában?

— Én következetesen munkatársaknak nevezem ôket. Cserélôdtek, mert volt egy idôszak, amikor pangás volt. Hiszen a konkurencia igen nagy. Egy-két szakember elment, azóta ôk feketemunkát végeznek, többet keresnek ugyan, mint nálam, de a következményeket is ôk viselik majd: nincs sem egészségügyi biztosításuk, sem munkanélküli segélyük. Persze, fiatalon egyelôre az embert nem érdekli az ilyesmi. Én sajnálom ôket. De a lemorzsolódás csekély volt. A feketemunka nemcsak konkurenciát jelent számomra, hanem azt is, hogy az államháztartásba nem fizetik be azokat a pénzeket, amelyekre az államnak szüksége van. Márpedig az állam azoktól hajtja be, akik törvényesen dolgoznak.

— Mit lehetett tanulni a "német évek" alatt?

— A németországi tapasztalatok nagyon hasznosak voltak. Én addig sosem jártam Nyugaton, tehát ilyen szempontból teljesen felkészületlen voltam. Megérkeztem hétfôn este háromnegyed tízkor egy Frankfurt melletti kisvárosba, és kedden reggel vertük be az elsô cöveket. Ha tartod magad a szabályokhoz, ha megfelelô a hozzáállásod, akkor ott is életképes vagy. A fôvállalkozó meg volt velünk elégedve. Két év után úgy jöttem haza, hogy volt ötszázezer márkás szerzôdésem, csak menjek vissza, de akkor nem kaptam meg a munkaügyi minisztériumi engedélyeket Romániában. Mert akkorra már beindult a korrupció, és én nem is nagyon voltam tájékozott az ügyintézésben. Két évvel korábban negyedóra alatt kaptam meg a szükséges engedélyeket.

— Itthon hogyan alakul a szakmán belüli versengés?

— Megállás nélkül élesedik. Vannak, akik megérdemelten mennek jól, hatékonyan dolgoznak. De sok közöttük a kontármunkát végzô is, és van, aki, ha licitálni kell, alád licitál, hogy aztán felfelé srófolja az árakat. Az állandóan ingadozó árakkal nagyon nehéz elôre tervezni. Az embernek nagyon sok kockázatot kell vállalnia. Sok az olyan tényezô, amit nagyon nehéz naprakészen tartani, és mindezek ellenére valahogyan életben kell tartani a vállalkozást.

— Végeredményben elégedett-e vállalkozásának jelenlegi helyzetével?

— Én nem panaszkodom, mert a mai anyagi helyzetemet nem lehet összehasonlítani az 1989 elôttivel. De nincs villám, nincs úszómedencém, nem járok terepjáróval. Nálunk a családban mindenkinek van cége. A fiam is építômérnök, neki megvan a maga kis vállalkozása itt, Kolozsváron, a feleségemnek pedig közjegyzôi irodája van.

— Hogyan fogja érinteni nálunk a szakmát, hogy jövôre Magyarországot felveszik az Európai Unióba?

— Én úgy sejtem, hogy a konkurencia majd megnövekszik. A nagyméretû beruházások elszippantják a szakmunkaerôt. Feketén vagy "szürkén" már most sokan dolgoznak Magyarországon. És ez megnehezíti a dolgunkat. De én nem is akarok kijutni arra a piacra. Jól tudom, mit jelentett két évig Németországban létezni család nélkül...Szóval, az elsô szakaszban biztos, hogy hátrányunkra lesz a csatlakozás, de ha Magyarország gazdaságilag még jobban megindul felfelé, annak a hatásait mi is érezni fogjuk. Több lesz a beruházás, több lesz a munka.

— Laikusként én úgy látom, hogy nálunk rengeteg az építenivaló. És nem a mûemlék-örökségre gondolok, ami romokban hever, hanem az új kívánalmakra.

— Ha meglenne a pénzügyi háttér, ha nagy ütemben javítanánk-építkeznénk, akkor is legkevesebb ötven évre lenne szükségünk. Példának itt van ez a Wass-ház, romos állapotban. És a régi Kolozsvár épületeinek 99%-a ilyen állapotban van. Furcsát mondok: Kolozsváron mûszakilag a legmegbízhatóbb állapotban a tömbházak, ezek a sokat befeketített negyedek vannak! Azokat az épületeket szakszerûen tervezték, és tûrhetôen kivitelezték. De a belváros nem funkcionális épületeivel nincs mit kezdeni. A rendbetételi költségek nagyobbak, mint ha egy telken új, korszerû, funkcionális épületet húznának fel. Amíg én két évig közelrôl követtem az ottani híreket, láttam, hogy a németek az átvett Kelet-Berlinben ötvenmilliárd márkát ruháztak be, ami akkora összeg, hogy fel sem lehet fogni, és most sem értek a folyamat végére. Mikor áll majd a mi rendelkezésünkre ekkora összeg?! Ráadásul az ô technológiájukkal, precizitásukkal, komolyságukkal!

— Jutott-e már olyan helyzetbe, hogy zsákutcában érezte magát és fontolgatta a törülközô bedobását?

— Nem. És üzenem a hazai magyaroknak, hogy le kell mondani arról a köldöknézô, borúlátó magatartásról, és pozitívan kell hozzáállni mindenhez. Bárhol, bármilyen alapszinten el lehet kezdeni vállalkozni. A szakmai tudás kell hozzá — és pozitív szemlélet, átlagos bátorsággal. Kétségbeesés nélkül. Én nem túlzok, amikor azt mondom, vannak olyan napok, hogy a felgyülemlett feszültségtôl a sírógörcs fojtogat. Van olyan reggel, hogy idegességemben nem tudom az ajtót magam után becsukni. Olyankor a feleségem már tudja, és jön utánam becsukni. De mindez együtt jár a vállalkozással. Nincs olyan gond, amit ne lehetne megoldani! És még mindig jobb vállalkozónak lenni, és olyan munkát végezni, amit az ember szeret, mint beosztottként, másnak.

— Sok vállalkozótól hallottam, hogy örült a sikeres rajtjának, de a mai feltételek között még egyszer nem vágna bele...

— Ennek nincs semmi alapja! A vállalkozás természetében benne van egy kezdeti lelkesedés, a jó indítás után felfuthat, és aztán beáll a pangás. Akkor jönnek a gondok, amikor tovább kell lépni. Ennek tudatában kell lenni, nem szabad belefáradni, belefásulni. Én most például úgy érzem, hogy feljövôben vagyok. Két évre van munkám. Mi az, hogy most nehezebbek a feltételek?! Amikor én kezdtem, felvettem egy 100 ezer lejes bankhitelt, hogy vásároljak magamnak egy kis szállítókocsit, de mire elintéztem a formaságokat, már elfogyott az árukészlet. A hitelt és a kamatokat viszont vissza kellett fizetni. Amikor újra megjelentek a kocsik, már drágábban lehetett hozzájuk jutni, nem volt meg a pénzem. Mire összegyûjtöttem a pénzt, megint nem volt kocsi... Most vannak viszonylag elônyös támogatások, például az Új Kézfogás Közalapítvány pályázatai, hogy ha az ember komoly tervekkel jelentkezik, biztosan támogatják.

— Miért tartja hasznosnak az önálló vállalkozást, amikor annyi gondot jelent?

— Abban, hogy én nem vettem igénybe semmilyen támogatást, benne van az én pszichikai hozzáállásom. Én azért lettem vállalkozó, mert öntörvényû ember vagyok, és nekem elég volt harminc évig másnak dolgozni. Véleményem, hogy érdemes vállalkozni. Akár úgy is, hogy kölcsönbôl talpra állok, és utána törlesztem a tartozást. De ez nem az én stílusom. A konkurenciának azt üzenem, hogy vigyázzanak, mert mi jók leszünk. A bizonytalankodó magyaroknak pedig azt üzenem, hogy bátran vállalkozzanak, még a fiatalok is! És amit egy sikeres amerikai vállalkozótól tanultam meg, a rádióból: amikor megkérdezték tôle, mi a siker titka, azt mondta, sokat kell dolgozni, sokat kell szorongani, és sokat kell imádkozni!

Ördög I. Béla

Bukarestben elkezdôdtek a második pláza-típusú kereskedelmi és szabadidôközpont építkezési munkálatai. Ezzel egyidôben egy hazai gazdasági csoport bejelentette, hogy jövô év tavaszára Temesváron felépíti Erdély legnagyobb plázáját.

A gazdasági sajtó melegen üdvözölte, hogy a jelek szerint Romániában is élénkül a plázaépítési kedv. A lapok külföldi befektetôket idéztek, akik szerint a következô három-négy évben közel félmilliárd dollár beruházás lehetséges Romániában ezen a területen. Az elôrejelzések csak a fôvárost illetôen három-négy plázáról szólnak, de az optimistábbak már tíz ilyen központ létesítésérôl beszélnek.

Tervekbôl eddig sem volt hiány, de a helyzet ennek ellenére — a sajtó szerint — az, hogy egész Romániában mindössze három pláza van, a szomszédos Magyarországon pedig csak a fôvárosban tizenöt, miközben a térségben nagyságát tekintve a hazai piac Lengyelország után a második legnagyobb.

A tervek megvalósítását több tényezô is nehezíti. A sajtó ezek között a megfelelô építkezési területek szûkösségét, a telkek mindmáig tisztázatlan jogviszonyát, valamint a helyi tanácsok bürokráciáját említette.

Mindenesetre a legelsôként, az 1999 szeptemberében átadott Bucuresti Mall pláza gyorsan megtérülô befektetésnek ígérkezik. Az 50 ezer négyzetméter alapterületû központ kihasználtsága 99 százalékos. Mára a bukarestiek egyik legkedveltebb szórakozóhelyévé lett: a multiplex mozival, kávézókkal, vendéglôkkel, bowlingpályával, valamint játékteremmel rendelkezô bevásárló központban tavaly összesen 15 millió ember fordult meg, és 200 millió dollárt költött el.

A plázák megtérülési ideje világszerte 8-10 év, a Bucuresti Mall esetében várhatóan hat év alatt megtérül az eddig befektetett 45 millió dollár. Jórészt a török befektetôi csoportok egy részének hazai anyagi gondjai magyarázzák, hogy a második bukaresti pláza építéséhez az eredeti tervekhez képest egyéves késéssel kezdtek hozzá.

A jövô tavaszi átadással tervezett második központ várható építési költsége 40 millió dollár lesz. 80 ezer négyzetméter alapterületen 150 üzlet, szupermarket, multiplex-mozi és több mint 25 étterem, kávézó, még éjszakai bár is várja majd a bukarestieket.

Az elsô bukaresti pláza átadása után egy évvel a Iulius Group nevû hazai társaság vágott bele az üzletbe. Elôször Jászvásáron épített a csoport 7 millió dollár beruházással egy 20 ezer négyzetméter alapterületû, némi jóindulattal plázának nevezhetô bevásárló központot.

A társaság már 2001-ben bejelentette, hogy Temesváron igazi plázát épít, de az építkezéshez kiszemelt telek tulajdonjogi vitája miatt a terv csak mostanra jutott a megvalósíthatóság szakaszába. A csoport a közelmúltban közölte, hogy jövô tavaszra nyílik meg Temesváron "Erdély legnagyobb plázája", 25 millió dolláros beruházással. A bejelentés szerint a 74 ezer négyzetméter alapterületû központ iránt rendkívül nagy az érdeklôdés: az elôzetes helyfoglalásban már 130 százalékos túljegyzésnél tartanak.

Erdély elsô pláza-típusú bevásárló központját tavaly decemberben adták át Nagyváradon. A 22 ezer négyzetméter alapterületû Lotus Market 15 millió dolláros befektetéssel épült, jelentôs részben magyarországi bankkölcsönbôl.

A Romániai Könyvvizsgáló Szakértôk és Szakvizsgázott Könyvelôk Testülete (CECCAR), a mûködését meghatározó jogszabályok alapján kidolgozta a jogszolgálati könyvvizsgálási tevékenységre vonatkozó 12264/2002. számú szabályzatot, amelyben egyebek mellett a könyvvizsgáló szakértôk által végzett munka minôségének ellenôrzésére vonatkozó elôírások is találhatók.

A CECCAR kolozsvári fiókja figyelmezteti a megrendelôket és a jogszolgálati könyvvizsgálási munkálatokat végzô szakértôket, hogy a szóban forgó minôségi ellenôrzést a CECCAR kolozsvári fiókja megszervezte, s az a testület Felsô tanácsa által kinevezett könyvvizsgáló szakértô révén mûködésbe lépett.

Bôvebb felvilágosítással a CECCAR kolozsvári fiókjának székhelyén (a 430-373-as telefonszámon) Crisan Nicolae szolgál.

A mezôgazdasági minisztérium körülbelül 6 millió tonnásra becsüli az idén várható búzatermést, a korábban elôre jelzett 7,1 millió tonna helyett. A kilátás csökkenését az idôjárással magyarázták.

Tavaly országos szinten 4,38 millió tonna búzát takarítottak be, ez volt az egyik legkisebb termés az utóbbi tizenhárom évben.

A búzaexport várhatóan 2 millió tonna lehet a 2003/04-es szezonban, a 2002/03-as évadban exportált 800 ezer tonna után — mondta Petre Daea mezôgazdasági miniszterhelyettes.

Az ártándi vámhivatalnál egy Magyarországra belépô román honosságú autóbuszban 188 hamis bankkártyát találtak a magyar vámosok a múlt héten.

A Vám- és Pénzügyôrség Országos Parancsnoksága sajtóosztályának az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleménye szerint a pénzügyôrök tételesen átvizsgálták a buszt és az utasokat, annak ellenére, hogy vámköteles árut nem jelentettek be.

Az egyik buszvezetô kabátjának zsebeibôl, egy dobozban és egy zacskóban elrejtve kerültek elô a bankkártyák, amelyeket a szakértôi vélemény alapján hamisnak minôsítettek.

A vámhivatal munkatársai a bankkártyákat lefoglalták, majd a román állampolgárságú férfi ellen készpénz helyettesítô fizetési eszköz hamisítás bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárást indítottak.

Az építôiparban érdekelt magyar és román üzletemberek találkozóját szervezték meg pénteken a fôvárosban, a bukaresti építôipari szakvásárhoz kapcsolódóan.

A bukaresti Világkereskedelmi Központban (WTC Bucuresti) rendezett találkozón Antal István, a képviselôház ipari és szolgáltatási bizottságának elnöke öt olyan területet ajánlott a magyarországi vállalkozók figyelmébe, ahol a kormány döntése alapján jelentôs arányú beruházások várhatók a közeljövôben.

Antal István elmondta, hogy 2003 és 2007 között több mint 1,1 milliárd eurót terveznek a nemzeti úthálózat fejlesztésére fordítani, ebbôl 910 millió értékû beruházásra már ajánlatot tehetnek az érdeklôdô hazai és külföldi cégek.

Véleménye szerint megalapozottan lehet számítani arra, hogy az autópálya építési program is hamarosan beindul Romániában. Mint mondta, ehhez komoly segítséget nyújthat az, ha eredménnyel jár a román és a magyar kormányfô közös fellépése, amellyel az Európai Unió hathatós támogatását kérték a közelmúltban a Bukarest–Budapest autópálya megépítéséhez Romano Proditól, az Európai Bizottság elnökétôl.

A politikus közölte, hogy 2002 és 2005 között állami támogatással összesen 43 ezer új lakást, közel 430 sporttermet kívánnak építeni.

Részben az Európai Unió támogatásával, részint a magán és közszféra közti partnerségrôl hozott törvény alapján jelentôs közüzemi beruházásokba foghatnak a hazai helyi önkormányzatok is: gáz-, víz- és csatornahálózatok építése indul, valamint hozzákezdenek a villamos hálózat erôteljes fejlesztéséhez.

A találkozón Halász János, az ITD Hungary kereskedelemfejlesztési közhasznú társaság romániai képviseletének vezetôje, valamint Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete azokról a lehetôségekrôl szólt, amelyek abból adódnak, hogy 2004. május elsejétôl Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, s ezzel az unió keleti határává a magyar–román határ válik.

Második alkalommal rendez nemzetközi fazekas fesztivált Debrecenben a Kölcsey Ferenc Közmûvelôdési Intézet — hangzott el a programot beharangozó sajtótájékoztatón.

Deményi György, az intézet igazgatóhelyettese elmondta: május 16–18. között 21 fazekas érkezik a cívisvárosba Baranya, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Zala megyébôl, valamint Japánból, Lengyelországból és Romániából.

A fazekasok a debreceni nagytemplom elôtti Kossuth téren elhelyezett sátrakban mutatják be portékájukat, s mesterségük fortélyait.

A debreceni programot megelôzôen, május 15-én Tiszafüreden rendezik meg a fazekasok szakmai konferenciáját a Tisza-vidék fazekas hagyományairól és az alakos kerámiáról. Az elmúlt évi fesztiválon meghirdetett pályázatra beküldött alkotásokból május 10-én nyílik kiállítás a debreceni Népmûvészeti Bemutatóteremben. A pályázatra 19 alkotó 74 pályamunkát küldött, s a szakemberekbôl álló zsûri 23 tárgyat a legrangosabb kategóriába sorolt — ismertette az igazgatóhelyettes. A fazekasok az alakos kerámiák mellett sokféle tárgytípussal pályáztak: a Miska-kancsók mellett újdonságot jelentenek a nôi, férfi alakos butellák és az állatfigurás tálalóedények.

A debreceni fazekas fesztiválon több erdélyi fazekas is készül részt venni.

Az eurózónában márciusban hároméves csúcspontot ért el a munkanélküliség, a foglalkoztatottak 8,7 százaléka volt állás nélkül, szemben a februári — módosított — 8,6 százalékos aránnyal. Az Eurostat adataiból kiderül, hogy a munkanélküliség legutóbb 2000 februárjában állt ilyen magas szinten.

Az eurózónában 12,2 millióra emelkedett az állás nélküliek száma az elôzô havi 12,1 millióról. A múlt év márciusához képest 0,5 százalékponttal emelkedett az állástalanok aránya, 2002 márciusában ugyanis az aktív életkorban lévô népesség 8,2 százaléka volt állás nélkül.

A közgazdászok várakozásában még ennél is kedvezôtlenebb adat, 8,8 százalékos munkanélküliség szerepelt.

2001 február és november között 8 százalék körül stabilizálódott az eurózónában a munkanélküliség, azóta növekvô irányzatú trend tapasztalható — közölték az Eurostat illetékesei, hozzátéve, hogy a vállalatok helyzetébôl következtetve a munkanélküliség további emelkedése várható. Az Európai Bizottság múlt héten közzétett vállalati felmérésében a cégek létszámcsökkentéseket jeleztek elôre.

Spanyolországban a legrosszabb a helyzet 11,5 százalékos munkanélküliséggel, majd Finnország és Franciaország következik 9,1–9,1 százalékkal. Németországban a februári 8,8 százalékról 8,9 százalékra emelkedett a munkanélküliek aránya. Luxemburgban (3,4 százalék), Ausztriában (4,3 százalék) és Írországban (4,5 százalék) volt a legkedvezôbb a foglalkoztatási helyzet.

A férfiak körében 2002 márciusához képest 7-rôl 7,6 százalékra, a nôk körében 9,7-rôl 10,1 százalékra emelkedett a munkanélküliség. A 25 év alatti fiatalok 17 százaléka volt márciusban munkanélküli az eurózónában, szemben az elôzô év azonos idôszakában mért 15,9 százalékkal.

Összehasonlításul: az Egyesült Államokban a munkanélküliek aránya márciusban 5,8, Japánban 5,3 százalékos volt.

Legalább három hónappal a minimum egymillió lejes "tinédzser letét" létrehozása után a tinédzserek hitelt kérhetnek a CEC-tôl számítástechnikai és kommunikációs eszközök, sportfelszerelések, audio-, video- és más zeneeszközök, illetve bútorok megvásárlása érdekében. A hitelforma elônyei: nem szükséges más elôleget felmutatni, hároméves lefutási idô, a hitel a letét háromszorosa lehet (de legfeljebb ezer euró), három százalékkal kisebb kamat a piacinál. Hátrány — lányok és fiúk, sajnáljuk –: a pénzt a kiskorú szülôjének, illetve jogi képviselôjének adják oda. No, de hátha rá lehetne venni az öregeket...

Eladó új, francia Iglu sátor, kiváló minôség. www.mormota.cjb.net, telefon: 0723-476991 vagy 131-211 (este). (0007)

Miután tegnap este a két milánói csapat már megvívta egymással a BL elsô elôdöntôjének visszavágóját, ma újabb olasz csapat próbál bekerülni a legrangosabb klubviadal döntôjébe. Ezúttal az olasz bajnoki címet az elmúlt hétvégén megnyert Juventusról van szó, amely ma este a címvédô Real Madrid ellenében lép pályára Torinóban. A madridiak egy héttel korábban 2–1-re nyertek, így az olaszoknak mindenképpen nyerniük kell a boldogsághoz 1–0-ra, vagy kétgólosnál nagyobb különbséggel.

A cél egyáltalán nem lehetetlen, hiszen a spanyol bajnokság legutóbbi két fordulója megmutatta, hogy mennyire sérthetô lehet a királyi gárda (1–5 a Mallorcával és 0–0 a kiesés elkerüléséért küzdô Huelvával). Az olaszoknak tehát pszichikai fölényük is van, hiszen míg a Real e két fordulót követôen visszacsúszott a tabella elsô helyérôl a harmadikra, addig a fehér-feketék 27. bajnoki címüket ünnepelhették már két fordulóval az idény vége elôtt.

Szintén az olaszok mellett szól az is, hogy a spanyoloktól hiányzik majd a brazil gólzsák, Ronaldo és a francia Claude Makelele — mindketten lábsérülés miatt (de nem ez lenne az elsô eset arra, hogy sztárfutballisták váratlanul felépülnek). Kérdéses lehet továbbá az április 21-én vakbélmûtéten átesett Raúl, továbbá a hátsérüléssel bajlódó Zinedine Zidane és Luis Figo játéka, ám az orvosok szerint ôk szépen gyógyulnak, és nagy esély van arra, hogy ott legyenek az elôdöntôn. Persze, a spanyol gárda bármikor kész csodára — emlékezzünk csak a Manchester United elleni két emlékezetes mérkôzésre — így a mai találkozó is kétesélyes, s mindenképpen érdekfeszítô lesz. Minden esetre a vesztes edzôjének nem kerül majd fejébe a kudarc, miközben a tegnapi elôdöntôt követôen minden bizonnyal vagy Carlo Ancellotti (Milan) vagy pedig Hector Cúper (Inter) távozik a kispadról.

A találkozót ezúttal is élôben közvetíti a Pro tv, este háromnegyed tíztôl.

Végezetül pedig még csak annyit: a Juventus tagjai karjukon a gyászt jelképezô fekete szalaggal lépnek pályára, miután egy fiatal futballszurkolót leszúrtak a szombaton megszerzett bajnoki címét követô népünnepély során. A 21 éves rajongót a torinói Porta Nuova pályaudvar elôtt késelte meg egy román férfi, aki a rendôrség szerint erôsen ittas volt, és nem tudott magyarázatot adni tettére.

(balázs)

Egy spanyolországi közvélemény-kutatás szerint az emberek legszívesebben Raúllal (képünkön), a Real Madrid labdarúgójával mennének el sörözni. A fôvárosi elitklub világsztárját a megkérdezettek 18,8 százaléka választaná partnernek.

A második helyre Santiago Segura, a legnépszerûbb spanyol filmszínész került.

Pedro Almodóvar, a világhírû filmrendezô az ötödik lett, míg José Maria Aznar kormányfôvel a szavazóknak csupán 5,8 százaléka beszélgetne el egy sör mellett.

10 millió font a bajnoki címért

A Manchester United 10,06 millió fontot kapott bajnoki címéért az angol labdarúgás élvonalát irányító Premier League-tôl.

A második Arsenal 9,55, az ötödik helyével a BL-rôl éppen lemaradó FC Liverpool pedig 8,05 millióval gazdagodott. A sereghajtó Sunderland 503 ezer fontot vihet magával a második osztályba.

Temesvárnak, a Bánság legendás székhelyének két remek labdarúgócsapata volt. Az egyik a húszas években a közkedvelt, fôleg a kolozsvári Lupsához, Kétvízközhöz vagy a Monostorhoz hasonlítható Mehala negyed fiait klubbá tömörítô, 1922–1927 között zsinórban hat országos bajnokságot nyert Kinizsi, a másik a harmincas években négy bajnoki cím mellé még két kupagyôzelmet is szerzett Ripensia. A Kinizsiben játszott a majdan a magyar labdarúgásban is elévülhetetlen érdemeket szerzett Táncos-Tänzer Mihály, Wetzer Rudolf, Teleki Pál, késôbb Juhász Gusztáv, Perényi-Pecsovszky József, Deményi-Demetrovics Pál és Kovács I. Miklós, a Nagy Kopeknek becézett, három vb-n résztvett, magyar és sokszoros romániai válogatott NAC-csatár is. Míg a Ripensiában olyanok voltak a legismertebbek, mint Dobay István, Zombory Vilmos, Bürger Rudolf, Hoksáry Balázs, Dumitru Pavlovici, Kotormányi Rudolf, Schwartz Sándor és a Kolozsvárról a Bega-menti városba került, már korábban elhunyt Silviu Bindea és ôt az elmúlt napokban 93 évesen követô Vasile Deheleanu.

Ô egyébként szintén a Kinizsiben kezdett. Egyetemi (jogi és közgazdasági) tanulmányai idején Kolozsvárott folytatta, majd bánsági szülôvárosában fejezte be játékosi pályafutását. Felhívta magára a válogatók figyelmét is. Több ízben bekerült az országot képviselô gárdába, és 1934-ben az olaszországi világbajnokságra kiküldött csapatban is helyet kapott. Korábban Kolozsvárott, a Viktória-elôd monostori együttesben játszott. Már itt kitûnt mint örökmozgó fedezet — mai szóhasználattal: középpályás —, majd edzôként kamatoztatta a játékos korában szerzett ismereteket.

Nemcsak szülôvárosában és diákévei színhelyén, egykor kincses városunkban, de Erdély-, sôt országszerte sokat emlegetik még az idôsebb, de örökifjú szurkolók a Ripensia eszményi tizenegyét, amelynek sikereiben egy emberként osztozott a focista gárda: Zombory /Pavlovici/ — Bürger, Hoksáry — Lakatos, Kotormányi, Deheleanu — Bindea, Beke, Ciolac, Schwartz, Dobay.

Olyan várost képviseltek, amelyet még manapság is a belföldi labdarúgás bölcsôjeként emleget a közvélemény. És ma? A város egyetlen csapata az élvonalban maradásért vív élet-halál harcot...

László Ferenc

Lebonyolították az elsô teniszversenyt a szamosújvári sétatéri pályán. Kolozsvári, aranyosgyéresi, dési, marosvásárhelyi és helybéli sportolók vettek részt a vetélkedôn, amelyre 15 játékos nevezett be.

A dobogóra a szamosújvári központ ifjai kerültek. A döntôben a 11 esztendôs Alexandru Muresan 7:6, 7:6 arányban nyert Petru Fulea ellen. A harmadik helyre Paul Mãhãlean került, mindhárman Boros József edzô tanítványai.

A díjazottak sportfelszerelést kaptak.

Erkedi Csaba

A vasárnap véget ért római, 2,45 millió dollár összdíjazású tornán gyôztes spanyol Félix Mantilla 11 helyet javított egy héttel korábbi pozícióján, és már a hatodik a férfi teniszezôk világbajnoki pontversenyében, az ATP Race-ben. A rangsort továbbra is az amerikai Andre Agassi vezeti, míg a hagyományos világranglistán újra az ausztrál Lleyton Hewitt áll az élen.

Az ATP Race élén (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Andre Agassi (amerikai) 372, 2. (2.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 307, 3. (5.) Roger Federer (svájci) 296, 4. (3.) Rainer Schüttler (német) 273, 5. (4.) Carlos Moyá (spanyol) 262, 6. (17.) Félix Mantilla (spanyol) 197, 7. (6.) Andy Roddick (amerikai) 193, 8. (8.) Guillermo Coria (argentin) 181, 9. (7.) Gustavo Kuerten (brazil) 173, 10. (8.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 166 pont.

A hagyományos világranglista élmezônye (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (2.) Hewitt 4260, 2. (1.) Agassi 3900, 3. (3.) Ferrero 3465, 4. (4.) Moyá 2985, 5. (5.) Federer 2890, 6. (6.) Roddick 2115, 7. (7.) Marat Szafin (orosz) 2115, 8. (8.) Alberto Costa (spanyol) 1910, 9. (10.) Paradorn Srichaphan 1865, 10. (9.) Jiri Novak (cseh) 1801 pont.

A francia rendôrség gyorshajtás miatt bevonta a Forma–1-es Juan Pablo Montoya jogosítványát.

A Williams-BMW kolumbiai pilótája Le Muy és Frejus között az autópályán a megengedett 130 helyett 204 km/órás sebességgel száguldott BMWX5-ös gépkocsijával. A dél-amerikai sztárt motoros rendôrök állították meg, s már a helyszínen elvették a vezetôi engedélyét.

Az incidens ellenére Montoya természetesen indulhat a hétvégi osztrák nagydíjon.

Reflexszerûen szokássá vált emlékezni az elhunyt atlétákra és edzôkre. Mindez nagyon szép, de valahogy az igazi megemlékezés sínyli meg: szombaton az emlékverseny hangosbemondója, aki valójában nem ismerte az elhunytakat, elég ritkán találta el, kinek az emlékét idézték fel a versenyen, vagy kitôl származik a pénzösszeg. Nem is szólva azokról, akiket kifelejtettek.

Öröm volt újra látni a vendégek között a 800 m-es síkfutásban kétszeres Európa-bajnok, olimpiát is megjárt Kovács Ellát, a távolugrásban olimpiai ezüstérmes, fôiskolai világbajnok Marieta Ilcut, a három ötkarikás játékon részt vevô Rádulyné Zörgô Évát, az ifi Eb-érmeket szerzô, április elsejétôl magyar állampolgár Miklós Évát, valamint Balkán-bajnokokat, országos bajnokokat és csúcstartókat, mint például Ráduly Zörgô Károlyt, Sergiu Dascãlt, ifj. Szarukán Lászlót, Marinela Giurgiut, Mariana Floarét, Dorel Gretát és még sokan másokat.

Ha az újságíró sorstársak megtekintették volna a sportok királynôjét, láthattak volna csodálatos mozgásokat, ügyes sportembereket, fizikai és lelki csatákat, minden energiát felemésztô küzdelmet, sok szép fiatalt remek fizikai adottsággal.

Külön kitûntek Bogdán László mesteredzô neveltjei, annak ellenére, hogy egyes Európa-szintû eredményekbe a hátszél is besegített. Miklós Évának a 100 méteres síkfutás elôfutamában és döntôben elért teljesítménye is megér egy misét, de a többi Bogdán-tanítvány, Augusta Moldovan és Cristina Lucaci is kitûnt. A részt vevô fiatalabb korosztályok közül is sok a reménykeltô sportoló, ha egy kicsit odafigyelnek rájuk a klubok mindenesei, akkor lesz még Kolozsvárnak színvonalas atlétikája.

A legjobbak névsora:

Férfiak: 100 m-es síkfutás (Ion Moina díj): Paul Maja (Távközlési/Telecom Líceum) 10,6 mp; 400 m: Vasile Bobos (Távközlési) 48,9 mp; 800 m: Florin Bucea (Távközlési) 2:00,9 perc; 1500 m (Kiss György díj) Gabriel Voinic (Bihar ESK) 3:59,5 perc; 5000 m: Sergiu Dascãl (KMSC) 15:10 perc; távolugrás: Pásztor Zoltán (Bihar) 7,34 m (a ponttáblázat szerint a vetélkedô legjobb eredménye, dr. Ion Arnãut díj, de megkapta a Traian Chitul díjat is); magasugrás: Vasile Ion (Bihar) 2,10 m; súlylökés: George Popescu (KMSC) 14,43 m; gerelyhajítás: Ciprian Morutan 66,76 m (Sokol Kurt díj).

Nôk: 100 m: Miklós Éva (KMSC) 11,3 mp (Ion Moina díj és nagydíj); 400 m: Augusta Moldovan (U) 56,3 mp; 800 m: Mariana Florea (Bihar) 2:14,5 perc (Bíró György díj), 1500 m: Luminita Maier (ISK) 4:35,5 perc (Bíró György különdíj); 100 m gát: Leontina Lucaci (ISK) 14,8 mp; távolugrás: Deák Kornélia (Bihar) 5,80 m (Sanda Cublesan díj); súlylökés: Szász Réka (Körös ISK) 12,80 m; magasugrás: Ioana Ciubuncan (Nagyvárad) 1,60 m; gerelyhajítás: Raluca Geoarcã (Nagyvárad) 37,53 m.

Az Atlétikai Világnapra 10 megyébôl idesereglett versenyzônek vetélkedôje egybeolvadt az emlékversennyel. A rendezôk nehezen tudták elosztani a versenyzôket és versenyszámokat, a gyôztesek okleveleket kaptak ugyan, de a beígért pólóknak és jelvényeknek csak hûlt helye volt.

Nagy Péter

*

Ugyanaznap délután a II. Habitat Krosszversenyen mintegy 150-en (köztük 60 versenyzô) gyûltek össze a Sétatéren, és négy versenyszámban mérték össze tudásukat: futás, zsákban futás, páros futás és szülô–gyerek verseny. A gyôztesek oklevelet, sportcikkeket, papírárut, játékokat és fagylaltot kaptak.

Minden versenyzôt legalább egy személy támogatott, 13 millió lej gyûlt össze (négyszer annyi, mint az elsô kiírás során). A pénzt kis jövedelmû kolozsvári családoknak, lakásépítés céljából utalja át a rendezô Habitat pentru Umanitate szervezet.

(pja)

Nemrég tért haza Szlovákiából Coriolan Iuga nemzetközi bíró, aki röviden beszámolt arról, hogy a Vointa/Akarat Sportklub kis küldöttsége részt vett a Komáromban/Komarnóban rendezett 26. Szlovák Nagydíjon.

A háromnapos vetélkedôt csak kilenc súlycsoportban rendezték meg, a legkönnyebb (48 kg) és legsúlyosabb (+91 kg) kategóriában nem indult ökölvívó.

A Romániát képviselô kolozsvári sportklub legjobb eredményét a döntôk legszebb mérkôzését vívó Lingurar Rosi érte el, aki csak a 64 kg-osok fináléjában szenvedett vereséget a szlovákiai Sárközitôl, és ezüstérmes lett. Bronzéremmel térhetett haza Alexandru Chita (51 kg), Adrian Bolba (64 kg), Rares Pop (69 kg) és Ioan Misca (81 kg). A küldöttség tagja volt még Teodor Sixai (69 kg) és Ioan Pop (75 kg) versenyzô, Dumitru Negrea és Ion Chendreanu edzôk, a támogatók részérôl pedig Ion Prundus, Marius Trif és Ioan Bertel, valamint a klub elnöke, Gheorghe Cãpraru egészítette ki a sort.

Egyébként hat ország (Németország, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Románia) 13 csapatának 64 versenyzôje nevezett be a vetélkedôre, amelyen a legtöbb érmet természetesen a házigazdák szerezték meg.

Miután szombaton Bukarestben megsemmisítô, 76–3 arányú vereséget szenvedett, még két próbatétel vár a kolozsvári rögbizôkre a bajnokság alapszakaszában. A 17. fordulóban, ma, május 14-én a Petrozsényi Stiintát fogadják a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkban Petricã Motrescu tanítványai, a 18.-ban pedig Jászvásárra, a Poli Agro otthonába látogatnak.

Ahhoz, hogy a rájátszásba bekerüljenek, a kolozsváriaknak mindkét találkozón feltétlenül nyerniük kell, míg a közvetlen vetélytárs Nagybányai Reminnek legalább egyszer veszítenie kell (az elkövetkezôkben a Bukaresti Dinamóval otthon, a Stiintával pedig Petrozsényben játszanak a nagybányaiak).

A táblázatot jelenleg a Bukaresti Steaua vezeti 44 ponttal, a Dinamó két ponttal lemaradva követi, a harmadik helyen a Konstancai Farul áll 38 ponttal. A Remin 36 ponttal a negyedik, a Kolozsvári U pedig 34-gyel (egy pont levonással három játékos jogtalan szerepeltetése miatt) az ötödik helyen áll.

P. J. A.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]