 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. október 7.
(XV. évfolyam, 230. szám)
A Házsongárdi temetô honvédsírjánál és a szamosfalvi emlékmûnél emlékeztek meg tegnap, október 6-án a kolozsváriak a tizenhárom aradi vértanu halálának évfordulójáról. A megyei RMDSZ által szervezett emlékünnepségen a szakadó esô miatt kevés kolozsvári magyar jelent meg.
Tamás András honvédezredes házsongárdi sírjánál rótták le tiszteletüket az aradi tizenhármak emléke elôtt a kolozsvári magyarok. A délután 15 órától megtartott megemlékezésen az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetôi, az egyházak képviselôi és kolozsvári lakosok emlékeztek a gyászos eseményre. A Református Kollégium diákkórusa alkalomhoz illô mûvek elôadásával növelte a rendezvény ünnepélyességét.
Kádár István plébános beszédében az emlékezés fontosságára hívta fel a jelenlevôk figyelmét, elmondva: a múltra való emlékezés segít abban, hogy intenzívebben éljük meg a mát.
Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke beszédében kijelentette: az 1848–49-es szabadságharc mártírjai a jövôért haltak meg. Ha ma feltesszük a kérdést: ki a magyar, válaszként elmondhatjuk: aki annak vallja magát és aki tudja azt, hogy a XIX–XX. század mártírjai a jövô megszületéséért haltak meg, hogy az ô egyéni haláluk által a nemzet visszakapja a lelkét, hitét.
Péter Csaba református lelkész beszédében Kányádi Sándor költô sorait idézve "a legárvább, akinek még halottai sincsenek", kifejtette: tegyünk arról, hogy évrôl-évre ne váljunk még árvábbakká.
Az ünnepi beszédeket koszorúzás követte: a kolozsvári mártírok emlékmûvénél a megyei RMDSZ, a Castellum Alapítvány, az Ambasador Társaság és a Pro Iuventute Alapítvány részérôl helyeztek el koszorúkat.
Az ünneplô sereg 17 órától a szamosfalvi vesztôhelyre vonult, hogy a megrongált obeliszknél is elhelyezze az emlékezés virágait. Eckstein-Kovács Péter szenátor beszédében az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot követô idôk üzenetére hívta fel a figyelmet, kijelentve: az egységre kell építeni.
A megemlékezés ünnepi mûsorral zárult: szavalatok hangzottak el, Szilágyi Ferenc operaénekes népdalokat adott elô.
Más lehetôség híján az aranyosgyéresi magyarság ismét a református templomban emlékezett október 6-ra. Vasárnap Fancsali Zsolt, ötödéves teológiai hallgató hirdetett igét, ô is megemlékezett a jeles évfordulóról, a szabadságharc hôseirôl, akiknek áldozata hozzájárult ahhoz, hogy ma nyíltan szólhassunk a másfél évszázaddal ezelôtti eseményekrôl. Az istentiszteletet követôen Bükkei Magdolna tanítónô, az RMDSZ aranyosgyéresi szervezetének mûvelôdési ügyekért felelôs tisztségviselôje méltatta az 1848–49-es eseményeket, majd az Avram Iancu Iskola VI–VIII. osztályos magyar diákjai Jókai Mór A kôszívû ember fiai címû regénye alapján Varga Dobai István által a tanulók számára átdolgozott színmûvét adták elô, óriási átéléssel. Valódi lelki ünneppé magasztosult az aranyosgyéresi magyarság vasárnapi emlékezése, a színjátékban Baradlaynét alakító Halmágyi Enikô maga sem tudta titkolni meghatottságát, érzelmektôl elcsukló hangja könnyeket csalt a hallgatóság szemébe is. A rendezés érdeme Bükkei Magdolna tanítónôé, Szabó Hajnal magyar szakos tanáré, valamint az énekszámok betanításáért Kerekes Amáliáé.
A tizenhárom vértanú kivégzésének 154. évfordulójáról emlékeztek meg hétfôn Aradon az RMDSZ szervezésében. Az aradi Szabadság-szobor nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szabadság szimbóluma — mondta a helyi minorita templom udvarán a mûemlék elôtt rendezett ünnepségen Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke.
Király András emlékeztetett: a fel nem állított Szabadság-szobor restaurálása már befejezôdött, s a szobor már olyan állapotban van, hogy akár két héten belül is köztérre lehetne állítani. A helyi RMDSZ-vezetô köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor felújítását és visszaállítását anyagilag támogatták.
A rövid ünnepséget az aradi minorita templom udvarán tartották, ott, ahol maga az emlékmû található. Délelôtt ugyanebben a templomban mintegy 500–800 hívô ünnepi emlékezô szentmisén vett részt. A meghívott és celebráns szónok, fôtisztelendô Csiszér Albert, brassói római katolikus kanonok volt.
A szertartáson jelen volt Lévai Katalin, az esélyegyenlôségért felelôs tárca nélküli miniszter, Dávid Ibolya, az Országgyûlés alelnöke, Németh Zsolt, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Komor Levente honvédelmi államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar fôkonzul, valamint az RMDSZ csúcsvezetôsége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel. Ugyancsak jelen voltak a 13 aradi vértanú leszármazottai is.
Az aradi vértanúk emlékétôl nem kell félniük a román politika szereplôinek, hiszen az egykor kivégzett tábornokok az oszthatatlan szabadság eszméjéért adták életüket — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Aradon hétfôn tartott emlékünnepségen és koszorúzáson.
A tizenhárom vértanú kivégzésének 154. évfordulóján az RMDSZ helyi szervezetének rendezésében az egykori vesztôhelyen, az obeliszknél tartott megemlékezésen és koszorúzáson jelen voltak az erdélyi magyarság képviselôi, akárcsak a magyarországi meghívottak.
A helyszínen, a szeles, esôs idôjárás ellenére mintegy kétezren gyûltek össze. Az ünnep hangulatát meghatározta, hogy a román hatóságok hetekkel korábban megakadályozták a vértanúk emlékét idézô Szabadság-szobor köztérre helyezését.
Markó Béla ezzel kapcsolatban megállapította: az elmúlt hetekben kiderült, hogy a tizenhárom vértanú tábornoktól még ma is félnek egyesek. "Ki fél ma ezektôl a nagyszerû férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért? A román miniszterelnök? A román államfô? A román politikusok? Úgy tûnik, hogy igen" — mondta Markó, utalva arra, hogy az elmúlt hetekben román részrôl éppen azt az érvet lehetett hallani: az aradi Szabadság-szobor felállítása feszültséget kelt, s hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elveszítheti emiatt a választásokat Erdélyben.
"Ezek szerint az 1848-as szabadságharc hôseinek még ma is van akkora hatalmuk, hogy meg tudnak buktatni egy román kormánypártot" — mondta ironikus hangon Markó Béla, hozzáfûzve: "Tragikomikus, hogy a huszonegyedik század elején a román hatalmasságok még mindig ennyire rettegnek mártírjainktól."
Markó leszögezte: a Szabadság-szobornak állnia kell! "Mi nem örülünk a megbékélési park (román részrôl felvetett) ötletének, mert a Szabadság-szobor egymagában is kifejezi a megbékélés gondolatát" — fûzte hozzá, emlékeztetve a klasszikus hármas jelszóra — a szabadságra, az egyenlôségre és a testvériségre —, amelyet a szabadságharc is a zászlajára tûzött. "Még nem vagyunk igazán szabadok, nem vagyunk igazán egyenlôek, és távolról sem vagyunk még testvérek" — hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Hozzátette: nem szabad lemondani a küzdelemrôl, a romániai magyarságnak lesz ereje szembenézni saját nehézségeivel, magyarként boldogulnia saját szülôföldjén.
Lévai Katalin, az esélyegyenlôségért felelôs tárca nélküli miniszter beszédében kifejtette: az 1848-as szabadságharc hôsei olyan örökséget hagytak ránk, amit ápolni és oltalmazni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége. A szabadság nem lesz kevesebb, ha megosztják, egy nép szabadságát csak erôsítheti a többi nép szabadsága. A népeknek szükségük van egymásra, különösen, ha egymás szomszédjai — mondta a szónok.
Tokay György, az RMDSZ Arad megyei képviselôje felmutatott egy fémcsavart, amely a Szabadság-szobor elemeit tartotta össze több mint száz éven át. Ez a tárgy — mondta — azokat az embereket jelképezi, akik csavarként tartják egybe a szabadság eszméjét. A szeretet és a megértés szavait addig kell ismételni — hangoztatta a magyar honatya —, amíg mindenki meg nem érti azokat. Ha ez így lesz, végül a szobor is a helyére kerül. Románul fordulva az egybegyûltekhez megállapította: a románoknak és a magyaroknak tisztelniük kell egymás mártírjait. Tokay utalva arra, hogy az RMDSZ irányvonalával szembenálló magyar csoportok külön megemlékezést tartottak az elôzô napon ugyanezen a helyen, hangsúlyozta: "Elegen vagyunk, hogy bízzunk a túlélésünkben, de kevesen ahhoz, hogy hagyjuk magunkat megosztani."
Dorel Popa aradi polgármester és Dan Ungureanu arad megyei prefektus beszédében egyaránt arra hívta fel a figyelmet, hogy a románoknak és a magyaroknak össze kell fogniuk, túl kell lépniük az ôket elválasztó korlátokon, és együtt kell haladniuk Európa felé. A prefektus szerint a történelem összeköti a két népet. "Biztos vagyok abban, hogy a jelen kérdéseit meg fogjuk a jövôben oldani, hiszen együtt meg lehet találni a megfelelô megoldásokat" — hangoztatta Ungureanu.
"Szolidaritási menet Verespatakért" címmel hatnapos tiltakozó gyalogtúrát szervez a Cselekvés, Oktatás és Kutatás a Békéért Intézet (PATRIR), valamint az "Alburnus Major" elnevezésû szövetség október 6-a és 11-e között. Az október 6-án Kolozsvárról elinduló gyalogos csapat több helységet érintve érkezik meg október 11-én Verespatakra
Az akció része a Mentsük meg Verespatakot! elnevezésû kampánynak. A szervezôk ezen az úton szeretnék kifejezni szolidaritásukat azokkal a helybeli lakosokkal, akiket negatívan érint a Verespatakon tervezett felszíni bányászat. A kezdeményezés reményt, bátorságot és mozgósítást hivatott sugallni, és fórumot teremteni az Aranyos folyó völgyében élô emberek és közösségek számára.
A 31 helységet érintô gyalogtúrára mintegy hatvan személy jelentkezett, a résztvevôk kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják mindazokat az elveket és értékeket, amelyek jellemzôek a menetre.
Tegnap délelôtt 11 órakor Tordatúron súlyos, emberi áldozatot is követelô baleset történt. A tragédiát három személygépkocsi idézte elô: az említett helységben a Sebastian Finta vezette Volkswagen Passat a túlzott sebesség és a rossz idôjárási viszonyok miatt egy veszélyes kanyarban kisodródott, s a szemközti sávon Kolozsvár felé tartó Daciával ütközött. A Daciát a Fehér megyei rendôrfôkapitányság információs osztályának vezetôje, Cornel Florinc rendôrfôbiztos vezette, aki fiával igyekezett Kolozsvárra. A két személygépkocsi frontálisan ütközött, majd az ütközéstôl "visszapattanó" Passat egy harmadik, a Distrigaz tulajdonában lévô, szabályosan közlekedô kiskocsit is elkapott. Az ügyosztály vezetôje a helyszínen életét vesztette, a balesetbe keveredett többi személy csak könnyû sérüléseket szenvedett.
A helyszínre külön rendôrcsoport szállt ki, amely azt is megállapította: nem merül fel az osztályvezetô elleni merénylet gyanúja.
A Kolozs megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján többek között a hektáronként igényelhetô kétmillió lejes agrártámogatásról, illetve az ôszi vetések helyzetérôl esett szó.
Eddig az ôszi búza tervezett vetésterületének (25 000 ha) több mint a felét, 14 000 hektárt felszántottak: 6 560 hektár magágyba vetettek búzát és rozsot, 1832 hektárra pedig ôszi árpa vetômag került. A tartós ôszi esôk beálltáig sikerült befejezni a 4464 hektár napraforgó aratását, az átlaghozam 1703 kg volt. Befejezôdött a burgonya betakarítása is, a termelôk 12 519 kilogrammos átlaghozamot értek el. A kukoricavetések 81 százalékát, azaz 40 448 hektárat sikerült eddig betakarítani.
Megtudtuk: az elmúlt hét végéig összesen 61 116 kérvényt nyújtottak be a földmûvelôk a hektáronkénti 2 millió lej értékû támogatásra, ami 52%-a a lehetséges kérelmezôknek. Eddig összesen 73 ezer hektár szántóterületre igényeltek agrártámogatást. A gazdának a támogatás fejében vállalnia kell, hogy földjeit megdolgozza, a potenciális igénylôknek közel a fele azonban továbbra sem tartja vonzónak az új agrártámogatást, hiszen jelenleg 2 millió lej egy hektár termôterületnek a szántási költsége.. .
Dr. Fritea Ioan, az Állategészségügyi Hivatal igazgatója elmondta, hogy ettôl a hónaptól elkezdôdött a lóállomány nyilvántartásba vétele, és számozása elektronikus eszközökkel. A munkát a községi állategészségügyi alkalmazottak végzik, és a szakminisztériumi rendelet alapján év végéig be kell fejezniük. Eddig 123 ló kapott mikrocsipet. A gazdák lovanként 200 000 lejt kell hogy fizessenek.
A tegnapi sajtóértekezleten dr. Cristea Costan bemutatta az újságíróknak a szászfenesi Szaporításbiológiai és Szarvasmarha-nemesítési Hivatal munkáját. A szakember elmondta, hogy az állattenyésztés feljavításában rendkívüli szerepet játszó hivatalának elsôdleges célja minél több olyan tejelô szarvasmarhát nyilvántartásba venni, amelyek laktációs tejhozama legalább 8–9000 liter. Az állattenyésztési szakember hangsúlyozta: legfontosabb célkitûzésünk az EU-s normák átvétele a tejtermelés területén is, ami az eddigiektôl eltérô nyilvántartást és állattenyésztést követel meg a piacon maradó gazdáktól. Terveik szerint idén 28 000 tehén mesterséges megtermékenyítését végzik el az 50 000-es összlétszámból. Ugyanakkor 15 000 kocát mesterséges beondózással termékenyítenek meg, ami a sertésállomány jelentôs feljavítását eredményezi. A tehénállomány 7%-át pedig idôszakos tejvizsgálatnak vetik alá.
Mint arról már beszámoltunk, vasárnap délelôtt újabb botrány színhelye volt a kolozsvári polgármesteri hivatal: Mircea Jorj fôjegyzô saját irodájában azon kapta rajta Vasile-Petru Ghermant, a polgármester által egyoldalúan fôjegyzônek kinyilvánított személyt, hogy az a páncélszekrénybôl hivatalos iratokat vesz magához. Azonnal értesítette a rendôrséget, a nyomozást még nem zárták le.
Tegnap a polgármester közölte a sajtóval: tulajdonképpen csapdát állított a prefektúrát kiszolgáló Jorjnak, annak bizonyítására, hogy az ô telefonjait lehallgatják. Ugyanis pénteken telefonon arra kérte Ghermant, hogy a hét végén menjen be a fôjegyzôi irodába, és a széfbôl, amelynek kulcsát még Judetól vette át, keresse elô és készítsen másolatokat a 2000-es helyhatósági választásokon szerepelt pártjelöltek listáiról. Jorj hétvégeken nem szokott bemenni a munkahelyre, most azonban éppen idejében érkezett... Gherman elmondta, hogy a rendôrségen félórás kihallgatáson esett át, nyilatkozatot adott, de nincs feljelentés ellene.
Ezzel szemben Mircea Jorj szerint a csapdaállítás valótlanság. Ô hét végén eddig is gyakran járt be dolgozni, az incidenst megelôzôen semmirôl sem tudott. Vasárnap az irodahelyiségben a városháza ügyeletesének társaságában találta Ghermant, akik kérdésére, hogy mit keresnek ott, kitérô választ adtak. Engedély nélkül léptek be a közügyi iratoknak helyt adó irodába, errôl értesítenie kellett tehát a rendôrséget. Személy szerint sajnálja a történteket, de a polgármester, akinek engedélyét kellett volna kérnie a hétvégi munkahelyi belépésekre, sosem volt hajlandó vele szóba állni.
Csíkszereda és Marosvásárhely után ünnepélyes keretek között Kolozsváron is megnyitották az idei tanévet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). A Bocskai ház zsúfolásig megtelt Óváry termében számos meghívott jelenlétében csendült fel a Református Kollégium vegyes énekkarának elôadásában a Gaudeamus Igitur, ami az ünnepség kezdetét jelezte.
Szilágyi Pál rektor köszöntôbeszédében emlékeztetett az EMTE közel négy évre visszatekintô múltjára.
A rektor a néhai dr. Tonk Sándor történészprofesszornak az egyetem és a Sapientia Alapítvány kuratóriumának élén végzett jelentôs munkájáról is megemlékezett, hangsúlyozván, hogy az intézmény volt rektora a nehéz kezdeti idôszak teendôinek oroszlánrészét végezte el. A jelenlevôk egy perc néma csenddel adóztak Tonk Sándor emlékének.
Szilágyi úgy vélte: az egyetem legfontosabb feladatai közé tartozik az egyenlô oktatási esélyek megteremtése az erdélyi magyar diákoknak, akik román társaikhoz képest hátrányban vannak. Beszédében rámutatott, hogy az egyetem jelenleg pénzhiánnyal küszködik, ezért senkinek sem kell csodálkoznia azon, hogy egyre több anyagi támogatást kérnek.
A magyar kormány köszöntését tolmácsoló Ulicsák Szilárd, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) fôosztályvezetôje felszólalásában az intézmény fontosságáról beszélt. E gondolatsort folytatta Boros János kolozsvári alpolgármester és Kötô József, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, akik úgy vélik, hogy a romániai magyarság csak úgy maradhat meg, ha jelentôs értelmiségi réteggel rendelkezik. Az ügyvezetô alelnök arról biztosította a jelenlevôket, hogy a szövetség mindent megtesz az egyetem akkreditálása érdekében. Mócsy Ildikó, a Természettudományi Tanszék vezetôje közölte, hogy idéntôl megnövekedett a kutatási programokban résztvevô diákok száma.
Az ünnepségen felszólalt Xántus Gábor, az egyetem legnépszerûbb szakának bizonyuló fotó-, filmmûvészet és médiaszak vezetôje, aki párhuzamot vont az éppen száz évvel korábban Janovics Jenô nevéhez fûzödô, felbecsülhetetlen értékû kultúrtörténeti kor kezdeteként számon tartott filmgyártás indulása, valamint az új szak rajtolása között. Xántus a jó szó és a biztatás szükségességét hangsúlyozta, mivel az biztos támpontok és tapasztalt oktatók nélkül indul útjára. Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a médiaszakemberek nevelésének fontosságát, valamint a transszilván tudat újjáébresztésének jelentôségét hangsúlyozta. Úgy vélte, hogy ennek a tudatnak a megôrzéséhez a Sapientia is hozzájárulhat.
A tanévnyitón Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád evangélikus, Pap Géza református püspök, valamint Czirják Árpád érseki helynök áldásukat adták az új tanévre. Béres Klára, az egyetemet támogató Béres Alapítvány képviselôje 300 kiadványból álló könyvadományt adott át az egyetem vezetôségének.
A hét végén Csíkszeredában immár a harmadik tanévet nyitotta meg az EMTE. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára hangoztatta, hogy az intézmény továbbra is számíthat a magyar kormány támogatására.
Marosvásárhelyen a tanévnyitót a város határába tervezett diákváros alapkövének elhelyezésével kötték egybe. A magyar kormány már több mint egyharmadát átutalta annak a 6,2 millió eurónak, amibe az EMTE Marosvásárhelyen épülô campusa kerül — közölte Borbély László, az RMDSZ kormányzati kapcsolatokért felelôs ügyvezetô alelnöke vasárnap az MTI-vel.
Az idôjárás, akárcsak hangulatunk: szomorkás-borongós. S azt a kis fénysugarat is, ami néha meg-megcsillan, azt is áztatja most az aprón szemerkélô esô. Még egy gyászünnep. Duplán. Mert akkor is, most is gyôzedelmeskedtek-gyôzedelmeskednek a visszahúzó, reakciós erôk. Pedig a történelem minket igazolt. És ezúttal is nekünk ad majd igazat. Reméljük. Mert a történelem is olyan, hogy ha valamit rosszul teszünk, visszaüt, ha jól, igazol. De addig...? Addig újból, és megint, és állandóan küzdenünk kell. Gyakorlatunk van benne, hisszen jó évezrede azt tesszük. Küzdünk létünkért, azért, hogy Európának ennek a kis csücskében, amit ôseink lakóhelyüknek-lakóhelyünknek választottak, meg tudjunk maradni. Mostanig megmaradtunk. És ezután is maradunk, megmaradunk. Amíg a történelem bennünket igazol.
A XII. Honismereti tanfolyam indult be, a Kôváry László Honismereti Kör szervezésében, az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban. Várják az érdeklôdôket minden korosztályból. Szakemberek tartanak elôadást Erdély történelmérôl, földrajzáról, mûemlékeirôl. A néprajz és a vallástörténelem iránt érdeklôdôk is jelentkezhetnek. Az elméleti betekintést diavetítéssel, fényképekkel, fénymásolt anyagokkal, bel- és külföldi tanulmányi kirándulásokkal, városnézéssel gazdagítják. A nyolc hónapos tanfolyam elvégzése után a résztvevôk oklevelet kapnak. Az elôadásokat minden szombaton 10–13 óra között tartják. Bôvebb felvilágosítás: telefonon 539-192, 0740-915607, villanypostán: kovarylaszlo@hotmail.com. Beiratkozásokat október 11-én és18-án is elfogadnak.
DR. CHIKÁN ATTILA PROFESSZORT, a budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Tudományegyetem rektorát avatják díszdoktorrá a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Karán október 8-án, szerdán de. 11 órakor. A magyarországi professzor kedden délután 6 órától elôadást tart a kar hallgatóinak.
Bensôséges, családias hangulatú összejövetelen ünnepelte meg a hét végén fennállásának ötven esztendejét a Matematikai Lapok jogutóda, a közkedvelt és a reáliák iránt érdeklôdô diákok körében valósággal nélkülözhetetlenné vált Matlap. A Heltai-alapítvány pinceklubjában az egykori és jelenlegi szerkesztôket és matematika tanárokat, a lap munkatársait a fôszerkesztô, Kolumbán József egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagja köszöntötte.
Beszédében a Matlap fôszerkesztôje vázolta azt a sikerekkel, de vargabetûkkel, kényszerkitérôkkel is megtûzdelt, fáradtságos utat, amelyet az ifjúsági szaklap, jeles személyiségek irányításával, a fennállása óta eltelt ötven esztendôben megtett.
Hatezres példányszámával a Matlap népszerûség tekintetében a romániai és magyarországi testvérlapot is megelôzi. Nem csekély mértékben köszönhetô mindez azoknak az ügy iránt elkötelezett, lelkes matematikatanároknak is, akik diákjaikban nemcsak felkeltik, de ébren is is tartják az érdeklôdést a lap iránt.
Az ünnepi szám emlékezô írásaiban tallózva megtudhatjuk, hogy az eredetileg Matematikai és Fizikai Lapok nevet viselô kiadvány a Gazeta Matematicã si Fizicã tükörfordításaként jelent meg 1953-ban. S azt is, hogy a hajdani idôk divatja szerint: "szerkesztette a Szerkesztôbizottság". A magyar változat akkori felelôs szerkesztôje, Maurer Gyula egyetemi tanár mindent elkövetett azért, hogy legalább csöppnyi önállóságot biztosítson a folyóiratnak. Neki köszönhetô, hogy elsô lépésként kiharcolta: a Matematikai Fizikai Lapok csupán a magyar feladatmegoldók nevét közölje, s az ilymódon szabadon maradt teret kisebb terjedelmû önálló cikkekkel, matematikatörténeti utalásokkal tölhette ki. Szeparatizmussal és nacionalizmussal vádolták, de késôbb, feltehetôen az ’56-os események következményeként, a lap engedélyt kapott önálló, 14 tagú szerkesztôbizottság létrehozására, amelynek élére Cseke Vilmos egyetemi tanár, majd Kovács Kálmán került. A folyóirat fénykorának számított az 1957–1962-es idôszak. A pünkösdi királyságnak, a pár éves önállóságnak azonban csakhamar végeszakadt, s az 1962-es év közepétôl visszaállt a régi, függôségi viszony, aminek következtében a lap iránti érdeklôdés is megcsappant. A folyóiratnak akkoriban Szôcs Judit tanárnô személyében egyetlen felelôs szerkesztôje és gondozója volt. Tôle vette át 1964-ben az akkor mindössze 300 példányban megjelenô lap szerkesztését Néda Ágnes tanárnô. Tíz sötét esztendôn át, állandó szerkesztôségi helyiség hiányában, a kiadvány egyetlen fizetett alkalmazottjaként küzdött annak létéért, megmaradásáért. Hogy aztán 1974-tôl erôfeszítéseit siker koronázza: a lap ismét lehetôséget kapott arra, hogy eredeti anyagokat is közölhessen, s így évrôl-évre nagyobb lépéseket tehetett meg az önnállósodás fele. 1979-tôl pedig Kovács Margit tanárnôvel immár kétszemélyessé bôvült a szerkesztôség. Az 1989-es változások után az önállósodási kísérletek megerôsödtek és Néda Ágnes hathatós közbenjárására 1997-ben sikerült a Gazeta Matematicától immár teljesen elszakadt, független lapot létrehozni. A Romániai Matematikai Tudományos Társaság azonban ragaszkodott a névváltoztatáshoz: így lett a Matematikai Lapokból, a ma annyira divatos, igaz, nyelvészeink által nem éppen kedvelt rövidítéssel, Matlap. A rendezvény rangidôs meghívottja, a kilencvenes éveit taposó Tóth Sándor professzor is némi értetlenséggel nyugtázta az átkeresztelést. E kényszerváltoztatás dacára azonban a folyóirat egyedi arcélének, önálló egyéniségének köszönhetôen, minôségileg megerösödve került ki a küzdelembôl.
S hogy hogyan tovább? "Hagyományainkból építkezünk, és ezután is ezt fogjuk tenni" — véli a fôszerkesztô, Kolumbán József professzor. Az építmény pedig a lehetô legszilárdabb alapokon nyugszik.
A Kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem, a Miskolci Galéria és a Romániai Képzômûvészek Szövetségének Kolozsvári Fiókja tízéves együttmûködése alkalmaból GRAPHIKONEX címmel országos grafikai tárlat nyílik Kolozsváron, külföldi meghívottak részvételével.
Bevezetôt mond dr. Dobrik István mûvészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója és Ioan Horváth Bugnariu egyetemi tanár, a kolozsvári Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem grafika tanszékének vezetôje. A megnyitóra 2003. október 7-én, 13 órakor kerül sor a Képzômûvészeti Szövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 4. szám alatti galériájában.
Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület és az EMKE — Pécs Baranya Társaság szervezésében sorra kerülô háromnapos rendezvénysorozat október 10-én, pénteken este 8 órakor N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzetei Színház mûvészének Karinthy-mûvekbôl összeállított önálló irodalmi estjével kezdôdik a Majális/Bilascu utca 5. szám alatti Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Október 11-én, szombaton délben 12 órakor a Mátyás-ház pincegalériájában Böszörményi István, Bóbics Diána, Balogh Tünde, Mulaj Sándor, Majláth Zita, Tari Eszter, Csávás Eszter, Rostás Beáta, Hizsnyik Dénes, Orosz Klára, Szikora Imre, Retek Anikó és Tari Eszter pécsi képzômûvészek alkotásaiból nyílik tárlat. Bevezetôt mond Ioan Sbârciu, a Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem rektora és Németh Júlia, a Barabás Miklós Céh alelnöke. Társszervezôk: Közelítés Mûvészeti Egyesület — Pécs, Barabás Miklós Céh — Kolozsvár.
18,30 órakor a Malom/Baritiu utca 16. szám alatti Tranzit Házban Tóth Károly Képek Pécsrôl és Baranya megyérôl címû fotókiállítása nyílik meg és Tám László Csokonai-díjas fotómûvész Szülôföldem Magyarország címû diaporáma vetítésére kerül sor. A rendezvényt dr. Farkas György méltatja. Társszervezô a Mecseki Fotóklub — Pécs.
19 órakor a Kolozsvári Magyar Operában a pécsi Szélkiáltó Együttes (Lakner Tamás, Fenyvesi Béla, Keresztény Béla, Rozs Tamás) Búval vigalommal — magyar költôk énekelt versei címû elôadására kerül sor. Köszöntôt mond dr. Kunszt Márta, Pécs alpolgármestere és Boros János, Kolozsvár alpolgármestere.
Október 12-én, vasárnap KORUNK — JELENKOR irodalmi találkozó a Mûvészeti Múzeum Tonitza-termében.
A rendezvény támogatói: Kolozs Megyei Tanács, Népi Alkotások Háza, Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem, Mûvészeti Múzeum.
Két nagy német zeneszerzô mûveit tûzte mûsorára a Transilvania Filharmónia október 3-i Theo Wolters holland karmester vezényelte hangversenyén. A mûsor Beethoven III. c-moll zongoraversenyét és Richard Strauss két szimfonikus költeményét tartalmazta.
A zongoraverseny szólistája, Sorin Petrescu temesvári zongoramûvész nem elôször lépett fel Kolozsváron, 1998-ban Grieg romantikus zongoraversenyének volt a szólistája, a következô évben Mozart-játékosként mutatkozott be, ezúttal Beethoven III. c-moll zongoraversenyét játszotta.
1803-ban, pontosan kétszáz évvel ezelôtt komponálta Beethoven egyetlen és talán a legpoétikusabb moll hangnemben írt versenymûvét. Sorin Petrescu jól átgondolt, hatásvadászó effektusokat kerülô zongorajátékában a kidolgozott piano billentés következtében, különösen szépen megoldottak a dinamikai kontrasztok. Különösen sikerült volt a csodálatos II. tétel. Az együttmûködés szólista és zenekar között sikeres volt, bár éppen a fuvolával ellenpontozott "duettben", fuvola-intonáció tekintetében, akadtak problémák. A közönség tapsait Sorin Petrescu Enrique Granados spanyol zongoramûvész és zeneszerzô közismert Andaluzia címû hangulatos mûvével köszönte meg.
Richard Strauss mûvei meglehetôsen ritkán hangzanak el a filharmonikusok hangversenyein. Áll ez még fiatalkori szimfonikus költeményeire a Don Juan, Halál és megdicsôülés és Till Eulenspiegelre is, bár ezek összevontabbak, dallamgazdagabbak a késôbbieknél. Ezen a hangversenyen a Halál és megdicsôülést és a Till Eulenspiegelt választotta a mûsorába Theo Wolters.
A Schopenhauer filozófiája inspirálta Halál és megdicsôülést 1889-ben komponálta Strauss. E mû elôadása — persze megfelelô színvonalon — kifejezôereje, csodálatos témái következtében ma is — telitalálat! A mû elsô részét a halál komorsága sugallja, majd a beteg mindinkább kihagyó érvelését illusztráló dobütések után a morbid hangulatot a megdicsôülés himnikus befejezô része oldja. Karmester és zenekart jó teljesítménye avatta élménnyé R. Strauss inspirált muzsikáját.
A mûsor befejezôszáma, eredeti címén Till Eulenspiegel vidám csínyjei, a szerzô legüdébb humorú mûve, a szakirodalom szerint is legegységesebb szimfonikus költemény. Sziporkázó rondban eleveníti meg Strauss a német népmese figuráját egész a befejezésig, ahol a kigúnyolt álszent társadalom halára ítéli a csínytevôt. Tillt dobpergés kíséri a kivégzésig, utolsó torz fintorig. Ám feloldja a feszültséget a befejezô csoda: volt egyszer egy bolond, úgy hívták Eulenspiegel.
A sziporkázó hangszerelésû mû rég nem szerepelt a zenekar repertoárján, ezt éreztük is. A zenekar kevésbé volt egységes, még néhány próba nem ártott volna. A híresen kényes kezdô kürtszóló, ha elôször nem sikerült hibátlanra, a továbbiakban biztosan szólalt meg.
Theo Wolters a zenekar leggyakoribb vendégei közé tartozik, aki Mozarttól–Sosztakovicsig zeneirodalom számos remekmûvét vezényelte nálunk. Wolters, aki karmesteri tevékenysége mellett a világhírû Amsterdami Concertgebouw zenekar trombitása is, lendületesen, célratörôen vezényelte az együttest, ezúttal is megérdemelte a közönség tapsait.
A történelmi emlékezések, évfordulók alkalmával, múltunk felemelô vagy tragikus eseményeinek a felidézésével rendszerint kettôs cél lebeg elôttünk; egyrészt az, hogy lerójuk kegyeletünket az ôsök emléke elôtt, másrészt az, hogy történelmi tudatunkat, megtépázott önbizalmukat is megerôsítsük. Különös súllyal érezzük ennek szükségességét most, a tragikus esemény 154. évfordulóján, amikor egyszerre kell gondolnunk a 13 hôs mártíromságára s az emléküket megörökítô aradi Szabadság-szoborra.
Kegyeletes emlékezésünk a 13 honvédtábornok mártíromságára felidézi az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc történetét, a szabadságért vállalt hatalmas áldozatot, az aradi emlékmû hányatott sorsa pedig eszünkbe juttatja azt, hogy szabadságharcunk az események után másfél évszázad múltán sem ért véget.
A magyar forradalom 1848-ban része volt annak az európai forradalmi folyamatnak, amely az olasz félszigetrôl kiindulva Franciaországon, a német államokon és Ausztrián át eljutott a Kárpát-medencébe, ahol a magyar forradalom vált európai jelentôségû eseménnyé. A magyar forradalom vezetô férfiai nem jelöltek más célt a magyarság elé, mint azt, amit a történelmi fejlôdés napirendre tûzött: az ország megszabadítását az elavult feudalizmus, jobbágyrendszer haladást gátló nyûgétôl s felzárkóztatását Európa fejlettebb részének színvonalára, valamint az oszmán-török, majd Habsburg-hatalom által szétrombolt történelmi Magyarország egységének és függetlenségének helyreállítását. A magyarság vezetôi: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós — hogy csak a legkiemelkedôbbek nevét említsem — nem akartak mást, mint egy olyan magyar polgári nemzet létrehozását, amelyben a nép a volt nemesség mellett megtalálja az ôt megilletô helyet, s olyan független Magyarországot, amelyben a szabadságjogok szabnak keretet a polgárok életének. Ezek a célok összhangban voltak az adott korszak európai történelmének általános mozgásirányával.
De a magyar függetlenség s egység ellenségei megakadályozták azt, hogy a magyarság békés úton — ahogy elkezdte — helyreállítsa történelmi jogait. Ezért a magyar forradalom szabadságharccá alakult át. Olyan szabadságharccá, amelyben az egész nemzet összefogott a közös szabadság érdekében és amelyben vagyonát és életét áldozva vett részt.
A szabadságharchoz mindenhol a világon fegyveres haderôt kellett szervezni, s ez történt Magyarországon is, csakhogy a magyar szabadságharc haderejét a semmibôl kellett megteremteni, mert a Habsburg-hatalom korábban megtiltotta a külön magyar fegyveres erôk alakítását. Kossuth és hívei a nép mozógítása által tízezreket állítottak a szabadságharc zászlói alá, de képzett tisztikart nem lehetett egyik napról a másikra elôvarázsolni. Ezért hívta Batthyány Lajos miniszterelnök a császári haderô tisztjeit a magyar hadseregbe. És sok tiszt vállalta, hogy átlép az alakuló honvédsereg kötelékébe, mert úgy érezte, hogy igazságos ügyet szolgál, s mert ezáltal egyéni törekvéseit is jobban megvalósíthatja.
Így kerültek a magyar honvéd had élére az aradi tizenhármak is, anélkül, hogy azt az osztrák fél megtiltotta volna. Voltak köztük szép számmal a magyarok mellett nem magyarok is. Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Török Ignác, Nagysándor József régi magyar családok sarja volt, Kiss Ernô és Lázár Vilmos örmény eredetû, magyar nemességet szerzett családból származott, Aulich Lajos, Láhner György, Schweidel József magyarországi német famíliában született, Poeltemberg Ernô osztrák, Leiningen-Westerburg Károly Rajna-vidéki német eredetû volt, Knézic Károly horvát, Damjanich János szerb. Ôk mind, függetlenül származásuktól, tudásuk és erejük latbavetésével végig küzdötték a szabadságharcot s akkor is kitartottak, amikor az osztrák császár könyörgô kérésére az orosz cár kétszázezer fôs haderôt küldött Magyarország ellen. A honvédseregnek most már nemcsak az osztrák haderôvel, hanem az orosz cári hadakkal is szembe kellett néznie, s bátran küzdött, de gyôzni nem tudhatott. A világosi fegyverletével megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát, és a magyar szabadságharc vezetôinek, a honvéd haderô tisztjeinek a sorsát is. Ezreket ítéltek el különbözô vádakkal.
Amikor az aradi mártírok napján, 1848–1849 történelmét felidézzük s az áldozatokra emlékezünk, nem feledkezhetünk meg Batthyány Lajosnak, az elsô magyar miniszterelnöknek tragikus sorsáról, akit ugyancsak október 6-án végeztek ki. És nem feledhetjük el az erdélyi hôsöket sem, köztük a Kolozsvárt halálra ítélt Tamás András csíki ezredest és Sándor László ôrnagyot.
Szálljon gondolatunk s imánk feléjük is.
A 13 honvéd tábornok ellen az volt a fô vád, hogy átálltak a "lázadó" hadsereghez, amely a császáriak ellen harcolt. A magyar szabadság emlékére Aradon felállított Szabadság-szobor régebbi s mai ellenzôi pedig igazságtalan vádakat hangoztatva távolították el, illetve akadályozzák az emlékmû visszaállítását Aradon. Az egyik legabszurdabb vád szerint a tábornokok a románok ellen harcoltak. Ezt megbízható adatok cáfolják: ôk nem románok, nem szlovákok és nem szerbek ellen, hanem a magyar szabadság eltiprására vállalkozó osztrák és orosz hadak ellen küdzöttek.
De ez a tény éppen úgy nem érdekli az aradi Szabadság-szobor ellenfeleit, mint ahogyan az aradi 13 igazsága nem érdekelte a császári hatalom hadbíróságát. 1849-ben a császári hatalom célja az volt, hogy kegyetlen büntetések által elrettentô példát mutasson mindenféle szabadságmozgalomnak. Az osztrák minisztertanács már augusztus 16-án utasította Haynau táborszernagyot, hogy a magyar "felkelést" valamennyi politikai vezetôje és fôtisztje lefogandó s a volt császári tisztek ellen vád emelendô. Haynau nem értette félre az üzenetet, s kertelés nélkül megírta szándékát Radetzky tábornagynak: "Egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal... a magyarok háromszáz év óta mindig lázadók... nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyôzôdésem, hogy ez az egyetlen mód intô példát szolgáltatni minden jövendô forradalomnak." Tegyük hozzá: minden szabadságmozgalomnak. Az aradi 13 halálos ítéletét tehát már elôre kimondták. Csak a végrehajtás volt hátra, ami nem maradt el.
A Szabadság-szobor az áldozatoknak állít emléket s általuk lett a magyar szabadság szimbóluma. S ha szélsôséges ellenzôi 2003-ban azt szeretnék demonstrálni, hogy az erdélyi magyarságnak nincsen joga szabadon emlékezni a szabadság hôseire, akkor éppúgy az európai korszellemmel kerülnek szembe, mint annak idején a Habsburg-hatalom.
Számunkra az emlékezésnek s a szabadságharc óta eltelt másfél évszázad történelmének más az üzenete, nevezetesen az, hogy kitartóbban, bátrabban s egységesebben kell megvívnunk mindennapi szabadságharcunkat történelmi örökségünk védelmében és emberi s állampolgári jogaink érvényesítéséért.
(Elhangzott 2003. október 5-én a Kolozsvári Hidelve református templomban az aradi vértanúk emlékünnepén.)
Nemzeti gyászunk napja — október 6-a, elmúlt.
Megemlékeztünk, megemlékezett érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ, sôt a vele szembenálló "fiók" szervezetek is az Aradi Tizenhárom mártíriumáról. Aradon — és mindenfelé az országban, Erdélyben. Bevallom azonban: egyáltalán nem örvendtem az egységünk bontását jelzô — és célzó — külön-külön rendezvényeknek. A tizenhármak mártíriumát ne akarja kisajátítani magának semmiféle politikai párt-csoportosulás, de "ellenklikk" sem. Ez — valamennyiünk gyászünnepe: minden magyaré — és minden szabadságszeretô emberé.
Kivéve — természetesen — országunk szociáldemokrata kormányát.
Ez ugyanis — az elôzetes megállapodást felrúgva — megakadályozta az Aradi Tizenhárom — immár több mint százéves emlékmûvének az újrafelállítását — és úgy látszott, megemlékezést se engedélyez, bár ebben végül is meggondolta magát, így ez utóbbi, zavaró incidensek nélkül zajlott le Aradon és országszerte mindenütt, ahol magyarok élnek és megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc mártírjairól.
Országunk kormánya pálfordulásának az oka — nyilvánvaló.
Jövô évben parlamenti választásokra kerül sor tájainkon. A Nãstase kormánynak immár tennie kell valamit fogyatkozó népszerûségének a növelése érdekében, hiszen a Stolojan-féle liberális és a Bãsescu nevével fémjelzett Demokrata Párt összefogása nyomán — egy év adott döntô módon megváltozhat az ország választópolgárainak a politikai rokonszenve. A Nãstase-kabinet tehát az immár hagyományosan bevált fogáshoz nyúlt. A magyarellenességgel rukkolt ki, arra számíta, hogy ezzel az Amerikai Egyesült Államok se törôdik, kivált az Amerikát ért tragikus terrortámadások óta, amelyek országunk stratégiai jelentôségét megnövelték az Amerikai Nagybácsi számára. Ebben egyébként igaza is volt országunk vezetô politikusainak. Sajnos azonban, az 1990-es márciusi progromkísérletet már nem lehetett megismételni, hiszen erre a vártnál jobban odafigyelt a világ — akkor is. Így — végezetül — megemlékezhettünk október 6-ról, az Aradi Tizenháromról.
Az idei október 6-a azonban — éppen közéleti tanulságai miatt emlékezetes kell hogy maradjon számunkra, romániai magyarok, de érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ számára is.
Az ország Parlamentjében, a kormányzó Szociáldemokrata Párt szenátora (annakidején a Diktátor kedvenceként számontartott) Adrian Pãunescu szenátor, az aradi emlékû újrafelállítása ellen szónokolva kijelentette, országunknak nincs arra szüksége, hogy "tizenhárom gyilkosnak" emlékmûvet állítsunk. Mártírjainkat egyébként (hiszen már említettem) se az osztrák császári, se az orosz cári ítélôbírák és hóhérok se nevezték "gyilkosok"-nak. Múltjától függetlenül — Adrian Pãunescu szenátor — a Kormánypárt egyik honatyája. Nos, ha az RMDSZ továbbra is kitart a Szociáldemokrata Párt mellett — úgy tisztelettel megkérem Érdekvédelmi Szerveztünk illetékeseit — ne tekintsenek engem továbbra is a Szervezet tagjának. Adrian Pãunescu szenátor "elszólása" egyébként arra (is) emlékeztetett, hogy tizenhárom évvel ezelôtt — a háttérbôl — ugyanaz a politikus vezényelte a marosvásárhelyi eseményeket, a pogromkísérletet, akit ma Köztársaságunk Elnökeként tisztelünk.
Legyen hát elég ebbôl az "együttmûködésbôl". Ne fényezzük, ne takarítsuk tovább egy politikai párt cipôjét, csak azért, hogy ne sározza össze a nadrágunkat, amikor belénk rúg.
Mert belénk rúg (a választási siker reményében).
Amennyiben az RMDSZ ezt nem hajlandó felismerni — úgy megérdemli sorsát: azt, hogy felbomoljék, hogy a romániai magyarság mûkedvelô politikusai, önjelölt vezetôi áldozataként széthulljon — amit nem szeretnék.
Tudom: egyik román párt se szívesen lép velünk szövetségre, most, a választások elôtt. De utána — talán megállapodhatnénk mondjuk, az alakuló és feltörekvô liberális-demokrata szövetséggel, amelyik talán kevesebbet ígérne nekünk a jelenlegi kormánypártnál — de azt a kevesebbet — talán megtartaná.
Amennyiben viszont az RMDSZ "ha megversz is imádlak én" — megfontolással továbbra is ragaszkodnék Ion Iliescu, Adrian Nãstase és Adrian Pãunescu pártjához — ismételten kérem, töröljön tagjai névjegyzékérôl.
(Folytatás október 4-i lapszámunkból)
1980. január 26., szombat
Az idô teljesen ellágyult, erôsen nézegettem Lujzát. Funkcióba kellene állítani. De az úton loccs-poccs. Csak koszolódna a kocsi. Ámbátor azért van. Mert a trolivállalatról még azt sem lehet mondani, hogy a régi — rosszabb! Mindent kezdhetsz vele, csak számítani nem szabad rá. Egyébként is felvonulásszerûen járnak, ötös-hatos csoportokban. Aztán szünet. De fôleg szünet.
Az este újra csodás filmmel lepett meg a televízió. Mintha sóhajtózásainkra akarnának rácáfolni. Ugyanis mindig azon nyavalygunk, hogy annál gyengébb film már nem is lehet, amivel bennünket etetnek, de aztán kivágják az adújukat, s bedobnak egy indiai filmet, amely minden képzeletet felülmúl — a gügyeség csimborasszója! Még mesének is égbekiáltóan naiv, giccses. De sebaj, jó ez nekünk. Jó az annak a balféknak, aki megnézni! Úgy kell neki!
Ha nem egyéb, ezt ünnepi mûsorként adták, mert ma van a nagyfônök 62. születésnapja. Erre fel lapunk képekkel teletûzdelt, verssel megspékelt, szövegekkel jobbított, ünnepi formát öltött — anélkül, hogy az ünneplés okát emlegetnénk. Mintegy véletlenül áll össze, csak úgy, né, semmi személyi kultusz benne, semmi olyan, amibôl rosszmájú nyugatiak viccet gyárthatnának, vagy valami ehhez hasonló gonoszságot. Így ezt megúsztam. Mármint az olvasást.
A tévé is ünnepli a születésnapot, az esti krónika csak errôl szólt. Fogadás az KB-nél, beszéd, aztán ebéd és külföldi üdvözletek. Utána riport, amelyben különbözô "kategóriák" mondják el véleményüket, csodálatukat az ünnepeltrôl, beszélnek afölötti hazafias büszkeségükrôl, hogy ilyen remek elnökük van. Ezután irodalmi-mûvészeti mûsor.
Ma kivettem a fényképésztôl a személyazonosságimba való képemet. Mindamellett, hogy ezen félrenézek, s a fényképésznô észre is vette, és két felvételt kattintott el rólam, de szinte természetes, hogy a laboratóriumban ezt a félrenézôst csinálták meg. Így újra kell gyártani. De még ez sem kimondottan feljegyzésre méltó, hanem az, hogy ezekrôl a képekrôl én nézek ugyan félre, de nem is csak meglett férfinak nézek ki, akinek formás tokája tekintélyt kölcsönöz, inkább vénembernek. S ez szomorú. Az embernek fiatalosabb képe van önmagáról önmagában. Nem szólva arról, hogy egy nemrég készültön ez a vénség még nem volt ennyire nyilvánvaló. Vagy én nem figyeltem rá? Hát hogy is van ez? Mi lesz ebbôl, ha így megy tovább?
1980. január 27., vasárnap
Gyönyörû kirándulás. Pedig Júliának fájt a torka, az éjszaka rosszul aludt. Én sem voltam valami friss, könnyen hajlottam volna az itthonmaradáshoz. Amikor Bandi fölhívott, az én feleségem a leghatározottabban rávágta: megyünk! Hát mentünk. És velünk jött O. Feri is Ági nevû mininô lányával. Ez alkalommal fölhívtam viszont a közszállítást. Világos, hogy nem járt a 10A. Jóval szelídebb volt, mint a múlt vasárnap, napsütés meg minden, ami ilyenkor kell. Most is a 34-essel mentünk a végállomásig, s egybôl nekiugrottunk az erdônek. Ám, én sem voltam a múlt vasárnapi; azonnal szuszogni kezdtem és azonnal kiizzadtam. De érdekes, késôbb belejöttem, s visszafelé már olyan bô hely volt a tüdômben, mintha kétszer nagyobb lett volna. Ám ahogy hazaértünk, beállt az ellágyulás. A tévé sportmûsorát végigaludtam. És a lábamat is érzem, meg a vállamat (?). Ebbôl már az is következhet, hogy jövô vasárnap fejfájás is lesz már mûsoron. A bioritmusom változásai szerint. Ha van, azt jelenti, ez volt a fizikai mélypont.
Délután fölhívott Murádin László, hogy miért nem került be a lapba a nyelvmûvelése? Én is azt kérdeztem, csak más hangsúllyal: miért? Nem került be? Aztán fölvilágosítottam, hogy amit megszerkesztünk, leküldünk a nyomdába, az egy, és ami megjelenik, az kettô. Akár azt is emlegethettem volna, hogy gyakran még mi is csodálkozunk, hogy milyen lapot hoztunk össze! De ebben az esetben a változás, a metamorfózis érthetô. Születésnap volt, s nagy ünnepségek — hadd tudjon róla az olvasó! Mert nincs mindenkinek tévéje, hogy onnan értesüljön az eseményrôl.
Lám, a kirándulás — egyebek mellett — arra is jó, hogy az ember tökéletesen elfelejtse, hogy újság is van a világon, meg nemzetközi helyzet is, meg egymásra acsarkodó politikusok! Mert csak hó van, az erdô van, a gyaloglás, nevelés. És jólesô fáradtság, meg jó érzés. Nem véletlenül motyogja ott kint az ember: milyen nagy ostobaság lett volna otthon maradni! Mert nem kétséges, az lett volna.
Most hirtelen mélyet lélegzem — nem is vagyok asztmás!
(Folytatjuk)
Az aradi vértanúkra emlékezô nemzeti gyásznapon — katonai tiszteletadás mellett — felvonták, majd félárbocra eresztették a nemzeti lobogót Budapesten, a Parlament elôtti Kossuth téren.
Az eseményen jelen volt Mádl Ferenc köztársasági elnök, Medgyessy Péter miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsôbb Bíróság elnöke.
A Batthyány Mauzóleumnál tartott megemlékezésen Hiller István kulturális miniszter kiemelte: azt szeretnénk, azt kívánjuk, és azt akarjuk, hogy 1849. október 6. hôseinek emlékére ismét álljon Aradon a Szabadság-szobor.
Az eseményen elhelyezte a megemlékezés virágait Mádl Ferenc köztársasági elnök és Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke.
A kormány nevében Hiller István koszorúzott, aki beszédében megemlékezve a vértanúkról, hangsúlyozta: október 6. számunkra szent nap, a gyász napja.
Hiller István kiemelte, hogy a fôhajtással, eleink elôtti tisztelgéssel nem kívánunk senkit bántani, sérteni.
"Kérjük, vágyjuk, akarjuk ugyanakkor, hogy ezt az érzést irányunkban is mindenki tanúsítsa határon innen és határon túl" — közölte.
Mint mondta, nem bántja önérzetünket, ha az aradi Szabadság-szobor mellé szoborba önthetjük valódi történelmi eseményeinket is, közös közép-európai múltunkat.
"Ha a szobor Kossuth és Bãlcescu kézfogását örökíti meg, szívesen vállaljuk. Ez azonban nem helyettesíthet, nem pótolhat, csak teljesebbé tehet" — tette hozzá, utalva arra a román politikusra, aki 1849 májusában tárgyalásokat kezdett Kossuth Lajossal a magyar–román megegyezésrôl, majd alá is írtak egy megbékélési tervezetet, de a végrehajtást az orosz csapatok elôrenyomulása nem tette lehetôvé.
A koszoruzási ünnepségen az MSZP nevében Orosz Sándor, az SZDSZ képviseletében Mécs Imre, az MDF részérôl Csapody Miklós hajtott fejet a vértanúk emléke elôtt. A Fidesz — bár koszorúval tisztelgett— személyesen nem képviseltette magát a megemlékezésen.
A Képviselôház hétfôn megkapta az igazságügyi miniszter levelét, amelyben Rodica Stãnoiu kéri Ráduly Róbert RMDSZ-képviselô mentelmi jogának megvonását és bíróság elé állításának jóváhagyását szándékos testi sértés elkövetésének alapos gyanújával.
Az igazságügyi miuniszter kérése szerint Ráduly Róbertet felelôsség terheli 2001. október 30-án, Predeálon okozott közúti balesetért, amelynek során a képviselô elgázolt egy 61 éves nôt.
"Az ügy dokumentumaiból kiderül, hogy a baleset megfelelôen jelzett gyalogátjárón történt, a szakértôi jelentés szerint a gázolás elkerülhetô lett volna, ha a gyanúsított hamarabb fékez", áll az igazságügyi miniszter levelében.
A dokumentum szerint az áldozat 120–140 napos orvosi ellátást igényelt, a baleset nyomán pedig állandó testi fogyatékossággal kell élnie.
Tudor Mohora (SZDP) háznagy elmondta, a szabályzat szerint az igazságügyi miniszter kérését ismertetik a Képviselôház plénumában, majd elemzésre küldik a jogi és fegyelmi bizottságnak, amely 30 napon belül jelentést készít. A testület jelentését aztán megvizsgálja az RMDSZ-frakció, ezt követôen megvitatja az alsóház plénuma.
Egyelôre tisztázatlan, mi történik abban az esetben, ha a szavazójoggal rendelkezô állampolgárok kevesebb mint fele járul az urnák elé. A helyzet tisztázása érdekében Székely Ervin parlamenti képviselô a népszavazást szabályzó törvény módosítására tett javaslatot, miszerint az esetleges abszenteizmus miatt érvénytelen alkotmánymódosító népszavazást 6 hónap után meg kell ismételni.
Az RMDSZ törvényhozója szerint a szavazástól való távolmaradás a román politikai élet általános jellemzôje, ezért könnyen megtörténhet, hogy október 19-én a népszavazáson a törvény által elôírt 51 százalékos részvételi arány nem teljesül. Székely úgy véli a módosítást lehetôvé teszi az is, hogy a referendumot szabályozó törvény nem rendelkezik pontosan arról, mi történik, amennyiben nem járul az urnák elé a szavazólistákon lévô személyek több mint fele. A képviselô szerint azért indokolt a hat hónapos halasztás, hogy megfelelô módon sikerüljön népszerûsíteni az alkotmánymódosítás fôbb újdonságait.
Valer Dorneanu a képviselôház elnöke és, a kormánypárt alelnöke múlt héten úgy nyilatkozott: amennyiben 51 százalék alatti lesz a referendumon való részvétel, a népszavazást és az új alkotmányt érvénytelennek tekintik. Dorneanu, aki részt vett az alkotmánymódosító bizottság munkálatain is, közölte: a referendumot nem lehet megismételni egy adott idôn belül, hozzátéve, hogy a tennivalókat majd a sikertelen referendum után állapítják meg.
Esôben, ködben, napsütésben Kolozson a betegeket az utcán vizsgálják meg a háziorvosok. Immár egy hete annak, hogy a rendelôk épületén belakatolt ajtó fogadta a két családorvost és a fogorvost. A községben akadna ugyan olyan helyiség, ahol ideiglenesen megoldható lenne a betegellátás, ám az orvosok mégis egyelôre inkább az utcán dolgoznak — magatartásuk egyben tiltakozás is.
Kolozs egyike azon kevés nagyközségnek, ahol hajdanában kórház is mûködött. A régóta parlagon heverô épületegyüttest alaposan kikezdte az idô — és a pénzhiány — vasfoga. A község két háziorvosa és a fogorvos régebben a polgármesteri hivatal tulajdonát képezô kórház egyik épületében konzultálta a betegeket, s a helyiségek használatáért bért sem kellett fizetniük. Az épület állapota lassanként viszont annyira leromlott, hogy orvosi célokra alkalmatlanná vált. Akkoriban a polgármesteri hivatal nem tudott pénzt áldozni a tatarozásra, emiatt az orvosok úgy döntöttek, inkább más helyiségbe költöznek. Négy évvel ezelôtt szerzôdést írtak alá a Turism Transilvania vállalattal, s havi ötmillió lejért béreltek rendelésre alkalmas helyiségeket, amelyek szintén felújításra szorultak (csempézés, festés, ajtók, kagylók elhelyezése, víz bevezetése stb.). Az idén márciusig problémamentesen zajlott a betegellátás, akkor viszont az orvosok jelezték a polgármesteri hivatalban, hogy képtelenek tovább fizetni a bért, amelyet egyébként az államtól kapott járulékból kellene fedezniük. A község akkor segített, s néhány hónapig fizették a bért, amelyre ugyan költségvetési keret nem létezett, ám mintegy két hónappal ezelôtt már az elöljáróság sem tudott pénzt adni erre a célra. A rendelôkre akkor került lakat, amikor az orvosok immár három havi bérrel maradtak adósai a Turism Transilvaniának. Azóta az utcán rendelnek az orvosok, akik ezúttal nem fordultak ismét a polgármesteri hivatalhoz. A hivatal szintén megmakacsolja magát: kéretlenül nem ajánl fel segítséget, amely egyelôre csupán abban állna, hogy bérmentesen az utcánál alkalmasabb teret igyekezne biztosítani a betegellátásra.
Két hónappal ezelôtt a Kolozsi Polgármesteri Hivatal kérést nyújtott be a megyei tanácshoz, amelyben azt kéri, vizsgálják meg a jelenleg a Turism Transilvania tulajdonaként kezelt ingatlan tulajdonjogi helyzetét. Balogh István alpolgármester elmondta, a telekkönyv szerint az eredetileg a mérnökök, orvosok, tanítók szolgálati lakhelyéül szolgáló épület a község tulajdonát képezi. Az alpolgármester elmondta, ez ugyan sajnos, nem sokat jelent, hiszen a kolozsi sós fürdô ugyanúgy a község tulajdonát képezi a telekkönyv szerint, ám tulajdonjogukat mégis per útján kénytelenek érvényesíteni. A hivatal jóhiszemûsége nem vonható kétségbe, a bér kifizetése mellett az elmúlt télen például a tüzelôt is a községháza biztosította a rendelônek.
A héten kezdôdnek a kórház tatarozási, felújítási munkálatai, amelyre a Kolozs Megyei Tanács félmilliárd lejt utalt ki. A tervek szerint legkésôbb januárban befejezik a munkát, akkor az orvosok a felújított helyiségekbe költözhetnek, amelyekért valószínûleg szintén nem kér majd bért a községvezetés. A községben akad elég helyiség, amely ideiglenesen betölthetné a rendelô szerepét, akár a polgármesteri hivatal épületében, akár a World Vision által mûködtetett központban. A polgári engedetlenség, tiltakozás e formáját választó orvosok viszont egyelôre aligha lesznek hajlandóak segítséget kérni és elfogadni. A három ingázó orvosnak elôbb-utóbb azonban csak "be kell adnia a derekát", ugyanis a tél közeledtével az utca aligha lesz alkalmas akár egy egyszerû influenzás beteg diagnosztizálására.
Gyilkossági kísérlet vádjával háromnapos elôzetes letartóztatásba helyeztek két alsódetrehemi férfit. Ludu¦an Ioan és Vasile a vád szerint a 73 éves Suciu Ioant verte félholtra szombaton este fél nyolckor. Az áldozatot a kolozsvári ortopédiára szállították be, majd a kórház értesítette a rendôrséget a súlyos bántalmazásról. Mint az eddigi nyomozások során kiderült, a három férfi egy földterület tulajdonjoga miatt veszett össze. A két testvér egy furkosbottal és egy vasvillával igyekezett alátámasztani igazát, és alaposan helybenhagyta az idôs áldozatot, akinek mindkét lába, valamint bal karja eltört, s emellett még számos zúzódást szenvedett.
Növekvôben az ittas vezetés
Teodor Pop Puscas rendôrkvesztor, Kolozs megye rendôrfônöke ijesztô számadatokat hozott nyilvánosságra tegnapi rövid sajtótájékoztatóján: elmondottai szerint megyénkben megkétszerezôdött az egy évvel korábbihoz képest az ittasan vezetôk száma. Mint elmondta, 2002 elsô 9 hónapjában 133 ilyen bûncselekményre derült fény, míg idén — talán a szigorúbb és gyakoribb ellenôrzéseknek köszönhetôen is — eddig 280 esetben indult eljárás ittas vezetés miatt. Emellett, szintén ittas vezetésért, "enyhébb" esetekben (az alkoholszint 0,8 ezrelék alatti volt) 694 bírságot róttak ki az év elsô 9 hónapjában.
Óvodát raboltak ki
Vasárnapról hétfôre virradólag ismeretlen tettesek betörtek és kirabolták a Szent-Péteri templom közelében lévô 42-es számú óvodát. Amint azt Sergiu Brie rendôrbiztostól, a 2-es körzet vezetôjétôl megtudtuk, a tettes(ek) az egyik ablakon át hatoltak be az óvodába, ahonnan az elsô becslések szerint mintegy 9 millió lej értékû javakat raboltak el. A tettesek azonosítására és a károk pontos felbecslésére tovább folynak a nyomozások; egyelôre nem tudni, hogy ugyanazok voltak-e a tettesek, akik a tavaly is kifosztották az említett oktatási intézményt.
A Jézus Társaság (Jezsuiták) kolozsvári Manréza Lelkigyakorlatos Központjában tartotta 14. közgyûlését a Romániai Nôi Szerzetesrendek Elöljáróinak Konferenciája szeptember 30–október 3. között.
A közgyûlés beszélgetéseinek/vitáinak irányítására P. Páll József Leó O. F. M. ferences rendtartományfônököt kérték fel.
Október 1-jét — Lisieux-i Kis Szent Teréz emléknapját — "lelki nappá" nyilvánították a szervezôk. Ezen részt vett Ôexcellenciája Mgr. dr.
Jean-Claude Périsset érsek, a római Apostoli Szentszék romániai nunciusa, Mgr. Florentin Crihãlmeanu Kolozsvár-szamosújvári görög katolikus megyéspüspök, a Romániai Püspöki Konferencia részérôl a szerzetesi intézményekért felelôs fôpásztor, Mgr. Ilie Sociu, a bukaresti római katolikus fôegyházmegye érseki helynöke, Iosif Furtunã bazilita provinciális, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Fô Elöljárói Konferenciájának elnöke, annak általános titkára és más meghívottak. Nagy érdeklôdés követte Olivo Bosa S. J. jezsuita rendtartományfônök "A jótékonyság tanúi — személyes tapasztalatok megosztása", valamint dr. Hanni Rolfes teológus (S. M. C.) a Jézus Szíve Missziós Nôvérek szatmári elöljárójának "A közös felelôsséget vállaló, összetartó cselekvés indítéka" témával tartott elôadását.
Beszédében Mgr. dr. Jean-Claude Périsset apostoli nuncius-érsek a remény ablakai kitáróinak nevezte a szerzetesnôket, akik Krisztus jelenlétének jeleivé váltak a világban. Hangsúlyozta, többek között: "Annál inkább ti, Krisztusnak elkötelezett személyek, arra vagytok hivatottak, hogy mindig idôszerûvé tegyétek az Egyház küldetését szerzetesi intézményeitek sajátságos karizmáján keresztül, akár óvodásgyermekek nevelésével, akár hitoktatással, akár betegek, öregek, árvák vagy sérültek gondozásával foglalkoztok, akár orvosként, tanárként vagy irodában dolgoztok. Bármelyik is lenne foglalkozásotok, szerzetesi fogadalmatokon keresztül bizonyosan és látható módon »Krisztus jelenlétének jeleivé« váltatok, azaz — a II. Vatikáni Zsinat szavaival élve — »szentséggé az emberiség részére«.
A megejtett választások eredményeként a következô három évben a Romániai Nôi Szerzetesrendek Elöljárói Konferenciájának elnöke Fülöp Magdolna, a kolozsvári székhelyû Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója, alelnöke Savia Lukaciova, az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció temesvári közösségének fônöknôje lett. Tanácsosok: Maria Porunde, a ferences misszionárius nôvérek romániai elöljárója; Marie Anne Mathieu, a Keresztény Doktrína Nôvéreinek elöljárója és a már említett Hanni Rolfes nôvér. Általános titkárrá Homa Ildikó szociális testvért választották újra.
2003. október 1-jétôl lemondott tisztségérôl Nicolae Stefãnescu-Drãgãnesti, az Emeberjogvédelmi Liga volt elnöke, és helyébe az országos vezetô testület Olimpia Neagut, a Szatmár megyei fiók elnökét választotta. Ezzel egyidôben az országos vezetôségi székhely is Szatmárnémetibe (Pãstrãvului utca 3–5.) költözött. A lemondott elnök közleményben tudatta, hogy tizennégy évi elnöki munkája után a Romániát jelenleg is uraló (a hatalom és az ellenzék részérôl egyaránt elfogadott) maffia nyomására cselekedett így, miközben múltja miatt a lelkiismerete tiszta maradt. Részletek a LADO mûködésérôl a www.lado.home.ro honlapon.
A polgármesteri hivatal szerint Kolozsváron az október 19-i népszavazáshoz 131 szavazókörzetet létesítenek, hárommal kevesebbet, mint amennyi a 2000. június 4-i helyhatósági választásokon volt. Akkor a választási listák 258 582 személy nevét tartalmazták, most ez a szám 263 857 lesz. A diákok számára külön körzetek állnak rendelkezésre a Kôkert utcai, a Mãrãsti negyedi és a Csillagvizsgálói diákszállásoknál, de gyakorlatilag minden szavazásra jogosult állampolgár az országban bármelyik szavazókörzetben pótlistára kerülve szavazhat.
A kolozsvári polgármesteri hivatal közleménye szerint, a 2003/400-as számú kormányrendelet alapján, eddig 1321 személy vizsgázott a lakóközösségi gondnoki tudnivalókból. A tisztségben levô gondnokok 78%-a tette le sikeresen a megmérettetést. Azoknak, akik még nem rendelkeznek ilyen bizonylattal, a városháza október 30-án és 31-én újabb és egyben utolsó vizsgát szervez. Utána következik a gondnokok ilyen jellegû ellenôrzése, és aki nem tette le a vizsgát, 2–15 millió lejes büntetésre számíthat.
A legközelebbi versenyt a polgármesteri hivatal nagytermében tartják 9 órai kezdettel. A jelentkezôknek elôzetesen az iktatóban be kell nyújtaniuk okmányaikat: saját kezû kérvényt, büntetlenségi és születési igazolványt, házasságlevél hitelesített másolatait, végzettségi diploma hitelesített másolatát, orvosi igazolványt és személyazonossági igazolvány másolatát.
A DP–NLP Szövetség Kovászna megyei képviselôi magyar jelölteket is állítanak a 2004-es helyhatósági választásokon, nyilatkozta hétfôn Gheorghe Baciu, a szövetség Kovászna megyei szervezetének társelnöke.
"Tetszett a gyergyószentmiklósi megoldás, ahol az RMDSZ-szel elégedetlenek saját hét fôs listát készítettek, végül a liberálisokkal együtt vettek részt a választásokon. Az RMDSZ-nél jobb eredményt értek el, ehhez hasonlót szeretnénk mi is", mondta Gheorghe Baciu.
Baciu szerint a szövetség felméri a helyi társadalmi és gazdasági problémákat, mivel meggyôzôdése, hogy az emberek nem a politikust, hanem a gazdálkodót választják, és indokolt esetben az NLP és a DP tagjai független jelöltet is támogatnak.
Gheorghe Baciu kifejtette, az NLP–DP Szövetség egyelôre nem tervez együttmûködést az RMDSZ-szel, de nem zárja ki a tárgyalások lehetôségét.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) hétfôn megszüntette a Remus Oprisra márciusban kiszabott szankciót, aki újra a párt alelnöke lett. Opris mellett Cãlin Cãtãlin Chiritã is alelnöki poszthoz jutott.
Remus Opris, akit márciusban egy évre kizárták a pártból, a KDNPP politikai elemzô és stratégiai fôosztályát irányítja majd, Cãlin Cãtãlin Chiritã pedig a párt egyik fôvárosi kerületi polgármester-jelöltje lesz.
A KDNPP Országos Vezetôtanácsa elrendelte továbbá egy közvélemény-kutatás készítését november 1-ig, amelybôl kiderül majd, kik a legalkalmasabb jelöltek a Bukarest fôpolgármesteri és kerületi polgármesteri tisztségeire.
A testület elemezte az Arad megyei pártszervezet levelét, és úgy döntött, hogy "nem idôszerû" rendkívüli kongresszus összehívása novemberben, mondta Victor Ciorbea, a KDNPP elnöke.
A román nemzeti bank egy százalékponttal emeli a jegybanki alapkamatot: az irányadó kamatláb 20,25 százalékra emelkedik — közölték vasárnap Bukarestben.
Az intézkedés célja — csakúgy, mint az augusztus eleji, ugyancsak egy százalékpontos emelésé — az idei évre tervbe vett 14 százalékos inflációs szint tartása — a bank közleménye szerint.
A román központi bank szóvivôje közölte, hogy a határozat minden valószínûség szerint hétfôn hatályba lép, amint annak szövege a román hivatalos közlönyben megjelenik.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
37 950/38 200 |
32 700/33 000 |
147/150 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 368 lej, 1 USD = 33 106 lej, 1 magyar forint = 151 lej.
Web design és számítógép szervízelés jutányosan. Telefon. 412-313, 0744-157328. (0040)
Találtam egy fiatal német dogot. Telefon: 0744-576073. (0007)
Az A-osztály 8. fordulójának utolsó találkozóján: Bukaresti Rapid–Brassói FC 1–0 (gól: Bordeanu). Az állás:
1. Steaua 8 4 4 0 11–2 16
2. Dinamó 8 5 1 2 17–9 16
3. Rapid 8 4 3 1 12–6 15
4. Apullum 8 4 2 2 9–12 14
5. Glória 8 4 1 3 12–12 13
6. Brassó 8 3 2 3 14–12 11
7. Arges 8 3 2 3 13–10 11
8. Galac 8 3 2 3 9–8 11
9. National 8 3 1 4 12–15 10
10. Bákó 8 2 4 2 14–19 10
11. Krajova 8 2 3 3 8–10 9
12. Nagyvárad 8 2 2 4 10–11 8
13. Poli-AEK 8 1 5 2 5–9 8
14. Csalhó 8 2 1 5 11–15 7
15. Petrol 8 1 4 3 7–11 7
16. Farul 8 1 3 4 12–15 6
• A B-osztály 3. csoportjának vasárnapi zárómérkôzésén: Nagybányai FC–Medgyesi Gázmetán 1–4. A sorrend:
1. CFR-Ecomax 7 6 1 0 32–2 19
2. Olimpia 7 5 1 1 10–3 16
3. UTA 7 5 1 1 9–5 16
4. Medgyes 7 4 2 1 12–5 14
5. Zsil 7 4 1 3 21–6 13
6. Borosjenô 7 4 1 1 15–8 13
7. Avas 7 4 0 3 12–15 12
8. Corvin 7 3 1 3 12–10 10
9. Sodronyipar 7 3 1 3 7–11 10
10. Resicabánya 7 3 0 4 11–19 9
11. Zilah 7 2 2 3 11–10 8
12. U FC 6 2 2 2 8–8 8
13. Aradi EAK 7 1 2 4 4–7 5
14. Déva 7 1 1 5 7–12 4
15. Nagybánya 7 0 0 7 6–28 0
16. Zalatna 7 0 0 7 2–29 0
• A Bajnokok Ligája-gyôztes AC Milan a vártnál simábban "idegenben" legyôzte városi riválisát, az Internazionalét az olasz labdarúgó-bajnokság 5. fordulójában. Az AS Róma meglepetésre csak gólnélküli döntetlent ért el az újonc Siena otthonában, míg a címvédô Juventus hazai pályán egygólos gyôzelmet aratott a Bologna ellen, így az élre ugrott. A többi bajnokesélyes gárda közül az SS Lazio és az AC Párma is otthonában nyert.
Eredmények: Milánói Internazionale–AC Milan 1–3, Perugia–Reggina 0–0, Ancona–Udinese 0–3, Empoli–Modena 0–3, Torinói Juventus–Bologna 2–1, SS Lazio–Chievo 1–0, Lecce–Brescia 1–4, AC Párma–Sampdoria 1–0 és Siena–AS Róma 0–0. Az állás:
1. Juventus 5 4 1 0 13–5 13
2. AC Milan 5 4 1 0 11–3 13
3. AS Róma 5 3 2 0 12–3 11
4. AC Párma 5 3 2 0 10–5 11
5. Lazio 5 3 1 1 11–7 10
6. Inter 5 2 2 1 4–3 8
7. Chievo 5 2 1 2 8–6 7
8. Modena 5 2 1 2 6–4 7
9. Udinese 5 2 1 2 5–4 7
10. Siena 5 1 3 1 7–4 6
11. Sampdoria 5 1 2 2 5–6 5
12. Brescia 5 1 2 2 10–13 5
13. Reggina 5 0 4 1 7–9 4
14. Bologna 5 1 1 3 6–8 4
15. Perugia 5 0 3 2 4–10 3
16. Lecce 5 1 0 4 6–14 3
17. Empoli 5 0 2 3 4–15 2
18. Ancona 5 0 1 4 2–12 1
• A Serie B-ben: Albinoleffe–Venezia 0–0, Ascoli–Livorno 0–1, Avellino–Vicenza 0–1, Como–Piacenza 2–2, Genoa–Bari 2–0, Hellas Verona–Atalanta 1–2, Messina–Cagliari 2–2, AC Palermo–Pescara 2–1, Salernitana–Fiorentina 1–0, Ternana–Torino 0–0, Treviso–Catania 2–1 és Triestina–SSC Nápoly 0–0. A táblázaton:
1. Atalanta 6 4 2 0 10–4 14
2. Ternana 6 4 1 1 9–4 13
Torino 6 4 1 1 9–4 13
4. Catania 7 4 1 2 12–8 13
5. Cagliari 7 3 2 2 13–6 11
6. Livorno 6 3 2 1 8–5 11
7. Palermo 6 3 2 1 7–5 11
8. Treviso 6 2 4 0 6–3 10
9. Verona 6 2 3 1 9–8 9
10. Triestina 6 2 3 1 8–7 9
11. Piacenza 6 2 3 1 6–5 9
12. Albinoleffe 6 2 2 2 5–5 8
13. Ascoli 6 2 2 2 4–6 8
14. Pescara 6 2 1 3 5–8 7
15. Vicenza 6 1 3 2 5–6 6
Fiorentina 6 1 3 2 5–6 6
Avellino 6 1 2 3 5–6 5
18. Salernitana 6 1 2 3 4–7 5
19. Nápoly 7 0 5 2 4–8 5
20. Venezia 6 1 2 3 3–7 5
21. Como 7 1 2 4 5–12 5
22. Bari 6 1 1 4 7–11 4
23. Messina 6 0 4 2 5–9 4
24. Genoa 6 1 1 4 2–6 4
• Kisebb meglepetésre két, a Bajnokok Ligájában érdekelt csapat is botlott a spanyol labdarúgó-bajnokság, a Primera Division 6. fordulójában: a Celta Vigo idegenben vereséget szenvedett a Málagától, míg a Real Sociedad hazai pályán csak döntetlent ért el a Sevilla ellen. A Deportivo La Coruña fölényesen legyôzte a vendég Atlético Madridot, a Real Madrid a vártnál valamivel nehezebben nyert a Santiago Bernabeu Stadionban, a Valencia pedig, a Deportivo legyôzése után már második fegyvertényét könyvelhette el: idegenben egygólos gyôzelmet aratott az FC Barcelona ellen. A hazaiak ezzel elveszítették veretlenségüket a pontvadászatban, míg a vendégek a tabella élére ugrottak.
Eredmények: FC Barcelona–FC Valencia 0–1, Real Madrid–Espanyol Barcelona 2–1, Málaga–Celta Vigo 2–1, Real Mallorca–Osasuna 1–1, Murcia–Albacete 1–0, Real Sociedad–Sevilla 1–1, Valladolid–Racing Santander 0–4, Real Betis–Athletic Bilbao 1–1, Deportivo La Coruña–Atlético Madrid 5–1 és Villarreal–Real Zaragoza 1–1. A sorrend:
1. FC Valencia 6 5 1 0 9–1 16
2. La Coruna 6 5 0 1 15–5 15
3. Real Madrid 6 4 1 1 15–8 13
4. Osasuna 6 3 2 1 8–5 11
5. Villarreal 6 2 4 0 7–4 10
6. Sociedad 6 2 3 1 7–4 9
7. Betis 6 2 3 1 7–5 9
8. Sevilla 6 2 3 1 6–5 9
9. Barcelona 6 2 3 1 5–4 9
10. Bilbao 6 2 2 2 8–6 8
11. Santander 6 2 2 2 7–5 8
12. Málaga 6 2 1 3 5–7 7
13. Valladolid 6 2 1 3 9–16 7
14. Celta Vigo 6 1 3 2 7–9 6
15. Murcia 6 1 3 2 5–8 6
16. Mallorca 6 1 2 3 5–10 5
17. Zaragoza 6 1 1 4 4–8 4
18. Atl. Madrid 6 1 1 4 2–10 4
19. Albacete 6 1 0 5 3–9 3
20. Espanyol 6 0 2 4 7–12 2
• Az angol Premiere League-ben az Arsenal küzdelmes mérkôzésen, 44 374 nézô elôtt nyert az FC Liverpool otthonában a 8. forduló rangadóján. Könnyedén gyûjtötte be a 3 pontot a címvédô Manchester is, miközben Chelsea csak a nyáron szerzôdtetett argentin Hernan Crespo hajrában szerzett találatával gyôzött a Middlesbrough otthonában. A londoni együttesnek csak egy pont a hátránya az élen álló Arsenallal szemben, de egy mérkôzéssel kevesebbet játszott.
Eredmények: Aston Villa–Bolton Wanderers 1–1, Middlesbrough— Chelsea 1–2, Manchester United–Birmingham City 3–0, Tottenham Hotspur–Everton 3–0, Portsmouth–Charlton Athletic 1–2, Newcastle United–Southampton 1–0, Leeds United–Blackburn Rovers 2–1, Fulham–Leicester City 2–0, Wolverhampton Wanderers–Manchester City 1–0 és FC Liverpool–Arsenal 1–2.
Az élcsoport: 1. Arsenal 20, 2. MU 19 (16–3), 3. Chelsea 19 (18–7)/7 mérk., 4. Fulham 14 (15–9), 5. Birmingham 14/7 (8–5), 6. Manchester City 12.
• A német Bundesligában a 8. fordulót követôen sem kapott még gólt a stuttgarti együttes, amely ennek ellenére elvesztette az éllovasságot, hiszen Szabics Imre csapata meglepetésre csak gólnélküli döntetlenre volt képes a sereghajtó 1. FC Köln ellen. A szerdán a Manchester Unitedet pazar játékkal legyôzô stuttgarti együttesben a kapus Timo Hildebrand megdöntötte Oliver Kahn góltalansági rekordját: a rendkívül jó formában lévô hálóôr kapuja már 825 perce érintetlen, míg a kollégája 808 perccel tartotta a korábbi Bundesliga-csúcsot.
A stuttgartiak mögé felzárkózott a címvédô Bayern München is, miközben Lisztes Krisztián csapata, a Werder Bremen gólzáporos mérkôzésen gyôzött a VfL Wolfsburg ellen és ezzel átvette a vezetést a tabellán.
Eredmények: Werder Bremen–VfL Wolsburg 5–3, Bayer Leverkusen–Hansa Rostock 3–0, Bayern München–Hertha Berlin SC 4–1, VfL Bochum–1. FC Kaiserslautern 4–0, Eintracht Frankfurt–Borussia Dortmund 0–1, SC Freiburg–TSV 1860 München 1–0, Hamburger SV–Borussia Mönchengladbach 2–1, Hannover 96–Schalke 04 Gelsenkirchen 1–2 és VfB Stuttgart–1. FC Köln 0–0.
Az élcsoport: 1. Werder 9 (21–9), 2. Leverkusen 19 (18–6), 3. Stuttgart 18, 4. Bayern 17, 5. Dortmund 16, 6. Bochum 12.
• A francia bajnokság 9. fordulójában az esélyesek közül idegenben nyert az Olympique Lyon, az AS Monaco és a Paris Saint-Germain is, miközben az Olympique Marseille hazai pályán diadalmaskodott. Bölöni László csapata, a Rennes egygólos vereséget szenvedett, s így 3–3 gyôzelemmel, döntetlennel és vereséggel továbbra is a középmezôny tagja.
Eredmények: Olympique Marseille–Bastia 3–1, Ajaccio–Olympique Lyon 2–4, AJ Auxerre–Lille 3–0, Guingamp–AS Monaco 1–2, Le Mans–Girondins Bordeaux, Lens–Metz 0–2, Nice–Strasbourg 0–0, Sochaux–Paris Saint-Germain 0–1, Toulouse–Montpellier 2–2 és Nantes–Rennes 1–0.
Az élcsoport: 1. Monaco 22 pont, 2. Marseille 21, 3. Lyon 17, 4. Nantes 16 (9–5), 5. PSG 16 (11–9), 6. Nice 15.
Németország könnyedén gyôzte le a házigazda Egyesült Államok csapatát a nôi labdarúgó-világbajnokság elôdöntôjében. A másik elôdöntôben a kanadaiak a második félidô közepén még vezettek a svédek ellen, de a skandinávok a hajrában megfordították az eredményt, így ôk játszhatnak a németekkel az aranyéremért.
Eredmények, elôdöntô: Németország–Egyesült Államok 3–0 (1–0) és Svédország–Kanada 2–1 (0–0).
A bronzmeccset szombaton, a döntôt pedig vasárnap rendezik.
Immár 9. alkalommal rendezte népszerû tömegversenyét a Transilvania Bank Kolozsvár utcáin. Minden szempontból kitûnô vetélkedôt rendezett a pénzintézet, jó volt a bíráskodás, a rendôrségi hozzájárulás (forgalomelterelés), mentôszolgálat és nem utolsósorban az anyagi hozzájárulás (mintegy 100 millió lej). A 3 km-es távot férfiak és nôk egyaránt megtették, összesen 278 versenyzôt jegyzôkönyveztek. Mind a fiúknál, mind a lányoknál a legjobb tízet, rajtuk kívül a legidôsebb és legfiatalabb résztvevôt jutalmazták. Ráadásul húsz szerencsés nyertes sorsolás alapján kapott pénzjutalmat 500 ezer és 5 millió lej között.
A fiúknál a dobogósok sorrendje: Gabriel Voinic, Vlad Mera, Claudiu Petrus, legidôsebb versenyzô: Vasile Bud (65 éves), legfiatalabb versenyzô: Nagy Mihály (1 éves és 7 hónapos!); a lányok élmezônye: Cristina Dascãl, Ileana Bere, Daniela Bãlan; legidôsebb versenyzô: Tóth Viktória (76 éves), legifjabb versenyzô: Kanizsay Lilla (8 éves).
Érdekességként megemlíthetjük, hogy a nyugdíjas néni a múlt hetekben kerékpáros maratonban gyôzött, ezúttal 2,5 milliót vihetett haza. — Most taxival mehet haza — mondtuk neki. — Nem — válaszolta — én mindig gyalog vagy esetleg trolival járok, s ez utóbbival távozott a Monostorra.
Talán a jövôben meg kellene szabni az alsó korhatárt 8 és 9 év között, hiszen tapasztalat bizonyítja, hogy ez alatt a szint alatt még nem volna szabad ilyen fizikai megerôltetésnek kitenni a gyerekeket. Igaz, ezúttal a szülôk cipelték a nehezét, akik megfigyelték, láthatták, hogy a kissrác meg sem volt izzadva (?!), nem úgy, mint a mögötte érkezô 7–10 évesek. Illene komolyabb szabályzatot hozni...
A bank jövôre a jubileumi kiírásra még nagyobb versenyt ígér, a versenyszabály kis módosítását, országos és nemzetközi meghívást. Az eddigiek bizonyították, hogy a TB betartja szavát. Még sportszerûségi díjat is érdemelne az egyik, más városból érkezett alkalmazottuk, aki a nyert összeget átadta egy nála sokkal fiatalabb versenyzônek.
• Az elsô helyen kiemelt német Rainer Schüttler két játszmában 7:6 (5), 6:2 arányban legyôzte a másodikként rangsorolt francia Sebastien Grosjeant a 690 ezer dollár összdíjazású tokiói torna férfi egyes döntôjében.
• A negyedik favorit, a hazai pályán játszó Arnaud Clément nyerte a franciaországi 380 ezer dollár összdíjazású férfi tornát, miután a döntôben három játszmában 6:3, 1:6, 6:3 arányban legyôzte a harmadikként rangsorolt chilei Fernando Gonzalezt.
• Az amerikai Taylor Dent két szoros játszmában 7:6 (5), 6:4 arányban legyôzte az örmény Szargisz Szargszjant az egymillió dollár összdíjazású moszkvai torna férfi egyes döntôjében. Ugyancsak az orosz fôvárosban a hazai közönség elôtt szereplô, negyedik helyen kiemelt Anasztaszja Miskina két játszmában 6:2, 6:4 arányban legyôzte a másodikként rangsorolt francia Amelie Mauresmót az 1,3 millió dollár összdíjazású torna nôi egyes döntôjében.
• Három magyar van a legjobb 100-ban a nôi világranglistán. A vasárnap Tokióban döntôt játszó Kapros Anikó a 128. helyrôl a 93-ra ugrott a nôi teniszezôk legfrissebb világranglistáján. A 19 éves kiválóság elôrelépésével már három magyar szerepel a legjobb 100-ban, Mandula Petra a 43., Czink Melinda pedig a 82. helyen áll.
Az élcsoportban nem történt változás, így továbbra is a belga Kim Clijsters vezet honfitársa, Justine Henin-Hardenne és az amerikai Serena Williams elôtt. A Moszkvában diadalmaskodó Miskina egy helyet javítva már a kilencedik.
A WTA-világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Kim Clijsters (belga) 6579 pont, 2. (2.) Justine Henin-Hardenne (belga) 6291, 3. (3.) Serena Williams (amerikai) 4400, 4. (4.) Lindsay Davenport (amerikai) 3347, 5. (5.) Jennifer Capriati (amerikai) 2809, 6. (6.) Venus Williams (amerikai) 2507, 7. (7.) Amelie Mauresmo (francia) 2472, 8. (8.) Jelena Gyementyijeva (orosz) 2397, 9. (10.) Anasztaszija Miskina (orosz) 2283, 10. (9.) Chanda Rubin (amerikai) 2150, …, 43. (41.) Mandula Petra 779,50, ..., 82. (79.) Czink Melinda 455,50, ..., 93. (128.) Kapros Anikó 384,75.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |