 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. október 4.
(XV. évfolyam, 228. szám)
Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kolozsváron találkozott tegnap a szövetség területi elnökeivel. A találkozó egyetlen napirendi pontja az alkotmánymódosításra kiírt népszavazás népszerûsítése volt. Jövô héttôl a kormány által szervezett kampányra a szövetség is ráerôsít, aminek célja: meggyôzni a romániai magyarságot az alkotmánymódosítás szükségességérôl.
A találkozó után szervezett sajtótájékoztatón elmondta: annak ellenére, hogy a szövetségben számos dilemmatikus kérdés vetôdik fel, az alkotmánymódosítás nem képezheti vita tárgyát, mert a módosító törvénytervezet számos olyan paragrafust tartalmaz, amely jobbá teszi az 1991-ben elfogadott alaptörvényt. Markó hangsúlyozta: a referendumon nem az alkotmányra, hanem az alaptörvényt módosító tervezetre kell szavazni, amely nem tartalmazza a nemzetállamra vonatkozó megfogalmazást. Hozzátette: az alaptörvény elsô szakaszával az RMDSZ sem ért egyet.
A referendum sikeressége nemcsak az igen vagy nem szavazatok számától függ, hanem a részvételi aránytól is. Markó szigorúnak nevezte Románia népszavazást szabályozó jogszabályát, amely szerint csak abban az esetben tekintik érvényesnek a referendumot, ha a szavazati joggal rendelkezô állampolgárok több mint fele urnák elé járul. Jövô héttôl településeken is látni lehet majd az RMDSZ szórólapjait és plakátjait, emellett lakossági fórumokat is szerveznek majd a szövetség helyi szervezetei.
Markó Béla kitért a Szabadság-szobor helyzetére és az aradi megemlékezô rendezvényekre. Elmondta: nem ért egyet azokkal, akik a hét végén az RMDSZ Arad megyei szervezetével párhuzamosan külön rendezvényt szerveznek Aradon. Úgy vélte, hogy a megosztott ünneplés is gyengítheti a szobor újraállításának esélyeit. Lapunk kérdésére elmondta, hogy a héten nem tárgyaltak a kormánypárt képviselôivel a Szabadság-emlékmû ügyében, így az RMDSZ és a kormánypárt között kialakult válságos helyzet tovább tart. A következô tárgyalásokra várhatóan jövô héten kerül sor.
A szövetségi elnök szerint Adrian Nãstase miniszterelnök súlyos hibát követett el azáltal, hogy befolyásolni hagyta magát a szélsôségesen nacionalista véleményektôl. Rámutatott: megérti azoknak a bosszúságát, akik szószegéssel érvelve a kormánypárttal kötött együttmûködési megállapodás felbontását követelik, de úgy vélte, jelenleg a szövetségnek tárgyalnia kell ebben a kérdésben, mert még nem érett meg az idô a szakítással való fenyegetôzésre.
Arra a kérdésre, hogyan értékeli a Szász Jenô udvarhelyi polgármester által vezetett Magyar Polgári Szövetség azon tervét, miszerint Kolozsváron is terveznek polgármester-jelöltet indítani a helyhatósági választásokon, Markó Béla elmondta: a jövô évi helyhatósági választásokon is egységes fellépésre van szükség, mert ennek az egységnek köszönhetôen alakulhattak ki erôs RMDSZ-frakciók a helyhatóságokban, amelyek képesek voltak kivívni azt, hogy minél több alpolgármestere és megyei tanácselnöke legyen a szövetségnek. A szövetségi elnök Kolozsvárt is ezen szerencsés települések közé sorolta. Hozzátette: Szász Jenônek elsôsorban Székelyudvarhely sorsáról kellene törôdnie, ahol egyre több ember elégedetlen a polgármester tevékenységével.
Nem kegyelmezünk meg azoknak, akik az RMDSZ ellenében magyar ellenjelölteket indítanak a helyhatósági választásokon — jelentette ki pénteken Eckstein-Kovács Péter szenátor Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján. A szenátor élesen bírálta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) is, amely azt javasolta a romániai magyaroknak, hogy nemmel szavazzanak az alkotmányra.
A szenátor szerint érthetetlen az EMNT alkotmánymódosítással kapcsolatos állásfoglalása, mivel az október 19-én sorra kerülô referendumon az 1991-ben elfogadott alkotmányhoz képest ennek módosított, jobbik változatának sorsáról kell dönteni. Eckstein-Kovács szerint megmagyarázhatatlan, hogy Tôkés László református püspök azt javasolta híveinek: nemmel szavazzanak az alkotmánymódosításra, amely alkotmányos kötelezettséggé lépteti elô az egyházi oktatást. Mint ismeretes, a rendszerváltás után elfogadott alaptörvény csak két fajta oktatási formát, az államit és a magánoktatást tette lehetôvé. Az idei módosítások értelmében ezentúl Románia alaptörvénye is biztosítaná az egyházak által megszervezett oktatást, amennyiben a referendum sikeres lesz.
A szenátor ellentmondásosnak nevezte Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor parlamenti képviselôk magatartását, akik törvényhozóként a parlamentben megszavazták az alaptörvényt módosító törvénytervezetet, míg az EMNT Kezdeményezô Testületében azt javasolták a romániai magyaroknak, hogy nemmel szavazzanak az alkotmányra. Eckstein-Kovács szerint a régi, sokkal rosszabb alkotmányra voksol az, aki nemmel szavaz október 19-én.
Eckstein-Kovács Péter a hétvégi aradi ünnepségekre is kitért, úgy vélvén: nem természetes a külön rendezvények megszervezése. A megosztottság gondolata kapcsán kifejtette: meg kell vonni a politikai bizalmat azon szövetségi tisztségviselôktôl, akik az RMDSZ-szel szemben induló más magyar szervezeteket támogatnak. Úgy vélte, a szövetség nem tûrheti meg berkeiben azokat a személyeket, akik aláássák a szervezetet azzal, hogy magyar ellenjelölteket támogatnak. — Mindennek van egy határa, így az RMDSZ belsô demokráciájának sem végleges a tûrôképessége. A szövetség vezetôit lehet szidni, vitatkozni is lehet velük, de megengedhetetlen a szervezet helyhatósági képviseletének gyengítése ellenjelöltek indításával. Nem fogunk kegyelmezni azoknak a tisztségviselôknek, akik ezt fogják tenni — mondta a szenátor.
Az október 19-i alkotmánymódosító népszavazás elôkészületeirôl számolt be a prefektusokkal tartott tegnapi távértekezletén Ioan Rus közigazgatási és belügyminiszter. Vasile Dâncu, a Kormányzati Stratégiák Ügynökségének elnöke a referendum tisztaságára és átláthatóságára hívta fel a megyei elöljárók figyelmét: tartózkodjanak a politikai propagandától, hiszen a népszavazásnak társadalmi és nem politikai célja van.
A referendum megszervezésével kapcsolatosan Ioan Rus elmondta: a technikai bizottság elfogadta a szavazócédulák modelljét, kialakította a szavazási listákat és a prefektusok rendelkezésére bocsátotta az akcióhoz szükséges pénzösszegeket, a politikai pártok pedig kijelölték a választási bizottságokban részt vevô képviselôiket. A belügyminiszter hozzátette: amennyiben a referendum megszervezésére kiutalt pénzalap nem bizonyul elegendônek, a prefektusok hétfôn még kérhetik annak kiegészítését. Ugyanakkor kijelentette: a minisztérium képviselôi kedden találkoznak az átláthatósági bizottság tagjaival (a nemkormányzati szervezetek, a Román Sajtóklub és a politikai pártok képviselôivel) és bemutatják nekik a referendum megszervezésére szánt pénzösszegekrôl szóló számlákat. Ioan Rus azt szeretné, ha a központi döntések a nyilvánosság elôtt történnének, és arra kérte a prefektusokat, hogy ôk is tegyék átláthatóvá munkájukat.
A belügyminiszter elmondta: megtörtént a polgármesterek és a népszavazáson részt vevô személyzet kiképzése, valamint a jogi szabályokat tartalmazó füzeteket is kiküldték. A referendum alatt 15 724 választói helyiség mûködik majd, sokkal több a 2000-es választások alatti 15 392-hez képest. A beteg és idôs emberek számára mozgó urnákat fognak mûködtetni, tette hozzá Rus. A technikai információkat illetôen a miniszter elmondta: a szavazócédulák kinyomtatására 65 tonna papírt használnak fel, valamint 97 750 pecsétet és 2,7 millió lehúzós bélyeget állítanak elô. A rendes listákon kívül speciális szavazati listákat is összeállítanak, melyeket a kórházakban, vasútállomásokon, kikötôkben és repülôtereken berendezett különleges szavazati helyiségekben fognak használni. Ioan Rus ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a belügyminisztérium protokollumot ír alá a honvédelmi minisztériummal a szavazóhelyiségek ôrzését, valamint a közrend biztosítását illetôen.
Vasile Dîncu, a Kormányzati Stratégiák Ügynökségének elnöke arra kérte a prefektusokat, hogy a közelgô alkotmánymódosító népszavazás elôtt sûrûbben legyenek jelen a médiában és "újító" kampányokat szervezzenek, amelyek hangsúlyozzák az EU-hoz való csatlakozás fontosságát. A kommunikációs szakember kifejtette: az alkotmány módosításai fontosak, ezért ismertetni kell azokat a lakossággal, azonban hangsúlyozni kell "az új alkotmány és az európai integráció kapcsolatát", mivel az ország EU-tagságát a lakosság 86 százaléka támogatja.
Bejelentkezésük alatt a különbözô megyék prefektusai elmondták: nincsenek különösebb problémáik a népszavazást illetôen. Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus a technikai és népszerûsítési feladatokra hívta fel a megyei decentralizált intézmények vezetôinek figyelmét. A prefektus felolvasta a referendum helyi lebonyolításáért felelôs vezetôk nevét, majd hasznos utasításokkal látta el ôket.
Nem kielégítô a SAPARD program
A távértekezlet keretében Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter is felszólalt, aki a SAPARD program lebonyolításával kapcsolatos elégedetlenségének adott hangot. Elmondta: egyes megyékben nem tulajdonítanak elegendô jelentôséget az európai uniós támogatásoknak, ez a tény pedig nem az információhiányból fakad, hanem bizonyos megyei vezetôk érdektelenségébôl. Kolozs megye is a program iránt érdektelennek mutatkozó tíz megye között helyezkedik el, derült ki a miniszter felsorolásából. Ezekben a régiókban a megyei tanácsok nem segítették a helyi önkormányzatokat a társtámogatók keresésében, ezek hiányban pedig nem lehet részt venni a programban. "Az EU a SAPARD program keretében 70–80 %-os támogatást biztosít, de társfinanszírozás hiányában a projekteket nem fogadják el".
A miniszter azokat a megyéket is megemlítette, ahol egyetlen tervet sem nyújtottak be: "lehet, itt nincs érdeklôdés ez iránt, az utakkal sincs gond, van víz és csatornázás a településeken", mondta Sârbu. Ezekben a megyékben a következô két hétben alapos elemzést fognak végezni a pályázatok hiányának megállapítása végett. A mezôgazdasági miniszter szerint a SAPARD program lebonyolítása nagyon fontos jelzés az EU-nak: "a mi arculatunkat a program lebonyolítása határozza meg" tette hozzá.
Elsô ízben tartott szemináriumot pénteken Kolozsváron az Initiative Egyesület, Felkészülés Európára — Üzleti tervek mindenki számára címmel.
A Bethlen Kata Diakóniai Központban a vártnál gyérebb érdeklôdés mellett elôbb házigazdaként Kovács Attila igazgató szólt arról, hogy ez a találkozó talán csak a kezdete valaminek, ami alkalom lehet a kis- és középvállalkozások továbbfejlesztéséhez szükséges tapasztalatcserére. Kiss Tibor, az Erdélyi Református Egyházkerület titkára már nevén is nevezte a "hátsó gondolatot": a rendezvény végsô célja, hogy idôvel megalapítsák a kolozsvári keresztyén vállalkozók társaságát, mivel a vállalkozói szellem olyan isteni adomány, amellyel tudni kell élni.
Az Initiative Egyesület 1990-ben alakult Németországban, a gazdasági életben, az egyházban és a közéletben tevékenykedô hívôk számára, hogy tapasztalataikkal a közép-kelet-európai országokhoz tartozó egyházakhoz közel álló vállalkozókat segítsék. Jelenleg több mint háromszáz tagjuk van. Eddig Romániában Illyefalván és Nagyváradon tartottak találkozókat, most pedig Kolozsváron és Marosvásárhelyen szerveznek szemináriumokat. Városunkban Thomas Emmerling a bajorországi neumarkti vállalkozó és tanácsadó, a Wirtschaftsjunioren Deutschland elnöke tartott elôadást, amit a hallgatóság kérdései követtek. Az Európai Unió bôvítése kihat Románia gazdaságára, de a 2007-es csatlakozásra már most el kell kezdeni a felkészülést. Olyan kérdések merülnek fel a tájékozódni kívánó vállalkozók soraiban, mint a stratégiai menedzsment, egy egészséges üzleti terv elkészítése, a minôségmenedzsment konkurencia-elônye, hogyan hatolhatunk be a külföldi piacra és miként találhatunk ott tôkebefektetôket, mire figyeljünk a külföldi partnerekkel való együttmûködésben, hogyan reklámozzunk egyszerûen és hatékonyan, miért válik hasznunkra a tapasztalatok kicserélése stb.
A nyári szezon után az ügyfelek számának csökkenésével újrakezdôdtek a távolsági alkalmi utasszállító gépkocsijáratok nehézségei. Vasárnap, hétfôn és szerdán több mikrobuszt visszafordítottak a határátkelôktôl minden magyarázat nélkül. Öt utasszállító cég tulajdonosa a borsi határátkelôhelynél kért magyarázatot az ügyben.
Cégtulajdonosnak kiadva magunkat, sikerült bejutnunk a váltás vezetôjével folytatott megbeszélésre, ahol hihetetlennek tûnô eseményeknek voltunk a tanúi. A határôrben volt annyi jóindulat, hogy megmutassa azt a bizonyos belügyminisztériumi rendeletet, amely állítólag az év elején betiltotta a 8+1 személyes mikrobuszok esetében a nemzetközi utasszállítást. A rendelet három oldalból áll: az egyiken leírják, hogy a határon átkelni csak azoknak szabad, akik a cég alkalmazottait vagy rokonokat szállítanak külföldre, szigorúan tiltva minden kereskedelmi jellegû tevékenységet. Az idôrendi sorrendben következô, 2003. február 25-i dátummal jegyzett oldalon viszont már vastag, nyomtatott betûkkel az áll, hogy igenis szabad nemzetközi utaszállítást végezniük, ha a megfelelô okmányokkal rendelkeznek. A történetet még érdekesebbé teszi az a tény, hogy néhány vállalkozásnak a visszafordítás elôtt bocsátották ki a személyszállításhoz szükséges engedélyeket, továbbá a tragédia és a komédia határán helyezkedik el a szóban forgó vámos elkeseredett kísérlete a rendelet fentebbi sorának eltakarása érdekében. Miután kiderült az ellentmondás, a határôr lefegyverzô ôszinteséggel mondja: ha más országban élnénk, másképp állnának a dolgok, de hát… Vagyis amennyiben a határôrnek úgy tetszik, átengedheti a gépkocsit, ha viszont valami nem felel meg az ízlésének, visszafordíthatja azt, hiszen mindkettôre rendelete van. Normális körülmények között az utolsó rendelet az, aminek érvényesnek kell lennie, tehát ok nélkül fordították vissza a gépkocsikat. Következésképpen: maradnak(?) az ártatlan utasok és a vállalkozók sorozatos kellemetlenségei a határôrök túlkapásai miatt.
Csütörtökön este érkezett a hír, miszerint az összes, az országba belépô mikrobuszt hárommillió lejes büntetéssel sújtották, egyelôre tisztázatlan okok miatt. Mivel ezek a cégek hosszú hónapokon át zavartalanul mûködtek, felmerül a kérdés: mitôl lettek egyszerre törvénytelenek, s ha eddig is jogtalanul mûködtek, miért nem büntették ôket? Szilágy megyei, kolozsvári autóbuszokat fordítottak vissza pénteken is, aznap nyolc kolozsvári cég tulajdonosa ment ismét a borsi határátkelôhelyhez, ezúttal a határôrség vezetô-helyettesétôl kérni magyarázatot. Néhány órás várakozás után sikerült beszélniük vele. Szerintük a tárgyaláson elhangzott az, hogy a határôrség a törvénytelen kivándorlások miatt nem enged át senkit az országhatáron. Jogi alapról nem is tárgyalt, csak azt hajtogatta, hogy a románok külföldön törvénytelenségeket követnek el, ezért kénytelenek ilyen intézkedéseket hozni. Jelenleg ötszáz, az Európai Unióban törvénytelenségeket elkövetô román állampolgárt kell visszatéríteniük.
Domut Vasile, a határôrség vezetô-helyettese lapunknak nyilatkozva, egészen másképp élte meg a beszélgetést: — Megbeszélést folytattunk a kolozsvári utasszállítókkal, együtt átnéztük a nemzetközi autóbuszozásra vonatkozó törvényt, s ezek a személygépkocsik nem tartoznak az utasszállításra alkalmas jármûvek közé. Ezt ôk is belátták, és azt ígérték, hogy alkalmazkodni fognak a törvényekhez. Azt javasolnám, hogy amennyiben lehet próbáljanak más jármûvekkel közlekedni a nemzetközi utakon. Az ô engedélyeik nem vonatkoznak nemzetközi személyszállításra, csak bizonyos esetekben, mint a repülôterekre utazó személyek, családtagok vagy alkalmazottak utaztatásakor.
A másik fél viszont tagadja azt, hogy megegyeztek volna, és természetesen folytatják a szállítást. A határôrök az átkelôhelyek eltorlaszolásával fenyegetôznek. Állásfoglalásukat viszont aláássa az a tény, hogy gyakorlatilag fél éven keresztül — az elsô botrány kitörése után — zavartalanul vitték és hozták utasaikat az alkalmi járatokat üzemeltetô vállalkozások, míg egyszer meg nem állították ôket, olyan törvény alapján, ami érvényes volt akkor is, amikor gondtalanul mûködtek. A szappanoperának már se eleje, se vége nincs, és kérdés, hogy a hatóságok pedig hosszú ideje semmit sem tesznek a helyzet megoldása érdekében.
A Nevelés Nemzetközi Napja alkalmából tegnap délben a prefektúra nagytermében 62 frissen nyugdíjazott pedagógusnak nyújtott át érdemoklevelet Constantin Corega fôtanfelügyelô, Vasile Soporan prefektus illetve Valentin Cuibus alprefektus.
Az immár negyedszer megszervezett rendezvényt — amelynek szervezôi a prefektúra, a megyei tanács, a tanfelügyelôség és a közoktatási szakszervezet voltak — Constantin Corega beszéde nyitotta meg. Rámutatott: az iskola valójában nem kell senkiben sem kizárólag csak az ifjúság képét idézze: az iskola az idôs pedagógusoké is. Vasile Soporan kiemelte: annak ellenére, hogy az egész társadalom valójában a pedagógusokra épül, sajnos még most sem becsülik meg igazán ôket. Lucia Cojocaru szakszervezeti vezetô empátiával közeledett a díjazás eseménye felé; díszbeszédében a pedagógusi pálya legfontosabb lelki momentumait domborította ki.
A díjazottak egyike, Deák Árpád a Szabadságnak elmondta: valójában nem volt felkészülve magára a nyugdíjazásra sem, így kellemes meglepetés érte, amikor megtudta, hogy érdemoklevél formájában, hivatalosan köszöni meg a társadalom eddigi munkáját.
A rendezvényt valamelyest beárnyékolta a díjazottak zömének igazolt-igazolatlan hiányzása. Megfigyelôk szerint azért nem úszott örömmámorban a terem, mert a 62 díjazott közül 35 "nyugdíjhalasztást" kért, de a minisztérium hajthatatlan maradt.
EMLÉKEZZÜNK
az 1849. október 6-án Aradon vértanúságot szenvedett tizenhárom honvédtiszt mellett a névtelen hôsökre is! Ezen hôsök hazaszeretetére és helytállására emlékeztetô illusztrációk és dokumentumok tekinthetôk meg október 10-ig a Heltai Alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Gróf Mikó Imre könyvtárának olvasótermében.
NYUGDÍJASOK, október 5-én, vasárnap du. 5 órától újból Nyugdíjasklub összejövetel a Heltai Alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti klubtermében. Itt jól lehet szórakozni. Zene, tánc, beszélgetés, ismerkedés.
A ROMÁNIAI ORVOSI KAMARA Kolozsvári Választó Testülete választást ír ki egy Kolozs megyei tanácstagi és egy országos közgyûlés képviselôi tisztségbe, november 14–15-én, 8–20 óra között. A jelöléseket október 20-ig lehet benyújtani, naponta 10–14 óra között a kamara kolozsvári székhelyén, Mikó/Clinicilor utca 8., 7-es szoba. A jelöltek végleges listáját október 31-én függesztik ki ugyanitt.
EGYETEMI ISTENTISZTELET október 5-én, vasárnap este 7 órától a Farkas utcai református templomban.
A ROMÁNIAI MAGYAR KÖZGAZDÁSZ TÁRSASÁG (RMKT) a romániai magyar közép-és felsôfokú gazdasági oktatásban bedolgozó tanárok számára módszertani tanfolyamot szervez 2003. október 16–19 között Kolozsváron. Fontosabb tematikák: metakommunikáció, testbeszéd, beszédtechnika, családnevelés, módszertan, pszichológia, döntéselmélet, gazdasági játékok, iskolaszervezés, menedzselés, iskolai marketingpolitika, pályázatírás. További információk igényelhetôk telefonon: 0264-431488, email-en rmkt&from.ro vagy személyesen az RMKT Aurel Suciu utca 12. szám alatti székházában. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A SZARKALÁB NÉPTÁNCEGYÜTTES kezdô és haladó csoportjaiba néptánckedvelô középiskolások és egyetemi hallgatók jelentkezését várja. Ugyan-akkor várják olyan gyakorlott táncosok (fôleg fiúk) jelentkezését is, akik a Szarkaláb tagjai szeretnének lenni. Megbeszélés mindkét esetben október 9-én, szerdán este 8 órakor az Apáczai-líceum (Király/Brãtianu utca 26.) tornatermében.
A csütörtök délutáni kettôs bemutató, Cristian Opris és Wolfgang Brenner egyéni tárlatának megnyitója után pénteken folytatódott a nagyszabású, nemzetközi grafikai seregszemle. A Mûvészeti Múzeumban megnyílt a 4. Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé, a Breakfast with Dracula címû mail art kiállítás, Haász Ágnes magyarországi képzômûvész egyéni tárlata valamint az ugyancsak magyarországi Electrografia Társaság kiállítása.
A kolozsvári nemzetkozi kisgrafikai biennáléknak már történelme van. Az 1997-es premier óta eltelt idôszak alkalmat teremtett az alapító és fôszervezô, Ovidiu Petca grafikusmûvésznek arra, hogy ötletét az évek folyamán kiteljesítse. Így az idei rendezvénysorozat is kétnaposra bôvült és a több száz alkotást tartalmazó tulajdonképpeni csoportos jelentkezés egyéni tárlatokkal bôvült, a teljesebb bemutatkozásra is alkalmat teremtve ezáltal néhány résztvevônek. A nagy egész, a világ minden tájáról Kolozsvárra érkezô, mind mûvészi felfogás, mind kivitelezés szempontjából a lehetô legváltozatosabb grafikai termés a tagadhatatlan mûvészi élmény mellett jó alapot teremt az összehasonlításra is. Befolyásolják-e a földrajzi határok, a nemzeti hovatartozás, a több évszázados mûvészeti hagyományok megléte, esetleg hiánya a harmadik évezred alkotóit? Létezik-e többé-kevésbé egységes képzômûvészeti világnyelv, s annak nyelvjárásai adtak-e egymásnak találkozót a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban, vagy mindez merô feltételezés? Kérdések, amelyekre ez a mostani tárlat egyértelmû választ ugyan nem ad, de vitára serkenthet, meditálásra késztethet.
A Kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem, a Miskolci Galéria és a Romániai Képzômûvészek Szövetségének Kolozsvári Fiókja tízéves együttmûködése alkalmából GRAPHIKONEX címmel országos grafikai tárlat nyílik Kolozsváron, külföldi meghívottak részvételével.
Bevezetôt mond dr. Dobrik István mûvészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója és Ioan Horváth Bugnariu egyetemi tanár, a kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem grafika tanszékének vezetôje. A megnyitóra 2003. október 7-én, 13 órakor kerül sor a Képzômûvészeti Szövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 4. szám alatti galériájában.
A Kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem, a Miskolci Galéria és a Romániai Képzômûvészek Szövetségének Kolozsvári Fiókja tízéves együttmûködése alkalmából GRAPHIKONEX címmel országos grafikai tárlat nyílik Kolozsváron, külföldi meghívottak részvételével.
Bevezetôt mond dr. Dobrik István mûvészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója és Ioan Horváth Bugnariu egyetemi tanár, a kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem grafika tanszékének vezetôje. A megnyitóra 2003. október 7-én, 13 órakor kerül sor a Képzômûvészeti Szövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 4. szám alatti galériájában.
A Kolozsvári Magyar Opera (immár az Állami jelzô nélkül) elérkezett gyümölcsözô tevékenységének 55. évadjához. Az október 7-én, kedden este fél 7 órakor felcsendülô muzsika, Erkel Ferenc Sarolta címû vígoperája ennek az ünnepnek a jegyében üzen hallgatóinak.
Mosonyi Mihály, Erkel kortársa és a magyar zene másik jeles képviselôje a Bánk bán kapcsán a következôképpen fogalmaz: "Hogy egy magyar dalmû e nagyjelentôségû melléknevet valódilag megérdemelje, szükséges, hogy annak minden szellemi mozzanata magyar legyen..."
Bár a kritikai megjegyzés a Bánk bánra vonatkozik, Erkel elfogadta azt, és Sarolta címû vígoperájában nem is használt idegen elemeket.
Egressy halála érzékenyen érintette Erkel operaszerzôi tevékenységét, egyszerûen szólva, tehetségéhez méltó szövegíró nélkül maradt.
Így kénytelen volt Czanyuga József darabjához nyúlni, bár a szövegíró jóvoltából már volt része sikertelenségben, sôt bukásban is (lásd Erzsébet címû operáját). Mégis kénytelen elfogadni Czanyuga hasonló címû darabját, ami egyszerû, naiv történet a falu életébôl. Az opera zenéjében fellelhetô a bordal, harci tánc, népies románc, mûdal, de eredeti népi elemeket nem találunk benne. Bemutatójára 1862. június 26-án került sor.
A Sarolta fordulópont Erkel munkásságában, amennyiben letér a Bátori–Hunyadi–Bánk bán vonalról. A közönség nem fogadta kitörô lelkesedéssel, ezért szükségszerûvé vált átdolgozása. A Várady Sándor által eszközölt változatnak (1901) sem volt különösebb sikere. 1971-ben Vaszy Viktor felújította az operát, amely végül sikerrel szerepelt a szegedi Nemzeti Színház mûsorrendjén több évadon keresztül.
A Kolozsvári Magyar Opera érdeme, hogy a dramaturgiailag átdolgozott Saroltát végül is sikerre vitte. Ennek a változatnak tapsolhatunk az évadnyitó elôadáson, melynek zenei dramaturgja és karmestere Hary Béla, az opera örökös tagja, díszlet- és jelmeztervezôje Witlinger Margit. A szereposztásban ott találjuk az opera neves mûvészeit, Hercz Pétert, Hary Juditot, Szakács Leventét, Sándor Árpádot, Bancsov Károlyt, Szabó Bálintot. Rendezô: Dehel Gábor.
*
A tételesen megfogalmazott magyar kortárs zene népszerûsítésének igényével tûzi mûsorra a Magyar Opera Orbán György Pikkó herceg címû kamaraoperáját (studióelôadás) Selmeczi György m.v. rendezésében és zenei irányításával október 9-én, csütörtökön este fél 7 órakor. Az érdekes elôadáshoz várjuk közönségünk fiatal és kevésbé fiatal érdeklôdôit.
A társulatnak kívánunk sikeres évadot és szeretô, hûséges közönséget.
"Mára olyan szavakat gyûjtöttem össze, amelyek nem találhatók meg az értelmezô szótárakban. Ilyen például az összebútorozik — gondolom —, ikes ige. Az egyik szappanoperában nagyon gy akran használják ezt a kifejezést: ’nem kell mindjárt a kapcsolat elején összebútorozni... ’ A következô szó a térerô. Ez sincs benne a szótárakban, pedig már egy évtizede van térerô körülöttünk: valamilyen adó területén hangfrekvenciás jelekkel besugárzott terület, amelyben a mobiltelefonok mûködôképesek. Másszóval lefedettségnek is mondják, és a mobiltelefonnal rendelkezô fiatalok gyakran kérdezik, hogy van-e lefedettség? Korábban ezt biztos egészen másra használták. Új fogalom a térfigyelô rendszer. Lehetne arra gondolni, hogy konkrétan egy teret figyelnek, de itt nem arról van szó, hanem arról, hogy egy területet figyelnek. Másik új szó: egyes területeket bekameráztak, vagyis kamerákkal figyelik a területet, hogy ezzel is megelôzzék a bûncselekményeket.. Következô szavunk legyen a túlélôtábor. Régen a gyermekek edzôtáborba mentek, ma túlélôtáborba mennek, ami a kalandturizmus új formája: több napos, fôleg testi erôpróbákat magába foglaló táborozás (sziklamászás, éjszakai túra, tájékozódási verseny és egy ebek). A továbbiakban igék következnek. Ilyen a vág. Most nem arról van szó, hogy vágja a szalonnát, vagy szeleteli a hagymát, hanem arról, hogy ennek van egy új jelentése: vágod? — tehát az ért jelentésben bukkan fel és a szlengben található kifejezés... "
(Elhangzott 2003. május 21-én a Duna Televízióban Balázs Géza Hej-hej-helyes beszéd címû rovatában — részlet az elôkészületben levô Szabadság Évkönyv 2004-bôl )
Nemhiába szoktuk mondogatni: Nagy az Isten állatkertje! Nemrég hallottam, hogy újból lefordítják (azaz átfordítják) a Bibliát. Feminista nyelvezetre. Ugyanis a nôi egyenjogúság kivívásáért küzdô sorstársaimat nagyon sérti, hogy a szent könyv történeteiben a nôk állandóan mint a férfiak által kihasznált, kizsákmányolt, lenézett személyek szerepelnek. Rémesen felháborító! Miféle dolog például az, hogy egyetlen prófétanô sem szerepel benne. Ez jogsértô! A nôi emancipáció orvoslásért kiabált: — Tessék átírni a Bibliát! És át fogják írni. Mert ugye az ókori nôket is megilleti az a jog, amit a feminista harcosok vívtak ki... az utóbbi száz évben. Most már csak a homoszexuálisoknak és a leszbikusoknak kell ilyen átfordítást kieszközölniük. Mert nekik is vannak jogaik. És ôket is sértheti a Bibliában elôforduló, ellenük irányuló diszkrimináció. Nem igaz?
(Folytatás október 3-i lapszámunkból)
1980. január 23., szerda
Ez az a nap, amikor az átdolgozás sem megy. Tompa a fejem, nem mozdul bennem semmi. De ha nekifogok kivárni, amíg helyrebillen... Te jó Isten! Ilyen nehezen egyetlen dolgozatom sem készült! Mindenik lassan ment, de ez túltesz valamennyin. S tetejébe még a tévé sem megy. Na, nem romlott el, csak nem elég neki a feszültség. Kép helyett szép, fehér képernyônk van. Fölhívtam a Villamosmûveket. Megnyugtatak: talán holnap... Tetszik ezt érteni? Holnap. Ôk úgy döntöttek, hogy én ma este nem nézem a tévét! És én, barom állampolgár szó nélkül lenyelem ezt is, mint minden mást, és ugyancsak szó nélkül fizetem a televízió díjat. Ez a természetes nálunk. Amit, ha elmondanám — mondjuk — egy nyugati palinak, nem értené, föl nem foghatná, minthogy náluk csak azt kell kifizetni, amit át is vett, amit meg is kapott. Az az elképesztô, hogyha ugyanezt elmondanám itt a kollégáimnak, valakinek, valószínûleg úgy nézne rám, mintha most lépkednék le a falvédôrôl, és éppen hülyeségeket beszélnék.
Az osztályozásom miatti megbeszélés holnapra maradt, viszont holnap van ama bizonyos bôvített szerkesztôbizottsági gyûlés is. Valószínûleg közben lapot is csinálunk, mert hát miért ne? De csak úgy, balkézrôl, mellékesen.
Hadd jegyezzem le azt is, hogy reggel a trolin egy polgár a lapot olvasta. A második oldal tetején folytatódott Sz. Pali beruházási cikke. Elsô látásra úgy tûnt, mintha ezt olvasná: "Na nézz oda! — gondoltam. — Én azt állítom, hogy gazdasági cikkeinket a kutya sem olvassa, és tessék...!" De ahogy jobban odafigyeltem, azonnal kiderült, hogy az alatta lévô Kék fényt olvassa. Onnan meg, gondolkodás nélkül az Orvosi tanácsra ugrott. Amíg leszálltam, végig olvasott. Most már csak az a kérdés: olyan borzalmasan lassan megy ez neki vagy ilyen sok olvasnivaló van a lapban?
1980. január 24., csütörtök
Szerkesztôtanácsi ülés. Beiktattuk Koncz elvtársat. Hát... Szomorú kicsi gyûlés. Koncz elvtárs románul, magyarul és rosszul beszélt. Utána tánc. Azaz kávé és vodka. A vita tovább folytatódott. Így már lehet lapot csinálni, hogyha a lapnak van elnöke! Gyorsan mondtam is Gyulának, hogy ezt valójában pazarul ki lehetne használni. Még ha a pazar egy kicsit túl erôs is. No de ezen is túl vagyunk. Tehát, elvtársak, többet, szebbet, jobban! Mind többet, mind szebben, mind jobban! Mert hát semmi, de semmi sem változik. De mi is változzék? Mindenféle változás életveszélyes. Sã treacã ziua! — mondják a hazai bölcsek. Hát ez van. Koncz elvtárs jó elvtárs. Hogy fogalma sincs, mire jó egy újság? Istenem, nem ô az egyedüli. Igazság szerint, mi sem tudjuk. Ugyanis csak ezt, "ilyent" láttunk!
Ezek szerint így ünnepeltük meg az egyesülés napját. Nem úgy a tévé, amely ugyanolyan zenés mûsort dobott be, amilyent más jeles napokon szokott. Azt hiszem, a szereplôk is ugyanazok, hogy a nótákról ne szóljunk. Elkerülhetetlenül fölébred az emberben a gyanú, hogy ugyanazt a mûsort adják be nekünk újra meg újra. Nem sok fantáziát ölnek bele, annyi szent.
1980. január 25., péntek
Én, mint ellenôr — ez lehetne ennek a bejegyzésnek a címe.
Reggel azért rendesen bementem a szerkesztôségbe, gyûlésen, lapmegbeszélésen is voltam, ahogy illik. Aztán mentünk is. Na, nem messzire, csak a Fôtérre, a filmvállalat igazgatójáig. A tag éppen a telefonon lógott, aztán legalább egy fél óráig nem szált le róla. Tegyem hozzá, hogy idôközben hozzánk csatlakozott egy egyetemi káder is, s lelkesen vártuk, hogy az igazgató úr, aki kiszállításunkat biztosította, levakaródjék a készülékrôl. Tegyem hozzá azt is, állva beszélt, fél tenyerével rutinosan az asztalra támaszkodva. De a szónoki póz nem valószínû, hogy nekünk szólt volna, ugyanis már így leltük. Aztán sûrû sóhajok, hogy ô milyen fantasztikusan elfoglalt, de elindultunk végre. Köd és nyálkás út, irtózatosan szomorú téli táj. Fekete tusrajz, fehér rajzlapon, s aztán leöntve szürkével.
Mócs után — merthát arra mentünk —, kilépve az egyik ködgomolyból, majdnem összementünk egy teherkocsival. A vicces az volt, hogy egy fék kapcsán mi is keresztbe álltunk, meg ô is, de hogy aztán mit csináltak a sofôrök, nem tudható, mert érintkezés nélkül elment egymás mellett a két kocsi — az egy kocsinyomnyi úton! A mély riadt csendben nem állhattam meg, hogy közbe ne iktassam: no, lám, a propagandamunka viszontagságai! Erre a többiek hangja is megjött, kivéve a sofôrt, akinek marha melege lehetett, s aki addig nem cigarettázott, de gyorsan rágyújtott és nagyon mélyeket slukkolt a füstbôl...
Hát ez jól kezdôdött.
Frátán, a faluban nem volt senki otthon. Ez várható volt. Mindezek tetejébe a moziigazgató elkezdett fontoskodni. Én az iskola propagandista- nôjével tíz perc alatt elintéztem a magamét. Aztán elvesztettük valahol a moziigazgatót, s a fél hármas autóbusszal, az ingázók társaságában, hazahajtattam. Közben elhatároztam, hogy többet nem megyek ki. Legyen, aminek lennie kell — alapon. Felesleges és nemcsak haszontalan, de egyenesen káros ez a munka. Idôt veszítünk mi is, de feltartjuk ezeket az egyébként jobb sorsra érdemes embereket. Mert más nincs — a tanerôket.
(Folytatjuk)
Valóságos világbotrányt váltott ki Florin Cioabã "romakirály" lányának hétvégi menyegzôje: emberi jogi aktivisták és EU-diplomaták, de fôképpen Emma Nicholson bárónô nagy felháborodással reagált arra, hogy a tizenkét éves roma menyasszonyt, azaz saját leányát egy tizenhat éves vôlegénnyel adta össze a papként is szerepet vállaló roma király. A lapok beszámolói szerint a kislány még a szertartás alatt elrohant, és késôbb újságíróknak azt nyilatkozta, hogy nem tekinti magát férjezettnek. Az örömapát azzal vádolják, hogy illegális nemi kapcsolatra ösztönzött kiskorúakat, megsértve ezáltal az alapvetô emberi jogokat.
A legvehemensebben az EU romániai raportôre, Emma Nicholson emelte fel a szavát. A román hatóságoktól az "ifjú pár" szétválasztását követelô bárónôt az háborította fel leginkább, hogy a roma nászéjszakán Cioabã király kislányát "férje" tulajdonképpen megerôszakolta. A kormány nevében elsôk között Serban Mihãilescu kormányfôtitkár reagált az ügyben, de Adrian Nãstase kormányfô is megszólalt, igazat adva a bárónônek. A román emberi jogok ligájának elnöke, Nicolae Stefãnescu-Drãgãnesti úgy fogalmazott: a nevezetes esküvô törvénybe ütközik, hiszen lányok esetében tizenhat, a fiúkéban pedig tizennyolc éves kor alatt tilos a házasság. Doru Viorel Ursu volt belügyminiszter, aki a násznagy szerepét vállalta a lagzin, a romák évszázados hagyományaival magyarázta a történteket. Az ügyészség és a rendôrség végül kivizsgálást indított, bár a nagyszebeni rendôrök néhány nappal korábban díszkíséretet biztosítottak a cigánylakodalmon.
Az ellenük felhozott vádakra az örömapa tanácsadója azzal válaszolt: a kislány idôközben "beletörôdött a sorsába", s az egyezségnek megfelelôen az "ifjú pár" együtt töltötte az éjszakát. Mint mondotta, a menyasszonyt senki sem kérdezte meg arról, hogy férjhez akar-e menni, hiszen ezt diktálja a hagyomány. Érdekes módon Mãdãlin Voicu, a roma kisebbség parlamenti képviselôje az üggyel kapcsolatban úgy vélekedett: hagyományok ide vagy oda, a történések szerinte bûnténynek és barbárságnak számítanak.
A nagy kül- és belföldi visszhangot kiváltó romalakodalom kapcsán egymástól eltérô vélemények fogalmazódtak meg. Mindez érthetô is, hiszen meglehetôsen összetett problémáról van szó, amelyben több kérdés ütközik, a legfontosabb közülük a törvényesség és a hagyományok ellentmondása. Éppen ezért természetes az is, hogy a hatóságok, a különbözô intézmények és sajtóorgánumok nagy figyelmet szentelnek az ügynek. A fura csupán az, hogy a kérdés csak most, Nicholson bárónô megbotránkozása nyomán váltott ki ilyen, világméretû feltûnést. Hiszen a szóban forgó eset egyáltalán nem jelent újdonságot a közvélemény számára: köztudott, hogy ezt a "népszokást" a roma közösség immár évszázadok óta gyakorolja, és a cigánykirály lánya nem az elsô, és valószínûleg nem is az utolsó roma kiskorú, akit a szülei ilyen házasságba kényszerítenek bele. Erre a múltból is számos példa származik, népdal is ôrzi annak a lakodalomnak a történetét, amikor az erdôszéli nagy zsivajban és lármában esküdött a cigányvajda lánya, miközben a rongyos régit sirató bús könnyeit senki más, csak édesanyja látta. Csakhogy a minden kétséget kizáróan valós történetbôl született daltól a kegyetlen valóságig van egy kis út. És az is igaz, hogy ha nem a király kislányáról lenne szó, Emma Nicholson bárónô sem emeli fel a szavát ilyen vehemensen, hiszen valószínûleg más roma "alattvaló" gyermekének a lagzija nem érdemesült volna sajtónyilvánosságra. Nem beszélve a többi hasonló esetrôl, amikor kiskorúak esnek az erôszak különbözô formájának az áldozatául.
Nem az a gond, hogy Nicholson bárónônek, a különbözô emberjogi szervezeteknek, a hatóságoknak alapvetôen nem lenne igaza. Álláspontjuk teljesen érthetô és jogos, ha figyelembe vesszük, hogy a többség értékrendje szerint nem normális és helyénvaló embereket, fôleg kiskorúakat házasságba kényszeríteni. Csakhogy a jelenségre nem most, hanem sokkal korábban fel kellett volna figyelniük a hivatalosságoknak, ha már a kérdést tényleg olyan súlyosnak tartják, mint ahogyan azt az utóbbi napokban lépten-nyomon hangoztatták. Ugyanakkor nemcsak a roma közösségen belül elkövetett "barbár" cselekedetek ellen kellene ilyen "keményen" fellépni és abból világbotrányt csinálni, hanem minden hasonló esetben eképpen kellene eljárni.
Különösen a román hatóságok magatartása érdekes, hiszen mindaddig aligha tulajdonítottak túl nagy fontosságot az ügynek, amíg Nicholson bárónô szóvá nem tette azt. Sôt: tekintettel arra, hogy a cigánykirály lányának násznagya éppen az egykori belügyminiszter volt, illetve az esküvô alatt a díszkíséretet a rendfentartó erôk biztosították, mindez azt bizonyítja, hogy a hatóságok számára a frigy semmilyen lelkiismereti problémát nem okozott. Csupán a botrány kitörése után került a hatóságok figyelmébe az ügy, és adtak rögtön igazat Nicholson bárónônek. Hiszen nem mindegy, hogy Románia milyen "bizonyítványt" kap az EU-csatlakozásról szóló felkészültségérôl az idei országjelentésben.
Végül pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy Romániában számos más kisebbség alapvetô emberi jogai is naponta az erôszak áldozatául esnek, ám ezekben az esetekben érdekes módon csak nagyon ritkán kerekedik a "romakirály" lányának frigyéhez hasonló világméretû botrány. Nem tudok arról, hogy a CNN tévéadó foglalkozott volna egyáltalán valamilyen formában például az aradi Szabadság-emlékmû ügyével, mint a hétországra szóló romamenyegzô kérdésének fô mûsoridôben való boncolgatásával.
Észak-Korea pénteken lényegében bejelentette: megoldott "minden technológiai kérdést" ahhoz, hogy atombombákat építhessen, beleértve az elhasznált nukleáris fûtôelemek újrafeldolgozásából nyert plutónium felhasználását.
A közlés egy nappal követte Cso Szu Hon észak-koreai külügyminiszter-helyettes New York-i bejelentését, miszerint országa újra feldolgozott nyolcezer elhasznált nukleáris fûtôelemet, alkalmassá téve azokat arra, hogy atomfegyver alapanyagául szolgáljanak. A külügyminisztérium szóvivôje hozzátette még: Észak-Korea "nukleáris elrettentô erejének növelése irányában megváltoztatta e fûtôelemek rendeltetését".
Pénteken Phenjan hivatalos hírügynöksége, a KCNA azt írta: "minden technológiai problémát teljesen megoldottak abban a folyamatban, amely a plutónium rendeltetésének megváltoztatásához kell".
Bár ezt a KCNA nem fejtette ki, közleménye hozzáteszi: Észak-Korea tudósai és jongbjoni nukleáris reaktora készen állnak arra, hogy ha kell, haladéktalanul elvégezzék további elhasznált fûtôelemek újrafeldolgozását. A Reuters brit hírügynökség által teljes egészében ismertetett közleménybôl az is kiderül, hogy magát az elhasznált nukleáris fûtôelemek újrafeldolgozását már idén júniusban befejezték Jongbjonban.
Az AP amerikai hírügynökség szerint a bejelentés vélhetôen azt jelenti, hogy Észak-Korea elhárított minden mûszaki problémát, amely eddig akadályozta ôt az elhasznált fûtôelemek újrafeldolgozásában és az azokból nyert plutónium fegyver célú felhasználásában. Phenjan közléseit gyakran homályosan fogalmazzák meg, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy bizonytalanságot keltsenek — fûzte hozzá az AP.
A nyolcezer elhasznált fûtôelem újrafeldolgozása nyomán Phenjan rendelkezésére álló plutónium öt vagy hat atombomba megépítéséhez elegendô — írta az AP szakértôkre hivatkozva, hozzátéve, hogy amerikai hírszerzési elemzôk feltételezése szerint Észak-Korea már ma is rendelkezik egy vagy két nukleáris bombával.
Észak-Korea kommunista vezetése folyamatosan azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok ellenséges politikája miatt van szüksége a nukleáris elrettentésre, mivel Washington a távol-keleti ország megszállását tervezi. Washington ezt cáfolja.
Megfigyelôk szerint a nukleáris fegyverkezés elôkészületeirôl szóló észak-koreai bejelentések a diplomáciai játszma részét képezik; a távol-keleti kommunista állam ezekkel akar engedményeket kicsikarni az Egyesült Államoktól a Phenjan által kiprovokált nukleáris válság rendezésében.
Az Oroszországhoz tartozó, háború szaggatta Csecsenföldön vasárnap elnökválasztást rendeznek; az eseményt a Kreml a megbékéléshez vezetô út mérföldkövének tekinti, a lázadók Moszkva színjátékát látják benne, jogvédô szervezetek pedig a törvényesség illúziójáról beszélnek.
Az 1–1,2 millió lakosú észak-kaukázusi köztársaság félmillió szavazópolgára és az ott állomásozó orosz haderô 30 ezer katonája adhatja le voksát a hét jelölt valamelyikére. A választás azonban csak látszólagos, elemzôk szerint a gyôzelemre esélyes jelöltek közül már csak a Moszkva által támogatott Ahmad Kadirov ideiglenes köztársasági elnök van versenyben.
Az erôs ellenfelek közül legutoljára Malik Szajdullajev, Moszkvában élô csecsen üzletembert zárták ki a jelöltek sorából az ôt támogató aláírások állítólagos érvénytelensége miatt. Ô nyíltan közölte: a Kreml nyomást gyakorolt rá, elôször ráijesztettek, majd pénzt és állást kínáltak neki azért, hogy lépjen félre. Aszlambek Aszlahanov, a duma csecsen képviselôje már korábban lemondott a jelöltségrôl, miután Vlagyimir Putyin elnök felajánlott neki egy tanácsadói posztot. Frans Timmermans ET-szóvivô szerint egy szovjet stílusú, egyjelöltes választást rendeznek; az ellenfeleket megfélemlítették, és a Kreml mindent megtett azért, hogy az eredmény az elsô pillanattól fogva biztosított legyen.
Putyin elnök úgynevezett csecsenföldi béketervében az szerepel, hogy korlátozott autonómiát biztosítanak a köztársaságnak, s e folyamat fontos állomása a demokratikus elnökválasztás. Független csecsen megfigyelôk szerint azonban a választás már lezajlott, méghozzá Moszkvában, a Kremlben. Ez véleményük szerint semmiféle stabilizációhoz nem vezet, sôt újabb háborús hullám veheti kezdetét.
Vezetô orosz jogvédô szervezetek közölték, nem küldenek megfigyelôket a választásra, mert nem kívánják ezzel támogatni a törvényesség illúzióját. Érvük szerint a Csecsen Köztársaságban nyolcadik éve háború dúl, a lakosságot Kadirov elnöki gárdája terrorizálta, életüket az orosz szövetségi csapatok önkényeskedése és a terrorista merényletek fenyegetik. Ilyen körülmények között nem lehet szó szabad és tisztességes választásról. Az Európa Tanács, illetve az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet is visszautasította megfigyelôk küldését. A hivatalos indok a biztonság hiánya volt, az ET-szóvivô azonban elmondta: nem akarják legitimálni a választást.
Az elnökválasztás törvényességét Aszlan Maszhadov, a Moszkva által üldözött szakadár csecsen elnök sem ismeri el, aki — mint kiderült — a választás napjára "nemzetközi konferenciát" akart szervezni Azerbajdzsán fôvárosába, Bakuba azért, hogy semmisnek nyilvánítsák a választás eredményét. Maszhadov közölte: a csecsen ellenállás harcosai vállt vállnak vetve küzdenek addig, amíg "Oroszország, ez a bûnözô atomhatalom nem vonja ki megszálló csapatait Csecsenföldrôl".
Miközben a szakadárok folyamatos partizánakciói és aknái naponta szedik áldozataikat a szövetségi erôk körében, a Kreml és a hozzá hû csecsenföldi kormány arról beszél, hogy a köztársaságban egyre békésebb a helyzet. A választást mégis rendkívüli biztonsági intézkedések közepette rendezik meg. A terrortámadások megelôzésére napi 24 órás ellenôrzést vezettek be a köztársaság mind a 20 területi választási bizottságánál és 425 szavazókörénél, amelyet tízezer rendôr és a szövetségi haderô háromezer katonája biztosít majd. A csecsenföldi belügyminisztérium különleges, gyors reagálású osztagot állított fel, amelyet riadó esetén a legrövidebb idôn belül eljuttatnak a köztársaság bármelyik pontjára. A Kreml közlése szerint a lázadók terrorista merényletekkel akarják szabotálni a választást.
A szubszidiaritás a jelenlegi európai szerkezetben címmel rendeztek kétnapos nemzetközi konferenciát a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Európai Tanulmányok Karán. A fórumon hazai és külföldi egyetemi professzorok, jogászok tartottak elôadásokat az önrendelkezés európai gyakorlatáról.
Kecskés László, pécsi egyetemi tanár lapunk kérdésére elmondta: már régóta tart az együttmûködés a két felsôfokú intézmény között és mindig szívesen jön Kolozsvárra elôadást tartani. A konferencia témáját nagyon érdekesnek tartja, mivel Magyarországot különösen érinti, hiszen az ország nemsokára az Európai Unió (EU) tagjává válik. Szerinte a szubszidiaritás elvének az európai jogrendszerben két pozitív hatása lehet: egyrészt lelassul az EU másodlagos jogalkotása, másrészt a klasszikus jogterületek is bekerülnek ebbe, mint például a polgári vagy az eljárási polgári jog. A professzor arról is beszámolt, hogy az elmúlt év végén Magyarországon jelentôs elôrelépés történt az ügyben. Az alkotmány 2/A cikkelyének bevezetésével megteremtették az EU-val való jogi együttmûködés alapját.
Chantal Millon-Delson, a Marne-la-Valée-i egyetem tanára rámutatott: évek óta visszajár Kolozsvárra, mivel a franciaországi felsôfokú oktatási intézmény és a BBTE Európai Tanulmányok Kara közös mesteri fokozatú képzést indított, amelyet mindkét intézmény elismer. Ennek következtében a francia egyetem tanárai évente eljönnek városunkba, hiszen ôk vizsgáztatják a diákokat. Szerinte a kolozsvári egyetemi hallgatók nagyon fogékonyak, és folyékonyan beszélik a francia nyelvet.
Nicolae Pãun, az Európai Tanulmányok Kar dékánja lapunk kérdésére elmondta: a mesterkurzus egyetlen ilyen jellegû képzés Romániában. Évente tíz diákot vesznek fel, ezek az egyéves képzés elvégzése után francia és román diplomát kapnak, ami lehetôvé teszi számukra, hogy bármelyik európai uniós intézményben elhelyezkedhessenek.
Az adóhivatal igazgatósága felhívja a lakosság figyelmét, hogy óvakodjék az olyan személyektôl, akik a polgármesteri hivatal embereinek adva ki magukat járják a lakásokat, és helyi adók, illetve illetékek megemelése címén különbözô összegek kifizetését kérik. Ezeket a helyi adókat és illetékeket csak a városháza pénztárában (Petru Maior utca), januárban pedig interneten is lehet befizetni. Eddig két reklamáló személy jelentkezett, akiket ismeretlenek ilyenképpen vertek át.
Szeptember 4-én, erdélyi magyar történelmi egyházaink elöljáróinak részvételével, Kolozsváron ülésezett a Sapientia Alapítvány Alapítóinak Közgyûlése, majd megtartották az Alapítók és a Sapientia Kuratóriumának együttes ülését. Ezen megvitatták az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat mûködési és fejlesztési költségigényeit a 2003–2006. közötti idôszakban. A két testület egyetértôleg elhatározta, hogy az új költségvetési esztendôre való tekintettel, sürgôs megkereséssel fordul a Magyar Országgyûléshez, további hathatós támogatását kérve egyetemépítési és -fejlesztési tervei megvalósításához.
Levelükkel keresték meg Szili Katalin országgyûlési elnök asszonyt, valamint Varga Mihály képviselôt, az Országgyûlés Költségvetési Bizottságának elnökét, amelyben kifejtik, hogy erdélyi magyarságunk megmaradása, talpraállása és gyarapodása szempontjából az önálló magyar nyelvû felsôoktatás: létkérdés. Amennyiben a finanszírozás mértéke változatlan marad, a jelenlegi 1,85 milliárd forint a 2004/2005-ös tanévben még a mûködési költségek fedezésére sem lesz elegendô. Másfelôl a legszükségesebb ingatlanberuházások és infrastrukturális fejlesztések nélkül a rendszer még a jelenlegi szintjén sem tartható fenn.
A sajtóban már minden elhangzott, mindent megírtak. Egy megállapodás megszegése, a helyi döntésekbe való felsô beavatkozás felelôtlensége, a magyarországi kormány ismételt diplomáciai bukása, az RMDSZ újbóli megalkuvása — e megállapítások az aradi szoborcsoport körül kialakult keserû helyzet alapjellemzôi.
Az erdélyi magyar nemzeti közösséget újból és ismételten megalázták. Értelmetlen és félszeg megoldásokat aggattak az ügy köré: szétszedni a szoborcsoport tagjait és egy megbékélési parkban elhelyezni. Ez legalább annyira elterelô mûvelet, mint annak idején a Petôfi–Schiller-féle egyetem volt. Kit zavart a tizenhárom vértanú emlékére készített alkotás? Ha ez a botrány a választási hadjárat elôszeleként eredményes volt a kormánypárt számára, annál nagyobb kudarcot vallott és szavazatokat veszített az RMDSZ. Az erdélyi magyar ifjúság számára a hasonló helyzetek "tökéletes" példát nyújtanak az elvszerû és következetes politizálásról, valamint a saját ügyeink melletti kiállásról. Ilyen helyzetek mellett ne is csodálkozzunk, hogy az erdélyi magyar fiatalok többsége undorodik a politikától, az ún. érdekvédelmi szervezetünktôl, és — amint teheti —, fogja a kalapját és továbbáll. Az önbecsülést az önérvényesülés és a balkáni mentalitás váltotta fel. A kormánypárt a tôle már megszokott formáját hozta, akárcsak az RMDSZ. A következtetés az erdélyi magyar közösség számára egyértelmû: ezt is lenyelették velünk.
Szomorú október 6-ra készülünk. A megelôzô napon ott leszünk Aradon, emlékezni, gyertyát gyújtani, némán tüntetni. Tizenhárom évvel a rendszerváltás után és öt éve az RMDSZ kormányon "tündöklése" óta még mindig úgy tûnik, hogy a hasonló helyzetek elkerülhetetlenek. 2003-ban közösségünk ellehetetlenítési folyamatának emlékezetes állomása marad Arad.
A Magyar Ifjúsági Tanács elnöksége
A népszavazáson való részvételre és igennel való szavazásra szólítja fel a lakosságot a Demokrata Párt (DP) Kolozs megyei szervezete — jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Emil Boc képviselô, a párt helyi szervezetének elnöke. Ugyanakkor elmondta: tegnap került sor a DP–NLP szövetség megyei Állandó Bizottságában tevékenykedô öt demokrata képviselô kijelölésére, a helyi képviselôket szerdáig nevezik ki.
Emil Boc kijelentette: a párt részt vesz a referendumot népszerûsítô kampányban, ennek során több mint húszezer, a legfôbb módosításokat tartalmazó röpcédulát osztanak majd szét. Ezek között olyanok is vannak, amelyek közvetlenül az ifjúság felé irányulnak: a Viszontlátásra fegyver! mottójú cédulák a kötelezô katonai szolgálat eltörlése mellett érvelnek. Hozzátette: az alkotmánymódosítás megszavazása után a DP törvénytervezetet nyújt be a parlamenthez, melyben a hivatásos hadsereg bevezetését fogja javasolni. Ez lehetôvé tenné egy, a NATO-követelményeknek megfelelô szakemberekbôl álló hadsereg létrehozását.
Iuliu Pãcurariu szenátor a kolozsi iskolánál tapasztalt rendellenességekre hívta fel az újságírók figyelmét: a tanintézményben nincsenek meg a feltételek a Tej és kifli program lebonyolításához, a faluba heti egy alkalommal viszik ki a tejtermékeket, az iskolában pedig nincs megfelelô berendezés ezek tárolására. Bár a tanintézményben mintegy 460 gyerek tanul, a megyei tanács nem biztosított elegendô pénzt a helyi önkormányzatnak az iskola javítására. Pãcurariu szerint a kormányszervek szimpátia alapján utalják ki a pénzösszegeket, nincs egy kidolgozott kritériumrendszerük ezek szétosztására.
Emil Boc képviselô kijelentette: Sorin Danga kolozsi polgármestert a kormánypárttal folytatott szoros együttmûködése okán ki fogják zárni a pártból. A DP–NLP közötti szövetség miatt nem engedheti meg magának, hogy kapcsolatokat tartson fenn a Szociáldemokrata Párttal — nyilatkozta.
Öt doboz festék és hozzáállás meg lélek kellett ahhoz, hogy a torockószentgyörgyi unitáriusok rendbe tegyék templomuk belsejét. Amerikai testvérgyülekezetük 12 tagja látogatta meg ôket immár sokadízben, és két évvel ezelôtti hagyományukhoz híven — akkor a kántori lakot alakították át funkcionális gyülekezeti otthonná — kétkezi munkával segítették a helybelieket, hogy felújítsák templomukat. Egy héten át vállvetve dolgozott mintegy 40 ember — meszeltek, festettek, takarítottak stb.-, s így a gyönyörû varrottasokkal díszített templombelsô teljesen megújult.
Ez csupán egy része volt annak a nagy munkának, amelyet a szentgyörgyiek már több éve terveznek, nevezetesen az 1643-ban emelt templomtorony restaurálása. Az idôjárás viszontagságai ugyanis annyira megviselték a falakat, hogy a vakolatot teljesen le kellett verni, a téglákat és köveket nagy víznyomással megtisztogatni, majd a tornyot újravakolni és újrameszelni is kellett. Emellett megújult a torony bádogteteje, új zsalugáterekre is futotta, és felkerült a templomra a hagyományos "Egy az Isten" felirat is.
A munkálatokra szánt pénzösszeg különbözôképpen gyûlt össze: az egyházközség télen tombolás estélyeket szervezett, volt fejenkénti "kiróvás", és önkéntes adományokat is tettek a hívek. A hiányzó összeget a Washington-állambeli testvérgyülekezet, az Egyházi Központ és a Fehér Megyei Tanács biztosította.
Az 1703/4-ben, 1781-ben és 1849-ben lerombolt torony most ismét megszépült. A torockószentgyörgyiek tudják, hogy az újjáépítes nemcsak a téglák, hanem a közösség újjáépítését is jelenti. Ezért dolgozik a Nôszövetség, ezért mûködik az ifjúsági egylet, ezért van vasárnapi iskola és számítógépkör, és ezért tekint ma fel mindenki büszkén a hófehér toronyra: a mi munkánk és a mi lelkünk is benne van!
A helyi református egyházak szervezésében anyanyelvápoló iskola indult Sajószentandráson és Sajóudvarhelyen. A tanfolyamon fôleg a gyülekezet fiataljai vesznek részt , de két román gyerek is "beiratkozott". — Összesen 15-en vannak, de ebbôl csak 3 gyerek jár magyar osztályba — mondta a Szabadságnak Molnár Helén sajószentandrási református lelkész. — A gyerekek nemcsak írni, olvasni tanulnak itt, hanem a magyar néphagyományok és történelem rejtelmeibe is betekintést nyernek.
A "tanfolyam" résztvevôi kiránduláson rázódtak össze.
Lucian Creoseanu, az Óradnai Általános Iskola igazgatóhelyettese bejelentette: annak ellenére, hogy Óradna hátrányos helyzetû térségként szerepel, informatika-továbbképzô tanfolyamot szerveznek itt egyetemisták számára. Az elképzelés megvalósulásáért, az önkormányzat a kolozsvári Mûegyetemhez fordult segítségért. Az informatika kurzusokra eddig csupán 16 jelentkezô iratkozott be, viszont a tanfolyam beindításához 20 diákra lenne szükség. Az iskola — mondta Creosteanu — 14 számítógépet tud biztosítani az egyetemistáknak, informatika laboratóriumban.
Eddig csak Besztercén és Naszódon szerveztek ilyen kurzusokat; az igazgatóhelyettes elmondta: a Mûegyetem tanárai beleegyeztek abba, hogy Óradnán is tanítsanak. A tanfolyamok idôtartama két év lenne, a diákok oklevelet kapnak, ami nagy e-lôny a munkát keresôk számára. A tanfolyamok évenként négy periódusra tagolódnak; egy modul ára 50 euró.
Bauer Ilona, a helyi iskola tanára a Szabadságnak elmondta, hogy a tanfolyam gondolata már tavaly megfogalmazódott, de az iskola vezetôsége nem látott sok lehetôséget megvalósítására. Idén viszont az igazgató úgy gondolta, érdemes foglalkozni a tanfolyam megszervezésével, és sikerült elérniük azt, hogy a Mûegyetem tanárai beleegyezzenek a távoktatásba. Igaz, még csak 16 jelentkezô van, de reményei szerint sikerül összetoborozni a minimális húszat. A tanárnô elmondta: ez a kurzus kitûnô lehetôséget jelentene a még munkanélküli fiataloknak, fôleg most, hogy egyre több bányát zárnak be a vidéken. Nem csak helyi fiatalok, hanem a környezô települések érdeklôdôi is beiratkoztak már.
Számos Fehér megyei iskolából jelezték, hogy igencsak akadozik az uzsonnaprogram; tucatnyi olyan falu létezik a megyében, ahol a diákok nem jutnak hozzá az állami büdzsébôl fizetett tejhez és kiflihez. A legrosszabb a helyzet a lepusi, fehérvölgyi, bervei, monorai és tûri iskolákban, ahol az új tanévben még nem láttak iskolatejet a gyerekek. Akadozik a tejosztás néhány gyulafehérvári és marosújvári óvodában, illetve iskolában is. Jó hírek érkeztek viszont a hegyvidéki településekrôl, ahol — a tanárok javaslatára — a tanulók tej helyett olvasztott sajtot kapnak. A határozat azzal az indokkal született, hogy megelôzzék a "hosszú távon" szállított tej által okozott betegségeket, emésztési gondokat. A helyi hatóságok felszólították az ellátó cégeket a szerzôdések betartására, és leszögezték: ha nem teljesítik a szerzôdésbe foglaltakat, véget vetnek az együttmûködésnek.
Ezzel a lépéssel nem is késlekedett sokáig a a Fehér megyei prefektus: felbontotta a szerzôdést a LaDorna céggel arra hivatkozva, hogy a cég három hét elteltével sem oldotta meg a tej és kifli szétosztásának problémáját.
Amikor egy internetes lap megkért, hogy néhány sorban érzékeltessem a Sabin Gherman-jelenséget, jobb híján a következô hasonlattal éltem: egy alacsony növésû fiú hirtelen beszalad a politikai teniszpályára, rikító trikóban, és mindenki azt hiszi, labdát szedegetni jött a nagyok, az öregek közé. Aztán egyszer csak kiderült róla, hogy egy-kettô felszedte a labdákat, és aztán elkérte az ütôket is, a hálót is, a pályát, is, a stadiont is. Neki minden kellett — és mindent el is vett. Ez Sabin Gherman, a kis ember, aki egyik napról a másikra halálra riasztotta a nagyromán álmokon felnôtt hivatásosos többségieket.
Aki át akarja lépni a Gherman-család küszöbét, annak türelemre és jó fülre van szüksége, ugyanis Ghermanéknál Fulga kutya a csengô: ahogy meghallja, hogy valaki tanácstalankodik a Jókai utcai ingatlan elsô emeletén, diszkréten ugatni kezd, és akkor már be is indul a dolog, azaz léptek hallatszanak. Jön Dana Gherman, karján a hathónapos Iannal, arcán azzal a mosollyal, amivel csak azok nyitnak ajtót, akik hozzá vannak szokva a jövés-menéshez. — Olyan helyen lakunk, hogy mindenkinek útjába esünk — mondja, amint beinvitál a bohém hallba, ahol családias fotelek és polcoknak indult, de szoba-gerendaként szörnyethalt lakáselemek hívják fel magukra a figyelmet. Ian gügyög, mocorog, hadonászik — érzi, hogy jön az apja, Sabin Gherman. Át is veszi a kölyköt, hancúroznak egyet, aztán leülünk beszélgetni. — Milyen riport lesz? — kérdi. — Nem tudom — mondom. — Szeretnélek bemutatni családfôként, emberként… Mindenrôl beszélhetünk, csak politikáról ne… — Na, idehaza, ne félj, nincs regionalizálás, meg minden — ingatja elszántan a fejét Sabin. — Amikor például kijött az a kormányrendelet a fejlesztési régiókkal, azt beszéltük Danával… — és mondja, mondja, majd észbe kap: jó, beszéljünk a családról.
Mondom: szép lakásotok van, hány szoba, mibôl éltek, vagy ez titok? — Dehogy titok, gesztikulál. — Három szoba, hall, 200 négyzetméter, magántulajdon… De elegem van a Jókai utcából meg a belvárosból. Itt mindenki dudál, sörfesztiválozik, ordít… El fogjuk adni ezt a házat, és kiköltözünk Erdôfelekre. Ott csend lesz, és könnyen lehet ingázni Kolozsvárra. (Dana nem szól semmit, de arcán nem egyértelmû a lelkesedés, amikor a költözés jön szóba.)
— Mibôl élsz? Azt hallottam, milliárdos vagy…
— Na, ne bomolj — fut Ian után. Mibôl lennék… Jelenleg az Európai Parlament keretében mûködô Szabad Európai Szövetség raportôre vagyok… Romániát "figyelem"… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lehet megélni belôle. De tudni kell azt is, hogy a politikai porondon nem lehet second-hand életet folytatni. Nem mehetsz el Brüsszelbe úgy, hogy amikor a parlamentbôl kijössz a kollégákkal, akkor te nem mész el velük munkaebédre, vagy csak egyszerûen beszélgetni, mert te erdélyi vagy és nincs pénzed… De gondolhatod, hogy meg kellett dolgoznom ezért a státusért. Amikor megjelent a Torkig vagyok Romániával, azonnal visszaminôsítettek a kolozsvári tévénél, ahol talk-show-kat vezettem. Aztán jött az ajánlat az egyik tévéadótól: zöld utam van a tévévilágban, óriási fizetés, minden, ami egy sztár szerkesztônek kijár, csakhát éppen mondjak le a regionalizálásról, felejtsem el a röpiratot, meg mindent…
Akkor összeültünk Danával, és megbeszéltük a dolgot: választanunk kellett. Vagy a biztos jólét, azaz a tévésztárság, vagy elveim megtartása, és a veszélyes jövô… Igen, a veszélyes jövô… És le a kalappal Dana elôtt: azt mondta, inkább az utóbbi… Na, volt is gondunk a Torkig vagyok Romániával után. Kitettek a tévétôl, bizonytalanná vált minden. Akkoriban az adott erôt, hogy állandóan jöttek hozzám mindenféle emberek, hogy — úgymond — segítsek rajtuk. Azt hitték, hogy állandóan hallják a nevem a rádióban, látják az arcom a tévében-újságban, akkor már mindenható vagyok. Érdekes jelenség ez. A régi kommunistákat tömörítô…
— Arról volt szó, nem politizálunk… — játszom a médiasztárt. — Jó, jó, de azt mindenkinek meg kell érteni ebben az országban, hogy Erdély egy más civilizáció, más világ…
— Maros megyei vagy… Gondolom a magyarok iránti szimpátiádnak ott vannak a gyökerei…
— Mezôzáhiak vagyunk, a szüleim tisztviselôk. Marosvásárhelyen nevelkedtem. Akkoriban más volt az a város. Különben, megjegyzem, rettenetes csalódás volt számomra Kolozsvár. Olyan volt az ideköltözésünk, mint amikor egy modern erdélyi városból eljön valaki egy nagy koszos faluba… Össze sem lehet hasonlítani a két város mentalitását… Vásárhelyen ha ledob valaki egy papírt… — tárja szét a karját, de aztán megáll, mert tudja rólam, hogy kemény kolozsvári vagyok. Talán össze is húztam egy kicsit a szemöldököm, mert engesztelôen megjegyzi:de most már rég kolozsvári vagyok. Nem édes, hanem örökbefogadott fia vagyok a városnak… Ezek a rémes regátiak azt hiszik, hogy Erdélyben egész nap verik egymást a magyarok meg a románok. De hát olyan dinoszauruszokkal, mint ez a…
— Hallod, Dana… Amikor megismerkedtél vele, akkor kinézted volna belôle, hogy majd reszketni fognak tôle a "nagyrománok"?
— Dehogy néztem — kacagja el magát a jónevû újságíró hírében álló fiatalasszony. — De hát mindig figura volt Sabin… Már amikor udvarolt, olyanokat mondott a bukarestiekrôl, meg minden, hogy dôltünk a nevetéstôl… Mindig eredeti fickó volt… Ugye, tudod, hogy költôként kezdte? Két kötet… Aztán egyszer csak arra ébredtünk, hogy puff, Torkig vagyok Romániával. Nem bánom egyáltalán, hogy a "veszélyes" utat választottuk. Sabin nem bírta volna véka alé rejteni véleményét egy napig sem.
— Te, ez egy romantikus házasság…
— Hát, igen. Bolondok voltunk. Talán még most sem komolyodtunk meg egészen — kacagja el magát.
— A Ian név, az a János északi változata?
— Gondolom, egy percig sem gondoltad, hogy nem a Sabin ötlete volt a Ian. Amikor megmondta, nekiestem a szótárnak, lexikonnak, hogy lássam, honnan szedi… Különben bibliai eredetû. Ian Gherman. Van ennek a névnek varázsa, nem?
— Te, Sabin, nekem egy bajom van csak veled: miért nem tudsz magyarul?
— Azért, mert amikor Mezôzáhon játszottunk a grundon, akkor a magyar gyerekek velem románul beszéltek… De azért értek magyarul… Megtanulni magyarul? Hm.
— Olvasgatsz még? Vagy már csak politika, meg tanulmányok…
— Mindent olvasok… Max Fritsch-t — most fejeztem be. Persze tanulmányokat is. Csakhát keveset vagyok itthon. Állandóan utazom — konferenciák, Európai Parlament, Baszkföld, Barcelona, Írország… Tudod, aki vállalja ezt az életformát, annak le kell mondania az idôrôl, mint magántulajdonról. Az idô már nem a tiéd, mások rendelkeznek vele. De azért néha verset is olvasok — vér vízzé nem válik, ugye.
— Sabin, most hogy megvan a kicsi, mennyire szorul háttérbe nálatok a politika? Változtatott valamit a gyerekáldás az életfelfogásodon?
— Hogyne. Ian a fontos, meg Dana. A regionalizálódás másodvonalba került. Amikor külföldön vagyok, mindig nézem Ian képét. Van, amikor otthon hagyom a nagy rohanásban. Akkor nagyon rossz nekem… Az az igazság, hogy az otthon, az otthon. Itt romantikusak a régiók…
Érdeklôdéssel olvastam az Ady Endre Iskola Kalotaszentkirályon címû írást (Szabadság, 2003. szeptember 22.) a neves kalotaszegi település ünnepségsorozatáról. A Kalota partján napokig ünnepelték a helyi iskola névválasztását: az intézmény Ady Endre nevét vette fel. A kitûnô eredményekkel rendelkezô schola ezzel a lépéssel bizonyára példát mutatott a többi kalotaszegi iskolának is.
A névadás mellett a település megünnepelte az iskola feltételezett elsô írásos említésének 350. évfordulóját. Az ôsi schola folyosóján elhelyezett fehér márványtáblára azonban sajnos téves adat került, az iskola elsô említésének dátuma ugyanis nem az 1653-as esztendô.
Mirôl is tudósítanak a levéltári források? Szabó T. Attila kutatásaiból, helytörténeti adattárából tudjuk, hogy 1646-ban: "Id. Bánffy Zsigmond jobbágya Zaicz Mihaliné, fiatal Márton scholába jár Szentkirált". (Bánffy Nemzetiségi Levéltár. Kalotaszegi csomó, 1646. Kolozsvári Állami Levéltár). Ebbôl az adatból látható, hogy a fenti esztendôben a kalotaszentkirályi intézmény már létezett. Feltételezhetôen évekkel vagy talán évtizedekkel elôbb alapíthatták, ugyanis ezekben az években Kalotaszentkirályon négy "deák"-ot említenek forrásaik: 1641-ben Ke-czely István deákot, 1647-ben Mihály deákot, 1656-ban Mihály deákot és Lipai János deákot. (Bánffy Nemzetségi Levéltár. Oklevelek és kezeslevelek. Kolozsvári Állami Levéltár).
Azt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy ezek a deákok tanítók lettek volna, de mindenképpen olvasni, írni, deákul tudó, írott dukomentum szerkesztéséhez értô emberek, akiknek tevékenységébôl a korabeli falu és iskola magas színvonalú szellemi életére következtethetünk.
Szeptember 26–28. között a Sárospataki Táncmûvészeti Iskola szervezésében Európa Konferenciát és néptáncfesztivált rendeztek Sárospatakon, Néptánc-hagyományaink megôrzésének lehetôségei az európai uniós tagság után címmel. A rendezvényre Ukrajnából, Szlovákiából, valamint Erdélybôl érkeztek meghívottak. Pénteken a kalotaszegi Rákóczi Hagyományôrzô Néptánccsoport részt vett a Sátoraljaújhelyen szervezett Folk Est bemutató és táncmulatságon, ahol kalotaszegi táncrendet mutatott be, és tanította az alaplépéseket a részt vevô helyi fiataloknak.
Szombaton a sárospataki Mûvelôdési Központban a fôszervezô, dr. Muha Kilós nyitotta meg a konferenciát, amelynek célja: meghatározni az utat és lehetôséget, amellyel tovább ápolhatják testvéri kapcsolataikat a környezô országok civil szervezeteivel, mûvelôdési és népmûvészeti csoportjaival, annak függvényében, hogy a jövô évtôl Magyarország és Szlovákia uniós tag lesz. Kormos Dénes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyûlés alelnöke tájékoztatót tartott az uniós pályázati lehetôségekrôl a kultúra és a néphagyomány, népmûvészet terén, megjegyezve, hogy a jelenlegi uniós törvények értelmében minden belépô két tagállam úgymond "vihet magával" egy nem uniós kulturális egyesületet, amellyel közösen pályázhat kulturális csereprogramjaik megszervezésére. Az alelnök ígéretet tett, hogy segíteni fogja a kalotaszegi Rákóczi Kultúregylet, valamint a Sárospataki Táncmûvészeti Iskola közös pályázatainak összeállítását és beadását, hiszen a két intézmény testvéri kapcsolatokat ápol, és hivatalos együttmûködési szerzôdéssel rendelkezik a fiatalok kölcsönös táboroztatására, különbözô hagyományôrzô és népmûvészeti táborok megszervezésére.
Az Ukrajnából érkezett Ljudmyla Savenko folklórmenedzser elôadásában megjegyezte: ez a konferencia keskeny kiutat mutat számunkra a sötét erdôbôl, és megköszönte, hogy rájuk is gondoltak a szervezôk.
Péntek László, a Körösfôi Kultúr-egylet elnöke elmondta: az egylet népmûvészeti oktatótáborok szervezését, fiatalok határon átlnyúló csereprogramjainak megszervezését, valamint a faluturizmus fejlesztését szorgalmazza, mindezek megvalósításához pedig igénybe fogja venni a felajánlott támogatásokat.
Az estébe nyúló néptáncgálán fellépett a Zlatnanka Együttes (Zlatne Morava, Szlovákia), a galíciai Koli Táncegyüttes (Lemberg, Ukrajna), a Sárospataki Táncmûvészeti Iskola Kukucska gyerek néptánccsoportja, valamint a kalotaszegi Rákóczi Hagyományôrzô Néptánccsoport, amelyek méltóan képviselték a vidéket: ezt bizonyította a fellépést követô fergeteges taps is.
Folytatják Szamosújváron az idei évre tervezett városszépítési munkálatokat. Miután nemrég korszerûsítették a Tudor Vladimirescu és St.O.Iosif utcákat, a közeljövôben hozzálátnak a Mezô utca javításához is. Összesen 241 folyóméter hosszúságú útszakaszról van szó, amelyet kissé elhanyagoltak az elmúlt években. Az útburkolat fel-újításával egy idôben leaszfaltozzák a járdákat is. A munkálatok értéke meghaladja a kétmilliárd lejt.
A mentôszolgálat beszámolója volt az egyik napirendi pontja a hét eleji tanácsülésnek. Szentandrási István RMDSZ-es tanácsos elmondta: az intézmény képviselôi ismét panaszkodtak, hogy a szolgálatnak még mindig nincs mentôorvosa. Már körülbelül másfél éve tart ez az állapot: három-négy havonta meghirdetik az állást, de az alacsony fizetés miatt nincs jelentkezô orvos — fejtette ki a tanácsos. A sürgôsségi hívásra kiszálló asszisztensek kénytelenek a városi kórházba szállítani minden beteget.
A mentôkocsik száma is kevés: egy váltásban csak egy mentôautó van szolgálatban. A mentôszolgálat tizen-egy települést lát el; a Királyhágótól Gyerôvásárhelyig. Ha egy kocsit kihívnak a körzet egyik távolabbi falujába, fennáll a veszély, hogy egy másik helységben lévô beteghez túl késôn érnek ki. Váltásként két-két asszisztens dolgozik, az egyik a telefon mellett tart szolgálatot, a másik pedig kiszáll terepre. Idén összesen 4715 hívásuk volt. A sürgôsségi hívások harminc százaléka Bánffyhunyadról érkezett, negyven pedig a környék településeirôl. Mintegy harminc százalékot tesz ki azoknak a hívásoknak a száma, amely esetekben a betegeket a városi kórházból a megyeközpontba szállították. A szolgálat ismételten kérte a tanács segítségét ez ügyben; sajnos az önkormányzat tehetetlen — vallja Szentandrási István.
Egy másik negatívumra is fény derült a tanácsülésen: kiderült, hogy a tervezett kápolnát idén nem tudják felépíteni. Bár óriási szükség van rá, mivel a városnak egyáltalán nincs kápolnája, a tanács kénytelen volt elhalasztani az építkezést, a költségvetés elosztásakor kiutalt ötszáz millió lejt ugyanis másra költötték. A polgármester beszámolója szerint többek között az állatvásár terét újították fel a kérdéses összegbôl. Pillanatnyilag van a városnak egy felújított, korszerû vásártere, meg egy kiöntött alap a tervezett kápolnából.
Ismételten napirendre kerültek a város "frusztrációi": nincs gázhálózat, a vízhálózat felújításra vár. Az önkormányzat kérte a megyei tanács jelen lévô jogtanácsosát, hogy terjessze fel kérésüket a tanácsnál ez ügyben. Ugyan-akkor a tanácsosok határozatot hoztak, hogy jövôre nyilvános illemhelyet építenek a város fôterére. Jelen pillanatban csak a város piacán van nyilvános mellékhelyiség, a városatyák szükségesnek tartják még egynek a létrehozását.
Ami a költségvetés kiegészítését illeti, az szóra sem érdemes — mondta a tanácsos. Mindössze hárommillió 292 lejt kaptak a megyétôl, amit felapróztak különbözô célokra. A tanácsos hozzátette: a múlt hét végén lezajlott Ravasz-napok rendkívüli népszerûségnek örvendtek a magyarság körében, és ezúton is gratulál a helyi RMDSZ választmány nevében a református egyháznak a színvonalas szervezésért.
Rövid idô, alig néhány hónap alatt tatarozták a Dézsma/Somesului utca 2–12. szám alatti Flacãra termékeket bemutató üzletet, amelyet ünnepélyes keretek közt pénteken reggel adtak át a közhasználatnak. A frissítés feltûnô: az üzlet kék–fehér–ezüst színösszetételben pompázik, belül szökôkútszerû megoldást is alkalmaztak a lépcsôfeljárat mentén. A bolt immár megfelel az európai standardoknak — mondotta megnyitó beszédében Vasile Leordan, a Flacãra vezérigazgatója. Az ünnepélyt az egyik németországi részvényes, Engelbert Stukenborg is megtisztelte jelenlétével.
A földszintet a nemrég látványos divatbemutató során az Állami Magyar Színházban felvonultatott Falla Collectionhoz tartozó ôszi–téli ruhák "bérlik", az emeletre került a többi Flacãra termék. Póka János András
A magyarországi, Fehér megyei Szentlászló községbôl népes küldöttség érkezett Tordaszentlászlóra, Horváth István polgármesterrel az élen.
Túl a kulturális kapcsolatokon, szeretnék gazdasági tartalommal is feltölteni a két település közötti viszonyt, amely a magyarországi partner véleménye szerint gyakorlati kell hogy legyen mindkét fél számára. Gyümölcsözô kapcsolatot eredményezhet az agrárium is. A Fehér megyei Kereskedelmi Hivatal ilyen vonatkozásban is szívesen tárgyalna az itteni kereskedelmi szakemberekkel. Kézmûvességük is sokkal fejlettebb a miénknél, a varrottasok, fafaragások és a népi építészet óriási érdeklôdésre találnak Fehér megyében.
A látogatás egyik célja felmérni, konkrétan milyen területen lehetne összekapcsolni a két település közötti viszonyt.
Rázuhant a terepjáró
Halálos munkabaleset történt Aranyosgyéresen csütörtökön délben. A rendôrséget a Sodronyipar Mûvek szállítórészlegének garázsából arról értesítették, hogy meghalt a 47 esztendôs Nicolae Dumitru L. Az aranyoslónai (Luna) férfit sofôrként alkalmazták a Sodrony-iparnál, az ARO szállítójármûvet javította. Munkatársa, Gheorghe M. kezelte az emelôdarut, megmozdította a terepjárót, amely lezuhant a tartóról, és áldozatát a kerekek és a szerelôgödör széle közé szorította. Nicolae Dumitrut a kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét. A nyomozás folytatódik, az ügyészség állapítja meg, hogy gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják-e Gheorghe M.-t.
Hidalmási véres verekedés
Belehalt sérüléseibe csütörtökön egy 19 éves fiatalember Hidalmáson (Hida) a verekedés során, amely a helyi mulatóban tört ki. A fiút súlyos állapotban vitték a sebészetre, halálát a fejére mért ütés okozta.
A verekedés alkoholfogyasztás után tört ki közte és egy 25 éves férfi között. Utóbbit ôrizetbe vették halált okozó testi sértés alapos gyanúja miatt.
Nagyon jó volt a visszhangja a szilágysomlyói Báthory Napok keretében megrendezett nemzetközi jubileumi orvostovábbképzônek — tudtuk meg a fôszervezôtôl, dr. Széman Pétertôl. — A sikerhez lényegesen hozzájárult az, hogy dr. Dorián Paul Torontóból és Pintér Arnold Winnipeg államból olyan elôadást tartott, amelyek világszínvonalon is újdonságot jelentenek. Bemutatták például a beültethetô defibrillátort (!), sôt, a frissen kikísérletezett, új szívritmuszavar-csökkentô gyógyszert is. Nagy fájdalmunk viszont, hogy mindazok ellenére, hogy a Magyar Egészség-ügyi Társaság jubileumi rendezvénye rendkívül színvonalas volt, a Szilágy megyei Orvosi Kamara nem ismerte ezt el hivatalos továbbképzônek. A magyarázat: azért, mert magyar nyelven folyik, és így "kirekesztô jellegû". Hiába volt a vetített anyag angolul, hiába a minôség... A tíz év alatt egyszer ismerték el a továbbképzôt: 1996-ban, amikor ennek keretében Gógl Árpád és Hajdú Gábor akkori egészségügyi miniszterek találkoztak. Remélem — mondta végül dr. Széman Péter —, hogy jövôre csak sikerül az "elismertetés".
(Folytatás október 1-i lapszámunkból)
Gazdasági Akadémia. A Gazdasági Intézet késôbbi neve. ® Gazdasági Intézet.
Gazdasági Intézet. A mostani Monostori úton, bal oldalt, a Szélsô utca után, a régi monostori Vámház szomszédságában lévô fôiskola. Az 1844-ben alakult Erdélyi Gazdasági Egylet kezdeményezésére 1869-ben, a Római Katolikus Státustól bérelt nagy, monostori birtokon jött létre. A terület egy része 1889-ben a tanintézet tulajdona lett. Elsô épületét, amelyben ma a rektori hivatal van, 1873-ban építették. 1904-ben diákotthonnal bôvítették. 1906-ban a minisztérium akadémiai rangra emelte. Kertjének kialakítását, parkosítását 54 évig itt dolgozó német fôkertész, Ritter Gerhard vezette. Az elsô világháború után, 1920-ban a tanintézet román nyelvû lett. 1929-ben emelték egyetemi rangra. 1932-ben új, aulával ellátott központi épülettel bôvült. 1948 és 1959 között magyar tagozata is volt. 1958 januárjában dr. Petru Grozáról nevezték el. 1959-ben állattenyésztési, 1968-ban állatorvosi kar is létesült az intézetben. 1990-ben Groza nevét törölték, a magyar tagozat újralétesítése azóta sem sikerült. Jelenlegi neve Mezôgazdasági és Állatorvosi Egyetem. ® Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet.
1888: Gazdasági Intézet; 1894: M. k. Gazdasági tanintézet; 1937: Academia de Agriculturã.
Gazdasági Intézet kertje. A Hegyalatti út (Nyárfasor utca) és a Kisszamos közt lévô kert. Az 1960-as években megszüntették, területén lakótelepet építettek.
1937: Grãdina Academiei de Agriculturã.
Gazdász utca. Eredetileg a Fenesi út bal oldalán nyíló második, a Kalotaszegi utcáig vezetô utca. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni.
1941: Gazdász utca; 1945: Str. Agronomilor — Gazdász utca; 1964: Str. Agronomilor — Gazdász utca; Str. Agronomilor.
Nevét a hatóság adta.
Gálcser. A Kolozsmonostortól délre magasodó hegy lejtôjén lévô gyertyános, bükkös erdô. Eredetileg tölgy, csererdô volt. Innen a név második része. Elsô része egyesek szerint személynévi, a Gálból való. Régebben Monostori erdônek is mondták. A XVI. században azonban Gátcseréje, Gát csere erdeje. ® Monostori erdô.
1590: "vagion Gatt chereye az malom zewksegere ualo" (mai olvasata: vagyon Gát cseréje az malom szükségére való).
Gát. Monostor északi, a város nyugati részében, a Táborhely dombja alatt a Szamos vizét elzáró gát. Itt, a folyó a jobb partján ágazik ki a Kisszamos (Malomárok).
"Ezt a helyet választották ki a múlt századok jószemû emberei, hogy csatornába szorítva rendes munkára kényszerítsék a rakoncátlan folyót. Gátat építettek rajta keresztül, erôs, fonott sövénygátat, rendenként megrakva nehéz kövekkel. [...] elkészült a gát, el a zsilipek. [...] 1881-ben [a folyónak] sikerült szétrombolnia a gátat. Az újjáépítés nehezen haladt. Nagy volt a kára a Malomárokkal dolgozó iparosoknak. [...] 1897. június 8-án egy irtózatos felhôszakadás után a gát felett a partot szakította át az ár. [...] A Szamos berohant a városba, hogy elsodorja. Kiöntött a Sétatéren, de ezzel el is vesztette erejét. A Kakas városban döntött fel még néhány kerítést.", írja Nagy Péter (Ó, kedves Kolozsvár). Nagygátnak is nevezték. ® Nagygát.
Gereblye. A Bánffy-zúgó Szamosba torkollásánál két fakifogó gereblye állt a folyóban, a Kisgereblye és a Nagygereblye. Ezek fogták ki a Bánffy-zúgón leúsztatott tûzifát. Az I. világháború idején már nem használták ôket, a kétvízköziek e háború telein tûzifaként elhordták [Palocsay Jenô közlése]. ® Kisgereblye, Nagygereblye.
Govora ® Templom utca.
Görbe utca. Az Elô utcából jobb oldalt nyíló, második szûk mellékutca.
1904: Görbe utcza; 1914: Görbe utca; 1923: Str. Strâmbã (strâmbã ‘görbe’); 1933: Str. Strâmbã; 1941: Görbe utca; 1945: Str. Strâmbã — Görbe utca; 1964: Str. Strâmbã — Görbe utca; Str. Strâmbã.
Görög katolikus templom. A Templom utca bal oldalán, a temetô bejárata közelében lévô kis templom. Az utca fölött emelkedô dombon, 1721-ben, a jezsuiták kis, barokk ízlésû templomot építettek a monostori görög katolikusok románok részére. Ez 1948-ban — amikor a kommunista rendszer a görög katolikus egyházat felszámolta — a görögkeleti egyház tulajdonába került. 1952–1953-ban jelentôs mértékben kibôvítették. 1989 után is a görögkeleti egyházé maradt. A templom körül temetô van. ® Oláh utca, Templom utca, 2. Monostori temetô.
1933: Görög katholikus templom.
Grapei ® Nagygereblye utca.
Greblei ® Kisgereblye utca.
Grãdisteanu, Ion. A Hegyalatti út bal oldalán nyíló elsô, majdnem a hegy lábáig vezetô, itt jobbra kanyarodó, a Hegyalatti útba torkolló utca. Az 1930-as években alakult ki. Orosz Ferenc könyvének várostérképe név nélkül tünteti föl.
1937: Str. Ion Grãdisteanu; 1941: Diófa utca; 1945: Str. Ion Grãdisteanu utca; 1964: Str. Ion Grãdisteanu utca; Str. Sesului.
Nevét a hatóság adta.
Határ út. A Fô utca jobb oldalán, a sörgyár után nyíló elsô, a Hegyalatti utcáig vezetô utca. Késôbb Sörgyár utca.
1914: Sörgyár utca; 1923: Str. Berãriei (berãrie ’sörözô, sörcsarnok, sörház’); 1933: Str. Berãriei; 1937: Str. Berãriei; 1941: Sörgyár utca; 1945: Str. Berãriei — Sörgyár utca; 1964: Str. Berãriei — Sörgyár utca; Str. Berãriei.
Hegyalatti út. A monostori völgypad alatt, a Sörgyár utcától a Fekete hídhoz vezetô útig tartó utca. Hegyalja utcának is nevezték. Évtizedekig csak a bal oldalán álltak házak, jobb oldalán, a Kisszamosig, a Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet kertje terült el. 1940-tôl két részre tagolták: eleje, a Feketepalló utcáig Hegyalatti út maradt, a Feketepalló utcától a végéig Nyárfasor lett. 1945-tôl a Hegyalatti is a Nyárfasor része lett. Az 1960-as évek vége felé a monostori tangazdaság kertészetét megszüntették, helyébe lakótelep épült. Az 1980-as évek közepétôl a Fekete-hídtól kinnebb, a Fenesi útig, a sportpark és a monostori völgypad közti kedves, családi házakkal beépült kis kertes negyedet letarolták, helyébe tömbházakat építettek. Csak az elején, bal oldalt, az utca legrégebbi kis házai maradtak meg.
1904: Hegy alatti út; 1914: Hegy- alatti út; 1923: Str. Sub Deal (sub deal ‘hegy alatt’); 1933: Str. Sub Deal; 1937: Str. Sub Deal; 1941: Hegyalatti út (a Sörgyár utcától a Feketepalló utcáig); Nyárfasor (a Feketepalló utcától a Föveny utcáig); 1942: Nyárfasor (a Sörgyár utcától a Föveny utcáig); 1945: Str. Plopilor — Nyárfasor utca (a Hegyalatti út és a Nyárfasor együtt); 1964: Str. Plopilor — Nyárfasor utca; Str. Plopilor.
Hegyalatti nevét a monostori völgypad alatti utcaként kapta. A hatóság által adott Nyárfasor a Szamos és a Kisszamos közti terjedelmes nyárfaligettôl való.
Ioan Mesteru ® Mesteru, Ioan, Mesterul, Ion (utca).
Ion Grãdisteanu ® Grãdisteanu, Ion (utca).
Ion Mesterul ® Mesteru, Ioan, Mesterul, Ion (utca).
Ion Mihu ® Mihu, Ion (utca).
Istvánffy utca. A Vaskapu utca végén, a Kisszamos (Malomárok) partjához, a meredek domb széléhez közel, a Táborhely utca végéig vezetô, a táborhelyi ONCSA-telepet északról határoló utca. 1937-ben a három késôbbi utca, az Istvánffy, a Táborhely és a Vaskapu által határolt területen fapiac volt. Az 1957. évi térképen a Vaskapu és a Táborhely utca végét összekötô utca.
1942: Istvánffy utca; 1945: Str. Bölöni Farkas Sándor utca; 1957: Str. Bölöni Farkas Sándor utca; 1964: Str. Bölöni Farkas Sándor utca; Str. Arinilor (arin ‘égerfa’).
Nevét a hatóság adta.
Juhász utca. 1941-ben a Fenesi út bal oldalán nyíló harmadik, a Kalotaszegi útig vezetô utca. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni.
1941: Juhász utca; 1945: Str. Ciobanului — Juhász utca; 1964: Str. Ciobanului — Juhász utca; Str. Ciobanului.
Nevét a hatóság adta.
Jurul Lacului ® Tókörnyéke utca.
Kalános utca ® Kalányos utca.
Kalányos utca. A Fô utca vége felé, eleinte a monostori templommal szemközti kis patak szûk völgyében kaptató, majd jobbra kanyarodó, a Gálcser nevû erdô alatt, ettôl nem messze, nyugat felé, a város széléig vezetô utca. Eleje már az 1763 és 1787 között készült térképen látható. Kalános változata is van.
1904: Kalányos utcza; 1914: Kalányos utca; 1917: Kalányos utca; 1923: Str. Lingurarilor (lingurar 1. ‘kanalas, kanálkészítô’, 2. ‘cigány’); 1933: Str. Lingurarilor; 1941: Kalános utca; 1945: Str. Lingurarilor — Kalános utca; 1957: Str. Lingurarilor — Kalános utca; 1964: Str. Lingurarilor — Kalános utca; Str. Lingurarilor; 1968: Str. Lingurarilor; 1980: Str. Lingurarilor; 1987: Str. Lingurarilor; Str. Primãverii; 1999: Str. Maresal Ion Antonescu.
Nevét az itt, föltehetôen a XIX. század elején letelepedett cigányokról kapta, akik közül többen kalán (kanál) faragással keresték kenyerüket.
Az 1970-es években, a monostori lakónegyed építése során, ez az utca is megtelt tömbházakkal. A XIX. század végi történelmietlen szemléletû, nem kolozsvári születésû értelmiségiekhez hasonlón, 1979-ben is akadt valaki, aki Új utca ez, legyen új neve is! címû írásában a régi, szerény házikókkal egy kalap alá véve a Kalányos nevet, szégyellni valóként kifogásolta azt. A névcserét megelôzendô, írtam az akkor Igazság címû napilapnak. Ez "természetesen" nem jelent meg: "Való igaz, hogy itt új házak épültek. De igaz az is, hogy az utca vonala a régi maradt, ami az idôk folyamán, a domborzati viszonyoknak megfelelôen kialakult. S ez nem elhanyagolható. […] Ha az ott-lakók is tudják, milyen név a Kalányos, nemigen sértheti ôket. Végtére ôk már nem nélkülözô nincstelenek, nem kanálfaragással keresik kenyerüket."
Az utca nevét akkor nem változtatták meg. 1987-ben azonban több más, a "múlt maradékának" minôsített névvel együtt, lecserélték.
Kalász utca. A Kalotaszegi utcából a Virág utcával szemközt nyíló, a Kalányos utcáig vezetô utca. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni.
1941: Kalász utca; 1945: Str. Spicului — Kalász utca; 1964: Str. Spicului — Kalász utca; Str. Spicului.
Nevét a hatóság adta.
Kalotaszegi utca ® Viragu, Ion, Ioan.
Kastély ® Monostori kastély.
Kálvária. 1831-ben, az egykori apátsági templom közelében, a tôle keletre lévô dombon, klasszicista ízlésben épült. A kálvária jelentése ’kisebb domb keresztjáró úttal, ahol Krisztus kínszenvedéseinek és kereszthalálának emlékére emelt kép- vagy szoborsorozat van elhelyezve’. Az egyházi latin Calvaria pedig ’az a domb, amelyen az evangéliumok szerint Krisztust keresztre feszítették, Golgota’.
Bár a kálvária, mint láttuk, nem templom, a kolozsváriak a több mint hétszázötven évvel korábban épült egykori apátsági templomot is tévesen e néven emlegetik. Amikor a XIX. század végén felépült a hajó, az épületbôl ismét templom lett. Valószínûleg ezután, a századforduló körül kezdték a templomtól keletre lévô kis dombon épült kálvária nevét a templomra is vonatkoztatni. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a kálvária az útról jól látszik, míg a templom nem. Az új név adásában az eredetileg magyar és szász monostoriak mellett a XVII., de különösen a XVIII. században növekvô számú románság is szerepet kaphatott. Románul nem biserica din Cluj-Mãnãsturról, hanem Calvariáról beszélhettek. Ez rövidebb, könnyebb kimondani. És mivel magyarul is tudtak, e nyelven is Kálváriát mondhattak. Kolozsvár 1923-ban megjelent román útikönyve is Calvariát ír, nem biserica din Cluj-Mãnãsturt. Az 1933-ban megjelent magyar városismertetô viszont "a Kálvária dombjánál levô monostori bencés apátság templomát" említi (Orosz Ferenc). Kelemen Lajos, Balog Jolán és más, értô szerzôk mindig kolozsmonostori templomról vagy kolozsmonostori apátsági templomról írnak.
Kálvária néven emlegetni a kolozsmonostori templomot olyan, mintha a több mint hatszázötven éves Szent Mihály-templomot a száz éve mellette emelt Mátyás-szoborról Mátyás-templomként emlegetnôk. ® Kolozsmonostori templom.
Kálvária utca. A monostori templomtól nyugatra, a Fenesi út elején jobb oldalt, északra nyíló, a templom dombjának görbületét a Hegyalatti útig követô utca. A XIX. század elején alakult ki. Meglehet, hogy azonos a korábbi, ugyancsak monostori Malom, Malomszeg utcával. ® Malom utca, Malomszeg utca. 1940-tôl az utca három részre tagolódott: a monostori templom dombja alatti eleje Kálvária utca maradt, a Nyárfasortól a Kisszamosig Föveny utca, a végén, a Kisszamos bal oldali ágával párhuzamos része Avar utca lett. Ez utóbbiban egyetlen ház volt, a régi papírmalom.
1914: "Kálvária utczai telkek megvétele"; Kálvária utca; 1923: Calea Calvaria; 1933: Calea Calvaria; 1937: Str. Calvaria; 1941: Kálvária utca; Föveny utca; Avar utca; 1945: Str. Calvaria — Kálvária utca; 1964: Str. Calvaria — Kálvária utca; Str. Calvariei.
Nevét a kolozsmonostori templom Kálváriájáról a hatóság adta.
Kányamál. A táborhelyi völgypadnak a Szamosra lejtô északi, meredek oldala.
Kenderes. Egykori, 1895-ben még létezô monostori határ. Az 1940-es évekre a Mezô utca kertes házaival beépült.
Kendôgyár. A Schul kendôgyár közkeletû neve. A Bánffy-zúgó jobb partja, a Kisszamos (Malomárok) és az Akácfa utca közti telken, a Kocsárdi László kertjében az 1920-as években épült gyár. ® Schul-féle Kelmenyomóda és Mechanikus Szövôde.
Kerekes István és Társai. A Sörgyár utca 4–5. szám alatti Molnár és Pintér-malom tulajdonosai az 1940-es években. ® Molnár és Pintér.
1943: "vitéz Kerekes István és Társai malomipari vállalata.".
Kétágú templom. A Külsô-Magyar utcai kétágúnak nevezett református templom építése elôtt Kolozsmonostoron is említenek ilyen nevû templomot. Valószínûleg a monostori apátsági templom volt ez, minthogy a településen a XVIII. század közepén ezen kívül csak a kis román görög katolikus templom létezett a késôbbi Templom utca kanyarja fölött, ahol kibôvítve ma is áll.
1754: "Andreas Ferentzi de Medesér özv. felesége Eva Hantz (75) vallja: Idôsb Csáki László ur [...] ante Annum 1700 jó darab üdôvel hól meg Nagy Almáson és hozattatott ide Kolozsvárra s temettetett a’ Kolos Monostori két ágú Templomba(n)".
Kétvízköz. A Szamos és a Kis- szamos közti Kétvízköz mellett, miután Kolozsmonostor a város része lett, a Szamos és a Kisszamos közti újabb, a címszóbeli kis negyeddel gyarapodott Kolozsvár. Ide tartozott és tartozik ma is az Elô, az Akác, a Dalos, a Görbe, a Sütô, a Nagygereblye és a Kisgereblye utca. E szerény utcákban kis udvaros kis házak zsúfolódtak össze. Szerény keresetû munkások építették valamennyit. Az itt lakókat, az építôiparban dolgozó idénymunkásokat, kômûveseket májrágó, csízes, fecske névvel illették az úgymond elôkelôbb szakmát ûzôk. Májrágónak azért, mert amint mondták, amíg tavasszal, nyáron, ôsszel volt munkájuk, jól ettek, ittak, télen az olcsó májra is alig futotta. Csízesnek azért, mert ilyenkor csízfogással igyekeztek kevéske pénzhez jutni. Fecskének azért, mert akár e kis madarak, tavasszal elôjöttek, rakták a falat, vakoltak és közben vidáman énekeltek az eresz alatt.
(Folytatjuk)
A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendégei a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) film- és fotómûvészeti, valamint média szakának a létrehozói, stratégái és leendô oktatói, Pethô Ágnes és Xantus Gábor. Pethô Ágnes jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének adjunktusa, filmtudománnyal kapcsolatos tantárgyakat tanít, valamint tanulmányokat közöl e témában. Xantus Gábor a Román Televízió munkatársa, gyakorló filmes, több száz televíziós alkotás szerzôje, társszerzôje, fô alkotási területe a dokumentumfilm és mûvészfilm, nemzetközi fesztiválok díjazottja, a BBTE- audiovizuális kommunikációt oktat.
A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent- Iványi István, Böjte Csaba, "Mátyás király", Pekár István, Nagy Ágnes, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjászületéséért Szövetség vezetôi voltak.
goeroeg, München
Én csak hetekkel csúsztam el egy szintén média-közeli egyetemi tanulmányon, még máig is sajnálom. Nagyon meglep, hogy Erdélyben is lesz lehetôség ilyesmit tanulni, hiszen talán a gyakorlati fizika mellett ez a leg-pénzfalóbb szak. Csak azt akarom mondani, hogy sok sikert kívánok, és remélem, sok fiatal teszi majd le sikeresen a vizsgát. A mai világban, ahol gyakorlatilag a médiák vezetik a világot, fontos, hogy az ebben a szakmában dolgozók elfogulatlanok, elôítéletektôl mentesek, objektívek legyenek. A kérdésem az lenne, hogyan kívánnak megküzdeni az Erdélyben uralkodó elôítéletekkel, fôleg a magyarok és románok közötti erôs nemzeti érzésekkel, amelyek a mai erdélyi médiákat (mindkét oldalon) jellemzik? Nem állítom, hogy nyugaton más lenne a helyzet, és csak remélni tudom, hogy valamelyest sikerül. Továbbá az lenne még a kérdésem, hogy ez a szak csak magyarok számára lesz hallgatható, vagy más anyanyelvû diákok is látogathatják?
Köszönjük a jókívánságot.
Kérdésére válaszolva: az "Erdélyben uralkodó elôítéletek, fôleg a románok és magyarok között" címû problematika, a nemzeti érzésekkel együtt belefér abba a vadkeleti sajtószabadságba, mely tájainkon dúl. Ennek megoldása nem (csak) a most induló szak feladata, hanem inkább az életé.
Kid A, levél fonákján, mint a levéltetvek általában
Film — fotó — média?Nem túl nagy falat ez egy újszülöttnek? Kezdjük ott, hogy film és fotó elsôsorban a hordozóján találkozik, nem pedig mûfajában. Ahogy a fotó a régmúlt idôk festményébôl fejlôdött ki, úgy a film is elsôsorban a színjátszásból táplálkozik. Közük nincs igazán sok (némi közös technikai vonatkozáson túl). (Hagyjuk most Greenwayt, aki mozgékony fotográfiákat delirál, a nagyközönség ôszinte rémületére...)
A fénykép és a film két ellentétes jellem: míg az elsô a pillanat mozdulatlanná dermedt nagyszerûségét akarja megragadni, addig a másik a percnyi történés izgalmának, változásának állít maradandó emléket. A fénykép a líra, a film eposzi. (Az eposzi fénykép mesterkélt, a lírai film unalmas. Ezen még a legnagyobbak, a legújabb médium elismert bohócai sem tudtak sohasem változtatni. Nem is fognak.) Aztán a média! Van internetszak is a fôiskolán? Hát újságírói? Bulvárinternetes is? Kultúrinternetes is? Sportújságírói is? Hírügynökségi is? Minden, minden, minden?
Igen, a szak megnevezését teljességében értelmezve ez valóban túl nagy feladat egy újszülöttnek.
Kényszerítô körülmény, hogy az akkreditációs dosszié összeállításakor a hivatalos lajstromban szereplô megnevezést kellett elfogadnunk. Ebbôl a merítésbôl a késôbbi szakosodási igények szerint szûkítjük a kört. Szándékunk az, hogy a késôbbiekben választott tanulmányi irányokat jól felkészült, hiteles oktatók tanítsák. Vendégtanár-programunk is ezt a célt szolgálja. Az egyetemen (vélhetôen még sokáig) nem lesz "minden, minden, minden", csupán annyi, amennyit az intézmény megfelelô szakmai színvonalon biztosítani tud. Á la carte.
Fotóról és filmrôl rögtönzött eszmefuttatása, a vonatkozó irodalomból átvett gondolatai idôk végezetéig szakmai hitviták témái maradnak. Én magam azt gondolom, hogy a fénykép sem mindig líra, mint ahogyan a film sem mindig eposzi. E beszûkítô megközelítés pedig egyenesen drámai.
Más: az unalom és a mesterkéltség — filmben — általában az Eisenstein-féle relativitás szerint mérhetô, legyen az líra, vagy epika, vagy akármi.
Tisza, Bihar
Nincs is szebb dolog, mint a sajtó szóval játszadozni, olyan közegben, ahol ez igencsak kétes és homogén szak. Biztos, hogy a hazai magyar médiának ilyen film fotó izékre van szüksége? Maradjunk már a földön embertársaim, és fôleg ne beszéljünk mellé okoskodóan és ürügyeskedôn!
Sajnos, mind a hazai mind a magyarországi médiaoktatás ott tart, hogy a jeles és többnyire alapítványok által nyalogatott intézményekbôl pont annyi újságíró jön ki, mint amennyi bement. Mint gyakorló újsáíró, helyzetismeretem tükrében engedtessék meg nekem ama rosszmájú megjegyzés, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki tanítani sem tudja az meg igazgatja...
Kérdésfelvetésébôl ítélve ön boldog ember, hiszen feltételezhetôen nem néz televíziót.
Egészen biztos, hogy a romániai magyar médiának (is) szüksége van és lesz ilyen film fotó izékre. Mint ahogyan más izékre is szüksége volna.
"Gyakorló újságíróként" éles szemmel és kifinomult érzékkel hivatkozik nem túl eredeti megállapításra (értsd: közhelyre), s jut végsô következtetésre, ami a szakma, annak oktatása, avagy dirigálása összefüggéseit illeti. Rossz máját saját érdekében kezeltesse, jobb lesz a közérzete.
Biztosíthatom, hogy a Sapientia EMTE szóban forgó szakirányát még senki sem nyalogatja, s az intézmény sem él efféle lehetôségekkel. Az pedig végképp nem biztos, hogy mindenki végez, aki beiratkozott.
Kid A, levél fonákján, mint a levéltetvek általában
Én a filmes oldalát látom betegnek ennek a társításnak, más pedig az újságírásit. Az egyetemi kezdeményezôk mentségére szóljon, hogy máshol is nagy a zûrzavar ezeket a fogalmakat illetôen. (De igazán: a film(ezés) és a fotó(zás) csak egy-egy kis része a nagy-nagy médiának nevezett valaminek, ahogy az újságírás is az. (Illene már kitalálni valami szép és rendes magyar nevet ennek a "médiának", én személy szerint nagyon utálom ezt a mait. Meg maga a fogalom sem egészen pontos és használható: a média mûködésének az elfogadása feltételez kibocsátót és befogadót, pedig filmet és fotót lehet csinálni közönség nélkül is, nem?
Azért ez a média megér egy és néhány misét, nem? ("— Mit tanulsz? — Filmesztétikát és szemiotikát" — ez így snassz, ócska és túlhaladott. "Mit tanulsz? Médiaszakos vagyok a Sapientián" — ez már döfi, modern és haladó. Mer senki sem érti, hogy mi az.)
Valóban nagy a zûrzavar a médiaoktatás értelmezése terén. Itt is, másutt is.
Filmet és fotót lehet csinálni "befogadó" nélkül. Illetve nem lehet, mert ha mégis, akkor a befogadó maga az alkotó. Tehát lehet, de nem érdemes. Kész szkizofrénia, nemde?
B bácsi, Budapest
Engem is a dolognak a média része érdekel: kik és mit fognak tanítani?
A szak tanrendjét terjedelmi okokból e helyen nehéz lenne közreadni, de a rövidesen ott lesz az EMTE honlapján. A tanári kar vonatkozásában, mint fent. (Szigorúan ragaszkodunk a megfelelô szakmai képzettséghez és kompetenciához. Mivel a romániai magyar felsôoktatásban ez a szak elôzmény nélküli, ahol szükséges, vendégelôadók foglalkoztatását tervezzük.)
kakadu, Erdély
Kid A felvetéséhez csatlakozva:Számomra sem egészen világos a társítás: a fotó(mûvészete)t általában képzô- vagy iparmûvészeti egyetemeken tanítják önálló szakként (illetve társítva videóval és computer arttal intermédiakent), a film(mûvészet)et színház / és filmmûvészeti egyetemeken tanítják több szakra bontva (a rendezôitôl az operatôriig széles skálán), a médiáról meg jelen esetben nem tudom, mit fed (apropó: mit?). Ha médiaelmélet — P.A. CV-jét látva gyanítom, itt errôl lenne szó —, azt általában bölcsészettudományi karokon, filozófiai vagy esztétikai tanszékek keretén belül mûködtetik önálló v. elméleti társszakként (most néztem meg neten vagy 8 nagy európai egyetem honlapját). Netán a film és fotó is csak elméletként lenne jelen (ez esetben is gezemüzének tûnik az összeállítás)?
A létrehozók legalább tudják, mit fed a szak — és fôleg milyen képzést és milyen címet fog adni? (Ha netán "fotómûvész, filmmûvész és médiakutató", hangosan elmosolyodom.) Vagy a budapesti "Bolyai osztály" helyett afféle televíziós tótumfaktum-képzô tánciskola lesz? Kik fognak itt tanítani (és mit)? (A Sapientia honlapján nem találok erre vonatkozó infót.)
A társítás valóban vitatható. Ne vitassuk azonban sztereotípiák szerint. Nem biztos, hogy azért jó, avagy nem ez a társítás, mert léteznek már skatulyák. A filmmûvészeti fôiskolákon, egyetemeken a fotó ugyan nem külön szakirány, de egyik legfontosabb alaptantárgy — elmélet és gyakorlat szintjén egyaránt. Ez fordítva általában nem igaz, tisztelet a kivételnek.
E területek közötti átjárhatóság szakmai evidencia, de ez gyakran mégis zavart okoz.
Magam, mint aki annak idején (2001) e szak létrehozatalának javaslatát megfogalmaztam, fölvázoltam, megindokoltam és az EMTE rektori hivatalának benyújtottam, mint gyakorló televíziós és filmes tettem. Azt gondolom (sokadmagammal), hogy ma elsôsorban képzett gyakorlati szakemberekre van szüksége a romániai magyar televíziózásnak, netán a csírájában bontakozó filmgyártásnak. Mostanáig e szakterületeken tudásért messzire kellett menni, s nem mindenki váltott menettérti jegyet. A szak létjogosultságát is ez az érvelés támasztotta alá.
Igaz, hogy a júliusban megtartott elsô felvételi vizsga struktúrája hangsúlyosan az elméleti vonulat felé billent el, ami az ön olvasatában (is) konfúzióhoz vezetett.
Úgy látszik, hogy a követendô cél, a pontos irány és a szak építésének stratégiája szempontjából nekünk, az alapítóknak kell mielôbb tisztább vizet öntenünk a poharainkba, hogy szándékunk "kifelé" is világos és követhetô legyen.
fellinibaro, Magyarfenes
Szeretném, ha Xantus Gábor megosztaná velünk fôiskolás tapasztalatait, milyen nehézségi fokúak voltak a vizsgafilmjei, melyik volt a diplomafilmje, valamint ki volt az osztályvezetô tanárja? Pethô Ágnes a filmelméletet hány éves oktatásban sajátította el, melyik filmfôiskolán?
Tisztelt baro (talán báró?) úr, kérem, szíveskedjék alkalmat teremteni (pl. fogadóóra), hogy az önt érdeklô egyetemi tapasztalataimról beszámolhassak. Addig is: vizsgafilmjeimet annak idején celluloidra (értsd: filmre) készítettem, mert videó akkortájt itt még nem volt, de különben is... Ami "nehézségi fokozatukat" illeti: 1 tekercs 35 mm-es filmnyersanyag súlya 1,2 kg, ezt szorozza meg kb. tízzel, továbbá az Arri C-2 filmfelvevô + statív + kellékkel cirka 30 kg, mindösszesen közel fél mázsa. Mint láthatja, egy fôre számítva vizsgafilmjeim nehézségi fokozata nem elhanyagolható. Ha egyéb mértékegységben kívánja a "nehézségi fokozatot" fölmérni, úgy kérem, pontosítsa, mire volna kíváncsi?
Szerénytelenül jelzem továbbá, hogy a tanoncéveim során készített 5 kötelezô film szakmai vezetôi között szívesen említem Traian Rocsoreanu, Mircea Veroiu és Viorica Bucur nevét. Filmjeim fogadtatását illetôen további részleteket talál a "TVR.în competitii si concursuri nationale si internationale". 1962–2001.
Egyébként: a "múltban" vagy azután általam készített valamennyi filmemet, tv-mûsoromat, stb. ma is vállalom, mert — szerencsémre — vállalhatók.
tino, Cserehát
Sok Filmtettet eladtak a felvételi elôtt a felvételire jelentkezôknek? Ha igen, jó üzleti fogás volt, ha nem, akkor mindenki fénymásolta. Amúgy miért nem lehet rendes újságírást tanítani egy ilyen szakon. Végre létrehozhattak volna egy olyan újságíróképzô intézményt, amely megmutatja mind a váradi sóhivatalnak, mind a Babesen mûködô újságíró-iskolának, hogy mirôl is szól az újságírás. Jó újságírókra sokkal nagyobb a szükség, mint kimondottan filmesekre. Internetes újságírást miért nem vettek bele a dologba? Továbbá van olyan is a bejutottak között, akit valamilyen közeli ismeretség vitt oda. Ha már így van, nem lett volna jobb mindezt úgy csinálni, hogy ne vevôdjön észre?
Jó filmesekre ugyanolyan nagy szükség van (lenne) mint jó újságírókra.
Ami az ön által jelzett, állítólag kedvezményezett felvételizôt illeti, így, utólag szíves tudomására hozom, hogy volt közeli ismerôsöm is a jelentkezôk között, de sajnos nem jutott be. A jövôben majd jobban vigyázunk. Netán ön is felvételizett?
sláger, Erdély
Minden hírek szerint a sikeresen felvételizôk nagy része a kolozsvári sajtó képviselôje. Mi a hozzáállás, az ismerôsökkel kapcsolatban? Avagy meg egy klasszikus példája lesz ez a szak is a romániai family affair-nek?
Értesülései a lehetô legrosszabbak. A sikeres felvételizôk egyike sem pálya-közeli. Sajnos.
tango, Udvarhely
Xantus Gábor, Hajdú Gyôzôvel készített filmjeit és kapcsolatait mikor láthatjuk, hallhatjuk mindnyájunk örömére? Továbbá kik voltak az évfolyamtársai a Stefan Gheorghiu kommunista ideológiai egyetemen?
1987-ben a Román Televízió dokumentumfilmes operatôreként kértek fel arra, hogy többedmagammal (pl. neves magyar néprajzkutatókkal) részt vegyek egy dokumentumfilm sorozat-forgatásában, mely még élô, erdélyi magyar folklóranyagot dolgozott fel. A sorozat ötlete valóban a Hajdu Gyôzôé volt.
A forgatókönyv ismeretében tájékoztatom, ebben a kezdeményezésében nem volt semmi kivetni való, sôt. Ha nem tudná: a nyolcvanas évek végén magyarlakta falvakban kamerával bóklászni, forgatásokat szervezni csak hatósági áldással lehetett, ami nekünk évekig nem adatott meg. H.Gy. szerezte meg a forgatási engedélyeket, s jártuk be kamerával Erdélyt a Gyimesektôl Kalotaszegig.
A több órás nyersanyag ma már pótolhatatlan néprajzi dokumentum, melyet sajnos azóta sem láttam. A jogtulajdonosnál kezdeményezni fogom közreadását és archívumban való elhelyezését "mindnyájunk örömére" . Hajdu Gyôzôvel azóta nem volt kapcsolatom, de az ön által fölvetett kérdés apropóján gondolkodom azon, hogy megkeresem. Egyébként a Hajdu Gyôzô személyével kapcsolatos riogatásai valószínû zsigeri eredetûek s mint ilyen ösztönéletének része. Jó volna azonban disztingválni.
A Stefan Gheorghiu kommunista egyetemre engem is beutaltak, mint az RTV-ben, s általában a központi sajtóban dolgozók mindegyikét, ilyen-olyan tanfolyamra, fejtágításra, agymosásra. A másik változat a munkanélküliség, ebbôl adódóan a bátor kivándorlás lehetett volna. Mivel nem jártam "tanórákra" nem ismertem az "osztálytársaimat." De gondolom, ott volt Marx, Engels és Lenin — inkognitóban. További megnyugtatására: egyetemi diplomámat nem a fent nevezett mûintézettôl kaptam.
S ha már itt tartunk: 1989 december végén ön hol volt és mit csinált? Tett-e valamit azért, hogy most a vélt névtelenség fedezékébôl szabadon lövöldözhesse mérgezett nyilait? Válaszát a szerkesztôségbe várom "romániai magyar kútmérgezôk fóruma" jeligére.
sub, Kolozsvár
Összesen három, sajtóban ténylegesen munkálkodó ember jutott be, de egyiknek sincs köze sem a filmezéshez, sem a fényképezéshez, ugyanis az egyik rádiós, a másik kettô pedig újságba (és máshova) ír, de nem is ez a baj. Viszont az, ami baj, hogy olyan emberek nem jutottak be, akiknek a kezében már nagyon sokszor volt kamera. De egy kérdés is: milyen tantárgyak kerülnek be média-címszó alatt a tanrendbe?
Én magam fájlalom és nehezményezem, hogy olyan emberek nem jutottak be, akik már a szakma közelében vannak.
A mosoly velünk született adottság. Olyannyira, hogy angol kutatók éppen a napokban bizonyították be: már a magzat is mosolyog az anyaméhben. Errôl a csodálatos adottságunkról azonban rohanó világunkban, mindennapos gondjaink közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Szabó Bokor Márta nem hajlandó úszni az árral, nem hajlandó feladni saját magát, nem hajlandó belefeledkezni komor korunk mosolytalanságába. Sôt, mindannyiunknak megparancsolja, hogy tárlatán mosolyogni kötelezô.
Teheti.
Életmûve ugyanis javarészt a játékosság, a humor szolgálatában áll. Ebbôl a rendkívül gazdag életmûbôl nyújt most válogatást legújabb munkáinak bemutatásával a mûvész. Úgy, hogy közben azt sugallja: Ember, ki itt belépsz, legalább egy csöppnyi idôre hagyj fel minden gonddal, találj rá egykori önmagadra, fedezd fel vidámabb éned!
S mintha máris elsimított volna egy ráncot a homlokunkról.
A mûvészet elméleti szakembereinek vesszôparipája a hasonlítgatás. Szabó Bokor Mártát csupán abban az esetben hasonlíthatnám a mûfaj egyik-másik kiemelkedô egyéniségéhez, ha fölöttébb nagy általánosságokban szemlélném mûvészi tevékenységét, s ha csupán munkássága egy-egy aspektusát ragadnám ki. Hiszen mûvészete a humor szolgálatában áll ugyan, s ezzel még nem is lenne az egyetlen a szakmában, de ahogyan teljesíti ezt a szolgálatot, az már egyedi. Kizárólagosan szabóbokormártai. Mind tartalmi, mind formai szempontból.
A keramikusmûvész — több hazai és külföldi rangos elismerés birtokosa — megteremtette a maga sajátos mikrovilágát, amely egyes-egyedül az övé, amelynek szabályait ô maga állította fel, s amely több évtizedes létével immár önmagát gerjeszti, tökéletesíti, alakítja tovább. Ebben az agyag-kôcserép univerzumban, ebben a valóságból táplálkozó, sajátos mikrotársadalomban pedig embertársainkra és önmagunkra ismerhetünk: apró-cseprô hibáinkra, fonákságainkra, olykor saját magunknak sem bevallott gyöngeségeinkre. Úgy, hogy a mûvésszel együtt mosolyoghatjuk meg, esetleg kacaghatjuk ki önmagunkat. Mert Szabó Bokor Márta kitûnô emberismerô és biztos kezû mûvész, akinek karikírozó készsége nem ismer ugyan határokat, de aki — még figuráinak esetleges groteszksége ellenére is — mindig a humánum oldaláról közelít ábrázolata tárgyához. Nem a maró gúnyt, a szatírát, az elevenbe vágó kíméletlen, kiközösítô ítéletet érezzük ki ezekbôl az agyag, kôcserép kisszobrokból, hanem az egészséges humort, olykor a megértô mûvészi összekacsintást. Az alkotó olyan sajátos görbe tükröt tart elénk, amely mosolyra fakaszt. Mosolyterápiája pedig fölöttébb hatásos.
Munkásságában kizárólagos szerepet játszik a figurativitás, hiszen éppen erre épít, ez alkotási módszerének alapja. Azoknak az örök érvényû, idôtlen idôk óta létezô emberi tulajdonságoknak az agyagba mintázása, amelybôl mûvészi világa táplálkozik. S amely erôteljes egyéni jegyeivel úgy lép át korunk modern és posztmodern törekvésein, hogy egy pillanatra sem feledkezik meg a korszerûség követelményeirôl. Az anyag tökéletes ismerete és mélységes tisztelete jellemzô az alkotóra. Játszi könnyedséggel, de ugyanakkor bámulatos precizitással alakítja a legôsibb anyagot, az agyagot, amely eredeti patinájában, vagy a különféle zománcok köntösében árulkodik megmunkálója vitalitásáról, valóságismeretérôl, asszociációs készségérôl és ki-apadhatatlan humoráról.
Agyagszobrocskái részleteikben is sokatmondók: a legapróbb hajlat, gödröcske, domborulat sem a véletlen mûve. Szerves és elengedhetetlen része az egésznek. Pedig Szabó Bokor Márta — bevallása szerint — sohasem dolgozik elôre kigondolt, meghatározott tervek alapján. A forma szinte önmagától adódik. Munka közben nem elmélkedik, okoskodik túl sokat: ha az agyag nem a legengedelmesebb jószágként idomul ujjaihoz, nem javítgatja az alakuló formát, hanem visszadobja a csomóba, s kezdi elölrôl a munkát. S hogy ezekbôl a pillanatnyi ihlet szülte alkotásokból mi minden kerekedhet ki, arra a legjobb bizonyíték ez a tárlat, azaz ismeretlen ismerôseinkkel benépesített mindennapjaink egy szelete. Nézzük csak meg például korunk molière-i figuráját, az öntelt Pénzeszsákot, vagy a mindennapossá vált díszdoktor avatások korban mindenképp beérett, rogyadozó Dr. hormonis pauzáját. És itt a meggyôzôdésüket a pillanatnyi konjunktúrának megfelelôen váltogató politikusok hada: egyetlen erényük, hogy tudják Honnan fúj a szél. De van itt Legényváró ibrik, van magányos hölgy, aki kijelenti ugyan, hogy Kalandorok kíméljenek, de azért reméli: túlontúl mégsem fogják kímélni, aminthogy a klasszikus témát feldolgozó Három grácia is ízig-vérig harmadik évezredi Szabó Bokor Márta-féle nôi együttes. De még a Miss Kolozsvár valóban kecses alakja sem nélkülözheti a mûvészi karikírozás sajátos jegyeit. S milyen jellemzô a Fontossági sorrend nôi szereplôje, az elmaradhatatlan maroktelefonnal, amely még a gyermeknél is fontosabb családtaggá nôtte ki magát. A kétgyermekes családon belüli kötôdések kedvesen gunyoros ábrázolását nyújtja a Köldökzsinór, s roppant találó a Szerelmet tudok jósolni, de vacsorát nem kijelentést sugalló munka is. A Gondolkodó székek, a Zenekar vagy éppenséggel az ifjúsági, ANL-lakások napjainkban agyoncsépelt tematikáját feldolgozó miniatûrök mind-mind alkotójuk mûvészi fantáziájának és egyben realitásérzékének a bizonyítékai. És azt is megtudhatjuk a kiállításon, hogy Szabó Bokor Márta ugyancsak "bogaras" mûvész. Fémszálas miniatûr lényekkel ékesített kerámialapjai új színt jelentenek munkásságában. Dekorativitásuk és valószerûségük ellenére, sajátos beállításukkal, még ezek az apró kis lények sem nélkülözik a humort. Akárcsak agyag állatfiguráinak népes serege.
Szabó Bokor Márta képzômûvész a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében. Keramikus, aki olykor a textilmûvészet, olykor pedig a szobrászat határait döngeti, sôt át is lépi, elokvens példáját nyújtva a manapság oly sokat hangoztatott mûfaji átjárhatóságnak. A különféle anyagok kombinációja, az agyag, a kôcserép, a textil és fémszálak együttes jelenléte munkásságára mindig is jellemzô volt.
Idén a mûvész egy hónapot tölthetett Európa legnagyobb kerámia központjában, Kecskeméten. A világ legrangosabb alkotóit vendégül látó Nemzetközi Kerámia Stúdió igazgatója, Probstner János, a Nyugat-Magyarországi egyetem tanszékvezetô professzora, a londoni és az izlandi egyetemek tanára szerint az intézmény a legteljesebb alkotói szabadságot biztosítja az itt megforduló, különbözô nemzetiségû, korú és mûvészi beállítottságú keramikusoknak, akik a leg-újabb technikákkal is megismerkedhetnek. A szervezôk célja, hogy elfelejtessék a határokat, az ideológiákat és az elôítéleteket. Szabó Bokor Mártának rendkívüli élményt jelentett a Kecskeméten eltöltött idô, amelynek mûvészi dokumentumait, az ott készített zománcozott kerámiafigurákat ezen a tárlaton is megtekinthetjük. A manökenek sikeresen egészítik ki a sokoldalú mûvészi felhozatalt.
A jelenlegi tárlat sikeréhez a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány is hozzájárult. Elnökének, Koós Ferenc egyetemi tanárnak, sikeres kolozsvári vállalkozónak, kulturális életünk kitûnô ismerôjének erkölcsi és anyagi támogatása biztosította azt a hátteret, amely a mûvészt részben mentesítette a kiállítás szervezésének és lebonyolításának bokros teendôitôl. Személyében feltámadni véljük azt a nemes, mecénási magatartást, amely olyan fontos szerepet játszott annak idején a magyar mûvelôdési életben, s amelynek hiányát keserû tapasztalatként éli meg korunk mûvésztársadalma.
Ha lett volna vendégkönyv Szabó Bokor Márta kiállításának megnyitóján — bizonyára mindannyian, akik ott voltunk, szívesen beírtuk volna a nevünket. Így a mások nevében is köszönöm a nagyszerû kiállítást.
A munkák mûvészi értékelése nem az én dolgom, de a kiállított mûvek igényes kivitelezése, gazdag változatossága, sajátos egyéni formanyelve, a remek rendezés igazi élményt nyújtott a nézôknek. De mint kolléga és természetesen mint nézô érzem, hogy a mûvész a mosolyfakasztáson túl "a humorban nem ismer tréfát" — mondanivalója, véleménye az emberekrôl, gyengeségeinkrôl, sérülékenységeinkrôl komoly és elmélyült. Kedves, megbocsátó fintorral tart tükröt elénk, "hát ilyenek vagyunk" — de bebizonyítja azt is, ha derûvel, jókedvvel nézzük magunkat és az életet, szép is lehet. Talán még az öregség is!
Köszönjük Szabó Bokor Mártának a munkáiból áradó derût és meleg, ôszinte emberszeretetet!
A mûvésszé válás útjai a lehetô legváltozatosabbak. Egy-egy mûvészi pálya, mûvészi életmû alakulását, kiteljesedését, nagyon sok tényezô, gyakorta a véletlen is befolyásolhatja. Szerencsés, de meglehetôsen ritka eset, amikor az alkotó tevékenysége kiegyensúlyozott ütemben, egyenes ívben halad felfelé, a csúcsig, ahol aztán megállapodik és ontja a remekmûveket. Legtöbben ugyancsak megkínlódnak a vargabetûkkel, olykor zsákutcákkal megtûzdelt kapaszkodón, addig a pillanatig, amíg elmondhatják magukról, hogy megérkeztek. De persze mûvésze válogatja, hogy milyen magasra helyezi a mércét, s hogy egyáltalán kijelenti-e valaha is, hogy célba jutott. Horváth Szôke Gyöngyvér nem nyilatkozott sajátmagáról és mûvészetérôl, nem is igyekezett kategorizálni munkásságát, sem azt, hogy a kiteljesedés, a beérés folyamatának szerinte melyik stádiumába jutott el, mindössze csendben megmutatta mindazt, ami most a Gy. Szabó Béla Galéria falain látható: pasztelljeit, vegyes technikával készült lapjait, kollográfiáit. És jól tette. Hiszen ezek a munkák minden alkotói kommentár nélkül megállják a helyüket, sôt alkotójuk helyét is meghatározzák.
Horváth Szôke Gyöngyvér a kísérletezô mûvészek kategóriájába tartozik, a kísérletezés pedig, minden elônye mellett, egyfajta kockázatot is jelent. Indulásakor és 1977-es Korunk galériabeli tárlatán elsôsorban rézkarcaira figyelt fel a közönség, de Feszt László tanítványaként, természetesen, a kollográfiával is megpróbálkozott. Majd következtek a Szabadságos évek, amikor a napilap grafikusaként a rajz, az illusztrációk kerültek elôtérbe. Persze a lapszerkesztés mindennapos hajszája mellett a mûvésznek kevesebb ideje jutott önálló mûvészi énjének kiteljesítésére. De így is harcolt az árral és 1999-ben például két önálló kiállítással is jelentkezett. Jellemzôjük a mûfaji változatosság volt. A mûvész igyekezett minden oldaláról bemutatkozni, valamennyi tevékenységi területébôl ízelítôt nyújtani. A pasztellezésnek akkor még csak kísérleti szakaszába jutott el, így aztán úgy tûnt: ilyen vonatkozásban a mércét magasabbra kell állítania. S Horváth Gyöngyvér ezt meg is tette. A napilapszerkesztés gondjaitól megszabadulva immár teljes mértékben mûvészetének élhet. Az eredményt fényesen bizonyítja ez a tárlat. Pasztelljei beértek, lehiggadtak, az olcsó hatásvadászat helyett gyakorta éppenséggel belsô szépségükkel hatnak. A mûfajra jellemzô könnyedség, finomság teljes díszében parádézik a tematikailag is visszafogott munkákon. Érdemes felfigyelni arra, hogy a mûvész milyen ritkán nyúl az elsô pillantásra megkapó, hogy ne mondjam, magakelletô témához, mind a természet, mind az épített környezet vonatkozásában. A rejtett szépségek, a nehezebben hozzáférhetô, különleges színek és formák ragadják meg képzeletét, válnak ihletforrásaivá. Egy-egy száradó bogáncs, mákgubó, szerényen meghúzódó mogyoróbarka, roskadozó faház, omladozó kerítés sokkal inkább visszhangra talál nála. A régi, letûnt korok jelzései, az elmúlás sajátos bája különleges, nosztalgikus hangulatot biztosít munkáinak. S ezt a sajátosan visszafogott színek, a barnák, zöldek árnyalatai még inkább kiemelik. Horváth Szôke Gyöngyvér sajátos szerkesztési eljárással a kiragadott és egymás mellé helyezett részletekre fekteti a hangsúlyt. Ez a szándékos szaggatottság, tömörség balladisztikus hangulatot kölcsönöz munkáinak. A kép egésze ilyenformán, messze túlnôve a puszta ábrázoláson, jelzésszerûvé válik, szimbólummá nemesül. A látvány elsôdlegessége pedig nem hogy csorbulna, hanem gazdagodik attól a tartalmi többlettôl, gondolatgazdagságtól, amely oly gyakran tet-tenérhetô a munkákon.
S ha mindez jellemzô pasztelljeire, hatványozottan elmondható kollográfiáiról is. A mûfaj, már sajátos technikájánál, a felhasznált anyagok változatosságánál fogva is megfelel a mûvész alkotási módszerére oly jellemzô szaggatottságnak, a részletekbôl építkezô, folyamatosan kiteljesedô egésznek. Annak a sajátosan látványos visszafogottságnak, amely a mûvészre olyannyira jellemzô. Öreg fák és öreg házak, Fossziliák, Talány, Totem, Elidegenedés csupán néhány cím abból a felhozatalból, amely immár jelentésében is jelzi mindazt, amit a mûvész a képi kifejezés és a sajátos, nálunk meglehetôsen kevesek által mûvelt technika segítségével a közönség tudomására akart hozni. De persze túl mindenfajta spekulatív és kommunikatív szándékon ezek a munkák elsôsorban a mûvész lelkébôl fakadtak. S ha a grafikus egyéniségéhez és pillanatnyi hangulatához az ôsz és a tél áll közelebb korántsem véletlen. A bemutatás végére hagytam, de éppen jelentôsége, a tárlat méltó betetôzése okán a két vegyes technikával készült, éppen színtelenségében színes, a fehér és fekete árnyalataira épülô, rendkívül komplex munkát. Hiszen a legnehezebb talán színek nélkül színesen beszélni. Horváth Gyöngyvér pedig éppen ezt teszi. Érdemes felfigyelnünk arra a sajátos technikai variációra, amellyel a mûvész perspektívát és hangulatot teremt. Ábrázol. Egyfajta virtuális valóságot. A lelkébôl fakadót. Olyan mûvészi üzenetek vételezôivé avat, amelyek máris visszhangra találtak bennünk.
Ma már úgy mondjuk, kézitáska, de tény, hogy olykor-olykor felbukkan nyelvünkben régebbi közismert neve is: retikül vagy ridikül. Értelmezô szótárunk a ridikül változatra Gárdonyit idézi: "Mikor elmentek, akkor látta, hogy Ida az asztalon felejtette a ridiküljét." A másik, a retikül változatra pedig Krúdyt: "A retiküljébôl kis tükröt vett elô." Mindkét szó francia eredetû, de a retikül a "szabályosabb", a francia réticul átvétele. A francia szó a ‘kis háló, hálócska’ jelentésû latin reticulum szóra vezethetô vissza; olyan háló, amelyben valamit visznek, tartanak. A magyar ridikül szóváltozat elôzménye a francia ridicul. Eredeti jelentése: nevetséges, s csupán a francia nyelvben végbement, és onnan más nyelvekbe is átterjedt szó hatására kapcsolódik hozzá a ‘kézitáska’ jelentése is — már a múlt század elején.
Tény persze, hogy a retikül, ridikül helyett a nyelvmûvelô irodalom a mûvelt közbeszédben amúgy is terjedô magyar kézitáska szót ajánlja, de ezt nem jelenti azt, hogy stíluseszközként, éppen a nevetségességgel való áttételes kapcsolat miatt, ne élhetnénk vele. A ridikül szó használatát sokan ma meg is róják, nem figyelve fel éppen a szóhasználat adta humoros stílusra. Íme: "Ezzel szemben mi, hölgyek, gályarabként hurcoljuk magunk után a divatnak megfelelô ridikült. Ezt az átkos darabot, ami a franciák ragyogó humorának köszönhetôen elnyerte méltó elnevezését. Pedig annak idején még parányi volt, s csak illatos zsebkendôk meg egy kis üvegcse repülô só volt benne, hogy tüneményes gazdája ott és akkor ájuljon el, amikor akar. Bezzeg, amióta kiemancipálódtunk nôies voltunkból… a ridikül egyre ridikülebb lett, és egyre növekedett a jogainkal."
Bizonyos helyzet érzékeltetésére a stílus több mindent megenged, megengedhet, mint egy-egy általánosan vett, merev nyelvhelyességi szabály.
Említjük még a bôrönd és a koffer (kuffer) kettôsségét. Nem vitás, hogy ma a bôrönd az irodalmi szó, szemben a német eredetû koffer szóval. A bôrönd szót a nyelvújítók a bôr fônévbôl és az önkényesen kikövetkeztetett -önd képzôvel éppen a német szó ellenében alkották meg, de aligha állíthatja valaki, hogy irodalmi mûvekben, bizonyos helyzet árnyalt érzékeltetésre a koffer szó ne volna helyes. Nem is beszélve arról, hogy például az eléggé durva argóban egy kövérkés nônek a hátulja csakis a kuffere lehet…
S ha már a táskákról beszélünk, végül hadd említsük meg, hogy a táska igen régi, olasz eredetû szavunk: kereskedelmi kifejezésként került az olaszból a magyarba.
Október 7-én a Kolozsvári Magyar Opera újra mûsorra tûzi Erkel Ferenc: Sarolta címû vígoperáját. A részletekrôl az elôadás rendezôjét, Dehel Gábort kérdeztük.
— Hogyan látja a mûvet egy év távlatából?
— Egyértelmûen érettebb, kidolgozottabb, összeforrottabb, játékban felszabadultabb elôadást láthat majd a közönség. Egyre jobban kedvelem Erkelnek ezt az operáját, meggyôzôdésem, hogy jól döntöttünk, amikor történelmi jellegét inkább meséssé alakítottuk, és mértéktartó komédiázással próbáltuk felidézni a történelmi mesék-regék naiv báját. Ezt az elképzelést értékelte a budapesti Operaélet címû folyóiratban tavaly megjelent Tallián Tibor által jegyzett kritika is.
— A Kolozsvári Magyar Operában hagyomány Erkel-operával kezdeni az évadot. Tehát ez az oka annak, hogy most ezzel a mûvel kezdenek, vagy valami más?
— Úgy tûnik, hogy már hagyomány. Szerencsére hét Erkel-opera közül válogathatunk, ez a legfrissebb elôadás, amely még távolról sem futotta ki magát, és gondolom, az sem árt, ha "vidáman" kezdjük az évadot, amely anyagiakban semmi vigasztalót nem ígér.
— Hány színpadi próbát igényel most ez a mû és mi ezek feladata?
— Hat színpadi próbát tartottunk, ide tartoznak az emlékeztetô, felidézô próbák, amelyek célja nem csak a játék mechanikus felidézése, hanem új megoldások beillesztése az elôadásba. A karmester tartott egy zenekari meg egy ún. sitz-próbát (a szereplôk, a kórus a színpadon ülve próbálnak a zenekarral — szerk. megj.), ennek célja a zenei betanulás pontosságának javítása a zenekarral való együttmûködés gyakorlása. Köztudomású, hogy a Sarolta bemutatója az idôvel való versenyfutás jegyében készült el. A gyulai bemutató idôpontja ki volt tûzve, ezen változtatni nem lehetett. A zenei anyag nagy késéssel jutott el hozzám, különbözô félreértések, néha érthetô, máskor érthetetlen okok miatt. Ez elsôsorban a szereplôknek és nekem jelentett gondot: ilyen elôadásra hónapokig kell készülni. Az a tény, hogy a próbák kezdése elôtt két héttel kaptam elsô olvasásra lejátszott zongora-anyagot, és abból kellett készülnöm, ez megnehezítette a munkámat. Az ilyen megfeszített tempójú munkafolyamat mindenhol elôfordul, de ha ez gyakorivá válik, akkor ennek megvan a negatív visszahatása: a gyakorlás hiánya kétségessé teszi a teljesítmény egyenletességét. Ezeken a próbákon még jobban begyakoroltuk, gazdagítottuk mindazt, amit akkor elképzeltünk.
— Eszközölt-e valamilyen változtatást, például a szereposztásban?
— A szereposztás változatlan, ugyanazok éneklik akik a gyulai, illetve a kolozsvári bemutatón felléptek. A többi, plakáton szereplô mûvészt majd egy késôbbi elôadásson láthatja a közönség.
— Fájó pont lehetett a tavalyi félházas bemutató. Vajon most is így lesz, vagy vannak biztató elôjelek?
— Rendezôként minden félházas elôadás nagyon fáj, színészként azok fájdalmát is átérzem, akik éppen úgy játszanak fél-, vagy negyedház elôtt mintha zsúfolt ház elôtt lépnének fel a Budapesti Operaházban. A félházas elôadás nem csak a közönség érdektelenségét jelenti, hanem a közönségszervezés hiányosságait is. Ternészetesen, a nézôket nem lehet arra kényszeríteni, hogy megtöltsék a nézôteret, de okosan, szakszerûen fel lehet kelteni érdeklôdésüket vagy felelôsségérzetüket a hazai magyar operajátszás iránt. Nemzetiségi opera vagyunk: erôteljesen nemzetközi és sokkal nezetibb repertoárral, mint egyes magyarországi operaházak (az Erkel-mûvek közül jónéhány csak nálunk hallható — szerk. megj.)
— Mi a helyzet többi Erkel-operával? Szerepelnek-e az idei mûsortervben?
— A mai tenorhiányos idôkben gondot okoz az operák mûsorra tûzése. A "politikai akarat" ebben az esetben egyértelmû: bérleten kívül is fogunk Erkel-operát játszani.
— Erkel-bérlet Erkel-operákkal… Miért ne lehetne?
— Nem vagyok benne biztos, hogy minden évben, mindegyik Erkel-operát bérletben kellene adni. Ez technikai, szereposztási gondot is okozhat. Az Erkel-operák elôadásában is léteznie kell a ritmikusságnak: nem kell bombázni velük a nézôket, szakaszonként kell játszani, hogy a kezdô operanézôk megismerjék és megszeressék az Erkel-operákat és egyáltalán az operába járást. Ezzel kapcsolatban többször javasoltam, hogy bérletet kell kötnünk Nagyváradon, Marosvásárhelyen, (nem csak Erkel-operákra) ahol a színpad roppant alkalmas operaelôadások bemutatására, kiszállásszerûen megoldható lenne az elôadás lefolytatása, és erre igény is lenne. A megvalósítás elsôsorban gazdasági okok miatt akadozik, de türelemmel, odafigyeléssel és hozzáértéssel nem tartom elképzelhetetlennek. Furcsa helyzet alakult ki: amíg az Erkel-operákkal többet szerepeltünk magyarországi városokban — így Esztergomban, Zsámbékon, Nyíregyházán —, mint Romániában, ahová csak ritkán jutnak el az erdélyi városok közönségéhez.
— Ebben a színiévadban mit fog még rendezni, játszani?
— Udvarhelyen immár hagyománnyá vált, hogy minden évben egy-egy operettet rendezek: tavalyelôtt a Viktóriát, tavaly a Mágnás Miskát, ezévben pedig Buday Dénes: Csárdás címû operettje kerül sorra. Nagy szeretettel dolgozom azzzal a társulattal, mert az udvarhelyi közönség roppant hálás: sorozatban, zsúfolt házakkal játsszák ezeket az operetteket. Ez annak is tudható, hogy a Kolozsvári Magyar Opera régebben gyakran vendégszerepelt a Székelyföldön: a sok-sok éves elôkészítés gyümölcsei most értek be. Udvarhelyen színészként is fellépek Csehov: Sirály címû darabjában, amelyet a bukaresti Sorin Militaru rendezésében fognak bemutatni, akit 2002-ben Uniter-díjra is jelöltek.
— Az igazgató elmondása szerint az utolsó Erkel-opera, a Dózsa György partitúrája Kolozsváron van. Foglalkoztatja már ennek az operának a megrendezése?
— Igen, az anyag már létezik. Nagyon remélem, hogy ezalkalommal minden zökkenômentesen fog lezajlani, hisz ez mindannyiunk közös érdeke. Szerencsére most zenekari felvételünk, zongorakivonatunk is van, ilyen feltételek mellett könnyebb felkészülni nemcsak a rendezônek, hanem a díszlet— és kosztümtervezônek is.
— Szerepel vajon az idei mûsortervben az elmúlt évad egyik sikerdarabja, a János vitéz, amelyet többen igényeltek, nem csak gyerek- és ifjúsági elôadásként, hanem ún. felnôtt, esti-elôadásként is.
— Tudomásom szerint valamikor novemberben fogjuk játszani ezt a darabot. Annak idején Budapesten megállás nélkül 600-szor játszották — gondolom nem csak ifjúsági-elôadásként, esténként is. Fôleg…
Szeptember elsô felében az opera néhány magánénekese svédországi vendégszereplésen vett részt. A részletekrôl a kolozsvári "kulcsembert", Madarász Lórándot kérdeztük.
— Melyek voltak a vendégszereplés elôzményei?
— 2000-ben a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége részérôl jött a meghívás: Pataki Enikô, Sz. Veress Ildikó, Incze-Gergely Katalin, Ferenczi Endre, ifj. Veress László, Fülöp Márton, Ádám János és jómagam részére. A mostani vendégszereplésünkön a "régiek" közül Pataki Enikô, Ádám János, Ferenczi Endre nevét említem, ezenkívül: Hary Judit, Székely Zselyke, Szabó Péter és Urszuj Kálmán (zongora) léptek fel. A csapat kiválasztásához egy tévészereplés szolgált alapul, amelyben öten léptünk fel, ennek, úgy látszik, híre ment és valószínû ez is hozzájárult ahhoz, hogy újra meghívtak. Nyár közepén, amikor a svédországi vendégszereplés már eldöntött tény volt, felhívott a Finnországi Magyarok Szövetségének elnöke, Nagy Gábor, aki nagy szeretettel hívott meg Finnországba. Így állt össze a három finnországi és tizenegy svédországi helyszínû elôadássorozat. Finnországban kezdtünk: Turkuban, Tamperében és Helsinkiben léptünk fel — ez utóbbi helyszínen a magyar nagykövet és a magyar kulturális attasé is jelen volt elôadásunkon. Ez utóbbinak annyira tetszett a mûsor, hogy további meghívásokat is kilátásba helyezett.
— Milyen körülmények között történt az utazás, az elszállásolás?
— Kolozsvárról kisbusszal utaztunk, amelyet kollégánk édesapja, Id. Ferenczi Endre, a Vefam Kft. cégvezetôje bocsátott nagylelkûen a rendelkezésünkre, majd hajóval folytattuk utunkat. Kitelepedett magyar családoknál voltunk elszállásolva, amely felülmúlta várakozásainkat.
— Milyen érdekességet emelnél ki a finnországi vendégszereplések sorából?
— A finnországi nézôközönség nagyrésze — kb. 60–70 %-a — finn nemzetiségû volt, ami az ottaniak érdeklôdését jelzi az operettzene iránt.
— Svédországban hol és mikor léptetek fel?
— Szeptember 9-én volt az elsô elôadás Norrköpingben, az ezt követô színhelyek pedig Lund, Göteborg, Sodertálje, Stockholm, Eskilstuna, Jönköping, Halmstad, Ljungby, Vaxjö és Kristianstad volt. A malmöi elôadásunk számunkra ismeretlen okok miatt elmaradt. Minden városban szeretetteljes fogadtatásban volt részünk: Teleki István, Horváth Zoltán és felesége, Aluuan Gabriella és Jutka, Kovásznay Ádám, Jüretic Stefan, Nagy Emôke, Kalocsi Margit, Bokor Domokos, Molnár Gergely, Kollárik György kiváló házigazdáknak bizonyultak hogy csak egy párat említsek közülük. Külön kiemelném Köble József és Zsuzsa önfeláldozó segítségét, azt a szeretetet és odafigyelést, amellyel elhalmoztak. Nem csak az elszállásolásunk volt kifogástalan: vendéglátóink finom hazai ízekkel kedveskedtek az északi konyhát nem ismerô erdélyieknek. Kellemes meglepetésként ért, hogy Kristianstadtban egy neve elhallgatását kérô támogatónk a férfiaknak vadonatúj szmokingot vagy frakkot ajándékozott. Ha mindegyik helyszínrôl, elôadásról részletesen kéne beszámolnom, akkor ez jóval meghaladná az újságcikk terjedelmét.
— Mit tudsz mondani az elôadások közönségérôl?
— Általában száz-kétszázra tehetô az elôadásokon a közönség létszáma, de ehhez hozzá kell tennem, hogy ez nem volt nagyszínházi produkció: kisebb termekben, kultúrházakban léptünk fel, mindenhol nagy tetszést arattunk, amelyet néha elég zajosan kinyilvánítottak. Nagyon jó hangulatban folytak az elôadások, sôt, még az is elhangzott vendéglátóinktól, hogy évente legalább egyszer visszavárnak, s ha ez lehetséges lenne, bérletet is kötnének a Kolozsvári Magyar Opera ilyen jellegû produkcióira. Minden korosztály képviselve volt: kezdve az 56-os magyaroktól, a középkorúaktól a fiatalokig.
— Hogyan mutatnád be magát a produkciót?
— A mûsor gerincét az operett alkotta, de voltak sanzonok, nótacsokrok és prózai jelenetek — ezek közül megemlítenék egy Rejtô Jenô — és egy Hacsek és Sajó-jelenetet —, azért, hogy minden nézô kapja meg a kedvére valót. Ami a mûsor szerkezetét illeti: az énekszámokat három kisebb prózai jelenet tarkította az elsô részben, a másodikban pedig kiemelném a két kabaré-jelenetet. A mûsor zárószáma önálló "alkotásunk": Székely Zselykével és Ádám Jánossal közösen írtunk egy Cigány-tercettet, amelyet "három grácia" adott elô: Szabó Péter, Ádám János és jómagam. A mûsor idôtartama átlag két óra volt, de többször elôfordult, hogy a tapsokkal, az ismétlésekkel együtt három órát tartott az elôadás.
— Hogyan oldottátok meg a kosztüm— és a díszlet-kérdését?
— A kosztümök az operából származtak. A díszlet mindössze egy asztalból és pár székbôl állt, de ezenkívül fontos szerep jutott a kellékeknek.
— Lesz-e alkalom megtekinteni ezt a mûsort itt Kolozsváron?
— Mint 2000-ben, most sem zárkózunk el a kolozsvári fellépéstôl. Akkor a helybeli tévé felvette és többször közvetítette mûsorunkat, az operában nem sikerült bemutatnunk.
— Milyen képet alkotni az ottani kulturális életrôl, a látnivalókról?
— Az idônk szinte percrôl-percre be volt osztva: délelôtt utaztunk, este elôadás, tehát egyszerûen nem volt idônk nézelôdni. Mivel már többször voltam Svédországban, a legjellegzetesebb turisztikai objektumnak a Vasa-múzeumot tartom, amely egyedülálló a világban: egy XVI. században elsüllyedt hadihajót kiemeltek a tenger fenekérôl, restaurálták. Szerintem ez Stockholm egyik kiemelkedô látványossága. Meglátogattuk a Nobel-díj átadásának székhelyét, a stockholmi városházát. Végigsétáltunk a régi városrész, a Gamlastan utcáin is.
— Közismert a svédország civilizáció magas foka. Milyen tapasztalatokat szereztél ilyen téren?
— Kézzelfoghatóan más, mint Kelet- vagy akár Közép-Európa civilizációja: értem itt az utcák tisztaságát, az utak minôségét, a kiszolgáláskor tanusított kedvességet.
— Ez a vendégszereplés mennyire volt egyéni jellegû és mennyi babért aratott a Kolozsvári Magyar Operának?
— Mindvégig az operát képviseltük, a plakátokon, a meghívókon az intézmény fejléce szerepelt. Ez nem nyolc ember egyéni vendégszereplése volt, akiket a jószerencse hozott össze, hanem a Kolozsvári Magyar Opera kis csapatának közös vendégjátéka. A sikerünk olyan nagy volt, hogy már körvonalazódik egy késô ôszi ausztriai vendégszereplés — igaz, ez csak 5–6 napot fog igénybe venni.
— Nem lehet bôvíteni a csapatot?
— Erre nincs lehetôség, mert egyrészt 7–8 ember elégséges egy színvonalas produkció létrehozásához, másrészt az utazás, elszállásolás kérdését illetôen is mértéktartóak kell lennünk.
— Milyen további terveid vannak itt, Kolozsvárt?
— Az operabeli szereplésem mellett lesz alkalom a Nagyváradi Színházzal a közremûködésre, valamint a helybeli tévéstúdióban is szeretném folytatni a Forgóajtó mûsorának konferálását, hisz "kedves nézôink, a Forgóajtó forog tovább…".
— Mi legyen a végszó?
— Köszönöm a fôszervezônek, Molnár Gergelynek szívességét, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége vezetôinek: Bihari Szabolcsnak, Székely Emesének, Kalocsi Margitnak a támogatást és a lehetôséget.
Már a drámairodalom óriása, Shakespeare is "rosszkedvünk telé"-t állította szembe a fény varázslatával, tudva, hogy a borongós, hûvös nappalok évszaka egyben a depresszióé is. Ám nem vagyunk tehetetlen rabjai rossz hangulatunknak!
Fakulnak a színek, sötét már a reggel. Korán leszáll az este, szürke-ködös a táj, hideg, fénytelen napok elé nézünk, lassacskán már a tél közeleg. Sokan érzik úgy: borús és kilátástalan a következô néhány hónap. Számukra ugyanis menetrendszerûen elérkezik a téli depresszió.
A világban egyre terjedô, sok országban — így nálunk is — népbetegségnek számító depresszió egyik szezonális fajtája ez, ami,szakemberek megfigyelése szerint, fôként a 25–45 év közötti nôket érinti.
Ez azonban nem azonos a sokkal súlyosabb, klasszikus depresszióval, tehát a "sokarcúnak" tartott depresszió enyhébb lefolyású változatáról van szó, aminek legfôbb ismertetôjelei a borús-szomorkás hangulaton kívül a teljesítmény csökkenése, az érdektelenség, aluszékonyság, fáradtság, az étvágy rohamos megnövekedése, fôként az édességek iránt. Bár valamennyi pszichiáter véleménye megegyezik abban, hogy a depresszió nem egyszerûen kedv kérdése, ebben az esetben mégis a hangulatváltozás, a "hangulatcsökkenés" a legszembetûnôbb, a begubózás, a mosolytalanság, nemtörôdömség, a "semmi nem fontos" látszata. Ez az állapot rendszerint október végétôl március végéig tart, de, ha évrôl évre ismétlôdik, érdemes odafigyelni rá. Bár a téli depresszió mélyén nem a minket körülvevô hétköznapi bosszúságok húzódnak meg, nem az elkerülhetetlen apróbb kudarcok, nem a félelmek, szorongások — munkanélküliségtôl, pénztelenségtôl, magánytól, stressztôl, ám ilyenkor ezek is aránytalanul felnagyítódnak, és fokozzák az amúgy is rossz hangulatot.
A téli depresszió szerencsére könnyen kezelhetô, ha nem hanyagoljuk el, hiszen legfôbb okozója a fényhiány. A fény igen nagy szerepet játszik életünkben, hiszen segítségével kerül a szervezetünk szinkronba az évszakok és napszakok változásaival. Télidôn ez az egyensúly felbomlik, éppen ezért a természetes fényt mesterségessel kell pótolni.
Sokan esküsznek emellett a zene- és általában a mûvészetterápiára, de a kiadós séták, az otthonról kimozdulás, a jóízû beszélgetések, a vitaminokban gazdag étrend, de akár egy jó könyv, film, színdarab is sokat segíthet kezdôdô depressziónk leküzdésében. A lényeg az, hogy ne hagyjuk elhatalmasodni a rosszkedvet.
Aki keveset mozog, keveset veszi igénybe izmait, kevés energiát termel. Aki sokat sétál, fut, sportol, az sok energiával látja el szervezetét.
Ahhoz, hogy a szervezetben az anyagcsere, azaz a felvett táplálék értékesítése zavartalan legyen, sok energia szükséges. Ezt az energiát az izmok szállítják, feltéve, hogy tréningben vannak. A táplálék egy része ugyanis itt ég el a tüdô által felvett oxigén segítségével, miközben hô és energia termelôdik. Ez az úgynevezett "energia gép" viszont csak akkor mûködik, ha az izmokat rendszeresen igénybe vesszük.
Ebbôl következik, hogy minél többet mozgunk, annál több energiával gazdálkodhat a szervezetünk, annál jobban értékesíti a táplálékot, új szövetek, sejtek képzésére.
Az energia fontos szerepet játszik az élettartam alakulásában. Statisztikák bizonyítják, hogy azok az emberek, akik sokat mozognak, általában évekkel tovább élnek, mint "lusta" társaik, és életük minôsége is jobban alakul. Jobb az étvágyuk, egészségesebben, mélyebben alszanak, és minden értelemben agilisabbak, hosszabb ideig megôrzik szellemi frissességüket.
Napjainkban a legtöbb munka, foglalkozás nem jár fizikai megterheléssel. A háztartásban sem erôltetjük meg magunkat úgy, mint nagyanyáink. Napi mozgásunk minimálisra csökkent, s ezt a kiesést mindenképpen pótolnunk kell!
Ezért szabadidônkben ússzunk, tornázzunk rendszeresen. Tegyünk kirándulásokat, hosszabb sétákat. A tánc is jót tesz a szívnek. Autó, villamos, autóbusz helyett idônként inkább gyalog induljunk utunkra. Tapasztalni fogjuk az életmód-váltás kedvezô hatását: jobb lesz közérzetünk, és egészségesebbek maradunk.
Szervezetük koleszterin szintjének csökkentésére sokan szednek sztatin-tartalmú szereket. Még nem tudhatják, hogy ezzel nemcsak az ereket, hanem szemüket is védik — ha bebizonyosodnak a kutatók feltételezései.
A sztatint tartalmazó koleszterinellenes gyógyszerek korlátozhatják egy eddig gyógyíthatatlan szembetegségnek, a retinafolt idôskori elfajulásának kialakulását — vélik a kutatók. Ez a betegség, amely a retina középsô részét károsítja, több mint egymillió franciát sújt — írja a Science et Vie címû párizsi tudományos havilap 2003 októberi számában —, s egyelôre ritkaságszámba mennek a megelôzô kezelések.
Gerald Mc Gwin, az alabamai orvosi egyetem szemészprofesszora 6500 ember kórtörténetét tanulmányozta: ezek az emberek mindannyian idôsebbek voltak 50 évnél, s közülük 550-en szenvedtek ebben a retinabetegségben. Azt tapasztalta, hogy ez utóbbi csoporton belül a sztatint soha nem szedôk aránya kétszer akkora volt, mint a többieknél: ez a tény összefüggést feltételez a sztatin hiánya és a retinafolt elfajulásának kialakulása között.
A remények azonban ma még túlzottak is lehetnek. Ezért inti a csodában bízókat Jean-Antoine Bernard francia szemészprofesszor: "Ez érdekes eredmény, de egyelôre túl korai lenne ilyen gyógyszert tanácsolni e betegség ellen".
Egy vödör vizet bocsátott árverésre az interneten egy brit illetô, és már vagy tucatnyi vevôje akadt.
Pedig a portéka közönséges bristoli csapvíz. Igaz, az eladó vödröt is ad hozzá — abban tartja —, de a vödör sem különleges, ráadásul házhoz szállítás már nincs az árban, a vevônek magának kell a vödör vízért elmennie és elcipelnie. Mégis akad olyan, aki 117 fontot (több mint negyvenezer forintot) is hajlandó megadni érte, és a licitnek még messze nincs vége, egészen jövô hétfô délig, pontosabban 12 óra 42 percig tart — brit idô szerint.
Az árverezô a következô szöveggel hirdette meg vizét: "Páratlan lehetôség vízgyûjtôknek! Jó frissítô italnak, tisztítási célra vagy lakásdísznek — minimalista stílust kedvelôk számára."
Az eladó, aki magát Bucketmannek (Vödörembernek) nevezi, közölte azt is, hogy a befolyt pénzt kutak fúrására fogja fordítani Szudánban — jelentette az AFP.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
38 200/38 400 |
32 650/32 850 |
147/150 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 520 lej, 1 USD = 32 896 lej, 1 magyar forint = 152 lej.
Esküvôre zenét csak D. J. Zsolttal! Telefon: 0744-179905. (0022)
Középiskolai tanár matematikából felkészít 5–8. osztályos diákokat. Telefon. 581-509 (délután). (0017)
A Bajnokok Ligája-gyôztes AC Milan vezeti továbbra is a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet (IFFHS) klub-világranglistáját. Az olasz csapat 32. alkalommal áll az élen, ezzel egyedülálló rekorddal büszkélkedhet.
Az AC Milan mögött az FC Barcelona és a Juventus egyformán 16 alkalommal volt elsô.
Szeptember csapatának az AS Monaco számít, a franciák egyetlen kivétellel minden mérkôzésüket megnyerték az elmúlt hónapban és a 134.-rôl a 76. helyre léptek elôre.
Az elsô tízben a brazil Santos javított a legtöbbet, 8. volt, most már harmadik az éllovas és a Bajnokok Ligája-selejtezôben az MTK-t búcsúztató Celtic mögött.
A magyarok közül a Ferencváros a legjobb, három pozíciót javítva a hetvenhatodik. A legjobb 300 együttes között két román együttest találunk, mindkettô fôvárosi: Dinamó és Steaua.
Klub-világranglista élén (zárójelben az elôzô helyezés): 1. (1.) AC Milan (olasz) 314 pont, 2. (2.) Celtic Glasgow (skót) 288,5, 3. (8.) FC Santos (brazil) 276, 4. (3.) Real Madrid (spanyol) 275, 5. (6.) SS Lazio (olasz) 272, 6. (9.) Torinói Juventus (olasz) 271, 7. (10.) Deportivo La Coruña (spanyol) 259, 8. (7.) FC Porto (portugál) 258,5, 9. (5.) Manchester United (angol) 251, 10. (4.) Arsenal (angol) és (12.) Boca Juniors (argentin) 248–248, ..., 67. (70.) Ferencvárosi TC 134,5, ..., 142. (208.) Bukaresti Dinamó 97, ..., 145. (163.) Debreceni VSC-Megaforce 95, ..., 222. (201.) MTK Hungária 77, ..., 268. (352.) Bukaresti Steaua 68.
Németország fölényes gyôzelmet aratott Oroszország felett az Egyesült Államokban zajló nôi labdarúgó-világbajnokságon, ezzel bejutott a legjobb négy közé, s olimpiai kvótát szerzett.
Az európai csapatok közül a két legjobb kvalifikálja magát a 2004-es athéni ötkarikás játékokra. Mivel a svédek mellett — akik középeurópai idô szerint csütörtök hajnalban Brazíliát verték 2–1-re — nincs már több együttes versenyben a kontinensrôl, így Németország is biztos résztvevôje lett a olimpiának.
A másik negyeddöntôben Kanada szoros mérkôzésen gyôzte le Kínát.
Eredmények: Németország–Oroszország 7–1 (1–0) és Kanada–Kína 1–0 (1–0).
Az elôdöntôk párosítása: Egyesült Államok–Németország és Kanada–Svédország. Mindkét összecsapásra középeurópai idô szerint hétfôn hajnalban kerül sor.
Alfredo di Stefano, az argentin és spanyol labdarúgás élô legendája nyilvánosan mondott köszönetet mindazoknak, akik jókívánságaikat eljuttatták hozzá abból az alkalomból, hogy fél évszázada áll a Real Madrid szolgálatában.
Az argentin születésû, 77 esztendôs klasszis, aki jelenleg a világhírû madridi futballklub tiszteletbeli elnöke, a spanyol hírügynökségnek nyilatkozva külön kiemelte és megindítónak nevezte a Puskás családtól, az egykori nagyszerû játékostárs-jóbarát Puskás Ferenctôl — annak felesége közvetítette — üdvözletet.
Di Stefano az EFE-nek elmondta, hogy a jubileum alkalmából a világ minden részébôl megszámlálhatatlanul sok üzenet, levél, dísztávirat, telefonhívás érkezett hozzá, s mivel képtelenség lenne valamennyire válaszolnia, ezért nyilvánosan mond mindenkinek köszönetet a gratulációkért, a szerencsekívánságokért.
Az egyetemes labdarúgás nagy örege — derül ki a spanyol hírügynökség csütörtöki jelentésébôl — egyetlen kivételt tett csupán: a Puskás családtól kapott köszöntéssel, amelyet nagyon megrázónak nevezett. Az EFE a budapesti üdvözletre külön kitérô jelentését azzal zárta, hogy Puskás Ferenc betegsége miatt nem tudott közvetlenül is beszélni Alfredo di Stefanóval.
Polgár Judit pontszámban beérte Lékó Pétert a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) legújabb világranglistáján, amelyet továbbra is az orosz Garri Kaszparov vezet.
A Vlagyimir Kramnyik elleni világbajnoki párharcra készülô Lékó gyengébb dortmundi szereplése miatt a negyedikrôl a 10. helyre csúszott vissza, Polgár Judit viszont — aki a nôknél biztosan éllovas — a 11.-re lépett elôre.
Az elsô 100-ban még egy román és két magyar található, Liviu-Dieter Nisipeanu (26.), Almási Zoltán (61.) és a junioroknál hatodik Berkes Ferenc (78.).
A FIDE világranglistája:
1. Garri Kaszparov (orosz) 2830 Élô-pont, 2. Vlagyimir Kramnyik (orosz) 2777, 3. Viswanathan Anand (indiai) 2766, 4. Jevgenyij Barejev (orosz) 2739, 5. Alekszej Szirov (spanyol) 2735, 6. Veszelin Topalov (bolgár) 2735, 7. Alekszandr Griscsuk (orosz) 2732, 8. Michael Adams (angol) 2725, 9. Peter Szvidler (orosz) 2723, 10. Lékó Péter 2722, 11. Polgár Judit 2722, ..., 26. Liviu-Dieter Nisipeanu 2675, ..., 61. Almási Zoltán 2631, ..., 78. Berkes Ferenc 2616.
Azonos pontszám esetén az dönt, ki játszott több partit.
Tegnap lapzártakor a Horia Demian Sportcsarnokban második gyôzelmét aratta az idei idényben a BU Poli-Carbochim férfi kosárlabda csapata, amely a 2. fordulóban a Pitesti-i BCM-t látta vendégül. A három szerb idegenlégióst is felvonultató kolozsvári diákok gyôzelméhez szinte egy percig sem fért kétség. Végeredmény: 80:67 a hazaiknak. További részletek hétfôi lapszámunkban.
Egy görög állatvédô szervezet több mint 3000 kóbor kutya legyilkolásával vádolja a jövô évi athéni olimpia szervezôit, valamint a város vezetôit.
A meghökkentô állítás szerint a tettesek a nyári vakációt használták ki a mészárlásra, amikor az emberek nagy része a fôvárostól távol üdült.
A gyanú azért vetült a szervezôkre és az önkormányzatra, mert korábban képviselôik többször hangoztatták, hogy a játékok rajtjáig mindenképpen el kellene tüntetni a szabadon mászkáló állatokat az utcákról.
Az illetékesek kategorikusan tagadják a vádakat, sôt, egyenesen megalázónak tartják azokat.
Az ügyben a Polgári Kezdeményezés nevû civil szervezet vizsgálódik.
Csupán néhány órával a vád megfogalmazása után a fôvárosi önkormányzat máris elôállt egy, a kóborló állatok védelmére, illetve gondozására irányuló tervvel. A "Fogadjon örökbe egy kóborló állatot, mentsen meg egy életet" szlogennel fémjelzett program megvalósítása során a közeljövôben begyûjtenék, lefürdetnék, beoltanák, sterilizálnák a kóborló állatokat, majd gondoskodnának a további ellátásukról. Az önkormányzat azt szeretné, ha a legtöbbjüket örökbe fogadnák. A város elöljárói úgy vélik, hogy mintegy ötezer állatról lehet szó. Ezekrôl lista készülne, a négylábúak késôbbi nyomon követésére pedig egy rajtuk elhelyezett miniatûr jeladó segítségével nyílna lehetôség.
Athén városvezetése két új állatorvosi klinikát tervez építeni, illetve további kettôvel szándékozik együttmûködési megállapodást kötni.
A terv megvalósítása 1,8 millió eurót igényel, ebbôl 1 milliót a görög állam áll.
Brazíliában gyermekek szexuális zaklatásával vádolják Jose Luis Barbosa korábban 800 m-es futót, aki ezüstérmet nyert az 1991-es atlétikai világbajnokságon.
A 42 éves, négy olimpián szerepelt klasszist Campo Grande város ifjúságvédelmi hivatala jelentette fel, mivel állítólag kapcsolatban állt egy pedofil bandával, és meztelenül fényképezte kiskorú tanítványait az általa üzemeltetett atlétikai centrumban.
A visszavonulása óta újságíróként tevékenykedô Barbosa — aki 1987-ben diadalmaskodott a fedettpályás vb-n — hazájában az egyik legkedveltebb sportolónak számít, s a brazil kormány három éve az Atlétika hôse kitüntetést adományozta neki.
Nem találta bûnösnek az országúti kerékpáros Marco Pantanit az olaszországi Tione bírósága az 1999-es Giro d’Italiához kapcsolódó doppingügyével összefüggésben. Az ítélet indoklásában a bíró úgy fogalmazott: amit a versenyzô tett, nem ütközik a törvényekbe.
Az egykori világklasszis ellen "sportban elkövetett csalás" miatt indult eljárás, mert a négy évvel ezelôtti olasz körversenyen valószínûsíthetôen doppingolt. Pantani két szakasszal a vége elôtt még toronymagasan vezetett, azonban az utolsó orvosi ellenôrzésen kiderült: a szervezetében a megengedettnél magasabb a hemaetokrit-szint — a vörösvértestek aránya a vérben —, s ezért kizárták.
Az eljárás vége elôtt az ügyész hathónapos börtönbüntetést és 500 eurós bírságot kért, a bíró azonban úgy ítélte meg: a törvényeket nem sértette meg a Kalóznak becézett sztár.
A 33 éves kerekes pályafutása csúcsaként 1998-ban megnyerte a Giro d’Italiát és a Tour de France-ot is.
• Szept. 29.: Elôttem fekszik a gyermekkorom legszebb idôszakát idézô Nemzeti Sport és Sporthírlap, a zöld, illetve halványkék újságaim 60 évvel ezelôtti, 1943-as számainak bekötött gyûjteménye. Szó szerint ismétlem meg a szeptember 29-i szám 1. oldalán "Blankers-Koen 625!" címmel közölt hírt: "Blankers-Koen Fanny, a hollandok kitûnô hölgyatlétája vasárnap (szeptember 26-án; L. F. megj.) Leidenben 625 cm-t ugrott távolba. Ezzel nemcsak saját, 608 cm-es holland csúcsát javította meg, hanem a német Schulz Christel 612 cm-es világcsúcsát is. Blankers-Koen kisasszonynak különben ez már az idén a második világcsúcsa, hiszen júniusban 171 cm-t ugrott magasba." Fanny kisasszony (teljes nevén: Francina Elsje Koen, edzôjével, Jann Blankers-szel kötött házassága után: Blankers-Koen 18 évesen részt vett már a berlini olimpián is, magasugrásban, hármas holtversenyben 155 cm-rel a 6., míg honfitársnôivel a 4 x 100 m-es váltóban az 5. helyen végzett. A második világháború miatt elmaradt 1940-es és 1944-es olimpia után, újabb éremszerzési lehetôségek önakaratán kívüli elszalasztása után az 1948-as londoni ötkarikás játékokon pályafutása alkonyán, nem sokkal 30. születésnapját követôen 4 (!) aranyéremmel bizonyította kivételes képességeit. Úgy szerzett négy bajnoki címet, hogy a két ugrószámban nem is rajtolt! (Személyes megjegyzés: a sors szeszélye folytán 10 éve, 1993. tavaszának jó részét Hollandiában, nevezetesen Zwolle városában töltöttem. Csodálatos élményt jelentett az akkor, április 26-án 75. születésnapjához érkezett egykori atlétanô köszöntése és ünneplése keltette hangulatban osztozni!)
• Szept. 30.: Öt és fél évtizede, 1948-ban még mindig az éppen hogy befejezôdött I. román nemzetközi atlétikai bajnokságról zengedeztek a fôvárosi lapok, köztük az akkori sportújság, a Sportul popular. Az akkori viadalnak a háborúban megrongálódott és teljesen újjáépített, korszerûsített Köztársaság-stadion névre átkeresztelt ANEF-pálya szolgált színhelyül (a fôváros legszebb stadionja a letûnt rendszer megalomániás városrombolásának esett áldozatául). A versenyen 4 ország — Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és természetesen Románia — legjobb atlétái vettek részt, élükön a londoni olimpia két bajnokával, Gyarmati Olgával és Emil Zatopekkel.
• Okt. 1.: Megvan a tizedik! — ezzel a felcímmel jelentették 15 esztendeje, 1988-ban a szöuli olimpiára kiküldött magyar sportújságírók sportolóik elôzô napi szereplésének lényegét. Ami, bizonnyal mindenki sejti, azt jelentette: a magyar versenyzôk megszerezték tizedik olimpiai bajnoki címüket. Ezzel, a helsinki 16 aranyérmes csúcsteljesítmény mögött az 1936-os berlini, 1948-as londoni, 1964-es tokiói és 1968-as mexikóvárosi aranyérmes termés beállítását jelentette! A csúcs ezúttal a Gyuzsónak becézett Gyulai Zsolt kajakozó nevéhez fûzôdött, aki elôzô nap megnyerte az 1000 m-es döntôt.
• Okt. 2.: És másnap már nem csúcsbeállításról, hanem csúcsdöntésrôl számolhattak be a tudósítók. Ismét a kajakozók, köztük újból Gyuzsó nevétôl volt hangos a sportvilág! A négyes hajóegységek megnyerésével az Ábrahám Attila, Gyulay, Hódos Sándor, Csipes Ferenc összeállítású gárda a magyar sportolók tizenegyedik bajnoki címét szerezte meg. Így a Hungária feliratú melegítôs sportolók olimpiai rangsorának élén így alalult a helyzet: 1. Helsinki 16, 2. Szöul 11 aranyéremmel!
• Okt. 3.: Véget ért a 15 évvel ezelôtti szöuli nyári olimpia. Ezen rajtoltak utoljára országuk korábbi nevén a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió sportolói. Legközelebb, 1992-ben, Barcelonában már ismét a közös Németország, illetve a Független államok Közössége versenyzôiként vettek részt, ez utóbbiak pedig 1996-ban, Atlantában már Oroszország színeiben álltak rajthoz.
• Okt. 4.: Lássuk hát az 1988-as szöuli játékok nem hivatalos éremtáblázatának élcsoportját: 1. Szovjetunió 55 arany-, 31 ezüst-, 46 bronzéremmel, 2. Német DK 27–25–30, 3. Egyesült államok 26–31–27, 4. Dél-Korea 12–10–11, 5. Német SZK 11–14–15, 6. Magyarország 11–6–6, 7. Bulgária 10–12–13, 8. Románia 7–11–6, 9. Franciaország 6–4–6, 10. Olaszország 6–4–4, 11. Kína 5–11–12, 12. Nagy-Britannia 5–10–9 éremmel.
• Okt. 5.: És erre a hétre befejezésül, Szöul legszorgalmasabb éremgyûjtôi. Mindkét nembelieknél 1–1 úszó jeleskedett különösképpen: a férfiaknál az amerikai Matthew Biondi 5 arany- és 1 ezüstérmet szerzett, míg a nôknél az NDK-beli Kristin Otto halmozott fel 6 bajnoki címet! A nôknél a román tornászlány, Daniela Silivas 3 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzéremmel követte ôt. A 2–2 aranyérmes férfiak között szerepelt a magyar vegyesúszó, Darnyi Tamás, az öttusázó Martinek János és a kajakozó Gyulay Zsolt.
László Ferenc
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |