 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. október 29.
(XV. évfolyam, 249. szám)
Újabb elkobzott ingatlanokat kaptak vissza az egyházak: mint arról már beszámoltunk, október 21-én az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelô Kormánybizottság döntött arról, hogy három egyházkerület tulajdonába utalnak vissza különbözô épületeket. A döntés értelmében a temesvári Római Katolikus Püspökség 9, az Erdélyi Református Egyházkerület 12, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület pedig 4 ingatlannal gazdagodott. Többen azonban lemaradtak a listáról.
Szabó Árpád unitárius püspök keserû szájízzel vette tudomásul, hogy az Unitárius Püspökség ezúttal kimaradt a sorból, ennek okát azonban nem tudja. Bár örvend annak, hogy a testvéregyházak jelentôs épületeket kaptak vissza, ôk ebben a stádiumban egyetlen visszaszerzett épülettel sem gyarapodtak. Az eddig megszerzett 10 ingatlan között többnyire régi kántortanítói lakások, kultúrotthonok szerepelnek, a legfontosabb talán a székelykeresztúri iskola és bentlakás. A többi ingatlan visszaszerzésében azonban egyelôre nem történt elôrelépés, bár összeállítottak egy fontossági sorrendet, amelyet az RMDSZ-hez is eljuttattak.
Mózes Árpád evangélikus püspök elmondta: ez alkalommal csak a bánsági szlovák evangélikus egyházközség kapott vissza épületeket, a kolozsvári nem. Az eddig visszautalt ingatlanjaik nagy része Brassó megyében található, iskolákról, illetve kultúrotthonokról van szó.
Az Erdélyi Református Egyházkerület 12 ingatlannal lett gazdagabb a Kormánybizottság döntésének értelmében. Marosán Tamás jogtanácsos elmondta: mindössze elvi döntésrôl van szó, az errôl szóló határozat egy-két hónapon belül várható, akkor nekilátnak a telekelésnek. Az eddig visszakapott épületek telekelése jelenleg is folyamatban van, ezek közül az egyik legjelentôsebb a kolozsvári Metropol el nem adott része, az üzlethelyiség öt lakosztállyal, amelynek a telekkönyvi kivonatát az ígéretek szerint éppen a mai napon kapják meg. Szintén jelentôs a felsôvárosi iskola, amelynek azonban csak "nuda proprietate" jelleggel lesz tulajdonosa az egyházkerület, ami annyit jelent, hogy öt évig nem gyakorolhatják a tulajdonosi jogot, a használatért pedig az állam fizet szimbolikus bért. Összesen több mint hatszáz kérvényt tettek le, ezek között szerepelnek telkek is, amelyekrôl azonban a törvény nem rendelkezik.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, bár egyetlen épületet sem kapott vissza az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával megbízott testület múlt heti döntése után, eddig már 23 épületet mondhat ismét magáénak. Komáromi Attila, az érsekség által megbízott ügyvéd a Szabadságnak elmondta, hogy a legtöbb ingatlan visszaszolgáltatásáról egyelôre csak elvi döntés létezik, az errôl szóló határozatot még nem kapták kézhez, ami azonban remélhetôleg csak idô kérdése. Az eddig visszaadott épületek közül a legértékesebb a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, az egyik gyergyószentmiklósi iskola, valamint a nagyszebeni orvosi egyetem épülete, amelyben egykor az Orsolya rend mûködött. A gyulafehérvári érsekség Kolozsváron is jó néhány értékes épületet visszakövetel, egyebek között a Marianumot, amelyben jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara mûködik, valamint a Szentegyház utca 1-3-5. szám alatt található ingatlant.
Borbély Tamás, Sándor Boglárka Ágnes
Pert vesztett az az újságíró, aki beperelte a Román Hírszerzô Szolgálatot (RHSZ), mivel az intézmény megtagadta bizonyos közérdekû információk nyilvánosságra hozatalát, annak ellenére, hogy a 2001/544-es, közérdekû információk közlését szabályozó törvény erre kötelezi.
Az újságíró kérte azoknak a személyeknek listáját, akiknek a hírszerzô szolgálat lehallgatja a telefonját, illetve akiknek le szerették volna hallgatni, de nem kaptak rá engedélyt, mindezeket pedig kategóriákra osztva: újságírók, politikusok, bírók. Az újságíró továbbá szerette volna tudni az RHSZ 2002-es évi költségvetését. Mivel az intézmény nem válaszolt kérvényére a törvény meghatározta idôn belül, Vasile-Hotea Fernezan, a Román Televízió alkalmazottja a kolozsvári bírósághoz fordult jogorvoslatért. A pert meg is nyerte, az RHSZ azonban fellebbezett. Az Ítélôtábla elfogadta az RHSZ fellebbezését, és visszaküldte az iratcsomót újratárgyalásra a bíróságra.
Az NLP–DP szövetség szóvivôje, Rares Niculescu a Szabadságnak megfogalmazta a két párt álláspontját: — Mi hiszünk az igazságszolgáltatás függetlenségében, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy törvényszéki döntést kritizáljunk, különösen akkor, ha nem is ismerjük a megindoklást. Szerintem eljárási hiba történhetett valahol a per lefolyása alatt, másként nem tudom magamnak megmagyarázni a döntést. Mindettôl függetlenül szerintem Vasile-Hotea Fernezan kérése jogos volt, közérdekû információkról volt szó, és egy demokratikus államban ezeket az intézménynek magától nyilvánosság elé kellett volna tárnia. Sajnos egyelôre létezik néhány állami intézmény, amely titkolózási mániába szenved, ide tartozik az RHSZ is. A hírszerzô szolgálat magatartása érthetetlen és nem helyén való, mivel tevékenységüket, akármi legyen is az, az államkassza pénzébôl finanszírozzák, vagyis a mi pénzünkbôl, tehát jogunk lenne tudni egyet s mást mûködésükrôl — véli a szóvivô.
Vasile-Hotea Fernezan a Szabadságnak azt nyilatkozta: tudni szeretné, minek köszönhetô ez a döntés. Mint mondotta, az ítélôtábla 20 nappal rendelkezik az indoklás megfogalmazására, az biztos, hogy a "fiúk" keményen dolgoztak, hiszen mintegy 17 oldalas fellebezést írtak. Szerintük ezek nemzetbiztonsági kérdések, és nem nyilvánosságra tartóznak.
Magyarországnak törlesztenie kell a határon túl élô sok millió emberrel szembeni adósságából, kötelessége, hogy hathatósan segítse a kisebbségi magyarság megmaradását szülôföldjén, e közösség identitásának megôrzését, kultúrájának fejlesztését — mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök Csíkszeredában, ahol kedden beszédet mondott a Márton Áron fôgimnázium és a Segítô Mária Római Katolikus Gimnázium épületében.
A 355 éves oktatási intézményben — amelynek mintegy százesztendôs épületét nemrég kapta vissza a román államtól a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség — Tamás József gyulafehérvári segédpüspök és a diákönkormányzat képviselôje köszöntötte az elnököt. Mádl Ferenc beszédében kifejtette: a határon túli magyarsággal szembeni adósságról a háború utáni hosszú évtizedek alatt szinte teljesen elfeledkezett Magyar-ország. Nem csupán az akkori politikai vezetôk felelôsségérôl van szó, hanem arról is, hogy az akkori magyar társadalomban nagy hiánya volt a szolidaritásnak. Morális szempontból az egész magyarországi rendszerváltozásnak is kiemelkedô eseménye volt az, amikor 1989. végén, a romániai drámai napokban minden várakozást felülmúló módon támadt fel az anyaországi magyarság segítôkészsége, ezrek indultak el a segélyekkel Erdély irányába.
Ez a változás jogi formában is testet öltött akkor, amikor a magyar alkotmány megfogalmazta az anyaország felelôsségét a határon túli magyarságért. Az azóta eltelt közel másfél évtized során ez a felelôsség egyre jobban beépült a magyar jogrendbe és a magyar kormányzati és civil társadalmi gyakorlatba.
Másfél évtizede már a magyarországi politikai élet semmilyen tényezôje nem vonta kétségbe, hogy Magyarországnak kötelessége minél hathatósabban segíteni a kisebbségi magyarságot szülôföldjén való megmaradásában, identitásának megôrzésében, kultúrájának fejlesztésében. Mádl Ferenc emlékeztetett: többéves folyamat eredményeként a határon túli magyarság közvetlen anyagi támogatása is szilárdan beépült a magyar költségvetésbe. Hozzáfûzte, hogy ma már számos olyan határon túli magyar intézmény van, amelynek támogatása rendszeressé és kiszámíthatóvá vált. Példaként említette a szónok az Apáczai-, valamint az Illyés Közalapítvány által folyósított összegeket, az olyan intézmények támogatását, mint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem. Elismerôen szólt a karitatív szervezetekrôl, így a magyar Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász és sok más egyházi és magánkezdeményezés tevékenységérôl.
Mádl Ferenc kifejtette: amikor az anyaország építô együttmûködésre törekszik a szomszédos országokkal, vagyis nagyobb biztonságért, közös euroatlanti integrációs erôfeszítésekért, több kölcsönös beruházásért, nagyobb kereskedelmi forgalomért, több határátkelôhelyért, utak és vasutak építéséért száll síkra, ezt a határon túli magyarság javára is teszi.
Kedvezôen értékelte a magyar államfô, hogy a térség összes államában az utóbbi idôben olyan alapvetô változás történt, amelynek következtében az ott élô magyarság kiszolgáltatottsága csökkent a korábbi tekintélyuralmi rendszerhez képest. Felhívta azonban a figyelmet az új veszélyekre is, például arra, hogy az új körülmények között erodálódnak a hagyományos közösségek, identitásuk is csorbul a globalizációs folyamatok miatt.
Mádl Ferencet ezen a napon Csedô Csaba polgármester fogadta a városházán. Beszámolt a magas rangú vendégnek a 83 százalékban magyar ajkú város múltjáról, jelenérôl és jövôbeni lehetôségeirôl.
Elmondta: Csíkszereda önkormányzata arra törekszik, hogy lakosai ne vándoroljanak el, saját szülôföldjükön találják meg a boldogulás esélyét. Az elmúlt években ez a székely város sokat fejlôdött, az összes nagyobb helyi vállalat privatizációja már befejezôdött.
Mádl Ferenc keddi programja délután Székelyudvarhelyen folytatódik.
Több héttel az iskola névadó ünnepségét követôen a hét elején végre sikerült átadni Kántor Lajosnak a díszpolgári oklevelet. A Korunk fôszerkesztôje nem tudott jelen lenni a nagyközség jeles ünnepségén, a díszpolgári cím átadását ugyanis akkorra tervezték. Kalotaszentkirály büszke arra, hogy Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mellett most már Kántor Lajost is díszpolgáraként üdvözölheti.
— Régi kapcsolatból fakadt ez a megtiszteltetés, a régi malom ugyanis már két évtizede a család tulajdonában van, s az épülettel együtt Kalotaszentkirály és emberei is a szívünkhöz nôttek — értékelte Kántor Lajos a kalotaszegi nagyközség kezdeményezését. — Tulajdonképpen Csíki László író-malomtulajdonostól örököltük a malom szeretetét. Az évek óta szervezett Ady-ünnepségek révén sikerült Kalotaszentkirály hírnevét növelni, Pomogáts Béla is elmondta, hogy a nagy költô tiszteletére szervezett ünnepség révén került Kalotaszentkirályra. Mint azt a díszoklevél átadásakor is elmondtam, tárgyalások folynak a Petôfi Irodalmi Múzeummal annak érdekében, hogy Kalotaszentkirályra kerüljön egy állandó Ady-kiállítás anyaga. Reményeink szerint 2004-ben már a Kalota partján látogathatnánk a csucsai kastélyból hiányzó Ady-emlékeztetôt pótló kiállítást.
Ma délben a Diákmûvelôdési Ház elôtt tüntetnek a kolozsvári egyetemi hallgatók, jelentette be tegnap Dinu Gherman, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) diákszervezetének vezetôje. A kolozsvári egyetemisták csatlakoznak az ország többi központjának diákságához, az ösztöndíjak emelését, a bentlakási helyek számának növelését kérik. Kolozsváron mintegy 70 ezer egyetemi hallgató tanul, ebbôl 45 ezer a BBTE-n.
Dinu Gherman elmondta: tegnap a diákok a tüntetés elôzetes formáit választották, lepedôket akasztva ki a bentlakások ablakaiba Alexandru Athanasiu tanügyminiszterhez intézett Elôkészítettünk neked egy ágyat a bentlakásban felirattal.
A diákvezetô szerint a Diákszervezetek Országos Egyesülete és a tanügyminisztérium képviselôi közötti tárgyalások eredménytelensége késztette ôket ilyen akciók lebonyolítására. A szervezet az Európai Egyetemek Egyesületéhez (EUA) és a Európai Országos Diákszervezetek Egyesületéhez fordult segítségért, bemutatva nekik a romániai felsôoktatás helyzetét. Arra számítanak, hogy az európai szervezetek szolidarizálni fognak velük, az EUA pedig kiáll mellettük.
Az országos diákszervezetek azért döntöttek a tiltakozások országos szintûre való kiterjesztése mellett, mivel elégedetlenek a Radu Damian tanügyi államtitkárral folytatott több mint hat órás tárgyalás eredményeivel.A tárgyalások a tiltakozó akciók alatt is folytatódnak.
A SAPIENTIA ALAPÍTVÁNY — KUTATÁSI PROGRAMOK INTÉZETE szervezésében tart mesterkurzust Némethy Attila, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Zongora Tanszékének adjunktusa, október 30–31-én 10–14 óra között, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Tematikák: Liszt Ferenc, a zongoramûvészet megújítója; A liszti zongoratechnika hatásai a kortárs romantikus zeneszerzôk mûveiben; A liszti hagyomány hatásai a XX. század zongoramûveiben.
A RÓMAI KATOLIKUS NÔSZÖVETSÉG SZENT RAFFAEL KÖRÉNEK meghívottja ft. dr. Holló László teológiai tanár. A hit, remény, szeretet erényei keresztény életünkben címmel tart elôadást 2003. október 29-én, szerdán 17 órakor a Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatti székházban, az I. emeleten. Közremûködik a Kájoni Kvartett (Kosztin Áron, Barabás Csaba, Bucovesan Florin, Dula Imre).
AZ UNITÁRIUS NÔSZÖVETSÉG szokásos találkozóján, október30-án, csütörtökön du. 4 órakor az Unitárius Kollégium I. osztálya és az Unitárius Óvoda mutatkozik be. A nôszövetség ezentúl ismét délután 4 órától tartja összejöveteleit a Belvárosi Unitárius Egyház-község Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében.
KÉZRÁTÉTELES GYÓGYMÓD (PRÁNANADI) címmel Ferencz Árpád tart elôadást október 30-án, csütörtökön du. 5 órától a Párizs utca 17. szám alatt, az RMDSZ alsóvárosi kerületének székházában.
SILVIA RADU ÉS VASILE GORDUZ kiállítása nyílik meg október 30-án 13 órakor a fôtéri Mûvészeti Múzeumban.
— Hogyan nevezik a visszafejlôdô távfûtést?
— Távolodó fûtés.
Az Apáczai Galéria (Király/I.C. Brãtianu u. 26., Apáczai Csere János Líceum) idei évadnyitó tárlatán Keszeg Ágnes II. éves textil-design szakos egyetemi hallgató munkáit tekintheti meg az érdeklôdô november közepéig.
A mintegy ötven darabból álló kisméretû, zömében kollázseljárásban és színes tusrajzban kivitelezett önarcképsorozat nemcsak tematikailag figyelemre méltó, de ötletesnek vagy helyenként akár invenciózusnak mondható kompozíciós megoldásaival is élményt jelent. Nemkevésbé fontos az is, hogy a "szembenézôs", frontális beállítású önarckép variációk mindegyike rejteget nemcsak valamilyen váratlan formai-kompozícionális — nemes értelemben vett — érdekességet, de a kromatikus megoldások is megfelelôen disztingváltak. Mert már elôljáróban leszögezhetô, hogy nemcsupán holmi szokványos, mûhelygyakorlat szerû próbálkozások ezek a portrékompozíciók, hanem olyan céltudatos, önreflexióra is képes fiatal alkotó ôszinte kitárulkozásai, aki elszántan küzd saját képi nyelvezetének kialakításáért. Másképpen fogalmazva: önvallató "tükörbenézései" során a lelki rezdülések plasztikai megfogalmazhatóságának lehetôségeit kutatja úgy, hogy közben nem feledkezik meg a nagy elôdök ilyen irányú eredményeinek a feltérképezésérôl sem. És itt elsôsorban Vajda Lajos és Paul Klee képviselte vonulat a meghatározó számára, amely látásmód többek között a portrét is önálló, szuverén motívumként alkalmazva építette be képi jelrendszerébe. Pontosabban szólva, olyan sallangmentes, elsôsorban az ôskultúrák és a gyermekrajzok archetípikus ábrázolásmódjából ihletôdött formavilágothoztak létre ezek a múlt század elsô felének meghatározó alkotói, amely alkalmas volt az érzékelhetô valóság mögöttes tartalmainak, rejtett törvényszerûségeinek újszerû megragadására. Jelzésértékû az is, hogy Keszeg Ágnes láthatóan otthonosan érzi magát ezen európai rangú képzômûvészek "társaságában". Miközben azonban szakavatottan tájékozódik képi rendszerükben, saját ízlésvilágára és szellemi, lelki sugallataira hallgatva esetrôl esetre meg is tudja találni azokat a megoldásokat, amelyek egyénivé, személyessé lényegítik önarckép-vallomásait.
Forró hangulat uralkodott a múlt hét végén Szamosújváron: a sétatéri víkendtelep helyiségében idén ôsszel is megtartották a hagyományos gólyabált. A helyi Ana Ipãtescu Elméleti Líceum rendezvényén több mint 400 fiatal vett részt. A kilencedikesek tiszteletére szervezett szórakoztató est ezúttal is jól sikerült, mindenki elégedetten távozott a diszkóból. A gólyabál alkalmával indítványozott vetélkedô összesen kilenc számot foglalt magába, a mûveltségi versenytôl egészen a táncpróbáig. A "gólyák" sikeresen helytálltak, mindenki túljutott az akadályon. Nem maradt el az osztályozás sem: a szépségversenyt a Pavel Ioana — Pop Alex pár nyerte, de a második helyezett Radu Maria — Man Raul kettôs is sok tapsot kapott. A dobogó harmadik fokára a Szántó Sonia — Ser Ionut pár került. Mindnyájan értékes jutalomban részesültek, de a fontos ezúttal is a részvétel volt. Ötletes és humoros bemondásokkal kitûntek a mûsorvezetôk is; Oros Ramona és Katona Lóránd mindvégig "profi" módon konferálták a zenés-táncos verseny mûsorszámait.
A szamosújvári gólyabálon a kilencedikesek sikeresen átestek a közép-iskola mûvészeti kereszttûzén.
KÖZTÁRSASÁG — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; okt. 24.: 13, 15.30, 18; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.
GYÔZELEM — Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.
MÛVÉSZ — Az európai filmek felfedezése ciklus keretében: okt. 24–30.: Taxi 3 — francia bemutató (12.30, 15, 17.30; kedden: 12.30, 15, 17.30, 20, 22 — egész nap kedvezménnyel); Mindörökké Callas — olasz–francia–spanyol–angol–román (20, 22); okt. 29–30.: Valami Amerika — magyar (20, 22).
FAVORIT — Két hét múlva örökké — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.
DÉS
MÛVÉSZ — Olasz meló — amerikai (15, 17, 19; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap 22 órától, hétfôn egész nap).
TORDA
FOX — Charlie angyalai — teljes gázzal — amerikai (15, 17, 19; péntek, szombat, vasárnap: 21; kedvezménnyel: naponta 15-tôl és szerdán egész nap).
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — Dr. Szöszi 2 — amerikai (17, 19; kedvezménnyel péntek, szombat, vasárnap 21-tôl, csütörtökön zárva).
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; okt. 24.: 13, 15.30, 18; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.
GYÔZELEM — Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.
MÛVÉSZ — Az európai filmek felfedezése ciklus keretében: okt. 24–30.: Taxi 3 — francia bemutató (12.30, 15, 17.30; kedden: 12.30, 15, 17.30, 20, 22 — egész nap kedvezménnyel); Mindörökké Callas — olasz–francia–spanyol–angol–román (20, 22); okt. 29–30.: Valami Amerika — magyar (20, 22).
FAVORIT — Két hét múlva örökké — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.
Október 29-én, szerdán este 8 órakor: Pantagruel sógornôje (Hommage a Rabelais). Rendezô: Silviu Purcãrete.
Október 30-án, csütörtökön este 8 órakor: Pantagruel sógornôje (Hommage a Rabelais). Rendezô: Silviu Purcãrete.
ROMÁN SZÍNHÁZ
Október 30-án, csütrörtökön este 7 órakor: Moliere: A képzelt beteg.
MAGYAR SZÍNHÁZ
Október 29-én, szerdán este 8 órakor: Pantagruel sógornôje (Hommage a Rabelais). Rendezô: Silviu Purcãrete.
Október 30-án, csütörtökön este 8 órakor: Pantagruel sógornôje (Hommage a Rabelais). Rendezô: Silviu Purcãrete.
Ma, október 29-én, szerdán este 7 órakor: Gyöngyszemek balettzenékbôl.
Október 31-én, pénteken este 7 órakor: Puccini: Tosca.
Október 31-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Theo Volters. Közremûködik: Ursula Schoch (Hollandia). Mûsoron: Brahms: 1. Hegedûverseny és 2. Szimfónia.
Több szempontból is rendhagyó volt a hétfô esti Bretter György Irodalmi Kör. Rendkívüli meghívottja, Bréda Ferenc, a kör egyik ôsenergiája mutatta be — általános derültség közepette — Mumu édes (urbanizációs líra) gyûjtôcímet viselô verseit.
A vitaindítók, Király Zoltán és Orbán János Dénes a szokásos kritika helyett versben feleseltek a szerzônek. Itt következett volna maga a vita, ami ez alkalommal sehogyan sem akart megindulni, bár a közönség megtöltötte a Bulgakov pincéjét.
Bréda kritikusai vagy nem értesültek az eseményrôl, vagy nem kívántak felszólalni, így hát a szerzô maga kezdett "marxista önkritikát" gyakorolni, és elemezni, kiértékelni az elhangzottakat, elmondani, hogy mit kifogásolhattunk volna.
Show mûsornak nagyon jó, mondta, szórakoztató zsonglôrködés a szavakkal, de nemo (a versek gyakori szereplôje, egyben jómaga) egy kulturális szélhámos, ugyanis semmiféle gondolat nincs az írásokban, ami nem is nagy baj, ez nem is a versek tisztje, hanem a filozófiáé. Szórakoztatási és nem egyéb céllal íródtak, a professzionális irodalom szférájából kiesnek.
A beszélt nyelvet, az argót használják a versek (ezt elsôként Király Zoltán merte megtenni), a szavak anagrammák; tolvajnyelvvel dolgozik, amelynek megvan a kulcsa, a megfejtése, csakhogy ezt az átlag-os olvasó nem ismeri.
Bréda szerint az argó lényege éppen ez: ha akarom, úgy írhassak, hogy ne értse senki. Az underground, argotikus nyelv használatára a világirodalom egyik nagysága, Villon a példa, ôt még franciára is fordították.
A versek belterjesek — aki nem tartozik ahhoz a bizonyos beavatott körhöz, nem értheti azokat, legfeljebb megpróbálhat egyfajta saját értelmezést adni.
Kérdés, hogy megengedett-e, szabad-e így verset írni? Igen. Hiszen a mûvészet a legnagyszerûbb játék- és boldogok a játszó emberek
Esti kérdés címmel régi-új mûsor indult el a Duna Televízió képernyôjén. Ugyanis korábban, a kezdet éveiben már futott ilyen név alatt sorozat, azonban a név mögötti tartalom jelentôs változásokon ment keresztül. A korai évek Esti kérdései egy-egy interjúval jelentkeztek, amelyeket Csáky Zoltán készített neves közéleti személyiségekkel. A megújult Esti kérdés alcíme Közéleti vitamûsor, amely 45 percben Kárpát-medencei sorskérdésekkel foglalkozik.
A produkció nemcsak tartalmi jegyeiben, de felépítésében is új alakot öltött: minden alkalommal egy 3–4 perces tényriport vezeti fel az aktuális témát, majd egy kerekasztal-beszélgetés következik a meghívott vendégekkel, érintettekkel, szakértôkkel. A tervezett témákról, elképzelésekrôl Csáky Zoltánt, az Esti kérdés fôszerkesztôjét kérdeztem, aki minden második alkalommal a mûsorvezetô szerepét is betölti.
— Hogyan fogant meg az új mûsorötlet?
— Volt valaha a Duna Televízióban, a kilencvenes évek elején egy Esti kérdés nevezetû interjú-sorozat, a saját mûsorom, közéleti személyiségek, politikusok, mûvészek, közvélemény-formáló személyek, tudósok szólaltak meg benne, különbözô témákban.
Ez a mûsor megszûnt, azonban úgy gondoltam, a Duna Televíziónak szüksége van egy úgynevezett "kibeszélôs" mûsorra, ahol megvitatjuk a Kárpát-medence sorskérdéseit, a nemzetpolitika aktuális témáit. Így született meg az Esti kérdés, melyet minden csütörtökön este terveink szerint 11 órától láthatnak a nézôk, negyvenöt percben.
— Milyen kérdésköröket szeretnének érinteni?
— A témák között szándékaink szerint szerepelnek majd a magyarsággal kapcsolatos sorskérdések, mint a demográfiai változások, földkérdés, privatizáció, egyházi ingatlanok, kivándorlás, környezetszennyezés, munkahelyteremtés, globalizáció hatása a kultúránkra, fiatalok részvétele a közéletben, valamint a magyar–magyar kapcsolatrendszer az integráció kapujában.
Nagyon lényeges, hogy a tervek szerint havonta egyszer kilátogatunk a Kárpát-medence nagyobb erdélyi, felvidéki és délvidéki magyar városaiba, ahol interaktív formában, a közönséget bekapcsolva születik meg a mûsor. Szándékosan indítottam úgy, hogy az elsô adás kérdése az legyen, hogy van-e egységes magyar nemzet.
— Kezdésnek mindjárt egy átfogó jellegû, alapvetô probléma. Milyen oldalról közelítik meg a kérdést?
- Azt vizsgáljuk, hogy a 21. században, a globalizáció korában a magyar nemzet, ez a szétszóródott magyar nemzet mennyire egységes. Antall József 15 milliónyi magyarságra vonatkozó kérdése óta a közéletben folyamatosan jelen van ez a rejtett polémia. Legutóbb a státustörvény módosításakor "a magyar nemzet egysége" kifejezés kihagyása szenvedélyes reakciókat váltott ki a mai magyar nemzet fogalmáról.
— Lehet tudni valamit a következô adások tervezett témáiról?
— A következô téma lesz az autonómia, lévén, hogy az elcsatolt területeken, hosszú távon a magyarság megmaradásának a létkérdése az autonómia megteremtése. Neves határontúli politikusok, szakértôk szólalnak meg a mûsorban, többek között Schöpflin György Londonból, Herczegh Géza, a Hágai Nemzetközi Bíróság bírája, továbbá nemzetközi jogászok és politikusok a Kárpát-medencébôl.
A harmadik alkalom a 15 éve kezdôdött délvidéki háborúval foglalkozik. Ezután 56-tal foglalkozó adás következik, de 56-ot is úgy próbáljuk bemutatni, hogy milyen hatásai voltak a határon túlon, mi történt az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai területeken.
Egy héttel késôbb megint egy aktualitáshoz kapcsolódunk, ti. október 26-án megalakult Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanács, ezt követôen, pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Ezek megint az autonómiával függnek össze. Én úgy szeretném, hogy itt szembesítsük egymással az RMDSZ-t az ún. "ellenzékével".
Csütörtöktôl vasárnapig rendezik meg az elsô nem csak kimondottan barlangászoknak, de barlangászokról szóló kiállítást Kolozsváron. Többek között részt vesz a Kolozsvári Amatôr Barlangász Klub (KABK) is, amely jelenleg 42 aktív tagot számlál.
Vári László elnök a Szabadságnak elmondta, hogy reméli, ettôl a programtól többen kedvet kapnak az ilyen tevékenységhez. Az érdeklôdôk a különféle standoknál tudhatnak meg többet a klubok tevékenységérôl, ahol szórólapok és fotókiállítások fogadják majd ôket. Minden este hét órától filmeket vetítenek, a KABK a Szelek-barlangjába is kirándulást szervez, ahol idegenvezetô kalauzolja majd az érdeklôdôket.
Vári elmondta: a barlangásznapok fô célja többek között az, hogy felhívja az emberek figyelmét a veszélyeztetett ökorendszerre, a barlangi vizek nagy mértékû szennyezettségére.
Ha valaki nem tudná, Gáll Ernô nagyváradi magyar-zsidó értelmiségi család gyermeke (sz. 1917), egész fiatalon, 1935-ben beállott az illegális (Szovjetunióból vezetett) kommunista pártba. Beleférve a hírhedt numerus claususba, magyar idôben végzett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen; utána deportálták Buchenwaldba. Megúszta, hazajött, itt a párt kolozsvári lapja, az Igazság fôszerkesztôje lett (1949-ig), mígnem a Bolyai Egyetem marxizmus-leninizmus katedrájára került, prorektorként "átélve" 1956-ot is. 1957-ben a párt újraalakította az 1940-ben betiltott (akkor Komintern-pénzelte) Korunk lapot, mint az ideológiai befolyásolás egyik tényezôjét. Gáll Ernô fôszerkesztôként vezette e lapot nyugdíjazásáig (1984), ugyanakkor elôadott — doktorandusokat irányított egész az úgynevezett fordulatig (1989 dec. 21.). Ezután is aktív közéleti ember volt, sokat publikált 2000-ben bekövetkezett haláláig.
Bevallom, Gáll Ernôvel szemben elfogult voltam a legutóbbi idôkig, hiszen egyetemi hallgatóként (1948–52), a sztálini idôkben hallgattam (Bukarestbôl küldött) felolvasásait az állandóan keményedô, irgalmatlan osztályharcról, Tito náciügynök voltáról, stb.; sôt vizsgáztam is nála (zordon forgatta klerikális-reakciós személyem iratait) osztályharcos szellemben ("Jó"-t kaptam). Semmit sem olvastam tôle 1989-ig, sejtve miket és kik parancsára ír; ezután már érdeklôdtem, de arról gyôzôdtem meg elszólásaiból, hogy tipikus posztkommunista.
Gáll Ernô "titkos" (1977–90 közti évekbôl származó) naplójának kiadásáról a Szabadságban olvastam, Baracs Dénes budapesti tudósításában, aki mindenekelôtt arról írt, hogy milyen tények kerültek a besúgók révén Gáll Ernô dossziéjába, igazolva, hogy konzekvensen igyekezett Korunk-fôszerkesztôként védeni nemzetiségünk kultúráját, ügyét. Érdekes, hogy ez következmények nélkül történt: nem váltották le, végig közölhetett cikkeket, esszéket, könyveket (igaz: cenzúrázva). Ekkor már ôt (Balogh Edgárék 1949-es mintájára) Ceausescunak nem volt módja bezáratni (elteltek a "szép sztálini" idôk). Írásai talán liberális kirakatként szolgáltak a külföld felé.
Kommunizmus alatti történelmük (akár országos, akár egyéni szinten) a szovjetunióbeli események függvénye volt. Sztálin haláláig nálunk is a legkegyetlenebb önkény uralkodott, utána Hruscsov következett, aki (annak ellenére, hogy ekkor már német és lengyel földön "ellenforradalmi" mozgolódások voltak) népszerûséghajhászásból 1955-ben leleplezte a sztálini önkényt, és nyíltabb, szelídebb politikát ígért. Azonban ezen ígéretét a magyarországi 1956 hatására visszavonta, az önkény tovább is fennmaradt. Nem ezért, hanem demagóg szamárságaiért, kolerikus megnyilvánulásaiért sikerült ôt a Brezsnyev-klikknek (erôszak nélkül!!) leváltania. 1956 diktatúrakeményítô hatása Gáll Ernô naplójában — önkritikusan — így jelenik meg: "Alig ébredtem fel dogmatikus szendergésembôl, az erôs újabb altatók és pressziók hatására visszaaludtam". Brezsnyev passzív, álmos-konzervatív diktatúrájának idejére esik nálunk Ceausescu "uralkodása" és nagyrészt ez idôre vonatkozik Gáll Ernô naplója is, tükrözve ennek apró elônyeit és súlyos hátrányait.
Naplóját Gáll Ernô 1977-ben kezdte írni, mikor a "hivatalos" cenzúrát megszüntették; nem gondolta (!), hogy ezt a súlyosabb, többlépcsôs, fenyegetôzô, bukaresti irányítású cenzúra váltja fel, magyar ügyekben a KB úgynevezett "magyar bizottsága" részérôl, akik (valamennyire titkolt módon) sorsunkról határoztak; az ismert vezetô neveket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélôen Koppándi ("janicsár"), Vincze, Pezderka, Szász Béla, Szilágyi Dezsô szerepelnek.
A naplóban a legmeglepôbb az a mind önkritikusabb, kritikusabb hang, amely jelenlegi posztkommunistáinkat alighanem kétségbeejti. Zsidó származása ellenére a kommunizmus és a fasizmus közé a legnyíltabb egyenlôségjelet teszi, ezek nem egymás ellenfelei; az ellenfél a mérsékelt jobb- és (a nálunk még alig létezô) mérsékelt, demokratikus baloldal. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik a háború elôtt léptek be a kommunista pártokba (külföldön is), noha olvashattak a szovjetunióbeli szörnyûséges eseményekrôl; állítása szerint betegesen nem akartak ezekre még gondolni sem, közben hazájuknak a Szovjetunióhoz való csatolásáért munkálkodtak. Tipikus tudathasadás. Alighanem Józsa Béla "mártíromságára", de ugyanakkor saját állandó félelmeire is utalva írja: "Mennyire tekinthetô erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hôsies elviselése — egész a mártíromságig — ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" Így válik Józsa Béla hôsies hallgatása mártíromságból — betyárbecsületté. "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerûsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" (Hány mai "írástudó"-nak szólhatna ez, akik a "damaszkuszi utasokat" — fôleg ha nem is ôszinték — rendszeresen dicsôítik.) Az is meglepô, mennyire bírálja a félcionista Izrael államot.
Gáll Ernô naplója más szempontból is tanulságos. Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat fôszerkesztôje szeret az értelmiség (nyilván: humánértelmiség) vezetôje szerepében tetszelegni, mint például Herczeg Ferenc, vagy nálunk a 20-as években György Lajos (aki a helikonisták megjelenése után visszavonult e szerepkörbôl). Fôleg ilyen volt a 40-es (már bolsevistaféle) évek Utunk folyóiratának uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású fôszerkesztôje, Gaál Gábor (amíg irigyei "nyugatos" múltja miatt meg nem fúrták). A napló idejében négy lap fôszerkesztôje küzd ezért a pozícióért (Korunk — Gáll Ernô, Utunk — Létay Lajos, A Hét — Huszár Sándor, Igaz Szó — Hajdú Gyôzô) egymással általában feszült viszonyban is voltak. Gáll Ernô e célból rengeteg "értelmiségivel" tartotta a kapcsolatot, munkáit nekik dedikálta, könyveiket ismertette stb. A naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó "közlés", akár van jó téma, akár nincs; utána lesik pályatársaik reagálását (az átlagolvasó ôket nem érdekli). Hiúak, át meg átrendezôdnek klikkekbe, sokszor útszéli hangon veszekednek. Gáll Ernô nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Néhány ismertebb példa: Bretter Zoltán (pökhendi), Balog Edgár (demagóg, naiv, képmutató, irreális), Benkô Samu (sértôdôs, gôgös, arisztokratikus), Herédi Gusztáv (bárdolatlan, felületes), Kántor Lajos (mindenkit fumigál, igénytelen, szürke), Jordáky Lajos (becsvágyó, gyûlölködô), Létay Lajos (pitiáner, surmó), Méliusz József (paranoiás, dühödt, rigolyás), Panek Zoltán (pimasz, patologikus), Sütô András (banalizálja hôsünket, nem él a közéletben), Huszár Sándor (aljas, pimasz fickó, hiú), Tóth Sándor (intoleráns), Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós (tenyérbe mászó, pökhendi) stb. stb. Legkedvesebb barátját Gálfalvy Zsoltot, Szász Jánost és Salat Leventét (?) egyértelmûen dicséri, míg egy emberrel sohasem békül meg, sohasem ír jót róla: ez Rácz Gyôzô, a Korunk fôszerkesztô-helyettese (agresszív, pimasz), nagy pártember, aki hôsünket rendszeresen fúrja, míg nyugdíjba vonulásra kényszeríti. Érdekes, hogy két nagy költônkkel, Kányádi Sándorral, Szilágyi Domokossal látszólag nem foglalkozik. Ezen vonalalatti (nevezzük szépen) vitákról olvasni: undor.
Hôsünk a Korunktól való kényszerû távozás után sem akar kiesni a közéletbôl: közöl és közöl, levelez, látogat és látogatókat fogad, utazik. Errôl tanúskodik a könyvben szereplô (talán túl sok) fénykép hôsünkrôl, különbözô híres személyiségekkel, a Gáll Ernônek szóló dedikálások túlzott mennyiségû közlése.
Utolsó idézetként Gáll Ernô sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor — 1989 ôszén — a magyarországi, bulgáriai stb. eseményekbôl a kommunizmus bukása következtethetô: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel magát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra — pillanatnyi távlat nélkül."
Még benne van e könyvben, hogy az 1989 decemberi itteni fordulat (láthatóan a kommunisták második vonala veszi át a hatalmat) új önbizalmat önt belé, "ellehetetlenedésrôl" már szó sem esik. "Peremélet" helyett részt vesz az RMDSZ megalakulására felszólító Hívó Szó megfogalmazásában-aláírásában, nem jut eszébe, hogy ezt (önkritikáját meghazudtolva) milyen jogon teszi; e kiáltvány csak Ceausescut ítéli el, de a kommunizmust nem, nyílván túlélésében reménykeve. És — ismerve Iliescu, nálunk pedig Domokos Géza élre jutását — igaza is lesz.
Azt már nem a naplóból tudjuk, hogy hôsünk nem volt jó jós, társadalmi szerepe töretlen, Magyarországon a Horn-kormánytól magas kitüntetést kap. Közöl továbbra is A Hét-ben, a Korunkban, sôt emlékiratot is ír. Lélektanilag érdekes, hogy a kommunista uralom alatti kritikai szelleme most a kommunizmus szidása idejében, átcsap a múlt szépítgetésébe, igyekezve a régi szereplôket rehabilitálni. Az az érzése támad az embernek, hogy Ceausescu titkosrendôrsége hülye volt, mert a kulcspozíciókban (nemcsak a folyóiratoknál), az egyetemen, a rádió és tévé igazgatói székében, mind valódi ellenállók ültek. De hát várjuk meg a napló második (1990–2000) kötetét.
Jó ideje figyelem, hogy falra hányt borsóként pereg le minden bölcs intelem az egyre ádázabbul szembenálló politikai felekrôl. Igen, nem tévedés, politikai felek kifejezést használtam, hiába bújtatják ugyanis egyesek egyházi és civil társadalom köntösébe a történéseket, azoknak ugyanaz a mozgatórugójuk, mint az annyit szidott és becsmérelt, úgymond politikai párttá süllyedt érdekképviseleti szövetségünknek. Röviden szólva: a hatalom.
Ha valakinek van füle, akkor az utóbbi napokban "kihallhatta" az Erdélybe látogató magyar köztársasági elnök, Mádl Ferenc finom és bölcs célzásából is a figyelmeztetést: "szükségesnek tartom a párbeszédet és az együttmûködést a felmerült kérdésekben". Vagy: "Lesz-e elég kitartás, elszántság és egyetértés a jövôben is az erdélyi magyarságban, amikor fontos, életbevágóan fontos ügyekben kell együtt cselekedni? Hadd hívjam hát fel a figyelmet errôl a helyrôl is a párbeszéd és az együttmûködés fontosságára." (kiemelések tôlem, K.K.) Elôbbi a színház elôcsarnokában megtartott sajtótájékoztatón hangzott el, s mégcsak nem is a "felek" füle hallatára, hanem a román sajtó kíváncsiskodására, amely, zárójelben megjegyezve, sokkal impertinensebb módon teszi fel az erdélyi magyarság belviharaira vonatkozó kérdéseit, mint az ártani nem nagyon akaró magyar nyelvû sajtós kollégáik. A második, de történési sorrendben tulajdonképpen elsô figyelmeztetés viszont "nyílt színen" hangzott el, hogy színházi kifejezéssel éljek, ha már a színházteremben megtartott hétfô délelôtti Mádl-elôadás szövegébôl vettem az idézetet. Ha nyugodtan, nem világ- és nemzetmegváltástól túlfûtötten, egymás gyûlöletétôl elvakultan elemezzük a fenti sorokat, feltûnik a bölcs, kiegyensúlyozott látásmód. Olyan ember jótanácsaként kell elkönyvelni ezt a figyelmeztetést, akit semmiféleképpen nem lehet vádolni részrehajlással, pártossággal. Még olyan "politikai üzenetet" sem olvashatunk ki belôle, amelyet netalán egyik vagy másik nagyobb anyaországi párt burkolt célzásának vehetünk. Pártok, viszálykodások, hatalmi pozíciók megszerzésére irányuló harcok fölött álló, ôszinte, emberi, féltô üzenet ez.
Csak meg kell tudni hallani. Nem átsiklani fölötte, nem letudni azzal, hogy a látogató "megtette kötelességét". Mindinkább az a meggyôzôdésem, sajnos, hogy erre már nem képesek azok, akik szemben állnak. Mert egyre inkább az a fontos, hogy az ellenfél szavát — függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz tartozik — kiforgassák, kijelentéseit félreértsék, szándékait kétségbevonják. Bárhol, bármikor és bármivel kapcsolatban. Csak nem egyetérteni. Csak nem elismerni a másik esetleges jóindulatú, építô gesztusát, amelyet a közösségért tett. Csak nem leülni egy asztalhoz, higgadtan, megfontoltan, a mindkét fél részérôl annyit hangoztatott erdélyi magyar közösségért való cselekvés jegyében. Csak szájalni, csak politikai nyilatkozatokat tenni, csak egymás ellenében, nem egymással párhuzamosan menni azon az úton, amely gidres-gödrös, de kivezethetne a kátyúból.
Vállalva, hogy ismétlem magam, hiszen már sokadszorra ajánlom ehelyütt Ady Endre intô sorait azoknak, akiknek oda kellene figyelniük, most ismét megteszem: ôrzôk, vigyázzatok a strázsán. Amikor majd "életbevágóan fontos ügyekben kell együtt cselekedni", jusson eszetekbe a köztársasági elnök intelme. Mert egyelôre úgy tûnik, ez alkalommal sem figyeltek az ôrzôk tisztjüknek megfelelôen. Mindegyik a saját szájaízének megfelelôen értelmezte ugyanis a bölcs tanácsot.
"Ôrzôk, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek."
(Ady Endre)
Tôkés László püspök úr röpke hét alatt kettôs meglepetéssel kápráztatta el a kolozsvári magyar sajtó olvasóit.
Elôször egy krónikás interjú során, amikor is bevallotta (pontosítsunk: büszkélkedett vele), hogy tulajdonképpen ô is megszavazásra érdemesnek, sôt, kívánatosnak tartja az alkotmánymódosítást, de elvi alapon ellene fog szavazni, és ugyanezt tanácsolja minden romániai magyar választópolgárnak.
Ilyen nyilatkozatot — jobb helyeken — elôbb-utóbb magyarázkodás, esetleg helyesbítés szokott követni. Vagy legalábbis csend. Tôkés püspök úr ellenben rátett még egy lapáttal és — ezúttal a Szabadság hasábjain — megrovásban részesítette a kiváltképp kulturált hangnemérôl és mértéktartó stílusáról ismert Fodor Sándort, aki október 21-i írásában nehezményezte, hogy a püspök úr — az új alkotmányról való népszavazás tekintetében — közös platformra helyezkedett Kolozsvár polgármesterével.
A püspök úr eddigi hozzáállása és nem utolsósorban cikkének hangvétele hamar értésünkre adta, hogy kiforrott véleményét illetôen civilizált vitára nincs sok esély. Jobb híján tehát tiszteletben kell tartanunk sajátos elgondolásait, többek között a hívek demokráciára való nevelésérôl, a "mindent vagy semmit" elv mindenek fölé helyezésérôl, valamint a politikus (és a lelkipásztor) felelôsségérôl, amint arra tanítja követôit, hogy érdekeik végiggondolása helyett a "majd megmutatom én" filozófiája szerint szavazzanak.
Mindazonáltal a Fodor Sándort illetô, helyenként kissé elhamarkodott szavak elôtt el lehetett volna gondolkozni azon, mi is történt volna akkor, ha mégis csak kudarcba fullad a népszavazás. Ez esetben ugyanis mérget vehettünk volna arra, hogy Tôkés László neve nem a Szabadság harmadik oldalán, de a legnagyobb példányszámú országos napilapok szalagcímeiben és vezércikkeiben jelent volna meg a Gheorghe Funar nevének társaságában, természetesen nem túl visszafogott alaphangon és nem két mondat erejéig.
Kétségtelenül igazságtalan beállítás, de annak a kérdésnek a tisztázását, hogy van-e különbség egy polgári-nemzeti illetve nagy-romániás "nem" között az esetleges leszavazott alkotmány tükrében, aligha lehetett volna megúszni — a román olvasóközönség kereszttüzében — a szocialista-liberális sajtópropaganda nem minden él(ce)t nélkülözô emlegetésével.
Tôkés püspök úrnak természetesen szíve joga átsiklani a nacionalista meg a kevésbé nacionalista román napilapok (és olvasóik) véleménye fölött. Kár lenne viszont azokért a jeles román gondolkodókért (elsôsorban Sabin Ghermanra, Gabriel Andreescura vagy Smaranda Enachéra gondolok), akikkel valóban lenne esély egy új, otthonosabb Romániát felépíteni.
Ion Iliescu államfô hétfôn Washingtonban a Nemzetközi Valutaalap ügyvezetô igazgatójával és az amerikai államtitkárral folytatott megbeszélésén az Egyesült Államok támogatását kérte a romániai infrastruktúra-korszerûsítés finanszírozása érdekében, mivel az ország saját forrásaiból nem képes finanszírozni ezeket a projekteket.
Az államelnök hétfô esti sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a témát felveti a George W. Bush amerikai elnökkel kedden a Fehér Házban folytatandó tárgyaláson is.
Ion Iliescu leszögezte, hogy a Horst Kohlerrel, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezetô igazgatójával folytatott tárgyaláson javaslatokat kért a pénzintézettôl a romániai infrastruktúra korszerûsítésének finanszírozási lehetôségeire vonatkozóan, mivel az ország nem rendelkezik kellô hazai forrásokkal erre a célra. Az államfô hangsúlyozta, ha Romániában nem korszerûsítik az infrastruktúrát, akkor az ország "elzárt sziget" marad.
Iliescu a romániai munkahelyek számának növelésérôl is tárgyalt az amerikai hivatalnokokkal. Az államfô rámutatott, a magas munkanélküliség és az alacsony fizetések korlátot szabnak a gazdasági növekedésnek, mivel elôidézik a hazai piac befogadóképességének csökkenését.
Nagyon nyíltnak és nagyon barátságosnak minôsítette Ion Iliescu román elnök washingtoni találkozóját Colin Powell amerikai külügyminiszterrel, akit Románia igazi barátjának, aktív támogatójának nevezett. A román államfô hétfôn félórás megbeszélést folytatott az amerikai külügyminiszterrel. A találkozó után Ion Iliescu és Colin Powell csak néhány mondatos nyilatkozatot tett, kérdéseket nem lehetett feltenni. Powell közölte, hogy köszönetet mondott az elnöknek és Románia népének az Afganisztánban és Irakban nyújtott támogatásért. A kétoldalú kapcsolatokat kiválónak nevezte, és kifejezte jókívánságait a román elnöknek a további sikerekhez.
Ion Iliescu elmondta, hogy szó esett a terrorizmus elleni globális harcról, illletve az együttmûködésrôl Irakban, Afganisztánban és a Balkánon. Hozzátette, hogy az együttmûködés várhatóan még szorosabbá válik, mivel Románia januártól a Biztonsági Tanács nem állandó tagja lesz.
A román elnök hétfôn munkaebéd keretében a Pentagonban találkozott Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel is. A Pentagon közleménye szerint a nemzetközi biztonsági kérdések széles körét tekintették át. A munkaebéden részt vett Mircea Dan Geoanã román külügy- és Mircea Pascu védelmi miniszter is.
Ion Iliescu a Románia Csillaga kitüntetést adományozta az amerikai külügyminiszternek és a védelmi miniszternek.
A román elnök programjában szerepelt a washingtoni Holocaust Múzeum megtekintése.
Ion Iliescu hivatalos látogatáson tartózkodik az Egyesült Államokban. Kedden megbeszélést folytat a Fehér Házban George W. Bush amerikai elnökkel.
Közös javaslatcsomagot dolgozott ki a Kárpát-medence kilenc magyar református egyházkerülete, illetve egyháza az Európai Unió alkotmánytervezetéhez, a dokumentumot az Európai Egyházak Konferenciájához és országai kormányához is eljuttatták — közölte Tôkés László az egyházak képviselôinek keddi sajtótájékoztatóján, Budapesten.
A kezdeményezôk szorgalmazzák, hogy a kisebbségek védelme és a keresztyén örökség kerüljön be az unió alkotmányába — tette hozzá a királyhágómelléki református püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke.
A közös javaslatcsomagot a négy magyarországi református egyházkerület mellett a romániai, a szlovákiai, a szerbia-montenegrói és az ukrajnai református egyház vezetôi írták alá.
"Az Európai Uniónak nincs kisebbségvédelmi rendszere, általában az Európa Tanács mankóján közlekedik" — mondta Tôkés László, hangsúlyozva: számukra létkérdés lenne, hogy a kisebbségek védelme a legteljesebb formájában kerüljön be az EU dokumentumaiba, köztük az európai alkotmányba.
A román állam nem fogadhatja el a törvényesen megalakult helyi tanácsokkal párhuzamos struktúrák létét, az úgynevezett székely tanácsok és székek tehát jogi szempontból nem léteznek — jelentette ki kedden Gabriel Oprea, a román kormány közigazgatással megbízott minisztere.
Oprea leszögezte: a székely nemzeti tanácsok megalakulásának jogi tekintetben nincs semmilyen következményük, amennyiben létrehívóik nem tartották tiszteletben a törvényes feltételeket.
A Székely Nemzeti Tanács Sepsiszentgyörgyön vasárnap megtartott alakuló ülését követôen az ellenzéki Demokrata Párt (DP), a Nemzeti Liberális Párt (NLP) és legfôképpen a szélsôségesen nacionalista, magyarellenes Nagy-Románia Párt (NRP) vezetôi nyomatékosan követelték a román hatóságok állásfoglalását a székelyföldi autonómia-törekvésekkel kapcsolatban.
Az Országos Korrupcióellenes Bizottság ellenôrzi a Ioan Rus közigazgatási és belügyminiszter ellen felhozott korrupciós vádakat. Mint tegnapi lapszámunkban beszámoltunk róla, a belügyminisztert Mugur Ciuvicã, a Polgári Mozgalom szóvivôje európai uniós pénzalapok eltulajdonításával vádolja.
A korrupcióellenes bizottság bírái elôbb ellenôrzik a belügyminiszter ellen felhozott vádakat, majd megállapítják, ha az ügy a hatáskörükbe tartozik. Adina Petrescu bíró elmondta: a testület az anyagi lehetôségek függvényében az illetô ügyben szereplô összes személy ellen vizsgálatot indít.
Mint ismeretes, Mugur Ciuvicã, a Polgári Mozgalom szóvivôje vasárnap Ioan Rus belügyminiszter menesztését kérte, azzal vádolva a tárcavezetôt, hogy elrejti részvényes mivoltát az európai uniós és állami pénzalapokat elnyert kolozsvári Napoca cégnél.
Ioan Rus elutasította az ellene felhozott vádakat, kijelentve: ha a szóvivô kijelentései bûnténynek bizonyulnak, bírósághoz fordul. Nincs semmi közöm a Mugur Ciuvicã által elmondottakhoz. Tudomásom szerint az építôipari cég nem nyerte meg a versenytárgyalást, csak albérleti szerzôdése van, mondta a miniszter. Ugyanakkor hozzátette: fenntartja a jogot, hogy csak akkor válaszoljon nyilvánosan az ellene felhozott vádakra, amikor már konkrétan ismeri ezek tartalmát.
A Beszterce Mûvelôdési Alapítvány sokrétû tevékenységének fô célkitûzése szórványoktatási támogatási programok lebonyolítása, elsôsorban az Apácyai Közalapítvány támogatásával. Nemrégiben nem akármilyen sikerrel rukkolt elô a civil szervezet.
— A szórványban jobbára 6 alapítvány élvez támogatást az Apáczai Közalapítványtól: a kôhalmi, segesvári, válaszúti, dévai, temesvári és aradi alapítvány. A többi résztvevô mellett mi "meghívott" alapítvány vagyunk, de azért a tevékenységünk nem elhanyagolható — mondta Jakab Mihály elnök. — Ezenkívül szociális programjaink is vannak. Támogatásunk középpontjába a diák kerül,ugyanis tapasztalatunk bizonyítja, hogy a szórványoktatásban a legfontosabb tényezô a diák. A rangsor tehát a következô: diák, tanár, iskola. Lehetnek jól felszerelt iskoláink, jól képzett tanáraink, ha nincs aki megtöltse az iskolákat, hiába az egész. A 2001–2002, valamint a 2002–2003-as tanévekben az ingáztatás kérdését is megpróbáltuk megoldani. Ez a tanulók szállításában, esetenként az ingázási költségek részleges vagy teljes elszámolásában állt, de támogattunk bentlakási költségeket is. Kiterjedt figyelmünk az iskolák bútorzatára is (Bethlen, Magyardécse), valamint szaktantermek (pl. gasztronómiai) létrehozására is. A Mezôség Beszterce-Naszód megyei részén élnek a magyar szórvány legszegényebb családjai. Nagy anyagi megerôltetést jelent számukra akár az 500–800 ezer lejre, vagy többre menô havibérlet is; így bentlakást kell biztosítani számukra. Ha ez nem sikerül, akkor a gyermek inkább a helyi román iskolába fog járni, vagy egyáltalán nem jár iskolába. Viszont ugyancsak a tapasztalat bizonyítja, hogy amióta besegítünk az ingázásba, az iskolákban nôtt a magyar tagozatok diákjainak a száma. Remélem, sikerül a további iskolai években is támogatnunk ôket, de ez nem csak tôlünk függ. Utolsó "akciónkat" a nyáron bonyolítottuk le. Ez számítástechnikai eszközfejlesztési program volt, amelynek keretében a megyei magyar tagozattal rendelkezô 5–8 osztályos általános iskolák, iskolánként 2–4 számítógépet, nyomtatót, illetve a hozzájuk tartozó operációs szoftokat kaptak. A városokban egyre többen mondhatják magukat számítógép tulajdonosoknak, egyre több diák jár internetes kávézóba. A falvakban, vidéken azonban lemaradás tapasztalható. Esetleg az egyházon keresztül juthat csak, nagy ritkán kimustrált külföldi gépekhez a falusi diák. Az állami támogatás a szórványoktatásban alig létezik, pontosabban: ennek elônyeit csak a "nagynevû" iskolák élvezik. Tudom, támogatásunkkal csak szerényen ellensúlyozzuk az ûrt, de büszkén is mondhatom, hogy ebben az iskolai évben, sok tudni vágyó gyermek jutott Árpástón, Felôrön, Magyarnemegyén, Bethlenben, Magyardécsén, Szentmátén, Vicében, korszerû, performáns számítótechnikához a Besztercei Mûvelôdési Alapítvány jóvoltából. Ki tudja, talán vidékünkrôl fog útjára indulni a jövô egyik Nobel-díjas kutatója.
Szombaton délelôtt a prefektúra gyûléstermében lezajlott RMDSZ- közgyûlésen Szántó Árpádot, a megyei tanács jelenlegi alelnökét választották meg a besztercei szervezet elnökévé.
A megyei tanács alelnöke Szabó Attilát, illetve Szente Máriát váltotta fel e tisztségben. Mint ismeretes, a szabályzat értelmében városi elnököt kétévente választanak.
Jona Zsolt, a városi szervezet alelnöke köszöntô beszédében felkérte a jelenlevôket, hogy ne a széthúzás hanem az összetartás jegyében próbáljanak együttmûködni. A gyûlést vezetô Szilágyi Zoltán nyugalmazott törtenelemtanár elmondta: sajnos a magyar nemzetre igencsak jellemzô a szethúzás, és ezt a történelem számtalanszor bizonyította. — Azt is mondhatnám: két magyar három párt, ez csak a mi rovásunkra mehet — mutatott rá. Az új elnök a kampányév elôtt szeretne minél több emberrel összedolgozni annak érdekében, hogy a besztercei magyarságnak legyen legalább két városi tanácsosa. — Sajnos a helyhatósági választásokon elméletileg négy városi tanácsosi helyet szerezhettünk volna meg, ha nincs pártoskodás, széthúzás — nyilatkozta Szántó a Szabadságnak. Ellenpéldának a megyei tanács esetét hozta fel, ugyanis oda két RMDSZ-es politikust is sikerült bejuttatni: Kocsis Andrást, és magát a jelenlegi megyei tanácselnököt.
Nagy kihívás elôtt áll az ember, ha saját földjén próbál próféta lenni. Mindennek ellenére, mirôl tudna hitelesebben és teljes érzéssel írni, mint saját kis hazájáról, közösségének életérôl, mindennapjáról. A bánffyhunyadi középiskolára mindig csodálattal tekintettem. Elôször kisiskolásként, mint a nagy lehetôségre, majd számomra olyan kedves helyre, ahol minden hozzám közel álló fiatal tanul.
A bánffyhunyadi középiskola elsô magyar osztálya 1955-ben nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok elôtt. Míg a román tagozat már 1952-ben létezett, a magyar osztályokra még várni kellett — meséli emlékeibe merülve Czucza Erzsébet nyugalmazott tanár, az Octavian Goga Líceum nyugalmazott aligazgatója. Elmondása szerint Bánffyhunyad mindig központi szerepet töltött be, mind a környékbeli románok, mind a kalotaszegi magyarok életében. Az ötvenes években ezen központi szerep következtében mindkét részrôl igény mutatkozott arra, hogy középiskolai osztályokat indítsanak. Bár hosszú és rögös volt az út, ami ahhoz a bizonyos tárt kapuhoz vezetett, amin az elsô bánffyhunyadi középiskolás nemzedék besétált, de a lényeg az, hogy az érkezôk tárt kapukat találtak — foglalja össze röviden Czucza István, nyugalmazott tanár, aki jelen volt az új középiskola "születésénél".
A kezdetekkor egy osztályba felvételizhettek a diákok, komoly és nagyon szigorú felvételi vizsga keretén belül. "Volt nyersanyag, amibôl szelektálni lehetett" — vallja a tanárnô. A tanári kar lelkiismeretes, szakértô, jól felkészült fiatal nevelôkbôl állt, akik a kötelezô tananyag mellett hivatásuk tudatában nevelték a tanulókat, de mindezek mellett komoly kulturális és sportélet folyt. A hunyadi középiskolások képviselték a tartományt országos sport versenyeken, illetve kulturális eseményeken is. Külön büszkeség, hogy az 1962-ben érettségizôk, az egész tartományból a legkiemelkedôbben teljesítettek a Zilahon megrendezett érettségin. Ezt a teljesítményt külön méltatta az akkori érettségi bizottság elnöke, a helyi újság hasábjain is — meséli a tanárnô, miközben a régi újságkivágást böngészem.
Ebbôl az idôszakból olyan kiváló, magas képesítésû szaktekintélyek kerültek ki, akik befejezve az egyetemet, különbözô nagyvárosokban telepedtek le, soha nem térve vissza szülôföldjükre. A líceum, mint a társadalom terméke idomult a mindenkori rendszerekhez — vallja Czucza tanárnô. Voltak idôszakok, amikor a diákok tömegesen jutottak be egyetemekre, de voltak olyan keserves idôk is, amikor a diákság nem látta értelmét a továbbtanulásnak, hiszen a magyar tanulóknak igen korlátozottak voltak az esélyeik az egyetemi felvételiken. A forradalom után gyermekhiánnyal küzdöttek, és máig is küzdenek a környékbeli általános iskolák, ennek következtében — és a folyamatos városiasodásnak is köszönhetôen — a diákság fogyott, ugyanakkor a szelektálási lehetôségek is korlátozottak voltak. Megemlítendô, hogy az igények függvényében egy vagy két osztály indult, és míg a hatvanas, hetvenes években negyvenen voltak, addig mára alig húszan, huszonöten vannak egy osztályban.
Ma egy, matematika–informatika magyar osztály mûködik az intézményben, abból a meggondolásból, hogy a tanulók elôtt így sokkal több lehetôség kínálkozik a továbbtanulásra, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon nehezen tudnak a vidéki iskolák szakképzett nyelvszakos tanárokat "elcsábítani". Máig is nagyon hiányoznak mind a magyar, mind a román tagozatról a szakképzett nyelv és informatika szakos tanárok.
A tanárok folyamatos "vándorlásáról" a tanárnô elmondta, hogy egyedül a líceum magyar tagozata nem tud tanárokat alkalmazni teljes óraszámmal, így a pedagógusok nagy része a líceum mellett az általános iskolában is tanít, ami azt jelenti, hogy egy héten csak két-három alkalommal tartózkodnak a középiskolában. Ennek következtében nincs egy állandó tanári kar a líceumban, akikre a diákok bizton számíthatnának. A jövôre való tekintettel a tanárnô vallja: meg kell ôriznünk, amink van — és bizakodik a folytatásban.
Jelenlegi épületébe a középiskola 1963-ban költözött, amikor Steiu Nicolae volt az igazgató, és Vasas Samu az aligazgató. Az addigi egy osztály helyett, attól az évtôl két párhuzamos osztályban tanulhattak a magyar anyanyelvû diákok. Az elsô évfolyam humán tagozatán 37 tanuló, míg a reál tagozaton 35 tanuló kezdhette meg tanulmányait.
A környék minden településérôl itt tanultak a magyar diákok, nehéz volt a bejutás, de mégis mindenki ezt az iskolát választotta, és "próbálkozott". A távolabbi vidékekról érkezôk családoknál, vagy bentlakásban voltak elszállásolva. "Szép évek voltak" — emlékszik vissza a hajdani diák, Péter István, biológiatanár. Emlékei között keresgélve felvillan a bentlakó diákok hosszú sora, amint végigvonultak a városka fôterén, valamint a kemény matemetika órák nyomasztó csendje…
***
Felkerestem a bánffyhunyadi Octavian Goga Líceumot. Szép, felújított épület, az udvar tágas és rendezett. A diákokkal való beszélgetésbôl kiderül, hogy elsôsorban azért választották ezt az iskolát, mivel viszonylag közel van a lakhelyükhöz (fôleg a környezô falvakból ingáznak, de nagy többségük helybeli); mert matematika–informatika szakon szerettek volna tovább tanulni, vagy egyszerûen nem szerettek volna elszakadni a régi barátoktól. A tanáraikról kérdezve — kiderül: az újonnan érkezettek "komolyan" veszik ôket. Mindennek ellenére elégedetlenségüknek adnak hangot, az állandó tanárcserék, a folyamatos osztályfônök változások miatt, és mindezek mellett, panaszkodnak amiatt is, hogy román nyelven tanulnak néhány tantárgyat és a fôtantárgynak számító informatikát is. Ami a tanulási feltételeket illeti, igen jól felszerelt informatika laborral rendelkeznek. A tanulók nagy része tovább szeretne tanulni, fôiskolákon, illetve egyetemeken. A 2003-ban végzôk 26-an kezdték a IX. osztályt, de az évek folyamán ketten közülük Kolozsváron folytatták tanulmányaikat, így 24 végzôst számlált a magyar tagozat.
Ebbe a közösségbe tartozott Vasas Blanka Brigitta is, aki a bánffyhunyadi középiskolában kezdte tanulmányait, majd egy év után úgy döntött, hogy Kolozsváron, a Báthory István Líceumban, humán tagozaton fog továbbtanulni. Errôl a döntésérôl kérdezve elmondta, hogy egy év elég volt ahhoz, hogy felfedezze, a humán tantárgyak közelebb állnak hozzá, és mivel Hunyadon csak matematika-informatika szak mûködik magyar nyelven, maradt Kolozsvár.
" Az osztályközösség szempontjából a hunyadi osztályomban sokkal jobb volt a hangulat, az emberek sokkal nyitottabbak, közvetlenebbek és ôszintébbek voltak, de ez valószínûleg azért volt így, mivel kisiskolás korunk óta nagy többségünk ismerte egymást, és ne feledjük el, hogy otthon voltunk."
A végzôs magyar diákok fôleg Kolozsváron folytatják tanulmányaikat — mesélik az iskola jelenlegi tanárai. Véleményük szerint a legnagyobb gond, hogy nincs folytonosság a tanításban, hiszen évrôl évre új pedagógusok jönnek — majd mennek. A jelenlegi tanári testületbôl alig néhány rendelkezik végleges állással, míg a nagy többségük csak helyettesítô, ami azt jelenti, hogy egy év eltelte után újra versenyvizsgára kell jelentkeznie… A folytonosság hiányában minden nehezebb és körülményesebb. A pedagógusok véleménye szerint a diákok is látják és érzik, hogy nincs "folytonosság-biztonság", amire számítani tudnának, és ez befolyásolja teljesítôképességüket. Ezt a bizonytalanságot érzik a tanárok is, hiszen véleményük szerint "nincs biztos erô, ami össze tudná tartani a magyar tagozatot".
Amióta az eszem tudom, mindig ismerni véltem a bánffyhunyadi középiskolát, de mostanra úgy tûnik, hogy teljesen más iskolát ismertem, és teljesen más iskoláról írtam. Mára sok olyan problémát értettem meg, amit idáig nem láttam, de rá kellett döbbennem, hogy ezek a problémák az enyémek is, éppúgy, mint minden kalotaszegi magyaré.
Ajándékozz a boldogságodért címmel humanitárius kezdeményezéssel állt elô a Szociáldemokrata Párt tordai fiókjának nôi szervezete. Az október 20-tól december 20-ig tartó mozgalom célja karácsonyi ajándék formájában segíteni a rászoruló családokon. A kezdeményezésbe bárki bekapcsolódhat, a nem romlandó termékeket — liszt, cukor, olaj, ruhanemû stb. — Tordán két helyen gyûjtik: a Szociáldemokrata Párt tordai székhelyén, a Libertãtii utcában, valamint a Román Fejlesztési Bank volt épületében, a Casa Egyesület székhelyén. A támogatásra szoruló családokat a Casa Egyesületbe beiratkozott gondnokok segítségével kutatják fel, a segélyeket pedig önkéntesek osztják majd szét.
Lengyel város óhajt testvérvárosi kapcsolatot kialakítani Tordával. Lebork képviselôi a közeljövôben Tordára látogatnak, a szerzôdés aláírása végett.
A testvérkapcsolat kialakítására vonatkozó döntés azt követôen született meg, hogy Vasile Soporan prefektus, a Kolozs Megyei Prefektúra, valamint megyei és helyi hatóságok, mûvelôdési, oktatási, gazdasági, önkormányzati intézmények képviselôi az utóbbi két évben több alkalommal is Lengyelországba látogattak. A felek igen sokat tettek a kétoldalú kapcsolatok erôsítéséért. Lebork városának küldöttségét a közeljövôben Kolozs megyébe várják, a testvérkapcsolatot szentesítô szerzôdés aláírása, az együttmûködési lehetôségek kidolgozása végett. 2004 nyarán Leborkban ismét megszervezik a román borok fesztiválját.
Tordán 14 300 lej, míg Aranyosgyéresen 13 300 lej lesz a szemétbegyûjtési és -szállítási díj, amennyiben ezt a helyi tanácsok is jóváhagyják. Az aranyosgyéresi korszerû szemétfeldolgozó felszerelés mûködésbe helyezését követôen Aranyosgyéresen a szemétszállítási díj emelkedésére kell számítani.
A szemétszállítási szolgáltatás díjszabását végzô egyeztetô bizottság már jóváhagyta az új árakat. A tordai szeméttelepre szállított hulladékért 14 300 lejt, az aranyosgyéresi hulladékfeldolgozóhoz való szállításért 13 300 lejt kell majd fizetni. Az aranyosgyéresi díjszabás késôbb, a Power Pack felszerelés mûködtetésével egy idôben 7500 lejjel drágul, tájékoztatott Radu Nechita, a Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója. A díjszabás módosításáról a napokban a helyi tanács szakbizottságában is tárgyaltak, a határozattervezetrôl a havi rendes ülésen döntenek a tanácsosok.
Tíz százalékkal növelik a helyi adókat és illetékeket Kalotaszentkirály-Zentelkén. Póka András György polgármester elmondta, csupán a júniusi 561-es kormányhatározat által elôírt drágítás végrehajtásáról van szó. Jövôtôl a kôházak tulajdonosainak négyzetméterenként 3100 lej helyett 3500 lejt kell fizetniük, a faházak négyzetméteréért 900 helyett 1000 lej az adó, az udvarok négyzetméteréért 500 helyett 550 lejt kell majd befizetni.
Meghatározták az egyedülálló személyek földmûvelésbôl és állattartásból származó jövedelmét, ezt figyelembe veszik a szociális segélyek megítélésekor. Megôrizték a jövedelmek tavalyi szintjét, tekintettel arra, hogy a mezôgazdasági termékek árai nemhogy növekedtek volna, hanem tovább csökkentek.
33 százalékkal emelkedik a községközpont vízdíja. Jelenleg 90 millió lej "forgótôkével" rendelkeznek. Idôszerûvé vált az ivóvízvezeték cseréje, ugyanakkor a hálózat bôvítésére is szükség van. A díjemelésbôl származó bevétellel remélik, hogy sikerül 100 négyzetméternyi vezetéket kicserélni jövôre.
Valóságtól elrugaszkodottnak ítélik helyi szinten a 333-as törvényt, amely a javak ôrzésére vonatkozik — a jogszabály ugyanis elôbb kimondja, hogy mindenki köteles a javak ôrzésére, majd késôbbi cikkelyében felsorolja azokat a kategóriákat, amelyek mentesülnek a kötelezettség alól. Póka András György elmondta, Kalotaszentkirály-Zentelkén, Kalotadamoson és Magyarókerekén fizetett ôröket alkalmazott a falu, mintegy félhivatalos megoldásként. A lakosság a tulajdonát képezô gazdaság felülete alapján fizet négyzetméterenként megszabott díjat, s ebbôl kerül ki a községközpontban dolgozó két ôr, s a másik két faluban dolgozó egy-egy ôr fizetése. Malomszegen és Jákótelkén a törvény elôírása szerint minden család sorra kerül az éjjeli ôrködésben. Vidéken többletet jelent az éjszakai járôrözés — a városokban a csendôrség hatáskörébe tartozó feladatot faluhelyen a lakosoknak kell nyakukba venniük, akik pedig nem tudnak eleget tenni a feladatnak vagy megtagadják azt, fizetniük kell. A négy alkalmazott ôr feladata az utcai közvilágítás kezelése — éjfélkor Kalotaszentkirályon kialszanak a fények.
Elenyészô a költségvetés-kiegészítés során leosztott pénzösszeg. A szociális segélyekre jogosult 17 személy részére kapott 4,2 millió lejbôl csupán a júniusi juttatást lehet kifizetni. Fûtési pótlékra 22 millió lejt kaptak, ez korántsem elég az öt téli hónapra. A fogyatékos személyek gondozását ellátó személyek immár két éve kifizetetlen béreire 80 millió lejt kaptak, ez éppen csak fedezi a 2001-ben és 2002-ben kifizetetlenül maradt 3-3 hónap bérét.
Kezdôdnek a kisiparosok szakképzési tanfolyamai. Kalotaszentkirály-Zentelkén agroturisztikai tanfolyamot a kultúrotthonban szerveznek, a helybeli és környékbeli lakosok részvételével.
Véget értek a malomszegi kultúrotthon tatarozási munkálatai. A három hónap alatt 70 millió lej értékben végeztek asztalosmunkát (ajtók, ablakok kicserélése), továbbá 80 millió lejt emésztett fel a falak javítása, a kéményépítés, lépcsôjavítás, festés, árambevezetés.
A tél beállta elôtt szociális házakat épít a kolozsvári romáknak az Ecce Homo és a Család Segítôje (Ajutorul Familiei) nevû nem kormányzati szervezet. A romáknak szánt lakásokannak a programnak a részét képezik, amelyet a két szervezet a Patarét környékén élô romák életkörülményeinek javításáért indított.
A polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint a fából és elôregyártott elemekbôl épített 14 ház közül az elsô kettôt tegnap reggel már felhúzták. A családokat az alapítványok és a városháza szociális igazgatóságának adatai alapján választják ki. A tervek szerint munkát is kapnak majd a kiválasztott romák, akik azonban csak ideiglenesen, a tél folyamán maradhatnak a lakásokban.
Felkérik azokat a mezôgazdasági termelôket, fizikai személyeket, akik október 8-ig benyújtották kérelmüket állami támogatásra a 2003/72-es sürgôsségi rendelet alapján, október 31-én, pénteken és november 3-án, hétfôn 8–14 órakor jelentkezzenek a polgármesteri hivatal pénztáránál a járandóság felvételére. Ugyanakkor jelentkezhetnek azok is, akik az elôzô szakaszban nem tudták valamilyen oknál fogva felvenni a pénzt. Itt említjük meg, hogy a kérvények letételére a végsô határidô 2003. október 31.
Nagyszabású varjúirtásra készül a Kolozs megyei vadászegyesület, amely a polgármesteri hivatal megbízásából mintegy 4 ezer madarat pusztít el. A városháza a szakemberekkel folytatott megbeszélések során arra a következtetésre jutott, ho gy az utóbbi években riasztóan megnôtt a varjúállomány, amely jelenleg meghaladja a 20 ezret. A madarak leginkább a sportpark és a Botanikus Kert környékén raknak fészket. A városháza tájékoztatása szerint a szárnyasok okozta zaj és piszok állítólag zavar ja a lakosságot. A helyi tanács 50 millió lejt hagyott jóvá a varjúirtási akcióra, amely során a vadászok körülbelül 5–6 ezer töltényt használnak majd el.
Groza Ioan 49 éves aradi méhész 70 méhcsaláddal rendelkezik. Vele beszélgettem arról: Érdemes-e manapság méhészkedni?
— Erre igennel és nemmel egyaránt felelhetek, mert van jó esztendô és gyenge is, de azért valahogy megél az ember. A meggazdagodás azonban szóba sem jöhet. Mi ebbôl élünk, nincs más foglalkozásom. Közös baj az értékesítés. Az állami felvásárlási árakat megszabják, ebbe pedig nincs beleszólásunk. Akkor is odaadjuk, ha keveset fizetnek érte. A piacon nehéz az értékesítés, az embereknek nincs pénzük. Nálunk a méz még mindig gyógyszer, és nem élelmiszer, mint a nyugati országokban.
— Egyes hírek szerint Romániában veszélybe került a méz exportja, mert laboratóriumi vizsgálatok antibiotikumszer-maradványokat mutattak ki a hazai mézben.
— Én ebben nem hiszek. Ma már a méhészek nagy többsége nem használ antibiotikumot a betegségek megelôzésére.
— Ezen a vidéken vannak-e fiatal méhészek?
— Nem tudok róla. Szerintem sok pénz kell az induláskor, s ezt nagyon nehéz összegyûjteni. Az emberek többsége örül, ha megél valahogy, de arra gondolni sem mer, hogy a havi vagy évi jövedelembôl valamit félre is tegyen. Márpedig egy kisebb méhészet beindítása is rengeteg pénzbe kerül. Elsôsorban ez tartja vissza a fiatalokat. A kedvezôlen idôjárástól is félnek. Az utolsó öt évben csapadékhiánytól szenvedtek a növények, a háziállatok s az emberek is. Ez pedig negatív irányba terelte a családok mézhozamát. Bár vannak 10 családdal rendelkezôk, de többet senki nem vállal.
— Az itteni méhészek évente vándorolnak észak-erdélyi vagy olténiai akácerdôkbe?
— Igen, van aki Olténiába, mások Érmihályfalva környékére mennek akácvirágzáskor. Ez sem mindig sikeres utazás, néha ráfizet az ember, mert a szállítás nagyon sokba kerül. Aki rendelkezik tehergépkocsival, annak persze jóval egyszerûbb a vándorlás.
— 1989 után a termelôszövetkezetek, mostanában pedig már az állami gazdaságok is megbuktak, szinte minimálisra csökkent a vegyszerek, mûtrágyák, gyomirtók és növényvédô szerek használata. Ennek ellenére történt olyan be nem jelentett permetezés, ami sok méhcsalád pusztulásához vezetett?
— Ez már nem jelent különösebb veszélyt számunkra, illetve a méhek egészségére. Nem tudok ilyen esetrôl vidékünkön.
— Az értékesítési gondok honnan erednek?
— 1989 után elveszítettük a kereskedelmi partnereinket, s ezek visszaszerzése nem egyszerû feladat.
— Mi a véleménye a méhészet állami támogatásáról?
— Minimális összeg: 100 000 lej egy méhcsaládért. Jobban tennék, ha nem is adnák, amiért 10 kilogramm mézet kell beszolgáltatni megalázó áron. Ez nem szubvenció. S ami még rosszabb: az induló méhészt semmivel sem támogatják, nekünk a SAPARD-pénzekbôl sem jut.
— Mennyiért árulja a mézet itt a piacon?
— A vegyest 100 000 lej/kg, míg az akácért 150 000 lejt fizetnek. De nem is az árral van gondom, hanem a napi forgalommal: keveset sikerül eladni az általános szegénység miatt. 1989 elôtt többen vásároltak, most annak 10%-át sem adom el. A nagyobb mennyiséget kereskedôk, felvásárlók viszik el. Természetesen ennél kevesebbel fizetnek érte. Mézen kívül más terméket is kihozok: propoliszt, pollent (virágport) is, vonzó csomagolásban, amit drágán sikerül beszerezni. De erre szükség van, mert így jobban vásárolják, felkelti a vevôk figyelmét. Euróban kell fizetni érte. Manapság nálunk is egyre jobban terjed ez a fizetési eszköz.
— Hogyan ítéli meg a méhészek helyzetét?
— A méhész midig optimista, a méhek szorgalmával dolgozik nap mint nap, bízik a jövôben, mert derûre ború jöhet, de azt ismét javulás követi. Ilyen a világ menete, a méhészet sem lehet más.
Tûz Tordatúron
Gázolajjal akart tüzet gyújtani a 71 éves G. A. tordatúri (Tureni) lakos, az ittas férfi robbanást okozott, és kigyulladt a lakása. Az október 26-i, vasárnap déli eset során a szomszédoknak a tûzoltók érkezése elôtt sikerült megfékezniük és eloltaniuk a tüzet. G. A. harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, elôbb a tordai kórházba, majd a kolozsvári sebészetre szállították. Az anyagi kár mintegy 45 millió lej.
Tordai razzia
Rendôrségi ellenôrzés során október 27-én, hétfôn 24 esetben bírságoltak, a büntetés összértéke mintegy 54 millió lej. Négy kiskorút a családi felügyeletre bíztak, öt koldust hazaküldtek, nyolc személytôl ujjlenyomatot vettek.
Juhok a vonat alatt
Furcsa balesetet okozott az ittasság: október 27-én, hétfôn délben a 3612-es számú, Kolozsvár–Alvinc (Vintu de Jos, Fehér megye) vonalon közlekedô személyvonat Apahida és Kolozs között elgázolt egy juhnyájat. Az ittas pásztor, a 24 éves szarvaspataki (Corna, Fehér megye) Ioan Paul C. a sínre hajtotta az állatokat, 30 juh nem élte túl az ütközést. A mozdony is megsérült egy kissé, a szerelvény 45 perc késéssel érkezett be Alvincre. Az anyagi kár felbecsülése folyamatban van.
Öngyilkosság Bánffyhunyadon
Otthonában akasztotta fel magát az 51 éves P. H. bánffyhunyadi lakos, a férfi holttestét október 27-én, hétfôn találták meg. Gyilkosságra utaló nyomokat nem találtak, felboncolják.
A rendôrség kiértékelése szerint az év elsô kilenc hónapjában 2196 gazdasági és 1444 más jellegû bûncselekményt követtek el (117-tel, illetve 145-tel kevesebbet, mint tavaly hasonló idôszakban). Összesen 7 gyilkosság és 13 gyilkossági kísérlet történt (eggyel, illetve hattal több, mint 2002-ben). 136 korrupciós esetet jegyeztek, 124 személy ellen megvesztegetés, 51 ellen megvesztegetés elfogadása, 38 ellen pedig befolyással való üzérkedés alapos gyanúja miatt indítottak eljárást. Kétszáz adócsalást fedeztek fel, 103-mal többet mint tavaly. 37 esetben a fegyverhasználati törvény megsértése, 327 esetben pedig erdészeti kihágás miatt állítottak össze bûnvádi iratcsomót, 24 személyt prostitúció miatt, 12-t kerítô tevékenység miatt vizsgálnak. Statisztikai adatok szerint 427 családi bûncselekmény történt, ebbôl 419 családelhagyás.
A közlekedésrendészetiek adatai szerint 478 közlekedési kihágás történt, 81-gyel több mint tavaly. Ezek közül 32 esetben gondatlanságból elkövetett emberölés miatt indítanak eljárást (6-tal többet mint tavaly). Egyébként 140 súlyos, közte 52 halálos balesetet jegyeztek.
Összesen 4449 személy ellen indult eljárás (147-tel több mint 2002-ben), közülük 278 kiskorú, 28 még a 14 esztendôt sem töltötte be, 1552 fiatal, 1750 munkanélküli és 810 büntetett elôéletû. A rendôrjárôrök hatékonysága is növekedett 1424 bûnelkövetôt értek tetten, 258-cal többet, mint 2002 hasonló idôszakában.
Az az abszolút boldogság, amikor a fogorvos azt mondja,hogy nem fog fájni, aztán a fúró bekapja a kezét.
1. (1) TNT — Hova visz a hajó
2. (4) Irigy Hónaljmirigy — Szarkaláb
3. (2) Desperado — Rajtad múlik
4. (6) Unique — Mozaik
5. (3) Sramli Kings — Egy kis erotika
6. (5) Roy & Ádám — Az én órám másképp jár
7. (új) Magic Club — Nem kértem
8. (7) Bon Bon — Jól vagyok
9. (8) Auth Csilla — Érzés
10. (9) Romantic — Hangszer a szívemben
Ajánlat: Dancs Annamari — Szeress
Kiesett: R-Port — Te vagy aki kell
Ha szavazni akarsz, rangsorold tetszésed szerint a tíz legkedveltebb és leghallgatottabb magyar felvételt, mellékeld esetleges javaslatod és küldd el a radio21@kolozsvar.ro címre, és hallgasd minden csütörtökön este 7-tôl 8-ig, hogyan alakult a TE slágerlistád!
Lassan egy hónap telt el a sulikezdés óta. Kolozsvár megint elvesztette normális város jellegét, megtelt egyetemistákkal, s ezt az egy hónap alatt ismét megszoktuk. Arra voltunk csak kíváncsiak, hogyan viszonyulnak az egyházak ehhez az évente bekövetkezô változáshoz, idén hogyan fogadják, mivel várják azokat a fiatalokat, akiket nem csak a kávéházak, a bulik, a színház vagy az opera érdekel. Az unitárius ODFIE-hez és a református FIKE-hez Batizán Emese Emôke látogatott el, a római katolikus KEL-seket pedig Borbély Tamás kérdezte.
Magunkfajta egyetemistákat (no, meg középiskolásokat) várják szeretettel minden csütörtökön este 8-kor a belvárosi unitárius templom tanácstermébe egyetemista körre, és havonta egyszer a Brassai Sámuel líceumban egyetemista istentiszteletre. Hogy kik? Az ODFIE oszlopos tagjai.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet országos szinten az unitárius egyház keretén belül mûködô szervezet, amelynek székhelye itt Kolozsváron van. Minden évben szerveznek színjátszó találkozót, szórványban élô gyermekeknek táborokat, szavaló- és népdalversenyeket. Sôt, jövô hónap közepén egyház- és nemzettörténeti vetélkedôt tartanak. Mint tudjuk, idén a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc háromszázadik évfordulóját ünnepeljük, ezért a verseny történelmi része a kuruc idôkbe kalauzol majd bennünket.
November 14-én az ODFIÉ-sek Dévára zarándokolnak, ahol éppen 435 esztendeje hirdették ki a vallás-szabadságot, elôször Erdélyben és elôször Európában.
A Fôiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesülete számtalan rendezvényt szervez a nem feltétlenül unatkozó, csupán szabad idejét értelmesen eltölteni vágyó halandónak. Vasárnaponként este 7-tôl a Farkas utcai református templomban ifjúsági istentiszteletet tartanak, amely eltér a hagyományos "templomozástól". Csütörtökönként az érdeklôdôk bibliaórán vehetnek részt a konzulátus udvarán lévô esperesi hivatalban, péntekenként pedig dicsôítô istentiszteletre mehetnek, szintén a Farkas utcába.
A FIKE lehetôséget nyújt idegen nyelv tanulására és gyakorlására is, minden kedden a Mócok útja 84. szám alatt (a "kakasos templom" mögötti IKE-irodában) nyelvklubba mehetünk, ahol kezdô és haladó szinten (kezdôk 18 órától, haladók 19.30-tól) német és angol nyelvtudásunkat mélyíthetjük.
A mintegy 250-300 taggal rendelkezô Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) idén is számos programmal rukkol elô, közöttük az egyik legjelentôsebb a november 22-re tervezett gólyabál, de a már ismert csoportok is heti rendszerességgel mûködnek. Az angol nyelv szerelmesei az English Tea Clubban gyarapíthatják nyelvtudásukat, emellett Peda, Színi és Bábos körhöz lehet csatlakozni, vagy részt venni a Gólyák baráti körének és az idôs személyeket látogató Parázs ökumenikus és önismereti csoportnak a tevékenységében. A mozogni vágyóknak és zenei tehetséggel megáldott fiataloknak táncoktatást, kórust és zenecsoportot is kínál a KEL. A szellemi táplálékra kiéhezettek a Mécses karizmatikus kör tevékenységébe kapcsolódhatnak be.
A fiatalokat különösen érdeklô témákról — párkapcsolat, házasság -- szóló elôadásokat minden csütörtökön megtartják. Holnap este 8 órakor Ludescher László és Egyed Zsigmond Enikô meghívottak beszélnek a házasság kalandjairól a Szent Mihály plébánia hittantermében.
A KEL idén tavasszal ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját — tájékoztatta a Campust Balla Árpád egyetemi lelkész, aki immár két éve szervezi és irányítja a kolozsvári katolikus egyetemistákat. A lelkész elmondta, hogy egyrészt a fiatalokkal való foglalkozás szép tevékenység, másrészt azonban jóval nehezebb, mint egy szokványos plébánián, ahol már kialakult struktúrák vannak. Balla Árpád eddigi tapasztalatairól elmondta, hogy sokat tanult a fiataloktól, akik tele vannak energiával, ezért idônként nehéz lépést tartani velük.
Eredményként könyvelte el, hogy az egyetemi évek elvégzése után a KEL-tagok a saját közösségükben is aktív szerepet vállalnak, egy ilyen szerencsés példának köszönhetôen alakulhatott meg a csíkszeredai egyetemi lelkészség. Úgy vélte, hogy a KEL vonzereje töretlen, a tagság és a szentmisét látogatók száma változatlan annak elenére, hogy az utóbbi években a Székelyföldön létesített egyetemek miatt egyre kevesebb diák jön tanulni Kolozsvárra. Negatívumként említi, hogy a fiatalok körében is dívnak azok a sztereotípiák, amelyek a teljes erdélyi magyar társadalmat jellemzik, és széthúzáshoz vezetnek. Az anyagi körülmények is szûkösek, a KEL csak pályázatokból él. Ezért sokat számít a Szent Mihály plébánia anyagi segítsége és a Báthory középiskola támogatása, amely lehetôvé teszi, hogy ingyen használják a termeket.
A lelkész derûlátó a jövôt illetôen, úgy vélte, hogy indokolatlan modernkedés az a nézet, miszerint a fiatalokat ma már nem lehet lekötni. Tudatában van annak, hogy Kolozsvár nagy város, és a KEL tevékenysége csak egy a sok elfoglaltsági lehetôség közül, azonban a hasonló közösségi tevékenységhez szokott fiatalok óhatatlanul keresik a társaságot.
Ha már felszolgálják, miért ne zabáljon az ember fia. Akár reklámot is.
Igaz, az elôételt kissé túlfagyasztották, mert több mint fél órát kellett várakozni a hidegben, amíg beengedték a jónépet a Repcsibe. Az pedig az elôzményekhez tartozik inkább, hogy amikor a plakátokon láttam, hogy más a helyszín (eddig a Studházban rendezték a Reklámzabálók éjszakáját), sejtettem, hogy annyi ember nem fér be. Legalábbis egybôl.
Soknak tûnt a körítés is, igaz, jók voltak az Amadeus-lányok és a modern táncosok, nevettettek Huiduék és a pantomimesek, de azért maga az elôadás mégis megkezdôdhetett volna hamarabb mint éjfél. Már abból a meggondolásból is, hogy hajnalra a telt ház felére fogyott, az utolsó dekádot pedig a teremben lévôk maradéka szerintem átaludta.
Hogy mégis jó volt reklámot falni, arról Jean Marie Bursicot gondoskodott. Aki most sem feledkezett meg a közös kedvencünkrôl, a Perrierrôl: kecses nôi kéz nyúl ki az üvegért, amely ennek hatására növekedni kezd. Majd elrobban.
Egyre jobban feszíti közösségünket az a kérdés, hogyan lehet legjobban érvényesíteni a romániai magyarság érdekeit. Egyrészt a kis lépések taktikáját, másrészt a váratlan, külföldi segédlettel való helyzetteremtést tekintik politikusaink reálisabbnak. Utóbbi valószínûségét az elmúlt tíz évben csúnyán megcáfolták a nemzetközi szervezetek, amelyek vajmi keveset tettek jogaink és jogos jussunk visszaszerzéséért. Az Európai Unióban gazdasági megfontoltságból, valamint a kilencvenes évek balkáni háborús szörnyûségeinek a hatása alatt elsôsorban a konfliktusmentességet tartják szem elôtt az öreg kontinens nagyhatalmai.
A hét végén az Európai Egyetemek Egyesületének (EUA) Kolozsváron tartott 5. konferenciáján az európai szervezetek ismét bebizonyították, hogy a külföldi segédletre és nyomásgyakorlásra számító politikusok hiú ábrándokat kergetnek. A megbeszélések után szervezett sajtótájékoztatón újságírói kérdés kapcsán ismét szóba került az utóbbi két évben örökzöld témának számító, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett magyar karok ügye. A konferencia témájától teljesen elütô kérdést román kollégák Eric Fromentnek, az EUA elnökének szegezték Andrei Marga rektor felháborodására, akinek a mosoly menten lefagyott az arcáról. A franciaországi rektor az EU kisebbségi kérdésekben elfoglalt jellemzô, általában többnyire semleges álláspontra helyezkedett. Az érdembeni válasz elôl udvarias válasszal bújt ki Froment, mondván, hogy erre a kérdésre a BBTE rektora kompetens válaszolni.
Ilyen feltételek között a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által javasolt autonómiaprogram elfogadása valószínûleg nem valósul meg, mivel várhatóan a román törvényhozás hatalmas többséggel utasítja majd el Csapó József SZNT-elnök tervezetét. Mint azt az SZNT elnöke is nyilatkozta, ebben az esetben a testület az Európa Parlamentben és az Európa Tanácsban bízik majd, mert az SZNT által megfogalmazott igény az EU-ban honos elvekkel és szabadságjogokkal is egybeesik.
Elméleti szinten minden bizonnyal stimmel a stratégia, de az elmúlt tíz év gyakorlata mást mutat, azt, hogy a jogtalanul elkobzott vagyonunk egy részét nem az Európai Unió, hanem a román állam, következésképpen az éppen hatalmon lévô román kormányok adták vissza. A Bukarest felé való irányultságot ezért nem valami perverz indok alapozza meg. Hanem elsôsorban a szükséglet határozza meg ezt a sokáig elhanyagolt, jelenleg kiépítendôben lévô viszonyt.
Románia nemzetközi megítélése radikálisan megváltozott az utóbbi években. A két évvel ezelôtti terrorcselekmény után Bukarest maximálisan kihasználta a váratlanul adódott lehetôséget, és történelmében talán példátlan módon megerôsítette Nyugattal szembeni állását. Az iraki újjáépítésben való részvétel mentén kialakult nemzeti konszenzus miatt Bukarest Washington egyre megbízhatóbb partnerének bizonyul. Ezért a Magyar Amerikai Koalíció Pártja Ion Iliescu tengeren túli látogatása elôtt Colin Powell amerikai külügyminiszternek, a román államfô egyik házigazdájának küldött levele sem járhat nagy sikerrel, amiben a szervezet arra hívta fel Powell figyelmet, hogy a román kormány nem teljesítette a magyar kisebbséggel szembeni kötelezettségeit. A tévéképernyôrôl kitüntetéssel a nyakában vigyorgó Iliescu egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy, a kisebbségi kötelezettségeinek elmulasztásáért megfeddett államfô.
Borbély Tamás, borbelytamas@freemail.hu
Szerdán esténként, tévés kattingatásaink közepette meg-megbotlunk a Prima két vidám figurájának a mûsorában. Hujdu és Göinusa minden bizonnyal élvezettel szerkeszti adásait, és az elôkészületekkor meg a képernyôn is kitûnôen szórakozik. Tévés bakikból szemelgetnek, csemegéznek a képernyôkre kerülô ökörségekbôl, közben pedig fut a szemük az asztalon idônként csábtáncot lejtô vékony csajok szuperminije után.
Mûsorvezetôink olykor kifejezetten idétlenek és/vagy dühítôk. Humoruk a durvább román humor cizellált változata, poénjaik sokszor gyengék, infantilis viselkedésük néha teljesen fölösleges. Sokszor durván gúnyolnak kisebb hibákat, és más hibái miatt ártatlanok is bekerülnek mûsoraikba. De — és most következik az örök DE: érdemes odafigyelni rájuk.
A létezô román nyelvû csatornák java részét — ha nem éppen mindenikét — figyelik, és súlyos nyelvi bakiktól, idétlen mûsorvezetôk csúnya tévedéséig és a képernyôn megjelenô, roppant buta és roppant szamárságokat mondó figurákig — ha nem is éppen mindent, de — szinte mindent észrevesznek. Például? Legutóbbi adásukból — ahogy egy kisebb nézettségû adó egyik esti tóksójából — kiderült, hogy Bukarest fôpolgármestere Anton Pann-nak tulajdonítja a román himnusz szövegét, és ha énekelnie is kell, az elsô két sornál tovább nem jut. Vagy. Szintén "zseniális" megnyilvánulás a Csáó Darwinban: egy szôke tündér szerint a francia királyok Ve… Ve… Velencében, ja nem is: Ver… Ver… Veronában laktak.
Szóval minden hibája ellenére a mûsor jó. Ha politikusként vagy mûsorvezetôként belekerülnék, biztos érdemes lenne felkapnom a fejem, és dühöngés nélkül elgondolkoznom. Még ha valószínûleg nem is javítanám ki a híradó végén apró, nem értelemzavaró nyelvbotlásaimat — mint ahogy a szerepelni nagyon szeretô Krisztina tette —, hanem inkább magamban igyekeznék, hogy máskor ne kövessek el hasonlót.
Ha pedig nem vagyunk politikusok, sem mûsorvezetôk-bemondók, és tévés vetélkedôre sem jelentkeztünk: kisördögként szórakozzunk mások hibáin és tanuljunk belôlük.
Unottan bandukoltam végig a város szürke utcáin, nézegettem a plakátokat, hiszen azért ragasztják ki ôket, hogy szembe ,,mászók" legyenek.
Minden korosztály megtalálhatja általuk azt, amire vágyik. Én a következô felhívásra lettem figyelmes: "Reneszánsz táncházat szervez az Amaryllis Társulat 2003. október 21. — december 16. között a Belvárosi Református Egyház Tanácstermében."
Felcsillant a szemem és az agyam is dolgozni kezdett. Kérdések özöne kavargott a fejemben: mit, miért, hogyan tanítanak? Idôutazásnak vetnek alá? Milyen is lehetett valójában az akkori tánc? Nehéz lehet megtanulni?…
Aztán felkerekedtem és kedden este 7-kor ellátogattam arra a bizonyos helyre, hogy kíváncsiságomat kielégítsem… És ím, szembe találtam magam a francia és az olasz reneszánsz táncokkal. E két változat merôben eltér egymástól és a kettô együtt más világba, más kultúrába vezetett el… Hogy miben térnek el egymástól? Az olasz összesen öt különbözô mozgásból áll: ugrások, sasszé lépések, vállmozgatások, és egyéb érdekes testmozdulatok lassú és gyorsabb ritmusban; a francia pedig a többi testrészünket is igénybe veszi, más ritmusokkal fûszerezve…és botladoztam én is a többiekkel…de, ami a legfontosabb: TETSZETT!
Két óra tánc után már kezdett kialakulni az a kép, melyet tanáraink elvártak, elképzeltek… és kezdtünk helyesen lépni, és…
Akinek felcsigáztam a fantáziáját, érdeklôdését, és más érzékszervét, az látogasson el kedden 7-kor a fent említett címre, és… jó tanulást!
A múlt heti KMDSZ-közgyûlésen értesültünk elôször a Jelenkori Nemzetközi Kapcsolatok szakosztály létezésérôl. Ennek a megalakulásáról kérdeztem Lakaros Artúrt, a szakosztály elnökét.
— Mi volt a célotok egy új szakosztály létrehozásával?
— A KMDSZ új szakosztálya azért alakult 2003 júliusában, mert néhányan, fôleg történészek, de nem csak, 4 év egyetem után még szerettek volna dolgozni valamit. Azért lett Jelenkori Nemzetközi Kapcsolatok a csoport neve, mert a tagság nagy része fôleg a jelenkorral foglalkozó történész, de van köztünk filológus, informatikus is. Nem mindegyik tag kolozsvári, de az alapszabályzat nem zárja ki ezt. Vannak már végzettek és még diákok is köztünk.
— Ki lehet a szakosztály tagja?
— Bárki tagja lehet, akit érdekel, és akit a tagok elfogadnak. Nem kívánatos, hogy a csoport feltöltôdjön, nem akar a csoport tömegszakosztállyá válni, hiszen semmi értelme nem lenne annak, ha 100 embert mozgósítana, ha 100 ember passzív tagsága lenne. Szívesen látunk mindenkit, aki kutatni szeretne, vagy hasonló téren tevékenykedni.
— A tagságon kívül van-e más különbség a Jelenkori Nemzetközi Kapcsolatok és a többi szakosztály között?
— A szakosztály elsôsorban annyiban más, hogy elsô helyen nem maga a szakosztály áll, hanem a tagok, saját tevékenységükkel, kutatásaikkal, munkájukkal. A szakosztály a tagok saját érdekükben kifejtett tevékenységének akar keretet nyújtani a KMDSZ infrastruktúráját felhasználva. A kutatások tematikája a történelem, azon belül is a jelenkor. Tervezünk egy honlapot, amelyre saját kutatásaink eredményeit tennénk fel, így az a csoportnak reklámja és a tagoknak önreklámja lesz. Elsôsorban a csoport van a tagokért és nem a tagok a csoportért.
— Milyen, a nagyközönséget is érintô terveitek vannak?
— A csoport elôadásokat kíván szervezni, megemlékezéseket bizonyos történelmi évfordulók alkalmával. Személyiségeket szeretnénk meghívni, de konkrét neveket még 100%-osan nem akarok mondani, mert az elôadások szervezése a meghívottaktól függ egészen az utolsó pillanatig.
Az életed sajnos nem a te kezedben van…
Jégmadarak repdesnek az ablakod körül…
Mindenki a te utad egyengeti,
De senki nem kérdi, te mit terveztél el?!…
Te csak maradj magadra, és tedd,
amit tudsz, amit engednek és… amit
nem is akarsz…
Az EMT elôadásainak egy héttel ezelôtti bemutatójában szedési hiba történt: Majdik Kornélia tanárnô nevét hibásan írtuk.
Az "elkeresztelésért" az érintett elnézését kérjük.
Rengeteg film dolgozta már fel a II. világháború témakörét — alaposan meg is untuk ezeket. Hasonlóan elcsépelt témává vált a zsidóüldözés is. A Schindler listája után nehéz igazán jó "zsidós" filmet készíteni. Mi az mégis, ami Roman Polanski A zongorista címû filmjének 150 percét megkapóvá, érdekessé, izgalmassá és mindenképpen megnézendôvé teszi?
Elôször is a témaválasztás üt el a megszokottól, az unos-untalan megkönnyezettôl, a hagyományossá lett gettóborzalmaktól. A fôszereplô Wladyslaw Szpielmant sokan egész Lengyelország legjobb zongoristájaként tisztelik. Miután a németek elözönlik Varsót, családjával és párszáz társával együtt a város egy elkerített negyedébe kell költöznie. A gettóba került társaság nagyon is rétegzett: egy darabig urasan élnek még a gazdagok — mulatóban hallgatják Wlad zenéjét és az aranypénz csengését —, míg a szegények egymás kezébôl rángatják ki a minimálisnál is kevesebb élelmet. A szökés lehetetlen, a jövô reménytelen — ezt bizonyítja a még mindig reménykedô zongoristának a fal résébe beszorult, kívülrôl agyonvert gyermek sorsa. Aztán megszûnik az egyenlôség: a gettó lakóinak nagyrészét egyforma marhavagonokba tuszkolják és ugyanoda viszik munkaszolgálatra.
Wlad csodálatos módon megmenekül, és ekkor kezdôdik igazi kálváriája. Szerencsés, mert nem zsidó lengyel barátai elbújtatják, de így is az éhhalál szélére sodródik, fázik, megbetegszik, menekülnie kell, s végül kénytelen visszaszökni a szétlôtt, leégett gettóba, ahol — ez a cselekmény tetôpontja — menekülése óta elôször szembe találja magát egy német tiszttel…
A film mondhatni teljesen dísztelen, nincs tele "mûvészies" megoldásokkal, különös képkivágásokkal vagy hatásokkal, amelyek önmagukban is feszültséget keltenének. Realisztikus ábrázolásmódra törekszik, a bemutatott események által hívja fel a figyelmet a németek elôl menekülô, a munka- vagy haláltáborokba nem került zsidók tragédiáját.
A rendezô Oscart és egy sereg Cézar-díjat kapott ezért a filmjéért. Aki nem látta "annak idején" a bemutatót, nemsokára megnézheti A zongoristát a Mûvész moziban.
A férfi sokáig olvasgatta a párkeresôoldal meleg-rovatát. Összegyûrte az újságot, majd megint felvette, nehezeket lélegzett, a keze nyirkos nyomot hagyott az újság szélén..., megint elolvasta azt a hirdetést. Újból ledobta és újból felvette, vakarózott kínjában, azt se tudta, hányfelé szakadjon, megint elolvasta, röhécselt: "biztos nyomdahiba", de nem hitt a saját kifogásának, egyre jobban izzadt és egyre inkább hörögve lélegzett.
Az újságban ez állt: "Ápolt úr orális és anális kedvezményben részesít gáláns fiatalembereket. Jelentkezz kedd este nyolckor a Pipevirág utca 8/A szám alatt. Jelige: mások vagyunk, na és?" Nem is a felhívás zavarta meg annyira a férfit, mint inkább a cím. Mivelhogy a férfi a Pipevirág utca 8/A szám alatt nôtt fel (igaz, akkor még Majakovszkij utca volt), és tudomása szerint megözvegyült édesanyja most is ott lakik, egyedül, háborítatlanul, csendben. Péntek este beszélt vele telefonon. Éppen ezért lehet csak nyomdahiba vagy félreszerkesztés vagy rosszízû tréfa.
Beszélt a szerkesztôséggel is, ahol a kedves tördelôkislányok néhány üvöltés után megkeresték a kézzel írott papírt, ami a szerkesztôségbe érkezett. És ugyanaz állt rajta: Pipevirág utca 8/A. A férfi az utóbbi, "rosszízû tréfa"-verzió mellett maradt. Valaki tudja a titkát? Pedig nem mondta el senkinek (még az édesanyjának sem). Valaki tudja, hogy miért él egyedül, hogy miért bújja a párkeresôk meleg-rovatát, valaki tud titkos szenvedélyérôl? Nem tudhatják. Kényszeredett mosollyal gyûrte össze az újságot, finom kis galacsint formált belôle, és kosarat dobott.
De az éjjel nem tudott aludni. Most valami más gyötörte, mint ami mindennap gyötri. Eszébe jutott édesanyja, hogy mi lesz vele. Az a valaki, aki ezt a ronda tréfát kieszelte, lehet valami erôszakos bolond is, vagy ki tudja. Másnap, kedd reggel felhívta az édesanyját. Az váltig tiltakozott: ne ma este nyolckor látogassa meg, mert akkor más látogatói jönnek. Jöjjön holnap, ô jól van, még van a krumpliból is, amit a múlt héten hozott.
A férfi érezte, hogy szédül. Valami hiányzott a kirakósból. Egy jó nagy kocka. És neki fogalma se volt, hogy mi lehet ott. Éppen ezért este fél nyolckor szedelôzködni kezdett, alig használt kabátját vette fel, a kalapot mélyen az arcába húzta, elrobogott gyerekkora színhelyéhez, az édesanyja házikójához, és nyolckor erélyesen kopogott az ajtón.
Észlelni sem volt ideje, nemhogy ellenkezni. Négy darab erôs férfikar rántotta be az ajtón, és mindjárt ott, az elôszobában ütlegelni kezdték. Értettek hozzá, az biztos. Másodpercek alatt sötétült el a világ. Valaki a veséjét célozta meg, sikeresen. Hihetetlen volt, hogy mindössze két ember képes ennyi fájdalom kiosztására. Hallotta, de már nem érezte, hogy reccsen az állkapcsa. Valami piros folyt be a látómezejébe..., és akkor vége, sötétség.
A kanapén ébredt fel, az édesanyja ápolgatta. Közben sírt és üvöltött a két melákra, akik a szoba homályos sarkában voltak megbújva. Hülye barmok, sipítozta, nem láttátok, hogy a fiam? Csak a buzikat kell agyonverni, nem a fiamat, hülye barmok! Jaj, édes kicsi fiam, megmondtam, hogy ne gyere ma látogatni, sosem fogadsz szót anyádnak, látod, mi lesz? Ha beszakadt a veséd, nem tudom, mit csinálok magammal! Ugye, te nem vagy más, kisfiam? Csak látogatni jött a kicsim! Ez a két ökör, nem tudták volt elôbb megkérdezni, hogy ki az? Hívjatok mentôt! Agyonvertétek a fiamat, hülye barmok, takarodjatok innen, nem kaptok pénzt! És így tovább.
A férfi, miután hetek múltán annyira felépült, hogy járni tudott, elhagyta a kórházat. Az édesanyjával a lehetô legkevesebbszer érintkezett, a Pipevirág utca 8/A alatti gyerekkorát pedig soha nem kereste fel. A párkeresô rovatokat sem bújta többé. Nem is volt miért, hiszen kivertek belôle minden másságot. És a mûszere sem mûködött többé, agyonrúgták.
*
A történetet a legutóbbi Gallup-közvéleménykutatás eredményei ihlették, amibôl többek között kiderült, hogy a homokosok 40 százalékkal a legutáltabb kisebbség Romániában, messze a magyarok és a cigányok elôtt. Bravó, Románia, csak így tovább Miklós bátyánk útján, hajrá!
A Krisztus-trilógia a magyar festészet kimagasló alkotása, s a maga nemében páratlan nemzeti kincs. Közkincs és látható! Különféleképpen lehet hozzá viszonyulni, azt azonban nem szabad — más esetekben sem — megtenni, hogy saját eszmeiségünk, gondolkodásunk szerint értelmezzük, vagy annak szolgálatába állítsuk azt, amit a festô nem annak gondolt, vagy nyilvánvalóan látszik is, hogy nem az. Lehet róla szabadon gondolkodni, s szabad róla önálló véleményt formálni, de az értelmét kiforgatni vagy megmásítani azonban nem illik. Ezért kell beszélni a trilógiával kapcsolatban is arról, hogy különbséget kell tenni az ábrázolt tények és azok értelmezése között. Nagyon fontos elôre leszögezni, hogy ezek megkülönböztetendôk, de ugyanakkor egymástól el nem választhatók. Munkácsy ugyanis egzisztenciálisan kötôdött a Krisztus-eseményhez, s mivel ebben a munkájában a hit lényeges szerepet játszott, meg kell próbálnunk elfogadni és megérteni az ilyetén inspirált mûvészi szándékát. Eltekintve most bármiféle filozófiai vagy eszmei fölfogástól, s ha helyettük a trilógia történeti, vallási és hitbeli hátterére gondolunk, akkor azt láthatjuk, hogy a tények és értelmezésük tekintetében többnyire csak a zsidó és a keresztyén Jézus-hagyományokra támaszkodhatunk. De még ennek a kettônek is más és más a tendenciája. Keresztény szemszögbôl a tények értelmezése a Krisztusban való hit szolgálatában áll, a zsidó vallásosság viszont nyilvánvalóan a Krisztus ellen folyó vitában a maga igazát védi. A keresztény ember részérôl ilyen esetben "hitvalló költészet", azaz egzisztenciális viszonyt tükrözô alkotás születik, a zsidó vallásos fölfogás szerinti értelmezés viszont egyfajta Krisztus-karikatúrába torkollhat, sôt a legrosszabb esetben a mûvész antiszemitizmusának feltételezéséig is elvezethet. Márpedig ez téves következtetés, mert a kereszténység és az antiszemitizmus egymást kizáró tényezôk. A tanulság tehát az, hogy egy mûvészi alkotásban sohasem a mû mögött álló tények és értelmezésük összecsengô eszmei igazságát kell vitatni, hanem a mûvész által megjelenített hit- és gondolatvilág többlet-valóságát keresni. Munkácsyra vonatkoztatva ez azt fogja jelenteni, s itt egyben izgalmas kérdésként fölvetni, hogy mit is akart a festô kifejezni az ecsettel, amit a töredékes emberi értelem és kifejezôkészség szavakkal elmondani nem tudott. Neki ugyanis az adatott meg, hogy eképpen "mondja el" gondolatait.
Munkácsynak nem volt könnyû dolga, amikor a passió történetének megfestésére vállalkozott. Nyilvánvalóan tudta, hogy egy vallási és egy politikai per folyt egymás után és egymás mellett. Ha az egyes képeket nézzük, az a benyomása támad az embernek, hogy mindegyik ugyanannak a drámának egy-egy felvonását ábrázolja, szinte belesûrítve abba az egész felvonás cselekményét. Nagyon lényeges tudni és látni, hogy a festô a mûvészi szabadságával élve korántsem egy térben és idôben összetartozó eseményt jelenít meg, hanem valósággal egymásra filmezi a különbözô helyen és idôben végbement történéseket. Tehát a trilógia egyik darabja sem pillanatkép, hanem a különbözô térbeli elemek és különbözô idôbeli síkok egymásba csúsztatásáról van szó. Mi már együtt látjuk ezeket, mint egybeszerkesztett kompozíciót.
Ezt a tényt nagyon komolyan figyelembe kell venni, amikor a festett képi és az írott bibliai történetet próbáljuk egybevetni. Ezzel a teremtôen ügyes fogással Munkácsy azt is elérte, hogy vásznára több és több jellemrajzot tudott fölvinni, s az emberi lélek megnyilvánulásainak fantasztikusan gazdag változatait felsorakoztatni egy jelenetben. Úgy tûnik, hogy mind a három képen a római katonák biztosítják a rendet szúrós dárdájukkal, de igazából a tömeg ezekre oda sem figyel. Egyik képen sem kaotikus tömegrôl van szó, hanem olyan sokaságról, amelynek figyelmét a Jézus-esemény köti le, valósággal ez válik a kaotikusnak látszó esemény rendezô elvévé, vagy másképpen, a kaotikus történésben mindig is felfedezhetô rend végsô törvényévé. Mindenki Krisztusra figyel, valamilyen módon minden szereplô kénytelen viszonyulni hozzá. Valósággal mindenki teátrális alak a festményen, legkevésbé azonban Jézus, Isten szenvedô szolgája. Ezt úgy fejezhetnénk ki, hogy mindenhol Jézus a központ, de a fôszereplô az ember maga! Az az ember — sôt mondhatnánk: az a mindenkori ember —, aki a maga érzelmeivel, magatartásával, gondolataival, lelkiismeretével, vallásosságával vagy éppen közömbösségével és cinizmusával kötôdni kényszerül Jézushoz. Ezzel az ezernyi lélekrajzzal vívódott oly sokat Munkácsy Mihály, s ez teszi képeit az eszmélkedés kimeríthetetlen csodáivá. A négy evangélium passió-történeti leírását ismertnek tekintve, vegyük sorra a trilógia darabjait.
Krisztus Pilátus elôtt
Péntek reggel van. A nagy szanhedrin az elôzô esti kihallgatás és a kora reggel hozott döntése alapján a vallási perben Jézust halálra ítélte. A hosszabb bírósági folyamat Kajafás, az elnök-fôpap, nagy produkciójával zárult: "Te vagy-é a Messiás, az áldott Isten Fia?" — kérdezte. Jézus számára ez a most már status confessionis, sôt, több ennél: hora revelationis (Ján 2:4, 24). Így válaszolt: "ANI HU, ÉN VAGYOK. És meglátjátok majd az emberfiát ott ülni a hatalom jobbján és eljönni az ég felhôivel." Erre a fôpap megszaggatta ruháját és ezt mondta: "Mi szükségünk van még tanúkra? Saját fületekkel hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan halálra méltónak ítélték." (Mk 14,61kk).
Ennek alapján a zsidó vallási törvények szerint Jézust meg kellett volna kövezni, a kivégzés jogát azonban a rómaiak egy jó ideje elvették tôlük. Hogy érvényt szerezzenek a vallási perben hozott ítéletüknek, az ügyet politikai síkra terelték, s az akkori palesztinai zsidó szokás szerint zajos tömegfelhajtással jelentek meg a praetorium elôtt. Jézust megkötözve vitték, s az egész szanhedrin átvonult Kajafással az élen. Pilátus, aki egyébként Caesareában székelt, most éppen Jeruzsálemben tartózkodott. János apostol leírása szerint a kísérô soksaság nem ment be a rómaiak "tisztátalan épületébe", hogy meg ne fertôztessék magukat és "megehessék a húsvéti bárányt". (Jn 18:28) Pilátus kijött hozzájuk, s megkezdôdött a vádak elôtárása, a kérdés-felelet sorozat. Egyetlen szó sem esett arról, amit a vallásügyi perben tárgyaltak, itt már csupa politikai vádak hangzottak el a zsidók részérôl.
Ez az a pont, amelynél figyelmünket teljesen a Munkácsy-képre irányíthatjuk, s megkezdôdhet az érdekes föladat: a festô gondolatainak megfejtése. Mit, miért így ábrázolt?
Jézus kétszer volt Pilátusnál kihallgatáson. Ez okozza a bonyodalmat, de egyben a megoldást is ez adja kezünkbe. A téri és idôi elemeket boncolgatva, kezdjük mindjárt azzal, hogy a Pilátus jobbján és balján elhelyezkedô tíz ember képviseli a szanhedrint, a nagytanácsot, amely papokból, jogi-teológiai szakértôkbôl és a nép véneibôl állott. Láthatóan közülük egy a jobb kezével Jézus felé mutatva mondja a vádakat Pilátusnak. A vádló nem biztos, hogy Kajafás, mert lehetett bárki a nagytanácsból. A mögötte ülôk egyik része külön tanácskozik, aztán figyelik Pilátus arcát is, többnyire azonban jobbról és balról, árgus szemekkel tekintenek Jézusra. Gondosan vigyázzák, hogy logikusan az történjék, amit elterveztek. Ez tulajdonképpen még a legelsô fázis, amikor Jézust felbujtogatónak, ellenállási harcosnak, Messiás-királynak állítják be. (Lk 23:2 és más helyek).
Ezután kezdôdik el Pilátus és Jézus beszélgetése: "Te vagy a zsidók királya?" — kérdezi a helytartó kétkedôen és tétovázva. Sôt lenézôen és fölényesen. Ez a beszélgetés jelenti a második idôi síkot, egyben az egész kép egy sejtelmesen rejtett, mégis csodásan ábrázolt jelenetét, amikor Jézus ezt mondja: "Te mondod" (Lk 23:3) — "Az én országom nem ebbôl a világból való..." (Jn 18:36). "Én azért születtem, és azért jöttem e világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ennyit mondott: Micsoda az igazság?" (Jn 18:37, 38) Pilátus már látja, hogy az elôtte álló ember nem az, akinek mondják, sem nem olyan, amivel vádolják. Szinte belerévül a gondolataiba, s megfejtetlenül marad számára az ész bölcseleti igazsága és az ember jogi ítélôképessége. Tépelôdik ezen és közben nem látja, hogy Jézus itt magáról beszélt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet!" (Jn 14:6) Ezt tanította magáról korábban.
A harmadik idôsíkon Munkácsy az érdeklôdô, kíváncsi és zajongó tömegemberekbôl álló sokaságot jelenítette meg, akik között föltûnnek elgondolkodó vagy dilemmázó alakok is. A közvetlenül Jézus mögött álló két figura, vagy a balszéli kékruhás férfi nem vérmes kinézetûek. A Jézus mellett jobbra oldalirányba hajló férfit a kaján kíváncsiság hozta csak ide, a két kezét magasra emelô fehéringes ordítozó viszont egész lényével az elhangzott vád mellett száll síkra, s hangos kiáltással ellenzi Pilátus elbocsátó szándékát, mivelhogy nem talált Jézusban semmi bûnt. (Jn 18:38b) A sötét háttérbôl szinte hallani az ott tolongók zajongását, az elítélést ellenségesen sürgetô tömegmorajlást. Az oszlopnál álló "madonna" alak pozitúrájából érezni ezt a félelmetes tömegindulatot. A mögöttük lévô hatalmas sötét tér mélységében is megfesthetetlen gonoszságot és kimondhatatlan veszedelmet rejt.
A negyedik idôlemezen maga Jézus van csak. Szép fehér ruhájában méltóságteljesen áll a középpontban, mint akirôl sugárzik az ártatlanság, akibôl világít a tisztaság, s akirôl minden átok, amit a környezete ráhord, szinte lepereg. Ô a központ, akihez kötôdik mindenki a képen. De még egy bibliaiskolás gyermek is észreveszi és föl is teszi a kérdést, hogyan kerül ide Jézus fehér ruhában. Indokolt-e Munkácsy részérôl ez a nagyfokú mûvészi szabadság, holott jól tudjuk, Jézus éppen olyan ruházatban járt, mint egy átlag palesztinai ember. Vajon miért ábrázolta így a festô Krisztust Pilátus elôtt, amikor ilyen jelenet egyáltalán nem is volt.
Munkácsy itt ragyogó teológusnak bizonyul — ha szabad használnunk ezt a kifejezést reá vonatkoztatva —, ugyanis különös dolgot visz föl ezzel a képre. Érti, hogy mi történik Jézussal. Nem csupán azért öltözteti fehélr ruhába, mert a népies gondolkodás szerinti ártatlanságát akarja vele hangsúlyozni. Ennek sokkal komolyabb magyarázata és oka van.
Jézus tulajdonképpen a Heródes negyedes fejedelemmel való találkozás után jött vissza Pilátushoz fehér ruhában. Amikor Pilátus megtudja a zsidóktól, hogy Jézus Galileában is "lázított", kapva kap az alkalmon és elküldi ôt Heródes Antipashoz, Galilea tartomány fejedelméhez. Illetékességbôl. Ô végeztette ki Keresztelô Jánost, s most Jézustól valamilyen csoda bemutatását várja. Ezt Jézus nem teszi meg, sôt nem is válaszol neki. Ekkor gúnyból a Messiás-királynak kijáró fehér öltözetet adat rá és e parodisztikus jelmez révén küld üzenetet Pilátusnak, hogy ô sem vette komolyan a vádlottat. "Ettôl a naptól fogva barátok lettek egymással Pilátus és Heródes." (Lk 23:12) Ebbe a fehér ruhába öltöztetett Jézus aztán már nem jelenik meg így többé a vádló sokaság elôtt. Tehát idôben késôbb bekövetkezô esemény kerül korábbra. Miért? — Mert itt olyan érdekes dolog történik, amit sem Heródes, sem pedig Pilátus nem tud. A zsidóknál a fôpap is fehér ruhában van (2 Móz 28:39), ez lett ugyanis a rendelkezés a babiloni fogság után.
(Ez 44:17) Arról van tehát itt szó, hogy Jézus mint fôpap szenved értünk, aki magát viszi be a szentélybe áldozatra. (Ez 44:16) Az emberi gonoszság és rosszakarat ellenére Jézus megkapja ezt a méltóságot is, s éppen a gúnyöltöztetve válik ékességévé. Munkácsy zseniálisan ráérez erre is.
A következô térbeli és idôbeli eltolódást jelentô probléma a helyszín. Pilátus már ott ül a bírói székben, ez viszont a politikai per legvégén következett be, készülvén a végleges ítélet kimondására. (Jn 19:13) A helyszínt héberül Gabbatának hívják, ami kôpadot jelenthetett, de még inkább arra utalhat itt a tudósítás (Jn 19:13), hogy a helytartóság kövezett udvarán, görög nevén a Lithostratoson történtek ezek a végsô események, ahol természetesen volt egy bírói "trónszék". Ezt is nagyon jól oldotta meg Munkácsy.
Ha tehát a helyszínt nézzük, akkor a nagy drámának melyik jelenetét képzelhetjük el? Számomra úgy tûnik, hogy a késôbbi helyszín idehozatala az ülô Pilátussal a leginkább sorsdöntô eseményeket érzékeltetik. Pilátus tépelôdik és összefoglalja az eddigi eseményeket: "Íme, a ti királyotok!" (Jn 19:14) Ezt az ismét odahívatott zsidók, a fôtanácsi tagok és a vádlott elôtt állapítja meg. Azonosítja az elítélendô személyt, s ez tisztázza az ô helyzetét is a császár féltékenysége elôtt. Ezt megelôzôen ugyanis azt kiáltották neki oda: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja!" Ez végtelenül lesújtotta a helytartót, és végigfutott rajta a borzalom: mi lesz, ha Kajafásék feljelentése alapján a császár megvonja tôle barátságát. Ez akkor teljes karriervesztést és birodalmi kiközösítést jelentett, amint ez meg is történt 26-ban Caius Cornelius Gallus-szal, az emiatt öngyilkosságot választó egyiptomi prefektussal. Ezzel a politikai per elérkezett a holtpontra. Pilátus már háromszor állapította meg nyilvánosan, hogy "semmi halált érdemlô bûnt nem találtam benne" (Lk 23:22), tehát lelkiismerete szerint el kellene bocsátania Jézust, a tömegindulatot nézve viszont a császár barátjának akkor a sorsa leáldozik. Ráadásul éppen a zsidóktól hallja a politikai zsarolás legkegyetlenebbszavait: "Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!" (Jn 19:15) Így minden kiút lezárul Pilátus számára, mert ezt a Róma-gyûlölô papifejedelem mondja ki. Utoljára kijelenti és láthatóvá is teszi ártatlanságát a kézmosással, jelezvén, hogy lelkiismerete és az igazság felôl való meggyôzôdése ellenére cselekszik, amikor Jézus kereszthalálra ítélését a zsidók kívánsága szerint jóváhagyja. De hogy ez biztos jóváhagyás legyen, s Pilátus kételyeit eloszlassák, maguk a zsidók segítenek neki azzal, hogy szavalókórusban mondják ki önmagukra a feltételes átok szörnyûséges formuláját: "Az ô vére mirajtunk, és a mi magzatainkon." (Mt 27:25) A zsidók tehát annyira elszántak, hogy a kivégzés minden következményét magukra vállalják. A "vére rajta", a "vére rá szálljon" vagy "saját fejére szálljon" formulák az ószövetségi jogi nyelvbôl valók (legtöbb 3 Móz 20-ban van). Ezzel a kifejezéssel a halálraítélt bûnösségét állapították meg, és egyúttal az ítélet végrehajtóinak ártatlanságát. Mármost a zsidók itt annyira meg vannak gyôzôdve Jézus bûnösségében, hogy még Pilátust is fölmentik, sôt magukra vállalnak minden felelôsséget eladdig, hogy még gyerekeik bûnhödését is fölkínálták. Ezért mondja Jézus a Golgotához vezetô úton a síró asszonyoknak: "Jeruzsálem leányait, ne engem sirassatok, hanem magatokat és magzataitokat sirassátok". (Lk 23:28)
Pilátusnak nincs többi gyötrô kételye, akár szemünket le is vehetjük róla, mert a per eldôlt. Nincs azonban vége a történésnek, de a festmény nézôje sem érzi úgy, hogy kikerekedett és lezárult minden, vagy az észérvek és a lelkiismeret nagy viadala befejezôdött volna, mert ott marad a nyitott, örökké égetô kérdés az oszlopnál gyemekét tartó anya bizonytalan tekintetében: mi következik ezután Izráelre és gyermekeikre? Ez lesz a hatodik idôi sík, amelyet Munkácsy odamásol a kép abszolút, geometriai középpontjába, s a késôbbi vagy távoli jövô felôl érkezô intéssel figyelmeztet a jelenben felelôs tiszta cselekedetre, gondolkodásra és lelkiségre. A magányos nôi alak gyermekével tulajdonképpen egy kiemelt kérdôjel a képen. Munkácsy is azt kérdezi, de a mindenkori ember is: vajon az elôttünk lezajlott és megfestetett dráma kapcsán az ember méltó és képes arra, hogy sorsát tisztességgel ô maga irányítsa?
(Folytatjuk)
A Szabadság október 22-i számában, a levelek között jelent meg Nagy László írása a Gozsdu-alapítvány körüli kérdôjelekrôl. Levelezôjük hosszasan és alaposan részletezi Gozsdu Manó pályafutását, az alapítvány sorsát Trianont követôen, majd megjegyzi, hogy úgy tûnik, mára megegyezés született a magyar és román kormány között az ügyben.
Korrektül elismeri, hogy errôl a megegyezésrôl igen keveset lehet tudni, ám levele végébôl arra következtethetünk, mégiscsak sok mindent ismerhetnénk ezzel kapcsolatban. Legalábbis a saját bevallása szerint kevés ismerettel rendelkezô Nagy László teljesen magától értetôdônek tekinti, hogy a létrejövô magyar–román közös alapítvány tulajdonába kerül a Gozsdu-udvar ingatlan komplexuma.
Pedig a helyzet az, hogy egyelôre semmilyen megegyezés nem jött létre a felek között, csupán abban van elvi egyetértés, hogy létrehoznak egy közös, Gozsdu Manóról elnevezett alapítványt. Sem az alapítvány finanszírozása, sem annak székhelye, sem vagyona ügyében nincs megállapodás.
A Gozsdu-udvarnak az alapítványba történô átvétele pedig olyan román vágyálom, amely a magyar jogrend szerint nem teljesíthetô. Az ingatlan jelenleg önkormányzati tulajdonban van. Az önkormányzat bérbeadta azt egy ingatlanhasznosító társaságnak, amely profitorientált befektetéseket hajt végre. Magyarországon a kormánynak nincs joga, akár csak közvetve is, rendelkezni az önkormányzatok vagyonával, így nem is rendelhetik azt a kincstári vagyon körébe. Emellett szükséges lenne az ingatlanhasznosító cég kártalanítása is.
Az valóban felmerült, hogy az alapítvány fenntartotta, a magyar és a román múltat és együttélést kutató intézet illetve a majdani ösztöndíjasok szállása az ingatlan komplexumban kapjon helyet, ám ez kizárólag a befektetôvel egyetértésben, sôt, a befektetô hasznára történhet. Mind-ezek alapján teljesen felesleges gyanús kormányközi egyezséget feltételezni ott, ahol nincs olyan. Éppenelég bírálnivaló akad a magyar kormány Romániával kapcsolatos politikájában enélkül is.
Tudna-e kivételt tenni az RMDSZ, hogy ne az SZDP támadását használja fel saját propagandájára? A provokáló azonban nem önmagát látja és bírálja, hanem mindig a másikat, ez esetben az RMDSZ az SZDP-t. Legalábbis erre lehet következtetni abból, amit Markó Béla október elején tartott sajtóértekezletén kijelentett, miszerint a kormányzó pártban olyan érdekek léteznek, amelyek feszültséget akarnak kelteni a két párt között. A nézeteltérés az aradi Szabadság-szobor elhelyezése körül merült fel.
A megbékélési szimbólum esetében létezô nézetkülönbséget rosszindulattá változtatva az SZDP rovására, az RMDSZ elnöke a miniszterelnököt is említette, mondván, hogy felelôsségteljes személyként tévedett, amikor kifejtette véleményét a szoborcsoport elhelyezését illetôen. Amikor ez a téma felmerül, a hiányosságok miért mindig azok vállát nyomják, akik az RMDSZ-tôl eltérô véleményen vannak? Miért lehet a normalitás kifejezése mindig az, amit a magyar kisebbség, vagy egészen pontosan az RMDSZ akar, és nem normális az, amit a többségi állampolgárok akarnak? Itt megjegyezzük, nem arra gondolunk, hogy a kisebbség minden körülmény között alávesse magát a többségnek, hanem racionális határozatra van szükség, amelynek megbékélési szerepe legyen. Végig kell gondolnunk azonban az RMDSZ politikáját és magatartását, az etnikai szeparatizmust, amelyet ennek a szervezetnek a vezetôi a legkülönbözôbb területeken hirdetnek. Ilyen értelemben Markó Béla nemhogy természetellenesnek, hanem egyenesen nevetségesnek tartja, hogy a Szabadság- szobrot egy megbékélési parkban állítsák ki, még egyebet is téve oda. Ezek után jogos a kérdés, hogy melyik oldalról jön a nacionalista retorika, amelyre Markó Béla hivatkozik: a többség részérôl, amely számára természetes megbékélési park, ahol egymás mellett állnának a románok és magyarok együttélését jelképezô szimbólumok, vagy a kisebbség részérôl, amely állandóan a szeparatizmus divatjamúlt dalát fújja? Furcsa, hogy az említett szobornak megbékélési parkban történô elhelyezését Markó Béla konfliktus gerjesztônek, a román–magyar kapcsolatokban feszültséget keltônek tartja.
Végül, amennyiben a Szabadság-szobor elhelyezésének az ügye érdekli Magyarországot is, felmerül a kérdés, hogy meddig terjedhet és milyen formában jogos ez az érdeklôdés? Anélkül, hogy szándékosságot feltételeznénk Markó Béla és általában az RMDSZ részérôl, miként ô megtette az SZDP-vel és vezetôjével szemben, a magyarországi érdeklôdés problémájának a felvetési módja, amely tulajdonképpen figyelmen kívül hagyja a román nemzeti érdekeket, nem csupán érzelmeket árul el, hanem körvonalazza az apró lépések stratégiájának éles-eszûségét, amely mind nagyobbá és merészebbé válik.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében sikerült újra eljutnunk olyan mediterrán országba, melyre azt mondják "meglátni és megszeretni". Ez Görögország.
Kis csoportunk 46 személybôl állt.
Görögországban szinte egész évben süt a nap, és vakítóan fehérek a házak. Nyáron az utcán élik az életüket a családok. Itt nyugodtabban folyik az élet, a görögök sokkal jobban tudnak örülni az élet apró ajándékainak, mint mi: fülbemászó dallamoknak, a görög konyha ínyencségeinek, az érintetlen természet szépségeinek, naplementének vagy egyszerûen az édes semmittevésnek. A görög emberbôl határtalan életszeretet és életöröm árad. Ebbôl igyekeztünk magunkkal hozni egy keveset. Szükségünk van rá.
Nem akarunk történelemórát tartani. De utazásunk során megcsodálhattuk a mitológiából ismert tizenkét isten állandó lakhelyét, az Olümposz hegyet, melynek 52 csúcsa van, a legmagasabb 2917 méter. Gyönyörködhettünk többszáz méter magasban a thesszáliai síkság felett, a toronyalakú sziklákon elhelyezkedô kolostorokban s a szikrázó nap fényében fehérlô falvakban a lábunk alatt. A több ezer éves Delfi jósdát is megtekintettük, Apollo elsô igazi templomának maradványait, az 5000 nézô befogadására alkalmas színház és stadion romjait. Nagy vonzerôt jelentett számunkra a világhírû epidavroszi színház, mely Görögország legépebben megmaradt színháza
(I.e. 4. sz). Hihetetlen ennek a szabadtéri színháznak az akusztikája, melynek titkát máig sem sikerült megfejteni. (Ma elég nekünk a stúdiószínpad is.) Kirándulásunk fénypontja Athén volt, az európai kultúra gyökerei ide nyúlnak vissza (i.e. 5. században). A lakosság fele majdnem itt él, hatalmas a város forgalma. Láttuk a stadiont, ahol jövôre lesz az olimpia. Legismertebb látnivaló az Akropolisz, mely Európa egyik legharmonikusabb és legtökéletesebb építészeti remekmûve. Kis hajókirándulás is színesítette utunkat, több fürdési lehetôséggel az Égei tengerben. Gyönyörû idônk volt, hazafele Thesszaloniki városát érintettük.
Szép és csodálatos emlékkel gazdagodva tértünk vissza. Ha néha fáradtak is voltunk, elfelejtettük. Köszönet érte mindenkinek.
Reméljük, még lesz alkalmunk a jövôben is hasonló élményekkel beara-nyozni a több tavaszt látott nyugdíjas éveinket.
Egyre többször hallunk, olvasunk temetôben elkövetett garázdaságokról, sírgyalázásról, nem csak gyönyörû, hanem mûemlék értékû és jellegû síremlékek megrongálásáról, sokszor elpusztításáról. És fájdalom, úgy tûnik, nem tehetünk ellene, teljes mértékben nem lehet megakadályozni mindezt. Külön megrendített, amikor még régebb olvastam, hogy grófKuun Géza házsongárdi síremlékérôl letörték a szépséges, gyászoló nôalakot. Elszomorított és felháborított a vandál tett.
Szeretett Gabi bácsim, nagybátyám kedves, mosolygós arcát látom magam elôtt, akivel nagyon szerettük egymást. Soha nem jött üres kézzel, de a találkozás elsô percét szívesen elengedtem volna, mert mielôtt ölbe vett, lehajolt hozzám, és arcom mindkét oldalát megcsippentette erôs szobrász ujjaival. De olyan erôsen, hogy a könnyem is kicsordult.
Vágó Gábor szobrászmûvész, a gyönyörû nôi alak alkotója megérdemli, hogy a nagyközönség tudomást szerezzen munkásságáról.
Az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye szobrászmûvésze és mûértôje, a Budapesti Képzômûvészeti Társaság rendes tagja és a pápai aranykereszt tulajdonosa volt. Egyházi tárgyú munkái mellett számtalan híres közéleti személyiséget is megmintázott, mint például Koós Károlyt 1934-ben. Ez a szobor a Sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumban van. Koós Károlyhoz mély barátság fûzte. Így írt róla a Helikon egyik 1928-i számában: "az igazi képzômûvészekben ma koldusszegény Erdélyünknek egyik reménysége Vágó Gábor".
Mélyhitû katolikus, szelíd, kedves egyéniségû ember volt. Gr. Majláth Gusztáv Károly püspök, felterjesztette pápai kitüntetésre, amit meg is adtak 1934-ben, amikor megmintázta ôszentségét (a szobor a Vatikánban van). Mûterme volt Kolozsváron és Szegeden, a feleségével, Berényi Margit festômûvésznôvel együtt. Szobrai, dombormûvei és ötvösremekei megtalálhatók szerte Erdélyben és Magyarországon. Hihetetlenül termékeny volt, 101 alkotásáról van tudomásom, de valószínûleg többet is készített, amelyek elkallódhattak. Kolozsváron fellelhetô szobrai közül megemlítek néhányat: Gr. Kuun Géza síremléke, középen plakett, két oldalán két gyászoló nôalak természetes nagyságban (1925); Szûz Mária, Szent József a kis Jézussal, Jézus (Monostor, római katolikus templom, 1924); Janovits Jenô (Magyar Színház, 1930); Gr. Majláth Gusztáv Károly püspök (Szent Mihály templom plébániája, 1932); Jósika Miklós és Zágoni Mikes Kelemen (a Báthory István líceum díszterme, 1932); Bá-thory István fejedelem (a Báthory-Apor Szeminárium udvara, 1933); Apor István emléktábla (Piarista templom, 1935); Reményik Sándor (Evangélikus templom udvara, 1960); Krisztus (Csíksomlyó, 1934). És még néhány híres személyiség, akiket megmintázott: Déryné, Mécs László, Hubay Jenô hegedûmûvész, Szentgyörgyi Albert, Bartók Béla, Kodály Zoltán.
Vágó Gábor Belényesen született 1894-ben, és Szegeden halt meg 1968-ban.
Aki nem hinné, hogy vannak kísértetek, az idônként meggyôzôdhet róla, hogy igenis vannak, ha a Pro Tv esti híradásait nézi, hallgatja. Egyik este az említett adó azzal kezdte esti híradóját, hogy a Dolj megyei Greces-ti faluban a két napja eltemetett Marin bá, aki életében csuda rendes ember volt, holta után kísértetként éjjel csúnyán viselkedik. Megrongálja a házak cserépfedelét, összetöri a télire eltett paradicsomlevet, és még lop is a falubeliek legnagyobb rémületére, akiknek azóta nincs nyugodt éjszakájuk, de még nappal is rettegnek a fránya kísértet garázdálkodásai miatt.
Szóval nagy a riadalom faluszerte, de nyugalom, mert ott a mindig kéznél levô pópa, aki már el is kezdte szellemûzô hókusz-pókuszát annak reményében, hogy rövidesen elcsitulnak a rémséges tettek, s a kísértet,vagyis Márin bá szépen visszaszáll a sírjába.
Micsoda nevetséges, szenzációt hajhászó bôdültségek, hülyeségek! Vajon mit szól mindehhez Rãzvan Theodorescu, a dúshajú mûvelôdés-ügyi miniszter? Nem lett volna áldásosabb azt a százmillió lejt, amit a kolozsvári ásatások folytatására kiutalt, odaadni néhány illetékesnek, akiket küldenének ki az ilyen vidékekre, hogy végre elhitessék a polgárokkal, hogy nincsenek kísértetek, és ne hi-gyjenek a pópa szemfényvesztô mûveleteinek. Azáltal, hogy kísértetûzésre használja teológiai tudását, azt igazolja, hogy kísértetek igenis vannak, mert ha nem volnának, nem kellene tôlük megszabadítani egy szánalmas faluközösséget.
A Pro Tv is hatásosan hozzájárul az ilyen hiedelmek propagálásához, egyrészt ilyen jellegû tévéanyag közlésével, másrészt a hír tálalási, ismertetési módjával.
A nappali mint központi élettér, mint a lakásnak az a helyisége, ahol az otthon töltött idôszak nagy részében tartózkodunk, ahol barátainkat, ismerôseinket vendégül látjuk, igen fontos helyet foglal el a szobák ranglistáján. Nálunk ugyan túlzás hagyományos értelemben nappali szobáról beszélni, hiszen a tömbházak szûkre szabott "cellái" többnyire a hálószoba és a nappali, illetve a konyha és a nappali szerepét egyszerre töltik be.
Talán furán hat, de a nappalinak éppen ott van a legtöbb esélye, ahol arra számítanánk, hogy erre még csak igény sem létezik: a sokkal konzervatívabb, a szabadon maradt helyiséget hagyományosan inkább tisztaszobának szentelô falusi családokban. Mint mindig, ott is a fiatalok az úttörôk. A magánházak általában sokkal alkalmasabbak nappali kialakítására — akár a tágasra épített, világos elôszobában, akár a feleslegesen, kihasználatlanul álló szobában.
A tömbházakban inkább a konyha játssza a nappali szerepét — ez ugyan eléggé kényelmetlen, fôként a háziasszony számára. Bár manapság nem szokás bejelentetlen látogatást tenni, illetve váratlanul csak a messze elnézôbb közeli családtagok toppanhatnak be, de igazán nem kellemes, ha a mosogatóban halomnyi mosatlan tornyosul, esetleg éppen akkor pirítjuk a hagymát, készítjük a rántást a levesnek. A tömbházlakások felépítése általában olyan, hogy a konyha aránylag a bejárat közelében helyezkedik el, így az még mindig sokkal alkalmasabb a nappali szerepére, mint a lakás távoli sarkában, több helyiségen át megközelíthetô szoba.
Aránylag tágas, kétszobás lakásban az ezermester férj remek megoldást talált. A mintegy 7–8 négyzetméteres konyhát az elôszobától elválasztó falat megszüntetve, csupán egy pultszerû válaszfallal zárta le a konyha fôzô-mosogató részét az elôszobába toppanók szeme elôl. A munkalappal szembeni falra asztal került, a kevésbé népes látogatótábor kényelmesen elfér körülötte, a háziakkal együtt. Az elôszoba falára tükröt szerelt, szemben a konyha "bejáratával", ez közismerten térnövelô hatású. Fölé egy kisebb tévékészüléket helyeztek el, a falra szerelt teherbíró kis polcra. Az immár háromtagú kis család csupán az egyik szobát használja hálószobaként, így a nagyobbik helyiség is azonnal "bálteremmé" alakulhat, ha a konyha-nappali szûknek bizonyulna.
Háromszobás tömbházlakásban kissé hasonló megoldás született. Lebontották a sötét, apró elôszobát és a konyhát elválasztó falat, amelynek emlékét ma már csupán a sikkesen kialakított gerenda — máshol boltív — jelzi. Az ilyen nyitott terû, amerikai stílusú konyha átka a feltétlen rend. Kényelmes vagy rendkívül elfoglalt háziasszonyoknak nem ajánlott, illetve ha mégis ezt a megoldást választják, akkor jó egy kis búvóhelyet találni a napközben felgyûlt néhány piszkos edénynek. Nem árt jó minôségû elszívót beszerezni, ugyanis ellenkezô esetben minimum az történik, hogy a konyha terébe nyíló szobák ajtóit fôzéskor állandóan zárni kell — ez sem újdonság a tömbházlakóknak —, de még ha így is teszünk, maga a konyha akkor is füsttel-gôzzel-ételszaggal lesz tele, és ez még nyáron is csak sokára illan el teljesen, amikor pedig az ablakok szinte állandóan nyitva állnak.
Aki csak teheti, igyekszik kialakítani nappalit, ahol ô maga tartózkodhat napközben, és vendégeit is hellyel kínálhatja. Általában itt helyezzük el a tévékészüléket, bár minálunk azt inkább a hálószobában "tartják" azok, akik ágyban végignyújtózva szeretnek esténként mozizni kicsikét. Itt kap helyet a könyvespolc is, sok esetben az egyik sarokban az íróasztal-munkaasztal, a számítógép, tartozékaival együtt, igen gyakran zenepolcot is itt alakítunk ki — vigyázzunk a huzaltekervények biztonságos elrejtésére. Fotelek, kisasztal a vendégváró süteménynek, ropinak, esetleg a még mindig divatos, sok vendégnek hellyel szolgáló sarokágy kisasztallal is mind a nappalihoz tartoznak.
Kellemes a hangulatvilágítás, amelynek legideálisabb megoldását egy állólámpa jelenti, de a sarokban meghúzódó íróasztali kis lámpa is megteszi. A tompább, szürkébb világítás nem jó hideg színre meszelt szobához, de ha a szobánkban fényár van, a kék falak is nagyon jól érvényesülnek. Az irányított, úgynevezett spotlámpákkal kiemelhetjük a szoba egy részét, egy bútordarabot, egy növénycsoportot, egy festményt, kiegészítôt. A könyvespolcba, vitrines szekrénybe rejtett világítás szintén csodás hangulatot teremt.
A nappali hangulatát leginkább a textíliák határozzák meg. A függönyök, terítôk, a szônyegek színe, mintázata, stílusa mindenképpen összhangban kell hogy legyen a bútorzattal. Oda kell figyelnünk a padló kialakítására is — ez lehet hajópadló, de akár járólap vagy padlószônyeg is. A járólap hideg, ezért az "ülôsarok" feltétlenül szônyeget igényel. A járólapos burkolat színe is fontos a szoba berendezési tárgyainak megválasztásakor. Általában kerüljük a zsúfoltság érzését a nappaliban, amelyet amúgyis megtölt a vendégeskedô társaság. A nappalinak szellôsnek, nagyterûnek kell lennie — ahol baráti beszélgetések során mélyet sóhajthatunk, szívbôl nevethetünk, ahol összegyûl a család, ahová kis túlzással akár báli termet is varázsolhat egy-egy regény sorain az olvasósarokból elkalandozó képzeletünk.
Nyilván nappalinkba nemcsak este, sötétben érkeznek vendégek, bár ilyenkor novemberben már igen korán sötétedik. Jó, ha a nappali fokozottan világos. Kertes házban szemet-lelket gyönyörködtetô, ha a nappali átlagosnál nagyobb méretû ablakai a kertre néznek. Még elragadóbb, ha a nappaliból kiléphetünk a kertbe — ahová elôbb hangulatos kiegészítôkkel "meleggé" varázsolt teraszon kell áthaladni, forró nyári estéken vagy kora ôsszel messze a legalkalmasabb vendégfogadásra, olvasásra, munkálkodásra.
A megfelelôen kiválogatott kiegészítôkben rengeteg lehetôség rejlik — ezek hangsúlyozzák a szoba személyiségét. A festmények, szobrocskák, tükrök, díszpárnák, vázák, lámpák, gyertyák, régiségek stb. gondoskodnak a bútorokon és a textileken kívül a hangulatról. A zöld szobanövények, színes élôvirágok visznek életet a nappaliba. Úgy csoportosítsuk ôket, hogy a lehetô legjobban érvényesüljenek. Vigyázzunk: ami csodás összhangban elragadó a boltban, az még nem biztos, hogy a szakértôk által berendezett üzletsarokból, polcról otthonunkba kerülve ugyanazt a hatást kelti. Igen kell vigyáznunk a színek, formák és stílusjegyek összhangjára — csupa értékes, érdekes és gyönyörû, ám egymáshoz nem illô apróság összehordva szinte szemétdombként hathat.
Nálunk még nem divat — hiszen sokan megfizethetetlen, esetleg felesleges luxusként ítéljük meg — a lakberendezô szakemberek felkeresése. Pedig már tájainkon is egyre több van belôlük. És ha már amúgy is változtatásra szántuk el magunkat, lakásunk-szobánk felújításába fogtunk, talán nem árt szakemberhez fordulni. Mi magunk is meglepôdhetünk, milyen sok gyakorlatias tanácsot kaphatunk, mennyi jó megoldás pattanhat ki egy tapasztalt, a témában járatos lakberendezô fantáziavilágából, amellyel otthonosabbá, lakályosabbá, melegebbé, kényelmesebbé tehetjük otthonunkat. Hogy az valódi fészekké váljon. Hogy olyan hely legyen, ahová barátainkkal, családunkkal vagy magányosan egyaránt mindig visszavágyunk. Ha mégsem fordulunk szakemberhez, jó tipp egy internetes keresôvel (pl. www.google.hu) a lakberendezés címszóra rékeresni — fényképek, cikkek, tanulmányok százait olvashatjuk, és sok esetben arra is lehetôség nyílik, hogy szakértô véleményét kikérjük.
Az acnee (közismereten pattanás) sok gondot okoz fiatalnak, öregnek egyaránt. Általában a zsíros bôr faggyúmirigy-gyulladásos, fertôzô megbetegedése.
A pattanásokat aszerint csoportosítjuk, hogy mi váltja ki megjelenésüket. Túlnyomó részben hormontúltengés, gyomor- és bélrendellenességek, savhiány, savtúltengés, székrekedés okozza (utóbbinál a bélben pangó bomlástermékek mérgezik a szervezetet. Az idegenszer fokozott igénybevétele (stressz), egyes jód- és kromtartalamú gyógyszerek használata, valmint külsô hatások is elôidézhetik.
A fiatalkori pattanások (acnee juvenilis) átmentetni jellegû, múló hormonzavarok következményei és fôleg 12–13 éves korban mutatkoznak. A szeboreás acnee a 14–16 éves kamaszokra jellemzô, amikor a faggyúcsapok körül kisebb gyulladt csomók keletkeznek. A közönséges pattanás (acnee vilgaris) már nem átmeneti jellegû, hanem állandósult hormonzavar vagy hosszabb lefolyású belsô rendellenesség kísérôje. Csak az elôidézô ok megszüntetésével gyógyul. Foglalkozási acneet a munkahelyen a bôrre kerülô szennyezôdések váltanak ki. Fôleg a kôolaj és ennek származékai (petróleum, kenôolaj, kôszénpor, kátrány, kôpor, rospor, bakelitpor, textilanyagok pora) hatására keletkeznek. Az acnéé rozacea is gyakori bôrelváltozás. Rendszerint az orrszárnyakon, az arcon, a homlokon és az áll bôrén lokalizálódik. Leggyakrabban a menstruáció elmaradásának idején észlelhetô.
A pattanások kezelése a bôrgyógyász hatáskörébe tartozik, de általános szabályként a következôket tartsuk sem elôtt: állítsunk össze vitamindús étrendet, kerüljük az édességeket, zsíros ételeket, dió, sajt, sós vagy füsölt konzervételeket, fûszereket, szeszes italok és kávé fogyasztását, valamint a dohányzást. Vértisztító növényekbôl készült tea (napi 1 liter csalántea) fogyasztása is egy lépés a javulás felé. Válasszunk bôrtípusunknak megfelelô arclemosót vagy használhatunk krémes szappant orvosi ajánlással. Hajunkat tartsuk tisztán és kerüljük a haj arcra hullását (ajánlatos rövidre vágni vagy hátrakötni). A megfelelô testmozgás, a friss levegôn való tartózkodás elôsegíti a pattanásos bôr gyógyulását. Tilos a pattanások saját kezû nyomkodása, mert a bôr felsebesedhet, fertôzôdhet, elgennyesedhet és a gyógyulás után hegek maradnak. Téves az a felfogás, hogy a fiataloknál magától elmúlik a pattanás. A pattanásos arc sokszor okozhat gátlásokat, és a serdülôbôl bizonytalan, kisebbségi érzéssel küszködô felnôtt lesz.
Dr. Komjátszegi-Jakab Márta bôrgyógyász szakorvos, Provitam
Hozzávalók: A tésztához: 60 dkg finomliszt, 20 dkg margarin, 5 dkg porcukor, 2,5 dl tej, 1 csomag sütôpor, késhegynyi só.
A töltelékhez: 1,5 kg alma, 12 dkg kristálycukor, 2–3 evôkanal morzsa, 1 mokkáskanál örölt fahéj, 10 dkg mazsola, 10 dkg darált dió.
A tésztához valókat összegyúrjuk és egy órát hideg helyen pihentetjük. A meghámozott almát durva reszelôn lereszeljük, elkeverjük a cukorral, mazsolával, fahéjjal és dióval. A tesztát két lapba kinyújtjuk. A nagyobbik részt kikent, lisztezet tepsibe tesszük. Megszórjuk morzsával és rátesszük az almát. Ráborítjuk a másik lapot. Villával megszurkáljuk, sütôben rózsaszínûre sütjük.
Porcukorral megszórjuk és négyzetes szeletekre vágjuk.
Naponta számos csatornán keresztül áramlik felénk az erôszak. A sajtó szembeötlô címei, a toplistás zeneszámok címei és szövegei, a filmek, híradók, de még a rajzfilmek is erôszakos üzeneteket közvetítenek. Kísérletek igazolják, hogy a gyerekek utánozzák a látott erôszakos viselkedéseket, sôt kreatív módon még tovább is fejlesztik ezeket. A tévézés meg az agresszív videojátékok tehát nem csak azért károsak a gyerekekre, mert elôregyártott, sztereotíp képeket zúdítanak a nyakukba, és mozdulatlanul tartják ôket, miközben a gyerekek mozgás, tapasztalás révén fejlôdnek, hanem azért is, mert erôszakos viselkedésmodelleket közvetítenek.
Sokszor azonban az agresszív viselkedés forrása a családban (is) keresendô. Az olyan családban, ahol mindennaposak az erôszakos jelenetek (a szülôk, vagy a szülôk és a gyerekek között), a gyerekek azt tanulják, hogy az emberi kapcsolatok a hatalomelv alapján mûködnek: vannak erôsek és gyengék. Ezért ezek a gyerekek kapcsolataikban agresszor vagy áldozat szerepbe fognak kerülni, de kölcsönös tiszteleten és egyenlôségen alapuló emberi kapcsolatok kialakítására kevés az esélyük.
Általában a durva bántalmazásra, testi fenyítésre gondolunk, amikor a szülôi visszaélésekrôl beszélünk, és ritkán tudatosítjuk, hogy nem csak a testen okozott sérülések veszélyesek. A gyerek szeretet és gyengédség-igényének elutasítása, folytonos kritizálása, az értékében, jövôjében való kétkedés kifejezése ("Belôled sem lesz semmi , fiam!") a sikerei, teljesítménye iránti érdektelenség vagy éppen ezek bagatellizálása ("Miért nem tudsz mindig jó jegyet kapni?"; "Na, ez a buzgóság sem fog sokáig tartani!" "Nagy eredmény, mondhatom!"), és a hibák, hiányosságok rendszeres hangsúlyozása ("te lusta, te rendetlen", stb.) rombolja a gyerek önértékelését. Ugyanilyen romboló hatása van a gyereknek másokhoz való hasonlítgatásának ("Te miért nem tudsz olyan aranyos lenni, mint…?; Látod, ….milyen szófogadó?"), vagy a testvérek közötti preferencia kifejezése.
Az alacsony önértékelésû gyerek meg van gyôzôdve arról, hogy ô eredendôen rossz, értéktelen, és bármit tesz, úgysem lesz képes szülei, nevelôi megbecsülését, szeretetét elnyerni. Az a személy, aki meggyôzôdött arról, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, és aki hibázik, az nem lehet szeretetre méltó és értékes, az kritikus és tiszteletlen lesz másokkal szemben is. Ha neki nem jár tisztelet, akkor ô miért tiszteljen másokat? Ha valaki magát rossznak tartja, akkor könnyebben követ el társadalmilag elfogadhatatlan cselekedeteket is. Ezzel szemben a magas önértékelésû, belsô motivációval rendelkezô, próbálkozni merô, kudarctól nem félô gyerekeknek van a legnagyobb esélye arra, hogy társaik által elfogadottak és tevékenységeikben sikeresek legyenek.
A Szabadság az elmúlt hónapokban is folytatta elôfizetés-közvetítési tevékenységét kiskeresetûeknek.
Mint ismeretes, az általános tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok létminimum alatt tengôdô, segélyen élô, kisnyugdíjas vagy beteg ember szívesen olvasna magyar szót, de nem tudja megengedni magának. Ezért indította szerkesztôségünk az elôfizetési díjak megajánlását és közvetítését olyanoktól, akik ezt megtehetik, azoknak, akik rászorulnak, és önhibájukon kívül nem olvashatják napilapjukat.
Az elmúlt idôszakban támogatás érkezett Farkas Gábor (Scarsdale, New York, Am. Egy. Áll.), Kovács Károly (Aspen, Colorado, Am. Egy. Áll.), egy-egy neve elhallgatását kérô kolozsvári, illetve magyarországi üzletember, Javorek István (Leawood, Kansas, Am. Egy. Áll.), Mauthner Gabriella (New York), Vekov Károly képviselô, Kiss Éva (Aurora, Colorado, Am. Egy. Áll.), Csiszér (született Kállay) Éva (Kanada), Keresztúri Judit (Laval Québec, Kanada), dr. Szabó László fogorvos, Sylvester Zoltán (Houston, Texas, Am. Egy. Áll.), Meuksch Péter (Closter, New Jersey, Am. Egy. Áll.) és Bálint Ildikó (Newark, Kalifornia, Am. Egy. Áll.) jóvoltából. A begyûlt pénzbôl az elmúlt hónapokban elôfizetést kötöttünk kiskeresetûeknek a Szabadságra, és ezekben a napokban hasonló elôfizetéseket kötünk november hónapra. Az adományokat a támogatásra kerülôk nevében is köszönjük!
Tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 88 000 lejjel (+ kihordási díj — 5000–8000 lej, terjesztôtôl függôen, az egész kevesebb, mint 3 dollár!) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvû napilapról.
Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztôségünk emeleti irodáiban, 2.) csekkel a lapunk támogatását célul kitûzött Minerva Mûvelôdési Egyesület címére (AsociaÍia Culturalã Minerva, Banca Comercialã Românã, Cluj, bankszámlaszám: 2511.1-2537.2/USD), 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra, vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 596-408-as vagy 596-621-es telefonszámon október 31-ig.
HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!
Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következô címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítô elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.
Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.
NAGYON FONTOS: szintén október 31-ig várjuk szerkesztôségünkben (az emeleten) azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy fôre esô jövedelem nem több mint havi 1 400 000 lej, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében juttatunk a rászorulóknak elôfizetéseket.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
38 700/38 900 |
32 850/33 150 |
147/151 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 995 lej, 1 USD = 33 308 lej, 1 magyar forint = 152 lej.
Esküvôre zenét csak DJ Zsolttal! Telefon: 0744-179905. (0014)
Két személy vesztette életét tegnap Tordán, a város Gyulafehérvár felöli kijáratánál.
Az 58 éves Gilda Samoilã egy Dacia márkájú személygépkocsit vezetett, amikor egy benzinkúthoz akart beállni, de figyelmetlensége miatt nem adott elônyt egy ellenkezô irányból szabályosan közlekedô teherautónak, és alája szaladt.
A gépkocsivezetô és utasa, akit még nem sikerült azonosítaniuk a rendôröknek, a helyszínen szörnyethalt, akárcsak a hátsó ülésen utazó farkaskutya.
Ismeretlen személyazonosságú személy próbált meg öngyilkosságot elkövetni tegnap Kolozsvár közelében.
A 40 év körüli férfi a Szatmárnémeti–Bukarest gyorsvonatot bevárva vetette vonat elé magát, pontosabban a vasúti sínre tette a fejét.
A vonat súlyos fejsérüléseket okozott ugyan, agyüregének jelentôs részét szétzúzva, de az öngyilkosjelölt csodával határos módon túlélte az esetet. Az áldozatot az idegsebészetre szállították, ahol többórás mûtétnek vetették alá; végkimenetele még nem ismert.
Polgár Judit nem jutott be az elôdöntôbe a franciaországi Cap d’Agde-ban zajló rapidsakk-világbajnokságon, miután a legjobb nyolc között 1,5–0,5-re kikapott Vlagyimir Kramnyiktól.
A két partiból álló negyeddöntô elsô találkozóján a klasszikus vb-címvédô orosz játékos vezette a világos bábukat, s a 38. lépésben megnyerte a játszmát. A visszavágón ugyan a 35. lépés után döntetlenben egyeztek meg a felek, de ez a magyar nagymester kiesését jelentette.
Másodiknak Viswanathan Anand jutott be az elôdöntôbe, az indiai nagymester az elsô partiban a világos bábukat vezetve döntetlent ért el a FIDE vb-elsô ukrán Ruszlan Ponomarjovval szemben, majd a másodikban sötéttel nyert (1,5–0,5).
Az elmúlt hétvégén városunk volt házigazdája az országos ralibajnokság utolsó futamának. A kétnapos rendezvényre végül 41 egység nevezett be, akik Kolozsváron, a Bükki erdôben, valamint Bánffy- és Gyerôfidongó közelében mérték össze erejüket. A hat különleges próba, azaz a kolozsvári verseny különös fontossággal bírt, ugyanis összetettben nagyon szoros volt az állás, így itt dôlt el, hogy ki lesz az idény országos bajnoka.
A legnagyobb esélyekkel Emanuel Ilina indult, Mitsubishije azonban a második próbán fának ütközött, és a pontverseny éllovasa a verseny feladására kényszerült. Így az ôt követô George Morar és Mihai Leu lépett elô fô esélyessé. Az elôbbi mondhatni a hazai pálya elônyét is élvezte (hiszen kolozsvári pilóta), akárcsak csapattársa, Bogdan Marisca. Ôk ketten összesen három próbát nyertek meg, de nem hagyta magát a volt ökölvívó világbajnok sem, aki szakaszgyôzelemmel jeleskedett — a "maradékot" Dan Gârtofan zsebelte be.
Morar sokáig biztos gyôztesként haladt, ám technikai problémák miatt az utolsó próbán lekésett egy ellenôrzôpontról, amelynek következtében a szabályok értelmében megbüntették. Ennek köszönhetôen Mihai Leu (Hyundai) lett a Kolozsvár Rali gyôztese, aki különben azzal vádolta meg Mariscát, hogy elébe állt autójával, így segítve Morart.
Az összesített pontversenyben Leu és Morar azonos pontszámmal (46) végzett, de az indulások illetve a gyôzelmek száma Leu felé billentette a mérleget, így a volt bokszoló elsô rali-bajnoki címének örvendhetett, miközben a nagy esélyes Ilina 44 pontjával csak a bronzérmet szerezte meg.
• A német Bundesligában Szabics Imre ezúttal nem talált a kapuba, de jó játékkal járult hozzá a VfB Stuttgart gyôzelméhez a VfL Wolfsburg ellen a 10. fordulójában, így csapata egy nap erejéig ideiglenesen az élre került. A tavaly bukdácsoló Bayer Leverkusen viszont ebben a fordulóban is gyôzött, így ismét az élre került, miközben némi meglepetésre a VfL Bochum meglepôen magabiztosan, 3–0-ra verte a Borussia Dortmund együttesét.
Eredmények: VfB Stuttgart–VfL Wolfsburg 1–0, Hansa Rostock–Hertha Berlin SC 0–1, SC Freiburg–Werder Bremen 2–4, Bayern München–1. FC Kaiserslautern 4–1, Eintracht Frankfurt–1. FC Köln 2–0, Hamburger SV–Schalke 04 Gelsenkirchen 2–2, Hannover–TSV 1860 München 1–1, VfL Bochum–Borussia Dortmund 3–0 és Bayer Leverkusen–Borussia Mönchengladbach 1–0.
Az élcsoport: 1. Bayer Leverkusen 25, 2. VfB Stuttgart 24, 3. Werder Bremen 22, 4. Bayern München 21, 5. Borussia Dortmund 19, 6. VfL Bochum 18.
• A Chelsea után az Arsenal is oroszé lesz? Brit lapok szerint az Arsenal futball-klubot is kiszemelte magának egy orosz milliárdos, nevezetesen Vlagyimir Potanyin olaj- és bankmágnás, aki 120 millió angol fontot fektetne a klub új stadionjának építésébe, hogy cserébe részestárs legyen a klubvállalkozásban, megelégedne 30 százalékkal. A 42 éves Potanyin vagyonát 4,3 milliárd dollár körülire teszik, és a Mail on Sunday címû brit lap úgy tudja: azzal lépne fel az Arsenal megmentôjeként, hogy beszállna a 400 millió font értékû stadionépítési beruházásba, amely komoly pénzügyi gondokat okoz a klubnak.
Mint ismeretes, a nyáron egy másik orosz milliárdos, Roman Abramovics vásárolta be magát 50 százalék erejéig a Chelsea angol labdarúgó klubba mintegy 30 millió fontért, gyakorlatilag megmentve a fenyegetô csôdtôl. Potanyinról a britek úgy tudják, hogy Arsenal drukker, mivel már ellátogatott a klub mérkôzéseire, és kemény tárgyaló.
• Egy spanyol ifjúsági labdarúgó-mérkôzésen egy felháborodott szurkoló biciklivel akarta megdobni a játékvezetôt.
Az ország északnyugati részén található Malpicában a bíró azért vetett véget idô elôtt a találkozónak, mert egy vitatott ítélet után a játékosok nekiestek, és alaposan megrugdosták.
A sípmester megpróbáltatásai ezzel nem értek véget, hiszen az öltözôbe menet kerékpár repült feléje a nézôk közül, amely elôl alig tudott félreugrani. Az eset feljelentéssel végzôdött.
• Okt. 20.: Csoportonkénti elôcsatározások után ezen a napon kezdôdtek el az azték olimpia labdarúgó tornájának negyeddöntôi. A tizenhatos döntôbe egyébként hónapokkal korábban területi elosztás szerint selejtezôk zajlottak. Csupán két ország együttese jutott úgymond hivatalból a közép-amerikai megmérettetésre: Magyarország (mint az elôzô, 1964-es tokiói olimpia bajnoka) és Mexikó (mint vendéglátó). A negyeddöntôket megelôzô csoportmérkôzések során a magyar együttes október 13-án 4–0-ra legyôzte El Salvadort, 15-én 2–2 arányú döntetlent játszott Ghánával és 17-én 2–0-ra nyert Izraellel szemben. A sorsolás Guatemalát juttatta a Lakat Károly dr. edzette csapat ellenfeléül. A magyar együttes a negyeddöntôben Fatér — Novák, Dunai Lajos, Páncsics, Noskó — Juhász, Szûcs — Fazekas, Menczel (Kocsis Lajos), Dunai II. Antal, Básti (Szalai) összeállításban Szûcs góljával 1:0-ra gyôzött.A többi negyeddöntô mérkôzésen: Bulgária–Izrael 1–1 (sorsolással a bolgárok jutottak tovább), Japán–Franciaország 3–1 és Mexikó–Spanyolország 2–0.
• Okt. 21.: Elragadtatással írtak a lapok a román Lia Manoliu teljesítményérôl. A 36 éves atlétanô élete ötödik olimpiáján — 1960-as római és 1964-es tokiói bronzérme (52,36 m, illetve 56,97 m) után — Mexikóban 58,28 m-es olimpiai csúccsal megnyerte a versenyt! Több mint fél méterrel elôzte meg az 57,76 m-ig jutott nyugatnémet Liesel Westermannt, akit a magyar dr. Kleiberné Kontsek Jolán követett.
• Okt. 22.: Megszületett a negyedik magyar bajnoki cím is Mexikóvárosban: az akkor 28 éves Kulcsár Gyôzô, aki négy évvel korábban is tagja volt a magyar párbajtôrvívók elsô ötkarikás gyôzelmét aratott csapatnak, ezúttal egyéni versenyben nyújtott csillagos kitûnô teljesítményt. Miután 4–4 gyôzelemmel hármas holtversenybe került a szovjet Grigorij Krisszel és az olasz Gian Luigi Saccaróval, az elôbbit 5–3-ra, utóbbit 5–2-re gyôzte le, és ô volt az olimpiai bajnok! És hátra volt még a csapatverseny .
• Okt. 23.: A várakozásnak megfelelôen szovjet gyôzelemmel zárult a tornásznôk csapatviadala, de az egyéni összetettben a csehszlovák Vera Csaszlavszka bebizonyította, hogy nem érdemtelenül végzett az élen négy évvel korábban, Tokióban is. Ráadásul még nagyobb fölénnyel utasította maga mögé a mezônyt, mint a Felkelô Nap Országában, 78,250 ponttal végzett az élen , s a második helyezett szovjet Zinaida Vornyina 76,850 pontot összegzett.
Ugyanezen a napon a lapok beszámoltak a labdarúgó-torna elôzô napi két elôdöntôjérôl: Magyarország válogatottja fölényesen 5–0-ra nyert Japán csapatával szemben, Bulgária fiai viszont elég nehezen gyôztek, 3–2-re a mexikóiak ellen.
• Okt. 24.: Pillanatnyi szünet sem volt a mexikói játékok labdarúgó tornájának hajrájában. Ezen a napon a kisdöntôt rendezték, meglepetésre Japán válogatottja 2–0-ra legyôzte a vendéglátó Mexikót, így ôvé volt a bronzérem.
Kettôs japán sikerrel zárult a férfi tornászok viadalának elsô felvonása. A csapatversenyt a távol-keleti ország fiai 575,90 ponttal nyerték, biztosan elôzték meg a szovjeteket (571,10) és a keletnémeteket (557,15). Az egyéni összetettben az aranyérem a japán Sawao Katónak (115,90), az ezüst a szovjet Mihail Voronyinnak (115,65), a bronz pedig a másik japánnak, Akinori Nakajamának (115,65) jutott.
• Okt. 25.: 2–2 magyar és szovjet, 1–1 norvég, nyugatnémet és román gyôzelem született a 7 számból álló kajak-kenu mûsorban. Magyar részrôl Hesz Mihály 1000 m kajak-, Tatai Tibor 1000 m kenu-egyesben, román részrôl pedig az Ivan Patzaikin–Szergej Kovaliov lipován halászpáros szerzett aranyérmet.
Vívásban, a tôrvívónôk csapatbajnoksága végén: 1. Szovjetunió, 2. Magyarország (Rejtô Ildikó, Bóbis Ildikó, Dömölky Lídia, Marosi Paula, Gulácsi Mária), 3. Románia (Szabóné Orbán Olga, Gyulai Ilona, Stahlné Jencsik Katalin, Maria Vicol, Ana Ene-Dersidan).
• Okt. 26.: Utolsó elôtti versenynap az aztékok földjén befejezés elôtt álló XIX. nyári olimpián. A labdarúgó torna döntôjében: Magyarország–Bulgária 4–1. Megszületett a magyar labdarúgóknak Helsinki és Tokió utáni harmadik, s mindeddig utolsó olimpiai elsôséget jelentô gyôzelme.
Zárószám a díjugrató lovasok csapatversenye a Nemzetek Nagydíjáért. A dobogón: 1. Kanada, 2. Franciaország, 3. Német Szövetségi Köztársaság.
Mindössze egy hétig vezette a nôi teniszezôk világranglistáját a belga Justine Henin-Hardenne, mivel hétfôtôl már ismét honfitársa, Kim Clijsters számít a világ legjobbjának. Az élmezônyben ezenkívül nincs jelentôsebb változás, így a harmadik helyen továbbra is az amerikai Serena Williams áll.
A magyarok közül Mandula Petra büszkélkedhet a legelôkelôbb pozícióval, múlt heti helyezésén egyet javítva a negyvenedik.
A WTA-világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (2.) Kim Clijsters (belga) 6596, 2. (1.) Justine Henin-Hardenne (belga) 6461, 3. (3.) Serena Williams (amerikai) 4400, 4. (4.) Lindsay Davenport (amerikai) 3057, 5. (5.) Jennifer Capriati (amerikai) 2746, 6. (6.) Venus Williams (amerikai) 2507, 7. (7.) Amelie Mauresmo (francia) 2440, 8. (8.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 2340, 9. (9.) Anasztaszija Miskina (orosz) 2305, 10. (10.) Chanda Rubin (amerikai) 2180, ..., 40. (41.) Mandula Petra 815,75, ..., 82. (83.) Czink Melinda 455,50, ..., 93. (93.) Kapros Anikó 384,75.
A WTA páros-világranglista élmezônye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Ai Szugijama (japán) 4087 pont, 2. (2.) Clijsters 3864, 3. (3.) Paola Suarez 3824, ..., 18. (16.) Mandula 1451, ..., 94. (98.) Marosi Katalin 362.
Tovább tart Ferrero uralma
Változatlanul a spanyol Juan Carlos Ferrero vezeti a férfi teniszezôk mindkét világranglistáját.
Az idei eredményeket összegzô ATP Race-ben az amerikai Andy Roddickot, a hagyományos rangsorban a svájci Roger Federert elôzi meg.
Az elmúlt héten az élmezôny egyetlen jelentôs változása, hogy a brazil Gustavo Kuerten négy helyet elôrelépve már a 15. az ATP Race-ben.
Az ATP Race legjobbjai (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 826 pont, 2. (2.) Andy Roddick (amerikai) 822, 3. (3.) Roger Federer (svájci) 700, 4. (5.) Guillermo Coria (argentin) 631,5. (4.) Andre Agassi (amerikai) 605,6. (6.) Rainer Schüttler (német) 576,7. (7.) Carlos Moyá (spanyol) 436, 8. (8.) David Nalbandian (argentin) 392,9. (9.) Mark Philippoussis (ausztrál) 322, 10. (10.) Sebastian Grosjean (francia) 321.
A hagyományos világranglista élén:
egyes (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Ferrero 4535 pont, 2. (2.) Roddick 4235, 3. (3.) Federer 3925, 4. (5.) Coria 3175, 5. (4.) Agassi 3150, 6. (6.) Schüttler 2885, 7. (7.) Moyá 2705, 8. (8.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 2450, 9. (9.) Nalbandian 1995, 10. (11.) Paradorn Srichaphan (thaiföldi) 1745;
páros (zárójelben a korábbi helyezés): 1 (1.) Makszim Mirnyij (fehérorosz) 4775 pont, 2. (2.) Bob Bryan (amerikai) és (2.) Mike Bryan (amerikai) 4510.
Venus Williams talán a vb-re felépül
Sérülésre hivatkozva lemondta a szereplést a hétfôn kezdôdô philadelphiai nôi tenisztornán Venus Williams.
A világranglista hatodik helyezettje a július 5-én húgával, Serenával szemben 6:4, 4:6, 2:6-ra elveszített wimbledoni döntô óta nem játszott tétmérkôzést.
— Továbbra sem tudok százszázalékos teljesítményt nyújtani, de a novemberi WTA-világbajnokságra talán rendbe jövök — mondta a 23 éves amerikai csillag.
Venus április óta hasfalhúzódással bajlódik, amely miatt már a londoni Grand Slam-viadalon is többször ápolásra szorult. Serena térdét augusztusban mûtötték, ô csak jövôre lép ismét pályára.
Mesterek Kupája: még öten versenyben az utolsó helyért
Öten vannak versenyben a jövô szombaton kezdôdô houstoni Mesterek Kupájának utolsó, még kiadó helyéért, miután az elôzô héten a spanyol Carlos Moyá is bebiztosította részvételét a nyolcfôs szupertornán.
A legnagyobb eséllyel az idei világranglistán 392 ponttal 8. argentin David Nalbandian készül, bár a tavalyi wimbledoni döntôs csuklósérülés miatt nem tudott kiállni vasárnap a bázeli fináléra.
Szintén "odaérhet" még a texasi évzáróra az ausztrál Mark Philippoussis (322 pont), a francia Sebastien Grosjean (321), a thaiföldi Paradorn Srichaphan (304) és a marokkói Junesz el-Ajnaui (295). Philippoussisnak és Grosjeannak azonban ehhez meg kellene nyernie a hétfôn elrajtolt párizsi Mester-sorozatba tartozó viadalt, méghozzá úgy, hogy Nalbandian még az elôdöntôig sem jut el.
A két négyes csoportban rendezendô Mesterek Kupájának már biztos szereplôje a spanyol Juan Carlos Ferrero, az amerikai Andy Roddick és Andre Agassi, a svájci Roger Federer, az argentin Guillermo Coria, a német Rainer Schüttler és a spanyol Carlos Moyá.
WTA-vb: hatan három helyért
A világranglistán 8., az idei eredmények alapján 7. Jelena Gyementyjeva is az egyéni torna biztos résztvevôi közé került a nôi teniszezôk november 5-én kezdôdô Los Angeles-i világbajnokságán.
A 2003-ban három versenyt nyert orosz klasszis mellett a belga Kim Clijsters és Justine Henin-Hardenne, az amerikai Jennifer Capriati és a francia Amélie Mauresmo szereplése is százszázalékosnak tekinthetô. A szintén amerikai Serena Williams és Lindsay Davenport ugyan kvalifikálta magát, de sérülés miatt egyikük sem lép pályára.
Így az utolsó héten még hatan versengenek a fennmaradó három helyért, közülük Venus Williams kihagyja a philadelphiai viadalt, a többiek viszont indulnak. A korábban szerzett bónuszpontok alapján az orosz Anasztaszija Miskina szinte bizonyosan elutazhat majd Los Angelesbe is, míg az amerikai Chanda Rubinnak és a japán Ai Szugijamának a philadelphiai negyeddöntô már repülôjegyet érne. Az orosz Nagyezsda Petrova és Vera Zvonarjova leginkább a csodában bízhat.
Los Angelesben nyolcan indulhatnak egyesben, s a kieséses rendszerû viadal gyôztese 1 millió dollárt kap.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |