Rendkívül bíráló hangnemben nyilatkozott pénteken Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt elnöke a kormányon lévô politikai alakulat megnyilvánulásairól. Tegnap az ellenzéki párt a kincses városban tartotta állandó választmányának ülését. Ugyanakkor megünnepelték az NLP megalakulásának 128. évfordulóját, Ion C. Brãtianu díjat nyújtottak át Andrei Marga rektornak, illetve nagyszabású utcai felvonulást és tüntetést tartottak a központban.

Sárgába öltözött pénteken a megyeszékhely. A Nemzeti Liberális Párt osztogatta sárga sálak és sapkák ellepték a központot. A szabadelvûek közel kétezer párttagot és szimpatizánst megmozgató utcai felvonulást, a román opera elôtt pedig tüntetést is szerveztek. A liberálisok a szegénység és a korrupció ellen tüntettek. Az eseményeket fogadás zárta.

Az NLP választmányának tanácskozását követô sajtóértekezletén Theodor Stolojan, a politikai szervezet elnöke felsorolta, szerinte a Szociáldemokrata Párt miért nevezhetô állampártnak, azaz a Román Kommunista Párt utódának: az egyes helyeken nemrégzajlott helyhatósági választások bebizonyították, hogy az SZDP közpénzeket használ fel választási célokra.

Ugyanakkor manipulálja a választópolgárokat, a görögkeleti pópákat pedig saját céljai elérésére használja fel. — Az állampárt folyton beavatkozik az igazságszolgáltatás ügyeibe, olyan iratcsomókat ás elô, amelyekkel politikai ellenfeleit zsarolja. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a közszolgálati médiában csak a kormánypárt képviselôi fejthetik ki véleményüket — mondta Stolojan. Ugyanakkor tiltakozott amiatt, hogy az alsóház vezetôsége nem volt hajlandó jegyezni, és vitára bocsátani az NLP és a Demokrata Párt tévé- és rádió-illeték kapcsán benyújtott egyszerû indítványát. — Hihetetlen, hogy a kormánypárt miket enged meg magának — nyilatkozta.

A sajtóértekezlet elején részt vett Andrei Marga is, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt volt elnöke, egykori oktatási miniszter is, aki bejelentette: átigazol a liberálisokhoz. Ugyanakkor megköszönte, hogy az NLP neki ítélte a Ion C. Brãtianu-díjat. Ezt követôen a szabadelvûek friss tagja elfoglaltságára hivatkozva távozott azélkül, hogy megadta volna az újságíróknak a lehetôséget az esetleges kérdések megfogalmazására.

Stolojan úgy vélte, egyre erôsebbek az Európai Unió különbözô politikusai részérôl jövô jelzések, miszerint: amennyiben a reformok a jelenlegi ütemben haladnak, Románia kimarad a következô csatlakozási hullámból is. — Ha a Szociáldemokrata Párt nem hagy fel az ellenzéket szabotáló politikájával, a szabad véleménnyilvánítás megakadályozásával, a szavazathoz való jog biztosításának ellehetetlenítésével, Románia még a politikai kritériumokat sem lesz képes teljesíteni annak érdekében, hogy az Európai Unió tagjává váljon — mondta az NLP elnöke. Kifejtette: "az állampárt" a kormány kiegészítôjének szintjére alacsonyította a parlamentet. — Szerintünk elfogadhatatlan az, hogy a nagy fizetésekkel, számottevô vagyonnal rendelkezô polgárok magasabb adózási kulcs alá kerüljenek — jegyezte meg.

A parlamenti és az elnökválasztást külön-külön kellene tartani, vélekedett az NLP elnöke, de nem csupán azért, mert a kormánypárt jelen pillanatban ezt így akarja. — Az alkotmányt úgy kell módosítani, hogy elôírja: az államfô mandátuma 5 éves, a parlamenté pedig 4.

A sajtóértekezletet követôen a szabadelvûek utcára vonultak: végig a Babeº-Bolyai Tudományegyetemtôl az Egyetem utca, Fôtér, Dózsa György utca, Széchenyi tér, Postakert utca, prefektúra, Bocskai tér útvonalon. "NLP, Stolojan, nyerünk egy év múltán" — skandálták a résztvevôk.

Az NLP helyi vezetôi és képviselôi mellett a tüntetésen jelen volt Emil Boc képviselô, a Demokrata Párt alelnöke is.

Kiss Olivér

Pénteki kolozsvári munkalátogatása alkalmával sajtótájékoztatónelemezte a hazai belpolitika aktuális kérdéseit Ioan Rus belügyminiszter.

A magas rangú kormány-tisztségviselô többek között elmondta: a Hargita-Kovászna megyékre vonatkozó Szociáldemokrata Párt (SZDP)–RMDSZ protokollum megkötésérôl Bukarestben fognak tárgyalni. A helyzetelemzést igénylô megbeszéléseket az indokolja, hogy az említett két megyében sok vitás kérdés merült fel, s a helyzet meglehetôsen bonyolult. A belügyminiszter ugyanakkor indokoltnak találta megjegyezni: az SZDP és az RMDSZ kolozsvári fiókjai nagyon jó viszonyban vannak egymással annak ellenére, hogy megyei szinten tavaly nem írták alá a protokollumot. "Ahol az együttmûködés nem zökkenômentes, ott nagyon fontos az SZDP és az RMDSZ közötti protokollum" — nyilatkozta Ioan Rus.

A Nemzeti Liberális Párt tegnapi kolozsvári megmozdulásáról, a szegénység- és korrupcióellenes kolozsvári tüntetésrôl a belügyminiszter meglehetôsen elítélen nyilatkozott. Szerinte a liberálisok a kolozsvári polgármester állandó nyilvános színjátékaiból ihletôdtek. "Minden bizonnyal politikai mûsort akartak rendezni, de szerintem jobban tennék, ha egyszerûen többet dolgoznának. Mert eddig nem dolgoztak úgy, ahogy kell. A választási eredmények is ezt bizonyítják: egyetlenegy polgármesteri helyet sem sikerült megszerezniük abban a huszonnégy faluban, ahol választások voltak — jegyezte meg a belügyminiszter. Ugyanakkor Ioan Rusnak nagyon jó véleménye volt a választópolgárokról, akik szerinte elég érettnek bizonyultak ahhoz, hogy különbséget tudjanak tenni azok között, akik valóban eredményesen munkálkodnak és azok között, akik csak a szájukat járatják.

Kolozsváron ma délelôtt tíz órától a Brassai Sámuel Líceum dísztermében kerül sor a Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) tisztújító ülésére, valamint 12 órától, a Szövetségi Képviselôk Tanácsába (SZKT) kijelölt hét tag megválasztására. Amint azt a Szabadság hasábjain hírül adtuk, a Kolozs megyére leosztott helyek száma 11, a hivatalból kijelölt 4 hely mellett a fennmaradó 7 SZKT-helyre 13 jelölt (Bucur Ildikó, Boros János, Dániel Márton, Kerekes Gábor, Kerekes Sándor, Lakatos András, Máté András, Molnos Lajos, Mátis Jenô, Pálffy Károly, Pillich László, Somogyi Gyula és Schwartz Róbert) pályázik. Az RMDSZ megyei szervezetének döntése szerint közvetett választásra kerül sor, az állóurnás választás ugyanis nagy szervezést igényel, azt pedig nem lehet megoldani a szórványvidéken. (Részletek a 4. oldalon)

A szilágysági politikai élet állóvizét kissé megkavarta az utóbbi napok eseménysorozata. A helyi román napilapok elôször az RMDSZ–SZDP egyezményt tálalták kissé neheztelô hangnemben, majd a Demokrata Párt (DP) öngyilkossági kísérletét részletezték.

A protokollumról a zilahi polgármester (az SZDP megyei elnöke) és Seres Dénes szenátor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke tartott közös sajtótájékoztatót. A nagy vonalakban ismertetett elvek alapján két héten belül véglegesíteni kell a helyi egyezményt. Az újságírók viszont inkább arra voltak kíváncsiak, hogy a szilágysomlyói magyar iskola ügye fog-e szerepelni a protokollumban Seres Dénes szenátor határozottankijelentette: ez a város magyar lakosságának, a szülôk, nagyszülôk jogos igénye, és a XXI. század Európájában errôl nem dönthet helyettük a többségi román lakosság, akiket nem érint e változás. A helyi sajtóban ennek kapcsán az egyik újságíró a következô címmel írta tudósítását: Az SZDP és az RMDSZ kezet nyújtott az ország (akár nemzetnek, népnek is lehetne fordítani) feje felett. Mintha az egész román nemzet beleegyezésére lenne szükség két politikai alakulat egyezkedéséhez, és ehhez ki kellene kérni az ország véleményét. Ezt nem kérték a DP, illetve a liberális párt között kötött egyezség esetében — meglehet, nem merült fel a hazaárulás gyanúja.

A napokban lejátszódott másik politikai botrány a DP vezetôségét érintette. Viorel Stanca, a párt megyei elnöke, bejelentette: a párt három alelnökét és a nôi csoport elnök asszonyát az állandó bizottság két tartózkodással — ellenszavazat nélkül — kizárta a pártból. A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy a három alelnök Zilah tanácsának tagja volt. A sajtónak Dorel Labo kizárt alelnök elmondta, hogy a párt alapszabályzata szerint az állandó bizottság csak javasolhatja a kizárást, de nem dönthet ez ügyben. Arról nem nyilatkozott, hogy óvást emelnek-e határozat ellen. Szerinte a párt két éve válságba került, mert új elnökével nem lehet szót érteni, despotikus magatartása lehetetlenné teszi a csapatmunkát. Vezetése alatt teljesen képviselet nélkül maradtak a megyei tanácsban és a zilahi tanácsban is, az eredeti négy tagból mára csak egyetlenegy maradt, ezenkívül az állandó bizottság három tagja is lemondott.

Iuliu Nosa, a város polgármestere elmondta, írásban értesítette ôt a DP megyei elnöke a három tanácsos kizárásáról, tehát ô a továbbiakban függetlenként fogja kezelni ôket. Nem kíván beleszólni egyetlen politikai alakulat belügyeibe sem, de a látszat szerint a párt központi vezetôinek stílusa mifelénk is érezteti hatását. Egyébként politikai öngyilkosságnak tartja az eljárást, mert kockázatos dolog a választási év elôtt helyhatósági képviselet nélkül maradni.

Józsa László

A Protestáns Teológiai Intézetben szokatlan zsongás fogadta a látogatókat a május 23-24-i Nyílt Napok alkalmával.

Az elsô emeleten egy számítógépen a teológiáról készült képek között lapozgathattak az érdeklôdôk. A legtöbb diákot a mellette lévô könyvbazár asztalai vonzották. Kurta József könyvtáros, a könyvvásár szervezôje lapunknak elmondta, hogy a teológia könyvtára az évek során rengeteg olyan könyvvel gazdagodott, amelybôl több példányuk is van — ezeket bocsátják most az érdeklôdôk rendelkezésére, jelképes áron. A befolyt összegbôl a könyvtár biztonsági rendszerét szeretnék kiépíteni.

A Nyílt Napokkal kapcsolatosan Juhász Tamás, a teológia rektora elmondta: Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy van a városban egy immár 400 éves intézmény, amely szeretne kellô súllyal jelen lenni az erdélyi kulturális életben is. Másrészt önmagunk elôtt is be szeretnénk bizonyítani, hogy élünk, mozgunk, vagyunk.

A második emeleten 13 református lelkipásztor alkotásait gyûjtötték össze, az ország minden részébôl. A terem központi részét egy hatalmas Corpus festmény uralja, Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor munkája.

A legnagyobb érdeklôdésnek egy fiatal lelkipásztor kisplasztikai szoborsorozata örvendett: a teológia jeles professzorait mintázta meg, ezzel biztosítva számukra a halhatatlanságot. A teológia az a tudomány, amelynek egyik lényeges oldala, hogy Isten világának szépségét hirdesse, tanítsa és tudományosan is feldolgozza. A tárlat ezért is nagyon illik a teológiához. Hasonló kiállításoknak a hagyománya a két világháború közötti idôszakig nyúlik vissza — tette hozzá a rektor.

A lelkész-kiállítás szervezôje ugyancsak Kurta József, aki a Szabadságnak elmondta, hogy a tárlat június 3-ig tekinthetô meg, a második emelet ötös termében. Egy héttel korábban a teológiai hallgatók munkáiból nyílt hasonló kiállítás.

F. T.

IDÔUTAZÁS: EGY NAP HONFOGLALÓ ÔSEINK KÖRÉBEN címmel Tölgyesi András Béla tart elôadást és vezeti be a rovásírás, a rézdomborítás és az íjazás rejtelmeibe a résztvevôket május 24-én, szombaton de. 11 órakor a Farkas utcai templom romkertjében.

FODOR NAGY ÉVA akvarell kiállítása nyílik meg 2003. május 28-án, szerdán 18 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szent Raffael Körének Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatti székhelyén, az I. emeleten. Bevezetôt mond Németh Júlia. Közremûködnek — Guttmann Mihály irányításával — a Zenelíceum diákjai, Sinkó Ilka, Kovács Emese, Molnár Róbert, Zágoni Elôd és Török Zsolt.

A SZOCIOLÓGIA NYÍLT ESTÉK keretében dr. Örkény Antal magyarországi szociológus tart elôadást National and European Identity in Cros-National and Time Comparison címmel május 26-án, hétfôn du. 6 órától a BBTE Farkas/Kogãlniceanu utca 1. szám alatti fôépületének 8/1-es termében.

VÁLLALATI PÉNZÜGYEK témakörben dr. Bélyácz Iván, a pécsi tudományegyetem professzora tart elôadásokat május 26–30. között a BBTE Közgazdasági Karán. Az elôadássorozat a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézetének tanárcsere programja keretében szervezték.

AZ ÉRTELMEZÉS TROPOLÓGIÁJA ÉS MATERIALITÁSA címmel dr. Odorics Ferenc, a szegedi tudományegyetem tanára tart elôadást május 26-án, hétfôn du. 5 órától a BBTE Bölcsészkarán (Horea út 31.), a Brassai-teremben. Az elôadást a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete szervezte.

A KALÁKA NÉPTÁNCEGYÜTTES ma, május 24-én, szombaton este 8 órától elôadást tart Mezôbándon. A szamosújvári Téka Alapítvány keretében mûködô néptáncegyüttes mûsorára minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK BUKARESTI NAGYKÖVETSÉGE hétfôn zárva tart.

A POLLENALERGIÁRÓL tart elôadást dr. Bódizs György a Filantróp Alapítvány keretében mûködô Asztmaklub összejövetelén, május 26-án, hétfôn du. 5 órakor, az alapítvány Szentegyház/Iuliu Maniu utca 6. szám alatti székházában.

AZ IDÔSEK GONDOZÁSÁRA FORDÍTOTT SZOLGÁLTATÁSI MODELLEK BELGIUMBAN ÉS ROMÁNIÁBAN címmel szervezett szemináriumot a FLANDRA Alapítvány és a SOMEPRO Egyesület május 24-én, szombaton 14–18 óra között tartja a Mehedinti utca 15. szám alatti Idôsek Nappali Otthonában.

A XVIII. SPEO ART FESZTIVÁL rendezvényei május 22-én a Szolcsvai Búvópatak festôi környezetében kezdôdtek. Tegnap a résztvevôk fotóiból nyílt kiállítás, és az itt készült filmeket is bemutatták A rendezvény ma újabb bemutatókkal folytatódik.

Samuel Beckett valamilyen módon idôtlen, örök jelenség, így nem véletlen, hogy mûveit újra és újra elôveszik. Tompa Gábor hazai és külföldi rendezései alkalmával a Godot-ra várva, A játszma vége és azÓ, azok a szép napok címû Beckett-drámákat vitte színre az eddigiek során. Ezúttal ugyancsak az ô rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a budapesti Thália Színházzal közös produkcióként, a Játék címû elôadást mutatja be május 25-én. Délután 6 órától a nyilvános fôpróbát, este 8 órától a bemutató elôadást nézhetik meg az érdeklôdôk a színház színpadán felépített stúdiótérben. Az elôadás létrejöttét támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A bemutatóról bôvebben a Spektákulum oldalon olvashatnak.

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány 2002 novembere és 2003 májusa között, 25–30 személy részvételével 160 órás szakmai képzést szervezett Könyvtárinformatika és közösségépítés címmel. Ennek a mostani hét végén tartják a záróvizsgáját az alapítvány kolozsvári képzési központjában. A 23 vizsgázó könyvtárinformatikából — a SZIRÉN könyvtári program használatából — és a könyvtárszervezésbôl, illetve könyvtármûködtetésbôl szerzett tudásáról ad számot. A sikeres vizsgázók az alapítvány Tanúsítványát kapják. A program — a növekvô érdeklôdésre való tekintettel és a beszûkülni látszó támogatási akarat ellenére is — 2003-an mind kezdô, mind pedig haladó szinten — folytatódik. Az alapítvány a mintegy 60 000 kötetes gróf Mikó Imre Könyvtár mûködtetésével párhuzamosan ma már mintegy 55–60 erdélyi magyar könyvtári és közmûvelôdési civil szervezet szakmai és állományfejlesztési partnere.

Kalotaszeg Nagyasszonyáról, a 160 éve született Gyarmathy Zsigánéról megjelent írásban (május 20, Körkép oldal) tévesen szerepel a Nagyasszony édesapjának családneve, amely nem Hary, hanem Hory. Hory Farkas egyik gyermeke volt a Nagyasszony, Hory Etelka. A leszármazottak elmondták: régi, Zemplén megyébôl származó családról van szó, amely még 1652-ben kapott nemesi címet. Az érintettek szíves elnézését kérjük.

*

Morvay István Fiatalok bemutatkozása címû, pénteki lapszámunkban megjelent írásának utolsó elôtti bekezdésébôl kimaradt egy fél mondat. A hiányzó rész: A Haláltánc a zongora technikai tudás magasiskolája, félelmetes glissandói már századunk zenéje felé kacsintanak. Az értelemzavaró hiba miatt a szerzô és olvasóink elnézését kérjük.

A filharmónia május 21-i rendkívüli hangversenye a szó szoros értelmében többszörösen rendkívülinek bizonyult. Rendkívüli zenei esemény/élmény volt a kolozsvári közönség számára "élôben" hallgatni a több nemzetközi versenyt nyert, Liszt-díjjal kitüntetett Bogányi Gergelyt, a nagy múltú, híres mûvészegyéniségekkel büszkélkedhetô magyar zongoraiskola Istentôl megáldott tehetségû, fiatal zongoramûvészét.

Rendkívül segítôkész emberi magatartása is, amellyel erdélyi turnéjának egész bevételét a Ferenc-rend dévai árvaházának ajánlotta.

Rendkívüli volt mûvészien felépített szerda esti mûsora is, amelyben a romantikus zongorairodalom gyöngyszemeiben gyönyörködhettünk. A szólóest teljes programja — Chopin Op. 9. nr. I, 2. Noktürnjei, három Mazurka Op. 63., és a g-moll Ballada, Liszt Ferenc Les cloches de Genève (Genfi harangok a Vándorévekbôl) és Parafrázis Verdi Rigolettójának témáira, valamint Brahms Variációk egy Händel témára Op. 24. — színes, romantikus muzsika, a leggyöngédebb hangulatoktól a himnikus emelkedettségig.

A Chopin noktürnök elôadásában tömör, emberi drámák elevenedtek meg, a lélek apró rezdülései az "éjjeli szerenád" csendes titokzatosságában, intim hangulatú "költôi elbeszélésben" fogalmazódtak meg. A bársonyosan puha, bensôségesen meleg éteri hangzásokat a három mazurkában a lengyel táncritmus férfias határozottsága váltotta fel, de a virágszirom-könnyedségû gyöngédséget megôrizte az összekötô, lírikusabb szakaszokban. Bogányi játékában minden természetesen ragyogott és haladt a maga csillagútján.

A g-moll balladában a szenvedély és alázat, a hûség és becsületesség, a virtuozitás és poézis kontrasztja öltött mesterien harmonikus alakot. Liszt mindkét mûvében Bogányi Gergely hangszínei varázslatosan festôiek voltak, harang-hárfa-orgona-cimbalom- vagy éppen énekhangszerûségével mindig azt csalta ki a zongorabillentyûkbôl, ami a legjobban fejezte ki az odaillô hangulatokat. Bogányi elképzelésében a Brahms-variációk díszítésekkel csipkézett, udvari eleganciájú Händel-témája a feldolgozások során bámulatos átalakuláson ment át, amíg az ünnepélyesség, a romantikus robusztusság, az elbeszélô lírikus és drámai, helyenként tragikus karaktereket, szerves egésszé olvasztva felmagasztosul, az orgonára illô hatalmas zárófúgában. "... az agy gondolkodásra való és nemcsak gondolkodni kell, hanem élvezni, látni a szellemi élet nagyszerûségét, az örömeit is... A zenét sem megtanulni, hanem megélni kell. Mindent meg kell élni, teljesen fel kell olvadni benne". (Szent-Györgyi Albert) Bogányi Gergely az a mûvész, aki benne él a muzsikában, az a mûvész, akit hallgatva, nem mersz lélegzetet venni, nehogy megtörjön a varázs, amit költôien érzékeny mûvészete teremt.

Annak idején, amikor Liszt Ferenc, a XIX. század legnagyobb zongoravirtuóza Kolozsváron hangversenyezett, koncertje után az utcát, ahol kocsija elvonult, fáklyákkal világították. Bogányi Gergely, a XXI. század Liszt Ference kolozsvári koncertjén maga volt a fáklya, amely elfásult, néha kilátástalan, sötét jelenünkben vigasztaló reményt gyújtott a lelkünkben.

Kulcsár Gabriella

Köszönöm, hogy az Ember szenvedését
mind fülembe sugtad egy napon,
mert így történt, hogy minden versem mélyén
azóta egy húr szól: a szánalom.
(Villon: A Testamentum. Faludy átköltése)

A megrendült tárlatnézô gondolatait tolmácsolom a Korunk szerkesztôségébôl. Tóth László, a "mi" Münchenben élô Tóth Lászlónk képeit nézem, és ámulok. Egy galéria rútság, mondhatnák egyesek, hiszen az arcokhoz a modellek az öregek otthonából származnak. Panotikum, amely ugyanakkor elkerülhetetlen groteszk, de térben is idôben egyaránt fényév távolságra Hyeronimus Bosch vagy Goya szadisztikus kegyetlenségétôl. Az arcok szoborszerûen kifaragva állnak elôttünk. Szeretnénk megfogni, megtapintani, érezni, ahogy a szobrokat szokás. Ezeken az arcokon nincsen semmi póz "beállítás", ahogy az a modelleknél szokás. Mozdulatlanok, rendületlenek, szenvtelenek, már-már transzcendensek, olvasni hagyják magukat mint a Biblia, ha annak volna Elmúlások Könyve.

És még valami a mû teljes megértéséhez. A rútteremtô mûvész önmaga kimondottan szép ember. Mélytüzû fekete szemében annyi megértés van, mint amennyi sorstársaiból — sokszor — hiányzik. Számára tehát a RÚT esztétikai kategória, amit csak empátiája segítségével tud megközelíteni. De akkor Ezsajásként.

A szerkesztôség tárgyilagosan hûvös asztalai a rajtuk lévô elektronikus gépekkel és a mellette ülô szorgalmas munkatársakkal a legmegfelelôbb környezetet biztosítják átmenetiségükkel az ércnél maradandóbb alkotásoknak, sorsunk elkerülhetetlen végességének formában és színben megvalósult emlékmûvének.

Dániel Károly

Tóth László kiállításáról további részleteket a Mûvelôdés oldalon.

Rendesen, sôt, nagyon meg vagyok hatódva. Olvasom ugyanis, hogy a kormány — kormányunk! —, úgy néz ki, minden bizonnyal, elôreláthatóan stb., engedni fog, akar, szándékszik, miegymás a közvéleménynek a rádió- és tévéilleték kérdésében. (A 2003/3-as kormányrendeletrôl van szó.)

Bizony mondom, s higgyétek el, feleim, ez a: minden bizonnyal, elôreláthatólag, talán mégis "bekövetkezés" akkora s olyan nemes gesztus lesz a kormány — kormányunk! — részérôl, hogy ha netán mégis megesik, bekövetkezik, akkor teljesen helyénvaló és illô lesz, hogy a halandó emberben a boldogságtól és meghatottságtól még a lélegzet is fennakadjon, bár egy-két kurta percre. Fel, fenn bizony, mert ha mégis, elôreláthatólag, minden bizonnyal és talán mégis piros jelzést kap ("stopot" fog ki) ez a kormányrendelet, az a rendkívüli, rendhagyó, hihetetlen és felemelô, valamint modellértékû helyzet áll elô (áll vissza), hogy senkinek nem kell majd olyan szolgáltatásokért fizetnie borsos vagy kevésbé borsos illetéket, szolgáltatási díjat, amely szolgáltatásokat soha nem igényelte, soha nem is vette igénybe. Magyarabbul szólván: ilyen-olyan huncutsággal, kormányrendelettel — ergo "törvényesen"! — senki — még a kormány, kormányunk — sem fog ingyenpénzért a zsebünkbe nyúlkálni. Ez a kormányrendelet ugyanis — ha még emlékeznek rá — arról szól jelenlegi "állagában" és máris hatályosan (hatályosan bizony, hiszen kihozták már a számlákat, visszamenôlegesen is feltüntetve a kifizetni valót!), hogy mindenkinek, aki él és mozog s villanyáramot fogyaszt, annak rádió- és tévéilletéket kell fizetnie —, ha van rádiója, tévéje, ha nincs. A magánszemélyeknek havi néhány tízezer lejt, a jogi személyeknek, az egyszemélyes cipôfoltozó kft-tôl a mamutvállalatokig, hatalmas részvénytársaságokig egyformán!!! havi négyszázezret a tévéért (amije esetleg nincs is a foltozóvargának és az egyesületnek, alapítványnak), s havi négyszázezret a rádióért is (ami talán szintén nincs is a fizetô birtokában). S mivelhogy az ország lakosságának elsöprô többsége ma már "Iljics lámpásával" világít, tehát villanyáramot fogyaszt, hatalmas összegekrôl (ingyenpénzekrôl) van szó, s ezek, az áramfogyasztás árához csatolva (bizony, árukapcsolásfélén!) behajthatók lesznek, lennének, hiszen ki akar lemondani a villanyról, s visszatérni a faggyúgyertyához, mángorlóhoz, jégveremhez stb.? Márpedig a képlet egyszerû: aki nem fizeti ki a villanyszámlát, benne-rajta a rádió- és tévéilletékkel, annak kikapcsolják a vezetékét, úgymond, "levágják" a villanyát. (Gázzal, hôközponttal, vezetékes vízzel stb. nem mindenki él — természetes hát, hogy nem ezen szolgáltatások számláihoz csapják hozzá az ingyenpénzt, a kötelezô "lakossági adományt"! Huncutul ki volt ez okumulálva, kérem tisztelettel!)

Ebben az egész ügyben az igazán veszélyes az, hogy: ha egy kicsit "szelídítve" is, kirúzsozva, kikenceficélve is, de hatályos marad a kormányrendelet, ezzel a tolvajlásnak olyan "törvényes", "jogi" precedense teremtôdik meg, amelynek — ismerve államháztartásunk anyagi gondjait s kormányunk rendkívüli ötletességét, leleményességét! — ma még elképzelhetetlen folytatásai lehetnek. Ha pénzre lesz szüksége államatyánknak, bármely számlánkhoz bárminô el nem végzett, igénybe nem vett szolgáltatás díját, illetékét is bátran és szemrebbenés nélkül hozzácsaphatja, s azt be is hajthatja rajtunk! Nemcsak igazságtalan és erkölcstelen hát ez a kormányrendelet, de roppant veszélyes is azáltal, hogy egyben precedensteremtô is lesz, ha nem vonják vissza.

Ez olyannyira világos és egyértelmû, hogy nemcsak az ellenzéki liberális és demokrata honatyák tiltakoznak ellene, hanem még a kormánypárti képviselôk közül is elég sokan!

A dolgok ilyetén voltát nézve, csak azt nem értem — de végképp! —, hogy a mi választottjainknak mi a jó búbánat egyeztetnivalója lehet e kormányrendelet "tárgyában" —, amely úgy igazságtalan, törvénytelen és erkölcstelen is, ahogy van?! Ezen a rendeleten nincs mit szépítgetni, manikûrözni, pedikûrözni, hanem úgy, ahogy van, cakompakk, vissza kell vonni, el kell felejteni. Ezt és ennyit lehet "egyeztetni" partnereinkkel, ha már mindenáron egyeztetni akarunk. Akkor talán bekövetkezik a csoda, s a kormány tényleg visszavonja "korszakalkotó", precedenst teremtô rendeletét!... Bízzunk Istenben!

Molnos Lajos

(Folytatás május 23-i lapszámunkból)

5.

Ugyanott, a fenti sírfelirattól balra egy másik látható:

IT: FEKZYK: VALAZTO

GERGOLY: LEANIA:

BORBARA: A’ZONY:

OTOVOS ANTALNE:

HOLT: MEG: NAGBODOG(-)

A’ZONY NAPYAN: 1574

Mai olvasata: Itt fekszik Választó / Gergöly leánya / Borbára asszony / Ötövös [Ötvös] Antalné, / holt meg Nagyboldog- / asszony napján l574.

A kô mérete: 33x20, a kereten belül: 29x16 cm.

Választó Gergely 1573-ban ezüstmûves mester, a céhbeli öregsegédek munkabeszüntetésének támogatója, 1577-ben a szebeni ezüstmûvesekkel az évek óta tartó peres ügyben tárgyaló kolozsvári ezüstmûveseket képviselô háromtagú bizottság tagja volt. A Választó az aranyfinomítással, korabeli más szóval, cementálással összefüggô név.

Ötves Antal ezüstmûves öregsegéd, az ezüstmûves segédek 1573. évi munkabeszüntetésének egyik résztvevôje volt.

Nagyajtai Kovács István a Tudománytárban közölt írásában Választó Gergely leánya feliratára úgy hivatkozik, mint az egyik legrégibb, 1514-bôl való kôkerti sírfeliratra. Kolozsvár története címû munkájában Jakab

Elek is ugyanezt az évszámot említi. Elsô pillantásra valóban 1514-nek tûnik. De az elsô és a harmadik számjegy nem azonos. Az elsô római egyes. Korabeli feliratok tanúsága szerint ezt a számjegyet így írták. A harmadik a mai, de nem a korabeli egyessel azonos. Ez a mai 7-es megfelelôje. Annak idején ezt az egészen elôre dôlttôl a derékszögû, függôleges szárúig és a mai hetesig, többféleképp írták.

1514 már csak azért sem lehet a felirat éve, mert a hitújítás elôtt nem készítettek magyar nyelvû sírfeliratot. Az anyanyelvû írásbeliség csak ezután vált általánossá.

E feliratok a kor névhasználatát is tükrözik. A XIV. század második felétôl a kételemû személynév használata nagyjából általánossá vált a magyar társadalom minden rétegében. Ugyancsak a XIV. században a családnév kialakulása is megkezdôdött, vagyis a második megkülönböztetô elem öröklôdôvé vált. Igaz, elsôsorban a felsôbb néposztály, a nemesség tagjai körében. Az alsóbb néposztály körében a kételemû személynév második elemének öröklôdése a XVI. században kezdôdik el. Ez vonatkozik a mellékelt feliratokban szereplô, foglalkozást tükrözô nevekre is. Amelyek már nem minden esetben azonosak viselôik foglalkozásával. Így a Nyírô, bár a posztókészítéssel kapcsolatos, egyes korabeli viselôi ezzel szemben ötvösök. E nevek részben ma is használatosak. Pl. a Szôlôsi, a Nyírô. Az Ígyártó kevésbé. A Választó még kevésbé, ezt kiszorította az Eötvös, Ötvös.

Az apa neve + fia + a fiú neve (pl. Lukács fia Lukács, János fia Istók) szerkezetû férfinévvel párhuzamosan létezett az apa neve + leánya + a leány neve összetételû név is (Gergöly leánya Borbára). Míg az elôbbi szerkezet — Jánosffy, Istvánffy, Györffy stb. — máig fennmaradt, ennek nôi megfelelôje, az apa jogú társadalomnak köszönhetôen, nem. Megjegyezhetjük, hogy Izlandon, minden bizonnyal más történelmi, társadalmi körülmények között ma is, férfiaknál, nôknél egyaránt ez a névadás módja, és ezek a nevek nem öröklôdnek. Így a férfiak neve az illetô keresztneve + az apa keresztneve + son (fia) (pl. Baldur Ragnarsson), a nôké az illetô keresztneve + az apa keresztneve + dóttir (leány) összetételû. A következô nemzedéké e szerint változik, férfi esetében pl. Baldur Ragnarsson fia, ha ennek keresztneve Sveinn, Sveinn Baldursson, ennek fia, ha keresztneve Gudmund, Gudmund Sveinsson lesz.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Ha a késnek kicserélik elôbb a pengéjét, majd pedig a markolatát, az továbbra is a mi régi, féltett kenyérszeletelônk, vagy egy új, idegen tárgy? Ez a bosszantó, kisiskolásokat gyakran zavarba hozó találós kérdés jut eszembe, valahányszor az RMDSZ-ben zajló belsô választásokról esik szó. Ezt a dilemmát fogalmazták-fogalmazzák meg immár egy évtizede a különbözô RMDSZ-fórumokon, szakmai berkekben zajló vitákon, és errôl szóltak az elmúlt hetek eseményei is: a jelenlegi, az eddigi gyakorlatnál szinte semmiben sem különbözô RMDSZ-tisztújítás olyan mértékben eltér a belsô választások 1993-ban megfogalmazott alapelképzelésétôl, hogy jogosan merül fel a kérdés: ezek a belsô választások vajon azok a belsô választások?

A mai Kolozs megyei választások apropóján elsôsorban arra vagyok kíváncsi, hogy lényegében mit is értünk ma belsô választásokon. Visszalépés, vagy inkább az új, megváltozott körülményekhez való igazodás? Lehetségesek, idôszerûek, célt érnek-e ma a tízéves huzavona után kiírt belsô választások? S ha igen, miért nem?

Köztudott: az RMDSZ brassói kongresszusán, 1993-ban olyan belsô intézményrendszernek a modellje körvonalazódott, amely alkalmas (kellett volna hogy legyen) arra, hogy fokozatosan, a román politika nagykorúsodásának függvényében, különbözô jogosítványokat vegyen majd át az államtól, és ezáltal lehetôvé tegye az erdélyi magyar közösség számára, hogy önállóan, autonóm módon maga dönthessen az ôt érintô kérdésekben. Az erre vonatkozó döntések meghozatalában illetékes testületnek az RMDSZ "miniparlamentjét", a Szövetségi Képviselôk Tanácsát képzelték el. Ezt a feladatot viszont csakis egy igen nagy fokú legitimizációval rendelkezô, nemcsak az RMDSZ-tagság, hanem az erdélyi magyar közösség egészének képviseletével felruházott testület tölthette be. A minden erdélyi magyarra kiterjedô általános, egyenlô, titkos és közvetlen belsô választások pedig éppen ezt a célt szolgálták volna: a közösség legszélesebb körû megkérdezésével kijelölni az SZKT összetételét. A belsô választások ugyanakkor lehetôvé tették volna a különbözô ideológiákat megjelenítô RMDSZ-platformok képviselôinek megmérettetését is, az így létrejövô testület pedig hûen tükrözte volna az erdélyi magyar közösség politikai sokszínûségét, biztosítva a szövetség belsô pluralizmusát, a gyakran hangoztatott "sokszínû egységet". A különben nagy költségekkel és még nagyobb szervezési megpróbáltatásokkal járó belsô választások során az erdélyi magyar közösség tagjait közvetlenül is sikerült volna bevonni a politikai döntéshozatalba, mindennek olyan közösségépítô, mobilizáló hatása lett volna, amely nyitottabbá tette volna a szövetséget, lassította volna az RMDSZ-re szavazóknak azt a lemorzsolódását, amelyet a négyévenként esedékes választási kampányok során csak mind kisebb és kisebb mértékben lehet visszafordítani.

Az elmúlt tíz év azonban más irányba terelte a román politika, s vele együtt az RMDSZ, s így a belsô választások sorsát. Az 1996-os év, a demokratikus erôk választási gyôzelme nemcsak a román politikában jelentett — a vártnál végül sokkal vérszegényebb — fordulópontot, hanem az RMDSZ életében is, amely bizonyos mértékig átértékelte a Programban megfogalmazott prioritáslistát. A továbbra is centralizált állammodellhez ragaszkodó román politika paraméterei közt a szövetség a már-már utópikusnak tûnô belsô intézményépítés helyett a pillanatnyi, ám sok esetben eredményes politikai alkuk, mondhatni, napi rendszerességgel történô megkötésére helyezte át a hangsúlyt. Az elmúlt években nagyon sokszor elhangzott: mivel a kormányzati szerepvállalás lényegesen nagyobb operativitást követelt, a "nehézkes" Szövetségi Képviselôk Tanácsa helyett egyre inkább az RMDSZ legfelsôbb vezetôibôl álló Operatív Tanács vette át a döntéshoztatalt. Mindez óhatatlanul az SZKT eróziójához vezetett, a jobb idôkre "szerzôdött" testületnek gyakran már csak utólagos jóváhagyását kérték ki — évente négyszer. Ilyen összefüggésben az SZKT-tagság mint tisztség leértékelôdött. A "sokszínû egység" is inkább csak négyévenként leporolt választási szlogenként él tovább, ehhez viszont az ideológiák mentén szervezôdô platformok elsekélyesedése, öncsonkító tevékenysége is nagymértékben hozzájárult. Ami pedig a közösség mozgósítását illeti: politikusok és elemzôk egyaránt egyetértenek abban, hogy az RMDSZ úgynevezett "mozgalmi korszaka" — a dolgok természetes rendje szerint — még a ‘90-es évek elején lejárt, nem lenne tehát helyénvaló számonkérni sem a tagságtól, sem az RMDSZ-vezetéstôl a szövetség megalakulását követô idôk lendületét. Azáltal viszont, hogy az RMDSZ, és ezen belül a területi szervezetek nagy százaléka a belsô választások megszervezésének költségvonzatára és leküzdhetetlennek tûnô szervezési nehézségeire hivatkozva a közvetett, tehát elektoros választás mellett döntött, a részvételt pedig kizárólag az RMDSZ-tagokra korlátozta, akarva-akaratlanul olyan tömegeket zárt végleg ki, amelyek eddig is és ezután is igazolatlanul hiányoznak majd az önkormányzati, illetve parlamenti választások alkalmával.

Világosan kitûnik tehát: ezek a belsô választások távolról sem azok a belsô választások. Nyilvánvaló ugyanakkor az is: a tíz évvel ezelôtti koncepció fölött eljárt az idô, és a román politika, gyakorlatba ültetése ma már pusztán illúzió, az illúziókkal pedig rendszerint le szoktak számolni. Naivitás lenne ugyanis azt képzelni, hogy ma, például Kolozs megyében az itteni magyar közösség reprezentatív hányada részt venne a megyét képviselô SZKT-tagok megválasztására kiírt szavazáson, legyen az álló vagy mozgóurnás szavazás. Nem, semmiképpen sem az egyre elvontabb, kiürülô SZKT-tagság foglalkoztatja mostanában a megye magyarságát, legfennebb az önkormányzati vagy a parlamenti képviselôik kijelölésében mondanának, és kell is hogy mondjanak véleményt — a lehetô legszélesebb körben. Ezzel kapcsolatos megkeresésük, megkérdezésük, mobilizálásuk azonban a következô év feladata. Megkerülhetetlen, pontosan lemérhetô, számonkérhetô feladata.

Székely Kriszta

Bucur Ildikó:

— Életem talán legnehezebb pillanataiban a barátaim biztattak, hogy vállaljam az SZKT-jelöltséget. Olyan emberek, akik ismernek, szeretnek és bíznak bennem. De tulajdonképpen ez csak a kezdô impulzust jelentette. Valójában átgondoltam, hogy tényleg: miért is lenne rám szükség az SZKT-ban? Nos, elsôsorban úgy ítélem meg, hogy a felsôoktatást már eddig sem képviselték kellôképpen a döntéshozó testületben. Mégpedig olyan valaki részérôl, aki belülrôl ismeri a felsôfokú magyar nyelvû oktatás és kutatás gondjait, hiányosságait. És — gondoltam — talán Kolozsvár egyetemi központnak sem árt, ha egyetemi tanár képviselôje van. Másfelôl úgy értékelem, hogy azt a munkát és igyekvést, amelyet a magyar közösség tagjainak érdekében eddig is kifejtettem, a közösségi autonómia építésének irányába tett erôfeszítéseimet, és — mint meggyôzôdéses szociáldemokratának — a kiskeresetûek, fiatalok és idôsek, iskolások és nyugdíjasok, kétkezi munkások, mesterek, kisvállalkozók és értelmiségiek érdekeinek a képviseletét kár lenne megszakítani. Harmadsorban úgy érzem, hogy a kolozsvári képviselet személyemmel teljesebb lenne. Ennek a — véleményem szerint beteg városnak — a nagy szavak mellett (de talán inkább: helyett) ôszinte, józan, építô hozzáállásra volna szüksége, ahhoz hogy újra magára találjon.

Dániel Márton:

— Elôször is azért szeretnék az SZKT tagja lenni, hogy a tájegységet, a Mezôséget és a Szamosmentét képviselje valaki a szövetség parlamentjében. Hogy ezáltal valamilyen formában érvényre jussanak azok a sajátos kérések, igények, elvárások, amelyek a mi tájegységünk problémái, nehézségei, feladatai. Ugyanakkor képviselni szeretném az SZKT-ban is azt a politikát, amelyet immár tíz éve képviselek Kolozs megyei szinten. Tavaly a Széken megszervezett Szent Bertalan-ünnepségen az RMDSZ szinte minden markáns személyisége részt vett: azt kívánom, hogy a jövôben ezt az egységet továbbra is megôrizzük a szövetségen belül.

Mátis-Halmágyi Jenô:

— Az RMDSZ megalakulása óta tagja vagyok a két kongresszus közötti legfelsôbb döntéshozó testületnek: 1991-ig Országos Nagyválasztmánynak, 1993 januárjáig Küldöttek Országos tanácsának hívták ezt a testületet. A történelmi döntéseket meghozó brassói, III. RMDSZ Kongresszus óta a Szövetségi Képviselôk Tanácsa jelenti, illetve kellene hogy jelentse az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetének legfelsôbb döntéshozó testületét (két kongresszus között). Véleményem szerint óriási megtiszteltetés és ugyanakkor felelôsség SZKT-tagnak lenni. Igazából minden erdélyi magyar politikus számára az erdélyi magyarság (mini)parlamentjének tagja lenni legalább olyan fontos (kellene hogy legyen), mint a román parlament vagy önkormányzat tagja lenni. A stratégiai döntéseink gyakorlatba ültetése még el sem kezdôdött. Nincs meg a nemzeti kataszter Erdély szintjén, nincs Magyar Nemzeti Tanács, nem fogadták el az autonómia-statútumokat, egyet kivéve, amelyet azóta sem terjesztettek a román parlament elé, nagyon sokszor nem alkalmazzák még azokat a jogszabályokat sem, amelyek tartalmazzák az önálló nemzeti-nemzetiségi létünk egy-egy apró szeletének jogi kodifikációját. Hol vagyunk még attól, hogy a romániai magyarság ünnepként élje meg az SZKT üléseit, és annak döntéseit örömmel hajtsa végre, mivel tudja-érzi, hogy ezek a döntések a javát szolgálják? Sajnos, nem ünnepelhetjük a kolozsvári állami magyar tannyelvû egyetem újraalakulásának 10. vagy akár 13. évfordulóját, vagy az anyagi és szellemi javaink megkétszerezôdését sem. Van tehát gond, feladat épp elég. Többek között ezek megoldásáért szeretnék SZKT-tag lenni.

Pálffy Károly:

— Arra a kérdésre, hogy miért szeretnék az SZKT tagja lenni, röviden talán egy hajdani híres alpinistát idéznék. Aki arra a kérdésre. hogy miért megy fel a hegyre, azt válaszolta, hogy azért, mert van. És azért is, mert hét évet kellett várni a megújulására, de pontosabban fogalmazva ez lesz az elsô, legalább félig választott SZKT, és ami új, az mindig érdekel és reményekkel tölt el.Van tapasztalatom a régi SZKT-ról, mert két idôszakban is tagja voltam, mindkétszer ún. korporatív alapon, elôször a megyei elnök helyett, másodszor az önkormányzati képviseletnek leosztott helyen. A negatív tapasztalatok, amelyek reményeim szerint nem ismétlôdnek most meg: a sok hiányzó, állandó kvórumprobléma, a szélmalomharc az elôre eldöntött dolgokról. De mégis ez az RMDSZ miniparlamentje, ahol van esély rá, hogy részt vegyünk a vitában, érvényesíthessük a tagságunkat érintô érdekeket, és a sajátos kolozsváriakat is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a városi tanácsban eltöltött hét év alapot szolgáltat arra, hogy kellô tapasztalattal és vitakészséggel, cselekvôen vegyek részt az SZKT ülésein, és a kolozsvári politikai viszonyok feloldására törekedve, a gazdasági, a szociális és az érdekvédelmi témakörben is képviseljem a Kolozs megyei magyarság érdekeit, támogatva és kezdeményezve az erre vonatkozó határozatokat. Remélem, esélyt kapok rá, hogy elképzeléseimet megvalósíthassam, de ellenkezô esetben is támogatni fogom munkájukban a megválasztott képviselôinket.

Schwarz Róbert:

— Hogy miért szeretnék az SZKT tagja lenni? Mert érdekelt és érdekel a politika, a romániai magyar kisebbség sorsa, jövôje, az ország sorsa és jövôje, amelynek alakulásában mi, magyarok, fontos szerepet játszunk. Úgy érzem, mint eddig is, ezután is hasznos lehetek az alacsonyabb és magasabb szintû társadalmi és politikai életben, mivel megvan hozzá az évek során kialakult kellô tapasztalatom. Úgy gondolom, hogy személyemben egy sajátos, liberális színt, árnyalatot és európai szellemiséget vihetek az RMDSZ döntéshozó testületébe.Ugyanakkor szeretnék közvetlenül is hozzájárulni a nézetek civilizált ütköztetéséhez, a tolerancia és a kulturált vita elterjedéséhez az RMDSZ-ben. Mint egy területi szervezet képviselôje és mint egy politikai irányzat szimpatizánsa, szeretném úgy képviselni a megye sokszínûségét, az egyénektôl, csoportoktól, érdekszféráktól begyûjtött vélemények, információk, vágyak és elképzelések megvitatása, egyeztetése után, hogy lehetôleg egységes álláspontot tudjunk képviselni. Tehát nem megosztani, hanem egy mindenki által elfogadható, támogatható álláspontot kialakítani, az elvek feladása nélkül, elvégre céljaink közösek, bár különbözôképpen gondolkodunk részletkérdésekrôl. Úgy szeretném képviselni a megyét, a megyében élô magyarságot és a saját elveimet, hogy az a lehetô legmeggyôzôbb legyen, hogy a javaslatot, elképzelést, ötletet, igényt mások is elfogadhassák, magukénak érezzék, és támogassák.

Somogyi Gyula:

— Úgy érzem, hogy az RMDSZ-ben különbözô beosztásokban eltöltött tizenegynéhány év alatt felhalmozódott tapasztalatokat az SZKT-n belül is kamatoztatni tudnám. Azt szeretném elérni, hogy az SZKT ne a már meghozott döntéseknek az utólagos jóváhagyó fóruma legyen, hanem ô maga váljék igazi döntéshozó fórummá. Döntései, határozatai mind az RMDSZ-tagok, mind pedig a nem RMDSZ-tagok, egyszóval a romániai, ezen belül az erdélyi magyarság ügyét szolgálják, vállalva az autonómia iránti igényünket, a sokat emlegetett állami, az óvodától az egyetemig terjedô, anyanyelvû iskolarendszerünk visszaállítására való törekvéseinket. Az SZKT-ban RMDSZ-tagként szeretnék részt venni, semmiféle platform, mozgalom vagy tömörülés jelzôje nélkül. Minden igyekezetem is arra fog irányulni, ha megválasztanak, hogy a magyarság — minden szinten való — képviselôi elsôsorban ne önmagukat, hanem azokat, illetve azoknak az érdekeit képviseljék, akik ôket erre felhatalmazták.

Kerekes Gábor:

— Kolozsvárért szeretnék az SZKT tagja lenni. Ugyanis Kolozsvár és Kolozs megye visza kell hogy nyerje régi rangját, nemcsak Erdély központjaként, hanem európai viszonylatban is. Ezért örülök, hogy a mostani megmérettetésem és lehetséges megválasztásom nem ütközik összeférhetetlenségbe, vagyis nem összeférhetetlen ügyvezetô alelnöki tisztségemmel. E kettôs minôségemben még eredményesebben tudnám képviselni Kolozs megyét, és mindannyiunk "szívecsücskét", Kolozsvárt. Számunkra a nagy kérdés az, hogy lesz-e normalitás Kolozsváron, de nemcsak számunkra.

Ugyanis itt, Kolozsváron fog eldôlni, hogy Romániában mennyire beszélhetünk demokráciáról, Románia Európához való tartozásáról. Gyermekeim számára is ez a kérdés. Ezért élek, ezért vállalkozom, ezért politizálok Kolozsváron, Kolozsvárért.

Pillich László:

— Az RMDSZ emlékezetes kolozsvári kongresszusakor kerültem ki az SZKT-ból, úgy is, mint ennek volt alelnöke.Ugyanazon hétvégén tartotta éves kongresszusát az FUEV, s a kongresszusi részvétel helyett vállalnom kellett, hogy ezen, az RMDSZ küldötteként, a következô évi nemzetközi kisebbségi kongresszus Romániában való megtartására terjesztek elô meghívást. Nem rajtam múlott, hogy ez végül is csak részben volt képes képviselni az erdélyi magyarság érdekeit. A küldötti mandátum esetleges elnyerésének óhaja tehát részben ilyen érzelmi alapon, s nem önös politikai ambíciókon nyugszik. Másfelôl a jelenlét éppen arra adhatna módot, hogy az új — belsô választás mímelésén alapuló — SZKT-ban éppen abból képviselhessek valamit, amit akkor, épp azon a kolozsvári kongresszuson fogalmaztak meg legmarkánsabban KOLOZSVÁRI ÁLLÁSPONTként. Hiteles(ített) képviseletét tenné lehetôvé ennek, akkor is, ha pillanatnyilag bizonyosan belsô kisebbségi és kirekesztésre kárhoztatott álláspontnak tekinthetô. Amennyiben azonban valóban azokat szeretnénk képviselni az országos fórumon, akik oda küldenek, és nem csupán egyéni ambícióinkat, s amennyiben érvényesíteni akarjuk folyamatosan azt az álláspontot, hogy e fórum ne csak az államhatalom és egy pillanatnyi vezetô magyar politikai oligarchia üzenetét tolmácsolja közösségünk irányába, hanem a közösség helyi, regionális és összakaratát alakíthassa konkrét és kötelezô cselekvési programmá, a mindenkori hatalomnak szánt üzenetté, vállalni kell a szószóló szerepét. Akkor is, ha ezt netán pillanatnyi "ellenzéki", "szélsôséges", "rend- és egységbontó" minôsítések illetik, s ha netán nyomasztóan kilátástalannak tûnik. Arra kell gondolni, hogy ez a kisembereknek erôt, reményt, életünknek igaz értelmet adó. Köszönöm mindazok bizalmát, akik a jelölésemet közel háromszáz aláírással támogatták.

Kerekes Sándor:

— Meggyôzôdésem, hogy annyi tapasztalatot gyûjtöttem mind az RMDSZ, mind pedig az önkormányzati tevékenységben, hogy azt SZKT-tagként a választók és a szövetségi tagok érdekében tudnám érvényesíteni. SZKT-tagként is legfôbb feladatomnak tartanám a kolozsváriak érdekvédelmét ebben a tanácsban. Tapasztalatomat tehát a döntéshozásban is érvényesíthetném.

El szeretném érni, hogy az RMDSZ megnövelje súlyát, jelentôségét az ország politikai, gazdasági, kulturális életében, nagyobb tekintélyre tegyen szert. Olyan döntéseket szeretnék hozni, amelyek javítják az élet minôségét. Mint tudjuk, az RMDSZ politikai és érdekvédelmi szervezetként mûködik, összefogja az erdélyi magyarság életét. El szeretném érni azt, hogy a szervezet még jobban képviselje a magyarság érdekeit, és ne legyen elégedetlenség a tevékenységével kapcsolatban.

Molnos Lajos:

— Sokakkal ellentétben, én az RMDSZ nagyon fontos testületének tartom az SZKT-t, a romániai magyarság úgynevezett "miniparlamentjét". Ugyanis döntései, határozatai, amelyek az RMDSZ politikai "cselekvéseiben" érvényesülnek, "testesülnek meg", jelentôsen befolyásolják a romániai magyar nemzeti közösség "Hogyan tovább?" (mindenkor aktuális) kérdésére adott (cselekvési és politikai) választ. SZKT-tagnak lenni tehát nem titulust kell (kellene) hogy jelentsen senkinek, hanem felelôsségvállalást, erkölcsi tartást, elvszerûséget, politikai tisztánlátást, egyszóval: romániai magyar nemzeti közösségünk iránti zsigeri elkötelezettséget, törekvéseinek igazságosságába, jogosságába vetett konok hitet, s mindezekkel egyetemben munkát, önmagunkért való önzetlen, következetes cselekvést. SZKT-tagnak lenni nem tündöklés, nem "fennforgási" lehetôség, hanem közösségszolgálat kell (kellene) hogy legyen mindenkor! Aligha van szükségünk olyan SZKT-tagokra, akik vagy "megrögzött" hiányzók, vagy az ülések idejét az elôcsarnokban átlézengôk — ügyes-bajos (egyéni) dolgaikat intézôk, vagy pedig az üléseket halként végigülôk, de minden "rázós" szavazás elôtt hirtelen kámforrá lévôk.

A belsô választások révén a megyei és területi szervezeteknek lehetôségük nyílt, hogy maguk döntsék el, kiket tartanak alkalmasnak képviselôjüknek az SZKT-ban. Következés-képpen: esély van arra is, hogy minden ediginél minôségibb "miniparlament", SZKT "álljon össze". Erre szükség is van, hiszen az RMDSZ-nek komoly kihívásoknak kell megfelelnie a közeli jövôben is. Itt vannak például a jövô évi választások, amelyek alighanem minden eddiginél nagyobb erôpróbát fognak jelenteni a szövetségnek, fôleg a parlamentbe bejutáshoz szükséges 5%-os "küszöb" elérését illetôen. Magyarország jövô évi EU-taggá válása után minden bizonnyal újra kell gondolni egy sor kérdést az anyaország és a romániai magyarság közti viszonyrendszert illetôen is. Románia 2007-re "beígért" EU-s csatlakozása szintén egy sor új kihívást hoz majd (azaz: máris).

Szerintem tehát a most összeálló SZKT-ra nemcsak sok teendô vár, de nagy felelôsség is hárul — ha úgy tetszik: szerepe megnô, döntései alaposan felértékelôdnek.

Azt hiszem, természetes (számomra legalábbis), hogy szeretnék ebben a — remélhetôleg — hatékony, minôségi SZKT-cselekvésben részt venni, amely jelentôs befolyással lesz mind a romániai magyarság jelenére, jövôjére, mind az RMDSZ jövôbeli milyenségét, "imidzsét" illetôen. Én (is) nyugodt, prosperáló, magabíró romániai magyarságot szeretnék; nyugodt, egységes, erôs RMDSZ-t akarok! Az SZKT-tagságot az ezen célok eléréséért való felelôsségteljes, következetes munkálkodás egyik nagyon fontos pászmájának tekintem; közösségünk önzetlen szolgálata egyik lehetôségének. Egyébként is szeretem a kihívásokat, a következetes, kemény és értelmes munkát. Ezért is vagyok még mindig az RMDSZ hûségese, függetlenül attól, hogy éppen milyen belsô tusakodásoktól terhes a szövetség.

Lakatos András:

— A szatmárnémeti kongresszus után az RMDSZ megújulására egyetlen lehetôségként az új SZKT megalakulását látom. Ha jó összetételû SZKT jön létre, akkor az RMDSZ valóban el tudja végezni a reá bízott feladatot, a közösség tényleges érdekképviseletét. A megújulás egyik kulcskérdése a civil szféra megerôsödése, és ezzel párhuzamosan az RMDSZ-ben is meg kell hogy történjék a hatalmi ágak szétválasztása. Véleményem szerint az SZKT mûködôképességének kulcsa abban van, hogy minél kevesebb legyen a szóbeszéd, és minél több legyen a munka. Ha az SZKT-én tényleg el akar érni valamit az ember, akkor mindenekelôtt dokumentálódnia kell, majd határozattervezetet készít elô, amit letesz a vezetôség asztalára. Ezeket úgy kell megfogalmazni és elôterjeszteni, hogy az bármikor bárhol számonkérhetô legyen. Felesleges és káros általános megfogalmazások mögé bújni. Változtatni csak munkával lehet. Ott voltak például az SZKT szakbizottságai, amelyek tudomásom szerint nem mûködtek. Legalábbis engem senki meg nem kérdezett a tanügyi szakbizottság ügyében. Ilyen szinten kell elkezdeni a változtatást, ha azt akarjuk, hogy valóban egy mûködôképes, és a közösségünk szempontjából hasznos SZKT alakulhasson meg.

Máté András:

— Az SZKT tagjaként hatékonyabban tudok majd tevékenykedni érdekvédelmi szervezetünkben. Nem csak a helyi, megyei kérdésekben, hanem az RMDSZ-t és az erdélyi magyarságot közvetlenül érintô országos jellegû problémákban is képviselhetem a kolozsvári választópolgárok érdekeit.

A szövetség "parlamentjébe" szükség van jogászokra. Az SZKT-tagság nagyobb felelôsséget, több munkát jelent, amit szívesen vállalok. Fiatalítani kell a testületet. Ezen kívül az SZKT-ban gyümölcsöztethetem a városi tanácsosként a helyi közigazgatás területén szerzett tapasztalataimat is.

Boros János alpolgármestert nem sikerült elérni, mivel nem tartózkodik az országban.

Az RMDSZ alapjaiban elfogadhatónak tartja a kedvezménytörvény tervezett módosítását — jelentette ki pénteken Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) vasárnapra tervezett budapesti tanácskozását megelôzôen nyilatkozott az MTI-nek.

— Azt hiszem: a határon túli magyar vezetôk többsége egyetért abban, hogy a módosításról folytatott vitát minél hamarabb le kellene zárni, mivel az politikailag nem hasznos, és magának a törvénynek sem tesz jót — szögezte le. Markó Béla szerint az elhúzódó vita miatt egyik-másik országban a törvény alkalmazása lelassul, bizonytalanná válik. A politikai megfontolások természetesen nem állíthatók szembe a törvény tartalmával.

— Nyilvánvalóan csak olyan törvényt tudunk elfogadni, amely a kedvezmények körét nem szûkíti. Most úgy néz ki, hogy amennyiben módosítani tudunk néhány megfogalmazást, akkor a kedvezmények köre megmarad, sôt az oktatási-nevelési támogatás bôvül — mondta.

A magyar Külügyminisztérium év elejei szövegtervezetéhez képest — az RMDSZ elnöke szerint — a leglényegesebb változás az, hogy már nem szerepel benne, hogy az Európai Unión belül a törvényt felül kellene vizsgálni.

— Ez a legfontosabb pozitív változás, mivel ellenkezô esetben csak néhány évre szóló, ideiglenes rendelkezéscsomag lett volna a tartós törvénybôl — hangsúlyozta.

Az RMDSZ álláspontja szerint néhány kérdést mindenképpen meg kell oldani. Az oktatási-nevelési támogatás — az RMDSZ korábbi kezdeményezése alapján — bôvül ugyan, mert a tervek szerint minden magyar tannyelvû oktatásban részt vevô kiskorú gyermek után jár majd, nem csak abban az esetben, ha egy családból legalább két kiskorú gyermek tanul magyar iskolában, de még mindig nem elég egyértelmû a támogatás folyósításának módja.

Ugyanilyen gondokat lát az RMDSZ a diák-, illetve pedagógus igazolvánnyal kapcsolatban is. Markó Béla szerint a jelenlegi szöveg értelmezhetô szûken is, azaz csak olyan diákok, illetve pedagógusok kaphatnak igazolványt, akik magyarul tanulnak, oktatnak. Az RMDSZ azt szeretné, ha ez az igazolvány alanyi jogon járna minden magyar nemzetiségû diáknak és oktatónak.

— Ezenkívül van még néhány elvi kitétel, amelyrôl valószínûleg lesz vita, de alapvetôen az említett kérdésekben szeretnénk egyértelmû megfogalmazást, hogy kizárható lehessen a szûkített értelmezés lehetôsége — tette hozzá.

Az RMDSZ elnöke úgy vélte, az az elképzelés, amely szerint nemzetiségtôl függetlenül oktatási-nevelési támogatásban részesülne minden határon túli diák, aki magyar tannyelvû oktatásban vesz részt, helyet kaphat a záró rendelkezésekben az érintett országokkal kötött megállapodások alapján.

— Ezt azonban nem szabad egybemosni azzal, ami a törvény célja: a magyar nemzetiségûeket támogatni abban, hogy megôrizzék nyelvüket és kultúrájukat — jelentette ki.

Markó Béla szerint a valóságban nagyon kevesen vannak, akiket érintene a módosítás, ezért nem is lenne érdemes vitázni a kérdésrôl. Mint mondta: ha a magyar államnak erre van lehetôsége, miért ne támogatná azokat, akik nem magyarok, de magyarul tanulnak, illetve tanítanak.

A Romániában élô magyarok valamivel több mint egynegyede kért mostanáig magyar igazolványt — közölte pénteken Székely István, a törvény végrehajtásában tájékoztatást nyújtó romániai irodák vezetôje az MTI-vel.

Székely elmondta, hogy a legutóbbi — május 18-án történt — adatfrissítés szerint összesen 378 851 kérelmet nyújtottak be, ami azt jelenti, hogy a 2002-es romániai népszámlálási adatok alapján a romániai magyarság 26,41 százaléka kért az elmúlt 16 hónap során magyar igazolványt.

Diákigazolványt összesen 30 432, pedagógus igazolványt 4440, oktatói kártyát 340 személy kért.

A kérelmezôk 24,5 százaléka kiskorú volt. A felnôtt kérelmezôk 63,69 százaléka valamelyik magyar egyháztól kapott igazolással, 26,2 százaléka az RMDSZ tagságával igazolta jogosultságát. A kérelmezôk 9,14 százalékában a magyar nyelv ismerete, nem egészen egy százalékuk esetében valamelyik magyar civil szervezethez való tartozás volt a kérelem alapja.

Székely István elmondta, hogy tavaly — december 15-ig — összesen 36 ezer pályázatot nyújtottak be az oktatási-nevelési támogatásra, ebbôl mintegy 2300 pályázatot bíráltak el kedvezôen, és fizették ki a gyermekenként járó évi 20 ezer forintot.

A szeptembertôl kezdôdô tanévre szóló pályázatokat még nem írták ki, mivel várható a törvény módosítása, amelynek értelmében minden magyarul tanuló gyermek után járna a támogatás, nem csak azoknak a családoknak az esetében, ahol legalább két kiskorú gyermek vesz részt magyar tannyelvû oktatásban.

Az oktatási-nevelési támogatás folyósítását tavaly több körülmény nehezítette. Egyrészt a korábbi magyar kormány döntése alapján a tavalyi évben oktatási-nevelési támogatásra elkülönített 1,2 milliárd forint felét más — a kedvezménytörvény céljaihoz kapcsolódó — támogatásokra csoportosították át, másrészt az Illyés Közalapítvány új kuratóriumának bírósági bejegyzése késlekedett.

Az Illyés Közalapítvány idei költségvetését emiatt idén április közepéig zárolták. Az alapítvány kuratóriumának arról is döntenie kell, hogy az idei évben oktatási-nevelési támogatásra szánt összegbôl fizetik-e ki a tavalyi elmaradásokat. Ugyanakkor az elmaradás csak Románia esetében meghaladja a 2003-ban az egész Kárpát-medencére elôirányzott összeget.

Sepsiszentgyörgyön tart újabb fórumot május 31-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményezô Testülete, a szatmárnémeti Rendkívüli Közgyûlés, valamint a kolozsvári és a székelyudvarhelyi fórumok folytatásaképpen. Az eseményre 12 órai kezdettel, a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Mûvelôdési Házában kerül sor. A fórumra a szervezôk várják a politikai, kulturális és gazdasági élet szereplôit, a civil társadalom és az egyházi élet képviselôit, az erdélyi társadalom minden társadalmi rétegének, minden korosztályának, kis és nagyobb településének, önkormányzatának véleményformálóit, mindenkit, aki jelenlétével, gondolataival és javaslataival részt kíván vállalni közös jövônk alakításában. Kiváltképpen számítanak a közösségi autonómia évszázados hagyományaival rendelkezô Székelyföld polgárainak részvételére. "Románia talán még ebben az évtizedben az Európai Unió tagja lesz. Nem mindegy, hogy a romániai magyarság milyen arculattal és milyen igényekkel jelenik meg az európai nemzetek közösségében" — áll a közleményben.

Pénteken a PriceWaterhouseCoopers multinacionális tanácsadó cég a Kereskedelmi és Iparkamaránál átfogó bemutatót tartott a magánvállalatok vonzerejérôl, a romániai cégek felvásárlásáról és egyesülésérôl, valamint a veszteséget okozó aktívumok eladásának módszereirôl. A rendezvényen elsôsorban különbözô pénzintézetek, tanácsadó cégek képviselôi, illetve a pénzügyi szektor szakértôi vettek részt.

Radu Stoicoviciu, a PriceWaterhouseCoopers bukaresti irodájának a cégek finanszírozásával foglalkozó igazgatója kifejtette: szerinte a romániai piac még mindig nem eléggé érett a nagyszabású felvásárlásokra és cégek összeolvasztására. — Romániában a fent említett szektorban a tranzakciók értéke a nemzeti össztermék 0,2 százalékát teszi ki. Az Európai Unióban ugyanez az arány 7,6 százalék, Magyarországon pedig több mint 4 százalék — nyilatkozta a PriceWaterhouseCoopers szakértôje. Stoicoviciu szerint a romániai piac nem eléggé vonzó a külföldi befektetôk számára. A PriceWaterhouseCoopers arra számít, hogy az elkövetkezô idôszakban ez a helyzet radikális változáson megy keresztül. — Romániában, sajnos, nincsenek olyan cégek, amelyek eladásra várnak, és eléggé vonzóak ahhoz, hogy bel- vagy külföldi vállalatok megvásárolják azokat. A vásárlók nem feltétlenül olcsó cégek felvásárlásában érdekeltek. Vannak olyanok, amelyek minôségi és jól menô vállalatok felé kacsintgatnak. Egyesek még nem kívánják eladni vállalatukat, de a legtöbb esetben az tapasztalható, hogy kicsi, kevésbé vonzó, még át nem alakított vállalatokat kínálnak eladásra — tette hozzá a gazdasági szakértô.

Ugyanakkor a romániai privatizáció rendkívül lassú ütemben halad. Emlékeztetett, hogy az Állami Vagyonalap (FPS) létrehozását szavatoló és mûködését elôíró 58-as számú, 1992-ben hozott törvény hétéves tevékenységi idôt határozott meg. — Ehhez képest a privatizációt még mindig nem fejezték be. Magyarországi kollégáim már nem is foglalkoznak privatizációs ügyekkel, ott már eladták az összes állami vállalatot.

A PriceWaterhouseCoopers munkatársának adatai szerint 2002-ben a privát szektorban a felvásárlási és összeolvadási piac 230 millió dollárt tett ki. Anélkül, hogy elárulná azoknak a felvásárlásoknak, privatizációs ügyleteknek, illetve cégek összeolvadásának részleteit, amelyben az általa képviselt cég részt vett, Stoicoviciu kifejtette: az elmúlt évek legnagyobb fúzióját a Petrom létrehozása jelentette. Itt mintegy 40, többnyire állami cég egyesült. Az elmúlt években magánszektorban a jelenlegi Astral Telecom vállalatot képezô cégek egyesülése jelentette az említésre méltó eseményt.

Kiss Olivér

Díszes külsôségek között kezdôdött az Ursus sörgyár 125. születésnapjának megünneplése péntek délután a Sportcsarnokban. Az épület és a Szamos közötti teret egységes kinézetû sör- és lacikonyhasátor-rengeteg, valamint egy hatalmas színpad foglalta el, és a korábbi belvárosi ünnepségekhez képest itt a higiéniai követelményekre is jobban odafigyeltek. Az ünnepi megnyitón Octavian Buzoianiu vezérigazgató, a Romániai Sörgyártó Társaság alelnöke és Ioan Pop eladási és elosztási igazgató arra fektette a hangsúlyt, hogy a középkori hagyományokkal rendelkezô kolozsvári sörgyártást az Ursus méltó módon folytatta, s a Felek-alji nedût az elmúlt években Románia legkeresettebb sörtermékévé tette. A Monostor úti sörgyárnak mind Gheorghe Funar polgármester, mind Vasile Soporan prefektus érdemoklevelet adott át, utóbbi egy medált is. A Mûegyetem felszólaló rektorhelyettese, a jelenlévô Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök és mások is igazolták, az ünnep jó alkalom volt arra, hogy kiderüljön: az Ursus rengeteg baráttal rendelkezik városunkban. Ezzel kezdetét vette az enni-inni valót olcsón, koncerteket és tûzijátékot pedig ingyen ajánló háromnapos mulatság.

B. Á.

A Villamosmûvek értesíti fogyasztóit, hogy karbantartási munkálatok miatt 8–15 óra között szünetel az elektromos energia szolgáltatása a következô program szerint:

Május 26-án, hétfôn: Tanítók Háza, Stefan cel Mare tér, az I. C. Brãtianu utcában a Tomis utca és a Stefan cel Mare tér közötti szakaszon.

Május 27-én, kedden: a volt Dosztojevszkij utcában, a Voltaire utca házak felôli részén, a Branistei utca házak felôli részén.

Május 29-én, csütörtökön: a Cipariu téren a 9. és 11. szám alatt, a Titulescu (volt Pata) utcában a 11. és 15. szám alatt.

Érdeklôdni a 205-065 és a 134-333 (929-es mellék) telefonszámokon lehet.

Május 17-én Székelyudvarhelyen megtartotta évi közgyûlését a Bethlen Gábor Alapítvány, amelyen a kuratóriumi tagokon kívül részt vettek az erdélyi vállalkozásfejlesztési központok küldöttei is, valamint az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) leköszönô igazgatója, Dobos András és Németh Attila, az újonnan kinevezett igazgató.

Amint azt Farkas Máriától, a Rajka Péter Vállalkozók Szövetségének elnökétôl megtudtuk, az UKKA az 1999–2002-es idôszakban, figyelembe véve a változó gazdasági feltételeket, olyan támogatási stratégiát dolgozott ki, amelynek célja a szülôföldön való maradás és boldogulás.

Az UKKA által kiírt pályázati rendszer keretében az elmúlt négy évben jelentôsen nôtt a kis- és középvállalatok érdeklôdése a pályázati lehetôségek iránt. Ebben az idôszakban összesen 1905 pályázatot nyújtottak be a Kárpát-medencében mûködô kis- és középvállalkozók. E pályázatok célja elsôsorban az információs tudás közvetítése, a piacra jutás segítése, forrásbôvítés, amihez tizenkétféle támogatási formát kínáltak.

Ezek között kiemelt szerepet játszott a mikrovállalkozóknak nyújtható visszatérítendô pénzügyi támogatás, amelyet a helyi képviseletet ellátó Bethlen Gábor Alapítvány és a térségben megbízott vállalkozásfejlesztési központok mûködtettek a kihelyezett forrásokkal. Ez idô alatt közel 300 vállalkozás jutott fejlesztési támogatáshoz. Ezt a rendszert Kolozs megyében több mint egy éve sikeresen mûködteti a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége (RPVSZ), a kihelyezéseket a vállalkozók idôben törlesztették.

A közgyûlés résztvevôi javasolták, hogy az egyre növekvô kereslet miatt az UKKA, ha lehetséges, emelje a támogatási keretet. Ezt a forráskiegészítô visszatérítendô támogatást Romániában jelenleg csak 8 megyében mûködô mikrovállalkozók igényelhetik, s felvetôdött a kérdés, hogy a jelenlegi vállalkozásfejlesztési központok fedjék-e le a "fehér foltokat’’ keretbôvítéssel, vagy újabb központokat vonjanak be a tevékenységbe.

A Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége folyamatosan várja a mikrovállalkozók pályázati kérelmeit. Érdeklôdni a 0264/433-616-os telefononszámon, vagy a farkas@cluj.astral.ro elektronikus postacímen lehet.

Ö. I. B.

Kisebb baleset történt május 22-én, csütörtökön reggel a Mezô utcában: a Carolina F. (54) vezette 1310-es Dacia nem adott elônyt egy szabályosan közlekedô Jawa típusú motorbiciklinek. A motort Tudor A. (23) vezette, a baleset során utasa, Alexandrina C. (22) kisebb sérülést szenvedett.

Figyelmetlen kerékpáros
Sávváltás közben érte baleset május 22-én, csütörtökön délelôtt fél tizenkettôkor az 53 éves Sz. S.-t. A figyelmetlen motoros kerékpáros az Avas utcán haladt, nem vette észre a szabályosan közlekedô, V. P. (48) vezette 1310-es Daciát, amely már nem tudta elkerülni az ütközést.

Lopásmegelôzés Tordán
Razziát tartott a tordai piacon a rendôrség, a fôbb célok: erôszakos cselekmények és lopás megelôzése, körözött személyek azonosítása és ôrizetbe vétele, büntetésüket le nem töltött személyek lefülelése. Összesen 56 esetben róttak ki bírságot, a büntetések összértéke mintegy 44 millió lej (ebbôl a legtöbb az illegális kereskedelmet büntette: 12 millió lej).

Minôsített lopás
Tizenkét-, illetve harmincmillió lejes kárt okozott két üzletben a minôsített lopás alapos gyanújával ôrizetbe vett G. V. (28) és I. A. (16). Az alsókosályi (Cãseiu) fiatalokat a dési rendôrség vizsgálja.

(póka)

Ünnepélyes keretek között tegnap adták át hivatalosan is a közönségnek a Sora Shoping Center teljes bevásárlóközpontját. Az 1,5 millió eurós beruházással készült háromemeletes, modern épület 5600 négyzetméternyi kereskedelmi felületét 65 üzlet bérli. Az építkezés két évvel ezelôtt kezdôdött, miután a SESO cég hosszú távú bérleti szerzôdést kötött az Unitárius Püspökséggel, amely a teljes beépítendô terület tulajdonjogával rendelkezik.

Az ünnepélyes avatást sajtótájékoztató követte, ahol többek között a SESO cég vezérigazgatója, Dulãu Daniel ismertette a beruházás fôbb állomásait, jelezve, hogy a közeljövôben Marosvásárhelyre terveznek a kolozsvárinál háromszor nagyobb bevásárlóközpontot.

A vendégsereg ezt követôen az Erdélyi Ház nevet viselô, alagsori vendéglôben ünnepelt. Az új étterem jellegzetessége az erdélyi román étkek széles válaszéka, de megtudtuk, hogy a közeljövôben az erdélyi magyar konyha is bekerül a napi menübe.

A lap tegnapi számában megjelent az az örvendetes hír, miszerint a Kolozsvári Városi Tanács 120 millió lejes résztámogatásban részesítette a Szarkaláb Néptáncegyüttes németországi (5. Lausitz-i Nemzetközi Kisebbségi Néptáncfesztivál) és ausztriai (Ifjúsági Közép-európai Fesztivál, Seeboden) turnéját. A hír kiegészítéseként fontosnak tartom megjegyezni, hogy a határozattervezetet ugyan valóban én állítottam össze, de a benyújtott határozattervezetet Alexandru Fãrcas, Pálfi Károly, Molnos Lajos, Romulus Zamfir és Révész Erzsébet tanácsostársaim is aláírták, a beterjesztés tehát ezáltal ôket is dicséri. Az esemény tanulsága, hogy a sokszor hallott és mondott "nem lehet"ek közé íme, "lehet"-ek is vegyülhetnek. Ehhez azonban akarni kell, s ha tisztességes dolgokban indulnak el hasonló kezdeményezések, akkor annak — íme — jóérzésû román kollégáink is támogatói lesznek, sôt, akár a társkezdeményezést is vállalják.

Pillich László

Új középkategóriájú márkával bôvült a Kolozsváron elérhetô személygépkocsik választéka. A 11–17 ezer euróba kerülô Mégane II 1400–2000 köbcentiméteres motorral felszerelt benzines és gázolajos változatai csatlakoznak a Laguna II megnyitotta, bevágott hátú Renault-k csoportjához. A helyi forgalmazó Suerom cég ügyvezetô igazgatója, Tudor Cârje is elmondta a péntek délutáni termékbemutatón, a Dózsa György utcából a Tordai út 213. szám alá költözött Renault-szalonban, hogy a szakemberek által a 2003-as év autójának választott Renault Mégane II a megszokottnál nagyobb kényelmi fokkal és biztonsági berendezésekkel rendelkezik. Helian Redai, a Renault Credit International cég képviselôje a június 30-ig elérhetô kedvezményes lízingelési lehetôségeket ismertette. A jelenlévôk, többek között Vasile Soporan prefektus, kipróbálhatták a különös alakú kocsikat — egyelôre egy beülés erejéig.

(balló)

Minden politikai és kultúrpolitikai ficam ellenére a mûvészeti központnak számító Kolozsvár képzômûvészeti életének alakulásában a múlt század hatvanas-hetvenes évei igen jelentôs szerepet játszottak. Olyan kiváló, javarészt neves bukaresti és budapesti mesterek iskoláját kijárt mûvészek értek pályájuk tetôfokára, akik közül többen a második világháború utáni fôiskolai oktatás megalapozásában is oroszlánrészt vállaltak. A Miklóssy Gábor, Kovács Zoltán, Mohy Sándor, Abodi Nagy Béla, Andrásy Zoltán, Kádár Tibor, Kós András, Szervátiusz Jenô, Vetró Artúr, Balaskó Nándor nevével fémjelzett mûvészpedagógusok mellé sikerrel zárkózott fel az a Tóth László, aki a festészeti tanszék vezetôi tisztében, Abodi Nagy Béla örökébe lépve, grafikusként, festôként, díszlettervezôként, sôt, olykor mûvészeti íróként is vezetô szerepet töltött be az erdélyi fôváros mûvészeti életében. S ha ezt a kört országossá, vagy akár összmagyarrá, sôt európaivá szélesíteném, akkor sem tévednék. Mert az akkortájt gyakorlatilag majdhogynem átjárhatatlan határok és eszmei-ideológiai korlátok dacára a mûvész képes volt a korszellemnek és a legkorszerûbb mûvészi kifejezési formáknak megfelelô, sajátosan egyéni nyelvezet kialakítására, amellyel méltán vívta ki a szakma és a mûértô közönség elismerését. Jelentôs formai újításnak számított például akkortájt a festészetben alkalmazott nem konvencionális anyagok használata, a kollázs meghonosítása. Az egykori megyei tárlatokon bemutatott munkái az újszerûség, a reveláció erejével hatottak. A mûvész ugyanis olyan, fölöttébb expresszív képi nyelv alapjait fektette le, amely úgy táplálkozott a hazai valóságból, hogy közben európai is volt. Akkor, amikor ennek a mára alaposan elkoptatott, olykor sajnos már közhelyként ható, úton-útfélen használt jelzônek még különleges értéke volt. Sôt, az akkortájt uralkodó hivatalos kultúrpolitika szemszögébôl egyenesen veszélyesnek minôsült.

Tóth László úgy jelenítette meg saját fájdalmát s örömét, úgy figyelt belsô hangjaira, hogy közben egy egész közösség életérzésének mûvészi térképét sikerült felvázolnia. Rendkívül szuggesztív, érzékletes, a valóság és a képzelet összefonódásából táplálkozó kompozíciói olykor egyenesen apokaliptikus vízióvá lényegültek. A franciás könnyedség, a kifejezési formák, a vonalak finoman ívelt eleganciája, a sejtések, megsejtések, érzések, érzelmek, a lélek legapróbb rezdüléseinek képi megjelenítése jól megfért azzal a filozofikus hajlammal, azzal az ellentmondások kereszttüzében edzett, és olykor talán éppenséggel alkotás közben kikristályosodott és a mûvészbôl önkéntelenül is kibuggyanó, lényéhez szervesen hozzátartozó gondolati mélységgel, amely annyira jellemzô képalkotó mûvészetére.

S akkor egy adott pillanatban ez az erdélyi valóságban gyökerezô, de képzômûvészeti világnyelven kommunikáló piktúra elszakad tápláló közegétôl: alkotója számára fullasztóvá, elviselhetetlenné válik a hazai légkör, a fizikai, ideológiai terror. És 1985-ben családjával együtt áttelepül Németországba. Hogy a javakorabeli mûvész mint élte meg a változást, mint volt képes gyökeret ereszteni a müncheni környezetben, nem tudom. Életének errôl a szakaszáról csupán a Korunk galériabeli, mostani kiállítása alkalmával folytatott beszélgetésbôl leszûrt végkövetkeztetésemet mondhatnám el, miszerint — megintcsak irodalmi párhuzammal élve — Tóth László úgy szereti Münchent, hogy közben nem feledheti Kolozsvárt. Aminthogy a kolozsváriak sem feledték el Tóth Lászlót. Bizonyíték erre május 16-án megnyílt kiállításának átütô sikere. Az az emberáradat, amely nemcsak a szerkesztôségi szobákat, hanem az intézmény folyosóit is megtöltötte. Örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy a kollégák, barátok, hajdani tárlatlátogatók mellett fiatalok is érdeklôdtek a mûvész munkássága iránt. Pedig utóbbiak eredetiben csak elvétve találkozhattak eddig alkotásaival.

S hogy mit jelent ez a mostani kiállítás? Elsôsorban is élményt. Mély, megrázó, hosszantartó meditációra sarkalló élményt. Hiszen tárgya maga az ember. Az emberi arc. Az évezredek óta prosperáló és kimeríthetetlen örök téma. Az esszé nagymestere, a viszonylag fiatalon elhunyt, és manapság méltánytalanul keveset emlegetett regényíró, Deák Tamás mondogatta volt, hogy negyvenéves kora után minden ember felelôs az arcáért. Merthogy abból olvasni lehet. Tóth László most ezt tette: idôs emberek arcvonásain keresztül jelenített meg világokat. Hiszen ismét csak a költôt, ezúttal Jevtusenkót parafrazálva: ha meghal egy ember, vele egy egész világ múlik el. Ezeknek a már pislákoló világoknak állított a huszonnegyedik órában örök emléket a mûvész. A névteleneknek. Annak a megannyi csodának, amelyet úgy hívnak, hogy ember. Öröm és bánat, sikerek és beteljesületlen vágyak, fásultság és a remény szikrája, beletörôdés és a tenniakarás csírái, tudás és tompultság, értelem és semmibeveszô tekintet, a határozottság maradékai és a bizonytalanság elegye olvasható ki a ránk szegezôdô, vagy részben már egy más dimenzióba révedô szempárokból. A ráncokba költözött kemény évtizedek fájnak. A szemlélônek is. S ez Tóth László mûvészetének lényege. A lelkekbôl eredô, s közvetítésével a lelkekig ható üzenet.

A majd húsz évvel ezelôtt külföldre távozott Tóth László úgy élt mûvészete ismerôinek és kedvelôinek az emlékezetében, mint a kitûnô rajzkészséggel, szín- és formaérzékkal megáldott látomásos festô, akinek szürrealisztikus víziói, a valóságot a képzelettel vegyítô kompozíciói a pillanatnyi és a pillanaton túli látvány erejével hatottak. Hatásuk megrázó és elgondolkodtató volt. És elemi erejû. Éppen eme kettôsség okán is.

Hová lettek a nagyszabású kompozíciók? — ütötte meg fülemet egy tárlatlátogatói megjegyzés. Mert ilyen az ember. Önkéntelenül is hasonlítgat, s azt várja el a mûvésztôl, amihez szoktatta. A Korunk Galériában Tóth László most grafikákat mutat be: egy öregek otthonában készült, javarészt portrékból álló sorozatot. Ha azonban figyelmesen megnézünk egy-egy arcot, némelyike mintha a realitás és a metafizika határát súrolná. Sôt, akár azt is mondhatnám: esetenként olyan sajátos arcvonásokból felépített, szürrealisztikus kompozíciók nyomába is eredhetünk, amelyek a valóság és a valóságon túli világ elegyébôl állnak össze. Az arc egy jól kivehetô része még itt, a másik, homályba veszô, csupán sejthetô fele már távozóban van. Mintha részben már feloldódott volna egy másik dimenzióban. A hatás egyedi és megrendítô. S ugyanezt mondhatjuk el a szürrealisztikus ködön keresztül felsejlô egészalakos ábrázolásokról is.

A Korunk 2002 augusztusi, képzômûvészeti számában Tóth László a következôképpen kategorizálta munkásságát: "Mûvészetem helyét valahol a realizmus-szürrealizmus »átfedésében« jelölöm meg. Talán annyiban szürrealista, amennyiben a racionálisan és emocionálisan érlelt realista mondandót sejtetéseivel gazdagítja". Ennél tömörebben és plasztikusabban aligha jellemezhetnénk mindazt, ami tóthlászlói.

Banner Zoltán Szó, eszme, látvány címû, 2002-ben, a Mentor kiadónál megjelent, erdélyi mûvészek írásaiból válogatott kötetében közli Tóth Lászlónak 1973-ban, az Utunkban napvilágot látott, Picasso halálára írt megemlékezését. Az alábbi rövid részlet annak bizonyságául szolgál: Tóth László írásaiban is annyira szenvedélyesen, de ugyanakkor pontosan fogalmaz, akárcsak képírott alkotásaiban: "Picassót betájolni a maga kezdeményezte vagy az asszimilált stílusok szempontjából — nem az én dolgom. Annak eldöntése sem, hogy mi ô tulajdonképpen: festô, szobrász, grafikus, keramikus, textiles, díszlettervezô, színmûíró? Voltak, akik festészetét grafikus szemléletûnek mondották. Mások grafikáinak festôiségét emlegetik. Valószínûleg térplasztikáit is vitatják — szobor-e vagy sem? Szeretném észrevétlenül megjegyezni: ha mondjuk csak az Éjszakai halászat Antibes-bant vagy A három muzsikust festi egész pályája során, már nyugodtan elmondhatjuk: hogy festô.

Viszolygok az adatfeltárók lihegésétôl, fontoskodó buzgalmuk háttérbe szorítja magát az adatot. Talán ezért van az, hogy még nem tudtam türelmesen végigolvasni egyetlenegy róla írt tanulmányt sem — a mellékelt reprodukció mindig elvonta a figyelmemet. Persze tudok korszakairól, látványos stílusfordulatairól és paródiáiról. De bármennyire különbözik is, mondjuk, a rózsaszín periódus a kubistától, számomra, és megkockáztatnám: számunkra az a lényeges, ami mindkettôben munkál: a mûvész és a valóság eleven kapcsolata."

A mûvész és a valóság eleven kapcsolata munkál Tóth László alkotásaiban is.

Németh Júlia

A ravasz embert nyelvünk sok rokon értelmû szóval jelölheti. Az ilyen ember nemcsak ravasz, hanem furfangos, körmönfont, agyafúrt, minden hájjal megkent is lehet.

Ôsi ravasz szavunk eredetileg ’róka’ jelentésû. Ravasz, mint a róka — mondjuk ma is annak jeleként, hogy a róka a furfangosság, a ravaszság ôsi jelképe. Régen az állat ravasz nevét használták a furfangosság megnevezésére, jelzôként, s így keletkezett ravasz melléknevünk, míg a fônévi értékû állatnév ugyanazon ôsi szótô egy másik változata, a róka lett.

A ravasz ember furfangos. A melléknév -s képzôs származéka olasz eredetû furfang szavunknak: olasz furfante ’csibész, gazfickó, kópé’ jelentésû.

A fenti szavaknál az olvasó számára érdekesebbek azok a képes kifejezések, amelyeknek eredeti értelmük más volt, s csak utóbb kapták átvitt jelentésüket.

Körmön font-nak eredetileg olyan madzagot vagy ostort mondtak, amelyet nem sodrással készítettek, hanem úgy fontak, hogy ostor ágakra osztott szálait keményen a bal kéz hüvelykujjának körméhez szorították. Így sokkal tömörebb, keményebb lett a fonadék, az ostor. A XVIII. század végétôl átvitt értelemben is kezdték használni a körmönfont melléknevet, de nem a mai értelemben, hanem olyan írás- és beszédmódra vonatkoztatva, amelyet — mint a körmön font ostort — tömörnek, erôteljesnek tartottak. A múlt század második felében újabb jelentésváltozáson ment át a körmönfont kifejezés. Minthogy eredeti vonatkozása lassan feledésbe merült, valószínûleg a fon igével érzett kapcsolata miatt a ’szövevényes, bonyolult’ jelentést érezhették bele, ez késôbb a ’furfangos, ravasz’ irányába tolódott el, és ma már ebben a jelentésben halljuk és használjuk.

Minden hájjal megkent szólásunk kialakulása sem érdektelen. Régebben a szólás sok változatban élt. Amikor ravasz szavunk fônév volt, és ’róká’-t jelentett, ez a gyakori változat járta: ravaszhájjal kenték meg az alfelét. A szólás keletkezésének az a népi hiedelem a magyarázata, amely bizonyos állati zsírokból (kutyazsírral, ebhájjal, ravaszhájjal) készült kenôcsöknek természetfölötti erôt, varázsló hatást tulajdonított. Egy Zilah vidékén lejegyzett mesében is ezt olvashatjuk: "Reggel eljött a fekete kisasszony, megkérdezte tülle, hogy s mint van, aztán megkente Jánost valami drága kenôccsel, amitûl hétszerte erôsebb meg hétszerte szebb lett, mint azelôtt." Persze, arra is van példa, hogy varázserejû kenôccsel megrontanak, megbénítanak valakit. Elsôsorban maguk a boszorkányok, ezek az ördög szövetségeseinek tartott némberek, kenték meg magukat mindenféle hájjal. Hogy a Mindenféle hájjal megkent szólás a köznyelvben ’furfangos, ravasz’ jelentésben gyökerezett meg, annak az a magyarázata, hogy régen eléggé széles körben elterjesztették a ravaszhájat (azaz a rókahájat) emlegetô változatot, s ennek épp a ravasz szó miatt ’furfangos’ jelentése alakult ki. Egyébként is, a mindenféle hájjal megkent boszorkányokat nemcsak gonosz, hanem alattomos, ravasz teremtéseknek is tartották.

Végére hagytuk a rokon értelmû szócsoport agyafúrt szavát. Az agyafúrt ember hajdanában valóságban is fúrt agyú volt. Ez ma már szinte hihetetlen, de igaz. A szókapcsolat eredeti jelentése tehát ez volt: ’lékelt koponyájú’. A kifejezés a hajdani koponyalékelésre vonatkozott, amellyel egykor az ôrültek gyógyítását kísérelték meg. De vonatkozhatott az agyafúrt azokra a sámánokra is, akikben az ôrültség elôidézésére mesterséges koponyalékelést hajtottak végre. Az agyafúrt ’ravasz’ jelentése pedig az ôrültek gyakran megfigyelhetô ravaszkodásával is kapcsolatban lehet.

Murádin László

E heti színházi rovatunk a mozgásmûvészetet állítja elôtérbe, azzal a reménnyel, hogy gyakrabban láthatunk ilyen jellegû produkciókat a kolozsvári színpadokon. A Szegedi Kortárs Balett vendégjátékáról szóló írás mellett rövid beszámolót olvashatnak egy egészen egyedi kezdeményezésrôl, s végül ízelítôt kapnak a Kolozsvári Állami Magyar Színház vasárnap este, illetve csütörtök este sorra kerülô bemutatójáról.

Carmina Burana
A temesvári Csiky Gergely Színház 50 éves évfordulója kapcsán szervezték meg azt a turnét, amelynek alkalmával az európai hírnévnek örvendô Szegedi Kortárs Balett (SZKB) Carmina Burana címû produkciójával vendégszerepelt néhány erdélyi városban, közöttük Kolozsváron is. A május 21-én, szerdán sorra került elôadásra sokan voltak kíváncsiak, annak ellenére, hogy eléggé borsos jegyárak voltak. Ám rögtön hozzáfûzném, hogy a szegedi társulat nem okozott csalódást. Szép színházi élmény volt, annál is inkább, mert ritkán adatik meg a lehetôség, hogy ilyenfajta táncmûvészeti produkciót láthasson a kolozsvári közönség. Juronics Tamás az SZKB meghatározó egyéniségének számít, a társulat koreográfusa — és egyben táncosa — ugyanis nagy sikert arató elôadásokat készített, kortárs zeneszerzôk, fôként Sztravinszkij mûveire (Tavaszi áldozat, Mennyegzô, Tûzmadár). Carl Orff (1895 — 1982) Carmina Burana címû kompozíciójára Juronics 2001-ben készített koreográfiát, saját forgatókönyv alapján, amely zene — saját bevallása szerint — kitûnôen szolgálja azt a történetet, amelyet Juronics a mû dramaturgiája alapján írt. Ez valóban így van, a koreográfia ugyanis hûen követi a zene formáját, a dinamikus, lüktetô részek váltakozása a lágy, lírai betétekkel ugyanúgy megjelenik a zenében, mint a táncban. Látványban sem marad el a produkció, a színpadkép, a jelmezek, a nagyszerû fényhatások alaposan hozzájárultak az összhatáshoz, aminthogy a táncosok testmozgása is harmonikusan beleilleszkedik az elôadás egészébe. Egy barbár közösség élete, vagy legalábbis életének egy szegmense bontakozik ki a koreográfiából. A Sors kegyeinek és csapásainak, a szerencse forgandóságának kiszolgáltatott maroknyi ember a természettel szinte eggyéválva él, szeret, küzd, játszik — halállal, élettel, szerelemmel — a felsôbb hatalom (vagy nevezzük bárminek) által számára kijelölt földrészen. A zenemû bevezetô részében felcsendülô, nagy népszerûségnek örvendô dinamikus, ritmusos, szinte lüktetô tétel (Óh, Fortuna) alatt a közösség tagjai, akik eddig összezsugorodva várták a sors csapásait, még bátortalanul, félve próbálgatják ízlelni a szabadságot, el-elrugaszkodva a földtôl, majd visszazuhanva, és újra szárnyalni akarva. A zsinórpadlásról lecsüngô láncok viszont, amelyekrôl nehéz eldönteni, hogy a közösség tagjait kötik-e össze, vagy a felsôbb hatalmakkal való összekötô kapcsot jelképezik, elzárják ôket a szabad világtól, s a rájuk boruló sötétség is csak nehezen oszlik. A Sors kegye viszont forgandó, a tömegbôl kiválasztódik az egyén, differenciálódnak a nemek, és elkezdôdik a játék, amelynek nyomán a közösség egyre jobban felszabadul. A kitörni vágyás nemcsak a szexuális játékokban, vagy a szerelem hatása alatt boldogan reménykedô pár jeleneteiben mutatkozik meg, sokkal veszélyesebb játékot is ûznek ezek az emberek. Az elôadás kezdetén a színpadon hatalmas gólyalábakon éppen csak átvonuló halálbábu késôbb már ijesztô rituális táncot lejt, riogatva, fenyegetve a kíváncsiskodókat, akik aztán, legyôzve félelmüket, maguk is megszemélyesítik a halált, reménykedve, hogy ezzel legyôzhetik azt. Majd a Sors kereke ismét fordul egyet, s a sötétség hatalma alól egyre inkább feltörnek a napsugarak, míg végül a Nap ott pompázik teljes szépségében a maroknyi közösség felett. Ám Fortuna nem hagyja magát, s a szerelmet éppen csak megkóstoló, reményektôl eltelt fiatal lány valóságosan is a halál karmai közé kerül, a közösség pedig, amely az öröm és a nevetés mellett már átélte a rosszat, most megtapasztalja a bánatot és a haragot is. A zenemû elején elhangzó Óh, Fortuna akkordjai ismét felcsendülnek, de ezúttal mintha mást jelképeznének. Felszabadult valami alól a maroknyi ember, ezt nemcsak az elôadást kezdô koreográfia más elôjelû töltete bizonyítja, hanem az egymás után leszakadó láncok látványa is megerôsíti. A gólyalábas halálbábu pedig ugyanolyan szenvtelenül ismét átvonul a színen. Emberi mivoltunkban a szárnyalás, a szabadságvágy megadatott, a többi a Sors kegyelmén múlik.

Köllô Katalin

Egyedülálló kezdeményezés megvalósulásának volt tanúja az a maroknyi közönség, amely szerdán este tíz órakor vette a fáradtságot, és elment a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Horea úti székhelyére. A színháztudományi tanszék Radu Stanca-termében került sor a színmûvészeti szak I. és II. évfolyamának vizsgabemutatójára, osztályvezetô tanárok: Salat Lehel II. év, Hatházi András I. év. A produkció a Vendetta címet viselte, alcímként pedig a következô szöveg állt: Mozgásszínházi elôadás egy részben / F. G. Lorca Vérnász címû mûve alapján, rendezô Uray Péter. A színmûvészetis hallgatók képzése eddig nem terjedt ki a mozgásmûvészet felé, jó lenne kihasználni ezt az úttörô vállalkozást, és meghonosítani a színészjelöltek képzésében, hiszen nagy hasznát vennék a fôiskolások. Uray Péter magyarországi koreográfus ebben a produkcióban megtanította a színiseket egy fontos dologra: megismerni saját testüket, ezáltal ráébresztve ôket, miként lehet gondolatokat úgy közvetíteni mozgással, hogy azok — megfelelô érzelmi töltettel — érthetôvé, szinte "hallhatóvá" váljanak a közönség számára. A két évfolyam diákjai szerencsésnek érezhetik magukat, hiszen olyan munkafolyamatot tapasztaltak meg, amely által többek, jobbak lehetnek. Remélhetôleg megadatik nekik a lehetôség, hogy többen is láthassák ezt a produkciót. Megérdemlik.

(köllô)

Tompa Gábor rendezésében kerül színre Samuel Beckett: Játék címû színmûve május 25-én, vasárnap este 8 órakor, a színház színpadán felépített stúdiótérben. Beckett egyfelvonásosa egy szerelmi háromszög szereplôinek gondolat- és érzelemvilágába vezet el bennünket, a színház egyik alapvetô konvencióteremtô eleme, a fény segítségével, hiszen a szereplôk csak akkor szólalhatnak meg, ha rájuk vetül a reflektor fénye… Az elôadás a budapesti Thália Színházzal közös produkcióként jött létre, szereplôi között található két, Kolozsvárról elszármazott vendégmûvész: Szilágyi Enikô és Keresztes Sándor, valamint a budapesti Vígszínház mûvésznôje, Buza Tímea. Zeneszerzô Demény Attila, díszlettervezô: Both András.

*

A modernség késôi klasszikusa, aki csupán azért nevezhetô valóban abszurdnak, mert következetesen, zártan, egységesen végigvitte azokat a képtelenségeket, amelyek régóta megvoltak a nyugati kultúrában és civilizációban, nos, ez a nyolcvanhárom éves öregember azon a napon halt meg, amikor Romániában megbukott a századvég legabszurdabb diktatúrája, amely egy erôszakos és sötét korszakot fejezett ki és zárt le; ráadásul ez az egész kelet-európai bukási folyamat csakúgy, mint az író halála, a francia forradalom kitörésének bicentenáriumi évére esett. [...]

A modernnel szemben fellépô utolsó modernrôl van itt szó, a modernség önkritikájáról, amely szinte egyidejû a modernnel, aki és ami mindent visszavon: Nagy Történetet, Fôszereplôt, Helyet, Idôt, Artikulált Nyelvet, Jelentést és fôképpen az Én-t. A nyugati ember példátlanul radikális (ön)kritikája ez, amely az egyetemes hely-vesztés jegyében áll: "Nem mozdulni, de honnan nem." Ez a "honnan nem" Beckett színpadának sarkköve.

Balassa Péter. Mind el. Samuel Beckett halálára.

(Színház, 1990 január-február)

Május 29-én, csütörtökön este 8 órakor újabb stúdióelôadás bemutatójára invitáljuk önöket. A Rabelais-év jegyében született a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színház és Nemzetközi Színházi Fesztivál és a Companie Silviu Purcãrete közös produkciója, Pantagruel sógornôje címmel. Az elôadásban kolozsvári, szebeni és Râmnicu Vâlcea-i színészek mellett franciaországi, németországi és magyarországi alkotómûvészek: színészek, zenészek, tervezôk munkáját értékelhetjük. Az elôadás rendezôje a nemzetközi hírnévnek örvendô Silviu Purcãrete, támogatói között található Románia, Magyarország és Franciaország kulturális ügyekért felelôs szaktárcája, a Romániai Francia Nagykövetség Kulturális Együttmûködési Szolgálata, az AFAA (Francia Mûvészeti Alkotásokat Támogató Alap), illetve a Kolozsvári Francia Kulturális Központ. Az idei évadban az elôadást két egymást követô napon, május 29-én és 30-án este tekinthetik meg. Figyelem, az elôadások (a korábban meghirdetett 7 óra helyett) 8 órakor kezdôdnek.

A Bolgár Bank Konszolidációs Társaság (BBK) és a magyar OTP Bank vezetôi kedden Szófiában aláírták a DSK Bank adásvételi szerzôdését.

Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója úgy vélekedett, hogy a megállapodással mindkét fél elégedett lehet. Az eladó azért, mert a bank ára meghaladta a várakozásokat, a vevô pedig azért, mert a következô öt évre készített üzleti elemzésük szerint a befektetés megéri a kifizetett árat. Az OTP Bank nem vonja ki a DSK profitját, hanem befekteti a leánycégbe.

Csányi ismét megerôsítette, hogy az OTP Magyarországon a Postabank megszerzéséért küzd. Külföldön, Jugoszláviában a Novosadska Banka iránt érdeklôdik, Romániában pedig elhatározta, hogy zöldmezôs beruházással lép be a bankpiacra.

A háromszéki burgonyatermesztôk anyagi támogatást igényelnek a kormánytól, ellenkezô esetben a külföldrôl behozott krumpli miatt elveszítik piacukat.

A Kovászna megyei Krumplitermesztôk Egyesülete felhívást küldött a mezôgazdasági minisztériumba, amelyben kérik, hogy az általuk termesztett burgonya is kerüljön fel azon mezôgazdasági növények listájára, amelyeknek elôállítását az állam támogatja.

Mike Lujza, a kézdivásárhelyi burgonyakutató állomás vezetôje elmondta: azok a háromszéki gazdák, akik ipari fogyasztásra szánják termékeiket, nagyon hátrányos helyzetbe kerültek az Európai Uniós piaci termelôkkel szemben, ugyanis egy kilogramm külföldrôl behozott krumpli ára kétezer lej, míg a hazai termékek kilója akár tízezer lejbe is kerülhet.

A nagy hazai krumplifelhasználó vállalatok, mint a Star Foods, Inter Snack érdeklôdnének a háromszéki burgonya iránt, mivel így megszabadulnának a drága szállítási költségektôl. Ezért ezek a cégek minôségi vetômagokkal és vegyszerekkel segítenék a hazai krumplitermesztést –mondta Mike Lujza.

Ebben az évben Háromszéken ötezer tonna burgonyára kötöttek szerzôdést a magángazdákkal.

A bauMax osztrák barkács-áruházlánc, amelynél az utóbbi években a gyengébb ausztriai üzletmenetet több mint kiegyenlítették a kelet-európai eredmények, most az uniós tagjelölt államokban is a növekedés lassulására számít.

Martin Essl, a családi vállalkozás igazgató tanácsának elnöke kifejtette: arra számít, hogy Kelet-Európában is nehezebbé válik a helyzet, s a barkács-piac idei évre 5 százalékos növekedés elôre jelzô prognózisait máris 2–3 százalékra kellett módosítani. Essl szerint a fejlôdés ilyetén alakulásának oka, hogy adóemelések és a szubvenciók csökkentése kedvezôtlen hatással van a családok költségvetésére. Példaként Szlovákiát hozta fel, ahol megemelték az ÁFÁ-t, és 30 százalékkal nôtt az energia ára. Essl azonban hangsúlyozta, hogy a növekedési potenciál Kelet-Európában mindezek ellenére nagy.

A vállalat bevételei tavaly 5,2 százalékkal, 880 millió euróra nôttek, a szokásos üzleti tevékenység eredménye 5,1 százalékkal, 10,6 millió euróra emelkedett, és ezzel elmaradt a várakozástól. A bauMax idén 58 cent osztalékot szándékozik fizetni, s arra számít, hogy a forgalma idén 6-6,5 százalékkal nô, így arányosan emelkedik az adózás elôtti eredmény.

Mindezt a gyenge piaci helyzet ellenére különbözô stratégiák alkalmazásával szándékoznak elérni: egyrészt az év elején csatlakozott a beszerzési együttmûködéshez negyedik partnerként a Coop Schweiz. Ezenkívül bôvítik e társulás feladatkörét, amely eddig csupán a távol-keleti beszerzésekre és a saját márkákra korlátozódott, mostantól azonban a márkás termékek gyártóival is tárgyal majd. A vonatkozó kérvényt már benyújtották Brüsszelben. Ezzel a közösen beszerzett termékek arányát a lánc kínálatában idôvel 50 százalékra lehet emelni — mondta Essl, s úgy vélte, hogy a bauMaxnál az 1999-ben alapított társulás nélkül már tavaly is csökkentek volna az eredmények. A társulásban együttmûködô négy partner — bauMax, toom-Rewe, AVA-EDEKA és Coop Schweiz — együttesen 4 milliárd eurós forgalmat jelent, s ezzel a barkácscikkek harmadik legnagyobb átvevôje.

Noha a család két éve eladta az építôanyag-üzletágat, Essl most az intenzív barkácsolókra és az építôanyagokra akar nagyobb figyelmet fordítani. Jelenleg az építôanyagok forgalma alig 8 százalékot tesz ki, s az elnök szándéka szerint ez az arány közepes távon 20 százalékra emelkedik majd. A következô két évben a bauMax áruházait átállítják az új vállalati stratégiára, és új designnal látják el.

Minthogy a bauMax forgalma Kelet-Európában tavaly 20 százalékkal nôtt, míg Ausztriában 4 százalékkal visszaesett, Essl további terjeszkedést tervez az uniós tagjelölt államokban, ahol jövôre hat új áruházat szándékozik építeni, ezzel szemben a "telített" osztrák piacon most egy ideig nem lesz bôvítés. Közben a bauMax a szerbiai megjelenését készíti elô, arra számít, hogy erre mintegy két év múlva kerülhet sor, s szándékai szerint azután Bulgária és Románia következhet.

A bauMax Ausztriában a barkácspiac 26 százalékát mondhatja magáénak, s ezzel piacvezetô. A konszern 116 áruházában 5500 alkalmazottat foglalkoztat, s jelenleg már forgalma 42 százalékát a csehországi, horvátországi, magyarországi, szlovákiai és szlovéniai telephelyein éri el.

A Kovászna Megyei Tanács vezetése átadja a Székelyföld Fejlesztési Régió tervezetét Jonathan Scheele-nek, az Európai Bizottság romániai delegációja vezetôjének.

Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke közölte: a tervezetet a Hargita, Kovászna és Maros megyei tanácsok kezdeményezték mintegy két hónappal korábban. Demeter közölte: a Scheele-vel tervezett találkozón felveti a fejlesztési régió és a regionális átszervezés kérdését.

— Szeretnénk meggyôzni az EB romániai delegációjának vezetôjét arról, hogy kezdeményezésünk jó, alternatívát kívánunk bemutatni a Bukarestben bemutatott tervekkel szemben. Meg kell érteni, hogy a tervezet célja nem az etnikai különválás, hanem a térség fejlesztése — hangsúlyozta Demeter János. Reményét fejezte ki, hogy a találkozó kaput nyit az EU képviselôivel való együttmûködés felé.

Jonathan Scheele a május 21–24. idôszakban Kovászna és Hargita megyében tesz látogatást, hogy felmérje az EU által finanszírozott projektek helyzetét. Scheele találkozik Horia Grama Kovászna megyei prefektussal, valamint Demeter Jánossal, a megyei tanács elnökével.

Grama tiltakozott az ellen, hogy a Székelyföld Régió tervével a megye Sheele elôtt elôhozakodjon, s leszögezte: mindent megtesz annak érdekében, hogy az európai tisztviselôt lebeszélje az elképzelés esetleges támogatásáról.

Kolozsvár gazdasága a nacionalista városvezetésnek köszönhetôen lemaradt, a külföldi tôke a város kapuinál megállt, s ez az egész megye teljesítményét visszahúzta — mondotta lapunk kérdéseire válaszolva Kerekes Gábor, az RMDSZ önkormányzatokért felelôs alelnöke. A beszélgetés során a kolozsvári polgármester leváltásának lehetôségérôl, a város és a régió gazdasági helyzetérôl, a politika nyújtotta kilátásokról is szó esik. Továbbá amire is lenne szükségünk ahhoz, hogy végre európai útra térjünk.

— A környezô megyék közül Kolozs megye látványosan lemaradt a külföldi befektetôk idevonzásában, s a régió nagyvárosai között Kolozsvár áll a legrosszabbul. Körvonalazódtak-e e téren kitörési lehetôségek a Brassó Pojánán tartott RMDSZ–SZDP megbeszélésen?

— A legnagyobb gazdasági fejlôdés, amely az utóbbi három évben Romániában történt, az valóban Bihar megyében volt. Ez azonban Kolozsvár kapuinál megállt. S nem csupán Kolozsvár, de egész Kolozs megye szenvedett ettôl az áldatlan állapottól, a Kolozsvár okán történô rendkívül negatív hírveréstôl. Kolozsvárról ugyanis az a hír járja, hogy itt semmi nem mûködik, mert maga Kolozsvár adminisztrációja mûködésképtelen. Ez sajnos így igaz. Ám Kolozsvár kérdése nem egyszerûen arról szól, hogy Funar legyen a polgármester, avagy valaki más, hanem tulajdonképpen ez a román demokrácia egyik próbaköve. A jövô évi helyhatósági megmérettetés arról szól, hogy mennyire visszafordíthatatlan a demokrácia Romániában. Ez jóval túllépi a polgármester személyét, itt arról van szó, hogy mennyire lehet visszaszorítani a nacionalista retorikát, mennyire van esélye még itt a gerjesztett konfrontációnak. A magam részérôl nem tudok elképzelni egy olyan Kolozsvárt, ahol konfrontálódás van. Én büszke akarok lenni Kolozsvárra, Kolozs megyére, Kolozsvár polgármesterére és alpolgármesterére is.

— Más városvezetéssel lenne-e esély a lemaradások behozására?

— Hihetetlen fejlôdési lehetôségek vannak. Normális vezetéssel Kolozsvár európai nagyvárossá tudna fejlôdni. Nagyhírû egyeteme van, a városban több püspökség mûködik, Kolozsvárnak csodálatos történelme van, festôi környéke. Az itt élô embereket fejlett munkavágy, egyedülálló munkakultúra jellemzi. Mindezek okán ez a város bárhol Európában megállná a helyét.

— Lát esélyt jövôre egy olyan összefogásra, amely megváltoztathatja a sok éve tartó kolozsvári kurzust?

— Mindenképpen össze kell fognunk. Ezzel lehetne igazán bebizonyítani, hogy a múlt már valóban a múlté, hogy nacionalista retorikával itt már nem lehet választást nyerni, majd azt követôen úgy tenni, mintha a város és annak választott képviselôi nem léteznének. Az európai úton kívül nincs más választásunk. Ez pedig összefogást, mindennapi kemény munkát, odaadást igényel. Másfelôl azért is kell kitörnünk a mostani helyzetbôl, mert ez fékezi annak az alkotó energiának a kibontakozását, amely a városban létezik.

— Még egy évig kell várnunk tehát arra, hogy a város megnyíljon a nyugati tôke elôtt, vagy erre hamarabb is sort lehetne keríteni?

— Nagyon apró jelei vannak a nyitásnak. A polgármester kétségtelenül nagy játékos. Komoly csapat áll a hátterében; lejárt az az idô, amikor személyes impulzusaira és felbuzdulásaira hagyatkozva vezette a várost. Látszik, hogy higgadt, nagyon profi módon készült fel. Tehát azok is érzik, akik mögötte állnak, hogy itt már nem csupán a polgármesteri hivatalról van szó, hanem egészen másról. Funar rájött arra, hogy Kolozsvár csaknem hermetikus lezárásával nevetségessé vált, s ezt a városnak már nem tudja eladni. Ezért próbál mostanában lazítani. Emlékezzünk vissza, milyen cirkusz volt az elsô Mol-kút megnyitásakor. A múlt héten nyílt meg a második kolozsvári Mol-kút a Honvéd utcában — tökéletes csendben. Valószínûleg ezzel az igyekezetével vág össze az is, hogy a Pólus Centerrel is próbál kiegyezni annak érekében, hogy végre a Vágóhíd téren is felépüljön valami.

— A polgármester érezné, hogy neki is eredményeket kell felmutatnia?

— Igen. S az elmúlt három évben Funar destruktív politikát folytatott, nem voltak eredményei. Az építkezések inkább a szimbólumokra alapoztak, nem pedig a munkahely-teremtést, a városnak az európai vérkeringésbe történô bekapcsolását célozták. Ennek ellenére a civil szféra és a magánszektor megtalálta ennek lehetôségeit. A Babes-Bolyai Tudományegyetem például a várossal kapcsolatos negatív hírverést minél szélesebb nemzetközi kooperáció kiépítésével próbálja ellensúlyozni. Hogy a Kolozsvárról kialakult kép az egyetem imázsát minél kevésbé árnyékolja be. Ugyanakkor rendkívül komoly magyar vállalkozói kör alakult ki Kolozsváron, Funar árnyékában. Olyan körülmények közepette, amikor ezeknek a vállalkozóknak naponta szembe kellett nézniük a szomorú ténnyel: nem nekik akar kedvezni a városvezetés. Holott az lenne a normális, hogy a polgármesteri hivatal a város vállalkozóit mindenben segítse.

— A kormánypárt hogyan látja ezt a kérdést?

— Az SZDP-ben is sok vita van errôl. Brassó Pojánán ezek a kérdések is nyíltan szóba kerültek. A kormánypárt szerint az RMDSZ-szel való együttmûködésnek nagy eredménye az, hogy mérséklôdött a nacionalista retorika, s a közvélemény-kutatások is ezt mutatják. Olyan véleményeket fogalmaztunk meg — és próbáljuk ezeket elfogadtatni —, hogy Erdély lehet végeredményben a gazdasági fejlôdés motorja Romániában. Szerintünk a munkaerô, a munkakultúra, a bûnözési ráta, a törvénytisztelet, mindaz, ami kell ahhoz, hogy a gazdaság biztonságban érezze magát, tehát ne vélje úgy, hogy nagy rizikókat kell vállalnia, nos mindez elsôsorban Erdélyben adott. Erre tudatosan alapoznunk kell, s ezt ki kell használnunk. Nem arra kell törekednünk, hogy uniformizáljuk a régiókat, hanem legyen valóban Erdély a húzóerô. Ez máshol is így van. Németországban már húsz évvel ezelôtt a Ruhr-vidék, Észak-Rajna-Vesztfália volt a német gazdaság motorja. Ez a tartomány már akkor a világ nyolcadik exportôre volt. Nagyon kemény munkával zárkózott fel Bajorország és a többi tartomány.

— Köztudott, hogy nem értek a futballhoz, de mégis: hogyan sikerült 3:0-ra legyôzni a kormánypártot?

— Meglepôen érett, összeszokott játékot mutattunk. Bár ebben a felállásban soha nem fociztunk, s a csapatnak olyan tagjai is voltak, akikkel csak három havonta, SZKT-k alkalmával találkozunk. Ez a gárda, Frundával középen, Antal István remek védéseivel a kapuban, kitûnô, összeszokott, leleményes, idônként parádésan játszó csapatot alkotott. Egyszóval: a csapat nyert.

Tibori Szabó Zoltán

Május 23., péntek

Május 24 ., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 678 lej, 1 USD =31 955 lej, 1 magyar forint = 153 lej.

ÁLLÁS

Magyarországon, Balatonparton munkalehetôség fiatal hölgyeknek go-go táncos munkakörbe. Jó kereseti lehetôség. Érdeklôdni: 0036-30-3313997. (8878020)

B-osztály, 28. forduló

Gépész utcai stadion: Kolozsvári CFR-Ecomax–Resicabányai MSC;

Târgu Jiu: Pandúrok–Kolozsvári U FC.

C-osztály, 28. forduló

Szatmárnémeti: Szamos–Dési Egyesülés;

Avasfelsôfalu: Avas–Szamosújvári Olimpia.

A B-osztály második csoportjának további mûsora: Nagyváradi FC–Medgyesi Gázmetán, Gyulafehérvári Apullum–Szatmárnémeti Olimpia, Câmpulung Muscel-i ARO–Zalatnai Minaur, Vajdahunyadi Corvin–Krajovai Extenzív; a Nagybányai FC és az Aranyosgyéresi Sodronyipar szabadnapos.

A C-osztály nyolcadik csoportjának többi mérkôzése: Borosjenôi Tricotaje–Zilahi Armãtura, Nagykárolyi Victoria–Bethleni Szamos Gáz, Sarmasági Bányász–Margittai Petrom, Kürtösi Frontiera–Kôvárhosszúfalui Plastunion és Dési CF 01–Máramarosszigeti Marmatia 3–0 (játék nélkül); a Tordai Aranyos FC szabadnapos.

Norvégia barátságos labdarúgó-mérkôzésen magabiztos gyôzelmet aratott Finnország ellen Oslóban, míg az angol labdarúgó-válogatott idegenben gyôzte le egygólos különbséggel a Dél-afrikai Köztársaságot.

Eredmények: Norvégia–Finnország 2–0 (Leonhardsen — 23. és Flo — 81. perc) és Dél-afrikai Köztársaság–Anglia 1–2 (McCarthy — 11 m, 18. perc, illetve Southgate — 1. és Heskey — 64. perc).

• Az orvosok szerint több hétig kötést kell viselnie David Beckhamnek (képünkön), aki csuklósérülést szenvedett az angolok dél-afrikai mérkôzésén. A klasszis futballista a durbani összecsapás elsô félidejében egy ütközést követôen elesett, és olyan szerencsétlenül ért talajt, hogy eltört az egyik csontja a jobb csuklójában.

Beckham sárgalapos eltiltása miatt egyébként sem szerepelt volna június 11-én, a szlovákok elleni Európa-bajnoki selejtezôn.

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) visszavonta egy hónappal ezelôtti döntését az azeri csapatok kizárásáról, így Azerbajdzsán válogatottja lejátszhatja soron következô Eb-selejtezôjét Szerbia és Montenegró ellen. A meccsre június 11-én kerül sor.

A kontinentális szervezet végrehajtó bizottsága azután hozta ezt a határozatot, hogy a múlt hét végén újraindult az országban a bajnokság. Az UEFA és a FIFA áprilisban azért döntött a kizárás mellett, mert kifogásolta, hogy Azerbajdzsánban rengeteg a botrány, ráadásul a kormány évek óta beavatkozik a sportág belügyeibe.

Az igazán komoly problémák 2000-ben jelentkeztek elôször, amikor a klubok egy része hivatali visszaéléssel, illetve korrupcióval vádolta meg Fuad Muszajevet, a szövetség elnökét, aki aztán idén februárban elmenekült az országból. A rendôrség egyébként már több gyanús ügyben folytatott vizsgálatot, ennek következményeként Oktaj Zejnalov alelnökkel szemben adócsalás miatt vádemelésre került sor.

A bajnokság sokáig szünetelt, miután az elmúlt szezon közepén 11 csapatból 10 megtagadta a további játékot. Az UEFA csütörtöki határozatát még a FIFA-nak is jóvá kell hagynia, erre várhatóan napokon belül sor kerül.

A cseh válogatott jutott elsôként az 1,85 millió dollár összdíjazású düsseldorfi férfi tenisz csapat-világbajnokság döntôjébe, miután veretlenül csoportja élén végzett.

A csehek ellenfele vagy a címvédô argentin vagy a chilei válogatott lesz, a két csapat pénteken lapzárta után csapott össze egymással.

Eredmények:

Kék-csoport, 2. forduló: Argentína–Németország 3–0 (David Nalbandian–Rainer Schüttler 6:4, 7:5; Gaston Gaudio–Tomas Behrend 6:2, 6:3; Lucas Arnold, Nalbandian–Lars Burgsmüller, Michael Kohlmann 6:2, 0:6, 6:2) és Chile–Svédország 3–0 (Nicolas Massu–Thomas Enqvist 6:2, 6:3; Fernando Gonzalez–Magnus Norman 6:2, 6:3; Gonzalez, Massu–Björkman, Norman 6:4, 6:2)

A csoport állása: 1. Argentína 2 gyôzelem (6–0), 2. Chile 2 (5–1), 3. Németország 0 (1–5), 4. Svédország 0 (0–6).

Piros-csoport, 3. forduló: Csehország–Egyesült Államok 2–1 (Jiri Novak–James Blake 5:7, 6:4, 3:6; Radek Stepanek–Todd Martin 6:2, 7:5; Novak, Stepanek–Blake, Mardy Fish 6:3, 4:6, 6:1) és Spanyolország–Ausztrália 2–1 (Carlos Moyá–Lleyton Hewitt 2:6, 6:3, 3:6; Alex Corretja–Wayne Arthurs 3:6, 7:5, 7:5; Corretja, Fernando Vincente–Philippoussis, Todd Reid 6:1, 6:1).

A csoport végeredménye: 1. Csehország 3 gyôzelem, 2. Ausztrália 1 (5–4), 3. Spanyolország 1 (4–5), 4. Egyesült Államok 1 (3–6).

Graf ismét állapotos
A teniszsport álompárja, Andre Agassi és Steffi Graf nem indul vegyespárosban az év második Grand Slam-tornáján, mivel a németek egykori csillaga ismét állapotos.

Graf korábban azt mondta, ha férje megnyeri az Australian Opent, akkor a Roland Garroson párja oldalán visszatér. Agassit nem is tudták megállítani az idei elsô GS-viadalon, de második gyermekük érkezése közbeszólt, így elmarad a sporttörténelmi pillanat. A baba várhatóan az év végén jön világra.

E hét végén Bukarestben bonyolítják le az országos kadettbajnokság döntô tornáját. A résztvevô együttesek között található a Dési Szamos Tiger LAPI csapata is, amely az elmúlt évben mindig dobogós helyezést ért el ebben a korosztályban. Elena Farcas és Mariana Crisan edzônôk irányításával 13 játékos utazott a fôvárosba, ahol öt találkozót játszik a Szamos-parti kadettcsapat.

Erkedi Csaba

*

LAPZÁRTAKOR: A Horia Demian Sportcsarnokban, a nôi bajnokság döntôjének második mérkôzésén: Kolozsvári U-ACSA-Terapia–Târgovistei Livas 68:61 (20:10, 18:14, 18:21, 12:16). A döntô harmadik mérkôzésének szintén a kolozsvári sportcsarnok ad otthont, ma, szombaton, 11 órai kezdettel.

bpe

Egy hibás tömítés miatt gyulladt ki Michael Schumacher Ferrarija a vasárnapi Forma–1-es osztrák nagydíjon.

Az ötszörös világbajnok elsô boxkiállása elôtt két körrel csapattársa, Rubens Barrichello ment ki kerékcserére, s a tankolásánál maradt egy kis benzin a vezeték légtelenítô kamrájában.

Amikor a német klasszis kerül sorra, a rossz tömítés következtében ez az üzemanyag a kocsira ömlött, s a tüzet a csôbôl kiáramló gôzök tovább táplálták.

Schumacher — aki nyugodtan kivárta, amíg a szerelôk eloltják a tüzet — az incidens következtében átmenetileg ugyan elvesztette vezetô helyét, de a futamot végül biztosan nyerte meg.

Michael Schumacher Bandini-díjas
Michael Schumacher kapta idén azt a díjat, amely a tragikus körülmények között elhunyt Forma–1-es versenyzô, Lorenzo Bandini emlékét ôrzi.

A maranellói istálló német világsztárja az Imola melletti Brisighellában rendezett ünnepélyes ceremónián találkozott a néhai olasz pilóta nôvérével, Gabriella Bandinival, valamint az emlékôrzô szervezet elnökével, Tiziano Samoréval. Korábban Juan Pablo Montoya, Jacques Villeneuve, David Coulthard és Giancarlo Fisichella kapta meg ezt az elismerést.

Az elmúlt években a feltörekvô tehetségeket jutalmazták, de most a 10. "kiírás" miatt szakítottak a hagyománnyal.

— Magamat még most is a folyamatosan fejlôdô versenyzôk közé sorolom — mondta tréfásan Michael Schumacher.

Lorenzo Bandini 1935. december 21-én született, s tragikusan rövid Forma–1-es pályafutása során 42 futamon állt rajthoz. Harminckilenc évvel ezelôtt megnyerte az osztrák nagydíjat, s még további hét alkalommal állt dobogóra. A Ferrari pilótájaként 1967-ben halálos balesetet szenvedett a monacói nagydíjon.

Bár még mintegy 400 nap választ el a XXVIII. Athéni Olimpiai Játékok nyitányától, mind gyakrabban esik szó a rohamléptekkel közeledô 2004-es esztendô nagy világversenyérôl. A különbözô nemzetközi szövetségek már rég megtervezték a sportágankénti résztvevôk (sportolók, edzôk, bírók, csapatvezetôk stb.) létszámát. Javában folynak a felkészülések az esetleges indulók házatáján, a sportlétesítmények nagy részén már az utolsó simításokat végzik, és ugyancsak lázas a tevékenység a szervezôknél is. A rendezôbizottság egyik fontos feladatának tekinti a belépôjegyek árának meghatározását, szétosztását. Már az év elején elküldték a nemzeti olimpiai bizottságoknak a vetélkedô belépôjegyeinek árlistáját, valamint a beszerzési lehetôségek idôrendes forgatókönyvét.

Rátérve a belépôjegyek árára: elöljáróban meg kell jegyezni, hogy ezek egyáltalán nincsenek a hazai átlagpolgár jövedelméhez szabva. Sovány vigaszt jelent az, hogy az Athéni Olimpiai Játékokra való belépôjegyek ára 34%-kal olcsóbb, mint a négy esztendôvel korábban Sydneyben megrendezett világvetélkedôn. És hogy alátámasszuk az elmondottakat, íme, a jegyárlista fontosabb adatai.

A legdrágábbak a megnyitó-, illetve záróünnepségre szóló jegyek. A négy kategóriába rangsorolt jegyek ára 100, 350, 750 és 950 (!), illetve 50, 100, 500 és 750 euró (zárójelben teszem hozzá, hogy mint ismeretes, 1 euró értéke jelenleg 37500 lej körül mozog. Az árak lejre való átszámolását az olvasóra bízzuk...).

A sportok királynôjének, az atlétikának és a kosárlabdának a döntôi viszik el a pálmát a három-, valamint a kétkategóriás belépôjegyekkel, amelyeknek ára 75, 150 és 300, illetve 150 és 300 euró. Valamivel "olcsóbbak" a mûvészi torna verseny megtekintésére jogosító jegyek. Ezek "csak" 35 és 65 euróba (a selejtezôk) és 120 és 200 euróba (a döntôk) kerülnek. Ugyanezen a szinten mozognak az ökölvívó döntô árai is: 100 és 180 euró (igaz, a selejtezôkön és elôdöntôkön már 15 és 40 eurós jegyekkel be lehet lépni). Ide sorolhatjuk még néhány labdajáték (röplabda, labdarúgás és vízilabda) utolsó aktusait, valamint az egyéni sportokhoz tartozó úszó-, szinkronúszó, mûugró, súlyemelô vagy tenisz döntô összecsapásait.

Nem szeretnénk azonban teljesen elijeszteni a hazai turistákat, sportkedvelôket, akik jelen szeretnének lenni az athéni ötkarikás játékokon. Éppen ezért hozzátesszük, hogy a többi sportágban (kézilabda, kerékpár, gyeplabda, cselgáncs, öttusa, tollaslabda, kajak-kenu, lovaglás, triatlon, asztalitenisz stb.) a küzdelmek megtekintése csak 10 és 50–60 euró közötti összegbe kerül, annak függvényében, hogy a vetélkedôk milyen szakaszban tartanak, vagy hogy a nézô milyen kategóriás helyet igényel.

Ha a jegyárakhoz hozzáadjuk a szállásra, étkezésre és nem utolsó sorban az utazásra szükséges költségeket, s azt, hogy a megnyitó és a zárónap között 17 nap van, bizony elég drágának tûnik egy athéni "kiruccanás", még akkor is, ha a rendezôk azzal nyugtatnak, ezek olcsóbbak, mint Sydneyben, négy évvel ezelôtt, s hogy a jegyek 68%-a 30 euró alatt van.

Hogy mégis optimista hangnemben zárjuk rövid ismertetônket, bár valószínûleg 2004-ben Athénben, majd 2008-ban Pekingben még nem lesz sok román turista, 2012-ben, amikor valószínûleg ismét öreg kontinensünkön rendezik az újabb olimpiai seregszemlét, több hazai sportkedvelô fogja azt a helyszínen megtekinteni, hiszen akkor Románia már öt éve az európai közösség tagja lesz.

Radványi Pál

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]