 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. május 17.
(XV. évfolyam, 108. szám)
A Szabadság volt az elsô sajtóorgánum, amely tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy a Pászkány Árpád Zoltán vezette Polus Transilvania rövid idôn belül hozzálát az építkezési munkálatokhoz a Vágóhídon. A magyar üzletember megvásárolta telken többek között benzinkút, piac, kereskedelmi központ, Opel show-room, szabadidôközpont épül, a Kis-Szamos partja mellett pedig sétálóutcát létesítenek. A befektetô a telek egy részét eladta, és sikerült módosítania az általános városrendészeti tervet is.
Az elmúlt idôszakban nagy titokban zajlott a Polus Transilvania és az Uniall Kft. által a polgármesteri hivatal különbözô osztályaihoz benyújtott részletes városrendezési terv elfogadtatása. A polgármester természetesen nem tájékoztatta a sajtót a nagyszabású befektetés elôzetes lépéseirôl, ugyanis azt egyik örökös ellensége, Pászkány Árpád Zoltán és üzlettársai valósítják meg. Kezdetben a városháza illetékesei fenntartással és nem hivatalosan nyilatkoztak, a hír kiszivárgását követôen viszont már nyíltan beszéltek a tervrôl.
Mint ismeretes, Gheorghe Funar mindent megtett annak érekében, hogy meghiúsítsa a magyar üzletember tervezett befektetéseit. Lapunk több ízben kitért a Polus Center körüli botrányra. A városvezetô meggyôzte a Monostor Fiai Egyesület tagjait, ne adják el földjüket a Polusnak, megakadályozva ezáltal a tervezett befektetés megvalósítását. Végül Pászkány az Agroindustriala vállalattól vásárolta meg a Polus Center felépítéséhez szükséges telket.
Ugyanakkor a polgármester közbelépése miatt Pászkány nem tudta megvásárolni a Belvedere (ma Transilvania) szállodát, és mind a mai napig nem tudott hozzálátni a Vágóhíd helyére tervezett bank- és kereskedelmi központ felépítéséhez. Az általános városrendészeti terv kidolgozásakor a polgármester ügyködésének eredményeképpen a bukaresti tervezô parkot rajzolt be a vágóhíd helyére annak érdekében, hogy ne lehessen oda építeni. — Ezek az idôk azonban lejártak, Funar ellenérzései alábbhagytak. Ma már más a helyzet — nevetett Liviu Macea, a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályának igazgatója az újságíró meglepôdésén, hogy a Polus mégis megkapta a szükséges engedélyeket. A városházi igazgató arról tájékoztatott, hogy Gheorghe Funar polgármester személyesen írta alá a Polus és Uniall számára a jóváhagyást.
Megtudtuk: Pászkány eladta a telek egy részét a kolozsvári Uniall Kft.-nek. Meglepô módon a magyar üzletember az értékes teleknek csak kis hányadát tartja meg, a többi más cégek kezébe kerül. — Ezek nem feltétlenül vetélytárs vállalatok. Szerintem szükség volt a telek egy részének eladására, ugyanis a polgármester csak nehezen egyezett volna bele, hogy egyedül Pászkány építsen ott — fogalmazott egy városházi alkalmazott.
A Magyarországon tartózkodó Pászkány Árpád Zoltán a Szabadságnak azt nyilatkozta: maga is meglepôdött kissé a polgármester nyitásán, de ezt az idô múlásával magyarázza.
— Más neki most a fô ellensége, bizonyos körülmények között egyes dolgok helyrerázódnak — mondta Pászkány. Arról számolt be, hogy az Uniall Kft.-nek nem adták el a telket, csupán együttmûködési szerzôdést kötöttek velük. — A haszonélvezôk ôk lesznek, de mi építkezünk. Hangsúlyozom, egyelôre csupán ötlettervrôl van szó, nem biztos, hogy minden úgy lesz megépítve, ahogy az a vágóhíd övezetére vonatkozó városrendezési tervben jelen pillanatban megjelenik. A 3,2 hektáros telket kedvünk szerint építhetjük be — tette hozzá Pászkány Árpád Zoltán. Sajnos a befektetés értékére vonatkozóan nem tudott adatot szolgáltatni.
Eddig körülbelül 6 ezer dollárt fektettünk be a különbözô tervekbe, engedélyek megszerzésébe. Ma már hiába ellenkezik a polgármester, az emberei kisebbségben vannak a különbözô szakbizottságokban, sôt, még a városi tanácsban is — mondta Pászkány.
Mihelyt a városi tanács jóváhagyja a terveket és lesz megrendelés, elkezdôdhet az építkezés a vágóhíd helyén.
Ünnepélyes keretek között leplezték le pénteken délután a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán elhelyezett, Kuncz Aladár írót ábrázoló dombormûvet, amelyet alkotója, Kô Pál magyarországi szobrászmûvész ajándékozott az iskolának. Tôkés Elek igazgató beszédében kifejtette: mindig öröm számára az iskola gazdagodása, és különösen örömet jelent belegondolni abba, hogy Kuncz Aladár életsorsa és mûvészete egy újabb mûalkotást eredményezett.
A Kossuth-díjas mûvész, a Magyar Mûveszeti Akadémia tagja elmesélte, hogy a mû elsô példánya a híres Noirmoutier-ben található, a hatalmas várfalban. A dombormûvet Hunyadi László szobrász leplezte le, majd ünnepi mûsor következett, amelynek keretében fellépett az iskola kórusa, majd Ki viszi át a szerelmet? címmel verses mûsort tekinthettek meg az egybegyûltek.
Venczel József születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából szervezett kétnapos konferenciát az Erdélyi Múzeum Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi, valamint Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztálya. A Venczel József öröksége — múlt, jelen és jövô a falukutatásban címû rendezvénysorozat megnyitására tegnap délután négy órakor került sor az EME Napoca/Jókai utca 2. szám alatti székházában.
Keszegh Vilmos, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztály elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a konferenciának, amelynek megszervezésében Szász Alpár Zoltán, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi szakosztály elnöke oroszlánrészt vállalt, kettôs célja van: emlékezni Venczel Józsefre, születésének kerek évfordulóján és tisztelegni életmûve elôtt, de ugyanakkor alkalom arra, hogy beszéljenek a falukutatás jelenérôl és jövôjérôl is, hiszen a falu felfedezésére továbbra is szükség van. A tegnapi nap nagyrészt az emlékezésé volt, hiszen a személyes ismerôsökön, kor- és munkatársakon kívül jelen volt Venczel József özvegye, Venczel Éva, valamint lánya is. Elsônek Soó Tamás emlékezett a kitûnô falukutatóra, aki 62 év távlatából próbált meg visszaemlékezni arra az idôre, amit együtt töltött Venczel Józseffel, és arra a háromévre, amelyen át az ô irányítása alatt dolgozott. Ezután a szervezôk
Venczel József özvegyét kérték fel, hogy felidézze férje egyéniségét. Mint elmondta, Venczel József rendkívül szigorú volt önmagával szemben, munkáját az igényesség és a tökéletességre való törekvés jellemezte. A jelenlévôk meghallgathatták Neményi Ágnes Venczel József és a falukutatás idôszerûsége Erdélyben, valamint Balázs Sándor Mikó Imre és a falukutatás címû elôadásait. A konferencia ma folytatódik a BBTE Politika- és Közigazgatástudományi Karának nagytermében (Zápolya/Dosztojevszkij u.71.szám).
A fôtanfelügyelôk kolozsvári országos reform-munkagyûlése csütörtök délutáni szakaszának — amelyet Ecaterina Andronescu oktatási miniszter vezetett le — fô témái a 2003–2004-es tanév nehezebben életbeültethetô szakaszai voltak. — A munkagyûlés interaktív jelleget öltött, hiszen a tíz osztály kötelezôvé tételével jó néhány olyan probléma is születik, amit csak a több szem többet lát módszerrel lehet feltérképezni,illetve gyógyítani — mondta a Szabadságnak Corina Pop, a megyei tanfelügyelôség sajtóreferense. Rámutatott: a csütörtöki megbeszélések során külön és részletesen kitértek a felelôs beosztást viselô közoktatási szakemberek a Nevelési és Kutatási Minisztérium úgynevezett iskolainformatizálási programjának jelenlegi helyzetére is, amelynek célja az, hogy számítógép/internetközelbe hozzanak minden romániai iskolát. Új elemet képez a program megvalósítás módszertanában az a felismerés, hogy az iskolák informatizálását úgy kell valójában megoldani, hogy ne csak az informatika órák szintjének emelése legyen a cél, hanem a kompjuteres kultúra valós meggyökereztetése minden egyes tantárgy esetében.
Mivel Ecaterina Andronescu miniszter tegnap reggel visszautazott Bukarestbe, a megbeszélések második, péntek délelôtti szakaszát Constantin Corega államtitkár vezette.
Számos kisebbségi nyelven íródott napilap nagyobb példányszámban jelenik meg helyi szinten, mint többségi társaik, mégsem jutnak ehhez arányosan reklámhoz. A fogyasztók hûségének fokozatos csökkenése várható a jövôben. A napisajtó az Európai Unió szerint NEM a szabadpiac része, ezért esetenként támogatásra szorul. Több mint negyvenmillióan élnek kisebbségben Európában, ezek a közösségek egyes országokban akár tíznél is több napilappal rendelkeznek. Az elmúlt hetekben megszületett az elsô észak-írországi ír, megjelenés elôtt áll az elsô walesi nyelvû napilap, egyre találóbb kifejezési formára lelnek a nemzetiségek az újság mûfajában Európa-szerte. Bôvülô együttmûködésük keretében a Szabadságot megerôsítették a 11 nyelven írott, 800 000-es összpéldányszámot meghaladó kisebbségi napilapok szervezetében elnyert tagságában.
Ezek és ehhez hasonló kérdések kerültek terítékre az európai Kisebbségi és Regionális Nyelvû Napilapok Egyesületének (KRNYNE, MIDAS) nemrég tartott helsinki közgyûlésén.
Európában nemcsak az államok közti együttmûködés fokozódik, nemcsak többet hallunk egymásról, és egyre jobban megismerhetjük a földrészünk különbözô helyein élô embertársainkat, hanem ezzel egyidôben felerôsítik egymást a nemzeti kisebbségek kezdeményezései is.
Sokféle ilyen kezdeményezés létezik, de a politikai szintûeken vagy a szép tudományos értekezletek világán túl izmosodni látszik egy olyan közös érdek meghatározta szakmai együttmûködés is, mint a kisebbségi napilapoké.
Amint arról már tudósítottunk, a Szabadság idén belépett az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvû Napilapok Egyesületébe (MIDAS). Ennek a szervezetnek tartották évi találkozóját és közgyûlését a finn fôvárosban május 8–11-én, ahol társult a Helsinki Egyetem Svéd Társadalomtudományi Fôiskolája szervezte Kisebbségi Nyelvek, Média és Újságírás címû értekezletével, amely így már Európai Újságírói Konferenciává kerekedett ki.
Kevés svéd — sok jog
Helsinki kitûnô hely kisebbségi rendezvény lebonyolítására. Az ország lakosságának mindössze 5,6 százalékát képezô svédek sok helyen, az általuk körülbelül ugyanilyen arányban lakott fôvárosban is kétnyelvû feliratokat, ügyintézést élveznek, a svéd a finn mellett hivatalos nyelv, az Aland-szigetcsoport autonóm és csak svéd nyelvû, több felsôoktatási intézmény mûködik ennek a kisebbségnek a nyelvén éppen Helsinkiben, ahol a svéd nyelvû rádió és tévémûsorok központja mellett megtalálható a Hufvudstadsbladet országos svéd napilap székhelye is.
A találkozó újságírói részét az elôbb említett, 139 éves hírlap és a Botteni-öböl keleti partján terjesztett másik svéd napilap, a Vasabladet szervezte. Finnországban összesen tizenhárom svéd napilap létezik (amennyiben annak tekintjük a heti három-négy alkalommal megjelenô kiadványokat is), ezek többsége MIDAS-tag.
Érdekes társaság gyûlt össze a kolozsvári májusi hôség idején még a télutó didergésénél tartó helsinki hét végén. Egyesek, mint a spanyolországi katalánok, balti államokbeli oroszok vagy éppenséggel a finnországi svédek egész, intézményesített kisebbségi médiarendszerrel bírnak, míg például a nagy-britanniai walesiek számára az anyanyelvi napilap mai napig is álom.
A kisebbségi napilapokat sokszor nagyon hasonló kérdések foglalkoztatják, gondjaik orvoslására, hangjuk megerôsödésére pedig az egymásra találás élményén túl egyre jelentôsebb megoldást jelenthet a még fiatal nemzetközi egyesületük.
Toni Ebner MIDAS-elnök, az olaszországi dél-tiroli német nyelvû Dolomiten fôszerkesztôje tiltakozott egyrészt az egyetlen baszk napilapot, az Egunkariát ért spanyol hatósági zaklatás, vezetôi bebörtönzése és a lap betiltása ellen, majd örömmel üdvözölte a MIDAS bôvülését kelet-európai tagokkal, többek közt a Szabadsággal, és ismertette, milyen lépéseket tesz a MIDAS az Európai Uniónál annak elkerülésére, hogy a kisebbségek kimaradjanak a közösség tájékoztatási célközönségébôl, hiszen nagyon sokan csak a magyar napilapokat olvassák Romániában, a németeket Olaszországban, és így tovább.
A napilapok nem a szabadpiac részei!
Bojan Brezigar, az olaszországi szlovén Primorski Devnik fôszerkesztôje elôadásában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a kisebbségi napilapok azért lehetnek sikeresek, mert napi jellegüknél fogva az élet minden részét és témakörét taglalják. Mivel az esetleg veszélyeztetett kisebbségi nyelv minden fogalomkörét "megmozgatják", a nyelvápolás és megôrzés hallatlanul értékes tényezôi, és fenntartásuk az oktatási és nyelvhasználati kérdések mellett ezért a kisebbségvédelem legfontosabb elemét kellene hogy képezzék. Lehet egy kisebbségi lap nyereséges, de az Európai Unióban elismert tény, hogy a sajtó nem engedelmeskedik a szabadpiac törvényeinek, a többségi újságok sem, hiszen nem nagyon lehet a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal eladási rekordokat dönteni Portugáliában, vagy a Le Figaróval hatalmas piaci sikereket elérni Szlovákiában. A nyelvi korlát a kisebbségek esetében még hangsúlyozottabb, ezért a napilapok támogatásra jogosultak, és sokszor szorulnak is. A legtöbb helyen nem tiltja törvény a közpénzekbôl történô támogatást, erre azonban ma még kevés példa akad.
Kisebbségi kérdés csak Izlandon nincs — nyomatékosította Gunnar Jansson, az Alapvetô Jogok Konventjének volt alelnöke. Nemzetek, határok nem állják útját a nyelveknek. Mindenütt Európában nemcsak a kisebbségi kérdéssel, hanem azzal is szembesülni kell, hogy ez a kérdés a béke és biztonság kiemelkedô eleme. Ha régebben a kisebbségek elszigetelésével (lásd Karabah Hegyvidék és Aland esetét) próbálták e kérdést megoldani, most már a beilleszkedés a legjárhatóbb út. Mindenki elismeri a világon e problémakör emberjogi megközelítésû megoldását, miközben az EU már a szubszidiaritás nem nagyon ismert, és még kevésbé alkalmazott elvét követné. Egyes országok pedig már a helyi és területi autonómiák eddig legsikeresebbnek bizonyult modelljével próbálkoznak. A baj az, hogy a készülô EU-alkotmány kevesebbet akar befogadni ilyen téren, mint az egyébként minden EU-tag által aláírt Európa tanácsi egyezmények, a Kisebbségi Keretegyezmény és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája tartalmaz, jegyezte meg a romániai helyzetet is jól ismerô neves diplomata.
José Maria Pastor a spanyol- és franciaországi baszk napilap, a beszüntetett Egunkaria börtönbüntetését töltô, illetve országot el nem hagyható vezetôi helyett ismertette: lapját annak ellenére tiltották be, hogy csak egyes ott dolgozó személyeket vádolták mindeddig bizonyítékok nélkül azzal, hogy a baszk terrorszervezettel, az ETÁ-val kapcsolatban álltak volna. Baszkföldnek nincs anyaországa, ezért az Egunkaria helyett ideiglenesen beindított másik baszk lap fokozott nemzetközi támogatást igényel.
Ciarán Ó Pronntaigh jó hírrel szolgálhatott a tavalyi pozsonyi MIDAS-találkozóhoz képest. Az akkor még csak hetilap belfasti ír nyelvû Lá néhány hete napilappá nôtte ki magát, és a Szabadság után a 26. MIDAS-tag helyére pályázik.
Biztatóak a jelek Walesben is, ahol a már létezô walesi nyelvû tévé- és rádióállomások mellé most egy napilap is odakívánkozik a mintegy félmillió, walesit beszélô asztalára, de a kezdeményezô Ned Thomas szerint a lapindítás, minden kidolgozott részlet ellenére, gazdasági okokból egyelôre még késik.
Erdély is helyet kap
Szót kapott az új egyesületi tag Szabadság is, amelynek nevében alulírott többek közt arról számolhatott be, hogy a romániai magyar sajtó is a támogatás hiánya és az elutasító piac körülményei között kínlódik. Valamelyes fellendülést hozhat például a bejegyzés alatt álló Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete, amely az újságok közös érdekeiért hathatósabban léphetne fel.
Nyikoláj Kabanov nemcsak abban ütött el a többi résztvevôtôl, hogy szabadúszó újságíróskodása mellett a rigai parlament tagja is, hanem abban is, hogy bejelentette: az általa képviselt lettországi 5 orosz országos és több helyi napilap nem is pályázik MIDAS-tagságra, mert a balti ország lakosságának mintegy 45 százalékát kitevô oroszok elutasítják a kisebbségi státust, legfeljebb a belga szövetségi modellt tartják számukra elfogadhatónak.
Ezzel szemben az észtországi oroszok Ilja Nyikiforov, a tallinni Molodzsoh Esztoni Daily fôszerkesztôje szerint, két országos és több helyi napilapjukkal már az EU és Oroszország közti híd szerepükre készülnek. A lakosság mintegy negyedét alkotó oroszokat képviselô szakember ugyanis nem hiszi, hogy Oroszország valaha is EU-taggá válhatna.
Külön színfoltot jelentett a dániai soknyelvû emigráns televíziót képviselô portugál Rui Monteiro, aki többek közt 21 nyelvû híradót vezet a kormány támogatta tévénél.
Lars Hedman, a finnországi svéd Jakobstad Tidning napilap fôszerkesztôje elmondta, hogy amíg 24 finn nyelvû újság tavaly 5 millió euró finn kormánytámogatásban részesült, a 10 jelentôsebb svéd napilap ugyanettôl a kormánytól csak 577 000 eurót kapott. Svédország semmivel nem támogatja a finnországi mintegy
291 000 svéd sajtóját, talán mert nem tekintik a svéd kultúra szerves részének.
Dennis Rundt, a Vasabladet fôszerkesztôje ehhez még hozzátette: a svéd határhoz közel élô svédek anyaországi televíziókat néznek, de lehetôleg finnországi svéd lapokat olvasnak, ezáltal látókörük is szélesebb az országos átlagnál.
A finnországi svédekrôl egyébként megtudhattuk Krister Stæhlberg egyetemi tanártól, hogy a lassan csökkenô arányszámuk mellett a finnekhez képest kevesebb válással és nagyobb átlagéletkorral büszkélkedhetnek, amely nagyobb társadalmi tôkét kölcsönöz nekik.
Tom Moring, a fôszervezô egyetem professzora az újságolvasás terén a világon a harmadik helyen álló Finnország (664 példány 1000 fôre!) esetét a reformáció anyanyelvi mûvelôdés-központúságával, nem kevésbé pedig a hûvös, sötét idôjárással indokolta, fôleg, hogy hasonlóan magas a sajtófogyasztás a többi északi országban is.
Sok részletet lehetett megtudni Peter Lindbäcktôl, Aland kormányzójától, valamint Roger Janssontól, az autonóm szigetcsoport egyetlen parlamenti képviselôjétôl. A külön világot jelentô Alandról itt csak annyit, hogy 26 000 lakosa saját miniparlamenttel és nagyon fejlett önrendelkezési intézményrendszerrel (kormány stb.), kizárólagos svéd hivatalos nyelvvel, semleges katonai státussal rendelkezik, mindazonáltal az EU vámunióján kívül maradt, az oda betelepülôkkel szemben saját állampolgárság-szerûség meg (nem) adásával védekezhetik, és autonómiáját éppen most készülnek fejleszteni.
Érdekes szempontot vetett fel Gunilla Ohls a finnországi svéd televízió képviseletében, aki, miközben azt ecsetelte, hogy miért nem fogja soha sem a svédországi, sem a finn nyelvû televíziózás a helyi svéd nyelvû adás szolgáltatásait pótolni, kijelentette, hogy a finnországi svédek tulajdonképpen svédül beszélô finnek — majd végig "finnországi svédek"-rôl beszélt. Mint kiderült: a svédek Finnországban mindig a finn csapatnak szurkolnak a finn–svéd jégkorong mérkôzéseken.
Josep Camprubi I Casas elôadásából az Ibériai-félsziget gazdag napilapvilága bontakozott ki. Míg a kétmilliós galego és a 750 000-es baszk kisebbség egy-egy napilappal, addig a hétmilliónyi katalánok 9 napilappal uralják a spanyol sajtópiac 30 százalékát. Sajnos az általános spanyolországi kisebbségi helyzet, amely tíz évvel ezelôtt még elég rószaszínûnek látszott, mára rosszabbodott, amint azt a baszkok elnyomása is mutatja.
Davyth Hicks az angliai cornwalli nyelvû kisebbség képviselôjeként és az európai kisebbségi nyelveken szerkesztett, EU támogatta Eurolang internetes lap szerkesztôjeként ismertette a kisebb körben elterjedt európai nyelvekkel kapcsolatos események — amelyekrôl nem szólnak a hírek — bevitelét az európai köztudatba.
Barbro Teir, a helsinki Hufvudstadsbladet fôszerkesztôje azt ismertette, miként nyerik meg a fiatal olvasókat a lapnak olyan elôrejelzések közepette, amikor a fogyasztók csökkenô hûségét jósolják.
Ide, mármint a kisebbségi lapok jövôbeni boldogulásának témaköréhez kapcsolódott a pozsonyi Új Szó kiadóját vezetô Slezákné Kovács Edit is egy európai kisebbségi napilapok közös mellékletére vonatkozó kezdeményezésével. A jelentôsebb reklámbevételeket célzó kiadvány terve nagyobbrészt elkészült már, és több MIDAS-tag támogatását élvezi.
Ezután lesz érdekes...
A jövô mindenképpen azt jelenti a MIDAS esetében, hogy most érkezett el fejlôdése felgyorsulásához, ezután lesz csak igazán érdekes ez a szervezet.
A MIDAS-közgyûlés Helsinkiben elfogadott határozataiban a fent csak szûken ismertethetett színes világ összefogása, erejének megnyilvánulása érhetô tetten, ami kedvezô jövôt ígér. A MIDAS egyéves tervei között szerepel ugyanis a kisebbségek és lapjaik elnyomása elleni fellépés az Európai Parlamentben, a bécsi Európai Faj- és Idegengyûlölet-ellenes Megfigyelési Központnál és az Európa Tanácsban, az EU-alkotmány kiegészítése a kulturális sokszínûségre vonatkozó szakasszal, EU-támogatás kieszközlése kisebbségi napilapok számára, fizetett EU-hirdetések eljuttatása ezekbe a kiadványokba. A baszk újságírókat ért kínzások és lapjuk betiltása kapcsán a MIDAS beadványt juttat el az európai intézményekhez.
A célkitûzések közt szerepel még a MIDAS-tag szerkesztôségek között ôsztôl beinduló újágírócsere és továbbképzô tanfolyam, valamint többezer eurós díj meghirdetése olyan többségi, illetve MIDAS-tag kisebbségi újságíróknak, akik a nyelvi kisebbségek helyzetérôl a leghitelesebben tudósítanak. Ez utóbbi ötletet Habsburg Ottó is messzemenôen támogatja.
Gazdasági téren a már említett közös melléklet jelenthet a résztvevô lapok számára többlet bevételt, illetve a szintén közös papírbeszerzési kezdeményezés. A közeljövôben a MIDAS internetes honlapja (www.midas-press.org) bôvülni fog, a már egy ideje anyagi gondokkal küszködô fiuméi (horvátországi) olasz La voce del popolo napilap érdekében a szervezet támogatásért jár közben.
A helsinki MIDAS-közgyûlésen hivatalosan is megerôsítették a kolozsvári Szabadság tagságát, amely az elsô és mindezidáig az egyetlen romániai napilap az egyesületben. Következik az észak-írországi, belfasti ír nyelvû Lá tagfelvétele, amelyet valószínûleg más erdélyi magyar, walesi, illetve kelet-európai orosz napilapok követnek majd.
A következô MIDAS-közgyûlésre a baszkföldi San Sebastianban vagy Bilbaóban kerül sor, 2004 május közepén.
Hétfôn 10.30-kor a Brassai Sámuel Elméleti Líceum halljában ünnepélyes keretek között kezdôdik meg a szám szerint 34. Brassai Hét. A kolozsvári iskolaünnepek atyjának tekintett Hét ezúttal is sokszínû programmal bizonyítja, hogy a brassais spiritusz még él. Az egyhetes rendezvény — amelyben kiállítások, vetélkedôk, színdarabok, diák-operettelôadások, népdalversenyek, tudományos ülésszakok, kerekasztal-beszélgetések egyaránt helyet kapnak — az immár hagyományos torockószentgyörgyi kirándulással ér véget szombat délután.
(A Brassai Hét programját sorozatban közöljük a 2. oldalon)
PÉNZ–ÜGYTAN — dr. Szász János, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Pénzügyi Tanszékének professzora tart elôadásokat a Sapientia Alapítvány — Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében. Az elôadásokat május 18-án, vasárnap 9–19 és május 19-én, hétfôn 9–13 óra között hallgathatják meg az érdeklôdôk a BBTE Közgazdasági Karán (Campus, Teodor Mihali utca).
KAMARAZENE-ESTET RENDEZNEK május 18-án, vasárnap este 6 órakor a Horea út 7. szám alatti Osztrák Könyvtárban. Ruzitska György, XIX. századi kolozsvári zeneszerzô két vonósnégyesét adja elô a Concordia Kvartett. Bevezetôt Német G. István mond.
A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI TÁRSASÁG (MET) tagjait fontos megbeszélésre hívják kedden, május 20-án este 7 órára a Filantrópia Alapítvány Szentegyház/Iuliu Maniu 6. szám alatti székházába.
NYUGDÍJASKLUB TALÁLKOZÓ május 18-án, vasárnap du. 5 órakor a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében. Zenél Marton István. Mindenkit szeretettel várnak a szervezôk.
A KOLOZSVÁRI PROF. DR. EMIL CÂMPEANU M. S. EGYESÜLET 2003. május 18-án, 15 órai kezdettel rendezi meg már hagyományossá vált rendezvényét, a Reménység Napját a Dobrogeanu Gherea utcai CFR (Vasutas) Klub helyiségében.
A rendezôk sok szeretettel várják az Egyesület tagjait, hozzátartozóit, valamint támogatóit és szimpatizánsait.
10.30 — 11.10 A 2003. évi Brassai-hét megnyitója, Brassai Sámuel és Berde Mózes mellszobrának megkoszorúzása.
12.00 Koszorúzás Brassai Sámuel Házsongárdi sírjánál. Beszédet mond dr. Gaal György tanár, helytörténész.
13.00 Gyermekrajzok kiállítása. Szakkörvezetô Kocsis Ildikó rajztanár. A kiállítást megnyitja Sebestyén Éva igazgatóhelyettes (42-es terem).
13.00 Iskolánk svédországi, olaszországi, magyarországi és hollandiai társiskoláiból érkezett gyermekrajzok bemutatója (51-es terem).
13.00 Gyermekjáték-kiállítás. Irányító: Simon Gábor fizikatanár (Gyulai Zoltán terem).
13.00 Tôzsde-verseny. Irányítják: Páll Gyöngyvér és a BBTE Közgazdasági karának III. éves hallgatói (Carolus Clusius terem).
14.00 Kováts Ildikó festészeti kiállítása (Felvinczi György terem).
15.30 Így látjuk mi... a X.A osztály tanulóinak fotókiállítása (Gelei József terem).
Irodalmi kávéház. Szervezô: Páll Gyöngyvér és Fülöp Éva (Gelei József terem).
17.00 Mátyás király tréfái. Irányító tanár: Rónai Éva (Felvinczi György terem).
18.00 Az esti tagozat koszorúzási ünnepsége. Beszédet mond Stan Alexandru igazgató-helyettes és dr. Gaal György tanár.
A közelgô nyárra való tekintettel valódi tábori hangulat uralkodott csütörtökön este a Római Katolikus Nôszövetség székházában. A Szent Gábor Ifjúsági Fórum által szervezett gitáresten Miklós György és Kostyák Levente szolgáltatta a zenét a jobbára fiatalokból álló közönségnek, amely lelkesen kapcsolódott be az éneklésbe. A repertoárban többnyire mindenki által ismert dalok szerepeltek, olyanok, amelyeket osztálykirándulások alkalmával, tábortûz mellett énekelnek. Néhány szerzô a sok közül: Cseh Tamás, Bródy János, Zorán, Adamis Anna, Presser Gábor, Földes László Hobo, valamint néhány régi, nagynevû együttes, úgy mint Bikini, Edda, Piramis, Omega.
A dalok sorát néha megszakította egy-egy virágének, reneszánsz dal, amelyeket a zenészek lantkísérettel adtak elô, egy kis hangszerismertetôvel tarkítva. Kostyák Levente állítása szerint minden embernek van legalább egy hangszere: a torkában. Ennek bizonyításaként a fiatalok felszabadultan énekelték végig a mintegy két és félórás gitárestet, amelynek végén Schuller Hajnal, az ifjúsági fórum elnöke is felhívta a figyelmet az együtténeklés örömére.
címmel rendeztek kerekasztal megbeszélést tegnap este a Mûvészeti Múzeumban, A mitológia pszichoanalitikus szemszögbôl címû kiállítás kapcsán. Jeles kortárs alkotók, képzômûvészek és irodalmárok fejtették ki véleményüket a mitológia és a mûvészet kapcsolatáról. A Cãlin Stegerean grafikusmûvész, muzeológus irányításával zajló megbeszélés arra is fényt derített, hogy a pszichoanalízis vívmányai miként befolyásolták a XX. századi mûvészet alakulását. A résztvevôk utaltak arra, hogy milyen hatást gyakorolt munkásságukra a mitológia és a lélekelemzés.
szervezi július 6–13 között Jobbágytelkén (Maros megye) a Folk Center Alapítvány, a Helyi Önkormányzattal közösen. Házigazda: Balla Antal. A tábor programjában szerepel napi táncoktatás kezdôknek és haladóknak, táncoktatás gyerekeknek, népdaloktatás, zeneoktatás, minden este táncház, néprajzi elôadások, hagyományos népi mesterségek bemutatása, állandó kézmûves mûhely, szórakoztató programok, lovaglási lehetôség, kirándulás, folkkocsma és számos meglepetés. A táborban napi háromszori étkezést biztosítanak (igény esetén vegetáriánust is), hozott sátorban elszállásolást, díjszabás ellenében, kérésre családoknál vagy iskolákban, melegvízszolgáltatást, gyermekek felügyeletét (a programok ideje alatt játszóház mûködik) és orvosi felügyeletet. Bôvebb felvilágosítást: 0040-722-318035, 0040-723-185718, 0040-744-699915-ös telefonszámokon, e-mail: folkc@fx.ro; http:www.hhrf.org/folkc. Levélcím: OP. 2, CP. 279, RO 4300 Tg. Mures.
Régi ismerôst köszöntöttek május 16-án, pénteken délben a Korunk Galériában: Tóth László képzômûvész Németországból érkezett haza, magával hozva egy portrésorozatot, amelyet a galériában tekinthetnek meg az érdeklôdôk. A megnyitó házigazdai tisztét Heim András látta el, Kántor Lajos pedig arra hívta fel a figyelmet: már 1973-ban, a Korunk Galéria indulásakor szerették volna megnyerni a mûvészt egy kiállítás számára, amely most, harminc esztendô múltával meg is történt. Kántor Lajos meleg szavakkal méltatta a mûvészt, kifejtve, hogy az idôsebbek jól tudják, mit jelentett ô Kolozsvár mûvészeti életében: díszlettervezôként, fôiskolai tanárként is ezer szállal kötôdött a városhoz és a Korunkhoz is, hiszen számos rajza, grafikája jelent meg a kiadványban. Legfôbb értéke mégis abban rejlik, hogy nem a változó divatirányzatokkal akart lépést tartani, hanem megtartott egy nagyon magas alkotói színvonalat.
A kiállított portrékat, illetve azokon keresztül Tóth László életmûvét Banner Zoltán méltatta, megállapítva, hogy az életnek két megfejthetetlen keresztrejtvénye létezik: a történelem és a mûvészet. Ezekért érdemes élni, általuk különböztethetjük meg magunkat minden más élô és élettelen jelenségtôl. A méltató elmondta: Tóth László a második világháború utáni erdélyi magyar mûvészet egyik legszintetikusabb, legmûvészettörténetibb képviselôje. Igaz ugyan, hogy minden mûvésznek helye van egy adott korszak mûvészettörténetében, igazán történetivé azonban csak azok válnak, akik az alkotást mindig felelôsséggel végzik. A kiállított portrék egy öregotthonban készültek, ez azonban — Banner Zoltán szerint — mellékes körülmény, hiszen teljesen mindegy, hogy kit ábrázolnak: szellemi térképek, minden rajz az emberrôl szól, a szellem hegy- és vízrajzáról, elvont mélységeket takarva.
A megnyitón Vitályos Ildikó színmûvész Szabó Lôrinc két versével ajándékozta meg a közönséget, a Concordia Kvartett pedig Ruzitska György 4. Vonósnégyesének két tételét adta elô.
Sok boldogságot az ifjú párnak! — kiáltja a vendégsereg a városháza esketési termének elôszobájában, amikor a frissen házasodott pár kilép a terembôl. Ma szerkesztôségünk tagjai is ott vannak a jókívánságokat osztogatók között. Mert örvendetes, szívet melengetô esemény elôtt állunk: két munkatársunk fogad egymásnak örök hûséget. S bár tudják, hogy nehéz és göröngyös az út, amin most elindulnak, azt is tudják, hogy együtt, egymás kezét fogva könnyebb keresztülvágni a megpróbáltatásokon. A házasság, két különbözô egyéniség együttélése nem könnyû feladat. Nagyon sok minden kell a szerelmen kívül ahhoz, hogy sikerüljön: egymás iránti szeretet, megbecsülés, tisztelet. Igen, tisztelet egymás munkája, érdeklôdési köre, hobbija iránt. És sok-sok ráérzés. Ráérzés arra, hogy mikor mit kell hogy nyújtson egyik a másiknak, mikor kell az egyiknek a másik segítségére sietnie, mikor kell éppen félreállnia az egyiknek, hogy a másiknak idôt-teret-nyugalmat biztosítson, mikor kell az egyik a másiktól terhet átvegyen, és mikor kell szorosan a másik mellé állni, mert annak éppen akkor arra van a legnagyobb szüksége. Ezekre mindkét félnek rá kell tudni hangolódnia. Ha ez sikerül, akkor húsz év múlva is — amikor a lángoló szerelem már csak parázsként pislog — ugyanolyan ragyogó tekintettel néznek majd egymásra, mint most. Kedves Jutka, Bence! Drukkolunk nektek, hogy sikerüljön. És legyetek nagyon-nagyon boldogok! — kívánom nektek az egész szerkesztôség nevében.
(Folytatás május 16-i lapszámunkból)
A fényképészet korán gyökeret vert a városban. A mûvészi fotók alsó sarkában a Dunky-fivérek, Joanovits és Csizhegyi monogrammjait találjuk ebben az idôben. Csizhegyi egyébként az Iparosdalárda elkötelezett vezetôje is volt. A könyvkötés mestere, az iparosügyekben jártas Kisfaludy járt az élen, a kôfaragók sorában Reimann, Tessitory és Nagy János vezetett. Az építôiparban Reményik, a lakatos-szakmában Kapcza Imre nevére emlékeznek a korabeli feljegyzések.
A századelô vendéglôsei Nagy Gábor (mellesleg jeles muzsikus és hegedûszakértô), a két Ferschy, Feszl, Rácz, Ács, Csiszár és Nagy József, Bányai Ferdinánd és Szénássy.
A már emlegetett szociális viszonyokat és eseményeket nem lehet ilyen korlátozott keretek között felsorolni. Eseményként emlegettek egy-egy bált, esküvôt, fôispán-beiktatást, városi tanácselnök-választást, kiemelkedô színházi elôadást, egy új lap beiktatását, kulturális eseményt, amilyen például az Erdélyi Irodalmi Társaság megalakulása volt. Évekig téma volt az Ellenzék állásfoglalása, amellyel az osztrák tisztek civilellenes magatartása ellen lépett fel (Bartha Miklós ragyogó vezércikke), országos híre lett az ún. Gödry-esetnek, amelynek hatására menesztették a rendôrfôkapitányt, és bekövetkezett a vidéki rendôrségek államosítása. Tüntetések robbantak ki Tisza Kálmán törvényjavaslata miatt, amely az önkéntesi idô felemelését célozta. Az exlex idején is mozgalmassá vált az utca, tiltakozásul a ’svarc–gelb’ kormánybiztosok kinevezése ellen.
Nagy ünepekkor a város fényözönben ünnepelt, és a nép örömére katonazenekar járta az utcákat, amelyeknek kikövezése, aszfaltozása ebben az idôben kezdôdött. Akkor még a "Kákávé", a Kolozsvári Közúti Vasút kisvonata döcögött a monostori sörház és a "vasúti indóház" között, Barcsay Domokos mindennap látható volt a Fôtéren, Szász Domokos református püspök társaságában. Bíró Béla fôtisztelendô (a csizmás pap) prédikált a maga székely dialektusában, a "fôtériben". Amikor Albach Géza polgármester után jött Haller Károly, olyan tervek születtek, mint az EMKE alapítása, a Mátyás-szobor felállítása, az Arany János téri Szent György-szobor létesítése, a Tornavivoda felépítése, a Mentôegyesület és a Társadalomkert megteremtése... Rövid polgármestersége után visszatért ugyan az egyetemi katedrára, de tovább ügyködött azon, hogy Kolozsvár igazi kultúrközponttá váljék, külsô megjelenésében is.
Színes folt volt a "vasárnapi kimenô" óráiban ünneplô hóstáti, torockói, bánffyhunyadi, kalotaszegi és györgyfalvi lányok csoportja (ennek helye kezdetben a Fôtér volt, majd a késôbbi idôkben a régi "tyúkpiac", a Posta mögött).
Vásári napokon, a Magyar, vagy a Monostor utca kocsijáróján teregették ki a népmûvészet termékeit, a faragott járomtól a korondi fazekakig. A Fôtéren a tordai pogácsások sátrai álltak, a Belközép utcában harisnyás székelyek fenyôvizet kínáltak.
A tavaszodó Kolozsvár elindult a Hójába, a Kômálra, Szent János kútjához, a Sátorhegyre vagy a Csillaghegyre kirándulni.
Említettük, hogy télen egymást érték a bálok. A Rózsaszínû-bál a New Yorkban, jótékony célú diákbazár a Redoutban, Major és Jámbor táncmesterek tánctanulás közben csiszolták az ifjúság modorát, s ki tudja, még milyen címen táncolt a város apraja-nagyja. A békebeli Kolozsvár igazi ’táncos város’ volt...
Senki sem vitathatja el a várostól a "magyar színjátszás fellegvára" megnevezést. 1821-ben itt nyílt meg az ország elsô és egyetlen ’kôszínháza’, a Farkas utcában. A nehéz kezdet után sok válságon ment át a helyi magyar színház, de a ’70-es évek után már a legnépszerûbb színészgárdát mondhatta magáénak. Az egyhangúság veszedelmével dacolva, hosszú felsorolásunk a nevesebb színmûvészekre emlékezik.
— Elsônek említjük a Shakespeare-alakok megszemélyesítôjét, Ecsedi Kovács Gyulát, akinek emlékét számtalan fénykép, kézirat és máig fennmaradt poros babérkoszorú ôrzi. A nagy mûvész és egyben kiváló költô napszúrásban halt meg a segesvári Petôfi-szobor leleplezésekor, saját versének elôadása közben... Folytassuk a színmûvészek sorát azokkal, akik innen indultak, és többnyire itt arattak sikereket: Hegedûs Gyula, Ditrói Mór, Vendrey Ferenc, Szerémi Zoltán, Szakács Andor, Szentgyörgyi István, Gál Gyula, Dezséry Gyula, Szombathelyi Béla, Forris István, Pusztay Béla, Ivánffy Jenô, Megyeri Dezsô, Várady Miklós (a 40-es években halt meg), Gyöngyi Izsó, Kassay Vidor, Latabár Árpád, Leövey Leó, Pintér Mór, Stoll Károly, Pintér Imre, Nagy Gyula, Bérczy Ernô, Somlay Artúr, Rajnay Gábor, Klenovits György, Fehér Artúr, Mészáros Alajos, és folytassuk a körülrajongott színésznôkkel: Prielle Kornélia, Hunyady Margit, Fáy Szeréna, Aczél Ilona, Gazdy Aranka, Étsy Emilia, Csige Böske, Bárdy Gabi, Tóvölgyi Margit, Láng Etel, Háhnel Aranka, a kitûnô komikával, Miklóssi Margittal, Székely Irénnel és Hegyi Lilivel.
Amit a közönség a Farkas utcai Nemzeti Színjátszó Épületben látott, az hamisítatlan mûvészet volt. Bizonyítja az elôadások utáni virágözön és az általános megbecsülés számtalan megnyilvánulása. A hódoló taps, fáklyás felvonulások, kocsit húzó diákok viszonozták hivatástudattal végzett munkájukat. Hangos volt a város a vendégmûvészek fellépése alkalmával. Itt ünnepelték Jászai Marit, Márkus Emíliát, Blaha Lujzát, Pálmai Ilkát, Küry Klárát vagy Szoyer Ilonkát, és amikor Fedák Sári robbant a színpadra azzal, hogy "Hej, Bob úrfi legény a talpán" — tombolt a közönség.
Forradalmi újításszámba ment a trikós, nôi szereplés. Amikor Hettyei Aranka eljátszotta a Sasfiókot, merev színházi és társadalmi konvenciókkal kellett megbirkóznia, és sikerült. Vendégül látott Kolozsvár külföldi hírességeket is. Két estén játszott itt az olasz Zacconi, egyszer fellépett a némafilmek sztárja, Psylander, aki a lelkes fogadást követôen — prózai szerepében — bizony, megbukott. Az elkényeztetett közönség könyörtelen volt...
A régi Színház karzati és földszinti állóhelye az ifjúság birodalma volt. Ôk alakították a hangulatot, két pártra szakadva: tapsra fütty volt a válasz, füttyre pedig taps. Elôadás után gyakran pofozkodással vagy éppen párbajjal folytatódott a dolog. (A párbaj tiltott volt ugyan, de érdekes módon nem büntették túl szigorúan.) Ide tartozik a kitûnô komikusnak lovagias ügye egy tanfelügyelôvel. A feleségek összeszólalkoztak, a férjek párbajoztak... Szombathelyi Béla a párbajban életét vesztette, közönsége hatalmas sírkövet emeltetett sírja fölé.
A lakosság számszerû növekedéssel a ’kôszínház’ lassan szûknek bizonyult.
(Folytatjuk)
Az utóbbi hónapok legnépszerûbb szereplôje, legtöbbet foglalkoztatott témája minden kétséget kizáróan az egészségügy volt — és lesz. Az a rendszer, amely láthatóan megroppant az elvárások, követelmények súlya alatt, és amelynek gyengélkedése — de annyi hónap után már krónikusnak is nevezhetô betegsége — jól tükrözi egy olyan átfogó, teljes kezelés eddigi elmaradását, amelynek a bevezetésére történô mostani próbálkozások az eredménytelen tüneti kezelés haszontalanságának látszatát keltik. És ha az egészségügy egészsége döcögôs, ha az egészségügy gyengélkedik, valahol az egész társadalom beteg, és kedélyállapota kivetül az általa létesített, megszervezett rendszerekre. De az egészségügynek nevezett szövegkönyvnek olyan döntéshozó fôszereplôi vannak, akik eltérô érdekeket képviselnek, ezeket mindenáron érvényre akarják juttatni, akaratukat ráerôltetnék a másikra, és közben figyelmen kívül hagyják azt a közös célt, amely mindannyiunk jövôjének a feltétele: az egészséget.
A kórházakban akadozó betegellátás és kezelés, a gyógyszerek drágulása és az árkedvezményes orvosságok jegyzékének állandó átírása és leszûkítése, a háziorvosok körében végzett gyakoribb ellenôrzés és a kiszúrt vétkesekre vagy hibáztathatókra való ujjal mutogatás, az adóssággal küszködô kórházak bezárással fenyegetése, a háziorvosok korábbi helyzetének rontása az egy betegért megilletô pontszám értékének csökkentésével, az egészségügyben dolgozók munkabeszüntetéssel történô fenyegetése több alkalommal munka- és életkörülményeik egyre bizonytalanabbá válása miatt — mind azt jelezte, hogy valaminek történnie kell. Ami történt, azt kétkedéssel, fenntartással fogadta a lakosság, és a javulás/jobbulás elmaradása nem támasztotta alá azt a hivatalos magyarázatot, hogy a különféle elônyök, kedvezmények megvonása vagy leszûkítése az egészségügyi rendszer szükségszerû, immár sürgetô megreformálásának az ugyan kedvezôtlen, de elkerülhetetlen és helyénvaló eredménye. Az egészségügyi minisztérium szerint a kórházi ágyak számának csökkentése olyan elkerülhetetlen intézkedés volt, amelyet az ezekben az intézményekben tapasztalt rossz, ki nem fizetôdô gazdálkodás is kiváltott. Mert ki ne ismerné a rossz szokást, hogy sokan elintézik a beutalást olyan betegségek esetében is, amelyeket otthon is lehetne kezelni, ellenben a "bennfekvés" pluszkiadást jelent a kórházaknak, rajtuk keresztül pedig természetesen a biztosítónak. A személyzetcsökkentést óvatosabban kezelték, és inkább átrendezésrôl beszéltek: nyugdíjazzák majd az arra jogosultakat, más munkára, tevékenységre használják fel ôket, és csak végsô esetben folyamodnak elbocsátáshoz. A kórházágy-reform módszert pénzügyi szigor bevezetése követte. Ezt már az egészségügyi biztosítási pénztár követte el, az az intézmény, amelyet tulajdonképpen az egészségügyi járulékot fizetôk hoztak létre, tartanak fenn, és amelynek ily módon a biztosítottak érdekeit kellene képviselnie és teljes mértékben kiszolgálnia. A pénztár azonban, amely idôvel teljes mértékben beolvadt az állami apparátusba, eltávolodott a helyi közösségektôl, kicsúszott az önkormányzati érdekû beleszólás alól, és a központi elképzelés, felülrôl irányítás eszköze lett. A járulékok nem a befizetés arányában jönnek vissza, a központi biztosító nehezen és késve fizet, és egyre kevesebbet. Ennek lett az áldozata az eddig nagyjából zavartalan és kielégítô gyógyszerellátás, emiatt növekszik állandóan a kórházak adóssága, gyûrûzik a körbetartozás. Idônként megemlítik, hogy sok háziorvos túllépi azt a keretet, amelyet számára — szintén felülrôl — megállapítottak a kedvezményes orvosságok felírásánál, amikor azonban a "sok" pontosítására kíváncsi valaki, kiderül, hogy elenyészô néhányról van szó. Így sántítanak az okok és indokok más esetekben is. Kórházigazgató pénzügyi szakemberek szerint ugyanis a kórházi ágyak számának csökkentése cseppet sem eredményez majd kevesebb beteget, következésképpen ezáltal az intézkedés által ilyen jellegû kiadásaik sem csappannak meg. De hogyan, milyen indokkal utasítsanak el egy beteget, hiszen a legtöbben, bármennyit is spekulálnánk ezen, nem jókedvükben vagy unalmukban szorulnak kórházi ápolásra. És joggal tiltakoznak az ellentmondásos helyzetbe került háziorvosok is, akik egyre jobban érzik felülrôl irányítottságukat, meg azt, hogy nem tudják teljesíteni vállalt feladatukat. Képtelenek ellátni betegeiket.
A biztosító pénztár hatalmas bevételei mellett hatalmas adósságokkal is küszködik, amelyeket képtelen behajtani, hangzik oly sokszor a hivatalos magyarázkodás. Sok munkaadó ugyanis nem fizeti a törvényes és kötelezô járulékot alkalmazottai után, ezek tartozása már több ezer milliárd lej. Ha ennek hatását eddig nem is érezte az alkalmazott, ezentúl ez is megváltozik. Az adós cégek személyzete csak sürgôsség és ragályos betegség esetén lesz jogosult orvosi ellátásra, és lecsökkentik az alapszolgáltatás-csomagot.
Ahány szereplô, annyi érdek és ellentét. Az érdekellentétek ütközésénekszenvedôje pedig a rendszer legfontosabb szereplôje, a biztosított, az ember.
Kolozsvár polgárai temetkezés céljából a nagypiaci plébániatemplom fallal kerített cintermében áshattak halottaik számára sírgödröket, ahol éppen üres hely kínálkozott számukra, vagy ahol az egyház kijelölte. A templomkert beteltével a külsô és belsô várfal közötti keskeny földsávot kezdik temetôhelynek használni, annak is leginkább a keleti és nyugati szakaszát. A helytörténészek e keskeny gyepsávot várkertnek, késôbb kôkertnek nevezik.
A XVI. század istencsapása, a döghalálnak is, mirigynek is nevezett pestis, amely 10–11 évenként visszatérve, a városi lakosság számának megharmadolása vagy éppen megfelezése után szünteti meg öldökléseit.
1585 év tavaszán a pestis ismét átlépi városunk Közép-kapujának küszöbét. E szörnyûséges rém alig egy-két napig tartó kínzás után máris viszi áldozatait.
Így veszíti el egyetlen lányát a Közép-kapu bástyától északra haladó, Csörgô utcában lakó Pechi Ihok is, 1585 májusában. Lányát, Theresiat a telkével szemben, a várkertben temeti el. A sírfelirat mészkô tábláját a sírhant mögötti belsô várfalba — a Szent Péter-falvi templom felé nézve — befalaztatja.
A külsô és belsô várfalak lebontása során a mészkôtábla a Bethlen utca 15. szám alatt felépített barokk magas-pincés ház frontfalára kerül a XIX. század második felében.
*
A Szabadság 2003. május 15-i számában közölt: 16. századi sírfelirat a házfalon címû, tökéletesen fényképezett mûvészfotón a sírjel helyes olvasatban a következô:
IT FEKZIK PECHI
IHOKTHERESIA
NÖS LEANIA
KATA AD: 1585
Németország egyetért azzal, hogy oldják fel a kilencvenes években Irakkal szemben elrendelt ENSZ-embargót, mert annak ma már semmi értelme — jelentette ki pénteken Berlinben Gerhard Schröder német kancellár, miután fogadta Colin Powell amerikai külügyminisztert.
Az ázsiai körútjáról mindössze néhány órával korábban hazatért Schröder azonban érzékeltette, hogy Berlin nem ért egyet az Irakkal kapcsolatos új, az embargó feloldását is szankcionáló amerikai ENSZ-határozattervezet minden pontjával, még további egyeztetéseket tart kívánatosnak.
A tervezet egyebek között kilátásba helyezi egy alap létrehozását, ahol az olaj eladásából származó bevételeket tárolnák, s az alapot az Irakban gyôztes hatalmak ellenôriznék.
Powell megfogalmazása szerint a berlini kancellári hivatalban megtartott találkozón "a jövôrôl beszéltek, arról, hogy miként tudnák hozzásegíteni az iraki népet egy jobb élethez."
Az amerikai külügyminiszter utalt az iraki háború megítélésében Berlin és Washington között kialakult "komoly nézetkülönbségekre", de arra is, hogy például a Balkánon, vagy Afganisztán kérdésében németek és amerikaiak együttmûködnek.
A német kancellár Afganisztánnal kapcsolatban kijelentette: Németország kész megvizsgálni azt a kérdést, hogy a Kabulban és az afgán fôváros közvetlen környékén létrehozott biztonsági övezetet kiszélesítsék. A biztonsági övezetben nemzetközi erô (ISAF) teljesít szolgálatot, amely jelenleg német–holland parancsnokság alatt áll.
Schröder szerint az amerikaiak rendkívül elismerôen vélekednek a világ különbözô térségeiben játszott német szereprôl. Powell a péntek délelôtti megbeszélések témái között említette az izraeli–palesztin viszály rendezését, valamint a terrorizmust is.
Mindkét politikus a "nyílt" jelzôt is használta megbeszéléseik jellemzésére, ami a nézetkülönbségek fennmaradására utal.
Német kommentátorok egyöntetû vélekedése szerint a német–amerikai kapcsolatokban keletkezett károk kijavítása hosszabb idôt vesz igénybe, Powell látogatása, az elsô magas szintû amerikai látogatás Berlinben az Irak-válság kezdete óta, csak "a jégkorszak végének kezdetét" jelentheti.
Powell pénteken találkozik még Joschka Fischer külügyminiszterrel és Angela Merkellel, az ellenzéki kereszténydemokrata pártok parlamenti frakciójának vezetôjével, a kereszténydemokrata unió (CDU) elnökével is.
Merkel az amerikai külügyminiszterrel tartott találkozója után kijelentette: a kereszténydemokrata pártok támogatnák, ha a NATO szerepet vállalna a háború utáni Irakban, s ez esetben az ENSZ-felhatalmazástól is el lehetne tekinteni. Merkel szerint nem az ellenzék feladata nyilatkozni arról, hogy ebben a NATO-misszióban részt vegyenek-e német katonák.
A kereszténydemokraták vezetôjének álláspontja egybecseng a hivatalos berlini állásponttal: a NATO szerepvállalását a kormány is támogatná, ugyanakkor nyitva hagyja azt a kérdést, hogy németek részt vennének-e egy ilyen misszióban.
Az Irakot átmenetileg irányító amerikai hatóságok úgy vélik, hogy sikerült visszaszerezni annak az 1 milliárd dollárnak a legnagyobb részét, amit Szaddám Huszein elnök fiai vettek ki az iraki központi bankból, néhány nappal a rezsim összeomlása elôtt.
Az amerikai vezetés alatt álló koalíciós erôk 950 millió dollárnak megfelelô összeget — 850 milliót amerikai dollárban, 100 milliót pedig euróban — találtak különbözô bagdadi kormányépületekben elrejtve, összesen 191 dobozban — jelentette az AP, az amerikai pénzügyminisztérium illetékeseit idézve.
Közvetlenül a bombázások megkezdése elôtt — március 18-án — az iraki központi bank Szaddám Huszein fiatalabb fia, Kuszaj utasítására 1 milliárd dollárt adott ki készpénzben. A pénzt tartalmazó 236 dobozt pótkocsis vontatókon helyezték el, úgy szállították különbözô bagdadi kormányépületekbe. A rejtekhelyekrôl elôkerült dobozokban még a lezáráskor beléjük csúsztatott azonosító cédulákat is megtalálták. Az amerikaiak a hiányzó 45 pénzes doboz után még folytatják a kutatást.
Az amerikai pénzügyminisztérium illetékesei szerdán beszámoltak arról is, hogy a készpénzben megtalált összegtôl függetlenül, libanoni bankokban, titkos bankszámlákon elhelyezve, további 495 millió dollárra sikerült rábukkanni, ami feltehetôen ugyancsak az iraki központi bank készleteinek része.
Szlovákiában pénteken délután két órától este tízig, szombaton pedig reggel héttôl délután kettôig járulhatnak az urnákhoz az emberek, hogy igent vagy nemet mondjanak arra a kérdésre: "Akarja-e Ön, hogy a Szlovák Köztársaság az Európai Unió tagországa legyen?"
A tíz éve önálló, ötmilliót meghaladó lélekszámú országban ez a hatodik népszavazás, s az elôzô öt kellô részvétel híján érvénytelen volt. Ez a körülmény és a sajtó részérôl elégtelennek minôsített EU-népszerûsítés, valamint a kezdetben meglehetôsen lanyha, botrányoktól sem mentes kampány úgy hívta életre az alacsonynak jósolt részvétel miatti aggodalmakat, ahogy a referendum napja közeledett.
Szlovákiában nem attól tartanak, hogy többen mondanak nemet a csatlakozásra, mint igent, hanem attól, hogy a szükségesnél kevesebb ember szánja el magát arra, hogy éljen a jogával, és döntsön az ország kétesélyes jövôjérôl: vagy csatlakozik és felzárkózik, vagy elszigetelôdik és hanyatlásnak indul. A csatlakozási szándék támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint ugyanis magas, de mivel az emberek civil életébôl túlságosan sokat elfoglal a "küszöb alatt is beszivárgó politika", félô, hogy a referendum érvényességéhez szükséges küszöböt, a választási joggal bírók ötven százalékát legalább egy fôvel meghaladó részvételt nem sikerül elérni.
— Az atípusos tüdôgyulladásnak (SARS) 4 újabb halálos áldozata volt az elmúlt 24 órában Kínában, 4 Hongkongban (Xianggang) és 1 Tajvanon, az újonnan megbetegedôk száma pedig 39 Kínában, 3 a Kínához tartozó különleges közigazgatású területen és 10 a Tajvani-szoros túloldalán található szigeten.
A pekingi egészségügyi minisztérium pénteki bejelentése szerint Kínában az elmúlt egy nap alatt regisztrálták a legtöbb SARS-beteget április 20. óta, amikor elkezdték napi rendszerességgel közölni az adatokat. Ezenkívül csütörtök óta feljegyeztek 94 új SARS-gyanús esetet, amelybôl 43-at a fôvárosban.
Az új és egyértelmû pekingi megbetegedések száma 28, és a 4 országos halálesetbôl egy történt a fôvárosban. Az összesített adatok szerint az országban a járvány kitörése óta 5191 beteget, 2173 SARS-gyanús beteget és 275 halottat regisztráltak. A kínai kórházakat eddig összesen 1947-en hagyták el gyógyultan, ebbôl 273-an Pekingben.
A tajvani hatóságok szerint az új esetekkel péntekre 35-re nôtt a halálos áldozatok száma a szigeten, és 274-re a betegeké. Az elhalálozási és a megbetegedési szám az utóbbi napokban nôtt — jelentette az AFP.
Günter Verheugen, az Európai Unió bôvítési fôbiztosa Hildegard Puwak integrációs miniszterrel folytatott megbeszélést. Ennek keretében megerôsítette: Románia továbbra is számíthat arra, hogy az Európai Bizottság támogatja 2007-es csatlakozását.
Verheugen leszögezte: Brüsszel a bukaresti vezetéssel közösen erôfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a csatlakozási tárgyalások a Romano Prodi vezette jelenlegi EB-mandátum idején lezáruljanak.
Hildegard Puwak pénteken Brüsszelben részt vett Verheugen és az Európa jövôjérôl szóló Egyezményhez csatlakozni kívánó államok képviselôinek munkareggelijén, ezt követôen pedig az EB székházában találkozott a bôvítési biztossal.
A találkozón szó esett a Románia–EU Társulási Tanács hétfôn, Brüsszelben sorra kerülô ülésének napirendjén szereplô kérdésekrôl.
Hétfôn Bukarestbe érkezik Paul Wolfowitz, az Amerikai Egyesült Államok védelmi miniszterének helyettese. A látogatás egy európai körút része, amelynek keretében Wolfowitz Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Macedóniában, Franciaországban és Romániában folytat megbeszéléseket.
Az amerikai miniszterhelyettes 2001. március 2-tól tölti be tisztségét.
Wolfowitz pénteken látogatást tesz a boszniai Tuzlában állomásozó amerikai csapatoknál is.
Paul Wolfowitz és Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter közös sajtótájékoztatót tart hétfôn, a fôvárosi Marriott Hotelben.
Sajtóértekezletén Cosmin Alexandru, a Románia Újjáépítéséért Szövetség (Uniunea pentru Reconstructia României) elnöke kijelentette: normalizálni kell a többség és a kisebbség viszonyát. — Csak a megosztások és az etnikai konfliktusok korszakán túllépô társadalomban valósíthatjuk meg gazdasági célkitûzéseinket. A nacionalizmusnak el kell veszítenie a romániai politikában betöltött szerepét — jelentette ki a politikus.
A Románia Újjáépítéséért Szövetség illetékesei szerint konkrét megoldásokra van szükség az erdélyi magyarság problémáinak orvoslására. Ilyen például az állami magyar egyetem létrehozása, a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó autósztráda megépítése, a közigazgatási decentralizáció. Ugyanakkor azt gondolják, az adók minél nagyobb hányadának helyi szinten kell maradnia.
A Románia Újjáépítéséért Szövetség magyar nyelvre is lefordította honlapját: www.urr.ro/hu
A megyei szintû együttmûködési szerzôdések elôkészítésének kérdéseit vitatták meg csütörtökön és pénteken délelôtt Brassó Pojánán az RMDSZ és SZDP vezetôi, valamint területi szervezeteinek képviselôi. A találkozó bevezetôjében mind Markó Béla szövetségi elnök, mind Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke értékelte az eddigi protokollumok sikereit, de mérlegelték a kudarcait is, ezeknek a romániai társadalom, és ezen belül hangsúlyosan a magyar közösség gondjainak orvoslásában játszott szerepét.
Az RMDSZ elnöke elismerte: központi szinten elmondható, hogy sikerült tiszteletben tartani a protokollumba foglaltak nagy részét. Sajnos nem mondható el ugyanez területi szinten: egyes megyékben az együttmûködési szerzôdések pontjainak alkalmazása számos akadályba ütközött, így ezeket — mint például Kovászna megyében — nem sikerült véghez vinni.
A szövetség elnöke által elmondottakat alátámasztották a területi elnökök rövid beszámolói, helyzetelemzései is. A megyei szervezetek képviselôinek többsége igen hasznosnak ítélte az RMDSZ és az SZDP közötti partnerséget, az együttmûködésbôl származó eredményeket. A szövetség és a kormánypárt területi szervezeteinek elnökei, vagy akár a megyei tanácselnökök, alelnökök, prefektusok és alprefektusok megfogalmazták: a protokollumok legtöbb esetben mind a többségi románság, mind a magyarság számára számos eredményt hoztak. A résztvevôk természetesen nagyobb hangsúlyt fektettek a kétoldalú egyezmények sikertelenségeire. A legtöbb gond az egyházi ingatlanok, a közösségi javak, valamint az erdô és földterületek visszaszolgáltatása, a felekezeti oktatás kérdése, a magyarság képviselôinek a deszcentralizált intézmények vezetô struktúráiban való részvételének hiánya kapcsán merült fel. Mindemellett általános érvényû problémaként fogalmazódott meg az infrastruktúrát érintô beruházásokra a megfelelô pénzügyi háttér biztosításának hiánya, a sok esetben nem megfelelô módon véghezvitt privatizáció eredményeként elterjedô munkanélküliség jelenségének erôsödése.
A jelenlévôk eldöntötték, hogy két héten belül a területi szervezetek véglegesíteni fogják a helyi protokollumokat, ugyanakkor egyetértettek azzal az igénnyel, hogy legalább negyedévenként egyszer a két alakulat képviselôi tartsanak ilyen jellegû találkozókat a területi szervezetek vezetôségével együtt.
Mint ismeretes, barátságos labdarúgó mérkôzést játszottak csütörtökön este Brassóban az RMDSZ és az SZDP képviselôi. A szövetség a következô felállásban lépett pályára: Antal István kapus, Borbély László, Frunda György, Kerekes Gábor, Kovács Attila, Nagy Zsolt, Ráduly Róbert, Rácz Levente, Szilágyi János mezônyjátékosok. A találkozó bírója Szabó István Szatmár megyei tanácselnök volt. A mérkôzés az RMDSZ képviselôinek gyôzelmével ért véget, akik háromszor találtak az ellenfél kapujába: egyszer Ráduly Róbert, kétszer pedig Kovács Attila találata révén. A kormánypártnak egyetlen gólt sem sikerült berúgnia, mi több, a meccs utolsó percében szerzett büntetôt, Antal István bravúros védésének köszönhetôen, sem sikerült értékesítenie. A végeredmény így: RMDSZ–SZDP: 3 — 0.
Ion Iliescu államfô Buzãuban kijelentette, hogy a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI-RHSZ) provokáció hatására hozta nyilvánosságra a Románia területén elôkészített terrorista merényletekkel kapcsolatos értesüléseit.
Az információk felfedésének okára vonatkozó újságírói kérdésre Iliescu elmondta: a SRI-t egy megjelent híradás provokálta", de nem volt kötelessége nyilvánosságra hozni az említett adatokat.
Arra a kérdésre, hogy nem a SRI imidzs-manôverérôl volt-e szó, Iliescu leszögezte: "Ez nagyon konkrét dolog. Valamivel korábban Románia kiutasított néhány iraki diplomatát és állampolgárt egy potenciálisan veszélyes hálózatról szóló információk alapján".
Az RHSZ csütörtökön bejelentette, hogy egy iraki diplomatákból és titkosügynökökbôl álló negyven tagos hálózat gránátvetôs támadásokat tervezett Románia területén lévô amerikai és izraeli célpontok ellen. A merényleteket AG-7 típusú gránátvetôkkel hajtották volna végre, a fegyvereket az Irak bukaresti nagykövetségén mûködô kémszolgálat vezetôje szállította volna. Az RHSZ az iraki válság elôtt leleplezte a terveket, a koalíciós erôk által Bagdadban talált dokumentumok pedig megerôsítették a terrorista elôkészületeket.
Az amerikai neagykövetség megerôsjtette, hogy valóban volt merénylet-fenyegetés, és megköszöni a romániai politikai és katonai együttmûködést.
Tavaly jelentôs mértékben, 3486-ra nôtt az öngyilkosságot elkövetôk száma, ez az erôszakos halálesetek 31 százalékát jelenti. A 2002-ben életüknek önkezükkel véget vetôk száma akkora, mint a közúti balesetek és az emberölések áldozatainak száma együttvéve.
A fôvárosi Mina Minovici Törvényszéki Orvosszakértôi Intézet pénteken bemutatott éves jelentése szerint a 2001-ben regisztrált 3127-rôl egy évvel késôbb 3486-ra nôtt az öngyilkosok száma; ennek alapján arra lehet következtetni, hogy egy új öngyilkossági hullám körvonalazódik, amely 2003–2004-ben érheti el tetôfokát.
A százezer lakosra esô öngyilkosságok számát illetôen Hargita megye vezet 38,7 esettel, majd következik Kovászna és Szatmár megye 32,5 és Maros megye 28,6 esettel. Az országos átlag (15,5/100.000 lakos) alatt helyezkedik el Vaslui (8,5), Dâmbovita (7) és Fehér megye (3).
Az öngyilkosok legnagyobb része (75%) felakasztja magát, magasról leveti magát (9%), vagy méreggel vet véget életének (10%).
Szociálpatológiai szempontból az öngyilkosság egy társadalom szellemi egészségének fokmérôje lehet, mivel tükrözi a szociális, politikai és gazdasági feszültségeket és konfliktusokat, hangsúlyozza a jelentés.
Gyalogosan próbált átkelni a magyar-román határ borsi átkelôjénél egy Spanyolországból érkezô román turistacsoport, mivel a szállításukat biztosító kisbusz nem rendelkezett a szükséges engedéllyel ahhoz, hogy utasokkal lépje át a határt.
A kisbusz utasokat szállított Spanyolországba, és üresen kellett volna visszatérnie, a személyszállítással foglalkozó Szatmár megyei cég azonban a visszaútra is vállalta tizenkét turista szállítását. A borsi határátkelônél a sofôr felszólította az utasokat, hogy csomagjaikkal együtt gyalogosan keljenek át a határon, a határôröknek pedig mondják azt, hogy taxival érkeztek Magyarországról.
"Ezek a cégek, amelyek megszegik a törvényes elôírásokat, maximálisan kihasználják a román turisták naivitását. Ez egy eredeti módszer", mondta Mircea Chiorean, a borsi határrendészet szóvivôje.
A kisbusz sofôreit megbírságolták, a szállító cég mûködési engedélyét várhatóan visszavonják.
Az Európai Unió (EU) az Európa Konvent intézményi reformjáról, valamint közös védelmi és külpolitikai kérdésekrôl tárgyalt május 15–16 között tartott plenáris ülésén.
Az ülésen részt vett és felszólalt Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Konvent Póttagja.
Hozzászólásában felhívta a jelenlévôk figyelmét az államok közötti egyenlôség elvének rendkívüli fontosságára az intézményi reform keretein belül.
Javasolta, hogy az EU Tanács elnökségét továbbra is rotációs alapon töltsék be a tagállamok állam-, illetve kormányfôi.
Szerinte nem szabad csökkenteni az Európai Bizottság biztosainak számát sem, lehetôséget teremtve ezzel, hogy minden tagországnak legyen biztosa az EU Bizottságban.
Végezetül a szenátor melegen támogatta Szájer József konventtag azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy nemzeti kisebbségekkel foglalkozó tanácsadó testületet az EU keretein belül.
A jövôben drága mulatság lesz (például) német turistáknak a spanyol Costa Brava útjain száguldozni. A "bírságcédula határok nélkül" jeligével született döntés értelmében ugyanis az Európai Unió 15 tagállamának polgárai a külföldön elkövetett kihágásokért hazatérésük után is felelôsségre vonhatók és büntethetôk lesznek. (S ha majd belépünk az unióba, ránk is ugyanez a sors vár.)
Eddig általában megúszták a dolgot azok az autósok, akik Franciaország autópályáin a megengedett 130 kilométer/óra sebességnél gyorsabban autóztak, és a rendôrség bemérte ugyan ôket, de nem került sor megállításukra és a bírság bevasalására. A német hatóságoknak ugyanis nem volt kötelességük utólag behajtani a büntetést a franciák helyett.
Ezen a helyzeten változtattak az uniós tagállamok belügyminiszterei legutóbbi brüsszeli ülésükön, ahol kimondták: a 70 eurót (kb. 2,6 millió lejt) meghaladó közlekedési bírságokat a jövôben az EU egész területén be fogják hajtani. Ha valaki nem fizeti ki a kirótt bírságot, úgy akár elzárásra is ítélhetik.
Az alapgondolat értelmében a büntetést ott kell kifizetni, amely állam területén a kihágást elkövették. Ha azonban az elkövetô nem tesz eleget a fizetési felszólításnak, úgy hazája hatóságai lépnek a tettek mezejére, behajtva a pénzt annak az országnak a nevében, ahol a szabálysértés történt. A pénzbüntetés összege ilyen esetben általában a behajtó államot illeti.
Brigitte Zypries német igazságügyi miniszter a döntést magyarázva hangsúlyozta: az egyes EU-tagállamok a jövôben is saját hatáskörben szabják meg a büntetés mértékét. A döntés célja, hogy az uniós polgárok külföldön is tiszteletben tartsák a vendéglátó európai ország elôírásait.
A pénzbüntetések és -bírságok kölcsönös elismerésérôl hozott határozattal az igazságügyi miniszterek egy igen fontos kérdést zártak le — hangoztatta Zypries. Egyúttal bejelentett egy német kezdeményezést, amelynek célja a német (flensburgi) központi közlekedésrendészeti büntetô adattárhoz hasonló európai kihágási adatbázisok létrehozása. Fontos szempontnak nevezte a miniszter, hogy az egyes országok elektronikus adatbázisai egymással kompatibilisek legyenek az egész Európai Unióban.
Az idei idegenforgalmi évadban még nem kell tartani a határokon át "röpködô" bírságcéduláktól. Elôbb arra van szükség, hogy egységes formanyomtatvány álljon rendelkezésre a közlekedési vétségek szabályszerû megtorlásához. Ausztria és Németország között azonban már mûködik az a gyakorlat, amely EU-szinten majd csak hónapok múlva válik valósággá.
Áprilisban átlagosan 1,1 százalékkal emelkedtek a hazai fogyasztói árak, ugyanolyan ütemben, mint márciusban — jelentette be a statisztikai hivatal.
Az iparcikkek gyorsabban, a szolgáltatások lassabban drágultak, mint márciusban. A kormány inflációs célja 14 százalék idén és egyszámjegyû ütem jövôre, a tavalyi 17,8 százalék után. A tizenkét havi infláció 16 százalékos volt áprilisban, a márciusi 17,1 százalék után. Tavaly áprilisban 24,4 százalékos volt a tizenkét havi fogyasztóiár-infláció.
Az év elsô négy hónapjában a halmozott infláció 4,3 százalékos volt, az elsô négy hónap havi drágulásainak átlaga pedig 1,1 százalékra csökkent az egy évvel korábbi 1,5 százalékról.
Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegében márciusban 43,5 dolláros hiány keletkezett. Februárban a mérleg deficitje 40,4 milliárd dollár volt, januárban pedig 41,2 milliárd dollár. Az elemzôi várakozásokban a februárihoz képest némileg növekvô mértékû deficit: 41,0 milliárd dollár szerepelt. A márciusi a második legnagyobb amerikai havi külkereskedelmi hiány, s nem utolsó sorban a magas importolaj-ár indokolja, az olajimport márciusi számlája 9,1 milliárd dollár volt, ebbôl 6,5 milliárdot Washington az "OPEC-nek fizetett". A teljes importszámla márciusban 126,3 milliárd dollárt ért el, ennél nagyobb eddig 2000 szeptemberében volt, akkor is csupán 30 millió dollárral.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
37 300/37 500 |
32 500/32 750 |
150/153 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 492 lej, 1 USD = 32 799 lej, 1 magyar forint = 153 lej.
A kánikula ellenére egyetlen hét alatt több mint 900 besztercei lakos fordult orvoshoz légúti panaszokkal, s közülük 21 kórházba is került, derült ki a Beszterce-Naszód Megyei Közegészségügyi Igazgatóság nyilvántartásából.
A hûléses, megfázásos megbetegedések fôként gyerekeket érintettek. A Beszterce-Naszód megyei orvosok 700 kis beteget diagnosztizáltak, s 15-öt kórházba utaltak. A legtöbb megbetegedést — szám szerint 475-öt — városon jelezték, a faluhelyen megbetegedettek száma valamivel alacsonyabb volt.
Az utóbbi idôszakban megyeszerte 300 személy betegedett meg tüdôgyulladásban, közöttük 120 felnôtt és mintegy 180 gyermek. Nyolc személy esetében állapotuk súlyossága miatt kórházi kezelésre volt szükség.
Orvosok szerint a rendkívül magas, több mint 30 fokos hômérséklet dacára jelentkezô hûléses megbetegedéseket vélhetôen a fagylalt, hideg víz vagy üdítô fogyasztása okozta, illetve az, hogy a megizzadt személyek az árnyékban kerestek menedéket.
Beszterce-Naszód megye közel 2500 nyugdíjasa jutott kedvezményes árú üdülôjegyhez. Az év elsô negyedére a megyei nyugdíjpénztár 2500 üdülôjegyet kapott, s ezeket már el is adták, nyilatkozta Ioan Fechete, az intézmény igazgatója. A legkeresettebb üdülôhelyek az erdélyiek, pontosabban Oláhszentgyörgy, Dornavátra, Félixfürdô és Szováta. A felsorolt üdülôjegyek fogytak el leghamarabb, így a hoppon maradt nyugdíjasok végül a fennmaradt amarai, menyházai (Moneasa), Slãnic Moldova-i jegyeket vásárolták meg. Egy üdülôjegy ára a teljes ár 70 százaléka, a fennmaradó részt a munkaügyi minisztérium fedezi. Ioan Fechete elmondta, jelenleg már csupán Büdöspatakára (Bizusa) van négy üdülôjegyük.
Az utóbbi évek nehéz téli idôszakai megtizedelték a Beszterce-Naszód megyei fácánállományt, ezért a helyi sporthorgászok és vadászok egyesülete a héten kilencszáz fácánt telepített a megyébe.
Kilencszáz fácánnal gyarapították csütörtökön a Beszterce-Naszód megyei vadállományt, tájékoztatott Valer Negrusa, a Sporthorgászok és Vadászok Egyesületének igazgatója. A fácánok a Szilágy Megyei Erdészeti Hivatal neveldéjébôl származnak, s Oláhnémeti, Szászszentjakab, Nagydemeter, Magyarborzás, Mezôszentmihály és Mezôkecsed környékére telepítették ôket. A vadászegyesület azért folyamodott ehhez a megoldáshoz, mert az utóbbi évek nehéz telei és a 80 centimétert meghaladó vastagságú hóréteg miatt alaposan megcsappant a fácánállomány, ugyanis a madaraknak nem sikerült elegendô élelemhez jutniuk, vagy a hideg miatt pusztultak el.
A Beszterce-Naszód megyébe telepített 900 felnôtt fácánra október végéig tilos vadászni. A vadászok egyelôre megfigyelik az új környezethez való alkalmazkodásukat, s igyekeznek oltalmat nyújtani a rókákkal, csókákkal, illetve más ragadozókkal szemben, amelyeknek csapdákat is állítottak. A vadászok egyébként azt vallják, hogy a fácánokat igen nehéz puskavégre kapni, viszont ritka szépségû tollazatuk és ízletes húsuk miatt igen keresett és irigyelt prédának számítanak.
Helyi maxitaxi vállalatot mûködtetô cég vásárolta fel a besztercei Közszállítási Vállalat többségi állami részvényeit. A Transmixt szándéka több útvonalon mikrobuszokra cserélni a sok éve elavult autóbuszokat. Az alkalmazottakat érintô döntés egyelôre nem született.
A besztercei közszállítási vállalat állami részvényeit csütörtökön árverezésen adta el az Állami Vagyon- és Részvénykezelô Hatóság Kolozsváron, nyilatkozta Dãnut Hopulele, a Transmixt cég igazgatója. A besztercei szállító vállalat részvényeinek 93,8 százaléka az állam tulajdonából a Tehnorom kereskedelmi társaság tulajdonába ment át, amely a városban több útvonalon maxitaxi járatokat üzemeltet. A közszállítási vállalat új tulajdonosa ezennel átvette nemcsak a cég 16, réges-régen elavult autóbuszát, hanem a vállalat 22 milliárd lejes adósságát is. A szállítócég elkezdte az adósságok behajtását a Besztercei Polgármesteri Hivataltól, amely már évek óta nem fizetett a nyugdíjasok ingyenes utazásaiért.
Radu Horoba, a Tehnorom cég menedzsere elmondta: az autóbuszokat, amelyek már háromszorosan túlhaladták maximális mûködési idejüket, szándékukban áll mikrobuszokra cserélni. A Beszterce–Pinták és Vinda útvonalon továbbra is autóbuszok közlekednének, valamint a csúcsidôszakban és a városi útvonalakon. A szállítócég új tulajdonosa egyelôre nem döntött a Transmixt vállalat alkalmazottait illetôen.
A Besztercei Helyi Tanács határozatot készült elfogadni, amelyben átvette volna a Transmixt vállalat többségi részvénycsomagját az Állami Vagyon- és Részvénykezelô Hatóságtól. Az átutalást követôen a kormány eltörölte volna a vállalat 22 milliárd lejes adósságát. Az erre vonatkozó kormányhatározat viszont egyre késett, s a Beszterce-Naszód Megyei Tanács a prefektúrával karöltve a vagyonkezelô hatóság kolozsvári fiókszervezeténél benyújtotta a Transmixt-részvényeknek a helyi tanácshoz való átutalására vonatkozó kérést.
Pénteken a polgármesteri hivatal nagytermében a Planwerk építészmérnöki iroda egyéves tevékenységét mutatták be a csoport román és német képviselôi: Eugen Pãnescu, Michael Buck, Franz Ullrich és Torsen Wild.
Az építészmérnökök a Szabadság hasábjain már bemutatott, a Május 1 térre, a Mãrãsti térre, a Monostor negyedre, a Heltai utcára és a klinikákra, illetve a Malomárokra vonatkozó elképzeléseiket osztották meg a hallgatósággal. Az eseményen többek között jelen volt Boros János alpolgármester (a fiatal építészmérnökök támogatója), Hartmut Frank, a hamburgi képzômûvészeti akadémia alelnöke, valamint Bernhard Winking hamburgi és berlini építészmérnök.
Háromnapos nemzetközi Drakula-kongresszus kezdôdött pénteken Segesvárott, a XV. században élt rémséges hírû herceg, Vlad Tepes emlékére.
Az erdélyi Drakula-társaság meghívására amerikai, japán, kanadai, spanyol, német, olasz, brit és román szakemberek, köztük akadémikusok és egyetemi tanárok tanácskoznak a segesvári városháza barokk termében. Az elôadások a legkülönbözôbb oldalról járják körül a Drakula-témát: a természetfelettitôl, a gonosztól való félelemtôl, a japán irodalom vámpírtémáiig.
Az a vágy köt össze minket, hogy minél többet tudjunk meg Drakula vonzó, véres alakjáról — mondta az AFP-nek Mihai Soneriu, az egyik szervezô. — Kutatásaink során tudtuk meg például, hogy Vlad Tepes, (a "Karóba húzó"), aki Drakula legendáját ihlette, nem a törökök karóba húzási szokásait követte, hanem az erdélyi szászokét.
A kongresszus utolsó napján temetôlátogatásokat szerveznek Segesvárott, és orgonakoncerteket tartanak a város legnagyobb templomában.
A várost minden évben számos külföldi turista keresi fel a Drakula-hagyomány miatt, amelybôl Bram Stocker ír regényíró vérszívó figurája született 1887-ben. A herceg állítólagos szülôháza, amely a város fôterén áll, ma étterem, és egyik specialitása a "Bloody Mary" koktél.
Mint ismeretes, 2001. május 31-én Kolozsváron Herédi Zsolt és Füsy Katalin házasságkötési szándékát Vasile Gherman anyakönyvvezetô meghiúsította. A fiatalok összeadásának megtagadását Gheorghe Funar hivatalának alkalmazottja azzal indokolta, hogy a vôlegény (elôször a menyasszonya felé fordulva) kimondta a román DA mellett az IGEN-t is. Amikor a fiatalok kérték a ceremónia folytatását, akkor a hivatalnok a Tiszán túlra küldte ôket magyar nyelvet beszélni. Herédi Zsolt és Füsy Katalin beperelte a Gheorghe Funar által vezetett hivatalt, amely per még most is folytatódik, mivel mindkét fél fellebbezett az elsô bírósági döntés ellen. Nemrégiben a hivatal kérésére a pert átminôsítették közigazgatási perbôl polgári perré, aminek következménye, hogy a fiatalok 10 300 000 lej (mintegy 70 000 forint) illetéket kell hogy befizessenek rövid idôn belül. A fenti pénzösszeg elôteremtéséhez kérik a támogatást. A per megnyerése esetén a fiatalok vállalják a pénzadományok visszatérítését, vagy az adományozók szándékának megfelelôen rendelkeznek, pl. egy szolidaritási alap létrehozására. A fiatalok ügyvédje Eckstein-Kovács Péter kolozsvári szenátor. Adományaikat a vet@praemium.ro e-mailen jelenthetik be, illetve a következô bankszámlára utalhatják: BANCA TRANSILVANIA S.A. Sucursala Cluj Herédi Zita Hilda CONT LEI 2511000013804295 CONT VALUTA 2511001013804295
A helyi tanítóképzés 150. évfordulójára emlékeznek a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által 1622-ben alapított és az ô nevét viselô nagyenyedi kollégiumban. Az évforduló alkalmából pénteken levélben köszöntötte a kollégium vezetôségét, tanári karát és közel ezer diákját Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke, valamint Ecaterina Andronescu oktatási miniszter.
Az Országgyûlés elnöke üdvözlô levelében hangsúlyozta: ezután is támogatni fogja a magyar kultúra és nyelv ápolásában nagy szerepet játszó nagyenyedi iskola fejlôdését.
Az évfordulós ünnepségek során leleplezik Barcsay Jenô egykori véndiák emlékmûvét. A szombati ünnepi gálamûsor díszvendégei között szerepel többek között Sütô András, Herder- és Kossuth-díjas erdélyi író, a kollégium véndiákja is.
Az erdélyi iskolában 1853-ban indult be a tanítóképzés. 1998 májusában az oktatási minisztérium határozata alapján a középfokú tanítóképzést fôiskolával cserélték fel, így vált lehetôvé a nagyenyedi kollégiumban mûködô, de szervezetileg a Kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemhez (BBTE) tartozó Tanítóképzô Fôiskola megnyitása, amely tanítói, óvónôi és az I–IV. osztályban oktató francia tanári diplomát ad végzetteinek.
Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte tegnap a kolozsvári Mûegyetem Építészeti Kara.
Az Univers T épületében ez alkalomból nagyszabású nemzetközi konferenciára került sor, Építészet 2003 címmel. A rendezvényen több mint háromszáz egyetemi tanár, kutató, tervezô és kivitelezô vett részt, Európa és Románia neves egyetemeirôl és cégeitôl.
Az ötven éve, egyetlen szakkal indult karon jelenleg egyetemi, fôiskolai, mesteri és doktoranduszi képzés folyik. Eddig 11 ezernél több diák végzett itt, ebbôl 624-en külföldi állampolgárként.
A mai napra a meghívottak számára Csombordra szerveztek kirándulást, ahol természetesen a Jidvei térség nevezetes borainak kóstolgatásán lesz a fô hangsúly.
A Nyitott Kapuk Napjai alkalmából a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi és Közigazgatási Kara megszervezte Egyetemista egy napra elnevezésû akcióját.
Ennek keretében tegnap a város (és az ország) XI–XII. osztályos tanulói egy napig egyetemi hallgatói státust kaptak, és a kar jellegébe illô elôadásokon vehettek részt. A kar ezzel elsôsorban kommunikáció és közönségkapcsolatok szakját akarta megismertetni a fiatalokkal.
Cãlin Rus, a nemrég létrehozott szak vezetôje elmondta: a kar korszerû és nagyon jól hasznosítható képzést biztosít, európai szinten.
A rendezvény keretében a kar vezetôsége baráti beszélgetésre hívta a város középiskoláinak igazgatóit, hogy részletesebben ismertessék velük a kar kínálatát.
Hermann Oberthre, az ûrkutatás "atyjára" emlékeztek tegnap a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Fizika kara által szervezett értekezleten, amelynek keretében a tudósról készült mellszobrot helyeztek el az egyetem épületében, az Aula Magna mellett.
A tordai városatyák a határidô lejárta elôtt leadták a vagyon- és összeférhetetlenségi bevallásokat. Liviu Dodea, a tordai polgármesteri hivatal titkára szerint a huszonhárom helyi tanácsos közül a törvény értelmében mindegyik érintett. A tanácsosok ugyanis tagjai különbözô, a polgármesteri hivatalnak alárendelt, önálló gazdálkodó vállalatok vezetôségi tanácsainak. Amennyiben a városatyák nem mondanak le egyik státusukról, Kolozs megye prefektusának jogában áll meneszteni ôket tanácsosi tisztségükbôl.
A vagyonbevallásokkal kapcsolatban Liviu Dodea megjegyezte: a tanácsosok közül egyik sem birtokol egy hétvégi háznál többet és senkinek sincs limuzinnak számító személygépkocsija.
Az egészségügy kritikus helyzete ellenére Szamosújváron még tatarozásra is jut pénz a városi kórház házatáján. Amióta az intézmény a helyi tanács hatáskörébe tartozik, a Szamos menti város elöljárói igyekeznek rendbetenni a dolgokat. Ha az egészségügyi ellátás terén nem is tudnak változtatni az egyre romló helyzeten, az épületek karbantartásáért már többet tehetnek. Jelenleg éppen a kórház belgyógyászati osztálya tetôszerkezetének javítása szerepel napirenden, de a gyermekosztályon is gyökeres változások történtek. A helyi költségvetésbôl csak csekély összeget tudnak fordítani a mûszaki-anyagi alap bôvítésére, ellenben a kisebb-nagyobb javításokra már jut pénz, igaz, nem túl sok. Így sikerült új tetôvel ellátni a belgyógyászati osztály épületét. A beruházás értéke megközelíti a 400 millió lejt. Nemrég a nôgyógyászati osztályon újították fel a fürdôt és a mellékhelyiségeket, méghozzá magáncégek pénzbeli hozzájárulásával.
Szamosújváron nemrég 35 ággyal csökkentették a városi kórház befogadóképességét, és az orvosi ellátás minôsége is sok kívánnivalót hagy maga után.
Rendkívüli tanácsülést tartottak a minap Szamosújváron. A gyûlés napirendi pontján egyetlen kérdés szerepelt, mégpedig a SAMTID-program keretében kibontakozott vízhálózat-társulás problémája. Ennek értelmében a szamosújvári Tanács a Kolozs Megyei Tanáccsal, valamint a dési, tordai, aranyosgyéresi és bánffyhunyadi tanácsokkal társul, ami azt jelenti, hogy a SAMTID program maga köré tömöríti az illetô városok vízellátását. Ez pedig jelentôs pénzösszeget hoz a házhoz, és a beruházás terén is javul a pénzügyi mérleg. A szamosújvári tanácsosok benne is voltak a javaslatban, ami nemsokára két határozattervezetben ölt majd testet. A programot az Európai Unió támogatja, helyi viszonylatban pedig az önkormányzat fedezi a költségek ötven százalékát. A szamosújvári tanácsülésen többek között részt vett Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki szívesen válaszolt a jelen lévô tanácsosok és szakemberek kérdéseire. A SAMTID-program alkalmazása fontos lépést jelent a Szamos menti kisváros vízellátásának javulásában.
A Vízmûvek és az USAID között létrejött együttmûködési szerzôdés keretében újabb korszerûsítési munkálatok kezdôdnek el ezen a héten a Chemonics International jóvoltából Kolozs megyében. Az októberben elkezdett modernizálás célja a Vízmûvek tevékenységének eurokonformmá tétele, alkalmazottainak továbbképzése
Félezer nézô vett részt szerda este a 33. Nagyszebeni Nemzetközi Dzsessz Fesztivál megnyitóján a Szakszervezeti Mûvelôdési Házban.
Konstantin Schmidt fôszervezônek sikerült a fiatal dzsessz-nemzedék legnagyobb neveit Nagyszebenbe vinnie. A megnyitón a bukaresti konzervatórium hallgatója, a kolozsvári Slang együttessel fellépô Valentin Humitã, illetve a temesvári Beatrix Imre aratta a legnagyobb közönségsikert.
A csütörtök este az érett dzsesszrôl szólt, az osztrák Harrz sokal Roots Ahead és a magyarországi Kôszegi Kvartett fellépésével, míg pénteken a német és román zenészekbôl álló Graef Friedmann Trion és a lengyelországi Virtual J@azz Reality zenélt.
A szomszédok értesítették a rendôrséget május 15-én, csütörtökön, hogy a magányosan élô, 52 esztendôs F. L. nem ad életjelt magáról. A férfit a szobában találták meg, egy vas mérôszalag segítségével akasztotta föl magát a gázcsôre.
Gondatlanság okozta tûzeset miatt riasztották a tûzoltóságot május 15-én, csütörtökön, Aurel N. harasztosi (Cãlãrasi) otthona állt lángokban. Mint kiderült, N. felesége állatoknak készített ételt a fafûtéses kályhán, ám megfeledkezett róla, s az épület kigyulladt. Két szoba és egy csûr égett le, mire a tûzoltóknak és a falubelieknek sikerült elfolytaniuk a lángokat. Emberéletben nem esett kár, az anyagi kár azonban jelentôs, mintegy negyedmilliárd lejre tehetô.
Magánokirathamisítás és sikkasztás alapos gyanúja miatt vizsgálják a gyalui (Gilãu) Dorina G.-t. A 36 esztendôs ügyvezetô hamis számlatömböket használt, 1994-tôl 2003-ig mintegy 200 millió lejt "spórolt" meg. A kár kétharmada megtérült.
Erôsen oszlásnak indult koponyát talált egy falubeli Bábolna közelében. A fejmaradvány mellett nem találták meg a test többi részét, a kolozsvári rendôrség nyomozást indított az ügy kapcsán. A fejet elküldték a bukaresti kórbonctanra, megpróbálják rekonstruálni a halott antropológiai portréját. Ezt késôbb megpróbálják egyeztetni egy szomszédos, Szilágy megyei férfi fényképével, akinek januárban nyoma veszett.
Csütörtökön délután a helyszínre érkezô nyomozócsoport átkutatta a környéket. A nyomozás folytatódik.
Az Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesületének rövid története
1998 — 30 kisebbségi napilap képviselôi egy közös érdekvédelmi szervezet felállítását fontolgatják az olaszországi Triesztben tartott találkozójukon
2000 — több európai kisebbségi napilap vezetôi az olaszországi Bolzanóban/Bozenben kezdeményezik egy közös egyesület megalapítását
2001 — Palma de Mallorcában (Baleár-szigetek, Spanyolország) megalakul az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvû Napilapok Egyesülete (MIDAS). Elnöke Toni Ebner, titkára Günther Rautz, a hatfôs igazgatótanács tagja többek közt Slezákné Kovács Edit is (pozsonyi Új Szó).
2002 június — a MIDAS elsô, évenként megrendezett találkozója a felvidéki Pozsonyban (Szlovákia)
2003. május 8–11. — MIDAS-közgyûlés és évi találkozó Helsinkiben.
Az ex libris története a messzi múlt ködébe vész. Hiszen már az Asszurbanipal ninivei könyvtárának agyagtábláiba nyomott címerek is (Kr. e. 7–6. század) — lényegük szerint — ex librisek voltak.
A kódexek korában legtöbbször a tulajdonos címerét rajzolták a kódexmásolók a címoldalt körülölelô indadíszítésû szegély alsó szárába. Késôbb a címert a könyv gerincére, vagy bôrbôl készült kötéstáblájára nyomtatták vaknyomással. Ezeket nevezi super ex librisnek vagy superlibrosnak a mai könyvtörténet. Legszebbek — egyben a legismertebbek is — a Mátyás király híres Corvináinak super ex librisei. Önként következik ebbôl, hogy tulajdonképpen a címertanból (heraldika) fejlôdött ki az önálló kisgrafikai mûfaj, az ex libris- vagy könyvjegymûvészet.
A 19. század második felétôl kezdôdôen aztán ugyanúgy gyûjtés tárgyává (is) vált, mint a levélbélyeg. Az iparmûvészetek fejlôdésével párhuzamosan felvirágzott a könyvjegy-mûvészet, megjelentek az exlibrisgyûjtôk. 1903-ban már Magyarországon is nagysikerû ex libris kiállítást rendeztek az Iparmûvészeti Múzeumban, olyan impozáns katalógussal, amelyet máig se szárnyalt túl egyetlen hazai könyvjegykiállítás hasonló kiadványa sem.
Szinte egyidôben jöttek létre az ex libris gyûjtô egyesületek Európa kultúrnemzeteinél: 1890-ben Angliában, egy évre rá Német- és Franciaországban, 1901-ben Ausztriában, késôbb Magyarországon is.
Érdemes megjegyezni, hogy mindmáig a leghíresebb és leggazdagabb magyar ex libris gyûjtemény tulajdonosa a nagytudású, kétszeres Kossuth-díjas botanika professzor, berei Soó Rezsô volt (1903–1980), aki 80 000 lapból álló, szakszerûen kezelt és rendszerezett kisgrafikai anyagát nagylelkû gesztussal még életében az Iparmûvészeti Múzeumnak ajándékozta, s a gyûjtemény sorsát továbbra is gondoskodó figyelemmel kísérte.
Mostani kiállításunk egy szerényebb, mindössze 35 000 lapból álló gyûjteménybôl kínál ízelítôt "összmagyar ex librisek" címszóval jelölhetôen. Azzal a nem titkolt reménnyel ajánljuk a látogatók szíves figyelmébe, hogy a bibliofília és a grafikaszeretet összefonódásából kialakult nemes gyûjtôszenvedélynek újabb híveket szerezhet. Mert az ex libris-mûvészet nem halódó, csak idônként elhanyagolt mûfaj. Ám úgy tûnik, hogy most éppen fölszálló ágban van legújabbkori története. 1998-ban Szentpéterváron tartották a Nemzetközi Exlibris Szövetség (FISAE) 27. kongresszusát, 2000. augusztus 22–24. között pedig az USA Massachusetts szövetségi államában a rangos pályázatot is kiírt Boston Public Library védnöksége alatt került sor a 28. Nemzetközi FISAE-Kongresszusra, amelyre Magyarország mûvészei is hivatalosak voltak. (Részletesebb tájékoztatás kongresszusi elôzetesként Soós Imre tollából olvasható errôl A bostoni kongresszusról és pályázatáról címmel a Kisgrafika 1999/2-es számában, amely a magyarországi Kisgrafika Barátok Körének szakfolyóirata.)
*
Gábor Dénes gyûjteményébôl május 16-án nyílt kiállítás Szilágysomlyón, a Református Gyülekezeti teremben, a Báthory István Anyanyelvi Könyvtár megalapításának 5. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat keretében.
Idén cserbenhagytak. Régebben tavaszi didergés közben szoktuk ôket emlegetni, dühös indulattal: Szervác, Pongrác, Bonifác.
E nevek között, úgy tetszik, a Pongrác név lehetett a rokonszenvesebb, mert bár ma a magyarban utónévként fölöttébb ritka, de mint utónévbôl, keresztnévbôl lett vezetéknév, a Pongrácz családnév a gyakoribb, a megszokott, a mindennapibb nevek közé tartozik. A magyar Pongrác a latin Pancratius rövidülésébôl keletkezett, ez pedig a görög Pankratiosz átvétele. A görög szó mint köznév a pan és a kratosz szónak az összetétele. Az összetétel elsô tagja, a pan azt jelenti: ’minden, összes’. Ugyanez a szó szerepel a pánamerikai, pánszláv, panoráma, panteon és még sok más idegen eredetû szavunkban is. Az utótag, a kratosz jelentése: ’erô, hatalom’. Felismerhetjük a demokrácia, bürokrácia szavunk második tagjában is. A demokrácia ’a nép hatalma, a nép uralma’, a bürokrácia pedig a ’hivatal uralma’. A Pongrácz családnevet viselôk aligha gondolnak arra, hogy nevük azonos a sportnyelvi pankráció szóval. A pankráció a szabad stílusú birkozás és az ökölvívás egyesítésébôl keletkezett sportág, amelyben mindenfajta fogás, ütés, csavarás, rúgás megengedett. A szót manapság leginkább rosszalló értelemben használjuk, akkor például, ha egy vízilabda mérkôzés nem szép, szabályos játék, hanem "valóságos pankráció" volt, azaz vad, mindenfajta szabályt áthágó, vízben való birkózássá fajult.
A "triumvirátus" másik két tagja közül a Bonifác: a jó sors embere, a latin homo boni fati szókapcsolatból származó Bonifatius név megrövidült alakja. A név latin formáját késôbb Bonifacius formában írták, és jelentését ’jótevô’-nek értelmezték.
A Szervác név is a latin nyelvbôl fejthetô meg: a latin Servatius névbôl rövidült. A latin név servo igébôl való, azt jelenti: ’megmentô, megszabadító, kiszolgáló’. S ne higgyük, hogy ma már e névhez semmi közünk. Régi formájában — mint Szervátiusz — családnévként is él. Gondoljunk csak a szobrász Szervátiusz Jenôre és Tiborra.
Sigismund Todutã neves román zeneszerzô, pedagógus és muzikológus (1908–1991) alkotó munkássága szervesen illeszkedik Kolozsvár zenei múltjába és jelenébe, hiszen a sokoldalú zenetudós életének javarészét a kincses városban töltötte: itt végezte el a Zene és Drámai Mûvészetek Konzervatóriumát, majd ugyanabban az intézményben korrepetitor-tanári állást vállalt. Pedagógusi tevékenysége mellett szívügyének tekintette Kolozsvár zenei életének alakulását/fejlôdését, amelyben a zenészképzô Konzervatórium mellett az akkoriban Ardealul nevû Filharmónia is fontos szerepet játszott. 1945–49 között az intézmény mûvészeti titkára volt, 1971–74 között pedig az Állami Filharmónia igazgatói tisztségét töltötte be. Kolozsvár zenei hírneve neki is köszönhetô, mivel Antonin Ciolan karmester és filharmónia-igazgató mellett Sigismund Todutã is hozzájárult a nagy európai kultúrközpontokhoz való felzárkózáshoz. (Valentin Timaru).
Minden magas rangú tisztség betöltése ellenére a pedagógusi pályát sem adta fel: így a Gh. Dima Konzervatórium egyik markáns egyéniségû, sokoldalú tanáraként és az intézmény rektoraként mûködött 1946–1973 között. 1973-tól 1991-ben bekövetkezett haláláig konzultáns professzorként folytatta tevékenységét zeneelmélet, összhangzattan, ellenponttan, fúga-mûvészet, formatan és zeneszerzés szakon. Pedagógusként szakmai igényességérôl volt híres. Nem csoda tehát, hogy erôs zeneszerzô iskolát teremtett.
1938-ban, Rómában az Institutio Pontifico di Musica Sacra a zenetudományok doktorává avatja, s ennek köszönhetôen 1970-tôl, Romániában elôször, rábízzák a zenestilisztika doktorandusainak tudományos irányítását.
Zeneszerzôként S. Todutã a XX. század elsô felének egyik kiemelkedô személyisége abban a román zeneszerzô-csoportban, amely a múlt századi "nemzeti iskolát" képezi. Alkotó munkásságában erôs népi gyökerekre támaszkodva kereste azokat az új kifejezési eszközöket, az új zenei nyelvezetet, amely a múlt század eleji Európában egyre inkább teret hódított. "Minden zeneszerzônek és minden zenésznek — hangszeresnek vagy énekesmûvésznek — kell emlékeznie arra, hogy volt egy olyan irányítója, aki feltárta elôtte azt az Utat, amelyen haladhatott. Nekem két mesterem volt — vallja Todutã mester 1991-ben Pavel Puscasnak —, akik zenei karrierem indulásában és fejlôdésében kijelölték szerényen ívelô pályám célját: Giovanni Pierluigi da Palestrina, akitôl megtanultam a reneszánsz aranykorának polifóniáját, és a második, akit isteníteni fogok egész életemben, Johann Sebastian Bach, akitôl megtanultam, mi a felemelô, páratlanul mûvészi a hangszeres zenében".
Zeneszerzô pályájának kezdetén írja, erôs népi fogantatású, de modern nyelvezetû Csellószonátáját, Hegedûszonátáját, Fuvolaszonátáját, zongorára komponált Szonatináját, vonósokra írt Concertóját, I. és II. Szimfóniáját és énekkari mûveinek egy részét. Bár kezdeti mûveiben még érzôdik az útkeresés, már körvonalazódik egyéni stílusa. "S Todutã zenei világa modális világ, kiváltképp hangszeres zenéjében, de még pregnánsabb, gazdagabb, változatosabb az énekkari muzsikájában. A zeneszerzônek volt bátorsága egy olyan zenei talajt kutatni, amelyrôl sok más zeneszerzô azt hitte, hogy már semmi újat nem ajánlhat" — írja Terényi Ede. Mûveinek sajátosságaként említhetjük az erôs archaikus jelleget, amely polifónikus szövésmóddal párosul, s amelyet népi ihletésû dallamfordulatok tarkítanak. "A polifónikus gondolkodásmód, nyelvezetének, harmónia- és formavilágának alkotó eleme". (Dan Voiculescu) Az erdélyi román folklór mellett mûveiben nyomon követhetô a gregorián erezet is, ami a római Santa Cecilia Akadémián töltött évek visszatükrözôdése. Kantábilis, hosszú lélegzetû témáinak nagy formákban való feldolgozása egyéni, félreismerhetetlen polifónikus megoldásokban nyer mûvészi kifejezést. "Archaizáló attitûdjétôl, a «múlt nosztalgiájától» távol, a barokk és klasszikus zenei architektúra elve S. Todutã mûveiben több jelentésû, komplex mûvészi szándék". (Hans Peter Türk)
Mûvészetének érettebb szakaszában a zenei nyelvezet és az építkezési formák csiszolására fektetett nagy hangsúlyt, fôleg ami a ciklikus formákat illeti, mint a III. és V. Szimfónia, Versenymû fúvós és ütôs hangszerekre, valamint három füzetnyi énekkari mû, amelyek a nagy oratóriumok, a Miorita és a Pe urmele lui Horea, valamint a Mesterul Manole opera-oratórium elôzményei.
A kezdeti mûvek szerényebb kromatizálási próbálkozásai az évek során nagy változást mutatnak. A kromatika a modális világon belül gazdagabbá válik, felerôsödik. (Vasile Herman)
S Todutã életmûve minden mûfajt felölel. Mûveinek kifejezési formája változó: epikus karakterû a szimfóniáiban, lírikus az énekhangra vagy kamaraegyüttesekre írt mûveiben. Nagyméretû mûveiben — szimfóniáiban vagy a Miorta oratóriumban — ugyan vannak mélyen drámai csúcspontok, de a romantikus, pátosszal telt drámaiság, szenvedélyesség, tragikusság nem igazán jellemzik zenéjét, annál inkább nyilvánvaló a meditatív jelleg, a filozófikus gondolkodásmód, ami nem zárja ki azonban a vidámság, az öröm, a humor felvillanásait.
Enescu után S. Todutã az a kortárs román zeneszerzô, aki egyéni, eredeti és félreismerhetetlen zenei nyelvezettel alkotott. Enescu utódaként a román nemzeti zenekultúrát az egyetemes zenekultúra szerves részeként kívánta fejleszteni, az európai zeneszerzési technikákba beépítve a román folklórt és a román egyházi zenét. Meggyôzôdéssel vallotta, hogy "Balzsamként a szenvedésben, simogatásként a döntô pillanatokban, fény- és örömforrásként a napsütötte napokban, a Zene olyan eszményi nyelv, amely mindörökre az emberiség legérzékenyebb szellemi öröksége marad".
A Larousse Zenei Szótár és a S. Todutã elôadói verseny mûsorfüzetének jegyzetei, valamint Hilda Iacob és Zeno Vancea tanulmányai alapján összeállította
*
A Kolozsváron ezekben a napokban zajló III. Sigismund Todutã elôadói verseny gyôzteseinek gálamûsorára vasárnap 10 órakor, a Zeneakadémia Stúdió-termében kerül sor.
A születések és halálok éve mögött a magyar írói-költôi tálentumnak mintha valamilyen titokzatos láncolata rejlene; holott talán csak arról van szó, hogy bôséges áldás hozza világra s kíséri nyelvünk mestereit, akik mûveikkel szentesítik a nemzeti értékek folytonosságát... 1933. május. Krúdy Gyula halálának és Páskándi Géza születésének idôpontja; mondhatni, irodalomtörténeti pillanata. Micsoda szellemjárásnak tûnik olyankor, midôn komor és fantáziátlan minden.
Krúdyt hetven évvel ezelôtt, amint óhajtotta (s a Napraforgóban meg is írta volt) hajnalban, álmában érte a halál, 55. évét sem töltötte be. Az étvágygerjesztô ételek írója már alig evett, "szelíd gyermekszemével" félénken pillantott maga elé. Lánya, Krúdy Zsuzsa emlékezése szerint apja, amikor ágyba bújt — a kályhában ugyanis nem égett a tûz —, körülbástyázta magát ócska díványpárnákkal, lyukas szônyegekkel, függönyökkel és ágyterítôkkel az alattomos léghuzat, az ajtórésen át beáramló hideg szél s az éj ellen. Élete utolsó esztendeje keserves küzdelem volt, kilincselés a pénz után a fôszerkesztô urak szobái elôtt, a hitelezôkkel. A megalázás fokozta testi és lelki szenvedéseit. De mint író nem veszíthette el hitelét, a megszenvedett derût; errôl tanúskodik egyik utolsó írása. Idézek a valójában ma is idôszerû levélbôl:
"Kedves öcsém!
Azt hiszed, a »békeidôben« olyan könnyû volt? Igaz, hogy kilencvenkilencszer könnyebb, mint ma, de akkor is volt egy jó százalék, amely különbözô bizonyítványokkal a zsebében, még különbözôbb tehetségekkel lelkében talán jobban küzdött, mint te — mégse csüggedt, mégse vesztette el a fejét, mégse nevezte magát szerencsétlennek a sors legundokabb fordulatai közben sem, mert elôtte volt a jövendô — mint akár elôtted is, szegény kedves öcsém, aki már évek óta hangsúlyozod, hogy csak akkor érdemes élni, ha az élet iskoláját végigjárt, a szenvedéseket és küzdelmeket megtapasztalt »öregeket« egy új Szent Bertalan-éjszakán elmulasztják a földrôl. Öregek akkor is voltak, amikor a »béke boldog évei« terjesztették ki szárnyaikat a földre, de nem jutott eszébe az ifjúságnak emiatt zúgolódni. Nem akart minden valódi küzdelem nélkül, csak tehetségtelen nyomorgás árán belehuppanni meleg, kipárnázott karosszékekbe (...) Várni, iparkodni, verejtékezve dolgozni kellett minden talpalatnyi helyért — és fôleg egy percre se elcsüggedni, a legkritikusabb helyzetekben sem..." (Levél egy fiatalemberhez.)
Megkönnyeztetô optimizmus ez egy halálával szembesülô részérôl. Rezignált hang, fojtott humor. Ez az ötvennégy és fél éves ember, Szindbád, élettapasztalatát és bölcsességét tekintve mintha legalább ezer évet élt volna már. Ó, mikor is volt az, amikor ô elôször pillantotta meg az ódon kis könyvesbolt kirakatában sápadozó Némó Kapitányt?! Csipkekesztyût, pruszlikokat, harisnyatartókat szaggató kevély lovagok pózát öltötte magára, regényes várkastélyok öles termeiben megleste, vagy fantáziájával megálmodta inkább a vitézkötéses álruhában feszítô betyárnagyapák dorbézolását, és a kakaduzöld ruhás, százesztendôs, angyali lelkületû asszonyságoknak a krisztusi idôk óta ki nem veszett nyájasságával kúrálta magát. Ô még saját szemével látta a kötelességtudás és az önként adakozó vendégszeretet utolsó fantomjait! Amikor már a csont sem világít a nyüvek lerágta test helyén, akkor is felismerjük Ôt –: a hazatérô nábob szeretete továbbtündököl.
A "hetvenéves lehetne" Páskándi Gézának legszebb éveimben a közelében éltem, közvetlen elôdömnek tekinthetem. "Még bûnötök sincs, hát hogyan / lehetne igazságotok?" szólt hozzánk, már kezdetben. Újkori "babonák" veremmélyébôl, mint csapdában vergôdô vad vére, tört fel belôle honfibú meg szerelem. Akár a nagy kalandra hivatottakat, a költészetre figyelmeztette minden. / A szabadságra figyelmeztette minden. De mielôtt az elíziumi mezôk fölragyoghattak volna, vihar tépte szét a képzelt gyümölcsöskert virágszirmait... És amikor Géza azt találta mondani, hogy: "Zsebre dugtam a szárnyam"? — Persze, csak játszott velünk akkor is, s fôleg ôrzôivel.
Május 17-én felavatták Páskándi Géza szobrát Szatmárhegyen. S három napra rá kerül sor a Páskándi Géza emlékszoba megnyitására a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeumban. Végre jó helyre került, mondhatnók elégedetten. Egy olyan rendhagyó költôrôl, mint ô, ezt sose lehet tudni.
"A fásult én kiruccan egy kalandra"
P. G.
Már nem égsz a kíváncsiságtól
a nemfeledés fásultsága
a mélybe ránt — felszíntôl távol
ki-kiruccansz a más világba
mi mindenbe belebetegszik
a test (bár szívósabb ha vénebb)
agyadat vízszintesen metszik
függôlegesen fájó gének
míg mindent le nem vágtak rólad
a tûrhetetlenné vált tények
mindaddig vigasz a maholnap
s a meghalás merô merénylet
Ez a címe Balla Zsófia 2002-ben, a pécsi Jelenkornál megjelent legújabb verseskötetének.
"A cím — pontosít a szerzô — Kertész Imre egy korai interjújára utal. Sorstalanság címû könyvét 1985-ben kaptam meg Kolozsváron, s mert nagyon tetszett, attól kezdve figyelemmel követtem a szerzôt. Én is azt hiszem — és a kötet címadó verse errôl szól —, hogy mindaz, ami a második világháborúban történt és a Holokauszt, úgy vált az emberiség harmadik nagy történetévé, mint a görög–római mítoszok és a Biblia. Egy olyan tudás és egy olyan hivatkozási alap, amelynek ismertek a szereplôi, félszavakból értik egymást, tehát kulturális háttérként szolgál. És mint megkerülhetetlen tény, mint eredet, ott van most már ebben a kultúrában. A kötetet — folytatja a magyarázatot Balla Zsófia — szeptember elsején küldtem el a Jelenkornak, ez is bizonyítja, fogalmam sem lehetett, hogy az ihletet kiváltó szerzô Nobel-díjat fog kapni".
A kötet mind új verseket tartalmaz, olyanokat, amelyek még nem jelentek meg ilyen formában. Van négy olyan vers a Jegyzetlapok fejezetben, amelyek az erdélyi sajtóban láttak napvilágot. "Másfél évtizede ôrzöm ôket (Az oltszemi kastély, Az érem két oldala, Túl az erdôn, Rapszódia) — mondja a szerzô —, és most átdolgozva kerültek könyvbe".
A harmadik történetet, amelyre hét évet kellett várni, a költô a legfontosabb mûvének tartja. "Talán egy kicsit irányt változtattam benne — véli —, sok szempontból kidolgozottabb, elmélyültebb, mint eddigi könyveim".
Balla Zsófia legújabb kötetét 2002-ben Palládium irodalmi díjjal jutalmazták. (Ugyanezt a díjat vehette át Kovács András Ferenc is, Aranyos vitézi órák címû verseskötetéért).
Még látható, ahogy a réz eget
nyers, grafitszürke felhôk benövik,
akár a vadhús, fenn kinézeget
egy-egy pászma. Elernyed, megtörik.
Fordul a táj. Sivalkodó vonat
láthatárán ott ég az ég tovább –
fényes fémjén tûzzománc bevonat
a glóriát sugárzó fénynyaláb.
A vérmes századot átfúrtuk, mint a féreg:
berogy a múlt a magán-alagút felett.
A történelmet elfedik a törmelékek.
Rönkholtak alvilága fûti a gyepet.
Mire a mélységbôl az ég alá kiérek,
robogva életembôl irgalmatlanul,
kihûlnek fájdalmak, szavak, vidékek:
arcom elé a szürke felhôpenge hull.
Május 24-én ismét érdekes esemény színhelye lesz a Kolozsvári Magyar Opera színpada: Gombár Annamária —, aki már több mint tíz éve tagja az intézménynek — rendezôi vizsgaelôadásának tapsolhatunk. Azt mondják, vannak olyan szakmák, amelyhez "mindenki ért". Valószínûleg, így van ez az operarendezéssel is: bárkinek lehet ez irányú észrevétele, amelyet csalhatatlannak hisz. Talán nincs még egy olyan összetett és szubjektív megnyilvánulása a mûvészetnek, mint az operarendezés, hiszen a rendezô feladata az, hogy saját belátása szerint tárja a nézô elé a mûvet. Megfogyatkozott kolozsvári magyarságunk körében eseményszámba megy egy-egy énekes fellépése, bemutatkozása, tehát egy helybeli fiatal, magyar ajkú operarendezô munkája még nagyobb érdeklôdésre tarthat számot. Csak reménykedhetünk, hogy a közönség megtölti a nézôteret e rendkívül népszerû és a kolozsvári színpadon is többször játszott opera elôadásakor.
Az elôadás karmestere szintén debütál: Kulcsár Szabolcs számára újabb kihívás, megmérettetés ennek az operának a dirigálása. Elöljáróban Gombár Annamáriát a kezdetekrôl kérdeztem.
— Milyen gyerekkori élményeket ôrzöl a Kolozsvári Magyar Operáról?
— Három és fél éves voltam, amikor édesanyám elhozott az operába, ahol Erkel Bánk bánját adták elô. Még ha hihetetlennek tûnik is, azóta minden egyes Bánk bán elôadáson itt voltam, akkor is, most is a kedvenc operámnak tartom. Nem telt el hét, hogy ne jöttünk volna operába. Iskolás koromban az operábajárás folytatódott: akkor, a Brassai Sámuel Líceumban kötelezô volt a bérletvétel, ám ez akkor nem tûnt nyomasztónak, tehernek. Osztálytársaimmal lelkesen ültük végig az elôadást, mindenki eljött az operába, és nem fordulhatott elô olyasmi, amit manapság tapasztalok, hogy zeneakadémiás diákok életükben egyszer-kétszer ha megfordultak az operában vagy a filharmóniában. Így vált lételememmé a zene, az operamuzsika. Akkor iskolámban nagy hangsúlyt fektettek az általános mûveltségre: rendszeresen jártunk színház- és operaelôadásokra, múzeumokba. Szüleimmel otthon is gyakran hallgattunk operarészleteket.
— Hogyan kerültél érettségi után az operához?
— Volt egy nagyon jó barátom, aki akkoriban az operában dolgozott, és párhuzamosan énekelni is tanult, ô folyton az énektanulás különlegességérôl beszélt. Én erre azt mondtam: ugyan, ezt bárki meg tudja tanulni, szólhatnál az énektanárodnak, hogy hallgasson meg engem is. Másnapra meggondoltam, hogy ugyan, mi keresnivalóm lenne "zenei berkekben", ám már nem lehetett lemondani. Meghallgattak, így kezdtem el énekelni tanulni, és adandó alkalommal jelentkeztem egy versenyvizsgára az énekkarba. Sikerült, felvettek. 1991. április elsejétôl vagyok az opera tagja. Kisebb szerepeket is kaptam: elsô volt Kálmán Imre Marica grófnô címû operettjébôl Lidi szerepe, utána jött Verdi Nabuccójából Anna, Huszka Jenô: Lili bárónô címû operettjébôl a két nagynéni szerepe. Mai napig is szeretek énekelni, de mindig volt egyfajta hiányérzetem. Többet, mást szerettem volna, ezért fordult a figyelmem az operarendezés felé, és néhány évi várakozás után bátorságot merítettem, és felvételiztem a kolozsvári zeneakadémiára, operarendezés szakra. Két hely volt, úgy gondoltam: kevés az esély, de azért megpróbáltam. Ez is sikerült, és most itt állok az államvizsga küszöbén.
— Hogyan teltek el az egyetemi évek?
— Elsôéven Alexandru Fãrcas, a zeneakadémia akkori rektora volt a rendezéstanárom, vele dolgoztam másfél évet, utána átvett Terényi Ede professzor úr, negyedéven Katona Józseffel dolgoztam. Három különbözô ember, három különbözô stílus: mindhármuktól mást-mást tanultam meg. Egyetemi éveim alatt nem gátolt az, hogy "csak" egy áriát, avagy "csak" egy felvonást kell megrendezni, mindig igyekeztem többet csinálni: Így rendeztem részleteket Bellini Norma, Purcell: Dido és Aeneas, Mozart: A varázsfuvola címû operákból, valamint Poulenc: Az emberi hangját, amelyet a magyar operában is bemutattunk. Mindig igyekeztem hangsúlyozni a dramaturgiai vonalat.
— Hogyan esett a választás az államvizsga-darabodra?
— A Lammermoori Lucia a Kolozsvári Magyar Operában már rég nem ment, a díszletek megvoltak, s bármennyire is szeretett volna támogatni az intézmény vezetôsége, elképzelhetetlennek tûnt a mostani anyagi helyzetben egy teljesen új elôadás színrevitele: a Witlinger Margit által tervezett már meglévô díszleteket, kosztümöket használtam fel. A romantikus operairodalom kiemelkedô komponistái ugyan Verdi és Puccini, de azért nem kéne mellôzni a preromantikus triász képviselôit, így Donizettit sem.
— Ezt az operát a szerelem, a hatalomvágy és az intrika összefonódása iskolapéldájának is tekinthetjük. És persze, az elmaradhatatlan polaritás: a pozitív és a negatív szereplôk állandó párharca…
— Nem hiszem, hogy vannak csak pozitív vagy csak negatív szereplôk: ezt nagyon sarkított álláspontnak tekintem. Még ezekben a romantikus alkotásokban is összekapcsolódik egy figurában a jó és a rossz. Ami az intrikát, a hatalomvágyat illeti, gondoljunk a korra, amelyben játszódik a történet, és rögtön eszünkbe jut: az volt a természetes, hogy a lánygyermeket ahhoz adták férjhez, akihez a családnak érdeke fûzôdött. Enrico szereti a húgát, ez a második felvonásbeli szextettben is kifejezésre jut, amikor rádöbben arra, hogy mi lett ennek a kierôszakolt házasságnak a tragikus következménye. Szereti a húgát, de azért, hogy a család fennmaradjon, kénytelen ôtférjhez adni ahhoz a férfihoz, aki biztosítja a politikai stabilitást. Intrikák, mióta ember létezik, azóta vannak. Hatalomvágy? Akkor is, most is jelen van. Minden operában az élet egy-egy darabja tükrözôdik. Ha eltekintünk attól, hogy a szereplôk nemesemberek, vagy hol játszódik a cselekmény, Skóciában avagy másutt: szerelem-intrika-hatalomvágy most is megtalálható, a mi életünkben is.
— Hogyan történt a szereplôk kiválasztása?
— Hary Juditra tökéletesen ráillik a bennem élô Lucia-kép: törékeny, szôke, aki már megjelenésével sugallja a védtelenséget, az esendôséget — és mindehhez tökéletes vokális megfelelés is társul. Fülöp Márton fellépte az én államvizsga-elôadásomon óriási megtiszteltetés: ezt a szerepet ô már Budapesten is énekelte. Szabó Péter két hét alatt tanulta meg Edgardo szerepét, mondhatni, "beugrott", mert akire eredetileg osztottuk a szerepet, megbetegedett, és abban a lehetetlen helyzetben találtam magam, hogy nem fogok tudni államvizsgázni. Szilágyi János Raymondo szerepében újra megcsillogtathatja tehetségét. Borsos Edit Alicia szerepében debütál, és ez annál is érdekesebb és értékesebb, mert júniusban ô is államvizsgázik, egy teljesen más operával, tehát számára ez rengeteg többletmunkát jelentett, mégis szakított idôt arra, hogy a komoly felkészülés mellett nekem is segítsen, és fellépjen a vizsgaelôadásomon. Minden szereplônek nagyon hálás vagyok a komoly, felelôsségteljes hozzáállásért, és azért a lelkesedésért, amely végig áthatotta a próbaszakaszt. Ezenkívül még meg kell említenem Incze Gergely Katalint, aki pályám kezdetétôl segített, és most is oroszlánrészt vállalt a zenei részek betanításában. Kulcsár Szabolcs karmesterként debütál, ô is mindent megtett a produkció sikeréért. Ezért remélem, hogy az elôadás beváltja a hozzá fûzött reményeket.
— Mit tudsz mondani a szereplôkben rejlô drámaiságról, szenvedélyrôl?
— Amint már említettem, nem hiszek abban, hogy vannak csak jó vagy csak rossz figurák. Lucia az áldozat, nemcsak a környezete, hanem önmagának is. Megpróbál szembeszállni, de megtörik: mindig, mindenkivel szemben. Akkoriban ez volt a jellemzô. Enrico, aki csalárdsággal jutott jelenlegi vagyoni és társadalmi helyzetéhez, meg kell hogy védje azt, amit igaztalan módon szerzett meg; szereti a húgát, és hiszi, hogy ezzel a házassággal biztos hátteret teremt nemcsak saját magának, hanem a húgának is. Edgardo meglehetôsen következetlen figura: beleszeret egy ismeretlen nôbe, de amikor megtudja, hogy az halálos ellenségének a húga, kezdôdik a lelki felôrlôdés lassú folyamata. Annyira nyilvánvaló, hogy ez a szerelem magában hordozza a tragikus végkifejletet, és nem tud megküzdeni a helyzettel: feladja, öngyilkosságot tervez, amelyet végre is hajt, amikor megtudja Lucia halálhírét. Ahogy adódik egy olyan helyzet, amivel "nem tud mit kezdeni", feladja, és a halált választja. Háborog, lázadozik, és nem rendelkezik kellô lelki stabilitással, hogy képes legyen végigvinni egy gondolatot, végigélni egy érzést. Inkább feladja.
— Kitôl kaptál még segítséget az elôadás színreviteléhez?
— Meg szeretném említeni a mûszaki kollégáimat. Egy rendezônek a mûszak az, akivel együtt kell dolgoznia, akivel a kezdetektôl kommunikálnia kell, akinek a segítségére mindig szüksége van ahhoz, hogy a darab "álljon". Mire odakerülsz, hogy a mûvészekkel dolgozzál, addig már "túl vagyunk a nehezén". Van a munkának egy olyan része, amelyrôl ritkán hallani: de ez az a háttérmunka, amely nélkül egy elôadás sem jöhet létre. A siker nagymértékben függ a mûszakiak segítségétôl, hozzáállásától is: megkönnyítik a munkát, vagy nem. Messzemenô dicsérettel szólok a Kolozsvári Magyar Opera mûszaki karáról, akik még ott is segítettek, ahol nem lett volna kötelességük.
— Hogyan látod a karriered folytatását?
— Távlati terveim tanulmányaim magasabb szintû, magiszteri folytatása és ezután a doktorálás. És persze, minél többet szeretnék dolgozni.
— Nem gondolod, hogy többet és jobban tudnál dolgozni például külföldön?
— Nem hiszem, hogy van külföldi avagy belföldi karrier: ha létezik, akkor azt bárhol meg tudom csinálni. Nincs szükséged külföldre ahhoz, hogy karriert csinálj. Ameddig a Kolozsvári Magyar Operának szüksége van rám, addig maradok. Nyugodtan dolgozhatsz itt is, külföldön is. Eddigi külföldi tapasztalataim azt mutatják, hogy ott jobbak a lehetôségek: több a pénz, de a lelkesedés sokkal kisebb mértékben van jelen. Általában magas szintû szakmai tudásról tesznek tanúbizonyságot, és azt, amit kérsz, megcsinálják, de nincs az a lelkes odaadás, amit itt tapasztaltak.
— Mi a véleményed a hagyományos és modern operarendezés közötti ellentétrôl?
— Nem hiszek abban, hogy van hagyományos és modern rendezés. Csak jó és rossz rendezés van: az operarendezés esetében a jó rendezés az, amely nem hamisítja meg a zenét. A rossz rendezés, amely igen. Láttam olyan, mások által hagyományosnak nevezett rendezést, amelynek, véleményem szerint, alig volt valami köze a zenéhez, és láttam olyan, mások által modernnek nevezett rendezést, amely a zenét új megvilágításban tüntette fel, de hû volt hozzá. A modernség számomra nem azt jelenti, hogy meghökkentô, provokatív módon viszonyuljak a mûhöz, a zenéhez, és modernnek tartsam ezért magam, és a közönséget hibáztassam azért, mert "nem fejlôdött" a szintemre. Mindenekfelett az emberi érzések tükrözésérôl van szó, az igazi emberi érzésekrôl. Legnagyobb rendezônek Sztanyiszlavszkijt tartom, és az ô módszere az, amely engem teljes mértékben meggyôz.
— Mi a színpadi látványról való elképzelésed?
— A színpadi látványt illetôen mindig a pénzkérdéshez térünk vissza, jobban mondva, az anyagiak hiányához. Nincs pénz olyan kosztümök és díszletek készítésére, amelyek láttán a közönségnek "elakad a szava". Gyerekkorombeli emlék az, hogy amikor felment a függöny, a közönség önkéntelenül megtapsolta a díszletet. Ez ma már egyre ritkább, mert abból gazdálkodunk, ami van. Óriási szerencse az, hogy a színpadi technika nagyon sokat fejlôdött, és ezzel rengeteget lehet segíteni. Egy elôadás méltó színrevitele többmilliós költséggel jár, és ezt itt, egy államilag támogatott intézmény nem tudja magának megengedni.
***
— Hogyan látod Donizetti helyét a romantikus operakomponisták között? — kérdeztük a karmester Kulcsár Szabolcsot.
— Donizetti zenéjének megértéséhez ismernünk kell azt a kort, amelyben élt és alkotott. Azt mondják: a komponisták abban az idôben "két malomkô" között ôrlôdtek: egyrészt a közönség igénye, amely könyörtelenül kifütyülte a neki nem tetszô zenemûveket, és aki dallamos, fülbemászó melódiákat kívánt hallani, másrészt pedig a meglehetôsen szeszélyes és úrhatnám elôadómûvészek, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a zeneszerzô nagymértékben figyelembe vegye ötleteiket, és a lehetô legszebb és legnehezebben elôadható áriákat komponálja számukra. Donizettit ezért tartom szerencsés alkatnak: termékeny, invenciózus, dallambôséggel rendelkezô zeneszerzô, akinek sikerült megfelelni mind a közönség, mind az elôadómûvész igényeinek — és nem utolsósorban operái a mai napig is hallhatók a világ operaszínpadain. A romantika az operamuzsika terén sokrétû fogalom: a haladó romantikus mûvészet lényege egyfajta pátosz, forradalmiság, amely a XIX. század elsô évtizedeiben már érezhetô, és eltölti a kor haladó szellemiségeit; olyan lelkiséget feltételez, amely magában hordozza a nemzeti megújulás és a szabadságküzdelmekhez való felzárkózást. A romantika és a nemzeti fellendülés egyrészt a visszafordulást is jelentette a nemzeti múlt felé, ennek a jegyében íródtak ennek a kornak a nagyon népszerû regényei, az úgynevezett történeti regények, amelyeknek nagymestere Walter Scott, akinek regényébôl ihletôdött Cammarano, a Lammermoori Lucia szövegkönyvírója.
— Milyen tapasztalatokat szereztél a próbák során?
— Egy teljes opera levezénylése mindenki számára kihívás, így nekem is az. A Lucia minden operaház repertoárdarabja kellene hogy legyen, itt is több éven át szerepelt, és gondolom, szereplôhiány miatt került le a mûsorunkról, éppen ezért nagyon örvendek, hogy most újra hallhatja a közönség ezt a rendkívül szép, dallamgazdag operát. A társulat számára nem hiszem, hogy különös erôpróbát jelentene, éppen azért, amint már említettem, mert ez régen repertoárdarab volt. A produkciót szerintem most az teszi különlegessé, hogy kolléganônk vizsgarendezése. Azt tapasztaltam, hogy a próbák során mindenki kellô komolysággal és odaadással dolgozott — és ennek tükrözôdnie kell az elôadáson is.
Szervusztok! KARDOS ZALÁNNAK hívnak. 2003. május 11-én érkeztem, 3,1 kilóval és 52 centivel, szüleim és nagyszüleim nagy örömére. Mindenkit puszilok, Zalán.
Magyarországon Balaton parton munkalehetôség fiatal hölgyeknek go-go táncos munkakörbe. Jó kereseti lehetôség. Érdeklôdni: 0036-30-3313997.
Fájó szívvel és soha meg nem nyugvó lélekkel tudatjuk, hogy a szeretett anya, feleség,
BOGDÁN-CSÁKI ZSUZSANNA,
50 éves korában, tragikus körülmények között elhunyt. Temetése folyó hó 18-án, vasárnap du. 2 órakor a biharpüspöki temetô kápolnájából. LÁNYA, ZSUZSIKA ÉS FÉRJE, ISTVÁN. (0011)
A legelsô F1-versenyt még 1970-ben rendezték meg itt, majd 1988 és 1997 között hosszú szünet következett: a pályát 1997-es felújításáig kivették a versenynaptárból. Az Európai Unióban bevezetett dohány-ellenes kampány eredményeként a pálya, sajnos, jövôtôl ismét a "kispadra" kerül, valószínûleg Kína nagydíja fogja helyettesíteni 2004-ben.
A 4,326 km hosszúságú pályán 71 kört, azaz 307,146 km-t tesznek meg vasárnap, román idô szerint 15.00 órától a versenyzôk (a futamot a Románia 1 közvetíti élôben), akik közül ismét elég nehéz megtippelni a gyôztest, az erôviszonyok utóbbi idôben történt kiegyenlítôdése miatt. Esetleg segítséget nyújthatnak a tavalyi eredmények — a leggyorsabb kör: Michael Schumacher (német, Ferrari), pole-position: Rubens Barrichello (brazil, Ferrari), dobogós helyezések: 1. M. Schumacher, 2. Barrichello, 3. Juan Pablo Montoya (kolumbiai, Williams-BMW). Két dologról azonban nem szabad megfeledkeznünk: elsôsorban arról, hogy 2002-ben Barrichello, miután az elsô perctôl vezetett, az utolsó 100 méteren boxutcai parancsra átadta helyét rangosabb csapattársának, kiváltva ezzel a Száguldó Cirkusz tavalyi legnagyobb botrányát, tehát a végeredmény nem tükrözte teljesen a valós helyzetet. Másfelôl pedig azt is szem elôtt kell tartanunk, hogy azóta igencsak megváltoztak az erôviszonyok, és a Ferrari már korántsem rendelkezik olyan fölénnyel, mint akkor.
A pálya különben, lassú kanyarjaival és hosszú egyeneseivel az erôs motorral rendelkezô csapatoknak kedvez. Lóerô tekintetében márpedig a Williams-BMW vezet, azaz Montoya és Ralf Schumacher (német) könnyen a dobogóra kerülhet. Legutóbbi két gyôzelme miatt a Ferrari szintén esélyesnek számít, a néhány "lovacskát", amivel lemarad a Williamstôl, pótolja pilótáinak tehetsége és jobb aerodinamikája. A McLaren, amely kirobbanó formában, három futamgyôzelemmel kezdte az idényt és vezeti a pontversenyeket, de két hete mindkét autójával idejekorán kiesett, a "visszavágón" töri a fejét. Kimi Räikkönenre (finn) és David Coulthardra (skót) így szintén jó eséllyel lehet fogadni; mellesleg két éve éppen ez utóbbi emelhette feje fölé a gyôzelmi serleget. S ott van még a Renault is, a fiatal és nagyon tehetségesnek tûnô Fernando Alonsóval (spanyol) és Jarno Trullival (olasz), akiket már nem lehet csak úgy leírni, mint egy évvel korábban. A négy csapat közül az ô autóik "szíve" a leggyengébb, de az elmúlt két hétben némi változásokat eszközöltek rajta, s kipréseltek belôle még néhány lóerôt. Ehhez társul a remek aerodinamika, és máris ott van még egy dobogós helyezésre esélyes csapat. Érdekesség: az eddigi A1-Ringen tartott 14 futamból 6-ot nyert a McLaren, 2–2-t a Ferrari, a Williams és a Renault (utoljára 1983-ban, a francia Alain Prost révén), 1–1-et pedig már megszûnt csapatok.
A "száraz" erôspekulációkat azonban nem árt megtoldani egy meteorológiai jelentéssel is. Ha bízni lehet ezekben, akkor az idômérô edzésen, de a vasárnapi futamon is változó, nagyrészt esôs idô várható, ami minden taktikát és erôviszonyt felboríthat — emlékezzünk csak az idény elejére, Ausztráliára, Brazíliára!
Mindez azt ígéri, hogy vasárnap nem fognak unatkozni a pilóták, de a helyszíni és tévénézôk sem.
Amint már tegnapi lapszámunkban jeleztük, Baumgartner Zsolt, a Forma–3000-es nemzetközi bajnokságban szereplô Coloni Motorsport versenyzôje a Forma–1-es Jordan-Ford tesztpilótája lett.
A szenzációs bejelentés azon a csütörtöki, budapesti sajtótájékoztatón hangzott el, amelyen az érintett mellett részt vett Eddie Jordan csapatfônök, valamint Jánosi György leköszönô magyar sportminiszter is. Az autósport elitkategóriájában még sohasem jutott ilyen lehetôséghez magyar pilóta, vagyis sporttörténeti jelentôségû az esély.
— Tavaly óta folyamatosan a levegôben lógott a lehetôség, amely az elmúlt három hétben vált egyre biztosabbá. 2002-ben a Hungaroringen már belekóstoltam a Forma–1 világába, de ez sokkal komolyabb esély. Egyelôre még a Forma–3000-ben kell fokozatosan felgyorsulnom, de a Jordan tesztjein is tudásom legjavát akarom adni. Már most elkezdem az eddiginél is komolyabb fizikai felkészülést — mondta a 22 éves tehetség.
Baumgartner Zsolt július végén utazik Silverstone-ba, ahol üléspróbát vesznek róla, és "rászabják" az autót. Az augusztusi német és magyar nagydíjon részt vesz az istálló pénteki két-két órás tesztjén, amelyen még a Renault, a Minnardi-Cosworth és a Jaguar-Cosworth szerepel — ezek a gyakorlások elôzik meg a szabadedzést.
Eddie Jordan már régóta figyelte Baumgartner Zsoltot, s megítélése szerint jó döntést hozott a szerzôdtetésével.
— A legfontosabb érvnek Zsolt tehetsége és gyorsasága számít. Tavaly már folyamatosan figyeltük ôt a Forma–3000-es futamokon, s nagy hatást gyakorolt ránk a sebessége. De ezzel nem juthatott volna el idáig, ha nem látunk benne nagyobb fantáziát. Az összes fiatal versenyzônek az a célja, hogy bekerüljön a húsz Forma–1-es pilóta közé, s csak apró dolgok döntenek közöttük — mondta a roppant népszerû ír csapatfônök. — A Jordan csapat már nagy tapasztalatokkal rendelkezik a fiatal tehetségek felkutatásában és menedzselésében. Zsoltot sem a Forma–3000-ben vettük észre, már sokkal korábban ismertük. A megfelelô úton halad kitûzött célja felé, de még sok áldozatra van szüksége annak eléréséhez.
Baumgartner Zsolt névjegykártyája: Született: 1981. január 1. Magasság/testsúly: 1,78 m/74 kg. Internetes honlap: http://www.zsolt.baumgartner.hu. Eddigi pályafutás: 1994–1997: Go-kart (csapat: Tony Kart), 1997: Forma Ons Renault (Dark Dog Lechne R.T.), 1998: Forma Renault (La Filiére), 1999: Forma Renault 2000 (Cram Competition), 2000: Forma–3 (GM Motorsport), 2001: Forma–3 (Trella Motorsport), 2001: Forma–3000 (Prost Junior Team), 2002: Forma–3000 (Nordic Racing Team), 2003: Forma–3000 (Coloni Motorsport).
Eredmények: 1994: Go-kart magyar bajnokság, 2. hely az Intercontinental-A junior ketegóriában, 1995: Go-kart magyar bajnokság, 2. hely az Intercontinental-A junior kategóriában, 1997: Renault német-bajnokság, 2. hely, 1998: Évfolyam 3. hely La Filiére (Prost) iskola, 1999: Forma Renault 2000 Európa- bajnokság, összetettben 3. hely Forma Renault 2000 német- bajnokság, 6 futamgyôzelem, 2000: Forma–3 német-bajnokság, 13. hely, junior kategóriában 5. hely; Forma–3000-es nemzetközi bajnokság: 2002-es idény: 9. hely: Imola, 8. hely: Hockenheim, 7. hely: Hungaroring, 8. hely: Spa, 6 . hely: Monza, 2003-as idény: 7. hely: Barcelona.
Elképzelhetô, hogy Szabó Gabriella, a világklasszis atlétanô visszavonul a körülötte kirobbant doppingbotrány miatt.
Mint ismeretes, az 5000 méteren olimpiai bajnok futónô tulajdonában lévô autó csomagtartójában szerdán tiltott szereket találtak a francia–olasz határon. A kocsit közeli ismerôse, Daniel Vlad vezette, s a Pireneusokban fekvô Font-Romeuba tartott, ahol jelenleg 21 román atléta edzôtáborozik.
— Szörnyen érzem magam, hogy ez megtörtént. Nagyon kiborultam, s a visszavonulásomon gondolkodom — mondta Szabó.
A román szövetség, illetve a 24 éves csillag férje és edzôje, Gyöngyössy Zsolt tagadja, hogy az autóban doppingszerek is lettek volna. Szabó Amszterdamban tartózkodott az incidens idején.
Diavetítéssel egybekötött afrikai útibeszámolót nézhettek meg csütörtökön este az érdeklôdôk a kolozsvári Diákmûvelôdési Házban, a Napoca Kerékpáros Klub szervezésében. A Hegy Napjai hagyományos rendezvénysorozat keretében szervezett élménybeszámolót a 2003. január–februárjában lezajlott Africa Climb 2003 expedíció vezetôje, Kádár Arnold tartotta. Az expedíció keretében megmászták Afrika legmagasabb csúcsait — élen a Kilimandzsáróval, és meglátogatták a kontinens méltán világhírû nemzeti parkjait, a Manyarát, a Ngorongorót és a Tarangiret.
• Máj. 18.: Három évforduló erre a napra, mindhárom a tatami környékérôl: 1. Négy és fél évtizede, 1958-ban megírták a lapok, hogy a katalán fôvárosban, Barcelonában elôzô este befejezôdött 7. cselgáncs Európa-bajnokságon a 24 éves holland Antonius Geesink sikerrel ismételte meg elôzô évi rotterdami teljesítményét, ismét megszerezte a földrész abszolút bajnoka címet. Két egyéni gyôzelmet aratott, övé volt az elsôség a 4 danosok között, valamint az abszolút kategóriában is, ezenkívül hazája csapatát újabb ezüstéremhez segítette. 1953–1965 között 3 világ- és 10 Európa-bajnoki cím mellett az 1964-es tokiói ötkarikás játékokon olimpiai bajnok lett. 2. 40 esztendeje, 1963-ban a svájci Genfben zajlott az immár 12. Eb. Geesink, amely ismét kettôs gyôzelmet aratott. 3. Harminc év telt el az 1973-as madridi 22. Eb óta. A hat súlycsoportban két szovjet, 1–1 brit, francia, keletnémet és spanyol gyôzelem született. A csapatversenyt a Szovjetunió együttese nyerte.
• Máj. 13.: Háromnegyed évszázada, 1928-ban jelentették a sajtóügynökségek: egy nappal korábban az egyesült államokbeli Palo Altóban rendezett atlétikai versenyen az amerikai Emerson Spencer 47,0 mp-re javította a 400 m-es síkfutás világcsúcsát, amelyet addig, 1916 óta (!) két honfitársa, James Meredith és Binga Diamond tartott 47,4 mp-cel.
• Máj. 14.: Harminc éve, 1973-ban a budapesti FTC-tornász Magyar Zoltán elsô kiemelkedô nemzetközi sikerét aratta: megnyerte a lólengést a franciaországi Grenoble-ban rendezett jubileumi 10. Európa-bajnokságon. Pályafutása során 1973–1980 között 3–3 vb- és Eb-címet szerzett, és ezenkívül ô volt lólengésben az 1976-os montreali és 1980-as moszkvai olimpia gyôztese is. Grenoble-ben Dan Grecu, a román férfi válogatott jelenlegi edzôje bronzérmet szerzett.
• Máj. 15.: Erôsen megcsappant mezônyökkel rajtolt ezen a napon 65 esztendôvel ezelôtt, 1938-ban a 2. vívó világbajnokság. A felvidéki Pöstyénbôl a háborús hangulat miatt hiányoztak a magyar, német és balti államokbeli vívók. Így cseppet sem volt meglepô, hogy — a nôi tôr kivételével — valamennyi egyéni és csapatszám külön olasz–francia párharcot eredményezett. Férfi tôrben és kardban az olaszok 4, párbajtôrben a franciák 2 bajnoki címhez jutottak, míg a nôi tôr egyénit a csehszlovák Marie Sedivá nyerte. A következô teljes mezônyû világbajnokságra 1951-ig kellett várni.
• Máj. 16.: Hat évtized telt el azóta, hogy 1943-ban a magyar labdarúgó-válogatott — soraiban három NAC-játékossal, Perényivel, Bodolával ( aki 1939-ig 48-szor játszott a román válogatottban — ez, akárcsak a válogatottban lôtt 30 gólja, több évtizedig csúcsot jelentett!) és Tóth III-mal , valamint a Temesvárról Csepelre került Marosvárival (családi nevén Marksteiner, korábban Marcu néven a romániai válogatottban is szerepelt) Svájcot Bodola 2 és Zsengellér góljával 3:1-re legyôzte. Ez volt a nyertes csapat: Tóth György — Szûcs, Olajkár II., Szalay II. — Sárosi III., Perényi — Kincses, Marosvári, Zsengellér, Bodola, Tóth III.
• Máj. 17.: Még egy legendás mérkôzés a magyar válogatott történetébôl, immár 10 évvel késôbbrôl, 1953-ból: fél évszázada ekkor gyôzték le Sebes Guszti bácsi tanítványai a római olimpiai stadionavató ünnepség keretében 3:0-ra az olaszokat! A helsinki olimpiától eltekintve, ahol a késôbbi bajnok magyar csapat az olasz amatôröket 3:0-lal ütötte el a továbbjutástól, a meggypiros mez birtokosai utoljára 1925-ben, Milánóban nyertek a taljánok ellen. 1953-ban a 100%-os Aranycsapat lépett pályára a következô összeállításban: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Hidegkuti (Palotás), Puskás, Czibor. Puskás 2, Hidegkuti 1 gólt lôtt.
• Máj. 18.: 45 esztendeje, 1958-ban a lengyelországi Lódz városában befejezôdött a 6. nôi kosárlabda Európa-bajnokság. Bulgária csapata megszakította a szovjet Zbornaja 1950 óta tartó, 4 bajnoki címben megtestesülô sorozatát. Ezúttal a dobogón: 1. Bulgária (a döntôben 54:51 a szovjetek ellen), 2. Szovjetunió, 3. Csehszlovákia.
A fôvárosi Lucian Grigorescu teremben bonyolították le az idei évad Román Kupájának utolsó felvonását, a döntôben a Silcotub és az Oltchim csapott össze.
A találkozó érdekes küzdelmet eredményezett, a pályán folyó harc mellett a két szurkolótábor is külön "párbajt" vívott a lelátón. A játékra a nagy tapasztalattal rendelkezô Ion Serbu–Viorel Dobre bírói párost jelölte a szakszövetség, akik megfelelôen látták el a nehéz feladatot.
A sokszoros bajnok és kupagyôztes Oltchim (az oltyán gárda az utóbbi 12 esztendôben zsinórban nyerte a trófeát), miután néhány nappal ezelôtt elvesztette az országos bajnoki címet, most a kupadöntôn is vereséget szenvedett.
A végsô sikert az idei évadban hullámzó teljesítményt nyújtó Silcotub imponáló fölénnyel szerezte meg. A Gheorghe Tadici-tanítványok az elôdöntôben a bajnok Bukaresti Rapid ellen bizonyultak jobbnak, ezúttal pedig a 41 éves sokszoros válogatott Mariana Târcã (a Vâlcea megyei sporthivatal igazgatója, edzô és játékos) gárdáját fektették kétvállra. A remek játékkal elért fölényes gyôzelem magabiztosabb volt, mint arra a hatgólos különbségbôl következtetni lehetne, az utolsó negyedórában a Silcotubnak már tízpontos elônye volt, ekkor viszont a kitûnô taktikus Tadici mester lehetôséget nyújtott a tartalékjátékosoknak is.
A hálóôrök mindkét oldalon gyenge formában voltak, ám a többiek szinte egymást múlták felül: Jula bizonyult a legeredményesebbnek, 11 találatot ért el (nyolcat büntetôbôl), Farcãu, a jobbkezes jobbszélsô (!) egyszer sem hibázott, és a gyors ellentámadásokat is értékesítette (összesen 9-szer talált be az Oltchim hálójába). A további zilahi találatokon Motogna- Bese (4), Lazer (3), Buleschi (2), Morari (1) és Crab (1) osztozott.
A túlsó oldalon csak Roxana Gheorghe nyújtott átlagon felülit (10-szer volt eredményes) — sajnos, azonban a második játékrész elején megsérült.
Így a zilahi lányok jövôre kupagyôztesek kupájában való indulásra szereztek jogot, feledtetve idei gyengébb mérkôzéseiket.
Radványi Pál
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |