2003. június 14.
(XV. évfolyam, 132. szám)

Véget ért a 2002–2003-as tanév
étfôn megkezdôdik a kisérettségi

(1. old.)

Tegnap országszerte véget ért a 2002-2003-as tanév, amelyrôl diákok, szülôk, pedagógusok és tanfelügyelôk egyaránt azt állítják, hogy a forradalom utáni idôk legnehezebbike volt.

Mintegy 12 000 magyar iskolás búcsúzott el tegnap Kolozs megyében a 2002–2003-as tanévtôl — ki hosszabb, ki rövidebb idôre. A 875 magyar nyolcadikos már jónéhány nappal ezelôtt kilépett annak az iskolának a kapuján, amely nyolc évig második otthona volt, de legnagyobb részük eljött azért végignézni, hogyan örvendenek a vakációnak azok, akik számára nem kezdôdnek el hétfôn a kisérettségi vizsgák. Néhány órára Kolozsvár valóságos virágtengerré változott, a tömegközlekedési eszközök megteltek iskolai ünnepségekre igyekvô szülôkkel, diákokkal, csokrokkal.

— Eredményes tanévet zártunk — mondta Wolf Rudolf, az Apáczai Csere János Líceum igazgatója. — Fárasztó volt, de eredményes, ezt jelzi többek között az is, hogy két tiszta tízes diákunk is van: a tizenegyedikes Lovász Szabolcs és a nyolcadikos Kiss Ibolyka. A második félév hosszúnak bizonyult, a húsvéti vakációnak nem is pihentetô, mint inkább folyamatmegszakító jellege volt.

A tegnapi nap egyben a díjátadások örömünnepe is volt, hiszen magyar diákok százai vehették át a különbözô magyar szervezetek és személyiségek által felajánlott díjakat. A Református Kollégiumban például örömmel vehette át a Szabadság különdíját Rigó Ferenc XII-es tanuló.

Mint ismeretes, hétfôn a román nyelv és irodalom vizsgával kezdôdik a kisérettségi, kedden kerül sor a magyar nyelv és irodalom képességvizsgára. Szerdán matematikából, csütörtökön földrajzból, illetve történelembôl mérettetnek meg a nyolcadikosok.

Szabó Csaba

Átadták az RMDSZ és a Communitas díjait

(1., 6. old.)

Idén elôször díjazza fiatal mûvészek teljesítményét az RMDSZ és a Communitas Alpítvány: ösztöndíjat alapítottak, amelybôl egy éven keresztül támogatásban részesítenek több ifjú színészt, mûvészt, zenészt, irodalmárt.

Az ünnepélyes díjátadásra pénteken délelôtt került sor a Brassai-líceum dísztermében, ahol az RMDSZ részérôl Szép Gyula mûvelôdési alelnök vállalta a házigazdai tisztséget. Markó Béla szövetségi elnök elöljáró beszédében kiemelte: azért hozták létre ezt az ösztöndíjat, hogy támogassák az erdélyi magyar közösség fiatal tehetségeit, és elôsegítsék boldogulásukat a szülôföldjükön. Ezért írták ki a pályázatot is, mivel itt az ideje annak, hogy a közösség felelôs vezetôi odafigyeljenek az alkotó emberekre, mindenkiben tudatosítva azt, hogy a tehetségnek nem szabad piacgazdasági árucikké válnia. Markó ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a támogatáshoz mecénásokra van szükség, olyan emberekre, akik hajlandók áldozatot hozni a következô nemzedékért. A legigazabb támogatás azonban, ha maga a közösség válik mecénássá.

A bíráló bizottság tagjai átadták a különbözô kategóriák díjazottainak az oklevelet. Zene kategóriában Jankó Zsolt karmester mellett két csoport, a Vox Turturis és az Amaryllis együttes kapott díjat, utóbbiak rövidke mûsorral is megörvendeztették a közönséget. Irodalmi ösztöndíjat kapott Papp Sándor Zsigmond író, Vida Gábor író és Vallasek Júlia irodalomtörténész. A képzômûvészet kategóriában Ferencz S. Attila, Nemes Kovács Ernô és Vilhelem József Hunor bizonyult méltónak a díjazásra, míg a színmûvészet terén Dimény Áron, Sebestyén Aba, valamint Keresztes Attila és Bodó Ottó közös pályázata nyerte el a támogatást. Az ösztöndíj jóvoltából a díjazottak egy esztendeig zavartalanul dolgozhatnak pályázatuk megvalósításán, amelyek nyomán bizonyára számos értékes alkotás születik majd.

Sándor Boglárka Ágnes

Bukarestben a Kincses–Geoanã per
A fôvárosba helyezték át az ügy tárgyalását

(1., 5. old.)

A bukaresti Legfelsôbb Ítélôtáblához helyezték át a Kincses-Geoanã per tárgyalását, döntött tegnap a marosvásárhelyi bíróság. Mint azt lapunknak a felperes-ügyvéd elmondta: támogatta Mircea Geonã külügyminiszter azon kérését, hogy áthelyezzék Bukarestbe az ügy tárgyalását.

Mint ismeretes, Kincses Elôd ügyvéd május végén panasszal fordult a marosvásárhelyi bírósághoz Mircea Geoanã külügyminiszter március 15-én tett azon kijelentése miatt, hogy a március 14-i kolozsvári fórum résztvevôi "javíthatatlan revizionisták", egylejes erkölcsi kártérítést követelve Geonától.

Kincses Elôd lapunknak elmondta: a június 6-ra idôzített tárgyaláson a felperes objektív okok miatt nem jelenhetett meg, ezért halasztást kért. Mircea Geoanã válasziratot juttatott el a marosvásárhelyi bíróságra, amelyben a per áthelyezését kérte a bukaresti Legfelsôbb Ítélôtáblához. Kérését azzal indokolta, hogy a szóban forgó nyilatkozatot külügyminiszteri minôségében tette, következésképpen az ügyet az ennek megfelelô eljárás szerint kell tárgyalni, így az ítélethozatal az illetékes Legfelsôbb Ítélôtábla hatáskörébe tartozik.

A felperes rámutatott: egyetért Geoanã kérésével, és ô is írásban kérte az áthelyezést a Legfelsôbb Ítélôtáblához. Kincses úgy véli, amennyiben Mircea Geoanã külügyminiszteri státusában nyilatkozott, az ügyben valóban a bukaresti Legfelsôbb Ítélôtábla hivatott dönteni.

Kincses Elôd kifejtette: Geoanã kijelentése azt sugallja, teljes meggyôzôdéssel vallja, hogy a külügyminiszternek meg kell védenie a "revizionistáktól" az ország területi integritását, és ez az ügyvéd szerint még "súlyosabbá" teszi az általa megfogalmazott "rágalmakat".

Mircea Geoanã különben a Tucã-show-ban kijelentette, hogy nem jelenik meg a tárgyaláson.

P. A. M.

Romániában nem volt holokauszt

(1., 5. old.)

A román kormány határozottan leszögezi, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt — hangsúlyozta a román kormány legutóbbi ülése után kiadott közlemény. A kormány csütörtöki ülésén jóváhagyta azt az együttmûködési megállapodást, amelyet a Román Országos Levéltár kötött az Egyesült Államokban mûködô Holokauszt Emlékmúzeummal.

A döntést ismertetô közlemény tudatta, hogy a jóváhagyást megelôzô vita során megfogalmazódott a román kormány álláspontja arról, hogy a román kormány "támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az Európában történt holokauszt jelenségét igyekeznek feltárni — egyebek között a román archívumokban lévô dokumentumok alapján is —, ugyanakkor nagy nyomatékkal hangsúlyozza azt a tényt, hogy Románia határain belül 1940–1945 között nem volt holokauszt".

Romániában mind a mai napig sokan tagadják, hogy a románokat felelôsség terhelné a holokauszt miatt. A romániai zsidósággal szemben elkövetett bûnök miatti felelôsség elutasítását jól mutatja az is, hogy a közelmúltban Marosvásárhelyen avatták fel az elsô romániai Holokauszt-emlékmûvet, amelynek talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba.

Az elsô Holokauszt-emlékmû színhelyének kiválasztása, az emlékmûn lévô felirat is azt igyekszik sugalmazni, hogy zsidóüldözések a 2. bécsi döntést követôen 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek.

Történelmi tény, hogy Magyarország német megszállását követôen 1944 májusában és júniusában a magyar hatóságok 151 180 zsidót deportáltak Észak-Erdélybôl. A németeknek átadott zsidókat Auschwitzba hurcolták, közülük alig 16 ezer ember élte túl a haláltábor borzalmait.

A zsidók deportálása és tömeges kiirtása Romániában azonban már 1941-ben megkezdôdött, szinte egy évvel azt megelôzôen, hogy hivatalos programmá lett a náci Németországban a hírhedt végsô megoldás: az európai zsidóság kiirtásának terve.

1941 és 1942 folyamán a bukaresti, jászvásári (Iasi), dorohoi pogromokban, a Dnyeszteren túli területeken felállított kivégzôtáborokban — ahová a Besszarábiából és Bukovinából elhurcolt zsidók kerültek — a jelenlegi kutatási adatok szerint 265–275 ezer zsidót öltek meg. Ezekért a tömeggyilkosságokért Románia akkori tényleges vezetôjét, Ion Antonescu marsallt terhelte a fô felelôsség, akit háborús bûnök elkövetése miatt 1946-ban halálra ítéltek és kivégeztek.

Az elsô romániai Holokauszt-emlékmû helyszínéül kiválasztott Marosvásárhelyen ma is a háborús bûnös Ion Antonescu marsall nevét viseli az egyik belvárosi utca.

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old)

Európai Uniós integráció a Kárpát-medencében
Tér-erô címmel elsô ízben jelentkezik a határon túli magyar szerkesztôségek közös mûsora. Az elsô adás házigazdája a pozsonyi stúdió, de jelen vannak a mûsorban a lendvai, eszéki, vajdasági, bukaresti, kolozsvári és temesvári rádiósok is.

A mûsorban közéleti személyiségek és az utca embere beszél arról, hogy mit jelent számára az Európai Unió, milyen elônyökkel és hátrányokkal jár a csatlakozás.

A mûsort a Bukaresti Rádió magyar szerkesztôsége közvetíti szombaton délután 3 óra 10 perctôl a Marosvásárhelyi, Kolozsvári és Temesvári Rádió középhullámú frekvenciáin, Bukarestben pedig a 70,4 megahertz frekvencián.

A IV. ÉVES VÉGZÔS SZÍNINÖVENDÉKEK VIZSGAELÔADÁSÁRA kerül sor vasárnap este tíz órakor a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán felépített stúdiótérben. A végzôsök Brecht Kaukázusi krétakör címû darabjával lépnek a közönség elé, rendezôtanár Dimény Áron.

MARGIT NAP a Nyugdíjasklubban június 15-én, vasárnap du. 5 órától, a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében. Marton István muzsikája deríti majd jó kedvre a jelenlévôket.

ÁLTALÁNOS ÁSVÁNYTAN témakörben dr. Weiszburg Tamás, a budapesti ELTE professzora tart elôadást június 14-én és 15-én, azaz szombaton és vasárnap 8–12 és 14–20 óra között a BBTE Biológia-Geológia karán, az Eugen Stoicovici amfiteátrumban. Az elôadásokat a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében szervezték.

Hibajavítás
Tegnapi lapszámunk elsô oldalán a történelmi múzeumban látható Martin Lajos találmányáról szóló cikkünkhöz mellékelt fénykép nem Gyurka Elôd felvétele, mivel azt a múzeum bocsátotta minden ott megjelent sajtóorgánum rendelkezésére. Elnézést, péntek és tizenharmadika volt...

Filmbemutató

(2. old)

Johnny English
Eredeti cím: Johnny English. Színes angol vígjáték, 92 perc, 2003. Rendezô: Peter Howitt; szereplôk: Rowan Atkinson, Natalie Imbruglia, Ben Miller, John Malkovich.

Van egy nagyon egyszerû módszer a Brit Titkosszolgálat teljes megsemmisítésére: valami hihetetlenül nagy gazemberséget kell elkövetni (mint amilyen a koronaékszerek elrablása), aminek következtében ránk küldik legjobb ügynöküket (aki természetesen az Egyes Ügynök névre hallgat). Ezután már csak el kell tenni a szuperügynököt láb alól, majd a temetésen jól felrobbantani az egész bagázst, és azzal oda az összes ügynök. Azazhogy majdnem az összes. Johnny English Anglia utolsó reménye. Ô az ügynök, aki nem tudja, mi a félelem. Aki nem tudja, mi a veszély. Ô az, aki nem tud semmit.

A Mr. Beanként világhírûvé vált Rowan Atkinson ezúttal Anglia legtitkosabb ügynökének szerepében komédiázik, társa pedig nem más, mint az ausztrál énekesnô, Natalie Imbruglia (Lorna Campbell), aki Torn címû dalával emelkedett néhány éve a zenei élvonalba. A fôgonosz Pascal Sauvage megformálója pedig a színészóriás John Malkovich. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a forgatókönyvet az utóbbi két James Bond-film forgatókönyvírói jegyzik, meg hogy a fôcímzenét Robbie Williams adja elô, máris rájöhetünk: nem kispályás produkcióról van szó.

Atkinson anti-James Bondként csetlik-botlik a világban, hogy megakadályozza a Nagy-Britannia trónjára törô francia üzletembert. (Naná, hogy franciát, hiszen milyen más nemzetiségû is lehetne az Amerika-barát angolok nagy ellensége?) Persze, mint az antihôsöknek általában, neki is sikerül, nem másért, csak hogy bizonyíthassa: nem kell izompacsirtának lenni ahhoz, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezután már jöhetne Woody Allen Superman szerepében…

Végsô állomás 2.
Eredeti cím: Final Destination 2. Színes amerikai horror, 90 perc, 2003. Rendezte: David R. Ellis; szereplôk: Ali Larter, A. J. Cook, Michael Landes, T.C. Carson.

A Halál nem szereti, ha játszanak vele. Kimberly márpedig pontosan ezt csinálja, persze nem szándékosan, de hát az élete mindenkinek kedves.

A 19 éves lány barátaival kirándulni indul, de mielôtt rátérne az autósztrádára, szörnyû elôérzete támad. Nem hajlandó tovább vezetni, sôt elzárja a mellékutat a mögöttük haladóktól is, és így megmenti ôket egy szörnyû tömegbalesettôl.

Csakhogy a Halál listájáról nem lehet ilyen könnyedén letörölni a neveket. A baleset túlélôi sorra rejtélyesen, stupidabbnál stupidabb módon halnak meg. Szembe lehet szállni a Halállal? A tinihorror érdekes kérdést vet fel: mennyire sorsszerû az életünk, és mennyiben lehetünk urai annak.

A Végsô állomás 2., bármilyen meglepô, de kiemelkedik az átlag tini-horrorok sablonjából. Egy olyan film, amelyben pontosan a halálok oldják a feszültséget. Ezek azok a pillanatok, amikor önfeledten tudunk nevetni a láncreakciókon, amelyeket a Kaszás kitervel terve végrehajtásához. A feszültség forrása pedig nem valami maszkos szörny, láncfûrészes gyilkos, hanem teljesen mindennapi dolgok. Hiszen mindenkivel megtörténhet, hogy a fejére esik egy létra, vagy beszorul a keze a lefolyóba. Remek szórakozás fiataloknak.

Killing Me Softly
Eredeti cím: Killing Me Softly. Színes angol thriller, 100 perc, 2002. Rendezte: Kaige Chen. Szereplôk: Heather Graham, Joseph Fiennes, Natasha McElhone.

Ezen a héten nagyon elkényeztetnek bennünket angol filmekkel: nem kevesebb, mint három szigetországi premiernek örvendhetünk. És valóban örvendhetünk, mert a maga nemében mindhárom alkotás meglehetôsen jóra sikerült.

A Killing Me Softly egy nyugis szerelmi történetként indul, amelyben a legnagyobb elôre látható zûr a házasságtörés lehet. De még az sem, hiszen Alice, bár komoly kapcsolata van, nem férjezett, Adam pedig elvált.

A két vonzó személy megpillantja egymást az utcán, és rögtön szerelembe esnek. Egy ideig elvannak, mint a nyulak, aztán Alice-nak döntenie kell. A lány Adamet választja, és megpróbálja megismerni. A pasi hegymászó, mégpedig a híresebb fajtából: még könyvet is írtak róla, valóságos nemzeti hôs. A lány teljesen rábízza magát, és bár egy ismeretlen levelekben figyelmezteti a házasság, pontosabban a vôlegény veszélyességére, ô mégis megbízik benne. De valami mégsincs rendben, és Alice kutatni kezd Adam múltjában és kulcsra zárt szekrényében.

Balázsi-Pál Elôd

Dr. Zsemlyei János
(1936–2003)

(2. old)

Együtt gyászoljuk Zsemlyei Jánost: a családdal a nagyobb család, a munkatársak, az egyetemi kollégák köre, a volt és a jelenlegi tanítványok serege.

Hovatovább négy évtizede volt közös a munkahelyünk, a Marianum, a Bölcsészkar változatlan épülete a folyamatosan változó tanszékkel, a mindig érkezô és búcsúzó hallgatókkal. Csütörtökön, halála napján még dolgozatot hoztak a tanár úrnak, még hátra voltak és vannak a vizsgák. A tanár élete, az ember élete bizonyára soha nem lezárt történet. Csak valami, ami hirtelen és nagyon fájdalmasan megszakad. Az élet ideje az a pillanat — mondja Márai —, amikor az ember végzetesen teljesíti kötelességét, minden erejével azt az isteni parancsot fejezi ki, amely élete tartalma. A tanár, amikor elmegy, már nem ballag, nem is búcsúzik: mi búcsúzunk Tôle döbbenten, akik még itt maradtunk.

Az Ô életének ez volt a tartalma: a családja, a tanári munkája és a kutató munkája, amely a magyar nyelvészet szinte egész területére kiterjedt, a tanszék mindennapi élete, amelybôl mindig önzetlenül vette ki részét. De a tanár nevel is. A nyelvész tanár pedig úgy gondolja, hogy a nyelv növény, amely megfoganhat a szívben vagy az elmében, és bízik benne, hogy az ô szava is megfogan tanítványaiban. A szó számára különösen fontos volt. Ez volt az a nyelvi építô elem, amely –— bármivel foglalkozott is — vizsgálatainak és elôadásainak középpontjában állott: a magyar szó az erdélyi múltban és az erdélyi nyelvjárásokban, a vándorló szó a nyelvek kapcsolatában, a szó a nyelvi leírásban, a szavakból összeálló állandó szókapcsolatok és szövegek, a szó a különféle szótárakban.

Vizsgálta a szavakat, ôrizte a szót és megtartotta a szavát. Hûséges volt, ápolta emberi kapcsolatait. Bárhová mentünk, tudta, kik ott az ismerôsei, rokonai, és felkereste ôket. Volt tanítványainkat is Ô tartotta meg legjobban emlékezetében, Ô követte leginkább sorsukat, életüket. Különösen azokét, akik szûkebb szülôföldjérôl, a Partiumból jöttek.

Ültünk fiatalon, még fehér köpenyesen a tanszék korábbi nagy szobájában, délelôtt a tanári munkát végeztük, délután az éppen soron lévô nagy tervmunkán dolgoztunk. És az éppen soron lévô mindig olyan volt, hogy legalább 10–15 évig eltartott. És volt, amihez egy élet is kevésnek bizonyult. Fiatal tanárként Zsemlyei János is, mint szinte mindannyian, mindenbôl kivette részét: gyûjtötte a Székely Nyelvatlasz anyagát, aztán legközvetlenebb barátaival, Kósa Ferenccel és Vöô Istvánnal az erdélyi magyar fazekasság terminológiáját, a Kis-Szamos völgyében már egyedül szedte össze doktori dolgozatának adatait. Ezeket feldolgozta és megjelentette önállóan is, de önzetlenül maga olvasztotta bele abba a nagyobb munkába, amelyen mi már dolgoztunk Márton Gyulával és Vöô Istvánnal.

Volt úgy is, hogy kettônkbôl állt a terepmunkát végzô, alkalmi kutatócsoport. Így gyûjtöttünk tájszavakat Márton Gyula meg nem valósult nagy szótári tervéhez. Az elmúlt vasárnap utaztam át újra az aranyosszéki Sínfalván, ahol éppen ilyen nyárelôn töltöttünk néhány napot valamikor, a hatvanas évek végén. Vele ismertem meg hasonló úton a Gyergyói medencét és Kászont. Ez volt az életünk. Most legutóbb, április 10-én még együtt mehettünk, a közeli szomorú végkifejletrôl mit sem sejtve, Szatmárnémetibe, A magyar nyelv napjainak ottani ünnepségére. Ott még elôadást tartott, tarthatott Dsida Jenô nyelvmûvelô munkásságáról.

Türelmes volt és jóságosan szelíd, és ezt mi nem viszonozhattuk mindig maradéktalanul. A türelem az, amit a legnehezebb megtanulni, pedig az alkotáshoz — a kicsihez és a nagyhoz —, az élethez magához paradox módon türelem kell. Egyetlen mentségünk, hogy az idô mindig sürget, mindig szorít, aztán végképp kienged, elenged a végtelenbe.

Kitartó volt, végezte a kis és nagy munkát, ritkán történt meg, hogy valamilyen felkérést elutasított volna. Így az elsôk között fogadta el Szabó T. Attila professzornak azt a megtisztelô felkérését is, hogy munkatársa legyen az Erdélyi magyar szótörténeti tárnak. Ennek is már több mint három évtizede. És ott vannak beépítve életének, szellemi munkájának részecskéi a mû piramisába. Nagyon bízott benne, bíztunk benne, hogy a munka haladtával, most már annak egyik vezetôjeként, megérheti a befejezés örömét. Szomorú, hogy ahány megjelent kötet, megannyi diadal és megannyi gyász.

Az erdélyi Panteon lassan megtelik nyelvészekkel, kis munkaközösségünk hajdani tagjai is sorra ide tértek örök nyugovóra. Itt pihennek szótári terveikkel és megvalósult szótári mûveikkel, elméleteikkel és álmaikkal a régiek közül Gyarmathi, Brassai és a hozzánk nagyon közeliek: Szabó T. Attila, Márton Gyula, Gálffy Mózes, Balogh Dezsô, Nagy Jenô és Vámszer Márta. Külön csoport, és nem is kis csoport a Szótörténeti tár túlvilági munkaközössége.

Az itt pihenôkhöz csatlakozik most Zsemlyei János.

A hirtelen támadt ûrt nehéz, bizonyára nem is lehet vigasztalással, részvéttel pótolni. Pedig csak ennyi maradt, az erôtlen szavak, és az emlék, amely sokakban él. Megmaradnak az élet szellemi vívódásaiként lecsapódott nyomtatott szavak és szövegek: a szakmai hagyaték. És a folytatás örök kötelessége.

Isten veled, drága Barátunk!

Június 7-én, a temetôben elhangzott búcsúszöveg.

Péntek János

Kérdezzen Eckstein-Kovács Pétertôl!

(2. old)

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-es szenátor, a szenátus jogi, fegyelmi, mentelmi és validáló bizottságainak tagja, a Szabadelvû Kör RMDSZ-platform alapító tagja és elnöke, a Román Alkotmányt módosító bizottság és az Európai Alkotmányt kidolgozó csoport tagja, volt kisebbségügyi miniszter és kolozsvári polgármester-jelölt.

Válaszait június második felében olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben június 15-ével bezárólag (postabélyegzô dátuma), valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén (szabadsag@mail.dntcj.ro), illetve az ugyelet@transindex.ro címen legkésôbb június 17-én.

VÉLEMÉNY

Pusztító aszály

(3. old)

Mint ismeretes, az élôvilág és a társadalom léte — többek között — a légköri folyamatoktól is nagymértékben függ, amelyet röviden az éghajlat (klíma) fogalmával szoktunk kifejezni. Ez egy adott helyen hosszabb idôn keresztül megfigyelt meteorológiai jelenségek (hômérséklet, csapadék, légnyomás, szelek, napsugárzás) alakulásának általános menetét jelenti. Az éghajlat egyik fontos eleme a csapadékmennyiség, amely a mezô- és erdôgazdálkodás, a lakosság és az ipar vízzel való ellátása szempontjából fontos. "Víz nélkül nincs élet" szoktuk mondani, s ez szó szerint igaz!

Az általunk lakott szárazföldi mérsékelt éghajlati övezetben az utóbbi idôben szélsôséges folyamatoknak vagyunk tanúi és részesei: pusztító árvizek és aszályok váltogatják egymást. Egy ENSZ-tanulmány szerint a világ környezeti állapota globális méretekben romlott, századunk végéig a Föld átlagos hômérséklete legkevesebb 1,40C-szal fog növekedni, s mind az aszályok, mind az áradások gyakoribbak lesznek. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt évszázad folyamán a Föld hômérséklete már 0,60C-szal növekedett.

Mi az aszály? Hosszan tartó, nagy melegekkel járó szárazság. A klimatológiában az aszályt, annak erôsségét az ún. szárazsági szám képletével fejezik ki, amelynek közlésétôl eltekintünk.

Rátérve mostani súlyos aszályunkra, amely bennünket sújt, mindenekelôtt a csapadék adatait kell megvizsgálni. A sokévi átlag szerint Kolozsvár évi csapadékmennyisége 602,2 mm (602,2 l/m2), a legcsapadékosabb hónap június: 94,8 mm-el. (Májusban 77,4, júliusban 82,4 mm). A májusi és a kora nyári csapadék normális években a mezôgazdaságnak valóságos áldása volt: elôsegítette a vetések, a konyhakerti növények és a gyümölcsfélék gyors fejlôdését. Nem hiába ismételgették a népi közmondást, hogy: "A májusi esô minden cseppje aranyat ér". De sajnos vannak, és egyre nagyobb számban, aszályos évek májusi esôk nélkül. Mi, idôsebbek, emlékezünk az 1946-os nagy országos aszályra, amely éhínséget is okozott. Ezután következett a figyelmeztetô idôszak, a nyolcvanas évek, amikor csaknem minden évben a sokévi átlagnál kevesebb csapadék esett. 1983 volt a legszárazabb év 339,5 mm-el, ami a közép-ázsiai sivatagok átlagértékének felelt meg. (Félsivatagok: Kara-Kum, Kizil-Kum). Annak idején errôl a szomorú rekordról a sajtóban megemlékeztem. Ez tehát egy rendkívül száraz esztendô volt, de júniusban mégis esett 74 mm esô. Mit szóljunk most, a hónap közepén, ugyanis idáig Kolozsváron nem esett egyetlen mm esô sem. Félô, hogy nem érjük el az 1983-as átlagot sem.

Az aszályok értékelésénél nemcsak a csapadékhiányt kell számbavenni, hanem a perzselô hôséget is. A most jelentkezô napi átlaghômérséklet 6–80C-szal haladja meg a sokévi átlagot, nappal heteken át meghaladja a 300C-t, ami tájainkon szokatlan. A másik tényezô a levegô alacsony relatív nedvességtartalma, vagyis rendkívüli szárazsága, amely a talaj nedvességtartalmának elvesztését okozza. A talaj megreped, a növények kiszáradnak. Ehhez még hozzájárulnak a szelek, amelyek növelik a szárító hatást. Ha Kolozsváron megfigyeljük a kékes-fehér színben tündöklô, heteken át felhôtlen égboltot, akkor felfedezhetjük a hamisítatlan sivatagi légköri helyzet jegyeit. Ilyenkor akaratlanul is arra gondolunk, hogy a globális felmelegedés már hozzájárult az éghajlati övek eltolódásához. Ez reális veszélyt jelent a Kárpát-medence élôvilágára is. A földtörténet számos ilyen változásról tud. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a mai Szahara területén 6000–8000 évvel ezelôtt zöldellô szavannák voltak, változatos állatvilággal, folyókkal és tavakkal. Ezt bizonyítják az itt lévô barlangokban talált rajzok, a fosszilis patakmedrek. Az aszályok gyakoribbá válása hozzájárulhat Erdély elsivatagosodásához is, amelyrôl e sorok írójának részletes tanulmánya jelent meg a gödöllôi Szent István Egyetem kiadványában. Nyilvánvaló, hogy az elsivatagosodás komplex folyamat, amelyet a csapadékhiány mellett elôsegít az erdôterületek vészes csökkenése, a nem megfelelô legeltetés és talajmûvelés, amelyeknek következtében az erózió és a talajmozgások tönkreteszik a termôtalajt.

A kutatások azt bizonyítják, hogy a szárazföldi mérsékelt éghajlatú övezetben a sivatagosodás felé mutató tendencia egyértelmû. Egy magyar csoport kimutatta, hogy az utóbbi 120 évben (1880 és 2000 között) a meleg szárazságú nyarak száma a Kárpát-medencében általában nôtt, az évi csapadékmennyiség pedig csökkenést mutat. Ez összefüggésében lehet a légkör globális felmelegedésével. Kolozsvár és vidéke, földrajzi helyzeténél fogva, az Erdélyi Szigethegység keleti aljában, aszályra hajlamos. Ennek oka az, hogy a havasokon átjövô, nyugatról érkezô légtömegek ún. adiabatikus változáson mennek át; a csapadékot elveszített leszálló levegôtömeg felmelegszik és szárazzá válik. Ez a mostani idôszakban is kitûnôen észlelhetô.

Az aszály legérzékenyebben a mezôgazdaságot sújtja: a vetések és a legelôk kiszáradnak, az ôszi gumós növények nem gyarapodnak, a gyümölcsök éretlenül, elszáradva lehullnak, a fák levelei összezsugorodnak. Mivel a folyóvizek vízhozama és a tavak vízszintje erôsen csökken, az aszály a vízienergia-termelést is megbénítja. Súlyos esetekben az erdôk, bokrok is kiszáradnak, a talajvízbôl táplálkozó források elapadnak. A szárazság miatt gyakoriak az erdôtüzek; az emberi gondatlanság mellett egy üvegszilánk vagy eldobott sörösüveg is képes meggyújtani az avart.

Az ismert természeti csapások — földrengések, árvizek, tornádók és tájfunok — sorában az aszály tûnik a legszelídebbnek, de ez csak látszólagos, mert hatása hosszú távon végzetes lehet. Napjainkban már az emberiség egynegyedét sújtja az aszály, s vajmi kevés pénzügyi és technikai lehetôség áll rendelkezésre a bajba jutott régiók megsegítésére.

Ajtay Ferenc

Kinek használ?

(3. old)

A Kolozsvár délnyugati dombjain fekvô Felsô-Szén utcáról jelent meg írás a Szabadság néhány májusi számában. Bemutattam a hosszú és göröngyös utat, amelyet az ottlakóknak végig kellett járniuk csak azért, hogy leérjenek a belváros széléig, ahonnan elgyalogoltak munkahelyükre, rendszerint a város távolabbi részeire.

Bemutattam a felfelé kapaszkodó utcák házait, amelyeket érdemes megemlíteni, és az embereket, akiket nem érdemes elfelejteni. Írásomban a közelmúlt eseményeivel foglalkoztam, és nem kapirgáltam a távoli múlt rejtelmeibe. Mindezt a tökéletesség igénye nélkül. Ha valaki úgy találta jónak, hogy ezt kiegészítse, hát legyen az övé az elismerés.

Nem hagyhatom azonban szó nélkül a Gyep utcába való beavatkozást Asztalos Lajos tollából, aki bemutatott egy 1943-ban kiadott, valamilyen irredenta célzatú háztulajdonosi jegyzéket, amelyben mindenkinek magyarra van fordítva a neve. Az akkori idôkben megtehették ezt, akkor ez volt a politikai divat. Kinek használ ma ezzel elôhozakodni?

Még élnek a Gyep utcában olyanok, akik ott születtek és ott élték le sok évtizedes életüket. Ott vannak a 80-on felüli Olteanok, Posteanok, Moldovánok. Ezek beszélhetnek szomszédaikról is. Nehezen elképzelhetô, hogy a Fenesanok, a Coroiánok, a Vargák, Mironok és Stanok magyarok lettek volna. Az említett Petrán Lázárné és Mártonfi Lászlóné egy és ugyanaz a személy, csak kétszer ment férjhez. Leányneve Maja (j=zs) Ana, s mindkét férje román volt, Mártonfi is, aki hóstáti származású elsô felesége kívánságára nevet változtatott, de görög katolikus volt, úgyszintén a két apától született sok-sok gyerek is. Vegyes házasságok is voltak, és mindenki beszélt magyarul. A 4. szám alatti Dogár Demeterné annak a Dogaru Dumitrunak volt a második felesége, aki két fiával Galacról jött ide, és a Sigurantán volt "comisar special". Ugyancsak forgolódna ott, ahol van, ha megtudná, hogy Demeternek nevezték el, mert ô, kihallgatások alkalmával, igencsak bunyózta a Demetereket, Jánosokat, Ábrahámokat. Fiát is megverte, mert el akart venni egy Kôkert utcai magyar lányt. Hogy ô maga feleségül vett egy jól menô divatszalonnal rendelkezô székely származású nôt? Hát, Istenem!

Az utca elején lévô Iepura család egyformán nyájas, kereskedôi mosollyal nyújtotta át a tuicát is meg a pálinkát is. De ahhoz, hogy a Iãnasból Jancsika legyen, még van egy néhány árnyalatnyi különbség. Leszármazottaik, a három Iepure lány (kettô orvos, egy közgazdász) megtartották a volt korcsmás, régi sarokházat, de csak nosztalgiázni járnak ide, emlékezni gyermekkorukra, szüleikre.

A közeli falvakból jöttek be a negyedbe, nem is kevesen, de ez sokkal késôbb, úgy az 50-es évek körül történt.

Szerencsés megoldásnak számítana, ha Asztalos Lajos felfáradna a Gyep utcába, és megkérdezné az ottlakóktól, hogy melyik templomban veszik magukhoz a pünkösdi úrvacsorát?

Beke Piroska

A "lefölözés" természetrajza

(3. old)

Rengeteg példával tudná bármelyikünk bizonygatni, hogy itthoni, színvonalas magyar iskolát végzett fiatal tanulmányai befejeztével külföldre tántorog, és ott próbál szerencsét. Az efféle történetek rendszerint a szóban forgó fiatal külföldön történô letelepedésével érnek véget. Ezekbôl az esetekbôl tehát különösebb erôfeszítés nélkül levonhatnánk azt a következtetést, hogy a hazai magyar iskolarendszer tulajdonképpen külföldnek készíti fel az erdélyi magyar gyermekeket.

Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint iskoláinkkal van a baj, mert azokban az oktatás minôsége nem felel meg a ma követelményeinek, nagyon sok felesleges, hasznavehetetlen ismeretet oktatnak — sok esetben felkészületlen tanárok. Így fiataljaink az itthoni munkahely-küzdelemben alul maradnak, s emiatt kénytelenek vándorbotot fogni.

Külföldrôl viszont úgy látják, hogy az erdélyi magyar iskola még mindig jó minôségû oktatást biztosít. Szabados Tamás, a magyar oktatási tárca politikai államtitkára — aki az elmúlt napokban hazai magyar iskolákat és egyetemeket látogatott meg — elmondta, hogy Magyarországon élô erdélyi ismerôsei és barátai szinte kivétel nélkül rendkívül sikeresnek bizonyultak, jó karriert futottak be az anyaországban. Ami, ugye, azt bizonyítja, hogy jó iskolákban, jó tanárok készítették fel ôket az életre.

Másfelôl naponta halljuk-látjuk, hogy a hazai vagy külföldi tôkével mûködô magánvállalatok egész sora csinos összegeket ajánl fel jól felkészült fiataloknak. Nem ritka már a havi négy-ötszáz dolláros-eurós fizetés sem egyik-másik jó szakma esetében. Ami viszonylagos értékben többet jelent a hasonló magyarországi bérnél, hiszen itt még mindig olcsóbb a megélhetés, ugyanannyi pénzbôl tehát elméletileg idehaza jobban lehet élni.

Mégis nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy a fiataljaink zöme menni akar, s ehhez — kalap alatt — az anyaország is hozzásegíti ôket. Hiszen miközben a magyar állam 3,5 milliárd forintot költ idén az erdélyi magyar nyelvû oktatás támogatására, mintegy hatezer hazai iskolás és egyetemista tanul különbözô magyarországi oktatási intézményekben.

A magyar államtitkár azt ígérte Kolozsváron, hogy a határon túli magyar általános és középiskolások Magyarországra csalogatásának gátat vetnek. Kivételt csupán a speciális oktatásban részt vevôkkel, illetve a tanulmányaikat saját zsebbôl fizetôkkel tennének. Kíváncsiak vagyunk természetesen arra, hogy az ebben érdekelt igen kemény magyarországi pedagógus lobbikkal szemben ezt hogyan valósítják majd meg. De ami ennél is jobban érdekel, az Szabados Tamás másik kijelentésébôl adódik. Eszerint a minôségi oktatást fejlesztenék, azt a fajta iskolát, amely valóban a ma követelményeinek megfelelôen készíti fel a gyerekeinket az életre.

A megoldás egyesek szerint az lenne, ha a végzettjeinknek valamilyen kezdeti tôkét tudnánk biztosítani, amelynek segítségével — és, persze, hozzáértôk tanácsai szerint — itt kezdenének el vállalkozni, s itt futnának be. Hiszen sikeressé válásuk után be lehetne hajtani tôlük az induláskor kapott segítséget, mégpedig úgy, hogy magyar fiataloknak vonzó munkahelyeket biztosítanának. Naivak nem vagyunk, tudjuk, hogy ez a piaci körülmények között nem éppen így mûködik. Mégis: el lehetne gondolkozni azon, hogy a különféle — esetenként vissza sem térítendô — vállalkozási fejlesztést támogató pályázatokra megítélt pénzek megszerzésének egyik feltétele legyen egy bizonyos számú hazai magyar fiatal alkalmazása, esetleg továbbképzése.

Az elmúlt években az oktatási támogatások terén tapasztalt összevisszaságot illetôen is reményt keltô annak a budapesti egyeztetô fórumnak a létrehozása, amely a különbözô alapítványok és intézmények útján ide juttatott pénzek összehangolását hivatott elvégezni. Hogy sikerül-e ennek a grémiumnak az, ami évtizede egyetlen más kormánynak nem sikerült, azt majd meglátjuk.

Nem tehetjük meg azonban azt, hogy ki ne mondjuk: a hazai iskolarendszert a hazai diák olyan átmeneti állapotnak tekinti, amelyen azért kell átvergôdnie, hogy a végén külföldre mehessen. Ennek a hangulatnak az elterjedéséhez — emlékezzünk csak vissza — vezetô magyarországi politikusok is nagymértékben hozzájárultak akkor, amikor többé-kevésbé burkoltan többször is tudomásunkra hozták: a magyarországi munkaerôhiány pótlását elsôsorban a határon túli magyarság soraiból képzelik el. Ezt figyelembe véve viszont feltétlenül igazat kell adnunk Tôkés Eleknek, a kolozsvári Báthory István Líceum igazgatójának, aki szerint az anyaország (és esetenként más nyugati államok is) iskoláink termésének legjavát "lefölözik".

Ennek a folyamatnak a megállításához azonban politikai akaratra van szükség. Olyan politikai akaratra, amely a "lefölözés" természetrajzát ismeri, s amely ebbôl kiindulva esetenként magyarországi pedagógusok, vállalkozók, pártok és politikai klientúrák érdekeivel is szembe mer és tud szállni.

Nem könnyû feladat.

Tibori Szabó Zoltán

KITEKINTÔ

Ôrizetben Veselin Sljivancanin

(4. old)

Elfogta péntekre virradóra a szerb rendôrség a Nemzetközi Törvényszék (NT) egyik legkeresettebb vádlottját, Veselin Sljivancanin nyugalmazott ezredest, akit az 1991-es vukovári vérengzés legfôbb felelôsének tart a hágai bíróság.

A jugoszláv hadsereg nyugalmazott ezredese szinte két éven át bujkált a hatóságok elôl. Csütörtök délután a rendôrség terroristaelhárító osztaga megszállta azt a belgrádi házat, amelyben az ezredes lakása is található, a letartóztatás pillanatáig azonban nem lehetett biztosan tudni, hogy Sljivancanin a lakásában van-e.

A késô esti órákra többezres tömeg gyûlt össze az ötszintes épület elôtt, eleinte csak kisebb összetûzésekre került sor a rendôrökkel, majd egyre durvább incidensek történtek. A feldühödött nép kövekkel és üvegpalackokkal kezdte dobálni a biztonságiakat, rendôrautókat rongáltak meg, mire a hatóságok többszáz rohamrendôrt és állig felfegyverzett, álarcos csendôrt küldtek a helyszínre.

Éjfél elôtt a biztonságiak könnygázt és gumilövedékeket vetettek be a tüntetôk ellen, akik felgyújtott szemetes konténerekkel barikádozták el az utcákat. A környéken égett a bozót és a száraz fû, gomolygott a füst, "sokkbombák" robbanása rázta meg a lakónegyedet.

A kommandósok éjfél után hátrakötött kézzel, fehér trikóban elvezették Sljivancanint, aki — mint kiderült — elbarikádozta magát a lakásában. Kora hajnalban a szerb belügyminisztérium közleményében megerôsítette, hogy Sljivancanint letartóztatták, miután "betörték lakása páncélajtaját".

A letartóztatás után még másfél órán át tartottak az összecsapások a tüntetôk és a rohamrendôrök, illetve csendôrök között, akik a környékbeli utcákon üldözôbe vették a rendbontókat.

Az MTI nem hivatalos értesülései szerint legkevesebb tíz személy — közöttük három rendôr — sérült meg a zavargásokban.

Veselin Sljivancanin — aki éppen pénteken tölti be ötvenedik életévét — a hágai törvényszék legkeresettebb feltételezett háborús bûnösei közé tartozik. Vukovár ostromának utolsó heteiben ôrnagyi rangban a város környékén állomásozó katonai egységeknek volt hadmûveleti parancsnoka.

Sljivancanin, illetve a "vukovári trojka" néven elhíresült csoport másik két tagja, Mile Mrksic és Miroslav Radic ellen 1995. november 7-én emelt vádat az NT a Vukovár ostroma idején elkövetett háborús bûncselekmények miatt. A legsúlyosabb vádpont a városi kórházban rekedt, több mint kétszáz személy kivégzésére vonatkozik.

Személyesen Sljivancanin volt felelôs a kórházban rekedt személyek evakuálásáért.

A hágai vádemelés után Sljivancanin ezredesi rangot kapott, a belgrádi katonai fôiskolán tanított. A vád alá helyezett nyugalmazott alezredes szemlátomást még a Milosevici-rendszer bukása után is biztonságban érezte magát: az ezredes nyilvános fórumokon jelent meg, s 2001 augusztusában a bácskai Verbászban irodalmi esten mutatta be háborús emlékiratait. Szerbiában sokan hôsként tisztelik, külön bizottság alakult a védelmére.

Mrksic tavaly májusban, Radic idén áprilisban önként feladta magát a törvényszéknek, de a vukovári hármasfogat "fôembere" mindmáig szökésben volt. Washington június 15-ig adott idôt Szerbiának, hogy kiadja Sljivancanint és Ratko Mladic volt boszniai szerb hadseregparancsnokot Hágának, különben az ország eleshet az Egyesült Államok pénzügyi támogatásáról.

Létrejött a konszenzus Európa jövôjérôl
Elkészült az új alkotmányos szerzôdéstervezet

(4. old)

Valéry Giscard d’Estaing, az Európa jövôjével foglalkozó konvent elnöke pénteken bejelentette, hogy a testületben létrejött a konszenzus az új alkotmányos szerzôdés tervezetérôl, amelyet az egy hét múlva Szalonikiban tartandó EU-csúcson fog elôterjeszteni.

A négy részbôl álló tervezet még nem teljes ugyan, mert az uniós politikákkal foglalkozó harmadik részérôl folyó vita csak a jövô hónap elején fejezôdik be. A Szalonikiban az állam- és kormányfôk elé kerülô részei azonban tartalmazzák az EU intézményi reformjaival kapcsolatos legfontosabb elemeket.

A pénteki plenáris ülésen elhangzott záró hozzászólásokat összegzô rövid beszédében Giscard közölte: azt fogja ajánlani az állam- és kormányfôknek, hogy a lehetô legkevesebb változtatással fogadják el az alkotmánytervezetet a reformokról dönteni hivatott kormányközi konferencián. A volt francia elnök sajtóértekezletén meg is elôlegezte a tervezetnek a csúcsértekezlet csaknem teljes támogatását.

Giscard úgy vélte, a konvent az EU-t alapító politika hagyományainak szellemében dolgozott, és az eddigi törekvések közé illeszkedik az alkotmány tervezete is, amely szavai szerint "az uniós idealizmust ötvözi az elôrehaladást jelentô újítás politikájával, illetve a teremtô politikai realizmussal".

A tagországok és leendô tagállamok kormányzatát és parlamentjeit, valamint a vezetô uniós intézményeket és szerveket képviselô, 105 tagú konvent tavaly februárban kezdte munkáját, amelynek nyomán a létrejövô alkotmánytervezet a 25 vagy még több tagú EU-ra méretezett, jól mûködô intézményekhez vezetô reformokat tartalmaz. A reformok egyebek között állandó uniós elnök és egy közös külügyminiszter posztjának felállítását irányozzák elô, illetve 2009-tôl 15 tagúra szûkítik a jelenleg 20 tagú "uniós kormányt", az Európai Bizottságot. A tervezet egyszerûsíti a 20–25 országos szavazás rendszerét is, és szûkíti a tagországok vétólehetôségeit.

Giscard-hoz hasonlóan több konventküldött történelminek minôsítette a pénteki megállapodást. Kiderült azonban az is, hogy akadnak még országok, amelyek egyes pontokon az utolsó pillanatig nem teljesen értettek egyet a tervezettel. A legvitatottabb pont a szavazási rendszer reformja maradt.

Népszavazás Csehország EU-s csatlakozásáról
Támogatására buzdítanak a politikusok

(4. old)

Csehország Európai Unióhoz történô csatlakozásának támogatására buzdították választóikat a vezetô cseh politikusok még néhány órával a pénteki népszavazás megkezdése elôtt is.

— Az új Európa tervezete kedvezô Csehország számára, s nemzeti érdekünk, hogy csatlakozzunk hozzá — jelentette ki Vladimír Spidla kormányfô csütörtökön este, a közszolgálati televízióban és rádióban elmondott beszédében. "Csak Önökön múlik, milyen lesz a döntés" — szögezte le Spidla, aki szerint ha a csehek csatlakoznak az unióhoz, akkor megszabadulhatnak a régi komplexustól is, hogy valakik "róluk, de nélkülük" döntenek. "Úgy gondolom, nem lenne jó, ha megengednék, hogy újra Önök nélkül döntsenek Önökrôl" — vélte a miniszterelnök. Elmondta, hogy ô személyesen igennel fog szavazni, de a választókat erre így konkrétan nem szólította fel.

Cyril Svoboda külügyminiszter a Právo címû lap pénteki kiadásában megjelent interjújában úgy vélekedett, hogy most az ország jövôjérôl van szó, és minden szavazat rendkívül fontos.

"Remélem, hogy senki sem lesz, aki megengedné, hogy a jövôben is rólunk, de nélkülünk döntsenek" — jegyezte meg a miniszter.

"Az Európai Unióban nem leszünk sereghajtók" — állította Pavel Telicky cseh fôtárgyaló, szintén a Právo címû lapban. Hozzátette: Csehország a jövôben mint uniós tag lehetôséget kap arra, hogy együtt a többiekkel befolyásolhassa kontinensünk fejlôdését.

Az ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja, amely márciusban a belépés elutasítására szólította fel a választókat, most újabb felhívást adott ki, amelyben a szavazáson való részvételre szólított fel. "Mindenki jól gondolja meg, hogyan fog szavazni" — olvasható a felhívásban.

Miloslav Vlk prágai érsek a csatlakozás támogatására buzdította a hívôket. "Felszólítom a hívôket, hogy menjenek el szavazni, és II. János Pál pápa álláspontjával egybehangzóan támogassák a csatlakozást" — jelentette ki a katolikus egyházi vezetô a rádióban.

Csehországban a népszavazáskor nincs kampánycsend — akárcsak a választás idején —, így a politikusok minden korlátozás nélkül véleményt mondhatnak.

Václav Havel rendkívüli követ lesz

(4. old)

Cyril Svoboda cseh külügyminiszter felkérte Václav Havel volt államfôt, hogy szükség esetén vállalja el Csehország rendkívüli követének szerepét.

— Havel a jó szándékunk követe lehetne. Segíthetné a cseh külpolitikát, tekintettel a világ vezetô politikusaival fenntartott jó kapcsolataira — jegyezte meg a külügyminiszter. Leszögezte, hogy a kérdést már megvitatta a volt elnökkel, aki örömmel el is fogadta a felkérést.

Svoboda szerint a posztjáról február elején távozott 66 éves Havel elsôsorban válsághelyzetekben lehetne a cseh diplomácia segítségére, mert álláspontja — nemzetközi tekintélyébôl kifolyólag — sokszor hasznosabb lehet, mint az aktív politikusok tárgyalása.

— Ô olyan személyiség, akinek telefonhívását a Szentatya, vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök, vagy akár George Bush amerikai elnök is bármikor fogadja — mutatott rá Svoboda.

A volt államfô a televízióban kijelentette: örül, hogy a külügyminiszter számít rá, s elsôsorban az emberi jogok területén kíván aktív lenni.

Václav Havel 1989–1992 között Csehszlovákia, majd 1993–2003 között Csehország elnöke volt.

Áramfogyasztási rekord Olaszországban

(4. old)

A hôhullám az olasz áramszolgáltatókat is megizzasztotta: a csütörtöki kánikulában csúcsrajáratott légkondicionálók 51 200 megawattórás nyári országos fogyasztási rekordot állítottak be, az elôzô napi csúcsot is megdöntve 200 megawattórával.

A napok óta tartó, júniusban még Itáliában is szokatlan hôség a hét elején évszázados rekordot is megdöntött Rómában 34,8 Celsius fokkal. A nyár elsô hónapjában ilyen hômérsékletet 1782 óta nem mértek az Örök Városban, s a meteorológusok szerint a pénteki nap újabb csúcsot ígér.

Az olasz energiaszolgáltatók egyébként hazai forrásokból 48 950 megawattórás igényt tudnak kielégíteni, s a megnövekedett fogyasztásnak csak áramimporttal tudnak megfelelni. Az árambehozatal is korlátozott ugyanakkor, 6300 megawatt lehet maximum, így országosan 55 250 megawatt teljesítmény lehet a határ, amelyet az olaszok igényei most már elég vészesen megközelítettek. A téli szezon csúcsát — 52 590 megawatt — ugyancsak megközelíti e napok áramigénye.

A légkondicionálók iránti kereslet nyomán viszont az elektromos háztartási berendezéseket gyártó De Longhi cég dörzsölgeti tenyerét, részvényei csak csütörtökön 4,3 százalékkal emelkedtek, hétfô óta pedig összesen 7,2 százalékkal ugrott meg az értékük.

Meghiúsult a zsinagóga elleni merénylet

(4. old)

Gázpalackokkal megrakott gépkocsit akart felrobbantani egy férfi pénteken Belgiumban egy zsinagóga elôtt, de egy járókelô és a rendôrség az utolsó pillanatban megakadályozta.

A merénylô — aki a belga televízió információja szerint egy marokkói származású, mentális problémákkal küszködô 32 éves brüsszeli fiatalember — leállította az autót a fôvárostól mintegy 50 kilométerre délre fekvô Charleroi zsinagógája elôtt, benzint locsolt a palackokra, majd a távolból meggyújtotta az üzemanyagot. A robbanást azonban egy járókelô — helyi sajtóértesülések szerint egy szolgálaton kívüli tûzoltó — megakadályozta, és kimentette az autóból a palackokat, még mielôtt azok felrobbantak volna.

A rendôrség annak köszönhetôen tudta elfogni a tettest, hogy az a robbanás elôtt figyelmeztette a környéken lakókat, és szemtanúk segítettek megtalálni ôt — jelentette az AFP hírügynökség.

Tûz egy iraki olajvezetéken

(4. old)

Több robbanást követôen tûz ütött ki pénteken az észak-iraki olajmezôk egyik olajvezetékén, Makhul település közelében.

A tûz a vezeték két pontján is lángolt. Helybeli lakosok szerint az olajexportra használt vezetéket iraki fegyveresek több robbanószerkezettel rongálták meg, a baidzsi olajfinomítótól mintegy 15 kilométerre.

A helyi lakosok az AFP tudósítójának elmondták: a merénylet elkövetôi minden bizonnyal azt akarták megakadályozni, hogy az amerikaiak Törökország felé szállíthassanak iraki kôolajat.

A robbantást azt követôen hajtották végre a támadók, hogy iraki illetékesek csütörtökön elsô ízben írtak alá olajexportról szóló szerzôdéseket külföldi olajipari vállalatokkal.

Halottak Dzsenínben, páncélosok gázai akciója

(4. old)

Izraeli páncélosok két részre vágták a gázai övezetet, Necarim izraeli telep magasságában felvonulva, ugyanakkor a ciszjordániai Dzsenínben az Iszlám Dzsihád két fegyveresét lôtték le, és három másikat megsebesítettek az izraeli katonák egy csütörtöki összetûzésben.

Palesztin források szerint Gáza felett izraeli csatahelikopterek járôröznek, s egy F-16-os harci gép is átrepült a város felett. A Negev-sivatagban lévô egyik izraeli településre csütörtökön két Kasszam-rakétát lôttek ki a palesztinok, de a Gázai övezetbôl indított fegyverek szerencsére nem okoztak sérüléseket.

Az övezet déli részén fekvô Kfar Darom izraeli telepre két akna csapódott be, de itt sem történt sebesülés.

Az elmúlt két napban az izraeli erôk és a Hamász szélsôségeseinek támadásai nyomán 39 ember vesztette életét, és több mint 130 sebesült meg a két oldalon. A szerdai jeruzsálemi buszmerénylet áldozatainak száma csütörtök este 18-ra emelkedett — az öngyilkos merénylôt is beleértve —, miután az egyik súlyos sebesült a kórházban belehalt sérüléseibe.

E merénylet nyomán Gáza ellen intézett szerdai rakétatámadás egyik palesztin sebesültje is belehalt sérüléseibe csütörtök este, így az izraeli válaszcsapás halottainak száma tízre nôtt.

Karcsúsítanák a Nãstase-kabinetet
Hét minisztérium szûnne meg

(5. old)

Ion Iliescu államfô és Adrian Nãstase miniszterelnök pénteken egy kormányátalakítási tervezetet elemzett, amelyrôl akár a jövô hét folyamán jogszabály születhet, nyilatkozták parlamenti források. A tervezet szerint legalább hét minisztérium megszûnik és átalakul kormányügynökséggé vagy fôosztállyá.

A Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium megszûnik, a Vízügyi Fôosztály a földmûvelésügyi szaktárca hatáskörébe kerül, a Környezetvédelmi Fôosztály pedig az Európai Integráció Minisztériumához kerül. A közigazgatási tárcát összevonják a Belügyminisztériummal Ioan Rus vezetése alatt, így lehetôvé válik, hogy Octav Cozmâncã a kormánypárt választási kampányára összpontosítson.

A Fejlesztési és Elôrejelzési Minisztérium és az Iparügyi Minisztérium egy gazdasági kérdésekkel foglalkozó intézménnyé egyesül, amely magában foglalja majd a Gazdaságpolitikai Fôosztályt is. Az új intézményt Eugen Dijmãrescu vezeti.

Az oktatásügyi tárca egyesül az Ifjúsági és Sportminisztériummal, a parlamenti kapcsolattartással megbízott tárca és a Turisztikai Minisztérium pedig fôosztállyá, illetve kormányügynökséggé alakul át.

A Privatizációs Hatóság az év végéig beszünteti tevékenységét, ezután a privatizációs szerzôdések monitorizálásával foglalkozik majd.

A kormányátalakítás a miniszterek személyét is érinti, elsôsorban az összevont tárcák vezetôit (Leonard Cazan, Petre Lificiu, Georgiu Gingãras, Octav Cozmâncã), de Daniela Bartos egészségügyi minisztert is leváltják.

A kormány új szerkezetérôl csak azt követôen születik döntés, hogy Iliescu és Nãstase megvitatják a kérdést, továbbá az SZDP Állandó Delegációja és Központi Végrehajtó Bizottsága hétfôn állást foglal a kérdés kapcsán. A Központi Végrehajtó Bizottság ülése után Adrian Nãstase kormányfô hétfôn este a nyilvánosság elôtt beszél a kabinet átalakításáról.

Régi–új magyar ellenpárt?
Hamarosan bejegyzik az új pártot

(5. old)

Új néven kíván választási lehetôséget nyújtani az erdélyi magyarságnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) szemben a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt — jelentette be Kiss Kálmán, a romániai választások idején színre lépô romániai magyar ellenpárt vezetôje. Kiss Kálmán elmondta, hogy pártját Romániai Magyar Liberális Szövetség néven kívánja újrajegyeztetni a bíróságon. Közölte, hogy az új párt alapításához szükséges 25 ezer támogató aláírásból már 20 ezret összegyûjtöttek, s a párt bejegyzése hamarosan megtörténhet.

A pártelnök szerint az erdélyi magyarok közül csak kevesen tagjai az RMDSZ-nek, s a jövô évben esedékes romániai helyhatósági választásokon nagyon sok romániai magyar nem megy majd el szavazni, mivel nem lát választási lehetôséget.

Kiss Kálmán úgy fogalmazott, hogy pártja a hiányzó választási lehetôséget biztosítja majd a liberális eszméket valló romániai magyaroknak. A névváltoztatás szükségességét a szavazói bázis növelésével magyarázta.

Az 1993-ban alakult magyar ellenpárt eddig még nem tett sokat az RMDSZ vezetésének kemény bírálatán kívül, de a 2000-ben tartott helyhatósági választáson már "emlékezetes tettet" hajtott végre — írta pénteki számában az Adevãrul címû román napilap. A tekintélyes újság emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi romániai helyhatósági választások idején Kiss Kálmán pártja saját jelöltet állított az RMDSZ jelöltjével szemben Marosvásárhelyen. A magyar ellenjelölt ugyancsak 797 szavazatot kapott, de ez is hozzájárult ahhoz, hogy a város addigi magyar nemzetiségû polgármestere az elsô fordulóban 168 vokssal kevesebbet kapott az újraválasztáshoz szükségesnél.

A második fordulóban aztán a marosvásárhelyi románok példás összefogásának eredményeként közel 3 ezer szavazattal többet kapott a román jelölt — írta az Adevãrul.

Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy a jövô évi romániai helyhatósági választásokon az erdélyi magyarságot nem fenyegeti majd a "választási lehetôség hiánya". A Tôkés László fórummozgalmához csatlakozó Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester a közelmúltban jelentette be, hogy Erdélyi Polgári Szövetség néven politikai szervezetet hoznak létre az RMDSZ-szel elégedetlen magyarok számára, s a szövetség saját jelölteket indít Székelyföldön.

Idôközben a fórummozgalom székelyudvarhelyi gyûlésén a Sabin Gherman vezette Erdély-Bánság Liga magyar nemzetiségû képviselôje arról biztosította az erdélyi magyarokat, hogy akkor sem maradnak parlamenti képviselet nélkül, ha a megosztottság miatt az RMDSZ nem lépné át a következô törvényhozási választásokon a parlamenti küszöböt: képviseletüket vállalja majd Sabin Gherman pártja, ha sikerül azt bejegyeztetni a román bíróságon.

Megtették az elsô lépést az etnikai szétválás felé

(5. old)

"Szélsôséges magatartásról" tett tanúbizonyságot a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ azáltal, hogy aláírta a marosvásárhelyi helyi együttmûködési megállapodást, jelentette ki pénteken, sajtótájékoztatón Eugen Nicolãescu Maros megyei képviselô, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) szóvivôje.

"A helyi SZDP–RMDSZ protokollum aláírása teljesen természetes, az viszont nem természetes, hogy külön beiskolázási számokat ír elô a románoknak és a magyaroknak", mondta Nicolãescu, utalva a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetemmel kapcsolatos kérdésre.

A liberális képviselô "a szétválás felé tett elsô lépésnek" nevezte a marosvásárhelyi protokollumot, szerinte mindkét aláíró fél "szélsôséges magatartást" tanúsított.

"Ennek ellenére nem hiszem, hogy az 1990 márciusi események megismétlôdhetnek", mondta az NLP szóvivôje. Hozzátette: a lakosság nagyobb mértékében tudatában van civil szerepének, és többé nem hagyja magát belerángatni különbözô "csapdákba és manipulációkba".

"A legnagyobb veszély az, hogy ezekkel a magatartásokkal megpróbálunk két külön tábort létrehozni: románokat és magyarokat", fogalmazott Nicolãescu.

Az NLP-s képviselô rendkívül keményen bírálta az RMDSZ vezetôinek az utóbbi idôszakban folytatott politikáját.

"Az RMDSZ mindig európai szellemrôl beszél, amikor kifüggeszti a falra a kéréseit. Tulajdonképpen az RMDSZ által az utóbbi idôszakban folytatott politika ellenkezik az európai szellemmel", mondta Nicolãescu. Elfogadhatatlannak minôsítette azt, hogy az RMDSZ elutasítja az egységes román nemzetállam elvét, és európaiságról beszél, míg minden európai fórum legitim létezôknek tekinti a nemzetállamokat, és párbeszédet folytat velük.

"Az RMDSZ tulajdonképpen az európaiság ellen harcol", szögezte le Eugen Nicolãescu.

Drágul az útlevél

(5. old)

A Versenyhivatal jóváhagyása nyomán június 15-tôl 610 000 lejt kell fizetni egy útlevél kibocsátásáért. Az Állami Protokollalap által meghatározott összeg 63 000 lejjel nagyobb, mint a vasárnapig érvényes ár.

Lucian Rusu rendôrtiszt, az Országos Informatizált Személynyilvántartási Központ sajtószóvivôje elmondta, az árkülönbözetet azoknak a kérelmezôknek is ki kell fizetniük, akik június 15-ig régi áron fizették ki az útlevélkibocsátási illetéket.

Csökkenhet a sertéshús-import

(5. old)

Július elsejétôl a hazai termelésbôl biztosíthatják a forgalmazott sertéshús 50 százalékát, a hatályos állategészségügyi jogszabályok tiszteletben tartásának feltételével. Errôl pénteken írtak alá megállapodást a húsfeldolgozók és az állattenyésztôk.

— Ez nem egy kereskedelmi kötelezettség. Akkor vásárolunk a hazai termelôktôl, ha a sertéshús ára kilogrammonként 70 000 lej alatt lesz, és állategészségügyi szempontból megfelelô lesz -, közölte Sorin Minea, a Romániai Húsipari Egyesület alelnöke.

A húsfeldolgozók jelenleg 45000–48000 lejes kilogrammonkénti áron vásárolnak sertéshúst a hazai termelôktôl, az EU-ból mintegy 56000 lejes áron importálnak húst.

Sorin Minea elmondta, jelenleg az üzleti sertéshúskínálat mintegy 30 százaléka származik hazai termelôktôl.

Gheorghe Caruz, a Sertéshúsipari Munkáltatók Szövetségének elnöke szerint a 60000 lejes kilogrammonkénti ár fedezheti a termelési költségeket, és minimális hasznot is hoz.

— Többé nem adhatunk el veszteségesen. Valamilyen szintû profitra van szükségünk, ellenkezô esetben kiszállhatunk ebbôl az iparágból —, tette hozzá Caruz. Megemlítette, hogy ipari komplexumokban mintegy 200000 sertést nevelnek, a magángazdaságokban pedig további 2 millió állat él.

A Romániai Húsipari Egyesület és a Sertéshúsipari Munkáltatók Szövetsége Ilies Sîrbu fölmûvelésügyi miniszter jelenlétében megállapodást írt alá pénteken a hazai hústermelôk támogatásáról és a hazai piac szabályozásáról.

A román–magyar vegyesbizottság javaslatai

(5. old)

A román–magyar Együttmûködési és Partnerségi Kormányközi Vegyesbizottság június 12-i ülésén a Kisebbségügyi Együttmûködési Szakbizottság a román fél részére a következô ajánlatokat tette: a román kormány támogassa a továbbiakban is a magyar nyelvû oktatás megôrzését és fejlesztését minden szinten, folytassa tevékenységét annak érdekében, hogy egységesen alkalmazzák a közigazgatási törvényt, valamint az ingatlanok és más javak visszaszolgáltatásáról szóló törvényeket a tényleges tulajdonba adás céljából, vizsgálja meg a kolozsvári Magyar Operaház körül kialakult helyzetet annak megoldása érdekében; lehetôségein belül támogassa a magyarországi román anyanyelvi oktatás színvonalának emelését, segédanyagok, tankönyvek, szépirodalmi mûvek és a román nyelvû oktatás sajátosságainak megfelelô szakeszközökkel; lehetôségei szerint támogassa a magyarországi román anyanyelvi oktatás szakmai színvonalának emelését pedagógusok egyetemi képzésével, továbbképzésével Romániában. Igény szerint küldjön vendégtanárokat; intézkedései révén segítse elô a nagyváradi Vocea Evangheliei rádió mûsorszórási teljesítményének növelését, vételminôségének biztosítását a magyarországi román közösség számára; támogassa, hogy a Felnôttképzési Tanácsnak legyen magyar tagja is; továbbra is kísérje figyelemmel a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár és a nagyváradi római katolikus püspöki palota helyzetével kapcsolatos kérdések megoldását; anyagi lehetôségei függvényében fordítson figyelmet azon ingatlanok restaurálására, amelyek a romániai magyar egyházak tulajdonát képezték.

Román–magyar akadémiai együttmûködés

(5. old)

Három évre szóló együttmûködési megállapodást írtak alá pénteken Bukarestben a román és a magyar tudományos akadémia vezetôi. Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az aláírást követôen elmondta az MTI-nek: a két intézmény azt a célt tûzte ki, hogy fokozzák a két ország tudósainak együttmûködését.

Ennek keretében a Román Tudományos Akadémia segíti a Romániában élô magyar nemzetiségû tudósokat, az MTA pedig segíti Románia csatlakozását az Európai Unióhoz.

A két akadémia együttmûködése kiterjed a szakintézetekre is. Az MTA elnöke ennek példájaként említette, hogy pénteken Bukarestben kezdôdött meg az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének és az RTA Világgazdasági Kutatóintézetének negyedik kerekasztal-konferenciája.

Nagyon fontos ez a közös vita, különös tekintettel a két ország európai csatlakozására, illetve annak fényében, hogy a világgazdaság problémái mindkét országra hatással vannak — mondta.

Hasonló együttmûködés létezik a két akadémia történettudományi intézetei között is. Az MTA elnöke leszögezte: a két ország akadémikusai egyetértenek abban, hogy a történelemmel kapcsolatos vitás kérdéseket nem a politikusoknak, hanem a tudósoknak kell megvitatniuk és megtárgyalniuk.

Az RTA vezetôivel folytatott megbeszélésen Vízi E. Szilveszter külön megköszönte, hogy a tekintélyes román tudományos intézmény a Verespatakon tervezett aranybánya ügyében a környezet védelmében emelt szót, és felhívta a figyelmet a vitatott terv súlyos ökológiai veszélyeire.

A Román Tudományos Akadémia vezetése honoris causa címet adományozott Vízi E. Szilveszternek, aki díszdoktorként a román tudományos intézmény tiszteletbeli tagja is lett.

KÖRKÉP

Ivóvíz nélkül maradnak a kórházak
4 milliárddal adós a marosújvári, topánfalvi, balázsfalvi és nagyenyedi kórház

(6. old)

Négy Fehér megyei kórház ivóvíz nélkül maradhat a szolgáltatóval szemben felhalmozott adósságok miatt. Ebben a helyzetben vannak a marosújvári, nagyenyedi, topánfalvi és balázsfalvi kórházak.

Jövô héttôl felfüggeszti az ivóvíz-szolgáltatást a megye négy kórházában Fehér megye legnagyobb vízszolgáltató vállalata, a CTTA Vízmûvek. Viorel Lazãr igazgató elmondta: az intézkedés a marosújvári, nagyenyedi, topánfalvi és balázsfalvi kórházakat érinti, amelyek összesen mintegy négymilliárd lejjel tartoznak a vízszolgáltatónak. A marosújvári és topánfalvi kórházak már most is csupán napi hat órában kapnak ivóvizet, három órát reggel és három órát este. Viorel Lazãr ugyanakkor elmondta, hogy a vízmûvek is jelentôs adósságot halmozott fel a Fehér Megyei Egészségügyi Biztosítópénztárral szemben, s ezeket a kórházak adósságaival óhajtotta kompenzálni.

Gheorghe Stef, a biztosítópénztár igazgatója elmondta: elutasította a kompenzációs javaslatot, mivel az általa vezetett intézménynek nincs elmaradása a kórházak felé folyósítandó pénzalapok kifizetésében, s a kompenzáció szintén egy olyan kifizetést jelentene, amelyet a kórházaknak kellene eszközölniük az ivóvíz-szolgáltatónak, az egészségügyi biztosítóval szemben felhalmozott adósságok fejében.

Növényvédelem okosan

(6. old)

Az alábbiakban arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogyan védhetjük meg termesztett növényeinket a betegségektôl és a kártevôktôl.

Világszerte a termesztett növények 30–40%-a károsul a különbözô kártevôk és növénybetegségek miatt, sôt, egyes esetekben az egész termést is elpusztíthatják. A mai korszerû növényvédôszerek (peszticidek) használata ellenére sem találtak biztos és megnyugtató megoldást a kár tökéletes megelôzésére, növényeink megvédésére.

A házikertben a kártevôk elleni védekezés aránylag könnyebb, mint a szántóföldi kisebb-nagyobb parcellákon, mert ezeken lényegesen kisebb területre szorítkoznak. Ugyanakkor nehezebb is, mert a szomszédos elhanyagolt területek, kertek, amelyeket olykor fel sem szántanak vagy a permetezéseket elhanyagolják, állandó fertôzésveszélyt jelent, ahonnan betegség és kártevô utánpótlás érkezhet. Megfelelô mennyiségû és minôségû termést bel- és külterületeinkrôl csak korszerû növényvédelemmel érhetünk el.

Abban az esetben, ha a vegyszeres védekezésre gondolunk, tartsunk állandóan szem elôtt egy fontos egészségvédelmi tényezôt: ne mérgezzük magunkat feleslegesen! Manapság már nem csupán arra kell gondolnunk, hogy jóllakjunk — bár sajnos ez is egyre nagyobb probléma —, hanem arra is, hogy eközben minél kevesebb méreg jusson a szervezetünkbe az elfogyasztott élelemmel együtt. Ehhez nyújtunk most néhány gyakorlati tanácsot:

— Nem kell a betegség vagy kártevô megjelenésekor (alig néhány százalékos elôforduláskor) azonnal a vegyszeres védelemhez fordulni.

— Kerüljük a sok növényvédôszer (méreg!) kijuttatását, inkább a gócokra összpontosító permetezésre törekedjünk.

— Bízzunk a kórokozók természetes ellenségeiben. Ne öljük meg egy csapásra az ellenséget és a jóbarátot is.

— Bízzunk a fertôzési hullám megszûnésében.

— Bízzunk az optimális vegyes növénytársulások kedvezô s egyben védô hatásában. Mert tudott dolog, hogy minden termesztett növénynek van jó és rossz szomszédja.

— Bízzunk végül abban is, hogy ha néhány kártevô megél termesztett növényeinken, attól még maradhat elegendô mennyiség számunkra is. Van egy gazdaságossági küszöbérték, amely fölött veszélyes a kórokozók kártétele, s akkor feltétlenül energikusan közbe kell lépni, mert számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy a kolorádóbogár eszi-e meg vagy mi fogyasztjuk el a burgonyát.

A betegség vagy a kártevôk járványszerû megjelenésekor azonnal el kell döntenünk, mikor, milyen szert, és milyen töménységben használunk.

Vásároljuk a legkevésbé mérgezô szereket, a gyártó által ajánlott töménységben. Önkényesen ne növeljük az elôírt töménységet.

Elôvigyázatosan bánjunk a permetezôszerekkel, ne szennyezzük a környezetet, a talajt, a folyóvizet vagy az ivóvizet.

Permetezés után tartsuk be a kötelezô várakozási idôt, ne szedjük le a zöldséget, vagy gyümölcsöt, csak miután lejárt a kötelezô várakozási idô. Ne vigyük a piacra az árut idônap elôtt. Permetlevet senkitôl se kérjük kölcsön, és ne adjunk senkinek sem.

Növényvédôszert csak eredeti csomagolásban tartsunk, csupán így elôzhetjük meg a baleseteket.

— Permetezéskor használjunk védô munkaruhát, munkavégzés közben ne fogyasszunk élelmet, italt, és ne cigarettázzunk.

— Év elején csak annyi szert vásároljunk, amennyire az év folyamán feltétlenül szükségünk lesz.

— A növényvédelmi munkálatokat minden esetben vezessük be a Permetezési naplóba.

Barazsuly Emil

Segítsen egy lappal!
Elôfizetések támogatása kiskeresetûeknek

(6. old)

A Szabadság júniusban is meghirdeti elôfizetés-gyûjtési akcióját kiskeresetûeknek.

Tegnap délig 2 356 500 lej gyûlt össze egy amerikai adományozó, egy neve elhallgatását kérô kolozsvári üzletember, egy bukaresti értelmiségi, Szabó László fogorvos és Csiszér Éva (született Kállay, Kanada) jóvoltából. A támogatásra kerülôk nevében is köszönjük!

Tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 88 000 lejjel (+ kihordási díj — 2000-5275 lej, terjesztôtôl függôen, az egész kevesebb, mint 3 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (Asociatia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as vagy 196-621-es telefonszámon június 26-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következô címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítô elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

Szintén június 26-ig várjuk szerkesztôségünkben az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy fôre esô jövedelem nem több mint havi 1 400 000 lej, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében juttatunk a rászorulóknak elôfizetéseket.

A szerkesztôség

Sikeres tanévet zár Beszterce-Naszód megye
Van értelme a küzdelemnek

(6. old)

Szórványvidéken sok gonddal kell megküzdeniük nap mint nap az oktatóknak, hogy megtartsák a meglévô magyar nyelvû tagozataikat. Ez a harc nem látványos, nem ezen küzdelem képei uralják a médiát, nem e szélmalomharc-jellegû beszámolók sokkolják manapság a nézôket. A magyarázat kézenfekvô: a szórvány felôl csak rossz hírek érkezhetnek. Beszterce-Naszód megye — legalábbis e tanév végén — kivételt képez ez alól.

— Az elmúlt év számunkra sikereket hozott — mondta Borsos K. László, a Beszterce-Naszód megyei RMPSZ elnöke. — Már szeptemberben sikerült két új óvodai csoportot beindítani Apanagyfaluban és Sófalván; Óradnán már szakképzett óvónô kezdte meg a magyar csoporttal az oktatói-nevelôi munkát. Iskoláink elemi osztályaiban pedig sehol nem szûntek meg osztályaink, sôt, Magyardécsében ismét beindult a teljesen osztott négy osztály (a 2001–2002-es évben a létszámcsökkenés miatt csak három tanító oktatott az elemiben). Az V-VIII osztályokban, bár nagyon nehéz körülmények között, de minden településen (összesen 10 községben) megmaradt a magyar tagozati oktatás. Itt szeretném kiemelni, hogy a magyar tagozatért felelôs tanfelügyelô és a megyei tanácsosok együttmûködése sokat segített. Különösen nagy hangsúlyt fektettünk a munkafüzetek és más oktatási segédanyagok hozzáférhetôségének biztosítására.Valahogy így próbáltuk pótolni a tankönyvhiányt, és természetesen azzal is, hogy az iskolák egymásnak kölcsönözték azt a néhány megmaradt példányt a könyvekbôl.

— Líceumi szinten mi újat hozott a 2002-2003-as tanév?

— A líceumi oktatásban a besztercei Andrei Muresanu Nemzeti Kollégium keretében két párhuzamos magyar oktatási nyelvû osztály mûködik maximális létszámmal.

Az óvónôk önképzô szakmai köre nagyon komoly munkát fejtett ki az elmúlt tanévben. Nem sajnálták a fáradságot, és rendszeresen találkoztak a megye különbözô óvodáiban, jól meghatározott szakmai témákat mutattak be és ültettek gyakorlatba, önerôbôl fedezve az utazási és más anyagi költségeket. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy saját szakmai "naplót" adtak ki Ovis pedál(k) címen.

— Hogyan zajlott a tanszercsomagok kiosztása?

— Decemberben sikerült idôben kiosztani az Apáczai Közalapítvány tanszer-ajándékcsomagjait az elsôsök számára, amely igen kedves karácsonyi ajándéknak is számított.

Sikernek könyvelhetô el a bethleni óvoda keretében beindult "napközis" programmal mûködô csoport, amelyet az országos RMPSZ pályázata által igen komoly (28 000 000 lej értékben) felszereléssel láttunk el. Ezúton is köszönetet mondunk a segítségért!

A megyei szervezet segítséget nyújtott a Communitas Alapítvány által kiírt oktatói pályázatok megírásában, külön kiemelve a kollégák nemcsak szakmai, de közösségi tevékenységeit is.

Sajnos a tanulók ingáztatásában nem tehettünk sokat.A Beszterce Mûvelôdési Alapítvány által megpályázott ingáztatási támogatás (Apáczai Közalapítvány) csupán 25-30%-ban segítette a családok anyagi kiadásait, így az ingázók eléggé kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a magánvállalkozó szállítókkal szemben, akik fokozatosan emelték az utaztatási költségeket.Talán egy kisbusz alternatívát jelentene a jövôre nézve. Ezt bizonyítja a vicei iskolába ingáztató kisbusz, amelyet a Beszterce Mûvelôdési Alapítvány mûködtet az Illyés Közalapítvány támogatásával.

Nem szeretném szó nélkül hagyni a megyei szervezetünk "ünnepét", amelynek keretében ebben az évben is 15 olyan nyugdíjas pedagógust tüntettünk ki, akik sokat tettek a magyar oktatásért megyénkben.

— Milyen intenzitású volt a szakmai önképzés?

— Az elmúlt esztendôben a tanítók nem alkothattak önálló módszertani kört, mert kevesen vagyunk. Reméljük, szeptembertôl e téren is sikerekrôl számolhatunk be.

Sokat tettünk azért, hogy a jövô tanévtôl Besztercén egy "lépésrôl lépésre típusú" alternatív oktatási I. osztály induljon be. Ezúttal kívánok minden kollégának kellemes, pihentetô vakációt nemcsak megyénkben, hanem annak határain túl is.

Szabó Csaba

Roma gyermekeket támogatnak

(6. old)

Ezelôtt egy évvel Szamosújváron azzal a céllal létesült a polgármesteri hivatal mellett mûködô Roma Vegyesbizottság, hogy segítse, támogassa a cigánylakosság beilleszkedését a kisváros szociális, kulturális és sportéletébe. Az elsô lépések a szervezés terén még tavaly télen megtörténtek, de a papírra vetett elképzelések, tervek életbe ültetése csak idén valósult meg. Különösen a cigánygyermekek iskoláztatása terén észleltünk jelentôs eredményeket. Az "Ana Ipãtescu" Elméleti Líceum keretében nemrég tanfolyamot indítottak az írástudatlan romagyerekek számára. Sôt, nemcsak gyermekeket, hanem 25 évig mindazon fiatalokat beiskolázták, akik nem végezték el az I–IV. osztályt. Az elsô csoport már túl is esett a vizsgákon, néhányan közülük felsôbb osztályokba iratkoztak be.

Ugyancsak Szamosújváron, a Roma Vegyesbizottság szervezésében népi táncegyüttes alakult a gyermekek számára, amely a nyár folyamán több mezôségi és Kis-Szamos menti községet is felkeres, cigány dalokból és táncokból összeállított eredeti mûsorral. Néhányan közülük a közelgô Szamosújvári Napok kulturális rendezvényein is fellépnek.

Erkedi Csaba

KÖRKÉP

Senkiföldje a kolozsi és tordai sósfürdô
A fogyasztóvédelmi hivatal Bukarestig viszi az ügyet

(7. old.)

Napokon belül tájékoztatják a bukaresti illetékes hatóságot a tordai és kolozsi sósfürdôk leromlott állapotáról, nyilatkozta Lenuta Suteu, a Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetôje.

A lakosság körében igen nagy népszerûségnek örvendô tordai és kolozsi sósfürdôk a hozzájuk fûzôdô bírósági eljárások, a tulajdonjogi perek miatt gyakorlatilag senkiföldjének számítanak, parlagon hevernek. A fürdôket jelenleg adminisztráló intézmények természetesen nem óhajtanak bizonytalan befektetéseket eszközölni, bár Kolozson például néhány évvel ezelôtt végeztek bizonyos felújítási, tatarozási munkálatokat. A tavakba nyúló fából készült korlátok, lépcsôk a víz hatására azóta viszont ismét alaposan megrongálódtak. A Kolozsi Polgármesteri Hivatal már évek óta perben áll a sósfürdôt jelenleg adminisztráló turisztikai céggel, a végsô döntés azonban még várat magára.

Tordán sem sokkal jobb a helyzet: a fürdôzôk ugyan már betonozott medencében lubickolhatnak, ám a burkolat több helyen megrongálódott, így nem csoda, ha sokan a szomszédos "meg nem szelídített" ingyenesen használható tavat választják a strand helyett.

A Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetôjének feltett szándéka a tarthatatlan helyzetrôl tájékoztatni a Turisztikai Minisztériumot. A két üdülôben végzett ellenôrzések során a hivatal felügyelôi a folyamatban lévô perek miatt még csak pénzbírságot sem róhattak ki. A fogyasztóvédelmi hivatal vezetôje elmondta: hasonló a helyzet a Tordai hasadék esetében is, ahol a tulajdonjogot tisztázni hivatott perek a már megkezdett befektetéseket is befagyasztották.

(ke)

Tanfolyamokkal segítik a munkanélkülieket

(7. old.)

A megyei munkaerô-hivatal keretében mûködô szakmai képzési iroda Kolozs megyében ebben az évben 24 tanfolyamot szervezett, ezek közül 15 még most is zajlik — derül ki az iroda sajtóközleményébôl. Ezek a tanfolyamok kétfélék: az egyik típusú tanfolyam jellegzetessége, hogy elvégzése után biztosított a végzôsök alkalmazása, a másik típusú tanfolyam, bár nem jelent rögtön munkahelyet is, olyan szakmákra képez ki, amelyekre nagy a kereslet a munkaerôpiacon. Képzési és továbbképzési tanfolyamot fôleg számítógépes ismeretek területén szerveztek (számítógépes könyvelés, programozó, számítógépkezelô). Szakképzési és átképzési tanfolyamokat a következô szakmákban tartottak: bôr és bôrutánzatú termékek készítése, építkezési villanyszerelô, festô, asztalos, üvegtárgy díszítô.

A tanfolyamok változatossága a munkaadók igényeitôl függ. Ez elônyös a munkáltatók szempontjából, akik ily módon olyan területen képzett munkaerôt alkalmazhatnak, akire épp szükségük van, ugyanis a tanfolyam kétharmadát a munkahelyi gyakorlat képezi. A szakmai képzések révén ebben az évben eddig 268 személyt alkalmaztak. Jelenleg az építkezés területén szükséges szakmákban szerveznek tanfolyamot, de lehet jelentkezni szociális gondozónak, elárusítónak, számítógép-kezelônek, programozónak kiképzô tanfolyamra is.

Hamis panaszért fizetni kell

(7. old.)

A Közegészségügyi Igazgatósághoz számtalan észrevétel, reklamáció érkezik. Hogy ezeket idejében megoldják, az egészségügyi ellenôrôk kénytelenek munkaidejükön túl is dolgozni.

Azonban megállapították, hogy a beérkezett észrevételek, panaszok közül elég sok megalapozatlan, ezért a Kolozs megyei Közegészségügyi Igazgatóság igazgató tanácsa elhatározta, hogy ilyen esetben a kivizsgálás ellenértékét az Egészségügyi Minisztérium által meghatározott tarifák szerint a reklamálónak kell megfizetnie.

Fejlôdô építôanyag-forgalmazó vállalat

(7. old.)

A kolozsvári Thermopan Kft.-t építôanyag-kereskedési sikereinek és elismertségének köszönhetôen országszerte megbecsülik. A cég kínálati skálája meglehetôsen széles: alumínium, réz, horganyzott acél, p.v.c. csempeélvédôket, lépcsôélvédôket, dilatációs profilt, csúszásgátlót, glett és vakolatvédôt, tetôfedésre használatos üvegszál erôsítésû polieszter hullám, trapéz és síklemezt, kômûves, burkoló, festô-mázoló-tapétázó kéziszerszámokat, vízmértéket, betonkeverôt, talicskát, kötôelemeket, víz-, hô- és hangszigetelô anyagokat, gipszkartont, habarcsládát, vödröt, dézsát stb. forgalmaz nagybani kereskedelemben. A Plevnei utca 41. szám alatti székhelyüket és üzletüket úgy kinôtték, hogy tavaly nyáron bôvítésre kényszerültek: székhelyüket a Câmpina utca 51. szám alatt berendezett épületbe költöztették, ahová még egy tág körben használt kereskedelmi jellegû áruk forgalmazására használt helyiségre is futotta. A régi helyen inkább raktári jellegû árukat lehet beszerezni.

Floriska Attila menedzser a Szabadságnak elmondta: nemrég három kereskedelmi képviselôt alkalmaztak, akik az országot járják, és partnereket keresnek. A Thermopan csak nagykereskedelemmel foglalkozik, olasz, lengyel és szlovén partnerek kizárólagos országos képviselôje. Áraik jól állják a hazai konkurenciát, az országban, öt-hat veszélyesnek ítélt havasalföldi megyét leszámítva, áruik mindenütt megtalálhatók.

— Legjobb reklámunk az ár. Termékeinket megfelelôen bemutatva a siker biztosított számunkra. Így tudtunk villámgyorsan elterjedni a hazai piacon. Most a kapcsolatok elmélyítése és továbbfejlesztése a célunk — mondta a cégvezetô.

Ö. I. B.

Nemzetközi sebészeti elismerés
Toma T. Mogea professzor az ESA egyetlen kelet-európai tagja

(7. old.)

Bulgáriában június 6–9. között tartották meg immár 48. alkalommal az Esztétikai Sebészeti Akadémia (ESA) világkongresszusát. Romániát az eseményen Toma T. Mogea professzor, a Román Esztétikai Sebészet elnöke képviselte, akit, miután 2000 mûtétet hajtott végre, beválasztottak az intézmény igazgatótanácsába. Így ô az egyetlen kelet-európai, aki a neves intézményben képviselheti országát. Az ESA az egyetlen elismert intézmény, amely az orvostudomány e jövedelmezô ágában igazolványt bocsáthat ki az esztétikai mûtéteket végrehajtó orvosok számára, feltéve ha bizonyítják tudásukat és tapasztalatukat. Romániában a legolcsóbb esztétikai mûtét 5 millió lej, míg a bonyolultabb beavatkozások akár a 300 millió lejt is elérhetik.

(-ffy)

Szarka a diákotthonban

(7. old.)

Panasszal fordult az egyetemi központ rendôrségi irodájához a 18 éves bethleni Ioana B., mivel a Csillagvizsgáló utcai 2-es diákotthonból ellopták Nokia típusú, 12 millió lej értékû maroktelefonját. Hamarosan azonosították a tettest, meg is találták nála a lopott holmit. A gyanúsított neve Azoitei V., 21 esztendôs dévai egyetemista, más ügyek kapcsán is vizsgálják.

Fejszúrás a szülinapi bulin

(7. old.)

Születésnapi ünnepélyre gyûlt össze Aranyosgyéresen Oliviu D. (46 éves), Stefan A. (51) és Carol H. (55). A bulin összevesztek a 31 esztendôs Iosif D.-vel, a vita során Oliviu D. kést rántott, és utóbbit megszúrta. Iosif D.-t fejsebbel kórházba szállították, túl van az életveszélyen.

Kerekes az út közepén

(7. old.)

Könnyebb balesetet szenvedett Magyarkapuson (Cãpusu Mare) a 12 éves magyarkiskapusi (Cãpusu Mic) Maria A., aki június 12-én, csütörtökön este fél nyolckor kerékpárral haladt az út közepén. A szabálytalanul közlekedô biciklist elgázolta a 24 esztendôs sebesvári (Bologa) Florin P., Mercedes típusú gépkocsijával.

Kómában a gázoló

(7. old.)

Kivilágítatlan kerékpárral haladt az úton egy biciklista június 12-én, csütörtökön este fél tizenegy után, és Aranyosegerbegy térségében elgázolt egy szabálytalanul közlekedô gyalogost. A 26 éves Emil F. nem a kijelölt gyalogátkelôhelyen kelt át, az ô figyelmetlensége is okozta a balesetet. A kerékpáros leesett, megsérült, jelenleg kómában van, személyazonosságát eddig nem sikerült megállapítani.

Hatrendbéli lopás

(7. old.)

Vizsgálatot indítanak a 25 éves dezméri Sebastian T. ellen. Az a vád ellene, hogy 2002 augusztusától mostanáig hatrendbéli lopást követett el. A gyanúsított lakások kifosztására "szakosodott", ahová falmászás és álkulcs segítségével hatolt be. A lakásokból lejt és valutát, valamint ékszereket zsákmányolt, összesen mintegy 60 millió lejes kárt okozva. A rendôrség ôrizetbe vette, elôzetes letartóztatásáról az ügyészség intézkedik.

(póka)

Városfejlesztési programok

(7. old.)

A Fejlesztésügyi Minisztérium és az Északnyugati Régiófejlesztési Ügynökség meghosszabbította a Városfejlesztés a kis- és középvállalatok támogatása révén nevû programra történô feliratkozás határidejét. A támogatások elnyerése érdekében beadott kérvényeket ilyenformán június 30-ig lehet eljuttatni a Fejlesztésügyi Minisztérium bukaresti irodájának (Cristian Propisteanu u. 2–4. sz., Bukarest), vagy a fejlesztési ügynökség kolozsvári központjának titkárságára (Sextil Puscariu u. 2. sz.).

DaimlerChrysler-napok Kolozsváron

(7. old.)

A tegnapi Bocskai-téri Mercedes-Benz, Jeep, Chrysler és Mitsubishi divatbemutató után a rendezvénysorozat ma és holnap a Cometei utca 20. szám alatti Rimini szállóban folytatódik. A felnôttek kipróbálhatják a gépkocsikat, a gyermekek pedig szombat de. 11 órakor különlegesen érdekes elôadást tekinthetnek meg.

Akcent közönségtalálkozó

(7. old.)

A népszerû Akcent együttes tart ma 13 órától sajtótájékoztatót a kolozsvári Hollywood Music and Film üzletben. Ezt követôen autogramosztással egybekötött közönségtalálkozóra kerül sor.

"Mestervásár" az egyetemen

(7. old.)

A Babes–Bolyai Tudományegyetem tegnap mutatta be az érdeklôdôknek mesteri képzéseit. Az Echinox épület nagytermében három kar kivételével az összes többi standot állított fel, ahol információkat, szórólapokat lehetett szerezni a kar nyújtotta egyetem utáni képzésekrôl.

A mesteri képzés nappali, két féléves képzés a BBTE-n, kivétel a Közigazgatás, ahol négy félévet tart a mesteri. Az egyetem jelenleg 106 fajta mesteri képzést biztosít, a Bölcsész, Környezetkutatás, Business, Közgazdaságtan, Európai Tanulmányok, Testnevelés és Sport, Matematika és Informatika, Fizika, Biológia és Geológia, Földrajz, Történelem és Filozófia, Jog, Szociológia és Pedagógia Karok, illetve a Római Katolikus, Görög Katolikus, Református és az Ortodox Teológia keretében. Tavaly óta 14 új mesteri képzés indult.

Nagyszabású árverés
Nem kelt el a Grigorescu

(7. old.)

A szervezôk szerint minden idôk legnagyobb erdélyi árverését tartotta tegnap a kolozsvári HIM aukciós ház.

A Történelmi Múzeumban lezajlott eseményt nagy érdeklôdés követte: félszáznál többen gyûltek össze, hogy a 147 darab közül válasszanak. Az árverésen festmények, kerámiák, szobrok, ékszerek, vallásos témájú tárgyak és egyebek kerültek kalapács alá, de a vásárlókedv nem volt túl nagy: mindössze három festmény és néhány aranyozott dísztárgy talált gazdára.

A legnagyobb értékû alkotás, Nicolae Grigorescu Ökrösszekér címû festménye, amelynek közel húszezer dollár volt a kikiáltási ára, nem kelt el. A kikiáltási árnál kilencszáz dollárral drágábban, 10 500 dollárért adták el viszont Stefan Luchian Váza virágokkal címû olajfestményét, és több mint tízezer dollárt fizettek Szolnay Almát hámozó asszonyáért.

A következô aukcióra június utolsó napján kerül sor.

bpe

KÖZELKÉP

TALÁLKOZTAM SIKERES ERDÉLYI MAGYAROKKAL
A legfontosabb vállalkozói recept, hogy nincs rá recept

(8. old.)

Jólismert kolozsvári székhelyû vállalat a Kopiernikus Kft. Hasonlóképpen, két viszonylag fiatal tulajdonosa és vezetôje, Irsay Miklós és Coraian Zoltán, akikkel szinte lehetetlen egy röpke órára összejönni. Amikor nagy nehezen mégis sikerül, akkor az jelent gondot, hogy mi ne maradjon ki a cégnek a viszonylag rövid idô alatt felgyülemlett, eseményekben gazdag múltjából. A terjedelmes visszatekintést Irsay Miklós végzi el.

— 1996–ban kezdtük. Azelôtt mindketten a Contrax–nál dolgoztunk. Miután kiváltunk, irodatechnika-szervizzel kezdtük: fénymásolókkal, faxokkal stb. Késôbb, ezzel párhuzamosan, eladással is kezdtünk foglalkozni, majd számítástechnikával, és mindennel, ami ezzel jár. Utána a mobiltelefonos együttmûködést kezdtük el, a Dialognál.

— A sokoldalúság elônyei a kereskedelemben vitathatatlanok. Konkrétan ez miben nyilvánult meg a Kopiernikusnál?

— Elindult egy olyan folyamat, amelynek köszönhetôen most gyakorlatilag ott tartunk, hogy Kolozsváron kívül Nagybányán, Marosvásárhelyen, Temesváron, Zilahon, Nagyszebenben, Gyulafehérváron összesen tizenegy üzlettel mûködünk.

Az induláskor, ezelôtt hét évvel, lehetett-e valamit sejteni a fejlôdésrôl, hogy mi lesz, mondjuk, 2003-ban?

–Hogy mi mivé fejlôdik, azt fel lehet becsülni, de hogy abból mi a valós, és mi nem, azt majd a történelem dönti el. Induláskor sok minden benne van a pakliban. Óvatos tervezéssel az ember leül, és megpróbálja megnézni, hogy mibe fágja a fejszéjét.

Most sem lehet tudni, hogy mi lesz nyolc év múlva a piacon és magával a piaccal...

–Még azt sem, hogy három-négy év múlva mi lesz! Hogy mi lesz egy év múlva, az valamivel könnyebb, de az sem biztos. Nagyon nagy cégek aránylag stabil piaci körülmények között fel tudják becsülni bizonyos mértékben. Nem akarom részletezni, de adott helyzetben a legnagyobb kockázat az, ha nem akarsz fejlôdni. A látszólagos helyben állás is egy lassú fejlôdés eredménye. De ha leállsz, visszaesel.

Visszagondolva az eltelt hét esztendôre, adódtak-e kivételesen nagy nehézségek?

–Nehézség, az sok volt és van, de én olyat nem tudok mondani, ami veszélyeztette volna a cég fennállását és mûködését. Két nagyobb problémacsoport van. Az egyik az emberi tényezô, a másik pedig a finanszírozási probléma. Szerintem ebben a régióban minden vállalkozónak fejtörést okoz a munkatársak megválasztása, kompetencia és tulajdonságok szempontjából. A pénzügyi gondoknál pedig itt áll példának a mi esetünk: sokat akarunk, most annyit kellene haladnunk, amire képesek is lennénk, de ezt nem mindig lehet pontosan kiszámolni. Mert ez nem olyan egzakt tudomány, mint amilyen, mondjuk, a könyvelés. A gazdasági menedzsernek természetesen lehet és kell is elôre látnia a várható dolgokat, de az nem mindig egyezik meg a valósággal. Ezért szokták a szakkurzusokon úgy tanítani, hogy három variánst készítesz el: egy optimistát, egy pesszimistát és a legvalószínûbbet, ezeket teszed-veszed a szükségleteidnek és a mindig változó körülményeknek megfelelôen.

A Kopiernikus esetében az áru importja, a vámmal kapcsolatos jogszabályok és gyakorlat, a szállítási feltételek mind ide vonatkozó "részletek"?

Feltétlenül.

Mennyire erôs a cégnél a munkaerô elvándorlása?

— Bizonyos ideig a növekvô vállalatok velejárója a növekvô fluktuáció. De ránk ez eléggé mérsékelten jellemzô: a régi emberek nehezen mennek el. Egyelôre úgy érzem, hogy vonzerô vagyunk a munkaerôpiacon, amit igazi pozitívumként lehet elkönyvelni jelen pillanatban. Hogy mit hoz a jövô, és mikor, ezt most nem lehet tudni. De annyi nálunk is észrevehetô, hogy az utóbbi öt évben felerôsödött ez a jelenség.

Inkább a fiatalok részérôl?

–Igen. Iskolából, egyetemrôl kikerült emberek sokszor azonnal nagy igényekkel lépnek fel, aztán vagy bejön a több, vagy nem. Volt már olyan, aki elment tôlünk, de rosszabb helyen kapott állást, aztán már szégyellt visszakérezkedni hozzánk. Én azt mondom, mindenkinek meg kell próbálnia az elképzelését. Aki külföldre megy el, azzal már nincs mit kezdeni. Tôlünk is mentek el Kanadába, Magyarországra, Új-Zélandra.

Összefoglalva: megérte-e megalapítani ezt a céget, vagy sem?

–A mi szempontunkból megérte.

Teljesen más dolog tulajdonosnak lenni, és más dolog beosztottként gürcölni?

–Sajnos, ez nem ilyen egyszerû. Számomra nem az a lényeg, hogy feltétlenül én vagyok az egyik tulajdonos. Mert nem azt látom, hogy fônök vagyok, hogy én senkitôl nem függök. A valóságnak ehhez majdnem semmi köze sincs. Miért? Mert egy vállalkozásnál sok emberrôl, áruról van szó, és én nem akarom eldramatizálni, de ez elég nagy felelôsség. A másik pedig az, hogy te nem függsz senkitôl: ez nagyon primitív megközelítése a dolgoknak. Nagyon sok embertôl, intézménytôl, mikro- és makrogazdasági trendektôl függsz. Azt a szlogent, hogy én azt csinálnám, amit csak akarok, el kell felejteni.

Akkor végül is miért érte meg vállalkozni?

–Semmiképpen nem ezért. Én szeretem, amit csinálok. Nekem nem olyan anyagi gondjaim vannak, mint egyeseknek, hogy törjem a fejem, mibôl vegyem meg holnap a kenyeret vagy a benzint az autómba. Az anyagi természetû gondok nálam más síkba helyezkedtek át.

–Az nem hat bénítólag, hogy ennyi ember léte és azok családja függ a cégtôl?

–Bénítónak nem bénító, sôt, inkább motiváló. Érzem a felelôsségét ennek a dolognak, de számomra ez nem bénító. Ez most már az egyéntôl is függ. Természetesen vannak olyanok, akikre bénító lenne, hogy megint elmúlt egy hónap, ki kell adni a fizetést, de nem jöttek be a kinnlévôségek... Aki nem bírja a stresszt, aki nagyon nyugodt életet szeretne magának, az ne gondoljon vállalkozásra. Az ne vágjon bele, csak valami nagyon nyugis dologhoz kezdjen. Amiben biztosan jön az áru, biztosan és idôben fizetnek az ügyfelek. De ez ideális állapot, én ilyennel nem találkoztam... Az ilyen típusú ember számára én elképzelhetônek tartok egy bizonyos felelôs beosztású munkakört is, ahol ki tudja élni a benne rejlô kreativitást. Ami nem feltétlenül vállalkozás... A vállalkozásban a másik fontos dolog, hogy erre általános receptet nem lehet adni. Tehát a legfontosabb recept az, hogy nincs recept. Olyan, mint a kísértethajó: senki nem látta, illetve akad olyan, aki látni vélte...

Jelenleg a Kopiernikusnak Kolozsváron hány üzlete van?

–Egy van a Jókai utcában, egy a Széchenyi téren és volt egy Cipariu téren, amit most költöztettünk ki a Monostorra, a Kálvária irányába, a villamos vonala mentén, ahol a helyiség már kilencven százalékban elkészült.

Ha hét év múlva találkát adnánk egymásnak, az ugyanitt történne, vagy máshol, egy jobb helyen? Konkrétan a székhelyre gondolok.

–Ez egy másik problémához tartozik. Nevezetesen arról van szó, hogy költségeink jelentôs része a bérletek kifizetésébôl áll. Egy adott pillanatban az embernek el kell tudni döntenie, hogy mit akar: fejleszteni vagy ingatlant vásárolni? Van, akinek mindkettô sikerül, de nekünk ez nem megy. Mi gyakorlatilag a nulláról indultunk. Menet közben még vettünk fel kisebb bankkölcsönöket, de addig semmi támogatásunk nem volt.

Sokan esküsznek arra, hogy csak így, kis lépésekkel elôrehaladva és saját erôforrásokra támaszkodva lehet sikeresen vállalkozni.

–Normális körülmények között a bank, amikor cégnek ad hitelt vagy hitelkeretet, két dolgot vesz figyelembe. Hitelkeret esetén megnézni az eredményeket, és a második, de nem elégséges feltétel a garancia. A bank emberei kiszállnak a helyszínre, megnézik a forgalmat, megnéznek számtalan mutatót, és egy idô után eljutnak oda, hogy ha neked ekkora összeg kell, akkor ahhoz még ennyi garancia szükséges.

Rengeteg a panasz a romániai bürokráciára. Elviselhetô-e, legyôzhetô-e, vagy sem?

–Nem gyôzhetô le. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy ilyen körülmények mellett tudsz-e eredményeket felmutatni, azt hiszem, a válasz egyértelmû, és nincs mit válaszolnom rá. Kétségtelen, hogy zavaró lehet, de gondolom, majdnem minden cég ügyvitelébe beleépül. Itt elvi probléma merül fel. Vannak olyan kérdések, amelyeken nem tudsz változtatni. És vannak olyanok, amelyeken tudsz változtatni. Ha az idôdet, energiádat és idegeidet arra használod, hogy olyan problémákat próbálsz megoldani, amelyek nem tôled függnek, akkor hülye vagy, és tönkre mész. Inkább olyan problémák megoldására kell koncentrálni, amelyek részben tôled függnek, és amelyeket meg is tudsz oldani. A többit meg kell kerülni. Én aberrációnak tartom szélmalmokkal harcolni. Ha magadban nem vagy képes feldolgozni ezt, akkor van egy örök problémád. Ami nem jelenti, hogy ha egyszer mód van rá, akkor nem kell valamit tenni a változtatás érdekében. De fel kell ismerned azt a helyet, azt a pillanatot és azt a miliôt, ahol, amikor és amelyben megteheted. Értelmetlen egy tisztviselônek az ügyfélfogadó üvegablaknál cirkuszt csapni amiatt, hogy miért kell egy nyolcadik nyomtatványt kitölteni, ami ugyanazt mondja, mint az elôzôek! Hallomásból tudom, hogy más országokban is így megy. Pedig még nem alapítottam céget Amerikában. Én ezt úgy fogom fel, mint az idôjárást: most, ha esik az esô, nem haragszom a fellegekre, hanem kinyitom az esernyôt vagy beülök az autóba. Csak annyit tehetnék, hogy kiüljek az esôbe óbégatni: "Milyen jó lenne, ha sütne a Nap!"

*

A Kopiernikus Kft. minden bizonnyal felfelé ívelô szakaszában van, ami nagyrészt dinamikus, gyakorlatias szemléletû vezetôinek köszönhetô. Önkéntelenül azt a következtetést vontam le, hogy ez a siker titka. De csak szinte, mert idejében eszembe jutott az éppen itt hallott intelem: a reális vállalkozás receptje éppen az, hogy nincs rá általános recept! Illetve mégis akad egy, mindenki számára kötelezô javaslat: munkádat ne kényszerbôl, hanem élvezetbôl végezd!

Ördög I. Béla

IFJÚSÁG

Narcotica eterna...
...avagy ballagnak a tizenkettedikesek.

(9. old.)

Az iskolai év vége van, én pedig ülök a suli udvarának egy banális padján. Az elém táruló kép a Hangyák a fûben címû filmre emlékeztet, ezúttal sznob hangya fôszereplôkkel: ballagó XII-esek. Minden végzôs diák ki van öltözve (esetleg nyalva). Ballagási kártyákkal dolgoznak összevissza, nem is nézik, hogy kinek adják ezeket — csak adják oda valakinek. A folyosókról a Gaudeamus szól, monumentális hatása van mind a tanárokra, mind a tizenkettedikesekre... csak én ülök a padon, rám semmi sincs hatással... tizen- egyedikes vagyok...

És mi újat mondhatnék még, azonkívül, hogy ballagnak a tizenkettedikesek, és ez alkalomból mindegyik tanárnak (külön-külön) megköszönik a fáradozást, akkor is, ha az a bizonyos tantárgy nem is érdekelte ôket, és ahányszor csak tudtak, ellógtak az órájáról.

A búcsúztató szövegek kliséi zengetik a falakat: "Ne aggódjatok, ezután is haverok maradunk, minden héten találkozni fogunk". Persze, biztosan — gondolom magamban. Mindenki megy majd a maga útján...

Most, hogy a szakadás aktuális, felteszem magamnak a kérdést: egy év múlva én is klisékben fürdök majd ilyentájt? Engem is ostromolni fognak az ember életében csak egyszer elhangzó mondatok... "a viszontlátás reményében", "mi szerettünk titeket", "végig csak a ti javatokat akartuk", "öröm lesz majd tíz év után találkozni veletek", "remélem, majd néha összefutunk"estébé...

Már most is egy kicsit bosszant a téma. Szerintem mindenki fél elszakadni az iskolától, fôleg a mai világban. De miért is van ez a félelem? Talán azért, mert azzal a darab papírral, amin azt írja, hogy "diploma", az életben abszolút semmire sem lehet jutni. De azért csak kell valamit kezdeni, vagy nem? Még egyszer nem kezdhetjük elölrôl... ez nem számítógépes játék...

Szóval, morfium: akárcsak a halál után, az iskola után is van élet. A kérdés az, hogy egy 18 éves gyerek fel van-e készülve a nagy é betûvel írt Életre.

Rövidebben: a tizenkettedik osztály, de fôleg a ballagás idôszaka nem más, mint vagánykodás, könnyek, melankólia és ballagási kártyák. De a lényegrôl senki sem szól, mindenki megfeledkezett: MI LESZ EZUTÁN?

Alex

Egy korsó zene, avagy egy pohár interjú

(9. old.)

A most ballagó báthorys Cseke Róbert az Else rockegyüttes gitárosa és egyik szólistája is egyben. Egy nap megkérdeztem tôle, hogy készíthetek-e vele egy interjút. Beleegyezett. Bementünk hát a legközelebbi kocsmába.

Alex: Mondj néhány szót az Else mostani felállásáról.

Cseke: Lássuk csak... Szabó Róbert (gitár) és Gicu Petrovai (basszus, ének) már az eredeti, 98-as felállásban is benne volt. 2001-ben csatlakoztam én (gitár, hang), 2003-ban pedig Brandon Rdzack (dob).

A: Honnan jön az Else név?

Cs: Valaki régen (még a régi felállásból) javasolta, mindenkinek tetszett, és a név megmaradt. Ennyi.

A: Mondj valamit a zenei stílusotokról.

Cs: ’99-be elkeszült a The Presure CD, amelyben hard és heavy stílus is fellelhetô, de azóta változott a felállás, és az újabb számokon trash- és power hangzás érezhetô.

A: Mennyiben járultál hozzá a stílusváltoztatáshoz?

Cs: A trash-hatás az enyém!

A: Ki írja a számokat?

Cs: Gicu nagyon szereti a balladákat és a glam-et, ezért ezeket a számokat rábízzuk (pl. Stay, Never). A durvább számokat én írom meg, Robival (pl. Falling Star, Machine, Monster Game) Egyébként az új lemez címe Falling Star.

A: Nehéz kompromisszumokat kötni az együttesen belül?

Cs: Nos, nehéz lemondani bizonyos ötlet ekrôl, és idônként nehéz elfogadni mások ötleteit, de végül is mindenkinek az a törekvése, hogy jó számokat hozzon ki.

A: Milyen együttesek voltak hatással a zenédre?

Cs: Judas Priest, Metallica, Iron Maiden, Savatage és mások.

A: Ha már úgyis egy kocsmában vagyunk, beszéljünk az alkoholról. Hallottam, hogy sörkedvelô vagy. Melyik a kedvenc söröd?

Cs: A Heineken, de abból keveset iszom.

A: Melyek az együttes eddigi "nagy" fellépései?

Cs: Bár a mostani felállásban csak háromszor koncerteztünk, (Marosvásárhelyen, aztán a Iuliu Merca fesztiválon, majd a Báthoryban) a régi felállással az együttes Aradon, Váradon és Kolozsváron többször is koncertezett.

A: A Báthory-koncert elsô felében nagyon bulis zenét énekeltetek, mindenki ugrált és csápolt a zenétekre. Miért lassultatok le a koncert második felében?

Cs: Amikor meghívtak, azt mondták, hogy kávéházban fogunk énekelni, ezért inkább lassúbb számokkal készültünk, és úgy gondoltuk, hogy majd idônként becsúsztatunk egy-egy gyorsabb számot. Meglepetésünkre a közönség nagyon felkapta a gyorsabb számokat (Tényleg. Óriásit buliztam. Alex megj.), és mivel nem akartuk elrontani a felpörgött hangulatot, végigjátszottuk a headbangelôs számokat. Sajnos, egy idô után kifogytunk belôlük.

A: Milyen számokat játszottatok a koncerten?

Cs: A Runaway Train-nel kezd tük, aztán Here I Go Again, majd a You Give Love A Bad Name jött — amire elkezdtek bulizni —, végül a közönség kérésére benyomtunk a lista végérôl minden gyors számot.

A: Mennyit készültetek a koncertre?

Cs: Utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy mikor lesz, ezért csak két próbánk volt. Húsz szám volt összesen, amelyek közül egyeseket nem is ismertem. Olyan saját szám is volt, amit gyakorlatilag a színpadon tanultunk meg.

A: Akkor ezen a koncerten sokat improvizáltatok. Hallottam, hogy meg vagytok hívva a Szigetre.

Cs: Jól hallottad, ez is benne van az új év terveiben. Többek között az országon belül is fogunk turnézni.

A: A Szigeten mekkora fellépésr ôl van szó?

Cs: Lesz egy 40 perces fellépésünk, aztán eszünk, megnézzük a Slayert, és megyünk haza.

A: Mikor lesz a legközelebbi kolozsvári koncert?

Cs: Sok tervünk van, hívott koncertezni a Delir, a Cash, csak nézni kell a plakátokat.

A: Na, és mit szól anyukád a rockkarrieredhez...?

Cs: Reméli, hogy kinövöm. És ugye, mint mindenkinél: a "tanulj fiam!" szindróma.

A: ...és a tanáraid?

Cs: Semmit. Elfogadják!

A: Mi a véleményed a romániai "kortárs" rockegyüttesekrôl?

Cs: Vannak együttesek eredeti zenével. Például a Crivaci si Sorescu, de azért a kedvenc romániai bandám a Defender.

A: Nna, elmegy még egy sor (sör)?

Cs: Igen...

(-lex)

Brassaisok Pécsen

(9. old.)

A Brassai Sámuel Elméleti Líceum diákjainak egy csoportja cseretapasztalat szerzése érdekében Nagy Emese angoltanárnô vezetésével június 1. és 5. között ellátogatott Pécsre.

Nagyon örültünk, hogy alkalmunk volt meglátogatni Magyarország déli részét. A kirándulás vasárnap délelôtt kezdôdött. 12 óra utazás után megérkeztünk Pécsre, az Apáczai Csere János nevelési központba. Itt vártak a fogadó családok, és azoknak, akik a kollégiumban szálltak meg kiosztották a szobákat. A beköltözés után, bár fáradtak voltunk, mégis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a városba sétálni. Nem is gondoltuk, hogy mennyire szép város Pécs.

Másnap reggel elmentünk órákat látogatni az Apáczai-gimnáziumba. Nagyon érdekes volt azt tapasztalni, hogy van, aki a mateket angolul tanulja, és azt, amit mi nyolcadikban tanultunk matekbôl, azt tanulják ôk tizenegyedikben. Ebéd után városlátogatásra mentünk. Csodálatos volt a Szent Péter bazilika, a Széchényi téren található, katolikus templomként mûködô Gázi Kászim pasa dzsámija, amely a XVI. század török építészetének egyik legjelentôsebb alkotása. A Memi pasa fürdôje is nagyon érdekes volt.

Amikor visszatértünk a gimnáziumba, elmentünk úszni, mivel a nevelési központnak van egy korszerûsített, szaunával ellátott uszodája.

Kedden következett a kirándulás Mohácsra, a magyarok nemzeti temetôjébe, a Siklósi várhoz és a Villány borvidékre, ahol borkóstolón is voltunk. Szerdán, utolsó nap délelôtt szabadon látogathattuk a várost, majd délben megkezdôdött a vitaverseny a kolozsvári és a pécsi csapat között. Délután szomorúbbak voltunk, mert el kellett válnunk az ottaniaktól.

Nagyon örültünk viszont, hogy részt vehettünk ezen a cserekapcsolatot kialakító kiránduláson, és várjuk, hogy mi is fogadhassuk ôket.

Plesa Róbert

Nem mondhatom el senkinek
(A Bonifácz lelki borogatója)

(9. old.)

Kedves Borogató!
Igen kényes problémával fordulok hozzád. 16 éves lány vagyok, és az utóbbi idôben összebarátkoztam egy nagyon szép lánnyal a velem párhuzamos osztályból.

Közel lakunk egymáshoz, és mint mindig együtt, kézen fogva megyünk haza. Egy éjszakát nálam töltött. Együtt aludtunk, és elalvás elôtt, "egy jó éjt puszi" helyett csókot kaptam tôle. Azóta szó sem esett a dologról. Vajon mi járhat az ô fejében, mert nekem igazán tetszik, tôle pedig nem merem megkérdezni. Te mit tanácsolsz?

Ancsur
Dear Ancsur!

(9. old.)

Elôbb gyôzôdj meg arról, hogy egy igazán jó barátnôt vagy egy lehetséges szerelmet látsz-e benne. Ha tisztában vagy érzelmeiddel, és meg vagy gyôzôdve arról, hogy ez több, mint baráti kapcsolat, próbáld kissé viccelôdve megközelíteni a témát. Gondolj arra, hogy ô is, akárcsak te, félénk, és nem tud errôl beszélni.

Tehát véleményem szerint amennyiben tisztában vagy az érzelmeiddel, a következô alkalommal, amikor kettesben lesztek, próbálj vele beszélni. Ha igazi barátnô, de nem viszonozza az érzelmeidet, úgyis megérti majd.

Amikor 30 szempár figyel rád

(9. old.)

Egy fiatal tanár vallomásai ifjúkoráról és jelenlegi életérôl. Ô Poszet Szilárd, a Katolikus Gimnázium és az Apáczai sokoldalú földrajztanára…Itt kezdôdik:

Lonci: Volt-e már olyan, hogy a tanár urat zavarba hozták a vele órán szemezô lányok? Milyen érzés ez?

Poszet Szilárd: Nem szoktak zavarba hozni, mert amikor harminc szempár figyel rád, nehéz kiszúrni azt, hogy melyik figyel állandóan, vagy melyik alszik mindjárt el. Eleinte jobban izgulsz, mintsem arra figyelj, hogy néznek-e vagy sem.

L: Melyek voltak az elsô együttesek amelyek hatással voltak a "tanár bácsira"?

P. SZ: Queen és a Guns’ and Roses. A magyar együttesek is persze, közülük bármelyik, de mégis szívesen hallgatok Pokolgépet. Közben elég sokat voltam hegedû- és zongora hangversenyeken, mert ahhoz, hogy megértsd a rockot, kell legyen egy öszehasonlítási alapod. Így minden stílus érdekelt.

L: Mikor "csápolt" elôször?

P. SZ: Kilenc–tizedikes koromban. Felejthetô élmény. Úgy hiszem, átsiklottam fölötte nyugodtan.

L: A tanári pályát szomorú pályának tartják. Egyet ért ezzel?

P. SZ: Szerintem a tanári pálya nem szomorú. Azt az oldalát kell nézni a munkának, ami kellemes. Akkor szomorú, amikor senkit nem érdekel, vagy ha bemész az osztályba, és senki nem figyel.

L: Földrajztanárként mennyire fontos a sport? Mi a hobbija?

P. SZ: A sport mindenkinek fontos, mert megelôzi azt, hogy ellustuljunk. Hobbiim közé tartozik a focizás, zenehallgatás, tánc. Ez utóbbi inkább háttérbe szorul, kiöregszem belôle. Edzésigényes, a többit edzés nélkül is lehet ûzni. Nem teljesítményorientáltan, hanem szépen.

L: Milyen lányokat kedvelt: vörös, barna, szôke…?

P. Sz: Nem volt meghatározva. A lényeg az volt, hogy el tudjak beszélgetni vele.

L: Milyen élményeket hagyott az elsô nagy szerelem?

P. Sz: Kellemes! Ritkábban futunk csak össze, mert egészen más városban lakunk.

L: Egy sms-t a diákoknak!?

P. Sz: Kellemes vakációt! Frissen, üdén találkozunk jövôre. Az érettségizôknek pedig sok sikert kívánok!

Lonci

JOGREND

A tulajdonos társulások szervezésérôl és mûködésérôl

(10. old.)

III.
A 2003/400. számú kormányhatározat a tulajdonos társulások szervezésérôl és mûködésérôl szóló módszertani szabályozások elfogadásáról május 8-án jelent meg a 311. Hivatalos Közlönyben. A kormányhatározat kiegészíti az 1996/114. számú lakástörvényt, hatályba lépésével érvényteleníti a korábbi szabályozás egyes elôírásait és az összes ellentmondó jogszabályt. A módszertani szabályozás a következô elôírásokat tartalmazza: a többlakásos épületek (kondomíniumok) igazgatása; a tulajdonos társulás szerkezete és mûködése (a lakók közgyûlése, a tömbházelnök, végrehajtó bizottság, házgondnok, pénzügyi ellenôrzô bizottság), a tulajdonosok jogai és kötelezettségei; a közös költségek és jövedelmek elosztása; a társulások irányítása; a házigondnok természetes személyek jóváhagyása. Szintén a 400. kormányhatározat mellékletben tartalmazza a társulási egyezmény és a tulajdonos társulás alapszabályzatának modelljét is. (Két korábbi Jogrend rovatunkban a kondomíniumok igazgatását, a lakók jogait és kötelezettségeit, a lakások telekkönyvébe bevezethetô ingatlankiváltságot ismertettük.)

A közös költségek és karbantartásból származó jövedelmek elosztása, a kondomíniumok javítása és kihasználása
Az egyes kondomíniumokban lévô egyéni, valamint osztatlan közös tulajdonok karbantartása, javítása és kihasználása érdekében a tulajdont használó személyek — tulajdonosok vagy bérlôk — költségeket fizetnek, vagy olyan pénzügyi kötelezettségeik vannak, amelyeket nem lehet mindegyik egyéni tulajdonra külön bejegyezni. Hasonló módon, az osztatlan közös tulajdont képezô egyes részek vagy helyiségek használatából vagy értékesítésébôl olyan jövedelmek származhatnak, amelyek nem tüntethetôk fel külön mindegyik egyéni tulajdonra.

A tulajdonos társulás által gazdasági vagy más jellegû tevékenységbôl származó jövedelmek különleges alapot képeznek, és kizárólag a kondomínium kényelmének és hatékonyságának javítására, a közös tulajdon karbantartására és javítására lehet felhasználni azokat. Ezekhez a jövedelmekhez tartoznak azok is, amelyek az osztatlan közös tulajdonú részek vagy helyiségek bérbeadásából származnak, vagy egyéb, bármilyen forrásból származó jövedelmek is. Ezek a tulajdonos társulások saját pénzforrását képezik, nem osztják el a tulajdonosoknak, és nem lehet felhasználni a forgóalap létrehozására vagy kiegészítésére.

A költségeknek vagy pénzügyi kötelezettségeknek az egyéni tulajdonokra esô elosztása a házigondnok feladata, a tulajdonos társulással kötött szerzôdés keretében. A költségeknek a minden egyes tulajdonra esô kiszámítási módja és elosztási kritériuma függvényében a következô osztályozást alkalmazzák: A/ személy szerinti költség; B/ tulajdon-hányad szerinti költség; C/ technikai és egyéb természetû költségek.

A nem lakásrendeltetésû helyiségekért, valamint azokért a lakásokért vagy helyiségekért, amelyeknek bírlalói az általuk kifejtett tevékenység révén — varroda, kozmetikus, fodrász, közjegyzô, ügyvéd és mások — más személyeket is fogadnak az illetô helyen, a költségek kiszámítási kritériumát a helyiségek vagy lakások tulajdonosaival évente megkötött egyezmény alapján állapítják meg. A hideg víz és csatornadíj, háztartási meleg víz, fûtés, gáz, a közös helyiségek világítása, felvonó mûködtetése, a háztartási hulladék összegyûjtése és elszállítása, valamint a fizetések és juttatások után járó költségek elosztása a tulajdonos társulás és az illetô helyiségek vagy lakások tulajdonosai közötti közös megegyezéssel történik, felhasználva, esetenként, a törvényes szabályok szerint megállapított átszámítási kulcsot (barem). Az összes ilyen jellegû költséget levonják a kondomínium teljes költségébôl, és a különbözet képezi a lakásoknak/lakrészeknek megfelelô költséget.

Abban az esetben, amikor a nem lakásrendeltetésû helyiségek tulajdonosai a tulajdonos társulás felszólítása ellenére is elutasítják annak a megállapodásnak a megkötését, amelyben megszabják a rájuk háruló költségek és pénzügyi kötelezettségek elosztási kritériumát, a társulás közgyûlésén elfogadott eljárást alkalmazzák.

A/ A költségek személy szerinti elosztása
A személy szerinti költségek azokat a szolgáltatások utáni költségeket jelentik, amelyekben a személyek részesülnek — tulajdonosok/lakók vagy bérlôk, akik a kondomínium keretében egyéni tulajdonban laknak vagy fejtenek ki folyamatos jelleggel valamilyen tevékenységet. Amennyiben a kondomíniumban nem rendelkezik mindegyik lakás vagy más helyiség egyéni vízórával, amelyet a tulajdonos társulás és a szolgáltató vállalat engedélyével szereltek fel a törvényes feltételek szerint, a vízfogyasztás után járó költségeket és a csatornadíjat a fogyasztás idôszakában a kondomíniumban lakó vagy ott folyamatosan tevékenységet kifejtô személyek számával arányosan osztják el, a szolgáltató által kiállított és a jogosult/tulajdonos társulás által elfogadott számlának megfelelôen. Kivételes esetekben, a vízfogyasztást mérô készülékek hiányában, a vízellátó hálózatba történô bekapcsolásnál, a csatlakozó vezetéknél ezt a fogyasztást a törvényes szabályok alapján számítják ki, átalány rendszerben mindegyik típusú fogyasztóra.

A vízfogyasztás és csatornadíj költségeinek azokra a lakrészekre/helyiségekre történô felosztásánál, amelyeknél közös fürdôszobát vagy zuhanyozót használnak a kondomíniumban, a felét veszik számításba annak az összegnek, amely egy személyre jut a külön fürdôszobával vagy zuhanyozóval ellátott lakásokban, illetve helyiségekben. Amikor a kondomínium kizárólag közös zuhanyozóval vagy fürdôszobával rendelkezik, a költségeket az épületben folyamatosan ott lakó személyek számával arányosan osztják el. A hulladék-elszállítással, fertôtlenítéssel, rágcsálóirtással kapcsolatos kiadásokat a szolgáltató vállalattal megkötött szerzôdésnek megfelelôen osztják el, egy megállapodás hiányában szintén az épületben folyamatosan ott lakó személyek száma szerint.

A közös részek megvilágításához (ide sorolják az egyéni tulajdonú garázsokat és egyéb helyiségeket is) hasonló módon a személyek száma szerint kell hozzájárulni, a költségelosztásnál azokat veszik figyelembe, akik folyamatosan ott laknak, vagy valamilyen tevékenységet végeznek az illetô épületben. Azokban a kivételes esetekben, amikor nem mérik külön órával a közös helyiségek vagy a több család által lakott lakrészek áramfogyasztását, az összköltségbôl a törvényes átalány alapján megállapítják a kizárólagosan elfoglalt lakóhelyiségek fogyasztását, figyelembe véve mindegyik lakás felszereltségét (villanyégôk száma, villamossági háztartási gépek és eszközök, vasaló és mosógép, rádió, televízió, hûtôszekrény és ezekhez hasonlók); ezt az összeget kivonják az összköltségbôl, és a maradék képezi a közös részek fogyasztását, amelyet a személyek számával arányosan osztanak fel.

A felvonók mûködtetésére használt áramfogyasztást külön órával mérik, a költségeket pedig a személyek száma szerint osztják el. A közgyûlés határozata alapján mentesülhetnek ez alól a költség alól az alagsorban, földszinten, félemeleten vagy ennek hiányában az elsô emeleten lakó személyek, mind vagy csak egy részük, a tulajdonos társulásnak adott nyilatkozatuk alapján, hogy nem használják a felsôbb emeleteket. Ezek figyelembe vételével a társulás közgyûlése az alapszabályzatnak megfelelôen határoz a kondomíniumban folyamatosan ott lakó személyek hozzájárulásáról. A felvonó karbantartási és felülvizsgálati költségeit az összes lakónak, tulajdonosnak ki kell fizetnie, függetlenül attól, hogy nem laknak az illetô helyiségben, mivel a felvonó közös szerelést jelent, akár a tetô, homlokzat, lépcsôház és egyéb ezekhez hasonlók.

Abban az esetben, amikor nem rendelkezik mindegyik lakás vagy más rendeltetésû helyiség külön melegvíz-fogyasztást mérô órával, amelyet természetesen a társulás és a szolgáltató vállalat beleegyezésével szereltek fel, a melegvíz-fogyasztási költségeket a személyek számával arányosan osztják fel. Hasonló módon, tehát személyenként osztják el a gázfogyasztási költségeket is. Amikor az épületben a tulajdonosoknak csak egy része rendelkezik külön mérôkészülékkel minden fogyasztásra (víz, hô, gáz), a költségek elosztásáról a társulás közgyûlése határozatban dönt, amelynek tartalmaznia kell a leolvasás, fogyasztáselosztás, behajtás és az adott fogyasztásnak megfelelô kifizetés módját. Amennyiben a kondomínium minden egyes tulajdonosa rendelkezik saját mérôkészülékekkel, a tulajdonos társulás meghatározza a közös fogyasztás számlázási és kifizetési módját, a szolgáltató vállalattal és a jogosultakkal együtt. Az egyéni fogyasztás nem mentesít a közös fogyasztási költségek megfelelô hányadának kifizetése alól, amely a közgyûlés által meghatározott feltételek szerint történik. A takarításért, háztartási hulladék összegyûjtéséért az épületben folyamatosan ott lakó személyek számának megfelelôen kell fizetni.

B/ A költségek tulajdon hányadrész szerinti elosztása
A tulajdon hányadrész szerinti költségek azok, amelyek a kondomínium osztatlan közös tulajdonban levô részeinek karbantartásából, javításából, kihasználásából (üzemeltetésébôl) származnak. A tulajdon hányadrészt a tulajdonosi okiratok, adásvételi szerzôdés, átadási-átvételi jegyzôkönyv, csereszerzôdés vagy ajándékozási szerzôdés állapítja meg. Amikor a tulajdon hányadrészek (amelyek mindegyik lakásra vagy más rendeltetésû helyiségre esô absztrakt részek) összege nem adja ki a 100%-ot, a társulás közgyûlése elhatározhatja ezek újraértékelését.

Az osztatlan közös tulajdonú részeknél, szereléseknél — úgy, amint ez meg van határozva az épület mûszaki könyvében és a társulási egyezményben, éspedig: alagsor; vízvezetékek, csatornázás, hôvezetékek, villamossági hálózat; lépcsôház; padlás; mosókonyha; szárító; terasz; felvonó; saját hôközpont; szemétégetô; szakítószilárdság; homlokzat; tetô és ezekhez hasonlók — végzett karbantartási, szolgáltatási, javítási és adott esetben megerôsítési munkálatok költségeit a tulajdon hányaddal arányosan osztják el.

A valamely épület közös tulajdonban lévô részeinek — lépcsôház, mosoda, szárító, elôcsarnok és egyéb közös részek — fûtésével járó költségeket az osztatlan közös tulajdonból mindegyik tulajdonosra esô hányad alapján osztják el. A fûtésre használt gázfogyasztást, ahol nem szereltek fel külön mérôkészüléket mindegyik lakásban vagy más rendeltetésû helyiségben, a költséget a közös tulajdonból mindegyik tulajdonosra esô osztatlan tulajdonhányadnak megfelelôen osztják el. Hasonlóan osztják fel a közös tulajdonnak megfelelô vízfogyasztással, csatornázási díjjal és gázfogyasztással járó kiadásokat, továbbá a társulás tagjai közül vezetô tisztségbe választott személyek juttatásával, a társulás által alkalmazott személyzettel, adminisztratív szolgáltatásokkal, anyagvásárlással járó költségeket.

C/ Technikai és egyéb természetû költségek
A technikai és egyéb természetû költségek azokat jelentik, amelyek a kondomínium igazgatásával (adminisztrálásával) járnak.

Az egyéni tulajdonban lévô vagy a tulajdonos társulás üzemeltetésében lévô hôközpontok révén biztosított fûtési költségek a következôket tartalmazzák: az üzemanyag ára, ennek a fogyasztási helyre történô szállítása, a hulladék-eltávolítással járó kiadások, a hôközpont mûködéséhez használt villamos energia és annak a helynek a megvilágítási díja, ahol a központ található, a fûtôk védôöltözetének és egyéb gyári felszerelésnek az ára, a fizetések a társadalombiztosítással együtt, a takarítási kellékek, a felszerelés vízzel való ellátási díja.

A távfûtési vállalatokon keresztül szolgáltatott hôenergia szállítási árát a törvény feltételei között a tulajdonos társulások képviselôivel megkötött egyezmény alapján állapítják meg. Amikor a távfûtési vállalathoz több tömbházat csatoltak, az összes tömbház fûtési költségét a fûtési felülettel arányosan osztják el az épületek között, a törvényes elôírásoknak megfelelôen állapítva meg az összes fûtôtestet — öntöttvas vagy acél radiátorok (fûtôtestek), konvektorok, szigetelés nélküli csövek és vezetékek, egyéb hasonlók —, amelyek ezek ellátásában vannak.

A lakások vagy lakrészek fûtési költségét a lakásokban lévô fûtôtest felülettel arányosan osztják el, függetlenül a hôenergia fogyasztás bejegyzésétôl és a hôszolgáltatótól. Amennyiben egy lakás vagy más helyiség tulajdonosa módosítja a fûtôtest felületét, a fûtési költségek ráesô hányadát újraszámítják, vagy egy módosítási együttható révén, vagy az újraszámított fûtôtestrészekkel arányosan. Az új körülmények közötti költségszámításról a társulás közgyûlése határoz.

A valamennyi lakáshoz tartozó fûtôtestrészek fûtésfelületének megállapítását 2003. szeptember elsejéig el kell végeznie a tulajdonos társulásnak, a szolgáltató vállalat szakembereinek segítségével, és ezt a fizetési rendszert 2003-2004 telétôl kezdik alkalmazni, amennyiben összesítik a szükséges mûszaki feltételeket.

A közös televízióantennáknál végzett karbantartási, javítási és helyettesítési kiadásokat a lakásokban és más helyiségekben lévô televíziós dugaszolóaljzat száma szerint osztják el, a postaládákkal és a közös bejárati ajtó kulcsaival kapcsolatos költségeket a lakások vagy nem lakás rendeltetésû helyiségek száma után állapítják meg. A gépkocsi-karbantartásra használt vizet a tulajdonosoknak meg kell fizetni, a csatornadíjjal együtt, vagy a fogyasztásmérô készülékek alapján, vagy a törvényes szabályokban megállapított átszámítási táblázat szerint. Ezekben az esetekben az ilyen jellegû kiadásokat elôbb levonják az összköltségbôl, és a fennmaradt részt osztják tovább. Hasonló módon járnak el és átszámítási táblázatot használnak azokban az épületekben, ahol ugyanaz a mérôkészülék jegyzi a konyhákban és mosodákban használt gázfogyasztást és a fûtésre használt fogyasztást is. A különbség képezi a fûtésre használt fogyasztást és költséget. A kémények tisztítási díját a kályhák és a kéményhez kötött fôzôkemencék számával arányosan osztják el.

A tulajdonos társulások módszertani irányítása
A tulajdonos társulások módszertani irányításával — annak érdekében, hogy eleget tehessenek az érvényes törvényes rendelkezéseknek — azok a szakosodott részlegek (szakosztályok) foglalkoznak, amelyeket a helyi tanácsok keretében létesítenek a 2001/85. kormányrendelet (2002/234. jóváhagyó törvény) elôírásainak az alapján. Ezek a szakosztályok nyilvántartásba vesznek minden, az 1996/114. törvény alapján létesült társulást, továbbá azokat a lakótársulásokat is, amelyek a 2001/85. rendelet életbe lépéséig még nem alakultak át tulajdonos társulássá.

A helyi tanácsokhoz tartozó szakosztályok a következôkkel foglalkoznak: tanácsot adnak a tulajdonosoknak és segítséget nyújtanak a tulajdonos társulás megalakításához; irányítják és támogatják a társulást feladatainak teljesítésében, amelyek az épület karbantartására és javítására vonatkoznak; összeállítják és szétosztják a társulást érintô informatív anyagokat; szemináriumokat szerveznek a társulás elnökei és gondnokai számára; megszervezik és biztosítják a társulás tevékenységének pénzügyi-könyvelési ellenôrzését, hiány vagy törvénytelenség esetén értesítik az illetékes szerveket, a végrehajtó bizottságot pedig utasítják a törvényes út használatára az okozott kár megtérülése érdekében; a végrehajtó bizottság elnöke és a gondnok által kiállított iratok alapján igazolják a költségek naprakész kifizetését ingatlaneladási esetekben; amikor a végrehajtó bizottság és az elnök nem teljesíti törvényes feladatát, a szakosztály megszervezi a társulás közgyûlését, amelyen megvitatják a felmerült problémákat, és adott esetben akár új választásokat is szerveznek.

MÛVELÔDÉS

Csak egy szabályunk van: igazat kell írni!
(Petelei István 1852–1910)

(11. old.)

"Petelei Istvánról, a szépíróról olvashattunk idônként, alkalomadtán novelláiból is készültek kisebb-nagyobb összeállítások, azonban sokszínû, mûvészi igényû publicisztikai írásai az egykori kolozsvári lapokban vannak eltemetve. Pedig nemcsak az írói örökségnek, nemcsak a magyar hírlapirodalom történetének, hanem mûvelôdésünk múltjának is részei" — írja a XIX. század második felének rendkívül sokszínû egyéniségérôl Kozma Dezsô. A neves kolozsvári professzor, számos irodalomtörténeti munka szerzôje most különleges irodalmi csemegével lep meg*. Olyan válogatást tesz az olvasó asztalára, amely a marosvásárhelyi születésû Petelei István tízéves kolozsvári hírlapírói tevékenységébe nyújt betekintést. S miközben megismerhetjük a Gyulai Pál és Ady Endre által is nagyrabecsült író sokrétû érdeklôdési körét, igényes, gördülékeny stílusát, megelevenednek elôttünk az 1800-as évek akkortájt 40–50 ezer lelket számláló Kolozsvárának mindennapjai, az újságírót és a kincses város polgárát foglalkoztató legégetôbb kérdések. Amilyen például a gazdasági okokra visszavezethetô tömeges székely kivándorlás, a politikai belharcoktól, egyéni torzsalkodásoktól megcsömörlött lakosság közügyek iránti érdeklôdésének lanyhulása, a Mátyás-szobrot megelôzô kolozsvári közhangulat ecsetelése vagy a nagy király szülôháza felújításának szükségességét és a Fôtér rendezését sürgetô ötletek, az "Istentôl, embertôl elfeledett" Mezôség és hegyek közé zárt havasi falvak lakóinak gondjai-bajai, valamint az erdélyi mûvelôdési élettel kapcsolatos problémák.

Kozma Dezsô érdeme, hogy a korszak ismerôjeként biztos kézzel válogat a rendelkezésére álló anyagból, s azt külön fejezetcímekkel ellátva csoportosítja. A sikeres tagolás még szemléletesebbé teszi az amúgyis érdekes anyagot, és az olyan fejezetcímek, mint Az idô sodrában, Erdély bajai, Irodalmi szociográfia, Egy korszerû városképért, A mûvelôdés mûhelyei vagy Tudósok, mûvészek mindennapjai megkönnyítik a tájékozódást. A kötethez írt Elôszó pedig a konkrét anyag ajánlásán túl Petelei István életmûvének egészébe is bepillantást enged.

A könyv a Magyar–Örmény Könyvtár 7. köteteként 2002-ben, Petelei István születésének 150. évfordulóján jelent meg Budapesten, 200 számozott példányban. Könyvritkaságról van tehát szó, amely Kolozsváron különleges érdeklôdésre tarthat számot. Hazai megjelentetése nemcsak ajánlatos, de talán még kifizetôdô is lehetne, hiszen olyan Kolozsvár-központú irodalom- és sajtótörténeti érdekesség, amely több mint száz év távlatából is képes örökérvényûnek számító tanácsokkal szolgálni. S milyen jó lenne, ha a XXI. század valamennyi újságírója is emelt fôvel állíthatná: "Csak egy szabályunk van: igazat kell írni!"

Németh Júlia

Az alábbiakban a kötetben közölt publicisztikai írásainak segítségével nyújtunk ízelítôt abból, hogy Petelei István mindezt hogyan valósította meg az 1800-as évek végén.

* Petelei István: Csak egy szabályunk van: igazat kell írni! MÖK. 2002.

Kolozsvár, júl. 3.
Holnap ki lesznek közszemlére téve Kolozsvár városházánál az országgyûlési képviselôválasztásra jogosítottakról összeírt lajstromok. Húsz napon át megnézheti mindenki s reklamálhat, ha netán tévedésbôl kimaradt a neve. E jog egyúttal kötelesség is. A képviselôválasztás az egyetlen aktus, ahol a polgárember részt vesz az államhatalomban, ahol a maga akaratát a kormányzásra nézve szavazatában kifejezheti. Olyan nagy jog ez, amit ignorálni kötelesség mulasztás.

Nemigen volt szükséges ezt nálunk eddig elmondani. Élénk érdeklôdéssel volt az ország választásra jogosított közönsége közdolgok iránt s a maga akaratát megyében, országgyûlésre küldött képviselôjének megválasztásában kifejezte. — Olykor túl élénk is volt ez az érdeklôdés egész a szenvedélyességig. Anglián kívül alig volt nép, mely nagyobb lelkesültséggel gyakorolta volna e jogait. A régi követeknek adott utasítások megkészítésénél a véleménykülönbségek megyei tanácskozásoknál felverték sokszor a legvégsôkig az indulatokat s újabb alkotmányosságunk óta is viharos jelenetek között folyt le sokszor a képviselôválasztás. Ez a köteles érdeklôdés — melynek még a túlságai sem sajnálatra méltók magukban véve — sokat lanyhult maság. Szinte aggasztó mérvben indolens helyenként a képviselôválasztások iránt a közönség.

Mi az oka ennek a jelenségnek? Semmi esetre sem az, hogy tán kevésbé hazaszeretô lett volna a magyar s kevésbé bánná, akár hogyan intézkednek róla nélküle a saját érdekei felett. Semmi esetre sem az, hogy kevesebb lenne az egyes vidékek képviselésre váró érdeke és kívánsága vagy kevésbé számítana jogos igényeinek kielégítésére képviseltetése esetén.

Ellenkezôleg, az általános fejlôdés mind több szükségletet léptet elôtérbe minden irányból és több jóakaratot s több segítséget sok század óta nem fordított kormány, elmaradt közügyi és gazdasági állapotaink megsegítésére. Hazafias érzésben sem gyengültünk meg. Bizonyság rá csak a legközelebb múltban való felbuzdulás — mikor idegenben élô véreink egy szavára igazi lelkesültséggel nyújtott segítséget az ország.

A közdolgok iránt tapasztalható lanyhulásnak hát másban van az oka. Abban, hogy egyes pártok szertelenségei, erôszakosságai visszatartják a békésebb természetû elemet.

Régebben az volt a szokás, hogy a bölcsebb, kit tudás és tapasztalás képesített a véleménynyilvánításra, elmondta a magáét. Az ellenfele is csak olyan derék és kipróbált férfi volt s a közönség, ha egyik vagy másik véleményhez csatlakozott, lelkesedhetett is, mert okot ok ellen, tapasztalást tapasztalás ellen látott vetve. Ma aki nagyobb szájjal bírja, az marja. A magánbecsület kérdését penzióba teszik a választások idejére s fürösztik a mocsárban aki a nyilvánosságra áll ki. Tudásban, tapasztalásban bölcsek helyett mindenféle kalandor-kortes nagyhangú hazugságai s üres beszédei által engedi vezettetni magát egy-egy csoport, terrorizálva áldatlan mûködése által azt, ki félti magánbecsületét s meggyôzôdését. A békésebb természetû elem hát visszavonul s aztán elszokik a közdolgoktól s aztán közönyös lesz. S ez a közönyösség a legközelebbi képviselô választásnál is néhány olyan esetet eredményezett, amelyre bizony nincs okunk büszkeséggel gondolni.

Illik, hogy mindez másképp legyen. Kötelességünk a segítô módról gondolkozni. S a segítség magunkban van. Mert a zavarost csináló, zavarost szeretô elemeket el nem pusztítja semmi hatalmi beavatkozás, hanem csak a komoly és értelmesebb elem összetartása s az e tömörülésben levô imponáló erô. Az egyesek tán visszariadnak, de ha általános érdeklôdésnek látszik a nyoma, a tartozkodóbbak is cselekvésbe fognak. (...)

Kolozsvári Közlöny, 1883. július 4.

(n.)

Erdély bajai
Mindennap jegyezgetjük a bajokat, mi erdélyi újságírók. Hiány van itt bizony sok, szegénység, üresség, harc, ingerültség.

Társaságban ha vagyunk, kedvetlenül, elégületlenül tárgyaljuk az állapotokat. Nem vagyunk ugyan tisztában azzal teljesen, hogy kit vagy mit kellene szidnunk az okok miatt, de azt érezzük, hogy így nincs jól a dolog. Az újságokban ez a hangulat abban nyer kifejezést, hogy ingerültek vagyunk egymás iránt, kevéssé respektáljuk olykor egymás személyes tisztességét is — no meg hogy apró falubírákat, hatalmaskodó szolgabírókat, hazafiatlan bálrendezôket, vagy a nem eléggé lelkes közönséget hordjuk le keserû szavakkal.

Néha neki indulunk az okok keresésének. Turkálunk, ásunk lennebb, lennebb. Emlegetünk mindenkit, aki kívül esik rajtunk. Ez ellenséges irántunk, annak nincs meg a köteles jóakarata, ez kevés nekünk, ha elég is másnak. A kormány nem tesz külön értünk, a társadalom nem eléggé buzgó a mi bajaink meghallgatásában. Mindenkiben van hiányosság — de magunkról sohase beszélünk.

Nem szoktuk felvetni azt a kérdést, hogy vajon mi egyénileg nem folyunk-e be arra, hogy kevesebb gyorsasággal javulnak az állapotok, mint azt mindnyájan szeretnénk? A magunk tisztelt személye nebántsd virág, ennél a kérdésnél. Rosszak a viszonyok, nem elég a nyilvánvaló jóakarat — minekünk egyedül személyleg nincsenek fogyatkozásaink. A hírlapok mindegyike egy-egy elixírgyár. Nyakra-fôre ajánltatnak a biztos orvosszerek. Javarésze abban culminál, hogy követelni kell a hiányok helyrepótlását s a jóakaratot. Szép s nagy hatásra számított röpiratok jelennek meg az érdekünkben, melyben részleteztettnek az elhanyagolt bajok, s okolhatnak az okolhatók, a kormányzat, a szászok, az oláhok, ég és föld. Az ajánlt orvosszer ismét az: követelni kell a hiányok helyrepótlását s a jóakaratot. A magunk tisztelt személyének a hûséges képe ismét nem fér be a szépen nyomtatott lapokra.

Pedig Urak, abban is vannak corrigálni valók! Pedig a hiányok oka, gyökere oda nyúlik le. Nem kellemes tán beszélni róla — de szükséges. Mind keressük az elixíreket, amitôl egyszerre begyógyul a seb, csak meg kell kenni vele. Közelebb van azt hisszük, mint ahol keresik. Kissé nehéz hozzá jutni, de itt van körülöttünk. Magunkban van csak ki kell ásni.

Többet kell tanulnunk, többet kell tudnunk. Ez az orvosság.

Gazdasági viszonyaink rosszak? Ugyan mire ámítjuk magunkat azzal, hogy csupán közlekedési eszközök, vagy az olcsó hitel hiányában rosszak. Hát nem csodaképpen emlegetnek nálunk egy-egy urat, aki gazdaságát úgy rendezi be, ahogy azt ma be szokás, be kell rendezni? Mindenki halad, felhasználja a codexekbe foglalt tapasztalatokat, a tanultság adta fegyvereket. Mi maradunk a régiben. (...)

Kolozsvári Közlöny, 1886. október 8.

(n.)

A király háza
Az Isten éltesse derék polgármesterünket addig, míg a Mátyás király szobrát felállítják Kolozsvárt, — s ne unja meg ô addig is addig élni. Ezt kívánjuk. Egy kicsit általában véve messze lesz — de szívesen kívánjuk.

Az érdeklôdést a nagy múlt iránt, bizony derék dolog lesz feléleszteni. A jövônek teszünk szolgálatot. Ma az emberek általában a holnapi napra tekintenek. Az ôsi dicsôséget kevesebbet emlegetik, mint az, hogy: "Magyarország lesz"... Ha fel tudjuk éleszteni a lelkesültséget a múlt iránt, az üdvös lesz, — s akkor lesz is pénz a szoborra.

Pedig sok pénz kell. Fél annyi legalább kell egy ilyen országra szóló monumentumra, mint amennyit rengeteg lelkesültséggel, rengeteg szóbeszéddel, rengeteg utánjárással, három esztendô alatt az EMKÉ-nek gyûjtöttünk.

Mindazonáltal örvendünk, hogy a polgármester úr nem hagyja aludni ez ügyet, — s kívánjuk neki szívesen a fennebbieket. Hanem a Mátyás szülôházával már igazán kellene valamit csinálni.

Mert a nagy király szép lesz ugyan lovon a piacon, de ha ércbôl lesz is, elpirul azon ház állapotának láttán, amiben élô testét ringatták valaha.

A polgármester úr a maga kegyeletének elevenebb jelét adná, ha a nagy király szülôházának restaurálására fordítaná igyekeztét s hivatalos erejét. A szobor kérdése nem fog késedelmet szenvedni általa. És amíg a szobor után szép dolog álmodozni — az a ház ott áll eleven szemrehányás képen — s a bölcsô helyén, hol minden idôk egyik legnagyobb emberét ringatták — most egy csizmadia-székrôl a katona-suszter beszélget az ablakon át szíve választotta dajkájával...

A restaurálás ügye megindult. A legelsô magyar ember indította meg: a király. Pénzt adott bár egy emléktáblára. Erre szokás szerint lángba borultunk — s most (szokás szerint) alszunk ki csendesen. A polgármester úr jó lenne, ha élesztgetné. (...)

Egészen jogosult úgy volna, ha nem arra gondolnánk csak hogy a bakákat kizavarják — hanem a ház restaurálására. Ez volna méltó tett — nem pedig az, hogy a katona suszter helyett civil susztert telepítsünk a királyházba...

De erre még a tervelés iránya sincs meg. Azt sem tudja senki, vajjon külsô formáját akarják-e restaurálni, vagy belsejét is. És ott két ház van egyberagasztva. Melyiket akarják restaurálni? Vagy mind a kettôt? A Mátyás korabeli gótikával ékítik-e a frontot?

Ez az ügy méltó a bolygatásra. Ez a ház restaurálható. Nem is kell felett sok pénz hozzá. Érdemesebb mûemlék nem vár restaurálásra Magyarországon. Ezenfelül a társadalom is járulna hozzá. Divatba lehetne hozni a kérdést. Csak akarni kell, csak tenni kell.

S ha a polgármester úr akarja, hát az isten bizonyosan még sokáig éltetheti ôt azon túl is — hogy a Mátyás háza restaurálva lesz. Amit szintén szívesen kívánunk.

Kolozsvár, 1888. január 28.

Sz.

A fazekasok és a közönség
Azt akarom bizonyítani, hogy a közönség teljesen összerontja a mi fazekasainkat. Divat lett érdeklôdni a népi készítmények iránt. Nemrég veszettül kiteremtettézett szûrt is láttam egyik mágnásunk hátán s várom, hogy efféle "vármegyei csizmát", amelyikbe egy szárítókötélre való fehér ruha s még azonfelül is valami kényelmesen elfér a láb mellett — mikor fogok valamely nagysásasszonyon csodálhatni. A paraszt bútorokat kezdik a maguk eredeti primitív voltukban bevinni a salonokba, a csuprok felaggatása egész mánia lett.

Ez nem egészen jól van így. Nem kuriózumból kellene kedvelnünk e holmikat. Így hamar fészerbe kerülnek majd a salon helyett. Hanem a formáikat kell felhasználnunk s átalakítanunk a magasabb szükségletek szerint. Szép s eredeti formák azok s a mieink. Mostani mivoltukban jók is a paraszt szobákba. Hogy nekünk valók legyenek az igényeinkhez kell idomíttatniok. Mint igyekszik a kormány ez irány is megtenni a kezdeményezést a mûipari minta lapok kiadása által, hol magyaros stylú csinos bútornemûek vannak mintázva — arról nem régiben írtunk. A közönség is meg kellene tegye a magáét.

A fazekas portékákkal még silányabbul áll azonban a dolog mint az asztalos holmikkal. Egy kolozsvári országos vásáron egész háború foly a cifra epres kancsók után. Alig tud kipakolni a tordai vagy feleki mester, mert csak úgy söprik amit eladni hozott. Szép-e, csúf-e? nem válogatja senki. Csak kancsó legyen s annak füle legyen s azok kék és veres pocséták legyenek.

A fazekas csak nézi. "Oh, tisztelt népség gondolja hát ez mind jó nektek?" És haza megy s a legcudarabb módon fuserálva, görbe, durva, mocskos holmit csinál, csakhogy sokat csinálhasson. Mert az uraságok így szeretik azt, ha minél vadabb, minél foltosabb s a cifraságok rajta minél otrombábbak. És minthogy tisztességes munkát csakugyan némi megerôltetésbe kerül csinálni, míg a piszkos és hitvány csuprot csupa játék — hát csinál minél rondábbat.

Két annyit ad most ez az úri népség ezért a hitvány jószágért, mint amennyit adtak a gondosan csináltért eddig. (...)

De mért csináljon a fazekas gondos jó portékát mikor azt így is szeretik? Az oláh nem szerette, de az urak szeretik! S így rontja el az urak curiózum vágya a fazekast s a fazekas a portékát. (...)

Kolozsvári Közlöny, 1884. november 28.

-n

SPEKTÁKULUM

Adjatok örömteli mosolyt

(12. old.)

Vannak pillanatok, sajnos egyre többször, amikor nem figyelünk úgy embertársainkra, barátainkra, hozzátartozóinkra, ahogyan kellene. Ilyenkor, kicsit magunk felmentéseként is, a felgyorsult életmódunkra, idôhiányra hivatkozunk. Pedig jó lenne idônként megállni, megpihenni, rég nem látott barátokkal, jó ismerôsökkel elbeszélgetni, feltöltôdni. S jelezni feléjük azt, hogy még mindig számítunk a szeretetükre, mint ahogy bennünk is megvan irányukban. A Spektákulum mai számát egy ilyen, számomra nagyon kedves embernek ajánlom, Bisztrai Máriának, aki május végén ünnepelte születésnapját. Kissé megkésve, de kívánunk neki nagyon boldog születésnapot. Isten éltessen, Mária!

Ezt a beszélgetést egy idézettel kezdenénk, amit, bevallásod szerint, nagyon gyakran ismételsz önmagadnak.

— Igen, így van, nagyon szeretem ezt a szöveget, és azt hiszem, hogy gazdagabb az ember tôle. Teréz anyát idézném tehát:

Legyetek boldogítók. Ne engedjetek magatokhoz senkit anélkül, hogy boldog ne lenne a távozáskor. Legyetek Isten jóságának eleven tükre.

Jóság arcotokon, jóság a szemetekben, jóság mosolyotokban, jóság a szívélyes köszöntésben. Gyermekeknek és szegényeknek, minden szenvedônek, minden magányosnak adjatok örömteli mosolyt. Ne csak kezetek munkáját, egész szíveteket adjátok nekik. Ezt az idézetet egy misén hallottam, a mi nagyon szeretett, tisztelt kedves Oláh Dénes plébánosunk prédikációjában, el is kértem tôle a szöveget, mert úgy érzem, nagyon igaz, és tulajdonképpen ehhez kellene tartanunk magunkat.

Nagyon sok évet töltöttél színpadon. Királynôi termet, szép orgánum, mindez a drámai szerepekre predesztinált. Nem érezted magad beskatulyázva?

— Nem. Nagyon változatos szerepeket játszottam. Természetesen a zöme a drámai hôsnô szerepkörbôl volt, de játsztam bolond vígjátéktól kezdve a sanzonokig mindent. Igazán változatos volt. Nem éreztem magam beskatulyázottnak.

Van kedvenc mûfajod?

— Nincs. Mindent szeretek, ami színház.

Egy újévi rádiós villáminterjúban említetted, hogy bár régóta nyugdíjban vagy, de még mindig délután öt óra után kezdesz élni, akkor kellene ugyanis indulni a színházba, elôadásra.

— Igen, és errôl nem szoktam le annyi esztendeje, hiszen 1985-ben jöttem el a színháztól.

Azóta nem léptél föl?

— De igen, egyszer. 1989-ben visszahívtak, Baradlaynét játszottam a Kôszívû ember fiaiban, és ugyanakkor az opera is megtáltosodott, egy nosztalgia elôadást csináltak, felújítottuk a Csárdáskirálynôt.

Játszottál a román színházban is.

— Igen, de az 1980-ban volt. Körülbelül 150 elôadást lejátsztam a román színházban.

Milyen érzés volt román nyelvû elôadásban játszani?

— Úgy drukkoltam, hogy a hideg rázott. Meg is mondtam a rendezônek, nem tudom, miért osztja rám a szerepet, hiszen én sajnos nem beszélem tökéletesen a román nyelvet, és ráadásul van egy akcentusom. Na, de éppen ez kellett. Egy román nôt játszottam ugyanis, aki Amerikában élt sok-sok évig, és hazajön. Nem bántam meg, hogy elvállaltam, mert nagyon sok örömöm volt benne. Szép szerep volt, és nagyon nagy siker.

Hogy érezted magad abban a társulatban, hogyan viselkedtek veled?

— Rendkívül szépen. Annyi szeretetet és tiszteletet tapasztaltam a kollégák részérôl, hogy egy szavam sem lehet. Nagyon jól éreztem magam.

Valószínûleg most egy még mindig fájó pontot érintek, ha Horváth Béla nevét említem…

— Az is marad, egy életen át. De az ember mindenrôl beszél. Nemcsak arról, ami örömöt szerez. Beszélünk arról is, ami fáj. Sajnos nagyon nagy baj, amikor az ember eljut oda, hogy úgynevezett "bölcsességbôl" vagy meggondolásból nem beszél arról, ami fáj. Ez nagyon rossz. A kimondásnak komoly értéke van, egy nagy segítség.

Tehát nyugodtan beszélhetünk errôl a témáról. Horváth Bélával nemcsak férj-feleség voltatok, hanem munkatársak is, sokat dolgoztatok együtt színpadon. Milyen volt vele dolgozni, milyen pedagógus volt?

— Nagyon jól dolgoztunk együtt. Természetesen velem sokkal szigorúbb volt, mint bárki mással, és rendkívül igényes. Borzasztó gyorsan dolgozott. Mintha ott született volna a színpadon. Én viszont nem dolgoztam olyan gyorsan. Amikor megszólalt a nézôtérrôl, hogy "Bisztrai!", akkor tudtam, hogy valami hézag van. De ennek ellenére szerettem vele dolgozni, és fôleg szerettem vele játszani. A Kedves hazug például, amit ketten játszottunk, úgy érzem, hogy a pályám legszebb pillanata volt.

A szép pillanatokat elraktározzuk a szívünk legmélyén. A kedvezôtlen pillanatok maguktól elmosódnak?

— Azt hiszem, igen. Az nagy dolog, ha valaki képes elfeledni a rosszat, és marad a szép. Talán én ezt tudatosan is csinálom.

Most egy rutinkérdés következik: hogyan lettél színésznô? Ilyenkor, van, aki azt válaszolja, hogy világéletében az akart lenni, van, aki azt mondja, hogy eszébe sem jutott, inkább orvosnô, tanárnô stb. akart lenni.

— Én is az elôbbit fogom válaszolni, csak ez már unalmas, hiszen annyiszor nyilatkoztam már.

Mégis, utol lehetne érni azt a pillanatot, amikor megszületett az ötlet?

— Hát nem a pillanatot, de tudom azt, hogy a bérház nagy udvarán játszottam a gyerekekkel, ott volt egy poroló, én meg levittem egy pokrócot, az volt a függöny, és ott rendeztem színházat. Persze, valahol ott kezdôdött a színház iránti szerelmem, hogy édesanyám színésznô volt. Miután én megszülettem, ô nem maradt a pályán, de mindig elvitt engem a színházba, még játszottak a kolléganôi. Én tehát az öltözôben szagoltam meg a masztiksz és a púderszagot, talán ott kezdôdött. Ez egy szerelem lett. A szüleim aztán mindent elkövettek, hogy ne legyek színésznô, diplomákat szereztem meg, de semmi nem kellett. Ekkor közöltem apámmal, hogy én csak színésznô akarok lenni.

Gondolom, beszélgethetünk édesapádról is, hiszen köztudomású, hogy Gróza Péter lánya vagy.

— Igen, és ezt büszkén vállalom.

A szüleid milyen cselt vetettek be, amikor el akartak távolítani a színháztól?

— Elküldtek Svájcba, intézetbe

Ott nevelkedtél?

— Nem. Ha a színházban volt valami konfliktusom, azt mondták egyesek a kollégák közül, hogy "igen, a svájci nevelése". Egy szöszt, engem az édesanyám nevelt, én Svájcban csak tanultam. Megszereztem egy diplomát, ami diplomáciai titkárnôi képesítést nyújtott, Európára és az Egyesült Államokra érvényes, valamint francia és német nyelvbôl szereztem képesítést. Tisztességgel lediplomáztam, aztán hazajöttem, és édesapám megkérdezte — mert az volt az álma, hogy diplomata legyek —, hol szeretnék indulni. Én vettem egy nagy lélegzetet, és azt mondtam: szeretnék beiratkozni a színmûvészeti fôiskolára. Öt perc szünet, azt hittem, rám borítja az íróasztalt, de volt humorérzéke, és szeretett. Azt mondta: ôrült vagy, de szeretem az ôrülteket. Slussz. Beiratkoztam a színire, el is végeztem három év alatt a négyet, mert másodévrôl ugrattak negyedévre egy kolléganômmel, gyenge volt ugyanis a negyedév, és velünk akarták felerôsíteni. Így 1951-tôl a kolozsvári színház tagja voltam.

Megszakítás nélkül.

— Igen, hûséges természet vagyok. Én szeretem a színházat nagyon, de a kolozsvári nekem "a színház". Harmincnégy évig voltam a színház tagja, ebbôl 16-ot, mint igazgató töltöttem, de ôszintén állítom, hogy a 34 év alatt soha nem fordultam úgy be a Malom utca sarkán, hogy ne dobbanjon meg a szívem. Ahányszor beléptem a kiskapun, megtisztelve éreztem magam, hogy ennek a színháznak a tagja lehetek. Lehet, hogy ez most szentimentálisan hangzik, de így igaz.

Igazgatóként hogyan tudtad vezetni az intézményt, hogy jó és termékeny hangulat alakuljon ki a kollégák között?

— Tudományos elôadást nem tudok tartani a vezetésrôl, nem is akarok. Én spontán csináltam mindent életemben. Azt hiszem egyszerû volt, szerettem a színházat, a társulatot, és tudtam, hogy ez számomra óriási felelôsség. Tehát a szívemet, az agyamat, fizikai és lelki erômet mozgósítottam ennek érdekében. De hogy mi volt a módszerem, nem tudom megmondani. Talán a végtelen türelem, amivel egy asszony rendelkezik. Az biztos, hogy 16 év alatt nem emeltem meg a hangomat. El tudtam simítani dolgokat, és szívbôl, szeretettel, odaadással csináltam.

Abban az idôben nyilván más volt a színház mûsorpolitikája, más funkciója volt a színháznak, hiszen a templom mellett már csak a színházban hallottak az emberek magyar szót.

— Ez volt a gyönyörû, a nagy feladat. Hiszen valóban szinte már csak a templomban és a színházban beszéltünk magyarul. Az anyanyelv kérdése tehát központi probléma volt.

Szerinted most milyen funkciója van a színháznak?

— Nem tudom pontosan. Én nyitott ember vagyok, amennyire tudok, korom ellenére, lépést akarok tartani a fiatalokkal, a világgal. Nagyon jól tudom, hogy ma minden más, mint volt az én idômben. Különben is utálom, amikor idôsebb emberek hangoztatják, hogy bezzeg az én idômben. Igyekszem elfogadni, amit tudok, ami nem az én morális értékrendembe tartozik, azt nem tudom elfogadni, de arról legfeljebb hallgatok. Egy biztos: a színház örök. Lehetnek hullámvölgyek, bármi, a színház marad. Nem lehet megváltoztatni a célját, és minden idejében a helyére kerül.

Szeretném, ha elmesélnéd a születésed történetét. Ha jól tudom, egyfajta csodának tartod.

— Igen, ezt is elmondtam már többször, de nagyon szívesen beszélek róla. Csodának tartom, mert annak idején az édesanyám és édesapám óhajtottak gyermeket, annak ellenére, hogy olyan helyzetben voltak, amilyenben, erre most nem térek ki. De micsoda nagyszerû emberek lehettek, ha olyan körülmények között imádkozni tudtak azért, hogy gyermekáldás legyen. Eltelt egy-két év, és nem történt semmi. Elmentek Máriaradnára, ott van a csodatévô Mária-szobor, és imádkoztak. Megvan a "dokumentumom" is. Egy kis Mária-szobor, meg két kép a máriaradnai templomról, rajta az anyám és apám írásával: az Isten hallgassa meg az imánkat. Ez augusztus elsején történt, én pedig májusban megszülettem. Éppen ezért úgy éreztem, édesanyám azért hozott világra, hogy örömöt szerezzek, jó és szép dolgokat tegyek. Ezért szerettem meg azt a Teréz-anya szöveget. Olyan rideg, olyan sivár lett a világ, ez az ôrületes hajsza a pénz után rányomja a bélyegét mindenre. Persze pénz nélkül nem lehet élni, de hogy csak ez legyen a fontos, emiatt mindent magad mögé dobni, szülôt, gyermeket, szerelmet, pihenést, ezt nagyon nehezen tudom elfogadni. Hiányoznak az emberi kapcsolatok. Oda se figyelünk egymásra, csak nagyon ritka kivétellel. Azért még, Istennek hála, van néhány ember a környezetemben, akikrôl tudom, hogy odafigyelnek, nemcsak rám, hanem az életre, ami egy olyan csodálatos ajándék, és olyan rövid. Én nagyon szeretem az életet. Persze, hogy ismétlem magam, de ez nyilvánvaló, hiszen egy életem van, és ha ötvenszer kérdeznek, csak ugyanazt tudom elmondani, nem? Nagyon szeretem André Gide-et, neki van egy mondata, amelyet most nem irodalmi fordításban fogok idézni, de valahogy így szól magyarul: annyira szeretek élni, és néha az az érzésem, hogy szinte már a születésem elôtt is élni vágytam. Ez engem nagyon megfogott. Annyi mindent nem tettünk, annyi mindent nem mondtunk ki, nem közöltünk másokkal, és ezt nem lehet pótolni. Észre kell vennünk az apró csodákat, nem szabad elmenni mellettük.

A Kedves hazugon kívül melyik szerepedre emlékszel vissza legszívesebben?

— Tulajdonképpen mindegyikre. Nagyon szerettem ôket, a Baradlaynétól kezdve a Vágy villamosáig, vagy az Egy pohár víz hercegnôjéig. Rengeteg szerepem volt, szebbnél szebbek. Persze mindig az a legkedvesebb, amit éppen játszol. De a Kedves hazug nagyobb nyomot hagyott bennem, és több érzelmet vált ki. A kettônk produkciója volt tulajdonképpen, Béla tervezte, rendezte, játszta. Az a kettônké volt. Nagyon nagy siker volt. Tizenegy éven át játsztuk. Bejártuk vele Erdély összes magyarlakta területét, Major Tamás is belépett. Vele is kétszer turnéztunk,Temesvártól Székelyföldig. Nagy élmény volt, talán ezért maradt meg bennem ennyire.

Hogy viszonyultál a kritikához?

— Sírtam, kétségbeestem, meg akartam halni.

Bár az tény, hogy szubjektív mûfaj, de ha negatív kritika jelenik meg az elôadásról, vagy az alakításról, hasznosíthat-e a színész belôle valamit?

— Persze. Hátha igaza van a kritikusnak, nem? Én tulajdonképpen nem voltam elkényeztetve a kritikától. Elôször is nekem százszorosan kellett bizonyítanom a tehetségemet. Akkor még élt az édesapám, hát lehet egy államelnöknek a lánya tehetséges? Pedig azt se tudta, hogy ki a színház igazgatója, rendezôje. Az más, hogy segítette, támogatta a magyar színházat, de a gyerekét ilyen szempontból nem segítette. Ô felnevelt, telerakta a tarisznyámat azzal, amivel kellett, de utána nem igazgatta az utamat. De nem is akartam volna. Én azért választottam a Bisztrai nevet, mert nem akartam se anyám, se apám lánya lenni. Az én életemet én akartam megépíteni, külsô segítség nélkül. Nevezd gôgnek, akárminek. S ez talán sikerült. Egyébként édesanyám volt a legszigorúbb kritikusom, nem volt elfogult, pedig több szeretetet gyermek anyától nem kaphat, mint amennyit én kaptam. De ez sohasem volt majomszeretet. El voltam kényeztetve, de nem a szó köznapi értelmében.

Bár jóval kevesebbet jelensz meg a nyilvánosság elôtt, de gondolom, még mindig elôfordul, hogy ismeretlen emberek megállítanak és megköszönik a sok szép élményt, amit nyújtottál nekik.

— Igen, onnan kapok mindig visszajelzést. Rengeteg ember megszólít, vagy csak egyszerûen köszön. Vagy virágot kapok, olyan megjegyzéssel, hogy a sok szép elôadásért. Ezek nagyon jólesnek, hiszen tisztában vagyok vele, hogy feledik az embert. Engem nagyon becsültek, itt is, meg Magyarországon is, nagyon sok barátom volt, szerettek, de most van egy olyan jelenség, hogy nem engem minôsítenek tulajdonképpen, hanem az apám után ítélnek meg. Ez egy fájó pont számomra, én nem tartok igényt semmi elismerésre, de az apám ellen elkövetett igazságtalanságok mélységesen felháborítanak. Csak azt kívánom az Úristentôl, addig adjon nekem életet, amíg ô is a helyére kerül. Nekem nagyon nagy mulasztásom van e téren, mert a halála elôtt arra kért, hogy írjam meg az emlékeimet. A mai napig nem írtam semmit, mert halálos izgalom tör rám, és nagy felelôsségnek tartom. Én ugyanis élô fül- és szemtanúja voltam mindennek, a hazugságok vagy a mellébeszélések tehát fájnak. Ezt szükségesnek tartottam elmondani, az igazság kedvéért.

Köllô Katalin

GAZDASÁG

Romániára vet jó fényt a GeCAD-Microsoft üzlet

(13. old.)

Amint arról már hírt adtunk, a bukaresti GeCAD Software cég által kifejlesztett RAV vírusölô programot megvásárolta az amerikai Microsoft társaság.

Radu Georgescu, a GeCAD elnöke úgy vélte, hogy az amerikai céggel kötött üzlet elsôsorban Romániára vet jó fényt, aminek következtében a román szoftveripar jelentôs bôvülése várható.

Az 1992-ben létrehozott cég elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján nem árulta el az üzlet nagyságát, amelyet az üzletkötô felekhez közel álló források 10–20 millió dollár közötti nagyságra becsültek.

Silviu Hodãrean, a Microsoft Romania elnöke elmondta: a RAV program megvásárlása is hozzájárul majd ahhoz, hogy az amerikai cég biztonságosabbá tegye a Windows operációs rendszert, valamint egyre fejlettebb vírusölô programokat dolgozzanak ki üzleti partnereiknek.

A GeCAD nemzetközi szoftvercég 1994-ben dolgozta ki az elsô vírusölô programját. Jelenleg 100 alkalmazottal mûködik, és több mint 60 országban van forgalmazója. A cég programjait világszerte mintegy 10 millióan használják. 2001-ben a társaság üzleti forgalma elérte a 3 millió dollárt, ebbôl 1 millió a vírusölô programok eladásából származott.

A hazai szoftverpiacon a vírusölô programok részesedése meghaladja a 2 millió dollárt, becslések szerint a piac értéke év végéig eléri majd a 3–3,5 millió dollárt.

Amerikai cég építené az észak-erdélyi autópályát?

(13. old.)

Az amerikai Bechtel társasággal szeretne megállapodást kötni a közlekedési minisztérium az észak-erdélyi autópálya megépítésére — jelentette be Miron Mitrea.

A közlekedési miniszter elmondta, hogy az amerikai társaság szakértôi már tanulmányokat végeznek Romániában, a Bukarest–Brassó–Segesvár–Marosvásárhely–Kolozsvár–Bors útvonalon tervezett autópálya új nyomvonaláról készítenek felméréseket.

Mitrea szerint a Bechtel 800 millió dollárt különített el ezen terv megvalósítására. Az Erdélyt átszelô autópálya költségei a minisztérium elsô becslései szerint legkevesebb 2,5 milliárd dollárt tesznek ki.

A Bechtel amerikai társaság volt az, amely a közelmúltban elnyerte az iraki infrastruktúra újjáépítésére kiírt eddigi legnagyobb összegû — 680 millió dollárt elérô — amerikai állami pályázatot.

Mezôgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítás

(13. old.)

A második alkalommal Szegeden megrendezett Euroland Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás csütörtökön nyitotta meg kapuit. A rendezvényen hazai cégek is részt vesznek.

A vasárnapig tartó seregszemlén, a Mars téri Expo 1600 négyzetméteres területén 140 regisztrált kiállító mutatja be termékeit, szolgáltatásait. A magyar cégek mellett Bulgáriából, Romániából, Szerbia és Montenegróból érkeztek önálló kiállítók, továbbá közös standokat állítottak vajdasági és Temes megyei vállalkozások.

A bemutatkozó cégek többsége a Dél-Alföld három megyéjét, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyéket képviseli. A kiállítók 90 százaléka mezôgazdasági és élelmiszeripari cég, utóbbiak nagyobb része az élelmiszer-feldolgozói ágazathoz tartozik.

A szakkiállítást több szakmai program kíséri; pénteken tartják a vadászok napját, szombaton a hungarikumok és az ínyencek a fôszereplôk, többek között borbemutatót is rendeznek. A rendezvény különlegessége az úgynevezett régi piac, amelyen ôstermelôk, kézmûvesek és régi mesterségek mûvelôi mutatják be termékeiket.

Négy Airbus-t vásárol a veszteséges Tarom

(13. old.)

A Tarom légitársaság négy darab Airbus A310-es repülôgépet vásárol a jövô év végéig — közölte a szállításügyi miniszter.

Miron Mitrea a Pro tévének elmondta, hogy az elsô repülôgépet jövôre kapja meg a Tarom. A miniszter feltárta továbbá, hogy a légitársaság megállapodott "egy amerikai céggel" is repülôgép beszerzésérôl. Mitrea ugyan nem nevezte nevén az amerikai vállalatot, de egyes források szerint a Boeing cégrôl van szó, és az új repülôgép a Tarom egyesült államokbeli járatain közlekedik majd.

A tavalyi évet 25 millió dollár veszteséggel záró Tarom jelenleg két Airbus 310–325, két Boeing 737–700-as és hét Boeing 737–300-as típusú repülôgéppel rendelkezik.

Érdeklôdés hiányában a kormány elvetette a Tarom privatizációjának tervét.

Közös régiómarketing és árvízvédelem
A magyar–román–ukrán interrégió új PHARE-CBC projektjei

(13. old.)

A magyar–román–ukrán interrégiónak közös fejlesztési projekteket készít elô a nyíregyházi Gazdaságfejlesztési és Befektetésösztönzési Kft. — közölte Filepné Nagy Éva, a társaság ügyvezetô igazgatója.

Az interrégió — amelyet 2000 októberében hozott létre Szabolcs–Szatmár–Bereg megye, a hazai Szatmár megye és az ukrajnai Kárpátalja önkormányzata — a készülô tervekkel az Európai Unió PHARE és CBC Program Alapjának támogatását szeretné elnyerni a határokon átnyúló fejlesztéseihez.

Az uniós projektek az együttmûködô felek által kidolgozott fejlesztési koncepció alapján készülnek el; az interrégió alapítói a koncepcióban öt fejlesztési terület prioritását fogalmazták meg.

A legfontosabb feladatnak a gazdaság, a környezet-, a természet- és a vízgazdálkodás, a humánerôforrás, valamint az intézményfejlesztést, illetve a térség elérhetôségének javítását tartják.

A gazdasági kapcsolatok erôsítésére közös vállalkozásokat szándékoznak alakítani, valamint ösztönzik az együttmûködési rendszereket, illetve a háromoldalú beruházások megvalósítását az ipari, mezôgazdasági és turisztikai ágazatokban.

Befektetés ösztönzési régiómarketing akciókat is terveznek, továbbá az elképzelések között szerepel a határokon átvezetô utak, vasutak, illetve az átkelôhelyek fejlesztése.

A határ menti területek természeti értékeinek megóvására, környezetvédelmére, így az árvízvédelemben, a hulladék- és a szennyvíz-kezelésben szintén közös intézkedéseket terveznek.

A humánerôforrás területén az oktatást és a képzést együttmûködési programokkal szeretnék összehangolni, és a célok között szerepel az intézményi kapcsolatok erôsítése, továbbá közös információs hálózat kialakítása.

Az európai uniós támogatási alapok elnyerésére pályázó magyar–román–ukrán interrégió projekteket a nyíregyházi Gazdaságfejlesztési és Befektetésösztönzési Kft. szeptemberig készíti elô — közölte a cég ügyvezetô igazgatója.

Valutaárfolyamok
Június 13., péntek

(13. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.)

38 100/38 300

32 100/32 300

144/148

Június 14., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 288 lej, 1 USD = 32 483 lej, 1 magyar forint = 148 lej.

HIRDETÉS

BÉRBE AD

(15. old.)

Kiadó két szoba egyetemistáknak a Monostori negyedben. Telefon: 422-778. (0019)

MEGEMLÉKEZÉS

(15. old.)

Június 14-én öt éve annak a szomorú napnak, amikor örökre eltávozott az élôk sorából a szeretett, drága jó édesapám, após, nagyapa,

DOBAY DEZSÔ SÁNDOR.

Elfeledni téged nem foglak soha. Úgy mentél el, búcsú nélkül, szótlan, itt hagytál engem, szívemben örökké tartó, mély, gyászos fájdalommal. Emléked itt maradt szívünkben örökre. SOHA EL NEM FELEJTÔ LÁNYOD, DÓRA, VEJED, KERY, UNOKÁD, REBEKA. (0008)

SPORT

LABDARÚGÁS
Mégsem esik ki a Honvéd?

(16. old.)

Sallói István klubigazgató szerint szinte biztos, hogy a liga által adott három nap haladék nem lesz elég arra, hogy befektetôket találjanak a Siófok FC-bôl alakult Balaton FC mûködési feltételeinek biztosítására, s ezáltal megfeleljenek a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság nevezési feltételeinek.

A Magyar Labarúgó Liga hétfôn délig várja a Balaton-partiak végleges válaszát.

Már a bajnokság téli szünetében nyilvánosságra került, hogy a Siófok FC súlyos anyagi gondokkal küzd, a futballisták és Csank János vezetôedzô azonban végül úgy döntöttek, hogy becsületbôl végigjátsszák az idényt. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a csapat az 5. helyen végzett a Borsodi Ligában.

Május végén átszervezték a klubot, s azt tervezték, hogy hosszú távon egy részvénytársaságot hívnak életre a mûködtetésére. Ennek az rt.-nek a balatoni régió — részben a Siófoki Önkormányzat — lett volna a tulajdonosa, a képviselôtestület azonban úgy döntött: nem kívánja támogatni a nevében megújult csapatot, a Balaton FC-t.

Ezután a vezetôk minden erôfeszítése ellenére sem sikerült elegendô pénzt szerezni, így a klub irányítói elköszöntek Csanktól, aki csütörtökön már alá is írt a Székesfehérvári Videoton FCF-hez.

Amennyiben a Siófok FC-bôl lett Balaton FC úgy dönt, hogy a következô szezonban nem vállalja az élvonalbeli tagságot, akkor a Kispest-Honvéd FC elôtt nyílik meg a lehetôség, hogy ismét az NB I-ben induljon. Az egyesület vállalná az élvonalban való szereplést.

A szabályok szerint ilyen esetben a legjobb kiesôt illeti a megüresedett hely.

A kispesti klub a 11. helyen végzett a Borsodi Ligában, s — az idény végén legalábbis úgy tûnt — 87 év után búcsúzott a magyar NB I-tôl.

Konföderációs Kupa

(16. old.)

Szerdán kezdôdik Franciaországban a Konföderációs Kupa, nyolc válogatott részvételével.

Az együtteseket két négyes csoportba osztották, az elôdöntôkre június 26-án Lyonban és St. Denis-ben kerül sor. A bronzmeccset június 29-én St. Etienne-ben, míg a finálét egy nappal késôbb St. Denis-ben játsszák.

A beosztás: A-csoport: Franciaország, Japán, Kolumbia, Új-Zéland;B-csoport: Brazília, Egyesült Államok, Kamerun, Törökország.

"Visszahúzás-jelzô" mezek

(16. old.)

Rángatást jelzô mezeket tesztel a hét végén a Paris Saint-Germain futballklub öregfiúk-csapata az AS Chatou elleni mérkôzésen.

Az érdekes találmány egyértelmû bizonyítékkal szolgál a játékvezetô számára a visszahúzásról: a "vészfékezô" játékos kezében marad ugyanis az anyag egy darabja. — A különleges szerkezetû trikó a bírók munkáját hivatott segíteni az egyik leggyakoribb szabálytalanság felismerésében — mondta az AS Chatou elnöke, aki korábban maga is tevékenykedett sípmesterként.

JÉGKORONG
Az NHL-díjazottai

(16. old.)

Nyilvánosságra hozták az észak-amerikai profi liga idei díjazottainak, valamint All Star-csapatainak névsorát.

A szezon legértékesebb játékosa a Colorado Avalanche svéd csatára, Peter Forsberg lett, míg a legjobb edzôje a Minnesota Wildot a Nyugati-fôcsoport döntôjébe vezetô Jacques Lemaire.

Érdekesség, hogy Nicklas Lidström, a Detroit Red Wings svéd hokisa sorozatban harmadik alkalommal érdemelte ki a legjobb védônek járó elismerést.

Hart Emlékdíj (a legértékesebb játékos): Peter Forsberg (Colorado Avalanche);

James Norris Emlékdíj (legjobb hátvéd): Nicklas Lidström (Detroit Red Wings);

Calder Emlékdíj (legjobb újonc): Barret Jackman (St. Louis Blues);

Frank J. Selke Díj (legjobb védekezô csatár): Jere Lehtinen (Dallas);

Lady Byng Emlékdíj (legsportszerûbb játékos): Aekszandr Mogilnij (Toronto Maple Leafs);

Vezina Díj (legjobb kapus): Martin Brodeur (New Jersey Devils);

Jack Adams Award (legjobb edzô): Jacques Lemaire (Minnesota Wild);

Bill Masterton Díj (a sportág iránti alázatáért): Steve Yzerman (Detroit);

King Clancy Emlékdíj (humanitárius szolgálatért): Brendan Shanahan (Detroit).

A korábban kiosztott díjak:

Art Ross Díj (pontkirály): Forsberg; Maurice Richard Díj (gólkirály): Milan Hejduk (Colorado); Jennings Trophy (a legkevesebb gólt kapó csapat kapusa, legalább 25 mérkôzés): Roman Cechmanek, Robert Esche (Philadelphia Flyers) és Brodeur; Conn Smythe Díj (a rájátszás legjobbja): Jean-Sebastien Giguere (Anaheim Mighty Ducks).

Az év legjobb csapata: kapus: Brodeur — védôk: Lidström, Al McInnis (St. Louis) — csatárok: Marcus Naslund, Todd Bertuzzi (mindkettô Vancouver Canucks), Forsberg.

FORMA–1
Montreal, a félig utcai nagydíj

(16. old.)

Vasárnap Montrealban bonyolítják le az 54. Forma–1-es autós gyorsasági világbajnokság nyolcadik futamát, a kanadai nagydíjat.

Az ötszörös világbajnok és montreali gyôztes Michael Schumacher át akarja venni a vezetést a kanadai nagydíjon, ehhez legalább négy ponttal többet kell szereznie az éllovas Kimi Räikkönennél.

— Roppant nehéz feladat vár ránk, a számos éles kanyar alaposan próbára teszi a fékeket és motorokat. Sokszor kell lassítanunk, ez a gumikat is igénybe veszi — mondta a Ferrari német világsztárja. — Számomra utcainak számít a Gilles Villeneuve-pálya, amelyen egyébként várhatóan kiválóan szerepelnék, hiszen, elsôsorban aerodinamikai szempontból, remekül felkészítették az autót. Arra azonban nagyon oda kell figyelni, nehogy hibát kövessek el, a védôkorlátok ugyanis közel vannak, így már egy esetleges koccanás is biztosan a futam végét jelentené. Egyértelmû, hogy külön motivációt jelent számomra Kimi Räikkönen megelôzése, hiszen csak négy ponttal van elôttem. A kanadai sikerhez jó autó, jó gumi és jó motor kell, mi rendelkezünk ezekkel!

Michael Schumacher 1994-ben Benetonnal, míg 1997-ben, 1998-ban, 2000-ben és 2002-ben Ferrarival diadalmaskodott a néhai Forma–1-es sztárról elnevezett pályán.

A félig utcai "pályán" eddig 24 Forma–1-es versenyt rendeztek, a Ferrari 8, míg a Williams 7 gyôzelemmel számít a legsikeresebbnek a csapatok között. A pilóták közül a német Michael Schumachert, mint említettük, már ötször intették le elsôként, míg a brazil Nelson Piquet háromszor bizonyult a leggyorsabbnak.

• Az összetettben 4. Renault-csapat nem vár csodát a kanadai nagydíjon, a vezetôk szerint a félig utcai montreali pálya adottságai inkább a Ferrari, a McLaren és a Williams számára kedveznek.

— A pálya hasonlít az imolaihoz, s ott nem szerepeltünk jól. Ennek alapján most sem várunk kiváló eredményeket, de az is igaz, ha eltaláljuk a beállításokat, akkor harcban lehetünk üldözôinkkel — mondta Mike Gascoyne technikai igazgató.

Az imolai futamon 6. Fernando Alonso jelenleg a pontverseny 3. helyén áll Kimi Räikkönen és Michael Schumacher mögött, s a Kanadai GP-n sem akarja elveszíteni kitûnô pozícióját.

— Nyugodtan, ugyanakkor rendkívül eltökélten várom a versenyt. Nem akarom kiengedni a kezembôl a harmadik helyet, sôt, bízom abban, hogy csökkentem a hátrányomat. Nehéz hét vége vár ránk, de tudom, hogy jó eredményt érek majd el vasárnap.

*
Technikai adatok:

1 kör: 4,361 km, a versenytáv: 70 kör, 305,270 km;

Körrekord edzésen: Juan Pablo Montoya (kolumbiai, Williams-BMW, 2002) 1:12,836 perc (átlag: 215,547 km/ó);

Körrekord versenyen: Montoya (kolumbiai, Williams-BMW, 2002) 1:15,960 perc.

A Forma–1-es világbajnokság élmezônye a hetedik futam után:

Pilóták: 1. Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 48, 2. Michael Schumacher (német, Ferrari) 44, 3. Alonso (spanyol, Renault) 29, 4. Rubens Barrichello (brazil, Ferrari) 27, 5. Montoya (kolumbiai, Williams-BMW) 25, 6. David Coulthard (skót, McLaren-Mercedes) 25, 7. Ralf Schumacher (német, Williams-BMW) 25 pont.

Konstruktôrök: 1. McLaren-Mercedes 73, 2. Ferrari 71, 3. Williams-BMW 50, 4. Renault 42, 5. Jordan-Ford 11, 6. BAR-Honda 11 pont.

TÁJFUTÁS
Megyei bajnokság a Bükkben

(16. old.)

Sorozatos emlékversenyek, kupakiírások után bajnoki futamok lesznek a Bükkben. Itt rendezik meg a klasszikus távú számokból álló idei verseny megyei szakaszát. A 10 évesek korcsoportjától a legidôsebb veteránokig minden korosztályban lesznek számok. Jelentkezés és benevezés, valamint rajt és cél a bükki úgynevezett Tusa-villája szomszédságában, a szelicsei út Nagy kanyar néven ismert részénél.

Jelentkezni lehet vasárnap 10 órától, az elsô rajtra 11 órakor kerül sor.

L. F.

Go-kart verseny

(16. old.)

A Györgyfalvi negyedi kartodrom pályán (a trolibuszmegállók garázsának környékén) június 14-én, szombaton reggel 9 órakor a Gyermekpalota rendezésében a megyei karting versenyt bonyolítják le. A vetélkedôn képességi és gyorsasági versenyek lesznek.

KÉZILABDA
Selejtezôk, akárcsak a nôknél

(16. old.)

Pénteken a fôvárosi Lucian Grigorescu teremben befejezôdött a férfi Nemzeti Liga bôvítéséért (a létszám 14 csapatra való emeléséért) folyó háromnapos torna. Az elsô két nap eredményeit tegnapi lapszámunkban ismertettük, a harmadik fordulóban az egyik mérkôzés várt eredménnyel zárult (a Szucsávai Bucovina 38–31 arányban legyôzte a Nagybányai Quartzot, s megôrizte helyét a legjobbak között), a másik találkozón azonban a múlt idényben az elsô osztályban szereplô Pitesti-i U a Brassói Dinamó elleni 24–21 arányú sikere révén jogot kapott arra, hogy ôsztôl az élvonalban játsszék. Néhány évvel ezelôtt a városnak volt élvonalbeli együttese, akkor a Dacia autógyártó cég sportegyesületének keretében mûködött a csapat.

Így a hagyományokkal rendelkezô Brassói Dinamó legalább egy évre búcsút kell hogy mondjon a Nemzeti Ligának.

A torna végeredménye:
1. Pitesti 3 2 1 0 85–70 5
2. Szucsáva 3 1 2 0 93–86 4
3. Brassó 3 1 1 1 75–77 3
4. Quartz 3 0 0 3 78–98 0

Az elsô két helyezett egészíti ki 14-re a férfi Nemzeti Ligát, a tavalyi évad elsô tíz helyezettjével és az elsô osztály két csoportjának nyerteseivel (Jászvásári Politechnika és Aradi Safilar).

(radványi)

VÍZILABDA
Szlovéniai nôi és férfi Eb
A döntôk elôtt

(16. old.)

A Szlovénia két városában, Ljubjanában és Kranjban lebonyolított nôi és férfi kontinens bajnokság a fináléjához érkezett: e hét végén ismeretté válik a végleges sorrend, kialakul, hogy melyik csapat léphet a gyôzelmi emelvény valamelyik fokára.

A nôi mezônyben a ma délutáni magyar–olasz összecsapáson megismétlôdik a 2001-es budapesti Európa-bajnokság döntôje, amikor is Faragó Tamás lányai szerezték meg a gyôzelmet. Sikerül-e az ismétlés? A választ nehéz megadni, az ellenfél nem akármilyen játékerôt képvisel, az olasz lányok ugyanis világbajnoki minôségben szállnak vízbe. Nem lesz könnyû tehát a magyar válogatottnak, amely az oroszok elleni elôdöntôben is nehéz pillanatokat élt át: a hajrában 7–4-rôl 7–6-ra zárkózott fel az ellenfél, s közel álltak az egyenlítéshez is, mert emberelônyben játszottak, és fergetegesen támadtak az utolsó másodpercekben (mint ahogy már közöltük, maradt azonban a 7–6).

Így a szombati döntôben 18.30-tól Ljubjanában Magyarország és Olaszország játszik az aranyért, míg Oroszország és Hollandia küzd majd a harmadik helyért. Idôközben lebonyolítottak két helyosztó mérkôzést is: az 5. helyért: Görögország–Spanyolország 6–5; a 7. helyért: Németország–Szlovénia 21–1.

Áttérve a férfi mezônyre, a forgatókönyv szerinti tegnap esti elôdöntôk után (Magyarország–Horvátország, valamint Oroszország–Szerbia és Montenegró) a vetélkedô itt is az utolsó aktus, az érmes helyekért folyó csatározás elôtt áll.

Csütörtökön este Kranjban befejezôdtek a viadal negyeddöntôi, amely két csapat fölényes sikerét és két szoros küzdelmet eredményeztek. Örvendetes, hogy az egyik együttes, amely nem várt arányú gyôzelmet ért el, éppen a magyar válogatott volt, amely valósággal lehengerelte az egyébként jó képességû spanyol vízilabdázókat. A mérkôzés sorsát több tényezô döntötte el: kezdve Szécsi Zoltán kapuvédô bravúros közbelépéseivel (a magyar hálóôr rendkívül jó védési százalékot ért el: tíz dobásból nyolcat hárított), folytatva a figyelmes és határozott védekezéssel, a jobb kollektív játékkal és nem utolsósorban az emberelônyök fokozottabb kihasználásával (a spanyolok nyolc emberelônybôl egyet sem tudtak góllal befejezni, Kemény Dénes fiai 7 hasonló helyzetbôl négyszer voltak eredményesek). Még jobban emeli a siker értékét az, ha hozzátesszük, hogy a gyôztesek tíz találatából hatot akcióból értek el. Reméljük, a folytatás is hasonló lesz.

A negyeddöntôk számszerû eredményei: Magyarország–Spanyolország 10–2 (2–0, 2–1, 4–1, 2–0), Horvátország–Szlovákia 10–6, Szerbia és Montenegró–Németország 9–2 és Oroszország–Görögország 10–8.

Végezetül néhány mondat erejéig Románia pólósairól is szólunk, akik tegnap játszották le utolsó szlovéniai mérkôzésüket, a 9–10. helyért Olaszország ellen szálltak medencébe. De ezen a találkozón is vereséget szenvedtek, s így a tizedik helyen végeztek.

A pénteki helyosztók eredményei: a 9. helyért: Olaszország–Románia 7–3 (2–1, 1–0, 3–0, 1–2); a 11. helyért: Hollandia–Szlovénia 7–4 (2–0, 0–0, 2–0, 3–4)

(radványi)


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2003 - All rights reserved -