 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. október 11.
(XV. évfolyam, 234. szám)
Az önálló karok létrehozására vonatkozó fogadókészség nem teljes, ezért nehéz az elôrelépés ebben az ügyben — jelentette ki Magyar Bálint magyar oktatási miniszter tegnap Kolozsváron Andrei Margával, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorával folytatott megbeszélés után. Az oktatási tárca vezetôje négynapos erdélyi körutat kezdett városunkban, ahonnan Marosvásárhelyre, Csíkszeredába és Szatmárnémetibe is ellátogat.
Magyar Bálint elôször Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezetô elnökével találkozott, majd azt követôen látogatott el a kolozsvári egyetemre, ahol félórás megbeszélést folytatott Andrei Margával. A találkozó után újságírói kérdésekre válaszolva elmondta: régóta ismeri az egyetem rektorát, akinél már elôzô minisztersége alatt szorgalmazta akár a kolozsvári önálló magyar egyetem megteremtését, akár az önálló magyar karok létrehozását. A találkozón Andrei Marga vázolta az önálló magyar karok létrehozása körül kialakult bonyolult politikai és szakmai helyzetet, és felvetette egy új, társadalomtudomány fakultás létrehozásának lehetôségét, mivel — véleménye szerint — sokkal könnyebb egy új kar létrehozása, mint a meglévôk megosztása.
Magyar Bálint úgy vélte, hogy a javaslat realitási értékének megítélése az RMDSZ és az itteni oktatók feladatkörébe tartozik. A miniszter szerint mindenképpen szükség van arra, hogy az akár önálló, akár egyetemi karok keretében megszervezett magyar nyelvû felsôoktatás ne legyen kiszolgáltatott. — Ugyanakkor nagyon fontos szembenézni azzal a ténnyel, hogy a kialakuló romániai magyar felsôoktatásnak versenyképesnek kell lennie a magyarországi felsôoktatással, mert ha Románia néhány éven belül szintén tagja lesz az Európai Uniónak (EU), akkor a romániai magyar diákok szabadon vándorolhatnak és jelentkezhetnek az EU országainak egyetemein. A határon túli magyar nyelvû felsôoktatás csak abban az esetben tud megélni a Magyarországról érkezett állami támogatással, ha az valódi versenyhelyzetben minôségi oktatást tud nyújtani — mondta.
A magyar kormány az anyaország határain túli magyar nyelven oktatók támogatása és a romániai magyar közoktatás megôrzése érdekében ütemezett kollégiumi program, illetve a romániai magyar oktatási informatikai fejlesztés területén tervez jelentôs elôrelépést elérni. A miniszter bejelentette, hogy a határon túli politikában újdonságként jövô év szeptemberétôl átlagosan 10 ezer forint értékû ösztöndíjjal tervezik támogatni a magyar nyelven tanító oktatókat. — Ezzel szeretnénk ösztönzöni a felsôoktatási rendszerben oktatókat arra, hogy magyar nyelvû kurzusokat indítsanak, magyar nyelven tanuló diákokat — beleértve a nem magyar nemzetiségûeket is — toborozzanak. Az ösztöndíj minôség szerinti differenciálódásának feltételeit az erdélyi magyar felsôoktatási tanács dolgozza majd ki. Közölte: az ösztöndíj fedezete a jövô évi magyar költségvetésben biztosított, s a kollégiumi program keretében minden évben egy-egy kollégium átadását tervezik, a szórványterületen élô romániai magyarság iskoláink megmaradása érdekében. Emellett a magyar kormány a magyarországi oktatási fejlesztési programhoz kapcsolva Romániában is olyan technikai fejlesztéseket tervez támogatni, amelynek révén a legeldugottabb romániai magyar nyelvû iskolában is hozzáférhetôvé válik a magyarországi diákok által elérhetô tananyag.
Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: az oktatási tárca támogatni fogja oktatókkal a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsváron újonnan létesült fotó-, filmmûvészet, média szakát. Hozzátette, hogy a magánegyetem szakmai fel-ügyeletének a magyar miniszterelnöki hivataltól az oktatási tárcához kellene átkerülnie, mert az oktatási minisztérium keretében aktívabban tudnak majd hasonló programokban segíteni.
Megalapozatlannak tartja Varga Attila Szatmár megyei képviselô az Erdélyi Református Egyházkerület oktatásügyi bizottsága csütörtökön megfogalmazott kételyeit az alkotmánymódosító törvénytervezet biztosította felekezeti oktatás kapcsán. Az RMDSZ álláspontja szerint az alkotmányos garancia teszi lehetôvé majd, hogy az oktatási törvény többé ne kérdôjelezze meg a felekezeti oktatás létjogosultságát és fejlesztését.
Az Erdélyi Református Egyházkerület oktatásügyi bizottságának csütörtöki közleménye úgy vélte, hogy az alkotmánymódosító törvénytervezet csak látszólag teremti meg a három — állami, magán és felekezeti — oktatási forma esélyegyenlôségét, mivel kizárólag az állami oktatás finanszírozását tekinti állami feladatnak. Varga Attila a Szabadság kérdésére elmondta, hogy itt nem az oktatás ingyenességérôl van szó, hanem arról, hogy akarnak-e az egyházak felekezeti oktatást vagy sem, hiszen a szövetség a felekezeti oktatásért mint különálló intézményi formáért küzdött. A törvényhozó hangsúlyozta, hogy a módosított alkotmány biztosítja számukra ezt a jogot, aminek konkrét kereteit késôbbi jogszabályok rendezik.
Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségétôl szerkesztôségünkbe juttatott közlemény szerint az alkotmányos garancia teszi lehetôvé majd, hogy az oktatási törvény többé ne kérdôjelezze meg a felekezeti oktatás létjogosultságát és fejlesztését. A közlemény leszögezi: az RMDSZ célja a tanügyi törvényt összhangba hozni a módosított alkotmánnyal, hogy a felekezeti oktatás támogatásának lehetôségei bôvüljenek, de ehhez szükség van igennel szavazni az október 18–19-én rendezett népszavazáson.
A közlemény emlékeztet, hogy az Európai Unió egyetlem tagállamának alkotmányában sem szerepel a felekezeti oktatás, így a szövetség annál is inkább fontosabbnak tartja, hogy bekerült ez az oktatási forma az alkotmánymódosító törvénytervezetbe. A felekezeti oktatás önálló státusának elismerése teszi lehetôvé, hogy a magánoktatástól eltérô — annál kedvezôbb — elbírálásban részesülhessen — áll a közleményben.
Traian Bãsescu, a Demokrata Párt (DP) elnökének országos körútja alkalmával pénteken Kolozsvárra érkezett. Bukarest polgármestere a Nemzeti Liberális Párt (NLP), illetve a DP között létrejött szeptember 28-i egyezményt népszerûsíti az ország nagyobb városaiban. A pártelnök részt vett Valeriu Stoicanak, az NLP volt elnökének könyvbemutatóján is, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Európai Tanulmányok Karán. Az eseményen jelen volt, többek között Andrei Marga, a BBTE rektora, Nicolae Pãun, a kar dékánja és Emil Boc demokrata párti képviselô.
A könyvbemutatót követôen Traian Bãsescu sajtótájékoztatóján elmondta: a szövetség célja a jövô évi választásokon az államfôi szék megszerzése, a helyhatósági és a parlamenti választások megnyerése. Mint fogalmazott, a DP–NLP szövetség nem hasonlítható össze az 1997–2000-ben hatalmon lévô koalícióval, amelybôl hiányzott a közös politikai akarat, következésképpen ez a a kormány munkáján is meglátszott. Bãsescu elmondta: a szerepek egyelôre még nem tisztázódtak, miképpen az sem világos még, hogy lesz-e közös polgármesterjelöltje a két pártnak Kolozsváron.
Az október 18–19-e között megrendezendô alkotmánymódosítási népszavazásról Bãsescu elmondta: a referendum két napra való kitolása azt bizonyítja, hogy képtelenek megmozgatni a tömegeket. Ha az alkotmányt nem fogadják el, ez a demokrácia kudarcát, mindenekelôtt azonban a Szociáldemokrata Párt (SZDP) bukását és a Nagy-Románia Párt (NRP) gyôzelmét jelenti, véli a párt-elnök.
Bãsescu a népszerûsítô kampány megszervezésével sem elégedett, szerinte nem sportesemények és koncertek szervezésével foglalkozó cégeket kellett volna ezzel a feladattal megbízni. A DP elnöke szerint amennyiben az alkotmányt Románia lakossága nem fogadja el, a kormánynak becsületbôl le kell mondania, de ismervén az SZDP-t, szerinte "ez nem az az eset".
Bãsescunak már vannak elképzelései a jövendôbeli kormányról is: — Nagyon örülnék, ha RMDSZ nélküli kabinetet tudnánk alakítani, hiszen 1990-tôl mostanáig mindig hatalmon voltak. Itt az idô, hogy az ellenzék sorait is erôsítsék. Ha nem sikerül kormányt alakítanunk saját erônkbôl, végsô esetben ajánlatot fogunk tenni az RMDSZ-nek. Az NRP szóba sem jöhet, az SZDP-vel pedig nem juthatunk közös nevezôre — jelentette ki a pártelnök.
Tegnap délelôtt ünnepélyes keretek között felavatták az Unitárius Kollégium új lánybentlakását, amely az ingatlan déli manzárd-szárnyában található, és elsôsorban teológus hallgatóknak nyújt otthont az egyetemi tanév ideje alatt.
Az áhítat és az építkezési beszámoló után a zsúfolásig megtelt imateremben dr. Szabó Árpád püspök emelkedett szóra. Elmondta: történelmi pillanatnak tartotta 2001. szeptember 13-át, amikor a középiskolások bentlakása megépült az északi manzárd-szárnyban; a teológiai hallgatók számára tervezettet pedig egyenesen álomnak. — Az álom viszont meddô marad, ha ahhoz nem társul hit és tennivágyás — figyelmeztetett, majd köszönetet mondott mindazon intézményeknek, amelyek a 36 egyetemista lánynak idôleges otthont nyújtó bentlakás létrehozását elôsegítették.
A rendezvényen jelen volt a fô támogató Apáczai Közalapítvány kuratóriumának elnöke, König Sándor is, aki az új bentlakásban az unitárius oktatási rendszer szellemi mûhellyé válását vélte felfedezni.
Gulyás Kálmán magyarországi címzetes egyházügyi miniszter köszöntôlevelét Egyed Judit kormánytanácsos olvasta fel.
A családias hangulatú ünnepség — amelyen számos közéleti személyiség is részt vett — az avatási szertartással, majd szeretetvendégséggel ért véget.
Október 12-re tûzték ki a települési székely nemzeti tanácsok megalakítását. Mint azt Farkas Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Kezdeményezô Testületének ügyvivôje elmondta: a meghirdetett ülésekre a szervezôk elvárják mindazokat a személyeket, akiket érdekel az autonómia ügye. A jelenlévôk megalakítják a települési székely nemzeti tanácsokat, s megválasztják annak legkevesebb három tagú vezetôségét, az elnököt, alelnököt és titkárt. Ugyanakkor kijelölik azokat a küldötteket, akik majd a települést képviselni fogják az október 26-ra idôzített SZNT megalakulásánál, illetve határozatban erôsítik meg, hogy igénylik a székelyföldi autonómia megteremtését.
Farkas Csaba tájékoztatása szerint a tanácsok létrehozatala valószínûleg nem zárul le vasárnap, hanem az elkövetkezô napokban is folytatódni fog. Körülbelül ötszáz településen alakulnának meg a székely nemzeti tanácsok, Kovászna, Hargita és Maros megye többségben magyarlakta településein.
Több morfiumszulfát B P-t tartalmazó tablettát találtak egy ellenôrzés során két személynél október 7-én, kedden, amikor el akarták adni az "árut".
Az ügyészség képviselôibôl és a rendôrség kábítószer-ellenes osztályának embereibôl álló csoport akciója során a két személynél 79 darab tablettát találtak. Ezeket egyikük szerezte be különbözô gyógyszertárakból, mivel korábban rákkal kezelték.
A morfiumot tartalmazó tabletták forgalmazását a törvény bünteti, a 2000/143. törvény megállapítása szerint (a második csatolt táblázat adatai szerint) a morfiumszulfát különösen veszélyes kábítószernek minôsül.
A büntetôtörvénykönyv fent említett rendelkezése második bekezdésének második cikkelye értelmében kábítószer-kereskedés alapos gyanújával kezdtek vizsgálatot ellenük, egyiküket ôrizetbe vették, majd elôzetes letartóztatásba helyezték.
A nyomozás folytatódik.
NYUGDÍJASKLUB ÖSSZEJÖVETEL lesz október 12-én, vasárnap du. 5 órától a Heltai-alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti székházának klubtermében. Szeretettel várják a szórakozni vágyó nyugdíjasokat. Terefere, zene, tánc, kellemes délután!
BATYUS SZÜRETI BÁLT RENDEZ a dési RMDSZ október 11-én, szombaton este 7 órától a dési Magyar Házban. Jó zene, s a jókedv biztosított.
ELNÉZÉST KÉR A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA azoktól a nézôktôl, akik csütörtökön — utolsó pillanatban bekövetkezett technikai hiba miatt — nem tudták megnézni a Pikkó herceg-et. A megvásárolt jegyek a november 18-i elôadásra érvényesek.
— Mi a tanulsága az idei aradi október 6-i ünnepségnek?
— Ha akar, bárki eljuthat a vesztôhelyre.
A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján, s jó néhány évig utána is aranykorát élte az angol humor. Kiváló színészekkel (legyen szabad itt és most csak a Monty Python társulat három ászát, Michael Palint, John Cleese-t és Eric Idle-t megemlíteni), klasszis dialógusírókkal és rendezôkkel rendelkeztek a britek. Néhány hónapja már a Duna Tv is kísérletet tesz e kivételes alkotásokban bôvelkedô korszak bemutatására: hétvégenként Vigyázat, angol humor! címen egymást érik a harsány kacagásra és töprengésre egyaránt ingerlô komédiák és poénmozik.
Korábban — a már emlegetett Cleese mestert dicsérô — Waczak szálló pergett a csatornán, majd jött a klasszikus Halló, Halló!. Holnaptól, pedig egy újabb széria indul: szombat és vasárnap esténként 7 órai kezdettel a 21 részes Igenis, Miniszter Úr! kezdi ki a nézôk rekeszizmait. Ez a széria — tudtuk meg a filmszerkesztô Takácsy Gizellától — nagy adóssága a hazai televízióknak. A komédiasorozatugyanis 1980-ban készült, és noha közel negyedszázados, mégis idôszerû kérdéseket feszeget. A politikusok nevetséges baklövéseit és a fontoskodó hivatalnokgarnitúra képtelen túlzásait veszi górcsô alá.
— Az Igenis, Miniszter Úr! azért is kiemelkedô munka, mert hallatlanul szellemes párbeszédekre, s a civilizált világ bármely szegletében értelmezhetô poénokra épül. Ilyen értelemben tehát hasonlít az etalonnak számító Monty Python-filmekre. Ugyanakkor a filmsorozat mégse sorolható az abszurd darabok közé. Jellemzô, hogy valaha Margaret Thatcher is kedvelte, mi több, a kedvenceként tartotta számon a BBC komédiáját. A Vaslady rajongása odáig terjedt, hogy még annak érdekében is közbejárt, hogy a két fôszereplô (Paul Eddington és Nigel Hawthorne), valamint az író lovagi címet kapjon — informál Takácsy.
S hogy mirôl is szól az opus? Nos, a szatíra középpontjában James Hacker áll, aki dacára annak, hogy korlátozott képességû pénzügyi szakember, megüti a fônyereményt és az árnyékkormány minisztereként eltöltött hosszú évek után most az új kormányban is magas tisztséget kap: a közigazgatási ügyek minisztere lesz. A Közigazgatási Ügyek Minisztériumában az elôzô kormány szürke eminenciása, a jelenlegi kormány közigazgatási államtitkára, a minden hájjal megkent Sir Humphrey Appleby fogadja. Rajta kívül 10 helyettes államtitkár, 87 titkársági ügyvivô, 219 segédtitkár, a személyi titkárok segédtitkárai, két politikai államtitkár, valamint egy parlamenti személyi titkár áll a miniszter úr rendelkezésére. Mivel ôk nem tudnak gépelni, a munka viszont nem akadozhat, egy titkárnô is feltûnik a színen. S miután összeáll a csapat, Hacker óhajára beindul a jóléti program, no és az üvegzsebû, hivatalos nevén "Nyitott Kormányzás". Valójában viszont a nagy semmit "valósítják" meg a minisztériumi falak között.
Amúgy az Igenis, Miniszter Úr! illetve a folytatás, az Igenis, Miniszter-elnök Úr! olyannyira elismert filmszéria lett, hogy napjainkban sem lehet olcsón, ilyen-olyan bóvli mûsorcsomagok részeként hozzájutni. Takácsy elárulta: a félórás, húsz éven túli tv-opusoknak a gyártó BBC szépen megkérte az árát. Ámde megérte beszerezni... — Talán azért mûködôképes mindmáig a sorozat, mert a világ keveset, mondhatni semmit sem változott a forgatás (hó)napjai óta. Ma is a minisztériumok folyosóin dôlnek el a kardinális, országos kérdések és rendre nem a legrátermettebbek döntenek életünkrôl, sorsunkról. Ez alól sajnos, kis hazánk sem kivétel. Azaz reményeim szerint az "Igenis..." hozzájárulhat, hogy végre a napi problémákon felülemelkedve szemlélhessük saját magunkat és persze közéletünket — summáz a filmszerkesztô. Egyébként a hazai sikerhez nagyban hozzájárulhat a Duna Tv-ben készült kiváló szinkron is, amely elsôsorban a brit színészhármas magyar "klónjait", Szombathy Gyulát, Végvári Tamást és Józsa Imrét dicséri, valamint a szinkronrendezô Aprics Lászlót és a szinkrondramaturg Sz. Kulcsár Istvánt.
A nagybányai Gesztenye ünnepségsorozat alkalmából az Erdélyi Kárpát-Egyesület helyi szervezete találkozót rendezett, amelyen kolozsváriak, sôt, magyarországi vendégek is részt vettek. Elôadások, fényképkiállítás és diavetítés után a Széplesre (Cibles, 1840 m) szervezett kirándulás zárta az eseményt.
A felvételen kolozsváriak a csúcson.
Újabb ködoszlató kötet jelent meg múltunkról: csütörtökön este a Gaudeamus Könyvesbolt és a Koós Ferenc Alapítvány jóvoltából kerülhetett sor Péterszabó Ilona A Szoboszlay-per. ’56 után 57-en a temesvári perben címû könyvének bemutatására.
Dr. Vekov Károly a történész szemével elevenítette fel közelmúltunk egyik kevésbé ismert részét, a Szoboszlay Aladár által vezetett, és a kommunista rendszer megdöntésére irányult mozgalom lebukását, tíz vezetôjének 1958. szeptember 1-jén történt kivégzését. A letartóztatottak száma elérte a négyszázat, de az összeeskövôké ennél jóval nagyobb volt. Többen közülük románként igyekeztek létrehozni a kereszténydemokrata pártot és a reményeik szerint igazi megbékélést biztosító román–magyar konföderációt. A mozgalom egyik központja Arad volt. Az 1957. szeptember 16-i letartóztatások utáni kirakatper célja, a magyarság példás megfélemlítése, sok érintett tanú esetében ma is tart. Szoboszlay Aladár kéziratai fennmaradtak, történészi csemege lenne azokat feldolgozni és kiadni. Akárcsak a szövevényes per teljes egészét.
Az eseményen jelen lévô Péterszabó Ilona újságírót a véletlen hozta össze szülôfalujában, Tornyán, a per egyetlen túlélô elítéltjével, Ferencz Béla Ervin atyával. Az oknyomozó dokumentánció tíz évig tartott, míg összejött a vallomásgyûjtemény. A témával elsôként foglalkozó kötetnek ez a tizedik bemutatása, mindenütt fokozott érdeklôdés kísérte. A szerzô célja nem dokumentum-írás volt, hanem a súlyos megpróbáltatásokon átment emberi sorsok alakulásának érzékeltetése.
A bemutatón jelen lévô Ferencz Béla Ervin atya a könyv megszületéséhez szükséges rengeteg utazást, visszautasítást, félremagyarázást említette meg. A letartóztatottak szenvedéseit nem próbálta felidézni, azokat csak személyesen lehet megtapasztalni. A Moszkvából irányított per célja az volt, hogy általa kompromittáljanak bárki Erdélyben számításba jöhetô közéleti személyiséget. A múlt kísértete újra köztünk van, a per ismét aktuálissá vált, mert Aradon nemrég elmaradt egy ôszinte megbékélés magját is képezhetô gesztus. Ismét sötét erôk akadályozták meg az elôrelépést, mint 1957-ben. A per dokumentációjának feltárást folytatni kell, tanulságul, nehogy a múlt megismétlôdhessék. Megbocsátani a szenvedésekért lehet, de felejteni nem szabad!
A bemutatón Sebesi Karen Attila Lukács Istvánnak, az egyik áldozatnak a hagyatékából két verset olvasott fel, a közönség pedig a tizenkét halálraítélt falra kiaggatott fényképeit is megtekinthette.
Pénteken délben a Korunk Galériában megnyílt Kabán József fotómûvész tárlata: a 35-40 éves pályafutás alatt termett portrék, életképek, pillanatképek stb. A mestert hetvenedik születésnapja alkalmából, stílusosan, a házigazda, Kántor Lajos fôszerkesztô köszöntötte, ahol harmincöt évvel ezelôtt éppen Kabán József jóvoltából rendezhették meg az elsô tárlatot. Heim András a külföldön is elismert fotómûvész erényeit emelte ki olyan világban, amelyben a számítógép ugyan pillanatok alatt elérhetôk bizonyos hatások, de a mûvészi mondanivalóhoz nélkülözhetetlen meglátás csak keveseknek adatik meg.
Az eseményen közremûködött Albert Júlia színmûvésznô és a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla).
Kilenc napon át szórakoztatta a kolozsvári Puck Bábszínház néhány tagja a az Alsó-Bajorországi Landshuti Ôszi Vásár látogatóit, tájékoztatta lapunkat Traian Sãvinescu, a bábszínház igazgatója. A szeptember 26.-október 7. között lezajlott rendezvényre a kolozsváriak a bajorországi Landshut és Kolozs megye között létrehozandó testvérmegyei kapcsolat révén kaptak meghívást. A vásár megnyitóján jelen volt Kerekes Sándor, megyei alelnök is. A bábszínház nyolc tagja, a román és a magyar társulatból, naponta három (25–30 perces idôtartamú) elôadást tartott, a "13 bis" címet viselô produkció zenés-animációs jellegû volt. A színháziak ezenkívül bábkiállítást is szerveztek, és mezôgazdasági termékekbôl elkészítettek egy óriásbábot, amely az ôsz gazdagságát szimbolizálta.
Ahogy várható volt, Vãcãroiu mester, a szenátus elnöke megmagyarázta, hogy a szenátusi keresztbe-kasul szavazás nem szavazatlopás, hanem kollegiális gesztus, figyelmesség, kölcsönös bizalom és segítségnyújtás. S mert ôk is emberek, megtörténhet, hogy valamelyiküknek sürgôs kávéznivalója akad a büfében, amikor éppen szavazás készül, barátságtalan és illetlen lenne megfosztani ôt ettôl az élvezettôl. Ilyenkor a gondos, lelkiismeretes szenátor, hogy ne legyen fönnakadás a menetrendben, otthagyja igazolványát valamelyik kollegánál, hadd használja helyette. De ebben nincs semmi kivetnivaló vagy rendellenesség.
A szenátus elnökének, a maga módján igaza lehetne, ha mondjuk, eltekintenénk attól az egyáltalán nem mellékes ténytôl, hogy a szenátor urakat nem kávézni küldték oda választóik! Persze az sem ártana, ha mi is sürgôsen megfeledkeznénk arról a nagyon mélyen meggyökeresedett rossz szokásunkról, hogy kávé- és magánügyeinket a munkaidô róvására oldjuk meg. Mondom ezt annak ellenére, hogy abban a világban, amely felé igyekszünk, már "szabad a gazda" módszer kezd divatozni, vagyis, ki-ki akkor végzi el feladatát, amikor kedve szottyan hozzá — minthogy ott nem a jelenlétet, hanem az eredményt, a teljesítményt díjazzák. Sajnos, nem csak szenátoraink, de mi is ahhoz vagyunk szokva, hogy aláírjuk a jelenléti ívet, aztán... mert "csak fizetgetnek, tehát csak dolgozgatunk", sôt az a nagykeblû mondás is járja: úgy kell hozzáállni a munkához, hogy más is hozzáférjen!
Persze, az is megfigyelhetô — és talán ez is megérdemelne egy szenátuselnöki védôbeszédet —, hogy mifelénk kicsitôl nagyig, szôkétôl barnáig, munkástól értelmiségiig mindenki milyen sajátosan kezeli a tulajdonviszonyt is. Például olyankor, amikor iskolát, püspökséget vagy más intézményeket, miegyebeket kellene visszaszolgáltatni jogos tulajdonosának. Ilyenkor nyomban kiderül, hogy az érzelmiek mellett, mennyi "okos" oka van annak, hogy az igazságtevés aktusát minél távolabbra tolják. De emellett a visszaszolgáltatás rettenetesen igazságtalannak is nyilváníttatik, mert szörnyû hátrányos helyzetbe hozza a dolgot, tárgyat, ingatlant éppen birtoklót (s lehet, bitorlót). Márpedig itt egyesek túlérzékenyítettek a "védteleneket" érô igazságtalanságokra. Ami nyilván azért van, mert általában senki sem teszi föl azt a logikus kérdést: annak idején vajon nem volt igazságtalan az elvétel, és ettôl a jogos tulajdonosok nem kerültek hátrányos helyzetbe?
E mûfajban elnökünk humanitása az igazán szépségdíjas: "Nem üthetünk helyre valamikor elkövetett igazságtalanságot újabb igazságtalansággal!" Aforisztikus, mint a legtöbb féligazság.
Egyszer szerencsém volt egy kórteremben feküdni négy igen becsületes, rendes, tisztességtudó, komoly falusi emberrel, akik az égtájak négy sarka irányából érkeztek és hozták magukkal bajaik mellett, erkölcsi szemléletüket is. Nos, ôk kezdték, valamilyen apropó okán megvitatni a lopást, mint emberhez méltatlan, csúnya dolgot. Mi is számít annak? Abban bámulatosan egyetértettek, hogy az nem számít lopásnak, ha munkahelyeden — termelôszövetkezetben, építôtelepen, gyárban — látsz valamit, mondjuk egy szerszámot, formás gerendát, szál deszkát, amelyre éppen nagy szükséged lenne otthon, tehát mi sem természetesebb, mint hogy mgadhoz veszed! Mert kell. Vagy, ha kapálni mész a téeszbe és kukoricatáblák, zöldségesek mellett visz el az utad, a tarisznyádban pedig tavalyi hagyma van mindössze a szalonna mellé, csak természetes, hogyha ott kínálja magát, szedsz a paradicsomból, és néhány csô kukoricát is törsz, mert milyen jól fog esni csemegeként sütve ebéd után, s hogy megörülnek a gyermekek, ha nekik is viszel belôle...
Ha pedig ez így mûködik, akkor miért kellene csodálkoznunk azon, ha az egészségügyi miniszter könyveibe "átemel" egy-két-há... gondolatot kiváló külföldi szakkönyvekbôl? Miért kellene tolvajt, azaz plagizátort kiáltani mindjárt, amikor inkább dicséretet érdemelne, egyrészt azért, hogy nyelveket tud, másrészt, mert a hazai orvostársadalom érdekében tette...
Ennyibôl is látszik, hogy minden attól függ, milyen szemszögbôl vizsgáljuk a kérdéseket.
Valójában ugyanez a helyzet az aradi Szabadság-szoborral is.
Hogy a miniszterelnök szavát adta? Hát istenem! Ez a szó az övé, nem is kell visszalopnia, azt tesz vele, amit akar, de bármit tesz, egyetlen törvény szerint sem lopás! Csak meggondolatlan duhajok hivatkozhatnak erkölcsre meg olyasmire, hogy ez Európában nem szokás. Ami, ugyebár, könnyen meglehet, de ez az ország különben sincs még Európában! Majd ha ott lesz, akkor... legfönnebb az európaiak is hozzászoknak... Tehát belátható, hogy a miniszterelnök inkább hazafi, minthogy hazafias érzelmû nacionalisták diktálta országérdekbôl tette, amit tett! Meg egy kicsit pártérdekbôl. Hiszen nyakunkon a választás! És milyen szörnyûséges igazságtalanság lenne Pãunescu, Vadim Tudor és más trubadúrvákkal szemben, ha ezt a szobrot most fölállítanák. Az elnök úr világosan megmondta: nem lehet egy igazságtalanságot újabb igazságtalansággal orvosolni. Annál is inkább, mert a szobor földarabolása nem is volt igazságtalanság, minthogy teljesen törvényesen történt, parlamenti döntés alapján. És igen, az együttélés, a megbékélés, kölcsönös tisztelet szellemében, amelyet egy ilyen igazságtalan visszaállítás könnyen tönkre tehetne...
A szoborügy lejárt. Egyelôre. Március 15. közeledtével kezdhetjük majd újra. A "sláger" most a népszavazás. Szavazzunk vagy ne szavazzunk? S ha szavazunk — igennel vagy nemmel? Mindenhol és mindenhonnan ömlik felénk a mozgósítás: el kell menni, igennel kell szavazni. Mert így kívánja érdekünk, így kívánják, akik a számunkra elônyös módosításokat "kiharcolták", így kívánja az ország, így kívánja Európa. A többségi nemzet nagy többségének fogalma nincs arról, mennyiben különbözik ez az új alkotmány a régitôl. Honnan is tudná, amikor maguk a cikkelyeket megvitatók és megszavazók között is nem egy található, akinek fogalma sincs, mit szavazott meg annak idején. Minket, kisebbségieket talán jobban érdekelt a dolog, és több módosításra figyeltünk oda, legalábbis a minket érintô kérdésekben. Csakhogy... Vajon nem túl sokat várunk mi ettôl az "új" alkotmánytól? Vajon változtat-e valamit az életünkben? A "régit" nem szavaztuk meg, mert akkor arra buzdítottak vezetôink. Nem szavaztuk meg, mert volt egy szakasza, ami bántott minket. Mégpedig az, hogy nekünk egynemzeti államban kell élnünk, akkor, amikor elég nagy százalékban élnek itt nemzetiségiek is. Ez a "tétel" az "újban" is benne van, és bár volt róla vita, nem lehetett megváltoztatni. Tehát továbbra is nemzetállam vagyunk. Viszont van egy "sok harcba, küzdelembe került" szakasza ennek az alkotmánynak, ami nekünk kedvez: használhatjuk anyanyelvünket a közigazgatásban. Ott, ahol nagy számban jelen vagyunk. Mennyi az a nagy? Székelyföldön biztos, de ott — ha nem is jogosan —, eddig is használták anyanyelvüket. Ott, ha éppen nem is volt magyar anyanyelvû a tisztviselô, azért "ragadt rá" annyi, hogy megértse magyarul is a panaszt. Hiszen Marci bácsit, aki ott született valamelyik kis falucskában, ott járt, amennyit járt iskolába, és ott kaszált és kapált látástól vakulásig, és életében nem hallott román szót, nem is volt rá szüksége, hát ezt a Marci bácsit nehezen tudták volna rávenni, hogy akár hivatalos helyen megszólaljon az állam nyelvén. De Erdélynek ezen a részén, ahol már gondoskodtak róla, hogy ne legyünk nagy számban, ahol már maholnap csak szórványként vagyunk jelen, itt hogy lesz? Mi változik? Talán annyi, hogy az ilyen nagyromániás funárfélékkel vitába szállhatunk, alkotmányos jogunkra hivatkozhatunk, amikor a polgármesteri hivatal házasságkötô termében "igent" akarunk mondani a "da" helyett. Talán több is? Lehet, de nem vagyok róla meggyôzôdve. Azért szavazni elmegyek.
Randolph L. Braham, a New York-i City University (Városi Egyetem) érdemes professzora 1922. december 20-án Bukarestben született dési zsidó család második gyermekeként. A második világháború végén a 10/2. számú nagybányai munkaszolgálatos századból menekülve szovjet fogságba esett, majd miután onnan is sikerült megszöknie, 1945 végén átvergôdött a németországi amerikai zónába. Egyetemi tanulmányait is ott kezdte meg, s folytatta 1947-ig, de az Egyesült Államokban fejezte be, politikatudományi doktorátussal, 1952-ben. 1956-tól a New York-i City University-n az összehasonlító politikatudomány tanáraként dolgozott, innen vonult nyugdíjba 1992-ben. Azóta professzor emeritusként az egyetem keretében mûködô Rosenthal Holokausztkutató Intézet igazgatója.
1954 óta nôs, felesége, Elizabeth Németországban született. Két gyermeke van, Steven és Robert, elsôtôl pedig két unokája, Jacob és Ethan. Braham professzort világszerte a holokauszt egyik neves tudósaként, a magyar holokauszt egyik fô szakértôjeként ismerik. Bár egyetemen soha nem tanított holokauszttal kapcsolatos tantárgyakat, a magyar és a román zsidó holokausztról több mint hetven könyvet írt, szerkesztett. Könyveiben mindig a tudományos szempontokat tartotta szem elôtt, munkáinak tárgyilagossága megkérdôjelezhetetlen. Rendkívüli teljesítmény ez az objektivitás olyan személy részérôl, akinek tizenöt legközelebbi hozzátartozója közül tizenhárom a holokauszt áldozatává vált.
Szeptember utolsó és október elsô napjaiban Braham professzor Erdélyben járt. Kolozsváron a neológ zsinagógában rövid elôadást tartott a magyar zsidóság tragédiájáról, majd Fischer István filmrendezô és a Duna Televízió stábjának kíséretében Désre és Páncélcsehre, gyermekkorának helyszíneire látogatott, ahol az életérôl készülô film egyes részleteit forgatták.
A professzor október elsején, Désre menet válaszolt kérdéseinkre.
— Az utóbbi idôben megfigyelhetô, hogy miközben a holokauszt-kutatás egyre szerteágazóbbá válik, a fiatalság széles köreiben egyre kevesebbet tudnak errôl a kérdésrôl. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy a fiatalok érdeklôdése e téma iránt növekedjen?
— A jelzett jelenségnek több oka lehet. Vagy a kutatások eredményeit nem ismertetik kellôképpen az iskoláskorúak körében, vagy pedig valamilyen okból kifolyólag a hatóságok nem kívánják befoglalni a tanrendbe a holokauszt oktatását. Úgy vélem, igazi demokráciát nem lehet hazugságokra alapozva felépíteni. Mindegyik népnek ôszintén és bátran szembe kell néznie saját múltjával. A megoldást elsôsorban az oktatás terén látom. Kissé csalódott vagyok amiatt, hogy a kelet-európai országok — különösképpen Románia — vezetôi közül sokan gyakran kijelentették, hogy készek szembenézni a múlttal, készek bevezetni a holokauszt oktatását a középiskolák és a felsôoktatási intézmények tanrendjébe, mégis mindeddig nem láttam ennek bizonyítékát. Tegnap Désen a már csaknem használaton kívül álló zsinagóga ajtaja nyitva állt, és ez arra késztetett egy fiatal besztercei román lányt, hogy bejöjjön, és szétnézzen. Kíváncsian állítottam meg, és tanulmányai felôl érdeklôdtem. Egyetemi végzettséggel rendelkezik, és Chicagóban folytatná tanulmányait, hogy ott üzletvezetési mesteri fokozatot szerezzen. Jól beszél angolul, s korábban is járt már Chicagóban. Megkérdeztem, hogy látott-e a désihez hasonló zsinagógát Besztercén, ahol él. Igennel válaszolt. — Láttál-e valaha híveket oda bemenni? — kérdeztem tovább. — Nem, soha — válaszolta. — Mi történt szerinted azokkal a zsidókkal akik az ottani zsinagógát építették? — folytattam. — Talán elvándoroltak — felelte. — Lehetséges, hogy nem tudod, hogy az egykori virágzó besztercei zsidó közösséget deportálták? — ámultam el. Értelmiségi létére, fogalma sem volt róla. Ha ez a helyzet egyetemi végzettséggel rendelkezô személy esetében, el tudom képzelni a holokauszt-jelenség ismeretének fokát a középiskolások, illetve az általános iskolát végzett gyerekek körében. Következtetésem, hogy a gyerekeknek nem tanítják meg a múltat, s ebben az esetben a demokrácia jövôje veszélyben van. Nem hihetem el ugyanis, hogy igazi harmonikus társadalmat — amely az adott térségben élô nemzetiségek sajátosságait elismeri — fel lehet építeni anélkül, hogy ismernénk a múltat. Amint azt erdélyi utam során már említettem, George Santayana, a 20. század eleji nagy filozófus mondása visszhangzik bennem, aki egyebek mellett kijelentette: "Azok a nemzetek, amelyek nem tanulják meg a múlt leckéit, arra ítéltetnek, hogy múltjuk valamennyi tévedését megismételjék".
— Úgy véli, hogy ezt a kérdés Magyarországon — ahol a holokausztot már tanítják az iskolákban — már megnyugtató módon megoldották?
— Nincs megoldva, de ott sok pozitív lépést tettek már ebben az irányban. Saját szememmel láttam az ottani hatóságok által az oktatás számára elôkészített tankönyveket. Nem sok olyan ország van a volt szovjet blokkban, amely Magyarországhoz hasonlóan külön napot jelölt ki — április 16-ikát — a holokausztra történô megemlékezésre. S a jelenlegi magyar kormányzat részérôl egyre pozitívabb hozzáállást látok ezen a téren. Nem csupán a volt Páva utcai zsinagógában létrehozandó Holokauszt Múzeum felállítását támogatja, s ennek nagyon örvendek, hanem azt a nemzetközi tudományos konferenciát is, amelyet jövô év áprilisában, a holokauszt 60. évfordulóján, Molnár Judit egyetemi tanár és kollégái, a Magyar Auschwitz Alapítvány közremûködésével szerveznek Budapesten. Hasonló konferenciára kerül majd sor — a budapestivel párhuzamosan — New Yorkban és Washingtonban, 2004. márciusában. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon ma már sok holokauszttal kapcsolatos könyv jelenik meg, amelyek történelmi, társadalmi és lélektani oldaláról is vizsgálják a zsidóság tragédiáját. Kiadtam néhány évvel ezelôtt az 1984 és 2000 között ebben a témakörben megjelent könyvek és tanulmányok bibliográfiáját. Az ott szereplô 1500 cím túlnyomó része Magyarországon látott napvilágot, magyarul és más nyelveken.
— Hogyan érezte magát tegnap Désen, amikor újra láthatta gyermekkorának helyszíneit, ahol azonban már alig néhány zsidó él?
— Ez volt a harmadik látogatásom Désen a holokauszt utáni idôszakban. Amikor a hatvanas években elsô alkalommal tértem ide vissza, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Ehhez képest most teljesen idegennek éreztem magam. Nyomasztó érzés volt belépni olyan városba, amelyben egykor, a holokauszt elôtt, jellegzetes vidéki kisvárosi életét élte az életerôs, ortodoxok és haszidok alkotta zsidó közösség, s amelyben ma már alig néhány zsidó él. Úgy éreztem magam, mint egy kísértet, amelyet saját árnyéka hajszol, s amelyik egyik utcából a másikba rohangál, s emlékezni próbál azokra az emberekre, akik egykor a különbözô házakban éltek, egykori barátait keresve, s emlékezve azokra az örömteljes eseményekre, amelyeknek valaha részese volt. Most egyetlen múltbeli arcot sem ismertem fel. Ez alkalommal azonban nagy mértékben passzív voltam, elfogadtam a valóságot. Az érzelmeket félre tettem, hiszen most azzal a szándékkal érkeztem, hogy a Duna Televízió által készített film segítségével a történelem, az utókor számára megpróbáljam rögzíteni egyfelôl mindazt, amit valamikor itt átéltem, másfelôl pedig a holokauszt elôtt itt élô mintegy 3700 fôs zsidó közösség emlékét.
— Milyen tervei vannak a holokauszt-kutatás terén?
— Talán érdeklôdésre tarthat számot az információ, hogy a bukaresti Hasefer Kiadó nemsokára megjelenteti A népirtás politikája címû könyvem rövidített változatának román kiadását. Az eredeti kétkötetes kiadást a budapesti Belvárosi Kiadó 1997-ben jelentette meg, ennek rövidített, ugyancsak magyar nyelvû, mintegy 250 oldalas változatát pedig a szintén budapesti Új Mandátum Kiadó készítette el az idén. Utóbbit azzal a céllal adták ki, hogy a magyar középiskolákban és felsôbb oktatási intézményekben tankönyvként használhassák. Ennek a kötetnek a román nyelvû változata, Politica genocidului címen, már kefelenyomaton van, s ha visszatérek New Yorkba, elsô dolgom ennek ellenôrzése lesz. A Hasefer remélhetôleg még az idén vagy jövô év elején megjelenteti.
— Más tervek?
— Másik fontos tervem többkötetes munka, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, amelyet több mint húsz kollégám közremûködésével készítek. Kollégáim a világ sok részén dolgoznak, beleértve Magyarországot, Romániát, az Egyesült Államokat és Izraelt. A munka az 1941-es népszámlálást alapul véve, a korabeli vármegyék szintjén vizsgálja a zsidóság sorsát. Ezen vármegyék közül néhány ma már nem Magyarországhoz tartozik, hanem az utódállamokban található. Így az egykori észak-erdélyi vármegyék Romániához tartoznak, a felvidékiek Szlovákiában, illetve Ukrajnában vannak, Bácska pedig Szerbia és Montenegro része. Meglehetôsen elôrehaladott ez a munka, már csak néhány felvidéki vármegye maradt hátra, amelyekhez még nem találtam munkatársat. Bízom azonban abban, hogy a nehézségek ellenére az enciklopédiát 2004-ben sikerül befejeznem. Erdélyi barátaim azt javasolták, gondolkozzam annak lehetôségérôl, hogy az észak-erdélyi vármegyéket külön kötetben is adjuk ki. Tetszik nekem ez az ötlet. Valamennyi egykori észak-erdélyi vármegyérôl elkészült vagy éppen befejezés elôtt áll a tanulmány, kivételt csupán Máramaros vármegye képez. Remélem, jövô tavaszra ez utóbbi is elkészül, s akkor az észak-erdélyi holokauszttal foglalkozó kötetet 2004 végére talán nyomda alá rendezhetjük. Az enciklopédián kívül két másik, egy magyar és egy angol nyelvû köteten is dolgozom. A magyar a Tanulmányok a holokausztról sorozat harmadik kötete, amelyben az egyik tanulmány Csík vármegye zsidóságának történetét mutatja be. A másik, az angol nyelvû, szintén a magyarországi holokauszttal foglalkozik — Studies on the Holocaust in Hungary címmel —, s ez már a kiadó kezében van.
— Mit mesél majd két unokájának, ha felnônek, Erdélyrôl?
— Nagyobbik unokám, Jacob, hat éves, a kisebbik, Ethan, novemberben lesz négy esztendôs. Túl fiatalok ahhoz, hogy tisztában legyenek nagyszüleik történetével. Édesapjuk, Steven fiam, persze tisztában van gyökereivel, a holokauszttal is, sokat olvasott errôl, akárcsak öccse, a másik fiam, Robert. Abban bízom, hogy az unokáim, ha majd megnônek, és meglátogatják nagyapjukat, körülnéznek a könyvtáramban, felfedezik a könyveimet, s egyre érdekeltebbek lesznek abban, hogy megtudják: mit is írt nagyapjuk ezekben a könyvekben, s miért volt fontos számára ezek megírása. Emellett, kevesen tudják, egyféle visszaemlékezéseket is írtam, kéziratban, Levelek unokáimhoz címmel, amelyekben megismertetem velük családunk gyökereit, a zsidóság történelmét, illetve nagyapjuk és nagyanyjuk származásának különös hátterét. Tizenhárom ilyen levelet már megírtam, s ezekben a családom történetét is ismertetem unokáimmal, 1850-tôl 1970-ig. Miután majd visszatérek New Yorkba, hozzáfogok a 14. levél megírásához. Ki tudja, hányat írok még meg mielôtt meghalok?
Újabb cselekvési tervet dolgozott ki a korrupció felszámolására csütörtöki ülésén a kormány, jelentette ki a prefektusokkal tartott tegnapi távértekezletén Adrian Nãstase miniszterelnök. A kormányfô ugyanakkor a jövô hétvégi népszavazásról is beszámolt.
A kormányfô hangsúlyozta: a hatóságok erôfeszítéseinek célja elsôsorban az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, az üzleti környezet korrupciótól való megtisztítása és átláthatóvá tétele. A korrupcióellenes cselekvési terv fôbb célkitûzései: a korrupcióellenes törvényben szereplô ellenôrzô mechanizmusok mûködôképessé tétele, a közbeszerzési procedúrák áttekintése és a csalási lehetôségek kiszûrése.
A kormányfô azt reméli, hogy a cselekvési terv révén a Pénzmosást Megelôzô és Leküzdô Országos Hivatal majd hatékonyabban tudja végezni munkáját. A hivatalos szervek információi szerint eddig több mint 300 hazai és külföldi állampolgár vett részt pénzmosási akcióban, az összegek értéke pedig százmillió fölé emelkedik.
Elektronikus úton szavazhatnak a katonák
A miniszterelnök a népszavazással kapcsolatosan elmondta: a kormány kidolgozott egy sürgôsségi rendeletet, amely értelmében a világ különbözô részén tartózkodó katonák és rendôrökelektronikus úton szavazhatnak a referendumon. A kétnapos népszavazást kimondó sürgôsségi kormányrendelettel kapcsolatban a kormányfô kijelentette: a polgárok szombaton 8 és 22 óra között, vasárnap pedig 8 és 20 óra között szavazhatnak.
A népszavazást a kormányfô elsôdleges prioritásnak nevezte, amely feltét-lenül szükséges a 2004-es NATO-csatlakozáshoz és az Európai Unióval folytatott tárgyalások befejezéséhez. A költségeket illetôen kijelentette: az elköltött pénzösszegek nem mennek kárba, hiszen hozzájárulnak a lakosság polgári neveléséhez. Ugyanakkor elítélte a Nagy-Románia Párt negatív kampányát, amely a történelmi sebeket kihasználva, hazugságokkal vezeti félre a lakosságot.
Kedden hagyják jóvá a költségvetés-tervezetet
A kormány keddi ülésén hagyja jóvá a 2004-es költségvetési tervezetet, október 15-én pedig a parlament elé terjeszti azt. A kabinet csütörtöki ülésén elemezte a költségvetési tervezetet, amely 5,5 százalékos gadasági növekedéssel, 9 százalékos inflációval és 3 százalékos költségvetési deficittel számol, tájékoztatott a Pénzügyminisztérium.
A tervezet 2,5 százalékkal csökkenti a nyugdíjalap-hozzájárulást, 0,5 százalékkal a munkanélküliségi alaphoz való hozzájárulás összegét, és 9 százalékban szabja meg az ÁFA szintjét bizonyos áruk és szolgáltatások esetében.
A kormány az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások során vállalta, hogy a parlament novemberig elfogadja a jövô évi költségvetés törvényét.
Az egységes adókulcs bevezetését illetôen Nãstase kijelentette: 2005-tôl kormánya fogja gyakorlatba ültetni a mintegy 20%-os adókulcsot. Elôtte azonban kidolgozzák a szociális juttatások rendszerét, hogy elejét vegyék a társadalmi szakadéknak.
Az alkotmánymódosító népszavazáson való részvételre és igennel való szavazásra szólítja fel híveit a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és az Itthon, fiatalon mozgalom. A szervezetek szerint aki igent mond az alkotmányra, az a jövôre, az európai integrációra mond igent.
A szerkesztôségünkbe eljuttatott, dr. Jakubinyi György érsek által aláírt körlevél kimondja: Romániának nincs más esélye, mint csatlakozni a civilizáltabb és gazdaságilag fejlettebb európai közösséghez, ez pedig csak megfelelô jogrend megteremtésével válik lehetôvé. Az európai közösség felé igyekvô Romániának módosítania kell jogrendjét, hogy az maradéktalanul tartalmazza az emberi, közösségi és kisebbségi jogokat. Az aláírók szerint, bár a módosított Alkotmány "sem felel meg elvárásainknak", a régi, 1991-es alaptörvényhez viszonyítva elôrelépést jelent. Fô elônye, hogy biztosítja a felekezeti oktatást, bôvíti az anyanyelvhasználat jogát és szavatolja a magántulajdont — áll a körlevélben.
A római katolikus egyház felszólítja híveit, járuljanak hozzá ahhoz, hogy elôrelépjünk az Európa felé vezetô úton, ezért mindenki menjen el szavazni és voksoljon igennel az alkotmánymódosításra. Ugyanakkor kimondja: azzal, hogy nem mennek el, a román nacionalista pártokat támogatják, amelyek meg akarják akadályozni a magyarság számára elônyös törvény bevezetését.
Az alkotmánymódosító referendumon való részvételre és az igennel való szavazásra szólítja fel a romániai magyarságot az Itthon, fiatalon mozgalom is. A Korodi Attila elnök által aláírt közleményben kimondják: az erdélyi fiatalságnak nincs ideje még tíz évig várni, amíg eltörlik a kötelezô katonai szolgálatot, garantálják a tulajdonjogot és hivatalos ügyben magyarul fordulhatnak a közigazgatásban dolgozókhoz. "A magyar fiatalok most akarják ezeket a jogokat maguknak megszerezni."— áll a közleményben.
Markó Béla szövetségi elnök szombat reggelre Marosvásárhelyre összehívta az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsát (SZKT).
Szombaton reggel 9 órára a marosvásárhelyi Ifjúsági Házba várják a romániai magyarság miniparlamentjének képviselôit. A rázósnak és a szokásosnál hosszabbnak ígérkezô SZKT-ülés napirendjén, többek között, a szövetségi elnök politikai tájékoztatója, a 2004-es az önkormányzati választások elôkészítése, az Állandó Bizottság kiegészítése, az Ügyvezetô Elnökség és a Szövetségi Szabályzat-Felügyelô Bizottság mûködési szabályzatának elfogadása, valamint az alkotmánymódosítással kapcsolatos tájékoztatás a idôszerû népszavazás elôkészületeirôl témakörök szerepelnek.
Önkormányzati konferenciát szervezett október 9-én 17 órai kezdettel a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a Fehér megyei RMDSZ. A rendezvényen mintegy 80-an voltak jelen.
A két napirendi pont az alkotmánymódosítás illetve az önkormányzati választásaok, pontosabban a jelöltállítás alapelvei voltak. Dr. Brendus Gyula és Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke kudarcnak ítélte az aradi Szabadság-szobor ügyét. Kiemelték: eljött az idô szakítópróbára bírni a kormánypárttal kötött protokollumot és kérni ennek felbontását, hiszen — egyrészt — az SZDP nem úgy viszonyult az ügyhöz, mint egy tisztességes politikai partner, másrészt azért, mert így az SZDP a választási kampányban még annyira sem fogja számba venni az RMDSZ-t, mint eddig.
Mindketten hangsúlyozták: az országos szintû csapást a magyarság kapta az aradi szoboravatási kudarccal. — Ez olyan arculcsapás volt, hogy nem lehet lenyelni, hanem csak borogatni — mondta Brendus. Az új alkotmány elônyeit és az "igen" szavazat szükségességét Varga Attila parlamenti képviselô ecsetelte.
Az RMDSZ 2004-es valasztási kampányának stratégiájáról és szakszerû menedzsmentjérôl Porcsalmi Bálint országos ügyvezetô alelnök beszélt. — 2004-ben minden párt Romániában profi módon fogja kivitelezni választási kampányát, így az RMDSZ-nek is szakszerû kampányt kell majd folytatnia — mondta.
A hetvenes években Retteg megyeszerte híres volt állatvásárairól, amelyek a település központjában zajlottak. A nyolcvanas évek elejéig ide járt fel az egész Szamos völgye állatot adni-venni. A forradalom után a helybéliek megpróbálták újra feleleveníteni a hagyományt. 1990–92 között sikerült is ez, aztán szünet következett, majd az 1996-os év, amikor úgy tûnt, hogy utoljára rendeznek itt vásárt. Kocsis András állatorvos, megyei tanácsos a Szabadságnak elmondta: annak ellenére, hogy remények voltak a vásár újraindítására, úgy tûnik, az idén sem lesz ebbôl semmi. — Hiányzik az anyagi háttér — mondta —, valamint az állategészség-ügyi feltételek. Az is kedvét szegte a hagyomány felélesztése mellett kardoskodóknak, hogy lassan már a hét minden napja "foglalt" a környéken: a kedd Désé, a szerda Bethlené, a vasárnap Felsôilosváé... Rettegnek a csütörtök maradna...
Jó hír viszont az — mondta —, hogy a megyei tanács pénzébôl elkezdték az Árpástó–Magyardécse közötti útszakasz elôaszfaltozását. Egymilliárd lejt utalt ki erre a megyei tanács, viszont ebbôl a pénzbôl csak a falu határáig lehet "eljutni", így a magyardécseieknek valószínûleg családonként 500 000 — 1 000 000 lejjel kell majd hozzájárulniuk ahhoz, hogy központjuk is aszfalt alá kerüljön.
A nagyszebeni Magyar Polgári Mûvelôdési Egyesület, a helyi RMDSZ illetve belvárosi római katolikus plébánia rendezésében ma helyezik el az egykori ferencrendi tanintézet falára az iskolaalapító Bilinszky Lajosnak emléket állító táblát. Az arcplakett alatt három nyelven olvasható a pápai prelátus, magyar pedagógus és a tanintézet-alapító Bilinszky rövid életrajza. Az ingatlant — amelyben jelenleg két állami líceum mûködik — nemrégiben kapta vissza a római katolikus egyház, így az emlékjel-állítás többszörösen is szimbolikus a nagyszebeni magyarság számára. — Jelképek egész sorát tudhatjuk magunk mellett itt, az egykori ferencrendi tanintézet környékén — mondta a Szabadságnak Szombatfalvi Török Ferenc szebeni RMDSZ-elnök —, hiszen az ingatlan közelében van a nemrégiben újrakeresztelt, és most Petôfi Sándor nevét viselô park illetve sétány is. Az elnök rámutatott: a tábla ugyanannak a Ioan Cândea-nak a munkája, aki a jelenleg Bolyán álló, augusztusban avatott Bolyai János mellszobrot is készítette. Az emléktábla-avatás költségeit a római katolikus egyház állja.
Junius 30-án 160 munkás hagyta el végleg a SC METALURGICA SA kapuját. Azt ígérték nekik, hogy hat (idôszerûsített) fizetéssel zsebükben foghatnak neki az új életnek, azaz a munkanélküliségnek. Emellett természetesen járt nekik a vonatkozó sürgôsségi kormányrendelet által biztosított soron kívüli állami munkanélküli támogatás is, amelyet két évig kapnak az elbocsátottak. Sajnos a Metalurgica egykori munkásai csak az utóbbihoz jutottak eddig hozzá.
A bajra akkor derült fény, amikor az érintettek kezdték rendszeresen kapni a soron kívüli segélyt, de az üzem által megígért összegnek híre-hamva sem volt. A gyár vezetôi egy már jól ismert szlogennel magyarázták bizonyítványukat: "nincs pénze az üzemnek". A kérdés persze az: a gyár vezetôsége nem tudta ezt akkor, amikor meggyôzte a munkásokat, hogy nyugodtan elhagyhatják munkahelyüket, mert a hat fizetéssel zsebükben már könnyebb lesz boldogulni? Hogyan lehet az, hogy az állami segélyek hamarabb érkeznek meg, mint az üzem által megígértek?
A válasz valószínûleg az: az üzem fizetésképtelenné vált. Ez viszont nem vigasztalja az egykori metalurgiásokat, akik durván becsapva érzik magukat.
Az érintettek nem is álltak sokáig karba tett kézzel: a Kisparkban tartott megbeszélések után mintegy 30-40-en elhatározták, hogy beperelik az üzemet. Ez meg is történt: Nicolae Teodorescu ügyvéd fogja képviselni érdekeiket.
1943 márciusában Besztercére telepítettek a Székelyföld különféle falvaiból 32 magyar családot. 16-ot a magyar állam iránt bizonyított hûségért-vitézségért, 16 családot pedig Atyhából, Korond mellôl. Ez utóbbiakat egy földcsuszamlás "hozta" e vidékre. 1945-ben már szinte mindenkinek új háza volt Besztercén és családonként 10-10 hektár földje. 1945-ben a magukra maradt, csak magyarul tudó székelyek sorsa rosszra fordult. Sorra megfosztották ôket földjeiktôl és a Pescarilor utca lett a hajdani Székelytelep új neve.
Molnár Rozália így vall arról az idôrôl: — Édesapámat vitézségéért Vargyasról, az akkori Udvarhelyszékrôl, jutalomként telepítették Besztercére. A vitézségi érdemrendeket Kolozsváron kapta. Emlékszem: 1943. március 15.-én Szeretfalván leszálltunk a vonatról, a férfiak megborotválkoztak, minket gyerekeket egy kicsit rendbe szedtek és egy marhaszállító vagonba beraktak a mindenhonnan érkezô székely családokkal együtt, és úgy tolattak be Besztercére. Ott aztán sorba állítottak a város elöljárói elôtt és köszöntöttek bennünket. Nagyon szorongtunk. Nem tudtuk, mi vár ránk az új "hazában". Nagy volt a csalódásunk. Ott hagytuk szép házunkat és zsellérházba költöztettek, addig amíg sorra felépítették szüleink a házainkat. Ez közmunkával történt, és az akkori kormány fizetett is. A kommunista idôben lassan bontogatni kezdte az állam ezeket a házakat, és voltak olyanok, akik ebbe belepusztultak.Tókos János 9 éves volt, amikor szüleivel Besztercére költöztek. A 89 elôtti idôszakról így mesél: "Kegyetlen idôszak volt, fôleg az 1985-ös év. Nagypénteken beállított egy Sánta nevû ember és azt mondta, hogy hétfôre mindenestôl költözzünk ki a házból. Édesapám háza mellett hárman építettünk, a két testvérem is; mi-után bekényszerítettek a tömbházlakásba, meg is halt."
A közösség mai napig megtartotta vallását, szokásait, és a 89-es fordulat után földjeiket is visszakapták. A földek legnagyobb része a Csigir nevû részen van, a Kisbeszterce folyó bal partján. Legtöbbjük eladta, mert elöregedett a földmûvességhez, na meg a kis nyugdíj sem volt elegendô a szántáshoz, vetéshez. Voltak viszont olyanok, akik most sem adták fel a harcot. A puszta föld lassan kezd benépesedni és már nemcsak hétvégén. Itt-ott házikó épül és nônek a gyümölcsfák. Ugat a kutya is. Unokák is fel-felbukkannak a nagymamánál, aki disznót hizlal és szárnyast nevel. Ha valaki megközelíti ezeket a házikókat, ízes székely beszédet hall. Kalákában szedik a "pityókát" és törik a kukoricát. Ilonka néni 78 éves és biciklivel jár ki a Csigirre. Szomorúan panaszolta, hogy négy zsák krumpliból csak hat lett a szárazság miatt. Megkérdeztem, érdemes neki így dolgozni? Mosolyogva mondta, hogy nem, de olyan jó ott lenni, ahol gyerekkorában együtt volt testvéreivel, szüleivel, és valahányszor ott van, úgy érzi, most is együtt vannak. Két testvére házat épített és nemcsak ôk, és olyan jó neki elvonulni ebbôl az érthetetlen felgyorsult világból… Besztercén már 60 éve él egy kis székely közösség, melynek hányatott sorsa, el nem múló életereje bizonyít: élni kell!
Október 2–4. között a magyarországi Csengeren Alma Napokat rendeztek, ahova tíz erdélyi megye (Arad, Bihar, Fehér, Hargita, Maros, Kolozs, Kovászna, Szilágy és Temes) gazdálkodóit és gazdaszervezeteinek képviselôit is meghívták. A legnépesebb küldöttség Marosvásárhely és Kolozsvár környékérôl indult Magyarországra, elsôsorban olyan gazdák, szakemberek, akik közvetlenül is érdekeltek az almatermesztés korszerûsítésében. A találkozón részt vett dr. Németh Imre magyar földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter.
Az október 3-án délelôtt megnyílt szakkiállításon almából készült gasztronómiai különlegességeket tekinthettek meg a látogatók. Gyönyörû almát, zöldséget, gyümölcspálinkát, szilvából készült szilvóriumot és szilvaízet is kínáltak a vendégeknek és természetesen nagyon sok almástészta-féleségeket. Nem maradt ki az Agrár RT. almaitalának kóstolása sem, amely kiérdemelte a résztvevôk egyöntetû dicséretét. A kolozsvári vendégek a korszerû almafeldolgozó üzem megtekintése után elhatározták, hogy gyümölcstermesztô gazdák csoportjával külön szakmai kirándulást szerveznek Csengerre, abban a reményben, hogy Kolozsváron is létrejöhet egy hasonló befektetés.
A szakmai fórumon számos elô-adás hangzott el, elsôsorban a korszerû almatermesztés tudnivalóiról. Dr. Német Imre szakminiszter elôadásában a jelen és jövô mezôgazdaságáról szólt az EU-s követelmények tükrében. Dr. Solymosi József miniszteri fôtanácsos a határon átnyúló agrárkapcsolatokról értekezett, amelyet az eddigieknél több tartalommal kellene feltölteni. Dr. Szabó Tibor almatermesztési kutatóa termesztési technológiákról tartott érdekes beszámolót, dr. Piskóti István egyetemi elôadótanár pedig azokhoz az agrárvállalkozókhoz szólt, akik kis- és nagyüzemi keretben foglalkoznak almatermesztéssel, és ehhez különféle alapokból pályáznak támogatásokat. Kovács István, a SZEMA nevû szövetkezet elnöke arról beszélt, hogy mi a szerepük a termelô-értékesítô szövetkezeteknek a megyei agrárgazdaságában, illetve hogyan lehet a szövetkezet szerepét, jelentôségét bôvíteni. A szövetkezetekrôl szóló elôadás újdonságot jelentett az erdélyi résztvevôk számára, hiszen idehaza a próbálkozások ellenére mindez teljesen gyerekcipôben jár. Az elôadó egyértelmûvé tette, hogy az értékesítés terén a szövetkezeti összefogásnak óriási jelentôsége van, megoldhatja az értékesítés gondjait.
Péntek este az állófogadást követôen almabált rendeztek az általános iskola aulájában.
Szombaton a gyümölcs- és zöldségbemutató keretében az erdélyi testvérvárosok, Tasnád és Avasfelsôfalu is bemutatkoztak termékeikkel. Alma Kupa vetélkedôre és sportrendezvényekre is sor került.
Péntek délután dr. Németh Imre szakminiszter kezdeményezésére találkozóra gyûltek össze a város önkormányzati termében a budapesti agrárvezetôség és az erdélyi vendégek. A találkozót dr. Németh Imre miniszter és Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke nyitotta meg.
A jelenlévôk közül többen is elemezték a határon túli magyar és a magyarországi gazdasági kapcsolatok eddigi eredményeit, illetve hiányosságait, hogy a már több mint tíz éve létrejött együttmûködést bôvíteni, fejleszteni lehessen. Elhangzott, hogy az EU-ba történô belépés során nagy segítséget jelenthet a magyar tapasztalatok átvétele, testvértelepülési kapcsolatok létesítése, és fôleg azoknak gazdasági tartalommal történô feltöltése. Mindezt az EU is támogatja.
A tucatnyi terv, elképzelés megvalósítása a további együttmûködéstôl függ, hogy mindez ne puszta elképzelés maradjon, ahogyan számos eddigi terv is...
Október 11-én, szombaton este 7 órától az RMDSZ kisbácsi szervezete szüreti bálra hívja a mulatni vágyókat a község kultúrotthonába. Bárdy Laci és zenekara húzza a talpalávalót.
Október 15-tôl a helyi Közszállítási Vállalat felavatja az 54-es számú autóbuszvonalat. Ezzel a számmal közlekedô jármûvek Kolozsvár és Magyarlóna között szállítják majd az utasokat a következô menetrend szerint:
Hétköznapokon: Kolozsvárról indul: 4.30, 6.00, 15.00, 16.20, 22.15; Magyarlónáról indul: 5.05, 6.55, 15.40, 17.00, 22.50.
Szombaton–vasárnap: Kolozsvárról indul: 8.40, 14.40; Magyarlónáról indul: 9.15, 15.15.
Az autóbuszok egyelôre október 15. és november 14. között csak ideiglenesen, kísérleti céllal közlekednek. Ha nem lesz kifizetôdô a vonal mûködtetése, november 15-tôl megszüntetik. A járatra bérletet a Malom/Baritiu utcai jegyirodánál és a Fenesi úti PECO-állomásnál lehet váltani. Kedvezményes bérletet a tanulók és egyetemisták csak a Malom utcai jegyirodánál válthatnak ki, a Szászfenesi Polgármesteri Hivatal által összeállított táblázat alapján.
céljából Eckstein-Kovács Péter szenátor mozgósító kampánykörúton találkozik a polgárokkal: október 12-én, vasárnap Egeresen és Mákófalván de. 10 órától, Magyarszováton déli 12 órakor, Vajdakamaráson du. 2 órakor, Palatkán du. 3 órakor. Október 14-én, kedden Székre megy este 7 órára; szerdán október 15-én este 8 órakor a kalotaszenkirályiakkal, majd október 16-án, szerdán du. 5 órakor a harasztosi lakosokkal találkozik.
Kolozsvár felszabadtásának 59. évfordulója alkalmábóloktóber 11-én ünnepi rendezvényekre kerül sor, a következô program szerint: reggel fél 9 órakor találkozó a háborús veteránokkal a polgármesteri hivatal nagytermében; 9 órakor megkoszorúzzák az épületen lévô emléktáblát; ezt követôen délelôtt 10 órától katonai megemlékezés a Hôsök temetôjében a Román Katona Emlékmûvénél. (Az ünnepség alatt forgalomkorlátozás lehetséges.)
A 32-es és 33-as autóbusz október 11-tôl visszatér eredeti útvonalára (jövet–menet a Cuza Voda–Mihai Viteazul tér). A 32 B autóbusz az Állomás térrôl visszafelé a Horea út–Mihai Viteazul tér felé közlekedik (a megállók közösek a 32-esével).
A szamosújvári Erdészeti Hivatal körzetében javában zajlik az erdei gyümölcs begyûjtése. A Kis-Szamos-völgyi és mezôségi községekben igazán kitett magáért a lakosság, hiszen eddig több mint 10 tonna erdei gyümölcsöt adott át a begyûjtô központoknak. Különösen Cege, Páncélcseh és Nagyiklód községekben sikerült az akció, de a körzethez tartozó többi 17 községben is teljesítették a felvásárlási tervet. Jelenleg éppen a csipkebogyó szedése szerepel napirenden. A tavaly, például, ebbôl az erdei gyümölcsbôl 20 tonnát gyûjtöttek be a környékrôl, de az idei hosszantartó szárazság miatt ezen az ôszön gyengébb volt a termés.
Az Erdészeti Hivatal által felvásárolt termény nagy része külföldre megy, ezért csak jó minôségû árut küldenek a központi lerakatokba. Az erdei gyümölcsöt a romák is szedik, számukra kitûnô pénzforrás a természetben bôven található galagonya vagy csipkebogyó.
Az elmúlt napok hûvôsebb idôjárása miatt Szamosújvár négy iskolájában és tíz óvodájában megtették a megfelelô intézkedéseket a téli idôszakra való felkészülést illetôen. Az 1-es számú I–VIII. osztályos iskolában például jelenleg új hôközpont felszerelésén dolgoznak a szakemberek. A munkálatok értéke meghaladja a 400 millió lejt. A fôtéri Inasiskolában kilenc kályhát újítottak fel és felülvizsgálták a belsô vezetéket is. Az Ana Ipãtescu Elméleti Líceumban körülbelül 350 millió lejre lenne szükség a gázvezeték korszerûsítésére, de csak 249 millió lejt tudtak juttatni a városgazdák. Az óvodákban már jobb a helyzet, mind a tíz tanintézetben biztosított a megfelelô hômérséklet.
Nem lesz probléma a fûtéssel a városhoz tartozó falusi iskolákban és óvodákban sem, az Erdészeti Hivatal révén idejében biztosították a megfelelô mennyiségû tûzifát.
Szamosújváron nagyszabású tatarozási munkálatokba kezdett a Polgármesteri Hivatal. A város központjában újítják fel az épületeket. Kezdték a Fô tér fontosabb intézményeinek meszelésével, és folytatják a történelmi mûemléknek nyilvánított épületek homlokzatának restaurálásával. Mint például az Ifjúsági Klubnak helyet adó Lászlóffy-házéval, amelyre igazán ráfér a tatarozás. Jelenleg éppen a külsô rész felújításán dolgoznak, de nemsokára a belsô termeket is rendbe teszik. A régi örmény iskola Szamosújvár egyik legpatinásabb épülete, ahol immár húsz éve az Ifjúsági Klub mûködik.
A nyáron új köntösbe öltözött Szamosújváron az Inasiskola és a Kultúrház épülete, a munkálatok értéke meghaladja a 100 millió lejt. Év végéig befejezik a Fô téri árvaház épületének meszelését is.
A nemrég kiosztott költségvetés kiegészítés nem elég a szociális segélyek fedezésére — nyilatkozta lapunknak Salánki Sándor, Ipp polgármestere. Az önkormányzatnak csupán 577 millió lejt utaltak ki a megyétôl, ebbôl 233 millió lejt a segélyek fedezésére. Az összeg azonban csak arra elég, hogy a 416-os törvény szerint járó társadalmi segélyeket októberre, novemberre és decemberre biztosítsák, míg a nyári hónapok kifizetésével el vannak maradva. Csak a fogyatékos gyerekek gondozóinak a fizetéseivel vannak napirenden a községben.
Az összeg fennmaradó részét a község iskoláiban és óvódáiban szükséges téli fûtôanyag beszerzésére fordították, valamint az intézmények javítási költségeit pótolták ki vele. Az elöljáró elmondta: a község területén összesen 450 diák tanul a négy iskolában, óvodába pedig százötven kisgyerek jár.
Tordán a fogyasztók 42,2 százaléka teljes mértékben vagy részlegesen lekapcsolódott a központi fûtési hálózatról. Ezek között néhány iskola is akad.
Minden télen problémát okoz az iskolák fûtése, a felhalmozott kifizetetlen számlák, az állami támogatások kiutalásának késlekedése miatt. A helyzet javításáért a Tordai Távfûtési Vállalat bizonyos módosításokat tervez, nyilatkozta Aurel Bercea, a RATAC igazgatója.
Az idei télen ismét központi fûtésben részesül két tordai iskola, pontosabban a Mihai Viteazul Kollégium és a Vegyipari Líceum. A két oktatási intézmény saját hôközpontjai több mint két évtizede mûködnek, és igen sok mûszaki hibát halmozott fel. A Távfûtési Vállalat ugyanakkor a központi fûtési hálózatra kapcsol további néhány iskolát, ily módon a létezô felszerelés felhasználásának köszönhetôen mintegy 3 milliárd lejes befektetéseket takaríthatnak meg.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) díszdoktorává avatták tegnap Manfred Morari svájci professzort, a zürichi Eidgenossische Technische Hochschule (ETH) intézet munkatársát.
Az ünnepségen Andrei Marga, a BBTE rektora elmondta: Manfred Morari professzor két ok miatt kapta meg a címet: tudományos munkásságáért és az egyetemnek nyújtott anyagi segítségért.
A kitüntetett tevékenységét Paul Serban Aghachi, az egyetem Vegyészmérnöki és Anyagtudományi tanszékének vezetôje ismertette. Manfred Morari legfontosabb eredményeit a vezetési rendszerek folyamatának a tanulmányozása terén érte el, ahol analitikus és tervezési módszereket dolgozott ki. A BBTE-vel tizenöt éve tart a kapcsolata, számos kutatást végzett az itteni szakemberekkel együtt és kapcsolatai révén anyagi segítséghez is hozzájutatta a tanintézményt.
Manfred Morari beszédében megköszönte a megtiszteltetést majd munkásságának fô témáit mutatta be. Elmondta: az automatikus, informatikai rendszerek felkutatása révén nagy segítséget nyújthatunk az emberiségnek, hiszen ezek képesek ellenôrizni például a kórházi mûtéteket vagy az autós forgalom folyamatát.
Csalás, magánokirat-hamisítás, valamint az árú minôségének meghamisítása vádjával indult nyomozás egy bákói nôszemély ellen. A 40 éves Iulia C. 2002 nyarán a ploiesti-i Vega kôolajfinomítóból vásárolt I típusú üzemanyagot, a bákói Sun Kft. ügyintézôjeként, majd a portékát egy kolozsvári kereskedelmi társaságnak adta el. A Caval Rt. azonban hamarosan rájött, hogy a gázolaj, amit a bákói cégtôl vásárolt, valójában gyengébb fajta üzemanyag. A rendôrségi feljelentést követôen a nyomozások során kiderült, hogy a bákói nô meghamisította a nyugtákat, amivel a 26 tonnányi üzemanyagot vásárolta, majd az árú minôségi bizonyítványát is átírta: I típusú üzemanyag helyett mindenhova motorinát írt be, s így magasabb áron adhatta el az üzemanyagot. Ily nmódon 30 millió lejes plusz jövedelemre tett szert. Szabadlábon védekezik.
Hajtási nélkül balesetezett
Október 9-én délután 5 órakor az Aurel Suciu utcában történt közlekedési baleset: egy Fiat Regata márkájú személygépkocsi három parkoló autót ütött meg. A vétkes sofôr elhagyta a tett színhelyét, ám ennek ellenére a rendôrség hamar azonosította ôt a kolozsvári, 36 éves Sz. Béla Sándor személyében. Mint kiderült, az illetô nem rendelkezett hajtási jogosítvánnyal, így baleset színhelyének elhagyása és jogosítvány nélküli vezetés miatt indult kivizsgálás ellene.
(Folytatás október 10-i lapszámunkból)
29. Az 51. szakasz hatályát veszti.
30. Az 52. szakasz a következôképpen módosul:
A (2) bekezdés szövege a következô lesz:
"(2) A katonai szolgálat teljesítési feltételei alaptörvénnyel állapítandók meg."
A (3) bekezdés szövege a következô lesz:
"(3) Az állampolgárok 20. életévüktôl 35. életévükig sorolhatók be, az önkéntesek kivételével, az alaptörvény feltételei között."
31. Az 55. szakasz módosul és szövege a következô lesz:
"55. szakasz
(1) A Nép Ügyvédjét a természetes személyek jogainak és szabadságainak a megvédése céljából nevezik ki 5 éves idôtartamra. A Nép Ügyvédje adjunktusai tevékenységi területenként szakosítottak.
(2) A Nép Ügyvédje és adjunktusai nem tölthetnek be semmilyen más köz- vagy magántisztséget, a felsôoktatási didaktikai funkciók kivételével.
(3) A Nép Ügyvédje intézmény szervezése és mûködése alaptörvénnyel állapítandó meg."
32. A 60. szakasz (1) bekezdése módosul és szövege a következô lesz:
"(1) A Képviselôházat és a Szenátust 4 éves mandátumra választják meg, amely jog szerint meghosszabbodik mozgósítási állapot, háború, ostromállapot vagy sürgôsségi helyzet esetén, e helyzetek megszûnéséig."
33. A 62. szakasz módosul és kiegészül a következôképpen:
A szakasz címe a következô lesz: "A Házak ülései"
Az (1) bekezdés módosul és szövege a következô lesz:
"(1) A Képviselôház és a Szenátus külön üléseken fejti ki munkálatait."
A (2) bekezdés bevezetô része módosul és szövege a következô lesz:
"(2) A Házak a képviselôk és szenátorok többségi szavazatával elfogadott szabályzat alapján együttes üléseken is kifejtik munkálataikat, a következô esetekben:"
A (2) bekezdés f) pontja módosul és szövege a következô lesz:
"f) az ország nemzetvédelmi stratégiájának a jóváhagyása;"
A (2) bekezdés f) pontja után beiktatandó a következô szövegû f1) pont:
"f1) a Legfelsôbb Honvédelmi Tanács jelentésének megvizsgálása;"
A (2) bekezdés g) pontja módosul és szövege a következô lesz:
g) a hírszerzô szolgálatok igazgatóinak kinevezése, Románia Elnökének javaslatára, és e szolgálatok tevékenysége feletti ellenôrzés gyakorlása;"
A (2) bekezdés g) pontja után beiktatandó a következô szövegû g1) és g2) pont:
"g1) a Nép Ügyvédje kinevezése;
g2) a képviselôk és szenátorok alapszabályának megállapítása, azok juttatásainak és egyéb járandóságainak megállapítása;"
34. A 67. szakasz (1) bekezdése módosul és szövege a következô lesz:
"(1) A képviselôk és a szenátorok az illetô Ház törvényes összeülésének idôpontjától gyakorolják mandátumát, megválasztásuk igazolásának és eskütételük feltételével. Az esküt alaptörvénnyel állapítják meg."
35. A 69. szakasz módosul és szövege a következô lesz:
"69. szakasz
(1) A képviselôk vagy szenátorok jogilag nem vonhatók felelôsségre a mandátumuk gyakorlása alatt kifejezett szavazataikért vagy politikai véleményükért.
(2) A képviselôk vagy a szenátorok a mandátumuk gyakorlása alatt kifejezett szavazataikkal vagy politikai véleményükkel össze nem függô tettekért bûnüldözés alá helyezhetôk vagy bíróság elé állíthatók, de a hovatartozásuk szerinti Háznak az érintett meghallgatása után adott jóváhagyása nélkül nem vethetôk alá motozásnak, nem tarthatók fogva vagy nem tartóztathatók le. A bûnüldözés alá helyezést vagy bíróság elé állítást csak a Legfelsôbb Semmítôszék melletti ügyészség gyakorolhatja. Az ítélkezés a Legfelsôbb Semmítôszék illetékességébe tartozik.
(3) A képviselôk vagy a szenátorok tettenéréses bûncselekmény esetén lefoghatók és motozásnak alávethetôk. Az igazságügyi miniszternek a lefogásról és a motozásról késedelem nélkül értesítenie kell az illetô Ház elnökét. Ha az így értesített Ház megállapítja, hogy nincs ok a fogva tartásra, azonnal el kell rendelnie az említett intézkedés visszavonását."
36. A 70. szakasz hatályát veszti.
37. A 71. szakasz hatályát veszti.
38. A 72. szakasz (3) bekezdése módosul és szövege a következô lesz:
"(3) Alaptörvénnyel szabályozandó:
a) a választási rendszer; az Állandó Választási Hatóság szervezése és mûködése;
b) a politikai pártok szervezése, mûködése és finanszírozása;
c) a képviselôk és szenátorok alapszabálya, azok juttatásainak és egyéb járandóságainak megállapítása;
d) a népszavazás szervezése és lebonyolítása;
e) a kormánynak és a Legfelsôbb Honvédelmi Tanácsnak a szervezése;
f) a katonai erôk részleges vagy teljes mozgósítási állapota és a háborús állapot rendszere;
g) az ostromállapot és a sürgôsségi állapot rendszere;
h) a bûncselekmények, a büntetések és végrehajtásuk rendszere;
i) az amnesztia vagy a közkegyelem gyakorlása;
j) a köztisztviselôk státusa;
k) a közigazgatási bíráskodás;
l) a Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsának, a bírósági hatóságoknak, a Közügyek Minisztériumának és a Számvevôszéknek a szervezése és mûködése;
m) a tulajdon és az öröklés általános jogrendszere;
n) az oktatás általános szervezése;
o) a helyi közigazgatás, a területi szervezés, valamint a helyi autonómia általános rendszere;
p) a munkaviszonyok, a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek és a szociális oltalmazás általános rendszere;
r) a romániai nemzeti kisebbségek státusa;
s) a vallásfelekezetek általános rendszere;
t) a többi olyan terület, amelynek tekintetében az Alkotmány alaptörvények elfogadását írja elô."
39. A 73. szakasz a következôképpen módosul:
Az (1) bekezdés szövege a következô lesz:
"(1) A törvényhozási kezdeményezés az esetnek megfelelôen a Kormányt, a képviselôket, a szenátorokat illeti meg vagy törvényhozási kezdeményezést tehet legalább 100 000, szavazati joggal rendelkezô állampolgár is. Az állampolgárok törvényhozási kezdeményezéseinek legalább az ország megyéi egynegyedébôl kell kiindulnia, s e megyék mindegyikében, illetve Bukarest municípiumban legalább 5 000 aláírást kell gyûjteni a kezdeményezés támogatására."
A (3) bekezdés szövege a következô lesz:
"(3) A Kormány törvényhozási kezdeményezését a törvénytervezetnek azon Ház egyikébe való eljuttatásával gyakorolja, amely jogosult azt elsôként megkeresett Házként elfogadni."
Az (5) bekezdés szövege a következô lesz:
"(5) A törvényhozási javaslatokat abban a Házban kell elôször elfogadásra terjeszteni, amely jogosult azt elsôként megkeresett Házként elfogadni."
40. A 73. szakasz után beiktatandó a következô szövegû 731. szakasz:
A szakasz címe a következô lesz: "A Házak megkeresése"
A szakasz szövege a következô lesz:
"731. szakasz
(1) Elsôként megkeresett Házként a Képviselôház elé terjesztendôk megtárgyalásra és elfogadásra a nemzetközi szerzôdések és más nemzetközi egyezmények, illetve ezen szerzôdések és egyezmények alkalmazásából eredô törvényhozási intézkedések ratifikálásáról szóló törvénytervezetek vagy törvényhozási javaslatok, valamint a 31. szakasz (5) bekezdésében, a 37. szakasz (3) bekezdésében, az 52. szakasz (2) bekezdésében, az 55. szakasz (3) bekezdésében, a 72. szakasz (3) bekezdésének e), k), l), n), o) pontjában, a 79. szakasz (2) bekezdésében, a 101. szakasz (3) bekezdésében, a 104. szakasz (2) bekezdésében, a 116. szakasz (3) bekezdésében, a 117. szakasz (2) és (3) bekezdésében, a 119. szakasz (2) bekezdésében, a 125. szakasz (4) és (5) bekezdésében és a 140. szakasz (4) bekezdésében említett alaptörvénytervezetek. A többi törvénytervezet vagy törvényhozási javaslat elsôként megkeresett Házként a Szenátus elé terjesztendô megtárgyalásra és jóváhagyásra.
(2) Az elsôként megkeresett Ház 45 napon belül dönt. A törvénykönyvek és más különleges komplexitású törvények esetében a határidô 60 nap. E határidôk meghaladása esetén úgy tekintendô, hogy a törvénytervezetet vagy törvényhozási javaslatot elfogadták.
(3) Az elsôként megkeresett Ház általi elfogadás vagy elutasítás után a törvénytervezet vagy törvényhozási javaslat a másik Háznak továbbítandó, amely véglegesen dönt.
(4) Abban az esetben, ha az elsôként megkeresett Ház egy olyan elôírást fogad el, amely az (1) bekezdés szerint döntési illetékességébe tartozik, az elôírás véglegesen elfogadott, ha a második Ház is beleegyezik. Ellenkezô esetben csak az illetô elôírás kapcsán a törvény visszaküldendô az elsôként megkeresett Házhoz, amely sürgôsségi eljárással véglegesen dönt.
(5) A (4) bekezdésnek a törvény visszaküldésére vonatkozó elôírásai megfelelô módon alkalmazandó abban az esetben is, ha a döntéshozó Ház egy olyan elôírást fogad el, amely feletti döntéshozatali illetékesség az elsô Házat illeti meg."
41. A 75. szakasz hatályát veszti.
42. A 76. szakasz hatályát veszti.
43. A 78. szakasz módosul és szövege a következô lesz:
"78. szakasz
A törvény közzéteendô Románia Hivatalos Közlönyében és a közzététele idôpontjától számított 3. napon vagy a törvény szövegében elôírt utólagos idôpontban lép hatályba."
44. A 83. szakasz (1) bekezdése módosul és szövege a következô lesz:
"(1) Románia Elnökének mandátuma 5 évre szól és az eskü letétele idôpontjától gyakorlandó."
45. A 84. szakasz a következôképpen módosul:
A (2) bekezdés módosul és szövege a következô lesz:
"(2) Románia Elnöke immunitásnak örvend. A 69. szakasz (1) bekezdésének elôírásai megfelelôképpen alkalmazandók."
A (3) bekezdés hatályát veszti.
46. A 85. szakaszba beiktatandó a következô szövegû (3) bekezdés:
"(3) Ha a kormányátalakítási javaslattal megváltoztatják a Kormány szerkezetét vagy politikai összetételét, Románia Elnöke csak a Parlament jóváhagyása alapján gyakorolhatja a (2) bekezdésben elôírt, a miniszterelnök javaslatára kapott hatáskörét."
47. A 89. szakasz (3) bekezdése módosul és szövege a következô lesz:
"(3) A Parlamentet nem lehet feloszlatni Románia Elnöke mandátuma idôtartamának utolsó hat hónapjában, sem pedig mozgósítás, háború, ostromállapot vagy sürgôsségi állapot idején."
48. A 91. szakasz (1) bekezdésének szövege a következô lesz:
"(1) Az Elnök Románia nevében megköti a Kormány által megtárgyalt nemzetközi szerzôdéseket és méltányos határidôn belül ratifikálás végett a Parlament elé terjeszti azokat. A többi nemzetközi szerzôdés és egyezmény a törvénnyel megállapított eljárásnak megfelelôen kötendô meg, hagyandó jóvá vagy ratifikálandó."
49. A 92. szakasz (3) bekezdése után beiktatandó a következô szövegû (4) bekezdés:
"(4) Mozgósítás vagy háború esetén a Parlament folytatja tevékenységét ezen állapot egész idôtartama alatt, ha pedig nem ülésezik, a mozgósítás vagy háború bejelentésétôl számított 24 órán belül jog szerint összehívandó."
50. A 93. szakasz (1) bekezdése módosul és szövege a következô lesz:
"(1) Románia Elnöke az egész országban vagy egyes területi közigazgatási egységekben a törvény szerint bevezeti az ostromállapotot vagy a sürgôsségi állapotot, és az intézkedés foganatosításától számított legfeljebb 5 napon belül kéri a Parlamenttôl a foganatosított intézkedések jóváhagyását."
51. A 95. szakasz után beiktatandó a következô szövegû 951. szakasz:
A szakasz címe a következô lesz: "Vád alá helyezés"
A szakasz szövege a következô lesz:
"951. szakasz
(1) A Képviselôház és a Szenátus együttes ülésen a képviselôk és a szenátorok legalább kétharmados szavazatával határozhat Románia Elnökének hazaárulással való vádolása tekintetében.
(2) A vád alá helyezési javaslatot a képviselôk és a szenátorok többsége kezdeményezheti, és arról késedelem nélkül értesítik Románia Elnökét, hogy magyarázatokat adhasson a neki felrótt cselekményekre.
(3) A vád alá helyezés idôpontjától a menesztés idôpontjáig az Elnököt jog szerint felfüggesztik.
(4) Ítélkezésre a Legfelsôbb Semmítôszék illetékes. Az elnököt jog szerint az elítélô határozat jogerôre emelkedésének idôpontjában menesztik."
52. A 106. szakasz a következôképpen módosul:
Az (1) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (11) bekezdés:
"(11) Románia Elnöke nem hívhatja vissza a miniszterelnököt."
A (2) bekezdés szövege a következô lesz:
"(2) Ha a miniszterelnök a 105. szakaszban említett helyzetek egyikében van, a visszahívás kivételével, vagy akadályoztatott feladatkörének gyakorlásában, Románia elnöke másik kormánytagot jelöl ki ideiglenes miniszterelnöknek, hogy az új Kormány megalakításáig ellássa a miniszterelnök feladatkörét. Ha a miniszterelnök újra felveszi tevékenységét a Kormány keretében, a feladatköre gyakorlásában való akadályoztatás idôszakára bevezetett interrimátus megszûnik."
53. A 109. szakasz (2) bekezdésének szövege a következô lesz:
"(2) A Kormányt menesztik a számára nyújtott bizalom Parlament általi megvonásának idôpontjától, vagy ha a miniszterelnök a 105. szakaszban foglalt helyzetek egyikében van, a visszahívás kivételével, vagy feladatkörének gyakorlásában 45 napnál hosszabb idôszakon át akadályozott."
54. A 111. szakasz módosul és kiegészül a következôk szerint:
A szakasz címe a következô lesz: "Kérdések, interpellációk és egyszerû indítvány"
A szakasz szövege a következô lesz:
"111. szakasz
(1) A Kormány és minden egyes tagja külön-külön köteles válaszolni a képviselôk vagy a szenátorok kérdéseire vagy interpellációira a két parlamenti ház szabályzatában elôírt feltételek között.
(2) A Képviselôház vagy a Szenátus egyszerû indítványt fogadhat el, kifejezve ebben álláspontját valamely belpolitikai vagy külpolitikai kérdésben vagy, az esetnek megfelelôen, az interpelláció tárgyát képezô kérdésben."
55. A 113. szakasz (3) bekezdésének szövege a következô lesz:
"(3) Ha a Kormányt nem menesztették a (2) bekezdésnek megfelelôen, az elôterjesztett törvénytervezetet az esetnek megfelelôen a Kormány által elfogadott módosításokkal módosítva vagy kiegészítve elfogadottnak tekintik, s a program vagy az általános politikai nyilatkozat a Kormányra nézve kötelezôvé válik."
56. A 114. szakasz módosul és kiegészül a következôk szerint:
A (4) bekezdés szövege a következô lesz:
"(4) A Kormány kizárólag a halaszthatatlanul szabályozandó kérdésekben kivételesen elfogadhat sürgôsségi rendeleteket, köteles ennek szövegében megindokolni a sürgôsséget."
A (4) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (41) és (42) bekezdés:
"(41) A sürgôsségi rendelet csak azután lép hatályba, miután sürgôsségi eljárással való megvitatás céljából benyújtották a megkeresés szempontjából illetékes házat, és miután közzétették Románia Hivatalos Közlönyében. Ülésszakszünet esetén a házakat kötelezôen összehívják a benyújtástól vagy, az esetnek megfelelôen, a továbbítástól számított 5 napon belül. Ha a megkeresett ház a benyújtástól számított legfeljebb 30 napon belül nem határoz a rendelet vonatkozásában, ezt elfogadottnak tekintik és elküldik a másik házhoz, amely úgyszintén sürgôsségi eljárásban dönt felette. Az alaptörvény természetû szabályokat tartalmazó sürgôsségi rendeletet a 74. szakasz (1) bekezdésében elôírt szótöbbséggel kell jóváhagyni.
(42) Nem fogadhatók el sürgôsségi rendeletek az alkotmányos törvények területén, azok nem hathatnak ki az állam alapvetô intézményinek rendszerére, az alkotmányos jogokra, szabadságokra és kötelezettségekre, a választói jogokra, és nem vonatkozhatnak egyes javak kényszerû közbirtokba helyezését célzó intézkedésekre."
(Folytatás október 8-i lapszámunkból)
Moga, Episcopul. A Mezô utca jobb oldalán nyugatra nyíló elsô utca. Az 1920-as években kezdett kialakulni. Eleinte a Kalányos utcai cigánypatakig vezetô zsákutca, késôbb kiért a Kalányos utcáig. Az 1937. évi térkép már így jelzi.
1933: Str. Episcopul Moga; 1937: Str. Episcop Moga; 1941: Bánság utca; 1945: Str. Episcop Moga utca; 1964: Str. Episcop Moga utca; Str. Almasului.
Nevét a hatóság adta.
Molnár és Pintér. Malom a sörgyár mögött, a Sörgyár utca 5. szám alatt, a Kisszamos partján. Az 1960-as években lebontották, helyébe új épült, szomszédságában pedig nagy sütöde, kenyérgyár. Ezzel egyidejûleg, az 1980-as évek derekán, a Tókörnyéke utca nagy része az új létesítmény része lett, a Vízkelety utca is megrövidült valamelyest. ® Kerekes István és Társai.
1941: Molnár és Pintér mûmalom; 1943: Molnár és Pintér, mûmalom.
Monostor ® Kolozsmonostor.
Monostori erdô. Kolozsmonostortól délre, a Plecska völgye felé emelkedô hegyen, jelenleg a Monostori negyed közvetlen szomszédságában levô bükkös, gyertyános vegyes erdô. Másképpen Gálcser. ® Gálcser.
Monostori kastély. A hitújítás idején feloszlatott Benedek-rendi apátság épülete 1557 júniusától fejedelmi kastély lett. 1579-ben Báthori István fejedelem (ekkor már lengyel király is) az apátság egykori épületeiben jezsuita tanintézetet létesített. 1581 tavaszán ezt a Farkas utcai kisferences (minorita) klastrom épületébe telepíttette, majd május 12-én Vilnában (Vilnius, Litvánia) keltezett alapítólevelében egyetemi rangra emelte. 1582. februárjában XIII. Gergely pápa megerôsítette Báthori István kolozsvári egyetem-alapítását.
A kastély a kolozsmonostori templom szomszédságában, tôle nyugatra lévô egykori épület. Szomszédságában késôbb II. Rákóczi György újabb épületet emelt (lásd lennebb). A monostori negyed szinte teljes lebontása és tömbházakkal való átépítése elôtt a templom alatt lakó románok a templomtól nyugatra levô kis területet az 1970-es években is [kostéj] néven emlegették.
1588: "Castelion felliwl malom utzaban"; 1657: "Közvetlenül a város
elôtt, egy Monostor nevû faluban épít a fejedelem új szálláshelyet, ahol most kint volt Rákóczi fejedelem felesége és fia, itt haladtam el a városba menet" [Claes Ralamb svéd követ]; 1703: "A jezsuiták Torda utcában igen építik tavaly és ez idén a clastromot, és most a monostori Rákóczi kastélyát egészen elhányván, ide hordják a clastrom épületire.".
Monostori mozi. Az 1980-as évek elején épült a Kalányos utca és az Izlaz utca találkozásánál. Két terme van.
Monostori negyed. A monostori lakónegyed. 1970 decemberében kezdték építeni a Fenesi út bal oldalán, a Táborhellyel átellenben. Az elsô lakásokat 1971 decemberében adták át. Az építkezés néhány év alatt kiterjedt a Mezô utca, a Gálcser, és a város nyugati széle közti területre, beleértve a Táborhely egy részét, késôbb a Mezô és a Temetô utca közére, majd a Monostori út jobb oldalán, a kolozsmonostori templomig is.
Monostori református templom. A Kalányos (Tavasz) utca és a Gálcser között épült új templom. 2000. október 25-én szentelték föl.
Monostori temetô. Régen két temetô volt, jelenleg három van Kolozsmonostoron:
1. A kolozsmonostori templom körüli régi, ma már nem használt temetô. 1924-ben, amikor a templomot a római katolikus egyház 25 évre bérbe adta a görög katolikus egyháznak, megszûnt temetkezô hely lenni. A régi sírok egy része máig látható. 1994 elôtt, mielôtt a római katolikus egyház a templomot visszakapta, a templomba járó görögkeleti hívek nem ismervén a templom történetét, azt kérdezték, kiktôl származnak és miért vannak itt ezek az idegen nyelvû sírkövek?
2. A Templom utcai, 1948-ig görög katolikus templom körüli és alatti temetô. Valószínûleg a templommal egyidôs. A templom körüli a román, a templom alatti, sövénnyel elválasztott, a magyar temetô. Itt nyugszik, többek között, Ugrin Sándor monostori plébános, a monostori napközi otthon lelkes támogatója. A második világháború után, tífuszban halt meg [Székely László közlése].
Kolozsmonostor, s ennek 1895-ben Kolozsvárhoz csatolása óta a város legrégibb zsidó temetôje is itt volt. 1895
elôtt Monostoron már a XVIII. és a XIX. század fordulóján letelepedhettek a zsidók és innét jártak a városba kereskedni. A Templom utcai temetô bejárata elôtt az 1980-as évek elején még látható volt öt félig-meddig kidôlt, héber feliratú sírkô.
3. A Házsongárdi temetô zsúfoltsága, a Monostori-negyed építése szükségessé tette új temetkezô hely megnyitását. Ezt az egykori görög katolikus templom körüli román temetô fölött, a Királydomb nyugati oldalán lévô szántóföldön, az 1970-es években nyitották meg. A Házsongárdihoz viszonyítva azóta is kietlen, kopár temetô — egyetlen fa sem zöldell itt — máris tele van.
Monostori templom. ® Kolozsmonostori templom.
Movil ® Királydomb.
Movilei ® Királydomb utca.
Móni. Vendéglô az Akácfa és a Dalos utca sarkán az 1930-as, 1940-es években.
Nagygát. Kolozsmonostor északi, a város nyugati részében, a Táborhely dombja alatt a Szamos vizét elzáró gát. Itt, a folyó jobb partján ágazik ki a Kis-szamos (Malomárok). ® Gát.
1593: "veottem 12 karo fat viz fogasnak az Nagj gatt Silypheoz [...] f 18".
Nagygereblye. A Kisgereblyétôl néhány méterrel lennebb álló, a Szamos medrét teljes egészében átfogó fakifogó gereblye. ® Kisgereblye.
Nagygereblye utca. A monostori Kétvízközben, az Akácfa utca jobb oldalán nyíló elsô szûk mellékutca. Miután az Elô utca az Akácfa utca része lett, az ötödik. ® Kisgereblye utca.
1904: Nagy Gereblye utcza; 1914: Nagygereblye utca; 1923: Str. Grapei (grapã ’borona’); 1933: Str. Grapei; 1937: Str. Grapei; 1941: Nagygereblye utca; 1945: Str. Grapei — Nagygereblye utca; 1964: Str. Grapei — Nagygereblye utca; Str. Grapei.
Nevét az utca végével egy vonalban, a Szamosban álló Nagygereblyétôl kapta. Részletesen ® Kisgereblye.
Nagyzúgó. Az elsô monostori zúgó. A papírmalom árka elején egykor álló, kideszkázott medrû zsilip. ® Bánffy-zúgó, Kiszúgó, Zúgó, Papírmalom.
Nyárfasori negyed. Az egykori Hegyalatti út, a késôbbi Nyárfasor utca jobb oldala és a Kisszamos (Malomárok) közti területen, akkor a Mezôgazdasági Intézet (Akadémia) kertje területén az 1970-es évek elején épült negyed. Az 1980-as évek elsô felében a Nyárfasor utca két oldalán lévô kertes családi házakat is lebontották és a Csíkos-kert és a monostori völgypad közti területet is tömbházakkal építették be. A munkálatokat az 1990-es évek legelején fejezték be. A kolozsmonostori templom, az egykori bencés apátság templomának dombját ma teljes egészében lakónegyedi tömbházak veszik körül.
Oldal utca. A Templom utca jobb oldalán, a Cigánypatak hídja után délnyugatra nyíló, a Mezô utcáig vezetô utca.
1895: Oldal utcza; 1914: Oldal út; 1923: Str. Lateralã (lateral ’oldalsó’); 1933: Str. Lateralã; 1937: Str. Lateralã; 1941: Oldal utca; 1945: Str. Lateralã — Oldal utca; 1964: Str. Lateralã — Oldal utca; Str. Lateralã.
Oláh utca. Valószínûleg a késôbbi Templom (Govora) — a Fô utcáról (Monostori, Fenesi út) balra nyíló elsô, a Mezô utca völgyében folyó, majd a Királydomb alá kanyarodó kis, Cigánypatak felé ereszkedô — utca elôzménye. Az 1763–1787 között készült katonai térképen rajta van. Itt, az utca fölött emelkedô dombon, 1721-ben, a jezsuiták kis barokk templomot építettek a monostori görög katolikus románok részére. Ez 1948-ban — amikor a kommunista rendszer a görög katolikus egyházat felszámolta — a görögkeleti egyház tulajdonába került. 1952–1953-ban jelentôs mértékben kibôvítették. ® Templom utca.
1461: "Grgori Koncz ex oppositoque Georgio similiter Koncz dictorum hic in dicta Monostor commorantes in vico Olahwcza vocato" ’Koncz Gergely, vele szemben az ugyancsak Koncznak mondott György itt, az említett Monostoron, az Oláh utcának nevezett utcában lakók’.
Nevét az itt lakó románokról kapta.
Ospãtãriei ® Fogadó utca.
Otetului ® Ecetgyár utca.
Papírmalom. A kolozsmonostori templom dombja mögött, északnyugatra, a Kisszamostól északra álló épület. Bár nem a legelsô ilyen jellegû malom Kolozsvárt, valószínûleg már 1718 és 1719 között mûködött. Elsô adatai csak 1741-bôl ismertek. Felszerelését a jezsuiták felenyedi papírmalmából vásárolták. A Kisszamosból északnak ágazó kis csatorna vize hozta mozgásba a malom kerekét. 1787-ben két kereke volt. 1797-ben kôbôl újjáépítették és korszerûsítették. Évi termelése akkor 150 kötés író-, 200 kötés nyomtató-, 1000 kötés itatós- és 1000 kötés kartonlap volt. 1840-ben Manoilovits Emanuel görög kereskedô, 1842-ben Bogdánffy Gábor örmény vállalkozó bérelte. 1847-tôl Dietrich Sámuel zsidó kereskedôé volt. Vízjegye 1783 körül kulcsot ábrázoló címer és K. MONOSTOR felirat. Mûemlék értékû felszerelését 1963-ban ócskavasként beolvasztották. Heltai-féle papírmalomnak is mondták. Úgy tûnik, Nagy Péter tévesen említi, hogy a papírmalmot lisztelô malommá alakították. Mert két malom állt egymás közelében, a kisebbik volt a lisztelô.
1926: "Lehet, csakugyan papírosmalom volt valaha. Most azonban s emberemlékezet óta, lisztelô malom csupán. Fenntartja és nem emészti termékével az emberi életet. Magas, régi épület, fehérre meszelve. Nem különbözô más régi vízparti malmoktól" [Nagy Péter]; 1985: "a Heltai-féle papírmalom, amelyik ott áll most is, de semmi sincs már benne, s az épület is csak romlik szét. Pedig a tízes években még nagy munka folyt ott. Emlékszem, nagy henger ôrölte a papírt, külön árok hozta a vizet a réten át, az forgatta a nagy lapátos kerekeket. Ahogy kitavaszodott, és amikor nem esett az esô, nagy polcok voltak kirakva a szabadba, és ott száradt a papír..." [Pillich L.: Városom évgyûrûi]; "A Szamos és a Kisszamos között, a papírmalom körül, nagy zöldséges kert volt, amelyet bolgár kertészek béreltek, s óriási kupás kerékkel öntöztek" [Pillich L., i.m.].
Páter Béla utca. A Táborhelyen, kezdetben a Vaskapu és a Táborhely utca közti rövid utca. Az 1930-as évek végén kezdett kialakulni. Az ONCSA-házak építésekor, az 1940-es évek elején nyerte el évtizedekig fönnmaradt alakját. Bortes Petru 1937. évi, Kapitány István 1941. évi térképén még nincs neve. Az 1970-es években, a lakónegyed építésekor jelentôsen meghosszabbították, s most majdnem a város nyugati széléig ér.
1942: Páter Béla utca; 1945: Str. Páter Béla utca; 1957: Str. Páter Béla utca; 1964: Str. Páter Béla utca; Str. Tãsnad.
Nevét a hatóság adta.
Pék utca. A monostori Kétvízközben, az Elô utca jobb oldalán nyíló negyedik szûk utca. Késôbb Sütô utca. ® Sütô utca.
Piata de lemne (’fapiac’). A Fenesi út és a Kisszamos (Malomárok) között, a Táborhelyen lévô fapiac az 1930-es évek második felében. Rövid ideig létezett, az 1940-es évek elején itt utcákat alakítottak ki.
1937: Piata de lemne.
Rãvasului ® Rovás utca.
Réti malom. Kis, kétköves parasztmalom a Kis-szamos bal partján, a papírmalom mellett, a réten, a XIX. század végén, a XX. elején.
1985: "Akik a Mezô utcán túl laktak, azok inkább ott ôröltettek a papírmalom mellett, abban a kicsi réti malomban...".
Rovás utca. A Juhász utca folytatásában, a Kalotaszegi és a Kalányos utca közti utca. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni. Az 1960-as évek elején bal oldalának nagy része, föl a Kalányos utcáig, még szántóföld volt.
1941: Rovás utca; 1945: Str. Rãvasului — Róvás utca; 1964: Str. Rãvasului — Róvás utca; Str. Rãvasului.
Nevét a hatóság adta.
Salcâm ® Akácfa utca.
Salcâmului ® Akácfa utca, Elô utca.
Sãlciilor ® Fûzfa utca.
Schul-féle Kelmenyomoda és Mechanikus Szövôde. A monostori Kétvízközt, az Akácfa utca 30. szám alatti gyár. Nyugati oldala a Bánffy-zúgó jobb partján húzódik. Az épület ma is megvan, az államosítás után szövöde létesült benne. ® Kendôgyár.
1941: Kolozsvári Schul-féle Fejkendôgyár; 1943: Schul-féle Kelmenyomoda és Mech. Szövôde; Schull kendôgyár.
Sörgyár utca ® Határ út.
Sportcsarnok. A monostori Kétvízköz mögött, a Bánffy-zúgó és az Egyetemi Sportpark között épült föl. 1960. augusztus 21-én nyitották meg. Teteje hatalmas robaj kíséretében, az 1961. február 15-i napfogyatkozás napján beszakadt. Évekig így állt, amíg helyreállítását 1966-ban be nem fejezték.
Sütô utca. A monostori Kétvízközben, az Elô utca jobb oldalán nyíló negyedik szûk utca. Korábban Pék utca ® Pék utca.
1904: Sütô utcza; 1914: Sütô utca; 1923: Str. Brutarilor (brutar ’sütômester, pék’); 1933: Str. Brutarilor; 1937: Str. Brutarilor; 1941: Sütô utca; 1945: Str. Brutarilor — Sütô utca; 1964: Str. Brutarilor — Sütô utca; Str. Brutarilor.
Sub Deal ®Hegyalatti út.
Sunãtoare ® Zúgó utca.
Sesului ® Grãdisteanu, Ion (utca).
Soimilor ® Feketepalló utca.
Soseaua la Fenes ® Szászfenesi út.
Szászfenesi országút ® Szászfenesi út.
Szászfenesi út. A Fô utca (késôbb Monostori, majd Fenesi út) folytatásában, Szászfenes felé vezetô út.
1914: Szászfenesi országút; 1923: Soseaua la Fenes; 1933: Sos[eaua]. la Fenes; 1937: Soseaua spre Gilãu; 1945: Calea Floresti — Fenesi út; 1964: Calea Floresti — Fenesi út; Calea Florestiului.
Táborhely. A kolozsmonostori apátsági templomon túl, a Fenesi út és a Szamos közötti völgypad teteje, kis fennsík. Itt táborozott 1437-ben a Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi parasztfelkelés egyik, utóbb ugyanitt legyôzött serege, 1514-ben a Dózsa György által vezetett felkelés egyik hada, itt ütött tábort 1613 ôszén az a török csapat, amelyik Bethlen Gábort Kolozsvárig kísérte, ahol azután a Szent Mihály-templomban tartott országgyûlés ôt fejedelemmé választotta. A hagyomány szerint itt táborozott a számára végzetes fenesi csata, 1660. május 22-e elôtt II. Rákóczi György is. Linczigh János kolozsvári királybíró (társ-polgármester, minthogy a királybíró a fôbíróval együtt vezette a várost) feljegyzéseibôl viszont kiderül, hogy nem: "…ugyanezen esztendôben [1660-ban] die 20 Maii, pünkösd után való csütörtök nap, az budai vezér, Szejdi pasa elérkezvén Rákóczi fejedelem ellen, azelôtt másodnappal — mivel az sok szép hadával Szamosfalvához jövén Rákóczi fejedelem — kihivatván, megparancsolván életünkre, hogy ha az török elérkezik, az várost meg ne adjuk, mert ha megadjuk, el kell vesznünk…".
Táborhely utca. A Fenesi út jobb oldalán nyíló második, a Kisszamos fölött emelkedô lejtôig vezetô utca. Az 1940-es évek elején, az ONCSA-házak építésekor alakult ki.
1942: Táborhely utca; 1945: Str. Taberei — Táborhely utca; 1957: Str. Taberei — Táborhely utca; 1964: Str. Taberei — Táborhely utca; Str. Taberei.
Nevét az utcának helyt adó történelmi Táborhelyrôl a hatóság adta. ® Táborhely.
Táborhelyi ONCSA-telep. A Táborhely keleti felében, az addigi fapiacon 1940 és 1942 között épült. A szabályos négyszög alakú telepet négy utca határolja: nyugaton a névadó Táborhely, keleten a Vaskapu, északon az Istvánffy (Bölöni Farkas Sándor, Arinilor), délen a Páter Béla (Tasnád) utca. Eredetileg tizenöt ikerházból állt. A telep négy sarkán és a Páter Béla utca déli oldalának közepén egy-egy emeletes, magas nyeregtetôs, a négy sarkon álló között a négy utcában két-két, valamint a Páter Béla utca déli oldalán, az emeletes két oldalán egy-egy földszintes, két, három szobás ház. Mindegyiknek tágas kertje volt. A város délkeleti szélén, a Zsolt vezér utcában épültekhez hasonlón, a népi építészetbôl ihletôdtek, azzal a különbséggel, hogy az itteniek tornáca fából készült, oszlopait megfaragták. Az ötemeletes, magas nyeregtetôs, emeleti homlokzatát boronafával borított, havasi jellegû házat a jelek szerint Kós Károly tervezte.
A Monostori-negyed építésekor a házak kertjét elvették, s ide építették az építkezési vállalat irodaközpontját és étkezdéjét. Az 1980-as évek elején a Páter utca déli oldalán álló három ONCSA-házat lebontották, helyükbe tömbházakat emeltek. Ugyanekkor a Táborhely utca nyugati és a Vaskapu utca keleti során is. A Táborhely és a Páter Béla utca sarkán álló emeletes ház déli fele nemrég leégett.
Öt vagy ötnél több gyermekkel rendelkezô családok megsegítésére épült. A név a telepet építô Országos Nép- és Családvédelmi Alap korabeli rövidítésébôl való. A Györgyfalvi úttól balra, a Zsolt vezér (Brâncoveanu) utcában, valamint az Andrássy út (Bornyúmál mögötti út, Gruia) jobb oldalán — a mozdonyvezetôk részére — is épült hasonló ONCSA-telep.
(Folytatjuk)
A jellegzetesen kolozsvári környezetbe helyezett történet szereplôi: az Írisz-telepi téglagyár igazgató elvtársa, az árnyékként mindenütt jelen levô, feltûrt galléros, kabátja alatt libát rejtegetô férfi, a "libás ember", aki késôbb, a gazdasági csôd teljes elmélyülése után, "liba nélküli libás emberként" marad meg a strázsán, a gyógyszergyárban dolgozó szomszéd, akinek házfalába kezdetleges lyukat fúrnak, hogy azon keresztül tartsák megfigyelés alatt Ilie Cârlãut, a legvonzóbb kinézésû fiatal téglavetôt. Ne feledkezzünk meg Kleopatraról sem, a Kolozs megyei rendôrség szárnyas és szárnyaló ôrangyaláról, aki halhatatlan halandóként képes berepülni a Barátság házába, ahová csak a kiváltságosok juthatnak be. Merthogy a barátságot ôrizni kell, mégpedig — felszólítás nélkül tüzet nyitó — hármas rendôrkordonnal.
Kik is lakják — a magas fallal körülzárt tó szigetén épült — giccses harmóniát árasztó, rossz ízlésû díszítôelemekben tobzódó fennkölt helyet? A Barátság házának egyik törzsvendége a piros szandált és díszes egyenruhát viselô délceg Apostolescu kapitány, a Kolozs megyei rendôrkapitányság egyik fôembere. Férfiszépségként csodálják, és ô maga a fiatal férfiakhoz vonzódik. Akit kegyeibe fogad, azzal megosztja féltve ôrzött játékszereit. Mert a kapitány játékos kedvû; örökké játszik: hol egymagában, hol a pillanatnyilag hôn szeretett férfipajtásával, hol egy egész utcával, várossal vagy éppenséggel az egész országgal. Legnagyobb bizalmának jele, ha valakinek megmutatja ezüst vonatocskáját.
Mindvégig rejtélyes és meglepetéseket rejtegetô szerelvény ez, amelynek apró tehervagonjaiból hónapokig nem fogy ki az élelmiszer-tartalék, és amelynek látszólag régóta nem üzemképes mozdonya egyszerre csak beindul, és végigszáguldja a tehetetlenségben szunnyadó országot. Ezek után az sem meglepô, hogy a különvágányon zakatoló szerelvényben a "liba nélküli libás ember" jelenik meg a jegyeket kezelni, és az ablakon át hajítja ki a nem ezüstvonathoz tartozó felkapaszkodott utast, esetünkben a fiatal téglavetôt. Mert Cârlãu helyét a kapitány szívében újabb fiatalember vette át: vörhenyes képû portréfestô, az albán turisták megörökítôje, aki albán dínárral fizetve bármikor tud italt szerezni a lepusztult és jegyrendszerben mûködô tengerparti bárokban.
Van azonban Apostolescu kapitánynak is fônöke. E feje tetejére állt/állított világban szinte magától értetôdô, hogy a felettes nálánál alacsonyabb rangú tiszt: Mulgãreanu hadnagy, aki a kolozsvári rendôrkapitányság koronázatlan parancsnoka. Fekete limuzinja az egyetlen forgalomban maradt jármû a városban, amelyet sem az üzemanyag-korlátozás, sem a páros illetve páratlan rendszámú kocsik közlekedésének kéthetenkénti vasárnapi letiltása nem érint. Mulgãreanu hadnagyot azonban nem elégítik ki a rajtaütésszerûen megejtett munkalátogatások; Mulgãreanu értelmiségi allûrökben pózol. Többre vágyik annál, hogy sok kötetes válogatott munkáinak idézetei a fontos épületek legforgalmasabb helyein legyenek kifüggesztve. Mulgãreanu filozofikus alkat; Mulgãreanu az élet mulandóságán tünôdik. Az elmúlásnak kíván gátat vetni monumentális építményével, a piramissal, amelynek egyik oldala Gyalutól Bánffyhunyadig érne.
Munkaerôben szerencsére nincs hiány; egész Erdély területérôl odacsôdített rendôrök és katonák talicskázzák a talicskázni valót. Ekkora beruházáshoz azonban építôanyag is kell, rengeteg építôanyag. Miután Mulgãreanu hadnagy "az állami terv nem teljesítéséért" felkötteti a Deportáltak útján levô kolozsvári téglagyár mestereit, elrendeli az eszeveszett bontást. Elôbb a téglavetôk házait bontatja le, majd a téglavetôk szomszédait is téglavetôknek nyilvánítva, az utóbbiak házait is földig romboltatja. A bontási munkálatok költségeit a kilakoltatásra kerülô lakosok állják. Az író megrajzolja a földdel egy szintre hozott valaha Kincses Város sátor-utcáinak, sátor-negyedeinek apokaliptikus képét. Századok büszkesége, a csúcsíves és boltíves templomok sem kerülhették el sorsukat. Madártávlatból az éjszakai Kolozsvárra teljes sötétség borul, áll még a Szamos hídja, de a házak mind eltûntek.
Alattunk, a jól ismert épületek helyén, a kapubejáratok, a terek és útkeresztezôdések helyén — összevisszaságban sátrak tömege húzódott, amelyek azonban már nem idomultak az egykori utcák vonalához, hanem minden irányban rendezetlenül csoportosultak; sátrak, sátrak, mindenütt csak sátrak és felettük, fenséges kotlóként trónolt a Központi Rendôrfelügyelôség betonépülete.
Bogot éreztem a a torkomban.
— Mi történt itt, Kleopátra drága? Mindent lebontottak...
Kolozsvár aludt, de egyik pontján észrevettem valamit, ami építôtelepnek tûnt, és amit reflektorok erôsen megvilágítottak. [...] Több tucat rendôr hatalmas törmelékhalmazt ôrzött.
— Látod, Ilie — mondta a tündér — mindig így tesznek, éjszaka dolgoznak, hogy a lakosok semmit se vegyenek észre.
Egy jól megtermett rendôr csákányütései alatt pont akkor omlott le egy utolsó — addig még álló — faldarab, ami a külsô vakolat színébôl ítélve valószínûleg a Telefonpalota része lehetett. [...] a rendôrök elkezdték egyenként felszedni a téglákat a palota romjai közül, és csillékbe rakták fel ôket. A vagonokat kantárba fogott rendôrök elhúzták a reflektorok fényébôl, és helyüket mások vették át, akik üres vagonokkal érkeztek. [...] elnéztem volna az emberek hosszú sorát... Mennyi sok rendôr! De a libás emberek sem hiányoztak a felvonulásból: Mulgãreanu valószínûleg az összes erdélyi rendôrfelügyelôséget mozgósította!
(Lustig Valentin, i.m., 127-129)
Lustig Valentinnal szinte egy idôben élte át Kolozsvár pusztulásának vízióját a költô is:
és lehet, hogy nyakigláb akasztófák sora a Sétatér mentén
vagy egyszerûen a lámpavasakon himbálóznak majd, körte gyanánt
a város vezetôi, meg a fegyveres ellenállók; és lehet,
szögesdrótok a színház udvarán és barikádok a Malom utcában
mialatt körözvény-falragaszokat göngyölget a szél
és vaspofontól szétloccsant Belvedere szálloda romjai –
mert szitakötô-fejét arcához nyomja, közelrôl
városunk szemébe bámul a pusztulás.
(Szôcs Géza: Kérdések a XXVI. század költôihez, 1997)
Lustig könyvében az egykor tündöklô Kolozsvár megmaradt lakosai szeretetkonyha fôztjére szorulnak; a mindennapi levest a haza solymai által összegyûjtött falevelekbôl rakott tûzön fôzik.
Apránként egész Erdély lebontásra kerül, hogy Mulgãreanu piramisát felépíthessék. Ôrült írói képzelet! Vagy talán mégsem? Mintha mindezt már átéltük volna. Ha emlékezetünk nem csal, a tervet települések szisztematizálásának hívták, de a "rosszakaratú és a szocializmus megvalósításaival szemben ellenséges érzelmeket tápláló Nyugat közönségesen falurombolásként emlegette. Nem feledtük még el, sajnos, Mulgãreanu hadnagyot sem, aki szellemi képességei szerint inkább az ôrmester típusának felelt meg. Fékeveszett nagyzolási hóbortjában ô is piramis emelésével váltotta meg halhatatlanságát, még ha a monumentális épület történetesen a Köztársaság Palotája nevet viselte. Így alakul át fokozatosan a sûrített abszurd — valósággá, olyan élettérré, amely évtizedeken át nemzedékeket nyomorított meg vagy — szerencsésebb esetben — számûzött a szülôföldjérôl, mint az itt ismertetett kötet íróját is.
Lustig Valentin Mulgãreanu piramisa címû kötetéhez (Victor Frunzã által vezetett Nord Kiadó, Aarhus, Dánia) legendák fûzôdnek. Úgymond, egyik alkalommal, házkutatástól tartva vagy talán kivándorlása elôtt, mert nem volt kire hagynia, a regény kéziratát a Szamosba vetette. Késôbb újraírta vagy talán a mû piszkozata valahogyan mégis kijátszotta a rendfernntartók éberségét, ki tudja? A könyv nyelvi gazdagsága, a kifejezésmód leleményessége, a stílus gördülékenysége ámulatos; az olvasó számára alig elhihetô, hogy a szerzô tizenévesként hagyta el végleg a román nyelvterületet. A befejezô rész és a záróakkord már svájci emigrációban született.
* * *
Végezetül: ne maradjon el a szerzô dicsérete sem. Lustig Valentin korunk nagyformátumú festômûvésze, akinek munkáit szerte a világon — egyéni kiállításokon mutatják be. Kolozsváron született és járt gimnáziumba. Ôstehetség, aki már gyermekként olajtechnikában dolgozott, látogatóit lélegzetelállító szürrealista kompozíciókkal lepte meg. Egyik korai festménye kommunista felvonulást ábrázol, ahol az eltorzult arcú felvonulók lila zászlókkal ünneplik a hivatalos ünnepet. Tizenkilenc évesen hagyta el az országot, képzômûvészeti tanulmányait Firenzében folytatta, jelenleg Svájcban él. Világa reneszánsz ábrázolási hagyományokra épülô szürrealista kompozíció. Képi világa a festészetben is Kolozsvár-középpontú. Lustig számos festményének ihletôje továbbra is a kolozsvári mikrokörnyezet. Egyik megrendítô alkotásán a város minden mûemléke egy szigetecskén jelenik meg, az azt övezô vizen vezet át a Fellegvár gyaloghíd. A víz közepén rendkívül labilis trónról (a festmény címe szerint) Mária Terézia vagy Isten vagy Jézus Krisztus vagy talán Szent Mihály, a város védôszentje szemléli vagy ôrzi Kolozsvárt. A Kincses várost ábrázoló egyik munkáját Kolozsvári Papp Károly Holló úr címû, az Erdélyi Híradó kidásában megjelent kötetének borítójáról ismerhetjük. Visszatérô motívuma a holokauszt — elvonatkoztatva és lényegítve jelenik meg munkáiban. Félkör alakú erkélyen összezsúfolt mezítelen alakok reménytelenül lógnak a semmiben; mögöttük fal, az erkélynek nincsen a házba vezetô ajtaja. De még ablakai sincsenek, ahonnan bárki követhetné a reménytelenül kitaszított alakokat. Netalán megsajnálhatná, segíthetné ôket. Az egzisztencia perifériájára taszított alakoknak nincs visszaútja; hátuk mögött fal, alattuk a mélység. Másik festményén — csodálatos természeti környezetben — koravén kislány hintázik. Csakhogy hintája rendhagyó: hatalmas akasztófa kötélhurkában ül.
Szeptember második hetétôl november közepéig a pittsburghi Frick-galéria egyéni kiállításon mutatja be Hoka-néni címû hét nagyméretû festménybôl álló sorozatát. Késôbb e kiállítás Budapesten is megtekinthetô lesz. Szemléltetésül, a sorozat két képét mellékeljük: az elsôn az újszülött Hoka nénit elôdök hosszú sora vigyázza, a másodikon a zürichi Helvetia-tér piaca fölé Hoka néni képzeletbeli emlékmûve magasodik, mintegy arra figyelmeztetve a nézôt, hogy még a legcivilizáltabb országot-társadalmat is fenyegetheti a kitelepítés, a hátrányos megkülönböztetés, az emberirtás réme.
A hír (friss) értesülés, értesítés valamirôl vagy valakirôl, hallomás, üzenet. Van, akit hírbôl sem ismerünk, de ha egy férfi hírbe hoz egy lányt, alkalmat ad rá, hogy pletykáljanak arról, akinek udvarol. S ha valaki például jó szakember hírében áll, akkor azt tartják róla, hogy valóban, ténylegesen az. A hír szavunk nemcsak önállóan, nemcsak kötött szókapcsolatokban él, hanem számos összetétel tagja. Szemléltetésére elég ha néhányukat felsorakoztatjuk: híradás, híradó, híranyag, hírforrás, hírközlés, hírlap, hírnév, hírszerzô, hírügynökség stb.
Az ilyen összetételek között igen érdekes szó a hírharang. Hírharangnak nevezzük a ’fecsegô, pletykálkodó, másokat megrágalmazó személy’-t. E szó kialakulása azzal magyarázható, hogy régen a harang volt a hírközlés egyik legfontosabb eszköze, a harang hívta fel a figyelmet a településeket fenyegetô veszedelemre: árvízre, tûzvészre, az ellenség támadására. Hasonlóképpen hordja, viszi a híreket — többnyire a rossz híreket — a pletykálkodó, a mások rossz hírét keltô vénasszony, a "hírharang".
A hír nemcsak összetételekben szerepel, a szónak számos képzett származéka keletkezett. Aki valakinek valamit tudomására hoz: hirdet. A törvényszéki bíró ítéletet hirdet, a pap igét hirdet, az intézmény pályázatot hirdet, az újságban valaki állást hirdet, lakást hirdet, sôt ha valaki harcra szólít fel: harcot hirdet ellene.
A régi idôkben a hír fônévbôl képzett híres, hírhedt melléknévnek azonos volt a jelentése. Egy széles körben ismert, nevezetes személy egyaránt lehetett híres vagy hírhedt, hírhedett, az illetô jó vagy rossz hírének megkülönböztetése nélkül. Ezért írhatta Vörösmarty még a 19. században is Liszt Ferencrôl, hogy "Hírhedett zenésze a világnak". Különösen Jókainál él ez a szó ebben az értelemben, pl. "Petôfi hírhedett költôje volt Magyarországnak." Nála olvashatunk hírhedett búcsújáró hely-rôl, hírhedett csárdák-ról, hírhedett táncosnôk-rôl, leghírdetebb csillagászok-ról. Ez a melléknévi igenév hírdetett formája elévült, de a hírhedt máig is élô eleme nyelvünknek. Manapság, mint tudjuk, a hírhedt jelzô nem megy dicséretszámba, e szóalaknak csak ’rossz hírû’ jelentése van. A hírhedt (s a régi hírhedett) egy, ma már nem élô ige, a hírhedik volt, s a hírhedt (hírhedett) ennek múlt idejû melléknévi igeneve. Ebben az alapszóban a -hed(ik) képzô ugyanazt a pejoratív "valami rossz" jelentésárnyalatot kezdte hordozni, mint amit a kushad, keshed, poshad szavak értelmébe is beleérzünk.
A hír származékszava a híresztel, hírlik, hírnök is de ezek már nem természetes képzôdések, hanem a nyelvújítók tudatos alkotásai.
A fenti képzett szavak mindegyikében felismerjük a hír- tövet, de ki gondolná, hogy e szó családjába tartozik a hirtelen szó is, pedig a hirtelen a hír fônévbôl alakult a -telen fosztóképzôvel. A szó eredeti jelentése ’tudomás nélküli hír’ volt, s ebbôl fejlôdött ki a szó ’váratlanul, gyorsan’ jelentése: ami ugyanis hír nélkül, elôzetes tudtunk nélkül történik, az váratlan számunkra.
Írásban a 14. századtól adatolható hír származékszavainak nagy száma és régisége arra mutat, hogy a hír szókincsünknek korai eleme. Eredetét — bár erre sok kísérlet történt — máig sem sikerült megfejteni.
Madách Imre halálának 139. évfordulójáról emlékeztek meg október 4-én szombaton délután a költô szülôhelyén, a szlovákiai Alsósztregován, a Madách-kastélyban és az annak kertjében nyugvó drámaíró felújított sírjánál, amelynek kövén újra magyarul olvasható Madách Imre neve.
A Madách-kastélynak néhány hónapja új gazdája van: az év kezdetétôl az idén Pozsonyban megnyílt Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának gondnoksága alá tartozik, és ennek köszönhetôen alapos korszerûsítés elôtt áll.
A kúriában évtizedek óta látható "emlékanyag" — a múzeum korábbi gazdáinak szakmai hozzáértése híján — szegényes és nem is hiteles. Az író szellemiségétôl, személyétôl és korától egyként idegen relikviák számtalanszor adtak okot az évtizedek során oda látogató és Madáchot is ismerô irodalmi zarándokok sokaságának fejcsóválására.
A szombati esemény azonban máris jelzi, hogy a Madách kúria új gazdája új jövôt szán a magyar irodalmi zarándokhelynek: egy éven belül nemcsak az épületet újítják fel, hanem magyarországi partnerekkel együttmûködve az írót és életmûvét, korát hitelesen felidézô irodalmi emlékanyagot tárnak majd a látogató elé.
Az elsô megnyugtató jel, hogy a szombati emléknapra sikerült felújítani a kúria kertjében eltemetett Madách Imre síremlékét, és sikerült rendbe tenni annak elhanyagolt környezetét is.
A szombati esemény azért jelentôs, mert hosszú évtizedek után szombattól a síremléken ismét magyarul is olvasható Madách Imre neve, valamint szülô- és nyugvóhelye, Alsó- sztregova magyar nyelvû jelölése is.
A felújított síremlék emberalakja, a Tragédia Ádámját életnagyságban megjelenítô bronzszobor elôtt a szombati ünnepségen Csáky Pál miniszterelnök-helyettes mondott emlékbeszédet. Az alsósztregovai emléknap Kass János Madách fômûvéhez készült illusztrációit bemutató tárlat megnyitójával zárult.
A Madách-kastélyéval azonos a jövôje az Alsósztregovához közeli Szklabonyán álló Mikszáth-háznak is, amely most már szintén a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának gondnokságába tartozik, és az új gazda rövidesen abba is életet lehel: irodalmi központot szeretne benne ki-alakítani.
Bernben a múlt héten Werner Wüthrich író, Brecht-kutató és Erdmut Wizisla, a berlini Bertolt Brecht-levéltár igazgatója közösen mutatták be több éves kutatásaik eredményeit, valamint a Bertolt Brecht és Svájc címû monográfiát.
A kutatást nagyban segítette egy Svájcban elôkerült bôrönd tartalma: ebben Bertolt Brecht (1898-1956) eddig ismeretlen mûvei, fogalmazványok, fotók, levelek és dokumentumok voltak, továbbá egy Bertolt Brechtrôl készült dokumentumfilm.
A bôröndöt Wüthrich találta meg az 1998 óta folyamatban lévô kutatási program keretében. Megállapítása szerint e dokumentumok segítségével kitölthetô a Brecht-kutatásban mindmáig fennálló hézag.
Bertolt Brecht német költô, író és esztéta a XX. századi dráma egyik megújítója volt. 1933-ban emigrált Németországból, és a második világháború után az NDK-ban élt. Ott 1949-ben Helen Weigellel együtt megalapította a Berliner Ensemble-t. Legismertebb mûvei: Koldusopera, Háromgarasos regény, Kurázsi mama, A szecsuáni jólélek, Állítsátok meg Arturo Uit! és A kaukázusi krétakör.
Félbe kellett szakítani az egyik legnépszerûbb brit utazó színház Rómeó és Júlia-elôadását, mert a Shakespeare-mû csúcspontján Júlia le-esett az erkélyrôl.
Laura Rees színésznô az English Touring Theatre társulatával a Worcestershire grófságbeli Malvernben lépett fel péntek este, amikor a tragédia leghíresebb jelenetében, mintegy két és fél méter magasból a színpadra zuhant.
A baleset körülményeirôl a színház egy illetékese szombaton azt mondta, hogy "Laura szívét-lelkét beleadta az elôadásba ... és egy kicsit jobban kihajolt a kelleténél". Hozzátette, hogy "Laurát nagyon bántja az eset".
A mûvésznô zúzódásokat szenvedett csuklóján és karján. Reest néhány órás kezelés után kiengedték a kórházból, de a hétvégi elôadásokat a színház törölte.
Kétszázkilencven éve, 1713. október 5-én született Langres-ban Denis Diderot francia filozófus és író, az enciklopédisták vezetôje.
Apja késmûves volt, fiát 1726-ban a langres-i jezsuita kolostorba küldték tanulni. 1729-tôl a párizsi Collége d’Harcourt-ban és a Lycée Louis-le-Grand-ban tanult, 1932-ben magiszteri fokozatot szerzett. Ügyvédbojtárként dolgozott, de a nyelvek, az irodalom, a filozófia és a matematika jobban érdekelte. A következô tíz évben tanított és szentbeszédeket írt misszionáriusok számára. A hittôl lassan jutott el a deizmusig, majd az ateizmusig, ekkori életérôl Rameau unokaöccse címû regényében számol be. Egy kávéházban ismerkedett meg Jean-Jacques Rous-seau-val, tizenöt évig voltak barátok, majd szakítottak.
Diderot 1741-ben találkozott Antoinette Championnal, akit titokban vett el, mivel apja ellenezte a házasságot. A jelentôs szellemi különbség miatt hamar eltávolodtak egymástól, mégis együtt maradtak, Angélique lányuk érdekében.
1755-ben találkozott Sophie Volland-nal, húsz évig tartó kapcsolatuk közös érdeklôdésen alapult, levelezésük tárja fel leginkább Diderot személyiségét és gondolatait, baráti körét is bemutatja: Louise d’Épinay-t, F. M. Grimmet, d’Holbach bárót és Ferdinando Galianit. Rousseau bemutatta ôt Condillac filozófusnak, hármuk kapcsolata nyomán írta A két bourbonne-i jó barát címû elbeszélését.
1745-ben André Le Breton kiadó kérésére Jean d’Alembert-rel elvállalta Ephraim Chambers mûvének, a Cyclopeadiának a fordítását. A munka során a könyvet teljesen átalakították: tárgykörét bôvítették s radikális nézeteik fórumává változtatták. Diderot kiváló tudósokat, irodalmárokat, sôt papokat is gyûjtött maga köré, céljuk a tudás terjesztése, az egyházi és állami reakció visszaszorítása volt, racionalizmus s az emberi gondolkodás fejlôdésének hite vezette ôket.
1749-ben jelent meg Levél a vakokról címû könyve, itt vetette fel a tapogatva olvasható írás ötletét, amelyet késôbb Braïlle valósított meg. Evolúciós elméletét is ebben fogalmazta meg, eszerint a jobban alkalmazkodó egyedeknek több az esélyük a fennmaradásra. Az ateista és materialista elmélet kifejtése miatt három hónapra lefogták. Az Enciklopédia szerkesztése mégsem lassult le, 1750-ben jelent meg a Tájékoztató, majd d’Alembert kiadta híres Elöljáró beszédét, amely az emberi megismerés történetét és a tudományok osztályozását írta le.
Diderot 1764-ben elkeseredve fedezte fel, hogy Le Breton egyes kényes részeket tudta nélkül kiemelt a korrigált szövegekbôl, de ez alig változtatott az Enciklopédia hatásán, a 17 kötet szöveg és 11 kötet metszet az emberi gondolkodás és ismeretek legnagyobb tárháza lett. Az Enciklopédia befejezése után Nagy Katalin cárnô támogatásként megvétette könyvtárát, amelyet nála hagyott. Késôbb apanázst küldött neki, mint könyvtárosának. Diderot 1773-ban Szentpétervárra ment, ott egyetemi tervezetet és más tanulmányokat írt Katalinnak, de ráébredt: a felvilágosult abszolutizmus nem oldja meg a társadalmi kérdéseket, s eszméi radikálisabbak lettek.
Az 1751-ben kiadott Levél a süketnémákról címû mûve a nyelv szerepét elemzi, az 1754-es Gondolatok a természet értelmezésérôl a filozófiai vizsgálódás módszereit ismerteti.
Regényei közül a Mindenmindegy Jakab meg a gazdája pikareszk regény, egyben filozofikus mese, a Rameau unokaöccse kora társadalmának szatírája, amelyet egy élôsdi különc alakján át mutat be. Az apáca címû antiklerikális levélregénye a kolostori aszkézis torzító hatását ábrázolja, Pótlás Bougainville utazásához címû könyvében egy toleráns és szexuálisan szabad társadalomról ír utópiát.
Drámáit (A törvénytelen fiú, A családatya) ma elavultnak tartják, drámaelmélete viszont erôsen hatott Lessingre. A realizmus híve volt, szerinte a színháznak úgy kell erkölcsileg hatnia a nézôkre, hogy az alakokat környezetükkel is jellemezze. Felvetett színpadtechnikai javaslatokat, irodalom-, és képzômûvészeti kritikát is írt. Kiállítás-bírálatai az elsô nagy kritikussá tették, Értekezését a festômûvészetrôl Goethe és Baudelaire is értékelte.
1774-ban Helvétius Az emberrôl címû mûvét elemezte, ekkor írta az Egy filozófus beszélgetését, s az Értekezést Claudius és Néró uralkodásáról, ez utóbbi Seneca római filozófus apológiája.
Barátai elhaltak mellôle, 1784-ben elvesztette Sophie-t, ô is csak hónapokkal élte túl. 1784. július 31-én halt meg Párizsban. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: "A kételkedés (vagy hitetlenség) az elsô lépés a filozófia felé."
Valamennyi mûfajában az ember szellemi felszabadításáért harcolt. Mechanikus materialista szemlélete az anyag és mozgás kapcsolatát és a mozgásformák végtelen változatosságát hirdeti, ismeretelmélete az érzetek és gondolatok összefüggését emeli ki, szembeszáll a szubjektív idealista elméletekkel, így az agnoszticizmussal. Etikája a közérdek elsôbbségét vallja a magánérdek felett.
Negyven éve, 1963. október 11-én hunyt el a sokoldalú francia mûvész Jean Cocteau író, költô, színész, filmrendezô és festô.
A Párizs melletti Maisons-Lafifitte-ben született 1889. július 5-én, vagyonos és mûvelt, a zene, a festészet, az irodalom iránt érdeklôdô nagypolgári családban. Apja — aki ügyvéd és amatôr festô volt — 1899-ben öngyilkos lett. Cocteau életére meghatározó volt apja halála, s meglehetôsen viharos ifjúkorának eseményeit is ez magyarázza. 1900-ban egy jónevû magániskolába került, ahonnan 1904-ben kicsapták. Cocteau Marseille-be ment, ahol álnéven élt, mindaddig, míg a rendôrség vissza nem szállította nagybátyjához, aki a gyámja volt. A nyughatatlan ifjú ekkor beleszeretett egy nála tizenhárom évvel idôsebb színésznôbe, Madeleine Carlier-ba, aki azonban hamarosan kiadta az útját.
Irodalmi szárnypróbálgatásai erre az idôszakra tehetôk, az Aladdin lámpása címû elsô verseskötete 1908-ban jelent meg. A költészet mellett ekkor még a színpad világa vonzotta leginkább. 1909-ben találkozott az Orosz Balett vezetôjével, Szergej Gyagilevvel, aki Cocteau kérdésére, miszerint írhatna-e nekik balettet, tömören így válaszolt: "Képesszen el!" E felszólításra válaszul olyan darabok születtek, mint például a Parádé, melynek zenéjét Erik Satie írta, a díszleteket pedig Pablo Picasso tervezte, vagy késôbb — Milhaud zenéjével — az Ökör a háztetôn.
Az elsô világháború idején Cocteau mentôsofôrként szolgált a belga fronton. A frontszolgálat közben többször hazatért Párizsba, ahol összeismerkedett a kor neves mûvészeivel, Picassóval, Modiglianival, Apollinaire-rel, Gide-del. Közvetlenül a háború után találkozott az akkor 16 éves regényíró csodagyerekkel, Raymond Radiguet-vel, élete egyik nagy szerelmével. Mikor öt évvel késôbb Radi-guet meghalt tífuszban, Cocteau az ópium rabja lett, s gyógykezelésre szorult.
1930-ban került színre a Búcsú címû monodrámája, amelybôl késôbb Poulenc írt operát, s ekkor készítette el elsô filmjét is A költô vére címmel, amely tulajdonképpen saját magánmitológiájához fûzött kommentár. 1937-ben mutatták be A Kerekasztal lovagjai címû darabját, amelynek egyik szerepét a fiatal és jóképû Jean Marais játszotta. Ekkor kezdôdött a költô és a színész életre szóló kapcsolata, mely szerelem, mély barátság és tökéletes mûvészi együttmûködés is volt egyben.
Már a nyomasztó második világháborús légkörben jelentek meg újabb drámái: 1938-ban a Rettenetes szülôk, 1940-ben a Szent szörnyetegek, 1941-ben az Írógép. 1949-ben amerikai körutat tett, s hazatérése után elkészítette a halál és a költészet kapcsolatait újravizsgáló Orpheusz címû filmjét, mely 1950-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fôdíját és a Brit Filmakadémia díját is.
Az ötvenes évek elején egészsége meggyengült kissé, ám addigi, igen aktív élete mit sem változott. 1954-ben a Belga Királyi Akadémia tagja lett, majd egy évvel késôbb a Francia Akadémia is soraiba fogadta. 1960-ban megrendezte utolsó filmjét, az Orpheusz végrendeletét, majd végleg nyugalomba vonult. Milly-la-Foret-i otthonában érte a végzetes szívroham 1963. október 11-én, néhány órával azután, hogy régi kedves barátnôjének, Edith Piafnak haláláról értesült.
Cocteau így írt önmagáról: "Ha majd kalandomat szemlélik az utódok, s hogy közben szép kocsim hogy zökkent és rugózott, hódoló bámulat fogja el mindahányt e nemes ív elôtt. De ki ma nézi pályám, balgatagnak ítél, magát bölcsnek találván, s szerelmeimnek is ô szabna új irányt."
Vásárolok kétszobás lakást. Mãrãsti, Monostor kizárva. Közvetítô nélkül. Telefon: 0740-402395. (0002)
Eladó kétszoba összkomfortos, kéterkélyes lakás a Scãrisoara 6. szám alatt, teljesen bebútorozva. Telefon: 590-639. (0020)
Diplomás építômérnök, tervezésbe bedolgoznék. Telefon: 0745-809341. (0022)
Kertészmérnök munkát keres. Telefon: 0745-111327. (0022)
Hipnoterápiában és pszichoszexológiában képzett pszichológus szaktanácsadást folytat. Telefon: 0722-281865. (0022)
Esküvôre zenét csak D. J. Zsolttal. Telefon. 0744-179905. (0012)
Három egyetemet végzett fiatal, bérelne két- vagy háromszobás lakást. Telefon: 0745-908232, 0721-911628. (0012)
Két egyetemista lány (testvérek) részben bútorozott garzont bérelne. Telefon: 0744-821965, 0740-131570. (0008)
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
38 250/38 500 |
32 550/32 800 |
149/152 |
Október 13., hétfô
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 663 lej, 1 USD = 32 914 lej, 1 magyar forint = 152 lej.
Szombaton 20 mérkôzéssel befejezôdik a 2004. június 12-én kezdôdô portugáliai labdarúgó Európa-bajnokságra selejtezô sorozat, s egyelôre az dôlt el, hogy a vendéglátó ország együttese mellett Franciaország (1. csoport gyôztese), Csehország (3.), Svédország (4.) és Bulgária (8.) biztos résztvevô. A további program:
1. csoport: Ciprus–Szlovénia, Franciaország–Izrael. Már mindenre fény derült, a címvédô franciák és a pótselejtezôt játszó szlovénok helyét semmi sem veszélyezteti. A sorrend:
1. Franciaország 7 7 0 0 26–2 21
2. Szlovénia 7 4 1 2 13–10 13
3. Izrael 7 2 3 2 9–8 9
4. Ciprus 7 2 1 4 7–16 7
5. Málta 8 0 1 7 5–24 1
2. csoport: Norvégia–Luxemburg (játékvezetô: Szabó Zsolt), Bosznia-Hercegovina–Dánia, mindkét találkozó 19 órakor kezdôdik. A szarajevói összecsapás dönt az elsôségrôl, a hazaiak diadal esetén Eb-résztvevôk lesznek, döntetlen és vendégsiker dán továbbjutást ér. A norvégok már csak a 2. helyért küzdenek, ahhoz le kell gyôzniük Luxemburgot, s a bosnyákok nem nyerhetnek. Azonos pontszám esetén a norvég–román összevetés az északiaknak kedvez: Románia–Norvégia 0–1, Norvégia–Románia 1–1.
A statiszta szerepére kárhoztatott paradox módon jelenleg még továbbjutó helyen álló román válogatott 13.15 órai kezdettel Japán ellen vív barátságos mérkôzést. A csodával határos továbbjutáshoz dán és luxemburgi pontszerzésnek kellene teljesülnie egyszerre. Az állás:
1. Dánia 7 4 2 1 14–8 14
2. Románia 8 4 2 2 21–9 14
3. Bosznia-H. 7 4 0 3 6–7 12
4. Norvégia 7 3 2 2 8–5 11
5. Luxemburg 7 0 0 7 0–20 0
3. csoport: Ausztria–Csehország, Hollandia–Moldova. Már minden eldôlt: Csehország csoportelsô, Hollandia pedig pótselejtezôt játszik. Igaz, kialakulhat pontegyenlôség, de az Nedvedéknek kedvez, mivel: Hollandia–Csehország 1–1, Csehország–Hollandia 3–1. A sorrend:
1. Csehország 7 6 1 0 20–3 19
2. Hollandia 7 5 1 1 15–6 16
3. Ausztria 7 3 0 4 10–11 9
4. Moldova 7 2 0 5 5–14 6
5. Fehéroroszo. 8 1 0 7 4–20 3
4. csoport: Magyarország–Lengyelország (Puskás Ferenc Stadion), Svédország–Lettország, mindkét összecsapás 18 órakor kezdôdik. Svédország csoportgyôztesként már biztosan Eb-résztvevô. A magyarok akkor lehetnek másodikok, ha nyernek és a lettek nem gyôznek a svédek ellen, mert az egymás elleni mérleg "döntetlen", viszont a jobb gólkülönbség a Gellei-csapatnak kedvez. Lengyelország akkor lesz 2., ha gyôz a Puskás-stadionban, s a lettek vereséget szenvednek. (Lengyel válogatott még sohasem gyôzött Magyarországon). A táblázaton:
1. Svédország 7 5 2 0 19–2 17
2. Lettország 7 4 1 2 9–6 13
3. Magyarország 7 3 2 2 14–7 11
4. Lengyelország 7 3 1 3 9–6 10
5. San Marino 8 0 0 8 0–30 0
5. csoport: Skócia–Litvánia, Németország–Izland. Hamburgban dôl el a csoportelsôség, s ha Izland vereséget szenved, akkor a skótok lesznek a másodikok, amennyiben persze legyôzik Litvániát. Ha Németországban döntetlen lesz, szintén a skótok jutnak tovább, de ekkor is kell a 3 pont. Pontegyenlôség esetén Berti Vogts együttese a jobb (Izland–Skócia 0–2, Skócia–Izland 2–1). A sorrend:
1. Németország 7 4 3 0 10–4 15
2. Izland 7 4 1 2 11–6 13
3. Skócia 7 3 2 2 11–8 11
4. Litvánia 7 3 1 3 7–10 10
5. Feröer-szigetek 8 0 1 7 7–18 1
6. csoport: Görögország–Észak-Írország, Örményország–Spanyolország. A görögök gyôzelem esetén már megváltják portugáliai repülôjegyüket, s akkor teljesen mindegy a jereváni párharc végeredménye. Ha viszont Otto Rehhagel csapata vereséget szenved,valószínûleg csak a 2. hely marad neki, mert az egymás elleni eredmény a spanyoloknak kedvez (Görögország–Spanyolország 0–2, Spanyolország–Görögország 0–1). Az állás:
1. Görögország 7 5 0 2 7–4 15
2. Spanyolország 7 4 2 1 12–4 14
3. Ukrajna
8 2 4 2 11–10 10
4. Örményország 7 2 1 4 7–12 7
5. Észak-Írország 7 0 3 4 0–7 3
7. csoport: Törökország–Anglia, Liechtenstein–Szlovákia. Egyértelmû a helyzet, a törökök csak gyôzelemmel szerezhetik meg az automatikus kijutást jelentô 1. helyet.
A táblázaton:
1. Anglia 7 6 1 0 14–5 19
2. Törökország 7 6 0 1 17–5 18
3. Szlovákia 7 2 1 4 9–9 7
4. Macedónia 8 1 3 4 11–14 6
5. Liechtenstein 7 0 1 6 2–20 1
8. csoport: Horvátország–Bulgária, Belgium–Észtország. Bulgária "dönt" a pótselejtezôt érô 2. helyrôl: ha vereséget szenved, akkor Horvátország készülhet a párharcra. A belgák csak akkor elôzik meg az 1998-as vb-bronzérmest, ha riválisuknál több pontot szereznek a zárókörben. Az egymás elleni mérleg: Horvátország–Belgium 4–0, Belgium–Horvátország 2–1. A sorrend:
1. Bulgária 7 5 2 0 13–3 17
2. Horvátország 7 4 1 2 11–4 13
3. Belgium
7 4 1 2 9–9 13
4. Észtország
7 2 2 3 4–4 8
5. Andorra
8 0 0 8 1–18 0
9. csoport: Wales–Szerbia és Montenegró, Olaszország–Azerbajdzsán. Az olaszok szinte biztosan csoportelsôk, "csak" gyôzniük kell. Sôt, még vereség esetén is megôrzik helyüket, igaz, akkor a walesiek nem gyôzhetik le a szerbeket. Az egymás elleni mérleg: Wales–Olaszország 2–1, Olaszország–Wales 4–0.
Az állás:
1. Olaszország 7 4 2 1 13–4 14
2. Wales
7 4 1 2 11–7 13
3. Finnország 8 3 1 4 9–10 10
4. Szerbia és M. 7 2 3 2 8–9 9
5. Azerbajdzsán
7 1 1 5 5–16 4
10. csoport: Svájc–Írország, Oroszország–Grúzia. A svájciak helyzete a "legkönnyebb", gyôzelem esetén készülhetnek az Eb-re. Bázeli döntetlen esetén Oroszország a csoportelsô, ha legyôzi Grúziát. Az írek csak akkor nyerik meg a csoportot, ha diadalmaskodnak Svájcban, s Moszkvában döntetlen az eredmény, vagy a vendégek gyûjtik be a 3 pontot. Ha az oroszok és az írek azonos eredményt érnek el, akkor a britek szomorkodhatnak (egymás ellen: Oroszország–Írország 4–2, Írország–Oroszország 1–1).
A táblázaton:
1. Svájc 7 3 3 1 13–11 12
2. Oroszország 7 3 2 2 16–11 11
3. Írország
7 3 2 2 10–9 11
4. Albánia
8 2 2 4 11–15 8
5. Grúzia
Elérkezett az idény utolsó nagydíja is, amely az elôzô évekkel ellentétben — amikor a világbajnoki cím sorsa jóval korábban eldôlt — még sorsdöntô lehet. Igaz, ennek nagyon kis esélye van, de azért nem jó elôre inni a medve bôrére. Legalábbis ezt tartja a világbajnoki cím legnagyobb esélyese, a német Michael Schumacher (Ferrari), akinek a szuzukai futamon mindössze egy pontra van szüksége ahhoz, hogy mindentôl függetlenül megszerezze történelmi, 6. világbajnoki címét. A német pilóta hat gyôzelmet szerzett az idény során, s mindössze egy alkalommal nem végzett pontszerzô helyen, így, ha mûszaki hiba nem zavarja, s egy esetleges balesetbe sem keveredik bele, úgy minden bizonnyal megszerzi a boldogító 1 pontot. De még akkor is világbajnok lehet, ha ez nem sikerül neki, s ezzel egyidôben a finn Kimi Räikkönen nem nyeri meg a nagydíjat. A McLaren fiatal klasszisa — az idény egyik meglepetésembere — elszántan készül a futamra, még akkor is, ha tisztában van feladata nehézségével.
Kettejük párbaja mellett a konstruktôrök versenye sokkal izgalmasabb, hiszen az utóbbi évek bajnoka, a Ferrari mindössze 3 ponttal vezet az összesített pontversenyben a trónkövetelô Williams elôtt. A két istálló sztárja — Michael Schumacher, illetve a kolumbiai Juan Pablo Montoya — mellett itt már a "másodhegedûsök— teljesítménye is nagyban befolyásolja a végeredményt, s mind a brazil Rubens Barrichello, mind pedig a német Ralf Schumacher meglehetôsen ingadozó teljesítmény nyújtott, így nehéz arra tippelni, hogy Jean Todt vagy Frank Williams csapatfônök lesz-e boldogabb a futamot követôen.
A szezonzáró futamon ugyanakkor nem csak a 2003-as F1-idénytôl, hanem nagy valószínûséggel a kanadai exvilágbajnoktól, Jacques Villeneuve-tôl is búcsút veszünk. Sôt, az 1997-es év legjobbja, a Száguldó Cirkusz egyik színfoltja (és itt nem csak állandóan változó hajszínére gondolok), már nem is indul Szuzukában, azt követôen, hogy csapata néhány napja bejelentette: nem tart igényt szolgálataira 2004-ben. Helyette már Takuma Szato ül a BAR-kocsiba, aki jövôre a brit Jensen Buttonnal igyekszik majd pontokat szerezni a BAR-nak, s aki éppen tavaly, Szuzukában érte el pályafutása legjobb eredményét, az 5. helyet. Villeneuve-nek ezzel valószínûleg véget ért Forma–1-es karrierje, hiszen a sorozat elsô számú vezetôje, Bernie Ecclestone sem tudott neki csapatot találni a következô idényre.
A japán nagydíj 1. idômérô edzésének végeredménye: 1. Trulli 2. R. Schumacher, 3. M. Schumacher, 4. Coulthard, 5. Räikkönen, 6. Alonso, 7. Barrichello, 8. Montoya.
A havannai vívó-világbajnokság csapatversenyeinek során a magyar férfi párbajtôrözôk számára hamar eldôlt, hogy akárcsak tavaly, most sem szereznek érmet. Ezzel biztossá vált az is, hogy a csapat nem harcolja ki az olimpiai részvétel jogát. Az elsô körben a papírformának megfelelôen könnyedén, 45–20-ra nyert Chile együttese ellen, de ezzel a gyôzelemmel még csak a 16 közé jutott, lévén, hogy hatalmas, 39 válogatottból álló mezôny jött össze erre a fegyvernemre. Ezután következtek a jó vívónak számító, de verhetônek tûnô svédek. A valamivel esélyesebb magyarok ugyanakkor csupán az elsô csörte után vezettek 4–2-re, ezt követôen gyakorlatilag végig az ellenfélnél volt az elôny. A vége 42–32 lett.
A nyolcaddöntôben elszenvedett vereség után a magyar férfi párbajtôrcsapat kikapott a francia együttestôl, majd legyôzte a spanyol válogatottat. Ezzel gyakorlatilag a papírforma igazolódott, mivel a világbajnok franciák elleni siker mindenképpen bravúrnak számított volna. Ettôl egyébként nem állt messze a magyar együttes, hiszen csak hosszabbításban kapott ki (44–43). A folytatásban azután 10 találattal bizonyult jobbnak a spanyoloknál (45–35). Utolsó összecsapását a házigazda Kuba ellen viszont 45–31 arányban megnyerte a csapat, ezzel a 13. helyen végzett.
Azután, hogy késés miatt az oroszokat kizárták a férfi egyéni párbajtôr versenyébôl, csapatban az élen végeztek. Ezzel tavalyi ezüstérmüket váltották aranyra.
Nôi tôrben is érem nélkül maradt a magyar csapat. A 14 válogatottat felvonultató mezônyben a tavaly arany-, illetve ezüstérmes oroszok és lengyelek kiemeltek voltak a 16-os táblán. A magyaroknak viszont — a legtöbb csapathoz hasonlóan — már az elsô körben is pástra kellett lépniük: a kubaiak ellen a papírformát igazolva magabiztos 45–36 arányú gyôzelmet arattak.
A folytatásban a legutóbbi vb-harmadik, a lisszaboni bronzcsatában éppen a magyarokat legyôzô Románia következett. Egy év alatt nem változtak az erôviszonyok, ugyanis ezúttal is a románok bizonyultak jobbnak. Egyedül az egyéniben bronzérmes Mohamed Aida vívott jól, Varga Gabriella és Varga Katalin jelentôs mínusszal zárt. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a három nappal ezelôtti szóló versengésben megsérült Knapek Edina, a csapat egyik erôssége nem jött rendbe, vagyis nem volt lehetôség cserére. A negyeddöntô végeredménye: Románia–Magyarország 45–37.
A magyar nôi tôr-válogatott az 5–8. helyért zajló küzdelem elsô felvonásában nem tudott nyerni a kínai csapat ellen (45–38), végül a 7. helyen végzett, mert az utolsó mérkôzését 45–31 arányban megnyerte Franciaország ellen.
A csapatversenyt a lengyelek nyerték meg, a fináléban a tavalyi párharc ismétlôdött azzal a jelentôs különbséggel, hogy a címvédô oroszoknak ezúttal meg kellett elégedniük a második hellyel. A döntôben: Lengyelország–Oroszország 45–36.
A bronzérmet — csakúgy, mint legutóbb Lisszabonban — a román tôrözôk vehették át. Románia az elôdöntôben 45–32 arányú vereséget szenvedett, a 3. helyért vívott csörték során két találattal 45–43-mal bizonyult jobbnak Olaszországnál.
Eredmények:
Férfi párbajtôr csapat: 1. Oroszország, 2. Németország, 3. Svédország, ..., 13. Magyarország (Kulcsár Krisztián, Boczkó Gábor, Imre Géza, Fekete Attila).
Nôi tôr csapat: 1. Lengyelország, 2. Oroszország, 3. Románia (Laura Badea-Cãrlescu, Roxana Scarlat, Stahl Krisztina, Szabó-Lázár Réka), ..., 7. Magyarország (Mohamed Aida, Varga Gabriella, Varga Katalin, Knapek Edina).
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |