2003. november 12.
(XV. évfolyam, 261. szám)

Majdnem kétezer egyetemi hallgató vett részt tegnap délben Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Diákszervezete (OSUBB) által rendezett tiltakozó felvonuláson. A tüntetôk a Béke térrôl indulva végigvonultak a város központján, lemondásra szólítván fel Alexandru Athanasiu tanügyminisztert.

A tegnapi tiltakozó felvonuláson az OSUBB mellett a tanintézmény keretében mûködô más, a kémia, újságírói, európai tanulmányok szakok diákszervezetei és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) is részt vett. A tüntetôk a Diákmûvelôdési Ház elôtt gyülekeztek, majd a Jókai utcán végigvonulva a Bocskai térre mentek, onnan pedig a Petôfi utcán keresztül tértek vissza a Béke térre.

A majdnem kétórás tiltakozó akció keretében a diákszervezetek képviselôi lepedôkbôl font korbácsokkal "felszarvazott", Sathanasiu feliratot viselô társukat ütlegelték, arra célozva ezzel, hogy Alexandru Athanasiu tanügyminiszter "felszarvazta" az egyetemi hallgatókat. A vezetôk a felvonulás alatt ismertették a járókelôkkel követeléseiket, arra szólítván fel ôket, hog csatlakozzanak hozzájuk.

A tiltakozók az ortodox katedrális elôtt egyperces csenddel emlékeztek a román felsôoktatás "halálára", majd a prefektúra épülete elôtt vonultak el, ahol Vasile Soporan prefektushoz intézték szavaikat. A tüntetôk felrótták a prefektusnak, hogy a tanügyminisztérium képviselôivel folytatott tárgyalások alkalmával félretájékoztatta a kolozsvári diákvezetôket. Ugyanakkor azt is kifogásolták, hogy egyetemi tanárként Soporan nem állt melléjük, ezért az egyetemi bentlakásokban nemkívánatos személynek kiáltották ki.

Mint ismeretes, a hetek óta tüntetô egyetemi hallgatók a felsôoktatásnak kiutalt pénzalapok növelését, az ösztöndíjak emelését, jobb bentlakási körülményeket és ingyenes orvosi ellátást kérnek. Ugyanakkor követelik, hogy az 50%-os utazási kedvezmény terjedjen ki a gyorsvonatokra is. Emellett arra kérik a tanügyminisztert, hog nyilvánosan kérjen bocsánatot az országjelentésbe foglalt, az ösztöndíjra és az utazási kedvezményre vonatkozó félrevezetô kijelentései miatt.

Tegnap reggel a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem hallgatói is sztrájkba léptek, a diákok több mint négy órán keresztül tüntettek a tanintézmény elôtt. A jövendôbeli orvosok a jobb bentlakási körülmények mellett az egyetemi oktatók bérezési rendszerének a módosítását is kérték.

Az egyetemi hallgatók azért léptek országszerte újra sztrájkba, mivel elégedetlenek a kormány képviselôivel az elmúlt hét végén folytatott tárgyalások eredményeivel. Legfontosabb követeléseik a felsôfokú oktatási rendszer átalakítására vonatkoznak, amint az a Románia által is aláírt bolognai nyilatkozatban szerepel. A diákok reménykednek abban, hogy a kormány teljesíteni fogja kéréseiket, viszont amennyiben ez nem történik meg, újra utcára vonulnak.

Pap Melinda

Heves ellenkezést váltott ki az ellenzéki pártok részérôl az a kormánypárti javaslat, hogy a helyhatósági választások egyfordulósak legyenek. Mint kiderült, a kezdeményezés az RMDSZ-tôl származik, amely ezáltal több polgármesteri tisztség megszerzésére számít, különösen az olyan városokban, ahol a magyarok számaránya 30-50 százalék közötti. Amennyiben a javaslatot elfogadják, Kolozsváron kényes helyzet alakul ki, az összefogásról különben sem híres ellenzéki pártoknak arról kell dönteniük: lemondanak a saját polgármester-jelöltrôl a közös cél, Gheorghe Funar lekörözése érdekében, vagy sem. (Részletek az 5. oldalon)

A Kolozs megyei törvényszék jogerôs ítélete Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert arra kötelezi, hogy állítsa össze a város tulajdonában található üzlethelyiségek listáját. A polgármesternek figyelembe kell vennie a visszaszolgáltatott ingatlanokban lévô üzlethelyiségekre vonatkozó törvényes elôírásokat is, amelyek tiltják, hogy ezeket eladja.

Az önkormányzatokat a tavaly elfogadott 550-es törvény arra kötelezte, hogy adják el a város tulajdonában található kereskedelmi helyiségeket. A helyi tanács a törvényes elôírásoknak megfelelôen kijelölt egy háromtagú bizottságot, amelyet az RMDSZ-es Máté András, valamint a kormánypárti Stefan Dimitriu és Radu Virgil Pop alkot. A bizottság azonban nem tudta végezni munkáját, mivel a polgármester nem bocsátotta rendelkezésükre a helyiségeket tartalmazó iratokat, mi több, nyolc tagból álló új bizottságra ruházta a tanácsosok bizottságának feladatát.

Az új testületet létrehozó 10 rendeletet a prefektúra és a tanácsosok rendre megtámadtak a közigazgatási bíróságon. Az ítéletek a kolozsvári polgármester ellen szóltak, akit elnöki rendelet arra is kötelezett, hogy a törvénytelenül létrehozott bizottságok ne adjanak el egyetlen kereskedelmi helyiséget sem.

A polgármester a számos ellene szóló bírósági ítélet után bevette a három helyi tanácsost is az általa kijelölt bizottságba. Kiderült, hogy a polgármester által összeállított, üzleteket tartalmazó listáról mintegy száz helyiség kimaradt, valamint a visszakövetelt egyházi ingatlanokban található helyiségek közül többet is Funar eladott. Ez a törvénytelenség végül nem lett újabb közigazgatási panaszok tárgya, mivel a polgármester azzal a megjegyzéssel küldte vissza az iratokat, hogy nem a kormány által kinevezett személy írta alá az okmányokat. Mint ismeretes, a városvezetô Vasile Soporant és Dan Canta volt alprefektust is szélhámossággal vádolta, mert állítólag a születési bizonyítványukon nem ugyanaz a név szerepel pontosan, mint a kinevezési iratukon.

Az ügy végül a Kolozs megyei törvényszékre került, amely október 24-i jogerôs ítéletében arra kötelezi Funart, hogy állítsa össze a város tulajdonában lévô üzlethelyiségek listáját. Vasile Soporan tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy ez az ügy is azt bizonyítja, hogy a polgármestert zavarják a törvényes elôírások, ami miatt képtelen kénye-kedve szerint kezelni a város vagyonát.

A sajtótájékoztatón szóba került a Sigismund Todutã Zenelíceum helyzete is. Valentin Cuibus alprefektus arról biztosította a sajtó képviselôit, hogy a ferences rend épületébôl nem kerül utcára az oktatási intézmény, amíg nem épül meg az iskolát befogadó új ingatlan. A zenelíceumnak azért is szüksége van az új épületre, mivel a jelenlegi nem biztosít ideális körülményeket a mûvészi oktatáshoz. Közölte: az új ingatlan felépítését a Világbank támogatja, a tervek szerint 2004-ben elkezdett épület két év alatt készül el.

Borbély Tamás

December közepén az erdélyi oktatást is támogató Apáczai Közalapítvány megszervezi a Második Apáczai Konferenciát — ismertette budapesti sajtótájékoztatóján Kônig Sándor az alapítvány kuratóriumának elnöke. Az eseményen bemutatták az Apáczai Emlékkönyvet, amelyben a határon túli magyar oktatás szereplôi közül mutatnak be 67 személyt.

Második alkalommal, 2003. december 12–13-án rendezi meg az Apáczai Közalapítvány saját konferenciáját Második Apáczai Konferencia címmel — ismertette sajtótájékoztatóján Kônig Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke. A konferencia célja összehozni egymással a határon túli oktatási programok (projektek) lebonyolítóit Magyarország államigazgatásának köztisztviselôivel, valamint a határon túli magyarságot is támogató alapítványok képviselôivel. A konferencián részt vesz közel 200 határon túli oktatási szakember, akik az Apáczai Közalapítványtól 2003-ban támogatást nyert pályázatok projektvezetôi, intézményvezetôi.

Az Elsô Apáczai Konferencián több mint 100 oktatási szakember vett részt. A konferencia védnöke voltVizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, HillerIstván az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára (jelenleg NKÖM miniszter) és Glatz Ferenc a Történettudományi Intézet fôigazgatója.

Az eseményen bemutatták a köz-alapítvány által a téli könyvvásárra kiadott Apáczai Emlékkönyv/Szemelvények a határon túli magyar oktatásból címû könyvet. A kötet a határon túli magyar oktatás szereplôi közül mutat be 67 személyt — iskolaalapítókat, szórványkollégiumok fenntartóit, oktatásszervezôket, hétköznapi embereket, akik nélkül nincs magyar iskola Erdélyben, Délvidéken, Kárpát.-alján, Felvidéken.

A kötetet Csete Örs készítette és tervezte, aki fotográfusként az "1956 Budapest/Arcok és sorsok" címû portréalbum alkotójaként ismert. A többségében tanárok, lelkipásztorok bemutatása mellett a kötet 70, gyermekekkel készített rövidebb interjút is tartalmaz, természetesen az interjúalanyokról készült fényképfelvételekkel együtt.

Az Apáczai Közalapítvány a kötetek eladásából származó teljes bevételét a határon túli magyar nyelvû oktatás támogatására költi. A közalapítvány honlapján (www.apalap.hu) tájékoztatást adnak az elköltött összeg pontos felhasználásáról. A könyv saját internetes oldalán (www.magyariskola.hu) az interjúk teljesebb változata, továbbá a szereplôkrôl szóló fényképek és videofelvételek tölthetôk le.

A Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány az eltelt öt esztendô alatt mintegy 3,7 milliárd forint támogatást közvetített a határon túlra, 321 szervezet 726 pályázatát támogatta.

Amint arról korábban beszámoltunk, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sajtóirodája A félretájékoztatástól a valóságig címmel közleményben foglalta össze a magyar karok létrehozásával kapcsolatban a rektori hivatal állásfoglalását. Az említett cikkünkben megszólaltattuk dr. Kása Zoltánt, a BBTE rektorhelyettesét, aki elmondta: a rektori tanácsnak nem volt tudomása a sajtóiroda által kiadott közleményrôl, és szó sincs arról, hogy a tanárok nagy része elutasítaná a magyar karok létrehozását, mint ahogyan az a nyilatkozatban állt.

Kása Zoltán rektorhelyettesnek tegnap a szerkesztôségünkbe eljuttatott levele szerint pénteken, november 7-én a BBTE magyar tagozatának képviselôi megbeszélést tartottak, amelynek nyomán nyilatkozatot fogadtak el. Ebben elhatárolják magukat az egyetemnek november 3-án kiadott sajtóközleményétôl, mivel az ellentétes a szenátus június 9-i határozatával, és továbbra is fenntartják kérésüket, ami a magyar karok létrehozását illeti. Az elhatárolódásról szóló nyilatkozatot csupán a neveléstudományi kar dékánhelyettese nem szavazta meg, szerinte ugyanis nem kellene nyilatkozni ez ügyben.

Andrei Marga, a BBTE rektora ma délben megbeszélésre hívta a magyar tagozat képviselôit. Dr. Egyed Emese, az Irodalomtudományi Tanszék vezetôje a Szabadság kérdésére megerôsítette a hírt. A tanszékvezetô elmondta: feltehetôleg a rektor úgy ítélte meg, jobb, ha találkozik a tagozat képviselôivel, mint hogy levelezés útján értekezzen velük. A professzor asszony hozzáfûzte: feltételezése szerint két napirendi pontról fognak tárgyalni, egyik a karok létrehozásával kapcsolatos, a másik pedig a sajtóiroda november 3-i "felelôtlen" nyilatkozata lenne.

Köllô Katalin

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség vizsgálatot indított a kolozsvári városháza mûszaki igazgatója, a Nagy-Románia Párt volt alelnöke, Mihai Muresan ellen. Azzal vádolják, hogy csúszópénz gyanánt hétvégi házat igényelt és kapott annak fejében, hogy mondvacsinált árveréssel pénzes munkálatokhoz juttatott egy nagybányai építkezési vállalkozót.

Stefan Morar, az Ammodo Kft. és a Rom Liant Kft. tulajdonosa rendôrségi nyomásra beismerte, hogy a Szatmár megyei Apa községben sem többet, sem kevesebbet, mint egy hétvégi házat ajándékozott a kolozsvári városháza mûszaki igazgatójának, Mihai Muresannak, aki rendkívül kifizetôdô munkálatokhoz juttatta. Az igazgató olyan szûkkörû, bizalmas árveréseket rendezett, amelyeknek nyerteseit már a licit megkezdése elôtt kijelölte. A nagybányai vállalkozó, Muresan barátja, aki utóbbival együtt vásárolt telket az említett helységben, ilyen mondvacsinált árverésen szerezte meg vállalata számára a kolozsvári Zenelíceum, a Mezôgazdasági Líceum, valamint a 38-as és az 59-es számú óvoda felújítási munkálatait. A rendkívül kifizetôdô vállalkozás 5,2 milliárd lejt hozott a Stefan Morar tulajdonában lévô két vállalatnak. Morar járandóságát idôben és maradéktalanul meg is kapta. A vállakozó ugyanis Sabin Funarral is jó viszonyban volt, akit megkért, hogy az összeg folyósítása érdekében járjon közbe apjánál.

Muresan eleinte tagadta, hogy ismeri Morart, de a bizonyítékok hatására kénytelen volt elismerni a túlontúl beszédes tényeket.

TÁRSADALOMTÖRTÉNET ÉS MIKROTÖRTÉNELEM címmel Szíjártó István, az ELTE tanára tart elôadást november 13-án, csütörtökön du. 6 órától a Jakabffy Alapítvány elôadótermében (Szentegyház/Iuliu Maniu 39.). Az elôadás a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézetének vendégtanári programja keretében jött létre.

GAZDASÁGTÖRTÉNET témakörben dr. Kaposi Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara Gazdaságtörténeti Tanszékének vezetôje tart elôadás-sorozatot a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében. Az elôadások címe: Az I. Világháború utáni gazdasági helyzet; Az 1920-as évek gazdasági fejlôdése; A világgazdasági válság; A keynesi forradalom; A tervgazdálkodás; A Marshall program. Az elôadások helyszíne és idôpontja: nov. 13., csütörtökön 17–20 óra között és nov. 14., pénteken 8–10 és 16–18 óra között a Bocskai-ház Óváry terme (Mátyás király u. 4.); nov. 15., szombaton 8–13 óra között a BBTE Farkas/Kogãlniceanu utca 1. szám alatti fôépületének Iorga-terme.

SAPIENTIA — ERDÉLYI MAGYAR MAGÁNEGYETEM címmel dr. Vallasek István egyetemi oktató tart elôadást november 14-én, pénteken 16 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szent Rafael Körének székhelyén, a Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatt, az I. emeleten. A mûvészi mûsorban közremûködik a Kolozsvári Református Kollégium énekkara. Vezényel Székely Árpád igazgató.

HOGYAN IS TANÍTHATUNK GYEREKEKNEK A HOLOKAUSZT PROBLÉMÁJÁRÓL; MIÉRT SZÜKSÉGES BESZÉLNÜNK A NÉPIRTÁSOKRÓL, MILYEN TANULSÁGOK VONHATÓK LE — ezekrôl beszélgetnek Miklya Luzsányi Mónikával november 13-án, csütörtökön este 7 órától a MásVilág Klubban, amelyet a Genézius Társaság szervez. Az összejövetel színhelye: Református Tanárképzô Fôiskola (Horea út 7.) Karácsony Sándor-terme.

A JÉZUS ÉLETE címû, szinkronizált videofilmet nézhetik meg az érdeklôdôk november 13-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

AZ EME ORVOSTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYÁNAK KOLOZSVÁRI TAGJAIT fontos megbeszélésre várják november 13-án, csütörtökön du. 5 órára a Filantróp Alapítvány Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatti székházába.

Teodor Botis a Romániai Képzômûvészek Szövetsége 2001-es országos Nagydíjának birtokosa a gyakori kiállítók közé tartozik. Nemcsak különleges erôbedobással munkálkodó, rendkívül termékeny mûvész, hanem megrögzött ország-világjáró is. A munkáiból rendezett tárlatok megjárták Románia és a nagyvilág jelentôsebb mûvészeti központjait: Bukarest, Marosvásárhely, Szeben, Nagyvárad, Arad, Zilah, Beszterce, Róma, Budapest, Miskolc, Párizs, Bécs, London, Koppenhága, Athén, Brüsszel, Peking — hogy csak néhányat említsünk a felsorolhatatlanul gazdag jegyzékbôl. Ennek ellenére újabb kiállításai mindig eseményszámba mennek. Nagy érdeklôdés elôzi meg jelenlegi, nagyszabású kiállítás-láncolatát is, amelynek egyidejûleg a Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériája (I. Maniu u. 2-4. szám), valamint a Donát út 164. szám alatti Rádió Galéria nyújt otthont. A rendhagyó kétlakiság pedig azzal magyarázható, hogy Teodor Botis mûvészekre ritkán jellemzô objektivitással igyekszik megvonni festôi munkássága utóbbi tíz esztendejének mérlegét. A teljes mûvészi önkitárulkozás lesz ez a nagyszabású bemutató, amelynek ítésze a nagyközönség.

A megnyitót november 14-én, pénteken 18 órakor tartják a Szentegyház utcai galériában.

Helyszínavató tárlat színhelye lesz a Bocskai ház. A Sapientia–EMTE alagsori galériájában kolozsvári alternatív mûvészek Benajar Kiállító Társaság név alatt mutatják be gyûjteményüket: (el)talált tárgyakat, installációkat (videón is), akciókat. A kortárs mûvészi technikák fura kis arzenálját felvonultató csapat a felelôtlen humor és a felhôtlen életöröm elkötelezettei, ugyanakkor az élet fontos problémái (ózonlyuk, globalizáció, kisebbségvédelem stb.) iránt is nagy empátiával viseltetnek. Jelszavuk (és a kiállítás címe is ez) a TOLERANCIA: merjünk kicsik lenni, hogy ne szorítson a glóriánk, szedjük ki a gerendát a szemünkbôl, és merészkedjünk elô közhelyeink fellegvárából. A mûvészcsoport emblémája egy tolókocsiból kiszálló antropoikon (magyarul: pálcikaemberke), aki ilyenformán a mûvészi megnyilatkozásban és befogadásban rejlô csoda lehetôségét hordozza. Ugyanakkor minket, járókat, arra szólít fel csöndes elszántsággal, hogy: "Kelj fel, és láss!" A tárlat péntektôl vasárnapig tekinthetô-tapintható-élhetô meg, 18 órától az utolsó látogató kijövetele és (taxival való) hazaérkezése pillanatáig.

A romániai gyermekalapítvány Ilie Mãcelaru utcai Everychild Közösségi Központjában a hazai könnyûzene egyik legjelesebb képviselôjének, a Holograf zenekarnak a tagjai találkoztak a gyermekotthonban élô rajongókkal. Az együttes számos ajándékkal — sapkák, sálak, lufik, színes ceruzák stb. — lepte meg a kicsiket. A Holograf az Alexandrion emberjogi alapítvány és az Alexandrion Group jóvoltából a koncertturné során számos ilyen jelleggû intézményt látogat meg, összesen 2200 gyereket jutalmaznak, a különbözô városokban rendezett koncerteken pedig 25 kisgyerek ingyen vehet részt. Kolozsvár a koncertsorozat 8. állomása, még 11 van hátra.

A gyerekek a zenekar egyik népszerû számával (Sã nu-mi iei niciodatã dragostea) és saját himnuszukkal fogadták a Holografot. Dan Bitman szerint együttese nagyszerû kezdeményezésnek tartja az ilyen jellegû vállalkozást, tapasztalata szerint Kolozsvárott, más városokkal ellentétben, a gyerekek kitûnô körülmények között élnek az ilyen otthonokban.

Az együttes tagjai autogramot osztogattak, este pedig teltházas koncertet tartottak a Diákmûvelôdési Házban.

Póka János András

Rendhagyónak bizonyult a Bretter Kör hétfôi találkozója. Bár a hallgatóság soraiban általában szép számban képviselteti magát a nôi nem, ritkaság, hogy költônôvel találkozzunk az esteken. Elhangzott az a vélemény is, miszerint szemben az erôsebb nem képviselôivel, a nôk közül többen próbálkoznak versírással, csakhogy nyilvánosság elôtt nem merik vállalni az elkészült mûveket.

Az idei évadban Varga Melinda törte meg a jeget, vállalva a megmérettetést.

A vitaindító szöveg László Noémi munkája — nem véletlenül használom a munka szót, hiszen ahogyan azt a jelenlévôk egyöntetûen megállapították, az elemzés kritikai kötetben is bizton megállná a helyét.

A vita során már csak legfeljebb újragondolhattuk, megrághattuk a már elhangzottakat.

"A versek formailag laza fûzésû, finom szerkezetû, hajlékony és kissé határozatlan kimenetelû eszköznek tûnnek, amolyan haltûk, amelyeket óvatos kézzel megmártottak a valóságról visszaomló gondolatzuhatagban, és rajtuk hagytak minden egyszeri mozdulatra fennakadt furcsaságot, hadd bogozza, szöszölgesse a lírai üzenetet a kedves olvasó. Azt is megkockáztatnám: nem lírai üzenetrôl, sokkal inkább lírai helyzetrôl van itt szó. A közöttünk húzódó kommunikációs ködgát túloldalán ül a versíró, akit kevésbé érdekel az, mit ért olvasója ebbôl az egészbôl, mivel ôt sokkal inkább az látszik érdekelni: mit értett ô ebbôl az egészbôl, hiszen véges-végig személyes történésekrôl van itt szó, pontosabban történések belsô visszhangjának öntörvényû leképezésérôl."

Elhangzott még, hogy talán túl sok a versekben a homályos fordulat, érthetetlen szókapcsolat — éppen, mert a szövegek mondandójához az olvasónak kevés köze van. "Egyrészt az az érzése támad az embernek, hogy kellemes, elgondolkodtató, játszi dolgot olvas, másrészt azonban két perc múlva mindebbôl nem sokra emlékszik."

Az est végkicsengése, következtetése az volt, hogy Varga Melinda ígéretes tehetség. Tanulnia kell még formáról, szerkezetrôl, rendelkezik azonban azzal a képességgel, hogy képben lásson, és ez a vers mûfajának meghatározó eleme. A furcsa címû verse bizonyítja, hogy tud verset írni, olyant is, amelynek a nagyközönség számára is van üzenete.

A gyergyószentmiklósi költônô, jelenleg bölcsészhallgató bevallása szerint pillanatnyi hangulatokat, impressziókat önt szavakba, képekbe, úgy, ahogyan azok belülrôl jönnek. Nem feltétlenül közlésre szánja írásait: elég, ha már két olvasó kiérzi a versbôl ugyanazt a hangulatot, érzést, amit ô megfogalmazott.

F. I.

Egészen különleges csemegével lepi meg a kolozsvári közönséget a Malom utcai Tranzit Ház, november 14-én, pénteken este nyolc órakor. ÁGENS és Gergye Krisztián közös produkciójának címe Tenebrae, mûfaji meghatározása szerint pedig kortárs táncopera. Gergye Krisztiánt kortárs jávai táncosként és koreográfusként tartják számon Magyarországon. 1996-ban találkozott elôször a tradicionális jávai tánc speciális formanyelvével, azóta behatóan tanulmányozza a jávai szakrális táncstílust, elvégezve, többek között, a Jávai Mûvészetek Intézetének tradicionális táncmûvészeti karát. Az utóbbi két évben számos díjat tudhat magáénak, mint legjobb koreográfus és táncos. Vallomása szerint "a tradicionális jávai tánc az emberi, ’civil’ érzelmek visszaszorításával ad lehetôséget az isteni idea figurájának megjelenüléséhez. A kortárs jávai tánc formanyelve azonban a legmélyünkben lakozó, elfojtott vágyak, titkos emóciók felszínre hozatalából építkezik." A Tenebrae sötétséget jelent, az elôadás a Daimón uralta ösztönök és a tudattal bíró én örökös lelkiismeret-furdalással telített harcát mutatja be.

Az elôadás idôpontja tehát november 14-én 20 órakor, jegyek elôvételben kaphatók a Tranzit Ház Malom/Baritiu utcai Internet Kávézójában.

Köllô Katalin

A Nemzetközi Könyvvásáron, amelyet a hagyományokhoz híven Marosvásárhelyen rendeznek meg november 13–15. között, több kolozsvári könyvkiadó is részt vesz, bemutatva legújabb és legsikeresebb kiadványait.

Pénteken, 14-én délelôtt 10 órától a Protokoll teremben a Komp Press kiadó mutatja be Ariadné könyvek elnevezésû sorozatának újabb darabjait: Bodó Barna, Demény Péter, Egyed Péter és Selyem Zsuzsa könyveit Balázs Imre József méltatja. Ugyanaznap déli 12 órától a Bolyai-líceum dísztermében a Polis mutatja be a Diákkönyvtár legújabb köteteit. 17 órától ugyancsak a Protokoll teremben a Koinónia kiadó Rebecca Newmann: Az elsô sikoly címû kötetét adja át az érdeklôdô közönségnek, ezt követôen pedig a Kriterion Könyvkiadóé a pálya, három új kötettel: Balázs Imre József Hervay Gizelláról szóló monográfiáját, Vallasek Júlia Sajtótörténeti esszék (1941–1944), illetve Antal Attila Világalkotó elem Áprily Lajos költészetében címû könyvekkel ismerkedhetnek a látogatók.

November 15-én szombaton délelôtt 11 órától a Protokoll teremben ismét a Koinónia könyvét mutatják be (Visky Béla: Bizalom a határon), délben pedig a standon Láng Zsolt és Kovács András Ferenc dedikál. Ugyanakkor mutatja be új köteteit (Cseh Katalin: Bûvös ládikó, Ambrus Lajos: A griffmadár fia, Hantz Lám Irén: A vár árnyékában) a Tinivár kiadó is. Délután 15.30-tól a Protokoll teremben szintén a Polisé a fôszerep: Balázs Sándor: Mikó Imre. Élet és pályakép, Félig élt élet — Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése, valamint Angi István: A zenei szépség modelljei címû köteteket mutatják be. Egy órával késôbb átveszi a terepet a Kriterion a Tizenegyek. Egy antológia elô- és utóélete (szerk.: Cseke Péter) és Király László: A madarak árnyéka címû kötetete bemutatójával, zárásként pedig 18 órától a Látó szerkesztôségében a Polis Kiadónál megjelent Gáll Ernô: Napló I, II kötet kapcsán szerveznek kerekasztal-beszélgetést.

KÖZTÁRSASÁG — Matrix forradalmak — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: naponta 23 órától, hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Chicago — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Les destines sentimentales — november 10-én, hétfôn du. 5 órától, a Francia filmtéka keretében. November 12–16 között: A brit filmek fesztiválja.

GYÔZELEM — november 7–december 4 között: A román film hónapja: nov. 7–13.: Examen — román bemutató. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 13.30, 16, 18.30; hétfô, kedd, szerda, csütörtök: 16, 18.30, 21. Nov. 7–9.: Stefan Luchian — román (21); nov. 10–11.: Burebista — román (13.30); nov. 12–13.: Moara cu noroc — román (13.30).

FAVORIT — A Karib-tenger kalózai — A Fekete Gyöngy átka — amerikai. Vetítések idôpontja: 13, 16, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Frida — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19.

TORDA

Már megint a rossz fiúk — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30; kedvezménnyel: naponta 16 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Halálosabb iramban — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

November 13-án, csütörtökön este 8 órakor: Mrožek: Károly. Rendezô: Tompa Gábor.

MAGYAR SZÍNHÁZ

November 14-én, pénteken este 8 órakor: Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája — stúdióelôadás. Rendezô: Mihai Mãniutiu m. v. — CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

November 15-én, szombaton este fél 8 órakor: Tom Stoppard: Bulldog hadnagy Magritte nyomán — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

November 13-án, csütörtökön este fél 7 órakor: Donizetti: Don Pasquale — rendkívüli elô-adás Derecskei Zsolt budapesti vendégmúvésszel; Egyetemi-bérlet. Vezényel: Horváth József — debüt. Rendezô: Gy. Tatár Éva.

November 16-án, vasárnap de. 11 órakor: Szirmai Albert: Mágnás Miska — Ifjúsági bérlet. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

November 14-én, pénteken este 7 órakor: Puccini: Pillangókisasszony.

Ma, november 12-én, szerdán 15 órától (TVR2): Parnasszus — mûvelôdési magazin. Témája: Népmûvészet — a színpadon, kézmûves-mesterségben és a játékkultúrában. 17 órától: Törzsasztal — stúdióbeszélgetés: Az autonómiáról — másképp.

November 13-án, csütörtökön 17.20 órától (TVR2): Erdélyi periszkóp — hírösszefoglaló; Társalgó — szolgáltató magazin; Zenélô percek.

Az oldalt szerkesztette:

Németh Júlia

(Folytatás az 1. oldalról)
— Hogyan látja az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács hosszabb távú együttmûködési lehetôségeit? Elérhetô-e az, hogy valamiféle tisztességes partnerkapcsolat jöjjön létre a két romániai magyar szervezet között?

— A 2003. október 26-án megalakult Székely Nemzeti Tanácsot, a székely közakarat a Székelyföld autonómiája iránti igény kinyilvánítására, Székelyföld Autonómia Statútumának véglegesítésére, e törekvések következetes képviseletére, a statútumtervezet Parlament elé terjesztésére hatalmazta fel. Ezen közképviseleti hatáskör teljesítésekor a Székely Nemzeti Tanács nem válik jogi személlyé, nem politizál, nem állít jelölteket a helyhatósági választásokon. Az SZNT közképviseletet ellátó civil egyesülés, nem lesz jogilag bejegyzett szervezet és nem alternatívája az RMDSZ-nek!

A Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvése Székelyföld önkormányzásának jogi garanciáit, a megfelelô demokratikus eszközöket, hatásköröket, jogosítványokat és az ezek hasznosítását lehetôvé tevô intézményrendszereket fogalmazza meg Székelyföld minden polgára érdekében, olyképpen, hogy a többségben levô ôshonos székelység, a történelmi régióban élô minden magyar, szülôföldjén megmaradva, nemzeti önazonosságát megôrizhesse. A kollektivitás közösségi önkormányzásra törekvése tehát nem osztható RMDSZ-en belüli vagy azon kívüli állapothoz, nem köthetô ideológiához, társadalmi rétegzôdéshez. Ami összeköt: a magyar nemzeti önazonosság! Ugyanez a helyzet a nemsokára megalakuló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács esetében is! A "tisztességes" közösségi kapcsolat számomra tehát azt jelenti, hogy minden magyar nemzetiségû erdélyi egységesen cselekedjen a legmegfelelôbb autonómiaformák törvényes garanciáinak elnyeréséért! Most! Elfogyott már az idô!

— Az RMDSZ által hangoztatott "lassú lépések autonómiája"-szerû program ön szerint elvezethet-e a romániai magyarság reális autonómiaigényéhez?

— Az autonómiához való jog a legösszetettebb kollektív jog, amely a belsô önrendelkezés valóra váltója. Az önkormányzás törvény által jóváhagyott statútum révén valósul meg. Az autonómiastatútum pedig a jogi keretet, az eszközöket és a hatásköröket testesíti meg.

Az autonómiával nem rendelkezô közösségek tagjai úgynevezett egyéni kisebbségi jogokat nyernek el. Romániában minden olyan rendelkezés, amely a nemzeti önazonosság elemeinek valamelyikéhez tartozó jog alkalmazhatóságát szabályozza, a "nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek" egyéni jogairól rendelkezik. Ezen jogok gyakorlása során az érdekelt kollektivitás soha nem válhat autonómmá, mert nem ismerik el közösségként, nem nyeri el a kollektív önkormányzási hatásköröket és semmi esélye, hogy egy történelmi régióban személyi elvû önkormányzást, ha többségben van, akkor területi autonómiát gyakorolhasson, s mint állampolgár, teljes és tényleges egyenlôséget megélhessen.

Az autonómia "fokozatos kiépítése", a "lassú lépések" taktikája az önkormányzás törvény általi szavatolását beláthatatlan ideig elodázhatja. Az autonómiaigényt ugyanis az illetékes közösségnek meg kell fogalmaznia, statútumtervezetben meg kell jelenítenie és a parlament elé kell tárnia! Amíg ez nem történik meg, addig sem a törvényhozás, sem az európai integrációban érdekeltek, sem az Európa Tanács, sem az anyaország nem foglalkozik és nem is foglalkozhat az erdélyi magyarság autonómiaigényével. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy 8 éve ebben a közképviseleti ügyben semmit nem tettek és azt is, hogy az európai integráció jelen szakaszában ez az utolsó esélyünk. Nemhogy további 8 évet, de még egy percet sem várhatunk!

— Az erdélyi magyar önrendelkezés elindításához sokak szerint mindenekelôtt anyaországi erkölcsi és anyagi támogatásra van szükség. Mennyiben létezik ez a különbözô magyarországi pártok szintjén? Kialakítható-e ilyen téren konszenzus a magyar belpolitikában?

— Az erdélyi magyar önrendelkezés az a "belsô önrendelkezés", amelynek eszköze az önkormányzás (autonómia). Az autonómia elnyerésének kezdeményezése az illetékes közösség joga. Az erdélyi magyar nemzeti közösség, történelmi, területi és népességi feltételeinek megfelelôen, három autonómiaformára tarthat igényt: Székelyföldön és a Partiumban, meg Közép-Erdélyben, az adott régiókban számbeli többségben levô magyar közösségek fogalmazhatják meg a területi-regionális autonómiához való jogot, magyar többségû közigazgatási egységekben a különleges jogállás elnyerését, az erdélyi magyarság tekintetében a nem területi alapú személyi elvû autonómiát.

Ezen törekvések kinyilvánítását és a statútumtervezetek véglegesítését követôen, és ezeknek a statútumoknak Románia Parlamentje elé tárásával egy idôben, folyamodhat az erdélyi magyar nemzeti közösség személyi elvû autonómiatörekvéseinek, Székelyföld autonómiaigényének támogatása végett az anyaország állami közképviseletét ellátó Országgyûléshez és végrehajtó központi hatalmához, a magyar Kormányhoz. Természetszerû: erkölcsi, politikai támogatásra van szükség, s a statútumok törvény általi jóváhagyása után az autonóm Székelyföld hathatós anyagi támogatására, az erdélyi magyarság kulturális-szociális biztonságának erôsítésére. A konszenzus pedig ebben a kérdésben akkor alakítható ki, ha az illetékesek "nemzetben" éreznek, gondolkodnak és cselekszenek.

— Az Európai Unió készülô alapokmányában egyelôre nincsenek egyértelmûen szavatolva a kisebbségek egyéni és kollektív jogai. Miközben az Európa Tanácsnak közismerten több idevágó ajánlása van, mindezt látszólag nehezen lehet érvénybe ültetni az EU közös törvénykezése szintjén. Vajon mennyiben kedvez a romániai magyarság autonómiatörekvésének kiharcolásához a kisebbségekkel szembeni bizonyos fenntartás?

— Európa Alkotmányának tervezetét kidolgozó Konvent az I. Kötet II. Részébe foglalta az Európai Unió állampolgárai alapvetô jogainak Chartáját. Az I. Cím tárgya az "emberi méltóság", a 2. Címé a "szabadság", a 3. Címé az "egyenlôség", a 4. Címé a "szolidaritás", az 5. Címé "az állampolgári jogok". A megfogalmazott rendelkezések a demokratikus jogállamra jellemzô szabadságfokot és alapvetô emberi jogokat szavatolják. A II. Rész preambulumában alkotmányos törekvésként jelenik meg, hogy az Unió hozzájárul a közös értékek, különösképpen az európai népek változatos kultúrájának és hagyományainak, a tagállamok nemzeti önazonosságának, valamint ezek helyi, regionális és nemzeti közigazgatási szervezeteinek megôrzéséhez és fejlesztéséhez. A preambulumban hangoztatott, európai közös értékként megfogalmazott nemzeti és kulturális sokféleség és ennek védelme azonban kiegészítésre szorul, hiszen ezt a sokféleséget jó néhány európai államban a többégi nemzettôl eltérô nemzeti önazonosságú közösségek ôshonos jelenléte, történelmi és területi sajátossága is jelenti.

Az Alkotmánytervezet értelmében, az Unióban érvényesülô Alapvetô Állampolgári Jogok Chartája az állampolgári jogokra összpontosít, megfelelô feltételeket jelent a demokratikus jogállamra jellemzô szabadságok és egyéni jogok megélésére. Hiányzik azonban az a fejezet, amely az ôshonos, adott állami fennhatóság alatt számbeli kisebbségben lévô nemzeti közösségek kollektív jogait tartalmazza.

Az Európai Unió állampolgárságára vonatkozó, 1991-ben elfogadott Határozata szem elôtt tartotta a számbeli kisebbségben egy állam határain belül létezô nemzeti közösségek teljes és tényleges egyenlôségének demokratikus feltételét — ezen közösségek jogát a helyi sajátos státusra, a területi és a közösségi autonómiára. Az Európa Tanács 2003/1334. sz. Határozata éppen a történelmi sajátosságokra és a nemzeti közösségek jogos törekvéseire, az Európában honos pozitív megoldásokra hivatkozva fogalmazza meg a nemzeti alapú területi autonómia jelentôségét, szerepét és eszközként való használatát a nemzeti önazonosság védelmében, a lappangó, különbözô intenzitással megjelenô feszültségek megelôzésében!

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió tagállamai az Európa Tanács tagjai is, a jelzett határozat politikai kötelezettséget jelent az EU tagországokra nézve is! Nem szólva arról, hogy az EU demokratikus jogállamaiban — Olaszországtól Finnországig — 12 területi autonómia mûködik az ott történelmi gyökerû, adott régiókban többséget képezô autonóm közösségek, illetve régióik számára. Éppen ezért, a lehetô legtermészetesebb, hogy az integráció során az EU-ba való felvételre készülô országok figyeljenek ezen kötelezettségekre, amelyeket — véleményem szerint — az illetô állam EU-ba való bejutása elôtt kellene teljesíteni.

Tekintettel arra, hogy Székelyföld autonóm régióvá minôsítése, illetve a nemzeti közösségek autonómiájának törvényes garanciák általi szavatolása heves ellenkezésbe ütközik, szükségszerûnek tartottuk és tartjuk, hogy az Európai Alkotmánytervezetbe jelenjenek meg a nemzeti közösségek önazonosságának védelmét szolgáló elôírások. Ezért, az Alkotmánytervezet II. Részében, új, V¹ Címet — Nemzeti közösségek, népcsoportok, történelmi eurorégiók joga az önkormányzáshoz — és az abban foglalt rendelkezések feltüntetését javasoltuk!

— Megkérném, részletezze az önök által elképzelt székelyföldi, illetve erdélyi magyar önrendelkezés különféle stációit. Figyelembe véve a spanyolországi, az észak-olaszországi vagy a svéd példákat, milyen törvényes keret kell az autonómia gyakorlati kiépítésének elkezdéséhez?

— Szükség van a törvényerejû statútumra! A székelység a parlamenti demokrácia eszközével élve óhajtja elérni Székelyföld autonómiáját! A vád az, hogy törvény- és alkotmányellenesen cselekszünk. Errôl szó sincs! A közvetlen és közvetett demokráciát gyakorolva, közképviseletet ellátva, a Székely Nemzeti Tanács Határozata alapján véglegesítjük Székelyföld Autonómia Statútumát és juttatjuk — törvényre emelés végett — a parlament elé.

Az alkotmány és a parlamenti házszabályoknak megfelelôen, többféle lehetôség van a statútumtervezet törvénytervezetként való benyújtására. A Kormánynak törvényjavaslatot kezdeményezô hatásköre van, s nyilvánvaló, hogy a statútumtervezet a Kormány asztalára is kerül. Joga van törvénykezdeményezésre egy képviselôházi tagnak, egy szenátornak, képviselôk és szenátorok csoportjának, parlamenti frakcióknak. Az ilyen szinten közképviseletre hivatottakat is megkeressük.

Törvényjavaslatot lehet benyújtani állampolgári kezdeményezéssel is, de számunkra ez a legkevésbé járható út, hiszen az ország 10 megyéjébôl összesen 100 000 aláírást kellene összegyûjtenünk, olyképpen, hogy minden megyébôl legalább 5000 aláírást kimutathassunk. E lehetôséget elvbôl nem használhatjuk ki, hiszen egy történelmi régió autonómiatörekvéseinek megfogalmazására az ott élôk többsége hivatott és nem a székelyföldi három megyén kívüli másik hét megye lakói.

Az autonómiastatútum, amelyet törvény által hagynak jóvá, az Európai Unió demokratikus jogállamaiban is tartalmazza a szubszidiaritás elvére alapuló önkormányzás formáját, létrejöttét, az általános, közvetlen, titkos és szabad választások által létrehozott döntéshozó, végrehajtó és ellenôrzô (felügyelô) testületeket, a hatásköröket, jogosítványokat, és a végrehajtáshoz nélkülözhetetlen intézményeket. Az Európai Unióban a sajátos nemzeti önazonosságú közösségek védelmében létrehozott és gyakorlattá vált területi autonómiák bizonyítják, az Európa Tanács határozatai pedig példaként igazolják a területi autonómiák szükségszerûségét, életképességét!

Az autonóm régióban érvényesülnek az állam törvényei! Végeredményben a központi hatóságoktól átruházott, a teljes és tényleges egyenlôséget szavatoló többlethatáskörök és a sajátos jogállás az, ami a nemzeti alapú területi autonómiát megkülönbözteti például egy adminisztratív megyétôl vagy egy több megyét magába foglaló fejlesztési régiótól! Ilyen többlethatáskörök például: a többségben levô ôshonos közösség anyanyelve egyenrangú az állam hivatalos nyelvével, a nemzeti alapú autonóm régióban tilos a nemzetiségi arányok megváltoztatása, a régió határai csakis népszavazás révén módosíthatók, az anyanyelvû oktatás, a kultúra területén saját intézményrendszer épül ki, saját felügyelettel, meghatározó a pénzügyi autonómia, a természeti kincsek saját önkormányzati hatáskörben való védelme és hasznosítása, a gazdasági önállóság megteremtése, a fejlesztésre irányuló belföldi és uniós támogatások pályázása és elnyerése, a vállalkozók versenyképességének erôsítése, az autonóm területen minél magasabb életszínvonal szavatolása. És a fô cél: az ôshonos székelység, magyar nemzetiségû lakosság szülôföldjén való megmaradása olyképpen, hogy a teljes és tényleges egyenôséget megélhesse!

— A partiumi, erdélyi vidékek kiépíthetô autonómiája vajon mennyi idô alatt valósulhat meg?

— Az Európai Unió jogállamaiban mûködô területi és személyi elvû autonómiák létrejötte azt bizonyítja, hogy az önkormányzás jogi garanciáit tartalmazó statútumok a demokrácia és a parlamentarizmus eszközeivel igen rövid idô alatt jóváhagyhatók. Számunkra, erdélyi magyarok számára a különbözô önkormányzási formák törvény általi szavatolása, s annak idôtartama attól függ, milyen ütemû az ország demokratizálódása, milyen hatások késztethetik a felelôsen gondolkodókat az Európai Unióban honos és az Európa Tanács által határozatban szorgalmazott gyakorlat és elv elfogadására és alkalmazására. Ha igényünket nem fogalmazzuk meg, esélyünk sincs az autonómiára. Ha megfogalmazzuk az önkormányzáshoz való jogot, ennek formáját és mikéntjét autonómiastatútumban megjelenítjük, szembesítjük a hatalmakat jogos törekvéseinkkel, akkor ami tôlünk telt, azt megtettük, a teljes és tényleges egyenlôség elnyeréséhez következetesen ragaszkodunk, s az önkormányzási jogunkról soha le nem mondunk! Kell valahol léteznie olyan erôs demokráciának, ahol meghallják kiáltásunkat és rábírják az illetékeseket, hogy a jogállam eszközeivel szavatolják autonómiánkat!

Makkay József

Az al-Kaida terrorhálózat magára vállalta a szaúd-arábiai fôvárosban szombat éjjel elkövetett véres merényletet egy londoni székhelyû arab nyelvû újság szerint.

"Mi mértünk csapást az al-Muhaja lakónegyedre" — idézte az al-Madzsalla címû folyóirat kedden azt az elektronikus levelet, amelyet elôzô este kapott a terrorhálózat egyik feltételezett, magát Abu Mohammed al-Abladzs néven azonosító mûveleti fônökétôl.

A szaúd-arábiai hatóságok és az Egyesült Államok már közvetlenül a robbantás után az al-Kaidát vádolták a 17 halálos áldozatot követelô merénylet végrehajtásával.

A péntekenként megjelenô al-Madzsalla az év elején kezdett üzeneteket kapni al-Abladzstól, aki az amerikai terrorelhárítás gyanúja szerint azonos az al-Kaida Abu Bakr néven ismert vezéralakjával. Az újságon keresztül tudatta egyebek mellett, hogy támadássorozat készül a ramadán, az iszlám szent hónap alatt az amerikaiak ellen, de egy nappal a május 12-én Szaúd-Arábiában elkövetett öngyilkos merényletek elôtt is jelentkezett. A májusi robbantásokat a szombati támadáshoz hasonlóan külföldiek lakónegyedében hajtották végre és a halottak között egyaránt voltak nyugatiak és arabok — írta az AP amerikai hírügynökség.

Mostani üzenetében Al-Abladzs kitért azokra a bírálatokra, amelyek a terroristák szemére vetették, hogy a robbantásnak arabok és muzulmánok, nem pedig amerikaiak estek áldozatul. A mûveleti fônök kiemelte: az al-Kaida szerint tilos "együttmûködni és vegyülni az amerikaiakkal". Közölte: "a rijádi csatában" életét vesztette az al-Kaida egyik tagja, de nem világos, hogy ezzel a megjegyzésével is a szombati robbantásra utalt-e.

A szaúdi hatóságok hivatalosan még mindig nem tudatták, hány merénylô halt meg a robbantásban. Az al-Haját címû pánarab újság kedden a nyomozás eddigi eredményei alapján arról számolt be, hogy két ember ült a robbanószerekkel megrakott gépkocsiban. A londoni székhelyû napilap úgy értesült, hogy a szaúd-arábiai biztonsági erôk már több személyt ôrizetbe vettek a merénylet kapcsán. Az újság szerint a szaúd-arábiai hatóságok fontos információk birtokában vannak, s ezek alapján keresik a gyanúsítottakat.

Elôzô nap, hétfôn vasöklû fellépést helyezett kilátásba Fahd bin Abdel-Aziz szaúd-arábiai király az iszlám fegyveresek ellen, akiknek egy csoportja hajtotta végre a terrorakciót. Az SPA szaúdi hírügynökség jelentése szerint a király a kormányülésen azt mondta, hogy Rijád kemény kézzel lecsap mindazokra, akik megpróbálják megsérteni az ország biztonságát vagy stabilitását, illetve veszélyeztetik polgárainak vagy lakóinak biztonságát.

"Szaúd-Arábiában növekvô probléma a terrorizmus" — írta keddi számában a The New York Times címû újság. "Washingtonnak nem szabadna vonakodnia attól, hogy felajánlja együttmûködését a terrorista ellenség elleni hajtóvadászatban ...A demokrácia hatékony ellenszer lehetne, de mostanáig egyetlen számottevô szaúdi demokratikus mozgalom sem jött létre. Ebben idôvel változás állhatna be, ha George W. Bush amerikai elnök hozzálátna tartalommal megtölteni a (közel-keleti) demokráciáról mondott kulcsfontosságú beszédét" — vélekedett a The New York Times.

Feltételezett al-Kaida-tagok amerikai fogságban
Az amerikai hadsereg 20 olyan személyt tart fogva Irakban, akik gyaníthatóan kapcsolatban állnak az al-Kaida terrorhálózattal — jelentette ki kedden az arab országban állomásozó amerikai erôk parancsnoka.

"Még tart kihallgatásuk, ezért nem nyert teljes bizonyosságot, hogy valóban az Oszama bin Laden vezette terrorhálózathoz tartoznak-e" — tette hozzá Ricardo Sanchez bagdadi sajtóértekezletén.

Sanchez altábornagy szerint önkéntes külföldi harcosok "százai lépték át a határt, hogy támadásokat hajtsanak végre" Irakban, az Egyesült Államok vezette megszállás ellen meghirdetett szent háborúban (dzsihádban). Arra a kérdésre, mennyire állnak közel az amerikai erôk Szaddám Huszein volt iraki elnök elfogásához, mindössze annyit mondott: "nem elég közel".

A parancsnok elismerte: "a felkelés kétségtelenül felerôsödött és a gerillák fejlesztették képességeiket, rakétákat és aknavetôket használtak a legutóbbi támadásaikban".

Sanchez szerint a külföldi harcosok zöme Szíriából és az iráni határon át szivárgott be az arab országba. Az iraki bevándorlási hatóságok most eredményesebben ellenôrzik a határforgalmat, hogy kiszûrjék a hamis iratokkal érkezôket — közölte részletek említése nélkül.

Az amerikai alakulatok parancsnokai Szaddám Huszein megbuktatott elnök híveit, vallási szélsôségeseket és külföldi önkénteseket, köztük az al-Kaida néhány tagját sejtik a katonáikat ért támadások mögött. Több rajtaütés szervezôjének Szaddám Huszein volt helyettesét, Izzat Ibrahím ad-Dúrit tartják, aki amerikai feltevés szerint szövetségre léphetett a kurd Anszár al-Iszlám szélsôséges vallási csoporttal, amely állítólag kapcsolatban áll az al-Kaidával — írta az AP.

A brit kormányfô szerint katasztrófával érne fel, ha Európa külpolitikáját az Amerika-ellenesség határozná meg. Tony Blair szerint az EU-bôvítés azzal a haszonnal is jár, hogy általa a transzatlanti együttmûködést lelkesen pártoló országok csatlakoznak az Európai Unióhoz.

Blair hétfô éjjel, a londoni City polgármesterének hagyományos éves fogadásán, egyértelmûen az iraki brit-amerikai közös fellépést bíráló európai hatalmaknak címezve szavait azt mondta: Európa nem az Egyesült Államok szolgája, sem vetélytársa, hanem partnere.

A végig meglehetôsen indulatosan fogalmazó miniszterelnök szerint Európa és Amerika függése egymástól sokkal nagyobb mértékû annál, semhogy megengedhetô legyen, hogy "az arrogancia, a féltékenység, a meg nem értés vagy akár csak bármilyen nézeteltérés is befelhôzze" a kapcsolatokat.

Az amerikai elnök jövô heti londoni látogatásának idejére kilátásba helyezett, már javában szervezôdô nagyarányú tüntetésekrôl Blair kijelentette: a tüntetôk demokratikus joga a tiltakozás és a háború ellenzése. — Legyen azonban annyi belátásuk, hogy felismerik: a háború nélkül a ma már a szabadságot ízlelgetô irakiak még mindig Szaddám Huszein (volt elnök) és fiai, valamint mészárosaik uralma alatt élnének — mondta.

George Bush jövô szerdán érkezik három napra Londonba, hivatalos állami látogatásra, ami azt jelenti, hogy nem a brit kormány, hanem II. Erzsébet királynô vendége lesz. A háborúellenes szervezetek 60–100 ezres tüntetést terveznek Bush ellen a látogatás második napjára, jövô csütörtökre.

Az Európai Unió küszöbönálló bôvítésérôl szólva Tony Blair hétfô éjjeli beszédében azt mondta: a jövôre csatlakozó tíz új tagország is egyöntetûen elkötelezettje a transzatlanti szövetségnek. — Ezek az országok nemcsak politikai partnereink, de szellemi szövetségeseink is lesznek — közölte a díszes citybeli rendezvényen a brit kormányfô.

Feloszlatta magát a legnagyobb kurd szervezet, a Kurdisztáni Szabadság és Demokrácia Kongresszusa (KADEK), hogy a közeljövôben szélesebb körû, demokratikusabb össz-kurd tömörüléssé alakulhasson — jelentette be kedden bagdadi közleményében a szervezet.

Az új csoportosulás a tervek szerint már békés eszközökkel küzd majd a kurdok jogaiért. A szakadár Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) tavaly változtatta nevét KADEK-re, és már a névváltáskor stratégiaváltást ígért.

A rövid közlemény abban jelöli meg az új szervezet célját, hogy a kurd kisebbségnek otthont adó nemzetállamokkal tárgyalásos úton érjen el békés megoldást. A KADEK a napokban észak-iraki sajtótájékoztatón fogja ismertetni konkrét célkitûzéseit.

Az amerikai külügyminisztérium a PKK szakadár szervezetet terrorista csoportnak minôsítette. Az észak-iraki hegyvidéken bujkáló kurd gerillák a terrorizmus elleni harc jelenlegi idôszakában erôs nyomás alatt állnak a török és az amerikai hadsereg részérôl. Abdullah Gül török külügyminiszter hétfôn azt állította, hogy amerikai katonák elôzô nap összetûzésbe kerültek kurd lázadókkal Irak északi területén.

Törökországban 12 millió kurd él, de kurd kisebbség lakik Irakban, Szíriában és Iránban is. A PKK autonómiáért folytatott közel két évtizedes fegyveres küzdelmében 37 ezer ember vesztette életét. A kurd vezetô, Abdullah Öcalan 1999-ben történt elfogása után a PKK tûzszünetet hirdetett.

Az amerikai képviselôház 25 demokrata törvényhozója határozattervezetében felszólította az amerikai elnököt, hogy menessze hivatalából Donald Rumsfeld védelmi minisztert. Charles Rangel New York állambeli képviselô közleménye szerint a tervezet csak hivatalosan is hangot ad annak, amit a kongresszus számos tagja gondol: az Irakban szolgáló katonáknak és az amerikai külpolitikának is jót tenne, ha Donald Rumsfeld távozna tisztségébôl. A tervezet szerint Donald Rumsfeld félrevezette a közvéleményt, megfelelô tervezés és felszerelés nélkül küldte Irakba az amerikai katonákat, megnyilatkozásaival pedig érzéketlenséget tanúsított a háború és az amerikai veszteségek iránt.

Amerikai katonák egy bagdadi lövöldözés során véletlenül lelôtték az iraki fôváros síita negyedének polgármesterét, Mohannad Gazi al-Kabit, aki pedig az Egyesült Államok politikai támogatását élvezte. Az amerikai középsô parancsnokság hétfôn Washingtonban közölte, hogy a haláleset az érintett városrész polgármesteri hivatalának épületében történt, körülményeit még vizsgálják.

Van esély arra, hogy még az idén újabb hatoldalú tárgyalásra kerüljön sor az észak-koreai atomprogram kiváltotta válság ügyében — közölték kedden kínai hivatalos forrásból.

Ha minden jól megy és sikerül közelíteni egymáshoz a felek álláspontját, van remény arra, hogy újabb hatoldalú tárgyalás jöjjön létre még az idén — jelentette ki a kínai külügyminisztérium szóvivôje szokásos sajtótájékoztatóján.

Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán, a Koreai Köztársaság és Észak-Korea képviselôi augusztusban Pekingben találkoztak elôször, hogy rendezzék az észak-koreai atomfegyverprogram kiváltotta nemzetközi válságot, ám a nézeteltéréseket nem sikerült elsimítani. A hat ország képviselôi csak abban állapodtak meg, hogy folytatják a tárgyalásokat.

Tegnap lapzárta után ért véget a Szociáldemokrata Párt és Ion Iliescu államfô közti tanácskozás, amelyen a kormányzó párt többek közt a jövô évi helyhatósági, illetve parlamenti és elnökválasztásokkal kapcsolatban ismertette álláspontját.

Az SZDP javaslata szerint a helyhatósági választásokat 2004. június 6-ra írnák ki egyetlen választási fordulóval, a szavazás pedig a választási részvételtôl függetlenül is érvényes lenne. Ezzel mindenekelôtt a választások költségeit kívánják csökkenti — magyarázta Adrian Nãastase, aki szerint semmilyen "racionális indok" nem támasztja alá egy második kör megrendezését, illetve a részvételi küszöb megtartását. (Egyes kommentárok szerint a népszavazás is azt bizonyította: a kis részvétel az SZDP-nek kedvez, hiszen a távolmaradók elsôsorban a városi lakosság körébôl származnak, a felmérések szerint viszont a falusi lakosság többsége a kormánypártot támogatja.)

Parlamenti és elnökválasztások egyidôben
A parlamenti és elnökválasztásokkal kapcsolatban a szociáldemokraták azt indítványozzák: mindkettôre egy idôpontban kerüljön sor, a javasolt dátum pedig 2004. december 12.

Ismeretes, az elmúlt hónapokban kormánypárti körökben többször is felmerült a parlamenti és elnökválasztások elhalasztásának kérdése. Azok, akik ezt a megoldást javasolták, azt szerették volna elérni, hogy egy kevésbé sikeres SZDP-kampány után a kormányfôi tisztségtôl esetleg elesô Adrian Nãstasénak továbbra is nyitva álljanak Cotroceni kapui, és ha másként nem is, államfôjelöltként meg legyen az esélye a "politikai túlélésre". A hétfôn bemutatott javaslat viszont azt bizonyítja, a párt biztosabb magában, semhogy ilyenfajta sikeretelenséggel számoljon. Azt azonban nem kockáztatja meg, hogy az elnökválasztásokat márciusig eltolja, amikor a téli fûtésszámlákkal megnyomorgatott lakosság igencsak lepontozta volna az SZDP államfôjelöltjét.

Az SZDP szorgalmazza továbbá azt is, hogy jövôre vezessék be a szenátusban a névszerinti szavazást, ugyanakkor csökkenteni kellene a parlamenti képviselôk számát, a választási kampányt pedig rövidre, a korábbi 45-rôl 30 naposra kellene visszafogni — indítványozzák.

Markó: az egyfordulós választás kedvezô, a névszerinti szavazás nem
Az RMDSZ sem talál kifogást a jövô évi választások tervezett idôpontjával kapcsolatban. Markó Béla szövetségi elnök, akit a Mediafax idéz, tegnap kijelentette: az egyfordulós helyhatósági választásokat különben az RMDSZ kezdeményezte. Ily módon — tehetjük hozzá — olyan településeken is RMDSZ-jelölt nyerné meg a polgármester-választásokat, ahol a jelöltaz elsô körben megszerezte ugyan a szavazatok többségét, a román pártok összefogásának "köszönhetôen" azonban a második fordulóban "lekörözték". Ez elsôsorban azokra településekre érvényes, ahol a magyar lakosság számaránya 30–50 százalék közötti.

Az egyetlen dolog, amit a szövetség nem támogat, az a névszerinti szavazás, amelynek bevezetése lényegesen csökkentené az RMDSZ parlamenti képviseletét. Puskás Bálint szenátor a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: nem félelembôl utasítják el, hiszen az RMDSZ jelöltje végül is név szerinti elôválasztásokon kerülnek a választási listákra. Az elôrejelzések szerint azonban az uninominális szavazás révén Romániában egypárt-rendszer alakulna ki, mivel az SZDP esélyei meghaladnák a 80 százalékot. A parlamentbe bekerülne az NRP és talán a DP–NLP szövetség néhány jelöltje, az RMDSZ legfeljebb négy-öt mandátumot szerezne. A szenátor szerint a romániai társadalom várja ugyan a politikai osztály lecserélôdését, de ez nem valósul meg az uninominális szavazással, és azoknak, akiknek be kellene kerülniük a parlamentbe, azaz a fiataloknak, semmi esélyük nem lenne — mondotta.

Ellenzék: a demokrácia megcsúfolása
Iliescu államfô tudomásul vette az SZDP javaslatait, a maga véleményét viszont csakis a többi parlamenti párttal való konzultációt követôen alakítja majd ki. Az ellenzék azonban máris hangot adott kifogásainak, felháborodását mindenekelôtt a részvételi küszöb megszüntetésére tett javaslat váltotta ki, a demokrácia szabályaival mélyen ellentétesnek minôsítve azt.

Norica Nicolai, Kolozs megye NLP-s szenátora a Szabadságnak azt nyilatkozta: az ily módon megválasztott polgármesterek nem fejezik ki az illetô település lakóinak többségi akaratát, tehát nem reprezentatívak. Véleménye szerint ez a jelenlegi polgármesterek újraválasztásának kedvez, márpedig ezek zöme kormánypárti, illetve az etnikai szavazatoknak. Olyan településeken, ahol többségben magyarok laknak, a román jelölteknek nincs semmi esélyük — mondotta.

Emil Boc a Szabadság többszöri próbálkozása ellenére sem ért rá a kérdést kommentálni. A helyi román sajtónak adott nyilatkozatában korábban annyit elmondott: nem lehet legitimnek tekinteni azt a polgármestert, akit 25 százalékkal választanak meg. A kormánypárt engedett az RMDSZ zsarolásának, aki ezzel a javaslattal eggyel-kettôvel több polgármestert nyerhet városon — mondotta.

A pártok többsége azonban egyetért mind a parlamenti és elnökválasztás egyidôben való megrendezésével, mind pedig a névszerinti szavazás bevezetésével. Különösen az NLP–DP szövetségnek kedvez a párhuzamosság, hiszen a Stolojan (elnök?) — Bãsescu (államfô) tandem nagyobb húzóerôt jelent, mintha külön "élnék fel" politikai tôkéjüket.

A decemberi idôpont viszont mind a nagy-romániások, mind a liberálisok, illetve a demokraták szerint az ünnepek, nem pedig a választási hadjáratok hónapja.

Kényes helyzet Kolozsváron
Amennyiben az SZDP forgatókönyve szerint kerülne sor a helyhatósági választásokra, Kolozsváron igen kínos helyzet alakulna ki. A múlt választások tapasztalata szerint ugyanis Gheorghe Funar polgármester lekörözése akkor válik lehetôvé, ha a második körben valamennyi politikai erô — az RMDSZ, a demokraták és a liberálisok, illetve az SZDP — egyesítik erôiket, és valamennyien egyetlen jelöltet támogatnak. Erre az alkalmas pillanat a második kör lenne, arra ugyanis egyetlen párt sem vállalkozik, hogy a közös jelölt támogatása érdekében lemondjon saját polgármesterjelöltjérôl, hiszen bebizonyosodott: az önálló jelölt húzóerôt jelenthet a városi és megyei tanácsosi lista számára is. Bizonyított tény, hogy Eckstein-Kovács Péter 2000-es kampánya megnövelte a kolozsvári magyarok körében a részvételi kedvet, ami az önkormányzati képviselôk számának gyarapodásához vezetett.

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselô is úgy látja: Kolozsváron a helyzet igen kockázatos. Kifejtette: a részvételi arány eltörlése a demokráciát sérti, hiszen ez a választók egyetlen alkalma és eszköze, hogy beleszóljon a hatalom felépítésébe.

Norica Nicolai szenátor elzárkózott attól, hogy kommentálja a helyzetet. Elmondta: a liberálisoknak volt egyféle stratégiájuk, de az a kétfordulós választásra épült, a jelek szerint pedig módosítani kell ezen a stratégián. Arról viszont nem hagyott kétséget: a választási szövetség ellenére a liberálisok és a demokraták Kolozsváron is külön indulnak, az NLP kolozsvári polgármesterének nevét azonban nem volt hajlandó elárulni. Ismeretes azonban, a demokrata jelölt nem más, mint maga Emil Boc képviselô.

Vasile Soporan prefektus, a Szociáldemokrata Párt kolozsvári polgármesterjelöltje szerint az SZDP javaslata nem érinti kedvezôtlenül az ô esélyeit. Úgy vélte, hogy a hétfôi javaslat szerint ezentúl megszûnne a választási törvény által elôírt 50 százalékos részvételi arány, és amennyiben egyik jelölt megszerzi az elsô fordulóban leadott szavazatok többségét, gyôztesnek tekinthetô. Soporan úgy vélekedett, hogy a választási törvény kidolgozásakor nem lehet csak Kolozs megye és Kolozsvár érdekeit szem elôtt tartani, de hangsúlyozta: ez a javaslat nem kedvez Gheorghe Funar jelenlegi polgármesternek. A kormánypárt megyei szervezeteinek péntekig kell véleményezniük a Cotroceni palotában hétfôn elhangzott javaslatot.

Borbély Tamás, Székely Kriszta

Komolyan kell venni az egyetemi hallgatók gondjait — jelentette ki tegnap Adrian Nãstase miniszterelnök a felsôfokú oktatás országos konferenciájának megnyitó ünnepségén.

— Az elmúlt napokban az egyetemi hallgatók egy sor olyan problémát vetettek fel, amelyek nemcsak a pénzügyi szektort érintik, hanem inkább a felsôoktatás helyzetére, a munkahelyek meglétére, valamint a hazai és külföldi szakmai képzettségre vetítenek rá.

Nãstase úgy gondolja, hogy a költségvetés függvényében kell megállapítani, hány egyetemi hallgatót tud "eltartani" Románia, mivel az utóbbi idôben túlságosan megnôtt a felsôfokú intézmények száma. Szerinte a diákokat nemcsak az államnak kellenie támogatnia anyagilag, hanem a civil szféra, az alapítványok, egyesületek is.

A bentlakások állapotával kapcsolatban kijelentette: tárgyalni fog a tanügyminiszterrel, a bentlakások javítására szánt pénzalap kiegészítésének lehetôségérôl. Viszont az egyetemeknek is kellene áldozniuk erre a célra, saját forrásaikból, mondta. Ugyanakkor hozzátette: a szállításügyi miniszterrel is beszél az utazási kedvezmények ügyében.

A háromszáz leggazdagabb romániai személy vagyona összesen

12 milliárd dollár, azonban egyik sem éri egy az egymilliárd dollárt, derül ki a Capital címû hetilap összeállításából.

A leggazdagabb román állampolgár az idén is Iosif Constantin Drãgan, a ButanGas társaság alapítója, akinek vagyonát 800–850 millió dollárra becsülik. A rangsor második helyén Victor és Ioan Micula, az European Drinks csoport tulajdonosai állnak mintegy 650 millió dollárral. Szintén a második helyen áll Ion Tiriac 650–700 millió dolláros vagyonnal.

A toplistán következik a Pãunescu család 640–650 millió dollárral, Sorin Ovidiu Vîntu 460 millió dollárral, Ioan Nicolae, az INteragro fôrészvényese 330–350 millió dollárral, Dinu Patriciu, a Rompetrol többségi tulajdonosa 300 millió dollárral, a Voiculescu család, a Grivco csoport és az Intact sajtótröszt tulajdonosa 250–260 millió dollárral.

A leggazdagabb romániai sportolók a Capital szerint Gheorghe Hagi 35–40 millió dollárral, Mircea Lucescu 28–30 millió dollárral, Gheorghe Popescu 25 millió dolláros vagyonnal, Adrian Ilie 13–15 millió dollárral, Anghel Iordãnescu 13–15 millió dollárral, Dan Petrescu 10–12 millió dollárral, Ilie Dumitrescu 9–10 millió dollárral. Viorel Moldovan 9–10 millió dolláros, Adrian Mutu 6–7 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, Cristian Chivunak 5 millió dollárja van.

Az 1., 4. és 5. oldalt szerkesztette:

Papp Annamária

Az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének Megyei Küldöttek Tanácsa (MKT) november 8-án tartotta ülése Vajda Dániel tacsi református lelkész áhítatával kezdôdött, majd Borsos K. László, megyei RMDSZ ügyvezetô elnök beszámolójával folytatódott. Székely Dávid, a tanügyért felelôs ügyvezetô alelnök elmondta: az eurokonfort oktatási terv — fô célkitûzésként — olyan emberek nevelését írja elô, akik képesek a jövô, a posztindusztriális társadalom követelményeinek és kihívásainak eleget tenni. — A jövô embere képes kell hogy legyen állandó tanulásra. Itthonmaradásunk legfôbb biztosítéka az emberek magasszintû képzése és ebben a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöksége fontos szerepet vállalt — mondta, és példaképpen az elmúlt tan-évben beindult új óvodai és napközis csoportokat említette meg.

Gönczi Irénke, az ifjúságért felelôs alelnök rámutatott: az ifjúság terén a 2003-ra kitûzött terv fô prioritása a Beszterce-Naszód megyei ifjúsági egyeztetô tanácsok létrehozása volt a megye magyarlakta településein.

— Igyekeztünk megyénk minden helységében megkeresni azokat a fiatalokat, akik hajlandók meghatározni a legfontosabb helyi igényeket, összefogni a helyi ifjúságot és megszervezni annak életét, igényei szerint.Településenként azon ifjúsági programok be-ütemezését kezdeményeztük, amelyek az olyan helyi rendezvényeket foglalják magukba, amelyek az ott élô ifjúság minél szélesebb rétegét szólítják meg: bálok, sportversenyek, ünnepségek, falunapi rendezvények megszervezése, táncoktatás, népi tánccsoportok megalakítása, táborok megszervezése, fúvószenekarok fenntartása, különféle klubtevékenységek rendszeres fenntartása, színjátszás, a számítógépes rendszer kialakítása stb. Mindezek a tanulást, a kikapcsolódást, a jobb információáramlást és a közösségfejlesztést szolgálják — mondta.

A kultúráért felelôs ügyvezetô alelnök, Székely Dalma rámutatott:mivel a kultúra a nemzeti létünk alapköve, legfôbb célkitûzésünk hagyományaink, kultúrateremtô képességünk megôrzése, továbbadása és fejlesztése megfelelô intézményi és civil szervezeti keretek között. — E célkitûzés szellemében a mûvelôdés terén a megyei érdekképviselet olyan programokat szorgalmazott és szorgalmaz, amelyek a még élô hagyományok átadását tûzték ki célul, annál is inkább, hiszen az ifjúság körében egyre kisebb az érdeklôdés magyar hagyományaink iránt. Ezt követôen Borsos K. László sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a megyében még nem sikerült az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatása ügyében elôbbre lépni. A Megyei Küldöttek Tanácsa a fô napirendi pont alapján megválasztotta új elnökét, aki Borsos K. László lett, így az új MKT- elnök hivatalosan is lemondott RMDSZ ügyvezetôi tisztségérôl. Szilágyi János, a megyei RMDSZ elnöke felhívta a tanácsosok figyelmét arra, hogy az elkövetkezendô évben, mely egyben a helyhatósági és általános választások éve is, szorgalmazzák a helyi szervezetekben a tisztújításokat, és igyekezzenek kellô módon felkészülni erre az eseményre. Példaként említette a színmagyar Zselyk falut, ahol egy szavazat híján nem lett tanácsosa a falunak.

Bencze Anna

Van a Tar Károly által szerkesztett Ághegy címet viselô skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapfolyamnak egy Zita néni nevet viselô titokzatos munkatársa is, akirôl csak annyit tudni, hogy Stockholmban él, a világhálós irodalom jeles alakja és hogy írásaiban általában azok a — idézem: — koccanások érhetôk tetten, amelyek a magyar és svéd (életmód)kultúra ütközôfelületein születnek. Egyik frappáns karcolatának témája a ráklakoma.

Az erdélyi olvasónak — fôleg ha nem tisztavízû hegyi patakok mellett gyerekeskedett —, van mit élvezkednie a számomra — ki tudja miféle ál-jungi áttételek alapján — a La dolce vitát-eszembe juttató kistörténeten. "Svéd-országban novembertôl augusztusig törvény tiltja a rákhalászatot" — indít a szerzô, majd "koccant": "Augusztus 3-án, a tilalom feloldásának napján, pontban éjfélkor, országszerte megkezdôdik a halászat. (...) Észak Velencéjétôl nyolcvan kilométerre, Gunnar nyári házában üljük életünk elsô ráklakomáját." Aztán felfut a téma: "A megtermett ollóst hasával felfelé fordítva a számhoz emelem, és behunyt szemmel szívni kezdem." Újra "koccanás": "A tulajdonképpeni célhoz, a farokhoz érünk. Óvatosan felbontjuk. Rózsaszínû izom tárul elénk, a legfinomabb falat. A középen húzódó, feketés színû végbelet kihúzzuk, a husit bekapjuk." Végül "koccanás-elhalás": finn vodka, szauna, "tízpercenként a tengeröböl rohadtul hideg vizébe vetjük magunkat". Lá dolcsé vitá — elôkiábrándulással svédcsavarral. Jól van megírva. Vagy talán csak azért olvastam el másodszor is, mert én is "koccantam" már szokáskultúra-határokon, éspeddig éppen rákügyben? Mert én is úgy bámultam meg a rákot szeggel-párizsival elôcsalogató, majd a szimpatikus miniszörnyeteget nájlonvederbe hajító székely legénykéket valahol echte Terra Siculorum-ban, mint Zita néni Stockholmtól — az északi édentôl — keletre halászó skandinávokat?

Ki tudja.

Tény viszont, hogy nyár óta már én is tudok rákot fogni, forrázni, ollóját törni, kiszopogatni "fogóizmocskáját" , letörni-feltörni potrohpáncélját, félrenyomni potrohlábacskáit — amelyekkel a szegény nôstény tojásait hordja magával egy szebb jövô reményében —, és kiszívni a farokúszó-izmot. Nem nagy dolog, nem nagy "koccanás". A különbség a térben/dimenzióban van: ott a tenger-öböl a domináns a maga hideg-titokzatosságával, itt a sunyi Fenyéd, a Hargitáról lesurranó vízszalagjával. Ott a finn vodka visz vízbe, itt a szilvapálinka.

A mozgatórugó viszont mindkét esetben ugyanaz: félelem a józan reggeltôl, amikor helyére kerül a történet, amikor (ott) az Audi elviszi a másnapos társaságot vissza — amikor (itt) újra bele kell nézni az örökmozgó víz szigorú ingyentükrébe. Nem könnyû visszanézni. Fejtor, potroh. Járólábak. Nyeles szem. Gyomor-kitinfogak. Csápmirigy-vesécske. A rákok otthonmaradnak — nem ütköznek önmagukba.

A nagy "koccanások" nem a kultúrák között, hanem bennünk vannak — ezért félünk néha nappal is önmagunktól.

Szabó Csaba

Maria Niculas, a megyei egészségügyi biztosítások hivatalának elnöke szerint a falvakban nagyon kevés a gyógyszertár. A megyében összesen 48, ebbôl 24 városban, 24 pedig különbözô falvakban mûködik. Annak ellenére, hogy a megye megfelelô számú gyógyszertárral rendelkezik, mégis vannak olyan betegek, akiknek több tíz kilométert kell utazniuk ahhoz, hogy megkapják szükséges gyógyszereiket. Ez a helyzet azzal magyarázható, hogy nincs mindegyik gyógyszertárnak szerzôdése a biztosítási pénztárral és így nem adhatnak ki ingyenes gyógyszereket. — Sikerült részben megoldani a problémát: a megyei gyógyszertárosok egyesületével együtt kiválasztunk néhány pályakezdô patikust, akik gyógyszertárakat nyitnak majd azokban a falvakban, ahol ilyenszerû gondok vannak — mondta az elnök.

Halberstadt lett a megyetestvér
Gheorghe Marinescu, a Beszterce-Naszód megyei tanács elnöke szerzôdést írt alá a halberstadti regionális tanáccsal, melynek értelmében a jövôben együtt fognak mûködni szociális és gazdasági szinten egyaránt. A Henning Ruhe halberstadti tanácsos és Gheorghe Marinescu által aláírt dokumentum szerint a testvérkapcsolat problémamentes mûködéséhez a felek egyenrangúsága és a közös érdekek szem elôtt tartása a legfontosabb. A német küldöttség — amelynek tagjai között ott volt a Kyffhause Bildungs und Socialwerk Alapítvány elnöke és adminisztrátora is — aláírt egy együttmûködési szerzôdést dr. Dana Petrisorral, a megyei Szociális Asszisztensképzô képviselôjével. E szerzôdés bizonyos elônyöket biztosít a közszolgálati hivatalok intézményei és a román civil szervezetek számára egyaránt. Fontos szerepe van a helyi kitekintésû közös szociális projekteknek is. Tervbe vették — többek között — ún. védett mûhelyek létrehozását; ezek fognak a tervek szerint 16–18 éves fiatalokat és 18 év fölötti hátrányos helyzetû személyet lakáshoz segíteni.

Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke a Szabadságnak elmondta, hogy a németországiak látogatásának célja tulajdonképpen a jégtörés, ismerkedés volt: valójában Beszterce-Naszód megye gazdasági potenciáljának felmérése. — Várjuk a visszajelzést a németek részérôl, akik azzal biztattak, hogy hazaérkezvén komolyabban is megtárgyalják az ügyet — mondta Szántó.

Nô a magyar diákok száma
Árpástó azon Beszterce-Naszód megyei magyarlakta településekhez tartozik, ahol a helyi általános iskolában a magyar és a román diákok száma egyaránt nô.

— A magyar tagozaton az elemiben 29 kisiskolás tanul — mondja Balla Ella igazgatóhelyettes. — Összevont osztályokról van szó: az elsôt a harmadikkal, a másodikat a negyedikkel kapcsoltuk össze. Az utóbbi idôben beállt lassú, de biztos gyerekszámnövekedés oda vezetett, hogy most már külön osztályokat alkot az ötödik (5 diákkal), a hatodik (6), a hetedik (6) és a nyolcadik (6). Ez nagyon fontos az iskola jövôje szempontjából, hiszen az összevont osztályok már eleve stagnálást jelentenek. De nemcsak ezért kezdtük derûlátóan a 2003–2004-es tanévet — jegyzi meg az aligazgató. — Fiatal tanári karunk született... Tevékeny, derûlátó pedagógusokkal dolgozunk. Úgy érezzük, hogy a gyerekszám-növekedés és a tanári kar újjászületése lényegesen hozzájárul majd ahhoz, hogy az árpástói iskolának elmenjen a jó híre...

A gyerekszám-növekedés jelenséget általában azzal magyarázzák, hogy Árpástó lakossága viszonylagos jólétben él. Azt is hallani: életszeretô, vidám emberek, akik valóban örvendeni tudnak a gyermek-áldásnak.

Sz. Cs.

A Nemzeti Liberális Párt Beszterce-Naszód megyei szervezete törvénytervezetet dolgozott ki a magán-erdészeti hivatalok ügyében. Ennek értelmében az állami hivatalok (Romsilva) ingatlanjai — székházak, erdészeti lakok, gépkocsik stb. — valamint felügyelt területei átkerülnének a vonatkozó jellegû magánintézmények adminisztrációs udvarába. Valer Bindea alelnök rámutatott: e megyében lehetetlen állapotok uralkodnak e téren, hiszen az erdôterületek mintegy 80 százaléka magántulajdonban van (magánszemélyek, helyi tanácsok, stb.), ennek ellenére állami intézmények irányítják a sajátos erdészeti tevékenységeket. A törvénytervezetet két hónapon belül terjesztik a képviselôház elé.

Kocsis András megyei tanácsos a Szabadságnak elmondta: természetes dolognak tartja azt, hogy megyei szinten is megalakuljon a magánerdészeti hivatal. Kiemelte: ilyen irányú kezdeményezések már folyamatban vannak több településen is. Egyelôre magánerdészeti hivatalok jöttek létre vállalkozói szinten, és valójában már csak egy megyei fórumra lenne szükség. Kocsis jó jelnek tartotta azt, hogy "hosszúharcok" után sikerült visszaszerezni Szucsáva megyétôl azokat az erdôket, amelyeket jogtalanul vettek el a diktatúra idején a Beszterce-Naszód megyeiektôl.

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Több mint hétszáz személlyel nôtt az elmúlt hónapban a tordai munkanélküliek száma. A város munkaügyi hivatala közösségi programok révén próbál segíteni a rászorulók helyzetén. Az akció által október folyamán mintegy 380 munkanélküli jutott álláshoz.

A helyi munkaerô hivatal elnöke, Mihai Hãdãrean elmondta: október végén 2 397 munkanélkülit regisztráltak, 722 személlyel többet, mint szeptember folyamán. Ezek közül 1 309 nem részesült, 1 088 pedig részesült munkanélküli segélyben. A pótlékban részesülôk közül 92-en frissen végzettek, 64-en pedig a munkanélküli segély mellett a 2003 januári nettó átlagbér összegéig emelkedô pótlékot is kapnak. A fent említett személyek közül 224-en csupán a munkanélküli segély 30 százalékát kitevô jövedelemkiegészítést kapnak, mivel idôközben sikerült munkát találniuk.

A vezetô elmondta: bár az elmúlt idôszakban Tordán érezhetôen nôtt a munkanélküliek aránya, a hivatal a hónap elején 580 felszólítást küldött ki, amely a közösségi programokról tájékoztatja a lakosságot. Ilyen programokat bonyolít le a Tordai Polgármesteri Hivatal, amely jóváhagyást kapott 380 munkanélküli alkalmazására, bérüket a munkaügyi hivatal fogja fizetni. A többnyire roma származású munkanélkülieket a város köztisztaságának fenntartásán foglalkoztatják. A tordai mellett más polgármesteri hivatalok is engedély kaptak ilyen jellegû programok lebonyolítására, Alsójárán több mint 140, Járavizén 110, Járabányán pedig 136 személyt foglalkoztat a polgármesteri hivatal.

Kolozs és Fejér megye között még 2001-ben kötötték meg a testvérmegyei szerzôdést, amely a két közigazgatás együttmûködésérôl szólt: tapasztalat és információ cserérôl a turizmus, sport, oktatás, tudomány területén, továbbá a két megye kultúrája megismerésének a támogatását is vállalták a hivatalos személyek. November 9–11 között Szabó Gábor Fejér megyei elnök által vezetett magyarországi küldöttség látogatott városunkba a testvérintézményhez, ahol hétfôn folytattak megbeszélést Serban Gratian Kolozs megyei elnökkel, valamint Kerekes Sándor és Liviu Medrea alelnökökkel. Elemezték az együttmûködés eddigi eredményeit, és további kapcsolatfejlesztési tervek is elhangzottak. A testvérkapcsolat keretében több alkalommal látogatták meg egymást a Fejér és Kolozs megyeik, a székesfehérvári megyei és a kolozsvári Octavian Goga könyvtár közös programokat szervezett, és tervezik a filharmoniák együttmûködését hangversenzek szervezése révén. Mindemellett programokat dolgoznak ki majd annak érdekében, hogy mindegyik megye részesedjék a testvérintézménnyel partneri összeköttetésben lévô más, külföldi megyék kapcsolataiból is.

Körösfôn felkészültek a téli hidegre és havazásra: az iskolákba a napokban érkezô négy rakomány fával több mint elégséges a tüzelôellátás, nem fáznak majd a diákok, tájékoztatott Antal János polgármester. A szociális segélyben részesülô helybeliek feladata a csúszós úttestre szánt homok kihordása az országút közelébe. A polgármester elmondta, a község minden településének saját hóekéje van, a körösfôi önkormányzat saját készíttetésû, nagyobb teljesítôképességû hóekéje a többi település kevésbé hatékony eszközeinek munkáját szükség esetén kiegészíti.

Kihasználva az elemisták iskolaszüneti napjait, további javításokat végeztek a tantermekben és az óvodában. Az egészségügyi elvárásoknak megfelelôen neon világítótestekre cserélik az égôket.

A helyi tanács tájékozódott a könyvtár helyzetérôl, és úgy döntöttek, az olvasás népszerûsítése végett a könyvtárosnak terepre kell mennie. Az iskolai nagyszünetekben sorra minden Körösfôhöz tartozó településre eljut majd a könyvtáros, erre a célra a helyi tanács rendelkezésére bocsátotta az önkormányzat személygépkocsiját. A Körösfôi Községi Könyvtárban 12 ezer kötet van, ezek 85 százaléka magyar nyelvû. A tanács idén 2,5 millió lejt utalt ki a könyvállomány bôvítésére, két alkalommal a magyar-országi testvértelepülésrôl, Sásdról érkeztek könyvadományok, flamand nyelvû köteteket kaptak a belgáktól, illetve német nyelvûeket is, Németországból. Ezen kívül minden iskola saját könyvtárral is rendelkezik. A polgármesteri hivatal épületében mûködô községi könyvtár hétköznap 8 és 16 óra között várja olvasóit.

Konyhát emeltek a kultúrotthon mellé, így több kényelmet biztosítanak lakodalom esetén, amikor eddig hevenyészett barakkban fôztek. A kultúrotthont is felfrissítették, újrafestették. A munkálatokra mintegy 120 millió lejt költöttek, egy részét az önkormányzat fedezte, jelentôs részét a körösfôiek fizették, akik családonként 150 ezer lejjel támogatták a régóta tervezett konyha megépítését. A hozzájárulás kifizetése nem ütközött ellenkezésbe, az emberek szívesen áldoztak a közös cél érdekében, sokan az évente kötelezô ötnapi közmunkától váltották ki magukat ily módon.

A kultúrotthon mögötti szabad területen emeletes, manzárdosított vendégházat szeretne felépíttetni a község, ehhez viszont legalább másfél milliárd lejre lenne szükség, s egyelôre ez az összeg nem áll rendelkezésre. Antal János polgármester elmondta, a tervrajz is elkészült, ám annak hivatalosítására is mintegy 80 millió lejre volna szükség.

Parkolót épít Körösfôn az E60-as javítását végzô vállalat. Az útépítô cég megkereste az érintett települések polgármesteri hivatalait annak tisztázása érdekében, hogy milyen ellenszolgáltatást kérnek a munkálatok idején a gépek tárolására elfoglalt területek használatáért. Az önkormányzatok általában buszmegállók kiépítését kérték, ám Körösfôn nincs buszjárat, ezért ehelyett inkább parkoló kialakítását kérték, ez kedvezô lenne a település kisiparosai számára, akik a fôúton kínálják portékáikat, ugyanakkor a vásárolni óhajtó turisták parkolási gondjain is enyhítene. A Letéti- és Takarékpénztár (CEC) helyi fiókszervezetének szomszédságába tervezett parkolóban egyszerre három társasbusz férne el.

Szintén az útépítést végzô cég hozzájárulásával sikerült megoldani Körösfôn, hogy a mezôgazdasági gépek, szekerek ne kényszerüljenek a mûutat használni. Ehhez hat méter széles hidat építenek a község Bánffyhunyad felôli bejáratánál. A mezôgazdasági gépek ily módon éppen csak áthaladnak az úttesten. Ezzel a megoldással ugyanakkor egyfajta kerülôutat is sikerült kialakítani, ahol szükség esetén — a fôutat lezáró baleset stb. — lebonyolítható a forgalom. Az olasz útépítôk négy kijáratot is kialakítanak, a fôútról a községközpont mellékutcáira.

K. E.

A napokban magánlátogatás formájában Kolozsváron járt Ruppert József pap-tanár, a piaristák római rendi elöljárójának közép-európai és olaszországi ügyekért felelôs asszisztense.

Ruppert József tulajdonképpen azokat a diplomákat hozta el Romániába, amelyeket a definitórium — a rendi elöljáróság — Jesús Maria Lecea Sáinz Sch. P. aláírásával Schönberger Jenô szatmári segédpüspök és Fodor György kolozsvári confrater számára állított ki. Schönberger püspök ezentúl a piaristák legfôbb elöljárójának személyes delegátusaként is mûködik Romániában a szerzetesrend ügyeinek intézésében. Fodor György, aki a Romániai Férfi Szerzetesrendek Elöljárói Konferenciájának fôtitkára, mostantól a romániai piarista egyháztartomány képviselôi tisztét tölti be a Konferenciában.

A kolozsvári piaristák — némi leegyszerûsítéssel — az 1773-ban pápai rendelet révén feloszlatott jezsuita rend "utódaiként" töltötték be sajátos feladatukat: az ifjúság keresztény oktatását és nevelését (a nevük után álló Sch. P. rövidítés a "kegyes tanítórendi" megjelölésre utal: Ordo Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum). Mária Terézia 1776-ban iktatta be a kolozsvári jezsuiták helyébe a kegyes tanítórendieket. A XVIII. század második felében a piarista rend Európa-szerte elterjedt szerzetesközösség volt: tizenhat rendtartományban mintegy 3000 szerzetes tevékenykedett. A Kalazanci József által 1597-ben alapított rend tagjai Magyaroroszágon 1642-ben jelentek meg, de önálló magyar rendtartományt csak 1721-tôl alkottak. A piaristák Erdélyben elôször Besztercén telepedtek le, késôbb Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Kisszebenben, Medgyesen, Szentannán, illetve Temesváron is házat nyitottak. Nem sokkal kolozsvári megtelepedésük után tervbe vették, hogy a jézustársaságiaktól "örökölt" iskolájukat egyetemmé építik ki, ezt azonban II. József császár szekularizáló-központosító intézkedései lehetetlenné tették.

A XIX. század során így a ma "középiskolainak" minôsíthetô oktatás-típus egyik legmeghatározóbb tényezôjeként tevékenykedtek. 1925-ben a piaristáknak önálló romániai provinciája (rendtartománya) alakult. 1948-ban azonban a "tanügyi reformnak" címkézett államosítások sodrában elvesztették iskoláikat, csakhamar pedig magát a rendet is törvényen kívül helyezte az államhatalom. A nyolcvanas-kilencvenes évekre három idôs piarista szerzetes-tanár maradt Kolozsváron, mára azonban ôk is meghaltak: Simon Tamás, Simon István és Denderle József. Az országban ma egyetlen idôs piarista él: Valló Ferenc (Temesváron), illetve két piarista nôvér, akik dévai serdülô lányok nevelését folytatják. Ennek ellenére a rendtartomány jogilag fennáll, sôt 2000-ben a román állam újra elismerte létezését.

Ruppert József látogatása minden kétségen felül az újjáélesztés folyamatában értelmezendô. Távlati tervként természetesen piarista tanárok romániai (kolozsvári) foglalkoztatásáról, illetve rendszeres lelkigyakorlat-szervezésrôl esik szó. A piarista tanárokat a katolikus gimnáziumokban elsôsorban tanárcserés megoldással kívánják alkalmaztatni.

Ruppert József több mint tíz éve él Rómában, biológia, kémia és ének szakos tanár. Huszonkét éven át tanított Kecskeméten. Jelenleg a római Szent István Ház igazgatója, a Pápai Magyar Intézet munkatársa, illetve a piarista rend szenttéavatási ügyeinek posztulátora.

Jakabffy Tamás

Ôszi vásáron vettek részt október végén az 51-es számú óvoda kis óvodásai, szüleikkel együtt. A vásár a kulturális program tervezett tevékenysége keretén belül zajlott, és nagy érdeklôdéssel fogadták úgy a gyerekek, mint a szülôk.

Az óvodások lelkesedéssel készültek erre a rendezvényre, ahol egyben saját munkáikat értékesítették. A munkákat a kézimunka és esztétikai tevékenységeken készítették, különbözô anyagok és technikák felhasználásával.

A rendezvénysorozat második tervezett eseménye október 31-én zajlott, akkor a szüret népi szokásairól tájékoztatták a román tagozat gyerekeit is. A szüreti bál keretén belül az óvónôk (Vaida Mariana, Ludusan Mariana, Esztergár Éva, Novák Kinga) számos énekkel, mondókával, népi játékkal tették érdekesebbé, vonzóbbá a sok helyen feledésbe merülô népszokást.

Holtan találták november10-én hétfôn a Bucegi utca 57. szám alatt a 48 éves Dorian Bãlant. A férfi, úgy tûnik, szívbeteg volt, s éppen a kórházba akart menni.

Nyolcrendbéli lopás
A dési rendôrség azonosította és ôrizetbe vette a 15 éves A. M.-t és két esztendôvel idôsebb társát, A. P.-t. A két fiú alaposan gyanúsítható ötrendbéli betöréssel és három gépkocsi kifosztásával. A kár mintegy 40 millió lej, megtérítése folyamatban van.

Internet Café
A dési Robex Impex Kft. 38 éves társtulajdonosa, Dumitru I. ellen bûnvádi eljárást indítanak a jogvédelmi törvény megsértéséért, engedély nélküli másolásért és felhasználásért. Az általuk mûködtetett internetkávézóban 24 számítógépet szereltek fel, az ezeken futtatott programokra azonban Dumitru I. nem tudott igazoló iratokat, licencet felmutatni. A kár mintegy 500–600 dollár, a férfi szabadlábon védekezhet a vád ellen.

A végzetes fúrógép
A tordaszentmihályi (Mihai Viteazu) illetôségû Ioachim Rad otthonában dolgozott október 22-én, amikor a házilag barkácsolt fúrógép megrázta. A kómában lévô 46 éves férfit kórházba szállították, 9 nap múlva családja kérésére és az általuk vállalt felelôségre való tekintettel kiengedték. Maria Rad november 10-én, hétfôn értesítette a helyi rendôrséget, hogy férje kiszenvedett. Ioachim holttestét Borrévre (Buru), szülei lakására szállították, felboncolják.

(póka)

A tél belállta elôtt számos intézkedést hoztak Szamosújváron is az óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt napi kifli biztosítása érdekében. A dési Somona Kft. helyi részlegén hetente 50 ezer péksüteményt készítenek, amelyet minden hajnalban 4 órakor szállít hat gépkocsi Szamosújvár, Toda és Aranyosgyéres környékére. A jármûveket idejében rendbetették, a közelgô havazás nem okoz majd gondot a kifli szállításában. A hat szállítóeszközt ellátták a szükséges felszerelésekkel, és a problémamentes tárolás terén sem lesz fennakadás — biztosítottak bennünket a Szamos menti kisváros kenyérgyárának szakemberei.

A dési Sompan szamosújvári kirendeltségének tizenhárom pékje 19 község és három város (Szamosújvár, Torda és Aranyosgyéres) kisiskolásainak készít minden munkanap friss és meleg péksüteményt, amit a tél folyamán is idejében eljuttatnak az illetô helységek óvodáiba és iskoláiba.

Erkedi Csaba

A következô terminológiai elôadások programja:

Vegyészmérnöki Kar: november 13., csütörtök, 18.00–20.00 — dr. Szabadai Zoltán (Temesvár): Hosszúéletû triplettállapotok lehetséges szerepe a retinsav fotoizomerizációs folyamatában; dr. Salló Ervin (Temesvár): A molekulafogalom fejlôdése. Helyszín a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karának épülete (Arany János u. 11. szám), földszint, 48-as terem (volt 43-as).

Építômérnöki Kar: november 13., csütörtök, 16.00–20.00 — dr. Kormos Gyula (Budapest): Különleges vasutak a városi közlekedésben; dr. Balogh Balázs (Budapest): Hagyomány és modern — építészeti esélyeink. Helyszín a Báthory István Líceum fizikuma (Farkas/Kogãlniceanu u. 2. szám, II. emelet).

Villamosmérnöki kar: november 18.00–20.00 — dr. Ádám Tihamér (Miskolc): Mikrovezérlôk alkalmazástechnikája; Vásárhelyi József (Miskolc): Programozható logikák. Találkozó a Malom (Baritiu) u. 28. szám alatti fôépület elôcsarnokában.

Bôvebb információk az eniko@emt.ro e-mail-címen, valamint az 594-042, 590-825 telefonszámokon kérhetôk, vagy a plakátokról szerezhetôk.

tegnap még a pergô
kockákat csodáltam
magam mellett téged
melletted magam
ma már
melletted mást
tegnap még arcodat, hangodat, fogadat
ma már levegôdet, hidegedet
mosolyomnak beléd
fagyott voltát
t
most novemberben
mindenki hidegebb és
sötétebb a járdán a
hely, ahol éppen nem
te jössz a hangod
kezed, szemed hiánya
a sok esôcsepp
mind én
vagyok (?)
most

Batizán Emese Emôke

Hirtelen beugranak diákkorom emlékei, amikor évkezdéskor megkaptuk a szamárfüles törcitankönyveket: összerajzolható forradalmárok után kutatva szomorúan konstatáltuk, hogy már mindegyiknek van vámpírfoga, szemüvege és minden egyéb kelléke. Mi már csak fekete filctollal kentünk rá egy újabb réteget történelmi arcképcsarnokunk nagyjaira. A mai generációk (szülei) bezzeg jobb és jobb tankönyvek közül válogathatnak.

Ilyen jobb tankönyv jelent meg nemrég a kolozsvári Ábel Kiadónál, Informatika ábécé címmel. Az Avornicului Mihály–Buzogány László–Kónya Klára–Lukács Sándor szerzônégyes a borítón a következôket állítja: hatékony segédeszköz kicsiknek-nagyoknak. Hál’istennek, ebben az esetben tényleg beszélhetünk hatékonyságról, hiszen a háromszáz oldalon szinte minden megemlítôdik, a hardveralapoktól kezdve a DOS-on és Windowson át egészen az iskolaújság és honlapkészítés fortélyaiig. Sôt, vírusok elleni védekezésre is megtanít, a Photoshoppal és a tömörítésekkel is összebarátkozhatunk, de az érdeklôdôk a szoftverekre vonatkozó szerzôi jogi törvényeket is átnézhetik, mindez pedig a szöveghez passzoló screenshotokkal történik a könnyebb eligazodás végett.

A kiadvány ugyan a kilencedikesek tankönyveként határozza meg önmagát, de akárki, akár lapszuszos informatikusok is belelapozhatnak: mindent nem kell és nem lehet tudni, inkább azt kell tudni, hogy hol lehet megtudni. Erre és sok egyébre (egyre számítógépesedô világunkban a fennmaradáshoz nélkülközhetetlen dolgokra) pedig kitûnô segítség lehet ez a (tan)könyv, ráadásul elérhetô áron. Információkért a http://www.informatika-abc.go.ro honlaphoz kell navigálni, vagy az Ábel kiadónál (Kolozsvár, Rákóczi/Eremia Grigorescu út 35., consiliu@mail.dntcj.ro) lehet érdeklôdni.

Nándika

Hétrôl hétre növekszik országszerte az egyetemi hallgatók elkeseredése, hiszen az illetékes minisztériumokkal folytatott tárgyalások nem hozták meg a kívánt eredményt. Ezért a diákok úgy döntöttek, hogy egyre sokkolóbb tüntetési módszerekkel hívják fel magukra a figyelmet, lepik meg a közvéleményt. A múltkori kolozsvári sztrájkon még csak egy "kényelmes" bentlakási ágyat vetettek Alexandru Athanasiu tanügyminiszternek, a tegnapi tiltakozó felvonuláson azonban már a felszarvazott Satanasiu is jelen volt.

A mintegy kétezres tömeg tegnap délben indult a Diákmûvelôdési Ház elôl, majd a Jókai úton áthaladva a Bocskai térre tartott, ahol a diákok Vasile Soporan prefektushoz "beszéltek". A menet nem volt a legmegszokottabb, fel is keltette a járókelôk érdeklôdését. Míg egyesek megrökönyödve bámulták a sípoló, ordító tüntetôket, mások nem hagyhatták szó nélkül az eseményt, a diákok mellett vagy velük szemben foglaltak állást.

A román felsôoktatást sirató "gyászmenet" érdekes, kreatív jelenetekben bôvelkedett. Már a diákszervezetek vezetôi is kitettek magukért: lepedôkbôl font korbácsokkal ütlegelték felszarvazott Satanasiu társukat. A skandált szlogenek is változtak az elôzô alkalomhoz képest, a múltkori sztrájkon is hangoztatott: Tolvajok!, Szégyelljétek magatokat!, kiáltások mellett tegnap már olyanok is elhangzottak, mint "Éljen a miniszter egyetemista ösztöndíjból!, A pénz nálatok van, a szavazat nálunk!" stb.

Miután a román székesegyház elôtt egyperces csenddel emlékeztek meg a román felsôoktatás "haláláról", a tüntetôk a prefektúra épülete mellett elhaladtukban Vasile Soporan prefektushoz intézték szavaikat. Kijelentették: nemkívánatos személy a kolozsvári bentlakásokban. A Petôfi utcában található középiskolák elôtt azt kiabálták az ablakban bámészkodó tanulóknak, hogy: Ti következtek!, Ti is olyanok lesztek, mint mi!

A tegnapi tiltakozó felvonulás azt bizonyította, hogy az elmúlt hetek alatt, amióta benyújtották követeléseiket a tanügyminisztériumhoz, a romániai egyetemisták megtanultak tüntetni, s minden alkalommal valami újjal lepik meg a közvéleményt. A kérdés csupán az, lesz-e eredménye?

(papmeli)

Tömeges méretet öltött az Egyesült Államokban vállalt szezonmunka a fiatalok körében. Idén nyáron csak ismerôseim közül több tízen áldozták fel nyarukat a jól megfizetett amerikai munka és természetesen a világot látás kedvéért. Amint összeállításunkból is kiderült, a legtöbb fiatal — kissé jólesik, hogy nem csak mi, román állampolgárok — a hazai szemszögbôl tetemes összegnek számító néhány ezer dollárért mosogatott, fôzött, takarított, felszolgált a négy nyári hónap alatt. Az idôsebb generáció szemszögébôl megmagyarázhatatlannak tûnik, hogy mi, fiatalok, miként alázkodhatnak meg ily gyalázatos módon, és miért vállalják tehetséges — esetenként tehetôs — diákok is a nyári munka ódiumát, miközben itthon is számos tennivaló akad.

Sokat gondolkodtam, milyen észérvekkel lehet megmagyarázni — fôleg a harmadik nemzedék számára — a diákokat irányító gondolatok jogosultságát, hiszen idén is számos édesanyának, édesapának és nagyszülônek rándult össze a gyomra annak hallatán, hogy csemetéjük nyakába veszi a világot, és több ezer kilométer távolságra keres magának munkát. Bizonyára vannak kivételszülôk is, akik gond nélkül azonosultak gyermekük szándékával, és megértették, miért akarja csemetéjük három-négy hónapra felváltani az otthon melegét a távoli államokra és a szigorú munkára. De a szülôk és nagyszülôk többségének, azt hiszem, nem sikerült egy hullámhosszra kerülnie a gyermekével. Rájöttem, hogy a szezonmunka értelmét szinte lehetetlenség megmagyarázni olyannak, aki ezt a lehetôséget fiatal korában el sem tudta képzelni.

Az utóbbi évtizedek rohamos technikai fejlôdése és Romániának a modern társadalmak felé tett kevés, de annál határozottabb lépése ma már nemcsak virtuálisan csökkentette a földrajzi távolságokat, hanem fizikailag is összezsugorította a földrészeket elválasztó több ezer kilométert. Sajnos ma már az amerikai repülôút körülbelül annyi idôt vesz igénybe, mint a Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre utazás vonattal. S ha egy lehetôség van, gondolom, senki számára sem kérdéses, melyik utat választaná… Tíz évvel ezelôtt elképzelhetetlen lett volna csak úgy négy hónapra kijutni az ígéret földjére, és dolgozni. Nos, ma már megváltozott a helyzet, és ami néhány évvel ezelôtt vakmerôségnek tûnt, ma kézzelfogható, becsületes kereseti lehetôséget jelent. Amint a mostani közép- vagy idôs generáció is jogosan elvárta annak idején, hogy munkáját tiszteletben tartsák és becsületesen megfizessék, úgy a mostani ifjúság is elvárja, hogy normális fizetést kapjon munkájáért, és ne kelljen tengôdnie gyalázatos éhbérbôl.

Mindnyájan tudjuk, hogy sok tennivaló akad Erdélyben, ahol a magyar vidékek is szakképzett tanár- és orvoshiánnyal küszködnek, az egyetemeken nincs megfelelô számú és felkészültségû oktató, és ugyanez a helyzet tapasztalható más szakterületen is. Tény, hogy az átkos központi vezérletû kihelyezési rendszer a múlté, és a demokratizálódó Romániának is mielôbb el kell sajátítania az Európai Unió létét biztosító egyik alapelvet: az emberek, a tôke és az áru szabad áramlását. Bármennyire is fájó az elvándorlás szempontjából, el kell fogadnunk, hogy az embereknek jogában áll ott élni és dolgozni, ahol akarnak. Az ismerôseim hazatértükkor a visszailleszkedés nehézségére panaszkodtak, és valóságos ódát zengtek Amerikáról, megemlítve, hogy ha csak egy lehetôségük is adódna letelepedni ott, nem puskáznák el a kínálkozó alkalmat. A szezonális munka így természetesen kivándorlást serkentô tényezô, azonban a fent említett alapelv szerint senkinek sem lehet megtiltani a boldogulás ismérveinek szabadon megválasztási jogát.

Az államokbeli munkáról szóló beszámolókból az édes rabszolgaság hangulata olvasható ki, hiszen a sok jó mellett elô-elôjön az otthoni szagok, ízek és tájak hangulata, a zsigeri honvágy is. Egy szó, mint száz, nem leányálom felvállalni idegenben a munkát, de a meleg otthonban sem lehet megélni pionírmunkából.

Borbély Tamás, borbelytamas@freemail.hu

Ocean City Maryland állam egyik kedvenc üdülôhelye az Egyesült Államok keleti partján. De nemcsak a turisták kedvelik, hanem a diákok is, akik a világ számos országából térnek oda vissza nyárról nyárra dolgozni. Nem ritka az ír, nepáli, spanyol, magyar, orosz, román, szlovák egyetemista, de találkozhatunk néha maláj, fehérorosz és perui honfitársakkal is. Amerika egyébként is az a hely, ahol minden megtörténhet. Íme, diákok beszámolója a több százból arról, hogy miért éppen Amerika, Ocean City az ô nyaruk színhelye, és ha már ott vannak, hogy boldogulnak.

"Azért jöttem ide, hogy boldog legyek"
Louis C. 24 éves építész szakos egyetemi hallgató Barcelonában. A családja Andorrában él, ahol szülei a hagyománynak számító dohánytermesztéssel foglalkoznak. Elmondása szerint Andorra kis ország, sok-sok heggyel, ahol mindenki ismer mindenkit. Télen turistaparadicsomnak számít, de nyáron kihalt, mert az emberek a tengerpartra mennek szívesebben. Szülei keményen dolgoznak az év 11 hónapjában, amiután kiveszik az egyhónapos szabadságukat.

Ocean Cityrôl egy barátjától hallott, aki egy évvel ezelôtt volt ott, és úgy festette le neki a várost, mint ahol sok jó nô, bulik és persze forró tengerpart található, tehát legközelebb neki is jönnie kell.

Arra a kérdésre, hogy miért jött az Egyesült Államokba, széles mosollyal egyszerûen annyit felelt: "Hogy boldog legyek. Olyan ez, mint egy vakáció" — mondta. Munkát csak azért vállalt, hogy nyári költségeit fedezze. A pénzkeresés nem elsôdleges szempont, csak eszköz. A második ok az angol nyelv tökéletesítése.

A munkakeresésben nagyon szerencsés volt. Megérkezése utáni elsô napon felvették ajándéküzletbe eladónak, amiben nagy szerepet játszott az is, hogy beszélt spanyolul, ugyanis a hétvégeken a városba nagy számban érkezô latin-amerikai származású turisták sok esetben nem beszélnek angolul.

A J1-es vízumot biztosító program náluk 550 euróba került, amihez még külön jött a 400 eurós repülôjegy. A program költségeit saját zsebbôl fizette. Ezt az összeget könnyen elô tudta teremteni, ugyanis telenként alkalmi munkát vállal hegymászó-felszerelést árusító üzletben. A lakáskeresésre sem kellett sok energiát pazarolnia, mert barátainak egy része, akik már hamarabb kijöttek, találtak kétszobás apartmant. Itt egy szobában hárman laknak és fejenként 100 dollárt fizetnek érte. Az otthoni átlagos órabér 6 euró, ami nagyjából megegyezik az amerikai bérekkel, ezért neki anyagilag nem érte volna meg kijönni. Az Ocean Cityben megkeresett dollárokból valószínûleg nem visz haza semmit, mindent a lakbérre, ételre és szórakozásra költ el. Félretenni nem is nagyon tudna, ahhoz legalább két állás kellene, de ô csak egy helyen dolgozik heti 40 órát, 6 dolláros órabérrel.

"Hát, én a pénzért jöttem"
A 22 éves közgazdászjelölt K. Mária Segesvárról érkezett az óceánparti városba. Szülei "egyszerû munkások" — ahogy ô mondja —, édesanyja varrónô, édesapja minôségi ellenôr. A 4 gyermekes család otthon szerényen él: tömbházlakásban laknak, autójuk nincs, a családi nyaralás elvont fogalom.

Ocean Cityrôl az évfolyamtársaitól hallott, akik közül az egyik lány tavaly kinnmaradt, és megígérte, hogy segít neki munkát keresni. Így is lett. Amikor megérkezett, volt ahol eltöltenie az elsô néhány napot, amíg lakást talált nem kellett igénybe vennie a drága hotelszobák egyikét. Az alvás a tengerparton törvénytelen.

A kijutási program 1200 dollárjába került, ehhez még hozzájön a 300 amerikai valutányi költôpénz, ami az elsô fizetésig mindenképpen jó, ha van. Ezt a költséget a szüleitôl és a szomszédoktól kért kölcsönbôl fedezte.

Kérdésemre, hogy miért "szelte" át az óceánt, meglepô és értetlen arckifejezés társaságában a következô válasz érkezett: "Miért?! Hát én a pénzért jöttem, másképp biztosan nem jöttem volna."

Úgy vélte, hogy elôször és utoljára jár az Egyesült Államokban. Nem szeret ott lenni, a barátok ellenére is egyedül érzi magát, honvággyal küszködik.

A lakás, ahol hetek óta elsô szabadnapján beszélgetünk, nagy emeletes családi ház. Itt mindenféle nemzetiségû diák lakik. Ôk heten vannak erdélyi magyarok egy emeletes ágyakkal zsúfolt kis szobában: ebbôl 3 lány és 4 fiú. A konyha és a mosdó közös a többiekkel.

Munkát a keresés második napján talált, az igaz ugyan, hogy az elsô napi sikertelen kilincselések után elsírta magát. Végül egy magyar tulajdonosú étterembe vették fel hostessnek. Az elején napi 4 órában gyôzködte az arra járókat, hogy náluk milyen finomak az ételek, és ha sikerült ez, akkor az asztalhoz kísérte ôket. Ezt nagyon nem szerette csinálni, de szerencséjére másnap átkerült az úgynevezett carry out részlegre, ahol a vendégek csak megrendelték, majd elvitték az ennivalót. Azóta ott dolgozik délelôtt, és délután mosogat. Mindezt négy hónapon keresztül, 4 hétig óránként 6 dollárért, majd 6,50-ért. Akár eszik, akár nem, heti 20 dollárt vonnak le a fizetésébôl ennivalóra, ezért inkább eszik. Tavaly nyáron pincérként dolgozott otthon a várban, ahova sok külföldi jár, így 2 és fél hónap alatt majdnem 400 dollárt keresett. Ocean Cityben a legrosszabb héten is legalább 450-et kap kézbe.

Összegyûjtött keresetébôl az egyetemet akarja befejezni, hogy ne kelljen mindent otthonról elhoznia. És ha tud, 2000 pénzt félretesz a rosszabb napokra.

Otthonról a barátját, a szüleit és a tájat hiányolja.

"Imádom a szabadságot"
Joanne R. 21 éves ír diáklány, környezetföldrajzot tanul. Édesanyja köztisztviselô, édesapja és bátyja rendôr. A turisták által kedvelt Cork városka közelében élnek egy farmon egy, az átlagosnál valamivel nagyobb családi házban. Szerinte ôk sem viszik jobban bármelyik hétköznapi ír családnál.

Mindig szerette volna megtapasztalni az igazi Amerikát, amit addig csak filmekbôl ismert. Így most másodjára jutott ki a J1-es program segítségével, amelynek költségeit ô fedezte (1000 dollár).

Ocean City kiválasztása nem mindennapi módon történt. Barátaival összeültek egy este, és azon tanakodtak, hova is menjenek. Ekkor ô becsukta a szemét, és a térképen rámutatott egy pontra. Ez volt Maryland állam. Kiderült, hogy a parton fekvô Ocean Cityben már volt néhány ismerôse, így könnyû volt a döntés. A lakáskeresést azonban már nem bízták a véletlenre. Az interneten barangolva találtak kiadó apartmanokat. Le is foglaltak egyet, 200 dollárért fejenként. Mint kiderült, a szoba elég kicsi volt, ketten kell megosztaniuk, és 90 dollárba kerül hetente.

Én jelenlegi munkahelyén, egy fagyizóban ismertem meg ôt, ahol nagyon szeretett dolgozni. Egyetlen hálátlan dolog a néha a kelleténél arrogánsabb turisták viselkedése. Másodállást is talált: egy hotelben takarított óránként 8 dollárért, de ezt hamar otthagyta, mert a szobákban hagyott, ôt megilletô borravalót más szedte össze.

Hogy ôt mi szél fújta oda? A legfôbb ok az volt, hogy otthon egyetemistaként is még a szüleivel él. Bárhová ment, engedélyt kellett kérnie. — Amerika teljesen más. Itt a magam ura vagyok, és imádom a szabadságot — mondta. A másik ok az idôjárás. Írországban még a nyár legnagyobb részében is esik az esô, kevés a napsütés. Nem lehet mindennap szoknyában szaladgálni…

A megkeresett pénzbôl utazni szeretne az Államokban.

És hogy mi után vágyódik otthonából? Azt hiszem ez már magától értetôdik: az otthoni ízeket — fôleg a friss kenyeret és a vajat — nem pótolja a mikrohullámú sütôben melegített félkész pizzák egyike sem.

Lejegyezte: Nagy Andrea

Múlt héten zajlott Kolozsváron a legnagyobb országos egyetemista rendezvénysorozat, az Unifest, amely az egytemisták életébe — több-kevesebb sikerrel — új színt próbált vegyíteni.

A szervezôk — 19 diákegylet — színes mûsortervvel rukkoltak elô: állásbörze, filmvetítés, elôadások, és ingyen opera- meg mozijegyek. Aztán kicsit változott a program... A Studházban vetítésre ígért Szabó István-film, a Mefisztó és Pedro Almodovar mûvének a helyét hazai alkotások vették át — a román filmek népszerûsítése céljából. A Gyôzelem moziban viszont valóban ingyen lehetett megnézni Kate és Leopold mesés szerelmének történetét, az operában pedig Carmen áriáját lehetett ingyen hallgatni.

A legnagyobb tömeget az állásbörze mozdította meg, amelyen 27 cég képviseltette magát körülbelül 5000 munkaajánlattal. Az itt felkínált munkalehetôségek nagyrésze az Egyesült Államok fele csábított. A tengeren túlon fôleg bébiszittert kerestek, de nyári munkahelyet is kínáltak természetesen bizonyos pénzösszeg fejében. Román cégek is képviseltették magukat informatikusoknak, menedzsereknek kínálva kenyérkereseti lehetôséget. Az állásbörzére ellátogató egyetmisták azonban hiányolták "a vén Európa" jelenlétét. Vajon ott ne lenne szükség új munkaerôre?

"Hollandiában szerettem volna munkahelyet találni, de nem jártam sikerrel"— nyilatkozta a Campusnak egy diáklány.

Ha Európa nem is, de a román hadsereg annál inkább képviseltette magát Ilie Neagos ôrnagy személyében arra buzdítva a fiatalokat, hogy ha egy cseppnyi elhivatást is éreznek magukban, válasszák a katonai pályát. Megszívlelendô ajánlat, hiszen aki az ország valamelyik katonai felsôoktatási intézményben tanul (van kettô Bukarestben, egy Konstancán, egy Brassóban, egy Nagyszebenben) annak a bentlakásért, az ellátásért semmit nem kell fizetnie, sôt, minden hallagtónak jut ösztöndíj, mi több, tanulmányaik befejeztével a munkahely is biztosított.

Emil Boc, a Demokrata Párt Kolozs megyei parlamenti képviselôje szerint elkeseredni azonban mégsem kell. Vasárnap a módosított alkotmányról szóló elôadásán kifejtette, hogy szerinte igencsak esélyesek vagyunk Európában érvényesülni, mert a romániai diákok "egy-két idegen nyelvet beszélnek, és még két-három idegen nyelvet értenek".

Batizán Emese Emôke

A VI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) jelentkezési határideje hétfôn éjfélkor járt le. A tavalyi 150-hez képest 157 dolgozattal jelentkeztek, összesen 204-en. Ezekbôl 20 dolgozat — 40 versenyzô — nem kolozsvári egyetemista. A legtöbb feliratkozás (14) a biológia tagozaton történt, a legkevesebb (0) pedig francia nyelv és irodalomtudomány, illetve a protestáns teológia tematikájában. A dolgozatok és kivonatok leadási határideje november 17. Ugyaneddig fogadják olyanok jelentkezését is, akik még nem jelezték részvételi szándékukat a konferencián, viszont kész dolgozattal állítanak be a KMDSZ-hez.

L. E.

Nem lehet unatkozni a hétvégeken, fôleg, ha hamarabb kezdôdnek a megszokottnál. A marosvásárhelyi MADISZ az idén is változatossá tette a filmkedvelôk napjait a hét végén, hiszen 5–9. között megrendezte a 11. Alter-Native Filmfesztivált a kultúrpalotában. Akik a hideg ellenére kimozdultak a házból, nem mindennapi látványban részesültek, mivel az idén több mint 400 beérkezett rövidfilm közül válogatták ki a zsûritagok a rendezvényre bejutott versenyfilmeket, szám szerint 57-et.

A filmeket nem osztották külön kategóriákba, így nekünk, nézôknek nem volt unalamas a változatos, inkább animációkban, mint dokumentumfilmekben gazdag rövidfilmprogramot végignézni. A zsûrinek nem lehetett könnyû dolga, amikor kiválasztotta a díjnyertes filmet. Ezt a megtiszteltetést egy animációs film nyerte el — az idén az animációk különösen jól sikerültek voltak. Csáky László 10 perces rajzfilmje, Napok, melyeknek értelmet adott az élet klasszikus szerelmi háromszög történetét dolgozta fel a film noir stílusában és eszközeivel.

A díjazott filmek közé tartozik a Tetemrehívás, amely Arany János balladáját örökítette meg egy többé-kevésbé hagyományos stílusban készült némafilm kockáin. A film rendezôje Hatházi András. Ion Puican romániai rendezô a Most dolgozz! címû filmjével érdemelte ki a fesztivál egyik díját. A 14 perces rövidfilm egy, a rendszeresség uralta világban saját helyét keresô emberrôl szól. A Dottie: kislány, nagy hanggal címû animációs film amerikai rendezôjét, Dawn Westlake-et is kitüntették. Dottie, egy átlagos 5 éves kislány, azonban van egy különleges képessége. Meg tudja változtatni a világot..., csak ki kell tátania a száját.

A legjobb dokumentumfilmnek járó díjat Alexandru Solomon Számûzetés címû filmje kapta. Caragiale nyomdokait keresgéli Berlinben 90 évvel a nagy író halála után, bemutatva utókorát és helyét Európában. Mundruczó Kornél A kis apokrif címû 6 perces filmje egy kisfiúról szól, aki elvész a valóságban. Egy kis faluvá sokszorosítódik, mindent ellep. Minél több Ô jelenik meg, annál jobban fél önmagától.

Párizs, az 1870-es évek közepe. A Montmartre-domb: muzsika, gránátalaszörp, kalács, üstdobkalapok... Auguste Renoir szerelmei öt képben (Moulin de la Galette, Hinta, Páholy, Esernyôk, Terasz). A fenti jelenetek Groó Diána Tarka képzelet — Renoir álmai címû díjnyertes filmjében találhatóak. A legjobb elsôfilmesnek járó díjat C Block story címû filmjével Cristian Nemescu kapta. Andrei egy átlagos kamasz fiú, aki ôrülten szerelmes a szomszéd lányba, Monicába. Fölhív egy erotikus vonalat, hogy megtudja, hogyan lehet elcsábítani egy lányt a liftben. És az erotikus vonal másik felén az édesanyja van…

Végül, de nem utolsósorban díjazták az Archaikus variációk címû angol film rendezôit is, Billy Cowie-t és Lizz Aggisst. Hat brutálisan fehér, fájdalmasan rövid epizódban Aggis a túlélésért harcol Cowie virtuóz zongorajáték-variációinak könyörtelen disszonanciájával szemben.

A szórakozás viszont nem ért véget a versenyfilmek bemutatásával. Érdekes dokumentumfilmek (Pataki Éva: Találkozás a végtelennel — Bolyai János, Pálos György: 6 vasárnap Magyarországon, Maciej Dejczer: A szemét gyermekei), játékfilmek (Schilling Árpád, Török Ferenc, Bodó Viktor, Pálfi György, Mundruczó Kornél: Jött egy busz, Maciej Dejezer: 300 mérföld, Cãlin Netzer: Maria, Jancsó Miklós: Kelj fel komám, ne aludjál, Adrian Popovic: Vlad, a halhatatlan, Dyga Zsombor: Tesó, Fliegauf Benedek: Rengeteg, Végh Zsolt, Kálmánczhelyi Zoltán: Libiomfi), fesztivál-válogatások (Best of Mediawave 2003, Filmtett and Duna Workshop Program, Selection of the One World Festival, Best of ETIUDA 2002) szórakoztatták esténként a kíváncsikodókat. De természetesen a koncertek sem maradhattak el, így az idén itt volt Szerbia-Montenegróbol a Paniks nevû együttes, valamint Magyarországról a Grencsó trió.

Tóth Orsolya

Kolozsmonostor után Kolozsvár többi helynevével folytatjuk Asztalos Lajos helytörténeti sorozatát. Elöljáróban a szerzô Kolozsvár ókori és középkori történetét eleveníti fel. A rövidítések feloldását az Adattár elôtt közöljük. A szerzô arra kéri kedves olvasóinkat, hogy észrevételeiket, megjegyzéseiket, kiegészítéseiket szíveskedjenek a szerkesztôségbe eljuttatni.

(Folytatás november 8. lapszámunkból)
Az apullumi legio castellum alaprajza 474x474 méteres, szabályos négyszög [Ert 143.]. Az egykori Napoca is nagyjából hasonló alaprajzú lehetett. A Kis-Szamos és a Deák Ferenc utcai Bábszínház udvarán talált falmaradvány közti távolság kb. 500 m. Ha ezt a távolságot a középkori nyugati városfaltól (Bartha Miklós, Hegedûs Sándor, Majális utca) kelet felé mérjük, a Dávid Ferenc utca keleti házsorától néhány méterre húzódó vonalat kapunk. Ez természetesen csupán feltételezés. Napoca északi szélét illetôen az Óvárban, a ferencrendi (építésekor domonkosrendi) klastrommal szemközt feltárt római épületmaradványok elég közel vannak a Kis-Szamoshoz (Malomárok). A római város keleti szélének nyomai eddig ismeretlenek, de föltehetôen a már említett vonalon vagy annak közelében húzódhattak.

A római településeknek egyetlen fôútjuk volt, amely a település közepén haladt át. Ha Napoca Kis-Szamos–Deák Ferenc utcai Bábszínház udvarán lévô falmaradvány közti észak–déli kiterjedését feltételezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a két, nyilvánvalóan keleti és nyugati fôkapu közti útvonal egybeesik a mai Unió (Memorandului) utca–Fôtér északi útteste–Kossuth Lajos (December 21.) utca vonalával. Vagyis a középkori Kolozsvár a római város északi és nyugati falának vonalán kívül, ennek fôútvonalát is felhasználta. Ez, mint látni fogjuk, igen jelentôs, mondhatni meghatározó tényezôje lett a falakon belüli utcahálózat, majd ezzel összefüggôen, a város falakon kívüli utcáinak kialakulása szempontjából.

Dácia Kr. u. 271-ben, gót–szarmát nyomásra történt kiürítése megpecsételte a virágzó település sorsát. Föltehetôen igen kevés, szegény sorú személy maradt vissza, aki hajlandó volt vállalni a gót szolgaságot, vagyis rabszolgaságot. Mert a gótok rabszolgává tették a megszállt területek lakosságát. Az ezután következô népvándorlás korában az itt letelepedô, majd az újabb vándornépek nyomására ismét fölkerekedô, messze a római mûveltségi-mûszaki szint alatt lévô népek egyszerûen nem tudtak mit kezdeni elôbb az itt talált épületekkel, majd ezek romjaival.

A rómaiak kivonulása után a gótok voltak itt az elsô telepesek, akik földmûveléssel foglalkoztak. Fém- és üvegedény, kelme, sôt bor, étolaj szükségletüket a rómaiaktól szerezték be, s ezekért rabszolgákkal fizettek. Elsôsorban ettôl a sorstól akarta Aurelianus császár megkímélni az itteni lakosságot, amikor a tartományt kiüríttette. Vajon kinek lett volna kedve ahhoz, hogy a kiürítés után rablásnak, megszállásnak kitett, a barbárság állapotába süllyedô, védtelen vidéken maradjon?

Eutropius, IV. századi szerzô, így ír Dácia feladásáról: "Dácia provinciát, amelyet Traianus a Duna túlsó oldalán hozott létre — miután az egész Illirycum és Moesia [a Duna jobb partján, a mai Bulgária területén lévô tartomány] elpusztult — kiüríttette, lemondván arról, hogy meg lehessen tartani. Ezért a Dácia városaiból és földjeirôl kitelepített rómaiakat Moesia közepén helyezte el és ezt nevezte el Dáciának. Ez most Moesiát kettéosztja és a Duna folyásiránya szerint ennek jobb partján van, amint azelôtt a balon volt." [Eutropius, Breviarium ab urbe condita, IX., 15., Ert 56.].

Feltételezhetô, hogy nem csupán a latinul beszélô, hanem a latinul nem beszélô, tehát a rövid idô, a 160–170 év alatt nem latinosodott lakosság sem ragaszkodott a kiürítendô tartományhoz. Mert a birodalom határain kívül élô népek is, forrásokból igazolhatóan, betelepedésüket kérték a római birodalomba. Így a II. század végén, a markomann háború végén a szabad dákok két ízben is betelepedésüket kérték és egy ismeretlen számú, valamint egy tizenkétezer fôs csoportjuk engedélyt is kapott erre. A birodalom vonzereje a III. században dúló háborúk ellenére sem szûnt meg. Így Gallienus uralkodása idején a markomannokat, 295-ben pedig a dák mûveltségû, az elôtt Dáciát támadó karpokat is betelepítették a birodalomba [Ert 57.].

A Dácia kiürítése után betelepedô gótokról így szól egy 291. évi római forrás: "…a gótok másik csoportja, az erdôlakók (tervingi), a taifalokkal szövetségben, megütközött a vandálokkal és a gepidákkal." ("…Tervingi pars alia Gothorum, adiuncta manu Taifalorum adversum Vandalos Gepidesque concurrant.") [Panegyrici Latini, III./XI/17, 1., Ert 65.].

A fennebb idézett Eutropius 350 körül így ír az egykor létezett római tartományról: "Dáciát… most a taifalok, viktofalok és tervingek birtokolják." ("Daciam… nunc Teifali, Victohali et Tervingi habent.") [Breviarium ab urbe condita, 8, 2, 2., Ert 66.], a IV. században pedig Orosius emígy: "Dácia, ahol most Gothia van" ("Dacia ubi est Gothia") [Historiarum adversum paganos, I. 54., Ert 66.].

Ez a nép, vagyis a magukat tervingnek, ’erdôlakó’-nak nevezô gótok, a leletek tanúsága szerint, földbe vájt, 2–2 vagy 3–3, földbe ásott cölöppel kitámasztott fedelû üregekben lakott. Ily módon, egyebek közt, a pusztulásnak indult városnak és épületeinek semmi hasznát nem vette. Feltárt sírjaikra három idôszak jellemzô. Míg az elsôben még kifejezetten a hagyományos germán hittel járó kellékek a jellemzôk (a másvilági élethez élelmet tartalmazó edények jelentôs száma), a harmadik idôszak a körükben terjedô kereszténységrôl tanúskodik (a halottak keze gyakran összekulcsolt, a pogány élelemmelléklet elmarad). A nôi sírokból félkörös és púpos fogójú csontfésûk, csont, bronz és ezüst csüngô-ékszerek, a férfi sírokból öv- és saruszíjcsatok is elôkerültek. Házaikban ugyanolyan fésûket, fibulákat, ékszereket, edénytöredékeket találtak, mint sírjaikban. Minden ránk maradt adat arról tanúskodik, hogy a gótok földmûvelôk, falusi kézmûvesek voltak, vagyis önellátó gazdálkodást folytattak [Ert 69–71.]

Kolozsvár kialakulása
A történelmi folytonosságot —

vagyis azt, hogy a római kor lakosságának egy része itt maradt és latin nyelvét megôrizve átvészelte a népvándorlás gót, gepida, hun, avar, szláv, bolgár hullámait —, híveinek valamennyi erôfeszítése — a régészeti feltárások adatainak elhallgatása, félremagyarázása, a belemagyarázások stb. — ellenére, minden újabb lelet külön-külön cáfolja.

1943 nyarán, a Fôtéren, Méri István vezetésével folytatott ásatások során feltárt kora középkori, vagyis XI–XII. századi temetô, egyesek által románnak nyilvánított, de az itteni nôi sírokban talált S-végû hajkarikák alapján egyértelmûen magyar sírjai alatt közvetlenül az elpusztult római város romjai feküdtek. A falak maradványai között itt-ott hevenyészett tûzhelyek nyomai kerültek elô. Ezekbôl arra következtethetünk, hogy Napoca kiürítése után a romok között többé nem folyt szervezett élet. A romokat pedig a Házsongárd lejtôjérôl, a nagy nyári záporok idején lezúduló hordalék rendre betakarta.

Az Óvár központjában, a Karolina téren 1990 decemberében elôkerült, majd alapos munkával feltárt római ház maradványai ismét amellett szólnak, hogy ez a ház, akár az egész város, elpusztulhatott, romba dôlhetett, mert fia lélek nem volt, aki rendben tartotta, tarthatta volna, a szükséges javításokat elvégezhette volna. A római építkezés magas mûszaki szintjérôl bizonykodik például a ház padlófûtése (ezt, mint a legkorszerûbb fûtési eljárást, az utóbbi évtizedekben fedezték föl ismét, természetesen a mai mûszaki szinten), amilyet azután többet senki sem épített. Nem azért, mert az építôk netán egyik napról a másikra elfelejtették volna ismereteiket, hanem azért, mert ezeket magukkal vitték.

Ugyanitt, az Óvárban, ezúttal a ferencrendi barátok klastromával szemben, a középkori klastrom romjai alól a római város épületének maradványai kerültek napvilágra. Ez is padlófûtéses épület volt. Itt, a romok között, faeke került felszínre. Az egyik régész szerint ez annak a jele, hogy az ókori városban az élet folytonos volt, azzal a különbséggel, hogy a lakosság földmûvelô lett. Valójában azonban ez a lelet ismételten arról tanúskodik, hogy a kiürítés után betelepültek (gótok, gepidák) földmûvesek voltak és a romok közelében lévô földet — ez hely a római város északi széle volt — ezzel az ekével szántották.

Elôkerült ugyanitt egy agyagedényben elrejtett ezüstéremkincs is. A televízió bemondója sietett ezt úgy beállítani, mint a folytonosság egyik bizonyítékát. Holott az elásott kincs éppen azt bizonyítja, hogy az egykor itt lakók, mielôtt elmenekültek, azzal a reménnyel rejtették el súlyos értékeiket, hogy majd visszatérnek. Ez csupán egyike annak a számtalan hasonló leletnek, ami a római Dácia területén elôkerült.

A fôposta mögött, az 1970-es évek elején, az új telefonközpont alapjainak ásásakor, három és fél méteres mélységben — alig 40–50 méterre a ferencrendi barátok templomától — római ház konyhájára bukkantak. A sokféle törmelék között a tûzhelyen, teljes épségben, több szép, igen értékes terra sigillata edényt találtak. Ez arra vall, hogy a rómaiak pánikszerûen menekültek innét, ha egyszer e drága és becses edényeket itt hagyták [Bágyuj 267.].

Maga a tény, hogy a város neve, akár a többi dáciai városé, elenyészett, feledésbe merült, amellett szól, hogy a lakosság több ízben is kicserélôdött, s a honfoglalás idején már egyszerûen senki sem tudta, mi volt, mi lehetett egykor ennek a hellyel-közzel felszínen maradt romladéknak a neve.

A IX. század végétôl a honfoglaló magyarok elôbb a Kövespadon, a Györgyfalvi út–Pata utca sarkának tetején, a Zápolya és a Farkas utca táján telepedtek le. A Kövespadon át haladt a római út, amelyik Potaissa (Torda) felôl Napoca érintésével a Szilágyság felé vezetett. Addig ez volt a legfontosabb, a Szilágyságon át az Alföld felé vezetô út. A honfoglalás után azonban a magyarok hamarosan egy új, rövidebb, a Királyhágón át vezetô utat fedeztek föl, s ez a Kis-Szamos völgyén ereszkedett le. Ott, ahol a két út, a római város maradványai között találkozott, ott alakult ki az új település, a mai város kezdeménye.

Az új település létrejöttének idôpontja ismeretlen. Az elsô, 1177 körüli utalás közvetett, a vár ispánját említi (Thomas comes Clusiensis ’Tamás kolozsi ispán’ [a zs hangot s-sel jelölték]). Az ezt követô adatok ugyancsak közvetettek (1183: Gallo Culusiense come; 1199: Henrico archidiacono Clusiensi; 1201: Paznan come de Kulus). A vár nevét is említô, elsô ismert adat 1213-ból való ("…de castro Clus…"); 1275-ben a castrum magyarul: villa Cluswar¹; 1316-ban Kuluswar.

A vár nyilvánvalóan régebbi, valamikor az ezredforduló körül jöhetett létre. Viszonylag kései említése azzal magyarázható, hogy a tatárjárás idején az okiratok jelentôs része megsemmisült.

A mai város magjának, kezdeményének, az Óvár négy falának építését nem a véletlen határozta meg. Északi és nyugati szakaszának emelése föltehetôen a római város északi és nyugati fala maradványának, nyomának felhasználásával történt. A római északi fal helyét a talán már a bronzkorban meglévô Kis-Szamos (Malomárok), a nyugati fal helyét a Házsongárdból erre folyó patak és a Kis-Szamos kanyarja (ha akkor is ott volt) határozhatta meg. A déli fal a római település kelet-nyugat irányú fôútvonalával párhuzamosan, annak szomszédságában épült, s a fal és az út között húzódott a vízzel teli várárok. A vár keleti fala mentén a Szilágyságba és azon túl, az Alföldre vezetô út haladt. Ez valószínûleg utólag került a várfal közelébe. A keleti fal ittlétét nem az út, sem a valamivel keletebbre (föltehetôen a mai Dávid Ferenc utca keleti házsorától nem messze) emelkedô római várfal maradványa, hanem a Kômál (Fellegvár) alatt a Nádas völgye felé vezetô út Szamoson lévô átkelôjének meghosszabbítása határozta meg. Így a vár területe nem lett sokkal hosszabb, mint amilyen széles, alaprajza inkább a négyzethez, sôt szabálytalan trapézhoz, mint a téglalaphoz lett hasonló.

Mindez a maga során meghatározó volt az utcák kialakulása szempontjából. Az akkor épült falak határozták meg az általuk határolt területen kialakuló utcák irányát — minthogy az északi és a déli fal hosszabb, mint a keleti és a nyugati, az utcák többsége–kelet–nyugat irányú — és hosszát. Ez mind a mai napig fönnmaradt. Ezenfelül késôbb, a falakon kívüli utcák kialakulását is részben vagy egészben meghatározta az Óvár falainak léte, hossza és iránya.

A kezdeti vár kis területe (szabálytalan négyszög, északi fala 250 m, nyugati fala 223 m, déli fala 301 m, keleti fala 197 m hosszú) rányomta bélyegét a háztömbök és a telkek nagyságára, az utcák szélességére és számára. A falak belsô oldalán körbefutó utcagyûrûn kívül — a keleti oldal egy részének kivételével, ahol a templom, a mai ferencrendi templom elôdje állt — alig néhány szûk, kis utca alakulhatott ki az ugyancsak kicsi, a vár közepétôl valamivel keletebbre fekvô piactér körül. Paul Niedermaier szerint az óvári telkek alakjából arra is következtetni lehet, hogy ezeket nem egyszerre, hanem — föltehetôen a várbeli lakosság számának növekedése arányában — rendre mérték ki és építették be. És ily módon lépésrôl lépésre alakultak ki az utcák is [Nied].

(Folytatjuk)

Tudja Ön,

— hogy Georg Büchner 1836-ban, 23 éves korában meghalt, és

— hogy addig megírta a Danton halálát, a Leonce és Lénát és a Woyzecket, és

— hogy ezekkel a remekmûvekkel megalapozta a modern dráma filozófiáját,

— hogy száz évvel korábban, látnoki módon megfogalmazta a XX. század emberének lelki és szellemi karakterét, a szeretet, a magány, az agresszió, a kiszolgáltatottság természetrajzát, és

— hogy írásmûvészetét mégis a poézis, a klasszikus szépségeszmény iránti elkötelezettség jellemzi?

Tudja Ön,

— hogy Büchner színmûvei mindig foglalkoztatták az operaszerzôket, és

— hogy közülük a leghíresebb, Alban Berg megírta a XX. század egyik legfontosabb operai alkotását, a Wozzecket, amely olyan rendkívüli szellemi terhet ró az elôadókra és a közönségre,

— hogy megfosztja ôket az érzéki és érzelmi azonosulás esélyétôl, s ezért Berg zeneszerzôi útját korunk egyre inkább járhatatlannak ítéli? ("...csodállak, ámde nem szeretlek...")

Tudja Ön,

— hogy Vajda János egyike azoknak a kivételes alkotóknak, akik úgy töltik meg új tartalommal a hagyományos opera-dramaturgiát, az opera mûfajának jellegzetes magatartásformáit, hogy visszahelyezik jogaiba a szépség esztétikáját, az "antropomorf" muzikalitást, a dallam, a harmónia, az asszociatív zenei motivika primátusát, és

— hogy Vajda János mestere a választékos zenei humornak is?

Tudja Ön,

— hogy a kortárs zene, a modern zene fogalma riasztólag hat a közönségre?

— hogy a ma élô zeneszerzônek meg kell küzdenie ezzel az elôítélettel, még ha élvezetes, tartalmas, színvonalas, szórakoztató, elgondolkodtató, tehetségében és mesterségében kikezdhetetlen zenét is ír?

— hogy önjelölt ítészek sznobizmusa (és egyéb nemtelen szempontok sokasága), évtizedek óta prolongálja a zenemûvészet és a közönség közötti hidegháborút, amely elôl a közönség a klasszikus, "múzeumi mûvészet" biztonságos világába menekül?

Tudja Ön,

— hogy könyvtárnyi teoretikus mû, értelmezés árnyéka vetül a mindenkori Leonce és Léna elôadásokra,

— hogy a "tehetségtelen fontoskodók" aggódnak, ha kiderül, hogy ez elsôsorban egy gyönyörû szerelmi történet. Mese.

Így szól:

Hol volt, hol nem volt a parányi Popó-birodalom és gyermeklelkû királya, a fûzfapoéta és konyhafilozófus, Péter. Az ô fia Leonce, akit ideje volna megházasítani, hogy királyunk megtérhessen a felelôsség nyomasztó terhétôl mentes gondolkodáshoz. Ám Leonce nem hajlik sem a házasságra, sem az uralkodásra, a létezés értelme, az értelmes létezés szüksége foglalkoztatja. Kapóra jön Valerio (a Mercutióba oltott Cipolla, Sancho, Leporello, Posa márki és sokan mások), aki képes arra, hogy kalandokra serkentse hôsünket. Pedig Léna hercegnô, a Pipi-birodalom trónörököse már útrakelt, hogy frigyre lépjen Leonce-szal, pedig ô is boldogtalan, és igazi szerelemre vágyik. Leonce átlátja, hogy házassága "közérdek", és nincs más választása, szöknie kell. Gyerünk hát Itáliába! A vándorút hosszú, az üveghegyen át vezet. Az üveghegy tetején fogadó, ide tér be az egymás elôl menekülô Leonce és Léna. "Egy pillanat mûve volt" — szoktuk mondani, de az a pillanat nem tér vissza soha! A szerelmesek álruhában hazatérnek, a királyi lakodalomra összegyûlt nép közé keverednek. A commedia dell’arte és Molière Scapinjének módján Valerio "furfanggal és fortéllyal" eléri, hogy a mit sem sejtô király összeadja ôket. Következhet a leleplezés! "Becsaptak!" — kiált fel Leonce és Léna. Az a pillanat már soha nem térhet vissza, szemben vele: az Élet. Játsszuk végig szépen — mondja Leonce.

"És boldogan éltek, míg meg nem haltak!"

Selmeczi György

"Már nyelvjáráskutatói tevékenységemnél fogva is »összejártam« Erdélyt. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi — és nem erdélyi — magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. (...) Pedig a helységnévismeret a nyelvismeret tartozéka" — írja Utak és nevek címû, az erdélyi településnevek eredetét, történetét bemutató legújabb kötetében Murádin László. A hatalom azonban immár szinte egy évszázada, pontosabban 1918 óta mindent megtesz annak érdekében — településnév-változtatás, magyar helységnevek használatának idôszakos betiltása a cenzúra révén —, hogy a magyarság nyelvismerete ne lehessen tökéletes. A manapság hellyel-közzel ugyan már fel-felbukkanó magyar helységnévtáblák távolról sem képesek pótolni mindazt, amit az utóbbi évtizedek olyan alaposan kitöröltek az egymást követô nemzedékek nyelvi kultúrájából. Jócskán akad tehát pótolnivaló. Többek között ezt a célt is szolgálja a szerzô tudományos alapossággal megírt, de a nagyközönség számára is élvezhetô munkája.

Murádin László ismét közérdeklôdésre számot tartó témához nyúl. Kiaknázása egyben hiánypótló kötetet is eredményez, ugyanis több mint fél évszázada nem jelent meg olyan kiadvány, amely hathatósan megkönnyíthette volna a román–magyar helységnév-azonosítást. S ha 1990 után napvilágot is látott néhány ilyen tematikájú munka, a kínálat továbbra sem kielégítô. A szerzô Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára címû kötete adatainak felhasználásával igyekezett olyan névtudományi ismeretterjesztô kézikönyvet összeállítani, amely Erdély fô út- és vasútvonalai mentén található települések nevének eredetét világítja meg. S miközben a kisebb-nagyobb falvak és városok nevének kialakulását tudományos alapossággal mutatja be, egyben a lakosság nemzetiségi összetételének alakulásáról is meggyôzô képet fest. A honfoglaló magyarság IX. század végi Kárpát-medencei letelepedésével "tömegessé váltak a magyarok által adott helységnevek". Ezek forrásai lehettek személynevek, foglalkozásnevek, népnevek, védôszentek nevei, és sok helységet arról a vízrôl neveztek el, amely mellé települt. De állatok, növények neve vagy a hetipiac napjának és helyének elnevezése is helységnévvé válhatott. Az 1918-as fôhatalomváltozás nyomán a magyar eredetû román helységnevek átalakítása általános gyakorlattá vált. A hangalaki változtatások nem bizonyultak elegendônek, ezért gyakorta merôben más nevet kapott a település. A kapkodás és általános zûrzavar következményeként aztán olykor tucatnyi helyiséget azonos névvel illettek. A névváltoztatók elôtt ugyanis mindennemû ésszerû és tudományos meggondolás helyett csupán egyetlen cél lebegett: a magyar eredet végleges eltüntetése. "Én mindenképpen szükségesnek véltem a magyar név mellett a többnyire magyarból átvett román nevet is feltüntetni, s utalni a régi román név pálfordulására. A nemzeti önérzet erôsítésére ez mindenképpen alkalmas" — véli a szerzô.

A tartalomjegyzékben fejezetcímekként feltüntetett fôbb erdélyi utak a kötet gyakorlati, kézikönyvként való használatát is lehetôvé teszik.

Az Utak és nevek érdekes, hasznos, tanulságos olvasmány, hitelességére biztosítékul pedig a szerzô neve szolgál.

Németh Júlia

A napokban új, ökumenikus szemléletû hittudományi könyv kerülhet az érdeklôdô olvasó kezébe a Gloria Kiadó mûhelyébôl: egy katolikus pap értékelô elemzése az egyik legjelentôsebb protestáns teológus és moralista életmûvérôl.

A mindenkori jelen, a megismerés aktuális stádiuma, de még a folyamatként átélt események is egyként felfoghatók külön-külön állapotok egymásba tûnéseként. A valóság-kutató elme — kivált, ha a természetfölötti valóságok felé orientálódik — nagyszerû elemzési "nyersanyagot" talál a határhelyzetekben, "a felismerés e termékeny közegeiben" (Paul Tillich).

A németalföldi Desiderius Erasmus (1466–1536), korának kimagasló humanistája és teológiai gondolkodója nem pusztán a Szentírás tudományos igényû, revideált görög kiadásával és latin fordításával, és korántsem csupán A balgaság dicséretével, A keresztény fejedelem neveltetésével vagy A béke panaszával írta be nevét a szellemtörténet könyvébe. "A létparadoxonok mestere" (Markis Simon) teológiai munkássága új lehetôséget és szemléletmódot is megcsillantott a hittudományban. Erkölcsteológiája, alapvetô dogmatikája, pneumatológiája ("szentlélektana") vagy szentségtana jelentôs példa — és nemkülönben jelentôs kihívás — lett utókora számára. Köllô Gábor e könyvében (voltaképpen doktori disszertációjában) ezt az utat és módszert veszi szemügyre.

Köllôt az Erasmus-kutatás útjánmarosvásárhelyi ökumenikus kulturális elôadássorozat indította el, majd Tóth István egyetemi tanár és mûfordító ösztönzése segítette. Késôbbhollandiai utazás, illetve a doktori képzés járult hozzá a vállalás beteljesítéséhez.

A kötet, bár elsôsorban dogmatikai érdekû, túlmutat önmagán, amennyiben olyan — az erasmusi életmûben kulcsszerephez jutó — fogalmak leíró és összehasonlító értékelését tartalmazza, amelyek a jelenlegi hittudománynak is sarkalatos elemei. A kötet harmadik fejezete (Az Írás mint kihívás) tartalmazza voltaképpen a részletekbe menô elemzéseket, Erasmus teológiai felfogásának harmincegy pontba rendszerezett panorámáját. E tekintetben Köllô Gábor könyve egyben Rotterdami Erasmus teológusi portréja is.

A szerzô 1961-ben született Gyergyószentmiklóson. Gyulafehérváron érettségizett 1980-ban. Katonai szolgálata leteltével 1981 és 1987 között a gyulafehérvári Hittudományi Fôiskolán tanult. 1987-ben szentelték pappá. Állomáshelyei: Nagyszeben, Brassó, Gyergyóalfalu, Marosvásárhely és Szászfenes, ahol jelenleg is plébános. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben ökumenikus teológiából doktorált.

Jakabffy Tamás

Az oldalt szerkesztette:

Németh Júlia

Sürgôsségi kormányrendelet szabályozza a munkahelyen történô anyaságvédelmet. A 96. számú kormányrendelet az október 27-i 750. Hivatalos Közlönyben jelent meg, a parlamenthez való benyújtása idôpontjában lép hatályba, és majd csak 2004. február elsejétôl alkalmazzák. A közlönyben való megjelenésétôl számított 90 napon belül a munkaügyi és egészségügyi minisztériumoknak ki kell dolgozniuk az alkalmazáshoz szükséges módszertani szabályozásokat, amelyeket kormányhatározattal hagynak jóvá.

A kormányrendelet társadalomvédelmi intézkedéseket szabályoz a következô esetekre: a) várandós alkalmazottak és anyák, gyermekágyi nôk vagy akik szoptatnak, román állampolgárok vagy az európai unió, illetve az európai gazdasági térség tagjai, amenyibben munkaviszonyban vagy szolgálati viszonyban találhatók egy munkaadóval; b) más államok állampolgárai és a hontalanok, akik törvény szerinti lakhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek Romániában, és alkalmazottként az elôbb felsorolt helyzetek valamelyikében találhatók.

A jogszabály a következô kifejezéseket használja:

a) az anyaságvédelem a terhes alkalmazottak és/vagy anyák egészségének, biztonságának a védelmét jelenti munkahelyükön;

b) munkahely alatt a munka jellegzetességének alapján körülhatárolt területet, helyet értenek, felszerelve a munkavégzéshez szükséges anyagokkal, gépekkel egy mûvelet vagy tevékenység elvégzéséhez, amelybôl jövedelem származik egy munkaviszony vagy szolgálati viszony alapján;

c) terhes nô (kismama) az a nô (a jogszabály értelmezésében és elôírásainak alkalmazása érdekében), aki írásban hozta munkaadójának a tudomására állapotát, amelyet a háziorvos vagy szakorvos által kiállított irattal igazol, és amelyet a bejelentéshez kell csatolni;

d) a nemrég szült alkalmazott az a nô, aki a gyermekágyi szabadság után újrakezdte a munkát, és írásban kéri munkaadójától a törvényesen elôírt védelmi intézkedések alkalmazását, csatolva a háziorvosi iratot, a szülést követôen 6 hónapnál nem késôbb;

e) szoptatós alkalmazott az a nô, aki a gyermekágyi szabadság eltöltése után, tevékenységének újrakezdésekor még szoptat, és írásban értesíti munkaadóját a szoptatás feltételezett idejének elejérôl és végérôl, csatolva a szükséges háziorvosi iratokat;

f) felmentvény az a néhány fizetett szabadóra, amelyet a szülés elôtti orvosi ellenôrzések elvégzésére ad a munkaadó a munkaidô alatt az orvos elôírására;

g) a szülés utáni kötelezô szabadság az a 42 nap, amelyet az alkalmazott anyának kötelezôen le kell töltenie szülés után, az összesen 126 napos gyermekágyi törvényes szabadság keretén belül;

h) anyaság veszélyeztetettségi szabadságban a c–e pontokban felsorolt alkalmazottak részesülnek a saját és/vagy a magzat, illetve a kisgyermek egészségének és biztonságának védelme érdekében. A várandós alkalmazottak kötelesek jelentkezni háziorvosuknál a megfelelô orvosi igazolás kiállításáért, amely bizonyíthassa állapotukat. Ennek elmúlasztása felmenti a munkaadót a kormányrendeletben felsorolt egyes kötelezettségek alól. A munkaadónak olyan intézkedéseket kell alkalmaznia, amelyekkel megelôzze a várandós nôk, anyák egészségére káros helyzeteket, és nem is kényszerítheti ôket, hogy állapotukra vagy kisgyermekükre nézve káros munkát végezzenek. Az egészségre káros, veszélyes munkakörülményeket, helyeket a sürgôsségi kormányrendelet mellékleteiben sorolja fel, és ennek alapján a munkaadó köteles évente újraértékelni ezeket a helyzeteket. Az ilyen értékelésen kötelezôen részt vesz a munkaegészségügyi orvos, és az eredményeket jelentésekben rögzítik. A jelentés másolatát annak elkészítésétôl számított 5 munkanapon belül át kell adni a szakszervezeteknek vagy az alkalmazottak képviselôinek. Ezen kívül a munkaadónak írásban arról is tájékoztatnia kell nôi személyzetét, hogy milyen kockázati tényezôknek vannak kitéve munkahelyükön, és melyek a sürgôsségi kormányrendeletbôl eredô jogaik

Tíz munkanap elteltével attól számítva, hogy egy alkalmazott írásban értesítette munkaadóját a c)–e) pontokban feltüntetett helyzetek valamelyikérôl, a munkáltató köteles értesíteni errôl a munkaegyészségügyi orvost is, továbbá a tevékenységi területe szerint illetékes munkaügyi felügyelôséget. Ez utóbbiak ellenôrzik majd az érintett személyzet munkakörülményeit.

A munkaadónak kötelessége bizalmasan kezelni alkalmazottja állapotát, és csak annak írásos beleegyezése nyomán tudathatja ezt a többi alkalmazottal, és csakis a munkamenet jobb végzése szempontjából. Amennyiben ezek az alkalmazottak az állapotukra nézve veszélyes munkát végeznek vagy veszélyes körülmények között dolgoznak, módosítani kell a munkakörülményeiket és/vagy munkaidejüket, ha pedig ez nem lehetséges, át kell helyezni más, megfelelô munkakörbe a munkaegészségügyi orvos vagy háziorvos ajánlatának megfelelôen, az érintett személy keresetének megtartásával. Amikor a munkaadó indokoltan nem tud ilyen intézkedéseket alkalmazni, a c)–e) pontok helyzetében lévô nôk anyaság-veszélyeztetettségi szabadságra jogosultak, a következôk szerint:

a) a szülési szabadság törvényesen megállapított feltételek közötti igénylése elôtt a c) pontban feltüntetett nôk;

b) a kötelezô idôtartamú szülés után szabadságról való munkábaállás után a d) és e) pontokban feltüntetett alkalmazottak, abban az esetben, ha nem kérik a gyermek 2, illetve 3 éves koráig járó gyermeknevelési szabadságot. Ezt a típusú, tehát az anyaság-veszélyeztetettségi szabadságot egészben vagy több részletben adhatja ki a háziorvos vagy szakorvos legtöbb 120 napra, és anélkül, hogy ezzel együtt más, a társadalombiztosítási törvényben szabályozott szabadságokat is elôírjanak. A táppénzt ezekben az esetekben az állami társadalombiztosítási alapból fedezik, amely az igénylés elôtti 10 hónap havi átlagkereseteinek (amelyek alapjána törlesztették a társadalombiztosítási járulékot) 75%-a. Ezután a táppénz után nem tartóznak biztosítási járulékkal, és az idôszakot a hozzájárulás szempontjából asszimilált idôszaknak tekintik. Azoknak a nôknek az esetében, akik kizárólag álló vagy ülô helyzetben dolgoznak, a terhességi vagy közvetlenül szülés utáni idôre a munkaadó köteles oly módon változtatni munkahelyükön, hogy biztosítsa szabályos idôközönként a pihenési, helyváltoztatási lehetôséget. A helyváltoztatást, tevékenység és pihenés idejét a munkaegészségügyi orvos állapítja meg. Ha mindezeket a feltételeket nem lehet megteremteni, a munkaadónak át kell helyeznie az érintett személyzetet.

Szintén egészségügyi okokból, a háziorvos javaslatára, egynegyedére lehet csökkenteni a terhes nô munkaidejét fizetésének változatlanságával, a különbözetet teljes egészében a munkaadó fedezi a kereseti alapból.

Kötelezettségek: a munkaadó köteles felmentvényt adni a szülés elôtti orvosi vizsgálatra az anyagi jogok változatlan megtartásával; szülés után az anyák kötelezôen le kell hogy töltsék a 42 nap szabadságot a 2000/19. törvény feltételei közötti szülési szabadság keretében; a munkaprogram alatt a munkaadónak szabadidôt kell biztosítani a szoptatásra, amely kétszer egy-egy óra. Az anya kérésére ezt a szabadidôt egyszerre is kiadhatják oly módon, hogy megfelelôen, tehát 2 órával csökkentik a napi munkaidôt. Ezek a csökkentések nem befolyásolják a keresetet, illetve törvényes munkaidôt, és a munkáltató saját alapjából fedezi a költségeket.

Az egészség és biztonság megôrzése és megteremtése érdekében a vállalatok, egységek belsô szabályzatának megfelelô elôírásokat kell tartalmaznia, a jelen kormányrendelet elôírásainak alapján. A c)–e) pontokban felsorolt helyzetek valamelyikében lévô nôk nem kötelezhetôk éjszakai munkavégzésre. Orvosi javaslatra írásban kérhetik ez alóli felmentésüket, ebben az esetben át kell helyezni ôket. Hasonlóan más munkakörbe kell helyezni a koszos vagy nevetséges körülmények között dolgozó terhes, szülés utáni vagy szoptató nôket. A munkaadó nem bonthatja fel a nôi alkalmazott munkaszerzôdését, amennyiben:

a) a c)–e) pontok helyzetében található, olyan okból, amely összefüggésben van az állapotával;
b) az anyaság-veszélyeztetettségi szabadság ideje alatt;
c) szülési szabadság idején;
d) a gyermek 2 vagy 3 éves koráig járó gyermeknevelési szabadság idején;
e) a beteg gyermek 7 éves, vagy a fogyatékosságban szenvedô gyermek 18 éves koráig megilletô szabadság ideje alatt. Ezeket az elôírásokat nem alkalmazzák a gazdasági okokból történô elbocsátás esetén, amikor megszûnik az alkalmazott által elfoglalt munkahely gazdasági nehézségek, mûszaki változások vagy a munkaadó átszervezése miatt. A d) és e) pontokban feltüntetett helyzetekre vonatkozó elôírásokat, valamint az ezzel összefüggô elôbbi szabályozásokat a férfiak esetében is alkalmazzák, amennyiben érvényes rájuk (tehát választották a gyermeknevelési szabadságot).

Azok az alkalmazottak, akik úgy érzik, hogy munkaviszonyukat az állapotuk miatt szüntették meg, a határozat közlésétôl számított 30 napon belül a bírósághoz fordulhatnak. A beadvány illetékmentes. A bizonyítás ebben az esetben a munkaadóra hárul, neki kell bebizonyítania, hogy törvényesen járt el.

A munkaadók kötelesek kifüggeszteni a jelen kormányrendelet másolatát a vállalatnál, egységnél, látható helyen, a jogszabály megjelenésétôl számítva 6 hónapon keresztül. Az elôírások megszegése kihágásnak minôsül, és az esetek függvényében 25 millió lejtôl 100 millió lejig terjedôen büntetik. A kihágást az esettôl függôen a munkaügyi felügyelôség, nyugdíjpénztár, közegészségügyi igazgatóság képviselôi állapítják meg.

Szükséges ismertetni egy, a gyakorlatban egyre gyakrabban felmerülô problémát, amely az eltartási szerzôdéshez kötôdik. Az ismertetés során érdemes kiemelni ennek a szerzôdésnek a jellemzôit annak érdekében, hogy megelôzhessék a félreértéseket mindazok, akik nem ismerik eléggé az ilyen típusú szerzôdést, illetve fontolgatják a gondolatát egy ilyen szerzôdéskötésnek nem gondolva annak minden jogi következményére.

A szerzôdés meghatározásánál mindenekelôtt azt kell elmondani, hogy azt két fél között kötik meg; az eltartott (illetve a javak tulajdonosa) átruház javat vagy javakat (ingóságokat, ingatlanokat vagy bizonyos mennyiségû pénzösszeget) egy másik személynek, akit eltartónak neveznek, azzal a kötelezettséggel, hogy ez utóbbi biztosítsa az átruházó eltartását annak haláláig, vagy egy másik személyét meghatározott ideig. Ebbôl a meghatározásból azt a lényeges következtetést lehet levonni, hogy ez a szerzôdés az eltartó által vállalt kötelezettségbôl áll, tevôleges kötelezettségbôl, amely személyes jellegû.

Elmondhatjuk tehát, hogy az eltartási szerzôdés kétoldalú szerzôdés, tehát két fél között kötik meg, visszterhes jellegû az ellenszolgáltatás révén (javak átruházása az eltartásért cserébe), ugyanakkor szerencseszerzôdés, mivel sosem lehet tudni és nem lehet meghatározni az idôtartamát (eltarthat hónapokig vagy évekig).

Annak érdekében, hogy egy ilyen szerzôdést érvényesen köthessenek meg, annak halmozottan teljesítenie kell néhány feltételt: mint bármilyen más szerzôdés esetében, szükséges a felek szabad beleegyezése, befolyásolt akarat vagy az akaratnyilvánítás hiányosságai esetében a szerzôdés érvényét veszíti, és megsemmisíthetô; szintén más szerzôdéstípusokhoz hasonlóan, a feleknek szerzôdôképességgel kell rendelkezniük, mivel az eltartott átruházza a javak tulajdonjogát, az eltartó pedig egy tevôleges kötelezettséget vállal az eltartott vagy egy harmadik személy érdekében, akinek a javára megkötik a szerzôdést. A szerzôdés tárgyát azok a javak képezik, amelyekre vonatkozik az eltartási szerzôdés; a szerzôdés alapjának erkölcsösnek és jogszerûnek kell lennie; a formának pedig írottnak kell lennie, ingatlanok esetében hitelesítettnek.

A szerzôdés teljesítése során: az eltartottnak át kell ruháznia az ily módon elidegenített javak tulajdonjogát, felelôsséggel tartozik az elperlésért és rejtett hiányosságokért; az eltartó köteles a megegyezésnek megfelelô eltartást nyújtani, nemteljesítés esetén pedig az eltartottnak jogában áll kérni a szerzôdés végrehajtását vagy annak felbontását.

Amennyiben a kötelezettséget vállaló nem teljesíti feladatát jószántából, és a természetbeni végrehajtás lehetetlenné vált, a másik félnek jogában áll a bírósághoz fordulnia és kérnie az eltartási kötelezettség átváltoztatását kártérítésre, amely az eltartással megegyezô pénzösszeg havi, idôszakos törlesztésébôl áll. Ilyen intézkedést nem hozhatnak akkor, amikor nem az eltartó, hanem az eltartott vétkességét állapítják meg, aki különféle okok miatt visszautasítja az eltartást, annak reményében, hogy eléri a szerzôdés felbontását az eltartó hibáztatásával.

Az eltartásra jogosultság személyes jellegû, nem örökölhetô, a kedvezményezett elhalálozásával megszûnik. Még megemlíthetô, hogy ez a fajta szerzôdés különbözik az adásvételi szerzôdéstôl, mivel hatálytalanítás esetében a feleknek vissza kell téríteniük a kapott szolgáltatást, a szerzôdés felbontása esetében pedig, a szolgáltatás folyamatossága miatt a hitelezô nem köteles visszafizetni az eltartást.

Bodea Horatiu Adrian (a szerzô ügyvéd)

Ezúttal november 14-ig igényelhetô a fûtéspótlék a polgármesteri hivatalokban. Mint arról lapunkban korábban már hírt adtunk, a távfûtési rendszerekhez kapcsolt lakások esetében az igénylést Kolozsváron a Fôtéren lévô városháza irodáján kell benyújtani, a gázzal fûtôk pedig a St. O. Iosif utca 3. szám alatt iktathatják irataikat. A segélyrôl a kormány 2003/81. számú sürgôsségi rendelete rendelkezik, amely módosítja a korábbi, hasonló intézkedéseket a feljogosító jövedelemhatárok és segélyösszegek tekintetében. A legkisebb havi nettó, egy személyre jutó jövedelem, amelynek alapján igyényelni lehet a fûtéspótlékot, 880 000 lej, a legnagyobb pedig 2 460 000 lej. A gázzal fûtôk esetében is hasonló jövedelemhatárokat vesznek figyelembe, csupán a segély összege változik. A jövedelemrôl és a családtagok létszámáról saját felelôsségû nyilatkozatot kell kitölteni, a fûtéspótlékot pedig a személyi igazolványban szereplô lakhely vagy állandó tartózkodási hely után kérhetik.

Az oldalt szerkesztette:

Újvári T. Ildikó

Július–november idôszakban a világ négy kontinensének kilenc országából érkezett újságírója kilenc amerikai államot járt be. A cél: betekintést nyerni az amerikai társadalom minden szintjébe, jobban megérteni az egyetlen világhatalom intézményeinek, szórakoztató iparának, hadseregének, gazdaságának mûködését, megismerni az amerikai életsílust és gondolkodásmódot. Az újságírói ösztöndíj fontosabb állomásai: Minneapolis és Saint Paul (Minnesota állam), Rio és Madison (Wisconsin), San Francisco, Los Angeles, Hollywood, Santa Monica, Beverly Hills, San Diego (Kalifornia), Detroit (Michigan), New York City (New York), Washington, D.C., Austin (Texas), Atlanta (Georgia), Gainsville, Orlando, Miami (Florida), Chicago (Illinois). A ma kezdôdô sorozat elsô részében a körút elsô heteinek vázlatos bemutatására kerül sor.

Elsô erdélyi magyar újságíróként a World Press Institute-nál
Az Amerikai Egyesült Államok a második látogatásom során is megmutatta valamennyi arcát: a szépet, a csúnyát és az elképesztôt. Korábban az amerikai külügyminisztérium (State Department) meghívására 2001 augusztusában jártam George Washington országában (2001. szeptember 1-jén hagytam el az országot a New York-i JFK nemzetközi reptérrôl...), de akkor egy hónap leforgása alatt nemigen volt alkalmam teljes betekintést nyerni az ottani társadalomba. Igaz ugyan, hogy tavalyelôtt hivatalos külügyminisztériumi kísérômmel jártunk Washington D.C.-ben, Seattle-ben (Washington állam, nyugati part), Des Moines-ben és Grinellben (Iowa állam), Tampában és Saint Petersburgban (Florida állam) és New York City-ben, de a sok szálloda és reptér között valahogy elvesztek az emberek. Az idei négyhónapos körút során viszont szinte mindenre jutott idô: többek között elôadásokra, extrém sportra, temérdek új barátra, tehénfejésre, világhírû és kisebb városkákban mûködô lapoknál tett látogatásra, az Atlanti- és Csendes-óceán partjára, börtönre, volt amerikai elnökkel történô találkozóra, munkaebédre Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel, állatkertre, a floridai Kennedy Space Centerre, a U.S. Coast Guardra (ha-tárôrség), az Egyesült Nemzetekre, a legnagyobb amerikai katonai bázisra, Fort Hoodra (legalább akkora, mint Kolozs megye), az IBM-re, különbözô világhírû egyetemekre, Hollywoodra, indián rezervátumra, egy éjszakára a chicagói rendôrökkel, a Federal Reserve Bank of New York-ra (itt tárolják a "szabad világ" aranytartalékának nagy részét) és természetesen a Florida államban lévô, a világ legnagyobb vidámparkjára, Disney World-re is.

Igen ám, de idén hogyan jutottam ki ismét az Egyesült Államokba? Úgy kezdôdött, hogy a tavalyi év végén Balló Áron, lapunk fôszerkesztôje felhívta a figyelmemet egy levélre, amely az ô nevére érkezett. A Saint Paul-beli (Minnesota állam) Macalester College (híres egyetem, például Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek fôtitkára is itt végezte tanulmányait) keretén belül mûködô World Press Institute, azaz a Világsajtó Intézet újságírói pályázatáról volt szó. Igaz ugyan, hogy nagyon szorírott a határ-idô, de rekord idôn belül sikerült megírnom a kért esszéket, beszereznem a szükséges ajánlóleveleket, összeállítanom a pályázatot. Annak ellenére, hogy idén a világ szinte minden pontjáról több mint 200 újságíró próbálkozott, csak tíznek sikerült elnyernie az ösztöndíjat. Mi több, alaposan meglepôdtem, amikor a szervezôk közölték, hogy a program meg-alapítása óta (1961) én vagyok az elsô erdélyi magyar újságíró, aki sikeresen pályázott. A többiek Finnországból, Argentínából, Zimbabweból, Német-országból, Kínából, Indiából (Kasmír tartomány), Kamerunból és Török- országból érkeztek. A tizedik sikeres pályázó családi okokra hivatkozva visszamondta az utat.

Alkalmazkodás és FBI- ügynök pisztollyal
Az elsô heteket Minneapolisban és Saint Paul városában (Minnesota állam) töltöttük. Ez volt a beavatás, az alkalmazkodás idôszaka, fôleg azok számára, akik elsô ízben jártak az Egyesült Államokban. Valamennyiünknek meg kellett küzdenünk az óceánon túlra utazók számára ismerôs jelenséggel: jet lag. A hosszas repülôs utazás, no meg a 8 órás (New York csak 7 óra) idôeltolódás okozta alvási gondokról van szó. Néhány napig az európai látogató ottani idô szerint reggel hétkor bújna legszívesebben ágyba, ugyanis otthon olyankor éjjel tizenegyet mutat az óra. Este tízkor pedig még mindig nem álmos, ugyanis például Erdélyben déli kettô az idô. Az amerikai idôre történô áthangolódás két, sôt három napot is igénybe vehet, de csupán egy hét múlva tisztul ki igazán az ember feje... No meg az is furcsa volt, hogy Amszterdamból pénteken délelôtt indult útnak a repülô, és ugyanaznap délben érkezett meg a Minneapolis/Saint Paul nemzetközi reptérre, holott az út körülbelül 8 órába telt...

Az alkalmazkodási idôszak alatt elôadásokat hallgattunk az amerikai sajtó történetérôl, az óceánon túli médiában megnyilvánuló tendenciákról, a tényfeltáró riportokról, a kereskedelmi adatbázisokról, a bevándorlási politikáról, a tanügyi és az igazságszolgáltatási rendszerrôl, a gazdaságról, a vallási csoportokról, a számítógépes programok segítségével feldolgozott adatok alapján készített riportokról (computer-assisted reporting). Ugyanakkor betekintést nyertünk abba, hogy az amerikai újságírók szerint hogyan kell felkutatnunk és megtartanunk a tevékenységünkhöz feltétlenül szükszéges információs forrásokat, amelyek az újságírás etikai szabályai. Az elôadások során meglepô volt hallani, az amerikai újságok milyen hatalmas mértékben függnek a reklámoktól. Többször fordul elô, hogy valamely cég vezetôje megfenyegeti az újságot, rádiót vagy tévéadót: amennyiben nem felelnek meg bizonyos területen megnyilvánuló érdekének, visszanonja a reklámot. Ez adott esetben az objektivitást is nagy mértékben befolyásolhatja. Ugyanakkor odaát is ugyanaz az aranyszabály a király: az vagy, akit ismersz. Találkoztunk olyan amerikai újságírókkal, akik az amerikai csapatokkal voltak az iraki háború idején. Fôleg az érdekelt bennünket: hogyan sikerült pártatlanoknak maradniuk, holott teljes mértékben a katonaságtól függtek. Arról biztosítottak, az amerikai hadsereg semmilyen módon nem szólt bele abba, mit és hogyan írnak.

A közhiedelem azt tartja, szinte mindenkinek van fegyvere az Egyesült Államokban. Be kell vallanom, jómagam csak egy személynél (kivéve a texasi katonai támaszponton tett látogatás során látottakat) láttam fegyvert: Deborah Strebel Pierce-rôl, az FBI minneapolisi irodájának vezetôjérôl van szó, aki három államért felel: Minnesota, Észak-Dakota és Dél-Dakota. Az interjút követôen a negyvenes hölgy (akinek még testôrre sem volt szüksége, holott magas beosztása miatt jogosult lenne erre) lazán elôvette szolgálati fegyverét, és megmutatta a társaságnak. Mindenkiben megfagyott a vér. Megnyugatott: nincs csôre töltve, és egyébként is ért hozzá.

Külön élmény volt részt venni a Minnesotai Magyarok Egyesületének évi piknikjén. Ismét megmutatkozott az, amit tavalyelôtt a Seattle-i magyarok hasonló összejövetelén tapasztaltam: az 56-os magyarok piros-fehér-zöld polóban járnak, és szinte kifogástalanul beszélnek magyarul, az elsô generáció esetleg még ismeri a nyelvet, de a második már csak igennel és nemmel tud válaszolni a kérdésekre.

Az afrikai újságírók és jómagam csak tátottuk a szánkat, látván, milyen korszerû felszereléssel relndelkezik a Saint Paul-i KSTP Tv, és az egyre több amerikai által hallgatott közszolgálati rádió, a Minnesota Public Radio. Ennyi pénzzel és ilyen felszereléssel nem nehéz minôségi újságírást biztosítani. Mind-ezt feledendô, azon a hétvégén a szervezôk egynapos hajókázást szerveztek számunkra a Mississippi folyón...

Az utolsó letérô a vadon elôtt
Néhány nappal érkezésünk elôtt a New York Times így jellemezte a Minnesota állam északi részén, a kanadai határ közvetlen közelében lévô Ely városát. Nem hiába, ugyanis a tehetôsebb amerikaiak által leginkább nyáron látogatott üdülôtelep éppen olyan, mint a Paradicsom: gyönyörû táj, a búvármadárnak otthon adó, a láthatárral egybeolvadó tó. Amerikai viszonylatban ez valóban az ígéret földje, ugyanis a nagyvárosok lakóinak több órát kell utazniuk ahhoz, hogy ilyen élményben legyen részük.

Megtudjuk, hogy a kanadai határ alig néhány tucat mérföldnyira van innen, motorcsónakkal rövid idôn belül a túloldalon lehetnénk, és állítólag vízum nélkül is átmehetnénk. Inkább úgy döntünk, itt maradunk. Nem másért, de vár ránk egy rendkívül komoly megmérettetés: a Voyageur Outward Bound biztosította extrém kötélmászás. A lényeg az volt, hogy különféle nehézségû kötélpróbákat kell teljesíteni. Mindezt körülbelül 30 méter magasban, a tátongó ûr fölött. A szervezôk számára mindez nem volt elég: a fárasztó próbák után kajakverseny következett.

De errôl hadd beszéljenek inkább a fényképek...

(Folytatjuk)

Kiss Olivér

---

A Szabadság riporterének négyhónapos körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 935 lej, 1 USD = 34 756 lej, 1 magyar forint = 155 lej.

A magyar nôi kézilabda-válogatott világbajnoki felkészülési mérkôzésen ötgólos, 26–21 (13–11) arányú vereséget szenvedett az Eb-bronzérmes, házigazda Franciaországtól Brestben.

A 2000-ben a világ legjobbjának választott Bojana Radulovics számára nem volt igazán örömteli a második helyet hozó norvégiai Möbelringen Kupáról Oslóból Párizsba vezetô repülôút, mert csomagjának egy része elveszett, és a hétfô délelôttöt a legfontosabb holmik vásárlásával töltötte.

A mérkôzés elején rövid ideig vezettek a vendégek, aztán fordított az Európa-bajnoki harmadik, elhúzni azonban nem tudott. Állandósult az egy-két gólos francia elôny.

A szünet után kiütközött, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata négy nap alatt a negyedik találkozóján lépett pályára, ráadásul közben sokat utazott. Fokozatosan lépett el a házigazda, a 40. percben már 20–12-re vezetett. Bár késôbb sikerült csökkenteni a különbséget (22–16), a vereséget ezúttal nem lehetett elkerülni.

Az összecsapáson a francia bírók sokat tévedtek mindkét oldalra.

A találkozó teljes bevételét két, szívmûtéten átesett 8, illetve 12 éves afrikai kisgyermek megsegítésére fordítják.

A két csapat szerdán Lorient-ban újra találkozik, majd következik a péntektôl vasárnapig tartó párizsi négyes torna.

A világhírû France Football nyilvánosságra hozta 50-es Aranylabda-listáját, amelybôl kiválasztják az év Európában játszó legjobb labdarúgóját. Az elit rangsor két román játékos, Cristian Chivu és Adrian Mutu nevét is tartalmazza.

A futballisták névsora:

Pablo Aimar (argentin, FC Valencia), Michael Ballack (német, Bayern München), David Beckham (angol, Real Madrid), Gianluigi Buffon (olasz, Torinói Juventus), Sol Campbell (angol, Arsenal), Iker Casillas (spanyol, Real Madrid), Christian Chivu (román, AS Róma), Deco (portugál, FC Porto), Alessandro Del Piero (olasz, Juventus), Dida (brazil, AC Milan), Giovane Elber (brazil, Olympique Lyon), Samuel Eto’o (kameruni, Real Mallorca), Luis Figo (portugál, Real Madrid), Ludovic Giuly (francia, AS Monaco), Thierry Henry (francia, Arsenal), Zlatan Ibrahimovic (svéd, Ajax Amsterdam), Filippo Inzaghi (olasz, AC Milan), Oliver Kahn (német, Bayern München), Patrick Kluivert (holland, FC Barcelona), Jan Koller (cseh, Borussia Dortmund), Darko Kovacsevics (szerb-montenegrói, Real Sociedad), Henrik Larsson (svéd, Celtic Glasgow), Roy Makaay (holland, Bayern München), Claude Makelele (francia, Chelsea), Paolo Maldini (olasz, AC Milan), Adrian Mutu (román, Chelsea), Pavel Nedved (cseh, Juventus), Alessandro Nesta (olasz, AC Milan), Nihat Kahveci (török, Real Sociedad), Michael Owen (angol, FC Liverpool), Pauleta (portugál, Paris Saint-Germain), Robert Pires (francia, Arsenal), Raúl (spanyol, Real Madrid), Roberto Carlos (brazil, Real Madrid), Ronaldinho (brazil, FC Barcelona), Ronaldo (brazil, Real Madrid), Michel Salgado (spanyol, Real Madrid), Paul Scholes (angol, Manchester United), Andrej Sevcsenko (ukrán, AC Milan), Lilian Thuram (olasz, Juventus), Francesco Toldo (olasz, Milánói Internazionale), Francesco Totti (olasz, AS Róma), Hatem Trabelszi (tunéziai, Ajax Amsterdam), David Trezeguet (francia, Juventus), Ruud van Nistelrooy (holland, Manchester United), Patrick Vieira (francia, Arsenal), Christian Vieri (olasz, Internazionale), Sylvain Wiltord

(francia, Arsenal), Gianluca Zambrotta (olasz, Juventus), Zinédine Zidane (francia, Real Madrid).

Egygólos gyôzelmet aratott a Blackburn Rovers az Everton ellen az angol Premier League 12. fordulójában, így elkerült a kiesési zónából. Eredmény: Blackburn Rovers–Everton 2–1.

Az állás: 1. Arsenal 30 pont, 2. Chelsea 29, 3. Manchester United 28, 4. Charlton Athletic 21, 5. Birmingham City20, 6. Manchester City 18 (22–15), 7. Fulham 18 (22–18).

A Houstonban rendezett Mesterek Kupáján elôbb a párosok kezdték meg a küzdelmet, az elsô találkozókra már a múlt hét végén sor került.

A 3,7 millió dollár összdíjazású vetélkedô eredményei:

Kék-csoport:

Gaston Etlis, Martin Rodriguez (argentin, 8.)–Mahesh Bhupathi, Makszim Mirnyij (indiai, fehérorosz, 2.) 6:4, 6:4; Mark Knowles, Daniel Nestor (bahamai, kanadai, 4.)–Wayne Arthurs, Paul Hanley (ausztrál, 5.) 6:4, 6:7 (5), 7:6 (6); Knowles, Nestor–Etlis, Rodriguez 6:2, 6:1; Bhupathi, Mirnyij–Arthurs, Hanley 6:4, 7:6 (2).

Piros-csoport:

Michael Llodra, Fabrice Santoro (francia, 6.)–Jonas Björkman, Todd Woodbridge (svéd, ausztrál, 3.) 7:6 (1), 3:6, 6:4; Bob Bryan, Mike Bryan (amerikai, 1.)–Martin Damm, Cyril Suk (cseh, 7.) 7:5, 6:7 (0), 7:6 (4); Björkman, Woodbridge–Damm, Suk 6:3, 6:3; M. Bryan, B. Bryan–Llorda, Santoro 6:4, 5:7, 6:4.

*
Meglepetéssel kezdôdött az egyéni torna a férfi teniszezôk 3,7 millió dollár összdíjazású Mesterek Kupáján: David Nalbandian ugyanis nagyon simán legyôzte a tavalyi döntôs, s most az év végi világelsôségért küzdô Juan Carlos Ferrerót.

Az argentin klasszis végig jobban játszott, alapvonalról sokkal pontosabb volt, ráadásul ellenfele adogatásai során is sokszor ô irányított. Az elsô játszmában 3:2-nél brékelt, míg a másodikban 4:0-ra is vezetett. Ferrero csak ritkán teniszezett valós tudásának megfelelôen, s most már nagy bravúrra lesz szüksége ahhoz, hogy bejusson a legjobb négy közé, ugyanis következô két ellenfele a svájci Roger Federer és az amerikai Andre Agassi lesz.

Nalbandian másodszor nyert a Roland Garros idei bajnoka ellen, tavaly Estorilban 4:6, 6:4, 7:6-ra diadalmaskodott. Ferrero még egyszer sem bírt az argentinnal.

A Kék-csoport másik összecsapásán Roger Federer 2 óra 21 perces, izgalmakban bôvelkedô összecsapáson — két mérkôzéslabdát hárítva — legyôzte Andre Agassit.

Az elsô, 53 perces játszmában Agassi 5:5-nél nyerte el Federer adogatását, ám az idei wimbledoni bajnok visszavette azt. A rövidítésben az amerikai 6–0-ra elhúzott, s noha a svájci klasszis három játszmalabdát hárított, fordítani már nem tudott.

A folytatásban Federer beleerôsített, az alapvonalon és a hálónál is rendkívül pontosan és magabiztosan teniszezett: a harmadik játékban elvette Agassi adogatását, s elônyét végig megtartotta.

A harmadik szettben a svájci 5:3-as elônyre tett szert, ám Agassinak sikerült kiegyenlítenie, sôt, a rövidítésben az amerikai két meccslabdához is jutott, de ellenfele — némi szerencsével — mindkettôt hárította, s nyert.

Federer elôször gyôzött a volt világelsô ellen. A houstoni torna elôtt háromszor találkoztak — legutóbb tavaly Miamiban — s mindegyiken Agassi diadalmaskodott.

Eredmények: Kék-csoport, 1. forduló: Nalbandian (argentin, 8.)–Ferrero (spanyol, 2.) 6:3, 6:1;Federer (svájci, 3)–Agassi (amerikai, 5.) 6:7 (3), 6:3, 7:6 (7).

*
Internetes szavazáson Justine Henin-Hardenne-t választották az "év hôsévé".

A voksoláson 95 országból 30 ezer teniszrajongó vett részt, s 36 százalékuk vélte úgy, hogy a belga játékos érdemli meg a címet. A második helyen az amerikai Szeles Mónika, míg a harmadikon a szintén amerikai Jennifer Capriati végzett.

Henin-Hardenne az idén két Grand Slam-viadalon diadalmaskodott, s hétfôtôl ô vezeti a világranglistát. A belga sztár a WTA-vb-n az elôdöntôjig jutott, ott viszont három szettben kikapott a francia Amélie Mauresmótól.

*
Kim Clijsters sikerével fejezôdött be a nôi teniszezôk Los Angelesben zajló, 3 millió dollár összdíjazású világbajnoksága, miután a döntôben a belga játékos könnyedén, egy óra alatt gyôzött Mauresmo ellen.

A Staples Centerben lebonyolított finálét Mauresmo kezdte jobban: azonnal elnyerte a jelenleg még világelsô adogatójátékát. Ám ezután már csak egy teniszezô volt a pályán: Clijsters szinte úgy nyerte a pontokat, ahogyan akarta, egyre magabiztosabban adogatott, s alapvonalon szinte verhetetlen volt. A hálóhoz mindketten csak nagyon ritkán "merészkedtek".

A második, s egyben utolsó szett is a belga sztár fölényét hozta: Mauresmo azonnal elvesztette saját adogatását — látszott, hogy "lélekben" már feladta a döntôt. Ezután Clijsters sorozatban még további öt játékot nyert, s így megvédte WTA-világbajnoki címét, amelyet tavaly hódított el elôször, amikor legyôzte az amerikai Serena Williamst.

A belga teniszezô sikeréért 1 millió dollárt kapott, míg a vesztes francia 500 ezerrel "vigasztalódott".

A döntôben: Kim Clijsters (belga, 1.)–Amélie Mauresmo (francia, 4.) 6:2, 6:0.

*
Nem sikerült viszont a duplázás Clijstersnek a WTA-világbajnokságon. Az egyesben diadalmaskodó belga sztár párosban — oldalán a japán Ai Szugijamával — három játszmában vereséget szenvedett a Virginia Ruano Pascual–Paola Suarez (spanyol, argentin) duótól.

Páros, döntô: Virginia Ruano Pascual, Paola Suarez (spanyol, argentín, 2.)–Kim Clijsters, Ai Szugijama (belgia, japán, 1.) 6:4, 3:6, 6:3.

*
A szövetség vezetôi elképzelhetônek tartják, hogy 2005-tôl Kína ad otthont a nôi teniszezôk szezonzáró WTA-világbajnokságának a legutóbbi két alkalommal, s jövôre is biztosan rendezô Los Angeles helyett.

Az ázsiai országból küldöttség járt a napokban a viadalon, és sikeres tárgyalásokat folytatott. De az sem kizárt, hogy az Egyesült Államokban marad a verseny, mert több város is kifejezte érdeklôdését.

— Még több hónapra van szükségünk a tervek pontosításához, de eredeti stratégiánk szerint idôrôl-idôre változna a helyszín. A világbajnokság számít a WTA Tour koronaékszerének, amelyet a világ számos pontján szeretnénk népszerûsíteni — mondta a profi nôi tornákat szervezô szövetség, a WTA vezetôje, Larry Scott.

Hozzátette: az is megeshet, hogy a 2001-es müncheni rendezés után rövid idôn belül ismét Európába kerül az esemény.

Idén összesen 44 889 nézô tekintette meg a Los Angeles-i világbajnokságot, ez 3629-cel több a tavalyinál. Billie Jean King, a sportág egyik amerikai legendája szerint még legalább három évre lenne szükség a teljes szurkolói sikerhez, az állandó rajongói bázis "kiépüléséhez", de Scott nem osztja ezt a véleményt.

— Nem szeretnék vitatkozni az állítással, de el kell mondanom: más módon is jó eredményt érhetünk el. A Los Angeles-i helyszín nem kedvez az európai televíziós közvetítéseknek, ráadásul globális a sportágunk, a világ más tájait is ki kell szolgálnunk.

Született: 1983. június 8., Bilzen (Belgium).
Lakóhelye: Bree (Belgium) .
Magasság/testsúly: 1,74 m/68 kg.
Ütôfogása: jobbkezes.
Profijátékos: 1999 óta.
Jelenlegi világranglista-helyezése: 1.
Legjobb világranglista-helyezése: 1. (2003. augusztus 1.)
Tornagyôzelmei egyesben: 19.
Idei gyôzelmek: Sydney, Indian Wells, Róma, ’s-Hertogenbosch, Stanford, Los Angeles, Filderstadt, Luxembourg, Los Angeles.
Összes nyert pénzdíja: 7 678 344 dollár.
Idei nyert pénzdíja, egyesben: 4 029 064 dollár.
Útja a gyôzelemig:
csoportmérkôzések: Clijsters–Jelena Gyementyjeva (orosz, 9.) 6:2, 6:2; Clijsters–handa Rubin (amerikai, 8.) 6:4, 6:4; Clijsters–Amélie Mauresmo (francia, 3.) 3:6, 6:4, 6:4;
elôdöntô: Clijsters–Jennifer Capriati (amerikai, 3.) 4:6, 6:3, 6:0;
döntô: Clijsters–Mauresmo 6:2, 6:0.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]