2003. május 31.
(XV. évfolyam, 120. szám)

A kolozsváriak elôtt nem újdonság a Nagyvárad felé vezetô E60-as nemzetközi mûút lezárása és a forgalom elterelése. A Kolozsvár–Bánffyhunyad útszakasz javítása miatt a teljes forgalmat Szilágy megye felé irányították. A terelôút Szilágyzsomborig halad, majd balra térve az Almás völgyén keresztül Bánffyhunyadnál csatlakozik az országúthoz.

A megnövekedett forgalom nem kis meglepetést okozott a Zilahról vagy Szatmárnémetibôl Kolozsvárra igyekvô autósok számára, de legalább ennyire meglepôdtek a Kalotaszeg északnyugati csücskéhez tartozó falvak lakói is. Középlak, Váralmás, Ketesd lakói egyre-másra arról panaszkodnak, hogy a megnövekedett forgalom miatt bizonytalanná és veszélyessé vált a forgalom, és a nagyobb nemzetközi teherautók áthaladásakor valósággal kisebb földrengés keletkezik a környéken, már-már annyira, hogy a házak repedezni kezdenek.

A hivatalos szervek nem vették komolyan a panaszokat addig, amíg a lakosok ideiglenes útelzáráshoz nem folyamodtak. Ekkor már hajlandók voltak érdemben foglalkozni az üggyel. Szilágy megye prefektusa, Marc Tiberiu sajtóértekezletén bejelentette, hogy az út menti falvak lakosainak és polgármesteri hivatalainak többrendbeli tiltakozására és kérésére Vasile Soporan Kolozs megyei prefektussal és a közlekedésrendészeti szakemberekkel közösen csütörtökön bejárják az érintett útszakaszt. A vizsgálódás eredményét a tegnap délelôtti sajtóközleményben ismertették. Sajnos, Kolozs megye prefektusa nem tudott eljönni a terepszemlére, de Marc Tiberiu jelezte, hogy komoly szabályozásra lesz szükség. Az eredetileg megyeinek minôsített utat nem nemzetközi forgalomra, és fôleg nem a több tíz tonnás teherforgalomra tervezték. A megnövekedett terhelést sem az út, sem az út menti házak nem fogják huzamosabb ideig bírni. Egyelôre a szakemberek véleménye alapján és Soporan prefektussal való egyeztetés után a közeljövôben sebességkorlátozásokat fognak bevezetni, és indokolt esetben akár teherkorlátozást is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos súly fölött már nem lehetne közlekedni az Almás völgyén, inkább Zilahon keresztül Szatmárnémeti vagy Nagyvárad felé terelik a teherforgalmat. A közlemény szerint akár egyes útszakaszok teljes újjáépítésére, megerôsítésére is szükség lesz. Ha ez sem elégíti ki az út menti falvak lakóit, akkor újabb tiltakozó akciókra lehet számítani.

A terelôúton közlekedôknek azt ajánlják, óvatosabban vezessenek, különösen az almásvölgyi szakaszon. A szûk út és a falvak forgalomhoz nem szokott állatai sok bosszúságot okozhatnak az autóvezetôknek. Mindezeken kívül a közeljövôben új korlátozó táblák is megjelenhetnek, amelyeket ajánlatos lesz figyelembe venni, mert az illetékes helyi rendôrök alig várják, hogy büntethessenek.

A borsi határátkelôhöz igyekvôk legalább egy-másfél órával hosszabb menetidôvel kell számoljanak.

Józsa László

Szombaton és vasárnap számos helyszínen vakációs hangulat uralja majd a várost. Ezek között érthetô módon ott van a sétatéri park, viszont ezúttal Kolozsvár más pontjain is szeretettel várják a gyermeknap alkalmából a kicsiket és szüleiket. (Részletek a 7. oldalon)

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményezô Testülete Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülô munkaülésén dönti el, hogy milyen stratégiát dolgoz ki a Magyar Nemzeti Tanács megválasztására, jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón Toró T. Tibor, a kezdeményezô csoport ügyvezetô elnöke.

A 31 tagú testület zárt ajtók mögött arról is tárgyal, hogy a Nemzeti Tanács milyen helyet foglaljon el az erdélyi politikai életben.

Toró leszögezte, a Tanács nem lehet alternatívája semmilyen politikai pártnak. Szerinte az RMDSZ monopóliuma elveszett a szatmárnémeti kongresszus után, a megbomlott egységet pedig újra kell szervezni.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az erdélyi magyarság önkormányzatának legfôbb döntéshozó testületeként alakul meg és ezáltal ez lesz a közösségi autonómia gyakorlására hivatott intézmény, közölte Toró. Kifejtette, a közösségi önkormányzathoz vezetô útnak három szakasza van.

Kifejtette, a közösségi önkormányzathoz vezetô útnak három szakasza van.

Az elsô szakaszban a közösségi önkormányzat igénylését, szerkezetét és mûködését tartalmazó kerettörvényeinek kidolgozása és elfogadása a cél, ezt követôen a tervezetek támogatására aláírásgyûjtés megszervezését kezdeményezik, majd az elfogadott tervezeteket a parlament elé terjesztik.

Az átmeneti állapot szakasza a jogszabálytervezetek benyújtása és azok a Parlament által elfogadható módon történô fogadtatása közötti kritikus idôszak, ez Toró szerint akár néhány évet is jelenthet. Ebben az idôszakban a Nemzeti Tanács dolga a közösségi autonómiaprogram mögé felsorakoztatni a közösség akaratát, a román politikai közvéleménnyel és Európával elfogadtatni ezt az igényt. Toró szerint 2 kerettörvényt kell elfogadtatni a parlamenttel: az egyik a nemzeti kulturális autonómia, a másik pedig a regionális autonómia. A politikus elismerte, hogy ez az elképzelés hosszú és nem könnyû folyamat, véleménye szerint ezt könnyebb lett volna 10 évvel ezelôtt véghezvinni, de, mint fogalmazott, "a történelemre kell bízni, hogy ebben a kérdésben kinek volt igaza".

A harmadik szakasz a normalitás állapota, a törvények által szavatolt jogok gyakorlása. Toró szerint légkört és szervezett keretet kell teremteni a Nemzeti Tanács megválasztásához, hiszen a legutóbbi belsô választások is azt bizonyítoták, hogy az emberek csalódtak az RMDSZ országos tevékenységében.

A politikus kijelentette: jelen pillanatban szemben állnak a szinte teljhatalommal bíró RMDSZ-nómenklatúrával, az önkormányzati törékvéseket áthúzó román állammal és a jelenlegi magyar kormánnyal, amelyik megalapozta a kétoldalú mosolypolitikát. Véleménye szerint a feladat nem egyszerû, de mint mondta, önkormányzat nélkül csak toldozódik-foldozódik az egész érdekvédelem. Ami most van, az sem a tömbmagyarságnak, sem az interetnikus környezetben élôknek nem hoz megoldást.

Mint arról már beszámoltunk, ma kerül sor a Sepsiszentgyörgyi Fórumra a szakszervezeti mûvelôdési házban, ahova Erdély megyéibôl több mint ezer résztvevôt várnak.

A kolozsvári villamosmûvek közleménye értelmében május 20-tól kezdve elfogadják a villamos energia kifizetését a rádió-tévé illeték elutasításával, saját felelôsségû írásos nyilatkozat kíséretében.

A közlemény a korábbi téves értelmezéseket hivatott tisztázni. Az írásos nyilatkozat elengedhetetlenül szükséges, hogyha valaki bizonyos indokolt okokból visszautasítja a rádió és tévé illeték kifizetését. Az ügyfél felvilágosítást kell kapjon a villamosmûvek személyzetétôl, hogy milyen következményekkel jár az említett illeték kifizetésenek elutasítása.

A villamosmûvek döntése értelmében elfogadják a számlák részleges kifizetését (a villamos energia értéke, rádiódíj, tévédíj) azoktól a felhasználóktól, akik nincsenek mentesítve a rádió-tévé illetéktôl. A késedelmi díj (minden esetben 0,06%) arányosan változik. Az elektromos energia díjának kifizetését nem lehet részletekben törleszteni.

Az illetékmentesítést célzó igényléseket felterjesztik a rádió és tévétársaságnak, amely egyedül illetékes eldönteni a kérések jogosságát. A villamosmûvek minden panaszt iktat és a törvényes határidôn belül válaszol rá. Az ügyfeleknek jogukban áll a fogyasztóvédelmi hivatalhoz fordulni.

A kormány úgy döntött, hogy június elsejétôl 2,7 százalékkal emeli a nyugdíjakat. Az emelés mintegy hatmillió személyt érint, akik közül 4,5 millió az állami biztosítási rendszerbôl vonult nyugállományba, 1,5 millió pedig a mezôgazdaságból.

Szintén 2,7 százalékkal nônek a háborús veteránok, hadirokkantak, a hadiözvegyek, a kitelepítettek, a politikai üldözöttek és deportáltak ellátmányai, illetve a 2001. április 1. elôtt kiszámolt katonai nyugdíjak.

KÉT KISEBBSÉGTÖRTÉNETI ELÔADÁST TART Vincze Gábor szegedi kutató június 2-án, hétfôn a Bölcsészkaron. A Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézetének vendégtanári programjának keretében szervezett elôadások címe: A második világháború utáni magyar oktatásügy, különös tekintetettel a Bolyai Egyetemre és Az erdélyi magyar történelmi egyházak 1945–1989 között. Idôpontok: a Popovici teremben 16–18, a Brassai teremben 18–20 óra között.

KÖNYVBEMUTATÓT RENDEZ az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztálya június 3-án, kedden du. 6 órától az EME Jókai/Napoca utca 2–4. szám alatti székházában. Vincze Gábor: Történeti kényszerpályák — kisebbségi reálpolitikák II. Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944–1989) címû kötetét Kiss András és Nagy Mihály Zoltán méltatja a bemutatón.

NYUGDÍJASKLUB június

1-jén, vasárnap du. 5 órától a Mikó/Clinicilor 18. szám alatt, a Heltai-alapítvány klubtermében. Marton István zenél.

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR június 2-án, hétfôn este 7 órakor tartja összejövetelét a Bulgakov Kávéházban. Meghívottjuk Márkus András. Vitaindító Bréda Ferenc és Ármos Lóránd.

A MALOMHEGYI GYÜMÖLCSTERMESZTÔK HEGYKÖZSÉGÉNEK VEZETÔSÉGE rendkívüli közgyûlésre hívja tagjait és mindazokat, akik be szeretnének lépni a hegyközségbe június 1-én, délután 5 órára az Iriszi Református Egyházközség gyülekezeti termébe. A résztvevôket arra kéri, hogy hozzák magukkal személyazonossági igazolványukat.

A nyárelô színházi élményekben gazdag kínálata tovább tart a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, ahol ezúttal angol nyelvû, de ugyanakkor expresszív kifejezési formákra, táncra és mozgásra épülô, s ily módon mindenki számára érthetô külföldi vendégelôadást tekinthetnek meg az érdeklôdôk június 1-jén és 2-án, vasárnap és hétfôn este 8 órakor. George Orwell Állatfarm címû regénye alapján készült Newcastle-i Northern Stage Ensemble azonos nevû elôadása, amely a British Council és a Kolozsvári Állami Magyar Színház meghívására érkezik városunkba.

Orwellt ez a 1943-ban született mûve tette egy csapásra híressé a nyugati világban. E forradalmi kiábrándultságból született állatregényben Orwell azt igyekezett bizonyítani: a minden állat egyenlô alapelv hamarosan átváltozik és következésképpen egyesek egyenlôbbek lesznek, mint a többiek. Az állatok megdöntik az Ember uralmát, s az elôbb derûs, kavargó eseményeket kínáló helyzetben egyre állatibb társadalom jön létre. A hatalmat magához ragadó, Napóleon nevû nagy kan — az állatok hajdani ideológusának, az Ôrnagynak az eszméit folyamatosan torzítva, hamisítva, átértelmezve — a többi lényre egyre szörnyûbb diktatúrát kényszerít.

Az elôadás bemutatója óta eltelt idôszakban az elôadás bejárta Európát és nagy sikerrel játszották színházi fesztiválokon, szerte a világon. "Orwell híres mûve több mint hat éve folyamatos ihletforrás társulatunk számára, az Állatfarm munkastílusunk emblémájának is tekinthetô. Újra és újra visszatérünk hozzá, hogy megfeleljünk a színházmûvészet folytonosan változó igényeinek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy Orwell üzenete idôtálló, sôt, a mostani közönséghez szól leginkább" — nyilatkozza az elôadás rendezôje, Alan Lyddiard.

Mindennapjaink húsba vágó témája, valamint a mozgásra, koreográfiára és nem szövegre épülô szerkezetbôl adódóan mindenki számára ajánljuk a kortárs angol színházi világ egyik legjelentôsebb elôadását. Itthon, Kolozsváron.

A Bretter György Irodalmi Kör, a Café Bulgakov és az Erdélyi Írók a Teraszon szerkesztôsége vers-, valamint novellapályázatot hirdet fiatal, kötettel nem rendelkezô szerzôk számára. Egy-egy szerzô öt verset, illetve három novellát küldhet be a szerkesztôség címére. A pályázat többfordulós, minden forduló három hónapot tart. Elsô futam: június–július–augusztus. Zsûri: a Bretter György Irodalmi Kör vezetôsége.

Az elsô díjas szerzô lehetôséget kap a Bretter-körön való bemutatkozásra. (A nem kolozsvári költô- és írójelöltek utazási költségeit megtérítjük.) A második helyezett 1 millió lejt, a harmadik helyezett pedig értékes könyvcsomagot fog kapni. A beérkezett verseket és novellákat folyamatosan közöljük az Erdélyi Írók pályázati rovatában, ezekrôl pedig (még a zsûrizés elôtt) az olvasók kifejthetik véleményüket a Fórumban. Szavazataikkal jelentôs mértékben befolyásolhatják a végsô döntést — olyan értelemben, hogy egy-egy szerzô öt verse közül eleve kiszavazhatnak hármat, a novellák közül pedig kettôt. Az arra méltó szerzôk publikálási lehetôséghez jutnak az Irodalmi Jelenben, a Helikon Serény Múmia c. fióklapjában és a Százasszegben.

A kulturális folyóirat legfrissebb számának tartalmából: Szépirodalom (Pátkai Tivadar, Borbély János, Pusztai Zoltán, László Zsolt versei, Villányi László: A beregszászi fiúk; Lászlóffy Csaba prózái; Vári Fábián László: Fecskehajtó Kisasszony nyomában, Berekfürdôn); Academica Transsylvanica (Máthé Éva beszélgetése dr. Nagy Attila marosvásárhelyi tüdôgyógyásszal); Ködoszlás (Benkô Samu: A szépíró II. Rákóczi Ferenc); Múltunk (Olti Ágoston: A legfontosabb termelôeszközök államosítása Csík megyében); Irattár (Gagyi József: Hazafiság 1949-ben); Kelet Népe (Ilyés Zoltán: A szakrális táj történeti szervezôdése Gyímesben); Újjlenyomat (Molnár H. Lajos: Az egymillió tonnás hazugság); Mûteremtés (Kultúrák és idôk közötti kommunikáció).

A Kolozsváron megjelenô Magyar Kisebbség társadalomtudományi folyóírat 2002/4-es lapszáma felkerült a világhálóra, elérhetô http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/

A lapszám súlypontját a 2002-es népszámlálás kérdése képezi.

Az egyetemi hallgatók, fiatal szakemberek számára fenntartott Stúdium-rovatban Császár Melinda: A kedvezménytörvény megjelenítése a központi román sajtóban és Kádár Magor: Az érem másik oldala: a státustörvény az erdélyi román köztudatban és a román nyelvû írott sajtóban c. tanulmánya jelent meg. Amennyiben olyan tanulmányotok, TDK-dolgozatotok vagy diplomamunka-kivonatotok van, amelyiket közölni szeretnétek, és témaválasztása beleillik a folyóirat szerkesztési elveibe (ez néhány lapszám alapján könnyen megállapítható), keressétek meg szerkesztôségünket e-postán az iszekely@rmdsz.ro címen, vagy személyesen Kolozsváron, a Szentegyház/Iuliu Maniu 39/3. szám alatt, a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. A közlés egyedüli feltétele a tanulmány szakmai színvonala.

A Magyar Kisebbség 2003/1-es lapszáma, május 23-án jelent meg, és kb. három hét alatt kerül fel a hálózatra. A lapszám központi témaválasztása a regionális politika és a területfejlesztés kérdése.

2002 után, amikor a Kossuth-év kínálta az ünneplés, az emlékezés lehetôségét, 2003-at a Rákóczi-évként jegyzi a hálás utókor, hiszen kereken 300 évvel ezelôtt (1703 tavaszán) állt az a férfi a kuruc mozgalom élére, akinek alakja, életútja, célja, hazaszeretete, szabadságharcának éltetô eszméje ma is elevenen él a magyar nép tudatában.

A Romániai Magyar Dalosszövetség és a Kolozsmonostori Református Egyházközség közös szervezésében került sor folyó év május 24-én délután 3 órai kezdettel a Kolozsmonostori református templomban arra a kórustalálkozóra, amelynek bevallott szándéka az volt, hogy a nagyságos fejedelem emléke elôtt tisztelgô mûsorával bizonyítsa ismételten: a magyarság történelme folyamán számtalanszor csatát vesztett, de elpusztítani ôt mégsem lehetett, mert mindig volt ereje felemelkedni, új csatákra indulni, mert Isten-közelben tudott és akart élni.

A találkozó ügyes-bajos gondjait a kolozsmonostori gyülekezet mindössze harmadik évében járó, zömmel idôsödô, de lelkesedésben mindig fiatalos lelkületû kórusa vállalta fel, élén az igényes, de ugyanakkor türelmesen munkálkodó karnagyával, Kállay-Miklós Tündével.

Igehirdetésében Kállay-Miklós Csaba lelkipásztor, a Zsolt. 28,8-9 alapján rámutatott Istennek választottjait megtartó erejére. Isten alakítja a népek sorsát, és ô rendel a megfelelô idôben vezetésre alkalmas embereket. Hívô népének ezért kell ma is együtt könyörögnie áldásáért, vezetéséért és megtartó erejéért.

Utána Vincze Zoltán történész-tanár a Rákóczi-év kapcsán szólt a neves történelmi jelentôségû családnak az összmagyarság és külön Erdély históriájában játszott szerepérôl. A tanár úr szabad elôadásában, bár a szólási idô rövid volt, igyekezett mindazt felidézni, amit az eseményekkel kapcsolatban a legfontosabbnak érzett. Nagy lelkesedéssel szólt a nagyságos fejedelem elôdeirôl, Erdélyben vállalt szerepükrôl: a sikerekrôl, építô munkájukról, de a kudarcaikról is. Külön nyomatékkal emelte ki: mikor és miért vált a kuruc mozgalom szabadságharccá; tárgyilagosan fogalmazta meg az okokat, amelyek miatt a magyar nép végsô elkeseredésében Rákóczitól remélte a megváltást, a szabadságot. Tudjuk, a zászlajára írt jelszavak: "Pro patria et libertate" ("A hazáért és szabadságért") nem üres szavak voltak. Már egyik elsô üzenetében nagy ígéretet tett: aki a szegény nemzet felszabadításáért fegyvert köt, az mindenféle úrdolgától, adózástól felszabadul maga is. Nem lesz többé jobbágy. E fogadalom hallatára mind örömmel tették le rá a hûségesküt.

Az 1711-es szomorú szatmári békével gyôztes csaták, felvillanó remények, kudarcok sorozataként zárul a magyar nép történelmének egy dicsôséges korszaka. Bizton állíthatjuk ma is: az a nép, amelyik ilyen áldozatokra volt képes függetlensége és szabadsága kivívásáért, megérdemli emberségesebb jelenét és a még több jót ígérô jövôjét.

Guttman Mihály tanár úr, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, a tôle megszokott közvetlen és egyszerû hangon köszöntötte a találkozóra összesereglett kórusok tagjait. Ô is szólt arról, miért kell megbecsülnünk múltbeli értékeinket, mit üzen a mának Rákóczi és kora, hogyan ôrizte és miért már életében és a következô korokban a magyarság énekekben, mondákban emlékét. Ezek felidézése legyen erôforrás ahhoz, hogy bizonytalankodó jelenünkbôl több reménnyel és hittel tekintsünk a jövônk felé.

Ezek után került sor a kórusok fellépésére. A Mákófalváról, Körtvélyfájáról, Marosvásárhelyrôl, Kolozsvár négy gyülekezetébôl, a magyarországi Nagyatádról érkezett kórusok mindegyikének más-más egyénisége, jellegzetessége, erôssége volt.

Mûsorukat részben az ünnepi alkalom, másrészt a mûködésüket (zömmel gyülekezeti énekkarokról van szó) meghatározó sajátos helyzetük, küldetésük elvárásai szerint állították össze. Fôleg egyházi, történelmi tárgyú kórusmûvek szólaltak meg. Sok alkotásban szerencsésen ötvözôdött a vallásos motívum a világi-történelmi elemmel.

A házigazdák elsôként Gárdonyi Zoltánnak a II. Református Világtalálkozóra szerzett himnuszát szólaltatta meg; általa a "Tebenned bíztunk eleitôl fogva" minden idôben idôszerû üzenetét tolmácsolva a nagyszámú hallgatóságnak. Vörösmarty Mihály Szózat c. versének Bárdos Lajos-féle feldolgozásában történt megszólaltatása tovább forrósította a hangulatot; a hallgatóság helyérôl felállva, emelkedett ünnepi hangulatban hallgatta végig a mûvet.

Nagy szeretettel köszöntöttük a marosvásárhelyi Gecse utcai Református Egyházközség kórusát. Éneklésük élményszámba menô: tiszta, szép intonáció, kiváló dirigálás — íme néhány sok erényük közül.

Ünneplésünk hangulatát, sôt az egész rendezvény színvonalát is tovább növelte a nagyatádi (Magyarország) vegyes kar fellépése. Több órás, fárasztó út után, kissé megkésve bár, de megérkeztek, és lenyûgözôen, maradandó élményt nyújtóan énekeltek. Makkosné Maronics Melinda karnagynak a mûvek szellemiségéhez, érzelem- és gondolatvilágához árnyaltan igazodó vezénylésével.

Nem tisztünk, célunk külön-külön értékelni mindenik kórus teljesítményét. A találkozóra nem versenyezni gyûltünk össze, hanem ünnepelni. És ez csodálatosan sikerült.

Mindenik kórusnak emlékszalaggal- és lappal, valamint egy csokor virággal köszöntük meg fellépését.

A minden tekintetben sikeres találkozónak ezt a részét a szépen ünneplô közönség nemzeti imádságunk közös eléneklésével zárta.

A szeretetvendégségre impozáns, tiszteletet és áhítatot parancsoló új templomunkban került sor. Kalács és hûsítô mellett most már az apró feszültségektôl is feloldva szólhattunk egymáshoz sok mindenrôl, ami ilyenkor kikívánkozik belôlünk.

Zárszó gyanánt — elfogultságtól mentesen: szépen, méltóan énekeltünk, mert éreztük, hittük, erre kötelez minden: az, amire emlékeztünk; az, amiért vagyunk e világon, de az is, amiért Isten kegyelmébôl lennünk adatott.

Miklós Ferenc

Nagyon okos, megszívlelendô gondolatokat vetett papírra Székely Kriszta (Szabadság, május 24). Mondanivalóját az I. Lothar császárnak (795–855) tulajdonított szállóige így fejezi ki: Tempora mutantur, et nos mutamur cum illis! (Az idôk változnak, és mi velük együtt változunk!). Idôszerûsítve ezt a bölcsességet: ha egy politikai szervezet valamikor, régen, egy határozatot hozott, ahhoz nem kell mereven ragaszkodni. Elvileg a következô esetek állhatnak elô: 1) A döntés eleve téves volt. 2) A lényegében helyes határozat kiegészítésre, finomításra, részleges javításra szorul. 3) A hozott határozat a maga idejében helyes volt, de azóta megváltoztak a körülmények, és a további tevékenységet az új helyzetnek megfelelôen kell folytatni.

Konkrétan a mostanában megszervezett, az SZKT-tagokat kijelölô belsô választásokról van szó. Az ezek körül kialakult éles, szenvedélyes viták azt mutatták, hogy két különbözô tábor két eltérô dologról beszél. Az egyik, amelyik a jelen idô realitásait veszi alapul, abból indul ki, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (az Egyeztetô Tanáccsal együtt) az RMDSZ vezetô testülete két kongresszus között. Tagjai és azok választói — értelemszerûen — csak a szövetség tagjai lehetnek. Nem tulajdonítanak különös jelentôséget a választás közvetlen vagy közvetett voltának; az utóbbi kevesebb költséggel és könnyebben megszervezhetô, különösen ott, ahol a magyarság kis százalékot képvisel, a legitimitás pedig lényegében ugyanaz. Ki állítaná, hogy az Egyesült Államok elnöke nem volna legitim, mivel végeredményben elektorok választják meg?

A másik tábor a jövôbe tekint. Számára az SZKT, a magyar "miniparlament" a jövendô autonómia csírája. Nemcsak egy szövetség tagságát, hanem minden romániai magyart képvisel, tehát minden magyarnak választási és választhatósági joga kellene, hogy legyen. Világos, hogy két teljesen eltérô fogalomról van szó, amelyeket egyesek zavart keltve egybemosnak. A magukat "autonomistáknak" nevezôk az RMDSZ vezetôségének a kompromittálására és leváltására törekednek, ezért éveken keresztül törvényellenes általános (nem RMDSZ-tagokra is kiterjedô), illetve megvalósíthatatlan közvetlen belsô választásokat követeltek. Azt is állították, hogy errôl az 1993-ban, Brassóban megtartott III. Kongresszus döntött; innen a vád, hogy a vezetôség nem tartja be a kongresszusi határozatokat. Ez pedig nem igaz. A kongresszus ebben nem határozott, hanem ellenkezôleg: az SZKT hatáskörébe utalta a szövetségi választások, a területi választások és a szövetségi önkormányzati képviselôk választási módjának és a választás idôpontjának a meghatározását (RMDSZ Közlöny, 1993. 1. szám). A hosszú vitára végül a VII. Kongresszus tett pontot.

Ami tíz évvel ezelôtt egyesek számára rövid idôn belül megvalósítható célnak tûnt, az illúziónak bizonyult; könnyebben járható utat, a körülményeknek és az erôviszonyoknak megfelelô, eredményesebb politikát kellett követni.

Az "autonomisták" legújabban a Magyar Nemzeti Önkormányzat tervét vetették fel, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakítására egyelôre 31 tagból álló Önkormányzati Kezdeményezô Testületet hoztak létre. Azt persze Tôkés László püspök úr is tudja, meg is mondta, hogy egy hosszú, éveket igénybe vevô elképzelésrôl van szó. Ezalatt lehet szerepelni, fontoskodni, címeket adományozni, nyilatkozgatni, pedig fontosabb volna tisztázni legalább az alapvetô kérdéseket: hogyan képzelik az EMNT mûködését a valamilyen formájú autonómia körülményei között? Hogyan kapcsolódik bele a magyar közösség az ország politikai életébe, a parlamenti tevékenységbe? Milyen szerepet játszik az EMNT az autonómia megvalósulása elôtt? Mert íme, a Nemzeti Liberális Párt máris bátorítja a fórummozgalmat, az EMNT megalakulását — az RMDSZ-szel szemben, hogy megszabaduljon a kellemetlen vetélytárstól. A NLP-nek nem konveniál, hogy a parlamentben az RMDSZ legyen a mérleg nyelve; ezt a szerepet a liberálisok maguk számára szeretnék megszerezni. Sajnos, az RMDSZ belsô ellenzéke mindig kész támadni a szövetség vezetôségét, a fórummozgalom is ezt a célt szolgálja. A fent említett alapvetô kérdések tisztázása végett néhány komoly szakértô elmélyült mûhelymunkájára lett volna szükség. Ehelyett a fórumok hangos, vásári csinnadrattájával manipulálják az embereket, toborozzák a híveket; az eredmény pedig az, hogy bedobtak a köztudatba egy fogalmat, amelyrôl — a tetszetôs nevén túl — semmi érdemlegeset nem tudnak mondani. Helyes dolog hosszú távú terveket, elképzeléseket kidolgozni, még ha pillanatnyilag nem is látszanak megvalósíthatóknak, de ezek nem szoríthatják háttérbe a jelen realitására épített politikai tevékenységet, és fôleg nem torpedózhatják meg azt.

Ennek nem lehet jó vége.

Fey László

"A dohányzás káros az egészségre" — olvasható minden cigarettacsomagon. És ez így igaz. Mégis szívjuk. Elôször csak kiváncsiságból, aztán kérkedésbôl, végül megszokásból. Azaz rászokásból. Mert a cigarettázás is olyan, mint a kábítószerezés: ha egyszer rászoktál, nagyon nehezen, csak nagy-nagy akaraterôvel tudod elhagyni. Csupán annyiban különbözik a kábítószertôl, hogy egészségromboló hatása sokkal lassúbb. Lassan ölô méreg — tartják róla. Nagy dohányos kollégám szokta mondani: valóban lassan ölô méreg, mert ô már legalább húsz éve szívja és még nem ölte meg. Hát igen, csakhogy... Statisztikai adatok bizonyítják: a dohányos emberek körében sokkal nagyobb a megbetegedések aránya, fôleg a szájüreget, gégét, tüdôt érintô betegségek és a vérkeringési rendellenességek a gyakoriak. Igaz, hogy nem kötelezôszerû, mert nyilván függ az illetô genetikai adottságaitól is, hogy elkapja vagy sem a betegséget. De a valószínûsége megsokszorozódik. A másik vetülete a dolognak, hogy nemcsak azok károsodnak, akik szívják, hanem a környezetükben lévôk is, az úgynevezett "passzív" dohányosok. Ezért aztán a fejlett államokban már évekkel ezelôtt korlátozni kezdték a "cigarettafogyasztók" mûködési területeit. Rendelkezésekkel, törvényekkel. A cigarettagyártókat kötelezték, hogy a csomagokat csak figyelmeztetô feliratokkal bocsáthatják útjukra. Elôbb csak korlátozták a cigarettareklámok felállítását, terjesztését, majd teljesen beszüntették. Arról nem is beszélve, hogy a cigarettagyártókat, akik évente nem kis haszonra tesznek szert, kötelezik, hogy profitjuk egy részét jótékonysági, fôleg egészségügyi akciókra ajánlják föl. És mivel mi sem akarunk lemaradni a még egyelôre csak vázlatokban fel-felvillanó EU-s csatlakozásról, hát ez irányban is megindult valamicske mozgolódás nálunk is. A cigarettagyártás nagy üzlet, hát betiltani nyilván nem célszerû. Csak korlátozzák a fogyasztását, amennyiben lehet. S a nagy cigarettareklámok ugyan nálunk még helyet kapnak utcákon, tereken, tévében, újságban, napjaik már meg vannak számlálva. A cigarettázók ma már nálunk is ki vannak tiltva a közhelyekrôl, a munkahelyekrôl, s ahol több cigarettás van, külön helyet kell biztosítani a füstölésre. Egyelôre nem büntetik a rendelkezések megszegôit, de a nem dohányosok számítanak társaik jóérzésére.

Aztán vannak az ilyen-olyan nem kormányzati szervezetek, amelyek állandóan felveszik a harcot a dohányzás ellen, és mindenféle akciókkal próbálnak hatni a dohányosokra. Mindez azonban kevésnek bizonyul. A dohányzásra már rászokottakat nagyon nehéz eltéríteni, ezért a legcélravezetôbb dolog a már kisgyermek korban elkezdett nevelés lenne. Elsôsorban a szülôknek, aztán a pedagógusoknak kéne sokkal nagyobb és meggyôzôbb, de fôleg példamutatóbb ez irányú nevelési módszert alkalmazniuk. Hogy csemetéjüknek, tanítványaiknak eszükbe se jusson az elsô cigarettára rágyújtani. A különbözô felmérések, statisztikai adatok nagyon szomorúak. A diákok 30 százaléka már kisiskolás korban megkóstolja a cigeratta ízét, s a középiskolások ennél sokkal nagyobb arányban rendszeresen cigarettáznak. Mi lehet ennek az oka? Nyilván a legfôbb ok a nevelés hiánya. Rá kéne vezetni az ifjúságot, hogy a füstfújástól se többek, se nagyobbak, se erôsebbek, se okosabbak nem lesznek. Csupán sebezhetôbbek. Hiszen a szenvedélybetegségek csak gyengébbé tehetik az amúgy is gyenge embert. És mivel káros hatását csak késôbb vesszük észre, annál veszélyesebbek. Fogyasztásuk után jóval késôbb jelentkeznek a bajok: légzési zavarok, érszûkület, gégerák, tüdôrák stb. Sokan ugyan, akik nem tudják abbahagyni a fiatalkorban megszokott dohányzást, gunyorosan mondogatják: — Istenem, valamiben csak meg kell halni! Igenám, de nem mindegy, hogy mikor, hány éves korban, és az sem, hogy mennyire tudunk emberi méltóságunkat megôrizve jutni abba korba, amikor elérkezik az életet lezáró vég.

Minden év május 31-én tartják a Dohánymentes Világnapot. Remélem, dohányzó társaim legalább ezen a napon elgondolkoznak egy kicsit azon: mennyi kárt okoznak elsôsorban maguknak, másodsorban társaiknak, aztán úgy általában az egész természetnek, a levegôszennyezés következményeként. Legalább a mai napon ne gyújtsanak rá bagóikra, hadd ünnepelhessenek holnap gyermekeink valamivel "tisztább", füstmentesebb ég alatt.

B. É.

Jó hírek. Barátom négyéves pereskedés után visszakapta azt a magyarkapusi ingatlanát, amelyet családjától a háború után erôszakkal elvettek, de amelyet hivatalosan, telekkönyvileg az állam soha nem vett tulajdonába. Csak használta, amolyan jogcím nélküli — és meglehetôsen rosszhiszemû, teszem én hozzá — lakójaként.

Mivel akkoriban a falu egyik legszebb háza volt, más célok után a téesz birtokába jutott. Nem sokat törôdött azonban a téesz sem vele, mert mire a barátom tavaly végre visszakapta, az egykori szép udvarház fedele roskadozott már, a falakat teljesen átáztatta a lyukas tetôn keresztül befolyó víz, a plafon több helyen elkorhadt és beszakadt, a padló megrothadt, az ajtók és az ablakok tönkrementek, s már nem is csukódtak. Persze, a téesz felbomlása után sem adták vissza (mint ahogyan a visszakért földeket sem, a mai napig), a polgármesteri hivatal húzta-halasztotta a dolgot, pedig a vak is láthatta, hogy semmilyen jogalapja nincs arra, hogy az ingatlant birtokába vonja. Bonyolította az ügyet, hogy a soha nem államosított 1100 négyzetméteres telek egy részére, mintegy 4-500 négyzetméterre az állam — építkezési engedély nélkül — orvosi rendelôt épített, amelyet a telekkönyvbe nem íratott be, s amelynek helyén álló kôistállót lebontatta.

Négy éven át négy fokon folyt érte bírósági tárgyalás. Kezdôdött a bánffyhunyadi bíróságon, ahol az az ítélet született, hogy a barátom tulajdonát képezô telket ketté kell osztani: a régi házat "visszaadják", udvar nélkül, egy méteres, keskeny járdának elegendô telekrésszel körülötte, a telek többi részét pedig államosítják, mert azon áll a rendelô, s azt külön telekkönyvre rávezetik. A kolozsvári törvényszék ezt az ítéletet megsemmisítette (azzal az indoklással, hogy a telek elosztását egyik fél sem kérte), s visszaküldte az ügyet Bánffyhunyadra újratárgyalásra. Ezúttal a bíróság azt határozta, hogy az ingatlanra sem a polgármesteri hivatal, sem pedig a barátom nem jogosult, vissza kell azt íratni a nagymamája nevére, s a hagyatéki tárgyalást újból le kell folytatni. Ezt a döntést a kolozsvári törvényszék felülvizsgálva, megmásította, s a negyedik évben az egész telket (a rendelô alatti részt is) és a telekkönyvbe bejegyzett építményeket visszajuttatta a jogos tulajdonosnak. Perköltség 28 millió lej, amit a polgármesteri hivatalnak kell a barátom számlájára befizetnie. A döntést a polgármesteri hivatal nem fellebbezte meg, jogerôssé vált.

A jó hír tehát az, hogy barátom visszakapta a házát. Jó hír volt az is, hogy tavaly nekilátott annak rendbetételéhez: kicserélte az egész tetôszerkezetet, újrafedte a házat, szigetelte annak alapjait. Idén folytatná a munkát. Ha tehetné.

Rossz hírek. A polgármesteri hivatal egy év múlva fizette ki a perköltség kétharmadát, a fennmaradó részt pedig mind a mai napig nem egyenlítette ki. Hiába végrehajtói felszólítás, hiába szép szóval fogalmazott kérés, hiába fenyegetés, hogy az elmaradt összeget barátom kamatokkal fogja kérni. A hatósági bosszantás pedig azóta tart. Visszakért két hektárnyi földjét mondvacsinált ürügyekkel mindmáig nem adták vissza. A polgármesteri hivatalhoz benyújtott, a ház elôtt elhaladó ivóvíz-hálózatra történô csatlakozást igénylô kérvényre a napokban érkezett meg a helyi tanács válasza. Nem akármilyen átirat ez, megéri, hogy szó szerint idézzem: "A községi tanács 20/2003. számú határozata alapján a község vízhálózatához csatlakozó magánszemélyeknek 10 000 000 000 lejes illetéket kell fizetniük. Ugyanakkor közöljük, hogy kérését a község tanácsa megvitatta, s nem hagyta jóvá a csatlakozást mindaddig, amíg az orvosi rendelôhöz történô hozzáférés ügye nincs tisztázva."

Az ember nem hisz a szemének: tízmilliárd lejt fizetni azért, hogy egy félcolos csôvel az ember rácsatlakozzék a falu vízhálózatára, ami néhány méterrel a háza elôtt halad el. Majd egy fenyegetést is kap, nehogy elbízza magát. A polgármester azt akarja ugyanis, hogy barátom a megmaradt telkébôl még egy négy méter széles sávot engedjen át ingyen és bérmentve az államnak, hogy a rendelô mellé teherkocsi (!) is beállhasson. Furcsa, ugye? Mi szüksége lenne a rendelônek a teherautóra? A válasz: a fûtéshez szükséges fát ekképpen nem kellene tízméteres távolságról, az utcáról behordani. Barátom ugyanis úgy gondolta, nagyvonalúan biztosít másfél métert a rendelô falától. Így a betegek a kaputól a ház melletti járdán látogathatnák az orvost, s nem kellene a rendelô utca felôli falára ajtót vágni.

Barátom nem kért bért azért, mert a tulajdonán engedély nélkül ingatlant húztak fel, nem indítványozta annak lebontását, amint erre a törvény lehetôséget ad, nem követelte magát az ingatlant, mint a saját tulajdonát képezô, egykor ott álló kôépület helyébe emelt építményt. Sôt, mielôtt a ház rendbetételéhez hozzáfogott, felkereste a helyi lelkészt, a polgármestert és a többi felelôs tényezôt, s kikérte a véleményüket: mit szeretnének a házban látni, ami a falu érdekeit is szolgálja. Persze, kérdésére semmilyen választ nem kapott. Kit izgat Magyarkapuson ma a falu érdeke? A polgármestert talán, aki az egykori egyházi földekbôl kanyarított le magának egy darabot, s azt azonnal birtokába is vette? A helyi érdekekben összefonódott "felelôs" személyeket talán? Azok szabad szemmel láthatóan mit sem törôdnek azzal, hogy Magyarkapuson sem a faluturizmus, sem a magyar kulturális élet, sem az újfajta gazdasági fejlôdés nem eresztett gyökeret.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy a csaknem száz százalékos arányban magyarok által lakott község tanácsában hány magyar tanácsos állt fel és protestált akkor, amikor a polgármester a tízmilliárdos vízilletéket és az újabb telekállamosítást javasolta. Nem tudtam megérdeklôdni, mert közben lezárták a Bánffyhunyad felé vezetô utat. Tartok tôle, hogy újabb rossz, sôt nagyon szomorú hírekre számíthatok.

Kérdezem tehát a prefektusi hivatal és megyei tanács vezetôit: fizetnének-e tízmilliárdot és adnának-e saját telkükbôl ingyen száz négyzetméternyit azért, hogy a lakásukban ivóvizük legyen? Hát a kapusi tanácsosok?

Válaszukat a szerkesztôség címére várja tisztelettel.

Tibori Szabó Zoltán

Nem hivatalos csúcstalálkozót tartottak a szentpétervári jubileumi ünnepségek keretében pénteken a Független Államok Közössége (FÁK) tagországok vezetôi.

A Néva folyó partjánál kikötött Silver Whisper óceánjáró fedélzetén a találkozót Vlagyimir Putyin orosz államfô beszéde nyitotta meg, majd a volt szovjet tagköztársaságok többségét laza szövetségbe tömörítô FÁK soros elnöke, Leonyid Kucsma ukrán elnök üdvözölte a résztvevôket. Diplomáciai források szerint nagy fajsúlyú politikai döntés nem várható a pénteki — ezért is kötetlen keretek között tartott — találkozótól, amelyen a FÁK csatlakozik az iraki újjáépítésben az ENSZ-nek központi szerepet követelô orosz állásponthoz.

A találkozó elôtt Putyin részt vett a szentpétervári Mihajlovszkij-erôd déli falánál elterülô, ezentúl I. Péter nevét viselô, s a városalapítás évfordulója alkalmából felújított impozáns tér felavatásán. Az államfô megtekintette a felújított Mihajlovszkij-erôdöt is. A XVIII. század végén épült mûemlék sokáig cári rezidenciául szolgált. Szentpétervár alapításának 300. évfordulója alkalmából helyreállítottak benne néhány történelmi érdekességû belsô teret, továbbá kitisztították az erôd déli oldalánál húzódó csatornát, amely az erôd építésétôl kezdve az építészeti együtteshez tartozott, a XIX. században azonban feltöltötték.

Nagy Péter orosz cár emlékmûvének megkoszorúzásával folytatódtak pénteken a legismertebb orosz uralkodó születésnapján az általa alapított város fennállásának 300. éve alkalmából rendezett ünnepségek. A Szenátus téren, Étienne-Maurice Falconet francia szobrász I. Pétert ábrázoló lovas szobra, a híres Bronzlovas elôtt fogadta Putyin elnök és felesége a jubileumi ünnepségre érkezett magas rangú vendégeket: a rendezvényeken 43 ország állam- és kormányfôi vesznek részt, a jubileumra hivatalosak a kibôvített Európai Unió, a FÁK és a G-7 országok vezetôi. A Bronzlovast 1782 nyarán, I. Péter trónra lépésének 100. évfordulója alkalmából avatták fel.

Az ünnepség kezdete elôtt felszálltak az orosz légierô repülôgépei, hogy vegyszerek permetezésével szétoszlassák az Észtország és Finnország térsége felôl Szentpétervár felé közeledô idôjárási front esôfelhôit.

A város jelképévé vált Bronzlovastól a vendégkoszorú az Izsák-székesegyházba ment, este pedig, egy színházi gálahangverseny után az orosz államfô díszvacsorát adott a vendégek tiszteletére.

George Bush amerikai elnök a tervek szerint szombaton este érkezik, s vasárnap — elôször az iraki háborút követôen — találkozik Putyinnal, aki több ízben éles bírálatnak vetette alá Washington iraki háborús politikáját.

A hangversenygálák, vízi balettek, mûvészeti seregszemlék, a pétervári palotákban rendezendô számos fogadás mind azt hivatott bemutatni, hogy Oroszország Putyin három éve tartó reformpolitikája (és a magas kôolajbevételek) eredményeképp ismét virágzik — állapította meg az AFP hírügynökség munkatársa.

Húszezer rendôr vigyázza a nemzetközi vendégség rendjét. A Néva folyón egy hadihajó ügyel a Silver Whisper luxushajó biztonságára, a rakpartokra rakétaütegeket telepítettek. A Néva-parti városban 98 fontos létesítmény, 17 híd és 11 metróállomás ôrizetét erôsítették meg. Az ünnepi elôkészületek idején nem történt számottevô rendzavarás, bûncselekmény — jelentette be Borisz Grizlov orosz belügyminiszter —, de az utóbbi napokban végrehajtott 14 nagy ellenôrzés során kisebb szabálytalanságokért ôrizetbe vettek közel másfélezer embert. A szigorúan ellenôrzött létesítmények közelében pedig letartóztattak mintegy 100 fôt — közöttük 42 olyat, aki megfelelô engedélyek nélkül akart az érintett helyekre bejutni — jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség.

Egyház és/vagy politika összeférhetô-e vagy sem, a lelkészi státus összeegyeztethetô-e a politikai szerepvállalással, kizárja-e egyik a másikat? — teszik fel sokan a kérdést. Legutóbb az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa foglalt állást az ügyben, amikor határozatban kimondta: megtiltják a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, politikai szervezet vagy politikai jellegû érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként helyi, megyei vagy országos szervezetben, illetve helyhatósági testületben választott vagy fizetett tisztségviselôként feladatot végezzenek. A határozatban ugyanakkor azt is leszögezték: az a lelkipásztor, akit e döntés hatályba lépése elôtt választottak politikai tisztségbe, mandátumát a választási idôszak végéig megtarthatja, de új megbízatatást nem vállalhat. Ha pedig mégis vállal tisztségviselôi vagy tisztviselôi megbízatást, le kell mondania lelkipásztori szolgálatáról.

Kató Béla: Természetesen az egyház tovább is fog politizálni
Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôjét arról kérdeztük: miért tartotta szükségesnek az Igazgatótanács egy ilyen döntés meghozatalát?

— A szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus után nyilvánvalóvá vált, hogy többé már nem egységes a szövetség és nem az egyedüli képviselôje az erdélyi magyarságnak. Az egyháznak, a tisztséget viselô lelkipásztorainknak állást kell foglalniuk valamilyen platform, kezdeményezés mögött, be kell állniuk a sorba. Így a gyülekezetek egysége megbomolhat, és ebbôl következik az, ha a lelkipásztor valamelyik csoportosulást erôsíti, óhatatlanul szembe kerül a másikkal, s mindez az egyház érdekei ellen szól. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem jó, ha a lelkipásztor a napi politikai szinten részt vesz a csatározásokban.

— A döntés körülbelül hány lelkipásztort érint?

— Körülbelül száz lelkész van, aki valamilyen szinten betölt vezetôi szerepet akár helyi vagy megyei tanácsosként, akár ügyvezetô elnökként az RMDSZ-en belül. Ez eléggé nagy szám.

— Amennyiben egyes lelkészek mégis a különbözô politikai szerepvállalást jelentô tisztségeket választják, az egyház biztosítani tudja-e az utánpótlást?

— Egyértelmû. Ugyanakkor tudni kell azt, hogy egy tanácsosi tisztség idôszakos tevékenység, nem állandó munkahely, ezért a többség valószínûleg a lelkészi hivatás mellett dönt majd. Meggyôzôdésem, hogy nagyon kevesen fogják választani a másik lehetôséget, hiszen egy idô után munkahely nélkül maradhatnak, kivéve a fizetéssel járó RMDSZ-en belüli elnöki és ügyvezetô tisztséget vagy képviselôi mandátumot.

— Milyen visszhangja volt az Igazgatótanács határozatának a lelkészek körében?

— Általában mind a lelkészek, mind a gyülekezeti tagok pozitívan fogadták a döntést. Néhány helyen azonban voltak ellenvetések is. Különösen azt nehezményezték, hogy a kis közösségekben a lelkész talán az egyedüli, aki megfelelô súllyal tudná képviselni a közösség érdekeit a helyi tanácsban. Viszont mi úgy gondoltuk, ha kiskapukat hagyunk, akkor ebbôl késôbb csak baj származhat. Ezért nem lehetett más szabályozást hozni.

— A döntésnek van-e valamilyen köze ahhoz, hogy Tôkés László püspök nem tartja távol magát a politikától?

— Egyértelmûen nem. Azt hiszem, hogy Tôkés László püspököt teljesen külön kell választani a többi esettôl, hiszen az 1989-es történelmi szerepe annyira egyértelmû, hogy ôt nem lehet kivonni a politikából. Ô önmagában is politikai tárgy, ezért nem lehet ugyanazzal a mércével mérni, mint a papjainkat. Viszont a konkrét gyülekezetekben szolgáló lelkipásztorok esetében, a kialakult helyzet következtében ezt a megoldást tartjuk jobbnak. Nem bánjuk az elsô tizenhárom esztendôt, hogy részt vettünk a politikai életben. A protestáns lelkészek mindig is nagyon szoros kapcsolatot tartottak fenn a gyülekezettel, és megpróbálták betölteni azt az ûrt, ahol hiány volt. Ez megtörtént, viszont most úgy érezzük, hogy a továbbiakban kárt okozhatnak a közösség megtartásában és jobb, ha a lelkipásztorok szintjén nem vállaljuk fel a különbözô közéleti tisztségeket. Természetesen az egyház tovább is fog politizálni. Nem azt mondtuk, hogy ezentúl nem fogalmazunk meg politikai indíttatású véleményeket, de nem tesszük ki helyi szinten a lelkipásztorainkat annak, hogy esetleg más politikai nézetûek ne fogadják el a szolgálatot tôlük, vagy egyszerûen újabb egyházat akarjanak létrehozni, mert az övék nem képviseli az álláspontjukat.

Tôkés László: Önmagában kell látni az egyes nyilatkozatokat, magatartásokat és cselekvéseket
Hogyan látják az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának a döntését a Királyhágómellékén? — kérdeztük Tôkés László püspököt.

— A kérdésnek van egy valós és egy félreértéseken, félremagyarázásokon és manipuláláson mozgó szintje. Ami a valós szintet illeti, megtudtuk az Erdélyi Református Egyházkerülettôl, hogy körlevélben végeztek felmérést arról, hogy az egyházkerület lelkipásztorai milyen politikai tisztséget töltenek be. Mi példát vettünk tôlük és hasonló körlevelet küldtünk ki, megtoldva azzal, hogy nemcsak a lelkészek, hanem az egyház világi vezetôinek politikai státusáról is érdeklôdtünk. Ezt vehemens támadások érték, nem tudván azt: azért végeztünk felmérést, hogy összegyûjtsük az egyház politikai tisztséget hordozó tagjait és megtárgyaljuk velük, hogyan viszonyuljunk a politikai tisztségviseléshez és általában a politikai életben való részvétel kérdéséhez. Ezt az RMDSZ-esek úgy értelmezték, mint ellenük szóló támadás, s itt már elérkezünk a második szintre. Ugyanis azon vettük észre magunkat, hogy miközben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet élesen elítélte az RMDSZ több tisztségviselôje, köztük Markó Béla is, mivel az egyházkerület felülvizsgálja az RMDSZ-hez való viszonyát és az RMDSZ támogatását feltételekhez köti, ezzel szemben a szövetségi elnök valósággal üdvözölte az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának a döntését, miszerint ezután a lelkipásztorok nem tölthetnek be választott vagy fizetett tisztséget az RMDSZ-ben vagy más politikai alakulatban. Tehát tudomásul vesszük, hogy más egyházakkal szemben bennünket kettôs mércével mérnek.

A propaganda szintjén tovább bonyolódott a helyzet azáltal, hogy a sajtó egy része úgy kommentálta az erdélyi Igazgatótanács határozatát, hogy az megtiltotta a lelkipásztorok politikában való részvételét. Ez egy elnagyolt értelmezés, hiszen valójában az Igazgatótanács úgy döntött, hogy az egyházkerület lelkészei aktívan részt vehetnek a különbözô politikai, közéleti eseményeken, fizetett vagy választott tisztséget azonban nem tölthetnek be. Ez az álláspont hozzánk is közel áll, hiszen mindig is hangsúlyoztuk, hogy nem pártpolitikai részvételre tart igényt az egyház, hanem erkölcsi szinten kívánja befolyásolni a politikai életet, a közjó szolgálatába akar állni és képviselni a magyarság érdekeit. Ilyen értelemben semmilyen ellentmondás nincs a két egyházkerület álláspontja között, ezért szomorúan olvastam az egyik lapban, hogy Tôkés püspök a lelkészek politizálását támogatja szemben az erdélyi egyházkerülettel. Errôl szó sincs, mi is a hitbeli, erkölcsi alapon álló nemzetszolgálat és közéleti szerepvállalás hívei vagyunk, ezt bizonyítja az önkormányzati kezdeményezés beindítása is Szatmárnémetiben. Elkísértük ezt a kezdeményezést a kolozsvári és székelyudvarhelyi fórumon, s átadtuk az egész ügyet az illetékes személyeknek. Az egyház tulajdonképpen betöltötte a hivatását, s az önkormányzat megvalósítását a megfelelô közéleti emberekre, politikusokra, nevezetesen a Kezdeményezô Testületre ruházta át.

— A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek szándékában áll-e az erdélyihez hasonló határozatot elfogadni?

— Erre most nem tudok válaszolni, össze kell hívni az Igazgatótanácsot és a Közgyûlést, ugyanis ezeknek a testületeknek kell dönteniük ebben az ügyben. De hangsúlyozom: az egyházkerületünk azért végzett felmérést a lelkészek között, hogy konzultáljon velük. Szerintem ilyen nagy horderejû ügyben nem szabad elhamarkodott döntéseket hozni. Konzultálunk a politikai és közéleti tisztségviselôinkkel, majd a Közgyûlés elé terjesztjük az ügyet. Az erdélyi egyházkerület az Igazgatótanácsra bízta a döntést, mi egy magasabb szintre, a Közgyûlés elé szeretnénk vinni a kérdést.

— Az erdélyi Igazgatótanács abból a meggondolásból hozta a döntést, hogy ezzel is megakadályozza a gyülekezetek politikai alapon történtô bomlasztását…

— Ilyen szempontból teljesen egyetértek az erdélyi egyházkerület döntésével. Ugyanis most már odáig jutott az RMDSZ és a feltételezhetôen más politikai háttérben meghúzodó politikai tényezôk mesterkedése, hogy a presbitériumainkba próbálnak meg bevinni olyan világi személyeket, akik az egyház ellen lépnek fel. A román hatalom is közvetlenül vagy közvetve bontja, osztja az egyházainkat és az egyházainkat egymás között. Ez nagyon veszélyes, nagy feladvány számunkra, és nagy körültekintést követel.

— Többeknek az a véleménye, hogy Ön elsôsorban lelkész és távol kellene maradnia a politikától …?

— Ezek a vádak és bírálatok politikai tendenciából fakadnak. Valójában amikor azt bírálják, hogy az egyház politizál, mindig azt értik alatta, hogy Tôkés László politizál, és mindezt becsomagolják az állam és az egyház szétválasztásán alapuló, vagy a kommunizmusból örökölt ideológiai köntösbe. Ugyanis a kommunizmusban az egyházakat kizárták a köz- és a politikai életbôl. Mindezt eufemisztikus, megszépítô módon rám szabják, és próbálnak megakadályozni abban, hogy a nemzeti érdekeinket képviseljem. Ezért aztán le kell hántani a politikai célzatosság sallangjait, és meg kell nézni, hogy jól mondja-e az egyház vagy nem, helyes-e az a politikai magatartás, amelyet Tôkés László tanúsít vagy sem. Ez olyan, mint a tárgyszerû kritika: önmagában kell látni az egyes nyilatkozatokat, magatartásokat és cselekvéseket.

Sógor Csaba: A lelkésznek igenis részt kell venni a közéletben, és ha kell, a politikában is

Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor egyben lelkipásztor is, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt tanácsosa. Mint érintett fél kérdeztük arról, hogyan vélekedik az erdélyi igazgatótanácsi döntésrôl:

— Parlamenti mandátumom megkezdése óta rendelkezési állományba vonultam. Ez azt jelenti, hogy nincs parókiám, nem vagyok egyházi alkalmazott, de lelkész maradtam továbbra is, és amennyiben nem leszek többé politikus, onnan folytathatom lelkészi hivatásomat, ahol abbahagytam. Ezt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület így oldotta meg, egy normális demokráciában ez így is van helyén. Amikor az Erdélyi Református Egyházkerület döntését meghozta, lehet, jobb lett volna kevésbé szûkíteni a kört, hiszen egy kisebb közösségben a tanító és a pap a közösség irányítói. Már nemcsak Keleten, hanem Nyugaton is egyre erôsebb az a tendencia, hogy a lelkésznek részt kell vennie a közéletben. Hiszen a lelkipásztori szolgálat, keresztény hozzáállás a közélethez nem csupán azt jelenti, becsukom a templom ajtóját és úgy imádkozom, hogy a templom falain kívül is az Úristen rendet teremtsen, hanem részt is veszek a közéletben. Keleten ez még inkább így van, hiszen ebben a térségben ezideig nem alakult ki egy egészséges verseny, piacgazdaság, mint Nyugat-Európában, ahol egyfajta egyensúlyban volt az állami és egyházi hatalom. Másrészt van egy kisebbségi létünk, ahol elvárják tôlünk, lelkészektôl, hogy ne csak prédikáljunk, hanem amennyiben nincs megfelelô világi ember a faluban, akkor igenis a lelkész álljon oda iskolát építeni, alapítványt vezetni, ösztöndíjat szerezni, megoldani a szociális gondokat, gazdasági problémákat. Ha arra gondolok például, milyen szerepe volt Marthin Luther King amerikai baptista lelkésznek, emberjogi harcosnak a közélet formálásában és alakításában, természetszerûen hangzik, hogy igenis egy lelkésznek részt kell vennie a közéletben, és ha kell a politikában is.

Papp Annamária

Hármas, magyar–román–szerbia-montenegrói külügyminiszteri találkozón vett részt Kovács László magyar külügyminiszter Belgrádban. Kovács László Belgrádban Mircea Geoanã román és Goran Svilanovic szerbia-montenegrói partnerével folytatott megbeszéléseket, amelyeken az európai integrációs folyamatokról és a térségbeli együttmûködésrôl volt szó.

Megérkezése után Kovács és Geoanã azonnal tárgyalóasztalhoz ült Svetozar Marovic szerbia-montenegrói államfôvel. A nap folyamán a magyar és a román külügyminiszter találkozott Zoran Zivkovic szerb miniszterelnökkel és Milorad Drljeviccsel, a szerbia-montenegrói parlament alelnökével is. A belgrádi tárgyalássorozat végén került sor a hármas külügyminiszteri találkozóra.

A hármas külügyminiszteri találkozó gondolata még a Djindjic elleni merénylet elôtt felmerült, a gyilkosság után a magyar és a román külügyminiszter megállapodott abban, hogy május 30-án közös látogatást tesznek Belgrádban. Geoanã csütörtökön közölte, hogy Románia és Magyarország egyrészt szolidaritását és barátságát akarja kifejezni a szomszédos országnak, s a tárgyalásokon megvizsgálják azt, hogy Bukarest és Budapest miként tudná segíteni Szerbia-Montenegró európai és euroatlanti integrációját.

A belgrádi külügyminisztérium közleménye szerint a háromoldalú találkozókon nemcsak az európai integrációs folyamatokról lesz szó, hanem a térségbeli, szubregionális és határ menti együttmûködésrôl is. A külügyi közlemény szerint ezek a kérdéskörök elsôdleges fontosságúak mindhárom ország külpolitikájában.

Kovács László magyar és Mircea Geoanã román külügyminiszter pénteken Belgrádban lerótta kegyeletét a belgrádi Újtemetôben a március 12-én meggyilkolt szerb miniszterelnök, Zoran Djindjic emléke elôtt. A két külügyminiszter közösen helyezett el koszorút a tragikus körülmények között elhunyt Djindjic sírjánál.

A román állampolgárságot megszerezni kívánó külföldieknek és hontalanoknak legalább nyolc évig állandó lakhellyel kell rendelkezniük Romániában, ha pedig román állampolgárral kötnek házasságot, ez az idôszak öt évre csökken, döntött a kormány csütörtöki ülésén. A jelenlegi szabályozás hét évben szabja meg a várakozási idôszakot. Az idegen állampolgárok és hontalanok nyilatkozatban közlik majd, hogy nem követtek el a jogrenddel és a nemzetbiztonsággal ellenkezô tetteket.

A kormány csütörtökön sürgôsségi rendelettel módosította a román állampolgárságról szóló 21/1991-es törvényt. A jogszabály értelmében a román állampolgárság megszerzésének várakozási ideje felére csökken abban az esetben, ha az igénylô nemzetközi szinten ismert személyiség, vagy 500 000 eurónál nagyobb összeget fektetett be Romániában.

A román állampolgárságukat 1989. december 22. elôtt saját hibájukon kívül elveszítô személyeknek nem kell a státus visszaszerzéséért illetékeket fizetniük. Az Igazságügyi Minisztérium magyarázatot kérhet a kérelmezôtôl indokaival kapcsolatban.

A Román Akadémia ismét határozottan kérte a verespataki aranybányászati beruházás megakadályozását, hogy így elejét vehessék a térség nagyarányú környezeti katasztrófájának — írták a pénteki román lapok.

Románia legmagasabb tudományos fóruma az elmúlt hónapokban immár másodszor rendezett tudományos tanácskozást az Erdélyi Szigethegységben, Verespatakon tervezett felszíni aranykitermelés gazdasági, szociális, jogi, környezetvédelmi, történelmi és turisztikai kockázatairól és várható katasztrofális következményeirôl — hangoztatták az akadémia csütörtöki tudományos ülésszakáról megjelent sajtóbeszámolók.

A meglehetôsen homályos pénzügyi hátterû külföldi cég által tervezett bányaipari beruházás tervét jelenlegi formájában nem lehet az ország gazdasági érdekeit szolgáló közérdekû vállalkozásnak tekinteni — hangoztatta az ülésszakon elôterjesztett tudományos értekezés. A magánérdekeket szolgáló vállalkozás kockázatai pedig olyan nagyok, hogy megvalósításának elejét kell venni még mielôtt helyrehozhatatlan és katasztrofális következményekhez vezetne — mutatott rá az akadémia kolozsvári egységének elnöke.

Ionel Haiduc akadémikus a többi között kiemelte: a román állam számára kilátásba helyezett 300 millió dolláros haszon eltörpül a Gold Corporation 3 milliárd dolláros tervezett nyeresége mellett. A beruházással kapcsolatban beígért munkaerô-foglalkoztatás csak átmeneti jellegûnek tekinthetô, mert a másfél évtizedre tervezett feltárás és kitermelés befejezése után kezelhetetlen tömeges munkanélküliség lépne fel a térségben. Ezen túlmenôen a helyi lakosság egyharmadát — templomaival és temetôivel együtt — el kellene költöztetni jelenlegi lakhelyérôl, a felszíni fejtés megnyitásához ledózerolandó táj feldúlásával egyidejûleg eltûnnének a római kori aranybányászat felbecsülhetetlen történelmi értékû archeológiai nyomai. Arról nem is szólva, hogy a legnagyobb európai aranykitermelésnek beharangozott vállalkozásban alkalmazandó ciános ércfeldolgozási technológia nemcsak a közvetlenül érintett vidék, hanem távolabbi tájak és országok környezetének súlyos szennyezésével fenyeget. Mindent egybevetve, a tudományos elôterjesztés a terv azonnali leállítását sürgette.

A pénteki román sajtó arról is beszámolt, hogy Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke gyanúsan "hosszúra nyúló hallgatással" vádolta meg a terv jóváhagyásában és kivitelezésének engedélyezésében illetékes román szerveket. A román tudósok és jogászok pedig az ülésszakon arra figyelmeztettek, hogy a kitermelési terv ellentmond a román törvényeknek és az európai közösségi jogszabályoknak.

Mindezek fényében a pénteki román sajtó elmarasztaló színben tüntette fel az ülésszakon felszólaló román környezetvédelmi miniszter ígéreteit, a beruházás majdani kormányszintû jóváhagyásával kapcsolatban kilátásba helyezett "elôvigyázatossági" intézkedéseket, valamint a nemzetközi vállalkozók részérôl az akadémiai ülésszakon elhangzott általános és az alapvetô ellenérvekre távolról válaszoló fogadkozásokat.

A Román Akadémia ismét határozottan kérte a verespataki aranybányászati beruházás megakadályozását, hogy így elejét vehessék a térség nagyarányú környezeti katasztrófájának — írták a pénteki román lapok.

Románia legmagasabb tudományos fóruma az elmúlt hónapokban immár másodszor rendezett tudományos tanácskozást az Erdélyi Szigethegységben, Verespatakon tervezett felszíni aranykitermelés gazdasági, szociális, jogi, környezetvédelmi, történelmi és turisztikai kockázatairól és várható katasztrofális következményeirôl — hangoztatták az akadémia csütörtöki tudományos ülésszakáról megjelent sajtóbeszámolók.

A meglehetôsen homályos pénzügyi hátterû külföldi cég által tervezett bányaipari beruházás tervét jelenlegi formájában nem lehet az ország gazdasági érdekeit szolgáló közérdekû vállalkozásnak tekinteni — hangoztatta az ülésszakon elôterjesztett tudományos értekezés. A magánérdekeket szolgáló vállalkozás kockázatai pedig olyan nagyok, hogy megvalósításának elejét kell venni még mielôtt helyrehozhatatlan és katasztrofális következményekhez vezetne — mutatott rá az akadémia kolozsvári egységének elnöke.

Ionel Haiduc akadémikus a többi között kiemelte: a román állam számára kilátásba helyezett 300 millió dolláros haszon eltörpül a Gold Corporation 3 milliárd dolláros tervezett nyeresége mellett. A beruházással kapcsolatban beígért munkaerô-foglalkoztatás csak átmeneti jellegûnek tekinthetô, mert a másfél évtizedre tervezett feltárás és kitermelés befejezése után kezelhetetlen tömeges munkanélküliség lépne fel a térségben. Ezen túlmenôen a helyi lakosság egyharmadát — templomaival és temetôivel együtt — el kellene költöztetni jelenlegi lakhelyérôl, a felszíni fejtés megnyitásához ledózerolandó táj feldúlásával egyidejûleg eltûnnének a római kori aranybányászat felbecsülhetetlen történelmi értékû archeológiai nyomai. Arról nem is szólva, hogy a legnagyobb európai aranykitermelésnek beharangozott vállalkozásban alkalmazandó ciános ércfeldolgozási technológia nemcsak a közvetlenül érintett vidék, hanem távolabbi tájak és országok környezetének súlyos szennyezésével fenyeget. Mindent egybevetve, a tudományos elôterjesztés a terv azonnali leállítását sürgette.

A pénteki román sajtó arról is beszámolt, hogy Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke gyanúsan "hosszúra nyúló hallgatással" vádolta meg a terv jóváhagyásában és kivitelezésének engedélyezésében illetékes román szerveket. A román tudósok és jogászok pedig az ülésszakon arra figyelmeztettek, hogy a kitermelési terv ellentmond a román törvényeknek és az európai közösségi jogszabályoknak.

Mindezek fényében a pénteki román sajtó elmarasztaló színben tüntette fel az ülésszakon felszólaló román környezetvédelmi miniszter ígéreteit, a beruházás majdani kormányszintû jóváhagyásával kapcsolatban kilátásba helyezett "elôvigyázatossági" intézkedéseket, valamint a nemzetközi vállalkozók részérôl az akadémiai ülésszakon elhangzott általános és az alapvetô ellenérvekre távolról válaszoló fogadkozásokat.

A Romtelecom díjbevétele 16 százalékkal 198,4 millió euróra csökkent az elsô negyedév folyamán. A távközlési vállalat ennek ellenére is 9,3 millió eurós nyereséget ért el, szemben az egy évvel korábbi 17 milliós veszteséggel. Idôközben a cég kilencezer alkalmazottjától vált meg, és csökkentette egyéb állandó költségeit is.

A legnagyobb görög távközlési szolgáltató, az OTE elsô negyedéves nyereségének a vártnál alacsonyabb mértékû csökkenésérôl számolt be az elsô negyedévre vonatkozóan, hazai leányvállalata, a Romtelecom által elért nyereségnek köszönhetôen.

A hír közel három százalékkal emelte meg a görög távközlési cég részvényének árfolyamát az athéni tôzsdén alig néhány nappal azután, hogy a Romtelecom mobilszolgáltató leányvállalata, a Cosmorom üzleti nehézségei miatt a Standard & Poor’s és a Moody’s rontási eséllyel megfigyelés alá helyezték az OTE hitelképességi besorolását.

Az OTE nettó nyeresége 19,6 százalékkal 113,1 millió euróra csökkent. Szakértôk átlagosan 33 százalékos visszaesést jósoltak, közülük a legoptimistább 115 millió eurós nyereséget várt.

Az OTE szerint a Romtelecom már sínen van a nyereséges gazdálkodás felé. A görög cég újabb ígéretet tett költségeinek csökkentésére a hazai tevékenységeinél, bár ilyen irányú igyekezetei eleddig kevés sikert hoztak.

Az EBITDA eredmény 0,9 százalékkal 348 millió euróra mérséklôdött, ami 39,8 százalékos kulcsnak felel meg. A díjbevétel 7,8 százalékkal 1,1 milliárd euróra nôtt. A Romtelecom nélküli bevétel 1,4 százalékkal emelkedett. A mérleg az amerikai GAAP szabvány szerint készül. A Romtelecom március elsején, a többségi tulajdonrész megszerzésekor került konszolidálásra az OTE mérlegébe.

A negyedév folyamán az OTE 9,2 millió eurós terhet írt le a költségcsökkentési programjának egyik fô elemét képezô önkéntes nyugdíjazások költségeként. A folyó negyedévben ezen a címen 35 millió eurós költséggel terheli mérlegét. A beszámolási idôszakban hétszázalékos részesedést veszített a vezetékes távközlési piacon konkurensei és a mobil hálózatok javára.

Az OTE részvénye 2,9 százalékkal 9,2 euróra emelkedett csütörtökön. Korábban a részvény a cég költséges terjeszkedési politikája és a konkurensek által támasztott kihívás miatt rekord mélypontra zuhant.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 084 lej, 1 USD = 32 156 lej, magyar forint = 153 lej.

Sohasem tudtam igazán jól tájékozódni, így hát semmi kivetnivalót nem találtam abban, amikor a Beszterce-Naszód megyei Szentmátéban és Újôsben megmutatták a térképen, hogy bizony én nem ott vagyok, ahol gondolom, hanem a Melles völgyében. — Olyan nincs! — berzenkedett bennem az egykori természetjáró. — Hát a Melles völgye az Apanagyfalu meg Almásmálom irányába húzódik — bizonygatom a helybelieknek igazamat.

Nézzük a térképen Szentmátét és Újôst. Hagyják, hogy meglássam a titkot. A Mellesnek ugyanis három gyökere van. A legmélyebb — legtörékenyebb — tényleg ez ôsi magyar települések közül indul neki Bethlen irányába a nagy testvérnek, a Szamosnak. Megint déja vu helyzet: a gyökerek mellett mindig figyelmetlenül szaladok tovább.

A Szentmáté fölött sorakozó cukorsüveg-dombok már messzirôl vonzzák az errejáró figyelmét. Geológiai félcsodának tûnnek, hegyes, mesebeli dombocskák, jambósapkával — alattuk elfekszik, nyújtózik a falu, itt a Mezôség peremén. A helybeliek ciglidomboknak nevezik ezeket, és létüket a tatárjárás elôtti idôkhöz, a honfoglalás kései korszakaihoz kötik. Azt mondják, a ciglizés cselezést jelent — jónevû nyelvészek munkáira is hivatkoznak ezt alátámasztandó —, és e ciglidombok valamikor ezer évvel ezelôtt amolyan oktatási segédeszközökként fungáltak, és arra szolgáltak, hogy a portyázó honfoglaló férfiak által otthonhagyott öregek és asszonyok ezeken a dombokon tanítsák meg a fiatal harcosjelölteket, hogyan kell portyázni, bujkálni a túlerôben levô ellenség elôl, hogyan kell itt-ott felbukkanni, megzavarni, kiciglizni-kicselezni az ellenséget.

— Szentmáté község jelenleg hét településbôl áll — mondja Juhos János helybéli református lelkész —, de ebbôl csak kettô magyarlakta: Szentmáté és Újôs. Mindkét településen többségben vannak a magyar anyanyelvûek. A község többi falvaiban jelenleg alig lehet magyar hangot hallani. Annak ellenére, hogy közigazgatásilag Beszterce-Naszód megyéhez tartozunk, mindkét település a Mezôség jegyeit viseli magán, életfelfogásban és kultúrában egyaránt. Szentmáté magyar lakossága — legalábbis az, amelyiknek a gyökereit ismerjük — csak az 1700-as években telepíttetett ide Darlac községbôl; a falunak több mint a fele a Darlaci nevet viseli. Földmûves emberek a szentmátéiak, egyszerû emberek. A múlt rendszerben a falu apraja-nagyja az állami gazdaságban dolgozott, és meg voltak elégedve sorsukkal. Egyszerû emberek…

Ôszinték, barátságosak... A változások után nehezen szokták meg, hogy az állami gazdaság már nincs, és vége a központosított munkarendszernek. Munka nélkül maradtak… Mivel többségük ahhoz volt hozzászokva, hogy megmondták nekik, mit kell tenniük, hová kell menniük, aznap mit kell dolgozniuk — nehezen találták fel magukat a forradalom után. Persze azért vannak már olyan fiatal családok, akik számára érthetetlen már a téesz gerjesztette tehetetlenség, és saját kezükbe vették sorsuk irányítását.

Fiatal gazdálkodó családhoz kalauzolnak bennünket. Huszonéves házaspár kisgyerekkel. Az udvaron mezôgazdasági gépek — traktor, kaszagép. Kisgyerekek szaladnak elô: szórják visongva a kukoricát a tyúkok elé.

— Tíz hektár földet dolgozunk meg — mondja a fiatal gazda —, vannak állataink, disznók, tehenek… Tíz disznó, hat tehén… Hármat fejünk, három tinó… Nehéznek persze hogy nehéz, hiszen olcsó a tej, olcsó a disznóhús, és sokszor semmi nyereség nincs az állattartáson. Hogy kimegyünk-e Magyarországra? Nem megyünk már ki… Megszoktuk már ezt a kis gazdaságot.

— Vannak itt gépek is az udvaron. Ezekkel azért csak lehet valamit lendíteni a gazdaságon…

— Persze hogy lehet. Két traktor, egy kombájn és egy kaszálógép. A gyerekek élvezik is nagyon a dolgot. Óvodás mind a kettô itt Szentmátéban. Az egyik az egyháziba, a másik az államiba jár. Nagyon szeretik a mezôgazdaságot. Amint lehet, jönnek ki velünk a földekre. Nagyon szeretnek kapálni… Sokszor úgy érezzük, hogy jobban élvezik a mezôn, mint otthon. Ezekkel a gyerekekkel miért kellene kimenni Magyarországra? Szeretik itt, mi is megszoktuk a falut. Ott sincs kolbászból a kerítés.

Szentmáté a dési egyházmegyéhez tartozik, és azon települések közé tartozik, ahol vannak gyerekek, és nem fenyeget semerrôl a kihalás veszélye.Ez pedig nagy dolog manapság a szórványban, fôleg itt, a Mezôség legmostohább peremén. Persze azt mindenki tudja a faluban: amennyiben nem sikerül munkahelyeket biztosítani a fiataloknak, akkor az egyébként is Magyarországra "ingázó" jövô nemzedék gyökerei megkophatnak a nagy kapaszkodási stresszben. Mert azért mindenki kapaszkodik manapság, mindenki meg szeretne állni a sodrásban — biztos helyen, vagy csak futóhomokon. A gyökereken viszont kopnak a felszívószálak, érdesedik a helyük — köves talaj vagy homok: a gyökérsüvegnek talán mindegy, de a szívó-éltetô szôröknek trauma a változó élet.

— Bármennyire is kis falucska vagyunk itt a Mezôség peremén — mondja Bíró Ilona —, aki csak erre jár, felfigyel ránk. Nemcsak a ciglidombok miatt, hanem azért is, mert mûködô magyar könyvtára van a községnek. 360 olvasónk van beiratkozva, és ez a szám sokat mond…Ez persze relatív, hiszen a gyerekek általában úgy jönnek vissza hozzám, hogy "tarthatom még két napig, hogy a mamám-nagymamám is elolvassa". A könyvállomány 13 500 kötet, de ebbôl sajnos csak 2500 magyar. Ez fôleg azért van, mert a megyében nagyon nehezen jutunk hozzá magyar könyvekhez. Besztercén nem lehet magyar könyvet venni, így hát csak akkor van vásár, ha kijön a Mentor, vagy a Látó.

— Melyek a legolvasottabb könyvek?

— A gyerekkönyvek… A leghûségesebbek is a gyerekek. Mivel maga a könyvtár is az iskola egyik szárnyában van, ez érthetô is. Meséskönyvek, gyermekirodalom — ezek a legkeresettebbek. Aztán hét végén hazajönnek a nagyobbak, és akkor kezdôdik a keresgélés, kutakodás: mivel magyar szakkönyv nincs, együtt fordítjuk a románt… Hol magyarról románra, hol románról magyarra.

Elsô látásra elegánsnak tûnik a Szentmátéi Általános Iskola épülete. A folyosón diákrajzok: futballisták hátulról, gyerekrajzok házakkal, fényképek a testvériskoláról. Nemcsak a szentmátéi, de a cegôtelki gyerekek is ide járnak óvodába, elemibe, illetve általános iskolába. Kilencedikbe aztán — ki tudja hova.

— Három óvodás csoportunk van — mondja az iskola udvarán Lakatos Imre igazgató —, az egyiket az egyház gondozza, a másikat az állam. Elemiben 37 tanulónk van — román tagozaton is van két gyerek —, az 5–8 osztályokban is van bôven gyerek, összesen 48-an. A gyerekszám nem csökken, hanem növekszik: a következô tanévre kértünk még egy magyar tanítónôi állást, mert 50-re fog nôni az elemistáink száma.

Szentmátén annyi a liba, hogy vonulásuk majd-majd rituáléba csap át. Felemelt fejjel, húszas, harmincas csoportokban nyomulnak erre-arra. Már a szomszéd falu, Újôs határában vagyunk, de még mindig meg kell állnunk egy-egy "libainváziós"kanyarban. Alig érünk be Újôsbe, újabb libaáradat. Szerencsére a református templom közelébe nem merészkednek.

— Újôs Szászújôs néven jelentkezik általában a dokumentumokban — mondja Tárkányi István református lelkész. — A szász szócska a régi lakosság eredetére utal, az új pedig arra, hogy a Básta-féle hadjárat után újra kellett telepíteni a falut. Az Ôs pedig személynév… Sokgyökerû település tehát Újôs… A faluban van különben még Ôs nevû lakos. Sajnos lányágon kellene továbbmenjen a név, de hát az nem lehet… Mi, magyarok többségben vagyunk itt, akárcsak Szentmátén: Újôsnek kétharmada magyar, egyharmada román.

Gyermekek vannak, fiatalság szintén… Az a baj viszont, hogy a mi legényeink nem nagyon nôsülnek meg.

Ahelyett, hogy a lányok után járnának, inkább a bárba járnak. Lány pedig amúgy is kevés van. Amikor én 1990-ben idejöttem, ugyanez volt a helyzet a lányokkal: 1991–94 között mindig 7 fiú — 3 lány volt a keresztelési arány. Aztán ha férjhez is mennek lányaink, elviszik ôket más faluba…

Újôs oktatási szempontból nem legszebb példája az anyanyelvi oktatáshoz való ragaszkodásnak. Megyeszerte tudja minden közösségépítô pedagógus és értelmiségi, hogy az újôsi magyar negyedikesek nem vállalják a Szentmátéba való ingázást, és inkább román tagozatra iratkoznak helyben. Rossz nyelvek szerint ôk tartják el az újôsi román tagozatot.

— A magyar óvodában átlagban húszan vannak, és ez a szám állandónak látszik — mondja Tárkányi Irma óvónô. — Egy tanerôs elemink van, 21 gyerekkel. Negyedik után sajnos a helyi román tagozatra mennek a gyerekek: ha összeszámolom, mintegy húsz magyar gyerek jár román osztályokba. Volt ingáztatási lehetôség, de a szülôk nem akarták igénybe venni. Hogy miért? Hát ez nehéz kérdés. Én azt hiszen, hogy azért, mert még mindig nem látják a jövôjét a magyar nyelven való tanulásnak. Azt hiszik, csak akkor lehet Romániában érvényesülni, ha az állam nyelvén tanulnak. Ez a helyzet Újôsön… Sajnos…

Hosszasan álldogálunk a Szentmátéi Iskola elôtt. De szép lenne, ha a húsz román tagozatra járó újôsi gyerek ide iratkozna. Milyen erôs magyar központtá válna Szentmáté!

Jönnek a libák, gágognak rettenetesen. Fölöttünk a ciglidombok, és a sokgyökerû múlt jelenbe nôtt árnyéka. Belenyugszom. Sohasem hittem volna, hogy a gyökerek ennyire meg tudják határozni évszázadokig egy-egy zárt közösségnek az életkedv- és életerôhatárait.

Szabó Csaba

Elsô díjat nyert a Bákóban megrendezett Ethnos Nemzetközi Fényírófesztiválon a Kolozsvári Televízió két munkatársának, Bardocz Sándor szerkesztônek és Benczédi József operatôrnek Dobai Ilyés utolsó útja címû rendhagyó riportfilme.

— Néprajzi dokumentumfilmek számára volt meghirdetve ez a fesztivál, és a zsûri végül 23 filmet fogadott el versenyképesnek — mondta a szerkesztô. — A háromtagú bírálóbizottság a Ion Luca Caragiale Film és Színházmûvészeti Egyetem és más hasonló jellegû rangos tanintézmények professzorai közül került ki. A fôdíjat nem osztották ki, viszont az elsô díjat a Dobai Ilyés utolsó útja kapta.

— Mit értékelt a filmben a zsûri?

— Elsôsorban a film humorát és a bátorságot, hogy vállaltuk a történet "cenzúrázatlan" megközelítését. A bizottság szerint úgy nyúltunk ehhez a témához, hogy sem humorát, sem erotizmusát nem csonkítottuk meg.

— Mi volt az a bizonyos... erotizmus?

— A Dobai Ilyés utolsó útja lényegében egy bizonyosfajta farsangtemetés krónikája. Az Alsósófalván készített riportnak/dokumentumfilmnek már maga a kerettörténete, szövege is sikamlós. A szalmabábu is színes látvány: férfi nemi szerve kifejezetten látszik, és a hímtagot szimbolizáló nagy murok is egyértelmûen erotikus látvány. Az öregasszonyok pedig a film vége felé bizony eleresztik magukat, és pajzán dolgokat is kezdenek mondogatni... Sôt magának a muroknak sem szánnak passzív szerepet...

— Nem féltetek attól, hogy a "murok" miatt "kizsûriznek"?

— Mi nem értelmeztük a látványt. Mi bemutattuk a jelenetet. Képekben, azaz képsorokban. Ahogyan következnek egymás után a képek — az az esetleges értelmezés. De ezt már a nézô végzi. A képek között — éppen úgy, mint az újságíróknál a sorok között — lehet viszont valami... és talán ettôl jó a jó film. Különben nem ez az elsô olyan néprajzi ihletésû filmünk Benczédi Józseffel, amit valószínûleg ugyanezen bemutatási módszer miatt díjaznak. Ilyenszerû volt A bosszú napja is, amely az oltszakadáti kakasütést kapja lencsevégre, de anélkül, hogy a kakas megölésének mozzanatát gyújtópontba helyezné. Ismétlem: mi nem értelmeztünk egyik film esetében sem. Megpróbáltuk betartani az arányokat. Azt hiszem, fôleg ennek köszönhetjük a bákói elsô díjat is...

Szabó Csaba

Családias hangulatban került sor csütörtök este az Ifjúsági Ház nagytermében az Adventista Világrádió (Adventist World Radio) romániai ágazata kolozsvári fiókjának felavatására. A rendezvényen a szép számban megjelenô, különbözô társadalmi rétegeket képviselô hittestvérek mellett román közéleti személyiségek is jelen voltak.

Az ünnepséget a rádió fiatal román mûsorvezetôi nyitották meg, akik az Adventista Világrádió romániai megjelenésének, fejlôdésének fôbb pillanatait vázolták fel. A román nyelven elôadott adventista vallásos dalok után az önkormányzat és a megyei tanács képviselôjének felszólalásai következtek: Mircea Gavrilã alpolgármester és Liviu Medrea, a megyei tanács alelnöke egyaránt dicséretesnek nevezte a kezdeményezést, és azon reményüknek adtak hangot, hogy e vallásos-kulturális adó lényegesen hozzá fog majd járulni ahhoz, hogy a keresztény erkölcsökön alapuló világnézet Kolozsváron is megerôsödjék.

Mivel az adventista egyháznak számos magyar anyanyelvû tagja is van, senkit nem ért váratlanul a pillanat, amikor a mûsorvezetôk bekonferálták a Cântec nou nevû magyar adventista kórust. A 23 tagú énekkar fellépését nagy tapssal honorálta a közönség. A rendezvény fénypontja Adrian Bocaneanu, a romániai adventista egyház elnökének beszéde volt, amelyet magyarra is lefordítottak. A kétnyelvû díszbeszédnek egy hasonló jellegû és súlyú felszólalás adott különös dimenziót, ugyanis a Tiszamelléki Adventista Egyházkerület elnöke, Kovács Bíró János románul kezdte el beszédét, amelyben dicsérte a helyi önkormányzatot és a megyei tanácsot, hogy — úgymond — ennyire szívén viseli ennek az adónak a sorsát.

Mint ismeretes, a Reménység Hangja adventista Rádió már május 26-a óta sugároz Kolozsváron a 88.3 MHz-es frekvencián, naponta 15–17, illetve 21–3 óra között. A magyar nyelvû adások — 16–17 illetve 22–23 óra között — gerincét tematikus és élô mûsorok fogják alkotni.

Sz. Cs.

Az elmúlt napokban a polgármesteri hivatal ellenôrzô osztályának felügyelôi több ellenôrzést folyattak a Monostor negyedi Flora és a Ion Mester utcai piacokon. A felügyelôk fôleg a vásárlók jelzései alapján szálltak ki a helyszínre.

A városháza munkatársai az ellenôrzés során azt tapasztalták, hogy több ôstermelô csalt a mérésnél, illetve egyesek nem rendelkeztek termelôi igazolvánnyal. Ugyanakkor több, a piacon árusított termék szavatossági ideje lejárt, illetve szemetes volt a piac.

A polgármesteri hivatal sajtóosztályától kapott információk szerint 15 kihágási jegyzôkönyvet állítottak ki a szabálytalankodó árusok ellen, és összesen 187 millió lej értékben szabtak ki büntetéseket.

A felügyelôk arról biztosították a sajtót: a hasonló jellegû ellenôrzések az elkövetkezô idôszakban is folytatódnak.

K. O.

Nagyszabású rockzenei rendezvényre kerül sor ma és holnap a kolozsvári sportcsarnokban 19.30 órától. Ma a Celelalte Cuvinte, a Varso, a Voices of Silence, a Defender, a Trooper és a Katharsis, vasárnap pedig ay Altar, a Negura Bunget, az Avatar, a Taine, a Psycho Symphony, a Tectonic és a Web lépnek fel a Maximum Rock-on.

A Villamosmûvek értesíti fogyasztóit, hogy 8–15 óra között, különbözô munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás az alábbi beosztás szerint:

Június 2-án, hérfôn: Nicolae Titulescu (volt Pata) utca 2., 4., 6., 17.; Cipariu tér 15.; Brâncusi 1., 2.

Június 3-án, kedden: Anatole France — házak; Muscel utca tömbházai; Zrinyi utca — házak; Andrei Muresanu és Brasov utca.

Június 4-én, szerdán: Moise Nicoarã utca, Agârbiceanu utca — házak; a Delavrancea, Brasov, Amos Francu, Zãrnesti és Galaxiei utcák.

Június 6-án, pénteken: Vágóhíd tér, Szeszgyár (Fabricii de spirt) utca — házak és cégek.

A Villamosmûvek közönségszolgálati telefonszáma: 205-065, 134-333 (929-es mellék).

Végéhez közeledik Kolozsvár egyik legjelentôsebb rendezvénye, a 2. Transzszilvánia Nemzetközi Filmfesztivál. A múlt pénteken megkezdôdött rendezvénysorozat gálaestjére ma 18 órától kerül sor a Köztársaság moziban. A gálaest egyben díjkiosztó is lesz, végre eldôl: a tizenegy versenyben lévô alkotás közül melyik kapja a legjobb filmnek járó, hatezer dollárt érô díjat, ugyanakkor a legjobb színészi teljesítmény is díjazva lesz, továbbá a zsûri és a közönség különdíját is átadják. A nézôk minden film végén szavazhattak a megtekintett alkotásra, egytôl öt pontig értékelve azt, és a legjobb átlagot produkáló film kapja a csupán eszmei értékkel bíró közönségdíjat.

Csütörtökön kezdôdtek a fesztivál keretében a román filmnapok, amelyen tíz, tavaly és idén készült román mûvet mutatnak be, többnyire az alkotók, szereplôk jelenlétében — így, legalábbis néhány napra, Kolozsvár lett a román film fôvárosa.

A rendezvényt tucatnyi kapcsolódó program színesíti: a román napok keretében több kerekasztal-beszélgetésre, elôadásra, szemináriumra került sor külföldi és román meghívottakkal, a Tranzit Házban a Kölni Médiamûvészeti Egyetemen készült alkotásokból mutattak be, illetve a horror és a fantasy mûfajába sorolható rövidfilmeket vetítettek, a Mátyás Házban megnytitották a "7 nap" mûvészcsoport fotókiállítását, illetve bemutatták a German Cinema román moziról szóló számát Ron Holloway szerkesztô jelenlétében és Ioan Pavel Azap Traveling címû, román filmrendezôkkel készült beszélgetéseket tartalmazó kötetét.

Bár a hivatalos záróünnepségre ma este kerül sor, holnap még fesztiválfilmeket vetítenek a kolozsvári mozik, jövô héten pedig a Mûvész moziban újra mûsorra tûzik a legnépszerûbb alkotásokat.

Érdekes színfoltot kölcsönöznek a rendezvénynek a minden éjszaka megrendezett bulik, partik is. Míg szombat este a Flash-ben félmeztelen és meztelen lányok szórakoztatták az 1910 elôtt készült francia pornófilmek vetítése után a fesztivál vendégeit, szerda este a Tranzit Partin, a Tranzit Ház udvarán rakott tábortûznél szalonnasütés és hagyma-kolbász kóstolgatás volt a program, miközben nyugodtan lehetett beszélgetni Nae Caranfillal, Dorel Visannal, Barry Gifforddal, a sajtó képviselôivel és a fesztivál szervezôivel.

Balázsi-Pál Elôd

A Román Posta közleménye szerint az Eurogiro korszerû és gyors eljárás a készpénzzel történô kifizetések lebonyolítására, amit a külföld irányába is sikerrel alkalmaznak. Eddig Japán, Törökország, Ausztria, Dánia, Németország, Portugália és — legújabban — Horvátország, illetve a Romániában kifizetendô küldemények esetében Svájc szerepelt az együttmûködési listán, de a jövôben ki szeretnék terjeszteni minden, az Eurogiro-rendszernek tagjaként ismert országra. Romániában erre a célra 393 vidéki és 67 fôvárosi, informatikai eszközökkel felszerelt postahivatal áll az érdeklôdök rendelkezésre. A Román Posta kezelési költsége 3%, amit Japán és Törökország esetében dollárban, a többi célországba pedig a Román Nemzeti Bank aznapi dollár-árfolyamán (de 10 USD-nél nem kevesebb összegben) kell befizetni.

A kolozsvári Habitat Campus önkéntesei, kolozsvári diákok és tanulók, valamint különleges meghívottként az Egyesült Államok Pennsylvania tagországbeli 11 egyetemista miniatûr kartonházak építésének versenyén vett részt tegnap este a Fôtéren. Ezek az épületecskék jelképesen a fiatal versenyzôk otthonává lesznek egyetlen éjszakára. A Habitat az emberségért szervezet akciója városunk fiataljait bátorítja közvetlenül vagy közvetve családi házak építésére a rászorulók számára. A versenyt különbözô elôadások és játékok követték.

A Bocskai/Avram Iancu téren és a Deák Ferenc/Hôsök útján az immár hagyományossá vált Alandala Day rendezvényei zajlanak vasárnap 13 órai kezdettel (fô szervezô: a Vitrina Advertising). Az eseménysorozat különleges meghívottja a Kolozsvárott elôször fellépô Masca Színház társulata.

Vasárnap a sétatéri parkban létesített Joonior Park a szórakozás új fajtáját kínálja. A 10 órától kezdôdô eseménysorozaton a gyerekek találkozhatnak különbözô állatokkal, lesz például kutyakiállítás és ügyességi bemutatók. A parkbeli "Noé bárkája" a különbözô állatokat forgalmazó boltok képviseletével válik teljessé. Számos versenyt bonyolítanak majd le a nap folyamán, köztük lesz vízibicikli-vetélkedô, aszfaltrajzoló verseny, futóverseny és karaoke-vetélkedô, a gyôztesek (és nem csak ôk) a támogatók jóvoltából jutalomban részesülnek. Mindezt a kolozsvári Cassa Loco együttes fellépése is fûszerezi. A sétatéri eseményeket a Horia Demian Sportcsarnok elôtt létesített mozgó szórakozópark egészíti ki.

Másik helyszín az Expo Transilvania Aurel Vlaicu utcai kiállítóterme, ahol javában zajlik a Vakáció vásár. Egyebek között a gyerekek ingyen lubickolhatnak az udvaron felállított 10 méter átmérôjû medencében.

Végezetül pedig a gyermeknapi sportrendezvények: a sétatéri futóverseny mellett szombaton 10 órától asztalitenisz (a Horia Demian Sportcsarnok pingpongtermében), cselgáncs (a sportcsarnok dzsúdótermében), súlyemelés (a Ion Moina Stadion súlyemelôtermében), tájfutás (a 6. Számú Általános Iskolában — a Mozgás az egészségért mozgalom keretében) és torna (az Arges utcai tornateremben.) versenyekre kerül sor.

Összeállította: Póka János András

Csalás vádjával indult nyomozás a dési Rodica Feti ellen. A 44 éves nô, aki a helybéli Ela Max Prodexim Kft. ügyintézôje, folyó év márciusában egy másik cégtôl termékeket vásárolt, amelyekért egy csekket hagyott hátra, annak ellenére, hogy tudta: a cég bankszámláján nincs fedezet. Szabadlábon védekezik az ellene felhozott vád ellen.

Aranyosgyéresen két helyi férfi ellen indított nyomozást a rendôrség. A 22 éves, visszaesôként számon tartott Hoca Sigismundot azzal vádolják, hogy 1999 decembere és 2000 augusztusa között 3 lopást követett el a város területén: két autót és egy raktárat tört fel, 34 millió lejes kárt okozva.

A szintén visszaesô, 23 éves Claudiu Godjea ugyancsak három hasonló tettet követett el, ô 2002 szeptember-októberében egy autót tört fel és két céget rabolt ki.

A kár ebben az esetben harmincmillió lejre rúg.

Sigismund Hoca szabadlábon védekezhet, míg Claudiu Godjea nevére harminc napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot bocsátottak ki lopás alapos gyanújával.

(balázs)

Emlékezzünk! 1944. június 2. fölöttébb gyászos nap Kolozsvár történetében. Akkor, a lassan végéhez közeledô, de még javában dúló háború gyilkos szele megcsapta a várost. Addig csak a rádióból hallottuk az adást megszakító, hátborzongató figyelmeztetést: Rahó, Ung, légiriadó, Debrecen, Szolnok légiveszély (lehetséges bombázás), láttuk a lapokban, pl. a Képes Vasárnapban, a mozik híradójában a lebombázott városok romjait. Az esetleges légitámadás következményeinek leküzdésére utcánként polgári légvédelmet szerveztek — anyám parancsnok-helyettes volt —, tanfolyamokat rendeztek, könyveket adtak ki stb. Ezeket olvasgatva jócskán szorongtam. Amikor azon a verôfényes reggelen 9-kor felbôgtek a légvédelmi szirénák, senki sem gondolta, nem gondolhatta, mi következik. Kilenc óra tizennégy perckor a város északi részén hullni kezdtek a bombák. Az elsô csoportban lévô ellenséges gépek nyugatról kelet felé repülve, a vasúttal párhuzamos Szeptember 11. út végétôl — a Gépész utcai vasúti átjárótól — a Téglás utcáig, mintegy öt km hosszúságban, a vasúti pályaudvart és kb. 6–700 m széles sávban a környéket bombázták. Ugyanezt az irányt követte a második hullám. A harmadik és a negyedik északról dél felé haladva kb. másfél km széles, másfél–két km hosszú sávban bombázta a várost. Negyven perc alatt mintegy 1200 bombát dobtak le.

Hivatalos jelentés szerint elpusztult 327 földszintes, 58 emeletes ház, esetleg helyreállítható sérülést szenvedett 792 földszintes, 68 emeletes ház. Találat érte az Ortopéd kórházat, a Magyar utcai Honvéd Élelmezô Raktárt (a mostani tûzoltólaktanyával szemben), a Dermata finombôrosztályát, a Gyufagyárat, a MÁV-mûhelyeket, a Gyufagyár közelében, a Nádas partján lévô Fermeta Vasárugyárat, a Baross (Állomás) téri Albina Közraktárt, a Marianum egyik szárnyát, földig rombolták a Református Kórház Horthy (Horea) úti szárnyát (ahol a Mentôállomás van).

A hivatalos jelentés szerint 362 polgári személy, 32 honvéd és 65 német katona áldozata volt a légitámadásnak. Senki sem fulladt meg a romok alatt. A városban azonban több ezer halottról beszéltek. A pusztítás méreteire jellemzô, hogy e jelentés 2434 hajléktalanná vált családot említ. Úton, útfélen rémtörténeteket lehetett hallani. Sok igaz is lehetett. Egyik unokabátyám például, aki a Horthy út 94–96. szám alatt, a Fischer-féle bútorgyárban dolgozott, a romok alatt halt meg. Napokig az óvóhelyen rekedtek. Csövön vizet, tejet juttattak nekik. A csövön jelezték, hogy valahogy megvannak. A mentôk végül hozzáláttak, hogy behatoljanak a pincébe. Mire bejutottak, valamennyien halottak voltak. Megfulladtak a portól.

Német sebesültszállító vonat érkezett nem sokkal a támadás elôtt az állomásra. A halottak maradványait, helyesebben darabjait kosarakban vitték a temetôbe. A Nagyváradról érkezett személy szerencsésebb volt. Éles szemû mozdonyvezetôje a közeledô raj elejét megpillantva, teljes gôzt adott és Désig meg sem állt. Negyven perc alatt tette meg a hatvan kilométert. Az utasok, akik le akartak szállni, hevesen tiltakoztak, de végül nem gyôztek eléggé hálálkodni.

A Kôváry-telep is a halálos sávba került. Aki nem volt iskolában, a piacon, a városban vagy munkában, mind elpusztult.

A belvárosban laktunk. Apám a több ezer méter magasan szálló gépek félelmetes hangja és anyám kétségbeesett tiltakozása ellenére kiment az udvarra és számolni kezdte a halálos terhüktôl immár megszabadult gépeket. De nem gyôzte. A kapu alá néhány német katona húzódott. Egyikük, nem éppen marcona hadfihoz méltón, ijedten mondta: Alles kaput! (’mindennek vége’). Amint a szörnyû zaj, majd a gépek zúgása elült, még a riadó lefúvása elôtt, jó apám az állomás felé indult. De a Marianumnál lennebb nem lehetett menni. A mentôk útját állták. A közelben egy bérkocsi, ahogy akkoriban mondták, fiáker állt, kocsisát, lovát légnyomás vagy repesz ölte meg. Fölment a Kuun Géza (Crisan) utcán. A Kalandos utca, a temetô sarkán, német teherkocsi állt. Ebédet vihettek valahova a katonáknak. A közelbe, talán a temetôbe hullt bombától a kocsin ülôk elpusztultak, az ebéd a szemben lévô ház falára fröcskölt.

Sokan kérdezték, mit tett a légvédelmi tüzérség. Ennyi géppel egyszerûen tehetetlen volt. A Vágóhíd téren lévô üteg tüzelt. Miközben a bombázóknak hajuk szála sem görbült, a lehulló bomba néhány tüzért megölt. Apám mondta, egyikük feje ott hevert a porban.

Az angolok, de fôleg az amerikaiak akkor már végig szônyegbombázták Németországot, a vele szövetséges, illetôleg az általa megszállt országokat. Gépeik menetrendszerûen jöttek, mentek. A június 2-án dél-olaszországi támaszpontjaikról fölszállt ezüst színû, Liberatornak, ’felszabadító’-nak nevezett gépek elôbb Szolnokon, azután Nagyváradon, majd Kolozsvár után Brassóban "szabadították" halálba a lakosságot.

Kedves fiatal ismerôsömnek köszönhetôen néhány felvétel jutott hozzám. Azóta elhunyt készítôjük, Szilágyi László, az állomás közelében, a Kerekdomb körül lakott. Egyik felvétel, amint a gomolygó fekete füstbôl látszik, a bombázás idején készült. A többi közvetlen utána. Az állomás épületének jelentôs része romba dôlt, a vasúti kocsik összetorlódtak, fölágaskodtak. Egy, a Horthy út és a Kis utca sarkához közeli háromemeletes ház homlokzata megsemmisült, ajtók mindenestôl kiszakadtak, de a harmadik emeleti szoba falán továbbra is ott függött a kép. Néhány nap múltán apámmal arra járva, az állomáshoz közel, az egyik égnek meredô falon mi is láttunk egy ott árválkodó képet. A Horthy út közepén, végén, a romok között csak annyi hely volt, hogy két kocsi elhaladhatott egymás mellett.

Asztalos Lajos

A 2003/400. Kormányhatározat a tulajdonos társulások szervezésérôl és mûködésérôl szóló módszertani szabályozások elfogadására a május 8-i 311. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg. Hatályba lépésével egyidejûleg érvénytelenítik az 1996/114. lakástörvény alkalmazási szabályozásából (2000/1.275 Kormányhatározat) azokat a fejezeteket, amelyek a többlakásos épületek ügyintézésére, a közköltségek elosztására vonatkoznak, továbbá a tulajdonos társulások létrehozásáról, bejegyzésérôl és mûködésérôl szóló, valamint minden más, a jelen határozatnak ellentmondó jogszabályt.

A 400. határozat röviddel a megjelenése után több vitát, különféle értelmezést váltott ki, fôleg a fûtési költségek kiszámítására, a társulások teljhatalommal való felruházására vonatkozóan. Jogrend rovatunkban a fontosabbnak tartott elôírásokra térnénk ki anélkül, hogy ezeket értelmeznénk, felhasználva a szakfolyóiratokban megjelenô esetleges pontosításokat is.

Kondomínium
A módszertani szabályozás tömbház — épület — kondomínium alatt olyan ingatlantulajdont ért, amelynek egyes részei, a lakások vagy nem lakásrendeltetésû részek magántulajdonban vannak, a többi rész pedig osztatlan közös tulajdonban. Azonosítás révén kondomíniumnak nevezhetô egy tömbház adott része, egy vagy több lépcsôházzal, amennyiben elhatárolható a közös tulajdon. A tulajdonosok — akiket összeköt a közös tulajdonrész — érdekeinek képviseletére és fenntartására létre lehet hozni az úgynevezett tulajdonostársulásokat, amelyek jogi személy minôséggel rendelkeznek. Azoknak a tömbházaknak a lakótársulásai, ahol a lakásokat törvényesen megvásárolták, azok tehát magántulajdont képeznek, és eddig nem alakultak át tulajdonostársulássá, ezt az átalakulást kötelezôen meg kell ejteni a jelen jogszabály elôírásainak alapján. A módszertani szabályozás célja a társulások és helyi önkormányzat rendelkezésére bocsátani a megalakuláshoz, szervezéshez, mûködéshez, valamint az épületek ügyintézéséhez szükséges jogi keretet.

A kondomíniumok ügyintézése
A többlakásos épületek ügyintézésével meghatalmazott magánszemélyek foglalkozhatnak egyéni munkaszerzôdéses vagy szolgáltatási szerzôdéses alapon, vagy erre szakosodott jogi személyek, ez utóbbiakkal ügyintézési szerzôdést kell kötni a tulajdonosok közgyûlésének határozata alapján. A gondnokoknak (adminisztrátoroknak) erkölcsi, anyagi és szakmai garanciával kell rendelkezniük, amelyeket el kell fogadnia az épület tulajdonosának vagy a törvényes képviselôjének. Az adminisztrátor kötelezettségeit a törvény és a tulajdonossal megkötött szerzôdés szabja meg. Az anyagi biztosítékot a tulajdonostársulás számlájára helyezik, és az adminisztrátorral megkötött szerzôdés lejárta után szolgáltatják vissza. Az épület ügyintézésének tárgya az építésnél meghatározott cél szerinti felhasználás, a megfelelô mûszaki és minôségi mûködési feltételek mellett. Következésképpen az ügyintézésnek a következôket kell biztosítania: a) az épület biztonságosságának a megôrzése; b) a szerelések jó körülmények közötti mûködése; c) az ott lakók értesítése a szerelések, berendezések állapotáról és mûködésérôl, a használati szabályokról; d) az épület különbözô részei karbantartási és javítási feltételeinek a megállapítása; e) a mûködéshez, javításhoz, karbantartáshoz szükséges folyó költségek megállapítási módját látható helyen való kifüggesztéssel kell a lakók tudomására hozni; f) az ingatlankönyv átvétele vagy helyreállítása.

A lakások vagy más helyiségek eredeti rendeltetésének a megváltoztatása csak az épület tulajdonosának vagy a tulajdonostársulásnak a beleegyezésével történhet, és kötelezô a vízszintes és függôleges irányban lakó közvetlen szomszédok jóváhagyása is, attól függetlenül, hogy a változást akaró személy tagja-e vagy sem a társulásnak.

A tulajdonostársulás a kondomíniumot alkotó lakások és nem lakásrendeltetésû helyiségek tulajdonosainak fele plusz egy határozata alapján alakul meg. Több épületszárny vagy lépcsôház esetében több társulást is létesíthetnek, amennyiben a közös tulajdonrész elkülöníthetô az illetô épületrészre vagy lépcsôházra, és ha ennek alapján a közös költségeket is el lehet osztani. Ehhez a közgyûlés és társtulajdonosok beleegyezô határozata szükséges, amely vonatkozzon az összes tulajdonosra továbbra is fennmaradó jogokra és kötelezettségekre is. Mindemellett egy ilyen felosztásnál kérni kell az érintett szolgáltatók — áram, víz, gáz — jóváhagyását is a mûszaki kivitelezésre vonatkozóan. A társulási egyezménynek tartalmaznia kell az épület többi tulajdonostársulásával szembeni viszonyokat is.

A társulási gyûlés elôtt a tulajdonosok összeülhetnek annak meghatározására, hogy társulást hozzanak létre vagy a lakótársulást alakítják át tulajdonosok társulásává. Ezúttal határozatot hoznak az egyezmény összeállítására felhatalmazott természetes vagy jogi személyrôl, az iratok elkészítésének határidejérôl, valamint a társulási gyûlés összehívásának dátumáról. A gyûlés megtartását a dátum elôtt legkevesebb 10 nappal ki kell függeszteni egy látható helyen, és a gyûlés akkor szabályos, határozatképes, ha a lakás és más rendeltetésû helyiségek tulajdonosai legalább fele plusz egy arányban vannak jelen. A társulás létesítését a jelenlévôk kétharmadának, de nem kevesebb, mint a tulajdonosok fele plusz egy számának kell elfogadnia. Ha ezt az arányt nem érik el, újabb gyûlés az elsô után legkevesebb 5 napra rá tartható. A második, szintén sikertelen gyûlés után az elôbbihez hasonló feltételek mellett tartható meg a harmadik, amikor a társulás létrejöttérôl a jelenlévôk egyszerû többséggel szavazhatnak, anélkül, hogy ez a szám kevesebb lehetne a tulajdonosok egyharmadánál.

A tulajdonostársulás alapszabályzata a következô pontosításokat kell hogy tartalmazza: a) a tulajdonostársulás megnevezése, jogi formája, székhelye, mûködésének ideje; b) a társulás célja és tevékenységének tárgya; c) az anyagi és pénzügyi javak, amelyekkel rendelkezhet; jövedelmek és kiadások; d) a tulajdonostársulás tagjai, jogaik és kötelezettségeik; e) szerkezete, mûködési módja, menedzselése; f) a költségek felosztása; g) a társulás feloszlatásának feltételei; h) záró rendelkezések, a vitás kérdések megoldása, szerzôdéses viszonyok, büntetések akkor, amikor a társulás elfogadta saját büntetési rendszerét.

A tulajdonosok társulási beleegyezését két eredeti példányban elkészített jegyzôkönyvben rögzítik, amelyet az összes beleegyezô tulajdonosnak alá kell írni. A jegyzôkönyv a társulási egyezmény kiegészítô iratát képezi. A hiányzó tulajdonosok utólag is aláírhatják a jegyzôkönyvet, az alakuló gyûlés után legtöbb 30 napon belül. Az aláírni nem tudó tulajdonos esetében feljegyzik az illetô beleegyezését és az aláírása elmaradásának okát. A társulási egyezményt a jegyzôkönyv alapján fogalmazzák meg, és ennek tartalmaznia kell a tulajdonosok nevét és lakhelyét, a lakás egyéniesítését a tulajdonosi okiratok, vagy esetenként az adásvételi szerzôdés, építkezési szerzôdés és átadási-átvételi jegyzôkönyv, csereszerzôdés vagy adományozási szerzôdés alapján, a közös tulajdonban levô részek leírását és ennek a mindegyik lakásra vagy helyiségre esô hányadrésznek a megállapítását.

A tulajdonosok utólagos beiratkozása kérésre történik, a jogszabály értelmében szükséges adataikat egy kiegészítô irat formájában csatolják a társulási egyezményhez, minden egyéb formaság nélkül.

A társulási gyûlésen a tulajdonosok végrehajtó bizottságot és számvizsgáló bizottságot választanak, meghatározzák ezek létszámát és mandátumuk idôtartamát. A társulás a számvizsgáló bizottság feladatát megbízatási szerzôdéssel átadhatja ilyen tevékenységre szakosodott magán vagy jogi személyeknek. A végrehajtó bizottságot egy elnök vezeti, az a személy, aki a legtöbb szavazatot kapta a bizottság tagjainak a megválasztásakor. Az elnök képviseli a társulást a hatóságokkal és közintézményekkel, valamint a többi természetes és jogi személlyel való kapcsolatában. Amennyiben az elnök nem tudja ellátni feladatát, azt egy alelnökre bízzák, akit a végrehajtó bizottság választ meg többségi szavazattal.

A jogi személy elnyerésére vonatkozó kérést, a megalakulási jegyzôkönyv valamint társulási egyezmény és alapszabályzat másolatával együtt, amelyhez adott esetben csatolni kell az érintett szolgáltató vállalatok jóváhagyását, a tulajdonosok által felhatalmazott személy a tömbház helye után illetékes területi pénzügyi hivatalhoz teszi le.

A közgyûlés
A tulajdonostársulás határozatait közgyûlésen fogadja el, a közgyûlést legalább egyszer egy évben össze kell hívni, rendszerint az év elsô negyedében, és ezen az összes tagoknak joga, illetve kötelessége részt venni. A közgyûlést a tulajdonostársulás minden tagja alkotja. Kivételes esetekben a közgyûlést bármikor összehívhatja a végrehajtó bizottság vagy a tulajdonhányad legkevesebb 20%-ával rendelkezô tulajdonosok, társulási tagok. Bármelyik közgyûlésrôl legalább 10 nappal korábban kell értesíteni az összes tulajdonost. A közgyûlés akkor fogadhat el határozatokat, ha jelen van tagjainak többsége, személyesen vagy meghatalmazott által. Amennyiben hiányzik a kvórum, a közgyûlést felfüggesztik és újra összehívják. Amennyiben ezen az újabb gyûlésen bebizonyítják, hogy mindegyik tagot értesítették, a határozatokat elfogadhatják a jelenlévôk többségi szavazata alapján. A tagok értesítésének bizonyítása a kifüggesztett hirdetménnyel és az értesítésnek a tagok általi aláírásával történik.

A közgyûlés elemzi a fôbb vonatkozásokat és határozatokat fogad el a következôkre nézve: a) a kondomínium ügyintézésének és karbantartásának tevékenysége; a javítási munkálatok jóváhagyása és a szolgáltatókkal kötött szerzôdések teljesítése; a jogi vagy természetes személyekkel szembeni kötelezettségek teljesítési módja; b) a földrengéseknek kitett, leromlott épületek mûszaki ellenôrzése a törvénynek megfelelôen; c) a költségvetés megállapítása; az épületben lakó személyekre esô költségrészek kiszámítása; azon személyek után járó költségek megállapítása, akik ideiglenesen tartózkodnak az épületben, látogatóban vannak, vagy napközben havonta legalább 15 napig háztartási munkát végeznek; annak a minimális idôszaknak a megállapítása, amelytôl a tulajdonosok vagy albérlôk írásban felmentést kérhetnek a személy utáni költségek fizetése alól, és amelynek legkevesebb 15 napnak kell lennie; a tulajdonosok hozzájárulása az épület ügyintézési és karbantartási költségeihez; a saját pénzalapok felhasználási módja; háztartási munkavégzés alatt a jogszabály azt a segítséget érti, amelyet a társulás tagjai egy idegen személytôl (nem társulási tagtól) kapnak, aki besegít a háztartási munkába, tehát takarításba, fôzésbe, gyermekgondozásba, lakásfelügyeletbe és egyéb hasonló tevékenységekbe; d) a közös részek használata vagy adott esetben egyes helyiségek rendeltetésének a megváltoztatása. Ezeknek a helyiségeknek a rendeltetésmódosítása csak a tulajdonostársulás tagjainak többségi beleegyezésével történhet, és kötelezôen szükséges a közvetlenül érintett szomszédok jóváhagyása, mind vízszintes, mind függôleges irányban; e) a kondomínium ügyintézése, többek között egy engedélyezett magánszemély révén, akit egyéni munkaszerzôdéssel vagy szolgáltatási szerzôdéssel alkalmaztak, vagy erre szakosodott jogi személy révén, akivel ügyintézési szerzôdést kötöttek; f) az adminisztrátor alkalmazási feltétele az illetô felvételi kérelmének vagy adott esetben az ügyintézési szerzôdésnek a bemutatásával és megtárgyalásával; g) az adminisztrátor által letett garancia összege; h) a cenzori bizottság megválasztása és tagjai feladatainak részletes megállapítása; i) az épület ügyintézésével és gazdálkodásával foglalkozó személyek számának és tisztségének a meghatározása, a fizetett tisztségek megállapítása, a fizetés összege és idôszerûsítésének módja; j) a végrehajtó bizottság és az elnök feladatai; k) a fizetési kötelezettségek kifizetésénél az összegek felkerekítése. Az épület jó karbantartására és használatára vonatkozó közgyûlési határozatok azokra nézve is kötelezôek ugyanabban a kondomíniumban, akik nem tagjai a társulásnak. A tulajdonostársulás határozatainak az elfogadásáért szem elôtt kell tartani a következôket: a) mindegyik tulajdonos szavazatának aránya megfelel a közös tulajdonrészbôl ráesô hányadnak (a nagyobb tulajdonrész tehát több szavazattal ér fel); b) a tulajdonost a család egyik tagja vagy más személy is képviselheti olyan felhatalmazás alapján, amelyet aláírt az illetô tulajdonos, akinek a nevében szavaz majd a résztvevô; c) a társulás egyik tagja legtöbb még egy hiányzó társulási tagot képviselhet írásos meghatalmazással; d) egyenlô szavazásnál az elnök szavazata a döntô.

A végrehajtó bizottság
A végrehajtó bizottság 3–11 személybôl áll, akiket a közgyûlés választ ki a társulás tagjai közül, biztosítja a közgyûlés határozatainak teljesítését, és a következôkkel szemben cselekszik: a) az épület karbantartási és gondnoksági tevékenysége; a közös költségek havi elosztása mindegyik tulajdonra, a szolgáltatási szerzôdések megkötése vagy megszüntetése, az adminisztrációs és takarító személyzet alkalmazása és a folyó kiadások elfogadása; b) idôszakos ellenôrzés és a berendezések, szerelések jó mûködéséhez szükséges intézkedések megállapítása; c) a társulás tagjai által felvetett problémák, intézkedés ezek megoldására; d) a közgyûlések és a közgyûlés által megszabott egyéb tevékenységek megszervezése, elvégzése. A végrehajtó bizottság elkészíti és a közgyûlés elé terjeszti elfogadás végett az évi költségvetést. Ennek teljesítésének ellenôrzését szintén a bizottság végzi.

Az elnök
A tulajdonostársulás elnökét a közgyûlés választja meg a végrehajtó bizottság tagjai közül. Az elnök követi és biztosítja az alapszabályzat és a határozatok betartását, a szerzôdések teljesítését, a közrend és a helyi önkormányzat szabályozásainak a betartását. Összehívja és vezeti a bizottsági gyûlések munkáját, a közgyûlést. Aláírásával elkötelezi a társulást a harmadik felekkel szemben.

A számvizsgáló bizottság
A számvizsgáló bizottság követi és biztosítja a tulajdonos társulás anyagi javainak és pénzügyi alapjainak kezelésében a törvényességet. Tagjait páratlanul kell megválasztani, akiknek pénzügyi, gazdasági és/vagy jogi ismeretekkel kell rendelkezniük. Feladatai a következôk: a) a költségvetés teljesítésének ellenôrzése; b) a fizetési okmányok ellenôrzése; c) a megengedett értéken túli pénzösszegnek a társulás számlájára történô befizetésének ellenôrzése; d) negyedévenként ellenôrzi a társulás ügyvitelét; e) a folyó költségekhez való hozzájárulási hányad megállapítási módjának ellenôrzése; f) a bevételek és kiadások havi ellenôrzése; g) a bevételek és kiadások véletlenszerû ellenôrzése; h) havonta ellenôrzi az aktívumok és tartozások helyzetét. A bizottság évente egyszer a tulajdonosok közgyûlése elôtt ismerteti tevékenységét.

A tulajdonostársulásoknak kötelezôen saját könyvelést kell vezetniük, és közgyûlési határozattal választhatnak az egyszerû vagy kettôs könyvelés között.

(Következô Jogrend rovatunkban folytatjuk a 400. kormányhatározat ismertetését: a tulajdonosok jogait és kötelezettségeit, a költségek elosztási módját tárgyaljuk.)

Tájak, virágok, emberek. Kalotaszeg, a Hargita, egy idôs parasztasszony és nagyon sok virág: Fodor Nagy Éva legfrissebb mûvészi termésének egy szelete. Az Erzsébet úti mûteremlakás, ahol a kiállítás anyagával ismerkedem, csupa fény, csupa ragyogás. A ház asszonyának mosolya virágszivárványként köszön vissza a falakról, lelki békéje, kiegyensúlyozottsága beköltözik az aprócska házakba, a magányos parasztasszony megfáradt, de sorsával mégsem perlekedô tekintetébe. Csupán a Hargita viharok edzette, embert próbára tevô, zordabb tájai, vad szépségeinek haragos zöldei visznek némi drámaiságot ebbe a majdhogynem idillikus szín- és formaegyüttesbe.

A lelkem van benne — tapint rá sommásan a lényegre a mûvész. De ha nem is jelentené ki szavakban ilyen tömören és határozottan, a munkák akkor is elárulnák a festôi indíttatást és szándékot. A mûvész nem hajlandó tudomást venni a harmóniát, a klasszikus értelemben vett szépet mellôzô jelenségekrôl. Mindez lényétôl ösztönszerûen távol áll, olyannyira, hogy észre sem veszi. Jobban mondva nem hajlandó észrevenni, s alkotásaival mintha tudatosan küzdene ellenük. Nagyon jól tudja, hogy a szépség hangoztatása napjainkban nem különösebben divatos. De ennek ellenére sem óhajtja feladni saját egyéniségét, lemondani a számára ihletforrásul szolgáló, szívet-lelket melengetô témák klasszikusabb hangvételû feldolgozásáról. Az ember, a természet és az épített környezet, a maga festôi valóságán túl, attól az érzelmi többlettôl válik értékessé, amely ezeket az akvarelleket mûalkotásokká varázsolja. S amellyel alkotójuk tudatosan harcol sajátos korunk sajátos jellemzôi, a nemtörôdömség, durvaság, rútság, erôszak, létünk negatív velejárói ellen. Nem véletlen a mûvészi virágcsendéletek sokasága, amilyen többek között a költôi megfogalmazásokra oly fogékony író-férj, Fodor Sándor által Virágszivárványnak nevezett, újszerû, az eddigiekhez képest könnyedebb, áttételesebb festôi megjelenítésben testet öltô színözön. A leheletfinom árnyalatok kifejezésére leginkább alkalmas akvarelltechnika értô és sikeres alkalmazásával a mûvész valósággal kitárulkozik elôttünk, felfedi lényének sajátos összetevôit, mindazt, ami széppé, örömteljessé varázsolja napjait, s amelyekbôl a nézôknek is szeretne juttatni azáltal, hogy konkrét formába önti élményeit. Tájképei akár mûvészi térképeknek is nevezhetôk. A hargitai erdôségek haragoszöldei, a sajátos mûvészi keresztmetszetként értelmezhetô, olykor drámai feszültségektôl sem mentes tájrészlet, vagy ennek ellentéteként, a kalotaszegi dombok békésebb lankái jól visszaadják a táj hangulatát.

Érdemes felfigyelnünk a képek szerkezeti elemeire, a sajátos beállításokra, arra, ahogyan egy-egy zsoboki utcarészlet, a népi építészet évszázadok alatt kikristályosodott nemes formáit elevenen ôrzô öreg ház, vagy éppenséggel lakója, az idôs parasztasszony tekint le ránk a munkákról. Különös hatást kelt a felülnézetbôl, mintegy éteri magasból ábrázolt falu, a megannyi egymás mellett békésen megbúvó háztetô szabálytalanul szabályos rendje. Mintha egy mindenek fölötti hatalom, a Gondviselés féltô-ôrzô-védô kegyeibe ajánlotta volna a festô a számára oly kedves vidéket. A meleg zöldek ölelésében a színek is ennek megfelelôen alakulnak. Fodor Nagy Éva tájképei életesek, üdék, olykor mintha egyenesen harmatosak lennének. Kívánjuk, hogy ez az üdeség minél tovább tartson, s a mûvésznek még nagyon sokáig legyen kedve és lelkiereje ahhoz, hogy meglássa és megláttassa a szépet.

Németh Júlia

sosem csal — tanultam annak idején Deák Tamás barátomtól, aki nagy híve volt a meghökkentô paradoxonokna. Rád nézek és megmondom, ki vagy. A portást, vámost, borbélyt, pincért, az utcán strichelô nôt nem lehet átejteni sem álöltözettel, sem talmi elôkelôséget mímelô mozdulatokkal és allûrökkel, de még káprázatosan csillogó autókkal sem. Egy "olyan" autóból ugyanis "úgy" kell kiszállni. A színpadon viselt frakkon is látszik, hogy nem képes ráilleszkedni a konfekciókhoz szokott testre. A frakk kegyetlenül "kiejti" szerepébôl azt, akire nem szabták rá. Rex Harrison vagy akár Básti Lajos a My fair ladyben a "finom" angol társaság pukkasztására öltözik hanyagul, az "úr azonban a pokolban is úr", mikor frakkot ölt a fogadásra, akkor kitûnik, mennyire valódi gentleman.

Az orvos látja betegén, hogy mi baja, akkor, amikor belép a rendelô ajtaján. Vizsgálata során csak megbizonyosodik arról, biztosan nem tévedett-e.

— Jött az utcán velem szemben egy orvos...

— Ismerted?

— Nem.

— Honnan tudtad, hogy orvos?

— Az úgy... látszott rajta.

Nem a táskáján, nem az öltönyén. A tekintetén. Szolgálatkészségén, ahogy rám nézett. Ha valakinek az együttérzés a mestersége, az rányomja bélyegét lényére. A vezetô politikusnak, aki párttitkár volt annakelôtte húsz évig, kemény a tekintete, szenvtelen, érdeklôdésmentes. Nem várhatunk tôle sok jót. Mint a Wilde mesében a koldus, aki határozottan rámutat a gazdag ember "igazi" szemére — Honnan tudtad, hogy az nem az üvegszemem? — Mert csak abban láttam egy kis könyörületet.

A kolduló cigánygyerek, aki végigtarhálja a szemafornál várakozó hosszú autósort, tudja, kitôl remélhet valami kis aprópénzt, és bizonyos sofôröknél meg sem áll, mert "az arcára van írva", hogy úgysem adna.

Csoszogi, József Attila öreg susztere a pince ablakából csak a lábakat látja és azokból tud következtetni a hozzávaló test többi részére, vagy, mert többnyire lefele nézve kalapál a sámfán, a léptek zajából hallja ki az erôszakos, a bocsánatkérô, a gáláns, a töprengô, a bizonytalan, vagy annál is továbbmenve, felismeri a még remélô és a már reménytelen lépteket.

Mikszáth urasága úgy válogatja meg napszámosait, hogy tál gombócot tesz eléjük, mert aki ahogy eszik, akként is dolgozik.

Ki nem állom az írógépen vagy e-mailen írt leveleket, mert hiányzik belôlük az "emberi". Két sor írásból — bár nem vagyok grafológus — látom magam elôtt az egyént, következtetek temperamentumára, természetének hû vagy hûtlen voltára, szextôl uraltságára vagy intellektuális ambícióira.

Poliklinikai kollégám meséli, hogy a nem egyetlen szezonban lesült Árpi rendszeresen látogatja, mindannyiszor egy-egy halotti bizonyítvánnyal. Meg sem nézem — mondja —, tudom, hogy hamis, mert már évek óta temetem havonta hozzátartozóit. Ekkora családja nem lehet senkinek! Mihelyt belép, már készítem a piros százast, mert

— úgysem hinné el, hogy nincs;

— mert azt sem hinné el, hogy ez az utolsó;

— mert el sem tudná képzelni, hogy ez esetleg "másra" kell;

— nem értené meg (miért is magyaráznám), hogy azért a százasért én dolgozom, és merôben erkölcstelennek tartom, hogy ô elkéri (mindannyiszor)

— számára viszont erkölcstelennek tûnne, ha nem adnék, mivelhogy nekem van és neki nincsen;

— de miután adtam neki, neki van és nekem nincsen.

Most már mit csináljak? — panaszolja. — Kérjek tôle?

Ha egy kívülálló végignézne kettônkön, csak egyféleképpen értékelhetné a helyzetet. Pedig ez lenne a konkrét eset, amikor a látszat valóban csal.

Dániel Károly

A településnevekrôl nemrégiben egy igen érdekes felmérés jelent meg. A magyar nyelvterület egészét véve alapul, a mintegy húszezer településnév — város és falu neve — között csaknem ezer helységnévnek valamely növénynév az alapja. Közöttük természetesen sok azonos alakú településnév van. Ezek késôbb kiegészültek megkülönböztetô szerepû elôtaggal. A megközelítôleg ezer régi magyar településnévben több mint száz növénynév ismerhetô fel. Ezek természetszerûleg nem azonos arányban oszlanak meg.

Az alma az, amely a legtöbb névben megtalálható. Az 54 név között Erdélybôl ilyen neveket említhetünk, mint Almád, Kézdialmás, Küküllôalmás, Homoródalmás, Váralmás. Ezek nagy számát az magyarázza, hogy többségük Almás nevû patakok mellett fekszik, amelyek partját hajdan vadalmafák szegélyezték.

Gyakoriságban a fentieket az éger (eger) növénynév alapján keletkezett településnevek követik. A 47 név között ilyen erdélyi településneveket találunk, mint Egeres, Egerhát, Égermezô, Egerpatak, Egerszeg, Egerbegy (Aranyosegerbegy, Szászegerbegy, Szilágyegerbegy stb.), Egrespatak, Egrestô. Ezek nagy számát a hasonló nevû folyókat kísérô égercsoportok tájmeghatározó jellege, valamint az égerfa korabeli felhasználása magyarázza. Ezeket közvetlenül követik a náddal kapcsolatos helységnevek. A 43 név között Erdélyben található Nádpatak, Hadadnádasd, Kalotanádas, Szásznádas. Itt is eredetileg a Nádas víznév volt, s ez vonódott át a mellette kialakult településre. Majdnem ugyanennyi település neve ôrzi a mogyoró-nak (nyelvjárási magyaró-nak) a nevét. Magyaró, Magyarós, Nyárádmagyarós, Sepsimagyarós, Székelymagyarós, Magyarosd az erdélyi ember elôtt nem ismeretlen. Valamivel kevesebb számban találhatók a som növénynévvel kapcsolatos helységnevek, közöttük Erdélyben van Somosd, Somogyom, Somoska, Somostelke.

Erdeinket a leggyakoribb névadók között a bükk (Bányabükk, Magyarbükkös, Bükköspatak) és a szíl (Szilágy) képviseli, majd a tölgy (Tölgyes, Gyergyótölgyes) és a ’kocsányos tölgy’ jelentésû haraszt (Harasztos, Mezôharasztos).

A gyakorisági statisztikában a fûz (Füzes), a bodza (Bodzaforduló), a nyár(fa), a nyír(fa), a körte, a cser, a dió, a meggy, a kökény, a szilva következik. Hadd említsünk ezek között egy-egy erdélyi helynevet: Füzes, Bodzaforduló, Körtvélyfája, Cserefalva, Diós, Medgyes, Kiskökényes, Magyarszilvás. Ezek gyakorisága 30-tól 20-ig tart, és 20 és 10 között vannak azok a településnevek, amelyekben a komló (pl. Komlód), a szeder (Szederjes), a reketye (Reketó), a hagyma (Alsóhagymás), a kôris (Kôrispatak), a csalán (Csanálos), a gyertyán (Torockógyertyános) szerepel. A statisztikában 10 és 5 között szerepel a fenyô (Fenyéd), a ’hárs’ jelentésû száldob (Száldobos, Száldobágy), a répa (Répás), a kender (Kenderes, Kendermál), az árpa (Árpástó). Vannak persze ritkább, csupán egy-két esetre szorítkozó növénynévi vonatkozású helynevek is.

E településnevekbôl és a hasonló határnevekbôl rálátás nyílik a korabeli növénytakaróra, egyes növények tájmeghatározó jellegére, a gyûjtögetésben és felhasználásban betöltött szerepére.

Murádin László

Csütörtökön, május 29-én, este nyolc órakor került sor a kolozsvári Állami Magyar Színházban a Pantagruel sógornôje (Hommages à Rabelais) címû elôadás bemutatójára, Silviu Purcãrete rendezésében. Amint szerdai lapszámunkban már beszámoltunk róla, az elôadás a Rabelais-év jegyében született nemzetközi produkció, alkotói: Silviu Purcãrete Társulata, a kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színház, valamint a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál. E heti színházi összeállításunkban Rabelais-ról olvashatnak, Dick McCaw tollából, megismerkedhetnek egy részlettel Mihail Bahtyin Rabelais-ról szóló írásából, és közöljük az elôadás díszlet- és jelmeztervezôjének, Helmut Stürmernek a produkcióval kapcsolatos gondolatait.

Rabelais — sok humorral és ellentmondásossággal megáldott ember
Rabelais nem olyan valaki, akit életrajza alapján is megérthetünk. Olykor feltûnik, máskor elveszítjük szemünk elôl, egyszer teológiát tanul, másnap már doktor, egyik pillanatban három gyermek apja, a másikban nagykövet vagy könyvkiadó. És hasonlóan kategorizálható az író Rabelais — nem egyetlen hangnemben szól, hanem elôszeretettel ugratja olvasóit számtalan ironizáló álarca mögül. De természetesen Rabelais-t mint a nevettetés mesterét kell megôriznünk, ez derül ki a Gargantua elôaszavában tett kijelentésébôl is: itt a mûvelt doktor Arisztotelésztôl idéz, mely utóbbi A lélekrôl (De anima) szóló Harmadik könyvében azt állítja, hogy az ember az egyetlen nevetô állat. Rabelais végül az Ötödik könyvében (amelyet hátrahagyott feljegyzéseibôl posztumusz adtak ki) megtagadja az elôbbit: "Fenntartjuk, hogy az ember elsôdleges feladata nem a nevetés, hanem az ivás. Nem az ivás szó szerinti értelmére célzok itt, mivel az állatok is isznak. A jó hideg bor ivására gondolok. Észreveszitek, barátaim, hogy a bor által szentekké válunk: nem létezik egyetlen más biztos érv, és a tévedésektôl mentes megfejtés mûvészetének egyetlen más útja sem. Akadémikusaitok ezt alátámasztják, amikor a bor etimológiájának levezetésében a görög vinost az álommal: az erôvel és a hatalommal hozzák összefüggésbe. Mert képes feltölteni a lelket minden igazsággal, minden ismerettel és a filozófia teljességével." (Ötödik könyv, 46. fejezet)

Az italnak és a nevetésnek a fent említett filozófiája ellen lép fel Agelast csúnya arca — egy olyan szó, amelyet Rabelais a Negyedik könyvében úgy határozott meg, mint aki nem képes "nevetni, szomorú és dühös". Mihail Bahtyin orosz filozófus a Rabelais és írásai címû igen jelentôs könyvében úgy említi, mint "egy elöregedett, haldokló világ és egy ugyanilyen ideológia képviselôje — agelast, vagyis olyan emberek, akik nem tudnak nevetni, a sötét zugokban élô képmutatók, rágalmazók." Bahtyin számára Rabelais könyve "a világirodalom legbátrabb" mûve, amely a középkori humorra és a mindenféle félelemtôl mentes felvilágosodás tanára épít, a tömegek kultúráját helyezve elôtérbe. Bahtyin mûvét 1939-ben akkor írta, amikor Sztálin tisztogatása a tetôfokára hágott: világos, hogy egy megfélemlített és beteg ember volt már, akit vallásos tevékenysége miatt 1929-ben öt évre belsô számûzetésre ítéltek, az orosz szerzô mégis fel tudta ismerni, hogy a humor képes még a legagelastibb hazugságokkal és megfélemlítésekkel is szembeszegülni. Igyunk Rabelais-ra és mindazokra, akik a nyomába szegôdnek!

Dick McCaw,

London, 2003.május 18.

*
A vendégeskedés képe Rabelais-nál
A tágra nyitott száj — az egyik alapvetô motívum a Pantagruelban — és ezzel összefüggésben a nyelés képvilága a test, az élelem és az ital képvilágainak találkozási pontján helyezkedik el. Aztán Pantagruel szülésfájdalmakkal küszködô anyjának felnyitott méhébôl egy egész szekérsor sózott hal jön elô. Az evéssel kapcsolatos képek mindvégig a testiséget ábrázoló képekkel, illetve az utólagos teremtéssel (termékenység, növekvés, születés) szoros összefüggésben jelennek meg. A groteszk test képének megkülönböztetô jegyei: nyitott, be nem teljesült természete és a világgal való folyamatos cserekapcsolata (interakciója). Ezek a vonások egészen konkrétan és kézzelfoghatóan nyilvánulnak meg az evés aktusában: a test meghaladja saját korlátait, nyel, felemészt, a világot gyötrelmeknek teszi ki, magába szívja azt, sôt a világ számlájára gazdagodik és növekedik. Az embernek a valósággal való találkozása egy nyitott száj terében, ami aztán szétszaggatja, felôrli és megemészti — egyike az emberi gondolkodás és képvilág legrégebbi és legjelentôsebb motívumainak. Az ember a száján keresztül ízleli és vezeti be testébe a világot, amit aztán saját lénye részévé alakít.

A felvilágosult emberi tudat sajátossága, hogy figyeljen erre a pillanatra és egy sor, az ember és a világ összefüggését meghatározó lényeges dolgot ragadjon ki innen. A világnak az evés aktusában való megragadása kellemes és sugárzó. Az ember itt a mindenség fölött áll, elnyeli azt, anélkül hogy ôt magát nyelnék el. Az ember és a mindenség közti határvonal az elôbbi hasznára törlôdik el.

A vendégeskedés felszabadítja a szót a kegyelem és az Istentôl való félelem bilincsei alól. A vendégeskedés mindig a gyôzedelmeskedôt ünnepli. A gyôzedelmi lakoma egyetemes érték, jelentése az életnek a halál feletti diadala. Ilyen értelemben egyenértékûvé válik a megtestesüléssel és a születéssel. A gyôzedelmeskedô test magába fogadja a világot és megújul általa.

Mihail Bahtyin

*
A sógornôrôl
Silviu elôbb arra kért, hogy olvassak el amennyit csak tudok a Gargantua és Pantagruel címû mûbôl. Aztán röviden és tömören elmondta, hogy a Pantagruel sógornôjéhez semmilyen, vagy majdhogynem semmilyen Rabelais-szöveget nem fog használni, sôt a regény egyetlen konkrét történetét sem. Rövid és hasztalan megrökönyödés következett a részemrôl. De végül is várhattam volna, hogy ez lesz: a Pilafuri … és az Ezeregyéjszaka meséi nyomán készült Tetes des afarites … után, amelyekben a részben meglévô dramaturgiai kollázs arra ösztönzi a közönséget, hogy önmaga dolgozzon ki egy, a kép–szöveg ellenpontjára alapozó dramaturgiát.

Jelen esetben a szöveg teljes mértékû kihagyása várható fejleménynek bizonyult. Elsô látásra gyökeres változtatásnak tûnik, de aki folyamatosan követte a váratlan képek metamorfózisát a "Purcãrete-i invenciókban", annak logikusnak tûnik. Ezek az invenciók egyszerûek és helytállóak, de csakis akkor, ha megtaláljuk a megértésükhöz szükséges kulcsot. Ám ezek az elôadások zártak maradnak annak, aki nem hajlandó a megértésükhöz szükséges erôfeszítést megtenni.

A színházi eszközök közül csupán a gesztus, a jel és a testi kommunikációs lehetôségek maradnak. A testek alkotta festményen, akár Arcimboldo híres portréin, az emberi test képe az Évszakoknak megfelelô gyümölcsök kompozíciójából épül fel úgy, hogy az arc is felismerhetô marad.

Silviu Purcãrete rendezôvel való együttmûködésemmel kapcsolatban a következô metafora jut eszembe: "Egy harsogó, mesés kis patak hirtelen eltûnik a szikla alatt (azt hinnéd, hogy kiszáradt), aztán újabb, sokkal furcsább és kevésbé hangos meséket harsogva ott bukkan elô, ahol nem is várnád".

A szavak általában ma egyre üresebben csengenek (sokat beszélünk, nehogy meg is értsük egymást). Vajon Silviu elveszítette volna a szavakban való hitét? Én erre gyanakszom. Feltehetôleg ô egészen mást gondol arról, amit mûvel, és valószínûleg teljesen melléfogok majd ezzel az írással, de amikor mi dolgozunk, magáról a munkáról igen keveset beszélünk, talán éppen a félreértések elkerülése végett.

Ami az elôadást "környezô" díszletet illeti — ez teljesen elrejtôzködött oda, ahol már senki sem látja. Maradtak a tárgyak, jelek, anyagok, kellékek. Meglátjuk majd, hogy mi jön ki belôle, és milyen szövegeket talál ki majd a közönség az elôadással kapcsolatban, miután "megemésztette" a képeket.

U. I. A sógornô, akár akarja, akár nem: családtag.

Helmut Stürmer

*
Határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán
Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválját június 19-tôl 28-ig rendezik meg Kisvárdán. Nyakó Béla, a szervezô Kisvárdai Várszínház és Mûvészetek Háza igazgatója elmondta: a tíz napig tartó program során Románia, Szerbia-Montenegró, Szlovákia és Ukrajna húsz magyar társulatának elôadásait láthatják a színházkedvelôk.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei város várszínházában, mûvelôdési központjában és színházi kamaratermében összesen huszonhét darabot mutatnak be a fesztivál résztvevôi, továbbá lesz két úgynevezett szóló-elôadás, zenés mûvészi produkciókkal.Romániából két marosvásárhelyi, valamint a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, kolozsvári, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi, szatmárnémeti és a székelyudvarhelyi színház, illetve a kolozsvári és a marosvásárhelyi egyetem színinövendékeinek társulata lép fel Kisvárdán.

Szerbia-Montenegróból két-két újvidéki és szabadkai teátrum, valamint a Vajdasági Tanyaszínház vesz részt a fesztiválon.

Szlovákiából a dunaszerdahelyi, a kassai és a révkomáromi színház vendégszerepel az észak-szabolcsi városban.

Ukrajnából a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház mûvészeinek produkcióját láthatja a közönség és a zsûri.

A fesztivál ünnepélyes megnyitóját június 19-én rendezik Kisvárdán, elsôként McCoy: A lovakat lelövik, ugye? címû mûvét láthatja a közönség az Újvidéki Színház elôadásában.

2003 májusában Európa-szerte megemlékeznek Szentpétervár alapításának 300. évfordulójáról.

Európa egyik legszebb városa, Észak Velencéje a Néva deltájában, a Finn-öböl partján fekszik a 60. É szélesség mentén, 2 m tengerszint feletti magasságban. 100-nál több szigeten épült, ezeket 120 híd köti össze. Nagy Péter cár 1703 V. hó 16-án tette le a Zajcev szigeten a Péter Pál-erôd alapkövét. Az erôd védelmében 9 év alatt, Nagy Péter tervei alapján, gránitból, márványból, aranykupolás templomokkal és épületekkel egy olyan város létesült, amely sugárútjaival, szökôkútjaival, kulturális intézményeivel méltó vetélytársa lett Nyugat-Európa fôvárosainak, Londonnak és Párizsnak.

1712-tôl 1918-ig Oroszország fôvárosa, cári rezidencia, a XVIII–XIX. században az orosz kulturális élet központja, Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Glinka, Glazunov városa. Lenin halála után, 1924-tôl Leningrádnak hívják, eredeti elnevezését 1996-ban kapta vissza.

A kommunizmus 70 éve és a második világháború rettenetes pusztítást végzett épületekben, emberéletben egyaránt.

Az alábbi írás egy 1991-ben készült útirajz részlete.

Mert új város épül fel itt
A gôgös szomszéddal dacolva
A természet csak itt hagyott
Törnünk Európában ablakot.
A. Sz. Puskin: A bronzlovas

Szentpétervár az orosz birodalom Európára nézô ablaka volt. Európai igényeknek építették, európai módra. Sugárútjai, gyönyörû kô-márvány épületei, csatornái, parkjai és múzeumai Párizst, Stockholmot vagy Velencét idézik.

Nagy Péter európai hírû kikötônek szánta a várost, különbözô nemzetiségû és vallású, állandó vagy ideiglenes lakosokra számított, ezért minden felekezet számára biztosított templomokat, hogy a városban tartózkodók otthon érezhessék magukat, és úgy imádkozhassanak istenükhöz, ahogy azt vallásuk, szokásaik elôírják. Mi lett ezeknek a templomoknak a sorsa? Sétáljunk egyet a Nyevszkij Proszpekten és a belvárosban. Nyevszkij 20. szám — holland templom, 1991-ben könyvtár. Lutheránus templom: Brülov, a híres festômûvész testvére tervezte, a templom elôtt Szent Péter és Pál szobra áll — ma uszoda. Szent Katalin katolikus templom — raktár. Örmény templom — egy sportklub bérli. Svéd templom — ez is tornaterem. Finn templom — kiállítóterem. Izmajlovszkij-templom, a legcsodálatosabb, amit eddig templomban láttam, hófehérre meszelt falak és indigókék óriási kupola — ma üres. Krematóriumot akartak benne létrehozni, pénz híján szerencsére nem fogtak hozzá.

A régi cári lovarda közelében levô ortodox templom, ahol Puskint felravatalozták, ma taxiállomás. Ezt állítólag visszaadták, de amikor télen, Puskin halálának évfordulóján az emberek istentiszteletre odagyûltek, zárva találták. Tehát mégsem adták át rendeltetésének. Ezenkívül épült még Péterváron egy mecset és egy buddhista templom is.

A város lakóinak legfájdalmasabb a Kazan-templom némasága és a benne létesített Ateizmus Múzeum. Az emberek nemzeti érzésük, történelmük, hazaszeretetük megcsúfolását, cinikus kigúnyolását látják benne. A templomot 1800-ban kezdték építeni Voronyihin tervei szerint, 1811-ben fejezték be és ide helyezték a Kazani Csodatevô Szûz ikonját. Ez a szentkép olyan tiszteletnek örvend az oroszok körében, mint például a csíksomlyói Szûzmária az erdélyi magyaroknál. Kutuzov 1812-ben, mielôtt a harctérre utazott volna, a Kazani Szûz képénél imádkozott. A Szûz nem hagyta el a népet, október 22-én, a Kazani Szûz napján az orosz csapatok döntô csapást mértek a francia seregre. Ugyanabban az évben, október 25-én lehullott az elsô hó az Orosz Alföldön és a korán beállt, szokatlanul kemény tél felmorzsolta a francia sereget. A Kazan-templom az 1812-es orosz honvédô háború kegytemploma lett. Oltárát a doni kozákok által a franciáktól zsákmányolt ezüstbôl verték. Kutuzovot a Kazan-templomban helyezték örök nyugalomra.

Ma a Kazan-templom kupolája arany gömbben, illetve az ebbôl kiemelkedô óriási arany tûben végzôdik. Marija Karlova mesélt ennek történetérôl: "Eredetileg a Kazan-templom kupoláját óriási aranykereszt díszítette. Az 1917-es forradalom után egy este láttuk, hogy valaki felmászott a templom kupolájára és leszedte a keresztet. Sírni kezdtem, nagynéném vigasztalt: ne sírj, Marija, te még talán meglátod újból a keresztet." Ki tudja, mondta elgondolkozva a néni 1991 áprilisában, hátha még megérem?

Levélrészlet — 1990. XI. 20.

"... A Kazani Szûz napján a szentképet áthozták a Kazan-templomba és elmentem az istentiszteletre. Nagyon felkavart. Tíz évig láttam a lakásom ablakából a templomot és el sem tudtam volna képzelni, hogy valamikor még visszanyeri eredeti rendeltetését. Még nem hordták el az ateista propaganda kellékeit, csak letakarták ôket. A valamikor csodás gazdagságáról híres oltárt megsemmisítették vagy ellopták. Oltár nélkül miséztek a papok. Sajnos engem nem neveltek vallásos szellemben és nincs hitem. Az istentiszteletet hallgatva eszembe jutott gyerekkorom, amikor anyám a templomba vitt, és olyan szomorú lettem, hogy megeredtek a könnyeim, pedig tudod, hogy nem vagyok sírós fajta."

1991. április 21-én, vasárnap reggel érkeztem Leningrádba. A levél nyomán úgy képzeltem, hogy rendszeres istentisztelet van a templomban. Így hát csomagjaim elrendezése után a Kazan-templom miséjére sietek. Meglepetésemre sehol egy lélek, az ateista múzeum még nem nyit. A templom bejárata felôl érdeklôdöm, naivitásomban úgy képzelem, hogy az ateista múzeum lent van az alagsorban, fent mûködik a templom. Egy ideges nôi hang durván rendreutasít, úgyhogy nem próbálkozom tovább. A peresztrojka újabb bukfence. Itt a piros, hol a piros?!

Késôbb megtudom, hogy Leningrád múzeumigazgatósága nem akar lemondani a templomról, alkalmazottak veszítenék el munkahelyüket, az igazgató már nem lehet igazgató, ha nem tartozik néhány állandó kiállítás a fennhatósága alá, tehát minden erejével akadályozza a templom átadását.

Mérgemben átmegyek a Nyevszkij másik oldalán levô hanglemezboltba és csodák csodája, Rahmanyinov miséjét vehetem meg lemezen. Vallásos muzsika a Nyevszkij üzletében? Ilyen még nem volt. Mégis van peresztrojka! A múltat nem lehet kitörölni, kimosni az emberek agyából. Hetven éven át munkálkodott a kommunista rendszer a "homo szovjetikusz" kialakításán, és nem sikerült neki. Már-már úgy nézett ki, feledésbe merült a múlt, a történelem a régi város- és utcanevekkel együtt. De csalfa látszat volt csupán, a parázs megmaradt a hamu alatt, és mindenkit megdöbbentô gyorsasággal, a legkisebb szélre lángra lobbant. A tûz ellen nem lehet védekezni. Ideig-óráig lehet locsolgatni a sasfákat, hogy ne kapjon beléjük a láng, de mindenki elôtt nyilvánvaló, hogy a locsolgató részérôl csak kétségbeesett, sikertelen próbálkozás, mert ég minden körülötte.

Két tüntetést is láttam, amelyen a felvonulók Leningrád régi nevét követelték. Hiányos történelmi tudásom és személyi kultuszban leélt éveim hatására az volt a meggyôzôdésem, hogy a várost Nagy Péterrôl nevezték el, holott névadója Szent Péter, a hajósok védôszentje volt.

Ellopták a város nevét — hajtogatja Alexandra Nyikolajevna.

Egy egészen elképesztô ötletrôl is hallottam. Állítólag Zinovjev valamikor a húszas évek derekán a Sándor-oszlop tetején levô angyalszobrot Leninnel akarta felcserélni. A Sándor-oszlopot a napóleoni háború emlékére emelték a Téli Palota téren.

Furcsa dologra figyeltem fel, ahogy a belvárosban járkáltam. A kettôs utcanevekre, az 1917-ben adott név alatt az utca "igazi", hagyományos neve.De ez csak olyan félénk kezdeményezés látszatát keltette, mert a hagyományos név nem pléhtáblára volt írva, hanem kartonlapra és nem egységes írásmóddal. Újabb bukfenc?

Glazunov titkárnôjénél
Alexandra Nyikolajevna kérésére meglátogattam Maria Karlova Evarzent, aki vendéglátómmal egy utcában, a túloldalon emelkedô négyemeletes házban lakik. Alexandra Nyikolajevna nemrég ismerkedett meg Maria Karlovával, aki szintén magányos. Mindketten a kedves és jómodorú Szásához járnak újságért az utca elejére.

Szép kovácsoltvas kapun keresztül jutok a lépcsôházba, amely elhanyagoltságával rettenetes benyomást tesz rám. A lépcsôket, azt hiszem, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta nem mosták le. A negyedik emeleti lakás ajtaja mellett millió csengô. A kiírt nevek közül nem mindegyiket tudom elolvasni, így hát találomra megnyomok egy gombot. Nô nyit ajtót, kedvesen betessékel egy nagy közös lakás elôszobájába. Parkettes, széles, hosszú folyosó, amibôl jobbra-balra szobák nyílnak. A folyosó végérôl, valószínûleg a közös konyhából elôkerül a törékeny termetû, fürge járású Maria Karlova. Hetvenévesnek nézem, a kilencvenegyedik évében jár. Elcsodálkozik, mikor megtudja, hogy vele szeretnék megismerkedni, elbeszélgetni. Kis szobájában döbbenten nézek körül. A bútorzat egy ágyból, egy asztalból, három székbôl és egy mosdóból áll. Se függöny, se terítô, se szônyeg, de még egy kép sincs a falon. Kosztümkabátomat mindenáron a szekrénybe akarta akasztani, így láthattam, hogy abban csak egy kabát és egy ruha lógott.

Maria Karlova 1900-ban született, ebben a lakásban. Ezt a telket ugyanis Nagy Péter a németeknek ajándékozta, ôk nyolc házat, egy iskolát és templomot építettek a szentpétervári német kolónia részére. A lutheránus templom oltárán eredeti Leonardo-kép volt, amelyet a hívôk nagy anyagi áldozattal szereztek meg. A kép az utolsó vacsorát ábrázolta. A templom háromezer férôhelyes volt, gyönyörû orgonával, a karzaton nagy kórus is elfért. Hajdanában gyakran rendeztek hangversenyeket a templomban. A lutheránus hitközség gazdag volt, huszonkét árvaházat és aggmenhelyet tartott fenn. A forradalom után a németek mind elmentek, a Leonardo-kép eltûnt, az orgonát széttörték, a templomból uszodát csináltak.

Maria Karlova lett-észt keverék. Apja lett, édesanyja észt származású. A családban németül és oroszul beszéltek, de ô természetesen tud lettül és észtül is. Édesapja ezelôtt száz évvel került a pétervári lutheránus templom alkalmazásába. Szerényen éltek, de mint jól tanuló gyerek, ingyen végezhette el Szentpétervár legdrágább iskoláját, a német Petrischulét. Ez az iskola ma is létezik a templom mögött, 222-es számú iskola néven, de használja régi nevét is. 1709-ben létesítették, a tanítás nyelve a német volt, de tanultak orosz nyelvet és irodalmat. Igényes, nagy mûveltségû tanárok oktattak és neveltek benne. Maria Karlova angol–német szakos diplomát szerzett, és fordítóként dolgozott a kereskedelmi kikötôben, majd tanári munkát is vállalt. Egész életében rengeteget kellett dolgoznia, mert a forradalom után apját, anyját, nagynénjét kellett eltartania. Egy orosz férfihoz ment férjhez, házasságukból egy leányka született. A forradalom utáni nehéz éveket és a blokád éveit is itt élte át. Minden hozzátartozója éhen halt a blokád alatt, huszonhárom éves leánya is. Itt egy pillanatra félbeszakítottam a szinte folyamatosan beszélô Maria Karlovát. Nem tudtad a lányodat sem megmenteni? Nem, mert nem orvosság, hanem étel kellett volna, és ez nem volt. Egyszer, emlékszem, találtam a házban egy darab enyvet és levest fôztem belôle. Nagyon finomnak tûnt. Az éhhalál elôször az öregeket, a gyerekeket és a fiatalokat vitte el, a legjobban a középkorú nôk bírták az éhezést.

A halottakat nem tudták eltemetni, senkinek sem volt ereje a sírásáshoz. Lepedôbe csavarták és a ház elé vitték a tetemeket. Idônként összeszedték ôket, és a város melletti közös sírba temették. Az ô családtagjai is ott nyugszanak. Az édesanyja halálára is jól emlékszik. A lakásban mindenki meghalt, nem volt senki, aki segített volna neki levinni a tetemet. Így neki kellett négy emeleten át levonszolnia. Akkor szinte gépiesen cselekedett, de aztán évekig nem tudott aludni, hallani vélte édesanyja koponyájának koccanását minden lépcsôfokon. Most a lakásban mind idegenek laknak. Jó viszonyban van velük, ôk is segítik, amiben tudják.Tizenegy személy használ egy konyhát és egy mellékhelyiséget. Azért van neki mosdója a szobában. Amíg volt ereje, hetente egyszer elment a közfürdôbe. Mivel a lift állandó jelleggel rossz, mostanában nem tud menni, négy emeletet gyalog nehezen jár meg. A társadalom legnagyobb átka az ital. Ebben a lakásban is mindenki iszik, még a nôk is.

— De mondjak neked valami szépet is az életembôl — szakítja magát félbe Maria Karlova. — Glazunovról, a nagy orosz zeneszerzôrôl hallottál, ugye? Itt lakott a szomszéd utcában, a Kazan- templom mellett hat évig, 1922-tôl 1928-ig, Oroszországból való távozásáig a titkárnôje voltam. Glazunovot a zenén kívül semmi sem érdekelte. Rengeteg levelet kapott a világ minden tájáról, ezeket kellett elolvasnom és megválaszolnom, neki erre nem volt türelme. Szülei házában lakott, tizennégy szobában. A szobákban orosz kemencék voltak, rengeteg koszorú, amelyeket hangversenyeken kapott, és sok macska. Kedvenc kandúrja, Mukuzan állandóan vele volt. Szentpétervár hangversenytermeiben és színházaiban Glazunov számára mindig fenntartott helyek voltak. Sokszor meghívott ezekre az elôadásokra, mindig értem küldte a kocsiját, és haza is vitetett. A kezdôdô nyomor éveiben minden élelmét megosztotta családommal. 1928-ban felesége kérésére (Lenocska, a lányuk egy francia zeneszerzôhöz ment férjhez) Párizsba utaztak, és nem tértek vissza. Glazunov soha nem akarta elhagyni a hazáját, rettenetes honvágya volt haláláig. Levelezett velem.

— És hol vannak a levelek? — szakítottam félbe türelmetlenül.

— Elégettem ôket, mindent elégettem — mondja szomorúan Maria Karlova. — Tudod, életveszélyes volt a külföldi kapcsolat, és én tartottam el az egész családot. Ha engem koncentrációs táborba küldenek, az egész család éhen hal. Igaz, így is éhen halt — tette hozzá szomorúan. — De hogy visszatérjek Glazunovra. Párizsban halt meg, de a hruscsovi olvadás idején lánya, apja végakaratának megfelelôen, hazahozta hamvait, és az Alexandr Nyevszkij kolostor temetôjében helyezték el Glinka, Csajkovszkij és Dosztojevszkij mellett.

Lenocska itt volt megszállva az Európa szállóban, üzent utánam, szeretett volna látni, hiszen jól ismert és emlékezett rám.

— És milyen volt a találkozás 35 év után?

— Nem mentem el — mondja tompa hangon. — Féltem, még 1962-ben is féltem. Pedig életem legszebb emlékei fûzôdnek Glazunovhoz.

Hantz Lám Irén

Magyarországon, Balatonparton munkalehetôség fiatal hölgyeknek go-go táncos munkakörbe. Jó kereseti lehetôség. Érdeklôdni: 0036-30-3313997. (8878020)

Szomorú szívvel búcsúzunk drága jó barátunktól,

SZÁSZ ÁRPITÓL.

ôszinte részvétünk ENIKÔNEK, ÁRPIKÁNAK és az egész családnak. MAROSÁN LACI ÉS ICA. (0002)

Vasárnap Monte-Carlóban kerül sor az 54. Forma–1-es autós gyorsasági világbajnokság hetedik futamára, a monacói nagydíjra.

A világhírû utcai pályán eddig 49 versenyt rendeztek, a McLaren 12 gyôzelemmel a legsikeresebb csapat. A legeredményesebb pilóta a néhai Ayrton Senna, hat elsôséggel, a brit Graham Hill és a német Michael Schumacher egyformán ötször volt a leggyorsabb, vagyis ha vasárnap nyer, akkor Schumi beérheti Senna fantasztikus rekordját. Ezzel együtt pedig akár az összesített pontverseny élére is kerülhet, feltéve, hogy a finn Kimi Räikkönen a másodiknál gyengébb helyezést ér el.

Az idény 7. futamának elsô idômérô eredményei különben ezt a variánst támasztják alá, hiszen a két ferraris, Schumacher és a brazil Rubens Barrichello lóhosszal volt jobb a többi 18 vetélytársánál. A versenyen persze még sok minden változhat, annál is inkább, hogy azóta még volt idejük a csapatoknak állítani, módosítani autójukon. A Ferrarin kívül márpedig a McLaren és a Renault is hangot adott azon óhajának, hogy meg szeretné nyerni a nagy presztízsnek örvendô futamot.

A különleges pályán való versenyzés a szokásosnál nagyobb kihívás, a legkisebb hiba is végzetes lehet a védôkorlátok közötti száguldás közben, így nem annyira az autók ereje, hanem a pilóták tehetsége számít.

Talán érdemes a tavalyi eredményeket is megemlíteni: 1. David Coulthard (skót, McLaren), 2. Michael Schumacher, 3. Ralf Schumacher (német, Williams). További érdekesség: 1999-tôl a páratlan években mindig az idôsebbik Schumacher nyert, a párosokban Coulthard.

Monte-Carlóban egy kör 3,340 km, a versenytáv: 78 kör (azaz 260,860 km). A pontverseny élcsoportja (pilóták): 1. Räikkönen 40 pont, 2. Michael Schumacher 38, 3. Barrichello 26, 4. Fernando Alonso (spanyol, Renault) 25, 5. David Coulthard (skót, McLaren-Mercedes) 23, 6. Ralf Schumacher 20, 7. Juan-Pablo Montoya (kolumbiai, Williams-BMW) 15.

(balázs)

• A BAR-Honda Forma–1-es csapat új motorokat használhat majd Monte-Carlóban, s mindenki optimistán várja a bemutatkozást, miután Jenson Button negyedik volt a legutóbbi, ausztriai GP-n, s Jacques Villeneuve is csak balszerencséje miatt maradt le a pontszerzésrôl.

A Honda roppant sikeres volt a közelmúltban Monacóban, 1987 és 1992 között megszakítás nélkül hatszor gyôzött, elôször a Lotusszal, majd ötször a McLarennel.

A francia nyílt, nem hivatlos salakpályás vb-nek számító verseny legutóbbi egyik legnagyobb meglepetését a hazai pálya elônyét élvezô közönségkedvenc, Sebastien Grosjean kiesése jelentette. A 14. helyen kiemelt játékost a spanyol Fernando Vicente búcsúztatta három játszmában: 7:6 (3), 6:3, 6:3.

További érdekesebb eredmények:

Férfi egyes, 2. forduló (a 32 közé jutásért): Alberto Costa (spanyol, 9.)–Radek Stepanek (cseh) 6:3, 5:7, 6:4, 3:6, 6:4; Felix Mantilla (spanyol, 20.)–Federico Browne (argentin) 6:3, 4:6, 6:3, 6:1; Gaston Gaudio (argentin, 21.)–Olivier Mutis (francia) 6:2, 1:6, 6:2, 6:2; Tim Henman (brit, 25.)–Todd Martin (amerikai) 7:6 (5), 5:7, 6:1, 7:5; Lleyton Hewitt (ausztrál, 1.)–Nyikolaj Davigyenko (orosz) 6:3, 4:6, 6:3, 7:6 (5); Gustavo Kuerten (brazil, 15.)–Hisam Arazi (marokkói) 6:1, 6:0, 6:1; Nicolas Coutelot (francia)–David Nalbandian (argentin, 8.) 6:3, 6:3, 4:6, 2:6, 6:1; Sjeng Schalken (holland, 12.)-Fabrice Santoro (francia) 6:1, 6:3, 6:4; Juan Carlos Ferrero (spanyol, 3.)–Nicolas Massu (chilei) 6:2, 3:0-nál Massu feladta; Ivan Ljubicsics (horvát)–James Blake (amerikai, 24.) 6:3, 4:6, 7:6 (2), 6:4; Arnaud Clément (francia, 32.)–Lars Burgsmüller (német) 6:3, 6:3, 6:3.

Nôi egyes, 2. forduló (a 32 közé jutásért): Venus Williams (amerikai, 3.)–Evie Dominikovics (ausztrál) 6:3, 4:6, 6:2; Jennifer Capriati (amerikai, 7.)–Marion Bartoli (francia) 6:3, 6:0; Rita Grande (olasz)–Jelena Bovina (orosz, 20.) 7:5, 6:3; Kim Clijsters (belga, 2.)–Marlene Weingärtner (német) 6:2, 6:2; Tina Pisnik (szlovén)–Jelena Dokics (szerb-montenegrói, 10.) 4:6, 6:3, 6:2; Magdalena Maleeva (bolgár, 15.)–Jevgenyija Kulikovszkaja (orosz) 6:3, 6:2; Lindsay Davenport (amerikai, 6.)–Iroda Tuljaganova (üzbég) 7:5, 6:1; Nathalie Dechy (francia, 25.)–Gala Leon Garcia (spanyol) 6:3, 6:4; Paola Suarez (argentin, 30.)–Corina Morariu (amerikai) 6:1, 6:1.

Összeállította: P. J. A.

• Máj. 26.: 70 éve, 1933-ban egymást érték az új atlétikai világcsúcsok. Ezen a hét évtizeddel ezelôtti május 26-án arról számolhattak be az újságok, hogy a finnországi Mikkeli nevezetû kisebb helységben az Ezer Tó Országának olimpiai bajnok gerelyhajítója, Matti Henrikki Järvinen világcsúccsal köszöntötte közelgô 24. születésnapját. Méghozzá a sajátját, immár ötödik alkalommal. Järvinen, aki a jubileumi, X. olimpián Los Angelesben 72,71 m-es ötkarikás csúccsal nyerte, 1930-ban ért el elôször világcsúcsot. Ekkor 71,57 m-rel pontosan fél méterrel szárnyalta túl az 1928-as amsterdami olimpiai bajnok svéd Erik Lundquist 71,07 m-es legjobbját. Utána sorban 71,70; 71,88; 72,93 és 74,02 m következett, és ezt az utóbbit toldotta meg 26 cm-rel, most 70 éve. Így az új világcsúcs 74,28 m lett. Järvinen a továbbiakban még négyszer iratkozott föl a csúcsjavítók közé. Utolsó világcsúcsát hazája fôvárosában, Helsinkiben érte el 77,23 m-rel. És feltétlenül a Järvinen sztorikhoz tartozik még: a helsinki olimpiai stadion tornyát, Los Angeles-i eredménye megörökítéséért, pontosan 72,71 m-re építették!

• Máj. 27.: Hat és fél évtizede, 1938-ban a Ferencváros 5:1-re legyôzte az Elektromost, és ezzel megnyerte az 1937–1938-as labdarúgó NB I.-et. Ez a csapat biztosította be az elsô helyet: Háda — Tátrai, Korányi — Hámori, Polgár, Lázár — Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény. Az öt Fradi gól közül Sárosi és Toldi 2–2-t, Kemény 1-et lôtt.

• Máj. 28.: Háromnegyed évszázada, 1928-ban megkezdôdött az amsterdami olimpia második száma, a labdarúgótorna (elôzô napon fejezôdött be a május 17–26. között lebonyolított elsô szám, a gyeplabdatorna, amelyet India nyert meg Hollandia és Németország elôtt). A focitorna elsô két mérkôzésén: Portugália–Chile 4:2 és Belgium–Luxemburg 5:3.

• Máj. 29.: Fél évszázada, 1953-ban történelmi eseményt jegyezhettek föl az újságírók: legyôzték a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet (lásd írásunkat).

• Máj. 30.: Két atlétikai világcsúcs ezen a napon, más és más évekbôl: 1. Kilencvenöt esztendeje, 1908-ban a brit Harold Wilson elsôként jutott 4 percen belül az 1500 m-es síkfutásban. Londonban 3:59,8 percre javította az egyesült államokbeli James Lightbodynak az 1904-es St. Louis-i III. olimpián elért 4:05,4 perces csúcsát. 2. Hatvan évvel ezelôtt, 1943-ban a holland Fanny (hivatalosan: Francina Elsje) Blankers-Koen Amsterdamban az atlétanôk világában elôször jutott túl a 170 cm-es bûvös határon a magasugrásban! Az akkor 25 éves kiváló atlétanô — hazája bajnoka 100 és 200 m-en, 80 m-es gátfutásban, magas- és távolugrásban — 171 cm-re javította az addigi 166 cm-es világcsúcsot, amelyet a brit Dorothy Odam 1939-ben Brentwoodban ért el és 1941-ben a dél-afrikai Esther van Heerden Stelenbosch, s ugyanabban az évben a svájci Ilsebill Pfenning Luganóban beállított.

• Máj. 31.: 135 esztendôvel ezelôtt, 1868-ban a Párizs melletti St. Cloud-parkban rendeztek elôször nemzetközi kerékpárversenyt. Ezt az 1200 m-es távot a brit James Moore nyerte. • Negyedszázada, ezen a napon hunyt el a földkerekség egyik eddigi legnagyobb labdarúgó-egyénisége, Bozsik József. 100-szor volt válogatott.

• Jún. 1.: Megint 135 éves emlék: 1868-ban Temesvárott ünnepélyesen felavatták a város elsô sportlôterét! A létesítmény 1875-tôl külön, önálló szervezeti szabályzattal mûködött.

László Ferenc

Fél évszázada, 1953. május 29-én jutott fel a Föld legmagasabb pontjára, a 8848 (legújabb mérések szerint 8850) méteres Mount Everest csúcsára Edmund Hillary új-zélandi méhész és Tenzing Norgay nepáli-indiai serpa.

A háromoldalú gúlához hasonlító hegyóriás a Himalája tizennégy 8000 méter feletti csúcsa közül a legmagasabb. A nepáli-tibeti (ma kínai) határon emelkedô Nagy Hegyet a tibetiek Csomolungmának, a Föld Istenanyjának, a nepáliak Sagarmathának, az Ég Csúcsának nevezik. A britek 1865-ben honfitársukról, George Everestrôl, az indiai földmérô szolgálat vezetôjérôl nevezték el a "világ tetejét", miután 1852-ben ô állapította meg elôször a magasságát. Tibet és Nepál területére idegen sokáig legfeljebb zarándoknak vagy kereskedônek álcázva tehette a lábát. A híres svéd geográfus, Sven Hedin vezette ide az elsô nyílt, engedélyezett expedíciót 1906-ban.

A Himalája csúcsát ostromló elsô szervezett expedíció 1921-ben volt: a brit George Mallory 7100 méteres magasságból fordult vissza az Everestrôl. A második, szintén angol expedíció 1922-ben már 8230 méternél is magasabbra jutott fel, de szintén visszafordult, hét serpát lavina sodort el. Az 1924-es brit kísérletben ismét részt vett George Mallory, de társával, Andrew Irvine-nel soha nem tért vissza a csúcstámadásról. 8450 méter magasan látták ôket utoljára, s talán örökre titok marad, hogy a csúcsról visszatértükben, vagy még a mászás közben érte utol ôket a vég. Mallory megfagyott holttestét 1999-ben megtalálták a Himalája oldalán, a rekordot esetleg bizonyító fényképezôgépét azonban még nem. A csapathoz tartozó Edward F. Norton ezredes viszont — oxigénpalack használata nélkül — sikeresen ért fel 8580 méteres magasságig, ez is maradt a világrekord 1952-ig.

Az 1930-as években több expedíció is próbálkozott, de a mostoha idôjárási viszonyok, a korán érkezô, sok havat hozó monszunok távol tartották ôket a vágyott csúcstól. A világháborús évek az expedícióknak sem kedveztek, s miután a kínaiak 1949-ben elfoglalták Tibetet, és lezárták az egész vidéket, a hegymászóknak fel kellett hagyniuk az északi oldalon történô próbálkozással. Szerencsére Nepálban éppen ekkor ért véget a hosszú elzárkózás idôszaka, így a bátor kísérletezôknek lehetôséget nyújtott a hegy déli oldala. 1952-ben egy svájci csoport két tagjának (az egyik Tenzing Norgay nepáli hegyivezetô volt) sikerült háromszáz méterre megközelítenie a csúcsot, de hóvihar miatt visszafordultak. Az elôzô évben már az új-zélandi alpinista, Edmund Hillary is részt vett egy eredménytelen angol expedícióban.

Az angolok, kormányuk támogatásával, 1953 tavaszára szerveztek újabb expedíciót John Hunt ezredes vezetésével. Tagja volt ennek Hillary is. Nagyon alapos tervezési, szervezési munka után az elsô csoport 350 teherhordóval március 10-én indult útnak Katmanduból, ôket egy napra rá követte a második karaván. A Thjangbocséban kiépített alaptáborból április 12-én Hillary ötvenfôs csapat élén elindult, hogy kiépítse a következô tábort a Khumbu-gleccsernél 6400 méter magasságban. E mászás során rendkívül jó benyomásokat szerzett serpájáról, Tenzingrôl, aki — egyebek közt — egy gyors mozdulattal megmentette, hogy lezuhanjon az egyik szakadékba. Ekkor határozta el, hogy a csúcsmászási kísérletnél Tenzing lesz a társa.

Május 6-án jelölték ki véglegesen a csúcstámadó párost: Hillary és Tenzing mind tapasztalatban, mind erônlétben felülmúlták társaikat. Miután tizenketten felépítették a hetes számú tábort, ketten — Evans és Bourdillon — 26-án elérték a 8747 méter magas déli csúcsot, ahonnan vissza kellett fordulniuk. Két nappal késôbb öten indultak el a csúcs felé, 8500 méteren lerakták a poggyászt, s hárman visszamentek. Csak Hillary és Tenzing maradt: felállították közös sátrukat, a kilences tábort.

Másnap, május 29-én reggel fél hétkor, mínusz 27 fokban, kitûnô idôjárási körülmények közt indultak a végsô rohamra. Kilenc órára elérték a déli csúcsot, majd sok sziklaszirt, hó és jégpárkány leküzdése után, egy keskeny hógerinc tetején felértek a csúcsra. Levették oxigénkészüléküket és összeölelkeztek — délelôtt fél 12 volt. Gyönyörködtek a panorámában, fényképeztek, s négy (brit, ENSZ, nepáli, indiai) lobogót bontottak. Negyedóra múlva kezdtek visszaereszkedni. A sikeres csúcsmászás hírét titkos rádióüzenetben tudatták Londonnal, azért így, hogy a hírt elsôként II. Erzsébet királynô tudja meg és hozhassa nyilvánosságra a június 2-i koronázási ünnepségen, emelve annak fényét. A helybéliek, beleértve Nepál királyát is, csak egy nappal késôbb értesültek a szenzációról. Hillaryt az expedíciót vezetô Hunttal együtt a királynô a Brit Birodalom Lovagja címmel tüntette ki, Tenzingnek meg kellett elégednie a György érdeméremmel.

Az 1919-ben született Sir Edmund Hillary a következô években sokat tartózkodott Nepálban, iskolákat, kórházakat hozott létre, aztán járt a Déli- és az Északi-sarkon is. Új-Zéland nepáli nagykövete, indiai és bangladesi fôbiztosa lett. Az utóbbi években hegyibetegségben szenved.

Tenzing Norgay 1986-ban halt meg tüdôrákban. Azóta Tenzing unokája és Hillary fia is feljutott a csúcsra, s még több mint ezren, köztük félszáz nô. Az elsô, s eddig egyetlen magyarként Erôss Zsolt — Gyergyó szülötte — 2002. május 25-én pillanthatott le a világ tetejérôl.

A Mount Everest meghódításának 50. évfordulójára, május 29-re ebben a hónapban 25 csoport — többek között egy román is — szándékozik megmászni a világ legmagasabb hegycsúcsát. A nagyszabású ünnepségekre pénteken megérkezett Katmanduba Sir Edmund Hillary, a Mount Everest meghódítója. Nepáli társát, aki 1986-ban hunyt el, a jubileumi ünnepségeken fia képviseli.

A hegymászócsoportok különben többször is hallattak már magukról az elmúlt napokban, rendkívüli teljesítményeik révén. Hétfôn például újabb gyorsasági "világcsúcs" született a Mount Everesten: egy nepáli alpinista csaknem két órával döntötte meg a három nappal azelôtt felállított rekordot. A 36 éves serpa, Lhapka Gela hétfôre virradóra tíz óra és 56 perc alatt jutott fel a 8850 méteres csúcsra. Honfitársa, Pemba Dorje pénteken 12 óra és 45 perc alatt mászott fel a világ tetejére. Akárcsak a pénteki rekorder, úgy Lhapka Gela is egész sor kötélnek és létrának tudta hasznát venni, amelyeket mások az elmúlt napokban hagytak hátra.

Az újabb — hétfôi — gyorsasági rekordot egyelôre hivatalosan még nem erôsítették meg.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]