 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. október 25.
(XV. évfolyam, 246. szám)
Ünnepélyes keretek között, mintegy 300 résztvevô jelenlétében kezdôdött el az Európai Egyetemek Egyesületének (EUA) 5. Konferenciája, amelynek házigazdája a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). Pénteken délelôtt a szokatlan biztonsági intézkedések is jelezték, hogy az európai tudományos élet számos tekintélyét egybegyûjtô találkozónak adott otthont a kincses város.
A BBTE szervezésében rendezett EUA-konferencián a szakemberek a felsôfokú oktatás minôségének javításáról és az 1999-ben elfogadott bolognai nyilatkozat gyakorlatba ültetésérôl tanácskoznak.
Az esemény fontosságát Andrei Marga, a BBTE rektora megnyitó felszólalásában is jelezte, hangsúlyozva, hogy rendkívül nagy megtiszteltetés a romániai, ezen belül a kolozsvári egyetemi közösségnek a körülbelül 650 intézményt magába tömörítô szakmai szervezet ülésének vendégül látása. Marga felvázolta az egyetem szervezeti struktúráját, és felelevenítette a BBTE történelmét, a Báthory István által alapított jezsuita kollégiumig visszamenôleg, hangsúlyozva, hogy a tanintézmény vállalja a múltat is.
Eric Froment, az Európai Egyetemek Egyesületének elnöke az európai egyetemek és kormányok együttgondolkodásának fontosságát emelte ki, aminek a bolognai folyamat kiteljesedéséhez kell vezetnie. A négy évvel ezelôtt megindult "bolognai folyamat" célja az európai felsôoktatási rendszer különbözô vonatkozásainak egységesítése. Az uniós országok miniszterei 1999-ben a bolognai nyilatkozat keretében elfogadták, hogy Európában egységesen kétfokozatú képzést kell bevezetni. Ennek szellemében külön lesz alapképzés és szakképzés, várhatóan mind fôiskolai, mind egyetemi szinten. A bolognai nyilatkozat szerint 2010-ig egész Európában átveszik a skandináv és angolszász lineáris felsôoktatási rendszert. Ez azt jelenti, hogy a fôiskolai és egyetemi képzés egymásra épülve valósul meg, és a különbözô szinteken a megfelelô szakképzettség megszerzése után ki lehet lépni a rendszerbôl.
A rendezvényre Ion Iliescu államfôt is várták a szervezôk, de az államelnök végül lemondta a meghívást. Az ország elsô emberének üdvözlô levelét Octavian Stireanu tanácsos olvasta fel. Iliescu úgy vélte, hogy Románia számára rendkívüli fontossággal bír a konferencia megszervezése Kolozsváron, mivel a román társadalom modernizálása szorosan összefügg az oktatás perspektíváival.
A rendezvény megnyitóját követô sajtótájékoztatón Eric Froment elmondta, az európai felsôoktatást irányítóknak tudatosítaniuk kell, hogy az európai oktatás által biztosított sokszínûség olyan lehetôségeket kínál, amelyek minden tanintézménynek hasznára válnak. Az EUA célja közé tartozik egyebek között a több felsôoktatási intézmény által kibocsátott diploma elismerésérôl szóló program népszerûsítése. Az egyesület minél több egyetemet tervez meggyôzni a közös diplomák szükségességérôl. Nehézségek között említette az oktatók mobilitás-programját, amelyet az egyetemek megtûrnek ugyan, de még nem építették be saját stratégiájukba. Froment szerint a kolozsvári ülés jó alkalom javaslatot tenni a nemzeti szaktárcáknak és kormányoknak, utalva arra, hogy jelenleg számos ország jogrendje nem teszi lehetôvé a közös diplomák bevezetésének lehetôségét.
Theodor Berchem, a würzburgi egyetem rektora a pénteki plenáris ülésen vázolta a diákmobilitás-programok helyzetét. Jelenleg világszerte 1,6–1,8 millió diák tanul hazáján kívül ösztöndíjjal, ebbôl legtöbben — 500 ezer diák — az Egyesült Államokban. Felhívta a figyelmet a különféle országok diákjai számára biztosított lehetôségek közötti aránytalanságokra, szembe állítva a német és a spanyol diákokat: míg a németek a lényeges ösztöndíjakkal számos országban tanulhatnak, a spanyol fiataloknak otthon nem biztosítanak hasonló mértékû juttatásokat. Úgy vélte, hogy a fokozatos együttmûködés lehetôvé teszi majd a mobilitás-programok fejlesztését, az együttmûködés szorosabbá tételét és átláthatóságát, valamint az oktatás minôségének javítását.
A sajtótájékoztatón újságírói kérdés kapcsán szóba került a magyar oktatók által kért önálló magyar karok létrehozása is. Eric Froment, az EUA elnöke udvariasan elhárította a kérdést, mondván, hogy nem kíván véleményt nyilvánítani ebben az ügyben.
Tegnap avatták fel a sportparkban a nemzetközi kapcsolatokért felelôs központ székhelyéül szolgáló létesítményt. Az Universitas Student Hotel nevû ingatlant 1998-ban kezdték építeni, a beruházás értéke eléri a 93 milliárd lejt (3,1 millió euró). A költségek egyharmadát az állami költségvetésbôl állták, a fennmaradó 62 milliárd lejt az egyetem saját pénzforrásaiból fizették ki. Az épületben egyebek között konferencia termeket és hotelszobákat rendeztek be.
Tegnap délelôtt tartották hagyományos ülésüket az RMDSZ színeiben megválasztott Kolozs megyei polgármesterek, alpolgármesterek. A megbeszélésen parlamenti képviselôk, szenátorok és megyei tanácsosok, valamint Török Ferenc megyei fôtanfelügyelô-helyettes próbált segíteni a községi elöljárók gondjain.
Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke megnyitóbeszédében az európai uniós pályázatokra, fôként a SAPARD-program nyújtotta lehetôségekre hívta fel az önkormányzati vezetôk figyelmét. Ezt követôen az érdeklôdôk Török Ferenchez fordulhattak tanüggyel kapcsolatos gondjaikkal.
Farkas Ferenc, Magyarkályán alpolgármestere a vajdakamarási iskola személyzetének gondjaira hívta fel a fôtanfelügyelô-helyettes figyelmét, Tamás Gebe András tordaszentlászlói polgármester pedig a községben tanító tanárok problémáira tért ki. Elmondta: mivel nem fizetik az ingázó tanügyi dolgozók útját, a szakképzett tanárok nem vállalják, hogy betanítsanak, és szakképzetleneket kell a helyükbe alkalmazni. Ugyanakkor hozzátette: a polgármesteri hivatal kiegészítené az ingázó tanárok fizetését, viszont erre az oktatási törvény nem tartalmaz elô-írást. A tanfelügyelô elmondta: erre hosszú távon csak akkor születne megoldás, ha megváltoztatnák a tanügyi statútumot.
A polgármester a Tej és kifli programmal kapcsolatos gondokra is felhívta a tanfelügyelôségi képviselô figyelmét, panaszához pedig a többi község elöljárója is csatlakozott. Elmondták: mivel a községekben nincsenek meg a tárolási feltételek, gyakran megtörténik, hogy a gyerekek romlott tejet és száraz kiflit kapnak. Török Ferenc válaszában elmondta: ha nem tudják megfelelôen tárolni a tejet, kérjék, hogy helyette tejtermékeket, például sajtot kapjanak. A legkézenfekvôbb megoldás az lenne, ha a megyei tanács átutalná a programra szánt pénzt az önkormányzatoknak, azok pedig helyi szinten oldanák meg a problémát.
Fekete P. P. János egeresi polgármester azt javasolta a jelen levô megyei tanácsosoknak, hogy az iskolajavításra szánt összegeket már április-május folyamán osszák le a községeknek, hogy idôben felhasználhassák azokat. Ugyanakkor felháborodásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy míg a pénzt a megyei tanács osztja le, az ellenôrzéseket a prefektúra alkalmazottai végzik, akik nem ismerik a községek gondjait. Székely István megyei tanácsos, a pénzügyi bizottság tagja elmondta: a költségvetési törvényt módosító kormányhatározat következtében véleménye szerint jövôre majdnem teljesen megszûnik a megyei tanács pénzügyi autonómiája, a pénzalapokat pedig a községek nagysága és a lakosság száma szerint fogják leosztani.
A tanügyi problémák megtárgyalása után a polgármesterek, alpolgármesterek az erdôk visszaszolgáltatásának kérdését vetették fel. Eckstein-Kovács Péter szenátor az üggyel kapcsolatban kijelentette: a megyei elöljárók akár bírósági per esetén is számíthatnak a segítségére. Balogh István kolozsi alpolgármester a háziorvosok problémájára hívta fel a jelenlévôk figyelmét, majd a szövetkezeti épületek visszaszolgáltatásáról esett szó.
A székely székek mintegy négyszáz küldöttét várják október 26-án, vasárnap Sepsiszentgyörgyre, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alakuló ülésére. Hírügynökségi jelentések szerint az eseményre meghívást kaptak az RMDSZ parlamenti frakcióvezetôi, Verestóy Attila szenátor és Kelemen Attila képviselô, továbbá a Fidesz-MPSZ parlamenti frakciójának vezetése és a Kárpát-medencei magyar pártok vezetôi.
A nyolc széki Székely Tanács összességébôl alakul meg vasárnap délután Sepsiszentgyörgyön az SZNT, tájékoztatta a Szabadságot Borsos Géza, az SZNT Kezdeményezô Testületének soros ügyvivôje. Mint elmondotta, a települési Székely Tanácsok kijelölt küldötteinek feladata volt megalakítani a nyolc széki Székely Tanácsot, amely október 26-án, vasárnap létrehozza az SZNT-t. Ez ideig a Gyergyó, Udvarhely és Maros széki Tanácsnak sikerült letenni az alapjait, a Csík széki, illetve a Háromszéki (Sepsi, Orbai, Kézdi szék, Bardócz és Miklósvár fiúszékek — Erdôvidék) Székely Tanácsot vasárnap délelôtt, Sepsiszentgyörgyön, közvetlenül az SZNT alakuló ülését megelôzôen hozzák majd létre.
Borsos Géza elmondta: az SZNT megalakulása után megválasztják a tanács elnökét, alelnökeit, állandó bizottságát, valamint a különbözô szakbizottságokat. Az elnök személyére vonatkozóan a székek képviselôi tesznek javaslatot, akárcsak az alelnökök és titkárok esetében. A tervek szerint az SZNT-nek nyolc alelnöke lenne, a székek számának megfelelô arányos képviseleti elv alapján. Az ügyvivô tájékoztatása alapján a tanács megalakulása után a Kezdeményezô Testület megszûnik, tizenhét tagja azonban automatikusan az SZNT tagjává válik. A tervek szerint az SZNT körülbelül négyszáz-négyszázötven tagú lenne. Szintén a vasárnapi alakuló ülésén fogadják majd el a tanács alapszabályzatát. Az SZNT az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) részét alkotja majd, amikor az utóbbi megalakul.
Kérdésünkre Borsos Géza hangsúlyozta: az SZNT nem politikai, illetve jogilag bejegyzett szervezet, tehát nem indít jelölteket a helyhatósági és parlamenti választásokon. Az SZNT a közakarat kinyilvánítása érdekében létrejövô közképviselet, amelynek célja Székelyföld területi autonómiájának megteremetése. Ennek megvalósulását szolgálja a dr. Csapó József volt RMDSZ-es szenátor által kidolgozott területi autonómia statútum tervezet, melyet az SZNT a dokumentum véglegesítése után a román parlament elé terjeszt. Az SZNT-nek szándékában áll az összes társadalmi és politikai erôt megnyerni a statútum elfogadása érdekében. Amennyiben az autonómiatervezetet a parlament megszavazza, a tanács befejezi mûködését, s hozzálátnak a régió autonómiájának megszervezéséhez.
A kormány pénteki ülésén törvénytervezet született arról, hogy a munkakönyvek megszüntetési folyamatának határidejét kitolják 2007. január elsejéig, így e dokumentum még három évig lesz érvényben. A bejelentést Elena Dumitru munkaügyi miniszter tette a Victoria palotában.
Újabb államtitkárok és bizonyos vezetô tisztségben lévô kormányhivatalnokok leváltását helyezte kilátásba pénteki távértekezletén Adrian Nãstase miniszterelnök. A prefektusokkal tartott videokonferencián a kormányfô kiértékelte az alkotmánymódosító népszavazás eredményeit, és a három miniszter lemondásának körülményeirôl is beszámolt.
A miniszterelnök elmondta: Ki szeretnénk értékelni a kormányhivatalnokok munkáját, és ha szükséges, akár bizonyos államtitkárok és más vezetô beosztásban lévô tisztviselôk menesztésére is sor kerülhet. Ezeket az intézkedéseket a közigazgatási tevékenység hatékonyabbá tétele teszi szükségessé, tette hozzá. Nãstase szerint az illetô tisztségekben található személyeket egyéves vakációra küldik, és másokat neveznek ki helyettük, mivel "sokkal hatékonyabb hozzáállásra van szükség". Ugyanakkor elmondta: a központi problémák mellett helyi gondokról is szó van, és rámutatott: nagyon komoly intézkedéseket fognak hozni azok ügyében, akik "nem tartják a lépést", megszegik a törvényt, vagy kapcsolatban állnak a maffiával.
A három miniszter lemondásával kapcsolatban a kormányfô kijelentette: félreértelmezték a lemondásokat, azzal vádolva a kormányt, hogy így akarja elterelni a figyelmet a népszavazási eredményekrôl. Ugyanakkor rámutatott: a három miniszter lemondásáról közösen döntöttek, hogy "az a legjobb megoldás a legjobb pillanatban". A miniszterelnök szerint a cserére azért volt szükség, hogy a kormány arculatán javítsanak. Ezt követôen Nãstase megköszönte a miniszterek munkáját, rámutatva arra, hogy eredményes, "rendkívüli" szakmai tevékenységet fejtettek ki. Hozzátette: megmaradtak a személyes gondjaik, amelyek a közéleti tevékenységüket gátoló sajtóbotrányok ki-alakulásához vezettek.
A népszavazással kapcsolatosan Adrian Nãstase elmondta: a jövôben nagyon nehéz feladat a kormány számára egy referendum megszervezése, hogyha megmaradnak a népszavazásra vonatkozó szigorú elôírások. A kormányfô szerint a politikai pártoknak tanácskozniuk kellene a részvételi küszöb megváltoztatásáról, figyelembe véve erre vonatkozóan a más országokban alakalmazott gyakorlatot is. Példaként Svájcot és Magyarországot említette, ahol arra a következtetésekre jutottak, hogy az 50% plusz egy szavazatos küszöb lehetetlenné teszi a nép akaratának a megtudását. Azzal kapcsolatosan, hogy az ellenzék kritizálta Ion Iliescu államfô azon kijelentését, hogy csökkenteni kellene a részvételi küszöböt Nãstase elmondta: akkor is így reagáltak volna, ha Iliescu a küszöb emelését javasolta volna.
Az alkotmánmódosításról a következôképpen nyilatkozott: ez egy politikai és intézményi reform részét képezi, amelynek következô lépése egy új választási törvény elfogadása lesz. Szerinte most jött el az a pillanat, amikor eldönthetik, bevezetik-e a név szerinti szavazást a parlament valamelyik házába, valószínûleg a Szenátusba, és hogy lecsökkentik-e a honatyák számát. A miniszterelnök ugyanakkor arra hívta fel a megyei elöljárók figyelmét, hogy alakítsanak ki jobb kapcsolatokat a szakszervezeti vezetôkkel.
Az alkotmánymódosítási referendum alatt megtanultuk, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP)nem riad vissza semmiféle csalástól, jelentette ki Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke, Kolozsváron megtartott tegnapi sajtótájékoztatóján.
A liberális pártvezér Andrei Marga rektor meghívására tartózkodott Kolozsváron, ahol részt vett a városban zajló Európai Egyetemek Konferenciáján. Az értekezleten jelen lévô helyi liberális párt képviselôi gratuláltak Theodor Stolojannak, tegnap ünnepelte ugyanis a 60. születésnapját.
Az elnök a továbbiakban kifejtette: a liberális párt úgy ítéli meg, hogy Románia számára nyereséget jelent a módosított alkotmány az integráció útján. A liberális és a demokrata párt hozzájárulása nélkül a tervezetet nem fogadhatta volna el a parlament, és több módosítás az ô kezdeményezésükre került be az új alkotmányba — mondotta. — "Határozottan visszautasítjuk az SZDP vádjait, miszerint akadályoztuk volna az alkotmánymódosítás megszavazását," — folytatta az elnök, majd hozzáfûzte: a törvénytelenségeket viszont visszautasítjuk és nem fogadjuk el.
Az elmúlt heti népszavazásból levonva a következtetéseket, a liberális pártvezér hangsúlyozta: veszélyben látja a 2004-ben sorra kerülô választások tisztaságát, hiszen, mint bebizonyosodott, az SZDP semmiféle csalástól sem riad vissza. Stolojan végül kifejtette: hihetetlen összefüggéstelenséget mutat a kormánypárt a döntések meghozatalában.
Október 26-tól Romániában is bevezetik a téli idôszámítást: szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 4 órakor 3 órára kell visszaállítani az óramutatókat.
DEÁK FERENC EMLÉKESTET rendez az RMDSZ Mûvelôdési Fôosztálya és az Erdélyi Múzeum Egyesület október 26-án, vasárnap du. 5 órától a Brassai-líceum dísztermében. Egyed Ákos történész, akadémikus és Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költô tart elôadást, közremûködik Boér Ferenc színmûvész és a Tarisznyás Együttes.
A HOMORÓD MENTI UNITÁRIUS GYÜLEKEZET MUTATKOZIK BE október 26-án, vasárnap a belvárosi unitárius egyházközség gyülekezeti találkozóján. A délelôtt 11 órakor kezdôdô istentiszteleten a szószéki szolgálatot Tódor Csaba homoródszentpáli unitárius lelkész végzi. A délután 4 órától a Brassai Sámuel utca 6. szám alatti tanácsteremben kezdôdô találkozó meghívott vendégei Szabó Gyula író, Cseke Péter egyetemi tanár és Máthé Dénes egyetemi adjunktus, akik szülôföldjükrôl vallanak. Zoltán Aladár népdal-feldolgozásaiból Barabás Kásler Magda énekmûvész ad elô, zongorán kísér Lászlóffy Réka. Homoródmenti népdalokat Tódor Éva énekel. Képkiállítás is nyílik ebbôl az alkalomból a Homoródszentmártoni Mûvészeti Tábor képeibôl. Szeretettel hívják és várják az errôl a vidékrôl elszármazott, Kolozsváron élô testvéreiket, valamint minden kedves érdeklôdôt.
"MÉCSEMBE ÖNTÖK ÚJ OLAJAT" — október 26–november 1-je között reformációs nagyhét a Kétágú templomban. A nagyhét alatt minden este 6 órától elôadás és azt követôen beszélgetés arról, hogy Hol torpan meg a reformáció? Elôadók: dr. Tôkés István, Visky Sarolta, dr. Kiss Jenô, Kállay M. Csaba, dr. Sipos Gábor és Pap Géza püspök. 26-án, vasárnap a de. 10 órakor kezdôdô istentiszteleten Székely József hirdeti az igét, november 2-án Adorjáni László, majd az istentisztelet után úrvacsoraosztás.
ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT rendez a Nyugdíjasok Klubja október 26-án, vasárnap du. 5 órától a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai Alapítvány klubtermében. Marton István muzsikál.
A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR rendkívüli meghívottja Bréda Ferenc, terítéken: a Mumu édes (urbanizációs líra). Vitaindítók Orbán János Dénes és Király Zoltán. A rendezvényre október 27-én 19 órakor kerül sor a Bulgakov Irodalmi Kávéház pincéjében.
Húsvét vasárnapján ült utoljára mikrofon elé. Ünnep lévén, sok volt a zenés üzenet, hosszú elôkészítô munka eredménye lett, hogy a kérést feladó és a házigazda is elégedett legyen. Nem volt zökkenômentes ez az utolsó találkozás. Érzôdött, hogy az üzenetet továbbító küszködik a hangjával, amely egyre fátyolosabbá, egyre rekedtebbé vált. Sajnos az idejében érkezô kezelés (?) — eredménytelen maradt. Így a hallgatónak nélkülöznie kellett Gergely István kellemes hangját, nyugodt beszédstílusát, mellyel megnyerô modor, együttérzô magatartás párosult. Láthatóan bántotta, hogy nem tud vasárnapról vasárnapra kapcsolatot teremteni a hallgatókkal. Nagyon szerette ôket, és azt is, amit értük tett. Maga elé képzelte a sok fiatalt és öreget, akit a kért dal felcsendülése — ha rövid ideig is — boldoggá tudott varázsolni. Pedig jóformán nem is ez volt a kötelessége. Mint rádiónk hangszalagtárának ôre, csak a zenedarabok megtalálása, kiválasztása volt a feladata. Saját kérésére vette át kollégáitól a zenés üzenetek továbbítását, egyrészt mentesítette ôket a vasárnap délutáni kötelezettségtôl, másrészt magának is örömet szerzett azáltal, hogy másokat ebben az érzésben részesített.
Magyar–német szakos diplomával a zsebében versenyvizsgázott 10 évvel ezelôtt Donát úti stúdiónkban. Tájékozott volt az irodalomban, szerette a színházat, az opera- és operett-elôadásokat. Ezek az ismeretek segítségére voltak választott mesterségében. A mûfaj iránti szeretetbôl önként, avatott szerkesztôje lett az operett- és opera-összeállításoknak. Gyakran vette kezébe a mikrofont is, és kedvenceivel elbeszélgetett a pálya szépségeirôl. Amit nem tanítanak az egyetemen, azt családi örökségként magával hozta: szolgálatkészséget, udvariasságot, belsô nyugalmat. Nem emlékszem, hogy Gergely István valakit is megbántott volna, valakit is sértô megjegyzéssel illetett volna. És mi, kollégák, egyebet mit tudtunk róla? Talán a mi hibánk is volt, hogy engedtük ôt úgy eltávozni, hogy legalább egyszer jól kipanaszkodta, kisírta volna magát közöttünk.
Ezért most megkövetünk Téged, István. Búcsúnk legyen a megbánásé. Kívánjuk, hogy ott, ahova elérsz, kapjál meg mindent, amitôl ez a földi élet 55 év alatt megfosztott. Nyugodjál csendesen, olyan békében, amilyenre közöttünk hiába vágytál.
Jövô nyáron Kolozsvár, pontosabban a Bethlen Kata Diakóniai Központ ad otthont a 9. Európai Internet Konferenciának. Az elôzetes megbeszélések, technikai részletek egyeztetése céljából idejekorán összeültek a fôszervezôk, a helyi internetszolgáltatók, számítógépes felszerelések forgalmazói, az egyházak képviselôi és a média. A péntek délutáni összejövetelen a konferencia szervezôbizottságától Juha Kinanen (Finnország), Ralf Peter Reimann (Németország), Gunnar Bach Pedersen (Dánia), valamint házigazdai minôségben Szabó Mihály az elôzô konferenciák tapasztalatairól és tematikájáról szólt.
A konferenciák alapul szolgálnak az egyház és az internet közötti kapcsolat létrehozásában, a szûkkörû, mintegy 50 fôs részvételû összejövetelek tagjainak alkalmuk nyílik bemutatni honlapjaikat, internetes megvalósíthatóságukat, helyi problémáikat. A különbözô egyház képviselôi sokat tanulhatnak e téren egymástól. Napjainkban az internetnek üzenetvivô és megosztó jellege van a tömegek számára — hallhattuk az elôzetes tájékoztatón. S akkor még nem is szóltunk a nevelô hatás kiaknázásáról — vannak helyek, ahol az egyház keretében létesített internetkávézók teremtik meg a kapcsolatot a világgal.
A 8. konferenciát Helsinkiben rendezték, a következô 2004. május–júniusra várható. Helyszín: Kolozsvár, Diakóniai Központ. Izgalommal várjuk.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Kolozs megyei szervezete a Hóstáti Gazdakörrel közösen gazdakiállítást szervez október 26-án, vasárnap délelôtt 10 órai kezdettel a Magyar/1989 December 22. úti Zöld Piacon (szemben a Somesul kötöttárugyárral). A terménybemutatón kolozsvári földész-gazdák, mezôgépforgalmazó kiscégek és facsemeteárusok mutatják be terményeiket. A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Nyolcadik alkalommal osztottak Arany János irodalmi díjakat Budapesten. A kuratórium életmûvéért Jókai Anna írót és Csoóri Sándor költôt nagydíjban részesítette. Az Arany János-díjat a Marosvásárhelyen élô Jánosházy György költô, mûfordító, mûvészeti író, valamint Albert Gábor és Serfôzô Simon író vehette át. Arany János-jutalmat a kolozsvári Balázs Imre József költô, irodalomtörténész, Kiss Benedek költô és N. Pál József kritikus, irodalomtörténész kapott.
Megújult A Hét
Aktuális közéleti és kulturális kérdéseket vet fel a kiadvány. Az elsô szám központi problémája a múlt és jelen viszonya: a tematikus kérdés a lojalitás és ellenzékiség lehetôségeit, felelôsségét járja körül. Bíró Béla írása azt boncolgatja, jár-e, s ha igen hogyan pozitív megkülönböztetés a kisebbségeknek. A mûvészeti oldalakon a vásárhelyi Nagy Pál-kiállításról olvashatnak, Nánay István az ötven- éves szatmári Harag György társulatot köszönti. László Noémi és Kinde Annamária versei mellett a lap irodalomkritikai írása Szôcs Géza kötetérôl értekezik, amelyrôl kiderül: nem is a Szôcs Géza kötete.
Erdélyi Örmény Gyökerek
A budapesti Erdélyi Magyar Örmények Kulturális Egyesület havonta megjelenô kiadványa többek között arról tudósít, hogy lapunk legrégebbi és leghûségesebb munkatársa, a közkedvelt Nyelvmûvelés rovat szerkesztôje, Murádin László a Fôvárosi Örmény Klubban bemutatta a Bécsben élô dr. Száva Tibor Sándor A szépvízi magyarörmények nyomában címû kötetét. A folyóirat rövidített változatban közli "a széleskörû, kultúrtörténeti kitekintéssel fûszerezett elôadást", valamint a jeles nyelvész Kolozsvár és környéke helyneveirôl írott, Névválasztástól a keresztelôig címû írását. Egyéb kolozsvári vonatkozása is van a budapesti lapnak: Németh Júlia tollából a WTC-nagydíjas Dobribán Emil festômûvészrôl olvashatnak. Dr. Issekutz Sarolta a Gyergyószentmiklóson tartott kisboldogasszony-napi búcsúról, Cuibus Ilona Éva a Szilágy megyei Zsomboron található régi örmény sírokról, Fekete Árpád a sóvidéki örménymagyarokról ír. De az aradi tizenhármakról és a Szabadság-szoborról, valamint Szabó László Musza Dagh-i utazásáról is szó van a lapban.
Diákévkönyv — 2004
Állandó olvasmánya általános iskolásnak, gimnazistának és egyetemistának egyaránt a kolozsvári Tinivár lap- és könyvkiadó gondozásában, Mihály Krisztina és Ördög Béla szerkesztésében megjelent 2004-es Diákévkönyv. Immár a tizenegyedik a kiadó jóvoltából 1994 óta rendszeresen napvilágot látó hasonló kiadványok sorában.
Mondhatnám úgy is, folytatódik a hagyomány, amelynek nyomán minden esztendôben elhagyja a szerkesztôséget, majd a nyomdát a tanulóifjúság körében egyre kedveltebb és népszerûbb kötet. A kalendáriumnak vagy almanachnak is nevezhetô évkönyv, amely, különösen eddig megjelent elôdeit is fellapozva, évrôl évre nemcsak gazdag és bôvülô, de ugyanakkor változó tartalommal kínálja magát. Anyagai változatosságával, színvonalával alkalmat nyújt, hogy a fiatalok ne csak egyszer, de szinte állandóan, úgymond rendszeresen kezükbe vegyék és fellapozzák. És akárcsak a fiatalabb iskolások a Diákabrak révén, a nagyobbak, a diákok is szórakozva, szinte játszva sok mindent tanulhatnak, hasznos ismeretekhez juthatnak. Ez még akkor is sokat mond, ha figyelembe vesszük, hogy vannak, akik az enciklopédikus tudást idôszerûtlennek, divatjamúltnak tartják.
A mostani kötet bôven tartalmaz irodalmat — lírát és epikát is —, útleírást, történelmi, földrajzi, biológiai tanulmányokat, beszámolót a nyári diákújságíró táborról, a turizmus, divat, orvosi tanácsadó, rejtvény és a sport sem hiányzik — egyszóval minden diákkorosztály kedvére válogathat a csaknem kétszáz oldalas könyv anyagai között. Ez a kötet méltó folytatója az elôzô tíznek. És már most kedvet kelt a soron következô, a 2005-ös tizenkettedikhez. Jó szórakozást, jó kikapcsolódást!
Október 27-én az érdeklôdôk jelentkezhetnek a német klub kezdôknek és haladóknak szervezett elôadásaira délután hattól és este fél nyolctól az IKE-központban (Mócok útja 84). Ugyanitt fejleszhetik nyelvtudásukat az angol klub kezdôi és haladói október 28-án hattól és fél nyolctól. Október 29-én Kozma Zsolt egyetemi professzor tart elôadást a Tudom, kinek hittem elôadássorozat A kijelentés címmel a Protestáns Teológia Bethlen-termében. Ugyanakkor a színjátszókör tart próbát este nyolckor a FIKE-központban. Október 30-án indul be az irodalmi kör este fél héttôl az IKE-központban és héttôl kerül sor a szokásos bibliaórára a Fôtér 23. szám alatt, majd másnap este nyolctól hálaadó istentisztelet lesz a Farkas utcai parókián.
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; okt. 24.: 13, 15.30, 18; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.
GYÔZELEM — Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.
MÛVÉSZ — Az európai filmek felfedezése ciklus keretében: okt. 24–30.: Taxi 3 — francia bemutató (12.30, 15, 17.30; kedden: 12.30, 15, 17.30, 20, 22 — egész nap kedvezménnyel); okt. 24–25.: A zongorista — francia–német–lengyel (20, 22.30); Mindörökké Callas — olasz–francia–spanyol–angol–román (20, 22); okt. 29–30.: Valami Amerika — magyar (20, 22).
FAVORIT — Két hét múlva örökké — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.
DÉS
MÛVÉSZ — Olasz meló — amerikai (15, 17, 19; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap 22 órától, hétfôn egész nap).
TORDA
FOX — Charlie angyalai — teljes gázzal — amerikai (15, 17, 19; péntek, szombat, vasárnap: 21; kedvezménnyel: naponta 15-tôl és szerdán egész nap).
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — Dr. Szöszi 2 — amerikai (17, 19; kedvezménnyel péntek, szombat, vasárnap 21-tôl, csütörtökön zárva).
MAGYAR SZÍNHÁZ
Október 26-án, vasárnap de. 11 órakor: Együgyû Misó — stúdióelôadás. Színpadra alkalmazta és rendezte: Szabó Attila m. v.
Október 28-án, kedden este 8 órakor: Fekete tûz, fehér tûz (Dybbuk) — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).
Október 29-én, szerdán este 8 órakor: Pantagruel sógornôje (Hommage a Rabelais). Rendezô: Silviu Purcãrete.
ROMÁN SZÍNHÁZ
Ma, október 25-én, szombaton este 7 órakor: Goldoni: Két úr szolgája. Rendezô: Mona Chirilã.
Október 28-án, kedden este 7 órakor: Shakespeare: Hamlet. Rendezô: Vlad Mugur.
MAGYAR OPERA
Október 26-án, vasárnap du. 5 órakor: Kálmán Imre: A bajadér. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Gy. Tatár Éva.
ROMÁN OPERA
Október 26-án, vasárnap este 7 órakor: Donizetti: Don Pasquale.
Október 27-én, hétfôn este 7 órakor: A keringô Strauss Bécsében.
PUCK BÁBSZÍNHÁZ
Október 26-án, vasárnap de. 10 órakor: Stan Bolovan — román tagozat; déli 12 órakor: A kiskondás — magyar tagozat.
Októberben széles e hazában hôseinkre emlékezünk. A Kárpát-medence egyik legkisebb keresztény egyháza, az unitárius egyház az aradi vértanúk és a pesti srácok mellett 450 éve elhamvadt mártírjára, Szervét Mihályra is emlékezik.
Miguel Serveto Spanyolország szülötte volt, 1511. szeptember 29-én Villanoevában látta meg a napvilágot és tizennégy éves koráig Spanyolországban tanult. Apja ekkor felsôbb stúdiumokra a toulouse-i egyetemre küldte jogot tanulni, de a fiatal spanyol másként döntött. A jog mellett teológiát tanult és Juan Quintana, V. Károly gyóntatójának szolgálatába szegôdött. Patrónusával együtt 1530 februárjában, Bolognában részt vett a császár koronázási ünnepségén. Májusban otthagyta pártfogóját és júliusban már Bázelben találjuk. Itt Oecolampadius vendégszeretetét élvezte, s tíz hónapig maradt a városban, miközben arról akarta meggyôzni vendéglátóját, hogy a szentháromságról vallott nézetei tévesek. A forrófejû spanyol hatalmas erudícióval látott hozzá a kereszténység niceánum után ki-kristályosodott dogmájának bírálatához. Oecolampadius "tanácsára" elhagyta Bázelt és Strasbourgban tûnt fel, ahol Martin Bucer és Fabricius Capito meggyôzésén fáradozott, hasztalan. A meggyôzés kudarca után a húszéves fiatalember tanait nyomtatásban kezdte el terjeszteni, és 1531. júliusában Haguenauban megjelentette elsô könyvét A Szentháromság tévelygéseirôl (De trinitatis erroribus) címen. "A szakma" a könyvet eretneknek nyilvánította, és Servetus mind a protestáns, mind a katolikus részrôl haragot és türelmetlenséget aratott. Tanait lett volna hivatott visszavonni második mûvében, mely Beszélgetések a Szentháromságról címen 1532-ben jelent meg, de a visszavonás helyett még inkább állást foglalt az elôzô könyvében megfogalmazottak mellett. Az inkvizíció és a német földön várható üldözés elôl Servetus Franciaországba menekült. Nevét megváltoztatva, Michael de Villanouvaként iratkozott be a párizsi egyetemre. Matematikát tanult és közben korrektornak szegôdött a lyoni Trechsel testvérek nyomdájába. A Trechsel fivérek felismerték a tudós elme értékét, és a franciává lett jövevényre bízták Ptolemaiosz Klaudiosz Geográfiájának kiadását. A geocentrikus világképpel dolgozó görög matematikus és csillagász földrajzának javított kiadását Villanovus mindenki megelégedésére végezte és jó hírnevet szerzett magának. 1534-ben ismét Párizsban találjuk, ezúttal medicinát tanul az egyetemen és Andernachti Günter mellett boncoló asszisztensként mûködik. Mestere elragadtatással beszélt tanítványáról. A flamand Andreas Vesalius után, Villanovus volt Günter mester segéde és az egy Vesaliust leszámítva senki nem ismerte úgy az orvostudomány nagy klasszikusát, Galenust, mint a fiatal párizsi medikus. Zsenialitására vall, hogy Vesaliusszal ellentétben, felismeri a kisvérkört. Jellemzô rá, hogy felfedezését húsz évvel késôbb, híres teológiai munkájában teológiai nyelven teszi közzé, a Szentlélek munkájának leírásakor. Az orvosi stúdiumok mellett az egyetemen matematikai és asztronómiai elôadásokat tartott. Ez utóbbi diszciplína miatt a hatóságokkal is meggyûlt a baja, ugyanis kora és a reneszánsz gyakorlatnak megfelelôen asztrológiai spekulációkba kezdett. Ebben az idôben jelent meg elsô orvosi mûve is. Praxisát 1538-ban Charlieu-ben kezdte meg, de az itt mûködô "kollegák" felbérelt verôlegényeinek fenyegetése miatt, és nem utolsósorban új patrónusa, Pierre Palmier érsek hívására a dél-franciaországi Vienne-be tette át székhelyét. Az orvostudománynak szentelhette volna minden idejét, ha 1541-ben a lyoni nyomdászok nem látják el újabb megbízással, nevezetesen Santes Pagnini Bibliájának új kiadását várták el tôle. A Szentírás tanulmányozása ébreszthette fel benne újból a vágyat, hogy a szentháromságról felismert nézeteit közzétegye. Ezúttal Kálvint célozta meg, és a nagy reformátort akarta megnyerni ügyének. Levelezésük 1546-ban kezdôdött és egy esztendô múlva Genf reformátora megkapta Servetustól a Restitutio Christianismi (Kereszténység helyreállítása) kéziratát. Hét esztendôvel késôbb a Restitutio ezer példányát nyomtatták ki titokban Vienne-ben. Guillaume de Trienek Kálvin sugallta levelei a francia inkvizíció figyelmét az üldözött eretnekre, az álnéven bujkáló Michelle de Vilaneuve-re irányította. A Genfbôl kapott perdöntô bizonyítékok alapján Servetust 1553. április 4-én bebörtönözik. Három nappal késôbb megszökik vienne-i börtönébôl, és újból eltûnik üldözôi elôl. Június 17-én a vienne-i törvényszék halálra ítélte és in effigie a francia inkvizíció megégettette. Servetus augusztus 13-án Genfben bukkant fel, ahol felismerték, és Kálvin parancsára börtönbe vetették. Pere hosszú hónapokig tartott, a halálos ítéletet október 26-án mondta ki a genfi tanács. A testben, lélekben megtört tudóst vallásos meggyôzôdéséért máglyahalálra ítélték, és október 27-én Champel mezején könyveivel együtt elégették. Az ezer példányban kinyomtatott Restitutioból mindössze három példány élte túl a vallásos üldözést, a legteljesebbet bô száz esztendeig az unitárius kollégiumban ôrizték Kolozsvárott, hogy aztán Teleki útján a bécsi császári könyvtár féltett kincsévé és díszévé váljon.
Mit vallott Servetus, miért ítélték halálra?
Néhány mondatban roppant nehéz leírni Servetus teológiai rendszerének egészét. Alapvetôen a szentháromság dogmáját kérdôjelezte meg, mégis Servetus háromsághívô. Felfogása a modalisztikus szentháromsági mintát követi, és rokonságot mutat Sabellius, Noetus, Praxeas tanaival. Servetus rendszerében az öröktôl fogva létezô Logosz Isten megnyilatkozási formája. Ezt ô Krisztus elsô megnyilatkozási formájának tekinti és a Krisztus terminust erre a megnyilvánulási módra is alkalmazza. A megtestesüléssel a Logosz (Ige) res (valóság) lesz. Csak ebben a második fázisban beszélhetünk Servetus szerint az Igérôl, mint Fiúról. Servetus szerint az Ige öröktôl fogva létezik az Atyával, a Fiú azonban nem. A Restitutioban a Logosz az isteni bölcsesség érzékileg megragadható kiáramlása, minden létezô dolog eszméjét magában foglaló világelv, amely így magában foglalja az ember Jézus Krisztus testének eszméjét is.
Servetus érvrendszere az 1560-as években meghatározóan fontos volt az erdélyi antitrinitáriusok ideológiájában. Biandrata Giorgio és Dávid Ferenc az unitárius reformáció kezdeti szakaszában Servetus rendszerére építette teológiáját és csak fokozatosan, az 1560-as évek végére távolodott el a spanyol Krisztológiájától és egyeztette össze azt Lelio Sozzini Logosz teológiájával.
Jézus Krisztus öröktôl való Isten fia, könyörülj rajtam — hitvallással ajkán hagyta el Servetus ezt a földi világot és mártíriumával a tizenhatodik század vallási türelmetlenségének szimbólumává vált. Kivégzésének híre futótûzként járta be Európát. A másként gondolkodók, a vallásszabadság eszméinek korai hirdetôi felemelték szavukat a genfi végzés és Kálvin ebben vállalt szerepe ellen. Nem Servetus tanaival rokonszenveztek, hanem azt a módot ítélték el, ahogyan a másként gondolkodókkal, az eretnekekkel elbántak. Sebastian Castellio szállóigévé vált szavaival zárjuk emlékezésünket:
"Egy embert megölni, nem azt jelenti, hogy a TANT védjük, hanem csak azt, hogy megöltünk egy embert. Amikor a genfiek megölték Servetust, nem a TANT védelmezték, hanem megöltek egy embert. A TAN védelme nem a magisztrátus dolga — mi köze a kardnak a tanításhoz? — hanem a tanítóké. De igenis a magisztrátus dolga az, hogy megvédje a tanítókat, úgy ahogyan védi a földmûveseket, kovácsokat, orvosokat minden bántódástól. Így, ha Servetus meg akarta volna ölni Kálvint, a magisztrátus dolga lett volna emezt megvédeni. De Servetus csak érvekkel hadakozott, érvekkel kellett volna hát ôt meggyôzni."
Egy hét telt el azóta, hogy megszavaztuk/megszavazták Románia új alkotmányát. Amely mindenkié — minden román állampolgáré —,mégis senkié: hiszen jóformán mindenki talál benne valami kivetnivalót, amely miatt nem ért vele egyet teljesen. De — és ez a legfontosabb — megszavazta. Ha nem is mindenki, de legalábbis Románia lakossága 55%-nak a döntô többsége.
És itt jön az, ami igencsak megkérdôjelezhetô: valóban leadta (igen vagy nem) voksát az a bizonyos 55%?
Az utóbbi napokban ugyanis egyre inkább kételkedem abban, hogy ez az 55% valós. Hiszen közvetlen közelembôl, ha jól összeszámolon, például több olyan személyt ismerek, aki nem ment el szavazni, mint aki elment. Egyesek szerint szavazatuk a Szociáldemokrata Pártra adott voksot jelentette volna. Mások azt kifogásolták, hogy a nemzetállamisági kitétel megmaradt az alkotmányban, vagy legfeljebb érvénytelen szavazatot adtak le.
Még inkább megkérdôjelezte bennem az említett arány hitelességét az a múlt napokban elektronikus postaládámba érkezett levél, amely arra szólít fel, hogy ha bármilyen szabálytalanságról, törvénytelenségrôl tudok, akkor jelezzem azt. A bukaresti sajtószervezettôl érkezett levél a Pro Demokrácia egyesület és a Sajtófigyelô Ügynökség (Agentia de Monitorizare a Presei) közleményét is tartalmazza, amelynek lényege (ez elhangzott a két szervezet közös bukaresti sajtótájékoztatóján is), hogy készek panaszt emelni a referendum törvényességét illetôen az Alkotmánybíróságon. Mivel túl kevés független megfigyelô volt jelen a szavazókörzetekben, a két említett szervezet úgy véli, hogy a csalás nem általánosítható, de megkérdôjelezi az eredmény hitelességét (pontosabban az említett 55%-os részvételi arányt).
Ezek után többoldalas felsorolás következik, amelyben a közlemény szerkesztôi beszámolnak az észlelt rendellenességekrôl. Nehezményezik például, hogy azoknak, akiknek nem volt választói kártyájuk, könnyen levehetô bélyeget ragasztottak a személyazonosságiukra, így, mint azt néhány napilap riportere be is bizonyította, egy ember többször is leadhatta a voksát, hiszen szintén megkérdôjelezendô módon bárhol szavazni lehetett, nem csak abban a szavazókörzetben, amelyhez a polgár tartozott. Szintén törvényellenes vagy legjobb esetben szabálytalan, erkölcstelen az, hogy sok helyen nyereményjátékkal és egyéb juttatásokkal csábították az embereket szavazni. Egy Neamt megyei faluban például 10 milliós fônyereményt sorsoltak ki a résztvevôk között, a Galaci Otelul mérkôzéseire ingyen léphettek be azok, akik igazolni tudták, hogy már szavaztak, Bákóban pedig 73 színes televíziót sorsoltak ki. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak azok a törvénytelenségek, amelyek arra vonatkoznak, hogy egyes, tisztséget betöltô személyek azzal fenyegették meg az embereket — mint például Gorj megyei tanácsának elnöke —, hogy aki nem tudja bizonyítani a részvételt, azt nem fogadja majd fogadóóráiban. A mozgóurnák is túlságosan sokat "mozogtak", oda is elmentek, ahová nem is hívták ôket. De szavazóközpontokat rögtönöztek Bukarestben egyes áruházakban is. Más hivatalos személyek a szavazókörzetekben biztatták igennel szavazásra a választókat, ami ugyancsak törvényellenes, akárcsak azok a szavazóközpontokon belüli feliratok, amelyek szintén befolyásolni kívánták döntéshozatalukban az embereket.
A példákat még lehetne sorolni, de sok értelme nincs. Tény, hogy itt valami bûzlik. Az 55% így meglehetôsen törékennyé válik, hiszen könnyen mondható: a népszavazás eredménye, a részvételi arány nem a szavazók akaratát tükrözi, hanem azoknak az ígéreteknek a hatása, amelyek nyereséget tettek kilátásba, és helyenként szerencsejátékká alacsonyították a népszavazást, vagy azoknak a nyomásoknak a következménye, amellyel a hatóságok ijesztgették a lakosságot. Ehhez még társul az a bizonyított tény is, hogy aki akart, az többször is leadhatta voksát.
Egy ország alkotmánya olyan lényeges dokumentum, amelynek megszavazása átlátszó, tiszta kellene hogy legyen, és semmiképpen sem kellene kérdôjeleket ébresztenie a törvényességét illetôen. A fentiek alapján a mi esetünkben sajnos ez nem így volt.
Az is igaz azonban, hogy az 1990-es évek elsô felében történt szavazásokért sem merném tûzbe tenni a kezem. S ha akkor "szabad volt" csúsztatni, akkor most miért ne lenne szabad? Elvégre az akkori és a mostani vezetôk személyei sem igen változtak. Ráadásul pedig most a jó irányba történt a csúsztatás. Hiszen ismerjük el, jó néhány eddig nem létezô kisebbségi jogot biztosít az új alkotmány. Hogy egyesek szerint nem eleget? Aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli — tartja a mondás. Ennyi legalább megvan, a többi majd hátha benne lesz a következôben. Ami pedig a nemzetállamiságot illeti, nem egy ember úgy gondolkozott: ha már így is, úgy is román vagyok (hiszen a régi szöveg is nemzetállamot említ), legalább legyenek kisebbségi jogaim. Persze, ez visszaütô is lehet, hiszen, ha román vagyok, akkor nem vagyok kisebbség, tehát nincsenek kisebbségi jogaim. Minálunk eddig sem azzal volt baj, hogy mi van vagy mi nincs benne a törvényben, hanem azzal, hogy abból mit tartanak be.
Továbbra is bízom azonban abban, hogy helyesen cselekedtem, amikor igennel szavaztam. Azt, hogy ez nekem (nekünk, magyaroknak) jó, logikám diktálta. Ugyanis, ha a nagy-romániások köztük városunk polgármestere azért kampányolt, hogy ne menjünk szavazni, vagy szavazzunk nemmel, akkor épp az ellenkezôjét kell tenni. Az ellenségem ellensége az én barátom...
Úgyhogy éljen az 55%, bárhogyan is született meg. Tôlem pedig csak ne várják, hogy választási rendellenességeket jelezzek. Mert nem fogok, még akkor sem, ha tudnék róluk.
Harminckét kolozsvári nem-kormányzati szervezet írta alá azt a tervezetet, amely a helyi költségvetésbôl származó pénzalapok elosztásának új rendszerét dolgozza ki.
A nem-kormányzati szervezetek pénteki sajtótájékoztatóján mutatták be azt a szabály-tervezetet, amely szerint a különbözô szervezetek részesülhetnek a helyi költségvetésbôl.
Szükséges, hogy az amúgy is szûkös anyagi keretet a lehetô leghatékonyabb módon használják fel, a helyi hatóságok a legjobb pályázatokat, a leghasznosabb kezdeményezéseket támogassák.
Megfelelô szabályrendszer híján, eddig meglehetôsen szubjektív módon bírálták el az elôterjesztett pályázatokat.
A nem-kormányzati szervezetek már kérték a hatóságoktól egy szabályzat létrehozását, válasz hiányában azonban közös munkacsoportjuk konkrét tervet dolgozott ki, amelyet eljuttat az illetékesekhez, hogy megkezdôdhessenek a tárgyalások.
Nyugati mintára az általában alkalmazott "grant" típusú elbírálási rendszert javasolják: a legjobb, legértékesebb pályázat nyerjen, az egészséges verseny javára válik majd a szervezeteknek és a hatóságoknak is, hiszen így egyre több és jobb, a köz javát szolgáló kezdeményezés születik majd.
A tervezet fôbb pontjai: külön pénzalap létrehozása a költségvetésben a nem-kormányzati szervek támogatására; vegyes bizottság összeállítása, amely elbírálja a pályázatokat; szoros kapcsolattartás a szervezetekkel, átláthatóság az ügyintézésben.
Algéria, Benin, Brazília, a Fülöp-szigetek és Románia lesznek az ENSZ Biztonsági Tanácsának új tagjai a jövô év január elsejétôl. Mind az ötöt ellenszavazat nélkül, a közgyûlés 191 tagországából több mint 170-nek a voksával választották meg két évre.
Az eredményt Julian Hunte, a közgyûlés Saint Lucia-i soros elnöke jelentette be helyi idô szerint csütörtökön, és gratulált az új BT-tagoknak, amelyek Bulgáriát, Guineát, Kamerunt, Mexikót és Szíriát váltják fel. Mint az AP amerikai hírügynökség egy név nélkül nyilatkozó amerikai tisztségviselôre hivatkozva megjegyzi, a jelölések körüli egyetlen "dráma" a színfalak mögött történt, amikor az Egyesült Államoknak júliusban baráti nyugat-afrikai országok támogatásával sikerült elérnie, hogy Líbia helyett Algéria kerüljön a szavazára felterjesztendô öt ország közé.
Emil Boc képviselôt 725 "igen" és 19 "nem" szavazattal a Demokrata Párt (DP) ügyvezetô elnökévé választotta pénteken a párt Országos Vezetôtanácsa.
Boc a legfelsôbb vezetési fórumok összehívásának jogán kívül átvette a pártelnök teljes jogkörét, ugyanakkor visszahívták az NLP–DP Szövetség vezetésében eddig betöltött tisztségébôl.
A politikust Traian Bãsescu DP-elnök javasolta az ügyvezetô elnöki tisztségbe. Bãsescu azzal indokolta az ügyvezetô elnöki tisztség létrehozását, hogy a DP-ben szükség van egy személyre, aki NLP–DP Szövetségtôl függetlenül képviselje a demokraták üzenetét.
Tegnaptól érvénybe lépett az az áprilisban magyar és román kormány által aláírt egyezmény, amely szerint a magyar és a román állam polgárai a korábbi 30 nap helyett 90 napig tartózkodhatnak vízum nélkül a másik ország területén. Az érvényes útlevéllel Magyarországra utazók, valamint Romániába érkezô magyar állampolgárok 6 hónapon belül összesen 90 napos vízum nélküli tartózkodásra jogosultak. Ezt a három hónapnyi idôszakot az elsô belépéstôl számítja a hatóság, az európai uniós vízumszabályokhoz hasonlóan. A jogszabály értelmében mindazoknak, akik munkavállalás céljából 90 napot meghaladó idôtartamot szándékoznak a szomszédos országban tartózkodni,vízumot kell igényelniük.
Az amerikai piac jellegzetességeirôl, továbbá ennek meghódítási lehetôségeirôl és módszereirôl tárgyalt tegnap a kereskedelmi kamarán a téma és az üzleti lehetôségek iránt érdeklôdô kolozsvári cégekkel George Sfedu, Románia tiszteletbeli konzulja Philadelphia állam Pennsyilvania tartományában. A tárgyaláson megjelent 11 cég (köztük a Jolidon, a Farmec, a Prodvinalco) elmondhatta, milyen területen szeretne együttmûködni amerikai cégekkel, annak érdekében, hogy a tiszteletbeli konzulátus révén és segítségével üzleti kapcsolatokat létesíthessenek.
George Sfedut a román külügyminiszter, Mircea Geoanã egy fogadáson ismerte meg, és kérte fel arra 2002-ben, hogy használja ki sokéves amerikai kapcsolatait és tapasztalatait az ország érdekében, és tiszteletbeli konzulként járjon közbe hazai cégek, üzletemberek amerikai piacra való bejutásáért, magyarázta szerepét és tisztségét a sajtóval folytatott közvetlen, szellemes beszélgetésen a konzul. Az egykori, aláírásokra, lepecsételésekre korlátozódó konzuli szerepkör már a múlté, manapság a tiszteletbeli konzul a kapcsolatok kiépítésére, országok egymáshoz való közelítésére törekszik.
A hazai cégek óceánon túli lehetôségeirôl szólva George Sfedu elmondta, az egyik legnagyobb hátrány, hogy a romániai cégek nem tudják eladni magukat. Hiányzik a nemzetközi üzletkötési tapasztalat, az üzletembernek nincs megfelelô fellépése, emellett pedig sem cégét, sem termékét nem tudja bemutatni, megismertetni és elfogadtatni. Ehhez kellenek jól képzett szakemberek. Az európai típusú, hosszas, néha pedig megismételhetô tárgyalásokhoz szokott ember számára furcsa lehet az amerikai módszer és elvárás: ott rövid, konkrét, rögtön érthetô bemutatkozást várnak el, és ha egyszeribôl felkeltette az érdeklôdést, hajlandók folytatni a tárgyalást. Ellenkezô esetben az üzletembernek szinte semmi esélye sincs az újbóli próbálkozásra.
George Sfedu, saját bevallása szerint, azért tartózkodik éppenséggel Kolozsváron és nem másutt az országban, mert az itteni üzletemberek nem csupán akarnak és törekszenek arra, hogy valamit elérjenek, megvalósítsanak, hanem velük született jóérzéssel rendelkeznek, az emberi minôség pedig biztosítéka a lehetôségek — akár üzleti lehetôségek — végtelenségének is. A tiszteletbeli konzul szerint nincs esélyük a piacon azoknak, akik mások átejtésével szándékoznak üzletelni.
A román belügyminisztérium szerint az aradi Szabadság-emlékmûvet vissza kellene adni Magyarországnak, vagy zárt helyen kellene tartani, mivel ez a szoborcsoport állítólag a "fasiszta" típusú revizionizmust és irredentizmust képviseli a románok kollektív tudatában.
Az Adevãrul címû napilap keddi számában beszámol Ioan Rus belügyminiszternek egy parlamenti interpellációra adott válaszáról. Az interpellációt a Nagy-Románia Párt (NRP) egyik honatyája terjesztette elô. A "hivatalos" válaszban — amely a belügyminiszter aláírását viseli — az olvasható: az emlékmû felállításával kapcsolatosan figyelembe kell venni, hogy az milyen súllyal esik latba a román–magyar viszony területén mind diplomáciai szempontól, mind pedig a helyi etnikumközi viszonyt illetôen.
E válaszhoz azonban a belügyminisztérium egy "dokumentációt" mellékelt, amelyet viszont Ioan Rus nem írt személyesen alá, de amelyet a tárca tartalmilag felvállalt. Ennek a dokumentációnak a szerzôi kifejtik: az 1849-ben Aradon kivégzett tizenhárom aradi tábornok (akikrôl a lap megjegyzi, hogy csupán hárman vallották magukat magyarnak) az erdélyi románok szemében a legvéresebb erôszakos cselekményeket jelképezi. E cselekményeknek állítólag az volt a céljuk, hogy a "többségi lakosságot" szolgasorba taszítsák.
A dokumentáció szerzôi szerint a tábornokok nevéhez fûzôdô terror valóságos "népírtással", azaz negyven-ezer román meggyilkolásával és több mint háromszáz falu felgyújtásával végzôdött. A belügyminisztérium által csatolt iratok szerint az aradi emlékmû (amelyet a románok "Hungária Emlékmûnek" neveznek) a fasiszta típusú revizonizmus jelképe, ezért az a háborús emlékmûvekrôl rendelkezô romániai törvénybe ütközik. Ugyancsak ellentétben áll a 2002/31 számú rendelettel, amely tiltja a fasiszta jelképek köztérre helyezését — áll a belügyminiszteri válasz mellékletében, amely úgy fogalmaz: a magyar hatóságok 1990 után megpróbálták rákényszeríteni Romániára az emlékmû felállítását, de a román kormány válasza "megfelelt a többségi lakosság várakozásainak".
A belügyminisztériumi anyagban az olvasható: a szoborcsoport visszaállításáért folytatott "gyötrô kampány" csak fokozza a feszültséget Románia és Magyarország kapcsolatában, nem kedvez az enyhülési folyamatnak. Ezért a minisztériumi melléklet szerzôi szerint az lenne a legreálisabb megoldás, ha az emlékmûvet átadnák a szomszédos Magyarországnak, vagy valamelyik magyar többségû romániai körzetben helyeznék el zárt térben (múzeumban vagy templomban).
Az 1890-ben felállított, az aradi vértanúk emlékét idézô emlékmûvet, Zala György alkotását 1925-ben bontották le, egy sporttelep melletti gödörben tartották, majd 1964 után a szoborcsoport elemei bekerültek az Aradi Várba. E "várfogságából" az emlékmû csak 1999 októberében szabadult ki, azóta a minorita rendház udvarán áll. Bár az RMDSZ és a román kormánypárt megállapodása kilátásba helyezte a szoborcsort köztérre helyezését, az elôkészületi munkálatokat a helyi szakhatóság központi sugallatra felfüggesztette. A "szobor-ügyet" nem sikerült megoldani sem Ion Iliescu államfô budapesti, sem Medgyessy Péter miniszterelnök bukaresti látogatásán.
Idéntôl új iskolabuszt kaptak a Szentmátéba ingázó cegôtelki gimnazisták. Az új mikrobuszra azért volt szükség, mivel a régi jármû rossz állapota miatt, sokszor napokig kénytelenek voltak hiányozni az iskolából.
Mivel a Beszterce-Naszód megyei Cegôtelkén csak elemi iskola van, ha magyarul akarnak tanulni az V–VIII. osztályos diákok kénytelenek Besztercére vagy a közeli Szentmátéba ingázni. A 15 kilométerre lévô, többségében magyar lakosságú köz-ségbe reggelente iskolabusz szállította a mintegy 13 magyar iskolást, de ugyanez a jármû vitte a közeli Szentjakab román diákjait is a szászlekencei iskolákba. Mivel a régi iskolabusz gyakran elromlott, a diákok emiatt sokszor napokig nem mehettek iskolába. Borsos K. László, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondta: idéntôl sikerült új iskolabuszt bocsátani a diákok rendelkezésére, tehát megoldódott a cegôtelki magyar gyeremkek problémája is. Remélhetôleg ezután a diákoknak nem kell órákig ácsorogniuk a téli hidegben az iskolabuszra várva.
Napjainkban egyre ritkábban hallhatunk községi könyvtárakról. Hogy miért ilyen ritka jelenség? — kérdezhetné az olvasó. Hát valószínûleg azért, mert sok helyen nincs meg a lehetôség arra, hogy a falvak egy könyvtárat tartsanak fenn. Éppen ezért érdekes annak szentmátéi községi könyvtárnak a története, amely éppen fennmaradásáért küzd.
A könyvtár 1956 óta mûködik és a kezdeti nehézségek ellenére ma már 13 500-nál több könyve van. Akönyvállomány jó, azonban Bíró Ilona, szentmátéi könyvtárossal való beszélgetésem során érdekes problémára derült fény. Elmondta azt, hogy a községi könyvtár egyedüli gondja már csupán az, hogy a faluban mûködô általános iskola, amely otthont ad a könyvtárnak, különbözô kifogásokat keres arra, hogy eltávolítsa termeibôl a mindenki számára hasznos könyvtárat. Az iskola vezetôsége arra hivatkozik, hogy a szükségük lenne fürdôkádas fûrdôszobára, a sajt és keksz tárolására szükséges helyiségre, óvodateremre, tanteremre, sportteremre vagy éppen fizika- és kémialaborra. A helyzet tavaly mérgesedett el ennyire, amikor az iskola vezetôségének évnyitó elôtt eszébe jutott, hogy nincs elég tantermük. Azóta egyre rosszabb az iskola és a könyvtár közötti viszony. — A problémának politikai háttere van — véli Bíró Ilona — és nagy mértékben személyes jellege is. Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke nem nézi jó szemmel azt, hogy Szentmáté jelenlegi polgármestere nem az RMDSZ képviseletében indult a választáson, amit meg is nyert. A dolgot az is bonyolítja, hogy a polgármester lánya a helyi könyvtáros és az ügy odáig fajult, hogy tavaly Szántó azzal fenyegette meg a könyvtárt, hogy ha iskolakezdésre nincs kiköltözteteve, akkor leváltatja a helyi polgármestert és alpolgármestert is — mondta a könyvtáros. Hozzátette: a falu infrastruktúrája annyira fejletlen, hogy már évek óta egy épületet sem építettek, arra pedig nincs pénz, hogy külön helyiséget vásároljanak a könyvtár számára. Szeptember 10-e után különbözô bizottságok látogatták meg a könyvtárat, hogy felmérjék a helyzetet, de ôk is csak arra jutottak, hogy a könyvtár mindenki számára hasznos és valahogy meg kell oldani az iskola és könyvtár között kialakult konfliktust. Miután elmentem a besztercei tanfelügyelôségre — mondta Bíró Ilona —, a prefektus és a megyei elnök is eljött, hogy felmérje a helyzetet. De ôk is csak ugyanazt állapították meg, mint bárki más. Ezt az elmérgesedett helyzetet valahogy rendezni kell — mondták, és a prefektusban felmerült az az ötlet is, hogy leváltják a magyar iskolaigazgatót, ha semmiképpen sem tudják megoldani a problémát. Ezután az ellentábor részérôl a "könyvtáros lejáratása" címû fejezet következett. Sikerült annyira felbujtani a szülôket, hogy azok a polgármesteri hivatal elôtt tüntettek arra hivatkozva, hogy azért van ez a konfliktus, mert a polgármester csak így tud munkalehetôséget teremteni a lányának. Ezt követte az is, hogy a helyi könyvtárost alkoholistának titulálták és nem utolsó sorban kétszínûnek, mert véleményük szerint átpártolt az SZDP-hez.
Számomra érthetetlen — mondta —, hogy a tanári kar miért harcol a könyvtár ellen, hiszen nagyon sokat segít abban, hogy a gyermekeik számára elérhetô legyen a tananyag — mondta Bíró Ilona.
Egyelôre a megyei RMDSZ elnöke megígérte, hogy jövôre megpróbál bizonyos keretet megteremteni ahhoz, hogy a könyvtár számára megfelelô helyiséget vásárolhassanak. Ebben a reményben folytatódik tovább a könyvtár mûködése az iskolában, mert nem akarják feladni ilyen ritka intézmény mûködtetését bármilyen kemény falu ellenállásba is ütköznek.
Hogy az ügy kikerekedjék, megkérdeztem Szántó Árpád véleményét is a dologról. Az alelnök nagyon meglepôdött, amikor elmondtam neki, tulajdonképpen mivel is vádolják. — Semmi személyes problémám sincs, sem a polgármesterrel, sem a lányával — mondta — sôt nagyon sokat támogattam és segítettem Szentmátét. Az új magyar nyelvû óvodacsoport és elsô osztály beindításával nem az volt az elsôdleges szándékom, hogy megfosszam a könyvtárat a termeitôl. Szerintem minden ember, aki ilyen válaszút elé kerül inkább választja a magyar osztályokat, mint a könytárat. A polgármester leváltásához pedig egyszerûen nincs felhatalmazásom. Szántó azt is elmondta, hogy oroszlánrészt vállalt a Szentmáté és a magyarországi Medgyes közötti testvérkapcsolat kialakításában.
A Fôtér környékén kívül egyetlen hely van még Kolozsváron, ahol a hét végén betekintést lehet nyerni az ún. újkolozsvári társaséletbe. Vasárnap a templomok körül magyarosodik meg a többségi szótenger, szombaton pedig az Ószeren. Így, aki nyitott szemmel jár az Ószer ócskafolyósóin — amelynek sugara a vasúti sinektôl a jegyárusoktól ôrzött piactérig terjed —, magának a városnak is megláthatja — sôt, ha van bátorsága szembe nézni a valósággal: meg is ismerheti — kincstelen, ráncosodó arcát.
Azt, hogy a külsô ócskasoron melyik az a folyosó, ahová csak magyarok szokták letenni árujukat — azaz, hogy melyik az ócskamagyar-folyosó — azt nem azért nem lehet tudni, mert hadititok, hanem azért, mert mindig másképpen alakul ki annak iránya. Függ ez sok mindentôl — legalábbis Jóska bácsi, az ôs-ószeres szerint —, fôleg persze attól, hogy van-e hatósági ellenôrzés, vagy nincs. Mert ha van, akkor csak a jegyszedôkön túl szabad árulni — odabenn pedig fizetni kell az árulásért, és hát messzebb is van az a felvonulási terület a nagy IRA-ATLAS trolivégállomás-csomóponttól. — Én például inkább hazamegyek, amikor megjelennek a rend-ôrök, merthát az én ócska dolgaimat csak azok keresik, akiknek nincs pénzük odaátra belépôt venni, és hát minek odáig cipekedni — mondja. — Szegény embertôl csak szegény vásárol —állít fel hirtelen az öreg ószerlélektani axióma-vázlatot. — Azért persze vigyázunk, hogy fôleg magyarok legyünk a folyosón... Így nyugodtan lehet politizálni, szídni a kormányt, meg ezeket, itt né — int egy nagyszájú, feketeárut kínálgató, regáti tájszólásban fürdôzô csoport felé. — És egyre jobban kell vigyázni, hogyan beszélünk... Most már meg-megszólnak a suhancok, ha magyar folyóiratokat, könyveket látnak... Így együtt könnyebb...
Irma néni nem is mer szembenézni az esetleges vevôkkel. Szinte drukkol, hogy senki ne álljon meg földre terített standja elôtt, amelyen egy hamutartó, egy csipketerítô és egy öreges cipô árválkodik. Ha valaki — talán szánalomból — megáll elôtte, Irma néni keze ökölbe szorul, és rángatózni kezd a bal szájszéle. Szégyenlli rettenetesen, hogy neki árulnia kell... Érzi: felhozatalával mindenki elôtt beismeri, mennyire meg van szorulva. Amikor meglátja, hogy felveszem a hamutartót, megdermed. — Ötezer — mondja magyarul —, olcsóbban nem adom. Aztán amikor látja, hogy visszateszem, egészen elernyed az arca. — Mennyit ad érte? Ne menjen el...
Sándor bácsi vidám ószeres. Mindig kijön, mert hát jobb ez, mint az otthoni magány. A története ugyanaz, mint általában az öreg ószermagyaroknak: a gyerekek kimentek Ma-gyar-országra, néha hazapillantanak, egy kis ajándékot hoznak, aztán vissza. — Kávét hoznak ajándékba, meg apróságokat — mondja. — Én mindig kihozom ezeket szombaton. Minek nekem ajándék? Persze nem prédálok el semmit: ha nem kapom meg az árát, hazaviszem... Az egyetlen dolog, amit úgy adok a vevônek el, hogy nem alkuszom, azok a kazetták. Valami zenék vannak rajta, ezeket hallgatta a fiam, amikor bulikat szervezett. Ötezer darabja... Magyar zenék: Illés, Neoton, Omega. Van, amikor jó a vásár. A fiam megengedte, adjam el a szobája faláról a posztereket. Hát a fene gondolta, hogy azért pénzt lehet kapni, és pedig nem is akármennyit. Ötvenezer lejt kaptam a tíz képért! Nagyhajú zenészek voltak rajta... Olyan volt valamikor a fiam is — mélázik el az öreg. — Félek, hogy már nem jön az vissza Magyar-országról. Ha a szobája poszterfalát is nekem adta, akkor már nem jön haza. Legfeljebb látogatóba...
Odébb minden hájjal megkent, gyanús öltözékû férfi bekeretezett portrékat, családi képeket árul. Amikor meglátja, milyen mereven nézem az egyik osztályképet, azonnal felemeli és magyarázza, miért lenne jó vásár megvenni húszért. — Itt a keret egy kicsit repedt, de a pillanatragasztóval egy-kettô... — mondja nagy izgatottan. — Kik vannak ezen a fényképen — emelem közelebb magamhoz a képet. — Ez egy osztályban készült, valószínûleg a hetvenes években. Honnan van ez magának? — kíváncsiskodom. — Hát maga a képet nézi, nem a keretet? — csillan fel a szeme. — Képpel együtt harminc — próbálkozik velem, de amikor egy kicsit színészkedve rábámulok, elhallgat. — Komolyan kérdem, honnan van ez a kép? Ezt a fiút itt balra, a padban, ismerem. Együtt jártunk egykoron egy bizonyos iskolába. Tôlük kapta a fényképet? Lomeltakarítás? Vagy csak a szemétbôl szedte össze? Nem vagyok rendôr, dehogy, csak úgy eltûnôdtem, hogy milyen érzés lehet az osztálytársaknak meglátni ezt a fotót itt az ószeren, ahol valójában csak egy húszezret érô keret járulékaként árulják...
— Ki van ezen a képen? — állok meg egy pödörtbajszú férfi portréja fölött. — Harminc a keret, a képet dobja el nyugodtan — mondja a rosszkedvû, viszonylag jól öltözött magyar középkorú hölgy. — Anyósomék szobájában volt, a fene tudja ki van a képen. Miért kérdi? Csak nem nyomoz emberek után? — Jaj dehogy — szabadkozom, és közben megnézem hátul a kartonon az írást (vitéz Andr...) —, csak azon gondolkodom, mit érezhetne ez a nagybajuszos, ha meglátná magát az Ószeren, 2003-ban, a földön. Mennyit kér a nagybajúszúért? — nyúlok a zsebembe. — Csak kerettel adom — húzza össze a szemét. — Igen, de nekem nem kell ez a vacak keret, hanem a kép kell... Biztos van valami írás a hátán: ezt ugyanis a frontról küldték haza valamikor... Na, mennyi? Csak kerettel? Na, még visszajövök, s meglátjuk.
Apácák állnak megilletôdve a régi fotón: valószínûleg államosítás elôtt álló egyházi tanintázmény utolsó végzôsei. Az épületbôl is látszik valami: talán a nagyszebeni ferencrendi tanintézet? Mellette kisebb méretû, aranyozott keretbe illesztett fényképek: ezek század eleiek. Régi kolozsvári magyar polgárok néznek vissza a földrôl. Az egyik Apáthy István. — Mennyit kér a képért — próbálom tökéletesen megjátszani az unottat. — Nem eladó. Valaki már megvette — jön a mord válasz románul. — Harmincat adott érte. Maga mennyit adna? — Nekem csak a kép kell — mondom. — Tudja, ez az ember volt az aki Kolozsvárt... Igen, igen, magyar volt ez az ember, de hát akkor az egész város az volt. Micsoda? Várjam meg az újdonsült tulajdonost, és tépessem ki vele a képet? Inkább nem... Na, majd visszajövök.
UTUNK évkönyv, 1985. Tízezer lej. Ceausescu idézet az elsô oldalon, fôszerkesztôi vers a másodikon (egész jó), majd újabb versek. Egyet-kettôt elolvasok, és újra megállapítom: a mai bohóc- meg pojácairodalom hôseinek lenne mit tanulni az öregektôl, és arról is, hogyan lehetett és lehet minden körülmények között jó verset írni. Mellette Qualiton kislemez, Sárdy Rózsalevelével. Ahogy felényulok, már dúdolja is a kendôs magyar néni: rózsalevél, felkap a szél... Forgatom az agyonkarcolt kislemezt (ki fogja ezt megvenni tôled, te szegény nénike?), és emlékezem. Sárdy... Hogy is van tovább: felkap a szél, talán nem is látlak? A kendôs néni megfogja a kezem: június óta maga az elsô, aki hozzányúlt. Magának adom, vigye — csillan hálásan a szeme. Zavarban vagyok, hiszen nincs mit kezdenem vele: pick up-om nincs, de ha lenne is, ilyen ragacsos, nagylyukú kislemezt csak fürdetés után tudnék feltenni rá. De hát akkor is: kinek kell ma már Sárdy?
Szerelmespár jön — magyar tizenévesek. Szorítják egymás kezét. Csecsemônek való cipôcskét látnak meg a "földstandon". — Jujj, de édes — veszik kezükbe. Egy csók, egy szerelmes mozdulat, és döntenek: megvesszük — suttogják zavartan. Nem alkudnak, talán nem is tudják, mi az: ôk már emelt fôvel születtek. Mikor nagy pirulva elmennek a cipôcskével, mögöttük kajánul summáz az ócskamagyar-folyosó: a nagy terv megvan, most már csak az élet van hátra; a kép megvan már csak a keret kell hozzá.
Tegnap kezdôdött Kolozsváron a "Többet, mint egy fedelet a fejünk fölé" címet viselô háromnapos konferencia. Az ARTEMIS — a Nôk Erôszakellenes Egyesülete szervezte országos rendezvényen tizenkét olyan nem kormányzati szervezet vesz részt, amely a családon belüli erôszak áldozatainak nyújt segítséget. A rendezvény keretében ma este Harry Tavitian világhírû dzsessz-zenész is fellép.
A konferencián olyan nem kormányzati és állami szervezetek képviselôi vesznek részt, amelyek a családon belüli erôszak áldozatainak nyújtanak menedéket. A konferencián a szakértôk arról tanácskoznak, hogyan lehetne megállítani a családon belüli erôszakot és nagyobb védelemben részesíteni az áldozatokat. A szervezetek képviselôi, többek között, kitérnek arra, hogy milyen szerepe lehet a menedéknyújtó alapítványoknak a nôk és gyermekek ellen irányuló erôszak megfékezésében. Ugyanakkor megtárgyalják a családon belüli erôszak legyôzésére irányuló jogi lehetôségeket is. A három nap során a távlati tervekrôl és stratégiákról is szó esik. Ezek között szerepel a szolgáltatások minôségének európai színvonalra való emelése, a menhelyek hazai hálózatának a kiterjesztése, valamint rövidtávú tevékenységi terv kidolgozása.
Az ARTEMIS — a Nôk Erôszakellenes Egyesülete szervezte konferencia keretében ma este fellép Harry Tavitian világhírû román dzsessz-zenész is, a jótékonysági koncert bevételét a menhelyek támogatására használják fel. Harry Tavitian az ARTEMIS egyesület szervezte konferenciával kapcsolatosan elmondta: megtisztelô számára, hogy meghívták a többek közt a Szabadság is támogatta rendezvényre, mivel az egyesület munkáját nagyon fontosnak tartja. Ugyanakkor hozzátette: azért is fogadta el a meghívást, mivel tudja mennyire nehéz nem kormányzati szervezetet mûködtetni, hiszen Konstancán neki is van egy kulturális alapítványa. A dzsessz-zenész örömét fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy a konferencián a nem kormányzati szervezetek mellett állami intézmények is részt vesznek és együtt tárgyalnak a súlyos probléma leküzdésérôl.
A koncert címe a Válaszd a dzsesszt, nem az erôszakot!, amellyel kapcsolatosan Bodrogi Éva szervezô elmondta: míg az erôszak rombol, a dzsessz épít, míg az erôszak elvesz másoktól, addig a dzsessz ad másoknak. Tavitian hozzátette: mindenkinek ajánlja a dzsesszt, aki problémákkal küzd, viszont ahhoz, hogy megérthessük az üzenetét, ugyanolyan nyíltan és ôszintén kell viszonyulni hozzá, amilyen tisztán és ôszintén játszottak az irányzat feltalálói, és ahogy a mostani elôadók is játszanak.
Módosult a fûtési segélyek kérvényezése az elôzô évekhez képest. A folyamodványokat, kérvényeket idéntôl a fûtésszolgáltatótól, azaz a RATAC tordai fiókjánál vagy a Distrigaznál kell beszerezni.
A fûtési pótlék kérvényezéséhez szükséges ûrlapokat — kérvény és jövedelem-nyilatkozat típusnyomtatványa — ezután a Víz-, Csatornázási és Távfûtési Vállalattól (RATAC-tól), illetve a Distrigaztól kell beszerezni. A segély folyósításához szükséges iratcsomagot szintén az említett intézményeknél kell beadni, ahol összesítik az adatokat, s a szolgáltatók az iratcsomagokat késôbb adják át a polgármesteri hivatalnak, amely szociális ankétok során ellenôrzi az adatok helyességét, az érvényes kritériumok alapján pedig megállapítja a folyósítandó segély mértékét. Végsô soron a város polgármestere rendeli el a segélyek kiosztását. A rendelkezést egyszer adják ki, öthónapos idôszakra. A család pénzügyi helyzetében idôközben bekövetkezett módosulást szintén a RATAC-nál vagy a Distrigaznál kell jelezni.
Véget értek az ivóvízhálózat ki-építési munkálatai Tordán, a Sãndu-lesti utcában. Tudor Stefanie alpolgármester elmondta: ezer méternyi ivóvízvezetéket helyeztek el, a munkálatokat a Tordai RATAC végezte. Az alpolgármester ugyanakkor elmondta azt is, a munkálatok folytatása immár a lakosságra vár: aki szeretne az utcai vezetékre kapcsolódni, annak kérvényt kell kitöltenie, össze kell állítania a szükséges iratokat. Az utcában lévô ingatlanok lakóinak az ivóvízhálózatra való kapcsolódása költségeit az állam nem támogatja, mindenkinek fedeznie kell a víz bevezetésével járó saját költségeit.
A szeptember derekán Aradon megtartott, határokon átnyúló gazdatalálkozóról a lap fôszerkesztôje számol be: "A találkozó megható gondolata az volt, hogy az RMGE addig kell hogy hallassa a hangját, amíg a mai különös problémák megoldódnak. Mert nem kétmillióra van szükség egy hektár föld megmûvelésére, hanem egészséges piaci viszonyok megteremtésére." Vákár egy másik cikkben azt fejtegeti, melyek az EU-s csatlakozás sötét oldalai. Nem várhatjuk el az 1-2 hektáron kínlódó gazdától, hogy EU-s szinten versenyképes legyen. Azonban egy jó ötletet kihasználó, becsületesen kormányozott néhány száz, akár ezer hektáron gazdálkodó szövetkezet esetében ez már nem lehetetlen."
Máthé László RMGE szervezési alelnök arról ír, hogy szeptemberben erdélyi székely gazdák egy csoportja részt vett a Budapesti Nemzetközi Vásáron, és 30 négyzetméteren mutatták be (hét kiállító) nép- és iparmûvészeti árucikkeiket. Olvashatjuk továbbá az Európai Unió vidékfejlesztési politikáját ismertetô cikk második részét.
Változó idôk visszatérô gondjairól cikkezik Guzs Ferenc, témája a szövetkezeti mozgalom múltjának és jelenének áttekintése. "A történelem fintora, hogy míg az 1920–30-as években a japánok jöhettek volna hozzánk tanulni szövetkezeti kérdésekben, most ôk jönnek hozzánk tanítani."
Dr. Márkus István az ôszi kalászosok vetésével foglalkozik. Végh Zoltán azokról az agrotechnikai tényezôkrôl ír, amelyek a termék minôségét döntôen befolyásolják. Dr. Tamás Lajos azt javasolja, kezdjük elölrôl a gyomok megismerését. A fehér libatoppal indítja el az új sorozatot.
A növények táplálkozási betegségeit (3. rész) Orbán Sándor tárgyalja. Ezúttal a vasról tájékoztat.
A gazdaságos növényvédelem a témája Berekméri Valentin cikkének.
A zöldségtermesztés rovatban dr. Terbe István a sárgarépa hajtásával foglalkozik. A jó borról Bartók Árpádtól olvashatunk. Fülöp Sándor arról emlékezik, hogy réges-régen az iskolamesterek, tanítók nemcsak a mezôgazdaság-tanulmány fáklyavivôi voltak, hanem példát mutattak a közösségnek. Toós László nagyon is idôszerû kérdésekre keresi a választ: merre tovább, jövendôbeli kertészmérnök?
A dísznövények termesztésérôl ezúttal is Jablonovszki Elemér ír, többek között a rózsák téli takarásáról. Ugyanebben a rovatban Györfi Edit a nagyvirágú krizantém termesztési módját ismerteti. Vákár Andrea a kökény gyógyhatásáról és különleges gyümölcsökrôl küldött ismertetôt.
Méhészeti anyagot Székely István és Veress Endre közöl.
Egy baleset, öt sebesült
Tegnapelôtt Zsukon történt súlyos közlekedési baleset: a 31 éves, kolozsvári Petrosan Károly Renault 19-es márkájú személygépkocsiját vezetve egy teherautó figyelmetlen elôzésébe kezdett, és frontálisan ütközött egy szembôl szabályosan haladó Volkswagen Passat-tal, amelyet a modenai, 22 éves Neri Andreea vezetett. A balesetben súlyosan megsebesült a Renault vezetôje, valamint a dobokai, 50 éves Gemnat Adam, míg az egyaránt felsôlónai Varga Alin (18), Haler Ioan (39) és Felszegi Dumitru (34) könnyebb sérüléseket szenvedett. Mind a négyen a Renault utasai voltak.
Vonat gázolta halálra
23-án negyed hétkor a Kék Nyíl elnevezésû Intercity-vonat, amely Temesvárt és Jászvásárt köti össze, a szucsági állomás közelében elgázolt egy ismeretlen férfit. Az áldozatot, aki a helyszínen életét vesztette, a kolozsvári kórbonctani intézetbe szállították, a nyomozások pedig folytatódnak az illetô személy-azonosságának kiderítése és annak megállapítása érdekében, hogy bal-eset vagy öngyilkosság történt-e.
40 millióra loptak
Október 21-én ismeretlen tettesek feltörték és kirabolták a nagykapusi Tárkány S. lakását. A rendôrségnek néhány nap alatt sikerült azonosítania a tetteseket, az egyaránt magyarkapusi, 32 éves Varga V. és a 35 éves Rostas D. személyében. A két visszaesô 40 milliós zsákmányából 4,3 millió lej és 8 ételjegy került meg. Nyomozás indult ellenük.
13 éves az áldozat
Középzsukon 13 éves kislány került tegnapelôtt egy személygépkocsi kerekei alá. A 36 éves Bogoia C. B-87–MCL rendszámú 1310-es Daciáját vezette, amikor átszaladt elôtte az úton a helyi Andreea B. A figyelmetlenül átkelô kislányt a kolozsvári gyermeksebészetre szállították be.
Országosan körözött semélyt fogtak el
Désen bukott le az az országosan körözött férfi, akit 700 millió lejt meghaladó minôsített lopás elkövetésével vádolnak. A 20 éves, konstancai Lucian Mariant a dési rendôrség átadta a konstancai egységnek, amely elvezette a gyanúsítottat.
A sebesség volt a hibás
Bányabükkön szintén tegnap-elôtt, reggel kilenc órakor történt súlyos baleset: a 37 éves, kolozsvári Achim Dorel Renault Megane márkájú személygépkocsiját vezette a DN1E60-as országúton, amikor a nem az útikörülményekhez mért sebesség miatt a kocsi kipördült, és a szembôl jövô, a tordai, 58 éves Peteanu Iancu vezette Daciába szaladt. A balesetben a Dacia vezetôje, valamint felesége, Anca és utasa, a 30 éves kolozsvári Bodea Victor sérült meg súlyosan.
Világunk környezeti katasztrófái, mindennapjaink környezeti problémái mindinkább felhívják figyelmünket a környezeti nevelés fontosságára. Szûk környezetünkben is számtalan esetben észleljük, hogy az emberiség nem figyel oda a környezetünket ért pusztításokra. A verespataki aranybánya-tervek, a közeli hegyekben zajló erdôpusztítások, az autópályák megépítése mind olyan mértékben fogják környezetünket átalakítani, ami csak elszegényedésünket fogja eredményezni. Csakis akkor lehet megoldani a környezeti gondokat, ha magatartásunk megváltozik. Csupán a tények ismerete nem változtatja meg az emberek természethez való viszonyát. A környezeti nevelés fontos a természeti környezet megôrzése szempontjából, de lényeges a gyermek egész személyiségének szempontjából is. A környezeti nevelés elôsegíti az énkép és a személyes felelôsség tudatának kialakulását. A természettudomány oktatása során a hangsúly az értelmi fejlôdésen van, a környezeti nevelés ráébreszti a gyermeket a természet szépségére, valamint fejleszti a képzelôerejét.
Kolozsvár magyar tannyelvû iskoláinak természettudomány szakos tanárai felismerték, hogy csakis alternatív környezeti tevékenységekkel tudják a gyerekek attitûdjeit, szokásait, ismereteit pozitív irányba terelni. Mindez elôsegíti azt, hogy kialakuljon az összhang a fizikai, szellemi, érzelmi és a lelki tulajdonságok között. Ezeknek az interdiszciplináris iskolán kívüli tevékenységeknek egyik hagyományos formájává vált Kolozsváron a Xantus János környezetismereti vetélkedô, amelynek elsô fordulójára az idén immár hatodszor a Hajtás völgyében került sor.
A vetélkedô fô célja a Kolozsváron élô gyerekek környezeti ismereteinek a bôvítése, az e téren aktív gyerekek irányítása, díjazása. Csak azt lehet védeni, amit már ismerünk! A résztvevôk olyan lelkes természetszeretô diákok, akik nem mindig éltanulók. Itt olyan tanulók is maximális teljesítményt tudnak nyújtani, akik más tantárgyakban, mûvészetben, sportban nem értek el kiváló eredményeket. Ezzel is bátorítjuk azt a felfogást, hogy a környezet védelmében szükség van a társadalom minden tagjára. Vetélkedônk névadójának azt a dr. Xantus Jánost választottuk, aki nemcsak kutató volt, de kiváló pedagógus. Pedagógusi munkásságát nemcsak az iskola szûk falai között tartotta fontosnak, hanem gyermeket, felnôttet egyaránt oktatott, kivételes tehetséggel megírt rádiómûsorai és könyvei által, amelyek minden kolozsvári lakás könyvtárában megtalálhatók. Talán az akkori rádiómûsorok még most is hordoznak annyi idôszerûséget, hogy érdemes volna a Kolozsvári Rádiónak idônként részleteket bejátszania belôlük, amint jelenleg nem találunk egy Xantus Jánoshoz mérhetô tudománynépszerûsítôt erdélyi magyar társadalmunkban. Környezeti problémáink fontossága arra int, hogy ne térjünk le elôdeink útjáról, folytassuk az elkezdett munkát, ne feledjük a xantusi szellemet.
A vetélkedô elsô két évében belsô környezetben, iskolák dísztermeiben zajlott és ott próbálták a szervezôk, a diákok minden érzékszervét (tapintás, szaglás, ízlelés, hallás, látás) megmozgatva, megismertetni a természet szépségeit. A vetélkedô azonban hamar kinôtte ezt a környezetet, és a harmadik vetélkedôtôl kezdve szabad ég alatt zajlik. Így a vetélkedô egyik célja hangsúlyosabbá vált: Kolozsvár környéki természeti szépségek megismertetése és az aktuális környezeti károk vizsgálata. Minden évben más közeli kirándulóhely lett a vetélkedô színhelye: Gorbó- völgye, Hója-erdô, Bácsi-torok, míg az idén a Hajtás-völgye és remélhetôleg a jôvô évben az Ôzek-völgye lesz. A vetélkedôk során mindig az aktuális környezeti problémákon gondolkozhattak el diákjaink: a Metro üzletcsarnok felépítésének következményei, ipari park telepítése a Falumúzeum mellé, illetve a Budapest–Nagyvárad–Bukarest autópálya építése.
A vetélkedôn kezdetben az Apá-czai, a Báthory, a Brassai, a Természettudományi (Ghibu) líceum és az 1-es sz. Általános Iskola V–VIII. osztályos tanulói vettek részt. A harmadik vetélkedô már a IX–XII. osztályok diákjaira is kiterjedt, lévén hogy többen, akik az elôzô években részt vettek már felsôbb osztályokba kerültek és igényelték a vetélkedô folytatását az ô számukra is. Ugyanakkor a résztvevô iskolák száma is fokozatosan nôtt, bekapcsolódtak a Református Kollégium, majd az Unitárius Kollégium diákjai is, de az általános iskolák közül is többen jelentkeztek, így a 16-os sz. Általános Iskola és a környékbeli falvak (Magyarlóna, Kiskapus) diákjai is. A felekezeti kollégiumok részvétele külön színfoltja lett a vetélkedônek, mivel ezekbôl zömmel székelyföldi diákok jelentkeztek, akik megmutatták kolozsvári társaiknak, hogy a székely ember mennyire szereti, ismeri és becsüli a természetet. Így az elôzô vetélkedô alkalmával a Református Kollégium vidéki származású diákjai el is nyerték az elsô díjat. Ugyancsak ekkor lett a Xantus János Természet kalendáriumában megjelent virágóra a vetélkedô címere, illetve mottója Horváth Imre versrészlete:
"Fûért, fáért halljátok hát szavam:
követelem, hogy igazuk legyen:
itt élni fûnek, fának joga van,
akár völgyben sarjadt, akár hegyen."
Az idei év újdonsága a vetélkedô további kiszélesítése a 3–4. osztályok tanulói számára. A szervezést az elemi osztályok számára azok a jelenlegi tanítók (Bolla Emese, Bárdos Réka és Molnár Zoltán) vállalták fel, akik az elsô két vetélkedô során a mûsort vezették, akkor még az Apáczai-líceum tanítóképzôs diákjaiként. Az ô támogatásuk is mutatja, hogy az eddigi vetélkedôk nem voltak hiábavalók és nemcsak a diákokat, de a velük kapcsolatba kerülô tanárokat, tanítókat is megfertôzték. A Xantus-vetélkedô immár elfogadott módszer lett diákjaink környezet tudatos nevelésére. A vetélkedôk eddigi sorában az idôpont mindig úgy volt megválasztva, hogy közel legyen az április 22-i Föld-naphoz. Az idén az a változtatás azért történt, hogy miután már sok diáknak alkalma nyílt a tavaszi környezetet (növényeket, virágokat, élôlényeket) megismerni, fedezzék fel a természetnek egy egészen más arculatát, az ôszit. Bár már az eddigi megfigyelések arra a következtetésre vezettek, hogy a Xantus vetélkedô napján az idô hûvös, szeles, de nem esik az esô, a szervezôk nem számítottak arra, hogy a vetélkedôt megelôzô napok idôjárása a diákok egy részét el fogja riasztani a környezet felfedezésének örömétôl. Így elôször történt meg a vetélkedô története során, hogy az elemi osztályok, illetve a gimnazistáknak meghirdetett mini, illetve junior kategória vetélkedôjét el kellett halasztani. A vetélkedô lebonyolításának idôpontját idejében tudatjuk a résztvenni szándékozókkal.
A senior szint (IX–XII. osztály) részérôl a feliratkozott csapatok nagy részben jelen voltak, így nem volt akadálya a vetélkedô lebonyolításának számukra. A Hajtás-völgyben kiválasztott terület nagyon változatos volt, amely sok értelemben segítette a tájékozódást. Az elmúlt vetélkedô alapján minden csapat megkapta az adott terület térképét, amelyen be voltak jelölve azok az állomáshelyek, ahol a feladatlapokat megkaphatták. Ezúttal a tájékozódást nehezítette, hogy a terület nagyobb része erdôben volt, ahol a térképen bejelölt utakat vastag avar fedte, így fokozott figyelmet és nagyon jó tájékozódási képességet igényelt a csapatoktól. A résztvevô csapatok, összesen tíz, Kolozsvár minden egyes magyar tannyelvû középiskoláját képviselték, de két VIII.-os csapat is benevezett, nem akarva elszakadni azoktól a nagyobb társaktól, akiket az elôzô vetélkedôk során ismerhettek meg. Ennek a szoros kapcsolatnak a kialakulását az is elôsegítette, hogy az elôzô vetélkedô nyertesei a szovátai Teleki Oktatási Központ jóvoltából ötnapos táborban vehettek részt. A TOK idén is felajánlotta két kategória (junior és szenior) nyertes csapatainak a szállást, de ezúttal az étkezést nem tudják biztosítani. Akik szeretnék támogatni ezt a tábort, kérjük vegye fel a kapcsolatot az Apáczai-líceumban a szervezôkkel az 597-251-es telefonszámon.
A vetélkedôn való részvétel feltétele volt egy-egy madáretetô készítése. A hagyományos megvalósítások mellett néhány nagyon eredeti és egyéni elgondolás is volt. A szaktanárok tanácsokat adtak elhelyezésükre, illetve az esetleges módosításokra, hogy használatuk eredményes lehessen. Mindannyian elhatározták, hogy használni is fogják az etetôket és a következô vetélkedôn beszámolnak megfigyeléseikrôl, tapasztalataikról. A feladatok közt voltak játékosak (keresztrejtvény, ügyességi próba, más csapat számára kitalált feladat, vita, Hajtás-völgy totóés Xantus totó), illetve olyanok amelyek a közelünkben észlelhetô jelenségek kapcsán ejtették gondolkodóba a versenyzôket: az idei nyár hosszas szárazsága, vénasszonyok nyara, kövületek jelenléte a Csigadombon, illetve kísérleti feladat arra vonatkozóan, hogyan lehet szesz, aceton és vatta segítségével a lehetô legalacsonyabb hômérsékletet mérni. Az egyik legkedveltebb próba a vita volt, amelyben a csapatok páronként vitázhattak olyan környezeti problémákon, amelyeket városunkban vagy környékén tapasztalhatunk: a csókák elszaporodása, az autópálya építése, az ipari park elhelyezése, bevásárlóközpontok a kiskereskedelem ellenében. A vetélkedô bográcsgulyás készítéssel zárult, amely a hideg idôben a felmelegedést is biztosította. A résztvevôk nehezen váltak el egymástól, késô estébe nyúlt a tûz melleti dalolás, de mindenki azzal a reménnyel távozott, hogy környezetünk majd tisztább, rendezetteb lesz és az élôvilág is sértetlen maradhat, ha mindannyian próbálunk cselekedni ennek érdekében.
A díjazásra október 21-én, kedden az Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében került sor. A vetélkedô végeredménye: I. hely a Fûzfánfütyülô rézangyalok csapat az Apáczai Líceumból (Bánhegyessy Orsolya, Botos Tímea, Forrai Szilárd, Tán-czos Katalin); II. hely a Fûszál az Unitárius Kollégium csapata (Máthé Orsolya, Csécs Márton, Finna Kinga, Bogdan Bea, Laczi Pap Csaba) és III. hely a tavalyi gyôztes csapat, a Hérics a Református Kollégiumból (Hideg Loránd, Dobra Katalin, Gergely Eliza, Jakab Éva Johanna). A két nyolcadikos csapat a 16-os sz. Általános Iskolából és a Brassai-líceumból, nagyon ügyesen megállták helyüket a nagyok között az 5. illetve illetve a 7. helyet szerezve meg a 10 csapat között. Valószínûleg a következô években jobb eredményt érhetnek majd el.
Az akció fô szervezôi: Angyalosi Csaba, Poszet Szilárd (Báthory), Fehér Judit, Molnos Zselyke, Vörös Alpár (Apáczai), Irsai Mónika, Nagy Csilla, Bartha Kinga (Ghibu), Demeter Szabolcs (Református Kollégium), Szentandrási Lídia (Unitárius Kollégium) Kósa Mária, Kiss Tünde (Brassai). A verseny támogatói: az Erdélyi Református Egyházkerület, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Kolozs megyei szervezete, az Erdélyi Unitárius Egyház, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a CCUSA, Kerekes Gábor. Mindannyiuknak köszönjük ezúton is, hogy lehetôvé tették, hogy a "Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!" jelszó fiataljaink lelkébe belevésôdjék.
Október 23 fontos történelmi nap minden magyar számára. Hét diák az Unitárius Kollégiumból, Korodi Alpár történelemtanár vezetése alatt ünnepi elôadást készített a kollégium tanulói számára, akik ezen a napon ünneplôbe öltöztek. Idézve a tanár úr szavait: "könnyebb lett volna meghívnom egy személyt, aki mindezeket átélte", de mégis sokkal izgalmasabb volt, ha a diákok maguk készítették el a dolgozatokat és adták elô az eseményeket. Minden osztályból kineveztünk egy képviselôt, aki egy adott kor, vagy személyiség jelentôségét vázolta fel a hallgatók számára. Az elôadást vetítôvásznon, képek és kulcsszavak segítségével követhették nyomon. Csengi kezdte a sort, és idôrendben Magyarország helyzetét mutatta be 1949 és 1953 között. Továbbá Gási folytatta, felidézve az országban történt eseményeket 53-tól 56-ig. Nagy Imre életérôl és személyiségérôl Kinga beszélt, akit Boti követett a forradalmi események részletes bemutatásával. Robi a Szuezi Válság elterelô jelenségérôl számolt be, Liza a Nyugat elfordulásáról. Az ünnepi mûsort Dóri dolgozata zárta, aki a megtorlásról és a következményekrôl szólt, majd felolvasta Nagy Imre szavait, melyek ezelôtt majdnem egy fél évszázada hangzottak el. A reggelt áhítattal kezdtük, és remélhetôleg hozzájárultunk ahhoz, hogy az eltiport szabadság gondolatát tovább éltessük.
Október 23-a és 25-e között kerül sor Gyulafehérváron a Római Katolikus Hittudományi Fôiskola és Papnevelô Intézet 250. születésnapja alkalmából rendezett megemlékezés-sorozatra
"A jubileum jó alkalom arra, hogy hálát adjunk a mindenható és gondviselô Istennek a gyulafehérevári Szeminárium fennállásáért — mondta Oláh Zoltán, a fôiskola rektora. — Két és fél évszázadon át ez volt az erdélyi, majd gyulafehérvári egyházmegye és jó ötven év óta a határmenti egyházmegyék számára is a katolikus papképzés mûhelye. Hálával tartozunk nagynevû püspökeinknek, akik elôrelátással szívükön viselték a papnevelés gondját-baját. Hálával tartozunk a Papnevelô Intézet minden élô és elhunyt jótevôjének, hiszen mind a múltban, mind a jelenben csak nagylelkû hozzáállásuk tette és teszi lehetôvé a papképzést. Hálával tartozunk mindazoknak, akik pénzzel vagy terménnyel hozzájárulnak intézetünk fenntartásához. Végül, de nem utolsósorban hálával tartozunk azoknak is, akik naponta imádkoznak a papnövendékekért és a papokért."
Az ünnepi rendezvények sorát — és jelképesen másodszor is a 2003–2004-es tanévet — Jakubinyi György érsek nyitotta meg, emlékeztetve az alapítók és a papnevelde ügyét szívükön viselôk elévülhetetlen érdemeire, illetve a jövô erdélyi katolicizmusát megerôsítô, hivatásokat biztosító lelkület szükségességére.
A kolosszeiekhez intézett páli levélbôl vett "Legyetek hálásak!" intelmet választotta címül a jelenlegi rektor, Oláh Zoltán biblikum-tanár. Elôadását Marton József egyháztörténet-tanár áttekintése követte a Seminarium Incarnatae Sapientiae távolabbi és közelmúltjáról.
A megemlékezések elsô napjának délutánján Tamás József segédpüspök — hosszú éveken át a Papnevelô Intézet spirituálisa — tartott elôadást a szolgálat lelkiségérôl. A vendégek, pártolók, egykori hallgatók köszöntôi és visszaemlékezô gondolatai után ünnepélyes alkonyi dicsérettel zárult a nap.
Pénteken délelôtt került sor a Linzben élô Vencser Lászlónak, a felsô-ausztriai Idegennyelvû Lelkészségek Szakosztályának vezetôjének, egykori gyulafehérvári teológiai tanárnak az elôadására "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért" igehely erkölcsi üzenetérôl. Vencser egyébként felvetette: hozzanak létre alapítványt a Szeminárium fenntartására. Ötletét nagy tetszés fogadta, remélhetôleg tett is követi. Tempfli Imre egyháztörténész, a königsteini (Németország) Kirche in Not segélyszervezet romániai ügyekért felelôs igazgatója a 21. századelô papi eszményeit vette számba. Az ünnepi rendezvényt jelenlétével és köszöntô szavaival tisztelte meg Jean-Claud Périsset érsek, a Szentszék bukaresti nunciusa, a római központi intézményeket továbbá Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsának titkára képviselte.
Az ünneplés jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a jelenlegi hallgatók csakúgy szóhoz jussanak, mint az egykori és mai oktatók, illetve a vendégek. Ennek jegyében a hivatalos köszöntôket, megemlékezéseket a kispapok nótaestje és versmûsora egészítette ki. Már a csütörtök esti éneklés felmelegítette az egyébként magasztos — ezért kissé feszes — hangulatot: a teológiai intézet tanárai, de még az érsek is bekapcsolódott a dalolásba.
A háromnapos ünnepi együttlétet szombaton délelôtt a fôegyházmegye számos papjának résztévelével bemutatott székesegyházi szentmise, sajtótájékoztató, majd díszebéd zárja.
A Megtestesült Bölcsességrôl nevezett gyulafehérvári papnevelô szemináriumot (Seminarium Incarnatae Sapientiae) a máramarosszigeti román ortodox családban született Sztoyka Zsigmond Antal erdélyi püspök 1753-ban alapította, jóllehet Klobusiczky Ferenc már 1741-ben kísérletet tett rá. Az intézményalapítás elôzményeként Sztoykának az alig negyven évvel azelôtt visszaállított erdélyi püspökség anyagi alapjait kellett konszolidálnia. Ehhez 1751–52-ben sikerült kivívnia, hogy a mindenkori gyulafehérvári püspök tulajdonává minôsíttessék vissza az 1556 óta a kincstár rendelkezése alá tartozott gyulafehérvári püspöki uradalom. Ezzel mintegy húsz falu került (vissza) a püspökség tulajdonába. A kiváló gazdasági érzékkel rendelkezô püspök talán legmaradandóbb mûve a papnevelde alapítása. Bíró Vencel, a jeles egyháztörténész a katolikus restauráció koráról írt alapvetô munkájában megemlékezik róla, hogy Sztoyka püspök "elôbb püspöki lakhelyét, majd a gyulafehérvári püspöki templom szentélyét hozta rendbe, azután a papnevelôt alapította 1753-ban."
Amint arról Beke Antal a papnevelde történetét bemutató, 1870-es mûvében beszámol, az alapítási év novemberében került sor az elsô évfolyam ünnepélyes beöltözésére az egri papnevelde mintáját követô, görög szabású fekete talárba (graeca). Az intézmény kezdetben a püspöki rezidencián, az ôrkanonoki lakosztályon mûködött, a hallgatók a püspök asztalánál ebédeltek. A teológiai tárgyakat oktató tanárok egyszersmind székeskáptalani kanonokok is lettek: a teológus-kanonoki és mesterkanonoki székek papjai.
1758. július 18-án éjjel a püspöki udvar sütôkemencéje elôtt felhalmozott farakás lángra lobbant. A nem sokkal azelôtt rendbe hozott székesegyház, a püspöki rezidencia és a vár egynegyede a lángok martalékává vált.
Sztoyka püspököt 1760-ban Batthyány József követte a szolgálatban, Mária Terézia azonban még ugyanebben az évben kalocsai érsekké nevezte ki, így a papnevelés ügyében szerepet vállaló következô püspök Bajtay József Antal lett. Ô a papképzést elômozdító új káptalani széket, a canonicus scolasticust létesítette, és jelentôs befolyással volt a képzés tartalmi-szellemi arculatára is. Közvetlen püspök-utóda, Manzador Piusz csak 15 hónapig szolgálta az egyházmegyét. Ôt Kollonitz László követte a püspöki székben. Az új püspök egyik alapvetô fontosságú intézkedése volt, hogy a kolozsvári jezsuita, majd piarista vezetésû filozófiai és teológiai képzést Gyulafehérvárra "importálta".
A nagy tudású és barokk-humanista mûveltségeszményt ápoló Batthyány Ignác püspök a jozefinista államegyház-korszak kezdetén a papképzésben is meghatározó szerepet vállalt magára. Bár II. József rendelete nyomán 1784-tôl 1790-ig birodalomszerte csak ún. központosított papnevelô intézetek mûködhettek (Gyulafehérvár nem tartozott ezek közé), II. Lipót trónra kerülésének évétôl újra 22 szeminarista folytatta tanulmányai a püspöki székvárosban. Batthyány — megszerezve a püspökség számára a feloszlatott trinitárius rend kolostorát és templomát — 1792-ben beköltöztette a templomépületbe a késôbb világhírnévre szert tett könyvtárat, a püspökségi nyomdát és a csillagvizsgálót. A kolostorépületben kapott helyet a papnevelde.
A jezsuita Mártonffi József, majd a kiváló, de erdélyi püspökként csak négy évet megért Rudnay Sándor idején a szemináriumi élet megerôsödött. Szepessy Ignác egyházmegyei statútumot adott ki, amely a papi életmódra és a papnevelés kérdésére egyaránt számottevô hatással volt. Kicseréltette a Batthyány óta használatos tankönyveket, komoly hangsúlyt fordított a biblikus, filozófiai, dogmatikai és zenei nevelésre. Ô tette hatévessé a képzést és már az ô korában évente hirdettek felvételt a papneveldébe. A következô püspök, Kovács Miklós idejében tetôzött a "gazdasági válság". Gyors megoldásokra és reformokra volt szükség a papnevelés tekintetében is. A Kovács által összehívott 1848-as egyházmegyei zsinati gyûlés határozmányainak keresztülvitelét azonban a forradalom megakadályozta.
A forradalom és a megtorlás alaposan szétzilálta a papnevelde életét és rendjét. A fehérvári püspöki szeminárium épületének egy részét az osztrák haderôk elfoglalták, a kispapok némelyike elriadt, "forradalmian" kinyilvánított hazafias érzülete miatt nem folytathatta tanulmányait.
Kovács Miklós örökébe Haynald Lajos lépett. Romok, megfélemlítés, mindenhova beépített besúgók — a közhangulat nem kedvezett az újjáépítés missziójának. Haynald nagyszívû támogatása azonban jórészt enyhítette a Papnevelde gondjait. Ô alapozta meg a teológiai kézikönyvtárat, a kispapokban igyekezett felébreszteni a természettudományok iránti érdeklôdést, "szociális" gondoskodással segítette a papságra készülôket.
1864-ben a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály került a püspöki székbe. 1877-ben tízezer forintos költséggel kibôvíttette a papnevelô intézetet, de minden egyéb vonatkozásban is nagy gondot fordított a Szemináriumra. "Szeme fénye a papi kar vala — mondta nekrológjában Éltes Károly. — Azért kiváló gondot fordított a papneveldére, azt gyarapította, azt rendezte, azt ápolta. A jóreményû ifjakat buzdította, a sikeresen mûködô tanárokat és elöljárókat kitüntette és jutalmazta…" Lönhárt Ferenc, Fogarasy utóda a latin nyelv elsajátítása mellett a németét is hangsúlyosan ajánlotta a kispapok számára. Az ô idejében viszonylag sok szeminarista tanult Fehérváron, sôt rendszerint 20-nál is több külföldön! A képzés igazán távlatos és a Monarchia — s ezzel a földrész egészének — léptékében korszerû vonalát mégis Majláth Gusztáv Károly püspök határozta meg. Majláth a klerikusok és a világi hívôk problémáit egyaránt jól érzékelte, s így a laikusok iránti nagyobb bizalom megnyilvánulásaként értékelhetjük az 1913-as egyházmegyei zsinat által is megerôsített "autonomikus papképzés" elvét, majd gyakorlatát.
Az 1918-as fordulat, Románia "kiteljesítése" természetesen jelentôsen átalakította a gyulafehérvári papnevelés arculatát. A névelemzés, a származásvizsgálat, a beolvasztás és etnikai különbségtétel megannyi körmönfont formája jelentôsen nehezítette a Szeminárium életét — és a hivatások számát is csökkentette. Romániának a Szentszékkel kötött konkordátuma a katolikus egyházra nézve egyértelmûen hátrányos volt — s ez már elôrevetítette az elkövetkezô sötét évtizedeket. A gyulafehérvári papnevelde a II. világháborút követôen — immár a kiváló Márton Áron püspöksége idején — képzési központja lett a nyugati határszél katolikus egyházmegyéibôl érkezô kispapoknak is, minthogy a szatmári és nagyváradi, illetôleg temesvári szemináriumok fokozatosan elsorvadtak (illetve elsorvasztották ôket). A 40–50-es évek fordulója a gyulafehérvári teológiai fôiskola számára válságos idôszak volt, kivált a püspök fogsága és az állami hatóságok állandósult megfélemlítési akciói miatt. A szemináriumban is tartani lehetett a besúgóktól — kivált a békepapi mozgalom idôleges megerôsödésének éveiben. Késôbb, már a püspök 1955-ös szabadulása után, az adminisztratív korlátozások idôszaka következett. Ez volt a nevezetes "numerus clausus" kora: államilag szabályozták a képzésre felvehetô hallgatók maximumát. Ugyanakkor a papnevelde ún. Fogarasy-szárnya Márton Áron, illetôleg utóda, Jakab Antal püspöksége idején véglegesedett. A sötét nyolcvanas években meg-megújuló küzdelmet kellett folytatni az intézmény fennmaradásáért.
Az 1990 utáni idôszakot leginkább az újjászervezés jellemzi, természetesen részint a hazai igények, részint a nemzetközi teológiai élet normái szerint. Ennek jegyében sikerült a gyulafehérvári Hittudományi Fôiskolát a Lateráni Teológiai Egyetem keretében akkreditáltatni. Ezt persze "fizikai" természetû fejlesztés is kísérte. A régi épületek felújítása, bôvítése, egészen új épületrészek átadása mutatja kívülrôl a korszerûsödést. A Hittudományi Fôiskola és a papképzés sorsáért felelôsek mindemellett már érzékelik az újabb válságot: a papi hivatások megcsappanását. Az oktatói kar a 90-es években jószerével kicserélôdött, megfiatalodott. A szeminárium hallgatói között ma már számos román, német és más nemzetiségû kispap is tanul, jópáran külföldi egyetemeken célozzák meg a baccalaureátust, licenciátust vagy doktorátust.
Az oldalt írta:
Jakabffy Tamás
Jó másfélszáz éve annak, hogy Daguerre zseniális felfedezése, a fényképezés megteremtette a valóság hajszálpontos megörökítésének lehetôségét. És másfélszáz éve annak is, hogy ez a kisebbfajta forradalmat eredményezô technikai csoda túllépett a környezô világ egyszerû leképezésén, két dimenzióba helyezésén. Hiszen a fotográfia szinte születésének pillanatától kezdve felülmúlta önmagát: a dokumentáris funkción túl, mûvészi igényeket is kielégített, helyet követelt magának a mûvészetek táborában. Eleinte talán nem is tudatosan, pusztán a fotós szépérzékének önkéntelen megnyilvánulásaként. Elegendô csupán a mára ugyancsak divatossá vált, megsárgult szélû, dédnagyanyáinkat ábrázoló, patinásan barnába hajló családi fényképeket felhoznunk példaként. Az egykori mester mai, a képzômûvészeti szaknyelvbôl kölcsönzött szóhasználattal élve, többé-kevésbé tudatosan megszerkesztett kompozíciókat alkotott. A barokkos enteriôr, és a hozzá igazodó beállítások, a szándékosan mesterkélt, kedvesen, bájosan édeskés, vagy éppenséggel esetlenségükben pózoló alanyok, olyan fényképeket eredményeztek, amelyek igazodtak ugyan a kor ízléséhez, hangulatához, de amelyek a ma embere és talán még a ma fotósa számára sem érdektelenek. A retró napjainkban — felhasználva a legújabb technikákat, de ugyanakkor dacolva is azokkal — akár az újdonság varázsát is jelenthetné a mûfajban. Mert a jövô-menô divatok a vizuális mûvészeti ágak között magának egyre rangosabb helyet követelô fotográfiát sem hagyták érintetlenül.
Kabán József azonban — divathullámokon innen és túl — egyszerûen csak alkot. Belsô szükségletbôl, mûvészi elhivatottságból, lelki kényszerbôl. Immár jó négy évtizede. Vele indult a Korunk Galéria, amelynek 1973 márciusában elsô kiállítója volt, a napokban pedig a szerkesztôség a munkáiból rendezett tárlattal köszöntötte a hetvenéves alkotót. Az igazmondás szolgálóját és mûvészét. Akinek mestersége, de hivatása is a fényképezés. A kolozsvári törvényszék Kriminalisztikai Laboratóriumának szakértôjeként, dokumentumfotók százaival, ezreivel a legkegyetlenebb valóságot kellett lencsevégre kapnia, a lehetô leghitelesebb módon. Eddig a mesterség. Ezen túlmenôen pedig, talán bizonyos mértékig menekvésképpen is, Kabán József az igazmondás poétájaként, technikai tudásának, jó szemének, a választott téma iránti érzékenységének, egyszóval vérbeli mûvészi hajlamainak köszönhetôen a portrék, életképek, egyedi hangvételû kompozíciók bô választékát alkotta meg az évtizedek során. Formai gazdagság és változatos-választékos képi-fényképi nyelvezet jellemzi a dokumentumfotótól a realisztikus és szürrealisztikus kompozíciókig terjedô életmûvét. A látvány és annak mûvészi átlényegítése közé szükségszerûen ékelôdött idegen test, a fényképezôgép, minden technikai megkötés dacára sem korlátozhatja mûvészi képzelôerejét. S hogy mennyire elmosódhatnak, feloldódhatnak a képi feldolgozás mesterséges gátjai azt mi sem igazolja jobban, mint a Kabán-életmû. Olykor az az érzésünk támad mintha a mûvész ecsetként vagy ceruzaként használná a fényképezôgépet. A festô, Incze Ferencrôl készített munkája például leginkább talán éppen egy Incze-festményhez hasonlít. Azokhoz a sajátos hangvételû, vallomásos portrékhoz, amelyek segítségével akárcsak egy nyitott könyvbe, belelapozhatunk, beleláthatunk a mûvész lelkivilágába. S bár Kabán a pillanatot örökíti meg, ez a pillanat nem csupán a technika jóvoltából vált örökérvényûvé. Jó emberismerôként tapint rá a lényegre, a legkifejezôbb, a legjellemzôbb momentumra. Az arc geográfiájának tökéletes ismeretében fedezi fel annak minden rezdülését: a tágra meredt szemek hangtalanul is kifejezô beszédét, a nyitott ajkak üzenetét, a homlokráncok barázdáiból leolvasható információt. Az ôszinteség, az igazság pillanatai ezek. Az arc nem hazudik, mert nem hazudhat. Általa Kabán az igazat mondja, nem csak a valódit. Mindazt, amit ez az arc kifejez, és mindazt, amit sejtet. Még a festô alkalmazta sajátos kifejezésforma, a kezek beszéde is rákerül a fényérzékeny papírra. A fotós pedig megvalósítja a lehetetlent: állóképben érzékelteti a mozgást.
A többrendbeli absztrahálás, a lényeglátás és konstruktív képszerkesztés kitûnô példájául szolgál az a fotókompozíció, amelynek központi alakja Bisztrai Mária színmûvésznô a Stuart Máriában. A fotós — technikai bravúrokkal megvalósított formajátékok révén — a sokarcú valóságot, az interpretációs lehetôségek kimeríthetetlen skáláját igyekszik felvillantani. S miközben ezáltal rendkívül expresszív, egyedi látvány részesévé avatja a nézôt, kompozíciójával filozófiai mélységekig hatol. A sajátos kettôsség, az ôsi keleti rendezôelv, a jin-jang nyomait véljük felfedezni a pozitív-negatív, a lét-nemlét párhuzamára épített képi beszédben. Poéma az életrôl és a halálról, a valós és a transzcendentális világról.
Alkalomszerûen válogattam a két fotót, de mégsem véletlenül. Azt szerettem volna érzékeltetni általuk, ami talán a legjellemzôbb Kabán József életmûvére: a mûvészien dokumentáris és a dokumentum értékûen is mûvészi megjelenítés.
A Barabás Miklós Céh tagjának Deák Beke Éva textilmûvésznek Életvonalak fonala címû kiállítása nyílt meg Szegeden, a Vár utca 7. szám alatti Kass Galériában. Bevezetôt mondott Banner Zoltán mûvészettörténész. Kányádi Sándor verseit elôadta Sinka Károly, a Szegedi Nemzeti Színház mûvésze. Erre az alaklomra jelent meg a kiállító mûvész munkásságát bemutató album. A tárlat november 30-ig tekinthetô meg.
Nagybányán a Teleki Magyar Ház a helybeli magyar képzômûvészek ôszi tárlatának nyújt otthont. A hétfô és vasárnap kivételével naponta 13-18 óra között, november 12-ig látogatható tárlatot Dudás Gyula festômûvész, a Barabás Miklós Céh tagja nyitotta meg. Szervezôk: Misztótfalusi Kis Miklós Közmûvelôdési Egyesület, Nagybányai Magyar Képzômûvészek Társasága.
Fölöttünk az ég: a magasban boltozatnak látszó térség. A választékos beszédben az ég lehet égbolt: az ég kupolának tetszô térsége. Az ég ôsi magyar szó, megfelelôi a rokon finnugor nyelvekben ’levegô’ meg ’kigözölgés meleg idôben, pára’ jelentésûek. A régi magyar nyelvben a ’levegô’ fogalmát is az ég szó jelölte, de a nyelvfejlôdés egy pontján megkülönböztették a szilárdan állani látszó égboltnak és az életfeltételeket biztosító légrétegnek a fogalmát. Az elôbbi jelentést a puszta ég meg az égbolt, az utóbbit a lebegô ég, levegô ég hordozta. A levegô ég kifejezés elôször 1636-ban, Pázmány Péter prédikációban fordul elô. A levegô ég kifejezésbôl jelentéstapadással, ráértéssel keletkezett a levegô szavunk, de a levegô ég adta a lég szavunkat is. A lég a szócsonkításos összetétel eredményeként született, alkotója a jeles nyelvújító, Kazinczy Ferenc volt.
Az ég szó jelentôségét nyelvünkben az is mutatja, hogy számos, átvitt értelmû kifejezés, szólásmód tagja.
Akinek rosszra fordul a sorsa: beborul fölötte az ég. Ami nagyon magas, az égbe nyúló, égig érô. (Gyakorta fordul elô a népmesékben az égig érô fa kifejezés.) Rendkívül feldicsérek valakit: az egekig magasztalom. Ha valaki teljesen váratlanul érkezik: mintha az égbôl pottyant volna le; mintha az égbôl cseppent volna ide. Ha váratlanul ér valamilyen esemény: úgy jött, mint derült égbôl a villámcsapás.
Az ég szó némely kifejezésünkben az Isten meg a mennyország fogalmát helyettesíti. Meglepetésemben így kiálthatok fel: Szent ég! Te jó ég! Amirôl sejtelmem sincs, azt a jó ég tudja. Az Isten veled búcsúzó köszönésformát kissé tréfásan ily módon is helyettesíthetem: az ég veled. Könyörögve esedezem: az égre kérlek. Fenyegetôzöm, hogy merjék csak megtenni, azt szeretném én látni! Azt adja az ég!
Az ég és a föld között nagy a különbnség, nagy a távolság, nagy az ellentét. A két unokám között szorgalom tekintetében nagy a különbség: a kettô ég és föld. Csodaszép a lány, nem találni párját sehol a világon: se égen, se földön. E két dolog egymástól "oly távol vagyon, mint ég a földtôl" — írja levelében a költô, Zrínyi Miklós.
Megtörténhet, hogy valakit rémület, irtózat fog el, erre mondjuk: égnek áll a haja. S ha valaki nem kap enni, felkopik az álla vagy éppen hoppon marad, mondhatjuk kissé tréfásan: nézheti a csillagos eget. De az is megtörténhet, hogy az ittas ember annyira bódult, hogy az eget is nagybôgônek nézi.
Tom Stoppard két egyfelvonásosa került színre október 3-án a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a 2003/2004-es évad elsô bemutatójaként. Stoppard neve leginkább a Rosencrantz és Guildenstern halott címû darabja kapcsán ismert az itteni közönség számára, a most játszott két egyfelvonásos David Zinder izraeli rendezô választása volt, aki a Dybbuk után teljesen más mûfajjal próbálkozott a kolozsvári társulattal. Nem csoda, hogy felkeltette érdeklôdését ez az egyedi stílusú angol szerzô, hiszen ritkán kerül színpadra ilyen különös hangulatú mû. Érdekes, hogy bár több évnyi különbséggel írta ôket, mintha egyik a másikat kiegészítené. Ezért is játsszák ezt a két egyfelvonásost társítva többnyire a világ minden színpadán. S hogy szellemi összetartozásukat még jobban kiemeljék, a két címet is kombinálták az alkotók. Így lett a Magritte nyomán és Az igazi Bulldog hadnagy címû két egyfelvonásosból egy egész estét kitöltô elôadás Bulldog hadnagy Magritte nyomán címmel.
Mai színházi rovatunkban a sétatéri színház új bemutatójáról, valamint a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat vendégjátékáról, a Két nô közt címû elôadásról olvashatnak.
Gyülekezik a közönség a színpadon berendezett nézôtéren. Na, és akkor mi van, kérdezhetné jogosan bárki. Elôadás elôtt természetes dolog, hogy gyülekezik a közönség, hiszen érettük van a színház. Nem is lenne semmi furcsa ebben a dologban, ha a nézôtéren nem ülne három különös alak, éles fénnyel megvilágítva. Ruhájuk, viselkedésük kicsit elüt a többiekétôl. A "bennfentes" nézô persze mindjárt tudja, hogy három színész ül ott, nézônek "álcázva", s azonnal beindul a várakozás-reflex. Mi fog történni? Miért ülnek itt, és hogyan lépnek majd be a történetbe? Azt sem érdektelen megfigyelni, hogyan viselkedik velük szemben a normál nézô. Nem tudja eldönteni ugyanis, hogy köszönjön, avagy nem, beszédbe elegyedjék velük, vagy sem. Kissé feszélyez a jelenlétük. Aztán elsötétül a nézôtér, felmegy a függöny, s a játéktéren uralkodó összevisszaság azonnal eltereli a figyelmet a nézôtéren ülô különös alakokról. Szokatlan kép tárul elénk. Nem is a bejárati ajtó elé tolt bútorok miatt bizarr a látvány, mégcsak a lámpa-nehezékként függô gyümölcsöskosár sem annyira meghökkentô. Ami furcsa ebben a szobabelsôben, az leginkább a vasalódeszkán fekvô hullaszerû alak, mezítelen talpának támasztva a láthatóan mûködô vasaló, de a háttal ülô feketeruhás figurát sem igazán tudjuk hova tenni, amíg ki nem derül róla, hogy egyszerûen fogasként "szolgál". Aztán lassan minden megvilágosodik, nemcsak a Harris (Hatházi András) által megjavított csillár, amelynek nyomán fény lesz a különös hangulatú szobában. Thelmáról (Kali Andrea) és Harrisról kiderül, hogy épp táncversenyre indulnának, kapkodó készülôdésük közepette arról vitatkoznak, ki mit látott, vagy hogyan is értelmezte azt a történetet, amely aznap délelôtt zajlott az utcán. A heves vita miatt azonban egészen megfeledkeznek az Anyukáról (M. Kántor Melinda), aki valószínûleg elaludt a vasalódeszkán, ahova a szokásos masszírozás miatt feküdt, mint utóbb kiderül Thelma szövegébôl. Az idôközben bekapcsolt vasaló hôfoka azonban nemcsak Anyukát ébreszti fel, enyhe égési sebet okozva, hanem a férj-feleséget is kizökkenti a vitából. A következô percek aztán egyre zûrzavarosabbak, a történet logikája egyre kevésbé követhetô, az igazság azonban az, hogy nincs is történet, illetve van, de az csak a végén áll össze, és az egész felvonást leginkább hátulról kellene kezdeni, hiszen akkor érthetôbb lenne a helyzet. Persze akkor humortalan, száraz történet lenne az egész, nem mûködnének a szellemes, a maguk logikátlanságában logikus jelenetek, nem dolgoztatnák meg a nézô szürkeállományát, mert lássuk be, ezt a "történetet" csak akkor tudjuk élvezni, ha közben gondolkodunk. Ha hajlandók vagyunk elfogadni a dolgokat a maguk képtelenségében, a maguk ôrültségében, amelyekrôl késôbb kiderül, hogy nagyon is prózai, mindennapi események. Garantáltan biztosított a minôségi szórakozás, ha elfogadjuk hogy igenis lehet egy férfi, fôleg ha angol, annyira szórakozott, hogy a saját anyjáról azt hiszi, az anyósa. Az Anyuka is lehet annyira megszállott, hogy semmi más ne érdekelje, mint az általa rajongva szeretett hangszere, a tuba. És természetesen Láb fôfelügyelô (Salat Lehel) is lehet annyira "rendôr", hogy feltételezéseit még saját maga sem bírja követni, s okfejtésébôl egy árva szót nem ért sem a gyanúsított, sem a Holmes nevet viselô rendôrjárôr (Sinkó Ferenc). Tom Stoppard úgy mulattat, hogy közben ironizál. De partvonalon belül marad. Nem kívülrôl kiabál be, hogy "íme, ilyenek vagytok", hanem szembesít önmagunkkal, beleértve saját magát is. David Zinder rendezô a drámának ezt a különlegességét érzi meg és viszi színpadra, és ebben maximálisan partnerei a színészek.
Szünet után visszaülünk a "nézôtérre", és csak akkor jut eszünkbe ismét a három különös alak, akikrôl teljesen megfeledkeztünk az elsô rész alatt. Színre is lépnek annak rendje s módja szerint. Elôbb csak Nagy Dezsô áll fel a helyérôl, nem tudjuk róla, hogy kicsoda, milyen szerepet játszik majd. Huncut szemekkel végignéz rajtunk, majd kaján vigyorral, vagy inkább vihogással eltûnik a vörös bársonyfüggöny mögött. Mintha azt jelezné: hölgyeim és uraim, kezdôdik a véresen komoly játék. Ezután Kézdi Imola igyekszik a függöny elé, kissé zavartan ô is felváltja eddigi nézôtéri helyét a függöny mögötti, egyelôre rejtélyes pozícióval. Végül Keresztes Attila emelkedik fel helyérôl, s mintha elkésett volna, izgatottan eltûnik, de nem a függöny mögött, hanem a nézôtér felôli jobb 1-gyen, hogy színházi kifejezésnél maradjunk. Amikor felmegy a függöny, egy szalonban találjuk magunkat, de megfordított helyzettel állunk szemben: a színtér nem velünk szemben van, hanem egy másik nézôtérre néz, mintha tükröt tartana felénk. Aztán a színen áthaladó alakra hirtelen valaki rálô a színfalak mögül, holtan rogyik össze, bezuhanva a kanapé mögé. Ott is marad. Az elôadás végéig. Senkit nem érdekel a hulla "sorsa" a továbbiakban,mindaddig, amíg fény nem derül a kilétére. De ez már szinte nem is fontos, hiszen úgy tûnik semmi sem valóságos ebben a történetben. Kezdetben látjuk ugyan, hogy elôadást játszanak, de nem nekünk, hiszen a velünk szemben helyezett páholyban már ott ül egy alak, akit ismerôsként köszönthetünk, nemrég állt fel ugyanis mellôlünk. Most pedig az elôadáson belüli elôadás közönségeként látjuk viszont. Aztán becsörtet egy pocakos, lezser alak, kettejük további beszélgetésébôl kiderül, hogy ô a város "rettegett", de ugyanakkor megvásárolható kritikusa, akinek legnagyobb gyengesége a nôi nem, leginkább a "színésznôi", no meg a csokoládé. Birdbootnak (Hatházi András) hívják, a mi ismerôsünk neve pedig Moon (Keresztes Attila), aki szintén kritikus, de amolyan másodvonalhoz tartozó. Ettôl kezdve egyre bonyolultabb a történet, folyamatosan ki vagyunk téve a szerepcseréknek, már-már magunk sem tudjuk, hogy nézôk vagyunk-e, vagy mi is játsszunk. Minduntalan belép a valóság a színpadi történésbe, már-már nem is csodálkozunk, amikor a színpadi telefonkagylót egy idô után az elôadásbeli elôadás kritikusa, Birdboot veszi fel, s furcsamód a saját felesége keresi. Majd, mintha visszajátszás történe, kezdôdik elölrôl a darab, csakhogy most már a kritikus veszi át az eddigi "szépfiú" szerepét, aki ellen hajtóvadászat indult. Ezzel mindjárt meg is van a következô "gondolati csavar", hiszen nézôként már egyszer végigülte a történetet. A belterjesség veszélyével állunk szemben. Eljátszadozhatunk azzal az ötlettel is, milyen az, ha megállítjuk a történetet, vagy milyen lenne, ha mi írnánk a folytatást, és kedvünk szerint gombolyíthatnánk a történet fonalát. Lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetek játszódnak le a szemünk elôtt, nem tudjuk ki a színész, ki a nézô, ki a kritikus, néha már az unalom is eluralkodik fölöttünk, aztán ismét rendkívüli dolgok történnek, és pereg tovább a film tovább, tovább… . Mintha a pirandellói világ elevenedett volna meg elôttünk, ahol senki sem tudja eldönteni, ki az ôrült, és melyik világ a valódi?
Hogy mi a különbség az antik és a modern között? Hát kérem szépen, az "antik" címszó alatt ott találhatjuk Homéroszt, az egyiptomiakat, ja és Platont, a quebec-it, a "moderneknél" viszont a majomtól az emberszabásúig. Legalábbis Trivelin (Szélyes Ferenc) filozofikus megközelítése szerint, aki a földhözkötöttebb észjárású Frontin-nak (Ördög Miklós Levente) fejti ki a választ erre a csöppet sem könnyû kérdésre. Alexandru Colpacci rendezô megítélése szerint viszont ugyanerre a kérdésre sokkal egyszerûbb a válasz: végy egy "antiknak" hitt, vagy legalábbis abba a skatulyába helyezett, csöppet sem divatos darabot, porold le jól, fûszerezd meg kellô mértékben sóval, borssal, paprikával és egyéb ínycsiklandozó étvágygerjesztôvel, aztán pedig sorold be a menü "modern" fejezete alá. A siker garantált lesz, tuti, hogy dôl a megrendelés. Valahogy így foglalható össze röviden a Két nô közt címû produkció, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának elôadásában. Mondhatni, "emberemlékezet" óta nem került színre az erdélyi magyar színpadokon Marivaux-darab, hiszen az utóbbi évek színházi "trendje" nem igazán viselte el ezt a fajta "régimódi" szerzôt, szinte snassz dolognak számít napjainkban közönségszórakoztató darabot mûsorra tûzni. Pedig, mint pénteken este is bebizonyosodott, ha megvan hozzá a megfelelô akarat, és tegyük hozzá, "emberanyag", aki ezt végrehajtja, jelentôségteljes, minôségi produkció születhet. S még az úgynevezett üzenet — amelyet pedig elvárnak az elôadásoktól napjainkban, mert hát mi-egyébért tûznék mûsorra, ha nincs idôszerûsége — sem marad el. Colpacci megfogalmazása szerint: minél inkább hajszolja az ember a látszólag karnyújtásnyira lévô javakat, ide sorolva természetesen szexuális vágyainak beteljesedését is, annál inkább magára marad. A magány, a lelki kiüresedés ránk telepszik, megfojt, elszigetel. A tükrökkel körbevett, elegáns, sallangtalan szalonban magára hagyottan áll a Lovag (Nagy Dorottya), a nagyvilági játszmáknak tûnô, ámde kisszerû harc után. A míves tükrök csak a külsô mázt mutatták, a lélek tükre sötét maradt.
Nagyszerû színészi alakításoknak lehettünk tanúi. Szélyes Ferenc remekbe szabott inasa talán a legkiemelkedôbb ezek közül. "Jelölje meg a témát, uram, és én boldogan beszélek akár órák hosszat", mondja Trivelin, a készséges inas, gazdája barátjának, Lelionak (Sebestyén Aba). Kicsit Szélyesre igazítva ezt a mondatot, azt mondhatnám: jelölje meg, kérem, a szerepet, aztán Szélyes a többit elintézi, akár órák hosszán át. Utolérhetetlen gesztusai vannak, ezeket megfigyelve akár "leolvashatjuk" mondanivalóját. Páratlan észjárása sokszor kisegíti a bajból. De alkalomadtán, ha érdekei úgy kívánják, sokat beszél, és semmit se mond. S bár a pénz mellett társra is vágyik, a megfelelô idôben mégiscsak — társadalmi kategóriájára nem jellemzô módon — "elôkelôen" vissza tud vonulni.
A filozofikus alkatú inas ellentéte, a Trivelinnél kicsit alacsonyabb IQ-szinttel, de annál magasabb hôfokú érzékiséggel rendelkezô Arlequin figurája is "jó kezekbe került". Zayzon Zsolt inkább a zsigereken át közelíti és formálja meg Lelió inasát. Érdemes lesz odafigyelni a továbbiakban erre a színészre.
Marivaux a darabban igazából Leliot "vergôdteti" két nô közt, ám ennek a vergôdésnek — amely tulajdonképpen nem egyéb, mint a szokásos férfitempó — a szálai a Lovag kezében futnak össze és ágaznak szét. Sebestyén Aba "kedves szélhámos" szerû Lelioja kezdetben elbûvölôen sármos, a nagy fogásban biztos fiatalember, aki azonban egyre inkább elbizonytalanodik, hiszen egyrészt veszni látja nyugis hátteret nyújtó jövedelmét, másrészt érzelmeivel sincs igazán tisztában. A Lovag viszont, Nagy Dorottya jellemformálásában, bár érzelmei tisztaságát és azok erôsségét kezdetben kitûnô alapnak érzi a csatához, és alapos körültekintéssel vezeti a szálakat, a nemek párharcában, a csalásoktól és csalódásoktól megcsömörölten, vesztesnek érzi magát. "Mennyi elpazarolt szerelem", mondja, s aztán a sakktábláról lecsapott egyszerû gyalogosként bámul maga elé, bár királynôként indult. Tompa Klára grófnôje nagyszerû alakítás. Szédült tyúkként imbolyog, pipiskedik ide-oda, miközben a körülötte dúló harcot nem igazán érti, s amikor végre megérkezik szívébe az igazinak vélt szerelem, kiderül, hogy kijátszották. Ezt a bábot ezen a sakktáblán mindenki kénye-kedve szerint lökdösi egyik kockáról a másikra, érdekeinek megfelelôen.
Labancz Klára díszlete és kosztümjei kitûnôen szolgálják az elôadást. Nyilván rendezô és tervezô között kialakult az a fajta együttmûködés, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy jó produkció szülessen. Keveseknek adatik meg ez az összhang.
Az oldalt írta és szerkesztette:
Köllô Katalin
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
38 650/38 900 |
32 700/33 000 |
147/151 |
Október 27., hétfô
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 857 lej, 1 USD = 32 993 lej, 1 magyar forint = 151 lej.
Hajdúszoboszlón eladó tégla nyaraló, kétszintes, 200 négyzetméteres területen. Telefon: 430-159. (0016)
Esküvôre zenét csak DJ Zsolttal! Telefon: 0744-179905. (0014)
Középiskolai tanár felkészít matematikából és informatikából (a diák lakásán is). Telefon: 581-509 (délután). (0022)
Kolozsvári U-ACSA Terapia–Isztambuli Fenerbahce 50:67 (15:14, 28:44, 40:58, 50:67)
Újabb mérföldkô elôtt állt csütörtök este városunk nôi kézilabdacsapata: többéves, majdnem évtizedes kihagyás után szerepelhetett ismét nemzetközi kupamérkôzésen. Az Európa Kupa Déli fôcsoportja D-csoportjában az Isztambuli Fenerbahce látogatott Kolozsvárra, éppen az a csapat, amely a legesélyesebbnek tûnik a csoport megnyerésére.
A kolozsvári diáklányok — akik Simona Musat és edzônôjük, Jerebiené Páll Magdolna kivételével még nem szerepeltek nemzetközi klubtalálkozón — nem illetôdtek meg a sokkal erôsebb bajnokságból érkezô ellenféltôl, és a játék nagy részében egyenlô ellenfelei voltak annak. A hazaiak megnyerték az elsô és utolsó negyedet, a harmadikat is csak 2 ponttal vesztették el. A második negyedben azonban nem bírtak a törökökkel, s az elszenvedett "részvereség" végzetesnek bizonyult.
A mérkôzés minden várakozást felülmúlva indult: a török csapat elsô kétpontosára három hasonló találat (ebbôl kettô azé az Izabela Chisé volt, aki késôbb nem szerzett több pontot, s aki lényeges pillanatokban tiszta helyzetbôl nem mert hárompontos dobást elvállalni) érkezett, így az eredményjelzô 6:2-t mutatott a kolozsváriaknak. 9:9 után Bianca Vescan utolsó másodpercekbeli hárompontosának köszönhetôen a gárda egypontos elônnyel zárta az elsô negyedet.
A második negyed elsô perceiben is fej-fej mellett haladt a két csapat, a vendégek általában 1–2 ponttal vezettek. A negyed második felében viszont felborult az egyensúly: 24:26 után a törökök gyors lerohanásaira és Yigit hárompontosaira nem találta az ellenszert a hazai csapat, s az eredmény pillanatok alatt ijesztô változáson ment keresztül: 24:26-ról 26:39-re, majd 28:42-re alakult. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben a válságos pillanatokban a hazai csapat alapemberei helyett a mindössze 16 éves, de meglepôen bátor és tehetséges — és ugyanakkor magas beállós — Gabriela Mãrginean volt csak eredményes, ô volt az, aki 24-rôl 28-ra gyarapította csapatunk pontjait.
A második félidôben azonban ennek ellenére talpra tudott állni az U, Vescan alig egy perc alatt egymaga 7 pontot szerzett, s 28:44-rôl a még reménykeltô 35:44-re módosította az állást. Ezután azonban megakadt a gépezet, a törökök visszaállították a több mint 10 pontos vezetést, miközben a diáklányok legnagyobb ellensége nem az ellenfél volt, hanem a célzópontosság: a gyûrûbe csak néha tudtak betalálni, három próbálkozásból legfeljebb egyszer. A gyenge dobásszázaléknak tudható be, hogy a hátrányt nem sikerült behozni, ami egyáltalán nem lett volna lehetetlen, hiszen a török csapat, bármennyire is jól mûködött idônként (láthattunk néhány remek támadást, villámgyors passzokat, hatékony kitöréseket, szökéseket a védelem gyûrûjébôl) sebezhetô volt.
Mindent összevetve, az U-ACSA Terapia emelt fôvel, a több mint 2000 nézô tapsa közepette hagyhatta el a pályát a találkozó végén. Az Európai Kupában debütáló fiatalok sebesség, taktika, legfôképp pedig fizikumuk tekintetében maradtak alul ellenfeleikkel szemben, akik közül kimagaslott két amerikai idegenlégiósuk, különösen a 109 kilós és 197 cm magas Summer Elizabeth Erb, aki mint védôfal emelkedett a török palánk elé, s mint faltörô kos vágott utat magának a román palánk felé. A kolozsvári lányok azonban jelesre vizsgáztak küzdeni akarásból, s ha teljesen legyôzik a nemzetközi szereplés esetleges lámpalázát, megerôsítik védelmüket és a dobószázalékon is dolgoznak egy kicsit, a következô hazai mérkôzésen már akár hazai sikernek is tapsolhatunk.
A mérkôzést a Boris Gabara–Földházi Tamás szlovák–magyar bírópáros hibátlanul vezette, érdemes megjegyezni, hogy a magyar sípmesternek ez volt az elsô nemzetközi mérkôzése.
A pontszerzôk: U ACSA-Terapia: Bianca Vescan 19 (2 x 3), Monica Nicolaescu 7 (1), Jevgenyia Sztasszelko 6, Simona Musat 6, Gabriela Mãrginean 4, Izabela Chis 4, Silvia Ondreikovici 2, Laura Bocos 2; Fenerbahce: Donaphin Beathny Camille 14, Yigit Nilay 14 (4 x 3), Yücesir Serap 11 (1), Elizabeth Summer Erb 10, Yüksel Müjde 8, Sencebe Esra 7, Mete Nalan 3.
Buzãuban és Foksányban csütörtökön megkezdôdött a férfi Nemzeti Liga második — négy fordulót magába foglaló — teremszakasza. A vasárnap befejezôdô vetélkedôn a Kolozsvári Armãtura-U-Agronomia legénysége sorrendben a Bukaresti Dinamóval, a Temesvári Politechnika-Izometallal, a Szucsávai Bucovinával és Nagybányai Minaurral játszik. Az együttes szakvezetôinek a nyilatkozata szerint a négy összecsapásból kettôt szeretnének megnyerni. Ebbôl egy már elúszott, a Dinamó elleni találkozóról van szó, amelyet csütörtökön este a fôvárosiak nyertek meg elég simán, 37–24 (20–13) arányban. Mint Mihai Ferent-tôl, a csapat vezetôjétôl megtudtuk, ezen a mérkôzésen nem is hajtottak különösebben az armaturások, eleve elismerték a bukarestiek nagyobb esélyét. Ilyen körülmények közöt egyik kolozsvári sem remekelt, s ezt a tényt az eredményességi sorrend is tükrözi: Balint, Vãsâiac és Ostalâs 4–4, Dãncilã és Stef 3–3, Marian és Cota 2–2, Ani és Ciornohuz 1–1 gól. Mint megtudtuk, a kolozsváriak egyik játékosa Pankler elég súlyos arcsérülést szenvedett, és így kénytelen volt hazajönni (ezen a tornán már nem lehet számítani a további szereplésére).
A 4. forduló többi eredmményét áttekintve elmondhatjuk, hogy két élcsapat, a Sãvinesti-i Fibrexnylon és a Konstanca megerôltetés nélkül nyert, meglepetésnek a ploiesti-iek Minaur fölötti sikere, valamint a Steaua kínlódása a Bega-menti kézilabdázókkal. A forduló másik két játéka döntetlennel végzôdött.
Részletes eredmények: Foksány-ban: Konstancai KK–Aradi Safilar 38–28, Buk. Steaua–Temesvári Poli-Izometal 26–25 és U-Armãtura-Agronomia–Buk. Dinamó 24–37; Buzãuban: Jászvásári Politechnika–Pitesti-i Universitatea 28–28, Sãvi- nesti-i Fibrexnylon–Târgu Jiu-i Lignit 32–24, Ploiesti-i Uztel–Nagybányai Minaur 25–20 és Krajovai U-Petrol–Szucsávai U-Bucovina 25–25.
A vetélkedô pénteken, lapzárta után lebonyolított fordulójának párosítása: Foksány: Temesvár–Kolozsvár, Dinamó–Konstanca és Arad–Jászvásár; Buzãu: Szucsáva–Steaua, Minaur–Krajova, Tg. Jiu–Ploiesti és Pitesti–Fibrexnylon.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) úgy döntött, hogy a 2006-os világbajnoki selejtezôn a pályaválasztói jogot feladó Szomáliának novemberben kell lejátszania idegenben a Ghána elleni mérkôzéseket.
A szomáliaiak az országban évek óta tartó bizonytalan politikai helyzet miatt döntöttek úgy, hogy biztonsági okokból nem fogadják Ghána legjobbjait.
A FIFA határozata alapján a ghánaiak a két mérkôzést november 16-án, illetve 19-én Accrában, valamint Kumasiban rendezik.
Szomália a 2002-es vb elôselejtezôjében is kétszer játszott idegenben, akkor Kamerun 6–0-s összesítéssel bizonyult jobbnak nála.
A vb afrikai elôselejtezôjében lezajló 21 párharc gyôztese csatlakozik a 9 kiemelthez, Kamerunhoz, Nigériához, a Dél-afrikai Köztársasághoz, Szenegálhoz, Tunéziához, Marokkóhoz, Egyiptomhoz, Elefántcsontparthoz és a Kongói Demokratikus Köztársasághoz.
A 30 válogatottat öt hatcsapatos csoportba sorsolják december 5-én, Frankfurtban.
Déván, Románia egyetlen sportkollégiumának negyedszázados ünnepén rengeteg volt és jelenlegi sportoló (mint például Simona Amânar, Lavinia Milosovici, az olimpiai keret stb.), edzô (Mariana Bitang) és hivatalos személyek egész sora gyûlt össze. A rendezvény sokat köszönhet a Hunyad megyei tanácsnak (elnök: Nicolae Mihail Rudeanu) és a polgármesteri hivatalnak (Mircea Munteanu).
A román válogatott szövetségi kapitánya, Octavian Belu az ünnepi beszédében a torna szentélyének nevezte a dévai iskolát; egyébként üdvözlô távirat érkezett többek között Nadia Comãnecitôl.
Az ünnepély egyik fénypontjaként Lucian Vasiliu, a Román Olimpiai Bizottság fôtitkára emlékplakettet adományozott a dévai iskolának, valamint leleplezték Nadia Comãneci Ioan Seu szobrász által készített mellszobrát.
Az ötszörös világbajnok norvég Kjetil Andre Aamodt a vasárnapi, söldeni óriásmûlesikló Világkupa-idénynyitó helyszínén elszenvedett szerdai bukása után — apjával ellentétben — borúlátóan nyilatkozott jövôjérôl.
— Tizennégy sérülésmentes év után egyszer ennek is be kellett következnie. Iszonyú fájdalmaim voltak a lábamban, és ez az idény alighanem már elúszott a számomra — jelentette ki a 2002-es Salt Lake City-i olimpia szuper-óriásmûlesikló és összetett számának aranyérmese, akit mentôhelikopterrel szállították be az innsbrucki klinikára.
Az elsô vizsgálatok szerint az 1994-es Vk-sorozat összetett gyôztesének jobb bokája eltört, illetve a sípcsontja is megsérült, így csak 3–4 hónap múlva versenyezhet ismét.
Apja, Finn Aamodt szerdán este még optimistán nyilatkozott. Szerinte fia a szezon második felében, februárban már ismét bekapcsolódhat a Vk-sorozatba.
A 32 éves Aamodt várhatóan a jövô hét elején hagyhatja el a kórházat.
Hiába fellebbezett Andrew Raitt angol golfozó, aki azt állította, kutyaharapás miatt nem csak kisujja, hanem profi pályafutása is kettétört.
A legfelsôbb bíróság jogerôs ítélete szerint a hatmillió fontos kártérítésre igényt tartó sportolónak be kell érnie 4900 fonttal.
A most 34 esztendôs Raitt kisujjából 1995-ben edzés közben egy juhászkutya leharapott egy darabot, de a testület szerint ez nem befolyásolja teljesítményét.
A megítélt összeg éppen fedezi az ügyvédi költségeket.
Szombat-vasárnap Kolozsvár ad otthont az országos rali bajnokság 10. szakaszának. A verseny lényegében már tegnap kezdetét vette, a csapatok hivatalos bemutatkozásával, de a konkrét megmérettetésre ma és holnap kerül sor, a belvárosban, illetve a város környékén kijelölt terepen. A hat különpróbára így a bükki erdôben, illetve Bánffy- és Gyerôfidongó környékén kerül sor.
A 10. szakasz egyben az utolsó is a versenynaptárban, így a kolozsvári versenyen is döntô változások történhetnek a kategóriák összesített pontversenyeiben. A Savu Racing Sportegyesület és az MSA Ügynökség szervezésében sorra kerülô autóversenyen mintegy 45 egység jelezte részvételét.
A rajtra szombaton 11 órakor kerül sor a Román Opera közelében, míg a díjazást ugyanott rendezik vasárnap, 17.30 órától.
(balázs)
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |