2003. október 13.
(XV. évfolyam, 235. szám)

Mintegy másfél órás késéssel kezdôdött szombaton Marosvásárhelyen a reggel 9 órára meghirdetett Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) ülése. A tanácskozás napirendjén szerepelt, többek között, a szövetségi elnök politikai tájékoztatója, a 2004-es önkormányzati választások elôkészítése, az SZKT Állandó Bizottságának kiegészítése, tájékoztatás az alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazás elôkészületeirôl, az Ügyvezetô Elnökség, valamint a Szabályzat-Felügyelô Bizottság mûködési szabályzatának elfogadása.

Az eredetileg egész naposra tervezett, de már kora délután véget ért ülés a napirend elfogadásával kezdôdött. Az SZKT-t megelôzô péntek esti Egyeztetô Kerekasztalhoz hasonlóan a plénum is elvetette Eckstein-Kovács Péter szenátornak azt az indítványát, hogy a testület, az utóbbi hetek politikai történéseire való tekintettel, külön napirendi pontként elemezze a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) létrejött megállapodást.

Ezt követôen tartotta meg Markó Béla szövetségi elnök szokásos politikai helyzetelemzését, elsôként a szekértábor-jelenség kérdésérôl szólván. Mint fogalmazott, nem újkeletû megosztottságunk, ám egyvalamiben nem voltunk széthúzók: éspedig abban, hogy magyarként akarunk megmaradni, és hogy legfôbb ellenségünk a román nacionálkommunizmus. Itt van az ideje, hogy elváljunk egymástól? — tette fel a kérdést a szövetségi elnök. Nincsen — mondotta. — Hogy miért? Azért, mert helyzetértékelésünk valószínûleg most is különbözik, de céljaink ugyanazok, és ezeket a célokat csakis együtt tudjuk megvalósítani — mondotta Markó Béla.

Az utóbbi hetekben elért eredmények vázolása után, az RMDSZ vezetôje az elkövetkezô idôszak teendôirôl beszélt: elôttünk áll Románia EU-fölvételének jövô tavaszi véglegesítése, az európai uniós tárgyalások lezárása 2004 végéig, az észak-erdélyi autópálya építésének megkezdése jövôben, a választási törvény módosítása és a jövô évi választások lebonyolítása. A helyzetértékelés végén az elnök a hirtelen megerôsödött román nacionalizmusról is szót ejtett, amely az aradi Szabadság-szobor visszahelyezésének betiltásához vezetett. A szövetségi elnök rámutatott: megérti azokat, akik azt mondják, szakítsunk azonnal, s azokat is, akik arra figyelmeztetnek, hogy ne rúgjuk fel elhamarkodottan az együttmûködést. — Mindig fel kell tenni azonban a kérdést: az esetleges szakítás kinek használna? Mert nekünk nem, a Nagy-Románia Pártnak (NRP), a Szekuritáté receptjeit megöröklô ultranacionalistáknak azonban igen! — jelentette ki az elnök.

Markó szerint azáltal, hogy Adrian Nãstase miniszterelnök engedett pártja magyarellenes politikusainak, az adrian pãunescuk hangoskodásának, elkövette egyik legnagyobb hibáját, és talán végképp megrontotta az RMDSZ és az SZDP viszonyát. — Rossz üzlet, miniszterelnök úr, odadobni a romániai magyarok szavazatait a szélsôséges nacionalisták szavazataiért — mondotta Markó —, amelyeket egyébként még meg sem fognak Önök kapni. Hogyan akar az Ön pártja kultúrát teremteni Romániában, amikor legfôbb kultúrpolitikusuk a Ceausescu-diktatúra udvari költôje? Szeretném emlékeztetni Önt, hogy kértem már többször is, mondjanak le róla, vagy legalább szorítsák háttérbe ezt a retorikát, amely minden jelentôs román értelmiségit elriaszt Öntôl. Kibúvó választ kaptam mindig erre a kérdésre — vallotta Markó.

Hozzátette: lassan-lassan azonban már nem lehet kitérni a válasz elôl. Választani kell mielôbb: vagy egy eredményes, Romániát Európához közelítô román–magyar viszonyt, vagy mindenféle eszement ötletet a Szabadság-szobor szétszedésétôl Magyarországra költöztetéséig. — Nem érdekes, hogy kinek tetszik, s kinek nem az aradi Szabadság-szobor — hangsúlyozta Markó Béla —, nekünk tetszik, s jogunk van nekünk is szobrot állítani ebben az országban. Aradon, a Tûzoltó téren, és nem feltétlenül kézen fogva egy román szoborral, mert a megbékélési park ötletét csak akkor támogatjuk, ha az nem mûvészietlen és történelmietlen. Mit szólnának Önök, ha nekiállnánk szétszedni Mihai Viteazul vagy Avram Iancu szobrát, és külön próbálnánk elhelyezni a lovat és az embert? — tette fel a kérdést az RMDSZ vezetôje.

Ennek ellenére Markó Béla még nem javasolja, hogy szakítsanak, mert még bízik abban, hogy nem irányváltás, hanem kitérô volt az, ami történt, és van annyi tartalék az RMDSZ és az SZDP közti együttmûködésben, hogy vissza tudjanak térni a helyes irányhoz. A Szabadság-szobor kérdését pedig egyelôre az együttmûködés segítségével, és nem az együttmûködés megszakításával kell megpróbálni rendezni.

Az alkotmánymódosításról szólva a szövetségi elnök kijelentette: fordulat elôtt állunk. A módosítás ellen kampányoló NRP ezt megértette, s nem véletlenül riogat a magyar nyelv hivatalossá tételével. Az NRP tudja, hogy amennyiben sikerül megbuktatni az alkotmánymódosítást, akkor talán soha többé a külön felekezeti oktatást vagy az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban nem tudják alkotmányos elvvé tenni Romániában. — Aki azt hiszi, hogy az Európai Unió erre majd kötelezi Romániát, az becsapja magát, és becsapja magyar sorstársait — mutatott rá Markó Béla, felszólítván a romániai magyar közösséget, hogy menjen el szavazni az alkotmány módosítására.

Markó rámutatott: egyes román politikusok megsértettek azzal, ahogyan a Szabadság-szoborról beszéltek, de ugyanakkor megsértettek azok is, akik Székely Nemzeti Tanácsnak nevezik magukat. — Mivel vagytok ti székelyebbek és nemzetibbek, kedves kollégák, mint mi? Micsoda arcátlanság kisajátítani a magyar nyelv legszentebb szavait, és azt hazudni, hogy az a tiétek?! Micsoda erkölcstelenség azt állítani, hogy ti autonómiát akartok, és mi nem?! Nem, kedves kollégák, nem ez a különbség köztünk, hanem az, hogy mi dolgozunk is az autonómiáért, ti pedig rossz magyarsággal csak szónokoltok róla — fogalmazott a szövetség vezetôje.

Végül az RMDSZ-elnök így összegezett: ha együtt vagyunk, nem fél semmiféle rossz helyzettôl, mert meg tudunk oldani minden problémát közösen. Úgy vélte: ha kell, tárgyalnak, ha kell, összevesznek, ha kell, tüntetnek, ha kell, kivonulnak, ha kell, megbékélnek. De ostoba módon más szervezetet alakítani, ahol végre együtt lehetnek a hasonszôrûek, amíg ott is ki nem derül — és már kiderülni látszik —, hogy még egy néhány emberes csapat is sokszínû, ez végezetesen elgyengíthet, amit nem engedhetnek meg.

— Nekünk szükségünk van a továbbiakban is minden áramlatra és minden véleményre! Akármennyire is haragszunk azokra, akiknek szûknek tûnik az RMDSZ, most mégis azt mondom: ha kell, tegyük tágasabbá, készüljünk így a jövô évi választásokra, legyünk minél nyitottabbak és demokratikusabbak, nyissuk meg azokat az RMDSZ-szervezeteket is, amelyek elklikkesedtek, mert vannak ilyenek, és ne varrjunk minden hibát a mások nyakába, de vigyük tovább ezt a szövetséget — hangsúlyozta az RMDSZ vezetôje.

Vekov: Az RMDSZ vezetôsége mondjon le!
Az elnöki beszámoló mentén kerekedett több órás vita során alapvetôen kétféle álláspont körvonalazódott. A mérsékeltebb politikai álláspontot vallók az alkotmánymódosításról szóló népszavazás kapcsán egyöntetûen az október 18-án és 19-én zajló referendumon történô részvételre szólították fel a magyarságot. Továbbá azon meggyôzôdésüknek adtak hangot, hogy elôbb-utóbb az aradi Szabadság-szobor a helyére, azaz a Tûzoltó térre kerül majd. A kormánypárttal kötött egyezségrôl az volt az általános vélekedés, hogy egyelôre nincs itt az ideje a felbontásának. Ami a politikai szervezôdéseket illeti, többen leszögezték: visszautasítják, mert erkölcsileg kifogásolják azoknak az RMDSZ-tisztségviselôknek az álláspontját, akik részt vesznek a különbözô székely és magyar nemzeti tanácsok megszervezésében.

Mint azt Frunda György szenátor hozzászólásában az alkotmánymódosítás kapcsán kifejtette: a módosítások megfelelnek az európai normáknak, s aki ez ellen buzdít, a magyarság érdekei ellen buzdít. A Szabadság-szobor felállításáról úgy vélekedett: valószínûleg ki kell várnunk a választási évet, de az emlékmû elôbb-utóbb vissza fog kerülni a helyére. Ugyanakkor a szenátor elfogadhatatlannak és erkölcstelennek tartja azoknak az RMDSZ-es tisztségviselôknek a magatartását, akik részt vesznek a különbözô tanácsok szervezésében. Mint fogalmazott, ha ezek a személyek nem értenek egyet az RMDSZ-szel, akkor lépjenek ki belôle, de ne hátulról támadják a szövetséget. A székelyföldi mozgalmat népszerûsítô plakátok miatt ôrizetbe vett Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester ügyérôl szólva, Frunda kijelentette: Fodor nem követett el törvénytelenséget, de részvétele a mozgalomban erkölcstelen, s az RMDSZ-nek meg kell oldania a Fodor-kérdést is.

Borbély László kormányzati kapcsolatokért felelôs képviselô, ügyvezetô alelnök szintén az alkotmánymódosítás megszavazására szólított fel, elítélvén azokat, akik a nagy-romániásokhoz hasonlóan az alaptörvény módosításának elutasítására buzdítanak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy miközben egyes kollégák a parlamentben megszavazzák az alkotmány módosításait, a közvélemény elôtt ellenkampányt folytatnak. A politikus végül józanságra és nyitottságra szólított fel, kérvén, ne lépjünk túl a megengedett határokon.

A belsô ellenzék véleményének hangot adó Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselô kifejtette: amikor letették az RMDSZ alapkövét, két alapvetô értékre építették fel azt, egyrészt a belsô demokráciára, másrészt az egységre. Az elmúlt években azonban a belsô demokrácia meglehetôsen sokat sérült, következésképpen ilyenkor lép fel az egységretorika. Amikor az RMDSZ megalakult, azt hitték, mindenki számára egyformán fontos az autonómia, ám, mint utóbb az kiderült, ez nem így volt. Ennek megvalósítására jön létre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelyeknek nincs szándékukban indulni a választásokon. Szilágyi hangsúlyozta: az EMNT és az SZNT nem az RMDSZ ellen jött létre, hanem az autonómiáért.

Felszólalásában Vekov Károly Kolozs megyei képviselô úgy fogalmazott: zsákutcába jutottunk, s az RMDSZ csúcsvezetôsége juttatott ide. Itt és most meg kell állni, s ennek a politikának véget kell vetni. A politikus hangsúlyozta: az RMDSZ vezetôsége, a szövetséget csôdbe vivô oligarchikus csoportja mondjon le, s adja át a helyét tiszta szívû és megfelelô erkölcsi értékkel rendelkezô személyeknek. A politikus szerint ugyanis csak így juthatunk ki a zsákutcából.

A hozzászólások után rátértek a 2004-es önkormányzati választások elôkészítésének megtárgyalására. Nagy Zsolt önkormányzati ügyvezetô alelnök bemutatta az országos kampánystáb létrehozására vonatkozó határozattervezetét, amelyet a plénum megszavazott. Döntöttek az SZKT Állandó Bizottságának a kiegészítésérôl is: két alkalommal is szavaztak az alelnök személyére vonatkozóan. Végül a két jelölt — Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alalnöke és Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági ügyvezetô alelnöke közül — az elôbbi került ki gyôztesnek. Ezt követôen a plénum megválasztotta a bizottság négy titkárát is, s ezzel teljessé vált a testület összetétele. Továbbá a plénum elfogadta az Ügyvezetô Elnökség mûködési szabályzatát is, a Szabályzat-Felügyelô Bizottság mûködési szabályzatának megszavazását azonban a soron következô SZKT és a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) együttes ülésére halasztották.

Az RMDSZ tisztségviselôi nem vehetnek részt a székely és magyar nemzeti tanácsokban
Az SZKT közleményt bocsátott ki az aradi Szabadság-szobor ügyében. Ebben leszögezik: az együttélés elveinek megsértéseként értékelik azt, hogy a központi hatóságok, az RMDSZ és az SZDP közti megállapodást megszegve, a helyi önkormányzat önálló döntését semmibevéve megakadályozták az aradi Szabadság-szobor október 5-i felállítását. Úgy vélik: ezzel a lépéssel az illetékes hatóságok veszélyesen megrontották az RMDSZ és a kormánypárt viszonyát, s súlyosan megsértették a romániai magyar közösség önérzetét. Az RMDSZ továbbra is szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a Szabadság-szobrot az eredetileg kijelölt helyen, a Tûzoltó téren állítsák fel. A Szabadság-szobor helyzetének rendezése, a történelmi viták lezárása, egymás értékeinek kölcsönös elfogadása elengedhetetlen feltétele a további politikai együttmûködésnek, a románok és magyarok közti valós megbékélésnek, szögezik le.

A képviselôk tanácsa továbbá felhívást fogalmazott meg az alkotmánymódosítás kapcsán. Ebben arra kérik a romániai magyar közösséget, hogy október 18-19-én menjen el szavazni, és igent mondjon az alkotmány módosítására. A felhívásban rámutatnak: a népszavazás a választás egyértelmûségének ritka pillanata, hiszen arról szavazunk, hogy módosuljon-e az ország alkotmánya, vagy maradjon az eddigi, amelyet annak idején mindannyian elutasítottunk. "Ezért nem lesz jó nekünk, ha nem változik az alkotmány. Változnia kell érettünk is, az országért is, mert ezzel még erôsebbek lehetünk eljövendô küzdelmeinkben", hangsúlyozzák a dokumentumban.

Az SZKT állásfoglalást szavazott meg a különbözô politikai szervezôdéseket illetôen is. Ebben megállapítják: a szövetség programjának megvalósítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a romániai magyar nemzeti közösség szülôföldjén megmaradhasson és boldogulhasson. Az eddigi eredményeket csakis úgy tudtuk elérni, hogy egységesen léptünk fel mindvégig, és ezt a politikai egységet továbbra is meg kell tartani, ha valóban a magyarság érdekében akarunk cselekedni, beleértve a különbözô autonómiaformák fokozatos kiépítését. Leszögezik: éppen ezért az RMDSZ nem támogatja a különbözô néven meghirdetett székely vagy magyar nemzeti tanácsok létrejöttét, mert a kezdeményezôk súlyosan félrevezetik a közvéleményt, és megpróbálják megosztani a közösséget. A szövetség helyi, területi és országos tisztségviselôi nem vehetnek részt ezekben a testületekben, és azok létrejöttét semmilyen formában sem támogathatják.

Papp Annamária

Amint arról beszámoltunk, pénteken Koloszvárra érkezett Magyar Bálint magyar oktatási miniszter. A tárcavezetô itt-tartózkodása alatt ellátogatott a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemre (BBTE), ahol Andrei Marga rektorral folytatott megbeszéléseket, majd az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségét kereste fel. Magyar Bálintot arról kérdeztük: milyen céllal érkezett Erdélybe?

— A legfontosabb talán az az alapvetô célkitûzés, hogy miképpen tudjuk a határon túli magyar nyelvû oktatást és kultúrát otthonról, Magyarországról segíteni. Tudni szeretnénk azt, hogy az eddigi gyakorlat ma megfelel-e ennek a célnak, s az újonnan felmerülô ötleteket hogyan fogadják az itteniek.

— Milyen tapasztalatot szerzett a BBTE-n tett látogatása során?

— Mondhatni, érdekes viszonyban állunk egymással, hiszen 1996 óta folyamatosan a legkülönbözôbb szerepekben találkozunk. Ezzel együtt azok a problémák, amelyek 1996-ban léteztek, még mindig nem látszanak megoldottnak. Egyfelôl nagy eredmény, hogy bôvül a magyar oktatók és hallgatók száma az egyetemen, másfelôl viszont azok a garanciák, amelyeket a magyar nyelvû oktatás szeretne — bizonyos döntési szituációkban nagyobb autónómia biztosítása, egészen pontosan a magyar karok megjelenése — nem látszik megvalósulni. Ebben a tekintetben bizonyos patthelyezt van az egyetem és a kormányzat között. Magyar oktatási miniszterként az ember csak azt a vágyát fejezheti ki, hogy mielôbb megoldódjék a helyzet a magyar oktatás javára.

— Zárult-e valamilyen konkrét eredményel az Andrei Marga rektorral folytatott megbeszélés?

— A rektor aggályát fejezte ki a karok, tanszékek megosztására vonatkozó, általam is vázolt igénnyel szemben. Mint mondotta, újabb karokat létrehozni könnyebb, mint a meglévôket megosztani és kettévágni. Tett is ezügyben egy javaslatot, hogy a társadalomtudományok keretében új kart lehetne létrehozni. Nagyjából e körül folyt a beszélgetés, a talákozó nagyrészét ezt tette ki. Sokszor a magyar politikai életben is szakmai kérdéseket a politika tud átlendíteni a holtponton, kérdés az, hogy ebben az esetben megvan-e a politikai akarat.

— Milyen elképzelései vannak a magyar oktatási tárcának a határon túli magyar nyelvû oktatás támogatását illetôen?

— Fô az, hogy valahogy a magyar nyelvû oktatás kérdését vektorsemlegesen tudjuk támogatni. Jelentôs lépés a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) létrehozása, de a források nagy része oda koncentrálodik, miközben a hallgatók jelentôs része állami egyetemen tanul. Tehát olyan támogatást határoztunk el, amelyik differenciáltan átlagosan 10 ezer forintot biztosítana ösztöndíj formájában olyan tanároknak, akik magyarul oktatnak felsôoktatási intézményekben. Természetesen ez nemcsak Erdélyre vonatkozna, hanem a környezô országokban magyarul oktatókra is. Ezt 2004 szeptemberétôl szeretnénk elindítani, s ennek megvalósulásában az itt létrehozandó felsôoktatási tanács segítene. Azért is szükséges új alapokon áttekinteni ezt a kérdést, mivel az európai csatlakozással teljesen szabaddá válik a felsôoktatási piac is, s a magyar nyelvû oktatásnak erôs versenytársa lesz. Csak a minôségi felsôoktatásnak lesz esélye arra, hogy a diákokat megtartsa itt, Erdélyben.

— Felmerült-e annak a lehetôsége, hogy az EMTE a magyar oktatási tárca koordinálása alá kerüljön?

— Mindez logikus lenne. Amikor az volt a cél, hogy koncentrált állami forrásokat vonjanak össze az egyetem létrehozása érdekében, ezt a Miniszterlenöki Hivatal jobban tudta koordinálni. Az egyetem létezése és mûködése idején azonban inkább szakmai típusú felügyelet és támogatás lenne szükségesebb, amit az oktatási tárca el tudna látni.

Kérdezett: Papp Annamária

Szombaton telefonon értesítették a Kolozsvári Helyi Tanács tagjait arról, hogy Gheorghe Funar polgármester csütörtökre rendes tanácsülést hívott össze, amelynek anyagát, a napirendi pontokat tartalmazó jegyzéket hétfôn vehetik kézhez a tanácsosok.

Máté András tanácsos, az RMDSZ Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) elnöke lapunknak elmondta, a polgármesteri lépés hátterében valószínûleg az a gyulafehérvári bírósági döntés áll, amely elutasítja Funar azon kérését, hogy a megye prefektusát a helyi tanács feloszlatására utasítsák. A gyulafehérvári döntés gyakorlatilag elismeri a Kolozsvári Városi Tanács törvényességét. Vasile Soporan, Kolozs megye prefektusa ismételten kérte a polgármestert, jelenjen meg a helyi tanács ülésein — legutóbb nyomatékosan kifejtette, mindennél idôszerûbb, hogy a polgármester elismerje a városi tanácsot, hiszen a városatyáknak a költségvetés módosításáról és kiegészítésérôl kell dönteniük.

(ke)

Irodalmi est, Karinthy-mûsor, képzômûvészeti, valamint fotókiállítás, diaporáma vetítés és a Szélkiáltó együttes Búval vigalommal — magyar költôk énekelt versei címû elôadása gazdagította két napon át a Pécsi Napok Kolozsváron elnevezésû rendezvénysorozat programját, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület és az EMKE — Pécs Baranya Társaság szervezésében.

A pécsi kulturális élet képviselôinek Kolozsváron való jelenléte az elmúlt hét végén egyfajta "visszavágója" volt annak a pár héttel ezelôtt tett látogatásnak, amelynek során a kolozsvári mûvelôdési élet egy szelete mutatkozott meg Pécsett. A Pécsi Napok Kolozsváron címû rendezvénysorozat pénteken este hét órakor rajtolt, stílusosan, a Bánffy-palota Tonitza termében, ahol a Jelenkor folyóirat irodalmi estjére került sor. A Balázs Imre József, a Korunk szerkesztôje által vezetett, felolvasással egybekötött beszélgetésen jelen voltak a Jelenkor szerkesztôi, nevezetesen Ágoston Zoltán fôszerkesztô, és szerzôi, a magyar irodalmi élet jeles személyiségei: Kukorelly Endre, Miklós Károly és Németh Gábor. Balázs Imre József köszöntôje után Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje vette át a szót, aki elmondta: a pécsi Jelenkor immár második alkalommal van jelen hivatalosan a kincses városban. A két folyóirat között a kapcsolat már régi, a Jelenkor, sajátos profiljával, meghatározó tényezôje a magyarországi irodalmi életnek, hangsúlyozta Kántor Lajos. A beszélgetés után a szerzôk részleteket olvastak fel mûveikbôl.

Szintén a rendezvénysorozat keretében került sor pénteken este nyolc órakor, a Györkös Mányi Albert Emlékházban a Karinthy-mûvekbôl összeállított mûsorra, N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház mûvészének elôadásában.

A Pécsi Napok Kolozsváron rendezvénysorozat második napján, szombaton délben a Képzômûvészeti és Formatervezôi Egyetem székhelyén, a Mátyás-ház pincegalériájában nyílt kiállítás a pécsi Közelítés Mûvészeti Egyesület tagjainak alkotásaiból.

A fôszervezô, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület részérôl Dáné Tibor Kálmán köszöntötte a jelenlevôket, és utalt a két város közti kulturális kapcsolatok elmélyülésének jelentôségére.

Ioan Sbârciu professzor, az egyetem rektora, akit személyes szálak is fûznek Pécshez, elmondta: örvend annak, hogy az avantgárd szellemben alkotó, tehetséges, fiatal pécsi mûvészek rendelkezésére bocsáthatta az egyetem felújított pincegalériáját. Majd a nagy hagyományokkal rendelkezô és jelenleg a kutatási programok tekintetében Romániában elsô helyen álló felsôfokú tanintézmény széleskörû külföldi kapcsolatairól szólt, melyek az utóbbi két évben jelentôs mértékben gazdagodtak és elmélyültek. A kolozsvári képzômûvészeti egyetem szorosan együttmûködik a nagyvilág ötven, hasonló arcélû, neves intézményével — egyikük éppen a pécsi egyetem — gyakoriak a tanár- és diákcserék, a közös rendezvények.

Németh Júlia, a Barabás Miklós Céh (BMC) alelnöke bemutatta a hét évvel ezelôtt, a fiatal képzômûvészek érdekvédelmi szervezeteként alakult pécsi Közelítés Mûvészeti Egyesületet. Szólt tagjainak a legújabb mûvészeti áramlatok iránti fogékonyságáról, amelynek bizonyítéka a most megnyílt kiállítás is. Ugyanakkor örvendetesnek tartotta a tényt, hogy a pécsi fiatalok a hagyományokban mélyen gyökerezô, de a mindenkori új iránt is nyitott Barabás Miklós Céhhel felvették a kapcsolatot. A Közelítés közeledése az 1929-ben, Kós Károly és Szolnay Sándor alapította BMC-hez mindkét szervezet szempontjából jelzésértékû lehet.

(-h), Köllô Katalin

A neves kolozsvári származású pedagógusnak, Bilinszky Lajosnak állítottak szombaton emléktáblát Nagyszebenben. Az egykori Ferencrendi Tanintézet falára helyezett plakett, illetve dombormû felszentelésén — amelynek hangsúlyozottan ökumenikus és interetnikus jellege volt — mintegy százötvenen vettek részt.

Az impozáns, a kolozsvári Marianumhoz hasonlító ingatlant Bilinszky Lajos álmodta meg, majd kivitelezte építtetését — nem akármilyen áldozatok árán. Az iskolaalapítási munkájáért pápai prelátusi címet kapott iskolaigazgató még a Vatikántól kapott aranyláncot is értékesítette, hogy a bôvítési munkálatokat finanszírozhassa a 20. század elsô év(tized)eiben. Az ünnepségre a római katolikus egyház, pontosabban a Szent Családról elnevezett Mallesdorfi Ferencrendi Nôvérek tulajdonába nemrégiben visszakerült ingatlan fôbejáratánál került sor, ahol Dr. Jakubinyi György érsek, Raicea Oszkár fôesperes-plébános, valamint számos magyar, román és német nemzetiségû önkormányzati és egyházi személyiség jelenlétében mintegy másfél órás, háromnyelvû kulturális mûsor keretében emlékeztek meg e nagy pedagógus-egyéniségrôl.

Avatóbeszédében az érsek rámutatott: az ingatlan visszakerült ugyan egyházi tulajdonba, de távol áll még attól, hogy betöltse azt a szerepét, amit Bilinszky a 20. század elején szánt neki. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és környéke RMDSZ-elnöke hansúlyozta: a Bilinszky-emléktábla szimbólumrendszere kiváló kiindulópont ahhoz, hogy az egyházak újratervezzék iskolapolitikájukat, és sebességet váltsanak e téren. — Itt a nagy lehetôség — mondta —, hogy egy új, európai kitekintésû interkonfesszionális nevelési-együttélési modell alapjait tegyük le most Nagyszebenben.

Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Polgári Mûvelôdési Egyesület elnöke, az emlékjelállítás ötletgazdája és kiharcolója Bilinszky Lajos tevékenységét olyan szakértelemmel foglalta össze magyar és román nyelven, hogy az egybegyûltek számára egyértelmûvé vált: a kolozsvári szikra oly módon kapott európai lángra Nagyszebenben, hogy annak fénye jócskán túlvilágított a város falain.

Raicea Oszkár fôesperes-plébános a Szabadságnak elmondta: az épületegyüttesnek, amelyben jelenleg két állami líceum mûködik, a jelenlegi törvények értelmében öt évig nem lehet megváltoztatni rendeltetését. — Egyelôre azt várjuk, hogy valóban a birtokába jussunk az ingatlannak — mondta —, aztán majd eldöntik a ferences nôvérek, hogy milyen irányba szervezik át az oktatási-nevelési folyamatot.

Mint ismeretes, Nagyszebenben a közelmúltban három olyan mamutingatlan is visszatért a római katolikus egyház birtokába, amelyben jelenleg állami oktatási intézmények mûködnek. Valószínûleg ennek is köszönhetô, hogy a szombati többnyelvû, ökumenikus és európai hangvételû emléktábla-avatás híre túlfutott Szeben megye határain, és a többségi sajtó hasábjain általános kisebbségi oktatás-politikai eseménnyé avanzsált.

Szabó Csaba

Vasárnap Hargita, Maros és Kovászna megyében alakultak helyi székely nemzeti tanácsok. Ezek közül az utóbbiban — a hagyományos Háromszéken — mintegy 50 településen alakultak helyi székely tanácsok, amelyek az október 26-án megalakuló Székely Nemzeti Tanácsban tömörülnek majd.

A Sepsiszentgyörgyi Helyi Székely Tanács vasárnapi alakuló ülése, amelyen mintegy kétszázan vettek részt, Tulit Attila, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezô testületének tagja ismertette az autonómia-tervet.

A sepsiszentgyörgyi tanács elnökévé Kónya Ádám RMDSZ-es városi tanácsost választották, aki szerint a helyi székely tanácsok vasárnapi megalakítása "egy kis lépés" az autonómia felé. Hangsúlyozta, a testületek nem tömörülnek politikai pártba, és nem az RMDSZ ellen tevékenykednek.

Azzal kapcsolatban, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsa szombaton úgy döntött, hogy a helyi, területi és országos tisztségviselôi nem csatlakozhatnak az olyan autonomista kezdeményezésekhez, mint a Székely Nemzeti Tanács vagy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Tulit Attila elmondta, az RMDSZ-nek nincs joga így dönteni, mivel a székely tanácsok a magyar közösség szervezeteiként a szövetség programjában szereplô egyik pontot támogatják.

Kovásznán több mint hatvanan, Baróton több mint százan vettek részt a helyi székely tanács alakuló ülésén, a szervezôk elégedettnek mutatkoztak a jelenlévôk számával.

KÓNYA-SERB JUDIT PASZTELL- ÉS AKVARELLKIÁLLÍTÁSA nyílik október 14-én, kedden 12 órakor az Excelsior Galériában (Fôtér 24., elsô emelet). A kiállító az Atelier 11 tagja. A tárlat naponta 9-18 óra között látogatható.

Lakásgondnokok figyelmébe
Október 13-án, 14-én és 15-én délután 5 órakor a polgármesteri hivatal illetékesei a kolozsvári lakótársulások képviselôivel találkoznak és átnyújtják a gondnoki ismeretekrôl szóló tanúsítványt azoknak, akik letették ezt a vizsgát. A lakónegyedek beosztása: okt. 13-án — Andrei Muresanu, Monostor, Nyárfasor, Hajnal; okt. 14-én — Grigorescu, Gruia, központ, Kerekdomb; okt. 15-én — Marasti, Irisz, Bulgária, Györgyfalvi, Aurel Vlaicu, Szamosfalva.

BULÁNYI GYÖRGY piarista tanár Budapestrôl, elôadást tart "Mi fán terem az Isten országa" címmel, október 14-én, kedden délután 6 órától a Német Demokrata Fórum, str. Memorandumului/Unió utca 8. sz. elsô emeleti székházában. Az elôadást szabad vita követi.

LENYOMATOK 2. FIATAL KUTATÓK A NÉPI KULTÚRÁRÓL címû kötetet mutatja be Keszeg Vilmos október 14-én, kedden este 7 órakor a Malom/Baritiu utcai Tranzit Házban, a Zurboló Táncház keretében. A könyvbemutatót a Kriza János Néprajzi Társaság és a Tranzit Alapítvány szervezi.

A MOZGÓKÉP KEZDETEITÔL AZ OROSZ MONTÁZSISKOLÁIG témakörben dr. Geréb Anna, a Magyar Nemzeti Filmarchívum kutató-archivátora és a budapesti ELTE Filmtörténet és Filmelmélet tanszékének tanára tart filmtörténeti elôadássorozatot a Sapientia — Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében a Sapientia Egyetem kolozsvári székházának klubtermében. Az elôadások idôpontja: október 13., hétfô: 10–12 (elôadás), 12–14 (filmvetítés); október 14., kedd: 10–12 (elôadás); október 15., szerda: 12–14 (elôadás); október 16., csütörtök: 10–12 (filmvetítés), 12–14 (elôadás); október 17., péntek: 9–11 (elôadás); október 20., hétfô: 10–12 (filmvetítés), 12-14 (elôadás).

A ZURBOLÓ TÁNCEGYÜTTES TÁNCHÁZA október 14-én, kedden a Tranzit Házban (Malom/Baritiu utca 16.) délután 5 órakor kezdôdik gyermektáncházzal és játszóházzal, este 7 órától — a könyvbemutató után — felnôtt táncház. Muzsikál a Zurboló Táncegyüttes zenekara.

ITALOS ÜVEGEKET gyûjt adomány formájában a Kolozsvári Magyar Opera készülô bemutatójához. Az üvegeket október 15-ig, naponta 10–14 óra között lehet eljuttatni az operához.

PATKÁNYIRTÁSI AKCIÓ kezdôdött október 6-tól Kolozsvár területén. A polgármesteri hivatal felhívja azon magánszemélyek és jogi személyek figyelmét, akik ingatlannal rendelkeznek Kolozsváron, hogy a 2001/87-es rendelet alapján kötelezô évenként elvégeztetniük a patkányirtást. A polgármesteri hivatal szigorúan ellenôrizteti ezen kötelezettség végrehajtását.

A Kolozsvári Magyar Opera október 14-21. között négy produkcióval várja a balettet és táncot kedvelô nézôit. A TÁNC HETE Adolphe Adam Giselle címû balettjével indul, a síron túl is tartó szerelem témáját feldolgozó, élôk és holtak mesevilágában játszódó romantikus mûvet a Kolozsvári Magyar Opera balettkara adja elô, Mihail Mândrutiu rendezô és koreográfus munkája a klasszikus színpadravitel elképzelését követi. Starmüller Katalin látványvilága találóan festi alá az elsô felvonás vidám, pergô hangulatát, illetve a második felvonás holdfényes tündérekkel, villikkel benépesülô mesevilágát.

Október 16-án az opera színpadán a japán Grazia Balettstúdió elôadói lépnek fel. A balettstúdiót Mamiko Komatsubara, Japán egyik legismertebb, az orosz Vaganova-módszer jegyében alkotó táncosa és koreográfusa hozta létre, a nemzetközi összetételû (japán, orosz, román, illetve amerikai táncosokból álló) társulat a klasszikus balettrepertoár néhány jelentôs darabját mutatja be úgy, hogy az átható egyszerûségû képi világot a pontosan kidolgozott, szinte a tökéletességig fokozott mozgásvilággal ötvözi.

Vasárnap, október 19-én kortárs mûvel találkozhatnak a balett kedvelôi: Hary Béla, a Kolozsvári Magyar Opera karmestere a saját maga komponálta Hófehérke c. balettet vezényeli. A Mihail Mândrutiu koreográfiájával készült, Grimm meséjét feldogozó balett elsôsorban gyerekeknek, fiataloknak szól, izgalmas hangzásvilága miatt azonban az idôsebbeknek is érdekes lehet.

Azokat a nézôket, akik a különös hangzású, távol-keleti zenét és táncokat kedvelik, október 21-én, a Dél-Koreából érkezô Népi együttes elôadására várjuk. A világ számos jelentôs színpadán fellépô népi együttes hagyományos koreai hangszereken muzsikál, elôadásukban népdalok hangzanak el, és mûsorukban bemutatnak néhány hagyományos táncot is. A TÁNC HETE érdekes, nem mindennapi élményt nyújt a klasszikus balett és a modern koreográfia kedvelôinek, kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Csûrös Réka

A kolozsvári Pécsi Napok keretében szombaton este két rendezvényre került sor. A Tranzit Házban Tóth Károly fotómûvész Képek Bécsrôl és Baranya megyérôl címû tárlatát nyitották meg, és Tám László fotómûvész Szülôföldem, Magyarország címmel diaporáma vetítést mutatott be. Ez alkalomból Dáné Tibor Kálmán a két vendégnek, munkásságuk elismeréseképpen, az EMKE díszoklevelét nyújtotta át.

Dr. Farkas György méltatta Tóth Károlynak, a Mecseki Fotóklub alapító tagjának érdemeit, akinek mûvei a pillanathoz, de ugyanakkor az idôtlenséghez is kötôdnek, fekete-fehér fotói közérthetôek, emberközeliek, igényességet mutatnak saját munkája iránt, és tiszteletet sugároznak a nézôvel szemben. A Csokonai-díjas Tám Lászlóban, a diaporáma magyarországi elindítójában, a gondolatébresztô munkák szerzôjét, a jószemû megfigyelôt és emberismerôt dicsérte.

Az Állami Magyar Operában a pécsi Szélkiáltó együttes Búval, vigalommal címmel versek megzenésítésébôl összeállított mûsorát mutatta be. Elôtte dr. Kunszt Márta, Pécs alpolgármestere köszöntötte a közönséget. Elmondta: két napig városuk kultúrájából hoztak ízelítôt az erdélyi fôvárosba, és annak ellenére, hogy a testvérvárosi kapcsolatban a tizenhárom év alatt sok volt a zökkenô, ôk nem mondanak le a normalizálódás reményérôl. Tudják, mi hogyan élünk itt, hiszen Pécsen nyolc nemzeti kisebbség létezik, akik a kommunizmus idején nehéz éveket húztak le, de most teljesen szabadon irányíthatják sorsukat a kisebbségi önkormányzatok keretében. Az EU-s csatlakozás és közeledés a mi kapcsolatainkban is javulást hoz. Boros János alpolgármester szerint Kolozsvár most a pécsiek gazdasági, kulturális és civil szférabeli támogatását élvezheti, de ô hiszi, hogy eljön a kapcsolattartás lehetôsége a legmagasabb önkormányati szinten is.

A Szélkiáltó (Lakner Tamás — hegedû, gitár; Fenyvesi Béla — tamburica, furulyák; Keresztény Béla — ütôsök, gitár; Rozs Tamás — cselló, gitár) huszonkilenc éve alakult együttes klasszikus és kortárs költôk verseihez írt zenéjüket adják elô. Szombat esti fellépésük (Kolozsváron a második) során a magyar (Weöres Sándor, József Attila, Petôfi Sándor, Heltai Jenô, Szepesi Attila stb.) és nem magyar (Robert Burns, Artur Rimbaud) mûvek megzenésített változatát adták elô széles hangulatskálában, melybôl a Boros Jánost is bevonó groteszk hangvételû szórakoztatás sem hiányzott. A nagyérdemû lelkes tapsából ítélve, nem kis sikerrel.

Ö. I. B.

Augusztus 20-án alkalmából Budapesten a Magyar Nemzeti Örökség Minisztériuma nevében Hiller István kulturális miniszter a Népmûvészet Ifjú Mestere-díjat néptáncos tevékenységéért a kolozsvári Both József és Zsuzsanna házaspárnak. Az egyetemi tanév beindulása egyben a néptáncmozgalom ôszi rajtját is jelentette a 31, illetve 30 éves oktatóknak, akiket mindenekelôtt a magas szakmai elismerés hátterérôl kérdeztem.

— Tulajdonképpen pályázati kiírásra jelentkeztünk, amit a Hagyományok Háza hirdettek meg — mondja József. — Mindenki beküldött egy dolgozatot valamilyen tájegységrôl, és akiknek azt elfogadták, azok számára június 2-án színpadi megmérettetést tartottak. A neves zsûri tagjai Felföldi László, az MTA tánckutatója, Németh Ildikó magyarországi táncoktató és Végsô Miklós ismert nyugdíjas néptáncszakember voltak. Akkor a zsûri csak ajánlatokat tett a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium által kinevezett döntôzsûrinek, amely a Népmûvészet Ifjú Mestere díjakat kiosztja, nemcsak néptáncosoknak, hanem kézmûveseknek, zenészeknek, énekeseknek is. Összesen tizenegy díjat osztottak ki, mi a párosok kategóriájában egy kárpátaljai és egy felvidéki párral együtt kaptuk meg az elismerést. Én még vettem részt más magyarországi versenyeken, de most találtam csak olyan zsûrit, amelyik az általunk végzett munkát értékelte: vagyis, hogy nem a színpadi produkció a lényeg, hanem egy bizonyos vidék táncainak a minél élôbb megismertetése. Külön elismerés, hogy a zsûri szerint nekik sikerült "adatközlôi mélységre vinni a táncot". Mi ugyanis erdélyi és moldovai csángó táncokkal foglalkozunk. Nem tagadjuk, jólesett a kitüntetés!

Hogy hány éve végzik ezt a munkát? József 1988-ban kezdte el a néptáncot, még a csíkszeredai középiskola akkor megalakult tánccsoportjában, és mint mondja, sikerült annyira "megfertôzôdnie" vele, hogy azóta sem tudja abbahagyni. Zsuzsanna 1995-tôl kapcsolódott be, fôleg családja széki eredetének köszönhetôen.

— Gondolom, a hivatalos elismerés, közvetve, annak a tánccsoportnak is szól, amelyet itthon vezettek.

— Három éve alakítottuk az Ördögtérgye néptáncegyüttest, többnyire Kolozsváron diákoskodó fiatalokból. Velük is azt próbáljuk megszerettetni, hogy a nagyjából feledésre ítélt értékekbôl megmentsük, ami még megmenthetô Erdélyben.

De mivel megélni ebbôl nem lehet, a Both házaspár hivatásszerûen (és munkakönyvvel) hétrôl hétre iskolákban tanít néptáncot, ahol az érdeklôdést bizony elôbb fel kell kelteni. Jelenleg a bánffyhunyadi és a tordaszentlászlói általános iskolában, Kolozsváron az Onisifor Ghibuban és a Báthory-líceumban. Tudnának ugyan többet vállalni, de az már a minôség rovására menne. Itt az országban sokkal szélesebb "fronton" kell a táncoktatást mûvelni, hogy végül eredményt hozzon. Tôlünk nyugatabbra kevesebb idô alatt és kevesebb emberrel lehet ugyanazt elérni.

— Most reméljük, hogy elôrelépünk, mert megalapítjuk az Ördögtérgye Egyesületet, amellyel, hivatalos jogi személyként, könnyebben lehet majd pályázni és támogatókat találni — mondja József.

— Adományozók kevesen vannak, — egészíti ki ôt Zsuzsanna — és azok is inkább természetben segítenek. Például a Kallós Alapítványtól kaptunk vásznat, anyagot, amit mi megvarrtunk ruháknak. Próbákra, Silviu Corpodean igazgatónak köszönhetôen, már egy jó éve a Diákházban kaptunk helyet, ami szintén nagy segítség.

Az együttes máris tervezi vendégfellépéseit: október 25-én a Maszkura-találkozón mûsort és táncházat rendeznek, november 15-én Nagykárolyban táncháztalálkozón, november 22-én a Temesvári Diáknapokon szerepelnek. Tevékenységük honlapjukon (www.hhrt.org/ordogtergye) is követhetô. Immár a Népmûvészet Ifjú Mestere birtokosainak vezetésével.

Ördög I. Béla

Ismét fontos, országos méretû esemény, nevezetesen az alkotmánymódosításról szóló referendum "fedi" el, vagy inkább minimalizálja azt a két — nemzetközi visszhangot kiváltó — történetet, amelynek szereplôi nem kisebb személyiségek, mint a kormány két fontos tárcájának vezetôi, nevezetesen Hildegard Puwak, integrációs, valamint Mircea Beuran egészségügyi miniszter. Elôbbit korrupcióval, utóbbit plágiummal vádolják.

A Szabadság-szobor és annak felállítása körül felkavart por még el sem ült, máris fontosabb és életbevágóbb probléma, a népszavazás megszervezése siet a kormány segítségére, hogy elterelje a figyelmet a miniszteri "félrelépésekrôl". Mi több, a kormány feje, Adrian Nãstase, a szellemi alkotást eltulajdonító miniszterrôl olyanformán vélekedett, mintha az a korrupcióellenes harc szimbóluma lenne, hiszen, mint mondá, Beuran tulajdonképpen belenyúlt a darázsfészekbe. Beurant azzal vádolják, hogy egy szakmai mûvében átmásolt egész részeket egy már korábban megjelent, más által írt munkából. A kormányfô véleménye szerint ezt az egész plágium-sztorit azért fújták fel egyesek épp most, mert a tárcavezetô megpróbál rendet teremteni az egészségügy házatáján. A bizonyos darázsfészekben történô "kotorászás" másik eredménye: a botrány kipattanása óta lényegesen megcsappant a szakkiadónál jelentkezô orvosok száma, tudományos szakkönyvek megjelentetése végett. Önkéntelenül elôtolakszik a kérdés: leendô plagizátoroktól menekült meg a tudományos élet?

Ami a korrupcióval vádolt miniszter asszonyt, Hildegard Puwakot illeti — aki állítólag európai, nevezetesen a Leonardo da Vinci alapokból származó pénzeket játszott át a családtagjainak, emiatt, az összeg visszaszolgáltatásáig, Románia elôl az illetékesek "elzárták a csapot" — szintén rehabilitációs folyamaton esett át. Persze a román politikai életre jellemzô módon, amolyan Caragiale-stílusban, ô ismertette ugyanis a román kormány korrupció elleni harcának az "eredményeit". Vasárnap az egyik tv-csatornán folytatott vitamûsorban, Vasile Dîncu volt tájékoztatási miniszter szerint ez normális dolognak számít, ugyanis a beszámoló az integrációs miniszter munkaköri leírásához tartozik.

Hogy a két fenti esethez hasonló történet miatt máshol, a demokráciát kicsit több ideje gyakorló országokban nemcsak az illetô miniszterek mondanának le, hanem, ne adj’isten, a kormány is, az erre mifelénk, a "sajátos" demokrácia útját járó politikai vezetôknek eszébe sem jut. Sôt, mi több, a magabiztos kormányfô, de még a mindig mosolygós államfô is, nyilatkozataikkal megerôsítették pozíciójukban a nem éppen apró-cseprô bûnnel vádolt tárcavezetôket. Ja, hogy három fontos nemzetközi jelzést is kapott a közelmúltban az ország a korrupció ellen folytatott harc eredménytelenségéért? Hogy a Transparency International szervezet jelentése szerint Románia Európa legkorruptabb országa? Kérem szépen, mindezek alig számítanak bármit is, ha a mundér becsületérôl, vagyis a Szociáldemokrata Párt elit tagjainak a megvédésérôl van szó. Ôk ugyanis hozzátartoznak a kormánypárt teljes erkölcsi "összképéhez", azt pedig nem rondíthatják el a kis egyéni hibák.

Amint Vasile Dîncu is kifejtette abban a bizonyos vasárnapi beszélgetésben: az egyéni moralitás mindenkinek a saját megítélése alá esik. Két lehetséges változatot sorolt fel az exminiszter a félrelépô tárcavezetôk kapcsán: vagy a "csapat" dönt sorsuk felôl, vagy saját maguk döntik el, hogy lemondanak-e. S mivel a "csapatkapitány" úgy határozott, hogy nem kéri a lemondásukat, ôk úgy döntöttek, hogy nincs is szükség rá, fejtette ki Vasile Dîncu.

A saját erkölcsi megítélésük alapján tehát a miniszterek ártatlanok. Errôl csak Stanislav J. Lec mondása jut eszembe, amely szerint "a lavina hópelyhei mind ártatlannak vallják magukat".

Köllô Katalin

Talán harmadik osztályosok voltunk, amikor dr. Elekes Ernôné, Murvai Júlia tanító néni, egy verôfényes napon sétára vezetett, úgymond városnézésre, a Fellegvárról. Akkor azt mondtuk: megyünk, a "hegyre". És a "hegy" tetejére érve, szívdobogtatóan szép látvány tárult szemünk elé: a Város.

Való igaz, hogy a kincses városba érkezônek legszebb kilátás a településre innen, a Fellegvárról nyílik. Talán éppen ezért, érdekes módon, a korabeli rajzokon, rézkarcokon, késôbb fényképeken, a magaslat ritkán látható. Még a XIX. századi rajzokon is a város látképe a várfalakkal a Fellegvárról letekintve készült. Ugyanebbôl az idôbôl, egy másik rajz is innen mutatja be a várost övezô várfalon belüli templomokat és az akkor még álló Németek pallóját.

Földrajzi fekvése, geomorfológiai szerkezete, színe és egyenetlen formája még azokban az idôkben is érdekessé, széppé és vonzóvá tette, amikor már nyomortanyák, kôbevájt viskók helyévé vált. De hát a nincstelenek áldatlan helyzetérôl a "hegy" nem tehetett, sôt, ha bizarr módon is, bugyraiba vájt odúival segített az itt meghúzódókon, alkalmi menedéket nyújtva számukra.

Sok feljegyzés, érdekes történet, szomorú és vidám, fennkölt meg lehangoló maradt az utókorra a Fellegvárról. Egyik ilyen feljegyzés szerint "...a Fellegvárban egy 75 méter mélységû kút vonja magára a figyelmet. Ezen kútról úgy tartják, hogy az alatta folyó Szamosból venné a vizét. S a nép azt beszéli, hogy a belevetett ruca a Szamosba fogna kibukkanni". Ez a hiedelem az 1851-es Kolozsvári Naptárban, de még egy 1876-ban kiadott elemi iskolás könyvben is szerepel.

Egyéb érdekes feljegyzések a kuruc háborúk után megbízhatatlannak ítélt város fékentartására épített várról szólnak. E csillagvár építését, a bécsi Hadilevéltárban található térképek szerint, már 1691-ben tervezték, és ezen térképek egyikén már láthatók a védmû körvonalai is. A vár építését 1712–13-ban kezdték el, és a lakosság akkori számához képest hatalmas, mintegy 5784 gyalognapszámot adott. Az építkezést ezen az akkor a város legjobb szôlôit és szántóföldjeit magába foglaló területen, a polgárság érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával, katonai kíméletlenséggel és gyorsasággal hajtották végre; még azt sem engedték meg, hogy a polgárság leszüretelje a szépnek ígérkezô termést.

Ez az említett katonai kíméletlenség egyébként társult az osztrák katonai vezetés arroganciájával, amelyre a polgárok részérôl oly sok panasz hangzott el. Ôk zokszó eltûrése nélkül kötelezték a város lakosságát, hogy a Fellegvár alatt, a Szamost átívelô Németek pallóját, azaz a Fedeles hidat, ahogy még nevezték, újra- és újraépítsék, vagy javítsák, akárhányszor a Szamoson lezúduló jég, vagy vízrengeteg megrongálta azt.

Élet a Fellegváron
Se szeri, se száma a Fellegvár megjelenésének történelmi visszaemlékezésekben, memoárokban, feljegyzésekben, vagy csak egyszerû említés formájában. Ajtay Ferenc tanár úr már említette azonos témájú cikkeiben Széchenyi István, Táncsics Mihály, valamint az idôsebb Grandpierre visszaemlékezéseit a Fellegvárról. Idegen szem is feljegyezte és értékelte, mintegy félelmetes kuriózumként a Fellegvár látványát. Íme Auguste de Gerando 1845-ben hogyan írja le a Kolozsváron tett látogatása alkalmából szerzett benyomásait:

"Festôi fahíd választja el a fôvárost egy sziklákkal tüskézett dombtól. Ott él félvad kutyafalkák között, melyek fogukat vicsorítják a túl kíváncsi látogatóra, a cigányok egy rettegett törzse. Ember és állat a sziklák vájataiban lakik, olyan kunyhók alatt, melyeket sátraknak néznének..."

A figyelmes olvasó érzékelheti Táncsics Mihály, az idôsebb Grandpierre leírása, valamint a de Gerandoé közti hangulati és érzelmi különbséget. Míg az utóbbi bemutatása rideg, idegenkedô, szinte iszonyatot keltô, az elôbbi kettôébôl, a valós helyzet leírásából is kisugárzik valamiféle együttérzése a szerzôknek, nevezzük talán, akár sajnálatnak is, az ottalakókkal és azok nyomorúságos helyzetével.

Egy sokkal késôbbi életrajzi regényben a fellegvári nyomortanya és életének ecsetelése már egészen más hangvételt, más hangulatot áraszt. Nagy István "Sáncalja" címû életrajzi regényérôl van szó. Íme egy részlet:

"A Sáncoldal Középoldalában laktunk. Udvarunkról leláthattunk a Kis- Szamos kavicsos medrébe. Vasárnap délután lehetett. Az árnyékos sétakert lombozata alá hosszúszoknyás, napernyôs, úri dámák, kardjukat villogtató katonatisztek, szalmakalapos, jólöltözött, sétabotos civil urak özönlöttek. Meg-megálltak és felbámultak hozzánk, mert az énekszó hozzájuk is lehallatszott."

(Folytatjuk)

Tatár Zoltán

Trolival mentem be. Alig ültem le dolgozni, szólt a telefon. Kollegánk K. G. felesége döbbenetes hirtelenséggel, minden elôkészítés nélkül zúdította rám: Gazsi meghalt! Elakadt a szavam, hebegtem, habogtam, nem tudtam, mit mondjak. Még a telefonon lógtam, megjött Gyula, aztán a többiek. Mindenki ledermedt a hírtôl. G. felesége szerint egy rakás altatót vett be, ugyanis nem tudott elaludni, meg irtózatosan félt: mintha fenyegetô tömeg gyûlt volna össze az udvaron és ôt leste. Reggel kiment a fürdôszobába, elôzôleg szólt a feleségének: vegyen be nyugtatót, mert rosszul van, aztán a fürdôszobában összeesett. A szomszédok segítségével behurcolták a rekamiéra, hívták a mentôt, s miután beérkeztek a kórházba, rá öt percre meghalt.

De nem szabad szombaton meghalni! Az ilyenkor szükséges papírokat sem kapták meg, mert a klinikán nem boncoltak — szimpózium volt ugyanis. Mi, persze, nyomban összefutottunk: mi ilyenkor a teendô? Temetési bizottságot alakítottunk. B. Pali írja a nekrológot, a fônök írja a hivatalos gyászjelentést, B. Zsiga és L. Frici beszél a temetésen, F. Tibor az osztálytársak nevében és valaki a Fãcliától. A család kikötése: ne legyen egyházi temetés. Késôbb feljött K. G. felesége, fia és leánya, meg a család.

Mindezek mellett és közben én lapot csináltam. Hogyan is állt össze? Összeállt és ez a lényeg. B. P. arra kért, menjek haza, hadd írja meg nyugodtan a nekrológot. Hatkor hívott föl, s olvasta be a telefonba — jónak hallatszott. Azt mondta: volt egy liter bora, azt majdnem mind megitta, és kétszer elsírta magát. Errôl eszembe jutott délelôtti beszélgetésünk: szerinte mi is közrejátszottunk Gazsi halálában. Ô egyenesen troppáment, ugyanis valamelyik nap G. olyasmit mondott neki (nem szó szerint, csak ez a lényeg!), hogy a lelkén szárad, ha meghal. Ha nem segít. Meg kell vallanom, letörtség ide, döbbenet oda, engem ez a szöveg fölháborított. Az ember, ha meg akar halni, rendben van, de ne rakja ennek terhét más nyakába! Ezt P.-nek is megmondtam, hozzátéve: én szemernyi lelkiismeret-furdalást sem érzek! Valószínûleg többet tehettünk volna érte, de nem tudom, mit. Pontosabban, akkor jártunk volna el a "leghumánusabban", ha betegnyugdíjba kényszerítjük. Csakhogy lehetett ezt vállalni, amikor ettôl félt a legjobban? Nem, nem mi okoztuk a halálát. Sokkal mélyebb, másabb bajok voltak ott. Hogy a levelezési rovat is rátett egy lapáttal? Meglehet. De ha a mezôgazdasági rovatban hagyjuk, ahol terepre kell járni, normát teljesíteni, az nem ugyanide vezetett volna? Szomorú tapasztalatom az — egyik elszólásából kikövetkeztetve —, hogy egyszerûen nem akart élni! Föladta a harcot. Az már csak betetézte a bajt, hogy túl sok altatót vett be. Bár az is lehet, nem is szándékosan nyelt altatókat, csak félelmétôl szeretett volna alvásba menekülni. Minden lehetséges. Azt hiszem, az senkin sem segítene, ha magunkra vállalnánk a bûnrészességet, amit emberileg tenni lehetett, azt többnyire megtettük. Szándékunk az volt, hogy megkíméljük, ezért nem kényszerítettük betegnyugdíjba. Ha szemrehányást tehetünk magunknak, akkor ez az, amiben hibáztunk. Itt a humánus ügyintézés önmaga ellentétébe fordult.

De ezért ki a hibás?

A drámai kérdés földobódott, és a levegôben maradt.

Szerintem abba halt bele, hogy félt, mi lesz a családjával, ha ô munkaképtelenné válik?! Az a változat valószínûleg nem fordult meg a fejében: mi lesz a családdal, ha ô meghal? Vagy ettôl a kínos dilemmától akart megszabadulni?

1980. február 25., hétfô
Folyton-folyvást temetünk. Ma temetésszervezés. Tehát koszorúkat rendeltünk, s miközben a család is belátogatott, én mellesleg lapot is szerkesztettem. Szerencsémre Gyula — bár szombatig szabadságon van — a szervezô-irányítást átvette. Ami azt jelenti: jól kiegészítjük egymást. Ô szereti az ilyen szervezést, én nem. Menekülés tehát a kéziratok közé. A holnap lesz még nehéz, de...

1980. február 26., kedd
Születésnapom.

Minthogy eltemettük szegény Gazsit, az jutott eszembe: lám, ennyi az élet. Töröd magad, viaskodsz és belehalsz abba, hogy mi lesz a családoddal, ha nyugdíjba kényszerülsz? És ettôl beadod a kulcsot! Beraknak egy ládába, és kész. Kész végérvényesen.

A temetésen díszôrséget álltunk, elhangzottak a beszédek, felgyalogoltunk a rettenetesen jeges temetôi úton, rárakták a koporsót a rudakra, újra beszédek és magnózene, aztán...

Szóltam Dózsának, menjünk befejezni a lapot.

Temetéssel együtt viszonylag hamar elkészült a lap. Ebbôl is látszik, hogy — velem az élen — ez a haláleset sem sokkolt túlságosan. Már mosolyogtunk is, ha valamelyik megcsúszott útközben, a temetôi csúszkán! Minden megy tovább a maga rendjén. Még az ilyen közeli munkatársak, mint mi, se hatódnak meg különösebben. Vagy mégis?

(Vége)

Kiss János

Szombaton reggel autóbalesetet szenvedett a marosvásárhelyi SZKT-ra igyekvô Kolozs megyei küldöttség néhány tagja. A Boros János kolozsvári alpolgármester vezette autó Torda elôtt megcsúszott, és egy szekérrel ütközött. A gépkocsiban tartózkodott még Máté András Levente, Pálffy Károly és Somogyi Gyula városi tanácsosok. A baleset során sem az autó, sem a szekér utasai nem sérültek meg.

Szüreti bált tartottak, a hét végén Kisbácsban, a helyi RMDSZ szervezésében. A szervezôk lelkes hívogatása ellenére — a megszokástól eltérôen — csak pár száz érdeklôdô gyûlt össze a kisbácsi kultúrotthon termében. A szépen kidíszített terem mennyezetérôl kívánatos szôlôfürtök lógtak alá, kínáltatva magukat. A bál házigazdája Márton Elek alpolgármester volt, aki a megnyitás perceiben nemzeti imánk eléneklésére szólította fel a résztvevôket.

A bálozókat üdvözlô Deák Ferenc RMDSZ-elnök nehezményezte a bácsi magyar közösség elfásultságát, rámutatva, hogy a hagyományos szüreti bál magyar kultúránk része, amit feladva, identitásunkból adunk fel ismét egy kis részt. Vekov Károly parlamenti képviselô, Kisbács történelmi múltjáról és a jelenben elfoglalt fontos szerepérôl ejtett szót.

A kissé élettelen hangulatot gyorsan "feldobták" a megérkezô "csôszök", a község fiatal néptáncosai, akik elsôként a hagyományos kisbácsi szüreti táncot adták elô. A tánccsoport megújult a tavalyi szüret óta, az idôsebb generáció átadta a helyét a fiatalabbaknak. A szüreti tánc is nagy tetszést aratott, de az ezt követô — meglepetésnek szánt — mezôségi táncoknak volt igazán óriási sikerük a közönség körében. Hosszan tartó taps jutalmazta a táncosokat, valamint az ôket irányító, betanító Mózes Domokost.

Az elôadás után hajnalig tartó mulatság vette kezdetét, amelyen minden korosztály élvezhette a neki illô zenei stílust. A szüreti bál bevételét a kisbácsi magyar ifjúsági ház befejezésére szánják a szervezôk.

V. K.

Kolozsvári látogatását követôen a Sapientia Egyetem Marosvásárhelyi Karát tekintette meg, majd az Apáczai Közalapítvány támogatásával épült, a marosvásárhelyi állami felsôoktatást támogató Stúdium Alapítvány által mûködtetett egyetemi oktatói szakkollégium és orvosi szakkönyvtár avatásán vett részt szombaton Marosvásárhelyen Magyar Bálint oktatási miniszter.

Az ünnepélyes átadáson jelen volt Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Íjgyártó István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Kônig Sándor, az Apáczai Közalapítvány elnöke, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök.

Magyar Bálint Kolozsváron és Marosvásárhelyen romániai magyar oktatókkal és hallgatókkal találkozott. E programokról szólva elmondta: a diákok és az oktatók részérôl elsôsorban a romániai magyar doktori képzés megerôsítésének és a kutatásfejlesztési programok kiterjesztésének az igénye fogalmazódott meg. Magyar Bálint ígéretet tett arra, hogy a magyar kormány megvizsgálja aromániai doktori képzési formája támogatásának lehetôségeit, mert az erdélyi fiatalok kivándorlásának egyik oka éppen az, hogy szülôföldjükön nem biztosítanak számukra megfelelô ilyen képzést.

A miniszter kifejezte reményét, hogy az Országgyûlés által idén elfogadott kutatásfejlesztési alap bôvíthetô lesz a jövôben, ami lehetôvé teszi, hogy a kutatásfejlesztési tevékenységet folytató magáncégeket az egyetemek területére telepíthessék. A Marosvásárhely határában felépíteni tervezett diákvárosról szólva Magyar Bálint úgy vélte, hogy az ideális helyszíne lehetne egy oktatásfejlesztéssel foglalkozó, magáncégekbôl kialakított innovációs parknak.

Magyar Bálint vasárnap Csíkszeredára látogatott, ahol felkereste a Sapientia-egyetem ottani telephelyét, valamint kerekasztal-beszélgetésen vett részt.

Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere után péntek este Tôkés Andrást, az RMDSZ Maros megyei tanácsosát állította meg gépkocsijával, kísérte be, és hallgatta ki Szovátán a rendôrség, miután a székely autonómiát népszerûsítô plakátokat találtak nála. A Magyar Demokrata Fórum, magyarországi ellenzéki párt felkérte a magyar külügyminisztert, mindenképpen hasson oda, hogy a Magyarországon kívül élô magyarok jogbiztonsága ne csorbuljon.

Lezsák Sándor, az MDF alelnöke szerint "drámai hírek érkeztek Székelyföldrôl, amelyek arról szólnak, hogy szaporodnak a rendôri zaklatások, amelyek a Székely Nemzeti Tanács aktivistáit, vezetôit, köztük a marosvásárhelyi alpolgármestert és Tôkés Andrást érik".

Az ellenzéki politikus szerint úgy tûnik, valamilyen összehangolt akciósorozatról van szó, kocsikat vizsgálnak át a rendôrök, a Székely Nemzeti Tanács plakátjait, szórólapjait vizsgálják át, és az azokat szállítókat bekísérik, kihallgatják ôket.

"Elfogadhatatlan, hogy egy magát demokratikusnak nevezô országban, amely az Európai Unióhoz akar csatlakozni, és amely ország miniszterelnöke az Európai Parlamentben arról beszélt, hogy Románia mintapéldája lehet az európai kisebbségek együttélésének, a szólásszabadságát ilyen mértékben megsértsék" — jelentette ki az MDF alelnöke.

Lezsák Sándor szerint felelôssége van a Határon Túli Magyarok Hivatalának is, mert úgy véli "az ilyen folyamatokat, amelyek megindulni látszanak, még csírájában el kell fojtatni".

Az MDF alelnöke közölte azt is, hogy az ügyrôl azonnali kérdést tesz fel hétfôn a parlamentben a külügyminiszternek.

Miközben Franciaország és Magyarország már a közeljövôben a mezôgazdasági együttmûködés fokozását tervezi, az Európai Unióba csak évekkel késôbb lépô Romániában is egyre több francia agrártermelô, fôleg fiatal telepszik le, számítva a majdani EU-csatlakozás kínálta lehetôségekre.

Romániát, amely az utóbbi idôben meglehetôsen nyitott a külföldi befektetések és egyéni kezdeményezések felé, a franciák különbözô vagyoni háttérrel célozták meg. A két ország Hervé Gaymard francia mezôgazdasági, halászati, élelmezésügyi és vidékfejlesztési miniszter minapi látogatása során hivatalos együttmûködési megállapodást is aláírt a partnerkapcsolatok erôsítésérôl az agrárpolitika s azon belül is a növény- és állategészségügy területén.

Romániával kapcsolatban Gaymard abbéli reményét fejezte ki, hogy a minap kötött együttmûködési megállapodás kedvez a két ország közötti kereskedelem intenzívebbé válásának. Az eddig megtelepedett franciák egyebek között a borászatban próbálkoznak: ma már egy francia szôlôtermelô állítja elô a Dealu Marét, az ország három legjobbja között számon tartott borféleséget. Az ország 7 millió hektoliterrel ma a világ kilencedik borelôállítója, és évente 225 ezer hektáron termel szôlôt.

Kelet-Európában egyes vélemények szerint Románia rendelkezik a legfigyelemreméltóbb agrárpotenciállal. A mezôgazdaság a 22 milliós román népesség 44 százalékának ad megélhetést.

A rendszerváltás óta már két-háromszáz francia agrártermelô telepedett le Romániában, ahol jó minôségûek a földek, de kedvezôtlenebb az éghajlat. A külföldrôl érkezett termelôk érzik a világpiaci árak jelentette nehézségeket is, egyikük az AFP hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a nemzeti és a európai uniós szubvenciók nélkül szinte lehetetlen nyereségesen termelni.

Kelet-európai tárgyalásain az uniós terveket elemezve Hervé Gaymard kitért arra, hogy a mezôgazdasági termelés hatékonyságát javítani kell, aminek anyagi alapjait a közelmúltban Koppenhágában csúcsszinten igyekeztek megteremteni a jelenlegi tagállamok. Gaymard felhívta a figyelmet annak szükségességére, hogy a falusi élet továbbra is fenntartható legyen, és úgy vélte, a családi gazdaságokra is szükség van.

Ami a vállalatokat és a nagyáruházláncokat illeti, a Carrefour második áruházát nyitja meg Bukarestben, egy harmadikat is tervez, és a francia agrár-élelmiszeripari csoportok is "bevették" már Romániát. A Danone 1997 óta jelen van, és 20 millió eurót fektetett be egy üzembe, aminek révén három éve a friss tejtermékek piacán az elsô számú vállalat az országban. Tavaly a Danone 35 millió eurós üzleti forgalmat bonyolított le, és piaci részesedése 35 százalék volt — mondta el az AFP-nek Mircea Mateescu, a Danone romániai humánpolitikai igazgatója.

Esküvôre zenét csak D. J. Zsolttal. Telefon. 0744-179905. (0012)

Szomorú szívvel emlékezünk a ma hét éve elhunyt, szeretett férjre és édesapára,
dr. LEITERSDORFER TIBOR
aneszteziológus fôorvosra.
A BÁNATOS CSALÁD. (0010)

Újabb sporttörténelmi eseményt tudhat maga mögött a motorsportok királya, a Száguldó Cirkusz: a szuzukai idényzáró futamom megszerezte hatodik világbajnoki címét is a német Michael Schumacher. A Ferrari pilótája, miután a tavaly beállította a legendás Juan Manuel Fangio csúcsát (5 vb-cím) egyedüli csúcstartóvá lépett elô, s ami a Forma–1-et illeti, alig van már olyan rekord, ami ne az ô nevéhez fûzôdne.

A világbajnoki cím már két héttel korábban, Indianapolisban körvonalazódni kezdett, ám még egy pontocska hiányzott a német sztár boldogságától. A verseny elôtt gyerekjátéknak tûnt a megszerzése, mégis igencsak izgalmasra sikeredett a verseny. Az idômérô edzésen ugyanis a legjobbak harcát esô zavarta meg, így például hôsünk csak a 14. rajtkockából indulhatott. Testvére, Ralf Schumacher (Williams) és a pénteki idômérô legjobbja, az olasz Jarno Trulli (Renault) pedig mért kör nélkül zárta a mezônyt. Michael egyetlen vetélytársa, a finn Kimi Räikkönen (McLaren) a 8. helyrôl indult, s mindenképpen nyernie kellett ahhoz, hogy világbajnok lehessen. Ehhez az is kellett, hogy Schumacher ne szerezzen pontot.

Ami az elsô feltételt illeti, a fiatal finn hibátlanul vezetett, és nem járt nagyon messze a gyôzelemtôl. A jó rajt után — sorra lépett elôre, kihasználva azt, hogy az elsô helyen haladó Juan Pablo Montoya (kolumbiai, Williams), majd a második helyezett spanyol Fernando Alonso (Renault) is technikai hiba miatt már a futam elsô felében kiállásra kényszerült. A toyotás Cristiano da Matta (brazil) több kerékcserés versenytaktikája miatt került mögéje, míg a finn csapattársa, a skót David Coulthard érthetô módon nem ragaszkodott túlságosan ahhoz, hogy elôtte végezzen, pedig egy adott pillanatban már 12 mp-es elônye is volt a finnel a szemben, aki, a fentieket összeszámolva, máris a második helyen találta magát.

A második feltétel is nagyon kevesen múlott. Michael Schumacher ugyanis pocsékul rajtolt, nem tudott javítani 14. helyén. Aztán pedig túlzott igyekezetében egy elhamarkodott elôzési manôver során a 7. körben nekiment Takumo Szatónak, a BAR új pilótájának, a házigazdák sztárjának, s autójának letörött elsô vezetôszárnya miatt kénytelen volt a boxutcába látogatni, ahonnan a mezôny végére térhetett csak vissza. A pontot érô helyekért folytatott harcát pedig alaposan nehezítette, hogy ily módon visszaesve Ralf Schumacher és Trulli állta útját. Amikor pedig végre Ralf elé került és da Mattát próbálta elôzni, Ralf hátulról kissé belefutott, ám a kisebbik Schumi húzta az incidensbôl a rövidebbet. Így éppen csak elcsípte az utolsó pontszerzô helyet, amellyel mindentôl függetlenül bebiztosította világbajnoki címét.

Ebbôl is látszik, hogy a futam egyáltalán nem volt izgalommentes, ámbár minden fordulat ellenére mégis mindvégig Michael Schumachernek volt a nagyobb esélye arra, hogy végsô gyôztesként kerüljön ki. Räikkönen, autója képességeit ismerve túl hátulról indult ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, a 2. helyhez is jó adag szerencsére volt szüksége. Schumachernek pedig már van akkora tapasztalata — és autójának annyi ereje —, hogy bármilyen rossz napot is fogjon ki, legalább a 7–8. helyig feltornássza magát.

Végül pedig nem ártana a futamgyôztesrôl is legalább említést tenni: a brazil Rubens Barrichello ismét a jó napját fogta ki, azt, amikor a pech is elkerüli, így minden gond nélkül aratta be 8. futamgyôzelmét. Ámbár Montoyával a pályán csak a 2. hely jutott volna neki... Mondhatni, rangosabb csapattársa védôangyalának szerepét játszotta, hiszen minden bizonnyal egyetlen utasítást kapott a verseny elôtt csapatfônökétôl: mindenképpen Räikkönen elôtt maradni.

Egy szó mint száz: Michael Schumacher hatodik, sorozatban 4. világbajnoki címét szerezte meg, míg a Ferrari 1999 óta tartó veretlenségi sorozatát folytatja. Jövôre azonban, ha a Williams és a McLaren így folytatja, egyáltalán nem biztos, hogy Schumiéknak még egyszer sikerül a bravúr...

A futam végsô sorrendje: Barrichello, Räikkönen, Coulthard, Jensen Button (angol, BAR), Trulli, Szato, da Matta, Michael Schumacher.

Az 54. Forma–1-es világbajnokság végeredménye: pilóták: 1. M. Schumacher 93 pont, 2. Räikkönen 91, 3. Montoya 82, 4. Barrichello 65, 5. R. Schumacher 58, 6. Alonso 55, 7. Coulthard 51, 8. Trulli 33, 9. Button 17, 10. Mark Webber (ausztrál, Jaguar-Cosworth) 17, 11. Heinz-Harald Frentzen (német, Sauber- Petronas) 13, 12. Giancarlo Fisichella (olasz, Jordan-Ford) 12, 13. da Matta 10, 14. Nick Heidfeld (német, Sauber-Petronas) 6, 15. Olivier Panis (francia, Toyota) 6, 16. Jacques Villeneuve (kanadai, BAR-Honda) 6, 17. Marc Gené (spanyol, Williams-BMW) 4, 18. Szato (japán, BAR-Honda) 3, 19. Ralph Firman (ír, Jordan-Ford) 1, 20. Justin Wilson (angol, Jaguar-Cosworth) 1. Konstruktôrök: 1. Ferrari 158, 2. Williams-BMW 144 pont, 3. McLaren-Mercedes 142, 4. Renault 88, 5. BAR-Honda 26, 6. Sauber- Petronas 19, 7. Jaguar-Cosworth 18, 8. Toyota 16, 9. Jordan-Ford 13.

Balázs Bence

A lmúlt hétvégén több kontinentális kupa-mérkôzést rendeztek. Egyes találkozókra már szombaton sor került, több összecsapás azonban csak tegnap lapzárta után ért véget, így ezek eredményeit csak holnap ismertethetjük.

• Többéves szünet után ismét a Bajnokok Ligájában léphettek pályára a Pick Szeged kézilabdázói. A magyar csapat otthonában kezdett a görög Filiposz Veriasz ellen. A házigazdák a gyenge kezdés (2–5) után fokozatosan feljöttek, szünetig már három góllal is elhúztak, végül megérdemelt ötgólos (31–26) sikert arattak.

• A nemzetközi porondon újoncnak számító Csömör csapata KEK mérkôzést vívott Ukrajnában a Portovik Juzsnyij ellen. A házigazdák csak a játék fináléjában tudták a maguk javára fordítani a mérkôzést, végül 24–20 arányban nyertek, a négypontos hátrány ledolgozható a visszavágón.

• A nôi Bajnokok Ligájában még csak a második selejtezômérkôzések szakaszában tartanak a küzdelmek. A Bukaresti Rapid, miután korábban a szlovák Mihalovcet búcsúztatta, a kontinens egyik legjobb csapata, a spanyol Mar El Osito L’Eliana ellen szerepelt, s csak az elsô félidôben tudta tartani az iramot. Végeredmény: 32–24 a spanyoloknak, így nagyon nehéz lesz a visszavágón kiharcolni a továbbjutást.

• Az EHF-kupában a 32 közé jutásért folynak a csatározások. A székesfehérvári Cornexi-Alcoa Ausztriában a McDonald’s Wiener Neustadt-tal mérte össze erejét, s itt is a második félidô döntött, amikor is 14–13-as magyar vezetés után 28–22 arányban nyertek a magyar lányok.

(radványi)

Az elmúlt hét egyik kimagasló világméretû nemzetközi sporteseményét a havannai vívó-világbajnokság jelentette. A sportág fontos állomása fejezôdött be a Kuba fôvárosában megrendezett vívó-világtalálkozón, ugyanis kitûnô erôviszony-felmérést jelentett a mind jobban közeledô Athéni Olimpiai Játékok elôtt és ugyanakkor egybeesett olimpiai kvótaosztogatással is. Román szempontból annál is fontosabb volt a vetélkedô, mivel a júliusban a franciaországi Bourges-ban megrendezett kontinentális bajnokságon a trikolór képviselôi adósok maradtak a jó szerepléssel, hiszen akkor egyetlen érmet sem nyertek. Ráadásul a NOB azon határozata sem volt örömteli, hogy egyes fegyvernemek csapatversenyeit — köztük az évek során több román sikert is jegyzô tôrvívást is — kiiktatták az olimpiai mûsorból.

Ilyen elôjelek után nagyon örvendetes a román vívósport páratlannak mondható sikere a havannai vb-n, ahol a román küldöttség tagjai négyszer állhattak fel a gyôzelmi emelvényre.

A legnagyobb és legkellemesebb meglepetést kétségkívül a 22 éves Dorina Mihai kardvívónô okozta, akinek tiszteletére Havannában felcsendült a román himnusz. A férfiak hasonló száma is értékes román helyezéssel zárult: Mihai Covaliu igazolta Sydneyben elért kitûnô teljesítményét, még akkor is, ha ezúttal be kellett érnie a második hellyel, vagyis az ezüstéremmel.

Hazánk éremgyûjteményét a nôi tôrvívók egészítették ki két bronzéremmel: egyéniben Roxana Scarlat, csapatversenyben a Roxana Scarlat, Laura Badea-Cârlescu, Szabó Réka és Stahl Krisztina összeállítású együttes lett harmadik. Érdekes hozzátenni, hogy Krisztina nem más, mint az 1975-ös nôi tôr világbajnokának, Stahlné Jancsik Katónak a lánya!

Az említett eredményekkel az éremtáblázaton Románia 1–1–2-es teljesítménnyel a hetedik helyen végzett; az éremtáblázat elsô három helyén Olaszország 3–1–4, Oroszország 3–1–0 és Ukrajna 2–1–1 végzett. Ebben a sorrendben Magyarország a 9. helyet foglalja el, ugyancsak négy éremmel, amelyek azonban haloványabb csillogásúak: egy ezüst (férfi kard csapat), továbbá három bronz (Mohamed Aida — nôi tôr, Ferjancsik Domokos — férfi kard —, és a nôi párbajtôr csapat révén).

Végezetül megemlítjük, hogy a román színekben pástra lépett egy kolozsvári vívó is: Radu Dãrãban, férfi tôrben, aki azonban sajnos a selejtezôk után búcsúzott (csoportjában az öt asszó közül csak kettôt nyert meg, ami kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz). Ha hozzátesszük azonban, hogy még ifjúsági korú versenyzô, akkor a KMSC sportolójának véleményünk szerint még lesz lehetôsége bizonyítani a jövôben.

Adósak maradtunk még az utolsó két nap történéseivel: csak egy hajszálon múlott, hogy a magyar férfi kardcsapat (amely a negyeddöntôben a románokat búcsúztatta) nem aranyérmet vehetett át a havannai vívó-világbajnokságon: a Ferjancsik Domonkos, Nemcsik Zsolt, Lengyel Balázs, Fodor Kende kvartett a döntôben drámai küzdelemben, mindössze egy tusnyi különbséggel maradt alul az orosz válogatottal szemben.

A Mincza Ildikó, Hormay Adrien, Tóth Hajnalka, Nagy Tímea nôi párbajtôr csapat az elôdöntôben nem bírt az idei Európa-bajnok, a sydneyi olimpián gyôztes oroszokkal, s végül bronzérmet szerzett, Észtországot gyôzve le.

A magyar nôi kardválogatott a vb zárónapján a negyeddöntôben kikapott az olasz együttestôl, miközben a magyar férfi tôrcsapat a papírformát igazolva elsô mérkôzését megnyerte, majd a nyolcaddöntôben az esélyesebb németekkel szemben alulmaradt.

Nôi kard csapatban a 3. helyért Románia versengett Azerbajdzsánnal, de ez utóbbi nyert.

Férfi kard csapat, világbajnok: Oroszország, 2. Magyarország, 3. Ukrajna. Nôi párbajtôr csapat, világbajnok: Oroszország, 2. Németország, 3. Magyarország. Nôi kard csapat, világbajnok: Olaszország, 2. Kína, 3. Azerbajdzsán. Férfi tôr csapat, világbajnok: Olaszország, 2. Kína, 3. Németország.

Radványi Pál

VIII. csoport

Kürtösi Frontiera–Szatmárnémeti Szamos 3–0, Sarmasági Bányász–Szamosújvári Olimpia 4–1, CF 01 Dés–Szilágysomlyói Mobilã 3–0, Nagykárolyi Victoria–Dési Egyesülés 3–0, Nagybányai Gloria–Vaskohsziklási Bányász 3–2, Világosi Siriana–Turci Bányász 2–1, Aradi West Petrom–Aradi Telecom 6–2. A sorrend: 1. Nagykároly 15 pont, 2. West Petrom 13 (13–5), 3. Vaskohsziklás 13 (13–6), 4. Dési Egyesülés 13 (8–5), ..., 8. Szamosújvár 7, ..., 13. CF Dés 5 pont.

IX. csoport

Szászrégeni Avântul–Székelyudvarhelyi Budvár 2–1, Szebeni FC–Tordai Aranyos 1–0, Bethleni Szamos-Gáz–Balánbányai Minerul 1–2, Marosvásárhelyi Gázmetán–Marosvásárhelyi ASA 1–0, Dicsôszentmártoni Kémia–Nagyszebemi SOPO 1–3, Szovátai Mobila–Besztercei Glória II. 1–0, a Nyárádtôi Unirea–Alsójárai Bányász találkozót vasárnap játszották. A sorrend: 1. Nagyszebeni FC 18 pont, 2. Gazmetan 13, 3. Tordai Aranyos 10, ..., 9. Alsójára 6 pont.

Újabb fájó vereséget szenvedett a magyar labdarúgó-válogatott, amely hazai pályán botlott a lengyelekkel szemben. Akárcsak korábban Svédországgal, az idegenbeli értékes döntetlent követôen Gellei Imre csapata Budapesten nem tudta megismétleni jó játékát, s a sok kihagyott ziccer megbosszulta magát. Igaz, gyôzelem esetén is üröm vegyült volna az örömbe, hiszen így is, úgy is a lettek jutottak volna tovább. Mondhatni: a magyar továbbjutás már Lettországban elúszott. Magyarország 1972 óta nem jutott tovább Eb-selejtezôbôl.

Puskás Ferenc-stadion, 15 ezer nézô, vezette: Manuel Enrique Mejuto Gonzalez (spanyol).

Magyarország: Király Gábor — Bódog Tamás, Dragóner Attila, Juhár Tamás — Böôr Zoltán, Lipcsei Péter (Gera Zoltán, a szünetben), Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Füzi Ákos — Szabics Imre, Fehér Miklós (Kenesei Krisztián, 64.)

Lengyelország: Jerzy Dudek — Tomasz Klos, Jacek Bak, Tomasz Rzasa — Michal Zewlakow, Radoslaw Sobolewski, Sebastian Mila (Kamil Kosowski, 53.), Miroslaw Szymkowiak (Mariusz Lewandowski, 86.), Jacek Krzynówek — Andrzej Niedzielan (Marek Saganowski, 89.), Grzegorz Rasiak.

Gólszerzô: Szabics (48. perc), illetve Niedzielan 2 (11., 62.).

Sárga lap: Lisztes (45.), Juhár (70.), Bódog (92.) illetve Sobolewski (39.).

Az elsô 20 perc a vártnál rosszabbul alakult a magyar együttes számára, az ideges játékosok rengeteget hibáztak. Ráadásul a 11. percben egy gyors ellentámadást kihasználtak a lengyelek, pedig addig ôk sem remekeltek. Akkor azonban Rasiak kiváló ütemben ugratta ki Niedzielant, aki középen elfutott, s 15 m-rôl lôtt a vetôdô Király mellett a kapu közepébe (0–1).

A hidegzuhany után lassan tért magához a hazai gárda. A folytatás sem hozott lényeges változást, az elsô félóra végén Szabics mégis egyenlíthetett volna: 25 méterrôl elképesztô erôvel a kint álló Dudek felett a keresztlécre bombázott. Ettôl megélénkült a hazai csapat, néhány percen belül Fehér és Böôr is gólt rúghatott volna. Fehér labdáját a gólvonalról mentette Rzasa, majd Böôr és Dárdai lôtt felé. Folyamatos magyar támadásokat láthatott tehát az egyre lelkesebb közönség, de ezek sajnos a szünetig eredmény nélkül maradtak.

Parádésan sikerült viszont a magyar csapat nyitánya a második félidôben: Füzi remek felfutása után Szabics ismét bebizonyította, jelenleg egyértelmûen a magyar futball kimagasló egyénisége, nem mellesleg 6. válogatottsága alkalmából hatodszor volt eredményes: a 48. percben Füzi indult meg középen, majd a jobb oldalon üresen álló Szabicshoz passzolt, aki néhány lépés után 15 m-rôl a hosszú sarokba lôtt (1–1).

Ezután ritmust váltottak a vendégek, de igazi helyzetet nem alakítottak ki, majd jött Niedzielan, s váratlanul a Janas-csapat szerzett ismét vezetést: a lesre állítással ismét rosszul próbálkozó magyar védôk mellett az elsô gól szerzôje ugrott ki Rasiak indításával, kicselezte Királyt, majd bal oldalról a kapuba lôtt (1–2).

A gól ismét percekre lebénította a hazaiakat, a lendületes játék helyett tanácstalanság volt a jellemzô. A hajrára gyakorlatilag a semmit sem érô döntetlenért kellett volna harcolnia a magyar válogatottnak, de a fáradt játékosok rengeteg hibával futballoztak, nem veszélyeztették igazából Dudek kapuját. A legnagyobb helyzetek — szám szerint három — egyformán Kenesei nevéhez fûzôdnek, de hol a kapus mentett, hol a csatár hamarkodta el a helyzetet, hol pedig a szerencse pártolt el a magyar labdarúgótól — Dudek egyik felszabadító rúgása például Keneseirôl a kapu felé pattant, de Bak még a gólvonal elôtt mentett.

Így tehát már nem változott az eredmény, ami azt jelentette, hogy a magyar labdarúgó-válogatott csak a negyedik helyen végzett csoportjában. A csoport másik mérkôzésén ugyanis Verpakovskis 22. percbeli góljával meglepetésre hazai pályán kikapott az utolsó forduló elôtt veretlen Svédország, mégpedig úgy, hogy Zirnis kiállítása miatt a 73. perctôl a vendégek 10 emberrel játszottak, s a svédeknél Marcus Allbäck a 87. percben büntetôt hagyott ki. Eredmény: Svédország–Lettország 0–1.

A csoport végeredménye:

1. Svédország 8 5 2 1 19–3 17
2. Lettország 8 5 1 2 10–6 16
3. Lengyelország 8 4 1 3 11–7 13
4. Magyarország 8 3 2 3 15–9 11
5. San Marino 8 0 0 8 0–30 0

***

A szombati Eb-selejtezôkön nem született különösebb meglepô eredmény. A legnagyobb érdeklôdéssel követett mérkôzésen Anglia Törökország vendégeként ért el 0–0–ás döntetlent, s biztosította részvételét Portugáliában. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a feszült hangulatú találkozón David Beckham a 37. percben 11–est hibázott.

A mérkôzések többsége papírforma-eredményt hozott, s mindössze öt vendéglátó-siker született. A favoritok tehát mind megszerezték a "repülôjegyet", amelyrôl, amint az várható volt, Romániának le kellett mondania: habár a bosnyák–dán találkozón a román továbbjutásnak kedvezô eredmény, azaz döntetlen született, a norvég–luxemburgi összecsapáson elmaradt a csoda: mindössze egy góllal ugyan, de gyôzött az északi csapat, amely így beérte pontszámban a románokat, s mivel ez esetben az egymás elleni eredmények számítanak, a norvégok utazhatnak a pótselejtezôre.

A csoportelsôk továbbjutottak, a novemberi pótselejtezôkön a csoportmásodikok vesznek részt. A párosítást ma délben sorsolják ki.

Eredmények és táblázatok:

1. csoport: Ciprus–Szlovénia 2–2 (Georgiu 74., Jaszemakisz 84., illetve Siljak 2 — 12., 42.), Franciaország–Izrael 3–0 (Henry 9., Trezeguet 25., Boumsong 43.). A végeredmény:

1. Franciaország 8 8 0 0 29–2 24
2. Szlovénia 8 4 2 2 15–12 14
3. Izrael 8 2 3 3 9–11 9
4. Ciprus 8 2 2 4 9–18 8
5. Málta 8 0 1 7 5–24 1

2. csoport: Norvégia–Luxemburg 1–0 (Flo 18.), Bosznia— Hercegovina–Dánia 1–1 (Bolics 39., illetve Jörgensen 12.). A végeredmény:

1. Dánia 8 4 3 1 15–ˆ9 15
2. Norvégia 8 4 2 2 9–5 14
3. Románia 8 4 2 2 21–9 14
4. Bosznia 8 4 1 3 7–8 13
5. Luxemburg 8 0 0 8 0–21 0

3. csoport: Ausztria–Csehország 2–3 (Haas 51., Ivanschitz 77., illetve Jankulovski 27., Vachousek 79., Koller 92.; piros lap: Schopp 63., Ausztria), Hollandia–Moldova 5–0 (Kluivert 43., Sneijder 51., van Hooijdonk 74., 11–esbôl, van der Vaart 80., Robben 89.) A végeredmény:

1. Csehország 8 7 1 0 23–5 22
2. Hollandia 8 6 1 1 20–6 19
3. Ausztria 8 3 0 5 12–14 9
4. Moldova 8 2 0 6 5–19 6
5. Fehéroroszo. 8 1 0 7 4–20 3

5. csoport: Skócia–Litvánia 1–0 (Fletcher 70.), Németország— Izland 3–0 (Ballack 9., Bobics 59., Kuranyi 79.). A végeredmény:

1. Németország 8 5 3 0 13–4 18
2. Skócia 8 4 2 2 12–8 14
3. Izland 8 4 1 3 11–9 13
4. Litvánia 8 3 1 4 7–11 10
5. Feröer-szigetek 8 0 1 7 7–18 1

6. csoport: Görögország–Észak-Írország 1–0 (Cartasz 69., 11–esbôl; piros lap: McCartney 68., Észak–"rország), Örményország–Spanyolország 0–4 (Valerón 7., Raúl 76., Reyes 2 — 87., 90.). A végeredmény:

1. Görögország 8 6 0 2 8–4 18
2. Spanyolország 8 5 2 1 16–4 17
3. Ukrajna 8 2 4 2 11–10 10
4. Örményország 8 2 1 5 7–16 7
5. Észak-Írország 8 0 3 5 0–8 3

7. csoport: Törökország–Anglia 0–0, Liechtenstein–Szlovákia 0–2 (Vittek 2 — 40., 56.). A végeredmény:

1. Anglia 8 6 2 0 14–5 20
2. Törökország 8 6 1 1 17–5 19
3. Szlovákia 8 3 1 4 11–9 10
4. Macedónia 8 1 3 4 11–14 6
5. Liechtenstein 8 0 1 7 2–22 1

8. csoport: Horvátország–Bulgária 1–0 (Olics 48.), Belgium— Észtország 2–0 (Reinumae 44. — öngól, Buffel 60.). A végeredmény:

1. Bulgária 8 5 2 1 13–4 17
2. Horvátország 8 5 1 2 12–4 16
3. Belgium 8 5 1 2 11–9 16
4. Észtország 8 2 2 4 4–6 8
5. Andorra 8 0 0 8 1–18 0

9. csoport: Wales–Szerbia és Montenegró 2–3 (Hartson 26., 11–esbôl, Earnshaw 92., illetve Vukics 4., Milosevic 82., Ljuboja 87.), Olaszország–Azerbajdzsán 4–0 (Vieri 16., F. Inzaghi 2 — 24., 88., Di Vaio 65.). A végeredmény:

1. Olaszország 8 5 2 1 17–4 17
2. Wales 8 4 1 3 13–10 13
3. Szerbia 8 3 3 2 11–11 12
4. Finnország 8 3 1 4 9–10 10
5. Azerbajdzsán 8 1 1 6 5–20 4

10. csoport: Svájc–Írország 2–0 (Yakin 6., Frei 60.), Oroszország–Grúzia 3–1 (Bulkin 29., Tyitov 46., Szicsev 73., illetve Iasvili 5.). A végeredmény:

1. Svájc 8 4 3 1 15–11 15
2. Oroszország 8 4 2 2 19–12 14
3. Írország 8 3 2 3 10–11 11
4. Albánia 8 2 2 4 11–15 8
5. Grúzia 8 2 1 5 8–14 7

Összeállította: Balázs Bence

Dinamo stadion, 10 000 nézô, vezette: F. C. Mendez (spanyol).

Románia: Lobont — Stoican, Chivu, Iencsi, Rat — Dicã (64. perc Soavã), Rãdoi (75. perc Codrea), Dorinel Munteanu (82. perc Zicu), Pancu (82. perc Cristea) — Ganea (64. perc Bratu), Mutu.

Japán: Kawaguchi — Yamada, Tsuboi, Nakazawa, Santos — Nakata, Inamoto, Ono, Nakamura — Takahara (79. perc Okubo), Yanagisawa.

Gólszerzôk: Mutu (16. perc), illetve Yanagisawa (59.).

Sárga lap: Pancu, Mutu, Codrea, illetve Santos, Takahara, Tsuboi.

Ez volt az a mérkôzés, amelynek felejtetnie kellett volna a hazai szurkolókkal az Eb-selejtezôn történt bukást. Ez azonban nem történt meg, mi több, mintha csak a koppenhágai mérkôzés forgatókönyvét láthattuk volna viszont: hiába szerzett vezetést, Anghel Iordãnescu csapata nem tudta megôrizni elônyét.

A román labdarúgók meglehetôsen kedvetlenül és álmosan gurítgatták a labdát, az itthonmaradás, a Portugáliától való búcsú letargiájában evickélve. Egyetlen góljukat a remek formában lévô Adrian Mutu érte el, aki Ganeával közösen dolgozta ki a gólhelyzetet. A gólhoz azonban a vendég kapus hibájára is szükség volt...

Ami a helyzeteket illeti, az egyensúly a két csapat között mindvégig megmaradt, hol egyik, hol másik jutott el az ellenfél kapujához. Veszélyesebbek azonban mindinkább a japán támadások voltak, amelyek során meg is született az egyenlítés — ehhez a román védelem hibája is kellett —, Yanagisawa lábából.

Ezzel pedig le is zárhatjuk a mérkôzés krónikáját, hiszen sajnos sok jót nem mondhatunk el e szürke labdatologatásról. Sôt, mihamarabb el kellene felejtenünk...

További barátságos mérkôzések: Dél-afrikai Köztársaság–Costa Rica 2–1, Finnország–Kanada 3–2, Greuther Fürth (német)–Kamerun 2–3, Ukrajna–Macedónia 0–0, Portugália–Albánia 5–3, Tunézia–Marokkó 0–0.

Balázs Bence

Ion Moina stadion, 1500 nézô, vezette: Dan Lucian (Nagyenyed).

U FC: Oltean — Ciurar, Abrudan, Szilágyi, Tîrlea — Florescu, Giurgiu, Pãcurar (81. perc Purcar), Cocis (83. perc Costea) — Codreanu, Székely (84. perc Damian). Edzô: Mircea Cojocaru.

Aradi UTA: Iliuciuc — Panin, Drida, M. Popescu, Panaitescu — Luca, Demian, Petrut (46. perc F. Popescu), Rãdoi (63. perc Chitescu) — Manta, Varga (77. perc Ciubancan). Edzô: Gheorghe Boruga.

Gólszerzôk: Szilágyi (1. perc), Codreanu (4.), Pãcurar (64.).

Szögletarány: 3–6, lövések: 12–4 (kapura: 6–2). Sárga lap: Florescu, illetve M. Popescu, Luca, F. Popescu és Manta. Kiállítva: Luca (62. perc).

Mogorva idôben csapott össze szombat reggel a két csapat, jobban mondva csapott le az U a vendégeire. Az aradi együttes még hozzá sem ért a labdához, s már be is kapta az elsô gólt. Mindez az elsô perc 39. másodpercében történt, amikor buktatásért ítélt pontrúgást követô beadásból fejelt gólt Szilágyi. Az akció sikeréhez "hozzájárultak" a védôk is, mivel meg se közelítették a kolozsvári támadót, de a hálóôr is elbámészkodott egy kicsit.

Négy perc sem telt el, ismét beadás érkezett, amit ezúttal Codreanu küldött 15 méterrôl hálóba. A legelszántabb U- szurkoló sem álmodhatot volna szebb kezdést az egy éve még A-osztályban szereplô UTA ellen...

Az egyetlen említésre méltó aradi helyzetet egyébként a 26. percben jegyezhettük fel, amikor Manta szögletbeadásból fejelt nagyszerûen kapura, Oltean már verve volt, de Giurgunak még sikerült a gólvonalról felszabadítani.

Újrakezdés után az UTA teljesen feladta a küzdelmet. Vagy nem látta már értelmét, vagy nem tudott tovább harcolni, tény az, hogy az utolsó 45 perc alatt egyetlen lövést sem küldtek a diákok kapujára. A másik félen Cocis vitte fel a labdát a 48. és 63. percben is, de elôször Székely nem találta el a kaput, másodjára pedig ô maga lôtt a kapusba. Egy perccel késôbb viszont megszületett a harmadik találat is, gyors ellentámadás után, amikor Pãcurar volt eredményes. Ezt már a számos aradi szurkoló is megunta, akik becsületükre legyen mondva, a hátrány ellenére egy órán keresztül megállás nélkül buzdították kedvenceiket. Így szépen udvariasan "viszontlátásrát" mondtak a kolozsváriaknak, majd fél órával a lefújás elôtt kisétáltak a stadionból.

Több érdemleges esemény hiányában nem maradt más hátra, mint örülni a megérdemelt gyôzelemnek, a szellemes, magabiztos játéknak, és bosszankodni a vasutasok idegenbeli botlásán. Következtetésképpen, nem csak Sabãu lehet a diákcsapat sikeres edzôje, sôt...

***

Továbbra is ôrzi veretlenségét a Kolozsvári CFR-Ecomax, ámbár a vasutacsapat második pontveszteségét könyvelhette el: csak döntetlen ért el a másik aradi csapat, az EAC otthonában. A másik Kolozs megyei csapat, az Aranyosgyéresi Sodronyipar a medgyesi pályán szenvedett vereséget. A forduló további eredményei: Aradi EAC–Kolozsvári CFR-Ecomax 1–1, Medgyesi Gázmetán–Aranyosgyéresi Sodronyipar 3–1, Szatmárnémeti Olimpia–Zilahi Armãtura 5–1, Zalatnai Minaur–Dévai SC 1–4, Avasfelsôfalui Avas–Vajdahunyadi Corvin 2–0, Petrozsényi Zsil–Borosjenôi Tricotaje 3–0, Resicabányai MSC–Nagybányai FC 3–3. A sorrend:

1. CFR 8 6 2 0 33–3 20
2. Olimpia 8 6 1 1 15–4 19
3. Medgyes 8 5 2 1 15–6 17
4. Zsil 8 5 1 2 15–6 17
5. UTA 8 5 1 2 9–8 16
6. Avas 8 5 0 3 14–15 15
7. Borosjenô 7 4 1 2 15–11 13
8. U FC 7 3 2 2 11–8 11
9. Corvin 8 3 1 4 12–12 10
10. Sodronyip. 8 3 1 4 8–15 10
11. RMSC 8 3 1 4 14–22 10
12. Zilah 8 2 2 4 12–15 18
13. Déva 8 2 1 5 11–13 7
14. Aradi EAC 8 1 3 4 5–8 6
15. Nagybánya 8 0 1 7 9–31 1
16. Zalatna 8 0 0 8 3–33 0

Legközelebb: CFR–Avas, Nagybányai FC–U FC, Sodronyipar–RMSC, Olimpia–Medgyes, UTA–Zalatna, Dévai SC–Aradi EAC, Corvin–Zsil, Borosjenô–Zilah.

L. F. , Gálffy Attila

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]