2003. szeptember 13.
(XV. évfolyam, 209. szám)

Tanácskozás a szórványmegyék képviselôivel
Bemutatkozott az új RMDSZ-fôosztály

(1., 5. old.)

Szórványtanácskozást tartott tegnap a Bethlen Kata Diakóniai Központban a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) legutóbbi ülésén újonnan létrehozott Szórvány és Szociális Kérdésekért Felelôs Fôosztály. A fôosztály elsô ülésén résztvettek az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének (ÜE) tagjai, a szórványban mûködô területi szervezetek vezetôi, valamint a Communitas Alapítvány Szórvány Szakbizottságának tagjai.

Porcsalmi Bálint, a fôosztály vezetôje, köszöntötte az egybegyûlteket, majd ismertette a napirendi pontokat: az új fôosztály bemutatása, az ÜE fôosztályainak szórványra vonatkozó tájékoztatói, a munkaterv ismertetése, az Ôszi Szórványkonferencia megtervezése és a Communitas Alapítvány Szórvány Szakbizottságának tevékenysége. Majd Takács Csaba, ügyvezetô elnök vette át a szót, aki elmondta: az RMDSZ szórványügyi alelnöksége abból az igénybôl született, hogy az elszigetelt energiákat összehangolja, anyagi és szakmai hátteret biztosítson a szórványvidékeken tevékenykedôknek. A fôosztály feladata napirenden tartani ezt a munkát a szövetség napi politikájában, a parlamentben, az SZKT üléseken.

A bemutatás után Porcsalmi Bálint vázolta az általa vezetett részleg munkatervét, majd felkérte az ÜE többifôosztályainak vezetôit, hogy mondják el észrevételeiket, javaslataikat.

Kötô József, az Oktatási és Egyházügyi Fôosztály vezetôje kifejtette: az alelnökség konkrét cselekvési stratégiát dolgozott ki, eddig már elkészítették tíz megyében az iskolahálózat pontos felmérését, kivéve Temes megyét, ott ugyanis határozott és aktív szórványtevékenység folyik, így errôl is pontos kimutatással szolgáltak. Az iskolahálózat feltérképezésével egy idôben a magyar lakosság arányát is bejegyezték, a 2002-es népszámlálási adatok nyomán. A második számú stratégia a szórványkollégiumi rendszer kialakítása, hiszen rövidesen megindul az új körzetesítés, így biztosítani kellene a magyar nyelven való iskoláztatást. Ebben a tervben priorítást élvez a dévai szórványközpont, a hozzá tartozó öt településsel. A második központ Nagysármáson lenne, két megye — Maros és Kolozs — vonzáskörzetében. A körzetesítés utáni másik fontos központ Petrozsény és környéke, majd következik a máramarosszigeti szórványközpont, amely kilenc falu gyermekeinek adna helyet. Beszterce megye is a figyelem központjában áll, akárcsak Nagybánya és Nagyenyed, valamint Arad és Temes megye.

Niculescu Tóni, az Integrációs Fôosztály vezetôje az információgyûjtésben és -szolgáltatásban, valamint a képzésben, illetve továbbképzésben látja a fôosztály szerepét. Ehhez az eszközöket az RMDSZ-hálózat szolgáltatja, illetve a közeljövôben létrehoznának egy alapítványt erre a célra. A fôosztályvezetô kéréssel fordult a szórványvidékek képviselôihez: minél hamarabb nyújtsák be igényeiket, elképzeléseiket, valamint a személyi állományt, ugyanis csak ezek ismeretében tudják felvenni a kapcsolatot azokkal, akik a rövid- illetve hosszú távú képzésekben segítséget nyújthatnak.

Kovács Péter, az ÜE Ifjúsági alelnöke négy pontban foglalta össze az általa vezetett fôosztály szórványstratégiáját: az ifjúsági szervezeteknek az országos forgalomba való bekapcsolása, képzés, mediatizálás, valamint az anyagi háttér biztosítása.

Az ügyvezetô alelnökök hozzászólásai után a szórványmegyék jelen lévô képviselôi mondták el javaslataikat, elképzeléseiket.

A tanácskozáson ugyanakkor szó esett a település-felmérô adatlapok elkészítésérôl, valamint megegyezés született arról is, hogy november tájékán megszervezik az Ôszi Szórványkonferenciát.

Köllô Katalin

Ellenôrzések kolozsvári cégeknél
Felkészültek a "Tej és kifli" program lebonyolítására

(1. old.)

Kolozs megye felkészült a "Tej és kifli" program lebonyolítására — jelentette ki tegnapi kolozsvári sajtótájékozatatóján Rovana Plumb államtitkár, az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal elnöke. Az államtitkár tegnap a program lebonyolításában résztvevô kolozsvári cégeknél folytatott ellenôrzéseket.

A délelôtt folyamán Rovana Plumb a Napolact céget látogatta meg. A tejipari cég második alkalommal vesz részt a programban, tavaly az együttmûködés során nem adódtak problémák, reméljük, idén sem lesznek — mondta az államtitkár. Az ellenôrzés az alapanyagokra, a feldolgozás folyamatára és a termék csomagolására is kiterjed, a fogyasztóvédelmi hivatal szakemberei arra vigyáznak, hogy a termékek ne veszélyeztessék a gyerekek egészségét. A tejipari cégnél nem tapasztaltak rendellenességeket, a programban résztvevô pékségek látogatására a délután folyamán került sor.

A "Tej és kifli" programot sikeresnek tekinti. Bár bizonyos régiókban vannak még megoldatlan problémák, a hivatal ezeket a legrövidebb idôn belül megpróbálja rendezni. Az idei program elôkészítése során felmerült az ötlet, hogy a tejet kakaóitallal helyettesítsék, ezt az alternatívát azonban a gyerekek egészségére gondolva elvetették, mivel a kakaó emésztési zavarokat okoz.

Az elnök az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatalnak az idei év elsô felében végzett tevékenységérôl is beszámolt. A tavalyi év hasonló idôszakához képest 2003. január 1. — augusztus 31. között 15 százalékkal csökkent a megbüntetett cégek száma. A csökkenés Kolozs megyében 14,3 százalékos — mondta az államtitkár. A reklamációk 35 százaléka az élelmiszeripart érinti, ami jelentôs fejlôdés a tavalyi évben tapasztalt 57 százalékos átlaghoz képest.

A hivatal az elkövetkezô években a hagyományos ünnepek alkalmával tartott vendégségek, lakodalmak, keresztelôk, torok alkalmával készített élelmiszereket is ellenôrizni szeretné, hiszen ilyenkor jelentôs az ételmérgezés veszélye. Arra az újságírói kérdésre, hogy milyen módon tudnák ezt ellenôrizni, az elnök nem tudott válaszolni, csupán annyit mondott: erre a célra jogi keretet fognak teremteni.

Pap Melinda

Felújítják a kolozsvári víz- és csatornarendszert

(1. old.)

Tegnap délután a Kolozs Megyei Prefekúra dísztermében szerzôdést írtak alá, amelynek értelmében felújítják Kolozsvár víz- és csatornavezeték-rendszerét. A projekt támogatója az Európai Uniót (EU) képviselô francia SADE-CGTH cég, amely 47 millió eurót fektet a sikeres kivitelezésbe. A munkálatok 2003-tól 2006 végéig tartanának, és — Vasile Soporan prefektus szerint — hozzásegítenék Romániát az uniós csatlakozáshoz.

A prefektus elmondta: a projekt jelentôs elôrelépés a gazdasági fejlôdés terén, hiszen Románia eddig már 1,2 milliárd eurót kapott a PHARE-program keretében. Amellett, hogy a kolozsvári munkálatok a terv legfontosabb és legértékesebb részét jelentik, pozitívumnak számít az is, hogy munkalehetôséget biztosít, és a hálózat felújításával remélhetôleg növekedni fog az életszínvonal Kolozsváron és környékén. A projekt elsôdleges célja modernizálni és kibôvíteni a teljes kolozsvári víz- és csatornahálózatot.

Serban Gratian, a Kolozs Megyei Tanács elnöke a sajtót arról tájékoztatta: Románia 1999-2002 között 52 millió euró támogatást kapott az EU-tól. Az összeg az észak-nyugati régió fejlesztésére, valamint az elektronikus és telekommunikációs rendszer kibôvitésére szolgált.

Dézsi Ildikó

Cozmâncã: a Szabadság- emlékmû túlzott követelés

(1. old.)

Octav Cozmâncã a kormánypárt Szucsáva megyei tagszervezetének tegnapi ülésén eredményesnek tartotta az SZDP és az RMDSZ eddigi együttmûködését. Mint fogalmazott, ez rendkívüli jó jel külföld fele. Cozmâncã nagyvonalúan úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ egyes kéréseivel egyet értettek, amelyeket az európai integráció során amúgy is meg kellene valósítani. Ugyanakkor hozzátette: nem értenek egyet az RMDSZ túlzott követeléseivel, mint például az Aradra tervezett Szabadság-szoborcsoport újbóli köztéri felállításával, amely Nagy-Magyarország egyik szimbóluma. Ehelyett Aradon egy 1848-as emlékmû felállítására, vagy a nemzeti megbékélés emlékmûvére lenne szükség, fogalmazott a kormánypárti politikus.

Mostohaiskolák, iskolacsodák Kolozs megyében

(1. old.)

Kolozs megyében a vidéki iskoláknak a fele nem rendelkezik a mûködéshez szükséges egészségügyi engedéllyel, így ezek a tanintézmények csupán az iskolaigazgatók személyes felelôsségére kezdhetik meg az új tanévet, tájékoztat a Mediafax hírügynökség. A javítási, karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges pénzösszeg híján egy egész sor településen nincsenek rendben az iskolák, így többek között Egeres, Tordatúr, Kolozs, Erdôfelek, Pusztakamarás, Bonchida községekhez tartozó több faluban sem. A helyi tanács a vállát vonogatja: a kért pénzösszegnek csak kis hányadát kapták meg, abból csak foltozgatni lehet. A gyerekeknek viszont hétfôtôl iskolába-óvodába kell menni. (Részletek a 6. oldalon)

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

NYUGDÍJASOK TARTANAK KLUBTALALKOZÓT szeptember 14-én, vasárnap du. 5 órától a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány székházának klubtermében. A zenét Marton István szolgáltatja.

MÁTYÁS PETI ILONA tordaszentlászlói lakos személyazonossági igazolványát átveheti a kolozsvári Szabadság szerkesztôségében, Napoca utca 16., I. emelet, 16-os szoba.

AZ ELSÔSEGÉLYNYÚJTÁS VILÁGNAPJÁRA szervez különbözô rendezvényeket a Vöröskereszt Kolozsvári Fiókja szeptember 13-án, szombaton 10–14 óra között a Fôtéren. A világnap szlogenje: Egy emberséges mozdulat, mely valóságos választófal — ami úgy értelmezhetô, hogy az elsôsegélyt nyújtók nem csupán élet és halál között képeznek tetükkel választófalat, hanem a közömbösség és szolidaritás, az apátia és tettrekészség között is. Ez a nap hozza össze mindazokat, akik sürgôsségi esetekben, a felkészítéstôl a tényleges segélynyújtásig részt vesznek az életmentésben. A Fôtéren rendezett akciókban részt vesznek a vöröskeresztes önkéntesek, a megyei mentôsôk, a SMURD-tûzoltók, a polgári védelmisek és más nem kormányzati szervezet képviselôi.

Az elsôsegélynyújtás napja bizonyíték arra, hogy az emberek képesek olyan életmentô cselekedetekre, amelyek jobbá és biztonságosabbá teszik életünket. A Vöröskereszt és a Vörösfélhold mindenhol érezteti jelenlétét, helyben és a világ minden más részén, hatékony szolgálataival jelentôs segítséget, elsôsegélyt nyújtva a rászorulóknak.

AZ ERDÉLYI MAGYAR MÛSZAKI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG IDEI RENDEZVÉNYMÛSORA: szept. 26–28. — Körmöczi János Fizikusnapok (Marosvásárhely), okt. 3–5. — ENELKO 2003 Energetika-elektronika Konferencia (Kolozsvár), okt. 23–25. — Erdészeti Szaktalálkozó (Székelyudvarhely), okt. 24–27. — SzámOkt 2003 Számítástechnikai konferencia és tanártovábbképzô (Kolozsvár), nov. 14–16. — Nemzetközi Vegyészkonferencia (Kolozsvár).

ÉszLeLô

(2. old.)

— Kik hozzák nyilvánosságra a volt besúgók névsorát?

— A mai besúgók.

(öbé)

Pályázati felhívás
Az ISKOLA ALAPÍTVÁNY meghirdeti a középiskolások számára a 2003–2004-es tanévre szóló szociális ösztöndíj pályázatát

(2. old.)

Pályázatot nyújthat be az anyagi nehézséggel küszködô szülôk gyermekei.

Pályázhatnak:

• mindazok a középiskolás diákok, akik magyar nyelven folytatják tanulmányaikat, vagy olyan szakon tanulnak, amelyen magyar nyelvû oktatás nem létezik az illetô megye területén (nincs magyar tannyelvû osztály vagy iskola), de a magyar nyelvet és irodalmat iskolában, intézményesített keretek között tanulják.

• mindazok a IX. osztályos középiskolás tanulók, akik nem évismétlôk, valamint mindazok a X–XIII. osztályos tanulók, akik a 2002–2003-as tanévben minden tanrárgyból átmenô jegyet szereztek.

• mindazok a középiskolás diákok (IX–XIII. oszt.), akiknek magaviseleti jegye a 2002–2003-as tanévben 10-es volt.

Középiskolai képzésnek számít minden olyan képzési forma, amely érettségi vizsgával zárul. A IX. osztályos tanulók esetében igazolni kell a képességvizsgán elért eredményt, a felsôbb osztályokban tanulók esetében pedig a tavalyi (2002–2003) tanévben elért tanulmányi átlagot. Minden tanuló esetében igazolni kell a 10-es magaviseletet, valamint azt, hogy milyen oktatási nyelven folytatja tanulmányait. A nem anyanyelvükön tanulóknak igazolniuk kell, hogy a magyar nyelv és irodalmat iskolában, intézmenyesített keretek között tanulják.

Az egy fôre esô alacsony családi jövedelem mellett az ösztöndíj elnyerését befolyásolják a következô tényezôk: ha eltartásban lévô családtag súlyos betegségben szenved, ha a tanuló kollégiumban, albérletben lakik, vagy ingázik, ha a tanuló árva- vagy félárva, a tanulmányi eredmények a család eltartásában lévô testvérek száma.

Az ISKOLA ALAPÍTVÁNY a 2003–2004-es iskolai évben, 100 középiskolás tanuló egyszeri támogatását vállalja, fejenként 3 000 000 lej nagyságrendben.

A pályázathoz szükséges a pályázati adatlap és a mellékletében felsorolt iratok.

Az adatlap letölthetô az ISKOLA ALAPÍTVÁNY honlapjáról: www.iskolaalapitvany.org honlapon, kérhetô e-mailen az iskola@cluj.astral.ro címen, illetve igényelhetô személyesen vagy levélben az alapítvány irodájában. Címünk: 400015 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 29., tel./fax: 0264/592-688.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2003. október 20., 16 óra.

Zsoboki seregszemle a Korunknál

(2. old.)

Pénteken délben a Korunk Galériában megnyílt az a tárlat, amely az idei zsoboki nyári mûvésztábor termésének legjavát mutatja be.

Bevezetôjében Kántor Lajos fôszerkesztô kiemelte: egyre jobban oda kell figyelni erre a mûvészeti eseményre, amely a helyi jellegû alkotói találkozóhelybôl fórummá nôtte ki magát, ahová a hazaiakon kívül távolibb tájak képzômûvészeit is elcsalja az alkotási és kapcsolatteremtési lehetôség. Az idén Tóth László és Balázs Imre tisztelte meg ilyenformán az alkotótábort. Ami az ott született alkotásokat illeti, a hely szellemében ihletett munkák között kezd megjelenni az absztrahálási törekvés, ami azonban nem üt el attól a világtól, amelyben létre jött. A Korunk szerkesztôségében kiállított huszonöt kép ennek megfelelôen portrék, tájképek, faluképek, kompoziciók igényes, reprezentatív válogatása.

A mûvészi hangulatot Vitályos Ildikó színmûvésznô Áprily Lajos verseibôl kialakított ízelítôje és a Cipriana Gavrisu által zongorán kísért Butyka Alíz (Zenelíceum, VIII. oszt., Ruha István tanítványa) hegedûjén elôadott Enescu Ballada címû mûve és Vecsey Szomorú valcerje biztosította.

A zsoboki nyári alkotótábor fô szervezôje, Essig Klára, köszöntetet mondott a Korunk szerkesztôségének és Kántor Lajosnak a kiállítás megrendezéséért, kifejezve reményét, hogy az együttmûködés a jövôben is folytatódik. Hiszen a zsoboki tábor lassan elmaradhatatlan hagyománnyá növi ki magát...

Ö. I. B.

Stockholmtól Kolozsvárig a mûvészetért

(2. old.)

Az (immár) eltelt nyár folyamán egyszer már ízelítôt kaphattunk Skandinávia magyarságának pezsgô szellemi életébôl: akkor az Ághegy — skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapfolyam összevont lapszámait felvonultató, Kolozsváron megjelent és ugyancsak Ághegy címet viselô kiadvány kapcsán kerültek közel hozzánk a skandináv országokban élô magyarok.

Most egy újabb kiadvány segíthet abban, hogy megértsük: Erdély-országunk vonzereje bôven átnyúlik a határokon, hiszen az Egyetemes Magyar Képzômûvészeti Egyesület Stockholm, röviden EMKES azért jött létre, hogy segítse a magyar, de különösképpen az erdélyi magyar mûvészetet és kultúrát, kiállításokat, baráti találkozókat szervezzen, és kiadja a szerzôk közérdeklôdésre számot tartó munkáit.

Mindez abból a mûvészeti keresztmetszetnek is nevezhetô kötetbôl derül ki, amelyet szintén városunkban adtak ki, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában, címe pedig mi is lehetne más: Egyetemes Magyar Képzômûvészeti Egyesület Stockholm. Címnek talán kicsit túl hosszú, talán nem is valami frappáns, de a tényeket hûen fedi, hiszen maga a kötet valóban az EMKES történetérôl, céljairól, tagjairól és megvalósításairól szól.

A nemzetközi összefogással készült kötet szerzôi: Gergely Tamás, Takács Gábor, Tar Károly és szintén Takács Gábor Stockholm–Kolozsvár–Szentendre–Lund útvonalon haladva jutottak el oda, hogy a nagyközönség elé tárhassák az EMKES tevékenységét. A kiadvány gerincét az a beszélgetés képezi (alábecsülés lenne mindössze interjúnak nevezni), amelynek során Tamás György Kolozsvárról elszármazott mûgyûjtô, az EMKES alapítója és elnöke vall Tar Károlynak az általa Stockholmban (és nemcsak ott) kifejtett munkáról, a megszervezett egyéni és csoportos kiállításokról, a mûvészekrôl, akiket ilyen módon számtalan bemutatkozási, megnyilvánulási lehetôséghez segített hozzá. A kérdezett ôszintén vall arról is, és maga is leírja önéletrajzi ismertetôjében, hogy bár nem volt könnyû elhagyni Kolozsvárt, mégis sokkal többet tehetett így az erdélyi magyar képzômûvészetért és mûvészekért, nem egy esetben személyes jó barátokért.

A stockholmi Magyar Házban és számos más helyszínen megrendezett tárlatok alkalmából elhangzott köszöntô beszédekbôl is válogat a kötet, valamint szemelget az egyesületrôl, a kiállításokról szóló írások, cikkek között. A 111 tagot és több pártoló tagot számláló egyesület kiállításainak, illetve a kiállító mûvészeknek a pontos jegyzéke is megtalálható, Tamás György pedig saját fotótékáját is rendelkezésre bocsátotta, így a felvételen keresztül bepillantást nyerhetünk a kiállítások és a megelôzô "munkálatok", találkozások hangulatába. És hogy a mûgyûjtô mennyire kötôdik Kolozsvárhoz, azt bizonyítja a Kincses Kolozsvár címmel 1997. január 19-én Stockholmban megszervezett kiállítás, amelyen több jeles erdélyi, kolozsvári mûvész egy-egy munkáját tárták a nagyközönség elé, és amelynek megnyitóján, akárcsak számos egyéb kiállítások kezdetekor, Banner Zoltán mûvészettörténész szólt az egybegyûlt mûpártolókhoz. Ezúttal arról a városról beszélt, amely ma már jórészt csak az emlékekben, az emlékezetben létezik, amely egykor mûvészei, alkotói révén méltán érdemelte ki a "kincses" jelzôt, ma azonban már csak nyomaiban ôrzi az egykori alkotókedvet, lelkesedést.

Mégis ez a város, Kolozsvár az, amely hidakat épít, embereket, mûvészeket, barátokat hoz és kovácsol össze, összefogásra tanít és buzdít. Most pedig itt jelent meg a könyv is, közel tíz év története, történelme. Benne rengeteg név, adat, fénykép arról, amiért az egyesület született: az erdélyi magyar mûvészetrôl, mûvészekrôl.

Sándor Boglárka Ágnes

VÉLEMÉNY

A balkezességrôl

(3. old.)

Véletlen volt, amikor 1814-ben a francia képviselôház elnöke a bevonuló képviselôknek kezével mutatta, hol szíveskednének helyet foglalni, s ekkor a radikális változásokért síkraszálló mozgalmi párt számára az elnöktôl számított bal oldalon jelölve ki a helyet, valójában a politikai jobb-, és baloldal megszületését celebrálta.

Nem véletlen azonban, habár lévén kevésbé érthetô, így magától értetôdônek tartjuk, hogy jobb kezünk a jobbik, amellyel írni szükséges és kezet adni illendô. Ha pedig a nebuló bal kezével kezdené az írás mûvészetét, akkor sürgôsen meg kell tanítani — értsd ezalatt: minden áron rá kell kényszeríteni! — úgymond a szebbik kezével való betûvetésre.

A jobb-, és balkezesség kérdését a görög cheira = kéz szóból levezetett chiralitásnak nevezzük. Hogy mi is rejtôzik mögötte, milyen messzire nyúlnak gyökerei, s milyen messzire veti árnyékát, jószerével nem is szoktuk gyanítani. Ha valaki balkezességrôl szóló munkákat olvasna, meglepve fogja tapasztalni, milyen nagy irodalma van ennek a kérdésnek, sôt, felfedezhetünk közöttük egy 1896-ban Nagyszebenben megjelent erdélyi munkát is, nevezetesen a kúszónövények csavarodási irányáról, szerzôje F. Noll.

Maga a fogalom meghatározása sem egészen könnyû. Ha ugyanis a fent–lent fogalma a gravitációs erô irányából, az elöl/elôre–hátul/hátra a hasi és hátiból adódik, akkor a jobb–bal fogalma nem ennyire egyértelmû, különösen a vegyészetben, ahol jelentôsége nagy. Növényekre vonatkoztatva a balra jelenti az inda csavarodási irányának megjelölésére az óramutató járásával ellentétes irányba való kúszást, jobbra pedig az azzal egyezôt. De a jobbkezes dugóhúzó spiráljának megjelölésekor már zavarba kerülhetünk, ugyanis, amit jobbkezesnek nevezünk, az balspirálos. Hasonló a helyzet a facsavarral is.

Pedig csak meg kell tekinteni közelebbrôl, mennyire mélyen gyökerezik a fogalom a nyelvben! Így, a legtöbb nyelvben a jobb oldal a jobbik, a bal oldal a rosszabbik. A "kétbalkezes", valamint a "bal lábbal kelt fel" mondások valamennyi nyelvben fellelhetôk. A franciában és a latin nyelvekben a sinistre azt jelenti, amit magyarul baljósnak nevezünk. Az à droit-ból levezetett adrett jelenti a rendest, a jót, és nemzetközileg használatos. Az orosz szpráva a jobb oldal, a práva pedig a jog megnevezésére szolgál, de hasonló a helyzet a németben is (rechts — Recht). A kelta cearr a latin sinisterben bukkan fel újból. A spanyol zurda a bal kezet jelenti, de jelent bamba és ügyetlent is; s a zurdas a rossz út megnevezésére használatos. Az olaszban a mancino nemcsak a bal kezet jelenti, hanem a tolvajt is.

Nevezetes, a témába vágó, Picasso pikadort ábrázoló rézkarca: a levonaton a viador bal kezében tartja fegyverét, ami kívül áll a spanyol etikett által elfogadottakon; megoldást kellett hát találni, ami abból állott, hogy a metszet címe egyszerüen El zurdo, a balkezes, lett. Salamoni megoldás, nemde?

[E sorok írója megfogalmazza a kérdést: nem a spanyol zurdaból származik-e a magyar cudar szavunk? — ti. az elôször 1647-bôl való szöveg-emlékkel dokumentált "czudar" szavunk eredete mindmáig tisztázatlan.]

Mielôtt jobbunkat tollforgatásra fogtuk volna, jóval elôtte fôképpen fegyverforgatásra használtuk. Nos, ezt a körülményt ôrzi a görög nyelv, ahol a bal és jobb oldal megjelôlése a pajzs (bal kézben volt szokás tartani) és a (jobb kézben forgatott) kard szavakból származik: ep aspida és epi dory.

Apropó, kard és vívás: valamennyi középkori csigalépcsôt jobbra építettek, azaz fordított dugóhúzó minta szerint, alulról felfelé az óramutató járásával egyezô irányba kanyarodva, ami ugyanis a jobb kezével kardot forgató védô számára az alulról támadó, ugyancsak jobbkezessel szemben elônyt jelentett. Fordított kanyarú csigalépcsôt a kardforgatás jelentôségének csökkenése utáni idôkben kezdtek építeni. A jobb kézzel való kézfogás is a fegyvert forgató jobb kéztôl származik: a kézfogásra kinyújtott, üres jobb kéz jelezte a békés szándékot. A szalutálásban pedig tovább élt a sisak rostélyának a jobb kézzel való felnyitó mozdulata.

Az összlakosság túlyomó többsége jobbkezes, s nem ismeretes a Földön olyan nép, vagy népcsoport, amelynél fordított lenne ez az arány: ¾ jobbkezesre ¼ balkezes jut.

Hogy a balkezesek mennyire hátrányos helyzetben vannak abban a világban, ahol — úgymond — minden termelôeszköz és használati tárgy a jobbkezesekre van szabva, alig szükséges magyarázni, habár erre alig, vagy egyáltalán nem is szoktunk gondolni. Balkezesek élettartama állítólag, statisztikai felmérések szerint, rövidebb lenne, amit a stressz-helyzetekben adott "balkezes" válasszal szokás magyarázni; fájdalommal szemben is érzékenyebbek, indulatosabbak, azonban jobb matematikai és térbeli tájékozódó képességgel rendelkeznek, mint a jobbkezesek. A balkezesek rövidebb élettartamára abból a ténybôl következtettek, hogy az 50 évesek körüli korosztályban elenyészô a balkezesek részaránya, és arra gondoltak, hogy ... persze, mert jórészük már elhalt idônap elôtt, azért lennének kevesebben.

A balkezesek képességeikkel azonban semmivel sem állnak a jobbkezesek mögött; ezt bizonyítandó elég lehet, ha felsorolnánk egy csokorra való hírneves balkezest: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Holbein, Dürer, Toulouse-Lautrec, Rubens, Rafael, Beethoven, Mozart, Paganini, Ravel, Schumann, Napoleon, Nagy Frigyes, Nagy Károly, Gandhi, Chaplin, Garbo, Andersen, Goethe, Kafka, Nietzsche, Mark Twain, Wells, Arisztotelész, Marie Curie, Henry Ford, Einstein, Albert Schweitzer, de a felsorolás természetesen nem lehet teljes.

Évát bal oldali bordából fabrikálta a Teremtô (mindazonáltal Ádám szíve közelébôl); aki "megboldogul" annak helye az Úr "jobbján" leszen — feltételezve, hogy arra érdemes életet folytatott, különben csak a balján — , ez ugyebár konfirmációs ismeretanyag.

A középkori Madonna-festmények, elenyészô kevés kivételtôl eltekintve, a gyermek Jézust az anyja balján ábrázolják, ami eddigelé igen sok spekulációra adott alkalmat. Legismertebb ilyen magyarázat, miszerint az anyai szív dobogásának ritmusa megnyugtatóan hatna (minden) kisdedre. Ennél azonban meggyôzôbb lenne: a jobbkezes anya cselekvési lehetôségeit rövidítné meg azzal, ha jobb karján tartaná kisdedét. Ez kevésbé szép, de pragmatikus magyarázat.

Fölöttébb érdekes és meglepô, mennyire ellentmondanak jobbkezességünknek a korai paleontólogiai leletek, amelyek mind arra engednek következtetni, hogy az ôsember balkezes kellett legyen, ti. a fellelt és értelmezett primitív munkaeszközök balkézre való tervezettséget és kivitelezést mutatnak. Nos, ha ez így volt, felvetôdik rögtön a kérdés, vajon miért történt fordulás? — hiszen tudhatjuk, hogy az evolúció során semmi sem történt nyomós ok nélkül! Legelfogadhatóbb magyarázat: az elsô primitív fegyvert, a lándzsát ugyanis bal kézben kezelve, a szív erôsen ki volt téve sérülésnek, aminek veszélyességét nyilván az ôsember is korán felismerhette. Emiatt, tehát a körülmények kényszerítô terhe alatt — s mert az a faj túlélési esélyeit javította — került a lándzsa a jobb kézbe, ami által a szív az ellenféltôl immáron távolabb fekvô baloldalon védettebbé lett, és ... váltunk így jobbkezessé.

Ugyancsak érdekes a jobb-, és balkezesség kérdése a különbözô kultúrkörökben. Így pl. Tanzániában, ahol meglehetôs szexuális libertinizmus uralkodik, arra törekednek nemi érintkezéskor, hogy a nôt bal kézzel kelljen "digitálni", a nô azonban a férfit jobb kézzel kelljen "kezelje".

Szaud-Arábiában szigorú jobb- és balkezes íratlan szabályok uralkodnak: elképzelhetetlen jobb oldalon lévô kormánykerék, mert akkor tudniillik egy sejk a sofôrjének balján kellene hogy üljön, ami teljesen kizárt. Ennek nem ismeretébôl adódó kellemetlenséget kellett tapasztalnia az angol diplomáciának is, amikor egy jobb oldali kormánykerékkel ellátott, rendkivül drága Rolls-Royce-ot vittek ajándékba egyik szaudi elôkelôségnek, aki pedig azt azonnal szolgájának adta tovább, emiatt! De a Jemenben tevékenykedô dán kartográfusoknak is volt kellemetlen tapasztalatuk a múlt században, mivel a szokásos "fent észak" térképen, Jémen Szaud-Arábiától balra esik: ez pediglen a jemenieknek durva sértésnek számított. Kultúrtörténelmi érdekesség: a középkori térképeken mindig fent volt a földrajzi kelet, nevezetesen Mezopotámia, ahol gondolták a paradicsom leendô; és amit keresve a térképek is arra, tehát kelet felé orientálódtak, a paradicsom feltételezett helyének irányába! Elôször a Mercator készítette térképen jelent meg észak fent; tehát északra volt "orientálva", az addigi kelet helyett. Ez tehát a (nemzetközileg is) használt orientáció (= tájékozódás) szónak az eredete, a földrajzi kelet fogalmából.

A Niger alsó folyása mentén némely törzsnél az asszonyok fôzéskor csak és kizárólag a jobb kezüket használhatják, bizonyára az iszlám közvetítette, a balkezességre vonatkozó hagyományként. De Japánban is rendkívül resztriktív magatartás érvényes a balkezesekkel szemben; az iskolás gyermekek alig 2%-a balkezes, amit azzal magyaráznak, hogy a japán írás kizárólag csak jobb kézzel írható. Kínában azonban a bal oldali hely megtiszteltetônek számít, s pl. a híres terakotta-hadsereg lovasfogatainál a parancsnok egyértelmûen a bal oldalon áll. Ezen alig lenne csodálkozni való, hiszen magunk kultúrkörében is a jobbkezes fogatos bal oldalán lehet helye a mellette ülônek, függetlenül annak rangjától; balkezes fogatos esetében pedig fordítva.

Wachtel azt írja, úgy jutott el a balkezesség kutatásának gondolatához, hogy serdülô korában, sízésnél feltûnt neki egy dombról lesikláskor, hogy társaival a domb alatt lévô patak elôtt valamennyien balra tértek ki, holott ugyanúgy jobbra is kitérhettek volna. Ezt a gondolatot tovább követve, megfigyelte, hogy madáretetôre a madarak balra ívben szállnak le, s ugyancsak balra ívben szállnak fel és repülnek tova. Majd a berlini állatkert nagy akváriumában megfigyelhette, hogy a fókák is balra ívben fordulnak le a nagy üvegfaltól, mint ahogyan nyesttenyészetekben is megfigyelhetô, ahogyan a ketrec ajtajára ugró nyestek is balra ugranak vissza. Ezután megkérdezett sofôröket, akik valamennyien úgy mondották, hogy balra kanyarodni valahogyan kényelmesebb.

Stadionokban a futók már az antik olimpiai játékok óta, mind a mai napig csak bal kanyart szaladnak, aminek magyarázata abban keresendô, hogy a kanyarban a kisodró erô miatti többletmegterhelés a jobb lábra esik, másrészt pedig ismeretes, hogy a domináns lábbal valamivel hosszabbat is lépve, ugyancsak a bal kanyar elônyösebb.

(Folytatás)

Dr. Szôcs Károly

A tájékoztatás tisztasága és tisztessége

(3. old.)

Amikor nemes ügyrôl van szó, nem fontosak a nevek, vagy: nem a nevek és a személyek fontosak. Szeretném mégis elejét venni annak, hogy valamely politikai vagy más természetû hamis mítosz és dicsfény lengjen körül egy olyan ügyet, amely eddigi rövid történetében tiszta és nemes volt. Ez az a pályázat, amelynek most lezárult elsô menetében az új tanév kezdetével, már szeptember 1-jétôl száz tehetséges, falusi és szórványkörnyezetben élô magyar tanuló részesül jelentôs havi támogatásban csak azért, hogy tanulhasson, hogy tanuljon. Magának a pályázatnak és a Magyarországon már jóval korábban közzétett, széles körben sikeresen terjesztett felhívásnak az erdélyi magyar sajtóban, médiában sajnos semmilyen visszhangja nem volt. Most, szeptember 9-én volt olvasható róla az elsô "hivatalos" tájékoztatás az újságok elsô oldalain, Kelemen Hunor képviselôtôl, az Iskolaalapítvány elnökétôl. Ahhoz azonban, hogy valaki másokat tájékoztasson, elôbb neki magának illik tájékozódnia, a tényeket tiszteletben kell tartania, mert egyébként fennáll annak a veszélye, hogy az eddigi önzetlen közremûködôk, tiszta szándékú támogatók vagy akár a támogatottak bizalma megrendül. Hogy éppen én miért érzem magam felelôsnek és illetékesnek ebben a dologban, az kiderül az alábbiakból.

Volt tehát egy felhívás, és volt egy pályázat. A felhívás támogatókat keresett Magyarországon és szerte a nagyvilágban, a pályázat a támogatásra szorulóknak, arra érdemes tehetségeknek ajánlott esélyt. A kezdeményezôk nem azok a "magánszemélyek, vállalkozók" voltak, mint ahogy a hazai tájékoztatásban áll, akik a felhívásra támogatóként jelentkeztek, hanem nyilvánvalóan azok, akik a felhívást magát elindították. A felhívás címe ez volt: "Fogadj örökbe!" alcíme: "erdélyi magyar falusi gyermekek tehetségmentô programja". Noha itt most ez nagyon szerénytelennek tûnik, a felhívás nem általam fogalmazott szövegében ez áll: "A gondolat elindítója és az akció erdélyi védnöke Péntek János, a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem Magyar nyelvészeti tanszékének vezetôje." A kezdeményezôje pedig, tehetem hozzá, É. Kiss Katalin, a budapesti egyetem nyelvészprofesszora volt. Hetekig, hónapokig leveleztünk, amíg ô meg nem találta a kezdeményezés módját: a Baptista Szeretetszolgálat karolta föl az ügyet, és illesztette be már mûködô "Fogadj örökbe!" programjába, így Révész Szilvia, a Szeretetszolgálat munkatársa lett aztán a program másik magyarországi koordinátora. Ôk népszerûsítették, terjesztették a felhívást, elsôsorban az ô kitartásuknak és következetességüknek köszönhetô, hogy folyamatosan nôtt a támogatók száma. Szeretnék a meglévô esetleges elô-ítéletekkel szemben mindenkit megnyugtatni: a szándéknak és a felhívásnak nem volt és nincs semmilyen politikai vagy felekezeti elkötelezettsége.

Arról is közösen döntöttünk, hogy az Iskolaalapítványt kérjük fel a pályázat erdélyi kiírására és lebonyolítására. (Somai József, az alapítvány irodavezetôje tanúsíthatja, hogy a közös felkérést én juttattam el hozzá.) A pályázatot szintén közösen fogalmaztuk meg, állítottuk össze. A pályázat népszerûsítésében, a tehetséges tanulók és szüleik bátorításában az erdélyi magyar egyházak is közremûködtek. Csak elismeréssel szólhatok arról, hogy az Iskolaalapítvány munkatársai hozzáértéssel és nagy ügyszeretettel végezték munkájukat. Ugyanezt mondhatom el "a kisebbik" és "a nagyobbik" ösztöndíjbizottság tagjairól (az elôbbinek magam is tagja lehettem).

Noha lehetnek kétségeink afelôl, hogy eljutott-e minden rászoruló, tehetséges gyermekhez, szüleikhez a pályázat híre, és afelôl is, hogy — bár a bizottság munkája korrekt volt — valóban azok jutottak-e be az elsô száz támogatott közé, akik a pályázók közül leginkább megérdemlik, közösen örülhetünk annak, hogy egy nemes szándék valóra vált, és remélhetôleg hosszú életû lesz. Ami történt, nem egyetlen intézmény érdeme. Hamis, méltánytalan, az ügyhöz méltatlan azt állítani, hogy azt "magánszemélyek és vállalkozók" kezdeményezték, az Iskolaalapítvány pedig megvalósította, sôt növekedett is az akció népszerûsége azzal, hogy az Iskolaalapítvány vállalta a kivitelezést. Az sem felel meg a valóságnak, hogy "az Alapítvány már több hasonló programot bonyolított le sikeresen", mivel Erdélyben ez az elsô és egyetlen olyan program, amely legalább egy teljes éven át, havonta közvetlenül támogat falusi vagy szórványkörnyezetben élô tehetséges tanulókat. Az Iskolaalapítvány szerepe valóban fontos, és a munkáját tisztességgel el is végezte, valamely kisajátított érdemnél és dicsôségnél fontosabb azonban a szolgálat és a felelôsség alázata.

Van még egy szépséghibája ennek a dolognak. Az, hogy a támogatók kizárólag magyarországiak és nyugati magyarok. A felhívás mindenkihez szól: tehetôs erdélyiekhez is, magánszemélyekhez és intézményekhez, vállalkozókhoz és politikusokhoz. Vajon közülük senki nem akad, aki rendszeresen támogatná egy vagy akár több hátrányos helyzetû, tehetséges magyar gyermek tanulmányait?

Péntek János

KITEKINTÔ

Felteszik a svéd koronát az euróra?

(4. old.)

Bár immár két évtizede annak, hogy közös európai pénz létrehozásának a gondolata megfogalmazódott, az Európai Unió tizenöt tagországa közül három — Nagy Britannia, Dánia és Svédország — úgy döntött, kimarad a merész európrojektbôl. Hogy végsô soron kinek volt igaza, korai lenne eldönteni, a vélemények viszont alaposan megoszlanak, s érvek tömege sorakozik mindkét álláspont mellett. Miután Dánia három évvel ezelôtt elutasította az euró bevezetését, holnap a svédeken a sor, hogy eldöntsék: lemondanak-e a koronáról az egységes európai valuta javára.

A végeredményt nem könnyû megjósolni. Egyrészt Anna Lindh svéd külügyminiszternek alig pár nappal a népszavazás elôtt bekövetkezett erôszakos halálának hatása felmérhetetlen. Másrészt — bár a felmérések immár több mint fél éve az euró bevezetését ellenzô tábor egyre élesedô fölényét jelzik — igen nagy a határozatlanok száma, ugyanakkor érdekes módon, alig jó héttel az euróreferendum elôtt a közvélemény-kutatások az euró támogatóinak látványos térnyerését kezdték jelezni. A különbség — mintegy 300 ezer szavazat — éppen egyenlô a Svédországban élô bevándoroltak számával. Az utolsó körben mindkét tábor igyekezett ennek a populációnak a meggyôzésére ráhajtani: az utcákon többek között arab, török, kurd, perzsa és szomáliai nyelvû szórólapokat osztogattak. Nem mondhatni, hogy könnyû dolguk volt: a felmérésekbôl kiderült, hogy a bevándorlók nagy része még azt sem tudta, hogy Svédországban népszavazás lesz, de olyanok is szép számmal akadtak, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy szavazati joggal rendelkeznek. Mindazonáltal a bevándorlók bevonása minden valószínûséggel az európártiak malmára hajtja a vizet, az "idegenek" ugyanis kevésbé kötôdnek érzelmileg a koronához. Bár olyanok is akadnak, akik szerint épp ellenkezôleg, a bevándorlók az euróövezet valamelyik országában élô rokonaik rossz tapasztalatai miatt Svédország határain kívülre rekesztenék az eurót. Legalább annyian lehetnek viszont azok is, akiknek barátai nem jártak pórul az euró miatt.

Azt sem tudni, mennyit nyom a latban, hogy augusztus közepén a kormánynak sikerült egyezségre jutni a svéd szakszervezetek szövetségével, amely eredetileg amiatt fogadott semlegességet az euróügyben, mert nem bírta rávenni a kormányt: hozzanak létre egy sokk-alapot arra az esetre, ha az euró bevezetése után gazdasági gondok adódnának. Bár mintegy hónappal ezelôtt megszületett egy megállapodás, a szövetség továbbra sem adta fel semlegességét, fôként azért nem, mert a kormánypárthoz hasonlóan kétmilliós tagsága is igen megosztott az euró megítélésében.

A szomszédos Finnország példája sem kecsegtetô. A finnek 1999-ben tértek át a márkáról az euróra (akkor még csak az elszámolásokban, nem készpénzben), s a kereskedelmi forgalom 2001-ben napi 1,9 milliárd dollárra csökkent, miután 1998-ban napi 4 milliárd, 1995-ben több mint napi 5 milliárd volt. A finnországi helyzet elrettentô példaként hat, várhatóan sokan emiatt szavaznak majd az euró bevezetése ellen.

Mikor Göran Persson miniszterelnök tavaly bejelentette, hogy népszavazást írnak ki az euró ügyében, a közös valuta bevezetését támogatók többségben voltak. Legelôször egy februári felmérés jelezte az ellentábor felülkerekedését, amelynek fölénye azóta rohamosan nôtt. Hiába hangoztatták gazdasági szakértôk, az Ericssonhoz hasonló világcégek, hogy az euró elutasítása gazdasági hátrányokkal járhat, visszafogná a külföldi tôke beáramlását, a szkeptikusok korántsem légbôl kapott aggodalmait nem lehetett lerombolni.

Megfigyelôk szerint a hivatalos kampány augusztus eleji rajtolása túl késôn jött. Az sem tett jót az euró népszerûségének, hogy a kormánypárti zöldek és a baloldaliak keményen ellenezték az eurót, mi több, maga a szociáldemokrata kormánypárt is keményen megosztottá vált. Talán a legerôsebb euróellenes érv a jóléti rendszer kockáztatása — a své-dek attól tartanak, hogy a pénzcserét követô szigorú eurószabályok miatt kénytelenek lesznek lemondani errôl a rendszerrôl. Nem utolsósorban az egységes valuta ellen szól az euróövezet gazdasági stagnálása, sôt, recessziója, a pénzügyek szigorú szabályait tartalmazó stabilitási és növekedési paktum labilitása, a költségvetési hiányküszöb sorozatos megszegése.

Elsôként Portugália jelentette be, hogy nem sikerült a paktumban elôírt 3 százalékos hiányküszöb alá szorítania költségvetési deficitjét, majd Németország 3,1, Franciaország 3,6 százalékos hiányt jelentett 2002-re. Az elôírások megszegése esetére tartogatott szigorú megtorló intézkedések ellenére a németeknek és franciáknak sem az idén és elôreláthatólag jövôre sem sikerül a hiányküszöb alá tornázniuk magukat, mi több, alapos megdöbbenést keltett a francia kincstárügyi miniszter, Alain Lambert kijelentése, amely szerint 2006 elôtt nem tudják a 3 százalékos küszöb alá csökkenteni az államháztartás hiányát. Az Európai Központi Bank aggódik: elsôsorban a gyenge gazdasági növekedés (az EU Statisztikai Hivatalának elsô negyedévi elôrejelzések szerint az euróövezetben stagnálás várható, míg a 15 tagú unióban csekély, alig fél százalékos növekedést jósolnak), valamint az unió legnagyobb gazdaságaként számontartott Németország, illetve az olasz gazdaság recessziója miatt arra számítanak, a stabilitási paktum elôírásait megszegôk tábora új tagországokkal bôvül az idén.

Nem véletlen, hogy az alapos okkal rendelkezô franciák és németek mellett az olaszok is a pénzügyi szigor és a paktum elôírásainak enyhítéséért szállnak síkra. Alig egy héttel ezelôtt Gerhard Schröder német kancellár bejelentette, hogy kormánya informális EU-csoportot hoz létre a stabilitási paktum enyhítéséért. Ez annál ellentmondásosabb, minthogy annakidején éppen Németország ragaszkodott foggal-körömmel ahhoz, hogy a paktumban ilyen formában szerepeljen a költségvetési hiányküszöb-feltétel (amely nem haladhatja meg a bruttó nemzeti össztermék 3 százalékát). A játékszabályokat akár kínkeservvel betartó többi tagország frusztráltan szemléli, hogy törekvése akár feleslegesnek is bizonyulhat. Hollandia egyenesen vérszemet kapott: amennyiben nem hajtják végre a megtorló intézkedéseket a szabálysértôk ellen, pert indít.

Franciaország éves GDP-jének fél százalékát kockáztatja, Németország is többmilliárdos büntetésre számíthat a szabálysértés miatt. Bár elismerik, hogy a németek esetében a két ország egyesítése óriási hátrányként csapódott le, ezt nem tekintik enyhítô körülménynek. Az ingadozó paktum miatt kialakult svéd aggodalmakat az sem enyhíti, hogy az Európai Központi Bank becslései szerint az év vége felé enyhe élénkülésre várnak, majd a jövô évtôl a gazdasági növekedés fellendülésére számítanak. Maga az európárti Göran Persson svéd miniszterelnök is kijelentette: amennyiben a stabilitási paktum helyzete bizonytalan marad, Svédország még akkor sem vezeti be az eurót a tervezett idôpontban — 2006. január elsejétôl — ha a népszavazáson elfogadó határozat születik.

A holnapi népszavazás eredménye nemcsak a svédek szempontjából fontos: erre figyelnek a 2004-ben vagy 2005-ben újabb euróreferendumra készülô dánok, ahol egyelôre lényeges fölényben vannak az európártiak, és Nagy-Britannia szempontjából sem mindegy, hogy az euróövezeten kívül maradó trióban megtörik-e a jég. Nagy-Britannia öt gazdasági teszt által mérte le, hogy az ország gazdasága készen áll-e az euróra való áttérésre, ám a nyár elején bejelentett végeredmény szerint még várni kell a pénzcserére.

Az euróra való áttéréssel egyidôben lényegesen csorbul a gazdasági önrendelkezési jog, az euróövezet országai többé nem módosíthatják belátásuk szerint az irányadó kamatokat, és gazdasági válság esetén sem rendelkezhetnek szabadon.

Svédországban a gazdasági növekedés a várakozások szerint az idén 1,2 százalékos lesz, míg az euróövezetben csupán 0,9 százalékos. Eszerint joggal mondják hát egyesek: jobb nekik az euróövezeten kívül? Népszavazás ide vagy oda — a végsô szó úgyis a svéd parlamenté. Holnap lezárul egy rendkívül feszült, vészterhes idôszak, s ez eredménytôl függetlenül mindenkinek megnyugvást, megkönnyebbülést hoz.

(Forrás: euro.hu, bbc)

K. E.

Súlyos politikai hiba lenne Arafat kiutasítása

(4. old.)

Világszerte bírálják az izraeli biztonsági kabinet csütörtök esti elvi döntését, amellyel jóváhagyta Jasszer Arafat palesztin elnök kiutasítását Rámalláhból, bár konkrét intézkedést egyelôre nem határozott el. A döntésre reagálva Arafat kijelentette, hogy nem hagyja magát elüldözni.

Arafat közeli munkatársa, Nabíl Abu Rudeina figyelmeztette Izraelt, hogy a kiutasításért nagy árat kellene fizetnie. A palesztin tisztségviselô a nemzetközi közösség, ezen belül az ENSZ Biztonsági Tanácsának segítségét kérte egy ilyen lépés megakadályozásához.

Az Egyesült Államok ismét a kiutasítás ellen foglalt állást. Richard Boucher külügyi szóvivô hangsúlyozta: nem hiszi, hogy a jelen helyzetben a palesztin vezetô kiutasítása "hasznos lehetne".

A palesztin néphez intézett hadüzenetként értékelte Nabíl Saat palesztin külügyminiszter csütörtök este az izraeli döntést. Ahmed Korei kijelölt miniszterelnök a döntésre reagálva felszólította "a világ összes józanul gondolkodó emberét: tegyen meg mindent, hogy megakadályozza a döntés végrehajtását". Arafat elûzése vagy egy ellene intézett támadás Korei szavai szerint "szörnyû szenvedéseket hozna az izraeli népnek is".

Simon Peresz volt izraeli miniszterelnök szintén úgy vélekedett, hogy "hatalmas hiba" volna kiutasítani a palesztin elnököt. A munkapárti vezetô a CNN amerikai hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette, hogy fôhadiszállásáról kiûzve "Arafat sokkal kártékonyabb lehet, mint most".

Súlyos aggodalmát fejezte ki az izraeli döntéssel kapcsolatban Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fômegbízottja is. Szóvivôje, Cristina Gallach kijelentette: "Épp ez az a pillanat, amikor minden erôfeszítést meg kell tenni azon lépések elkerülésére, amelyek az erôszak fokozódásához vezetnek."

Az ausztráliai kormány óva inti Izraelt a palesztin elnök kitoloncolásától — jelentette ki pénteken Alexander Downer külügyminiszter. Szerinte a kiutasítás csak mártírrá tenné Arafatot sokak szemében, ezért az izraeli kormány jobban tenné, ha meghagyná a palesztin elnököt ott, ahol van, s közben Ahmed Korei új palesztin miniszterelnökkel próbálna megegyezésre jutni. Az ausztrál politikus bírálta Arafatot, amiért nem fegyverezte le a palesztin terrorista csoportokat, s nem állíttatta le az Izrael-ellenes merényleteket.

"Súlyos politikai hiba" lenne, ha végrehajtanák az Arafat kiutasításáról hozott izraeli döntést — figyelmeztetett közleményében az orosz külügyminisztérium. "Moszkva nagy aggodalommal fogadta" az elvi döntést, amelynek "rendkívül negatív következményei lennének a térség már amúgy is bonyolult helyzetében" — folytatódik a közlemény. A lépés "meghiúsítaná az izraeli-palesztin válság békés rendezésének esélyét, s az események elszabadulásához vezetne".Ahmed Maher egyiptomi külügyminiszter felhívást intézett az Arafat kiutasítását ellenzô országokhoz, hogy lépjenek közbe Izraelnél az elvi döntés visszavonása érdekében — írták a pénteki egyiptomi lapok. Hoszni Mubarak államfô maga is szót emelt a tervezett izraeli lépés ellen, s ez ügyben "sürgôs üzenettel" fordult George Bush amerikai elnökhöz — jelentette az egyiptomi közszolgálati televízió.

Az Arab Liga szóvivôje Kairóban úgy fogalmazott: a palesztin elnök kiutasításának "katasztrofális következményei" lennének, és "minden békeerôfeszítés halálát jelentené". Hisám Juszef célzott a nemzetközi közösség részleges felelôsségére az izraeli kormány minden törvényességet figyelmen kívül hagyó "agressziós politikájáért".

Saúl Mofaz izraeli védelmi miniszterrel tanácskozott délelôtt Dan Kurzer, az Egyesült Államok tel-avivi nagykövete Izrael elôzô esti döntésérôl. Kurzer és John Wolf, az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja a napokban más izraeli kormánytagokkal is találkozik.

Izraeli lapok szerint Mofaz a csütörtök esti vitában nem csupán Jasszer Arafat számûzését követelte, hanem felvetette fizikai megsemmisítésének lehetôségét is. "Polgáraink biztonsága érdekében ki kell utasítanunk Arafatot. (...) Véleményem szerint ezt meg kell tennünk, és azt sem bánom, ha likvidáljuk" — jelentette ki a védelmi miniszter a Maariv címû lap szerint.

Kofi Annan ENSZ-fôtitkár pénteken a világszervezet genfi központjában újságírók kérdésére válaszolva bírálta és meggondolatlannak nevezte az izraeli elvi döntést Arafat kiutasításáról.

Kína óva intette pénteken Izraelt a határozat végrehajtásától.

"Az izraeli kormány döntése Arafat elnök kiutasításáról csak súlyosbítja a jelenlegi feszültségeket, és semmi haszna sincs a közel-keleti békefolyamatra nézve — jelentette ki Kung Csüan (Kong Quan) külügyi szóvivô. — Reméljük, hogy az izraeli fél megfontoltan cselekszik majd, elkerülendô a helyzet további romlását." A szóvivô azt is hangoztatta, hogy "Arafat elnök a palesztin nép által választott legitim vezetô".

A muzulmán többségû Malajzia is elítélte az izraeli döntést, felszólítva az Egyesült Államokat és a nemzetközi közösséget, hogy akadályozza meg annak végrehajtását. "Egy ilyen lépés nem segítené elô a béke megteremtését, mert Izrael egyre arrogánsabbnak mutatkozik" — jelentette ki Szied Hamid Albar külügyminiszter.

NAPIRENDEN

A Szabadság-szobor felállítását kéri a magyar kormányfô
Medgyessy Péter levelet írt Nãstasénak

(5. old.)

Medgyessy Péter levelet írt Adrian Nãstase román kormányfônek az aradi Szabadság-szoborcsoport ügyében, amelyben arra kéri a kormányfôt, hogy támogassa a romániai magyarságot szándékának megvalósításában — tájékoztatta az MTI-t Gál J. Zoltán pénteken.

"Az erdélyi magyarság számára az aradi Szabadság-szoborcsoport a nemzeti öntudat, a szülôföldhöz való kötôdés, a közös magyar–román történelmi múlt, az országaink és népeink közötti megbékélés jelképe" — idézett a levélbôl Gál J. Zoltán.

"A mûemlék méltó helyére kerülésével a helyi magyarokban erôsödhet az a tudat, hogy a romániai társadalomnak megbecsült és hasznos tagjai" — írta a kormányfô román kollégájának.

A miniszterelnök úgy gondolja: "ezen érzelmek és elvárások maximálisan összeegyeztethetôek azzal az európai értékrenddel, amelynek meggyökereztetésén a román és a magyar miniszterelnök együtt fáradozik".

Medgyessy Péter számára "személyes ügy és érzelmi kérdés az aradi Szabadság-szobor felállításának ügye".

A hivatalos és a baráti találkozások szelleme is megerôsítette ôt abban, hogy a magyar–román együttmûködés sikerre van ítélve. Bizakodással tölti el, hogy hozzá hasonlóan Adrian Nãstase is az országaink közötti összekötô kapocsként tekint a romániai magyarságra — ismertette a levél tartalmát a kormányszóvivô.

Hétfôn vált kétségessé, hogy fel lehet-e állítani október 5-én Aradon a 13 vértanú tábornok emlékét megörökítô Szabadság-szobrot, miután a helyi szakhatóság leállította az emlékmû talapzatának építését, formai okokra hivatkozva.

Ez azért volt meglepô fordulat, mert az elôzô csütörtökön Markó Béla, az RMDSZ elnöke személyesen tárgyalt Adrian Nãstase miniszterelnökkel a Szabadság-szobor kérdésérôl. Akkor úgy tûnt, semmi sem állja útját annak, hogy az emlékmûvet a tervezett idôpontban, október 5-én felállítsák.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Ion Iliescu román államfôvel való tanácskozása után csütörtökön azt közölte: továbbra sincs esély arra, hogy a következô napokban folytatódjanak az aradi vértanúk emlékét idézô Szabadság-szobor felállításánakfelfüggesztett munkálatai.

A szobor ügyében korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök levelet írt Ion Iliescunak, Románia elnökének.

Jövôig is elhúzódhat az aradi emlékmû ügye

(5. old.)

Az aradi Szabadság-szobor kérdésének megoldása akár a jövô évi választások utáni idôszakra is áthúzódhat — véli pénteki számában az Adevãrul, amely szerint a kormányzó szociáldemokraták nem is siettetik a dolgot, hogy ne haragítsák magukra az erdélyi román választókat.

A politikai napilap rövid tudósításban számolt be arról, hogy az RMDSZ-nek és a Szociáldemokrata Pártnak (SZDP) "nem sikerült megoldást találnia az aradi vértanúk emlékét idézô Szabadság-szobor problémájára".

A lap utal arra, hogy Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mind Adrian Nãstase miniszterelnökkel, mind Ion Iliescu államfôvel közös asztalhoz ült, de e találkozóknak csak annyi eredménye lett, hogy a román tárgyalófelek egy "megbékélési park" létrehozására tettek javaslatot. Ez az indítvány nem elégíti ki a magyarok politikai szervezetét, mert ez utóbbi azt szerette volna, hogy az emlékmûvet október 5-én — azaz egy nappal az aradi vértanúkról rendezendô megemlékezés elôtt — helyezzék köztérre.

Csakhogy a megbékélési park esetleges megalkotása hosszú idôbe telhet, elhúzódhat akár a jövô évi helyhatósági és parlamenti választások utáni idôszakra is — állapítja meg a román lap —, annál is inkább, mert az SZDP nem akarja magára haragítani az erdélyi román szavazóit. A magyarok emlékmûve ráadásul szinte bizonyosan veszítene láthatóságából egy szoborpark részeként — fûzi hozzá az Adevãrul.

Egységes személyi jövedelemadó?

(5. old.)

A kormány elképzelése szerint jövôre egységes — 23 százalékos — jövedelemadót vezetnének be az országban. A jelenlegi 18 és 40 százalék közötti sávos adózást váltaná fel.

Csütörtökön Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter közölte, hogy a tervet egyrészt az adózási rendszer egyszerûsítése, másrészt az adócsalások csökkentése érdekében szeretnék megvalósítani, amennyiben az adóügyi törvények csomagjának részeként a parlament jóváhagyja.

Tãnãsescu elmondta azt is, hogy az adóalapot ugyanakkor mintegy 10 százalékkal emelnék. Megjegyezte, hogy az új adózás bevezetése a költségvetést mintegy 5 billió lejjel terhelné meg, ezért tárcájának ki kell munkálnia, hogy ezt a veszteséget miként pótolná, akár más adók emelésével, illetve a kiadások csökkentésével. A jövedelemadó-terv kapcsán jelezte, hogy a kisjövedelmûek számára kedvezményeket biztosítanának, elkerülendô, hogy romoljon amúgy is rossz jövedelmi helyzetük.

Nem tárgyalták az MVSZ népszavazási kezdeményezését

(5. old.)

Szeptember 10-i ülésén az Országos Választási Bizottság (OVB) formai kifogásokat támasztott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) által másodízben benyújtott népszavazási kezdeményezést tartalmazó aláíró ívvel kapcsolatban. Az OVB nem járult hozzá ahhoz, hogy nyilvános tárgyalásáról videofelvétel készülhessen. Az MVSZ jelen lévô elnöke bejelentette: harmadszor is benyújtják a kettôs állampolgárságról szóló, ügydöntô népszavazást kezdeményezô indítványukat.

Napirenden kívüli, feszült hangulatú vitával kezdôdött az OVB ülése. Az MVSZ saját gyakorlatára alapozva, és abból a ténybôl kiindulva, hogy az OVB ülései a törvény szerint nyilvánosak, elôzetesen kérte, hogy tekintettel a kettôs állampolgárság ügyében kezdeményezett népszavazás fontosságára, az ülésrôl készülhessen videofelvétel, melyhez maga biztosította a mûszaki feltételeket.

Tekintettel arra, hogy a kérdésben sem a törvény, sem az OVB ügyrendje nem rendelkezik, a bizottság elnöke Ficzere Lajos napirend elôtti vitát kezdeményezett. A bizottság elsôként szót kérô két tagja jelezte, hogy tekintettel az ülés nyilvánosságára és a kérdés szabályozatlanságára, a maguk részérôl nem támasztanak kifogást a videofelvétel készítése ellen. Azonban a következôkben felszólaló három bizottsági tag — elsôsorban személyiségi jogaikra való hivatkozással — hevesen elutasította a kérelmet.

Ezt követôen került sor az MVSZ beadványának tárgyalására. Az OVB három tagja alaki kifogásokat támasztott az aláírásgyûjtô ívvel szemben. (Kifogásolták, hogy az aláírásgyûjtô íven fel van tüntetve az aláírásgyûjtést kezdeményezô szervezet — az MVSZ — neve, és hiányolták az aláírásgyûjtô ívrôl azt a megjegyzést, hogy egy állampolgár csak egyszer írhat alá.)

Az MVSZ jogi képviseletét ellátó elnökségi tagok: dr. Zétényi Zsolt és dr. Gaudi-Nagy Tamás kérték, hogy a bizottság nyissa meg a népszavazásra bocsátandó kérdésrôl az érdemi vitát, és a vita ideje alatt megejtik az OVB által kért módosításokat az aláírásgyûjtô ív külalakján. Az OVB elnöke szavazásra bocsátotta a kérdést. A bizottság 4:3-as szavazattal elutasította az MVSZ indítványának érdemi tárgyalását.

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke ekkor úgy döntött, hogy visszavonják a beadványt és újból benyújtják annak formailag módosított változatát.

Bízom abban, hogy az OVB eddigi gyakorlatának megfelelôen elegendô lesz két OVB-tag ajánlása a nemzetpolitikai szempontból meghatározó fontosságú és az EU-s csatlakozás miatt elodázhatatlan beadványunk soron kívüli tárgyalásához. Bízom abban is, hogy a népszavazást elodázni kívánó taktikázások meghiúsulnak. — nyilatkozta az OVB ülésérôl távozóban az MVSZ elnöke.

Megkezdôdött a védelmi ipar privatizálása

(5. old.)

Romániában megkezdôdött a védelmi ipar egyes cégeinek privatizálása: a kereskedelmi és gazdasági minisztérium októberben várja az ajánlatokat öt cégre.

Egyebek között eladják az Avioane Craiova repülôgépgyártó még állami kézben levô 19,9 százalékát, ajánlatokat várnak továbbá a Craiova közelében fekvô UM Filiasi haditechnikai üzemre, a Marsa gépjármû-gyártóra, valamint az UM Dragasani fegyver- és az UM Babeni lôszergyárakra.

A privatizációs hatóságok közlése szerint értékesítik a Romarm társaság páncélosokat, gyalogsági, tüzérségi fegyvereket, rakétarendszereket, lôszert és robbanóanyagot gyártó 15 üzemét, valamint az UM Orastie gyárat. Ezekben az esetekben még nincs privatizációs kiírás.

1989 elôtt a román hadiipar 220 ezer ember foglalkoztatott, a nyolcvanas években évente több mint egymilliárd dollár értékben exportált.

Jelenleg az ágazatnak már csak 30 ezer alkalmazottja van és néhány millió dollár nagyságrendben exportál évente.

Utolsó esély mûvelet
Nácik kerestetnek — tízezer dollárért

(5. old.)

Tízezer dollárral jutalmazzák azokat a személyeket, akik hasznos információkkal szolgálnak a Holokausztban részt vevô nácik törvényszék elé állítása és megbüntetése érdekében, közölte pénteken Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Intézet igazgatója.

Zuroff Bukarestben bejelentette, Romániában is beindul az "Utolsó esély mûvelet" elnevezésû program, amelynek célja a zsidók tömeges kivégzésében részt vevô nácik azonosítása, törvény elé állítása és elítélése. A program tavaly indult a három balti országban, egy év alatt 241 gyanúsítottat sikerült azonosítani, közülük ötvenöt személy ellen indult eljárás.

Zuroff kifejtette, a program romániai beindítását az indokolja, hogy a második világháború idején Románia a náci Németország egyik szatellitállama volt, és saját határain belül, vagy a szomszédos területeken, például Ukrajnában részt vett a Végsô megoldás gyakorlatba ültetésében.

"A Ion Antonescu marsall vezette román kormány fontos szerepet játszott a több tízezer romániai és ukrajnai zsidó tömeges kivégzésében", szögezte le Efraim Zuroff.

A Simon Wiesenthal Központ igazgatója szerint Románia nem nézett szembe második világháborús múltjával, ezt bizonyítja, hogy a Holokauszt egyetlen aktív résztvevôje ellen sem indult eljárás a posztkommunista idôszakban, valamint az is, hogy Romániában egyetlen szervezet sem foglalkozik az ilyen esetekkel. Zuroff szerint állítását alátámasztja a számos Antonescu-megemlékezés, valamint több romániai vezetô és hivatalosság holokauszttal kapcsolatos álláspontja is.

"Gond van, ha a miniszterelnök azt állítja, hogy Romániában nem volt holokauszt, Ion Iliescu államfô pedig kijelenti, hogy a holokauszt a zsidókéhoz hasonló szenvedést okozott más társadalmi osztályoknak is", fogalmazott Zuroff.

Efraim Zuroff megbeszélést folytat Ilie Botos fôügyésszel és találkozik a Külügyminisztérium képviselôivel is.

KÖRKÉP

Mostohaiskolák, iskolacsodák Kolozs megyében

(6. old.)

Gostat-épületekben folyik a tanítás
Kolozson négy iskolával vannak gondok. A bósi alagúti iskolában, ahol hét gyermek tanul, a héten láttak neki a mennyezet cseréjének és a termek kifestésének. A bósi alagúti és a lárgatanyai (Ferma Larga), kolozstanyai (Ferma Cojocna), valamint a kolozsbósi diákoknak tulajdonképpen nincs is iskolájuk, a hajdani Gostat épületeiben tanulnak, így ezeknek az épületeknek a javítására nem utalhat ki pénzt a helyi tanács. Balogh István alpolgármester elmondta, még idén szeretnék megvásárolni ezeket az ingatlanokat, és akkor már pénzt is fektethetnek ebbe. Kolozsbóson 14, Kolozstanyán 5, Lárgatanyán 8 gyermek tanul. Kolozson 500 millió lejt fordítottak az iskoláknak az új tanévre való felkészítésére.

A 2000 euróhoz társulni kell
Tordatúron elhúzódtak a javítások, ám Pataki Lôrinc alpolgármester elmondta, a belsô munkálatokat biztosan befejezik tanévkezdésig, legfeljebb a külsô javításokat még azt követôen is folytatják. A község lagnagyobb iskolájában, a tordatúri intézményben 220 diák tanul, ott készen állnak a kezdésre. Pusztaszentmártonban a héten zajlottak a belsô javítások, Mikesen szintén. Az alpolgármester elismerte, hogy a komjátszegi és a mikesi iskolában nincs víz, ám elmondta, hogy Tordatúron viszont merész terveket szônek. Kétezer eurós holland támogatást kaptak modern illemhely, belsô vízhálózat kiépítésére, ehhez természetesen a tanácsnak is hozzá kell járulnia bizonyos összeggel, az alpolgármester szerint mintegy 100–120 millió lejjel. Tordatúron idén 380 millió lejt költöttek az iskolákra.

170 millió lej hét iskolának
Kolozs megye legkiterjedtebb községe, Egeres több mint kétmilliárd lejt igényelt iskolajavításra, ám csupán 170 milliót (!) kapott. Mákófalván az elmúlt télen részben zajlottak javítások, a munkálatokat nagyjából ki is fizették. Jegenyén, Bogártelkén, Ferencbányán viszont semmit sem sikerült javítani. A bogártelki szülôk hozzájárulásával — gyermekenként 60 ezer lejt fizettek —, valamint a polgármester és a helybeli tanácsos anyagi támogatásával sikerült elérni annyit, hogy legalább kifessék az iskolaépület termeit, kijavítsák a kívül málló vakolatot. Csütörtökön még építôtelep látványát nyújtotta a bogártelki iskola. Amikor a takarítással megbízott Gyurka Évát egymagában találtuk az egymásra hányt padok, játékdobozok, kupacokba söpört faltörmelék, szemét és por közepette, ôszintén alig mertünk bízni abban, hogy hétfôn itt valóban minden a helyén lesz. A barátságos rózsaszínre, halványsárgára festett világos termek mindegyike gyermekekkel telik meg az új tanévben. A nagyobbik terembe az óvodások költöznek a hátsó épületbôl, és rendkívüli örömhír, hogy az I–IV. osztályosok idéntôl nem összevont osztályban, hanem két tanító nénivel, két külön csoportban tanulnak. Fekete P. P. János polgármester szerint mintegy negyven gyermekkel számolnak idén Bogártelkén, ide járnak a nádasdaróci diákok is. Terveik szerint korszerû illemhelyet szerettek volna kialakítani az épület egy kisebb helyiségében, ám a közösségi összefogásból csupán az emésztôgödör megásására futotta. Elég ijesztô, a kapun belül balra óriási gödör tátong. A szülôk aggódnak, nehogy gyermekeiknek baja essék a szakadék miatt. A polgármester megígérte, hogy az elsô héten kerítést von a gödör köré.

— Nagyon kevés pénzt kaptunk. Ráadásul adódott egy páratlan lehetôség Inaktelkén, amelyet egyszerûen bûn lett volna elszalasztani. Egyházi vonalon holland gyülekezet ajánlotta fel pénzbeli segítségét, majd önkéntes munkával is hozzájárultak a terv megvalósításához. Feltétel volt viszont a társfinanszírozás, a tanácsnak is hozzá kellett járulnia egy jelentékeny összeggel. A 170 millió nem is volt elég, megpótoltuk, ahogyan lehetett, összesen 230 millió lejt adtunk Inaktelkére. A nevetségesen alacsony összeg amúgy sem lett volna elég az iskolák rendbetételére, ebbôl csak annyira futja, hogy amit egyik évben megfoltozunk, az következô évre tönkremegy, és minden még rosszabb, mint azelôtt, egy helyben topogunk. Újabb gondunk a fûtôanyaggal gyûlik meg, csak az egeresi iskolának 600 millió lej értékû gázolajra van szüksége — tájékoztat a polgármester.

Búcsúzáskor Gyurka Éva elmondja, jöjjünk vissza a jövô héten, majd meglátjuk, milyen szép lesz az iskola, tele a sok gyermekkel. Azt is elejti, hogy bizony a kis óvodásoknak nincs elég játékuk, ami van, az is régi, ócska, hiányos.

Egeres község területén egyszuszra hét iskolát számolunk össze. Bár sok helyen komoly gondokkal küszködnek, az inaktelki iskola bármely nagyvárosnak dicsôségére válna.

Kerekes Edit

Nyugati körülmények Inaktelkén

(6. old.)

Bár az anyagi hozzájárulás is óriási, Kelemen Attila lelkész-professzor a befektetés emberi oldalát érzi rendkívül értékesnek. A holland fiatalok lelkesen dolgoztak együtt a helyiekkel az iskola felújításánál. Három, mintegy harminc fiatalból álló csoport egyenként két-két hétig végezte a munka nagyját az építkezés során. A csoportok különbözô hollandiai egyházközségekbôl érkeztek. Mindhárom csapat elsô alkalommal látogatott el Inaktelkére. A lelkész külön nyereségnek tartja, hogy az inaktelki és a holland fiatalok között szoros barátságok alakultak ki az egymás mellett végzett munka, illetve a pihentetô és szórakoztató célzattal megszervezett kirándulások során. Két-három intenzív munkanap közé ugyanis egy-egy nap kirándulást iktattak be, hogy a vendégek a környékkel is megismerkedhessenek.

— A teljes munkálatot kalákában végeztük el. Már a holland testvérgyülekezetek megérkezése elôtt nekifogtak a falubeliek a munkának: leszedték az épületrôl a cserepeket, köveket hordtak, lebontották a régi fakerítést. A holland egyházkerületek a munkaerô mellett mintegy húszezer euró értékû építôanyaggal és berendezéssel járultak hozzá az iskola épületének teljes felújításához — mondta a professzor.

Kintjártunkkor már mindhárom holland csoport távozott, de az iskola majdnem átadható állapotban volt. A teljesen átalakított és felújított épület csak úgy illatozott a frissen rákent festéktôl, a padlón még nem száradt fel a lakkozás.

Kiss Ferenc építômunkás vezetett körbe az épületben. Az iskola- és az óvóda tantermébe csak az ajtóból kukkanthattunk be a frisen lakkozott padló miatt. Nem nagyok ezek a termek, hiszen tizenegynéhány gyerek tanul majd az összevont I–IV. osztályban, nem lesz magasabb a létszám az óvódában sem. A két terem között mosdó- és mellékhelyiség, az udvar vége felé esô épületrészben pedig ott a modern kazánház.

— Fával fogják fûteni; az udvaron felhalmozott régi kerítésbôl és az épületbôl származó hulladékfa éppen megfelel erre a célra. Egy ideig biztosítható vele a fûtés. Természetesen mindent behordunk majd a fáskamrába, a szülôk segítenek az udvar kitakarításánál, az új kerítés felhúzásánál — mondta Kiss Ferenc.

Az udvar túlsó felérôl van a bejárat a családorvosi-, illetve fogorvosi rendelôk helyiségeihez. Itt is minden új és korszerû, csempézett a padló és a falak nagyobb felülete. A helybeliek nagyon büszkék, hogy végre nem csupán modern orvosi rendelôjük, hanem fogászatuk is lesz. Az épület minden ablaka termopán; ezeket viszont az önkormányzat vásárolta az inaktelkiek számára.

Tôkés Attila segédlelkész megmutatja az épülôfélben lévô ifjúsági házat is. A parókia felsô teraszáról éppen rá lehet látni a volt csûrre, ahol javában folyik az építkezés. Ez szintén holland finanszírozásból épül: központi fûtés, fürdôszobák, vendégszobák a tetôtérben, sportterem a földszinten — ez lesz az inaktelki ifjúsági ház.

A holland csoportok keze nyomát viselik a templomhoz felvezetô járdák is. A betonból öntött és korláttal ellátott lépcsôsorok sok idôs ember számára könnyítik meg a feljutást a meredeken emelkedô dombra épített templomhoz.

Erre a három megvalósításra lehet büszke idén Inaktelke. A tiszteletes hozzátette, jövôre is számítanak a holland testvér egyházközösségek segítségére, hiszen vannak még falufejlesztési terveik: sportpályát szeretnének építeni és az utakat is kell javítani, és még be kell fejezni az ifjúsági házat.

Valkai Krisztina

KÖRKÉP

Kevesebb az elsô osztályos

(7. old.)

A szamosújvári 2-es számú, magyar tagozatú I–VIII. osztályos iskolában minden a lehetô legnagyobb rendben található. A tantermek felfrissítve várják a diákokat, és a szemléltetô eszközöket is felújították a nyári vakációban. Hasonlóképpen biztosították a tankönyvek egy részét. A magyar tagozaton tanuló 338 diák jó körülmények között kezdheti az új oktatási évet. Bár az elmúlt években mindig két elsô osztály indult, idén csak egy csoport kezdi a tanévet. 27 elsô osztályos ül be a padba, míg az elmúlt években ez a szám majdnem kétszeres volt. Szinte minden osztály párhuzamos, csak az elsôsök maradtak magukra, ami azt jelenti, hogy az örmény kisvárosban az utóbbi idôben jelentôsen csökkent a magyar anyanyelvû gyermekek száma. A magyar tagozaton 14 szakképzett tanár és 8 tanító biztosítja az oktatás zökkenômentes lebonyolítását.

Juga Katalin aligazgató bizakodva tekint az új tanév elé, hiszen az eddigi eredmények és tapasztalatok kedvezôen befolyásolják a 2003–2004-es oktatási év kezdetét, és a mûszaki-anyagi alap is biztosított.

Erkedi Csaba

Nem lesz tankönyvhiány

(7. old.)

Idén jobb a tankönyvhelyzet Szamosújváron. Bár az elmúlt években ilyenkor még nem érkeztek meg a szakkönyvek, az elmúlt napokban szinte minden tanintézet megkapta az igényelt példányokat. Igaz, egyelôre csak I–VIII. osztályos tanulóknak biztosították a szükséges tankönyveket, a líceum diákjainak még várniuk kell. Az örmény kisvárosban (ahol a ’40-es években két nyomda is mûködött!?) egyetlen könyvesbolt sincs, tehát a gyermekeknek nincs hol megvásárolniuk a tanárok által kijelölt tankönyveket. Így ezeket csoportosan rendelik meg Kolozsvárról. Az elmúlt években megtörtént, hogy csak október közepén jutottak a megfelelô tankönyvhöz a Szamos-parti municípium iskolásai.

A municípiumban található két líceum könyvtára azonban minden ôsz elején beszerzi a tanterv által tankönyveket. Legalább egy példány a diákok rendelkezésére áll.

E. Cs.

Három váltás az iskolában?

(7. old.)

Különösebb gondok nincsenek ugyan az iskolakezdés körül Bánffyhunyadon, igen könnyen megtörténhet azonban, hogy az I–VIII. osztályos iskola diákjai három váltásban lesznek kénytelenek tanulni. Örömhírrel is szolgálhatunk: amennyiben sikerül egyezségre jutni, a betegsegélyzô keretén belül laboratóriumot hoznak létre.

Az általános iskolások eddig a régi bentlakás használható termeiben is tanultak, ám az épület állapota annyira leromlott, hogy azt már nem lehet oktatásra használni. Az évek óta épülô új, központi iskola munkálatait sem sikerült befejezni, ezért a diákok minden bizonnyal legalább két váltásban fognak tanulni. Legalábbis januárig, mert a városi tanács abban bízik: addigra sikerül rendeltetésének átadni a 16 tantermes, korszerû új iskolát. Amúgy pénzügyi gondok nincsenek, a kisváros iskolái minden számlájukat kifizették, felkészülten várják a telet, tájékoztatták a tanácsot a két tanintézmény igazgatói.

Elkészültek az adásvételi szerzôdések az 550-es törvény alapján értékesítésre kerülô ingatlanok esetében. A tanács úgy döntött, a 200 millió lejnél olcsóbb ingatlanok esetében a szerzôdés aláírását követô egy hónapon belül a teljes összeget ki kell fizetni, míg a 200 millió lejnél drágább épületek esetében fennáll a részletfizetés lehetôsége is. A befolyó pénzösszeget a helyi tanács a törvényben megszabott feltételek szerint kezeli: a pénz külön erre a célra létrehozott számlára folyik be, s a pénzösszeg a pályázatok során felmutatandó helyi hozzájárulást képezi.

Megyei segítséggel felújítják a Horea út 82. szám alatti három lépcsôházas tömbház vízhálózatát, és minden lépcsôházban egyéni vízórát szerelnek fel.

A bánffyhunyadi és magyarbikali pálinkafôzdéknél feldolgoztatott almapálinkáért 15 százalékos részesedés jár a fôzdének, vagy literenként 60 ezer lej, a szilvapálinkáért szintén 15 százalékos részesedés, vagy literenként 70 ezer lej.

A Kalotaszentkirály felé vezetô úton kiegészítik a vízhálózatot, az utóbbi idôben épült több házat is bekapcsolják a városi hálózatra. A munkálathoz a tanács 45 millió lejjel járul hozzá.

A betegsegélyzô épületében bérelne helyiséget a Paramedica, laboratórium mûködtetése céljából. A tanács elvileg beleegyezését adta. A poliklinikai laboratórium nagyban könnyítene azokon a betegeken, akiknek eddig a betegsegélyzô szakorvosuktól kapott küldôpapírral egyszerû laborlelet megvizsgáltatása, vérvizsgálat miatt a kórházhoz kellett menniük.

Eredményesnek tekinthetô a városi tanács munkálkodása, ugyanis egy elhangzott jelentésbôl kiderült, az idén jóváhagyott 58 határozatból 6 folyamatban van, egy részlegesen valósult meg, a kápolna megépítését a polgármester november elsejére ígérte, s a többi félszáz határozatot maradéktalanul végrehajtották.

Az Országos Energiatakarékossági Ügynökség a központi tömbházlakásokat ellátó, 1-es számú hôközpont melegvíz- és távfûtési hálózatának felújítását végezné el. Ehhez a tanács rendkívüli ülésen fogadott el határozatot a megvalósíthatósági tanulmány továbbítására. A projekt rendkívüli fontossággal bír, ugyanis a szolgáltatás gyenge minôsége miatt a lakosság jelentôs része lekapcsolódott a hálózatról. Szentandrási István becslései szerint a munkálatok költségei meghaladják a tízmilliárd lejt.

K. E.

Tûzijátékkal zárják a falunapokat

(7. old.)

Két napig áll a bál a Szilágy megyei Kárásztelkén. Tegnap 17 órakor az Ipp Art képzômûvészeti kiállítással hivatalosan megnyitották a falunapokat, majd népi táncosok találkozójára került sor, végül este 8 órától diszkót tartottak. Szeptember 13-án reggel nyolc órától népmûvészeti kirakodóvásárt nyitnak, fél 11-tôl fogadják a meghívottakat, 11 órától Szentkereszt-napi búcsú kapcsán szentmise és körmenet lesz. 13 órától kerül sor a nagyváradi Tempo Klub mazsorettcsoportjának felvonulására, 16 órától a Tempo Klub szórakoztató mûsorát tekinthetik meg színpadi parádéval, bábos mesejátékkal, varietémûsorral. Az esti koncert sztárvendége a Fluo éa a Szilvórium. 22 órától tûzijáték, majd diszkó zárja a rendezvénysorozatot.

(ke)

Hatodik belügyminiszteri államtitkár

(7. old.)

A belügyminiszter csütörtökön kinevezte a közigazgatási és belügyi szaktárca hatodik államtitkárát, akire a parlamenttel való kapcsolattartás feladata hárul. A poszt a minisztérium átszervezését követôen üresedett meg.

A kormányfô döntése alapján Mircea Alexandru csütörtöktôl a közigazgatási és belügyi szaktárca parlamenttel való kapcsolattartásért felelôs államtitkára. Mircea Alexandru 52 éves, harminc éve rendôrtiszt, a Bukaresti Egyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát, a jogtudományok doktora.

Rendôri szolgálat az iskoláknál

(7. old.)

Hétfôtôl minden iskolában egy-egy rendôr teljesít szolgálatot, aki részt vesz a diákok és tanárok biztonságát célzó intézkedések alkalmazásában, tájékoztat az Országos Rendôr-fôkapitányság (ORFK).

Az ORFK Közrendfelügyelô Fôosztályának döntése szerint a rendôrök állandó kapcsolatot tartanak fenn a tanárokkal és a diákokkal, részt vesznek gyûléseken és osztályfônöki órákon, hogy megismerjék az oktatási egységek közrenddel kapcsolatos problémáit.

A rendôrök az iskolaigazgatókkal együtt megszervezik az iskolák és bentlakások ôrzését. A rendôrség statisztikái szerint az iskolák 60 százalékában nem mûködik ôrzôszolgálat. Az iskolai rendôrök feladata lesz az iskolákra potenciális veszélyt jelentô személyek (kiskorú bûnözôk, gyanús elemek stb.) azonosítása.

A szolgálatos rendôrök ezenkívül ellenôrzik az iskolák közvetlen közelében mûködô kereskedelmi egységek tevékenységét is, és ellenôrzéseket végeznek a közszállítási eszközökön, illetve a diákok útvonalain az erôszakos tettek, lopások megelôzésére.

(Mediafax)

Farmertalálkozó Aranyoslónán

(7. old.)

Az elmúlt kedden Aranyoslónán Törl Laurentiu mérnök vezette a helyi mezôgazdasági társaság területén tartott kukorica- és napraforgóhibrid bemutatót. A Pioneer cég részérôl jelen volt Ioan Drãgan, a VII. termelési egység igazgatója. Ide tartoznak az erdélyi megyék: Hunyad, Szeben, Brassó, Fehér, Maros, Kovászna, Hargita, Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód és Máramaros. Részt vett továbbá a Limagrain, a Roman Verneul és a Tomagra képviselôje, valamint a Kiskun hazai forgalmazója.

A bemutatón jelen volt a mezôgazdasági igazgatóság aligazgatója és két igazgatója: Pui Iacob, Onisim Maxim és dr. Horea Ghibu. Az összesereglett farmerek három napraforgótáblát tekintettek meg: az Arena, az Alexandra és a Pixel magas terméshozamú hibridek az Aranyos menti termelô egységekben is jól beváltak. Errôl beszélt többek között Ádám István és Leopold Zoltán szakmérnök.

Összesen 30 féle hibrid kukoricát vetettek el az elmúlt tavaszon. Ebbôl 13 Pioneer. Koraiak: FAO 300-350 a Helga, Lipesa, Clarica, félkorai hibridek: FAO 350-400 a Daniella, Stira, Evelina. A Limagrain — LG — hét hibriddel jelentkezett. Az LG 22.75 FAO száma 260. Korai, Franciaországból származik, 10-12 tonna a hektárhozama. Korai az LG 22.80-as számú is, félkorai az LG 23.06 — FAO 310. A magyarországi Kiskun termelô és forgalmazó vállalat hét hibridje is jelen volt: Y 230, Y 250 Gina, Y 255, Y 266 Hella, Y 282 Zsuzsanna, Y 297 és az Eszter.

Bakó Béla mérnök, a Tomagra cég képviselôje a Kiskun hibrideket forgalmazza Kolozs megyében. A bemutatón elmondta: ezek a hibridek jól beváltak Erdélyben, de a Regátban is termesztik, mert fejlett gyökérrendszere lehetôvé teszi, hogy elviselje a hosszantartó szárazságot.

Törl Laurentiu házigazda elmondta, hogy a kukoricát a szakmai elôírásoknak megfelelô módon mûvelték, vetették, kapálták, minimálisra csökkentve a vegyi beavatkozást. Útban a biotermelés felé nem használtak mûtrágyát és gyomirtószert. Kétszer megkapálták géppel és ugyancsak kétszer kézzel. Ennek ellenére a parcellák gyommentesek. Ehhez valószínûleg hozzájárult a különösen száraz, csapadékhiányos idôjárás is. A szakember több tonnás hektárhozamra számít.

Dr. Horea Ghibu figyelmeztette a termelôket, hogy egyre nagyobb veszélyt jelent a kukoricabogár terjedése. Amennyire lehetséges, csökkenteni kell a monokultúrás termelést, mert az kedvez a kártevô terjedésének.

Onisim Maxim a vetômag helyes megválasztásának fontosságáról beszélt. Pui Iacob röviden ismertette a legfontosabb idôszerû teendôket, kitérve azokra a gondokra is, amelyek pillanatnyilag foglalkoztatják a farmereket.

Deák Zoltán, az aranyosgyéresi Fermierul kereskedelmi társaság elnöke elpanaszolta, hogy 200 tonna csöves kukoricát adott át tavaly ôsszel a bonchidai Agroflipnek, amelynek ellenértékét 2002 novembere óta hiába várják. Az Aranyos menti gazdálkodók azt is nehezményezik, hogy az árutermelô egységek, kereskedelmi társaságok nem jogosak a kétmillió lejes hektáronkénti támogatásra. Igazságtalan döntésnek tartják, remélve, hogy jövôre a kormány változtat az intézkedésen.

Barazsuly Emil

A rendôrség hírei

(7. old.)

Közlekedésrendészeti razzia
A közelkedésrendészetiek a Biztonságos forgalomért nevû program égisze alatt rendezett csütörtöki akció során 76 esetben bírságoltak, 11 hajtási jogosítványt és 9 forgalmi engedélyt vontak be. A rendôrség ezúton is figyelmezteti a gépkocsivezetôket, hogy az iskolakezdés közeledtével fokozottabban figyeljenek, és legyenek türelmesebbek. Statisztikailag ugyanis ez az idôszak a legbalesetveszélyesebb.

Fôszereplô a kerékpár
Három esetben is a bicikli volt a fôszereplô. A csütörtök délelôtti tordai baleset során az áldozat jármûve volt a kerékpár. A 70 esztendôs Emil P. szabályosan közlekedett a Macilor utcán, a 21 éves Andrei Mircea S. vezette CJ–07–SHY rendszámú Opel Astra nem adott neki elônyt, és elgázolta. Az idôs férfit súlyos sérüléssel szállították a tordai municípiumi kórházba.

Két 33 éves aranyosgyéresi biciklitolvaj ellen is vizsgálat indult. Constantin K. ellen az a vád, hogy P. A. 3,5 millió lej értékû kerékpárját tulajdonította el augusztus 14-én, Petre Adrian U.-t pedig az O. B. tulajdonában lévô 3 millió lej értékû jármû ellopásával vádolják. Utóbbi eset szeptember 4-én történt.

Baleset a marhacsorda miatt
Különös baleset helyszíne volt csütörtökön Pusztatopa (Topa Micã). A JET-SO-255 rendszámú, S. Baciu (47 éves) vezette BMW figyelmetlenség miatt belerohant a CJ–02–BYF rendszámú, C. Bujor (59) vezette Renaultba. Utóbbi lefékezett, hogy elônyt adjon egy marhacsordának. A Renault sofôre és utasa, I. C. megsérült.

Szilágy megyei tolvajok
A pusztakamarási (Cãmãrat) rendôrség szeptember 11-én azonosította és ôrizetbe vette a 28 éves Florin Mãrgineant és a 18 esztendôs Genoveva Susana V-t, akik ellen lopás alapos gyanújával indítottak vizsálatot. Átadták ôket a Szilágy megyei törvényszék alkalmazottainak, ugyanis ebben a megyében követték el tetteiket.

Lövések az erdôben
A tordai erdészet egyik alkalmazottja csütörtök esti ôrjárata során Nyerges területére ért. Két, szekérrel fát szállító személyt észlelt, megállásra szólította fel ôket. Miután azok nem hallgattak rá, figyelmeztetô lövést lôtt a levegôbe. Mivel erre sem álltak meg, az erdész kilôtte a szekér jobb elsô kerekét. A alsójárai körzet parancsnoka kijött a helyszínre, igazoltatta a törvénysértôket D. R. (13) és G. R. (19) macskakôi (Masca) foglalkozás nélküli fiatalok személyében. A lövések következtében senki sem sérült meg.

(póka)

FEDÉLZET

Pusztuló kövek nyomában

(8. old.)

A kerékpáros csavargás szószerkezetnek manapság van egy enyhe pejoratív kicsengése is, így nemigen tartják szalonképesnek, annak ellenére, hogy a két világháború között valóságos mítosz teremtôdött a többnapos-hetes, országhatárokon átnyúló kerékpárutak körül. Kaposy K. Ödön, a kerékpáros csavargás egyik magyar úttörôje a Csavargó voltam, illetve a Kerékpáron Afrikában címû útleírás-köteteiben ezt a hobbit valóságos turisztikai tudományággá avatta, és a kamionra való "felszállásokat" és "állomásokat" szakkifejezésekként kezeli. Ezt a kerékpár-csavargós hagyományt újította fel augusztus 1–15 között a Kolozsvári Unitárius Kollégium X. R. osztálya. "Csavargásaikról" Solymosi Zsolt vallástanárt, a túra vezetôjét kérdeztük.

— Második alkalommal szerveztük meg osztályunk nyári kerékpártúráját, mely az idénre különleges útvonalat és tematikát tûzött ki céljául: Dél-Erdély szórványvidékeinek, pusztuló emlékmûveinek, vidékének megismerését — mondja. — A közel 800 kilométeres útvonalat 34-en tettük meg, 28 diák és 6 felnôtt kísérô. Két kísérôautó szállította a csomagokat és az élelmet, valamint fedezte biztonságunkat az autós forgalom "elôl", a térképen berajzolt útvonalat és a megjelölt szálláshelyeket így szinte pontosan be tudtuk tartani. Az ételt többnyire magunk készítettük el, szállásunk sátrakban, illetve helyenként a tábortûz melegénél történt. Rendszeres napló készült a túra ideje alatt. Íme a rövid áttekintô: Az indulás augusztus 15-én, pénteken reggel, az Unitárius Kollégium udvaráról történt, a szülôk és a sajtó "kíséretében". Boros János alpolgármesternek köszönhetôen rendôrautó vezetett ki a forgalomból, így rövid idôn belül már a feleki tetôt mászhattuk. Tordán megnéztük a vallásszabadság kihirdetésének templomát, majd útban a célállomás felé egy parkolót takarítottunk meg több zsáknyi szeméttôl. Nagyenyedre késô délután értünk be, szálláshelyünk a hírneves Bethlen Gábor Kollégiumban volt, ott, ahol egykoron Kôrösi Csoma Sándor is utazói álmait szôtte a bentlakásban. Másnap kora reggel indultunk, hisz ez volt a túra egyik leghosszabb napja. Veszélyes is, mert a forgalmas úton kizárólag egysorban fért el a karavánunk. Tövist elhagyva Gyulafehérváron tartottunk ebéd-pihenôt, ahol hozzánk szegôdött egy spanyol kerékpáros is. A katolikus székesegyház, János Zsigmond fejedelem síremléke megtekintése után tovább folytattuk utunkat, de így is csak sötétedésre értünk Déva városába, ahol a katolikus kolostor-iskola vendégszobája fogadott be éjszakára. A dévai várban különleges földrajzi és geológiai ismertetôben volt részünk Szekernyés Réka és Leanne Wiberg tanárnôknek köszönhetôen, majd Dávid Ferenc emlékcellája elôtt álltunk meg, felidézve a mártír püspök életét. Megtekintettük a dévai állat- és növénytani múzeumot, ahol a rekonstruált hátszegi dinoszauruszok is ki voltak állítva. Tûzô melegben hagytuk el a várost, hogy hamarosan a vajdahunyadi vár elôtt parkoljunk, és az impozáns épületet tövirôl hegyire bejárhassuk. Innen már csak egy hegyoldal választott el a pusztakaláni fürdôhelytôl, ahova fôhadiszállásunkat terveztük.

A pihenônap jót tett mindannyiunknak, gyakori fürdés, kerékpár- és autójavítás, ételkészítés, nagymosás, térképböngészés volt a fô jellemzôje.

Megújult erôvel vágtunk neki az elôttünk álló napnak, elsô megállónk Hátszegen volt, ahol Kásler Pál tartott ismertetôt a hátszegi medencérôl és jellegzetességeirôl, ezután már indulhattunk is felderítô útra Nopcsa báró nyomába: az általa emelt katolikus templom után az elhagyatott alsófarkadini kastély udvarán ebédeltünk. A petrozsényi és bukaresti régészcsoport, valamint a falu polgármestere és rendôrôrse is hozzánk jött, amikor karavánunkat letáborozni látta a romos állapotban lévô kastély elôtt. A következô állomás a római alapokra épített demsusi kôtemplom volt, majd a nap egyik várva várt pillanata, a legendás szentpéteri Nopcsa kastély, ahol az életveszélyes állapotban lévô épület tetejérôl körülnézve láthattuk a dombokat, ahol hajdanán a báró az elsô dinoszaurusz csontokra bukkant. Még hosszú út várt ránk, hatalmas hegygerinccel elôttünk, Petrozsényba szintén sötétedésre értünk be, ahol azonban Bálint Róbert unitárius lelkész, és a helybeli Ifjúsági Egylet jóvoltából meleg vacsorával és szálláshellyel vártak ránk.

A hatodik a legszebb napok egyike volt, a rövidebb táv, de végig emelkedôre tartó útszakasz páratlan tájat kínált: fenyvesek, vízesés, friss szamóca, majd végül a tetôre érés: a Vidra-tó környéke, ahol tábortûz melletti énekszóval zártuk a napot. Ideális hely volt a pihenésre, kikapcsolódásra, erôgyûjtésre. A helyi erdészet vezetôje tûzifát ajándékozott nekünk, néhányan pedig azzal is megpróbálkoztunk, hogy fürödjünk a tó jéghideg vizében. Sokat jelentett számunkra egy belga kerékpáros, Thierry Bodson esti beszámolója, ami nem csak azt bizonyította, hogy nem vagyunk egyedül e túra-kezdeményezéssel, hanem egyfajta életforma is lehet a kerékpáron való utazás. Ô például a Vidra-tótól Törökországba, majd Kínába készült… Nehezen hagytuk magunk mögött a tavat és a békés tájat, Voineasa irányába folytatva utunkat. Délben a szállodánál ebédeltünk, és terveink szerint az Olt-völgyében kellett volna megszállnunk, de a nagyszerû hangulatú napunkat három sötétbôrû fiatalember tette tönkre, akik egy autóból homokot dobtak a szemünkbe, és a kaszájukkal fejezték ki örömüket, hogy találkozhattunk Brezoi községben. Amíg a rendôrség kereste a tetteseket, mi kényszerpihenôre szorultunk, de fô, hogy nem történt semmi súlyos csapatunkkal. Jött a kilencedik nap: a rendôrség mindhárom "szurkolót" kézre kerítette, és érezhettük azt, hogy valamennyire mégis biztonságban vagyunk ebben az országrészben is. Megnyugodva karikáztunk felfelé az Olt-völgyén, elhaladtunk a Latorvár mellett, majd hosszú és fárasztó út után megérkeztünk Nagyszeben fôterére. Rövid városséta és ebéd után nekigyürkôztünk az utolsó 20 kilométernek, amelynek végén a vizaknai fürdôhely várt ránk. A tizedik nap: újabb várva várt pihenônap, amely ezúttal nem csak fürdést, és szokásos rituálékat jelentette, hanem sikerült körülnéznünk Vizakna jellegzetes épületsorai között, a lepusztult múlt gyászos képet mutatott bármerre jártunk. Felüdülést jelentett a református templomerôd megtekintése, az árvaházról szóló ismertetô — legalább jele van még a magyarságnak. Este közelharcot vívtunk a favásárlásért, végül a jeleneteket kívülállóként végignézô, nagyon szerény anyagi körülmények között élô magyar ember (hét gyermek édesapja, a legkisebb 9 napos volt) segített rajtunk, anélkül, hogy pénzt fogadott volna el érte. A két nap alatt a polgármester gondmentesen, vörös orral nótázgatott a fürdôhelyen. Jött a tizenegyedik: különös nap volt ez. Jól tettük, hogy nem a Balázsfalván keresztül vezetô fôutat választottuk, hanem az eldugottabb mezei bekötôket. Dombokon át kapaszkodva hagytuk el a ladamosi földeket, egykoron az unitárius Augusztinovicsok híres birtokait, ma már nem lakják magyarok. Az elsô meglepetés Pókafalva határában fogad. Kétnyelvû (román–német) felirat hirdeti a település nevét, a falu oszlopain pedig román–német zászlók díszelegnek. A lehetô legjobbkor, a polgármester ért utol bennünket régi Daciáján.

Mesélte: a tegnap járt le a szászok falutalálkozója. "Alig 35-en vannak még a faluban, de azért megszerveztük nekik szépen. Hamarosan jön a francia testvérfalunk küldöttsége, akkor majd a francia trikolórokat fogjuk feltûzni. Kérdeztük tôle: mit tud a dombon álló templomromról? Mondta: a reformátusoké volt, évtizedek óta üresen áll, mert nincsenek hívek. Az utóbbi években ment így tönkre. A faluban van még egy magyar, az talán többet tudna mondani. És… ha lenne több, szívesen kitenném a magyar zászlót is…"

A leaszfaltozott (!) mellékutcában lakik Kleist Ernô, az utolsó pókafalvi magyar, hetven esztendô fölötti, kedves, nyitott ember. Hosszú házában valaha a Telekieket szolgáló cselédek laktak. Felkísért a romokhoz, ahol keserves látvány fogad. A gótikus bejáratot belepte a cserje, vad bozót, a beszakadt tetejû templomban ijesztôen lógnak le az évszázados gerendák, a padok helyén méteres a gaz, növényzet. A templom körül földbesüppedt, 1800-as évekbôl való magyar sírkövek. A legtöbbet elhordták, az utolsó református pap úgy rendelkezett, hogy ôt magát jeltelen sírba temessék, legalább ne lehessen meggyalázni sírkövét. Nekiláttunk: órák alatt elhordtuk a gazt, kivágtuk a cserjéket, elrendeztük a gerendákat. Megigézve állunk a fényképezôgép elé. Tudjuk, ezért a templomért többet már nem tehetünk, a sírköveket is vissza kell takarnunk, nehogy nyomuk vesszen. Kleist úr elmesélte, hogyan sikerült megmenteni a pusztulástól, a szomszédos dombon lévô evangélikus templomot, ahol az édesapja évtizedeken át szolgált. Sajnos már nincs idônk megnézni, alig távolodunk el a falutól már nem a múlttal, hanem a kegyetlen ellenszéllel kellett küzdenünk. Sok erôfeszítés kell, hogy tartsuk a tempót, visszaérve az aszfaltra néhányan megcsókolják azt örömükben. A nap utolsó pusztuló köveihez értünk: a marosszentimrei református templomot az ortodox gondnok nyitja ki nekünk, körbejárva, valamivel jobb érzés töltött el, hogy ez az emlékmû talán megmenthetô még. Mire keresztben átszeltük a tövisi fôutat, már besötétedett; azok, akik elfáradtak, elôrementek a kocsikkal, hogy felüssék a táborhelyet. Tizenhárman vállaltuk, hogy az éjszakára hátramaradt 30 kilométert megtesszük. Alsógáld határában érnek vissza az autók, hátfénnyel elôsegítve haladásunkat. A táborhely mesés: sziklák között a patak partján, Havasgáld rezervátum bejáratánál.

Milyennek tûnt a Mócvidék?

Vad és érintetlen táj fogadta csapatunkat — veszi fel a beszélgetés fonalát Solymosi Zsolt. — Bátran széthúzhattuk a sorokat, meg megálltunk friss forrásvízért — beszélgetni, pihenni. Az egyetlen hegyvidéki család (Morar) amellyel összetalálkozunk sajttal kínálta a gyerekeket, mézzel kevert pálinkával a felnôtteket, mikor elköszöntünk akkor meg-öleltek és megcsókoltak, megköszönve, hogy megálltunk náluk. Hiszem, hogy nem csak azért tették, mert amerikaiak is voltak velünk. A Mogos tetôre kiérve lélegzetelállító volt a látvány: a házak apró pontokként csillogtak a völgyben. Abrudbányáig könnyedén beereszkedtünk, ahol a fôtéren álló unitárius templom volt a következô szomorú látvány. A beszakadt tetôt benôtte a növényzet, a lehullott vakolatú tornyon latin felirat hirdeti: Épült az egy Isten tiszteletére, 1796-ban. Csak egy gyors fényképre marad még idô, ugyanis a kocsmából üdvözlésünkre érkezô helybeliek, már nem ölelést és csókot ígérnek. Még a verespataki tetôig is elkísér néhány szívósabb képviselô, aztán a világossággal együtt ôk is elmaradoznak. A fôtéren már vár ránk a mentô meglepetés: az egyik túrázó diáklány szülei (Domokos család) töltött káposztát hozott a kiéhezett és elfáradt csapatnak. Már csak egy szálláshely kellett volna… Nagy nehezen megtaláltuk a megoldást, a gondnoknô a katolikus parókiát ajánlotta fel. Néhány perccel azelôtt még a sírkertek között kerestük a sátorhelyet — lám, mûködik az Isteni gondviselés!

Ezen az estén kellett elköszönnünk két amerikai barátunktól: Margótól és Charlie-tól, akiket annyira megszerettünk. Ugyanezen estén, Sanda Lungu, a gondnoknô beszélt egy keveset nekünk Verespatak tragédiájáról. Az aranyláz okozta feszültségekre a mai napig sincs még megoldás, neki is költöznie kell szeptember 1-jétôl. Énekszó, búcsúzás, és ólóm-mély álom következett.

Felvirradt a 13. nap… Nem volt semmi gond?

Nem. Reggel körbejártuk a falut, ahol többnyire összedôlt, lelakatolt, üresen álló házak álltak, nagy részük már a bányavállalat tulajdonának fémjelzését viselte. A református templomba csak a betört ablakon át tudtunk befényképezni, aztán Ekárt Ilus harangozó segítségével bementünk az unitárius templomba. Odabent otthonos hangulat, ízlésesen berendezett kis templom, szépen szóló orgona. Hívek már csak elvétve, magyarul alig tudnak. A katolikus templom is teljes szépségében állt. Halálra ítélt épületek? Mi lesz a sorsuk?

Újból egyes sorban haladtunk a topánfalvi úton, a következô nagyobb pihenônél, Aranyosbányán hozzánk csatlakozott a helybeli görög katolikus lelkész, fiával együtt (Ioan Florin, és Jancsika). A kiváló földrajztudással és helyismerettel rendelkezô pap már hónapok óta ígérte, hogy szívesen elkalauzol a szolcsvai barlanghoz, ahol egy kis házikót is tud adni. Útközben megálltunk a létrácskák völgyében, ahol felszíni gránátlelôhelyen szedhettünk kisebb féldrágaköveket. A szolcsvai letérô ismét vadregényesnek ígérkezett, a kolostor elôtt meg-megtoltunk egy bajba jutott autót (akkor még nem tudtuk, hogy utasait fogjuk zavarni két napon keresztül a faházikóban), aztán sorba álltunk, hogy a csomagokat még egyszer utoljára ezen a túrán kiadogassuk az utánfutóból. Vacsoráztunk, és pihentünk, hiszen egy egész nap maradt arra, hogy a tôlünk egy hajításnyira nyíló barlangba betekintsünk. A 14. nap barlangba mentünk… Aligha gondoltuk volna, hogy ennyire nagy élmény lesz a barlangászás. Az elôttünk elvonuló árvíz alaposan megrongálta a bejáratokat, ezért csak nehézkesen haladtunk elôre, perceken belül mindannyian vizesek lettünk. Közel 4 órát töltöttünk el a kövek között, a denevérek és cseppkövek világában; akkor kényszerültünk visszatérni, amikor már csak egyetlen elemlámpánk volt használható. Kinn tudtuk meg, hogy a túra egyetlen komoly esôje pont akkor zúdult le, amikor mi a barlang mélyében voltunk. Alig maradt belôle sok másnap reggelig. Az utolsó esténket töltöttük a tábortûz körül. Gyertyákat gyújtottunk, és mindannyian egy kis követ választottunk — egy követ, amely ezen a túrán még inkább a megmaradás, az erô jelképé vált számunkra. Egy-egy kívánság zárta a kört, okleveleket osztottunk ki, elismerésüket nyilvánítottunk ki egymás iránt, mintegy megpecsételve az együtt töltött két hetet. "Szállj, szállj, szállj fel magasra…" szólt a dal, és éreztük, hogy szabadságvágyunk, igaz gondolataink, önazonosságunk, minden amit láttunk és tapasztaltunk szívósan megmaradnak bennünk.

És eljöve az utolsó, a tizenötödik nap…

Bármilyen fáradtan is ébredtünk volna, már tudtuk, a mai nap hazavezet Kolozsvárra. Talán ebbôl az elgondolásból lett olyan gyors a tempónk is az Aranyos mentén. Útközben döntöttünk úgy, hogy nem kerüljük ki többé a forgalmas útszakaszt, egyenesen Tordán keresztül megyünk haza. Alsószentmihályon pihentünk meg, falatozva a megmaradt ételbôl, aztán a feleki tetô megmászása maradt csak hátra. A városba diadalmasan érkeztünk be, ahol az iskola elôtt már hagyományos tapssal vártak a szülôk. Kipakoltuk a csomagokat, és idénre véget ért az a különös világ, amelyben együtt léteztünk. Otthon mindenkire várt a hideg-meleg víz luxusa, az otthoni ízek, és nem utolsó sorban a házi olvasmányok, és az iskolára való készülôdés. Azt hiszem, mindnyájunkban ott motoszkált a kérdés — emlékköntösbe bújtatva: jövôre merre megyünk?

Szabó Csaba

MÛVELÔDÉS

Száztizenöt éve született Tersánszky Józsi Jenô

(11. old.)

Száztizenöt évvel ezelôtt, 1888. szeptember 12-én született Tersánszky Józsi Jenô író, Kakuk Marci figurájának megteremtôje.

Nagybányán született, s a híres mûvésztelep közelében töltötte gyermek- és ifjúkora nagy részét. Már igen korán megmutatkozott tehetsége a rajzolás iránt, ám apja ki nem állhatta a képzômûvészetet (sôt a mûvészembereket sem), s fiát a jogi pályára szánta. 1908-ban, néhány év joggyakornoki munka után, beiratkozott az eperjesi jogakadémiára, majd Budapestre ment jogot hallgatni. Mivel azonban a tanulásra szánt összeget igen hamar elkocsmázta, szülei nagy bánatára, segédmunkás lett. És — nem mellékesen — író.

Elsôként Osvát Ernô figyelt fel tehetségére, s 1910-ben a Nyugatban megjelentette Firona címû novelláját. Alig egy év múlva már novelláskötetét is kiadta a Nyugat Könyvtár A tavasz napja sütötte címmel.

Az I. világháború kitörése után önkéntesnek vonult be, s harcolt Galíciában és az olasz fronton is. 1918 szeptemberében fogságba esett, s csak 1919 augusztusában tért haza. A harcok közepette sem hagyott fel az írással, 1916-ban jelent meg a Viszontlátásra, drága címû regénye, melyben mindenféle hazafias lelkesedés nélkül láttatta a vérengzés iszonyatos következményeit. A kritika, többek között Ady Endre is, egyértelmû lelkesedéssel fogadták írásait, ám munkát nemigen kapott, igen gyakran nélkülöznie kellett. Végsô elkeseredésében 1921 nyarán az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát, életereje azonban gyôzött, és kiúszott. A lapok megírták az esetet, amelyre felfigyelt egy Molnár Sári nevezetû jómódú polgárlány, aki levelet írt az írónak. A levelezésbôl házasság lett, ezután Sárit ugyan kitagadták, ám ôk csaknem negyven évet éltek le együtt. Tersánszkynak felesége volt a legjobb "menedzsere", késôbb viszont Sárinak — súlyos betegségében — a bohém életû író lett legodaadóbb ápolója.

1922-ben Tersánszky a Nyugat fômunkatársa lett, emellett irodalmi és képzômûvészeti kritikákat írt a Pesti Naplóba. 1923-ban a Magyar Színház bemutatta Szidike címû színmûvét, Kabos Gyulával és Vaszary Pirivel a fôszerepben, a darabot Cigányok címmel késôbb a Nemzeti Színház is mûsorára tûzte.

1920-as évek elején írt Kakuk Marci ifjúsága címû mûvével talált rá egyedi hangjára, s ezt követték a szimbolikus irodalmi figurává nôtt hôs sajátos hangú, ízes-kellemes történetei, amelyek azután 1942-ben jelentek meg két összefüggô kötetben Kakuk Marci címmel, amely élete fô mûve lett. A léha munkakerülô kalandjai a korabeli Magyarországról is hiteles képet adtak. A kisregény-sorozatban Tersánszky nem önéletrajzot írt, de ô maga késôbb számtalanszor viselkedett Kakuk Marci-módon.

1927 karácsonyát és az újévi ünnepeket rendhagyó módon töltötte: szemérem elleni vétség miatt két hónap börtönbüntetést kapott A céda és a szûz címû kisregényemiatt. 1930-ban regôs együttest alapított, majd létrehozta saját színházát, a minden szempontból újszerû Képeskönyv Kabarét, melynek repertoárját pikáns kuplék, paródiák, groteszk jelenetek adták. Ebben az idôben zenebohócnak vallotta magát, de az írást elô-adóként sem hanyagolta el: 1936-ban jelent meg Legenda a nyúlpaprikásról címû elbeszélése.

A világháború vége felé rajzkészségét és összeköttetéseit hamis papírok készítésében, illetve beszerzésében hasznosította, ezekkel a lakásában bújtatott barátait segítette. A háború után nagy reményeket fûzött az új rendszerhez. Írt, zenélt, felújította a Képeskönyv Kabarét, s fellépésein merész kuplékat, pikáns zeneszámokat adott elô. Kiadták az Egy ceruza története, és az Egy kézikocsi története címû regényeit. Írói munkássága elismeréseként 1948-ban tisztes évjáradékot, 1949-ben Kossuth-díjat kapott.

A személyi kultusz évei alatt kiszorították az irodalomból, mert született ellenzéki volt, szeretett ellentmondani, gúnyolódni, nem hallgatta el a hibákat. Az ifjúsági irodalomba szorult, báb- és mesejátékokat írt (Misi mókus kalandjai, Egy biciklifék története). A figyelem 1955-ben fordult ismét feléje, 1956-tól megindították életmûsorozatát is. Hetvenötödik születésnapján, 1963-ban a Jókai Színház a Kakuk Marci bemutatásával köszöntötte. 1968-ban Életem regényei címmel kiadta önéletrajzi írásait, a budapesti Katona József Színház mûsorra tûzte a Kegyelmes asszony portréja címû darabját.

A bohém életmûvész 1969. június 12-én halt meg Budapesten.

A magyar irodalom egyéni hangú alakja négy Baumgarten-díjat, egy Kossuth-díjat és két Munka Érdemrendet kapott. A hatalom kegyeit sosem kereste, csak a nôkét. Két felesége és számtalan múzsája volt, a hölgyek mellett még a borhoz vonzódott igazán. Túl vegyes, túl szabálytalan életmûvének igazi méltatása még várat magára.

Ôsz a Nemzeti Múzeumban

(11. old.)

Korhû koncertekkel, interaktív programokkal és két új, az év végéig tartó idôszaki kiállítással kezdi az ôszt a Nemzeti Múzeum. Fôúri terítékek az Andrássyak asztalán címmel a Szlovák Nemzeti Múzeum Beltéri gyûjteményébôl válogat az október 3-án nyíló tárlat, amely a híres fôúri család hiánytalanul megmaradt díszes étkészleteit, csészéit, poharait és lakomákat megörökítô festményeit mutatja be. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének kiállítással adóz a múzeum: Jean-Pierre Pedrazzini 1956-os fényképeit ismerteti Az út vége, Szovjetunió— Budapest, 1956 címû tárlat. A Paris Match legendás fotóriportere 1956 nyarán a Szovjetunióban fotózott, ôsszel pedig Budapesten a forradalom eseményeit örökítette meg, s a Köztársaság téren halálos lövés érte. Az október 22-én nyíló tárlaton látható lesz Pedrazzini Magyarországon használt fényképezôgépe és kórházi inge is.

Az érdeklôdésre és az iskolakezdésre való tekintettel szeptember 21-ig meghosszabbítják a Nemzetünkért összefogván… címû Rákóczi-emlékkiállítást, amelyet az utolsó napon a Tenkes kapitánya tévésorozat szereplôi részvételével, közös beszélgetéssel zárnak be. A kulturális örökség-napokra Zsolnay-kerámiák bemutatásával és tárlatvezetéssel készül az intézmény, amelyhez kapcsolódóan beindítja kávéházi estjeit a múzeum Lapidarium kávézója. Elsô alkalommal szeptember 22-én Simon Aladár tart József Attila-estet. Szeptember 13-tól folytatódik a hat éve létrejött régi zenei "sétálókoncertek" sorozat is, és továbbra is rendszeresek lesznek a történeti játszóházak, a hét végi családi régészeti séták és a korfelidézô játékok.

Szikossy Ferenc, az intézmény fôigazgató-helyettese elmondta: a múzeum belsô tereinek rekonstrukciója a végéhez ért, s a megújult raktárak mindenben megfelelnek a XXI. század elvárásainak. A felújítást a jövô évben mélygarázs építésével és a múzeumkert történelmi emlékparkká alakításával folytatják. Várhatóan 2005-ben költözik ki a Múzeum körúti épületbôl a Természettudományi Múzeum anyaga; az így nyert 1500 négyzetméter idôszaki kiállításoknak ad majd otthont, tájékoztat a Magyar Nemzet.

Rákóczi-emlékzászlót adományoztak Farkaslakának

(11. old.)

Farkaslakán negyedik alkalommal rendezték meg a Szenes napokat. Az ünnepségsorozat zárónapján, a Tamási Áron emlékünnepség keretében Okos Márton küldött adta át az MVSZ Rákóczi-emlékzászlaját. A Tamási Áron sírjánál megrendezett emlékünnepségen neves magyarországi és erdélyi közéleti emberek voltak jelen. Ugyancsak jelen voltak Udvarhely szék parlamenti képviselôi Verestóy Attila szenátor, Antal István és Asztalos Ferenc képviselôk. Az ünnepi beszédek sorát Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke nyitotta meg, majd Bunta Levente és Dézsi Zoltán megyei elöljárók köszöntötték a jelenlévôket. Utolsó szónokként Okos Márton, az MVSZ elnökének képviseletében átadta Farkaslaka székely közösségének az MVSZ Rákóczi-emlékzászlaját, melyet a falu templomában helyeznek el. Beszédében Okos Márton az MVSZ által kezdeményezett népszavazáshoz kérte a farkaslakiak támogatását. Mint mondta, Farkaslakának ki kell használnia azt, hogy igen nagy látogatottságú idegenforgalmi hely. Arra kérte a farkaslakiakat, hogy a naponta odalátogató magyarországi vendégeket gyôzzék meg: a külhoni magyarok állampolgársági kérelme nem fenyegeti biztonságukat. Sem a nyugdíjpénztárat, sem az egészség-ügyi biztosítót nem fogják terhelni és a magyarországi választási törvény tökéletlensége miatt a választások eredményét sem befolyásolják.

Nyelvmûvelés
Lélek

(11. old.)

Hitünk szerint az emberi lény kettôs: test és lélek. A test halandó, a lélek maga az örökkévalóság. Ebbôl következik, hogy az ember mindig többre becsülte a lelkét a testénél; lelke mindig jobbik fele, szebbik része volt. Arany János is egyik verssorában vallja: "Isten veled, jobb részem arany álma." Petôfinek Adorján Boldizsárhoz írt költôi levelében is olvashatjuk e kifejezést: "Megölted, / Nem testedet, / De ennél sokkal többet, / Jobb részedet."

A lélek — ez az ôsi magyar szó — már az 1195 körül keletkezett Halotti Beszédben elôfordul, amikor-is a beszédet mondó pap arra kéri híveit, hogy imádkozzanak a halott lelkéért (az akkori írásmód szerint: lelic ert). A lélek szó eredetibb, konkrét jelentése ez volt: ’lélegzet, lehelet’. Ebbôl fejlôdött ki — már a magyar nyelv keletkezésének igen korai szakaszában — az átvitt értelem: A lélek: ma ’az emberben az életnek és a személyiségnek testtôl független, anyagtalan létezôként képzelt hordozója, éltetô eleme’. Aki kiadja a lelkét, meghal. A lélek lehet képzeletbeli lény: gonosz lélek. Lehet kísértet: hazajáró lélek. A lélek szóval jelöljük az értelmi, akarati jelenségek összességét, az ember érzésvilágát: valami betölti az ember lelkét. A lélek akarat, erô, bátorság is: nem visz rá a lélek — mondjuk. A szó kielemezhetô töve: lél-. Ez lehet az alapszava az oklevelekbôl, a krónikákból adatolható Lél, Lehel személynévek. A lélek tehát származékszó, épp úgy, mint a szócsaládba tartozó lélekzet, lehelet is. A szóvégi -k hang eredetileg kicsinyítô funkciójú névszóképzô, ugyanúgy, mint például a far szó mellett a farok is.

Természetesen a mai nyelvben a lélek egységes, alakilag elemezhetetlen szó, amely több származékszónak az alapja: lelkes, lelketlen, lélektelen, lelkendez stb. Idetartozik a 18. század végén, a nyelvújítás korában keletkezô lelkész szó is. Se szeri, se száma összetételeinek: lélekbúvár, lélekelemzés, lélekemelô, lélekharang, lélekjelenlét, lélekmelegítô, lélekromboló, lélekszakadva, lélekszám stb.

Valamely személy érzései akkor igazánvalók, ha lelkébôl fakadnak, lelkében gyökereznek. Gyermekeit a szülô lelke egész melegével szereti. A Biblia intelme: szeresd Istent egész lelkedbôl. Aki nagyon beteg: már csak hálni jár belé a lélek. Mindent megteszek valaki vagy valami érdekében: kiteszem a lelkemet érte. Lelke rajta — mondjuk, ha úgy véljük, hogy az illetônek kell viselnie az erkölcsi fe-lelôséget. Ha nagy az öröm, az embernek a lelke is örül, ha nagy bánat éri, még a lelke is sír belé.

Akit valakit szeret, nemcsak lelkébôl szeretheti, hanem ô maga a lelke. "Édes lelkem, szép szerelmem! — írja Thaly Kálmán. "Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája" — mondja Kukoricza Jancsi Petôfi János vitéz címû költeményében. Sok-sok szeretett személy mind-mind a lelkünké, mikor mondjuk: édesanyám lelkem, lányom lelkem, lelkem magzatom (Arany János szerint: "Lelkembôl lelkezett gyönyörû magzatom.") A népies szójárásban a kedves: lelkem aranyom, lelkem tubicám, lelkem galambom, lelkem angyalom (Petôfi szerint: "Hejh, Iluskám, lelkem szépséges angyala!") Talán a legszebb megnyilatkozás is a Petôfié: "Lelkem lelke bocsáss meg."

Hozzátartozóinkért, barátainkért, kedvesünkért mindenünket odaadnánk, még a lelkünk üdvösségét is, úgy ragaszkodunk hozzájuk, mint lélek a testhez.

Murádin László

SPEKTÁKULUM

Gyergyószentmiklósi pillanatképek

(12. old.)

Amint az elmúlt heti lapszámainkból értesültek, augusztus 30. és szeptember 7. között tartották Gyergyószentmiklóson a Kisebbségi Színházak Kollokviuma címû rendezvénysorozatot. A kisebbségi színházak seregszemléje a hajdani Sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokvium utódja, hosszú szünet után tavalyelôtt jelentkezett ismét, immár gyergyószentmiklósi helyszínnel. A házigazda szerepét a Figura Színház töltötte be, a fesztiváligazgató Szabó Tibor, a Figura Színház mûvészeti vezetôje. Mai színházi összeállításunkban a rendezvény alatt megjelenô Kollokvium címû fesztivállapból tallóztunk néhány kritikusi véleménybôl, a seregszemle alatt játszott elôadásokról. Ezúton köszönöm meg a cikkek szerzôinek az írások megjelenéséhez adott hozzájárulásukat, valamint Balázs Áronnak a felhasznált fotót.

A kollokvium nyitónapján, augusztus 30-án a Bukaresti Állami Zsidó Színház lépett fel, Friedrich Dürrenmatt Egy magánbank története címû elôadásával, Kincses Elemér rendezésében.

Úgy hull le rólam ez az elôadás, mint ruha másról a boldog szerelemben. A kollokvium szignálját parafrazálva tudnám jellemezni az idei rendezvény nyitó elôadását, a Bukaresti Állami Zsidó Színház által bemutatott Friedrich Dürrenmatt Egy magánbank története (avagy V. Frank) címû produkcióját, amelyet Kincses Elemér rendezésében láthatott szombaton este az elég gyér számú nagyérdemû. Pedig a szórólapon álló szöveg szerinti információ azt sugallja, hogy napjainkban, amikor sorozatban mondanak csôdöt a különbözô bankok, Dürrenmatt darabja aktuálisabb, mint valaha. A demokrácia s az azzal járó piacgazdaság göröngyös útjait éppen csak járni tanuló országunkban valóban számtalan példa volt erre az utóbbi években, s ha egyébbôl nem, hát e történetekbôl is bôven lehetett volna inspirálódni színészeknek, rendezônek egyaránt. Úgy tûnik azonban, ezúttal nemcsak a darabban szereplô magánbank, hanem maga az elôadás is csôdöt mondott. Mert hiába vártuk, hogy az áhított cél, a mesés vagyon eléréséért elkövetett embertelenségek világa, a machinációkat és gazemberségeket feltáró fekete komédia — az ugyancsak a szórólapon feltüntetett — kegyetlen és realista megvilágításban megmutatkozzon, sehogy sem akart elôtûnni. Persze sok mindent lehet kárhoztatni emiatt: a rendezôi koncepció hiányát, a színészek játék-stílusát (vagy leginkább stílustalanságát), az idônként beálló technikai malôröket, az általában a nyitóelôadásokra jellemzô "hátrányos helyzetet", a darab dramaturgiai hiányosságait. (…)

Köllô Katalin

*
Vasárnap két görög témájú elôadást láthatott a közönség, a Csíki Játékszín Iphigeneia Auliszban, valamint a Figura Színház Agamemnon címû produkcióját, elôbbit Parászka Miklós, utóbbit pedig Béres László rendezésében.

Unalomig ismert a kérdés, hogy lehet-e manapság görögöket játszani. Érdemes-e? Tudnak-e ezek a szövegek érvényesen megszólalni? (…) Az utóbbi évekbôl Zsótér Sándor Kamrabeli Bakkhánsnôk-rendezésére érdemes emlékeztetni. Az elôadásnak sikerült értelemmel telíteni a sûrû költôi szöveget, és mindörökre felhagyni a terhes pátosszal. Minimális díszletben, a végletekig redukált színészi játékkal dolgozott Zsótér. Elidegenített, hogy közel hozzon.

A Csíki Játékszín elôadása is hasonló úton jár, de nem annyira bátor még, mint Zsótér. Sötéten hagyott, alig-díszletezett térben játsszák Euripidész Iphigeneia Auliszban címû tragédiáját. Középen oltár, körben pedig szerény deszkapalánkok (díszlet: Lenekfi-Deák Réka). A díszlet csak keretez, de nem konkretizál: szabad utat hagy a különbözô értelmezéseknek, és a színészeket is nagyobb játékosságra inspirálja. Ilyen szabadabb, semlegesebb térben teljesen természetesen adódik, hogy a figurák is emberiek legyenek, sôt egyenesen földközeliek, s ha kell, még földhözragadtak is akár. Parászka Miklós rendezése esendôen emberinek, kisszerûen nevetségesnek mutatja a nagy görög hôsöket. (…)

Külön figyelemre méltó a kar megjelenítése. Három fehér ruhás alak (Antal Ildikó, Csíky Csengele, Kosztándi Zsolt). Hajuk borzolt, szemük körül fekete festék. Kint is vannak, bent is vannak: határvidéken mozognak. Közvetítik és kommentálják az eseményeket a nézôknek, miközben részesei is a cselekménynek. Igyekeznének befolyásolni a tragédiát, de szembesülniük kell a szörnyû tehetetlenséggel. Hármasuk zene és mozdulat ügyes kevercse. Hangjukkal és testükkel folytonos mozgásban vannak. Végre nem hagyományosan statikus kart mutatnak, hanem egy élô "organizmust", amelynek érzései, gondolatai, kommentárjai vannak. (…) Az elôadás legérzékletesebben kidolgozott alakja (a kar mellett) Klütaimnésztra, Iphigeneia anyja (B. Fülöp Erzsébet). Az ô egyéni tragédiája mutatja mindennél érzékletesebben a külvilág barbár férfi-ôrjöngésének visszavonhatatlan következményeit. Klütaimnésztra — megtévesztve — esketésre érkezik az auliszi öbölbe, ahol a lánya ellen készülô véres merénylettel kell szembesülnie, amelyet éppen férje fog végrehajtani. B. Fülöp Erzsébet olyan nôt ábrázol, aki sokat ad a külsôségekre, és élvezi, ha dicsfényben tündökölhet. Küzd a lányáért és maradék méltóságáért egyszerre. Vergôdik, hánykódik a hirtelen támadt légüres térben. Furán énekelve, szinte modorosan préseli a szavakat, mintha minden egyes hangért csatát vívna magában. Megrendítô erejû alakítás, mely fokról fokra ábrázolja Klütaimnésztra mélybe zuhanását. Az utolsó képben csak ül maga elé meredve, nincs ereje szólni. Itt már nem szerepel, csak túlélni próbál. Elgyötört tekintete beszédesebb a szavaknál. (…)

Sôregi Melinda

*
Agamemnon:
Több ezer évvel ezelôtt a hétköznapi görög polgár számára természetes volt, hogy színházi elôadásban láthatta istenei és hôsei ismert történetét. Nem a "sztori" érdekelte, ha helyet foglalt az amfiteátrumban, hanem az elôadás módja. A mai nézô talán csak operába (esetenként klasszikus darabok bemutatójára) megy úgy, hogy a cselekményt már ismeri, és csupán az énekesek (színészek) meg a zenekar teljesítményére kíváncsi. Merész vállalkozás volt tehát a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és Béres László rendezô részérôl, hogy a közönség számára ismeretlen történetet kissé rendhagyó módon mutatott be: Aiszkhülosz Agamemnón címû tragédiájában helyenként görögül hangzanak el az alaposan lerövidített szöveg verssorai (dramaturg: Sebestyén Rita Júlia. (…)

Az elôadás leszûkített, kétoldalt hátrafelé összetartó fehér síkokkal, a színpad közepén pedig görög tragédia-maszkra hasonlító kapu által határolt térben zajlik (díszlet- és jelmeztervezô: Bocskai Anna). (…) Aiszkhülosz tragédiáiban a fôszerepet még nem a hôsök játsszák, hanem a Kar, aki végig jelen van, akinek minden hôs elmeséli történetét, és aki jelen van minden párbeszédnél. Béres Lászlóék színpadi változatában az Ôr (Szabó Tibor) és a Hírnôk (Ciugulitu Csaba) is a Karból válik ki, magánszámaik után pedig visszaolvadnak a hármasba. Az elôadás legfontosabb szereplôi ôk, gunyoros, rettegô vagy megalázkodó viszonyulásuk Klütaimnésztrához, majd Agamemnónhoz tisztázza a darabbeli erôviszonyokat. (…) Bár maguk az alkotók sem tudták eldönteni, hogy az elôadás mennyit ôrizzen meg a tragédia fennköltségébôl (amely elsôsorban a színészek erôs színpadi jelenlétének köszönhetô), illetve milyen mértékben csússzon át a távolságtartó iróniába, öntörvényû, saját színpadi nyelvén belül következetes elôadást hoztak létre.

Hegyi Réka

*
Hétfôn a Nagyváradi Szigligeti Társulat került sorra, Hubay Miklós Freud, avagy az álomfejtô álma címû produkciójával.

Újabb import-rendezô hozott létre produkciót a nagyváradi társulattal: a kecskeméti direktor, Bodolay Géza és a Rokonok után jött Pinczés István és a Freud, avagy az álomfejtô álma. Újabb kísérlet arra, hogy a nagyváradi színházban valamilyen minôségi színjátszás jöjjön létre, s hogy egy új felfogású rendezô megmozgassa kicsit az állóvizet. Kérdés azonban, hogy egy vendégrendezô mennyire képes megtalálni az összhangot a nagyváradi társulattal, ismeri-e ôket annyira, hogy azt a bizonyos minôséget elôcsalogassa a mûvészekbôl. Pinczés erre Hubay Miklós mûvét találta alkalmasnak. Van is egy víziója a nagy álomfejtô álmairól, kérdés, ezt a mûvészek megfelelô módon tudják-e átadni. Kérdés, hogy ha a színésznek a szavak megformálásával és az ’l’ és ’r’ hangzók elkülönítésével kell bajlódnia, jut-e energiája a figurateremtésre. Valószínûleg nem. S ilyenkor hiába a rendezô által tervezett díszlet, a jól elkülöníthetô, de adott pillanatban éppen összefolyó terek, az eredmény valami nehezen befogadható, zavaros keverék, amelyben elôfordul, hogy hosszú percekig nem értjük a szöveget. S ha ennyi ideig nem értelmezhetjük, mirôl beszélnek a színpadon, akkor bizony elkezdünk unatkozni, és ebbôl az érzésbôl már nagyon nehéz visszacsalogatni minket. Nem is sikerül. Hiába a szünet, egy idô után már teljesen érdektelen, mi folyik a színen. Persze ebben nemcsak a színészek a hibásak. Már a szövegválasztással gondok vannak. Egy olyan elôadást látunk, amely egyszerre szól a történelem nagy szégyenfoltjairól, s közben pedig meg akarja mutatni: Hubay mûve mindig aktuális, különösen most. Az elôadás egyik nagy "poénja" az eutanázia–EU-tanázia szójáték, ami annyira olcsó, hogy az ember fel is adja a küzdelmet, ha idáig már nem adta fel. (...)

Kónya Orsolya

*
Szeptember 3-án a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnak tapsolhatott a gyergyói közönség, amelynek száma idôközben telt házra gyarapodott, a vásárhelyi színészeket pedig megérdemelten hívták ki újra és újra a rivalda elé.

Hogy mi a különbség az antik és a modern között? Hát kérem szépen, az "antik" címszó alatt találhatjuk Homéroszt, az egyiptomiakat, ja, és Platont, a quebec-it, a "moderneknél" viszont a majomtól az emberszabásúig. Legalábbis Trivelin (Szélyes Ferenc) filozofikus megközelítése szerint, aki a földhözkötöttebb észjárású Frontin-nak (Ördög Miklós Levente) fejti ki a választ erre a csöppet sem könnyû kérdésre. Alexandru Colpacci rendezô megítélése szerint viszont ugyanerre a kérdésre sokkal egyszerûbb a válasz: végy egy "antiknak" hitt, vagy legalábbis abba a skatulyába helyezett, csöppet sem divatos darabot, porold le jól, fûszerezd meg, kellô mértékben, sóval, borssal, paprikával és egyéb ínycsiklandozó étvágygerjesztôvel, aztán pedig sorold be a menü "modern" fejezete alá. A siker garantált lesz, biztos, hogy dôl a megrendelés. (…) Mondhatni, "emberemlékezet" óta nem került színre az erdélyi magyar színpadokon Marivaux-darab, hiszen az utóbbi évek színházi "trendje" nem igazán viselte el ezt a fajta "régimódi" szerzôt, s szinte snassz dolognak számít napjainkban közönségszórakoztató darabot mûsorra tûzni. Pedig, mint szerda este is bebizonyosodott, ha megvan hozzá a megfelelô akarat, és tegyük hozzá, "emberanyag", aki ezt végrehajtja, jelentôségteljes, minôségi produkció születhet. S még az úgynevezett üzenet — amelyet pedig elvárnak az elôadásoktól napjainkban, mert hát mi egyébért tûznék mûsorra, ha nincs aktualitása — sem marad el. Colpacci megfogalmazása szerint: minél inkább hajszolja az ember a látszólag karnyújtásnyira lévô javakat, ide sorolva természetesen szexuális vágyaink beteljesedését is, annál inkább magára marad. A magány, a lelki kiüresedés ránk telepszik, megfojt, elszigetel. A tükrökkel körbevett, elegáns, sallangtalan szalonban magára hagyottan áll a Lovag (Nagy Dorottya), a nagyvilági játszmáknak tûnô, ámde kisszerû harc után. A míves tükrök csak a külsô mázt mutatták, a lélek tükre sötét maradt. (…)

Köllô Katalin

*
A Szatmári Harag György Társulat Egressy Zoltán Portugálját hozta el a kollokviumra, erre a rendezvény hatodik napján került sor.

A Portugállal nem lehet nagyot tévedni. Minden újabb bemutató alkalmával hangos sikert arat. Egressy Zoltán szövege mûködteti az elôadásokat. A legtöbb esetben már a korrekt "lejátszás" is elegendô. Késleltetett, alapvetôen nyelvi poénokra épül a szöveg. Szójáték minden mennyiségben. Egy jól megcsinált, bárhol könnyen adaptálható darab. Megtévesztô volt a premier a Kamrában, mert ott még úgy tûnhetett, hogy íme, végre megkerült a kortárs magyar dráma legújabb gyöngyszeme. A további bemutatók azonban éppen az ellenkezôjét bizonyították. Csattannak ugyan a poénok, de a történet beleragad a sárba. A figurák ollóval formázott papírmasék: közepes vagy gyengébb színészi elôvezetésben kínosan primitívek. (…) Lendvay Zoltán szatmárnémeti rendezése a korrekt kategóriába sorolható. Mérsékelten ízléstelen és szolidan unalmas. Hagyják mûködni a szöveg jól pukkanó poénjait, de ennél tovább nem merészkednek. Kicsit "mintha" lenne mindenbôl, ám a jelzés szintjén nem jut túl az elôadás. Nincs pontosan eldöntve, hogy realista legyen-e a játék avagy túlzóan groteszk. A semleges középutat választotta a rendezô, zajos közönségsikerrel kísérve. (…) Sajnos kevéssé éreztem a tétet a játékban. Poénosak ezek a lecsúszott életek, de semmi több. Van kis szerelem, kis agresszió mutatóba, de hiányoznak a mélyfúrások. (…)

Sôregi Melinda

*
A fesztivál alatt sor került egy táncszínházi produkcióra is, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház elôadásában, Vénusz tornya címmel.

A szakmai kiértékelôn a felszólalók nagy jóindulattal beszéltek András Lóránt Székelyudvarhelyen, a Tomcsa Sándor Színházban létrehozott Vénusz tornya címû elôadásáról. A rendezô-koreográfus táncszínházi produkciónak keresztelte alkotását. Valóban a látvány, mozgás és tánc nyelvén tolmácsolja közönségének mindazt, amit Thomas Mann Mario és a varázsló címû novellájáról gondolt, szép képeket jelenít meg, és helyenként érdekes színészi jelenlétre teremt lehetôséget a fiatal társulat (öt évvel ezelôtt alapították, átlag-életkor aligha 25) produkciója, ugyanakkor olyan buktatói vannak, amelyek fölött nehezen lehet szemet hunyni. (…) Nincs történet, nincs egy dramatikus szál, amelyre Dunkler Réka dramaturg és alkotótársai felfûzték volna a kis jeleneteket. Egyetlen szereplôrôl sem derül ki, mit keres a túlzsúfolt, egyértelmû és értelmetlen szimbólumokkal teletömött ketrecben, amely a játék szûk terét képezi (tervezô András Lóránt). A rácsok által kijelölt helyiségben leginkább átépítés alatt álló fürdôszobára emlékeztetô logika szerint van elhelyezve kád zuhanyozórózsával, kagyló, vécé és vécétartály, téglák, homok, nejlonok. (…) A társulat tagjai — saját bevallásuk szerint — elsôsorban az érzékekre szeretnének hatni, és nem várják el nézôiktôl, hogy racionálisan dekódolják az elôadást. Pimasz hozzáállás. Egy elôadás nem csak azért jön létre, hogy a benne játszók jól érezzék magukat, hanem azért is, hogy a közönség is értse, amit lát és hall. Persze az is valami, ha kifelemenet azt mondják: szép volt, bár nem értettem…

Hegyi Réka

Valutaárfolyamok
Szeptember 12., péntek

(14. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

37 600/37 850

33 600/33 800

144/147

Szeptember 15., hétfô

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 967 lej, 1 USD = 34 065 lej, 1 magyar forint = 149 lej.

SPORT

A Kolozs megyei labdarúgó-csapatok hét végi mûsorából

(16. old.)

(a mérkôzések szombaton 11 órától kezdôdnek)

B-osztály, 4. forduló

Aranyosgyéres: Sodronyipar–Dévai SK;

Medgyes: Gázmetán–Kolozsvári CFR-Ecomax.

A 3. csoport többi mérkôzése: Nagybányai FC–Aradi UTA, Resicabányai MSC–Vajdahunyadi Corvin, Zalatnai Minaur–Zilahi Armãtura, Aradi EAK–Petrozsényi Zsil és Szatmárnémeti Olimpia–Avasfelsôfalui Avas. A Kolozsvári U FC–Borosjenôi Tricotaje mérkôzést október 1-re halasztották.

LABDARÚGÁS
Emelik a Serie A létszámát

(16. old.)

A következô idénytôl 18-ról 20 csapatosra emelik az olasz labdarúgó-bajnokság élvonalának létszámát.

A csütörtökön elfogadott szabályzat szerint a Serie A utolsó három helyezettje kiesik, míg a Serie B legjobb öt együttese feljut.

Az élvonal 15-ödikje és a másodosztály hatodikja oda-visszavágót játszik az elsô osztályban maradásért, illetve odakerülésért. A vesztes ötmillió dolláros "fájdalomdíjat" kap a szövetségtôl.

A 2004–2005-ös évadtól már négy-négy kiesô, illetve feljutó lesz.

Olaszországban eddig a másodosztály volt hangos a botrányoktól: a Serie B-s klubok vezetôi és Adriano Galliani ligaelnök hosszas tárgyalása után kedden született meg a döntés, melynek értelmében még a héten megkezdôdik a bajnokság.

Az új megegyezés szerint ebben az idényben még 24 együttes szerepel a második ligában, azonban a 2004–2005-ös évadban már 22-re csökken a létszám.

A pontvadászat eredetileg a múlt hét végén kezdôdött volna, de csak négy csapat volt hajlandó pályára lépni. Az egyesületek vezetôi azért kezdtek sztrájkba, mert a szövetség augusztus 20-án 20-ról 24-re emelte a Serie B létszámát.

JÉGKORONG
Visszavonultatják Roy mezszámát

(16. old.)

A Colorado Avalanche jégkorongcsapata visszavonultatja a legendás Patrick Roy 33-as mezszámát.

A 38 éves kiváló kapus május 28-án jelentette be, hogy felhagy a játékkal. Pályafutása során négyszer nyert Stanley-kupát az észak-amerikai profiligában (NHL): újoncként 1986-ban, majd 1993-ban, 1996-ban és utoljára 2001-ben. Elsô két sikerét a Montreal Canadiensszel, utóbbiakat pedig a Coloradóval érte el.

Tizenegyszer szerepelt az All Star-válogatottban, ötször ô kapta a legkevesebb gólt a ligában, háromszor lett az NHL legjobb kapusa, és ugyancsak háromszor választották a rájátszás legértékesebb játékosának.

Roy az alapszakaszban és a playoff-ban a játszott mérkôzések (1029, illetve 247), valamint a gyôzelmek számában (551, 151) egyedüli csúcstartó. A rájátszások során összesen 23-szor védett hibátlanul, és ebben is a legjobbnak számít.

Elment Kolozsvár legöregebb bajnoka
Gál István (1913–2003)

(16. old.)

Gondolatban elnézést kérek az öregifjúként végleg eltávozott Gál Pista bácsitól, hogy a címben nem az idôs jelzôvel illettem személyét. De gondolom, a maga mögött hagyott csaknem kerek kilenc évtized — karácsony másodnapján, december 26-án töltötte volna kilencvenedik évét — még a búcsúztató tollforgatónak sem rója fel a címbeli jelzôt. Mert ôvele a kolozsvári országos bajnokok közül a legöregebb lépett le végleg az élet színpadáról...

Pista bácsi — id. Gál István és neje, Takács Eszter dohánygyári szakmunkások gyermeke —, az elsô világháborút követôen gimnáziumi tanulmányait megszakítva elôbb helyi, majd budapesti mesteriskolában tanult, és munkahelyi szakképesítéssel fejlesztette tudását. Így került a kolozsvári nyomdaipari vállalathoz, ahol hosszú évtizedeken át végezte lelkiismeretesen, a fiataloknak példát mutatóan. És ugyanígy csakis jó példát szolgáltatott fiatal — de még idôsebb — társainak is, korábban a KKASE, KMSC, majd a Dermata birkózó szakosztályában, s nagyon gyakran a válogatott keretben. A zsenge fiatal korától lelkiismeretesen, tudatosan végzett edzések a második világháború után hozták meg az eredményt. Ekkor érett be igazán a sok munka gyümölcse. Hosszú idôn át oszlopos tagja volt a dermatások legendás csapatának, melyben olyan társakkal, mint Kiss Dénes — a késôbbi jeles edzô —, a Toczauer-fivérek — András és Károly —, Binder Béla, Hahn Ferenc és mások, a 40-es évek második felében sorozatos diadalokkal öregbítették a sok szakosztályos bôrgyári sportklub hírnevét. Lugoson bajnokságot, Román Kupát, az Országos Szakszervezeti Tanács kupáját nyerték, Pista bácsi tagja volt a csehszlovákokkal vívott találkozókon szerepelt válogatottnak is, majd egyéni bajnokságot nyert. Edzôi — Weber Károly, Györkös Ferenc és egykori csapattársa, Kiss Dénes — mindig büszkék voltak rá. Ôszülô fejjel mondott búcsút a birkózó szônyegnek. Egész életében figyelemmel kísérte a sport, legfôképpen a birkózás fejlôdését. Most búcsúszó nélkül távozott közülünk, mi pedig — búcsúzóul — csendes, nyugodt pihenést kívánunk neki. A Jó Isten nyugosztalja!

László Ferenc

FORMA–1
Olasz nagydíj
Baumgartner ismét indul

(16. old.)

Vasárnap kerül sor az 54. Forma–1-es autós gyorsasági világbajnokság tizennegyedik — egyben utolsó európai — futamára, az olasz nagydíjra.

Monzában eddig 52 versenyt rendeztek, vagyis Monza az 1950-es elsô nagydíj óta mindössze egyszer — 1980-ban — nem került be a Száguldó Cirkusz versenynaptárába. A legsikeresebb csapat a "hazai pálya elônyét" is élvezô Ferrari, 14 gyôzelemmel, a McLaren (7) és a Williams (6) elôtt. A pilóták közül hatan is háromszor nyertek: az argentin Juan-Manuel Fangio, a brit Stirling Moss, a svéd Ronnie Peterson, a francia Alain Prost, a brazil Nelson Piquet és a német Michael Schumacher. Tavaly a brazil Rubens Barrichellót intették le elsôként.

A Ferrarinak — és ugyanolyan mértékben Michael Schumachernek is, aki, miután megnyerte a június 15-i kanadai nagydíjat, az utolsó öt futamon sorrendben csak 3., 4., 5., 7., 8. lett — nagy szüksége lenne a gyôzelemre, hiszen az 1999 óta veretlen konstruktôr most 8 pontos hátrányban van a Williams-szel szemben. Michael Schumacher pedig összetettben már csupán 1 ponttal vezet a kolumbiai Juan Pablo Montoya (Williams-BMW) és 2-vel a finn Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) elôtt. Az utóbbi futamok kudarcsorozata után a maranellói istálló mindenképpen javítani akar, kérdés, képes lesz-e erre.

A két nagy riválisnak, a McLarennek és a Willamsnak, illetve a finn Kimi Räikkönennek és a kolumbiai Juan Pablo Montoyának legfeljebb az új, néhány nap alatt, a Ferrari feljelentését követôen legyártott Michelin-gumik minôsége okozhat gondot. A két brit csapat mindenesetre szokatlan csendben készül az idény utolsó európai megmérettetésére, amelynek a végeredménye akár döntôen befolyásolhatja a végsô állást is. A Ferrari csapat mellett egyedül a két másik "otthon" szereplô pilóta, Giancarlo Fisichella (Jordan) és Jarno Trulli (Renault) bocsátkozott nyilatkozatokba. De, míg az elsônek minimális esélye van a dobogós helyezésre, addig Trulli, csapattársával, a spanyol Fernando Alonsóval együtt könnyen felkerülhet a gyôzelmi emelvényre, bár ezen a pályán nem a legesélyesebbek. A kemény, nagyon gyors monzai pálya ugyanis a több lóerôvel rendelkezô "hármasfogatnak", elsôsorban az ezen a téren legerôsebb Williamsnek, illetve a McLarennek és a Ferrarinak kedvez. Aerodinamikailag viszont úgy tûnik, még mindig a Renault áll jobban, s a kanyarokban visszanyerheti azt, amit az egyenesekben elveszít. Mindent összevetve: mintegy nyolc pilóta is esélyes a monzai gyôzelemre, ugyanis eldôlt: az orvosi vizsgálatok alapján Ralf Schumacher (Williams-BMW) is indulhat a hét végi nagydíjon (a 28 éves pilóta múlt kedden, éppen a monzai teszten a felfüggesztés hibája miatt csapódott a gumifalnak, és szenvedett nem túl súlyos, de kórházi kezelést igénylô agyrázkódást).

Örvendetes hír, hogy magyar szempontból sem érdektelen a futam: pénteken délelôtt eldôlt, hogy Baumgartner Zsolt részt vehet az olasz nagydíjon: a magyar pilóta ismét a sérülésébôl még nem teljesen felépült ír Ralph Firmant helyettesíti, akárcsak a magyar nagydíjon. Az ír pilóta kedden Londonban esett át orvosi vizsgálaton, majd csütörtökön Sid Watkins professzor, a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) orvosi bizottságának vezetôje közölte vele: kisebb egyensúlyproblémái miatt nem szerepelhet.

A 22 éves magyar pilóta szereplését elvileg megakadályozhatta a Jordan és a csapat fôszponzora közötti megállapodás, amely alapján az ír istálló minden futamon köteles brit versenyzôt alkalmazni. Emiatt aztán Baumgartner mellett más nevek is felvetôdtek: a skót Allan McNish (a Renault tesztpilótája) és Anthony Davidson (a BAR-Honda tesztpilótája), valamint a Forma–3000-es nemzetközi bajnokság gyôztese, a svéd Björn Wirdheim — aki Baumgartnerrel közösen helyettesítette Firmant a múlt heti monzai tesztelésen — is pályázott a megüresedett helyre, ám Eddie Jordan csapatfônöknek végül sikerült megegyeznie Baumgartner javára a csapat szponzoraival.

A 22 esztendôs magyar tehetség — akivel a napokban Ausztria legnagyobb biztosítótársasága, az AXA kötött szponzori szerzôdést — a hungaroringi futamot a 19. helyrôl kezdhette, majd a 35. körben — amikor a 14. helyen haladt — motorhiba miatt kiesett.

Monzában, az Autodromo Nazionalén 1 kör 5,793 km, a versenytáv 53 kör, 306,720 km.

(balázs)

2004-es Forma–1-es versenynaptár

(16. old.)

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) tanácsa véglegesítette a jövô évi Forma–1-es versenynaptárat, eszerint a magyar nagydíjra augusztus 15-én kerül sor. A 17 futamot számláló sorozat elsô állomása Ausztráliában lesz március 7-én, míg az utolsó viadalt — az eddigiektôl eltérôen — Brazíliában rendezik október 24-én.

Ahogy azt már augusztusban jelezték, a kanadai futam kikerült a programból, csakúgy, mint az osztrák nagydíj, amelynek a megszûnése már az év elején eldôlt. Helyettük jövôre két új és egy visszatérô futam szerepel a programban: a Sanghajban sorra kerülô kínai (szeptember 26.) és a sokáig kérdéses bahreini nagydíj (április 4.) az "újonc", míg Belgiumban egy év szünet után versenyezhet ismét a mezôny (augusztus 29.).

Az elmúlt évektôl eltérôen jövôre nem a San Marinó-i, hanem a nürburgringi Európa-Nagydíj lesz az elsô futam az öreg kontinensen, míg az Egyesült Államokban szeptember helyett június 20-án kerül sor a versenyre.

A naptár közzététele ellenére négy GP körül még nincs minden tisztázva, ugyanis a két újoncnak a pályáit még nem adták át, a július 11-ére kiírt francia futam szervezôivel még nem írták alá az új szerzôdést, míg a visszatérô belga nagydíj sorsát az új dohánytörvény körüli vita befolyásolhatja.

A 2004-es hivatalos versenynaptár: március 7. — ausztrál nagydíj (Melbourne), március 21. — malajziai nagydíj (Sepang), április 4. — bahreini nagydíj (Bahrein), április 25. — Európa-Nagydíj (Nürburgring, Németország), május 9. — spanyol nagydíj (Barcelona), május 23. — monacói nagydíj (Monte-Carlo), június 6. — San Marinó-i nagydíj (Imola), június 20. — Egyesült Államok Nagydíja (Indianapolis), július 4. — brit nagydíj (Silverstone), július 11. — francia nagydíj (Magny-Cours), július 25. — német nagydíj (Hockenheim), augusztus 15. — magyar nagydíj (Budapest), augusztus 29. — belga nagydíj (Spa-Francorchamps), szeptember 12. — olasz nagydíj (Monza), szeptember 26. — kínai nagydíj (Sanghaj), október 10. — japán nagydíj (Szuzuka), október 24. — brazil nagydíj (Sao Paulo).

TENISZ

(16. old.)

A bukaresti 355 ezer dolláros BCR Open versenyen csütörtökön az esô volt az úr, minden mérkôzést elhalasztottak. Pénteken sem kísérte sok szerencse a folytatást, csak a Victor Hãnescu–Christophe Rocus (belga) összecsapásnak kezdtek neki, amely az elsô játszmában a román teniszezô 4:2-es vezetésénél szakadt félbe.

KOSÁRLABDA
Férfi Eb

(16. old.)

Franciaország és Litvánia után Spanyolország és Olaszország biztosította helyét a svédországi 33. férfi kosárlabda Európa-bajnokság elôdöntôjében.

A stockholmi csata elsô három negyede meglepôen szorosan alakult, de a hajrában érvényesült a 25 ponttal a mezôny legjobbjának bizonyuló Pau Gasollal (Memphis Grizzlies) kiálló ibériaiak tudásbeli fölénye.

Az olaszok gyôzelme után a vesztes görögöket vigasztalhatja, hogy helyezésüktôl függetlenül, házigazdaként mindenképpen résztvevôi a jövô évi ötkarikás játékoknak. Mivel a világbajnok — így szintén biztos athéni szereplô — Szerbia és Montenegró már korábban "elvérzett", az Eb dobogósai vehetnek részt a 2004-es seregszemlén.

Eredmények: Spanyolország–Izrael 78:64 és Olaszország–Görögország 62:59.

Pénteken lapzárta után az 5–8. helyért folyó helyosztók mérkôzéseit (Oroszország–Szerbia és Montenegró, Izrael–Görögország) bonyolították le.

A további mûsor:

Szombat, elôdöntô: Franciaország–Litvánia 14 és Spanyolország–Olaszország.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2003 - All rights reserved -