2003. május 28.
(XV. évfolyam, 117. szám)

Aki az elmúlt hetekben megfordult a Tordai-hasadékban, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy a környéknek nincs gazdája. Minden eddiginél nagyobb szeméthegyek fogadják az oda látogatót. Az európai viszonylatban is ritkaságnak számító környezetvédelmi terület lesújtó képet mutat, amióta a Mészkô elôtti Aranyos híd járhatatlanná vált, ráadásul meg sem közelíthetô autóbusszal. A Szind felôli terelôutat kevesen ismerik, ennek utolsó szakasza esôs idôben viszont járhatatlan. Így mutat 2003-ban az egykoron rengeteg hazai és külföldi turistát vonzó Tordai-hasadék.

A közigazgatásilag Szentmihályhoz tartozó természetvédelmi területrôl elôbb a községi polgármesternél érdeklôdünk, aki tömören elmondja: a mostani állapot a Kolozs megyei tanács döntésének köszönhetôen alakult ki. Miután a megyei tanács egy kormánydöntésre hivatkozva "bekebelezte" a Tordai-hasadékot, elég borsos belépti díjat határozott meg, cserében viszont nem fektetett be semmit. A polgármester elfogadhatatlannak tartja, hogy olyanok akarnak a községhez tartozó természeti kincsekbôl profitálni, akik ebbe semmit nem hajlandók befektetni. Zeng János helyi RMDSZ-es tanácsos szerint május 1-jén a megyei tanács 40 millió lejt szedett be egyetlen nap alatt, miközben az összegyûlt szemetet az eddigi szokás szerint a polgármesteri hivatal kellett volna, hogy eltakarítsa. A szentmihályi iskolások már indultak is, azonban a polgármester leállította ôket, hiszen ha kivonták a hatáskörükbôl a hasadékot, akkor a megyei tanács jöjjön takarítani is.

A híd megjavítása szintén a jövô ködébe vész. Mint kiderült, a munkálatokhoz 70 milliárd lejre lenne szükség, a megyei tanácsnak erre a célra azonban legfennebb 20 milliárd leje volna. A tordai gipszgyár új tulajdonosai mégis azt ígérték, hogy koncesszió ellenében hidat és utat is javítanának. Errôl a megyei tanács kellene hogy szerzôdést kössön a vállalattal, illetve a megyei utak igazgatóságával. Hogy erre mikor kerül sor, arról közelebbit a polgármester sem tudott mondani.

A Tordai-hasadék a régi önkormányzati keretben is elhanyagolt volt, ezért is kérdeztük a helyi hivatalos személyeket, hogy ha az ô hatáskörükbe maradt volna, az mennyiben változott volna az eddigi helyzeten Stoian Constantin polgármester szerint a helyi költségvetésbôl a terület fenntartási költségeinek 60 százalékát tudnák vállalni, a fennmaradó részt pedig elô lehetne teremteni pályázatokból. Zeng János szerint a legnagyobb igazságtalanság azokat érte, akiknek a természetvédelmi területen volt földje, kaszálója. Nekik sem földet, sem kárpótlást nem adtak. Az esetlegesen beépíthetô területek tulajdonjoga is a szenmihályiakat illetné meg, nem beszélve az ebbôl származó jövedelmekbôl.

A megyei tanács és a helyi polgármesteri hivatal között egyelôre nincs kézzelfogható párbeszéd, annak ellenére, hogy a polgármester szerint részükrôl számos próbálkozás történt. Azt szeretnék, hogy jöjjön létre együttmûködési szerzôdés, amely mindkét fél feladatait és kötelességeit rögzítené.

Az ügyben megkerestük a Kolozs megyei tanács illetékeseit is. Székely István tordai illetôségû megyei tanácsos lapunk érdeklôdésére elmondta, hogy a megyei tanács 2001. szeptember 28-án a 68. számú határozattal fogadta el a Tordai-hasadék átvételét, tehát ekkortól került ez a földrajzilag csodálatos, turisztikailag pedig igen fontos környék "központi", vagyis megyei irányítás, gondnokság alá. Az átvétel a 2000. évi 236. sürgôsségi kormányrendeletre és a helyi közigazgatási törvényre való utalással történt. Egy ilyen jellegû gondnokság maga után vonja nem csak a bevételeket, hanem a szükséges kiadások vállalását is. A környék elhanyagoltsága, a sok szemét azonban arra vall, hogy a megyei tanács még nem vette komolyan, nem konkretizálta feladatát, még nem intézkedett az elvárásoknak megfelelôen, amelyeket felvetettek ugyan néhányszor, de mindig kitérô választ kaptak. Szentmihály átvenné a környéket, amelyet szintén pénzforrásnak használna. Kérdéses azonban, hogy egyedül képes lenne-e eleget tenni a kellô beruházásoknak, fogalmazott a tanácsos.

Alakul a dolog a Tordai Hasadék környékén, mondta érdeklôdésünkre Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki szerint a rossz vagy hiányos párbeszéd az oka a felmerült vitáknak. Mindenek ellenére a megyei tanács nyitott a kérdés iránt, és szívesen tárgyalnak valamilyen megoldásról, amely a szentmihályiaknak is kedvezne. Egyelôre tudomásul vették a polgármester által javasolt együttmûködési szerzôdést, és konkrét elképzelésre várnak. Le kellene ülni és megtárgyalni, hogy kinek mi a feladata, milyen jövedelemben részesül, és ezért cserébe milyen tevékenységet vállal.

Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, a gondokat is ismertette. Mint mondta, a menedékházat egy turisztikai cég bérli, amely egyáltalán nem törôdik azzal, hogy a bevétele ellenében valamit javítson, szépítsen a helyen. Mivel azonban a környéket természetvédelmi övezetnek nyilvánították, az is pontosan meghatározott, hogy mit lehet csinálni, és mit nem. A megyei tanácshoz tartozó Salvamont csapatnak egy faházat építettek, és a turisták igényei szerint térképet biztosítanak, idegenvezetést vállalnak, egyéb hasonló jellegû szolgáltatást végeznek. Mindez azonban nem elég, tekintettel egyebek mellett a turisták fegyelmezetlenségére is. A hét végén ugyanis motoros találkozót tartottak a Tordai-hasadékban a tanács tiltása ellenére, amely végül botrányba fulladt. A megyei vezetés kénytelen volt értesíteni a rendôrséget, hogy megakadályozzák a rock koncertet, és szétoszlassák a motoros gyülekezetet, amelynek a rendezvénye nagyon távol állt a természetvédelemtôl, mondta Kerekes Sándor.

Makkay József,
Újvári Ildikó

Az utóbbi hónapokban a Házsongárdi temetôben fôleg magyar jellegû síremlékek ellen elkövetett barbár cselekedetek tucatjai valósággal riasztották a város jóérzésû polgárait. Tegnap hír érkezett például arról, hogy ismeretlen tettesek — állítólag — kifeszítették a Reményik Sándor sírkert kerítését.

Kiss Béla kolozsvári lutheránus lelkész a helyszínen készült fotót elemezve viszont kijelentette: nem vandálok látogatták meg a költô sírját, hanem az idô vasfogának nyomát lehet észlelni a kidôlés jeleit mutató kerítéskapun. — Természetesen kijavíjuk majd — mondta —, de amíg a templomjavítás folyik, nemigen tudunk erre is pénzalapot szerezni.

A kolozsvári mûemlékvédôk körében egyre jobban terjedô nézettel kapcsolatban, miszerint elébe kellene menni a temetôvandáloknak, és össze kellene gyûjteni egy biztos helyre a Házsongárd értékesebb magyar sírjeleit, elmondta: ez már azért is lehetetlen vállalkozásnak tûnik, mivel maga a Házsongárd köztemetô, és onnan "begyûjteni" nem lehet. — Az egyházi adminisztrálásban lévô temetôkben ez elméletileg kivitelezhetô, de nemigen látom értelmét, ugyanis — egyrészt — tolvaj elôtt nincsen zár, másrészt pedig a temetôlátogatókat kellene elôször is megnevelni, mert innen származik minden baj — mondta.

Szabó Csaba

A május 29-i, csütörtök esti Pantagruel sógornôje címû, Állami Magyar Színház-beli bemutató kapcsán tartottak tegnap sajtótájékoztatót a színház emeleti elôcsarnokában.

Tekintettel az elôadás nemzetköziségére, valamint arra, hogy a produkció nagy népszerûségnek örvendô rendezôje, Silviu Purcãrete elsô ízben dolgozik Kolozsváron, a román és a magyar sajtó munkatársai nagy számban képviseltették magukat. A sajtótájékoztatón, a nemzetközi hírnevû rendezô, Silviu Purcãrete mellett jelen volt Tompa Gábor, a színház igazgatója, Manuele Debrinay-Rizos, a kolozsvári Francia Kulturális Központ (FKK) igazgatónôje, Virgil Flonda, a szebeni Radu Stanca Színház aligazgatója, valamint Cristian Stanca, a rendezô asszisztense. Tompa Gábor elmondta: a nemzetközi koprodukcióban létrejött bemutatónak rendkívüli fontossága van a magyar színház életében, ugyanis hosszú évek álma vált valóra azzal, hogy Silviu Purcãrete a sétatéri intézménnyel együttmûködve hoz létre egy elôadást. A Rabelais-év keretében tehát a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színházzal, a Silviu Purcãrete Társulattal (Lyon) és a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivállal együttmûködve bemutatja a Pantagruel sógornôje (Hommage à Rabelais) címû, Rabelais szövegeibôl ihletôdô elôadást, Silviu Purcãrete rendezésében, összegezte a színház igazgatója. — Ennek a tervnek a megvalósításában számomra a legnagyobb öröm az, hogy a kolozsvári nézôközönség végre láthat itt, ebben a városban egy Purcãrete-bemutatót, hiszen az itteni színházkedvelôk eléggé meg voltak fosztva attól a lehetôségtôl, hogy egy ilyen világhírû rendezô alkotásait láthassák, mondotta Tompa Gábor. Manuele Debrinay-Rizos, az FKK igazgatónôje kifejezte örömét, hogy támogatóként részese lehetett ennek a projektnek. Silviu Purcãrete a színházi kultúra összekötôjének számít Románia és Franciaország között, hangsúlyozta az igazgatónô, ô volt az elsô külföldi rendezô, aki hét éven át vezette Franciaországban a Nemzeti Dráma Központot, és intenzíven részt vett a francia színházi életben.

A rendezô, aki köztudottan "nehéz embernek" számít a sajtó berkeiben, mivel nem szokott nyilatkozni, kérdésekre válaszolva elmondta: Rabelais munkássága nagyban befolyásolta mind a francia, mind pedig a nemzetközi kultúrát és szellemiséget, de — mint általában a nagy klasszikusok többsége — annak a "kiváltságnak" örvend, hogy nem olvassák, vagy legalábbis nagyon kevesen. Rabelais mûvei valószínûleg a legtávolabb esnek a dramaturgia, a színház szellemétôl, mûvei "tiszta" irodalomnak számítanak, kevés dramaturgiai anyaggal, annak ellenére, hogy buzog bennük az élet és a képzelet. — Engem rendkívül izgatott ez az ellentmondás, ezért elhatároztam, hogy megpróbálok létrehozni valamit, ennek viszont egyetlen feltétele az volt, hogy abszolút "szabad" elôadás szülessen, nem illusztráció vagy dramatizálás formájában, hanem a szó szoros értelmében Rabelais mûvébôl ihletôdve, nagyon kevés szöveggel. Ha úgy tetszik akár egy zenés-táncos montázsnak is nevezhetô ez az elôadás, fejtette ki a rendezô.

A Szabadság kérdésére, hogy ennek a fajta színházi nyelvezetnek miként feleltek meg a magyar színház mûvészei, illetve a rendezô véleménye szerint az itteni konzervatívabb nézôközönség miként fogja fogadni ezt az elôadást, Silviu Purcãrete elmondta: a színészeket ismerte néhány itteni elôadásból, a Tompa Gáborral való barátság mellett viszont a társulat színészeinek nagyon jó "minôsége" késztette arra, hogy elfogadja ezt a felkérést. A színészeket az igazgatóval való beszélgetések nyomán saját maga választotta ki, természetesen figyelembe véve azok elfoglaltságát. — Nagyon jól megértettük egymást, egyébként a szereposztás eleve "kis Babilonnak" számított, hiszen többféle nemzetiségû munkatársaim voltak, de a próbafolyamat bonyolultsága ellenére, hiszen Kolozsváron és Szebenben is próbáltunk, nem volt semmi fennakadás. Ami a közönséget illeti, lesznek olyanok, akiknek fog tetszeni, és lesznek olyanok is, akiknek nem fog tetszeni ez az elôadás. Minden megnyilvánulási formának, illetve többfajta elôadási stílusnak helye van, véleményem szerint. Persze mindenki azt szeretné, hogy a saját mûvészi alkotása, hogy úgy mondjam, szívszaggatóan megérintse a közönség minden tagját, de természetesen ez nem lehetséges. Ha mégis megpróbálod, akkor biztos a bukás. Tehát a legjobb az, ha embertársainkhoz akarunk szólni, ez néha jobban sikerül, néha pedig egyáltalán nem sikerül, mondotta Silviu Purcãrete.

Az elôzetesen meghirdetett stúdiótér helyett egy tegnapi döntés nyomán a Pantagruel sógornôje címû produkció nagyszínpadi elôadás lesz, amelyet nyelvi határok nélkül ajánlanak minden érdeklôdô figyelmébe.

Köllô Katalin

Kedden újabb tárgyalásra került sor a múlt év végén letartóztatott, és pedofíliával vádolt kolozsvári férfi ügyében. A bíróság kihallgatott egy 15 év alatti fiút, aki azzal vádolta a férfit, hogy szexuális kapcsolatot létesített vele. Lévén, hogy kiskorúakat érintô ügyrôl volt szó, a tárgyalást zárt ajtók mögött tartották. Az ügyrôl a bíróság szóvivôje tájékoztatta a sajtót.

Liviu Ungur bíró arról számolt be: az 51 éves Mihai Albu Macaveit azzal vádolják, hogy több mint tíz kiskorú fiúval létesített szexuális kapcsolatot. A gyermekek életkora 11–17 év között váltakozik.

Az ügyészek egy esetben nemi erôszak alapos gyanúja, a többit pedig folyamatos formában elkövetett kiskorú megrontása kategóriába sorolták. Az iratok szerint a megrontás 1999–2002 idôszakban történt, a nemi erôszak pedig tavalyelôtt.

A tegnapi tárgyaláson tanúvallomást tett kisfiút a börtönbôl hozták a bíróságra, ugyanis korábban más ügyben elítélték. Egy másik fiatal, Albu állítólagos áldozata nem jelent meg a tárgyaláson annak ellenére, hogy nevére elôállítási parancsot bocsátottak ki.

Az ügyészek szerint a büntetô törvénykönyv értelmében Mihai Macavei Albu tíz és húsz év közötti börtönbüntetésre számíthat. Ugyanakkor bizonyos polgári jogoktól is megfoszthatják, lévén, hogy néhány áldozat még nem töltötte be a 15. életévét.

A következô tárgyalást június 24-én tartják.

Kedden Vasile Soporan prefektus Torda és Aranyosgyéres polgármestere, illetve több környékbeli város és község elöljárója jelenlétében ünnepélyes keretek között elfogadta a Torda-Aranyosgyéres Városi Közösség Egyesület alapszabályzatát. A rendezvényen — sûrû ásítozás közepette — szinte valamennyi polgármester részletezte települése sajátosságait. A tordai városházán tartott sajtóértekezletet követôen Soporan kifejtette: az egyesület létrehozása az európai pénzek hatékonyabb megpályázását és felhasználását szolgálja. A rendezvénnyel egyidôben elégedetlen polgárok éhségsztrájkba kezdtek a tordai városháza elôtt.

Az egyesület létrehozását követô sajtóértekezleten a kormány Kolozs megyei képviselôje kifejtette: ily módon sokkal hatékonyabban lehet az európai közösség által Románia számára rendelkezésre bocsátott anyagi alapokat megpályázni. — Más az, amikor egy kisváros képviselôje nyújt be támogatási kérelmet, és más, ha egy 150 ezer személyt számláló közösség fordul anyagi támogatásért — fogalmazott a prefektus. Vasile Soporan szerint Tordára- és Aranyosgyéresre "rendkívül negatívan hatott az átmenet idôszaka". Éppen ezért, tette hozzá, a prefektúra és a megyei tanács kérésére a kormány hátrányos övezetté nyilvánította a két várost.

A prefektus ugyanakkor egy, az egyesület vezetôsége által összeállított konkrét projektet is felvázolt az újságírók elôtt: a Torda-Aranyosgyéres Városi Közösség pályázni fog a vízhálózat korszerûsítésére. A projekt várhatóan 31 millió euróba kerül.

Az egyesület megalakítása alkalmával szervezett találkozóval párhuzamosan a tordai polgármesteri hivatal elôtt éhségsztrájkba lépett több mint húsz személy. A sajtó kérdésére elmondták: annak ellenére, hogy idôben kifizették a közköltséget, a szomszédaik miatt múlt pénteken levágták a vizüket, hétfôn pedig villanyáram nélkül maradtak. — Mintegy 58 család lakik a Gyôzelem/Victoriei út 132. szám alatt. Ebbôl tízen nem fizették ki a közköltséget. Miattuk szenvedünk mi is. Azért jöttünk ide, hogy tiltakozásképpen éhségsztrájkba kezdjünk, és elmondjuk panaszunkat a prefektusnak — nyilatkozta Misca Adrian. A tiltakozók nevében hozzátette: ameddig helyzetük nem rendezôdik, nem távoznak a polgármesteri hivatal épülete elôl. — Beteg kisgyerekem van, lázas. Hogyan lehet víz és villanyáram nélkül élni? — tette fel a kérdést Misca Adrian.

A prefektus az újságíróktól értesült a tordai városháza elôtt történtekrôl. — Nem vagyok híve a csap azonnali elzárásának. Amennyiben a tiltakozók valóban fizettek a tordai polgármesteri hivatal szolgáltatásaiért, azonnal megoldást kell találni számukra. Ugyanakkor abba sem egyezhetünk bele, hogy a különbözô közüzemeknek való tartozás rendezése terén Torda és Aranyosgyéres az elsôk között legyen a megyében — hangsúlyozta Soporan.

Ezt követôen a prefektus Szindre, Tordaszentmihályra, Aranyoslónára, majd Aranyosegerbegyre látogatott, felmérni a helyi közigazgatás helyzetét.

Kiss Olivér

1. Református Teológiai Líceum, profil: teológia; szak: teológia; helyek száma: 60. 2. Római Katolikus Teológiai Líceum; p: teológia; sz: teológia; 60. 3. Unitárius Teológiai Líceum; p: teológia; sz: teológia, 60. 4. Sigismund Toduta Zenelíceum; p: mûvészet; sz: canto, hangszer; 15. 5. Waldorf Líceum; p: humán; sz: filológia; 15. 6. Onisifor Ghibu Líceum; p: reál; sz: természettudomány; 30. 7. Apáczai Csere János Líceum; p: reál; szak: matematika- informatika-int. angol; 30; p: humán; sz: filológia-int. angol; 30. 8. Báthory István Líceum; p: reál; sz: matematika-informatika-intenzív informatika; 30; p: reál; sz: matematika-informatika; 30; p: humán; sz: filológia; 30. 9. Brassai Sámuel Líceum; p: reál; sz: matematika-informatika-intenzív angol; 30; p: humán; sz: filológia-int. angol; 30; p: reál; sz: természettudomány; 30.

Szakiskolák: 1. Technofrig Iskolaközpont; doménium: közélelmezés; sz: szakács; 30. 2. Edmound Nicolau Elektrotechnikai Iskolaközpont; d: elektromechanika; sz: elektromechanikus; 30. 3. Unirea Iskolaközpont; d: mechanikus; sz: autószerelô; 30. 4. Vasúti Iskolaközpont; d: mechanika; sz: autószerelô; 30. 5. Alexandru Borza Iskolaközpont; d: mechanika; sz: mezôgépész; 30. 6. Könnyûipari Iskolaközpont; d: könnyûipar; sz: bôrmegmunkáló; 30. 7. Anghel Saligny Építészeti Iskolaközpont; d: építkezés; sz: egészségügyi berendezések; 30.

(folytatjuk)

*A Nevelési és Kutatási Minisztérium, illetve a Kolozs megyei tanfelügyelôség által kibocsátott ADMITERE 2003 címû brosúra alapján.

Lásd még a beiskolázásról Szilágy megyében az 5. oldalon

GYERMEKKOROM VIRÁGAI címmel Gálli Olimpia kolozsvári születésû osztrák állampolgár akvarell kiállítása nyílik meg 2003. május 28-án, délután 1 órakor a Bánffy-palotában. Bevezetôt mond dr. Alexandra Rus muzeológus, mûvészettörténész.

A kiállítás június 7-ig tekinthetô meg.

JÓKEDV ÉS MEGLEPETÉSEK várják az óvódás- és iskoláskorú gyermekeket a Hajnal negyedi RMDSZ választmánya és a Szabó Dezsô Egyesület igazgató tanácsa szervezte Játszóházban május 29-én, csütörtökön du. 5 órától, amit a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban tartanak.

ÉNEK-ELÔADÓESTET TARTANAK május 29-én, csütörtökön este 7 órától a Kolozsvári Protestáns Teológia Dísztermében. Evangéliumi énekeket, spirituálékat, klasszikus énekszámokat, operadarabokat a teológia férfikara (vezényel Brian Johston) és a teológia vegyeskara (vezényel Kovács László Attila) ad elô, közremûködik Georgescu Mária, György Katalin, Szilágyi Róbert és Nagy Zoltán (szólisták), Márkos Albert (hegedû), Sógor Csilla (orgona), Tôkés Attila (zongora).

A ROMÁNIAI MAGYAR JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 1. számát mutatja be dr. Sipos István május 28-án, szerdán este 8 órakor a Jakabffy Elemér Alapítvány-Kortörténeti Gyûjtemény székhelyén (Szentegyház/Iuliu Maniu 39., I. em.). A bemutató után Az alkotmánymódosító törványtervezet — mérlegen címmel Veress Emôd tart elôadást.

— Miért zárják le a Kolozsvár-Bánffyhunyad országúti szakaszt?
— Az idegennemforgalom érdekében.

(öbé)

Május 29-én, csütörtökön délután 4 órakor, a líceum dísztermében ünnepélyes keretek között megnyitják az Apáczai Napokat. A rendezvény május 31-én, szombaton délután zárul az ünnepélyes díjkiosztásokkal. Az immár hagyományossá vált rendezvénysorozat évrôl évre színvonalasabb, összetettebb, és egyre jobban nyújt teljesen átfogó képet a szaktanárok irányította diákság iskolai tevékenységeirôl.

Csütörtökön, az ünnepélyes megnyitó, az Apáczai-szobor megkoszorúzása és az ezt követô kis ünnepi mûsor után a Székely Géza tanár irányította képzômûvészeti osztályok tárlatát nyitja meg Németh Júlia, majd a Pro libertate és Otthonunk a természet pályázati kiállítás rajzait díjazzák. Szintén csütörtökön kerül sor a Deák Árpád tanár szervezte 350 éves Magyar Encyclopedia vetélkedôre és a Szarkaláb néptáncegyüttes mûsorára is. Az iskola 21-es termében zajlik ezen a napon az V-VII. osztályosok angol nyelvû vetélkedôje, az info-teremben a IX–XII-esek játékos programozói versenye. Az iskola udvarán a X. A és X. B osztály által az V–VIII. osztályosoknak szervezett Eucalyptus-túra környezetvédelmi vetélkedôjét indítják, majd ugyancsak környezetvédelmi vetélkedô indítására kerül sor a líceumi osztályosok között. Közben zajlik majd az I–IV. osztályosok kerékpár- és görkorcsolya-versenye, Molnár Zoltán irányításával.

A következô napok rendezvényeire visszatérünk.

Kissé borús és hûvös reggel indult az EKE népes csoportja, Palczer János és Martonossy Magda vezetésével a Folyók mentén sorozat harmadik túrájára.

Kolozsvárt elhagyva, vezetônk minden halységben felhívta figyelmünket a fontosabb tudnivalókra; így például Szamosfalván a XIII. században román stílusban épült, majd késôbb gótikusra átalakított református templomra.

Apahidán áthaladva megemlítette, hogy már Kr. e. a III. és II. században lakott hely volt, a középkorban pedig a kolozsmonostori bencés apátság vámszedô helye.

Szamosújvár egyik fô nevezetessége a XVIII. század közepén barokk stílusban épített örmény katolikus nagytemplom, amelynek homlokzatán klasszicista stílusjegyeket is láthatunk.

Megérkeztünk Désre, ahol a Kis-Szamos és a kelet felôl érkezô Nagy-Szamos egyesül (Mikeháza), majd innen nyugati irányba Szamos néven folyik. Ezt az alacsony hegyekkel körülvett régi bányavárost 1141–1143 között flamand telepesekkel népesítették be. Meglátogattuk a XV. században épült, késô gótikus református mûemléktemplomot, amely 72 m magas tornyával uralja a vidéket. A templomot 1602-ben Básta hadai dúlják fel, majd 1642-ben villámcsapás következtében megsemmisül a gótikus mennyezet. Ezután készítik a kazettásat. A kuruc–labanc háború során a belsô berendezés teljesen tönkremegy. a virágmintás kôfaragással díszített szószéket 1752-ben Sipos Dávid készítette. A városból kifelé haladva megdöbbentett a papír- és cellulózgyár kéményeibôl gomolygó hatalmas füstfelleg, amely gyorsan haladt a város felé.

Dés után áthaladtunk Kozárváron, amelynek középkori várából már csak falmaradványok láthatók.

Hamarosan Baca nevû faluba értünk, ahol Bocskai István fejedelemnek az udvarháza állt.

Utána egy nagyobb település következett, Retteg. Itt ágazik el az az út, amely Csicsógyörgyfalvára vezet, amelynek közelében találjuk Csicsó várának romjait.

Retteg után keleti irányban folytattuk utunkat. Felôr középkori templomán az idôk folyamán átalakításokat végeztek. Az 1684-ben készült faragott kôszószék alól elôkerült a moldvai vajdák címere, valószínû, hogy a csicsói várból.

Nemsokára Csicsókeresztúr községben vagyunk, amelynek erôdített református temploma van.

Nagyon közel van Várkudu falu, amely a népvándorlás korában keletkezett földváráról, kô- és bronzkori leleteirôl nevezetes.

Bethlen az erdélyi Mezôség szélén épült a Nagy-Szamos és a Sajó találkozásánál. Régen jelentôs helység volt. Várát 1438-ban építették, amelyet 1707-ben osztrák császári parancsra leromboltak. A meglátogatott református templomát a XV. században létesítették. Állítólag a lepadolt kriptában van eltemetve Bánffy Dénes, akit a régi várban fejeztek le. Utána megtekintettük az 1768-ban épített Bethlen-kastélyt, amelyet valamikor gyönyörû park vehetett körül, nyomai ma is láthatók.

Sajóudvarhelyen megtekintettük a XIV. században épült korai gótikus, román stílusú falakkal és fríz gyámkövekkel ellátott Árpád-kori mûemléktemplomot. Az északi kapunál található a sárkányölô Szent Györgyöt ábrázoló dombormû.

Sajóudvarhelynél ágazik el az az út, amely Kerlés községbe vezet. Ennek határában található a Cserhalom nevû domb, ahol Salamon király 1068-ban megverte az Erdélybe betört fekete kúnokat. Errôl a sárkányölô sajóudvarhelyi templomának árnyékában emlékeztünk meg.

Szászlekencén már 1333-ban megvolt a románkori plébániatemplom. A reformáció idején a lakosság lutheránus lett a templommal együtt. Lekencén 1999-ben olyan esemény történt, amelyre eddig még nem volt példa: a szülôfaluba látogató szászok azt tapasztalták, hogy az általuk elhagyott templomban a reformátusok tartanak istentiszteletet, s gondozzák is azt. Elhatározták, hogy a szász evangélikus egyház tulajdonában lévô templomot átadják a református egyháznak.

Ezután Harina következett, amely tatárjárás elôtti település. a templomdomb oldalában a XIII. században épült kéttornyú, háromhajós, bazilika típusú épület Erdély egyik legjelentôsebb román stílusú szász evangélikus mûemléktemploma. Jobboldali tornya a földrengés következtében megrongálódott, most újjáépítve különbözik a baloldalitól. Az 1270-bôl származó keresztelô medencéje ma a Bruckenthal múzeumban van.

Harina után Besztercére érkeztünk, ahol elsô látásra feltûnt a rendezett és tiszta város. A Beszterce folyó mindkét partján elterülô középkori település alapítói betelepített szászok voltak. A város, bár sok csapás érte, ma is ôrzi középkori jellegét. Legnevezetesebb mûemléke az 1563-ban befejezett, késôgótikus stílusban épült evangélikus templom. Harangtornya 75 m magas. Mivel a templomot az évek folyamán többször átépítették, ezért reneszánsz és barokk elemek is láthatók az épületen. Figyelemre méltó a XVI. századból származó faragott szószék és a keleti szônyegek. Utána végigmentünk a fôtér északi, a XVI. századból származó lábasházakból álló házsorainak földszinti részén, az árkádok alatt.

A sok értékes mûemlék megfigyelése közben elfáradt társaság az árokaljai faismerettani intézet hatalmas parkjában kipihenhette magát. A felújított Bethlen-kastély és a körülötte lévô virágágyások szépek és tiszták; viszont a 17 hektáros park kissé elhanyagolt, rendezetlen. Végigsétálva a park egy részén, megcsodáltuk az évszázados fákat. Felismertük a hajdani japán kert és ügetôpálya maradványait s elgondolkoztunk azon, hogy milyenek lehettek fénykorukban a ma is vonzó sétányok.

Ezután belépve a somkeréki templomkertbe, meglepett a rend és tisztaság. A hajlék talán Erdély egyik legszebb temploma. Valószínû, hogy az 1200-as években kezdték építeni, mert 1333-ban már állt. A fiókos dongatetôzettel, barokk stílusban létesült templom vastagfalú, délnyugati tornya a hajó sarkához tapad. A sokszögû támpilléres szentélyt és a hosszú hajót vastag falak veszik körül. A templomban megtekintettük id. Umling Lôrinc munkáit: a festett padokat, az úrasztalát, a szószékkoronát, az énekhirdetôket és a karzatot.

A napsütötte, kényelmes kirándulásról hasznos tudnivalókkal tértünk haza.

Kocsis Anna

Táncolni sohasem késô. A test mozgása nem ismer kort. Erre 43 évesen jöttem rá. 1980-ban, fiatalkori naplómba a következôket jegyeztem fel. "A tánc az idô múlásával mind jobban ment, a diszkózene és a tánc mindinkább a vérembe ivódott, s ma már mindennapi szükségleteim közé tartozik egy kis diszkózene meghallgatása és néhány tánclépés gyakorlása, tökéletesítése."

Néhány héttel ezelôtt barátnômmel a homoródi tetôn napoztunk. Napozási szünetben elindultam a sûrû erdôbe ahol nemrég nagy fákat vágtak ki. Az óriási fákból csupán a sokéves gyûrûket magukon viselô fatönkök meredtek ki a földbôl. Oldalamon sétálómagnómmal, fejemen a fejhallgatóval tapostam a múlt évet idézô, megszáradt faleveleket. Füleimben az udvarhelyi Sztár rádió ritmusos zeneszámai szóltak. Egyszercsak egy jókora felületû fatönköt pillantottam meg. Az ötlet magától jött. Felléptem a fatönkre, és elkezdtem táncolni. Csodálatos volt. Az erdô mélyében senki sem látott. A fákat a szél hajlítgatta. Természetben még sohasem táncoltam.

Szabadságérzés, nyugalom, a mozgás élvezete járta át a testemet. Az idô repült, több mint másfél órát táncoltam a fatönkön, amíg a barátnôm kedves mosolyával a hátam mögött felbukkant. Köszönöm neki azt a pillanatot, amely visszahozta életembe a táncot. 23 év után a múlt kezet adott a jelennel. Táncolni sohasem késô.

Telegdi László

Feltétlenül válaszadást igénylô hozzászólás jelent meg a Szabadság május 19-i Vélemény oldalán, Balázs Sándor C. Daicoviciu és Roska Márton "jó, kollegiális" viszonyáról címen írta meg mondanivalóját egy olyan cikk kapcsán, amely Daicoviciu halálának 30. évfordulója alkalmából jelent meg.

Balázs Sándor vagy félreértette, vagy félreértelmezi írásomat, amely nem a közhelyszótár egyik szócikke akart lenni. Nem az ellenfél és az ellenség közhelynek minôsített viszonyát akartam egy román és egy magyar régész kapcsolatán keresztül "bizonyítani". Ehhez egyébként sem lenne szükség ilyen körmönfont okfejtésre, elég lenne idézni néhány szakmainak álcázott, politikai töltésû polémiát akár a Szabadság hasábjairól is, amelyekben esetleg már maga a cikkíró sem tudja: ellenfélnek, ellenségnek vagy minek minôsíthetô vitapartnernek ír. Ezt végiggondolva, talán mégiscsak elkelne egy jó cikk az említett két fogalom kifejtésére, amely — legalábbis napjainkban — közhelyszerûsége ellenére sem tûnik teljesen világosnak. Erre a feladatra most sem vállalkozom, mert nem vagyok nyelvész, még románokkal kapcsolatos téma esetében sem.

Úgy gondolom, hogy Balázs Sándor írása sokkal többet feszeget, és sokkal több figyelem rejlik mögötte, mint amit egy román és egy magyar szakember kapcsolata önmagában megérdemel. Kibeszéletlen és egyébként valóban fontos ügyeket nem kellene feltétlenül, ürügyként használva megfogalmazni, mert elôbb-utóbb az egyik ókori "kollégához" kezdenénk hasonlítani, aki minden hozzászólását így fejezte be: "Karthágót pedig le kell rombolni". Csak az indulatnak tudhatom be, hogy olyan mondatok ("a cikkíró valótlanságokat állít") és olyan tételek ("magyarbarát dákoromán kontinuitáselmélet") tolultak a hozzászóló tollára, amilyeneket átgondoltan nem ildomos megfogalmazni.

Érdekes helyzetbe akar hozni Balázs Sándor, legyek Constantin Daicoviciu védôügyvédje. Ha az ördögnek lehet prókátora, akkor bizonyára lehet még védôügyvédje is. Különösen most, amikor az európai értékek között olyan elôkelô helyen szerepel a másság. Erre a feladatra több okból sem vállalkozhatom, de néhány megjegyzés azért engedtessék meg nekem. Nem feltétlenül a 30 éve eltávozott román régész védelmében, csupán a csúsztatásmentes tények érdekében. Nem tartom célravezetônek — s ehhez nem kell fondorlatos ügyvédi ravaszság —, hogy a mosdóvízzel kiöntsük a csecsemôt is. Jó lenne minden esetben megmaradni a józan tudományosság keretein belül, bár nem mindig lehetett, volt idô, amikor fából vaskarikaként a tudomány a szocializmussal párosult.

Jelentôségteljesen kérdezi a hozzászóló, miért nem állt ki Daicoviciu Bíró Vencel mellett, amikor Onisifor Ghibu megtámadta. A legegyszerûbben azt válaszolhatnám, ha régebben is érdekelte, miért nem kérdezte meg a legilletékesebbtôl, a román professzortól. Másrészt úgy gondolom, heraldikai kérdésekben, még a piarista címer esetében sem a régészek a szakértôk. Visszatérve a nagy "magyarfaló" hírében álló Ghibuhoz, tettei megértéséhez ismerni kell személyes hozzáállását. Ô a monarchia-korabeli magyar államban a nemzetiségek gyûlöletes elnyomóját látta, és ez az elfogultság irányította minden tettét. Ez az állandó küzdési vágy volt a mozgatórugója. Ezért történhetett, hogy amikor sztánai nyaralójának egyik közeli szomszédja, az akkor erôteljesen politizáló Kós Károly a maga szokott vehemenciájával felelôsségre vonta, hogy miért nem biztosít az új román állam legalább annyi jogot a kisebbségeknek, mint amennyit a régi magyar adott, Ghibu tömör válasza ez volt: "Harcoljátok ki ti is!"

Onisifor Ghibu általános támadást intézett a római katolikus egyház, ezen belül is az Erdélyi Római Katolikus Státus ellen. Semmi meglepô nincs abban, hogy az akkori piarista rendfônöknek, Bíró Vencelnek is nekiment, bármi is volt az ürügy. Ezek a támadások nem szakmai jellegûek, hanem alapvetôen politikai indíttatásúak voltak. Ezt bizonyítja, hogy Bírót Ghibun kívül a román kultuszminisztérium is támadta, nem akarta elismerni rendfônöknek. Az ellene indított perben 100 millió lej kártérítés megfizetésére akarták kötelezni. Ez nem egyszerû "régészeti vita" volt, amit bármely román szakember megoldott volna egy szakértôi jelentéssel. A kolozsvári ítélôtábla végül is 1936-ban kötelezte a román államot a piarista rend és fônöke elismerésére. A rendi címer kérdésében 1938-ban szintén felmentô ítélet született Bíró Vencel ügyében.

Ugyanilyen csúsztatás Roska Márton ügye. Én az 1920-as évek közepének idôszakáról állítottam Daicoviciu levele nyomán, hogy jó viszonyban voltak egymással. Balázs Sándor a szememre veti, hogy tíz év múlva ellenségek lettek. Az egy másik idôszak és másik történet, amelyben alapvetôen nem Daicoviciu hozzáállása, hanem a belpolitikai helyzet változott meg. Bizonyára nem nekem kell elmagyarázni, miben és miért különbözött a 20-as és a 30-as évek Romániájának politikája. Szegény Roska egyébként sem jó példázati alany. A számára megnehezedett idôszakban egy magyar kollégája más elôjellel, de ugyanolyan jellegû vádakkal illette, mint Daicoviciu. Erre utalást is találhatunk egyik, 1933-ban írt levelében: "Egy minden emberi érzésbôl kivetkôzött erkölcsi hullát állítottak be az intézetbe, aki spionkodik, intrikál, gáncsoskodik, minden megmozdulásom elé tengernyi akadályt zúdít, s aki ezt részben felsôbb támogatás mellett, részben egyéni hitványságból csinálja. Apelláta nincs ellene. Próbáltam, hiába." Szaktársa — aki ugyanis régész volt — feljelentésére Roska hasonló vádakkal válaszolt. Csak remélni tudom, hogy ezt az alantas és mindkét szereplôjére nézve méltatlan ügyet senki sem fogja ismertetni, vagy érvként felhasználni bármelyikük csak erre az esetre alapozott sommás megítéléséhez. Egyébként Roska már ekkor kutatta munkája magyarországi folytatásának lehetôségét. "Már most, ha megértô lelked keresi is a lehetôleg kedvezô megoldást, ugye, ez nem lehet más, mint vagy a katedra, vagy pedig a vidéki múzeumok fôfelügyelôi állása, mely a katedrával volna egyenrangú". Meg is jelöli a számára kedvezônek tartott helyszínt. "A katedra? Én mindig Debrecenre gondoltam, mert az országnak ebben a részében nincs szakember, mert itt igen-igen sok a tennivaló, mert közel volnék Erdélyhez, ahol temérdek dolgot beszerveztem". Felmérte helyzetét, az ellene folytatott támadásokkal is tisztában volt. "Én nagyon jól tudom, hogy innét is, onnét is gáncsoskodnak ellenem. Egy pár fiatal törtetô, valahányszor átmentem, egyszer sem mulasztotta el felhívni a figyelmemet, hogy valamelyik piripócsi múzeum igazgatói állás milyen pompás volna nekem". Az idézetek Roska Mártonnak Hóman Bálinthoz írott levelébôl (Kolozsvár, 1933. VI. 22.) valók. (Ez a levél is olvasható Sas Péter: Erdélyi levelek Hóman Bálinthoz. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények [Kolozsvár] 1998. 1. sz. 85-102.)

Balázs Sándor utal arra is, hogy az 1944 utáni Romániában Roskát a "Ghibu-Daicoviciu vádak bélyegeként" a magyar államellenes ellenállók között tartották számon. Gondolom, azt még Balázs sem hiszi el, hogy a szegedi Csillag börtönbe is Ghibu és Daicoviciu juttatta Roskát az államellenes ellenállók közé.

Azt rendkívüli módon sajnálom, hogy nem Constantin Daicoviciu, a kontinuitáselmélet harcos védelmezôje és Buday Árpád, a kontinuitáselmélet még harcosabb ellenzôje kapcsolatához érkezett a hozzászólás. Pedig egy levelet is mellékeltem hozzá. A legnagyobb figyelmet csupán cikkem két mellékmondata érdemelte ki. Ugyanis — ha nem derült volna ki — arra szerettem volna rámutatni, hogy a politikai szélkakas állásától és a szakmai nézetkülönbségektôl függetlenül is létezhetett román és magyar szakember között baráti érzület, ha ez egyeseknek ma hihetetlennek és minden áron cáfolandónak is tûnik.

Abban igaza van Balázs Sándornak, döntsön mindenki maga az általa emlegetett "magyarbarát kontinuitás-hipotézis" felôl. Én csupán azt kérem: a mai körülmények, érzelmek, befolyások évtizedekkel korábbra történô visszavetítése nélkül, fôleg ne szakmainak feltüntetett vita látszatán.

Sas Péter

Számos hazai magyar testvérünk, fôként erdélyiek, de akad köztük moldvai csángó is, reménykedve, bizakodva tekint a szomszédos Magyarország felé, amely jól megfizetett munkát ad — ugye — az odalátogató munkanélküli romániai magyar embernek, de akár a nem magyarnak is.

És tényleg. A lányoméknál például, Pilisvörösváron hetente egyszer órabérre takarít egy kárpátukrajnai asszony, óránként 700 forintért, és legalább 8 órát dolgozik, így megkeresi a maga napi 5600 forintját. Ha tovább kell maradnia ott, további 700 forintért teszi óránként. A lányomék — gondolom — akkor is megadnák neki a kialkudott bért, ha a kárpátukrajnai asszonyka "feketemunkás" lenne, tehát munkavállalási engedély nélkül dolgozna Magyarországon, de neki van ilyen engedélye — sôt, tartózkodásija is. Jogait törvény védi.

Egy kedves ismerôsöm — életerôs férfiú —, akit korhatár elôtt nyugdíjaztak idehaza, akinek nyugdíja nem mondható kielégítônek, úgy határozott, hogy rövidebb idôre munkát vállal a szomszédban — ahol még a rendôr is magyarul szólal meg. Úgy tudta (ami igaz is), hogy ott megbecsülik az itteni magyar, de román munkást is, mert tisztességesen megdolgozik a pénzéért — akárcsak a magyar munkavállalók többsége "egy likkal arrébb" — mondjuk, Ausztriában. Ismerôse szerzett neki munkát egy magyarországi hatósági személynél, aki lakást és ellátást is ígért dolgozóinak. Mivel ismerôsöm egyelôre csak egy hónapig kívánt munkába állni odakint — nem állt sorba a magyar konzulátuson, munkavállalási engedélyért, tartózkodásira pedig (számítása szerint) nem volt szüksége, hiszen egy hónap múltán mindenképp haza szándékozott jönni.

És elment.

És nem egy hónap: két hét múlva már itthon volt. Hazajött, menekült szinte, lefogyva, azzal az elhatározással, hogy többé nem megy Magyarországra dolgozni — legalábbis feketemunkásként nem.

Mi történt?

A jó magyar hatósági férfiú tudta: ezek a szomszédországbeli munkások kénye-kedvére ki vannak szolgáltatva neki. Hát eszerint bánt velük. Szállásuk valami pajtaféle, ágynemûjük — szalma. Még jó, hogy a hidegek elmúltak. Élelmezésük? Kevés és silány.

Eltelt egy munkahét, és a munkások egy fityinget se kaptak "fekete" munkadíjukból.

A második hét végén már kaptak valamit, "elôleget", úgymond, kemény hatezerötszáz forintokat (valamivel kevesebbet a 2 heti munkáért, mint amennyit a lányom bejárónôje keres, ha 10 órán át dolgozik), mert el ne felejtsem, ismerôsömék nem napi 8–10 órán át, hanem látástól vakulásig dolgoztak.

Ez a pénz éppen elegendônek bizonyult arra, hogy a "feketemunkás" csapot-papot hagyva hazajöjjön, hiszen rájött (ha kissé késôn is), hogy munkaadójától — törvényesen — mit sem követelhet, és semmi biztosíték arra, hogy ez újabb két hét múlva nem bocsátja útjára esetleg újabb 6500 forinttal, vagy akár anélkül is, annyival vagy kevesebbel, mint amennyit egy törvényesen Magyarországon dolgozó bejárónô keres egyetlen nap alatt.

Mi tagadás — nehéz gazdasági helyzetben vagyunk. Számos területen, szakmában van munkanélküli, aki szívesen dolgoznék nemcsak a jól fizetô nyugati országokban, de a munkát aránylag még mindig tisztességesen honoráló szomszédban is.

De — tessék vigyázni!

A legnagyobb könnyelmûség vaktában nekivágni az útnak, munkavállalási (esetleg tartózkodási) engedély nélkül. Mert vannak "jó magyar emberek" , akik szívesen visszaélnek ezzel!

Fodor Sándor

Engemet már régóta nem borítanak ki, nem ajzanak fel az éppen soros, illetve a mindig-soros siralmak, jajveszékelések, panaszok. Nem lelek sem lelki, sem tudati kielégülést az önsajnálatban, az önkínzásban, mazochizmusban, de még a folytonos extázisban, öngerjesztésben, a vitézkötéses-kokárdás kivagyiságban sem. Ami korántsem az elfásulás, beletörôdés, felelôtlenség eredménye. Annyi történt csupán, hogy — költôien fogalmazva — én a magam szerény, vércseppnél alig nagyobb kokárdáját szívem egyik biztonságos csücskébe rejtettem: nem kacagányra való pityke, nem érdem-medál, magyarkodási vetélkedôn nyert érem — ott a helye szívem biztonságos csücskében, s nem a hajtókán. Már-már azt is hihetném sokszor — olyannyira elrejtett-rejtezett —, hogy nincs is, szétfoszlott, netán elvesztôdött valamiféle nagy felbuzdulás zûrzavarában; szóval, már-már ezt hihetném, ha idôrôl idôre, s mindig épp idejében!, nem érezném megnyugtató melegét, moccanó szívós erejét. Olyannyira szívembe, szívem részévé szervesült, hogy ha már akarnám, akkor sem tudnám onnan "levenni", hogy a kabát hajtókájára kitegyem, látványosságként. És nekem jól van ez így. És jó tudnom, éreznem, hogy ott van, ahol a helye; és biztonságban van; és idôrôl idôre — s mindig épp idejében! — átjár a melege s nyugodt, szívós ereje. S nekem ez már bôven elég ahhoz, hogy jól érezzem magam a bôrömben, itt is és most is, magyarként, magyar emberként is, s ne legyenek senki más ember és náció fiával szemben kisebbségi érzéseim sem. Ezért is hiszem azt (saját tapasztalatból), hogy ha folyvást nem ki (a hajtókára, látható-bámulható helyre) tûzné ki-ki a maga "kokárdáját", hanem "betûzné" — egyszer, de mindenkorra! — a lelkébe, szívébe, akkor kevesebben volnánk siránkozók, folyton elcsüggedôk és heveny vitézkedôk is, viszont többen, s naponta sokasodva, a hittel, konokul, szívósan építôk és építkezôk, akik tudván tudják s hiszik, nemcsak papagálják, hogy bizony, az Úr is folyvást azt segíti, aki önmagában hisz, önmagát segíti; hittel, erôvel, kitartó munkával építi.

Molnos Lajos

Két arab-amerikai csúcs lesz a jövô héten, George Bush amerikai elnök közel-keleti körútja alatt — közölte kedden Kréta szigetén Nabil Saat palesztin külügyminiszter. Közben Jeruzsálemben bejelentették, hogy csütörtökre halasztották a szerdára tervezett Saron-Abbász találkozót.

Saat szerint, aki az euro-mediterrán partnerségi értekezlet külügyminiszteri tanácskozásán vesz részt Krétán, a Bush, Ariel Saron izraeli kormányfô és Mahmúd Abbász palesztin miniszterelnök csúcstalálkozója után lesz egy második magas szintû tanácskozás is, amelyen az amerikai és az arab országok vezetôi vennének részt.

Ennek lehetséges helyszíne az egyiptomi Sarm es-Sejk vagy a jordániai Akaba, ahol a tervek szerint az amerikai-palesztin-izraeli csúcs zajlik majd, de Saat úgy tudta, hogy errôl még nem született döntés. A palesztin külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió képviselôi részt vesznek ezen a találkozón, de hozzátette, hogy ez az Egyesült Államok meghívásán múlik, ezért Washingtont kell meggyôzni. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a közel-keleti rendezés útitervének sikeréhez mindenekelôtt Washington akarata kell, az EU befolyása nem elég hozzá.

A tanácskozáson részt vevô Szilvan Salom izraeli külügyminiszter az izraeli-európai feszültség megszüntetésére szólított fel, és üdvösnek nevezte az unió részvételét az "útiterv" megvalósításában, de ô is az amerikai vezetô szerep fontosságát hangsúlyozta.

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôbiztosa kijelentette: az unió kész mindent megtenni azért, hogy az útiterv rendelkezéseit mindkét fél tisztességesen életbe léptesse. Solana szerint a rendezésben mérföldkô lehet Bush elnök jövô heti találkozója Saronnal és Abbásszal.

Közben névtelenséget kérô izraeli és palesztin illetékesek, valamint az izraeli közszolgálati rádió közölték, hogy szerdáról csütörtökre halasztották Ariel Saron és Mahmúd Abbász szerdára tervezett találkozóját. Az izraeli rádió úgy tudja, hogy a halasztásra Abbász "sûrû programja" miatt került sor. A hírt hivatalosan még egyik oldalról sem erôsítették meg.

A krétai tanácskozáson az európai, az izraeli, a török és az arab politikusok között kedden számos kétoldalú megbeszélés folyt gazdasági és kereskedelmi kérdésekrôl. A tervek szerint 2010-re a mediterrán térség országai szabadkereskedelmi övezetet akarnak létrehozni.

Egy amerikai katona és két ismeretlen támadó vesztette életét, hét további katona pedig megsebesült kedden az iraki Fallúdzsa településnél egy tûzharcban, amelyben egy amerikai katonai helikopter is megsérült.

A támadók rakétagránátokkal és kézi fegyverekkel lôttek az amerikaiakra, akik Bradley típusú páncélozott jármûvekrôl géppuskával és kézi fegyverekkel viszonozták a tüzet. Két támadót megöltek, hatot pedig elfogtak — idézi az amerikai középsô parancsnokság közleményét az AP amerikai hírügynökség.

Egy amerikai katonai helikopter szállt le a tûzharc alatt, hogy kimentse a sebesülteket, de megsérült, amikor az egyik Brandley figyelmetlenségbôl nekiment, miközben tüzelôállásba próbált helyezkedni.

A sebesült katonákat egy közeli katonai segélyállomásra szállították.

Négy újabb halálos áldozata van Kínában az atípusos tüdôgyulladásnak (SARS), és kilenc újabb beteget jegyeztek fel közép-európai idô szerint hétfô hajnali négy órától kedd hajnali négy óráig.

A kínai egészségügyi minisztérium szerint az összes friss esemény a fôvárosban történt. Ezekkel már 321 halálos áldozata van a SARS-nak Kínában — Hongkongot nem számítva —, és 5322 a feljegyzett betegek száma — összegezte a Reuters.

Ismét elnapolták kedden a hágai Nemzetközi Törvényszéken Slobodan Milosevic, háborús bûncselekményekkel vádolt volt jugoszláv elnök perének tárgyalását, mert a vádlott belázasodott.

Az elnapolást a Reuters brit hírügynökség szerint a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûncselekmények kivizsgálására összeállított hágai ENSZ-törvényszék jelentette be.

A per tavaly februári kezdete óta ez már a nyolcadik megszakítás, amelynek okaként a vádlott egészségi állapotát jelölték meg. Milosevicnek eddig újra és újra magas volt a vérnyomása, illetve láza volt.

A tárgyalás minden megszakítása egyben a per meghosszabbításához is vezet. Elôrejelzések szerint aligha várható, hogy 2005 vége elôtt befejezôdik az eljárás.

Dél-Korea biztatónak ítéli Észak-Korea álláspontjának enyhülését a nukleáris programjáról való tárgyalásokkal kapcsolatban, és annak jeleit érzékeli, hogy Phenjan kész a megállapodásra — vélekedett Ro Mu Hjun dél-koreai elnök külpolitikai fôtanácsadója.

Ban Ki Mun a Reuters brit hírügynökségnek kedden adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a hírszerzés eddig nem tudta ellenôrizni azt a phenjani bejelentést, amely szerint elkezdték volna 8000 nukleáris fûtôelem újrafeldolgozását.

A dél-koreai diplomata szerint az észak-koreai gazdaság romokban hever, ezért számukra az egyetlen lehetséges megoldás tárgyalni a nemzetek közösségével. "Különbözô kommunikációs csatornákon olyan jelzést kaptunk az észak-koreai féltôl, amely arra utal: készen állnak megállapodást kötni a nukleáris kérdésekrôl" — mondta.

A phenjani külügyminisztérium a múlt hét végén jelentette be, hogy hajlandó a többoldalú tárgyalásokra az Egyesült Államokkal való kétoldalú megbeszélések után. Washington a multilaterális tárgyalásokat részesíti elônyben, amelyeken részt venne Japán, Dél-Korea, Kína, továbbá vélhetôen Oroszország és az Európai Unió.

Áprilisban már volt egy kínai-amerikai-észak-koreai találkozó Pekingben. A dél-koreai tanácsadó reményét fejezte ki, hogy e tárgyalásoknak lesz folytatása.

Tiltott területté kívánja nyilváníttatni a román vasút sínpályáit Miron Mitrea közlekedési miniszter. A tárca meggyôzôdése szerint a tilalom segítene abban, hogy csökkenjen az öngyilkosságok száma, illetve kevesebb vasúti sínt, talpfát, egyéb berendezést lopjanak el Romániában.

— Az állampolgároknak nincs mit keresniük a vasúti síneknél.

Rendszerint azért járkálnak az emberek a pályáknál, hogy elgázoltassák magukat a vonattal, vagy egyszerûen valamit el akarnak lopni — magyarázta a miniszter a tervezett rendelkezés értelmét.

Az elképzelések szerint a tilalom megszegôit pénzbírsággal, súlyosabb esetekben börtönbüntetéssel sújtanák.

A miniszter azt is tervezi, hogy a városokban, a pályaudvarok kivezetô szakaszán zajcsökkentô falakat emelnek majd a vasúti pályák mentén. Mint mondta, ezeknek a falaknak kettôs hasznuk lenne: egyrészt a lakosok nyugalmát védenék az elhaladó szerelvények zajának tompításával, másrészt a vonaton utazók komfortérzete növekedne, mivel a falak jótékonyan eltakarnák az utasok szeme elôl a külvárosi hátsó udvarok nem igazán szívderítô látványát.

Mihai Nicolaiciuc, a román vasutak vezérigazgatója messzemenôleg egyetért minisztere elképzeléseivel. Elmondta, hogy a zajcsökkentô falak felépítése hamarosan elkezdôdik, már tárgyalnak egy olasz céggel, amelytôl az összeszerelhetô falak blokkjait beszereznék. A beruházás költségeit 150 milliárd lejre becsülik.

A vezérigazgató nem titkolta, hogy egy komoly problémával számolni kell. A falnak olyan anyagból kell lennie, ami semmilyen más célra nem használható, mert ellenkezô esetben fennáll a veszély, hogy ellopják. Ebben az esetben pedig feltehetôen a tilalmi zóna területét kell majd növelni.

Tizennégyezernél több szórólapot és 1400 plakátot osztottak szét a Sepsiszentgyörgyi Fórum rendezôi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megválasztását Kezdeményezô Tanács nevében.

A meghívókat Kovászna, Hargita és Maros megyében terjesztették, négyszáz szórólapot a sepsiszentgyörgyi polgárok postaládájába dobtak. Csíkszeredában 150 plakátot és kétezer szórólapot, Székelyudvarhelyen 150 plakátot és 2500 szórólapot, Marosvásárhelyen pedig kétszáz plakátot és ezer szórólapot osztottak szét.

A május 31-én megrendezésre kerülô Sepsiszentgyörgyi Fórum az április 27-i, székelyudvarhelyi, illetve a március 14-i, kolozsvári fórumok folytatása.

Gazda Zoltán szervezô, a sepsiszentgyörgyi Reform Mozgalom elnöke a Mediafaxnak elmondta: a rendezvényen több mint ezer személyre számítanak az erdélyi megyékbôl. A résztvevôk az elôzô fórumokon készült filmfelvételeket nézhetnek meg a városi szakszervezeti mûvelôdési házban.

A Sepsiszentgyörgyi Fórum napirendjén szerepel a Kezdeményezô Tanács alapszabályzatának elfogadása, valamint a testület létszámának növelése. A fórumon részt vesz Tôkés László református püspök, az EMNT Kezdeményezô Tanácsának tiszteletbeli elnöke, Toró T. Tibor, a testület ügyvezetô elnöke, valamint a Reform Mozgalom vezetôi.

A Képviselôház plénumában napirendre került az 1995. évi 84. számú, újraközölt tanügyi törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvénytervezet cikkelyenkénti tárgyalása. A törvénytervezet, a kötelezô oktatás reformjának jegyében, két lényeges módosítást hoz: egyfelôl a kötelezô oktatásba való beiratkozási életkor alsó határának 6 éves korra való csökkentését, másfelôl a kötelezô oktatás tartamának 10 osztályra való meghosszabbítását.

A plénumban az RMDSZ álláspontját Asztalos Ferenc képviselô fogalmazta meg, kiemelve annak az egységes politikai akaratnak a meglétét, amely lehetôvé tette a jogi keret megteremtését. Hangsúlyozta, hogy a törvény szükséges, de nem elégséges, hiszen a klasszikus kompetenciák mellett — mind a pedagógusokban, mind a diákokban — ki kell alakítani azokat az alapképességeket, amelyek megteremtik az eredményes munka feltételeit. Ugyanakkor át kell értékelni, új alapokra kell helyezni a tanárképzés, illetve továbbképzés folyamatát, valamint összhangba kell hozni a tanári hivatás társadalmi szerepét annak fontosságával. A sikeres reform ugyanis, a pedagógustársadalom törvényszabta lehetôségekhez való viszonyulásától függ.

Beperelte Románia fôügyészét és a legfôbb ügyészséget a román Helsinki Bizottság nevû emberjogi szervezet (CH-APADOR), miután jogerôs törvényszéki döntés ellenére sem kapott tájékoztatást az ügyészségtôl az állampolgárok megfigyelésével kapcsolatban — írta kedden a román sajtó.

Az emberjogi szervezet azt szeretné egyebek között megtudni, hogy az elmúlt 12 évben a román nemzetbiztonsági törvény alapján az ügyészség engedélyével hány telefonbeszélgetést hallgattak le, hány személyrôl készítettek felvételt Romániában. Tudni szeretné továbbá, hogy mennyi ideig tartott az ügyészség által jóváhagyott leghosszabb megfigyelés, valamint a megfigyelt személyek közül hány állampolgárt állítottak bíróság elé, és hányan tettek panaszt közülük. A szervezet mindezeket az adatokat éves lebontásban kérte.

A CH-APADOR már tavaly kérte ezeket az adatokat, de akkor az ügyészség elutasította a kérést. Az emberjogi szervezet ezután bírósághoz fordult, s a bíróság kötelezte az ügyészséget az adatszolgáltatásra. A jogerôs bírósági döntés idén áprilisban született meg.

Miután a román ügyészség ezt követôen is megtagadta a kért adatok kiadását, az emberjogi szervezet beperelte az ügyészséget, azt kérve a bíróságtól, hogy állapítsa meg az állami intézmény által elkövetett jogsértést.

Az Evenimentul Zilei címû napilap emlékeztetett arra, hogy nemrég a román parlament emberjogi bizottsága számon kérte a román titkosszolgálattól, hogy mi szükség volt mintegy ezer ember telefonbeszélgetéseinek hivatalos felhatalmazással történô lehallgatására.

Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök és Méray Tibor, a párizsi Irodalmi Újság fôszerkesztôje voltak a védnökei annak a kerekasztal-megbeszélésnek, amelyet a múlt hét végén Budapesten, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Média-nacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció címmel rendezett. A konferencia moderátora Martin József, az Európai Újságíró Szövetség magyar tagozatának elnöke volt.

A Magyar Írószövetség székházában magyarul és angolul lezajlott rendezvényen Méray Tibor a nacionalizmus és az európai integráció kérdésérôl tartott nagy érdeklôdést kiváltó elôadást, Forgács Imre, a magyar miniszterelnöki hivatal Európai Integrációs Irodájának fôcsoportfônöke pedig az európai integrációra történô kormányzati felkészülésrôl számolt be.

David W. Harkness, a belfasti Queen’s egyetem professzora, aki a közelmúltban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen is elôadott, Nemzeti érdek és az ír integráció címmel tartott elôadásában vizsgálta az északír kérdéskört. Sükösd Miklós, a budapesti Közép-Európai Egyetem professzora az EU média-nyilvánosságáról, Miroslav Kusy, a pozsonyi Comenius Egyetem professzora pedig a szlovákiai kisebbségek és az európai integráció kérdésérôl beszélt.

Kiváló elôadónak bizonyult Gáspárik Attila, a bukaresti Audiovizuális Tanács elnökhelyettese, aki az OTV televízió-csatorna betiltásának körülményeirôl számolt be, illetve Pollacsek Róbert, a Salzburgi Egyetem docense, aki a nemzeti identitás és a globális erôvonalak új ezredbéli helyzetét vázolta.

Cora Motoc, a bukaresti Academia Caþavencu mellett mûködô Sajtóelemzô Ügynökség munkatársa arról a képrôl beszélt, amely 1997 és 2002 között a román sajtóban a kisebbségekrôl alakult ki. Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke az írott és az elektronikus sajtóban bekövetkezett változások következményeirôl, Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke az oroszhegyi és a zetelaki elítélt magyarok ügyének a magyar médiában történt reflektálásáról, Jósfay György, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének fôtitkára pedig Újságírói magatartás a keresztény etika tükrében címmel tartott elôadást.

Szilvássy József, a pozsonyi Új Szó napilap fôszerkesztôje a szlovákiai média és a nacionalizmus viszonyát, Lovász Attila, a pozsonyi Vasárnap fôszerkesztôje a nacionalista sajtó és a csúsztatások kérdéskörét, lapunk fômunkatársa, Tibori Szabó Zoltán pedig a kisebbségi sajtóban tetten érhetô nacionalizmust és sztereotípiákat vizsgálta.

Az eddigi EU-tapasztalat azt bizonyítja, hogy az integrációs folyamat során nem egyszerre oldódnak meg a társadalmi és gazdasági problémák. Az elzárkózó nemzeti politika híveinek ez lehetôséget nyújt arra, hogy a nehézségekre hivatkozzanak, amikor más nemzetek ellen uszító, a kisebbségeket, idegeneket kirekesztô politikai követeléseiket megfogalmazzák — mutatott rá Törzsök Erika, a konferenciát szervezô közalapítvány kuratóriumának elnöke.

Úgy vélte, a médiában megjelenô nacionalizmus és nacionalista elzárkózás nemcsak belpolitikai kérdés, hanem befolyásolja az országok nemzetközi megítélését is. A kirekesztô tendenciák hosszabb távon hatnak, ezért a csatlakozásra váró országok politikusainak fel kell készülniük az EU-csatlakozás pillanata után továbbra is ható, illetve megjelenô nemzeti-kizárólagos ideológiai formák valóságtartalmának elemzésére, a politikai döntéshozók és a közvélemény reális tájékoztatására.

A tanév vége, a képességvizsgák közeledtével az oktatási rendszer is egyre inkább a közérdeklôdés homlokterébe kerül. A tanfelügyelôség késett az oktatási ajánlatok kihirdetésével, mert az elmúlt héten még mindig nem volt végleges beiskolázási terv. A nagyobb oktatási intézmények pedig iskolanapokat rendeztek, nemcsak diákjaik szórakoztatására, hanem a tájékozódni kívánó tanulók, szülôk számára is.

A zilahi tanítóképzôben a kisiskolások voltak a díszvendégek, a kétnapos ünnepségen a sportvetélkedôk és a kulturális rendezvények uralták a terepet. A zilahi református kollégiumban inkább a tantárgyakhoz kötôdô, illetve az általános mûveltségi versenyek voltak túlsúlyban. A két iskola diákjai átjártak egy-egy érdekesebb elôadásra, sôt szerepeltek is egymás rendezvényein.

Közeleg a beiratkozási idôszak, és az elmúlt hét végén még teljesen bizonytalan volt a nyolcadik osztály utáni továbbtanulási lehetôségek kínálata. Ez azért történhetett meg, mert a minisztériumi utasításnak megfelelôen eredetileg 18 líceumi osztályt kellett volna felszámolni vagy átalakítani Szilágy megyében. Következett a harc, a lobbizás minél több osztály megtartásáért. Közel tíz napja Kolozsváron találkoztak a minisztérium és a környezô megyék tanfelügyelôségeinek képviselôi — ekkor véglegesítették volna a "beiskolázási keretterveket", de még mindig bizonytalan volt a felekezeti oktatás helyzete. A végleges tervet csak hétfôn hozta nyilvánosságra a tanfelügyelôség. A hétfôi és keddi egyeztetések után még változhat a felekezeti iskolák kerete, de már nem várhatók lényegi módosulások.

Faluvégi Zoltán fôtanfelügyelôhelyettes a Szabadság kérdéseire elmondta, hogy a legtöbb helyen létszámhiánnyal küszködnek az iskolák, de ez általános, nem csak a magyar oktatásra jellemzô jelenség. Ennek ellenére az általános iskolai oktatás kerete nem változik, nagyjából a tavalyihoz hasonló lehetôségeket nyújt a végzôs negyedikesek számára. A líceumi oktatásban viszont némi csökkentést alkalmaztak. A tavalyi 88 elméleti líceumi osztály helyett idén csak 81 indul. Az új iskolai rendszer szerint "vokacionális"-nak nevezett oktatási típusba tartoznak a sport, mûvészeti, illetve teológiai osztályok, esetünkben ez sem változott, viszont jelentôsen bôvült a szakmai oktatás kínálata. A magyar nyelven folyó oktatás számára ez azt jelenti, hogy az eddigi 12 helyett most csak 10 indul, és megmarad a teológiai osztály a református kollégiumban. Emellett két szakmai líceumi osztály indul — mindkettô Szilágysomlyón. A szakiskolai oktatás hat magyar osztályra bôvül, a mesterségekben a textilipari, a géplakatos és autószerelôi szakmák vezetnek.

A fôtanfelügyelô-helyettes szerint az elméleti osztályok csökkentése nem érinti lényegesen a magyar tannyelvû oktatást, mert ugyanakkor a tavalyi 28-ról 30-ra emelkedik az osztályok létszáma. — Egyébként sem az a cél, hogy érettségizett munkanélkülieket neveljünk, hanem olyan szakmai felkészültséget szeretnénk kínálni, amely biztos megélhetést jelentene a fiataloknak. Sajnos, az eddigi tapasztalat szerint a szakiskolák iránt nagyon alacsony az érdeklôdés. Az elmúlt években jónéhány meghirdetett osztály végül nem indulhatott, mert alig két-három diák iratkozott be. A magyar oktatásban eddig is mindenkinek jutott hely, akinek egyáltalán sikerült a képességvizsgája. A versenyhelyzet pedig csak emelheti az elméleti líceumok színvonalát — összegezte Faluvégi Zoltán.

A tegnapi értesüléseink alapján a zilahi református kollégiumban még nem végleges a helyzet. A tanfelügyelôség programjában a tavalyi három osztály helyett idén csak kettô indul: egy teológiai és egy matematika-informatika osztály. A hétfôi megbeszélések alapján végül a minisztérium minden tisztségviselôje aláírta a felekezeti oktatás tavalyi szintjének megtartását, tehát lehet, hogy a zilahi református kollégiumban is három osztályban indulhat ôsszel a tanítás (egy teológiai és két informatikai osztályban).

Józsa László

Négy nap dörgött az ágyú Vízakna és Déva között… — jár eszemben a Petôfi-vers, amit az iskolában tanultam valamikor régen. Fut az autó Nagyszeben felé, színûket vesztett szász települések között, és én morzsolgatom a szavakat: négy nap dörgött, négy nap dörgött… Már látszik a letérô is Kiscsûr, illetve Vízakna felé — nagyot fordít a sofôr a kormányon, és én még mindig azon tûnôdöm, hol is volt a vers a tankönyvben? Beugrik egy kép: egy színes ábrákkal tarkított tankönyv alsó felében fekete sorok. És tudni kellett kívülrôl. Istenem, még most is emlékszem, amint magolom: vízaknaésdévaközött. Most pedig, amikor jobb oldalt végleg elfut Nagyszeben városszéle, és íme, nekem is megadatik látni Vízaknát, megilletôdve állok. A dimbes-dombos, sós agyaggal bélelt tájon szinte látom, hogyan vonszolták Bem seregei az ágyukat.

Bal oldalt üdülôközpont romjai tûnnek fel, talán nem is romok még, csak a végletekig elhanyagolt épületsorok. Azt már tudom, hogy valamikor sóbányák mûködtek, és már a rómaiak idejében "sótelepülés" alakult itt ki, azt is hallottam, hogy ezek aztán lassan elkacskaringóztak a föld alatt, hogy végül elárvuljanak, és feltöltôdjenek vízzel. Kivétel nélkül mindegyiknek megpecsételôdött a sorsa: eltûntek a mélybe futó falépcsôk, a sóbányászat "emberszagú nyomai": jött a víz — hol innen, hol onnan —, átfolyt az aknákat elválasztó falakon. Egymást táplálva-duzzasztva született meg ily módon az összefüggô tórendszer, amely az Osztrák-Magyar Monarchiában csillant bele igazán a világba. Képeslapok tucatjai bizonyítják, milyen fürdôélet volt itt akkoriban. A világ minden sarkából jöttek ide, a Honvéd, a Fekete, a Thököly tavak partjára. Minden tó, illetve vízzel feltelt üreg mellett adatközlô tábla a sókoncentrációval, a víz gyógyhatásával. A hatvanas-hetvenes években a település fürdôvároskává nôtte ki magát, és Románia egyik legdivatosabb üdülôhelyévé vált. Képek, üdvözlôlapok tanúskodnak arról, milyen volt akkoriban itt a világ. Vendégek, villák, napernyôk, zsúfolt strand, turisták, autóbuszok, kirándulók, futkosó gyerekek, "szakszervezetesek".

Most, 2003 májusában siralmas látvány az üdülôtelep. A fôépület zöldre festett épülete félig rom, ablakain csorba az üveg. A villák zömébôl úgy állnak ki a gerendák, mintha égbe akarnának karcolni. Betört ablakok, lehangoló — volt — üdülôépületek. Itt-ott felújított villa, strand, turistareklámok. Gyenge eresztés. Hát már a szászföldön sem tudnak élni a lehetôségekkel az önkormányzatok? Hol a német hatás? Vannak itt még egyáltalán szászok?

***

— A közhiedelemmel ellentétben Vízaknát nem szászok alapították— mondja Szombatfalvi Török Ferenc, a Szeben megyei RMDSZ elnöke. — Az István-kori templomalap egyértelmûen bizonyítja, hogy Vízakna ôsrégi magyar település. Az egykori kápolna darabjait is meg lehet találni a jelenlegi református templom falában, ahol az ember — a többszázéves dombormûveket és freskómaradványokat figyelve — úgy érzi, hogy beszorult, berekedt a történelem. Ez az érzés különben nemcsak itt, hanem a környékbeli települések szász templomaiban is el szokott uralkodni rajtam, de az a tény, hogy ez a vízaknai templom mindig is magyar volt, itt, a szász tengerben mindig tûnôdésre késztet. Vízakna hírét a régi sóbányák, illetve az ezeket feltöltô vizek alapozták meg Európa szerte. De sokat nyom a latban az 1848-49-es szabadságharc egyik legnagyobb csatája is, amit Bem itt vívott meg — a Petôfi emléktábla még mindig hirdeti az óvodaépület falán, hogy itt lakott a költô azokban a napokban, amikor "négy nap dörgött az ágyú Vízakna és Déva között". Annál is inkább, hiszen az egyik tóba bedobált honvédholttestek még évtizedekig jöttek fel a felszínre… Egykori felvételeken tisztán látszik, amint az akkori orvos sajátos szerszámaival egy ilyen tetemet boncol — a szegény katonán ott a honvédruha, sóba fagyott arcán pedig az utolsó kiáltás nyoma. Sajnos ezek a katonaruhák elkerültek Vízaknáról, hiszen nem mindenki örült ezeknek a "leleteknek".

— Akkoriban mintegy ezerötszáz magyar lakos élt Vízaknán — mondja Szántó Sándor helybéli református lelkész. — A másfélezres magyarság egy gazdaságilag virágzó, többségben magyarok által lakott településnek voltak büszke polgárai. Ennek a nagy közösségnek már nyoma sincs. Száz évvel ezelôtt még 1300 református élt itt, két papjuk volt, két iskolát mûködtettek.

Hogy mi van jelenleg? A református egyháznak 340 egyháztagja van… Az óvodában kb. húszan vannak, az elemiben kilencen. Ötödiktôl csak román tagozat mûködik: ide jár gyerekeink egy része, a többiek — négyen — Szebenben tanulnak az itt még mûködô magyar tagozaton. Jó lenne ha a közvélemény felfigyelne arra, hogy amennyiben ôsztôl nem lesz elegendô gyerek a szebeni magyar kilencedik osztályban, akkor elkezdôdik egy olyan leépülési folyamat, amely az egész megye magyar nyelvû közoktatását negatívan érintheti. Igaz viszont az is, hogy a környék etnikai összetétele annyira megváltozott az utóbbi százötven évben, hogy meg kellene szokni, igazodni ehhez a tendenciához. Vízakna, ugye, magyar többségû település volt, ahol a magyarok mellett fôleg szászok éltek. Ma, az ötezer lakosú kisvárosban 410-en vallják magukat magyarnak, legfeljebb tizen szásznak…

***

A jóképû fiatal vállalkozó, Fekete Árpád biztosan áll a kamera elôtt a vízaknai sóstavak mellett. — 1998-ban koncesszionáltunk egy telket itt, és egy szállodát terveztünk ide. Fürdôközpont lesz ez, természetesen. A földszint már készen is van. Amikor készen áll a szálloda, szórakozótermet építünk, ahol biliárdasztalok lesznek, és persze más olyan berendezések, eszközök is, amelyek a turisták szórakoztatását hivatottak szolgálni. Tekepálya is lesz, és minden, ami kell… Hoztunk homokot, napernyôket, székeket… Szerintem van magyar jövô Vízaknán, csakhát ahhoz vállalkozni kell. Ha felépül ez a központ, és a turisták is olyan nagy számban fognak érkezni, mint ahogyan mi gondoljuk, lesz itt jövô… Kétségtelen: a turizmusban kell látni Vízakna jövôjét. Abban is volt mindig…

***

A Vízakna feletti dombon nagy istálló, tehénbôgés, sürgés-forgás. Messzirôl hallatszik a magyar szó — hozza ide!, a fejôgépet vigye ki!

A fiatal vállalkozó huszonévesforma; az úton felfelé már mondják kalauzaink, hogy mészáros volt Szebenben a fiú, de aztán belefogott az állattenyésztésbe.

— Néhány tehénnel indultam, most már negyven van az istállóban — mondja büszkén. — Mindent mi teremtünk elô: takarmányt, mindent. 30 hektár földünk van, azt mûveli a család. Persze a szülôk is besegítenek. Van fejôgépünk, így könnyebben megy a fejés. A tejet bevisszük Szebenbe, ott adjuk el. Hogy érdemes-e vállalkozni? A vállalkozások olyanok, mint maga az ország. Ahogyan halad az ország, úgy halad a vállalkozás is. Nem? — kérdi mosolyogva. — Ja, hogy meg lehet-e élni a negyven tehénbôl? Meg. Csakhát rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy a nyereség az nyereség legyen. Elképesztô, mennyi a munka az állatokkal! És hát mihez fognék máshoz? Városon már voltam, onnan hazajöttem. Hová menjek? Az az igazság, hogy még fejleszteni kell a vállalkozást ahhoz, hogy valóban beváljanak a hozzá fûzött remények. Akarok még venni földet is, legalább akkorát, amennyi van, és rövidesen építek még egy istállót, hogy bôvíthessem az állatállományt. Persze jó lenne, ha az állam is támogatna egy kicsit…

— Az az igazság, hogy mi egész nap dolgozunk, reggeltôl estig — mondja Tímea, a gazdafeleség.

— Húsvétkor még a templomba sem jutottunk el, annyi volt a munka… Nincs értéke ennek a munkának, nem becsülik meg… Gondoltunk arra is, hogy menjünk ki Magyarországra, de ha már ennyi tehenünk van, akkor maradunk…

Tímea karján egyévesforma gyerek. Nézi a teheneket, rikkant, amikor a farkak emelkednek, pofozódnak. — Szereti a kicsi a teheneket — érti el a fiatalasszony a tekintetemet.

— Van a negyven között kettô-három nagyon jámbor. Azokhoz szoktuk vinni "simogatózni".

***

Az ôsrégi magyar templomba komótosan érkeznek a dalárda tagjai. Ha hétre hívták ôket, akkor hétre jönnek, ha nyolcra, akkor nyolcra — morfondíroznak valamin, amint átbújnak a templomajtón. Mesélnek maguktól, nem is kell kérdezni ôket. Évtizedek óta létezik a dalárda, a tagjai nem hagyják magukat, dehogy hagyják, kicsit öreges már, de attól jók a szólamok, és hát vannak fiatalok is — mondják egymás szavába vágva. Aztán kiállnak az oltár elé, elôveszik énekeskönyvüket, és hosszas hangpróbálás után rázendítenek:

Mélyen meghajlok én színed elôtt, öntsd ki kegyelmedet öntsd ki elôbb…

Zúg a templom, remegnek a padok az erôs férfihangoktól. Életerô, konokság — mégazértis magyar-makacsság. Eleinte komikusnak tûnik a sokfelé húzó hangáradat, de aztán megnyugszik a hallgatóság. Itt-ott könny a szemekben. Hát igen. Vannak még magyarok Vízaknán is, a világ végén, Szeben szomszédságában.

***

Az Árvácska Gyermekotthon 2000-ben épült — mondja Szakács Etelka "árvamama". — 2001-ben költöztünk ide férjemmel, Sándorral, valamint a most tizennégy éves fiunkkal, Alberttel Barótról. Aztán megjött Veres László meg Veres Adriana Medgyesrôl, aztán pedig a többiek… Hogy mi lesz a gyerekekkel, ha megnônek? Hát reméljük, hogy ittmaradnak Vízaknán. Mesterséget tanulnak, és "folytatják majd a magyarságot"

Így, a vízaknai ifjúságot látva egy kicsit enged a szívem körül a szorítás.Talán nem is annyira kétségbeejtô a vízaknai magyarság helyzete. Ha a villákat, üdülôket úgy magánosítanák, hogy abból a magyar vállalkozók is hasznot húznának — minden más lenne talán. Akkor talán nemcsak annyit tudnának Magyarországon Vízaknáról, hogy "négy nap dörgött az ágyú".

Szabó Csaba

Szamosújváron az átlagosnál jobban törôdtek a múlt emlékeinek megôrzésével. Az örmény kisváros hagyományai arra kötelezik a helyi önkormányzatot, hogy nagyobb figyelmet fordítson a történelmi nevezetességek karbantartására. Sajnos, az utóbbi évek pénzügyi nehézségei miatt sok központi fekvésû épület tönkrement, hogy ne is beszéljünk a múltra emlékeztetô feliratok vagy alapkövek állapotáról. Az elmúlt napokban hozzáláttak a fôtér fontosabb és jellegzetesebb épületeinek felújításához. Miután jó néhány évvel ezelôtt rendbetették a kultúrház tetôszerkezetét, az idei tavaszon új köntösbe öltözik az egész épület. Jelenleg éppen meszelnek, de a közeljövôben a különbözô történelmi és mûvészeti stílusokat egybeolvasztó homlokzat dombormûveit is felújítják. Az elkövetkezô idôszakban a városatyák folytatják a fôtér fontosabb középületeinek korszerûsítését. Különösen a jelenlegi Ipariskola székhelye igényli az idénymunkát, hiszen a volt tanácsházát számos dombormû is díszíti, és ezek jelenleg siralmas állapotban vannak.

Erkedi Csaba

A városi vízmûvek KHT. értesíti a kolozsvári tömbházak adminisztrátorait, hogy a bekötô vízórákat májusban a következô program szerint olvassák le: Monostor, Nyárfasor, Hajnal negyed — május 29-én, csütörtökön 8–14 óra között.

Mãrãsti negyed (Tóköz, Bukaresti út, Dorobanþilor, Gyár utca, December 21. út, Cukorgyár utca, Napkelte/Rãsãritului utca, Kolozsi/Cojocnei utca, Dâmboviþei utca), Györgyfalvi negyed (Cipariu tér, Titulescu/Pata utca, Muncitorilor, Godeanu), a Munka/Muncii út, Bács község, Gruia negyed — május 30-án, pénteken 8–14 óra között.

Györgyfalvi negyed (H. Coandã, Detunata, Albac, Alex. Vaida Voievod, Brancuni, Alverna, Muscel utcák), Grigorescu negyed, Központi negyed (Széchenyi/M. Viteazu tér, Drãgãlina, Horea út, Splaiul independenþei) — május 31-én, szombaton 8–14 óra között.

Sebesség, lóerô, köbcenti, bôrcuccok... Ez jelenti az életet a motorosok számára. Az elmúlt hét végén három napig ezek a vitézek vették uralmukba a Tordai-hasadékot. A Transylvania Biker’s Motor Club hirdette meg a rendezvényt, ahová mindenkit szívesen láttak az egész országból, sôt a határainkon túlról is. Voltak magyarországi, ausztriai és németországi vendégek is. Aki eljött, az nem bánta meg.

A fekete bôrcuccban, szakadt farmerban, hosszú hajfürtökkel, jelvényekkel és fülbevalóval "felfegyverkezett" legények pénteken érkeztek a Tordai-hasadékba, ahol szombat délelôtt került sor a megmérettetésre. Péntek volt a sátorverés, az ismerkedések napja, az éjjeli hangulatot a Cash és a Cargo együttes biztosította. A vérpezsdítô zene nem kedvezett az aludni vágyóknak, így jobbára mindenki mulatott. A zenekarok fellépése után a nagyszebeni klub tagjainak hangversenye következett, ami abból állt, hogy tucatnyi csodaszép motor egymás mellé állítva, fülsiketítôen elkezdett "ordítani". Az éj nyugalmát, csendjét felverô "dallamok", a hasadékban lévôket mind a furcsa zaj köré csôdítették.

Szombat délig mindenki az éjszaka fáradalmait pihente ki. Az árnyékos fák lombjai alatt elbeszélgettem a Tordai-hasadék egyik vadôrével, Octavian Brãtilã alpinistával, turisztikai és ökológiai szervezetek tagjával, aki szerint ilyen csodálatos természetvédelmi környezetben több mint felelôtlenség ekkora zajártalommal járó rendezvényt szervezni. A hétvégi motoros találkozót valóságos katasztrófának tartotta, ökológiai bombának, amelyet a rezervátum területén robbantottak fel. Mint mondotta, az ilyen rendezvényeknek nagyon sok kellemetlen következménye lesz. A hangszennyezôdés, a több mint 150 decibel erejû zene, az üvöltözések három napon keresztül jelentôsen megzavarják az állatok életterét. A szakember azt is elmondta, hogy az elsô nap zsivaja miatt a barlangokból eltûntek a denevérek, illetve a madarak is más irányba távoztak.

A környezetvédelmi szervezet, amelynek ô is tagja, kérvényeket küldött szét, könyörgött az illetékes szerveknek, hogy állítsák le a rendezvényt, ám próbálkozásaik mind kudarcot vallottak. Annyit mégis sikerült elérniük, hogy a motorosok idén találkozhattak utoljára a Tordai-hasadékban, ugyanis jövôtôl betiltották a hasonló rendezvények itteni megszervezését.

Szombat délben újra beindult az élet a hasadék elôtti tisztásokon. Az emberek gyülekezni kezdtek a menedékház körül. A szombat mûsora sok kellemes meglepetést, kemény versenyt ígért a résztvevôk számára. A motoros sportok mellett volt kötélhúzás, hordólökés, favágás, súlyemelés, gyors sörivás, valamint motorszépségverseny.

A versenyek legügyesebbjei a nagyszebeni, marosvásárhelyi, tordai, nagyiklódi és az orsovai legények voltak. Nyereményük egy-egy póló, golyóstoll és némi édesség volt. Mint kiderült, a versenyzôk zöme az élményért jött a Tordai-hasadékba, és nem a jelképes értékû nyereményekért.

A szombati napot újabb buli zárta, hangulata a pénteki éjszakáéhoz hasonlított. Egy kis bunyó is kialakult, de ezt szerencsére helyi körben sikerült orvosolni, még a jelen lévô csendôrségnek sem kellett beavatkoznia. Megtudtam: a motorosok rendszerint jó barátok, és bármilyen nézeteltérés mindig a "családban" szokott maradni.

Ladányi Emese-Kinga

Körkérdésben próbáltuk felmérni, hogy Kolozsváron milyen a Kossuth Rádió mûsorainak hangminôsége. Az ötletet az a reklamáció adta, amelyet a Vasile Lupu utcából kaptunk, ahol egyáltalán nem lehet vételezni a magyar rádióadót.

A közvélemény-kutatás a lehetô legeltérôbb eredményeket produkálta. A továbbiakban csupán a megérdeklôdött címek utcáit és helyzetét soroljuk fel. Tyukodi utca (Gruia negyed) — néha jól fogható az adás, néha pedig nem, de erre nincs általános recept. Hasonlóképpen a Scorþarilorban. Minden bizonnyal a panellakások falanyagának rovására írható, hogy a mûsor csak egy meghatározott helyen fogható a Csillagvizsgáló utcában és a Mãrãsti negyedben. Igaz, panellakásokról van szó a Pata és a Gorunului utcában is, ahol a megkérdezettek lakásaiba szinte egyáltalán nem hatol be a Kossuth hangja. A Kerekdomb környéki Seninã utcába általában gyengén érkezik be az adás. A Györgyfalvi lakónegyedi Scãrisoara sétányon vasárnap erôsebb a vétel, Kisbácsban viszont tökéletes. A Jobbágy/Ariesului utcában a családi ház bizonyos sarkaiban hibátlanul hallgatható. A Kálvária környéki Pandurilor utcában a tömbházlakásokban is jó a vétel. A Fürdô utcában általában jó, de idônként, fôként a reggeli órákban, láthatatlan villanyhálózati gépek mûködése zavarja a rádiózást.

A Kossuth Rádió mûsora a mindenkori anyaország leghivatottabb hangja, a határokon túli magyarság sok-sok nemzedéke nôtt fel ezen az akkoriban még egyetlen köldökzsinóron, amikor a kommunista rezsim tûzzel-vassal tiltott és megnehezített mindenféle kapcsolattartást a már Nyugatnak számító Magyarországgal. Most, amikor egyre többet hallunk a határok ellégiesítésérôl, amikor a tömegkommunikációs forradalom napról napra újdonságokkal lepi meg a világot, anakronisztikusnak tûnik a Kossuth Rádió szándékos akadályoztatásáról beszélni. Pedig alighanem sok helységben (többek között Kolozsváron is) még érvényes a hatósági igyekezet. A mindenkori magyar kormány feladata, hogy olyan minôségû rádióadást (Kossuth, Petôfi, Bartók stb.) és tévéadást (MTV) biztosítson a határon túli magyar nemzetrészeknek, amelyeket sem az erre szakosodottak szándékos rosszindulatú ténykedése, sem a helyi jellegû mûszaki akadályok nem képesek elszabotálni.

Ördög I. Béla

Szombaton, május 31-én nagyszabású ünnepségre kerül sor Tordaszentlászló község életében — tájékoztatta kedden szerkesztôségünket Tamás Gebe András, a település RMDSZ-es polgármestere.

Az említett hétvégi napon, számolt be Tamás Gebe András, az anyaország határain kívül elsô ízben kerül sor a Szent László nevét viselô Kárpát-medencei települések képviselôinek VIII. találkozójára.

A találkozó május 31-én, szombaton reggel tíz órakor veszi kezdetét a tordaszentlászlói mûvelôdési ház udvarán. A megnyitón a Szent László királyról elnevezett Kárpát-medencei települések képviselôi mutatkoznak be, illetve rövid elôadást tartanak az általuk vezetett községekrôl, városokról.

Délben a tordaszentlászlói közmûvelôdési csoport tart elôadást, majd kopjafát állítanak a faluközben.

Ugyanakkor a külföldi vendégeknek megmutatják a község iskoláját, a könyvtárat. Ezenkívül a szent király nevét viselô hazai és közeli országokbeli települések képviselôi megtekintik a kalotaszegi tájházat és múzeumot, illetve Jósika-Mikes-Széchen kastélyt.

Az esti órákban a Szent László emlékhelyek megtekintésére kerül sor.

(k. o.)

Három éve garázdálkodó banda került rendôrkézre minôsített lopás alapos gyanújával. A banda tagjai a kolozsvári Varga Róbert (24), valamint a tordai Cãlin Lãcãtus (20), Daniel Aionesei (23), Rares Ciprian Pãun (23) és Viorel Lãcãtus (23). A munkanélküli fiatalokat hatrendbéli lopással vádolják, amelyek során 2001 áprilisa és 2003 februárja között több garázst fosztottak ki

Figyelmetlen gyalogos a kerekek alatt
Könnyebb sérülést szenvedett Vasile Rus, 23 esztendôs ormányi (Orman) lakos, aki május 26-án, hétfôn délután Szamosújvárott a Kolozsvári utcán nem a gyalogosoknak kijelölt helyen kelt át az úttesten. A 35 éves bánffyhunyadi Florin Durãu vezette, szabályosan közlekedô Volkswagen nem tudta elkerülni a balesetet.

Baleset Aranyosegerbegyen
Május 26-án, hétfôn baloldali kanyar során gázolta el Doru Gabriel Marinca (20) 1310-es Dacia típusú atójával a kerékpáron közlekedô Mihai Apahideant (32). A figyelmetlen biciklis a balesetben könnyebb sérülést szenvedett .

(póka)

Az Európai Egyetemek Konvencióján vesz részt Grazban május 29-31 között Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora. A rektor a European University Association vezetôségi tagjaként vesz részt a konferencián, amelyen a következô témákat vitatják meg: az egyetemek a globalizált világban; az egyetem — közösségi felelôsség; európai együttmûködés; a minôségbiztosítás európai dimenziója.

Mivel a kolozsvári tudományegyetem átveszi az Egyetemek Kontinentális Konferenciájának szervezését, amelyre október 23–26 között kerül sor, Margát a szervezôbizottság tagjai is elkísérik Grazba.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatta hétfôn George Emil Palade, Günter Blobel és Bhanu Pratap Jena egyetemi professzorokat.

A 91 éves George Emil Palade a San Diego-i California Egyetem professzora, aki 1974-ben orvosi Nobel-díjat kapott az élô sejt szerkezeti és mûködési rendszerének megismeréséért végzett munkájáért. Az 1946 óta Amerikában élô tudós máig az egyetlen román származású Nobel-díjas.

A német származású Günter Blobel Palade munkájának továbbvivôje, akit 1999-ben jutalmaztak orvosi Nobel-díjjal a sejt molekuláris alapjainak kutatásáért.

Bhanu Pratap Jena Indiában született 1955-ben, jelenleg a NanoBioTudományi Intézet igazgatója és a detroiti Wayne Egyetem tanára, a molekuláris biológia kutatója.

Hogy lehet egy olyan országot kormányozni, ahol 240 féle sajt van?

(De Gaulle)

Újabb nyomtatott kiadvánnyal bôvült a PONT pályázatfigyelô rendszer. A PONT.studinfo fiataloknak (fôként egyetemistáknak) készülô pályázatfigyelô hetilap. Az ösztöndíj-, konferencián vagy nyári táborokon való részvételi lehetôségeket, tanulmányírási versenyeket bemutató kiadványt a PONT szerkesztôsége hetente juttatja el a Temesvári Magyar Diákszervezet, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, Bukaresti Magyar Diákszövetség, Brassói Magyar Diákszövetség, Szatmárnémeti Magyar Diákszövetség, Jászvásári Magyar Diákszövetség, Nagyváradi Magyar Diákszövetség irodáiba, illetve az Országos Magyar Diákszövetség marosvásárhelyi központjába. Ezeken a helyeken bármely érdeklôdô fiatal ingyenesen tanulmányozhatja a leközölt információkat.

A PONT.studinfo a PONT.web honlapon is leközölt, magánszemélyekre vonatkozó pályázatokat tartalmazza. A nulladik, bevezetô lapszám 75 pályázatot tartalmaz, a heti pályázatok száma várhatóan eléri majd a 15–20-at.

A PONT csapata június folyamán kísérleti jelleggel mûködteti a programot. Amennyiben a kezdeti tapasztalatok bebizonyítják a projekt hasznosságát, úgy ôsztôl (októbertôl) a szerkesztôk több más ifjúsági iroda programba történô bekapcsolását is tervezik annak érdekében, hogy a PONT.studinfóban megjelenô információk minél szélesebb célcsoporthoz jussanak el. Több iroda is jelezte már érdeklôdését a kiadvány iránt.

A PONT.studinfo létrehozását a PONT-ot mûködtetô Impulzus XXI kezdeményezési csoport és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) között létrejött partnerség tette lehetôvé.

A PONT.studinfónak helyet adó ifjúsági irodák címlistája elérhetô a www.pontweb.ro honlapon.

PONT szerkesztôség

Idén július 15 — 20. között, Nyárádszeredán kerül megrendezésre a harmadik Erdélyi Gitártábor rock, dzsessz, blues, flamenco és basszusgitár szakokkal. A szervezôk szállást és napi három étkezést is biztosítanak. Az oktatók: Man Alexandru, György Zsolt, Varga András, György Imola és Szép-Tóth György. További információk és feliratkozás a gitartabor@yahoo.com címen.

A KMDSZ május 22–25. között rendezte meg a X. Kolozsvári Diáknapokat. A versenyekre 14 csapat iratkozott be, így a résztvevôk száma elérte a 400-at. A Diáknapok programpontjai 19 helyszínen folytak, a versenyzô csapatok 42 próbát álltak ki. Megközelítôleg 90 sportmérkôzést játszottak le (foci, kosárlabda, kézilabda, tenisz, asztalitenisz, strandröplabda). A gálaest vetélkedôin a No name, a Mi a baj? Semmi. Na jó, a Biobeton, valamint a Suvix csapatok vehettek részt. A nyertes csapat (Mi a baj? Semmi. Na jó.) nyereménye három láda sör volt.

A Diáknapok képzômûvészeti kiállítással kezdôdtek (a kép a kiállításon készült), és a Jungle-ben megtartott ingyenes bulival fejezôdtek be.

Jogos a kijelentés, hogy már mindent megfestettek, amikor megszülettünk. Érdemes-e alkotni, ha mindent kitaláltak már?

Az igenlô választ bizonyították a X. Kolozsvári Diáknapok keretén belül megszervezett AKIK (Alkotó Képzômûvészek Ifjúsági Klubja) kiállításon bemutatott mûvek. A fiatal mûvészek ráébresztettek bennünket egy újfajta keresésre, kíváncsiságra, a világra, az élet megérteni akarására. Számos bizonyítékát láttuk annak, hogy az alkotás kényszere mindennél erôsebb. Az alkotók mikro- és makrokozmoszát, arcképeket, jelrendszereket tártak elénk a ceruzával, ecsettel, szobrászvésôvel vagy fényképezôképpel varázsolt képversek. Több összefüggô képsor árulkodott mûvészi tehetségrôl, mély gondolatokról, alkotói módszerekrôl, értékekrôl. Az egyéni módon megvillantatott belsô világok sokszínûsége rányomta pecsétjét a tárlat hangulatára.

Összesen húsz fiatal állított ki; büszkeségünkre közülük hárman nem képzômûvészek, mégis színvonalas alkotásokat tudtak felmutatni: Emôdi Gyula Levente és Lôrincz Edina fotókat, valamint Tóth Szabolcs karikatúrákat. Az AKIKosok közül csak négy veterán állított ki: Borsos Lilla fotót, a tárlat szervezôje, Felházi Ágnes Judit festményt, Haszmann Réka és Debreczeni Botond grafikát. A többi tizenhárom elsô- és másodéves szakmabéli, Barta Csilla színes linómetszettel, Benkô Eszter, Bíró Zsuzsanna, Burján Gál Enikô, Lini Enikô, Szôcs Anna és Virginás Imola festménnyel, Orosz Anabella textilmunkával, Cosma Péter és Makkai István szoborral, Molnár Attila fotóval, valamint Piros Boróka Éva és Székedi Lilla grafikával járult hozzá a kiállítás színvonalához.

További jó munkát és eredményes alkotást kívánok!

Tosa Katalin egyetemi adjunktus

A szimbolikus értékû cselekedet sokat nyom a latban, ám hosszú távon nincs mit kezdeni vele, mert legtöbbször elfelejtôdik. Romániában a rendszerváltás után számos ilyen jelképes értékû gesztusnak lehettünk szemtanúi, amelyek egyediségüknél fogva képtelenek voltak hathatósan befolyásolni az események alakulását.

Fôleg a román–magyar viszony történéseit tarkították szimbolikus erejû gesztusok a kilencvenes években, amikor a múlt görcseit génjeiben hordozó román és magyar politikusok képtelenek voltak átlépni a Nyugat árgus szemei elôtt kifejtett bikkfanyelvû udvariasságokon. A román és magyar politikusok egyaránt európai módon igyekeztek kezelni a kérdést, mert egyik államnak sem volt mindegy a Nyugatról érkezett minôsítés kisebbségügyben, de a szemmel látható és minden szempontból tapasztalható elôrelépések ellenére sem történt meg az áttörés.

E kudarcot egyebek között az okozta, hogy a román pártok mind a mai napig sem fogalmazták meg a kisebbségek másságából fakadó, sajátos gondokat megoldani hivatott politikai programot. A szélsôségesen nacionalistáktól kezdve a Ceausescu-érát visszasíró, meggyôzôdéses kommunistákig mindenki ismeri és használja az általánosságokra szorítkozó, demokrácia és európaiság szavakkal teletûzdelt, lényegében semmitmondó szólamokat. Az örökös gondok mindig a konkrét megoldások körül merülnek fel akkor, amikor színt kell vallani arról, hogy komolyan gondolta az illetô párt vagy politikus a jól hangzó, demokrácia szellemében megfogalmazott mondanivalót, vagy csak blöffnek szánta.

Romániában eddig azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb román politikus — tisztelet a kivételnek — laza csevegésnek tekinti a kisebbségekrôl szóló értekezleteket, amelyeken a következmény nélküliség megnyugtató tudatában halmozzák az ígéreteket, szédítve a népet és talán önmagukat is.

Meglepô volt nemrég arról olvasni a sajtóban, hogy egy román párt a romániai magyarsághoz szóló programját ismertette. A 2002-ben bejegyzett fiatal, sikeres közgazdászokból alakult Románia Újjáépítéséért Szövetség (RÚSZ) — Uniunea pentru Reconstructia României — tagjainak politikai pályafutása egyelôre tiszavirág életû, többen közülük 2000 elôtt Emil Constantinescu tanácsadóiként dolgoztak, majd Mugur Isãrescu volt miniszterelnökkel, a 2000-es választások egyik elnökjelöltjével is közremûködtek. A párt több nagyvárosban rendelkezik helyi szervezettel, egyebek között Kolozsváron is.

Az RÚSZ magyarsághoz szóló programja több olyan pontot tartalmaz, amelyek az RMDSZ programjában is megtalálhatók. Az RÚSZ támogatja egyebek között az önálló magyar állami egyetem létrehozását, ami helyett esetleges megoldásként a Sapientia magánegyetem román állami költségvetésbôl történô támogatását is felvetette. Az RÚSZ hitelességének növelése érdekében magyar nemzetiségû tagokat is toborzott, akiknek nyíltan bevallott feladatuk minél több magyar szavazót megszerezni.

Román pártban magyarként politizálni nem jelent abszolút újdonságot minálunk, hiszen gondoljunk csak a román pártok székelyföldi jelöltjeire a helyhatósági választásokon. Az RÚSZ esetében a helyzet rendkívüliségét az képezi, hogy míg Székelyföldön a román pártok minden komolyabb sajátos kisebbségi kérdés megoldására irányuló kötelezettség nélkül indítják jelöltjeiket, addig az RÚSZ konkrétan síkra tervez szállni a romániai magyarság jogaiért.

Az RÚSZ kezdeményezése dicséretes, de a tagjaik között található magyar politikusok csak addig lehetnek hitelesek a magyar választók szemében, amíg nem próbálják ôket a nemzetállam politikájának keretei közé szorítani, és az opportunizmus felé taszítani ôket. Kár lenne, ha egy újabb szimbolikus értékû gesztust tudtunk volna le.

Borbély Tamás
borbelytamas@freemail.hu

Reggel 8 óra elôtt tíz perccel érkezünk ki az állomásra, eléggé álmos szemekkel indulunk a második alkalommal megrendezésre kerülô mérai napokra. A menetrendet böngészve számolom ki, hogy lekéstük a vonatot. Egy kis tájékozódás után tudom meg, hogy csak a menetrendet írták ki rosszul, elérjük a Váradra tartó vonatot. Kilenckor leszállunk a mérai állomáson. Besétálunk a falu központjába, majd felkeressük az ismerôs családot. Már várnak. Alig foglalunk helyet, máris tálalják a reggelit.

Szusszanásnyi idônk sincs, kezdôdik a napi program. A Mérai Református Egyházközség lelkipásztora tartja a reggeli istentiszteletet. Az idôsebb és fiatalabb nôk nagy része helybeli népviseletben érkezik. A szemem szinte fel se tudja fogni a többezer gyönggyel, hímzéssel díszített gyönyörûszép ruhákat. A pap beszédét halljuk az igehirdetés után, amivel mára készült. Egy idô után észreveszem, hogy a tiszteletes úr beszédében inkább a mennyiség, mintsem a minôség számít. Ezért a sok önismételgetés közben kezd unalmassá válni a szertartás. Mielôtt az álmosság teljesen a hatalmába kerítene, örvendezve hallom, hogy bejelentik a Mérai Egyházi Kórust. A tiszteletes asszony intésére belekezdenek az éneklésbe, ami nagyon szépen hangzik.

A templomi mûsor után Günther Schmidt németországi gazdasági szakértô Gazdálkodás az Európai Unióban — Milyen feladatok elôtt áll Méra? címmel tart elôadást. Ezen mi nem veszünk részt, helyette a falu központjában lévô Tájházat nézzük meg. Ezek után pazar ebéddel és süteménnyel fogadnak. Ebéd után a jólesô alvás helyett indulunk a két órától kezdôdô ünnepi mûsorra, amelyet a Jagamas János Mûvelôdési Ház nagytermében rendeznek. A Mérai Általános Iskola tanulói adnak elô gyönyörû balladákat, népdalokat. Természetesen a szívet dobogtató néptánc sem maradhat el. Ezek után a Mérai Hagyományôrzô Tánc-csoport gyermek- és felnôtt táncosai szórakoztatják a közönséget.

Míg a táncoslábú fiatalok megpihennek, addig a Gazdaasszonyverseny nyerteseit díjazzák, ahol a díjakat a finomabbnál finomabb süteményekkel lehetett kiérdemelni. Az eredményhirdetés után színpadra lép a Szikra együttes, amely Kolozsváron tanuló egyetemistákból áll. Kalandos megérkezésük és mûszaki gondjaik ellenére felvidítják az amúgy is jókedvû tömeget vallási énekeikkel.

A rendezvénysorozat a "nagyok táncával", majd a Diakónia Keresztény Alapítvány igazgatójának beszédével zárul. Ígéretet kaptunk, hogy egy év múlva ugyanitt találkozunk a III. Mérai Napokon. A méraiaknak sikerült egy feledhetetlen, szívhez szóló ünnepséget rendezniük mind maguknak, mind az idelátogató vendégeknek annak ellenére, hogy a szervezés kívánnivalót hagy maga után. Mi elfogyasztjuk vacsoránkat, majd egy ilyen fárasztó, de kellemes nap után Kolozsvár felé vesszük az irányt.

Kakasy Botond

Ahogy elindulsz Budapesten az Andrássy úton felfelé, és a 60. szám felé közeledsz, mintha megcsapná a füledet egy szomorú, idegtépô, monotonul ijesztô zene. Közelebb mész a frissen meszelt, furcsa homlokzatú épülethez. És akkor hirtelen megpillantod a szipogó öregeket, akik most jönnek ki a házból. Pedig nem folyik bent már sem szellemi, sem fizikai tortúra, sôt, emberek fizetnek a belépésért (már akinek nincs magyar igazolványa). Ez, kérem, a Terror Háza, egy ötletes, hatásos emlékeztetô azokra a korokra, amikor Magyarországot idegen uralmak és ideológiák tartották béklyóban.

A múzeum két emeleten és egy pincében mutatja be a nyilas és a kommunista rémuralmak eszközeit, áldozatait és hatását. A nyilas korszak természetesen kevesebb hangsúlyt kapott, de a képek annál durvábbak, már az elsô terembôl kirohanhatnak egyesek, amikor buldózerrel takarítják a tetemeket egy korabeli filmhíradóban. A durva hang- és képanyag mellett egy-két, erdélyieknek jól csengô szöveg is meghallgatható a telefonból, például Horthy beszéde a visszacsatolt Kolozsváron.

Annál hosszabb a kommunizmust bemutató részleg. Volt is mibôl válogatni, hiszen temérdek dokumentum maradt fenn (még román szövegû Lenin-dombormûvet is találtunk). Amúgy az egészet valami lenyûgözô ötletességgel állították össze. A gulág-szobában például a szônyeg egy hatalmas Észak-Ázsia-térkép, a megfelelô városokból pedig állványok nyúlnak ki, olyan nyalánkságokkal, mint munkaszolgálatos pléhcsuprok. A parasztságot megnyomorító rendeletek szobáját pedig "1 kg disznózsír" feliratú viasztéglákkal kövezték ki, a hatás nem marad el. Néhol még a nosztalgia szele is kellemesen csapná meg az embert (a gyerekkor üdítôi, édességei), ha nem keveredne bele annyi halotti jajszó a savas kamrából vagy éppen a húsdarálóból…

Az átváltozás-szoba is érdekes, megtudjuk belôle e szomorú sorsú épület történetét. Az egyik legszebb európai sugárút jellegzetes palotája elôször a nyilaskeresztes párt, aztán az ÁVO (Államvédelmi Osztagok) "lakhelye" volt, amíg ki nem nôtték. Az alagsorban válnak valósággá a legdurvább álmaink: megszemlélhetjük a rekonstruált szobákat, ahol az ellenállókat tömték vízzel, amíg szétpukkantak, vagy éppen élve rohasztották meg a húsukat. És akkor egy hatalmas fal, körbe telis-tele az áldozatok neveivel. Itt érthetô, miért e sok ember, aki sírásra görbült szájjal hagyta el a múzeumot. Én még azokat tudom sajnálni, akik szüleinek neve és fényképe ott látható a gyilkosok folyosóján kibiggyesztve.

Természetesen helyet kapott még ’56, a hitelességet korhû videofelvételek illusztrálják mindenhol, a már említett hanganyagot is archív telefonkészülékekbôl hallhatjuk, egy teremben szavazni is lehet, Kádárra, persze. Csoda ötletes az egész, de ez csak késôbb tûnik fel, amikor az ember már kiheveri a "nosztalgikus" képsorokat.

Mindenkinek érdemes lenne megnézni, fôleg azoknak ajánlom, akiknek van arcuk most így felsírni: "be jó volt Csau/Kádár alatt, volt gyógyszer, lakás, étel stb." Kérem, lehet, hogy volt ez meg az, narancssor és kenyérjegy, de ami annak az épületnek az alagsorában volt, az elveheti egyesek étvágyát. Ez a múzeum nem szórakozás, hanem tanulság kellene hogy legyen az elkövetkezô korok számára, azoknak, akik egy gondolatot akarnának milliókba sulykolni.

Jakab-Benke Nándor

28 fok árnyékban. Hiányzik karácsony. A hidegével, a havával, az ajándékaival és a finomságaival. Hogy a mára betervezett nyálcsorgatás teljes legyen, ebéddel kezdtem a napot, így kora délután eléggé fantázia-csiklandozónak minôsült ama tettem, amikor a szaloncukorról akartam valamit böngészni.

És megtudtam: szaloncukor avagy Túró Rudi — egyre megy. Távol-külföldön nemigen ismert, általában csak a magyar boltokban találod meg mint kínált portéka, s csak a magyarföldhöz közeli területeken ismert ez az ínyencség.

Mindezekre persze nem saját tapasztalatból jöttem rá. Ugyan már, kinek jár az a fejében valamelyik (fôleg nyári) kiruccanásakor, hogy arról érdeklôdjön, az adott országban milyenek a karácsonyi szokások?! Szólok, vannak, akik megtették. A HIX TIPP levelezôlistán néhány évvel ezelôtt felmerült a szaloncukor globális ismertségének kérdése. Az ez által elindított komoly kutatás eredménye a http://www.geocities.com/szaloncukor/p_main.html honlapon található, ahol személyes bejelentkezésekbôl megtudhatjuk, milyen országokban ismerik az édességet, hol vannak mind valós, mind internetes szaloncukor-lelôhelyek, hogyan készíthetjük el magunk, milyen, a témába illô könyveket vásárolhatunk, honnan is származik.

Lôrincz Edina

Mivel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsváron még gyermekcipôben jár, és még nem sikerült laborokat biztosítani a környezetföldrajz szak elsôévesei számára, kénytelenek voltunk majdnem egy hetet a csíkszeredai Sapientia Egyetem épületében tölteni. Itt egy helyen található a bentlakás, elôadótermek, laboratóriumok, menza. Minket is ott szállásoltak el. Ezen belül is a biokémia és állattani laborokat vettük többé-kevésbé igénybe. Sikerült kimutatni Majdlik Kornélia tanárnô vezetésével, hogy a C-vitamin tablettában van a legtöbb C-vitamin, még a vöröshagymában is sok van, sôt, a tavalyi almában már egyáltalán nincs C-vitamin. A kísérleti eredmények számítógépes feldolgozásába is betekinthettünk.

Kulturális igényünket kielégíthettük a csíki színtársulat produkciójával. A Dzsungel Könyvét adták elô, zenés vígjáték formában. A gyerekek körében is nagy sikerük volt, az egyik kis naiv hangosan rákérdezett az egymásnak puszit adó szereplôkrôl, hogy azok mit csinálnak. Néhányan megnéztük a Csíki Székely Múzeumot a Mikó-várban. Ennek volt ásványtani és állattani részlege is, ami a szakunkhoz egy kicsit közelebb állt. S még akinek a sörözésen, sportoláson meg tévénézésen kívül maradt szabadideje, a fôtéren üldögélve csodálhatta a többé-kevésbé odaillô környezetet. Két évfolyamtársam is ezen a héten ünnepelte a születésnapját. Egyikük kapott egy hûtômágnest ajándékba, amelyen a következôt írta: Mentsd meg a Földet, mert ez az egyetlen hely, ahol csokit lehet venni! Jó jelmondat lehetne ez a szakunk számára.

Gál Júlia

Mivel a múlt hetekbeli Interaktív Verselô-szemle oly nagy sikernek örvendett, máris itt van egy újabb csokor az e-versekbôl. Csak emlékeztetnék: a versenyt a Transindex hirdette meg, a képlet zsír egyszerû: egy ember egyszerre két sort szúrhat be, így lesz négy darab négysoros szakaszból egy vers, aminek az utolsó sora egyben a következô vers címe és elsô sora is. Tadaa! A sorok után zárójelben megadott név a felhasználóé, aki az illetô sort szerezte. A többi verset a verselo.transindex.ro címen találjátok meg, és voálá, egy újabb adag. Próbáljátok ki.

Mit szív ma: Assos, Kent?
Vagy csak a fogát, madám? (Bishibosh)
hozzá fügét szopogatok, s (lapte)
olajbogyót ad a Szaddám! (lapte)
Szaddám halott, a tegnap szökött s nem élte túl, (Golyoo)
a tetôrôl s beton. (Golyoo)
Hogy a macska beleszagoljon a fülébe (attila)
— szúrta közbe szabadon Etele, (lapte)
Sicc! A betonon Szaddám dermedt halom csupán, (lapte)
s a vér átváltozik, egy, kettô, három, olajmezôk s Kolozsvár. (Golyoo)
Mester, nézz vissza reánk, please... please... fuck off, válaszol s (Golyoo)
golyó-tépetten, víz-vért hörögve, sután. (lapte)
Mi lesz a nôiddel, öreg Szaddám? (Bishibosh)
Elviszi ôket bús komám!!! (elek)
Elviszi ôket bús komám!!! (elek)
S hejde, elviszi ôket bús komám!!! (lapte)
Ne hagyd el, fiam, a karavánt!
De kerüljed mindig a talibánt (Fredi)
És ne okozz nekem galibát (Fredi)
Mert ha elkeveredsz (Francesca)
S ha ez így megy tovább, újra (Fredi)
nem jutunk a Parnasszusra ! (Fredi)
Most mondd ez mind egy szuszra! (Bishibosh)
De ha mégsem bírod, végy egy nagy levegôt (Francesca)
A Transindex nem mûködött, (Fredi)
egy félórát is küszködött. (Fredi)
De megjavult még épp idôben, (Francesca)
Hogy ezt a sort elérjem. (Francesca)
Örvendek neked, Francseszka! (Bishibosh)
De most írjuk tovább ezt a... (Bishibosh)
remekbe szabott verset (Fredi)
Egyetek murkot! de nyerset! (Fredi)
A szökött múzsa kint álnokul vigyorog
Petôfi Sandor a sírjába’ forog. (Bishibosh)
Petôfi Sandor a sírjába’ forog. (Bishibosh)
A talajtani tanszék méri az eróziót (atlantikus)
a szikla oldalán, s bambán azon mereng (lapte)
hogy a keselyûhad mind-mind lennebb kereng. (lapte)
Pióca, mi épp piranhát mar merev-habosra! (pete´sworks)
— az egyik aspiránsban látomás dereng. (lapte)
Forgatókönyv horrorfilmhez ? (Fredi)
Tetszik, vagy sem, rálegyintesz (Fredi)
Aztán csendesen továbblépdelsz (Francesca)
És nem szólsz semmit az egészhez. (Francesca)
Megiszol egy eszpresszót (Fredi)
s magadba fojtsz minden szót (Fredi)
De a múzsát mégsem hagynád (Francesca)
Sóhajtasz egyet, és tovább írod... (Francesca)

A KMDSZ 2003. december 5–6-án szervezi meg a VI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát. A rendezvény fôvédnöke dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki a KMDSZ vezetô tanácsának felkérésére vállalta el a feladatot. A fôvédnök ígérete szerint jelen lesz a rendezvényen, minden valószínûség szerint elôadást is tart majd.

Transfórum rovatunkban olvasóink kérdéseire válaszolnak a felkért személyiségek. Az alábbiakban Szilágyi Zsolt Bihar megyei RMDSZ-es képviselônek, a Reform Mozgalom elnökének válaszait olvashatják.

bognyeso, Csíkszereda:

Szilágyi úrtól szeretném megtudni, hogyan egyeztethetô össze a képviselôi státus és a Reform Mozgalom elnöki megbizatása? Lehet-e itt és ott is lenni?

A kérdés ugyanaz, mintha azt kérdezné, lehet-e valaki egyidôben erdélyi és magyar.

Bang Boom Bang, Dreamland:

1. Mi volt az oka annak, hogy kilépett a Szabadelvû Körbôl?

A Szabadelvû Kör egy idô után megszüntette a lehetôségét annak, hogy a Reform Tömörülésnek és a Szabadelvû Körnek is tagja legyek. Választottam.

2. Egyesek szerint Ön azért lett a mozgalom elnöke, mert Ön a gyenge láncszem, akit valamilyen módon meg kellett tartani. Hogyan kommentálja mindezt?

Érdekes, eddig úgy tudtam, hogy azért lettem Reform Mozgalom-elnök, mert mind Toró T. Tibor, mind pedig a székelyföldiek támogattak.

3. Ha össze kellene állítani az utóbbi, mondjuk, két év romániai magyar botrány-kronológiáját, mi az, amit semmiképpen nem hagyna ki?

A neptuni titkos tárgyalás, illetve a folyamat, amit elindított, valamint a szatmári "RMDSZ-kongresszus" mindenképpen szerepelne benne.

4. Ön szerint mit jelent liberálisnak lenni?

Az egyén és a közösség szabadsága egy. Az egyén akkor lehet szabad, ha a közösség, amelyben él, szabad. És fordítva.

5. Nem gondolja-e úgy, hogy mozgalmat szervezni topmenedzserre van szükség, ami eddig történt viszont, szinte kizárólag szócséplés?

Ha segíteni akar, szívesen látjuk.

Sanyi úr, Kolozsvár:

Képviselô úr! 1. Kérem, soroljon fel három olyan eszközt, amelyek segítségével egy párt/alakulat sikeresebben politizálhat a parlamenten kívül, mint a törvényhozás tagjaként

A sikert én eredményekben mérem, engedje meg, hogy itt meg is álljak a válaszadással.

2. Melyik az a könyv, zene CD, illetve film, amit magával vinne egy lakatlan szigetre? — egye fene, ezt is megkockáztatom: na, és melyik hollywoodi színésznôt?

Bár nem színésznô és nem hollywoodi, de a feleségemet szívesen elvinném. Ô énektanárnô, úgyhogy zene, CD nem is kellene. A lakatlan szigeten az élet pedig amúgy is olyan, mint egy film.

3. Mennyi ideig lenne hajlandó Godot-ra várni?

Életünk végéig Godot-ra várunk.

Dexter, Kolozsvár

Hány százalékos Reform szavazataránnyal lenne megelégedve?

(Hány %-os?) Általános, titkos, egyenlô belsô választásokkal lennék elégedett.

jetta, undeva in ajropa mare

1. Hogyan képzeli a Reform Mozgalom jövôbeli tevékenységet? Kérem, ne a retorika szintjén, hanem, úgymond, a realitások, az empirizmus szintjén válaszoljon. Tervezi az RM külön politikai alakulatként való indulását, akár az önkormányzati, akár a parlamenti választásokon? És ehhez kapcsolódóan: tervezik-e az önálló politikai pártként való bejegyeztetésüket? Vagy ez mar túl meredek lenne?

Nem könnyû az Ön által támasztott igény: "úgymond, a realitások, az empirizmus szintjén" válaszolni, de megpróbálom: a külön pártbejegyzést nem tervezzük. De nem lenne túl meredek. Egyre többen kérik ezt.

2. Hogyan alakulnak az erôviszonyok az RM-n belül a mozgalom partiumi-bánsági, illetve a székelyföldi képviselôi között? Lát-e valamiféle analógiát az RMDSZ-en belül egykori radikálisabb önmaguk, és az RM-n belül markánsabb és (az RMDSZ-szel szemben) elzárkózóbb álláspontot megfogalmazó székelyföldi képviselôk közt? (Mármint azonkívül, hogy az RMDSZ rugalmatlan vezetôsége csak deklaratíve tûri meg a másként gondolkodást, más véleményt, míg az RM ugyebár ...stb.)

A székelyföldi szempontnak helye volt, van és lesz a reformon belül. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az ô szempontját nem lehet kizárólagosan a többi fölé emelni. Az ellentét mondvacsinált, bizonyítja, hogy az autonómiaprogram képviselôi a parlamenti frakcióban legtöbbször a Bánságból, Partiumból kerültek ki (Borbély Imre, Csapó József). Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményezô Testületében lévô képviselôk (Toró T. Tibor, Pécsi Ferenc, Vekov Károly, Kovács Zoltán, Szilágyi Zsolt) között sincs túl sok székelyföldi... Különös, de így van.

Pista, Pécska:

1. Szokott-e megbeszéléseket folytatni Markó Bélával és szûk köre tagjaival? Milyen rendszerességgel? Ki keresi többször a másikat?

Nagyon ritkán folytatunk megbeszéléseket Markó Bélával. A párbeszédre való meghívót eddig mindig elfogadtuk. Nem történt meg túl gyakran. Legutóbb tavaly év végén találkoztunk. A szatmári "RMDSZ-kongresszusról" beszéltünk kemény egy óra erejéig. Javasoltuk: Tôkés Lászlót ne szorítsák ki, ne távolítsák el, a választások pedig legyenek listás, általános jellegûek. A tiszteletbeli elnökséget megszüntették, a választás egyéni rendszerû és párttagkönyvhöz kötött volt (a csúcsvezetés tiltakozik az egyéni választási rendszer bevezetése ellen Romániában, de saját ellenzéke ellen ezt alkalmazza). Talán ennyit a Markó–Reform párbeszéd hatékonyságáról.

2. Ön szerint hogyan fog alakulni a politikai preferenciája a romániai magyarságnak a 2004-es helyhatósági választásokig?

A választásokig a romániai magyar politika preferenciáját közvélemény-kutatásokkal lehet mérni, meg kell kérdezni az RMDSZ-csúcsvezetést: készített-e közvélemény-kutatást Erdélyben, milyen rendszerességgel, és az eredményt miért nem hozza nyilvánosságra?

3. Megvárják-e Markó Béláék a kompromisszum-kereséssel a helyhatósági választásokat?

Úgy tûnik, nem, a kiszorítás-megosztás politikája folytatódik: ez évben 13 év után elôször az erdélyi diákságot ellentábor rendezésével próbálják Tusnádról átcsábítani. Nem fog sikerülni.

4. Lehetséges-e alkut kötni Markó Béláékkal?

Ezt tôlük kell megkérdezni. A kompromisszumot viszont ne tévesszük össze az alkuval, vannak a politikában is olyan dolgok, amelyekrôl nem lehet alkudni, és vannak persze olyan személyek is, akiknek minden eladó...

5. Kell-e alkut kötni Markó Béláékkal?

Többen azt mondják, nem. Sokan azt: igen. Szerintem mindkettônek megvan a logikája. Kompromisszum elképzelhetô, megalkuvás nem.

6. Mi az alku tétje, és mi lenne az ára itt és ott?

"Nem szabad elôre megmondanunk a lúd árát, ha a piacra készülünk".

flavius98, Gyergyóvidéke:

Tisztelt Képviselô Úr! Kérem, fogalmazza meg, mit jelent önnek erdélyinek lenni, mi az a többlet, amit erdélyi magyarsága ad a gyakorlati életben, mint fiatal értelmiségi (szemben az anyaország, vagy a világ más tájain élô magyarokkal), és mit üzen azoknak (elsôsorban a fiataloknak), akik az erdélyi magyarságot megbélyegzésnek, haszontalan, sôt terhes ballasztnak élik meg. Köszönöm!

Az erdélyiség akkor jelent többletet, ha meg tudjuk élni. Ha nyitott szemmel járunk, és ha meg akarjuk élni ezt a minôséget. Erdélyben élni nem több, nem kevesebb, mint máshol élni. Ehhez a földhöz tartozni, az itteni embereket ismerni nekünk többletet jelent, talán többet, mint annak, akit ide telepítettek. Erdélyinek lenni annyit jelent, mint ismerni az itt lakó emberek gondjait, a templomainkat, a hegyeinket, a történelmünket. Erdélyinek lenni annyit jelent: tenni valamit Erdélyért. Sajnálatosnak, szomorúnak tartom, hogy vannak sorstársaink, akik úgy érzik, ha megtagadják gyökereiket, jobb lesz nekik. Higgye el: embertôl függ.

tango, Udvarhely:

Tisztelt Képviselô úr! Kérem, válaszoljon ôszintén a kérdéseimre. 1. Ön a Partiumi Egyetem kurátora. Milyen felsôfokú végzettsége van? Természetesen a licenccel rendelkezô diplomájára(ira) vagyok kíváncsi, és hány év alatt végezte el?

Az ELTE Politikatudományok Karán szereztem politológusi diplomát. Bihari képviselôként bukaresti parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetôvé, hogy ugyanúgy öt év alatt végezzek, mint azok, akik Budapesten laknak. Tanulmányaimhoz ösztöndíjat nem kértem. Az amerikai kulturális intézettôl egy angol nyelvkurzusról, a honvédelmi kollégium elvégzésérôl, illetve a strasbourgi emberjogi intézet nyári kurzusáról van még diplomám. Ösztöndíjasként Londonban, az Amerikai Egyesült Államokban, Portugáliában és Németországban tanultam még, de ezek fôleg rövidebb idôszakra vonatkoznak, és nem mindenhol adnak diplomát.

2. Milyen terv, projekt fûzôdik a nevéhez (konkrétan), amit az RMDSZ-en belül, az elmúlt több mint tíz évben nem tudott megvalósítani?

Az RMDSZ belsô demokráciájának megteremtése volt a legnagyobb terv, amivel próbálkoztunk. Be kell látnunk, nem sikerült.

3. Hány törvényjavaslat és felszólalás fûzôdik a nevéhez a Parlamentben 13 év alatt?

Nem vagyok "számolós" képviselô, de ha egy e-mail címet küld, szívesen elküldöm Önnek a legutóbbi két év törvénykezdeményezéseit, felszólalásait, interpellációit. Több tucat oldal lesz.

4. Nem gondolja, hogy nagyobb hitele volna a Dîmbovita-parti Parlamenten kívülrôl bírálni? Itt, ha lehet, ne a VÁLASZTÓK akaratára hivatkozzon, mert akkor ellentmondana az önök (itt és most és mást) köreinek, akik szerint a romániai magyar választók birkák, akik minden tulipánosat megszavaznak.

Ez a kérdés egy kicsit zavarosra sikeredett, talán legközelebb sikerül tisztábban feltenni. A második rész érthetôbb, a romániai magyar szavazók kellôképpen érettek ahhoz, hogy válasszanak, ne csak szavazzanak. Ezért akartuk, hogy a belsô választáson minden magyar vehessen részt, ne csak az RMDSZ párttagsága. Sajnos a csúcsvezetés nem akarta a döntést "kivinni" az emberek közé.

5. Hogyan tud majd együtt dolgozni Boros Zoltánnal, akit az RT-sek néhány évvel ezelôtt fiatalítás jelszóval ki akartak csinálni?

Boros Zoltánnal, amióta ismerem, jó a kapcsolatunk, nincs tudomásom arról, hogy a reformosok valaha is bárkit is "ki akartak volna csinálni".

6. Mi a véleménye az erkölcsrôl? Család, hûség...

Erkölcs: fontos a magán-, de a közéletben is. Biztos családi háttér a politikusnak fél siker. Megvan a szerepe a hûségnek mind a család, mind pedig közösségünk életében.

Saman, Erdély:

Tisztelt Képviselô Úr! 1. Szerintem a Reform Mozgalom inkább a fiatalság figyelmét fogta meg. Hogyan próbálják meg az ifjúságot beépíteni a mozgalomba, és szerepet adni nekik?

A Reform Mozgalomban nagyon sok fiatal és nagyon sok fiatalosan gondolkodó van. Biztos vagyok benne, hogy mind helyi, mind pedig országos szinten továbbra is szerepük lesz a közös munkában.

2. Hisz-e ön abban, hogy Erdély független/autonóm terület lehet/lesz, és milyen lépéseket kell ehhez megtenni?

Erdély mint történelmi régió közelebb viheti Európához egész Romániát. Ha a gazdasági, adminisztratív központosítás megszûnik, vagy legalább lazul majd, Erdély most is látható gazdasági ereje még láthatóbbá válik. Néhány bukaresti vezetô pont ezt nem akarja ...

3. Mennyi ideig marad még fenn az RMDSZ?

A befogadó szövetség már rég megszûnt. Szatmáron ez év januárjában áramvonalas párt született, amiben a politikai lojalitás sokkal fontosabb, mint a párbeszéd, a jobbító szándék, a konstruktív javaslat.

4. Be fog-e jutni egy magyar szervezet a következô választásokkor a parlamentbe?

A bejutás attól függ: folytatódik-e az eddigi kiszorítás, vagy lesz összefogás?

Zorro, Budapest:

Szia, Zsolt!1. Az egységes képviselet megbontása kétségtelen kockázatokkal (is) jár az erdélyi magyarság szempontjából. Az RM megalakítását kísérô belsô vitákban e rizikófaktorok mennyire kerültek elôtérbe? Látszólag most függetlenedtetek, de vajon lehet-e független politikát vinni ezek szorításában?

Nem kell mindenki egy véleményen legyen a Reform Mozgalmon belül. Sôt! A lényeg, hogy tudjunk együtt dolgozni, képesek legyünk nagyobb összefüggéseket is tudomásul venni, mint saját szûk érdekeink.

2. Az RT és a Fidesz köztudottan jó kapcsolatokat ápolt. Mit gondolsz, a Fidesz erdélyi politizálása stratégiai szempontból mennyire fogja követni e változásokat?

Biztos vagyok benne, hogy Fideszes barátaink szimpátiával és megértéssel fogják követni a változásokat. Nagyon jól ismerik az erdélyi helyzetet, és ôk is összmagyar nemzeti integrációban gondolkodnak, akárcsak mi.

gôzmozdony, a Bukarest-Nagyvárad vonal:

1. Milyen viszonyban van a román politikai pártok képviselôivel?

Sok román politikussal vagyok közeli, szinte baráti viszonyban. Ôk is, én is tudom: ne csak azt nézzük, ami elválaszt...

2. Volt-e reakció valamelyik román kollégája részérôl, amikor a Reform Mozgalom elnöke lett?

Többen gratuláltak, sôt, biztattak. A legtöbb biztatás kb. így hangzott: "ne engedjétek, hogy az RMDSZ az SZDP magyar tagozatává váljék."

3. Reform Mozgalom, Kezdeményezô Tanács, polgári körök... Ön szerint hány szervezetre van szükség, hogy az RMDSZ reális alternatíváját tudják kínálni a választók részére?

A polgári körök általában helyi kezdeményezések, a Reform Mozgalom országos szinten a "rendszerváltó" erôk összefogása, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pedig egy összerdélyi integratív intézmény, amely a rendszerpolitika fóruma, nem a napi politikáé, mint az elsô kettô. Jó, ha tisztán látjuk ezt a három síkot. A székelyföldi helyhatósági választások eddigi tapasztalata alapján akkor volt igazi szabad választás, ha az RMDSZ-jelölt mellett volt legalább egy független jelölt is. A válasz tehát: egy személy is elég lehet.

4. Nem érzi kissé színpadiasnak az erdélyi magyar "jobboldal" retorikáját?

Színpadiasnak semmiképpen, de az erôsítés mindenképpen ráfér.

5. Amennyiben az RMDSZ a következô választásokon nem éri el a parlament "küszöbét", Ön szerint ki fogja felvállalni a felelôsséget ?

Az egység jegyében Szatmáron eltávolították Tôkés Lászlót; szintén az egység és az egyenlô távolságtartás jegyében március 15-én csak az MSZP elnökét hívták meg Marosvásárhelyre ünnepelni; hírhedt szenátorunk — gondolom, szintén az egység jegyében — letiltotta Németh Zsolt szövegének a felolvasását a brassói márciusi ünnepségekrôl. Szintén az egység jegyében szerveztetik ugyanezen urak azt a marosvásárhelyi ellentábort, amely a Bálványosi Nyári Szabadegyetem diákrésztvevôit próbálja megosztani. Az egység jegyében. Ha eddigi politikája eredményeként nem éri el az RMDSZ a bejutáshoz szükséges küszöböt, biztos vagyok benne, hogy bennünket fognak vádolni. Az egység jegyében.

6. Van-e politikai példaképe?

Van politikai példaképem: az autonómia ügyét vállaló, józan és ésszerû kompromisszumok megkötésére alkalmas politikus.

György, Györgyfalva:

1. Tud-e Ön arról, hogy amikor egy lap a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakcióvezetôjét megkérdezte az üléseken való anyanyelvhasználatról, mit válaszolt az illetô? Hogy "ôszintén, ez eddig eszembe sem jutott".

2001 óta lehet, lehetne magyarul szólni az önkormányzatokban. A jelenség jól mutatja, hová jutunk a jelenlegi, mindenáron konfliktuskerülô, román testvéreink "érzékenységét" túlértékelô politikával. Helyi vezetôink nagy része sajnos azután igazodik, hogy mit is csinál a csúcsvezetés.

2. Tud-e Ön arról, hogy Nagykárolyban Szabó Károly úr megtiltotta a helyi önkormányzat RMDSZ-es képviselôinek a magyar szó használatát az üléseken? A két nyomós érv: ne alkalmazzuk a közigazgatási törvényt öncélúan, és ne sértsük meg a többségi nemzetet. (Nem mellékesen: Nagykárolyban Szabó Károly munkássága dacára még a magyar a többségi nemzet.)

Nem tudtam errôl, utána fogok érdeklôdni.

3. Tud-e Ön arról, hogy évekkel a közigazgatási törvény életbe lépése után Váradon, Szatmáron, Vásárhelyen legfeljebb véletlenszerûen találni magyarul beszélni tudó és akaró hivatalnokokat? Mindezeket csak azért kérdezem, mert politikai ellenlábasuk, az RMDSZ-csúcsvezetés folyamatosan a konkrét eredményekkel kampányol. Önök azonban egyszer sem mutattak rá arra a tényre, hogy az RMDSZ legnagyobb eredményeként kommunikált közigazgatási (anyanyelv-használati) törvény végrehajtását éppen az RMDSZ akadályozza leginkább — még ott is, ahol többségben vannak a magyar képviselôk, mint pl. Nagykárolyban és Marosvásárhelyen.

Igen, errôl tudok, a közigazgatási törvény viszont a kormány számára egyik legfôbb bizonyítékként szolgál a külföldre, exportra szánt üzenetben: Románia modell a kisebbségi ügy megoldásában. Engedje meg, kedves György: többször, több ízben kritizáltuk a csúcsvezetés vonalvezetését. Az önálló külpolitika hiánya, az autonómiaprogram képviseletének hiánya, a kiszorítás, a megosztás gyakorlata, a rosszul megkötött kompromisszumok, a sikerpropaganda, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy most már nem szövetségrôl, hanem egy pártról beszélhetünk, ha az RMDSZ-rôl van szó.

4. Kommunikációjukból hiányolom a világos, tömör, konkrétumokon alapuló ellenzéki üzeneteket. Az a helyzet, hogy ezen a téren Markó Béláék totálisan rávertek Önökre.

A kommunikációról, illetve ellenzéki csapatépítésrôl talán érzékletes, ha az anyagi háttérre utalok: a Reform Mozgalom semmilyen költségvetési támogatást nem kap, ehhez képest a jelenlegi csúcsvezetés által kinevezett, vagy ellenôrzés alatt tartott kuratóriumok a romániai magyarság számára a magyar költségvetésbôl ideutalt egymillió USD fölött döntenek, a román költségvetésbôl ebben az évben az RMDSZ mintegy 1,2 millió USD fölött diszponál. Ha a semmit összehasonlítjuk a 2,2 millió USD-vel, azt hiszem, többszörösen túlteljesítettük lehetôségeinket. Egyetértek kritikájának azon részével, hogy sokkal több konkrét példát kell adnunk üzeneteinkben. A fenti, remélem, meggyôzô volt.

trágár, hátul:

Mostani szerepvállalása könnyen az RMDSZ képviselôi helyének elvesztésével járhat. Ezt, gondolom, ön is tudja. Megéri? Ha igen, miért?

A képviselôség számomra lehetôség politikai hitvallásom, programom megvalósítására. Nem fordítva. Nem azért politizálok, hogy magáncégeimet zsíros állami megrendelésekhez juttassam, vagy hogy az autonómia helyett megelégedjem a nikkel-export engedéllyel. Nyilván "légbôl kapott" példákat adtam azért, hogy megértessem: számomra a politika a romániai magyarság helyzetének megoldásáról, jobbításáról szól, nem másról. Nem csak én, de a Reform Mozgalomból és a Polgári Mozgalomból többen nagyon kényelmetlenek vagyunk egyik-másik vezetônknek. Bízom benne, nem jön vissza a ’89 elôtti idôszak, amikor mindenki egyforma kellett hogy legyen...

Madicsa, Csíkszereda:

1. Nagy érdeklôdéssel és egyetértéssel olvasok tevékenységedrôl. 2. Meddig szabad büntetlenül, egy úgymond, "gyôztes" nép egyes képviselôinek jogi keretekbe burkolva, megalázni az úgymond "vesztes" népet? 3. Mikor lesz újra egy londoni találkozás utáni oxfordi beszélgetés, mint 1999-ben (ha jól emlékszem)?

Kedves Madicsa, köszönöm elsô kérdésben küldött biztatásod, a második kérdésre a választ te is tudod. A Londonban, Oxfordban eltöltött idôszak ma is kedves emlék, köszönöm, hogy felidézted. Ha ösztöndíjasként ismét Nagy-Britanniába jövök, remélem, találkozunk.

Mugec a forgacs, Kolozsvár:

Elnézem a fiatalokat, a huszonéveseket, eszük ágában sincs mesterséget tanulni. Minek is? Az idióta sorozatgyártóké a jövô. Elég tudni egy gombot megnyomni, esetleg a raklapról egy gépbe hajigálni félkész elemeket. Tudják, érzik ezt ôk is. Európai jelek ezek. Jó. Tegyük fel. Kérdésem inkább kuriózum. Mit gondol, van meg Erdélyben jövôje a kisiparnak? Lehet-e alapja egy független magyar gondolkodásnak, alkotásnak egy kisiparos réteg? Vagy: egy marék kisiparos adhat-e életet a magyarságnak? Szeretnék egy olyan megfogalmazást olvasni öntôl, amiben nem egy esetleges Euro-bank finanszírozásából létrejött hagyományápolás-szerû lópatkoló múzeumról legyen szó. Értem azt, hogy a táncházakat nyakra-fôre támogatják, de miért mosolyog mindenki a kisiparos kérdésén? A mese is azt mondja: elôbb a munka, azután a lakoma. Konkrét tudomásom van olyan esetekrôl, amikor a kéttehenes kisgazdaságot nem támogatta egy x,y alapítvány, viszont szalagon ment a pénz a multimilliárdos vendéglôs számlájára. Azaz, a kutya is hegyre... Persze, mindez nem újdonság. Legfeljebb nevetség tárgya. Valamikor egy sikkasztáson talált könyvelô fôbelôtte magát, ma megdicsérik: talpraesett. Ön szerint, lesz jövôje a kisiparosnak, vagy sem? Ha úgy látja, hogy lesz, hogyan látja megvalósulni?

Igen, van jövôje Erdélyben a kisiparnak, elsôsorban azért, mert a nagyvállalatok pontosan azt nem tudják biztosítani, ami a kisipar sajátja: mozgékonyság, leleményesség, emberközelség, megbízhatóság. A becsületes, pontosan dolgozó mesterembernek bizony megvolt a társadalmi megbecsülése, még akkor is, ha a kommunisták ezt megpróbálták szétrombolni. Sajnos, hogy a szövetkezeti reform mindeddig elmaradt, egy elavult, ósdi, kommunista rendszer maradványai kötik gúzsba a szövetkezeti tagokat. A kisvállalkozóknak is csak egy árnyalattal jobb a helyzetük... Szüleim egyébként nyugdíjas gyógyszerészek, de valóban igaz, hogy a családomban van a kisiparnak hagyománya, ugyanis nagyváradi, apai nagyapám köztiszteletnek örvendô, rendkívül ügyes mesterember volt.

Aszgard, Nagyvárad

Kedves Zsolt! Ne haragudj, hogy spontánul letegezlek, de gondolom, te sem tartod öregnek magad. 1. Elárulnád, hogy ki volt anno az az eremdéeszes honatya, akinek a szavazatán múlott a váradi Vitéz Mihály szobor felállítása?

Kedves Aszgard! Köszönöm a tegezést. Nem tudom, ki volt, aki megszavazta a Vitéz Mihály szobor felállítását, de a kérdés számomra azt mutatja: most is, akkor is létezik, létezett egy elvárás a magyarság részérôl, hogy az érdekképviselet valóban az legyen, amit a neve mutat, és ne a román hatalom érdekeinek legyen a kiszolgálója...

2. Milyen kapcsolatban állsz Sabin Ghermannal és az Erdély-Bánság Ligával? Milyen együttmûködést terveztek a közeljövôben?

Ghermannal több konferencián, szemináriumon találkoztunk. Történelmi "érdeme", hogy a regionalizmust vita tárgyává tette. Azt hiszem, sokat ért, tisztult az elképzelése, amióta megjelent. A Reform Tömörülés 1999-ben hirdette meg az Erdély-központúság politikáját és a stratégiai partnerséget Erdély népei között. Az európai regionalizmust, Erdély gazdasági, kulturális, adminisztratív önellátóságát célul tûzô erôk együttmûködésében a Reform Mozgalom is részt vállal. A többi a jövô zenéje...

Amint arról már hírt adtunk, május 22-én, csütörtökön sor került Gombár Annamária államvizsga-elôadására. Az intézmény, a debütáló rendezô és karmester részérôl megvolt az igyekezet, vagy annál jóval több, mindezek ellenére a közönség most sem volt kíváncsi erre a nagyon népszerû operára. Csak találgatni lehet, hogy miért. Az elsô lehetséges ok az, hogy megváltozott életkörülményeink között a hétköznap már nem alkalmas bemutatót tartani, és egy hétvégi (szombati vagy vasárnapi) bemutató több nézôt vonzott volna. Ha ez tényleg így van, akkor elgondolkodhat az intézmény vezetôsége, és mindazok, akik a nézettségi mutatókra figyelnek, közönségszervezéssel foglalkoznak, hiszen ez olyan valóság, amelyet már nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. . .

Amint már írtam, városunkban nagyon kevés nemcsak a magyar ajkú fiatal énekes, de még ennél is kevesebb az operarendezôk száma, és a rendszerváltás óta eltelt tizenhárom év alatt egy kezünkön megszámolhatjuk, hány magyar nemzetiségû rendezô végezte el a kolozsvári zeneakadémiát. De úgy látszik, ez sem volt elég ahhoz, hogy a kolozsvári operajáró közönség eljöjjön, és megtekintse a produkciót.

Szomorúbb ez annál inkább, mert az elôadás "sztárja" minden bizonnyal az a Fülöp Márton volt, aki itt kezdte pályafutását, és jelenleg a társintézmény — a kolozsvári Román Opera — tagja, ezzel párhuzamosan a Budapesti Operaházban lép fel, és már pályakezdô énekesként is szép sikereket ért el a Kolozsvári Magyar Opera színpadán, mind opera-, mind operettszerepekben.

Maga az opera kiválasztása is jó ötletnek tûnt, hiszen romantikus, népszerû darab, híres zeneszámokkal, gazdag és szép melodikával — tehát nem merül fel az, hogy egy ismeretlen mû iránt érzett fenntartás miatt ne teljen meg a nézôtér. A Lucia Donizetti egyik legnépszerûbb operája, amely a legrangosabb operaházakban is repertoárdarabnak számít — és biztos sikert arat.

A cél szentesíti az eszközt — gondoltam magamban az elôadásról hazajövet. Hogy mi volt a cél? Az, hogy lehetôséget adjanak egy fiatal rendezônek tanulmányai befejezésére, azaz államvizsga-elôadásának színrevitelére. Ne feledjük, végzôs zeneakadémiai diákról van szó, aki bár több mint egy évtizede az intézmény tagja, és saját bevallása szerint régi operajáró — mégis élete egyik legfontosabb eseménye elôtt állt, igaz, némi tapasztalattal a háta mögött — eddigi rendezései alapján bátran mondhatjuk, hogy volt ez irányú tapasztalata —, de ez volt az elsô teljes operarendezése. Úgy tûnt, nem lesz gond az elôadással, hiszen ez az opera az utóbbi tíz évben szerepelt a repertoáron, a zenei anyag, a partitúra, a díszletek és a kosztümök megvoltak. Külön szerencse, hogy Gombár Annamáriának sikerült szereplôket is kiállítania, jobbára az intézmény jelenlegi és volt tagjai közül valamint külsô segítséggel. Szóval: megvoltak a szólisták, de elég heterogén csapat állt össze, mert nem volt két egyforma formátumú mûvész ebben a szereposztásban: volt egy eddig komoly eredményeket felmutató szoprán (Hary Judit), egy szép kolozsvári tapasztattal rendelkezô és jelenleg budapesti karrierû bariton (Fülöp Márton), volt egy jó teljesítményû tenor (Szabó Péter), egy többévtizedes kolozsvári operaházi bariton (Molnár János), volt egy jó tízévnyi operaházi múlttal rendelkezô fiatal basszus (Szilágyi János), volt pályakezdô zeneakadémista tenor (Tiberiu Simu) és szintén zeneakadémista reménykeltô énekkari tag (Borsos Edit).

Ez a Donizetti-opera olyan tökéletes énektechnikát feltételez, amelyet nem szabad agyonnyomni rendezôi túlkapásokkal — és ez Gombár érdemeként tudható be, hogy nem játszatja túl a szereplôket, hagyja érvényesülni a zene fenséges vonalát.

Sajnos, cselekmény szempontjából nem mondható kiegyensúlyozottnak a darab: a második felvonás voltaképpen az elôadás kulminációs pontja, az elsô felvonásban mintha felkészülne a nagy megmérettetésre, viszont a harmadik felvonás már csupán a tragikus végkifejletet jelzi. Az elsô és a harmadik felvonás helyszíne és viszonylagos eseménytelensége sem segíti a rendezôt. — Tehát nyilvánvaló, hogy csak a második felvonás az, amelynek minden színpad adta lehetôségét ki kell használni.

A második felvonásban azonban sikerül önálló, kohézióval rendelkezô egységet alkotni: jól helyezkedik az énekkar, és a színpad középpontjáig érô lépcsô is funkcionális. Mindenki megkapja az ôt megilletô mozgás- és játékteret, sôt Lucia ôrülési-jelenete annyira meggyôzô és hatásos, hogy a tér legapróbb részét is kitölti. Ebben a felvonásban olyan drámaiságtól, szenvedélyességtôl áradó szextettet hallottunk, amely felvehetné a versenyt más, rangosabb operaházak együttesével is, s az ezt követô ôrülési jelenet sem maradt el ettôl sem hatásosságában, sem zenei megvalósításában.

Volt ugyan néhány zavaró apróság, lehet, a "megszokás hatalma", a bennem élô színpadi kép hatására: az elsô felvonásban például a közismerten túlérzékeny Lucia önfeledten kergetôzik szerelmesével egy amúgy félelmetesnek tûnô éjszakai találkozáson, a második felvonásban Normanno pedig színrelépésétôl kezdve görcsösen tartja kezében azt a hamis levelet, amelyben Edgardo hûtlenségérôl akarják Luciát meggyôzni, Arturo egyedül "sétál be" saját esküvôjére, a harmadik felvonásban, amely a librettó szerint a Rawenswood-család kriptája elôtt történik, ez alkalommal a kriptában játszódik le: Edgardo ôseitôl búcsúzik, miközben nyílik a kripta ajtaja, és betódul a gyászbaborult násznép, Lucia halálhírét hozva.

***

Hary Judit Luciája, mondhatni, bejátszott szerep, ám az elsô felvonásban nem gyôz meg sem színészileg, sem vokálisan — a második felvonásban viszont kárpótol egy jól átgondolt és kiválóan megvalósított szerepfelfogással, amelyben nem lehet kivetnivalót találni semmilyen szempontból. Csodálatosan kifejezô a mimikája az ôrülési jelenetben, az emberi lelkiállapotok legkülönfélébb fajtáját közvetítve a közönség felé.

Fülöp Márton Enricója erôteljes és színvonalas: jólesô érzés arra gondolni, hogy ezt a kiváló énekest a kolozsvári Magyar Opera adta Budapestnek (szinte) készen. Persze, nincs szó arról, hogy volt mûvészünknek be kellett volna érnie az itteni leszûkült repertoárral és a nevetségesen kicsi fizetéssel. Nagy volumenû hang, amelyet tökéletesen uralt és magabiztosság áradt belôle. Érezhetô volt a húgával szembeni szeretet megnyilvánulása is gesztusaiban, arcjátékában, és itt fôleg a második felvonás duettjére gondolok: talán egy pillanatig felvetôdik benne is a gondolat: milyen sors vár a húgára, de túlzottan bízik önmagában, csalhatatlan ítéletében: húgának csak az a jövendôbeli a megfelelô, akit ô maga szemel ki. Lucia ôrülési jelenetében döbben rá tettének tragikus és elôre nem látható végkifejletére, ám már nincs mód helyrehozni a dolgokat.

Szabó Péter Edgardója volt az, amelynek megvalósítását legalább olyan várakozás elôzte meg, mint a címszereplô teljesítményét. Állítólag Donizettinek javasolták, hogy az opera címét változtassa meg — Lucia és Edgardóra —, hiszen a tenor fôszerep olyan nehezen énekelhetônek tûnt még az "énekescsillagok" idejében is. Tényleg, "gyilkos szólam" az Edgardóé, amely rengeteg magas hangot tartalmaz, állandó erôfeszítésre késztetve az énekest. A mai tenorhiányos idôkben viszont túl kell tennünk magunkat azon, hogy ez alkalommal mûvészünk többször adós maradt, és reméljük, ez a nem éppen kiváló teljesítmény indiszponáltság és a szereptanulásra fordított nem elégséges idô következménye.

Normanno szerepét bejátszott énekesre bízta a rendezô: Molnár János olyan tagja az intézménynek, akire bátran lehet számítani, alapozni: megvan benne az a vasakarat és fegyelem, amelyek nélkül semmit sem lehet elérni ezen a pályán, van benne hûség és odaadás az intézmény iránt, amelynek több évtizede tagja. Jellemének meghatározó jellemzôje az Ashton-ház, és ezen belül az Enrico iránt érzett hûség, ezért attól sem retten vissza, hogy hamis bizonyítékkal szolgáljon Edgardo hûtlenségére vonatkozóan.

Szilágyi János Raymondóként bizonyított: szép csengésû, erôs basszusa jól érvényesült, de ügyelni kell, hogy ne váljon harsánnyá. Érdekes szerepfelfogás: az elsô felvonásban szinte észrevehetetlenül húzódik meg Enrico árnyaként, ám a második felvonásban ô az, aki irányítja a cselekményt: ô vezeti a násznép elé féltôn-óvatosan az ijedtségtôl félholt Luciát, az ô szavára csitul le a házigazda és a vendégek dühe Edgardo váratlan jövetele miatt, ô az, aki fájdalommal telve nézi végig Lucia és késôbb Edgardo halálát.

Borsos Edit Aliciája kedves, finom és méltóságteljes figura: nem is annyira társalkodónô, hanem egyenrangú társként, barátnôként viszonyul Luciához. Kellemes hangszínnel, jó színpadi megjelenéssel rendelkezik, minden bizonnyal szép karrier elé néz.

Arturo rövid szerepében Tiberiu Simut hallottuk, aki újra elbûvölte a közönséget lírai tenorjával: ôt hallgatva csak sajnálhatjuk, hogy Donizetti nem komponált e szereplô számára több énekelnivalót.

Az énekkar jó teljesítményt nyújtott — ez esetben fôleg a férfikar volt az, amelynek szólama nehezebb és mennyiségileg is több volt.

Kulcsár Szabolcs karmester többrendbeli érdemet szerzett: már a nyitány elsô akkordjaival sikerült megteremteni azt a rejtelmes, titokzatos világot, amely a zeneszerzô szándékában állt, és az elsô felvonástól kezdve bebizonyította, mennyire közel áll hozzá ez a zenei világ: szépen felépített zenei frázisokat hallottunk, és emellett még arra is futotta erejébôl, hogy odaadó figyelemmel kövesse az énekkart is. Dicséretére válik, hogy a szólisták pontatlanságait, apró hibáit zökkenômentesen hidalta át.

Sokszor eltûnôdöm, mi kell ahhoz, hogy egy produkció sikeres legyen. Mi az, ami behozza a közönséget az elôadásra? Nem adatik meg gyakran, hogy a Kolozsvári Magyar Operában Donizetti-operát halljunk, tehát ez az elôadás a társulat mostani repertoárját illetôen hézagpótló kellett volna hogy legyen. Még ha az elôadás nem nevezhetô minden szempontból tökéletesnek, mégis megvolt benne az az egyedi töltet, amelyet a tehetség és a mûvészi odaadás együttese teremtett meg, és amely az élmény szintjére emelte a produkciót.

Hintós Diana

Két olyan dolgot — kellemetlenséget, megoldásra váró problémát, lakossági észrevételt — szeretnék nyilvánosságra hozni, amely több kolozsvári lakost érint, és amely így, nyilvánosan, talán a tenni tudók és akarók tudomására is eljut.

A Házsongárdi temetô mára már nem csupán szemetes, elhanyagolt, gazzal mindenütt benôtt sírkert, hanem valóságos szeméttelep, ahová gyakran járunk, és még gyakrabban járnánk, ha nem félnénk. Azt hiszem, hogy a világítás óta nem vitték el a szemetet, a tavasz kezdetével pedig nem végezték el a szükséges gyomirtást, takarítást. Jobban kellene gondozni, ápolni és megôrizni ezt a helyet, ahová nem csak mi, túlélô hozzátartozók látogatunk el, hanem sok külföldi turistacsoport is. Nem emlékszem, hogy ilyen elhanyagolt lett volna valamikor ez a temetô. A városatyák is elsétálhatnának ide, hogy meggyôzôdjenek a valóságról. Biztosan vannak olyan személyek, alkalmazottak is, akik a szemételhordással is foglalkoznak, de a látszat szerint nem végzik el a kötelességüket. Fizetésük átvételénél nem bántja ôket a lelkiismeret? Egyébként láttunk ilyen személyeket munka közben, amint a friss virágot és koszorúkat dobták fel egymásra a traktor utánfutójára. Úgy látszik, jobban megéri virággal foglalkozni. Nem mertünk szólni, bármilyen megjegyzést tenni, mert négyen voltak, és még agyonvertek volna. A félelemtôl maholnap még a temetôbe sem merünk kimenni.

Egy másik kellemetlenség, sokunk számára igazi probléma a Szamos-partja, ahová több száz idôs ember, fiatal és kisgyermek megy, illetve menne ki sétálni, leülni, megpihenni, játszani, kikapcsolódni a szabadban. Ez azonban képtelenség a kutyáikat sétáltató gazdák miatt. Meg kellene tiltani a kutyasétáltatást a Donát negyed végén, a strand környékén, ahol sokan meg is fürdetik, megnyírják kutyájukat, és annyi a szôr meg az ürülék a fûben, olyan bûz van a környéken, hogy a hely már cseppet sem alkalmas sétára, játszásra, megpihenésre. Pedig sok a szívbeteg ember, köztük én is, akik hétvégeken kiülnénk ide friss levegôt szívni. Ráadásul a póráz nélküli kutyák veszélyesek is, megtámadhatják a gyermekeket. Pedig lenne hely bôven a kutyáknak is. A kicsi gyalogátjáró hídtól a Babes parkig, és még tovább, a rózsák parkja oldalán egészen a sétány végéig hatalmas hely lenne a kutyák számára is. Nem lenne nagy dolog intézkedni, csupán egy kis jóindulat kellene hozzá. Mert mégiscsak elsôbb az emberek egészsége, mint a kutyáké.

Gergely Mihály

Még áprilisban történt, hogy egy éjjel megállt egy gépkocsi a Traian úton, és kiraktak belôle egy középkorú, fogyatékos, magatehetetlen nôt. Az esetet akkor senki nem látta, hanem a nô mesélte utólag, akit reggel talált ott a közelben lakó orvosnô. Több szomszédasszony rögtön forró teát hozott, alsó és felsô ruhát meg télikabátot adtak a szerencsétlenre. Kiderült, hogy a rokonai hozták be Zsibóról, és itt szinte kidobták a kocsiból, mondván, hogy keresse meg az itteni, kolozsvári hozzátartozóit. De a fogyatékos nô nem tudta, kik, és egyáltalán hol lehetnek az itteni rokonok. Még másnap délután is ott kuporgott a Szamos partján a bokroknak támaszkodva, mert senki nem merte magához venni. Délben élelmet vittek neki a lakók, a doktornô mankót adott neki, majd élelmiszer és ruhanemû-csomaggal is ellátták. Nem telefonáltak a mentôknek, nem értesítették a rendôrséget, mert nem vállalta senki, hogy feleljen a szerencsétlen nôért.

Estefelé kissé jobban érezte magát, és elsántikált az állomásra, hátha ott meg tud pihenni, és valaki segít rajta. Még nem találkoztam ilyen esettel, amikor valaki kiteszi az utcára fogyatékos rokonát, majd mint aki jól végezte dolgát, elkocsikázik, nem törôdve, hogy mi lesz a szerencsétlennel idegen helyen, segítség, fedél nélkül.

Levey Ferenc

Az elmúlt hetek erôsen próbára tették vénülô szívemet. Eddig is volt vele bajom, gondom, de ennyire még nem lustult el soha. Hiába, lassan 77 éve annak, hogy önállóan mûködik, s ha arra gondolok, hogy az eltelt idôben napjában mintegy százezret "vert", félek beszorozni a számokat.

Ott jelentkeztem a lecsökkent pulzusszámmal együtt, ahol eddig is segítettek a "gépen": a Monostori út elején lévô Szíves Intézetben, amely Nicolae Stancioiu orvosprofesszor nevét viseli. Szorongással érkeztem, mert nem csupán saját bajom bántott, hanem az egészségügy berkeibôl érkezô lehangoló hírek is. Vajon miként fogadnak egy javakorabeli embert, amilyen én vagyok? Érdemesítenek-e kezelésre, figyelemre?

E soraim tanúsítják, hogy töprengéseimre mind jó válaszokat kaptam. Igaz ugyan, hogy nem adtak olyan kosztot, mint egy edzôtáborban, de azért nem lehetett panaszkodni. Kifogástalan a tisztaság és rend a kezelôtermekben, folyosókon és elfekvôkben egyaránt. Az ápoló személyzet megnyerôen kedves, elôzékeny, mindenre odafigyelô. Kellô mennyiségben adagolják a gyógyszereket: hol fecskendôben, hol vízzel lenyeletve. A sokfelölrôl hangoztatott panaszok mintha kívülrekedtek volna az intézet falain. Az itt dolgozók mosolygósak és fáradhatatlanok. Az az érzésem, hogy a hivatástudat és emberszeretet vizsgáját teszik le nap mint nap a nemzetiséget nem ismerô betegek kezébe. S ezen kívül ragaszkodnak szakember vezetôikhez, hiszen az itt foglalkoztatott orvosok nemcsak a gyógyászatot, hanem az orvosképzést is elvégzik — egyetemi fokon. Több osztályt is megjártam a csaknem kéthetes beutalás idején, ezért nem emelek ki senkit név szerint. A lényeg, hogy egy csodálatra méltó csapat vett körül, akik átsegítettek egy kritikus életszakaszon, ráadásul "megajándékoztak" egy olyan tudós szerkezettel, amelyre rábízták fáradt szívem serkentését.

Ha maradt szívemben hiányérzet, az talán a hivatásos lelkigondozók távolmaradása. Mintha nem lennének kórházi lelkipásztoraink, annyira elárvultak a messzirôl érkezett páciensek. Beutalásom alatt velem volt imádságoskönyvem, amelyet az Erdélyi Református Énekeskönyv függelékében találhatunk. Ennek mondataival szoktam kifejezni reggeli és esti hálaadásomat, kéréseimmel együtt. Újabban kiegészítem a nyomtatott szöveget azzal, hogy Isten áldja meg mindazokat, akik értem és szenvedô társaimért tanultak, tettek. Ezen a helyen mondok köszönetet mindnyájuknak mindenért. Isten áldja ôket és önfeláldozó munkájukat.

Id. Varga Márton

Szeretném, ha az én keserves tapasztalatomból olyanok is tanulnának, akiknek úgyszintén nincs jártasságuk a pénzváltásban, és még azt sem tudják, hogyan lehet keresni alig néhány perc alatt 2 624 000 lejt, azaz 80 amerikai dollárt.

Egy eladásból származó 300 dolláromat akartam lejre átváltani május elején a városközpont egyik valutaváltó irodájában. Miután átadtam a pénzt az ott alkalmazott fiatalembernek, megmondtam, hogy az összeg 300 dollár háromszor százas címletekben. Az illetô elvette a pénzt, majd letette a kezébôl, de nem láttam, hová, mert csak a feje látszott ki a fülkébôl. Ezután elkezdôdött egy húzd-meg-ereszd meg társalgás egy másik férfival, aki szintén az ablak mögötti fülkében tartózkodott. A pénztáros harsányan, hangosan beszélgetett, gesztikulált, én pedig vártam, hogy figyelemre méltasson.

Amikor a fizetésre került a sor, 220 dollár után kaptam a pénzt. Természetesen azonnal szóltam, hogy három darab százasom volt, és akkor nagy felháborodással meglobogtatta a 220 dollárt, bizonyítva, hogy ennyit adtam volna. Nekem pedig nem volt lehetôségem az ellenbizonyításra, arra, hogy egyáltalán nem is volt 20 dollárom, hanem kizárólag százasokat adtam, abból is három darabot. El kellett vánszorognom az üzletbôl, megalázva és megkárosítva 2 624 000 lejjel. Elpanaszoltam a néhány perces élményemet egy pénzügyi tranzakciókban jártas ismerôsömnek, és azt is, hogy milyen elôzetes felhajtás közepette vesztettem el a 80 dollárt. Az illetô megmagyarázta, hogy az idôsebb emberek gyakran esnek csalás áldozatául ilyen helyeken, ahol nem látható, hogy mi történik a pénzükkel az átvétel után. Egy-két testcsel bevetésével és arroganciával simán átverhetik a gyanútlan és kevésbé éber idôs embert.

A tanulság az, hogy nem szabad olyan helyre menni pénzt átváltani, ahol nem lehet figyelemmel kísérni az ezzel járó mûveletet.

Désy Zoltán

T. B. R., Kolozsvár: Emeletes házban lakunk, a földszinten, minden lakó tulajdonos, megvásárolta a lakását. Tetôjavítást kell végezni. Milyen arányban kell fizetnem a javítást?

A kormány április elején fogadta el a 400. számú határozatát, amely a tulajdonos társulások szervezésének és mûködésének módszertani szabályozását tartalmazza. A jogszabály a május 8-i 311. Hivatalos Közlönyben jelent meg. E szerint a módszertani szabályozás szerint a karbantartási munkálatok, szolgáltatások, javítások, megerôsítô munkálatok költségeit azoknál az épületrészeknél és szereléseknél, amelyek osztatlan közös tulajdonban vannak — úgy, ahogyan az az épület mûszaki leírásában és a társulási egyezményben szerepel, mint: az alagsor; vízvezetékek, csatornahálózat, fûtô és világító rendszerek; lépcsôház, padlás; mosoda; szárító; terasz; felvonó; saját hôközpont; állékonyság; szemétégetô; homlokzat; tetô és ezekhez hasonlók —, mindegyik tulajdonos osztatlan tulajdonhányadával arányosan osztják el.

Ha kissé alaposabban belegondolunk mindabba, ami oka lehet a magyarság létszáma csökkenésének, rájövünk, hogy nem csupán a kivándorláson és még egy-két olyan tényezôn kell megakadni, amely a népszámlálás óta témája a sajtónak, egyházaknak, politikusainknak. Nem szabad ugyanis továbbra sem megfeledkeznünk az elhalálozásról, a gyerekvállalás hiányáról, a vegyesházasságról, végül pedig a beolvadásról. Ez utóbbira szeretnék néhány példát, esetet felsorolni, amelyeknek egyértelmûen figyelmeztetô jellegük is van.

Évtizedekkel ezelôtt történt, hogy egy belevaló kislegény a belváros egyik elit iskolájába járt. A gyermek túlsúlyos volt, és emiatt iskolatársai, osztálytársai csúfolták, gúnyolódtak vele, nem fogadták be társaságukba, és egy idô után a kisfiú teljesen kiközösítettnek érezte magát. Mindennek az eredménye az lett, hogy a gyermek megutálta iskoláját, az egész közösséget, és addig erôsködött, hogy a szülôknek át kellett iratniuk egy román iskolába. Ez a gyermekkori rossz élménye végül további életére is kihatott, még otthon, a szülôkkel is románul beszélt. Felnôtt emberként nevét románul használja, és nem kétséges, hogy a népszámláláskor is mit iratott be nemzetiségi hovatartozásként.

Szintén régen, még 1989 elôtt történt, hogy egy lakásellenôrzés során egy tömbház ajtaján a saját nevemet olvastam. Még az ékezetek is a helyén voltak, tehát semmi kétségem nem volt afelôl, hogy ott magyarok laknak és magyarul is beszélnek. De amikor a csengetésre ajtót nyitott a házigazda, és én megszólaltam magyarul, értetlenül nézett. Látva csodálkozásomat, elmondta, hogy ôk bizony románok, és nem is értenek magyarul. Tehát nem csak a látszat, hanem a név is csal néha.

Napjaink vegyes iskoláiban is vannak olyan magyar diákok, akik nyíltan hangoztatják és próbálják meggyôzni társaikat is a beolvadás, "átállás" elônyeirôl. Szomszédom mesélte, hogy unokája osztályában az úgynevezett vezéregyéniség "nem kedveli" a sajátjait, szerinte itt a "magyarok le vannak ejtve", és azt hangoztatja, hogy a személyazonossági igazolványában átiratja majd a nevét román hangzásúra, sôt, felsôbb osztályba is román tagozatra akar átiratkozni. A szomorú ebben ráadásul még az, hogy a gyermeknek sikerülhet másokat is meggyôzni, hogy ôt kövessék. Az már ráadás, hogy ezek a gyermekek nem járnak magyar színházi elôadásokra, nem olvasnak magyar könyveket, szinte semmi nem érdekli ôket abból, vagy tudomásuk sincsen róla, ami a magyaroknak hagyomány, érték vagy ünnep. Észreveszik-e mindezt a fiataloknál a szülôk, a tanárok? És ha igen, megpróbál- nak-e tenni ellene valamit, kiderítik-e az okát ilyen beállítottságuknak, és igyekeznek-e változtatni rajta? Vagy már ilyen a hangulat sok magyar családban, és eszerint irányítják gyermekeiket is. A körülményekre az is rájátszik, hogy az illetô iskolában (de lehet, máshol is) olyan tantárgyakat, mint például az idegen nyelvet, nem magyar, hanem román anyanyelvû tanár adja le, aki természetesen nem a gyermekek anyanyelvén, hanem románul magyaráz.

Mit is lehetne mindehhez hozzáfûzni? Talán nem szavak kellenek ide sem, nem tanulmányt kell készíteni, hanem tenni kellene valamit. Megfogyatkozásunk, a kivándorlás, a beolvadás, az önmagunk gyûlölködése ellen.

Szabó Márton

Néhány hete nagy megtiszteltetésben részesültek a Brassai Sámuel Líceum XI. D osztályos tanulói. Balló Áron, a Szabadság fôszerkesztôje elfogadta meghívásukat.

A diákok elôször találkoztak egy igazi újságíróval. Balló Áron bemutatkozása után sokat mesélt a sajtóról. Elmondta, hogyan választotta ezt a pályát, és hogyan jutott el ebbe a magas beosztásba. Ezek alapján megtudtuk, hogy az újságírás nem könnyû, de szép foglalkozás. Egy olyan ember, aki szereti a munkáját, örömöt lel benne. Az újságíró egyik legfontosabb feladata, hogy a megfelelô helyen legyen a megfelelô idôben. Nem szabad elszalasztaniuk egy témát sem, amirôl írhatnának, és amivel felkelthetnék az olvasók figyelmét. Egy napilap szerkesztése nem kis dolog, nagyon fontos a pontosság és a gyorsaság. Például el kell menni egy interjút készíteni, és még aznap meg kell írni a cikket arról a témáról. Az információ, ami az olvasóközönség elé tárul minden újságban, tévéadón vagy rádióadón, térben és idôben meg kell hogy egyezzen, viszont más formában és más megvilágításban.

A Szabadság olvasói különbözô korosztályúak, ezért az olvasói elvárások is különböznek. A Szabadságnak külön rovatai vannak, amelyekben az olvasók biztosan megtalálják a maguk számára értékesnek tartott információkat. Az újság elsô oldalán a fontosabb témákat tüntetik fel. Az újságírónak nagyon kell vigyáznia arra, hogy az adott témával kapcsolatban ugyanazon hírközlô cikken belül ne nyilvánítson véleményt. Minden olvasó saját maga kell hogy eldöntse, elbírálja a dolgokat, saját meglátása szerint, ezt nem szabad hogy befolyásolja más véleménye. Ezért a Szabadságban külön rovat van, ahol véleményt lehet nyilvánítani.

A szerkesztôségben kötetlen a munkaidô. Az újságírók különféle témakörök lefedezéséért, rovatok szerkesztéséért felelnek.

A legérdekesebb témák sokszor éppen azok, amelyeket az emberek nem szívesen tárnak a nagyvilág elé. Az újságnak meg kell felelnie az olvasói elvárásnak, de tiszteletben kell tartania az emberek magánéletét is.

Ha összehasonlítjuk a külföldi újságírást a hazaival, bizony, találunk különbségeket. Az olvasói elvárás is különbözik a hazaitól. Az olvasók megkövetelik, hogy mindenrôl részletes és pontos tudósítást kapjanak. Ellenkezô esetben az is megtörténhet, hogy többé nem vásárolják meg azt a lapot, vagy újságot.

Annak ellenére, hogy Kolozsváron a viszonylag nagyszámú magyar a még több román között kisebbségben él, a Szabadság a legtöbb példányban megjelenô helyi napilap, és a legnagyobb olvasóközönséggel rendelkezik.

A Szabadság szerkesztôsége könnyen megtalálható, és bárki számára nyitott. Ha valakinek valami mondanivalója van, azt nyugodtan elmondhatja a szerkesztôségnek, még jobb, ha írásba foglalja, és ha a szerkesztôség azt megfelelônek találja, biztos vagyok benne, hogy az olvasó elé tárja.

Szász Orsolya
(XI.D, Brassai Sámuel Elméleti Líceum)

Az Európai Uniónak és az Európai Bizottságnak nincs álláspontja Románia adminisztratív struktúrájával kapcsolatban, ugyanakkor minimális elvárásokat fogalmaznak meg a regionális fejlesztési alapokat fogadó struktúrákkal szemben — szögezte le Jonathan Scheele, az Európa Bizottság bukaresti állandó küldöttségének vezetôje pénteken Csíkszeredában.

Jonathan Scheele csütörtökön és pénteken a székelyföldi Kovászna és Hargita megyékben járt, ahol a helyi vezetôkkel folytatott megbeszéléseket, és megtekintett több, az EU által finanszírozott létesítményt.

Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke ahhoz kért segítséget, hogy a hazai fejlesztési régiók jelenlegi rendszerén belül létre lehessen hozni egy olyan regionális fejlesztési ügynökséget, amely az évszázados együttmûködési hagyományokkal rendelkezô Hargita, Kovászna és Maros megyéket foglalná magába.

A Székelyföldi Fejlesztési Régió létrehozásának tervével kapcsolatban Demeter János hangsúlyozta: a kezdeményezôk tudatában vannak annak, hogy Románia megnyitotta az Európai Unióhoz való elôcsatlakozási tárgyalások 21., a régiófejlesztésre vonatkozó fejezetét, tehát jelen pillanatban a kormány strukturális változtatásokat nem alkalmazhat ezen a téren.

Az Európai Bizottság bukaresti képviselôje leszögezte, hogy az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon a jelenleg létezô nyolc fejlesztési régiót veszik alapul, és ha Bukarest ezt a rendszert most megváltoztatná, az nehezítené és késleltethetné Románia csatlakozását.

A pénteki román sajtó egy része azzal a kommentárral idézte Scheele szavait, hogy az RMDSZ által szorgalmazott székelyföldi fejlesztési régió terve holtvágányra került.

Scheele pénteken, csíkszeredai sajtóértekezletén leszögezte: nyugtalanítók az ilyen kommentárok, a jelek szerint nem minden újságíró értette meg a szavait. Megismételte, hogy Romániával a csatlakozási tárgyalások a jelenlegi nyolc fejlesztési régió alapján folynak, e struktúra rövid távon való megváltoztatása a csatlakozási tárgyalások késleltetését eredményezné.

Új alkatrészgyárat épített Aradon a német Bosch Automotive Systems, és a tervek szerint oda költöztetik át a jelenleg Magyarországon folytatott tevékenység egy részét.

Az Arad-Kürtös szabadkereskedelmi övezetben tízmillió eurós beruházással elkészült üzemet csütörtökön avatták fel. A gyártócsarnok nem egészen egy év alatt készült el, az induláskor 220 munkást foglalkoztatnak. Aradon egyelôre a gépkocsik szélvédôjére kerülô napszûrôket gyártják majd.

Geradus Joris, a társaság romániai leányvállalatának vezetôje elmondta, hogy máris jelentôs megrendeléseik vannak az Auditól és a Renault-tól. — Bízunk abban, hogy a romániai üzem rövid idôn belül nagyon hatékony lesz, és akkor ide költöztethetjük át jelenlegi magyarországi gyártókapacitásunk egy részét — jelentette ki.

A tervek szerint az aradi üzembe hamarosan 2 millió euró értékû, korszerû gyártósor érkezik, és a termelés teljes felfutásakor már ötszázan dolgozhatnak majd ott.

A Bosch Automotive Systems Németországon kívül jelenleg az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Romániában, Vietnamban és Dél-Koreában gyártja termékeit. Magyarországon Mosonszolnokon gyárt a társaság egyebek között napszûrôket. A társasághoz tartozik egy Gyôrladamérben termelô üzem is.

A Moldovai Köztársaság sok területen kedvezô lehetôségeket tud nyújtani a magyar befektetôk számára — hangsúlyozta Vasile Tarlev moldovai miniszterelnök az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Vasile Tarlev elmondta, hogy az elmúlt két évben stabilizálódott a moldovai gazdaság, a makroökonómiai mutatók a növekedés beindulását jelzik. Példaként említette, hogy míg a Független Államok Közösségében két évvel ezelôtt Moldova a gazdasági teljesítmény alapján az utolsó, illetve az utolsó elôtti helyen állt, idén már a második helyre került. Az elmúlt két évben az ipari termelés 14-20 százalékkal, a mezôgazdaság teljesítménye pedig 9 százalékkal növekedett.

Mint mondta, a normalizálódás komoly eredménye az, hogy rendezték a több évre visszanyúló bérkifizetési elmaradásokat a költségvetési szférában, elsô alkalommal sikerült emelni a nyugdíjakat, valamint a tanárok, az orvosok, a tudományos dolgozók fizetését.

Tarlev elmondta, hogy a nagy privatizáció Moldovában lényegében lezárult. A kedvezôtlen világpiaci körülmények miatt még késlekedik a távközlés privatizációja. Várható, hogy magánosítják az elektromos hálózat állami tulajdonban maradt egyharmadát. Hangsúlyozta, hogy a moldovai GDP 92 százalékát ma már a magánszektorban állítják elô.

A kormányfô kiemelte, hogy Moldova nyitott gazdaság, rendkívül kedvezô a földrajzi fekvése Kelet és Nyugat között. A gazdasági együttmûködés a beruházások lehetséges területei közül az élelmiszeripart, ezen belül a konzervipart és a cukorgyártást, a mezôgazdaságot, a baromfi-, sertés- és marhatenyésztést emelte ki.

Ugyancsak kedvezô lehetôségek vannak beruházásokra az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügy terén. Moldova számára nagyon kell a hasznosítható külföldi tapasztalat ahhoz, hogy az egykori Szovjetuniótól örökölt hadiüzemeket átállítsák polgári termelésre.

A moldovai miniszterelnök külön kitért arra, hogy véleménye szerint távlatokban is komoly üzleti együttmûködés alakulhat ki az energetikai szektorban a Transelektro, a gyógyszergyártásban pedig a Richter Gedeon társasággal.

Vasile Tarlev szerint komoly lendületet adna a moldovai–magyar kapcsolatoknak a gazdasági együttmûködés fejlesztésének a magyar miniszterelnök látogatása. Magyar kormányfô még nem járt a Moldovai Köztársaságban. Elmondta, hogy már küldtek meghívót Medgyessy Péternek, és bármikor nagy örömmel fogadnák a magyar miniszterelnök hivatalos látogatását.

— Egy ilyen út nagymértékben segítene ahhoz, hogy a gyakorlatban valósítsuk meg azt az egyetértést, amely a két államfô között jött létre Vladimir Voronin idén februárban tett budapesti látogatásakor — mondta.

A magyar–moldovai kereskedelmi forgalom volumene tavaly mindössze a 21,3 milliárd dollárt érte el. Ebbôl a magyar export 19,1 millió, az import értéke csupán 2,2 milliárd dollárt tett ki. — Ezzel a szerény forgalommal egyik fél sem elégedett — hangsúlyozta Róbel Sándor, Magyarország moldovai nagykövete, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy alig egy-kétmillió dollár nagyságúra lehet becsülni az eddigi magyar tôkebefektetéseket a Moldovai Köztársaságban.

A nagykövet szerint fontos volt, hogy a moldovai államfôt februárban népes üzletemberi delegáció kísérte el Budapestre. A hivatalos tárgyalásokon megállapodás született egy olyan operatív munkacsoport létrehozásáról, amely képes rugalmasan és gyorsan reagálni az üzleti lehetôségekre.

A nagykövet úgy vélte, hogy a magyar tapasztalatok jól hasznosíthatók lennének az ipari technológia, a hôerômûvek korszerûsítésében. Komoly lehetôségek vannak a baromfitenyésztésben, a mezôgazdaságban, a szôlészet és a borászat terén. Példaként említette, hogy nagyon rövid idôn belül fel kell újítani Moldovában a mintegy 700 ezer hektárt kitevô szôlôültetvényeket, ami több száz millió dolláros üzletet jelenthet az új ültetvényekhez szükséges szôlôvesszôket exportálni képes országok számára.

Valamivel kevesebb feltörekvô piaci vállalati adóst fenyeget visszaminôsítés most, mint egy évvel ezelôtt; a térségen belül Kelet-Európa van a legjobb állapotban — áll a Standard and Poor’s nemzetközi hitelminôsítô Londonban kiadott jelentésében.

A május 5-i állapotot rögzítô felmérés szerint a cég listáján osztályzattal nyilvántartott feltörekvô piaci vállalatok 21 százalékára volt érvényben leminôsítést valószínûsítô negatív kilátás, a tizenkét hónappal korábbi 28 százalék helyett. A javulás azt tükrözi, hogy a térség lassan kikapaszkodik a 2001-es argentin válság gödrébôl — áll a jelentésben.

A Standard and Poor’s globális adósságpiaci elemzô részlegének vezetôje által jegyzett jelentés szerint a vállalati adósi leminôsítések jelenleg ugyan csaknem két és félszeresen haladják meg a felminôsítéseket (a feltörekvô piacokon), ám ez sem rettenti el a hozamvadász befektetôket attól, hogy még növeljék is portfolióikban a feltörekvô piaci papírok súlyát.

A feltörekvô térségen belül mindazonáltal jelentôs eltérések vannak: a leminôsítések továbbra is Latin-Amerika vállalati szektorát fenyegetik leginkább a változatlanul fennálló likviditási és refinanszírozási kockázatok miatt; a legtöbb, felminôsítésre érett vállalati adósság-kibocsátó a kelet-európai, közel-keleti és afrikai térséget egybevonó nyilvántartási csoportban, ezen belül is fôleg Romániában és Oroszországban van — áll a Standard and Poor’s jelentésében.

A feltörekvô térség egészében az idei elsô negyedévben 17 vállalatot minôsítettek le, és 7-et minôsítettek föl: a leminôsítések száma 2,4-szeresen haladta meg a felminôsítésekét. A tavalyi utolsó negyedévben még 3,0:1 volt az arány, igaz, 2002 egészében viszont csak 2,1:1 — áll a Standard and Poor’s jelentésében. Az idén leminôsített 17 vállalati adós közül 14 latin-amerikai volt.

Az idei elsô három hónapban végrehajtott feltörekvô piaci osztályzatrontások 11,5 milliárd dollárnyi vállalati adósságot érintettek; a felminôsítésekkel 2,5 milliárd dollár adósság besorolása javult.

Globálisan a cég az elsô negyedévben 214 osztályzatrontást és 47 felminôsítést jelentett be; a visszaminôsített adósságok értéke 364,1 milliárd dollár, a javítottaké 101,8 milliárd dollár volt. Az eggyel korábbi negyedévben 315 visszaminôsítés jutott 53 besorolás-javításra az egész világon a Standard and Poor’s listáján.

A feltörekvô piaci szuverén adósság-kibocsátók közül az idei elsô három hónapban Litvánia, Románia és Szlovénia hosszú távú devizaadósi osztályzata javult, sorrendben "BBB"-rôl "BBB plusz"-ra, "B plusz"-ról "BB mínusz"-ra, illetve "A"-ról "A plusz"-ra.

A Standard and Poor’s nyilvántartásában a kelet-európai szuverén adósok közül Szlovéniáé a legjobb osztályzat; Magyarországra ennél két osztattal alacsonyabb, "A mínusz" besorolás van érvényben.

Az európai feltörekvô gazdaságok szuverén, hosszú lejáratú devizaadósságának besorolása a nagy nemzetközi hitelminôsítôk listáján:

Fitch Standard and Poor’s Moody’s
Magyarország: A mínusz A mínusz A1
Csehország: BBB plusz A mínusz A1
Szlovákia: BB plusz BBB A3
Szlovénia: A A plusz Aa3
Lengyelország: BBB plusz BBB plusz A2
Románia: BB mínusz B plusz B1
Oroszország: BB mínusz BB mínusz Ba3
Horvátország: BBB mínusz BBB mínusz Baa3
Bulgária: BB BB B1

Május 27 ., kedd

Május 28 ., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 824 lej, 1 USD =31 802 magyar forint = 154 lej.

INGATLAN

Eladó egyszoba összkomfortos tégla tömbházlakás a Pavlov (Fürdô) utcában. Alagsor, 40 négyzetméter, gázfûtés, örökégô, vízóra, parkett, csempe, telefon, kocsibeálló, zárt udvar, csendes, világos. Irodának, rendelônek is alkalmas. Telefon: 0264/199-694, 0740-201148. (0026)

Az UEFA-kupa után szerdán a labdarúgó Bajnokok Ligájában is gyôztest avatnak: a Torinói Juventus ellenfele az AC Milan lesz a manchesteri Old Traffordon sorra kerülô döntôben.

A BL-döntôjének két résztvevôje még soha nem találkozott egymással európai kupasorozatban, az olasz pontvadászatban azonban már 138 alkalommal csatázott a Juventus és az AC Milan. Az egymás elleni mérleg: 48 Juventus-, 42 AC Milan-gyôzelem, 48 döntetlen. A két csapat tehát jól ismeri egymást, ezért nagy kérdés, hogy az edzôk ki tudnak-e találni valami újdonságot, amivel meglephetik a másikat. A két mester a sztárok mellett egyformán a csapatjáték hatékonyságában és szervezettségében látja a siker kulcsát.

Az 1897-ben alapított FC Juventus 27 bajnoki címmel, 9 Olasz Kupa gyôzelemmel, 2 BEK/BL, 1 KEK, 3 UEFA-kupa, 2 Világkupa és 2 Európai Szuperkupa gyôzelemmel büszkélkedhet, míg az 1899 óta fennálló piros-feketék 16 bajnoki cím, 4 Olasz Kupa, 5 BEK/BL, 2 KEK, 3 Világkupa és 2 Európai Szuperkupa gyôzelem mellé teheti az esetleges 2003-as BL-trófeát.

A manchesteri BL-döntô tervezett kezdôcsapatai: Juventus: Gianluigi Buffon — Lilian Thuram, Ciro Ferrara, Paolo Montero, Alessandro Birindelli — Mauro Camoranesi, Edgar Davids, Alessio Tacchinardi, Gianluca Zambrotta — Alessandro Del Piero, David Trezeguet; AC Milan: Dida — Alessandro Costacurta, Alessandro Nesta, Paolo Maldini, Kaha Kaladze — Ivan Gennaro Gattuso, Andrea Pirlo, Clarence Seedorf — Rui Costa — Andrij Sevcsenko, Filippo Inzaghi. A mérkôzést a német Markus Merk vezeti.

A Juventus útja a döntôig (zárójelben az olaszok gólszerzôi): Csoportmérkôzések 1. köre (32 csapattal): szeptember 18.: Feyenoord–Juventus 1–1 (Camoranesi), szeptember 24.: Juventus–Dinamo Kijev 5–0 (Di Vaio 2, Del Piero, Davids, Nedved), október 2.: Juventus-Newcastle United 2–0 (Del Piero 2), október 23.: Newcastle United–Juventus 1–0, október 29.: Juventus–Feyenoord 2–0 (Di Vaio 2), november 13.: Dinamo Kijev–Juventus 1–2 (Salas, Zalayeta),

Csoportmérkôzések 2. köre (16 csapattal): november 26.: Deportivo La Coruna–Juventus 2–2 (Birindelli, Nedved), december 11.: Juventus–FC Basel 4–0 (Trezeguet, Montero, Tacchinardi, Del Piero), február 19.: Manchester United–Juventus 2–1 (Nedved), február 25.: Juventus–Manchester United 0–3, március 12.: Juventus–Deportivo La Coruña 3–2 (Ferrara, Trezeguet, Tudor), március 18.: FC Basel–Juventus 2–1 (Tacchinardi).

Negyeddöntô: április 9.: Juventus–FC Barcelona 1–1 (Montero), április 22.: FC Barcelona–Juventus 1–2 — hosszabbítás után (Nedved, Zalayeta); elôdöntô: május 6.: Real Madrid–Juventus 2–1 (Trezeguet), május 14.: Juventus–Real Madrid 3–1 (Trezeguet, Del Piero, Nedved).

Összesen: 8 gyôzelem, 3 döntetlen, 5 vereség (gólkülönbség: 30–19). A Juventus legeredményesebb játékosai a 2002–2003-as sorozatban: Del Piero és Pavel Nedved 5–5.

Az AC Milan útja a döntôig: Selejtezô, 3. forduló: augusztus 14.: AC Milan–Slovan Liberec 1–0 (Inzaghi), augusztus 28.: Slovan Liberec–AC Milan 2–1 (Inzaghi). Csoportmérkôzések 1. köre (32 csapattal): szeptember 18.: AC Milan–RC Lens 2–1 (Inzaghi 2), szeptember 24.: Deportivo La Coruña–AC Milan 0–4 (Seedorf, Inzaghi 3), október 2.: Bayern München–AC Milan 1–2 (Inzaghi 2), október 23.: AC Milan–Bayern München 2–1 (Serginho, Inzaghi), október 29.: RC Lens–AC Milan 2–1 (Sevcsenko), november 13.: AC Milan–Deportivo La Coruña 1–2 (Tomasson).

Csoportmérkôzések 2. köre (16 csapattal): november 26.: AC Milan— Real Madrid 1–0 (Sevcsenko), december 11.: Borussia Dortmund–AC Milan 0–1 (Inzaghi), február 19.: AC Milan–Lokomotiv Moszkva 1–0 (Tomasson), február 25.: Lokomotiv Moszkva–AC Milan 0–1 (Rivaldo), március 12.: Real Madrid–AC Milan 3–1 (Rivaldo), március 18.: AC Milan–Borussia Dortmund 0–1.

Negyeddöntô: április 8.: Ajax Amsterdam–AC Milan 0–0, április 23.: AC Milan–Ajax Amsterdam 3–2 (Inzaghi, Sevcsenko, Tomasson); elôdöntô: május 7.: AC Milan–Internazionale 0–0, május 13.: Internazionale–AC Milan 1–1 (Sevcsenko).

Összesen: 10 gyôzelem, 3 döntetlen, 5 vereség (23–16). Az AC Milan legeredményesebb játékosa a 2002–2003-as sorozatban: Filippo Inzaghi 12.

• A belga bajnokság dobogósai: 1. FC Bruges 79 pont, 2. Anderlecht 71, 3. Lokeren 60.

• Tizenkilenc év után visszakerült az angol Premier League élvonalába a Wolverhampton Wanderers, miután a cardiffi Millennium-stadionban rendezett rájátszásban simán, 3–0-ra legyôzte a Sheffield Unitedet. A "Farkasok" becenevû csapat legutóbb 1984-ben szerepelhetett a legmagasabb osztályban.

A Wolverhamptonon kívül a második liga gyôztese, a Portmouth, valamint második helyezettje, a Leicester City jutott fel a Premier League-be, ahonnan a West Ham United, a West Bromwich Albion és a Sunderland esett ki.

• A török bajnokságban egy fordulóval az idény vége elôtt biztossá vált, hogy Mircea Lucescu csapata, a Besiktas lesz a bajnok. A hét végi isztambuli rangadón ugyanis — amelyen a tabella két elsô helyezettje, a Besiktas és a Galatasaray mérkôzött meg — Lucescu tanítványai hazai pályán 1–0 arányú sikert értek el, és ezzel behozhatatlan elônyre tettek szert. A bajnokság élcsoportja a záróforduló elôtt: 1. Besiktas 82 pont, 2. Galatasaray 74, 3. Genclerbirgli 66.

A Bajnokok Ligája-döntôjébe jutott AC Milan átvette a vezetést a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet (IFFHS) klub-világranglistáján, letaszítva az élrôl a hosszú ideig éllovas Real Madridot.

Az élmezônyben a BL-elôdöntôjében búcsúzó Milánói Internazionale javított a legtöbbet, legutóbb a kilencedik volt, most — három helyet javítva — a BL-finalista Juventusszal holtversenyben a hatodik.

A klub-világranglista élén: 1. (2.) AC Milan (olasz) 299 pont, 2. (1.) Real Madrid (spanyol) 289, 3. (3.) Manchester United (angol) 277, 4. (4.) Arsenal (angol) 273, 5. (5.) FC Barcelona (spanyol) 264, 6. (7.) Juventus (olasz) és (9.) Internazionale (olasz) 253-253, 8. (6.) Glasgow Celtic (skót) 251, 9. (9.) FC Porto (portugál) 247,5, 10. (8.) SS Lazio (olasz) 240.

A 14,2 millió dollár összdíjazású francia nyílt teniszbajnokság 128-as fôtáblájának elsô napi küzdelmei után jó hírekkel szolgálhatunk a magyar teniszezôk szereplését illetôen: 100%-os teljesítmény után mindketten a második fordulót várják.

Az egyéni világranglistán 75. Mandula Petra a vártnál simábban legyôzte Marta Marrerót (86.), a legjobb 64 között ma Anasztaszja Miskina ellen lép pályára. A hagyományos világranglistán 141. Sávolt Attila 3 óra 5 perces csatában gyôzte le Andreas Vinciguerrát (114.), s a második fordulójában a 27. helyen kiemelt Mihail Juzsnyijjal, a tavalyi Davis-kupa döntô hôsével találkozik (Juzsnyij a tavalyi párizsi Dk-döntôn 2–2-nél újoncként kapott szerepet, s 0–2-rôl gyôzte le a hazaiak tehetségét, Paul-Henri Mathieu-t). A magyar játékos három év után nyert ismét mérkôzést a párizsi fôtáblán, s ezt rendkívüli bátorságának köszönheti.

Nem mondható el ugyanez a román színek képviselôirôl. A temesvári Gallovits Edina szinte nem is volt a pályán, miközben az argentin Paola Suarezzel mérkôzött, legalábbis erre lehet következtetni az 1:6, 0:6-os végeredménybôl.

Meglepetésre az 1998-ban és 2001-ben döntôs Alex Corretja nem bírt honfitársával, a selejtezôbôl érkezett Galo Blancóval, s kiesett. Az egykori világelsô, Marcelo Ríos számára is rövid ideig tartott a francia nyílt teniszbajnokság, nyolc játék után sérülés miatt feladta meccsét. A kiemeltek zöme gond nélkül jutott tovább. A nôknél mindössze öt játékot nyert Clarissa Fernandez ellen a három évvel ezelôtti Roland Garros nôi gyôztese, Mary Pierce.

• Párizsban elkészítették a nôi párostorna sorsolását, amely érintette Mandula Petrát (17. a rangsorban) és Marosi Katalint (78.) is.

A magyarok mérkôzései az 1. fordulóban: Mandula Petra, Wartusch (magyar, osztrák, 7.)–Pucsek, Rogyionova (fehérorosz, orosz), Marosi Katalin, Reeves (magyar, amerikai)–Krizan, Srebotnik (szlovén, 13.).

Eredmények:

Nôi egyes, 1. forduló: Mandula Petra–Marrero (spanyol) 6:2, 6:3; Suarez (argentin, 30.)–Gallovits (román) 6:1, 6:0; Kim Clijsters (belga, 2.)–Frazier (amerikai) 6:2, 6:0; Jelena Dokics (szerb-montenegrói, 10.)–Rösch (német) 6:4, 6:4; Chanda Rubin (amerikai, 8.)–Henrietta Nagyova (szlovák) 6:2, 6:4; Amelie Mauresmo (francia, 5.)–Virginie Razzano (francia) 6:3, 7:5; Justine Henin-Hardenne (belga, 4.)–Wartusch (osztrák) 6:3, 7:5; Elena Daniilidu (görög, 14.)–Nicole Pratt (ausztrál) 6:4, 6:3; Serena Williams (amerikai, 1.)–Barbara Rittner (német) 6:2, 6:1; Emilie Loit (francia)–Jelena Lihovceva (orosz, 29.) 6:3, 6:2 Ai Szugijama (japán, 16.)–Virginia Ruano Pascual (spanyol) 4:6, 6:4, 6:4; Anasztaszija Miskina (orosz, 11.)–Szafina (orosz) 6:2, 6:2; Fernandez (argentin, 28.)–Mary Pierce (francia) 6:2, 6:3; Daniela Hantuchová (szlovák, 9.)–Zsidkova (orosz) 2:6, 6:0, 6:1; Meghann Shaughnessy (amerikai, 18.)–Kuznyecova (orosz) 3:6, 7:5, 11:9.

Férfi egyes, 1. forduló: Sávolt Attila–Vinciguerra (svéd) 7:5, 7:6 (4), 4:6, 6:0; Guillermo Coria (argentin, 7.)–Sa (brazil) 6:3, 6:1, 6:1; Mark Philippoussis (ausztrál)–Kim (amerikai) 2:6, 6:7 (1), 7:5, 6:2, 6:2; Galo Blanco (spanyol)–Alex Corretja (spanyol, 16.) 5:7, 6:3, 6:0, 7:5; Wayne Ferreira (dél-afrikai, 22.)–Behrend (német) 6:4, 6:2, 6:3; Carlos Moyá (spanyol, 4.)–Volandri (olasz) 7:6 (7), 4:6, 6:2, 6:3; Andre Agassi (amerikai, 2.)–Beck (szlovák) 6:2, 6:3, 6:3; Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 17.)–Boutter (francia) 6:1, 6:2, 6:4; Jiri Novak (cseh, 13.)–Benneteau (francia) 6:2, 6:3, 6:2; Juzsnyij (orosz, 27.)–Sanchez (spanyol) 6:3, 6:0, 6:0; Juan Ignazio Chela (argentin, 31.)–Saulnier (francia) 3:6, 7:6 (3), 6:3, 7:5; Ancsics (horvát)–Marcelo Ríos (chilei) 6:1, 1:0-nál Ríos feladta.

A sportág berkeiben mind gyakoribbak a híresztelések, miszerint a szakszövetség ôsztôl 14-re növeli a Nemzeti Ligában szereplô együttesek számát mind a férfiak, mind pedig a nôk mezônyében. Különösen a két-két kiesô, valamint az elsôosztály két csoportjának második helyezettjei reménykednek, hogy nem "kacsáról" van szó, s a június elsô napjaiban összeülô RKSZ vezetôtanácsa kedvezôen fogja kezelni az edzôtestület május 22-én, Târgovistében tett javaslatát.

A tervek szerint négy-négy csapat venne részt egy semleges városban megrendezendô körmérkôzéses tornán, ahonnan az elsô két helyezett kiegészítené a jelenlegi 12 együttesbôl álló gárdát, amelyet a 2002–2003-as évad elsô tíz csapata, valamint a két elsôosztályú csoport gyôztese alkot.

A tornákon a következô együttesek vennének részt: férfiak: Brassói Dinamó és Szucsávai Bucovina (a Nemzeti Liga 11. és 12. helyezettje), valamint a Nagybányai Quartz és a Pitesti-i Egyetem (az elsôosztály két csoportjának másodikjai); a nôknél: Szászsebesi MSK és Nagyszebeni MSK (a Nemzeti Liga kiesôhelyein végzett csapatok), valamint a Krajovai Dwar és a Bukaresti Apa-Nova (Az A liga második helyezettjei).

***

Befejezôdtek a küzdelmek az elsôosztályban is. A férfi mezônyben a két csoportot, mint azt tegnapi lapszámunkban is közöltük, az Aradi Safilar, illetve a Jászvásári Politechnika nyerték meg, míg a nôi csapatok vetélkedôjén a legjobbaknak a Dévai Cetate, illetve a Piatra Neamt-i Femina kézilabda klub bizonyultak. Így ezek az együttesek szereztek jogot ahhoz, hogy ôsztôl az élvonalban szerepeljenek.

***

Véget ért a küzdelemsorozat az ifjúsági csapatok szintjén is. A döntô szakaszoknak kolozsvári résztvevôi nem voltak sem a fiúknál, sem pedig a lányoknál. Ezzel szemben említésre méltó a Zilahi ISK-Silcotub leányegyüttesének teljesítménye, hiszen a szilágysági gárda bronzérmes lett, miután a harmadik helyért vívott találkozón 35:25 arányban nyert a Piatra Neamt-i ISK ellen.

***

Vasárnap este Szolnokon lejátszották a Magyar Kupa férfi döntôjét, amelyen a bajnokság elsô két helyezettje, a Fotex Veszprém, valamint a Pick Szeged együttesei mérték össze tudásukat egy színvonalas és nagy küzdelmet eredményezett mérkôzésen, s amelyen megmaradt a bajnoki sorrend. Vagyis: Veszprém–Szeged 30–26 (16–14). Máskülönben ez év ôszén mindkét együttes a Bajnokok Ligájának indulója lesz, ugyanis, mint ismeretes, a férfiaknál 32-re emelték a résztvevôk számát, s ennek folytán Magyarország két csapattal képviseltetheti magát a rangos vetélkedôn. A Kupagyôztesek Kupájában Magyarországot a kupa-torna bronzérmese, az Every Day Orosháza kézilabdázói fogják képviselni, akik a 3. helyért vívott találkozón 36–27 arányban nyertek a Csömör együttese ellen. A többi kontinentális kupákban szereplô garnitúrák, a Dunaferr, valamint a Gyôri ETO lesznek, amelyet az EHF kupába fogják benevezni.

***

Korábbi lapszámainkban már említést tettünk a nôi vb selejtezôkrôl. Románia válogatottja megnyerte idegenbeli mérkôzését Törökország ellen. Ha a végeredmény — 38–29 a román lányok javára — normálisnak tûnt, ezzel szemben nehezen értjük, hogyan játszottak olyan gyengén az Otelea-tanítványok az elsô 30 percben, amikor is a csapatok 15–14-es házigazda vezetésnél (!) fordultak. Még jó, hogy szünet után a lányok magukhoz tértek, s a játék a normális kerékvágásban folytatódott.

Végezetül íme néhány további nôi világbajnoki selejtezô találkozó eredménye (a szombati bosnyák–magyar játékon kívül, amely, mint ismertettük, ugyancsak vendégsikerrel zárult: 44–22-re nyert a Mocsai együttes): Hollandia–Csehország 16–23, Svédország–Ausztria 34–40, Bulgária–Németország 24–29, Fehéroroszország–Szlovénia 26–26 (e találkozók után a vendégcsapatok esélyesebbek a kijutásra, a visszavágók elôtt), Lengyelország–Spanyolország 23–18, Litvánia–Ukrajna 28–23, Szlovákia–Szerbia és Montenegró 33–28. A fenti találkozók visszavágói e hét végén lesznek. Máskülönben az ez év decemberében Horvátországban sorrakerülô világbajnokságon kontinensünkrôl a házigazda horvát, a címvédô orosz, valamint a múlt év decemberi Európa-bajnokság érmesein — dán, norvég és francia — kívül a fenti selejtezôk gyôztesei, valamint a többi kontinens képviselôi vesznek részt. A vetélkedô csoportbeosztását június 22.én ejtik meg Zágrábban.

(radványi)

Negyvenöt éves korában bejelentette visszavonulását Oscar Schmidt, a kosárlabdázás egyik halhatatlan alakja.

— Mától már odaírhatják a nevem elé, hogy egykori játékos — mondta a könnyeivel küszködô brazil klasszis, aki pályafutása során Moszkvától Atlantáig sorozatban öt olimpián vett részt és összesen 1093 pontot dobott.

Mindenki "Oscarja" az 1987-es Pánamerikai Játékok döntôjét tartja élete egyik legjobb mérkôzésének: a dél-amerikai válogatott az ô vezérletével — és nem utolsó sorban 46 pontjának köszönhetôen — gyôzte le Indianapolisban a házigazdák legjobbjait felvonultató csapatot.

A kiválóság nemhivatalos számítások szerint 26 esztendô alatt 49 703 pontot gyûjtött.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]