2003. július 21.
(XV. évfolyam, 163. szám)

Sergiu Sechelariu szállításügyi államtitkár a hét végén Kolozsváron közölte, hogy a Kolozsvár–Bánffyhunyad útszakasz építôje, az eddig kiutalt pénzen kívül, a tárcától újabb tízmillió eurót kért az E60-as autóút korszerûsítésének befejezéséhez.

Az említett szakasz rehabilitálása 1997-ben kezdôdött, ám mivel a munkálatok kivitelezésével megbízott cég a szerzôdéses feltételeket és határidôket nem tartotta tiszteletben, 2001-ben Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus kezdeményezésére az út korszerûsítését célzó újabb licitet rendeztek. Ezúttal az olasz Calisto Pontello cég nyerte meg a tendert, s vállalta, hogy a munkálatokat még az idén ôsszel befejezi. Most azonban az olasz építô újabb pénzeket követel.

A Calisto Pontello szerint a tízmillió euróra a Szászfenesen és Gyaluban megépítendô lefolyók és járdák kivitelezésére van szükség, amelyeket az eredeti tervbe nem foglalták bele. A plusz munkálatok miatt pedig az útszakaszt nem idén ôsszel, hanem csak jövô tavasszal adják majd át a forgalomnak.

Sechelariu szerint az Országos Útigazgatóság szakértôi tanulmányozni fogják a kérést, s hogy arra esetleg a kormány által a Credit Suisse Banktól remélt hitelbôl biztosítanak újabb pénzeket.

Látszólag azonban senki nem teszi fel a kérdést, hogy ha a Kolozsvár–Nagyvárad útszakasz korszerûsítésének költségét kezdetben 400 milliárd lejre becsülték, most csupán a gyalui és szászfenesi járdákra és lefolyókra milyen számítások alapján kérnek csaknem ugyanennyit?

A magyar külügyminisztérium közreadta a módosított kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló magyar–román megállapodás angol nyelven készült teljes szövegét.

Tóth Tamás külügyi szóvivô elmondta: a két miniszterelnök pénteki bukaresti tárgyalásán született megállapodás arról, hogy az aláírásra várhatóan a nyár végén vagy az ôsz elején kerül sor. Jelezte: a szöveg még kiegészül egy, a kölcsönösségre vonatkozó bekezdéssel.

— A román fél ugyanis a tárgyalások végén, a szövegegyeztetés lezárását követôen kérte, hogy a megállapodás egészüljön ki egy arra vonatkozó bekezdéssel, hogy amennyiben Románia a jövôben a magyar kedvezménytörvényhez hasonló jogszabályt fogad el, úgy annak magyarországi alkalmazására a most elfogadott megállapodásban foglalt elvekkel azonos módon kerülhet sor — közölte.

— A magyar fél a kéréssel egyetértett, s a szakértôk a megállapodás szövegét a szóban forgó ponttal kiegészítik — jelentette ki Tóth.

A közreadott dokumentum szerint a felek megegyeztek abban, hogy nem magyar nemzetiségû román állampolgárok nem kapnak semmilyen igazolványt, s így nem részesülhetnek a kedvezménytörvény nyújtotta elônyökbôl.

A dokumentum tartalmazza, hogy a magyarigazolványok kiadásának teljes folyamata magyar területen történik — a magyar követségeket és konzuli irodákat is beleértve —, de hogy igazolványokért folyamodni ez utóbbiakon is lehet.

A megegyezés szerint magyar nemzetiségû állampolgárok által Romániában alapított nem kormányzati szervezetek nem tehetnek ajánlásokat nemzetiség vagy más kritériumok tekintetében a magyarigazolványok kiadásához.

A szöveg szerint a magyarigazolványok csak Magyarországon jogosítanak kedvezményekre.

A magyar nyelven vagy magyar kultúrát tanuló román állampolgárságú diákok, valamint a magyar nyelven vagy magyar kultúrát tanító román állampolgárságú tanárok Magyarországon részesülhetnek kedvezményekben.

A megegyezés szerint az oktatási-nevelési támogatás az Iskola Alapítványhoz kerül, amely a román törvényeknek megfelelôen, pályázat és projektek alapján, nem diszkriminatív alapon bírálja majd el és folyósítja a személyeknek vagy oktatási intézményeknek nyújtható támogatást.

A dokumentum tartalmazza: a magyar kormány törekszik arra, hogy a magyarigazolványok az európai intézmények ajánlásaival, így az Európai Bizottság 2002 decemberi ajánlásával is, összhangba kerüljenek.

Az egyezmény életbelépésével a 2001. december 22-én Budapesten a magyar és a román kormányfô által aláírt, a kedvezménytörvényrôl és a kétoldalú együttmûködés kérdéseirôl szóló egyetértési nyilatkozat hatályát veszti — írja a dokumentum.

A megállapodás tartalmazza, hogy a két ország erôsíteni kívánja a kölcsönös egyetértést és jószomszédi viszonyt, tekintettel van a két ország eljövendô tagságára az Európai Unióban, támogatja az európai értékeket és normákat, s szándékában áll az egymás országában élô nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásának megôrzése és fejlesztése.

A megállapodás a két ország 1996. szeptember 16-án aláírt alapszerzôdésén és a stratégiai partnerségükrôl szóló 2002. november 29-én aláírt kormányközi megállapodásán alapul, s tekintetbe veszi a Velencei Bizottság jelentését — írja a dokumentum.

A kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született megállapodást Tóth Tamás történelmi jelentôségûnek nevezte.

— A felek közös értékelése szerint a megállapodás történelmi jelentôségû, felszámolta az utolsó, esetleges feszültségre lehetôséget adó pontokat a magyar–román viszonyban, olyan módon, hogy a szomszédos államokban élô magyaroknak nyújtandó kedvezmények semmit sem csökkentek — mondotta.

Tóth Tamás leszögezte: a budapesti Külügyminisztérium bízik abban, hogy a kérdés iránt érdeklôdôk — miután megismerik a megállapodás szövegét — osztani fogják ezt az álláspontot.

A külügyi szóvivô reagált Németh Zsoltnak, az Országgyûlés Külügyi Bizottsága elnökének nyilatkozatára, amelyben a fideszes politikus a 2001 decemberében aláírt Orbán–Nãstase megállapodáshoz képest fölösleges visszalépésnek nevezte a pénteki megállapodást.

— A legmagasabb szinten, Kovács Lászlónak Adrian Nãstase román miniszterelnökkel folytatott tárgyalásán született megállapodás arról, hogy az aláírásra rövid idôn belül, várhatóan a nyár végén vagy az ôsz elején sor kerül — hangsúlyozta Tóth.

Cáfolta Németh Zsoltnak azt az állítását, amely szerint pénteken Bukarestben nem készült írásos dokumentum a megállapodásról, csak kilátásba helyezték annak megszületését több hónap múlva.

Tóth szerint "nem felel meg a valóságnak" a fideszes politikusnak a koronával kapcsolatos állítása sem. Németh Zsolt szerint a megállapodás nyitva hagyta a magyarigazolványok olyan megváltoztatását, ami "a Szent Korona törlését jelentheti" az okmányról.

Kovács László kijelentette: a megállapodás célja, hogy a magyarigazolványok megfeleljenek az európai intézmények, így az Európai Bizottság ajánlásainak. A külügyminiszter arra a kérdésre, hogy ez érinti-e az igazolványok fedôlapján szereplô korona képét, úgy fogalmazott: ez nem került szóba a tárgyalásokon, mint ahogy az okmányok külalakja megváltoztatásának határideje sem.

Szlovákia a továbbiakban sem fogadja el azt, hogy Magyarország a kedvezménytörvény alapján támogassa a szlovákiai magyarok oktatását és mûvelôdését, de a szombaton Pozsonyban tárgyaló Kovács László és szlovák kollégája, Eduard Kukan abban megállapodott, hogy "az egymás országaiban élô nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásának megôrzéséhez támogatás nyújtható" — derül ki a több órás tárgyalás után tett közös külügyminiszteri nyilatkozatból. (Részletek a 4. oldalon)

Félsziget elnevezéssel ifjúsági és diákfesztivál kezdôdött szombaton Marosvásárhelyen. A szervezôk arra számítanak, hogy az ötnapos rendezvénysorozaton legalább húszezer fiatal vesz majd részt. Ezzel párhuzamosan Tusnádfürdôn vasárnap kezdetét vette a XIV. Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetem.

A Maros-menti város üdülôtelepén rendezett fesztivált a mintegy 230 romániai magyar ifjúsági szervezetet tömörítô Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség szervezi magyarországi és romániai alapítványok, a magyar Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal támogatásával.

Kovács Péter, a MIÉRT elnöke elmondta: a rendezvény neve tükrözi, hogy a marosvásárhelyi esemény a budapesti Sziget fesztivál "kistestvére" akar lenni, noha nem tudja felvenni a versenyt azzal. A kapcsolat is inkább testvéri, semmint vetélytársi: a budapesti Sziget fesztivál szervezôinek nem volt kifogásuk a névhasználattal, néhány ötlettel segítettek a rendezésben, s a tervek szerint jövôre már a helyszínt is megtekintik, hogy újabb elképzelésekkel segítsenek.

A Félsziget fesztiválon most csak román és magyar együttesek lépnek fel. Köztük van több, a romániai fiatalok körében rendkívül népszerû hazai együttes. Magyarországról egyebek között a Heaven Street Seven, a Republic, Kispál és a Borz, a Bikini és a Zanzibár lép majd fel.

A zene mellett lesz színjátszófesztivál és filmvetítés, de a résztvevôk különbözô sportrendezvényeken, vetélkedôkön is részt vehetnek. A szórakoztatás mellett helyet kap a politika, a rendezôk elsôsorban az Európai Uniót szeretnék közelebb hozni a romániai fiatalokhoz.

Ennek keretében több vezetô romániai és magyarországi politikus tart majd elôadást. Az Irány Európa címû vitasorozat célja az, hogy az érdeklôdôk képet kapjanak az európai integráció tapasztalatairól, illetve arról, hogy mi várhat a romániai fiatalokra az EU munkaerôpiacán.

Kovács Péter elmondta, hogy a Félsziget fesztivál idôvel természetesen fejlôdni szeretne, most még csak az a cél, hogy ne legyen veszteséges a rendezvény. Egy nyereséges fesztivál a két rendezô ifjúsági szervezet életét és munkáját könnyítené meg, mivel — szavai szerint — "most minden lejért és forintért pályázni, lobbizni kellett, ami sok utánajárást igényelt".

A Félsziget fesztivál rendezési költségeihez a magyar Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 4,5 millió forinttal, az Illyés Közalapítvány 1,6 millió forinttal járult hozzá. A szervezôk szerint a rendezvény várható költségei 1–1,5 milliárd lejt — 6–10 millió forintot — tesznek ki.

A bálványosi tábor a csíkszeredai Role együttes koncertjével kezdôdött, s azt pénteken felkeresi Orbán Viktor volt magyar kormányfô is. A Tusványos egyes résztvevôi azt nehezményezik, hogy míg a magyar kormány a Félszigetet hétmillió forinttal támogatta, a tusnádi tábor megrendezésére mindössze másfél millió forintot biztosított. Az RMDSZ vezetôsége ezzel szemben arra emlékeztetett, hogy tavaly az RMDSZ ellen fellépô ifjúsági szervezetek 48 millió forintnyi magyarországi támogatásban részesültek, miközben azokat a szervezeteket, amelyek ezt nem voltak hajlandók megtenni, csupán kétmillió forinttal támogatták.

Csúcspozícióban lévô vezetôink olyan helyzetben vannak, hogy megfelelô egzisztenciát tudnak teremteni gyermekeiknek — nyilatkozta lapunknak Veres Valér szociológus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója az erdélyi magyar vezetôk körében végzett körkérdésünk kapcsán. Amint az ankétunk során kiderült: a lapunk által megkérdezett törvényhozók, önkormányzati képviselôk és egyházfôk gyerekei többnyire itthon élnek.

Ugyanakkor Horváth István szociológus, szintén a BBTE oktatója úgy vélte: az elit esetében valamivel nagyobb a kivándorlási szándék, mint az alacsonyabb osztályok körében.

Veres Valér elmondta: általában a fiatalokra jellemzô a kivándorlás, amely több fázisban történik. Egyes fiatalok már középiskolás korukban kimennek Magyarországra, emellett van egy nem túl jelentôs réteg, amely már egyetemre is elmegy, de a többségük 22 és 30 év között távozik. Az életút fázisai és a jelenlegi oktatáspolitikai intézkedések alakították ki ezt a képletet. Az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács és a magyar állam legutóbbi döntése, miszerint nem kaphatnak ösztöndíjat a román állampolgárságú magyar egyetemisták, csökkentette a kivándorló egyetemisták számát.

A szociológus elmondta, hogy a fiatalokat a kivándorlásra leginkább a romániai és a nyugat-európai életszínvonal különbsége serkenti, a gazdasági okok több mint nyolcvan százalékos arányban határozzák meg ezt a kérdést, de befolyásolja azt a politikai helyzet is. Országos szinten a 15–29 év közötti fiatalok távozási szándéka meghaladja az ötven százalékot mind a magyarok, mind a románok körében.

— A kivándorlók többsége azért fiatal, mert egyrészt képzettségük lehetôvé teszi, hogy külföldön is megállják a helyüket, másrészt az idôsebbekkel ellentétben, nem rendelkeznek családi kötelékekkel — mondta.

A szociológus természetesnek tartja a körkérdés végeredményét, hiszen a világon mindenütt az elit gyermekei az átlaghoz képest jobban élnek. Úgy vélte, hogy a csúcspozíciókban lévô vezetôink olyan helyzetben vannak, hogy gyermekeiknek megfelelô egzisztenciát tudnak teremteni.

— Romániának jó kilátásai vannak az EU-integrációnak köszönhetôen. A helyzet jobbra fordult az öt évvel ezelôtti körülményekhez képest, mert azóta Romániának egyrészt már megvalósultak, másrészt reálissá váltak az integrációs esélyei. Ezt a lehetôséget 1998-ig nem láthattuk. Ezek a tényezôk csökkentik a kivándorlási tendenciát.

Horváth István szociológus viszont úgy vélte: az elit gyermekeinek több lehetôségük van kitelepedni, de ez nem jelenti azt, hogy véglegesen elmennek, hiszen sokan jelenleg is kétlaki életmódot folytatnak.

— A felmérések szerint nagyobb a kivándorlási tendencia, és konkrétabb tervekkel rendelkeznek azok, akik nagyobb anyagi tôkével rendelkeznek. Így az elit esetében is valamivel nagyobb a kivándorlási szándék, mint az alacsonyabb osztályok körében — mondta.

B. T.

Erre a kérdésre keressük a csöppet sem egyszerû választ összeállításunkban, amelynek elsô részében politikusokat, közéltei személyiségeket kérdeztünk arról, hogy gyermekeik, unokáik hol végzik tanulmányaikat, hol élnek, hol képzelik el a jövôjüket. Folytatásként a kulturális élet képviselôinek tettük fel a kérdést.

Dávid Gyula, a Polis Könyvkiadó igazgatója elmondta: lánya 1975 óta Székelyudvarhelyen tanít, fia 1989 óta Magyarországon él, építészként dolgozik Budapesten. Unokái szintén itt tanulnak, az egyik a kolozsvári orvosi egyetemen, a másik pedig Brassóban, faipari mérnöki szakon. A kiadóknál maradva H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója két fiú édesapja, a nagyobbik a bukaresti egyetem portugál–német szakos hallgatója, a kisebbik pedig Marosvásárhelyen, a Bolyai-líceumban tanul.

Xantus Gábor filmrendezô elmondta, hogy egyetlen fia Kolozsváron, a BBTE újságró szakán tanul, és jövôjét Erdélyben képzeli el. Ehhez csatlakozott Sebesi Karen Attila, az Agnus Rádió fôszerkesztôje, akinek lánya a kolozsvári zeneiskola tanulója, és többször is kinyilatkoztatta, hogy itt akar maradni.

Cseke Péter, a BBTE Politológia karának dékánja elmondta: két gyermeke van, fia Kolozsváron dolgozik újságíróként, lánya pedig Budapesten végezte el a Közép-Európai Egyetemet (CEU), jelenleg is ott él és dolgozik. Szabó Zsolt, a BBTE adjunktusa, a Mûvelôdés fôszerkesztôje reményét fejezte ki, hogy fia, aki a Budapesti Mûegyetem doktorandusza, és jelenleg épp Amerikába készül, nem marad ott véglegesen, hanem visszatelepül legalább a Kárpát-medencébe. Lánya Kolozsváron doktorandusz, órákat tart az egyetemen és az EMÉ-nél is tevékenykedik.

Csép Sándor, a Magyar Újságírók Románia Egyesületének elnöke elmondta, három gyermeke közül a nagyobbik lánya Marosvásárhelyen orvos, és három gyermek édeasanyja, fia Kolozsváron szerzi meg második diplomáját, kisebbik lánya pedig ugyancsak városunkban, a Gheorghe Dima Zeneakadémián tanul. Asztalos Lajos helytörténész két lánya közül egyik Budapesten, a másik pedig Kolozsváron él. Balázs Sándor professzor lánya még 1989 elôtt áttelepült Magyarországra. Szintén egy gyermek édeasapja Benkô Samu professzor is, az ô fia Budapesten él, a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét viseli, és a régészeti intézetben dolgozik.

Szôcs István lapunknak elmondta, hogy fia, Szôcs Géza író, költô négy gyermek édesapja. Közülük a legnagyobb Budapesten tanul magyar–német szakot, és fél évet töltött Hollandiában ösztöndíjjal. A három kisebb gyermek a kolozsvári zeneiskolába jár.

Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke elmondta: fia és lánya a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanít, egyik unokája most végez a Bölcsészkaron, és Kolozsváron vállal munkát, a másik unokája pedig itthon fejezte be a középiskolát.

Kerekes Gábornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség gazdasági alelnökének mindkét gyermeke a Báthory-líceumban tanul. Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei alelnöke három gyermek apja. Kettô az elsô házasságából született, közülük a nagyobbik, a fiú édesanyjával együtt Svédországba került, a kisebbik, a lány pedig Magyarországon telepedett le. A jelenlegi házasságból származó harmadik gyermeke a Báthory-líceumba jár.

S. B. Á.

Kovács László magyar külügyminiszter hét végi romániai és szlovákiai tárgyalásait vasárnapi sajtótájékoztatóján egyaránt úgy értékelte, hogy azok jelentôs eredményeket hoztak a kedvezmények kérdésében.

— A kedvezményekrôl és a támogatásokról tárgyaltunk, nem a kedvezménytörvényrôl — hangsúlyozta Budapesten a magyar diplomácia vezetôje.

Hozzátette: a Szlovákiával elkészített közös nyilatkozat áttörést jelent a két ország kedvezménytörvény kapcsán kialakult viszonyában.

Szombatra virradóan hatalmas erejû vihar puszított Segesváron, s a város központját elöntötte vízzel.

A Nagy-Küküllô az esôzés miatt kilépett a medrébôl, és elárasztotta a város központi részét.

Abban a régi "átkosban" nagyon igazságtalannak tartottuk, hogy a gyermekeknek szenvedniük kellett szüleik "tetteiért". Ami abból állt, hogy ha nem volt jó "származásod", vagy netalántán szüleid valamilyen nagy "bûnt" követtek el (valami olyasmit tettek, amiért kizárták a pártból, vagy fel sem vették ôket, vagy elítélték ôket, mert "szájaltak"), akkor téged is megbélyegeztek örök életedre. Rossz származás, büntetett elôéletû szülô — akkor "nuku" egyetem, "nuku" elôrehaladás. És ez fordítva is fennállt. Mert ha a csemete követett el valamilyen "fôbenjáró" (politikai) bûnt, a szülônek is "fizetnie" kellett, még ha nagykorú is volt már a gyermek. Nem egy konkrét esetet ismerek. Igaz, a családi nevelésnek nagy hatása van egy gyermek életére, s ha egy szülô "ellenzéki", nagy a valószínûsége, hogy a gyermek is elôbb-utóbb azzá válik. De az is elôfordulhat, hogy az alma messze esik a fájától. Erre is van példa elég. Mindenesetre, az a rendszer még ebbôl a szempontból is nagyon igazságtalan volt. A gyermekek nem felelhettek szüleik tetteiért, s a szülôk sem gyermekeik döntéseiért. Mert hiába kapott esetleg "hazafias" nevelést az a gyermek, ha mást látott, mást érzett a bôrén, akkor ellenzékivé vált, és annak hangot is adott. Ma sem felelhetünk gyermekeink döntéseiért. Mert lehet, hogy otthon, a szülôi házban arra tanították, hogy ki kell tartani a végsôkig, meg kell maradni, és itt kell megmaradni, akár szegényként, sorsüldözöttként is. Kiskorában lehet, hogy még nagy lelkesedéssel szavalta az akkor indexen lévô költôk verseit a megmaradásról, az ittmaradásról. De aztán felnôtt, gondolkodó emberré vált, körülnézett és elment a kedve a harctól, a nélkülözésektôl, az "áldozattá" válástól. És errôl mi, szülôk nem tehetünk. Csak a Sors, a Történelem, a Nagyhatalmak, egykori és mai politikusaink. Mert nem elég csak a biztatás...

B. É.

amelyet hétfô délután fél 5 órakor az RMDSZ Fürdô utcai székhelyén szokott megtartani.

továbbra is az egészségkárosult embereket és szervezeteiket szolgálja, híreket és támogatásokat gyûjtve, kérdéseket és kéréseket fogadva. Címe: 1068 Budapest, Király u. 72., III. em./22, tel.: 341-0675, fax 413-1939, e-mail — downe@axelero.hu, honlap — www.distability.hu.

Igazán megérdemlik a nyaralást a szamosújvári 51. számú Czetz János cserkészcsapat lelkes tagjai, hiszen gazdag idôszakot hagytak maguk mögött, és eseményekben bôvelkedô tanévet zártak. A vakációban sem ülnek tétlenül a Raff László és Kasza Tamás vezette cserkészek. A nyár folyamán is sokoldalú és változatos tevékenység várja a Kis-Szamos menti ifjakat. A színes programból nem hiányoznak a megszokott táborozások sem. A múlt hét végén, például, Máramarosba utaztak az örmény kisváros cserkészei. A Nagybánya környéki Demetermezôn tíz napot töltenek a Czetz János nevét viselô csapat természetszeretetben és leleményességben jártas tagjai. Nem hiányoznak a mûsorból a tábori élet hagyományos rendezvényei, mint ahogyan a közös ének- és verstanulás sem marad el. A vidám együttlét bizonyára sok kellemes emléket és maradandó élményt hagy maga után, amelyek beszámoló formájában mind-mind helyet kapnak a Sátorlap címû folyóirat szünidei számában.

Ugyancsak a szamosújvári 51. számú Czetz János cserkészcsapat elkezdte az elôkészületeket a Taizei zarándoklatra, amelyre augusztus 31–szeptember 7. között kerül sor. Július elsô vasárnapjától kezdve minden hétvégén TAIZEI IMÁDSÁGOT és zarándoklatra való felkészítôt tartanak a római katolikus plébánián, a Salamon templomban és az Emmauszban. Taize elsôsorban szerzetestestvérek ökumenikus közösségének a neve, ami egy kicsiny kelet-franciaországi faluban van. Rövidesen oda is eljutnak a szamosújvári cserkészek.

Erkedi Csaba

2003. július 17-én, nyolcvanhét éves korában váratlanul elhunyt Grandpierre K. Endre író, költô, történelemtudós, a Magyarok Világszövetségének tagja. Temetésérôl késôbb intézkednek.

A kolozsvári Constantin Brâncusi Általános Iskola (Méhes utca) huszonegy, V–VI. osztályos tanulójának kirándulással kezdôdött a nyári szünidô. Az Erdélyi Kárpát Egyesület tagságával közösen a pusztulásra ítélt Verespatakra látogattak. Útjuk végcélja a Detonáta bazaltoszlopainak megtekintése volt. Minden résztvevô térképpel ellátott szórólapot kapott, amibôl megtudhatta az útirányt, valamint az érintett helységekrôl egy-két érdekességet, amire a túravezetô, Vas Géza, menet közben külön felhívta a figyelmünket.

Tordától Topánfalváig (Câmpeni) az Aranyos festôi völgyét követtük, azután egy ideig az Abrud patak völgyében folytattuk utunkat, majd a Verespatak torkolatánál balra térve értük el Verespatakot, az egykori jómódú bányavárost. Verespatak a Római Birodalom egyik fontos aranybányája volt, Alburnus Maior néven. A régi római bányajáratok — Európában egyedülálló módon — itt máig megmaradtak, sôt látogathatók is. Nagy élmény volt egy valódi aranybányát látni, hiszen sokan most voltunk elôször bányában. 150 lépcsôfokon ereszkedtünk le a hûvös, nyirkos félhomályba, hogy megcsodáljuk a sziklába vájt, római kori, labirintusszerû bányajáratokat, ahol 2000 évvel ezelôtt, kezdetleges eszközökkel bár, de már aranyat bányásztak. Késôbb német és osztrák bányászokat telepítettek ide, de lengyeleket és zsidókat is ide csalogatott az arany híre. A múlt század közepéig a helybeli lakosság is mûködtetett saját zúzdákat, úgynevezett stompokat, ahol kezdetleges módszerekkel, fáradságos munkával törték, mosták az aranytartalmú kôzetet. A bánya udvarán berendezett múzeumban láthattuk ezeket az elmúlt századokban használt felszereléseket.

Jókai Mór 1858. október 17–19. közötti erdélyi útja után megdöbbentô sorokat ír az aranyért folytatott küzdelemrôl és a bányászok nyomorúságos életérôl. Írását így fejezi be: "Ezt nevezik tehát aranybányának. De ne higgyetek a szónak! Nem aranybánya; az éhség tornya ez. Akik itt törik az aranyért a követ, rongydarócban járnak, málékenyeret esznek, fakunyhókban laknak, korán elhalnak; a világ legszegényebb emberei azok."

Ezután a falu melletti római ásatásokat néztük meg, valamint a meddô kôzetbôl "épített" hegyet, ami lassan holdbeli tájjá változtatja a vidéket. Itt kétfelé vált csapatunk, az edzettebbek gyalogosan indultak az 1158 m magas Detonátára, a többiek visszatértek az autóbuszhoz, de úticéljuk természetesen nekik is a Detonáta. Gyalogos csapatunkhoz csatlakozott két kisdiák — Szilágyi Ágota és Illyés Levente — valamint egyik kísérô tanárnô. Húsz km-es gyaloglás után érjük el a Detonáta 75 m magas, csodálatos látványt nyújtó, hatalmas orgonasípokhoz hasonló bazaltoszlopait. Fenséges látvány! Még a fáradtságot is elfelejtjük.

Elôdeink is szívesen kirándultak a Detonátára, ezt bizonyítja, hogy az 1891-ben alakult ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET már 1893 augusztus 26-án fából épült menedékházat avatott a Detonáta homlokzatát alkotó sziklafallal szemben levô kis erdei tisztáson. Íme a menedékház képe, ahogy az ERDÉLY címû folyóirat 1908. évi 5–6. számában megjelent:

Rövid pihenô után búcsúzunk a Detonátától, kirándulásunk végére érve új élményekkel gazdagodva térünk haza.

Reméljük, hogy a jó példa ragadós, más iskolák is kedvet kapnak Erdély csodálatos tájainak felfedezéséhez. Az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári osztálya szívesen vállalkozik városkörnyéki gyalogtúrák, városnézô séták, vagy autóbuszos kirándulások szervezésére, vezetésére az iskolák felkérésére, hiszen célunk a természet megszerettetése az ifjúsággal.

Székházunk címe: Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 7. szám.

Kovács Zsuzsa

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége Székely Ervin RMDSZ-képviselô. Székely Ervin Nagyszalontán született 1957-ben. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi karán végzett, ezt követôen 1981 és 1986 között jogtanácsos volt, majd 1986 és 1992 között hat évig újságíróként mûködött. 1992-tôl az RMDSZ Bihar megyei parlamenti képviselôje. Az elmúlt tíz évben a parlament jogi bizottságában dolgozott. Tagja a házszabály módosítására létrehozott szakbizottságnak és a mandátumigazoló bizottságnak. Nôs, egy gyermeke van.

Válaszait a Szabadságban és a www.transindex.ro címû weboldalon olvashatja. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, Böjte Csaba, "Mátyás király", Pekár István, Nagy Ágnes, Szilágyi Zsolt, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjászületéséért Szövetség vezetôi voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben, valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén (szabadsag@mail.dntcj.ro), illetve az ugyelet@transindex.ro címen.

A tények azok mégiscsak tények maradnak: fontosabb és kevésbé jelentôs politikusaink gyermekeinek túlnyomó része itthon van. Egyik vesszôparipánk tehát megdôlt — többé nem mondhatjuk, hogy bezzeg, elöljáróink pereputtya mind külföldön tanul, külföldön él, akkor hát miért maradnánk csak mi röghöz tapadtan? Nem mintha különösebben számítana, hiszen akinek mennie kell, annak mennie kell.

Rögtönzött körkérdéses-felmérésünket folytattuk. A nyári szabadságok idején viszont igen sok kiemelkedô személyiséget nem sikerült elérni. Sokukról köztudott, hogy gyermekeik külföldön élnek. Természetesen nagyon érdekes lett volna megkérdezni a vidéki lelkészeket, akiknek összehasonlíthatatlanul nagyobb befolyása van a köznépre, mint például irodalmárainknak. Ez azonban már komoly szociológiai kutatásnak a témáját kellene hogy képezze — az ötlet mindenképpen megfontolandó. Semmiképp nem akarjuk keresztre feszíteni azokat, akik elmennek, sem azok szüleit, akik legtöbb esetben tehetetlen elszenvedôi gyermekeik döntésének. Csupán valamelyest megpróbáltuk körüljárni ezt az örökzöld témát, ugyanakkor rávilágítani kissé a vizet prédikál, bort iszik legidôszerûbb vetületére.

Menni vagy maradni — könyvtárnyit szöveget írtak már errôl a témáról. Aligha akad olyan erdélyi magyar, aki életében legalább egyszer nem szembesült egy ilyen döntés felelôsségével. Az elvándorlás okai ma már sokkal inkább gazdaságiak, életszínvonalhoz, gondolkodásmódhoz, szakmai kiteljesedés lehetôségéhez kapcsolódnak, mintsem etnikai diszkriminációhoz. Tény, hogy vezetô pozíciót betöltô politikusaink jövedelme lényegesen magasabb nemcsak az átlagos erdélyi magyarokénál, hanem messze felette jár a jelenkori íróink-költôink nevetséges kereseténél is. A sorssal viszont nem alkudozhatunk: aki írásra adta fejét, el kell fogadnia, hogy az esetek kilencven százalékában sorsa a magyarság mindenkori földönfutó írásmestereinek végzetével azonos. Erdélyben legalábbis nem azért írnak könyvet az emberek, hogy meggazdagodjanak, hiszen legjobb esetben saját könyveik néhány példánya jelenti a tiszteletdíjat, amelyeknek jelentôs részét elajándékozzák. Míg tehát politikusaink úgymond "megengedhetik maguknak", hogy gyermekeik itthon maradjanak, prózai hétköznapi munkaasztaluk mellôl a múzsa karjaiba igyekvôk legtöbb esetben semmit sem ígérhetnek, biztosíthatnak gyermekeiknek — tehát vissza sem tarthatják ôket. Próbálkozhatnak ugyan, de ez sok esetben legfennebb fájdalmas családi szakadásba torkollik.

’90 után kinyílt a világ, alig akad olyan fiatal, aki ne járt volna már valahol Európában. Jelenleg éppen Amerikába özönlik a diákság színe-java, nyári munkára. Természetes, hogy miután meglátják azt a világot, sokan nem tudnak visszaszokni, nem tudnak beletörôdni honi viszonyainkba. Amerikában már sok évtizede bevett szokás a lakhelyváltoztatás, Nyugat-Európában is legalább negyed évszázada, a határok eltûnésével egyidôben, keresendô a vándorlás folyamatának eredete. Ma már egyáltalán nem furcsa, ha egy család Ausztriából Hollandiába költözik egy idôre, majd Franciaországban vállalnak munkát, végül esetleg Belgiumban. Az általános irányzattal a vasfüggöny mögött még csak dacolni lehetett, ám ma már szinte szélmalomharcnak számít.

Az elvándorlás ténye, mondják a szociológusok, nem társadalmi osztályhoz, nem anyagi helyzethez kötôdik. Egyaránt elmegy a szegény munkanélküli és az üzleti lehetôségeket keresô gazdag. A szakemberek szerint az elvándorlás fôként a 15–30 éves korosztályt érinti. Akiket késôbb nagyon sok esetben nyugdíjas, idôs korba jutó szüleik is követnek, veszteségünk tehát többszörös.

Az itthon maradás talán mindenkori legfontosabb példaképei a lelkészek. Ôk vannak legközelebb a sokadalomhoz, fôként a vidéki közösségekben, életük nyitott könyvvé, referenciaponttá válik. Sokan mondják, no csak éppen ôket ne sajnáljuk, a lelkészeket, hiszen holland segélyekbôl, ügyeskedésekbôl nyugdíjas korukra megépítik öregkori házukat. Az így vélekedôknek sincs teljes mértékben igazuk, hiszen példa mindenre akad. Van olyan lelkész, aki szolgálata néhány esztendeje alatt többet tett egy faluért, mint elôdei száz évre visszamenôleg, és akit ezért rajongva és ôszintén szeret a közösség apraja-nagyja. De olyan is akad, aki megtartja az istentiszteletet, s aztán visszavonul gazdaságába. Leleményesek is vannak, mint például az a fiatal pap, aki nem panaszkodik, nem riad vissza a kétkezi munkától sem, hanem kezébe veszi a sorsát, és fajtatiszta disznók tenyésztésével egészíti ki köztudottan nem bôkezû lelkészi fizetését. De olyan esetrôl is tudunk, amikor a híveit külföldi testvértelepülésre dolgozni beszervezô lelkész csekély egymillióval magasabb összeget kért a kiutazás költségére, így ezer euróval lett gazdagabb egyik napról a másikra.

Sajnos, az emberekre a legnagyobb hatást gyakorló papság körében is köztudottan sok az olyan, akinek gyermekei nincsenek itthon. Ismétlem: nem ítélhetjük el ôket sem.

XXI. századi erdélyi magyarságunk immár közel évszázados keresztje az elvándorlás. Nem akarok rá gondolni, hogy a trianoni hitetlenkedésbôl való könyörtelen ébredés óta mennyit apadtunk. Inkább arra gondolok, hogy ma kezdôdött Marosvásárhelyen a félsziget, Bálványoson a szabadegyetem, Mákófalván bútorfestô tábort szerveznek, Várfalván alig ért véget az elsô aranyosszéki néptánctábor, augusztusban Egeresen elôször tartanak falunapot, Kalotaszentkirályon a Szentkirályok Szövetségének évi találkozója lesz, megnyitják a hagyományos néptánctalálkozót, egy héttel késôbb Szépkenyerûszentmárton tartanak háromnapos falunapot, immár harmadszor, majd jön a Szent István-napi Néptánctalálkozó, Válaszúton nyáron egymás váltják a néptáncosok, és most csupán néhányat soroltam fel a rengeteg magyar rendezvény közül.

Nem ítélhetjük el a távozókat. Ugyanakkor lélekben és mindenképpen meghajolhatunk azok elôtt, akiket semmi sem kergethetett el innen. Akik annak idején kibírták a szekuritáté zaklatásait, veréseit, a meghurcoltatásokat — és akik ma itthon, közöttünk járnak. Meghajolni azok elôtt, akiknek nem fáj, hogy Audi helyett egész életükben villamossal kell utazniuk, hogy talán soha nem láthatják Párizst, hogy nem hajókázhatnak, nem ülnek majd repülôn, alig lesz olyan év, amikor nyaralni mehetnek, akiknek az is örömet szerez, ha idôben sikerül kifizetni a havi számlákat, ha elmennek a Bükkbe vasárnap, virágot szednek gyermekeikkel a réten, ha megnéznek egy remek színházi elôadást, ha összefutnak régi ismerôsükkel Kolozsvár utcáin. És akiknek ez az öröm elég. Akiknek többet jelent, hogy lépten-nyomon ráköszönnek, mintha tiszta, pazar idegen utcákon járna, akiknek mindennél fontosabb a Párizs utca sarka, ott, ahol az 1-es troli befordul. Akiknek fontosabb a könyv, amelynek betûibôl ilyen sorok állnak össze: "egy nap hazamegyünk majd fapados vonaton torkunkban az ismerôs víz íze hazavisz mindenkit a fájdalom", "és megértettem, hogy Anteus vagyok, akinek csak itthon van ereje", "ahol az emlékek örökmécsként égnek s várnak szigorú, szent kötelességek", "talán-talán indultam volna már és akkor elibém állt egy öreg fa, és rámbámult szörnyû némasággal, és azt kérdezte tôlem, hogy hova és jaj, a temetô is visszahívott", "a világ széles és a világ nagy, de te, kis kulcs, te Erdély kulcsa vagy"…

Kerekes Edit

Vasárnap rajtol és a jövô héten zajlik a XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, amelyet mióta eredeti "szülôhelyérôl" Tusnádfürdôre költöztettek, Tusványos néven tisztel a világ. Szó szerint is, mivel az annyira fontos magyar–román párbeszéd legkiforrottabb és legôszintébb formájaként néznek fel rá. Ezen a hagyományos tömegrendezvényen mindkét részrôl fórumszerûen, a politikában nélkülözhetetlen szerepjátszási technikák mellôzésével szokás elôhozakodni a másik féllel szembeni meg nem értésbôl és hiányos ismeretekbôl, sôt nem ritkán szándékos félreinformálásokból származó véleményekkel, amelyek a történelemhez, az aktuálpolitikához, a mûvészetekhez, a társadalmi kérdésekhez kapcsolódnak.

Hogy mennyire szükségünk van ilyen alkalmakra, azt legjobban az évek során felfokozódott érdeklôdés szemlélteti. Míg kezdetben a páratlanul festôi, de eldugott, elhanyagolt és nehezen megközelíthetô Bálványosfürdôn néhány száz sátoros fiatalt vonzott a tábor, az infrastrukturális szempontból elônyösebb Tusnádfürdôn ilyenkor, Anna-napjának hetében, évek óta ezrek gyûlnek össze a kemping területén, hogy ingujjra-fürdôruhára vetközött, közismert politikusokat, közéleti személyiségeket hallgassanak meg, adott esetben pedig vitába is szálljanak velük. Az oldott hangulat nem komolytalanságra vall, sokkal inkább a kölcsönös bizalomépítést szolgálja. Hol és mikor adatik meg ilyen lehetôség a jelenéért-jövôjéért aggodó kisembernek, pláne, hogyha ráadásul még fiatal is?

A mindenkori szervezôket dicséri, hogy érdekes, sokoldalú témákban jártas elôadókat hívtak meg, akik a nyilvánosság elôtt Romániában addig szokatlan gondolatokkal rukkoltak elô. Ilyen volt, például, több mint tíz évvel ezelôtt az a szenzáció, amikor román történészek a kontinuitás elméletének ostobaságát és tudománytalan jellegét hangoztatták. Hasonló volt az is, amikor felvetették a román alkotmány elsô pontjának ("nemzetállam") tarthatatlanságát, hiszen az ország lakosságának egynegyede nem román. Itt hangzott el elôször a hazai magyarság önrendelkezésének vagy a magyar kedvezménytörvény megalkotásának és alkalmazásának szükségessége... Szóval nem volt és most sincs tabutéma: a zavaros vagy azoknak tûnô kérdéseket csak párbeszéddel lehet tisztázni.

A "bálványosi folyamat" néven ismertté vált sátoros-szabadtéri magyar–román párbeszédsorozaton mindig részt vettek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség csúcsvezetésének tagjai is. Ez magától értetôdô, hiszen érdekvédelmi szervezetünk egyik hivatásszerû megnyilvánulásáról, a többséggel való megismertetésünkrôl és elfogadtatásukról van szó. Hozzájárulni egy velünk szemben általánosan ellenséges magatartás megváltoztatásához.

Csakhogy a változó idôkkel az erkölcsök is változnak: Markóék saját magukat hazudtolták meg, eddigi közösségépítô törekvésüket tagadták meg, amikor a bálványosi folyamat kisiklatását vették célba. Amikor ellentáborozást, ellenszabadegyetemet, ellenbulit szerveztek Marosvásárhelyen. A tusnádfürdôivel azonos idôpontban, mindent elkövetve, hogy elszipkázzák annak rangos elôadóit. Neves rockegyütteseket hívtak meg, hogy azokkal a fiatalságot tartsák távol Tusványostól. Mitöbb, az idén arra is képesek voltak, hogy Budapesten járjanak közbe az anyagi támogatás megvonása érdekében. Ha ez nem is sikerült teljes egészében, annyit mégis elértek, hogy a Félsziget elnevezésû marosvásárhelyi "jégtörô" rendezvényük négyszer többet kapjon, mint a tizennegyedik alkalommal színre lépô Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A cél világos: kifogni a szelet a sikeres és közösségi szempontból hasznos tömegrendezvény vitorlájából, átkeresztelve és átszervezve a jelenlegi magyarországi baloldali politikai hatalom szájaíze szerint, azt Marosvásárhelyen folytassák. Az istenadta fiatal tömeg pedig, könnyedén vált, mivel fôleg a jó zene és a buli érdekli. Az ellenszenvedély hangadóink szavaiból azt tudom kihámozni, hogy szakítani kell azzal a folyamattal, amelynek során a hazai magyar fiatal nemzedékek káros és veszélyes információkhoz juthatnak, mint amilyen a saját gyökerek megismerése, az önmegbecsülés és az önbizalom erôsítése... Elvégre a tusványoskodás már jó ideje a kifulladás útjára lépett, nem képes megújulni, párbeszéd helyett monológgá kezd átvedleni. Döntésük egyáltalán nem bölcs megoldás.

Ördög I. Béla

(Folytatás július 18-i lapszámunkból)

Fodor Imre alpolgármester még június elején is szóvá tette a szoborfeliratot, megkísérelve annak megváltoztatását. Amikor az RMDSZ a kormányzó Szociáldemokrata Párttal a helyi szintû idei protokollúmot aláírta, Fodor kifejtette: "a szöveg nagyon szép, de a mi javaslatainkból semmi nem került bele". A javaslatok között pedig az is szerepelt, hogy a holokauszt-emlékmû feliratát másikkal helyettesítsék. Fodor kifogásolta, hogy a szoborfelirat megváltoztatása tételesen nem szerepel a dokumentumban. (Mediafax: Viceprimarul reformist din Târgu Mures, nemultumit de protocolul PSD–UDMR. 2003. június 9.; Mediafax: Marosvásárhely reformista alpolgármestere elégedetlen az SZDP–RMDSZ megállapodással. 2003. június 9.; Máthé Éva: Létrejött a Maros megyei politikai protokollúm. E hónap végén — közszolgálati tévéstúdió! Romániai Magyar Szó, 2003. június 10.; *** Egyezmény az RMDSZ és az SZDP Maros megyei szervezetei közt. Kossuth Rádió/MÚRE, 2003. június 10.; Sz. E.: Határidôk nélküli megállapodás. Megkötötték a Maros megyei PSD-RMDSZ egyezményt. Krónika [Kolozsvár], 2003. június 10.) A felirat-vita késôbb is folytatódott. Június 19-én a helyi RMDSZ-tanácsosok sajtóértekezleten jelentették be elégedetlenségüket. Úgy vélték, a felirat csak az igazság felét tükrözi, s továbbra is elégedetlenséggel tölti el a városban élô magyarokat. Kifogásolták azt is, hogy a szoboravatási ünnepségen megjelentek a Ion Antonescu Marsall Liga tagjai is, "akik élvezték a pillanatot". Ugyanakkor furcsállották, hogy Marosvásárhelyen a holokauszt-emlékmû mellett az Antonescuról elnevezett utca továbbra is létezik. (Mediafax: Monumentul Holocaustului, din nou subiect de dispute la Târgu Mures. 2003. június 19.)

Megdöbbentô, hogy a szoborfelirat okozta viták közepette senkinek nem jutott eszébe bemutatni — legalább fô erôvonalaiban — azt a tragikus sorsot, amely a marosvásárhelyi (és az észak-erdélyi zsidóságnak) osztályrészül jutott. Mintha az áldozatok már az égvilágon senkit nem érdekelnének: sem a román kormányt, sem a városvezetôket, sem a helyi magyarságot. Pedig sorsukból sok mindent lehetne tanulni — románoknak, magyaroknak egyaránt. Az sem hallgatható el, hogy magyar oldalról azt a tézist hangsúlyozták folyamatosan, miszerint a zsidóság deportálása Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után következett be, német nyomásra, a történtekrôl tehát a magyarok kvázi nem tehetnek. Ilyen vélemény a Szabadságban is napvilágot látott. (Fodor Sándor: Volt-e vagy nem volt holokauszt Romániában? Szabadság, 2003. június 18.) Köztiszteletnek örvendô szerzôje megfeledkezett azonban arról, hogy 1940 ôszén a magyar hatóságok Észak-Erdélybôl, és fôképpen a Székelyföldrôl zsidó családok százait próbálták kezdetben erôszakkal átdobni Romániába, majd miután ez nem sikerült, 1940 decemberében Ukrajnába deportálták ôket. Az akciók áldozatai közül alig néhányan maradtak életben. A deportálások 1941-ben és 1942-ben is folytatódtak, de a szóban forgó szemlélet errôl sem hajlandó tudomást venni, sôt az 1941 nyarán a magyar hatóságok által Kamenyec-Podolszkijba deportált, és ott legyilkolt mintegy húszezer zsidóról is megfeledkeznek, mint ahogyan azon zsidó férfiak sorsáról is, akiket magyar egységek mellé osztottak be munkaszolgálatba, s akik közül szintén nagyon kevesen tértek haza. Illik emlékeztetni arra, hogy az 1944. március 19-i német megszállásig a magyarországi zsidó közösségbôl 63 ezer személy vesztette életét. 42 ezren a munkaszolgálat embertelen körülményei közepette, húszezren a kamenyec-podolszkij-i mészárlásban, ezer fô pedig a bácskai atrocitások során vesztette életét.

(Folytatjuk)

Tibori Szabó Zoltán

Mérsékelt érdeklôdéssel, némileg egymásnak ellentmondó értékelésekkel számoltak be szombaton az országos román lapok a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született román–magyar megállapodásról.

Az ügyet immár egyetlen román lap sem tartotta címoldalra érdemesnek, néhány központi újság hírt sem adott arról, hogy Bukarestben tárgyalt a magyar külügyminiszter.

A kedvezménytörvény kérdésén kívül a híradások azt emelték ki: Kovács László a román hatóságok segítségét kérte, hogy kárpótlásban részesüljenek azok a már Magyarországon élô egykori romániai magyarok, akiktôl vagy akiknek közvetlen rokonaitól a kommunista rendszer idején elkobozták Romániában lévô ingatlanjaikat. A magyar külügyminiszter szerint mintegy 5 ezer ember vár ilyen kártérítésre.

Beszámoltak a lapok arról is, hogy a magyar külügyminiszter Magyarországra szóló meghívást adott át Mádl Ferenc köztársaság elnök nevében Ion Iliescu román államfônek.

A kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született megegyezésbôl a román sajtó elsôsorban a magyarigazolványok sorsával foglalkozott.

A Jurnalul National tudósítója úgy értelmezte, hogy a megállapodás értelmében már idén ôsztôl a magyarigazolványt magyarkártya váltja majd fel, amelyrôl már eltûnnek az egykori Nagy-Magyarország jelképei. A lap hozzátette: igaz, ennek ellentmondó nyilatkozatot tett Kovács László, aki Bukarestben magyar újságíróknak kijelentette, hogy a már kiadott 700 ezer magyarigazolványt nem vonják vissza, s az okmányok esetleges cseréje csak a már kiadott igazolványok érvényességének lejártával képzelhetô el.

A Cotidianul értékelése szerint Budapest még egy kompromisszumra hajlandó volt a kedvezménytörvény kérdésében azzal, hogy elfogadta: idôvel sor kerül a magyarigazolványok cseréjére. A Curentul viszont úgy látta, hogy a magyarigazolványok ügyében Románia és Magyarország a megállapodás ellenére sem tud egyetértésre jutni. Az Adevãrul rövid tudósításában azt emelte ki, hogy a két külügyminiszter megegyezésének értelmében a magyarigazolványok csak kulturális és oktatási kedvezményekre jogosítják majd fel tulajdonosaikat.

Eduard Kukan szlovák külügyminiszter a tárgyalást követô sajtótájékoztatón egyértelmûen megismételte az eredeti, a kedvezménytörvény szlovákiai érvényesítésétôl elzárkózó szlovák álláspontot, ugyanakkor hangsúlyozta: meg tudtak állapodni abban, hogy "a Magyar Köztársaság oktatási támogatást nyújt a Szlovákiában élô magyar kisebbség nyelvi és kulturális identitásának megôrzése céljából a szlovák jogrenddel összhangban olyan szervezet közvetítésével, amely a szlovák jogrend szerint került bejegyzésre és jogi személyiséggel bír".

Kovács László magyar külügyminiszter a sajtótájékoztatón azt mondta: — Nem az a lényeg, hogy a szlovákiai (magyar) családok milyen dokumentum alapján kapják meg a támogatást, hanem az, hogy megkapják azt, és én biztos vagyok abban, hogy meg is fogják kapni.

Az MTI pozsonyi tudósítója megkérdezte Kovács Lászlót: a kedvezménytörvény romániai alkalmazhatóságáról szóló pénteki bukaresti megállapodáshoz képest hogyan tekint a pozsonyi eredményre, és a kettô között milyen mérleget lehetne vonni.

— Egyformán örülök mindkettônek, és egyformán elégedett vagyok — válaszolta a magyar külügyminiszter.

— Mi ma nem a kedvezménytörvényrôl, nem annak eredeti, nem is a módosított változatáról, nem is annak szlovákiai érvényesíthetôségérôl, nem a kedvezmények eljuttatásáról tárgyaltunk, hanem a támogatások hozzáférhetôségének módjáról — mondta Eduard Kukan szlovák külügyminiszter, és hozzátette: — Tettük ezt a magyar fél álláspontjának, egyszersmind annak a szlovák diplomáciai jegyzéknek megfelelôen, amelynek alapján a mai találkozóra sor került — mondta Kukan, majd egyértelmûen megfogalmazta: — Szlovákia csakis a kétoldalú alapszerzôdés keretei között hajlandó a támogatások fogadására.

A felek a dokumentumban rögzítik: "A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság külügyminiszterei egyetértettek abban, hogy — összhangban a két ország között érvényben lévô, 1995. március 19-én aláírt alapszerzôdéssel és az európai normákkal — az egymás országaiban élô nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásának megôrzéséhez támogatás nyújtható."

A felek azt is kinyilvánítják: "A szlovák fél tudomásul veszi, hogy Magyarország a saját területén — etnikai hovatartozástól függetlenül — diák-, illetve pedagóguskedvezményeket nyújt azoknak a szlovák állampolgároknak, akik magyar nyelvet vagy magyar nyelven tanulnak, illetve tanítanak, vagy a magyar kultúrához kötôdô tanulmányokat, illetve oktatói tevékenységet folytatnak."

"A külügyminiszterek megbízzák a kisebbségi vegyes bizottság társelnökeit, hogy 2003. augusztus 31-ig találkozzanak azzal a céllal, hogy a fenti elvek alapján készítsenek elô megállapodás-tervezetet arra, hogy azt a külügyminiszterek aláírják, illetve a kormányok jóváhagyják" — zárul a magyar és a szlovák külügyminiszter szombati pozsonyi tárgyalásairól kiadott közös nyilatkozat.

Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-képviselô, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alapítóbizottsági tanácsának az elnöke azt nyilatkozta szombaton a Kovászna megyei Illyefalván, a "Határok nélküli magyar fiatalok" nyári egyetemen, hogy a Tanács legfontosabb feladata az összes romániai magyar politikai és civil szervezet egybefogása lesz — közölte a Mediafax.

— Idézve drága elnökömet, Markó Bélát, aki többször is azt nyilatkozta, hogy miközben egyesek beszélnek, mások dolgoznak, kénytelen vagyok kiemelni, hogy elérkezett a munkálkodás pillanata. Párbeszédet kell kezdeményeznünk a román társadalom képviselôivel, tudatosítanunk kell bennük, hogy mi igenis autonóm közösség vagyunk — szögezte le Toró.

Márton Árpád RMDSZ-képviselô kijelentette, hogy az autonómia immár nem számít tabutémának. Szerinte mindaddig nem beszélhetünk a magyar közösség jövôjérôl, amíg a közösség számára nem rajzolódik ki egy biztos gazdasági-társadalmi jövôkép. Mindaddig nem beszélhetünk a magyar közösség jövôjérôl, amíg a közösség tagjai elhagyják szülôföldjüket a nehézségek miatt.

Az RMDSZ belsô választása alkalmából megnyilvánuló érdektelenségrôl beszélve Toró T. Tibor kifejtette, hogy a sikertelenség annak tudható be, hogy a magyarság eltávolodott a szövetségtôl, immár nem bíznak ennek vezetôségében.

A megbeszélés résztvevôi egyetértettek viszont abban, hogy függetlenül a különféle magyar táborok képviselôi között a helyi választások során dúló politikai csatározásoktól, a parlamenti választások során mindannyian összefognak annak érdekében, hogy minél jobb parlamenti képviseletet biztosítsanak a magyar közösség számára.

A verespataki aranybányászatban érdekelt kanadai Gabriel Resources Ltd. (GR) cég bejelentette: a projektet övezô viták miatt eláll attól a tervétôl, hogy újabb részvényeket dobjon a piacra. A Gabriel 80 százalékos tulajdonosa a Rosia Montanã Gold Corporation (RMGC) cégnek, amely 1997-ben hárommillió dollárért feltárási koncessziót szerzett a verespataki térségre.

A GR szerint a döntés annak következménye, hogy a román hatóságok a bányaprojekt környezeti hatását negatívnak tekintik. Egyébként a kanadai cég azért vonta vissza nyilvános részvényajánlatát, mert a pakettet közben megvette az RBC Capital Markets nevû befektetô.

A kanadai cég egyébként folytatni kívánja a verespataki bányaterv kivitelezését. Annak ellenére, hogy tíz nappal ezelôtt Adrian Nãstase kormányfô a bányaprojekttel kapcsolatban aggodalmának adott hangot.

A miniszterelnök márciusban parlamenti különbizottság létrehozását kérte a verespataki beruházás kivizsgálására. A testület több halasztás után májusban szállt ki a helyszínre, s megállapította, hogy "nagyjából minden rendben van", s "a projekt elônyös Románia számára". A verespataki bányaprojektet a különbizottság június közepén 10 igen és 3 nem szavazattal hagyta jóvá.

A testület tagjainak többsége úgy vélte, hogy az RMGC révén Románia — a 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst felszínre hozatalából — 583 millió dolláros nyereségre tehet szert. Azt azonban elhallgatták, hogy míg a szerzôdés értelmében a haszon oroszlánrésze a kanadai céget illeti, a 18 százalékos román állami befektetô, a dévai Minvest társaság minden környezeti probléma felelôse, s az is marad a 15 évre tervezett kitermelés befejezte után is.

A Román Akadémia az idén két alkalommal is a verespataki bányaprojekt azonnali leállítására szólította fel a kormányt, miután több száz külföldi tudós, valamint romániai és külföldi civil szervezetek egész sora tiltakozott a ciános technológiával mûködô legnagyobb európai aranybánya létrehozása ellen.

A bányatervet ellenzô helyi civil szervezetek ezt cseppet sem tartották meglepônek, s azzal magyarázzák, hogy a bizottság egyik hangadó tagja éppen az a személy, aki korábban a koncessziót jóváhagyta, s hogy a testületben több olyan politikus is helyet kapott, akik az RMGC részvényesei voltak, illetve azok ma is.

Dan Brudascu Kolozs megyei NRP-képviselô azt állítja, hogy 500 millió lejt szánnak arra, hogy eltávolítsák Gheorghe Funart Kolozsvár élérôl.

Vasárnap Dan Brudascu politikai nyilatkozatot adott közre, miszerint "a kolozsvári rendôrség tisztjei, de a kollaboránsok körében is az a hír járja, hogy az, aki valamilyen hitelesnek tûnô ügyet talál ki vagy fedez fel Gheorghe Funarról, amelynek alapján a polgármestert le lehetne tartóztatni, és el lehetne távolítani posztjáról, soron kívüli elôléptetésre számíthat, valamint arra, hogy vezetôségi funkcióhoz jut. Ezen kívül 500 millió lejnél nagyobb nettó pénzösszeg üti a markát".

Brudascu azt állítja, hogy ugyanazon hírforrások szerint a Kolozs megyei rendôrfelügyelôség parancsnokát, Teodor Pop Puscast lemondatják, és tartalékállományba kerül, ha jövô év elejéig nem sikerül olyan bizonyítékokat elôállítania, amelyek lehetôvé tennék Gheorghe Funar letartóztatását.

Teodor Pop Puscas tagadja az NRP-képviselô vádjait.

Nemzetközi társkeresô, Magyarország, Ausztria. Forduljon bizalommal hozzánk, nem fog csalódni. ECHO-AGENTURA. Telefon: 0721-316458, e-mail: liviu57@yahoo.com (0004)

Egy hete folynak a csatározások Spanyolországban, a 16–16 csapat számára véget értek a csoportmérkôzések. Vasárnap és hétfôn a negyeddöntôsök véglegesítése szerepelt a mûsoron, mindkét mezônyben az elsô fázis eredményei csak a csoportgyôzteseket küldték egyenes ágon a legjobb nyolc közé.

A férfiaknál szombati számunkban már ismertettük a magyar és román érdekeltségû A-csoport eredményeit, amelyen Románia kitûnô és sportszerû játékkal Magyarországot segítette csoportelsôséghez. A román–horvát találkozóról még elmondható, hogy utóbbiak csak a 20. percben jegyzett 9–7-es (!) román vezetés után tudtak fordítani, s amint a helyszínrôl érkezett tudósítás jelezte, csupán az olasz bíró segítségével gyôztek 12–9-re a kranji Eb ezüstérmesei. Éppen ezért a román küldöttség óvást nyújtott be a szakszövetséghez, a FINA-hoz.

A csoport végeredménye: 1. Magyarország 5 pont (29–15), 2. Horvátország 5 (32–19), 3. Románia 2, 4. Kanada 0.

A többi csoport eredményei a 3. fordulóban:

B-csoport: Egyesült Államok–Ausztrália 13–7, Szerbia és Montenegró–Japán 15–7; a sorrend: 1. Egyesült Államok 5 pont (gólarány: 32–16), 2. Szerbia és Montenegró 5 (27–18), 3. Ausztrália 2, 4. Japán 0.

C-csoport: Németország–Kína 10–4, Olaszország–Görögország 10–5; a táblázaton: 1. Olaszország 6, 2. Németország 4, 3. Görögország 2, 4. Kína 0.

D-csoport: Oroszország–Brazília 10–3, Spanyolország–Szlovákia 10–3; a csoport végeredménye: 1. Spanyolország 6 pont, 2. Oroszország 4, 3. Szlovákia 2, 4. Brazília 0.

A negyeddöntôbe jutásért Horvátország–Ausztrália, Románia–Szerbia és Montenegró, Németország–Szlovákia és Görögország–Oroszország találkozókra kerül sor. Magyarország, az Egyesült Államok, Spanyolország és Olaszország csoportelsôként egyenes ágon jutott a legjobb nyolc közé.

A továbbiakban kedden a következô párosításban bonyolítják le a negyeddöntôket: Magyarország–Németország/Szlovákia, Egyesült Államok–Görögország/Oroszország, Olaszország–Horvátország/ Ausztrália, Spanyolország–Románia/Szerbia és Montenegró. Dr. Kemény Dénes tanítványai könnyen legyôzhetik ellenfelüket biztosítva helyüket a legjobb négy között, ami pedig a román pólósokat illeti, ôk eddig is bebizonyítják, hogy képesek felnôni ellenfeleik színvonalára.

Áttérve a nôi mezônyre, itt egy lépéssel elôbbre áll a vetélkedô. A szombati eredmények után már kialakult a hétfôi negyeddöntô mûsora. Eredmények a legjobb nyolc közé jutásért: Oroszország–Brazília 12–2, Ausztrália–Japán 12–1, Spanyolország–Németország 9–6 és Olaszország–Görögország 8–5.

A negyeddöntô párosítása: Magyarország–Oroszország, Ausztrália–Egyesült Államok, Kanada–Spanyolország és Hollandia–Olaszország.

A helyosztókon: a 13–16. helyért: Venezuela–Nagy-Britannia 6–5 és Kazahsztán–Franciaország 9–4.

További eredmények
A mûúszók páros versenyét az orosz Anasztaszja Davidova–Anasztaszja Jermakova kettôs nyerte. A két hölgy — akik a tavalyi Eb-n sem találtak legyôzôre — szinte tökéletes produkciót bemutatva szerezte meg az aranyérmet. A gyakorlat 99,084 pontot ért. A csapatviadalon szintén orosz siker született.

A címvédô kínai Kuo Csing-csing nyerte a nôi mûugrók 3 m-es számát, a második helyen az olimpiai bajnok orosz Julija Pahalina végzett. A magyar Barta Nóra a 25. lett.

A fukuokai világbajnokságon ezüstérmes kanadai Alexandre Despatie nyerte a férfi toronyugrást Barcelonában. Az ausztrál Mathew Helm lett a második, míg az olimpiai bajnok, címvédô kínai Tien Ling a harmadik helyen végzett. A magyar Hajnal András a középdöntôben, Lengyel Imre a selejtezôben esett ki.

Csak a célfotó döntött a dobogós helyezésekrôl a férfi hosszútávúszók 25 km-es viadalán: az orosz Jurij Kugyinov mindössze 4 tizedmásodperccel elôzte meg a spanyol David Mecát. A nôknél ugyanezen a távon a holland Edith van Dijk nyert. A magyar Szabó Gergô 5:32:27 órával a 18., Barsi Claudia 6:13:42 órával a 17. helyen végzett.

Eredmények:
Mûugrás, nôk, 3 m: 1. Kuo Csing-Csing (Kína) 617,94 pont; 2. Julija Pahalina (Oroszország) 611,58; 3. Vu Min-hszia (Kína) 589,80; 4. Vera Iljina (Oroszország) 582,93; 5. Blythe Hartley (Kanada) 575,28; 6. Sara Hildebrand (Egyesült Államok) 545,55; ...; 25. Barta Nóra 250,62.

Férfi toronyugrás: 1. Alexandre Despatie (Kanada) 716,91 pont; 2. Mathew Helm (Ausztrália) 697,74; 3. Tien Liang (Kína) 696,06; 4. Hu Csia (Kína) 683,55; 5. Leon Taylor (Nagy-Britannia) 666,21; 6. Rommel Pacheco (Mexikó) 642,48.

Mûúszás, páros: 1. Anasztaszja Davidova, Anasztaszja Jermakova (Oroszország) 99,084; 2. Mija Tacsibana, Miho Takeda (Japán) 98,084; 3. Anna Kozlova, Alison Bartosik (Egyesült Államok) 96,334; 4. Gemma Mengual, Paola Tirados (Spanyolország) 96,667; 5. Fanny Latourneau, Courtenay Stewart (Kanada) 95,417; 6. Laure Thibaud, Virginie Dediu (Franciaország) 95,084.

Mûúszás, csapat: 1. Oroszország (Olga Brusznyikina, Marija Gromova, Jelena Juravjova, Marija Kiszeljova, Jelena Ovcsinnyikova, Irina Tolkacsova, Elvira Hasszianova, Anna Sorina) 98,750 pont; 2. Japán 98,354; 3. Egyesült Államok 96,834; 4. Spanyolország 96,251; 5. Kanada 95,917; 6. Kína 94,334.

Hosszútávúszás, férfiak, 25 km: 1. Jurij Kugyinov (Ooroszország) 5:02:20,0 óra; 2. David Meca (Spanyolország) 5:02:20,4; 3. Petar Sztoicsev (Bulgária) 5:02:20,6; 4. Christof Wandratsch (Németország) 5:02:25,6; 5. Igor Majcen (Szlovénia) és Stephane Gomez (Franciaország) 5:02:29,0–5:02:29,0; ...; 18. Szabó Gergô (Magyarország) 5:32:27

Hosszútávúszás, nôk, 25 km: 1. Edith van Dijk (Hollandia) 5:35:43,5 óra; 2. Britta Kamrau (Németország) 5:35:46,1; 3. Angela Maurer (Németország) 5:35:46,5; 4. Szenia Popova (Oroszország) 5:38:19,4; 5. Laura la Piana (Olaszország) 5:38:21,7; 6. Cindy Persoons (Belgium) 5:38:54,8; ...; 17. Barsi Claudia (Magyarország) 6:13:42.

Összeállította: Radványi Pál és Póka János András

A bajnok MTK nyerte a labdarúgó Szuperkupát, miután 2–0-ra gyôzött a kupagyôztes Ferencváros ellen. A sikerért 4 millió forintot kapott.

A magyar Szuperkupa döntôjében: MTK FC–Ferencvárosi TC 2–0 (gól: Torghelle — 30. és Czvitkovics — 51. perc).

Szabó Nikolett 62,12 méterrel, idei legjobb eredményével nyerte a gerelyhajítást a madridi atlétikai Szuper Grand Prix-versenyen. A magyar atléta mögött a tavalyi GP-döntôben harmadik orosz Tatjana Sikolenko (61,55) végzett a második helyen.

Az olimpiai és világbajnok Maria Mutola 1:55,55 perccel, a világ idei legjobbjával gyôzött 800 méteren a madridi atlétikai Szuper Grand Prix-n.

Aranyérmes lett Vörös Zsuzsanna a pesarói öttusa-világbajnokság hagyományos egyéni versenyében, ezzel athéni olimpiai kvótát szerzett. A második helyen az orosz Oleszija Velicsko, a harmadikon a brit Kate Allanby végzett. Simóka Bea tizedik, Füri Csilla tizennegyedik lett.

A magyar csapat a dobogó harmadik fokára állhatott fel, gyôzött a brit együttes az orosz elôtt.

Vörös 180 körös 1096 pontos lövészettel kezdett, majd a vívás során 17 gyôzelmet, azaz 860 pontot gyûjtött. Az úszásban remekelt, jelentôsen megjavította korábbi legjobbját, a 200 méteren elért 2:10,87 perces idôért 1352 pontot kapott. A lovaglásban két akadálynál hibázott, s 1 másodperccel túllépte a szintidôt. Ezt a számot így 1140 ponttal zárta. A 3000 méteres futásnak Simóka Beával együtt vágott neki, 4 mp-cel az orosz Velicsko és a brit Allenby után. Rendkívül taktikusan versenyzett, az elsô 1000 méteres kör végére fokozatosan felzárkózott, majd iramot diktált, leszakította Allenbyt s késôbb Velicskót is. A finisre már egyedül érkezett. Eredménye 10:41,81 perc, 1156 pont.

Pályafutása során — az 1999-es budapesti sikerét követôen — másodszor lett egyéni világbajnok. Emellett 1998-ból és 2002-bôl két második helye is van. Váltóban kétszer (2000, 2003), csapatban egyszer (2002) diadalmaskodott.

Simóka ugyanolyan lövészettel indította a napot, a vívásban pedig el is húzott Vöröstôl — 20 gyôzelméért 944 pontot kapott —, az úszásban viszont 112 ponttal elmaradt tôle. A 2:20,03 perces idôért 1240 pont járt neki. A lovaglásban egy kicsivel megint csak jobb volt Vörösnél — 1168 pontot szerzett —, de mivel nem tartozik a legjobb futók közé, négy szám után már nyilvánvaló volt, hogy ô a folytatásban "csak" a csapatért küzdhet. Ezt meg is tette, 11:40.02 perccel (920 pont) ért a célba.

Füri a számára jónak mondható 161 körös, 868 pontos lövészettel kezdte szereplését, a gyenge vívása (14 gyôzelem, 776 pont) azonban megpecsételte a sorsát. Ezután már esélye sem volt arra, hogy a Világkupa-sorozatban nyújtott remek produkcióját megismételje és a dobogóra álljon. Ezzel együtt szokásához híven jól úszott (2:13.19 p, 1324 pont), jól lovagolt (1072 pont) és remekül futott (10:41:90 p, 1156 pont), de így is éppen csak befért a mezôny elsô felébe.

Eredmények:
Nôi egyéni verseny: 1. Vörös Zsuzsanna 5604, 2. Oleszija Velicsko (orosz) 5564, 3. Kate Allenby (brit) 5548, 4. Georgina Harland (brit) 5500, 5. Sara Bertoli (olasz) 5488, 6. Alexandra Kalinovska (cseh) 5468, ..., 10. Simóka Bea 5368; ..., 14. Füri Csilla 5296. A csak az egyéni versenyre benevezett Szatmári Adrienn pénteken kiesett a seljetôk során.

Nôi csapat: 1. Nagy-Britannia (Allenby, Georgina Harland, Sian Lewis) 16 412 pont, 2. Oroszország (Velicsko, Marina Kolonyina, Tatjana Muratova) 16 328, 3. Magyarország (Vörös, Simóka, Füri) 16 268, 4. Olaszország 15 832, 5. Lengyelország 15 544, 6. Fehéroroszország 14 444.

Bodrogi László jó idôvel ért célba a Tour de France kerékpáros körverseny pénteki, 47 km-es egyéni idôfutamán. A még érdekelt 167 kerekes az összetett állás fordított sorrendjében indult kétpercenként. Mivel a QuickStep-Davitamon magyar versenyzôje a mostani etap elôtt 123. volt, így 45.-ként állt rajthoz. Bodrogi 1:03:57 óra alatt teljesítette a távot, ez 44,097 km/órás átlagsebességnek felel meg. A futamot a német Jan Ullrich nyerte, az összetettben nem sikerült megelôznie az amerikai Lance Armstrongot. Bodrogi a 15. lett, s így a pénteki etap után a 123-ról feljött a 116. helyre.

Késôbb a Tour egyetlen magyar indulója, 20 másodperc büntetést kapott, mert egyszer túl közel, 10 méteren belül ment hozzá a QuickStep-Davitamon csapat kísérôautója, s így a szélárnyék-hatás miatt jogosulatlan elônyhöz jutott. A szankció nem befolyásolja összetettbeli helyezését.

A spanyol Carlos Sastre nyerte a Tour elsô pireneusi szakaszát, de az összetettben továbbra is a címvédô Armstrong áll az élen, igaz elônye 15 mp-re csökkent a 1997-es gyôztes Ullrich elôtt.

Ahogy az várható volt a Toulouse és Ax-3 Domaines közötti 197,5 km-es 13. szakasz vízválasztónak bizonyult, hiszen két rendkívül hosszú és meredek elsô kategóriás hegy várt a kerekesekre.

Az elsô emelkedôn — Bodrogi már ezen lemaradt — az esélyesek még csak egymásra figyeltek, de a másodikon felgyorsultak az események: az élmezôny által diktált tempót ezúttal olyan klasszisok sem bírták, mint az amerikai Tyler Hamilton, illetve a spanyol Iban Mayo, így gyakorlatilag mindketten lemondhatnak a végsô gyôzelemrôl. Velük szemben az Alpokban még gyengélkedô, ám a pénteki egyéni idôfutamon már csúcsformában tekerô Ullrich együtt tudott maradni a négyszeres bajnok Armstronggal.

Sôt, 3 km-re a céltól a kazah Alekszandr Vinokurov támadásba lendült és csak a Bianchi kapitánya bírta az "erôltetett menetet", majd meg is lógott egykori csapattársától és a 2. hellyel járó 12 mp-es idôjóváírásnak köszönhetôen összesen 19 mp-t hozott Armstrongon.

Az etapot azért nyerhette meg Sastre, mivel összetettben esélytelen, így a favoritok elengedték ôt az utolsó hegy lábánál. Az idei Touron a mostani volt a harmadik spanyol szakaszgyôzelem.

Bodrogi 33:14 perces hátránnyal a 127. helyen végzett, így összetettben 2:00:14 órás hátránnyal a 117.

Eredmények: 13. szakasz, Toulouse–Ax-3 Domaines, 197,5 km, hegyi befutó: 1. Sastre (spanyol, CSC) 5:16:08 ó; 2. Ullrich (német, Bianchi) 1:01 p hátrány; 3. Zubeldia (spanyol, Euskatel) 1:03 p h.; 4. Armstrong (amerikai, US Postal) 1:08 p h.; 5. Vinokurov (kazah, Telekom) 1:18 p h. ; 6. Basso (olasz, Fassa Bortolo) 1:20 p h.; ...; 127. Bodrogi 33:14 p h.

Az összetettben: 1. Armstrong 55:34:01 ó; 2. Ullrich 15 mp hátrány; 3. Vinokurov 1:01 p h.; 4. Zubeldia 4:16 p h.; 5. Hamilton 4:25 p h.; 6. Mayo 5:20 p h.; ...; 117. Bodrogi 2:00:14 ó h.

Vasárnap a Saint-Girons és Loudenvielle-Le Louron közötti 191,5 km-es táv várt a mezônyre, amelynek során a Pireneusokban két második és négy (!) elsô kategóriás hegyet kellett megmászniuk a kerekeseknek.

Silverstone-ban Rubens Barrichello nyerte a Forma–1-es világbajnokság 11. futamát, a brit nagydíjat, mögötte Juan Pablo Montoya (kolumbiai, Williams-BMW) és Kimi Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) végzett. A Ferrari brazil pilótája pályafutása 6. diadalát aratta az autósport elitkategóriájában. Csapattársa az összetettben éllovas Michael Schumacher a 4. helyen ért célba.

A további részletekre holnapi lapszámunkban visszatérünk.

• Júl. 14.: Kilenc és fél évtizeddel ezelôtt, 1908-ban ezen a napon kezdôdtek el a londoni IV. újkori olimpia atlétikai versenyei. A színhelyrôl tudni kell, hogy az eredetileg rendezésre vállalkozó, de meglehetôsen késôn, 1906-ban visszalépô Róma helyett beugró brit fôvárosban rekordidô alatt készült el az új stadion. Ez az akkori viszonyok között világszerte a legkorszerûbb, legtökéletesebb sportlétesítménynek számított. És nemcsak atlétikai versenyek, illetve labdarúgó-mérkôzésekre volt alkalmas. A futópályát a kerékpáros versenyek lebonyolítását biztosító betonteknô övezte, s adott helyen 100 m hosszú úszómedencét is berendeztek. Mindezek mellé a birkózó-versenyek számára is helyet biztosítottak az akkoriban csúcsot jelentô, 100 ezer nézôt befogadó lelátók elôtt! (Az angolok késôbb is gondoskodtak hasonló "újdonságokról": 40 évvel késôbb, az 1948-as játékokon az ökölvívó-mérkôzéseket a wembleyi Empire Pool uszoda vizében létesített szorítókban bonyolították le!) Az elsô atlétikai számok gyôztesei olimpiai csúcsokkal hálálták meg a szervezôk buzgóságát. 1500 m-es síkfutásban az amerikai Melvin Whinfield Sheppard 4:03,4 perccel, kalapácsvetésben pedig honfitársa, John Flanagan 51, 92 m-rel állított fel új olimpiai csúcsot. S hogy a vendéglátók öröme is teljes legyen, a nap harmadik — a mûsorból azóta kiesett — számában, a 3500 m-es gyaloglásban a brit George Larner gyôzedelmeskedett.

• Júl. 15.: Egy nappal késôbb újabb brit gyôzelemnek tapsolhatott a nézôsereg. Ezúttal a — mindössze ennek az olimpiának a mûsorán szereplô — 3 mérföldes (körülbelül 4828 m-es) síkfutó csapatversenyt nyerték a vendéglátó atléták. Idôközben a gerelyhajítók tetszés szerinti fogással kiírt versenyében a svéd Eric Lemming bizonyult a legjobbnak: 54,445 m-re szállott a kezébôl a sportszer. Ôt a görög Michel Dorizasz 51,360, majd a norvég Arne Halse 49,730 méterrel követte (az ezredcentimérekben kifejezett távolságok a brit yardos mértékrendszer — 1 yard = 91,4 cm — átszámításával értendôk).

• Júl. 16.: Ezen a napon két újabb dobószámban avattak bajnokot a londoni olimpián, a vendéglátók nem kis bosszúságára mindkettô jenki, azaz egyesült államokbeli volt: a súlylökést Ralph Rose 14,210 méterrel, a szabadstílusú diszkoszvetést pedig Martin Sheridan 40,890 m-es olimpiai csúccsal nyerte.

• Júl. 17.: Még mindig az 1908-as olimpia, s még mindig atlétika. Ezen a napon megszületett a játékok elsô kettôs gyôzelme. Azaz, helyesebben: olyan atléta végzett az élen, aki korábban már nyert bajnokságot. Ez pedig a 15-én szabastílusú gerelyhajításban gyôztes Eric Lemming volt, a svéd ugyanezen szám úgynevezett középenfogásos stílusában gyôzött. Ráadásul ezúttal még nagyobb, nevezetesen 54,825 m-es nemcsak új olimpiai, de egyben világcsúcsot jelentô dobással. Több mint 4 m-rel elôzte meg az 50,570 m-ig jutott norvég Arne Halsét, a szabadstílusú szám bronzérmesét. Nem sokkal ezután a második ilyen teljesítményt elérô sportolót ünnepelt fergetegesen a közönség: George Larner gyalogoló a 3500 méteres síkfutás után a 10 mérföldes (ez mintegy 16 093,4 m-nek felel meg) számot is megnyerte új világcsúccsal (1 óra 15:57,4 perc). • Ezen a napon az elsô vívók is pástra léptek, a csaptversenyek mellett elkezdték az 56 párbatôrvívót és 76 kardozót küzdelemre szólító egyéni számok maratoni selejtezôjét.

• Júl. 18.: A nap három gyôztesének megemlítésével köszönünk el az atlétáktól és Londontól: ezen a napon az amerikai Martin Sheridan kerek 38 méterrel megnyerte a hellén stílusú diszkoszvetést, a brit Emil Voigt az 5 mérföldes (8046,57 m-es) sík-, honfitársa, Arthur Russell, pedig a 3200 m-es akadályfutást. Voigt 25:11,2, társa Russell pedig 10:47,8 percet szaladt.

• Júl. 19.: Két évtizedes ugrás az idôben: háromnegyed évszázada, 1928-ban tenisz-történelmi esemény Franciaország fôvárosában, Párizsban: nemzetközi nôi versennyel felavatják a fehér sport egyik világszintû szentélyét, a Roland Garros-központot.

• Júl. 20.: Ismét a 95 évvel ezelôtti londoni olimpia, újból a nagy stadion, de immár úszás: a klasszikus 100 m-es gyorsúszásban az amerikai Charles Daniels 1:05,6 perces világcsúccsal gyôzött, a magyar Halmay Zoltán, az 1904-es St. Louis-i olimpia kétszeres bajnoka 1:06,2 perccel Európa legjobbjaként másodiknak ütött a célba.

László Ferenc

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]