2003. október 22.
(XV. évfolyam, 243. szám)

Mint ismeretes, a tervek szerint Észak-Erdélyen is át fog haladni a Romániát átszelô autópálya-hálózat. A sztrádaépítés jelenleg a tervezés szakaszában van, de már sokak fantáziáját megmozgatta. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke lapunknak elmondta: az észak-erdélyi autópálya építésében a Bechtell amerikai cég vállal oroszlánrészt. A terv a román kormány teljes támogatását is élvezi, miután a két miniszterelnök, Adrian Nãstase és Medgyessy Péter személyesen tárgyalt az ügyrôl. Ennek ellenére az nem világos, hogy az építkezések mikor kezdôdnek el: Miron Mitrea szállításügyi miniszter az elmúlt hét végén úgy nyilatkozott, hogy a nemzetközi pénzintézetek nem finanszírozzák két pályaszakasz azonos idôben történô építését. Kerekes szerint a miniszter nyilatkozata diverzió, hiszen az amerikai befektetôvel már elôrehaladott tárgyalások folynak. Ugyanakkor a Képviselôház tegnap megszavazta a Romániában prioritást élvezô autópálya és gyorsút építésre vonatkozó programot, következésképpen a jövô évi állami költségvetésben már tételesen szerepel az észak-erdélyi pályaszakasz is. Kerekes Sándor úgy véli, legkésôbb jövô nyáron elkezdôdnek a munkálatok.

A tervek szerint az autópálya Nagyváradot és Brassót köti majd össze: áthalad Bihar, Szilágy, Kolozs, Maros és Brassó megyén. Hossza 422 kilométer lesz, ebbôl 75-80 kilométer halad át Kolozs megye területén. A teljes sztrádaszakasz tervezését végzô bukaresti Iptana cég már kérte a településrendészeti engedélyeket. A tervezômérnökök bejárták az érintett településeket, hogy elôméréseket végezzenek. Az autópályához felhasználandó magán vagy közösségi területeket a kormány megvásárolja a tulajdonosoktól.

Kolozs megyében tizenhárom település érintett az autópálya ügyében: Torda, Aranyosgyéres, Aranyoslóna, Tordaszentmihály, Tordatúr, Szind, Magyarpeterd, Csürülye, Tordaszentlászló, Szászfenes, Magyargorbó, Gyalu és Magyarszentpál.

Tudor Stefãnie, Torda alpolgármestere érdeklôdésünkre elmondta: Torda számára az autópálya létfontosságú befektetés lesz. Felépítésével megszûnik majd a város túlzsúfoltsága, a sok személygépkocsi és a nehéz tehergépkocsik által okozott útrongálási gondok, az ebbôl fakadó rengeteg baleset. Torda túl van terhelve, hiszen átvezet rajta a nemzetközi mûút. Az elöljáró a város számára egyféle megváltásnak tartja a Torda határában, a Tordaszentmihály szomszédságában elhaladó sztrádát.

Hasonló véleményen volt Pataki Lôrinc, Tordatúr alpolgármestere is. Az autópálya felszabadítaná a tordatúri kijárót, ahol sokszor hosszú perceket is várni kell arra, hogy a DN 1-es útra rátérhessen az autós.

— Rengeteg a baleset ezen az útszakaszon. Nincs olyan hét, hogy ne lenne legalább egy, súlyos sérülteket vagy halálos eseteket követelô karambol. A pálya a község határától körülbelül egy kilométernyire haladna el, inkább Magyarpeterd határából választva le több területet –mondta az alpolgármester.

Gyalu polgármestere, Sfârlea Dumitru szintén örül az autósztrádának. Ô is megemlítette: a pálya elterelné a forgalom nagy részét, felszabadulna a községközpont, nem lennének olyan rossz állapotban az utak.

— Az autópálya idevonzza a befektetôket, ami Gyalu számára nagy elônyt jelent. Új munkahelyek létesülnek, nô az életszínvonal. Egyszóval: mennyei manna lesz az észak-erdélyi autópálya — áradozott az elöljáró.

A tordaszentlászlói polgármester már borúáltóbb. Persze Tordaszentlászlónak is jó lesz, ha "közelebb kerül hozzá a világ", és jönnek a befektetôk, de lehet, hogy a hátrány ugyanakkora lesz, mint az elôny. Felborul a vidék csendje, megváltozik a terület vidéki hangulata, valamit elveszítünk — mondta Tamás Gebe András.

Kolozs megyében Torda és Gyalu határában, a DN 1-es és az E60-as utak találkozási pontjánál tervezik az autópálya be- és kijáratait. Kerekes Sándor szerint a feljárók megépítése rendkívül költséges, ezért nem terveznek több ilyen csomópontot. A számos kisebb település lakói, ahol áthalad a pálya, de nincs be- és kijárat, kénytelenek lesznek akár több tíz kilométert is pluszban autózni…

Valkai Krisztina

Egyes helyi román lapok idôrôl idôre kikezdenek üzletembereket, politikusokat, az illetô személy lejáratása érdekében. Az utolsó áldozat (?) Pászkány Árpád üzletember, a CFR-Ecomax futballcsapat támogatója, akirôl kiderítették, hogy egyik vállalkozásában társa Blahunka Gyulának, akit a hatóságok kábítószer-kereskedelem miatt letartóztattak, 40 másik személlyel együtt.

A rendôrség információi szerint minden idôk legnagyobb kábítószer-kereskedelmi hálózatáról van szó, amely egész Európát behálózza. A cikk szerint Pászkány Árpád az M Motor Service Kft. adminisztrátora, és a vállalkozás részvényeinek 33 százaléka az ô tulajdona, további 33 százalék pedig azé a Blahunka Gyuláé, akit letartóztattak. Az üzletember az esetrôl a következôket nyilatkozta a Szabadságnak:

— Blahunka Gyula 1994-ben keresett meg, s azt állította, meg tudja szerezni a BMW által gyártott gépkocsik kizárólagos behozatali jogát Romániába, mivel ismeri azokat az embereket, akik ezt meg tudják adni. Telke is volt a Tordai úton, ahová a kirendeltséget fel lehet majd építeni, viszont szüksége volt pénzre az építkezéshez. Mivel én nem rendelkeztem a szükséges összeggel, mondtam az édesapámnak, hogy jó üzletnek tûnik, érdemes lenne beszállni. Elmentünk, megnéztük a telket, megegyeztünk, én pedig visszamentem Németországba. Kiderült: van egy másik vállalkozása is, ami egyelôre nem mûködik, de szeretné feléleszteni, ezért kért, hogy támogassuk. Ebbe is beleegyeztünk, az iratokat is aláírtuk. Meghagytam az ügyvédemnek, nézzen utána a szóban forgó telek jogi helyzetének. Németországban kaptam meg faxon a telekkönyvi kivonatot, amelyben nem az ô neve szerepelt. Felhívtam, elkezdett hebegni-habogni, hogy ô már megvette a telket, csak még nem írták át a nevére. Kértem, küldje el az adásvételi szerzôdést, de nem tudta felmutatni. Idôközben Németországban beszéltem azokkal az emberekkel, akiket ô állítólag ismert, és az import jogot neki akarták adni, de mint kiderült, nem is hallottak róla, ráadásul már létezett egy BMW-forgalmazó Brassóban. Így felhívtam, közönséges csalónak neveztem, és azóta nem hallottam felôle. Az M Motor Sport Service-be egyetlen lejt sem fektettem be, nyilván nem is kaptam pénzt, sôt péntekig egyetlen iratot sem láttam a vállalkozással kapcsolatban. Nem is gondoltam arra, hogy a cég továbbra is mûködik. 2001-ben törvényen kívül helyezték, mivel nem emelték meg a vállalkozás alaptôkéjét. A cég székhelye Blahunka Gyula lakásán volt, ott is maradt. Nem érzem felelôsnek magam olyan emberek cselekedeteiért, akikkel két-három hétig tartottam a kapcsolatot, még azt sem állíthatom, hogy ismerem, mivel tíz éve nem láttam — összegezett Pászkány Árpád.

G. A.

Emil Boc demokrata párti politikus parlamenti helyérôl és politikai tisztségeirôl való lemondását kéri a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kolozs megyei szervezete. Az SZDP a demokrata vezetôt demagógiával vádolja. Boc kijelentette: korrupcióval vádolt személyek ne tanítsák ôt politikai etikára.

A szervezet szerint Emil Boc azon kérése, amelyben arra szólítja fel a Nãstase-kormányt: mondjon le, politikai demagógiának számít. Szerintük a kormány lemondása az átmeneti idôszakban, azaz az európai uniós integráció elôtt politikai instabilitáshoz, a szavahihetôség hiányához és a külfölddel folytatott politikai és gazdasági tárgyalások megszakadásához vezetne.

"Határtalan demagógiája miatt, az SZDP Kolozs megyei szervezete arra szólítja fel Emil Bocot, hogy mondjon le parlamenti helyérôl és politikai tisztségeirôl, és térjen vissza a tanügybe" — áll a nyilatkozatban.

Emil Boc, a DP alelnöke vasárnapi sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy a referendum szervezésére kiutalt mintegy 80 milliárd lejes kiegészítést az SZDP-nek kellene állnia. Szerinte a lakosság ellenzéki magatartást tanúsít a kormánnyal szemben, ezért tagadta meg a referendumon való megjelenést.

Emil Boc tegnapi nyilatkozatában kijelentette: nem fog lemondani tisztségeirôl amiatt, mert nem volt hajlandó bûnrészességet vállalni "a kormánypárt által felajánlott csalásban és korrupcióban". A közlemény szerint Boc, mint az Alkotmánymódosító Bizottság alelnöke egyike volt a módosítást leginkább támogató politikusoknak. A DP közleménye szerint a kormánypárt a referendum törvénytelenségei révén bemocskolta az Alkotmány szellemét. Pártjuk támogatta az alaptörvény módosítását, az SZDP által elkövetett csalásokat azonban nem. Ugyanakkor hozzáteszik: Boc nem fogad el etikai leckéket olyan személyektôl, akiket a korrupcióellenes ügyészség vizsgál, hiszen az SZDP-t a korrupció és a csalás jellemzi.

P. M.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége ifjúsági fôosztályának egyik fontos célkitûzése a munkavállaló fiatalok — ezen belül a kolozsvári diákok — és a munkaadók közötti kapcsolatteremtés. A kezdeményezés lényege abban áll, hogy a diákok egyetemi éveik alatt találkozhassanak a szakmájukban tevékenykedô potenciális munkaadókkal.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége ifjúsági fôosztályának kezdeményezésére közel 20 fiatal gyûlt össze a 2003. október 20-án, este 8 órai kezdettel tartott megbeszélésen. A tanácskozás célja az volt, hogy a diákok közösen gondolkozzanak el elhelyezkedési lehetôségeikrôl. A tervek szerint gazdasági szakemberek, üzletemberek, politikusok, önkormányzati tisztségviselôk, a sajtó képviselôi találkoznak Kolozsváron egyetemistákkal, ahol kötetlen beszélgetések során a diákok igényei és elvárásai ütközhetnek a létezô lehetôségekkel. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés megfeleljen a diákok elvárásainak, elsô körben a kolozsvári magyar politológus hallgatókat hívták el, hogy mondják el a véleményüket, ötleteiket.

Elsôsorban szükséges volt feltérképezni, hogy milyen elképzeléseik vannak a fiataloknak a jövôre nézve. Kevesen voltak azok, akiknek konkrét terveik vannak, a legtöbb fiatal inkább csak azzal volt tisztában, hogy milyen területen szeretne dolgozni. Jó ötletnek tartották a kezdeményezést, hiszen a szakemberekkel való találkozások révén jobban ráláthatnak a hazai munkahelyi kínálatokra, elhelyezkedési lehetôségekre.

Fontos volt azt is megvizsgálni, hogy a diákok mennyire hajlandóak áldozni a nyarukból, annak érdekében, hogy önkéntesként besegítsenek valamely intézmény, szervezet munkájába. Mint kiderült, nagyon sokan vállalnának ilyen jellegû feladatot, hisz ez lehetôséget nyújt a tapasztalatszerzésre, a kapcsolatok építésére, ami a jövôben segíti elhelyezkedésüket.

A következô lépés a konkrét feladatok leosztása volt. Hét munkacsoport alakult a szükségesnek ítélt szakterületek függvényében. Egyik munkacsoport a média képviselôivel hozza majd össze az érdeklôdôket. Másik csapat feladata a civil szféra mûködésébe való betekintés elôsegítése. Mások politikusokkal, köztisztviselôkkel való kötetlen beszélgetések keretében mérik fel a politikai szférában való elhelyezkedési lehetôségeket. Néhányan a hazánkban még gyerekcipôben járó kutatói munka jelenlegi állását térképezik fel. Nem kevesen voltak azok, akik a vidékfejlesztésben látják a jövôt és ebben a szférában tevékenykedô szakemberekkel való találkozást látják fontosnak.

Vállalkozókkal való tanácskozások megszervezését tûzte ki célul a hatodik munkacsoport. Végül, de nem utolsósorban újabb csoport európai uniós szakemberekkel, valamint a diplomáciában dolgozó személyekkel való találkozás során méri fel ezen a területen létezô elhelyezkedési lehetôségeket.

A munkacsoportok az elkövetkezôkben, az ifjúsági fôosztály koordinálása alatt, önálló tevékenységet fejtenek ki. Ôk állítják össze a meghívottak listáját, toborozzák az érintett egyetemistákat, készítik el a reklámozásra vonatkozó plakátokat, szórólapokat, illetve új ötletekkel egészítik ki a kezdeményezést.

A diákok hozzáállása pozitív volt. Üdvözölték az eddig egyedülálló kezdeményezést, hisz ezáltal közelebb kerülnek a munkaerôpiac világához. Így, amikor megszerzik az egyetemi diplomát, nem azon kell majd gondolkozzanak, hogy hol kezdjék el a munkahely keresését, hanem, hogy "a létezô kínálatból, vajon melyiket válasszák".

Kétnapos látogatást tesz Romániába Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. Október 26-án, vasárnap Mádl Ferenc meglátogatja a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE). Látogatása alkalmával a köztársasági elnök felkeresi Tonk Sándor, az EMTE egyetemalapító rektorának sírját a Házsongárdi temetôben, majd az egyetem központi épületében találkozik az egyetem vezetôségével, a Szenátus tagjaival és a Sapientia Alapítvány Kuratóriumával.

Október 27-én, hétfôn reggel 9 órakor Mádl Ferenc köztársasági elnök a határon túli magyar felsôoktatásról tart elôadást a Kolozsvári Magyar Színházban. Az elôadáson való részvételre feljogosító, névre szóló meghívók az egyetem Mátyás király utca 4. szám alatti központi épületének titkárságán igényelhetôk.

A Képviselôház költségvetése kisebb, a képviselôk fizetése viszont 40 százalékkal nagyobb lesz 2004. január elsejétôl, adta hírül tegnap reggel a Mediafax honlapján olvasható belpolitikai kishír. Az információ ugyanakkor azt is tartalmazta, hogy a miniszterek és államtitkárok alapbérét szintén 40 százalékkal emelik, ami háromszorosa a jövô évre elôrejelzett infláció szintjének.

A hírt tegnap a déli órákban a kormány a hírügynökséghez elküldött közleményében cáfolta, a sajtó félremagyarázására hivatkozva. A közlemény leszögezi: a miniszterek és államtitkárok alapfizetése 2004. január elsejétôl nem 40, hanem 6 százalékkal fog növekedni, majd október elsejétôl szintén hat százalék emelkedésre számíthatnak az említett tisztségviselôk.

A 40 százalékos emelésrôl olvasható hír szinte percek alatt tûnt el a hírügynökség honlapjáról.

(köllô)

Harmadik Terra Incognita kalandtúráját tartja október 22-tôl az AltArt Alapítvány. Szakács István elnök a tegnapi, Tranzit Házban megtartott sajtótájékoztatón elmondta: a Terra Incognita párhuzamos, a való világban, illetve a világhálón való kalandozást jelent, célja pedig eddig ismeretlen tájak és kultúrák megismerése és megismertetése. Az elsô két expedíció alkalmával a résztvevôk bejárták Törökországot, Iránt, Pakisztánt, Indiát, Nepált, Kubát és Jamaicát, mindenhol az emberi történeteket, sorsokat keresve.

A harmadik utazás helyszíne ezúttal Kolozsvár, szereplôi pedig a hétköznapi kisemberek, a maguk történetével. A felkutatott történeteket workshop keretében mûvészekbôl álló csoport fogja majd megjeleníteni a képzômûvészet, illetve a new media legkülönfélébb eszközeivel. Az október 27–november 2. között szintén a Tranzit Házban zajló workshop keretében kerekasztal-beszélgetést szerveznek az új médiumokról, vetítéseket tartanak, illetve koncertezik a KUMM együttes.

(sbá)

Ma és holnap Beszterce-Naszód és Szilágy megyében tesz látogatást Jonathan Scheele, az Európai Bizottság küldöttségének vezetôje. A kétnapos látogatás alkalmával Jonathan Scheele a helyi hatóságok képviselôivel találkozik, az európai uniós információk területi szórását-ismertetését végzô szakemberekkel folytat megbeszélést, meglátogat néhány, európai uniós támogatást nyert projektet, találkozik az EUROPAtru osztály elnevezésû diákoknak szánt speciális tájékoztató program résztvevôivel, ugyanakkor személyesen nyújtja át a díjakat az ez alkalommal szervezett diákvetélkedô nyerteseinek.

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ GAZDASÁGTANA témakörben Lôrincné dr. Istvánffy Hajna, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem professzora tart elôadásokat október 24. és 25. a Sapientia Alapítvány — Kutatási Programok Intézete tanárcserei programjának keretében. Az elôadásokra 24-én, pénteken 10–14 és 15–18 óra között, október 25-én, szombaton 9–15 óra között kerül sor a Sapientia MTE rektorátusi épületében (Bocskai ház, Mátyás u. 4.).

AZ AGNUS RÁDIÓ MUNKA-TÁRSAI október 23-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének a meghívottai (Párizs utca 14.). Várják mindazokat, akik érdeklôdô hallgatói a rádió mûsorainak, de azokat is, akik ezidáig nem ismerték, és remélik, ötletekkel, javaslatokkal járulnak majd hozzá az egyetlen közösségi rádió tevékenységéhez. A találkozón az 1956-os forradalomról is megemlékeznek. Közremûködik Sebesi Hripszimé Tündér.

1956. OKTÓBER 23-RA emlékeznek az RMDSZ Donát negyedi körzetének összejöveteklén október 23-án, csütörtökön du. 6 órától, az Etelköz/Vlahuta utcai imaházban. Az ünnepi gyûlés meghívottai dr. Egyed Ákos történész professzor, akadémikus és Varga László nyugalmazott lelkipásztor, egykori forradalmár. Közremûködik a Rekita–Jancsó mûvészpáros és a gyülekezet kórusa. Minden ünnepelni vágyó érdeklôdôt szeretettel várnak.

SZABAD SZOFTVEREKET népszerûsítô nyílt elôadásokat tartanak 2003. október 24-én, pénteken délután 16 órakor. A Protestáns Teológia és az EMT által közösen szervezett eseményen a teológiai kar Bethlen termében (Bocskai tér 13.) az FSF.hu Alapítvány szakértôi kívánják megismertetni a kezdô és profi érdeklôdôkkel a szabad szoftveres filozófiát, információt kaphatunk a felhasználási lehetôségeket illetôen, bemutatnak konkrét programokat, tanácsokat és ötleteket adnak az átálláshoz (illetve elmondják, hogy mikor érdemes átállni, és mikor nem). A következô szerzôk és témák lesznek jelen: — Varga Csaba Sándor GNU/GPL sikertörténetek és tévhitek; — Daczi László Free documentation+honosítás+eszközök; — Noll János Szabad szoftverek az irodában; — Mátó Péter Szerverek ingyen — kiszolgálók építése szabad szoftverekkel.

MÁRKA MENEDZSMENT címmel Boga Emese (Budapest) tart elôadást október 23-án, csütörtökön este 7 órától a Kövespad/Pietroasa utca 12. szám alatti RMKT száékházban. Az RMKT Ifjúsági Frakciója (RIF) minden érdeklôdôt szeretettel vár rendezvényére.

A TEMESVÁRI NÉMET SZÍNHÁZ erdélyi túrnéja során október 23-án, csütörtökön Kolozsváron vendégszerepel. Délelôtt 11 órakor Carlo Collodi: Pinocchio címû darabját mutatják be a Diákmûvelôdési Házban, majd este 7 órától a Román Színházban Georg Kreisler: Astã searã: Lola Blau címû darabját nézhetik meg a színházkedvelôk.

KEGYELETI MEGEMLÉKEZÉST tart az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság, a Világszövetség Erdélyi Társasága és a Heltai-alapítvány október 23-án, csütörtökön du. 6 órától a Heltai Klubban (Mikó/Clinicilor utca 18.). Az 1956-os forradalom eseményeire és áldozataira Dávid Gyula emlékezik. Az ünnepi alkalomra a Heltai-alapítvány gr. Mikó Imre Könyvtára az állományában lévô, gazdag 56-os anyagból emlékkiállítást állít össze. A megemlékezést a Heltai Kávéházban kötetlen bajtársi-baráti beszélgetés zárja. A szervezôk mindenkit nagy szeretettel várnak.

Két új kötettel gazdagodott a Komp-Press kiadó Ariadné Könyvek sorozata: Bodó Barna Talpalatnyi régiónk és Egyed Péter Szabadság és szubjektivitás címû kötetét október 20-án délután mutatták be a Gaudeamus könyvesboltban.

Balázs Imre József házigazdai minôségében elmondta: a könyvsorozat idôszerûségre törekszik, a mindennapi élethez kötôdô problémák filozófiai, politológiai, irodalomtudományi megközelítése által, az esszényelvet alkalmazva. Értékét és elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az Ariadné-könyvek bibliográfiai hivatkozássá váltak, szervesen beépülnek az egyetemi oktatásba és az erdélyi magyar kultúrába.

Ezt a sorsot valószínûleg a most bemutatott két újabb kötet sem kerülheti el. Bodó Barna munkáját Veress Károly méltatta, kiemelve, hogy a kötet a 90-es évek folyamán született írásokat, konferenciákon megtartott elôadásokat tartalmaz, és bár a tartalom meglehetôsen sokszínû, stílusában mégis egységes. Központi témája Közép-Kelet-Európa térségeinek politikai folyamatai a ’89-es változások sodrában, a modern, illetve a posztmodern területén. Mindezt a szerzô két alaptendencia tükrében ábrázolja: a modernitás hagyományainak erôteljes fennállása, illetve a posztmodernitás folyamatának beindulása. Jelentôs témaként jelenik meg a Bánság sajátos világa, valamint a regionalizmus diskurzusa. A kötet írásai nem a derûlátást táplálják, viszont a problémák mélyebb átgondolására késztetnek — összegezte a méltató.

Egyed Péter kötetét Demeter Attila kicsit személyesebb hangon ismertette, elmesélve a hallgatóságnak, hogy a kiadvány néhány írásának megszületésében ô maga is szerepet játszott. A gyûjteményes esszékötet mûfajilag igen változatos, tematikája egységes, a jó stílus pedig egyáltalán nem meglepô, hiszen szépíróról van szó. Az írások nagyrésze a kisebbségi kérdéssel foglalkozik, kihívásokat és lehetséges megoldásokat tartalmaz. Mindehhez Balázs Imre József hozzátette: elôkészületben van a kiadónál a Kisebbségi jog címû kiadvány, amely akár feleletnek is tekinthetô Egyed Péter könyvére, illetve további párbeszédre, vitára ösztönöz.

S. B. Á.

Angi István A zenei szépség modelljei címû, kötetét mutatták be telt ház elôtt hétfô este a Phoenix Könyvesboltban. Az eseménnyel egyben a köztiszteletben álló professzor hetvenedik születésnapját is ünnepelte a Koós Ferenc Alapítvány és a közönség.

A kötetet megjelentetô Polis Kiadó nevében Demény Péter szerkesztô méltatta a mûvet. Lászlóffy Zsolt a volt diák és a jelenlegi mûvész szemszögébôl elemezte Angi István harmadik kötetét, amelyet Budapest után nálunk mutattak be, majd Marosvásárhelyen ismertetik a közönséggel. Benne a szerzô az elmélyüléstôl az elemzésig jut el, különbözô zenei nagyságokat mutat be (Palestrina, Bartók, Kodály, Szabó Csaba, László V. Ferenc). De helyet kapott a Terényi Edével készített beszélgetés, valamint a Szegô Péterrôl szóló írás is. Egy másik volt diák, Fodor Attila, a muzikológia szemszögébôl kommentálta a zeneesztétikára hangsúlyozottan reflektáló közel harminc írást. Greguss Zoltán filozófusként Platont idézte, aki szerint a legkomolyabb dolgokat nem lehet/nem érdemes írásban kifejezni.

A szerzô zenei anyanyelvünk értékeinek megvédését és bitrokbavételének fontosságát hangoztatta. Modelljeiben az értékeket, értékrendszereket keresi, az abszurd és a groteszk közé helyezve el azokat. Könyvét, mint mondotta, elsôsorban a fiataloknak szánta.

Az ünnepi esemény második részében Csiszér Tünde fuvolázott, valamint a Székely Árpád által vezényelt református kollégiumi kórus szolgáltatott méltó hangulatot.

Ö. I. B.

Birkaistálló, sertésfeldolgozó üzem, lóistálló. Cigánycsaládok, birkanyájak által "belakott" félig-meddig szobák. Víz alá temetett, vagy hívektôl, egyháztól egyaránt elhagyott, omladozó Isten-háza. Egykori várak, kastélyok, templomok. Unitáriusok, reformátusok, katolikusok, evangélikusok. Bethlenek, Lázárok, Bocskaik, Kornisok, Bánffyk, Hallerek otthona. Alvincen, Bethlenszentmiklóson, Borbereken, Bölönben, Bözödújfaluban, Bonchidán, Egeresen, Gyergyószárhegyen, Homoróddarócon, Kaplyonban, Kercen, Kisdisznódon, Szentbenedeken. Falak közül elillanó élet. Romok. Fájdalmasan szép emlékek. Apránként elpusztított történelem, semmivé vált kultúra. Így lehetne összefoglalni a Tranzit Házban hétfô este megnyitott Transylvania Anno Domini MMI címû fotókiállítást, amely csak egy része a Koinónia Kiadó által 2002-ben megjelentetett hasonló címû fotóalbumnak. Budai Enikô, Budapesten élô fotómûvész és Mátéffy Gábor, ugyancsak budapesti mûépítész volt a vendége a hétfô esti kiállítás megnyitónak. Visky András, a Koinónia Kiadó igazgatójának köszöntôje után vallottak a kötet, illetve az azt követô, immár a negyedik kiállítás megszületésérôl. Helsinki, Miskolc, Marosvásárhely után Kolozsvárra érkezett a kötet anyagából összeállított fotókiállítás, amelynek következô állomása Zilah lesz, tudtuk meg Budai Enikô fotómûvésztôl. A mûvész vallomása szerint többször visszatértek egy-egy helyszínre, hiszen a fényviszonyok évszakonként változnak. Mátéffy Gábor mûépítész véleménye szerint ezek a fotók pillanatfelvételek a korszakról, mielôtt tovább romlik az "épületek" állaga, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy újra végigjárták a helyszíneket és a fotózás óta eltelt idô alatt több helyen rosszabb látvány fogadta ôket.

Ha kíváncsiak történelmünk "romló földi mására", október 28-ig megtekinthetik a Transylvania Anno Domini MMI kiállítást a Malom/Baritiu utcai Tranzit Házban.

Köllô Katalin

A Bretter György Irodalmi Kör hétfô esti meghívottja a nyíregyházi Farkas Zsolt prózaíró, költô volt Nyíregyházáról, a KIL (Kiskorú Írók Ligája) tagja. Írásai jók, bárhol megállják helyüket, fiatal kora (17 év) pedig megkétszerezi értéküket, mondták el a vitaindítók, Orbán János Dénes és Márkus András.

Unalmas matekórák alatt születnek írásai, a matematika tanárai így, akaratlanul is a kortárs magyar irodalom javát szolgálják. Farkas Zsoltot sokféle téma foglalkoztatja, játékossággal, iróniával kezeli az élet mindennapos jelenségeit — humora nem tiszta humor, éle van az írásainak.

Egészséges világlátás jellemzi, nem a kortársainál gyakori "világmegváltó" szándék jelenik meg nála, a természetes dolgokat természetesként kezeli. Mentorának tekinti Karinthyt; egyelôre csak játszik, tét nélkül, ugyanakkor szeretné, ha minél több olvasóhoz eljutnának írásai.

A Bretter-Kör estjei alapvetôen az egészséges kritika jótékony hatására épülnek. A nagy számú közönség ellenére kis számú hozzászólás okán fogalmazódott meg: gyengébb szerzôket kell meghívni, hogy legyen mirôl vitatkozni.

Farkas Imola

Elnézéssel kezdem. Bocsánatot kérek zenekedvelô olvasóinktól, akik hétfôn este potyára mentek orgonahangversenyt hallgatni a Szent Mihály-templomba. Védekezéssel folytatom. De nem az én (aki a mûsort állítja össze), nem a mi (mármint az újság) "készülékünkben volt a hiba". Azt nem állítom, hogy én nem szoktam tévedni. Dehogynem, hisz én is csak egy nô vagyok — ahogy egyik kollégám szokta mondani. Néha elnézem a kezdési idôpontot, vagy félreírom a szerzô nevét. De nem létezô hangversenyt még nem produkáltam. Ugyanis az történt, hogy a kolozsvári filharmónia szokása szerint késôn küldte le havi mûsorát, ráadásul rosszul is. Mert benne volt a hétfôi orgonakoncert. Hogy be volt ütemezve és késôbb maradt el, az lehet. Minket azonban nem értesítettek róla, márpedig az lett volna a kötelességük. De hát vannak intézmények, sajnos mûvelôdési intézmények is, amelyeknek mi csak "mostohagyermekei" vagyunk. Ennek aztán az olvasó issza meg a levét.

B. É.

Az igazság az, valahogy úgy érzem, a tömeget egyszerûen hidegen hagyta a háromhetes népszavazási kampány, igazából a napi politikánál sokkal földhözragadtabb témák érdekelnék az egyént, ebbôl a szempontból pedig még az is mindegy, hogy milyen minôségû volt az alkotmánymódosítási törvény népszerûsítése. A tömeget mozgósítani kellett, a szavazás utolsó másfél órájának történéseit tekintve, bármi áron. És a tömeg szavazott. A népszavazás sikere fölötti öröme azonban nem tartott sokáig: lemondott a Nãstase-kormány három minisztere.

Csak ámulok az idôzítésen. A hétfôi napot én magam például kifejezetten nem szeretem. A kormányfô pedig nemes egyszerûséggel egy gyors népszavazási eredményismertetés, kötelezô köszönetmondás és ellenzéknek szánt politikai fricskák után, éppen hétfôn, bejelentette: ma reggel érintett kollegáimmal elbeszélgettünk, és arra a következtetésre jutottunk, az ország érdekei azt kívánják, hogy a három miniszter nyújtsa be lemondását. Így lesz jobb — hangzott a kormányfôi szentencia. Nono — teszi hozzá a bennem bujkáló kisördög —, Puwak miniszter asszony esetében az lett volna jobb, ha a felsôoktatási ösztöndíjprogram kapcsán kirobban botrány másnapján lemond, és nem magyarázkodik. Beuran egészségügyi tárcavezetônek, becsületbeli kötelességének eleget téve, már az egyértelmû plágium vádját követô napon távoznia kellett volna, és nem felajánlania az inkriminált traktátusok újrakiadását, immár a valódi szerzôk megjelölésével. Mihãilescu kormányfôtitkárnak, a külföldön egyik leginkább mediatizált miniszternek, az egyszerûen Baksis Mikinek nevezett egyénnek, már tavaly el kellett volna tûnnie a politikai süllyesztôben, miután elsô tanácsosát, Fãnel Pãvãlachét letartóztatták. Sôt, legeslegjobb, ha egy magára valamit adó kormányban ilyen botrányok egyáltalán nincsenek. Jó, legalábbis nem mindjárt három. Csak a humánerôforrás politikán, a kiválasztáson múlik minden.

Így aztán ismét összeesküvés áldozatai lettünk, önfeledt, népszavazási siker fölötti ünneplésünket rontották el, és még tapsolunk is hozzá. Hogy példátlan a román kormányok történetében, meg miegymás. Nesze neked, politikai marketing! És ráadásul a szakma megszállottjai soha nem tudják már meg, hány százalékkal több polgár megy el szavazni, ha a kormány három fekete báránya egy-két héttel korábban távozik.

Vincze Lóránt

Az 1776-os Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazói írásba rögzítették és hirdették ki azt, hogy minden embernek Isten által adott joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez. Ha e szövegen mélyebben elgondolkozunk, akkor rendkívül fontos alapelvet tudunk kikövetkeztetni belôle, éspedig azt, hogy minden ember az alapvetô jogait teljes mértékben Istentôl kapja, tehát nem királytól, államtól, kormánytól, más nemzettôl. Ez a megállapítás azt is jelenti, hogy ha egy embernek, egy etnikumnak az ország keretén belül nem adottak ugyanazok a jogai, mint a másik embernek, a többségi etnikumnak vagy a hivatalos nemzetnek, akkor az Isten által kapott jogokat valamilyen politikai hatalom igazságtalanul elvette tôle, vagy meggátolta, hogy éljen ezekkel.

Az egykori amerikaiak részére a Függetlenségi Nyilatkozat rendkívüli fontossággal bírt: megszüntetve függô viszonyukat a brit birodalommal, megemelte emberi önérzetüket is, ami az elért szabadságon keresztül nagyobb lehetôséget nyitott számukra az általános fejlôdésre, amit ki is használtak, ahogyan az eredményeik is bizonyítják.

Miért fontos hangsúlyozni azt, hogy az amerikai nyilatkozat szerint az embei jogokat Istentôl származtatjuk? Ennek jobb megértéséhez nyúljunk vissza kissé a történelembe. Az emberi jogok deklarációjának francia változata, amely hasonló jogokat állapított meg, alapvetô módon eltért az amerikaitól, mert ateista alapon állt. Az 1789-ben kezdôdött francia forradalom a szép emberjogi deklarációja ellenére, valamint a "szabadság, egyenlôség és testvériség" jelszava ellenére fokozatosan államterrorá változott, a forradalmárokat rendre kivégezték, ami a császárság megalakulásához, majd annak bukása után a királyság restaurációjához vezetett. Mindez visszaállította azt az intézményt, ami ellen a forradalom fellépett. E fejleményeknek egyik fontos oka az volt, hogy míg az amerikai függetlenségi háború az Isten által adott jogokra alapozott, addig a francia forradalom nemcsak a hibákat is elkövetett vallásos intézmények ellen lépett fel, hanem a vallásos elvek ellen is, ami megnyitotta a kaput a politikai túlkapásokhoz.

Mit üzen a ma emberének az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat? Elsôsorban higgyen abban, hogy az ember jogait Istentôl kapta és ezért jogos az, hogy megküzdjön értük. Mivel Isten elôtt mindenki egyenlô, ezért igazságtalan az, hogy az egyik ember vagy embercsoport mást vagy másokat rendeljen alá érdekeinek vagy hatalmának megfelelôen. Az is helytelen, hogy az alárendelt személyek eltûrjék hátrányos megkülönböztetésüket. Mindenkinek meg kell ôriznie emberi önérzetét vagy önbecsülését, biztosítva ugyanakkor másoknak is a tiszteletet. Ebbôl az is következik, hogy az állandó kompromisszumot elfogadó és a szavát be nem tartó partnert megtûrô és annak a "pofonaira" nem reagáló, jogait keresô ember vagy szervezet csak egy szánalmas figura lehet a hatalom szempontjából. Olyan, akivel kénye-kedve szerint csúfságot ûzhet vagy kéregetôként kezelheti.

A jogait keresô ember vagy érdekvédelmi szervezet tehát ilyen módon nem kezelhetô egyenlô partnerként. Ilyen alapon még barátságot sem lehet kötni éppen az önként vállalt alárendeltség (servitutio voluntaris) miatt. A reális barátság csak egyenlôk között alakulhat ki, úr és a szolga között ez nem lehetséges.

Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat tanúságai szerint a jogai érvényesítését keresô érdekvédelmi szervezetnek tehát arra az igazságra kéne alapoznia, hogy az ember, jogait Istentôl kapta, ami nem könyöradomány. Ezért önérzetesen, barátsággal, de határozottan kell megküzdenie érettük, amíg el nem éri azt, hogy az általa képviselt közönsségnek semmilyen megkülönböztetésben ne legyen része.

Dr. Váradi G. János

A királyfi felkecskélt lábakkal ült a vendéglô teraszán és Kentet szívott. Szemmel láthatólag egyéb dolga nem akadt, minthogy fenséges mivoltát bizonygassa udvarhölgye elôtt:

— Hülye fácán vagy, ha folytatod a sulit! Én is csak az elemit végeztem, és mégis minden OK.

— Én is rühellem nagyon, de valahogy még elvégzem ezt a két évet mondta a "hülye fácán", miközben kistükrében ellenôrizte nem-e mázolódott el a rúzs a divatosan kékre festett ajkain.

— Kár gürizni, az öregemnek jól megy a biznisz, s ha kinôsz a kislánybugyidból, királykisasszonyt csinálok belôled.

— Cuki vagy drágám — nézett a mûszempillái alól a trónörökösre a lány. — Azt ígérted, az idén kicseréled a tragacsodat.

— Nem akar sehogysem összejönni a dolog. Fukarkodik a fater. Mindig azt magyarázza, hogy az én koromban neki még caglája sem volt. De bízd csak rám, elintézem én a pasit. Ha ráijesztek, hogy megyek Spanyolba epret szedni, rögtön hasra esik.

— Jól állna neked egy kétüléses sportjárgány.

— Nem mondod rosszul, a múltkor is az egész pereputtyomat vidékre kellett furikáztatnom.

— Még szerencse, hogy kitelik az idôdbôl.

— Allergiám van az öregem magasröptû elméleteire. Nekem ô ne magyarázzon. Ha nem fordult volna idejében a kocka, még most is seggnyaló lenne a városi pártbizottságban. Miután felvette a milliárdjait, rá egy hétre bedöglött a Caritas. Ha lekési az utolsó vonatot, most lyukas gatyával koldulnánk mindahányan az utcasarkon.

— Virágot tessék! — lépett az asztalhoz egy nyurga, sápadtarcú fiatalember négy szál rózsát kínálva megvételre.

— Aha, koldusz fôiskolás barátocskám — nézett csúfondárosan a jövevényre a trónkövetelô.

— A kertünkben termett — vörösödött el a fiatalember.

— Valamikor az apja hordta nekünk a tejet — magyarázta úri leereszkedéssel a lánynak. — Hogy adod a rózsákat?

— Tizenöt egy szál.

Rövid gondolkozás után kiválasztot egy szálat, átnyújtotta a lánynak, majd fölényes mozdulattal bankjegyet húzott elô a zsebébôl:

— Itt egy tízes, de most eltûnj innen!

— Tizenöt mondtam — szólt restellkedve a fiú.

— Na nézd a csórót, hogy felvitte az Isten a dolgát! Valamikor még a kezem is megcsókolta volna egy tízesért. Azt gondolod, mindenki olyan sóher, mint te? — nyúlt újra a zsebébe. — Fogd, és hord el magad!

Az asztalra hajított százas bankjegy meglebbent, s egy könnyû fuvallatra a földön kötött ki.

A virágárus fiatalember nyakán ujjnyira dagadtak az erek, kezei ökölbe szorultak. Még állt egy pillanatig mozdulatlanul, majd lassú, súlyos lépésekkel távozott.

A bankjegy még sokáig ott hevert a földön.

Senki sem tartott igényt rá.

Versánszky Ernô

Emlékeznek-e még azokra a békebeli boldog idôkre, amikor egy héttel korábban bejelentették, és a sajtó unalomig zsongta, hirdette, kommentálta, hogy ismét drágul a kenyér, drágul a tej? Mára viszont már annyira megszokottá, elcsépeltté, sablonossá vált az áremelés, hogy bejelentését csak a legnaivabbak várhatják el. A boltban tapasztalja a vásárló, hogy ismét ezer lejjel fizet többet. Csak úgy, semmi elôzetes bejelentés nélkül. Ma már a minden árucikk és szolgáltatás árában fellelhetô a villanyáram, a földgáz, és az üzemanyag ára. Ha ezeket drágítják, mindannyiszor új drágulási hullámra számíthatunk.

Régebben volt még egy sajátossága az áremeléssel kapcsolatos híreknek: hetekkel azelôtt már hallani lehetett, hogy iszonyú magas százalékkal emelkedik a tejtermékek ára, aztán a napok múlásával az arány egyre csökkent. Mire bejelentésre került sor, már megkönnyebbülten nyugtázta a földi halandó, hogy csak pár száz lejes ármódosulás történt. Kicsit olyan ez, mint amikor a lakása apró méreteire panaszkodó embernek azt tanácsolják, hívja meg magához pár napra a négygyermekes ismerôsét családostul. Mikor elmennek, meglátja, hogy egybôl báli teremnek érzi szûk panellakását.

Hallgatom a híradót, és nem hiszek a fülemnek: a jövô évi költségvetés-tervezet 40 százalékkal emelné a miniszterek, államtitkárok havi bérét. Érdekes, nem is csodálkozom túlságosan, engem már ez sem sokkolhat igazán. A kedd esti híradók headline-jaként hozott hírbombát tegnap aztán gyorsan cáfolták: szó sincs 40 százalékos béremelésrôl kormánykörökben, csupán 6 százalékkal kapnak többet minisztereink januártól, és … további 6 százalékkal 2004 októberétôl. Hát ettôl végképp megnyugodtam. Hiszen ez összesen csak 12 százalék! Tehát az eddigi 30 millió helyett jövô karácsonyra csekély 35 millióra vásárolhatnak ajándékot….

A 40 százalékos hírt felröppentô Mediafax hírügynökség honlapjáról eltûnt a szóban forgó sajtóanyag. Ha teljes jóhiszemûséggel, mindenféle sötét háttérügyeket szimatoló gyanakvás nélkül nézzük: nem volt ez több egy óriási sajtóhibánál, újságírói félrehallásnáll? Vagy ismét feltámadt a hajdani jól bevált taktika? A nagy lendület, a pró pofon eljárás?

Eddig sem irigyeltem tôlük a harmincat, ezután sem fogom irigyelni a 35-öt, vagy 45 milliót. Ki tudja, mit hozhat a jövô? Hiszen a 12 százalékos béremelés alig valamivel haladja meg a 2004-re tervezett mintegy 11 százalékos inflációt. Ha elgondoljuk, mennyi dolga lehet egy lelkiismeretes miniszternek, államtitkárnak, akkor bizonyára sokan akadnának közöttünk, akik kétszer ennyiért sem vállalnák e dicsôséges megbízatást. Ja, hogy a pórnép fizetése évek óta nem követi az inflációt? Csak az áremeléseknél hivatkoznak folytonosan az inflációs rátára, meg az euró-dollár árfolyam emelkedésére-csökkenésére.

Hogy a miniszteri 12 százalékos béremelés valós értéke annyi, mint amennyibôl ma Romániában egy egész családnak — nagyon sok családnak — meg kell élnie? Hát kérem, adjuk meg a császárnak, ami a császáré, nekünk meg …

Kerekes Edit

Joschka Fischer német, Jack Straw brit és Dominique de Villepin francia külügyminiszter figyelmeztette kedden Iránt: nagyon súlyos következményekkel járhat, ha Teherán nem biztosítja atomprogramjának teljes átláthatóságát, nem bizonyítja annak kizárólag békés rendeltetését.

A német, a francia és a brit külügyminiszter kedden hivatalos megbeszéléseket folytat Irán nemzetközi viták középpontjába került atomprogramjáról. Küldetésüket különösen sürgôssé és fontossá teszi az a tény, hogy néhány nap múlva lejár a határidô (október 31.), amelyet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szabott Teheránnak. Addig az idôpontig Iránnak teljesen fel kell tárnia a világ elôtt atomprogramjának minden vonatkozását, és bizonyítania kell, hogy nem törekszik titokban atomfegyverek elôállítására.

Az európai külügyminiszterek elsô tárgyalópartnere, Kamal Harazi, az iráni diplomácia vezetôje hangsúlyozta: hazája nem folytat semmilyen illegális tevékenységet atomprogramjában, és nem is törekszik ilyenre. Szavai szerint az iráni atomprogram átlátható volt a múltban is, s Teherán kész a jövôben is biztosítani atomprogramjának teljes átláthatóságát. Ahhoz viszont ragaszkodik, hogy más államok tiszteletben tartsák nemzetbiztonsági érdekeit.

A nyugat-európai külügyminiszterek elsôsorban arra próbálják rávenni Teheránt, hogy írja alá az atomsorompó-szerzôdés kiegészítô jegyzôkönyvét. E dokumentum aláírásával Irán vállalná, hogy lehetôvé teszi a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség számára atomlétesítményeinek elôzetes bejelentés nélküli ellenôrzését. A Reuters hírügynökség diplomatáktól származó értesülése szerint az európai külügyminiszterek további fontos követelése, hogy Teherán hagyjon fel urándúsító létesítményeinek üzemeltetésével, mert a dúsított urán felhasználható nukleáris fegyverek gyártására. Cserébe segítséget ajánlanak Irán békés atomprogramjának mûszaki támogatására.

Mind Fischer, mind Straw, mind pedig Villepin reményét fejezte ki a Harazival tartott találkozó után, hogy haladást érhetnek el teheráni tárgyalásaikon.

Izraeli harci helikopterek legalább két rakétát lôttek ki hétfô este a Gázai övezet központi részén lévô Nuszeirat menekülttábor közelében, hét palesztint megölve és mintegy hetvenet megsebesítve.

Ezután még egy ötödik rakétacsapás is történt Gáza város peremén. Az Apache helikopterbôl indított elsô rakéta egy gépkocsit talált telibe, amely a tábor területén hajtott. Egy második rakétát azután lôtt ki a helikopter, hogy a tábor lakói megpróbáltak a gépkocsi két utasának a segítségére sietni, és ez a rakétacsapás szedte az áldozatokat — jelentette szemtanúkra hivatkozva az AFP. Ez volt a negyedik izraeli légi rajtaütés a nap folyamán a Gázai övezetben lévô célpontok ellen, de hírügynökségek egy ötödikrôl is számot adtak Gáza város Sudzsaja nevû keleti peremkerületében, ahol legalább egy rakéta csapódott be.

Haladéktalan nemzetközi fellépést sürgetett Jasszer Arafat palesztin vezetô a hétfôi izraeli légitámadások miatt, amelyekben legkevesebb tíz ember életét vesztette.

Az Egyesült Államok nagyszabású csapatáttelepítést és -kivonást hajt majd végre Dél-Koreában: ez lesz az amerikaiak elsô ilyen lépése a koreai háborút lezáró 1953-as tûzszünet óta — olvasható a The Wall Street Journal címû amerikai napilap európai kiadásának (WSJE) keddi számában. A lap szerint Washington azt tervezi, hogy legkésôbb 2008-ig felszámolja az Észak- és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált zóna közelében lévô 19 támaszpontját, s az ezekben lévô katonákat néhány nagyobb, Szöultól délre lévô támaszpontra csoportosítja át. Ez a lépés egyben komoly csapatkivonást is lehetôvé tesz: egy katonai forrás szerint a jelenleg 37 ezer fôs dél-koreai amerikai haderôt több mint 10 ezer fôvel fogják csökkenteni.

A fegyveres harc befejezése mellett tett hitet kedden az északír britellenes katolikus mozgalom fô politikai erejének vezetôje, miután a jelek szerint áttörés következett be a hosszú ideje veszteglô tartományi rendezésben. Gerry Adams, az ulsteri radikális katolikus mozgalom fô politikai pártjának, a Sinn Feinnek az elnöke keddi belfasti nyilatkozatában kijelentette: a párt vezetô szerepet kíván játszani a "mi szigetünkön" dúló konfliktus befejezésében, beleértve "a fizikai erôvel érvényesített republikanizmust"; ez a bevett katolikus szóhasználat a Sinn Fein katonai szárnyának tekintett Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) fegyveres akcióira vonatkozóan.

Harminc új bíborost — köztük Erdô Péter prímást — iktatott be II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren kedden délelôtt tartott nyilvános konzisztórium keretében.

A téren összegyûlt csaknem tízezer vendég és zarándok elôtt a katolikus egyházfô kissé fáradtan nyitotta meg a szertartást, nehezen artikulálva, de azért érthetôen olvasta rövid szövegét. Ezt követôen Angelo Sodano bíboros, a vatikáni államtitkárság vezetôje sorolta fel név szerint az új bíborosokat, köztük Erdô Péter esztergom-budapesti érseket, miközben a pápa latinul folytatta imádságát. Karoj Wojtyla ezúttal sem olvasta fel a homiliát, még csak részleteiben sem — ez elôször vasárnap, kalkuttai Teréz anya boldoggá avatásakor fordult elô a negyedszázados pápaságát ünneplô II. János Pállal.

Az új bíborosok nevében Jean-Louis Tauran mondott köszönetet az egyházfônek. Tauran, aki egészen bíborosi kinevezéséig, 13 éven keresztül irányította a vatikáni külügyeket, az új bíborosok feltétlen hûségérôl és szolgálatáról biztosította II. János Pált.

Ezt követôen ismét Sodano államtitkár, a bíborosi testület aldékánja vette át a szertartás irányítását.

Az új bíborosok az eskütétel után sorban a pápa elé járultak, II. János elé térdelve vették át a bíborosi birétumot és a bíborosi kreálás bulláját, kézcsókkal köszönve meg a pápa áldását.

Az egyházfô római címtemplomokat jelöl meg a hagyományok szerint az új bíborosoknak. Erdô Péter címtemplomául a pápa a Santa Balbina templomot jelölte ki, amely a Caracalla-termák — az ókor legmonumentálisabb építményeinek egyike — mögött található. Az egyhajós szentély eredete a IV. századra nyúlik vissza. A templomnak két magyar vonatkozása is van: itt temették el a IV. Ince pápa által kinevezett elsô bíborost, a Váncsa nembeli Istvánt, továbbá egy márványtábla hirdeti, hogy egy Pál nevû — XIII. századbeli — magyar püspök Szent Miklós tiszteletére oltárt emeltetett a templomban. Az új bíborosok címtemplomukat szentmise keretében veszik birtokba, várhatóan tavasszal.

A pápaságának negyedszázados jubileumát ünneplô egyházfô szeptember végén hívta össze, immár kilencedik alkalommal a konzisztóriumot, s ekkor nevezte meg az új bíborosokat, egy kivételével, akinek nevét titokban tartja: "in pectore" — szívébe zártan ôrzi. A Vatikán szóvivôje, Joaquín Navarro-Valls ugyanakkor kedden azt közölte, hogy a pápa 31 bíborost avatott. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a közeljövôben nyilvánosságra hozzák az eddig titokban tartott nevet.

A bíborosi testület létszáma kedden 194 fôre emelkedett, s ezen belül 135 egyházi méltóságnak van szavazati, konklávé esetében pedig pápaválasztó joga. Immár két magyar tagja van a konzisztóriumnak: Erdô Péter — aki a legfiatalabb bíboros — és Paskai László.

Október 23-án fogunk megemlékezni a kommunistaellenes Magyarországi Forradalom kirobbanásának 47. évfordulójáról Az 1956. évi magyar forradalom kezdetét az egyetemistáknak a lengyel néppel szolidarizáló tömeg megmozdulása jelképezte, melyet Sztálin szobrának a ledöntése követett. Válaszképpen a magyarországi biztonsági szervnek, az ÁVO-nak a tagjai nemcsak a tüntetô ifjak közé lôttek, hanem a Rádió épületének az elfoglalását kezdeményezô tömeget is megtámadták.

Bár október 24-én a tankokat is bevetették a népfelkelôk ellen, a kommunista hatalom ennek ellenére mégsem tudta leverni a magyar forradalmat. A következô napon, október 25-én a biztonsági és a rendfenntartó erôk a Parlament épülete elôtt, valamint Magyarország jelentôsebb településein nehéz harcokat vívtak a forradalom elkötelezettjeivel. Ezen küzdelemsorozat eredményeként 1956. október 27-én megalakult a Nagy Imre által vezetett forradalmi Kormány, mely döntéseivel a magyar nép kommunistaellenes törekvéseit jelképezte, mi több a magyar forradalmi Kormánynak arra is volt bátorsága, hogy kilépjen a Varsói Szerzôdés Közösségébôl, és a Szovjetunióval szemben fenntartsa Magyarország semlegességét.

A moszkvai kommunista erôk nyomására a Vörös Hadsereg megtámadta Magyarországot, ami a Magyar Forradalom leveréséhez vezetett. A katonai események ilyenszerû alakulása hozzájárult a Kádár János által vezetett ellenforradalmi kormány hatalomra kerüléséhez 1956 novemberében. A forradalmárok azonban 1957 kezdetéig folytatták küzdelmüket, amíg a szovjet hadsereg számbeli fölénye végsô megadásra kényszerítette ôket.

A romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták szolidarizáltak a Magyar Forradalommal. Kolozsvár, Temesvár és Bukarest egyetemi központjaiban a Magyar Forradalom hatására fogalmazódott meg az egyetemi autonómia gondolata. A nagyobb központokban az értelmiségieknek a Magyar Forradalommal való szolidaritási megnyilvánulásait a legnagyobb kegyetlenséggel verték le. Így a magyarországi eseményekkel szimpatizálók közül 14 személyt bírósági ítélet alapján végeztek ki, akik közül ketten román nemzetiségûek voltak. Több mint 10 000 szimpatizánst börtönöztek be, a Marosvásárhelyen börtönbüntetésre ítéltek száma elérte a 3000-et. Emellett számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak, vagy vittek el kényszermunkára. A kommunista hatalom vezetô képviselôi, mint Nicolae Ceausescu és Ion Iliescu elvtársak, arra használták ki a magyarországi forradalommal való szolidaritást, hogy csökkentsék a romániai magyar közösség állampolgárainak jogait. A magyarellenes intézkedések legdurvább megnyilvánulását a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetése jelképezte, ami fokozatosan a romániai magyar felsôoktatás csökkentését jelentette, majd megszüntetéséhez járult hozzá.

Most, az önálló romániai magyar állami egyetemi oktatás megszüntetésének 45. évfordulóján, mind a kormánypárt vezetô tagjai, mind Adrian Nãstase miniszterelnök megígérte a két önálló magyar kar létrehozását a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem keretén belül, ami részleges megoldást jelenthetne a magyar értelmiség ellen az 1950-es évek végén elkövetett igazságtalan döntésnek — számunkra hátrányos hatásainak — megszüntetésében.

Sajnos úgy tûnik, hogy ez — az RMDSZ–SZDP protokollumban is megfogalmazott ígéret sem fog beteljesülni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Elhangzott tegnap a képviselôház plénumában)

Dr. B. Garda Dezsô

Püspöki- és papi reverendáktól, különbözô színû és szabású szerzetesi öltözetektôl, diplomáciai rendszámú gépkocsiktól volt zsúfolt október 20-án, délután, a bukaresti Pictor Stahi D. Constantin utca, illetve az abban található Apostoli Nunciatúra impozáns épülete.

Az ünnepi fogadáson, amelyet Ôszentsége II. János Pál pápaságának 25-ik jubileumi tiszteletére adott dr. Jean-Claude Périsset apostoli nuncius-érsek, a Szentatya képviselôje Romániában és Moldova Köztársaságban, a Bukarestbe akkreditált diplomáciai testület dékánja, megjelentek nagykövetek és konzulok, az államelnökség és a kormányhivatalok képviselôi, valamennyi vallásfelekezet vezetôi, vagy megbízottai, a szerzetesrendek- és kongregációk elöljárói és elöljárónôi, a hazai tudományos, politikai- és közélet kimagasló személyiségei, nagyszámú meghívott.

Jelen voltak a Romániai Püspöki Konferencia tagjai, köztük a magyar egyházmegyék fôpásztorai, dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, egyben "ad nutum Sanctae Sedis" örmény apostoli kormányzó, Tempfli József nagyváradi, Schönberger Jenô szatmári, Martin Roos temesvári római katolikus megyéspüspök és Tamás József segédpüspök.

Tisztelgô látogatást tett és a Szentszék nagykövetén keresztül gratulált a negyedszázados pontifikátus alkalmából a jubiláló II. János Pál pápának a román ortodox egyház vezetôje, Teoctist Arãpasu pátriárka is.

Tegnap este a Szent József érseki székesegyházban — nagyszámú hallgatóság elôtt — bemutatott ünnepi hangverseny zárta az apostoli nuncius által szervezett bukaresti rendezvény, megemlékezést. Vezényelt Mikis Mihailidis, a szaloniki filharmónia igazgatója. Az ünnepi elôadás keretében J.S. Bach, A. Vivaldi, L. Boccherini, B. Marcello és W.A. Mozart mûvek hangzottak el. Az est szólistája Alexandru Morosanu volt.

Fodor György

Módosítani kellene a népszavazás lebonyolításáról szóló szabályozásokat, az 51 százalékos minimális részvételi arány csökkentésével, jelentette ki Adrian Nãstase kormányfô hétfôn este, egy televíziós mûsorban.

A miniszterelnök kifejtette: a következôkben el kell kerülni az olyan helyzeteket, hogy a népszavazás tárgya iránt közömbös személyeknek lehetôségük legyen távolmaradásukkal szükségessé tenni egy újabb szavazás kiírását és ezzel növelni a kiadásokat is.

"A népszavazásra vonatkozó szabályozásokat esetleg módosítani kellene: az 51 százalékos minimális részvételi arány a következôkben nagyon megnehezíti egy referendum megrendezését. Más országokban, ahol nem létezik ez a küszöb, úgy közelítik meg a kérdést, hogy a távolmaradókat nem érdekli a népszavazásra bocsátott probléma. Akkor miért kell ezeknek a személyeknek eldönteniük egy referendum eredményét? A közömbösöknek nem kellene meghatározó szerepük legyen a végsô döntés sorsát illetôen", fogalmazott a miniszterelnök.

A népszavazás kudarca és az alkotmány elutasítása a kormányfô szerint azt eredményezte volna, hogy Románia nem képes lezárni az uniós csatlakozási tárgyalások minden fejezetét, és ratifikálni sem tudja az észak-atlanti és uniós csatlakozási szerzôdéseket.

Nãstase szerint általános témájú népszavazáson megfelelô részvételi arányt akkor lehet elérni, ha a referendumot a helyhatósági vagy parlamenti választásokkal azonos idôben rendezik.

A romániai alkotmánymódosító népszavazást végül is azok mentették meg, akik kiábrándultak ugyan a politikából, de az utolsó pillanatban — amikor látták, hogy veszélyben az ország jó híre — mégis elmentek szavazni — fejtette ki keddi vezércikkében az Adevãrul.

A cikkszerzô úgy véli: az érvényességi küszöböt épphogy elért népszavazás nem azt tükrözi, hogy a lakosság nagyobbik része bizalmát helyezte volna a Szociáldemokrata Pártba (SZDP).

Ország-világ tanúja lehetett annak, hogy a szükséges részvételi arányszám az utolsó pillanatban, tombolák, ingyenes ételosztás és tûzifa-ajándékozás eredményeként jött össze.

Az Adevãrul kommentátora három részre osztja azokat, akik vasárnap délutánig nem járultak az urnákhoz. Elsô csoportjukat a "lázadók" alkotják, akik azt hitték, hogy távolmaradásukkal megbüntethetik a politikai hatalmat. Valójában csak a kormánypártot sújtották, de magatartásukkal nagyon is segítették az olyan szélsôséges nacionalista erôket, mint amilyen a Nagy-Románia Párt (NRP). A másik csoporthoz az "érzéketlenek" tartoznak, akik fittyet hánynak a társadalom érdekeinek, soha nem is törôdtek másokkal, ezért nem is mentek szavazni.

A harmadik csoport a "kiábrándultakból" áll, akik egykor hittek a politika és a demokrácia erejében, a szavazás hasznosságában, részt is vettek korábban minden voksoláson, de mára kiábrándultak.

Beletörôdtek abba, hogy csak maguk boldogulhatnak, csak saját erejükre támaszkodva biztosíthatják családjuk fennmaradását. Amikor azonban ezek a rétegek vasárnap délután látták, hogy a népszavazás sorsa veszélyben forog, önbecsülésbôl mégis elmentek szavazni.

Nemcsak az alkotmánymódosítást, hanem a civilizáltságot is meg akarták menteni — írja a lap.

A Curierul National emlékeztet arra, hogy a referendumot megelôzô közvélemény-kutatás eredményei milyen csalóka képet mutattak, az állampolgárok "élesben" másként viselkedtek. Ugyanilyen nagy különbséget lát a kommentátor az igenre és a nemre felszólító politikai erôk módszerei között. Akik az alkotmánymódosítás elfogadására ösztönözték a lakosságot, azok túlságosan általános fogalmakkal dolgoztak, az általuk hangoztatott "európaiság" nem érintette meg igazán a szavazásra jogosult románokat. A szélsôséges erôk ugyanakkor alattomos ellenpropagandát folytattak, azt sugallva az embereknek, hogy az új alkotmány csak a kormánypárt érdekeit szolgálja, arra való csupán, hogy elterelje a figyelmet a lényegi kérdésekrôl.

A Cotidianul vezércikkírója azt fájlalja, hogy e népszavazás eredményeként az ország tanúja lehetett a "nemzeti érdek privatizációjának". Ez utóbbit felosztották egymás között a politikai pártok, klikkek. A szerzô hangsúlyozza, hogy maga is az európai integráció híve, de zavaró körülménynek tartja, hogy az egykor még Európa-ellenes SZDP mostanában folyamatosan Európáról "szajkózik". Ez a szerzô szerint azért hátrányos, mert az emberekben téves, mitikus kép alakul ki Európáról, mintha tejjel-mézzel folyó Kánaán várná ôket a csatlakozás után.

Gianfranco Fini olasz kormányfô-helyettes szerint tévedés lenne Bulgáriát várakozásra kényszeríteni az EU-hoz való csatlakozás folyamatában, amennyiben Románia esetében késés tapasztalható, tájékoztat a BTA. Az olasz miniszterelnök-helyettes a Bulgáriában tett látogatását záró szófiai sajtóértekezleten nyilatkozott.

— A 2007-es év a két ország csatlakozásának elfogadott idôpontja, remélem, hogy addig Románia is felkészül a csatlakozásra. Mi mindent megteszünk támogatása érdekében —, mondta Fini a bulgáriai látogatása végén rendezett sajtótájékoztatón.

Az olasz kormányfô-helyettes szerint Bulgária és Románia megérdemli az EU-tagságot, mivel az európai közösség keleti végein a két ország a balkáni biztonság és stabilitás támpontja lehet.

A három miniszter távozása közös döntés eredménye volt, közölte Adrian Nãstase kormányfô hétfôn este egy televíziós vitamûsorban.

"Formálisan lemondásról van szó, de együtt tárgyaltuk meg és döntöttünk. Megállapodtunk abban, hogy ez a legjobb megoldás és a legalkalmasabb pillanat. A kérdés nem a szakmai tevékenység megítélésével kapcsolatos, hanem bizonyos személyes körülményekkel, amelyek megnehezítették a kormányzat tevékenységét", mondta a miniszterelnök.

Nãstase kifejtette: az európai integrációs, az egészségügyi tárca vezetôinek, valamint a kormány fôtitkárságát irányító miniszternek a leváltása a legjobb megoldás a kormányzati tevékenység hatékonyságának biztosítására.

A kormányfô leszögezte: nincs kapcsolat a népszavazás és a miniszterek leváltása között.

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) képes úrrá lenni a korrupción Romániában, jelentette ki kedden Ioan Amarie, az intézmény fôügyésze egy nemzetközi szemináriumon, amelyet az EU Korrupcióellenes Hivatala (OLAF) és a kormány Ellenôrzô Testülete szervezett.

A korrupció vádjával bíróság elé állított személyek száma megkétszerezôdött a PNA 2002 szeptemberi létrehozása óta.

A PNA politikai hovatartozás és tisztségre való tekintet nélkül eljárást indít minden olyan személy esetében, aki ellen megfelelô bizonyítékok merülnek fel, mondta Amarie.

A klasszikus korrupciós esetek (csúszópénz felajánlása és elfogadása, befolyással való visszaélés, illetve meg nem érdemelt javak elfogadása) mellett a PNA egyéb korrupciós esetekkel is foglalkozik, mint például a pénzmosás, a kábítószer-, fegyver- és embercsempészet.

Ioan Amarie reményét fejezte ki az iránt, hogy az ügyészség legtöbb három héten belül teljes létszámmal (400 alkalmazottal) mûködik majd, mivel jelenleg a tisztségeknek csak 80 százaléka betöltött.

Beszterce-Naszód megyében az idén ôsszel jó néhány olyan magyarlakta településen is sikerült egyenesen állami óvodai csoportot indítani, vagy a meglévô egyházit "hivatalosítani", ahol már minden ilyen irányú reményt feladtak. A kezdeti eufória viszont — legalábbis úgy tûnik — hamar elszállt.

— Gondok vannak az óvónôi állásokkal — mondta a Szabadságnak Balázs Dénes, a magyar nyelvû oktatásért felelôs tanfelügyelô. — Tekében például egyik napról a másikra otthagyta az állását az ottani szakképzetlen óvónô... Ott maradtunk magyar óvónô nélkül, és oda jutottunk, hogy már annak is örvendenénk, ha egy szakképzetlent találnánk... Az óradnai óvónô Németországba készül, ott is hiány lesz... Szakképzetlen óvónôk tanítanak Magyarborzáson és Somkeréken is... Igaz, hogy a lehetô legváltozatosabb módon próbálunk segíteni az ügyön, de félek, hogy jelenségrôl van szó, és akkor nehéz lesz megoldást találni. Hogy milyen megoldásokra gondoltunk? Továbbképzésre küldjük a szakképzetleneket, hatékonyabb toborzást végzünk. Reméljük, hamar megoldódnak ezek az ünneprontó gondok — mondta a tanfelügyelô.

A Melles völgyének egyik legeldugottabb magyarlakata településén, az Apanagyfaluhoz tartozó Almásmálomban rekord szôlôtermés volt az idén — tudtuk meg Debreceni László alpolgármestertôl. — Jól fog az áldás, hiszen sok a magyar fiatal család a faluban, és a bort, ugye, a magyar ember szereti... — mondja. — De hát nemcsak a magunk vidítására "használjuk" a mi híres borunkat, hanem eladásra is. Itt helyben 10 000 lejért adjuk a szôlô, illetve must kilóját, a bort meg 25-ért. Jönnek ide messzi tájakról is, mert hát eddig még nem panaszkodott senki a mi portékánkra... Persze, most már azért nagyobb kedvvel jönnek az autósok is, hiszen Almásmálom és Oroszfalu, illetve Bôd és Vice között egyaránt megjavították az utat, pontosabban: szurkos védôréteggel vonták be a 3,5 illetve 4 kilométeres szakaszokat. Jól is fog ez most — mondta büszkén a polgármester —, ugyanis a hét végén nagy lesz a sürgés-forgás a vidéken, hiszen Vicében nyolcadszor, Almásmálomban pedig ötödször lép fel a Hargita Néptáncegyüttes. A messzirôl jött kedves vendégeket pedig nemcsak jó borral, de jó úttal is illik várni. A néptáncegyüttes érkezése különben nagy esemény az almásmálomiak életében, ugyanis utoljára januárban tapsoltunk a kultúrházban, amikor is a bál elôtt újra fellépett a falu fiatal házasokból álló színjátszó csoportja, az Almavirág.

Jobb idôk köszöntöttek be a Bethlen Gábor Kollégiumba — tûnt ki Simon János iskolaigazgatónak a Szabadságnak adott villámbeszámolójából: hiánytalanul megvan most már a tanári gárda, teljes gôzzel folyik az oktatás, és — ami a legfontosabb — "feltûnt a láthatáron" az a harmadik kazán, amelynek beindításával lényegesen megjavulna az iskola, sôt az egész kollégiumi épületrendszer fûtése. — Egyelôre az árverés megszervezésénél tartunk — mondta —, de mivel az önkormányzat a tervezési és szerelési költségeket egyaránt állja, és a kazánt is ingyen bocsátja a rendelkezésünkre, nem félünk az esetleges kudarctól. Az is jó hr, hogy minden valószínûség szerint 1,5 milliárd lejes minisztériumi támogatást fogunk kapni a konviktus felújítására.

Gheorghe Pop Beszterce-Naszód megye alprefektusa bejelentette, hogy a megye szavazóinak 92,38 százaléka igennel szavazott az alkotmánymódosításra. A megyében 58,86%-os volt a részvételi arány; a legkevesebben Naszód városában mentek el szavazni.

Fehér megyében sem lehet éppen rózsásnak nevezni a helyzetet, hiszen itt is csak 50,18%-os volt a lakosság részvételi aránya: a 319 209 állampolgárból csupán 160 219–en mentek el szavazni.

Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke a Szabadságnak elmondta: nincs megelégedve a részvételi aránnyal, de örvend annak, hogy — habár még nincsenek végleges adatok — azokon a településeken, ahol a magyarok többségben vannak, a szavazók arányszáma átlagon felüli volt.

Szilágyi János, a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnöke szerint jó a részvételi arány; elmondása szerint voltak olyan falvak, ahol a lakosság részvétele a népszavazáson 97 és 83%-os volt.

(d.i.)

A Beszterce-Naszód megyei Mezôköbölkút egyike azon mezôségi településeknek, ahol egymás mellett két református templom is hirdeti Isten dicsôségét: az egyik öreg, tatarozásra szoruló, a másik modern, nyugatias. A mezôköbölkútiak véleménye megoszlik viszont azzal kapcsolatban, hogy most melyik templom az "igazi".

— A "kettôs templom" története valójában a forradalom utáni években kezdôdött — mondja Jánosi Loránd helyi református lelkész —, amikor is holland és svájci testvérgyülekezete lett a falunak. Az akkori lelkipásztor, Mezei Csaba, felvetette a templom tatarozásának ügyét külföldi testvéreink elôtt, de ôk — gyakorlatias emberek lévén — azt mondták, hogy ezt már nem érdemes felújítani, hanem egy egészen újat, sokablakost, emeletest, alagsorában hasznos helyiségeket is magába foglalót kellene építeni mellé, illetve fölé. Így kezdôdött el a munka külföldi segítséggel, és az atyafiak verejtékes munkájával. Nem sajnálták a köbölkútiak sem az idejüket, sem az erejüket. Beke György azt írja a Búvópatakokban a mezôköbölkútiakról, hogy bezárkózottak, bezárkóznak saját házukba, és kapujukon belül élnek. Szerintem ez nem így van, és ezt a templomépítéshez való hozzáállásuk is bizonyítja. Hét éve szolgálok itt, és annyira megismertem ôket, hogy biztosan állíthatom: nyitott emberek, mindegyiküknek a szívét meg lehet nyitni.

Nyitottak beszélgetésre, táncra, közmunkára... Aztán 1996-ban fel is szenteltük az új templomot.

— Szórványvidéken egy templomot is nehéz a gyülekezetnek fenntartani. Hogyan boldogul Mezôköbölkút kettôvel?

— Ez valóban nagy gond... 320 lélek nehezen tudja fenntartani a kettôt... A régirôl nem lehet lemondani, mert ott vannak, ugye, azok, akik minket eddig irányítottak, és még itt vannak mellettünk: ôk az öregek, akiket ott kereszteltek meg, ott esküdtek, konfirmáltak. Ôk oda tartoznak. De itt van viszont az új nemzedék, a fiatalok, akik már ide húznak. És nem lehet nyugati stílusban gondolkodni ebben az elszigetelt és talán csoda folytán megmaradt magyar többségû faluban: nem lehet azt tenni, amit javasoltak, hogy bontsuk le a régit, és tegyünk oda egy márványtáblát, hogy ettôl eddig mûködött, aztán lebontottuk. Nem lehet ilyet csinálni... Az idôsek rendkívüli módon ragaszkodnak a régihez, és annak minden kicsi részletéhez: a nehéz padokhoz, a súlyos falakhoz, a templomkapuhoz és harangtoronyhoz. A régi templom egy kicsit része is a múltnak, az öregek fiatalságának. Még vers is született errôl: 1832-ben ledôlt a tornya, és az akkori lelkész — vetekedve a kor legjobb költôivel — gyönyörû szépen öntötte sorokba akkori érzéseit. Nem lehet tehát lebontani a régit...

— Nem lehet hasznosítani?

— De igen. Amikor jött a mester felújítani az orgonát, azt mondta: jöttem kimenteni azt a dûlôfélben levô templomból... Tehát van aki így látja ezt. Mi nem. Olyannyira, hogy temetésekkor fontos szerepet tölt be a gyülekezet életében. Amikor halott van a faluban, akkor a háznál kezdjük meg a szertartást, és a koporsót elhozzuk a régi templomba, a portikusba. Begyûl a nép, és itt hangzik el az igehirdetés.

— Tehát az új templom az életé, az öreg pedig a halálé?

— Nem az élet és a halál templomáról van szó... Inkább így kellene fogalmazni: az új templomban megéljük a mindennapjaink örömeit és boldogságait, a régiben pedig visszaemlékezünk arra, hogy miképpen élt az ember... A régi templomban azt tesszük meg, amit ránk bíztak: átalmegyünk egy másik világba.

A régi orgona átkerült az új templomba, de hiába újították fel: mintha élôlény lenne, nem tudta megszokni az új környezetet. A sok ablak, a száraz levegô, a központi fûtés — mindmind idegen volt "számára". A billentyûk beszáradtak — hiába állítottak mellé vízzel telt kádat, hogy a pára életre élessze —, és jelenleg a modern templom öreg díszeként áll fenn, a nyugati karzaton.

Szabó Csaba

A szászrégeni gyülekezeti napok keretében avatták fel október 19-én vasárnap délelôtt a Makovecz-stílusban épült gyülekezeti házat Szászrégenben. A hálaadó istentiszteleten Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület diakóniai osztályának vezetôje hirdetett igét. Ünnepi mûsort követôen Ludányi Horváth Attila, Magyarország kolozsvári konzulja a gyülekezet jelenlétében vágta át a templomhoz közel épült DIO-ház háromszínû szalagját.

Az eseménysort október 18-án reggel rövid áhítat után ifjúsági kórustalálkozó nyitotta meg, majd délben Fodor N. Éva képzômûvész festészeti kiállítására került sor. A tárlatmegnyitó alkalmával a mûvész munkássságát Fodor Sándor író méltatta.

Demeter József lelkipásztor, a DIO-ház szülôatyja elmondta: a DIO a diakónia, ifjúság, oktatás szavak rövidítése. A házat különben a gyülekezet már korábban használatba vette. Legutóbb egy héttel korábban az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Köre 2003-as esztendei találkozóját tartották az épületben. A konferecia keretében elôadást tartott dr. Juhász Tamás, a kolozsvári Protestáns Teológia rektora, Vetési László lelkipásztor és Asztalos Ferenc parlamenti képviselô. A gyülekezet már a diakóniai munkát is beindította, hiszen az új épületben mindennap háromfogásos ebéddel várják azt a negyven 1–4. osztályos gyereket, aki a szászrégeni magyar iskolába jár. A diakóniai munka ökumenikus jellegû, hiszen a gyerekek között katolikus, ortodox sôt jehovista vallású is van. Ebéd után pedig a gyerekekkel az egyház által fizetett tanítónôk foglalkoznak két-három órán keresztül. Ez a megoldás rendkívül megkönnyítiolyan szülôk helyzetét, akiknek délután nincs kire bízniuk csemetéiket.

A DIO-háznak nagy jelentôsége van Szászrégenben, hiszen a diakónián és oktatáson túlmenôen olyan rendezvényeknek biztosít helyet, amelyek a nemzeti identitástudat erôsítését szolgálják. A gyülekezeti ház ezáltal szervesen épül be a város intézményei közé (iskola, óvoda), ahol a magyar oktatásnak és kultúrának is helye van. A Makovecz Imre és Müller Csaba által tervezett négyszintes, 400 négyzetméter alapterületû épület mintegy nyolc éven keresztül készült. Támogatói között szerepel az Apáczai Közalapítvány, a Mocsáry Alapítvány, a volt Orbán-kormány, a mely tízmillió forinttal támogatta az építkezést, a svájci HEKS, hollandiai, német, svájci gyülekezetek, a biatorbágyi (Magyarország) testvérgyülekezet, valamint számos helybeli cég, magánszemély.

Az ünnepi istentiszteletre október 19-én került sor, igét hirdetett 1 Kor 10, 31 alapján Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület diakóniai osztályának vezetôje. Mindent Isten dicsôségére mûveljetek — hangsúlyozta az igehirdetô. Keresztyén életünk legnagyobb problémája az, hogy kettévágjuk: az egyik szent élet, elméleti, a másik profán, gyakorlati, a templomon kívül. A kommunizmus éppen e kettôsséget használta ki. Meghagyta az egyháznak a templomot, de elvette iskoláit, óvodáit, öregotthonait, és kiûzte belôlük Istent. Ezért ma már különbség van az úrasztali és zsúrasztali közösség között, amiért azonban csak magunkat okolhatjuk. Egyrészt küzdenünk kell épületeink visszaszerzéséért, másrészt változtassuk meg életünket — figyelmeztetett Kovács István.

Igehirdetés után a szászrégeni gyülekezet lelkésze, Demeter József köszöntötte az egybegyûlteket, az új épületrôl pedig a következôket mondta: a presbitérium parókiát szeretett volna építeni, mert a jelenlegi 200 éves épület viharvert állapotban van. Idôvel azonban az ingatlan terebélyesedni kezdett, és küldetése megváltozott. Gyülekezeti házzá változott — Isten akaratából. Demeter József megköszönte minden támogatónak a segítséget, külön kiemelve Csurka István és Banga Mihály gondnokok erônfelüli munkáját. A jelenlevôket köszöntötte Ludányi Horváth Attila konzul, Nagy András alpolgármester, Szabó Tibor, az Apáczai Alapítvány, Cser Krisztina, a Mocsáry Alapítvány, Molnár Sándor lp. a biatorbágyi testvérgyülekezet részérôl, Pakó Benedek római katolikus plébános, Nemes Árpád magyarrégeni lelkész.

Istentisztelet után az ünneplô gyülekezet a DIO-ház elé vonult, ahol a házavató áldás után a helybeli lelkész elismerô okleveleket nyújtott át az építkezésben segítséget nyújtó szervezetek, alapítványok, cégek képviselôinek, magánszemélyeknek. Ezt követôen Ludányi Horváth Attila konzul nyitotta meg a gyülekezeti tagok elôtt a házat, átvágva a piros-fehér-zöld szalagot. Az új, sok faanyag felhasználásával készült, világos, ízlésesen, nagyon szépen berendezett épület alagsorában konyha, számos mellékhelyiség, emeletein pedig elôadótermek, mintegy húsz személyt befogadó vendégszobák kaptak helyet.

Erdélyben e páratlan szépségû gyülekezeti ház valóban megérdemli a Szászrégen gyöngye minôsítést. Az épületben benne van nemcsak a lelkésznek és feleségének nyolc évi küzdelme, vívódása, imádsága, nemcsak számos támogató pénze, segítsége, hanem a presbitérium munkája, a gyülekezet kitartása is.

A 2000 óta elhunyt személyek is szerepeltek a tordai szavazólistákon — a mintegy nyolcezer "távolmaradó" alaposan rontja a részvételi arányt.

A 35 tordai szavazókörzet jegyzékein szereplô 49 ezer állampolgár közül csupán valamivel több mint 23 ezer ment el szavazni, így a részvételi arány alig 48,96 százalékos, jelentette be Liviu Bodea, a Tordai Helyi Tanács titkára. A részvételi arány várhatóan alaposan megnô, és minden bizonnyal túlhaladja az 51 százalékot, miután a szavazólistákról kihúzzák az utóbbi három évben elhunyt személyeket.

A falvakban jelentôsen nagyobb arányban mentek el szavazni az emberek: Tordaszentmihályon, Tordatúron és Aranyosegerbegyen a részvételi arány meghaladta a 60 százalékot.

Az egyelôre nem hivatalos adatok szerint Aranyosgyéresen a szavazati joggal rendelkezôk 53,1 százaléka élt jogával, túlnyomó részük — 91,46 százalékuk — igennel szavazott. A Kolozs megyei városok közül Désen jegyezték a legalacsonyabb részvételi arányt, 39,63 százalékot.

R.T.T.

Elôzetes adatok szerint Szilágy megyében 61,23%-os volt a részvétel, de ez régiónként erôsen megoszlik. Az országos átlagnak megfelelôen általában városon sokkal alacsonyabb a részvételt jegyeztek.

Zilahról 42,39%-os, Zsibóról 58,9%-os, Szilágycsehbôl 49,3%-os, Szilágysomlyóról pedig 40,8%-os részvételt jeleztek. Sokkal magasabb azon községek részvételi aránya, ahol magyar polgármesterek vannak: Kárásztelek 85%; Debren 83%; Perecsen 85,8%; Szilágyszeg 75,3%; Kraszna 74%. A színtiszta magyar falvak részvételi aránya érezhetôen igen magas volt (Diósad 91,2%). Ugyanezt nem lehet elmondani a vegyes lakosságú falvakról, ahol a részvétel 50–65% körül mozgott.

A megyei szavazóbizottság elnöke, Balázs Árpád bíró szerint a szavazás alatt nem jeleztek botrányos eseményeket. Az egyik helyi napilap viszont arról számolt be, hogy egy zilahi szavazókörzet elôtt nagy-romániás fiatalok buzdítottak a módosítás elleni szavazatra. Eredménytelenül, hiszen megyei szinten alig 5–6 százalékra tehetô az alkotmánytervezetet elutasító szavazatok aránya.

Zilahon a helyi RMDSZ kampánystábja által begyûjtött adatok alapján

21 331 igen és 1701 nem szavazattal számoltak. Megyei szinten ez az arány sokkal alacsonyabb. Például Kémeren a 985 leadott szavazatból alig 35 volt negatív.

Józsa László

Nagyméretû befektetés felavatására került sor a Vlegyászán, a Szamos–Tisza Vízigazgatóság és az Európai Unió közremûködésének köszönhetôen. Kétmilliárd euró uniós pénz, valamint a román állam hozzájárulásaként 35 milliárd lej segítségével készült az erôsítô, amely bármilyen jelet képes vételezni, és az árvízek megelôzésében van a legnagyobb értéke.

Ennek köszönhetôen más befeketetések is történtek, például a Vlegyásza környékén véglegesítették a villanyhálózatot.

Az avatáson jelent volt Vasile Soporan, Kolozs megye prefektusa, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, Ioan Rosu, a Szamos–Tisza Vízigazgatóság elnöke és dr. Costicã Sofronie, a Romsilva igazgatója.

L. T.

A következô egy hónapon belül Tordán nem lesznek elbocsátások, tájékoztatott Mihai Hãdãrean, a helyi Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal vezetôje.

Tordán legutóbb szeptemberben történtek tömeges elbocsátások, amikor a Tordai Üveggyár hatvan személyt bocsátott el, ebbôl 29-et tevékenységének csökkentése, a többit a szerzôdésben rögzített alkalmazási idôszak lejárása miatt.

Az elbocsátásokat tervezô társaságnak harminc nappal korábban kell jeleznie szándékát a területi Munkaerô-foglalkoztatási Hivatalnál. Amennyiben az elbocsátott személyzet száma az alkalmazottak számához képest magas, akkor az illetô cégnek egyeztetéseket kell folytatnia. Erre a hónapra a tordai hivatalt csupán egy építkezési vállalat tájékoztatta arról a szándékáról, hogy 25 személyt kíván elbocsátani, a Holcim elhalasztotta a tervezett elbocsátásokat.

R.T.T.

Nagy elôkészületben volt a héten a kisbácsi önkormányzat, ugyanis ma délután érkezik községükbe a Fejér megyei Perkáta község delegációja. A két helység testvértelepülési kapcsolat felvételére készül a közeljövôben.

A perkátai delegáció kilenc tagot számlál: Radeczky György polgármester, valamint nyolc képviselô testületi tag látogat el Kisbácsba. Csütörtök reggel kilenc órakor ünnepi tanácsülésre kerül sor a tanácsteremben, amelyen részt vesz a község minden tanácsosa. A délután folyamán tervbe vették a községgel és környékével való megismerkedést.

Péntek délelôttre városnézés van beütemezve, az anyaországiak megismerkednek Kolozsvár történelmi múltjával. Délután öt órakor a kultúrotthonban részt vesznek egy elôadáson, amelyen a Kisbácsi Hagyományôrzô Tánccsoport lép fel. Utána pedig az RMSZ választmányával találkoznak az ifjúsági házban. A küldöttség szombaton megy vissza Magyarországra.

V. K.

Székely András 45 éves gazdálkodó jelenleg Kolozsváron lakik, de szülôfalujában, Vistában gazdálkodik. Még van 25 sertése a családi farmon, ebbôl 4 koca. Rövidesen azonban felszámolja a sertésállományt. Csak annyit fog tenyészteni, amennyi a családnak szükséges. Elôször a kocákat adja el valamelyik vágóhídnak, majd az egész állomány vágóhídra kerül még ebben az évben. A faluban mûködô bárt is bezárta, szerinte ezzel sem érdemes foglalkozni Vistában. Idén jól termett a burgonya, és a káposzta is jelentôs terméshozammal fizetett. Ezt látva jövôre is 3 hektáron foglalkozik majd zöldségtermesztéssel. Egy földet elcserélt, s így a Nádas mentén, ahol lehet öntözni a patakból, egy hektárral megnövelhette a zöldségest, így alakult ki a 3 hektáros fôleg burgonyás és káposztás föld.

A bonchidai Péter Ferenc már nem fiatal, 69 évesen még mindig gazdálkodna, ha megérné. 5 hektár földet örökölt a szüleitôl. Ebbôl csupán 1,4 hektárt vetett be, a többi parlagon maradt. Egyszerûen nem éri meg, mert a betakarított termés értéke nem fedezi a gépi munkálatok költségeit. Ráadásul méregdrága a vetômag is. A kétmilliós hektáronkénti támogatás sem túl nagy segítség, mivel nem egyszerre adják, mostantól jövô nyárig jut el a pénz a termelôhöz. De még az sem biztos, hogy betartják ígéretüket.

Nyáron a madarak nagy kárt okoztak a napraforgóban s a kukoricában is, a legnagyobb veszteséget azonban a szárazság okozta. Ez utóbbi azt eredményezte, hogy egyre többen a takarmányhiány miatt megválnak teheneiktôl. Péter Ferencnek négy sertése van. Egy 100 kilósnál nagyobb példányt kilójáért 22 000 lejért adta el.

— Jövôre kevés malac lesz, mert sokan felszámolják a kocákat. Nehéz helyzetben vagyunk. Annyira becsapták az embereket, hogy nem bíznak a kormányban függetlenül attól, hogy milyen párt van kormányon. Nehogy a télen … kenyeret fogyasszunk. Én ettôl félek a legjobban — mondta Péter Ferenc.

Barazsuly Emil

Bukaresti gépkocsi gázolta el Vincze Ferenc sárvásári (Saula) lakost október 20-án, hétfôn este 8 órakor. A baleset a DN1 E60-as országút 522-es kilométerkövénél következett be, a 48 éves Ioan Ene vezette B–31955 rendszámú Volvo Nagyváradról Kolozsvár felé haladt, amikor elgázolta a szabálytalanul közlekedô gyalogost. A gépkocsi a fôvárosi Grifsor Kft. tulajdona, sofôrje 27 éve rendelkezik B, C és E kategóriájú hajtási jogosítvánnyal. Az 58 esztendôs férfi nem élte túl az ütközést, holttestét Bánffyhunyadra szállították, felboncolják.

A biztonságos közlekedés érdekében
A címben szereplô akció keretében Désen 29 sofôrt büntettek meg a közlekedésrendészetiek, a bírság összértéke mintegy 16 millió lej, 19 forgalmi engedélyt vontak be, 6 esetben bírósági eljárás is következik (2 sofôr hajtási jogosítvány nélkül, 4 pedig ittasan vezetett).

Pecázókat büntettek
A halállomány védelme érdekében foganatosított szamosújvári razzián 13 horgászt bírságoltak meg, a büntetés összértéke mintegy 24 millió lej. Az ellenôrzés során 9 horgászbotot (értéke 6 millió lej) koboztak el.

(póka)

A belügyminisztérium nemrég szabályozást adott ki, amelynek során bizonyos dolgokat megváltoztatott a sofôrvizsgával kapcsolatosan.

A leglényegesebb változás értelmében csak helyi lakosok (tehát az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezôk nem) jelentkezhetnek vizsgázni a megyei rendôrfelügyelôségen. Kivételt képeznek a trolibusz- és villamosvezetô vizsgára jelentkezôk és a sorkatonák.

Az iratcsomónak tartalmaznia kell a típuskérvényt, a jogosítványt igénylô adatlapját, a pszichológiai vizsgálat bizonylatát, az erkölcsi bizonyítványt, a személyazonossági irat másolatát, a tanulmányi bizonyítványt, a vizsga árának nyugtáját, a hajtási jogosítvány másolatát (magasabb fokozatra való áttérés esetén), valamint bizonyítványt arról, hogy a kérvényezô elvégezte a sofôriskolát.

Az írásbelit két külön vizsgáztató javítja ki, az értékelésnél a vizsgázók közül kiválasztott két tanúnak is jelen kell lennie.

A és A1 kategóriájú (motorkerékpár) hajtási jogosítvány esetén a gyakorlópályán két próba szerepel: a motorbicikli leemelése a csavaros kézi emelôrôl, valamint motor segítsége nélküli haladás fél méter szélességû területen. A gyakorlópályán a motoros jelölt átmegy a vizsgán, amennyiben négy percen belül legtöbb három hibát gyûjtött be.

P. J. A.

Az EMT következô terminológiai találkozójára pénteken, október 24-én 16 órai kezdettel kerül sor a számítástechnikai karon. A maratoni elôadássorozat meghívottjai Varga Csaba Sándor, Daczi László, Noll János és Mátó Péter, akik a GNU/GPL sikertörténeteirôl és tévhiteirôl, a "Free documentation" + honosítás + eszközök témakörben, az irodai szabad szoftokról és Szerverek ingyen — kiszolgálók építése szabad szoftverekkel címmel mélyülnek el az 1-esek és 0-ások rejtelmeiben.

Az elôadások a Protestáns Teológia és az EMT közös szervezésében, az FSF.hu Roadshow keretében zajlanak, helyszín a Protestáns Teológia Bethlen-terme, Bocskai (Avram Iancu) tér 13.

A múlt héten meghirdetett, október 25-re tervezett dr. Majdik Katalin A nehézfémek eltávolítása szennyvizekbôl bioszorpció útján címû elôadását (vegyészmérnöki kar) november 8-ra halasztották.

Lokodi Csabát választották meg ismét a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnökének. A hétfô esti KMDSZ közgyûlésen csak egyetlenegy elnökjelöltre voksolhatott a tagság. A régi-új elnök beszámolója heves vitát váltott ki a diákszövetség egykori és jelenlegi vezetôsége között.

Az Apáczai-líceumban hétfôn este fiatalok és vének (reményekkel teli elsôévesek és kiábrándult idôsebbek) pihegtek a második emeleti fizika-laborhoz, ahol fél órás késéssel kezdôdött meg a KMDSZ-közgyûlés (KGY). A döntôképességet a 202 tagsági díj kifizetôjének 35 jelenlévôje biztosította.

A KGY elsô napirendi pontjaként Lokodi Csaba az egy évvel ezelôtti programpontokat értékelte. Megtudtuk, hogy pénzügyi szempontból a számvitel rendben van, nincs lejárt határidejû elszámolás. Az szövetség mûködése szabályzatok és az infrastruktúra javításával hatékonyabb lett. Az elnök eredményként könyvelte el a kulcsszabályzat létrehozását, amely alapján a szakosztályok számára bármikor hozzáférhetô az iroda infrastruktúrája, a nagyteljesítményû fénymásoló és laminálógép megvásárlását, az ellenôrizhetô telefonközpont létesítését, a Szakosztályok Fórumának megalakulását, amelyen keresztül a szakosztáyok véleménye egységesen képviseltetik a Vezetôtanácsban is. Lokodi szerint a rendezvények minôségi javulását a Diáknapokon részt vevô 400, illetve a Félszigetre ellátogató kb. 23 000 fiatal igazolta. Hasonló létszámnövekedésre számítanak a decemberre tervezett VI. ETDK-n is, amelynek szervezését már a múlt tanévben elkezdték. Érdekképviselet szempontjából a KMDSZ idén sem csillogott: a Civil Fórumon való jelenléte nem releváns. A KMDSZ új honlappal rukkol elô, mivel a régi tarthatatlan. Újdonságnak tekinthetô a Jelenkor nemzetközi kapcsolatok szakosztály és a PONT Pályázatfigyelô munkacsoport megalakulása. Utóbbi a hasonló nevû pályázatfigyelô rendszer és a KMDSZ együttmûködése révén jött létre.

Miután a jelenlévôk lelkesebbik fele már-már euforikus állapotba került a jól kigondolt beszámolótól, a régi vezetôk a témától néha eltérôen a dicsô múltat vázolva kérdôjelezték meg annak hitelességét. A szócsata során az egyet nem értôk azt kifogásolták, hogy a beszámoló megszûrt információkat tartalmaz: számonkérhetetlen, általános programot mutat be. Lokodi Csaba cáfolta a felszólalók érveit a jelentés pontjaira hivatkozva. A vita eredménye az lett, hogy a tapasztaltabb KMDSZ-esek kivonultak a terembôl.

A tisztújítás így "ellenállás" nélkül zajlott. Lokodi Csaba, az egyetlen elnökjelölt az infrastruktúra továbbfejlesztését, a szakosztályok megerôsítését és a rendezvények minôségének javulását tûzte ki célul a következô mandátumra. Végül 24 igennel, öt nemmel, négy tartózkodással és két érvénytelen szavazattal továbbra is Lokodi Csaba marad a KMDSZ elnöke, egy félig-meddig új vezetôtanáccsal, amelynek tagjai: Fejes Zoltán, Kassai Boglárka, Németi Margit, Orbán Lilla, Pantalimon Richárd, Sike Csanád, Sükösd Erika és Szepessy Szabolcs.

Lôrincz Edina

Hétfôn délben lezárult az a filmtörténeti elôadássorozat, amelyet dr. Geréb Anna, a Magyar Nemzeti Filmarchívum kutató-archivátora, az ELTE Filmtörténet és filmelmélet tanszékének a tanára tartott a Sapientia egyetem székhelyén, a Bocskai-házban. Az elôadássorozat A mozgókép kezdeteitôl az orosz montázsiskoláig címet viselte, és a magát a némafilm szerelmesének valló tanárnô a filmtörténet elsô fél évszázadának az összefoglalására vállalkozott.

Elsô fél évszázad — pontatlan fogalmazás. Geréb Anna szerint a film kezdetei tulajdonképpen az ókorig vezethetôk vissza — az elsô barlangrajzokig, amelyek a mozgást a maguk kezdetleges módszereivel ábrázolták: nyolc lábú például a bika, négy lábuk van a vadászoknak. Hasonlóak az asszír dombormûvek "mozgó" állatfigurái is. Egy egyiptomi freskó képsora birkózó páros mozgását örökíti meg — ha a technika segítene, valóságos filmet láthatnánk. Aztán rájöttek, hogy a fénnyel lehet képet rögzíteni: a ruha kifakul a napon, s ha jól megtervezed, hol takard le, és mennyi ideig "szívasd" a színét a nappal, érdekes mintázatot kaphatsz. Innen már csak egy lépés volt a camera obscuráig: egy sötét szobába fénysávot bocsátasz, a fénybe beállítasz egy tárgyat, és vele szemben a falon megjelenik az árnyéka. A camera obscura "negatívja" a laterna magica, ami sokáig nagyszerû vásári szórakoztatóeszköz és néhány megszállott fényképész kísérleti masinája volt. Olyan fényképezôgépet kellett kitalálni, amely gyorsan készít képeket, hogy a mozgás szakaszait megörökíthesse, és olyan anyagot kellett felfedezni, amely alkalmas a képek egymás utáni rögzítésére. Végül megtalálták a megoldást, és elkezdôdött a mozgófénykép, a mozi pályafutása világszerte.

A némafilm történetének kezdeti vezéregyéniségeiként a kitûnô üzleti érzékû, néhány perces filmjeit Európa-szerte vetítô két Lumière-fivért, és az ötletekben gazdag és ügyes kezû egykori bûvészt, Mélièst tisztelhetjük. Az elsô évtizedekben világszerte mondhatni mindenki próbálkozott, és mindenki versengett, másolt, újat és eredetit akart nemzetiségétôl függetlenül. A rövid filmecskék egyre hosszabbodtak, egyre bonyolultabb cselekményt kaptak, egyre több trükkel, képi és felvételi megoldással próbálkoztak. Megjelentek a különféle mai filmmûfajok kezdeti formái, az elsô sztárok és az elsô cenzúra — ez utóbbi az orosz cár rendeletére: az atyuska féltette az elmaradott, a filmvásznon megfelezett és lenyakazott embereket látni vélô, s ezzel befolyásolható és sokkolható népet.

Az orosz Kulesov kitanulta a montázs ma szinte észrevétlenül használt hatását, aztán következtek a híres orosz montázsiskola alkotói, köztük Eisenstein, A Patyomkin páncélos rendezôje, aki a montázs közel 10 változatát dolgozta ki, és Pudovkin, Az anya címû Gorkij-mû megfilmesítôje, akit minden idôk 12 legjobb rendezôje között tart számon a filmtörténet.

Kónya

Életem egyik legnagyobb élménye lenne, ha megismerkedhetnék Ráth-Végh Istvánnal. Fogadni merek, nagyszerûen szórakozott, amíg Az emberi butaság kultúrtörténetét megírta… Ha találkozhatnék vele, arra biztatnám, folytassa a munkát: azt mondják, a Földön az emberi butaság mértéke állandó, csak megjelenési formái változnak. Témát tehát — több-kevesebb antropológiai jelentôséggel — nem két kis kötetre valót találna…

Vegyük például a nagy múlt hét végi referendumot. A buta XXI. századi embert hogyan lehet a legkönnyebben szavazásra ösztökélni? A jelek szerint korteshadjárattal, méghozzá olyan fajtájúval, amilyen ellen már Jókai és Mikszáth is lázadozott. Mi sem bizonyítja jobban a "tömeg" butaságát — akinek nem inge, ne vegye magára —, mint az, hogy le kellett fizetni: tömegbulikat, cirkuszt a népnek, pénzjutalmat kisorsolni az "ügyesek" között, esetleg automatikusan kiosztani néhány milliót. Szegényebb településeken pedig a néhány öl tûzifa és a tavaszi vetômag pótléka is elég volt arra, hogy az embereket az urnák elé csábítsa. A poénok poénja pedig: ezt a sok cécót nem az "igen"-ért vagy a "nem"-ért szervezték, hanem azért, hogy az emberek egyáltalán odalibegjenek az urnákhoz. Jókaiéknak legalább azért kellett dühöngeniük, mert néhány minden hájjal megkent fickó leitatott egy-egy egész falut, aztán fôispánválasztani hajtotta a részeg kondát, amely arra szavazott, akinek a nevét két kupa bor között ordíttatták vele. Na de most?

"Bár annyira vegyetek erôt magatokon, hogy menjetek el?" Rosszabbul állunk, mint kétszáz évvel ezelôtt… Van erre még egy bizonyítékom. A most az urnákhoz hajtott tömegben — olykor fél faluban, olykor a város lakosságának néhány százalékában — akadt néhány igazán intelligens alak: volt olyan, aki fölöttébb csodálkozott, mert a kedvenc politikusa lemaradt az amúgy is gyanús külalakú papírról. Mások pedig csak tátogtak, ha megkérdezted tôlük, mi változik tulajdonképpen a híres alkotmánymódosításkor, ami mellett vagy ellen éppen szavazott …

Mondjuk a kortesek sem voltak igazi profik. Egyrészt az amúgy túl agresszív reklám talán igen rövid ideig tartott. Ömlött a sajtóból a voteázöviitorul, megtömte az újságokat, a rádió- és tévéadók mûsorát, megszakította a kedvenc filmeket vagy a kedvenc reklámokat. Sokan voltak, akiket zavart, hogy mindegyre le kell olvasniuk a képernyôrôl az alkotmánymódosítás pontjait, inkább más filmre váltottak. És újabb korteshiba: hogy lehet a két éve halott szomszéd bácsi és a szavazókörzetbôl tíz évvel ezelôtt elköltözött földszinti szomszéd rajta a listán, míg a szavazóképes oda tartozó lemarad róla? Ha engem ennyire becsülnek, ha nem létezem, miért menjek el?

Természetesen most is akadnak Jókaik. Pechükre hiába néznek utána a megszavazandóknak vagy elutasítandóknak, hiába formálnak véleményt, a szavazáskor kifejezett vélekedésük csak véletlenül kerülhet többségbe: ha a "buták" is egyetértenek velük — véletlenül.

Végezetül csak ennyit: Jókai zseni volt a maga korában, és egy kicsit elôre is látott, belelátott a történelembe. Ma is lehetne tanulni tôle. Reméljük, hogy egyeseknek ez sikerül is.

Kónya Klára, klarika@email.ro

Mindig, mindenkitôl azt hallottam, hogy a világot úgysem lehet megváltani, tehát minden próbálkozásom hiábavaló. Akkor is ezt mondták az általam nagyra becsült, megkérdôjelezhetetlen és okos felnôttek, amikor csak aprócska, huncut mosolyt szerettem volna csalni másik ember arcára. Igaz ekkor még a gyerekek öntudatlan jókedvét próbáltam felhasználni, természetesen szintén öntudatlanul.

Ma már ezzel szemben tudatosan és csak azért is mosolyogva járom az utcákat, dacolva a kérdô pillantásokkal. Vannak akik rosszalló tekintetükkel tudatják véleményüket, miszerint gumiszoba és muszáj-dzseki, azaz kényszerzubbony kéne az olyanoknak, akik a mai világban mernek még mosolyogni.

A másik lehetôség, hogy a tipikus "nem értem" nézéssel merednek rám, hogy vajon az elôzô éjszakámra gondolok vissza ilyen kellemesen, vagy egyszerûen csak hülye vagyok. Igaz volt egy kellemes élményem is, ami az összes szúrós tekintetért kárpótol.

Csúszós, hidegecske, teljesen átlagos kedden, éppen az egyetemrôl tartottam hazafelé, amikor az utcán megszólított egy barna ruhás, középkorú hölgy és egy kérdést szegezett nekem: "Ne haragudjék kedvesem, hogy megszólítom, csak azt szeretném megkérdezni, hogy maga minek örül?" Elôször meglepettségemben nem is tudtam válaszolni, majd mint valami gátlásos kisdiák, akit kihívtak az iskolagyûlésen, hogy vegye át a hetesek gyöngye kitüntetést, elkezdtem makogni valamit arról, hogy tulajdonképpen nem is tudom pontosan, hogy minek örülök. Végül döntöttem és bevallottam a hölgynek, hogy csupán csak az tesz boldoggá, hogy vagyok. Tudom, hogy furcsán hangzik…— kezdtem volna szabadkozni, hogy mégse tartson teljesen flúgosnak, de akkor a hölgy elmosolyodott és búcsúzóul annyit mondott? "Értem, örülök magának, mosolyogjon tovább!"

Ott álltam a járda közepén és még egy ideig nem tudtam mozdulni. Mire magamhoz tértem, ebbôl a szinte önkívületi állapotból, a hölgy már eltûnt. Az emberek ugyanúgy rohantak az életük után, mint két perccel azelôtt, én viszont olyan apró élménnyel lettem gazdagabb, amiért aznap érdemes volt felkelni és amire mindig jó visszagondolni.

Tehát ilyen is van, és még csak keresni sem kell, mert jön magától. Mondjuk a mosolygás még belefér, de van ennél érdekesebbbb is, amikor például az ember békésen tömegközlekedik, és akkor egyszercsak orvul megtámadja egy emlék és akaratlanul kitör belôle a röhögés. Az a bizonyos köpôs, fuldoklós kacaj, ami rendes embereket csak temetésen, vizsga elôtt, vagy az éjféli misén szokott elkapni, és akkor egy ideig nem ereszt. De hát hogyne kacagnék, amikor eszembe jut egyik általános iskolai osztálytársam neve: Möszmer Zsuzsi (most, hogy ezt írom, ismét ráz a nevetés, mert a nyelvtani figyelôprogram kis, piros aláhúzással jelzi, hogy ô sem érti derültségemet, sôt, valószínûleg elmebetegnek is tart). Ennek a névnek a hangzása, olyan boldogsághormonokat szabadít fel bennem, amiknek akármennyire is igyekszem, nem tudok ellenállni. Biztos mindenkinek megvannak ezek az apró gyarlóságai, amik akarva-akaratlanul a hatalmukba tudják keríteni a legváratlanabb pillanatokban. Ha nincs, sürgôsen keressenek egyet, megéri!

Mint ahogy megéri mosolyogni is, ha másokért nem is, legalább saját magukért próbálják ki! Ha a világot nem is lehet megváltani, legalább törekedni kell rá és mosolyogva sokkal könnyebb!

Kostyák Borbála

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a hét végén a Babes–Bolyai Tudományegyetem újságírói szakja. Az ez alkalommal szervezett Európai változások — változások a sajtóban címû tudományos értekezletrôl, valamint az egy évtizedes kolozsvári újságíróképzésrôl a kar dékánját, dr. Cseke Pétert kérdeztem.

— Tíz éve folyik Kolozsváron egyetemi szintû újságíróképzés. Hogyan értékeli a kar dékánja a hét végi rendezvényeket?

— A rendezvények az eddigi visszajelzések szerint jól sikerültek. A három nap alatt volt alkalmam bukaresti szakemberekkel — rektorokkal, újságírói szakok dékánjaival, újságírókkal — elbeszélgetni, másrészt a nyugati országok szaktekintélyei is jelen voltak. A ülésszak elôadásai, megbeszélései és vitái során azt a következtetést szûrtük le, hogy a Politikatudományok és Közigazgatás Kar, ahol az újságírói szak és újabban a kommunikáció szak mûködik, helyes irányt választott.

— Mi változott az elmúlt 10 évben a kolozsvári újságíróképzésben?

— A román és a magyar tagozat egyszerre indult, néhány év múlva pedig megkezdôdött a német nyelvû oktatás is. A német tagozaton tulajdonképpen magyar és román hallgatók vannak, ez az oktatási vonal mégis önálló, hiszen Németországból és Ausztriából érkeznek vendégtanárok, és a hallgatók szemeszterenként Németországban végeznek szakgyakorlatot. Újdonság, hogy megjelent a kommunikáció szak, hiszen erre van a legnagyobb igény. A román kollégák kezdeményezték, de ettôl a tanévtôl a filozófia szakos oktatókkal együtt mi is elindítottuk. Beindult a távoktatás is, egyelôre csak román nyelven. Mi azon gondolkodunk, vállaljuk-e ezt, hiszen nagy az érdeklôdés, vagy pedig egyetem utáni képzést biztosítsunk az újságíró kollégáknak. Idén beindult a doktori képzés is, egyelôre 5 jelöltünk van a 15 helyre.

— Mi a helyzet az egyetem akkreditációjával? Mennyit ér ilyen "fiatal" karon szerzett oklevél?

— Az akkreditáció megvan, rendben van. A gyakorlat szerint viszont mindenki igyekszik továbbképezni magát, más egyetemen is oklevelet szerezni: vagy továbbképzik magukat vagy pedig elsô évtôl kezdve egy másik szakra is beiratkoznak.

— Hogyan értékeli a fiatal újságírók sokat vitatott felkészültségét?

— Én negatív visszajelzést eddig nem kaptam, de nem lehet mindenkinek a kezét fogni. Egyesek nem is kerestek gyakorlási lehetôséget, munkahelyet, másrészt pedig annyira nem vették komolyan az idegen nyelvek oktatását, hogy egyik-másik évfolyam fele négyszer-ötször nyelvvizsgázott. Ettôl függetlenül nagyon szomorú jelenségnek tartom, hogy óriási az államilag támogatott helyekre és a fizetésesekre bekerültek közti szintkülönbség. Ha a pénzügyi megszigorítások engednék, akkor két csoportot alakítanék: ez nem azt jelenti, hogy nem lenne átjárhatóság az államilag támogatott és a fizetéses helyekre bekerültekbôl álló csoportok között.

— Mivel nem elégedett?

— Hangsúlyozom: nem vagyok megelégedve az elmúlt 10 esztendô eredményével. Egyrészt nem tudtuk kitölteni a létszámkeretet, másrészt az volt az elképzelésem, hogy a volt növendékeink közül válasszunk a tanári karba olyanokat, akik elhivatottságot éreznek, de sajnos ez az elképzelésem nem vált valóra, fôleg anyagi okokból. (Egy nem kolozsvári gyakornok számára a fizetés alig elég.) Az írott sajtó oktatását sikeresnek mondhatom, sokan már elsô évtôl dolgoznak az írott sajtóban, viszont a rádiós és tévés képzést nem sikerült megoldanunk: ez csak akkor lehetséges, ha didaktikai stúdiót tudunk összehozni. Gépekért, felszerelésekért háromszor is pályáztunk, de elutasítottak: állami intézményeket nem támogatnak — támogatták viszont a Sapientiát.

— A két egyetem tehát versenyhelyzetbe került egymással?

— Nem, végül az a megoldás született, hogy az itt beindult filmes média szak tévés képzésére a mi hallgatóink is járhatnak.

— Mit vár a következô évtizedtôl?

— Szeretnénk kiküszöbölni a már említett hiányosságokat, ezenkívül az egyetem új épületének az udvarán még egy szárnyat szeretnénk felhúzni, a tervek elkészültek, és két éven belül meglesz rá a pénz is. Még van egy lehetôség: itt járt Vasile Puscas miniszter, az elsô dékánunk, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai integrációhoz Románia felkészít 2000 kommunikátort. Ebben a képzési folyamatban mi is részt szeretnénk vállalni. Természetesen itt azok lesznek elônyben, akik kommunikáció szakot végeznek, és több idegen nyelvet tudnak. A mesterképzô két pólusú lesz, tehát mi is tartunk elôadásokat, ugyanakkor egy külföldi egyetemen is kötelezô elôadásokat hallgatni. Ugyanígy folyik a doktori képzés is. Nincs még olyan infrastruktúránk, amilyent ez a szakoktatás megérdemelne, de hát egy tanszék kialakításához az általános tapasztalat szerint 15 esztendô kell. Én magam pedig az egyetemi képzést diófaültetéshez hasonlítom.

Kónya Klára

Szomorúan vettem tudomásul az évadnyitó elôadás alkalmával, hogy az idén ismét drágultak a színházjegyek. Végül is érthetô, hogy a színészeknek is meg kell élniük valamibôl, és az épületet is fent kell tartani. De hát a szegény egyetmista mihez kezd, amikor már több kenyérnek az árát kényszerül kiadnia egy kis szellemi táplálékért cserében? Hát, egyre ritkábban látogat el az elôadásokra, és ekkor következik az, hogy még a körülbelül száz férôhelyes stúdióelôadások alatt is alig telik meg félig a nézôtér. Az a meglepô, hogy még az évad elején is elôfordul már ilyen eset, mi lesz majd júniusban? Talán azzal a ténnyel kellene azt a jelenséget magyarázni, hogy a sokadszorra színpadra kerülô elôadást már mindenki látta. Kézenfekvô és elfogadható ez így, vagy mégse? Számomra furcsa.

Persze, mindenre van megoldás és mindennek van másik oldala is. Egyre több színdarab jelenik meg a havi ajánlatot tartalmazó plakátokon változatosabbnál változatosabb programokat kínálva, egyre kevesebb a szék a stúdióelôadásokon és a sok stúdióelôadás között alig akad egy-két nagytermi darab. Csupán néhány pozitív és negatív észrevétel egyszerre ahhoz, hogy jobban éreztethessem azt a kettôsséget, amellyel véleményem szerint a kolozsvári színházba járó emberek szembesülnek.

Akadnak olyan esték, amelyeknek elôadásaira már napokkal hamarabb elkeltek a jegyek azt a benyomást keltve, hogy sok az érdeklôdô, s miután hosszas próbálkozás után az ember jegyhez jut, és meg is érkezik az elôadásra meglepetten tapasztalja, hogy mindössze hatvan-hetven hely van. De érdemes kivárni a jegyhez jutás pillanatát, mivel az elôadások minôségére nem lehet kifogás. Csak egy kérdés merül fel bennem, hogy miért mindig nagyrészt csak fiatalokat lehet látni az elôadásokon?

És íme ellentmondáshoz jutottam, hiszen írásom elején arról siránkoztam, hogy megdrágultak a jegyek. Mégis a mai egyetemisták egy töredéknyi része inkább lemond a vacsorájáról és megpróbál elmenni? Nem véletlenül, hiszen ha belegondolunk egy mozijegy is hasonló ára van és ott nem ugyanaz a hatás, nem ugyanaz az élmény, hiszen a legtöbb mai "komerc" film semmilyen mértékû szellemi táplálékkal nem szolgál, legfeljebb egy bizonyos szintû kikapcsolódási lehetôséget nyújt és semmit többet.

Tehát nem olcsó szórakozás manapság Kolozsváron színházmûveltséggel rendelkezni, viszont azon is el lehet gondolkodni, hogy mit is jelent valójában az a szó, hogy olcsó. Mindenképp mi határozzuk meg saját zsebünkbôl kifolyólag, hogy számunkra mi drága és mi olcsó, tehát eljutottunk Eistein bácsi relativitáselméletéhez, azaz hogy a világon minden relatív és nézôpont, no meg hozzáállás kérdése.

Tóth Orsolya

A megátalkodott filológus-alkatok igazán jól érezhetik magukat ebben az új évezredben. Erôsen posztmodern világ ez, tele százfelé értelmezhetô szimbólumokkal és egyértelmû provokációkkal. Jó sokat lehet róla beszélgetni.

Sokszor azt is hiszem, ez a baj. Csak beszélgetünk, beszélgetünk, s közben mások cselekednek. Ráadásul úgy cselekednek, hogy még azt sem mondhatjuk egyértelmûen, hogy a kárunkra. Mert az, hogy kinek mi jó, kinek mi az érdeke, megint csak beszédtéma, s mint olyant, jól ki lehet facsarni, mint a citromot (hogy aztán savanyú pofával elkullogjunk).

Miközben tudósaink egyre többet ismernek meg a minket körülvevô világból, a pórnép homlokegyenest rohan visszafelé a középkorba. Újból elôjönnek mindenféle szekták, istenek, szimbólumok, legendák, ikonok, emblémák, hiedelmek, babonák, bolondságok, guruk, vuduk és tabuk, és úgy néz ki, hogy jóval többet ártanak, mint csak a hétköznapok levesének fûszerezése: bele is köpnek rendesen, diadalmasan rálépnek az emberkék fejére, és jaj, de nehéz onnan kiszabadulni! Ahelyett, hogy munkához látnának, az emberek a pópához fordulnak: átkozza meg a szomszédot, ha már nekem nem megy jól, neki se menjen jól.

Néhány választott vagy kinevezett közösségi vezetô (akár sámán, vagy törzsi varázsló is lehet) felismerte a szimbólumokban rejlô hatalmas közösségformáló és -butító erôt, és azt a saját, illetve pártja érdekében zseniális módon használja, néhányan már hosszú évek óta.

Itt van mindjárt e város polgármestere. Ô tudja magáról, hogy törzsfônök, ki is használja, és ráadásul élvezi is. Jó emblematikus figura, felismeri a helyzeteket és az alkalmakat, és amiben talán a legügyesebb: ismeri és tudja használni a tárgyi és verbális szimbólumokat is.

Legutóbbi, nyilvánvalóan a fôtér szimbólum-egyensúlyának feldöntésére irányuló kísérletét például érdekes papírba csomagolta: az 1989-es forradaloméba, ami rossznyelvek szerint nem is történt meg. Vagy ha meg is történt, akkor sem úgy történt, ahogy a balfék módon a forint- és dollárbizsnicárok utcasarkára felállított féltucat szimbólum (hogy fallikus-e vagy sem, az egy késôbbi jegyzet témája) tanúskodni szeretne róla.

Az igazi forradalom ugyanis még nem történt meg. Annak az emberek elméjében kellene megtörténnie, mégpedig hamar, hogyha nem akarunk itt vesztegelni, amíg visszajönnek a fanarióták. Le kellene mondani már a hamis szimbólumokról, a nagyszakállú ortodox gólyahírrôl és a fejünkre nôtt emblematikus figurákról. Az igazi forradalom akkor történik meg majd, amikor Kolozsvárott egy igazi "szürke eminenciás" polgármester lesz, aki mutat is valamit a fityisz, a botránylapborítók, illetve a fallikus szimbólumok helyett.

Jakab-Benke Nándor

…megismerni Erdély történelmét, földrajzát, néprajzát, mûemlékeit és azok mûvészeti stílusát, vallástörténetét. Manapság az iskolában is próbálkoznak a fentiek tanításával, de annak a heti egy órának az ismeretanyaga távolról sem közelíti meg mindazt, amirôl valóban tudni kéne.

A Kôváry László Honismereti Kör már tizenkét éve szervez egy tanfolyamot, amely a hiányos ismeretek pótlását vállalta magára, korosztálytól függetlenül. Ezért az idén is az elsô jelentkezôk között egyaránt voltak kisiskolások, egyetemisták és idôsebbek is. Nemcsak száraz elôadásokat kell végighallgatni, hanem a sok elmélet mellett diavetítések, szakkönyvek, fényépek, fénymásolt anyagok, bel- és külföldi kirándulások, városnézések, temetôlátogatások teszik megjegyezhetôbbekké az ismereteket.

A tanfolyam idôtartama nyolc hónap és ha valaki kibírja (ami egyáltalán nem nehéz, ha már megfertôzôdött egy csöppnyi érdeklôdéssel), egy dolgozatot leadva szert tehet egy elismerô oklevélre, melynek birtokában akár amatôr idegenvezetônek is tarthatja magát, hiszen ismereti háttere megengedi ezt a tisztséget.

Talán az érdeklôdést még azzal is tovább csigázhatom, hogy az idei évfolyam elsô tanulmányi kirándulása Déva és Vajdahunyad várához lesz, amit egy kétnapos székelyföldi körút fog követni, és az idén sem fog elmaradni a magyaroszági tanulmányút sem.

Az elmúlt tizenegy év adatai is bizonyítják a tanfolyam eredményességét, hiszen 450 személy látogatta, a kör aktív tagjainak létszáma pedig 60. A kör kapcsolatban van a jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkörrel, valamint a lánycsóki Magyar-német Kulturális Egyesülettel.

Az elôadások minden szombaton délelôtt 10–13 óra között zajlanak az Apáczai Csere János Líceumban. Igaz, hogy már három hete elkezdôdött a tanfolyam, de még bepótolhatjátok a lemaradást, ha most szombaton, október 25-én jelentkeztek.

T. O.

Egyszer már kifejtettem, hogy az "alapítvány" szót ma több értelemben használják. Az eredeti olyan vagyont jelent, amelyet valaki egy testület (kuratórium) gondjaira bíz azért, hogy e vagyon jövedelmét (kamatát) valamilyen, az alapítványtevô által meghatározott nemes célra fordítsa. Ilyen a Nobel-alapítvány, amelynek pár százmillió dollárra becsült alaptôkéjébôl évente több milliót kiosztanak, és ilyen volt a Gozsdu-alapítvány is, sok más hasonló mellett.

Az alapítvány második, ma használatos értelmezése szerint olyan testületet jelent, amely bizonyos nemes célra, meghatározott tevékenységre innen, onnan (többek között az államtól is) összegeket kap az alapítvány célját támogatni óhajtó adakozóktól. Az alapítvány létezése tehát állandó támogatástól függ. Gondolom helytelenül nevezik ugyanígy az olyan vállalkozásokat, amelyek nemes célokat tûznek maguk elé (oktatás, egészségügy, környezetvédelem területén), és ezért nem törekszenek profitra.

A Gozsdu család makedóniai eredetû, úgynevezett aromán. Egyik ága a 18. században költözött Lengyelországba, onnan a század végén Miskolcra, Magyarországra. Tagjai kereskedôk, bankárok, üzletemberek voltak, fokozatosan gazdagodtak, idôvel elmagyarosodtak ugyan, de nem feledték gyökereiket, vallásukat. Az alapítványtevô Gozsdu Manó (Gojdu Emanoil) 1802-ben született Nagyváradon, magyar iskolákba járt, ügyvéd lett, Budapestre költözött. 1860-ban a románok lakta Krassó-Szörény vármegye fôispánja lett, 1866-ban országgyûlési képviselô, 1869-tôl a legfelsôbb bíróság tagja. Ekkor hozta létre az alapítványát, majd nemsokára meghalt. Az alapítvány (1913-ban 2 millió korona a vagyona, ma talán 5 millió dollárnak felelne meg) célja az ortodox vallású magyarországi és erdélyi román diákok, papok támogatása, ezért évente 25–30 ezer koronát osztott ki a kuratórium, amely az ortodoxia fôvárosában, Nagyszebenben székelt. Tagjait az alapító óhaja, útmutatásai szerint választották, újították meg. Az alapítványhoz az akkori Romániának semmi köze nem volt. Különben Gozsdut a Monarchia románjai nem kedvelték, mert ô az ortodox románság sorsát a Monarchia keretében látta legjobban biztosítottnak. Lojális polgár volt.

Az alapítvány az elsô világháború végéig gond nélkül mûködött, ezutáni sorsáról nincsenek adataim. Valószínû csak az alapítvány ingatlanalapja maradt meg (egy nagy budapesti háztömb, neve ma is Gozsdu-ház), az értékpapírok, részvények értékállósága bizonytalan. A kommunizmusban az alapítványokat államosították. A Gozsdu vagyon esetében 1953-ban formális román–magyar szerzôdést kötöttek, amelynek értelmében mindkét fél esetében megszûntek az alapítványok, vagyonuk az állam tulajdonába ment át. Ezáltal sokkal több magyar egyházi értéket államosítottak Romániában, mint fordítva. De hát — gondolom, Rákosi szerint —, több is veszett Mohácsnál. Az államosított Gozsdu udvar állaga leromlott, akárcsak más bérházé, és nem csak Budapesten. Az alacsony lakbérek még a napi karbantartást sem fedezték.

Magyarországon az 1989-es rendszerváltás elsô szakaszában (az Antall-kormány idején) nagyrészt rendezték az állami tulajdonú lakások, házak helyzetét, és vagy visszaszolgáltatták ezeket, vagy kártérítést fizettek. Úgy tûnik, ebbôl a rendezésbôl a Gozsdu-udvar kimaradt, valószínû nem volt kinek visszaadni, és idôközben az épület tovább romosodott. Nem lehet tudni, a román állam vagy az ortodox egyház figyelt fel a román ortodox vagyontárgyak helyzetére. Feltalálták magukat, létrehoztak ismét Nagyszebenben egy kuratóriumot (Gozsdu szellemében vagy talán másképp?), amely alighanem visszakérte a Gozsdu házat. Elméletileg ebben a román állam segíthetett, sürgetve a visszaszolgáltatási folyamatot. Mivel ez az Orbán-kormány idején történt, Martonyi János azt nyilatkozta, hogy egyelôre még érvényes az 1953-ban megkötött szerzôdés. Ennek felbontása lehetséges (így a Gozsdu-vagyon visszaszolgáltatása is), de csak kölcsönösségi alapon. Nem tudom, mennyi lehetett a romániai hasonló alapítványok vagyona, de elég belegondolni, hogy — akár az egyházak révén is — gazdag polgárok, arisztokraták jövedelem adományaiból tartottak fenn iskolákat, és sok épület, erdô volt egyesületi, alapítványi tulajdonban.

A román kormány, és gondolom az újjáalakult kuratórium nemrég újra felvetette a Gozsdu-ügyet a magyar, most már a Medgyessy-kormánynál. Úgy tûnik, hogy ezúttal baráti alapon meg is született valamilyen egyezség, bár errôl csak annyit tudunk, hogy közös, román–magyar testület fog alakulni. A nagyközönség számára nem elég világos, hogy állami vállalkozásról lenne-e szó (bár a Gozsdu alapítványhoz elvben sem a magyar, még kevésbé a román államnak nem lehetne semmilyen köze). Végül csupán a Gozsdu-ház jövedelmébôl gazdálkodnának, vagy állami támogatásban is részesülnének? A Martonyi János hangoztatta kölcsönösségrôl több szó nem esett. Ezt egyéb kedvezmény (például kedvezménytörvény alkalmazása) helyettesítette? Mert látszólag a kompromisszumkészség magyar részrôl óriási.

Nagy László

Feleségem születésnapjára kapott a fiától nagy, modern hûtôszekrényt, amely minden igényt kielégített, kevesebbet is fogyasztott, és ezért úgy döntöttünk, hogy a régieket eladjuk. Meg is hirdettük az újságban, hogy hûtôszekrény és fagyasztó eladó. Pár nap múlva jelentkezett is egy hölgy a fagyasztóra, megegyeztünk az árban is, és mondta, gépkocsival és a férjével jön a készülék után. Napok elteltével sem jött, de jelentkezett más vevô, és elvitte a fagyasztót. A hûtôszekrényt egy középkorú, kopaszodó férfi jött megnézni. Mikor belépett, megkérdezte, magyarok vagyunk-e, mert ô beszél magyarul is. Megnézegette a hûtôt, bekapcsolta, kinyitotta, ellenôrizte, hogy nem rozsdás. Végül megegyeztünk az árban, és mondta, hogy körülbelül két óra múlva jön kocsival, és elviszi. Mielôtt elment, megkért, hogy bemehessen a fürdôszobába. Egy kéztörlôt is adtam neki, ha kezet akarna mosni. Miután kijött, elköszönt és elment, mondván, hogy nemsokára visszatér. Többet nem jelentkezett.

Pár nappal az eset után kérdezte a nejem, hogy vajon hova lett a sampon, amit Lumi küldött Párizsból. Elkezdtünk keresgélni, de nem találtuk, sôt, a fürdôszobai polcról még eltûnt egy üveg finom kölnivíz meg egy tusfürdô, mind újak, felbontatlanok voltak. Van egy mondás, miszerint a károsult bûnös és hibás is. A piperecikkeket csakis a hûtôszekrény iránt érdeklôdô vihette el, mert idôközben nem járt nálunk senki. A tanulság mindebbôl az, hogy még a vécére se engedjünk idegent, sosem lehet tudni, mi ragad a kezéhez.

Levey Ferenc

A Szabadság egyik lapszámában megjelent cikk (Apróhirdetésre tolvaj is jelentkezhet) alapján ráismertem az én "külön bejáratú" tolvajomra. A fiatalember (gazember) nálam lakást akart venni, mert — állítása szerint — cége van, és szeretne kialakítani raktárhelyiséget meg három, akár négy szobát is a családjának. A magánlakás udvarán tartózkodtam, amikor észrevettem, hogy valaki besiet a sötét elôszobába. Azonnal utánamentem, de az illetô jött is kifelé, mondván, hogy a lakás nem felel meg, mert kicsi. Csodálkoztam, hogy sötétben milyen jól lát. Még annyit mondott, hogy lehet, visszajön. Miután elment, észrevettem, hogy a táskám nyitva, és hiányzik belôle a személyi igazolványom, az egészségügyi könyvem, telefonszámos könyvecske és a bôr pénztárcám, amelyben körülbelül 60 ezer lej volt.

Azóta több nap eltelt már, és várom, hátha bedobja irataimat egy szemetes ládába. A pénzt neki hagyom.

A. J. Zs. (név és cím a szerkesztôségben)

Érdeklôdéssel olvastam Lukács Évának a Szabadság október 8-i számában megjelent tudósítását a kidei Tájház felavatásáról. Örvendetes hír volt, hogy a szórványban élôk, illetve a faluból rég elszármazottak is felismerték, megtanulták megbecsülni egykori szülôfalujuk kincsét, büszkeségét, és ezért szép számmal gyûltek össze, hogy az 1750-es években épült, ma már ritkaságnak számító, szalmafedeles-cserényes, Jakab–Csákány-féle öregházat Tájházzá avassák, a megfelelô ünnepélyes keretek között.

Az örvendetes esemény beszámolójához, a nagyobb teljesség kedvéért, még némi kiegészítést fûznék. Ugyanis az öreg ház megmentéséhez valaki még hozzájárult, akinek a nevét elfelejtették említeni a megemlékezések alkalmával. Az én tudomásom szerint még jóval a forradalom elôtt elsôként egy kolozsvári néprajz-rajongó fotómûvész vásárolta meg és restaurálta a saját költségén, a teljesen leromlott állapotban levô szalmafedelet is, amelyet már a lebontás veszélye fenyegetett. A falumúzeum létesítését is elsôként ô álmodta és valósította meg, amikor saját magángyûjteményébôl adakozva kezdte el annak berendezését. Amihez az akkori idôkben, a falurombolások idején, bizony nem kevés bátorság kellett. Majd pedig a Korunk 1982/8. számában kezdték el közölni Kabay Bélának a Borsa völgye címû kismonográfiáját, amelynek a második része csak jóval késôbb, az 1990. évi 7. számban jelenhetett meg. A második, befejezô részében, Kide (Nemes Kide) címû fejezetében részletes leírással, pontos adatokkal említi a Jakab–Csákány-féle öreg portát is.

Mindezek tehát jóval megelôzték Kovács András a dokumentumfilmjét, amelyhez egyébként szintén gratulálnunk kell. A fentieket nem csupán az igazság kedvéért voltam kénytelen megemlíteni, hanem a feledékeny utókornak a helyes, pontosabb tájékoztatása érdekében is.

Darvasi Éva Sarolta

Fél éve már, hogy a gázmûvek megszüntette a gázfogyasztók lakhelyén történô díjbeszedést, s ezért mindenki a kijelölt pénztáraknál kénytelen kifizetni a gázfogyasztás díját. A vállalat alkalmazottai a számlákat, amelyek egyben fizetési felszólítások is, a hónap vége felé kézbesítik, az új módszer bevezetése óta. Ez a kézbesítési idôpont azonban nincs összhangban a számlán feltüntetett dátumokkal és a számla hátuljára nyomtatott fizetési feltételekkel sem. Csupán a szeptemberi példát említem. Az egykori Dózsa György utca lakosai, a gázfogyasztók, a számlát szeptember 30-án, délután kapták kézhez, ezzel szemben a számlán feltüntetett kifizetés lejárati ideje szeptember 15 volt. A fizetési feltételek szerint, amelyet rányomtattak a számla hátlapjára, az olvasható, hogy a fogyasztás ellenértékét a számla kiállításától számított 15 napon belül kell kifizetni, a 16. naptári naptól kezdôdôen, egészen a kifizetés napjáig, 0,06% késedelmi kamatot számolnak minden nap után. Ilyenformán a számlákat már a hónap elején kézbesíteni kellene, hogy ne számolják fel jogtalanul az említett késedelmi kamatot. Ilyen jogtalanságot azonban egyetlen fogyasztó sem tudna igazolni, mivel a számlán nem tüntetik fel a kézbesítés dátumát.

Javasolnám a gázmûvek illetékeseinek, hogy az elkövetkezôkben mindegyik számlakézbesítôt lássák el dátum-bélyegzôvel, és ily módon az átadásnál bélyegzett dátumtól kezdôdôen lépjenek érvénybe a kifizetési feltételek. A villamosmûvek például a számlára vagy fizetési felszólításra mindig felírják az átadás idôpontját.

Engi Albert

A Szabadság szeptember 20-i (216.) számában örömmel olvastuk a nyugdíjindexelésrôl szóló hírt, amelyet az 1006. számú kormányhatározat ír elô. Már arra gondoltunk, hogy a 3. negyedévre esedékes indexelés, illetve pontszám kiigazítással járó növelés elmarad. Ezért ért kellemesen a hír. Na, legalább indexelnek, ha már elfeledkeztek egyéb ígéretekrôl, állapítottuk meg. Ugyanis nagyon nehezen, csigalassúsággal halad a nyugdíjpontszám kiegészítés, azaz az ezzel járó nyugdíjemelés.

De nézzük csak az indexelésrôl szóló "örömhírt". Az említett cikk szerint "egy nyugdíjpontszám értékét 2,65%-os indexeléssel idôszerûsítik", ha a nyugdíj nem haladja meg a 12 041 585 lejt. Úgy gondoltuk, ha egy nyugdíjpontszám 2,65%-ot hoz a konyhára, akkor például két nyugdíjpontszám ennek a kétszeresét biztosítja. Rosszul értelmeztük? Valószínû, mert amikor a feleségemmel felvettük a szeptemberi nyugdíjat, megállapíthattuk, hogy az alkalmazott növelés eddigi nyugdíjunknak éppen a 2,65%-a, és semmilyen összefüggést nem sikerült fellelni a nyugdíjemelésként kapott összeg és a nyugdíjpontszámunk között. Ezek után felmerül a kérdés, hogy az újságcikkel félretájékoztattak-e, vagy a nyugdíjosztály rosszul értelmezte a kormányrendeletet? Ez utóbbit azért mégsem hiszem, mert ez a kormány nem olyan nagyon adakozó kedvû. Biztosan arra gondoltak, hogy a 2,65%-os növelés bôven elegendô.

A II. negyedévi növelés is ezzel egyenlô volt, míg az évi elsô növelés 3,35%-os. Ha decemberben is ilyen mértékben indexelnek, akkor az évi össznövelés 10–11% lesz, ez pedig alaposan elmarad az évi infláció mértékétôl, és ez a nyugdíj vásárlóértékének a további csökkenését eredményezi. Mindez legelsôsorban a régebb nyugdíjazott személyekre hat ki. Valószínû ígérgetés marad az is, hogy a régen kiszámított járandóságokat a most megállapított nyugdíjak szintjére emelik. Mert hogy is lehetne ilyen gondoskodást elvárni attól a kormánytól, amelyik az egyetemi tanulmányi éveknek a szolgálati évekhez való hozzáadását is csak azok számára írja elô, akik 2001-tôl mentek nyugdíjba? Ezzel is a régebb nyugdíjazottakat hozzák hátrányos helyzetbe. De van más ilyen jellegû rendelkezés is.

Hasonló hír jelent meg az év elején is, amikor arról olvashattunk az újságban, hogy ezután már nem vonják le a nyugdíjakból az egészségügyi hozzájárulást, az úgynevezett CNAS-t, és a hozzájárulás összegét megkapjuk nyugdíj-kiegészítésként. Ez becsületes megoldás lett volna, ugyanis évekkel ezelôtt a nyugdíjemelés róvására írták elô az illetékesek ezt a hozzájárulást. Januárban, de azután sem, ez az ígéret nem valósult meg. Honnan származott ez a hír? Ez is félretájékoztatás volt? Az ilyen örömhírekbôl nem kérünk.

Jó lenne, ha a nyugdíjosztály is megkímélné a nyugdíjasokat a felesleges izgalmaktól. Az utolsó szelvényen ilyen üzenet szerepelt: amennyiben valakinek tévesen tüntették fel a személyi számát, sürgôsen juttassa el a nyugdíjpénztárhoz a személyi igazolványa és egy nyugdíjszelvény fénymásolatát. Milyen kedvesek! De miféle oktalanság ez is? Induljunk el fénymásolatokat készíteni, majd következzék a sorbanállás. Pénz és idôpocsékolás valakinek a mulasztásáért. A nyugdíjosztálynak kötelessége lett volna idôben és érthetôen értesíteni a nyugdíjasokat, de meg is indokolhatták volna kérésüket, hogy elkerüljék a félremagyarázást. És megkímélhettek volna a felesleges izgalmaktól és fáradságtól. Egyébként a tájékoztatás a helyi újságban kellett volna hogy megjelenjék, és természetesen magyarul is.

Makkay Ferenc

A Jogrend oldalban közölt 1006. számú kormányhatározat a nyugdíjak indexelésérôl egy kivonatos ismertetése az említett jogszabálynak, és szó szerinti fordítás. Az új nyugdíjtörvénnyel bevezetett nyugdíjpontszám bonyolultabb számítást eredményezett, amelyet most már leginkább az alkalmazó szakemberek értenek meg. Egy jogszabály fôleg magyarul történô ismertetésénél nem ajánlatos a szövegértelmezés, mert még több félreértésre adhat alkalmat. A kormányhatározat szövege románul a következô volt: valoarea unui punct de pensie se actualizeazã prin indexare cu 2,65%; valoarea actualizatã a punctului de pensie este de 2 472 138 lei. Megadva a jogszabály pontos megjelenési dátumát (2003. augusztus 30, 618. számú közlöny), a közlönyt például a könyvtárakban is ki lehet kérni és tanulmányozni lehet. Az egészségügyi biztosításról szóló hírt az év elején egyik miniszter jelentette be, a hírt a hírügynökségek átvették és közölték, többek között lapunk is, mert nem volt miért kétségbe vonni egy miniszter nyilatkozatát. Amennyiben úgy tûnik, hogy lapunk egy-egy hír révén félretájékoztat, a hírrel tulajdonképpen lapunkat is félretájékoztatják a legilletékesebbek.

Az ünnep ürügy az elmélkedésre és az emlékezésre. Ha az elsô alkalommal megrendezett magyar festészet napjára gondolok, amelyet egésznapos rendezvénysorozat bemutatásával közvetített felénk a budapesti média, mondhatom, ünnep volt a javából. A cél a mûvésztársadalom és a közönség közötti hídverés, amelyet a tévéadók dicséretesen vállaltak. A színes képközvetítés ugyanis remek lehetôséget kínál azoknak a kimondott és kimondatlan ellentéteknek, meg nem értéseknek az oldására, amelyek a képzômûvészet vonatkozásában az alkotók és a társadalom egésze között feszülnek. A központi helyet kétségtelenül a jelen és a közelmúlt képzômûvészeti, ezen belül festészeti termése, ennek társadalmi visszhangja, az el- és befogadása kapcsán felmerülô kérdések foglalták el.

Minden kezdet nehéz, így aztán akár másodlagosnak is minôsíthetném a morfondírozást arról, hogy mennyire jóra vagy rosszra sikeredett ez a program. Ennél sokkal lényegesebb, hogy elkezdôdött egy folyamat, amelynek talán folytatása is lesz, s ha minden jól megy, olyan hagyomány születésénél bábáskodhattunk, amely szerves részét képezheti a századelô mûvelôdési életének. Ezért talán nem is a közvetlen történések részletezése a lényeges, hanem sokkal inkább az állásfoglalásokban felvetett filozofikus gondolatok egyikének másikának részleges körüljárása.

Kezdeném mindjárt az emlékezéssel. Nem tartom ugyanis meglepônek, hogy az ismert és elismert kortárs mûvészek részvételével folyó vitában, pontosabban a napjaink képzômûvészeti problémáit a közönség elé táró közös gondolkodásban, hangsúlyos utalások történnek a közelmúltra, amely képzômûvészeti vonatkozásban a teljes huszadik századot, sôt talán a tizenkilencediknek az utolsó évtizedeit is jelenti. Ettôl az idôponttól datálódik ugyanis a festészetnek-szobrászatnak az válsága, amely aztán felforgatta a mûvészeti ág teljes hagyományos rendjét, és az egymást követô izmusokba torkollt. Most, a századelôn a huszadik század látszólagosan ellentmondásos festészeti divatjaira visszapillantva elmondhatjuk: meglepôen egységes képet mutatnak abbeli törekvéseikben, hogy a hagyományos felfogással ellentétben a látványt elemeire bontják, a képalkotás mozzanatait ragadják meg, és elôtérbe helyezésükkel, abszolutizálásukkal izmusokat teremtenek. Az analízisnek ezen korszaka lezárult — hangzott el a Duna TV szombat esti kétórás kerekasztal-beszélgetésében. A hosszas, huszadik századi vajúdások és harcok után, a huszonegyedik század a békés szintézis kora lesz. Tegyük hozzá, hogy minderre az a múltszázad végi jelenség is rímelni látszik, amely a tiszavirág életû divatok és divatocskák mögött egy eklektikusságában egységes, a különbözô izmusok vívmányainak együttélését igazoló szemléleti pluralizmust mutat, és az absztrakciók után az ember- és a látványközpontúsághoz való visszatérést is meghirdeti. Nehéz megjósolni viszont, hogy az elképzelt szintézis több lesz-e a huszadik századi irányzatok szinopszisánál, együttléténél, vagy minôségében túlnövi ezt a szintet.

A megjósolt béke talán abból a kézenfekvônek látszó következtetésbôl is származhat, hogy a festészetben a huszadik század minden elképzelhetô utat végigjárt, az igenlések és a tagadások nem csupán sugárútjainak, de zsákutcáinak is minden zugát, bugyrát felkutatta, felmérte. Továbblépni tehát csupán az egység, a szintézis felé lehet.

A megkérdezett alkotók többsége mûvészetének mibenlétét a belsô késztetések, impulzusok eredôjeként határozta meg, egy szubjektív belsô tér és egy univerzális rendezési elv kölcsönhatásaként értékelte. Ebben a vonatkozási rendszerben értelmet és magyarázatot kap a racionálisnak felfogott konstruktív megközelítés, akár csupán elvont forma és színkompozíciókban, akár figuratív képekben vagy alakos kompozíciókban öltene testet. A festészet nem racionális. Szójátékkal élve felületes: mert felületekkel, fe-lületekben dolgozik. Minél inkább közelít az irodalomhoz, a zenéhez, annál jobban eltávolodik saját lényegétôl, amely más jelrendszerrel nem fejezhetô ki. A dekorativitás ezért képi szinten nem jelenthet pejoratív megjelölést, hiszen hordozhat veretes, tartalmas mondanivalót. Nem a képíráshoz való szemponti megközelítés, a program milyensége, hanem a megvalósítás mûvészi mélysége és érzelmi hitele a mindenkori rangsorolás alapja.

A festészet helye és társadalmi szerepe volt az a kérdés, amellyel kapcsolatban meglehetôsen egységes állásponra helyezkedtek a meghívott mûvészek. A kialakított kép talán árnyaltabb lehetett volna, ha a galériások, a mûvészettörténészek, kritikusok is szót kapnak. Az az álláspont viszont, miszerint Magyar-országon a kortárs mûvészet iránti érdeklôdés, figyelem és kereslet jóval kisebb, mint a komolyabb hagyományokkal rendelkezô Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban, aligha kérdôjelezhetô meg. (Kérdés viszont: mennyire a hagyomány az egyedüli tényezô, amely ezt az érdeklôdést meghatározza. A gazdaságnak, az életszínvonalnak legalább akkora hatása lehet, amiként azt a hagyományokkal egyáltalán nem rendelkezô Egyesült Államok példája is mutatja.) Az elátkozott tervgazdálkodási idôszak, amikor szorosan megjelölt keret korlátozta a fôiskolákra felvehetô festônövendékek számát, durván korlátozta ugyan az emberi szabadságjogokat, de egyben potenciálisan megalkotta a végzôsök elhelyezkedési lehetôségét. A többé-kevésbé tehetséges állástalan pályakezdôk nagy száma és sanyarú sorsa nem csupán a magyarországi viszonyokra jellemzô. Legalább ugyanolyan mértékben tetten érhetô Nyugat-Európa fejlett ipari államaiban is.

A média nagyhatalom — vélték a kerekasztal-beszélgetés résztvevôi, Radák Eszter, Gerber Pál, ef Zámbó István, Molnár Sándor, Fehér László, Barabás Márton, Kovács Péter és Nagy B. István. Rendkívül fontos lenne számukra, s persze az egész mûvészvilág számára az újságírói törôdés, hogy legalább havonta legyen egy olyan mûsor, amely egy órát a képzômûvészeteknek szentel. Egyébiránt meglehetôsen érthetetlen az elektronikus média eddigi távolságtartása, hiszen a képszerûség magának a tévés mûfajnak is alapjául kellene hogy szolgáljon. A beszélt mûsorok — jellegzetesen rádiós mûfaj — túlsúlyba kerülése magát a televíziózás egészét is fenyegeti. De ez már külön téma. Dicséretes, hogy a magyar festészet napja tág teret kapott a tévében, és az sem éppen megvetendô, hogy ha a magyarországi tévéadók nem is tartották fontosnak a határontúli mûvészek szerepeltetését, legalább a Vármegye Galéria teret biztosított olyan ismert és elismert személyiségeknek, akik az anyaország határain kívül élnek ugyan, de alkotásaikkal jelentôs mértékben hozzájárultak a magyar festészet hírének öregbítéséhez. Munkásságuk ismerete nélkül az összmagyar képzômûvésztrôl alkotott képünk nem lenne teljes. Gondolok itt a Nagybányán élô Vésô Ágostonra, a kolozsvári Feszt Lászlóra és az ugyancsak kolozsvári gyökerekkel rendelkezô Kopacz Máriára. Többek között az ô munkáik is megtekinthetôk a magyar festészet napjára rendezett kiállításon.

Németh Júlia

"Magyar költônek lenni nem életbiztosítás" — mondta volt pár évvel ezelôtt Varga Domokos az elfelejtett kortárs és költô életmûrészletének megjelentetése alkalmával arról az — életét, sebeit és veszteségeit depressziós hajlama miatt is az abszurdig felfokozó — erdélyi származású költôrôl, Derzsi Sándorról, aki a Kádárkorszak évtizedeiben teljesen kimaradt a magyar irodalomi köztudatból (egy-két kivétellel, az 1990 utáni lexikonokból is). Derzsi Sándor fiatalon hagyta el Erdélyt (a román munkaszolgálat elôl szökve Magyarország felé, a határôrök elfogták és tömlöcbe zárták); rá egy évtizedre Budapesten Magyar Szabadság címû versével köszöntötte az 1956-os forradalmat; tevékeny résztvevôje volt az ellenállásnak, letartóztatása után versei is a vád bizonyítékát képezték, s az ellenforradalmi bíróság elôtt kihívóan mondta el versét az új szocialista hatalom alattomosságairól. A börtönévek után elmegyógyintézetbe utalták be, hogy megszabaduljanak tôle. Kiváló formai érzéke és verseinek megkapóan lírai ereje mellett Szalay László szerint a költô "emberi tisztessége és bátorsága" példaerejû volt —, illetve az lehetett volna, ha a gyilkos és álnok hatalom könyörtelenül le nem számol vele. "Derzsi Sándor áldozat, mártír, hôs is egyben(...) sorsa kiváló példa a mindenkori diktatúra embertelenségére."

Az eltelt évtizedek tudatzavara mennyi mindent meg és elemésztett, de idônként még ma is "élethalálharc folyik a szabad szólásért"... Az emberiségben buzog a hit, mégis — a maga faragta kereszt alól föl, a siker felé sandítva — hányszor felejtette el levenni a feszületrôl megváltásra született fiát s bolondnak hitt utódot.

A nálunk, a szülôföldjén is elfelejtett Derzsi Sándor hátrahagyott, több, mint kétezer oldalnyi hagyatékából közölt versekkel emlékezünk a magyar 56-ra, az áldozatokra.

L. Cs.

Hagyd, hogy a holtak eltemessék
Halottjainkat, jöjj velem
Így szólt, ki meghalt, hogy hitessék
El, hogy nem gyilkolt sohasem
Mert kardját saját hüvelyében
Tartotta, hogy ne szegje meg
A parancsot, melyet az Éden
Tilalom szóval emleget
Mely tilt haláltól, kárhozattól
Mi gyilkoló hazug szavakból
Sújt arra, aki hazudik
Hogy eltemesse a halottját
Az élve is holt Cinkosország
Mely mind megöli fiait

A forradalmat eltiporták
És nászát üli most a gôg
Hogy az a legerôsebb ország
Mely többet öl, mert gyilka több
Mint nászágyában letiport szûz
Ha nem hal meg, szûz sem marad
S ha nem pirítja már a szent tûz
Arcát, hogy szégyen-jajszavak
Szálljanak ajkáról az égre
Hogy haragudjék meg az Úr
És sújtson az emberiségre
Döghalált, melytôl sírba fúl
Maga fúl sírba, mert parázna
S paráznasága lesz halála

Kész, srácok, elég volt már az egészbôl
Megítéltetett a történelem
Igazságosztó fegyver vers-csövével
Szólt az ítélet. Ez a kegyelem
Lett béke. Kész a diktatúra tankja
Nagy hernyótalpa szívünkbe akadt
Lám, nem is az a kis benzinpalack
Igaz-e, srácok? A szív, az a roppant
Minden más játékkellék volt csupán
Céloztunk kissé s trafáltunk is nyomban
(Igaz világ lesz e hazug után?)

A családon belüli erôszak elterjedt társadalmi jelenség: Romániában minden ötödik nôt partnere bántalmazott már, a rendôrségi bejelentéseknek körülbelül fele családon belüli erôszakra vonatkozik, és a mentôket átlagosan hetente húszszor hívják bántalmazásos esetekhez. A családon belüli erôszakon az elkövetôvel közeli vagy bensôséges kapcsolatban álló vagy állott személy testi vagy lelki bántalmazását értjük és a szóbeli sértésektôl a verésen át a szexuális erôszakig viselkedések széles skáláját foglalja magába. Minden réteget érint, anyagi helyzettôl és iskolázottságtól függetlenül — véli Dávid-Kacsó Ágnes, pszichológus.

A Nôk Erôszakellenes Egyesülete, az Artemis fô célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a nôknek, akik kiutat keresnek az ôket fogva tartó erôszak hálójából. Általánosan érvényes receptek itt sincsenek, és az egyesületnél pszichológusok, szociális munkások és egy jogász segítenek a nônek abban, hogy megtalálja a számára legelfogadhatóbb megoldást. A döntést számos tényezô nehezíti. A hagyományos mentalitás szerint a nô sorsa, hogy tûrjön, és a gyerekeknek apára van szükségük. Azt azonban kevesen tudják, hogy ha egy gyerek rendszeresen tanúja a szülei közötti erôszakos jeleneteknek, ugyanolyan súlyos következményekkel jár testi-lelki-értelmi fejlôdésére, mintha szenvedô alanya lenne ezeknek a jeleneteknek.

Egy nô kilépését az erôszakos kapcsolatból megnehezíti az is, hogy ez a lépés általában anyagi bizonytalanságba taszítja, gyerekeivel együtt. A közös javak elosztása évekig tarthat, és az eljárás kezdeményezése is komoly anyagi áldozatot igényel, amit egy gyerekeivel egyedül élô, albérletben lakó nô szinte soha nem tud magának megengedni. Az Artemis egyesület keretében létezô menhelynek éppen az a szerepe, hogy biztonságos, nyugodt helyet biztosítson az otthonról elmenekülni kényszerült nôknek és gyerekeiknek addig, amíg erôt gyûjtenek az újrakezdéshez. A menhely címe titkos, hiszen az ott élô nôk veszélyben vannak. Ahhoz, hogy egy nô a menhelyre kerüljön, telefonon —

598 155 — be kell jelentkeznie a tanácsadási központban. Ott egy tanácsadó segítségével, aki végzettségét tekintve pszichológus vagy szociális munkás, elemzik a helyzetét és a lehetséges tennivalókat. Ha a menhely tûnik a pillanatnyilag lehetséges legjobb megoldásnak, akkor, ha éppen van hely, már aznap is beköltözhet a nô. Ha nincs hely, akkor várnia kell, amíg üresedés lesz.

A befogadás a menhelyre független a nô jövedelmétôl. Általában 3 hónap a benntartózkodás ideje, de szükség esetén 6 hónapig is meghosszabítható. Ezalatt az idô alatt minden nô személyes tanácsadó segítségével dolgozik az újrakezdésen. Az egyesület jogásza segít megtalálni a lehetséges jogi eljárásokat. Az erôszakos kapcsolatban eltöltött hosszú évek aláássák a nô önbizalmát, önértékelését, éppen ezért a tanácsadók nagy hangsúlyt fektetnek a nô megerôsítésére. Fontos, hogy felfedezze, vannak tartalékai, amelyek segítségével saját lábára állhat, és képes lesz elboldogulni. Paradox módon ezek a nôk tele vannak bûntudattal elromlott családi életük miatt, ezért nagyon fontos számukra az a felismerés, senki nem érdemli meg, hogy bántalmazzák, és az erôszakért mindig egyedül az elkövetôt terheli a felelôsség.

Meleg, vidám szobában az Artemis munkatársai várnak, közöttük három, kicsit félénk, kedves nô ül. Amióta az egyesület mûködik, ez az elsô alkalom, hogy újságíróval hárman állnak szóba, hárman mesélik el életük egy — már mindörökké lezárult — tragikus fejezetét. És történeteik megrázóak. Ijesztôek, ugyanakkor elgondolkoztatóak. Elôször egy középkorú nô vállalja, hogy meséljen nekünk. Évek hosszú során át, veszekedés a veszekedés után, minden kézzelfogható ok nélkül. Nem volt minden nap verekedés. — Volt, amikor csak megrángatott, volt amikor kiabált, vagy a ruhát tépte le rólam — meséli. — Mielôtt otthagytam volna, az életem háromszor is veszélybe került, néha még a gyermekek szeme láttára. Hogy mi váltotta ki a veréseket? Hol az étel nem volt elég sós, hol túl sós volt, néha hazaszaladt délelôtt a munkából, ellenôrizze, hogy otthon vagyok-e, ha pedig nem talált meg, úrrá lett rajta a féltékenység, és akkor ezért vert meg. Minden lépésemet szerette volna tudni, teljesen uralkodni akart feletem. Az igazság az, hogy már a kapcsolat elején láthatóak voltak a jelek, amik erôszakosságára utaltak, de hát az ember azt próbálja elhitetni magával, hogy a saját hibája, próbáltam meggyôzni magam, hogy idôvel rájön, nincs oka a féltékenységre, de az idô rám cáfolt. Talán hamarabb el kellett volna mennem, de hát ott a lakás kérdése, a gyerekek, akiknek szükségük van az apjukra, na meg nekem ez a második próbálkozásom, nem akartam ebben is kudarcot vallani. Az én helyzetemhez hasonló esetekben a gyermekek nagyon fontosak a kapcsolat életben maradásában, ugyanakkor épp miattuk kell mielôbb véget vetni az erôszaknak, hiszen nekik nincs szükségük ilyen élményekre, ilyen magatartásokat látni, hiszen ezeket eltanulják. Nekem van egy fiam, és semmiféleképpen nem szeretném, ha belôle is olyan ember válna, mint a férjem volt. Három hónapja lakom a menhelyen, és hamarosan el kell már mennem, de ez idô alatt sikerült annyi erôt gyûjteni, hogy továbbmenjek az úton.

A beszámoló után, már valamivel több bátorsággal ül le a székre egy fiatal, szôke hajú nô.

— Számomra az anyagi helyzet soha nem lesz, nem is fogja megközelíteni fontosságban a békét és nyugalmat. Az én tapasztalatom szerint a férfiak nagy része ok nélkül féltékeny. Az én esetemben a mérhetetlen féltékenységhez még az alkoholizmus is társult. Mindig nézte az órát. Nézte az órát, és amikor pontosan jöttem haza, akkor is a szemembe hazudta, hogy késtem pár percet, majd megvert. 1999 óta élek erôszakos kapcsolatban. A gyermeket is verte. A fiam már annyira rettegett tôle, hogy nem is kellett megütnie, elég volt, ha fenyegetôen közeledett felé, már el is ájult. Kislányom pedig félt hozzám jönni, ha ô is a közelemben volt. Egyetlenegyszer hívtam ki a rendôrséget. Akkor azt mondták nekem, hogy a legtöbb, amit tehetnek, az egy csendháborítási jegyzôkönyv megírása, na meg a velejáró büntetés kiosztása — mindkettônk nevére. Engem a rendôrség semmiben nem segített. Az utolsó két-három hónap borzalmas volt: hetente kétszer-háromszor megvert. Éjszaka keltette fel a gyerekeket, mert kellett tornászniuk, hogy legyenek egészségesek, mindez annak ellenére, hogy másnap iskolába kellett menniük. Mai napig is fenyeget, betelefonál a munkahelyemre. Egyszer megígérte, hogy ha még egyszer találkozunk az utcán, elvág. Félek tôle. Remélem, képes lesz megérteni, hogy köztünk már nincs semmi. Megesküdött, ha börtönbe is kerül, valahogy megbüntet. 29 éves. Neki is erôszakos az apja, nem hiszem, hogy valaha is meg fog változni. Amióta nem vagyunk együtt, teljesen megváltoztam, én is, de a gyerekek is. Jóra fordult az életünk.

Ötven év körüli hölgy folytatja, belôle elfojtott, régmúltban gyökerezô, de még mindig friss düh tör fel: — Az én uram nem hallgatott soha senkire. 23 évet éltem erôszakos kapcsolatban. Az utolsó csepp az volt, amikor kést tett a torkomhoz. Rájöttem arra, hogy tényleg képes meggyilkolni. Nem vagyok hajlandó az életemmel fizetni valamiért, amiért egyáltalán nem vagyok hibás. Most, ha visszagondolok, hihetetlen, miket tett. Egyszer bejelentette, hogy felgyújtja a lakásunkat, ahogy hazajöttem a munkából, a gyermekkel benne. Tudtam, hogy képes megtenni, tehát elkéreztem a munkahelyrôl két órával hamarabb, elvittem otthonról a gyermeket, majd mentem a rendôrségre. Ott kellemes négy órát töltöttem, az idô nagy részében könyörögtem, jöjjön valaki velem a lakásomhoz. Ott a két szép, egészséges, jól megtermett rendôr nem törôdött velem, számolták a millióikat — így írja, ahogy mondom: számolták a millióikat. Mikor aztán látták, nem szabadulnak tôlem, nagy lelkesen hazakísértek. Mire hazaértünk, a tûzoltók már a bútoraink maradékait dobálták ki a leégett lakásból. Bevitték a rendôrségre, ott leültették egy padra, üldögélt vagy két órát, aztán szép csendben átvágta az ereit. Nem, nem lett semmi baja, pár hét múlva már otthon volt, folytatta életét ott, ahol abbahagyta. A rettegés nap mint nap jelentkezett. Most, mikor már nincs az életünkben ez az ember, maradt a félelem. Félek attól, hogy egyszer visszajön, mivel ô képtelen elfogadni a válást. Még mindig azt hiszi, ki fogunk békülni. Nem akarom, hogy megbüntessék, csak azt szeretném, hagyjon békén minket. Az elvesztegetett életemet már senki sem tudja visszaadni. Csak nyugalomra vágyok. Ôt senki és semmi nem fogja megváltoztatni.

Radu Narcisa, az egyesület jogásza szerint a 217/2003-as törvény értelmében "a családon belüli erôszak esetében a rendôrség az áldozat, a család tagjai vagy a hatóságok bejelentése esetén lép közbe." Tettlegesség esetén, ha a szükséges orvosi gondozás nem haladja meg a 20 napot, az áldozat elôzetes panaszt tehet közvetlenül a bíróságon is (BTK 180. törvénycikk). Ha a szükséges orvosi gondozás meghaladja a 20 napot, az áldozat a rendôrségen vagy az ügyészségen tehet panaszt, ilyenkor nélkülözhetetlen a törvényszéki orvosi látlelet.

A 2003/217-es törvény újdonsága abban áll, hogy hatálya alá tartoznak a szülô–gyerek vagy házasság jellegû kapcsolatok, függetlenül attól, hogy ezek a kapcsolatok törvényesek vagy sem.

Gálffy Attila

Mint ismeretes, Lélek-tanács címmel újraindult A pszichológus válaszol alcímmel jelentkezô rovatunk. Ennek keretében Kacsó-Dávid Ágnes pszichológus felel olvasóink lélektani kérdéseire. Közülük is elônyben részesítjük azokat, akik az újság hasábjain várják majd levélben feltett kérdésükre a válaszát, hiszen rovatunk célja, hogy mások gondjaiból mindannyian tanuljunk. Kérdezôinknek óhaj szerint névtelenséget biztosítunk. Kivételesen az is elképzelhetô, hogy valaki levélben igényeljen választ. Ez utóbbi esetben természetesen leveléhez felbélyegzett válaszborítékot szükséges mellékelnie. A válaszokat családi oldalunkban közöljük, a beérkezett levelek számától függô rendszerességgel. Keressen megoldást gondjaira a Szabadság segítségével! Várjuk további leveleiket!

F. Zs., Kolozsvár: "Azt hiszem, ezt nem mondtam el még senkinek. Álnéven írok, kedves pszichológusnô, mert nem szeretném, ha megtudnák, ki vagyok. Az igazság az, hogy nagyon szeretem a férjem. Rendes, kedves, jó a házasságunk. De abban az egy bizonyos dologban egy kicsit túl nagy úr lett a szokás. Az igazság az, hogy a nemi életünk teljesen egysíkú lett. Egyrészt az a gond, hogy régebb naponta legalább egyszer együtt voltunk, aztán lett belôle heti két-három alkalom, most már inkább havi egyszer. Sôt a nyáron úgy jött ki a lépés, olyanok voltak a körülmények, hogy három és fél hónapig nem voltunk együtt. Talán ennél is nagyobb gond, hogy már nem okoz úgy örömet, mint régebb. Nem olyan izgalmas már, az a kevés is olyan rutinszerûen folyik le, minden mozdulatát már ismerem, elôre tudom, mi következik, kevés az elôjáték, fáradtak vagyunk, nincs idônk, mindig ugyanaza pozíció. Boldogtalan vagyok, és nem akarom megcsalni a férjem, sem mindig önkielégítésekbe menekülni, de már az is megfordult a fejemben, hogy én nem tetszem már neki, vagy nem tudom, mit lehet csinálni.

A változatosság kezdeményezôje Ön is lehet. Egy pár gyertya, esetleg egy kis zene, szép fehérnemû segíthet kizökkenni a megszokottságból. Jó lehet sok év után újból elmenni egy pár napra csak kettesben, ha ez megoldható. A megszokott környezetbôl való kizökkenés, a csak egymásra figyelés, egymásra hangolódás már önmagában is a kapcsolat feltöltôdéséhez vezet, ami a szexuális életre is pezsdítôen hat. Elengedett és elégedett hangulatban a kísérletezôkedv is megjöhet, valóra lehet váltani a fantáziákat. Léteznek olyan könyvek, melyek mindenki számára érthetôen írnak arról, hogyan lehet változatosabbá és élvezetesebbé tenni a szexuális életet. Nem pornográf jellegû folyóiratokra gondolok, melyek teljesen hamis képet festenek a nôi és férfi szexualitásról, hanem szexológus szakemberek által írt könyvekre, amelyek valóban követhetô, pszichológiai és biológiai realitásokat figyelembe vevô tanácsokat tartalmaznak.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 840 lej, 1 USD = 33 329 lej, 1 magyar forint = 152 lej.

Stop! Akar változást? Öt aktív, kitartó és közlékeny értelmiségit keresünk rugalmas munkakörbe. Személyes megbeszélésre feliratkozni telefonon lehet: 567-718, 0722-703753. (0030)

• Folytatódik a "Sabãu-botrány" a Kolozsvári U FC házatáján. Miután Ioan Ovidu Sabãu elhagyta a diákcsapat edzôi székét, "személyes" okokra hivatkozva, a diákcsapat vezetôsége két határidôt tûzött ki számára, de mivel a gondolkodási idô lejárt és Sabãu nem változtatott döntésén, lemondott Tiberiu Petris, a klub ügyvezetô igazgatója is. Az igazgató azzal indokolta lemondását, hogy ô Sabãu miatt vállalta el a tisztséget, és mivel mostanra világossá vált, hogy nem szándékszik visszatérni, neki is mennie kell. A megüresedett tisztséget ideiglenesen Sorin Bagiu vette át.

Egyre hangosabb azok szava, akiknek elmélete szerint, a CFR-Ecomax–U FC mérkôzés bunda volt. Ezt állítja legalábbis Mircea Gavrilã alpolgármester, aki szerint a távozó igazgató megegyezett a vasutascsapat vezetôségével, bizonyítékokat viszont természetesen senki nem tudott felmutatni.

• A CFR-Ecomax házatáján ehhez képest szélcsend van, Iuliu Muresan klubelnök szerint az utolsó fordulóban az Avas ellen elért döntetlen annak ellenére, hogy a CFR elvesztette a táblázaton az elsô helyét nem nevezhetô tragédiának, nincs krízisben a csapat, csupán a játékosok nem adták meg a kellô tiszteletet ellenfelüknek, azt gondolták, gyenge ellenfél következik, aki ellen biztos a gyôzelem. Mindennek ellenére, a kilencedik fordulóban még nem lehet számolgatni, ki lesz az elsô, ki a második.

— A futball pont azért szép, pont azért szeretem, mert kiszámíthatatlan, vélte ennek kapcsán Pászkány Árpád, a CFR-Ecomax fôtámogatója.

Gálffy Attila

A Blackburn Rovers sorozatban a negyedik hazai mérkôzését vesztette el az angol labdarúgó Premier League-ben. A kilencedik forduló záróösszecsapásán a Charlton Athletickel szemben maradt alul.

Eredmény: Blackburn Rovers–Charlton Athletic 0–1.

Az állás: 1. Arsenal 23 pont, 2. Manchester United 22, 3. Chelsea 20, ..., 7. Charlton Athletic 14, ..., 15. Blackburn Rovers 8.

Polgár Judit nyerte a hollandiai Hoogeveenben rendezett sakk szupertornát. Ezzel tovább folytatódott Polgár Judit idei sikersorozata: januárban Wijk aan Zee-ben, majd áprilisban Budapesten a Tehetség és Kurázsi elnevezésû versenyen egyformán második volt, júniusban Les Bains-ben negyedik lett. Mostani gyôzelmével tovább szaporította Élô-pontjainak számát, és várhatóan a férfi világranglistán bekerül az elsô tízbe, ahol jelenleg a 11.

Holnap: Kolozsvári U-ACSA–Isztambuli Fenerbahce

Holnap délután fél hatkor a Horia Demian Sportcsarnokban idei, ugyanakkor hosszú évek óta elsô európai kupamérkôzését játssza városunk nôi kézilabdacsapata. Az elmúlt idény bajnoki ezüstérmese a török Isztambuli Fenerbahce-t fogadja a Conference-kupa selejtezôinek elsô csoportmérkôzése keretében.

Terapia gyógyszergyár. A konferencia-teremben az U-ACSA lányai és edzônôjük várják az újságírókat, szemükkel a tévé képernyôjére tapadva. A videón éppen Jerebie-Páll Magda igyekszik megszabadulni egy hosszúlábú néger kosaraslánytól. "Alig tudtam vagy tíz pontot dobni, úgy tartottak" — tör fel belôle. "Csak nyolcat dobtál!" — érkezik nemsokára a pontosítás... Micsoda idôk! A kolozsvári diáklányok évekig verhetetlenek voltak idehaza, sorozatban gyûjtötték a bajnoki aranyakat. A fent említett találkozó természetesen nemzetközi kupamérkôzés volt, egyike az utolsóknak, amelyet a kolozsvári közönség megtekinthetett.

Azóta Jerebie-Páll Magda már edzôként igyekszik segíteni a kolozsvári sportélet újra felemelkedését. S miután a tavaly bajnoki ezüstöt nyert csapatával, ismét megnyílt az út a nemzetközi találkozók elôtt. Nagyon fiatal, de ugyanakkor annál tehetségesebb csapata most már nem csak az újabb bajnoki pódiumért harcol, hanem az európai porondon való helytállásért is.

Sajnos, el kell ismernünk — és ezzel a csapat is tisztában van —, hogy képességeik szerények. Egyrészt, nincs még meg a kellô tapasztalat, másfelôl pedig a hazai kosárlabdasport színvonala is elmarad a nemzetközi élvonaltól. Hogy mégis miért vállalta az együttes a nemzetközi szereplést? A tapasztalatszerzésért. Hiszen az ambiciózus, tehetséges lányoknak jóformán még csak ez hiányzik ahhoz, hogy ne "csak" pódiumos helyekért, hanem a bajnoki címért is küzdjenek. Amint azt a fôszponzor részérôl Marius Chereches elmondta, ezt az évet a csapat fejlesztésének szentelik, hogy jövôre, a mostaninál is ütôképesebb kolozsvári gárda vágjon neki az idénynek, amelyben a cél már a bajnoki arany.

Rátérve az európai kupákra, a Conference-kupában a kiírás szerint a kolozsvári lányok a görög Athéni Sportinggal kellene mérkôzzenek holnap, ám a görög csapat pénzügyi nehézségek miatt végül visszalépett. Helyettük "ugrott be" a Fenerbahce, amely, Jerebie-Páll Magda szerint Törökország egyik legerôsebb csapata. Sajnos, azonban — hiszen alig egy hete derült ki, hogy nem a Sportinggal mérkôzik az U — a török csapatról többet nemigen lehet tudni. Arra már nem volt idô, hogy az U videokazettát szerezhessen róluk, így az edzônô mindössze az internetes oldalak adataiból alkothatott képet a vendégekrôl. Eszerint nagyon erôs, válogatottak kosarasok is vannak a török keretben, valamint két amerikai idegenlégiós, aki a WNBA-t is megjárta. A viszonylag fiatal csapat magasságátlaga mintegy 181 cm, vagyis a kolozsváriakénál nagyobb, s jelenleg, három forduló után a török bajnokság élén áll. Az utóbbi évek legjobb eredményeit 1999-ben és 2000-ben érte el, amikor megnyerte a török kupát, illetve a bajnokságot és a kupát. További érdekesség, hogy a kolozsváriak csoportjában egy másik török csapat, az Erdemirsport Kulubu is szerepel, s ezt a holnapi ellenfelek a török bajnokság második fordulójában idegenben fektették kétvállra, 56:66 arányban.

Az edzônô azt is elmondta, hogy nem készül különösebb taktikai fogásokkal a török együttes ellen, hiszen valószínûleg ôk sem tudnak semmit a kolozsváriakról. Ennek ellenére a törökök az esélyesebbek, ám ha az U képes túltennie magát a lámpalázon — hiszen a csapattagok döntô többsége most szerepel elsô alkalommal nemzetközi mérkôzésen —, és végig jó teljesítményt nyújt, képes lehet a meglepetésre.

A csütörtöki mérkôzés délután fél hatkor kezdôdik, és az RTV kolozsvári stúdiója élôben közvetíti. Ennek ellenére a csapat reméli, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak a helyszínen a találkozóra, azaz kilátogatnak a Horia Demian Sportcsarnokba, hiszen a közönség fontos támasza a csapatnak. A cél pedig a tisztes helytállás, tapasztalatszerzés, az esetleges meglepetés pedig — ami reméljük, bekövetkezik — csak hab lehet a tortán.

A török küldöttség különben ma reggel az elsô repülôjárattal érkezett, és a Napoca Hotelben száll meg. A következô fordulóban, 30-án a gyógyszergyáriak az Újvidéki Vojvodina otthonába látogatnak (elôbb 25-én a Bukaresti Sportul Studentesc-kel csapnak össze bajnoki mérkôzésen, idegenben). November elsô hetében három összecsapás vár a diáklányokra, ebbôl az elsô kettô hazai pályán: 2-án a Bukaresti Rapid CFR-t, 3-án a Nagyváradi U-t fogadják, 6-án már az Erdemirsport otthonában mérkôzzenek. Ezt követôen néhány napot még Törökországban töltenek, és 11-én lejátsszák a holnapi mérkôzés visszavágóját. Ezután a hazai bajnokságban vár rájuk nagyon nehéz mérkôzés, idegenben: a bajnoki címvédô Târgovistei Livashoz látogatnak 16-án, hétfôn. Ugyanazon a héten, csütörtökön már a Vojvodina ellen játszanak a Horia Demian Sportcsarnokban, majd két nap múlva, szombaton ugyanott a Nagyszebeni Magic-ot fogadják. November utolsó hetére így már csak a Conference-kupa ezen szakaszának utolsó mérkôzése vár rájuk, amikor is 27-én az Erdemisport látogat városunkba.

A tegnapi, európai kupamérkôzést megelôzô sajtótájékoztatón az egész kolozsvári keret jelen volt. A lányok közül (a legfiatalabb, Gabriela Mãrginean mindössze 16 éves!) az oszlopos tagnak számító Simona Musat (170 cm, 35 éves) és Bianca Vescan (186, 25) bizalomkeltôen nyilatkozott: "Nem félünk az ellenféltôl!"

Részünkrôl így már csak egy dolog maradt hátra: sok sikert kívánni a kupaszerepléshez!

Balázs Bence

A hûvös, borongós idô ellenére 41 tájfutó rajtolt vasárnap a Bükkben a Kolozsvári Compas Sportklub által rendezett tájfutó versenyen. A pályakitûzô és rendezô Zsigmond Istvánt dicséret illeti a jó pályákért.

Eredmények:

Veteránok: nôk: 1. Simon Krisztina (Compass); férfiak: 1. Dumitru Cioban (Szászfenesi Dudu Tájfutó Klub), 2. Enyedi András (Kolozsvári Transilva SK), 3. Nagy Dezsô (Compass).

Felnôttek: nôk: 1. Gáll Enikô, 2. Kerekes Kinga, 3. Mihály Gyöngyi (mindhárman Compass); férfiak: 1. Fey Sándor (Compass), 2. Simon András (Plopeni-i Metalul), 3. Kiss Attila (Compass).

Ifjúságiak: 1. Kinde Mátyás (Compass).

Gyerekek: lányok: 1. Andrea Dervestean (Transilva); fiúk: 1. Kassay Ákos, 2. Kiss Tamás (mindkettô Transilva), 3. László Róbert (Compass).

Nyílt: 1. Tonk Sándor.

A Pro Orientare Társaság november 30-án rendezi meg a hagymányos Egyesülés-kupát.

Májai Ferenc

A zürichi tornán elért sikere után hétfôtôl a belga Justine Henin-Hardenne vezeti a nôi teniszezôk világranglistáját, honfitársa Kim Clijsters és az amerikai Serena Williams elôtt.

Az élmezônyben a másik nagy változás, hogy Jelena Dokics — aki éppen Henin-Hardenne ellen bukott el a svájci torna fináléjában — 11 helyet elôrelépve a 14. a rangsorban.

A legjobb magyar továbbra is Mandula Petra, aki egyesben a 41., míg párosban az elôkelô 16. helyet foglalja el.

A WTA-világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (2.) Justine Henin-Hardenne (belga) 6667 pont, 2. (1.) Kim Clijsters (belga) 6584, 3. (3.) Serena Williams (amerikai) 4400, 4. (4.) Lindsay Davenport (amerikai) 3057, 5. (5.) Jennifer Capriati (amerikai) 2809, 6. (6.) Venus Williams (amerikai) 2507, 7. (7.) Amelie Mauresmo (francia) 2440, 8. (8.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 2346, 9. (9.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 2266, 10. (10.) Chanda Rubin (amerikai) 2213, ..., 41. (42.) Mandula Petra 791,50, ..., 83. (81.) Czink Melinda 455,50, ..., 93. (93.) Kapros Anikó 384,75.

Férfi világranglisták
A madridi tornán gyôztes spanyol Juan Carlos Ferrero átvette a vezetést az idei eredményeket összegzô ATP Race-ben az amerikai Andy Roddicktól, s a hagyományos rangsorban is az élen áll.

A chilei Nicolás Massu, aki a spanyol sztár ellenfele volt a döntôben, 16 helyet lépett elôre.

Az ATP Race élmezônye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (2.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 826 pont, 2. (1.) Andy Roddick (amerikai) 822, 3. (3.) Roger Federer (svájci) 700, 4. (4.) Andre Agassi (amerikai) 605, 5. (5.) Guillermo Coria (argentin) 589, 6. (6.) Rainer Schüttler (német) 569, 7. (7.) Carlos Moyá (spanyol) 436, 8. (8.) David Nalbandian (argentin) 358, 9. (9.) Mark Philippoussis (ausztrál) 322, 10. (11.) Sebastian Grosjean (francia) 312.

A hagyományos világranglista legjobbjai: 1. (1.) Ferrero 4195 pont, 2. (2.) Roddick 4165, 3. (3.) Federer 3825, 4. (4.) Agassi 3670, 5. (5.) Coria 2990, 6. (6.) Schüttler 2850, 7. (7.) Moyá 2705, 8. (8.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 2465, 9. (9.) Nalbandian 2145, 10. (10.) Grosjean 1970.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]