2003. október 15.
(XV. évfolyam, 237. szám)

Az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói keddi kolozsvári rendkívüli ülésükön arra kérték híveiket, vegyenek részt az alkotmánymódosításról szervezett népszavazáson, s azon szavazzanak lelkiismeretük szerint.

Az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói a Bethlen Kata Diakóniai Központban találkoztak rendkívüli ülésükön kedden, amelynek legfontosabb napirendi pontja a küszöbön álló népszavazás volt. A tanácskozás utáni sajtótájékoztatón az egyházfôk részletesen kifejtették az általuk képviselt egyházak elnökségeinek határozatát. Ezen Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök a délelôtti vitájukról elmondta: hat történelmi egyház képviselôje volt jelen az ülésen (a szatmári, illetve a temesvári egyházvezetôk nem jöttek el), mind a hatan egyetértettek a következôkben: arra buzdítják híveiket, hogy mindenképpen menjenek el az alkotmány módosítását célzó népszavazásra, ez ugyanis nem csak állampolgári joguk és kötelességük, hanem lellkiismereti kérdés is. Az egyházfôk ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy nem szólhatnak bele, ki milyen állásponton legyen, ezért híveik lelkiismeretére bízzák, hogy igennel, vagy nemmel szavazzanak.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta: az egyházkerület elnökségének nevében arra szólítja fel a híveket, hogy vegyenek részt október 18–19-én a szavazáson, és lelkiismeretük szerint döntsenek. Az evangélikus-lutheránus püspökség nevében Mózes Árpád kifejtette: személyesen nem tudja elfogadni azt, hogy az alkotmány elsô szakasza nem változott, és továbbra is marad a nemzetállam-meghatározás, de kedvezôen ítéli meg a beiktatott módosításokat, többek között a felekezeti oktatás elismerését, bár a tervezet nem mondja ki egyértelmûen, hogy az állam anyagilag is támogatja majd az egyházi oktatási formát. A püspök tehát arra buzdítja híveit, hogy menjenek el a népszavazásra, és ott lelkiismeretük szerint határozzanak.

Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta: azt tanácsolják híveiknek, hogy nemmel szavazzanak a hétvégén sorra kerülô referendumon, mert a törvénytervezet pozitívumainál jóval többet nyom a latban, ami hiányzik belôle. — Nem szentesítünk olyan alaptörvényt, amely kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam. Hisszük, hogy lesz még alkotmánymódosítás, hiszen a nemzetközi szervek rákényszerítik majd a román politikai élet képviselôit erre a lépésre — mondotta Tôkés László. A nemmel szavazásra buzdítás ellenére a püspök nem zárja ki a lelkiismeret szerinti voksolást.

Szabó Árpád unitárius püspök elmondta, hogy az unitárius egyház felszólítja híveit, hogy tegyenek eleget állampolgársági kötelességüknek. Fontosnak tartják, hogy mindenki menjen el szavazni, lelkiismeretének döntése alapján. A püspök hangsúlyozta: azok a módosítások, amelyeket meghoztak, feltétlenül értéket jelentenek mind nemzetiségi, mind egyházi közösségére nézve. — Ezek a módosítások olyan alkotmány szövegében történtek, amellyel nem tudunk egyetérteni, de reméljük, hogy az EU-hoz való csatlakozás elhozza azt az idôt, amikor megszülethet majd a valóban demokratikus alkotmány is — mondotta Szabó Árpád.

Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök arra kéri híveit, hogy kivétel nélkül menjenek el szavazni, ne a kényelem és a közömbösség uralkodjék rajtuk. — Nem befolyásolhatunk senkit, a hívek lelkiismeretére bízzuk a döntést, de a változtatások nyomán azt javasoljuk, hogy igennel szavazzanak október 18–19-én, mert amennyiben nemmel szavaznak, marad a régi alkotmány, hangsúlyozta a püspök.

Jakubinyi György a gyulafehérvári római katolikus érsekség nevében felhívta a hívek figyelmét, hogy állampolgársági, emberi és keresztényi kötelességük részt venni a szavazáson. Az érsek kifejtette: figyelembe véve, hogy alkotmánymódosításról van szó, csakis arról kell nyilatkozni. Tekintettel arra, hogy a módosítások elôrelépést jelentenek az eddigivel szemben, a gyulafehérvári érsekség azt a javaslatot tette, hogy hívei igennel szavazzanak, meghagyva természetesen a lelkiismereti szabadságot. A két rossz közül a kisebbik rosszat kell választani, jelentette ki Jakubinyi György.

Tekintettel arra, hogy a többi egyházvezetôvel szemben egyedül Tôkés László püspök ajánlotta az elutasító szavazást, a Szabadság megkérdezte: nem okoz-e majd lelkiismereti problémát számára, hogy esetleges sikertelen népszavazás esetén — amely, többek között, az ô buzdítására nemmel szavazóknak is tulajdonítható — továbbra is a régi alkotmány marad érvényben? A püspök kifejtette: az egyházkerület elnöksége felmérte, hogy a lehetô legnagyobb valószínûség szerint nem a magyarok szavazata fogja eldönteni, hogy átmegy-e az alkotmány a szavazásnál. Úgy ítélték meg, hogy nem veszélyeztetik a "nagyobbik rosszal szemben a kisebbik rossz" megmaradását, ezért bátorkodtak így érvelni.

A sajtótájékoztató végén az egyházfôk bejelentették: a nemrégiben elküldött, és a nyolc erdélyi történelmi magyar egyházfô aláírta meghívás eredményeként jövô hét végén Erdélybe, többek között Kolozsvárra is ellátogat Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke, aki találkozik az illetô egyházak vezetôivel.

Köllô Katalin

Erkölcstelennek tartja a népszavazás ellen bojkottáló közigazgatási tisztségviselôk cselekedeteit Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus. A megyei elöljáró és Liviu Ungur bíró, a Megyei Választási Iroda elnöke tegnap a hét végi népszavazás elôkészítésének utolsó lépéseirôl számolt be.

Liviu Ungur a népszavazás technikai részleteit ismertette a sajtóval és kifejtette: azzal, hogy a referendum két nap alatt zajlik, a szavazóirodák bizottságainak több adminisztratív feladatot kell ellátniuk. Szombaton este 10 óra után a bizottság tagjai jegyzôkönyvet állítanak össze, majd lezárják és lepecsételik a szavazóhelyiségeket. Ezeket másnap reggel nyitja ki újra az illetô iroda bizottságának elnöke. A bizottságok összetételével kapcsolatosan Ungur elmondta: a törvény szerint azoknak legtöbb hét tagja kell hogy legyen, de az elnök és még egy személy felügyelete alatt is törvényesen mûködnek.Kolozs megyében eddig nem teljes az összes szavazóiroda bizottsága, a politikai pártok és a civil szervezetek még jelölhetnek tagokat a testületekbe.

Vasile Soporan prefektus elmondta: bár a népszavazás két napra való kiterjesztése nagyobb költséget jelent, a megye azonban még nem kapta meg a költségvetés-kiegészítést a kormánytól, de az ígéretek szerint az a napokban meg kell hogy érkezzék. A megyei hatóságok mintegy hatszáz millió lejt fordítottak a szavazóirodák rendbetételére, a fülkék és urnák megjavítására, továbbá 140 millió lejbe került a pecsétek beszerzése.

Arra az újságírói kérdésre, hogy a szavazócédulák elôállítása megyénkben miért kerül 288, míg Suceava megyében csupán 25 lejbe, a prefektus elmondta: az árban a papír szállítása és más szolgáltatások is benne vannak, az észak-moldvai megyében pedig ez csak a nyomtatást foglalja magába. Ugyanakkor hozzátette: nem tudtak arról, hogy Suceava megyében ilyen olcsón állítják elô a cédulákat, különben ôk is, és biztosan más megyék elöljárói is hozzájuk fordultak volna.

A Nagy-Románia Párt (NRP) és különbözô városi tisztségviselôk referendumellenes kampányával kapcsolatosan Liviu Ungur elmondta: a törvény nem tiltja meg ilyen akciók szervezését, viszont ha a Büntetôtörvénykönyvbe ütközô cselekedetekrôl van szó, akár hat hónaptól öt évig terjedô börtönbüntetéssel is szankcionálhatják az elkövetôket. Hogy mennyire törvénybe ütközôk az ilyen tevékenységek, a rendôrség és a törvényszék állapítja meg. Vasile Soporan hozzátette: erkölcstelen cselekedetekrôl van szó, és sajnálatos, hogyolyan európai városban, mint amilyen Kolozsvár, ilyen megtörténhet.

Pap Melinda

Bár kevés idô áll(t) rendelkezésre az alkotmánymódosító törvény megismerésére, akit érdekelt vagy egyáltalán idôt szánt a kérdésre, volt alkalma, illetve lehetôsége megtudni a fôbb változásokat a sajtóban megjelent anyagokból, televíziós közvetítésekbôl, úton-útfélen kifüggesztett plakátokról. A sokakban felmerülô kérdés most már szinte csak az, hogy részt vegyenek vagy sem a népszavazáson, illetve miként szavazzanak.

A népszavazáshoz többféleképpen viszonyulhatunk: nem megyünk el szavazni; elmegyünk a szavazásra, és igennel vagy nemmel szavazunk (esetleg érvénytelenné tesszük vagy tévedésbôl azzá válik a szavazat). Lássuk, milyen eredménnyel járnak a különbözô helyzetek. Amennyiben nem foglalkozunk a témával, mert nem érdekel, vagy egyenesen bosszant és emiatt egyszerûen nem veszünk részt a népszavazáson (ami tehát lehet érdektelenség eredménye vagy elutasító véleményünk ilyetén kinyilvánítása), akkor a népszavazáson részt nem vevôk arányát növeljük. Ha elmegyünk a hétvégén szavazni, vagy az IGEN, vagy a NEM szóra nyomhatjuk a "megszavazva" (votat) pecsétet ahhoz, hogy érvényesnek tekintsék szavazatunkat. Az összeadott érvényes szavazatok aránya dönti el a népszavazás eredményét (az alkotmánymódosító törvény elfogadását vagy elutasítását), azzal a feltétellel természetesen, hogy a szavazásra jogosult állampolgárok a megfelelô arányban vegyenek részt.

A népszavazás érvényességi feltételei szigorúak, válaszolta érdeklôdésünkre Eckstein-Kovács Péter szenátor. A választási névjegyzéken szereplô állampolgárok fele plusz egy arányban kell hogy részt vegyenek rajta, ami 8 és fél millió embert jelent olyan körülmények között, amikor közel 2 millió választásra jogosult személy külföldön dolgozik. És bár külföldön is lehet szavazni, a statisztikák azt mutatják, hogy kevesen élnek ezzel a lehetôséggel, magyarázta a szenátor. A részvételrôl rendelkezô törvény hiányossága, hogy csupán a részvétel minimális arányát állapítja meg. Amennyiben ez nem jön létre, következik, hogy érvénytelennek kell tekinteni a népszavazást, és másfél év munkája menne ily módon veszendôbe. A törvény hallgat arról, hogy mi lesz ezután. Mivel 2004 választási év, kevés esély van arra, hogy újból meghirdessék a módosító törvény megszavazását. Pedig a módosító szövegben konkrét EU-csatlakozást elôíró szakaszok is vannak. Most van tehát itt a pillanat, amikor az uniós csatlakozást elôsegítô szakaszt megszavazzam, állampolgárként igent mondjak a csatlakozásra — mondta Eckstein Kovács Péter.

Ha érvénytelen vagy sikertelen lesz a népszavazás, valószínû, hogy valamikor még módosulni fog az alkotmány, de akkor szinte kizárólag az unióhoz való csatlakozás formai hatásait kell megfogalmazni. Arra, amit mi most kialkudtunk — például a kisebbségi nyelvhasználat és felekezeti oktatás — már semmi remény nem lesz, vélekedett a szenátor.

(Ú. I.)

Az Országos Audió-Vizuális Tanács tegnap elemezte Borbély László beadványát Adrian Pãunescu, a Realitatea TV-csatornán október 6-án sugárzott adása kapcsán.

Mint ismeretes, Borbély László beadványban kérte a tanácstól, valamint a Realitatea TV-csatornától Pãunescu adásainak felfüggesztését, mivel ezek rossz szolgálatot tesznek a román–magyar kapcsolatoknak, illetve tudatosan félrevezetik az állampolgárokat.

A Tanács tegnapi ülésén hozott döntésében Borbély László beadványát jogosnak ítélte, következésképpen nyilvános megróvásban, figyelmeztetésben részesítette az említett tv-csatornát egyoldalú tájékoztatás és feszültségkeltés vétségével.

Gáspárik Attila, a Tanács alelnöke a Szabadság kérdésére elmondta: a Tanács határozata nem vonatkozik a Pãunescu-vezette adások felfüggesztésére is. Ugyanis sem a Tanács, sem más hivatal nem rendelheti el egy tv-csatorna mûsorának megszüntetését. Pãunescu esetébôl kiindulva, tulajdonképpen politikai döntésnek kellene születnie arról, hogy parlamenti képviselô és szenátori tisztséget, azaz politikusi szerepkört betöltô személy ne vezethessen mûsort.

Mint ismeretes, Adrian Pãunescu kormánypárti szenátor, a felsôház kulturális és audióvizuális szakbizottságának az elnöke.

P. A. M.

Október 22. és 25. között rendezi meg az Expo Transilvania Rt. a XI. Medica Nemzetközi Gyógyászati, Gyógytechnikai és — felszerelési Vásárt, valamint az V. Universitariát, amelyen a kolozsvári egyetemek kínálják szolgáltatásaikat — jelentették be tegnap a sajtónak.

A Medica 2003 a tavalyi kiadásához képest a kiállítók számának tekintetében (összesen 300 négyzetméteren 38 cég mutatja be termékeit, szolgáltatásait) elôrepélés a gyógyászati és gyógyszerészeti témákban, de visszalépés a fogászat terén, mivel az idôpont ütközik egy hasonló bukaresti rendezvénnyel. Az esemény társszervezôje a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.

Az Universitaria házigazdája a hagyományos "trió": a Kolozsvári Egyetemek Egyesülete, a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Expo Transilvania Rt. Elôbbi tagjainak képviselôi (a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Kolozsvári Mûszaki Egyetem, a Képzômûvészeti Egyetem, a Gheorghe Dima Zeneakadémia, a Mezôgazdaságtudományi és Állatorvosi Egyetem) mellett a szervezésben részt vállalt a Kolozs Megyei Tanfelügyelôség és a Best diákszervezet. A negyvennégy részvevô között található, a hazaiakon kívül, a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem, a Nyíregyházi Kollégium, a Szent István Egyetem, a Pécsi Egyetem kínálja szolgáltatásait, amelyek ma már termékeknek számítanak. A mostani tanév végén Kolozs megyében 25 ezer középiskolai diák végez, közülük sokan keresnek maguknak továbbtanulási lehetôséget a felsôoktatási intézményekben. Ôket szolgálja a jôvô szerdán megnyíló vásár.

Ö. I. B.

A helyi közigazgatási vita az utcák javítására is rányomta bélyegét. A Máramaros utca és a Széchenyi téren lévô útszakasz felújítása rendkívül nagy fontossággal bír, mivel mindkét hely két kolozsvári forgalmi gócpontnak számít. Ennek ellenére a tanácsosok és a polgármester közötti ellentét miatt idén egyik nagyszabású munkálatot sem fejezik be.

A Kerekdombot átszelô Máramaros fôutcára elkerülhetetlen ráhajtanak azok, akik az állomás mögötti negyedbe igyekeznek. A leaszfaltozatlan utcán, valamint a Széchenyi téren is a közlekedést nehézkessé teszi a munkálatok miatt lezárt útszakasz. A helyi tanács a polgármesteri hivatallal együtt már tavaly tervbe vette az utak leaszfaltozását, azonban a gyakorlati kivitelezésbe beleszólt a polgármester és a tanácsosok közötti több hónapos viszály.

A polgármesteri hivatal tervei szerint mindkét helyen a munkálatokat a helyi költségvetésbôl, városi kötvények kibocsátásából, valamint az üzlethelyiségek bérbeadásából befolyó összegbôl támogatták volna. A finanszírozás legnagyobb része a városi kötvények kibocsátásából származott volna, amennyiben az errôl szóló határozattervezetre a tanácsosok is rábólintanak — tájékoztatta a Szabadságot Mihai Muresan, a polgármesteri hivatal mûszaki igazgatóságának vezetôje. Mint ismeretes, idén tavasszal hosszas vitát váltott ki a polgármester és a tanácsosok között a kötvények kibocsátása. A tanácsosok nem adtak zöld utat a 48 milliárd lej értékû kötvénycsomagnak, mivel a tervezetben beinkasszált összegek rendeltetése nem volt pontosan feltüntetve. A polgármester aláírásgyûjtési akciót is szervezett igazának megerôsítése céljából, amelynek, jelentôs költségei ellenére, kampánycélon kívül semmi haszna nem volt.

Végül az tett pontot az értelmetlen és költséges vita végére, hogy a tanácsosok szeptember végén megszavazták a kötvénykibocsátásról szóló határozatjavaslatot, ami azonban nem teszi lehetôvé a két fôutcai munkálatok idei befejezését. Mihai Muresan szerint a kötvények után beérkezô pénz legjobb esetben is csak november közepe táján áll majd a hivatal rendelkezésére, aminek felhasználását minden bizonnyal meghiúsítja majd az idôjárás. A munkálatokat az is késleltette, hogy az üzlethelyiségek bérbeadása hosszú ideig rostokolt, mivel a prefektúra által indított per miatt a bizottság nem végezhette munkáját. Feloldást jelenthet a Kolozs megyei törvényszék által múlt héten kibocsátott elnöki rendelet, amely arra kötelezte Gheorghe Funar polgármestert, hogy bocsássa a bizottság rendelkezésére a szükséges iratokat. A munkálatok kapcsán egy dolog biztos: idén sem készül el a Máramaros utca és a Széchenyi tér.

Borbély Tamás

A ROMÁNIAI MAGYAR KÖZGAZDÁSZ TÁRSASÁG (RMKT) a romániai magyar közép- és felsôfokú gazdasági oktatásban bedolgozó tanárok számára módszertani tanfolyamot szervez 2003. október 16–19. között Kolozsváron. Fontosabb tematikák: metakommunikáció, testbeszéd, beszédtechnika, családnevelés, módszertan, pszichológia, döntéselmélet, gazdasági játékok, iskola-szervezés, menedzselés, iskolai marketingpolitika, pályázatírás. További információk igényelhetôk telefonon: 0264/431-488, e-mailen rmkt@from.ro vagy személyesen az RMKT Aurel Suciu utca 12. szám alatti székházában. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

KÖNYVGYÛJTÔ AKCIÓT szervez az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a megye szórványtelepüléseinek megsegítésére. Kérik mindazokat, akiknek felesleges ifjúsági- vagy meséskönyvei vannak, jelezzék a szervezet Fürdô/Pavlov utcai székházának titkárságán (telefon: 592-217). A begyûjtött könyveket elsôsorban a mezôségi szórványtelepülések gyermekeinek szánják.

AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KÖRZETÉNEK ÖSSZEJÖVETELÉN Berényi Hajnalka A székelyeknél címû novelláját olvassa fel, majd gyímesi népdalokat énekel október 16-án, csütörtökön du. 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti székházban.

AZ RMDSZ IRISZ TELEPI KÖRZETE közgyûlést tart október 16-án, csütörtökön este 7 órától a református egyházközség gyülekezeti termében (Kajántói/Oasului utca 103–105.). Meghívott Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki az alkotmánymódosításokról és a népszavazásról tájékoztat, és jogi tanácsokkal szolgál.

TEASZERTARTÁSI TANFOLYAMOT tart október 15-tôl a Babes–Bolyai Tudományegyetem. A kurzus lefolyását a jelentkezôk száma határozza meg. Bôvebb felvilágosítást Kazoku Diaconu (Yamagucsi) szolgáltat a következô elérhetôségeken: 021-725-5208, 072-347-933, nippo@pcnet.ro, nipponica_romania@yahoo.com.

BRÓSZ IRMA festômûvész alkotásait Székely Sebestyén György mûvészettörténész mutatja be 2003. október 15-én, szerdán 17 órakor a Szentegyház / I. Maniu utca 2. szám alatt, az I. emeleten. Közremûködik Rekita Rozália színmûvész. Hegedül: Tekeres Sándor. Szervezô: a Római Katolikus Nôszövetség Szent Raffael Köre.

A kolozsvári Francia Kulturális Központ A civil társadalom szerepe Romániában az európai csatlakozás küszöbén címmel szervezi meg október 16–18. között az 5. Európai Találkozások címû rendezvénysorozatot.

A francia nagykövet elnökletével zajló csütörtöki megnyitó összejövetelt 17-én és 18-án délelôtt mûhelyértekezletek követik, amelyek négy munkacsoportban három témát tárgyalnak, mindegyikre egy-egy fél napot szánva. A munkálatokat együttes ülés zárja szombat délután. A munkacsoportok a következôk: Helyzetfelmérés romániai szinten; Médiák; Kultúra; Helyi fejlesztés. Témák: Gyakorlat és tapasztalatok; A polgárok helye és szerepe; Követendô utak a jövôben.

A rendezvény francia és román nyelven zajlik, angol, francia és román fordítás biztosításával.

A közmûvelôdési folyóirat legfrissebb számában Neményi Nándor József a mai romániai korrupciós állapotokról (És megfordul a szél...), Boér Jenô a nyolcszáz éves település, Kisjenô szeptember 27–29-én megtartott hármas ünnepségérôl számol be. Böcskei László a bánsági római katolikus egyházmegye tavalyi munkájának eredményeit összegzi. Gaal György az idén elhunyt tanárra és a fiatalok barátjaként, szervezôjeként ismert Kovács Nemerére emlékezik. Enyedi Sarolta a harmadik kisiratos médiatábort méltatja, Ladányi Emese pedig a II. Torockói Diáktáborról számol be. Forró Miklós Lokodi Ildikó grafikussal beszélget, Gábor Dénes a 31. Nyíregyházi Országos Honismereti Akadémia történéseit ismerteti. Csorba Csaba a Rákóczi-szabadságharc mûvelôdéstörténetét tekinti át, Dukrét Géza pedig II. Rákóczi Ferencnek a Partiummal és Erdéllyel ápolt kapcsolatát eleveníti fel. A lapszám közli Lászlóffy Csaba Mily világ lészen? címû drámájának egyfelvonásos változatát, amely a Rákóczi-szabadságharcról szól, és amellyel a szerzô 1998-ban a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium pályázatán nyert díjat.

Erdélyi Napló
A lap 41. számának több írása az aradi Szabadság-szobor vissza nem állításának utóhangjaival, a Székely Nemzeti Tanács szervezése körüli bonyodalmakkal, valamint az alkotmánymódosító referendum kérdéskörével foglalkozik. Báthory Éva érdekes szatmárnémeti tanügyi kongresszusról, Gurzó K. Enikô a hazai drogfogyasztás terjedésérôl ír. A lap megemlékezik az ötven éve elhunyt Nyirô Józsefrôl, valamint József Attila nemrég 97 éves korában eltávozott elsô múzsájáról, továbbá interjút közöl ifj. Csíky Boldizsárral, és méltatja az udvarhelyiek egyik táncszínházi produkcióját. A jegyzetírók ezen a héten: Gábor Attila, Szász István Tas, Nits Árpád, Bakó Zoltán, valamint "vendégként" Dudás Károly és Lukács Csaba.

Nagyon hideg volt a reggel, hát nem mentem az állomásig. Biztos vagyok benne, hogy úgyis potyára tettem volna meg az utat. Mert a Kolozsvár felirat úgysem lóg a Cluj-Napoca alatt. Pedig arról volt szó. De hát ez szerintem teljesen lényegtelen. A "belföldi" ha Kolozsvárra akar jönni, legyen az bármilyen anyanyelvû, úgyis tudja, hogy Cluj-Napocán kell leszállnia. A külföldinek meg úgyis így fogják magyarázni: Cluj-Napocán szálljon le. (Ô ugyan csodálkozni fog, hogy jó, jó a Cluj-t még érti, de mi az, hogy Napoca? Ekkor aztán megmagyarázzák neki, hogy ez a kontinuitás-elmélet "élô" bizonyítéka.) Itt tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy milyen nyelven van vagy nincs kiírva az állomás neve. Ez csupán egy gesztus lenne-lehetne a "hatalom" részérôl. Ami igazán fontos lenne, az az, hogy ha én, vagy te, vagy ô, vagy bárki az állomáson a jegyirodánánál úgy kérné a vonatjegyet, hogy "Kolozsvárra kérek egy másodosztályt", akkor az a tisztviselônô ne azt vágja a szemembe, hogy "Nu inteleg!", hanem tudja, értse, hogy nekemolyan jegyet kell adnia, amivel addig az állomásig utazhatom, amire Cluj-Napoca van kiírva. Ebben az esetben Cluj-Napocán is érezném, hogy Kolozsváron vagyok.

B. É.

A Bretter György Irodalmi Kör évadnyitó estjét tartotta hétfôn este a Bulgakov kávéházban. Dr. Bréda Ferenc elmondta, hogy a nyári szünet után új vezetôséggel indul a kör tevékenysége. Ügyvezetô elnök Király Zoltán, az alelnök pedig Márkus András. De Orbán János Dénes, Sántha Attila vagy a "veteránok": Kovács Ferenc, dr. Bréda Ferenc szintén várják azokat, akik szeretnék bemutatni írásaikat a Kör estjein.

A felolvasóestek a következô forgatókönyv szerint zajlanak: a szerzô ismerteti mûveit, ezután vitaindító, majd maga a vita következik. Ennek során a jelenlévôk elmondják véleményüket az írásokkal kapcsolatban, elemzik azokat, a szerzô viszont a vita ideje alatt nem beszélhet, ô befejezésként, az utolsó szó jogán válaszol az elhangzottakra.

A hétfô estén Muszka Sándor fiatal költôvel ismerkedhettek meg a jelenlévôk. Kézdivásárhelyen született, jelenleg szociológia-antropológia szakon II. éves hallgató. Idôszakosan közölt a Helikonban, a magyarországi Kapu is jelentette meg verseit. De volt már punkzenész is, és a színjátszás sem idegen tôle. 22 versét olvasta fel, ezek alapján indult a "vita".

A versek nominalisztikusak, kevés igét használ, ritmikusság, zeneiség és erôs parodisztikus vonal jellemzi stílusát. Még keresi saját hangját, nem dôlt el, hogy milyen irányban fog kiteljesedni, de a "kezdô költô" fázist már maga mögött hagyta. Frappáns, szokatlan képvilág és bizonyos kódoltság is jellemzi írásait.

Az irodalomkritikus Bretter György nevét viselô kör jövô hétfôn 19 órától várja az érdeklôdôket a Bulgakov kávéházba, ahol Farkas Zsolt íróval találkozhatnak.

Farkas Imola

2003 októberétôl 2004 júniusáig tartó szabadegyetemi elôadássorozatot szervez a kolozsvári Schola Társaság kül- és belföldi oktatók bevonásával mindazok számára, akik a keresztény istentisztelet alapjait, illetôleg a katolikus liturgia sajátos arcát és értelmét mélyebben akarják megismerni. A havonta egy alkalommal sorra kerülô elôadások helyszíne a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Fakultásának díszterme lesz (Szentegyház u. 5. szám, II. emelet).

Lászlóffy Árpád, a BBTE doktorandusa, a programsorozat egyik szervezôje elmondta: a Liturgikus SzabadEgyetem ötletét az a felismerés ébresztette, hogy a katolikus istentiszteletek (elsôsorban a szentmisék) szertartásrendje, sajátos jelentésgazdagsága és jelképisége a legtudatosabb katolikusok elôtt is mindinkább a történelem és az ünneplés misztikumának ködébe burkolózik, pedig ez a kimeríthetetlen lelki és szellemi bôség egy kis tanulmányi "befektetés" árán igenis megközelíthetô. "Annyira hát térbe szorították a szó valódi értelmében felfogott keresztény hagyományokat a szövegek és mozdulatok szintjén megrekedt szokások, hogy a legtöbben már a liturgikus ünneplés lényegét sem értik, nem hogy egyes mozzanatait világosan el tudnák különíteni egymástól" — mondja Lászlóffy Árpád.

A Liturgikus SzabadEgyetemnek szerkezeti és formai elôképe nem titkoltan a Mindentudás Egyeteme —, illetve annak elôdje, a Magyar Televízió révén egykor ugyancsak népszerû Gólyavári esték — sorozat. A szervezôk persze korántsem az összemérhetôség kedvéért választották ezt a formát. Az október 16 — án induló elôadássorozat mindenki elôtt nyitott, kortól, felekezeti hovatartozástól és elôképzettségtôl függetlenül. Az egyes témák vélhetôleg azokat is érdekelhetik, akik nem vallási elkötelezettségbôl, hanem általános keresztény kultúraismereti érdeklôd é sbôl látogatják az elôadásokat. "Tekintettel arra, hogy a Liturgikus SzabadEgyetem megszólítottjai között örömmel látnánk papokat is, minden elôadást csütörtöki napra idôzítettünk — mondja Lászlóffy. — Elôadóink túlnyomó többsége magyarországi: mindannyia n a liturgika, a teológia, az egyházzene mûvelôinek élvonalába tartoznak."

És végül, kedvcsinálóul, az elôadások rendje: 2003. október 16. Földváry Miklós: A kultikus tér szervezôdése a kereszténységben ; 2003. november 6. Füzes Ádám: A római egyház liturgikus terei; 2003. december 11. Balogh P. Piusz, O.Praem.: Megértett liturgia — élô teológia (a liturgikus teológia emberközelben); 2004. január 15. Tardy László: Magyar egyházzenei kompozíciók a zsinat után; 2004. február 5. Elekes András: Az üdvösségtörténet mozzanatainak megjelenése a liturgiában; 2004. március 4. Jitianu Liviu: A misekánon: a teológia liturgikus foglalata; 2004. április 1. Joker — avagy liturgikus április elseje; 2004. május 6. Ullmann Péter, O.Praem.: A liturgikus lelkiségrôl; 2004. június 3. Benyik György: A Zsoltárok könyve — az ószövetségi imakönyv.

Jakabffy Tamás

Türelmes Szabadság-olvasó vagyok.

Bizonyisten, akár naponta is újraolvasom kisebbségi létünk — esetenként unalomig ismételt — kisebb és nagyobb megpróbáltatásait, Trianontól napjainkig, határon innen és túl, ráadásul szófogadó újságolvasó módjára el is szoktam gondolkozni a levont konzekvenciákon. Azt a logikai rövidzálátot viszont, melynek folyományaképpen különbözô írások szerzôi a nemzetiségi megaláztatások teóriájából kiindulva az alkotmánymódosítás szavazólapjainak megsemmisítésénél, illetve a nem-mel szavazásnál lyukadnak ki, már sehogy sem tudom megemészteni.

Nos, annak ellenére, hogy a szavazópolgárok jó része (fôleg az alacsonyabb politikai érettséggel rendelkezôk, valamint az érzelmi politizálás hívei) többé-kevésbé irracionális kritériumok alapján szavaznak, egy referendumnak az egyéni érdekek eredôinek demokratikus érvényesítésérôl kell (ene) szólnia. Ergo semmiképp sem arról, hogy a szavazás (megkérdôjelezhetô okfejtések alapján) jó alkalom a nemzetállami koncepció elleni tiltakozásra, vagy akár a Szabadság-szobor körül kirobbantott botrány, illetve az aradi vértanúk nyilvános meggyalázásának megbosszulására. Október 18–19-én szavazópecséttel a kézben világosan megfogalmazott kérdésre kell válaszolni: Személyes érdeke az illetô szavazópolgárnak vagy sem, hogy holnaptól nem a jelenleg hatályos, hanem a törvényhozás által módosított alkotmányra épüljön Románia jogrendszere?

Ezt természetesen mindenki maga dönti el, de megszívlelendô, hogy a romániai — magyar és román — elit (beleértve az EMNT vezetôségét is) egyöntetû véleménye alapján a módosítás gyakorlatilag minden cikkelye minôségi ugrást jelent a régiekhez képest. Némileg hallgatólagosabb formában ugyan, de nagyjából abban is egyetért a politikai paletta normálisabb fele, hogy a népszavazásra javasolt változat még messze áll attól, hogy tökéletes legyen, de ennél jobb alkotmányunk nemigen lehet egyhamar (ti. a csatlakozásig), rosszabb viszont annál inkább (erre egyébként még visszatérünk). Az sem mellékes tény, hogy az alkotmánymódosítás életbe lépésének meghiúsulása lényegesen megnehezítheti a zökkenômentesnek amúgy sem mondható európai integrációt.

A fentiek tükrében feltehetjük a kérdést: mi bajuk van az említett új-ságíróknak a módosításokkal? Továbblépve, rákérdezhetünk arra is, hogy miért cselekednek az említett cikkírók ideológiai mentorai — a Tôkés László nevével fémjelzett, magukat polgárinak valló erdélyi magyar nemzeti tömörülések képviselôire gondolok — nyilvánvaló módon azon közösség érdekeinek ellenében, melyet (deklarációk szintjén legalábbis) képviselni hivatottak?

Ez utóbbit illetôen — vállalva az esetleges lenemzetárulózás veszélyét — megkockáztatnám, hogy politikai manôver (nevezhetjük nyugodtan blöffnek) esete forog fenn. Tôkésék valójában arra számítanak, hogy az alkotmánymódosítás így is, úgy is megkapja a szükséges számú szavazatot, akkor hát miért ne játszhatnák meg, mint már annyiszor, a kemény gyereket, az örök tiltakozót, ha egyszer politikai tôkét lehet belôle kovácsolni. A (jogosan) elégedetlenkedôk egyre népesebb tábora ezüsttálcán hozza a népszerûség-növekedést. Ezenkívül páratlan alkalom még két jó nagyot rúgni, egyet az RMDSZ csúcsvezetésébe, egyet pedig a szociáldemokratákba. Azt az elméletet sem lehet elégszer sulykolni az erdélyi magyarság fejébe, miszerint ennél rosszabb már úgysem lehet, valamint, hogy semmi jóra nem számíthatunk a kormánypárttól, Markóéktól, de úgy általában, a hazai politikai színtér egyik szereplôjétôl sem. Gyengébbek kedvéért: kizárólag a polgári-nemzeti vonal jelentheti az egyedül üdvözítô alternatívát.

Ha biztos lennék abban, hogy tudják, mit csinálnak, talán szóvá sem tenném az egészet, de engem azért gondolkodóba ejtett a Prima TV valamelyik esti híradójának hevenyészett közvélemény-kutatása a tévénézôk szavazási opcióiról. A tudományosnak távolról sem mondható, viszont annál érdekesebb felmérés nem kis meglepetésemre masszív nem-et prognosztizált, egészen addig, amíg a híradó munkatársai nem fejtették ki részletesebben az alkotmánymódosítás elônyeit. Csupán ezt követôen, a vége felé billent át az eredmény egy hatvan-valahány százalékos, tehátelegendôen kényelmes igen irányába…

És ha valaki aznap este éppen nem a Prima TV híradóját nézte?!

Mi több, elképzelhetô egy másik forgatókönyv is, mely szerint az áldásos ellenpropagandának köszönhetôen oly sokan maradnak távol az urnáktól (feltehetôleg olyanok egyébként, akik nemmel szavaztak volna), hogy a részvétel egyszerûen nem fogja elérni az 50%-ot. Székely Ervin szerint (Krónika, okt. 7., Belföld) "erre nagy esély van (…). Ha az alkotmánymódosító törvény az alacsony részvétel miatt megbukik, újabb referendumot csak akkor lehet kiírni, ha a parlament újratárgyalja a szeptember elején elfogadott tervezetet." Valószínûleg az sem lehet véletlen, hogy a minél nagyobb részvételi arány érdekében — teljesen rendhagyó módon — kétnaposra tervezték a szavazást!

Magyarra fordítva, igenis megtörténhet, hogy a blöff rosszul süljön el.

Lássuk, mivel maradunk ez esetben? Annyira naivak még Tôkésék sem lehetnek, hogy a nemzetállamra vonatkozó cikkely megváltoztatásában reménykedjenek, beleszámítva egy esetleges, bár roppant valószínûtlen uniós össztüzet is. A kialakuló össznemzeti pánikhelyzetben (vö. mi lesz most a csatlakozással stb.) az alkotmánymódosítás mindenáron való megszavaztatása válik a legfôbb prioritássá, elfogadtatásának leggyorsabb módozatát pedig evidens, hogy a kényelmetlenebb cikkelyek puhítása vagy akár kigittelése (anyanyelvhasználat, felekezeti oktatás, miegymás) fogja jelenteni. Mondanunk sem kell, hogy nagy-romániás hatásra, elvégre mégis csak ôk azok, akiknek tömeges pálfordulása garantáltan révbe vihetné a "javított" verziót. Így — protokoll ide vagy oda — az SZDP is moshatja kezét: mi megpróbáltunk mindent, fiúk, de hát látjátok, hogy nem megy. Ezek után már lehet lobbizni az Európa-parlamentben és az Egyesült Államokban, lehet tiltakozni és gyertyás felvonulásokat rendezni, úsztak a kisebbségi jogokat biztosító paragrafusok. A nem-mel szavazók (és szellemi irányítóik) megehetik, amit fôztek. De sajnos, mi is épp ugyanúgy eszünk belôle.

Ilyen körülmények között Tôkésék nem-re való buzdítása túllépi azt, aminek mostanáig egy legyintéssel párosuló "bizonyos tekintetekben nem értünk egyet" elegendônek bizonyult. Lehet vitatkozni kis lépések és nagy lépések politikájáról, autonómiáról, de ez a húzás részükrôl már több, mint felelôtlenség. Jobb helyeken politikai mélyrepülésnek mondanák.

Ideje lenne már végre felfogni, hogy a (nép)szavazás nem játék, és fôleg nem melldöngetô gerincesség vagy rosszul értelmezett önérzet kérdése. Ne tévesszen meg senkit, hogy három évvel ezelôtt Iliescu fölényes gyôzelme Vadim Tudorral szemben végül is tényleg bejött volna a mi szavazataink nélkül is. A húszas évek Németországában végzetesen rossz lapra tettek azok, akik büszkeségbôl és/vagy kiábrándultságuk miatt (vagy mert nem akarták a kezüket bemocskolni azzal, hogy a kisebbik rosszra szavaznak) távol maradtak a szavazástól. Hitler demokratikus úton(!) hatalomra jutott, a következményeket ismerjük.

Nem éltem még annyit, hogy szemtanúja lehessek a történelem oly sokat emlegetett megismétlôdésének, de igen-nel fogok szavazni. Remélhetôleg leszünk még néhányan.

Bíró Zoltán

(Folytatás az október 14-i lapszámunkból)

Szobrok sorsa
A munkálatok lendületére jellemzô, hogy még ugyanaznap szállítanak fel, a Fellegvár párkányára felállítandó hét vezér szobra közül négyet. "Tessitori és Gurisatti szobrászok díjtalanul kiigazítják azok megcsonkított ábrázatát".

Alighogy ideiglenes elhelyezést nyert a javítások végett a négy szobor, az Ellenzék felháborodott hangú cikket villámlik, Összezúzták a vezéreket! cím alatt. (1902. III. 15).

"Hallatlan vandalizmust követtek el az éjjel K-várt valami gazfickók. Összezúzták a város által a fellegvári lövôlde mellett felállított vezérek szobrait. A kôkoponyákat összetörték, felismerhetetlenné tették. Négy vezér szobrát semmisítették meg, úm. Árpád, Lehel, Verbulus (Vérbulcsú) és Örs vezérnek alapját. A negyedik szobor elô volt készítve, kijavítva a felállításra. A Szépítô egylet még az összel kijelölte ezeknek a helyét az Erzsébet-sétaút felett a kiszélesített párkányon. III. 15 emlékére zúzták össze valami gaz kezek!... "

Az idézett lap 1902 januárjában közli a "Fellegvár kagylói" cím alatt: "A Szépítô egylet szikláiból kikerülô csigakövek kezdenek a kertek, szökôkutak számára kapóssá válni, újabban Orbók Mór igazgató is rendelt két szekérrel. Most már az Egylet is felhasználja, mert egy szép falazatot épít."

És áldozzunk Ritter Gusztáv, a Kolozsmonostori tanintézet jeles fôkertésze és tanára emlékének is. Nevéhez fûzôdik az EMKE-park, a Hunyadi tér, valamint a Sétatér rendezése, szebbítése, fásítása és cserjésítése. Ugyancsak ô tervezte az Erzsébet-sétaút berendezéseit, parkosítását és befásítását.

(Folytatjuk)

Tatár Zoltán

Egységes, oszthatatlan és a kisebbségeket nem kedvelô román nemzetállamunk, úgy tûnik, kiheverte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hétvégi képviselôválasztó fórumainak elsô fordulóját. A rendôri és csendôri zaklatásokkal társított belpolitikai össztûz (amibôl az RMDSZ is kivette a részét) nem tudta kedvét szegni a székelyföldi szervezôknek és a néhány ezer magyarnak, akik talán tudtukon kívül is egy történelmi lépés elôfutáraivá váltak.

Az autonómia gyakorlati megvalósítását felvállalóktól nyilván el lehet határolódni, gúnyt lehet belôlük ûzni, a több tízmillió lejes parlamenti fizetések árnyékából lefitymálóan vagy elítélôen lehet nyilatkozni emberfeletti erôfeszítést követelô próbálkozásukról, azonban a romániai magyarság önrendelkezésének fontosságát aligha lehet vélt vagy valós sértôdések miatt szônyeg alá seperni. Az elmúlt tizenhárom évben túl sokat beszéltünk róla ahhoz, hogy semmi se valósuljon meg belôle. Hogy politikusaink egy része állandóan a távoli jövô bizonytalanságába utalja át, amikor majd valami csoda folytán a román társadalom kinövi nemzeti gyermekkorát, és rájön, hogy amitôl annyira fél, az javára válhatna.

A területi önrendelkezés gondolata romániai magyar politikusaink eddigi hozzáállása miatt bizonyul még mindig nehezen körüljárható tabutémának. Összromániai megemésztéséhez és elvi elfogadtatásához folyamatosan napirenden kellett volna szerepelnie az RMDSZ testületeiben, be kellett volna kerülnie az RMDSZ és a mindenkori kormányzópárt közötti egyezkedések forgatókönyvébe, ki kellett volna jutnia az Európa Tanács fórumaihoz, illetve minden olyan európai fórumhoz, ahol errôl érdemben lehet tárgyalni. Hiába áll RMDSZ-íróasztalok fiókjában a tíz éve kidolgozott Csapó-féle autonómiatervezet, ha nem foglalkoztak vele érdemben a szövetség döntéshozó fórumai. Mindig úgy ítélték meg, hogy az éppen aktuális kormánypárt–RMDSZ paktum, az apró lépések politikájával közelebb visz bennünket áhított önrendelkezésünkhöz.

Persze, illúzió lenne bárki részérôl azt állítani, hogy Romániában könnyû lesz bármiféle önrendelkezési jogot kiharcolnia a magyarságnak. A hamis történelemszemlélettel átitatott román társadalom ellenállása erre nem ad gyors lehetôséget. Ugyanakkor az Európai Unió nagyhatalmai, elsôsorban Franciaország és Németország mindenféle kisebbségvédelmi chartától fél, hiszen mindkét államnak több milliós lélekszámú bevándorló közösség identitásgondjaival kell szembenéznie. Mivel a diszkriminációkra érzékeny uniós törvényhozó fórumokon nehéz különbséget tenni ôslakos és bevándorló kisebbség között, sok politikus hamarabb nyújtana kedvezményeket egy szexuális kisebbségnek, mint a nemzetieknek. Nincs tehát könnyû helyzetben az, aki szûkebb régiónkban történelmi tényekre alapozva kér társnemzeti egyenjogúságot.

Az SZNT lépése az ügy elé tornyosuló falak ellenére mégis olyan demokratikus jogkövetelés, ami a következô évek hazai és nemzetközi törvényhozói fórumainak középpontjába kerülhet. Addig is a román közvélemény ismerkedik a gondolattal, tévés viták, sajtóvisszhangok egész sora lát napvilágot.

Mindez addig volt tabutéma, amíg végre kikerült a nyílt politikai színtérre. Meggyôzôdésem, hogy hosszabb távon az ügy köré ismét összmagyar összefogást lehet kovácsolni.

Makkay József

Négynapos erdélyi körúton járt az RMDSZ meghívására Magyar Bálint. A magyar oktatási miniszter megbeszélést folytatott a szövetség vezetôivel, tárgyalt Andrei Margával, a BBTE rektorával, meglátogatta a Sapientia EMTE kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai karait, eszmecserét folytatott egyetemi és középiskolai oktatókkal, diákokkal, kutatókkal. Vasárnap este Kolozsvárra visszatérve az RMDSZ liberális platformja, a Szabadelvû Kör vezetôivel találkozott. Ezt követôen nyilatkozott lapunknak.

— Milyen céllal látogatott Erdélybe?

— Meg szerettem volna a helyszínen nézni, hogy az erdélyi magyar nyelvû oktatásnak, kutatásnak, kulturális tevékenységnek milyen igényei vannak, s hogy a magyar támogatási rendszer milyen hatékonysággal tudja ezeket szolgálni, kielégíteni. Fel szerettem volna mérni azt is, hogy milyen új típusú támogatásokra lehet még szükség.

— Mit tapasztalt ezen a téren?

— Jó néhány kihívással kell szembenéznünk. Az oktatás teljes vertikumát kell áttekinteni, s valamilyen módon rendszerbe látni, a közoktatástól a felsôoktatásig ahhoz, hogy a magyar kormányzati hozzájárulás megfelelôen hatékony legyen. Másik kihívás, hogy az EU-csatlakozás teljesen új helyzetet teremt majd ezen a téren is.

— Milyen helyzetre gondol?

— Elsô körben Szlovákia révén a Felvidék — Magyarországgal együtt — az Európai Unió tagja lesz, de néhány évvel késôbb Románia, s így Erdély is az unió részévé válik. Az uniós állampolgárok között viszont semmilyen megkülönböztetést nem lehet majd alkalmazni, a magyar felsôoktatási rendszerbe történô bejutás tekintetében sem. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ha az adott területeken nincsen versenyképes, vonzó magyar nyelvû felsôoktatás, az itteni diákok jelentôs része nagy tömegben beáramolhat Magyarországra. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy ne csupán folytatódjék, hanem fel is erôsödjék az "agyelszívás" folyamata. Meg kell tehát a felsôoktatási támogatások esetében vizsgálni azt, hogy ez egyfelôl koncentráltan történjék, és az így születô-létrejövô intézmények a magyar felsôoktatási intézményekkel is versenyképesek legyenek. Felvidéken nem véletlenül összpontosítjuk erôinket Révkomáromra. Erdélyben át kell tekinteni, melyek azok a területek, amelyeken a felsôoktatás fejlesztése nem pusztán a magyar nyelvhez tradicionálisan-kulturálisan kötôdô szakokra terjed ki — mint pedagógusképzés, néprajz, történelem —, hanem a reálterületekre is, amelyek ugyancsak sikeres életpályákat ígérnek. Erdélyben különösen bonyolítja a helyzetet, hogy folyamatosan bôvülô állami magyar felsôoktatási szféra létezik. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen egyre több tanár egyre több diákot tanít magyar nyelven, ugyanakkor a magyar nyelvû oktatás autonómiája kari szinten nem biztosított. Ezzel párhuzamosan épül ki a Sapientia egyetem struktúrája, amely egy egyetem alakításának a gyermekbetegségeit magán hordja: kis létszám, nem teljesen világos minôségbiztosítás minden területen, egyenetlen színvonal, s nem teljesen érthetô stratégia az egyes területeken. Ugyanakkor a Sapientián rendkívül komoly és elôremutató kezdeményezések vannak, akár az egyetem marosvásárhelyi, akár a csíkszeredai részére gondolok.

— Látogatását az RMDSZ vezetôivel folytatott megbeszéléssel kezdte. Milyen problémákat vetettek ott fel, s milyen elvárásokat fogalmaztak meg?

— A konfliktusok és aránytalanságok feloldásának szükségessége merült fel elsôsorban. Nagy gondot jelent az állami felsôoktatásban foglalkoztatott oktatók rendkívül rossz anyagi körülményeinek ügye, amely az utánpótlást veszélyezteti. Elhatároztuk, hogy a jövô évtôl az állami felsôoktatásban oktatók számára átlagosan havi tízezer forintos ösztöndíjat biztosítunk.

— Lesz tehát olyan egyetemi oktató, aki ötezret, s olyan is, aki tízezer forint felett kap majd havonta?

— Igen, ez átlagos juttatás lesz. A differenciálás feltételeit az Erdélyi Magyar Felsôoktatási Tanács dolgozza majd ki az oktatói és tudományos teljesítmény és a magyar nyelven tanuló diákok számának alapján. Másik kérdés, amelyet az RMDSZ rég óta szorgalmaz, s amelyre próbálunk megoldást találni, a szórványban tanulók helyzete, ahol a csökkenô létszám és az intézmény-összevonások következtében kollégiumi programot kell elindítani. Évente szeretnénk egy-egy nem túl nagy létszámú, de mégis használható kollégiumot biztosítani a szórvány-területeken, alapvetôen a középiskolás tanulók számára. A harmadik terület kapcsolódik a magyar oktatási reformhoz, s ezt tartom talán a legfontosabbnak. A magyar reformok során meg szeretnénk vizsgálni, hogyan lehet a határon túli magyar nyelvû oktatást a magyar oktatási rendszerrel összhangba hozni.

— Tananyag tekintetében?

— Tananyag, speciális kiegészítô támogatások, átjárhatóság, curriculum téren. Ennek egyik alapeszköze a Magyarországon elinduló digitális tan-anyag-fejlesztés, amely lehetôvé teszi, hogy az a paradigmaváltás az oktatásban végbe menjen, amely a készségek és a lexikális ismeretek közti új egyensúlyt megteremti, azaz felszámolja a lexikális ismeretek nyomasztó túlsúlyát a magyar oktatásban. Ez a tan-anyag-fejlesztési program lehetôséget teremt arra, hogy az így létrejött digitális tananyagok és adatbázisok nem csupán a magyarországi diákok számára legyenek hozzáférhetôk, hanem a világon bárhol élô magyar diákok számára is. Ennek vannak technikai feltételei. Az anyagok szórását egyirányú mûholdas közvetítéssel kívánjuk elérni, s ez lehetôvé teszi, hogy az iskolai szervereken nagy mennyiségû tan-anyagot lehessen tárolni és használni. Másfelôl ezek a tananyagok a szerzôi jog által nem lesznek megkötve, tehát az iskolák maguk vagy mások, pályázatokkal tovább fejleszthetik majd azokat, alkalmazhatják a helyi kritériumokhoz, viszonyokhoz. Ezek a digitális adatbázisok, amelyek a magyarországi elit iskolákban is újdonságnak fognak számítani, akár a legeldugottabb helyeken is hozzáférhetôvé válnak mindenki számára, aki magyar nyelven tanul.

— Ez tehát csak pénz kérdése?

— Valóban pénz kérdése. Ez a program — amelyet akár digitális nemzetegyesítésnek is lehetne hívni — teszi lehetôvé azt, hogy a közösen felhalmozott kultúrkincsünk ténylegesen hozzáférhetôvé váljon mindenki számára — határon innen és túl.

— Átlagosan három százalékkal csökken az jövô évi magyar költségvetésben a határon túli magyarokra fordított összeg. Kevesebb jut a kultúrára, a státustörvény alkalmazására, de többet adnak más területeknek. Az oktatásra szánt pénzekkel mi a helyzet?

— Olyan változást szeretnénk elérni, amely lehetôvé teszi, hogy a határon túli támogatás ne csak a határon túli támogatási fejezetekben jelenjen meg. Már elôzô miniszterségem alatt — például a Széchenyi professzori ösztöndíjra — is pályázhattak határon túlról. Most is igyekszem úgy alakítani a pályázati kiírásokat, hogy azokból a határon túliak ne legyenek kizárva. Ennek jelenleg még pénzügyi-technikai nehézségei vannak. Szeretnék olyan típusú szabályozást, amely az oktatás, a kultúra és a kutatás területén magától értetôdôen biztosítja, hogy a Magyarországon kiírt pályázatokra a határon túli intézmények, szervezetek, személyek is pályázhassanak. Tehát amikor beindítjuk a magyarországi középiskolák számára a digitális tananyag-programot, nagyon szeretném, ha abba a határon túli magyar iskolákat is közvetlenül bekapcsolhassuk, hogy ne kelljen ezt külön büdzsébôl finanszírozni.

— De globálisan csökken-e avagy nô jövôre a határon túli oktatásra szánt összeg?

— Nem csökken a határon túli tevékenység támogatása, s azt, mint mondottam, egyéb pályázatokkal is bôvíteni szeretnénk. Ez utóbbiak összegét azonban nehéz elôre megbecsülni, hiszen nem tudhatom, hogy egy év során ez majd hogyan alakul.

— A Sapientia alapító egyházai nemrég az egyetemre fordított támogatás növelését kérték. Felmerült-e ez a kérdés az egyetem vezetôivel folytatott tárgyalások során, s milyen kilátások vannak az alapítók kérésének teljesítésére?

— Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is felmerültek a pénzügyi kérdések. Nem is várom, hogy miniszterként ezek a kérdések velem szemben ne merüljenek fel, még akkor sem, ha jelenleg a Sapientia támogatása a Miniszterelnöki Hivatal költségvetési fejezetében szerepel. A benyújtott költségvetésben nem szerepel azon a szinten a támogatás, mint az ideiben, de ez a kérdés nincs lezárva, a parlamenti vita még elôttünk áll. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy az össztámogatásokat át kell tekinteni. A magam részérôl például a Sapientia marosvásárhelyi tagozatának fejlesztését nagyon szívesen támogatnám. Ott nemrég rakták le az alapkövét az új oktatási épületnek, amely a maga 7500 négyzetméterével megnégyszerezi a rendelkezésre álló oktatási infrastruktúrát, s mindez olyan 25 hektáros ingatlanon helyezkedik el, amely a Sapientiáé, s amelyen innovációs park is kialakítható. Éppen a parlament elôtt van a kutatási fejlesztési alap létrehozásáról szóló törvény, s reményeim szerint a parlament ezt el fogja fogadni. A jövôre magáncégek támogatására kiírható pályázatokon olyan cégek is támogatást nyerhetnének, amelyek tôkével betelepülnének különbözô tevékenységek elvégzésére a campusokra. Szeretném, ha az ilyen pályázaton a magyar nyelvû felsôoktatás is részt venne. Tehát ha a marosvásárhelyi Sapientia innovációs parkjában magyar magáncégek is megjelennének, oda települnének, s részt vennének az ottani tevékenységben.

— Ezzel a versenyszféra kutatási igényeit a határon túli magyar felsôoktatással kívánják összekapcsolni?

— Igen. A felsôoktatásnak két fajta kontrollja képzelhetô el, s ezeknek párhuzamosan kell mûködniük. Az az akadémiai akkreditációs bizottságok és testületek tevékenysége bizonyos színvonalat biztosíthat, de másfelôl a kutatással minél szorosabb összhang kialakítása szükséges a magánszféra részérôl. Utóbbi óhatatlanul átalakítja az oktatást, befolyásolja, s olyan típusú szakokat hoz létre, amelyek végzôseit a piac keresi.

— A Babes–Bolyai Tudomány-egyetemen is járt. Mirôl tárgyalt Marga rektor úrral?

— A rektor úrral régóta jó személyes viszonyban vagyunk, habár ez a megoldott problémákon nemigen látszik. A BBTE-n egyfelôl bôvül a magyar oktatás köre, a tanárok száma el-éri a 270-et, a diákoké pedig a kilenc ezret. Ez jelentôs bôvülés a korábbi évekhez képest. Az egyetem mégis elzárkózik az önálló magyar karok engedélyezése elôl. Még mindig kérdés: milyen feltételek között lehet biztosítani azt, hogy a döntéshozatali folyamatok a megfelelô garanciákkal rendelkezzenek? Hiszen jelentôsebb magyar támogatás vagy segítség elsôsorban ilyen garanciák mellett tudna ezen a területen megjelenni.

— Évek óta visszatérô probléma Erdélyben a Magyarországon teljes képzésben részesülô egyetemisták, illetve utóbb a középiskolások és általános iskolások elszívása. Sikerült-e ezen a téren valamilyen megoldást találniuk?

— Az erdélyi magyar szervezetek kérik, hogy azok számára, akik ma-gyarországi középiskolákban tanulnak, a magyar kormány államilag finanszírozott felsôoktatási helyeket ne biztosítson. Ezt a kérést mi teljesítjük. De látni kell, hogy ez átmeneti megoldás. Az uniós csatlakozással ugyanis ilyen fajta megkülönböztetések nem lesznek fenntarthatók. Egyetlen megoldás van: felfejleszteni a határon túli magyar nyelvû oktatást, minden eszközzel támogatni annak megerôsödését, hogy az egyes intézmények valóban állják a versenyt a hazai oktatási intézményekkel. De ehhez az szükséges, hogy — az összmagyar felsôoktatási piacban gondolkodva — ezek az intézmények találják meg azokat a profilokat, amelyek az itteni oktatást vonzóvá teszik. Ez csak akkor lehet sikeres, ha nem pusztán a magyarországi felsôoktatást követô stratégiára alapul, hanem a saját szerepkör kialakítására törekszik.

— Az itteni oktatás színvonalának emelésére rendkívül jól képzett csúcs-elitre lenne szükség. Ezen a téren hatalmas a hiány. Az utóbbi évek vonatkozó magyarországi stratégiája arról szólt, hogy a magyarországi elitet hírneves nyugati egyetemeken készítették fel, az erdélyi magyar elitet pedig jobb esetben budapesti fôiskolákon. Mikor lesznek megpályázhatók a Budapesten kiírt nyugati programok az erdélyi egyetemi végzettek számára is?

— Ez részben anyagi kérdés. A magyarországi diákok számára 2005 szeptemberétôl szeretnénk biztosítani, hogy olyan európai akkreditált részképzésekben vegyen részt, amelynek kreditjeit a diplomájukhoz elfogadják. Ehhez hasonlóan szeretnénk biztosítani azt, hogy legalább Magyarországra — ez az elsô lépés —, részképzésre, a határon túli magyar fiatalok döntô többsége átjöhessen. Egy ilyen lehetôségnek a jelenleginél szélesebb körû biztosítása segíthet stabilizálni a határon túli magyar nyelvû felsôoktatást. Egyelôre sajnos nem reális igény az, hogy a magyarországi diákok számára is szûkösen rendelkezésre álló ösztöndíjakat szélesebb körre ki tudjuk terjeszteni.

— Pedig enélkül nem lesz elit, s nem nô majd az a színvonal, amelyrôl az imént beszélt. És ehhez nem is lenne szükség nagyon sok pénzre...

— Ez leginkább a PhD-képzéshez tartozik vagy az azt követô programokhoz. Egyetértek azzal, hogy ha ez a réteg hiányzik, a színvonal látja kárát. Ezt a kérdést meg kell vizsgálnunk, s remélem, sikerül majd erre is megoldást találnunk.

— Milyen következtetésekkel tér vissza Budapestre?

— Az erdélyi társadalom nagyon erôs mozgásban, átalakulásban van. Élénk viták zajlanak arról, hogy melyek a leghatékonyabb megoldások a magyar nyelvû közép- és felsôoktatás támogatására. Az alapvetô konklúzió az, hogy ezeket a vitákat nekünk Magyarországon figyelemmel kell kísérnünk. Annak érdekében, hogy amit adunk, ne csak jó szívvel adjuk, hanem jól is adjuk.

Tibori Szabó Zoltán

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Kezdeményezô Testülete (KT) Kovászna megyei tagjainak keddi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a székelyföldi románoknak is helyi tanácsokat kellene létrehozniuk és területi autonómiát kellene kérniük.

"A székelyföldi románok is jobban élnének egy eurorégióban, így nekik is létre kellene hozniuk a saját helyi tanácsaikat és autonómiát, elsôsorban kulturális autonómiát kellene kérniük", nyilatkozta Ferencz Csaba, a KT tagja.

Az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Elöljáróinak Értekezlete tegnap kiadott nyilatkozatában leszögezi: megdöbbenéssel értesült azokról a hatósági túlkapásokról, amelyekre a székely megyék területén került sor az utóbbi napokban. Aggodalmának ad kifejezést a régi politikai rendôrség módszereit idézô megfélemlítô intézkedésekkel kapcsolatban. Síkra száll az alapvetô emberi jogok, nevezetesen a lelkiismereti, a szólás-, a szabad véleménynyilvánítás és a gyülekezési szabadság tiszteletben tartása mellett, és visszautasít bármiféle etnikai és politikai hátrányos megkülönböztetést.

Az Országos Egészségbiztosító Pénztár sajtóközleményben fogalmazta meg az alkotmánymódosító törvény megszavazásának ösztönzését. Eszerint a pénztár azt tanácsolja a biztosítottaknak, hogy vegyenek részt a népszavazáson és szavazzanak az alkotmány módosítására, mivel ez a törvény az orvosi ellátásra vonatkozó jelentôs elôírásokat tartalmaz. Elsô alkalommal szabályozzák ugyanis külön szakaszban, hogy az egyes pénzalapokba befizetett járulékok összegét kizárólag azok rendeltetésére lehet használni, emellett pedig a törvény biztosítja az állampolgárok jogát az orvosi ellátásra.

Tudtukon kívül a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szavazóbiztosi listáin tüntették fel az október 18–19-i népszavazáson felügyelô baróti RMDSZ-tagokat, nyilatkozta a Mediafaxnak Dimény Árpád baróti RMDSZ-elnök. Kolozs megyében még nincs véglegesítve a népszavazáson felügyelô RMDSZ-tagok listája.

Dimény Árpád elmondta: több baróti és környékbeli település oktatója arról számolt be, hogy két héttel korábban a Kovászna megyei prefektúra képviselôje felkérte ôket: vegyenek részt a szavazókörzeti bizottságok munkájában. A megkeresett személyek elfogadták az ajánlatot, abban a hitben, hogy függetlenként vagy az RMDSZ-t képviselve vesznek részt a szavazóbizottságok tevékenységében. Utólag figyeltek fel arra, hogy az akkreditációkat Adrian Vlad Cãsunean, a Kovászna megyei SZDP elnöke írta alá. Az iskolaigazgatók és oktatók visszaküldték az akkreditációkat és nem kívánnak szavazóbiztosokként tevékenykedni az október 18–19-i népszavazáson. A helyi RMDSZ-elnök kijelentette: "elfogadhatatlannak" tartja a Kovászna megyei SZDP gesztusát.

Kolozs megyében még nem végleges a referendumon felügyelô RMDSZ-es szavazóbiztosok listája. Mivel a magyar képviselôk nem jelentkeztek idôben a szavazóirodák elnökeinél, több település szavazóbizottságában nem szerepelnek magyar felügyelôk. Máté András, a Megyei Választási Iroda RMDSZ-es tagja kérdésünkre elmondta: a magyar szavazóbiztosok listáját a napokban kiegészítik, így az RMDSZ a Kolozs megyei szavazóirodák több mint 75%-ában képviselteti majd magát.

P. M.

Az Alkotmányok tanúi és megnyilvánulási formái voltak a román társadalom történelmi változásainak. Románia most történelmi lépésre készül: az euroatlanti csatlakozásra. Az új helyzetek befogadásához szükséges intézményes keretnek meg kell elôznie a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást.

Az 1991-es Alkotmány az átmeneté volt, egy új szabályozás szükséges. Az új Alkotmány a tartósságnak, állandóságnak, hosszú és nagyon hosszú érvényességnek az alaptörvénye kell hogy legyen.

Melyek az új Alkotmány elvei?

— a politikai pluralizmus elve, mint az alkotmányos demokrácia feltétele és biztosítéka;

— az államhatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának az elve;

— a szabad kezdeményezés elve;

— a magántulajdon biztosítása;

— a munkaadók szerepének megerôsítése a román társadalomban;

— a törvényhozói kamarák szakosítása feladataik egyenlôségének a megtartásával, de megkülönböztetésük a szerint a probléma szerint, amelyrôl határozniuk kell;

— az egyeztetési folyamat kiiktatása és a két kamarának együttes ülésen való részvétele az egyeztetési fázisban nem békéltetett nézeteltérések megoldására;

— a képviselôi mentelmi jog leszûkítése;

— a sürgôsségi rendeletek rendszerének korlátozása;

— a romániai államelnöki mandátum 5 évre való meghosszabbítása;

— a Parlament a Kormány felett gyakorolt ellenôrzésének a megerôsítése;

— a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak pontosabb meghatározása;

— a kötelezô sorkatonai szolgálat megszüntetése, ezt a kérdést majd egy alaptörvényben fogják szabályozni;

— a választási rendszer, az Állandó Választási Hatóság létrehozásának alaptörvényben történô szabályozása;

— a lakossági törvénykezdeményezéshez szükséges aláírások számának lecsökkentése;

— a kultúrához való hozzáférés biztosítása;

— szociális tanulmányi ösztöndíjak megítélése hátrányos családokból valamint intézményekbôl származó gyermekeknek és fiataloknak, a törvény feltételei között.

Múlt héten, október 9-én este szokatlanul nagy tolongás rázta fel a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók kedvelt találkozóhelyét, a Bulgakov kávéházat.

Nem kellett beavatottnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, a szokatlan tumultushoz szokatlan esemény is társul, de ez nem is történhetett másként, hiszen a Jurátus Kör évadnyitó ülésérôl volt szó.

Ez a kör tulajdonképpen a KMDSZ egyik szakosztálya, amely kifejezetten a magyar joghallgatók részére alakult, annak érdekében, hogy a jogi kar "gólyáinak" megkönnyítse az egyetemi közegbe való beilleszkedését.

Az ülésen szó került az elôzô években sikeresnek bizonyult programok folytatásáról és újabbak bevezetésérôl. Ennek értelmében fôként külföldi elôadótanárok, professzorok, ügyvédek magyar nyelvû elôadására, parlament- és börtönlátogatásra, gólyatáborra és egyéb, a tanulást megkönnyítô foglalkozásokra számíthatnak a klubtagok. Az elôadásokra kéthetente a Heltai Alapítvány székházában kerül majd sor.

Mint kiderült, a KMDSZ mentorakciójának elsô állomását jelentette ez az összejövetel, és a közeljövôben valószínû, hogy a más egyetemeken tanuló magyar diákok kalauzolását is felvállalják.

K. Zs.

A 2003–2004-es egyetemi tanévben folytatódik az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság — EMT által 2000 októberében indított magyar nyelvû Terminológiai elôadássorozat a Kolozsvári Mûegyetem építômérnöki, gépészmérnöki, számítástechnika, villamosmérnöki, illetve a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vegyészmérnöki karán.

Az EMT vendégtanár-programjának keretében magyarországi meghívottak és hazai egyetemi oktatók tartják meg elôadásaikat, kiemelt figyelmet szentelve a magyar szakkifejezések elsajátítására.

Az elsô egyetemi félév elôadásainak tervezett idôpontja, karoktól függôen, október második fele, illetve november.

Az októberi elôadások programja:

Számítástechnika kar: 2003. 10. 24., 16 óra — Varga Csaba Sándor: GNU/GPL sikertörténetek és tévhitek, Daczi László: "Free documentation" + honosítás + eszközök, Noll János: Szabad szoftverek az irodában, Mátó Péter: Szerverek ingyen — kiszolgálók építése szabad szoftverekkel. Az elôadások a Protestáns Teológia és az EMT közös szervezésében, az FSF.hu Roadshow keretében zajlanak. Helyszínük a Protestáns Teológia Bethlen terme, Kolozsvár, Avram Iancu tér 13.

Vegyészmérnöki kar: 2003. 10. 25., 10 óra — dr. Majdik Kornélia: A nehézfémek eltávolítása szennyvizekbôl bioszorpció útján. Az elôadás helyszíne: a BBTE kémia és vegyészmérnöki karának az épületében (Arany János utca 11. szám) a 132-es (volt 99-es) terem.

Bôvebb információk az eniko@emt.ro e-mail-címen, valamint a 594-042, 590-825 telefonszámokon.

...és te nekilátsz. Elôbb megnézed az ívet: szemeddel ízlelgeted, behatárolod a színét: az enyhén kopott, olajfestett ablakpárkányhoz hasonlít-e vagy irritáló virító-fehérséggel mered vissza rád. Véleményt alkotsz róla, tetszik avagy nem, miért érzed azt, hogy tolakodva hívogat. Belsô emeleteden fecsegô elméd megpróbálja szavakba önteni a lap ki nem mondott, feléd ordított szavait, megpróbálsz az oly hamis, az oly gyenge/laikus, az oly kifejezéstelen betûláncokba kapaszkodni, mert nem akarsz semmirôl sem lemaradni, hát még leesni! A lap a te beszélô, látó, hívó, letaglózó hálód, ami megfog, gondolod, ha esnél, amikor tolladdal elrugaszkodsz.

A TE tolladdal, hiszen ahogy kézbeveszed, megpecsételed. Rátapad zsíros ujjlenyomatod és fürkészô tekinteted. Felnyitod rejtettségét, darabokra szeded szét, mert hatalmadban áll, erôsebb vagy nála, és állatibb. Nem bírsz uralkodni a kíváncsiságodon, amelynek kielégítésével nem leszel több, nem bírsz uralkodni az ötlethiányon, ami megijeszt. Ezért uralnod kell. Írószered megfosztod szabadságától és arra kényszeríted, hogy kezednek adott parancsod kövesse. Feltételek nékül.

Az elsô parancs még egyszerû: egy egyenes vagy csak enyhén görbe vonalat kell 14 ujjpereceddel összhangban húznia; a másodikkal viszont már elveted a sulykot: márkás, neves, minôségi pennádnak végtagoddal teljes egyetértésben kell szignódat hitelesen reprodukálnia.

Mindez persze csak idôhúzás. A már bemocskolt sárgás/krém/fehér lapot cserélheted is ki, és amikor elszánod magad, hogy megpróbálsz végre valami maradandót és értékeset alkotni, és már a harmadik bögre tejes szíverôsítôd is felhörpintetted, és már másodjára locsoltad meg a virágokat a délután, és már sokadjára rendet raktál a jegyzetekben pangó íróasztalodon — rájössz, nincs más választásod, mint feladni a harcot te és teközted. Engedsz te-nek, felkapsz egy iskolásfüzetet, amit a minap ástál elô a padlásról és egy nálad maradt kölcsönkapott 1500 lejes vacak ATLAS-pixet, eloltod az asztalilámpát, bezárod magad után szobád ajtaját, és elindulsz zuhanni a legnagyobb bizonyossággal, hogy a vonalas lap kevésbé fog felfogni, mint a miniszterív makulátlansága, s a golyóstollnak jobban fogsz ezentúl engedelmeskedni, mint neked tette a márkás, neves, minôségi toll.

Lôrincz Edina

Az Itthon, fiatalon mozgalom felkér minden romániai magyart, aki felelôsséget érez a fiatalok iránt, vegyen részt az alkotmánymódosításra kiírt referendumon, és szavazzon igennel — derült ki a legnagyobb romániai magyar ifjúsági szervezet szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményébôl.

A Korodi Attila elnök által aláírt dokumentum szerint, azért kell igennel voksolni az október 18–19-én szervezett referendumon, mert az erdélyi fiataloknak nincs idejük várni még 10 évig, hogy a kötelezô katonai szolgálatot eltöröljék, hogy románul kelljen megszólalniuk a bíróságokon. Nincs idejük megvárni azt, hogy a visszaadott földjeik feletti tulajdonjogot valaki garantálja, hogy a parlament ne mûködjön hatékonyan a két ház teendôinek szét nem vállasztása miatt, vagy hogy hivatalos ügyben magyarul fordulhassanak saját polgármesterükhöz, tanácsosukhoz. Szerintük demagóg és felelôtlen minden olyan politikus, aki arra buzdítja a romániai magyar közösséget, hogy ne szavazzon az alkotmánymódosításra. Azok, akik ellene szavaznak, vagy nem mennek el szavazni, a kilátástalan múltra szavaznak. Ezért az Itthon, fiatalon mozgalom arra buzdítja és kéri a magyar közösség tagjait, hogy a mi jövônkre, a magyar fiatalok jövôjére voksoljanak.

Ezzel szemben, noha elismeri, hogy egyes cikkelyek elôrelépést eredményezhetnek a romániai magyar közösség számára, a Magyar Ifjúsági Tanács hétvégi torockói közgyûlésén kiadott közleménye szerint az alkotmánymódosító törvény esetleges megszavazásával még közvetett módon sem járulhatunk hozzá az alaptörvény sérelmezett szellemiségének az elfogadásához. "Az államalkotó társnemzeti jogállás helyett nem fogadhatjuk el a jogfosztó és másodrangú besorolást, teljes körû közösségi önrendelkezésünk biztosítása helyett nem elégedhetünk meg közérzetjavító kedvezményekkel" — áll a közleményben.

B. T.

hirdet az Amaryllis Tarsáság a Corvin Klub keretében. Október 21-tôl kezdôdôen minden kedden 19 órától Szabó Anikó és Fülöp Csilla történelmi társastáncokat tanít a XV–XVII. századból, a Belvárosi Református Egyházközség Kogãlniceanu utca 21. szám alatti tanácstermében. Házigazda László Bakk Anikó és Mirela Kulin.

Igazi reneszánsz hangulatban szeretnénk népszerûsíteni a Londonból, Kovács Gábor tánckutató által közvetített eredeti koreográfiákat.

Érdeklôdni a 0745-956292 mobilszámon és/vagy az an.amaril@mail.dntcj.ro e-mail-címen lehet.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fotómûvészet, filmmûvészet, média tanszékének és a Sapientia Kutatási Programok Intézetének meghívottjaként dr. Geréb Anna a Magyar Nemzeti Filmarchívum kutató-archivátora és a budapesti ELTE filmtörténet és filmelmélet tanszékének tanára filmtörténeti elôadássorozatot tart a Sapientia EMTE kolozsvári székházának (Bocskai ház, Mátyás utca 4.) alagsori klubtermében A mozgókép kezdeteitôl az orosz montázsiskolákig címmel, 2003. október 13–20. között.

Az eddigi elôadások bevezettek a mozgókép hôstörténetébe, az elsô, még idôszámításunk elôtt kôbe rögzített "premier plánok"-tól, a camera obscurán keresztül, egészen az elsô filmfelvevô gépekig. A filmrészleteken keresztül jobban megismerhettük azt a korszakot, amelynek alkotásai forradalmosították a XX. századi ember életét, megteremtve a mozit, amely nélkül az élet ma már elképzelhetetlen.

Az egyszerû gyerekjátékoknak tûnô szerkezeteket kipróbálva közelebb kerültünk az elsô mozgókép-kísérletekhez.

A Lumière testvérek képkockáit a már különbözô technikákat alkalmazó Meliès filmjei váltották fel a vetítôvásznon.

Dr. Geréb Anna tanárnô szándéka az elôadássorozattal az, hogy felébressze minél több emberben a filmmûvészet iránti érdeklôdést és megszerettesse a némafilm korszakát, valamint kivételes alkalmat kínál azáltal, hogy ezeket a ma már nehezen megszerezhetô és levetíthetô filmeket a hallgatóságnak bemutatja.

A vetítések különlegességeket is tartalmaznak. Bizonyára mindenki kíváncsi, hogy Hamlet fôszerepét hogyan játssza el egy hölgy, aki nem más, mint Asta Nilsen dán filmszínésznô. Ez csupán egy a sok érdekesség közül, amiért érdemes eljönni az elôadásokra, mivel emellett Griffith, Max Linden, Chaplin és a magyar filmmûvészet különlegességei is vászonra kerülnek, a híres cári Oroszország 1920-as éveinek filmalkotásai mellett.

A filmtörténet korai szakaszának összes jelentôs filmjébôl láthattok részletet a sok érdekes és hasznos információ mellett, csütörtökön 10–14, pénteken 9–11, valamint hétfôn 10–14 óra között a Bocskai-ház alagsori klubtermében.

Tóth Orsolya

Az utóbbi idôben egyre gyakrabban halljuk a "Voteazã viitorul României" vezényszót: október 18–19-e között referendumra kerül sor, amikor a változtatni készséges polgárnak azt kell kijelentenie, hogy az 1991-es alkotmányon eszközölt kisebb-nagyobb változtatások jók-e vagy sem, vagyis mellettük vagy ellenük kell voksolnia. Mindezt persze miután eldöntötte, hogy jelenlétével megtiszteli-e a szavazóbizottságot.

Arra voltunk tehát kíváncsiak mennyit tudnak az egyetemisták az alkotmányról és annak módosítási tervezetérôl. Bár a vélemények megoszlanak, úgy tûnik, a diákokat nagyon is érdekli a nagybetûs jövô:

Fülöp Noémi (elsôéves): — Én joghallgató vagyok. Az egyetemen sok mindent elmondanak, mind a régi alkotmányról, mind az újról. A régirôl elsôsorban azt, hogy van benne jó pár cikkely, amely már nem aktuális. Ilyen pédául amelyben az szerepel, hogy külföldi állampolgárok nem vásárolhatnak telket Romániában, vagy hogy kettôs állampolgársággal rendelkezô személy nem választható közfunkcióba (például politikusnak). Az új alkotmányban ezek a cikkelyek érvényüket vesztették. A módosult cikkelyek között, ha jól tudom, szerepel az egészséges környezethez való jog, a kultúra fejlesztéséhez való jog, és azt hallottam, hogy ez a módosított törvény eltörli a katonaság kötelezô mivoltát. Én teljesen egyetértek ezzel az alkotmánymódosítással és szándékomban is áll, hogy megszavazzam.

V. Emese (elsôéves): — Szerintem a kisebbségek az alkotmánymódosítással sem kapnak sokkal több kedvezményt. Az, hogy a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban lehet magyarul beszélni, illetve az állampolgárok saját anyanyelvükön folyamodhatnak a hatóságokhoz, úgy tudom, csak akkor lehetséges, ha mind a bíró, mind az ügyész, illetve a teremben lévôk ismerik az illetô nyelvet… szóval na. Ha jól tudom, a közigazgatásban vannak némi változások, mert mostanáig tisztviselôi szerepet csak román állampolgárságú egyén tölthetett be, most pedig a kettôs állampolgársággal rendelkezôknek is megadatik ez a lehetôseg, egyetlen feltétel az, hogy bizonyos idôt töltsön a célországban. És ugyebár most már nôk is tölthetnek be katonai szerepeket, ez pedig plusz munkalehetôseg, na meg egy elismert pálya…"

Fodor István Zsolt (harmadéves): — Már a régi alkotmány is nagy elôrelépés volt a szocialista alkotmány után, ugyanúgy ahogyan a mostani is elôrelépés a ’91-eshez képest. Elsôsorban arról beszélnék, hogy mit nem módosítottak, ami számomra fontos lett volna: elôször is az alkotmány elsô cikkelyét, amely kijelenti, hogy Románia szuverén, független és demokratikus nemzetállam, és ez a román közvéleményben annyira vitatott cikkely egyszerûen nem ismeri el a kisebbséget, mint államalkotó közösségeket. Ez lényegében csak a magyarságot érinti szerintem, mert ez maradt egyedül, amely államalkotó közösségként még elismerhetô (vagy felfogható!). Viszont elôrelépések következtek be a magántulajdon ügyében, mert eddig az alkotmány csak azt mondta ki, hogy a tulajdonjog védett és tudtommal ez annyiban módosult, hogy most az állam garantálja a magántulajdon biztonságát, amit semmilyen esetben nem lehet kisajátítani senkitôl, sem etnikai, sem faji sem pedig vallási alapon. Más cikkely, amit módosítottak: 2007-tôl eltörölik a katonaságot, megváltozik a sürgôsségi kormányrendeletek rendszere, mert eddig tudtommal organikus törvényeket nem lehetett sürgôsségi kormányrendelettel módosítani. És számomra még egy érdekesség: eddig helyi vagy megyei tanácsokba, ott ahol román kisebbség is él, ha a szavazás alapján nem jut be román kepviselô a választáson, kötelezôen fenn lesz tartva neki egy hely…Hogy el fogok-e menni szavazni? Mint állampolgár, jogom és kötelességem, szóval elmegyek, csak még azt nem tudom, hogy igennel vagy nemmel fogok szavazni. Mert annak ellenére, hogy ez az módosítás nagy elôrelépést jelenthet, nem ismer el engem, mint államalkotó tényezôt és így senki vagyok, addig nem tudom, van-e mire szavazzak!

Fleischer Hilda

Az utóbbi idôben többen is megkérdôjelezték a sorkatonaság eltörlésének az alkotmánymódosító törvénytervezet által elôírt tényét. A kételyek azt követôen merültek fel, hogy kiderült: noha az alkotmánymódosítási törvénytervezetbôl kikerült a sorkatonaság mellôl a kötelezô szó, a valóságban mégsem számolhatják fel egyik napról a másikra a haderôt, ezért késôbbi sarkalatos törvény szabályozza majd az alkotmány által kimondott alternatív katonai szolgálatra való jog gyakorlatba ültetését.

A bizonytalanság eloszlatása érdekében megkérdeztük Varga Attila Szatmár megyei képviselôt, az alkotmánymódosító bizottság munkálataiban részt vevô törvényhozót, hogyan is kell értelmezni az alkotmánymódosító törvény eme paragrafusát. A képviselô elmondta, hogy a számtalan érv között a leglényegesebb az, hogy Romániának néhány éven belül át kell térnie olyan katonai szolgálatra, ahol nem fegyveres kötelékek között az alternatív szolgálat is lehetséges. A NATO-tagság az országot mindenképpen arra kötelezi a késôbbiekben, hogy szakképzett hadsereggel rendelkezzen. Mindez azt jelenti, hogy az alkotmánymódosítás megszavazása és az új alaptörvény érvénybe lépése után megjelenik az alternatív katonai szolgálat lehetôsége. Az alternatív katonai szolgálat azt jelenti, hogy a köz javára végzett munka révén, és nem fegyveres alakulat kötelékében kell majd katonai szolgálatot teljesíteni.

A következtetés tehát az, hogy még egy darabig lesz sorkatonai szolgálat, de hamarosan ez is meg fog szûnni — szögezte le Varga Attila. Minden NATO-tagnak hivatásos hadseregbôl álló haderôállománnyal kell rendelkeznie, hiszen az Észak-atlanti Szövetségben minden résztvevônek ezt az elôirányzott perspektívát kell követnie. Éppen ezért Romániában a politikai szándék jelenleg a haderôállomány lecsökkentése, és a hivatásos hadsereg kialakítása. Arra a kérdésünkre, miszerint a késôbbi sarkalatos törvény, amely rendelkezik majd az alkotmányban megfogalmazott garancia gyakorlatba ültetésével, elmondta: a késôbbi jogszabály semmi képpen sem állíthatja vissza a régi rendet, mivel az alkotmány szövegébôl törölték a kötelezô szót. Mint ismeretes, Romániában is az alkotmány a legfôbb törvény, amelyet semmilyen más jogszabály nem bírálhat felül.

Borbély Tamás

A romániai magyar állampolgárokat és azon belül a fiatalságot, a leginkább oktatási, katonakötelezettségi és autonómiai szempontból érinti, foglalkoztatja az új alkotmánymódosítási tervezet. Azonban a módosítás elfogadásáról nem olyan megegyezôek a vélemények. Akadnak olyanok, akik reménykedve tekintenek az új tevezetre, de kikerül az érintettek közül olyan is, aki egyenesen ellenzi ezen alkotmány életbeléptetését.

A bukaresti Rosetti Kiadó által összeállított könyvecske az egyedüli, amely teljes mértékben tartalmazza a megszavazásra váró, felújított változatot.

A módosítás többek között magába foglalja azt, hogy az állami oktatás törvénynek megfelelôen ingyenes. Ugyanakkor az állam köteles szociális ösztöndíjakat adni a hátrányos helyzetû családokból származó gyermekeknek. Az oktatás állami, magán-, illetve felekezeti iskolákban zajlik. Az új alkotmány jóváhagyja a felekezeti iskolákban való oktatást, különbözô felekezeteknek megfelelôen jóváhagyja a szakemberek megválasztását is. Nagyobb hangsúlyt kap az állam azon kötelessége, hogy a tanulmányok megkönnyítése érdekében szociális ösztöndíjat szolgáltassanak az arra jogosultaknak. Ezáltal jobban kihasználja a humán erôforrásokat.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy szellemi értékeit gazdagíthassa és akadályok nélkül hozzáférjen a nemzeti és egyetemes kultúra értékeihez. Az állam támogatja a nemzeti értékek külföldön való népszerûsítését is. A nemzeti kisebbségeknek joguk van saját kultúrájuk gazdagítására, felvállalására. A katonaság nem kötelezô, az önkéntesek számára a kritériumok megszigorodnak, az európai normáknak megfelelôen. Ennek lényege, hogy Románia jól kiképzett hadsereggel is rendelkezzék.

Megalapozatlanok azonban azok a feltevések, miszerint a magyar nyelv második kötelezô nyelv lenne az országban. Mindenesetre a magyarok, mint nemzeti kisebbség megkülönböztetettek a renegátoktól, illetve a külföldi állampolgároktól.

A könyvecske elérhetô többek között a Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi karának könyvtárában. potom ötvenezer lejért.

Kató Zsolt

Ha nem szavazom meg, bolond vagyok. Ha megszavazom, csakis hülye lehetek. Ketté kell szakadni, uraim és hölgyeim. Ez az alkotmányosdi olyan, mint a nô: se vele, se nélküle. Mindenki valami perverz dichotómiában szembesül saját skizofrén másságával. Még kedvenc magyar nyelvû újságaink is: a napilapok elsô lapján szép, kék-sárga-európás reklám, millió okos érvvel, hogy miért kell megszavazni. A belsô oldalakon elkeseredett felhívások, benyögések, berbetélések, hogy miért nem szabad megszavazni. Az utcán pedig apátia: "El se megyek szavazni".

Ez a rovat arról szokott szólni, hogy a Bezzeg-szerzô, felsôbbrendûségének megfellebezhetetlen tudatában mindenáron jótanácsot akar adni a kedves olvasónak, hogy mit csináljon vagy éppen mit ne csináljon. Mintha a kedves olvasónak nem lenne elég baja. Most viszont éppen fordítva történik: a cikkíró, elkeseredettségének és meghasonlottságának tudatában mindenáron jótanácsot akar kérni a kedves olvasótól, hátha az jobban tudja: szavazzam vagy ne szavazzam?

A két héttel ezelôtti cikkemre, ahol még jóhiszemûen azt bizonygattam, hogy igenis, meg kell szavazni (már csak azért, mert nem akarok katona lenni), olvasói levél érkezett, amelyben meggyanúsítanak holmi RMDSZ-talpnyalással, sôt, még azzal is, hogy pénzt fogadtam volna el tôlük. Érdekes módon az addigi, sokak által a "radikális" skatulyába helyezett írásokra senki se mondta, hogy mondjuk Tôkés Lászlótól pénzt fogadnék el (pedig református vagyok, konfirmáltam, meg minden). Hadd szögezzem le: nem köteleztem el magam semmiféle pártideológia mellett, mindig a saját meggyôzôdésem mellett jártattam számat, megpróbáltam mindenben meglátni a jót, kiszûrni a rosszat.

Ez most, az alkotmánymegszavazási cirkuszban még nyilvánvalóbb lett. Hiszen ôszintén egyetértek az RMDSZ azon érveivel, hogy le a katonasággal, fel Európába, be az anyanyelvet a közigazgatásba meg mindenhová, ki a nyomorból, igen az alkotmányra, viszont nem tudok nem egyetérteni az ellentábor (nevezzük most csak így ôket, mert rövid idô alatt annyiféle csoportba és platformba alakultak/tömörültek, hogy felsorolhatatlan) azon gondolataival sem, hogy az új alkotmány nem jelent automatikusan sem Európát, sem a katonaság eltörlését, meg ahol magyarul akartak tanácsülést tartani, ott eddig is úgy tartották, ahol nem, ott ezután sem fogják, az egyes cikkely nemzetállam-definícióját én sem tartom kompatibilisnek a néhány cikkellyel arrábbi demokratikus jogállam-definícióval, meg általában látszik, hogy az egész egy nagy porhintés. A katolikus egyháznak viszont megintcsak igaza van azzal, hogy Vadimék amúgy is túl népes táborát fogjuk gyarapítani a nemmel szavazással. És miért kell az elnöki mandátum ötéves legyen? Hogy egy újabb Iliescu egy újabb 10 évig regnáljon? És így tovább, érvek, érvek után, lássuk be: mindegyik meggyôzô, mert mindegyik logikus. De hogy lehet, hogy két homlokegyenest ellenkezô valami egyidôben legyen logikus? Hát úgy, kérlekszépen, hogy ez az egész ország maga többdimenziós, többrétegû, ahol különbözô írott, íratlan és dzsungel-törvények szimultán érvényesülnek.

Kolozsvár egyszerre magyar és egyszerre román ôsváros, 1848 egyszerre a szabadságharc éve és egyszerre a román nép kiirtására tett magyar kísérletek csimborasszója, Wass Albert egyszerre bestseller író és háborús bûnös, Antonescu egyszerre szégyenfolt a nemzet alsónemûjén és egyszerre a Monostor legforgalmasabb utcája, a magyar nyelv ugyanúgy az ördög beszéde (a csángóknak) mint ahogy megvédeni való valami, amit most az alkotmányba is beszavazunk (ha be), a román kormány az alkotmánnyal egyszerre szeretné Európa felé fejlôdésben lévô, feltörekvô, ügyes kis ország képét mutatni és egyszerre akar kitolni a néppel, port hinteni a szemébe, ezzel fenntartani a tarthatatlan állapotokat, amelyek révén a dümbovicai urak csak híznak és híznak.

Én pedig egyszerre vagyok okoskodó cikkíró és egyszerre vagyok elkeseredett erdélyi magyar diák, aki nem tudja, mihez kezdjen annyira értékes szavazati jogával.

Jakab-Benke Nándor,
benke_nandor@hotmail.com

A múlt hét végén felavatták a Misztótfalusi Kis Miklós Református Tanulmányi Házat Nagyenyeden. A névadó ünnepség a díszvendégek érkezésével és fogadásával kezdôdött a Vár udvarán lévô református parókián.

A rendezvényen — ahol jelen volt többek között Ludányi Horváth Attila kolozsvári magyar konzul, König Sándor, az Apáczai Közalapítvány elnöke, Pap Géza erdélyi református püspök, Vetési László szórványügyi elôadótanácsos, Csete Örs, a Közalapítvány irodaigazgatója is — mintegy hetvenen vettek részt, zömében tanárok, lelkészek és diákok.

Pásztori Kupán István Gerô nagyenyedi református lelkész üdvözlô szavaiban megköszönte az Apáczai Közalapítvány segítségét és pozitív hozzáállását az ügyhöz. Hangsúlyozta: e nélkül nem jöhetett volna létre ez a tanulmányi ház. Ugyanakkor azon reményének is hangot adott, hogy az elkobzott ingatlan, amely Pionírházként fungált sokáig, igazi úttörôket fog kiképezni és utat fog törni a földön lévôk és az Úr között. Ludányi Horváth Attila konzul beszédében hangsúlyozta: boldog, hogy jobban meg tudta ismerni az erdélyieket és problémáikat. Hozzátette: reméli, hogy az erdélyi magyarság élete javulni fog az EU-integrációs folyamatok felgyorsulásával, amikor is minden valószínûség szerint magasabb szinten valósulnak meg a kisebbségi jogok.

König Sándor itt is — akárcsak erdélyi "avatóútja" más állomásain — hangot adott azon véleményének, hogy az erdélyi bentlakás kifejezés nem igazán fedi a valóságot, ugyanis ezen esetekben inkább az otthon kifejezést kellene használni.

Pap Géza erdélyi református püspök nagyhatású beszédében — többek között — megválaszolt azoknak is, akik a közelmúltban nem a legjobb szándékkal kérdezték: miért avatkozik az egyház az oktatásba, és mit akar az "úgynevezett" felekezeti oktatással. A püspök válasza ez volt: az egyház nem akar politikai erôvé válni, hanem csak a Bibliában lévô egyik fô feladatot próbálja kivitelezni: magot vetni és termést aratni a nemzedékek által, oly módon, hogy az értékek ne vesszenek el. Ezt követôen Vetési László átadta Pásztori Kupán Istvánnak azt a plakettet, amely annak állít emléket, hogy ez az épület az Apáczai Közalapítvány segítségével épült, és szám szerint 28. ezen ingatlanok sorában Erdélyben. Csete Örs elmondta: a Misztótfalusi Kis Miklós Tanulmányi Ház létrehozása által láng gyúlt Nagyenyeden, de nem az a pusztító láng ami leégette az alexandriai könyvtárat, vagy a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium könyvtárát 1849 szerencsétlen januárján, hanem olyan, amely a kultúra és a hit felé irányít-világít.

A rendezvényt a Bethlen Gábor Kollégium énekkarának pódiummûsora, illetve az újonnan avatott tanulmányi ház megtekintése zárta.

Damó István Péter

Állnak már a felôri Bethlen Ilona Oktatási Mûvelôdési Központ falai — tudtuk meg Gál Mihály helyi református lelkésztôl. — A munkálatok jól haladnak — mondta —, nem utolsósorban azért, mert Bethlen Farkas, Verôce polgármestere, aki a Julianus Alapítvány elnöke is egyben továbbra is önzetlenül támogatja a Bethlen Béla egykori észak-erdélyi kormányzó lányáról elnevezett "szórványvárat". Isten segítségével még a tél beállta elôtt fel-épül a központ, így 2005 ôszétôl már élénk oktatási és mûvelôdési élet lesz itt, a régi parókia helyén épülô "szórványvárban".

(D. I.)

"Új évet" kezdett a torockószentgyörgyi unitárius nôszövetség. Móricz Anna nôszövetségi elnök a Szabadságnak elmondta: 2001. szeptember 5-e óta tevékenykednek; míg télen hetente találkoznak pénteken, nyáron csupán csak kéthentente gyûlnek össze — vasárnaponként. — Mûködtetünk egy ún. vasárnapi iskolát is — mondta —, amelynek keretén belül informatikát, rajzot és kézimunkát oktatunk, de szövéstanfolyamot is tervezünk; a szôttesekbôl jött bevételt a nôszövetség kiadásaira fogjuk felhasználni. A vasárnapi iskola diákjai között vannak elsôsök és nyolcadikosok egyaránt; a gyerekek öt számítógépen gyakorolhatnak reggel 9-11 óra között. A nôszövetségi tevékenységeket — mutatott rá — fôleg az egyház keretén belül végzik, teaestek és különbözô vendégfogadások megszervezésekor.

Tacson és környékén nagy örömmel fogadták a hírt, miszerint a helyi tájház adminisztrálását átveszi a Beszterce-Naszód megyei múzeum, így a helybeli kezdeményezés hivatalos jelleget ölt. Bármennyire is lelkesedtek viszont a tájház megálmodói, hamarosan kiderült: az idén semmi esély nincs arra, hogy be is induljon.

— Mi már tavaly ôsszel elkezdtük a tájház kiépítését — mondta Vajda Dániel helyi református lelkész —, és a sikeres pályázataink elôre is lendítették az ügyet. A megyei tanács már nagyon rég igérte, hogy "hivatalosítja" az egyházi ingatlanban létrehozandó tájházat, de maga a döntés olyan késôn jött meg, hogy az idénre kiutalandó 100 millió lejt a tetôszerkezet javítására tudjuk csak fordítani, és valószínûleg a jövô évre igért 200 millió egy részét is. Amennyiben ez utóbbi már kora tavasszal megérkezik, akkor nyáron talán már fel is lehet avatni a tájházat, amelynek — és ez nagyon fontos — regionális magyar jellege lesz, azaz nemcsak a tacsi, de a környékbeli magyar vonatkozású néprajzi kincseket is be fogja mutatni. Jelenleg üres a tájház, ugyanis az építkezési munkálatok befejezése elôtt nincs értelme berendezni. Van egy verandája, három szobája és egy tornáca. Úgy fogjuk majd a múzeummal közösen berendezni, hogy egyúttal a régi tacsi házak hangulatát is fel tudjuk idézni a turistákban. A tárgyak beszerzésével nem hiszem hogy gond lesz: csak a tacsi "szotyorfonás" kellékeivel be lehetne rendezni a házat, amelynek beindulásával reméljük, hogy a turizmus is beindul ebben a faluban — mondta a lelkész.

Sz. Cs.

Hatalmas épületegyüttes elôtt hajtott fejet szombaton Nagyszeben magyarsága: a kolozsvári születésû Bilinszky Lajos által megálmodott, majd szinte emberfeletti erôfeszítések által felépített/felépíttetett egykori Ferenc-rendi Tanintézet elôtt. Könnyû nagy épületek elôtt fejet hajtani — gondolja az olvasó — hiszen minden ami impozáns, az tekintélyparancsoló. A Bilinszky-féle épülettel viszont egészen más a helyzet. Az ember ugyanis, aki létrehozta, úgy halt meg, hogy azt mondta: Mindennek vége. Egy életen át végzett kitartó munkám az erôszak prédájává lesz… Hatvanhárom évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön: tévedett.

Bilinszky Lajos Kolozsváron született 1868-ban; középiskoláit Kolozsváron és Gyulafehérváron végezte, ahol aztán a teológia elvégzése után doktorált is. 1869-ben a negyszebeni Hegy utcai, a Ferenc-rendi nôvérek által irányított leányiskola igazgatója lett. Abban az idôben ez az iskola három kis épületben, elemi szinten mûködött. Mivel a magyarság arányszáma növekedni kezdett a városban, Bilinszky elhatározta: bôvíteni fogja az épületet. Kapcsolatba lépett a Seidel-féle alapítvánnyal, majd a Parminsensben lévô Ferenc-rendi nôvérek zárdájával, és — csodával határos módon — sikerült fedeznie az építkezési költségeket. 1896-ban már a tanítóképzô is elkezdte mûködését, és az iskola elnyerte az intézeti státust.

Majláth Gusztáv Károly püspök adományaival Bilinszky tovább bôvíti intézményét: 1904-ben itt már leánygimnázium is mûködik, 1921-ben pedig megnyílik a kereskedelmi iskola. Az immár impozáns méreteket öltô tanintézet a Vatikán figyelmét is felkeltette: Bilinszky pápai prelátus lett; az aranykeresztet, amit a pápától kapott, értékesítette, hogy mûvét folytathassa. Létrehozza a csodás kápolnát, amely Európa-szerte híressé vált. A második világháború kettébe töri Bilinszky életét és a tanintézet fejlôdését is: német katonákat szállásolnak ide. Bilinszky bele is hal ebbe: 1940-ben, halálos ágyán biztos abban, hogy minden fölösleges volt, "mindennek vége…"

Az államosítás világvége hangulatot hozott: azok a diákok, akik megérték a ferences apácák megaláztatását és kitelepítését, még mindig keserûen idézik fel azokat a napokat, amikor e-lôször csak kettéválasztották a tanintézetet, aztán egészen államosították. Városszerte döbbenten vették tudomásul, hogy a kápolnából tornatermet csináltak, és a freskókat — melyek a kolozsvári Szentpéteri Plébániatemploméhoz hasonlíthatók — lemeszelték. A hétvégi Bilinszky emléktábla-avatáson a régi diákok egy része is ott volt. Érdekes: a nyolcvanéves véndiák még most, ennyi idô után is így kérdez rá a kisebbre: téged miért nem ismerlek? Téged nem Otildisz nôvér tanított? A véndiákok között voltak olyanok is akiket végig a ferences nôvérek tanítottak, így az államosítást csak hírbôl ismerték, de szép számmal olyanok is, akik átélték a nagy változást. Bruckner Anna például 88 évesen jött el az egykori iskolája falára helyezett emléktábla avatására. Gáspárik Magdolna 1947-ben iratkozott ide, Rácz Olga 1940–1944 között volt diákja a tanintézetnek. Most mindnyájan nosztalgiával sorolják az egykori tanár-nôvéreket: Vigiláta, Magdolna, Gabriella, Erika, Otildisz… Az utóbbival kapcsolatban "kiscsoportos" vita is kialakul, ugyanis az emlékek kiben-kiben másképpen szépültek meg az évtizedek alatt: van aki rendkívül szigorúnak tartotta Otildiszt, van aki aranyos-drágának. A szétválasztást is különbözôképpen látják: van aki arra emlékszik, hogy szekrény választotta el a két szárnyat — az államit és a ferencest — mások a kertre emlékeznek, ahová ki lehetett egy kicsit szökni…

A lemeszelt "tornaterem-freskókkal" kapcsolatban Gutmann Szabolcs, Nagyszeben fôépítésze a Szabadságnak elmondta: már tavaly kiderült, hogy a freskók viszonylag jó állapotban vannak a mész alatt, és amennyiben az épület valóban visszanyeri egykori rendeltetését, akkor nincs kizárva az, hogy hibátlanul bukkan majd elô a mélybôl a csodás képsorozat-együttes.

Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Polgári Mûvelôdési Kör elnöke, az emléktábla-állítás ötletgazdája felhívta a figyelmet: Bilinszky markáns egyénisége volt a városnak. — Kitûnô pedagógus volt, aki az elsô világháború után hamar alkalmazkodott a román tanügyi rendszerhez — mutatott rá Bilinszky egyéniségére az elnök. — Román nyelvû könyveket is írt… Az általa alapított intézetben román nemzetiségû diákok is voltak szép számmal: itt járt iskolába dr. Mutiu Cornelia Dan, dr. Gâldea Dragomir Valeria és még sokan mások. Nekünk, nagyszebenieknek nem szabad elfelednünk ezt az embert, így elhatároztuk, hogy születésének 135. évfordulójára emléktáblát helyezünk el az épület falán. Mivel idôközben maga az épületkomplexum is visszakerült a római katolikus egyház, pontosabban a ferences apácák tulajdonába, különösen felemelô volt számunkra a pillanat, amikor a Ioan Cândea által készített plakett — amelynek költségeit a nagyszebeni római katolikus plébánia és a székelyudvarhelyi Ferenc-rendi zárda állta — felkerült az épület falára.

A Bilinszky-tábla avatására maguk az újdonsült "tulajdonosok", a Szent Családról elnevezett Mallesdorfi Ferences Nôvérek erdélyi képviselôi is eljöttek. Így együtt kérdezhettük fôhajtás közben: miért nem hitt vajon Bilinszky mindvégig a gondviselésben? Vajon álmodta-e valaha, hogy így megdicsôül? Hogy élô lánggá válik közöttünk a 21. század elsô éveiben? És persze ott motoszkált mindnyájunkban a másik kérdés is: ha öt év múlva már módosíthat az egyház az épületen belül mûködô két állami líceum beiskolázási tervén, akkor milyen irányba fog lépni? Újra Ferenc-rendi tanintézet lesz?

Szabó Csaba

Többen emeltek panaszt a magyarkályáni övezet erdésze ellen, annak hivatali visszaélései miatt. A panaszok alapján kivizsgálás indult az ügyben, s ennek eredményeként augusztus elején hivatalos okmányban mondták ki, hogy az erdészt áthelyezik. Azóta már eltelt két és fél hónap, és a vajdakamarási erdész még mindig a régi helyén dolgozik.

A falusi közösségekben fô helyet foglal el a lelkész, a tanító, a mérnök, a rendôr, így az erdész is. Véleményük fontos, magatartásuk-viselkedésük példaértékû — pozitív vagy negatív értelemben. Ezeknek a hivatalos személyeknek nagy tekintélyük van a közösségben, és ezt az egyszerû emberek akkor is tiszteletben tartják, ha magatartásában esetleg kivetnivalót is találnak.

Mindennek dacára tizenhét személy írásbeli panaszt emelt a vajdakamarási erdész ellen. A panaszosok azzal vádolták az Erdészeti Hivatal képviselôjét, hogy hitelben dolgoztatta ôket azzal az ígérettel, hogy majd fát ad nekik az állam erdejébôl, ám soha nem váltotta be az ígéretét. Igaz ugyan, hogy a panaszosok magánemberként is dolgoznak az erdésznek, ám ugyanakkor az erdészeti hivatalnak is dolgoztak, és ezért a munkáért sem fizették ki ôket. Azaz a tények azt mutatják, hogy a panaszosok megkapták a bérüket, ám a fizetéslapon nem az ô aláírásuk szerepel. A hamisítás ténye egyértelmûen bebizonyosodott, amikor a panaszosok írásos beadványain szereplô aláírást összevetették a fizetési jegyzéken szereplô aláírásokkal: a kettô nem egyezett.

Ennyi ember panaszát a hatóságok nem hagyhatták figyelmen kívül, az ügyben Farkas Ferenc, Magyarkályán község alpolgármestere és a Kolozs megyei RMDSZ képviselôi is eljártak, a gyorsan intézkedô erdészeti hivatal rövidre zárta az ügyet, amely így megoldódni látszott. Apostoaie Adrian mérnök, az Erdészeti Hivatal területi vezetôjének aláírásával ellátott, augusztus 6-i keltezésû okmányban tájékoztatták az érdekelt feleket arról, hogy a magyarkályáni erdészt kéthónapnyi fizetéslevonással bírságolják meg, ugyanakkor áthelyezik. Azóta eltelt több mint két hónap, és az erdész továbbra is ugyanabban a minôségben dolgozik, ugyanott. A vajdakamarási illetôségû alpolgármester érdeklôdésére azt mondták, az ügy folyamatban van.

–Az októberben esedékes ôszi ellenôrzés során igyekszünk áthelyezni a magyarkályáni övezet erdészét annak érdekében, hogy a kialakult konfliktusos helyzetet feloldjuk — mondta Apostoaie Adrian. — A panasztevôk által szolgáltatott adatok alapján a rendôrség kivizsgálást kezdeményezett az ügyben, ám a vádak nem bizonyosodtak be. A panaszosok magánszemélyként dolgoztak az erdésznek, ennek ellenére áthelyezzük, mezôgyéresi származására való tekintettel szintén egy közeli körzetbe.

K. E., V. K.

Mozgalmas volt az idei ôsz Magyarszováton. Nemcsak azért, mert a többnyire idôs magyarszováti gazdák küszködnek a betakarítással és az ôszi vetéssel, de a falu mintegy felét kitevô unitárius egyházközség nagyszabású munkát végzett a volt kántori lakáson — tetôszerkezet javítása, új padlásdeszkák mindhárom szobában, új tornác és teljes külsô javítás —, késôbb belsô vakolást is tervezünk, amit advent elsô vasárnapjáig be is szeretnénk fejezni.

Az utóbbi három vasárnap egyaránt ünnep volt az egyházközségben. Szeptember utolsó vasárnapján, ôszi hálaadás ünnepén, közel 300-an vettek úrvacsorát az Árpád-házi mûemléktemplomban. Kiss János gondnok és Balázs Tamás lelkész felhívására a tizenegy éve a magyarszováti temetôben pihenô Pataki András unitárius lelkész emlékére a vezetôség 3 millió lejt adományozott a kántori lak belsô javításának folytatására.

Október elsején Rüsz Tibor, a kolozsvári monostori lelkész az aradi 13 vértanú emlékére tartott ünnepi

istentiszteletet.

A legmeghatóbb ünnep kétségtelenül az elmúlt hét végén elsô ízben megtartott öregek vasárnapja volt. A 80 évesnél idôsebb 22 magyarszováti unitárius közül 14 eljött a templomba. A rövid ünnepi istentisztelet két gondolatkörben kívánta ünnepre hangolni a közel kétszáz résztvevôt: helytállás és példamutatás a bibliai Nábóth vallomása alapján; Isten ôrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget (1 Királyok 21:3) és "Igen szép, ékes korona a vénség, az igazság útjában találtatik" (Példabeszédek 16:31). Utána a konfirmandusok rövid mûsora, majd Kiss János köszöntôje következett. Jómagam "személyre szabott" jókívánságokkal adtam át az emléklapokat az ünnepelteknek, illetve a távollévôk rokonainak.

A záróének elôtt Eckstein-Kovács Péter szenátor szólt a népszavazáson való részvétel fontosságáról az alkotmánytervezet minden hiányossága ellenére, Kiss János gondnok a közösség nevében megígérte a részvételt, s hogy "Európára szavaz" Magyarszovát magyarsága.

Az ôsi templom elôtti fényképkészítést szeretetvendégség követte. A Balázs Katalin által vezetett nôszövetség munkáját dicséri, hogy az 500 töltelék mellett minden kalács és tészta is elfogyott. Egy bácsi megjegyezte, özvegységének 18 esztendejében ez volt életének legszebb napja, úgy érzi, mintha húsz évvel megfiatalodott volna. Reméljük, jövôre még többen, még szebb ünnepség keretében fejezhetjük ki tiszteletünket és hálánkat idôs testvéreinkkel szemben.

Balázs Tamás

Hétfôn reggel hat órakor a tordai Panseluselor utca egyik lakóközössége arról értesítette a rendôrséget, hogy tömbházuk tetején egy ismeretlen férfi van, aki le akar ugrani. Nem sokkal ezután rendôrökbôl, tûzoltókból és egy mentôpalakulatból álló csoport érkezett a helyszínre, akik egyezkedni kezdtek az öngyilkosjelölttel, de nem tudták rávenni arra, hogy jöjjön le. Sôt, az illetô a feljárót is elreteszelte. Végül a másik lépcsôház feljárójáról sikerült feljutniuk a tetôre, és kis idôn belül lefogták a férfit. Az 50 éves, aranyosegerbegyi Kazak G. nôs, öt gyermek apja. Korábban barátjával italozott, majd családi gondok miatt — felesége beteg — akart véget vetni életének.

Kulcsot adott az autótolvajnak
Szokatlan autólopás történt Tordán, hétfôn este fél kilenckor. A helyi Ion Dorinel S., egy Toyota Carina márkájú személygépkocsi tulajdonosa, éppen autójának adás-vételi szerzôdését töltötte ki a Potaisa utca egyik fénymásoló irodájában, amikor a vevô, akinek már átadta a kocsi pótkulcsait, kilépett a helyiségbôl, és mire az eladó észbe kapott, elhúzott az autóval. A piros, 1992-es gyártmányú, CJ–75–SAV rendszámú kocsi és az ismeretlen személyazonosságú vevô nyomát azóta is bottal ütik.

Halálos gázolás traktorral
Hétfôn este kilenc óra elôtt 10 perccel Mezôcsánban történt végzetes baleset: a 22 éves Dan Lucian V. egy udvarról kijövet halálra gázolta U650-es traktorával a helybeli, 64 éves Ludovic I-t. A traktornak nem volt forgalmi engedélye.

270 milliós csalás
Újabb, hamis csekkel történt csalás elkövetôi buktak le. A 43 éves, visszesôként számontartott, bârladi Boghic Constantin 2001 júliusában egyezett meg a kolozsvári Cojocaru Luciával, valamint a Vaslui megyei Iulian Ghitával, majd a megegyezés értelmében Roman városában találkoztak. Itt a Petrotub Rt-nél a kolozsvári CRT Com Kft. nevében 320 millió lej értékben csöveket vettek. A vételárból 50 millió lejt készpénzzel kifizettek, a maradék 270 millióra pedig csekket írtak, ami utólag fedezetlennek bizonyult. Az árut idôközben továbbadták egy besztercei cégnek, az ellenértékét pedig elosztották. Boghic letartóztatásban — hasonló ügy miatt tölti börtönbüntetését —, a többiek szabadlábon védekeznek az ellenük felhozott vád ellen.

(balázs)

Egy éve távozott el közös barátunk, Sinkó Zoltán — figyelmeztetett jóelôre leghûségesebb olvasója és talán legjobb barátja, Keszthelyi Tamás. Túl korán érte a halál, teszem hozzá, hiszen mindössze hatvannégy évet élt. Pedig a Magyarországra áttelepülésük után, úgy tûnhetett volna, munkalendülete és -kedve, humora és éles tekintete a régi, s ugyan-azt folytathatta, amit itt abbahagyott — de micsoda anyagi és lehetôségbeli különbséggel! —, s rádiós szerzôi estje is sikert aratott. Akkor még elég sûrû telefonos jelentkezéseibôl mégis egyfajta bizonytalanságot és szomorúságot éreztem ki. Arra gondoltam: bizonyára az "édes haza" nem tudja pótolni, és nem helyettesítheti a mostohaként fungáló szülôföld melegét, ahol egymásrautaltságunkban félszavakból, gesztusokból is értjük egymást. Ott, akárhogy is, más jel- és kódrendszer mûködik, más célok és értékek, álmok és remények dominálnak. Talán fiatalabbnak és könnyedebbnek kellett volna lennie ahhoz, hogy maradéktalanul hasonulni tudjon.

A halála óta eltelt egy év alatt, a hozzánk is immár cenzúrázatlanul befutó tévéképek kulcslyukain átpillantva oda, egyre inkább, és majdnem testközelbôl láthatom, tehát egyre jobban érteni vélem, miért, mitôl nem sikerült neki a beilleszkedés. Hadd említem itt csak a magyar tévébôl-rádióból ránk is zúduló politikai hajcihôk kíméletlenségét, ezt a bennünket is végzetesen megosztó és szétforgácsoló hatású, veszteséget elfogadni, választási kampányon túllépni képtelen hataloméhes "játékot". Ez a politizálási mód engem annak a világnak ijesztô stílusára emlékeztet, amelytôl — úgy gondolhattuk — 1989 decemberében mi is megszabadulhattunk, s amelyet végérvényesen ki szeretnénk törölni emlékezetünkbôl. Ámulva figyelem, hogy éppen a fiatalok, akiktôl — "érintetlenségük" okán — a megtisztulást és reményt várnánk, akik szavakban és szólamokban még az írmagját is kiirtanák mindannak — s lehet, mindazokat is, akik koruk miatt oda tartoznak —, ami azt a világot jelentheti. S bár frázisaikban — akárha egy nyelvet beszélnénk — ugyanazt hirdetik, ami bennem is munkál, de közben olyan képtelen vehemenciával, szemellenzôs mohósággal és gyûlölettel teszik, ahogyan a kommunizmus törpe óriásainak módszertana írja csak elô...

Sinkónak túl éles szeme volt ahhoz, hogy az efféle, balról kinövô jobboldaliságba belelásson, és észrevegye benne a 20. század elriasztó példái reinkarnációjának lehetôségét, meg a "minél rosszabb, annál jobb" szemléletben rejlô hihetetlen veszélyt.

Már nem csodálkozom, csak kellô szomorúsággal állapítom meg, hogy ebben az újnak címkézett és a vadkapitalizmus kitörölhetetlen jegyeit magán viselô, humortalan világban itt és ott sem maradt hely a Sinkó képviselte szelíd humornak. Szerkesztôségi asztalszomszédomként ismerhettem annyira Sinkó Zoltánt, hogy pontosan tudjam, milyen nehezen viselte el annak az ántivilágnak a humortalanságát és nyers brutalitását, s azt is, hogy túlságosan sokat várt a "hazaérkezéstôl" ahhoz, hogy az "ez sem jobb" felismerése miatti csalódottságában, egy idô után már a halálba menekülés gondolata is foglalkoztassa.

Úgy hiszem, ha kihívjuk a sorsot, személyes végzetünk igen hamar beteljesedik.

Sinkó Zoltán halálának egyéves évfordulóján talán az adhatna némi megnyugvást nekünk, még itt, e bolygón téblábolóknak, ha tudnánk, hogy ott, ahol ô van, tágabb tér jut a megbocsátó mosolynak is. Ô lelépett ugyan e földi színrôl, de könyvei itt maradtak velünk, s abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogyha mosolyra vágyunk, bármikor újraolvashatjuk írásait.

Az itt közölteket az 1978-ban megjelent: Ha a kaktusz kivirágzik címû kötetébôl vettük, a biztosak vagyunk, sikerül mosolyt csalni velük az olvasó arcára.

Kiss János

Van egy fiam, kicsi fiú, még nem tud beszélni, de egy pedagógus azt mondta, hogy máris el kell kezdeni vele a differenciál- integrál számítások alapjait, hogy ne menjen az óvodába teljesen üres fejjel. Valóban, olvasom, hogy ha ez a tudományos forradalom így megy, egyre hatalmasabb a felhalmozott tudnivaló, s egyre nônek a követelmények. Mi még az óvodában kis gyermekdalokat tanulgattunk, ma már oratóriumokat énekelnek négy szólamban. Mi még úgy tanultuk a számtant, hogy egy nyuszi meg egy nyuszi az két nyuszi; ma meg úgy tanulják, hogy egy nyuszi meg egy baknyuszi az már nagyon sok nyuszi, s egyben már a biológiában is járatosak lesznek a kis lurkók.

Milyen a szülô, nemcsak irigykedik a gyermekére, de félti is ôt kellô mértékben. Mert mi lesz ezzel a gyerekkel, ha ennyi tudást kell hordoznia gyönyörû, tôlem örökölt fejében? Kérem, erre azt válaszolják: — Nyugalom a négyzeten! Az emberi agy befogadóképessége szinte korlátlan, különben is egy mai átlagember agyának mindössze 25–30 százalékát használja.

Rendben van ez. Valóban sok mindenen látszik, hogy többnyire kis százalékát használja az ember az agyának, arról nem is beszélve, hogy vannak, akik egyszerûen a mások agyát használják, a saját agyukkal a kényelmüket igyekeznek kiteremteni. De hogyan használhatja az ember az egész agykérget? Ez itt a kérdés. Én sokat gondolkodtam a saját fejemen. Nagyon érdekes dolog ez, amikor az ember a saját fejével gondolkodik a saját fején.

Rájöttem arra például, hogy én a matematika csodálatos fejlôdésének századában már hetedik elemiben lemaradtam az általános tudományos fejlôdéstôl, az elsôfokú egyismeretlenes egyenletnél. De becsületemre váljon: ezt a lemaradást még tovább is fejlesztettem. Ma már egy egyismeretlenes egyenletet sem tudok megoldani... De ha már így benne vagyok a vallomásokban, azt is meg kell mondanom férfiasan, hogy az én összeadóképességem olyan fokon áll, hogy egy piaci zöldségárus hozzám képest komputer... Szinte látom, amint ezt olvasva egy fizikus összerázkódik az irtózattól. De mit csináljak? A számok nem állnak össze a fejemben összegekké. Társaságban idônként kitûnôen elszórakoztatom a jelenlevôket matematikai analfabetizmusommal. Azt kérdik tôlem például, mennyi nyolcszor kettô, mire én kapásból azt válaszolom: ötvenhat, vagy negyvenkettô... mire mindenkibôl kitör az ellenállhatatlan nevetés. Én is jól szórakozom ilyenkor, érzek egy kis szégyent is, nem mondom, de hát ezt is úgy fogom fel, mint a színvakságot.

Különben is különleges tehetségem, amely teljesen elzár a számok világától, még nem foszt meg a legfontosabb életfunkcióimtól.

Ellenben egyéb bajok is vannak. Felejtek.

És ami a leborzasztóbb: válogatás nélkül felejtek. Felejtek neveket, éveket, arcokat, szavakat, idegen és anyanyelvi kifejezéseket, elfelejtek formákat, bosszúságokat, ízeket, nyugtákat, szabályokat, eseményeket, ígéreteket, hangokat.

Borzasztóan felejtek: ha ma kapok egy pofont, és nem adom rögtön vissza, akkor egészen biztosan másnap nem annak adom, akitôl kaptam. Valami szörnyû sérelem ér, és elvonulok a hegyekbe, hogy felejtsek, és már az elsô nap elfelejtem, hogy felejteni jöttem, és végig rág a sérelem az összes hegycsúcsok között.

Ezek kellemetlen és érzékletes esetek. De igen sokatmondóak. Saját agyamon végzett magánkísérleteim arra engednek következtetni, hogy az ember könnyebben felejt, mint ahogyan tanul. Erre szép példa a történelem is, amibôl most rengeteg példát hozhatnék fel, ha nem felejtettem volna el a tananyagot.

Bízvást hiszem, hogy unokáim már nem küszködnek memóriaproblémákkal, agykérgüknek talán már 90 százalékát fogják használni aktívan. Mindenrôl mindent tudni fognak.

...De mi lesz velük, szegényekkel, ha felejteni akarnak?

Egész lényemben megrendültem, amikor Gerzson töprengô arccal, nyugtalanul és távolba tekintô szemekkel, szerény, de határozott hangon azt mondta:

— Hogy helyesen cselekedtem vagy sem, majd az utókor eldönti.

Elôször is az töltött el szorongással, hogy beszélô partneremet máris holtan láttam, s még így sem egészen friss állapotban. Tetszik tudni, hogy van ez, az ásatások hatnak ránk, tudjuk, milyen az, amikor az utókor ásóval, kapával faggat. És ítélkezik.

A neandervölgyi ôsember magatartását semmiféle bírálat nem érte még, igen helyesen választotta az emberré válás útját, nem volt vádolható elhajlással és opportunizmussal, határozottan a haladás szolgálatában állott. De vajon nyugodt volt-e a lelkiismerete? Számolt-e az utókor ítéletével? Mennyire érezte feladatának súlyát?

Ezekre a kérdésekre ma még nem tudunk válaszolni. Holnap sem, talán-talán majd az utókor válaszolja meg ôket. Az az utókor, amelyik Gedeon Gerzson cselekedetei felett is kell hogy ítélkezzen.

Nem irigylem azt az utókort, amelyiknek így felgyülemlik a munkája. Ha reggeltôl estig mind ítélkezik, akkor sem fogja befejezni, mert közben termelnie és újratermelnie kell, meg étkeznie, és szórakoznia, és majd elfeledtem: szaporodnia is szükségeltetik, nehogy utókor nélkül maradjon, amelyik majd ôt lészen megítélendô.

Mikor kerül sorra vajon Gedeon Gerzson, ez a tépett, de tiszta lelkû férfiú, hogy azt mondja majd neki az utókor (bocsánat, nem neki — róla), hogy: — No ez egy derék ember volt. Igaza volt neki, Gedeon Gerzsonnak, és most melegen meg kellene szorítanunk az ô kezét, ha nem porladna szét az ujjunk között az ô derék, becsületes, igaz keze.

Mondom, ez rendített meg, Gerzsonnak ez a diadala, amelyikben bízik.

— Te, te... — mondtam neki akadozva —, te gondolod, hogy az utókor... majd igazat ad neked? Ki légyen és mi légyen az? Nem lesz-e túlságosan elfoglalva magával? Nem lesz-e az utókor aranykor és akkor epikureista. És csupa dínomdánom lesz, mindenki csak a saját hasának él és egyébbel sem törôdik, csak azzal, hogy alaposan kihasználja a mindennapok gyönyöreit. Vagy nem lesz-e az az utókor a nagy éhezés kora, midôn sok eszkimó kevés fókán marakodik majd? A futurológusok sok mindenrôl beszélnek, egyik azt mondja, hogy atomkor jön, másik szerint jégkorszak, harmadik szerint gépkorszak, a negyedik szerint újreneszánsz, az ötödik szerint neokôkorszak... Ki tudhatja azt?

Gedeon, a nyugodt lekiismeretû megszállottak rendíthetetlen nyugalmával és önbizalmával csak ennyit mondott:

— Bármilyen korszak is jô, nekem igazságot kell szolgáltatnia!

Biz’isten irigylésre méltó az ilyen ember.

És most fel van adva a lecke az utókornak, döntse el: mi a pepita? Fehér alapon fekete kockák, vagy fekete alapon fehér kockák.

Mert ezen különbözött össze elvbarátaival Gedeon Gerzson. Szerinte: fehér alapon fekete kockák! És ô ebben a bizonyosságban hajtja majd nyugodtan fejét örök álomra.

Nem lesz könnyû a feladata az utókornak, hiszen még azt is tisztáznia kell a feladott leckéhez, hogy mi az a pepita.

1730. nov. 6-án virradatkor a porosz Küstrin erôdjének udvarán Hans Hermann von Katte húszéves porosz gárdahadnagyot vezették a kivégzôosztag elé. A vesztôhely úgy volt megválasztva, hogy a felette lévô ablak mögött fül- és szemtanúnak kellett lennie az ifjú hadnagy testi-lelki jó barátjának, akihez búcsúként kiáltotta fel: Élj boldogan! Mikor a sortûz eldördült, az ablak mögött álló barát eszméletlenül rogyott a földre: nem akárki volt, tíz év múlva porosz király, aki Nagy Frigyes néven vonul majd be a történelembe.

Ebben a korareggeli kivégzésben tetôzött a küstrini erôd udvarán a történelemben példa nélkül álló apa és fia közötti (generációs) konfliktus.

Az ellenfelek — apa és fia — alig lehettek volna különbözôbbek; az apa, Vilmos porosz király, akinek a mellékneve: Katonakirály, rendkívüli gazdasági és szervezôi érzékkel bíró, fiát hihetetlen szigorral nevelô férfiú, aki kora legjobban megszervezett állama felett uralkodott; fia pedig zenei tehetséggel megáldott széplélek lévén az apai szigor elôl megszökéssel próbált megszabadulni. Árulás folytán az apának sikerült fiát és annak legjobb barátját utolérnie, akkor kardot vonva rontott fiára, s csupán a kíséret közbenlépésének köszönhetô, hogy nagy felindultságában nem történt vérontás.

A rendkívül szigorú apa fiát egyenesen katonaszökevényként a legsúlyosabban kívánta volna büntetni, de végül annak legjobb barátjának, a várfogságra vetett fia börtönének ablaka alatti kivégzésénél maradt.

Tíz év múlva, Vilmos halálának elôestéjén apa és fia azonban egymás nyakába borulva békélt meg: megértették a múló élet végességének fenyegetését.

*

Néhány közismert apa és fia közötti ellentét:

Franz Kafka rendkívül sokat szenvedett erôszakos, kolerikus apjától, akinek 36 éves korában 50 oldalas levelet írva szemére vetette, hogy addigelé olyan tiltásokkal halmozta el ôt, amelyeket saját maga, soha sem tartott be.

Mark Twain 14 éves korában apjáról rossz véleménnyel volt és olyan tudatlannak tartotta, akivel nem lehet semmit kezdeni; 21 éves korában pedig kezdte csodálni apját azért, hogy közben mennyi mindent tanult.

Heinrich Marx, 58 éves korában levelet írt szocialista hajlamú Karl fiának, hogy... "legszebb álmaimat tudod valóra váltani, vagy semmivé tenni". Karl részérôl válasz nélkül maradt.

Strauß, a neves zenész-családban rendkívül éles apa és fia közötti konfliktus dúlt, aminek alapját jórészt az apa fiával szembeni szakmai féltékenysége képezte.

Bolyai János és apja közötti ellentét ugyancsak közismert a magyar olvasó számára, de nem felel meg a valóságnak a párbajra való kihívás. János apjának szemére vetett sok-sok mindent, ami talán az apa életvitelének az elôrehaladó korral járó felaprózódása miatt is történhetett. A két Bolyai sajnos csak a színpadon borult egymás nyakába megbékélten, ahogyan a porosz király és fia azt a valóságban is tette.

Családi elbeszélésbôl tudhatom, hogy 1936-ban egyik rokonom egy szép napon befogott a szekérbe két tehenet, felrakott ekét, taligát, boronát s becsomagolt váltó fehérnemût, ruhát, és hangosan hetykén fütyörészve kihajtott a kapun úgy, hogy még csak nem is köszönt senkinek. Ennek az egy üresen álló házba való elköltözésnek a háttere az apjával egyre gyakoribbá váló nézeteltérések voltak, ami úgy értendô, hogy egy idô óta semmi nem tetszett neki, amit és ahogy az apa mondott, vagy csinált.

Nagymama a konyhából utána szólt, hogy "majd ha megéhezel, gyere haza." Nagyapa pedig nem azt mondotta, hogyha elmensz, vissza se gyere, hanem csak annyit, majd az idô gyógyít mindent.

Nem gyógyított mindent azonban, éppen nagyapót nem, hiszen nemsokára meghalt, rákban.

Most már senki sem él, akit tovább kérdezhetnék az akkori, egy falusi gazdálkodó családon belüli apa és fiú közötti ellentétrôl, de nagybátyám elköltözésének valódi okát megvilágítandó, vissza emlékezhetek arra, amit gyermekkoromban "fél füllel" nem egyszer hallottam.

De errôl késôbb.

*

Az emberiség eddigi története a generációk konfliktusának is a története.

Az öregek a történelem folyamán eddigelé számszerint mindig kisebbségben voltak, s vagy tisztelték ôket, vagy pedig megvetették — vagy csak mellôzték — aszerint, hogy adott történelmi idôszakban hagyomány és tapasztalat, vagy pedig erô(szakosság) és tomboló cselekvési vágy jelentett többet.

Érdekes módon, éppen a keleti kultúrkörben alakult ki a kor és a vele járó érettség tisztelete, és vált a kultúra részévé a kínaiaknál; Konfucius úgy mondja: "15 évesen a bölcsesség tanulására törekedtem; 30 évesen bizonyosságot szereztem benne; 40 évesen már nem voltak kételyeim; 60 évesen semmi nem rendített meg ezen a világon; 70 évesen követhettem szíven kívánságait..." Az öregek 70 évesen lemondtak nyílvános hivatalaikról, de nagy tekintély és tisztelet övezte ôket továbbra is. Ez tehát a kínai gerontokrácia kialakulásának történelmi múltja és gyökere, amin mindmáig a fiatalok néha fellobbanó rebelliója sem változtathatott.

Fukazava Shichiro leírása szerint, Japán egyik izolált hegyi régiójában a 70 éves "a hegyekbe ment" — feltûnés nélkül kiválva a családból, mint olyan, aki senkinek hasznára már nem lehet, s magányosan várta be ott bekövetkezô halálát. Hasonlóan brutális bánásmód az öregekkel azonban fellelhetô volt nomádoknál is: ahol egyszerûen magára hagyták az öregeket; vagy a délamerikai indián törzseknél: ahol lándzsával hátba szúrták az öreget, lehetôleg a folyó mellett, hogy abba bele lökve, gyorsan meg is fulladjon; valamint az eszkimóknál: ahol a családot feltûnés nélkül elhagyó a jégmezôben jegesmedvék áldozata lett. De, a régi Rómában is volt hasonló szokásban, amire utal "a hatvanévesek a hídon" kifejezés: az öregeket a hídról taszították le a mélybe, meghalni. Ethológusoktól tudjuk azonban, sok primitív törzsnél az is megfigyelhetô, hogy az öregek tekintélynek örvendenek és tisztelet veszi körül ôket; vagy messze se mennénk, pl. Albánia falusi társadalmában ma is az öregek tanácsa a döntô fórum a falu életében.

Nyugat-Európában a 16–17. sz-ban élezôdött ki az öregek és fiatalok konfliktusa, éspedig a rendkívül súlyossá vált viszonyok miatt: éhség, járványok és elrettentô köztisztasági viszonyok uralkodtak, mindezek felett háború pusztította a még lézengô túlélôket is. A lakosság 80%-a 30 éves kor alatt halt meg, s alig 6% érte meg a 60 éves kort. Kiváltságnak számított 60 évesnek vagy azon felülinek lenni.

Ilyen viszonyok és kilátások közepette dúlt a 30 éves háború, és néptelenedtek el egész területek: rablás és gyilkosság mindennapos volt, ahol éppen az öregek voltak a könnyû áldozat. Majd a vesztfáliai békét követô idôk biztosították azt a társadalmi keretet, ami fokozatos fellendülést tett lehetôvé.

Ezen utóbbi konszolidációnak betudhatóan enyhült a közvéleménynek az öregekkel szemben tanusított elôzô kiélezett álláspontja, hiszen ha több ennivalóra telik, akkor jut több az öregeknek is. Majd nemsokára a felvilágosodás ideje következik, s Voltaire, aki különben 84 évet élt, 75 évesen így összegezett: "Öregen elviseljük az életet, fiatalon visszaélünk vele."

Ez a visszaélés nemcsak cselekmény, hanem keret is egyben.

Van egy ifjú, aki tudatára ébredt az életnek és saját magának, de nincs semmiféle saját tapasztalata, tehát múltja: ez a keret, amiben mindenféle cselekedetei magán viselik a biztos jövôt, és az idôtlenség csalóka illúzióját, s ahol nincs hely az élet végességének még csak a gondolatának sem. A megélt saját múltból táplálkozó tapasztalat hiányát pedig a saját erô biztos tudatának háttere elôtt bátor, vakmerô, sokszor meggondolatlan cselekedetek nyíltszíni elôadásával kompenzálja, vagy akár túl is kompenzálja.

Mikor pedig tudatosul a végesség fogalma — ami egy bizonyos életkor velejárója — arra felgyûlt ugyan már saját tapasztalat, de azok felhasználására legtöbbször úgyanúgy nem kerülhet sor, mint ahogyan mellôzték azt saját ifjúsága idején. Így áll tehát egymással szemben a múlttal nem rendelkezô, de jövôvel bíró ifjúság és a gazdag multtal rendelkezô, de jövô nélküli öregség.

Feloldható-e ez a helyzet?

*

Az idôs generáció tapasztalata és az ifjúság tenniakarásának gyümölcsözô összekapcsolását nem kell kitalálni, hiszen az pontosan olyan régi, mint annak ellentéte, a generációs konfliktus.

A hagyományosan konzervatív falu paraszti társadalmában, ahol egy udvaron három generáció élt egymás mellett, ahol az örökség kérdése bevett szokásokhoz igazodott, s ahol mindenkinek kijelölt helye és feladata volt, ritkán kerülhetett sor nagyobb méretû ellentétekre; egy ilyen udvaron a társadalmi-kultúrális evolúció csekély dinamikája nem engedélyezett jóformán semmi helyet számottevô újításoknak; a beválthoz való makacs ragaszkodás ugyanakkor biztosította a folytonosságot és az anyagi biztonságot is, ami mindenek felett állt. Ebbôl táplálkozott érckonzervativ jellege is.

Legtöbb paraszti gazdaságban az "öreg" parancsolt, éspedig életfogytiglan.

Ahol azonban az örökségre jogosult fiú kellô magabiztonsággal bírt, ugyan-akkor az apa nem utasított el mereven kisebb-nagyobb változtatásokat, ott szemmel látható változások történhettek egy udvaron.

Kb. így nézhetett ki a hagyományos falu, erôsen felületes szemlélôdésre. Ez a falu nem szólhatott bele a társadalmi menetrend kidolgozásába, az tudvalévôleg az ipari munkásokra maradt.

Mégis, nem érdektelen a rokonom elköltözködésének hátterét szemügyre venni, hiszen az hét testvér és a két szülôbôl álló, rendezett nagycsaládban történt, amilyen nagycsalád akkor inkább olyan szabály volt, mint ma amilyen kivételnek számít. És itt következnének azok a bizonyos "fél füllel" hallottak, miszerint a jó megjelenésû legényt felfogadta szeretônek egy idôsebb mesterember fiatal felesége, aminek eredményeként a következô gyermek hozzá hasonló vonásokat mutatott fel.

Mikor aztán egy másik mesterember, ugyancsak fiatal felesége értékelte fel ágyasává fogadásával, amirôl érdekes módon — ahogyan az lenni szokott — mindenki tudott, csupán a férj nem, nos, az önbizalmában eképpen felerôsített elbizakodását és hetykeségét a már lappangó kórban gyengülô nagyapón reagálta le. Mindezt ma az ethológia prizmáján keresztül is hasonló mód láthatjuk, azzal a kiegészítéssel, hogy maga Freud is ezzel magyarázta a generációs konfliktusokat, megalkotva az ún. "Urhorde" fogalmát, amelyben ti. a felnôvô és szexuális érettség korába lépô fiatalok "lázadnak fel" a domináns hím uralma ellen; ami tényleg fel is lelhetô az állatvilág csoportokban szervezett falkái esetében, mint pl. a farkasoknál, de a majmoknál is. Így tekintve a dolgokat, nem véletlen, hogy a legtöbb szülô és gyermek nézeteltérései éppen a pubertás korától adódnak.

A generációs konfliktusok eddigi legnevezetesebb esete, mind méretei, mind következményei miatt, az ún. 68-as, egész Nyugat-Európát érintô diáklázadások voltak, amelyeknek programján politikai, szociális és szexuális követelések állottak. Mindezek mellett azonban nem nézhetô el, hogy a lázadás kifejezetten baloldali, marxista ideológia befolyása alatt állt, de a fejlett kapitalista termelési viszonyok kuliszái, valamint jogi keretei között. Legkevésbé hallgatható el mindez márcsak azért is, mivel a szabad véleménynyilvánítási, a tüntetési és sajtószabadság kizárólagosan annak a társadalomnak voltak jelzôi, amely ellen lázadoztak, egyrészt, másrészt pedig a kapitalista gazdaság szabad termelési rendszerének volt eredménye az a fogamzásgátló tabletta is, ami nélkül a 68-as generáció ún. szexuális forradalma (ill.: libertinizmusa) ugyancsak elképzelhetetlen.

Sokan és sokféleképpen írtak eddigelé azokról az idôkrôl és a szereplôkrôl, de egyedül a Nobel-díjas ethológus, Konrad Lorenz fogalmazta meg, miszerint az egész nem egyéb, mint a fiatal farkasok lázadása a kiöregedett kanfarkasok ellen. Vehemens támadásokban volt része ezért. Ma pedig, több mint 30 évvel azután elmondható az is, hogy az akkori demonstrative farmer nadrágot és tornacipôt viselô fô-, és mellékszereplôk nagy része ma hangsúlyozottan polgári külsôben (mellény és nyakkendô), leginkább jól fizetett állásokat tölt be, sôt, miniszteri székben is ülnek — éspedig abban a társadalmi és gazdasági rendszerben, amely ellen akkor nyílt és éles harcot hirdettek és folytattak.

Megszelídültek, lehetne mondani.

Mindazonáltal a 68-as diáklázadások döntô módon járultak hozzá a vh. utáni nyugati polgári liberális társadalmi struktúrák kialakulásához. De, ugyanakkor azzal a kiegészítéssel, hogy a szigetországot elkerülték a 68-as események, (akár az 1848-as forradalmak szele is), aminek (is) betudható lehet mindazoknak az angol struktúráknak a tovább élése, ami a szigetország jellemzôje.

*

Ahogyan már említettük, a társadalomnak az idôsekhez való viszonyulása minden idôkben annak volt függvénye, hogy tapasztalat és hagyomány, vagy pedig ennek ellentéte, a merész és erélyes tenniakarás volt az elônyösebb, ill. hasznosabb.

A már említett Konrad Lorenz abiológia prizmáján keresztül kezelte a generációk kérdését, helyesen látva meg, hogy, ahogyan a biológiai evolúció motorja a mutáció, úgyanúgy a társadalmi fejlôdés hordozója és motorja a fiatalok generációja. Legjobb, ha a kettô egymást megfelelô részarányban egészítheti ki, ami elegendô helyet képes engedni a fiatalos megújító lendületnek, ugyanakkor biztosítható a ráfordított energia takarékos és pazarlásmentes felhasználása. Manapság úgy mondják — Lorenz is úgy vélte — , hogy leghasznosabb, ha pl. egy vállalatnál/intézményben — fiatal, — közepes és — idôsebb korúakból tevôdik össze a munkacsoport.

Az elmondottak alapján alig lehet vitás, hogy a régi erdélyi falu — ami alatt az elsô vh. idejéig tartó idôszak falusi társadalma érthetô — messzemenôen konzervatív jellege majd a gépek lassú, de feltartózhatatlan térhódítása következtében oldódott, s e folyamat majd a 2 vh-t követô radikális változások során gyorsult fel, természetesen anélkül, hogy a falu megtagad(hat)ta volna saját magát.

*

A felsorolt apai szigor miatt szenvedôk valamennyien kitûnô szellemi képességû ifjak voltak, ami miatt még nehezebben viselhetô el az. Aki pedig nem akart, vagy nem volt képes beilleszkedni a megkívánt keretekbe, azt a 19.sz.vége — 20 .sz. elején a "mentálisan zavart" jelzôvel illették, amivel kapcsolatosan ajánlotta a berlini Hermann Oppenheim (1858–1919) psychiátria professzor, hogy az ilyen ifjaknak:...nem kell megengedni újságot olvasni, képtárba, múzeumba és színházba menni. Meg kell tiltani erôs — mind pozitív, mind negatív — érzelmeket nyilvánosan kifejezésre juttatni. Mindenek elôtt azonban meg kell tanítani önmegtartóztatásra, rendre, tisztaságra, egyszerûségre és igénytelenségre.

Az iskolai oktatás legfôbb feladatának tekintették, ôfelsége a császárnak hûséges és engedelmes alattvalókat nevelni.

Vilmos, porosz király és fia közötti ellentét abból származott, hogy a Katonakirály fiának mûvészi hajlamait megvetendônek és károsnak tekintette, s fiát nem látta alkalmasnak olyan örökösnek, akire majd az utódlást nyugodtan bizhatná, és extrém apai szigorral gondolta fiát alkalmas utóddá formálni.

A zenei tehetséggel megáldott széplélek, leendô Nagy Frigyes, barátja kivégzése és saját várfogsága után nem lázadozott többé és apja akaratának magát alávetve, de zenei ambícióit fel nem adva, készült fel az apai örökség átvételére. Mikor pedig apja meghalt, tele államkassza, példásan szervezett állami tisztviselôi réteggel és kitûnôen mûködô állami apparátus felett vehette át a hatalmat. Erre az átvételre felkészülni egy évtized idô állt rendelkezésére, amit kihasználva kora Európájának egyik legmûveltebb és felvilágosult uralkodójává válhatott, ugyanakkor méltó a "katonakirály" örökségéhez is, hiszen uralkodása alatt Poroszország európai nagyhatalom, nem utolsó sorban az apja által létrehozott 80 ezer fôs állandó hadseregnek betudhatóan.

Befejezésül két vélemény.

Egy hetvenen túli beszélget egy fiatallal, mondván: "...Rendben. Csak kár, hogy te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy akár csak megközelítôleg is fogalmad lehetne arról, micsoda nagyszerû tapasztalatok következnek, ha már minden külsôséget magunk mögött hagyhattunk. Mennyi sok felismeréssel ajándékoztak meg az utóbbi évek, olyan nagyszerû és világos felismerésekkel, amelyeket soha életemben nem tartottam volna lehetségesnek." (Margot Benary-Isbert)

Egy immáron 60-on túli volt lázadó nyilatkozik: "Egész életemben arra törekedtem, ne legyek olyan, mint apám. Most olyan lettem, s nem is rossz".

Ha pedig valakinek kételyei lennének a dolgok kimenetele felôl, megnyugtatható: még senki sem volt, aki 55 éves korában ne lett volna jobb véleménnyel apjáról, mint 20 évesen.

Jó lenne, lehetôleg nem túl késôn jutni erre a belátásra.

Történelmi lábjegyzet ¹

A király generálisa ² magyar hadifogoly volt Gyôrben!

Nagy Frigyes porosz király felvilágosult és francia mûveltségû uralkodó volt, akinek udvarában meghívott vendégként élt Voltaire is. Árterületek lecsapolásával jelentôs nagyságú területeket tett megmûvelhetôvé, és minden eszközzel támogatta Poroszországban a krumpli termesztését is, amivel nagyban hozzájárult alattvalói élelmezési gondjainak enyhítéséhez.

Mindez közismert.

Kevésbé ismert a magyar olvasó elôtt, hogy Nagy Frigyes lovassági tábornoka, Seydlitz, magyar mintára szervezte meg a porosz huszárságot, amit Gyôrben töltött hadifogsága idején tanulmányozhatott. Szabadulásakor pedig "adtak alája" egy fekete kancát, amivel hazatérhetett Berlinbe. Ennek a lónak maga Seydlitz a "die Ungarin", vagyis a magyar nô nevet adta és a generális kedvenc lova volt, amellyel a legbravúrosabb lovas számokat volt képes végrehajtani, pl. egy hídról, annak karfája felett beugratni az Elbába és lovasával együtt kiúszni a partra.

A "die Ungarin" végnapjait kegyelemkenyérre érdemesülten élte le a generális kertjében.

1 Forrás Pierre Gaxotte: Friedrich der Große, Ullstein Verlag, 1977;

2 Friedrich Wilhelm von Seydlitz (1721-1773).

Dr. Szôcs Károly

(Folytatás október 11-i lapszámunkból)

Az (5) bekezdés módosul és szövege a következô lesz:

"(5) A rendeleteket, amelyekkel megkeresték a Parlamentet, törvénnyel hagyják jóvá vagy utasítják el, amelybe belefoglalandók azok a rendeletek is, amelyek, a 3. bekezdésnek megfelelôen, nem gyakorolnak hatást."

Az (5) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (5¹) bekezdés:

"(5¹) A jóváhagyó vagy elutasító törvénnyel, ha esedékes, szabályozzák a rendelet alkalmazásának idôszakában gyakorolt joghatályra vonatkozó intézkedéseket."

57. A 117. szakasz a következôképpen módosul:

Az (1) bekezdés szövege a következô lesz:

"(1) A hadsereg kizárólag a népakaratnak van alárendelve az állam szuverenitásának, függetlenségének és egységének, az ország területi integritásának és az alkotmányos demokráciának a garantálása céljából. A törvény és a Románia által aláírt nemzetközi szerzôdések feltételei között a hadsereg hozzájárul a kollektív védelemhez a katonai szövetségi rendszerekben, és részt vesz a béke fenntartását vagy helyreállítását célzó akciókban."

A (2) bekezdés szövege a következô lesz:

"(2) Az országos védelmi rendszer szerkezetét, a lakosság, a gazdaság és a terület védelemre való felkészítését, valamint a katonai káderek jogállását alaptörvénnyel kell megállapítani."

A (3) bekezdés szövege a következô lesz:

"(3) Az (1) és a (2) bekezdés elôírásai megfelelôképpen alkalmazandók a fegyveres erôk törvény szerint megállapított többi összetevôjére."

Az (5) bekezdés szövege a következô lesz:

"(5) Idegen csapatok csakis a törvény vagy a Románia aláírta nemzetközi szerzôdések által megállapított feltételek között léphetnek be Románia területére, állomásozhatnak és végezhetnek mûveleteket Románia területén, vagy vonulhatnak át az ország területén."

58. A 118. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

"118. szakasz

A Legfelsôbb Honvédelmi Tanács egységesen megszervezi és egybehangolja az ország védelmével és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos tevékenységeket, a nemzetközi biztonság fenntartásában és a katonai szövetségi rendszerekben való kollektív védelemben, valamint a béke fenntartását vagy helyreállítását célzó akciókban való részvételt."

59. A 119. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

"119. szakasz

"(1) A területi közigazgatási egységekben a közigazgatás a decentralizálásnak, a helyi autonómiának és a közszolgálatok központosítása megszüntetésének az elvén alapul.

(2) Azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya jelentôs, biztosított az illetô nemzeti kisebbség nyelvének használata írásban és szóban a helyi közigazgatási hatóságokkal és a dekoncentrált közszolgálatokkal szembeni kapcsolatokban, az alaptörvényben elôírt feltételek között."

60. A 122. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

Az (1), (2) és (3) bekezdés szövege a következô lesz:

"(1) A Kormány prefektust nevez ki minden megyébe és Bukarest municípiumba.

(2) A prefektus helyi viszonylatban a Kormány képviselôje és vezeti a minisztériumok és a többi központi közigazgatási szerv területi közigazgatási egységekben mûködô dekoncentrált közszolgálatait.

(3) A prefektus feladatkörét az alaptörvény állapítja meg."

A (3) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (3¹) bekezdés:

"(3¹) Egyrészt a prefektusok, másrészt pedig a helyi tanácsok és a polgármesterek, valamint a megyei tanácsok és a megyeitanács-elnökök között nem léteznek alárendeltségi viszonyok."

61. A 123. szakasz (1) bekezdése után beiktatandó a következô szövegû (1¹) bekezdés:

"(1¹) Az igazságszolgáltatás egységes, részrehajlatlan és egyenlô mindenki számára."

62. A 124. szakasz módosul és kiegészül a következôk szerint:

Az (1) bekezdés szövege a következô lesz:

"(1) A Románia Elnöke által kinevezett bírák elmozdíthatatlanok, a törvény feltételei között."

Az (1) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (1¹) bekezdés:

"(1¹) A bírák kinevezésének javasolására, azok elôléptetésére, áthelyezésére és megbüntetésére a Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa illetékes, az alaptörvény feltételei között."

63. A 125. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

"125. szakasz

(1) Az igazságszolgáltatás a Legfelsôbb Semmítôszéken és a törvény által megállapított többi bírói hatóságon keresztül valósul meg.

(2) A bírói hatóságok hatáskörét és az ítélkezési eljárást kizárólag törvények írják elô.

(3) A Legfelsôbb Semmítôszék biztosítja a törvényeknek a többi bírói hatóság általi egységes értelmezését és alkalmazását, hatáskörének megfelelôen.

(4) A Legfelsôbb Semmítôszék összetétele, illetve mûködési szabályzata alaptörvénnyel állapítandó meg.

(5) Tilos rendkívüli bíróságokat létrehozni. Alaptörvénnyel bizonyos tárgykörökre szakosodott bíróságok létesíthetôk, amelyekben az esetnek megfelelôen a magisztratúrán kívüli egyes személyek is részt vehetnek.

(6) Garantált a közhatóságok adminisztratív iratainak a közigazgatási bíráskodáson keresztüli bírósági ellenôrzése, a Parlamenttel szembeni viszonyokra vonatkozó, valamint a katonai jellegû parancsnoki iratok kivételével. A közigazgatási bíróságok illetékesek megoldani az alkotmányelleneseknek ítélt rendeletekkel vagy, az esetnek megfelelôen, ezek rendelkezéseivel sértett személyek kereseteit."

64. A 127. szakasz módosul és kiegészül a következôk szerint:

A szakasz címe a következô lesz: "Az anyanyelv használata és tolmács igénybevétele az igazságszolgáltatásban"

A (2) bekezdés szövege a következô lesz:

"(2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgároknak joguk van anyanyelvüket használni a bíróságok elôtt, az alaptörvény feltételei között."

A (2) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (3) és (4) bekezdés:

"(3) A (2) bekezdésben elôírt jog gyakorlási módját, ideértve a tolmácsokhoz vagy fordítókhoz folyamodást is, oly módon kell megállapítani, hogy ne akadályozza a megfelelô igazságszolgáltatást, és ne járjon pótlólagos költséggel az érdekeltek számára.

(4) A román nyelvet nem értô vagy nem beszélô idegen állampolgároknak vagy hontalanoknak jogukban áll tolmács útján tudomást szerezni az iratcsomóban foglalt összes iratról és munkálatról, és a bíróság elôtt tolmács útján beszélni és következtetéseiket megfogalmazni; a bûnperek esetén e jog gyakorlását ingyenesen kell biztosítani."

65. A 130. szakaszba beiktatandó a következô szövegû (3) bekezdés:

"(3) Az ügyészségek a bírói hatóságok mellett mûködnek, vezetik és felügyelik az igazságügyi rendôrség bûnvizsgálati tevékenységét, a törvény feltételei között."

66. A 132. szakasz a következôképpen módosul:

A szakasz címe a következô lesz: "Szerep és struktúra"

A szakasz szövege a következô lesz:

"132. szakasz

(1) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét.

(2) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsának 19 tagja van, akik közül:

a) tizennégyet a magisztrátusok közgyûlése választ meg és igazol a Szenátus; ezek két tagozathoz tartoznak, egyik a bírák, a másik pedig az ügyészek tagozata; az elsô tagozat 9 bírából áll, a második pedig 5 ügyészbôl;

b) a civil társadalom két képviselôje, akik a jogtudományok szakemberei és magas szakmai, illetve erkölcsi hírnévnek örvendenek, és akiket a Szenátus választ meg; ezek csak a plénumban kifejtett munkálatokon vesznek részt;

c) az igazságügyi miniszter, a Legfelsôbb Semmítôszék elnöke és a Legfelsôbb Semmítôszék melletti ügyészség legfôbb ügyésze.

(3) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsának elnökét a (2) bekezdés a) pontjában említett magisztrátusok közül egyéves mandátumra választják meg, amely nem újítható meg.

(4) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa tagjai mandátumának idôtartama 6 év.

(5) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa határozatait titkos szavazással hozzák.

(6) Románia Elnöke elnököl a Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsának azon ülésein, amelyen részt vesz.

(7) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsának határozatai véglegesek és visszavonhatatlanok, a 133. szakasz (2) bekezdésében említettek kivételével."

67. A 133. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

"133. szakasz

(1) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa javaslatokat tesz Románia Elnökének a bírák és az ügyészek kinevezésére, a gyakornokok kivételével, a törvény feltételei között.

(2) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa tagozatain keresztül bírói hatósági szerepet tölt be a bírák és ügyészek fegyelmi felelôssége terén, az alaptörvényével megállapított eljárásnak megfelelôen. Ebben az esetben az igazságügyi miniszternek, a Legfelsôbb Semmítôszék elnökének, a Legfelsôbb Semmítôszék melletti ügyészség legfôbb ügyészének nincs szavazati joga.

(3) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsának fegyelmi tárgykörû határozatait a Legfelsôbb Semmítôszéknél lehet megtámadni.

(4) A Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa eleget tesz alaptörvényével megállapított más feladatoknak is, az igazságügy függetlenségének garantálója szerep betöltésében."

68. A 134. szakasz módosul és kiegészül a következôk szerint:

Az (1) bekezdés módosul és szövege a következô lesz:

"(1) Románia gazdasága a szabad kezdeményezésen és a versenyen alapuló piacgazdaság."

A (2) bekezdés c) pontjának szövege a következô lesz:

"c) a nemzeti tudományos és technológiai kutatásnak, a mûvészetnek és a szerzôi jog védelmének ösztönzését;"

A (2) bekezdésbe beiktatandó a következô szövegû g) pont:

"g) a régiófejlesztési politikák alkalmazását az európai uniós célkitûzésekkel összhangban."

69. A 135. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

"135. szakasz

(1) A tulajdon lehet közületi vagy magántulajdon.

(2) A közületi tulajdon törvénnyel garantált és oltalmazott, és az államé vagy a területi közigazgatási egységeké.

(3) A közérdekû altalaji kincsek, a légitér, a hasznosítható energetikai potenciállal rendelkezô, nemzeti érdekû vizek, a tenger homokpartja, a területi tenger, a tenger gazdasági övezetének és a kontinentális talapzatnak a természeti erôforrásai, valamint az alaptörvény által megállapított más javak kizárólag a közületi tulajdon tárgyát képezik.

(4) A közületi tulajdonhoz tartozó javak elidegeníthetetlenek. Az alaptörvény feltételei között az önállóan gazdálkodó egységek vagy a közintézmények adminisztrálásába adhatók vagy koncesszióba, illetve bérbe adhatók; úgyszintén a közhasznú intézmények ingyenes használatába adhatók.

(5) A magántulajdon sérthetetlen, az alaptörvény feltételei között."

70. A 136. szakasz (2) bekezdése kiegészíthetô a következôképpen:

"Az európai uniós csatlakozás feltételei között alaptörvénnyel elismerhetô az európai uniós pénznem forgalma és a nemzeti pénznemnek e pénznemmel való helyettesítése."

71. A 138. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

A szakasz címe a következô lesz: "Adók, illetékek és más járulékok"

A (2) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (3) bekezdés:

"(3) Az egyes alapok létrehozásához való hozzájárulást képezô összegek a törvény feltételei között kizárólag az alapok rendeltetése szerint használandók fel."

72. A 139. szakasz módosul és kiegészül következôk szerint:

Az (1) bekezdés módosul és szövege a következô lesz:

"(1) A Számvevôszék ellenôrzi az állam és a közületi szektor pénzügyi erôforrásainak létrehozási, kezelési és felhasználási módját. Az alaptörvény feltételei között a Számvevôszék tevékenységével kapcsolatos vitás ügyeket szakosított bírói hatóságok oldják meg."

A (4) bekezdés módosul és szövege a következô lesz:

"(4) A számvevôtanácsosokat a Parlament nevezi ki 9 éves mandátumra, amely nem hosszabbítható meg vagy újítható fel. A Számvevôszék tagjai mandátumuk gyakorlásában függetlenek és a mandátum idôtartama alatt elmozdíthatatlanok. A Számvevôszék tagjai alá vannak vetve a törvény által a bírák tekintetében elôírt összeférhetetlenségeknek."

A (4) bekezdés után beiktatandó a következô szövegû (5) és (6) bekezdés:

"(5) A Számvevôszék a Parlament által kinevezett számvevôtanácsosok egyharmada tekintetében háromévente megújul, a Számvevôszék alaptörvényében elôírt feltételek között.

(6) A Számvevôszék tagjait a Parlament hívja vissza, a törvényben elôírt esetekben és feltételek között."

73. A 139. szakasz után beiktatandó a következô szövegû 139¹. szakasz:

A szakasz címe a következô lesz: "Gazdasági és Társadalmi Tanács"

A szakasz szövege a következô lesz:

"1391. szakasz

A Gazdasági és Társadalmi Tanács a Parlament és a Kormány konzultatív szerve a létesítésére, szervezésére és mûködésére vonatkozó alaptörvénnyel megállapított szakterületeken."

74. A 140. szakasz (1) bekezdése elé beiktatandó a következô szövegû új bekezdés:

"(1) Az Alkotmánybíróság garantálja az Alkotmány felsôbbrendûségét."

75. A 144. szakasz módosul és kiegészül a következôk szerint:

Az a) pont módosul és szövege a következô lesz:

"a) véleményt nyilvánít a törvények alkotmányosságáról, ezek kihirdetése elôtt, Románia Elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a Kormánynak, a Legfelsôbb Semmítôszéknek, a Nép Ügyvédjének, legalább 50 képviselônek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére, valamint hivatalból is az Alkotmány felülvizsgálását célzó kezdeményezések tekintetében;"

Az a) pont után beiktatandó a következô szövegû a¹) pont:

"a¹) véleményt nyilvánít a nemzetközi szerzôdések vagy más egyezmények alkotmányosságáról a két ház valamelyike elnökének, legalább 50 képviselônek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére;"

A c) pont módosul és szövege a következô lesz:

"c) határoz a bírói hatóságok vagy a kereskedelmi döntôbíróságok elôtt a törvények és a rendeletek alkotmányellenességével kapcsolatban felvetett kifogások tekintetében; alkotmányellenességi kifogást emelhet közvetlenül a Nép Ügyvédje is;"

A c) pont után beiktatandó a következô szövegû c1) pont:

"c1) megoldja a közhatóságok közötti alkotmányossági jogi összeütközéseket Románia Elnökének, a két ház valamelyike elnökének, a miniszterelnöknek vagy a Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsa elnökének kérésére;"

A i) pont után beiktatandó a következô szövegû i¹) pont:

"i¹) teljesíti a Bíróság alaptörvényében elôírt más feladatokat is."

76. A 145. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

"145. szakasz

(1) A hatályos törvények és rendeletek, valamint szabályzatok alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezései az alkotmánybírósági döntés közzétételétôl számított 45 napon belül hatályukat vesztik, ha ezen idôközben a Parlament vagy, az esetnek megfelelôen, a Kormány nem egyezteti az alkotmányellenes elôírásokat az Alkotmánnyal. Ezen idôszakban az alkotmányellenesnek minôsített rendelkezéseket jog szerint felfüggesztik.

(2) A törvények kihirdetése elôtti, a törvényekre vonatkozó alkotmányellenességi esetekben a Parlament köteles újból megvizsgálni az illetô rendelkezéseket az alkotmánybírósági döntéssel való egyeztetésük érdekében.

(3) Amennyiben a 144. szakasz a1) pontja szerint megállapították valamely nemzetközi szerzôdés vagy egyezmény alkotmányosságát, az nem képezheti alkotmányellenességi kifogás tárgyát. Az alkotmányellenesnek minôsített nemzetközi szerzôdést vagy egyezményt nem lehet ratifikálni.

(4) Az Alkotmánybíróság döntései közzéteendôk Románia Hivatalos Közlönyében. A közzététel idôpontjától a döntések általánosan kötelezôek és csak a jövô tekintetében hatályosak."

77. A 145. szakasz után beiktatandó "Az euroatlanti integráció" V1. cím a következô szövegû 1451. és 1452. szakasszal:

A 145¹. szakasz címe a következô lesz: "Európai uniós integráció"

A szakasz szövege a következô lesz:

"145¹. szakasz

(1) Románia csatlakozása az Európai Unió alapító szerzôdéseihez egyes hatásköröknek a kommunitáris intézményekre való átruházása, valamint az e szerzôdésben elôírt hatásköröknek a többi tagállammal közös gyakorlása érdekében, a Képviselôház és a Szenátus együttes ülésén a képviselôk és a szenátorok kétharmados szótöbbségével elfogadott törvénnyel történik.

(2) A csatlakozás nyomán az Európai Unió alapító szerzôdéseinek elôírásai, valamint a többi kötelezô kommunitáris szabályozás elsôbbséggel bír a hazai törvények ellentétes rendelkezéseivel, betartva a csatlakozási okmány elôírásait.

(3) Az (1) és (2) bekezdés elôírásai megfelelôképpen alkalmazandók az Európai Unió alapító szerzôdéseinek módosítását célzó okmányokhoz való csatlakozás tekintetében is.

(4) A Parlament, Románia Elnöke, a Kormány és a bírói hatóság garantálja a csatlakozási okmányból és a (2) bekezdés elôírásaiból származó kötelezettségek teljesítését.

(5) A Kormány két parlamenti házhoz továbbítja a kötelezô okmányok tervezetét, még mielôtt azokat jóváhagyásra az Európai Unió intézményeihez küldenék."

A 145². szakasz címe a következô lesz: "Csatlakozás az Észak-atlanti Szerzôdéshez"

A szakasz szövege a következô lesz:

"145². szakasz

Románia csatlakozása az Észak-atlanti Szerzôdéshez a Képviselôház és a Szenátus együttes ülésén a képviselôk és a szenátorok kétharmados szótöbbségével elfogadott törvénnyel történik."

78. A 151. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

A szakasz címe a következô lesz: "Átmeneti rendelkezések".

A szakasz szövege a következô lesz:

"151. szakasz

(1) A törvényhozási folyamatban levô törvénytervezeteket és törvényalkotási javaslatokat a módosító törvény hatályba lépését megelôzô alkotmányos rendelkezéseknek megfelelôen vitatják meg és fogadják el.

(2) Az Alkotmányban elôírt, a módosító törvény hatályba lépésének idôpontjában létezô intézmények mûködésben maradnak az új intézmények létrehozásáig.

(3) A 83. szakasz (1) bekezdésének elôírásai a következô elnöki mandátummal kezdve alkalmazandók.

(4) A Legfôbb Semmítôszékre vonatkozó rendelkezéseket a módosító törvény hatályba lépésének idôpontjától számított legfeljebb 2 éven belül teljesíteni kell.

(5) A Legfelsôbb Igazságügyi Bíróságnak a Parlament által kinevezett, tisztségben levô bírái, valamint a Parlament által kinevezett számvevôtanácsosok folytatják tevékenységüket a kinevezésük szerinti mandátum lejártáig. A Számvevôszék háromévenkénti felújításának biztosítása céljából a jelenlegi számvevôtanácsosok mandátumának lejártakor ezek kinevezhetôk még egy három- vagy hatéves idôszakra.

(6) A szakosított bírói hatóságok megalakulásáig a Számvevôszék tevékenységébôl származó vitás ügyeket a rendes bírói hatóságok oldják meg."

79. A 152. szakasz módosul és szövege a következô lesz:

A szakasz címe a következô lesz: "Az Alkotmány újraközzététele"

A szakasz szövege a következô lesz:

"152. szakasz

Az Alkotmányt módosító törvényt az elfogadásától számított 5 napon belül közzé kell tenni Románia Hivatalos Közlönyében. A módosított és kiegészített Alkotmányt a népszavazással való jóváhagyását követôn újra közzé teszi a Törvényhozási Tanács, aktualizálva az elnevezéseket és újraszámozva a szövegeket."

II. szakasz. — Az Alkotmány módosítása a Románia Alkotmánya 147. szakasza (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelôen szervezett népszavazáson való jóváhagyásra terjesztendô.

(Folytatás október 11-i lapszámunkból)

Tãsnad ® Páter Béla utca.

Teleky. A Templom utca elején lévô kocsma, ahol a borozón kívül tekézô is várta a vendégeket. Az ezzel szomszédos nagyobb épület vendégfogadó volt [Székely László közlése].

1943: Teleky József, kocsmáros, Templom utca 2–4.

Templom utca. A Fô utca (Monostori út) bal oldalán nyíló, a Cigánypatak felé ereszkedô, majd ennek hídja után a temetô alatt jobbra kanyarodó, a hegyoldalon kaptató utca. Föltehetôen az 1461-ben említett Oláh utca késôbbi neve. Falusias jellegét a Cigánypatak elôtti és közvetlen utána lévô szakasza mind a mai napig megôrizte. ® 2. Monostori temetô.

Az 1950-es években is csak a Cigánypatak hídja utáni Királydomb utcáig volt kiépülve, ettôl fönnebb 1956 körül, a kis templomhoz tartozó telek parcellázása után épültek házak. Az utca elején az 1980-as évek közepéig állt a Teleky-kocsma [Székely László közlése]. ® Oláh utca, Teleky.

1904: Templom utcza; 1914: Templom utca; 1923: Str. Bisericei (bisericã ’templom’); 1933: Str. Bisericei; 1937: Str. Bisericei; 1941: Templom utca; 1945: Str. Bisericei — Templom utca; 1964: Str. Bisericei — Templom utca; Str. Govora.

Nevét a Cigánypatak hídja mögött magasló dombon álló, 1721-ben a jezsuita rend által barokk ízlésben épített, festôi fekvésû kis görög katolikus templomról kapta. à Görög katolikus templom.

Teodor Mihali ® Fásberek utca.

Teodor Pãcãteanu ® Pãcãteanu, Teodor (utca).

Tineretului ® Fásberek utca.

Tó. A Tókörnyéke utca és a Kisszamos kanyarja között lévô kis tó. ® Tókörnyéke, Tókörnyéke utca.

1985: "Szemetes, elhanyagolt környéke volt […], de azért a vizébe jól belebújtunk mint gyermekek. Jó nagy pontyokat lehetett kihalászni, […] csónakok is járkáltak néha rajta, tán valami Farkas gondozta a tavat a sörgyár megbízásából. Mert azt hiszem, ez is valami gyári tó lehetett, s a téli jégvágás volt a célja. Abból gondolom, mert kinn a papírmalmon túl is volt egy tavacska, s azt is a sörgyár rendezte. Télire feltöltötték a Malomárokból vízzel, aztán mikor jó vastag jég lett rá, leeresztették a vizet, a jégvágók pedig feldarabolták a jeget és elvermelték nyárára. Amikor víz nem volt benne, egy Vincze nevû hegyalatti kertész bérelte azt a kinti tavat, s a jó iszapos medrében jó zöldségeket termelt. Itt a nagy tó egész évben tele volt vízzel [...]. Mellette [a tó mellett] ott állott a malom, a végében pedig alig volt vagy négy ház a húszas évek elejére." [Pillich L., i.m.].

Tókörnyéke. A Kisszamos két ága által körülfogott kis terület. Az egyik ág az Elô (késôbb Akácfa) utca bal oldalán, a másik a Hegyalatti utca eleje, a Sörgyár utca felé folyt, azután nagy kanyart írt le a malom mögött és visszatért a villanytelep felé. A Zsák utca vége mellett ismét egyesült a két ág. Ezt a kanyart a Nyárfasori lakótelep építésekor megszüntették. ® Tókörnyéke utca.

Tókörnyéke utca. A Kisszamos elágazása kanyarjának két partját — bal partját a bal partjával — összekötô utca. A Kisszamosnak ezt az ágát a Gazdasági Akadémia Nyárfasor utcai kertjének lakónegyeddé építésekor az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején jó részt megszüntették.

1904: Tó környéke; 1914: Tókörnyéke; 1923: Jurul Lacului (jur ’környék’, lac ’tó’); 1933: Str. Jurul Lacului; 1937: Str. Jurul Lacului; 1941: Tókörnyéki utca; 1945: Str. Jurul Lacului — Tókörnyéki utca; 1964: Str. Jurul Lacului — Tókörnyéki utca; Str. Jurul Lacului; 1985: "a nagy tó egész évben tele volt vízzel. Mellette ott állott a malom, a végében pedig alig volt vagy négy ház a húszas évek elejére. [...] Ennyibôl állott a Tókörnyéke utca" [Pillich L., i.m.].

Neve egyértelmû.

Tractorului ® Traktor utca.

Traktor utca. A Kalányos utca bal oldalán nyíló, a Cséplôgép, majd 1964-tôl a Kôbánya utcáig vezetô rövid utca. Az 1950-es évek elején kezdett kialakulni.

1957: Str. Tractorului — Traktor utca; 1964: Str. Tractorului — Traktor utca; Str. Tractorului.

Nevét a hatóság adta.

Tribunul Petre Dobra ® Dobra, Petre, tribunul.

Vámház. A Szélsô utca után, bal oldalt, a második, a jelenlegi Monostori út 1. szám alatti épület. Ebben a komor homlokzatú, kétablakos, emeletes házban, az 1800-as évek közepéig — valamennyi, a városba vezetô fôúthoz hasonlón — vámhivatal volt. 1812 és 1814 között Leder József építette. Méter magasan lévô fôbejárata az egykori út szintjét mutatja.

Miután Kolozsmonostor 1895. január 1-jétôl Kolozsvár része lett, a Fô és a Mezô utca sarkán építettek új vámházat.

1937. Vama.

Vasile Bogrea ® Bogrea, Vasile (utca).

Viragu, Ion, Ioan. A Kalányos utca jobb oldalán nyugatra nyíló elsô, kezdetben a mezôre vezetô utca. Az 1920-as években kezdett kialakulni.

1933: Str. Ion Viragu; 1937: Str. Ioan Viragu; 1941: Kalotaszegi utca; 1945: Str. Cãlãtele — Kalotaszegi utca; 1964: Str. Cãlãtele — Kalotaszegi utca; Str. Cãlãtele.

Nevét a hatóság adta.

Virág utca. A Fenesi út bal oldalán nyíló elsô, a Kalotaszegi (Viragu) utcáig vezetô utca. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni.

1941: Virág utca; 1945: Str. Grigore Alexandrescu utca; 1964: Str. Grigore Alexandrescu utca; Str. Grigore Alexandrescu.

Nevét a hatóság adta.

Zúgó. Az Elô (késôbb Akácfa) utca felé folyó zúgó volt a Bánffy-zúgó után a harmadik monostori zúgó. A XIX. század vége felé eddig tartott a Zúgó utca. Késôbb a Kisszamos mentén kinyúlt a Bánffy-zúgóig. Az 1960-as években, mivel a Molnár és Pintér-féle malomnak már rég nem volt szüksége a vízi hajtóerôre (a második világháború után még ezzel mûködött), a Kisszamosnak a malom felé vezetô ágát lezárták, medrét feltöltötték. A Malomárok vize azóta az Elô (Akácfa) utca felé vezetô zúgó medrében folyik, mígnem az Ecetgyár és a Vízkelety utca találkozásánál vissza nem tér a Kisszamos medrébe. Ide torkollik a Mezô, illetôleg a Templom utcai Cigánypatak is. ® Tó, Tókörnyéke, Nagyzúgó, Bánffy-zúgó, Kiszúgó.

Zúgó utca. A Tókörnyéke utcától a Kisszamos (Malomárok) bal partján haladó, majd ennek egyik ágát keresztezve, a Bánffy-zúgóig vezetô utca. A Tókörnyéke utcától az Elô (Akácfa) utca felé ágazó zúgóig terjedô része ma már nem létezik. Ettôl kinnebb lévô része pedig rövid zsákutca lett, ahova az Elô (Akácfa) utcai házak kertje rúg. Végét a szövetgyár lezárta és beépítette.

1904: Zugó utcza; 1914: Zugó utca; 1923: Str. Sunãtoare (sunãtoare 1. ’csengô (hangot adó)’, 2. ’susogó’, 3. ’zengô’); 1933: Str. Sunãtoare; 1937: Str. Sunãtoare; 1941: Zúgó utca; 1945: Str. Sunãtoarei — Zúgó utca; 1964: Str. Sunãtoarei — Zúgó utca; Str. Sunãtoarei.

Nevét az utca elején lévô, az Elô utca felé folyó zúgóról a hatóság adta.

(Vége)

Asztalos Lajos

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 804 lej, 1 USD = 33 290 lej, 1 magyar forint = 152 lej.

Esküvôre zenét csak D. J. Zsolttal. Telefon: 0744-179905. (0012)

Két egyetemista lány takarítást vállal családoknál és cégeknél. Telefon: 0264/447334, 0723-936399. (0015)

Szerdán és csütörtökön játsszák — többek között a Debreceni VSC- MegaForce, FTC, MTK, Bukaresti Steaua és Bukaresti Dinamó részvételével — a labdarúgó UEFA-kupa 1. fordulójának visszavágóit. A 48 mérkôzés közül mindössze 4-re kerül sor csütörtökön, így mind az öt említett együttes már szerdán eldöntheti a továbbjutást.

Ez persze nem ilyen egyszerû, hiszen a csapatok többségére nehéz mérkôzés vár, amelyen egy-két hiba teljesen felboríthatja a papírformát. E szerint ugyanis, az elsô mérkôzésen történtek alapján, az ötbôl három együttesnek tovább kellene jutnia.

A Debreceni VSC-Megaforce például az NK Varteks otthonában aratott 3–1-es gyôzelmet, így hazai pályán elsô számú favoritnak számít. Ellenfele azonban meglepôen optimistán várja a találkozót, és még reménykedik a továbbjutás kiharcolásában — ehhez az is hozzátartozik, hogy alapemberei remek egészségi állapotban és jó formában várják a visszavágót.

Szintén kétgólos (2–0) elônyt kell megvédenie a Bukaresti Dinamónak, amely a Sahtar Donyeck otthonába látogat. Jó hír, hogy felépült sérülésébôl Perényi, Petre és Dãnciulescu is. Az ellenfél azonban képes lehet az eredmény megfordítására, Ioan Andone edzô így elsô sorban a védelemre építi a kezdôcsapatot: "Ha kell, akár kilenc hátvéddel is védekezünk".

Az elsô forduló eredménye alapján — idegenben elért 1–1-es döntetlen — a másik román csapat, a Steaua is joggal számíthatna a továbbjutásra, csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy kivel játszik. Az angol Southampton ugyanis minden bizonnyal kivágja magát az otthoni félsiker után, s a sokkal jobb anyagi körülményeket felmutató klubnak a hazainál jóval erôsebb bajnokságban szereplô játékosai biztosan megkapják majd a Hamutovski kapuja felé vezetô utat. Victor Piturcã a tervek szerint a southamptoni felállásban kezd, a sérült Falemit viszont (a másik alapember, Florentin Dumitru felépült sérülésébôl) Paraschiv helyettesíti majd. A hazaiaknak mindenesetre már egy 0–0-s döntetlen is elég a boldogsághoz.

Szintén 1–1-rôl indul az FC Koppenhága és a Ferencváros közötti mérkôzés, azzal a különbséggel, hogy az idegenben lôtt gól a dán csapatot segíti. A zöld-fehérek tehát gólt kell hogy lôjenek, továbbjutásuk igazi bravúr lenne.

Végül a már-már biztos kiesônek a magyar címvédô, az MTK számít, hiszen a Dinamó Zagreb otthonában korábban 3–1-es vereséget szenvedett. A bravúrban azért itt is lehet reménykedni, külünösen annak tudatában, hogy a zágrábiak komoly gondokkal küszködnek: több — mintegy 5 — alapemberükre eltiltás vagy sérülés miatt valószínûleg nem számíthatnak. A Bajnokok Ligájából kiesett MTK- nak így egy 2–0-s, vagy egy három gólosnál nagyobb különbségû gyôzelem kell (ha a vendégek gólt szereznek).

Az említett mérkôzések kezdési idôpontja: Debreceni VSC- MegaForce–NK Varteks (horvát), Debrecen, 19.00 óra, (az 1. mérkôzésen: 3–1), FC Koppenhága (dán)–Ferencvárosi TC, Koppenhága, 21.05 óra (1–1), MTK FC–Dinamo Zagreb (horvát), Hidegkuti-stadion, 21.15 (1–3), Sahtar Donyeck (ukrán)–Bukaresti Dinamó 20.00 (0–2), Bukaresti Steaua (román)–Southampton (angol) 20.45 (1–1).

A 2. forduló sorsolására pénteken 13 órától a svájci Nyonban kerül sor.

(balázs)

A világhírû William Hill brit fogadóiroda szerint a címvédô Franciaország a 2004-es portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság favoritja.

A bukmékerek — akik már a pótselejtezôk elôtt elkészítették az oddsokat — úgy vélik: Skócia végsô gyôzelme jelentené a legnagyobb meglepetést.

Az oddsok: 4–1 Franciaország, 11–2 Olaszország, 6–1 Portugália, 7–1 Anglia, 8–1 Hollandia, 9–1 Spanyolország és Csehország, 11–1 Németország, 20–1 Törökország, 25–1 Dánia és Svédország, 50–1 Horvátország és Görögország, 66–1 Oroszország és Bulgária, 100–1 Svájc, 125–1 Wales, 300–1 Norvégia és Szlovénia, 500–1 Lettország és 750–1 Skócia.

• Csökken a sportág népszerûsége Olaszországban. Egyre kevesebb embert érdekel a labdarúgás az amúgy futballôrültnek tartott Olaszországban, legalábbis ez derül ki egy friss közvélemény-kutatás eredményébôl. Az Il Messaggero címû lap felmérése szerint csupán az emberek fele követi figyelemmel a bajnokság alakulását, szemben a tavaly ilyenkor mért adatokkal, amikor még a megkérdezettek 66 százaléka adott pozitív választ a kérdésre. A szakértôk úgy vélik, a népszerûség csökkenésének több oka is van: a közelmúlt pénzügyi botrányai, a stadionokban és környékükön megnyilvánuló erôszak, illetve a pontvadászat reformjával kapcsolatos viták mind-mind rontottak a futball megítélésén. A kérdôív kitért a 2003–2004-es idény bajnokára is: a legtöbben (45 százalék) úgy gondolják, hogy sorozatban harmadszor a Torinói Juventus nyeri a Scudettót, míg a Bajnokok Ligája-címvédô AC Milan végsô sikerére 29 százalék tippelt.

• Az olasz Serie B 8. fordulójában: Atalanta–Triestina 4–1, Avellino–Messina 0–1, Bari–Ascoli 1–2, Cagliari–Ternana 3–0, Catania–Vicenza 1–1, Como–Palermo 0–1, Fiorentina–Treviso 2–0, Hellas Verona–Albinoleffe 2–3, SSC Nápoly–Livorno 0–0, Pescara–AC Torino 2–1, Piacenza–Salernitana 1–0 és Venezia–Genoa 2–2. A táblázaton:

1. Atalanta 8 5 3 0 14–5 18

2. Ternana 8 5 1 2 11–7 16

3. Livorno 8 4 3 1 11–5 15

4. Palermo 8 4 3 1 9–6 15

5. Cagliari 8 4 2 2 16–6 14

6. Catania 8 4 2 2 13–9 14

7. Torino 8 4 1 3 10–7 13

8. Piacenza 8 3 4 1 8–6 13

Treviso 8 3 4 1 8–6 13

10. Triestina 8 3 3 2 11–12 12

11. Fiorentina 8 2 4 2 7–6 11

12. Albinoleffe 8 3 2 3 9–9 11

13. Pescara 8 3 2 3 7–9 11

14. Ascoli 8 3 2 3 6–8 11

15. Verona 8 2 3 3 11–13 9

16. Vicenza 8 1 5 2 7–8 8

17. Salernitana 8 2 2 4 5–8 8

Genoa 8 2 2 4 5–8 8

19. Venezia 8 1 4 3 5–9 7

20. Messina 8 1 4 3 6–12 7

21. Nápoly 8 0 6 2 4–8 6

22. Avellino 8 1 2 5 6–9 5

23. Bari 8 1 2 5 9–14 5

24. Como 8 1 2 5 5–13 5

(-bb)

Az utóbbi esztendôk legcsúfosabb vereségét szenvedte el Ploiesti-en a CONPET csapatával szemben a Szamosújvári SOMVETRA. A prahovaiak 2989–2507 arányban nyertek, de az eredményt a pálya minôsége is befolyásolta (amelyen csak a hazaiak tudtak érvényesülni...).

A ploiesti-i együttesbôl Simion (523 fa) és Matei (511 fa) volt a legjobb, a Szamos-mentiektôl csak Romina Muresan (488 fa) nevét említhetjük.

November elsejéig szünetel az elsô osztályú bajnokság a válogatott keret nemzetközi szereplése miatt. Legközelebb a SOMVETRA a Brassói Metrom csapatát fogadja a sétatéri pályán.

Erkedi Csaba

Nyolc év után várhatóan ismét pályára lép az amerikai Fed Kupa-csapatban Martina Navratilová, a teniszsport élô legendája, miután Billie Jean King kapitány meghívta ôt a moszkvai négyes döntôre.

A 47. születésnapját szombaton ünneplô világklasszis a legidôsebb játékos lesz a sorozat történetében, ha szerepel a belgák elleni, november 19–20. elôdöntôben.

— Martina hatalmas erôsítést jelent, ráadásul a kupa presztízsét is növeli a játéka. Már várjuk a moszkvai szereplést, vissza akarjuk hódítani a trófeát — mondta King.

A cseh születésû, 58-szoros Grand Slam-gyôztes Navratilová — aki utoljára 1995-ben szerepelt a Fed Kupában — párosban juthat szóhoz, partnere valószínûleg Lisa Raymond lesz. A belgák a világranglista-vezetô Kim Clijsters és a második helyen álló, Roland Garros- és US Open-bajnok Justine Henin-Hardenne nélkül állnak majd ki az összecsapásra.

Navratilová 16 találkozón erôsítette az amerikaiakat a Fed Kupában, s 28 gyôzelmet aratott, egyelôre veretlen. Rajta és Raymondon kívül Meghann Shaughnessy és Alexandra Stevenson utazik az orosz fôvárosba.

A sorozat végjátékát két nappal késôbb (november 22–23.) Moszkvában rendezik, a belga–amerikai mérkôzés mellett orosz–francia párharcra kerül sor az elôdöntôben.

Michael Schumacher hajnalig tartó mulatozással és énekléssel ünnepelte meg rekordot jelentô hatodik világbajnoki címét Szuzukában.

A Ferrari sztárja elôször egy elegáns étteremben vacsorázott a csapat teljes stábjával együtt, majd visszatért a Suzuka Circuit Hotelbe, melynek a kertjében folytatódott a dáridó. A karaoke-bárban a német klasszis többször is magához ragadta a mikrofont, kedvenc slágereivel szórakoztatva közönségét.

— Semmi okom abbahagyni a versenyzést, hiszen remek formában vagyok, és jövôre méltó vetélytársa lehetek bármelyik kihívómnak — jelentette be a 34 éves pilóta, akinek szavait menedzsere, Willi Weber is megerôsítette, mondván: Schumacher a találgatások ellenére nem vonul vissza, hiszen továbbra is élvezi az F1-et.

A riválisok — a másodikként végzett Kimi Räikkönen kivételével — egyébként szintén végigjárták a város szórakozóhelyeit: Juan Pablo Montoya, Fernando Alonso, Ralf Schumacher és Rubens Barrichello a jelenlévôk szerint kissé hamisan, de teli tüdôbôl fújta a We Are the Champions címû Queen-dalt egy másik karaoke-mulatóban — míg egy kivágott biztosíték véget nem vetett az elôadásnak...

Jordan-Ford: ajánlat Frentzennek
Német lapértesülés szerint Eddie Jordan szerzôdést ajánlott az egyik legtapasztaltabb Forma–1-es versenyzônek, Heinz-Harald Frentzennek.

Szeretném, ha visszatérne hozzánk — idézte az Auto Bild a Jordan-Ford fônökét, aki két héttel ezelôtt Baumgartner Zsoltnak kínált szerzôdést.

Pedig az istálló és Frentzen kapcsolata a 2001-es szezon közepén viharosan ért véget, a pilóta késôbb jogi úton próbált elégtételt venni.

Az Auto Bild úgy tudja: Frentzen évi 2 millió dolláros fizetést kér, s ezen felül biztosítékokat vár arra, hogy a pénzszûkében lévô csapat megerôsödik anyagilag. Ha ez nem valósul meg, akkor a 36 éves pilóta a német túraautós bajnokságban folytatja pályafutását.

Év végi helyezései a Forma–1-ben: 1994 (15 futam, Sauber): 13. (7 pont), 1995 (17 futam, Sauber): 9. (15 pont), 1996 (16 futam, Sauber): 12. (7 pont), 1997 (17 futam, Williams): 3. (22 pont), 1998 (16 futam, Williams): 7. (17 pont), 1999 (16 futam, Jordan): 3. (54 pont), 2000 (17 futam, Jordan): 9. (11 pont), 2001 (10 futam, Jordan, 5 futam, Prost): 13. (6 pont), 2002 (12 futam, Arrows, 1 futam, Sauber): 18. (2 pont), 2003 (16 futam, Sauber): 11. (13 pont)

Ecclestone a montreali futam mellett
Bernie Ecclestone nem akar megválni a kanadai nagydíjtól, ezért arra kérte Max Mosley FIA-elnököt, hogy a tervezettnél késôbb hozzák nyilvánosságra a jövô évi Forma–1-es versenynaptárt. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) tanácsa szeptember 11-én ideiglenes mûsorral "állt elô", amely szerint 17 verseny lesz a sorozatban.

Pedig augusztus 15-én maga Bernie Ecclestone közölte: — Megerôsíthetem, küldtünk egy levelet a futam fôszervezôjének, hogy a FIA Forma–1-es világbajnokság kanadai eseménye nem kerül be a 2004-es naptárba. Ennek oka, hogy a kanadai kormány hatályba léptette a dohányipari szponzorációra vonatkozó teljes tilalmat. A promóterrel kötött szerzôdésünkben szerepel egy olyan kikötés, hogy amennyiben ez megtörténik, jogunk van kihagyni a versenyt. A Belga Nagydíj is emiatt maradt ki a 2003-as futamok sorából.

A 2004-es nem hivatalos versenynaptár:március 7. — ausztrál nagydíj (Melbourne), március 21. — malajziai nagydíj (Szepang), április 4. — bahreini nagydíj (Bahrein), április 25. — Európai Nagydíj (Nürburgring, Németország), május 9. — spanyol nagydíj (Barcelona), május 23. — monacói nagydíj (Monte-Carlo), június 6. — San Marinó-i nagydíj (Imola), június 20. — Egyesült Államok nagydíja (Indianapolis), július 4. — brit nagydíj (Silverstone), július 11. — francia nagydíj (Magny-Cours), július 25. — német nagydíj (Hockenheim), augusztus 15. — magyar nagydíj (Hungaroring), augusztus 29. — belga nagydíj (Spa-Francorchamps), szeptember 12. — olasz nagydíj (Monza), szeptember 26. — kínai nagydíj (Sanghaj), október 10. — japán nagydíj (Szuzuka), október 24. — brazil nagydíj (Sao Paulo).

Rossit tesztelni hívják a Ferrarihoz
Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke azt szeretné, ha a MotoGP-ben vasárnap ismét világbajnokságot nyerô Valentino Rossi tesztelné az olasz Forma–1-es istálló egyik autóját.

— Minden szempontból megfelel a kívánalmainknak, miért ne próbálnánk ki — mondta a szuzukai futamon kettôs vb-diadalt ünneplô Ferrari elsô embere. — Ezen senki sem veszíthet: Valentino nagy bajnok, csodálatosan vezeti a motorját. Biztos vagyok abban, hogy nálunk is nagyszerûen boldogul majd.

A gyorsasági motoros világbajnoki sorozat legnépszerûbb kategóriájának 24 éves klasszisa sorozatban harmadik végsô elsôségét ünnepelhette vasárnap Szepangban, a malájföldi nagydíjon: 2001-ben az 500 kcm-es géposztályban nyert, majd a tavaly útjára indult MotoGP elsô idényében is diadalmaskodott. Rossi 1997-ben a 125, 1999-ben pedig a 250-esek között is világbajnoki címet szerzett.

A klasszis tavaly novemberben a Brit-ralin tett "négykerekû" kísérletet: egy Peugeot 206 WRC-vel állt rajthoz, de már az elsô, 23 km-es etapon lesodródott az útról, csúnyán összetörte kocsiját, s feladta a versenyt.

A Ferrari vasárnap triplán örülhetett: Szuzukában Rubens Barrichello nyert, míg az istálló és Michael Schumacher világbajnokként zárta a 2003-as szezont.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]