2003. május 29.
(XV. évfolyam, 118. szám)

Az úgynevezett rendszerváltás utáni elsô törvényes próbálkozást az egykor az állam tulajdonába került ingatlanok visszaszolgáltatására a 112. törvény jelentette, 1995-bôl. Mivel ez a lényeget nemigen érintette, "visszatértek" ennek a helyzetnek a rendezésére, és a 2001/10. ingatlantörvénnyel hintettek port az egykori tulajdonosok, a törvény révén érintettek szemébe. Mert bár az új törvény is immár két éve ígéri, hogy ténylegesen és véglegesen rendezôdik az államosított ingatlanok ügye, Romániában a helyzet ebben a tekintetben nem annyira változatlan, mint inkább lassan és biztosan késleltetô, halogató. Ezt bizonyítja többek között a 498. kormányhatározat a 10. törvény egységes alkalmazásának módszertani szabályozásáról. (Részletek a 4. oldalon)

A Kolozsvárt Bánffyhunyaddal összekötô E60-as számú európai úton még mindig nem fejezték be a javítási munkálatokat: szombaton és vasárnap Vasile Soporan prefektus be nem jelentett terepszemlét tartott, és azt tapasztalta: senki sem dolgozik.

Szerdán a kormány helyi képviselôje az újságírókkal is megosztotta azt, amit a hétvégén tapasztalt: üres volt az út, egyetlen munkással sem találkozott.

— Felháborító, amit ez a cég megenged magának. Az utat annak érdekében zártuk le, hogy teljes erôvel dolgozhassanak. Erre ôk nem tesznek semmit — elégedetlenkedett Soporan.

A prefektus elmondta: annak ellenére, hogy az útjavítás abszolút prioritást élvez, az olasz cég nem tartja be a szerzôdésben megszabott határidôket.

Amint arról tájékoztattunk, a prefektúra operatív bizottsága a Kolozsvár–Bánffyhunyad útszakasz lezárásáról döntött. A Consorzio Pontello Tirrena Scavi SA olasz cég képviselôi azt ígérték: augusztus elsejéig ismét járható lesz a nemzetközi út. Továbbá abban állapodtak meg a prefektúra vezetôségével, hogy október végéig teljesen befejezik a javítási munkálatokat.

Szerdán Soporan biztosította az újságírókat, hogy felveszi a kapcsolatot a cég képviselôivel a helyzet tisztázása érdekében.

Stefan Ciobotarenco, a Consorzio Pontello Tirrena Scavi SA cég kolozsvári irodájának képviselôje meglepôdéssel vette tudomásul a prefektus tegnapi nyilatkozatait. — Nem szeretnék ellentmondani a kormány képviselôjének. Csütörtökön négy órakor vállalatunk küldöttsége találkozik Vasile Soporannal és tisztázzuk a helyzetet — mondta Ciobotarenco.

Kiss Olivér

Komoly kételyeit fejezte ki Petre Lificiu környezetvédelmi miniszter a nagy vitát keltô verespataki aranybánya tervének finanszírozhatóságátilletôen.

A miniszter kedden a parlament különbizottsága elôtti meghallgatásakor emlékeztetett arra, hogy az aranybánya megnyitására létrehozott Rosia Montanã Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalaton belül problémák támadtak, és a cégben 75 százalékkal többségi tulajdonos kanadai partner, a Gabriel Resources Ltd. társaság részvényeinek árfolyama az elmúlt idôszakban közel a felére, 6 kanadai dollárról 3,1 kanadai dollárra csökkent.

A miniszter szerint a Rosia Montanã Gold Corporation társaságban most lázas munka folyik a beruházási tervek újragondolásán. Hangsúlyozta, hogy a kormány csak olyan terv végrehajtását fogja engedélyezni, amely tiszteletben tartja az érvényes jogszabályokat, a legkorszerûbb technológia alkalmazásával számol, és teljesíti a környezeti helyreállításhoz szükséges feltételeket.

Lificiu leszögezte azt is, hogy az Erdélyi Szigethegységben tervezett külszíni fejtésû bánya megnyitásához szükséges környezetvédelmi engedélyt nem a helyi hatóságok, hanem a kormány fogja kiadni. A környezetvédelmi minisztérium két különbizottságot hoz majd létre: az egyikben omán, a másikban külföldi szakemberek kapnak helyet. A két bizottság elôbb egymástól függetlenül értékeli a beruházási tervet, majd közösen dolgoznak ki szakvéleményt.

A miniszter hangsúlyozta, hogy kikérik a szomszédos országok — köztük Magyarország és Bulgária — véleményét is.

A Gabriel Resources társaság 1997-ben kapott a román államtól

3 millió dollár fejében koncessziót Verespatak térségében. Egy évvel késôbb a kanadai társaság és a román állam vegyes vállalatot hozott létre az itt található nemesfém kitermelésére. A megvalósíthatósági tanulmányok szerint ebben a térségben 300 tonna aranyra és 1600 tonnát meghaladó ezüstre lehet számítani.

A rendkívül komoly környezeti károsodás kockázatára hivatkozva Romániában és külföldön egyaránt szakemberek, zöld szervezetek emelték fel szavukat a bánya megnyitása ellen. Március végén lemondott tisztségérôl Frank Timis, a Gabriel Resources elnöke és a kanadai cég több vezetôje. Timis — aki a verespataki bányaprojekt atyjaként vált ismertté — május közepén a Gabriel igazgatótanácsi tagságától és hatáskör nélküli igazgatói tisztségétôl is megvált.

A parlament külön vizsgálóbizottságot állított össze, amelynek a tervek szerint május végére kellene elkészítenie jelentését a verespataki beruházásról.

(folytatás szerdai lapszámunkból)

Líceumok és szakiskolák

1. Tordai Mihai Viteazul Kollégium; profil: reál; szak: természettudomány; 30. 2. Tordai Mûszaki Szakiskola; d: mechanika; sz: belsô égésû motorok; 30. 3. Dési Andrei Muresanu Kollégium; p: reál; sz: matematika-informatika; 30. Szamosújvári Petru Maior; p: reál; sz: természettudomány; 30. 4. Dési Szamos Iskolaközpont; d: mechanika; sz: autószerelô; 30. 5. Szamosújvári Szakiskolaközpont; d: könnyûipar; sz: textilmunkás; 30. 6. Bánffyhunyadi Octavian Goga Líceum; p: reál; sz: matematika- informatika; 30. 7. Bánffyhunyadi Szakiskola; d: építkezés; sz: vízszerelô; 13 — d: közélelmezés; sz: elárusító; 12.

*A Nevelési és Kutatási Minisztérium által kiadott ADMITERE 2003 alapján

A kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem aulájában tegnap délután tanácskozásra gyûltek össze a prefektúra, a megyei tanács, a mezôgazdasági vezérigazgatóság, a Mezôgazdasági Tanácsadási Hivatal, a Víz és Környezetvédelmi Hivatal, a Kataszteri és Területrendezési Hivatal, az Agrártudományi Egyetem, valamint a kolozsvári és tordai mezôgazdasági kísérleti állomások képviselôi. Jelen volt többek között Vasile Soporan, Kolozs megye prefektusa, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, Ilarie Ivan mezôgazdasági vezérigazgató, és számos egyetemi tanár, agrárkutató.

A tanácskozásra érkezett szakemberek Kolozs megye mezôgazdaságának rövid és középtávú fejlesztési lehetôségeit vették számba, az ország Európai Unióba történô felzárkózásának a körülményei között.

A prefektus és a megyei tanács alelnökének üdvözlô szavai után dr. Ilarie Ivan vezérigazgató a statisztikák tükrében a megye jelenlegi agrárhelyzetét elemezte, és arra kereste a választ, hogy az EU-csatlakozás feltételei között miként lehetne mérsékelni lemaradásunkat. Dr. Liviu Mãrghitas, az Agrártudományi Egyetem rektora ismertette azokat a feltételeket, amelyek teljesítése nélkülözhetetlen az unióhoz történô felzárkózás folyamatában. Dr. Vasile Cozma, az egyetem elôadótanára a mezôgazdasági termelôk szakmai képzésének jelentôségét méltatta, ami a korszerû mezôgazdaság megteremtésének alapjait jelenti. Dr. Ioan Has tordai mezôgazdasági fôkutató a megye agrártermelésének helyzetét elemezve az agrárkutatás elôtt álló nagy kihívásokról szólt, olyan fajták elôállítását szorgalmazva, amelyek az EU elôírásainak is megfelelnek. Dr. Ghidra Vasile, a kolozsvári Gyümölcskertészeti Kutatóállomás igazgatója a gyümölcstermesztés fejlesztési lehetôségeirôl, Bãginean Ioan, a vezérigazgatóság munkatársa a szalmásgabonák minôségi vizsgálatáról tartott rövid ismertetôt. Dr. Fritea Ioan, a Kolozs megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezetôje részletesen beszámolt azokról a teendôkrôl, amelyeket rövid idô alatt be kell pótolni a felzárkózás folyamatában, ugyanis az állategészségügy terén Románia messze elmarad a várt szinttôl.

Az elhangzott elôadások alapján érdemes kissé bemutatni a megye mezôgazdaságát, amelynek fellendítését közös feladatnak tartják a megye vezetô beosztású agrárszakemberei. A mezôgazdasági összterület 98 százaléka magántulajdonban van. Tavaly 20 952 hektáron átlagban 2788 kg búza termett, a 3000 hektár árpa átlaghozama 2509 kg volt, az 50 507 hektárra vetett kukoricából átlagosan 3719 kg-ot takarítottak be.

11 922 hektáron burgonya termett, 16 870 kg-os átlaghozammal, az 1619 hektár cukorrépa egységnyi hozama 31 530 kg volt. Napraforgóból tavaly 3721 hektárt vetettek be, ennek hozama hektáronként 1741 kg volt. A felsorolt eredményekbôl is kitûnik, hogy a legtöbb terménynél az átlaghozamok a jövedelmezôségi szint alatt vannak, ami megkérdôjelezi mezôgazdaságunk hatékonyságát.

A közösen kidolgozott agrárfejlesztési terv szerint növelni szeretnék a búza vetésterületét és hozamát: az idei 26 932 ha helyett ôsszel 32 500 hektárt kellene elvetni. Ugyancsak többet fognak vetni napraforgóból, és a legjelentôsebb növekedés a lenvetésnél volna, ahol az idei 10 hektár helyett 500 hektárra kerülne ez a haszonnövény, de hasonló mértékben növekedne a kender vetésterülete is. A szakemberek a cukorrépa idei ezer hektáros vetésterületét jövôre szeretnék megötszörözni, de a tervekrôl készült beszámolót hosszan lehetne folytatni további elképzelésekkel is.

A rózsaszínben feltüntetett agrárfejlesztési elképzeléseknek az a szépséghibájuk, hogy ezeket nehezen vagy egyáltalán nem lehet életbe léptetni, amíg nincsenek meg a pénzügyi eszközök, amelyek a földmûveseket érdekeltté tehetnék bizonyos növények termesztésében. Errôl pedig kevés szó esett. Arra viszont sok utalás történt, hogy a gazdák agrárszakemberek által is támogatott szakmai önszervezôdése, társulása nélkül nem tudunk rövid távon megfelelni az Európai Unió kihívásainak. A megye mezôgazdaságának alig 20 százaléka felel meg az EU-s elvárásoknak, és ha figyelembe vesszük az eltelt 13 esztendô vegetálását, hatékony segítség és komoly összefogás nélkül továbbra sincs esély a gyors felzárkózásra. Ez pedig végzetes lehet a földbôl megélni akaró gazdák számára.

Barazsuly Emil

Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök jelenlétében avatják fel június 6-án, reggel 10 órakor Kolozsváron Bocskai István erdélyi fejedelem szülôházát, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) új székházát — jelentette ki a Szabadságnak Tonk Sándor, az egyetem rektora. Elmondta: az egyetem vezetôsége mind Orbán Viktor volt magyar miniszterelnököt, mind pedig Medgyessy Péter jelenlegi magyar miniszterelnököt meghívta a székházavató ünnepségre.

Az eseményre mindkét, egykori és mostani magyar miniszterelnököt várják, ugyanis Tonk Sándor szerint ennek jelzésértéke lehet az erdélyi és magyar társadalom felé egyaránt, hiszen — mint a rektor fogalmazott — vannak olyan ügyek, amelyek mindenféle gondok fölött állnak. A rektor elmondta: Orbán Viktor már jelezte is részvételi szándékát a rendezvényen, Medgyessy Péter azonban valószínûleg személyesen nem lehet majd jelen az ünnepségen, mivel az ugyanebben az idôben zajló csanálos-vállaji határátkelô felavatásán kell részt vennie.

P. A. M.

Ma 16 órakor megkezdôdnek a Király utcai Apáczai Csere János Líceumban az iskolanapok, amelyek keretében minden eddiginél színesebb programmal bizonyítja ez a patinás iskola, hogy nem véletlenül viseli a nagy pedagógus nevét.

— Ez a szám szerint 13. Apáczai napok abban különbözik lényegesen az eddigiektôl, hogy most rendezzük meg ezt elôször együtt a magyarországi testvériskolánkkal, a bajai Eötvös József Fôiskola Gyakorlógimnáziumával. 90 fôs küldöttség érkezik iskolánkba Bajáról, nyolcvan diák és tíz tanár — mondta Wolf Rudolf igazgató. — Tízéves a két iskola kapcsolata, márciusban Baján ünnepeltük meg az évfordulót. Akkor mi mentünk el népes küldöttséggel, most a kedves bajai barátaink jönnek el hozzánk, hogy együtt ünnepeljünk. E jelenlétnek köszönhetôen az idei Apáczai Napoknak különleges hangulatuk lesz. Az egész iskola készülôdô-izgalmi állapotban van, tanárok, diákok egyaránt. Diákjaink ezúttal is kitettek magukért; egyre önállóbbak, egyre könnyebben szerveznek. Már a hatodikos gyerekek is tudják, hogy nem árt támogatót találni egy-egy rendezvényhez... Elindultak, és találtak is támogatót! Nagy érdeklôdésnek néznek elébe az Apáczai Napok sportrendezvényei, hiszen most már nem csak egymás között vetélkednek a diákjaink, hanem a bajaiak ellen is. Ez érvényes a más jellegû vetélkedôkre is, ugyanis most már óhatatlanul ki fog alakulni egy olyan egészséges versengési láz is a két iskola között, ami csak hasznára válhat az idei Apáczai Napoknak.

Sz. Cs.

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA május 30-án, pénteken du. 5 órától felolvasó ülést tart az EME-székház (Jókai/Napoca utca 2.) elôadótermében. Az ülésen Jablonovszky Elemér A kolozsvári botanikus kert címû, vetítéssel egybekötött elôadását nézhetik-hallgathatják meg az érdeklôdôk.

MAKROÖKONÓMIA ÉS GAZDASÁGPOLITIKA. HOGYAN SEGÍTENEK TANULMÁNYAINK A GAZDASÁG AKTUÁLIS KÉRDÉSEINEK MEGVÁLASZOLÁSÁBAN? címmel Simon András, a budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Makroökonómia Tanszékének docense, a Magyar Nemzeti Bank fôtanácsadója tart elôadást a BBTE Közgazdaságtudományi Karán (Campus, Teodor Mihali utca). A Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében létrejött elôadásokra május 30-án de. 11 órától a 036-os teremben és május 31-én de. 9 órától a 036-os teremben kerül sor.

A KUCKÓ GYERMEKJÁTSZÓHÁZ május 31-én, szombaton délután 4 órától szórakoztató mûsorral és játékos vetélkedôvel egybekötött gyermeknapi ünnepségre vár minden érdeklôdôt. Utána batyus buli gyermekeknek és szülôknek egyaránt. Helyszín: a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székház.

A MALOMHEGYI GYÜMÖLCSTERMESZTÔK HEGYKÖZSÉGÉNEK VEZETÔSÉGE rendkívüli közgyûlésre hívja tagjait és mindazokat, akik be szeretnének lépni a hegyközségbe június 1-én, délután 5 órára az Iriszi Református Egyházközség gyülekezeti termébe. A résztvevôket arra kéri, hogy hozzák magukkal személyazonossági igazolványukat.

FOTÓSTÚDIÓ NYÍLT MEG GYALUBAN a 236. szám alatt. Órarendje: hétfôn, szerdán és pénteken 10–17 óra között. A szolgáltatás telefonszáma: 0723/769667.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház soron következô bemutatója a Rabelais-Év jegyében született nemzetközi produkció, alkotói: Silviu Purcãrete Társulata (Lyon), a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színház és a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál. A csütörtökön, május 29-én este 8 órakor bemutatásra kerülô Pantagruel sógornôje (Hommage a Rabelais) címû elôadást az elôzetes meghirdetéstôl eltérôen nem stúdiótérben, hanem nagytermi produkcióként nézhetik meg az érdeklôdôk.

A nemzetközileg elismert, jelenleg Franciaországban élô rendezô, Silviu Purcãrete Rabelais humorral és ellentmondásokkal teli mûvébôl, a Gargantua és Pantagruel címû írásból ihletôdött. A fôként koreográfiára és zenére alapozó elôadás nyelvi korlátok nélkül mindenkinek szól. Az elôadásban a színházi eszközök közül csupán a gesztus, a jel és a testi kommunikációs lehetôségek, illetve a tárgyak, jelek és a kellékek maradtak meg. A "Purcãrete-i invenciók" egyszerûek és helytállók, de csakis akkor, ha megtaláljuk a megértésükhöz szükséges kulcsot. Az elôadás díszlet és jelmeztervezôje Helmut Stürmer, aki számos hazai és külföldi elôadás díszletét készítette már el. Zeneszerzô: Vasile Sirli, a rendezô munkatársa: Cristian Stanca. Az elôadásban a kolozsvári, nagyszebeni és Râmnicu-Vâlcea-i színészek mellett franciaországi, németországi és magyarországi színészek munkáját értékelhetjük: Bács Miklós, Bíró József, Bogdán Zsolt, Jacques Bourgaux, Borombovits Ágnes, Marie Cayrol, Dimény Áron, Virgil Flonda, Gajzágó Zsuzsa, Diana Vãcaru Lazãr, Mihaela Mihai, Molnár Levente, Cãtãlin Pãtru, Ofelia Popii, Laurent Schuh, Cristian Stanca, valamint Stollár Xénia és Balogh Vera zenészek.

Az elôadás támogatói között található Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium (Románia), a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Magyarország), Kulturális és Kommunikációs Minisztérium (Franciaország), Romániai Francia Nagykövetség Kulturális Együttmûködési Szolgálata, AFAA (Francia Mûvészeti Alkotásokat Támogató Alap), valamint a Kolozsvári Francia Kulturális Központ. Az idei évadban az elôadást a bemutatót követôen pénteken, 30-án este 8 órától tekinthetik még meg.

L. I.

George Astalos volt a vendége a Donát úti Területi Rádió Stúdióban tegnap megrendezett sajtótájékoztatónak, amelyet pontosabban Astalos-shownak lehetne nevezni. George Astalos 1933-ban született Bukarestben, 1971 óta Párizsban él, foglalkozására nézve költô, dráma-, esszé- és prózaíró, a sajtó közlemény szerint a román kultúra nemzetközi hírû egyéniségeként tartják számon. Több mint 40 kötet szerzôje, színdarabjait játszották párizsi, bukaresti, londoni, washingtoni, Tel Aviv-i, New York-i, bonni és koppenhágai színpadokon. Következô bemutatójára május 30-án Bukarestben kerül sor. 1972 óta a Nouvelle Europe folyóirat fôszerkesztôje, a Francia Akadémia tagja, a Franciaországi Akadémiai Babérkoszorúk Rendjének lovagja. 1999 óta az Etnoprogram projekt keretén belül antológia-köteteket szerkeszt és ad ki. A párizsi színházi életben a Jönnek a katonák címû darabjával debütált, franciaországi ottlétének hatodik hónapjában. Astalos véleménye szerint senkinek sincsenek érdemei, minden érvényesülés csakis esélyek sorozata. Az író a nemrégiben végetért Bookarest könyvfesztivál vendége volt.

(köllô)

A pénteki nap is rendezvényekben gazdagnak ígérkezik. Reggel 8 órakor az Info-teremben multimédia versenyt rendeznek a IX–XIII. osztályosoknak (szervezôk: Marchis Julianna, Székely Júlia), fél 9 órakor a Country Club-ot nyitják meg a 44-es teremben az angol intenzív osztályosok. Reggel 9 órakor francia nyelvû vetélkedôt tartanak a XI–XII-eseknek (2-es terem, irányító Lupsa Mariana); Játékkoktél címmel általános mûveltségi vetélkedô a felsôsöknek (21-es terem, irányító: Tôkés Erika); földrajzi vetélkedô a gimnazistáknak (26-os terem, irányító: Pilbák Enikô, Poszet Szilárd); Barangolás a Szentföldön — játékos bibliai helyek, személyiségek, események ismertetése (28-as terem, irányító: Kállai Enikô, Miklós György); az udvaron az I–VIII-osoknak aszfaltrajz-verseny, az V-VIII-osoknak városismereti vetélkedô. Fél tízkor a 3-as teremben Farmati Anna irányításával megnyitják a X. A osztályosok szervezte néprajzi kiállítást; ugyanebben az idôben Deák Árpád és a XII. C osztályosok szervezésében Nosztalgia-klub a 4-es teremben, az iskola volt és jelenlegi tanárai és véndiákjai számára. Tizenegy órakor kezdôdik az anyanyelvi vetélkedô a gimnazistáknak (2-es terem), Darvasi Gyöngyvér és Ömböli Irma irányításával, matematikai vetélkedô a licistáknak (21-es terem), Jakab Medvéssy Alice és Rokkaly Réka irányításával, A legendák földjén — gimnazistáknak vetélkedô magyar legendákból, Csergô Tibor, Jakab Antal és Pócsai Sándor irányításával (26-os terem), történelmi vetélkedô Rákóczi és kurucai címmel a IV-eseknek, matematikai vetélkedô a gimnazistáknak (28-as terem). Délben kezdôdik az udvaron az angol és a német katedra tanárai által szervezett City Tour elnevezésû angol-német nyelvû vetélkedô, a díszteremben pedig társasági táncokat mutatnak be Székely Edina (XII. A) és Miklós András (XIII.) közremûködésével.

A péntek délutáni és a szombati rendezvényeket holnapi számunkban ismertetjük.

Egy álombeli mesevilág elevenedik meg azokon az akvarelleken, amelyeket a Nemzeti Múzeumban lehet megcsodálni: a Kolozsvárról elszármazott Galli Olimpia képeibôl elôször nyílt kiállítás városunkban. A megnyitót május 28-án, 1 órakor tartották a múzeumban, az egybegyûlteket dr. Livia Drãgoi igazgató köszöntötte, majd dr. Alexandra Rus mûvészettörténész szólt néhány méltató szót a képekrôl, amelyek — véleménye szerint — tele vannak energiával és reménységgel.

Varduca György ismertette az 1928-ban Kolozsváron született mûvész élettörténetét, külön kiemelve Galli Olimpia rajongását az állat-, illetve mesevilág iránt, amely vonzalom megjelenítôi az általa írt gyerekkönyvek is.

A tiszta színekben játszó festményekre címeik miatt is érdemes felfigyelni: szinte minden képcím csupa költészet, balladai tömörséggel fejezve ki a képek mesevilágának lényegét. Néhány közülük: Szirmok vallomása napfényben, Csóka lakoma tél havában, Féltékenység csokra kék ég alatt, Meseország fôvárosa téli madárcsicsergésben, Téli hangulat meseországban. A Hû barátaim címû kép három kutyát ábrázol igen kifejezôen, de különösen hangulatosak a szerelemrôl szóló virágcsendéletek is. Meseország tájai több képen is megjelennek, mintha azt a helyet érezné magához igazán közelállónak a mûvész. A tíz napig megtekinthetô kiállítás egy korty frissességet varázsolhat nyári, fülledt hétköznapjainkba.

(sbá)

Kedd délután a Gaudeamus Könyvesbolt adott otthont Márton ZoltánA búcsú — Pünkösd képekben címû, igényesen kivitelezett fotókötete bemutatójának.

Elôbb Visky András méltatta az egy évtizede Svédországban élô, de hat évnyi rendszerességgel a csíksomlyói búcsút, ezt az erdélyi emblémát felkeresô, és ott tudatosan fényképezô szerzôt, aki nem avatkozik bele a képbe, csak azt ragadja ki belôle, ami ôt érdekli. Jakab Gábor plébános, a Keresztény Szó fôszerkesztôje a kötet bemutatásakor emlékeztetett arra, hogy a dolgok addig rejtélyesek, amíg azokat meg nem értjük. Márton Zoltán ilyen szándékkal látogatja a csíksomlyói búcsút, és most elérkezett az ideje annak, hogy hasonlóképpen a megértés vezérelje a kötetet kézbe vevôket is. A búcsúra elzarándokolók nem pusztán kíváncsi turisták, hanem életünk értelmét és ehhez energiaforrást keresôk százezrei. Feleki Károly, a Képzômûvészeti Egyetem tanára szakmai szempontból jellemezte a kötetet. Szerinte az idegenbôl hazalátogatószerzô tisztább képet lát, mert számára mellôzött a zavaró háttér. Munkájában a motívum háttérbe szorít minden esztétikai bravúrt, fényképeihez az alkotói alázat társul. Lackó Róbert színmûvész a kötet kísérôszövegéül szolgáló Visky-gondolatokat olvasta fel.

A bemutató végén Márton Zoltán köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak második fotókötetének a megjelenéséhez, külön kiemelve a csíksomlyói búcsúkon alanyként felhasznált személyeket, akik elviselték a fotózás során elkerülhetetlen bizonyos fokú agresszivitást.

Ö. I. B.

Az elmúlt hét végén hét kolozsvári intézmény vehette át a magyarországi KulcsLib Kft. adományát, a Szirén könyvtárprogramot. Ezek a Protestáns Teológiai Intézet könyvtára, az EMKE Szabédi könyvtára, valamint az EME, EMT, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság és a Jakabbfy Elemér alapítvány könyvtárai voltak. Mohay Lajos, a fent említett Kft. ügyvezetôje személyesen mutatta be a program mûködését egy

2 x 4 órás hét végi tanfolyam keretében, a Teológia Bolyai János számítógép-termében. A képzés iránt ugyancsak nagy volt az érdeklôdés, hiszen a fenti hét szervezet egy-két alkalmazottján kívül megjelentek többek között a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnak, a Romániai Magyar Könyvtárosok egyesületének, az Unitárius Egyháznak, a Partiumi Keresztény Egyetemnek stb. a képviselôi is. Ez az összejövetel a civil intézmények között nemrég létrehozott azon programnak volt része, amelynek célja egy kolozsvári virtuális könyvtár- és információs adatbázis kialakítása. A képzés támogatói a KulcsLib Kft.-n kívül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Protestáns Teológiai Intézet voltak. A program lebonyolítója az EMKE Országos Elnöksége volt.

Legfrissebb számában a hetilap helyszíni beszámolót, véleménycsokrot és vezércikket közöl a hétvégi MÁÉRT-ról. És két nyílt levelet: Kuszálik Péter Bayer Zsoltot, míg Pomogáts Béla Kántor Lajost, Markó Bélát ésTôkés Lászlót szólítja meg.A párbeszéd fontossága szerepel A dinamitot adják le a ruhatárban címû, Tamás Pál szociológussal készített interjúban is. Szakmát tanulni ne legyen szégyen címmel a hazai magyar szakoktatás helyzetérôl K eresztély Irma kovásznai fôtanfelügyelô bes zél. A hét ri portjának fôszereplôje egy holland lány, aki egy évig önkéntes szociális munkásként dolgozik Erdélyben. Ágoston Hugó ezúttal játék és tudomány kapcsolatáról közöl érdekes értekezést. Az életmód rovatban az ötven legsikeresebb magyar nôrôl olvashatnak.

Megvásárolható az újságárusoknál, elôfizethetô az APEX AB COM Kft. kézbesítôinél, akik kérésre házhoz mennek. Telefon: 439-120 (fizetett reklám).

1990. május 20-án, a vakok vasárnapján került sor hosszú évtizedek után az elsô igazi választásra. Amit december 22-én megnyertünk, azt ezen a napon elveszítettük. Ez Románia messzire ható válasza. Mert fél a változástól. Így május 20-án nem a forradalmat szentesítettük, hanem annak a világnak az elutasítására szavaztunk, amelybe éppen belépni készültünk. De nekünk nincs szükségünk kapitalizmusra, magántulajdonra, szervezkedési vagy szólásszabadságra. Mit is kezdhetnénk mindezzel? Túlságosan nagy a kockázat. A megismert hûbéresség sokmillió román szemében jobbnak tûnt egy háládatlan szabadságnál. A tévében látott hatalomellenes (iszonyatos!!!) tüntetések nagyvárosainkban, tankok az utakon, az egymás után megnyilatkozó akarnokok zsibvására a tévé képernyôjén pedig alaposan fölkavarta az egyszerû embereket. Annak hittek tehát, aki a legmagabiztosabbnak és legatyaibbnak mutatkozott. A román társadalom visszarettent a bizonytalanságtól. Szívesebben tekintettek vissza arra, ami "jó" volt, és nekik nem volt vele semmi bajuk, így tehát jobb, ha a dolgok úgy maradnak, ahogy voltak. A két Románia közötti harcban ilyenformán a konzervatívok gyôztek. A nyitott, városiasodott, jól tájékozott és szabadságra vágyók Romániája és a bezárkozók, elszigetelôdni akarók, a múltba kapaszkodók, a félôsök, vagyis a vidékiek küzdelmét e második csoport nyerte. A lakosság többnek bizonyult a polgárságnál. A bányászjárások sem tekinthetôk egyébnek, mint a választás friss gyôztesei és koalíciós partnerük, a változástól leginkább félôk legreakciósabb rétegei megnyilvánulásának. Az így felszolgált koktélnak olyan romboló hatása volt az amúgy is félénk román társadalomra, a törékeny intézményrendszerre, de legfôképpen a reményre, hogy aligha érhetjük el, hogy normálisnak mondható országban élhessünk.

Hatása még ma is érzôdik. Ezeknek a drámai eseményeknek a hatása miatt késlekedik Románia NATO-ba és EU-ba lépése, és legalább tíz évre kiszorult a valós történelembôl. Ezzel a fejlôdésnek azt a lehetôségét veszítette el, amely hozzásegíthette volna, hogy lépést tarthasson Európával. Emellett volt egy perverz hatása is. Ezalatt a régi struktúrák idôt nyertek, hogy az 1989 elôtti rendszer második-harmadik vonalát megfelelô manôverekkel kedvezô helyzetbe hozzák, s ezáltal övék maradt a hatalom! Ehhez a párttanfolyamokról jól ismert jelszót is felhasználva, "a sokoldalúan fejlett kapitalizmus felépítését" ígérhették. Elvégre a kapitalizmusban is, akár a kommunizmusban valakinek kezébe kell vennie a hatalmat! Minthogy e területen egyedül ôk bírtak "kormányzati, adminisztrációs, kereskedelmi, gazdasági tapasztalatokkal", ami arra predesztinálta, hogy az új helyzet urai legyenek. A tegnapi nomenklatúra meg a klientúrájuk ekképpen változhatott át új elitté! Mert ha ezek a nagytapasztalatú emberek jók voltak versenyképes szocializmust építeni, nyilván képesek lesznek a haszonelvû kapitalizmus építésével is megbirkózni. Most is a saját érdekükben. És úgy is történt. Ez igazán remek tréfa volt. Hiszen akik fegyverrel a kézben védték a Ceausescu- féle rendszert 1989-ben, 2003-ra egytôl egyig földbirtokosok, bankárok, üzletemberek, dollármilliomosok lettek. És ugyanazok az odaadó emberek ma is. Nem kétséges: ez a hosszan elnyúló átmeneti korszak, ez a nyers és mégis nosztalgikus posztkommunizmus valami ilyen tréfát akar jelenteni. Meg azt, hogy a múltat nem kell eltörölni, végül is "fiatalok voltunk és boldogok"! Talán örülhetnénk is, hogy a kapitalizmus építésének árnyékában az egykori pártfunkcionárius elvtársak, szekusok, aktivisták ilyen szép csendesen a közvagyon felhasználóivá, tulajdonosokká és abszolút urainkká válhattak. Vagyis, hogy a formálódó kényúri kasztnak (oligarchiának) sikerült bekebeleznie és eltulajdonítania mindazt, ami valami jövedelmet biztosíthatott a régi gazdaságban, s ilyenformán válhattak kapitalistává. Persze, a nagy rablás mûvét törvényesnek látszó privatizálással, megjátszott árverésekkel, hamis eladási papírokkal meg egyebekkel valósították meg. Ugyanis minden ilyen akción ott volt valaki kitömött zsebû a régi rendszer emberei közül, készen arra, hogy egyetlen pillanat alatt az állam egykori tisztségviselôjébôl a kapitalizmus elkötelezett hívévé, a holnap emberévé váljon. Ez pedig kényurakat eredményezett. Olyan kényurakat, akik a legsötétebb korrupcióra, az alvilágra, feketepénzekre és -gazdaságra, az adminisztráció és a politika bûnrészességére támaszkodtak. Így olyan sajátos massza alakult ki minálunk, amelyben nem lehet tudni, ki az üzletember, ki a politikus, ki a gengszter, ki a befolyással üzérkedô, ki a törvény embere.

Ezek a kényurak nem most, 2003-ban születtek. Ha óvakodva is, de már 1990-ben megjelentek. Akkor még ritka volt a cinkosság a parlamentbe jutottak, a kormány tagjai vagy a kezdô üzletemberek között. 1996-ig a korrupció elszigetelt jelenségnek számított. Ki-ki úgy oldotta meg a maga dolgát, ahogy tudta. A szolgáltatások pontosan mûködtek — és fizetség ellenében. Újítás csak 1996 után következett be, amikor a szigetekként mûködôket hozzákapcsolták a hatalom legfelsôbb köreihez. Ettôl kezdve ugyanis azt igényelték, hogy ôk irányítsanak, és e szerint részesedjenek a politikai-gazdasági haszonból. Az 1996–2000 közötti idô valóságos inaséve volt a kényuraknak. Kifinomodtak a módszerek, meghatározták a játékszabályokat úgy a hatalomban, mint az ellenzékben lévôk számára. Fölosztották a vadászterületeket. A politikusok tehát nyeregben vannak, hasonlóképpen az üzletemberek, a különleges szolgálat és az adminisztráció igen aktív, az alvilág és a rendôrség beavatott. Gyakorolják és tökéletesítik a rendszert. És a csúcstól a legutolsó városig mindenki érintett. A rendszer ugyan nem mûködik a legjobban, a befolyási területek még nincsenek kellôen körülhatárolva, és nincs egy abszolút fônök sem, akit mindenki elfogadna. Az idônkénti összecsapások nem hoznak egyértelmû békét. Állandóak az újabb konfliktusok, amelyek mind keményebbek és mohóbbak. A klánok közötti dühödt rivalizálás vezetett végül a 2000-ben bekövetkezett választási katasztrófáig.

A hálózatok egyesítése 2000-ben valósult meg, akkor, amikor a régi koalíciót egy fegyelmezettebb, hatékonyabb érdekcsoport váltotta fel, akik tudják, mit akarnak, és jól megtanulták a hatalom gyakorlásának mesterségét, valamint az üzletek ellenôrzését. Tehát beléptünk az intézményesített szakaszba. Itt mindössze két szabály van. Egy, a látható, a formális, amelyet a törvények írnak elô. A másik, amely jóval erôsebb, az informáltság. Ez utóbbi személyes kapcsolatok függvénye, meg a kölcsönös kötelezettségeké, és a sérthetetlennek számító érdekeké. Romániában itt található az igazi hatalom. Itt forgatják a legtöbb pénzt. Itt található a földalatti Románia, ahol a kártyákat keverik. A kényurak (oligarchák) határozzák meg a román kapitalizmus — amennyiben van ilyen — jellegét. Ezt a jelleget viseli magán a román társadalom — a többiek — is, lévén, hogy csak eddig jutottunk a kapitalizmusban. A felület látszólag demokratikus, minthogy a hatalom és a vagyon is demokratikusan megosztott. De a mögötte rejlô struktúra gyökeresen ellentétes képet mutat. Önkényeskedô, diszkriminatív, tulajdonos–kliens kapcsolatra építô, mohó, nem demokratikus. Ilyenformán az évszázad eleji Romániában a legtöbb, amit elérni remélhetünk, hogy megpróbáljuk minél megközelítôbben szimulálni az igazi demokráciát és kapitalista modellt. De ennél többet aligha várhatunk. Ez is csak egy másolat, egy klón, egy új álarc a hozzátartozó vigyorral...

(A 22 címû hetilap 689. számában megjelent írás fordítása)

Stelian Tãnase

… Mert mi nôttünk itt fel. Valószínûleg sokan ismerik Önök közül ennek az örökzöld LGT-dalnak a szövegét, amely annak idején, s talán azóta is, sokunk szívét melengette, hiszen mindenki saját sérelmeit képzelhette a sorok mögé, s világfájdalmainkat enyhítendô, ordítozhattunk a boldog emlékezetû bulikon. Nyilván magyarázattal tartozom az önkényesen használt kérdô- és felkiáltójelekért, illetve azok létjogosultságáért. A mondatnak kijelentô formában való használata ugyanis több kérdést felvet bennem. Az elsô, ami eszembe ötlik: van-e tér? Aztán: ha van, akkor a miénk-e? Majd: ha a miénk, vagy úgy érezzük, hogy a miénk, teszünk-e érte valamit? És sorolhatnám a feltörekvô kérdéseket, akár a mondat második részével kapcsolatban is, hogy például mi nôttünk-e, vagy hogy csak mi nôttünk-e itt fel? De talán vegyük sorra. Van-e tér? Úgy tûnik, még van. Egyesek fôtérnek nevezik, mások Matyi-térnek becézik. Ha pedig neve van, akkor létezik. Ha viszont az állapotáról beszélünk, az már nem ilyen egyszerû. Mert egyesek számára felháborító, mások számára "csak rosszabb ne legyen", ismét mások szemében pedig türelem kérdése az egész. Arra a kérdésre, hogy miénk-e, a legnagyobb biztonsággal mondható, hogy igen, hiszen a látvány önmagáért beszél. Ha ugyanis nem lenne a miénk, nem tették volna olyanná, amilyen. Mert figyeljük csak meg: a miénk virágtalan, letaposott, színehagyott fûvel, a meddô, gyermektelen asszonyok érezhetik így magukat. Az övék pompás, dús növényzettel, nyíló, majd magot termô virágokkal. A miénk rendezetlen, zilált, közepén véres, lôtt sebek tátonganak; az övék (lásd a Vitéz Mihály/Széchenyi, illetve az Avram Iancu/Bocskai teret) mindig tiszta, rendezett, nemhogy sebek, de mégcsak hegek nyoma sem található sehol. A miénken — de helyesebben a mi tereinken, mert idesorolom a kedves, csendes Farkas utcai református templom elôtti terecskét is — a szobrok fenségesek, még a szerény Sárkányölô Szent-György szoborról is sugárzik a monumentalitás, a nagyszerûség, az övékén … hadd ne minôsítsem. A mi szobortalapzatainkat össze lehet firkálni, bármikor rá lehet helyezni mindenféle bronztáblákat, föl lehet mászni, akár Mátyás lovára is; az övéké szinte elérhetetlen magasságban van. Nem mintha kedvem lenne fölmászni, de ha megpróbálnám, bizonyára rám sütnék a szobor- vagy akár a nemzetgyalázás vádját is.

Nos, minekutána bebizonyosodott, hogy a miénk, válaszolnunk kellene a következô kérdésre: teszünk-e érette valamit? Évek hosszú sora óta bebizonyosodott már, hogy nem sokat. Hiszen sok mindent eltûrtünk. A gödrök ásásától a környezetbarát illemhelyen át, az "ellenszobor" felállítását célul kitûzô szándékig, amelynek ormótlan nyoma még mindig ott "pompázik", az állítólagos törvénytelensége ellenére, a szoborra mászó vásott kölykökig, akikre még akkor sem merünk rászólni, ha ékes anyanyelvünkön beszélnek. Lemondóan elmegyünk mellettük, és csak azt mondogatjuk magunkban: egyszer ennek is vége lesz. Már csak azt kérdezgetjük, hogy mit tudnánk ellene tenni. Közülünk egyesek még innen, a partvonalon belül, mások félig-meddig belülrôl, egyesek pedig már csak körön kívülrôl. Arról pedig, hogy ki tehet többet érte, lehet vitatkozni: azok, akik itt nôttek fel, és minden idegszálukkal ide kötôdnek, azok, akik szintén itt nôttek fel, de már szinte semmi közük nincs hozzá, vagy azok, akik nem azért érzik magukénak, mert itt nôttek fel, csak egyszerûen szeretik. Mint ahogy teszik is egyesek, jótékony álnevek ("mely ápol s eltakar") mögé meghúzódva, a Transindex Disputa oldalán, a Magyar Kolozsvár? címszó alatt, amelyet állítólag a Dunán is szemléztek. Lehet, hogy történetesen éppen azok, akiknek már nincs sok közük hozzá. De a tér ezt is eltûri, mert a tér a miénk, a tér visszafogad akkor is, ha elcsavargunk. Fölösleges tehát kérdezgetni: "vajon vagy-e, és mi vagyunk?"A tér tudja, hogy ha nagy veszélybe kerülne, minden egykori és mostani híve megvédelmezné. A térnek lelke van, a lelke pedig belôlünk táplálkozik.

Köllô Katalin

Romantikus hajlamú olvasóink bizonyára örömmel veszik a következô sorokat, bár nem kimondottan ôk képezik azok célközönségét.

Alkalmi ismerôsöm, megbízhatóságom néhány napnyi tesztelése után, váratlanul elôhozakodott élete féltve ôrzött titkával. Még apjától hallotta, aki annak apjától szerzett tudomást róla, aki viszont annak idején kakastollas csendôrként védte a szóban forgó területet a gyanús betolakodóktól, egy mezôségi falu határában, hogy valamelyik Rákóczi (talán II. Rákóczi György?) utolsó, fel nem tárt (és meg sem talált) várának romjait takarja vastagon a földréteg, ahová eleink, jó háromszáz esztendeje, zsákszámra rejtették el az aranyat és egyéb értéket a török elôl. A családi fáma szerint azokban a nehéz idôkben napokon keresztül hordták a földet a szekerek a várra, míg az teljesen el nem tûnt a külvilág szeme elôl. Olyan jó munkát végeztek, hogy nemcsak az ellenséget játszották ki vele, hanem a hazai utókor is elvesztette a fonalat, és többé nem bukkant rá a pontos helyre.

Emberünket azonban nem olyan fából faragták, aki egykönnyen beletörôdne a sors csapásaiba. Addig jött-ment faluja legelôin, míg egyszer csak, titokban, hat méternyi mélységbe lefúrva, valami kemény falat fedezett fel. Azóta szent meggyôzôdése, hogy arról a nagy rejtélyrôl van szó, és a gazdag kincslelôhely pontos helyét egyes-egyedül ô ismeri! De mitévô legyen a továbbiakban? Egy-két ember amatôr módon képtelen feltûnés nélkül és szakszerûen kibányászni a térséget, ha pedig hatóságokhoz fordul, azok vagy hisznek neki, vagy nem, s az esetleges feltáró munkálatok befejeztével a nyomravezetônek a legjobb változatban kiszúrnák a szemét valamilyen "morzsával" (vagy pedig, jó honi szokás alapján, meghurcolnák, hogy azt is vallja be, amirôl nem tud). Így viszont a tehetetlenség béklyójában telnek az évek, a jobb sorsra érdemes kincsek pedig lehet, hogy kihasználatlanul lapulnak a mélyben, miközben minden anyagi-szellemi érték kiemelt jelentôségû egyén és közösség számára egyaránt.

Önkéntes "régészünk" találkozott egyik jelentôs közéleti vezetônkkel is, akitôl tanácsot kért ügyével kapcsolatban. A válasz meglepte: el kell felejteni az egészet, legyen az bármennyire is igaz, mert belôle csak magyar–román konfliktust fognak kialakítani, amire legkevésbé van szükségünk. Inkább hagyjuk múltunk eme kis darabkáját elveszni, hiszen ennél jóval többet is elnyelt a történelem — vigasztalta politikai-vallási élenjárónk emberünket, de késôbb, néhány pohár "igazságoldó nedû" lenyeletése után mégis megpróbálta megtudakolni tôle a pontos helyet. De információ helyett egyezményes csuklójelzést kapott, méghozzá nem a legszalonképesebb fajtából.

"Mindenkinek megvan a magához való esze!" — vallja csalódottan hôsünk, aki szerint az emberi gyarlóság és kapzsiság nem ismer határokat. Ezek után egyre fásultabban tekint élete titkának gyümölcsöztetési esélyeire. Ha valaki vállalkozó kedvû, kevésbé esendô emberfia sorstársunk életképes javaslattal képes neki elôrukkolni, még az is elôfordulhat, hogy nem bánná meg a beruházást. Sem ô, sem az erdélyi magyar közösség.

Ördög I. Béla

Kedden történelmi mélypontra zuhant a dollár az euróval szemben. Az európai fizetôeszköz már a hét elején túllépte az 1,18 dolláros árat, tegnap azonban a világ vezetô tôzsdéin egy euróért már 1,1925 dollárt kellett fizetni. Az euró a brit fonthoz és a japán yenhez képest is megerôsödött. Kedden egy euró 0,7253 fontba, illetve 139, 12 yenbe került.

A japán kormány bejelentette: kész közbelépni az amerikai fizetôeszköz védelmében. Ezt az tette szükségessé, hogy az év elejétôl az euró 13 százalékkal erôsödött a dollárhoz viszonyítva.

Pénzügyi elemzôk a dollár zuhanását az Egyesült Államok rekordnagyságú kereskedelmi deficitjével magyarázzák. Ehhez azonban minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy az Európai Központi Bank (EKB) kétszer akkora kamatot fizet, mint az amerikai nemzeti pénzintézet, a Federal Reserve. Június elején az EKB várhatóan negyed százalékponttal csökkenti majd irányadó kamatát, s ez a dollár gyengülésének megállításához vezethet.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 812 lej, 1 USD = 32 100 lej, magyar forint = 154 lej.

A MÁÉRT eredményeirôl, a kedvezménytörvény-módosítás ott elfogadott változatáról Bársony András külügyi államtitkár csütörtökön hivatalosan tájékoztatja az érintett szomszédos országok budapesti nagyköveteit, és átadja nekik a módosítási javaslat szövegét. Ezt Tóth Tamás külügyi szóvivô közölte szerdai budapesti sajtótájékoztatóján, újságírói kérdésre válaszolva.

— Úgy gondoljuk, hogy ezzel a lépéssel a magunk részérôl adható maximális tájékoztatást biztosítjuk — mondta a szóvivô. Kitért arra, hogy Pozsonyból nem érkezett a héten hivatalos észrevétel a MÁÉRT szombati ülésén történtekre vonatkozóan.

A szóvivô szerint a nagykövetek tájékoztatásával a magyar diplomácia megteszi azt a lépést, amely a kedvezménytörvény elsô változatánál nem kellô megfontoltsággal, elôzetes konzultáció nélkül történt meg.

Tóth Tamás logikusnak nevezte, hogy amennyiben a csütörtöki találkozó után valamelyik szomszédos országnak megjegyzése lenne a kedvezménytörvény-módosítás tervezett szövege kapcsán, akkor találkozót kezdeményezhet a Külügyminisztériumban.

Mint elhangzott, a kedvezménytörvény módosításáról legutóbb zajlott magyar–szlovák szakértôi szintû egyeztetésen a magyar diplomácia felvetette: az eddigi gyakorlatnál célszerûbb lenne, ha az európai intézmények képviselôje — konkrétan Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa — is jelen lehetne egy ilyen megbeszélésen. Hozzáfûzte: a Külügyminisztérium változatlanul fenntartja ezt a javaslatát.

A szóvivô bejelentette: a tárca üdvözli a román parlament alsóházának minapi döntését, azon törvényjavaslat elfogadását, amely biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelv-használatát az igazságszolgáltatásban.

— A Külügyminisztérium reméli, hogy a felsôház is hasonló döntést hoz, ami nagyon fontos lépés lenne a romániai magyar etnikum számára. Ezzel javulhatna közérzetük, anyanyelvük használatával pedig hatékonyabban tudják képviselni érdekeiket az igazságszolgáltatásban — mondta a szóvivô.

A következô napok magyar vonatkozású diplomáciai eseményei közül kiemelkedik, hogy Kovács László külügyminiszter román partnerével, Mircea Geoanãval pénteken közös látogatást tesz Belgrádban.

A két külügyminisztert fogadja Szerbia-Montenegró elnöke, valamint a szerb kormányfô. Kovács László tárgyal szerb partnerével is. A magyar és a román külügyminiszter lerója kegyeletét a meggyilkolt miniszterelnök, Zoran Djindjic emléke elôtt.

Június elsejétôl ezer köbméterenként 97 dollárra drágul a földgáz, közölte Dan Pampilie szakhatósági elnök. Rámutatott: a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezmény értelmében a földgáznak köbméterenként a jelenlegi 0,09 dollárról csak 0,093 dollárra kellene megdrágulnia, ez az összeg azonban a dollár gyengülése miatt a kitermelési költségeket nem fedezné. Pampilie szerint a drágulásra már a kormányfô is rábólintott.

Június elején az üzemanyagok ára is emelkedhet. Ennek az a hatósági magyarázata, hogy a lej az utóbbi idôszakban 1842 egységet veszített értékébôl az euróval szemben. A Petrom-kutaknál jelenleg a Premium-benzinért literenként 24 650 lejt, a Superért 25 050 lejt, az ólommentes benzinért 23 500 lejt, az Euro Premiumért 26 350 lejt, a gázolajért pedig — minôségtôl függôen 18 250 és 20 950 lej közötti árat kell fizetni.

Szerdán a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Sorin Encutescu, sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kormány elfogadta azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében 2004 elejétôl a 28. életévüket betöltött fiatalok 4000 dollár lefizetése ellenében mentesülnek a katonai szolgálat alól. Az összeget a NATO-országokban alkalmazott módszer alapján számították ki (kb. 3–4 ezer dollárba kerül egy NATO-sorkatona eltartása). Addig azonban érvényben marad az 1996/46-os számú törvény. Ezzel kapcsolatban az alkotmányt felülvizsgáló bizottságnak javaslatot nyújtanak be, amely a "katonakötelezettség" kifejezést a "katonai kötelesség" kifejezéssel cserélné ki. A minisztérium nem vetette el a kötelezô sorkatonai szolgálat megszüntetésének tervét, amelyet 2010 körülre vélik megvalósíthatónak. Az akkor ilymódon felszabaduló épületeket közösségi célokra adnák át.

A kormány április 18-án fogadta el 498. számú határozatát, amely a május 14-i 324. Hivatalos Közlönyben jelent meg, és amely a 2001/10. ingatlantörvény egységes alkalmazásának módszertani szabályozását tartalmazza. Már a jogszabály címe, megnevezése gyanút keltô, hiszen azt sejteti, hogy a 10. törvényt mindeddig nem alkalmazták egységesen, egyformán, tehát elôírásai szerint, vagy éppenséggel egyáltalán nem alkalmazták érvényessége ellenére, és ennek a fonákságnak a megszüntetésére volt szükség, két év elteltével, egy újabb mankóra, egy újabb módszertani szabályozásra. Mert amint azt Eckstein- Kovács Péter szenátor a Szabadságnak elmondta, a 10. törvényhez kötôdô sokadik jogszabályról van szó. A régi alkalmazási rendelet ugyanis nem válaszolt meg gyakorlati kérdéseket a törvény használatánál, és az, hogy megjelennek pontosítások, jó és hasznos dolog, ha azok ténylegesen is használhatók. Eckstein-Kovács Péter szerint azonban nem örvendetes, hogy ezekkel az utólagos jogszabályokkal megváltoztatták az eredeti törvény szellemét és betûjét, és megnehezítették a kérelmezôk helyzetét. A szenátor mindezt néhány példával bizonyította. Az 1974/223. rendelettel állami tulajdonba vett ingatlanokról a 10. törvény úgy fogalmaz, hogy azok jogcím nélkül kerültek az állam tulajdonába, tehát a 10. törvény hatálya alá esnek. A jelenlegi szabályozás ellenben úgy magyarázza, hogy csak abban az esetben lehet szó jogcím nélküli államosításról, ha az azt követôen történt, hogy az egykori tulajdonos megszökött az országból, és semmilyen kártérítést nem kapott lakásáért. Mint ismeretes, annak idején csak akkor lehetett hivatalosan kivándorolni, ha a lakástulajdonosok ingatlanukat "eladták" az államnak, egy meghatározott, minimális összegért. Ezt a kényszereladást úgy kell tekinteni, hogy az "törvényesíti" az adásvételt, tehát jogcímmel történtnek minôsíti az államosítást. Ez elfogadhatatlan — vélte Eckstein-Kovács Péter.

A visszaszolgáltatás megnehezítését egy másik példa is jól igazolja. A 10. törvény szerint nem részesülnek kártérítésben azok, akiket államközi egyezmények alapján már kártérítettek. Annak idején Románia alig 4–5 országgal kötött ilyen megállapodást, most azonban minden külföldi igénylôtôl közjegyzôileg hitelesített nyilatkozatot kérnek arról, hogy nem részesült ilyen végkielégítésben. Ráadásul egy ilyen okirat kötelezô, hiánya a semmisséget vonja maga után. Ezek leadási határideje pontosan az alkalmazási szabályok megjelenésekor, május 14-én járt le. A kormány tehát ezzel a feltétellel hozzáadott a törvényhez egy másik, újabb elôírást.

A lakások esetében az alkalmazási rendelet jóhiszemûnek tekinti a korábbi törvény alapján történt vásárlásokat. Ezzel a szenátor véleménye szerint kiürül a törvénynek a természetbeni visszaszolgáltatást célzó szelleme. Mert ha leszámítják ezeket a lakásokat, a közintézmények széles kategóriájához tartozó ingatlanokat, valamint azokat, amelyeket a privatizációs folyamatban szereztek, oda jutunk, hogy a természetbeni visszaszolgáltatás jelenti majd a kivételt. Az egyik legsúlyosabb dolog, amely még a szenátus plénumának megszavazása elôtt áll, hogy el akarják érni, hogy a május 14-ig le nem tett okiratokat ne lehessen bizonyítékként felhasználni a további törvényes eljárás során. A kormány és az igazságügyi minisztérium szándéka egyértelmû: meggátolni a kérelmezôket abban, hogy a bíróság elôtt bizonyítsák jogosultságukat. Mindez azonban alkotmányellenes, mondta Eckstein-Kovács Péter.

Valószínû, hogy az okiratok benyújtási határidejét, amely május 14-én lejárt, továbbra is meghosszabbítják, június 14-ig vagy július elsejéig, ezt még a parlamentnek is meg kell tárgyalnia. Annak ellenére, hogy ezekkel a bizonytalanul közölt és állandóan változó hosszabbításokkal nem mindig tudnak élni az érintettek, pedig fontos lenne a külföldön élôknek, hogy bebizonyítsák jogaikat. Ugyanakkor az önkormányzatoknak ezt nem lenne szabad érvként felhasználnia a visszaigénylések megtárgyalásának halogatására, hiszen a bizottságok megoldhatnák azokat az eseteket, ahol teljes az iratcsomó, mondta a szenátor.

Ú. I.

Az elmúlt napokban keletkezett óriási vihar nagy károkat okozott a Kis-Szamos völgyében is. Szamosújváron például több tetôszerkezetet tönkretett és néhány fát kidöntött. Különösen a sétatér környékén keletkezett jelentôsebb kár. A helyi Közterület-fenntartó Vállalat és a Vízügyi Hivatal dolgozói már hozzá is láttak a letört fák elszállításához és a terület felszabadításához. A Vízügyi Hivatal alkalmazottai 4 kilométeres szakaszon elkezdték a város területén áthaladó Malomárok megtisztítását az ágaktól és a felgyûlt szeméttôl. Jelenleg a Gelu utca körzetében dolgoznak, ahol a partot is megerôsítik. Hasonló munkálatokat minden évben végeznek, de a mostani vihar okozta károk elhárítása is napirenden szerepel.

Erkedi Csaba

Június elsejétôl a Román Nemzeti Bank (RNB) kivonja a forgalomból az 5, 10, 20 és 50 lejes fémérméket, amelyeket 1990 után jelentettek meg. Június 1. és 15. között a vállalatok és intézmények még elfogadják ezeket a fizetôeszközöket, de kötelesek visszatartani a forgalomból. A június 16-30. idôszakban az érméket csak a bankok fogadják el, amelyek a Román Nemzeti Banknak adják le. 2003. július 1. és 2004 június 30. között már csak az RNB fiókjaiban lehet beváltani.

A Minolta romániai kirendeltsége, amelynek az egész országban képviseletei vannak, most hat várost érintô turnét bonyolít le: termékbemutató akciójával Bákót, Kolozsvárt, Konstancát, Brassót, Krajovát és Temesvárt keresi fel. Ennek során a közönség megismerheti a képkészítés és másolás digitális módozatait, a színes lézernyomtatást. Kolozsváron ma van az utolsó Nyílt Minolta Nap, amikor a Victor Babes utca 21. szám alatt az érdeklôdôk 10 és 18 óra között még felkereshetik az ingyenes kiállítást, és kipróbálhatják az ott látható technológiákat.

A fejlôdô gazdaságok bankrendszerének modernizációja címmel a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója és a Sapientia Alapítvány Jogi és Közgazdasági Szakkolégiuma május 31-én konferenciát tart a Bethlen Kata Diakóniai Központban. A 10 órakor kezdôdô rendezvény meghívott elôadói: Terták Elemér (vezérigazgató, Dresdner Bank, Magyarország), Marc Canizzo (partner menedzser, Ospery Capital, Románia), Szekeres Tibor (tulajdonos, Eurodirekt Kft., Magyarország), Michael Mates (Amerikai Konzulátus, Kolozsvár), Szécsi Kálmán (igazgató, Raiffeisen Bank, Hargita megye), Sípos Ágnes (Finansbank, Románia).

A tanácskozás célja segítséget nyújtani a kis-, közép- és nagyvállalkozóknak eligazodni a hitelezés útvesztôiben.

A múlt hét végén mintegy félszáz helyi lakos felújította a verespataki parkot. Akciójukkal, amelynek során fákat és virágokat ültettek, padokat festettek le, sétányokat tisztítottak meg, arra akarták felhívni a figyelmet, hogy nem adták fel a harcot településük megmentéséért. Mint ismeretes, a község emberei, több környezetvédô szervezet támogatásával, küzdenek a Gold Corporation aranybányászati beruházása ellen, ami 1500 hektárnyi terület tönkretételét és a település gyakorlati megszüntetését jelentené.

Tegnap a Kolozs Megyei Tanács elnöke, Serban Gratian, és alelnökei, Kerekes Sándor és Liviu Medrea, fogadták az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) küldöttségét: Roy Knighton szállításügyi tanácsost és Mihail Scvortov Romániával megbízott szakértôt. A vendégek kifejezték szándékukat, hogy támogatják a Kolozsvárt és Tordát elkerülô országúti szakaszok megépítését. A megyeszékhely esetében fontos cél a feleki domb kikerülése, ahol tavaly 17 halálos baleset történt. Az elterelô útszakasz Nagyvárad irányából 35 km-es lenne, és hozzávetôleges költsége 52,5 millió euró.

Még ezen a héten megnyitják a megyében lévô állatvásárokat — jelentette be szerdai sajtóértekezletén Vasile Soporan prefektus. Adatai szerint jelenleg Kolozs megyében 47 helyen szerveznek állatvásárt.

Annak érdekében, hogy elkerüljék az újabb sertéspestist, a vásárok területén állatorvos teljesít majd szolgálatot. Ugyanakkor megteremtik a minimális feltételeket a vásárok megfelelô mûködtetéséhez.

Amint arról lapunk már beszámolt, a sertéspestis terjedése miatt februárban a prefektus rendelete alapján a megye területén bezárták az állatvásárokat. A betegség terjedését április végére sikerült megállítani. Ennek ellenére a megyei állategészségügyi igazgatóság nem járult hozzá az állatvásárok megnyitásához. Eddig hivatalosan csak két vásár mûködésére adtak engedélyt.

K. O.

Szerda reggel a Széchenyi téri piacon a következô árakat lehetett feljegyezni: burgonya — 8-10 ezer lej/kg, zöldpaszuly — 80 ezer lej/kg, hónapos retek — 5-10 ezer lej/kötés, zöldhagyma — 5 ezer lej/kötés, fôzôhagyma — 20 ezer lej/kg, fokhagyma — 2500 lej/fej, zöldpaprika — 70 ezer lej/kg, káposzta — 10 ezer lej /kg, uborka — 17-20 ezer lej/kg, paradicsom — 40-50 ezer lej/kg, murok — 30 ezer lej/kg, saláta — 12 ezer lej/fej, spenót — 25 ezer lej, eper — 35-40 ezer lej/kg, cseresznye — 25 ezer lej/kg, alma — 30 ezer lej/kg, tojás — 1400-1500 lej/db.

Sikkasztás és magánokirat-hamisítás alapos gyanújával vizsgálják a 30 esztendôs Horea Sãrãcutot, a General Impex Kft. kereskedelmi ügynökét. A kolozsvári férfi 2002 márciusa és 2003 februárja között számlákat hamisított, és a 46 millió lejes "hasznot" eltulajdonította.

Többrendbéli kéregetés vádja miatt vizsgálatot indítottak Serban Onita (58) és Reghina Rostas (50) ellen. Mindkettôjük számos ízben közadakozást várt el, annak ellenére, hogy munkaképesek, és semmilyen fizikai vagy szellemi fogyatékossággal nem rendelkeznek. A büntetôtörvénykönyv szerint akár három év börtönre is ítélhetôk.

"Munka közben" érte tetten a szucsági Ioan Pintea a lakásán garázdálkodó tolvajt. Május 26-ról 27-re virradóra hajnali fél háromkor Vasile Certes, 45 éves kolozsvári lakos ittas állapotban behatolt Pintea lakására, és éppen egy pár csizma és egy kerékpár "társaságában" akarta elhagyni a helyiséget, amikor a tulajdonos meglepte.

(póka)

Sajnálatos hiba csúszott május 22-i rendôrségi híreink közé: a Verekedô nyugdíjasok címû írásban felcserélôdött a sértett fél és a sérüléseket okozó neve: az ütlegeket Francisc M. szenvedte el, míg Gheorghe I. volt az elkövetô. Az érintettektôl elnézést kérünk.

Amerikai cég súlytöbbletes személyeket keres tanácsadási és közönségszolgálati tevékenységre. Személyes beszélgetésre a 0744-762713, 0264/199657, 0722-127169-es telefonszámokon lehet feliratkozni. (8878096)

Bár az elmúlt B-osztályos fordulóban elért sikerével a Gyulafehérvári Apullum bebiztosította helyét az élvonalban, a klub komoly anyagi nehézségekkel küszködik, amelyek akár az A-osztályos szereplést is veszélyeztetik.

Egyrészt a klub mintegy 3 milliárd lejjel tartozik játékosainak, s emiatt a "sztárok" közül többen is elhagyhatják a csapatot, mivel más csapatok leigazolnák ôket.

További, több mint egymilliárdos adóssága van a klubnak különbözô szolgáltatók és cégek felé is. Tartoznak például a Gázmûveknek, a legsúlyosabb azonban a Joma sportszergyártó céggel kialakult helyzet, amely, mivel a klub nem elégítette ki egymilliárdos tartozását, beperelte azt, és jelenleg elérte, hogy zárolják az egyesület bankszámláját.

Ilyen körülmények között a liga fôtitkára szerint megtörténhet, hogy a klub nem kapja meg a profi engedélyt, amely nélkül nem szerepelhet az élvonalban. Az A-osztályos csapatok akkreditálási bizottságában tevékenykedô jogász, Doru Viorel azonban azt állítja, hogy a csapat adósságai ellenére is játszhat majd az A-ban. Igaz ugyan, hogy az alapszabály értelmében csak azok a csapatok juthatnak szóhoz, amelyeknek semmiféle adósságuk nincs, de a szabály alól kivételt jelentenek a frissen feljutott klubok.

• A két éve elmaradó fizetések miatt átadólistára kerülésüket követelik a román élvonalból kiesett Bukaresti Sportul Studentesc labdarúgói.

— Tizennyolc játékos, azaz csaknem az egész csapat vár még a 2001/2002-es idény óta késô bérekre — jelentette be Alexandru Valentin, a profi liga fôtitkára.

A klub felhalmozódott adóssága már több mint 200 ezer dollárra rúg.

Victor Hãnescu, a debütáló román teniszezô meglepô magabiztossággal jutott tovább a második fordulóba a nem hivatalos salakpályás világbajnokságon. Ellenfele, a házigazdák játékosa, Michael Llodra három játszma alatt csak kilenc játékot tudott nyerni. Végeredmény: 6:4, 6:3, 6:2.

Adrian Voineának viszont túl kemény diónak bizonyult a 14. kiemelt Sebastian Grosjean, a francia teniszezô három és egynegyed óra után 6:4, 7:6 (3), 3:6, 6:3 arányban bizonyult jobbnak.

További érdekesebb eredmények az elsô fordulóból:

Férfiak: Lleyton Hewitt (auszt-rál, 1.)–Vahaly (amerikai) 6:4, 6:1, 6:7 (6), 6:3; Juan Carlos Ferrero (spanyol, 3.)–Kratochvil (svájci) 7:5, 7:5, 6:4; Szargisz Szargszjan (örmény)–Roddick (amerikai, 6.) 6:7 (3), 6:1, 6:2, 6:4 — a gyôztes lesz Hãnescu következô ellenfele; David Nalbandian (argentin, 8.)–Montanes (spanyol) 6:4, 6:3, 3:6, 7:5; Gustavo Kuerten (brazil, 15.)–Mark Rosset (svájci) 6:2, 6:7 (3), 6:3, 7:6 (3); Fabrice Santoro (francia)–Michael Chang (amerikai) 7:5, 6:1, 6:1 — ez volt az 1987-es bajnok utolsó párizsi szereplése.

Nôk: Kim Clijsters (belga, 2.)–Amy Frazier (amerikai) 6:2, 6:0; Venus Williams (amerikai, 3.)–Reeves (amerikai) 6:2, 6:4; Lindsay Davenport (amerikai, 6.)–Prakusya (indonéz) 6:2, 6:0; Jennifer Capriati (amerikai, 7.)–Joanette Kruger (dél-afrikai) 6:2, 6:1; Jelena Dokics (szerb-montenegrói, 10.)–Rösch (német) 6:4, 6:4; Nagyezsda Petrova (orosz)–Szeles Mónika (amerikai, 12.) 6:4, 6:0!; Sanchez Lorenzo (spanyol)–Jelena Gyementyijeva (orosz, 13.) 6:3, 6:3.

Összeállította: P. J. A.

Rövidhír: "A Kispest-Honvéd labdarúgó-csapata az NB I. legutóbbi fordulójában 3–1-re kikapott Zalaegerszegen. Ezzel kiesett az elsô osztályból." A búcsú fura mellékzöngéje: az 1916 óta megszakítás nélkül az élvonalban szerepelt, és ezzel a Ferencváros (egy ideig ÉDOSZ, majd Kinizsi) és Újpest (Dózsa) mellett a legtöbb hasonló szereplést magáénak mondható, jelenleg Kispest-Honvéd névre hallgató csapatot nem akárki búcsúztatta. Hanem, az egykor Puskás, Kocsis, Grosics, Czibor, Lóránt és társaik mellett a 100-szoros válogatott, a minap éppen negyedszázada elhunyt egykori irányító, csupaszív, brilliáns technikájú, kimondott észjátékos, Bozsik József fia, Bozsik Péter edzette ZTE.

Kolozsvári vonatkozású emlékeket is felidézett a lakonikus hír.

Ma már bizonyára kevesen tudják, hogy a Kispest foci-csapata a két világháború között mintegy 70 évvel e sorok megjelenése elôtt, 1933. május 27-én játszott utoljára városunkban. Miután korábban 2:0-ra legyôzte az U-t, ezen a május végi napon a fôiskolások nyertek 1:0-ra. Nem árt megemlíteni, hogy a vendégek középfedezete (ma: középhátvédje), bizonyos Purczeld Ferenc, nem más, mint a majdani legendás "száguldó ôrnagy", Puskás Öcsi édesapja volt. A diákok gólját pedig a késôbbi jeles orvos, Ioan Ghilezan lôtte. Ismertebb nevek az akkori két együttesbôl: Sepsy Endre, Sfera, Ploesteanu, Sepi II. (U), Mikes, Lukács, Korányi (Újpest).

Utoljára pedig az éppen 60 éve elkezdôdött NB I. tavaszi visszavágóinak keretében szintén májusban (14-én) szerepelt a sétatéri stadionban az egyébként szintén KAC-nak nevezett kispesti piros-fekete csapat. Miután az elôzô két idényben elôbb 2:1-re gyôzött, majd — a késôbbi helyi Vasas-cerberussal, Boldizsár Gézával a kapuban, 4:0-ra kikapott az itteni piros-fehérektôl, harmadik fellépésük ismét a vendéglátók gyôzelmével végzôdött. Ezúttal 3:1-essel. Ez volt az a bajnokság, amelynek a végén a KAC (a kolozsvári) — a felejthetelen Opata Zoltán irányításával — a bronzérmes helyen végzett.

És ami külön érdekessége, ma már megkülönböztetett sava-borsa volt az utóbbi mérkôzésnek: ekkor játszott Kolozsvárott elôször, és sajnos, utoljára is a hajdani edzô, Purczeld bácsi fia, Puskás Öcsi! És a kapusuk nem volt más, mint a késôbbi csillag, Bozsik Cucu — sajnos, túl korán végleg eltávozott testvérbátyja — Bozsik I.. Ez volt egyébként a két csapat: Kolozsvár: Márky — Szaniszló II., Vass — Radnai, Páll, Csákány — Farkas, Kovács IV., Bonyhádi, Füstös, Tolnai. Kispest: Bozsik I. — Olajkár I., Perjási — Zalai, Gazdag, Urhegyi — Egresi, Béres, Mészáros, Puskás, Titkos. Ez utóbbi, az egykori 47-szeres válogatott, abszolút kétlábas, a csatársor mindkét szélén bedobható csatár volt akkoriban 36 évvel az NB I. legidôsebb, a 17 esztendôs Puskás pedig legfiatalabb játékosa.

A klub mai utódai ôsztôl a második vonalban szerepelnek. Szurkolóik remélik, hogy csak ideig-óráig.

László Ferenc

Sikerrel zárult a Compass Sportklub és a Pro Orientare társaság 2 napos tájfutóverseny sorozata, amelyen 8 megye 15 sportklubjának 124 tájfutója (10 évestôl 70-ig) versengett, a tikkasztó meleg ellenére.

A versenyt beharangozó május 23-i írásban az Aranytájoló 36. helyett 35-ként jelent meg, és kimaradt a megemlékezésbôl az elhunyt Kiss István tanár úr neve, a Kolozsvár környéki erdôk tájfutótérképének többsége az ô nevéhez fûzôdik.

Izgatottan készültünk a versenyre, hisz a hosszú tél megnehezítette a térképhelyesbítôk munkáját, s így az utolsó napokban készült el a térkép, amelyre még be kellett jelölni a 28 versenykategória pályáit. A tájfutó bírók önfeláldozó, önzetlen munkáját siker koronázta.

Köszönet tevékenységükért, hiszen a bírói díj csak jelképes összeg, 30–40 ezer lej egy napra, és csak a versenynapokat fizetik, az elôtte lévô elôkészítô napokat, heteket nem.

Köszönet Marius Bejan úrnak, a La Strada Kft. ügyvezetôjének a hathatós anyagi támogatásért, amely nélkül nem készült volna el a térképhelyesbítés, és László Zsuzsának is, a Cosmetic Plant ügyvezetôjének, aki a nyertesek díjait biztosította cégének termékeivel.

Nyertesek (a két nap összesített eredményei alapján):

Nôk:

10 évesek: 1. Czakó Andrea (Pro Orinetare), 2. Moldován Réka (Marosvásárhelyi Egyetemista Sportklub), 3. Andrada Dervestean (Kolozsvári Transilva).

12 évesek: 1. Tôkés Tímea (Transilva), 2. Ada Vultur (Felsôbánya), 3. Cristina Manea (Otopeni Sportklub).

14 évesek: 1. Tudoran Tímea (Transilva), 2. Mãdãlina Bârsan (Viktóriavárosi Viromet), 3. Lãcrãmioara Vrânceanu (Csíkszereda).

16 évesek: 1. Nagy Melinda, 2. Andreea Dãnilã, 3. Auer Mónika (mindhárom Nagybányai Tudomány).

18 évesek: 1. Rácz Andrada (Felsôbánya), 2. Maria Turcu (Otopeni), 3. Diana Serban (Nagybányai Tudomány).

21 évesek: 1. Anca Bors (Brassói ES), 2. Simon Tünde (Transilva), 3. Kerekes Kinga (Kolozsvári Compass).

40 évesek: 1. Birta Melánika (Csíki Tanulók Klubja).

Open: 1. Szakács Gyöngyi, 2. Gergely Katalin (mindkettô Kolozsvári Compass).

Open T: 1. Fey Klára (Transilva).

Férfiak:

10 évesek: 1. Kassay Ákos (Pro Orientare), 2. László Róbert (Kolozsvári Compass), 3. Ciprian Andreica (Felsôbánya).

12 évesek: 1. Adrian Lazan, 2. Molnár Teodor (mindkettô Felsôbánya).

14 évesek: 1. Bogdan Ruskal (Felsôbánya), 2. Florin Turcu (Otopeni), 3. Kiss Lehel (Pro Orientare).

16 évesek: 1. Ionut Pãtras (Romani Altius), 2. Andrei Dobre (Viktoriavárosi Viromet), 3. Rãzvan Lupa (Bukaresti National)

18 évesek: 1. Iulian Negoita (Nemzeti S. K.), 2. Bogya Tamás (Transilva), 3. Ciprian Marian (Felsôbánya).

20 évesek: 1. Ciprian Coriolan, 2. Cristian Marian (mindkettô Felsôbánya), 3. Kris Arnold (Nagybányai Tudomány).

21 évesek: 1. Relu Tãmas, 2. Trif Mihai (mindkettô Krajovai Universitatea), 3. Sebestyén István (Nagybányai Tudomány).

35 évesek: 1. Pavel Gligor (Transilva), 2. Kiss Mihály (Marosvásárhely).

40 évesek: 1. Sorin Botos, 2. Moldován László (mindkettô Marosvásárhelyi Tudomány).

45 évesek: 1. Fey Sándor (Transilva), 2. Gheorghe Urdea (Viromet).

50 évesek: 1. Mircea Ticleanu (Otopeni), 2. Enyedi András (Transilva), 3. Kiss János (Pro Orientare).

55 évesek: 1. David Cãpras (Transilva), 2. Dumitru Cioban (Szászfenesi DUDU Tájfutó Klub).

65 évesek: 1. Szôcs Sándor (Kolozsvári Compass).

Open: 1. Müller Csaba (Kolozsvári Compass).

Open T: 1. Vicentiu Dumitrescu (Brassói Tudomány), 2. Tôkés Árpád (Transilva).

Szombat délután nagy sikernek örvendett a csapatverseny is, amelyet Simon Gábor és Simon Krisztina rendezett.

Májai Ferenc

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]