2003. október 30.
(XV. évfolyam, 250. szám)

Több száz egyetemista vett részt tegnap Kolozsváron 12 és 14 óra között a Babes-Bolyai Tudományegyetem Diákszervezete (OSUBB) által szervezett tüntetésen. A BBTE-s diákokhoz az Orvostudományi Egyetem és a Mûegyetem hallgatói, valamint a többi kolozsvári diákszervezet is csatlakozott. Az egyetemi hallgatók jobb elszállásolási körülményeket, az ösztöndíjak növelését, valamint 50%-os utazási kedvezményt követeltek.

Tegnap délben a kolozsvári egyetemi hallgatók is csatlakoztak az ország más egyetemi központjaiban tüntetô diáktársaikhoz. A BBTE hallgatói már kedden szolidaritásukról biztosították bukaresti, temesvári, brassói, galaci, konstancai társaikat, Sztrájk feliratú fehér lepedôket tûzve ki a bentlakások ablakaiba. A tiltakozók tegnap délelôtt indultak a BBTE diákszervezetének Kôkert utcai székhelyérôl, majd két órán keresztül a Diákmûvelôdési Ház elôtt tüntettek. A jelenlévôk Alexandru Athanasiu tanügyminiszter lemondását követelték, azzal vádolva ôt, hogy külföldelôtt letagadja a romániai felsôoktatás siralmas helyzetét. A jelenlévôk sípszó és különbözô ütôhangszerek kíséretében a következô szlogeneket kiabálták: "Bentlakásokat akarunk, nem romokat", "Pénzt a bentlakásokba, és nem a limuzinokba", "Tolvajok", "Szégyelljétek magatokat". Ugyanakkor egy bentlakási ágyat is elôkészítettek a tanügyminiszternek, hogy kipróbálhassa, milyen körülmények között élnek a kolozsvári egyetemisták.

A diákszervezetek vezetôi tizenhárom pontos beadványt fogalmaztak meg, amelyben elnézést kérnek Athanasiu tanügyminiszter nevében, amiért az félretájékoztatta az európai közvéleményt a berlini miniszteri találkozón. Itt ugyanis a tárcavezetô azt nyilatkozta, hogy a romániai felsôoktatásban nincsenek gondok. Ugyanakkor követelik a felsôoktatás számára kiutalt pénzalap növelését, új bentlakások építését és a régiek modernizálását, 50%-os utazási kedvezményt a vasúton és a városi közszállítási eszközökön, valamint ingyenes orvosi ellátást. Az egyetemi hallgatók emellett átláthatóságot követelnek a felsôoktatásnak szánt pénzösszegek átutalásánál, kérik, hogy hozzanak létre félidôs munkahely-programot a dolgozni vágyó egyetemisták számára, valamint követelik az 1999-es bolognai egyezményben foglaltak betartását. A tüntetôk ugyanakkor kérik az egyetemi autonómia kormány általi korlátozásának megszüntetését, az egyetemi oktatóknak a szakmai ismeretek és nem a régiség alapján való alakalmazását, és egyenlô partnerhez illô bánásmódot.

Csibi Magor, a BBTE-s diákszervezet adminisztratív tanácsának tagja, a magyar és német szakos egyetemisták képviselôje lapunk kérdésére elmondta: ezelôtt 45 órával döntöttek a tüntetés megszervezésérôl s ilyen rövid idô alatt ennyi embert tudtak mozgosítani. A vezetô szerint kéréseik három csoportba oszthatók: elsôsorban morális értékûek, hiszen arra kérik a tanügyminisztert, hogy ne tájékoztassa félre az európai közvéleményt. Egyéb kéréseik szociális jellegûek: az ösztöndíjak emelését és a bentlakási díj csökkentését követelik, hiszen míg a bentlakási költségek 600–1400 ezer lej között vannak, az ösztöndíjak csupán 1100–1400 ezer lejre rúgnak. A követelések harmadik csoportja akadémiai jellegû: a tüntetôk tanügyi reformot akarnak. Csibi még elmondta: sajnálják, hogy a tanügyminisztérium képviselôivel tárgyaló három országos diákszervezet közül csupán a Romániai Diákszervezetek Országos Egyesülete (ANOSR) állt ki az eredeti követelések mellett, míg a másik kettô, a Romániai Egyetemisták Egyesülete (USR) és az Egyetemisták Ligája elfogadta a minisztérium javaslatait. A vezetô ugyanakkor hozzátette: a kolozsváriak nem hagyják abba a tiltakozást, délután pedig Vasile Soporan prefektussal is találkoznak problémáik orvoslása céljából. A sztrájk ideje alatt a BBTE egyes karain felfüggesztették az oktatást.

Pap Melinda

Kolozs megye minden tekintetben a legmagasabb szinten képviseltette magát a tegnapi prefektúrai sajtóértekezleten. Vasile Soporan prefektus mellett jelen volt Serban Gratian is, a megyei tanács elnöke, aki a Ioan Rus belügyminiszter körül az ipari park ürügyén kirobbant botrány kapcsán — amelybe természetesen belekeveredett a megye tanácsa, és felmerült az elnök neve is — adatszerûen felvázolta a park eddigi rövid élettörténetét, politikai indíttatásúnak nevezve a nemrég elindított korrupciós botrányt.

A Polgári Mozgalom szóvivôje, Mugur Ciuvicã szerint Ioan Rus belügyminiszter, Kolozs megye egykori tanácselnöke Phare pénzekhez jutott azáltal, hogy az az építkezési cég (a Napoca részvénytársaság), amelynél a miniszter egy másik cég (IT Transilvania Invest) révén részvényes (néhány százalékkal), olyan munkálatvégzésre kötött szerzôdést, amelyet az említett programból finanszíroznak. Mugur Ciuvicã szerint a miniszter ezt a tényt szándékosan elhallgatta a kötelezô vagyonnyilatkozatban, és a Polgári Szövetség ezért a belügyminiszter lemondását kérte, amint errôl egy korábbi lapszámunkban már beszámoltunk. Tegnapi sajtóértekezletén Serban Gratian egyenesen sértônek nevezte, hogy ily módon próbálják bemocskolni egyrészt olyan kolozsvári miniszter nevét, aki, többi kolozsvári származású miniszter-társaihoz hasonlóan, sok segítséget nyújtott a megyének, másrészt lejáratnak egy olyan ügyet, az ipari parkot, amelynek célja a vidék gazdasági fellendítése lett volna. A megyei elnök menetrendszerûen felvázolta azt, ami a sajtóban is megjelent: az észak-nyugati vidék fejlesztési tervének benyújtását, az ipari park ügyintézésére létesített Tetarom cég bejegyzését, a park tervének elfogadását, a mûszaki terv elôterjesztését, a nemzetközi szintû versenytárgyalás megrendezését egy külföldi intézmény által. A versenytárgyaláson több görög, olasz, osztrák, német, török és román vállalat vett részt, a megyei tanácsnak semmi beleszólása vagy beavatkozási lehetôsége nem volt a kimenetelt illetôen, magyarázta Gratian. Végül a nyertes osztrák cég, az Alpine Bau Mayreder Gmbh alvállalkozót keresett, és a Napoca részvénytársasággal kötött szerzôdést. Ez is természetes, mondta a tanács elnöke, hiszen az építkezô vállalat nem végzi el a teljes munkálatokat.

A sajtóértekezleten jelen lévô Stefan Dimitriu, a Napoca vállalat vezérigazgatója szakmai magyarázatokkal próbálta megértetni, miért alaptalan az egész rágalom. Elmondta, hogy az építkezést még az elmúlt év ôszén meg kellett volna kezdeni, de ez csak idén januártól indult be. Ez idô alatt az osztrák vállalat alvállalkozót keresett bizonyos részmunkák elvégzésére, amely a parképítés árának 30%-a lett volna. Mivel a Bau Mayreder olcsóbban, 6,46 millió euró helyett 5,18 millió euróért vállalta az építkezést, az alvállalkozót valamivel több mint 1 millió euró illette volna meg. A kifizetéssel egyébként a fejlesztésügyi minisztérium foglalkozik, a benyújtott számlák alapján. Mivel a Napoca vállalat kifogásolta a munkafeltételeket — amelyek megoldására csak ígéret volt a válasz —, de fôleg a munkaterv minôségét, még október 6-án — tehát az úgynevezett korrupciós botrány kirobbantása elôtt — kérték az alvállalkozói szerzôdés felbontását.

Vasile Soporan a választások közeledésével magyarázta a szerinte politikai hátterû esetet, megjegyezve, hogy egyesek számára Ioan Rus veszélyes ellenfél lehet következetesen szigorú és jogszerû magatartásával.

(i)

Nem feltétlenül kell rosszindulatot feltételezni az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelôs kormánybizottság részérôl — jelentette ki a Szabadság kérdésére Markó Attila, a Tájékoztatási Minisztérium Kisebbségvédelmi Hivatalának helyettes államtitkára, a restitúciós Kormánybizottság RMDSZ-es tagja. A tisztségviselô úgy vélte, hogy a visszaszolgáltatásról szóló végzések késése munkaerôhiánnyal, valamint a határozatok pontos és hibátlan kitöltésére való törekedéssel magyarázható. Összeállításunk folytatásában a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által visszakért ingatlanok helyzetét is bemutatjuk.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) összesen 330 ingatlant kért vissza — tájékoztatta lapunkat Máté Edit, a KREK jogtanácsosa. Elvi döntés alapján 10-et kapott vissza, ebbôl egyelôre háromról, a szilágyballai és szilágysámsoni kultúrházról, valamint a szilágyfôkeresztúri iskola épületérôl kapott végzést. A visszaadott ingatlanok között szerepel még a szilágynagyfalui Bánffy-kastély, a szilágyszegi iskola és óvoda, egy nagyszalontai bérház, a tasnádszarvadi, a dobai és a biharpüspöki iskola épülete. A három legértékesebb visszaigényelt ingatlan a nagyváradi volt nyugdíjpénztár, a szatmárnémeti Rákóczi-kollégium, valamint a zilahi Wesselényi-kollégium épülete. A jogtanácsos sokallta az elvi döntés és a végzések kézhez vétele között eltelt három hónapos idôszakot.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség megbízott jogtanácsosa, Cseke Attila úgy véli, jó lenne, ha a visszaszolgáltatás kicsit gyorsabban haladna. Ôk a megítélt 11 ingatlan közül ötrôl kaptak értesítést (egy iskolaépület Mezôtelegden, egy iskola és egy parókia Szentjobbon, egy óvoda Várad–Velencén, valamint egy-egy iskola Szilágysomlyón, illetve Élesden), egyet pedig a bizottság elutasított. Az igényelt ingatlanok között olyan jelentôs épületek szerepelnek, mint például a nagyváradi Püspöki Palota, amelyben most a Körösvidéki Múzeum mûködik, illetve egy 26 lakrészbôl álló ingatlan Aradon, de szinte minden nagyobb városban van visszaadásra váró ingatlanjuk.

Mint ismeretes, tegnapi összeállításunkból kiderült, hogy néhány egyházkerület és püspökség a kormánybizottság legutóbbi döntése során egyetlen ingatlant sem kapott vissza, noha prioritáslistát is küldtek az RMDSZ-hez.

Markó Attila hangsúlyozta: az elvi döntések megszületése után senki sem vonja kétségbe az illetô egyházkerület tulajdonosi minôségét. A kormánybizottság keretében mûködô titkárságon alkalmazott munkaerô nem arányos a munka mennyiségével. Romániában összesen 8 ezer ingatlant igényeltek vissza az egyházak. — Jelenleg csak négy jogász foglalkozik a határozatok megszövegezésével, de a kormány növelte a bizottság személyzeti keretét, ezért remélhetôen hamarosan a titkárság is új munkaerôvel egészül ki — mondta a tisztségviselô. A határozatok kitöltése azért halad lassan, mert apró technikai jellegû hibák miatt késôbb helytelenül telekkönyvezhetik majd a visszaadott épületeket, amely esetek az egyházkerületek és a polgármesteri hivatalok között könnyen perré fajulhatnak. — A határozatok figyelmes kitöltésével és a részletek ellenôrzésével éppen attól akarjuk megóvni az egyházakat, hogy majd Funar-féle polgármesterekkel pereskedjenek a pontatlan telekkönyvezés miatt — mondta.

Markó Attila leszögezte: az unitárius és evangélikus egyház a bizottság legutóbbi döntése során azért nem kapott vissza egyetlen ingatlant sem, mert a hatékonyabb mûködés érdekében a titkárság tagjai egyházanként osztották el a dossziékat, és a két egyház iratcsomóinak elôkészítésével megbízott jogász az ülés elôtt három hétig betegszabadságon volt. Az RMDSZ képviselôje a feltételezések cáfolására példaként említette azt is, hogy a bizottság a törvény által közintézményekkel szemben megszabott ötéves türelmi idôt vidéki kultúrházak esetében három évre csökkentette. Ez azt jelenti, hogy az illetô közintézménynek a visszaszolgáltatás idejétôl számított három éven belül ki kell költöznie, ha nem sikerül meghosszabbítania a bérleti szerzôdését. A bizottságot azzal is megvádolták, hogy eddig csak kevésbé fontos ingatlanokat szolgáltattak vissza. Markó Attila rámutatott: a testület tagjai nem tesznek különbséget értékes és kevésbé értékes ingatlanok között, mert terepszemle híján a tagok nem is tudják, milyen ingatlan sorsáról döntenek. Az RMDSZ prioritáslistákat kért az egyházaktól annak érdekében, hogy a szövetség befolyásolni tudja a fontosabb épületek mielôbbi visszaszolgáltatását, a listák begyûjtése folyamatban van.

B. T., S. B. Á.

Nagyszabású takarítási akció kezdôdött november elseje közeledtével a Házsongárdi temetôben, a lakosság, a civil szféra és a hatóságok együttmûködésével. Az idei és tavalyi javítások ellenére az erdélyi magyarság pantheonjának már jól ismert problémáit — a temetô ôrzését, a gondozatlan sírok rendbetételét — a hatóságok továbbra sem rendezték megnyugtatóan.

A polgármesteri hivatal a Peisagistica nevû céggel kötött szerzôdést a temetôben összegyûlt hulladék elszállítására, de a halottak napja közeledtével a takarításba a Salprest és a Napoget cégek is besegítenek — tájékoztatta a Szabadságot Boros János kolozsvári alpolgármester. A hivatal a sajtóban felhívást intézett a lakossághoz, hogy az ünnep közeledtével a sírhelyek tulajdonosai takarítsák meg a nyugvóhelyeket. A felhívásra a lakosság zöme idén is pozitívan válaszolt, mivel naponta nyolc utánfutóval szállítják el a hulladékot. A Házsongárdi temetôben mától a már létezô két konténer mellett újabb ötöt helyeznek el a megfelelô szeméttárolás érdekében. A vízellátás javítására a Napoget cég mozgó víztartályokat is elhelyezett a hôsök temetôjénél.

A temetô ôrzése továbbra is megoldatlan, mivel a helyi tanács múlt csütörtöki ülésén elhalasztotta az erre vonatkozó határozattervezetet, amely szerint a város ôrzô-védô céggel kötne szerzôdést. A tanácsosok visszaküldték a tervezetet, további árajánlatot kérve. Boros János szerint a csendôrséget kellene felkérni erre a feladatra, mivel a korábbi tapasztalatok szerint az állami intézmény jól és olcsóbban látta el feladatát.

Az alpolgármester elégedettségét fejezte ki, hogy a temetô két fôsétányát a városvezetésnek tavaly és idén sikerült leaszfaltoznia. A jövô évi költségvetésbôl újabb aszfaltburkolat öntését tervezik, amelynek célja a temetôben való járás megkönnyítése.

Az elmúlt évekhez képest idén a legrendezettebb a Házsongárdi temetô — jelentette ki a Szabadságnak Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója, aki a Báthory középiskola, az unitárius és a református kollégium, valamint a protestáns teológia diákjaival tavasszal és ôsszel rendszeresen kitakarítja a temetô legnevezetesebb sírhelyeit. A három évvel ezelôtt létrehozott alapítványt a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az erdélyi történelmi egyházak püspökségei, valamint a Magyar Tudományos Akadémia támogatja.

Az alapítvány ledôlt sírköveket is helyreállított az idén. Az adományokból és a támogatásokból befedték a Béldi–Jósika kriptát, bekerítették Jósika Miklós sírkertjét, felújították a Sigmond-mauzóleumot, valamint elhelyezték a Magyar Tudományos Akadémiának a Házsongárdi temetôben nyugvô tagjai emlékét ôrzô sírkövet is.

Borbély Tamás

Gondokkal teli életünkben sok mindenrôl megfeledkezünk, sok mindent elhagyunk, elveszítünk. Nem csak tárgyakat. Személyeket is. Így történhetett meg, hogy egyik munkatársam a feleségét "hagyta el". Na, nem úgy, csak amúgy "Lepsénynél még megvolt" módra... Megbeszélték, hogy együtt mennek haza. Az asszony bejött a férje után a szerkesztôségbe, de neki még dolga volt, hát helyet foglalt és várt, és várt, és várt... Aztán gyanakodni kezdett, kinézett az udvarra, a kocsi nem volt a helyén. A kollégám ugyanis megfeledkezett a feleségérôl, dolga végeztével beült szépen a kocsiba és elhajtott. Már majdnem hazaért, amikor "hiányérzete" támadt. Visszafordult. De már késô volt... Azóta is ezzel hecceljük. A minap kolléganôm mesélte: képzeljük, "sokszázéves" kocsijukat ellopták a parkolóból. Kinek fájhatott a foga egy ilyen "tragacsra"? Hiszen ôk is elég ritkán vették "használatba", most azonban vidékre akartak menni, szükség lett volna rá, de nem volt... a helyén. Kéne jelenteni a rendôrségnek — tanácsolták többen. Szerencsére nem tették, mert most rajtuk röhögne a rendôrség. Merthogy dehogy fárasztották vele magukat a tolvajok, a férj "felejtette" egy közeli üzlet elôtt, valamikor régebben, vásárlás után. Nyilván, ha egy új kocsiról lett volna szó, esetleg másként történik. Bár, ha szórakozott az ember, az sem sokat számít. Hiszen a kolléga felesége "elhagyatásakor" még egészen "új" volt, s az én kislányom is huszegynéhány évvel ezelôtt, amikor egy borús délutánon a napköziben "felejtettem".

B. É.

tiszteletére fölszentelt Árpád-kori (XIII. század) templomban a búcsús szentmise november 2-án, vasárnap déli 12 órakor kezdôdik.

Nincs okuk panaszra a képzômûvészet szerelmeseinek, hiszen alig néhány hete járt le a kolozsvári Nemzetközi Grafikai Fesztivál, máris újabb rendezvénysorozattal örvendeztetik meg ôket: ma délelôtt kezdôdik az Europa Artium Ôszi Akadémia, amelyet immár második alkalommal szervez meg a kolozsvári Képzômûvészeti Egyetem. A szerda délelôtti sajtótájékoztatón Ioan Sbârciu rektor elmondta: a rendezvény találkozóhelyet biztosít a világ minden táján élô, tanuló és tanító diákoknak, tanároknak, képzômûvészeknek, a kulturális és mûvészeti élet legjelesebb képviselôinek. Nemzetközi szimpóziumról van tehát szó, amelynek nem titkolt célja, hogy Kolozsvárt minél erôteljesebben bekapcsolja a jelenkori mûvészeti élet áramköreibe.

A november 6-ig tartó rendezvénysorozat ma reggel 10 órakor kezdôdik: a Mátyás-házban Doctor Honoris Causa címet adományoznak Dan Hãulicã történész-mûkritikusnak, aki többek között a Román Tudományos Akadémia levelezô tagja, illetve a Mûkritikusok Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Az avatást követô konferenciát maga a díjazott tartja, majd a rendezvénysorozat kiállítás megnyitókkal folytatódik a Mûvészeti Múzeumban. Ezt követôen maga az Akadémia november 3-án, délelôtt 11 órakor német egyetemi tanárok elôadásával indul, szintén a Mátyás-házban, ahol délután 4 órakor a strasburgi mûvészeti iskola által szervezett workshop kezdôdik. Ennek keretében különféle elôadások és mûhelytevékenységek mellett egész éjszakán át európai filmek sokaságát vetítik. Az ôszi akadémia munkálataiban olyan elismert mûvész-tanárok vesznek részt, mint Markus Lüpertz, Martin Koettering, Piotr Bozyk, Martin Koeppl.

S. B. Á.

Két ismert bukaresti szobrász, Silvia Radu és Vasile Gorduz kiállítása nyílik meg október 30-án, 13 órakor a fôtéri Mûvészeti Múzeumban. Mindketten számos országos díj birtokosai, legújabban pedig életmûvükért elnyerték a rangos, Prometheus-díjat. A megnyitón a két mûvész is jelen lesz. Alkotásaikat a jeles mûkritikus, Dan Hãulicã, a Mûkritikusok Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke méltatja.

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztôsége idén is meghirdeti riportpályázatát. Az érdeklôdôk eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életérôl szóló) riportokkal pályázhatnak, amelyeknek terjedelme nem haladhatja meg a négy gépelt oldalt (max. 8000 karakter). A pályázat értékét növeli a szakértelemmel készített, témához kötôdô fényképek mellékelése.

A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kötelezôen mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím, telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban (lehetôleg elektronikus formában is) a szerkesztôség címére kell eljuttatni. Érdeklôdni a 0264 / 599-800-as telefonszámon lehet.

Cím: Redactia Üzenet, Str. I. C. Brãtianu 51–53., 400079 Cluj.

Díjak:1. díj 6 000 000 lej;2. díj4 000 000 lej; 3. díj 2 000 000 lej.

Beküldési határidô: 2004. február 15.

A beküldött pályamûveket (amelyeket a szerkesztôség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan fogja közölni. A díjátadásra jövô év márciusában kerül sor. Az érintetteket a szerkesztôség telefonon értesíteni.

Mindent kívántak már Neked, csak másokat ismételnék, ha én is nekiállnék. Ezért nagy tisztelettel de némi irigységgel is csak annyit mondok: Te nem élsz hiába. S ezt csak nagyon kevesek mondhatják el magukról. Ideát — s gondolom odaát is — naphosszat öblögetnek agyonfizetett illetéktelenek közszolgálatiságról, közszolgálatról, olyanok, akik nem is hallottak a Kolozsvári Rádióról. Sem semmilyen határon kívüli kultúrintézményrôl. Mert nem is érdekli ôket, dehát minek is. Nem hallottak — honnan is hallottak volna — a rádió arany szalagtáráról. Nem tudhattak a halálos veszélyrôl, amely 1985 januárjában fenyegette a páratlan értékû hanganyagot, amikor a paranoiás önkény minden dalt és bárdot halálra ítélt, ha nem arról zengett, hogy éljen Eduárd. Nem tudhatják, ki járt be esténként adásokat, hangokat, mûsorokat másolni, hogy ne essenek a pusztító szándék martalékául. Akiknek még gondolatuk sincs a közösségrôl, nem tudhatják, mit jelent évtizedeken át zötykölôdni rossz autókon, vonaton és buszon, éjjel, hidegben, fáradtan, de mindig ott lenni, ahol a magyar kultúra jelen van, magyar szó hangzik magyar emberekhez. Bajlódni rossz riportofonokkal, rosszul beszélô emberekkel, gáncsoskodó rossz szándékkal, s mindezt szinte ingyen. Hányszor sóhajtottál fel s mondtad keserûen: ezeknek maholnap fizetnem kell, hogy engedjenek dolgozni...

Ez a hitét vesztett világ nem tudhatja, hogy valami szent ôrület munkál néhányakban, s ûzi-hajtja ôket, hogy tegyék a dolgukat, este, büdös szalagtárakban, nappal rozoga autókon, zakatoló vonaton, fagyban vagy hôségben, hálátlan és méltatlan közegben, amiért még köszönöm se jár, legfennebb bagóra való. Teszik a dolgukat, mert azt hiszik, hogy nélkülük nem történhetnek meg a dolgok. És nem is történhetnek meg! Tényleg nem történhetnek meg. Mert katona nélkül nincs háború. Méginkább: csillag nélkül nincs égbolt, csak végtelen sötétség. Illetve — van, de nem látszik. Na, hagyjuk ezt a fennköltséget, nem illik hozzánk. Maradjunk annyiban, hogy a közszolgálathoz önkéntes, szent megszállottságban szenvedô, önzetlen (köz)szolgákra van szükség. Nincsenek sokan, de Te bizonyosan közöttük vagy, Magdi. Számomra, akinek negyven éve — Úristen, negyven éve? — adtad kezébe a mikrofont, még a régi, Rákoczi úti stúdióban, mondom, számomra Te voltál s maradtál a közszolgálatiság megtestesítôje. Bizonyos, hogy ehhez a szolgálathoz adott Neked az Úristen erôt és kitartást is! Akkor pedig nekünk, méltatlan méltatóidnak nem marad más, mint a tudat, hogy adósaid vagyunk. Amivel, ugye, tele a padlásod?

Nem fogok elérzékenyülni, inkább itt befejezem. A többit majd a nyáron, a Donát úti kertedben (Ha még megvan.). Te hozod a mikrofont, én a bort. S folytatjuk.

Addig is — Isten éltessen!

Öreg barátod: Orbán Ferenc

A Hét
A második lapszám tematikus blokkjában a szegénység szociológiai elemzésére vállalkozott a szerkesztôség.

A Helyzet, illetve A Labirintus oldalakon a béke Nobel-díj odaítélési mechanizmusairól, illetve a romániai magyarság specifikus gondjairól olvashatunk.

Az irodalmi rovatban Bogdán László, Nagy Attila versei olvashatók, illetve Selyem Zsuzsa közöl kritikát Kertész Imre Felszámolás címû regényérôl.

Ágoston Hugó "Lenin évszázadáról" és a "gyanús többlakiságról" ír. Heti jegyzetében Papp Sándor Zsigmond azt bizonygatja, hogy Romániában jó adag humorérzék nélkül lehetetlen a túlélésre berendezkedni.

A Hét interjúja: Marius Lazãr (Erdélyi Interetnikus Kapcsolatok Kutatóintézete — CCRIT, BBTE) beszél a magyar–román kapcsolatokról, valamint a román társadalom néhány rákfenéjérôl.

Erdélyi Riport, 43. szám
A hét riportja Drága halottaink. Politika Lokodi Imre-Domokos Péter: Különútra terel a tanács; E. Ferencz Judit: A vasfegyelem víziója, Arculatjavító menesztések, Szûcs László: Botránytérkép e táj. Publicisztika Kuszálik Péter: Az automóka, Gáspárik Attila: Hallod-e Rozika te..., Pomogáts Béla: Találkozás az Európai Unióban. Interjú Takarékos üzemmódban — Szabó Vilmos politikai államtitkár; Mint a felhúzott rugó — Ördög Béla vállalkozó; Visszakerülni a térképre — Betegh Sándor, a Danubius Hotels vezérigazgatója; Nekem az a dolgom, hogy belebújjak a dalba — Cseh Tamás elôadómûvész. TôkePiac Lesz-e adótörvénykönyv? Adásidô Kinde Annamária: Ébredés tévével. Hobbi Sikeres autókiállítás, hiányzókkal és újoncokkal. Életmód Bércesi Tünde A nagyon sikeres félszáz.

Erdélyi Napló
A lap most megjelent 43. száma is ír a Székely Nemzeti Tanács hét végi megalakulásáról, Gazda József cikke az idáig vezetô utat összegzi. Mihálka Zoltán a Deák-évforduló kapcsán a reformpolitikust méltatja, Nits Árpád a kiegyezésrôl írva a fogalommal való visszaélést tûzi tollára. Murányi Sándor tárcájának aktuálpolitikai vonatkozása tagadhatatlan, Szakács János összeállítása a 19. századi erdélyi babonákról ma már derültséget kelthet, Csíki Sándor észak-olaszországi élménybeszámolója is könnyedebb hangvételû. Ezzel szemben egy oldalon az erdélyi ’56-ról és a temetôk novemberi üzenetérôl olvashatunk, egy másikon pedig magyar történelmi sorsfordulókról. A lap kultúrarovatában színházról, irodalomról, televíziózásról írnak a szerzôk, Gúzs Imre e heti jegyzetében azt kérdezi: Hová lett a nép vagyona? www.hhrf.org/erdelyinaplo/

A Szabadság tegnapi számában a 12. oldalon olvasható, A bôr pattanásos megbetegedése címû írásban helyesen: "Az idegrendszer fokozott igénybevétele (stressz), egyes jód- és bróm tartalmú gyógyszerek használata, ..." "Válasszunk bôrtípusunknak megfelelô arclemosót vagy használhatunk kénes szappant..." A szerzô és olvasóink elnézését kérjük.

Néhány nappal ezelôtt jótékonysági koncertet hirdetett meg a Rákellenes Liga. Az ilyen jellegû megmozdulásoknak Nyugaton nagy hagyománya van. Különbözô egyesületek, alapítványok, civil szervezetek, amelyek hátrányos helyzetû vagy beteg emberek megsegítésével foglalkoznak, így teremtenek alkalmat arra, hogy aki akarja, támogathassa ôket. Hiszen a legtöbb emberben él a vágy, hogy tegyen valamit, csakhogy ezt nagyon nehéz kifejezésre is juttatni. Nem szívesen sétálunk be csak úgy egy-egy ilyen szervezet székházába, hogy felajánljuk segítségünket, vagy legalább anyagilag támogassuk tevékenységüket. Ezt a célt szolgálják a jótékonysági rendezvények, amelyek során általában valamilyen produkciót kínálnak, és az ilyenre többnyire azt mondják, hogy megnyitja az emberek pénztárcáját.

A Rákellenes Liga Mozart, Beethoven és Csajkovszkij muzsikáját kínálta koncertjén, minket mégsem a klasszikus muzsika iránti rajongás szólított a helyszínre, hanem a mozgalom iránti elkötelezettségünk. Ezt, gondolom, nem kell magyaráznom mindazoknak, akik találkoztak már a gyilkos kórral. Mert hiába mondják, hogy a betegség bizonyos fajtái korai stádiumban felismerve még kezelhetôk, esetenként gyógyíthatók is, mégis tény, hogy ez a kór szedi az áldozatokat, fiatalokat, idôsebbeket egyaránt, és mégis, nagyon keveset beszélünk róla, a megelôzésrôl, illetve arról is, hogyan viselkedjünk akkor, ha valamelyik közeli hozzátartozónkat közvetlenül érinti. Nem szívesen feszegetjük a témát, mert félünk feltépni a sebeket. De legalább ilyenkor, amikor alkalom nyílik rá, szeretnénk valamilyen formában kifejezni segítô szándékunkat. Ezért mentünk el a barátnômmel a Diákmûvelôdési Házban megtartott koncertre, pénztárcánkban készen tartva azt a csekély összeget, amelyet felajánlani szándékoztunk. Nagyon kellemetlenül érintett viszont a Diákmûvelôdési Ház személyzetének viselkedése: az elôcsarnokban két úriember minôsíthetetlen stílusban és hangvétellel, durván terelte be a népet a terembe. Mindkettô magatartása juhászkutyáéra emlékeztetett, amely hangos ugatások közepette tereli a rábízott nyájat, és ha a birkák nem engedelmeskednek, bizony odakap.

Mi viszont szerettük volna ráérôsen végignézni a Liga által összeállított anyagot, feltûzni a rózsaszín szalagot, majd elhelyezni a pénzösszeget az adományok között. Többen voltak, akik ugyanígy cselekedtek, az undok cerberusok sem tudták elriasztani ôket. Mégis elgondolkodtató volt: bizonyára olyan emberek is eljöttek, akik úgy érezték, néhai hozzátartozóik emléke azt kívánja tôlük, hogy megpróbáljanak segíteni. Ehhez képest pedig ahogy beteszik a lábukat, máris ordítanak rájuk, nem veszik ôket emberszámba, nincsenek tekintettel arra a fájdalomra, amit éreznek. Ha már az emlékezés pillanatait is képesek megzavarni, ha egy ilyen eseményt sem élhetünk meg nyugodt lélekkel, megpróbálva beletörôdni abba, aminek a megváltoztatásához nincs hatalmunk, akkor valóban súlyos hibák észlelhetôk honi tájainkon. Régi tapasztalat már, hogy mifelénk semmit nem tisztelnek, de legalább a fájdalmat tiszteletben kellene tartani, különösen azért, mert bárki bármikor kerülhet hasonló helyzetbe.

Sándor Boglárka Ágnes

Könnyen elképzelhetô, hogy azon a nyári estén, amikor az Oncsa telepi lányt hazakísérô, semmi rosszat nem sejtô szerelmes ifjút a telepi srácok, a helyzethez és a hangulathoz nem illô módon megkergették és utána kiáltották a jó tanácsot, hogy "ne tedd többé a lábad az Oncsára", talán ugyanabban az idôpontban, a város túlsó végén, mintegy visszhangként süvöltött a hasonló fenyegetés: "De a Lupsára se!" És a lábait szaporán szedô fiatalember itt, a Lupsán sem úszta meg mindig ennyivel. A tettleges fenyítés meggyôzte, egyfelôl az ôsi közmondás igazáról, miszerint szégyen a futás, de hasznos, másrészt arról, hogy ajánlatos lesz inkább más berkekben hajadon után nézni. Tény az, hogy a Lupsa az Oncsa telepi, Irisz telepi, Nyárfasor utcai és más "galerik" közül talán a legfélelmetesebb hírnevet vívta ki magának.

Sértô lenne azonban a hajdani Lupsa fertály lakosaira nézve, ha az elôbb felsoroltakkal ruháznánk fel ôket, mint fô jellemzôvel. Ezen állítás igazolására legkézenfekvôbb, ha megvizsgáljuk a nevezett környéket, lakosaival együtt. A Lupsa elnevezés eredetét homály fedi. Elôször Jakab Elek 1870 és 1888 között megjelent három kötetes "Kolozsvár története" címû monumentális munkájában fordul elô. Szabó T. Attila "Kolozsvár települése a XIX. század végéig" címû helynévkutató és ezek magyarázatával, eredetével foglalkozó könyvében a Lupsa elnevezést, 1852 és 1857 között készült felmérési munkára hivatkozva egy utcára, illetve kis sikátorra vonatkoztatja. Ez a hajdani Külsô Király, késôbb Árpád, ma Traian útból a Szamosra rúgó, kicsiny sikátorok közül a második, a volt Veréb, ma Vrãbiilor utca lett volna. Késôbb a Lupsa elnevezés egy városrészt jelöl, éspedig — a ma már csak emlék — közvágóhídtól keletre, a Malomárokig, mások szerint a két malomárokág közötti részre terjed ki. Nagy István munkásíró a Lupsát, a "hírhedt Lupsát" a Berek utcára és környékére teszi. Mások a volt Pap, illetve Fecske, ma Párizs utcától keletre számítják. Menegotti János lupsai lakos nagyjából az állatvásártér, vasútvonal, Cukorgyár utca, míg délen a Pacsirta, Csertörô és a Lázár utcák határolta részt jelöli Lupsa névvel. Ebben nagyjából a Liliom utcai Butyka Feri bácsi is egyetért. Ami a név eredetét illeti, egyöntetûen románnak tartják, de egyesek családnévbôl, mások (Herédi Gusztáv) hasonló nevû hegyi falu elnevezésébôl származtatják.

Bár sokan, még az idôs kolozsváriak is úgy tudják, hogy a Lupsa kimondottan hóstátiak által lakott negyede volt a városnak, az igazság az, hogy ez az állítás mindig attól függött, hogy hova helyezték a nevezett fertályt. Ha a Nagy István-féle elhelyezést vizsgáljuk, a Lupsa szinte kizárólag iparosok, gyári munkások lakhelye volt. Ez a valós kép, hiszen a múlt század elején, amikor 1905-ben Szászrégenbôl áttelepült, Renner János, elôbb egyedül, a Szamosköz utcában, majd társulva Hecht Richárd bôrkereskedôvel és Farkas József Malom utcai cipésszel, felépítik a Dermata cipôgyárat, a Postaberekben, tulajdonképpen ipari munkásoknak teremtenek munkahelyeket. Az államtól kieszközölt kilenc holdnyi területen, 1911-ben a város legnagyobb üzeme kezd mûködni, és 1914-ben több mint 100 munkást alkalmaz, beszerelt gépi ereje pedig már 60 L. E. Ezzel akkor csak a Ritter József-féle gyufagyár és Czell Frigyes-féle monostori sörgyár vetekszik 100, illetve 75 lóerôs beszerelt teljesítménnyel. Szinte természetes, hogy a bôrgyár és a cipôgyár, valamint a közelben mûködô Dohánygyár kialakít egy munkásréteget, amely a közeli utcákban igyekszik házat építeni, vagy lakást bérelni. Sajgó Mártonné, született Szakács Edit, valamikor Berek utcai lakossal áttekintve az ottlakók 1943-ban készült névjegyzékét, állítása szerint ott, az 1930-as években is csak egy vagy két hóstáti család lakott. Annál többen viszont olyanok, akik a Dermatában, a vasútnál, vagy a Dohánygyárban keresték meg a mindennapit. Azt is figyelembe kell venni, hogy a múlt század elején a városrendezés és általában a modernizáció a periférián meggyökereztetett újabb lakossági réteget, a fuvarosokat és a napszámból élôket, akik, bár szoros kapcsolatban álltak a hóstátiakkal, anyagi szempontból sokkal hátrányosabb helyzetben voltak, mint a földvagyonnal rendelkezô gazdák. Egyes helytörténészek lupsaiaknak inkább ezt a réteget tekintették. Mások, kategorikusan állítják, hogy a lupsaiak hóstátiak voltak, sôt, a negyed kiterjedését még keletebbre teszik, de ugyanakkor Lupsának tekintik délen a Gyulai Pál utcát, északon a Csaba utca és a volt Szent László, ma Rãsãritului utca közötti részt az összes apró összekötô utcácskákkal, majd a Szamosköz utcától a Cukorgyár utcáig.

Herédi Gusztáv 1968-ban közölt, igen dokumentált cikksorozatában, a Lupsa szívének a Pacsirta utcát nevezi meg, mint olyant, amelyik a legpregnánsabban ôrizte meg — abban az idôben — a fertály jellegét. Tény az, hogy a Lupsa határai lassan elmosódtak, és ez nem ma kezdôdött folyamat. Idôs emberek még ma is sokat mesélnek errôl a nem mindig jó hírû városrészrôl.

Tatár Zoltán

Azt hiszem, szóvá kell tennünk valamit, amirôl mostanság (mifelénk) nem nagyon írnak-beszélnek, de amit hangoztatni kezdenek a nyugati demokráciákban — az ifjúság, sôt hovatovább a gyermekek köreiben is egyre inkább terjedô bûnözés és kábítószer-fogyasztás ürügyén. Valamit, ami mifelénk a falvakon — egyelôre — nem gond, de városainkban egyre inkább azzá kezd nôni.

Rádióban hallom: a fiatalkorú bûnözés, kábítószer-fogyasztás terjedésének egyik oka, hogy a vallásos nevelés — a hitoktatás — immár kikerült az iskolák életébôl. A liberális szemlélet ugyanis nem tiltja az ilyen irányú oktatást-nevelést —, de nem is szorgalmazza ezt, de mindenképp az iskolán kívülre szorítja. A mi tájainkon — jelesül országunkban — a kérdés talán árnyaltabban jelentkezik, mint a fejlett országokban. "Elmaradott" falvainkban, ha visszagondolunk, még a diktatúra évtizedeiben is volt rendszeres hitoktatás, vallásos nevelés, a lelkészi hivatalokban, templomokban és a családokban egyaránt. (A hazai magyar és vegyes lakosságú falvakról szólok, de azt hiszem a román falvak helyzete sem különbözött ettôl alapvetôen). A gyermekek és a szülôk, vasárnaponként, vallásos ünnepeken templomba mentek, hallgatták a tiszteletes — vagy a tisztelendô — igehirdetését. Egyes helyeken — maga a párttitkár is ezt tette.

Városainkban azonban alapvetôen másként alakult a helyzet.

A munkás, az értelmiségi, egyáltalán az állami alkalmazott — és majdnem minden városi ez volt — féltette a kenyerét. Ezért fôként a káderesek siserehada járt a templomba, hogy feljegyezze az ott meglátott ismerôs dolgozó nevét. És — lehetôleg — azokét is, akik gyermeküket vallásórára küldték-engedték. No, nem épp mindenkit sikerült így megfélemlíteni, hiszen a városi plébániák — lelkészi hivatalok — hittantermei sem ürültek ki egészen. Ám a hitoktatásban, vallásos nevelésben otthon sem részesülô fiatalok, a rendszerváltás után is legfennebb kíváncsiságból mentek el a templomba. Az ô gyermekeik nagy részének pedig már eszükbe se jut, hogy akár vallásórára is járhatnának, legalább megismerjék az emberiség, de legalábbis Európa immár közel kétezer éve uralkodó eszmeáramlatát, a kereszténységet, hogy majd érettebb fejjel dönthessék el, magukénak vallják-e életük folyamán, vagy sem. Ez a keresztény (keresztyén) eszményektôl idegen szellemben nevelt, lassan közömbössé váló ifjúság aztán könnyen fogad minden, gondtalannak tûnô, könnyebb életformát, válik prédájául a kábítószer-terjesztôknek, kereskedôknek is. Kissé talán leegyszerûsítettem a képet — de nem hinném, hogy meghamisítottam volna. Hadd osztom meg Olvasóimmal ennek kapcsán egy — azt hiszem, figyelemreméltó — tapasztalatomat.

Huszonkilenc éves koromtól (pontosan 1956. október 1-jétôl) nyugdíjba vonulásomig (1988 tavaszáig) a Napsugár gyermeklap belsô munkatársa voltam. Úgy 1970-tôl leveleztem is apró Olvasóinkkal. Ezt a munkát mindmáig folytatom, az óvodások, illetve elsô-, másodikosok lapjában, a Szivárványban, ahová az óvodások, év elején tartó elsôsök helyett a szülôk-nagyszülôk vagy nagyobb testvérek írnak levelet az apró Olvasók nevében — ám az elsô tanév végétôl már a kis elsôsök, aztán pedig a másodikosok leveleire is válaszolhatok.

Általános, részben örvendetes, de valahol elszomorító tapasztalatom is, hogy a falusi, székelyföldi, Szatmár-környéki alföldi, szilágysági, kalotaszegi gyermekek (második osztályosok) sokkal szebben, hibátlanabbul, sôt okosabban írnak-fogalmaznak, mint nagyvárosi társaik legtöbbje. Az írás tartalmát és külalakját ugyanis a gyermek (és felnôtt!) lelki egyensúlya is döntô módon határozza meg. Városból (kivált nagyvárosainkból) aránytalanabbul több a zilált, elsietett, hanyag, helyesírási hibától hemzsegô levelet kapunk — mint az említett vidékek falvaiból.

Nem állítom, hogy az iskolákba hivatalosan is, kötelezô módon bevezetendô vallásoktatás egy csapásra megoldaná a kérdést, hiszen az Istennek hála immáron letûnt "szocializmus" lélekromboló hatása még igencsak hat, akár egy-két nemzedéken keresztül is. De valamiképpen mégiscsak el kellene indulni, mielôtt még ifjúságunkra, lassacskán az egész társadalomra rátelepednék a lelki közöny kába kényelme. Azé a közönyé, amelyik végsô soron pusztulásba vihet bennünket, sôt, valamivel hosszabb távon, akár az emberiséget is.

Fodor Sándor

A Román Barlangászszövetség a Diákmûvelôdési Házzal (DMH) közösen október 30–november 2. között megrendezi a Kolozsvári Barlangásznapokat, a 2003–2004-es barlangászidény nyitórendezvényét, amellyel a kolozsvári barlangászás hagyományait kívánja feleleveníteni, valamint a jelenlegi barlangásztevékenységet támogatni.

A négynapos rendezvény érdekes, színvonalas, ugyanakkor szórakoztató és tanulságos mûsorral várja az érdeklôdôket. Mint azt Cãlin Vodã, a barlangászszövetség fôtitkára elmondta, szeretnének minél több fiatalt — iskolást és egyetemistát — elcsábítani a rendezvényre, és megszerettetni velük e szép sportágat, amely sokkal jobb lehetôséget jelent a szabadidô eltöltésére, mint a tévézés, számítógépezés vagy csatangolás.

A négy nap során a DMH-ban fényképkiállítás várja az érdeklôdôket. Díjnyertes barlangfotókat állítanak ki. A megnyitóra ma 11 órakor kerül sor. Ezt követôen a 22-es teremben diapozitíveket és filmeket vetítenek gyerekeknek, majd délután (12.00–17.00) játékokra, versenyekre és bemutatókra kerül sor a DMH halljában felállított mû mászófalon. Délután 6 órától ismét a vetítések kerülnek elôtérbe, amelyeken ezúttal kolozsvári és temesvári barlangászklubok tagjaival és meghívottak is részt vesznek. A napot folkest zárja a Hasdeu-kantinban.

Pénteken 11-tôl ismét a gyerekeknek vetítenek, közben viszont fontos kultúreseményre kerül sor: ötéves munka gyümölcseként 10 órakor avatják fel az Emil Racovitã Barlangkutatási Múzeumot. A látogatók megismerkedhetnek a neves román barlangkutatóval, valamint a barlangok kialakulásának folyamatával, láthatják a Racovitã által használt mikroszkópot, eredeti fényképeit és egyéb érdekességeket. A megnyitót követôen délután 5 óráig várják az érdeklôdôket.

Délután 6 órától a DMH nagytermében neves meghívottak vetítenek: Viehmann Josef (Kolozsvári Emil Racovitã Barlangkutatási Intézet), a modern barlangkutatás megalapítója, és Cristian Lascu (National Geographic) várják a nagyközönséget.

Szombaton és vasárnap már a kirándulásokon van a sor: mindkét nap 7–23 óra között sonkolyosi barlangásztúrára várják az érdeklôdôket — becslések szerint, ha szép idô van, mintegy 200 személyre számítanak a szervezôk —, amely során többek között a Szelek barlangját és a Magyar barlangot látogatják meg, de valódi "falramászás" is lesz a merészebbeknek — de szívesen látnak "kevésbé merész" csoportokba gyerekes családokat is az egynapos kiruccanásra.

A rendezvény hivatalos megnyitójára ma délelôtt 10.30 órakor kerül sor.

Balázs Bence

Mától szombatig Prahova megye két sportcsarnokában, Ploiesti-en és Plopeni-ben szerepel a Nôi Nemzeti Liga 14 csapata, itt rendezik a vetélkedôsorozat a VIII–X. fordulóját. A teremszakasz rangadóval, a Râmnicu Vâl-cea-i Oltchim–Bukaresti Rapid találkozóval debütál ma délután fél ötkor Ploiesti-en, a mérkôzést Románia 2 élôben közvetíti. A táblázat jelenleg elsô két helyét elfoglaló gárdáról van szó, érdekes küzdelem várható a több válogatott játékost felvonultató együttesek között.

A 21 mérkôzést tartalmazó részszakasz még tartalmaz egy másik rangadót is, amelyet holnap, pénteken bonyolítanak le, s amelyet ugyancsak követhetnek képernyôkön a sportkedvelôk szintén fél öt órai kezdettel. A pénteki találkozón a Dévai U-Remin és az Oltchim csapat méri össze tudását, azaz a táblázat elsô és harmadik helyezettje mérkôzik egymással. S ha már sorrendrôl esett szó, hadd ismertessük a résztvevôk által 7 forduló után elfoglalt helyet és pontszámot: 1–2. Oltchim és Rapid 12–12 pont, 3. Déva 10, 4. Kolozsvári U-Jolidon 9, 5–7. Zilahi Silcotub, Dévai Cetate, Nagybányai Selmont 8–8, 8. Rulmentul 7, 9–10. Piatra Neamt és Galac 6–6, 11. Konstancai Tomis 5, 12. Posta Câlnãu-i Astral 4, 13. Szászsebes 3, 14. Bukaresti Venus Apa Nova 0.

A Liviu Jurcã által edzett kolozsvári lányok megtarthatják elôkelô negyedik pozíciójukat a szombaton befejezôdô mérkôzéssorzat után, ellenfeleik ugyanis gyengébb játékerôt képviselnek. Az U-Jolidon együttese két napon át Ploiesti-en játszik, pénteken viszont Plopeni-ben lép pályára. Ellenfelei sorrendben: Konstancai Tomis (este fél 7-tôl), Bukaresti Venus Apa Nova (pénteken délután 1 órától), Piatra Neamt-i Fibrex KK (szombaton délután 3 órától), tehát három olyan együttes, amely jelenleg a tabella alsó fertályában foglal helyet.

A Zilahi Silcotub gyengébben rajtolt, begyûjtött három vereséget, Gheorghe Tadici tanítványai azonban szorgalmasan készültek a jobb folyatatásra. Ez valószínûleg sikerülni is fog a ma déli Szászsebesi MSC-vel vívott csatározáson, sokkal nehezebbnek ígérkeznek azonban a további összecsapások (Nagybányai Selmont és Dévai Cetate).

Az e hét végi küzdelmek nagyrészt kialakíthatják a két erôcsoportot, hiszen mint ismertes, az utolsó teremszakasz után, amelynek helyszíne Marosvásárhely és Segesvár lesz december 20–22. között, a résztvevô csapatokat ketté osztják és a továbbiakban oda-vissza alapon külön csoportokban besorolva küzdenek az 1–8., illetve a 9–14. hely megszerzéséért.

Addig is a szakemberek és sportkedvelôk figyelme a decemberi horvátországi világbajnokság felé irányul.

*
A hét végi részletes mûsor:

Csütörtök: Ploiesti: Brassói Rulmentul–Dévai Cetate MSC (12.30), Bukaresti Venus Apa Nova–Piatra Neamt-i Fibrex KK (14.30), Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Bukaresti Rapid (16.30), Konstancai Tomis–Kolozsvári U-Jolidon (18.30); Plopeni: Zilahi Silcotub–Szászsebesi MSC (14), Posta Câlnãu-i Astral–Nagybányai Selmont (16), Galac–Dévai U-Remin (18).

Péntek: Ploiesti: Piatra Neamt–Brassó (12.30), Rapid–Konstanca (14.30), U-Remin–Oltchim (16.30); Plopeni: Kolozsvár–Venus Apa Nova (13), Szászsebes–Galac (15), Selmont–Silcotub (17), Cetate–Astral (19).

Szombat: Ploiesti: Konstanca–U-Remin (13), Piatra Neamt–Kolozsvár (15), Brassó–Astral (17), Venus Apa Nova–Rapid (19); Plopeni: Silcotub–Cetate (13), Galac–Selmont (15), Oltchim–Szászsebes (17).

(radványi)

• Az országos ifjúsági nôi bajnokság északi csoportjának 3. fordulójának Szamosújvár adott otthont. Négy erdéli csapat vett részt, a sokszoros országos bajnok Marosvásárhelyi Romgaz, a Székelyudvarhelyi Akarat, Medgyesi Gázmetán és a házigazda SOMVETRA. Izgalmas és váratlan fordulatokban bôvelkedô mérkôzéssorozat után az elsô helyen a SOMVETRA együttese végzett az élen 2977 fával, megelôzve a Maros mentieket (2675). A szamosújváriaktól a legjobb teljesítményt ezúttal is Mirabela Muresan (576 fa, 120 dobásból) érte el, de testvére Romina is kitûnt 530 fával. Az üveggyári csapatban szerepelt a harmadik Muresan lány, Andra is, aki 416 fát ütött.

A négyes torna játékvezetôje, a vajdahunyadi Radu Raitã számára nem okoztak különösebb gondot a mérkôzések, a résztvevôk sportszerûen küzdöttek a pontokért.

(erkedi)

• A fiúk hasonló küzdelmét Petrillán rendezték. Hagyománnyá vált, hogy a tornát a pályát jobban ismerô házigazda nyeri (ez történt Aranyosgyéresen és Vajdahunyadon is), ezúttal az Inter gyôzött. A két elôzô bajnok, a CFR-Sodronyipar és a Siderurgica viszont 300–400 fával kevesebbet ért el, s így még a második helyet sem sikerült megszereznie.

A végsô sorrend: 1. Inter 2712 fa, 2. Szatmárnémeti Unió 2584, 3. Siderurgica 2578, 4. CFR-Sodronyipar 2516. Összesítésben: 1. Petrilla 9 pont, 2. CFR-Sodronyipar és Sidreurguca 8–8, 4. Unió 4.

A Kolozs megyeiek eredményei: kadettek: Sebastian Bese 315 fa, Octavian Proumb 360; ifik: Kirizsán Albert: 458, Andrei Bucur 468, Raul Bucur 422, Gheorghe Negrea 493.

November 15-én Szatmárnémetiben rendezik a negyedik tornát. Elôtte viszont ennek a hétnek a végén, szombaton a felnôttek is pályára lépnek, Aranyosgyéresen rangadóra kerül sor: CFR-Sodronyipar–Siderurgica.

(schmidt)

ATLÉTIKA
Vasárnap 11 órától a Sétatéren: Gens — nyílt verseny a Mozgás az egészségért mozgalom keretében.

KÉZILABDA
Vasárnap 12 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Unirea Iskolacsoport–Nagybányai ISK 2 — fiú ifi I. mérkôzés; 13.30-tól: Kolozsvári Jövô-ISK–Nagybányai ISK — lány ifi I. mérkôzés.

KOSÁRLABDA
Vasárnap 10.30-tól a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U ACSA Terapia–Bukaresti Rapid CFR — nôi elsô osztály.

REPÜLÔMODELLEZÉS
Csütörtöktôl vasárnapig 9–18 óra között a Szentgyörgy-hegyen: Napoca Kupa.

RÖPLABDA
Szombaton 12 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári U–Nagyváradi Bihar — nôi másodosztály.

VÍZILABDA
Szombaton 18 órától és vasárnap 11 órától a Politechnika Úszóközpontban: Akarat/Vointa-SAR Transilvania–Bukaresti Dinamó — elsô osztály.

• A Real Madrid labdarúgócsapata továbbra is csak a második helyen áll a spanyol Primera Divisionban, miután a fôvárosiak csak 0–0-s döntetlent értek el a Real Zaragoza otthonában. A 72. percben a királyi gárda 10 fôre fogyatkozott, mert Pavont kiállították. Az állás: 1. Deportivo La Coruña 21 pont (8 mérkôzés), 2. Real Madrid 20 (9) 3. Valencia 19 (8), 4. Osasuna 14 (8), 5. Real Betis Sevilla 13 (8), 6. Real Sociedad 12 (8, 9–7-es gólarány), 7. Barcelona 12 (8, 8–7).

• A Real Madrid nem akar a tôzsdére kerülni. Több európai élcsapattal ellentétben a kontinens egyik legpatinásabb futballklubja, a Real Madrid nem tervezi, hogy a közeljövôben megjelenik a tôzsdén.

— Nincs ellenemre a részvényekkel való kereskedés, de a Real a szurkolók szívébe, és nem a pénztárcájába kívánkozik — mondta Florentino Perez, a királyi gárda elnöke.

Perez három éve vette át az egyesület irányítását Lorenzo Sanztól, aki óriási adósságokat hagyott maga mögött. Az új elnök sikerrel kezelte a gazdasági problémákat. Többek között ennek köszönhetô, hogy a 2002–2003-as szezonban a Real 192,6 millió eurós bevételt produkált, amely 26 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál.

• Nyáron kezdôdik a Delle Alpi rekonstrukciója.

A nyáron átépítik a Stadio Delle Alpit, a Torinói Juventus labdarúgócsapatának stadionját.

Olaszország, és Európa egyik legnépszerûbb egyesületének jelenlegi otthona 70 ezer nézô befogadására alkalmas, ám a lelátók többnyire foghíjasak, s így a televíziós közvetítéseken "siralmas" látványt nyújt a létesítmény.

Az elôzetes tervek szerint júniusban — a bajnokság befejeztével — kezdôdnek meg a munkálatok, s várhatóan 41 ezer nézô látogathat majd ki az összecsapásokra.

Az új stadionban nem lesz futópálya, így a szurkolók testközelbôl követhetik az eseményeket. Az átépítések után számos étterem és ajándékbolt lesz a torinói szentélyben.

A Juventus és a másodosztályú AC Torino együttese jelenleg közösen használja a városi tulajdonban lévô épületet, ám a zebrák júliusban 99 évre kibérelték a Delle Alpit.

Ha az új stadion elkészül, akkor a Torino — amely érdekes módon népszerûbb a városban, mint a 27-szeres bajnokcsapat — átköltözik majd a 35 ezer férôhelyes Stadio Comunale-ba, melyet a 2006-os téli olimpiára újítanak fel.

Megalakult az elsô futball világbank-csoport, a legjobb 20 ország labdarúgásának szolgálatában.

Kis foci, kis pénz. Nagy foci — saját bank. Így módosulhatna a Puskásék idejébôl származó, immár nosztalgiázó mondás az Economic Revue hírének ismeretében. Megalakult az elsô világbanki csoport, amely kifejezetten a labdarúgás pénzügyi mûveleteivel foglalkozik.

Az International Soccer Finance Group (ISFG) központja ugyan az Egyesült Államokban van, de a tevékenységét a "futball vonatkozásában a húsz legfontosabb országban" fejti ki. Pénzügyi szolgáltatásait a klubok tôzsdére való bevezetésétôl a játékosok adás vételéig számos, a játék anyagi hátterét, jövedelmezôségét biztosító mûvelet alkotja, köztük a stadionok építésének finanszírozása és a mérkôzések marketing jogainak érvényesítése.

A kínai Mianjang városa nyerte el a 2005-ös ökölvívó-világbajnokság rendezési jogát. A dél-kelet kínai városba legalább 50 ország bokszolóit várják majd a szervezôk.

Az orosz Vlagyimir Kramnyik és az indiai Viswanathan Anand után a szintén orosz Alekszandr Griscsuk és Pjotr Szvidler is bejutott a franciaországi Cap d’Agde-ban zajló rapidsakk-világbajnokság elôdöntôjébe.

Griscsuk a francia Etienne Bacrot ellen ült asztalhoz, s két döntetlennel végzôdött partit követôen a ráadásban harcolta ki a gyôzelmet.

Szvidler Veszelin Topalovval mérkôzött, s világossal döntetlent ért el, majd a sötét bábukat vezetve legyôzte a bolgár nagymestert.

Eredmények, negyeddöntô: Bacrot–Griscsuk döntetlen, Griscsuk–Bacrot döntetlen, Griscsuk–Bacrot 1–0, Bacrot–Griscsuk 0–1 — továbbjutott: Griscsuk 3–1-gyel, Szvidler–Topalov döntetlen, Topalov–Svidler 0–1 — továbbjutott: Szvidler 1,5–0,5-lel.

A szerdai elôdöntô párosítása: Kramnyik–Griscsuk, Anand–Szvidler.

A szerdai kolozsvári vásárban rengeteg malacot, hízott sertést láttunk, áruk nem változott. A kismalacért 200 000 lejt kértek, de olcsóbban is adták. A hízók ára élôsúlyban számolva 25 000–30 000 lej/kg. Szép egyéves csikót is kivitt a vásárba gazdája a kolozsvári Szénafüvekrôl, 8 millió lejt kért érte. Egyetlen juhot sem láttunk, volt viszont összesen 5 tehén, ebbôl kettôt kisborjúval együtt vittek ki.

Luca Alexandru borháncstelepi idôs gazda azért szeretné eladni a tejelô jószágot, mert még van otthon négy tehene és két növendék borjú, de lova nincs. Elég szénája sincs, hogy tavaszig kitartson, ezért csökkentenie kell az állományt. Öt hektár földjét testvérével együtt mûveli. Búzát idén ôsszel nem vetett, és nem adott be kérvényt a kétmillió lejes hektáronkénti támogatásra sem. 14 milliót kért a tehénért, 11-et ígértek érte, de nem adta.

Egy hathetes kisborjúért 3,2 millió lejt kértek, a fiatalabbakat (4 hetes) kétmillió lejért adták volna. A gabonapiacon változatlan a helyzet: a kukorica kilója 6500 lej, a búza 7000, a kukoricadara 8000 lejbe kerül. Tovább csökkent a korpa ára: 5400–5600 lejt kell fizetni egy kilogrammért. A Bihar megyébôl érkezett Coloros cég áruja mérsékelte a korpa árát. Ezek naponta — minden szerdán — 50–60 zsákot(25 kg) adnak el. Ám az utóbbi hetekben csökkent az igény, s a kolozsváriak közül kevesen tudják, hogy az utóbbi idôben olcsóbban lehet hozzájutni a takarmányhoz.

A roma fiúk sok nyírágseprût vittek a piacra, de egyelôre nem sokan veszik. Amikor leesik az elsô hó, biztosan többen keresik majd ezt a hagyományos takarítóeszközt.

Barazsuly Emil

Átszervezték a Szilágy megyei község katasztrófavédelmi bizottságát, valamint az önkéntes tûzoltóságot — nyilatkozta lapunknak Major András, Cigányi polgármestere. Az önkéntes tûzoltócsapat megújult: az idôsebb tagok helyett néhány fiatalt vettek fel. A csapat felszerelésében azonban nagy hiányosságok észlelhetôk: egyetlen kézipumpa van a kéziszerszámok mellett. Az elöljáró azonban optimista: a megyei tanács jövô év elejére minden község önkéntes tûzoltóságának ígért egy-egy motoros pumpát.

A katasztrófavédelmi bizottság is új tagokkal bôvült. Többen kérték felvételüket a szintén önkéntes alapon mûködô csapatba. Jelenleg tehát tizenöt tagja van a bizottságnak községi szinten, ezek közül hat személy cigányi, öt szilágygörcsöni, négy pedig szilágyfôkeresztúri.

A polgármester elmondta még: új tanácsost iktattak be a legutóbbi tanácsülésen. Az összeférhetetlenségi törvény értelmében lemondott Eugenia Bodea-t Maria Crisan váltotta fel a szociáldemokraták listájáról. Eugenia Bodea a polgármesteri hivatalban tölt be ezentúl a pénztárosi állást.

A szociális segélyek kifizetésével Cigányi sem áll a legjobban: az év elsô három negyedében havonként csupán ötven százalékát tudták biztosítani az összegeknek. Az októberi költségvetés-kiegészítés nyomán október–november–decemberre száz százalékosan ki tudják fizetni a szociális segélyeket. Kivételt képeznek természetesen a fogyatékos személyek és gondozóik — ôk minden hónapban megkapták a teljes összeget.

V. K.

A jövô héten, november 7-én kezdôdô és november 9-ig tartó, Sikeres kolozsvári vállalkozói napok elnevezésû kiállítás újdonsága, hogy ezen együtt vesz részt a helyi önkormányzat állami intézményei révén, és a kis és közepes vállalatok, mondta a prefektúra, kereskedelmi kamara és Expo Transilvania által közösen szervezett tegnapi sajtótájékoztatón Vasile Soporan prefektus. Szintén a kiállítás témája a Kolozs megyében megvalósított márkák és szolgáltatások bemutatása. A rendezvény egyébként országos szintû, és a miniszterelnök védnöksége alatt zajlik Piatra Neamt, Déva, Temesvár, Kolozsvár és Konstanca városokban. Tegnapig 35 kis és közepes vállalat és intézmény jelezte részvételét a jövô heti rendezvényre, de még beiratkozhatnak mások is. A szervezôk minél nagyobb érdeklôdésre és jelenlétre számítanak, hogy megvalósulhasson a rendezvény célja: közös asztalhoz hozni nem csak a megvalósításokat, hanem a nehézségeket is. A közös jelenlét a jobb kapcsolat kialakítását szolgálná a helyi hatóságok és a vállalkozók között.

A rendezvényrôl a kereskedelmi kamara jövô hét elején újabb tájékoztatót tart.

(i)

Az idei ôszön rendbetették Szamosújvár központi részét. A polgármesteri hivatal törôdése folytán megújhodott a Fôtér, új köntösbe öltöztek a régi épületek. Különösen az itt található intézmények homlokzatát frissítették fel a karbantartók. Nem kevesebb, mint 2500 négyzetméter falfelületet meszeltek le, de korszerûsítették az épületek tetôszerkezetét is. Többek között lemeszelték az Inasiskola, a Kultúrház, "Meseriasul" Kisipari Szövetkezet és az Árvaház épületeit, de nem maradt el a régi szálloda felújítása sem, ahol nemrég a helyi Csendôrség kapott székhelyet. Nemrég a ferences templom tetôszerkezetének cserepeit cserélték ki, ugyanitt a közeljövôben más munkálatokra is sor kerül.

A továbbiakban több mûemlék- és templomépület felújítását tervezik a szamosújvári városatyák.

Erkedi Csaba

Tegnap reggel kevéssel 10 óra elôtt káposztát szállító utánfutós teherautó karambolozott a Tordai úton. A dâmbovitai, 48 éves Stacu Ilie túlzott sebességgel ereszkedett le a Tordai úton, majd tiltott útszakaszra hajtott és nem tért el a Csillagvizsgáló úton sem.

A felforrósodott fékrendszer felmondta a szolgálatot, s a fék nélkül maradt teherautó a Iosif Vulcan utca sarkán elôbb a védôkorlátnak ütközött, majd kidöntött egy villanyoszlopot. A rakodótér ezután levált a kocsiról és felborult, míg a kocsi egy kôhalmon keresztülhajtva ledöntött egy reklámpannót, és megrongált egy Dacia márkájú személygépkocsit.

A balesetben a teherautó vezetôje és utasa, a 48 éves, szintén Dâmbovita megyei Tudor Nicolae sérült meg súlyosan; az 1-es számú sebészeten kezelik ôket.

(balázs)

Tegnap Kolozsvárra érkezett Peter Schorer, a svájci rendôrség programvezetôje, aki munkalátogatása során azt vizsgálja meg, hogyan halad a közelségi rendôrök kiképzése, illetve a projekt kivitelezése.

A közelségi rendôrök pilóta-programját sikeresen alkalmazták Neamt és Arges megyékben, így határozat született arról, hogy 2003–2004-ben az ország többi megyéjében is hasonló ügyosztályt létesítsenek a közrend ügyosztályon belül. A kivitelezést svájci segítséggel viszi véghez az Országos Rendôrparancsnokság.

Schorer elmondta: Svájcban már 20 éve létezik a rendôrségnek ilyen ügyosztálya, s a felmérések azt mutatják, hogy azóta a rendôrség közelebb került a lakossághoz, amelynek ezáltal növekedett a biztonságérzete, olyannyira, hogy a rendôrség Svájcban hihetôség szempontjából az intézmények közül jelenleg az elsô helyen áll a lakosság véleménye szerint. A sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Teodor Pop Puscas kolozsvári rendôrfônök és Gabriel Gãdãlean, Kolozs és a környezô megyék közelségi oktatótisztje, a svájci vendég kifejtette: a közös program keretében közel egymillió euróval támogatják a megyei rendôrségeket. Arra azonban, hogy ebbôl az összegbôl mennyi jut Kolozs megyének, nem tudott válaszolni, és arra sem, hogy mennyire elégedett a közelségiek eddigi Kolozsvári tevékenységével — mivel alig néhány órája érkezett csupán, és még nem tudta felmérni a helyzetet. Mint elhangzott, az eredményeket három, az IMAS által végzett országos közvélemény-kutatás hivatott kiértékelni.

A közelségi rendôrök napi hat órát kötelesek az utcán tölteni, lakóközösségekkel, iskolákkal, nemkormányzati szervezetekkel és a körzet lakóival létesítenek kapcsolatot annak érdekében, hogy gondjaikat (a szomszéd hangos bulijától és a falfirkálástól kezdve mindenféle rendbontással és bûncselekménnyel kapcsolatban lehet hozzájuk fordulni) megoldják. Ennek ellenére elsôsorban megelôzô tevékenységet fejtenek ki. Ez különbözteti meg ôket a régi szektoristától is: míg annak nyomozásai, megoldandó dossziéi is voltak, a közelségi rendôrnek ezzel már nem kell foglalkoznia, hanem más ügyosztályokhoz továbbítja az észrevételeket — ez persze nem jelenti azt, hogy nem kíséri be például a tetten ért betörôt.

Jelenleg Romániában 24, Svájcban kiképzett hazai oktató készíti fel az ügyosztály rendôreit, öt svájci szakember segítségével. Svájcban különben egy-egy ilyen rendôr jut 10 000–12 000 lakosra, rossz esetben 30 000-re. Megyénkben jelenleg összesen 24 közelségi rendôr tevékenykedik, ebbôl 15 Kolozsváron, a többi pedig a környezô városokban.

(balázs)

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 196 lej, 1 USD = 33 485 lej, 1 magyar forint = 153 lej.

Josef Mayer, az osztrák gazdasági és munkaügyi miniszter helyettese szerdán Szucsaván kijelentette, hogy a román állampolgárok schengeni vízumkényszerének visszaállítása kedvezôtlen hatással lenne a román–osztrák kereskedelmi kapcsolatokra.

Mayer sajtótájékoztatón leszögezte: a román állampolgárok vízumkötelezettségének visszaállításáról Ausztria egyedül nem dönthet.

"Ez a kérdés állandóan napirenden van. A döntéshozatalban az EU tagállamai és belügyminiszterek illetékesek. Gazdasági szempontokat figyelembe véve, remélem, hogy nem kerül sor ilyen döntésre, mivel károsan befolyásolná a kereskedelmi kapcsolatokat is", fogalmazott a miniszterhelyettes.

Az osztrák politikus hangsúlyozta: Ausztria támogatni fogja Romániát a mûködôképes piacgazdaság státus megszerzésében, és átadja EU-tagként szerzett tapasztalatait.

Josef Mayer a román–osztrák gazdasági vegyesbizottság osztrák delegációjának élén vett részt a kormányközi testület október 27–29-én Szucsaván megrendezett tanácskozásán.

Középiskolai tanár felkészít matematikából és informatikából (a diák lakásán is). Telefon: 581-509. (0018)

George Bush amerikai elnök kedden a Fehér Házban fogadta Ion Iliescu román elnököt és köszönetet mondott neki országa együttmûködéséért a terrorizmus elleni háborúban.

Bush elnök megköszönte Ion Iliescunak Románia szolidaritását, afganisztáni, iraki és balkáni szerepvállalását — közölte Sean McCormack, a nemzetbiztonsági tanács szóvivôje az MTI-vel. Elmondta: az elnök gratulált Ion Iliescunak ahhoz a szerephez, amelyet országa NATO-tagságának az elôkészítésében játszott. Mindketten hangsúlyozták a transzatlanti együttmûködés fontosságát, Bush elnök sürgette a romániai gazdasági reformok folytatását. Az amerikai elnök megköszönte azt a vendégszeretô fogadtatást, amelyben tavaly novemberben Bukarestben részesült.

Ion Iliescu kedd este a CNN hírtelevíziónak nyilatkozva országa teljes szolidaritásáról biztosította az Egyesült Államokat. Kijelentette, hogy Romániának nincs más választása, mint a közös harc, mivel teljes mértékben egyetért George Bush elnökkel abban, hogy napjainkban a terrorizmus jelenti a legnagyobb fenyegetést a békére és a biztonságra. Minden civilizált országnak kötelessége, hogy szolidaritást tanúsítson és csatlakozzék ehhez a küzdelemhez — mondta a román államfô. A kérdésre, hogy Románia hajlandó-e amerikai támaszpontokat befogadni, Ion Iliescu kijelentette, hogy már felajánlottak romániai létesítményeket az Egyesült Államoknak és bíznak abban, hogy hasznosnak bizonyulnak. Közölte, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége támogatja ezt az elhatározást és ez az Amerikába vetett bizalmat tükrözi. George Bush ezt a bizalmat megtapasztalhatta tavaly novemberi bukaresti látogatásakor, amikor a román fôváros központi terén 100 ezer ember köszöntötte ôt és részesítette meleg fogadtatásban — mondta Ion Iliescu a CNN-nek.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]