 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. május 21.
(XV. évfolyam, 111. szám)
Kedden terepszemlét tartottak a megye hivatalos személyiségei és a sajtó az E60-as mûútnak a megyeszékhely és Bánffyhunyad között fekvô részén. A prefektus, a megyei útigazgatóság fônöke, a megyei rendôrfôparancsnok és a közlekedésrendészet vezetôje többek között arra volt kíváncsi, milyen ütemben haladnak a munkálatok, illetve milyen hatása van a tegnaptól esedékes teljes útlezárásnak.
Munkásoknak mindent bele, sofôrök: türelem! — így lehetne összegezni a prefektus által a tegnapi helyszíni látogatáson tett javaslatokat. Vasile Soporan bejelentette: a javítási és korszerûsítési munkálatokat végzô Consorzio Pontello Tirrena Scavi SA olasz cég kérésére az E60-as nemzetközi mûútnak a Bánffyhunyad–Kolozsvár közötti részét mindkét irányban lezárják. Bizonyos feltételek betartásával a környéken lakók természetesen továbbra is igénybe vehetik az utat, a teher- és a gépkocsiforgalmat viszont elterelik.
Amint arról a Szabadság több ízben beszámolt, a finanszírozás folyamatossága ellenére a fenti szakaszon még mindig nem fejezték be a korszerûsítési munkálatokat. A javítás már évekkel ezelôtt elkezdôdött, de a szerzôdtetett cégek nem tettek eleget kötelezettségeiknek. Ezért a prefektúra kérésére az Országos Útügyi Igazgatóság felbontotta a szerzôdést a vállalattal, és a munkálatokra új tendert írtak ki. A nyertes cég vállalta, hogy rekord idôn belül befejezi a munkálatokat, viszont azt kérte: zárják le a forgalmat. Az olaszok arra panaszkodtak, hogy a sûrû forgalom miatt képtelenek megfelelô munkát végezni, és határidôre befejezni az út javítását. A forgalom lezárásáról a múlt héten döntött a megyei operatív bizottság.
A keddi terepszelme során a közlekedésrendészet képviselôi arról biztosították az újságírókat: mindenkit tájékoztatnak, pontosan melyik úton kell továbbhaladnia, mindenhol lesznek irányjelzô táblák. A munkálatok befejeztéig Kolozsvár a következô útvonalon közelíthetô meg: Bánffyhunyad — Magyarzsombor (Zimbru — Szilágy megye) — Magyarszentpál (Sînpaul) — Kisbács (Baciu).
Megtudtuk: a jegenyei, a magyarkiskapusi és az egeresbányai útelágazásnál járôr ügyel arra, hogy illetéktelenek ne tudjanak behajtani a lezárt útra.
Stefan Ciobotarenco, a Consorzio Pontello Tirrena Scavi SA kolozsvár képviselôje arról számolt be a prefektusnak, hogy jelen pillanatban több mint 400 munkás dolgozik. — Tíz hídból hetet már befejeztünk, a munka alatt levô három pedig nem nem okoz fennakadást a környék lakóinak, akik még igénybe vehetik ezt az útszakaszt. Ugyanakkor a 85 kisebb hídból csak 5 maradt még hátra — mondta Ciobotarenco. Hihetetlen dolgot hozott a megye vezetôsége tudomására: Szászfenesre még mindig nem végezték el a mûszaki dokumentációt. — Ilyen módon nem dolgozhatunk — tette hozzá.
Ugyanakkor Ciobotarenco arról számolt be, jelen pillanatban az olasz cég finanszírozza a munkálatokat, ugyanis az Országos Útügyi Ügynökségtôl még mindig nem kapták meg a szükséges 111 milliárd lejt. — Ne csodálkozzon senki, hogy adott esetben a munkálatok lelassulnak — jegyezte meg. Ezzel szemben a prefektus azt állította, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD — BERD) 400 milliárd lejt hagyott jóvá a javítás befejezésére. Vasile Soporan reményét fejezte ki, hogy maximum két hónap alatt ismét járhatóvá teszik a Kolozsvár–Bánffyhunyad útszakaszt.
A prefektus háta mögött viszont az olasz cég képviselôi szeptember-októberrôl beszéltek…
A nemrég életbe lépett korrupcióellenes törvény értelmében több választottunk az összeférhetetlenség állapotában van — tudtuk meg tegnap Silviu Hentztôl, a prefektúra fôtitkárától.
A tisztviselô szerint a megyében a közel ezer városi vagy községi tanácsosból 71 összeférhetetlenségi állapotban van. Ugyanez a helyzet 15 polgármesterrel és 10 alpolgármesterrel, valamint 16 megyei tanácsossal is. Bejelentette: Kolozsvár, Dés, Szamosújvár, Torda, Bánffyhunyad polgármesterének vagy alpolgármesterének nem kell lemondania tisztségérôl vagy valamely magán-, esetleg állami vállalat keretén belül betöltött vezetô beosztásáról.
Az imént említett jogszabály kimondja: helyi szinten a prefektus, az alprefektus, a megyei tanács elnöke és helyettesei, továbbá a megyei, városi és községi tanácsosok nem lehetnek valamely magáncég vagy állami vállalat tulajdonosai, ügyintézôi vagy vezetôtanácsának tagjai. Az érintetteknek június közepéig dönteniük kell arról, hogy a tisztséget vagy a céget választják-e.
A kolozsvári városi tanácsosok közül jelen pillanatban négyen vannak összeférhetetlenségi állapotban: Molnos Lajos (RMDSZ), Mircea Cretu, Ruja Nicolae (RNEP) és Remus Lãpusan (SZDP). Utóbbi a Munkaügyi Hivatal igazgatója, a többi három önkormányzati képviselô pedig a Közszállítási Vállalat (RATUC) vezetôtanácsának tagja. Horea Uioreanu (NLP) és Papp Emánul István (RMDSZ) helyzete még nem tisztázott. Utóbbi lapunknak korábban úgy nyilatkozott, szívesen lemond a tanácsosi tisztségrôl, ugyanis úgy érzi: a polgármester miatt tapasztalatával és ismeretével Kolozsváron nem szolgálhatja megfelelôen az adófizetô polgárokat.
Hentz ugyanakkor arról számolt be: az érintettek határidôre leadták a vagyonnyilatkozatot.
A sajtó kérésére Vasile Soporan prefektus beszámolt vagyonáról: 80 négyzetméteres, 1980-ban vásárolt panellakás, illetve 10 ezer eurót (alig) meghaladó bankszámla. Havi jövedelme: körülbelül 4 millió lej a Mûegyetemrôl (egyetemi professzor),illetve 16 millió prefektusi fizetés.
Tegnap tartották a Gheorghe Funar polgármester versus Vasile Soporan prefektus sértési és rágalmazási per újabb tárgyalását.
Amint arról lapunk tájékoztatott, a városvezetôt kellemetlenül érintette a kormány helyi képviselôjének a télen tett azon nyilatkozata, amely szerint Funart nem érdekli a hóeltakarítás, s nem foglalkozik megfelelôen ezzel a kérdéssel. A polgármester sértônek és rágalmazónak ítélte a kijelentést, és azonnal perbe fogta a prefektust.
Elfoglaltsága miatt a prefektus nem jelent meg a tárgyaláson, ugyanis a Kolozsvár–Bánffyhunyad útszakaszon zajló javítási munkálatokat tekintette meg. Vasile Soporant ügyvéd képviselte, a tárgyalást elhalasztották.
A következô tíz nap alatt véget érô belsô választásokat értékelte olvasóink számára Takács Csaba. Az RMDSZ ügyvezetô elnöke, aki az elmúlt években több alkalommal is elkészítette és elôterjesztette a tisztújítással járó választások szabályzatát, úgy véli, a szatmári kongresszus által elfogadott megoldás minden egyes platform számára biztosította az esélyegyenlôséget, sôt az SZKT-mandátumok többségének megszerzési lehetôségét is. Kifejtette: az RMDSZ vezetôsége a választásokat mindig tisztújításnak, a belsô ellenzék pedig a hatalomátvételhez vezetô egyik legfontosabb útnak tekintette. Úgy vélte, a választások megrendezése által a szövetség egyik legvitatottabb kérdéskörérôl sikerült a demagógiát lehántani. Hozzátette: céljai elérése végett a kritikus belsô ellenzék a bírósági perig jutott, ennek ellenére ma vesztésre áll.
Miron Mitrea tegnap Budapesten tárgyalt. A szállításügyi miniszter Csillag Istvánnal, a magyar gazdasági tárca vezetôjével tekintette át a két országot összekötô autópálya-építési programokat.
A tárgyalások egyik fô témája a Budapestet Bukaresttel összekötô sztráda nyomvonala volt, amely a IV. európai szállítási folyosó részét képezi, s amely hazai részen a Nagylak–Déva–Nagyszeben–Brassó–Bukarest nyomvonalon épül.
A két miniszter egyetértett abban, hogy ezen az autópályán kívül szükség van egy másik sztrádára is, amely az Ártánd–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó nyomvonalon haladjon, ez utóbbi ugyanis több fontos város összekötését oldaná meg, mint a IV. folyosón haladó autópálya.
Mitrea kíséretének Verestóy Attila szenátor, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetôje is tagja volt.
A hazai autópálya-tervekrôl és azok megvalósításának stádiumáról, az egyes sztrádaszakaszok finanszírozási forrásairól és kivitelezôirôl átfogó képet nyújt 12. oldali írásunk.
Kolozs megye prefektusa, Vasile Soporan tegnap délután tanácskozásra hívta össze a fontosabb kolozsvári médiaintézmények vezetôit. A vendéglátó arról akarta kikérni az újságírók véleményét, hogy a jövôben Kolozsvár központja milyen rendezvények színhelyéül szolgáljon. A résztvevôk zöme abban egyetértett, hogy ennyire sûrûn és ennyire mondvacsinált, komolyabb kulturális tartalom nélküli rendezvényekre, történelmi töltettel nem rendelkezô eseményekre nem szabad feláldozni a város központját.
Az egyetlen magyar sajtóorgánum, a Szabadság részérôl jelen lévô fôszerkesztô, Balló Áron azt javasolta, hogy ilyen rendezvényeket csak akkor tartsanak a központban, ha konkrét történelmi köze van a városhoz, annak kultúrájához vagy építészetéhez, egyébként külvárosi területeket kell a rendevények színhelyéül kijelölni. Az is elhangzott, hogy ha elkerülhetetlen egy-egy rendezvény fôtéri megtartása, akkor is legfennebb néhány órára zárják le a forgalmat, de semmiképpen sem több napra.
A prefektus a tanácskozás végén megígérte, hogy a jövôre vonatkozóan az itt elhangzott javaslatokat megszívleli, és kezdeményezni fog más, ehhez hasonló tanácskozásokat.
A kormány újra elemezni fogja a rádió- és TV-illetékrôl kiadott rendeletet, jelentette be hétfôn a kormánypárt képviselôinek Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) képviselôházi frakciójának vezetôje. A Mediafax szerint — SZDP forrásokra hivatkozva — Hrebenciuc rámutatott: a kormányrendelet elôírásai kapcsán sok elégedetlenséget tapasztaltak, magához a miniszterelnökhöz is számos panasz érkezett, ennek megfelelôen módosítják a jogszabályt. A hírforrás alapján tehát a rendelet — amely szerepel a képviselôház napirendjén — addig nem kerül megvitatásra az alsóházban, amíg a kormány nem módosítja azt. A hírügynökség jelentése szerint — ugyanazokra a forrásokra hivatkozva — a kormány a rendelet elôírásait bizonyos kategóriájú állampolgárok tekintetében módosítja majd, ami pedig a vállalatokat illeti, az adó összegét a bevételek nagyságrendjéhez igazítják. A hírrel kapcsolatosan lapunk Kelemen Hunor képviselôt, az alsóház média- és kulturális bizottságának tagját kérdezte:
A képviselô elmondta: a bizottság jelentése tartalmazza mindazokat a módosító javaslatokat, amelyek a kormányrendelet parlamenti elfogadásakor nélkülözhetetlenek. A kedvezményezettek körébe beletartoznak az egyesületek és alapítványok, a volt termelôszövetkezeti nyugdíjasok, azon szociális segélybôl élô személyek, akiknek a jövedelme nem halad meg egy bizonyos szintet, valamint a kis- és középvállalkozók, akik engedményben részesülnek.
A bizottság ezeket a könnyítéseket javasolta, ehhez képest, ha a kormány módosítani akar, és a módosításokat sürgôsségi kormányrendeletben állapítja meg, az rendben van, mondotta Kelemen Hunor, majd hozzáfûzte: ennél kevesebbet nem szabad, ennél többet viszont el lehet fogadni. — Például, hogy csak azok fizessenek, akiknek van rádiójuk és TV-jük, de tudomásom szerint ilyen módosítást a kormány nem szándékszik elvégezni — jegyezte meg a képviselô.
A másik probléma az eljárási móddal kapcsolatos: a bizottság jelentése elkészült, és a képviselôház Állandó Bürójának (ÁB) asztalán fekszik, bármikor napirendre lehet tûzni. Az ÁB természetesen dönthet úgy is, hogy nem tûzi napirendre a jelentés megvitatását, mondotta Kelemen Hunor, ez viszont a házszabály szerint a szabálytalanság és a szabályosság határán van, hiszen ha a jelentés határidôn belül elkészült, akkor kötelezô lenne a plenáris vita is.
A képviselô a továbbiakban kifejtette: a bizottság által elfogadott módosító javaslatokat egyébiránt RMDSZ képviselôk–nevezetesen Kelemen Hunor és Márton Árpád — fogalmazták meg, ezek viszont csak ôsszel léphetnek életbe, hiszen a szenátus is meg kell hogy vitassa. Ilyen szempontból tehát elônyös lehet egy sürgôsségi kormányrendelet, amely azonnal hatályba lép, és az eddigi kedvezôtlen viszonyokat megfordíthatja, illetve megszüntetheti azt a káoszt, amelyet a télen kibocsátott rendelet okozott.
— Sajnos, nem ismerjük a következô változatot, nem tudjuk, hogy a kormány milyen formában próbálja módosítani az elégedetlenséget kiváltó kormányrendeletet, de valószínû, hogy napokon belül fogunk tudni részleteket. Hangsúlyozom: nem tudunk elfogadni annál kevesebbet, mint amennyit a bizottságban el tudtunk érni. Az lenne jó, ha növelnék a kivételezettek körét, a legjobb változat pedig az volna, hogy ne fizessenek illetéket mindazok, akik nem rendelkeznek rádió- és tévékészülékkel — szögezte le Kelemen Hunor.
Ünnepélyes keretek között tegnap délelôtt az Expo Transilvania cég szervezésében megnyitotta kapuit a IV. CONMOB országos bútorvásár. A hatalmas érdeklôdés közepette sorra kerülô rendezvényen 96 cég mutatja be termékeit és szolgáltatásait az ország egész területérôl, ami a részvétel szempontjából rekordnak számít. A résztvevôk között egy holland cég is szerepel.
Mivel az egyes gyártó- és kereskedelmi cégek nagy bemutató területeket béreltek, pótsátrat kellett felállítani az Expo Transilvania Szamosfalvi úti kiállító csarnoka mellett, hogy valamennyi kiállító és résztvevô elférhessen.
A megnyitón Aurel Rizea, a hazai bútorgyártók egyesületének elnöke elmondta: a CONMOB egyre nagyobb hírnévnek örvendô rendezvény, amelyen a gyártók mellett a bútorkereskedôk is nagy számban részt vesznek. Ezért joggal remélhetô, hogy a vásár nagyszámú szerzôdés megkötésének is színhelyévé válik.
A CONMOB május 24-ig várja a látogatókat, érdeklôdôket, naponta 10 és 18 óra között. A vásár május 24-én 14 órakor zárja kapuit.
KOLOZSVÁRON VENDÉGSZEREPEL A SZEGEDI KORTÁRS BALETT. Carl Orff CARMINA BURANA címû mûvét Juronics Tamás koreográfiájában láthatja a közönség az Állami Magyar Színház termében, ma este 7 órától. A rendkívüli vendégjátékra a Temesvári Csiky Gergely Színház fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából kerül sor.
II. RÁKÓCZI FERENCRÔL EMLÉKEZIK MEG KÓRUSTALÁLKOZÓ KERETÉBEN a Kolozsmonostori Református Egyházközség, a Romániai Magyar Dalosszövetség szombaton, május 24-én, du. 3 órakor a kolozsmonostori református templomban (Bucegi utca). Igét hirdet Kállay Csaba lelkipásztor, elôadást tart Vincze Zoltán történész-tanár, jelen lesznek erdélyi kórusok, valamint a templom énekkara Kállay Tünde karnagy, és Magyarországról a nagyatádi vegyeskar Makkosné Maronics Melinda karnagy vezetésével.
A MAKRANCOS HÖLGY címû régi magyar filmet — Karády Katalinnal és Jávor Pállal a fôszerepben — május 22-én, csütörtökön du. 6 órától vetítik az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában.
ÉRDEKESSÉGEK A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL címmel emlékeznek körük névadójára a tordai Mihai Viteazul Fôgimnázium Balász Ferenc önképzô körének diákjai. A tevékenységet a Petôfi Társaság szervezi pénteken, május 23-án du. 4 órától az IKE-teremben.
RÉSZECSKEFIZIKA ELÔADÁS-SOROZATOT TART dr. Lovas István akadémikus május 22-én, csütörtökön du. 3 órától a BBTE Farkas/Kogãlniceanu utcai épületének 224-es termében, és május 23-án, pénteken reggel 8 órától a 226-os teremben. A Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézete és a BBTE Fizika Kara által szervezett tanárcsere program keretében sorra kerülô elôadások címe: Szimmetriák; Nagy energiás szóráskísérletek; Gyenge kölcsönhatás; A Nagy Egyesített elmélet.
DINNYÉS JÓZSEF BUDAPESTI DALTULAJDONOS koncertjére kerül sor az Agnus Rádió szervezésében május 21-én, szerdán délután öt órakor, az Apáczai Csere János Líceum dísztermében. Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.
NEMZEDÉKEK TALÁLKOZÓJÁT tartják május 31-én, szombaton Lugoson. További információk az alábbi telefonszámokon: 0256/354475; 337-587 Király Zoltánnál, 0256/352-160 Gelberné Szabó Erzsébetnél, 0256/353-240 a lugosi RMDSZ székházban Benczô Mária titkárnônél.
A KOLOZSVÁRI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM felvételi elôkészítôt tart a kollégium Farkas utcai (Kogãlniceanu utca 16.) épületében május 24-én, szombaton 9–16 óra között. Érdeklôdni a 0264/430-653-as telefonszámon vagy a reformat@personal.roe-mail címen lehet.
A Filmtett mozgóképes havilap májusi számának középpontjában a nagybetûs NÔ áll. A film és feminizmus találkozása nem csak a tematikus oldalakat, hanem bizonyos mértékben az egész lapot áfogja. Nô, kép, tekintet, vágy, szerelem — mindez olyan neves rendezôk filmjének szûrôjén át bemutatva, mind Pedro Almodovar, David Cronenberg, Christopher Nolan, olyan alkotások kapcsán, mint a Betty Blue, a magyar Szerelemtôl sújtva, a korabeli melodrámák és musical-ek elbûvölô, kedves szereplôitôl egészen a famme fatale-ig terjedô skálán.
Érdekes olvasnivalónak ígérkezik továbbá a Sas Tamás filmrendezô- operatôrrel készült interjú — aki szebb képet készít a hámló vakolatról, mint a frissen festettrôl —, majd a Magyar 20-ak rendezôportré-sorozata keretében bemutatott Enyedi Ildikó mágikus filmjeiben, a családi, baráti, szerelmi kapcsolatok szerteágazó- összefutó ösvényein utazgatunk.
A mûfajtörténet a melodráma-sorozat utolsó részével jelentkezik, amely egészen napjainkig tekinti át a zsáner fejlôdésének újabb állomásait. A Prima Materia két fiatal, tehetséges magyar rendezôvel ismertet meg, elsô játékfilmjük elkészülése kapcsán, míg az Amerikai plán rovat európai rezervátumba kalauzol — az "álomgyárba" került európai rendezôk rezervátumába. A Kortárs Art Jean-Jacques Beineix: Betty Blue-ját veszi nagyító alá, míg a rovat "magyar" változata Sas Tamás: Szerelemtôl sújtva cjmû 2002-es produkcióját taglalja. A mozikban jelenleg futó filmek kritikája után a filmverssé vedlett filmmese vezet a lapot záró hírcsokor felé.
Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület a Cross Religious Directions on Balkan Network-kal együttmûködésben július 13 és 19 között Kolozsváron, Algyógyon és Magyarvalkón szervezi meg a Cross Religious Directions on Balkan címû nemzetközi ifjúsági tábort. A tábor tartalmaz vallásos és egyébb témájú elôadásokat, különbözô mûhelytevékenységeket és a Szikra együttes koncertjét. A táborról részletesebben hamarosan az Erdélyi IKE honlapján lehet olvasni (www.ike.ro/cross), vagy a havonta megjelenô IKE Hírlapban. Érdeklôdni lehet továbbá a kolozsvári IKE irodánál (Mócok útja 84. szám, 400370-es irányítószám) vagy az 198-050-s telefonszámon. E-mail: zolix11@yahoo.com, vinczol@hotmail.com. A táborba való bejelentkezés határideje: június 1.
Július 15–20. között, Nyárádszeredán rendezik meg a III. Erdélyi Gitártábort rock, jazz, blues, flamenco és basszusgitár szakokkal. A szervezôk szállást és napi három étkezést is biztosítanak. Az oktatók: Man Alexandru, György Zsolt, Varga András, György Imola és Szép-Tóth György. További információk és feliratkozás a gitartabor@yahoo.com címen.
2003. május 22., csütörtök
Fordított nap. Felelôs tanárok: Kassay Ildikó és Czondi János.
17.00 Mágnás Miska (operett). Elôadják a XI. C osztály tanulói. Irányító tanár: Iszlai Enikô (Felvinczi György terem).
18.00 Festészeti kiállítás. Szervezô: Milchis Angela tanár (Carolus Clusius terem).
19.30 Irodalmi kávéház. Szervezôk: Fülöp Éva és Páll Gyöngyvér (Gelei József terem).
május 23., péntek
12.00–15.00 Vásárnap (az iskola udvara).
16.00–17.00 Díjazás (Felvinczi György terem).
17.30–20.00 Gálamûsor (Felvinczi György terem).
május 24., szombat
7.30 Kirándulás Torockószentgyörgyre.
10.30–11.00 Koszorúzás a Brassai-szülôház emléktáblájánál.
11.00–12.00 Istentisztelet a torockószentgyörgyi unitárius templomban.
Május 18-án a Zeneakadémia Stúdiótermében, a díjkiosztást követô gálamûsorral ért véget a III. Sigismund Todutã Elôadói Verseny, amely méltó folytatása annak a verseny- és fesztiválsorozatnak, amelyet a Zeneakadémia az elmúlt években rendezett. Gondolok itt a Mozart-fesztiválokra, a Bretan-versenyekre és nem utolsósorban a napokban véget ért Modern Kolozsvár V. Kortárszene Fesztiválra.
Idén hegedûre és zongorára hirdették meg a neves román zenetudós nevével fémjelzett elôadói versenyt, amely három fordulóban mérte le a benevezett fiatal elôadók technikai és mûvészi felkészültségét. A meghirdetett választható, azaz kötelezô programból a versenyzôk S. Todutã, Enescu, Silvestri, Tãranu, Voiculescu, valamint Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin, Liszt-mûveibôl játszottak, a három fázisban összesen öt mûvet. A rangos zsûrit Aurel Marc elnökletével neves mûvész-tanárok alkották: Ninuca Pop, a S. Todutã Alapítvány elnöke, Cecilia Franchini, aki a velencei B. Marcello Zeneintézetbôl látogatott a kolozsvári versenyre, Cornelia Bronzetti, aki az öt nap alatt mester-kurzusokat is tartott, Victoria Nicoale, aki a verseny szervezésében is oroszlánrészt vállalt, Valeriu Maior és Daniel Goiti. A zsûri döntése alapján, a zongora szakon az I. és III. díjat nem osztották ki, II. díjas lett Tamara Stãncel és Diana Cãtãlina Dava. Hegedû szakon III. díjat kapott Achindinov Alexandru, II. helyezést nyert Bogãtilã Ana, az I. díjat Kosza Ágnesnek ítélték oda. A fôdíjakon kívül dicséretet és részvételi oklevelet, valamint ajándékokat kaptak a résztvevôk. A díjkiosztás után a Zeneakadémia diákzenekarának kíséretével — vezényelt Emil Simon — Kosza Ágnes MozartA-dúr K. V. 219 nr. 5. Hegedûversenyét, Tamara Stãncel Beethoven III. c-moll Zongoraversenyét játszotta. Tamara Stãncel zongorajátéka alapos, jól kidolgozott technikára épül, aprótechnikája pergô, csillogó, akkordjai-felbontásai könnyedek, gördülékenyek, puhán simulékonyak, férfiasan virtuózak aszerint, hogy mikor mit követel a zenei történés. Zeneileg szép tónussal, érthetô frazírozással, szép hangszínekkel hozta felszínre a gazdag költôi tartalmat.
"A zenei tehetség kétségkívül nem kivételesebb más mûvészi tehetségnél, de jobban lenyûgözi az emberek képzeletét: nyilvánvalóbb és csábítóbb." (G. Duhamel). Kosza Ágnes hegedûjátékából a veleszületett tehetség sugárzása mellett mindig érezzük azt a nagy örömöt, amit számára a zene nyújt. Ami a technikai biztonságon, intonációs tisztaságon, meleg tónuson túl tényleg lenyûgözô a játékában, az a nagyfokú expresszivitás, amivel élvezi, "megéli a zenét", és örömét megosztja hallgatóival. Gratulálunk!
A Református Egyházközösség meghívására Bruce L. Rosenberg amerikai közgazdász egy héten keresztül a helybeli fiatalok körében töltött kellemes órákat. A vendég nyelvoktatással és informatikai tudnivalókkal járult hozzá az inkább diákokból álló hallgatóság általános mûveltségének bôvítéséhez. A hét napon keresztül megtartott nyelvórákon a magyarul is jól beszélô amerikai szakember történelmi, földrajzi és népmûvészeti ismeretekkel is szolgált. Szamosújvári látogatása során a kisváros vendége felkereste a helybeli Téka Mûvelôdési Alapítványt, és meglátogatta az örmény település fontosabb mûemlékeit, templomait és iskoláit.
Bruce L. Rosenberg többször járt Hargita megyében, de Szamosújváron most fordult meg elôször. Bevallása szerint ezután is szívesen visszatér a vendégszeretetérôl nevezetes erdélyi városba.
Mindentudás Egyeteme néven 2002. szeptember 19-én indult útjára — francia mintára — a népszerû elôadássorozat, amely szakmai szempontból, ugyanakkor közérthetôen mutatja be a nagyközönségnek a tudomány legfrissebb eredményeit. Az elôadások az egészségünkkel, szûkebb és tágabb értelemben vett környezetünkkel, illetve társadalmunkkal kapcsolatos alapkérdésekre adnak tudományos igényû válaszokat. A rendezvény fô médiatámogatója a Duna Televízió. Eddig 33 neves magyar tudós — többségében akadémikus — elôadását kísérhették figyelemmel a nézôk az elsô magyar mûholdas csatornán. Médiatörténeti eseménynek is nevezhetô Erdô Péter prímás, esztergomi érsek és Schweitzer József nyugalmazott országos fôrabbi közös áprilisi elôadása a keresztény húsvét, illetve a zsidó Peszách alkalmából.
A Mindentudás Egyeteménekelôadásait a budapesti helyszín után ezentúl Magyarország vidéki nagyvárosaiban is élôben láthatják a tudomány iránt érdeklôdôk. Az elsô elôadást május 14-én rendezték Veszprémben, amelyet július 10-én sugároz a Duna Televízió. A tervek szerint a jövôben — igaz, már csak a következô szemeszterben — Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és Pécsett is lesznek majd elôadások.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanasok elején régi feliratok gyûjtése közben, a Vargák tornyának udvarán lakó, azóta elhunyt Szabó Júlia három feliratra hívta föl a figyelmet: "Mutatok én maguknak olyasmit, amit még nem láttak!" Igaza volt, mert ilyen meglepetésben nem minden nap lehet része az embernek. A kész anyagot 1981 ôszén az Igazság mûvelôdési rovatának szerkesztôje, Sinkó Zoltán elfogadta, és egy vasárnapi számban szándékozott közölni. A szöveget kiszedték, a szedést betördelték. De nem jelent meg, mert a Nyírô János fia Istók feliratot meglátva, a Hofi mondása szerinti cenz ura így szólt: "Mi az, hogy »itt nyugszik Istenben«?" Szerinte, úgy látszik, négyszáz évre visszamenôleg ateistának kellett volna lennie mindenkinek. Ezután, bár elfogadták, sem az Utunkban, sem A Hétben nem látott napvilágot.
1.
Szent Lászlónak az 1092. évi szabolcsi zsinaton "a hívek holt testének eltakarításáról" hozott törvénye értelmében — "A ki [...] nem a templom mellé temeti az ô halottjait, tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vízen, kalodába zárva" — Kolozsvárt is a templomok köré temetkeztek. Idôvel azonban ezek a temetôkertek megteltek. Zsigmond király 1405. július 2-án Kolozsvár megerôsítésére kiadott kiváltságlevele lehetôséget adott arra, hogy az Óváron kívül épült várost is falakkal kerítsék. Több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a 3–4 ezer lakosú város a nagyszabású munkát — királyi segítséggel — elvégezze. Az új falak keleti, délnyugati és nyugati szakasza kettôs volt, itt a vastag, mellvéddel ellátott magas fal elé, a vizesárok szélére egy kevésbé vastag, alacsonyabb falat is építettek, hogy ostrom esetén az ellenség rohamait ez is megnehezítse. A két fal közti kb. 6—7 m széles területet kôkertnek, ritkábban kôköznek nevezték, és kezdettôl temetkezôhelynek használták.
Helyszûke miatt itt nem lehetett sírkövet állítani, ehelyett a külsô, alacsonyabb fal belsô vagy a belsô, magasabb fal külsô oldalának valamelyik hant fölötti kövét megcsiszolták, szélét keretnek faragták, s e kis felületbe vésték az elhunyt nevét és halálának idôpontját. Apró betûvel sem fért el itt hosszabb szöveg. Ezek tehát nem sírkövek, hanem sírfeliratok. A hitújítás nyomán a latin mellett megjelentek a magyar nyelvûek is. Késôbb, kevés kivételtôl eltekintve, csak magyar nyelvû feliratokat készítettek.
A XIX. század elsô felében még 43 kôkerti sírfeliratot tartottak számon. Nemrég csupán ötrôl tudtunk: négy magyar és egy latin nyelvûrôl. Ezek közül négy eredeti helyén, egy a Házsongárdi temetôben, a Csejthei Jelen család kriptájának falában van.
Néhány nappal ezelôtt azonban, a régi nevén Csörgô (Bethlen, Baba Novac) utca 15. szám alatti ház felújítása során a vakolat alól újabb felirat került elô. Második sorának elsô betûje nem I, hanem T — felsô, vízszintes része rövidebb, mint az elsô sorban lévô IT t-jének, ugyanakkor talapzata ennél jóval rövidebb —, a negyedik nem K, hanem L. Bár e sor közepén a kô megsérült, halványan kivehetô az egykori C nyoma. A sor végén lévô IA a következô sor elején lévô NOS-hoz kapcsolódik. A T-t illetôen láthatjuk, hogy a bizonytalan kezû kôfaragó ahány t-t vésett, annyiféle lett: a harmadik sorban lévô KATA t-jének vízszintes része is suta, csak elsô fele van meg. Ami a "nôs leányokat" illeti, csak annyit, hogy ilyenek még ma sem szaladgálnak mifelénk. A felirat szövege ily módon, az eddig közöltekkel ellentétben, a következô:
IT FEKZIK PECHI
THOL(C)HERES IA(-)
NOS LEANIA
KATA A(nno)D(omini) 1585
Mai olvasata: Itt fekszik / Tölcséres Já- / nos leánya / Kata, az Úr 1585. esztendejében.
Az idô tájt e nevet, egyebek mellett, Theolcheresnek írták, de a kôfaragó az akkor eo-vel írt ö elsô betûjét kihagyta. A betûkihagyások, egybeírások eléggé gyakoriak a korabeli sírfeliratokon, nem minden kôfaragó volt írástudó annak idején.
Az apa nevének elsô tagja, a Pécsi, arra utal, hogy ô vagy valamelyik elôdje Pécsrôl került Kolozsvárra. A ’tölcsérgyártó’, ’bádogos’, fôleg ’ablakszemek ónkeretét készítô mesterember’ jelentésû, ma nem használt, valamikor XVIII. század vége felé, a XIX. század elején kihalt név annak idején gyakori volt. Nem egy korabeli kolozsvári Tölcséresrôl tudunk. Minthogy akkori helyesírásunk még nem alakult ki véglegesen, még nem volt egységes, ugyanazt a hangot többféleképpen jelölték — emellett az ö egyes helyeken e, az é az í-zô nyelvjárásban í volt —, a Tölcséresnek, akár más, annak idején lejegyzett névnek, több írott változata ismert: Thewlcheres, Theolchyeres, Theolcheres, Teolcheres, Telcheres, Theolchieres, Teolchyres, Teolczieros stb.
A Tölcséres nevûek közül módos polgárként többen részt vettek a város vezetôségében. Így pl. 1603-ban és 1606-ban Thölcszeres Ádám és Thelcheres Lörincz a tanácsnak, a száz férfiaknak a tagja volt, 1617-ben Teolchieres, másképp Teölcheres Thamas a száz férfiak újonnan választott tagja, 1623-ban ugyanô és Teolczieres Péter. 1623-ban Teölcheres Thamas tanácsi tisztsége szerint városgazda. Kohn Hillel és Zsakó Gyula 1911-ben közzétett házsongárdi sírkôösszeírásában még szerepel Teolceres András 1632. évi sírköve. 1648-ban Tölcséres István peres ügyben tanúvallomást tett.
A tölcséresek céhszabályzatát nem ismerjük, de céhjelvényük 1623-ból, Tölcséres Péter betûjegyével együtt, a Szent Mihály-templom déli nagy ajtójától keletre lévô ablak bélésének egyik kövére vésve látható, a nyugatról számított második nagy ablak bélésén pedig 15–20 cm átmérôjû körben TA és TL betûjegy. Az elsô föltehetôen Tölcséres Andrásé. Az 1623. évi számadások Tölcséres Péter és Ferenc nevét emlegetik. Tölcséres Péternek az unitárius egyház tulajdonában lévô, 1636-ban készített díszes, aranyozott kelyhébôl és felesége betûjegyét viselô, ugyancsak 1636. évi hímzett kehelytakarójából arra következtethetünk, hogy e mesterség jól jövedelmezett.
A Jakab Elek háromkötetes Kolozsvár történetét kiegészítô 1831. évi térképen látható, hogy a Közép (Deák Ferenc) és Szentegyház utca közti Csörgô (Bethlen) utca keleti oldalának teljes hosszát a még álló városfal alkotja. Az 1870. évi térképen hasonló a helyzet. Az utca keleti során a házak a részben lebontott városfal maradványára vagy alapjára épültek úgy, hogy az utca keleti sora mind a mai napig a városfal belsô vonalával azonos. Valószínû, hogy a most felszínre került sírfelirat a keleti oldalon lévô kôkert belsô, nagyobbik falának külsô oldaláról a mostani 15. szám alatti ház építése során került jelenlegi helyére.
Jövôjét illetôen, a jelenlegi helyzetben, mielôtt valaki a felirat "építési engedélyét" kezdené firtatni, talán megfelelôbb lenne egyelôre ismét levakolni.
A Szabadságban olvastam: "a Román Posta által menedzselt ûrlappostázás nem kifejezetten nyugat-európai szinten folyik." Meg vagyok elégedve, mert már el is felejtettem, mikor kaptam meg az adóbevallási ûrlapot. Volt az ûrlap mellett a borítékban rubrikamagyarázat, hogy melyik adóféleséget hová kell vallani, s még egy papír a válaszboríték mellett. Ez cimborásan csevegett: tudassam az adóhivatallal, ha nincs bevallani való jövedelmem. Nem látok ebben semmi nem európait, csak azt állapítom meg, hogy nem vagyok hozzászokva a vallomásokhoz. Levelezésünkben adódik egy kis esztelenség, de nélküle rosszul érezném magam, annyira hozzászoktattak. Egyszerûen azért levelezek a hivatallal, mert a jövedelmem már a forrásnál adózódik. Ügyemet a válaszboríték postázásával lezártnak tekintem, de megvallom én majd, ha a nyugdíjam meghaladja az ötmilliót, s eladom a kecske gidóját, s pénzhez jutok. Most csak úgy okvetetlenkedem: mire fel vagyok a Tordai Adóhivatal levelezô partnere, legszívesebben Brüsszelbe küldeném a papírkámat, ha már minden euróban, dollárban számítódik a lejes forgalmú országban. Lakhely szerint a várfalvi polgármesteri hivatalhoz tartozom, miért nem ott rebegem vallomásomat?
Ez smafu. János bácsi levelet kapott, miszerint 2003 januárjától a bérlô a földjét nem igényli. Ezt a levelet János bácsi mint újévi ajándékot is megkaphatta volna, de nem most, májusban, hanem a múlt év augusztusában, szeptemberében, amikor a 2002–2003-as gazdasági év beindult. Az egyoldalú egyéni szerzôdésbontást János bácsi háromnegyed éves késéssel veszi tudomásul. Teszi ezt a vállalkozó büntetlenül. Ôt nem ilyen papírka postázására szólította az adóhivatal. Ô a bérbeadónak már a múlt évben el kellett volna hogy küldje a "fisã fiscalã" nevezetû ûrlapot. A bérlôt felszívta a szivárvány, János bácsi maradt az adóbevallási ûrlappal, aminek a D pontjában ott szerepel a bérbeadásból származó jövedelem. Vannak 2000 táján ködbe veszett bérlôk, akiknek eszük ágában sem volt megadni a szerzôdésben feltüntetett bérleti díjat. Megszedték magukat, urasan leléptek. Perrel, bírósági úton kötelezni lehetett volna ôket, de a hektárnál kevesebbet bérbe adó nem látta érdemesnek — sok fél hektár hektárrá megy.
Ma letelik az adóbevallás határideje, jöhet a fiskális a legális huncutsággal holnap, pénteken János bácsihoz. Aztán kezdôdhet a rekcum, a büntetés. A szinte mindenkit érintô földadó ideig-meddig a levegôben lóg, de a bérbeadásból származó jövedelemé nem. Ez a kollektivizálás elôtti állapotokra emlékeztet, amikor a részes munkáltatót, a bérbeadót kulákká ütötték, elvitték nádvágni meg más építô munkára, hogy legyen kanális.
Ismét pusztítottak, sírt gyaláztak a kolozsvári Házsongárdi temetôben. A múlt hét végén az orientalista és nyelvész gróf Kuun Géza síremléke került sorra: a tettesek egy életnagyságú, kezében rózsaszálat tartó leányalakot ábrázoló, értékes bronzszobrot feszítettek le a tudós síremlékérôl. A 19. század második felében élt Kuun Géza klasszicista stílusú svéd gránit síremlékét rövid idôn belül már másodszor rongálták meg, ugyanis a Házsongárdi temetô egyik legmûvészibb alkotásáról egy hónappal korábban a gróf feleségének dombormûves portréját, illetve a gróf és felesége arcképét övezô koszorút lopták el azonosítatlan tettesek.
A feltételezések szerint színesfém-tolvajok próbálták meg ellopni az utolsó erdélyi mecénás fôurak között számon tartott, a Magyar Fôrendház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöki tisztségét is betöltô tudós, az Erdélyi Irodalmi Társaság elsô alapító elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnoka síremlékén állított szobrot azért, hogy eladják.
A magyar kultúra több jeles személyiségének örök nyugalmat adó Házsongárdi temetô számos, pusztulófélben lévô, értékes magyar síremlékének megóvása a sírgyalázók felelôtlen akcióitól már régóta foglalkoztatja a magyar közvéleményt, ennek érdekében hozták létre néhány évvel ezelôtt a Házsongárdért Alapítványt, amely lehetôségeihez, valamint anyagi és emberi erôforrásaihoz mérten az utóbbi években valóban példaértékû tevékenységet fejtett és fejt ki napjainban is a síremlékek, a megmaradt eredeti mûalkotások rendben tartásáért, megôrzéséért és megmentéséért.
Az alapítvány mûködtetôinek feladata viszont egyáltalán nem könnyû, hiszen az illetékes állami szervektôl nem kapják meg azt a segítséget, támogatást, amelyre igazán szükségük lenne ahhoz, hogy valóban hatékonyan léphessenek fel. Jól tudjuk: a kolozsvári városvezetés inkább gáncsolná, mintsem elôsegítené a magyar síremlékek megmentéséért folyó tevékenységet, sôt a funarióta diktatórikus rezsim szemében azok az emberek valóságos hôsként tündökölnek, akik emlékplaketteket, szobrokat feszítenek le a magyar sírokról, de minden egyéb olyan cselekedetet is elkövetnek, amelyek a magyar nemzeti hagyományok ôrzését, óvását és ápolását akadályozzák.
Nagyon szomorú, hogy a nacionalista, szélsôséges politikát immár évek óta beengedik a temetôkbe is. Hogy már nemcsak az élôk, hanem a holtak között is egyesek gátlástalanul, szenvtelenül és teljesen emberietlenül etnikai megkülönböztetéseket tesznek. Ez magyar volt, ez nem, következésképpen itt lehet rombolni, amott pedig nem, jóllehet elvileg a templomon kívül a temetô kellene hogy legyen az a hely, amely szent és sérthetetlen. Ahol nincs gyûlölet, vallási, faji diszkrimináció, megkülönböztetés, hanem csak az élô vagy a holt ember számít. Ilyenformán pedig mindenki egyformán tiszteletet, kegyeletet, megbecsülést érdemel, és semmiképpen sem gyalázatot, megalázást, megcsúfolást.
Meglehetôsen tévednek tehát azok, akik azt hiszik, dicsô tettet követnek el, ha évszázados örökséget, értékeket, emlékeket rombolnak le, semmisítenek meg, elpusztítják azokat a köveket, amelyek a magyarság évszázados történelmi múltjának meghamisíthatatlan, kézzelfogható bizonyítékai. Mindez nem dicsôségre, hanem szégyenre, primitívségre, barbárságra vall. Vajon hogy éreznék magukat azok az emberek, akik ilyen cselekedeteket követnek el, illetve karba tett kézzel nézik a történéseket, ha hasonlóan járnának el mások velük szemben?
A feltételezések szerint utóbb a temetôtolvajok nem kimondottan nacionalista indíttatásból loptak, romboltak. Gróf Kuun Géza síremlékérôl is valószínûleg színesfém-tolvajok feszítették le a leányalakot ábrázoló bronzszobrot azért, hogy eladják, értékesítsék. Következésképpen a szegénység, a pénzhiány miatt kerülnek egyesek olyan helyzetbe, hogy már a temetôkben keresik az ellopható értéktárgyakat. Természetesen mindez nem mentesíti a tetteseket a felelôsség alól.
Érdekes módon a sok hasonló, bronzból készült mûemlék közül éppen a gróf Kuun Gézáé tûnt a legszimpatikusabbnak. Ami részben érthetô is, hiszen a szobor a temetô egyik legmûvészibb alkotása. De ha üzletrôl van szó, akkor félô, hogyKuun Géza síremlékének leányalakja után akár Mátyás király szoborcsoportja is szóba jöhet, amely nincs is túl magasan, így könnyen leszerelhetô egy-egy darab belôle…
A következô tíz nap alatt véget érô belsô választásokat értékelte olvasóink számára Takács Csaba. Az RMDSZ ügyvezetô elnöke, aki az elmúlt években több alkalommal is elkészítette és elôterjesztette a tisztújítással járó választások szabályzatát, úgy véli, a szatmári kongresszus által elfogadott megoldás minden egyes platform számára biztosította az esélyegyenlôséget, sôt az SZKT-mandátumok többségének megszerzési lehetôségét is. Kifejtette: az RMDSZ vezetôsége a választásokat mindig tisztújításnak, a belsô ellenzék pedig a hatalomátvételhez vezetô egyik legfontosabb útnak tekintette. Úgy vélte, a választások megrendezése által a szövetség egyik legvitatottabb kérdéskörérôl sikerült a demagógiát lehántani. Hozzátette: céljai elérése végett a kritikus belsô ellenzék a bírósági perig jutott, ennek ellenére ma vesztésre áll.
— Vége felé közelednek az RMDSZ belsô választásai. Politikai szempontból hogyan értékeli a lezajlott megmérettetést?
— A belsô választások lebonyolítása, az ezzel járó tisztújítás olyan politikai folyamatot zár le az RMDSZ-ben, amelyrôl a szövetség talán a legtöbbet vitatkozott, s amellyel korábban a sajtó is sokat foglalkozott. De a belsô választások kérdése tulajdonképpen álvita volt. A brassói kongresszuson hozott vonatkozó határozatával a szövetség megvalósíthatónak tûnô célt tûzött maga elé. Idôközben viszont újra meg újra kiderült, hogy az elképzelés nem egyezik megvalósításának politikai és anyagi lehetôségeivel. Ezt a kérdést egyesek az RMDSZ legélesebb belsô vitájává próbálták tenni. A választások megszervezését és lebonyolítását a szövetség vezetôsége mindig elsôdleges feladatának tekintette, de annak politikai, szervezeti és anyagi feltételeit mindig figyelembe vette. Látszólag szabályzati és ügyrendi vitává alakult az a kérdés, hogy milyen szabályzat alapján ejtsük meg a választásokat. Tudtuk, hogy nem errôl van szó. A szövetség belsô ellenzékének egyik markáns csoportja azonban a különbözô fórumokon elfogadott szabályzat szerinti belsô választásokat a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) ülésein óriási vitává alakította. Amikor az 1996-os választásokat követôen a konszenzus kialakulni látszott, a választásokat ismét azok nem tartották idôszerûnek, akik megrendezésüket korábban leginkább szorgalmazták.
— Mi volt a különbség a két elképzelés között?
— Az RMDSZ vezetôsége a választásokat mindig tisztújításnak, a belsô ellenzék pedig a hatalomátvételhez vezetô egyik legfontosabb útnak tekintette. Amikor látták, hogy ez számukra adott pillanatban nem válik lehetségessé, akkor az egész ügyet szabotálták. A dévai SZKT-n, a kormányba lépést követôen, egyedül mi tartottuk fenn a választások szükségességét. A belsô ellenzék ezzel nem értett egyet, s ezért számára a választások megtartása nem tûnt idôszerûnek. Ám néhány hónap múlva ismét azzal a váddal illeték az RMDSZ-vezetést, hogy nem tart belsô választásokat. A szövetség vezetése összesen öt alkalommal terjesztette elô a választások szabályzatáról szóló határozattervezetet, négyszer SZKT-n, ötödször a szatmári kongresszuson. Ekkor került végre nyugvóra ez a kérdés. Miután Tôkés László, a volt tiszteletbeli elnök olyan peres hercehurcába rántotta az RMDSZ-t, amely a szövetség megszüntetéséhez vezetô bírósági végzéssel is járhatott volna. Ha ugyanis kiderült volna, hogy az RMDSZ vezetô testülete nem a törvényeknek megfelelôen mûködik, ez a szervezet bíróságilag történô felszámolását vonta volna maga után. Errôl annak idején keveset beszéltünk.
— A választásokat az SZKT sem szavazta meg...
— A belsô ellenzéknek az RMDSZ egyetlen szempontból fontos: vagy ôk vezetik, vagy pedig nincsen. A választás jó ürügy volt arra, hogy a szövetség iránti bizalmat gyengítsék. Egyre csak azt hangoztatták, hogy az RMDSZ vezetôsége nem akar belsô választásokat. A szatmári kongresszus elôtti utolsó halasztás alkalmával a már egyeztetett, területi elnökök által elfogadott, s az elôzô kongresszuson közvetlen, általános és titkosként meghatározott, tehát nem normatív rendszer szerinti választások gondolatát elvetették. Az ellenzék azt kérte, hogy a platformoknak, az ifjúsági és más szervezeteknek külön helyeket tartsunk fent az SZKT-ban. Ekkor az SZKT többsége feleslegesnek érezte a választást, hiszen a meglévô normatív rendszeren nagy költséggel keveset változtatott volna. Így az SZKT a választási szabályzat elfogadását a kongresszusra bízta. Ez annak is következménye volt, hogy a politikai huzavonák eredményeképpen a korábban elôterjesztett szabályzatot nem tudtuk elfogadtatni. Az RMDSZ mindig tisztességesen, a megfelelô kockázatok bemutatásával járult a plénum elé, de állandóan elôtérbe kerültek azok az érvelések, amelyek az ellenzék részérôl jöttek, s egyértelmûen politikai jellegûek voltak.
— A kongresszus elfogadta a szabályzatot, s eszerint az új SZKT 61 helyére RMDSZ-tisztségviselôk kerülnek, további 85 helyet pedig a választásokon kellett betölteni. A szabályzat szerint egy adott platform megszerezhette volna mind a 85 helyet? Azaz biztosítva volt-e annak lehetôsége, hogy jó kampánnyal bármelyik platform abszolút többséget szerezzen az SZKT-ban, s így átvegye a hatalmat a szövetségen belül?
— Az általunk elkészített eredeti választási szabályzat szerint sem területi elnökök, sem parlamenti képviselôk vagy szenátorok számára nem volt elôre leosztott mandátum. Érdekes módon ez sem tetszett a belsô ellenzéknek, pedig annak alapján ki-ki a maga megyéjében egyszerû RMDSZ-jelöltként, platform-, illetve társult szervezet jelöltjeként egyenlô eséllyel vehetett volna részt a választáson. Meggyôzôdésem, hogy a szabályzatot támadók — politikai elemzéseik alapján — nem látták abban biztosítva a többség megszerzését. Egyetlen formát szorgalmaztak: olyan fenntartott helyek beiktatását, amelyek esetében maximális sikerre számíthattak, de azzal az egyszerû RMDSZ-tagnak nem lett volna esélye bejutni. Mi a megyéknek is megadtuk azt a választási lehetôséget, hogy maguk döntsék el: általános, közvetlen és titkos, avagy közvetett és titkos választásokat rendeznek.
— Vita volt arról is, hogy ki szavazhat: csak az RMDSZ-tagság vagy pedig valamennyi erdélyi magyar...
— Minden egyes szavazót csak állami költségvetési háttérrel lehetett volna megszólítani, s például Kolozs, Arad vagy Temes megyében még talán úgy is lehetetlen lett volna közvetlen választásokat rendezni. Az ellenzék azt kívánta, hogy minden magyar szavazzon, ami törvénytelen lett volna, hiszen a bejegyzett alapszabályzat értelmében csak az RMDSZ tagsága vehet részt a szövetség döntéseiben. Ez is bizonyítja, hogy mennyi ellentmondás volt az elôzô idôszak vitáiban, amelyeknek az ellenzék szempontjából komoly politikai hátterük volt. Az RMDSZ-nek át kellett hidalnia ezeket a vitákat. Akkor is, ha ezáltal imázsveszteséget szenvedett. Azt akartunk ugyanis, hogy biztosítva legyen az RMDSZ belsô szereplôinek a teljes esélyegyenlôsége, attól függetlenül, hogy milyen platform, politikai irányzat képviselôi, és a törvényes elôírásokat tartsuk tiszteletben. Rendezhettünk volna ugyan egy nagy, dicsôséges választást is, ahol kiderült volna, hogy míg a parlamenti választásokon az RMDSZ begyûjti a 8 százaléknyi szavazatot Romániában, s ennek köszönhetôen jogosan és egységesen képviseli a romániai magyarságot, a belsô választásokon jóval kevesebben vesznek részt. Nehéz lett volna kudarc esetén az országnak és a világnak elmagyarázni, hogy a más szervezési és anyagi háttérrel rendezett belsô választásokon például miért csak 2-300 ezer magyar vett részt.
— Nyugvópontra jutott eszerint ez a kérdés?
— A megrendezett választások révén errôl a kérdéskörrôl sikerült mindenféle demagógiát lehántani. Mert sokáig arról szólt a történet, hogy az SZKT nem legitim. Miért? Kikbôl állt az SZKT? Önkormányzati választáson megválasztott polgármesterekbôl, akik mögött esetenként több ezer vagy több tízezer magyar szavazat állott, s akik már korábban is több belsô kiválasztási folyamaton estek át. A szenátorok és a képviselôk szintén nagyon szigorú belsô választási folyamatok során lettek kiválasztva. Hangsúlyozom: a megyék által, hiszen a parlamenti választási listák esetében a szövetségi vezetôségnek még a rangsorolásba sem volt beleszólása. Az RMDSZ az egyetlen szervezet Romániában és talán Európában is, amelynek vezetôsége nem szólhat bele a parlamenti választásokra a területi szervezetek által készített listákba. A szövetségi elnök teszi le ugyan ezeket a listákat, de neki azt kell aláírnia, amit a megyei szervezetek jóváhagytak, akiket a közösség küldöttei megválasztanak. A kongresszuson elfogadott választási szabályzat valamennyi szempontot figyelembe vesz. Bölcs döntés volt, hiszen ha az SZKT valamennyi helyét választással töltöttük volna be, elôfordulhatott volna, hogy kimaradnak a vezetô testületbôl olyan RMDSZ-politikusok — megyei elnökök, parlamenti képviselôk, szenátorok —, akik tulajdonképpen a napi politikát csinálják, akik benne élnek, felelnek érte, s több szinten felelôsségre vonhatók.
— A kongresszuson elfogadott szabályzat szerint megrendezett választások véget vetnek tehát az RMDSZ-en belüli legitimációs vitáknak?
— Igen. De ismétlem: ezek álviták voltak. Számoljunk. A parlamenti csoportjainkban a belsô ellenzéknek legalább 14 olyan embere van, akik a legtöbb esetben nem értenek egyet az RMDSZ vezetôségével. Ugyanebbe a kategóriába tartozik legalább 6-7 területi elnök is. Az ifjúsági szervezetek számára fenntartott helyekre ez az irányvonal legalább öt személyt tud bejuttatni az SZKT-ba. Ha ezeket a számokat összeadjuk, látjuk, hogy a 61 fenntartott helynek csaknem fele, de legalább 25 hely eleve a belsô ellenzéké. A szabályzat szerint továbbá 85 SZKT-helyre szabad volt a vásár. Tehát arra is adott volt a lehetôség, hogy ha valamelyik kollégát az ellenzékünkbôl úgymond klónozták volna, ôt akár 85 helyre meg lehetett volna választani. A 85 hely azt is biztosította tehát, hogy az RMDSZ bármelyik platformja 85 helyet szerezzen meg a választások során az SZKT-ban.
— Úgy véli tehát, hogy a belsô ellenzéknek adott volt a lehetôség, az esély arra, hogy 25 plusz 85, azaz akár 110 helyet a 146-ból megszerezzen magának az SZKT-ban?
— Pontosan. S erre nem figyeltek fel a politikai elemzôk. Mert erre lehet ugyan legyinteni, de a demokrácia arról szól, hogy a pluralizmus, az esélyegyenlôség, a megmérettetés lehetôsége biztosítva legyen, s ezáltal egy adott politikai egyensúly felborításának a perspektívája is. De: szabályok szerint! Olyan szabályok szerint, amelyeket a felek közösen elfogadnak, s azokat aztán be is tartják. S ha ezek alapján testületek jönnek létre, azok többségi döntései mindenkire nézve kötelezôk. Meggyôzôdésem, hogy ezt az esélyt a kongresszus által elfogadott szabályzat révén biztosítottuk. A kérdés csupán az, hogy az egyes szereplôk milyen eredményt értek el.
— S milyen eredményt értek el?
— A sok éves ellenzéki huzavona fô oka a politikai megmérettetés elkerülése volt. Ezért próbálták az elfogadott szabályozási rendszert hatalom-átvételi ambícióik szolgálatába állítani. Amikor pedig eljött a megmérettetés órája, azok, akik eddig a vádló szerepét töltötték be ez ügyben — bírósági perig elmenôen —, a kritikusok tehát, ma vesztésre állnak.
— Létezik már összesítés arról, hogy eddig a 85 helyre milyen platformnak hány tagja jutott be?
— Nincs. Lehet, hogy hihetetlennek tûnik, de én ezt nem számolom. Viszont egyértelmûvé vált, hogy az RMDSZ politikáját leghangosabban bírálók kisebbségben maradtak. A belsô ellenzék nagyarányú elutasítása világlott ki az egyes szervezetekben történt választásokból. Pedig — s ezt óriási eredménynek tartom — egyes megyékben nagyon nagy volt a részvétel. De a választások során többségben azok kerültek be, akikrôl egyértelmûen tudott, hogy az RMDSZ jelenlegi irányvonalát támogatják, s nem azok, akik eddig kritikával illették a szövetséget. Ha a szövetség politikai vonalát a tagság annyira elutasította volna, ahogyan ezt ellenzékben lévô kollégáink sugallták, a 85 helyre nem jutottak volna be nagy arányban a jelöltjeink. Az emberek érzik tehát azt, hogy az ellenzék érvelése csak retorika volt. Ez derült ki a közvélemény-kutatásokból is, amelyek országos szinten általában 6-7 százalékra teszik a szövetség támogatottságát. A választások tehát nem csupán abból a szempontból fontosak, hogy kié lesz az új többség, hanem abból a szempontból is, hogy melyik az a politikai attitûd, amelyet a tagság támogat, s amelyre az SZKT-nak mandátumot ad.
— Nyugodt idôszak elé néz az RMDSZ?
— Illúzió lenne azt hinni, hogy itt elmúlt a kemény harcok ideje. Románia egyelôre nincs abban a helyzetben, amikor azt mondhatnánk, hogy meguntuk az egységet, a politikai cselekvôképességet, s már megengedhetjük magunknak, hogy belháborúkra pocsékoljuk idônket és energiánkat. Továbbra is egységes fellépésre van szükségünk. Az elôrehozott helyhatósági választásokon négy polgármesterünk indult, s négy nyert. Nem könnyû feltételek mellett, szorosnak látszó csatában. Ami szintén támogatottságunkat bizonyítja. Persze, megjelent már a kormánypárti magyar polgármesterjelölt is — Bihar megyében. Furcsa támogatói voltak, de errôl most nem kívánok nyilatkozni. De ott is nyert a jelöltünk, ahogyan a Székelyföldön is. Alsó-Háromszéken a tanácsosi választásokon veszítettünk. Országos szinten 44 tanácsost juttatott be az SZDP és 26-ot az RMDSZ. Ott veszítettünk, ahol a mozgósítás a belsô választásokon is gyenge volt, s ahol az RMDSZ–SZDP-viszony is a legrosszabb. Elemeznünk kell ezt a helyzetet. Most jutott el az RMDSZ ugyanis oda, hogy nem csupán az erdélyi magyar közösségért, annak intézményeiért, oktatásáért, egyházaiért, a visszaszerzett vagyonáért kell harcolnia, hanem önmagára is figyelnie kell. Éppen annak érdekében, hogy az érdekképviseletet sikeresen elláthassa.
— Mikor ül össze az új SZKT?
— Júniusban. Akkor megválasztja a vezetô testületeit, kialakítja frakcióit, és a kongresszusi határozatok szellemében felkészül a jövô évi önkormányzati és parlamenti választásokra.
— Mennyibe került a belsô választások megrendezése?
— A költségvetésben félmilliárd lejt különítettünk el erre a célra. A területi szervezeteket dicséri, hogy ezt az összeget nem költöttük el. A megmaradt pénz is a területi szervezeteké lesz, de errôl az új SZKT-nak kell majd döntenie.
Az Európai Unióhoz történô csatlakozásáig Romániának még rendeznie kell a korrupció és az állami vállalatok privatizációjának problémáját, emlékeztetett Günther Verheugen bôvítési biztos azt követôen, hogy kedden munkareggeli keretében találkozott Mircea Geoanã külügyminiszterrel.
Verheugen utalt a közigazgatási kapacitás növelésére és a gazdasági növekedésre is. "Bátorítjuk Romániát, hogy tegyen erôfeszítéseket ezeken a területeken, hogy az Európai Bizottság évvégi országjelentése kedvezô legyen", mondta a bôvítési biztos.
A találkozón szó esett a Románia és az EU közti politikai párbeszéd intenzívebbé tételérôl, valamint arról is, hogy Románia és Bulgária, a két, 2004-ben nem csatlakozó tagjelölt ország számára egy konzultációs mechanizmust kell kidolgozni, hogy a két állam ne érezze magát kirekesztve, hanem része lehessen az EU döntési folyamatának.
Az Európai Bizottság országjelentése kapcsán Verheugen kifejtette: Románia elôrelépéseket tett, ezek pedig minden bizonnyal tükrözôdnek majd a jelentésben, de egyelôre nem lehet pontosan tudni a dokumentum tartalmát, mivel az még ideiglenes változatban sem állt össze.
Az EU bôvítési biztosa kijelentette: a romániai intézmények nem elég "erôsek" a politikai döntések gyakorlatba ültetésére, így ezen a területen szükség van a közigazgatási kapacitás fejlesztésére. Ehhez humán erôforrásokra, pénzre és "politikai kultúrára" van szükség — a közigazgatást központi és helyi szinten is erôsíteni kell, szögezte le Verheugen.
Mircea Geoanã a találkozó végén elmondta, a bôvítési biztossal arról is tárgyalt, hogy milyen támogatást nyújthat az Európai Bizottság és az EU görög, illetve olasz soros elnöksége a csatlakozási tárgyalások 2004-es lezárásához.
A külügyminiszter szerint Verheugen kedden reggel telefonbeszélgetést folytatott Adrian Nãstase kormányfôvel, aki megerôsítette a bukaresti vezetés abbéli reményét, hogy Románia "optimista" várakozásai 2004 végén megvalósulnak.
Geoanã leszögezte: a román vezetés tudatában van annak, hogy több pénzt kell fordítania a közigazgatás hatékonyabbá tételére, mivel nyomás alatt áll a politikai döntések alkalmazásának "fegyelmezését" illetôen. Ennek érdekében a kormány 500 szakképzett romániai fiatalt alkalmaz a közigazgatásban. Ezenkívül külföldi továbbképzési ösztöndíjakat biztosít mintegy ezer fiatal számára, akik Románia 2007-es csatlakozása után az európai intézményekben dolgozhatnak.
Az Európai Bizottság megpróbál álláspontot kidolgozni Horvátország jövô év közepéig esedékes tagjelölti státusa kapcsán, mondta Verheugen. Hozzátette: Horvátország csatlakozási tárgyalásai a legjobb esetben 2004 második felében kezdôdhetnek, miután az EU lezárta a tárgyalásokat Romániával és Bulgáriával, ez tehát nem késlelteti e két ország európai integrációját. Nem áll fenn annak "veszélye", hogy Horvátország Romániával és Bulgáriával egy csoportban legyen, fûzte hozzá Günther Verheugen.
Günther Verheugen az AFP hírügynökségnek adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy Románia 2005 elején aláírja az EU-csatlakozási szerzôdést.
Az EU bôvítési biztosa leszögezte: Románia és az Európai Bizottság közös célkitûzése a csatlakozási tárgyalások lezárása legkésôbb 2004 október végéig, amikor lejár a Bizottság jelenlegi mandátuma, hogy 2005 elején lehetôség nyíljon a csatlakozási szerzôdés aláírására.
Verheugen reméli, hogy az EU olasz soros elnökségét lezáró európai csúcsértekezlet elfogadja majd ezt a menetrendet.
"Ez elegendô garanciát nyújt majd Romániának azzal kapcsolatban, hogy a csatlakozás folyamatban van, a 2007-es tagság pedig egy realista célkitûzés", fogalmazott Verheugen.
A szenátus jogi bizottsága kedden úgy döntött, hogy albizottságot hoz létre Dumitru Badea nagy-románia-párti (NRP) szenátor indítványának elemzésére, amelyben a honatya az alkotmányos elôírások megszegése miatt szankciókat kér felsôházbeli kollégája, Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor ellen.
Badea javasolta, hogy harminc napra függesszék fel Sógor Csaba részvételét a felsôház munkálataiban. Szerinte az RMDSZ-es szenátor "aktívan" részt vett a Székelyudvarhelyi Fórum megrendezésében és lebonyolításában, ahol döntés született az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozásáról. Badea úgy véli, hogy a fórum az alkotmányos elôírások semmibe vételével hozta meg döntését, amely "veszélyes akció a román nemzetállam léte és egysége ellen", mivel célja "a romániai magyarok kulturális és területi autonómiájának kivívása".
A szenátus jogi bizottsága háromtagú albizottságot nevezett ki a kérés elemzésére. Antonie Iorgovan (SZDP), Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ) és Viorel Dumitrescu vagy Aron Belascu (NRP) kivizsgálják az ügyet, meghallgatják Badeát és Sógort, ezt követôen egy hónapon belül jelentést terjesztenek a jogi testület elé.
Eckstein-Kovács Péter jelezte, nem ért egyet az albizottság létrehozásával, de elfogadja részvételét, lévén az RMDSZ egyetlen jogi-bizottsági képviselôje.
Ion Iliescu elnök kedden közölte, hogy benyújtotta vagyonnyilatkozatát, amely szerint az államfô egy háromszobás lakás, egy Daewoo Cielo tulajdonosa, jövedelemforrásai pedig az elnöki fizetés és a privatizációs szelvények.
Iliescu elmondta, lakását a forradalom után vásárolta, a személygépkocsi a felesége nevén van, és ô is használja.
"Ezenkívül csak a fizetésem van. Nincs semmiféle vagyonom, nincsenek részvényeim, a privatizációs szelvényeimet a számítógépgyárba fektettem be, a feleségem az Automatica vállalatba. Úgy tûnik, mindkét gyár rosszul teljesít, nem kaptam semmiféle osztalékot. Ennyi.", fogalmazott az államfô.
Adrian Nãstase kormányfô és a miniszterek benyújtották vagyonnyilatkozataikat, a korrupcióellenes törvény elôírásainak megfelelôen, közölte kedden Serban Mihãilescu kancelláriaminiszter.
Mihãilescu szerint a miniszterelnök és a kormánytagok vagyonnyilatkozatait a következô idôszakban nyilvánosan is bemutatják.
A korrupcióellenes törvény szerint a tisztségviselôknek, bíróknak, a köztisztviselôknek és más, vezetô tisztségekben lévô személyeknek május 20-ig nyilatkozatot kell tenniük ingatlanjaikról, telkeikrôl és a tulajdonukban lévô ingó értékekrôl. A nyilatkozóknak arra is ki kell térniük, hogy rendelkeznek-e 10 000 eurónál nagyobb összegû valuta-, vagy lejbetétekkel külföldi vagy hazai bankokban, vannak-e részvényeik, és kap-tak-e vagy sem 300 eurónál nagyobb értékû protokolláris ajándékokat.
Ion Iliescu elnök kedden bejelentette, hogy június második felében konzultációkat kíván tartani a parlamenti pártokkal a választási törvény tervezetérôl. Az államfô közölte: megállapodott a kormány tagjaival, hogy készítsék elô a választási törvény tervezetét, amelyet minden parlamenti párttal megvitatnak a találkozó keretében. Iliescu megemlítette:még az alkotmánymódosító folyamat elején kezdeményezte, hogy ezzel párhuzamosan készüljön egy tervezet a választási törvényrôl.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetése hétfôn úgy döntött, kérni fogják az államelnököt, rendezzen egy találkozót a választási törvény módosítása kapcsán, a parlamenti pártok vezetôinek részvételével, nyilatkozta Ion Solcanu, a kormánypárt alelnöke. Solcanu szerint több törvényhozási kezdeményezés született a választási törvény módosítására, ezért szükség van az államfô és a parlamenti pártok konzultációjára. Hozzátette: a konzultációk után a kormány három tervezetet terjeszt elô a helyhatósági, parlamenti és elnökválasztásokkal kapcsolatban.
Octav Cozmîncã közigazgatási miniszter keddi sajtótájékoztatóján bemutatta a választások egy lehetséges menetrendjét, miszerint a parlamenti választásokra az elnökválasztástól eltérô idôpontban kerülne sor.
A miniszter elmondta: az elnökválasztást 2004 októberében vagy novemberében rendeznék, a parlamenti választásokat pedig 2005 márciusára írhatják ki. Hangsúlyozta azonban, hogy a menetrend nem végleges, csupán egy "munkahipotézis".
A helyhatósági választásokra 2004 júniusában kerül sor, tette hozzá Cozmîncã. A közigazgatási tárca vezetôje közölte: a kormány két héten belül kidolgozza a három választási törvény módosításait, ezeket Választási törvénykönyv címmel terjeszti majd a parlament elé. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) nem mond le a parlamenti mandátumok számának csökkentésével és az uninominális szenátusi szavazással kapcsolatos módosítási javaslatairól, fûzte hozzá Cozmîncã.
Octav Cozmîncã közigazgatási miniszter szerint az államfôi mandátum idejét a jelenlegi négy évrôl öt évre kell hosszabbítani.
"Személyes véleményem szerint az államfôi mandátumnak ötévesnek kellene lennie, hogy az elnökválasztás ne essen egybe a parlamenti választásokkal, hogy többé ne merüljön fel a »mozdony«-szerep kérdése. Így lenne normális", fogalmazott a miniszter kedden. Hozzáfûzte: ez több európai országban bevett gyakorlat.
Az SZDP elnökjelöltje kapcsán Cozmîncã elmondta: a párton belül nem tárgyaltak errôl a kérdésrôl, a kormánypártnak több lehetséges jelöltje van.
"Semmilyen formában nem beszéltünk errôl. Biztos vagyok benne, hogy lesz egy erôs jelöltünk, és nyerni fogunk", tette hozzá a közigazgatási miniszter.
Kisbácsban összesen 494 hektár gyümölcsöst tartanak nyilván a polgármesteri hivatalban, tudtuk meg Lenghel Ioan és Boca Maria agrármérnököktôl. Ebbôl mintegy 90 hektárt kolozsváriak vásároltak meg az utóbbi években, amióta visszamérték a volt tulajdonosoknak a felbomlott állami gazdaság gyümölcsösébôl a jogos tulajdonukat.
Márton Elek kisbácsi alpolgármester már évek óta azon fáradozott, hogy próbálják közösen mûvelni a visszakapott gyümölcsös részeket, s ne darabolják fel apró parcellákra, mert úgy sokkal hatékonyabban használhatnák a még több évig termôképes területet. Sajnos, itt-ott metszôolló helyett már fejszével mentek a gyümölcsfáknak, és tûzifa lett belôlük. Nagy kár lenne, ha ezt folytatnák, s a jelenség tömeges méreteket öltene. Ennél kevésbé veszélyes eset is megtörtént a községi gyümölcsösökben, ahol felelôtlen gazdák szarvasmarháikat és juhaikat legeltették. A községi elöljárók erélyes fellépése és a lakosság megfelelô magatartása eredményezte, hogy ezeket a negatív megnyilvánulásokat leállították, de a gyümölcsösök helyzete továbbra is veszélyben maradt — véli Márton Elek alpolgármester. Mert igaz ugyan, hogy mintegy 90 hektár gazdát cserélt, ezt fôleg kolozsváriak vásárolták meg, akik komolyan veszik a fák gondozását. A fenntmaradt 400 hektáron a legfontosabb munkálatokat, a metszést és a permetezést kevesen végzik el. Annak ellenére, hogy sokan közülük olyan helybéliek, akik a volt állami gazdaságban nem csak megtanulták, hanem több évtizeden át metszették és permetezték a gyümölcsfákat. Valódi szakemberek voltak. Sajnos manapság keveset adnak a gyümölcsösre. A bivaly és tehéntartó gazdákat fôleg a kaszálás érdekli, szénát gyûjteni télire a jószágnak. Hogy eközben a gyümölcsfákkal mi történik, az szinte senkinek sem fáj. Pedig óriási értékek veszôdnek el így évrôl-évre.
A Nádas menti területrôl az új tulajdonosok jó jövedelemhez jutnak a gyümölcs értékesítésébôl. Errôl bárki meggyôzôdhet, ha megkérdezi Pop Alint, aki néhány évvel ezelôtt 3 hektár gyümölcsöst vásárolt, ahol egy hektáron körte, a többin szilva és alma terem. Az ifjú Pop a Kolozsvári Rádió szerkesztôje, a falumûsort és az amatôr horgászok rovatát szerkeszti. Amikor rákérdeztem, ki a szaktanácsadója, hiszen agrárképzésben nem részesült, elmondta, hogy édesanyja több évtizeden át dolgozott a helyi állami gazdaságban, s a kisujjában van a gyümölcstermesztés. Tehát nem kell a szomszédba mennie, a szakmai kérdéseket a családban beszélik meg s ott születnek a döntések is. S a legérdekesebb családi határozat: eladják a kolozsvári tömbházlakást, s kiköltöznek Szucságba. Ott építenek családi házat. A rádiót a Törökvágáson át könnyebb megközelíteni mint a Mãrãsti-negyedbôl.
Maholnap szinte lehetetlen személygépkocsival átvergôdni csúcsforgalom idején a város központján. Különben egyre többen veszik észre ezt a dolgot. Bardócz Sándor, a kolozsvári tévé vezetô-szerkesztôje is Szucságban vásárol házat.
Pop Alin elmondta, hogy különbözô foglalkozású lakosok vettek gyümölcsöst Kisbács község területén. Van köztük szenátor, rendôr, orvos, professzor, katonatiszt és a sort folytatni lehet. Az ügy pikantériája, hogy egyetlen agrárszakember sem szerepel a vásárlók listáján. Vajon ennyire pénztelenek, vagy más okok miatt nem kívánnak gyümölcsöst vásárolni?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Egy dolog biztos: Pop Alin házat épít Szucságban, és biztos vagyok benne, hogy nem a rádiós fizetésébôl. S a 13 milliós motoros permetezôgépet sem a szerkesztôi javadalmazásából gyûjtötte össze. Pénzt terem a gyümölcsös, és nem is keveset. Aki nem hiszi, kérdezze meg tôle.
Varga András 58 éves mérai agrármérnök. 9 éve a kisbácsi község tanácsosa. Kérdésemre elmondta, hogy területükön 85 hektár gyümölcsöse van. Több mint 30 éves telepítés. Nagy részét, kb. 95%-át, már kimérték, és átadták a volt tulajdonosoknak. Ebbôl 4 hektárnyit eladtak kolozsvári lakosoknak. A falu gazdái nem kívánják eladni a gyümölcsöst, inkább kaszálónak szeretnék megtartani, mert nagy szükség van a szálas takarmányra, hosszú a tél. Fát ültetni nem próbál senki. Nem érdekli az embereket ez a kérdés. Varga mérnök véleménye szerint haldoklik a gyümölcsös. Kár érte.
Az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum, valamint a Donáth Alapítvány idén is megrendezi az ún. iskolabörzét, amelynek keretében minden magyar tagozatos kolozsvári líceumnak és szakiskolának lehetôsége nyílik bemutatkozni a jövendôbeli kilencedikesek elôtt.
A május 24-én, délelôtt 10 órakor kezdôdô rendezvény fô célja az, hogy a kolozsvári magyar tagozatos iskolák közötti, idônként éles vitákba fúló versengés-energiákat az egészséges versenyszellem jegyében, hasznos irányba vezesse le. A szervezôk egyenként öt perc bemutatkozást biztosítanak a jelenlévô közoktatási intézményeknek, amely során a beiratkozási tudnivalóktól az iskola profiljáig, az ösztöndíjlehetôségektôl a bentlakásokig, az iskola által nyújtott elônyöktôl az elôrelátható nehézségekig mindent az érdeklôdôk — diákok, tanárok, szülôk — elé lehet tárni.
— Tavaly kb. 15 tanintézmény képviseltette magát az iskolabörzén, és mintegy 150 érdeklôdô jött el megnézni egyrészt azt, milyen a jelenlegi kolozsvári magyar líceumi felhozatal, másrészt pedig azt, hogyan próbál a volt Természettudományi Líceum, azaz a jelenlegi Ghibu-líceum pozícióját megtartva, sôt erôsítve, egészséges versenyszellemet gerjeszteni a kolozsvári középiskolai életben — mondta a Szabadságnak a líceum igazgatóhelyettese, Irsai Mónika. Az aligazgató — aki egyben a líceum magyar tagozatát támogató Donáth Alapítvány alelnöke is — rámutatott: a rendezvény iránt valószínûleg azért olyan nagy az érdeklôdés, mert egyre többen döbbennek rá ennek a hiánypótló iskolabörzének a fontosságára.
A tordai Holcim cementgyár 90 éves fennállásának alkalmából a rendezôk, Emil Soporan mérnök irányítása alatt, kellemes meglepetést szereztek a "kisváros" egykori lakosainak azzal, hogy szombat reggel tárt karokkal, most már nem szolgálatteljesítésre, hanem megemlékezésre hívták ôket.
A gyár mély morajainak hangját lágy zenével, üdítôvel, hideg sörrel, parázson sült kolbásszal próbálták elnyomni. De ezt a közel 300 személyt számláló társaságot valahogy mégis — úgy éreztem, hogy — a clinkerégetô kemence hangja jobban vonzotta, mint a zene, ugyanis mondhatni, hogy e hang mellett öregedtek meg. Egy öreg bácsi kissé humorosan, ám ugyanakkor sajnálkozva jegyezte meg, hogy amióta 2002-ben lebontották a két kemencét és a hozzá tartozó kéményeket, valóságos futballpályát létesíthetnének a helyén.
A gyárban a munka még e napon sem állott meg. Sok sárgasapkás ember jövés-menése jelezte, hogy a munka nem szórakozás vagy pihenés. De ezt valószínûleg mindenki tudta, érezte, mert valamikor ôk is éppen így sürögtek-forogtak, mint mostani utódaik.
A gyár meglátogatása, körüljárása nem is volt olyan kis dolog. A meghívottak által jól ismert lépcsôkön, folyosókon, hidakon, keskeny pallókon való fel-alá járás igencsak fárasztó egy vendég számára. A nagy és szürke gyárban nagyon parányinak és idegennek érezte magát a látogató azokkal a volt munkásokkal szemben, akik otthonosan jöttek-mentek, értették a gyár bajait, minden magyarázatot felfogtak. A sok magyarázat igencsak elszállt a fül mellett, de szerencsére akadt egy több mint 40 évet ott dolgozó magyar anyanyelvû bácsika, aki elmagyarázta a cement történetét.
— Amikor én itt dolgoztam — s az bizony rég volt ám —, a cementkészítés így ment végbe: elôször a palát és a követ hozták kisvasúton. A pala keverôkbe került, ott vízzel vegyítették, majd továbbhígították egy medencében, amíg paszta lett belôle. Eközben a kôtörôben a mészkövet ôrölték, majd a pasztával keverve a nyersmalomba került. Innen egy újabb medencébe vezetett az útja, ahol tovább kavaródott. Miután ezt egy újabb kemencében kiégették, clinkert lett belôle. Amikor ezt lehûtötték, a cementmalomba került, ahol vasgolyókkal összetörték, különleges szárítóhelyiségekbe vitték, ott egy darabig tárolták, majd zsákolták, vagy vagonokba öntve szállították az ország minden sarkába, sôt külföldre is, mert mindenki tudta, hogy a tordai cement mindig híres volt a jó minôségérôl. Hogy most mi van, azt nem tudom — zárta beszédét a kérdezett.
A csalódás és kellemes meglepetés érzése keringett a meghívottakban. Csalódás, mivel egykori "otthonuk" több mint felét romba döntötték: a kilenc kemence közül ma csupán három mûködik, s az 1978-ban épített, egykoron délcegen, Torda jelképeként, egymás mellett álló három hatalmas kémény közül, ma megfosztottan, magányosan, szomorúan, csupán egy árválkodik. Talán még ismeri az udvaron lévô sokaságot, mindegyiket nevén tudná szólítani, hiszen együtt öregedtek. A jelenlévôket meglepte, hogy amit egykoron sok-sok ember fáradságos munkával végzett, azt ma gombnyomásra, gépek intézik.
Rengeteg új dolog volt ott: a több mint 1000 fokos clinkertégetô kemencék, hatalmas levegôszûrôk, zakatoló malmok, mind-mind olyan dolgok, amelyekkel nem sok ember találkozik élete során, s még kevesebb, akinek lelke, szíve összenô ezekkel, második otthonává válva.
Több tordai iskola ivóvíz nélkül maradhat, ugyanis hatalmas adósságokat halmoztak fel a Tordai Vízmûvekkel szemben. Az adósságok összege egyes esetekben meghaladja az egymilliárd lejt. Az iskolák pénzügyi helyzetét ellátó központok a felszólítás ellenére semmi jelét nem mutatták annak, hogy törleszteni szeretnék a számlát.
Virginia Rus, a Tordai RATAC Vízszolgáltató gazdasági igazgatója elmondta, az elmúlt hetekben felszólították a város tanintézményeinek gazdasági központjait a felgyûlt, több mint hárommilliárd lejes adósság törlesztésére. A vízszolgáltató vállalat képviselôit meglepte, hogy a felszólítás dacára mindeddig egyetlen iskola sem kereste meg ôket az adósságok törlesztése, illetve az ivóvíz-szolgáltatás felfüggesztésének elkerülése kapcsán.
Aurel Bercea igazgató egyenesen tudni véli, hogy a Tordai Polgármesteri Hivatal pénzt osztott le a tanintézményeknek a felgyülemlett vízszámlák egy részének kifizetésére.
A legnagyobb adós a 14-es számú költségvetési központ 1,61 milliárd lejjel, ezt követi a 23-as számú költségvetési központ 635 millió lejjel, majd a Mûszaki Kollégium 557 millió lejjel.
Végre megnyugodhatnak a szamosújvári gépkocsivezetôk: a város utcáin jobb körülmények között lehet közlekedni. A Közterület-fenntartó Vállalat dolgozói rendbetették a központ forgalmasabb utcáit, valamint az 1-es Mikrorajon és Kétvízközt lakónegyedekben is korszerûsítették a sétányokat. A múlt hét végén éppen az említett városrészekben szorgoskodtak az útjavítók. Május második felében a Gheorghe Sincai és Cãlãrasi utcákat is leaszfaltozzák. Az utóbbi a város szélénél található, ahol az elmúlt két évben húsz fiatal házas kezdett új lakóházat építeni. Miután elvégezték a szükséges közmûvesítési munkálatokat, az idei tavaszon az ide vezetô utat is felújították. Ugyancsak az elkövetkezô idôszakban betömik a gödröket a Vasútállomás környéki negyedekben is.
A szamosújváriak régi vágya a várost kikerülô Római út rendbetétele. A helyi tanácsnál arról értesítettek, hogy a beruházást az Országos Útigazgatóság vette át, és a pénzügyi lehetôségekhez mérten még idén hozzálátnak az 5 kilométer hosszúságú útszakasz aszfaltozásához. A hidakat már elkészítették, csak az útfelület maradt hátra az immár... nyolc (!) éve tervezett munkálatból.
A képviselôház vezetôségi tanácsa hétfôn eldöntötte: az új tanügyi törvény elfogadását sürgôsségi eljárással fogják megvitatni. A javaslat az alsó- és felsôház tanügyi bizottságainak részérôl érkezett — nyilatkozta a Mediafaxnak a képviselôház oktatási bizottságának elnöke, a nagy-romániás Anghel Stanciu. A képviselô kiemelte: az új tanügyi törvény mihamarabbi elfogadása rendkívül fontos az egész társadalom számára, hiszen — többek között — olyan fejezeteket is tartalmaz, mint például a tízosztályos közoktatás és a hatévesek iskolakötelezettsége.
Mint ismeretes, a tanügyi reform életbeléptetése jelenleg a régi oktatási törvény módosított változata alapján történik, számos módszertani és jogi gondot okozva mindazoknak, akik ezt az új rendszert alkalmazni szeretnék. Amennyiben sikerül az új törvényt még a parlamenti vakáció elôtt elfogadtatni a képviselôházzal és a szenátussal, akkor zöld utat kap szeptemberben az utóbbi évtizedek legnagyobb változásait hozó tanügyi törvény. Ha ez nem sikerül, akkor egy olyan toldott-foldott oktatási törvény alapján fog mûködni a közoktatás, hogy — megfigyelôk szerint — komoly rövidzárlatok keletkezhetnek az egész rendszerben, illetve oktatási "közáramkörben".
Több hónapnyi egyeztetést követôen aláírták a helyi protokollumot az RMDSZ és az SZDP bánffyhunyadi szervezetei is. A helyi tanács szintjén eddig is jó együttmûködést kialakító két párt a protokollum szövegének elkészítésekor arra törekedett, hogy az elsôsorban Bánffyhunyad lakosságának érdekeit szolgálja.
— Korántsem a felek jóindulatán múlt, hogy a februárban elkezdôdött egyeztetések májusig elhúzódtak — tájékoztatott Szentandrási István, az RMDSZ bánffyhunyadi szervezetének elnöke. — Egyrészt a katolikus, illetve az ortodox húsvéti szünet, valamint a május eleji minivakáció miatt csúszott a szerzôdés aláírása, másrészt viszont fôként azért, mert mindannyian egy minél teljesebb szöveget szerettünk volna kidolgozni. Úgy érzem, ez sikerült is. Fontosnak tartom, hogy eldöntöttük: a helyi tanács gyûlései ezután az elôzô tanácsülésen született határozatok sorsáról való tájékozódással kezdôdnek — ez rendkívül fontos, ugyanis eddig ez nem történt meg, így gyakran elôfordult, hogy a tanács ugyan döntést hozott egy ügyben, ám gyakorlatilag semmi sem történt annak alkalmazásáért.
Az RMDSZ–SZDP protokolluma 12 pontban (!) foglalja össze a legfontosabb tennivalókat. Eszerint szorgalmazza a két párt tanácsosainak szoros együttmûködését, a kezdeményezéseknek és határozattervezeteknek kölcsönös támogatását, még azoknak a szakbizottságokban való megtárgyalását megelôzôen történt egyeztetéseknek megfelelôen. A protokollum tételesen felsorolja a legégetôbb helyi tennivalókat, amelyek során a két politikai csoportosulás együttmûködik: a lakosság életkörülményeinek javítása, elfogadható szintû helyi adók és illetékek megállapítása, új munkahelyek létesítése által; az utak és járdák felújítását célzó terv elkészítése május végéig; rend, tisztaság és jó polgári magaviseletû légkör megteremtése a városban; zöldövezetek létrehozása (pl. a Gyôzelem téren), a városközpont, illetve a Köztársaság téri parkok és a Barcsai kert (ifjúsági park) felújítása június elsejéig; az Aurel Munteanu út és a Gyôzelem téri útkeresztezôdés rendszeresítése június elsejéig; a szociális segély folyósítása esetén közmunka-kötelezettség bevezetése június elsejéig; a meleg víz és fûtési hálózat rehabilitációját célzó stratégia kidolgozása június elsejéig; a Bánffyhunyadi Kórház tevékenységének állandó támogatása.
A két párt kölcsönösen támogatja egymás jelöltjeit a különféle helyi tisztségek betöltésére, a jelöltek felkészültsége, kompetenciája szerint. A tanügy és kultúra terén a tanintézmények mûködéséhez szükséges pénzösszegek biztosítására törekednek; a lehetôségek függvényében növelni szeretnék a helyi kultúrotthon és gyermekklub alkalmazottainak számát.
A protokollum fontos kitétele, hogy a felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a helyi kábeltelevízióban magyar nyelven is megjelenjenek a közérdekû hírek, illetve a polgármesteri hivatal hirdetôtábláján magyar nyelven is tájékoztassák a lakosságot az aktuális kérdésekrôl.
A felek minden lehetséges szinten együttesen lobbiznak annak érdekében, hogy korszerûsítsék a Varga Katalin, Forrás és Füldi utcák ivóvízhálózatát, ugyanakkor a magyarbikali ivóvízhálózat kiépítéséért is, amelynek esetében a megvalósíthatósági tanulmány már elkészült. A szerzôdés szerint a bánffyhunyadi kápolna megépítését is szorgalmazzák.
Támogatják a befektetéseket és magánosítási törekvéseket, különös hangsúlyt fektetnek a külföldi és belföldi tôke vonzására új munkahelyek létesítése érdekében. A földgáz bevezetésének szorgalmazását is megcélozták, ugyanakkor szeretnék befejezni a 16 tantermes korszerû új iskola építését úgy, hogy ôsszel már megkezdôdhessen a tanítás. A felsoroltak érdekében idôszerû teendônek tartják a fejlesztési iroda tevékenységének hatékonyabbá tételét.
A felek abban is megegyeztek, sürgetni fogják a földek és erdôk visszaszolgáltatását, a birtoklevelek kiosztását. Partneri kapcsolatokat építenének ki hazai és külföldi helységekkel.
A Bánffyhunyadi Helyi Tanácsot hat szociáldemokrata, hat demokrata és öt RMDSZ-es tanácsos alkotja.
— Idén mindenképpen jelentôs eredményeket kell felmutatnunk. Amennyiben ez nem sikerül, a protokollum semmit sem ér — értékelte Szentandrási István, aki az RMDSZ részérôl írta alá a szerzôdést. A szociáldemokraták részérôl Bota Ioan pártelnök, helyi tanácsos látta el kézjegyével az okmányt.
Ma a prefektusi hivatal honlapján közzéteszik a megye vezetô tisztségviselôinek vagyonnyilatkozatát — ígérte tegnap Vasile Soporan. A prefektus ugyanakkor elmondta: 80 négyzetméteres lakrészt birtokol Kolozsváron, a Gheorghe Dima utcában, bankszámlájára négymillió lejes egyetemi tanári és 16 millió lejes prefektusi fizetésébôl tízezer eurónál nagyobb összeget spórolt össze, nincs viszont gépkocsija, s egyetlen cégnek sem társtulajdonosa.
Dan Canta alprefektus valamivel jobban áll anyagilag: 420 négyzetméteres háza és 198 négyzetméteres telke van Kolozsváron, 2,4 hektárnyi termôföldje és 110 négyzetméteres víkendháza vidéken, továbbá egy Cielo és egy Fiat Coupé gépkocsija, mindkettôt 1995-ben gyártották. Canta hét cégben társtulajdonos, üzletrészeinek értéke meghaladja a tízezer eurót, s ennél az összegnél bankszámláján is több pénz van.
Liviu Medrea megyei tanácsi alelnök nyilatkozata szerint jelenleg albérletben lakik gyermekei lakásában. De Kisbányán birtokol egy 60 négyzetméteres alapterületû házat, telke van Kolozsváron, egy Daciája és 12 ezer eurója a bankban. Kiderült azonban, hogy a szóban forgó lakrészt Medrea és felesége vásárolta meg 1992-ben, s hogy az alelnöknek még van egy háza Kolozsváron, amit elhallgatott. A felvételünkön látszó emeletes épület pedig a 60 négyzetméteresnek nyilvánított kisbányai "vityilló".
Gheorghe Funar polgármester a "legszegényebb". Monostori blokklakása szerinte 546 millió lejt ér, 0,6 hektár erdeje van és egy 1993-as Renault Cliója. Funarnak — vagyonnyilatkozata szerint — bankszámlája sincs. A polgármesternek a törvény által követelt nyilatkozatban nem kellett fia vagyonáról számot adnia.
A Kolozs megyei rendôrség gazdasági-pénzügyi osztálya ellenôrzést foganatosított egy zálogházban, és felfedezték, hogy Gabriela P. olyan aranyékszereket forgalmaz, amelyek nem szerepelnek a cég könyvelésében. A nôt 2,45 millió lejre büntették, és elkoboztak 40 gramm aranyat, amelyet a kincstárnak utaltak át.
A gyulafehérvári rendôrség szervezett bûnözéssel és kábítószerrel foglalkozó osztálya három droghálózatot számolt fel.
Az elsô eset kapcsán két Szeben megyei fiatalember, Marius G. (22) és Dumitru P. (17) ellen indítottak vizsgálatot. A rendôrök áprilisban taxizás közben érték tetten a két fiút, a gyanúsítottaknál 454,54 g marihuanát találtak.
Hasonlóképpen vizsgálatot indítottak Nicoale I. 20 éves nagyszebeni egyetemista ellen. Áprilisban a fiatalember 4,95 g marihuanát akart értékesíteni, s a házkutatás során még 10,85 g-nyi kanabiszmagot és -töredéket találtak nála.
A harmadik esetben visszaesô bûnöst, a medgyesi Ioan Octavian T.-t (24) helyezett elôzetes letartóztatásba az ügyészség. Ô 232 g marihuanát akart adni két németországi kiskorúnak. A vizsgálatot kiterjesztették Ioan O.-ra (73), akitôl I. O. T. beszerezte a drogot. Utóbbi lakásán 3,73 kg kanabiszt találtak.
Kedvenc íróim: Balzac, Voltaire és Beardsley.
Az idén július 15–20. között, Nyárádszeredában rendezik a harmadik Erdélyi Gitártábort rock, dzsessz, blues, flamenco és basszusgitár szakokkal. A szervezôk szállást és napi három étkezést is biztosítanak. Az oktatók: Man Alexandru, György Zsolt, Varga András, György Imola és Szép-Tóth György. További információk és feliratkozás a gitartabor@yahoo.com címen.
Kettôs képzômûvészeti kiállítás-megnyitó lesz a X. Diáknapok keretén belül csütörtökön, 22-én, délután 15 órától a Román Akadémiai Könyvtár dísztermében: az AKIK-csoport munkáit, valamint Lôrincz Edina és Emôdi Gyula Levente fotóit láthatjuk.
Felvételizô diákok számára tartanak felkészítôt május 24-én, szombaton délelôtt 10 órától a Báthory István Elméleti Líceum kisépületében a Sapientia-Erdélyi Tudományegyetem Környezetföldrajz-Környezettudomány szak oktatói.
A résztvevôk a felvételi kérdések alapját képezô kémia és fizika tesztkérdésekbôl összeállított feladatgyûjteményt is kézhez kapják.
Minden érdeklôdô diákot és tanárt szeretettel várnak.
Csak ülök, és kócolom a hajam (az eredmény az oldal alján tekinthetô meg!), mert sehogyan sem sikerül a megfelelô módot megtalálnom arra, hogy nektek, kedves vállalkozó szellemû versenyzôk és kíváncsiskodó nézôjelöltek, egy Excel-táblázatot szövegesítsek. Ugyanis ilyen formában kapta meg a mini méretû szerkesztôbizottságunk a KMDSZ X. Diáknapjainak programját. Én pedig kutyakötelességemnek tartom, hogy minél részletesebben informáljalak titeket:
Május 22., csütörtök: kiállítás megnyitója (15.00) a Román Akadémia Könyvtárban, rendes és hivatalosabb megnyitó (17.00) és nôi foci (20.00–05.00) a Clujanában.
Május 23., péntek: majális (10.00–17.00) a Bükkben, vízi majális, avagy csónakázás (19.00-21.00) a Casino Kioszknál, kocsmajátékok (20.00–23.00) a Music Pubban.
Május 24., szombat: kultúrtriatlon (00.00–05.00) a Heltai-alapítvány pincetermében, tájfutás a Bükkben, atlétika (10.00–12.00), tenisz (08.00–18.00), lábtenisz (10.00–15.00), kézilabda (08.00–17.00), foci (11.00–15.00, 17.00–19.00) és kosárlabda (08.00–18.00) a Iuliu Hatieganu Parkban, ping-pong (09.00–14.00) a Horia Demian Sportcsarnokban, darts, biliárd (15.00–20.00) a Györgyfalvi tavaknál, a Tineretului Complexumnál, city tour (10.00–14.00) a város területén, PC játékok (14.00–16.00) a KMDSZ irodában, népi táncház (19.00–22.00) a Brassai-gimnáziumban, kocsmajátékok II (20.00–23.00) a Music Pubban és a More Bárban.
Május 25. vasárnap: éjjeli lepke (00.00–05.00) a város területén, go-cart (09.00–13.00) és céllövészet (09.00–10.00) a Györgyfalvi tavaknál, úszás (08.00–10.00) az olimpiai uszodában, strandröplabda (08.00–16.00), kézilabda (08.00–17.00), foci döntôk (11.00–18.00), kosárlabda döntôk (08.00–18.00) a Iuliu Hatieganu Parkban, reneszánsz táncház (19.00–22.00) a Brassai-gimnáziumban, gálaest és díjazás (19.00–21.00) a Tineretului Complexumban a Györgyfalvi tavaknál, buli (22.00–04.00) a Jungle Discóban.
Ezenkívül Filmtett filmvetítés minden este (22.00-24.00) az Apáczai-gimnáziumban és képzômûvészeti kiállítás a Román Akadémiai Könyvtárban az intézmény nyitvatartási ideje alatt.
Kellemes szórakozást!
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Magyar Ifjúsági Értekezlet szervezésében a Félsziget Ifjúsági- és Diáktalálkozóra 2003. július 19–23. között kerül sor Marosvásárhelyen, a Week-End-telepen. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség már több diáktalálkozót, fesztivált, hasonló rendezvényt szervezett. A Magyar Ifjúsági Értekezlet országos szervezetként sok erdélyi fiatalt képes megmozgatni. Így született meg az együttmûködés ötlete.
A Félsziget elnevezésnek több magyarázata van: egyrészt a rendezvény helyszínéül szolgáló Week-End Telep a Maros folyó által határolt félszigetre emlékeztet, másrészt a rendezvény fesztivál-jellegébôl és méreteibôl adódóan utalás a magyarországi Sziget Fesztiválra.
A Félsziget Ifjúsági- és Diákfesztivál keretein belül a közönségnek alkalma lesz találkozni több magyarországi és romániai népszerû együttessel és elôadóval. A fesztivál öt napja alatt fellép majd a Bikini, a Vama Veche, a Sarmalele Reci, a Heaven Street Seven, a Zanzibár, a Republic, a Kispál és a borz, valamint a Kimnowak. Ezenkívül sor kerül az István, a király rockopera kivetítésére, valamit Lovasi András (a Kispál és a borz tagja) Bandi a hegyrôl címû elôadóestjére. A Félsziget Fesztivál a koncerteken kívül más szabadidôs tevékenységben is fog majd bôvelkedni. Sportrendezvények, színi elôadások, táncházak, esti strand-bulik tarkítják majd a fesztivál kínálatát. A szervezôk különös hangsúlyt fektetnek majd a sportvetélkedôk megszervezésére, annál is inkább, mert a rendezvény helyszínén több olyan létesítmény van, ahol magas elvárásoknak megfelelôen mindez létrehozható.
A Félsziget Fesztivál mottója "Igen! Irány Európa." azt jelzi, hogy a tartalmas szórakozási, sportolási lehetôségek mellett más mondanivalót is kívánunk közvetíteni rendezvényünkkel. Figyelembe véve az Európai Unió bôvítési szándékait, a szervezôk fontosnak tartják, hogy a majdani csatlakozás idôpontjában minden fiatal, diák a megfelelô ismeretek birtokában fel legyen készülve a változásokra. Ezért alapvetô céljuknak tekintik a résztvevôk tájékoztatását. Ez több úton valósítható meg: tájékoztató elôadások, vitafórumok szervezése, amelyek meghívottai az Európai Unió országaiból vagy közvetlenül a csatlakozás elôtt álló országokból érkeznek.
Véget ért a Bukaresti Magyar Diákszövetség (BMDSZ) szervezte diáknapok rendezvénysorozat. A nemrég alapított szervezet, noha jóval kisebb és szerényebb anyagi körülmények között mûködik a KMDSZ-hez viszonyítva, ugyanazt a szerepet tölti be, mint a kolozsvári diákszervezet. Rácz Attila, a BMDSZ elnöke és egyben alapító tagja beszámolt a diáknapokról, és elmondta, milyen magyar diáknak lenni Bukarestben.
A 2000-ben újjáalakult szervezet tavaly rendezte meg elôször a diáknapokat. Az egyhetes rendezvény anyagi kereteirôl jobb nem is beszélni, mert az egyszerûen nem létezett. Ennek ellenére a szervezôcsapat erejébôl futotta arra, hogy minden napra tartalmas szórakozást biztosítson az érdeklôdôknek. A mûsorban volt színdarab, Tudományos Diákköri Konferencia, táncház, sportrendezvények, kirándulás, közgazdász-klub és természetesen a legnagyobb sikernek örvendô, elmaradhatatlan buli.
Bukarestben elsô ízben szerveztek magyar diákoknak TDK-t, amelyre nyolc közgazdász és három mérnök nevezett be. A nem túl nagy részvétel ellenére Rácz Attila arról biztosított, hogy minôségi dolgozatok születtek, ami által remélhetôleg a fôvárosban is megteremtôdött a diákság számára oly fontos szakmai fórum hagyománya.
Mivel a legtöbb magyar fiatalt a Közgazdaságtudományi Egyetem vonzza a fôvárosba, ezért érthetôen a BMDSZ keretében is megalakult a Bukaresti Ifjú Közgazdászok Klubja (BIKK). A klub heti rendszerességgel mûködik, és egyik legsikeresebb részlegét képezi a szervezetnek. A BIKK-esek a diáknapokra is elôrukkoltak egy értekezlettel, amelyen sikeres vállalkozók osztották meg tapasztalataikat a leendô közgazdászokkal.
A diktatúra esztelen rombolásától megmenekült régi városrészben, a Cismigiu park mellett lévô Petôfi Mûvelôdési Házban mûködik a Petôfi Színjátszó Kör. A színmûvészet rajongóiból álló lelkes csapat a diáknapok alkalmából Heltai Jenô Néma Leventéjét vitte színre a szépszámú közönség elôtt.
A tudományos és kulturális programon kívül teret kapott a szórakozás és a kikapcsolódás is, ezért a szervezôk programba iktatták a brassói magyar diákszervezettel közösen szervezett predeali kirándulást is. A rendezvények sikerérôl érdeklôdve Rácz Attila mosolyogva jegyezte meg, hogy mint általában, a bulinak volt a legnagyobb "közönségsikere."
A minden hónapban egy nagyobb rendezvényt szervezô BMDSZ-be általában évente száz diák iratkozik be, de csupán fele, mintegy ötven diák vesz részt rendszeresen a szervezet rendezvényein. A diákszövetség nem rendelkezik pontos kimutatással arról, hány magyar diák tanul a fôvárosban, de Attila becslései szerint számuk eléri a két-háromszázat.
A kétmillió lakosú városban nehéz összetartani a magyar diákságot. A többi diákszervezet által alkalmazott kommunikációs eszközök csütörtököt mondanak Bukarestben, mert egyrészt nagy a város, másrészt a BMDSZ-nek nincs székháza. A diákszövetség tavaly bérelt egy lakást, amit székházként mûködtetett, de anyagi gondok miatt idén kénytelenek voltak ezt megszüntetni. Telefonon keresztül szokták egymást értesíteni a rendezvényekrôl, de a magas telefonszámlák miatt ez a lehetôség is rendkívül korlátozott.
Rácz Attila úgy vélte, hogy az erdélyi magyarok félelmei és elôítéletei Bukaresttel szemben gyakran alaptalanok. A Közgazdaságtudományi Egyetemen tanuló Attila diákévei során soha nem tapasztalt semmiféle ellenséges megnyilvánulást román társai részérôl, sôt általában felnéznek az erdélyiekre. — Az egyetemen az a mondás járja, hogy a moldvai bunkó, az oltyánnal nincs mit tárgyalni, a bukaresti nagyképû, míg az erdélyivel van mit kezdeni — mondja Attila nevetve, de hozzáteszi, nem szabad bedôlni az ilyen elôítéleteknek sem, mert a gyakorlat megcáfolja ezeket.
Maradjatok csak amatôrök, néhány éve mind kezdô, bátor, kitartó és naivan bizakodó mûvészek! Maradjatok csak amatôrök, jobb nektek így! Biztosak vagytok abban, hogy professzionálisak akartok lenni? Hát kell nektek a megkövetelt tökéletességre törekvés? Kell nektek egy laikus zsarnok rabszolgávátevôtöknek? Kell nektek az ostortól való félelemben megszült határidôs munka, bohém szabadságotokért cserébe?
Ugyan már, nem mondhattok igent azon nagyon ritka alkalmak nagyon ritka egyikére, amely soksoknullás fizetésével a múlt sérelmeit is feledteti! Nem lehettek ennyire élni akaró emberek, ti, amatôr mûvészek. Nem mondhattok le a mindennapos zsörtölôdésekrôl, amelyeket földhözragadottságukat féltô embertársaitok okoznak nektek. Hogyan is mondhatnátok le a kisvilágiságról? Hogyan is akarhatjátok ünnepnappá tenni hétköznapjaitokat azzal, hogy jó felszereléssel és minôségi alapanyagokkal dolgoztok? Hogy mindezt megengedhetitek magatoknak? Engednétek eltûnni a meglepetés varázsát: milyen árnyalatú festéket tartalmaz a tubus a feltüntetett színnel ellentétben, hány lefényképezett pozíciónál mozdult el a kezed, hány darabból áll a grafitceruza hegye? Hová tûnne a bizonytalanság? S mi okozna ezentúl sikerélményt? Az, hogy minden fotó tökéletesen sikerül (már amit nem törlünk ki a digitális kamera memóriájából), hogy nem ragad bele az ecset hulló szôre a most pingált bárányfelhôbe, hogy nem karcolja a papírt a ceruza vagy a szén?
A minôségnek ára van. Mégpedig igen borsos. A szülôk kasszájából alig-alig telik a csemete "hóbortjaira", így nem marad más, mint a mûvészi prostitúció. Potom összegért eladni a tehetséget. Egyedi bútorokat festeni Újgazdag-ízlésficaméknak, portrékat vagy karikatúrákat készíteni a fôtéren, fakókék háttér elôtt bárgyú mosolyokat fotózni a négy fal közt. Mert kell a festék s a vászon, a szén s a lap, a filmtekercs s az elôhívás. Mert az ôrült mûvész mégjobban bedilizik, ha magában kell hogy tartsa azt, ami nem szavakkal tör ki belôle. Mert nem tud meg nem nyilatkozni, nem tud elbújni egy sarokba, amíg a belsô késztetés befejezi prédikációját.
Nem való az ilyen érzületû egy parancsoló fônök kezei közé. Maradjatok csak amatôrök, bátor, kitartó és naivan bizakodó mûvészek!
Lôrincz Edina
lorincz_edina@yahoo.com
A történelem ügyetlen és száraz tálalásban, minden csatájának és államcsínyének izgalmával együtt roppant unalmas lehet. Egy jó történelemkönyv ellenben mindent megér: maradandó élményt nyújt, az eseményeket egyszer s mindenkorra olvasójának emlékezetébe vési.
A történelemkönyveknek ez utóbbi kategóriájába sorolható a Magyar Királyok Könyve is, amely a budapesti Könyvmíves Kiadó gondozásában jelent meg, évszám nélkül. Szerkesztôje Csiffáry Tamás.
A könyv két részbôl áll. Az elsô mintegy háromszáz oldal a XIX. század mesélôinek szemszögébôl mutatja be a magyar királyokat. Jókai Mór és Dolinay Gyula megközelítése közelhozza a mai olvasóhoz a történelem régmúlt korszakait és fôszereplôit, ezek portréit az olvasó könyvespolcára helyezi. A rövid elbeszélések által megismerkedhetünk az Árpád-házi királyokkal, Szent Istvántól kezdve Könyves Kálmánon át Kun Lászlóig, az Anjoukkal és a Jagellókkal, a Habsburg-ház magyar uralkodóival, valamint a Habsburg-Lotharingiai királyokkal.
A második rész lexikonszerûen ismertet adatokat ugyanazokról a magyar királyokról. Célja kiegészíteni az elôzô oldalak információit, történelmi tényekkel igazítani helyre a mûvészi fantázia által olykor megváltoztatott arcképeket. A lexikonfejezetek forrásai a Pallas Enciklopédia, valamint a Révai Nagylexikon.
A kiadó szerint "az idôrendbe válogatott elbeszéléseket az olvasó — legyen gyermek vagy érdeklôdô felnôtt — kiegészítheti a lexikonrész tényeivel, vagy éppen fordítva: a »száraz« tényeket frissítheti üdítô, szórakoztatva tanító elbeszélésekkel".
A bittologatók legújabb összejövetelét május 19-én, hétfôn a közgáz épületében tartották. Az elôadás témája a 3 dimenziós felületek megjelenítése, forgatása és színezése, illetve interpolációja volt.
Az elôadó, Roth Ágoston már régóta kutat e témakörben. Most jelentôsebb munkáiból mutatott be néhányat, és a jelenlévôkkel megosztotta a legfontosabb képleteket, amelyeket gondosan le is jegyeztek, ki tudja, mikor lesz még szükségük rájuk. A dolog érdekessége, hogy ezen látványos megjelenítések alapjául egyszerû analitikus mértan képletek és szabályok szolgálnak. A módszer lényege pedig, hogy egy rácsháló segítségével megadunk egy felületet, amelyet interpoláció segítségével egyenletesen finomítunk, majd a rácsszemeket megfelelôen színezzük, a nézôponttal szemben lévôket egy, a többit más színnel. Egy probléma marad csak hátra: a kirajzolás. Ehhez elôbb a rácsszemeket a nézôponthoz viszonyítva rendezzük, így elôbb a távolabbi részeket, majd az egyre közelebbieket jelenítjük meg. Ha eközben a színeket még világosítjuk is, akkor akár megvilágítást is adhatunk a felületnek.
Ez az eljárás nagyon jól használható térképek digitalizálására, különbözô felületek tervezésére. Az elôadó céljai között szerepel, hogy megtalálja egy ilyen felületen elhelyezkedô két pont közötti legrövidebb utat.
Becsületszavamra, nem járok túl sokat haza. A házinénim néha, amikor végre hazamegyek, vádlón a naptárra pillant, de nem szól bele a dolgaimba. Tegnap történesen nagyon fáradt voltam, és hazamentem délután, hogy aludjam egyet. Gyorsan ledôltem az ágyamra, ledobtam magamról mindent, amit feleslegesnek ítéltem (ez azt jelenti, hogy csak egy gatya maradt rajtam), és megpróbáltam elaludni. Nehezen ment, mert a tizedik emelet nem arról híres, hogy meg lehet ott fagyni egy melegebb napon.
Amikor végre elszenderedtem volna, kopogtatnak. Kérdem, ki az, erre valaki azt mondja, hogy ungalabunga. Mondom jó, erre meg bejön. Namármost, következô a helyzet: én fekszem a saját ágyamon, az ágyam lábánál két, gyapotszedésre termett fiatalember. Én nem nagyon értem, hogy mit keresnek ott, eddig a házinénim elég laza életmódot folytatott ugyan, de nem nagyon hozott haza senkit. Fôleg nem négereket, de nem rám tartozik a nemi élete. Kérdem a gyerektôl, hogy Tamás bátya, te meg mit keresel itt. Mondja, románul, kongói kiejtéssel, hogy megvettem ágyadat, kicsi fehér ember. Erre gyorsan kipattantam belôle, még mielôtt bele is akart volna feküdni. Rágyújtok, húzok magamra valamit. Amíg ô az ágyamat vizsgálgatja, kimentem, hogy megkérdezzem valakitôl, aki tud magyarul, hogy mi is történt. Kint újabb meglepetés, az elôszobában még egy büszke núbiai harcos meg egy vastag csontozatú csokihercegnô. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy egy szál semmiben, szivarozva nem akarom minden fenntartás nélkül átadni az ágyamat, amelyben immár lassan két éve alszom. Na, aztán a házinénim megnyugtatott, hogy kapok másikat, ezt most elviszik. Mert kell a törzsfônöknek.
Na, valahogy így történt, hogy most ôk hemperegnek az ágyamon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik ez rosszul nekem.
…nem tehetek róla. Szívbôl utálom. Nem küzdhetek ellene, így van, megmásíthatatlan, befolyásolhatatlan. Mondom: utálom a nosztalgiázást. Képzeld magad a helyembe, mindjárt megérted, mi ütött belém.
Elkerülök Erdélynek egy eléggé eldugott csücskébe, egy apró "városba", ahol hajnalban arra ébredek, hogy a tehenek itt az ablakom alatt gyalogolnak végig, egy olyan nagyon kicsi városban, ahol még tisztelnek hagyományokat, május elsején fúvószenekarral ünnepelnek, és az iskolanapokon minden diák fekete-fehérben jár órákra kerek egy hétig. Biza, az iskolanapoknak is nagy feneket kerítenek, az ünnepnek igazán megadják a módját. Még vendégegyütteseket is meghívnak, pedig igazán kicsi a város és az iskola is.
Az egyik együttes pedig — ki hinné?! — éppen édes, egyetlen, otthoni iskolám zenekara. Beülök a koncertjükre, pedig tudom, hogy I–IV-eseknek szól, és valami interaktív zenekísérlet lesz. Kezded már érteni, hová süllyedhet az ember gyermeke, ha a nosztalgia a nyakára telepszik?!
Szóval ülök a… széken a díszteremben, egy seregnyi pöttöm fickó meg csajszi között, s hallgatom az együttes Kányádi-feldolgozásait. Nem is rosszak, az az igazság. Olyanok, mint a "nagyokhoz" szóló énekeik általában. És a csöppségekkel is tudnak bánni: ezek önkéntesen bemutatkoznak nekik, tapsolnak, énekelnek, és egy mogorva s olykor anyázó tanító bácsi atyai intései nyomán még viszonylag csendben is ülnek. Az elsôsök legelöl lelkesen éneklik, hogy zümm-bele-zümm-bele-zümmzümmzümm, vagy valami ilyesmit.
Csak egy a gond. Ezek a gyerekdalok persze, hogy ugyanabban a stílusban hangzanak el, mint azok, amelyeket én olyan négy évvel ezelôtt a liciben hallgattam! Ezek a dallamok, hangok egyet jelentenek azokkal a versenyekkel, otthoni rendezvényekkel, amelyeken akkoriban a leglelkesebben vettem részt. És egy idô után a nosztalgia befogja a szemem. Már nem látom, mit mûvel a gyerekhadsereggel az együttes, nem hallom a kacagást, hanem egy másik taps hangjára leszek figyelmes. Egy régebbi tapséra. Mert de jó is volt azzal a régi jó bandával együtt tapsolni egy-egy jól sikerült zeneszámra, egy-egy közösen szervezett, vagy csapatmunkával megnyert verseny után, büszkének lenni, hogy lámcsak, ôk a mieink, és sikerük van…, mert mindig sikerük volt a suliban, s azon kívül is.
Most is sikerük volt. A gyerekek tomboltak. Én meg valami kesernyés szájízzel jöttem ki a koncertrôl. Hát ezért utálom én szívbôl a nosztalgiát.
Szabó Mária, a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia elsôéves magiszteris hallgatója elsô díjat nyert az április 23–26-án, Budapesten lezajlott XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) keretén belül elsô alkalommal megszervezett Országos Mûvészeti és Mûvészettudományi Konferencia (OMMK) Zenetudományi szekcióján. Az OMMK mintegy nyolcvan résztvevôje közül öten voltak erdélyiek (ebbôl hárman képzômûvészek). Ami csak érdekesebbé teszi az egészet: interjúalanyunk az itthoni ETDK-n mindössze a harmadik díjat tudta begyûjteni.
– Hogyhogy?
– Az itteni ETDK-n már három éve (amióta megrendezik) szerepelek, már voltam elsô és második díjas, és most harmadik: ezzel a dolgozattal, amivel a magyarországi OTDK-ra jelentkeztem. Az itteni elsô díjas kolléganôm ott elismerô oklevelet kapott. Érdekes… Egyáltalán nem számítottam erre.
– Milyen dolgozattal szerepeltél?
– Ebben a részlegben csak elméleti dolgok voltak, a hangszereseknek ott volt a Zenemûvészeti szekció. Az én dolgozatom tulajdonképpen egy olvasmányos formában megírt esszé volt, amit a zsûri nagyon értékelt: A fecsegô csecsebecsék, avagy szalonbeli elmélkedések a rokokó zenéjérôl.
– Szóval te az igazán régi zene rajongója vagy. Egyáltalán érdekli a nagyközönséget az ilyen zene?
– Igen, ezt szeretem a legjobban, tagja vagyok az Amaryllis Társaságnak és a Flauto Dolce együttesnek. És szerintem igen, van kereslet erre is, elég szétnézni a Mátyás-napokon résztvevô emberek közt. De a zenekiadáshoz már jóval többre van szükség. Tehetségre és marketingre, ami nem sokaknak van meg. És jobban kellene mediatizálni az egészet. Mindig a szervezéssel van a baj.
– Gondolom, jövôre is fogsz szerepelni ezen a versenyen…
– Jövôre én fogom szervezni az ETDK zenemûvészeti szekcióját, és a lehetô legprofibb módon akarom megszervezni. Mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy hiányos a szervezés, kevesen vesznek részt, ahhoz képest, hogy a zeneakadémia diákjainak körülbelül fele magyar, tehát többszáz potenciális versenyzô lenne.
– Miért ilyen csekély az érdeklôdés?
– A szervezés hibája is, de motiváció hiányáé is. Ha jó a szervezôk hozzáállása, akkor lehet motiválni is az embereket, de eddig az egészet nem igazán reklámozták. De mindenkinek ajánlom a TDK-t ezúttal is, nemcsak azért, mert díjat nyerhetnek, hanem azért is, mert ezáltal fellendül egy picit az erdélyi magyar zenekutatás élete. Mert ez manapság kihalóban van. Fôleg azért, mert nem tanulhatunk magyarul. Pedig Erdélyben rengeteg még ismeretlen, múzeumokba zárt, kutatnivaló anyag van.
– Milyen elônyökkel járhat egy ilyen díj? Mit jelent a pályádon?
– Fontos, mindenféle szempontból, a szakmai önéletrajzban is sokat számít. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani az irányító tanáromnak, Majó Zoltánnak, aki az elsô erdélyi TDK-tól kezdve bátorított, és sok segítséget nyújtott nekem.
Készítette: Jakab-Benke Nándor
Mivel a múlt heti Interaktív Verselô-szemle oly nagy sikernek örvendett, máris itt van egy újabb csokor az e-versekbôl. Csak emlékeztetnék: a versenyt a Transindex hirdette meg, a képlet zsír egyszerû: egy ember egyszerre két sort szúrhat be, így lesz négy darab négysoros szakaszból egy vers, aminek az utolsó sora egyben a következô vers címe és elsô sora is. Tadaa! A sorok után zárójelben megadott név a felhasználóé, aki az illetô sort szerezte. A többi verset a verselo.transindex.ro címen találjátok meg, és voálá, egy újabb adag. Próbáljátok ki.
egyetek murkot ! de nyerset !
Hogy csillogjon a szemetek (Francesca)
Mint a sasbácsinak odafenn (Bishibosh)
Ô nem murkon él, egeren. (Fredi)
Erôs szárnyával az eget hasítja, (Fredi)
Honnan jön? Avar, besenyô, szittya? (Bishibosh)
(ô is csak a más ôseit szidja) (Bishibosh)
A versszakasz ezt is elbírta (Fredi)
Hol vagytok, edzett lantosok ? (Fredi)
Kik az IQ agyon nem mosott (kukac)
Kiket az IQ agyon nem mosott (kukac)
Kukac az IQ-ba bonyolódott (Fredi)
Kihaltak szegények. (Bishibosh)
Nincsenek már ikú-legények. (Bishibosh)
Csak a regényekben olvasni róluk, (Fredi)
ahol mindig jól végzik a dolguk. (Fredi)
posztmodern öröm
a nemes konyak íze (Fredi)
de ha beletörik a köröm (Bishibosh)
Kolozsváron a magyart töröm. (Bishibosh)
Törött az már így is nagyon (Fredi)
törjél már mást, akkor hagyom. (Fredi)
Hagyjad, babám, hagyjad. (Bishibosh)
Törtél már pálcát más fölött, (lapte)
akit majd azért lôttek agyon? (lapte)
Igen, s furdalásom vagyon. (Bishibosh)
Lelki, nem is akármilyen. (Bishibosh)
De posztmodern alapon. (lapte)
földhöz verem kalapom (lumbricus)
én pedig téged, ’bricusom. (Bishibosh)
egye fene, üsse kô (csomh)
kezdôdhet a hajcihô (csomh)
kezdôdhet a hajcihô
mert tele lett a hócipô (lapte)
posztmodern Warhol-mesével (lapte)
s a kalapom újra felteszem. (pete´sworks)
Ej, a kalap s újra a kalap! (Bishibosh)
Elmaraszthaltak, te f...kalap? (Bishibosh)
Szétzúzom az agyad (eiSen)
még nyoma sem marad! (eiSen)
De uraim? Mire e modor? (Bishibosh)
Tyúkanyó! Kend pedig hol kotol? (Bishibosh)
Lehetetlenség így írni (rimcsikk)
összetépve gondolkozni (rimcsikk)
Tépem inkább ruháimat (lapte)
Tyúkanyó! — mars ki a szemétre! (pete´sworks)
Koponyámra hamvat szórok, (lapte)
hagyom az egészet a fenébe! (lapte)
A kolozsvári Mûvészeti Múzeumban megrendezett örmény egyházmûvészeti kiállítást nagyszerû történés tette idôszerûvé.
Elsôsorban Livia Drãgoinak, a múzeum igazgatójának közbenjárásával visszaszolgáltatott Rubens-kép újraelhelyezése a szamosújvári székesegyházban. A kép sok évtizedes raktári nyugvás után ismét az örmény katedrális oltárát díszíti.
2001-ben, amikor megalapításának 1700. évét ünnepelte az örmény egyház, még jobban tudatosult Európa népeiben, hogy Arménia még Róma elôtt, a világon elsôként vette fel a kereszténységet mint államvallást.
A harmadik nagyszerû történés az a grandiózus kiállítás-sorozat volt, amely az örmény ôstörténelem csaknem négyezer éves darabjait mutatta be, az Urartu-i, Nairi-i ékírásos kövektôl egészen napjainkig, különös hangsúlyt fektetve a kora-keresztény értékekre.
Ez a kiállítássorozat a Vatikánból indult, és Londonban, Párizson, Athénon, Budapesten keresztül ízelítôt adott Európa különbözô területein az ôsi örmény kultúra értékeibôl.
A Románia területén fellelhetô mûvészeti értékek két nagy csoportba oszthatók. Moldova területén, Botosani, Szucsáva, Jászváros környékén mûvészeti emlékek fôleg az építészetben jelentkeznek, és bizonyos értelemben a román templom építészetre is hatást gyakoroltak.
Ennek a vonalvezetésnek a szellemiségét a gregorián, az úgynevezett "szurp luszavorcsagan" örmény apostoli egyház szemlélete határozta meg.
Az Erdélybe betelepült, és a katolikus vallást felvett örmények mûvészete közeledett szemléletében a nyugat-európai barokk-mûvészethez, ahol fôleg a Velencei Iskola hatását érezzük a San Lazzaro szigeten letelepedett örmény mechitarista szerzetesek jóvoltából, majd az erôteljes osztrák hatást, amely különösen az 1770-es évekbôl, a Mária-Terézia korából származó munkákra jellemzô.
A mi kutatási területünknek az érdekességét az adja meg, hogy a különbözô hatások ellenére kiderítsük, melyek azok az eredeti motívumok és indítékok, amelyek az örmény sajátosságot képviselik, és Örményország mely területérôl küldték felénk ezeket az üzeneteket.
Az itt kiállított munkák nagyrésze a barokk mûvészetnek egy sajátságos, naiv vonalát képviseli, amelyek egyben rokoníthatók azokkal a naiv, bensôséges munkákkal is, amelyek Örményországban is megtalálhatók.
A munkák elsôsorban rokonságot mutatnak a kolozsvári levéltárban ôrzött örmény kéziratok szellemével, az úgynevezett kilikiai és tatevi kéziratokkal, az Örményországi templomok bejáratánál fellelhetô naiv állat és madár motívumokkal, valamint az Ecsmiadzin-i múzeumban fellelhetô batikokkal és szônyegekkel.
Mivel Románia egyre inkább érezhetôen közeledik Európa felé, meggyôzôdésünk, hogy az itt élô különbözô etnikumok által létrehozott kultúrkincsek megôrzése és bemutatása tovább segíti ezt a közeledést.
Ezért szándékunk az lenne, hogy a kiállítás bezárása után folytassuk a szobrok és képek rendbetételét, és a szamosújvári nagy örmény székesegyház galériájának négy termében alakítsunk ki egy örmény egyházi múzeumot, közvetlenül az újonnan kiállított Rubens-kép közelében.
Meggyôzôdésem, hogy a turizmus fejlôdésével mindez különös színfoltként, kulturális egzotikumként vitalizálni fogja Szamosújvár szellemi életét.
A kolozsvári Mûvészeti Múzeum vezetôségének segítôkészsége felerôsíti, serkenti a mi aktivitásunkat is, és remélem, egy-két év múlva megnyithatjuk a szamosújvári Örmény Egyházmûvészeti Múzeum termeit.
Külön köszönet illeti Livia Drãgoi igazgató lelkes munkáját, aki a jéghideg templomban, poros képek között válogatta ki a legjellegzetesebb képeket, és aránylag rövid idô alatt szakszerûen be is rámáztatta azokat.
Köszönet illeti Esztegár Jánost, Azaduhi Varducát, az erdélyi Örmény Szövetség vezetôit, valamint Tivadar Mirceat, aki a bukaresti Örmény Központtal tartotta a kapcsolatot, és nem utolsó sorban Szakács Endre plébános urat, aki messzemenôen támogatta a képek restaurálását, valamint az egyházi hatóságok felé a kiállítás ügyét egyengette.
Köszönet illeti továbbá Acanesian Alexet, a magyarországi Országos Örmény Önkormányzat elnökét, Gogescu Lászlót, a budapesti Örmény Kultúra Barátai Erzsébetvárosi Egyesületének elnökét, valamint Zacharias Klárát, a budapesti VII. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnökét, akik a restauráláshoz szükséges anyagokkal támogatták a kiállítás ügyét.
Bár a romániai örmények nagyrésze asszimilálódott, s ekképpen a román vagy a magyar kultúrához érzi magát közel, származástudatukban, vérük lüktetésében ma is jelen van Arménia, jég-borította hegyeivel, éppen úgy, mint magatartásukban az ôshaza vidám, temperamentumos embereinek mozgása és barátságossága.
"Az erdélyi örmények két, különbözô szárnyú madárhoz hasonlíthatók. A madár egyik szárnya régebbi, körülbelül nyolc évszázada hagyta el az örmény területeket, a másik pedig fiatalabb, egyenesen az anyaországból keresett itt menedéket az 1915-ös genocídium után. Ahhoz, hogy az örmény szív továbbra is doboghasson, hogy a madár repülhessen, egyik szárnyát sem szabad bántani. Mi, itt, megpróbáljuk életben tartani a madarat" — írja a szamosújvári örmény kultúrát bemutató, 2002-ben, a bukaresti Ararát Könyvkiadónál megjelent, nyomdatechnikailag különösképpen igényes magyar, román, angol és örmény nyelvû kiadvány Elôszavában Azaduhi Varduca-Horenian, aki egyébként a kötet egészét is gondozta. Ügybuzgóságának és hozzáértésének köszönhetô, hogy sikerült olyan értékes szerzôgárdát felvonultatnia, olyan neves szakembereket megnyernie az ügynek, akik jelentôs mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az a bizonyos madár ne csak repülhessen, hanem jól is érezze magát választott hazájában. Az örmény kultúra, a hazai és jelesül a szamosújvári is olyan kimeríthetetlen kincsesbánya, amelybôl nemzedékek táplálkozhatnak hosszú évtizedeken keresztül. De ahhoz, hogy ezt megtehessék, elsô lépésként a még meglévô, sok esetben azonban kallódó értékek számbavételére és szakszerû megôrzésére van szükség. Többek között ennek a munkának a felvillantására is vállalkozik a Feleki István különleges hozzáértéssel készült, színes fotóival tarkított, úttörô jellegû kötet.
Az erdélyi örmény város, Szamosújvár történetét Gazdovits Miklós foglalja össze, a Kolozsvári Állami Levéltárban fellelhetô, örményekre vonatkozó adatokat Lucia-Augusta Serdan ismerteti. Középkori kéziratok, a romániai örmény történelem és kultúra tanúi címmel Helmut Buschhausen, Armenopolis, avagy a barokk Szamosújvár címmel pedig Nicolae Sabãu közöl tanulmányt a kötetben. Livia Drãgoi a szamosújvári örmény közösség gyûjteményében található történelmi értékû festményeket, Szôke Annamária a szamosújvári Történelmi Múzeum XVII–XVIII. századi mûvészi textíliáit mutatja be. Ködön át a Máramarosi bércek — Hollósy nyomában a szülöföldön címmel Murádin Jenô közöl reprodukciókkal gazdagon illusztrált írást, míg Jakobovits Miklós a szamosújvári örmény egyházi múzeum megalakításának szükségességérôl értekezik.
A kötet grafikai megjelenítése Cãlin Stegerean munkáját dicséri.
A Duna televízióban hétfôn késô este vetített, 40 perces dokumentumfilm (ismétlésére szerdán délben 13 óra 55 perckor kerül sor) a 70 éve született Páskándi Géza életének mozzanatait villantja föl kortársak, barátok és családtagok segítségével. Az özvegy, Páskándiné Sebôk Anna pályázatot nyert a Történelmi Filmalapítványnál, és így lehetôség nyílt arra, hogy András Ferenc rendezôvel közösen dolgozzanak a filmen. A következô lépés: az erdélyi ötvenhatosoknak, köztük Páskándi Gézának is, emléket állítani, mivel az Ô sorsát alapvetôen meghatározta ’56. A 70-ik születésnapra a közvetlen szülôföld is emléket állított. Erdei István Szatmárnémetiben élô képzômûvész elkészítette a költô mellszobrát, amely Volosin György vállalkozó jóvoltából a szülôfaluban, Szatmárhegyen kapott helyet egy központi kisparkban. A szoborleleplezésen jelen volt Páskándiné, családjával együtt. Vele készült az alábbi beszélgetés.
— Mi a véleményed a szoborról?
— Tetszik, van benne valami dac, ami Gézában is volt. Késôbb ez meglágyult és átalakult egy szelídebb kifejezéssé. Nem kaptam a látványtól szívdobogást, nem érintett különösebben, mert ismertem a szobrot. Láttam még márciusban közelrôl, meg is tapogathattam, készítettem is róla néhány fényképfelvételt. Igazából azért nem fogtam még fel, hogy itt szobra van. Most, május 19-én volt 8 éve, hogy meghalt, de mert azóta annyit foglalkoztam az írásaival, a dolgozószobájában semmit sem tettem arrébb, ilyenkor szembesülök azzal a ténnyel, hogy nem él.
— Mikor járt Géza utoljára a szülôhelyén?
— 1981-ben volt Szatmárhegyen, nem vertük dobra a látogatást, csendesen járta be a legközelebbi rokonokkal az ismerôs helyeket. Emlékezetes marad ez a kirándulás, mert "nagy kinccsel", egy félig elkopott lópatkóval tértünk haza, amit az egykori — akkor még le nem bontott — szülôháza oldalában találtunk. Az volt az érzésem, hogy Ô akkor búcsúzott el a tájtól, a legközvetlenebb szülôföldtôl...
— Mit szeretnél még tenni az érdekében, emléke fennmaradásáért?
— Az az igazság, hogy a feladatokat még most is mindig Ô határozza meg, bár fizikai valóságában már nincs mellettem. Mindaz, amit otthagyott az íróasztalán, a polcokon, a szekrényben kézirat formájában — mindez úgy vonz! Így lett egy kiváló kisregénybôl a Szalmabábuk lázadása címû ifjúsági film. Tanár vagyok, irodalom elmélettel meg kritikával foglalkoztam, tehát úgy tudok hozzányúlni a munkákhoz, hogy van némi biztonságom.
— Köszönöm a vallomást itt, a szobor tövében, és rendezd úgy az idôdet a jövôben, hogy máskor is elgyere...
— Feltétlenül. Most velem van a lányom és a vejem, de legközelebb az unokámat, Anna-Máriát hozom el, aki most még csak kétéves. Sajnos, Géza már nem ismerhette, de nagyon érdekes, hogy ha a dolgozószobában meglátja a nagyapja képét, úgy köszön rá, hogy Papa. Ha kimegyünk a temetôbe, már azt is tudja, hogy kiért. Azért szeretném mihamarabb ide is elhozni a gyermeket, mert szerintem gyökerek nélkül élni nem lehet.
Az állami és a magánszféra összefogásával, nagyrészt külföldi cégek segítségével építené fel a kormány az ország autópálya-rendszerét. Elsô fázisban a Ceausescu-rendszerben elkészített Pitesti–Bukarest sztrádaszakasz rehabilitációját végzik el, és befejezik a már két éve munkában lévô Bukarest–Fetesti részleget. A korábban kiírt pályázatok eredményét Bukarestben szinte folyamatosan hirdetik, s egyre gyakrabban elhangzik az is, hogy 2007-re elkészül a Budapestet Bukaresttel összekötô autópálya romániai része is.
A kormány stratégiai prioritásként kezeli a sztrádaprogramot. Ez februárban is kiderült, amikor Adrian Nãstase a parlamentben kabinetjének a 2003–2004-es évekre szóló programját ismertette. A miniszterelnök egyébként már január 20-án Rómában kijelentette: Románia egyik fô célja az, hogy az infrastrukturális fejlesztésekhez, kiváltképpen az autópálya-építési programjainak megvalósításához masszív külföldi befektetések eszközlését bátorítsa.
Néhány nappal késôbb a kormány eldöntötte, hogy nemzeti prioritásnak tekinti a Budapest–Bukarest autópálya hazai szakaszának megépítését, s ezt a IV. számú európai közlekedési folyosó nyomvonalán kívánja megvalósítani. Ez a folyosó Berlint kötné össze a Fekete-tenger partján fekvô Konstancával, mégpedig a Prága–Budapest–Bukarest útvonalon. Éppen Románia területén ágazna le, a Balkán felé ez a folyosó, Szófia és Szaloniki, illetve Isztambul irányába. A másik európai folyosó megépítését, a Kijevet Isztambullal összekötôt — amely Romániát észak-déli irányban szeli át, s amelynek romániai szakasza a Iasi (Jászvásár)–Bacãu (Bákó)–Buzãu–Bukarest–Giurgiu (Gyurgyevó) nyomvonalon halad majd — a románok késôbbre halasztották.
Azt is bejelentették Bukarestben, hogy a sztrádaépítési program valóra váltása érdekében létrehozták az Országos Autópálya- és Útépítô Társaságot, amelynek feladata a munkálatok irányítása.
Miron Mitrea szállításügyi miniszter közölte, hogy a mintegy ezer kilométer hosszú Nagylak–Konstanca szakasz megépítése csaknem négymilliárd dollárba kerülne, s ebbôl hárommilliárdnyit a sztráda fô szakaszainak elkészítésére 2006-ig ki kellene fizetni. A IV. korridor részletes romániai fô nyomvonala a jelenlegi álláspontok szerint a következô: Nagylak–Arad–Temesvár–Lugos–Déva–Nagyszeben–Fogaras–Brassó–Predeal–Comarnic–Ploiesti–Bukarest–Fundulea–Lehliu–Drajna–Fetesti–Cernavodã–Konstanca. Szó esett korábban arról is, hogy Nagyszebent az Olt völgyén keresztül összekötnék Pitesti-el, ahonnan a már meglévô sztrádán lehetne szintén Bukarestbe jutni. Ezt a tervet azonban késôbb elhalasztották, mert a Kárpátokat átszelô autópálya kivitelezése rendkívüli nehézségekbe ütközik, sok pénzt felemésztô mûszaki megoldásokat követel. A Brassót érintô nyomvonal mellett az RMDSZ is jelentôs lobbizást fejtett ki, Brassónál ugyanis a székelyföldi régiót is könnyebben össze lehetne kötni az autópályával.
A Balkán felé Lugosnál ágazna el a sztráda, déli irányba, a Karánsebes–Calafat nyomvonalon. Utóbbi ponton köz- és vasúti hidat építenének a Dunán, román, bolgár és európai összefogással. Ezen át vezetne az út Szófiába, onnan pedig tovább, Isztambulba, illetve a görögországi Szalonikiba.
A hazai sztrádaépítésnek az is nagy lendületet adott, hogy Adrian Nãstase január végén Szatmárnémetiben megállapodott Medgyessy Péter magyar miniszterelnökkel: a Budapest–Bukarest autópálya megépítését mindkét fél prioritásként kezeli, s közösen kérnek segítséget a terv finanszírozásához az EU-tól. Az errôl szóló közösen megírt levelet a két kormányfô nemrég adta át Romano Prodinak. Ebben — anélkül hogy lemondanának a IV. folyosóról — az Erdélyen áthaladó autópálya megépítésének szükségességét is hangsúlyozták.
A szállításügyi tárca az európai felelôsökkel már korábban egyeztetett tervek alapján az autópálya különbözô szakaszainak terveire, illetve kivitelezésére pályázatokat írt ki. Miután ezek közül a pályázatok közül többet már elbíráltak, bejelentették azt is, hogy az egyes sztrádarészeket Románia kivel kívánja megépíttetni. Így a Brassó és Predeal közötti 22 kilométeres sztrádát az Ashtrom International Ltd. és a Roichman Bros (Shomron) Infrastructures 1993 Ltd. izraeli cégek építenék, s az errôl szóló megállapodást február 19-én írták alá Bukarestben. A projekt értéke 220 millió dollár; a megépített szakasz beépül majd a Brassót Bukaresttel összekötô, 127,5 kilométer hosszú, összességében 1,01 milliárd euróba kerülô autópályába.
A Brassó–Predeal szakaszt magán és állami összefogással építenék, s finanszírozását az izraeli fél a Merril Lynch bankház útján végezné. A szükséges pénzösszeg megszerzése érdekében az izraeli cégek kötvényeket bocsátanak ki, amelyeket a majdani autópálya használati díjaiból fizetnek majd vissza. A szakasz megépítése rendkívül nehéznek ígérkezik, hiszen a sztrádának itt is át kell szelnie a Kárpátokat. Nem mutatkozik könnyebbnek a Predeal–Comarnic szakasz kivitelezése sem, amelynek elkészítésével Románia a francia Vinci-csoportot kívánja megbízni. A Vinci — amely a Budapest–Ljubljana autópálya építésére kiírt tendert is megnyerte — egyébként egyedüliként pályázott erre a mintegy 35 kilométeres szakaszra, amelyet a románok szintén állami és magán együttmûködéssel építenének meg.
A Bukarest–Brassó sztrádaszakaszból a Bukarest–Ploiesti rész van a legelôrehaladottabb állapotban. Ennek kivitelezésével az osztrák Strabag céget bízták meg, a szerzôdést várhatóan júniusban írják majd alá. PHARE-pénzekbôl, különbözô európai bankok és a román költségvetés által biztosított forrásokból építenék a IV. európai folyosó Nagylak és Déva közötti szakaszát.
Elôrehaladottabbak a munkálatok a Bukarestet Cernavodával összekötô majdani autópályán. A Bukarest–Fundulea szakaszt idén novemberben átadják, ezt az olasz Italstrade és a romániai CCCF J. V. Romis 48,8 millió euróért építette. A pénzt az Európai Befektetési Bank biztosította. A 30 kilométeres Fundulea–Lehliu részleget 80,9 millió euróért jövô tavaszra kellene befejeznie a törökországi Makimsan-Yuksel-Ener konzorciumnak. Az illetékesek szerint van remény arra, hogy novemberre mindkét rész elkészül. A fôvárostól Cernavodáig tartó sztrádarész kommunikációs rendszerére január végén írtak ki tendert. Ismerik már a nyerteseket a Dranjna–Fetesti szakasz megépítésére, illetve a Fetesti–Cernavodã részleg felújítására, de ezek nevét — mivel a kivitelezést részben uniós pénzekbôl fedezik — csak európai rábólintás után hozzák nyilvánosságra.
Az RMDSZ a parlamentben elérte, hogy javaslatát — miszerint az észak-erdélyi részen, a Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó nyomvonalon is autópálya épüljön — bevegyék a nemzeti út- és sztrádaépítési terv prioritásai közé.
Borbély László, az RMDSZ kormányzati ügyekért felelôs ügyvezetô alelnöke kérdésünkre elmondta: — Parlamenti döntés született arról, hogy az Erdélyen áthaladó autópálya bekerüljön a 2015-ig megvalósítandó prioritások sorába. Nemrég Csillag István magyar miniszter megígérte, hogy a magyar kormány a 2006-ig elkészülô debreceni autópályától legkésôbb 2009-ig gyorsforgalmú utat építtet Ártándig. Innen indulna az erdélyi autópálya, amely Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó nyomvonalon épül majd meg. Ez Brassónál csatlakozik a 4-es európai közlekedési folyosón épülô autópályához, amelynek Brassó–Bukarest szakaszán már dolgoznak. A magyar és a román kormányfô nemrég közös levélben fordult Romano Prodihoz, amelyben leszögezték: a 4-es folyosón épülô Budapest–Bukarest sztráda mellett az erdélyi autópálya megépítéséhez is az EU segítségét kérik.
Az erdélyi autópálya megépítését egyébként nem kizárólag a magyarok, hanem jelentôs erdélyi román politikai és gazdasági lobbik is szorgalmazzák. A szövetség által a kormánypárttal megkötött idei kormánytámogatási megállapodás egyébként azt is tartalmazza, hogy e sztrádaszakasz megépítésérôl még ebben az évben tanulmány készül.
A Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó nyomvonalon haladó erdélyi autópálya egyelôre nem sokkal több szép álomnál. A Nagylak–Bukarest–Konstanca sztráda építése azonban egyes szakaszokban elkezdôdött, más részeken pedig nemsokára elkezdôdik. Ezt az is bizonyítja, hogy a feltételezett nyomvonal egyes részein már javában folynak a telekspekulációk.
870 ezer külföldi turista látogatott Romániába az elsô negyedévben, 5,6 százalékkal több, mint 2002 megfelelô idôszakában. Ezek közül a legtöbben, 233 ezren Magyarországról érkeztek — közölte a turisztikai minisztérium.
Az európai turisták száma 837 481 volt, 6,2 százalékkal több, mint egy évvel korábban, de növekedett 0,6, illetve 27,1 százalékkal az Egyesült Államokból, illetve Kanadából idelátogatók száma is.
Az Európai Unióból az év elsô három hónapjában 163 559 turista érkezett Romániába, s ez 1,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi azonos idôszak mutatójától. A CEFTA-térség országaiból érkezettek száma viszont 18,1 százalékkal emelkedett, s 332 910 személyt tett ki.
A szóban forgó idôszakban Magyarországról 233 209 turista kereste fel Romániát, ami 26,9 százalékos növekedést jelenet az egy évvel korábbi azonos periódushoz képest. Növekedett a Törökországból, Olaszországból, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Csehországból, Spanyolországból, Dániából, Írországból, Portugáliából és Bulgáriából ideutazók száma is.
A mûanyaggyártásban használt egyik legfontosabb alapanyagként ismert vinil-kloridot és annak polimerizált változatait — például a PVC-t — az év végéig vámmentesen lehet Romániából exportálni — döntötte el szombati ülésén a kormány.
A kabinet az intézkedést az Európai Unió országaiba irányuló román PVC-export felfuttatásának szükségességével magyarázta, illetve azzal is, hogy a hazai piacon furcsa helyzet állt elô ezen a téren. Miközben a hazai PVC-gyártó kapacitás messze elmarad a piac kérésétôl, a PVC-import az utóbbi három évben folyamatosan növekedett, s ezzel párhuzamosan csökkent az EU-piacokon eladott hazai PVC mennyisége. Ebbôl a kivitelbôl Románia 2000-ben 30,86, 2001-ben 22,19, 2002-ben pedig mindössze 15,76 millió dollárt inkasszált.
Teljesíthetô az orosz elnök által vázolt növekedési cél, hogy 10 év múlva az orosz hazai össztermék kétszerese legyen a jelenleginek. Ezt Alekszandr Zsukov, az orosz törvényhozás alsóháza, a Duma költségvetési bizottságának elnöke nyilatkozta a Ria Novosztyi hírügynökségnek.
Zsukov szerint ehhez nem kell rendkívüli gazdasági növekedést elérni, hanem tartani az évi 6–7 százalékot. Mint ismeretes, az orosz gazdaság növekedése — hála az olaj árdrágulásának — éves szinten már mintegy 4,5 százalékot ér el.
A rubel konvertibilitását Zsukov már 2007-re elérhetônek tartja, feltéve, ha a gazdaságpolitika sikeres marad. A költségvetési bizottság elnöke szerint azonban az adóreform végrehajtásán javítani kell, határozottabb tettekre van szükség ezen a téren, az ÁFÁ-t drasztikusan csökkenti kellene.
A gépkocsik bôrhuzatainak piacán vezetô amerikai Seton társaság magyarországi tevékenységének egy részét Romániába tervezi áthelyezni.
A Seton 1-2 millió dolláros beruházással bôrkikészítô üzemet akar létesíteni hazánkban. A lohn rendszerben tervezett üzem a Németországból, illetve az Egyesült Államokból hozott nyersbôrt készítené itt elô, majd a kikészített bôrbôl a Seton szlovákiai, magyarországi és németországi vállalataiban varrnák meg a kész autóhuzatot.
A Seton hazai megjelenését szorgalmazó Tigreus alapítvány illetékesei elmondták, hogy jelenleg Vajdahunyadon és Brassóban, illetve a magyar határhoz közeli térségben keresnek megfelelô helyet az új üzem számára.
— A Seton két-három hónapon belül szeretné megkezdeni tevékenységét Romániában. Amennyiben ez a határidô szûkösnek bizonyulna, az amerikai társaság más piac után néz, mivel nincs ideje várni — hangsúlyozták az illetékesek.
Az euróövezeti gazdaságok stagnáltak az elsô negyedévben, az EU statisztikai hivatalának csütörtöki közlése szerint. A második negyedévi becslés 0,0-0,4 százalékos GDP-növekedés a korábbi 0,1-0,4 százalék helyett. Az elemzôk átlagosan 0,2 százalékot vártak az elsô negyedévrôl. A tavalyi utolsó negyedévben a növekedés 0,1 százalékos volt.
A brit pénzügyminiszter június 9-én jelenti be hivatalosan a londoni alsóházban a döntést arról, hogy a kormány a közeljövôben meghonosíthatónak tartja-e az eurót Nagy-Britanniában, jóllehet az elmúlt hét végére már gyakorlatilag ismertté vált, hogy Nagy-Britannia belátható idôn belül nem csatlakozik az euróövezethez.
A hivatalos bejelentés idôpontját csütörtökön a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal közölte az aznapi rendes kabinetülés után, amelyen a hírek szerint valószínûleg véglegesítették Gordon Brown pénzügyminiszter júniusi parlamenti közleményének tartalmát.
A BBC rádió közölte, hogy az euró nagy-britanniai bevezetéséhez megszabott öt gazdasági alapfeltételt Gordon Brown pénzügyminiszter nem teljesültnek minôsítette, és ezt most már a brit miniszterelnök is elfogadta.
A londoni rádió értesülése szerint egyelôre még terv sincs arról, hogy a feltételrendszert mikor vizsgálják meg ismét, de Brown állítólag azt pártolja, hogy ezt is halasszák el a következô — legkésôbb 2006-ban esedékes — parlamenti választások utánig.
A hivatalos közlemény dátumának ismertetésével vége szakadt az euró nagy-britanniai sorsával kapcsolatos számtalan találgatás közül egynek: a brit sajtó hónapok óta rendre "a jövô hétre" tette a bejelentés idôpontját. Hatalmas várakozás elôzte meg például a 2003–2004-es költségvetés márciusi beterjesztését, mert akkoriban elterjedt, hogy Brown a tervezet ismertetését fogja kihasználni döntése bejelentésére; ez akkor és azóta sem történt meg. A kormány mindig is június elejére ígérte a gazdasági hatásvizsgálat eredményének közzétételét.
Brownról régóta azt tartották, hogy egyelôre nemigen akarja az eurót; az új fejlemények legfontosabb eleme az, hogy érvelését — ha a BBC értesülése helytálló — most már az erôsen európártiként számon tartott Tony Blair kormányfô is elfogadta.
Nagy-Britannia a legnagyobb európai uniós gazdaság, amely — még a konzervatív érában hozott döntéssel — önszántából maradt ki a jelenleg 12 tagú valutaunió alapító országai közül. A brit Munkáspárt, miután 1997-ben kiütötte a 18 évig országló, és az euró meghonosítását mereven elvetô konzervatívokat a hatalomból, némi habozás után maga is meglehetôsen bizonytalan programot hirdetett az euró kérdésében. Eszerint a Labour-kormány "elvben" elfogadja a valutauniós csatlakozás gondolatát, de csak akkor, ha teljesül öt alapfeltétel.
Ezek: eléggé összhangban van-e a brit és az euróövezeti gazdasági ciklus ahhoz, hogy Nagy-Britannia hosszú távon együtt tudjon élni a valutauniós jegybanki kamatszinttel, problémák esetén van-e elég válaszadási rugalmasság az euróövezeten belül, a csatlakozás fellendíti-e a beruházásokat Nagy-Britanniában, jót tenne-e a belépés a londoni Citynek mint Európa pénzügyi központjának, és használna-e a brit eurótagság a növekedés és a foglalkoztatás stabilitásának.
A hét vezetô ipari ország és Oroszország (G8) fokozni kívánja a szerkezeti reformokra irányuló erôfeszítéseit, mivel a világgazdaság még mindig gyengélkedik. Fôleg Európának kell gyorsan megreformálnia munkaerô- és tôkepiacait, de Amerikának is új munkahelyeket kell teremtenie a nyolcak pénzügyminiszterei szerint.
A pénzügyminiszterek, akik szombaton fejezték be kétnapos ülésüket Deauville francia fürdôhelyen, bíznak abban, hogy országaik önerôbôl kilábalnak a hullámvölgybôl. Nyilatkozatuk megállapítja, hogy megvan a komolyabb növekedés lehetôsége, csak be kell indítani a folyamatot, ehhez pedig égetôen szükségesek a szerkezeti reformok az oktatás és a kutatás területén is.
A pénzügyminiszterek zöld fényt adtak a dollár gyengülésének más vezetô devizákhoz képest azzal, hogy nem fejeztek ki aggodalmat a dollár hanyatlása kapcsán. John Mankey kanadai pénzügyminiszter szerint az árfolyamkérdés másodlagos kérdés volt csupán a fórumon. Az európai képviselôk megismételték, hogy az erôs euró a térség érdekét szolgálja. John Snow amerikai pénzügyminiszter pedig közvetve utalt arra, hogy nem támogatja az erôs dollárt.
E kijelentésekre a HSBC egyik szakértôje úgy vélekedett, hogy az euró hétfôn tovább erôsödik a dollárhoz képest. Pénteken New Yorkban az euró 1,1577 dolláron zárt a csütörtöki 1,1381 dollár után, és a HSBC elemzôje úgy vélte, hogy az euró a jövô héten elérheti az 1999. évi bevezetô árfolyamot, az 1,1740 dollárt.
Megfigyelôk szerint az erôsödô euró károkat okozhat az eurózónának, mivel megdrágul az onnan a tengerentúlra irányuló kivitel, miközben a gyengülô dollár jót tesz az amerikai exportnak.
Ugyanakkor az erôsödô euró arra késztetheti az Európai Központi Bankot (EKB), hogy kamatot csökkentsen. Francis Mer francia pénzügyminiszter azt mondta, hogy miután az infláció már nem jelent gondot, megteremtôdtek azok a feltételek, amikor az EKB kamatot csökkenthet, élénkítve ezzel az eurózóna gazdaságát.
A miniszterek megbeszéléseik során megállapodtak abban, hogy továbbra is figyelemmel követik a devizaárfolyam-mozgásokat, és ha kell, együtt lépnek fel.
Amerikai javaslatra a pénzügyminiszterek felkérték a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy mérje fel pontosan Irak külföldi adósságát. Elsôsorban a Párizsi Klubbal szembeni adósságon felüli korábbi hitelekrôl van szó — mondta az amerikai pénzügyminiszter. Irak teljes külföldi adósságát 127 milliárd dollárra becsülik. A Párizsi Klubon belül Oroszországnak tartozik a legnagyobb összeggel Irak, mintegy 8 milliárd dollárral.
A német és a japán pénzügyminiszter a tanácskozás után azt mondta, hogy elhangzott ugyan javaslat az iraki adósság csökkentésére, de az adósság elengedését végül is elvetették az olajtartalékokban dúskáló ország esetében.
A pénzügyminiszterek azonban megállapodtak arról, hogy Iraknak csak 2005 elején kell megkezdenie adóssága törlesztését.
A Párizsi Klub június elején ül össze, és a pénzügyminiszterek reményei szerint addigra sikerül tisztázni az iraki adósság összegét.
A közleményhez csatolt mellékletben a hét vezetô ipari ország (G7) hitelnyújtási kritériumainak módosítására biztatja a 19 tagú Párizsi Klubot. A feltételeket ezentúl jobban hozzá kellene igazítani az adós ország sajátos pénzügyi helyzetéhez. Egy résztvevô azt mondta, hogy az új, rugalmasabb szabályok kiterjednének olyan komoly adósállamokra is, amelyek nem szerepelnek a "mélyen eladósodott szegény országok" listáján: így azokat alkalmazhatnák a háború utáni Irak esetében is.
Az Egyesült Államok felvetette, hogy az iraki helyreállítási munkák finanszírozása érdekében megajánlási konferenciát tartsanak, miként Afganisztán esetében is történt a tálib rezsim megdöntése után. A javaslatot egyebek között a francia és a német pénzügyminiszter lehetségesnek tartotta, de mint Francis Mer rámutatott: elôször tisztázni kell Irak adósságának nagyságát, és csak utána lehet szó a segélyezésrôl.
A pénzügyminiszterek elhatározták még, hogy további lépéseket tesznek a vállalati könyvelések iránti bizalom erôsítése érdekében, hogy ne ismétlôdhessenek meg az elmúlt évek könyvelési botrányai. Az Európai Unió országai megállapodtak, hogy a tôzsdén jegyzett cégek könyvelését a Nemzetközi Könyvelési Szabványhoz (IAS) igazítják, míg az Egyesült Államok jobb átláthatóságot kíván teremteni az IAS és saját könyvelési szabványa, a GAAP között. A pénzügyminiszterek azonban nem jelöltek ki pontos idôt arra, hogy mikorra kellene kialakulnia egy esetleges közös könyvelési szabványnak.
A pénzügyminiszteri értekezlet a június elején Evianban esedékes G8-csúcs elôkészítését szolgálta.
Május 20 ., kedd
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
37 400/37 700 |
32 100/32 350 |
151/154 |
Május 21 ., szerda
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 633 lej, 1 USD =32 370 magyar forint = 154 lej.
ÁLLÁS
Elárusítónôt alkalmazunk központi üzletbe. Telefon: 0744-989124. (0018)
Sürgôsen keresünk 10 orvost, orvosi személyzetet és öt közgazdászt multinacionális céggel való együttmûködéshez, rugalmas munkaidôvel. Személyes beszélgetésre való feliratkozás a 0264/199-657, 0744-762713, 0722-127169-es telefonszámokon. (8878096)
A német élvonalban szereplô Hanover 96 labdarúgócsapatának román védôje az idény végén visszavonul az aktív játéktól.
Klubjának tájékoztatása szerint a 35 éves válogatott hátvéd nem tölti ki 2004-ig szóló szerzôdését, és szombaton a Bundesliga utolsó fordulójában, az Arminia Bielefeld elleni találkozón lép utoljára pályára.
— A nyári felkészülési idôszak számomra túl hosszú és fárasztó már, ezért nem tudom vállalni. Még maradhatnék ugyan, de így nem lenne értelme — magyarázta döntését a játékos.
Popescu sikerekben gazdag pályafutása alatt 115-ször szerepelt a válogatottban, három világbajnokságon és két Európa-bajnokságon vett részt. Az FC Barcelonával 1997-ben elhódította a Kupagyôztesek Európa Kupáját, míg a török Galatasaray Isztambul színeiben 2000-ben az UEFA-kupát.
Az európai futballtrófeák közül elsôként az UEFA-kupa sorsa dôl el: szerdán 21.45 órakor a sevillai Olimpiai-stadionban lép pályára a skót Celtic Glasgow és a portugál FC Porto, hogy megküzdjön a végsô diadalért.
A gyôztes csapat a 45. lesz a nyertesek sorában. A sorozat 1958-ban még Vásárvárosok Kupája néven indult, 1971 óta nevezik UEFA-kupának.
Az eddig lejátszott döntôk olasz és angol fölényt hoztak, 10–10 elsôséggel. Tavaly a holland FC Feyenoord lett a gyôztes.
A magyar résztvevôk eddigi egyetlen sikerét 1965-ben az FTC aratta: Fenyvesi Máté fejesgóljával 1–0-ra gyôzte le Torinóban a Juventust. A ferencvárosiak 1968-ban az angol Leeds Unitedtôl kaptak ki a fináléban, egy évvel késôbb az Újpesti Dózsa a Newcastle United ellen maradt alul a döntôben. A Székesfehérvári Videoton 1985-ben a világhírû Real Madriddal játszott a trófeáért, s a hazai 3–0-s vereség után a spanyolországi visszavágón az 1998-ban elhunyt Májer Lajos góljával 1-0-ra nyert.
Az UEFA-kupa, illetve a VVK legeredményesebb csapatai: az egyformán 3–3 elsôséget szerzô spanyol FC Barcelona, az olasz Torinói Juventus és Milánói Internazionale, valamint az FC Liverpool.
Az európai második számú mérkôzéssorozat értéke szinte automatikusan nôtt azáltal, hogy 2000-ben megszûnt a bajnokok tornája mögött "ezüstérmes" KEK. Emeli a színvonalat, hogy a Bajnokok Ligájától a 32 között búcsúzók (tehát 16 élvonalbeli európai klubcsapat) az UEFA-kupában folytathatják a szereplést.
***
A Celtic Glasgow útja a döntôig:
Bajnokok Ligája, selejtezô, 3. forduló (augusztus 14. és 28.): Celtic Glasgow–FC Basel (svájci) 3–1 (gól: Larsson, Sutton és Sylla, illetve Giménez) és FC Basel–Celtic Glasgow 2–0 (Giménez és M. Yakin);
UEFA-kupa, 1. forduló (szeptember 19., október 3.): Celtic Glasgow–Suduva (litván) 8–1 (Larsson 3, Petrov, Sutton, Lambert, Hartson és Valgaeren, illetve Radzinevicius) és Suduva–Celtic Glasgow 0–2 (Fernandez és Thompson);
2. forduló (október 31., november 14.): Celtic Glasgow–Blackburn Rovers (angol) 1–0 (Larsson) és Blackburn Rovers–Celtic Glasgow 0–2 (Larsson és Sutton);
3. forduló (november 28., december 12.): Celtic Glasgow–Celta Vigo (spanyol) 1–0 (Larsson) és Celta Vigo–Celtic Glasgow 2–1 (Jesuli és McCarthy, illetve Hartson);
Nyolcaddöntô (február 20. és 27.): Celtic Glasgow–VfB Stuttgart 3–1 (Lambert, Maloney és Petrov, illetve Kuranyi) és VfB Stuttgart–Celtic Glasgow 3–2 (Tiffert, Hleb és Mutzel, illetve Thompson és Sutton);
Negyeddöntô (március 13. és 20.): Celtic Glasgow–FC Liverpool (angol) 1–1 (Larsson, illetve Heskey) és FC Liverpool–Celtic Glasgow 0–2 (Thompson és Hartson);
Elôdöntô (április 10. és 24.): Celtic Glasgow–Boavista Porto (portugál) 1–1 (Larsson, illetve Valgaeren — öngól) és Boavista Porto–Celtic Glasgow 0–1 (Larsson).
Az FC Porto útja a döntôig:
1. forduló (szeptember 19., október 3.): FC Porto–Polonia Varsó (lengyel) 6–0 (Jankauskas 2, Derlei, Ribeiro, valamint Hélder Postiga 2) és Polonia Varsó–FC Porto 2–0 (Lukasiewicz és Kus);
2. forduló (október 31., november 14.): Bécsi Austria (osztrák)–FC Porto 0–1 (Derlei) és FC Porto–Bécsi Austria 2–0 (Hélder Postiga és Derlei);
3. forduló (november 28., december 12.): FC Porto–RC Lens (francia) 3–0 (Hélder Postiga, Derlei és Jankauskas) és RC Lens–FC Porto 1–0 (Song);
Nyolcaddöntô (február 20. és 27.): FC Porto–Denizlispor (török) 6–1 (Capucho, Derlei, Ricardo Costa, Jankauskas, Deco és Alejnyicsev, illetve Kratochvil) és Denizlispor–FC Porto 2–2 (Martin és Özkan, illetve Derlei és Clayton);
Negyeddöntô (március 13. és 20.): FC Porto–Panathinaikosz Athén (görög) 0–1 (Olisadebe) és Panathinaikosz Athén–FC Porto 0–2 (Derlei 2);
Elôdöntô (április 10. és 24.): FC Porto–SS Lazio (olasz) 4–1 (Maniche, Derlei 2 és Hélder Postiga, illetve Claudio López) és SS Lazio–FC Porto 0–0.
A döntôt a szlovák Lubos Michel vezeti. A 35 éves bíró pályafutása során eddig több mint 80 nemzetközi találkozót vezetett, szerepelt a 2000-es sydneyi olimpián és a tavalyi, koreai-japán közös rendezésû világbajnokságon is.
Larsson 200. góljára készül
Henrik Larsson (képünkön), a Celtic Glasgow svéd csatára jubilálhat a döntôn: a roppant fontos sevillai találkozón megszerezheti 200. gólját a skót csapat színeiben.
A válogatott "gólzsák" 199 találatnál jár, de állítása szerint nem foglalkoztatja különösebben a mérföldkô elérése.
–- Szép lenne, ha betalálnék, de nem fogok összetörni, ha ez most nem sikerül, de elhódítjuk a kupát. Ez a csapat már bebizonyította, hogy bárki képes a gólszerzésre — mondta, majd hozzátette: — A svéd válogatottal 1994-ben harmadik lettem a világbajnokságon, de a szerdai meccs még annál is többet jelent számomra.
Larsson rendkívül hatékony a Celticben, hiszen mindössze hatodik idényét tölti a skót együttesnél. Ebben a szezonban már összesen 42 gólnál jár, rekordjától azonban messze van: a 2000/01-es idényben 53-szor mattolta az ellenfelek kapusait, s akkor teljesítménye Európai Aranylabdát ért.
Alig egy hónap választ el a most már hagyományossá váló diákrendezvénytôl, az Erdélyi Magyar Iskolák tanulóinak immár nyolcadik ízben kiírt Nyári Testnevelés- és Sporttalálkozójától. Ezt idén is a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége keretén belül mûködô Testnevelés-Sport Tanítás (TEST) Alapítvány szervezi és rendezi, a megszokott helyen, a Szent Anna-tó festôi környékén. A röviden csak EMIT-nek nevezett rendezvényrôl az említett szövetség elnöke, az ismert csíkszeredai testnevelôtanár és síedzô, Borbát István Ágoston tájékoztatott:
— Június 20–22. között kerül sor a találkozóra, amelyre idén nemcsak belföldi, hanem anyaországi iskolák küldötteit is várjuk — kezdte Borbát tanár úr. — A táborozók két nagyobb tagozatra oszlanak, külön versenyeznek az általános iskolák V–VIII., valamint a gimnáziumok, líceumok IX–XII. osztályos tanulói. A vetélkedô nem kimondott sporttalálkozó, mert annak mûsorában az eszményi terepen kiírt mezei futáson kívül többek között sátorverés, fôzôverseny és az esti tábortûznél jelmezverseny is szerepel.
— Meddig jelentkezhetnek az érdeklôdôk?
— A benevezési határidô június 13., az érdeklôdôk megtehetik írásban vagy telefonon. Postacímünk RMPSZ (Uniunea Cadrelor Didactice Maghiare din România), 4100, Csíkszereda/Miercurea Ciuc, str. Toplita 20. Telefonon: 0266/171-377, fax: 0266/312-852.
— Meddig kell megérkezniük a részvevôknek?
— A Szent Anna-tóhoz június 20-án, pénteken este 9 óráig kell befutniuk a tanulóknak. Iskolánként 2–2 leány és fiú, valamint 1 kísérô tanár alkotja a csapatokat. A vetélkedô eredményhirdetésére, egyben a táborbontásra június 22-én, vasárnap délután 3 órakor kerül sor.
— Más érdekességek?
— Arra kérjük a fiatalokat, hogy minden résztvevô hozzon magával mintegy 50 ezer lej értékû, saját névjegyével ellátott ajándékot. Az eredményhirdetést ugyanis ajándékcserével párosítjuk. Még annyit, hogy az egyes vetélkedôkön gyûjtött pontok alapján díjazzuk a csapatokat, és a mezei futásban az úgymond dobogós helyen végzetteket. A versenyszabályokat június 20-án, a megérkezés után beszéljük meg a kísérô tanárokkal. Mindenkit szeretettel várunk!
Mint ismeretes, a 2003-as esztendô végén, december 1. és 14. között Horvátország különbözô városaiban rendezik az idei nôi világbajnokságot, amelyen a házigazdákon, a címvédô Oroszországon és a tavalyi kontinentális viadal élcsapatain kívül a további résztvevôk kettôs selejtezô mérkôzések nyomán kerülnek ki. Mivel mind Magyarország, mind Románia válogatottja a tavalyi Eb-n nem tudta kiharcolni egyenes ágon a bejutást a világvetélkedô döntô szakaszába, így az elkövetkezô két hétvégén selejtezô összecsapásokat kell vívniuk. Még szerencse, hogy a sorsolás mindkét csapatnak kedvezett, gyengébb ellenféllel kell megmérkôzniük: a magyar lányok Bosznia-Hercegovinával, a román együttes pedig Törökországgal méri össze tudását. Ráadásul az is kedvezô, hogy mindkét gárda idegenben kezd, s nagyobb az esélyük, hogy a visszavágón javítsanak az esetlegesen gyengébben sikerült nyitómérkôzés után. Reméljük, hogy erre nem kerül sor, és mindkét válogatott simán szerzi meg a horvátországi szereplés jogát. Ott is van ugyanis egy fontos tét: az elsô öt helyezett repülôjegyet szerez a 2004-es athéni olimpiai játékokra.
Visszatekintve az elôkészületekre, mindkét válogatott hétfôn, Bukarestben, illetve Tatán gyûlt össze, ahol az elutazásig edzenek. A két szövetségi kapitány, Cornel Otelea, valamint Mocsay Lajos mester (az ô munkáját hétfôtôl új edzô is segíti: Marczinka Zoltán az utóbbi években az ausztrál férfi válogatott szakvezetôje volt.), kijelölte a válogatott keretet, amely a következôképpen fest:
Románia: Barbu-Kerekes Ildikó (Râmnicu Vâlcea-i Oltchim) és Florentina Grecu (Kolozsvári U-Ursus) — kapusok; Simona Gogârla, Petronela Fedorneac (mindkettô Oltchim), Cristina Vãrzaru, Alina Dobrin, Cristina Mihai, Aurelia Brãdeanu (mind Bukaresti Rapid), Ionela Gâlcã (Olaszország), Nicoleta Gârlã (Székesfehérvári Cornexi-Alcoa), Valeria Motogna-Bese, Anamaria Lazer (Zilahi Silcotub), Mihaela Senocico, Simona Sârbu (U-Ursus) — mezônyjátékosok; egyetlen megjegyzést fûznénk az összeállításhoz: nem értjük, miért nem tetszik a szövetségi kapitánynak a zilahi Ramona Farcãu, aki a múlt heti Román Kupa döntôn is bizonyított, míg a rapidos Vãrzaru nem nagyon remekelt az utóbbi idôben;
Magyarország: Pálinger Katalin (Dunaferr SE), Petróczi Viktória (Gyôri ETO), Fekete Csilla (Cornexi) — kapusok; Ferling Bernadett, Szrnka Hortenzia, Pigniczki Krisztina, Kindl Gabriella, Bohus Bea, Nagy Ivett (mind Dunaferr), Kirschner Erika, Farkas Ágnes, Siti Eszter, Tóth Tímea (mind Herz-FTC), Mehlman Ibolya, Görbicz Anita, Lovász Zsuzsánna (mind Gyôr), Németh Helga, Kulcsár Anita (Cornexi).
A mérkôzések idôpontjai: Bosznia-Hercegvina–Magyarország szombaton délután 18 órakor Tuzlában, visszavágó egy hétre rá, 19 órakor Nyíregyházán; Törökország–Románia Izmirben, május 24-én, vasárnap és visszavágó június elsején Râmnicu Vâlcean.
Ugyanott és ugyanaznap bonyolítják le a férfi Román Kupa döntôjét a bajnok Piatra Neamt-i Fibrexnylon és a Bukaresti Steaua csapatai között.
***
Hétfô délután a Nagybányai Selmont–Silcotub találkozóval függöny gördült a 2002–2003-as nôi Nemzeti Liga küzdelmeire. A bajnokság utolsó összecsapásán meglepetésszerû eredmény született: Ilyés Annamária utolsó másodpercekben szerzett találatával a Selmont gyôzött 28–27-re, miután az elsô 30 perc után még a vendégek vezettek 17–12 arányban. Így a Tadici-együttes elvesztette a bronzérmet is. Ezek után a táblázat élmezônye:
1. Rapid 22 18 2 2 682–514 38
2. Oltchim 22 18 0 4 628–537 36
3. Déva 22 15 3 4 573–474 33
4. Silcotub 22 16 0 6 635–503 32
5. U-Ursus 22 14 2 6 657–575 30
6. Selmont 22 11 2 9 598–561 24
Tehát ôsszel a nemzetközi kupákban Romániát a következô együttesek képviselik: Bajnokok Ligája: Rapid; KEK: Zilahi Silcotub; EHF-kupa: Oltchim; Challenge-Cup: Dévai U-Remin és Kolozsvári U-Ursus.
***
Adósak maradtunk még egy kupagyôztessel: a legjobb négy között a Gyôri Graboplast ETO KC-t búcsúztató francia Besancon, Carmen Amariei és Stecz Annamária csapata nyerte a nôi KEK-et, miután a döntô visszavágóján, az elsô mérkôzésen "összeszedett" háromgólos hátrányt (30–27) ledolgozva — öt góllal 20–15 (12–7) arányban megverte az ukrán Szpartak Kijevet.
• A belga Kim Clijsters vasárnap diadalmaskodott az 1,3 millió dollár összdíjazású római tornán, s ezzel valamelyest csökkentette hátrányát az éllovas amerikai Serena Williams mögött a nôi teniszezôk világranglistáján.
A WTA-ranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Serena Williams (amerikai) 6552, 2. (2.) Kim Clijsters (belga) 4721, 3. (3.) Venus Williams (amerikai) 4508, 4. (4.) Justine Henin-Hardenne (belga) 3618, 5. (6.) Amelia Mauresmo (francia) 3358, 6. (5.) Lindsay Davenport (amerikai) 3304, 7. (7.) Jennifer Capriati (amerikai) 2784, 8. (8.) Chanda Rubin (amerikai) 2490, 9. (9.) Daniela Hantuchová (szlovák) 2466, 10. (10.) Jelena Dokics (szerb-montenegrói) 2238 pont.
• A 2,45 millió dollár összdíjazású hamburgi férfi tenisztornán elôdöntôs négy argentin játékos jelentôsen elôrelépett az ATP Race-en.
A gyôztes és már ötödik Guillermo Coria három, a döntôben vesztes Agustin Calleri pedig négy pozíciót javított, míg a legjobb négy között búcsúzó Gaston Gaudio és David Nalbandian 11, illetve 13 helyet ugrott elôre.
Az ATP Race élmezônye (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Andre Agassi (amerikai) 372, 2. (3.) Roger Federer (svájci) 311, 3. (2.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 307, 4. (4.) Rainer Schüttler (német) 288, 5. (8.) Guillermo Coria (argentin) 281, 6. (5.) Carlos Moyá (spanyol) 269, 7. (11.) Augustin Calleri (argentin) 214, 8. (6.) Felix Mantilla (spanyol) 204, 9. (7.) Andy Roddick (amerikai) 200, 10. (9.) Gustavo Kuerten (brazil) 188 pont.
A hagyományos világranglista élén (zárójelben a legutóbbi helyezés): 1. (1.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 4210, 2. (2.) Agassi 3900, 3. (3.) Ferrero 3460, 4. (4.) Moyá 2985, 5. (5.) Federer 2465, 6. (6.) Roddick 2075, 7. (16.) Coria 1985, 8. (13.) Nalbandian 1935, 9. (8.) Alberto Costa (spanyol) 1910, 10. (9.) Paradorn Srichaphan (thaiföldi) 1830 pont.
• Többszöri esôszünet miatt hétfôn nem tudták befejezni a Chile–Németország találkozót az 1,85 millió dollár összdíjazású düsseldorfi férfi csapat világbajnokságon, a végeredményrôl döntô párosmérkôzést — csakúgy, mint az Argentína–Svédország meccset — keddre halasztották, lapzárta után ért véget.
Eredmény: Kék-csoport, 1. forduló: Chile–Németország 1–1 — állás a két egyes után (Fernando Gonzalez–Burgsmüller 6:4, 7:6; Marcelo Rios–Tomas Behrend 6:3, 5:7, 6:7)
A Piros-csoportot a vasárnapi elsô körben gyôztes Csehország és Egyesült Államok, valamint Ausztrália és Spanyolország alkotja.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |