2003. november 1.
(XV. évfolyam, 252. szám)

A közös diplomák megszerzéséhez szükséges külföldi tanulás költségeinek 30 százalékát a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) fedezi — jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Andrei Marga, a BBTE rektora. Jelenleg öt egyezmény alapján lehet közös diplomát szerezni a kolozsvári egyetemen, azonban a magas költségek bizonyára kevés diáknak teszik majd lehetôvé e fokozat megszerzését. A rektor a diáktüntetések kapcsán az oktatási minisztérium vezetôségének lemondását követelte.

A BBTE jelenleg öt egyezmény alapján bonyolít le külföldi egyetemekkel közös oktatási programot, amely alapján magiszteri képzésre vonatkozó közös diplomát lehet szerezni. A sajátos fokozatot csak abban az esetben ismerik el, amennyiben a diák legalább egy vizsgáját külföldön szerzi meg. Andrei Marga példaként említette a krakkói és prágai egyetemmel indított, Közép-Európa történelmérôl szóló képzést, amelynek évi költsége eléri az 5 ezer eurót. Közölte, hogy a BBTE vezetôsége a közös diplomák megszerzéséhez szükséges külföldi oktatás költségeinek 30 százalékát fedezi. Ahhoz, hogy a diákok zsebét ne terhelje meg túlságosan a jelentôs mértékû összeg, a rektor nemzetközi, valamint a román oktatási minisztérium által biztosított programokat és támogatókat említett.

Mint ismeretes, a közös diplomák európai szintû meghonosításáról szólt az Európai Egyetemek Egyesületének hét végén Kolozsváron megtartott konferenciája, amelyen az európai felsôoktatási intézmények a közös fokozatok megszerzésének anyagi, jogi és szakmai vonzatát vitatták meg. Ebbôl az alkalomból a kolozsvári egyetem több együttmûködési szerzôdést is kötött külföldi egyetemekkel, ami lehetôvé teszi közös diplomák szerzését.

Andrei Marga a csütörtöki diáktüntetés kapcsán az oktatási minisztérium vezetôségének lemondását követelte. Azzal vádolta a szaktárcát, hogy nincs átfogó reformstratégiája, amellyel csatlakozhatna az európai felsôfokú oktatási tér egységesítésére való törekvésekhez. Ráadásul szerinte Bukarest az utóbbi évben fakultatív fel-adatként kezelte a bolognai nyilatkozat által rögzítetteket, és alkalmazta az elôírásokat. Példaként említett az ô minisztersége alatt elfogadott, majd érvénytelenített három kormányrendeletet, amelyek a bolognai nyilatkozat gyakorlatba ültetését valósították volna meg. A rektor úgy vélte: a szaktárca hibát követ el azáltal, hogy vezetôi összetévesztik a minôségi oktatás megôrzését az egyetemek akkreditálásának kérdésével. Marga hangsúlyozta, hogy a romániai felsôfokú oktatás megreformálásának számos összetevôje van, ezzel szemben a szaktárca a kreditpontok bevezetésével megoldottnak látja a kérdést.

Marga hamis adatok közlésével is megvádolta a minisztériumot. A rektor szerint a jelenleg Alexandru Athanasiu által vezetett tárca a valóságnak nem megfelelô adatokat továbbított a nemzetközi szervezeteknek a romániai felsôfokú oktatás helyzetérôl. A jövô évi költségvetés kapcsán elmondta: megengedhetetlennek tartja, hogy a büdzsében az egyetemek semmit sem kaptak beruházásra. Az utóbbi években elkövetett hibáknak tulajdonította azt is, hogy a romániai felsôoktatásból jelentôs számú oktató távozik. Ennek kapcsán közölte, hogy a BBTE-nek jelenleg 100 professzorra, valamint 350 adjunktusra és tanársegédre lenne szüksége.

A korrupció terjedésével és pártolásával is megvádolta a szaktárcát a BBTE rektora. Példaként említette Mircea Beuran volt egészségügyminiszter plágiumbotrányát, valamint Hildegard Puwak volt integrációs miniszter családtagoknak juttatott nemzetközi ösztöndíjak kapcsán kirobbant korrupciós ügyét. Marga szerint az oktatási tárca nem reagált a kellô eréllyel.

Borbély Tamás

Mintegy négy-öt évvel ezelôtt „tûnt el" az a bronz dombormû, amely Kovács Györgyrôl, a Nép Mûvészérôl készült, és a Házsongárdi temetôben lévô sírjánál volt.

Minden évi gyertyagyújtási ôrjáratunk alkalmával sokunkban felvetôdött a kérdés, vajon jövô ilyenkor, ha erre járunk milyen látvány fogad bennünket. Hiszen se szeri, se száma a vandál cselekedeteknek, a csendes nyugalom fogalma már rég nem érvényes temetôinkre. Ma viszont, ha utunk a Kovács György sírja felé visz, a kegyelet gyertyáját már a színész bronzból készült halotti maszkja elôtt gyújthatjuk meg. A Venczel Árpád által készített alkotás az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület elnökének, dr. Kötô Józsefnek köszönhetôen került nagy színészünk sírjára, s reméljük ezúttal nem csak ideig-óráig állít emléket a magyar színjátszás e kitûnô alakjának.

(köllô)

Tovább folytatják a tiltakozó akciókat a kolozsvári egyetemi hallgatók. A diákok jelenleg japán sztrájkban vannak, de amennyiben nem teljesítik kéréseiket jövô hét elején ismét utcára vonulnak. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) diákszervezete nem ért egyet az országos szervezetek és a tanügyminisztérium képviselôi által aláírt protokollummal és az eredeti kérések teljesítését kéri. A kolozsvári diákok sztrájkjához a BBTE kirendelt fôiskoláinak hallgatói is csatlakoznak.

Dinu Gherman, a BBTE Diákszervezetének (OSUBB) elnöke lapunk kérdésére elmondta: nem értenek egyet a Romániai Egyetemi Hallgatók Szervezeteinek Országos Szövetsége (ANOSR) és a tanügyminisztérium képviselôi által aláírt protokollummal, mivel az nem eredményesebb az elôzô nap kötött megállapodásnál. A kolozsvári szervezet ugyanakkor azt is kifogásolja, hogy az ANOSR tagszervezeteként nem vehettek részt a tárgyaláson, mivel félretájékoztatták ôket a találkozó idôpontját illetôen.

Az OSUBB vezetôsége szerint sem a tanügyminisztérium, sem az ANOSR nem vette figyelembe kéréseiket, és azt a tényt sem, hogy a BBTE az ország legnagyobb egyeteme. A 45 ezer egyetemi hallgatót képviselô szervezet továbbra is ragaszkodik a tizenhárom pontos kolozsvári petícióba foglaltak teljesítéséhez. Ebben a diákok kérik a bentlakásépítésre és felújításra kiutalt pénzalap növelését, valamint az ösztöndíjak emelését, hogy az fedezze a szállás és étkezés költségeit. Ugyanakkor követelik, hogy az 50%-os utazási kedvezményt vehessék igénybe a gyorsvonatokon és a városi közszállítási jármûveken is.

A kolozsvári diákok sztrájkjához a BBTE más városokban mûködô fôiskoláinak a hallgatói is csatlakoznak. A sepsiszentgyörgyi fôiskola diákjai támogatják országszerte tiltakozó kollégáikat, és ha a problémák nem oldódnak meg, általános sztrájkba kezdenek. Tischer Ottó, a hatszáz tagot tömörítô Sepsiszentgyörgyi Diákliga elnöke megalapozottnak tartja az egyetemi központok diákjainak elégedetlenségeit. Elmondta: a sepsiszentgyörgyi fôiskola diákjai is problémákkal szembesülnek, mivel semmiféle támogatást nem kapnak a helyi önkormányzattól, a kolozsvári BBTE pedig „mostohaanyaként" viselkedik.

Pap Melinda

Meglehetôsen puskaporosra sikerült megyénkben október utolsó péntekje: Torda közelében, Bogátpusztán a Polgári Védelem semmisített meg összesen több mint 100 robbanószerkezetet és töltényt. Egy nappal korábban a katonaság bemutató lôgyakorlatot tartott, újságírók részvételével.

Bogátpusztán tegnap 10 órakor 81 különbözô kaliberû töltényt, valamint 10 különféle (átfúródó és robbanó) töltényt, 8 gyújtóbombát (8,2, illetve 5 centisek) és egy kézigáránátot semmisített meg a Megyei Polgári Védelem. Ezeket szeptember és október folyamán találták Kolozs megyében, és mind a második világháborúból maradtak fent.

Szintén csütörtökön a General Vasile Dâncu VII. gránátvetô gyalogezred ünnepelte megalapításának 80. évfordulóját. A második világháborúban két hadjáratban részt vevô ezred jelenleg a román hadsereg egyik elitalakulata, amely Szászfenesen székel. Az ünnepi megemlékezések során többek között emléktábla-avatásra és egyéb „specifikus" megnyilvánulásokra került sor a szászfenesi kaszárnyában.

Egy nappal korábban a Szárazföldi Erôk Vezérkara a Brassó megyei Nagysink melletti lôtéren tartott bemutatót, amelynek során az 5,56 mm-es kaliberû Tavor rohamfegyverrel és az Overhead páncéltoronyból automata fegyverekkel leadott lövésekkel bizonygatta képzettségét. Az esemény pénteken folytatódott, amikor „valós" és kiképzésen használatos robbanólôszerrel, valamint 152 milliméteres tarackkal és ennek 155 milliméteres kaliberû különleges változatával gyakorlatoztak. A bemutatott harctechnika különben a román–izraeli hadiipar együttmûködésének eredménye, és a NATO-tagországok hadiiparához való felzárkózást szolgálja.

Végül az egyetlen hasonló szervezésû, de sokkal békésebb rendezvény a kolozsvári Polgári Védelem székhelyén történt, ahol a területi kiképzôközpontok 10 éves fennállásának évfordulóját ünnepelték, kissé megelôlegezve, hiszen a valódi születésnap november 15-én esedékes. Az ünnepi kerekasztalnál a jelenlegi gondok és az eddig véghezvitt megvalósítások sora hangzott el.

(balázs)

Tegnap délelôtt az Agapé Barát Béla termében kiértékelték a Civitas Alapítvány által kivitelezett, Kolozs és Besztece-Naszód megye tíz települését érintô közösségfejlesztô animátor programot. A rendezvényen jelen volt a két megye tanácselnök-helyettese, Kerekes Sándor és Szántó Árpád is.

A kiértékelô értekezletet Hajdó Csaba, a Civitas ügyvezetô igazgatója nyitotta meg, hangsúlyozva: azért esett a választás erre a két megyére, mert itt talált a program a legnagyobb nyitottságra. Hajdó pozitív inovációként nevezte meg a közösségfejlesztô animátor programot, amelynek keretében hat Kolozs és négy Beszterce-Naszód megyei vidéki önkormányzat nyolc hónapra szakképzett településmenedzsert kapott. Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke rámutatott: azzal, hogy a falvaknak megadatott képzett településmenedzserrel dolgozni jónéhány hónapig, lényegesen megnövekedett ezen önkormányzatok esélye arra, hogy hozzájussanak európai uniós pénzekhez

Szántó Árpád kiemelte: eleinte szkepticizmussal fogadta a programot, de a fiatal településmenedzserek munkája meggyôzte ôt arról, hogy érdemes volt hinni a szakemberekben. Ezt követôen a program koordinátora, Sorin Radu, majd Balogh Márton, az alapítvány program-igazgatója ismertette magának a projektnek a történetét, felelevenítvén azt a munkaévet, amely során kiképezték a 10 animátort és „elhelyezték" ôket 8 hónapra az alsó és felsôszentmihályi, meregyói, katonai, mócsi, széki, tordaszentlászlói, földrai, sajónagyfalui, árpástói és tekei polgármesteri hivatalokba azzal a céllal, hogy lendítsék fel e települések eu-pályázati életét. Az értekezleten az is kiderült: a nyolc hónap alatt mind a tíz településen elkészült a helység fejlôdési stratégia-terve, web-oldala, és szorosan összedolgozva az ôket szerzôdtetô önkormányzatokkal karöltve mint száz projektet adtak be a fiatal szakemberek; ezeknek egy része már kedvezô elbírálást is kapott különbözô Európai Úniós pénzekkel gazdálkodó intézményeknél.

Szántó Árpád a Szabadságnak elmondta: nagyon meg van elégedve az animátor — programmal és véleménye szerint mind az 59 Beszterce — Naszód megyei önkormányzatnak szüksége lenne egy ilyen szakemberre. Nagy elôrelépésnek számít — mutatott rá —, hiszen már közeleg a 2007 — es év, amikor Románia is az Európai Unió tagja lesz. A megyében négy önkormányzat vesz részt ebben a programban, amelybôl három magyar többségû.

Habár a szakemberek képzésére csak nyolc hónap állt rendelkezésére az alapítványnak, a megyében már kézzelfogható eredményt is fel tudnak mutatni. Benyújtottak egy pályázatot, amelyet meg is nyertek és amellyel Teke fejlesztését célozták meg.

Dézsi Ildikó, Szabó Csaba

ÔSZ VÉGI TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT tart a Nyugdíjasok Klubja november 2-án, vasárnap du. 5 órától. A táncosok talpalávalóját Marton István húzza. A szórakozni vágyó nyugdíjasokat, de nem csak ôket szeretettel várják a szervezôk a Mikó/Clnicilor utca 18. szám alá, a Heltai-alapítvány klubtermébe.

AZ ELÔRETOLT HELYÔRSÉG IRODALMI ESTÉK keretében Zsidó Ferenc: Szalmatánc címû kötetét mutatja be Józsa Péter november 3-án, hétfôn este 7 órától a Café Bulgakovban (Búza/I. Micu Klein utca 7.).

TÜKÖR EST a Gaudeamus Könyvesboltban (Szenetegyház utca 3.) november 5-én, szerdán du. 6 órától. A tükör két oldalán Orbán János Dénes és Sántha Attila. Terítéken a Teakönyv. A Koós Ferenc Kulturális Alapítvány rendezvényére szeretettel várják az érdeklôdôket.

IGEHÍRDETÉS–HITVALLÁS–KÁTÉ címmel a Heidelbergi Káté 440. évfordulójára a kolozsvári Protestáns Teológia tudományos értekezletet tart november 6–8. között. Az elôadók többek között Göttingenbôl, Leidenbôl, Wuppertalból, Budapestrôl, Baselbôl érkeznek és nyilván kolozsváriak is vannak köztük. A háromnapos értekezlet utolsó napján doctor honoris causa címet adományoznak Balázs Mihálynak, Fónyad Pálnak, Parker, Rebeccának, Sawyer, Franknak, Sell, Allannak, Szabó Dánielnek és Szûcs Ferencnek.

SUPER BOOKS — Svájc, Németország, Nagy–Britannia és Románia legszebb könyveibôl rendeznek kiállítást a Mûvészeti Múzeumban. Az Idea Alapítvány, a Britis Councillal, a Német Könyv Központjával, a Romániai Kiadók Egyesületével, a Pro Helvetiával, a Mûvészeti Múzeummal és az Idea Desing Print-tel közösen rendezett könyvkiállítás megnyitójára november 4-én, kedden du. 6 órakor kerül sor.

Jövô hét folyamán rendezik meg harmadik alkalommal az UNIFEST országos egyetemista fesztivált. A rendezvénysorozat ideje alatt a kolozsvári diákság is ingyen vehet részt a kulturális elôadásokon, szakmai konferenciákon, könnyûzenei koncerteken. Az akció keretében állásbörzét is szerveznek, amelyen külföldi, egyetemistákat foglalkoztató cégek is képviseltetik magukat.

Az idén harmadik alakalomal megrendezett UNIFEST az ország legnagyobb egyetemista rendezvénye, szervezésében az országos és helyi diákszervezetek mellett más nem kormányzati szervezetek, az egyetemek és a hatóságok is részt vesznek. Kolozsváron az egyhetes rendezvénysorozatot a hat tagszervezetet magába foglaló Diákszervezetek Szövetsége rendezi Iancu Serbãnescu, a szövetség elnöke elmondta: az egy hét alatt változatos programot ajánlanak a kolozsvári diákságnak, hiszen a rendezvények hat szekcióban, kulturális, civil, gazdasági, szórakoztató, egészségügyi és spirituális témakörökben zajlanak.

Az általuk rendezett kulturáliselôadások, szakmai konferenciák mellett a szervezôk a mozikkal, színházakkal, filharmóniával, múzeumokkal is kapcsolatba léptek, az egy hét alatt ezek ingyenes látogatást biztosítanak a diákságnak. A jegyeket, belépôket az egyetemi könyvecske alapján lehet igényelni a szervezet Diákmûvelôdési Házban található székhelyén.

A fesztivál keretében a dolgozni kívánó egyetemisták számára állásbörzét is szerveznek, amelyen külföldi cégek is képviseltetik magukat. A szervezôk elmondták: olyan cégeket hívtak meg az Európai Unióból és az Amerikai Egyesült Államokból, amelyek egyetemisták számára ajánlanak szezonmunkát. Ezek képviselôi az ajánlatokat és a munkavállaláshoz szükséges tennivalókat ismertetik majd a diákokkal. A börzére ugyanakkor az illetô országok nagykövetségeinek képviselôi is eljönnek, akik a vízumbeszerzéssel kapcsolatos tudnivalókat mondják el az érdeklôdôknek. A fesztivál hétfô délután 17 órakor kezdôdik a Diákmûvelôdési Ház Európa termében.

Pap Melinda

Valamikor márciusban négy fiatalember eldöntötte, hogy márpedig ôk, ha törik, ha szakad, élô zenét fognak játszani, leginkább klubokban, csak úgy, hogy az emberek jól érezzék magukat. Nem törekszenek eszmei mondanivaló közvetítésére, sem magasröptû gondolatok ébresztésére, egyszerûen jó hangulatot akarnak teremteni azok számára, akik épp ott vannak aznap este abban a bizonyos klubban, persze azok számára is, akik épp érettük mennek oda. S hogy könnyû legyen megjegyezni a nevüket, és egyben fiatalos és friss lendületet váltsanak ki, elnevezték magukat Zöld (Verde) csapatnak. Hangsúlyosan Kolozsvár központúaknak tartják magukat, eslôsorban az itteniek számára akarnak játszani, de természetesen, mint minden zenekar, ôk is meg szeretnének mutatkozni más városok híres klubjaiban. Ezért döntötték el, hogy a novemberi kolozsvári „klub-körút" után majd ellátogatnak Iasi-ba, Temesvárra, meg az ország több más városába. A csapat tagjainak (Patriciu Pop, Cristi Suciu, Jámbor Zoltán, Marian Micu) véleménye szerint, akik egyébként mindannyian profi zenészek, a kolozsvári sajtó eddig is támogatta ôket, ide sorolva a rádiót, tévét, és néhány kiadványt, és remélik, hogy ezután is mellettük lesznek. A house, jazz, two-steps és egyéb mûfajok keveredésébôl származó zenei stílusú együttes tehát november folyamán, különbözô klubokban mutatkozik be Kolozsváron. Elsô koncertjükre ma este kerül sor a Club Seven-ben, este kilenc órakor.

(k)

Vasárnap
— Kétszázötven év az erdélyi papnevelés szolgálatában címen foglalja össze a gyulafehérvári papnevelô intézet, a Megtestesült Bölcsességrôl nevezett Szeminárium jubileumi ünnepségének fôbb eseményeit, rögzíti hangulatát.

— A temetôk üzenete címen Sebestyén Péter erdôszentgyörgyi plébános november elsejének vallásos tartalmát elemzi és magyarázza.

— A tizenhárom éve az erdélyi magyar katolikus sajtó ügyének felkarolása céljából létrehozott, mára siralmas körülmények közé jutott Gloria nyomda helyzetérôl szóló feltáró cikkét folytatja a nyomda és kiadóvállalat kuratóriumának elnöke, Kádár István Folytatás a Gloria, illetve a „túl nagy cipô" nyomda mesébe illô, nem éppen dicsônek mondható történetébôl címen.

A lapban olvasható a Babes–Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológiai karának felhívása az újabb szelekciós vizsga megszervezésérôl is.

Hét golyó lyuggatta rézoszlop áll Mátyás király jobbján, Kolozsvár fôterén.

Hét fa-törzs. Hét emberi test-törzs.

Egy hónap 4x7 napból áll. Egy esztendô 12x4x7 napból áll. Egy emberi élet x-szer 12x4x7 napból áll. Ha egy emberi élet erôszak folytán megszakad — akkor némán zokognak körülötte a fák a fájdalom-görcsbe merevül az emberi test. Mátyás király jobbján a Kolozsvári Fôtér sarka immár másfél évtizede vértôl áztatott, vagyis élô történelem. Ez a vér élteti hajszálgyökerekkel azt a hét oszlopot. Élteti a holnapot.

Éltünk. Éltünk.

Az esztendô(k) 12x4x7 napján, járunk-kelünk, jövünk-megyünk közöttük. Hét in memoriam-oszlop. Hét némán zokogó fa-törzs. Hét fájdalom-görcsbe merevült emberi test-törzs.

*
Két fiam közül az egyik 1989. december 21-én kora délután épp a Fôtéren át tartott hazafelé. Közelében „három óra elôtt 20 perccel" Lucian Matist golyó találta el. Két fiam közül az egyik... életben maradt.

*
Nem kér perspektívát ez a szoborcsoport. Nem kel versenyre Fadrusz János alkotásával. Nem rontja a város történelmi fôterének összképét. Mi, kolozsváriak — immár az idôk végezetéig — velük menetelünk...

*
Ezért bólintok igent a Fôtér „új lakóira" — és érzem, hogy Mátyás messzire tekintô, jövôt látott tekintete ugyanezt teszi.

László Bakk Anikó

Bizonyára ugyanolyan szelíden és csendesen ment el, mint ahogyan élt. Tudtam, hogy nagybeteg, két héttel ezelôtti halálhíre mégis váratlanul ért. Ha válságos óráinkban számot vetünk életünkkel, akaratlanul is elôtolakszik a kérdés, hogy jól sáfárkodtunk-e Isten adományával? Eleget tettünk-e földi megbízatásunknak, értelmet nyert-e létezésünk? A mindig mosolygó arcú, végtelenül szelíd és kedves Albisy Lóránd bácsi élete, minden kétséget kizáróan, nem telt el értelmetlenül. Ô az, akirôl valóban elmondhatjuk, hogy pótolhatatlan. Irigylésreméltó hozzáértéssel és szeretettel „gyógyítgatta" ugyanis kislányok kedvenc babáinak behorpadt fejét, kicsavarodott lábát, végtelen türelemmel illesztgette össze a leheletfinom porcelán csészék darabkáit, a százados emlékeket ôrzô apró dísztárgyakat, a szinte értéktelen, de érzelmi szempontból annál fontosabb csecsebecséket. A malomárok melletti kis mûhelyében ülve, féltô gondoskodással vett a kezébe minden tárgyat, képes volt napokig babrálni egy-egy nehezebb esettel. Klienseit soha nem hagyta cserben. Szinte utolsó leheletéig dolgozott babaklinikáján. Mûhelye most már üresen tátong, csodás mesterségét senki sem folytatja. Ma amikor szeretteinkre emlékezünk, gyújtsunk egy gyertyát a „babadoktor"-bácsi emlékére is. Isten nyugtassa.

Köllô Katalin

Ma mindenki halottaira gondol. És aki csak tud, mindenki hazatér halottaihoz. Van, akit már csak az a kis halom itt a Házsongárdban, vagy a Kismezôben, vagy bárhol, ami ide, ehhez a földhöz köti. Mert e halmocska alatt alusszák örök álmukat szülei, nagyszülei, dédszülei... hat hete, három hónapja, egy éve, tíz éve, negyven éve... A frissebb hantok alatt nyugvók gyakran jutnak az eszünkbe, ilyenkor el-elsírjuk magunkat, de a régebben pihenôkre, akiket már több évtizede veszítettünk el, akiket talán alig ismertünk, rájuk csak ilyenkor, világításkor, csak a halottak napján gondolunk. Hazatérünk, kitakarítjuk a giz- gazos sírokat, feldíszítjük ôket, meggyújtjuk a gyertyákat és... emlékezünk. Rájuk, akik valamikor kisebb-nagyobb szerepet töltöttek be életünkben. Emlékezünk dédmamánkra, akit csak fakult képekrôl ismertünk, ôszhajú kis ráncos nagymamánkra, aki még gyermekkorunkban a térdén ringatott és mesélt nekünk az Óperencián túli kis királylányról, és újból elsiratjuk minket még felnôtt korunkban is féltôn óvó szüleinket. Emlékezünk, könnyezünk és érezzük, hogy ezek a szeretteinket takaró kis hantok a mi életünk egy részét is takarják. Ilyenkor, ôsz végén, világításkor hazahívnak e sírhalmok, hazavárnak halottaink.

B. É.

B. I., Kolozsvár: A fûtési segély igénylésénél fel kell-e tüntetni minden családtagot, és több lakás esetében, melyik után lehet kérvényezni a segélyt?

Válasz: A 2003/81. Sürgôsségi kormányrendelet (megjelent a szeptemberi 685. Hivatalos Közlönyben) értelmében a fûtési segélyt — amelyet, mint köztudott, a távfûtési rendszerek vagy gáz használata alapján ítélnek meg — a kis jövedelmû családok és egyedülálló személyek kérhetik. Családon a jogszabály a házastársakat és más, közös lakhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezô személyeket érti, az egyedülálló személy pedig az, aki betöltötte a 16. életévét, egyedül lakik és gazdálkodik. A kérvénybe tehát fel kell tüntetni minden személyt a családból, ezt, a havi nettó átlagjövedelem összegével együtt, mindenki a saját felelôsségére vallja be. A kormányrendelet alkalmazására kiadott módszertani szabályozás a családtag fogalmát is körülírja: családtagnak számítanak azok a személyek, akik között nincsenek ugyan rokoni kapcsolatok, de együtt laknak, be vannak jegyezve az ingatlankönyvbe, és figyelembe veszik ôket a lakás fenntartási költségeinek a kiszámításánál.

A fûtési segélyt csak a személyi igazolványokban feltüntetett lakhely vagy állandó tartózkodási hely után ítélik meg.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Pokolba a szerelemmel — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Frida — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától, kedden egész nap.

GYÔZELEM — Kate és Leopold — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel: szerdán egész nap.

FAVORIT — Álmomban már láttalak — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Hollywoodi ôrjárat — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Halálosabb iramban — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel: naponta 15 órától, szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Csaó, Lizzie! — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

November 7-én, pénteken este fél 8 órakor: Tom Soppard: Bulldog hadnagy Magritte nyomán — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

November 8-án, szombaton du. 3 órakor: Együgyû Misó — stúdióelôadás gyermekeknek. Rendezte: Szabó Attila m. v.

ROMÁN OPERA

November 3-án, hétfôn este 7 órakor: Bizet: Carmen.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

November 2-án, vasárnap de. 10 és déli 12 órakor: A boszorkány macskája — kétnyelvû elôadás.

m2

November 2-án, vasárnap 14.05 órakor: MAGYAR HÁZ benne: Palackposta. Az újvidéki bombázások történelme széles vásznon; Akikhez a világ nem találta meg az utat; Gömöri népdalok, gömöri népviseletben; A legékesebb magyar nyelven szóló költô; gyertyák, koszorúk, egy-egy könnycsepp — szeretteinkre való emlékezés a Házsongárdi temetôben.

KOLOZSVÁRI MAGYAR ADÁS

November 3-án, hétfôn 17.30 órakor (TVR2): Erdélyi periszkóp — hírösszefoglaló. Szemtanú — riportfilm a Székely Nemzeti Tanács megalakulásáról, célkitûzéseirôl. Hitvilág — egyházi mûsor.

November 5-én, szerdán 15.05 órától (TVR2): Parnasszus — kulturális mûsor. Témája: ötvenéves a temesvári Északi Színház. Meghívott: Lôrincz Ágnes színházigazgató. 15 órától (TVR2): Törzsasztal — stúdióbeszélgetés.

Azt hiszem, annak idején elég rendesen megtanultam a közlekedési szabályokat, amihez ha hozzászámítom huszonkét éves „vezetéstudományi" gyakorlatomat, hát bizonyára bárki elcsodálkozna, ha mégis úgy tûnne nekem, hogy amit tudtam vagy úgy hittem, hogy tudom, az manapság nem nagyon érvényes. Igaz, útjainkon most sokkal inkább az „aki bírja, marja" szemlélet az uralkodó, meg a durva egoizmusnak az a különös hazai fajtája, amelyrôl sokáig azt hittem, kizárólag a piros Dáciás autóvezetôk fô sajátja, akik valami olyan duzzogással állnak be a forgalomba: mindenki félre, most én jövök!

Mi tagadás, manapság közlekedési rendôrt többnyire csak a tévében látni. Vagy úgy, hogy március 8. tiszteletére virágot osztanak úrvezetô nôknek, de meglehet úgy is, hogy éppen elkapják ôket, mert megcsapolták a benzinvezetéket... Napokán olyankor tûnnek föl, amikor ebben az egyutcás nagy faluban el kell terelni a forgalmat (de nincs hova!), mert a polgármester és csapata juszt is ezen az egyetlen utcán akar ünnepelni, népi táncolni, felvonulni, mezei futóversenyezni, sörfesztiválozni, esetlegesen a hadseregnek kívánja itt biztosítani valamilyen okból — bizonyára sáros a gyakorlótér — a jobbra át, balra át gyakorlását fanfáros kísérettel.

Bevallom, nekem egy élô szikrát sem hiányoznak a forgalomakadályozó rendôrök. Csupán azért tûnt föl a dolog, mert láttam, hogy egyre több útszakaszon — amennyit a tekintet befoghat — annyi autó ácsorog egymás fenekéhez tapadva, hogy csak autótetôket látni, meg megfeneklett közszállítási jármûveket. Miközben az út szélén ácsorgó villanyoszlopokon mindenütt ott virít az a bizonyos: kék mezôben piros iksz szép, kerek tábla, amelyrôl én úgy tudtam, azt jelenti: megállni tilos! Igaz, ezek a jármûvek nem kedvtelésbôl állnak! De én nem is csak róluk beszélek. Inkább az út két oldalán — végestelen végig — a piros iksz alatt parkoló autókról! Annál is inkább, mert ezek a tiltó táblák látszanak csak (s ha rendôr járna erre, láthatná is!), a gondos városgazdák aszfaltra mázolt leírata e kocsik lába alatt, nem. Pedig ez az aszfaltfirka tanulságos szöveg: fizetéses parkoló! Tetszik érteni, ugye? A „megállni tilos" táblák alatt! Lehet, annak az összhangnak a bizonyságául, amely a rendôrség és a város gazdái között létezik! Nos, innen az én feneketlen zavarom, s talán éppen ezért incselkedik az ördög velem: kérdezd már meg egy rendôrtôl: melyik az igazi? Csakhogy se közelben, se távolban fia rendôr sincs. Így hát inkább önmagamat faggatom: vajon hol dolgoznak a rendôrök? Csak nem a benzinvezetékek megfúrásánál? Netán útonállók, rablók, maffiozók és egyéb kiválóságok biztonságát ôrzik? Persze, persze, el kell hinnem, amit a belügyminiszter mondott: többségében tisztességes, becsületes dolgozók ôk, akik maradéktalanul teljesítik feladataikat. Tehát, bizonyára csak én okvetlenkedem: ha nem az utcán, akkor hol?

Minthogy gyakrabban látom a rendôröket a tévében, mint az utcán, azt kell föltételeznem, hogy bizonyára tévéfelvételre készülnek! A közlekedésrendészek a március 8-i virágosztásra, esetleg „váratlan" tévéstábos-kamerás közúti ellenôrzésre, autótolvajok meglepésére, ünnepi karate-bemutatóra, gyermek aszfaltrajz verseny biztosítására, december elsejei zenebonára, égimeszelô szobrok felügyeletére, kormányfôi, elnöki látogatásra, valamint polgármesterünk díszkíséretére... A többiek természetesen profiljuknak megfelelôen: ajtóberúgásra rablóéknál, utcalányok begyûjtésére, váratlan piaci ellenôrzésre, látványos bódébontásra, tiltakozó sztrájkok kíséretére meg egyéb fotogenikus akciókra, tévéstábbal a hátuk mögött.

Csak így érthetô, hogy amikor bedugulnak az utak, se rendôr, se tévéstáb.

Nekem például volt szerencsém kifogni a napokban egy kiváló trolis utazást a 25-ön: az Adóhivataltól a Református Teológia elôtt, a Fôtéren át a Néprajzi Múzeumig, fénysebességnek nem nevezhetô 14 perc alatt! (Gyalog, sétálva — azt hiszem — 5–7 perc.) Igaz, el kell ismernem, én kimondottan peches vagyok, ugyanis sikerült egyszer jó bô félórás ácsorgást is kifognom a prefektúrával szemben, jó nyári hôségben, zsúfolt trolin, minthogy körbe-körbe éppen MEZEI futóverseny volt! Nos, ez a mostani tizennégy perc egyáltalán nem sok ehhez képest.

A fentiekbôl több következtetést is levonhatnék, egy azonban magától kínálkozik: azok az urak, akiknek a közlekedés javítása volna a feladatuk, bizonyosan nem utaznak trolin! Így még az én szomorú 14 perces tapasztalatom sem áll rendelkezésükre, tehát nem is juthatnak arra a következtetésre, amelyre én jutottam.

Vagyis: ha legalább ezeken (a két!) fôutakon nem volnának (a megállni tilos táblák alatt) parkoló autók, akkor talán valamicskével fölgyorsulhatna és akadálymentesebb lehetne a forgalom. Mondjuk, az Adóhivataltól a Néprajzi Múzeum-ig 13 perc alatt is el lehetne jutni!

Ehhez persze az is kellene, hogy a prefektúra urai ne foglalják le jármûveikkel azt az egyetlen sávot, amelyet a közszállítás jármûveinek „lefelé" meghagytak. De az is sokat jelenthetne, ha legalább úgy parkolnának a trolik sávján, szemben, meg a járdán, hogy egyrészt a trolik is közlekedhessenek, másrészt a gyalogosok se kényszerüljenek az úttestre! A lényeg mégis a túloldalon van: azt a sávot, amelyen most már többnyire kettes sorban, vagy a „farkukkal" az út közepéig nyújtózón parkolnak az autók, ha itt tiszteletben tartanák a „megállni tilos" táblát (akár, mint rangidôst is!), és úgy ahogy minden túlzsúfolt nagyvárosban történik, a tömegközlekedés jármûveinek tartanák fönn... Ebben az esetben talán a többi fôútnak az egyirányúsítása (egy ideig) fölöslegessé válhatna, és a közlekedés... Legalább még egy fél perc lefaragható lenne a tizennégybôl...

Persze, ez is — mint az aszfaltjavítás errefelé — csak toldozás-foltozás, vagy ahogy népiesen mondják: taknyolás. A város e nagy gondja valamivel több „erôfeszítést" kíván. Tartok tôle ugyanis, hogy a lényegi megoldáshoz az én tizennégy percem még nekik, a közlekedés kiváló szakértôinek sem elegendô... De egy félóra talán... Ennyit pedig igazán szánhatnának rá. Csúcsidôben kialakuló akadályversenyen. Lehetôleg trolin...

Hja, hogy akkor meg kellene végre oldani a parkolást is? Hát persze. Ezek a dolgok így mûködnek. Mert összefüggnek.

Kiss János

Dicséretes, hogy érdeklôdsz a társadalmi — jelesen történelmi és politikai — kérdések iránt. Jogod van ezekrôl véleményt alkotni és azt a sajtóban is közzétenni. Természetes, hogy elsôsorban a sztálinista diktatúra korszaka foglalkoztat, hiszen azt élted meg. Emberileg az is érthetô, hogy erre a korszakra és hivatalos szereplôi-re gyûlölettel gondolsz, mivel az „átkosban" családodat és téged is számos sérelem ért. Ha azonban az ember a nagy nyilvánosság elé lép, akkor igyekeznie kell felülemelkedni az érzelmein: írásaidból éppen ezt a törekvést hiányolom. A politikai mezônyt manicheista módon, kontrasztos fekete-fehérben látod, az árnyalatokhoz nincs érzéked. Márpedig az soha sincs úgy, hogy a barikád egyik oldalán mind csak angyalok, a másikon pedig ördögök legyenek; mindkét oldalon emberek vannak, a maguk érdemeivel és hibáival, igazságaival és tévedéseivel, erényeivel és bûneivel.

Ez az elfogult egyoldalúság legutóbbi írásodban is tetten érhetô (Gáll Ernô [1977–90 közötti] meglepô naplója, Szabadság, 2003. X. 29.). Téged meglep a naplóból áradó kritikus és önkritikus hang, az, hogy a naplóíró látja a diktatúra szörnyûségeit és emiatt bûntudatot is érez, de nem lát kiutat; csak ügyes kompromisszumokkal igyekszik a lehetôség szûk határain belül nemzetiségi kultúránkat szolgálni. Ha Gáll Ernôt ismerted volna, és vele bizalmas viszonyban lettél volna, mindez nem lepne meg. Ellenkezôleg: vedd tekintetbe, hogy naplóról lévén szó, bíráló megjegyzéseit még vissza is kellett fognia egy esetleges házkutatásra való tekintettel. Ez a jelenség csak azt lepi meg, aki kívülrôl úgy látta, vagy másodkézbôl azt hallotta, hogy a kommunista párt monolit egységet képez, a felelôs tisztségekben mind megrögzött és elvakult sztálinisták vannak. Te is gúnyosan írod, hogy „Az az érzése támad az embernek, hogy Ceausescu titkosrendôrsége hülye volt, mert a kulcspozíciókban (nemcsak a folyóiratoknál, az egyetemen, a rádió és tévé igazgatói székében), mind valódi ellenállók ültek". Nem lehet általánosítani, de tény, hogy nagyon sok tisztségviselô nem értett egyet a párt vonalával, de nem mertek nyíltan fellépni, már csak azért sem, mert ôket kegyetlenebb megtorlás fenyegette, mint egy egyszerû párton kívülit (a koncepciós perek áldozatai többnyire vezetô pártemberek voltak; Trockijt, Kirovot megölték; nálunk Fórist agyonütötték, Pãtrãscanut kivégezték). Csak a rendszer végnapjai idején léptek fel egyesek nyíltan (Pîrvulescu, a hatok levele, Pacepa). Az inkvizíció idején is számos pap, sôt fôpap lehetett, aki nem értett egyet azzal, amit az egyházi vezetôk a szeretet vallásának nevében, de alapelveivel ellentétben elkövettek, és mégis részt kellett venniük az autodaféken.

Nem hibáztatlak azért, hogy nem ismered azt, ami a barikád másik oldalán történt, ahova nem volt betekintésed. De ha valaki arról ír, amit nem ismer eléggé, vagy csak egyoldalúan ismeri, ítélete nem lehet hiteles. Pár évvel ezelôtt egy cikkben lesújtó véleményt mondtál a Korunk elsô (1926–1940) folyamáról. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy te ebbôl semmit sem olvastál, csak másoktól hallottál róla. Miután néhány példányt kölcsönadtam, elismerted, hogy nem is hitted volna, hogy ilyen színvonalas volt ez a folyóirat.

Elfogultságodat jellemzi, hogy a másik táborról semmi jót nem feltételezel. Szerinted Hruscsov csak népszerûség-hajhászásból leplezte le a sztálini önkényt. Józsa Béla „mártíromságáról", így, idézôjelben írsz. A másik tábornak nem lehetnek mártírjai? Szervét Mihályt Kálvin küldte máglyára, de egy mai kálvinista sem tagadja, hogy Miguel Serveto a hitéért halt vértanúhalált, függetlenül attól, hogy a Szentháromság kérdésében melyiküknek volt igaza (esetleg egyiküknek sem). Csak elfogultsággal magyarázható, hogy azt olvastad ki a naplóból, miszerint Gáll Ernô „a kommunizmus és a fasizmus közé a legnyíltabb egyenlôségjelet teszi". Ez az „egyenlôség" manapság nagyon divatos állítás, óriási irodalma is van, de G. E. ilyet nem írt és nem is írhatott, mert nem igaz.

Ami az elfogultságot illeti, azzal nem állsz egyedül. Sokan vannak, akik mélyreható elemzés és tárgyilagos értékelés helyett primitív módon bolsiznak, komcsiznak, és nem veszik észre, hogy ugyanazt teszik — ellenkezô elôjellel — amit a szintén primitív sztálinista propaganda mûvelt, mikor a „dekadens burzsoáziáról" papolt és a „rothadó kapitalizmus" közeli bukását jósolta.

Ítéleteid kategorikusak, nagyon biztos vagy bennük. Pedig nem ártana néha elgondolkoznod, hogy valóban úgy van-e minden, ahogyan te látod? A kételkedés nem árt; ahogyan Descartes mondja: „Dubito, ergo cogito (kételkedem, tehát gondolkodom)".

Egyébként a cikked jellemzô. Jellemzô az, amit megírtál és az is, amit nem írtál meg. Ennyit és ezt értetted meg Gáll Ernô naplójából. Egy szót sem ejtesz a kemény harcáról a cenzúra, a hatóságok önkénye ellen, a társadalmilag elkötelezett, vívódó, útkeresô emberrôl, aki azért gyötrôdik, hogy hasznára legyen a magyar — de nem csak a magyar — kultúrának, mindenekelôtt a kisebbségi sorsban szenvedô romániai magyarságnak.

Fey László

November 1. az emlékezés napja. Emlékezés mindazokra, akik már nincsenek az élôk sorában: elhunyt szeretteinkre, hozzátartozóinkra, barátainkra, ismerôseinkre, szellemi nagyjainkra.

Az egyházi ünnepként számon tartott Mindenszentek napját az 1. századtól a keresztény egyházak november 1-én ünneplik: eredetileg azoknak a halott lelkeknek az ünnepe, akikrôl a naptár név szerint nem emlékezik meg. A néprajzi lexikon szerint nincs tudomás arról, hogy az ünnep népi szokásai, a sírok megtisztítása, virággal díszítése s a halottak lelki üdvéért szóló gyertyagyújtás mikor alakult ki. Ezek elterjedtek és mellettük helyi szokások is kibontakoztak, mint például a szegények, koldusok etetése, illetve a halott etetése vagy a munkatilalom.

Rohanó világunkban sokszor napok, hetek, hónapok, évek telnek el úgy, hogy eszünkbe se jutnak azok a személyek, akik egykor meghatározó szerepet játszottak életünkben, velünk, mellettünk éltek. Annyira lekötnek a mindennapi gondok, a hétköznapok ügyes-bajos dolgai, a saját jelenünk, hogy már-már alig vagy egyáltalán nem marad idônk a múltra, a halottainkra emlékezni.

Az évnek ezen a napján azonban lehetôségünk nyílik arra, hogy megálljt parancsoljunk magunknak és környezetünknek, elcsendesedjünk és emlékezzünk. Legalább egyszer egy évben áldozzunk az idônkbôl egy órácskát a múltra: keressük fel halottaink sírjait s gyújtsunk egy szál gyertyát lelki üdvükért. Próbáljuk meg felidézni a régen eltemetettnek hitt szép emlékeket, a közösen átélt élményeket, az együtt eltöltött órákat, s mindez erôt adó forrást jelenthet számunkra az elkövetkezô idôkben.

Ne feledkezzünk meg ezen a napon azokról sem, akiknek a lelki üdvéért már nincs ki egy szál gyertyát gyújtson. Akiknek a sírjai évek óta elhagyatottan, gondozatlanul állnak. Úgyszintén gondoljunk a szellemi nagyjainkra, s keressük fel az ô hantjukat is, hiszen nélkülük most kevesebb lenne a nemzet. Köszönetet érdemelnek azok a fiatalok, iskolások, tanárok, személyek és intézmények, akik a lelkükön viselik síremlékeink gondozását, s erôfeszítéseket tesznek ezek megôrzéséért és megóvásáért.

Idén temetôink a korábbi évekhez képest rendezettebbnek tûnnek, de még mindig sok a tennivaló. A temetôk ôrzése meglehetôsen elhanyagolt, amelynek következtében értékes síremlékek esnek vandálok felelôtlen cselekedeteinek áldozatául. Elsôsorban a hivatalos szervekre hárul a temetôk gondozásának felelôssége, mindemellett azonban a közösség és külön-külön mindenkinek a feladata vigyázni síremlékeinkre és pantheonjainkra.

Mindez azonban távlati kérdés, amely nem oldódik meg máról holnapra. Most amit tehetünk: fogjuk meg egymás kezét, zarándokljunk el halottaink sírjához s gyújtsunk meg egy szál gyertyát emlékükre.

Papp Annamária

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és Ariel Saron izraeli kormányfônek lesz mit elrendeznie egymással Saron vasárnap kezdôdô moszkvai látogatásán, hiszen meglehetôsen feszült a viszony Oroszország és Izrael között.

Oroszország az utóbb idôben nyíltan udvarol az arab országoknak és közeledni igyekszik az Iszlám Konferencia Szervezetéhez, miközben egyre szigorúbban bírálja Izrael politikáját, például az izraeli és palesztin területek közötti biztonsági kerítés és fal építését.

A szovjet idôkben Moszkva egyértelmûen az arab országok pártján állt a közel-keleti válságban. A Szovjetunió felbomlása után egy idôre megváltozott a helyzet. Borisz Jelcin elnöksége idején Moszkva jóval barátságosabb volt Izraellel, mint a szovjet kormányok alatt, és Putyin is igyekezett jóban lenni Saronnal, a terrorizmus elleni harc közös érdekére hivatkozva.

Az utóbbi idôben azonban Moszkva egyre inkább visszatérni látszik régebbi arab szövetségeseihez, és gesztusokat tesz más muzulmán országok felé is. Támogatta például az ENSZ-ben azt a szíriai határozattervezetet, amely a biztonsági kerítés és fal építésének leállítását követelte, és újra meg újra felveti, hogy Orosz-ország, ahol húszmillió muzulmán él, esetleg csatlakozna az Iszlám Konferencia Szervezetéhez.

Meghívottként részt is vett október közepén a szervezet malajziai csúcsértekezletén. Putyin nem kívánta kommentálni Mahathir Mohamad (azóta már leköszönt) malajziai miniszterelnök ott elhangzott szavait, amelyek szerint „a zsidók uralják a világot".

Nem csatlakozott Izrael, az Egyesült Államok és több más ország vezetôihez a kijelentés elítélésében — írta háttéranyagában a francia AFP hírügynökség.

Az amerikai képviselôház jóváhagyta csütörtökön az Irak újjáépítését, valamint az amerikai katonák iraki és afganisztáni tevékenységének finanszírozását célzó 87,5 milliárd dolláros csomagtervet.

A George Bush amerikai elnök által erôteljesen szorgalmazott törvényjavaslatot a szavazáson 298 képviselô támogatta, 121 elutasította. A szenátus várhatóan hétfôn szavaz a kormány által elôterjesztett törvényjavaslatról.

A képviselôház által megszavazott csomagterv értelmében Bush 65 milliárd dollárt fordíthat az amerikai katonák iraki és afganisztáni állomásoztatásának költségeire. A hon-atyák az eredetileg 20,3 milliárdosra tervezett újjáépítési keretet 18,6 milliárdra faragták le, és szigorúbb elszámolást szabtak meg a kormány számára a pénz felhasználásáról. Egyúttal megszigorították az újjá-építési munkálatokra vonatkozó pályázatok feltételeit is.

A szenátus és a képviselôház tárgyalóküldöttsége szerdán este egyezett meg az iraki újjáépítési terv pénzügyi támogatásáról. A Fehér Ház elôzôleg jelezte: ha a szenátus nem mond le arról a módosító javaslatáról, hogy a támogatásra szánt összeg felét kölcsön kormájában nyújtsák Iraknak, megvétózza a döntést.

A szavazásról beszámolva aReuters brit hírügynökség Bush nagy gyôzelmeként értékelte az iraki csomagterv megszavazását.

Az iraki újjáépítéshez való pénzügyi hozzájárulásra szólította fel Franciaországot és Németországot pénteken Condoleezza Rice, az amerikai elnök nemzetbiztonsági fôtanácsadója.

Párizsnak és Berlinnek fel kellene hagynia azzal, hogy az anyagi segítséget megtagadva, mintegy túszul tartsa az iraki népet — jelentette ki külföldi újságírók elôtt New Yorkban nyilatkozva a nemzetbiztonsági fôtanácsadó. „Félre kellene tennünk" nézeteltéréseinket, s „fel kell ismernünk, hogy az iraki nép érdekében ideje az egységes fellépésnek" — tette hozzá az AFP francia hírügynökség szerint Rice.

Az iraki újjáépítés finanszírozása kérdésérôl a múlt héten tartott nemzetközi konferencián Franciaország, Németország és Oroszország elutasította az iraki helyreállítás pénz-ügyi támogatását, azzal érvelve, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irak ügyében hozott múlt heti határozata nem ruházza fel elegendô hatalommal a világszervezetet az iraki helyreállításban, és nem tûzött ki pontos határidôt a hatalom iraki kézbe történô átadásáról.

Az Európai Unió égisze alatt egyébként Franciaország és Németország késznek mutatkozott 1,5 milliárd dollár rekonstrukciós segélyt nyújtani Iraknak.

A pénzre nem az Egyesült Államoknak, hanem az iraki népnek van szüksége — ismételte meg Condoleezza Rice, hozzátéve, hogy Washington maga is azt szeretné, ha az irakiak mihamarabb saját kezükbe vennék az ország irányítását.

Robbanás rázta meg pénteken a Bagdadtól nyugatra fekvô Fallúdzsa városát, és sûrû füst tört föl a polgármester hivatalából.

Városlakók a Reuters brit hírügynökségnek elmondták: Fallúdzsában zavargás tört ki, miután iraki rend-ôrök lelôttek egy helyi lakost. A feldühödött tömeg megrohanta és felgyújtotta a polgármesteri hivatalt. Két rendôrautó is kiégett. Szemtanúk szerint a robbanás ezt követôen történt az épületen belül.

A helyi idô szerint kora délutáni detonációnak nem voltak áldozatai, de a robbanás után a rendôrség tüzet nyitott a tiltakozókra, s közülük megölt egy embert. Az AFP francia hírügynökség helyszínen tartózkodó munkatársa ezzel szemben azt jelentette: az incidensnek egy sebesültje van.

Az AP amerikai hírügynökség emlékeztet rá, hogy szeptember 27-én pokolgépet találtak a polgármesteri hivatal és a szomszédos ház fala között, azt azonban sikerült hatástalanítani.

Az úgynevezett „szunnita háromszögben" fekvô Fallúdzsában majdnem naponta éri támadás az amerikai erôket.

Szaddám Huszein volt iraki elnök mozgatja a szálakat rejtekhelyérôl, ô állhat a véres terrortámadások legalábbis egy része mögött. Így vélekedtek amerikai kormányzati tisztségviselôk, akiket a The New York Times idézett pénteki számában. A lapnak név nélkül nyilatkozó illetékesek titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva úgy vélték, hogy a feltehetôen szûkebb pátriája, Tikrit környékén bujkáló exdiktátor szítja az ellenállást, és a különféle gerilla csoportok összehangolására törekszik.

A Nagy-Románia Párt (NRP) bûnvádi feljelentést tett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tagjai ellen és „nemzet elleni támadás" miatt kéri Szilágyi Zsolt RMDSZ-képviselô kizárását a parlamentbôl, közölte pénteken Corneliu Vadim Tudor pártelnök.

Az NRP elnöke sajtótájékoztatón kijelentette, hogy pártja kéri a rendôrség vezetését, hozza nyilvánosságra a Marosvásárhely alpolgármestere ellen indult vizsgálat eredményét. CV Tudor úgy fogalmazott, hogy Fodor Imre néhány héttel korábban „Románia területi szétszakítására buzdító" plakátokat ragasztott.

A Kolozs Megyei Munkaügyi Felügyelôség a hónap két utolsó napján a malom- és pékipari tevékenységben dolgozókat ellenôrizte, leginkább az éjjeli munkavégzés feltételeire való tekintettel, közölte a sajtóval a felügyelôség igazgatója, Marian Ciplea. Október 30-án, éjjel, 14 céget kerestek fel, az ellenôrzés során a felügyelôk 16 büntetést róttak ki 65 millió lej értékben. Egyetlen esetben fordult elô, hogy két alkalmazott feketén dolgozott, tehát törvényes iratok, munkaszerzôdés nélkül, emiatt a cégvezetôt 20 millió lejjel büntették meg.

Az eddigi ellenôrzésekhez hasonlóan, a felügyelôség kérte a cégek bejegyzési iratait, az alkalmazottak munkaszerzôdéseit, a jelenléti lapokat, a személyzet nyilvántartási iktatókönyvét, a fizetési iratokat, a törvényes járulékok befizetési igazolását. Emellett ellenôrizték a munkaegészségüggyel és munkabiztonsággal kapcsolatos szabályok teljesítését és betartását is. Marian Ciplea igazgató szerint az ilyen jellegû ellenôrzések célja tudatosítani a munkafeltételek javításának és a törvényesség betartásának a szükségességét a munkaadók és munkavállalók esetében egyaránt.

(i)

Elôrehaladást ért el Románia és Bulgária a két ország EU-csatlakozási tárgyalásainak legutóbbi fordulójában: mint pénteken Brüsszelben nyilvánosságra került, Bulgáriának sikerült lezárnia az igazságügyi és belügyi fejezetet, Romániának pedig a pénzügyi ellenôrzési fejezetet.

Egyik ország sem kért átmeneti mentességet, mondván: 2007. január elsejéig, csatlakozásuk tervezett idôpontjáig teljesen átültetik majd a gyakorlatba a közösségi szabályokat. Bulgária immár a 31 tárgyalási témakörbôl 26-tal végzett, Románia pedig 20-szal. Mindkét ország jelezte: szeretnék befejezni a csatlakozási tárgyalásokat még a jelenlegi Európai Bizottság mûködése alatt (azaz 2004 október végéig), hogy elég idô maradjon a szükséges ratifikálásokra és 2007 elején valóban az Európai Unió tagjaivá válhassanak.

Meglena Kuneva bolgár küldöttségvezetô leszögezte, hogy országa végzett az összes technikai jellegû fejezettel, s most az EU ajánlatára vár a fennmaradt (komoly pénzügyi vonzatú) fejezeteknél, mint például a mezôgazdasági kérdések (a közvetlen támogatások ügye), a regionális fejlesztés (a kohéziós és strukturális alapokból járó támogatások) és költségvetési témakör (mekkora lesz Bulgária befizetése az EU kasszájába).

Kuneva hangsúlyozta: azt szeretnék, ha a jövô héten Brüsszelben közzéteendô, Bulgáriával kapcsolatos stratégiai dokumentum egyértelmûen leszögezné a következô hónapok tárgyalási ütemtervét, s így lehetôvé tenné a pénzügyi vonzatú kérdések lezárását még 2004-ben. Hozzátette: országa akár arra is „kész és képes", hogy már a jövô év elsô felében lezárja a megbeszéléseket, de ehhez arra lenne szükség, hogy mind az Európai Bizottság, mind a jelenlegi tagországok megtegyék a részükrôl szükséges erôfeszítéseket.

A román tárgyalódelegáció vezetôje, Vasile Puscas a maga részérôl hangsúlyozta: Románia kiegyensúlyozott és objektív jelentést vár az ország által az elmúlt hónapokban mutatott elôrelépésrôl. Egyben meggyôzôdését fejezte ki, hogy az EU-bizottság jelentése megadja majd Romániának a „mûködô piacgazdaság" titulust.

Az Európai Unió (EU) felszólította Romániát, hogy sürgôsen javítson a kommunista korszakból örökölt kereskedelmi flottájának biztonságán, ha az év végig le akarja zárni a kulcsfontosságú közlekedési tárgyalási fejezetet és 2007-ig csatlakozni kíván az unióhoz.

Románia az egyetlen olyan kelet-európai ország, amelynek vannak az EU vizeirôl mûszaki hiányosságok miatt kitiltott hajói. A román kereskedelmi flotta két hajója is az EU 66-tagú feketelistáján szerepel, amelyet a bahamai bejegyzésû Prestige tankhajó hajótörése után állítottak össze.

A több ezer tonna olaj vízbe eresztésével ökológiai katasztrófát okozó Prestige szerencsétlensége után az EU kitiltotta kikötôibôl a 23 évesnél idôsebb, szimplafalú tartályhajókat, és különleges ellenôrzési rendszert vezetett be a tengeri szállítójármûvek mûszaki hiányosságainak kiszûrésére. Az EU által felállított új hajózási szabványok szerint egy-egy nemzeti flottán belül nem haladhatja meg a hetet a mûszaki hiányosság miatt feltartóztatott hajók száma 100 ellenôrzésenként. Romániában tavaly 50 százalék volt az ellenôrzésen fennakadt hajók aránya, idén ez eddig 30 százalékra csökkent, s Miron Mitrea román közlekedési miniszter az év végéig 10 százalékra szeretné leszorítani ezt az arányt.

Szakértôk szerint azonban Románia nem fog simán keresztülsiklani az EU szabályozóvizein, mert a román flotta hajóinak többsége nagyon rossz állapotban van. Sok román teherhajó a kikötôkben rozsdásodik szerte a világban, legénységük hónapok óta pénz, élelem és üzemanyag nélkül vesztegel a földkerekség távoli pontjain, mert a hajókat bérlô cégek csôdbe mentek.

A kommunista rendszer összeomlása elôtt Románia rendelkezett a világ harmadik legnagyobb kereskedelmi flottájával a szállítókapacitást tekintve: az állami tulajdonban lévô 280 hajó együttesen 5 millió tonna áru szállítására volt képes. A rossz irányítás és a kapkodó privatizáció következményeként a hajók száma 24-re csökkent, s ezek ma néhány magáncég tulajdonában vannak. Nemrég egy helyi bíróság elrendelte, hogy ócskavasként, 1,13 millió dollárért értékesítsék a tönkrement Compania Românã de Pescuit Oceanic halászati társaság 10 hajóját.

A román kereskedelmi flotta jelenleg 5, ömlesztett áru szállítására alkalmas teherhajóból, 10 általános teherhajóból, 1 kiképzôhajóból, 6 ro-ro hajóból és 2 szimplafalú tankhajóból áll, utóbbiak közül az egyik már 24 éves, vagyis öregebb az EU által megengedettnél.

Az EU feketelistáján szereplô két román tengeri áruszállítót, a 25 ezer tonnás Alex C-t és a 18 ezer tonnás Tinát nemrég lefoglalták Isztambulban, illetve Konstancában, miután a nemrég életre hívott Román Hajózási Hivatal (ANR) visszavonta mûködési engedélyüket és megígérte szétbontásukat.

A közlekedési miniszter további „roncshajók" forgalomból való kivonását ígéri, mert — mint az AP amerikai hírügynökségnek elmondta — rossz fényt vet Romániára, hogy újra és újra feltartóztatják hajóit, ami hátráltatja az EU-val folytatott tárgyalásokat is. Sok magántulajdonos a végsôkig halogatja öregedô hajóinak karbantartását, hogy a lehetô legtöbb hasznot hozza ki belôlük.

Az ANR idén eddig 5 román lobogó alatt közlekedô hajót „állított elô". Az év eleje óta további 11 hajó veszítette el mûködési engedélyét. Miron Mitrea közlekedési miniszter azt ígéri, hogy az év végéig befejezik a román hajók mûszaki felülvizsgálatát, bárhol is legyenek a világon, és egyszer s mindenkorra megoldják ezt a problémát.

Eközben szépen gyarapszik a román hajógyárak rendelésállománya. A kormány is támogatást ígért a hajóiparnak, amely az export gerjesztette gazdasági növekedés egyik fô hajtóereje.

A helyi közigazgatás korszerûsítésére vonatkozó száz projektet díjazott tegnap az Európai Unió Romániai Küldöttsége, valamint a Közigazgatási és Belügyminisztérium.

A Phare pénzekbôl finanszírozott Száz projekt Romániáért verseny célja, hogy a lakosság javára változtasson a helyi közigazgatás mûködésén.

A Romániában elsô alkalommal megrendezett verseny ötletét egy hasonló olaszországi rendezvény adta, amelynek célja, hogy erôsítse azokat az állampolgári kezdeményezéseket, amelyek a helyi közigazgatás javítására és hatékonnyabbá tételére vonatkoznak.

A versenyre jelentkezô önkormányzatok fôleg a lakosság tájékoztatása, a kommunikáció valamint a humán erôforrások felhasználása témakörben nyújtottak be projekteket. 321 tervezetet küldtek be, a legjobb száz projekt 55%-a a községektôl, 12%-a a megyei tanácsoktól, 33%-a pedig a prefektúráktól érkezett.

A nyertes terveket Ioan Rus belügyminiszter, Gabriel Oprea közigazgatásért felelôs miniszter és Jonathan Scheele, az Európai Unió Romániai Küldöttségének vezetôje díjazta.

Jövô héten szerdán, november 5-én teszik közzé az európai bizottság országjelentését, amelyet visszafogottan várnak Bukarestben. Több csatlakozási fejezet — többek között az igazságügy és belügy — hiányos teljesítése miatt elmarasztalásra számítanak Brüsszelbôl, és a fôvárosi pletykák szerint újabb miniszteri menesztések várhatók. Az elmúlt napokban a sajtóban kirobbantott botrány kapcsán — mint arról lapunkban is tájékoztattunk —, Ioan Rus belügyminiszter, mellette pedig Rodica Stãnoiu igazságügyminiszter neve merült fel. Sajtóvélemények szerint azonban több kormányfej a lehullásig nehezedett.

Várhatóan a közigazgatásban és általában a gazdaságban tapasztalható, eléggé látványos lemaradás és az ezeken a területeken kért feltételek nem teljesítése tûnik majd fel hiányosságként az országjelentésben, amelyhez, talán legsúlyosabb körülményként, hozzáadódik a nemhogy visszaszorított, hanem egyre terjedelmesebb és felfelé kapaszkodó korrupció jelenléte. Bár az utóbbi idôszakban Románia megpróbálta látszatát kelteni a gazdasági növekedésnek a sebtében véghezvitt néhány privatizálással, a gazdasági reformok messze elmaradnak a követelmények mögött. A felelôsség mindenekelôtt a kormányt terheli, továbbá a minisztériumokat, azon belül pedig a minisztereket. Ennek hatására a napokban legtöbbet „kibeszélt" két miniszter, Ioan Rus és Rodica Stãnoiu máris igyekezett egymásra terelni a terhelô felelôsséget. Elôször Stãnoiu jelentette ki, hogy az említett tárgyalási fejezetért egyértelmûen a belügyminisztérium felel, a korrupció pedig érinti az egész kormányt. Rus a maga során visszadobta a labdát, mondván, hogy több minisztérium is felelôs az igazságügy és belügy fejezet meg nem valósításaiért.

Korrupcióval mindkét esetben a Polgári Mozgalom vádolta meg a két minisztert. Az igazságügyi minisztériumot azért perelték be, hogy az intézmény ne fizethessen jóval nagyobb összeget az igazságügyi palota felújításáért, mint amennyit a versenytárgyaláson meghatároztak. A Polgári Mozgalom tudomása szerint ugyanis Stãnoiu a kezdetben megállapított 15,6 millió euró helyett 34 millió eurót szándékszik kifizetni a javítási, felújítási munkálatokért. A bíróságot arra kérték, bírói elnöki rendeletben akadályozza meg a szerzôdés pénzügyi részének a módosítását, erre a döntést november 7-én hozzák meg. Az ügyben a tárgyalást november 17-én kezdik meg.

Ioan Rust súlyos vádak érték, miszerint bizonyos vállalatok, amelyeknél a miniszter részvényes, uniós pénzekbôl részesültek. Vagyonnyilatkozatában a belügyminiszter egyszerû igennel felelt arra a kérdésre, hogy részvényes-e valamely vállalatnál, és emiatt az a vád érte, hogy hiányosan töltötte ki a nyilatkozatot, amely szintén törvénytelen. A Puwak-ügyhöz hasonlóan, az európai bizottság ezt az esetet is kivizsgálja, és amennyiben bebizonyosodik, hogy helytelenül használtak fel uniós pénzeket, azt visszakérik.

A múlt hét folyamán mintegy 15 nagyenyedi fiatal gyûlt össze a Magyar Házban, hogy bôvítsék az ifjúsági szervezet tevékenységét. A megbeszélésre meghívást kapott Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, az Ifjúsági Fôosztály vezetôje.

A résztvevôk feltérképezték a szervezet körüli gondokat és az ifjúság igényeit. A pénzhiány és az érdektelenség kiemelt helyen szerepelt a megoldandó gondok listáján. Elhangzott: a városban nincsenek tôkeerôs magyar vállalkozók, akik támogathatnának különbözô rendezvényeket, kezdeményezéseket. A szervezetnek van ugyan irodája, de nem rendelkezik megfelelô infrastruktúrával.

A jelenlévôk egyetértettek abban, hogy szükség van egy átfogó képzéssorozat elindítására annak érdekében, hogy a szervezet munkájában a szakmaiságra kerüljön a hangsúly. Az elsô felkészítôt október 30-án tartották projektmenedzsment témakörben, ezt pályázatíró képzés követi a Pont pályázatfigyelô rendszer munkatársainak bevonásával. A késôbbiekben szervezeti menedzsment, önkéntesek bevonása egy ifjúsági szervezet tevékenységébe, sajtóval való kapcsolattartás, önéletrajzírás, hivatalos levelezés szerepel a képzések napirendjén.

Elôrelépés történt a gondok kezelése terén is. A Magyar Házban mûködô megyei RMDSZ vezetôi felajánlották a szervezet infrastruktúrájának használatát, amely az internetre való kapcsolódás lehetôségét is magába foglalja. Elôreláthatóan az ôsz folyamán társasági tánc oktatása is beindul a Magyar Ház nagytermében, illetve filmvetítéseket is tartanak majd.

Az ifjúsági szervezet jövôre vonatkozó nagyszabású terve az Enyedi Magyar Napok megszervezése. Ennek érdekében idén megbeszéléseket folytatnak besztercei és medgyesi fiatalokkal, ahol a magyar napok az ifjúsági szervezet irányításával valósulnak meg.

A besztercei római katolikus egyház szervezésében október utolsó hétvégéjén megtartották a városban az Öregek és betegek vasárnapját Ft. Geréd Péter fôesperes a Szabadságnak elmondta: az Öregek és betegek vasárnapját már 15 éve rendszeresen megtartják az egyházközségben. — Ilyenkor igyekszünk templomba hozni mindazokat a híveket, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem jöhetnek el hetente ide — mondta. — A szentmise során kedves híveinkkel együtt ôk is lelki táplálékban részesülhetnek, gyónhatnak, aldozhatnak. Ezt követôen nôegyletünk segítségével szeretetvendégséget rendezük számukra a hittanteremben. Erre a rendezvényre többek között azért is szükség van, mert napjainkban gyakran kerülnek idôs szülôk öregotthonba, vagy mások gondozásába, mivel gyerekeik egyszerûen haszontalanoknak tartják ôket saját háztartásukban — mutatott rá. A különleges vasárnap megszervezésében oroszlánrészt vállalt a Horváth Erzsébet által irányított Szent Erzsébet Nôegylet: ôk fôztek, terítettek… A Máltai Segélyszolgálat ifjai az egyháziakkal karöltve — szavaltak, énekeltek, a mise után pedig Szabó Gabriella vallástanárnô irányításával — segítettek nótázni az öregeknek.

Bencze Anna

A forradalom után a Kolozs megyei közoktatási gondok nagyrészt a magyar szakiskolai hálózatot kiépítésére irányultak — esetenként továbbmenteni azt, amit a múlt rendszer halálra ítélt, és csak arra várt, hogy beteljesedjék. Több korszak körvonalazható e téren. Az elsô évek a romantikus szakiskolaindítási láz jegyében zajlottak: lelkes szervezôk, lelkes diákok — kôkemény „helyi" ellenállás. Aztán lassan ülepedni kezdtek a dolgok, és megszületett a magyar szakiskolai hálózat halvány kontûrje. Jött a jégtörés idôszaka: olyan helyen is beindult a magyar szakiskolai oktatás, ahol már senki nem reménykedett abban, hogy valaha magyar szót hall még a folyosókon. Az örömmámor viszont hamar elült, ugyanis kiderült, hogy a játszmának nincs vége: beköszöntött a negyedik korszak, az ünneprontó.

A mai napig nem sikerült például mind megoldani annak a 29 magyar kilencedikes diáknak a helyzetét a Tehnofrig Iskolaközpontban, akik magyar helyekre jutottak be, de végül — igen érdekes kerülô-terelôúton — a román tagozat vonzáskörébe kerültek. Úgy tûnik, az már végleg eldôlt, hogy minden tantárgyat román nyelven tanulnak a gyermekek, annak ellenére, hogy a vidékiek közül többen nem beszélik folyékonyan az állam hivatalos nyelvét.

Az egyik diák így mesél élményeirôl, az új, szokatlan osztályról: — Én mondtam anyunak, iratkozzunk be ide is, mivel magyar nyelven fogunk tanulni. Aztán beiratkozás után, az igazgató bácsi meggyôzte valahogy a szülôket, tanuljunk inkább románul. Nem tudom, miért, de így maradt a dolog. Nekem személy szerint nincsenek nehézségeim a román nyelvvel, de mégiscsak jobban szerettem volna magyarul tanulni. Remélem, jövôre sikerül majd beiratkoznom egy magyar líceumba, de nehéz lesz. Egy másik dolog, ami nem tetszik a Tehnofrigban, hogy ortodox vallást tanulunk. A szülôk azt mondják, kénytelenek voltak beleegyezni a román nyelvû oktatásba, mivel ha magyarul folyt volna az oktatás, két év tanulás után már munkába kellett volna küldeni a gyermeket, így meg — román nyelvû tanítás mellett — érettségi diplomát is szerezhetnek. Mivel az osztályból már el lehet menni dolgozni két év után, az igazgató számításai szerint nem maradnak majd elegen a harmadik évre, és így a magyar osztály megszûnne. Ennek „megelôzése" érdekében indítottak hát egy román, és… még egy román osztályt, hogy majd a kettô egyesüljön három év múlva nagy, egyetlen végzôs román osztályba.

Mindez történik annak ellenére, hogy a beiratkozási lapokon mint leendô magyar osztály tüntették fel, anélkül, hogy figyelmeztessék ôket, az elkövetkezendô gondokról, pontosabban: sajátos nehézségekrôl.

Az ügyet túlmediatizálás fenyegeti, és egyértelmû: fennáll annak a lehetôsége, hogy a Tehnofrig-ügy beárnyékolja mindazokat a sikereket, amelyeket elértek eddig az „ügyért" felelôsek. Ugyanis nyilvánvalóvá vált: lassan annyira belefáradt mindenki az állandó harcba, iskolaindításba, jégtörésbe, áldozathozásba és kompromisszumkötésbe, hogy kialakulóban van már egy új Kolozs megyei társadalmi réteg: azok a magyar szülôk, akik nem vállalják már a kisebbségi léttel kapcsolatos hátrányokat. Persze, feltevôdik e kérdés: ha szülôk a elfogadják kezdeti nehézségeket, és várnak néhány hétig-hónapig, amíg körvonalazódik magának a jégnek a törésvonala, és csak aztán hagyják magukat meggyôzni, hogy nem érdemes jobb idôkre várni…

(Az esettel kapcsolatban Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes keserûen megjegyezte: „én megteremtettem a lehetôséget arra, hogy magyarul tanulhassanak… ha rávették ôket arra, hogy menjenek bele a dologba, arról nem tehetek…").

Gálffy Attila, Szabó Csaba

A Bethlen Gábor Kollégium idén is megrendezi november 21–23. között a Tudományos Diákkörök II. Erdélyi Konferenciáját (TUDEK 2003). Minden érdeklôdô diákot és szaktanárt sok szeretettel várnak a rendezvényre.

A konferencia munkálatai a következô hat szekcióban zajlanak: Biológia, Fizika–Kémia, Földrajz–Geológia–Környezetvédelem, Humán- és Társadalomtudományok, Magyar Nyelv és Néprajz, Matematika–Informatika.

A konferencia célja az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és speciális érdeklôdésû diákjai közötti kapcsolatteremtés, a további együttmûködés megalapozása, a szaktantárgyakra alapozott, de az egyéni kibontakozási lehetôségét magába foglaló nemes versengés megteremtése.

Általános tudnivalók, jelentkezési feltételek a következôk: a konferencián részt vehet bármely romániai magyar középiskolás diák (beleértve a 2002–2003-as tanévben érettségizett tanulókat is), ezenkívül minden dolgozat meg kell hogy feleljen a következô általános feltételeknek: legfeljebb két szerzôje lehet; egy szekcióban egy diák vagy szerzôpáros csak egy dolgozatot mutathat be; nem szerepelhet olyan dolgozat, amelyet már bemutattak egy korábbi TUDOK vagy TUDEK konferencián; a bemutatásra szánt dolgozat feleljen meg a korszerû tudományos követelményeknek; megközelítési módjában és megírásában legyen eredeti (tartalmazzon egyéni megfigyeléseket, esetenként kísérleteket, felméréseket stb. illetve ezek értelmezését).

A dolgozat elôadására a szerzôk maximum 10 percet kapnak, amely során kiselôadásban mutathatják be munkájukat. Az elôadáshoz demonstrációs eszközöket (diavetítô, írásvetítô, számítógép, video stb.) is használhatnak.

A dolgozatok értékelése két szakaszban történik: elôzetes értékelés (zsûrielnök, 0–20 pont) és az elôadás (zsûritagonként 0–10 pont) értékelése. Minden szekciónak három tagú, megfelelô szakértôkbôl álló zsûrije van. A végeredményt (0–50 pont) a két értékelés összesített pontszáma adja.

A konferencia nyertesei indulhatnak a Tudományos Diákkörök IV. Országos Konferenciáján (TUDOK 2004), amelyre 2004. március 31–április 1. között kerül sor a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban.

A jelentkezés feltételei: Jelentkezési adatok közvetítése a mellékelt jelentkezési lapon.

1. A kivonat (a dolgozat rövid, maximum egy oldalas összefoglalója) beküldése. (Túljelentkezés esetén a zsûri a kivonatok alapján válogatja ki a résztvevô dolgozatokat!)

2. A dolgozat beküldése. A formai követelmények a következôk: a dolgozat terjedelme nem haladhatja meg a hat A4-es oldalt (a különbözô mellékletek és függelékek ebbe nem számítanak bele); a használt betûtípus: Times New Roman, betûméret: 12 pont, normál sorköztávolság; a dolgozaton fel kell tüntetni a szerzôk, a középiskola és a felkészítô szaktanár(ok) nevét. A jelentkezési lapot és a kivonatot levélben és e-mail-en 2003. október 31-ig kell beküldeni. A dolgozatot postán kell elküldeni legkésôbb 2003. november 7-ig (a postabélyegzô dátuma). A határidô után küldött, vagy a kiírástól eltérô dolgozatot nem fogadják el. Postacím: Colegiul „Bethlen Gábor" TUDOK 2003 515200 Aiud str. Bethlen Gábor nr. 1. jud. Alba.E-mail: tudek2003@bethlengabor.ro.Telefon/fax: 0258–861947.Honlap: http://www.bethlengabor.ro vagy http://www.tudek.home.ro

Vasárnap zárult le a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes idei mezôségi turnéja. A végállomás a nyolcadik Hagyaték Fesztivált ünneplô Beszterce-Naszód megyei Vice volt. A fesztiválnak ôk a fôszervezôi, és mint minden évben, nem csak a néptánctalálkozó keretében léptek fel, hanem külön mûsorral is kedveskedtek a vendéglátó falunak.

Az elôadásra vasárnap délután került sor a falu kultúrotthonában, telt ház elôtt: nem csupán a viceiek, de a környezô falvak lakossága is megjelent. Az együttes a református lelkész kérésére a turnézó buszát is elküldte Apanagyfaluba, hogy a nagyszámú érdeklôdôt a helyszínre szállíthassák. A kétórás elôadás itt is nagy tetszést aratott, akárcsak a két nappal azelôtti fellépés, Almásmálomban. Az együttes tagjai különbözô vidékek táncaiból mutattak be ízelítôt, illetve sikeresen elevenítették fel gyermekkorunk elfeledett játékait a Pim-pim-pá-ré címû összeállításban.

András Mihály, az együttes vezetôje lapunknak beszámolt a turnéról: az idei mezôségi körútjuk rövidebbre sikerült. Az egy hét alatt Désre, Szamosújvárra, Ördöngösfüzesre, Bethlenbe, Bálványosváraljára, Almásmálomba, valamint Vicébe látogattak. Mindenhol szívesen látták ôket, ôk pedig mindenhová szívesen elmennek, ahová hívják ôket. Tulajdonképpen ôk az egyedüli hivatásos csoport, amely kijár falvakba elôadásokat tartani.

— Célunk az értékes népzene- és néptánchagyományaink átörökítése, széles körben való terjesztése. Különösen a szórványban élô magyarság nevelését tartjuk fontosnak. Egy-egy ilyen elôadás felrázza a faluközösségeket, igazi értékeket visz életükbe és tudatukba. Mindenhová elmegyünk, ahová hívnak: ilyenkor a faluközösségek szervezôi közönséget és szállást biztosítanak nekünk. Személyes jó kapcsolatokon múlik az eredményesség — mondta András Mihály.

Körülbelül évi száz elôadásuk van. Nem az a fontos, hogy jó körülmények között és jó bevételért lépjenek fel: nem errôl szól a Hargita Székely Népi Együttes. Fûtetlen kultúrotthonokban, kis színpadokon, hajló deszkákon lépnek fel, kisebb vagy nagyobb számú közönség elôtt. Maguk hozzák a technikai felszerelést is a szakemberekkel együtt. Idén huszonnyolc személy vett részt a turnén a negyvenötbôl. A koreográfiákat hat párosra tervezték a színpadok mérete miatt. A táncosok azonban ugyanolyan komolysággal és átéléssel adták elô mûsorukat, mintha a nagyvárosok elit színpadjain lettek volna.

Hangulatot tudtak kelteni. A közönségnek bizsergett a vére, büszke ôsi hagyatékunk látványától. Néptáncot járni és népzenét énekelni mindig ünnep a magyarnak.

Valkai Krisztina

A szamosújvári Villamosmûveknél minden reggel nagy a forgalom. Amióta kötelezô a tv-illeték fizetése, szinte megrohanták az Electrica Kft. helyi részlegét, napról napra egyre többen kérik felmentésüket a kijelölt összeg befizetése alól. Eddig nyolcezer elôfizetô igényelt felmentést. Igaz, ide tartoznak a Villamosmûvek hatáskörében található 19 környékbeli község lakosai is, de városi szinten így is van kétezer tv-tulajdonos, aki nem fizeti a kijelölt összeget. Többségük rokkant, idôs ember vagy volt hadifogoly, de százával találunk a felmentést kérôk között a minimálbér alatti összegekbôl tengôdôket is.

A szamosújvári Electrica Kft. illetékes osztályán a zsúfoltság ellenére a személyzet eleget tesz a kérések kielégítésének, és a kérvények idejében való megoldása terén sincs fennakadás.

Erkedi Csaba

Nagyszabású munkálatokba kezdtek az idei ôszön a szamosújvári városatyák. Miután a nyár folyamán jelentôs szakaszon felújították a vízhálózatot, nemsokára hozzálátnak a több mint 40 éves városvégi szennyvíztisztító állomás korszerûsítéséhez. A beruházás értéke meghaladja az 1,3 millió eurót. A kétéves munkát a Lakásgazdálkodási és Közterület-fenntartó Vállalat karbantartó csoportja vállalta fel. A már elavult, régi állomás nem felel meg a jelenlegi követelményeknek, a mostani javítások több átalakítási munkálatot igényelnek. A közmûvesítési objektum évente több mint 4 millió köbméter szennyvizet tisztít. A tervezett beruházások egyik célja a jelenlegi mennyiség növelése és a hálózaton észlelt rendellenességek kijavítása.

E. Cs.

1,5 milliárd lejt hozott a városnak az új piacfelügyelôség
Nehéznek és hosszadalmasnak bizonyult az októberi tanácsülés Tordán, a zsúfolt napirenden ugyanis sok kényes téma is szerepelt. A tordai piacok felügyelete, a roma gyerekek számára építendô bentlakás, a közszállítási díjszabások drágítása, a testvértelepülési kapcsolatkiépítés csak néhány az ülésen vitatott témák közül.

Már a kezdet is érzékeny húrokat érintett: a Keresztes negyedben lévô ortodox egyház öthektáros területet igényel a polgármesteri hivatalhoz tartozó 23 hektárból, temetô létesítésére. A kérelem ezúttal harmadik alkalommal szerepelt a napirenden, eddig nem sikerült elfogadtatni. Dr. Nicolae-Coriolan Dura ortodox pap elmondta, hogy híveinek nincs hová temetkezniük, ezért inkább a város más temetôiben vásárolnak sírhelyeket, az igényelt területre ugyanakkor parókiát és gondnoki házat is emelne. E terület igénylése nem okozna gondot, ha nem éppen a szarvasmarha-tenyésztésbôl megélô tordai gazdák legeltetési helyérôl volna szó. Az állattartók nevében két ember is felszólalt. Elmondták, hogy a pap által igényelt terület éppen a legelô közepében van, és ha még el is vennének a meglévô, így sem elégséges legelôbôl, akkor a megmaradt rész a szarvasmarha-állomány felének sem volna már elegendô. A keresztesiek közül igen sokan szarvasmarha-tartásból élnek, sokuknak ez az egyetlen jövedelemforrása. A vélemények igencsak megoszlottak, a döntést elnapolták — immár harmadszor.

A piacok felügyeletét ellátó hivatal kilenc hónapra szóló beszámolója is elhangzott. Szeptember végéig a cég 1,517 milliárd lejt szedett be, ami a tavalyi bevételekhez képest mintegy 22,35 százalékkal többet jelent. Az év végére 30 százalékkal jobb eredményeket ígérnek tavalyhoz képest, azaz 2 milliárd feletti bevételt. A felelôsök a piacokat újraszervezték, a felügyeletet szigorították, a vámszedôket rendszeresen cserélik, de sajnos még így is jutott el a tanácsosok füléhez olyan hír, hogy egyesek „dézsmát szednek", sôt a piacok háta mögött lévô parkolókban „taxát" szednek az emberektôl. Panasz fogalmazódott meg az API-t irányítók ellen is, miszerint túlságosan költekeznek, annak ellenére, hogy hivatásuk szerint pénzt kell hozniuk a házhoz.

Drágul a szemétszállítás és a közszállítás
A szemétszállítási illetékek emelésérôl is döntött a tanács. A tordai szeméttelepen nem lehet európai normák szerint kezelni és tárolni a hulladékot, új telep létesítése hatalmas összegbe kerülne, ezért a tordai hulladékot a korszerû aranyosgyéresi szeméttelepre kell szállítani. Az emelésre többek között azért is szükség volt, hogy míg a tordai szemétszállító vállalatnak több mint 30 000 személlyel van szerzôdése, csupán 22 000 fizeti ki rendszeresen a díjakat.

A helyi Közszállítási Vállalat is emelni akarja az utazási díjakat. Eszerint a jegyek ára 16 százalékkal, a bérletek ára 4,5 százalékkal nô. Bartha-Constantinescu Ildi, az Ifjúsági Tanács elnöke kérelmet nyújtott be, és fel is szólalt annak érdekében, hogy a diákok esetében tegyenek kivételt, ôk továbbra is a régi áron vásárolhassanak bérletet. A tanács elfogadta a javaslatot, és a nyugdíjasokra is kiterjesztették a kedvezményt. A vezetôség a díjemelést arra vezeti vissza, hogy a Torda területén sokszor törvénytelenül mûködô Maxi-taxik évente mintegy hétmilliárd lejjel rövidítik meg a Közszállítási Vállalatot. A diákoknak és a nyugdíjasoknak nyújtott kedvezmény idôvel a szolgáltatás minôségének rovására megy.

Esténként nyomortábortûz a H-tömbház elôtt
A sokat vitatott H-tömbházról, a tordaiak által jól ismert, romák által lakott lakásokról is szó esett. Esténként e tömbház elôtt igen érdekes jelenség megy végbe: a lakók — kicsik és nagyok egyaránt — úgynevezett tábortüzeket raknak, szeméttel, rossz autógumikkal tüzelnek, ekképp próbálják feledni a nincstelenséget. Jön a tél, és az itt lakó emberek a talán fél évig is eltartó hideg évszakot melegítés, villany, hideg és meleg víz nélkül várják.

140 millió lejes támogatást ítélt a helyi tanács a VII–VIII. osztályos roma gyerekeknek szánt úgynevezett „fél-bentlakás" építésének folytatására. A városvezetés célja, hogy a roma gyerekek minél nagyobb számban jelentkezzenek a képességvizsgán, és hogy minél többen vállalják nemzeti hovatartozásukat és kultúrájukat.

Zaiu Mariana tanácsos javasolta egy testvértelepülési kapcsolatokat kialakító szervezet létrehozását.

A novemberi tanácsülésen a 8-as és 9-es számú óvoda helyzetérôl, az épülô sportcsarnok munkálatainak megfelelôbb felügyeletérôl, a háborús veteránoknak járó kedvezményekrôl tárgyalnak, valamint egy olyan cég létesítésérôl, amely reggelenként az utakon lévô állattetemeket takarítaná össze. A meglévô úthálózat javítása és kiegészítése, valamint a bizonyos területek és épületek eladására vonatkozó döntéshozatalt szintén a következô hónapra halasztották.

Ladányi Emese Kinga

Az aranyosgyéresi kábítószer-ellenes alközpont idén ôsszel is folytatja a dohány-, alkohol- és drogfogyasztás elleni kampányát, bevonva az iskolákat — még a kisebb osztályokba járó diákokat is. Már ötödik osztályban témaként szerepelt a drogfogyasztás.

A diákok különbözô módon fejezik ki véleményüket errôl: leveleket írnak, kérdôíveket töltenek ki, rajzokat és karikatúrákat készítenek.

Az aranyosgyéresi alközpont egyelôre csak informáló jellegû tevékenységeket folytat, jövôbeni terveik között azonban szerepel a tanácsadás és segélynyújtás az esetleges drogfogyasztók részére.

Petre Pop, az alközpont elnöke elmondta: jelen pillanatig nem észleltek ilyen eseteket a város területén. Az egyik városi iskolában talált fecskendôk dilemmája, úgy tûnik, megoldódott: az analízisek kimutatták, hogy ezeket nem drogok adminisztrálására használták. A tettesek azonban még mindig ismeretlenek.

Romániában csak nagyon kevés drogfüggô személy kap szakszerû segítséget, mivel az elvonókúra rendkívül drága: 45 millió lejre is rúghat havonta, személyenként.

R. T. T.

„Hulltak" a bûnözôk
Sikeres akciót tudhat maga mögött a kolozsvári rendôrség 1-es körzete. A Csendes utcák, biztos város elnevezésû program keretében véghezvitt ellenôrzéssorozat során 57 pénzbüntetést róttak ki, összesen 49 millió lej értékben. A legtöbb büntetést törvénytelen kereskedelem miatt szabták ki, ezt követik a rendbontás és a személynyilvántartási kihágásokért kirótt bírságok. Ugyanakkor sikerült azonosítani négy bûncselekmény elkövetôjét, de fény derült további kilenc bûncselekményre is — döntô többségük (5) gazdasági jellegû volt. Az ellenôrzés során érték tetten a kolozsvári Barabas N.-t, a Napolact Rt. ôrét, aki éppen 1,5 millió lej értékû tejterméket próbált eltulajdonítani. Azonosítottak továbbá négy kiskorút, az aranyosgyéresi Okros O-t, valamint a kolozsvári Gergely Á.-t és Manciu B.-t és I.-t, akik korábban négy biciklit loptak el.

Angliából toloncolták vissza
A szamosújvári rendôrség nyomozást indított a helyi, 38 éves Maria Susana R. ellen. A nôt illegális határátkeléssel vádolják, miután a brit rendôrség szeptember 3-án hazatoloncolta, azt követôen, augusztus 20-án lebukott a szigetországban: se vízuma, se más, angliai tartózkodáshoz szükséges irata nem volt.

300 milliós kár
Tûzvész tört ki 31-én hajnali háromnegyed négykor Aranyosgyéresen, ahol a Rândunelelor utca 4. szám alatti ház kapott lángra egy rövidzárlatot követôen. Emberéletben nem esett kár, de mintegy 300 millió lej értékû javak égtek porrá.

(balázs)

Sok jogi személy abban a hiszemben él, az a tény, hogy a neve valamilyen szinten közismert, illetve az általa folytatott tevékenység, szolgáltatás, elôállított vagy forgalmazott termék a nyilvánosság elé került, az egyúttal az övé is.

Sokan a mai napig sincsenek tisztában, hogy sajátjuknak hitt szellemi tulajdonuk voltaképpen semmilyen védettség alá nem esik, ha nem tesznek ennek megfelelô óvintézkedéseket. Hogy mennyire így van ez, és miként fest a helyzet ezen a téren Romániában és szûkebb környezetünkben, arról a szakembert, Ráskai Mária Magdolna dési iparjogvédelmi tanácsadót kérdeztük.

i— Manapság még a közhiedelem által jól tájékozottnak elkönyvelt, menô üzletemberek körében sem számít közismertnek az ipari jogvédelem, pedig ezt nem akármilyen következményekkel járó törvény szabályozza. Mit illik errôl a fogalomról tudni?

Ráskai Mária: — Az ipari jog a szellemi tulajdonjog egyik ágazata a szerzôi jog mellett. Míg utóbbi fôleg az irodalmi, sajtó- és mûvészi berkekben érvényesül, az ipari jog a szabadalmak, védjegyek (vagy márkák), ipari rajzok és modellek, földrajzi megnevezések, eredetnevek kérdésével foglalkozik, az ipari jogvédelem pedig az ezeken a területeken alkotott szellemi tulajdon oltalmát jelenti. Nem árt tudni, hogy tulajdonjogot csak akkor nyerhet alkotójuk, forgalmazójuk, használójuk az említett fogalmak — nevezzük ôket iparjogvédelmi objektumoknak — fölött, ha levédi azokat az Állami Szabadalmazási és Védjegy Hivatalnál (ÁSZVH, román rövidítése OSIM, vezérigazgatója Varga Gábor — szerk. megj.). Amíg ez nem történik meg, jogi értelemben nem beszélhetünk szellemi tulajdonjogról, a „tulajdonos" termékének védettségét, különösebb jogi elônyét vagy biztosítékát sem élvezheti.

— Hozzuk egy kicsit közelebb az olvasóhoz ezeket az alapfogalmakat, hiszen a kérdésben meglepôen sokan érintettek lehetnek. Mi a szabadalom, védjegy, ipari modell, földrajzi eredetnév iparjogvédelmi szempontból?

— A szabadalom új technikai megoldás, például technológia vagy berendezés jogi védettségét jelenti. Minden új mûszaki megoldás csakis akkor válik feltalálójának vagy megbízójának szellemi tulajdonává, ha megszerzi rá a tulajdonjogot az említett hivatalnál történô bejegyzés útján. Mint minden levédés esetében, itt is roppant fontos az elsôdlegesség. Ajánlatos minden újítást elsôként szabadalmaztatni, nehogy mások hamarabb lépjenek, és a feltaláló helyett más élvezze a találmány jogi és anyagi elônyeit. Márka vagy védjegy leegyszerûsített meghatározásban egy termék, szolgáltatás vagy tevékenység megnevezését jelenti. Lehet ez betûkbôl, hangokból álló, úgynevezett verbális márka, illetve ha szimbólum vagy jel, akkor grafikai védjegy, de a kettô kombinációja sem ritka. A védjegy alapvetô szerepe megkülönböztetni a terméket egy ugyanolyan típusútól. Piacgazdaságban egyre inkább bebizonyosodik, hogy nem a termelô adja el a terméket — hanem a márka. Ez a legfontosabb reklámelem. Ha példának tekintünk egy televíziót, akkor egyetlen típusú készülék több tíz vagy száz szabadalmat foglalhat magában, mert minden benne alkalmazott mûszaki megoldást ajánlatos levédeni. Védeni kell a tévé márkanevét, tehát azt, hogy Samsung, Philips vagy bármi más, és végül az ebben a kérdésben járatosak most már automatikusan levédik a készülék formáját is, hiszen a számítógépek, maroktelefonok esetében is sokszor a tetszetôs külsô, a formatervezés, a design az egyik legfontosabb tényezôje az új piac meghódításának. Ezzel máris érthetô, hogy mit jelent az ipari rajz és modell, azaz a forma, a sajátos külalak védelmének a kérdése. Végül pedig abban az esetben, ha a termékek vagy szolgáltatások egy bizonyos, földrajzilag körülhatárolt területhez kötôdnek az éghajlat, talaj, az ott lakók hozzáértése vagy más helyi adottságok révén, akkor felmerül a földrajzi megnevezések, az eredetnevek védelmének is a szükségessége. Leginkább a mezôgazdasági termékekkel lehet ezt példázni. Közismert, hogy a franciaországi champagne-i eljárással készült szeszesitalt, a pezsgôt nem nevezhetjük „Champagne"-nak a név tulajdonosának beleegyezése nélkül. A tokaji hegyaljai borok vagy nagyon sok különleges tejtermék, sajt is szigorú eredetnév-védelem alá esik. De meisseni porcelánt vagy halasi csipkét sem gyárthat vagy forgalmazhat annak tulajdonosa tudta és engedélye nélkül senki sem. Gondolom, mifelénk is felismerik hamarosan, hogy milyen jó lenne, mondjuk, a korondi cserepet, a Küküllô menti borokat vagy a körösfôi varrottasokat földrajzi eredetnevükkel együtt levédeni.

— Gondolom, a borok esetében a szôlôfajták megnevezését, hogy chardonnay vagy leányka, nem lehet kizárólagosan levédeni.

— A mindenütt termesztett szôlôfajták neve nem földrajzi név, ilyen értelemben ezeket nem lehet levédeni. A nagyon közismert földrajzi nevek esetében — mint például kolozsvári vagy erdélyi — a hivatal nyújthat védelmet, de a földrajzi része fölött a névnek senki nem élvezhet kizárólagos használati jogot. Abban is eltér a földrajzi nevek védelme más ipari jogvédelmi kérdésektôl, hogy az igénylése másképpen zajlik. Nem egyetlen szerzô, potenciális tulajdonos kérheti ezt, csakis a termelôk, forgalmazók egyesülete, és egy egész övezetre érvényes. Ha például levédenék a korondi kerámiát, azt nem lehetne többé máshol — például Kolozsváron — hamisítani.

— Az eddig elmondottakból is kitûnik, hogy az iparjogvédelem fontosságát még nem mindenki ismerte fel idehaza. Mi a helyzet ma ezen a téren?

— A bejegyzett szabadalmak száma 2000-ig esett, azóta emelkedôben. Viszonylag állandó számú ipari modellt védtek le évente az utóbbi években, a márkavédelem azonban ugrásszerû növekedést produkált, 1998 óta háromszorosára nôtt a hazai igénylôk száma. Végül is minden iparjogvédelmi ágazatra érvényes a levédési kérések számának a növekedése évrôl évre, és az is, hogy a külföldiek még mindig nagyobb számban nyújtanak be ilyen igényléseket Romániában, mint a hazaiak. Ez is jelzi, hogy a már mûködô nyugati piacgazdaságokban rég felismerték ennek a kérdésnek a hasznosságát. Erdély egyes részei jóval elmaradnak az országos tendenciától. Ennek legfôbb oka a tájékozatlanság, a kommunizmusból maradt beidegzôdés, hogy sok minden úgy mûködik, mint a régi köztulajdon, nem tartozunk felelôsséggel iránta. Másik oka, hogy sok intézményvezetô túlterhelt, arra hivatkozik, hogy inkább „szakmai kérdésekkel" foglalkozik, adminisztratív, bürokratikus problémákkal, nincs idejek saját érdekeit az ipari jog terén védeni. Ez nagy kár, mert elôbb-utóbb ô maga fogják ennek a súlyos anyagi kárát látni, senki más.

— Mi a helyzet a magyar intézményvezetôkkel, illetve az Erdélyen belüli övezetek közti különbséggel?

— Nem merném általánosítani, de elôfordult már, hogy magyar intézményvezetô értetlenül, hitetlenkedve, már-már bizalmatlanul viszonyult a kérdéshez, nem áldozott idôt, energiát rá, míg egyes román hasontársaik sokkal fogékonyabbnak bizonyultak. Természetesen ennek az ellenkezôjére is sok példa akad. De megfigyelhetô, hogy ahol a vállalkozói mutatók jobbak, vagy ahol az informáciáramlás tökéletesebb, ott sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek erre a kérdésre. Marosvásárhely vagy Székelyudvarhely például sokkal elôbb jár iparjogvédelmi téren, mint, teszem azt, Kolozsvár. Amilyen nagy gazdasági és kulturális potenciállal és intézmény-koncentrációval bír Kolozsvár, annál inkább kellene az itteni vállalkozóknak, intézményvzetôknek ipari jogvédelmi stratégiával és politikával rendelkezniük. Nagyon téves az a felfogás, és esetleg csak késôbb bosszulja meg magát, hogy sok vállalkozó azt hiszi, ha már bejegyezte a cégét a keresekedelmi kamaránál, akkor annak a nevét egyúttal levédte. Sokan a cégnevüket vagy annak egy rövidebb változatát használják márkanévként, például az üzlethelyiségük megnevezéseként. Sokan bizonyára meglepôdnének, ha megtudnák, nem is rendelkeznek a saját nevük tulajdonjogával.

— Milyen téren jöhet szóba a márkanév használata?

— Gyártás, általában termelés —, de forgalmazás, tárolás és reklámozás terén is. Mivel a legtöbb vállalkozó mifelénk kereskedelemmel vagy szolgáltatással foglalkozik, esetenként nem tudja, hogy ugyanolyan felelôsség terheli egy márka forgalmazásáért, mint a termelôt. Fôleg külföldi termékekkel fordul elô, hogy ha azt nem védik le Románia területén, de más, egy ellenérdekelt azt megteszi, akkor a márka bitorlásáért a forgalmazót hamarabb szedik elô Romániában, mint a külföldi termelôt. Természetesen, ha a termelô belföldi, akkor az is könnyebben felelôsségre vonható.

— Mi történik akkor, ha az intézményvezetô úgy gondolkozik: régóta folytatom ezt vagy azt a tevékenységet, bajom még nem származott belôle, én találtam ki, senki sem támadott miatta, elhiszem az iparjogvédelem fontosságát, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nekem talán nincs is szükségem rá. Nincs igaza?

— Bármilyen nyilvánosság elôtt folytatott tevékenység magában foglal iparjogvédelmi objektumokat. Mindenki ezáltal kiteszi magát annak a veszélynek, hogy elôtte mások által nyert jogokat bitorolhat. A törvények márpedig nagyon szigorúak. Börtönbüntetést, pénzbírságot, anyagi kárpótlást kockáztat az, aki könnyelmû ezen a téren. A védjegyek esetében nagyon fontos az elsôdlegesség a hivatalnál történô bejegyzés tekintetében. Ha egy modellt, például egy bizonyos formájú csészét valaki már gyárt, és utólag más levédi, a törvény több óvási lehetôséget biztosít a piacon hamarabb jelen lévônek. De csak az lehet biztos a dolgában, aki a fentiek elkerülése miatt a tevékenységét biztosítja, megbizonyosodik, hogy az nem ütközik valaki elôzôleg létrejött jogaiba, és megszerzi fölötte a tulajdonjogot. Nagyon fontos minden új termékre, tevékenységre iparjogi védelmet eszközölni elôzetesen. Ha valaki valamit a piacra dob, és csak utána védi le, megsemmisíti annak újdonság jellegét. A szabadalmazási és védjegy hivatal országos közlönye az egyik forrása e kérdések tisztázásának. De azt is jó, ha szakember kezeli, mert nagy a kockázata a felületes tájékozódásnak, és nagyon hamar következnek változások ilyen téren. Persze, a már piacon lévô termékek esetében is léteznek megoldások, ez esetben is iparjogvédelmi szakértô tanácsát ajánlatos kérni.

— Kik ezek a szakértôk?

— Az iparjogévdelmi tanácsosok vagy tanácsadók — Magyarországon szabadalmi ügyvivônek felelne meg — arra hivatottak, hogy az ipari tulajdonjog védelmét biztosítsák a törvény értelmében. Sokan nem tudják, kitôl kérhetnek tanácsot ilyen kérdésekben. Elsôsorban az ipari jogi tanácsosoktól, akik a törvény értelmében ezt a viszonylag új foglalkozást ûzik. Nem kötelezô ôket igénybe venni, de jó tudni, hogy ôk az egyetlen törvény által elismert személyek, akik a szabadalmazási és védjegy hivatalnál érdekképviseletet elláthatnak.

— Mivel jár egy szabadalmazási vagy márkavédelmi eljárás?

— Bármilyen iparjogvédelmi objektum levédése viszonylag hosszas procedúrát jelent, és elsô pillantásra költséges, de megengedhetô, és a hasznát tekintve messze megéri a befektetés. A döntô pillanat az eljárás beindítása, az, hogy minél hamarabb dokumentációt nyújtsanak be a hivatalhoz, mert akkor már érvénybe lép az ideiglenes védelem fogalma. Ezzel a tulajdonjoggal lehet és kell élni, de sajnos egyesek visszaélnek vele. Ezért a hivatal alapos utánajárás alapján vizsgálja meg az 1993-tól rendelkezésére álló adatbázisában, milyen romániai és külföldi cégek rendelkeznek védelem alatt álló, az új kéréssel, esetleg azonos objektummal. Vizsgálatának eredményét havonta közzéteszi a közlönyében, erre minden érdekelt fél reagálhat.

— Mennyire terjedet el nálunk a levédés?

— Még mindig a külföldi cégek azok, amelyek itteni érdekeltségüket nagyobb számban védik le, mint a belföldiek. A hazai igény az iparjogvédelemre még mindig csak kifejlôdôben, ezt mutatja az is, hogy ezen a téren még nagyon kevés tanácsadó szakember mûködik. Ha a területi megosztottságot nézzük, Kolozs megye nem áll a legjobb helyen, de nála sokkal nagyobb fehér foltnak számít például Szilágy megye. Egy kiállításon nemrég tapasztaltam, hogy rengeteg levédetlen termékkel rendelkeznek ottani termelôk, forgalmazók. A Szilágy megyei kereskedelmi kamara éppen ezért téjékoztatni készül ebben a kérdéskörben az ottani vállalkozókat.

— Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten?

— Sok szervezet papíron felvállalja a vállalkozók érdekvédelmét. Ezek a szervezetek, mint az RMDSZ gazdasági fôosztálya, a kis- és középvállalkozók különbözô érdekvédelmi egyesületei, a vállakozó tanácsadó irodák egyelôre gyakorlatialg mellôzik az iparjogvédelem kérdését, tehát ebbe az irányba léphetnének. A válalkozóknak pedig már csak azért is fontos lenne biztosítaniuk az üzletüket, mert az uniós elôszél egy bizonyos kényszerrel lép fel hovatovább. Egyes európai uniós támogatások odaítélésekor nagyon pontozzák a márkavédett, szabadalmaztatott, védett földrajzi eredetnévvel rendelkezô termékeket. Versenytárgyalásokon egyre többször kell már igazolni az ipari jogvédelmet. Mind több az olyan tevékenységi terület, ahol csak márkavédett termékeket lehet forgalmazni. Elsôsorban a gyógyszer- és élelmiszeripar fog ráébredni erre a valóságra. Nem ritka az a gyógyszertermék, amelynek dobozán — egyetlen tabletta esetében! — négy-öt védjegyjelzést, azt a bizonyos bekarikázott R betût, látni.

— A legtöbb példa az üzleti világra vonatkozik. Mi a helyzet a vállalkozói szférán túl?

— Minden jogi személy, amely emblémát, jelvényt használ, vagy egyáltalán nevet, címert, jelmondatot — legyen az párt vagy civil szervezet —, amit nem szeretne, hogy mások bitoroljanak, valószínûleg felfogja, hogy éppen ezek által vált ismertté. Márpedig védettség nélkül egyszerûen nem rendelkezik azok tulajdonjogával. Moldova György írja meg, Bíró László és Goy Andor, a golyóstoll két feltalálója esetét, akik nem tudták szabadalmazási jogaikat nemzetközi téren érvényesíteni, és noha mások az ô talámányukkal már a második világháború után mesés vagyonra tettek szert, ôk maguk szegénységben haltak meg. De biztos emlékszik az olvasó a bûvös kocka körüli hasonló gondokra is.

— Milyen hazai példa szolgál a védelem elmúlasztásának hátulütôire? Úgy tudom, közismert magyarországi cég mai napig fizeti a névhasználati díjat egy magánszemélynek, aki az anyavállalatnál hamarabb levédte Románia területén a nevüket, és ezen semmilyen jogorvoslat, nagynevû hazai magyar sztárügyvéd alkalmazása sem segített, még pert is vesztettek az ügyben.

— Azt tudom mondani, hogy az utóbbi években megsokszorozódtak az iparjogvédelem mellôzése miatti perek. Talán még nem késô feleszmélni, és cselekedni.

Kérdezett: Balló Áron

1944 ôszén, a háború vége felé ilyen „barátságos" felszólítással köszönt be szamosújvári szüleim házába négy szuronyos Maniu-gárdista pribék. Ezt mesélték, szegény szüleim amikor két évvel késôbb hazatértem orosz (szovjet) hadifogságból, még akkor is borzadozva. Amint eme félkatonai alakulat bandáinak emberei megérkeztek, elsô dolguk az volt, hogy felkutassák, megleckéztessék kiszemelt áldozataikat és elszámoltassanak sok ártatlanul megvádolt magyar embert. E félelmetes, vérszomjas, fenevad bandák egyik szellemi vezére Ilie Lazãr parasztpárti képviselô volt, a másik Aldea tábornok, a hírhedt magyargyûlölô alak, a Sãnãtescu kormány belügyminisztere. Ezek nyíltan bátorították, sôt uszították alárendeltjeiket a magyarellenes gyûlöletre, a legkegyetlenebb atrocitásokra. E bandák embereinek Szamosújvárott az elsôk között esett áldozatul az én szelíd lelkû, 54 éves jó édesapám, id. Gergely István is.

A felfegyverzett martalócok, miután durván berúgták az utcaajtót és berontottak az udvarra, ilyen szavakkal kiáltottak be a házba: „Iesi afarã mãi »bandinã« din casã!" Édesanyám ennek láttán-hallatán megrettent, azonnal rosszat sejtett és kétségbeesetten kérdezte: „Mit akarnak jó emberek az öreg férjemtôl?"

— A „bozgorokkal" szemben mi nem vagyunk jó emberek —, volt a válasz.

Ezzel aztán anyámat félrelökték az ajtóból és kíméletlenül berontottak a házba. Édesapám éppen az asztalnál üldögélt, s az öreg családi Bibliában lapozgatott, amikor rárontottak. Megpillantva ôt, azonnal puskát szegeztek rá ilyen szavakkal:

— Te vén horthysta, te magyar fasiszta partizán, hány román embert, katonát lôttél agyon vagy nyomorítottál meg? Állj fel az asztal mellôl és azonnal indulj ki ebbôl a házból, ahonnan a horthysták segítéségével egy román embert ûztél ki, s úgy költöztél ide be! Na, most ezért — és más magyar bûneidért is — az életeddel fogsz fizetni, úgy mint a többi hozzád hasonló „bangyinák", hangzott a vészes fenyegetés. — Hol van a horthysta honvéd fiad? Hadd kötözzük ide az apja mellé azt is, hogy egyszerre számoltassuk el ôket — mondta az egyik mánista fogcsikorgatva. Anyám a félelemtôl és az ijedtségtôl remegô, sírásba fuldokló hangon mondta: „A fiúnk nincs itthon, a fronton van, még nem jött haza." Na, szerencséje van, mondta vérben forgó szemekkel az egyik pribék. Persze, kint van a fronton a gazember, s lövi azokat a román katonákat, akik most ôsi román Erdélyünk felszabadításáért ontják vérüket. Várja ugye, hogy újra énekelhesse: „Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk...". Na, de elôbb-utóbb ô is kézre fog kerülni, az elszámoltatás elôl nem fog megszabadulni, ha román földre meri tenni a lábát!

Édesanyám sírva/zokogva könyörgött tovább, amint látta, hogy apámat puskatussal lökdösik, s ütlegelve, szuronyheggyel is ösztökélve taszigálják ki a házból.

— Drága román katonák, vitéz urak, ne bántsák, ne vigyék, esküszöm az élô Úr Istenre, hogy ô ártatlan, nem vétett egyetlen román embernek sem, erre tanúink lehetnek jó román szomszédaink is, kérdezzék meg ôket. S ha véletlenül, akaratunk ellenére is, valakinek kárt okoztunk, megfizetjük a kárát és alázatosan megkövetjük. A férjem nemhogy a fronton lett volna, de kora miatt még katonai behívót sem kapott, hogy ott harcolni kényszerült volna.

Erre az egyik hóhér ilyen szavakkal förmedt anyámra:

— Taci tu, „unguroaicã spurcatã", mert ha el nem hallgatsz, itt helyben átlyukasztlak egy golyóval, vagy ide kötözünk a bozgor férjed mellé — hangzott a kegyetlen fenyegetés.

Amint apámat kezdték a puskatussal kilökdösni az udvarból, ô hirtelen átölelte a kapufélfát, s úgy nézte — maga is könnyes szemmel —, hogy miként könyörög anyám kegyelemért, irgalomért. Ebben a reménytelen helyzetben így szólt: „Anna, drága jó öreg párom! Szaladj hamar az új polgármesterhez és kérd a segítségét, hiszen régi jó ismerôsöm."

Mikor a pribékek látták, hogy apám nem szándékszik elereszteni a kapufélfát, megragadták, elráncigálták, és összekötözték a kezeit. Az egyik mánista, hogy tudtára adja: „nem babra megy a játék", a szurony hegyét is „finoman" beledöfte a hátába. Után közrefogták és megindultak a Szamos felé, amely úgy 200–250 m távolságra volt a házunktól.

Azok a román szomszédok, akik szemtanúi voltak az eseménynek és a szüleim házánál gyakori vendégek voltak alkalmi kölcsönkérések dolgában, csak távolról nézték, ám egy szóval sem avatkoztak be, nemhogy szóltak volna szegény jó apám érdekében. Csupán az egyik magyar szomszédunk román felesége, az idôs Bocskai Istvánné, „Kriska néni" kiáltott oda románul: „Hagyjatok békét Gergelynek! Eresszétek el, mit akartok vele?! Nem sül le a pofátokról a bôr attól, amit csináltok? Ô nem ártott soha senkinek, amióta mi ismerjük! Szégyellem magam, hogy románnak születtem." Mire az egyik mánista így kiáltott vissza: „Hallgass te »korcsitura«, mert mindjárt ide kötözlek téged is!"

Az egyik román szomszéd, akire Kriska néni rászólt, hogy miért nézik tétlenül a gyilkos esetet, így válaszolt:

— Hallgass, Kriska, ne ártsd bele magadat az ô dolgukba, ôk tudják, hogy mit csinálnak.

Édesanyám, amint apámat megkötözve kísérték a vesztôhely felé, kisírt szemekkel egy bizonyos távolságból ballagott utána, mert a közelébe nem engedték. Csak egyedül Bocskai bácsi csatlakozott édesanyámhoz, hogy szemtanúja legyen annak, ami történni fog.

Amint apámat a kivégzôhely felé kísérték, csüggedt fejjel ekképpen sóhajtott fel halk szavakkal: „Vajon ki feketített be engem ilyen égbekiáltóan hazug, vérszomjas váddal? Hiszen én a négy év alatt soha semmiféle pártnak tagja nem voltam, igazán nem vagyok gazdag ember. Verejtékes munkával kerestem meg a mindennapi kenyerünket. Tucatszámra vannak román barátaim is, akik nemegyszer asztalomnál ettek-ittak, és ha messzirôl érkeztek, éjjeli szállást is kaptak."

S amint így panaszosan sóhajtozott, váratlanul az egyik mánista halkan, magyarul a következôket súgta apámnak: „Értettem minden szavadat, amit mondtál. Imádkozz, fohászkodj Istenhez kegyelemért. Lehet, hogy nem is vagy te olyan bûnös, mint amilyennen befeketítettek."

Amint a Szamos partjához érkeztek, elôkészítették apámnak a víz alá lövését. A nyakába egy jókora követ kötöttek, melynek az lett volna a szerepe, hogy az áldozatot a víz fenekére húzza. Ekkor hirtelen sugallat csendült meg a fülében, amely így hangzott: „Hallod-e te szerencsétlen öreg magyar? Ígérj nekik annyi pénzt, amennyit csak kérnek, mert a pénz el fogja ôket tántorítani gyilkos szándékuktól. Aki idôt nyer, életet nyer, mondta a sugallat. Apám ekkor így szólt a magyarul is tudó mánistához: „Mondd, jóember, csendôrúr! Mennyi pénzért válthatnám meg az életemet? Annyit adok, amennyit csak kértek." A magyarul is tudó fegyveres tolmácsolta az ajánlatot társainak. Kevés gondolkodás/tanakodás után jött a rövid válasz: 10 000 pengô. (Akkor még forgalomban volt Észak-Erdélyben a pengô is. Ez az összeg kb. egy közepes kis családi háznak volt az ára.) Ilyen sok pénzem nincs, mert én nem vagyok gazdag ember. De, ha vissza visztek a házba, elô fogom teremteni. Erre a követ leoldották a nyakáról és visszakísérték a lakására.

Édesanyám és Bocskai bácsi amint hallás-közelbe kerültek apámmal, kíváncsian kérdezték: megkegyelmeztek? Igen — válaszolta apám —, 10 000 pengôért megkegyelmeznek, de ha ez a pénz nem lesz meg estig, akkor lemondhatok az életemrôl. Ezt a választ kaptam az élet-halál uraitól. „Szentséges Úristen, jajdult fel édesanyám! Hiszen minden pénzünk összesen 500 pengô! Az egész házunk ha megér annyit. De ha az élet váltságdíját ennyire szabták, menjen inkább a ház, csak maradjon az élet" —, mondta reménykedô hangon, s máris elindult a városba, jóembereinktôl összekéregetni a pénzt. Míg a pénz nem gyûlt össze, addig a szuronyos mánisták bent a házban ôrizték áldozatukat. Leghathatósabb segítséget a pénz összehozatalában egy volt szamosújvári zsidó vendéglôs felesége, Steinerné nyújtott. Minden olyan ismerôs családhoz elmentek, ahol remélték, hogy lehet pénzük, de az összeg legnagyobb részét mégis Steinerné kölcsönözte, kamatmentesen! Közben édesanyám elment az új polgármesterhez, dr. Boitorhoz, aki édesapámnak régi ismerôse, sôt ügyvédje is volt, és elpanaszolta az esetet. Bizony polgármester szárazon csak ennyit mondott: sajnálom, de nem tehetek semmit az érdekében, mert most ilyen a világ, s ezzel eltanácsolta.

Több mint 3–4 órába telt, amíg a pénz nagyobb része — 8 000 pengô összegyûlt. A mánisták ezt már elfogadták, azzal a meghagyással, hogy rövidesen jelentkezni fognak a hátralékért is. (Annyira magabiztosak voltak, hogy még elismervényt is adtak az összegrôl, amelyet édesapám haláláig ôrzött. Miután a pénzt átvették — kvázi meggyôzôdtek apám ártatlanságáról! —, elárulták a feljelentô nevét is. A hátramaradt összegért aztán sose tértek vissza, mert az orosz katonai vezetés hamarosan kiparancsolta a Maniu-gárdistákat Észak-Erdélybôl, miután tudomásukra jutott, hogy miket mûvelnek a magyarokkal.

No, de ha azt hitte szegény megkínzott apám, hogy véget ért a kálváriája, hamarosan nagyot kellett csalódnia. Jóformán még ki sem heverte a testi-lelki tortúrát, máris újabb életveszélyes fenyegetést kapott. A volt háztulajdonos fia, akinek az apjától vásárolták szüleim 1941-ben — tisztességes napi áron — az ingatlant, amiben laktak, ô is a Maniu-gárdistákkal érkezett Észak-Erdélybe. Elsô dolga volt azonnali távozásra felszólítani szüleimet. Azt üzente, hogy amennyiben pár napon belül nem teljesítik a parancsát, az életükkel fognak fizetni. Szüleim a házat szabadpiaci áron vásárolták. Annak adta a tulajdonos, aki többet ígért érte; aki mégcsak nem is távozott Dél-Erdélybe, hanem itt maradt gondozásban a lányánál. De hoztak akkor egy olyan román törvényt, hogy aki a házát magyarnak adta el Észak-Erdélyben, visszakövetelheti. Ezen törvény alapján veszítették el többen házaikat örökre, akárcsak mint Török Ferenc a nagynéném férje, a Monostori út 77. sz. alatti lakását Kolozsváron.

Ezen fenyegetéssel apám panaszra ment az új polgármesterhez, de az így tanácsolta el: Gergely bácsi, most ilyenek a törvények. Utána elment dr. Kegyes J. ügyvédhez is, aki régi jó ismerôse volt. Ô azt tanácsolta, hogy a házból ki ne mozduljon, mert ha kiköltözik, biztos, hogy oda vissza nem jut soha. Úgy is tettek. Hogy az üzenetre nem válaszolt és nem is költözött ki, egy pár nap múlva, úgy éjfél tájban az illetô ötödmagával megjelent, és erôszakkal akarta kényszeríteni szüleimet a távozásra. Amint megérkeztek és leadtak néhány riasztó lövést, így kiáltottak be a házba: „Iesiti afarã, bozgorilor!" Mivel választ nem kaptak, megint bekiabáltak: „Ha ki nem jösztök rögtön a házból, koporsóban fogtok távozni!" Ezzel aztán az utca felôli és az udvar felôli ablakon át ökölnyi nagyságú kôzáport zúdítottak be. Olyan sûrûn repültek a kövek az ablakokra, hogy szüleim az ágy alá kényszerültek elôlük, de a házból nem jöttek ki. A támadók — nem tudni milyen oknál fogva — nem mertek betörni, de a kálvária a következô éjszaka is megismétlôdött.

Másnap reggel apám panaszra ment az orosz parancsnokságra. Onnan két katonát küldtek a helyszínre. Mikor ennek hírét vették a támadók, többet nem mertek a ház közelébe jönni. Harmadik éjjel két román szomszédunk és Bocskai bácsi jöttek segítségünkre — mesélték szüleim.

Aztán miután az oroszok kiparancsolták a Maniu-gárdista bandákat, végre egy kis nyugalom költözött a házba, ha nem is véglegesen. Mert a jobb reményekben nemsokára sok magyar családnak újra csatlakoznia kellett, apámékkal együtt. Szegény megkínzott apámékra újabb megpróbáltatások vártak, mert az itt maradt Maniu-gárdista-szimpatizánsok nem nyugodtak. Jóformán még ki sem heverték a két súlyos megrázkódtatást, máris újabb veszélyre ébredtek. Egyik kora reggeli órában két szuronyos csendôr kopogott be az ajtón, s eképpen szóltak:

— Itt lakik, itthon van id. Gergely István?

Erre apám kissé kábult fejjel így válaszolt:

— Már megint mit akarnak velem, még nem volt elég?

— Letartóztatási parancsunk van — mondta szárazon az egyik csendôr. Készülj, öltözz és csomagolj háromnapi élelmet!

— Mi a vád már megint ellenem?

— Azt majd megtudod ott, ahová viszünk. Ti magyarok most fizettek azért, hogy lelkesedve tapsoltatok a Horthy-katonáknak akkor, amikor betették lábukat az ôsi román Erdélyünk földjére. Te és a fiad is közöttük voltatok.

Amikor a két csendôr bekísérte apámat az örsre, már vagy 7–8-an voltak a fogdában, köztük két jó barátja is, Katona Laci cipészmester és Bihari András gazdálkodó. Egymást kérdezték, hogy vajon miért kísérték ide ôket, s miért vannak letartóztatva. Azért, mondta apám, mert magyaroknak születtünk, és most védtelen hazátlanok lettünk. Úgy dél tájban nyílt az ajtó és egyenesen az állomásra kísérték ôket a zárkából. Pár óra múltán már a kolozsvári bíróságon voltak. Ott a csendôrök átadták a fogházôröknek. Bezárva ültek három napig. Hiába kérdezték, hogy miért hozták ôket ide, mert a kérdésre a fegyôrök csak a vállukat vonogatták.

(Folytatjuk)

Kolozsi Gergely István

(Folytatás az október 29-i lapszámunkbôl)

Ecce homo
A bibliai tudományok Pilátusnak három mentési kísérletét szokták említeni: a Heródes-epizód, a Barabbás-eset és az Ecce homo-jelenet. Okos politikával csinálja, egyik sem sértheti a zsidókat. Negyediknek még idevenném a kézmosást is, ami zsidó szokás volt a vétlenség kifejezésére. Ennek kapcsán ugyanis nagyon lényeges dolgok történnek a passio-történetben. Most lássuk a képet.

Az iszonyatos tömeg szinte „nem" emberekbôl áll, hanem az összesûrûsödött indulatokból, érzelmekbôl és gondolatokból. Ez az érzése a szemlélônek. A monumentális alkotás valójában a Krisztus Pilátus elôtt címû képen ábrázolt többfelvonásos történetnek egyik közbülsô jelenete. Véleményem szerint Munkácsy azért tért vissza és vállalkozott ennek a képnek a megfestésére, mert a két elsônek a megfestésekor jött rá, hogy a dráma még további felvonással bôvíthetô és bôvítendô. Nyilvánvalóan hiányérzete támadt, mert még volt komoly és lényeges mondanivalója.

Itt kevésbé érzékelhetjük a téri és idôi síkok egymásba illesztését. Erre most nincs is nagy szükség, mert maga az esemény és a Krisztus-látvány olyan megdöbbentô, hogy magában hordoz egy egész eseménysort. A hirtelen keletkezô indulatok és érzelmek széles skálája valósággal elbeszéli és megmagyarázza az ezt közvetlenül megelôzô és követô történeteket.

Heródes Antipas visszaküldi Jézust Pilátushoz fehér ruhában. Voltaképpen úgy zajlott tovább az esemény, hogy a helytartó többször beszélt Jézussal odabent, s idônként kijött a sokasághoz közölni velük a vádlott ártatlanságát. Nyilvános vallatás már nem történt többé, hanem, mivel Pilátus látta a nép dühös és hajthatatlan halálos indulatát, a belsô udvaron Jézust megkorbácsoltatta a római szokások szerint. A katonák elvették a ruháját, majd kikötötték egy oszlophoz és meztelen testét ólomgömböcskékben végzôdô szíjostorral véresre verték, közben szórakozva csúfolták. „Üdvözlágy zsidók királya! — és arcul verték" (Jn. 19:3) Máté és Márk evangélisták elbeszélése szerint ez már a halálra ítélés jele volt. Lukács és János részletes tudósítása viszont arról árulkodik, hogy a procurator az ostorozást utolsó mentési kísérletnek szánta, hátha a tömegnek megesik a szíve Jézuson.

Hogy mi zajlott ezután le, azt János apostol mondja el a legtömörebben: „Majd ismét kiment Pilátus, és ezt mondta nekik: Imé én kihozom ôt elétek, hogy megtudjátok, én semmi bûnt nem találok benne. Kijött azért Jézus, töviskoronásan, bíbor ruhában. Pilátus így szólt: Íme az ember! Amikor azért látták ôt a papifejedelmek és a szolgák, így kiáltottak: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: vigyétek el ti, és feszítsétek meg, mert nem találok benne bûnt. Így feleltek neki a zsidók: nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát." (Jn 19:4–7)

Az itt említett öltözetbe a római katonák öltöztették Jézust, természetesen gúnyból. A „zsidók királya" megkapta tôlük a királyi jelvényeket: a bíborvörös liktor-köpenyt, a töviskoronát és a királyi pálcát nádszál formájában. A római katonák nem értették, mirôl is van pontosan szó. Igazából nem szerették a zsidókat, mert azok lenézték ôket mint pogányokat. Amikor Jézus megjelenik az elôtérben, az érzelmek felfokozódnak, s minden tekintet, indulat, gondolat reá összpontosul. A portikuszt és környékét római katonák uralják, a hatalom és a biztos erô valahogyan sugárzik a sejtelemes háttérbôl, az ottani alakokból. Nekik fegyverük van, ezen nyugszik a biztonságuk. A két oszlop vonala két külön világ elválasztó mezsgyéjének hat. Jobbra a lépcsôrôl Kajafás vigyázza a történéseket, nehogy hiba csússzék a politikai perbe. Annyira figyel, hogy szükség esetén készen áll a beavatkozásra. Elôtte a sarokban meghúzódó Mária Magdaléna a testhelyzetével fejezi ki megrettenését a Jézus-látvány kapcsán. A baloldalt a lenti sarokban egy elforduló öregebb asszony mozdulatával ezt fejezi ki: Szörnyû! Ennek már vége! Mögötte Jézus anyja elájulva a tanítvány János karjaiban talál nyugalmat. Tôlük kissé jobbra ismét egy anya látszik két kisgyermekével, s talán s talán a kékruhás fiú is hozzá tartozik, aki megrémülve nézi a véresre vert Jézust. Mintha még sohasem látott volna ilyet. A kutyától jobbra álló, kezeit magasba emelô másik kékruhás fiú viszont már gyakorlott az ilyen látványokban, s tudja is, hogy miként kell a tömeghangulatnak engednie. Az említett, kisgyermekes anya a gesztikulációjával „Jeruzsálem leányaként" saját maga és magzatai félelmetes és bizonytalan jövôjét látja az eseményekben. Távol az árkádív alatt valaki összekulcsolt kezekkel mintha együtt érezne a szenvedôvel, lentebb tôle egy másik viszont eszelôsen vigyorogva mutat felé. Van egy jól kiemelt nôi alak is a tömeg közepén, aki azok közül való lehet, akiket Jézus meggyógyított vagy követôjévé tett. (Lk 7 és 8) És természetesen ott van a tengernyinek látszó indulatos tömeg.

Ebben a környezetben, illetve Jézusnak ebben a helyzetében szól Pilátus a tömeghez, amely azonnal reagál. Pilátus ezzel kezdi: Íme az ember! — Ecce homo! S ekkor máris kegyetlen indulatok szabadulnak el. — Javasolom, azt próbáljuk megérteni, mit jelent ebben a szituációban az ecce homo. Mást jelent ez ugyanis a római embernek és máshogy veszi a zsidó ember is.

Pilátus ezt a kifejezést nem szánta gúnynak, sem Jézussal szemben, sem pedig a zsidókkal szemben. Sokkal inkább a görög–római ember gondolatvilágát érdemes keresni e kifejezés mögött. Nem király, hanem most már csak egy ember áll itt, úgyszólván olyan, mint ti — szinte halljuk mögötte a gondolatot. A helytartó mondhatná azt is, hogy na lám, „nézzétek a királyotokat", de nem mondja. Csak ennyi hangzik el: Ecce homo! Szeretné Pilátus megmenteni az embert, mert egyáltalán nem érti, miért is kellene ôt kivégezni. A római ember — ezt ismerjük a kultúrtörténetükbôl — becsülte a humánumot. A személyiség, az individuum prioritást élvezett a társadalommal szemben. Az emberség igen becses volt a római ember szemében. A zsidókat viszont nem szerette vallási diszkriminatív meggyôzôdésük miatt. „S ha Pilátus mégis talált közöttük embert, a keresztre feszítendô Krisztusban ismert erre rá." Jézus nem is mondott ellene Pilátusnak, megalázott emberségében is méltósággal viselte a szenvedést. Kétségtelen, egy római ember szájából hangzik el: Íme az ember! — azaz tekintsetek a szánalomra méltó emberre. Minden bizonnyal ezzel akarja a zsidók részvétét felébreszteni.

A történet mutatja, hogy ez a próbálkozás sem sikerült. A zsidók ugyanis másképpen fogják fel a dolgot. Ôk egy olyan diadalmas Messiásról álmodoztak, aki politikai, szellemi és vallási síkon elhozza a nép boldog aranykorát, nem pedig olyanról, aki elôttük álló voltában is le tud szállni az emberi lét legmélyebb mélységei alá. Egy ilyennel szemben meg kell védeni Isten megsértett dicsôségét, ezért halál reá: „Feszítsd meg!" Egyik jeles újszövetséges tudósunk, Mátyás Ernô szerint a „hitetlen emberség és az embertelen hit" hatalmas és sötét erôi feszülnek itt egymásnak, s Jézus személyén ütköznek meg. Egyik fél sem érti a másik gondolkodásmódját, egyik sem tiszteli a másik érzésvilágát, tüzet és vizet jelentenek egymás számára, s ez Jézus egzisztenciájában mégis egy magasabb szintû létösszefüggésben fog megoldódni az ô halála révén. Itt közelítjük aztán meg annak a kijelentésnek az igazságát, amely immár hitbeli bizonyságként mésképpen értékel: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bûnét!" (Jn 1:29)

Ha Jézus alakját nézzük, úgy ahogyan Munkácsy is ábrázolta, valósággal beteljesedve láthatjuk az általa is sokat idézett 22. zsoltár szavait: „Én csak féreg vagyok, nem ember, s az emberek gúnytárgya és a népek megvetettje". Megkezdôdik a búzaszem elrothadása — Pál apostol kifejezô képét használva —, hogy aztán belôle új élet támadjon. (1 Kor 15)

Munkácsy Jézusa fölfelé néz, lelki és testi szemeivel az Atyára tekint. Itt többet nem szól, mert megoldhatatlan és összebékíthetetlen emberi tényezôk mérkôznek egymással, két különbözô világ csap össze, s ebbe az ördögi küzdelembe Isten „szenvedô szolgája" (Ézs 53) pusztul bele. Miért? Mert emberileg nézve nincs megoldás, az ilyen csatának nincs földi gyôztese, de az Atya kegyelmébôl mégis lesz megoldás „minden értelmet felülhaladó módon" (Fil 4:7,1 Kor 2:9), s ezt egyedül csak Krisztus látja: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az ôt szeretôknek". (Ézs 64:4,1 Kor 2:9).

***
Golgota
A golgota koponyát jelent arámul, s ennek latin nyelven a calvaria szó felel meg. Golgotha volt a neve a Jeruzsálem városán kívül lévô koponya alakú dombnak, ahol másokat is megfeszítettek. Munkácsy képén a keresztre feszítés barbár aktusa már megtörtént. Jézus még él. Fájdalmas tekintetével az ég felé fordul. Mintegy három órát élt még a megfeszítés után, s itt most körülbelül olyan fél óra vagy teljes óra elteltével látjuk az eseményeket. Látszik azonban itt is, hogy a festô gazdag fantáziájával és mûvészi szabadságával élve rendkívül gondosan szerkeszti meg a jelenetet és felvisz olyat is a vásznára, ami idôben késôbb történik, de ami lényegileg hozzátartozik a nagypénteki történethez. Vegyük sorra ezeket.

Megkönnyíti az események értését, ha összefoglaljuk, milyen demonstratív jelentése van Jézus keresztre feszítésének. Keresztre feszítették a rabszolgákat, s ebben az esetben rabszolgák halálával akarják csúfolni az álkirályt. Másodszor a lázadónak is ez a kivégzésnem jár, hogy az egész világ elôtt nyilvánvalóvá tegyék a zsidók hûségét a császár iránt. Harmadszor, az istenkáromló átkozott halálát kellett elszenvednie a hamis prófétának, hogy a vádlók a Tóra iránti hûségüket Isten elôtt megmutassák. Jézus néhány közvetlen hívétôl eltekintve a képen látható sokaság így érti és figyeli a Krisztus-eseményt. (Itt jegyzem meg, hogy az egyedül anakronisztikus dolog a képen az INRI felirat, amely ilyen formájában csak századokkal késôbb terjedt el a latin nyelvû korszakban. A Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum kifejezés kezdôbetûs mozaikja ez. Eredetileg héberül, görögül és latinul volt kitûzve Pilátus rendeletére.)

Az evangéliumok Jézusnak a kereszten mondott szavaiból hét mondatot ôriztek meg. Máté és Márk ugyanazt, Lukács és János hármat-hármat. (Mt 27:46; MK 15-34; Lk 23:34, 43, 46; Jn 19:26, 28, 30) Ezeket és valószínûleg a teljes 22. zsoltár szavait részletekben mondhatta el Jézus a három órai kínszenvedése alatt. A 22. zsoltár az ún. Messiás-zsoltár.

Mármost ez a rabszolgák, lázadók és hamis próféták halálával csúfosan büntetett ember egyszer csak megszólal és ellenségeiért imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek!" (Lk 23:34) Az újszövetséges szakértôk feltételezése szerint a 22. zsoltár verseit idézhette sûrûbben, különösen is míg fizikai ereje és tudata még bírta, s ezzel a magatartásával valószínûleg komolyan meglepte a jelenlévôket. Különbözô reakciókat váltott ki bennük, s ezt a Krisztushoz való viszonyulást próbálta Munkácsy az ô fantasztikus ecsetjével megfogalmazni.

A jobb alsó sarokban a római katona már le is ült, nekik a kiadott parancs szerint meg kellett várni a halál beálltát. Jézus keresztjét négy alak veszi körül: a vörös ruhás fiatal férfi a tanítvány János, aztán Jézus Anyja, aki fia lábára borul, tôle balra Mária Magdaléna sír, arcát kezeivel takarva, s a harmadik nôi alak kilétét pontosan meghatározni nem tudjuk. A bibliai leírás alapján többen szóba jöhetnek, ezért — meglátásom szerint — Munkácsy az ô alakjában Jézus nôi követôinek egy reprezentánsát festette meg. Kitárt karja és aggódóan szomorú szemei, de szép arca is arról árulkodik, hogy a Jézust szeretô és kísérô nôk egy általános példája lehet. Eléggé középpontba került a kékruhás, létrás, szerszámos férfi. Lenézô közönnyel tekint a síró asszonyokra, mintha ezt mondaná: miért kell ezt az elvetemültet annyira megsiratni. Arcán látszik, hogy neki ez már a sokadik eset. Nem ô a hóhér, hanem láthatóan zsidó mesterember, aki a kivégzésekhez szokta készíteni, ácsolni a kereszteket. — Valószínûleg a rómaiak ezt is a zsidókkal végeztették el bérmunkában. Jézust egyébként a római kivégzô osztag feszítette meg. — Létrája mögött egy erôs római katona tartja távolabb a kisebb tömeget, erôsen használva dárdáját. A létra fölött van egy kinyújtott karú római tiszt, talán ô lehet az, aki a katonák közül a hatalom pozíciójából ezt a durva kérdést tette fel Jézusnak: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat." (Lk 23:37) A kézmozdulata árulja el, hogy mond valamit.

Az egyébként gondosan megfestett „háttér-tömegbôl" Munkácsy kiemelten elôrehoz néhány alakot. Tudjuk, hogy ez a már nem túlságosan nagy tömeg a szanhedrin tagjaiból, azok szolgáiból, a római katonákból, az általános bámészkodókból vagy arrajárókból és Jézus követôibôl állt. Nincs minden pontosan leírva, hogy ezek mit csináltak idôközben. Az evangéliumok eléggé szûkszavúan, mondhatnánk lényegre törôen írták le a történteket. Vannak azért lényeges információink, s ismerjük az ilyen kivégzés általános szokásait és szabályait is. Ezek együttes alkalmazása segíthet megérteni, mit akart Munkácsy kifejezni.

Gaál Botond

A napjainkban folyó képzômûvészeti képzést lehet dicsérni és lehet elmarasztalni, egy valami azonban biztos: az akadémiává, majd újabban egyetemmé átnevezett egykori kolozsvári fôiskola legalább annyi tehetséges diákot bocsát útjára, mint tette azt a hôskorban. Hogy ez mennyire az oktatók és mennyire azzal a bizonyos isteni szikrával már eleve megáldott hallgatók érdeme arról már lehetne vitatkozni. Ami viszont kétségtelen: jelenleg a diáklétszám többszöröse a hajdaninak. A tehetséges fiatal mûvészek felkarolásában pedig jelentôs szerepet játszik a Mûvészeti Múzeum, amely kiállítási lehetôséget biztosít a pályakezdôknek.

Hangan Barbara 1999-ben végzett az akkor éppen Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémiának nevezett kolozsvári felsôfokú mûvészképzô intézményben. Már diákként alkalmat teremtett arra, hogy a szakma felfigyeljen sajátosan markáns fogalmazásmódjára. S ez az egyéni hangvétel csak megerôsödött az évek folyamán. A fôtéri Kisgalériában és a Német Kulturális Központ galériájában rendezett tárlatai már jelezték azt a különleges világot, amelyet jelenlegi, Mûvészeti múzeumbeli kiállítása a maga teljességében tár elénk. A Bánffy-palota öt hatalmas földszinti termét megtöltô festészeti parádé — nem véletlenül használtam e kifejezést — olyan alkotóra vall, aki nemcsak mennyiségében ért el figyelemre méltó teljesítményt. Sajátosan összetett, kifejezésmódjában fölöttébb választékos festôi nyelvezete posztmodern alapállásból kacsingat a szecesszió múlt század eleji eszme- és formavilága fele, miközben az ókori kultúrák már-már pazarló gazdagságát is felvillantja. Súlyos aranyok hitelesítik ezt a sajátos festôi megjelenítést, foglalatként is szervesen beleilleszkedve a kompozícióba. Ha egyetlen jelzôvel kellene jellemeznem a tárlatot azt mondanám: pazar. A mûvész ugyanis alkotásainak szinte minden összetevôjével pazarlóan bánik. Most mégis az összképpel kezdeném, mert azt is felfoghatjuk úgy, mint az alkotóelemek egyikét. Hiszen a tárlat egységében is mûalkotás jellegû. Azzá avatja a tulajdonképpeni táblaképek és az egész kiállítófelületet összefogó-egybehangoló kiegészítôelemek, az utólagosan bearanyozott komód, karosszék, utazótáska vagy éppenséggel a természetébôl adódóan aranyba hajló, ôszivé túlérett faág közti tökéletes harmónia. De külön-külön valamennyi alkotásának, mélységesen emberközpontú mûvészetének is legfôbb jellemzôje a harmónia. Egyfajta szecessziósított-posztmodernesített reneszánsz szépségideál éled újra a gazdagon megmunkált, precízen kiképzett felületeken. A festészet örök témája, az újrafelfedezett emberi test alakváltozatai — a poétikusan idealizált, megszépített variánstól, a majdhogynem groteszkig — képezik alkotásainak központi magját, amelyet aprólékos mûgonddal ágyaz be a reneszánsz virágmotívumos, esetleg állatfigurákkal kiegészített vagy mértani alakzatokkal pazarul díszített környezetbe. Patinásított, fémszínekbe foglalt madonnák révedezô szeme tekint le a falakról s óvja a nemrég megszületett jövôt, vagy éppenséggel az erotika sajátos misztériuma kerül elôtérbe. De ott az ôsi kultúrák harmadik évezredi reinkarnációja is, amellyel a festô nemcsak századokat, de évezredeket is összekapcsol. Téren és idôn felüli ez a mûvészet, és mégis nagyon mai. A hideg ésszerûségen és gyakorlatiasságon alapuló fogyasztói társadalom, az egyszerhasználatos tárgyak dömpingje, önkéntelenül is kivált az emberbôl egyfajta vágyakozást a maradandóság, az értékek iránt. Erre az igényre érzett rá a mûvész és ezt sikerült megvalósítania formai és eszmei vonatkozásban egyaránt.

Az anyag mélységes tisztelete és ismerete jellemzi a mûvészt. Nagyméretû, rendkívül szuggesztív alkotásaiban nemcsak mûvészi képzelôerejét ereszti bátran szabadjára, hanem a felület minden négyzetcentiméterét is aprólékos mûgonddal munkálja meg. Munkái ilyen vonatkozásban már egyenesen az iparmûvészet határait súrolják. És rendkívül dekoratívak. A szónak mindennemû pejoratív értelme nélkül. Hiszen a mûvész éppen azt adja vissza a festészetnek, ami a festészeté: a látvány erejét.

Németh Júlia

Aki álmatlan éjszakán a szabadban sétálva felnéz a tiszta égboltra, úgy érzi, a hold az amely némileg megvilágítja a tájat, ez maga a holdvilág. A holdfény a Holdról, mint bolygóról visszaverôdô, éjszaka halványan világító napfény. A holdfény sugara nyelvünkben: holdsugár. Látható alakja szerint a hold lehet újhold (vagy újság), félhold és telehold. Ez utóbbi az a jelenség, amikor a Holdnak a Földre nézô oldalát a Nap teljesen megvilágítja. Ennek idôpontját így nevezzük: holdtölte. A növô hold dagad, a fogyó hold csökken. Ha párás idôben látható fénykoszorú veszi körül, úgy mondjuk, udvara van. A néphiedelem szerint változni fog az idô. Hogy ennek az égitestnek neve ôsi magyar szó, talán senkit nem lep meg, de azt már csak a szófejtôk tudják, hogy benne a szóvégi -d egykoron kicsinyítô-becézô képzô volt, s az eredeti hód alakból a hold az -l hang utólagos betoldásával keletkezett.

Talán még a holdnál is érdekesebbek a csillagok.

A csillag szavunk a csillan, csillog hangfestô szócsalád tagjaként ’fénylô, ragyogó’ jelentésben önállósult, és kiszorította a használatból a ’csillag’ jelentésû régi magyar húgy szavunkat. (Ehhez bizonyára hozzájárult a ’vizelet’ jelentésû, ugyancsak ôsi húgy szavunk zavaró hatása is.)

A csillagjóslás, a korábbi „húgybanézés" azt tartotta, hogy a csillagok állása meghatározza az emberek sorsát. Ez a hit tükrözôdik nyelvünk több kifejezésében. „Rossz idôket élünk, rossz csillagok járnak" — sóhajt fel Arany János. A jól boldoguló emberrôl azt tartják, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Akinek pályája, hírneve fölfelé ível, zeniten van, annak feljött a csillaga. Akitôl hirtelen elpártolt a szerencse, annak gyászba borult a csillaga. Haragszunk, ha valakinek a csillagát emlegetjük. Harag rejlik Arany János alábbi soraiban is: „Öreg bíró, a csillagát,/Jól meggondolja kend magát!"

Ami megszámlálhatatlanul sok, annyi, mint égen a csillag. Aki szemérmetlenül hazudik: letagadja még a csillagot is az égrôl. Aki mindent megtesz, hogy valakinek kedvébe járjon: a csillagokat is lehozzák neki az égrôl. Drágul az élet: az árak a csillagokig szöknek. Káprázik a szeme valakinek: csillagokat lát. Nyelvünkben csillagokra vonatkozó hasonlatot is találunk: „Mint az égen a szép csillagok,/Ez világon úgy járjatok" — írja egyik költônk már a 17. században.

A csillagképek közül mindenki felismer néhányat. Itt van mindenekelôtt a Göncölszekér. Írásban 1560 körül felbukkanó szónak a nyelvjárásokban számos ejtésváltozata van: göncörszekér, gönciszekér, küncôszekér stb. A szóösszetétel utótagjában mindenki fölismeri a szekér szót. Az elôtagról azt tartja a szófejtô, hogy ez valószínûleg azonos a német Künzel, Günzel becenévvel. De hogy miért éppen Göncöl személynév került ebbe a szókapcsolatba, nem tudjuk okát adni.

A Bika csillagképében lévô csillaghalmaz neve: Fiastyúk. Az 1405 körül felbukkanó fias tik kifejezés jelentése: ’olyan tyúk, amelynek csibéi vannak’, Elôfordul a nyelvjárásokban fiascsillag alakban is. A csíki tájszólásban a fiatyúk neve: hetevény. A tájszó alaszava a hét számnév, ebbôl a hetevény a -vény képzôbokorral alakult. Az elnevezés alapja, hogy a Fiastyúk hét csillagból áll.

A tejút latin mintára keletkezett tükörszó, a latinban a via lactea. A már Ovidiusnál elôforduló hátterérôl Horváth Ádám 1791-ben így ír: „A bosszús gyermek az emlôt megharapta, /Kinek is a csecsét Júnó a szájából kikapta, / Elfolyt a téj, melybôl hosszú fehérség lett az égen, / Amely most ország útnak; téj útnak hívtak régen." Egyszerûbben okolta meg a tejút szót a Nyárád menti adatközlôm: „Elöntötték a bácsok a tejet." A nyelvjárásokban a fogalomra még számos más elnevezés is él: nagyút, hadak útja, pozdorjás út, Szentpétör útja, cigányok útja, szalmás út („A cigányok elszórták a szalmát.") stb.

Murádin László

November elseje, sôt maga a hónap általában az elmúlás, az emlékezés jegyében telik el. És ha ez az emlékezés inkább elhunyt családtagjainkra, ismerôseinkre vonatkozik, jó alkalom nyílik arra, hogy elhunyt mûvészeinkre is emlékezzünk, legalább néhány gondolat erejéig.

A Kolozsvári Magyar Opera bal oldalán, a páholyoktól kijövet kellemes meglepetésként néhány régi tag fényképe került újabban közszemlére, ám a munka még nem fejezôdött be: a meglévô fotók pótlásra, kiegészítésre szorulnak. Ha az illetô mûvész idôközben elhunyt, akkor a családhoz, a kollégákhoz, ismerôsökhöz fordultak. Ha nem állt rendelkezésre más megoldás, olyan is elôfordult, hogy régi csoportképeket nagyítottak ki. A fénykép restaurálás technikai része Rohonyi D. Iván munkája, de az intézmény díszlet- és jelmeztervezôje, Starmüller Katalin is részt vállalt ebben a tevékenységben.

Valószínû, ahogyan az aktív tagok képe jelenleg is megtekinthetô, ugyanúgy létezhetett a múltban is ilyen jellegû kiállítás... Jó gondolat ezeket újra kiállítani, mert az az atmoszféra, amely ezekbôl a képekbôl sugárzik, számadásra serkentheti a közönséget és a társulatot egyaránt. Hiszen a már kiállított portrékat nézegetve kicsit magunkkal is szembenézünk: mennyire volt akkor életünk része az operaelôadásokon való részvétel, ezek az elôadások milyen mûvészi élményt hordoztak magukban, s mi az, amit örök útravalóul kaptunk: az operamuzsika szeretetét, a zenemûvekben rejlô szépség folyamatos át- és megérzését, a zeneszerzô mondanivalója örökérvényûségének felfedezését. Nem csak annak a bizonyos mûvészgenerációnak állít emléket, amely részese volt az intézmény „aranykorának", hanem felidéz egy politikai, gazdasági és nem utolsósorban mûvészi tényezôktôl behatárolt idôszakot, amelyet a megszépítô emlékezet folytán még pompásabbnak, csodálatosabbnak látunk. Óhatatlanul eszünkbe jut(hat)nak a régi elôadások, az akkori repertoár, amelynek hallatán csak álmélkodni tudunk: heti 5–6 elôadás, zsúfolt házak, az operairodalom alapmûveivel való folytonos kontaktus és még sorolhatnánk. Hogy a mai mûvészgeneráció számára mit jelentenek ezek a képek — ez az illetô mûvész szubjektív hozzáállásától függ. Láttam operaházi tagokat, akik hosszasan elidôztek, türelmesen meg-megállva a fényképek elôtt, de volt olyan is, aki nem szentelt ezeknek különösebb figyelmet. A közönség megítélése is különbözô: volt, aki elégedetlenségének adott hangot az általa tapasztalt hiányosságok miatt, másoknak tetszett az ötlet. Ne feledjük azonban, hogy a kiállítás anyaga még nem nevezhetô teljesnek, s ha november elsejére nem is, de a hónap folyamán végleges formát ölt majd.

A fényképkiállításról Simon Gábor igazgatót kérdeztük.

— Mennyire áll kapcsolatban ez a kiállítás az opera 55 éves fennállásával és a közeljövôben napvilágot látó operatörténeti könyv — amelynek szerzôje Laskay Adrienne karnagy — megjelenésével?

— Az elôbb említett két fontos eseményhez tudatosan nem kapcsolódik ez a portrékiállítás. Viszont legalább öt éve foglalkoztatott a gondolat, hogy elôdeinkre, (volt) kollégáinkra emlékezzünk, emlékeztessünk. Ma is élô volt tagjaink olykor felkeresnek ugyan, de a legtöbbjük földrajzilag is messze került. Az idôközben elhunytakat csak a fényképek segítségével hozhatjuk közel a mai nemzedékhez.Tudomásom szerint fényképkiállításunknak jó híre kelt a városban: beszédtéma lett, és ez besegít abban, hogy a még hiányzó fotókat beszerezzük, ugyanis a mostani kiállítás pótlásra szorul: volt olyan, hogy az illetô mûvész nyugalomba vonulása alkalmával magával vitte fényképét, vagy (erre is nem egy példa van) egy-egy „névtelen imádó" lelopta kedvenc énekesének képét a falról. A fényképezési technika legújabb eredményeit felhasználva — csoportképekbôl vagy kisméretû fényképekbôl — egészítjük ki a gyûjteményt. Ha a már kintlévô „régiek" és a még munkafolyamat alatt álló képek számát összeadjuk, körülbelül hatvan képrôl van szó. Az aktív énekesek képei a földszinten maradtak, a többit az emeleten helyezzük el. Remélem, hogy az indítványom nem csak nekem szerez örömet, hanem a közönségnek is. Szívesen nézek fel a régi kollégákra, vagy még korábbiakra, akiket személyesen nem ismertem.

— Van-e valamilyen alapelv, amelyet a fényképek kiválasztásakor érvényesített?

— Az 1948-ban alapított Kolozsvári Magyar Népopera vezetô nemzedékérôl van szó. Ez nem panoptikum, hanem emlékeztetô a mai mûvészgenerációnak és a közönségnek egyaránt, hogy mindannyian érezzük azt a ránk nehezedô hagyományt, amelyet elôdeink teremtettek meg, és amelyet mi folytatunk. Csak azok jönnek szóba, akik a maguk korában is kint voltak vagy kint lehettek. A vezetô mûvészek közé soroljuk a szólisták mellett a rendezôket, karmestereket, karvezetôket, korrepetitorokat, díszlet- és jelmeztervezôket, hangversenymestereket és nem utolsósorban a mindenkori igazgatókat. A fénykép-gyûjtemény létrehozásában nagy szerepe van Laskay Adrienne-nek, intézményünk volt karnagyának, aki egyben az intézmény 50 — azaz most már 55 — éves fennállását tanúsító könyv szerzôje. Nagyon remélem, hogy a könyv idén nyomdába kerül: maga az anyag már kész volt az 50 éves évfordulón is, de pénzhiány miatt eddig nem valósulhatott meg.

— A fényképkiállítás ötlete miért nem valósult meg hamarabb?

— A rendelkezésünkre álló fényképanyag elég hiányos volt, így pótolni kellett. Igaz-ságtalannak tartottam volna, ha csak a meglévôket tesszük ki.

— Ki foglalkozik az opera fénykép-archívumával?

— Az elôadásképek rendszerezése, megôrzése a szervezô feladata, a mûvészképek — újak és régiek — a sajtóreferens, Turánitz J. Lajos gondoskodásának köszönhetôen maradtak meg.

— Ez alkalommal a mostani tagok képeit is frissítik?

— Ez az illetô mûvésztôl függ: ha húsz-harminc évvel ezelôtti arcképére néz szívesebben, akkor nem kényszeríthetem arra, hogy mostani felvételt hozzon.

— Milyen hagyománya van az ilyen jellegû fényképkiállításoknak más operaházaknál?

— Kedves színházi hagyomány mindenhol a világon.

— Ha elôre nézünk: a decemberi hónap eleje, az 55. éves évforduló milyen elôadást hoz?

— December elején lesz a Bob herceg bemutatója, de külön erre a célra nem tervezünk elôadást. Szervezésbeli és pénzügyi megfontolások miatt döntött így a vezetôség. Életem folyamán két dologtól ódzkodtam: a sok ünnepléstôl és a sok gyûléstôl — mindkettô takar valamit… (Hogy visszatérjek az idôben: 1989 elôtt egyik ünneplés érte a másikat, eltakarandó azt a nyomorúságot, azt a terrort, amelyben éltünk.) Én hiszek abban, hogy nem csak az 55. évfordulót, hanem a 60-at is megérjük.

— Végigsétálva a fényképkiállítás elôtt, kellemes vagy kellemetlen emlék jut inkább az eszedbe?

— Mindkettô: a magánéletem nem tud a Magyar Operától elszakadni: 1968-ban kerültem a zenekarba, és 1972-ben felbontották a munkaszerzôdésemet. Akkori eltávolításom fôszereplôi: a párt- és a szakszervezeti vezetôk számomra kitörölhetetlen rossz emlékké váltak. Még ha 1972-tôl nem is voltam az opera tagja, a baráti kapcsolataim megmaradtak. De több a kellemes emlék. Mindenféleképpen szívesen emlékszem az akkori élgárdára, a hatvanas-hetvenes évek szólistáira, akik közül sokan elmentek, és Nyugaton építették karrierjüket. A második kivándorlási hullám a nyolcvanas években érte az intézményt, amikor Magyarország zenés színpadai gazdagodtak az elvándorolt tagjainkkal. Persze, már nem tevôdhet fel, hogy „haragszunk rájuk", hiszen az európai avagy amerikai kiteljesedett karrierjük minket is büszkeséggel tölthet el. Csak álmodozni lehet arról, hogy kivándorolt mûvészeinkkel újra itt találkozzunk.

— Van-e valamilyen kapcsolattartás a kivándorolt tagokkal?

— Kétségtelenül. Hogy csak néhány példát idézzek: Andrásy Gábor és Kovács Attila még most is énekelnek, s amikor Kolozsvárra látogatnak, felkeresik az intézményt. A forradalom után segélyként sok mindent kaptunk Kovács Attilától. Tájékoztatásban, kapcsolatteremtésben még most is tudnak támogatni. De ez inkább a Magyarországra kitelepedett énekesekkel valósul meg.

— Van-e mûvészi szempontú nosztalgiád?

— Igen, de ez nem azt jelenti, hogy a mostani produkcióink nem rendelkeznek ugyanolyan mûvészi értékkel. Huszon- vagy harmincévesként az akkori elôadások mûvészi teljesítménye máig ható élménnyé vált. De visszaemlékezve csak az elmúlt évtizedre is vagy a mostani idôszakra, késôbb ezekre is biztosan nosztalgiával fogok gondolni. A 60-as, 70-es idôszaknak a pozitívuma a kultúrához való jobb gazdasági-pénz-ügyi viszonyulás volt. Ennek is köszönhetô, hogy olyan pompás elôadások születtek ezen a színpadon, mint a Turandot, a Don Carlos, valamint hogy Európa legkiválóbb mûvészei vendégszerepeltek akkor itt. Ekkor érzôdött a Szovjetuniónak az a pozitív hatása, hogy áldoztak a kultúrára: nem csak a divatos könnyûzenére, hanem az ún. magas kultúrára — opera, filharmónia — is volt pénz. Ez a nyolcvanas évek elejéig tartott, akkor kezdôdtek a gazdasági megszorítások, és ezzel együttaz elvándorlás. Ma már nem megvalósítható az, hogy egy 6-7 tagú olasz élgárda lépjen itt fel, ma már nincs lehetôség egy Ojsztrah-formátumú mûvész vendégszereplésére. Önerôbôl ez teljességgel elképzelhetetlen. Én viszont a nehézségek ellenére bízom abban, hogy utódaink megünnepelik nem csak a 60., hanem a századik évfordulót is.

***
Befejezésképpen csak azt kívánhatjuk, hogy az elkezdett munkát minél elôbb siker koronázza, és az igazgató által hangoztatott derûlátás és bizakodás mindannyiunkat áthasson.

Ami a kiállítás jelenlegi állapotát illeti, talán jobb lett volna „határvonalat húzni" a még élô és a már elhunyt mûvészek képei közé — így kissé összemosódik lét és nemlét határa, és koncepciódúsabb elhelyezés is elkelt volna. De még ha az elrendezés módját vagy helyét illetôen akadnak is más elképzelések, ezentúl lassítsuk le lépteinket, valahányszor arra járunk, mert minden fénykép a mûvészet, a kolozsvári zenés színpad iránti alázatos szeretetrôl, elkötelezettségrôl, a sokat emlegetett „rögös mûvészi pálya" egy-egy állomásáról szól.

Hintós Diana

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 456 lej, 1 USD = 33 901 lej, 1 magyar forint = 153 lej.

Középiskolai tanár felkészít matematikából és informatikából (a diák lakásán is). Telefon: 581-509. (0018)

Ünnepélyes keretek közt díjazták Kolozs megye legjobb sportolóit. A pénzjutalmat Vasile Soporan prefektus, Valentin Cuibus alprefektus, Serban Gratian, a megyei tanács elnöke és Dorel Pojar, a megyei sporthivatal igazgatója nyújtotta át.

A legjobb sportolónak kijáró jutalom a cselgáncsozó Marius Bucsénak és Oana Ban tornászlánynak járt. A többieket ezúttal nem rangsorolták külön, a névsor: Mihaela Botezan és Maria Cioncan (atlétika), Ciprian Veres (torna), Oana Chirilã, Simona Sârbu, Mihaela Senocico és Ionicã Muntean (kézilabda), Diószeghy István (súlyemelés), Laura Moise-Móricz és Corina Cãprioru (cselgáncs), Codruta Vlad, Ferenczy Mónika és Gabriel Ormenisan (karate), Rares Chintoan (birkózó), Dumitru Bese (teke), Corina Indrei (vívás) és Dorina Pãuna (lábtenisz). Az év edzôje: Florin Berceanu, a legjobb menedzser: Mircea Cristescu (kosárlabda), legjobb csapat pedig az U-Ursus nôi együttese. Életmûdíjat kapott Simona Richter, s kitüntették a Mircea Cojocaru ifi-bajnok focicsapatát.

A szokásos ünnepi beszédek mellett Dorel Pojar kitért arra is, hogy a jelen levô díjazottak közül remélhetôleg sokan jutnak ki a jövô évi nyári olimpiára, éppen ezért külön pénzalapot különítettek el az olimpikonok számára.

Póka János András

Korábban már beszámoltunk róla, hogy csütörtöktôl szombatig bonyolítják le a nôi Nemzeti Liga 8–10. fordulóját Prahova megye két városában, Ploiesti-en és Prahovában. Az elsô nap küzdelmeinek eredményeként éllovasváltás történt, az eddig vezetô Râmnicu Vâlcea-i Oltchim csapata a 8. forduló rangadóján kikapott a címvédô Bukaresti Rapidtól. A vasutasgárda sikere simább volt, mint azt a 31–27 (13–12) arányú gyôzelembôl ki lehetne következtetni, a Rapid végig vezetett, olykor megnyugtató elônnyel: 10–4-re majd 25–19-re. A vâlceai lányok az elsô félidôben tudtak felemelkedni az ellenfél nívójára, de egyenlíteni ekkor sem tudtak. A fôvárosiak nagyobb becsvággyal küzdöttek, harcoltak edzôjük, Gheorghe Covaci megmaradásáért a csapat élén, ugyanis vereség esetén a szakvezetô kilátásba helyezte lemondását. A legeredményesebb játékosok Busuioceanu (9), Brãdeanu (6), Mihai és Goran (5–5), illetve Meirosu (9) és Trãistaru (7) voltak.

Gyôzelemmel vette az elsô akadályt a Liviu Jurcã által felkészített Kolozsvári U-Jolidon, amely végig többet kezdeményezett és megérdemelten nyert 30–24 (14–11) arányban. Az újoncnak számító Tatiana Cojocaru kapus átlagon felüli teljesítményt nyújtott a második félidôben, rajta kívül a 9 gólos Georgeta Vârtic, a 7 találatot elért Mihaela Senocico és az 5-ször a konstancai kapuba találó Mihaela Urcan tûnt ki.

Meglepetést keltett a Posta Câlnãu-i Astral 27–22 arányú sikere a tavalyi idény egyik élcsapata, a Nagybányai Selmont ellen. A forduló többi eredménye: Brassói Rulmentul–Dévai Cetate MSC 24–24, Zilahi Silcotub–Szászsebesi MSC 29–19 (az elsô 30 perc után még csak 11–11-et mutatott az eredményjelzô tábla), Galaci Otelul–Dévai U-Remin 17–31 és Bukaresti Venus Apa Nova–Piatra Neamt-i Fibrex KK 30–28 (ezek a fôvárosi csapat elsô bajnoki pontjai).

Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy pénteken a déli órákban a Plopeni-i Sportcsarnokban lebonyolított találkozón az U-Jolidon–Venus Apa Nova mérkôzésen 33–26 arányban a Szamos menti együttes gyôzött. A Jurcã-gárda második sikere a vártnál nehezebben született meg, a félidôben még a fôvárosiak vezettek 15–14-re! A kolozsváriaktól a legtöbb gólt Senocico (12), Deac (7), Vârtic (5) és Urcan (4) dobta. A többi találkozó végeredményérôl lapzártáig nem értesültünk.

A zárónapon az U-Jolidon csapata ismét Ploiesti-en játszik délután 3 órai kezdettel, ellenfele a Piatra Neamt-i Fibrex KK.

A táblázat élcsoportjának jelenlegi állása: 1. Rapid 14 pont, 2. U-Jolidon 13 (egy mérkôzéssel több), 3. Oltchim és U-Remin 12–12.

(radványi)

Megnyitották a világon a negyedik, Kolozsvárott az elsô barlangászati múzeumot. Az avatásra pénteken 10 órakor került sor, a kiállított tárgyak között Emil Racovitã által használt mikroszkópot, eredeti fényképeket, mi több a barlangi medve megkövült karomnyomát, valamint a „játékszereit" — agyaggolyókat, amiket a medve gyúrt — is megtaláljuk. A kiállított tárgyak listája még nem végleges, számos példányra még várnak a szervezôk, akik ötévi munkát fektettek be a Sextil Puscariu utcában lévô múzeumba.

(gálffy)

A nôi kosárlabda Európa Kupa déli fôcsoportja D-csoportjában a Kolozsvári U ACSA Terapia kiütéses vereséget szenvedett az újvidéki Vojvodina Novi Sad (Szerbia-Montenegró) otthonában. Eredmény: 92:42.

*

A labdarúgó A-osztály 11. fordulójának nyitómérkôzésén: Besztercei Glória–Bukaresti Dinamó 1–1 (gól: Vasilache, illetve Dãnciulescu).

Különösen a nyári eseménydús hónapokhoz viszonyítva, de még a már „megsoványodott" októberhez képest is tovább karcsúsodott az év utolsó elôtti hónapjának sportesemény-naptára. De azért jut is, marad is valami. Ezek közül tallóztuk az alábbiakat a sportágak ábécé szerinti rendjében:

ASZTALITENISZ: 6–9. között: PRO Tom 40 — Németország nyílt nemzetközi bajnoksága; 27–30.: olimpiai minôsítô kvalifikáló verseny Luxemburgban.

ATLÉTIKA: 2-án: New York-i maraton.

KERÉKPÁR: 6–11. között müncheni hatnapos verseny.

LABDARÚGÁS: 4–5-én: Bajnokok Ligája, csoportmérkôzések, 4. forduló; 6-án: UEFA-kupa, a második forduló elsô mérkôzései (visszavágók 27-én); 25–26-án: Bajnokok Ligája, csoportmérkôzések, 5. forduló.

LOVAGLÁS: díjugrató és -lovagló Világkupa versenyek: 6–9. között: Buenos Airesben és Veronában; 7–11. között Torontóban; 13–16. között: Berlinben; 19–23. között: Stuttgartban.

SÚLYEMELÉS: 11–21. között férfi és nôi világbajnokság, egyben olimpiai minôsítô verseny a kanadai Vancouverben.

TENISZ: pontgyûjtô versenyek: 3–9. között: WTA (nôknek) Los Angelesben és thaiföldi Pattaya Cityben; 11–16. között: ATP (férfiaknak): New Yorkban; Davis-kupa döntô 28–30. között: Ausztrália–Svájc.

ÚSZÁS: 29–30.: FINA rövidpályás Világkupa döntô Washingtonban.

L. F.

„Mozdítsd a tested, izmosítsd a fejed" — mint egy csütörtöki brüsszeli sajtóértekezleten nyilvánossága hozták, ez lesz a jelmondata a sport nevelô szerepének szentelt nagyszabású, egyéves európai akcióprogramnak, amely 2004 január elsejével veszi kezdetét.

Az Európai Unió 2003 elején jelentette be, hogy 2004-et a sport nevelô szerepe európai évének nyilvánítja. Az akció legfôbb célja ráébreszteni a közvéleményt, különösképpen a fiatalokat, hogy milyen fontos szerepet játszik a sport a személyiség fejlôdésében, s hogy az oktatás hatékonyságához is hozzájárul. Az európai uniós kezdeményezésben 28 ország vesz részt (az EU 15 jelenlegi és 10 jövôre csatlakozó állama, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia), s minden egyes országban egy nemzeti koordináló szerv fogja majd össze a különbözô programokat.

A brüsszeli sajtóértekezleten Viviane Reding, az Európai Bizottság oktatási és kulturális kérdésekkel foglalkozó biztosa azzal magyarázta a 2004-es év kiválasztását, hogy jövôre több nagyszabású esemény (például a portugáliai labdarúgó Eb és az athéni olimpia) Európát helyezi majd a sportvilág középpontjába.

— Európa egyébként mindig is a sportvilág szívének számított, hiszen a téli és nyári olimpiák majdnem kétharmadának ez a kontinens adott otthont, ráadásul minden harmadik európai rendszeresen sportol — tette hozzá.

Az európai év konkrét programjainak kiválasztására az Európai Unió pályázatot tett közzé. Annyi azonban már biztos, hogy számos nagy jövô évi sportesemény, így például a már említett futball Eb és az olimpia egyben az akcióprogramnak is része lesz, s hogy sok ismert sportoló, például Amélie Mauresmo francia teniszezônô és Marc Girardelli korábbi kiváló síelô vállalja majd a közvélemény elôtt a program képviseletét.

A US Open-gyôztes Andy Roddick 6:3, 6:4 arányban nyert a spanyol Tommy Robredo ellen a párizsi torna nyolcaddöntôjében, így hétfôtôl ô vezeti majd a hagyományos világranglistát, s az ATP Race-ben is újra az élre kerül.

Az amerikai játékos a francia fôvárosban rendezett vetélkedô elôtt 300, illetve 4 ponttal maradt el a jelenleg éllovas spanyol Juan Carlos Ferrerótól. Roddick a teniszsport 22. éllovasa a férfiak világranglistájának 1973-as bevezetése óta, s a hatodik amerikai.

A világranglista eddigi éllovasai, valamint az élre kerülés elsô idôpontja: Roddick — 2003. október 30., Ferrero — 2003. szeptember 8., Lleyton Hewitt (ausztrál) — 2001. november 19., Gustavo Kuerten (brazil) — 2000. december 4., Marat Szafin (orosz) — 2000. november 20., Patrick Rafter (ausztrál) — 1999. július 26., Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) — 1999. május 3., Carlos Moyá (spanyol) — 1999. március 15., Marcelo Rios (chilei) — 1998. március 30., Thomas Muster (osztrák) — 1996. február 12., Andre Agassi (amerikai) — 1995. április 10., Pete Sampras (amerikai) — 1993. április 12., Jim Courier (amerikai) — 1992. február 10., Boris Becker (német) — 1991. január 28., Stefan Edberg (svéd) — 1990. augusztus 13., Mats Wilander (svéd) — 1988. szeptember 12., Ivan Lendl (csehszlovák) — 1983. február 28., John McEnroe (amerikai) — 1980. március 3., Björn Borg (svéd) — 1977. augusztus 23., Jimmy Connors (amerikai) — 1974. július 29., John Newcombe (ausztrál) — 1974. június 3. és Ilie Nãstase (román) — 1973. augusztus 23.

Miután két vetélytárs kiesett, már csak ketten voltak versenyben a jövô szombaton kezdôdô houstoni férfi tenisz Mesterek Kupájának utolsó, még kiadó helyéért. A párizsi Mester-sorozatba tartozó viadalon ugyanis az ausztrál Mark Philippoussis és a francia Sebastien Grosjean is idejekorán búcsúzott.

Grosjean egyébként meglehetôsen indulatosan fogadta, hogy lemaradt a texasi évzáróról: az öltözôbe menet egy szemetesbe hajította az ütôit.

— Tartalékként semmiképpen sem utazok Houstonba. Elegem van ebbôl az idénybôl, azonnal szabadságra megyek Floridába — jelentette ki a helyi kedvenc, akit a brit Tim Henman gyôzött le 3:6, 6:4, 7:5-re.

A 9. kiemelt Philippoussist a brazil Gustavo Kuerten búcsúztatta a 2. fordulóban (7:6, 6:7, 7:6).

A Mesterek Tornája legnagyobb esélyese az idei világranglistán 392 ponttal 8. argentin David Nalbandian, noha a tavalyi wimbledoni döntôs csuklósérülés miatt nem tudott kiállni a franciaországi viadalra.

Egyetlen ellenlábasa a thaiföldi Paradorn Srichaphan maradt, akinek viszont el kellett volna hódítania a trófeát a Bercy-csarnokban ahhoz, hogy részt vehessen a nyolcfôs szupertornán. Szerdán viszont ô is vereséget szenvedett, s ezzel eldôlt, hogy a Mesterek Kupájának utolsó helyét az argentin David Nalbandian foglalhatja el.

A két négyes csoportban rendezendô viadalon Nalbandian mellett Ferrero, Roddick és az amerikai Andre Agassi, a svájci Roger Federer, az argentin Guillermo Coria, a német Rainer Schüttler, valamint a spanyol Carlos Moyá lép pályára.

Tavaly az ausztrál Lleyton Hewitt diadalmaskodott a Mesterek Kupáján Sanghajban, a döntôben 7:5, 7:5, 2:6, 2:6, 6:4-re nyert Ferrero ellen.

A párizsi torna nyolcaddöntôjének másik érdekessége, hogy Andrei Pavel játék nélkül jutott tovább a belázasodott Coria ellenében.

A nyolcaddöntô eredményei:

Tim Henman (brit)–Gustavo Kuerten (brazil) 6:4, 6:2; Roger Federer (svájci, 3.)–Martin Verkerk (holland, 13.) 6:7 (3), 7:6 (12), 7:6 (6); Jiri Novak (cseh, 14.)–Juan Carlos Ferrero (spanyol, 1.) 7:5, 7:5; Andy Roddick (amerikai, 2.)–Tommy Robredo (spanyol, 16.) 6:3, 6:4; Andrei Pavel–Guillermo Coria (argentin, 4.) játék nélkül; Rainer Schüttler (német, 5.)–Nicolas Massu (chilei, 10.) 6:4, 7:5; Hicham Arazi (marokkói)–Paradorn Srichaphan (thaiföldi, 8.) 7:6 (3), 6:3; Jonas Björkman (svéd)–Carraz (francia) 6:3, 7:6 (7).

A negyeddöntô párosítása:

Novak–Arazi, Pavel–Schüttler, Henman–Federer és Björkman–Roddick.

Született: 1982. augusztus 30., Omaha (Egyesült Államok).

Lakóhelye: Boca Raton (Egyesült Államok).

Magasság/testsúly: 1,87 m/86 kg.

Ütôfogása: jobbkezes.

Profijátékos: 2000 óta.

Tornagyôzelmei: 11, ebbôl 1 Grand Slam (2003: US Open).

Összes nyert pénzdíja: 4 699 491 dollár

Idei nyert pénzdíja, egyesben: 2 784 842 dollár

• Az Atlético Madrid hazai pályán fölényesen verte a Bajnokok Ligájában is érdekelt Real Sociedadot a spanyol Primera Division 9. fordulójának zárótalálkozóján. Végeredmény: Atlético Madrid–Real Sociedad 4–0.

• A Brescia meglepetésre hazai pályán 3–2-re kikapott a másodosztályú Palermótól az Olasz Kupában, így nem jutott be a legjobb 16 közé.

A korábbi világbajnok indiai Viswanathan Anand legyôzte a jelenlegi vb-elsô orosz Vlagyimir Kramnyikot a franciaországi rapidsakk világbajnokság döntôjében.

Anand sötéttel döntetlent játszott, majd a világos bábukat vezetve nyert.

A Cap d’Agde-i döntôben: Kramnyik–Anand döntetlen, Anand–Kramnyik 1–0 — végeredmény: Anand–Kramnyik 1,5–0,5.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]