 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. május 26.
(XV. évfolyam, 115. szám)
Amint azt szombati lapszámunkban olvashatták, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum dísztermében zajlott az a két küldöttgyûlés, amelynek során tisztújítás történt a Megyei Képviselôk Tanácsában (MKT), illetve sor került a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) Kolozs megyei tagjainak megválasztására. Ezenkívül 85%-os többséggel a megyei szervezet tiszteletbeli elnökévé választották Tôkés Lászlót.
Az MKT tisztújítási gyûlésén 177 küldött jelent meg, az ülésvezetôk — Eckstein-Kovács Péter szenátor és Kónya-Hamar Sándor képviselô, Kolozs megyei RMDSZ-elnök — köszöntése után felolvasták az MKT-tagjelöltek névsorát. A szavazatszámlálások módjáról folytatott vita után az elektorok leadták szavazataikat, majd a számlálóbizottság megkezdte munkáját.
Ez idô alatt került sor a különfélék megvitatására, amelyen szóba kerültek oktatási, egészségügyi és önkormányzati kérdések, valamint a választási törvények módosításával kapcsolatos problémák. Az ülésen ugyanakkor 152 mellette szóló, 21 tartózkodó és négy ellenszavazattal döntés született arról, hogy a Kolozs megyei szervezet Tôkés Lászlót tiszteletbeli elnökének tekinti.
Mivel az MKT tagságról szóló szavazatok megszámlálása hosszabb idôt vett igénybe, a szervezôk elkezdték a második küldöttgyûlést, amelyet Pálffy Zoltán, a Választási Bizottság (VB) titkára és Somai József, a VB elnöke vezetett. Kolozs megye, mint ismeretes, 11 hellyel rendelkezik az SZKT-ban, ebbôl hivatalból 4-et a parlamenti képviselôk, szenátor és megyei RMDSZ-elnök foglal el, a többi 7-et kellett most választani. Mivel Kónya-Hamar Sándor egyszemélyben megyei elnök és képviselô is, a küldöttgyûlés úgy döntött, az összes fennmaradó 7 + 1, azaz 8 helyre választ SZKT-tagokat. A jelenlévôk mandátumuk érvényesítése után leadták szavazataikat. A 169 szavazatból egyet érvénytelennek nyilvánítottak.
A 168 elektor tehát a következô 7 plusz 1 személyt delegálja az SZKT-ba: Máté András (126 szavazat); Lakatos András (118); Kerekes Sándor (117); Boros János (117); Kerekes Gábor (101); Pálffy Károly (96); Somogyi Gyula (84); Schwartz Róbert (83). Mint köztudott, összesen 13 jelölt volt, a továbbiakban a fennmaradó 5 jelölt helyezését közöljük: Mátis Jenô (81); Molnos Lajos (78) Pillich László (68); Dániel Márton (65); és Bucur Ildikó (36). A VB döntése szerint óvásokat 48 órán belül fogadnak el.
Az SZKT-tagok megválasztása után sor került a "különfélék" napirendi pontra, amelyben döntés született arról, hogy a frissen megválasztott tagok vállaljanak egy-egy vidéket, és az ott lakó emberek problémáit, gondjait képviseljék majd az újjáalakuló SZKT-ban. Idôközben a számlálóbizottság befejezte a munkáját, így felolvasták azt a jegyzôkönyvet, amelynek alapján a küldöttek tudomást szerezhettek az új MKT összetételérôl.
Késô estig húzódó vitákat követôen a kedvezménytörvény módosítását is tartalmazó zárónyilatkozat elfogadásával zárult a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szombati budapesti ülése. A dokumentumot három párt, illetve szervezet képviselôje, Németh Zsolt (Fidesz), Kovács Miklós (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) és Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) kivételével valamennyi résztvevô aláírta.
— A Fidesz nem tudja elfogadni a kormányzat módosító csomagját — közölte Németh Zsolt, hozzátéve, hogy javaslataik felét, köztük azt is, hogy Magyarország uniós csatlakozása után is hatályban maradjon a törvény, sikerült a MÁÉRT-en elfogadtatni. Kimarad azonban a törvény preambulumából az egységes magyar nemzetre való hivatkozás.
Németh kifogásolta azt is, hogy az oktatás és a kultúra területére szûkül le a státustörvény, és hogy a magyar igazolványra csak Magyarországon és csak bizonyos kedvezmények esetében lesz szükség, valamint kikerül a jogszabályból a határon túli magyarok vízumelbírálásának kedvezményes elve is.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke a nyilatkozat aláírását elutasító döntésének indokaként elmondta: a Fideszhez jó politikai kapcsolat fûzi ôket, és a zárónyilatkozat aláírásának kérdése is példa arra, hogy lehet és van határokon átívelô politikai együttmûködés is.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke úgy fogalmazott: azért jöttek ide, hogy megvédjék a státustörvényt, amelynek lényegét az egységes magyar nemzet elvének kimondásában látják, s módosítását a jogszabály "kilúgozásának" tartják.
Kovács László külügyminiszter az ülést követô sajtótájékoztatón kifejtette: az aláíró határon túli magyar szervezetek vezetôi az ottani magyarság 98–99 százalékát képviselik, ezért a kormány nyugodt lelkiismerettel terjeszti a parlament elé a törvényjavaslatot.
A Magyar Szocialista Pártot képviselô Tabajdi Csaba sürgette a módosítás mielôbbi parlamenti jóváhagyását. — Éppen ezért jó lenne, ha a Fidesz támogatná az elôterjesztés sürgôs és kivételes módon történô megtárgyalását — mondta.
Eörsi Mátyás az SZDSZ képviseletében kifejtette: a jelenlegi javaslat kiküszöböli a korábbi hibákat, így azt az SZDSZ nagy örömmel támogatja.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke hangsúlyozta: pártja a határon túli magyar szervezetek túlnyomó többségének véleményét tiszteletben tartva írta alá a zárónyilatkozatot, azon fenntartással, hogy célszerûbbnek, jobbnak, tartalmasabbnak tartották a MÁÉRT tavaly novemberi ülésén körvonalazódott módosítási javaslatot.
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke egyaránt elégedetten nyilatkozott, jelezve, hogy javaslataikat sikerült beépíteni a módosító csomagba.
Markó Béla szerint a törvény alkalmazható lesz, és nem csökken, sôt növekszik a kedvezmények köre.
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke jelezte: számukra nem volt igazi tétje a módosításnak, fôleg azért támogatják, hogy a törvény alkalmazhatóvá váljék a Felvidéken és Erdélyben is, hozzátéve, hogy számos lényegi kérdést nem tudtak megvitatni.
Gajdos István, az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke a módosító csomag mielôbbi parlamenti elfogadását sürgette, s jelezte: Szili Katalin házelnöknél egy határon túli magyarok ügyével foglalkozó állandó országgyûlési bizottság összeállítását kezdeményezték.
Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezetô elnöke elmondta: támogatják a kedvezménytörvény módosító csomagját, úgy érzik azonban, hogy a törvény által sugallt erô csorbul a módosítással.
Juhász Sándor, a Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke azt emelte ki: az elmúlt években elôször szavazott együtt a három horvátországi magyar szervezet, s ez azt mutatja, hogy van esély az együtthaladásra.
Ugyanakkor a kedvezménytörvényben az egységes magyar nemzetre való utalás megôrzése és a magyar igazolvány megtartása mellett emelt szót Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Állandó Értekezlet VII. ülésének megnyitóján szombaton, Budapesten.
Az elsô magyar igazolványok parlamenti átadását felidézve a köztársasági elnök kiemelte: gyakorlati haszna mellett a magyar igazolvány már ereklyévé, a személyes identitástudat kifejezésének formájává is vált. A kedvezménytörvény kapcsán Magyarországot ért diszkriminációs vádakra reagálva Mádl Ferenc kiemelte: ebben az esetben nem hátrányos megkülönböztetésrôl, hanem pozitív diszkriminációról van szó. A magyar köztársasági elnök hozzáfûzte: pozitív diszkrimináció nélküli kedvezménytörvény fából vaskarika. Magyarország uniós csatlakozásáról szólva megjegyezte: az európai integráció a trianoni traumától való szabadulás egyik nagyon fontos állomása lesz.
A MÁÉRT ülése kapcsán az államfô hangsúlyozta: bízik abban, hogy a tanácskozás résztvevôi képesek lesznek harmonizálni, integrálni nézeteiket.
Medgyessy Péter miniszterelnök arra szólította fel a parlamenti pártokat: ne helyezzék a napi politikai érdekeket az összmagyarság érdekei fölé.
Magyarország közelgô uniós csatlakozása kapcsán a kormányfô kiemelte: uniós tagállamként is segíteni kívánja az ország a határokon túl élô magyar közösségeket magyarságuk megôrzésében, az e célt szolgáló anyagi eszközöket a jövôben a lehetôségekhez mérten növelni kívánják.
A támogatások közül Medgyessy Péter kiemelten szólt az Ady Endre ösztöndíjról, amely szeptembertôl mintegy ezer, határon túli magyar nyelvû oktatásban részesülô középiskolás diák részére lesz elérhetô, s amelyre december végéig 50 millió forintot fordítanak.
A miniszterelnök beszélt a határon túli magyar nyelvû felsôoktatás és szakképzés fejlesztéséért tevékenykedô Apáczai Közalapítvány munkájáról is, amely idén 1,2 milliárd forintos összegbôl gazdálkodik. Mint mondta, a megemelt költségvetésnek köszönhetôen az elôzô évekhez képest kiemelkedô informatikai fejlesztés indulhat el, s a korábban elhanyagolt felnôttképzés is forrásokhoz jut.
Medgyessy Péter örömének adott hangot, hogy végre elérhetô közelségbe került az önálló szlovákiai magyar egyetem alapítása, amelyet — mint mondta — a kormány a nemzeti újraegyesítés egyik szimbólumának tekint, s amelynek beindítását támogatni fogja.
— A "haza és haladás" jelszava ma is érvényes, sôt az ésen nagyobb hangsúly van ma, mint valaha. A magyarságot — határon innen és túl — tehát nemcsak szellemi, lelki értelemben kell felvértezni, fontos az innováció, a kreativitás, a bátor vállalkozói szellem erôsítése is — hangsúlyozta a miniszterelnök.
Hozzátette: a kormány ezért támogatja a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok kialakítását, fejlesztését. Ezt a célt szolgálja a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. alaptôkéjének 2,5-rôl 10 milliárd forintra történô emelése is.
Medgyessy Péter jelezte: az elmúlt hetekben újraindult az élet a közalapítványi támogatáspolitika terén is, megkezdôdött a kedvezménytörvényben biztosított nevelési, oktatási támogatások kifizetése, s a tavaly beadott pályázatok feldolgozása is.
A kormányfô elmondta azt is: Ukrajna és Szerbia-Montenegró vonatkozásában a vízumkényszer bevezetése után Magyarország kész minden olyan kedvezményt megadni, amelyet a schengeni szabályok, a magyar és a nemzetközi jogrendszer megenged.
Jelezte: tervezik a vízumdíjak csökkentését, a hivatalos úti okmánnyal utazók vízummentességét és a lehetô leghosszabb érvényességû, többszöri beutazást és tartózkodást lehetôvé tevô vízumok kiadását.
Hozzátette: az új utazási rendet még szeptember végéig meghirdetik.
A MÁÉRT szombati budapesti ülésének szünetében Markó Béla kifejtette: az RMDSZ javaslatára sikerült elfogadtatni többek között, hogy a családtámogatások zavartalanul eljuthassanak az igénylôkhöz, valamint azt is, hogy a pedagógus- és diákigazolványt minden magyar nemzetiségû személy megkaphatja majd, nemcsak az, aki magyarul tanul vagy tanít valamelyik szomszédos országban.
Kérdésre válaszolva Markó Béla nem tartotta problémának, hogy az "egységes magyar nemzet" kifejezés kikerülne a jogszabályból, mivel szerinte a helyette szereplô "magyar nemzethez való tartozás" ugyanazt a gondolatot fejezi ki.
Németh Zsolt, a Fidesz frakcióvezetô-helyettese véleményével kapcsolatban, amely szerint a magyarigazolvány szerepe lecsökkenne a módosítással, az RMDSZ elnöke elmondta: az oktatási kedvezményeket, amelyeket a szülôföldön lehet igénybe venni, nem csorbítja a kedvezménytörvény jelenlegi módosítási változata.
Hozzátette azt is, hogy a kedvezmények nagy részét, így például az utazási kedvezményeket, a diák— és pedagógusigazolványokat egyébként is Magyarország területén lehet igénybe venni.
Hét végén jelet helyeztek el a Tordatúr községben 1944 szeptemberében elesett német katonák sírhelyénél — tájékoztatta lapunkat Wellmann Mária Magdolna. A nyugdíjas hölgy különbözô értesülések alapján kutatott a település határában elesett katonák sírhelye után. — Nem tudtuk pontosan, hol temették el ôket. Végül 2002 tavaszán sikerült ráakadnom a helyre. Azonnal értesítettem a Német Demokrata Fórumot, a kolozsvári Német Kulturális Központot, a bukaresti német nagykövetséget és a nagyszebeni fôkonzulátust. A német hatóságok a brassói Hellmann urat bízták meg azzal, hogy a helyszínen tájékozódjon, és intézkedjen ez ügyben — tette hozzá Wellmann Mária Magdolna.
Arról is beszámolt, hogy a hétvégi eseményen jelen volt Todea Vasile polgármester. Wellmann Mária sajnálatát fejezte ki, hogy Pataki Lôrinc, a település magyar alpolgármestere nem jött el a sír megjelölése alkalmából tartott rendezvényre. Megtudtuk: az 1944 ôszén Tordatúrban elesett német katonák emlékére Kádár István római katolikus plébános tartott gyászszertartást.
Wellmann Mária Magdolna nem zárta ki, hogy ezen a helyen temették el Fritz Schrödert, a jelenlegi német kancellár édesapját. — Nem kizárt, hogy a kancellár édesapja itt nyugszik. Az elkövetkezô idôszakban szakértôk vizsgálják majd a földi maradványokat annak érdekében, hogy megállapítsák ezek személyazonosságát, és értesítsék a németországi hozzátartozókat. Örvendek, hogy végre jel van azon a helyen, ahol a német katonák elestek — nyilatkozta Wellmann Mária Magdolna.
Szombat délben a belvárosi Unitárius Templomban elballagott a Kollégium tizenkettedik osztálya. A 28 maturandus az újraindított Unitárius Kollégium tizedik ballagó nemzedékét képviseli.
Bálint Benczédi Ferenc belvárosi lelkipásztor igehirdetése után a Majó Julianna vezette, Péterffy Gyuláról elnevezett kórus bizonyította újfent, hogy nemhiába tartják ôket a régió egyik legjobb énekkarának.
Dr. Szabó Árpád unitárius püspök ünnepi beszédében a bibliai tálentum-történetbôl indult ki, és felhívta a ballagók figyelmét arra, hogy a gyorsuló évekkel lépést kell tartania mindenkinek, aki a kollégiumi tarsollyal hagyja el az alma matert. — Azonnal tevékenykedni kell, mert az élet örökös szolgálatot jelent. Senki nem fog helyettetek élni és dolgozni — zárta nagyhatású beszédét.
Popa Márta igazgató ez egyszer osztályfônöki minôségben szólalt fel. Meleghangú beszédében meghatottan bátorította azt a 17 lányt és 11 fiút, akiket "egy pozitívan gondolkodó, vidám csapatként szokott meg az alma mater". Több ízben is idézett diákjai vallomásaiból, elôkészítve beszéde fô gondolatsorát: "csak tudatos, felelôsségteljes életet érdemes élni".
A diákok részérôl Ternei Orsolya Beáta, Dénes Emese és Török Csingó Adorján szólalt fel. A zászlóátadást követôen a díjak átnyújtásának szertartása következett.
A virágajándékozásra, gratulációkra a Brassai-líceum udvarán került sor.
135 magyar nemzetiségû fiatal jelentkezett eddig valamilyen rendôrképzésre országszerte. Toma Zaharia rendôrkvesztor-helyettes államtitkár szerkesztôségünkhöz eljuttatott adatai kevésnek tûnhetnek, de ez a szám a felvételi vizsgák idôpontjáig még növekedhet. Fôleg ha figyelembe vesszük, hogy ôsztôl rendôraltisztképzô indul Kolozsváron.
Lapunk hasábjain már többször is szó volt arról, hogy a rendôrtiszti, -altiszti iskolák és akadémiák nemrégiben meghirdették idei felvételijüket, és hogy a román rendôrségben a magyar anyanyelvû alkalmazottak száma nagyon alacsony. Ugyanakkor a jelenlegi törvények értelmében azokon a településeken, ahol a magyar nyelvû lakosság száma meghaladja a 20 százalékot, a rendôrségnek is kötelessége magyar nyelvû kádereket alkalmazni. Mindez azt jelenti, hogy van igény magyar rendôrökre, ám ennek ellenére ritkaságnak számítanak, talán azért is, mert eddig nagyrészt csak a Kárpátokon túl mûködtek ilyen jellegû tanintézmények.
Toma Zaharia vezetô rendôrkvesztor-helyettes, államtitkár, a belügyminiszter helyettese lapunkhoz eljuttatott levelében kifejti: a Belügyminisztérium iskoláiban a felvételi a teljes áttekinthetôség és nyitottság szellemében zajlik, és a különbözô képzési formák minden személynek hozzáférhetôk, faj, nemzetiség, nem, vallás vagy társadalmi osztálytól függetlenül.
"Egyértelmû tehát, hogy nincsenek korlátozások a nemzetiségi hovatartozást illetôen, továbbá az európai szellemiséget követve intézményünk nem használ és nem tûr meg ilyen jellegû diszkriminációt" — tájékoztat Zaharia.
Mint továbbá kiderült, a 2003-as felvételi vizsgára eddig 135 magyar nemzetiségû személy jelezte részvételét: 42-en a Bukaresti Rendôrakadémián, 80-an a rendôrügynök-iskolában, illetve 13-an rendôrképzô középiskolákban kívánják folytatni tanulmányaikat.
Bár a fenti számadatok nagyon csekélynek tûnnek a tanintézményekben bizotsított helyek számához képest, a Belügyminisztérium továbbra is reménykedik abban, hogy a felvételik idôpontjáig ez a szám növekedni fog.
A felvételivel kapcsolatos információkért az érdôklôdôk a megyei rendôrséghez fordulhatnak.
A kérdésnek azonban kolozsvári vetülete is van.
Mint ismeretes, a Nevelési és Kutatási, valamint a Belügyminisztérium megegyezése értelmében a kolozsvári Gördülôanyagipari Iskolaközpont osztályai átköltöznek a nyáron az Unirea Iskolaközpont épületébe, hogy helyet lehessen biztosítani egy ôsztôl beinduló kettôs, tanügy- és belügyminisztériumi alárendeltségû rendôraltisztképzônek.
A vajúdó oktatási intézményért Erdély több nagyvárosa is verseng, ugyanis ennek beindítása minden település számára csak elônyt jelenthet, hiszen — egyrészt — színesedik általa az oktatási paletta, másrészt új munkahelyek születnek, sôt — mivel belügyminisztériumi intézményrôl van szó — külön támogatások is kilátásba jöhetnek. Kolozs megye komolyan lobbizott azért, hogy itt hozzák létre ezt a tanintézményt — Valentin Cuibus fôtanfelügyelô néhány nappal ezelôtt ki is jelentette: nem volt könnyû meggyôzni a belügyiseket arról, hogy "Kolozsvárnál nincs jobb hely Erdélyben".
A beindítás elsô szakaszát a helyi tanács május 22-i döntése jelentette, amelynek értelmében az eddig a Nevelési és Kutatási Minisztérium, illetve a helyi tanács tulajdonában található ingatlan a Belügyminisztérium közigazgatásába kerül.
Mivel ebben az intézményben nagy valószínûséggel magyar tannyelvû csoportok is mûködnek majd — bár ezt a hírt lapzártáig a megyei tanfelügyelôség nem tudta megerôsíteni —, Gheorghe Funar polgármester már tiltakozott is az ellen, hogy "egy régi román iskolát akar a kormánypárt eremdéeszes szövetségeseivel kétnyelvûsíteni". Sajtóközleményében a polgármester azt javasolja a belügyminiszternek, hogy az altisztképzôt Nagyváradon, Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön hozza létre, esetleg a Brassai-líceum épületében.
Az ügy fejleményeire visszatérünk.
Második alkalommal rendeztek Mérai Napokat a Nádas-menti kalotaszegi faluban az elmúlt hét végén. Az együvé tartozás érzését erôsítô, hagyomány- és hírnévápoló rendezvény igencsak sikeresnek mondható. (Részletek az 5. oldalon)
A GYERMEKKORI FERTÔZÔ BETEGSÉGEKRÔL ÉS A VÉDÔOLTÁSOKRÓL beszélget a szülôkkel dr. Kálmán Erzsébet epidemológus rezidens orvos a Kismamaklub összejövetelén, május 27-én, kedden du. 6 órától a Farkas/Kogãlniceanu utca 21. szám alatt. A gyermekekkel Nisztor Krisztina óvónô foglalkozik.
INTERETNIKUS VISZONYOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN címmel Örkény Antal tart elôadást a szervezô Jakabffy Elemér Alapítvány székházában (Szentegyház/Iuliu Maniu utca 39., I. em.) ma, május 26-án, hétfôn du. 6 órától. Az elôadás után szakmai vitára kerül sor. A beszélgetést Kiss Tamás vezeti.
ASZTMAKLUB összejövetel ma, május 26-án, hétfôn du. 5 órától a Filantróp Alapítvány Szentegyház/Iuliu Maniu utca 6. szám alatti székházában. A klubösszejövetelen dr. Bódizs György a pollenalergiáról tart elôadást.
A KOLOZSVÁRI BOTANIKUS KERT címmel Jablonovszky Elemér, a kert volt fôkertésze tart vetítettképes elôadást az EME Természettudományi és Matematikai szakosztályának felolvasó ülésén, május 30-án, pénteken du. 5 órától. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak az EME Jókai/Napoca utca 2. szám alatti székházának elôadótermébe.
GYERMEKNAPI JÁTSZÓHÁZBA hívja tagságát óvódás vagy iskoláskorú gyermekikkel együtt az RMDSZ Hajnal negyedi választmánya és a Szabó Dezsô Egyesület igazgató tanácsa. A jókedvet és meglepetéseket biztosító játszóházat május 29-én, csütörtökön du. 5 órától rendezik a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.
GYERMEKHOLMI-GYÛJTÉS A Kismamaklub szervezôi kérik mindazokat, akiknek használt, de még jó állapotban lévô gyermekdolgaik (kocsi, ülés, gyermekágy, etetôasztalka, hám, "kenguru") vannak, a Kismamaklub közvetítésével bocsássák rászorulók rendelkezésére.
FODOR N. ÉVA akvarell kiállítására május 28-án, szerdán, 18 órai kezdettel kerül sor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utcai székházában (I. Maniu. 2. sz. I. emelet). A rendezvényt a Szent Raffael Kör szervezi; a kiállítást Németh Júlia nyitja meg. Közremûködnek — Guttman Mihály irányításával — a Zenelíceum diákjai, Sinkó Ilka, Molnár Róbert, Kovács Emese, Zágoni Elôd, Török Zsolt.
— Miért záporoznak a kérdések a honatyák és honanyák adóbevallására?
— Mert a májusi esô aranyat ér.
A megért történelem címmel a kolozsvári Báthory István Líceum és az elôd 11-es, majd 3-as Számú Matematika–Fizika Líceum vezetôsége emlékkönyvet szándékszik megjelentetni. Ennek érdekében felkérik az iskola 1945 és 1992 közötti végzettjeit és az idôszak tanárait, hogy az emlékkönyv számára írják meg — két oldalnál nem nagyobb terjedelemben — iskolájukban töltött éveikrôl feljegyzéseiket, visszaemlékezéseiket, tanár- és diákportréjukat, megélt sérelmeiket vagy örömeiket. Szívesen vennék ha érdekes fényképeket, okleveleket vagy egyéb forrásanyagot is a szerkesztôk rendelkezésére bocsátanának. A kiadvány azzal a szándékkal készül, hogy minél hûségesebben tükrözze az erdélyi magyar középiskola államosítás utáni életét, közösséget megtartó és építô erejét úgy, hogy benne vélt vagy valós gyengeségük is helyet kapjon. Az írásokat 2003. június 30-ig lehet beküldeni Az emlékkönyvet 2003. szeptember 29-én, de. 10 órakor fogják bemutatni az iskolában (Kolozsvár, Farkas/Kogãlniceanu utca 2. szám). A kiadvány esetleges megrendelését 2003. augusztus 31-ig elôjegyzik. Telefon: 0264/197-280. E-mail: kerna@bathory.ro.
Márton Zoltán Kolozsvárról messzi földre elszármazott fotómûvész 1994 és 2000 között hat alkalommal vett részt a csíksomlyói búcsújáráson, ahol riportszerû felvételeken örökítette meg a tömegrendezvény minden mozzanatát: a napfelkeltét a helyszínen, a kegytemplomi várakozást és áhítatot, a felvonulást a keresztúton, a szentmisét a dombnyeregben, a levonulást, a passiójátékot. Ezt a gyûjteményt (78 színes és 22 fekete-fehér fényképet), az Idea DesignPrint
Kiadó jóvoltából, igényes minôségû kötetben teszi közzé A búcsú — Pünkösd Csíksomlyón címmel. A kiadvány bevezetôjében a csíksomlyói ferences testvérek nevében P. Márk József OFM méltatja a közel ötszáz esztendôs hagyományra visszatekintô, minden pünkösdkor százezreket mozgósító magyar keresztény ünnepi esemény jelentését és jelentôségét. A kötetet Visky András írása, valamint a keresztút 14 stációjának feliratai, a Kis-Somlyó hegy térképe és egy angol nyelvû ismertetô teszi teljessé.
Márton Zoltán fotókötete a budapesti ünnepi könyvhéten jelenik meg. Kolozsvári bemutatójára május 27-én, kedden délután 6 órai kezdettel a Gaudeamus könyvesboltban kerül sor. A kötetet Jakab Gábor plébános, a Keresztény Szó fôszerkesztôje és Feleki Károly, a Képzômûvészeti Egyetem fotótagozatának tanszékvezetô tanára mutatja be. Közremûködik Laczkó Róbert színmûvész.
Az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum, valamint a Donát Alapítvány rendezésében nagy sikerrel rendezték meg szombaton délelôtt a volt Természettudományi Líceumban a III. Iskolabörzét.
A börze fô célja az volt, hogy a kolozsvári magyar tagozatos iskolák közötti versengés-energiákat az egészséges versenyszellem jegyében, hasznos irányba vezesse le. A szám szerint harmadik ilyen jellegû börzén minden magyar tagozatos állami, illetve felekezeti líceum képviseltette magát, viszont a szakiskolákat idén csak a Szállítási Iskolaközpont reprezentálta. — A III. Iskolabörze három lényeges dologban különbözött a tavalyitól — summázta a rendezvényt Irsai Mónika, az O. Ghibu-líceum igazgatóhelyettese. — Elôször is abban, hogy a mintegy száz érdeklôdônek 80 százaléka diák volt. Tavaly fôleg felnôttek — tanárok, diákok, szülôk — voltak többségben. A másik sajátossága az idei rendezvénynek: a magyar tagozatos líceumok kivétel nélkül eljöttek — még a felekezetiek sorai is teljesek voltak —, és mindenki betartotta a bemutatkozási szabályokat. Ötletesebbnél ötletesebb módszerekkel mutatkoztak be a líceumok, úgyhogy a jelenlévô diákok törhetik a fejüket, melyiknek a nevét írják majd a kilencedikbe történô beiratkozás hivatalos kérdôívébe. Harmadszor: idén a Ghibus diákok is aktívan bekapcsolódtak a szervezésbe. Ezt azt is jelzi, hogy a mi iskolánkban különösen jó a tanár–diák viszony, és olyan esetekben, amikor az iskola presztízsérôl van szó, lehet számítani a diákokra is. Ôk fogadták a vendégeket, sôt, teaházat is terveztek.
— Jövôre is vállalja ennek a börzének a megszervezését a Ghibu magyar tagozata?
— Természetesen. Annál is inkább, mert érezzük, hogy egyre gördülékenyebben megy a dolog, egyre eredményesebb és célratörôbb. Ez a harmadik börze az elsô például, amellyel kapcsolatban még semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett. És ez sokat mond...
Torockószentgyörgyi, illetve torockói iskolakirándulással ért véget szombaton a 34. Brassai Hét. A három autóbusznyi diák — kicsik és nagyok —, miután megkoszorúztak a polihisztor szülôházát, a torockószentgyörgyi várat "ostromolták meg". — Néhányan megindultunk a meredek ostrom-úton, de visszahívtak bennünket — nyilatkozta a Szabadságnak az ötödikes Szabó Csanád. — A várból szépen látszott, hogy Torockószentgyörgy L betû alakú. Amikor megláttuk szemben a Székelykô csúcsait, nem hittük, hogy oda is eljutunk. Végül csak elértünk a sziklavonulat lábához, és megindultunk erre az ostromra is. Hallottuk, hogy ott is volt valamikor egy vár... A tanárok közül csak Bogdán Elly tanító néni és Kósa Mária igazgatónô kapaszkodott fel velünk. Lemaradtak, de azért felértek — mondta az V. C-s fiú.
A "lemaradással" kapcsolatban Kósa Mária igazgatónô derûsen megjegyezte: ahhoz képest, hogy a debreceni testvériskola elnézte — "lemaradta" — a dátumot, és egy héttel hamarabb jött el a rendezvényre, az ô "lemaradásuk" bocsánatos bûn...
Tavaly még nem volt igazán divat a lakótelepi — külváros-zöldövezeti — monokinizés, de az idei, korán beköszöntött nyár, úgy látszik, nagyobb arányban hatott a nôi hormonokra, mint eddig — talán ez is az általános felmelegedés egyik jele —, ugyanis egyre több parkrészben, sétahelyen lehet melltartó nélküli hölgyeket látni, néhol tömeges elôfordulásban is.
Férfiszemnek persze kedves látvány az ilyen, de bizony kínossá válik a dolog, amikor az ember a gyermekeivel kószál nagy álmatagon az Aurel Vlaicu út végének félig elvadult parkjaiban, és egyszer csak jön a gyerek — a kisebb —, és mondja: gyere, apu, mindenkinek látszik a nagy didije, olyan mint az anyukáé...
A nagyobbik persze már kiskamasz, és már odanézne, dehát nem szabad, mert.
Így hát állnak a család férfitagjai — 5–38 évesek — a félpucér hölgyek elôtt, és különbözô dolgokra gondolnak.
Jómagam például arra, hogy bizony nem ártana kitenni városgazdáéknak itt-ott egy-egy mell-pucérmentes övezet táblát. Vagy azt, hogy 16 éven felülieknek ajánlott park.
(Habár.)
Anapokban külföldre akartam utazni, és nem túl lelkesen állapítottam meg, hogy lejárt az útlevelem.
Érdeklôdésemre egyik jó barátom kajánul mondta:
— Egy csomó pénzedbe kerül az útlevélcsere. Meg aztán a sor... Több százan is lesznek elôtted.
Megdobbant a szívem a soremlítésre. Istenem, azok a régi boldog sorok... tojásért, vajért... és általában mindenért, amire szüksége lehetett az itteni halandónak. Az életértelmet adó sorok... Újra fiatalnak éreztem magam a sorfogalom hallatán: táguló orrcimpával szívtam be a Fôtér szélfútta porát-piszkát — izmaim megfeszültek a várható sortülekedés férfiedzô, jellemerôsítô küzdelmei reményében.
Elmentem az Útlevélosztály Útlevélcserélô Részlegére. Alig ötven–hatvan ember lézengett a Hivatal elôtt. Egyiküket megszólítottam:
— Tessék már segíteni nekem, ki szeretném cserélni az útlevelemet, ugyanis lejárt, és...
— Van egy lista, tessék csak velem jönni — mondta készségesen a megszólított... Van ugyanis egy névsor. A szerint tetszik sorra kerülni.
— Mint régen, a benzinsorban? — kérdeztem felvillanyozódva.
— Igen, csak sokkal szervezettebben. De itt a lista: ide kell írni a nevet.
— De hiszen én ezen a listán a 16ezredik és valahányszázadik leszek — kezdtem.
— Úgy van — bólintott segítôtársam — Ön a tizenhatodik-ezerkétszázvalahányadik a sorban. Gratulálok.
— Köszönöm — mondtam, és büszkén felírtam magam, illetve a nevem a listára. Bevallom, legmerészebb sorálmaimban sem reméltem, hogy megérjem: tizenhatezer embert kell kivárnom. Voltam századik a cukorsorban, hatszázadik a Feleki benzinsorban, kilencszáznegyvenkettedik a disznóhússorban — de ennyi ezredik...
Tervezni kezdtem, mint a Nagy Lehetôségeket kihasználni tudó Nagy Kombinátor.
Mindenekelôtt felmértem a helyzetet: ha napi 400 ember jut be a Hivatalba, az 16 ezer osztva 400 annyi mint 40 nap.
40 napos sor. Semmi az egész. A sarki fa alá terítem a gumimatracom, a másik hármat kiadom, darabját 20 ezer lejért, feleségem meleg kávét oszt majd reggelente az ébredôknek, délben napozom egy keveset, délután politizálunk a sorban, nyugodtan megtárgyalom a demokráciát sor(s)társaimmal, este egy fás kertben szalonnázom. Ha esik az esô...
— Mondja, sátrat hol lehet itt felverni? — érdeklôdtem jóindulatúnak tûnô új ismerôsömtôl.
— Nem kell már sátrazni a sorban — nevetett ô fölényesen — Azért van demokrácia, uram. Feliratkozott civilizáltan, szépen, európai módon hazamegy, idônként elsétál érdeklôdni, hogy halad a sor. Amikor sorra kerül — egy fél nap alatt végez.
— Lehetetlen — szaladt ki a számon.
— Bizony uram, nem lehetetlen. Elvégre nálunk már Európa van.
— Köszönöm — intettem elszontyolodva készséges segítômnek, és lassan, bizonytalan léptekkel, talán csodára várva, elindultam otthonom felé. — Milyen kár, hogy vége a sor-korszaknak — jegyeztem meg rezignáltan. Pedig azt turisztikai látványosságként is lehetne szerepeltetni. Fogadásokkal egybekötve: kit vernek ki a sorból az ajtóig, ki hányat káromkodik percenként, stb. Kár egy ilyen hazai specialitást (mint mondjuk a Burduf-túrót) — megszüntetni.
Istenem, de szép sorokat álltam ki városomban: a jegyrendszersorok... Máma itt, holnap ott...
Bizonytalanul folytattam utamat.
Milyen kár, hogy nem lesz sor — Nini, a húsüzlet, ahol napokig kujtorogtam fél kiló inas marhahúsért. Jegyre — természetesen —, jegyre kaptam a húst, ugyan, hogyan is másképpen. És a zöldségüzlet... a krumplisor... Krumpli — jegyre...
Itt találkoztam Vele. A krumplisorban. Már fél napja álltunk egymás mellett. Szép, gondterhelt háziasszony volt. A havi krumpliadagjáért állt ô is, akárcsak én. Beszélgettünk. Errôl-arról. Összebarátkoztunk. Este melegen búcsúztam tôle, másnapra találkozót beszéltünk meg a Deák Ferenc utcai tojássorba, reggel 8-ra.
Pontos volt új barátnôm. Délutánig remekül elbeszélgettünk, akkor elfogyott a tojás, nekünk már nem jutott, a sor mélabúsan felbomlott, mi üres szatyorral, de immár tele szívvel indultunk a mészárszék felé érdeklôdni: mikor adják a csirkejegyre a csirkét.
— Holnap — súgta az ismerôs mészáros halkan a fülembe.
— Köszönjük — rebegtük hálásan, és már természetes volt, hogy reggel 6-kor kéz a kézben álltuk a sort a fagyott csirkék kiosztásának boldog reményében.
Minek szaporítsam a szót? Összeköltöztünk, szerettük egymást. Esténként mindig egyetértettünk abban, hogy másnap melyik sorba állunk be. Harmonikus, csendes és mégis eseménydús volt az életünk. Hála a soroknak. Hála a rendnek, hogy mindig valami nem volt, tehát volt mindig sor valamiért.
Aztán kedvesem egyszer csak azt mondta:
— Egyedül megyek a sorba. Olajért. Te csak pihentesd a dagadt lábad, és kezeld a napszúrásodat. Kenjél magadra a havi fél tábla vajból két hetet. A maradék két hetet edd meg uzsonnára.
Elengedtem az édest. Mit tudtam én, hogy milyen hiba volt ez részemrôl! Hiszen az olajsorban (repceolaj, fél liter) megismert egy urat, a kenyérsorban összemelegedtek, a benzinsorban már az úr meg is kérte kedvesem kezét.
Kedvesem — illetve már csak volt kedvesem (de akkor még nem tudtam, hogy kedvesem csak volt kedves), egyik reggel félrehívott, merev és kifejezéstelen arccal közölte:
— Gyere velem krumplisorba.
— Megyek — válaszoltam — De a krumplijegyünket már kiváltottuk, hiába állunk be a sorba.
— Nem számít — mondta kedvesem konokul —, én csak a krumplisorban tudom elmondani neked, amit el akarok mondani.
Beálltunk hát a krumplisorba.
— Hallgatlak — szólaltam meg kíváncsian.
— Majd mondom, csak még álljunk néhány órát. Úgy könnyebb lesz nekem beszélni.
Szürkült. Kedvesem végre megszólalt:
— Itt ismertelek meg, ezért itt mondom neked: szakítok veled. Mert közbejött nekem...
— Egy férfi? — kérdeztem okosan.
— Nem. Egy olajsor. És az olajsorban egy férfi. Ott ismertem ôt meg. Az igazit. Vele szebb sorokat álltam, mint veled. És ô elvisz majd a Házasságkötô sorba is. Mert ô olyan. És ô már állt többször is a valutasorban. Szervusz.
És eltávozott a kedvesem az életembôl.
Elmúlt, talán igaz sem volt...
Teltek a napok, hetek. Tizenhatezer-valahányadikként végül sorrakerültem, és beálltam az útlevélsorba. Le sem merem írni, annyira felháborító módon zajlott minden. Szégyen ide, szégyen oda, vacak három óra lökdösôdés után — végeztem. Bevették az irataim, lefényképeztek, kedvesek is voltak velem a tisztviselôk. Szóval semmi említésre érdemes soresemény sem történt velem.
Úgy halok meg, hogy soha többé nem állhatok ki egy igazi sort? Tülekedéssel, ordibálással, sorfelelôsökkel tarkítottan? Bár csak egyszer még... jajdul fel bennem a régi óhajtott sorigény...
Hirtelen felcsillant a szemem: egy sor. Jól látok? Igen, jól látok: gyönyörû szép, hosszú kövér sor hullámzik a Gyógyszertár elôtt. És veszekednek az ajtó közelében, sôt, valakit a földön is látok...
Élénk érdeklôdéssel közeledek. — Hát persze, az ártámogatott gyógyszereket osztják.
— Milyen kár, hogy nem vagyok öreg és beteg — öntött el az irigység... — Mert ha öreg és beteg és kisnyugdíjas lennék, én is itt küzdenék a vérpezsdítô küzdelemben.
Elmosolyodtam, azért is beállok a sorba — csak úgy, egészségesen. Egy tasak aszpirinért. Csakhogy állhassak újra sorba. És gyôztesként jussak el a pultig. Legyen újra sikerélményem.
Beálltam a sor végére. Tûzött a déli nap. A kánikula egyre elviselhetetlenebb lett. Egy néni mellôlem balról kiájult. Jobboldali bácsi "a szégyelljék magukat a gazemberek" címû halk monológját már fortissimo üvöltötte. Egy féllábú úr eldobta mérgében a mankóját, s célirányos, de nem kimondottan baráti tanáccsal látta el a kormányt, miszerint mit tegyen a gyógyszereivel — majd hazafelé kacsázott.
Álltam a hôségben. Szép, szelídarcú néni közben nyugodtan csókot intett a kék égnek. Percenként negyvenszer. Szegény, megôrült — gondoltam — Szomszédomat kérdeztem halkan:
— Miért csókolja a néni a levegôt?
Szomszédom irigykedve válaszolt:
— Nem a levegôt csókolja, az esti repülôgépnek int csókot, merthogy az kivitte neki a fiát Ausztráliába. Hiába, akinek jól megy... Én mehetek az állomásra mozdonyt csókolni a lányomért. Mit mondjak? Akinek csak vonatra tellett elmenni...
Megjelentek a sorfelelôsök. Jelentették, fogynak a gyógyszerek. De a sor haladt. Egy idôs úr a falnak támaszkodva aludt. Nyitott szájjal — Napok óta így áll — magyarázza nekem egy epilepsziás néni.
Feltûnik a féllábú úr. Fáradtan ugrált: mérgében más irányba indult haza, mint kellett volna. Esteledik... Közeledik a Gyógyszertár zárórája.
Körülnézek. Egyedül bóbiskolok, a falnak támaszkodva. Este van. A gyógyszertár bezárt, a nyitott szájú bácsi is elment. Vagy elvitték? Csak én maradtam.
Fenn, a magasban egy repülôgép zúgott el. Nem intek búcsúcsókot felé. Nézem hosszan, semmire sem gondolva.
Végre itt a nyár. A munka kissé már nyûggé vált, mindenki — már azok a szerencsésebbek, akik nyári pihenôszabadságot kapnak, s valamicske pénzmaggal is rendelkeznek — a várva várt vakációra, utazásra, hegyvidéki, tengerparti vagy sós tavi nyaralásra gondol. Sátorban, faházikóban, bérelt tömbházlakásban, ne adj’isten, esetleg szállodában. Friss, hegyvidéki reggelek, majd szamócafaló nagy kirándulásokkal, pancsolás a jeges vizû hegyi patakban, egy kis horgászás, egy jó kis regénnyel, vagy finom, égetô homokszemcséken mezítláb, a tengerpart forróságát jótékonyan enyhítô állandó szélben, jó esetben vihartól és rothadó algáktól mentes hûs hullámok között úszkálva, esetleg falusi rokonoknál mezôre kiruccanva, dermesztôen hideg vizet húzni a kútból, a nyusziknak, lovaknak, kacsáknak, kutyáknak — városi ember, fôként gyermek számára — varázslatosan érdekfeszítô és kedves faluvilágban. Vagy csak a szomszédos erdô hûvösébe burkolózva hétvégenként. Egy kis kikapcsolódás mindenkinek jár.
Van egy jel, ami kétségtelenül arra figyelmeztet: itt az álmodozás, nyaralásunk tervezgetésének legfôbb ideje. A fesztiválokra gondolok, amibôl az elmúlt röpke egy hónap alatt legalább három is volt. A legutóbbi éppen a lezárult hét végén. Még nem mérhettem fel, hétfô reggelre milyen látványt nyújt a sportcsarnok elôtti elnyûtt tér, a Szamos partja, és véges-végig az egész Sétatér lélekmentô zöldje. Az eddigi tapasztalatokból ítélve, sajnos, nem sok jóra számítok. Szombaton este százasával ömlött a nép a sportcsarnok felé a város minden részébôl. Az úton végig kecsegtetô vattacukros legények, napraforgó- és tökmagot árusító asszonyok. A fesztiváltéren csinos kartondobozban pattogatott kukorica, chipsek és mûanyag poharakban sör, sör, sör. Útirányjelzô táblákra semmi szükség. A Magyar Színháztól a sportcsarnokig maghéjak, vattacukor-pálcikák, üres kartondobozok, söröspoharak. A fesztiváltértôl a Fôtérig sehol egy nyilvános vécé, pedig a sör jótékony vesetisztító hatása talán éppen félúton jelentkezik. Igaz, szemeteskukákat is keresni kell.
Egy-egy ilyen népvándorlás után szemetes a város, erdeink viszont állandóan szakadt rongyokkal, piszkos papírokkal, mûanyagpalackokkal, a legelképzelhetetlenebb szeméttel teleaggatottak. A tengerparton sem biztos, hogy ami a talpunkat szúrja, kagyló. Talán azokkal a kevesekkel van baj, akiknek szemét sérti a mindenütt szétszórt szemét?
S ha már ilyen szépen itt a jó meleg nyár, gondoltam, lerúgom bakancsomat, s körülnézek az üzletekben egy jó kis szandál, papucs végett. Az árakra most nem térek ki. Reggel belebújok a kényelmes, csinos papucsomba, s irány a város. A papuccsal semmi gond. Úton-útfélen kavicsokkal lett tele, de még ez sem baj, elvégre kirázza az ember lánya, ám délután otthon elképedve vizsgálom a lefolyón távozó fekete patakot. Németországban nyaraló ismerôsöm mesélte, megérkezésekor alaposan kitakarította cipôjét. Az elsô napi városlátogatásból hazatérve hiába vizsgálgatta lábbelijét, mert azon még egy porszemet sem bírt felfedezni. Az északi népeknél egyetlen cigarettacsikket sem látni az utcán, igaz, ott a dohányzás sem túl népszerû. Minden olyan patyolattiszta, hogy az embernek az az érzése, ha elôreszalad, a sarok után még megpillanthatja az éppen távozó takarítókocsit. Talán nem szép tôlem, hogy éppen az északi államokkal példálózom, hiszen köztudottan ôk Európa — ha nem a világ — legelszántabb környezetvédôi. Nincs sem Tordájuk, sem Kiskapusuk, s a gázolajjal mûködô gépkocsik vásárlásától is a benzines jármûvekénél lényegesen magasabb adóterhekkel tántorítják el a polgárokat. Szemléletbeli és életszínvonalbeli különbség. És minden bizonnyal nevelés kérdése is. A szülôé és az iskoláé. Az utcán szemetet elhajító személy iránt érzékeny társadalomé. Ismerôsöm mesélte, egy alkalommal megszólította a kiürült chipses zacskót földre "ejtô", divatos cuccokba bújtatott lányt — a minôsíthetetlen válasz egy életre kigyógyította az ilyen jellegû nevelôi kezdeményezésekbôl. Örült, hogy sértetlenül megúszta a lánycsapat felháborodását, s csak hároméves kislányának szókincse gazdagodott néhány ismeretlen kifejezéssel.
Vasutas ismerôsömtôl hallottam, múlt héten mérnöktôl munkásig mindenkit kihajtott a vállalat vezetôsége a vonatsínek közé, szemetet gyûjteni. Legalább ezer zsáknyi gyûlt össze. Attól félek, nem telik el egy hónap, és semmi látszata nem lesz ennek a munkának.
Örülnünk kell, hogy egy forgalmas bukaresti út felett áthaladó híd korlátjára méterenként szemétkosarakat szereltek fel — ha már felismertük "pácienseink" diagnózisát, könnyebb a gyógyulás folyamata. Örülnünk kellene, hogy városunkban környezetkímélô közvécéket helyeztek el — igaz, a Fôtéren, ahol amúgy sem kuporodtak az emberek a törpesövény tövébe. A munka eredményessége, politikai tôke kovácsolása volt benne a lényeg, ezért kellett vitrinbe tenni. Örüljünk annak, hogy Zilahon létezik egy ökoklub, amit fiatalok szerveznek, akik igyekeznek észrevétetni magukat, és a környezetpusztító életmódunk és magatartásformánk végzetesen káros hatását. Talán itt pontot is tehetnék a felsorolás végére, annyira kevés környezetkímélô kezdeményezésrôl hallani. Inkább foggal-körömmel ragaszkodunk környezetszennyezô, ráfizetéses gyárainkhoz, mert ma néhány száz embernek nevetségesen alacsony bért, de biztos jövedelmet jelentenek. Inkább rászólunk gyermekeinkre vagy tanulóinkra, hogy kosárba dobják a szemetet, ne szemetelj címmel hosszú, apróbetûs cikket biggyesztünk az iskolai falitáblára, kötelezô szemétszedési akcióba vonjuk be a nebulókat — akik mindebbôl éppen csak a lényeget nem fogják megérteni. És holnap is a pad alá ragasztják a rágcsit, tizenévesen a bokorba szórják a sörfesztiválos mûanyagpoharat, harmincasként másik oldalukra fordulnak, ha az atomhulladékokról hallanak, s hatvanévesen — totyogó unokával együtt — lesznek tanúi az utolsó napfelkeltének. Mert ha nem vigyázunk földanyánkra, egyszer ez a generáció is megszületik.
Hét végén Ion Iliescu államfô úgy nyilatkozott, hogy szerinte a tévé, illetve rádiókészülékkel nem rendelkezô személyeknek nem kellene fizetniük a rádió- és tévéilletéket. Ugyannakkor úgy véli, az illetéket nem kellene eltörölni.
Megjegyezte: a tévével és rádióval rendelkezô polgárok fele nem fizet semmilyen illetéket. A kormány ezért döntött úgy, hogy a pénzt a villanyszámlára írják. Hozzátette: a rádió-tévé illetéket Spanyolországon kívül az összes európai országban behajtják. Arról is beszámolt, hogy a kérdést megvitatta az Európai Rádió és Televízió Szövetség elnökével is, és nem érti, hogy Romániában miért terelik politikai síkra a vitát.
Szombaton Ion Iliescu elnök kijelentette: szerinte a korrupcióellenes törvényt úgy kell módosítani, hogy az kötelezze a magas rangú tisztségviselôket teljes vagyonuk bevallására. Pontosabban: a miniszterelnök, a kabinet tagjai, az államtitkárok, a prefektusok, helyetteseik, a megyei tanácsok elnökei, illetve a törvény által érintett egyéb tisztségviselôk tüntessék fel, mennyi pénzük van folyószámlájukon. Ugyanakkor a vagyonbevalláson jelenjen meg a házaspár teljes vagyona.
— Lehet, hogy a 10 ezer eurós határ fölötti vagy alatti folyószámlának megfelelô kocka bejelölése nem elégséges. Nem kell semmitôl tartani, mindenkinek be kell vallania, mennyi pénze van a bankban: nulla, öt, 10 ezer vagy 10 millió, mi a gond? Ugyanakkor az összeférhetetlenségi eseteket is rendkívüli figyelemmel kell kezelni — mondta Ion Iliescu.
Hozzátette: házasság alatt a vagyon közös, ezért az ezt részletezô nyilatkozaton valamennyi javat fel kell tüntetni. Szerinte nem csupán a politikai vezetôk, hanem a szociális és a sajtó terén felelôs beosztásban lévô személyeknek is vagyonnyilatkozatot kellene leadniuk.
Az Országos Egészségügyi Biztosító sajtóirodájának közleménye szerint 2003. május 22-tôl számítógépes nyilvántartásba veszik azokat a munkáltatókat, akik nem egyenlítették ki tartozásukat az Országos Egészségügyi Biztosítási Alapnál. Ugyanakkor azt is figyelemmel követik, hogy a megyei egészségügyi biztosító pénztáraknak hogyan sikerül behajtaniuk kinnlevôségeiket. Az alkalmazottak pedig a listák alapján megtudhatják: vállalatuk kifizette-e az egészségügyi biztosítást.
Az Országos Egészségügyi Biztosító a 2002. évi tartozása fejében április végéig 3500 milliárd lejt juttatott a gyógyszertáraknak. A normális helyzet visszaállítása érdekében a gyógyszertáraknak is ki kell fizetniük a gyógyszerforgalmazó cégeknél felhalmozódott adósságaikat. A kórházak pedig 2000 milliárd lej értékben kapták meg járandóságaik elsô részét. A második részt a biztosító akkor fizeti ki, amikor az egészségügyi intézményektôl minden tartozást igazoló írást megkap.
Szombaton a Jagamas János Mûvelôdési Házban került sor a második alkalommal megszervezett Mérai Napok ünnepélyes megnyitójára. Mezei Csaba, a református egyházközség lelkipásztora mondott el egy rövid igét az együvé tartozás örömérôl és fontosságáról. Majd dr. Sárosi Artúr, a Diakónia Keresztyén Alapítvány igazgatója köszöntötte az egybegyûlteket, köztük a vendégeket, a falu testvértelepülésének, az anyaországi Tarnaméra községnek a képviselôit, illetve a Németországból érkezetteket. Nemcsak az összetartozás napját ünnepli a falu immár második alkalommal, mondta, hanem mintegy felhívja a figyelmet a helyi hagyományok rendkívüli értékére is. Ezért nem is csoda, hogy a németországi vendégeik "csodalátni" jöttek Mérába, hiszen olyat tapasztalhatnak a településen, ami náluk már nem lelhetô fel.
A megnyitón elhangzott két elôadás egyikén Varga György a mérai bivalytenyésztésrôl értekezett, a másikon pedig Tötszegi Tekla tanárnô Kalotaszeg jellegzetességeirôl beszélt. Nemcsak a vendégek, hanem a helyiek is nagy érdeklôdéssel és jókat derülve hallgatták a két, fordulatokban és értékes adatokban gazdag elôadást.
Már az elôadások alatt megkezdôdött a szabadban a kirakodóvásár, valamint a szarvasmarhák — köztük a Varga György elôadásában nagyra dicsért bivalyok —, lovak, fogatok felvonulása. A kirakodóvásárban nemcsak nézelôdni, de vásárolni is lehetett: szôtteseket, varrottasokat, kerámiákat, gyöngyhímzéseket és gyöngyfûzéseket, faragott használati- és dísztárgyakat. Sokan forgolódtak a helyi ételkülönlegességeket kínáló asztaloknál. Itt bálmost és kürtôskalácsot, illetve házi sütésû kenyeret lehetett kóstolni.
Délután sportvetélkedôk és ügyességi versenyek kerültek sorra, amelyeken nagy örömmel vettek részt az összegyûlt gyerekek. A türei kézmûves találkozó résztvevôi szintén átjöttek megtekinteni a tájházat. A Mérai Hagyományôrzôk Egyesületének telkén kézmûves foglalkozások zajlottak: gyöngyfûzés és –szövés, fafaragás. Este ének-és tánctanításon vehettek részt az érdeklôdôk, majd legényesverseny következett. Az esemény elsô napja éjszakába nyúló mulatsággal zárult.
A szervezôk — Méra faluközössége és a református egyházközség, az általános iskola, illetve a Mérai Hagyományôrzôk Egyesülete és tánc-csoportja és a Diakónia Keresztyén Alapítvány — vasárnap is érdekes programmal jelentkeztek. Az istentisztelet után a vendégek egyike, Günther Schmidt németországi gazdasági szakértô beszélt arról, hogy milyen feladatok elôtt áll Méra, amennyiben fel akar sorakozni az Európai Unió mércéje szerint gazdálkodó települések mellé.
Délután került sor a falunapok fénypontjára, az ünnepi mûsorra, amelyen a református egyházközség vegyeskara, a Mérai Általános Iskola tanulói, valamint a hagyományôrzôk gyermek- és felnôtt táncosai és népdalénekesei léptek fel.
Régiók találkozója címen kézmûvesek seregszemléjére került sor Türében a hét végén. A háromnapos eseménysorozat programjában kiállítás, néprajzi jellegû elôadások, falulátogatás, illetve a kézmûvesek tanácskozás jellegû beszélgetése szerepelt.
A találkozót a Bokréta Kulturális Egyesület, a Kalotaszeg Hagyományôrzô Társaság és a Türei Református Egyházközség szervezte. Szombat délelôtt népmûvészeti kiállítás megnyitásával vette kezdetét az esemény, amelyet Kudor István, a Bokréta Egyesület alenöke mutatott be. Varga Zoltán református lelkész röviden ismertette a falu történetét. Kiderült: Türe Árpád-kori település, amelyet 1299-ben említettek meg elôször írásban. A ma is többségében magyarlakta falu — több mint négyszáz lelket számlál a református egyházközség — százhúsz-százharminc román lakosa is beszél magyarul.
Ezután került sor a szakelôadásokra: Szacsvai Éva, a Budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa a templomok festett kazettás mennyezetérôl tartott elôadást, Gáll János restaurátor pedig a helyreállítás mûvészetérôl beszélt.
Kovács Pali Ferenc, a Bokréta Kulturális Egyesület elnöke, a mindeddig utolsó mákófalvi bútorfestô elmondta: egyesülete tagja annak a hat évvel ezelôtt alakult szövetségnek, amely Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség név alatt összefogja az ország összes magyar kézmûvesét. Maga a Bokréta még nagyon fiatal, idén tavasszal jegyezték be hivatalosan; célja, hogy a régió népi kézmûveseit tömörítse, hogy ezeket a mûvészeteket továbbadja a fiatalabb generációknak. Elsô lépésként szervezték meg a türei találkozót, amelyet hagyománnyá szeretnének tenni. A továbbiakban nyári kézmûvességi táborokat szerveznének gyerekek és felnôttek számára. Felhívta a figyelmet a kiállított tárgyak sokféleségére: szôttesek, varrottasok, hímzések, faragott faeszközök, fûzött gyöngy nyakékek, kiegészítôk, festett bútorok, népviseleti ruhadarabok, szalmából font tárgyak sorakoztak az asztalokon. Maguk a kézmûvesek pedig Kalotaszeg minden tájékáról, illetve a Székelyföldrôl érkeztek.
A találkozó helyi, mérai és magyarvistai látnivalók megtekintésével folytatódott, majd vasárnap istentisztelettel és ünnepi elôadással zárult Türében.
Érdekes és ugyanakkor hasznos kezdeményezésnek adott otthont a szamosújvári börtön. A dési Református Egyházmegye 23 lelkipásztora közös látogatást tett a hírhedt fogházban, ahol a kommunizmus éveiben elítélt és elhunyt lelkészeknek állítottak emléket. A dési kerület református lelkészei megtekintették a fogház 1540-ben épült kápolnáját, ahol jelenleg az ortodox egyház szertartásait tartják, de amely számos erkölcsi-vallású célzatú rendezvénynek, imahétnek is helyet ad. Ugyanakkor a vendégek meglátogatták a börtön tágas klubtermét, a Martinuzzi- és Rákóczi-épületeket, ahol megismerkedhettek az oly sokat emlegetett és szomorú emléket felkavaró zárkával. A házigazdák ismertették a fogházban zajló fontosabb kulturális, mûvészeti és vallási tevékenységeket, de a látogatók személyesen is meggyôzôdhettek a mostani börtönviszonyokról. A fogház küszöbét átlépô református lelkipásztorok közül sokan jól ismerik a rácsok mögötti életstílust, hiszen hétvégenként rendszeresen bejárnak istentiszteletet tartani.
A szamosújvári Református Egyházközség már évek óta segíti, támogatja a foglyokat, könyv- és folyóirat-adományokkal járul hozzá ezek erkölcsi-mûvelôdési és vallási neveléséhez. Idôszakonként kórushangversenyeket és nevelô jellegû elôadásokat szerveznek a börtönlakóknak, de nem maradnak el a szeretetcsomagok sem.
Kolozsváron több mint ezer kérvényt adtak le az Országos Lakásügynökség (ANL) által felépített 128 garzonra, illetve két-, három- és négyszobás lakásra, tájékoztat a Mediafax.
A hírügynökség szerint a lakásokat a városi tanács kritériumai szerint osztják ki. Egyelôre azt tudni, hogy elsôbbséget élveznek a 35. életévüket még be nem töltött személyek, akik jelen pillanatban albérletben laknak. Ugyanakkor több pontot kapnak a felsôfokú végzettséggel, illetve a minimálbér alatti jövedelemmel rendelkezô fiatalok. A kiskorú gyermekes személyeket is elônyben részesítik.
Az igénylôknek típusnyomtatványt kell kitölteniük, a pontozást a városi tanács által létrehozott bizottság szabja meg. A lakásokat idén júliusban adják át. További információk a 196-030-as telefonszámon, illetve interneten: www.primariaclujnapoca.ro
A gyermeknap hangulatát idézô Pimpimpáré rendezvény az elôzô évekhez képest szerényebb és eseménytelenebb volt, azonban azok a gyerekek, akik eljöttek a Farkas utcai református templom romkertjébe, idén is jól érezhették magukat. Volt kirakódóvásár gyermekek által készített termékekbôl, László Bakk Anikó fôszervezô pedig Mátyás királyról szóló mesét mondott a kicsinyeknek, amit közös éneklés, ritmusos játékok és furulyázás követett.
Több résztvevô szerint, akár hétvégi rendszerességgel is szükség van egy ilyen szabadtéri rendezvényre, és kár, hogy erre mindössze évente egyszer kerül sor.
Horia Demian Sportcsarnok, 200 nézô. Vezették: Ioan Serbu–Viorel Dobre (mindkettô Bukarest).
Armãtura: Cucuiet — Marian (8), Stef (4), Ani (3), Ostalâs (1), Bondris (1), Dãncilã (1). Cserék: Neag–Vâjiac (7), Ciornohuz (1). Edzô: Remus Moldovan.
Poli-Izometal: Ghiulai — Adomnicãi (7), Burileanu, Gal (1), Bota (3), Câtu (1), Florea (7). Cserék: Viman — Pancu, Coajã, Bãban, Burcã (4). Edzô: Adrian Stot.
7 méteresek: 1 (1), illetve 4 (4). Kiállítások: 8, illetve 6 perc.
Eredményalakulás: 5. perc: 0–3, 8. perc: 3–3, 13. perc: 4–7, 22. perc: 10–7, 29. perc: 12–11, 33. perc: 13–17, 43. perc: 17–17, 47. perc: 21–17, 54. perc: 24–19, 58. perc: 26–21.
A két diákcsapat elég jó színvonalú játékkal zárta a bajnoki évadot. A kolozsváriak nehezen melegedtek játékba, s így az elsô negyedórában kétszer is 3–3 gólos hátrányuk volt. Fokozatosan átvették azonban a kezdeményezést, de szünet után rajtuk volt a sor, hogy elengedjék a gyeplôt. A továbbiakban 17–17-ig fej-fej mellett haladt a két gárda. Ekkor azonban négy perc alatt Marian és Vâjiac, a házigazdák legjobb emberei, két-két lerohanással vagy egyéni alakítást követôen ugyanannyi találatot értek el, döntô elônyre téve szert. Ehhez azonban hozzájárult Cucuiet hálóôr néhány jó hárítása is. A Moldovan-legénység sikere annál is értékesebb, mivel az edzônek alig 10 játékos állt rendelkezésére: a sorozatos sérülések nagyon megtizedelték a csapatot.
A vendégek biztató rajt után úgy gondolták, hogy ponttal térhetnek haza, de mindössze két átlagon felüli teljesítménnyel — Adomnicãi és Florea — nem sikerült "nyarat csinálniuk". Még a volt kolozsvári Cristinel Burcã idônkénti segítsége sem volt elegendô ehhez.
Az utolsó forduló többi eredménye: Konstancai KK–Bukaresti Dinamó 32–28, Nagybányai Minaur–Bukaresti Steaua 29–25, Krajovai U-Petrol–Fibrexnylon 29–32, Tg. Jiu-i Lignit–Ploiesti-i Uztel 23–19 és Brassói Dinamó–Szucsávai Ambro-Bucovina 10–0 (játék nélkül, ugyanis a vendégek nem jelentek meg).
Ezek után íme, a férfi élvonal 2002–2003-as idénybeli végsô sorrendje:
1. Fibrex 22 21 0 1 699–532 42
2. Buk. Din. 22 15 1 6 685–538 31
3. Minaur 22 14 1 7 633–574 29
4 Konstanca 22 14 1 7 588–549 29
5. Steaua 22 13 1 8 588–525 27
6. T.vár 22 12 0 10 582–554 24
7. Ploiesti 22 10 3 9 518–492 23
8. Tg. Jiu 22 9 3 10 561–577 21
9. Kolozsvár 22 8 1 13 559–598 17
10. Krajova 22 5 3 14 503–594 13
11. Br. Din. 22 2 1 19 420–540 5
12. Szuceava 22 1 1 20 513–676 3
A fentiek alapján a nemzetközi porondon a következô csapatok szereztek jogot a részvételre: Fibrexnylon — a Bajnokok Ligájában, a Bukaresti Dinamó az EHF-kupában, a Minaur és a Konstanca a Challenge Cup-ban, a Kupagyôztesek kupájában valószínû a Steaua — bár még hátra van a Fibrexnylon–Steaua döntô —, de mivel a Piatra Neamt-i csapat bajnoki címe révén a BL-ben indul majd, a katonaegyüttes lesz hazánk résztvevôje a KEK-ben.
Az elmúlt esztendô szeptemberének elsô szombatján kezdôdött el, s a hétvégén fejezôdött be a 22 fordulót magába foglaló elsôosztályú férfi kézilabda-bajnokság. A vetélkedô után a bajnokság Nyugati csoportjából az Aradi Safilar együttese szerezte meg a jogot arra, hogy ôsztôl az élvonalban, vagyis a Nemzeti Ligában szerepeljen. Sikerét kitûnô hajrájának tulajdoníthatja, amikor is a maga javára fordította a hónapokon át elsôsorban a Nagybányai Quartz csapatával vívott érdekes párharcot.
A bajnokságnak volt egy Kolozs megyei képviselôje is, a Tordai Potaissa, amely ha nem is remekelt, dicséretet érdemel játékosainak és vezetôinek lelkesedése folytán, hiszen a nagyon mostoha anyagi körülmények között a csapat sportszerûen kitartott az utolsó fordulóig. Úgy gondoljuk, hogy a jövôben nagyobb figyelmet és segítséget érdemelnének a tordai kézilabdások, hiszen városuk nem nagyon büszkélkedhet más sportágakban élvonalbeli csapattal. Igaz, a jövô még anyagi segítséggel sem ígérkezik nagyon rózsásnak, ugyanis a tanügyi szerveknek, valamint a Sodronyipar sportegyesületnek "sikerült" feloszlatniuk a sportág sportiskolás csoportjait nemcsak Tordán, hanem Aranyosgyéresen is. Így, sajnos, az utánpótlás kérdése jelenti a "gordiuszi csomót" az Aranyos-parti városban.
Ezek után ismertetjük a viadal 22., utolsó fordulójának eredményeit: Szatmárnémeti Unió–Tordai Potaissa 27–24 (13–10), Lugosi Comprest–Aradi Safilar 36–36, Élesdi KK–Resicabányai Egyetem 25–30, Nagybányai Quartz–Nagyváradi MKK 33–17, Mehedinti KK–Segesvári KK 29–28 és Nagyszentmiklósi Aranca Vernay–Vajdahunyadi Siderurgica 10–0 (játék nélkül — a vajdahunyadi csapat visszalépése miatt).
Végezetül íme, a vetélkedô táblázata a bajnokság végén:
1. Arad 22 19 1 2 701–552 39
2. Nagybánya 22 17 1 4 648–492 35
3. Resica 22 16 1 5 626–530 33
4. Segesvár 22 14 3 5 656–493 31
5. Nagyvárad 22 13 1 8 527–488 27
6. Mehedinti 22 11 1 11 607–590 22
7. Unió 22 9 0 13 481–518 18
8. Szentm. 22 9 0 13 570–627 18
9. Lugos* 22 8 3 11 536–586 17
10. Torda 22 6 0 16 510–611 12
11. Vajdah. 22 4 0 18 424–565 8
12. Élesd** 22 1 0 21 463–697 1
* 2 hibapont
** 1 hibapont
Az elsôosztály keleti csoportjából a Jászvásári Politechnika lett a csoportgyôztes, így a Nemzeti Liga másik újonca ôsztôl a moldvai csapat lesz.
Mint azt már említettük, ez év december 1–14. között Horvátországban nagyfontosságú nôi Világbajnokságra kerül sor, amely az új világranglista mellett az elsô öt helyezettnek athéni olimpiai részvételt is biztosít. Fortuna istenasszony kegyesnek bizonyult a 2002-es decemberi kontinentális bajnokság alkalmával mind a román, mind pedig a magyar válogatott esetében, ugyanis a sportág "harmadik világához" tartozó együtteseket jelölt ki (Törökországot illetve Bosznia-Hercegovinát). Így már akkor biztosnak tûnt, hogy mindkét ország jelen lesz a vb-küzdelmeken. Ez be is igazolódott a szombaton idegenben lejátszott selejtezô összecsapások elsô "félidejében", hiszen mind az orosz, mind pedig a Mócsai garnitúra fölényes gyôzelmeket aratott, s gyakorlatilag már nem veszíthetik el a továbbjutást, hiszen 9, illetve 22 gólos elônnyel várhatják az e hét végi visszavágókat.
Lányaink Isztambulban játszottak a török válogatott ellen, s bár együttesünkbôl hiányzott 3, külföldi csapatban szereplô játékos (Carmen Amariei, Hobjitã vagy Luminita Hutupan-Dinu), megnyugtató elônyt szereztek a vasárnapi, Rm. Vâlcea-i visszavágóra. A végeredmény 38–29 volt Románia javára.
Még fölényesebb diadalt könyvelhettek el Magyarország kézilabdás lányai, hiszen ôk kétszer annyi találatot értek el, mint az ellenfél bosnyák csapat, amelyet még a két és fél ezres tuzlai szurkolósereg sem tudott jobb teljesítményre serkenti. Különösen a második 30 percben játszottak nagy fölényben a magyarok, amit híven tükröz a részeredmény is: 25–9. Így alakult ki a 44–22 (19–13) arányú vendéggyôzelem. A magyarok leg-eredményesebb játékosai Lovász (7 gól), Mehlmann (5), Siti (5), Kirschner (4) és Németh (4) voltak.
A visszavágó színhelye Nyíregyháza lesz május 31-én, szombaton délután 6 órától.
Két fantasztikus gyôzelmet ért el hazai pályán a Kolozsvári U nôi kosárlabdacsapata, és ezzel 2–1-gyel átvette a vezetést az alapszakasz gyôztese, a Târgovistei Livas ellen a három gyôzelemig tartó bajnoki döntôben. Így egyetlen gyôzelem is elég, hogy az U tíz év után ismét aranyérmet szerezzen. Igaz, ezt a gyôzelmet idegen pályán kell megszerezni, ahol a Livas 22 ponttal nyerte az elsô találkozót (92:70).
Az elsô hazai mérkôzésén, pénteken az U magabiztosan kezdett, a csapat elsô négy pontját Kulcsár szerezte, aki a döntô elsô meccsén összesen kétszer dobott kosárra. Aztán Urse, Vescan és Bocos is beszálltak a pontszerzésbe, és az elsô negyed végére már tíz pont volt a különbség. A második negyed pedig úgy kezdôdött, ahogy az elsô abbamaradt: Kulcsár és Urse tovább növelte az elônyt, majd Ardeleanu dobott sorozatban nyolc pontot. Ezzel már 21 pont volt a hazai elôny, és úgy tûnt, az U hengerelni fog. Kulcsár nagyszerû formában volt, már az elsô félidôben dupla-duplánál tartott (13 pont, 10 lepattanó). Azonban a vendégeknél elôbb Drãgus és Mészaros, majd az elsô félidôt pontszerzés nélkül végigjátszó bulgár Zseseva és Nitulescu faragott le a hátrányból, így a harmadik negyed végére már csak tíz pont volt a különbség. Ráadásul öt perccel a mérkôzés vége elôtt, amikor már csak hét pont volt az elôny, a legtapasztaltabb kolozsvári játékos, Musat megsérült. Ekkor Urse vette át a felelôsséget, és gyakorlatilag egyedül tartotta játékban csapatát az utolsó öt percben szerzett hat pontjával és öt lepattanójával. Elsôsorban neki köszönhetô, hogy a Livas nem volt képes öt pontnál közelebb jönni, és ô állította be a 68:61-es végeredményt is.
A döntô harmadik mérkôzése az elôzô ellentéte volt. Bár most is Kulcsár szerezte az elsô kosarat, erre a Livas 7 ponttal válaszolt, és a hatodik percben már 11 ponttal vezetett (11:22). A második negyedet viszont már jobban kezdte az U: Vescan, majd Musat dobott egy-egy hárompontost, majd a 17. percben Musat kosarával a diákcsapat egyenlített. Két perccel késôbb Ardeleanu hárompontosával át is vette a vezetést a hazai csapat, amely négypontos elônnyel vonulhatott szünetre.
A harmadik negyed valódi dobópárbajt hozott, amelyben mindkét csapat keveset hibázott. Ebben a tíz percben a Musat és Nitulescu egyaránt tíz pontot szerzett, de a hazai dobóhátvéd jobb kisegítôkre talált a hat–hat pontot szerzô Kulcsárban és Ursében, így a különbség 11 pontra nôtt. Az utolsó negyedben, Drãgus és Nitulescu jó játéka ellenére, a Livas képtelen volt 9 pontnál közelebb kerülni, végül az utolsó percben jöttek fel nyolcra, de ez már semmit sem változtatott a gyôztes kilétén.
Kolozsvári U ACSA-Târgovistei Livas Petrom 68:61 (20:10; 18:14; 18:21; 12:16) és 80:72 (16:24; 22:10; 29:28; 13:14)
Pontszerzôk és legjobb lepattanózók: Kolozsvár: Kulcsár 22 (1 x 3)+16 pont, 14+4 lepattanó; Ardeleanu 13 (2 x 3)+13 (2 x 3) p; Urse 11+12 p, 13+7 l; Bocos 12+8 p, 8+2 l; Vescan 9+9 (1 x 3) p, 10+8 l; Musat 1+18 (1 x 3) p, 6+6 l; Ondreicovici 0+5 p.
Târgoviste: Nitulescu 18+28 p, 6+9 l; Drãgus 13 (1 x 3)+15 p, 10+9 l; Zseseva 13 (1 x 3)+11 (1 x 3) p; Pricop 7 (1 x 3)+6 (1 x 3) p, 7+13 l; Istratescu 5+7 (1 x 3) p; Mesaros 5+4 p; Duma 0+1 p.
Ma kezdôdött el a francia nyílt teniszbajnokság, a Nagy Slem salakpályás-állomása, ahol a legjobb teniszezôk színe-java méri össze erejét az elkövetkezô mintegy két hétben.
Közöttük sajnos ismét ritka madárnak számítanak a magyar és a román színek képviselôi. A magyarok közül a fiúknál mindössze a legjobb magyar teniszezônek, Sávolt Attilának sikerült kisebb bravúrral felkerülnie a 128-as fôtáblára, míg a nôknél a négy jelentkezô közül szintén csak a legjobb játékerôt képviselô Mandula Petrának köszönhetôen lesz magyar képviselôje a rangos viadalnak. A világranglista 70. helyén álló Petrának a spanyol Marta Marrero (86.) lesz az ellenfele hétfôn az elsô fordulóban, s nagy esélye van annak, hogy továbblépjen, hiszen slakon már nyert Marrero ellen. A hagyományos világranglista 139. helyén álló Sávolt Attilának a svéd Andreas Vinciguerrával (113.) kell megmérkôznie, szintén ma.
A román teniszôk helyzete ennél is rosszabb, hisz, bár szintén ketten vannak, már az elsô fordulóban kiemeltekkel mérkôznek, így kicsi a valószínûsége annak, hogy továbbjussanak: Adrian Voinea Sebastian Grosjean ellen (francia, 14.) kezd, Gallovits Edina pedig az argentin Paola Suarezzel (30.) mérkôzik.
Miután már korábban eldôlt, hogy a Rapid utcahossznyi elônyét senki sem tudja behozni, és elég korán véglegessé vált, hogy a képzeletbeli dobogó második fokára a Steaua játékosai állhatnak, a bronzérem, egyben a képzeletbeli gyôzelmi emelvény harmadik fokára jutás kérdése csak a holnaputáni, szerdai záró forduló befejeztével válik ismertté. Egyelôre még négy, a legtúlzóbb számítás szerint legfeljebb öt csapat bizakodhat a szóban forgó tét számára kedvezô megoldásában. Bár nehezen képzelhetô el, hogy a jelenlegi ötödik (halvány) esélyes Astra elôtti négy pályázó — Brassói FC, Besztercei Glória, Dinamó és National — egyike se tudná megszerezni a még hiányzó pontot, netalán pontokat.
Megoldódott viszont a kiesés kérdése. A jelenlegi állás alapján a Sportul Studentesc és az UTA ôsztôl a második vonalban szerepel. A mostani másodosztályúak második helyezetteivel esedékes, ún. bentmaradás-feljebbjutási csatában azonban a temesvári mûegyetemisták mellett még legalább három gárda közül kerül ki a második. Eddig a bákóiak helyzete tûnt a legrózsaszínûbbnek, de a hétvégén éppen az egyik vetélytárstól, a galaciaktól szenvedtek vereséget otthonukban, s ez végzetes lehet számukra.
De lássuk csak a hét vendéglátó gyôzelemmel és mindössze egyetlen vendégsikerrel zárult utolsó elôtti forduló részletes eredményeit (zárójelben a góllövôk): • Besztercei Glória–Bukaresti National 3–0 (Sânmãrtean 2, az utolsót 11-esbôl, Mândrean)
• Ploiesti-i Astra–Brassói FC 1–0 (Irimescu) • Bukaresti Rapid–Aradi UTA 3–0 (Bãdoi 2, Bratu) • Bukaresti Dinamó–Temesvári Poli-AEK 2–1 (Dãnciulescu, Florentin Petre, illetve Voicu) • Bákói MFC–Galaci Otelul 0–1 (Oprea) • Pitesti-i Arges FC–Konstancai Farul 2–1 (Dragos Radu II, Iordache, illetve Tãnasã) • Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó–Krajovai Universitatea 3–0 (Serban 2, Brujan) • Bukaresti Steaua–Bukaresti Sportul Studentesc 4–3 (Claudiu Rãducanu 2, Oprita, Bostinã, illetve Irimia, Dinitã, Chihaia — 11 méteresbôl).
Az utolsó forduló elôtt az állás:
1. Rapid 29 20 3 6 58–23 63
.........................................................
2. Steaua 29 16 7 6 41–26 55
3. Brassó 29 13 6 10 37–32 45
4. Glória 29 13 6 10 32–27 45
5. Dinamó 29 13 5 11 48–43 44
6. National 29 12 7 10 40–33 43
7. Astra 29 13 3 13 41–40 42
8. Csalhó 29 11 8 10 40–32 41
9. Krajova 29 11 8 10 33–36 41
10. Arges 29 11 5 13 35–37 38
11. Farul 29 11 4 14 33–46 37
12. Otelul 29 9 8 12 24–36 35
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
13. Bákó 29 9 8 12 30–31 35
14. Poli 29 10 2 17 35–51 32
...........................................................
15. Sportul 29 8 4 17 40–53 28
16. UTA 29 8 4 17 40–53 28
Szerdán (30., utolsó forduló) — zárójelben az ôszi eredmény: UTA–Glória (1–4), Poli-AEK–Astra (1–2), Brassó–Bákó (0–4), National–Csalhó (1–3), Farul–Rapid (1–5), Sportul–Arges (2–0), Otelul–Steaua (0–1), Krajova–Dinamó (0–1).
Gépész utcai stadion, 800 nézô, vezette: Mudura Ioan Florin (Nagyvárad).
CFR-Ecomax: Nãbãdan — Bãcnean, Cosma, Lazãr — Rus, Vãsîi, Dan Florin, Székely, Gorga — Oncicã (74. perc Borostean), Tilincã (60. perc Chiorean). Edzô: George Corceri.
Resicabánya: Zimmerman — Berceni, Borta, Feleaga, Hamat (39. perc Mateia), Partenie — Brosneni, Cojocaru, Bãdoi, Bârsan (60. perc Dimcea) — Lazarovici. Edzô: Roca Sandu.
Gólszerzôk: Tilincã 4 (1., 24., 54., 60. perc) Dan Florin — 11 m (30.), Mircea Rus — 11 m (79.), Chiorean (90.) illetve Feleaga (88. perc).
Szögletarány: 3–1 (2–1), lövések: 18–8 (kapura: 10–3).
Nem volt izgalmas mérkôzés a szombati, Gépész utcai találkozó, hisz miután Tilincã az elsô percben megszerezte a vezetést, csak az volt kérdéses, milyen gólaránnyal fog gyôzni a CFR. Arra viszont elég kevesen gondoltak, hogy a Ciorceri-gárda még hatszor lesz eredményes. A Resicabánya védelme azonban teljesen hiányzott, így gyakorlatilag akkor és az került helyzetbe, aki csak akart. Tilincã ismét nagy napot fogott ki, és az, hogy "csak" mesternégyessel örvendeztette meg a nézôket, annak tulajdonítható, hogy a 60. percben lecserélték.
A vendégek pontatlan és figyelmetlen védekezésének számlájára írható az is, hogy kétszer szabálytalanságot követtek el a tizenhatosuk felületén, amit a nagyváradi játékvezetô büntetôvel "jutalmazott" — elôször Dan Florin, majd Mircea Rus értékesítette ôket.
Pályára lépett a meglehetôsen fiatal Borostean is, aki elsô hivatalos mérkôzését játszotta a B osztályban, és kellemes benyomást keltett. Érdekes volt megfigyelni, hogy az idô teltével hogyan ôrlôdött fel az RMSC ellenállása, egyre inkább elvesztették a párharcokat, és egyre többet hibáztak, miközben a CFR játékosai fokozatosan vérszemet kaptak, és megalázták szombati ellenfelüket. A 7–1 olyan eredmény, ami után a civilizált futballban bármely klub, amely ilyent elszenved, sürgôsen elkezd edzô és csapat után kutatni.
Ami az eredménynél is fontosabb, az azonban az, hogy a CFR valójában jól játszott és mindenben felülmúlta ellenfelét, amely a mérkôzés kezdetetkor a 12. helyet foglalta el a táblázaton.
Gálffy Attila
Lépéselônyben a nagyváradiak
Gyôzelemmel tért haza Tg. Jiu-i portyájáról a Kolozsvári U FC is, amely a Pandúrok otthonában sima, 3–1 arányú sikert ért el, miután a szünetben még vereségre állott. A második félidôben azonban három perc leforgása alatt fordított, elôbb Codreanu (53. perc), majd Florescu (56. perc) volt eredményes, s a biztonság kedvéért a 86. percben 11-esbôl is betalált.
Ami az élbolyt illeti, a vártnál nehezebben ugyan, de csak gyôzött a gyulafehérvári együttes, és két fordulóval a befejezés elôtt ôrzi 5 pontos elônyét közvetlen üldözôjével szemben, aki ezúttal a nagyváradi gárda. A Sebes-Körös menti város ugyanis lépéselônyhöz jutott legnagyobb vetélytársához, a Gázmetánhoz képest, éppen a hétvégén ellene aratott gyôzelemmel. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a váradiaknak már csak egy találkozójuk van hátra, az utolsó fordulóban szabadnaposak.
További eredmények: Nagyváradi FC–Medgyesi Gázmetán 1–0, Gyulafehérvári Apullum–Szatmárnémeti Olimpia 1–0, Câmpulung-Muscel-i ARO–Zalatnai Minaur 0–0, Vajdahunyadi Corvin–Krajovai Extenzív 0–3. Az Aranyosgyéresi Sodronyipar 3–0-ás eredménnyel megkapta a kizárt Gilortullal szemben elmaradt mérkôzése 3 pontját, a Nagybányai FC szabadnapos volt. A sorrend:
1. Apullum 26 19 3 4 58–20 60
2. Nagyvárad 27 17 4 6 49–22 55
3. Gázmetán 26 16 4 6 42–15 52
4. Sodronyip. 26 12 11 3 39–19 47
5. Olimpia 26 13 5 8 40–30 44
6. Corvin 26 12 6 8 44–40 42
7. Kv. CFR 26 10 10 6 42–24 40
8. Extenzív 27 11 7 9 36–34 40
9. ARO 26 8 8 10 21–28 32
10. Kv. U FC 26 7 10 9 45–41 31
11. Nagybánya 26 7 5 14 25–33 26
12. RMSC 26 7 5 14 24–54 26
13. Pandúrok 26 6 6 14 19–36 24
14. Minaur 26 6 5 15 21–43 23
Legközelebb, május 31-én, szombaton (zárójelben az ôszi eredmény): Gázmetán–CFR (0–3), Sodronyipar–Corvin (1–2), Minaur–Pandúrok (0–1), Nagybánya–Nagyvárad (0–1), RMSC–Apullum (0–5), Olimpia–ARO (1–0), az U FC játék nélkül megkapja a Gilortullal szemben elmaradó mérkôzése 3 pontját, az Extenzív szabadnapos.
A Labdarúgó Borsodi Liga 31. fordulójának mérkôzéseit követôen története során elôször esett ki az élvonalból a Kispest–Honvéd, miután az utolsó elôtti játéknapon 3–1-re kikapott a ZTE otthonában, riválisa, a Békéscsaba viszont — ugyanilyen arányban — gyôzött Sopronban.
Az 1909-ben megalapított, az élvonalba 1916-ba bekerült klub még egyszer sem esett ki onnan, 13 bajnoki és 5 kupagyôztes címmel büszkélkedhet (utoljára 1993-ban nyert bajnokságot és 1996-ban kupát). Azóta minden évben a kiesés ellen küzdött.
A két, bajnoki címért küzdô együttes — az MTK és az FTC — eközben egyaránt kétgólos gyôzelmet aratott, így továbbra is pontegyenlôség van közöttük, s ezzel együtt megmaradt a Fradi javára a mindössze kétgólos "plusz" a gólarányban is.
Eredmények: az 1–6. helyért: MTK Hungária–Siófok FC 3–1 (Illés 29., Silva 37., Juhász R. 74., illetve Csordás 90.), Debreceni VSC–MegaForce–Újpest FC 2–0 (Böôr 63., Szekeres 69., kiállítva: Rósa D. 65., Újpest), Gyôri ETO FC–Ferencvárosi TC 0–2 (Tököli 2 — 8., 12.); a 7–12. helyért: Zalaegerszegi TE–Kispest–Honvéd 3–1 (Kenesei 3 — 21., 24., 63., illetve Sasu 3., 11–esbôl), Matáv-Sopron–Békéscsabai Elôre FC 1–3 (Tóth M. 47., illetve Tóth Gy. 2 — 52., 58., Megyesi 73.), Dunaferr SE–Videoton FCF 2–2 (Lengyel 21., Nikolov 66., illetve Vochin (59.), Róth 86., kiállítva: Nyúl 69., Dunaferr).
Az állás:
az 1–6. helyért:
1. FTC 31 19 6 6 50–24 63
2. MTK 31 19 6 6 58–34 63
3. DVSC 31 13 13 5 57–38 52
4. Újpest 31 15 7 9 54–40 52
5. Siófok 31 11 11 9 44–43 44
6. Gyôr 31 9 9 13 40–48 36
a 7–12. helyért:
7. ZTE 31 15 7 9 61–48 52
8. Videoton 31 11 7 13 45–39 40
9. Sopron 31 8 9 14 45–53 33
10. Békéscs. 31 9 4 18 41–70 31
...........................................................
11. Kispest 31 7 5 19 39–65 26
12. Dunaferr 31 4 8 19 36–68 20
A 32. forduló mûsora: május 30., péntek: az 1–6. helyért: Ferencvárosi TC–Debreceni VSC–MegaForce, Újpest FC–MTK Hungária, Siófok FC–Gyôri ETO FC, május 31., szombat: a 7–12. helyért: Videoton FCF — Matáv–Sopron, Békéscsabai Elôre–Zalaegerszegi TE, Kispest–Honvéd — Dunaferr SE.
Nem utaztak nagy reményekkel Avasfelsôfaluba a szamosújváriak, de azért titokban reménykedtek a csodában. Sajnos azonban csoda helyett három góllal tértek haza a Szamos-partiak.
A volt nagybányai játékosokkal erôsített hazaiak elsô perctôl kezdve rohamozták Coseriu kapuját, és a gól már a levegôben lógott, amikor a 12. percben Roman I. volt eredményes. A 30. percben Tiplea szerezte meg a hazaiak 2. gólját, míg a 49. percben Ilea állította be a 3–0-ás végeredményt a nagy hôség által megbélyegzett találkozón.
A vendégek Bocos révén szépíthettek volna, de a fiatal csatár mindkétszer mellé lôtt. A szamosújváriak kezdenek belefáradni a bentmaradásért vívott harcba, miközben az avasiak már fél lábbal a B osztályban, de legalábbis az osztályzóban érzik magukat. Azt jó elôre lehetett tudni, hogy az Olimpia nincs mit keressen a tabellán harmadik helyen tanyázó csapat otthonában, de hát Pop Mihai edzô legénysége Zilahon és Borosjenôn is tisztességesen kapott ki.
A Coseriu — Ciupe, Caian, Criste, Giurgiu — Igna (89. perc Rus), Kulcsár Attila (72. perc Pintea), Codorean — Nicula, Bocos, Marchis összeállítású csapat mindent megpróbált, de jelenleg csak ennyire tellett. Talán az utolsó két fordulóban több szerencséje lesz. Csak ne legyen túl késô...
Erkedi Csaba
***
Érdekes rangadónak adott otthont az elmúlt hétvégén a borosjenôi pálya, ahol a helybéliek az éllovas Zilahi Armãturát fogadták. Az elsô és második helyezettek párharcát a hazai pálya elônyét is élvezô textilesek nyerték, Balaci mesterhármasának köszönhetôen, s ezzel a tabellán is átvették a vezetést a zilahiaktól. A
C osztály VIII. csoportjában, úgy tûnik, mindinkább az utóbbi idôben kirobbanó formában lévô borosjenôiek lesznek a bajnokok, bár néhány hete még a zilahiak voltak a nagy esélyesek.
Ami a Kolozs megyei csapatokat illeti, négyük közül kettônek nagyon könnyû dolga volt: a CF 01 a bajnokságtól visszalépett Marmatia ellenében játék nélkül szerezte meg a 3 pontot, míg a tordaiak szintén szabadnaposak voltak — igaz, ôk pontot sem kaptak. A két, pályára is lépô csapat egy-egy gyôzelmet és vereséget könyvelhetett el: a Dési Egyesülés szatmárnémetibôl hozta haza a 3 pontot, míg a szamosújváriak avasfelsôfalui szereplését már fentebb ismertettük.
A forduló részletes eredményei: Borosjenôi Tricotaje–Zilahi Armãtura 3–1, Nagykárolyi Victoria–Bethleni Szamos-Gáz 1–0, Sarmasági Bányász–Érábrányi Petrom 3–0, Szatmárnémeti Szamos–Dési Egyesülés 0–1 (gól: Cr. Pop, 17. perc), Kürtösi Frontiera–Kôvárhosszúfalui Plastunion 8–0 (!), Avasfelsôfalui Avas–Szamosújvári Olimpia 3–0, CF 01 Dés–Máramarosszigeti Marmatia 3–0 (játék nélkül). A Tordai Aranyos szabadnapos volt.
A sorrend: 1. Borosjenô 65 pont, 2. Zilah 62, 3. Avas 58, 4. CF 01 Dés 48, 5. Dési Egyesülés 46, 6. Sarmaság 43, 7. Bethlen 40, 8. Nagykároly 36, 9. Kürtös 33 (35–38), 10. Tordai Aranyos 33 (35–42), 11. Szatmárnémeti Szamos 31, 12. Szamosújvári Olimpia 26, 13. Érábrány 24, 14. Plastunion 10, 15. Máramarossziget 5 pont. Az elsô két helyezett feljut a B-be, a 3. osztályzót játszik. A Plastunion és a visszalépett máramarosiak már rég kiestek, a "szerencsétlen" 13. helyen végzô csapat (a Szamosújvári Olimpia vagy a Petrom) pedig D osztályos együttessel játszik osztályzót a C-ben maradásért.
Szombaton, az Ursus-napok keretében rendhagyó old boys rögbimérkôzésre került sor a Hatieganu sportparkban: az U-CFR vegyes öregfiúcsapat a Román Sörvállalattal mérte össze erejét. Az eredmény — 14–14 — természetesen mellékes, lényeg a jó hangulat, s hogy az érdeklôdôk számos híres volt kolozsvári rögbizôt láthattak viszont (Silviu Spãtaru, Petricã Motrescu, Stefan Ionescu, Nicolae Bor, Ioan Balint, Gheorghe Sabãu — hogy csak néhányat említsünk közülük). A másik fél képviseletében Joe Kriege, a Vállalat alelnöke, illetve Craig Lodge marketingigazgató mellett többek között az ovális labda hat franciaországi szerelmese vonult fel.
Balázs Bence
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |