 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. október 18.
(XV. évfolyam, 240. szám)
Pénteken délben leplezték le Liviu Mocan neves kolozsvári szobrászmûvész az 1989-es forradalom áldozatainak emlékét ôrzô fôtéri emlékmûvét. Az ortodox és görög katolikus papok végezte szertartásról és koszorúzásról az RMDSZ Kolozs megyei szervezete távol maradt, mivel nem kapott meghívót a rendezvényre.
Pénteken délben közel száz személy jelenlétében csendült fel a román himnusz, ami a megemlékezés kezdetét jelezte. A forradalom áldoza-tainak tragikus színhelyén elesettek hozzátartozói leplezték le a Fôtér és a Jókai utca sarkán felállított hét bronzba öntött oszlopot, amelyek a meglôtt embereket szimbolizálják stilizáltan. A rendezvényen Gheorghe Funar polgármesterrel és Vasile Soporan prefektussal az élen részt vettek a városháza és a prefektúra képviselôi, valamint a román politikai pártok kolozsvári szervezetei. A koszorúzásnál feltûnést keltett, hogy a mikrofonba bemondták az RMDSZ nevét is, azonban a szövetség számára fenntartott koszorúzási hely végül üresen maradt.
Lapunk kérdésére Kónya-Hamar Sándor az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke közölte: a szövetség nem kapott meghívót a rendezvényre, ezért a szövetséget senki sem képviselte a leleplezésen. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete külön megemlékezés szervezését tervezi a történelmi egyházak képviselôivel, amelyen megkoszorúzzák majd az emlékmûvet.
A Forradalom Igazságáért Egyesület Kolozs megyei szervezete küldte szét a meghívókat, amelyekbôl az RMDSZ tisztségviselôi közül csak Boros János alpolgármester, valamint a tegnapi tanácsülésen részt vevô magyar tanácsosok kaptak.
Az RMDSZ tisztségviselôi nem értenek egyet az emlékmû felállítására kiszemelt hellyel, mivel szerintük az nem illik a történelmi emlékhely értékû Fôtérre. Mint ismeretes, kolozsvári mûépítészek és mûvészettörténészek úgy vélik, hogy az emlékmû alkalmatlan környezetbe került, ami egyrészt az alkotás érvényesülését gátolja, másrészt a történelmi emlékhelyként számon tartott központ is sérül. Boros János lapunk kérdésére elmondta, hogy kezdetben egy obeliszk elhelyezését tervezték a Fôtérre, ami sokkal jobban illett volna a város történelmi központjába. Ezt a határozatot a tanács elfogadta, zöld utat adva a munkálatok elkezdéséhez. Az emlékmû felállításához azonban az országos szakhatóság engedélyének a beszerzése is szükséges volt, mivel Kolozsvár Fôtere történelmi emlékhelynek minôsül. Az eredeti terv létét Romulus Zamfir mûépítész, a polgármesteri hivatal városrendezési bizottságának elnöke is megerôsítette, aki kifogásolta, hogy a módosított tervezet nem került ismét az általa vezetett bizottság elé. Zamfir sem értett egyet az emlékmû elhelyezésével arra hivatkozva, hogy a parkolóhely-hiányban szenvedô Kolozsváron újabb négy-öt parkolóhelyet kellett felszámolniuk.
Az RMDSZ-es koalíciós kormány ideje alatt a forradalmárok szervezete megváltoztatva az eredeti tervet, a kezdeti elutasítás után megszerezte végül a szakhatósági engedélyt, és Liviu Mocan szobrász alkotását tervezték felállítani.
Az újabb változat ismét a helyi tanács elé került, amely 1999. szeptember 30-án — módosítva a korábbi határozatot — fogadta el a határozatjavaslatot. A határozatot éppen csak hogy elfogadta a tanács, mivel az érvényességhez szükséges minimális 21 szavazatot kapta, ezt az RMDSZ-frakciót képviselô magyar tanácsosok is támogatták. — Kész helyzet elé állítottak, és jelentôs nyomás nehezedett ránk, mivel erkölcsileg zsaroltak a forradalmárok, akik idônként agresszíven is viselkedtek — mondta Máté András tanácsos. Mint mondotta, az is sokat nyomott a latba, hogy a forradalmárok között magyar nemzetiségûek is vannak.
Csaknem 17 millió román állampolgárt várnak az urnák elé szombaton és vasárnap, hogy népszavazáson szentesítsék az alkotmánynak a parlament által elfogadott módosító törvényét.
A referendumot megelôzô hetekben heves meggyôzési kampányt folytattak a romániai politikai pártok, amelyek számára rendkívül fontos, hogy az európai normákhoz közelítô módosítás érvénybe léphessen.
Elsôsorban amiatt aggódnak, hogy meglesz-e a népszavazás érvényességéhez szükséges részvételi küszöb, azaz ötven százalék plusz egy szavazat.
A módosítások elfogadásáért szállt síkra a kormányzó Szociáldemokrata Párt (SZDP), ugyanerre szólította fel a lakosságot az ellenzékben lévô Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP). E két utóbbi nemrég választási szövetséget kötött a szociáldemokratákkal szemben, és "éberen figyelni kívánja" a népszavazás menetét. Korábban ugyanis az NLP és a DP figyelmeztetett: e referendumot az SZDP nem használhatja fel saját választási céljaira, "politikai imázsának" propagálására. A szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (NRP) az egyetlen román szervezet, amely ellenzi a jelenleg érvényben lévô alkotmány megváltoztatását, mert úgy véli, hogy általa Románia nemzeti érdekei csorbulnának. Az RNP legfôbb kifogása, hogy a módosítások többletjogokat biztosítanak a nemzeti kisebbségek számára.
Éppen e jogok bôvítése teszi érdekeltté az RMDSZ-t, hogy érvényes legyen a népszavazás, s azon az igen voksok kerüljenek többségbe. A magyarok politikai szervezete felhívta a romániai magyarok figyelmét, hogy nem a jelenleg érvényben lévô, 1991-ben született alkotmány egészének az elfogadásáról van szó, hiszen az abban szereplô romániai "nemzetállam" meghatározást az RMDSZ továbbra is elutasítja.
A szavazás csupán a módosító törvénycsomagról szól, amely a nemzetiségi jogok tekintetében az oktatás mellett biztosítja az anyanyelv használatát a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban is, alkotmányos intézményeknek ismeri el a felekezeti tanintézeteket, megszünteti a kötelezô katonai szolgálatot. Ennek ellenére az RMDSZ — Tôkés László református püspök nevével fémjelzett — "belsô ellenzéke" úgy véli, hogy nem szabad igent mondani a módosításokra sem, mert azok változatlanul hagyták az alaptörvényben a "nemzetállam" kitételt.
A szavazókörzetek október 18-án 8 és 22 óra, 19-én pedig 8 és 20 óra között tartanak nyitva. Az urnák elé összesen 16 878 870, szavazati joggal rendelkezô polgárt várnak. A hatóságok több mint húszezer rendôrt mozgósítottak a referendum zavartalan lebonyolítása érdekében. A prefektúrák összesen 65 tonna papírt használtak fel a szavazócédulák kinyomtatására.
Apróságnak tûnô intézkedést hozott a Dési Polgármesteri Hivatal illetékes osztálya: a Nagytemetô sírjairól új nyilvántartó jegyzéket készítenek, ezzel egy idôben a gondozatlan, "adós" sírhelyeket eladják. A Nagytemetôben igen sok magyar sír van, az elhunytak hozzátartozói sok esetben elköltöztek, kivándoroltak — legközelebbi hazalátogatáskor meglepetten tapasztalhatják, hogy az ismerôs fejfa helyén idegen sírkô díszeleg. A sírok megmentéséhez már csak alig két hét áll rendelkezésre.
"Nem egyszer a Désre látogató idegenre ránehezedik a mulandóság szomorú hangulata, mely mintha örökösen a város felett lebegne. A nyomasztó érzés talán abból fakad, hogy a város három köztemetôje a környék dombjainak magasságából, tehát látóközelbôl emlékeztet az elkerülhetetlen csendes egyenlôségre."
Ezekkel a szavakkal vezeti be Kiss Ferenc dési történész a város temetôirôl írt tanulmányát. A fent említett tanulmány, valamint Huber András MÚRE-díjas dési író Város az idôben, monográfia értékû kötete e témáról írt fejezetét alapul véve készséggel válaszolt kérdéseimre Gudor Lajos dési református esperes.
— Szükség van tudományos tanulmányokhoz folyamodni, amikor a dési temetôk kérdése merül fel, mivel az 1895 elôtti bejegyzéseket tartalmazó keresztelési, esketési, temetési anyakönyveket a kommunisták összeszedték egyházainkból.
Désnek legrégebbi rendezett temetkezési helye a Kakashegyen a vargákról elnevezett Vargatetô volt. Keletkezése a XIV–XV. századra tehetô — ma utcasor és magánházak emelkednek ott, és azon a helyen megtalálható az egyetlen 1848-as honvédemlékmû is. Az 1860-as évektôl bezárják, és a XVI–XVII. századtól új helyen, a város nyugati magaslatán, Malatón fekvô Nagytemetôbe temetkeztek.
A Rózsahegyen 1746-ban a katolikus egyház Szentlélek-kápolnát épít, körülötte temetkeznek a katolikus hívek, a késôbbi években a két görög egyházhoz tartozók is.
Dés harmadik temetôje a Zsidótemetô, a XIX. század hatvanas éveiben szakították ki a Vargatemetô egy részét a több ezer mozaista felekezetû számára. A temetôk nem voltak az egyházak tulajdonában.
A Nagytemetôben ténylegesen túlnyomó részben reformátusok temetkeztek, de nemcsak. A dési református egyház a nagytemetôben 15, a rózsahegyi temetôben 2 sírt gondoz rendszeresen, virággal ellát. A városunkért ténylegesen munkálkodó valamikori költôk, írók, jogászok, kézmûvesek, sôt még Erdély református püspöke, Csernátoni Vajda Péter is itt alussza örök álmát.
Éppen ezért ezennel is felhívom a désiek figyelmét: ne hanyagolják el, érdeklôdjenek a polgármesteri hivatalban sírjaik sorsa felôl. A Nagytemetô sírjairól ugyanis új regiszter, nyilvántartás készül. Városunkból sokan külföldre vagy más városba költöztek, megbíztak hozzátartozót, barátot a sírok fenntartásával. Le kell ellenôrizni minden átírt, új számozással ellátott sír hovatartozását — mondta Gudor Lajos esperes.
Az érintetteknek legkésôbb október végéig, a Dési Polgármesteri Hivatal 7-es számú irodájában kell jelentkezniük a helyzet tisztázása érdekében, a sírhely tulajdonjogát igazoló iratokkal. Érdeklôdni telefonon is lehet, a 212-823-as számon.
A csütörtökrôl péntekre virradó éjszakán Kolozsvárra érkezett az a katonai osztag, amely hét hónappal korábban az elsô romániai csapatként indult a Perzsa-öbölbe.
A 383-as besztercei nukleáris, vegyi és biológiai védelmi egység katonái sikeresen teljesítették küldetéseiket Kuvaitban és Irakban. Az osztag egy Hercules C130 típusú szállítógép fedélzetén tért haza, a kolozsvári repülôtéren katonai ceremóniával fogadták.
A hatvannégy katona 70–80 dollár napi zsoldot kapott.
Pénteken Hargita megyében többórás heves havazás nyomán fehérbe öltözött Hargita fürdô, a Gyilkos-tó és a Gyimesi-szoros környéke. A Mediafax jelentése szerint az utak egyelôre járhatók.
Fehér megyében az útkarbantartó vállalat pénteken reggel gépesített hóeltakarító csoportokat volt kénytelen kiküldeni a DJ 750C Felsôszolcsva–Tövis megyei országútra, Remete térségébe. A meteorológusok a következô napokra újabb havazást és havasesôt ígérnek Fehér megyében.
Pénteken délben a hó elborította a Prahova völgyét is. Sinaian 5, Predealon 10 centiméteres hótakaró jelent meg. Brassó-Pojánában szintén 10, Törcsvár körzetében 20 centimétert mértek.
Pénteken reggel a Kolozsvár–Torda mûúton három személy meghalt, egy pedig súlyosan megsebesült a Bányabükknél bekövetkezett autóbalesetben. Egy máramarosi rendszámú Cielo személygépkocsi nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel haladt, és vezetôje elvesztette uralmát a jármû fölött. A kocsi, áttérve az úttest másik oldalára, hevesen ütközött egy ellenkezô irányból szabályosan közlekedô Mercedes furgonnal. Az erôteljes csapódás következtében a Daewoo Cielo sofôrje és két utasa (valamennyien egy nagybányai vállalat topográfusai) a helyszínen meghalt, a furgon vezetôjét pedig kórházba kellett szállítani.
BODÓ BARNA TALPALATNYI RÉGIÓNK ÉS EGYED PÉTER SZABADSÁG ÉS SZUBJEKTIVITÁS címû köteteit Veress Károly, illetve dr. Demeter Márton Attila méltatja 2003. október 20-án, hétfôn 18 órakor a Szentegyház utca 3. szám alatti GAUDEAMUS könyvesboltban. A könyvbemutató házigazdája: Balázs Imre József. Szervezô a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány.
LÁSZLÓFFY CSABA: VALAMI MÁS címû prózakötetét mutatják be október 21-én, kedden du. 6 órakor a Phoenix könyvesboltban. A budapesti Napkút Kiadó gondozásában megjelent írásokat Bréda Ferenc és Tibori Szabó Zoltán méltatja. Szóló duó: Béres Melinda és Márkos Albert.
DR. TÖRÖK TIBOR, az MTA Szegedi Biológiai Központja Genetikai Intézetének munkatársa tart elôdásokat október 18-án, szombaton a Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében. Az elôadásokra a Sapientia EMTE székházában (Bocskai-ház, Mátyás király utca 4.) kerül sor a következô program szerint: 9–11: A mendeli genetika alapjai, 11–13: A mendeli genetika kiterjesztése és alkalmazásai. Szervezôje a BBTE Biológia–Geológia Karának ökológia és genetika tanszéke.
SZÜRETI MULATSÁG A NYUGDÍJASOK KLUBJÁBAN. Szeretettel várják nem csak a nyugdíjasokat október 19-én, vasárnap délután 5 órára a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermébe. Marton István szolgáltatja a zenét.
A PILISCSABAI KATOLIKUS KERESZTÉNY EGYESÜLET MÛKEDVELÔ NÉPTÁNCCSOPORTJÁT látja vendégül a Magyarvalkói Református Egyházközség. A néptánccsoport pénteken Gyerômonostoron szerepelt, ma, október 18-án, szombaton du. 4 órától Sárvásáron lép fel, majd este 8 órától a vendéglátó Magyarvalkón tartja gálaestjét. Az elô-adáson közremûködik még a Bánffyhunyadi Általános Iskola hagyományôrzô csoportja.
A Kolozsvári Televízió magyar nyelvû adásának a 2-es mûsoron csütörtökönként du. fél 6-kor jelentkezô Társalgó címû szolgáltató magazinjában negyedévi Szabadság-elôfizetést nyert egy Szilágy megyei betelefonáló. A Zsibón a Szegfû/Garoafelor u. 2. sz, T1-es tömbház, 21-es ajtó alatt lakó Boda Piroska helyesen felelt a Naptár rovatban feltett kérdésre — Ki volt az a magyar politikus, aki az 1848-as forradalom után elítélte Deák Ferenc kiegyezési politikáját? — és megadta a helyes választ: Kossuth Lajos. Jutalmul három hónapon át ingyen jár neki a szerkesztôségünk jóvoltából a Szabadság novembertôl kezdôdôen. Gratulálunk!
Géniusz — 23.
Még a kéthavonként megjelenô Géniusz címû folyóirat — a magát szerényen "ifjúsági ismeretterjesztô szemlének" nevezô kiadvány — leg-újabb jelentkezése is az idô múlását, vagy még inkább rohanását, száguldását példázza. Mintha csak tegnap vettük volna kézbe az indulást jelzô 1-es számú füzetet és a minap már az V. évfolyam 23. számának lapjait forgathatja az olvasó. Méghozzá ugyancsak változatos és gazdag tartalommal. Balázs Bence a magyar történelmet felidézô írásaiban ezúttal IV. Bélát, "a második hon-alapítót" mutatja be, és a kora középkori uradalmak kialakulásáról, azok felépítésérôl, az intézmény végérvényes átalakulásáról cikkezik. Kit a gondviselés küldött — a címe Tamás D. László írásának, amely a 200 évvel ezelôtt született "haza bölcse", Deák Ferenc egyéniséget és személyiségét hozza ember- és idôközelbe. S mennyire találó ma is a nagy hazafinak szinte profétikus szavakba foglalt intelme: Ha kell, tûrni fog a nemzet csüggedés nélkül, mint ôseink tûrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait, mert amit erô és hatalom elvesz, azt idô és kedvezô szerencse ismét visszahozhatják, de amirôl a nemzet, félve a szenvedésektôl, önként lemond, annak visszaszerzése nehéz és kétséges. Oláh Dénes folytatja erdélyi történelmi sétáját, ezúttal a Zsil-völgyébe vezet el, mégpedig a honfoglalástól a tatárjárásig terjedô idôszak eseményeivel. Németh Júlia az ezredfordulós Erdélyben alkotó képzômûvészekrôl, Csík István Korda Sándor élet-útjáról, Balázs Magdolna "a legnagyobb magyar fazakasról", Zsolnay Vilmosról ír. Gyôrfi Dénes Erdély száz évvel ezelôtti nevezetesebb fürdôhelyeire kalauzol el, Imre Béla pedig a magyar fizika történetébôl elevenít fel mozzanatokat. 64 oldalon át sok más hasznos ismerettel, tudnivalóval ellátó, tanulmányoknak is beillô írás teszi gazdaggá, okítóvá és fôleg olvasmányossá a Géniusz legfrissebb számát.
László Ferenc
Az Üzenet üzeni
Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának legfrissebb számából: Mi lesz veled, szórványmagyar? (Ötvös József); Börtönévek (Fábián Tibor beszélgetése Péter Miklós lelkész-professzorral); 550 éves a dési mûemlék templom (Somogyi Botond); Mezôpanit (Lapohos András); Timóteus-program Szépkenyerûszentmártonban (Kelemen Melinda); Örömmondó (gyermekrovat, Szabó Csilla Andrea szerkesztésében); Hírek-események.
ÉVADNYITÓJÁN Az erdélyi medence földtani története címmel dr. Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke tart elôadást október 21-én, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert emlékházban (Majális/Republicii 5.), a Kolozsvári Népfôiskola évadnyitó összejövetelén. Az elôadás után a zenelíceum országos és nemzetközi versenyeken díjazott növendékei, — Starmüller Péter és Veress Géspár (zongora), Demeter Éva Csengele (hegedû) és Incze Róbert (klarinét) — Bach-, Bartók-, Hacsaturján-, Wieniawski- és Coopland-mûveket adnak elô. Zongorán kísér Orbán Ágnes és Lászlóffy Réka.
A korábbi kellemes, szép, "bon-art" festészeti stílusától eltér a most bemutatott sorozat. Az 52 munka mindegyikének alapja az önarckép, a megjelenítés, a technikai kidolgozás, az ötletekkel való kísérletezés eredményeképp azonban mindegyik más és más, egyedi.
Ezek a munkák már mélyebb gondolkodást, elmélyülést sugallnak: az alkotó keresi helyét a világban, tükröt tart maga elé. Az önarckép megszületése közben ugyanakkor a belsô világ szólal meg, az önmegismerés, az önmagával való ôszinte "elbeszélgetés" ideje ez.
Keszeg Ágnes elsôsorban grafikusnak tartja magát: a szín csak alap a munkákban, a lényeg a rajz, a vonal.
A marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban végzett a tordai születésû lány, jelenleg a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola II. éves textil-design szakos hallgatója.
A mûvészettel már általános iskolás kora óta kapcsolatban áll. Fiatal kora ellenére számos kiállításon szerepeltek munkái: Temesvár 1989, Temesvár, 1999 december; III. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, BBTE, Kolozsvár, 2000 december; a Mûvészeti Líceum tanulóinak tárlata, Marosvásárhely, 2001 március; egyéni kiállítás, Torda, 2001 április; csoportos kiállítás, Torda, 2002 augusztus. Legutóbbi a tegnap megnyílt tárlat, de várhatóan nem az utolsó.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux KÉT NÔ KÖZT címû színjátékával vendégszerepel Kolozsváron.
A XVIII. századi szerzô szellemes, az érzelmi élet, a férfiúi és nôi lélek rejtelmeit kutató, szivárványos játéka ezúttal is tartalmas, önfeledt szórakozást ígér. "A marivaux-i mû egyik nagy értéke a nyelv. Diderot találmánya a "marivaudage" kifejezés épp abban a korban jelent meg, és legtöbbször összetévesztették a szalontársalgással, a stílusos és elegáns nyelvvel. (…) A szó a színház esszenciális jellemzôje, nélküle a színház nem él, nem létezik a nézôvel való kapcsolat és ez az a jellemvonás, amely megkülönbözteti a színházmûvészetet más mûvészetektôl. Ha közelíteni akarunk najainkhoz, ahhoz a tényhez, hogy a liberális társadalmat a pénz uralja, a színház igazolja Marivaux választását, mivel — többek között — ez a nézôpont igenis jelen van, és ezt a darabot nem lehet megérteni, ha figyelmen kívül hagyjuk a pénz dinamikáját és azt, hogy ez mennyire befolyásolja a szereplôket. A szerelemnek kezd ára lenni, a darab lassan-lassan túllép a mûviségen és a nyelven, és felfedezzük, hogy a színmû voltaképpen nem más, mint egy költségvetés." — állítja a mûrôl Alexandru Colpacci rendezô.
Szereplôk: Szélyes Ferenc, Ördög Miklós Levente, Nagy Dorottya, Sebestyén Aba, Zayzon Zsolt és Tompa Klára. Az elôadás rendezôje Alexandru Colpacci, Párizsban élô, román származású mûvész, díszlet- és jelmeztervezô Labancz Klára. A rendezô munkatársa: Fekete István e.h. Zene: Delia Serban.
Az elôadás két rangos fesztiválon jelentôs díjakat érdemelt ki: a Határon túli magyar színházak XV. Fesztiválján — Kisvárdán, 2003 júniusában a klasszikus komédia eszközeinek mai színházi nyelvre fordításáért az elôadás az Illyés Közalapítvány Nagydíját kapta megosztva, míg Tompa Klára a Grófné szerepéért A kisvárdai Várszínház és mûvészetek házának külödíját vehette át. 2003. szeptemberében Gyergyószentmiklóson a Kisebbségi színházak kollokvuimán az elôadásnak a kiemelkedô együttes játékért a Muskátli díjat ítélték oda, míg Szélyes Ferenc színmûvész kiváló alakításáért a zsûri különdíját kapta.
A kolozsvári vendégjátékra 2003.október 23-án, csütörtökön este 7 órától kerül sor a Sétatéri Színházban.
A kolozsvári Fôtér északi sorának azon háza, amely a Barompiacra (Széchenyi tér) vezetô egykori Nagyhíd (majd Wesselényi) utca és Fôtér sarkán ôrködô Hintz-ház mellett áll, az 1500–1600-as évek kolozsvári dolgaiban járatosak számára ma is Filstich-ház, az 1700–1800-as évek ismerôi számára Wass- majd további örökösödés nyomán Kemény-ház néven ismeretes.
"Virtutis comes invidia" (Kelemen Lajos fordításában: "Az erény kísérôtársa az irigység"), olvasható e ház egyik udvarban megbúvó reneszánsz ajtókeretén, amely 1597-bôl származik.
"Ennek a háznak erkélyérôl szólott Deák Ferencz és Vörösmarty Mihály a fáklyásmenetben tisztelgô ifjusághoz 1845 május 18-án. Megjelölte az Erdélyi Irodalmi Társaság kegyelete 1908. Május 17-én."
A Haza Bölcseként idôtlenségbe emelkedett államférfi és jogtudor, akkor még ifjúi hévvel, az Unióról, egy eljövendô igazabb és magyarabb világról beszélt, a Béccsel szembeni küzdelem mellé állásra buzdítva a fáklyaerdô alatt ujjongó kolozsvári diákokat. Aztán, egy szinte követhetetlen, már-már felvállalhatatlanul göröngyös úton jut el a ’48-as forradalombeli szerepvállaláson át a "Deák Ferenc-féle ó zamatú magyar liberalizmus" osztrák–magyar kiegyezést, monarchiát, az új magyar polgárság és a régi arisztokrácia — önvakító és környezetlázító millenniumi kavalkádba, elsô világháborúba, s nem utolsósorban Trianonba torkolló — magyar–magyar kiegyezését hozó gyôzelméig.
Alig követhetô út…
A BECSÜLET és KÖTELES-SÉG útja! Mit is ír a kétségekkel vívódó Deák Ferenc Kossuthnak? Nem árt felidézni! "…régen remény nélkül állok én véletek s közöttetek a csatatéren, de a siker reménye nélkül is kész vagyok küzdeni, mert ezt becsület és kötelesség parancsolják."
A FORRADALOMTÓL VALÓ MÉLTÓSÁGTELJES VISSZAVO-NULÁS útja! Ez egyben a Deák-pártiaknak a "polgáribb" törekvések, az európai szempontból korszerûbb, fejlettebb szellemiségû elképzelések, a kapitalizálódás felé való "visszavonulásának" útja…
A BELSÔ KIEGYEZÉS útja az úgynevezett Deák-féle liberálisok és az önmagát a feudális múlt nosztalgiájában ringató, a bukott forradalomból múlt felé visszahátráló nemesi jobbközép, a konzervatívok között.
A LEHETÔSÉGEKHEZ SZA-BOTT VÁLTOZTATÁS útja… Amint azt 1875. évi visszatekintô gondolatsorában Hegedûs Sándor mindenki másnál találóbban a következôképpen fogalmazta meg: "…a mi változásunk csak ennyibôl áll, s igazi meghatározása az, hogy hazafiúi kötelességünk teljesítését a lehetôségekhez szabtuk, hogy nem érjük be egyedül a jelszavak hangoztatásával, melyek nyolc évi tapasztalat szerint kiáltó szónak bizonyultak a pusztában…"
Az ILLÚZIÓK APASZTÁSÁ-NAK útja…(?)
A "DEÁK GONOSZTET-TÉNEK, A LOJÁLIS KISEBBSÉG DIKTATÚRÁJÁNAK" (Vasárnapi Újság, 1878) megalkuvó, önfeladó útja…(?)
A TÖRTÉNELMI JOG UTOLSÓ DIADALÁNAK útja!
Emlékezzünk csak a kor Jókai Mór által állított pantheonjára: "Széchenyi az ébresztô, Kossuth a küzdelmek folytatója, Deák mûve a kiengesztelôdés, Andrássy nyeri meg a dinasztia bizalmát, Tisza a modern állam megteremtôje…"
Belôlük így, gránitkôrôl gránitkôre épül a megmaradásért, a nemzethalál ellen folytatott dicsô és minden korok és mindenkori magyarok elé példát állító 19. századi harcos férfiasság és bölcs emberi, hazafiúi kiállás magyar történelmi útja. És e gránitkockák mentén rajzolódik ki az az intô igazság, amely talán itt és most a Deák Ferenc-i évforduló alapüzenete lehet: 1848 nélkül nincsen Haza Bölcse, VILÁGOS NÉLKÜL ELKÉP-ZELHETETLEN A KIEGYEZÉS!
Újabb diverziós cselekedet, nyugtázhat a langyos mindennapokra áhítozó, ám az utóbbi évtizedben menetrendszerûen mesterséges fogásokkal a lényeges gondokról figyelemeltereléshez szoktatott átlagos román kis-ember, amikor az elmúlt napokban a Székelyföld autonómiájának kivívására indított folyamatról vett tudomást. "Ismét az ország feldarabolására tett kísérlet!" — harsogja a nacionalista politika és az azt készségesen kiszolgáló többségi sajtó egy része, ki tudja, hányadszor 1989 óta, nem törôdve azzal, hogy az eddig beharangozott "világvégékrôl" szóló híresztelések mindig megcáfolódtak. Az emberek már unják, nem hiszik az örökös magyarveszéllyel való rémítgetést.
A jóhiszemû, ám tudatlanságban nevelkedett jámbor románok ilyenkor mégis gyanakvóan kapják fel a fejüket: voltaképpen mit is akarnak azok a szekujok? A többségi románság az iskolai törtémelemhamisító tankönyvekbôl a Székelyföld fogalmát legfennebb a "Tara Secuilor"-ként ismeri: "az ôsi román haza szívében elterülô terület, ahol a bennszülöttek mellé a történelem szeszélye folytán holmi magyarok is kerültek", akik mindig izgágáskodnak valami szokatlan, érthetetlen dolog érdekében. És akiknek mostanában éppen a három szóban forgó megye, Kovászna, Hargita és Maros autonomizálása jutott eszükbe.
A többségi nemzet java része nem tudja, hiszen eddig nem is érdekelte, hogy az RMDSZ célkitûzései között tizenhárom éve a területi önkormányzás megvalósításának gondolata szerepel. Mint megmaradásunk elengedhetetlen záloga. Nem tudja, hogy a történelem során a székelység milyen társadalmi-gazdasági feltételek között élt szûlôföldjén, és valahányszor idegen hatalmak igyekeztek eltaposni önrendelkezési jogait, bizony "hamar kinyíllott a bicska a zsebben".
Érdemes felidézni azokat az idôket, amikor még nem álmodhattunk európai uniós kisebbségvédelmi elgondolásokról, törvényesen elfogadott területi autonómiákról (pl. a katalánoknál Spnyolországban, a frízeknél Hollandiában, a svédeknél Finnországban), de a nemzetközi egyezményekben már szerepelt az efféle elgondolás. Az 1918. december elsejei gyulafehérvári román nemzetgyûlés kimondta az egyesülést a román királysággal, de szorgalmazta, hogy "minden együttlakó nép számára teljes nemzeti szabadság legyen. Minden nép saját nyelvén fogja magát oktatni, igazgatni és bíráskodással ellátni saját kebelébôl valókkal és minden nép megkapja a képviseleti jogot az ország törvényhozó testületében és kormányzatában az egyének számarányának megfelelôen". A román honfoglalás beindulásával, 1919. december 9-én az új hatalom szövetségeseivel és a társult nagyhatalmakkal kisebbségi szerzôdést kötött, amely többek között kimondta: "Románia hozzájárul ahhoz, hogy a román állam ellenôrzése alatt a székelyek és a szászok közösségei Erdélyben helyi önkormányzatot kapjanak vallási és iskolai ügyekben". Vintilã Brãtianu miniszterelnök azonban nyíltan elismerte, hogy ezt a szerzôdést nem is akarták betartani. Mint ahogyan az-után sem. Kivéve néhány apró engedményt. Feltehetôen az erdélyi magyarok sem tudják valamennyien, hogy, például, a Ceausescu-rendszer idején a székelyföldi utcákon virágoztak a kétnyelvû feliratok (miután Kolozsváron már rég eltüntették azokat).
Az erdélyi magyar nemzeti tanácsok megalapítására tett civil kezdeményezésû lépések jogosak, helyesek — és kényelmetlen pozícióba hozzák az RMDSZ elitjét. Amely, ha a végtelenségig kitart a szavahihetôségét az aradi szoborcirkusszal teljesen eljátszott kormánypárt mellett, saját magának kell szembenéznie a "szélsôségesnek" címkézett, a területi önrendelkezés idejét elérkezettnek látó székelymagyar tömeggel.
Nálunk, ebben az állandó választási kampányba felejtkezett országban, igazán nem lehet unatkozni. Ráadásul dupla a szórakozásunk, tehát kétszeres az örömük meg a szomorúságunk is. De ezzel együtt, vagy éppen ezért, nem kétséges, hogy továbbra is két szék között a pad alá szorulhatunk. De nagyon.
Persze, azzal is eldicsekedhetnénk, hogy két ország választási izgalmait is átélhetjük, s ha ezeknek az eszköztárába sorolható kettôs állampolgárságunk is sokáig napirenden tartható, tán még két ilyen eredményt is befolyásolhatunk. Az ugyanis egy percig sem kétséges, hogy a választások érdekeltjei itt is, túl is azzal etethetnek bennünket: értünk is teszik, amit tesznek! Pedig, ha nem hunynánk be a szemünket, azt is észrevehetnénk talán, hogy ebben az "értünkben" csak az van benne, hogy egyik oldalon, itthon velünk hitelesítik a hitelesíthetetlent, míg a másik oldalon érdekeink védelmének látszata kifogyhatatlan lehetôséget kínál a politikusoknak a választási ellenfél hiteltelenítéséért folyó folyó ügyködésben.
Így, semmi kétség, középen vagyunk, mint a bokszzsák vagy a zöld asztal fölött a pingponglabda, amelyet ide-oda pöccintenek, amikor azt a látszatot akarják kelteni, hogy veszettül heves meccs folyik érettünk. Ha mindezt elég birkatürelemmel tûrjük, a hálától akár el is lágyulhat a térdünk, s így nem biztos, hogy azt is észrevesszük, közben repedezünk, kopunk — lassan egészen a használhatatlanságig. Amitôl nem csak a pad alatt ébredhetünk, de ott is maradhatunk végleg…
Nekem úgy is tûnik, hogy ami bô nyolcvan év alatt sem sikerült a hazai nacionalista-xenofóboknak, azért történhetett így, mert jó ösztöneink eleddig még mûködtették egységünket és szolidaritásunkat. A túlparti nacionalisták pedig mostanság alaposan besegítettek az itteni nacionalista-xenofóboknak azzal, hogy a kelleténél jobban "fölkarolták" ügyünket, ami pedig többnyire csak arra jó politikusainknak, hogy innen is visszalövöldözve folytathatják — bennünket is belekavarva — posványosított harcukat. Sikerült is fölgerjeszteniük a hazaiak amúgy szünetelni látszó honmentô kedvét.
Vegyük csak példának október 6-ot.
Eddig erre a napra tekinthettünk jobbról vagy balról, bármelyik oldalról, erdélyiekül mindannyiunknak szomorú gyásznapot jelentett. Most már emberileg visszafogott, ôszinte gyászunkban is veszekedettül megtámogatva, mindez egyfajta demonstrációs, zajos mutatvánnyá lett, amelyben a protokollum meg a harsogó magamutogatás jutott fôszerephez, s legújabban ahhoz a kirekesztô igyekezethez: az én gyászom már nem a te gyászod is, és viceverza: a te megemlékezésed nem lehet az enyém is! Nem kétséges, ennek a megosztottságnak ránk nézve nem csak az a legnagyobb veszedelme, hogy ez a "módi" más neves és közönséges hétköznapokra is kiterjeszthetô, de az igába törô és bekebelezô "uralkodói" szándék is könnyebben megvalósítható…
És mi következhet ezután?
A kérdést kötelezô feltennünk. Már csak azért is, mert a választási kampányokba felejtkezettek nem szoktak rövid távú céljainkál messzibbre is tekinteni! Úgy hiszem, így egy másik kérdés is adja magát: ez így folytatható? Mert világos, ha így folytatjuk — Európában, a világ figyelô tekintete elôtt —, olyan mintha saját kezünkkel kötnénk nyakunkra a hurkot, akárha készséges vaksággal besegítenénk a nacionalista-xenofóboknak abban, ami eddig nem sikerült nekik. Sajnos, azt is kell látnunk, hogy törékeny egységünknek is vége. Pedig nem is afféle ideológiai, világnézeti egység jelentette erônket, hanem az ezeken mindig túl-felülemelkedni képes akarategység. Az a fajta józanság, amely itt vallási türelem kimondásában is megmutatkozott, amely hozzásegített ahhoz, hogy kisszerû magánérdekeinket képesek legyünk alárendelni közös eszményeknek és céloknak.
Azt hiszem, itt az ideje a kijózanodásnak.
Legalább most, az utolsó órában föl kell ismernünk: valójában csak magunkra számíthatunk! Külsô és belsô "védelmezôinknek" hataloméhségük mellett csak magán- és pártérdekeik vannak. Márpedig így csak azt kaphatjuk meg — ha félretesszük a kicsinyes torzsalkodást —, amit magunk alkottunk vagy közös akarattal kiharcolunk.
A többi porhintés, hiú ábránd és ostoba vakság.
Az EU-tagállamok pénteken mélységes aggodalmuknak adtak hangot az izraeli–palesztin konfliktus újabb kiélezôdése miatt, és megállapították, hogy a két fél a nemzetközi közösség támogatása ellenére sem ragadta meg az alkalmat a rendezésre. Ugyanakkor a záró következtetések szerint fel kell gyorsítani a transzeurópai közlekedési, távközlési és energetikai hálózatok kiépítését, egyúttal növelni kell az emberi erôforrásokba irányuló beruházásokat.
A tizenötök és a csatlakozásra készülô országok brüsszeli csúcsértekezletén jóváhagyott elnökségi záró következtetésekben az Európai Tanács mindkét felet felszólította arra, hogy tegyen eleget a korábbi megállapodásokban vállalt kötelezettségeinek.
Állásfoglalása szerint az Izrael elleni terrorista támadások semmivel sem igazolhatók, s a terrorizmus elleni harc továbbra is az EU egyik legfontosabb politikai célja marad.
A Palesztin Hatóságnak kézzelfogható bizonyságát kell adnia, hogy el van szánva a szélsôséges erôszak elleni fellépésre, és azonnali lépéseket kell tennie, hogy biztonsági szolgálata megfelelôen felhatalmazott miniszterelnök és belügyminiszter ellenôrzése alá kerüljön — áll következtetésekben.
Az izraeli kormányt a tagállamok arra szólították fel, kövessen el mindent annak elkerülése érdekében, hogy a konfliktusnak polgári áldozatai is legyenek, és tartózkodjék minden olyan lépéstôl, amely súlyosbíthatja a palesztin nép humanitárius és gazdasági problémáit. Külön is aggodalmuknak adtak hangot a Nyugati Parton épített úgynevezett biztonsági fal miatt.
Irakkal kapcsolatban az Európai Tanács üdvözölte az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön egyhangúlag elfogadott határozatát, és megerôsítette, hogy az unió jelentôs szerepet kíván játszani az ország politikai és gazdasági újjáépítésében.
A következtetések szerint ennek sikeréhez megfelelô biztonsági környezetre és az ENSZ hathatós szerepvállalására lesz szükség. Feltétel az is, hogy kidolgozzák azt a "realisztikus" menetrendet, amelynek alapján az iraki nép kezébe adják az ország irányításának politikai felelôsségét. Végül átláthatóan mûködô adományozói alapot kell teremteni a nemzetközi közösségtôl származó segélyeknek az országba juttatására.
A tanács ezúttal is súlyos aggodalommal tett említést Irán nukleáris programjáról, és megismételte: azt várja, hogy Teherán teljes mértékben együttmûködjék a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel. Ez azt jelenti, hogy haladéktalanul és feltételek nélkül alá kell írnia és végre kell hajtania a NAÜ-nek az atomsorompó-szerzôdéshez csatolt kiegészítô jegyzôkönyvét.
Az EU-tagországok állam- és kormányfôi pénteken azt a célt is kitûzték, hogy a december 12–13-án esedékes következô csúcsértekezletükön konkrét döntések szülessenek az európai gazdasági növekedés újjáélesztésére irányuló kezdeményezésekrôl.
Az elfogadott elnökségi záró következtetések szerint fel kell gyorsítani a transzeurópai közlekedési, távközlési és energetikai hálózatok kiépítését, egyúttal növelni kell az emberi erôforrásokba irányuló beruházásokat.
A brüsszeli csúcs egyik fô napirendi pontja volt az utóbbi években erôsen lelassult európai növekedés fellendítése. A brüsszeli bizottság Európai Növekedési Kezdeményezés néven a hónap elején terjesztette elô erre vonatkozó részletes javaslatát, amelyet az állam- és kormányfôk most jóváhagytak.
Megerôsítették egyúttal azt az álláspontjukat, amely szerint a kezdeményezésnek összhangban kell állnia a stabilitási és növekedési paktummal, valamint a jelenleg érvényben lévô középtávú költségvetési elôirányzatokban meghatározott keretekkel.
Ez azt jelenti, hogy a növekedésösztönzô intézkedéseket csak egyensúlyra törekvô államháztartási politikákon belül tartják finanszírozhatónak, források bevonására kizárólag költségvetési átcsoportosításokkal látnak lehetôséget.
A tanács megerôsítette, hogy a kezdeményezés alapján elsôbbséget kapó programok a szerkezeti változások úgynevezett lisszaboni stratégiájába illeszkednek majd. Ennek része az áruk, a tôke és a munkaerô piacainak rugalmasabbá tétele is.
A tagállamok vezetôi megígérték, hogy "alaposabban is tanulmányozni fogják", hogyan lehetne felemelni a közösségi társfinanszírozás arányát bizonyos beruházások esetében. Számszerûsített kötelezettséget azonban nem vállaltak.
Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a transzeurópai hálózathoz tartozó projektek határokon átnyúló részeinek megvalósításakor a jelenlegi 10-rôl növeljék 30 százalékra a közösségi finanszírozás megengedhetô hányadának felsô határát.
Az állam- és kormányfôk felkérték a bizottságot, az Európai Beruházási Bankot, valamint a szakminiszterek érintett tanácsait, hogy állítsák össze a leggyorsabban elkezdhetô beruházások listáját.
Egy a NATO-val "egymást kiegészítô" európai védelmi politika mellett foglaltak állást egyhangúlag az EU csúcstalálkozójának részvevôi egy a NATO-nak "alternatívát" jelentô megoldással szemben — jelentette ki Brüsszelben pénteken Silvio Berlusconi, az EU soros elnökségét betöltô Olaszország kormányfôje.
— Teljes egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, hogy az EU-nak szüksége van megfelelô védelmi és biztonsági politikára — mutatott rá Berlusconi utalva arra a csütörtök esti vacsorára, amelyen az európai vezetôk e témát vitatták meg. Berlusconi a csúcsértekezlet záró sajtóértekezletén hangoztatta: az Európai Unió csak a "megfelelô katonai erôvel" megtámogatva lehet a nemzetközi politika meghatározó szereplôje.
Nagy-Britannia sohasem fogad el, olyan európai védelmi elképzeléseket, amelyek "a NATO sérülésével kockáztatnának" — jelentette ki Tony Blair brit miniszterelnök az EU brüsszeli csúcstalálkozója keretében tartott sajtóértekezletén. — Engedjék meg, hogy egészen világos legyek: soha nem fogadom el, hogy a NATO "sérüljön" — mondta a brit kormányfô. — Leszek Miller lengyel kormányfô sajtóértekezletén hangsúlyozta: Varsó ellenez minden olyan lépést, amely azzal a kockázattal jár, hogy konkurenciát okoz a NATO-nak, így ellenzi egy ilyen fôhadiszállás létrehozását is.
Holnap, október 19-én, Missziós Vasárnap, a 10 órakor kezdôdô fôpásztori szentmise keretében avatja boldoggá II. János Pál pápa a Szeretet Misszionáriusai Kongregáció alapítónôjét, a világszerte ismert és elismert Calcuttai Teréz anyát. Az ünnepélyes, felemelô szertartásra a római Szent Péter téren kerül sor, abban az évben, amelyet a Szentatya a rózsafûzér tiszteletére szentelt és abban a hónapban, amelyben II. János Pál pontifikátusának (pápaságának) 25-ik évfordulóját ünnepeljük.
1910. augusztus 26-án született a makedóniai (Albánia) Skopje-ban. Özvegyen maradt édesanyja, annak ellenére, hogy szegények voltak, egy alkoholista nôt vett gondozásába, késôbb házában hat árva gyermeknek adott otthont. Tôle örökölhette Ágnes (Teréz Anya keresztneve) végtelen türelmét, a szenvedôkkel való együttérzését, határtalan jóságát.
Tizenkét éves korában, egy katolikus elemi iskola tanulójaként tudatosodott benne a szenvedô embertársait segítô hivatása. Majd 18 évesen Írország fôvárosában, Dublinban belépett a Lorettói Miasszonyunk nôvéreinek kongregációjába, ahol Lisieux-i Szent Teréz emlékére — a Teréz szerzetesi nevet választotta. 1928-ban érkezett Indiába. Calcuttában egy leányiskolában tanított. Itt alapította meg, 1950-ben — XII. Piusz pápa engedélyével — a Szeretet Misszionáriusainak Kongregációját (Missionaries of Charity). A kongregációt segítô munkatársak Nemzetközi Társulata 1954-ben jött létre. A Szeretet Misszionáriusai mellett Teréz anya szemlélôdô közösséget is alapított: az Ige Nôvérei kontemplatív ág 1976-ban született meg.
Azóta Teréz anya nôvérei több mint 40 000 szenvedô, nyomorban élô, súlyos beteg, haldokló gyermeket, férfit és nôt "szedtek össze" csupán Calcutta utcáiról és részesítettek gyógyításban, ellátásban, vagy szeretettel — amelyben életük folyamán lehet sohasem részesültek — enyhítették haláltusájukat. A felgyógyultak részére munkahelyet kerestek, az árva gyermekeket pedig befogadó szülôket kutattak fel.
Az ismert hármas fogadalomhoz a nôvérek egy negyediket csatolnak: a szegények között is a legszegényebbeket akarják szolgálni. Lelkiségüket a radikális szegénység, a szemlélôdô ima, az élet tisztelete jellemzi. Hiszik és vallják, hogy Krisztust szolgálják minden emberben.
Ennek megfelelôen választják meg apostoli munkaterületüket. Legszívesebben nyomornegyedekben telepszenek meg. Jövedelmük nincs, adományokból élnek és látják el szegényeiket. Leprásokat gondoznak (fôképp ázsiai országokban), menedéket adnak haldoklóknak, gyógyult leprásoknak rehabilitációs központokat állítanak, elhagyatott gyermekeket gyûjtenek össze, otthont nyújtanak nekik, alkoholistákat és kábítósokat gondoznak, tanítják a természetes születésszabályozást. Újabban készséggel vállalják AIDS-betegek ápolását is.
Fehér ruhát és kéksávos indiai szárit viselnek, vállukon kicsi kereszttel. Így szolgálnak napjainkban New Yorkban és Damaszkuszban, Párizsban, Moszkvában, Magyarországon, de Bukarestben, Sepsiszentgyörgyön és Bákóban is.
A világhírû rendezô, Franco Zefirelli szerint "Teréz Anya minden kétséget kizáróan a mai kor nagy szentje, de egyben asszonya is, akinek óriási erkölcsi tartása rögtön felkelti az emberek figyelmét — a hitetlenek és istentagadókét is, akik a lélek pusztaságában élnek és semmiben sem hisznek.
Az Ô szíve mindenki számára, a legszegényebbek számára is nyitva áll. Lehetetlen Vele találkozni, beszélni anélkül, hogy ne kapnánk Tôle valamit, ami titkos módon megváltoztatja életünket."
Napjainkban is sokan tesznek jót a világban. De Teréz anya tette ezt egy sajátos, senkivel sem összehasonlítható módon, ami személyének rendkívüli egyszerûségébôl származott. És éppen ebben állt ennek a kistermetû, meghajlott, törékeny, és mégis "hatalmas" nônek az ellenállhatatlan varázsa.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy calcuttai Teréz az elmúlt évezred egyik legrendkívülibb személyisége volt. Pápák, államfôk, uralkodók, tudósok, mûvészek, minden népfajhoz tartozó, bármelyik vallást, ideológiát magukénak valló tömegek egyaránt tisztelték, szerették és már életében szentnek tartották.
Teréz anya rendje folyó év tavaszán Rómában tartotta nyolcadik nagykáptalanját. Ebbôl az alkalomból II. János Pál pápa levelet írt Nirmala Joshi általános elöljárónôhöz, amelyben arra kéri a nôvéreket, hogy maradjanak hûek karizmájukhoz, Teréz anya hagyatékához a legszegényebbek szolgálatában és az evangéliumi szegénységhez. A sokféle környezetben végzett áldozatos munkájuk azonban állandó továbbképzést igényel. "Hirdessétek ebben birtoklási vággyal terhelt világban életetekkel, hogy Isten az emberi szívek igazi gazdagsága" — hangsúlyozta a Szentatya.
A neves Gallup intézet 1996-os felmérése alapján Teréz Anyát minden idôk legmegcsodáltabb nôjének nyilvánították a világon.
Sajnos, kora és az általa vállalt nehéz életkörülmények következtében egészsége egyre gyengült. Két szívninfarktust szenvedett, az utolsó nyolc év folyamán pedig mellkasába beoperált peacemaker-rel élt. 1997. szeptember 5-én hunyt el.
Néhány héttel halála elôtt Teréz Anya látogatást tett II. János Pál pápánál a Vatikánban, amelyen kíséretében volt Nirmala nôvér, a Szeretet Misszionáriusai Kongregációjának új fônöknôje is. Akkor az "Osservatore Romano" beszélgetést (az utolsót) közölt Vele, amelyben kéréssel fordult a világhoz: "Arra kérem azokat a nôket, akik magzatelhajtást akarnak végezni, hogy szüljék meg gyermeküket és aztán adják át nekem. Én gondját fogom viselni."
Befejezésként fáradtan mondotta: "Életem Isten kezében van."
Három amerikai katona és nyolc iraki rendôr halt meg abban az összecsapásban, amely a lengyel irányítású középsô-déli iraki övezetben, a síiták szent városában, Kerbelában tört ki péntekre virradóra koalíciós erôk és irakiak között. A hírt az amerikai-brit koalíció egyik szóvivôje jelentette be, aki szerint egy mecset közelében lévô háztetôkrôl támadtak rá a járôrözôkre. Ezzel immár százra emelkedett azoknak az amerikaiaknak a száma, akik George W. Bush amerikai elnöknek a nagyobb katonai hadmûveletek befejezésérôl szóló május 1-i bejelentése óta összecsapásokban életüket vesztették Irakban.
Irán még nem döntött arról, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kérésének megfelelôen felfüggeszti-e az urándúsítást — közölte Teheránból való elutazása elôtt Mohamed el-Baradei, a szervezet fôigazgatója. Péntekre virradóra útban a repülôtérre arra kérdésre, hogy Irán megígérte-e az urándúsítás beszüntetését, Mohamed el-Baradei kijelentette: "Nem. A NAÜ kormányzótanácsának tagjai kérték Teheránt, hogy bizalomerôsítô intézkedésként tegyék ezt meg, de véleményem szerint még gondolkodnak rajta. Egyelôre nincsen döntés". — Irán nem tervezi atomfegyver gyártását — jelentette ki pénteken Mohammed Hatami iráni elnök a malajziai Putrijayában, az Iszlám Konferencia Szervezete csúcstalálkozójának helyszínén tartott sajtótájékoztatóján.
Nagy erejû robbanás döreje hallatszott pénteken Mufti Mohammed Szajednek, az indiai Kasmír fôminiszterének Szrinagarban lévô rezidenciája felôl. Az elsô jelentések szerint két katonát megöltek a feltételezett szakadár lázadók — közölte a helyi rendôrség. A robbantás abban a napszakban történt, amikor a fôminiszter rendszerint látogatókat fogad, de egyelôre még nem tudni, hogy a politikus otthon tartózkodott-e. A NDTV helyi televíziós állomás késôbb a szövetségi kormány illetékesére hivatkozva azt közölte, hogy a biztonsági szervek meghiúsították az Új-Delhihez hû politikus elleni támadást.
Jasszer Arafat palesztin elnök kiutasítása ellen foglalt állást Ariel Saron izraeli miniszterelnök egy pénteken megjelent lapinterjúban. Mint az izraeli kormányfô fogalmazott a Jerusalem Postnak nyilatkozva, a palesztin vezetô eltávolítása "nem lenne jó" a zsidó állam számára. Saron kijelentette: csekély a valószínûsége annak, hogy Arafatot megsebesítése nélkül ki tudnák utasítani, nemcsak biztonsági ôrei miatt, hanem azért is, mert a palesztin vezetôt izraeli emberlánc venné körül. Ariel Saron e nyilatkozatával ezzel lényegében az izraeli biztonsági kabinetnek Arafat ügyében hozott "elvi állásfoglalásával" teljesen ellentétes véleményt fogalmazott meg.
A román lakosság nagy hányada úgy véli, hogy a magyaroknak románul kellene beszélniük a romániai hivatalokban, de sokak szerint szükség van a magyar anyanyelvû oktatásra -derül ki abból a felmérésbôl, amelyet a román Közpolitikai Intézet (IPP) felkérésére a Gallup közvélemény-kutató cég végzett.
Az Intolerancia, disszkrimináció és önkényeskedés címû kutatás, egy nagyobb projekt részét képezi, amely az elsô ilyen jellegû felmérés Romániában. A kutatás során a kérdezôbiztosok 1500 embert kérdeztek meg, 106 romániai helységbôl. A felmérésbôl két alapvetô dolog derült ki: a románok legnagyobb része tájékozatlan, ezért nem tud válaszolni a feltett kérdésekre, valamint, hogy nagyfokú intolerancia tapasztalható társadalmi szinten a különféle kissebségek iránt.
A válaszadók nagy hányada, 84% azon a véleményen van, hogy a hatalomra kerülôk "megfeledkeznek" választóiról, ugyanakkor a megkérdezettek 67%-a szerint Romániában "csak tisztességtelen úton lehet meggazdagodni". A felmérés eredményei általános elégedetlenségrôl tanúskodnak: a lakosság 51%-a úgy érzi, hogy az utóbbi öt évben romlott az anyagi helyzete.
A Gallup vizsgálódásából kiderül: a frusztráltság és a szegénység hozzájárul a nacionalista érzelmek és az intolerancia felerôsôdéséhez. Ez utóbbi fôleg a szexuális "mássággal", így a homoszexuálisokkal és leszbikusokkal szemben nyilvánul meg, akiknek a megkérdezettek 40,2, illetve 39,7%-a szerint semmi keresnivalójuk Romániában. A muzulmánok jelenlétét 19,3%, a színesbôrûekét 10%, a magyarok nemzetiségûekét 7,3%, a zsidókét 3,7%, a romákét pedig 13,3% utasítja el.
Ami a nemzetiségek által élvezett jogokat illeti Romániában, a megkérdezettek 18,7%-a "túl soknak" tartja azokat, 44,7%-uk szerint "annyi joguk van, amennyire szükség van", 22,9%-uknak viszont nem tudnak válaszolni. A megkérdezettek 76%-a biztos abban, hogy a magyarok többsége tud románul, csak vonakodik használni a nyelvet, ugyanakkor 78%-uk ellenzi, hogy nagyobb autonómiát élvezzenek a zömében magyarlakta megyék. A felmérésbe bevont személyek több mint felének (57%) meggyôzôdése, hogy a magyarok soha nem hajlandók lemondani Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásáról. Ennek ellenére a románság 54%-a szerint szükség van a magyar anyanyelvû oktatásra.
A zsidó közösség megítélése még azoknak a körében is kedvezôtlen, akik amúgy elfogadják a közösség létét. A megkérdezettek 27%-a szerint a zsidóság eltúlozza a második világháborúban elszenvedett üldöztetésének mértékét, 23% úgy vélekedik, hogy ôk irányítják a nemzetközi politikát és a pénzintézeteket, 15% szerint a zsidók hozzájárultak a kommunizmus hatalomra jutásához Romániában. Mintegy 14% azoknak az aránya, akik azt állítják, hogy a zsidóknak túlságosan nagy a befolyásuk Romániában, egynegyede pedig nem hisz abban, hogy a román hatóságok részt vettek a holokausztban. A román lakosság 31,5%-a — még 14 évvel a Ceausescu-rezsim bukása után is — szükségesnek látná, hogy katonai rezsim legyen hatalmon Romániában, és alig több mint öt százalék tartja "jónak" a demokratikus berendezkedést.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kovászna megyei szervezete magyar nemzetiségû jelölttel indul a sepsiszentgyörgyi polgármester-választáson, jelentette be pénteken sajtótájékoztatón Adrian Vlad Cãsunean, a megyei szervezet elnöke.
"Ez a személy a Kovászna megyei SZDP egyik meghatározó tagja. Azért állítunk magyar jelöltet, mert rájöttünk, hogy román nemzetiségû jelölttel nem nyerjük meg a választásokat", mondta Cãsunean.
A 2000-es helyhatósági választásokon az SZDP akkori polgármester-jelöltje, Horia Grama jelenlegi prefektus csak 1200 szavazatot szerzett.
Cãsunean elmondta: kérni fogja a megye összes román pártjának támogatását, hogy az SZDP jelöltje legyôzhesse az RMDSZ jelöltjét. "A jövôben az etnikum helyett a személyre fektetjük a hangsúlyt", szögezte le az SZDP Kovászna megyei elnöke.
Adrian Vlad Cãsunean nem kívánta megnevezni a leendô polgármesterjelöltet, hogy elkerüljék a többi párt részérôl érkezô támadásokat.
Az SZDP Kovászna megyei szervezetének több mint hétezer tagja van, közülük nyolcszáz magyar nemzetiségû.
Közönségtalálkozó-sorozatának elsô állomásaként a belvárosi RMDSZ-kerület vendége volt a Kolozsváron lassan egy éve mûködô Agnus Rádió. A szerkesztôség néhány tagja Máté András kerületi elnök meghívásának tett eleget, hogy mûsorait és arculatát minél szélesebb körben megismertesse jelenlegi, illetve reménybeli hallgatóival.
A rádió indulásáról és kezdeti szakaszairól Adorjáni László lelkész- igazgató beszélt, Nehémiás kürtjéhez hasonlítva ezt a fórumot, amely az egy-éves évfordulót közelítve minél inkább igyekszik erôsíteni és hangsúlyozni egyházi-közösségi jellegét. Sebesi Karen Attila fôszerkesztô az ôszi-téli mûsorrácsot ismertette, felsorolva régebbi és újabb rovatokat, mûsorszámokat, míg a rádió anyagi, szellemi, illetve erkölcsi támogatását célul kitûzô Agnus Média Alapítvány nevében Csép Sándor kuratóriumi elnök kifejtette: a közösségi rádió nem pusztán informálni, hanem formálni is kívánja hallgatóit, az evangélium hangját hirdetve. A szerkesztôség zenés ajándékát Bogyó József és Miklós György nyújtotta át, gitárkísérettel elôadott vallásos dalok formájában.
A maroknyi jelenlévô lelkesen kérdezgetett, adott ötleteket és javasolt témákat. Molnos Lajos városi tanácsos hozzászólásában említette: több médiatermékbôl is hiányolja a tényfeltáró riport mûfaját, és felrótta, hogy az újságok, rádiók és televíziók szinte csak negatívumokról számolnak be híradásaikban.
Sebesi Karen Attila fôszerkesztô lapunknak elmondta: a tervek szerint legközelebb az alsóvárosi RMDSZ-kerületbe látogat el a szerkesztôség.
Megyei szintû pedagógustanácskozást szervezett a napokban a Fehér megyei RMDSZ. A rendezvényen mintegy 40 tanár, tanító, nevelô vett részt. Az értekezlet díszvendége Kötô József oktatási és egyházi kapcsolatokért felelôs országos ügyvezetô alelnök volt. A tanácskozáson részt vett Tóth Gabriella tanfelügyelô és Simon János kollégiumi igazgató is.
A tanácskozás fô napirendi pontja a 2002–2003 tanév iskolai vonatkozásainak summázása volt. Demény Piroska tanárnô felsorolta az elmúlt tanév sikereit — kiemelve az országos olimpiákon elért eredményeket, majd áttért a gondokra: csökken a tanulók száma, késnek a tankönyvek, az érettségi tételek téves fordításából adódó fonákságok stb.
Bakó Botond tanár elmondta: a környék diákjainak a kollégiumba való hagyományos "áramlása" kétélû fegyver lehet, és a vidéki kis iskolák haldoklásához vezethet: tanári munkahelyek szûnhetnek így meg, és idôvel a kollégium utánpótlása is meggyengülhet. Bakó rámutatott: a Vetési László-féle közösségmegtartó — tanár, lelkipásztor, orvos — hármasnak nagy szerepe lehetne a Fehér megyei magyar közösségek életében is.
Kötô József jó hírekkel kezdte a beszédét: 10-20 milió forintra rúg az a támogatás, amelyet a közeljövôben kap a magyar államtól az erdélyi szórványoktatás. Ezt az ingázási költségek megtérítésére, iskolaellátásra, és tanári bérek kiegészítésére fogják fordítani; ebbôl a Bethlen Gábor Kollégium is részesülni fog. Kötô rámutatott: el kellene kezdeni Erdély-szerte a regionális szórványkollégium-hálózat kiépítését.
A Beszterce-Naszód megyei Szentmátét a történelem során kétszer pusztították ki a tatárok: egyszer a 13. századi, nagy invázió során, utána pedig a 17. század egyik bosszúhadjárata idején. Elôször magyarokat gyilkoltak itt le halomra — csontjaikra rábukkantak a templom felújítása során —, utána pedig a helyükre telepített szászokat. Az elnémult Szentmátét végül Haller István gróf telepíti be újra 1702-ben — magyarokkal. Pontosabban: a Szászföldrôl, a Medgyes melletti Darlacról származó magyarokkal.
A szentmátéiakat mindig is érdekelte a múlt, a hely, ahonnan származnak. Számtalan legenda keringett az eredet körül, és lassan-lassan a darlaci gyökerek mítoszköntösbe kerültek, és a fiatalok már meseszámba vették. Történt ez mindaddig, ameddig Szentmáté könyvtárosa — a helyi RMDSZ elnöke —, Bíró Ilona kezébe nem vette az ügyet. A kutakodás jó néhány érdekes dologra vetett fényt. A sok telefonálgatás és helységnévszótár-böngészés után kiderült például az, hogy Darlac (Girlos) bizony igenis létezik, és a Szeben megyei Medgyes mellett található 5 kilométerre. — Amikor minderre rájöttem — mondta Bíró Ilona —, elhatároztam, hogy pályázatot nyújtok be a Communitas Alapítványhoz annak érdekében, hogy saját szemünkkel lássuk gyökereinket... Augusztus 30-án jelentkeztünk a darlaciaknál, és egy egynapos kiruccanás során megpróbáltunk hasonlóságokat keresni. Elôször ez nehezen ment, de másodszor, október 5-én — amikor már a szentmátéi tanács is képviseltette magát a kapcsolatfelvételt szolgáló látogatáson —, ismerôsebbek voltak a helynevek: Byk/Bükk, Nogbyk/Nagybükk, és lassan megelevenedett a történelem is, hiszen a helybéliek egy része tud a 17. századi áttelepítésrôl. Érdekes: náluk is megtalálható a Salak családnév... Bevallom, mély nyomot hagyott bennünk a látogatás, merthát nem akármilyen élmény a saját gyökereidet keresni, megtalálni — majd elô-ásni.
Ha a magyardécseiek mesebeli három kívánsága felôl érdeklôdött volna valaki a harmadik évezred elsô szilveszter éjszakáján, valószínûleg a következôk kerültek volna terítékre: digitális telefonrendszer, gázbevezetés, az Árpástó–Magyardécse útszakasz leaszfaltozása. A derûlátóknak igazuk volt: három kívánságból mindhárom — félig-meddig — beteljesült.
— A telefongondok megszûntek — mondta Joó János, Árpástó polgármestere —, így Magyardécse "kábelelszigeteltsége" immár egy éve megszûnt. A gázt még nem sikerült bevezetni, de itt is történtek elôrelépések: maga a fôvezeték a község határában fut, így már csak a helybeliektôl függ, hogy mikor kapcsolódnak rá. A két évvel ezelôtti számítások szerint családonként 20 millió lejbe kerülne a munkálat. Tudomásom szerint nem reménytelen a helyzet, hiszen az összeg jó része begyûlt, és már csak a szervezési-kivitelezési gondok maradtak. A friss hír viszont nem is hír, hanem örömhír: az Árpástó–Magyardécse útszakasz 620 méteres aszfaltozott részéhez — a megyei tanács támogatásával — a napokban még 400-500 méter fog csatlakozni. Óriási dolog ez számunkra, hiszen Magyardécse elszigeteltsége közismert volt. Az is igaz viszont, hogy a faluig még marad 3,5 kilométer leaszfaltozatlan... Szóba került az is, hogy a magyardécseiek kezdeményezzék a fôterük leaszfaltozását, és adakozzanak a munkálatok megkezdése érdekében, ugyanis — legalábbis ezt hallani —, amennyiben az útigazgatóség és a megyei tanács látná az igyekezetet, talán nem rendelné vissza az ôsszel a gépeket... Vagy — a legrosszabb esetben — jövôre a falutól haladnának a község felé a munkálatokkal, és ez újra elônyös lenne Magyardécse számára. De hát egyelôre várjuk a keddet, amikor öntik majd az aszfaltot...
Úgy tûnik, hogy a magyardécseieknek jók a megérzéseik, ugyanis Sergiu Sechelariu közlekedésügyi, építkezési és a turisztikai államtitkár csütörtökön kijelentette: Beszterce-Naszód megye 250 milliárd lej támogatást kap a közeljövôben az utak javítására a Közlekedésügyi Minisztériumtól.
Különben nem csak ôk örülhetnek ennek a támogatásnak, hiszen a kormány 2004 januárjában 300 millió dollárt fog szétosztani a megyék közt ugyancsak útjavítási célokra. Ebbôl a pénzbôl kap majd Beszterce Naszód megye is; Sechelariu szerint ez számos infrastrukturális problémát fog majd megoldani.
Horea — Helmholtz: 8-10
Zöldre festett kapu, rengeteg apró gyerek fogadott, amikor ellátogattam a minap a Horea úti Horea Iskolába. Egy pillanatra eszembe jutottak felhôtlen gyermekéveim: valamikor én is ilyen csöppség voltam. Kikerültem a zsivalygó gyereksereget, és a bejárat felé indultam. Addig töretlen elszántságom azonnal elszállt, amikor az ajtónál megálljt intettek nekem és elkérték a személyi igazolványomat — de aztán rájöttem, hogy ôk is csak gyerekek.
A kolozsvári Horea Iskola október 10–17. között vendégül látta a dortmundi Helmholtz Gimnázium diákjait és tanárait — errôl a látogatásról kérdeztem részletesebben Vas András aligazgatót, aki elmondta: ez a testvérkapcsolat már két éve problémamentesen mûködik a két iskola közt. Évente egyszer mindkét tanintézmény diákjai meglátogatják "testvérüket", és ez a kapcsolat attól válik különlegessé — mondta —, hogy míg a németországi iskola diákjai gimnazisták, a Horea úti iskolában csak I–VIII osztályos gyerekeket oktatnak. A program megszervezésében nagy szerepet vállaltak Ioan Bãlan fôigazgató, Luminita Cioica és Marlene Damo német szakos tanárnôk.
A németországi diákok 7-én pénteken érkeztek, és el is szállásolták ôket különbözô családoknál. Másnap már ellátogathattak a tordai sóbányába és a Tordai hasadékhoz, vasárnap pedig a családok látták ôket egész nap vendégül. A hétfôi nap is elég mozgalmasra sikeredett, mert meglátogatták a prefektúrát, majd megismerkedhettek — egy kicsit közelebbrôl — Kolozsvárral. A keddi nap is sok meglepetést tartogatott még, hiszen voltak Félix-fürdôn, a Medve-barlangban, az Aranyos völgyén és Tordán is. Szerdán filmet nézhettek Kolozsvár életérôl, és 12 órától a két iskola csapatainak focimeccsére került sor; aznap délután az eltelt hét eseményeit értékelték ki egy ún. Román Est keretén belül. Pénteken pedig — búcsút inthettek Kolozsvárnak jövô ôszig.
Amikor a rendezvény anyagi oldaláról érdeklôdtem, azt a választ kaptam, hogy az iskola nem vesz részt a program támogatásában, hanem a szülôk és szponzorok finanszírozzák minden évben. A diákokat és tanárokat a szülôk szállásolták el, és a vasárnapi szabadprogramot is nekik kellett megszervezniük.
A szerdai barátságos labdarúgó-mérkôzés eredménye 10–8 volt. Habár az elején a hazaiak öt góllal vezettek, végül a németországiak bizonyultak ügyesebbeknek. Reméljük lesz még visszavágója az idei focimeccsnek, hiszen mindenkinek hasznára válik egy kis "kultúracsere".
II. János Pál pápa bíborosnak nevezte ki Erdô Pétert, a kanonoki jog specialistáját és valamint Thomas Spidliket a keleti egyházak vatikáni szakértôjét. Mindkettôjüket az utóbbi öt évben avatták díszdoktorrá a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), és az egyetem büszke arra, hogy a Vatikán kiemelt tanárai közül választott.
A BBTE a most kinevezetteken kívül számos kitüntetett személyiséget sorolhat tagjai közé.Tanárai kaptak már Nobel-díjat, de vannak olyanok is, akik a filozófia, a szociológia vagy a történelem terén értek el kiemelkedô eredményeket.
A kolozsvári Európai Ház keretén belül új projektet indítanak útnak: a cél Kolozsvár közigazgatásának terjeszkedése Európa felé.
A program elsô lépéseként 2004 tavaszán, a Kolozsvári Helyi Tanács és a Megyei Tanács tagjai közül egy négyéves mandátummal rendelkezô képviselôt jelölnek ki. Ugyanakkor fontos része a tervnek a kolozsvári polgármester megválasztása is.
Az Európai Unió (EU) felé való terjeszkedésnek nagy sikere volt, ezért az Európai Ház végrehajtó szerve elhatározta, hogy felügyeli a helyi választásokat. Egy kolozsvári lakosnak tudnia kell azt, hogyan látják a lehetséges vezetôk Románia integrációját — mondta Dan Luca, az Európai Ház elnöke.
A tervet 2003 novemberében kezdik megvalósítani, amikor elküldik a Kolozsvár európai kormányzásának tízparancsolata címû kérdôívet a kolozsvári politikai pártoknak. Ez tíz kérdést foglal magába Kolozsvár fejlesztésérôl. A felmérés eredményeit 2004 áprilisában ismertetik. A projekt 2004 májusában érne véget, az "Octavian Goga" könyvtár által szervezett szemináriummal.
A feketelaki RMDSZ tisztújító gyûlésén a felszólalók felsorolták a helyi közösség megoldatlan problémáit: az iskola épületét az egyház nem kapta vissza, de az egyháznak járó földterületeket sem mérték ki teljes egészében. A falunak óvodája, magyar nyelvû iskolája sincs, így a kisgyermekeket már 6 éves korukban kénytelenek a szamosújvári bentlakásba beadni.
Eredményként a kétnyelvû helységnévtáblákat említették, megjegyezve, hogy nagyon nehezen ment át a tanácson ennek jóváhagyása, pedig a törvény nem is írja elô a tanácsi jóváhagyást.
Az új elnök Balla Ferenc, alelnök ifj. Füstös Sándor, választmányi tagok Pap Zoltán, Salak Tibor, Víg István, Pál Gyöngyi és Balla Anna. Két helyet fenntartottak Kispulyon képviselete részére, akiket az ottani faluközösség fog megválasztani.
Misztrik László megyei RMDSZ-titkár ismertette az alkotmánymódosítási referendummal kapcsolatos tudnivalókat.
A gyûlést Bitay Levente megyei ügyvezetô elnök-megyei tanácsos vezette.
Ami az egyházi ingatlanok — szám szerint 13 épület — visszaszolgáltatását illeti, utolsó "perben" sikerült meghiúsítani a városi tanács határozatát, amely szerint eladásra kerültek volna. Állandó akadályokat gördítenek a fôvárosi visszaszolgáltató bizottság irányából, amennyiben a városháza nem tanúsít jóindulatot, ez esetben teljesíthetetlenné válnak a támasztott feltételek — ugyanis a kért térképek, felmérési adatok sok évre visszamenôleg nem a mi tulajdonunkban vannak — mondta Gudor Lajos esperes.
Leander atya felvilágosított, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása még mindig nem történt meg. Vasárnap Ioan Ungur, Dés polgármestere bemutatta az új kultúrközpontra vonatkozó terveket — ennek szépséghibája, hogy a szóban forgó telek és a rajta lévô épületegyüttes telekkönyvileg a római katolikus egyház tulajdonát képezi. A városi tervekrôl az atyának nem volt tudomása, nem értesítették.
Mintegy 200 millió lej szükséges a Tordai Állatkert téli elôkészületeire. Jelenleg a szabadban telelô állatoknak szükséges szalmásgabona beszerzését végzik, ugyanakkor elôkészítik a "hibernáló" termet azon állatok számára, amelyek téli álomra készülnek.
Az állatkert téli felkészítésének költségeit a helyi költségvetésbôl fedezik, várhatóan mintegy 200 millió lejre lesz szükség. Az idén a Tordai Állatkertbe új madárfajtákat hoztak, közöttük dísztyúkokat és kacsákat, jövôre egy szarvast szeretnének beszerezni, az állatkertben élô példány szaporítása érdekében.
A belépôdíjból az idén 290 millió lej gyûlt össze, ez az összeg azonos az utóbbi években összegyûlt bevétellel. A belépôdíjakból származó összeget az állatkert saját hasznára fordítja.
Eredménytelenül végzôdött a December 22. úton mûködô cégek-üzletek találkozója, ahol az igen megrongált állapotú fôútvonal aszfaltburkolatának tatarozásáról tárgyaltak. Tudor Stefanie, Torda alpolgármestere elmondta, a találkozón nem sikerült megegyezni a munkálatok költségeinek fedezését illetôen. Egyes cégek hajlandóak lennének pénzt áldozni az útszakasz aszfaltozására, másoknak viszont nincs erre lehetôségük. A munkaelvet illetôen sem sikerült megegyezni, a tordai végrehajtó testület semmiféle elképzelést nem dolgozott ki. A jövô héten újabb találkozóra kerül sor, amelytôl azt remélik, eredményesebb lesz.
A Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal (OPC) nem nevez ki helyi felügyelôt Torda és Aranyosgyéres környékére — jelentette be Lenuta Suteu hivatalvezetô. Mint ismeretes, az aranyosgyéresi konzultatív tanács kérte ezt a lépést, arra hivatkozva, hogy a helybeli vállalkozók és áruimportôrök idôt és kiadást takarítanának meg, ha nem kellene minden engedélyeztetés alkalmával egy-egy pecsétért, aláírásért a megyeszékhelyre utazniuk. A kezdeményezést Ioan Vasinca polgármester is támogatta, külön helyiséget ajánlva fel a cél érdekében. A Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal viszont azzal az indokkal tagadta meg a körzeti felügyelô kinevezését, hogy az elmúlt években a tordai, dési és szamosújvári OPC-fiókok és a megyei központ között hiányos a kommunikáció, rá-adásul nincs anyagi fedezet külön embert alkalmazni erre a célra. A korrupció tekintetében is jobb, ha nem helybeli felügyelôk végzik az ellenôrzéseket.
Ismét napirendre került a tanács-ülésen a községben történô mezôgazdasági tulajdonok — földek, haszonállatok — adásvételének be nem jelentése. A tanácsosok megpróbáltak megoldást keresni a lakosság ilyetén "kihágásaira".
Márton Elek alpolgármester elmagyarázta: minden földvásárlást, állat-adásvételt hét napon belül be kell jelenteni a polgármesteri hivatalnál, ahol létezik egy mezôgazdasági tulajdon nyilvántartás. Ez kézírással mûködik, de 2004 januárjától számítógépes nyilvántartást szeretnének bevezetni, amelyik egy évig párhuzamosan folyna a jelenlegivel. A gazdák viszont elfelejtik vagy egyszerûen nem tartják fontosnak bejelenteni az adásvételeket a polgármesteri hivatalnál, pedig ez rendkívül fontos az önkormányzat adminisztratív mûködéséhez — hangsúlyozta az alpolgármester.
Márton Elek pozitívan értékelte viszont, hogy a mezôgazdasági szubvencióra a község lakosságának kilencven százaléka benyújtotta a kérvényt. Sajnálatos azonban, hogy sok gazda sietett eladni az értékes gyümölcsösöket.
A tanácsülésen szó volt még a jövôre tervezett testvértelepülési kapcsolat kiépítésérôl. A kisbácsi delegáció augusztus végén látogatott el a Fejér megyei Perkáta községbe. A magyarországi település kilenc tagú küldöttségét pedig október 22-re várják Kisbácsba. Október 23-ra terveznek ünnepi tanácsülést, amelyen a két község képviselôi megtárgyalják a települések közötti együttmûködési lehetôségeket és elôkészítik a szerzôdés aláírását.
A költségvetés-kiegészítéskor 848 millió lejt kapott a község, 527 millióval a különbözô szociális segélyeket és juttatásokat kell kifizetnie az önkormányzatnak. A fennmaradó összeg pedig az önkormányzat költségvetésének a kiegyensúlyozására szolgál.
A nagyapa belehalt a verésbe
A kolozsvári sebészetrôl csütörtökön, október 16-án értesítették a rendôrséget, hogy kiszenvedett az egyik beteg, I. Cobãrzan 72 éves csucsai lakos. Az idôs férfi szeptember 30-án ütlegelés áldozata lett, aznap unokájával, a 17 esztendôs M. Pascalãuval tartózkodott otthon. Összevesztek, majd tettlegességre került sor, amelynek során az unoka több ütést mért nagyapja felsôtestére, úgy, hogy több bordáját eltörte. Ennek következtében Cobãrzan késôbb tüdôgyulladást is kapott. A büntetlen elôéletû Pasca-lãut halált okozó ütések alapos gyanújával vették ôrizetbe, késôbb 3 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.
Figyelmetlen gyalogos
Baleset történt Tordán október 16-án este fél kilenc után a Gyulafehérvár utcában: az úttesten átszaladt a 15 éves Gabriela H., a közeledô Renault sofôre, a 38 esztendôs K. F. nem tudta kikerülni az ütközést. Az óvatlan kislány könnyebb sérülést szenvedett.
A rakomány okozott sérülést
A szamosújvári Dési utcában haladt október 16-án csütörtökön délután a 43 éves I. Silaghi vezette Roman tehergépkocsi, amely egy gépezetet vontatott maga után. Ez utóbbi okozta a balesetet, leütötte Daniela F. 30 esztendôs gyalogost. Az áldozatot kórházba szállították.
Három Oltean és egy Oláh
Magánlaksértés és rongálás alapos gyanúja miatt indítottak vizsgálatot Titus Oltean (56 éves), Gavril Oltean (65), Gavrilã Oltean (39) és Oláh Lajos (21) ellen. A négy vízszilvási (Silivas) férfi ellen az a vád, hogy 2003. július 5-én behatoltak falubelijük, Anton Lãcãtus lakásába, és tönkretették azt. Az anyagi kár mintegy 30 millió lej.
Három kolozsvári mûvész is szerepel a Romániai Képzômûvészek Szövetsége 2002. évi díjazottai között: Bodor Judit, Epaminonda Tiotiu és Titu Toncian. A múlt évben mindhárman figyelemfelkeltô kiállításokkal tették emlékezetessé tevékenységüket.
Bodor Judit 1996-ban végzett a Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémián, jelenleg a budapesti Iparmûvészeti Egyetem doktorandusza, Epaminonda Tiotiu 1973-ban fejezte be felsôfokú mûvészeti tanulmányait ugyancsak Kolozsváron, a Puck Bábszínház díszlettervezôje, grafikus. 2002-ben a fôtéri Kisgalériában mutatták be Abraxas címû installációjukat, amellyel a jelek szerint nem csak Kolozsváron, hanem országos viszonylatban is sikert arattak. Nem véletlenül, hiszen a látványteremtés avatott mesterei. Ugyanakkor pedig annak a mûvészi megnyilatkozásnak a hívei, amely a pillanatnyi látványon, az elsôdleges érzelmi hatáson túl a gondolati szférát is megcélozza. Díjnyertes installációjuk a beláthatatlan terek és idôk világába röpít. Abba a tárgy–idea együttesbe, abba a háromszögesített tér–idôbe, amelyben látatlanul is ott lakozik a mindenkori idôutas, az ember. Az örök átutazó, akinek tudatán keresztül létezik mindaz, amit a mûvészek sejtetnek: a világegyetem, az égitestek konfigurációja, és az évezredek homályából felsejlô, nagyon is konkrét, sajátos tárgyi kultúra termékei. Mûvelôdéstörténet dióhéjban, azaz installációban — patinásított utazótáskával, nyílvesszôvel, ôsi szimbólumokkal megtûzdelt érmegyûjteménnyel és papírusztekercsekre emlékeztetô magyarázatokkal, mintegy arra késztetve a nézôt, hogy mélyedjen el a látványban és meditáljon. Amit az Abraxas sugall, az legalább annyira mûvészet, mint filozófia: a mûvészet filozófiája és a filozófia mûvészete, a szöveg, a betû, vagy bármely ideogramma, szimbolikus jel által közvetített gondolat mûalkotásként való értelmezése. A "magyarázószöveg" és a csöppet sem szokványos látvány egymást kölcsönösen kiegészíti, felerôsíti, és eredményezi azt az egyedi, erôteljes hatást, amelyet a mû érzelmi és értelmi szinten egyaránt kivált.
Titu Toncian amolyan totális mûvész: a kerámiától a grafikáig, a festészetig, az installációkig terjed az a rendkívül gazdag skála, amelyet alkotási területe felölel. Egyszóval képzômûvész a szó legteljesebb értelmében. Bebizonyította ezt múlt évi, Mûvészeti múzeumbeli nagyszabású kiállításával is. Sajátos szimbólumrendszerének összetevôi a tûz, a fény, a föld, a víz, a lét és nemlét, s mindaz, ami ezek elegyébôl konkrét mûvészi következtetésként levonható. Alkotásaiban egy képzeletbeli idôutazás vetületeiként fonódik egybe a múlt és a jövô, ellensúlyozza az elmúlás tragikumát az újrafelfedezés öröme. Az immár évtizedek óta új utakon járó Toncian, több rangos nemzetközi és hazai díj birtokosa, a jelek szerint, a mai napig sem fáradt bele az úttörésbe. Újabb országos elismerése ennek is a bizonyítéka.
Tíz évfolyamot ért meg, s 1933-tól 1944-ig tanárok, tanítók, nevelôk és más értelmiségiek számára feddhetetlen világnézeti "táplálékot" kínált az Erdélyi Iskola címû folyóirat, amelynek szerkesztését két olyan személyiség vállalta és végezte, akiknek a neve kikezdhetetlen védjegy a két világháború közti és azutáni erdélyi közéletben: György Lajos, a nyelvész, illetve Márton Áron kolozsvári pap, egyetemi lelkész, majd gyulafehérvári püspök. Az Erdélyi Iskolát bemutató kötetet Ozsváth Judit szerkesztette és a csíkszeredai Státus Kiadó adta közre.
A könyv mindenképpen reprezentatív metszete az Erdélyi Iskolának — de emellett a korabeli erdélyi szellemi elit katolikus részének "fotográfiája" is. Ugyanakkor pedig kiáltó bizonyíték amellett, hogy egykor a katolikus egyház falai között is számottevô tényezô volt az értelmiség, olyan reálvalóság, amelyhez világosan és céltudatosan kellett szólni, s amelyet az egyházi hierarchia partnerként tudott tekinteni egy válságos világ megannyi destrukciója közepette. A szerkesztôk "világosan látták, hogy az erdélyi magyarság gazdasági, szellemi, lelki felemelkedése csak akkor fog bekövetkezni, ha látásmódját alakító és meggondolt cselekvésre sarkalló képzésben részesül — írja Ozsváth Judit. — Minden értelmiségiben felelôsségtudatot kell ébreszteni a leggyakrabban önhibáján kívül tudás és nevelés nélkül maradt ifjúság tanítására, vallották programjukban a szerkesztôk. »Akik ôrhelyen állanak, éber figyelésre és megsokszorozott munkára vannak kötelezve«, hirdette Márton Áron. Az írott sajtó által kínált elônyöket kihasználva s a különbözô szaktudományokban otthonosan mozgó munkatársak segítségével Erdély legszínvonalasabb nevelésügyi folyóirata született így meg Kolozsváron."
A nemrég megjelent kötet elsô része bô hetven oldalas tanulmány az Erdélyi Iskola kor- és szellemtörténeti beágyazottságáról, a második rész a tíz évfolyam antológiája (néhány kiemelt szerzô: Paál Árpád, Márton Áron, Sándor Imre, Sulyok István, Bálint Sándor, Blédy Géza, Venczel József, Domokos Pál Péter, Kelemen Béla, Dávid László, Heszke Béla, Boga Alajos, Pintér Jenô), a harmadik rész pedig — s ez kutatók számára fontos kézikönyvvé teszi az új kiadványt — az Erdélyi Iskola több bibliográfiai szempont szerint is rendezett repertóriuma. A kötet érdemiségét megerôsíti a nálunk is jól ismert történész, Vincze Gábor munkája, aki a lektori teendôket vállalta és végezte a tôle megszokott pontossággal, szakszerûséggel.
Nyírô József, az egykori kolozsvári Keleti Újság napilap újságírója, majd a Pásztortûz fôszerkesztôje, a papból lett országgyûlési képviselô 1944-ben a szovjet csapatok elôl menekült el az országból és nem is tért többet haza. 1953. október 16-án halt meg Madridban.
És jórészt elfeledtük, bár 1992-ben a kolozsvári Dacia könyvkiadó szerkesztôje, Jancsik Pál ismét megjelentette egyik legnépszerûbb regényét, az Uz Bencét. Pomogáts Béla pedig 1989-ben Magyarországon Leánykérés a havason címmel válogatást adott közre novelláiból.
Nem ismertem Nyírô Józsefet. Magyartanárunk, Heszke Béla Tamási Áron után ôt is szerette volna meghívni, hogy megismerkedjünk vele, de akkori igazgatónk, a Magyarországról ide hozott dr. Karl János megtiltotta, hogy egy papságból megszökött írót lássunk vendégül. Nyírô ugyanis gyulafehérvári, majd bécsi teológiai tanulmányai után Kidén lett plébános, de 1939-ben levetette a papi ruhát, beállt molnárnak és megnôsült. Bedô Ilona három gyermeket szült neki: Gézát, Hajnalt és Ildikót.
Elsô kötete 1924-ben jelent meg Jézusfaragó ember címmel. Majd következett az Isten igájában, önéletrajzi regénye, több novelláskötet, Wesselényirôl szóló regénye, A sibói bölény és a Madéfalvi veszedelem. Özvegy Bitay Árpádné elmondta nekem, hogy mielôtt e regény írásába belekezdett volna, sokszor felkereste férjét, aki több munkát is megjelentetett a Moldvába menekült székelyekrôl.
Tamási Áron utolsó munkájában, az 1967-ben megjelent Vadrózsa ága címû visszaemlékezéseiben írja Nyírôrôl: "El is kényeztettem az elején, az igaz, mert a novellaírásban oly nagy mesternek tartottam, hogy az elsô novelláim kéziratát boldogan adtam neki bírálatra oda. De aztán az én szárnyam is annyira megnôtt, hogy az egyik kéziratról által tudtam repülni a másikra."
Tamási szerint: "… az Ábel pásztorsága után egy esztendôvel ô is megírta az Uz Bence címû könyvet. Könyvének nagy sikere lett…"
Íme, Tamási nem tagadja, hogy az Uz Bence sikert ért el a könyvpiacon.
Féja Géza szerint "Nyírô József az új erdélyi irodalom elindítói közé tartozik.
A Jézusfaragó ember a Kolozsvárott meghúzódó budapesti emigránsoknak »Nyugatot« folytató jelentéktelen kísérleteivel szemben dacos kezdet volt. (…) Nyírôre nagyon ránehezedett Tamási Áron hatása. Nyírô nem merészelt kitartani a maga dacos, darabos, súlyos, félig nyers, de ôszinte igaz és emberi mûvészete mellett, hanem áradni próbált, mint Tamási." Nohát a Madéfalvi veszedelem címû nagyregényében nem árad. A Mária Terézia korában történteket, a katonaságot megtagadó székelyek elleni osztrák sortüzet olyan érzékletesen írja le, amilyen kegyetlen az a valóságban lehetett. És Zöld Pétert, az utánuk Moldvába menekülô plébánost is úgy mutatja be, ahogy Bitay Árpád azt felrajzolta több munkájában. Ez az 1939-ben megjelent regény nagy erénye. Sajnos, Bitay Árpád már nem érhette meg, hogy tiszteletpéldányt kapjon a könyvbôl.
Salamon László 1891-ben született Nagyváradon. Mint latin–magyar szakos tanár kezdte újságírói pályafutását a a Nagyváradi Napló szerkesztôségében, Emôd Tamás mellett. Második kötetét Tóth Árpád méltatta meleg hangú szavakkal.
Szemtanúja volt egy váradi békés tüntetés véres szétverésének, s ez az élmény egy életre meghatározta életszemléletét. Kiadója és késôbbi barátja, Cserépfalvi Imre írta róla: "Igazságszeretetében kérlelhetetlen, akkor is tollat ragadott, amikor azért hol börtön, hol hadbírósági eljárás várt rá."
Az elsô világháborúban megsebesült, a fehérterror idején elítélték, késôbb a Gestapo foglya volt, majd a kauferingi lágerbe hurcolták.
A Kolozsvárra hazatérô Salamon László újra családot alapít, s évtizedeken át fôleg színi- és irodalomkritikával foglalkozik, egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Rettenetes Adolf címû tragikomikus eposzát a magyar irodalom elsô, 1933-ban közzétett dokumentumaként olvashatjuk ma is Hitler uralomra jutásáról.
*
Az évforduló kapcsán jelenteti meg a YOYO ONLY Kiadó Salamon László korrajzát Hitler uralomra jutásáról, amely hangnemében is sajátos tiltakozás a gátlástalan hatalomratörés ellen. Sajnos napjainkra vonatkozó üzenetet is hordoz.
A mûvészettörténész és a mûvészetért áldozatokra is képes modern mecénás szerencsés egymásra találásának eredménye ez a könyv.* "Szerény kísérlet egy mûvészeti tájmonográfia megírására" — véli szerzôje, Murádin Jenô. S bennem azonnal felötlik a gondolat: milyen lehetne a kevésbé szerény kísérlet? Gyergyó mûvészeti topográfiája ugyanis igényes küllemével egyértelmûen a szép könyvek kategóriájába sorolható. A könyvterv M. Beyer Katalin munkája. Ami pedig a téma megközelítését és kifejtését illeti az a szerzôre jellemzô hozzáértéssel készült.
S hogy miért éppen Gyergyó, amikor vannak a Kárpát-medencének mûvészeti hagyományokban sokkal gazdagabb részei is?
Elsôsorban azért, mert ennek a tájnak a szülötte, a mûvészetekért anyagi áldozatokra is kész, jelenleg Németországban élô Georg Lecca mérnök. Szülôvárosa Gyergyószentmiklós iránti szeretete késztette arra, hogy gazdag családi mûtárgy gyûjteményének birtokában, e páratlan szépségû vidék mûvészeti életének feltérképezésére is áldozzon és erre a munkára sarkallja a kutatót. Murádin Jenôt pedig éppen az ismeretlenség varázsa vonzotta. Ez késztette arra, hogy ennek a mûvészeti szempontból kevésbé felkutatott, tájföldrajzi és etnográfiai vonatkozásban jól körülhatárolható vidéknek a hagyományait, múltját és jelenét alapos vizsgálat tárgyává tegye. Kultúrtörténeti fehérfoltjaink eltüntetése érdekében végzett kutatómunkája mintegy száz-százhúsz éves idôszakaszt ölel fel. A szerzô számára beszerezhetô információk ennyit tettek lehetôvé.
A több fejezetre tagolt munka a földrajzi, történelmi, társadalmi jellegzetességek felvillantása mellett részletesen kitér mindazoknak a tényezôknek az ismertetésére, amelyek elôsegítették, vagy éppenséggel akadályozták a tájegység mûvészeti életének fejlôdését. Majd bemutatja azokat az alkotókat, Szathmári Pap Károlytól Karácsony Jánosig, akik mûvészi tevékenységükkel maradandó értékeket hagytak az utókorra. Az Orbán Balázs mûvéhez — A székelyföld leírása — illusztrációkat készítô festôk és rajzolók nevének említése mellett Murádin részletesen foglalkozik a szobrász Köllô Miklós élet-útjának és munkásságának ismertetésével, aki Zala György meghívására az aradi Szabadság-szobor befejezésénél is segédkezett. Majd a ditrói születésû Siklódy Lôrinc szobrász, valamint Jánosi József és Kolumbán Ferenc munkásságát ismerteti. Jelentôségéhez mérten nagyobb teret szentel "a székelység legjelentôsebb 20. századi festôjének", Nagy Istvánnak. Ugyanakkor pedig igyekszik magyarázatot találni arra, hogy miért nem volt és mind a mai napig miért nincs "szervesen egybeszövôdô, folyamatos mûvészeti élet" Gyergyóban. "Ami a képzômûvészetek terén máig behozhatatlanul visszavetette a természeti adottságokban bôvelkedô vidéket, az leginkább abban a sajnálatos tényben kereshetô, hogy itt nem talált otthonra akár egy kisebb mûvészcsoport, alkotó közösség, amelyet a szülôföld magához tudott volna kötni, tagjai számára életlehetôséget tudott volna biztosítani. Karácsony János, igazán mostoha viszonyok között, egyedül küzdötte meg harcát a minden áron való otthon maradásért". A szerzô kalauzolásával ennek a harcnak is a nyomdokaiba léphetünk, miközben megelevenedik elôttünk a 20. század eleji város társadalmi-kulturális élete. A Kossuth-szobor felállításáért vívott küzdelem annak idején kudarcba fulladt, de száz évvel késôbb, immár a 21. században Gyergyócsomafalván, a Borsos Miklós Mûvészetéért Alapítvány jóvoltából mégis felavatták a Köllô Miklós által egykor Marosvásárhely fôterére tervezett és "poraiból újjáélesztett" szobrot. Olvashatunk a kötetben a gyergyói mûvészeti oktatást megalapozó Szopos Sándorról, valamint futólagosan többek között Ács Ferenc, Reschner Gyula, Gidófalvyné Pataky Etelka, Mágori Varga Béla tevékenységérôl. Korabeli híradások alapján a szerzô Aba Novák Vilmos gyergyói útjáról is ír, aki csíki barátjával, Nagy Imrével együtt kereste fel a vidéket.
Külön fejezetet szentel Murádin Jenô a mûvészetpártoló Gál családnak, vendégszeretô, a mûvészek számára mindig nyitva álló otthonuk bemutatásának, valamint a ház asszonya, Gál Ferencné szônyegszövô mûvészete ismertetésének.
Az Ösvények a jelen felé címû fejezet a hozzánk immár közelebb álló, 1950-es évek utáni idôszakot elemzi, megemlítve azoknak az ismertebb alkotóknak a nevét, Szervátiusz Jenôtôl Kolozsi Tiborig, akik valamilyen formában kapcsolódnak a vidékhez. S a felsorolásból a Zöld Lajos kezdeményzésére Gaál András és Márton Árpád támogatásával megalakult és immár több évtizedes múltra visszatekintô szárhegyi alkotótelep tevékenységének bemutatása sem hiányzik.
A kötetet gazdag képanyag egészíti ki, amelybôl igyekszünk ízelítôt nyújtani.
Dióhéjban ennyi lenne az a "szerény kísérlet", amelyre Murádin Jenô vállalkozott, s amely, ismerve a szerzôt, valószínûleg nem marad meg egyetlenként a mûvészeti tájmonográfiák sorában.
* Murádin Jenô: Gyergyó mûvészeti topográfiája, Régió Art Kiadó, Gyôr, 2003.
Panaszkodik az asszony: a férje némi mellékkeresetének hamar nyakára hág, azaz könnyelmûen elkölti, eltékozolja. Olykor beismeri, olykor néhány nyakatekert, mesterségesen erôltetett mondattal mentegeti magát, magyarázkodik. A nyak mint testrész nagyon különbözô kapcsolatokban szerepelhet. Érdemes ezeket felsorakoztatni.
Nem szép dolog például valakinek a nyakán ülni, valakinek hosszúra nyúló látogatással terhére lenni. De nemcsak ülhetünk valakinek a nyakán, hanem nyakára járunk annak, akit látogatásunkkal minduntalan zaklatunk. Nem föltétlenül magunknak kell ezt tennünk, az illetônek nyakára küldünk valakit, azaz olyan embert irányítunk hozzá, aki bizonyára terhére van. Megtehetjük, hogy huzamosabb ideig alkalmatlankodunk neki, ilyenkor állandóan a nyakán lógunk. De ha az illetô valamiképpen megszabadul terhes jelenlétünktôl, leráz a nyakáról. Az is elôfordul, hogy valaki valakinek kitöri a nyakát, de nem szó szerint, csupán erkölcsileg teszi tönkre, bukását, vesztét okozza.
Fenyegetünk valakit: Mindjárt kitekerem a nyakadat! — mondjuk. A kitekeri a nyakát a madarak megölésérôl váltott át általános fenyegetéssé. Az 1573-ban keletkezett Ponciánus historiájában még konkrét értelemben áll: A polgár "ragadá az szarkát és kitekeré az nyakát." Régi magyar drámai emlékekben olvashatjuk a fenyegetést: "… kész volnék még ma ezen kezemmel nyakadat kitekerni." A 18. században élt Rettegi György már átvitt értelemben használja: "… ha az igazságnak gonosz-akaróim nyakát nem tekerik."
A bizonykodás gyakori formája a nyakamat teszem rá vagy itt a nyakam. Nyakamat teszem rá, hogy ez a gyerek felnôtt korban sem fogja törôdésemet meghálálni, pedig érte dolgozom, pedig érte nyúlik a nyakam a mindennapi munkában. Bizony eltelt az idô, s nyakunkra nôttek a gyereke.
A nyakon fog vagy nyakon csíp eredetileg kisebb állatok (pl. kismacska, kisnyúl) laza nyakbôrének megfogását jelentette, ebbôl lett általánosabb, emberre is alkalmazható ’elfog, letartoztat’ némileg tréfás vagy gúnyos jelentés. Itt van továbbá a nyakát szegi, nyakát töri ’szerencsétlenül jár’ értelmû kifejezés. A 17. századból maradt fenn ez a mondat: "Eli pap … székibül kiesvén, megszegte ü nyakát." Néha elvállalunk minden kellemetlen feladatot, amit a nyakunkba varrnak, az üzletben viszont nem engedjük, hogy minden silány árut nyakunkba sózzanak. Hadd maradjon mind az üzlet nyakán. Miként Csokonai írta: "Ihon a tislér hiába fárada, / Mivel a sok bölcsô mind nyakán marada." Igaz, a keresett áruért sok esetben nyakunkba vesszük a várost…
A nyakába veszi a várost kifejezésnek alapja valószínûleg az, hogy régen a nôket az általánosan viselt hosszú szoknya a gyors járásban vagy éppen a futásban nagyon meg-akadályozta. Azért ilyenkor a szoknyát nyakukba kapták, szedték, vetették. A már említett Rettegi György ír le egy ilyen jelenetet. A szobájába zárkózott Kabos Mihályt az ablakon keresztül agyonlötték. Mivel a felesége nem tudott bemenni hozzá, "szoknyáját nyakába vetvén, fut a bátyjához, Kabos Mihályhoz".
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
38 450/38 700 |
32 950/33 200 |
147/151 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 818 lej, 1 USD = 33 439 lej, 1 magyar forint = 151 lej.
Eladó emeletes lakóház, alagsor+földszint+emelet+manzárd, 100 négyzetméter szintenként, 900 négyzetméteres telek, összkomfort, garázs, egyedül az udvarban. Ideális lakásnak vagy cégnek. Telefon: 0744-226689, 0744-798536. (0010)
Középiskolai tanár matematikából felkészít 5–8. osztályos diákokat. Telefon: 581-509 (délután).
Édesanyám,
BÉKÉSI IRMA
szül. RÁZMÁN
emlékére: Angyal most ô, ki lelkemnek testet adott./ Nemes szíve szárnyakra kelt tavaly ilyenkor./ Egy éve már, hogy bársonyos hangját nem hallom,/ És gyöngyírású sorait, leveleit nem kapom./ Angyal most ô, ki gondolataimban naponta repül,/ Kérdéseimre sugallattal válaszol, szívemen keresztül./ Istennek végtelen hálával tartozom,/ Vidám kedvét örökölte pajkos leányom./ Ti, kik egykor édesanyámmal kacagtatok, higgyetek nekem:/ Még mindig vannak angyalok. ÔT SOHA NEM FELEJTÔ SZERETÔ LEÁNYA, ILDIKÓ Torontóból.
Soha el nem múló szeretettel és kegyelettel emlékezünk az október 20-án egy éve elhunyt, drága jó feleségre, édesanyára, nagymamára, anyósra és nagynénire,
BÉKÉSI IRMÁRA
szül. RÁZMÁN.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. ÔT SOHA NEM FELEJTÔ, BÁNATOS CSALÁDJA. (0003)
Kolozsvári U-ACSA-Terapia–Govorai CET 73:67
(14:19, 41:31, 63:52, 73:67)
Kolozsvári BU Poli-Carbochim–Nagyszebeni Bere Trei Stejari 71:67 (11:16, 30:34, 48:50, 71:67)
Tegnap délután három órától elôbb az U-ACSA-Terapia nôi, majd öt órától a BU Poli-Carbochim férfi kosárlabda-csapata szerepelt hazai pályán bajnoki mérkôzésen, a Horia Demian sportcsarnokban, ahol két értékes kolozsvári gyôzelem született.
A gyógyszergyáriak a CET Govorával mérték össze erejüket, s bizony Jerebie-Páll Magda európai kupamérkôzésre készülô csapata elég nehezen lendült bele a játékba — 4 percig kellett várni az elsô kolozsvári pontokra. Az elvesztett elsô negyed után viszont már beindult a motor, s az elsô félidôben 15 pontos Bianca Vescan vezényletével a kolozsváriak fokozatosan átvették a játék irányítását, s az ötpontos hátrányt 10 pontos elônyre váltották. A játék képe a 3. negyedben sem változott, az utolsó 10 perc viszont ismét ingadozóra sikerült. Végül azonban, némi izgalom után, 67:63 állásnál Ondreicovici kétpontosa eldöntötte a találkozó sorsát.
A férfiaknál két örök rivális csapott össze olyan mérkôzésen, amelynek esélyesére elég nehéz volt elôre tippelni. Nos, a mérkôzés a tôle vártat nyújtotta, sôt, nyugodtan mondhatjuk, felül is múlt minden várakozást. Remek, nagyon szép, szemet gyönyörködtetô, jó iramú, fordulatos, és az utolsó percig izgalmas összecsapást láthatott a több mint ezer kosárlabda-kedvelô, aki kilátogatott a sportcsarnokba, illetve azok, akik a tévé képernyôjén követték a mérkôzést. A szép játékot ráadásul hazai gyôzelem is tetézte: Horea Rotaru "kisebbségi" csapata — a két magyar játékos és a három szerb idegenlégiós volt az alapötös — úgy gyôzött, hogy az elsô három negyed végén egyaránt szebeni vezetést mutatott az eredményjelzô, az utolsó negyedben viszont megállíthatatlan volt a gárda, amelyet szinte 6. emberként segített a közönség.
A mérkôzésekre következô lapszámunkban még visszatérünk.
Az Európai Labdarúgó-szövetség székhelyén, Nyonban elkészítették az UEFA Kupa második fordulójának párosítását. A román csapatok nehéz, az írmagnak maradt Debrecen valamivel könnyebb ellenfelt kapott. A Bukaresti Dinamó a Sáfár Szabolcsot foglalkoztató Szpartak Moszkvával került egy párba, a Bukaresti Steaua a Southampton után ismét angol ellenfelet, ezúttal a sokkal rangosabb FC Liverpoolt kapta, míg Debreceni VSC-MegaForce a görög Szaloniki PAOK ellen lép pályára.
A forduló elsô mérkôzéseire november 6-án, míg a visszavágókra három héttel késôbb, 27-én kerül sor.
A második forduló párosításai:
Szaloniki PAOK (görög)–Debreceni VSC-MegaForce, Buk. Steaua–FC Liverpool (angol), Szpartak Moszkva (orosz)–Buk. Dinamó, Dinamó Zagreb (horvát)–Dnyepr Dnyepropetrovszk (ukrán), Borussia Dortmund (német)–Sochaux (francia), Manchester City (angol)–Groclin (lengyel), FC Barcelona (spanyol)–Panioniosz (görög), Benfica Lisszabon (portugál)–Molde (norvég), Slavia Prága (cseh)–Levszki Szófia (bolgár), Rosenborg Trondheim (norvég)–Crvena Zvezda Belgrád (szerb-montenegrói), FC Valencia (spanyol)–Maccabi Haifa (izraeli), Gaziantepspor (török)–RC Lens (francia), Bröndby (dán)–Schalke 04 Gelsenkirchen (német), Arisz Szaloniki (görög)–Perugia (olasz), Utrecht (holland)–AJ Auxerre (francia), Valerenga (norvég)–Wisla Krakkó (lengyel), FC Koppenhága (dán)–Real Mallorca (spanyol), AC Párma (olasz)–Wüstenrot Salzburg (osztrák), FC Basel (svájci)–Newcastle United (angol), Hajduk Split (horvát)–AS Roma (olasz), Genclerbirligi (török)–Sporting Lisszabon (portugál), Torpedó Moszkva (orosz)–Villarreal (spanyol), Feyenoord Rotterdam (holland)–Teplice (cseh) és Girondins Bordeaux (francia)–Heart of Midlothian (skót).
Két kolozsvári csapat a mezônyben
E hét végén az ország három, vízilabda hagyományokkal rendelkezô városában — Nagyváradon, Bukarestben és Kolozsvárott — ismét medencébe száll a sportág kisszámú játékosgárdája, hogy részt vegyen a 73-szor sorra kerülô országos bajnokság rajtján.
Kis történelmi áttekintés
Az elsô romániai vízilabda bajnokságot 75 évvel ezelôtt, 1928-ban rendezték, amikoris a pálmát erdélyi gárda, a Nagyváradi SE vitte el. Máskülönben az elsô esztendôk rendre erdélyi sikereket hoztak. 1929 és 1932 között sorozatban négyszer a Kolozsvári U képviselôi végeztek az élen, majd egy évre rá a marosvásárhelyi pólósok nyerték a bajnokságot. Bukarestbe 1934-ben érkezett elôször a bajnoki cím, ráadásul a mostani bajnokgárda elôdje, a fôvárosi CFR együttese kétszer is gyôzedelmeskedett. Az idôk során 1946 és 1950 között a közismert ILSA révén Temesvár is feliratkozott a bajnokok közé. A továbbiakban fél évszázad bukaresti hegemónia következett, a Nagyváradi Körös volt az egyetlen, amely 1985-ben és 1986-ban megszakította a sorozatot. Napjainkig a Dinamó 32-szer, a Rapid 11-szer, a Steaua 10-szer lett elsô.
Az idei lebonyolítási rendszer
A nyolc benevezett csapat oda-vissza alapon kettôs hét végi mérkôzésen találkoznak október 18–november 30. és 2004. február 28–április 30. között. A táblázat alapján az együtteseket két erôcsoportba osszák, az 1–4. és 5–8. helyekért négy rájátszásos torna következik (mindegyik résztvevô egy alkalommal lesz házigazda). Tehát a csapatok összesen 40 összecsapást vívnak a 2003–2004-es idényben.
A résztvevôk
Benevezett: Buk. Rapid, Buk. Dinamó, Buk. Steaua, Buk. Sportul Studentesc, Kolozsvári MSC-Poli, Kolozsvári Akarat-SAR Transilvania, Nagyváradi Körös és Aradi Astra.
A KMSC 1992-ben alakult újra, amikor az Akarat/Vointa SK anyagi gondokkal küzdött, úgyhogy a szakszövetség a megyei sportigazgatósággal karöltve "áthonosította" a vízilabda csapatot. Sovány esztendôk következtek, mivel idôközben bezárták a helybeli fedett uszodát. A csapat így "száraz" edzésekre és olykor gyulafehévári kiruccanásokra kényszerült. Sikerült azonban átvészelni az idôszakot, 2002 elején a Mûegyetem anyagi segítsége és hozzáállása révén újra megnyílt a kolozsvári fedett uszoda. Ugyanazon év nyarán azonban "földrengés" sújtotta az együttest: a veterán Radu Sabãu vezérletével néhány játékos (Câmpean, Trif és Ghetie) Ovidiu Pocol edzô ellen fordult és kilépett a gárdából. Így már a legutóbbi évadban a KMSC-Poli fiatal bukaresti kölcsönjátékosokból alakított csapatot (az említett okok miatt ugyanis a Jövô-ISK-ban nem volt megfelelô utánpótlás). A helyzet mostanra javult, nagyobb a helybeli játékosok aránya.
A másik kolozsvári képviselôrôl, az Akarat-SAR Transilvaniáról szólva elmondhatjuk, hogy a "szakadár" Radu Sabãu vezérletével felsorakoztatott néhány játékost (Cosmatchi, Fetitã, Gebefügi, Ripean stb.). Mivel azonban a KMSC nem adott zöldkártyát négy "lázadójának", így ôk csak a 2004–2005-ös szezonban kaphatnak játékjogot. Emiatt az együttest a szakszövetség segítségével a ’87-es ifi válogatott néhány tagja egészíti ki.
Sajnálatos, hogy a helyi vízilabda sportot — amely mind a két klub szintjén messze elmarad a teljesítménysport követelményeitôl — egyéni ambiciók húzzák szét, ahelyett, hogy közös erôvel küzdenének. A mai helyi rangadó kezdetét jelenthetné a megbékélésnek, reméljük, a józan ész politikája érvényesül mindkét fél játékosainál és szakvezetôinél.
A bajnokság mûsora
A hét végi nyitóforduló párosítása: a kolozsvári Politechnika Úszóközpontban: KMSC-Poli–Akarat SAR Transilvania (szombaton délután 6, illetve vasárnap délelôtt 10 órától), Nagyváradon: Körös–Astra, Bukarestben: Rapid–Sportul és Dinamó–Steaua.
A bajnokság további ôszi mûsora: 2. forduló (október 25–26.): Dinamó–KMSC, Steaua–Akarat, Körös–Sportul, Astra–Rapid; 3. forduló (november 1–2.): Akarat–Dinamó, Steaua–KMSC, Sportul–Astra, Rapid–Körös; 4. forduló (november 8–9.): Akarat–Rapid, Körös–KMSC, Astra–Dinamó, Steaua–Sportul; 5. forduló (november 15–16.): KMSC–Astra, Sportul–Akarat, Rapid–Steaua, Dinamó–Körös; 6. forduló (november 22–23.): Akarat–Körös, KMSC–Rapid, Steaua–Astra, Dinamó–Sportul; 7. forduló (november 29–30.): Astra–Akarat, Sportul–KMSC, Körös–Steaua, Rapid–Dinamó.
ATLÉTIKA
Vasárnap 11 órától a Sétartéren: Gens — nyílt verseny a Mozgás az egészségért elnevezésû mozgalom keretében.
LABDARÚGÁS
Szombaton 11 órától a Gépész utcai stadionban: Kolozsvári CFR-Ecomax–Avasfelsôfalui Avas — B-osztály, 3. csoport, 9. forduló;
Szombaton 11 órától Aranyosgyéresen: Sodronyipar–Resicabányai MSC — B-osztály, 3. csoport, 9. forduló;
SZABADFOGÁSÚ BIRKÓZÁS
Szombaton 9–13 óra között és 16–20 óra között, valamint vasérnap 9–13 óra között a Horia Demian Sportcsarnokban — a férfi és nôi országos egyéni bajnokság döntôje.
VÍZILABDA
Szombaton 18 órától és vasárnap 10 órától a Politechnika Úszóközpontban: KMSC-Poli–Kolozsvári Akarat-SAR Transilvania — országos bajnokság, 1. forduló.
A labdarúgó A-osztály 9. fordulójának nyitómérkôzésén: Bákói MFC–Gyulafehérvári Apullum 0–1 (góllövô: Ovidiu Maier).
Meggyôzôdésem, hogy legtöbb olvasónk értesült már róla: tegnapelôtt, október 16-án 78. életévében Budapesten elhunyt a nemcsak magyar, de az egyetemes sport egyik eddig élt legnagyobb egyénisége, az ökölvívó szorítók fényes csillaga, PAPP LÁSZLÓ. Esetében — akárcsak Puskás Ferencében az Öcsi, Balczó Andráséban a Bandi, vagy akár Gerevich Aladáréban az Ali — egyéniségével, személyével teljesen egybeforrott Papplaci megnevezés kívánkozik, illik. Számunkra, erdélyieknek még hatványozottabban úgy tûnik, közülünk származó sportember lépett le az élet porondjáról. Mert ha az 1926. március 25-én született Laci Budapesten is látta meg a napvilágot, mindig büszkén emlegette, hogy édesanyja a Székelyföldrôl, nevezetesen a Székelykeresztúr mellôli Rugonfalváról ment a fôvárosba. Székely vér is csorgott hát ereiben. Ez a vér, Petôfit parafrazálva, nem fajult el a háromnegyed évszázad során.
Nehezen találok szavakat egyéniségének, személyiségének még csak megközelítôleg is találó jellemzésére. De úgy érzem, az ô esetében minden sportkedvelô nehezen hallhatna már újat róla. Amikor szerdán délután a szerkesztôségben kollégám-barátom átkiáltott a szomszéd szobából: "Frici bácsi, meghalt Papp László!", villámcsapásként ért a hír. Tudtam, sportberkekben ilyen névvel senki más, csak Papplaci jöhet szóba. És röpke másodpercek, majd percek alatt sûrítva elvonult lelki szemem elôtt mindaz, amit a pályafutásából tudtam és tudok, és amelyekrôl jómagam is sokat beszéltem, írtam. Jórészt még olyan idôkben, amikor mindenrôl nem nagyon lehetett sokat beszélni, s fôleg írni. Még most is fülemben cseng az akkor fiatal, 26 éves Szepesi György felejthetetlen közvetítése a londoni olimpián aratott elsô gyôzelmérôl. Majd a helsinki másodikról, amelyrôl már újságíróként is írhattam. És az ’56-os vérzivataros november napjaiban, milyen örömet, bizalmat sugalló volt a Melbourne-bôl, harmadik ötkarikás aranyérme megszerzésérôl szóló hír. És ezekkel együtt néhány ritka találkozásom ôvele.
Sajnos, nem volt alkalmam ôt soha, élôben a szorítóban harcolni látni. Filmek, fényképek, tévévisszajátszások, valamint a budapesti rádiós kollégáim — Szepesi György, Gulyás Gyula és Szûcs Ferenc — elbeszélései, jellemzései mindig úgy állították és állítják elém ma is, mint a legszerényebb, ugyanakkor hazájáért, barátaiért, embertársaiért, honfitársaiért, fajtájáért minden körülmények között a legtöbbet nyújtó igaz embert.
Sohasem feledte, honnan indult. Három olimpiai bajnoki címe — ilyen viszonylatban világelsô az ökölvívók népes táborában —, Európa-bajnoki gyôzelmei, amatôrként, majd hivatásosként elért sikerei még együttesen is szinte mellékesek emberi nagyságához képest. Mindent elért, amit ember önakaratából, tehetségébôl, szorgalmával elérhet. Nemcsak versenyzôként, de edzôként, vezetôként is.
Csupán egyetlen fájdalma maradt, s ez végigkísérte életét. A letûnt rendszer urai ellehetetlenítették, hogy a hivatásosok, profik között is világbajnoki címet szerezzen. Pedig a világelsôség felé is útban volt. Egyik madridi mérkôzésén a szurkolók több mint fele az elsô perctôl az utolsóig, mellesleg a kiütés pillanatáig ûzte, hajtotta ôt: "Hajrá, Laci! Üsd ki, Laci!" A megnyert mérkôzés után meghatódva mesélte a küzdelmét a szorító sarkából figyelô, érte szorító barátainak Puskás Öcsinek és Kubala Lászlónak: "Nem is tudtam, hogy ennyi magyar él Madridban! Szép volt tôlük!" Mire Öcsi: "Dehogy él, ezeket Kubala Kuksival mi ketten béreltük fel, s fizettük meg, hogy biztassanak!"
Most, hogy a mennyei szorítók világából néz le ránk, azt üzenjük: Laci bácsi! Nemcsak világbajnok, de valamennyi bajnok legjobbja érkezett meg Veled az égi birodalomba. A legjobbat megilletô koszorú övezi homlokod! Úgy ôrzünk meg, mint a szorítóknak korántsem koronázatlan karikalábú angyalföldi királyát! S nemcsak emlékezetünkben, mert Te továbbra is itt maradsz közöttünk. Ezt üzenjük Neked Kolozsvárról, Erdélybôl. És bár Te bizonyos, hogy ott sem tudsz tétlenkedni, mégis ezzel köszönünk el: Pihenj békében, a jó Isten nyugosztaljon!
László Ferenc
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |