2003. november 8.
(XV. évfolyam, 258. szám)

A fiatalság gondjairól, az ifjúsági szervezetek problémáiról tájékozódik kétnapos erdélyi látogatása során Gyurcsány Ferenc magyarországi ifjúsági, gyermek- és sportminiszter. Kolozsvári tartózkodása alatt a tárcavezetô a magyar nyelvû felsôfokú oktatás támogatásáról, valamint az ifjúsági szervezetek pályázati lehetôségeirôl tárgyalt.

Gyurcsány Ferenc a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökségi tagjaival találkozott elôször Kolozsvárra érkezése után, hiszen, mint elmondta, fontosnak tartja, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezetével tárgyaljon. A beszélgetést követôen a tárcavezetô a szövetség ügyvezetô elnökségi tagjaival találkozott, majd az Sapientia székhelyére látogatott, ahol az EMTE és a BBTE képviselôivel folytatott beszélgetést. A megbeszélésen jelen volt Szilágyi Pál, a Sapientia rektora, Kása Zoltán, a BBTE prorektora, Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint egyetemi tanárok mindkét intézmény részérôl.

Gyurcsány Ferenc elmondta: a magyar nyelvû felsôfokú oktatás képviselôivel folytatott megbeszélésen fôleg a támogatási lehetôségekrôl s az EMTE költségvetésének az emelésérôl esett szó. Mint kifejtették, azEMTE képviselôi azt szeretnék, ha a magyar kormány növelné az 1248 milliárd forintos költségvetési tervezetet, és egyetértenek abban, hogy a pénzalap nagy részét fejlesztésre, és nem az intézmény mûködtetésére kell fordítani. A tárcavezetô kifejtette: az állami egyetemen tanuló, több mint 11 000 magyar diákról sem feledkeznek meg, nekik továbbra is biztosítják a pályázati lehetôséget. Ugyanakkor elmondta: az oktatás színvonalának emelése érdekében szeptembertôl beindítanak egy programot, melynek keretében 1100 erdélyi magyar egyetemi oktató továbbképzését biztosítják.

Az egyetemek képviselôivel folytatott tárgyalás után Gyurcsány Ferenc magyar egyetemi hallgatóknak tartott elôadást, majd válaszolt a jelenlevôk kérdéseire. A magyar állam által nyújtott támogatásokkal kapcsolatosan kifejtette: az a legfontosabb, hogy a magyar fél és a határon túli magyar szervezetek között partneri kapcsolat alakuljon ki. Az erdélyieknek meg kell érteniük: többet kell tenniük annál, mint hogy kinyújtják a markukat, nekik is vállalniuk kell a felelôsséget, a két félnek pedig kölcsönösen kell eldöntenie, mire fordítják a támogatásokat.

Pap Melinda

Az Európai Bizottság (EB) országjelentése és az igazságügyi reformok — e két fontosabb téma szerepelt a Kónya-Hamar Sándor képviselô és Eckstein-Kovács Péter szenátor tegnapi sajtóértekezletének napirendjén, amelyre a megyei RMDSZ Fürdô utcai székhelyén került sor.

— Százegy százalékban egyet kell értenem az EB országjelentésnek az igazságszolgáltatást illetô megállapításaival, ugyanis az igazságügyet befolyásolni akaró politikai szándék virágzóban van, a hatalom nem mondott le róla — jelentette ki Eckstein-Kovács Péter szenátor. A végrehajtó továbbra is úgy gondolja, hogy a bíróság a politikum és a közigazgatás függeléke kell hogy legyen, nem pedig egy igazi független erô az államon belül, mint ahogyan elôírja az alkotmány, véli a szenátor. Eckstein-Kovács nehezményezi, többek között, hogy a bíróságok belsô szervezetérôl szóló törvénynek a jogi bizottságban történô megvitatására nem kaptak meghívást az ügyészek, sôt a sajtót is teljes egészében kizárták a munkálatok folyamán, holott a jogi bizottság, hagyományosan, nyilvánosan szokta megtartani üléseit. Az igazságügyi miniszter "dadogásai" is mind arra vallanak, hogy azok a félelmek, amelyek a politikai szférának az igazságszolgáltatásra gyakorolt befolyását illetik, nem alaptalanok. Mindezekhez hozzátéve, ráadásul az a lehetôség is "eltûnt" a törvénytervezetbôl, hogy a Legfelsôbb Bíróság a saját költségvetését elfogadhassa, fûzte hozzá a szenátor, tehát az igazságügy továbbra is ki van téve annak, hogy kap-e vagy sem pénzt a kormánytól. — Ezek nem éppen az európai elôírásokhoz igazodó módosítások, ezért továbbra is kiállok amellett, hogy az igazságszolgáltatás terén nem történnek meg a reformok — szögezte le Eckstein-Kovács Péter. A szenátus jogi bizottság ugyanakkor egy módosító javaslattal súlyosan megcsonkította a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy anyanyelvükön fordulhassanak a bírósághoz, derült ki a sajtótájékoztatón, ám a szenátor reméli, hogy erre a témára még visszatér a bizottság. A módosító javaslat a következôképpen szól: a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvüket használni a bíróságon, fordító segítségével. Ezt a lehetôséget gyakorlatilag a régi alkotmány is biztosította, ez az indítvány tehát alkotmányellenes és nem állja meg a helyét, jelentette ki a szenátor.

Kónya-Hamar Sándor megítélése szerint az EB által elvárt reformokat 2004-ben nem valószínû, hogy meg tudja valósítani a kormánypárt. Választási év lévén, a Szociáldemokrata Pártnak döntenie kell, hogy végrehajtja-e a csatlakozáshoz szükséges reformokat, és cserbenhagyja ezáltal szavazóit, vagy pedig meg akarja nyerni a választásokat, mondotta a képviselô.

Köllô Katalin

Az ôszi vásárok jegyében másodszor rendezik meg a Kolozsvári termék elnevezésû, helyi márkákat, termékeket és szolgáltatásokat bemutató kiállítást. Ugyancsak az Expo Transilvania Rt. kiállítótermében szintén második alkalommal, de elôször Kolozsvárott kerül sor a Kis- és középvállalkozók kiállítására.

A pénteki ünnepélyes megnyitón Radu Munteanu, a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke a kis- és középvállalkozók tevékenységének jelentôségét ismertette — a világon a gazdaság 80%-át az ilyen jellegû kezdeményezések uralják. Ami a vásárok statisztikai adatait illeti, november 7–9. között 90, illetve 70 cég állítja ki és reklámozza termékeit és szolgáltatásait a mintegy 800 négyzetméteres területen, s ezenkívül 35 eseményre (bíznesz témájú konferencia és szeminárium) kerül sor.

Vasile Soporan prefektus a gazdaság fellendülését várja a vásároktól, hogy Kolozsvár visszaszerezze elvesztett régi hírnevét a partneri kapcsolatok kiépítése területén. A kis- és középvállalkozók sikere egyben a mi sikerünk is, mivel egy város kulturális fejlettsége a gazdasági jóléttôl is függ — mondotta a prefektus.

A megnyitón a rendezôk részérôl felszólalt még Eugen Popel, a kis- és középvállalkozók, valamint szövetkezetek országos egyesületének képviselôje, George Cristodorescu a IBD/GTZ német mûszaki együttmûködési társaságtól, továbbá Mircea Gavrilã alpolgármester.

Póka János András

Néhány órára felkerült a Kolozsvár — Keleti Pályaudvar magyar nyelvû településjelzô a város szamosfalvi pályaudvarának vasútállomásán. Szerkesztôségünkbe betelefonált olvasónk tájékoztatása szerint a három darab kétnyelvû táblát az alkotmánymódosításról szóló népszavazást megelôzôen, október 16-án helyezték el. Szántás közben vette észre a településjelzôt, de csak rövid ideig örülhetett a "csodának", mivel néhány óra múlva azt el is távolították. A hírt a vasútállomás képviselôje is megerôsítette, de határozottan tartózkodott mindenféle sajtónyilatkozattól. Kérdésünkre Borbély László képviselô, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke az esetrôl tôlünk értesült, de elmondta, kormánypárti ígéret van arra nézve, hogy márciusig a Kolozs megyei útszakaszon is felkerülnek a kétnyelvû táblák a vasútállomásokon.

P. A. M.

Közérdekû tudnivalók, humor, honlapjegyzék, pályázati díjak rekord értékben — változatlan áron.

Kiadványunk sorrendben ötödik alkalommal jelentkezik, és célunk vele változatlan: olyan ismeretekhez, hasznos információkhoz juttatni olvasóinkat, amelyek hozzájárulhatnak az itt és most élni lehet és kell gondolatmotívum tudatosításához, valamint kitekintést nyújtanak az egyre táguló és ugyanakkor bonyolultabbá váló nagyvilágba. Mindezek mellett, a jó ízlés határain belül maradva, természetesen ezúttal sem hanyagoltuk el a szórakoztató mûfajokat, hiszen erdélyi magyarságunk esetében az anyagiakon kívül éppen a jókedély a legnagyobb hiánycikk.

A Szabadság Évkönyv 2004-ben többek között olvashatunk a kolozsvári Fôtér reneszánsz emlékeirôl, az egykori zilahi és dési turulmadaras emlékoszlopokról, kalotaszegi túrázási útvonalakról, a 2004-es athéni nyári olimpia programjáról, egészségvédelmi tanácsokról, egyszerû és mégis nagyszerû ételreceptekrôl, divatötletekrôl stb. Befejezôdik erdélyi megyéink helységnévszótár-sorozata (Szeben, Brassó, Kovászna és Hargita megyéken kívül Csángóföld településeinek magyar névlistáját is közöljük). Felelevenítünk egy, a lapunkban nagy és sokáig tartó (sajnos, ma is érvényes) vihart kavart vitát a menni vagy maradni témában. Tibori Szabó Zoltán világjáró beszámolói közül most thaiföldi élményeit osztja meg velünk, azt sem rejtve véka alá, hogy miként kérték meg a kezét az ôserdôben... Évkönyvünk különlegessége egy világhálós honlapjegyzék, amelyet bizonyára szívesen fogad minden internetet böngészô fiatal és nem fiatal.

Keresztrejtvény pályázatunk hat feladványának megfejtéseitlegkésôbb 2004. január 30-ig kell beküldeni, a támogatóink (Bronto Comprod Kft., Amic Kft., Secpral Pro Instalatii Kft., Artana Kft., Perfetti van Melle Fundy Kft., Dunkler Kft., Sooter’s Kft.) által felajánlott nyeremények összértéke pedig meghaladja az eddigiekét: ezúttal 15 millió lej. A díjak között háti permetezôgép, porszívó, fali elektrovektor, hajszárító, képzômûvészeti üvegtálak, édességek, nôi fehérnemû, színes filmek találhatók. Ezeken kívül már ebben az évben Karácsonyi különdíj pályázatunkon egy kirándulósátrat nyerhet (a VSA Kft. jóvoltából) az az igyekvô és szerencsés olvasónk, aki 2003. december 15-ig beküldi az erre vonatkozó szelvényeket.

Keresse és vásárolja már most a Szabadság Évkönyv 2004-et szerkesztôségünk pénztárában és (egyelôre csak) kolozsvári terjesztôinknél (ára, akárcsak tavaly volt, csupán40 ezer lej)! Ezt Önnek egyszerûen nem szabad kihagynia! És ne várakozzék addig, amíg a készlet már "kész lett"!

|

Rendhagyó módon zajlanak jövô héten Kolozsváron az Unitárius Kollégiumi Napok, hiszen a szerdától vasárnapig tartó rendezvénysorozat nemcsak pedagógiai, hanem iskolapolitikai szinten is számos újdonságot vonultat fel. A tízéves ünnep legnagyobb attrakciója a kollégium nevének dimenzióváltása lesz, ugyanis a patinás tanintézmény szerdától János Zsigmond fejedelem nevét is viseli.

— 1993-ban, amikor újrakezdôdött a teológiai líceumok élete — nyilatkozta a Szabadságnak a nagy eseménnyel kapcsolatban dr. Szabó Árpád unitárius püspök —, önkéntelenül adódott a gondolat, hogy ezek felvegyék azt a nevet, amelyet az épületben mûködô intézmények használtak, Kolozsvár esetében a Brassai Sámuel, míg Székelykeresztúron az Orbán Balázs nevét. Ezt követôen igen hamar rájöttünk, hogy nem volt szerencsés választás, mert sok esetben félreértést, összetévesztést eredményezett — így aztán e nevek elmaradtak. Amikor a tízéves évforduló közeledett, felmerült a gond, hogy jó volna nevet adni a kolozsvári kollégiumnak, és a többségi vélemény az volt, hogy adjuk az erdélyi önálló államot létrehozó fejedelemnek a nevét. Ezzel mintegy rehabilitálni is akarjuk János Zsigmond fejedelmet, akirôl a magyar történetírás szándékosan hallgat, vagy épp tudatosan félretájékoztat személyérôl és országszervezôi munkájáról. Ugyanakkor az is fontos érv volt, hogy 1557-ben az erdélyi országgyûlés Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon iskolák alapítását mondta ki a kolostorok helyén. Az iskola anyagi alapját édesanyja, Izabella, majd késôbb maga a fejedelem biztosította adományaival, hosszú idôn át ennek az alapítványnak köszönhetôen fejlôdhetett az intézmény. János Zsigmond tervei között szerepelt egy akadémia létrehozása is, ezt azonban korai halála megakadályozta.

Sz. Cs.

A FEHÉR GALÉRIA ÜNNEPÉLYES FELAVATÁSÁT tartják november 9-én, vasárnap dél-elôtt, a 10 órai istentisztelet keretében a Kolozsvár Újalsóvárosi Református Egyházközség (Pata utca 195. szám) új gyülekezeti termében. Gy. Szabó Béla a Jelenések könyvéhez készült 22 fametszetének illusztrációit mutatják be. A tárlatot Ferenczy Miklós lelkipásztor nyitja meg. Énekel az egyházközség vegyes kara Tonder Ilona karnagy vezetésével. A kiállítást az érdeklôdôk naponta, délelôtt 9–15 óra között tekinthetik meg.

KAMARAZENE EST A KOLOZSVÁR TÁRSASÁG SZER-VEZÉSÉBEN. November 8-án, szombaton du. 6 órától Béres Melinda és Márkos Albert hegedûduóját hallgathatják meg a zenekedvelôk az Unitárius Püspökség imatermében (Brassai-líceum, I. emelet).

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖ-VETELÉT TARTJA az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete november 8-án, szombaton du. 5 órától a Pro Iuventute székházban, Mócok útja 75. szám alatt.

CHRISTOPH BOSSERT (Trossingen–Németország) nemzetközi hírû orgonamûvészt és muzikológust avatják díszdoktorrá november 10-én, hétfôn délben 12 órakor a Gheorghe Dima Zeneakadémián.

A BRETTER GYÖRGY IRO-DALMI KÖR meghívottja Varga Melinda. Vitaindító: László Noémi. A rendezvényre november 10-én, hétfôn 19 órakor kerül sor a Bulgakov Irodalmi Kávéház pincéjében.

A FORDÍTÁS ELMÉLETE címmel dr. Klaudy Kinga, az ELTE Fordító- és Tolmácsképzô Központjának tanszékvezetô egyetemi tanára tart elôadás-sorozatot a Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézetének vendégtanári programja keretében. Az elôadásokra november 10-én, hétfôn 14, 16 és 18 órától kerül sor a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (Mátyás király utca 4.).

A Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulója alkalmából a Duna Televízióban emlékhetet rendezünk november 10–16. között. A hét minden napján kínálunk nézôinknek olyan mûsorokat, amelyek II. Rákóczi Ferenc életével, a szabadságharc eseményeivel, a korszak zenei, irodalmi, képzômûvészeti értékeivel foglalkoznak.

Mûsorkínálatunkban mindenki találhat kedvére valót: játékfilmek, mint a Rákóczi hadnagya, a Csínom Palkó vagy a háború elôtti filmkínálatból a Rákóczi nótája és az újabb termésbôl a Trombitás címû alkotás; egy új zenemû: Tolcsvay László Rákóczi-fantáziájának bemutatója Párizsban, egy új színmû: Tóth-Máthé Miklós Rodostó c. történelmi játékának premierje Kassán, Mányoki Ádám festményei, a tárogató története, Ráday Pálnak, a fejedelem kancellárjának portréja, történész-kerekasztal a Rákóczi-kutatás legújabb eredményeirôl, kárpát-medencei középiskolások történelmi vetélkedôje Sárospatakon — a Rákóczi-emlékév hazai és határon túli eseményei gazdagítják a mûsorhét programját.

Matula Ágnes, Zika Klára

Nagy bajban vagyunk, amióta áttértünk a téli idôszámításra. Nem tudjuk, hogy mikor kél és mikor nyugszik az a fránya Napocska. Mert ez nála nem olyan egyszerû dolog, nagyon kacifántosan csinálja. Szakember próbálta velünk megértetni, hogy bár még sötét van, azért a nap már felkelt. És tulajdonképpen napnyugta sem akkor van, amikor besötétedik, hanem... Mert van egy láthatatlan horizont, meg mit tudom én mi, amihez viszonyítva... stb., stb. Egy kollégánk van csak, aki ezt érti. De ô most nincs. Kórházban van, mert térde tört a borpincében. (Ne mosolyogjanak a kedves olvasók, nem a sok bortól, hanem a rossz lépcsôfoktól.) A kórházban aztán huszonéves medikák kezdték el tanulmányozni az esetét (vagy estét?), és szakdolgozatot írnak belôle. Ezért aztán rá egy ideig nem szamíthatunk. (Mit mondjak, ha férfi lennék, én is szívesebben ülnék a huszonéves kis doktorlányok körében, mint az állandóan le-fel rohangáló, mindig ideges kollégák között), Így aztán most nálunk a nap összevissza kél és nyugszik. Sokat gondolkodtunk, mit tehetnénk, hogy helyre tegyük a dolgokat e téren. Két megoldást találtunk: vagy megtanulunk "csillagászatul", vagy lefizetjük a medikát, hogy mást kezdjen el tanulmányozni a kolléga helyett. Majd eszünkbe jutott egy köztes megoldás: aktualizálni kell a tavalyi kalendáriumot. Remélem, most már nálunk is helyreáll a nap "közlekedési menetrendje".

B. É.

Szerzôk és szerkesztôk jelenlétében mutatták be a Korunk folyóirat leg-újabb, csángó problematikával foglalkozó számát november 6-án délután, a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes utcai székházában.

Szabó Géza szerkesztô szavai szerint a lapszám témájának aktualitása vitathatatlan, hiszen ma már nem csak a honi közéleti-politikai hadszíntéren, hanem tágabb nemzetközi közéleti vonatkozásban is felfigyeltek erre a sajátos népcsoportra. A Kriza-társaság programjának keretében néprajz szakos diákok kutatták a témát, a lapszám túlnyomó részét dolgozataik teszik ki. A Korunk többek között azokra a kérdésekre is választ keresett, hogyan viszonyulhat az értelmiség ehhez a veszélyeztetett népcsoporthoz, mi az egyház és egyházi vezetôk szerepe abban, hogy ezek az emberek megtarthassák nyelvüket, identitásukat.

A szerzôk különféle népszokásokat, hagyományokat, rituálékat, babonákat mutatnak be, és helyet kap a lapszámban Ovidiu Pecican Ki a csángó? címû írása is. A téma kapcsán Tánczos Vilmos néprajzkutató, aki interjúalanyként van jelen a lapban, elmondta: 1945 óta összesen 74 olyan kötet jelent meg, amely a csángókkal foglalkozik, ez is azt bizonyítja, hogy nemzetközi érdeklôdésre számot tartó problematikáról van szó. A néprajzkutató pozitívumként említette a kérdésfelvetés sokszínûségét, szerinte ez a fiatalok innovativitására utal. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Korunkban található írások az esszé irányába mozdulnak el, nem a szigorúan vett tudományosságot, szakmaiságot helyezik elôtérbe, sokkal inkább olvasmányosságra törekednek. Ennek kapcsán Szabó Géza elmondta: a Korunk szándéka, hogy szélesebb olvasóközönséget célozzon meg, ezért szeretnék írásaikat rövidebbé, könnyebben olvashatóvá tenni, hiszen nem szaklapról van szó, hanem tudományos jellegû folyóiratról.

Ezt a szellemiséget híven tükrözi a jelen lapszám, amelynek jobbára diák- szerzôi a maguk eredeti látásmódját is megôrizve, érzékenységgel közelítettek a témához, írásaik számtalan újdonságot vetnek fel a csángókutatás területérôl, ugyanakkor az átlag olvasóhoz is közelebb hozzák ezt a népcsoportot.

S. B. Á.

A biogazdálkodók folyóiratának október–november–decemberi összevont lapszáma a következôket tartal- maza: Martin Schütz svájci projektvezetô a mindennapi kenyerünkrôl cikkezik. Nagy Miklós, a Bioterra Egyesület alelnöke szeptember elején Budapesten részt vett a szervesanyag termelésrôl tartott nemzetközi szemináriumon, errôl számol be a lapban. A jó minôségû szántás követelményeit dr. Teodor Rusu ismerteti. Alattomos kártevô a növényparazita fonalféreg, errôl is olvashatunk a 6–7. oldalon. A bio-állattenyésztésre alkalmas fajok, fajták és hibridek kiválasztásának alapelveit dr. Cornel Man, dr. Octavian Negrea és Corneliu Man ismertetik.

Az aszkorbinsav (C-vitamin) szükséglet biztosításának lehetôségei az ökogazdaságok növendékállományának takarmányozásában címmel dr. Ileana Veturia Nueleanu közöl. Cristian Marchis a tömegtakarmányok elôkészítésérôl közöl szakcikket, a diétázóknak pedig csicsókát ajánl dr. Molnár László. Érdekes anyagok jelentek meg a Kaleidoszkóp rovatban is, Dankó Péter írását pedig Madarak és biogazdák címmel olvashatjuk.

Barazsuly Emil

Román filmek hónapját tartják a Gyôzelem moziban november 7 — december 4. között. A rendezvény keretében az utóbbi évek legsikeresebbnek kikiáltott honi filmalkotásokat tekinthetik meg a mozilátogatók, természetesen jó néhány bemutatóval is fûszerezve. A szervezôk bevallása szerint céljuk hozzászoktatni a fiatal közönséget a román filmekhez, ennek érdekében néhány régi nagy alkotást is elôvesznek újra.

Összesen négy premiert láthatnak a filmrajongók. A jövô héten vetítik Titus Muntean Examen címû filmjét, ezt követi az Ambasador, cãutãm patrie címû mozi, Mircea Danieliuc rendezésében, majd a Maria, Cãlin Netzer filmje, végül pedig a Niki Ardelean, colonel în rezervã címû Lucian Pintilie-filmet tekinthetik meg. Olyan produkciókról van szó, amelyek nagy sikerrel szerepeltek különbözô nemzetközi filmszemléken.

A premierek mellett a különleges filmek kategóriájában olyan produkciókat tûznek mûsorra, mint a Stefan Luchian, Patul Conjugal, Hotel de lux, Actorul si sãlbaticii. Ugyanakkor egy harmadik tömbben is látnivalókat kínálnak, ez pedig az úgynevezett történelmi filmek, illetve adaptációk kategóriája, amelynek keretében a Burebista, Moara cu noroc, Dacii, Pintea, Fratii Jderi, Dumbrava minunatã, Baltagul, Ultima noapte de dragoste, întia noapte de rãzboi címû produkciókat vetítik, elsôsorban az iskoláskorú mozirajongókra gondolva. Ezeket a filmeket hétfôtôl csütörtökig 13.30-tól nézhetik meg, de az iskolák kérésére soron kívüli vetítéseket is szerveznek, kedvezményes áron.

(sbá)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Matrix forradalmak — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: naponta 23 órától, hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Chicago — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Les destines sentimentales — november 10-én, hétfôn du. 5 órától, a Francia filmtéka keretében. November 12–16 között: A brit filmek fesztiválja.

GYÔZELEM — november 7–december 4 között: A román film hónapja: nov. 7–13.: Examen — román bemutató. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 13.30, 16, 18.30; hétfô, kedd, szerda, csütörtök: 16, 18.30, 21. Nov. 7–9.: Stefan Luchian — román (21); nov. 10–11.: Burebista — román (13.30); nov. 12–13.: Moara cu noroc — román (13.30).

FAVORIT — A Karib-tenger kalózai — A Fekete Gyöngy átka — amerikai. Vetítések idôpontja: 13, 16, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Frida — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19.

TORDA

Már megint a rossz fiúk — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30; kedvezménnyel: naponta 16 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Halálosabb iramban — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, november 8-án, szombaton du. 3 órakor: Együgyû Misó — stúdióelôadás gyermekeknek. Rendezte: Szabó Attila m. v.

TRANZIT HÁZ

November 13-án, csütörtökön este 8 órakor: Mrozek: Károly. Rendezô: Tompa Gábor.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

November 9-én, vasárnap de. 10 órakor: Stan Pitu — román tagozat; déli 12 órától: Jancsi és Juliska — magyar tagozat.

MAGYAR OPERA

November 9-én, vasárnap du. 5 órakor: Vajda János: Leonce és Léna — nyugdíjas bérlet. Vezényel: Kulcsár Szabolcs — debüt. Rendezô: Selmeczi György m. v.

November 13-án, csütörtökön este fél 7 órakor: Donizetti: Don Pasquale — rendkívüli elôadás vendégmûvésszel; Egyetemi-bérlet. Vezényel: Horváth József — debüt. Rendezô: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

November 10-én, hétfôn este 7 órakor: Strauss: A denevér.

November 14-én, pénteken este 7 órakor: Puccini: Pillangókisasszony.

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Ma, november 8-án, szombaton de. 11 órakor: Tanulmányi hangverseny a Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának közremûködésével. Vezényel: Juan de Udaeta (Spanyolország). Mûsoron: Beethoven: VII. Szimfónia.

SZENT MIHÁLY TEMPLOM

November 11-én, kedden este 6 órától: Orgonahangverseny. Közremûködik: Christoph Bossert (Németország).

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Se több, se kevesebb! Tisztára kijött a referendum 55 százalékkal! Mindent elsöprô siker! Frenetikus taps az SZDP és RMDSZ számára, az istenadta nép részérôl. Kihozták a nyerô számot, a föld mélységes fenekérôl. Mestermunka volt. Mit kell ezen annyit csodálkozni, töprengeni? Gyors és rettentôen pontos számolás volt! Ma már olyan gépekkel dolgoznak, hogy ezt a módszert mi, hétköznapi emberek, úgysem tudjuk követni (De talán nem is akarjuk…) Markó Béla elnök úr szerint, az benne a költôi gondolat, hogy a magyarság hat százaléka döntötte el ennek a jól kiagyalt alkotmánymódosításnak a sikerét. Egyszóval, minket most nagyon kell hogy szeressen a magyarsággal szemben állandóan felfújt Nãstase és örökmosolyú államelnökünk is, mert nélkülünk most vakarhatnák a fejüket, sikertelen lenne a választás, odalenne az a sok millió lej, amit az ügyre áldoztak. Mert sokba került! Kórházak, gyermekotthonok, aggmenházak, hajléktalanok, fagyhalálra ítéltek részére kellett volna a pénz, de ezt nem mi döntjük el, hanem az "uralkodó osztály". Gondoljunk a milliárdos politikusokra, akiknek még emelni fogják szerény fizetésüket a nép bôrén. Az ember szíve megszakad, ha arra gondol, hogy ezek a nagy koponyák éjt nappallá téve politizálnak érettünk, hogy szebbé tegyék gyászos jelenünket és még sötétebb jövônket. Amíg ôk fáradoznak, ezalatt emelkednek az árak és nem tudjuk megvenni kedvezményes receptre sem a legszükségesebb gyógyszereinket… Mindezek mellé bejön egy ilyen szavazás is...Elôtte persze kemény gyomrozáson esünk át a csúcsvezetés részérôl. A "módosítás", ha egyáltalán betartják majd, több szakaszból áll. Közölték is velünk, hogy ne vegyük rossz néven azt a szakaszt, amely kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam. Meg azt is, hogy "A nemzeti szuverenitás a román nép sajátja". Tömték belénk a "szellemi nyugtatót", sôt Markó Béla elmondta, hogy nekik se tetszik olyan nagyon, de azt is megértettük lelkesítô beszédeibôl, hogy sok jót hoz nekünk a Mikulás, ha jók leszünk és szemet hunyunk a nemzetállamiság felett. Ezt mi úgy értettük, hogy másodrangú állampolgárrá degradáltak minket, ahelyett, hogy társnemzetként fogadnának el.

A Tizenhárom Aradi Vértanút "legyilkosozó" Pãunescu SZDP pártja, most átölelte az RMDSZ-t, mert nemzeti gyászünnepünk megszentségtelenítése után két héttel jó képet kellett vágni a magyarság felé, mivel kellett a mi szavazatunk is… Életemben nem láttam annyi Nagy-Romániát arany csillagkoszorúból kirakva a kék égre, mint most szavazáskor. Szédületesen mûködött a propaganda! "Szavazz Románia jövôjére! Igent Európáért!" Hát ez az! Ezt várta Nãstase is, hogy teljes gyôzelemmel vonuljon be az EU-ba, mint a "román Radames". A legvégén aztán, amikor a nép megírta "választási dolgozatát", akkor kinyilatkoztatták a "hiteles számokat", a választási gyôzelmet. Csillagos tízes, felebarátaim! Persze, nem mind arany, ami fénylik. Az agyakban, a szívekben — amelyek mindenkor magántulajdonunkat képezték — más a helyzet. Bárhogy szavaztál, magyar, igennel, vagy nemmel, vagy el se mentél, úgyis, akaratod ellenére is gyôznie kellett a kormány akaratának, ez is tudott dolog.

Számomra és száz meg százezer magyar számára nagyon sokat jelentett egyházfôink üzenete. Nekünk ôk jelentik a legfôbb tekintélyt. Üzenetük végkicsengése ez volt: szavazzunk lelkiismeretünk szerint. Isten szabad akaratot adott az embernek, hogy lelkiismerete szerint cselekedjék. A politikusok talán nem értik ezt a számukra transzcendens keresztény szemléletet, pedig ez nagyon természetes. A normálisan gondolkodó embert nem kényszeríthetik sem erôszakkal, sem mézesmadzaggal semmire, ami lelkiismeretével nem egyezik. Ez a vértanúk, a hitvallók, a becsületet szentnek tartó emberek felfogása. Elmentem szavazni, mert jogom volt hozzá. Gyötört a bizalmatlanság érzése, hogy a szavazólapomat bárki felhasználhatja (ahogyan Fodor Sándor írta nyílt levelében Markó Bélának). Tehát indokolt a bizalmatlanság, mert ahol a kormány legfôbb tagjai hosszú éveken át szemrebbenés nélkül hazudnak, és aztán a Szabadság-szobor felállítását betiltó rendelettel tetézik szószegésüket, ott embert semmiféle bizalom nem kötelez velük szemben. Lelkiismeretem szerint nemmel szavaztam, éppen úgy, mint azok a nemzettársaim, akik szintén érezték, hogy nem másodrendû polgárai Romániának. Társnemzet vagyunk, román testvéreim. Veletek egyenrangúak, egyenlô jogokkal rendelkezni akarók.

Szavazás volt ugyan, de mi választani akarunk. 2004-ben megint az urnákhoz járulunk, és ismét lelkiismeretünk szerint fogunk voksolni. És tiszta képet akarunk kapni mindenrôl…

Ha lehet, akkor a politikusok ne beszéljenek hangosan "gyôzelmes szavazásról"… Baj van, uraim! Zavaros a víz a pohárban. Öntsünk bele tiszta vizet. Semmi sem lehetetlen! Az egység felé különbözô utak vezetnek, és a másként gondolkodókat nem letaglózni, megalázni kell, hanem keresztény módon meghallgatni és befogadni.

Legbiztosabb mindenkor az igazság útja, amelyen meg kell maradnunk mindenáron. Nem kell ide politikusnak lenni, csupa saját sorsunk kell hogy érdekeljen minket. Ott van az a "varázsige", amit a mi politikusaink konszenzusnak neveznek, amit gyönyörû magyar nyelvünk egyetértésnek, beleegyezésnek, egyezségnek, jóváhagyásnak nevez. Azért imádkozunk, hogy jussanak el erre a pontra a magyarság igaz ügyét képviselô emberek. Réges-régen arról volt szó, hogy az RMDSZ tulipános ernyôje alatt minden magyar elfér, minden másképp gondolkodó helyet kaphat. Most a nagy ernyô olyan apróra zsugorodott — és keserû szájízzel állapíthatjuk meg, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem fér meg alatta, mert jelenlegi csúcsvezetés akarja ugyan az autonómiát, csak nem most és nem így. Lennie kell egy kerekasztalnak, amely körül vitatkozó, de semmiképpen sem ellenségeskedô magyarok ülnek, és nem kizárnak, hanem befogadnak, ahol kézfogás van, és nem elutasítás. Akkor, és csak akkor csodálkozhat rá a világ az erdélyi magyarság egyöntetû, civilizált politikai küzdelmére, amely végsô soron a román nemzettel való megbékélést is jelenti, mert az elkövetkezô évszázadokban is együtt kell élnünk ezen a földön.

Amikor az arrogancia helyét átveszi a jóakarat, akkor már Isten segítsége sem marad el! Akkor tiszta szívvel esedezhetünk Rákóczi imájával: Gyôzhetetlen én kôszálom/ Védelmezôm és kôvárom/… Amikor a torzsalkodást felváltja az ôszinte keresztény magatartás, akkor oltalmazónk lesz az Úr. A mi politikusainkon nagy a felelôsség. Ne legyen üres szólam a konszenzus, illetve az egyetértés, hanem valóság. Ezzel tartoznak mind az erdélyi magyarságnak, mind az egységes magyar nemzetnek.

Plesa Vass Magda

Az alkotmány alaptörvény, amely keretet szab a további törvénykezésnek. Minden rendelkezés, amely ellentmond az alkotmány betûjének vagy szellemének, érvénytelen. Az alkotmányellenes cselekedetek büntetendôk. Mivel az alkotmány szükségszerûen tömör megfogalmazású, és nem térhet ki minden részletkérdésre, elôírásai többféle értelmezésre és vitára adhatnak lehetôséget. Ilyen esetekben az Alkotmánybíróság hivatott dönteni. Persze ez sem csalhatatlan, határozatai politikai érdekeknek lehetnek alávetve.

A romániai alkotmányviták során sok szó esett az elsô szakaszról, amely az országot nemzetállamként határozza meg. Nem feszegetem ennek az állításnak a valóságtartalmát, mivel hosszú és meddô vitát lehetne folytatni arról, hogy hány százaléknyi nemzeti kisebbség mellett tekinthetô még nemzetállamnak egy ország, inkább azt vizsgálnám meg, miért ragaszkodik ehhez a szöveghez az egyik fél, és miért követeli a megváltoztatását a másik.

A román nacionalistákban nyilvánvalóan a nemzeti gôg is munkálkodik: "mi vagyunk többségben, miénk az ország, ti elhanyagolható kisebbség vagytok, nem osztozunk veletek; az alkotmánynak is ezt kell tükröznie". (Errôl a tôrôl fakad a nemzeti színû lobogók kitûzésének kötelezettsége, elmulasztásának büntetése, vagy például Funar polgármester beteges rögeszméje, hogy még a padokat és a szemetesládákat is piros-sárga-kékre festeti). Ezzel szemben a kisebbségeknek, jelesen a nagyszámú magyarságnak is megvan a maga önérzete, büszkesége, amelyet sért az ilyen lekezelés. Úgy érzik — joggal — hogy ez a megfogalmazás egyenlôtlenséget, számukra hátrányos rangsorolást jelent. (Magyar testvéreink között is akadnak, akik tüntetôen kérkednek a magyar lobogóval, ellenérzést keltve a románokban). Ezek szerint az egyik ellentét szimbolikus-érzelmi jellegû, mindkét részrôl. Nem zárható ki azonban a román nacionalisták részérôl a szándékosság sem, az a hátsó szándék, hogy az ilyen fogalmazás lehetôvé teszi majd, hogy a kisebbségekre nézve hátrányos törvényeket hozzanak, diszkriminatív intézkedéseket foganatosítsanak. Éppen ettôl féltek a magyarok 1991, a forradalom utáni elsô alkotmányozás óta. Félelmük nem is volt alaptalan, mivel az évek során többek között erre a szakaszra való hivatkozással utasították vissza a román nacionalisták az anyanyelvhasználat jogát. Most is a nemzetállam érvét hozzák fel az autonómiaköveteléseink ellen.

Ennek a szakasznak a méregfogát ki lehetett volna húzni egy olyan bekezdéssel, hogy "a nemzetállamként való meghatározás nem jelenti a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetését", de ennyit sem sikerült elérnünk, nyilván azért, mert akkor az egész szakasz értelmét veszítette volna. Ha nincs diszkriminációs szándék, akkor tárgytalan és fölösleges a nemzetállamról való meddô vita, ezt a kitételt egyszerûen ki lehetne — és ki kellene — iktatni az alkotmány szövegébôl. Ám vitatkozzanak a filozófusok és politológusok, mi is az a nemzetállam, és hogy Románia annak tekinthetô-e, de az alkotmányba ne vegyenek bele ilyen feszültségeket keltô kitételt.

Hasonló vita folyik az Európai Unió készülô alkotmánya körül, amelybe négy tagállam képviselôi Európa keresztény voltára való utalást szeretnének belefoglalni. Igaz, hogy Európa lakosságának többsége — legalábbis formailag — valamely keresztény felekezet tagja, még ha sokan nem is gyakorolják a vallásukat. De a nyugati országokban jelentôs az ateisták száma, milliószámra vannak muszlimok, hinduk, zsidók és más vallásúak, keleten pedig egész népek, sôt államok többségükben muzulmánok (albánok, bosnyákok, törökök). Európa sokkal kevésbé keresztény, mint amennyire nemzetállam Románia.

Az is igaz, hogy a kereszténységnek kiemelkedô szerepe volt az európai kultúra és civilizáció kialakításában. De ez a szerep nem volt kizárólagos. Mindjárt jelentkezhetnek a zsidók is, azzal érvelve, hogy maga a kereszténység is a judaizmusból fejlôdött ki és azon alapszik. Hiszen a leglényegesebb eleme, az egyistenhit is tôlük származik. Ami pedig az európai kultúrát illeti, ahhoz számarányukhoz viszonyítva ôk nagyobb arányban járultak hozzá, mint mások. Megszámlálhatatlan a kiemelkedô zsidó tudósok, irodalmárok, mûvészek sokasága Baruch Spinozatól és Heinrich Heinetôl Siegmund Freudig és Neumann Jánosig vagy Yehudi Menuhinig.

De jelentkezhetnek a muszlimok is, hiszen 7 évszázadon keresztül (VIII–XV. sz.) a mórok az ibériai félszigeten virágzó kultúrát teremtettek, a sevillai és cordobai egyetemre a keresztény országok diákjai is jártak tanulni. A görög kultúra számos értékét az arabok közvetítésével ismerték meg az európaiak.

A keresztény fôpapok számára jó propaganda volna a kereszténység kiemelt súlyának az említése, de ez sértené az egyenlôség elvét és bánthatná egyes nemkeresztények érzékenységét. Pont olyan volna, mint a nemzetállam fogalma nálunk. Ezért a tagállamok többsége nem támogatja ezt az ajánlatot. Nem mintha ôk nem volnának keresztények, vagy éppenséggel keresztényellenesek volnának, de méltányossági szempontból nem akarnak számbeli túlsúlyukkal visszaélni. Csak olyanok, mint az a román ember (kevesen, de vannak ilyenek is), aki többségi helyzetébôl még erkölcsi elônyöket sem akar élvezni.

Ám kutassák a szociológusok és a statisztikusok a népesség vallási összetételét, a történészek az egyes felekezetek hozzájárulását a gazdaság, technika, tudomány, mûvészetek fejlesztéséhez, de ne vegyenek be az alkotmányba olyan pontot, ami ellentéteket szülhetne, és amire semmi szükség nincs.

Nehéz tárgyilagosnak lenni, mert az ember hajlamos arra, hogy azt tekintse helyesnek, igaznak, igazságosnak, ami az ô érdekeit szolgálja. Ezért könnyen elôfordulhat, vallásos erdélyi magyar ember azt mondja, hogy a román alkotmányból vegyék ki a nemzetállamra való utalást, de az Európai Unió alkotmányába tegyék bele a kereszténység kiemelt szerepének a megemlítését. Talán nem is veszi észre, hogy a két követelés között elvi ellentmondás van, az önérdeket szolgáló ferde logikával a kétféle mércét magától értetôdô elvárásnak tartja.

Fey László

Bevallom, örvendetesnek tartom a szavazás lefolyását. Bár engem nem igazán az eredmény örvendeztetett meg, mert több tanúm van rá, hogy azt márelôre tudtam, s még a pillanatnyi mûijedelem sem hatott meg. Nem is dicsekedtem el azzal, hogy így vagy úgy szavaztam, hogy egyáltalán szavaztam-e, hisz ez saját magánügyem, sôt titkom, amit nekem szavatolniuk kellene a régi-új alkotmányban is.

Én annak örvendek, hogy Romániában a szavazóknak elôször volt bátorságuk élni azzal a jogukkal, hogy nem szavaznak, ha nem akarnak. Itt most mellékes az indíték. Eddig nagyon kevesen vállalták ezt. Most is megkapták a fejmosást a távolmaradók, majdhogynem bûnösöknek bélyegezte ôket maga a miniszterelnök. Ez a nem megjelenés a kis lépés, amit valóban megtettünk. Igaz, a megváltoztatott alkotmány valamivel jobb, mint az eredeti, de lényegi áttörés nem történt.

Alkotmányunk ellentmondó paragrafusokat tartalmaz, amit, hogy el ne felejtsünk, polgármesterünk külön utcai pannókon tesz közismertté. Mert ugyebár, ha az állam nemzeti, akkor abban nem lehetnek egyenlôk a polgárok. Ezt szerintem fölösleges is magyarázni. Ám amikor ugyanilyen alapon akar valaki más állampolgárságot kérni, annak az országnak a képviselôje, amelyiknek alkotmánya eképpen kezdôdik, arra hivatkozik, hogy etnikai alapon azt nem lehet adni-venni.

Szociológusaink kimutatták, hogy a magyar választók elsöprô többsége helyesli a változtatásokat az alkotmányban. Csakhogy kissé szokatlanul választották a megkérdezettek sokaságát ahhoz, hogy eredményük ilyen általánosításra alkalmas legyen. (Csak kiválasztott helyeken kutakodtak, és csak azokat kérdezték, akik szavaztak.)

Maga a szavazás technikai szempontból sem volt kifogástalan. Ha valóban a megkérdezettek véleményére vagyunk kíváncsiak, akkor a szavazólapoknak felül fele-fele arányban kellene a nem és az igen választ tartalmazniuk (a pszichológusok tudják miért). Talán még jobb volna, ha a kérdésfeltevés változna úgy, hogy az Igen és a Nem válasz jelentése ugyanolyan arányban hasson a két lehetséges eredményre. Igaz, így nem lehetne olyan hathatósan kampányolni: a válaszadóval meg kellene értetni a kérdés lényegét, nem csak az igent sulykolni belé. Hogy ezt nemigen alkalmazzák sehol? Hát ez a demokrácia árnyoldala. Megkérdezzük ugyan a polgárt, de úgy, hogy a válasza nekünk elôreláthatóan kedvezô legyen.

Ez a "tégla", ismét malter nélkül került az építménybe, s félô, hogy az ilyen malter nélküli építmény elôbb-utóbb leomlik, még ha asszonyainkat építjük is bele, mint Kômûves Kelemen tette.

Ennyi is elég ahhoz, hogy belássuk: az örvendezés mûvi túlfûtése nemhogy nem indokolt, de ízléstelen is. Ha már olyan világot élünk, amelyben a tiszta forrásvíz helyett gyermekeinket is arra szoktatjuk, hogy holmi festett vizeknek örvendezzenek, nem kell csodálkoznunk akkor sem, ha az igaz keresése helyett hamis, s gyakran még nyelvében is hibás szónoklatok nyomán alakul véleményünk, s változik, akár egyik napról a másikra.

Y. Szabó Gyula

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

Az iraki Tikrítnél pénteken délelôtt lezuhant Black Hawk amerikai katonai helikopter legénységének mind a hat tagja életét vesztette — erôsítette meg a bagdadi amerikai katonai parancsnokság. Tikrítnél állomásozó amerikai katonák szerint a helikoptert valószínûleg rakétagránáttal lôtték le. Az amerikai hadsereg hivatalosan egyelôre semmit sem közölt a lezuhanás okáról, az ügyet vizsgálják. Amerikai forrásból ugyanakkor az AP amerikai hírügynökségnek azt mondták, hogy a közelben lövésváltás zajlott le abban az idôben, és közvetlenül a helikopter lezuhanását két hangos robaj elôzte meg. A helikopter katonai támaszpont közelében zuhant le. Legutóbb a múlt hét végén lôttek le egy Chinook típusú helikoptert, megölve 16 amerikai katonát.

Terrorcselekmények fokozott veszélye miatt óvatosságra hívta fel a washingtoni külügyminisztérium a Közel-Keleten tartózkodó vagy oda utazó amerikai állampolgárokat. Az amerikai külügyminisztérium hitelt érdemlô információkra hivatkozva hangsúlyozta: terrorista csoportok merényleteket készíthetnek elô a Közel-Keleten fekvô amerikai érdekeltségek ellen. A repülôgépek és hajók elleni támadások lehetôségét is felvetô mostani figyelmeztetés az egész Közel-Keletre vonatkozik, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl, az Arab-félsziget és Észak-Afrika térségét is beleértve. A külügyminisztériumi figyelmeztetés óvatosságra inti az amerikai állampolgárokat, de nem tanácsolja nekik az említett térségek elkerülését.

Négy palesztint, köztük egy tízéves fiút lôttek le izraeli katonák pénteken a Gázai övezetben — közölték izraeli katonai források. Szemtanúk szerint a fiút izraeli harckocsiból leadott lövés találta el Nahal Oz zsidó mezôgazdasági telep közelében. A katonák elektromos vezetéket cipelô gyanús alakokra nyitottak tüzet — tájékoztatott az izraeli hadsereg. Az el-Mogazi menekülttáborba behatoló izraeli egységek tûzpárbajban több palesztint megsebesítettek, s egyikük késôbb belehalt sérüléseibe. Néhány órával korábban két palesztin vesztette életét, és kilenc megsebesült Hán-Júnisz körzetében fegyveres palesztinok és izraeli katonák között kitört lövöldözésben.

Kilakoltatták moszkvai irodájából a Soros György amerikai pénzmágnás érdekeltségi körébe tartozó Nyílt Társadalom Intézetet péntekre virradó éjszaka. Az alkalmazottakat az intézettel fizetési vitában álló tulajdonos több tucat embere tette ki az utcára. Mintegy 40 terepruhás férfi civil öltözetû fiatalemberek egy csoportjának kíséretében éjszaka hatolt be az intézet irodájába. A munkatársakat az utcára tessékelték, az irodában található iratokat és berendezési tárgyakat pedig dobozokba csomagolták, majd kihordták egy teherautó platójára — jelentette az Eho Moszkvi orosz rádió. A cég igazgatója azzal indokolta az intézkedést, hogy az intézet 2001 óta nem fizette az irodák bérleti díját. Az intézet képviselôi ezt cáfolták. Az intézet a civil társadalom kiépítését támogatja a volt szocialista országokban.

A világgazdaságot dinamizáló tényezôk jelenleg Ázsiában vannak, így a magyar gazdaság szempontjából rendkívül fontos az Indiához fûzôdô kapcsolatok erôsítése — mondta Medgyessy Péter pénteken Bombay-ban. "Magyarország az EU kapuja lehet India számára" — fogalmazott a miniszterelnök. Egyhetes hivatalos indiai látogatásának eredményeit összegezve a kormányfô kifejtette, jó lehetôséget lát a magyar gazdaság számára Indiában az információs technológia terén, az energetikai berendezések, kikötôi daruk, autóalkatrészek szállításában, a szállodai turizmusban és az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében. A magyar kormányfô vasárnap érkezett a dél-ázsiai országba. Útjára elkísérte Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter, több tárca államtitkára és egy üzletember-delegáció. A kormányfô Újdelhiben meghívójával, Atal Behari Vadzspaji miniszterelnökkel tárgyalt, Bangalorban az indiai információs technológia fellegvárát látogatta meg, Bombayt pedig mint pénzügyi központot kereste fel.

November 8–10. között kerül megrendezésre Magyarországon a World Science Forum — Budapest címû tudományos rendevény. A Külügyminisztérium aktív támogatást nyújt a fórumot szervezô Magyar Tudományos Akadémia számára. A nagyszabású eseményre a világ vezetô kutatói és Nobel-díjasok mellett politikai döntéshozók, a gazdasági élet vezetôi, valamint a nemzetközi média képviselôi kapnak meghívást.

Dr. Cseh Áron fôkonzul

Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke pénteki sajtótájékoztatójáján az Európai Bizottság évi országjelentését értékelte, mely szerinte "megleckéztette" a Nãstase-kormányt, mivel Románia nem kapta meg a mûködô piacgazdasági státust.

Szerinte ez a "fricska" kötelezi majd a Szociáldemokrata Pártot (SZDP) a szükséges lépések megtételére a piacgazdasági státus elérése érdekében, mi több, Stolojan úgy véli: az ellenzék hatalmas hibát követett el, amikor nem szólt bele az ország külpolitikájába. — Eddig Iliescu elnök felszólítására egységes álláspontot próbáltunk találni külügyi kérdésekben, mivel nem kívántunk ártani Románia külföldön kialakult képének — mondotta Stolojan.

Az NLP elnöke közölte: ezentúl viszont tárgyalásokat folytatnak majd az Európai Unió képviselôivel Románia valós problémáiról, mert nem hisznek többet Iliescu és Nãstase hitegetéseinek. Stolojan szerint az ellenzéknek is ugyanannyira joga van az ország külpolitikai helyzetét ismerni, mint a kormánynak, továbbá úgy véli: nincs értelme titkolózni az unió elôtt, hiszen gyakran pontosabban ismerik a román gazdasági helyzetet s ennek nehézségeit, mint gondolnánk.

A munkáltatók szövetsége és a szakszervezetek közös programjavaslatot mutatnak be mintegy két hét múlva a kormánynak: a munkáltatók bizonyos feltételekhez kötve elfogadták a 100 eurós minimálbér biztosítását. Dumitru Costin, az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) vezetôje a Mediafaxnak elmondta: a szakszervezetek és a munkáltatók képviselôi közös intézkedés-csomagot adnak át Marian Sîrbunak, a kormány fôtárgyalójának. A BNS vezetôje szerint a munkáltatók elsô ízben fogadták el a szakszervezetek minimálbérre vonatkozó javaslatát — 100 eurónak megfelelô összeg 2004. január elsejétôl — azzal a feltétellel, hogy a kormány bizonyos gazdasági és adópolitikai intézkedésekkel tegye lehetôvé, hogy a munkáltatók magasabb fizetéseket biztosítsanak az alkalmazottaknak.

Botrány robbant ki a roma közösség vezetôségében: a romák két parlamenti képviselôje, Mãdãlin Voicu és Nicoae Pãun megvádolta a kolozsvári Roma Közösségek Forrásközpontja nevû Soros-féle intézetet.

Míg a romák túlnyomó többsége leírhatatlan nyomorban él, egyes roma nemkormányzati szervezetek saját érdekükben szándékoznak elkölteni azt a romák nevelésére és intézmények megszilárdítására szánt 30 millió eurót, amelybôl 17 millió az állampénztárból, 23 pedig Phare-programokból érkezett. A képviselôk szerint a nemkormányzati szervezetek az összegbôl alig 3 millió eurót szánnak a romák életkörülményeinek javítására.

A súlyos vádakra reagálva a kolozsvári Roma Közösségek Forrásközpontja elutasította a vádakat. Florin Moisã, a központ igazgatója nyilvánosságra hozta már a lejárt vagy a folyamatban lévô programokkal kapcsolatos adatokat: egyik program keretében 150 személyt képeztek ki közösségi munkára, 132 romából egészségügyi és emberjogi szakembert faragtak, továbbá 200 másik egyénbôl szociális munkást neveltek.

Az elnök szerint a két képviselô a legjobb védekezés a támadás elv alapján cselekszik, mivel valamit rejtegetni akarnak a nyilvánosság elôtt. A Romák Pártja az adófizetôk pénzébôl három év alatt 1,7 millió dollárt kapott. — Kérvényeztem, hogy a 2001/544-es közérdekû információkra vonatkozó törvény értelmében mutassák be, mire költötték ezt az összeget a három év leforgása alatt — nyilatkozta lapunknak Moisã, hozzáfûzve: támadásaik rosszindulatról és tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot.

— A szóban forgó 30 millió euró esetleg papíron létezik. Nagyon szeretném, ha tényleg ekkora összegrôl lenne szó, de sajnos, ez nem valószínû. Azt már végképp nem tudom, honnan veszik azt az értesülést, miszerint ennek 90 százalékát eltulajdonítanánk. Aki már látott életében Phare-programot, tudja, hogy ezek az összegek mindvégig ellenôrzés alatt állnak. Pãun és Voicu nem létezô összegek általuk elképzelt sorsát tárgyalja: ez bohóckodás, ilyesmire nincs idônk. Kíváncsian várjuk viszont a Romák Pártjának az elszámolását — mondotta Moisã.

G. A.

Tegnap Bukarestben ülésezett a Legfelsôbb Védelmi Tanács, amelynek napirendjén mindenekelôtt a Román Hírszerzô Szolgálat és a Külföldi Hírszerzô Szolgálat szerkezeti átalakítása, a két intézmény demilitarizálásának kérdése szerepelt. A téma megvitatását a jelenlevôk egy késôbbi idôpontra halasztották. Az ülésen Ion Iliescu államfôn kívül részt vett Adrian Nãstase kormányfô, Ioan Rus, Mircea Pascu, Mircea Geoanã, Rodica Stãnoiu, Dan Ioan Popescu, Mihai Tãnãsescu és Ilie Sârbu miniszterek, Ilie Botos fôügyész, valamint a hírszerzô szolgálatok vezetôi.

A Mediafax információi szerint az ülésen a fôügyész bemutatta az államügyészség mûködési reformtervezetét, illetve az említett intézmény álláspontját a rendôrség bûnügyi osztályára vonatkozóan.

A Tanács jóváhagyta a 2004-ben besorozásra váró kiskatonák, illetve a csökkentett idôtartamú katonai szolgálatra köteles felsôoktatási intézmények végzôseinek számát.

Szintén napirenden volt Románia NATO-csatlakozási szerzôdésének a tagországok általi ratifikációja, továbbá elemezték Romániának a nyugati államokhoz fûzôdô viszonyát, a közép-, illetve hosszú távú stratégiákat. A Tanács tagjai elfogadták a NATO-csatlakozási szerzôdés következô évre vonatkozó tervét.

A nemzetvédelmi miniszter többek között ismertette a román légvédelem újjászervezésének koncepcióját a NATO-légvédelem keretében, továbbá tájékoztatta a Tanácsot azokról a lépésekrôl, amelyeket a NATO-tagországok katonai hírszerzô szolgálataival való összeférhetôség és közremûködés megteremtésének érdekében foganatosítottak.

Vita témája volt ugyanakkor Romániának az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt országgal kialakítandó viszonya, ezek megnyerése az ország politikai, gazdasági és biztonsági érdekeinek támogatására.

A külügyminiszter ismertette a közel-keleti politikai-katonai fejleményeket, a Romániára háruló feladatokat az iraki újjáépítési folyamatban. A Tanács tagjai értékelték az Irakban szolgálatot teljesítô román katonák hozzájárulását a békefenntartáshoz, Romániának a továbbiakban is részt kell vállalnia az iraki humanitárius akciókban, iraki szakemberek kiképzésében — mondották, és reményüket fejezték ki, hogy az ország gazdasági újjáépítésében román gazdasági vállalkozások is részt kapnak.

A belügy- és közigazgatási miniszterre hárult a rendôrség belsô átalakításáról tájékoztatni a megjelenteket, továbbá ismertetni a privatizáció, illetve az ezt követô periódusban tapasztalt visszaéléseket, az alkoholgyártás területén tapasztalt adócsalásokat. Ion Rus felsorolta azokat az akciókat, amelyek az állampolgár biztonságát veszélyeztetô bûnügyek megelôzésére és leküzdésére indítványozott, valamint a határokon átívelô bûnözés megfékezésére tett lépéseket.

A Legfelsô Védelmi Tanács tagjai elemezték a nemzetbiztonsági szervekre vonatkozó költségvetési javaslatokat. Úgy vélekedtek, az említett területekre szánt költségvetés elegendô ahhoz, hogy a reformfolyamat jegyében történô átszervezés folytatódjon.

Szintén napirenden szerepelt a kémiai fegyverek betiltásáról szóló egyezmény alkalmazásáról, a konvencionális fegyverek exportjáról, a gazdasági, társadalmi, infrastrukturális programokra a nemzetközi pénzintézetek által kiutalt összegek felhasználásáról, a környezetvédelmi normák be nem tartásának a nemzetbiztonságra való kihatásáról, a terrorizmus megelôzését és leküzdését szabályozó törvénytervezetrôl szóló jelentések. Ez utóbbiról a Tanács úgy döntött: alkalmas a parlamenti vitára.

Az ülést Ion Iliescu államfô nyitotta meg, aki beszámolt az Amerikai Egyesült Államokban és Portugáliában tett hivatalos külföldi látogatásairól. A lapzártakor még tartó tanácskozáson a tervek szerint megnevezik azt a személyt, aki az igazságügy-minisztérium keretében mûködô Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat vezetô tisztségét fogja az elkövetkezôkben betölteni. Erre az egyik legesélyesebb jelölt Ovidiu Grecea, aki jelenleg Románia Rio de Janeiro-i nagykövete. A vezetôcserére azt követôen kerül sor, hogy Marian Ureche kedden benyújtotta lemondását az igazságügy-miniszternek, felmentését kérve az említett szolgálat élérôl.

A Tanács tagjai elfogadták ugyanakkor a nemzeti és NATO-információk védelmét szolgáló rendszer tökéletesítésére tett javaslatokat.

Dan Ioan Popescu gazdasági miniszter ismertette a hazai hadiipar szerkezeti átalakításának helyzetét, majd a Tanács tagjai elemezték a szerdán Brüsszelben bemutatott országjelentésbôl származó feladatok listáját.

Az Európai Bizottság (EB) országjelentése csak egy a közbeesô vizsgák közül, de nem végleges megmérettetés, jelentette ki tegnap a prefektusokkal tartott távértekezletén Adrian Nãstase miniszterelnök. Ezenkívül a kormányfô módosított alkotmánnyal összhangban lévô törvények bevezetésérôl és a mezôgazdaság jelenlegi helyzetérôl is beszámolt.

Azt mondhatjuk, hogy az EB helyesen értékelte az erôfeszítéseinket. Nem gondolhatjuk, hogy a jelentésben megoldást találhattak volna az évek során felmerült megoldatlan problémákra, jelentette ki a miniszterelnök. Szerinte a jelentésbôl kiérezhetô az európiai intézmények baráti jóakarata és azon óhajuk, hogy kívánják Románia 2007-es EU-integrációját. A kormányfô szerint az országjelentés egy "hasznos munkaeszköz" a román hatóságok számára, mivel kiemeli azokat a területeket, amelyeken Brüsszel szerint még sok a tennivaló. A mûködôképes piacgazdaság fogalommal kapcsolatosan kijelentette: fennáll a fetisizálás veszélye. Szerinte figyelembe kell venni a megoldásra váró problémákat, mivel ez olyan cím, amellyel egy állam sem rendelkezik száz százalékosan.

A kormányfônek az a véleménye, hogy a mûködôképes piacgazdaság fogalom inkább a gazdasági változások dinamikájával kapcsolatos brüsszeli felfogástípus. E jelentést másként értékelték a különbözô felfogású román közhivatalnokok és politikusok. Szerinte az országjelentés a legjobb ilyen típusú dokumentum és a legnagyobb minôsítést nyújtja, amit jelen pillanatban Románia el tudott érni.

A tegnapi távértekezleten Adrian Nãstase kormányfô még elmondta: a kormány egy, a jelenlegi alkotmánnyal összhangban lévô törvénycsomagot fog kidolgozni. Ez intézkedéseket tartalmaz majd, amelyek lehetôvé teszik olyan közintézmények átszervezését, mint a kormány, az Alkotmánybíróság, a Nép Ügyvédje, a Számvevôszék és a Gazdasági és Társadalmi Hivatal. Más törvénytervezetek a közigazgatás megváltoztatását célozzák majd meg, tette hozzá a kormányfô. Emellett elmondta: a jogi környezet megváltoztatása nem történhet csak központi szinten, mivel az elfogadott normák helyileg is meg kell hogy feleljenek az alkotmánynak.

Adrian Nãstase a román mezôgazdaság helyzetére is kitért, kijelentve: hazánkban még mindig primitív földmûvelés folyik, amely nem képezheti egy európai színvonalú agrárpolitika alapját. Bár a traktorok és mezôgazdasági gépek száma nôtt, a mezôgazdaság korszerûsítését a kis parcellák felszámolásával lehet elérni, jelentette ki a miniszterelnök.

A kormányfô rámutatott: a földmûvelôk 47%-a valamelyik agrártársaság tagja, ami azt jelenti, hogy a mezôgazdaság korszerûsödik. Nãstase szerint az EU-integrációval a jelenlegi fejlettség alapján szabják meg a termelési kvótákat Románia számára. A pillanatnyi helyzet alapján azt mondhatják, hogy Románia csupán ennyire képes, ami nem igaz, tette hozzá a miniszterelnök.

P. M.

Puskás Bálint RMDSZ-szenátor pénteken kijelentette: az autonómia egy etnikum megnyilvánulási formája egy szuverén államon belül, ennélfogva jogos követelés, amit az RMDSZ is programjába foglalt 1992-es kongresszusán, és így harcolni fog az autonómia minden formájáért.

Puskás szerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) esetében nincs szó állam-, vagy alkotmányellenes akcióról, mivel az alaptörvény garantálja a véleményszabadságot, az SZNT sepsiszentgyörgyi alakuló ülésén résztvevôk pedig leszögezték: törvényes úton kívánják megvalósítani az autonómiát. "Az autonómia nem azt jelenti, hogy sérül az állam területe", fogalmazott a szenátor. Hozzátette: "harcolni fogunk a kulturális, közigazgatási és területi autonómiáért. Tudjuk, hogy egyeseket zavar az autonómia fogalma, de azt is jól tudjuk, hogy autonómia nélkül egy nemzeti vagy kulturális kisebbség nem tud megmaradni".

Puskás Bálint elmondta, nemsokára elkezdôdik a párbeszéd az RMDSZ és az SZNT között, Markó Béla szövetségi elnök pedig jelezte, elfogadja az Egykori Politikai Foglyok Egyesületének meghívását és tárgyalni fog a Szász Jenô vezette Magyar Polgári Szövetség képviselôivel.

Január 1-jétôl tizenkét kedvezményes vonatjegy, míg a következô tanévtôl 48 jegy jár a tandíjmentesen tanuló egyetemistáknak. Ezt sikerült kivívniuk a diákszervezeteknek az oktatási, közlekedési és pénzügyminisztérium képviselôivel folytatott tegnapi tárgyaláson.

Csibi Magor, a Romániai Egyetemi Hallgatók Országos Szövetségének (ANOSR) vezetôje elmondta, hogy kemény ötórás tárgyalás után sikerült meggyôzniük a szaktárca vezetôjét kérésük jogosságáról. Így jövô évtôl tandíjmentesen tanuló diákoknak 24 kedvezményes vonatjegy jár, amely 50 százalékos kedvezményt biztosít mind a gyors, mind a sebes vonatokra. A jegyek számát növelni fogják a következô költségvetés-kiegészítéskor, így várhatóan a 2003–2004-es tanévtôl kezdve a diákok 48 hasonló kedvezményeket biztosító vonatjegyet kapnak majd. Lapzártakor a tárgyalások folytatódtak.

A magyar diákok képviselôje az ANOSR-ben elmondta, hogy a 13 pontos követeléslistáról noha sikerült törölni egy pontot, a japánsztrájkot, valamint a november 11-re bejelentett tiltakozási akciót nem függesztik fel. A kolozsvári diákok a polgármesteri hivataltól is beszerezték a tüntetéshez szükséges engedélyt, amelyet körülbelül 5 ezer személyre kértek. A tervek szerint a diákok a Béke térrôl a prefektúra épülete elé vonulnak.

A 45 ezer egyetemi hallgatót képviselô szervezet a bentlakásépítésre és felújításra kiutalt pénzalap növelését, valamint az ösztöndíjak emelését kérik. A diákok elégedetlenek, mert jelenleg az ösztöndíj távolról sem fedezi az étkezés és a szállás költségeit. Emellett a tömegszállításban igénybe vehetô 50 százalékos kedvezményt is követelik.

B. T.

Az 1., 4. és 5. oldalt szerkesztette: Papp Annamária

A Rákóczi Szabadságharc utáni labanc pusztítások következtében lerombolt kollégium újjáépítéséért, megtartásáért az akkori rektorprofesszor, Pápai Páriz Ferenc segélykérô levelet intézett a nyugati protestáns egyházakhoz. A levél, az akkor Angliában tanuló Pápai Páriz Imre — Ferenc fia — által eljutott I. György királyhoz, aki pátenst adott ki. A pátens alapján az angliai egyházak széleskörû gyûjtést indítottak a már akkoriban is európai hírû erdélyi iskola megmentéséért. Így gyûlt össze az a legendás angol pénz, melybôl a ma látható legnagyobb épületek megvalósulhattak. Az összeg mennyiségére jellemzô, hogy kamataiból még az 1849-es pusztítások után is nagyszabású újjáépítések indulhattak. E nemes célú gyûjtésnek jövô év virágvasárnapján lesz a 300. évfordulója. Az eseményt I. György angol király mellszobrának felavatásával szeretnék megünnepelni Nagyenyeden. A szobrot Mikó Diana szobrászmûvész készíti.

— A királyszobor életnagyságnál nagyobb, ötnegyedes agyag változata elkészült — mondja —, és errôl nemrégiben vettük le a gipsz negatív formát. Most már a bronzöntéshez szükséges gipszmodellen dolgozom. Szerencsére I. György arcvonásait, alkatát számos korabeli festmény, rézkarc és rajz ôrzi, amelyek reprodukcióit a budapesti Brit Konzulátuson készségesen rendelkezésemre bocsátották. E karakteres és igen szép ábrázolások alapján készült a barokk királyszobor, amelynek megalkotása nagyon élvezetes munkát jelentett számomra.

— Tervét, ötletét hogyan fogadták az enyediek?

— Amikor 1993-ban elôször jártam Nagyenyeden, jól megnéztem ezt az igen szép, szebb múltat idézô, ám méltatlanul rossz, mondhatni romos állapotban lévô iskolaépületet. Elkezdtem kutatni a múltját, és akkor született meg bennem a gondolat, hogy a fenti jeles évfordulót alapul véve, az iskola hagyományos európai kapcsolatait újraélesztve, a király szobrával ismét a nemzetközi figyelem központjába lehetne terelni az intézményt. Az ötletemet nagy érdeklôdéssel és örömmel fogadták Nagyenyeden. Köszönettel tartozom mind a nagyenyedi Bethlen Kollégium vezetôségének, amely rögtön tervem mögé állt, mind pedig a nagyenyedi Református Egyháznak, amely gyönyörû helyet biztosított a szobor megalkotásához, hiszen a király-portré Nagyenyed református templomában született meg.

— Milyen gondok, nehézségek merültek fel a munka során?

— Az iskola Bethlen Gábor Alapítványa több arra hivatott magyarországi alapítványhoz és intézményhez pályázott a szobor megvalósításához szükséges anyagi alapok elôteremtéséért, azonban ezek a támogatások elmaradtak vagy késlekednek. Így az eddigi munkát a helyiek segítségével önerôbôl valósítottam meg, mindenféle anyagi támogatás nélkül…

— Mikorra tervezik a szobor avatását, és kiknek a megjelenésére számítanak?

— A szoboravatót 2004 virágvasárnapjára tervezzük. Ez év májusában, amikor az alkotást elkezdtem, levélben kerestük meg Károly walesi herceget, aki válaszában örömét fejezte ki, és jelezte személyes vagy képviselôje megjelenését. Ügyünk támogatására kértük fel Mádl Ferencet, a Magyar Köztársaság elnökét is, aki megtisztelô levelében értesített, hogy ügyünkért fôvédnökséget vállal. Ezúton tisztelettel kérünk minden olyan honfitársunkat határon innen és túl, aki magáénak érzi a Magyar Örökség Díjas Bethlen-kollégium ügyét, hogy pénzbeli adományával is támogassa a SEGÍTSÉG SZOBRAKÉNT elnevezett királyportré megvalósulását. Az adományokat tisztelettel kérjük a következô címre: BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY-NAGYENYED — FUNDATIA BETHLEN GÁBOR-AIUD 515.200 Aiud, str. Bethlen Gábor nr. 1. jud Alba, Románia. Bankszámla: Raifeissen BANK Aiud 3041430 EUR, 3041413 ROL (GYÖRGY SZOBOR megkülönböztetô jelzéssel).

Sz. Cs.

Válságban van a Fehér megyei Vérátömlesztési Központ, mivel a regisztrált véradók nagy része külföldön dolgozik. Az intézet vezetôje, dr. Emilia Popescu elmondta: az utóbbi idôben nagy gondot okoz a vér beszerzése, mert nem tudják biztosítani a legalapvetôbb vérkészletet sem a különbözô vércsoportokból. Az intézet többször is próbálta felvenni a kapcsolatot a lehetséges donorokkal, de kiderült, hogy ezek nagy része nincs az országban. — Amikor felhívtam ôket — mondta dr. Emilia Popescu —, a véradás miatt azt a választ kaptam, hogy külföldön dolgoznak, nagy részük Spanyolországban.

Félreértések miatt néhány hete több tucat család maradt villanyáram nélkül a Fehér megyei Hanesben. Több mint hatvanan nyújtottak be panaszt a prefektúrához, kérve, hogy oldják meg az ügyet, de kéréseikre eddig még nem reagált senki.

Azok a családok, amelyek áram nélkül maradtak, ugyanarra a hálózatra vannak csatolva, mint a bánya, és mivel az elhasznált áramot hibásan mérték le, a helybeliek sokkal kevesebbet fizettek az elhasznált mennyiségért — mondta Aron Zaharie polgármester. Ez okozta a félreértést, ami miatt az áramszolgáltató kikapcsolta az áramot. Maier Ioan, a Fehér megyei alprefektus a Szabadságnak elmondta: a problémát úgy oldják meg, hogy külön villanyórát szerelnek fel a bányával egy vezetékre csatolt családoknak, hogy ezután a fogyasztás függvényében fizethessék a villanyáram költségeit. Remélhetôleg többet nem fordul elô ilyen probléma, ha az új villanyórát mûködésbe helyezik — mondta Maier.

Vannak olyan falvak Erdélyben, ahol a házak, telkek egymásutániságának ritmusa, a kerítések vidám színezete azonnal elárulja, hogy derûs és fôleg tehetôs településre érkezett a vándor. Ilyen a Beszterce-Naszód megyei, Nagy-Szamos menti falu, illetve községközpont, a mintegy fele-fele arányban magyarok és románok által lakott Árpástó is, amelyrôl valószínûleg azért hallani kevesebbet, mert közigazgatásilag hozzá tartozik a színmagyar, cseresznyeillatáról — és történelmi mélységeirôl (Gyécsa-Géza) — híres Magyardécse, és hát — vélik a helybéliek — az ottani "pirosság" mindig is elôbbre tartatott, mint a folyóparti — "árpás-tói" — alma, amelynek termesztése lényegesen hozzájárult a Nagy-Szamos menti település felemelkedéséhez.

Amolyan országúti Hamupipôke-sors jutott Árpástónak: hiába fut át rajta az országút, amely a magyardécsei mellékutat fialja, hiába surran méltósággal mellette a Radnai-havasok csöndjét magába fojtó Nagy-Szamos. Hiába áll itt a hatalom épülete — azaz a polgármesteri hivatalé —, amely a két magyar hangulatú településen kivül a kicsiny, románok lakta Malucnak is gyámatyja —, aki erre jár, azonnal Magyardécse felôl érdeklôdik. Érdekes: az árpástóiak nem merülnek meg olyan örömmel és kedvvel múltjukban, mint a décseiek. Id. Trombitás Jenô nyugalmazott tanár például — aki mindkét település iskolájában hosszú ideig vezetô szerepet töltött be, és az árpástói általános iskolai oktatási alapjainak letevôjeként is ismerik — nem keresi az Árpa szóban az Árpád nevet — pedig ha odaát, a dombokon túl Géza-Décse nagyfejedelem (Taksony fiának, Szent István apjának) birtok-szálláshelyét gyanítják a történészek, nyugodtan felvonultathatna ez ellen egy még régebbi, Árpád-Kurszán korát idézô történetet (annál is inkább, hiszen az Árpás település- és folyónév nem szláv, hanem magyar gyökerû) —, hanem szerényen, mesehangon megjegyzi: volt itt egyszer egy tó, körülötte meg sok árpa... (Meseszerû történet — gondoltam magamban —, de nem firtattam, hiszen a nyugalmazott tanárnak az egész élete félmese-motívumokkal van teleaggatva. A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végzett 1950-ben, és tanítóként került Magyarláposra, majd 1954-ben Magyardécsére igazgatónak. Gólyalábakon járt akkoriban a falu... Hatvan tagú szülôbizottságot szervezett, és ezzel a testülettel indult meg házról házra beiskolázni — nemigen volt olyan akadéskoskodó szülô, aki e népes küldöttség láttán ne adta volna be a derekát. A nagy sikernek — a falu beiskolázásának — hátránya is volt: 1959-ben néptanácstitkárt akartak faragni belôle. Addig izgett-mozgott, amíg megszabadult a nyûgtôl — tette magát, hogy nem tud még összeadni sem —, és így lett az árpástói iskola ötödik osztályának megalapítója. 1989-ben ment nyugdíjba innen, de az iskolához való kötôdése már csak azért sem szûnhetett meg, mert fiát, ifj. Trombitás Jenôt visszahozta a bányamérnöki sors Árpástóra, ahol tanárnak szegôdött el. Alma nem esett messze fájától: néhány héttel ezelôtt mosolylovaggá ütötték: megkapta ugyanazt a lengyel-nemzetközi elismerést, mint például II. János Pál pápa, Teréz anya vagy éppenséggel Steven Spielberg.)

— Amikor 1962-ben megalakult a kollektív, egy ideig nagyon jól ment minden — tekint vissza id.Trombitás Jenô. — Ember- és munkaszeretôek az árpástóiak, és talán ez a titka annak, hogy megmaradtak, és viszonylagos jólétben élnek. Mondom, már 62-ben tisztán látszott, hogy Árpástó kinövi magát a régióból. A földmûvelés volt a kenyerük a falubelieknek. Sajnos az akkori vezetôség furamód értékelte ezt az elôretörést: nem azt tette, amit kellett volna — azaz hogy a környéket is felemelje hozzánk —, hanem sajátos úton-módon a miénket is visszahúzta a gyengék szintjére, hogy — ugyebár — ne lógjunk ki a sorból. Aztán 1989 után ez meg is látszott: a visszakapott földeket nemigen volt mivel megmûvelni, így sokáig parlagon maradt ezek jó része. Aztán — akárcsak a hatvanas években — nekiveselkedett a falu az új életnek, és rövid idô alatt felhozta magát arra a szintre, amelyen most áll: több mint húsz traktor van a településen, és se szeri, se száma a mezôgazdasági gépeknek. Ennek a fellendülésnek lélektani vonalai is vannak: Árpástó azon ritka Beszterce-Naszód megyei települések közé tartozik, ahol a román és magyar gyerekek száma egyaránt növekszik. A magyarázat egyszerû: általános jómód, nyugalom, életkedv... (Érdekes: máshol erôltetettnek tûnne a nyugalmazott tanár derûlátó falukép-kontûrje, de itt Árpástón valahogy másképpen látszik a dolog. Itt valóban kedvvel élnek az emberek. A fôutcán elnéztem a hetvenéves, magyarul tökéletesen beszélô magyar nénit, amint hosszú percekig csépeli a kerítés mögött a szôlôt, hogy annak levelei mind hulljanak le, mert hát a félig ôszberándult szôlô rendetlen porta benyomását kelti. A ház elôtt dupla pad — befedve az egész. Mondja a néni: sokan jönnek errefelé, hadd üljenek le egymással szemben, és pihenjenek: hosszú ugyanis Árpástó fôutcája... És hát miért ne tenne-venne egész nap: a tétlenség, a jól végzett munka örömének hiánya — magyarázza — bûn manapság, és nem vezet semmi jóra.)

Az árpástói központi kocsmában hamar felvilágosul a messzi földrôl érkezett vándor. Kiderül: nemcsak a szorgalom és a nemcsak gépekkel, de fejjel is végzett földmûvelés hozta fel erre a derûlátó szintre Árpástót, hanem az alma is, amely itt nem akármilyen mennyiségben és minôségben terem. — Nem almából fonják mifelénk a kerítést, de az árából igen — találja fején a szöget oktatóm, aki lendületbe jôve meséli, mit jelent Árpástó életében az, hogy a falu határában felépült egy üdítô, illetve üdítô-koncentrátumot elôállító gyár, amely felvásárolja a környék almáját, és többtucatnyi embernek nyújt biztos megélhetést. A következô sörnél már "elemzôvé" válnak idegenvezetôim. Kevés a kisiparos — ingatják fejüket. — Egy autószerelô mûhely, és kész... Nem baj — mondják búcsúzóul — Árpástó ezen a téren is feljön. — Velünk még a Nagy-Szamos is számol: mindig a túloldali, rettegi partot mossa, nem a miénket...

A Nagy-Szamos itt Árpástónál jó néhány "partvonalat" húz bele az id. Trombitás Jenô által megrajzolt településképbe. Nô a gyerekek száma, van mosolylovag, van almapénzbôl font kerítés, van kisüzem... mi kellene még? — tûnôdöm az útra nôtt "almaerdô" alatt. Jó ez a kép — nyugtató. Persze, félek is: a karcolások ellen ez sem fog majd sérthetetlennek bizonyulni.

Szabó Csaba

Nem hivatalos források szerint, Kolozsváron több ezren élnek meg valutázásból. Ez a mûfaj különösenelterjedt a 90-es évek elején, akkoriban mindannyian náluk váltottunk — jobb híján. Az ócska tragacsok helyébe vagyonokat érô csodakocsik kerültek a parkolókba — de a valutázók ugyanazok maradtak. De hát ki vált náluk valutát, és miért, ugyanis gyakorlatilag a föld összes pénznemét lehet hivatalosan is vásárolni és eladni a pénzváltó irodákban.

A válasz egyszerû: ezek az emberek rendkívül kifinomult érzékkel nézik a pénzvilágot. Ha kicsivel is, de jobb árfolyamot számolnak, mint a bankok, vagy pénzváltók. Persze, fennáll a veszély, hogy kegyetlenül átverik a vásárlót, hiszen a kézügyességük is fejlettebb az átlag halandónál — de azért nem ez jellemzô rájuk. Melyek az átverés elôjelei? Körülvesznek, és visszakérik egy pillanatra a pénzt, miután már megszámoltuk, mivel "eszükbe jut", hogy egy jelentéktelen összeggel kevesebbet adtak. Ilyenkor szinte biztos, hogy a visszakapott pénzköteg már nem azonos azzal, amit mi megszámoltunk. Ezek viszont nagyon kis százalékát teszik ki az eseteknek. A valutások jól felépített társadalomban élnek, piramishoz hasonló rendszerben dolgoznak, senki sem léphet be ebbe a "kasztba", hacsak nem ismer valakit, akinek ereje és pénze van ebben a szakmában. A kisebb valutások kezén havonta 200–300 millió lej megy át, míg az igazán "nagymenôk" akár 2–3 milliárd lejt is meg tudnak forgatni egy hónap alatt. Természetesen, ezeknek az összegeknek egy kicsiny százaléka az ô nyereségük, de elég ez nekik, a "tisztes" megélhetéshez.

Persze közöttük is vannak különc figurák. Ilyen a Törpe, aki mindenkit ismer Kolozsváron, aki számít, és akirôl mindenki tudja, hogy senkit nem rövidít meg. — Az euró-világ elôtt annyit lehetett keresni az utcán, amennyit csak akart az ember — mondja. — Most viszont sokkal nehezebb, és bizony sokan búcsút mondtak a szakmának. Az utolsó földrengést a forint "hivatalosodása" jelentette. Azóta bizony már csak azok vagyunk a pályán, akik tényleg értünk a dologhoz. Azaz: a profik… Tudja maga, miért tudtam megmaradni a placcon? — vesz erôt rajta az ôszinteség. — Ide nézzen — és kivesz a kabátzsebébôl egy olyan pénzeszsákocskát, mint a rajzfilmekben. — Megrázza — csörög rendesen. — Hát azért, mert én érméket váltok… Azzal senki nem foglalkozik… Eurocent… Kinél lehet kapni eurocentet, vagy kisebb értékû nyugati érméket? Hát nálam — tárja szét karját teátrálisan. — Figyeljen ide, uram — hajol cinkosan közelebb. — Élni is tudni kell, de túlélni is. Azt mondták, hogy a pénzváltó irodák megölnek bennünket. Na, ugye hogy ezt is túléltem — kacagja el magát, és lassan odébb csörög.

Gálffy Attila, Szabó Csaba

Ma este nyolc órakor kezdôdik a szüreti mulatság a gyalui régi kultúrotthon termében. A mûsorban fellép a kolozsvári Ördögtérgye, valamint a helyi Tulipántos néptáncegyüttes. A Tulipántosok kalotaszegi táncokat adnak elô, ezenkívül kis népdalcsokorral, vidám jelenetekkel örvendeztetik meg a közönséget. A szervezôk — a helyi RMDSZ választmányi tagjai — tombolát, szôlôskosár- és RMDSZ-torta licitet, táncversenyt, fergeteges mulatságot ígérnek a résztvevôknek.

Egyetlen hét leforgása alatt 4,5 milliárd lej értékû munkálatokat végzett el a Zilah–Szilágysomlyó földgázvezeték kivitelezésével megbízott aradi román–német vegyesvállalat. Remények szerint 2004 szeptemberében Szilágysomlyón meggyullad a gázláng.

A 23,5 kilométer hosszúságú Zilah–Szilágysomlyó fôvezeték nem csak a két szilágysági várost, hanem a nyomvonalán elhelyezkedô településeket (Varsolc, Szilágykraszna, Szilágyperecsen, Haraklány stb.) is bevonja a hálózatba. Amennyiben most intettünk volna búcsút a télnek, és a munkálatok a jelenlegi ütemben haladhatnának, röpke két hónap alatt elkészülne a fôvezeték.

— Nemcsak a lakosok mindennapjait könnyíti meg a földgáz, hanem távlatokban gondolkodva, a Szilágysomlyótól alig néhány kilométerre elhaladó majdani autópálya és a földgázhálózat együttes hatására igen kecsegtetô fejlôdési lehetôségeket kínál majd ez az övezet — értékelte Fekete András, a Szilágy megyei tanács alelnöke.

A fôvezeték építésével párhuzamosan a helyi hálózatok elôkészületei is folynak. November 14-re tûzték ki a szilágysomlyói helyi hálózat kivitelezésére kiírt versenytárgyalást.

K. E.

Hétfôn Zilahra érkezik a világbank washingtoni küldöttsége, a Szilágy megye által másfél évvel ezelôtt megnyert 5 millió dolláros pályázattal kapcsolatos tájékozódás végett. A falufejlesztési program keretében húsz Szilágy megyei településen út- és ivóvízhálózatot építenek ki. A projekt megvalósítását 2004 áprilisától kezdik.

— A projektben részt vevô húsz települést 55 pályázó község közül válogattuk ki, igen kemény versenyhelyzet állt fenn. A húsz település között több magyar helység is található, ám figyelemreméltó, hogy a két legjobb pályázónak a kilencven százalékban magyarok lakta Kémer és Kárásztelek bizonyult — tudtuk meg Fekete Andrástól, a Szilágy megyei tanács alelnökétôl.

(ke)

7 autót tört fel
Tegnap elôzetes letartóztatásba helyezték a tordai P. Alexandrut. A visszaesôként számontartott, 1977-es születésû férfit hét lopás elkövetésével vádolják. Ezeket folyó év október–novemberében követte el, miután az éj leple alatt feltört hét személygépkocsit. A teljes kár 18 millió lejre rúg.

Két állás a rendôrségen
A kolozsvári rendôrség gazdasági ügyosztálya, illetve a megyei rendôrség távközlési és informatikai részlege egy-egy állást hirdetett meg. A két versenyvizsgát december 2–3-án, illetve 4–5-én tartják, az elsô esetben jogi, második esetben távközlési egyetemi végzettség és jó angol nyelvtudás szükséges. A további feltételek, a versenyvizsga tematikája és bibliográfiája valamint egyéb információk a Humán Erôforrás ügyosztálytól igényelhetôk (a Traian utcai rendôrségen vagy a 432-727/2111 belsô és 407911-es telefonszámokon.

(balázs)

A gyaluiak elégedetlenek a településükön áthaladó ultramodern új mûúttal. Az elégedetlenség oka ugyanaz, mint Bánffyhunyadon: a túlságosan megmagasított úttestre rendkívül nehéz gépkocsival felhajtani az udvarokból és mellékutcákból. Az új járdák keskenyek: csupán nyolcvan centiméter szélesek. Egy keskeny sáv a régi járda közepére öntve, a járda és az udvarok, illetve a járda és az úttest között parlagon hagyott "libalegelô" — így néz ki a gyalui gyalogsétány.

Okos Károly helyi RMDSZ-es tanácsos számolt be lapunknak a gyalui állapotokról, hozzátéve: a polgármesteri hivataltól egész útépítés alatt senki nem szállt ki, hogy legalább megnézze, hogyan haladnak a munkálatok.

— A gépkocsik rongálódnak, hiszen minden le- vagy felmenetkor jól odaverjük a kocsik alját. Ráadásul most épp azon dolgoznak, hogy újra feltörik az új úttestet a csatornafedôk elhelyezése miatt. Egyszóval: katasztrófa az új mûút — szögezte le a tanácsos.

A költségvetés kiegészítése szintén elégedetlenségre adott okot — bár ez csak a gyalui magyarságot érinti. A község 687 millió lejt kapott, amibôl 528 millió lejt a szociális segélyek kifizetésére kell felhasználnia. A megmaradt 159 milliót pedig felaprózták a tanácsülésen, szavazás alá bocsátva a felhasználás módját.

88 milliót szántak a régi, valamint az új kultúrotthon korszerûsítésére. A régi kultúrotthonba, ahol esküvôket, összejöveteleket szoktak tartani, két hûtôládát szándékoznak venni; az új kultúrotthonban pedig mûködésbe kell hozniuk az új központi fûtést.

A tanácsosok többsége úgy határozott, hogy a fennmaradt harmincmilliót kettéosztja, 15-öt szán a régi kultúrotthon edénnyel és evôeszközzel való felszerelésére, és tizenötöt a román néptánccsoportnak ad, népi kosztümök készíttetésére. A nézeteltérés itt keletkezett a román és magyar tanácsosok között: miért nem utalnak ki egy összeget a magyar néptánccsoportnak is?

— A Tulipántos néptáncegyüttesnek is szüksége van kosztümökre. De nem halok meg addig, amíg ki nem udvarolok nekik is egy kis támogatást a tanácstól — ígérte mókás-komolyan Okos Károly.

Az együttest tavaly ôsszel alapították hamarjában, amikor magyarországi testvértelepülésük, a Fejér megyei Iszkaszentgyörgy vendégszerepelni hívta a gyalui román és magyar néptánccsoportot. Pillanatnyilag nyolc pár táncosuk van, de minél hamarabb növelni szeretnék a csoport létszámát. Az együttes a mai szüreti bálban is fellép.

Valkai Krisztina

Az Aranyos Vidéki Ifjúsági Társaság gyûjtést szervez a keresztesi óvoda magyar részlegének megsegítésére. A gyûjtés célja minél több használható játék vagy pénzadomány, amelyre az óvodának nagy szüksége van. Minden jó szándékú magyar ember támogatását, adományát az AVIT székhelyére várják, címük George Cosbuc 14. sz., 401175 Torda.

Program: kedd, szerda, csütörtök 14–16 óra között, péntek 20–21 óra között.

Megbízható forrásaink szerint új vezetôséget neveznek ki a Gloria nyomda és kiadó élére, a régit lemondatják. A Fôtér 15–16. szám alatt székelô kereskedelmi társaság a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonában szerepel, eszmei tulajdonosként azonban a vállalkozást irányító alapítvány mûködteti, amelyet a temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti püspökségek és a gyulafehérvári érsekség képviselôi alkotják. A Gloria nyomdában állítják elô egyebek között a Vasárnap címû katolikus hetilapot és a Keresztény Szó folyóiratot.

A Vasárnap utolsó két számában Kádár István, a vállalkozást mûködtetô alapítvány kuratóriumának elnöke a Gloria nyomda nehéz anyagi helyzetérôl írt cikket, amelyben elmarasztalóan szólt annak vezetôségérôl. Kádár úgy vélte, hogy "a nyugati testvéreink által áldozatosan megvásárolt Gloria mostohagyerek lett, és a csôd felé közeledik a nem Isten dicsôségét szolgáló nyomda." A kuratóriumi elnök szerint a vállalkozás felelôtlen és hanyag vezetés miatt jutott ebbe a helyzetbe. "Ezt a nyomdát mindenki csak fejni szeretné. Pedig gondozásra és ápolásra szorul. Mentalitás- és hozzáállás-váltás szükséges, hogy késô ne legyen" — áll az írásban. A cikk szerint a Gloriának az is gondot jelent, hogy egyes plébániák nem fizették ki rendszeresen a kiadónak a két lapra szóló elôfizetési árat, és húszmillió lejes tartozást halmoztak fel.

Értesüléseink szerint a nyomda anyagi nehézségekkel küzd, aminek következtében néhány vezetôségi tag távozni kényszerül a nyomda és a kiadó élérôl. Hoch Sándor, a nyomda igazgatója megkeresésünkre nem erôsítette meg, hogy ôt magát és más vezetôségi tagokat menesztettek volna, de elmondta, hogy vezetôségi szinten "voltak változások, és a jövôben is lesznek módosulások". Megkeresésünkre Kádár István kuratóriumi elnök annak ellenére, hogy kezdetben találkozót ígért a Szabadság riporterének, késôbb visszamondta azt.

A pénzügyminisztérium honlapján található adatok szerint a Gloria Kft. 2001-ben 288 millió 860 ezer, 2002-ben pedig 124 millió 826 ezer lej tiszta nyereséget könyvelt el.

Borbély Tamás

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

A nagyszebeni Octavian Goga Nemzeti Kollégiumnak messzire terjedt el híre országunkban. Talán azért, mert magas színvonalon oktatnak itt, de meglehet, hogy csak azért, mert az egyetlen kollégium városunkban, ahol magyarul is lehet tanulni. Az intézményt 1972-ben az ismert román költô, Octavian Goga után nevezték el, aki Nagyszeben mellett született, pontosabban Rãsinari-on. Annak idején 922 tanulója és 60 oktatója volt az iskolának. Harmincegy évig O. Goga Elméleti Líceum nevet viselte. Idén, az oktatásügyi miniszter közölte, hogy az eddig elért eredmények alapján iskolánk elnyeri a Nemzeti Kollégium nevet.

Jelenleg iskolánkban 68 oktató van, akikbôl kb. 25-en voltak diákjai a kollégiumnak. 33 osztályteremmel, 9 laboratóriummal rendelkezik az iskola, ezenkívül könyvtárral, melyben román, magyar és idegen nyelvû könyveket egyaránt megtalálhatunk. Rádióadónk is mûködik, mely közvetíti az újdonságokat és mozgalmasabbá teszi szüneteinket. Zenét is sugároz. Az épületben van sportterem és jelenleg épül a második tornaterem is, az udvaron. A magyar tagozaton 32 diák tanul kémia-biológiai osztályokban. A kis létszámnak is megvannak az elônyei és a hátrányai.

Az elmúlt években nagyon csökkent a magyar diákok száma, de a kis létszám ellenére is lelkesen érdeklôdnek a kulturális tevékenységek iránt. A diákok által szervezett ünnepélyeken fellépô színicsoport több alkalommal szép eredményt ért el a pályázatokra benevezett mûvekkel. Verskedvelô tanulók nemegyszer bizonyították tehetségüket, elôadó képességüket. Az ifjúsági találkozókon részt vevô diákok a kollégiumban továbbítják az elsajátított gondolatokat. Az országos tantárgyversenyeken elért, kitûnô eredmények is a diákok munkájának, komoly hozzáállásának bizonyítékai.

Összetartunk, de ez nem azt jelenti, hogy elzárkózunk a román tagozaton lévô iskolatársainktól.

Természetesen voltak nehéz pillanatok is, hisz ahhoz, hogy valamit elérjünk, dolgoznunk kell. Az iskolának is megvannak a szabályai és törvényei, melyek szigorúak, de hasznosak. Emberek vagyunk és mindenhol találkozunk törvényekkel, nemcsak az iskolában, és ezeket be kell tartanunk, habár bevallom nem mindig sikerül teljes egészében.

Éltünk szomorú pillanatokat is, amikor el kellett búcsúznunk a végzôs diákoktól. Kicsengetési ünnepélyekkel köszöntünk el tôlük néha könnyek között — volt amikor zokogás közepette. Sok szép pillanatot éltünk át, és mikor végleg kilépünk az iskolából, a kellemes emlékeket visszük magunkkal.

Oktatóink is mindig biztattak, tanítottak, felkészítettek és jótanácsokkal láttak el. Kis zárójelben megjegyzem azért, hogy habár kevesen vagyunk, a tanárainknak sincs mindig könnyû dolguk. Nem szeretném csak saját véleményemet kifejezni, ezért egy kis közös interjút készítettem a magyar tagozat minden osztályában.

A kilencedikes diákokkal kezdtem.

Kérdés: Iskolánkba nemrég léptetek be. Hogy alkalmazkodtatok a körülményekhez és hogyan viszonyultak hozzátok az iskolatársaitok?

Közös válasz: Egyszóval: jól!!! Könnyen alkalmazkodtunk és lelkesedéssel fogadtak maguk közé iskolatársaink. Az épület sem volt idegen, hisz már jártunk itt, amikor az általános iskolások voltunk. Érkezésünk alkalmával ünnepélyt is rendeztek nekünk a magyar osztályok diákjai. Minden rendben van, és jól érezzük magunkat.

Ezek után bementem a tizedik osztályba, hogy tudjunk meg tôlük is valami fontosat.

Kérdés: Szerintetek mi az elônye és mi a hátránya annak, hogy kis létszámúak a magyar osztályok?

Válasz: Az elônye az, hogy a tanároknak is könnyebb leadni a leckéket, mi is jobban tudunk figyelni órákon, ami egy népesebb osztályban nehezebb és ezenkívül jobban tudunk komunikálni, van idô, minden tanuló kifejezheti véleményét. A hátrány pedig az, hogy nincs kellô versenyszellem.

A következôk a tizenegyedikesek voltak:

Kérdés: Véleményetek szerint mennyire ismert az országban az O. Goga Nemzeti Kollégium és milyen mértékben segít nektek iskolánk a jövôtök felépítéséhez?

Válasz: Szerintünk iskolánk elismert országos szinten és talán külföldön is. Fontos a hírneve, hisz nem mindegy, hogy milyen kollégiumot végzel. Az iskola segít jövônk felépítéséhez, különbözô lehetôségeket tár elénk, hogy majd könnyebben követhessük kiválasztott utunkat.

Utoljára pedig osztálytársaimtól érdeklôdtem.

Kérdés: Évekkel ezelôtt harmincnyolcas létszámú magyar osztályok voltak. Van jövôje a magyar tagozatnak iskolánkban?

Válasz: Ôszintén megmondva mi nem tudjuk elképzelni azt, hogy 38-an legyünk egy osztályban; jól értekezünk, könnyebb így összetartani. Sokat csökkent a magyar diákok száma, de mégis reméljük, hogy nem szüntetik be a magyar tagozatot. Szeretnénk, ha fennmaradna és ha növekedne a létszám. Sok szülô a gyerekét román vagy német iskolába íratja. Szerintünk úgy is kevesen vagyunk erdélyi magyarok és nem kellene ennyire szétszóródnunk, hanem szorosabban összetartsunk.

Itt ér véget a rövid interjú. Véleményeinket szívesen közvetítettük önnek, kedves olvasó. Amint látja, nem veszítjük el derûlátásunkat, és remélem, sikerült nagyjából bevezetni iskolánk és diákjai hétköznapjaiba.

Aldea Anita

Pontosan egy éve annak, hogy a Brassai-líceum is bekapcsolódott abba az európai projektbe, melynek célja meggyökereztetni a környezetvédelmi nevelést az elemi és általános iskolákban. Partnereink svéd, olasz, magyar és holland iskolák tanárai és diákjai. A nyári vakációban sem szünetelô tevékenységeink során 10–14 éves diákjaink nyomon követték naponta az idôjárás változását, a mérési adatokat táblázatba rendezve évszakonként kiértékelték és összevetették a partneriskolák hasonló méréseivel. Fontos és érdekes feladatunk volt a Hója erdô világának (elsôsorban fáink és madaraink) évszakonkénti megfigyelése is.

Az idei esztendô tevékenységei fôként a vízgazdálkodásra, konkrétan a Szamos vizének élôvilágára és a vízszennyezettség felmérésére irányulnak. Mûvészeti alkotásokon (festményeken, képeken) is megfigyeljük a városunkat átszelô folyót, és a hazai folyókhoz, tavakhoz fûzôdô legendákat, mondákat lefordítjuk angol nyelvre, hogy partnereink is megismerhessék azokat.

Projektünk, amely remélhetôleg három évig tart, lehetôséget biztosít diákjaink és tanáraink számára, hogy egymással szoros kapcsolatokat ki-építve és fenntartva, jobban megismerhessék az említett európai országok iskolarendszerének sajátosságait is.

Örvendetes hír, hogy az utóbbi idôben újabb testvériskolai kapcsolatot építettünk ki, ezúttal a pécsi Apáczai Csere Jánossal, a Nevelési Központ gimnáziumával.

Tavaly júniusban 19 diák és 4 tanár látogatott Pécsre. A 4 napot kitöltô színes és érdekes program kiemelkedô pillanatát egy minidisputa találkozó képezte, amikor a kolozsvári és pécsi résztvevôk az internetrôl vitáztak.

Pécsi barátaink viszontlátogatását november végére várjuk, és igyekszünk számukra tartalmas programot biztosítani.

Ugyanakkor az elmúlt tanévhez kapcsolódik a tízéves vitakör újjászervezôdése Vorzsák Milán irányításával. A higgadt, józan érvelés technikáit — amelyeket itt sajátítanak el diákjaink — valószínûleg jól tudják majd kamatoztatni európai felzárkózásunk folyamatában is.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája után új irodalmi liga alakult meg Kolozsvárott. Ezúttal kissé rendhagyó céllal: kiskorúaknak. A Kiskorú Írók Ligáját (a továbbiakban KILL!) Márkus András és Visky Zsolt alapította idén nyáron kizárólag kiskorú írók és költôk számára. Azóta meglehetôsen elszaporodtak a nonkonformista ifjak, immár illusztrátoruk s kékharisnyájuk is van. A továbbiakban az alapító tagokat faggatjuk ligájukról.

R: Mi volt az indítéka szervezetetek megalapításának?

KILL: Szerintem minden második licista ír, de ezek közül sajnos elég kevesen vállalják azt, amit írnak. A célunk az, hogy ezeket az embereket felkutassuk, rávegyük ôket, hogy megmutassák írásaikat, s ha úgy látjuk, be is vonjuk ôket körünkbe.

R: Miért éri meg KILL-tag lenni?

KILL: Már a nyáron megjelent egy lapunk, a Fiatal és Banán, mely tulajdonképpen egy demo változat volt. Novemberben fog megjelenni az AB-ART kiadó támogatásával egy ezúttal már igazi változat, az elsô számunk, melyet remélhetôleg sok többi fog követni. Ígéretet kaptunk a kolozsvári Koinónia Kiadótól is, hogy megjelentet egy KILL antológiát. Az interneten, az Erdélyi Terasz oldalán is olvashatóak mûveink.Ezenkívül még sok közlési lehetôség, és felolvasóest van kilátásban.

Amennyiben valaki KILL-tag, írásai mindezeken a helyeken szerepelhetnek, tehát ez egy nagyon jó lehetôség bevergôdni az irodalomba.

R: Melyek a belépéshez szükséges feltételek?

KILL: Elsôsorban az illetônek 19 éven alulinak, vagy 80 éven felülinek kell lennie. Aztán meg jó, ha néhány mûvel is rendelkezik.

R: Azonban van köztetek egy kakukktojás is, Albert Anna. Ô nem ír, hanem kékharisnya. Mi a szerepe egy kékharisnyának társaságotokban?

KILL: A kékharisnya elvileg az a nôszemély, akinek mindegy, hogy öreg és csúnya egy pasas, csak híres költô legyen. Másfelôl pedig kell hogy legyen valaki, akinek minden tetszik, amit csinálunk, így mindig van sikerélmény. Ô a hivatalos múzsa.

És még egy "kakukktojásunk" is van: Benedek Levente. Ô az illusztrátor, mivelhogy az írást jól kiegészíti a rajz.

R: Hogyan fogadták a KILL meg-alakulását az erdélyi magyar írók, költôk?

KILL: A zetelaki írótáborban pozitívan viszonyultak hozzánk. Úgy gondoljuk, tetszett nekik az ötlet. A táborról beszámoló újságcikkekben is elônyösen értékelték, egyszóval jó volt a sajtóvisszhangja az egésznek. Úgy gondoljuk és reméljük, hogy nem fogunk ebben tévedni, hogy az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) is támogatni fog bennünket.

R: Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok terveitekhez!

KILL tagok névsora: Farkas Zsolt (író, költô), Horváth Elôd (író), Kelemen Csongor (költô), Márkus András (író, költô), Mósa István (író), Sós Dóra (író, költô), Visky Ábel (író), Visky Zsolt (költô), Benedek Levente (illusztrátor), Albert Anna (múzsa, kékharisnya), Kovács Andrea (illusztrátor, fômúzsa), Réka (Zsolt fiktív fômúzsája); stb.

A ligába a kiskoruirokligaja@yahoo.com címen, valamint a 0745169609 telefonszámon lehet belépni.

Schmekker-Fekete Péter

A Kolozsvári Református Kollégium diákjai több mint egy éve örülhetnek annak, hogy visszakapták a régi kollégium épületét. Arról kérdezem ôket, hogy milyen az élet most? Hogyan is érzik magukat az évszázados falak közt?

Kovács Hont Imre, IX . osztályos diák:

— Mi a véleményed arról, hogy te már a régi falak között koptathatod a padokat?

— Büszkeség tölt el, amikor ezekre a nagy múltú falakra felnézek. Nagyon örülök annak, hogy ide járhatok. Elôször nem is tudtam, hogy ez az épület ad majd otthont az iskolámnak, de nagyon örülök neki, hogy ez végül is így történt.

— Biztos nem örülsz annak, hogy az iskola épülete most messzebb van a bentlakástól. Szeretnéd, ha a bentlakás is ugyanebben az épületben lenne?

— Nekem nem jelent gondot, hogy minden reggel meg kell tenni ezt az utat a bentlakástól az iskoláig. És persze szerintem mindenkinek szüksége van erre a kis testmozgásra. Arról még nem gondolkodtam, hogy milyen is lenne itt lakni, de én nagyon szeretem a mostani bentlakást.

Rád László, X. osztályos diák:

— Reménykedtél-e abban, hogy egyszer majd ide járhatsz?

— Igen, nagyon reméltem azt, hogy végre visszakapja a kollégium a régi épületet. Örülök annak, hogy sikerült, és van valami, amit a magunkénak mondhatunk.

— Mi a véleményed a kollégiumról általában?

— Ez az iskola teljesen más. Hogy miért? Mert nem csak szellemi, hanem lelki nevelést is nyújt a diákoknak. Itt a tanárok sokkal közelebb állnak a diákokhoz, mint más iskolákban. Elfeledtetik velünk azt, hogy milyen távol vagyunk az otthonunktól. Bennük mindig támaszra lelhetünk. Általában jó a hangulat, és más a diákok hozzáállása a dolgokhoz, például szívesen vesznek részt iskolán kívüli tevékenységekben is.

Szilveszter Kató, XI. osztályos diák:

— Neked van összehasonlítási alapod, hiszen másfél évet töltöttél a másik épületben. Mit gondolsz az új és a régi környezetrôl?

— Sokkal jobban szeretem itt, mint abban az épületben, ahová eddig jártunk. Nincsenek itt másik iskola diákjai, akik mindig éreztették velünk, hogy mi csak betolakodtunk az ô iskolájukba. Itt nagyon otthonosan érezzük magunkat, mert csak "mi" vagyunk.

— Pozitív vagy negatív hatásai voltak a "nagy visszatérésnek" rád nézve?

— Inkább pozitív, mint negatív. Talán csak annyi a negatívum, hogy a bentlakás távolabb van az iskolától. De ez eltörpül amellett, hogy itt végre otthonunkra leltünk. Nem függünk semmilyen más intézménytôl, ha a közösségi rendezvények megszervezésérôl van szó.

Bálint Beáta, XII. osztályos diák:

— Nemsokára itt az érettségi. Milyen a hangulat a tizenkettedikesek körében?

— Mint minden diák, mi is egy kicsit félünk az érettségitôl, de ugyanakkor várjuk is, hogy legyünk túl rajta. Habár a szokásos ráijesztést már meghallgathattuk a tanároktól, egyelôre még nem feszült a hangulat, hiszen csak nemrég kezdôdött meg a tanév.

— Mint végzôs diák mit üzensz a közetkezô generációnak?

— Azt, hogy idejében kezdjék el a felkészülést, rendszeresen tanuljanak. És a legfontosabb, hogy ôrizzék meg a kollégium szellemét.

Dézsi Ildikó

Kolozsmonostor után Kolozsvár többi helyneveivel folytatjuk Asztalos Lajos helytörténeti sorozatát. Elöljáróban a szerzô Kolozsvár ókori és középkori történetét eleveníti fel. A rövidítések feloldását az Adattár elôtt közöljük. A szerzô arra kéri kedves olvasóinkat, hogy észrevételeiket, megjegyzéseiket, kiegészítéseiket szíveskedjenek a szerkesztôségbe eljuttatni.

Az Erdélyi-medence szélén, az erdôvel borított magasabb hegyvidék és az erdôtlen, alacsonyabb dombvidék találkozásánál, az úgynevezett vásárvonal mentén, ahol a hegylakók és a mezôségi földmûvelôk áruikat kicserélték, pontosabban ott, ahol ezt a vásárvonalat folyó, s a vele párhuzamosan kialakult, jelentôsebb út metszi, jöttek létre idôvel azok a települések, amelyek közül egyesek, kedvezô fekvésüknek köszönhetôen a századok során várossá nôttek. Így keletkezett és fejlôdött például Torda, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, Szászváros, Nagyszeben, Fogaras, Székelyudvarhely, Szászrégen, Beszterce, Dés, Zsibó, valamint Kolozsvár.

Az Erdélyi-szigethegység keleti vonulatainak, a Gyalui-havasoknak az erdôségei valamikor nagyjából itt, a mai város körül értek véget, s itt kezdôdött az erdôtlen Szamos-völgy és a Mezôség. Ily módon ez a vidék alkalmas volt a letelepedésre. A korabeli ember fölismerte a lehetôséget, és elsôsorban a magasabban fekvô, árvízmentes és egyben a rejtettebb, a könnyebben védhetô pontokat szemelte ki magának.

Régebben a Szamosnak a mainál jóval magasabb szintjével magyarázták a magasabb pontokon elôkerült ôsember-telepeket. Ha a Szamos medre, vagyis a völgyfenék, a mainál valamivel magasabban is feküdt, a mai völgyfenékhez viszonyított magasságkülönbség nem volt olyan jelentôs, hogy ezért az akkori embernek e pontokat kellett volna választania. Az 1943. évi fôtéri ásatások alkalmával a mai útburkolat alatt, a Szamos egykori kavicsrétege 5,60 m mélyen került elô. Vagyis miközben a folyó lassan egyre mélyítette völgyét, a völgy két oldalán lévô lejtôkrôl — a Fôtér esetében a Házsongárd felôl — a nagy esôzések, heves nyári záporok alkalmával lehordott törmelék szüntelenül töltötte az alacsonyabb völgypadokat, a völgyfeneket. És töltené ma is, ha az épületek, építmények ezt nem akadályoznák, az útburkolat ezt hagyná.

A rendszeres kutatások elmaradása ellenére számtalan lelet utal arra, hogy már a csiszolatlan kôkorszak középsô szakaszában — mintegy 120 000–80 000 évvel ezelôtt —, hacsak nem korábban, az ember megtelepedett a város mai területén és környékén. A Bácsi-torokban, a Hója és Szucság határában magasló Kôszegô-hegy között megtalálták Erdély eddig legrégibb csiszolt kôkorszaki maradványait. Ezek második rétegének leletei megközelítôleg 6 000–5 600 évesek. A monostori negyedben, sôt az Unió (Belsô-Monostor, Memorandum) utcában is feltártak csiszolt kôkori maradványokat. Utóbbi helyen 7 m mélyen egy koponya nélküli csontváz került elô a Szamos egy régi ága által lerakott homokréteg alól. Bal válla mellett gyengén égetett, pelyvával kevert agyagból készült, kora csiszolt kôkorszaki edény feküdt [Vlassa 88.]. A Fôtéren (Nagypiac), kb. 30 m-re a Szent Mihály-templom északi falától, 5,20 m mélyen újkôkori égetett agyagedény maradványaira bukkantak egy munkagödörben. Az edény alján evezôs hajó rajza látható, amely a II. vagy talán a III. Minoszi (Kréta), mintegy 4400 éves leletek hajóábrázolásaihoz igen hasonló [Vlassa 170–172.].

Ugyanezen a városi, ma áradásmentes völgypadon (teraszon) — amelynek szintje alatt, mint láttuk, jó néhány ezer évvel ezelôtt a Szamos medre kanyargott —, és másutt, mint például a Farkas utca végében és a Nemzeti Színház mögött is elôkerültek csiszolt kôkori leletek.

A kôkorszakban az embert kezdetben természetesen csak a hely kedvezô adottságai vonzották. Az erdôvidék, a dombvidék és a mezôség találkozása — az ún. vásárvonal és a Kis-Szamos metszéspontjában —, mint távolabbi összefüggések, a rendkívül alacsony népsûrûség miatt még nem érvényesültek.

A rézkori ember a mai város területén több helyütt letelepedett. Számos lelet került elô a monostori kôbánya környékérôl, a Kômálról (Fellegvár), a Hójából, a Házsongárdi temetô területérôl, vagyis a magasabban fekvô pontokról. Ugyanakkor a már említett, csiszolt kôkori, Farkas utcai telepet is újból használatba vette. De a mai városi völgypadra is lemerészkedett e korban élt ôsünk. Errôl tanúskodnak Veres Ferenc, a XIX. században élt elsô kolozsvári fényképész Fürdô utcai kertjében, valamint az Orvosi Egyetem Bartha Miklós (Sétatér) utcai kertjében elôkerült rézkori maradványok.

Az ezután következô bronzkorban szintén lakott volt a város területének egy-egy része és környéke. 1868 és 1870 között, a vasútállomás építésekor bronzkarperec, három lándzsahegy, fejsze, sarló, három nagyobb fejsze stb. került elô. A Filléres nevû helyen 1881-ben több bronzfejszét, sarlót, lándzsatöredéket stb. találtak [IC 17–18.].

Bronzkori tárgyak kerültek felszínre a Bánság (Nagy Lajos király, Maxim Gorkij) úti korszerûsítési munkálatok alkalmával végzett, 2000-ben befejezett ásatások során. A Wietenberg-mûveltséghez (Kr. e. kb. 1500) tartozó, szertartási célokat szolgáló gazdag anyag három rétegbôl került elô. Az elsô rétegben huszonnégy szertartási edény maradványára bukkantak. Tizenhetet sikerült helyreállítani. A jelek szerint az edényeket szándékosan föld- és kagylóréteggel borították. A fekete alapon fehér díszítésû tárgyakat 20 cm vastag, elszenesedett gabonaszemréteggel fedték be. Az égetés a megtisztulást szolgálta. E rétegben többek között szerszámmaradványokat is találtak, ami Európában a legrégibb ilyen jellegû anyag. A másik rétegbôl ötvenhárom, a bronzkorszak utolsó idôszakából való sír került elô. Huszonkét sírt egy Kr. u. V–VI. századi gepida rétegben találtak [ÖIB 2.].

A különbözô mûveltségek eddig feltárt leletei alapján a bronzkori népek jövése-menése többé-kevésbé nyomon követhetô. Így tudjuk, hogy egyebek között, a Kr. e. XVI–XV. században Erdélyben virágzó Wietenberg-mûveltséget több vonás köti a mükénei mûveltséghez. Késôbb, a Kr. e. XIV. században, északról pásztor törzsek törtek a Kárpát-medencébe. A menekülôk egy része Erdélybe is eljutott, a helybeliek ekkor elásták értékeiket [Ert 18.].

A kései bronzkor korai szakaszában Erdélybe a keleti sztyeppék pásztorai nyomultak be. Ezek a Noua-mûveltséghez tartoztak. Eszközeik alapján e pásztorok a Dnyeszter és a Dnyeper között élt Szabatinovka-mûveltség népétôl származtak. Tudjuk róluk, hogy alpi és mediterrán alkatú elô-europoidok voltak, s föltehetôen óiráni nyelvet beszéltek. A Kr. e. X. században kincseiket elrejtve, többségük kelet felé menekült a Gáva-mûveltséghez tartozó hódítók elôl. Valószínû, hogy ennek a mûveltségnek a csoportjai a dákok, géták, mûszök elôdei voltak [Ert 19.].

A Kr. e. 800 körüli idôbôl már vaseszközök és fegyverek kerültek felszínre. A Szentgyörgy (Béke) téren, az Egyetemi Könyvtár elôtti kis kertben, az 1,90 és 3,50 m mély rétegben a vaskor kezdetébôl való edénymaradványokra bukkantak. De vaskori leletek ismertek a Nádas völgyébôl, a Külsô-Farkas (Zápolya) utca végén emelkedô Kövespad tetejérôl is. Itt a régészek már meghatározható népektôl, nevezetesen szkítáktól és keltáktól-dákoktól származó leleteket tártak fel.

A város mai területén kevés a dák kori maradvány. A Györgyfalvi-negyedben, építkezés közben két érme, az Adriai-tenger partján lévô egykori Dyrrhachiumból való drachma került napvilágra [IC 23.].

Az eddig említett települések a korabeli igen kis népsûrûség és ideiglenességük ellenére mégis jelentôsek voltak. Egyértelmûen arról tanúskodnak, hogy az akkor élt emberek fölismerték az erdôs és az erdôtlen vidék találkozásának a cserekereskedelem, s egyben az állandó település számára való adottságát, különös tekintettel arra, hogy ezt a vonalat itt egy folyó, a Szamos metszette. Ennek, vagyis a széles völgynek — amelybe ráadásul egy másik víz, a Nádas is torkollik, s amelyik tovább szélesíti a völgyet —, az adottságát azonban csak akkor kezdte mind nagyobb mértékben kihasználni az ember, amikor a népsûrûség növekedésével a város is lépést tarthatott, területe akadálytalanul gyarapodhatott, s az egyre növekedô várost közvetlen szomszédsága minden szükséges élelemmel, építô- és tüzelôanyaggal elláthatta.

Mint említettük, a különbözô vidékek közötti kezdetleges árucsere itt igen kedvezô körülmények között bontakozhatott ki. Ehhez járulhatott, hogy a Szamosnak talán természetes úton kialakult ága, helyi szóhasználatban a Kisszamos (Malomárok), már a bronzkorban létezett, s így kezdetleges vízimalmokat is feltételezhetünk itt.

Ezek a kis, az idô folyamán hol létrejövô, hol megszûnô települések azonban csak néha települtek egymásra. Többnyire hol itt, hol amott alakultak ki. Az elsô olyan település, amelynek neve is volt már vagy legalábbis amelyiknek a neve számunkra is ismert, a dák Napoka — vagy amint Ptolemaiosz említi, Napuka — volt. Azonkívül azonban, hogy a nevét ismerjük, jóformán semmit sem tudunk róla. Sem azt, hogy mikor keletkezett, sem azt, hogy hol feküdt. Ha feltételezzük, hogy a római város elôzménye volt, valószínûleg soha nem fogjuk pontosan tudni, hogy valóban így volt-e, ez soha nem fog kiderülni, mert a római hódítók az addigi, minden bizonnyal apró települést teljesen átépítették, s ily módon ennek még a nyoma is eltûnt.

Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a rómaiak által meghódított tartományok átvett helynevei nem jelentették egyben a régi települések folytonosságát is. Így például a Traianus által alapított Colonia Ulpia Traiana Augusta késôbb átvette Decebalus székhelyének, Sarmizegethusának a nevét, annak ellenére, hogy az egykori dák településtôl 37 km-rel nyugatabbra feküdt és semmiféle dák elôzménye nem volt. Az ôslakosság településneveinek megmaradása tehát nem jelenti feltétlenül a régi települések fennmaradását is. Különösen akkor nem, ha a római várost egy megszüntetett katonai tábor helyén vagy szomszédságában emelték, mint általában Dáciában [Ert 44.].

Megtörténhet tehát, hogy a római Napoca sem a dák település helyén létesült. Így csupán arról van tudomásunk, hogy a mai Kolozsvár elsô, valóban városi jellegû elôzménye a római Napoca volt. Ennek nevét egyesek a naparis törzs nevével hozták összefüggésbe. Mások úgy vélték, hogy a nap- tô kapcsolatban lehet az ’erdôs völgy’ jelentésû görög náposz-szal. Ismét mások szerint szkíta vagy talán trák-dák eredetû lehet. Végül van, aki a nap- tôt a ’nedvesség’ jelentésû indogermán s-nap-ból származtatja [IC 24.].

A római Napocát feltáró rendszeres kutatás nem történt, s minthogy a mai város teljesen befedte az egykori település területét, ilyesmirôl a továbbiakban sem lehet szó. Így csak a véletlen elôbukkanó leletek nyomán végzett feltáró kutatás adatai állnak rendelkezésünkre. De ezekbôl is sok mindent megtudhatunk errôl a városról.

A rómaiak a rájuk jellemzô alapos szervezôkészséggel és a kor viszonyaira jellemzô, magas szintû mûszaki megoldásokkal építkeztek. A város létére való elsô utalás egy, a Kr. u. 107-bôl vagy talán 108-ból való, Ajton határában talált mérföldkô. Az Apulum (Gyulafehérvár) és Potaissa (Torda) felôl, Porolissum (Mojgrád), a végvár felé vezetô út itt haladt át. Ez jelentôsen hozzájárult a település fejlôdéséhez. Napocát hamarosan, egyes adatok szerint Kr. u. 117-ben vagy 118-ban, mások szerint 124-ben vagy legkésôbb 138-ban municípiumi rangra emelték. A II. század végén már colonia. Az elôkerült leletek alapján a város valamivel nagyobb volt, mint a késôbbi Óvár-terjedelmû Kolozsvár. Északi határa a már akkor létezô Kisszamos (Malomárok) lehetett, nyugaton talán nem terjedt túl a késôbbi, középkori nyugati városfalnál. Ennek létét valószínûleg a Házsongárdból lefolyó Cigánypatak is befolyásolta. Az 1970-es évek közepén, a Majális utca elején, csatorna-építés közben négy római kôkoporsó került elô [id. Krisztya Imre közlése]. A korabeli település fala tehát ettôl valamivel keletebbre húzódott, ugyanis a rómaiak csakis településeiken kívül temetkeztek. Déli és keleti széle eddigi ismereteink alapján bizonytalan. A Deák Ferenc utcában, a Bábszínház épülete alatt talált falmaradványok egyes vélemények szerint Napoca déli határát jelzik. De ha mégsem, az egyetem közeli, Farkas utca–Kiraly utca közti központi épületének alapozásakor elôkerült római temetô kôkoporsói mindenképp arra utalnak, hogy ez már a településen kívüli terület volt.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Az érzelmesen szubjektív mûvészi ars poeticák mellett a mûalkotás folyamatának szigorúan tudományos, objektív elemzésérôl is számtalan tanulmány született. De persze nem csak a téma kimeríthetetlen, hanem megközelítési módja is. Ezt látszik igazolni többek között annak a nonkonformista egyetemi tanárnak a véleménye is, aki szerint egy fiatal mûvész csak úgy találhat önmagára, csak úgy válhat önálló mûvészi egyéniséggé, ha mindent elfelejt abból, amit tanítottak neki. Merthogy a hagyományos technikák ismerete gátat szabna kreativitásának. A fiatalok körében természetszerûleg fölöttébb népszerû teória nem légbôl kapott, s kétségtelenül sok igazság is van benne. De persze mûvésze válogatja, hogy milyen mértékben és hogyan él vele. Az Anastassia Vdovkina–Egri András mûvészpáros hét elején, a fôtéri Kisgalériában megnyílt tûzzománc kiállítása minden esetre ellentmondani látszik ennek az elméletnek. A két tehetséges, végzôs diák immár évek óta rendszeresen jelentkezik munkáival a nagyközönség elôtt, s évek óta sikeresen bizonyítja, hogy az alapos anyagismeret és technikai tudás nem hogy gátat szabna mûvészi képzelôerejüknek, alkotóképességüknek, hanem éppen ellenkezôleg: megkönnyíti, elôsegíti annak kibontakozását, konkrét formába öntését.

A fiatalokra olyannyira jellemzô kísérletezô kedv a Vdovkina–Egri párosnak is sajátja. Mûvészi kiteljesedésüket figyelemmel kísérve azonban elmondhatjuk: mûvészi megnyilatkozásaik már a kezdet kezdetétôl jól meghatározott, szilárd alapokon nyugodtak. Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy a zománcmûvészethez, a tûzzománc mûveléséhez elengedhetetlenül szükségesek a technikai ismeretek. Még akkor is, ha a mûfaj keretein belül az esetlegesség, a véletlen is szerephez jut. A színek alakulásába ugyanis a tûz erôteljesen beleszól: a majdhogynem elkészült munkára az égetés teszi fel a pecsétet, olykor a koronát.

A két pályakezdô mûvész különbözô utakon indult, és különbözô stációkon keresztül ért el addig a pontig, ahol nemcsak életútjuk, hanem valamelyest mûvészi tevékenységük is találkozott. Anastassia Vdovkina a bizánci ikonográfia szigorú követelményeinek megfelelô, aprólékos, mûvészi precizitással kivitelezett, ugyanakkor egyéni jegyekkel is dúsított vallásos tematikájú munkáktól jutott el a szibériai halásznépek mindennapjaiból, páratlan szépségû folklórjából, sajátos szimbólumrendszerébôl ihletôdött, bizonyos mértékig immár felszabadultabb, könnyedebb levegôjû alkotásokig. Olyannyira, hogy jelenlegi bemutatkozásával már a mûfaj határait is átlépte. A tûzzománchoz sem lett hûtlen, ezt munkáinak nagy része meggyôzôen igazolja, ugyanakkor azonban a mûfaj megkötéseit átlépve, az iparmûvészet egyéb területei nyújtotta tágabb lehetôségekkel is él. Az új anyagok bevitele, gondolok itt elsôsorban a fára, már nem csupán a munkába beépített keretként, hanem a mûvészi mondanivaló kifejezésének alapanyagául is szolgál (Észak hala). Hogy a továbbiakban a mûvész mennyire tesz majd engedményeket az effajta lazább, de ugyanakkor komplexebb, nagyobb variációs lehetôséget biztosító kifejezésmódnak, arra talán következô kiállításán kaphatunk majd feleletet. Minden esetre részérôl a nyitás nem jár együtt az esetlegességgel, a hazardírozással. Ugyanolyan pontos, alapos mûvészi kivitelezésû és fölöttébb dekoratív munkákat tár elénk, amilyenekkel eddig is szolgált. Amit esetleg "felróhatunk" neki, az éppen a túl pontos fogalmazás. Immár bizonyított, megengedheti magának tehát, hogy az általa választott tematika és szimbólumrendszer mellett saját egyéniségébôl is többet adjon, érzelmeibôl is többet vigyen bele a munkákba. Bár a távolkeleti ihletésû tematika és motívumkincs, a sámánok, halászok, vizek és jurták világa már eleve érzelmi meggondolásból került mûvészi érdeklôdése középpontjába: gyermekkori élményei ugyanis ehhez a vidékhez kötik.

Egri András lírikusabb alkat, munkáiban kezdettôl fogva több teret engedett lelkivilága, rendkívül gazdag érzelmi élete, hangulatai, vágyai, reményei színekbe, formákba öntésének. Az eleinte nonfiguratívba hajló, a spontaneitásra is épített, látványos színzuhatagai mára kiteljesedtek, és a figurativitás jegyeit is egyre inkább magukon hordozzák. Látszik, hogy a mûvész még inkább beásta magát ennek a nagyon igényes mûfajnak a mûhelytitkaiba, ami nem hogy gátolta volna a szabad mozgásban, hanem éppen ellenkezôleg, mélységet, erôt kölcsönzött munkáinak. Ezek a rendkívül dekoratív, a mûfaj teremtette lehetôségeket maximálisan kiaknázó mûalkotások egyben az érzelemre és az értelemre is hatnak. A fiatal mûvész munkásságának ismeretében egyértelmûen kijelenthetjük: jó irányba fejlôdött. A két alkotó pedig kifejezetten pozitív hatást gyakorol egymásra. Vdovkina több mûvészi szabadságot, spontaneitást, önmaga bátrabb vállalását, Egri alaposságot, precizitást, technikai ismereteinek elmélyítését köszönheti társának. Munkásságukban a találkozási pontok is jól megfigyelhetôk a kiállításon: gondolok itt többek között a Fehér vitorlákra, illetve a Sámánra és az Ôssátrakra.

A mûvészházaspár nem tartozik a magát mindenáron elôtérbe helyezni akaró, törtetô alkotók közé. Csendben dolgoznak, keményen és kitartóan, idônként pedig meg-megmutatják munkájuk eredményét a nagyközönségnek. Akár vizsgaként is. Az azonban már túlzott szerénységnek tûnik, hogy még csak meg sem hirdették kiállításuk megnyitóját. Nagyon sokan nem tudtak tehát az eseményrôl. A tárlat azonban még jövô héten is megtekinthetô a fôtéri Kisgalériában. Szolgáljon ez az írás egyben meghívóul is.

Németh Júlia

A beszéd zordsága, irama — tudjuk — népenként, nyelvenként változik. Nem nehéz megfigyelni, hogy a franciák, románok, görögök általában sokkal gyorsabban beszélnek, mint a magyarok, oroszok. De a beszéd az egyazon nyelvet beszélô emberek ajkán sem pereg egyforma gyorsasággal. Vannak gyors, szapora, vannak lassúbb, vontatottabb beszédû emberek. Ilyenkor az egyéni adottságok is meghatározzák a beszédiram gyorsaságát. Az élénkebb vérmérsékletû ember a gondolatait gyorsabban fûzi egymásba, beszédének irama is gyorsabb, a nyugodtabb ember beszéde tempósabb, lassúbb.

Az eltérô nyelvcsalád-sajátosságokon túl a beszédiram gyorsaságát a mondanivaló súlya meg a beszédhelyzet is meghatározza. A különféle érzelmek, mint például az öröm, a bánat, a feszültség vagy a csodálkozás, de ugyanúgy az ünnepélyes alkalom, a fesztelen társalgás más és más használatára készteti a beszélôt.

A beszéd — a közlés és megértés — folyamatában tehát a beszédiram, a beszéd gyorsasága igen fontos szerepet tölt és töltött be.

Nyelvtörténeti jelentôsége is volt. Nyelvünk történetének bizonyos szakaszaiban a beszéd irama meggyorsult, majd ismét megállapodott. A gyorsabb beszéd idôszakában a szóalakokat nagyarányú magánhangzó-veszteség érte, önálló szavak ragokká alakultak, továbbá a túlnyomó igeneves szerkezeteket felváltotta a mellékmondatozó szerkesztés.

Tegyük fel a kérdést: milyennek kell lennie a beszéd gyorsaságának?

Két tényezô határozza meg: a fogalomváltás kényelmes sebessége és a nyelvi közlés kívánatos irama. Minthogy a beszéd idôben végbemenô folyamat, a magyarban a kívánatos gyorsaság lehetôvé kell hogy tegye például a hangképzésben a hosszúság és a rövidség (a hosszú és rövid hangok) megfelelô érvényesülését. Mondanunk sem kell, milyen hatalmas kára származnék nyelvünknek abból, ha megszûnnék benne a hosszú és rövid hangok váltakozása!

A magyar nyelvnek ezt a lényeges sajátosságát, a tiszta hangképzést, mostanában kikezdi az egyre jobban terjedô gyors, hadaró beszéd. Mintha része lenne ebben az élettempó szakadatlan gyorsulásának is. A beszélô olyan gyorsan akarja elôadni a mondanivalóját, hogy a szavak egyes hangjait, sôt szótagjait is tökéletlenül képzi, megrövidíti vagy éppen elhagyja. Beszéde így nagyfokú torzulást szenved. Hozzájárul mindehhez az az egyébként természetes és szükségszerû folyamat, hogy a nemzetközi kapcsolatok révén egyre többen beszélik az idegen nyelveket, és a magyar beszédben is az idegen neveknek és szavaknak egyre nagyobb tömegét használják. Kisebbségi helyzetünkben ez azzal a következménnyel jár, hogy a beszélô román és magyar nyelvi hangképzése, a hangok kiejtése között sokszor zûrzavaros a viszony. A kettô keverése megbontja a magyar beszéd artikulációs egységét. Érthetô tehát az a nyelvmûvelô törekvés, amely a hangok helyes megformálására, a hosszúság–rövidség betartására buzdít.

Figyelem a kolozsvári közember beszédét. Többségük beszéde, kiejtése már-már elszomorító. Annyiban hasonlít a románhoz, hogy beszédükben minden magánhangzó rövid, s a hangsúlyos szótag kissé megnyúlik, ott is ahol a magyarban a rövid ejtés a szabályszerû. Minthogy azonban a romántól eltérôen a magyarban kötött a hangsúly, mindig az elsô szótagra esik, ez az idegenszerû "magyar beszéd" valami furcsa, dallamtalan, pattogó, hadaró hanglejtést produkál. S ekkor még nem is beszéltem a szókincsbeli "gyöngyszemekrôl". Nem tud órára menni a gyermek, mert belázasodott? "Lázat csinált" (a fãcut febrã), vagy: nem maradok sokáig a fônök szolgálatában: "nem állok sokáig" (nu stau mai mult). Ó, egek!

Murádin László

Csütörtökön este mutatták be Vajda János Leonce és Léna címû operáját, a zeneszerzô jelenlétében. A kortárs opera Georg Büchner színmûve nyomán, Váradi Szabolcs forgatókönyve alapján készült, a produkciót országos bemutatóként tarthatjuk számon. Mai színházi összeállításunkban ezzel az eseménnyel foglalkozunk, az elôadásnak ugyanis több színházi vonatkozása is van. Selmeczi György rendezôként az opera színpadra állításában nagyon érdekes színházi formanyelvet használt, Büchner darabja a drámairodalom érdekes fordulópontjához tartozik, végül pedig a színház két mûvésze is jelen van a szereposztásban, a Valeriót alakító Laczkó V. Róbert, valamint Vindis Andrea. Az alábbi interjú a rendezôvel a bemutató elôtti napon készült. Az oldalon továbbá olvashatnak a csütörtök esti bemutatóról.

— Selmeczi György ismét kettôs minôségben van jelen Kolozsváron, rendezôként és karmesterként. Különleges a darabválasztás: maga Büchner rendkívül különleges szerzô, korát jóval megelôzô zsenirôl van szó ugyanis, akinek minden darabja más szerkezetû, másfajta színházi nyelvet, eszköztárat igényel. Hogyan lehet egy ilyenfajta drámaírót operaszínpadra alkalmazni, elsôsorban rendezôi szempontból?

— A három alapvetô Büchner-darab, a Danton halála, a Wozzeck, és a Leonce és Léna tulajdonképpen folyamatosan, megszületésük óta izgatja a zeneszerzôk fantáziáját. Egyik alapja ennek az, hogy Büchner hihetetlenül tisztán fogalmaz, az ô színpadán egyszerre él a konfliktusos, modern embernek a drámája, de ez mégis a klassszikus, hagyományos szépségeszmények jegyében megírt, nagyon magasrendû irodalom. Alban Berg csodás operát írt a Wozzeck-bôl, ám ma már úgy érezzük, hogy Berg Wozzeck-je egyben az operamûfaj válságának is az egyik határköve. Az ô útja járhatatlannak bizonyult az utódok számára. Újra meg kellett találni azt a formanyelvet, azt a zenei, operai köznyelvet, amelyen újra meg lehet szólalni, illetve újra meg lehet szólítani a közönséget. Vajda János egyike a legjobbaknak ebben a tekintetben. A kortárs magyar opera kolozsvári nagy sorozata már 1991-ben az ô mûvével, a Mario és a varázsló-val kezdôdött, tehát Vajda egy kicsit már-már emblémája annak, hogyan lehet úgy megújítani az operamûfajt, hogy mégiscsak a visszatérés legyen a fô motívuma. Visszatérés ehhez a hagyományos szépségeszményhez, a hagyományos operai magatartáshoz, de természetesen mégiscsak a 21.század elejérôl van szó, és olyan teatralizált operai megnyilvánulásról, amely nagyon rég áhított egyensúly a zene, az éneklés és a színészet között. Az operajátszás ezen komponensei közelebb kerültek egymáshoz. A Leonce és Lénának azért van olyan varázsa — fülig érô szájjal próbáltunk ugyanis —, mert képes megvalósítani, teret engedni a fajsúlyosabb, nívósabb színészetnek, miközben mindenki számára megadatik a zenei, a vokális megnyilvánulás legszebb és hagyományos lehetôsége.

— A darab látszólag romantikus vígjáték, ugyanakkor mély filozófiai tartalmú. Az egyéni és társadalmi létezés kérdéseivel foglalkozik, az egyén szabadságával: föladhatja-e valaki a szabadságát azért, hogy beilleszkedjék a társadalomba, föladhatja-e a szerelmet, hogy megfeleljen a társadalmi igényeknek.

— Pontosan így van. Büchner darabja megalapozza a huszadik századi dráma lélektanát és dramaturgiáját, egyértelmûen az általunk ismert embertípusokról beszél. Ezt nagyon látványosan felmutatja az opera. A másik oldal, ami rendezôileg foglalkoztatott, éppen az, hogy mivel ennyire jelentékeny drámáról van szó, amelyre könyvtárnyi teoretikus irodalom rakódott rá, hogyan lehet ettôl a megközelítéstôl megszabadulva, újra megtalálni a mesét, a gyönyörû szerelmi történetet, de egyszerre a derûjét is. A kortárs színház ugyanis hajlamos volt egyfajta általános spleen-be, a tragikus elôérzetnek olyan atmoszférájába helyezni, ami nem teljesen felel meg a valóságnak, de azt hiszem, Büchner szándékainak sem. Nagyon furcsa paradoxont élhet meg tehát a közönség ezen az operai estén, hiszen egyik oldalról rendkívül fajsúlyos, zeneileg, dramaturgiailag hallatlanul értékes és bizonyos értelemben intellektuális élményben lehet része, de be lehet ülni operett-szeretô szívvel is bátran, hiszen merem állítani, hogy gyerekek és felnôttek, a komolyzene és a könnyûzene hívei egyaránt megtalálják ebben az elôadásban azt, ami hozzájuk szól. Általános, bizonyos értelemben kozmikus kérdésekrôl beszél a darab, és ezt jókedvûen és játékosan teszi, a játék mozzanata a legfontosabb talán ebben az elôadásban. Boldog vagyok, hogy úgy nyújthatjuk át a Leonce és Lénát, mint az általános mûveltség egyik alapdarabját, de nem kényszerítjük arra a közönséget, hogy Wittgensteintól a Marx utáni filozófiai áramlatokig kelljen tanulmányoznia a társadalmi és karakter modelleket.

— Sok fiatal énekest és színészt foglalkoztat. Rizikófaktornak is lehet nevezni, hiszen nem éppen a "befutott" kategóriába tartozókat választotta ki a szereposztáshoz. Hogyan dolgozott velük?

— Én ezt a rizikót nagyon boldogan vállalom. Egyrészt azért, mert amikor ráosztom a szerepet, még talán ô sem tudja, de én már tudom, hogy megbirkózik majd vele. Másrészt az elmúlt tizenkét év, amióta kortárs magyar operamûveket játszunk, nem múlt el nyomtalanul. A társulaton belül kialakított néhány elkötelezett emberbôl álló kisebb társulatot, akik értik ezt a nyelvet, fölényesen beszélik a 21.század elejének zenei nyelvét, és vállalkozó szellemûek. Olyan kivételes tehetségû fiatalokkal dolgozhatom együtt, mint Pataki Adorján, Sándor Árpád, Székely Zsejke, vagy Molnár Mária, akiket csak a jelenlegi mostoha helyzet kényszerít abba a pozícióba, hogy pályakezdôként tûnjenek fel, hiszen egy egészséges, jól finanszírozott, jól dotált kulturális helyzetben ônekik, bátran állítom, már karrier lehetne a hátuk mögött. Az a fajta kreativitás, az az etikai dimenzió, amelyet ôk képviselnek, párját ritkítja. Lassan odajutunk, hogy egyes helyeken divatjamúltnak fogják tekinteni azt a szakmai tisztességet és elkötelezettséget, amit itt még megtalálhat az ember. Közös felelôsségünk, operának, kultúrpolitikusoknak és közönségnek egyaránt, hogy ezek a fiatalok mihamarabb pályára "röpüljenek".

A csütörtök esti Leonce és Léna bemutatót, véleményem szerint, bátran lehetne nevezni jól sikerült mûhelymunkának, több szempontból is. Nem tisztem a produkció zenei részét méltatni, ezért kizárólag csak színházi vonatkozásban "tekintem át" a számomra érdekesnek tûnô próbálkozást. Nem véletlenül nevezem próbálkozásnak, Selmeczi György ugyanis, rendezôként több, az operajátszásban megkövesedett konvenciót is felrúg ebben az elôadásban. Elôször is megköveteli énekeseitôl, hogy játsszanak. Felszínre hozza színészi képességeiket. S teszi ezt nemcsak a fôszereplôkkel, hanem — hál’Istennek — a kórus tagjaival is. Mi több, a tömegjelenetek attól izgalmasak ebben az elôadásban, hogy a kórus tagjai külön-külön egy-egy jól meghatározott figurát képviselnek a királyi udvarban. Szellemes és nagyon jól sikerült jelenetek ezek.

Aztán, furcsamód, ebben a produkcióban az énekesek különbözô testhelyzetekben is tudnak énekelni. Fekve, ülve, járva, mászva, sôt, uram bocsá’, futva is. Érdekes, nem? Meggyôzôdésem, nem csak azért, mert kortárs operáról van szó, ahol kijár az efféle "illetlen" pózokban való éneklés. Remélhetôleg más produkciókban is hasznosítják majd ezt az ötletet az opera színpadán. S ha már a színpadnál tartunk, szót kell ejtenem a színpadképrôl, amely ugyancsak a mûhelymunka-jellegét emeli ki a produkciónak. A díszlet (Lôrincz Gyula munkája) egy része ugyanis szintén nem a hagyományosan elfogadott anyagból készült, üres üvegek százai vannak ötletesen összekombinálva, hol a királyi udvart, hol pedig egy messzi, talán a mesebeli üveghegyen is túli világot ábrázolva. Mi sem természetesebb, hogy Popo birodalom királyának (Sándor Árpád) uralmi jelképei, jogara és országalmája egy-egy unikumos üveg, hogy az üveghegyen túli mesebeli jelenetben, ahol Leonce (Pataki Adorján) elôször találkozik Lénával (Székely Zsejke), a nevetséges kis váracska körüli "hegyormok" különbözô színû és nagyságú palackokból emelkednek.

A térhasználat is rendhagyó ebben az elôadásban, a rendezô "feláldozza" a zenekari árkot is, cseppet sem félve attól, hogy megzavarja a zenészek munkáját. A már említett színészi játék pedig nagyban hozzájárul a produkció sikeréhez. Igaz ugyan, hogy némi gondot okoz a szöveg megértése, egyes szereplôknek ugyanis még sok teendôjük van az artikuláció terén, no meg a forgatókönyv sem a legsikerültebb, ennek ellenére úgy érzem csak gratulálni lehet a produkció minden résztvevôjének. Külön kiemelném Laczkó V. Róbert teljesítményét, úgy tûnik az opera mûfajban inkább megtalálta a helyét, mint a színház berkeiben, ahol leginkább statiszta szerepekkel "árasztották el" eddig.

"Játsszunk színházat" hangzik el Leonce szájából az elsô felvonás elején. Úgy tûnik ezt az "ajánlatot" tartották szem elôtt az alkotók mindvégig, ez pedig örvendetes dolog, remélhetôleg a továbbiakban sem érezzük majd ennek hiányát az opera színpadán.

Az oldalt írta és szerkesztette Köllô Katalin

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 754 lej, 1 USD = 34 788 lej, 1 magyar forint = 154 lej.

Singer varrógép eladó. Telefon: 0264/561-673, 0740-091108. (0011)

Eladó egyszobás lakás a Gruia negyedben. Irányár: 22 ezer euró. Telefon: 241-409, 0721-567640. (0010)

Hajdúszoboszlón eladó téglanyaraló, kétszintes, 200 négyzetméteres területen. Telefon. 430-159. (0016)

Angol nyelvtudással ápolókat keresünk Amerikába. Érdeklôdni: usanursejob@aol.com vagy karosultakertszf@freemail.hu e-mail címeken.

Egyetemista matematika, fizika tanítását vállalja. Telefon. 0724-530644. (0013)

Ipari csarnok kiadó Györgyfalván asztalosgépekkel felszerelve. Telefon. 0744-702029. (0023)

PAOK Szaloniki–Debreceni VSC-MegaForce 1–1 (1–1). Szalonikiben 11 000 nézô elôtt a Debreceni VSC-MegaForce 1–1-es döntetlent ért el a görög PAOK Szaloniki otthonában, így kedvezô helyzetbôl várhatja a november 27-ei visszavágót.

A görögök hamar vezetést szereztek a Tomics — Nikolov, Éger, Szekeres (60. perc Flavio Pim), Szatmári — Dombi (88. perc Sumudicã), Habi, Sándor, Kiss, Böôr — Bajzát (66. perc Halmosi) összeállítású debreceni csapat ellen, hiszen a második jó helyzetüket gólra váltották: a 17. percben Hagan futott el a jobb szélen, középreadását pedig Karadimosz 9 méterrôl a bal alsó sarokba fejelte. Alig öt perc múlva Hagan tette próbára Tomics kapust, aki bravúrral védett, de a következô percben sikeres ellentámadásnak köszönhetôen már a Debrecen volt a görög kapunál: Dombi ugrott ki a hazai védôk közül, de Vokolosz buktatta a 16-oson belül, így Trivcovics játékvezetô a 11-es pontra mutatott. A megítélt büntetôbôl Éger csak a jobb kapufát találta el, szerencsére azonban Bajzát résen volt és a kipattanó labdát 11 méterrôl a kapu bal alsó sarkába vágta, s ezzel kiegyenlített.

A két gól után még nagyobb iramra kapcsoltak a csapatok, az elsô félidôben azonban inkább csak a hazaiak voltak veszélyesek. A második játékrészben viszont már a vendégek is ráijesztettek néhányszor a görög hálóôrre, így a helyzetek száma nagyjából megegyezett. A PAOK különben kétszer is a kapuba juttatta a labdát, de a bíró les címén egyik találatot sem adta meg. A hosszabbítás perceiben Sándor kis szerencsével kétszer is megszerezhette volna a gyôztes találatot, de a döntetlen a játék képe alapján végül is igazságosnak mondható.

A Debrecen masszív védekezésének, valamint lendületes és bátor kontrajátékának köszönheti a döntetlent, amelyre rá is szolgált, hiszen ellenfele nem tudott túl sok lehetôséget kialakítani. A három hét múlva sorra kerülô visszavágót így a magyar csapat várhatja kedvezôbb helyzetbôl.

Bukaresti Steaua–Liverpool 1–1 (0–1). Két, valamikor sokkal nagyobb hírû csapat mérte össze erejét a Ghencea-stadionban, az újabb nagy nemzetközi sikerek felé kacsingatva, úgymond az európai tavaszról (a kiírás utolsó szakaszai lebonyolításának idôpontja) álmodozva. A mérkôzés kapcsán azonban mindenekelôtt a hazai labdarúgás egyik nagy problémája ötlött fel: a pályák szörnyû, kritikán aluli állapota. Az utóbbi napok esôzései következtében ugyanis a "gyep" leginkább a Duna Delta mocsaras vidékeire hasonlított, amelyben a 90 perc során a 22 labdarúgó csak fetrengeni tudott, mint holmi — elnézést a hasonlatért — kedvükre dagonyázó disznók. Ilyen pályán márpedig minôségi focit egyszerûen elképzelni is, megvalósítani pedig még inkább lehetetlen.

Ezúttal azonban elmaradt a hazai sajtó pálya miatti kritikája, köszönhetôen annak, hogy ezúttal a vendégeket sokkal inkább feszélyezte a pálya minôsége, mint a mocsaras körülményekhez már valamennyire hozzászokott katonacsapatot, amely szívvel-lélekkel harcolt a pályán, és kis szerencsével akár még a gyôzelmet is megszerezhette volna. Victor Piturcã együttesét az sem borította ki, hogy a vendégek szereztek vezetést, még a 23. percben, amikor Murphy gyors szögletét Traore csavarta a kapuba. A két csapat mindenesetre egyenlônek tûnt a pályán (legalábbis az említett körülmények közepette), s végül is az eredményjelzôn is, hiszen Pitu remek passzából Claudiu Rãducanu a 69. percben kiegyenlített. A gólok mellett azonban még jó néhány helyzet is adódott: a vendégek Riise két fejesébôl vagy Kewell hatalmas helyzetébôl szerezhették volna meg a gyôztes találatot, míg a másik oldalon a 75. percben Muticã találta el az angolok kapufáját, de Claudiu Rãducanu is nagyon könnyen duplázhatott volna. S nem mellékes azt is megjegyezni, hogy a kapusok jó napot fogtak ki, minden védhetôt kivédtek, de a steauások bravúrjához (hiszen az angol csapat azért mégiscsak klasszissal jobb bármelyik hazai együttesnél) Rãdoi két, gólvonalról történt mentése is nagyban hozzájárult.

A továbbjutásra minden esetre továbbra is a Liverpoolnak van nagyobb esélye, hiszen nehezen elképzelhetô, hogy a román csapat angol földön nyerjen, vagy legalább 2–2-es döntetlent érjen el a Liverpool ellen. Piturcã együttesének legfeljebb a valamennyire szerencsére menô 11-es párbajban lenne legfeljebb esélye, de ez mindenképpen hatalmas meglepetést jelentene.

Szpartak Moszkva–Bukaresti Dinamó 4–0 (1–0). Hiába a mérkôzés elôtti nagy gyôzelmi remények és a magabiztos nyilatkozatok, a Dinamó úgy játszott, mintha a pályán sem lett volna. A hazai együttes, amely állítólag az utóbbi évek Szpartákjának leggyengébbike, akár még nagyobb gólaránnyal is nyerhetett volna. A "kutyák" védelme csapnivaló volt, Delwarte kapus produkcióiról nem is beszélve: vagy földbe gyökerezett lábbal nézte, amint a labda a hálóba tart, vagy rosszul kimozdulva könnyítette meg az ukránok dolgát. A támadójáték pedig jóformán nem is létezett. Eközben a sérülésébôl mégis felgyógyult Titov valamint Pjanovics az egész román védelmet megalázta. Elôbb a 21. percben Pjanovics ment el Burcã mellett és éles szögbôl végezte ki az ámuló Delwartét. Ioan Andone legénysége ekkor még reménykedhetett a tisztes vereségben, hiszen hála a hazai csatárok pontatlanságainak, a félidô végéig nem esett több gól (Pjanovics lôtt még egy kapufát, két fejese közül pedig egyet Delwarte — szinte egyetlen valamirevaló védése volt —, egyet pedig Florentin Petre kotort ki a gólvonalról).

A második félidôben aztán, ahelyett, hogy a szünetben kapott edzôi utasítások felrázták volna a vendégeket, inkább az ellenkezôje történt: a Szpartak szép, jól építkezô játéka teljesen levette lábáról a csapatot, amely negyedóra alatt három gólt kapott, és teljesen összeomlott. Sorban Kalinyicsenko 16 méteres lövése (58. perc), majd Pjanovics jól helyezett labdája (62. perc), végül Pavlenko megalázó találata (73. perc) — három hátvédet kicselezve emelte át a labdát Delwarte fölött — ébresztette rá a dinamósokat arra: az európai labdarúgástól még nagyon messze vannak.

***

A fenti találkozók mellett további 20-at rendeztek a 2. forduló keretében, s a meglepetések sem maradtak el: a sorozat 2001–2002-es bajnoka, a holland Feyenoord Rotterdam például saját otthonában 2–0-s vereséget szenvedett a cseh Teplicétôl, igaz, a vendéglátók Swerts kiállítása miatt már a második percben emberhátrányba kerültek. Az FC Valencia ugyancsak nagy meglepetésre otthonában nem bírt a Makkabi Haifával, de az AS Róma is csak az utolsó percben szerzett góllal gyôzte le a Hajduk Splitet. Hazai pályán botlott a Manchester City és a Ferencvárost némi szerencsével búcsúztató dán FC Koppenhága, de a Borussia Dortmund is csak döntetlent ért el, úgy hogy már két góllal is vezetett ellene a Sochaux.

Eredmények, UEFA-kupa, 2. forduló:
Benfica Lisszabon (portugál)–Molde (norvég) 3–1, FC Valencia (spanyol)–Makkabi Haifa (izraeli) 0–0, Perugia (olasz)–Arisz Szaloniki (görög) 2–0, Feyenoord Rotterdam (holland)–Teplice (cseh) 0–2, AS Róma (olasz)–Hajduk Split (horvát) 1–0, Manchester City (angol)–Groclin Grodzisk Wielkopolski (lengyel) 1–1, Villarreal (spanyol)–Torpedó Moszkva (orosz) 2–0, FC Koppenhága (dán)–Real Mallorca (spanyol) 1–2, SV Salzburg (osztrák)–AC Párma (olasz) 0–4, FC Basel (svájci)–Newcastle United (angol) 2–3, Borussia Dortmund (német)–Sochaux (francia) 2–2, Panioniosz (görög)–FC Barcelona (spanyol) 0–3, Genclerbirligi (török)–Sporting Lisszabon (portugál) 1–1, Utrecht (holland)–AJ Auxerre (francia) 0–0, Valerenga Osló (norvég)–Wisla Krakkó (lengyel) 0–0, Girondins Bordeaux (francia)–Hearts of Midlothian (skót) 0–1, Gaziantepspor (török)–RC Lens (francia) 3–0, Slavia Prága (cseh)–Levszki Szófia (bolgár) 2–2, Dinamó Zagreb (horvát)–Dnyepr Dnyepropetrovszk (ukrán) 0–2, Schalke 04 Gelsenkirchen (német)–Bröndby (dán) 2–1.

A múlt héten (október 29.) játszották: Rosenborg Trondheim (norvég)–Crvena Zvezda Belgrád (szerb-montenegrói) 0–0.

A visszavágókra november 27-én kerül sor.

Összeállította: Balázs Bence

Kim Clijsters könnyedén, két játszmában legyôzte az amerikai Chanda Rubint, így már biztosan bejutott a legjobb négy közé a nôi teniszezôk Los Angelesben zajló 3 millió dollár összdíjazású világbajnokságán.

A Vörös-csoport másik mérkôzésén az orosz Jelena Gyementyijeva kikapott a francia Amelie Mauresmótól, így már nem juthat az elôdöntôbe.

Justine Henin-Hardenne a vártnál ugyan nehezebben, de legyôzte az orosz Anasztaszija Miskinát a nôi teniszezôk Los Angelesben zajló 3 millió dollár összdíjazású világbajnokságán.

Eredmények:

Vörös-csoport: Kim Clijsters (belga, 1. kiemelt)–Chanda Rubin (Egyesült Államok, 8.) 6:4, 6:4; Amelie Mauresmo (francia, 4.)–Jelena Gyementyijeva (orosz) 6:3, 6:2.

Az állás: 1. Clijsters 2 gyôzelem/0 vereség, 2. Mauresmo 1/1 (3–2), 3. Rubin 1/1 (2–3), 4. Gyementyijeva 0/2.

Fekete-csoport: Justine Henin-Hardenne (belga, 2.)–Anasztaszija Miskina (orosz, 5.) 7:5, 5:7, 7:5.

Az állás: 1. Capriati 1 gyôzelem/0 vereség (2–0), 2. Henin-Hardenne 1/0 (2–1), 3. Miskina 0/1 (1–2), 4. Szugijama 0/1 (0–2).

Hatalmas részvét mellett temették el csütörtökön a budapesti Farkasréti temetôben Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót, aki hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében, október 16-án hunyt el.

A katolikus egyházi búcsúztatáson ravatala mellett díszsorfalat álltak ökölvívók, sport- és állami vezetôk, egykori olimpiai bajnoktársai.

A Magyar Ökölvívó-szövetség nevében Csötönyi Sándor elnök köszönt el Papp Lászlótól, akit a magyar sport és ökölvívás kimagasló csillagának nevezett. Hangsúlyozta, hogy olyan igaz nagy sportoló és igaz magyar ember volt, aki az egész világ tiszteletét, szeretetét kivívta. — Nemcsak példakép lehetett, hanem bálvány is, kinek sportolói nagysága mellett emberi nagysága is például szolgált becsületességével, tisztességével, haza- és családszeretetével — mondta.

Gyurcsány Ferenc magyar gyermek-, ifjúsági és sportminiszter úgy fogalmazott, hogy Papp László halálával valami pótolhatatlanul elmúlott, Magyarország lelkének egy darabja eltávozott, minden magyar visszavonhatatlanul szegényebb lett.

A sport- és bajnoktársak, a Magyar Olimpiai Bizottság nevében búcsúzó Schmitt Pál elnök az egyetemes sport egyik legkiemelkedôbb egyéniségének nevezte Papp Lászlót. Az általa hátrahagyott üzenetként azt fogalmazta meg, hogy akaraterôvel, küzdeni tudással, hittel nehéz körülmények között is lehet világraszólót alkotni.

A legendás sportolót a magyar Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Ökölvívó-szövetség és a budapesti Fôvárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti.

A nôi Európa Kupa déli fôcsoportjának D-csoportjában a Kolozsvári U-ACSA-Terapia 30 pontos vereséget szenvedett a török Erdemispor otthonában. Végeredmény: 84:54 (25:15, 40:30, 64:42). A kolozsváriak az elsô félidôben még valamennyire tartották az iramot (a második negyed például 15:15-ös döntetlennel zárult), de aztán lassan elfogyott a puskapor, így a török együttes különösebb megerôltetés nélkül gyôzött. Jerebie-Páll Magda tanítványai közül Vescan (19 pont), Urse (11), Sztasszelko (8), Chis (7), Bocos (4), Musat (3), Ondreicovici (2) volt eredményes. Három mérkôzés után így a kolozsváriak a csoport utolsó helyét foglalják el. Következô csoportmérkôzésüket 11-én játsszák, szintén Törökországban, ezúttal a Fenerbahce ellen (amely Kolozsváron 67:50 arányban nyert az elsô fordulóban).

(-bb)

Jövô keddtôl ismét ember–gép sakk párosmérkôzésre kerül sor: a világranglistát vezetô orosz Garri Kaszparov New Yorkban az X3D Fritz elnevezésû komputerrel méri össze tudását.

A tervek szerint maximum négy játszmát rendeznek, de a párharc elôbb is véget érhet, ha valamelyik fél 2,5 pontot szerez.

Az 1985 óta a FIDE-ranglistán éllovas, volt világbajnok Kaszparov utoljára idén februárban játszott sakkszámítógéppel, akkor 3–3-as döntetlent ért el a Deep Blue ellen, így nem tudott visszavágni az 1997-es vereségért.

A jelenlegi X3D Fritz elôdje — a Fritz 5,32 — 1999-ben, Budapesten is bemutatkozott és 5,5–2,5-re nyert Polgár Judit ellen.

Egy évvel késôbb a komputer részt vett a frankfurti szupertornán, ahol Lékó Péter döntetlent ért el ellene, majd legyôzte.

A továbbfejlesztett, Deep Fritz elnevezésû változat tavaly októberben a Lékó elleni vb-párharcra készülô Vlagyimir Kramnyikkal játszott 4–4-es döntetlent, bár az orosz nagymester már 3–1-re vezetett.

Tervezôi szerint X3D Fritz 2807 Élô-pontszámmal rendelkezik, Kaszparov 2830-cal vezeti a világranglistát. Az esemény a hangzatos, Ember–gép sakkvilágbajnokság a virtuális térben címet viseli.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]