2003. november 15.
(XV. évfolyam, 264. szám)

600 ezer euró áll rendelkezésre a Füzes völgye rendkívül gazdag növény- és állatvilágának megmentésére, ennek a látványos és változatos földrajzi övezetnek a "kiépítésére". Az Európai Bizottság és a román kormány támogatásával olyan védett övezetet alakítanának ki, amely több, Európában védett állatfaj kihalásának megelôzését szolgálja, ugyanakkor a Füzes völgyében lévô települések gazdasági fellendülését is elôsegítené. A projekt célja megszüntetni a környezetromboló hatásokat, enyhíteni az eddigi károkat, tudatosítani a vidék lakóiban a környezetvédelem kínálta lehetôségeket. 2005-ben a védett terület bizonyos részein megfelelôen kialakított, látogatható rezervátum csalogatja majd a Füzes völgyébe a turistákat.

Az európai szinten is jelentôs övezetként számontartott Füzes völgyében négy országos fontosságú rezervátum — a Széki Nádrezervátum, a Mezôség legmélyebb (12,7 méter) természetes tava, a kisszéki Csukás tó, a Légeni tó, valamint a Magyarszováti I-es és II-es Növényrezervátum — található, illetve a Cegei és a Gyekei tavak. A Széki Nádrezervátumot a Kolozs Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának 1974-ben keltezett döntésével hozták létre, akkor alig kéthektáros területen. A völgy 40 ezer hektáros területébôl 11 ezer hektáron munkálkodnak a projekt végrehajtói: a Kolozs Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság, a Román Akadémia természeti kincsekkel foglalkozó bizottsága, az Országos Madártani Társaság kolozsvári szervezete.

Az érintett övezet természeti világa igen sokszínû: erdôs területek, sztyeppevilág, sós talajra jellemzô növényvilág, valamint nedves övezetek váltakoznak. Csak a Csukás tóban tizenhárom halfajta él, de mintegy tízezerre tehetô a Füzes völgyében fellelhetô rovarfajták száma, ugyanakkor a térség mintegy 110 féle vándormadár útvonalán fekszik. A legújabb megfigyelések szerint a Füzes völgyében 800 féle növényt azonosítottak.

Késôbbi határozata által a néptanács vadászati tilalmat rendelt el a Széki Nádrezervátumban, illetve korlátozta a nád begyûjtését. A tilalom dacára a környéken több cég is foglalkozik a nád felhasználásával, amelyet — az erdôkhöz hasonlóan — átgondolatlanul, mindenféle mennyiségi korlátozás, vagy ellensúlyozásra kidolgozott stratégia nélkül vágták ki.

Becslések szerint a Füzes völgyében mintegy ezer hektárnyi erdôt vágtak ki, s további ötszáz hektárra hasonló sors vár. További ötezer hektáron az erdô megritkult, öreg fák váltak különféle betegségek áldozatává. Ennek eredményeként jelentôsen megnövekedett a talaj szennyezettsége, egyre gyakoribbá váltak a földcsuszamlások. Az öntözés felszámolása, a szárazság jelentôsen csökkentette a talaj nedvességtartalmát. A vízivilág szinte teljesen eltûnt. A gazdák inkább a környékbeli tavak, az egyre inkább visszahúzódó mocsaras területek közelében mûvelnek földeket, különféle vegyszereket használnak, ezek jelentôs része a folyóvizekbe kerül. A mezôgazdasági termelékenység felére, a növény- és állatvilág változatossága 15 százalékkal csökkent. Az erdôpusztítás és az utolsó "zöld folyosók" elhanyagolása miatt a növényzetnek szükséges szerves anyagok a folyóvizekbe, altalajvizekbe folynak el, alkalmatlanná téve azokat a fogyasztásra.

Több állatfajtát a kihalás veszélye fenyeget, vagy néhány esetben a szakembereknek már nincs is tudomásuk létezô példányokról, közülük több tudományos, illetve gazdasági jelentôségû: ilyenek például a vörösgém, a bölömbika, barna réti héja, tôkésréce, szárcsa, vízityúk, csuka, halálsas, fekete gólya. A Füzes völgyében akadnak olyan állatfajták is, amelyek az Európai Közösség védett állatainak jegyzékén, vagy különféle nemzetközi egyezményekben szerepelnek, mint például a törpegém, mocsári teknôs, zöldgyík, fürge gyík, rézsikló, tarajos gôte, alföldi unka, vöröshasú unka, erdei béka, zöld varangy.

A Life III. Natura elnevezésû program keretén belül futó projekt során mintegy 250 hektáron új nedves területeket alakítanak ki, ugyanakkor megakadályozzák a Füzes és mellékfolyói völgyének — mintegy tízezer hektáros terület — elsivatagosodását, a fokozódó szárazságot. 400-450 hektár újraerdôsítésére is sor kerül, fôként a jelentôsen károsult, valamint az "elhagyott" mezôgazdasági területeken. Körülbelül 500 hektárt tesznek majd ki a mûutak mentén kialakítandó úgynevezett "zöld folyosók". Ezek elhatárolják majd a védett övezeteket, segítenek a közúti közlekedés ártalmainak tompításában, ugyanakkor menedéket jelentenek a vándormadaraknak.

A projekt célja bevonni a vidék lakosságát is a megvalósításba, ezáltal tudatosítani a környezetvédelem fontosságát. A 2005-ig kialakítandó természetvédelmi terület elôreláthatólag megnöveli majd az idegenforgalmat, ezáltal a lakosság "átszakosodik" a ráfizetéses földmûvelésrôl a faluturizmusra, vendéglátóiparra, így a nád- és fakitermelés is szinte magától megszûnik majd. A projekt már eddig is 150 családot (mintegy hatszáz személyt) vont be az ökoturizmusba, faluturizmusba, ehhez adódik még mintegy 300 személy, akiknek tevékenysége közvetve kapcsolódik a turizmushoz. A várakozások szerint fejlôdésnek indul a vendéglátóipar, közel 150 munkahely létesül. Remek lehetôséget kínálnak a környékbeli tavak is, amelyeket sporthorgászatra használhatnak.

A rezervátum látogatói részére környezetkímélô megoldást alakítanak ki, a turisták fából készült szerkezeten, illetve jól elkülönített ösvényeken haladnak majd végig.

— Három évvel ezelôtt állítottuk össze a pályázatot — tájékoztatott Sergiu Mihut, a Kolozs Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság felügyelôje. — Az összeg 75 százalékát az Európai Bizottság folyósítja, fennmaradó részét az állami költségvetésbôl kapott összegbôl fedezzük. Az Európai Bizottság eddig 180 ezer eurót fizetett ki a 450 ezerbôl. A kormány hozzájárulását már két évvel ezelôtt meg kellett volna kapnunk, ám különféle technikai-bürokratikus okokból kifolyólag az összeg folyósítása késett, a támogatás kiutalását elrendelô kormányhatározat csak idén májusban született meg, a kormány teljes hozzájárulásának összegébôl 30 százalék érkezett meg november elsején. Most szorít az idô, ugyanis az összeget december végéig el kell költenünk — a projekt érdekében átgondoltan, ésszerûen és hasznosan —, ellenkezô esetben vissza kell fizetni, s kiutalásához újabb bonyolult procedúrákra lenne szükség. Idônk 90 százalékát adminisztratív, könyvelési, jogi kérdések, jelentések elkészítése foglalja le, így alig jut idônk magára a projektre, amelynek eredetileg 2004. december végéig le kellene zárulnia. Már most tudjuk, hogy féléves halasztást kell kérnünk — tájékoztatott a szakember.

Szék Helyi Tanácsa a napokban döntött a 400 hektáros terület koncessziós jogának odaítélésérôl a projekt megvalósítása érdekében.

— A székiek már felfedezték a faluturizmusban rejlô lehetôségeket, ám a rezervátum kialakítása, felújítása minden bizonnyal még intenzívebb fejlôdésnek indítja ezt a foglalkozást. Nagyon örülünk a kezdeményezésnek, amely nemcsak a benne rejlô gazdasági lehetôségek miatt értékelendô, hanem a jelenlegi körülmények fenntartása közepette rövid idôn belül szinte helyrehozhatatlan természeti károk kialakulásának megakadályozása, a környezet gondozása miatt is. Erdôsítések következnek, ugyanakkor két és fél kilométer hosszú megfigyelô hidat építenek a rezervátumban, információs pavilonokkal. A megfigyelô híd Európa egyik leghosszabb ilyen építménye lesz — mondta Sallai János, Szék polgármestere.

Az elsô döntô lépés megtörtént. A lakosság jólétet szeretne, tehát itt is megvan az együttmûködésre való hajlandóság. A folytatás a társadalmon múlik, a helyi önkormányzatokon, szervezeteken, akik meglátják — vagy nem — a továbbiakban kínálkozó lehetôségeket, akik tudni fogják, hogy mikor és milyen irányban kell tenni valamit, és akik akarnak is tenni. Nyertesek? Mi mindannyian. Gazdagabbak egy "édenkerttel", gazdagabbak a pusztulásra ítélt állatfajtákkal, az elsivárosodásra kárhozottságból megmenekülô Mezôséggel.

Kerekes Edit

Tom Gallagher politológus az etnikai béke és konfliktus professzora a Bradfordi Egyetemen, több Romániáról szóló könyv szerzôje. Sarkított véleménnyel rendelkezik arról, hogy az SZDP nem tudta korszerû párttá kinôni magát, amely az EU-ba juttathatná Romániát, az RMDSZ-rôl, amely most már veszélyeztetné a vele azonos nézeteket vallott civil szervezetek létét, a szaporodó ellenérvek dacára is politikai házasság mellett kitartó magyar érdekvédelmi szövetségrôl, amely PR-ajándékot szolgáltat az SZDP-nek, Nãstaséról, aki talán készakarva a magyarság megosztásának kovásza, a nacionalizmus elôretörését mérsékelô (!) Vadim Tudorról, alkudozni nem képes román EU-stratégiáról, az unió "bársonyos" falurombolásáról, a magyar lét veszélyeztetettségérôl, ellenzéki magyar politizálás esélyeirôl, a magyar ellentábor radikalizmusának vakvágány voltáról, a demokratikus elveit megvédeni, befolyását nemes célokra bevetni hivatott RMDSZ-rôl, és mai politikai életünk sok más életbevágó vonatkozásáról. Vele beszélgettünk a Szabadság szerkesztôségében.

(Írásunk a 8–9. oldalon)

Balló Áron

Gyülekezeti házat avatott az elmúlt napokban az Irisz telepi református egyházközség. Az Oasului utcai gyülekezet tágas portáján a több éve készülô kétszintes házat az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, Pap Gézának áldásával adták át. A már mûködô gyülekezeti épületet mostanra sikerült a mellékhelyiségekkel és saját hôközponttal felavatni, amihez az anyagiak függvényében vendégszobák is fognak tartozni. A gyülekezet tervei között szerepel a széleskörû diakóniai munka vállalása, ennek anyagi hátterét egy most épülô korszerû autójavító mûhely fedezné.

Az iriszi egyházközségben az építkezés egyidôs a 76 évvel ezelôtt létrejött gyülekezettel, amely kezdetben Hidelvéhez tartozott, majd Bíró Mózes áldozatos lelkészi munkássága révén a fél évszázaddal ezelôtt Kós Károly tervei alapján megépített iriszi templommal önállósult.

Az egykoron igen gazdag diakóniai tevékenységet is folytató gyülekezetrôl Nagy Levente lelkipásztorral beszélgettem, aki nem véletlenül kanyarodik vissza az 1931-ben Kolozsvárra érkezô és új belmissziós szellemiséget hozó Bíró Mózes lelkészi munkásságáig. E jeles személyiségnek egyik legnagyobb érdeme az, hogy az egykoron négy kolozsvári református gyülekezet a hatékony belsô építkezésnek köszönhetôen napjainkra tizenkét erôs gyülekezetté nôtte ki magát.

A kezdetben magánházaknál formálódó kis iriszi gyülekezet néhány év alatt kiépítette intézményesített szeretetszolgálatát, ami idôsekre, fiatalokra és kisgyerekekre egyaránt kiterjedt. Államosításkor már jól mûködô két diakóniai házat is elvettek a gyülekezettôl. Amikor már hitén kívül semmivel nem rendelkezett, akkor született meg a gyülekezetben a templomépítés gondolata. A közadakozásból felépített templomot 1957-ben szentelték fel, ezt követte húsz évre rá a lelkészi lakás, majd a rendszerváltás után folytatódott minden ott, ahol valamikor abbahagyták.

Nagy Levente annak a három évnek a történetét is szóvá teszi, amikor véget nem érô törvényszéki pereskedés nyomán 1997-ben sikerül visszaszerezni egyik elkobzott épületüket a templom szomszédságában. Ekkor már egyértelmû a terv: újra kell indítani a patinás múltú gyülekezeti diakóniai szolgálatot. A lelkész egyházi óvodát, egyházi elemi iskolát és öregek otthonát létesítene. Mindehhez azonban pénz kell, amibôl soha nincs elegendô, ezért döntöttek úgy, hogy a visszakapott épületet gazdasági célokra fordítják. Az ingatlant komoly befektetéssel át kellett alakítani, újjáépíteni. A munkálatok javában folynak: a telken korszerû autójavító mûhelyt építenek, amelynek jövedelmébôl fedezni lehetene a diakóniai munka kiadásainak legalább egy részét. Közben Kolozsvár legnagyobb egyházi portáján, az egyhektáros gyülekezeti telken a templom mellé új gyülekezeti házat építettek egy régi, agyagfalú ház helyén. A költségek egy részét a 12 kolozsvári református gyülekezet vagyonközösségének jövedelmébôl fedezték, a munkálatok zömét közmunkában a gyülekezet tagjai végezték el. A gyülekezeti terem az egyházi tevékenységek mellett a körzeti RMDSZ rendelkezésére áll, és idônként itt szokott gyûlésezni a gazdakör is.

A további nagy terv, a diakóniai szolgálat megteremtése még hátravan. A gyülekezettôl elorzott, a Porcelángyárral szemben lévô másik egyszintes épület azonban továbbra is tanügyi használatban van. Noha az épületet nem államosították, és telekkönyv szerint az egyház tulajdonában található, mégsem sikerült visszaszerezni. A benne mûködô napközis intézmény igazgatója ôsszel még hajlandó lett volna tárgyalni a házbér kifizetésérôl, valakik azonban hamar meggyôzték, hogy álljon el szándékától, hiszen az egyháznak ehhez nincs köze… Az épület dokumentációja Bukaresben van, sok száz vagy ezer más egyházi épület iratcsomójával együtt, miközben az egykori ingatlanegyüttest szemfüles lakók saját kényük-kedvükre szeretnék használni.

Az iriszi egyházközség tulajdonainak visszaszerzéséért folytatott harc, a további építkezési tervek az egyházzal szembeni új kihívásokra is próbálnak reagálni. A lelkész szerint egyre nagyobb szükség van a diakóniai szolgálatra, például a gyerekgondozásra, hiszen sok magyar szülô amiatt nem vállal gyereket, mert nincs kire bíznia ôket. Ezekben az ügyekben a nemzete iránt elkötelezett egyház sokat tehet.

Makkay József

Romániában, Európa egyik legszegényebb országában egy év alatt közel háromszorosára emelkedett a dollármilliomosok száma, miközben az ország lakosságának csaknem 30 százaléka a szegénységi küszöb alatt él — derült ki a 300 leggazdagabb román toplistájának közzétételekor. A listán összesen 14 Kolozs megyei vállalkozó szerepel, akik 163 millió dollár nagyságú vagyont birtokolnak. Az összeg kilencszer nagyobb a megyei tanács költségvetésénél.

Az elsô helyen 52–55 millió dollár nagyságú vagyonával Stefan Vuza iasi-i származású vállalkozó áll, az iparban termelô Serviciile Comerciale Române tulajdonosa, ôt követi Liviu Florian, a bonchidai AgroFlip disznóhízlalda tulajdonosa, aki 18–20 millió dollárral rendelkezik. A mobiltelefonok is jól jövedelmeznek, hiszen Fodor Zsolt és felesége, Silvia 12–14 millió dollár körüli vagyont gyûjtött össze az Orange-ot forgalmazó EuroGSM céget mûködtetve. A negyedik helyet a Banca Transilvania elindításában szerepet vállaló Horia Ciorcila foglalja el, akinek az Astral Telecomban és az élelmiszeriparban termelô Ind Maestróban is van érdekeltsége.

A könnyûipar is kitermelt egy dollármilliomost: Gabriel Carlig, a Jolidon tulajdonosának vagyona 9–10 millió dollárra rúg. A táblázat 6. és 7. helyét Cosmin Pavel és Marius Stef foglalja el, ôk az Agressione cég révén a fa- és papíriparban folytat tevékenységet. A szerelékeket forgalmazó Secpral Pro cégben érdekelt Erika Hristea 8 millió dollár vagyont gyûjtött, míg a számítógépekkel foglalkozó Brinel Computers cég részvényese Marcel Borodi 7–8 millió dollárt tudhat magáénak. A listán találhatók még Gheorghe Cita (EVW Holding), Ovidiu Turcu (Dacia Service, IATSA), Vita László András (Vitacom Electronics), Dorel Goia (Astral Telecom, Ind Maestro) kolozsvári üzletemberek is, akiknek 5–7 millió dollár közötti vagyonuk van. Az üzletemberek között egy sportoló is található: az NBA-ben játszó egyedüli román játékos, Ghitã Muresan öt millió dollárt gyûjtött össze pályafutása során.

A leggazdagabb 300 román összesen 12 milliárd dollárnyi értékû vagyonnal rendelkezik, ami megfelel a román hazai össztermék 26 százalékának. Közülük legtöbben (124) Bukarestben élnek, régiók szerint Erdély az elsô, 49 dollármilliomosával megelôzi Moldovát (33), Dobrudzsát (21), Máramarost (19), a Bánságot (17), Olténiát (12) és a román fôváros nélküli Havasalföldet (10). A megyék szerinti sorrendben viszont Bukarestet Konstanca követi 21, a 3.–4. helyen Kolozs és Temes áll 14–14, a negyediken pedig Máramaros 12 dollármilliomossal. Egy év alatt nem sokat változott a leggazdagabb románok ranglistájának élvonala.

Továbbra is az 1941-ben Olaszországban letelepedett, volt légionárius-vasgárdista üzletember, román nemzeti ideológia és gyakorlat dolgában Ceausescu "valóságos belsô titkos tanácsosának" tekintett Iosif Constantin Drãgan, a 11 országban jelen lévô Butan Gas cég tulajdonosa áll, 850 millió dollárra értékelt vagyonával. A brassói származású Ion Tiriac volt világhírû teniszjátékos, egykori edzô és menedzser, mai pénzmágnás és banktulajdonos a második 650–750 millió dollárnyi vagyonával. Mögötte a harmadik helyen állnak 650 millió dolláros vagyonukkal a nagyváradi Micula-testvérek. Negyedikek a sorban a volt román kereskedelmi bank, a Bancorex kifosztásában és csôdjének elôidézésében kitûnt Pãunescu-klán tagjai 600–650 milliós vagyonukkal. Még az ô kétes hírnevüket is lekörözô priusszal rendelkezik Sorin Ovidiu Vîntu, aki általa alapított, vezetett, majd csôdbe vitt FNI révén több millió román állampolgár megtakarított pénzén 460 millió dolláros vagyont gyûjtött.

Az ismertebb román politikusok közül az építészbôl dollármilliomos kôolajipari vállalkozóvá lett (Rompetrol) liberális Dinu Patriciu 300 milliós vagyonával a tíz leggazdagabb román élvonalába lépett. A legtöbb változást és a legnagyobb vagyongyarapodást a 100–200 millió dolláros gazdagok körében tapasztalt idén a Capital címû hetilap. Közöttük szerepel az erdélyi Verespatak aranytartalékainak ciántechnológiás kitermelésében érdekelt Frank Timis, valamint az egyik, idôközben lefülelt és bíróság elé állított NATO-tisztviselôvel való üzleti kapcsolatai révén a román sajtóban nagyarányú pénzmosással, egykori Securitate- kapcsolatokkal gyanúsított temesvári Ovidiu Tender, akit mai román csúcspolitikusokhoz is jó kapcsolatok fûznek.

A toplistán szereplô tíz magyar közül az elsô a nagyváradi Teszári Zoltán, egy kábeltelevíziós társaság tulajdonosa, mintegy 80 millió dolláros vagyonával. Ôt a marosvásárhelyi Prosszer Zoltán és Gabriella házaspár (Paneuro csoport) követi 55–-60 millió dollárral. Harmadik és negyedik a sorban Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, valamint Mudura Sándor nagyváradi vállalkozó, 25–25 millió dolláros felmérhetô és látható vagyonnal.

B. T.

Tizenhatezer és százezer lej közötti összegekkel növekednek a nyugdíjak decembertôl, az idei negyedik nyugdíjemeléssel, jelentette be pénteken Ion Giurescu, az Országos Nyugdíjpénztár elnöke.

"A nyugdíjemelés mértékének kiszámítása az idénre becsült infláció függvényében történt. Ennek megfelelôen 14 százalékos infláció mellett decemberben 3,1 százalékkal növekedik a nyugdíjak összege", mondta Giurescu.

Az állami nyugdíjbiztosítási rendszerben az átlagnyugdíj összege 2 654 606 lej elért korhatárral és teljes munkaidôszakkal. Ezek a nyugdíjak mintegy 82 000 lejjel növekednek. Az 549 878 lejes földmûvelôi átlagnyugdíj összege mintegy 17 000 lejjel emelkedik. Nem részesülnek emelésben azok a személyek, akiknek havi nyugdíja meghaladja a 12 360 690 lejt.

Idén márciusban 3,5 százalékkal, júniusban 2,7 százalékkal, szeptemberben pedig 2,65 százalékkal nôtt a nyugdíjak összege.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) és az RMDSZ közös szervezésében november 21-én Kolozsvárott megkezdôdik "Az EU házhoz jön" kis- és középvállalkozások uniós felkészítô rendezvénysorozata — jelentette be Réthy Imre, a GKM közigazgatási államtitkára és Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági alelnöke pénteken sajtótájékoztatón Budapesten.

A rendezvénysorozat keretében 40 városban ismertetik meg a vállalkozókkal az unió belsô piaci mûködését. Réthy Imre szólt arról, hogy a GKM kiemelt feladatnak tekinti a határon túli magyarság uniós felkészülését, melyet szakmai támogatással is elô kíván mozdítani.

A közigazgatási államtitkár hangsúlyozta: a minisztérium bízik abban, hogy a határon túli vállalkozások felkészülése során a partneri kapcsolatok és a vállalkozók közötti együttmûködés is erôsödik. Utalt arra, hogy a GKM már több sikeres "EU házhoz jön" felkészítô rendezvényt tartott a határon túl, többek között Kassán, Losoncon, Lendván, Beregszászon, Ungváron.

Kerekes Gábor jelezte, hogy az RMDSZ több szakértôje is részt vesz a GKM magyarországi "EU házhoz jön" felkészítô rendezvényein, hogy megszerezzék az uniós ismereteket, illetve tapasztalatokat szerezzenek a rendezvények helyi szervezésében. Az RMDSZ alelnöke kérdésre válaszolva elmondta, hogy terveik szerint Erdélyen kívül távolabbi román területeken is megszervezik a felkészítô rendezvényeket, köztük Bukarestben is. Arra törekednek, hogy a GKM felkészítô kézikönyvét helyi adaptációval egészítsék ki.

A rendezvényeikre bárki elmehet és igény szerint megoldják a tolmácsolást is.

A fenti címet viseli az a kétnapos nemzetközi tudományos tanácskozás, amelyet a Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Kara szervezett. A péntek délelôtti megnyitón a kar dékánja, Dumitru Matis mellett Andrei Marga rektor, valamint a bukaresti, budapesti, jászvásári, krajovai, miskolci, temesvári egyetemek képviselôi szólaltak fel. A hazai elôadókon kívül Magyarországról, Bulgáriából, Ausztriából érkezett szakemberek dolgozatait hallhatják az érdeklôdôk, összesen több mint ötszázat.

Több témakörbe csoportosulnak az elôadások: közgazdaságtan, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, európai integrálódás, pénzügy és könyvelés, biztosítások, bank, tôzsde, menedzsment és marketing, informatika, alkalmazott matematika, statisztika és elôrejelzések, gazdasági elemzés, regionális és vidéki gazdaság, valamint termékminôség és technológiák.

Elhangzott: csakis akkor képzelhetô el a 2007-re tervezett csatlakozás, ha a gazdasági reform valóban bekövetkezik, ehhez viszont szakmailag jól felkészült, versenyképes közgazdászok kellenek. A tananyag állandó újítása és a megfelelô infrastruktúra nélkül azonban lehetetlen ezt megtenni, mondta Marga.

A délelôtt folyamán többször elhangzott a versenyképesség fogalma, így akár a rendezvény mottója is lehetett volna ez. Nemcsak a szakemberekre, tudásra, hanem a román felsôoktatásra általában is vonatkozik, hogy meg kell állania helyét a piacon, hiszen amennyiben nem szervezôdik újra, a bolognai egyezményben leszögezetteket szem elôtt tartva, könnyen elveszítheti presztízsét. A most zajló rendezvényhez hasonló nagyságrendû kezdeményezések azt mutatják, van jövôje az egyetemnek, azonban rendkívül fontos minél hamarabb életbe léptetni a reformokat.

F. I.

DÁVID FERENCRE, az unitárius egyház alapító püspökére, Kolozsvár szülöttjére emlékeznek november 16-án, vasárnap de. 11 órakor a belvárosi unitárius templomban. A templomi ünnepélyt az unitárius teológiai hallgatók végzik, prédikál Újvárosi Katalin teológus. Mindenkit szeretettel várnak.

A RÁKÓCZI SZABADSÁG-HARC EMLÉKEZETE címmel a budapesti Jánosi együttes tart elôadást november 16-án, vasárnap du. 4 órakor az Unitárius Egyház dísztermében (Kossuth u. 9. szám, elsô emelet). Szervezô: ODFIE és a belvárosi unitárius egyházközség.

MÁRTON-NAPI TÁNCOS DÉLUTÁN a Nyugdíjasklub összejövetelén november 16-án, vasárnap du. 5 órától a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai Alapítvány székházában. A zenét, mint úgy általában, Marton István szolgáltatja.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖ-VETELT TART az RMDSZ kül- és belmonostori kerülete november 15-én, szombaton du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

A HAGYOMÁNYOS NOVEM-BERI ESÔBÁLT szombaton este a Német Demokrata Fórum Unió/Memorandumului utca 8. szám alatti székházában rendezi meg a Német Ifjúsági Fórum.

DR. BALOGH ANDRÁS egyetemi docens (ELTE, Germanisztikai Intézet) elôadásaira kerül sor, október 25-én szombaton a Bocskai-házban (Mátyás király u. 4. sz.) Témák: 8-tól 10-ig: Az irodalmi eszmék a kapcsolattörténet szempontjából; 10-tôl 12-ig: Kapcsolattörténet: a beágyazottság jelensége; 14-tôl 16-ig: Az irodalmi eszmék az idôben; 16-tól 18-ig: Kapcsolattörténeti esettanulmány). Az irodalmi eszmék története sorozat elôadásaira mindenkit szívesen lát a Sapientia Alapítvány — Kutatási Programok Intézete és a szervezô: a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke.

VASILE GHEORGHITÃ festômûvész kiállítása nyílik meg november 19-én, szerdán 18 órakor a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban. A tárlatmegnyitóval egy idôben mutatják be Mariana Bojan Dansul câinilor címû regényét is.

VERSES-ZENÉS JÁTÉKKAL köszöntik Csokonai Vitéz Mihályt 230. születésnapján a Thé-trupp (Kolozsvári Egyetemi Színjátszó Társaság) tagjai a Filológia Horea út. 31. sz. alatti Eminescu termében november 17-én, hétfôn. (Az elôadás címe Tempe; este nyolctól fél tízig tart.)

A TIZENEGYEK — az elsô erdélyi írónemzedék indulása és fogadtatása (1923–2003) címmel megjelent kétkötetes kiadvány kapcsán Cseke Péter irodalomtörténész tart elôadást a Kolozsvári Népfôiskola összejövetelén november 18-án, kedden du. 5 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5.). Az összejövetelen Jancsó Miklós szímûvész felolvas a kötetbôl, Murádin Jenô mûvészettörténész pedig a kötetet illusztráló mûvészekrôl beszél. A Népfôiskola szervezôi szeretettel várnak minden érdeklôdôt. A kiadvány a helyszínen megvásárolható.

A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG-NEK Kolozsváron is alakul fiókszervezete. Ebbôl az alkalomból a Gál Kelemen Oktatási Központ és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány II. Rákóczi Ferenc emlékezete és a szabadságharc címmel könyvkiállítással egybekötött mûsoros összejövetelt szervez november 17-én, hétfôn du. 6 órától a Báthory-líceum dísztermében. Közremûködnek a Báthory István Elméleti Líceum tanulói és az Amaryllis együttes László Bakk Anikó vezetésével, valamint Papp Tibor növendékei: Veress Gáspár és Starmüller Péter. Irányító tanárok: Váradi Éva, Wolf Ágnes.

SAJTÓNK JELENE
címmel a Kolozsvári Rádió fennállásának 50. évfordulója alkalmából fórumot rendez november 15-én, szombaton reggel 9 órától az unitárius egyház Dávid Ferenc dísztermében (Brassai-líceum épülete, Kossuth Lajos/1989. Dec. 21. út 9. szám). A fórumon dr. Péntek János, dr. Szilágyi N. Sándor, Gáspárik Attila, Magyari Tivadar, Moskovits János elôadásait hallgathatják meg a jelenlévôk. Moderátor: Rostás-Péter István.

Üldözöttnek lenni, bujkálni csak azért, mert más vagy, mint a többiek. Halálveszedelmet vállalni a jogtalanul üldözöttek védelméért. Hogyan látta ugyanazt a történetet menekült és menedéket adó? Mit élt át egy nyilas razzia során a hamis papírokkal bújtatott kisgyermek, a diakonissza, a munkaszolgálatból szökött nagyfiú és a gyermekotthonok vezetôje?

Miklya Luzsányi Mónika Hogy véget érjen a sötétség címû kötetének hátsó borítóján olvashatók a fenti sorok. A budapesti Harmat és a kolozsvári Koinónia közös kiadásában megjelent könyvvel, illetve annak szerzôjével csütörtökön este ismerkedhettek meg az érdeklôdök, a Református Tanárképzô Fôiskola Horea úti székházában, a MásVilág Klubban. A beszélgetésre a Genézius Társaság szervezésében került sor, az egybegyûlteket Baló Levente, ügyvezetô igazgató köszöntötte, majd átadta a szót Mihály Emôkének, a beszélgetés vezetôjének.

Miklya Luzsányi Mónika Kiskunfélegyházán él, pedagógus, öt gyerek édesanyja, tíz éve ír, fôként gyerekeknek szóló könyveket, de az utóbbi években felnôtteknek is. A most megjelenô kiadvány viszont dokumentumkötet, amely Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek a magyarországi holokauszt alatt kifejtett embermentô tevékenységérôl tanúskodik. Sztehlo Gábor a nyilas uralom idején 1600 zsidó gyermeknek és 400 felnôttnek nyújtott menedéket. A lelkész 32 otthont hozott létre, a kötet egynek, a Bogár utcai otthonnak az életét próbálja bemutatni, interjúk, visszaemlékezések, korabeli naplók alapján.

A beszélgetés során, többek között, szó esett arról is, miért és hogyan taníthatunk a gyerekeknek a holokauszt problémájáról, miért szükséges beszélnünk a népirtásokról. A szerzô bevallása szerint ôt az motiválta a könyv megírásában, hogy valóban az utolsó idôket éljük, hiszen nap nap után távoznak az élôk sorából azok, akik beszélni tudnak a holokausztról. Ennek a múltnak nem szabad elvesznie, személyessé kell tenni ezt a szörnyû történetet. Gyermekeinket ne távolítsuk el, a holokauszt ne egy esemény legyen számukra a régmúlt idôkbôl, hiszen egy nép történelme nem csupán számokra és adatokra redukált tudomány, hanem a tudatunkban megôrzött történet is.

Köllô Katalin

Visky András: Az én népem lesztek; Visky István: Zsidók — a kiválasztottság és az evangélium között; Történetek a Talmudból; Ugyanaz a nép — Sindelyes Dóra naplója; Schiller Erzsébet: Kislexikon a zsidóság történetérôl; Molnár Sára: Az ésszerûtlen jó. Kertész Imre regényeirôl; Könyvajánló (Nagy Antal Mihály: Örök szövetség; Sebestyén Mihály: Nyúlgát az idô ellen); Grosz Imola: A róka pártján; Miklya Mónika: A magunkban hordozott múlt; Interjú Lôwy Dániel holokauszt-kutatóval a kolozsvári zsidóság történetérôl; Visky Ferenc: Kívánság a kívánság ellen; Grosz Imola: Ankét "gyakorló" házasokkal — a megelégedettségrôl; Geréb Tünde: Hányat? A testvérviszonyról és a gyerekvállalásról; Szappanos Regina: Dumáljunk — a keresztyén fiúkról — 6. rész; Antalfi Gizella: Elôtte és utána; Antalfi Gizella: Mennyi a sok? Az orvos válaszol; Halmen Krisztina: Az Országos CE konferencia és a 100%-os kegyelem.

Gyerekoldalak — Mihály Emôke: Sámuel imája (mese) — Feladat–kézügyesség–próba; Halmen Krisztina: Gyermekek a Vajdaságból.

Három év elteltével ismét nagyszabású egyéni tárlattal jelentkezett Kolozsváron Teodor Botis. Alkotói tevékenysége utóbbi tíz esztendejének termését mutatja be, rendhagyó módon, kettôs kiállítással: a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában és a Rádió Galériában.

Sarkos formák poézise — jellemezhetném távirati stílusban a látottakat. Teodor Botis alkotói mûvészetére ugyanis egyaránt jellemzô a lírai hozzáállás és a határozott, olykor már egyenesen élesnek tûnô formai megfogalmazás, amelyet a színeknek sajátos, a meleg sárgáktól, barnáktól a kékeken keresztül a hideg szürkékig terjedô variációjával enyhít vagy éppenséggel hangsúlyoz. A múlt reminiszcenciái, a kiveszôfélben levô népi kultúra tárgyi emlékeinek, díszítôelemeinek részletei keverednek a természet szolgáltatta florális motívumokkal, a pillangók röptét formákba öntô festôi szándékkal. A népi építészet jelei, az egymásba kapaszkodó háztetôket vagy éppenséggel hegycsúcsokat sejtetô geometriai vonalak jól megférnek a nyitott ablak nyújtotta szintén sarkos formákba fogalmazott, de intimebb környezetre utaló képkonstrukciókkal. Mintha szándékosan keresett kettôsségrôl lenne szó, mind a figuratív-nonfiguratív, mind pedig a dekorativitás és gondolatiság vonatkozásában. A kettô nem zárja ki, hanem erôsíti egymást.

A sajátos botisi formanyelv az absztrakció határait súrolva olykor át is lépi azt, de úgy, hogy a forrás, amelybôl vétetett, valamilyen formában, a konkrétumok szintjén is felismerhetô legyen. A mûvész érzéseihez, hangulataihoz keresi a megfelelô festôi megjelenítést, aminek eredményeként a sarkosan tördelt, erôteljes, szögletes formát olykor lírába oldják a lágyabban omló, egymásba hajló felületek. A dekoratív képkonstrukció társaságában újdonságként hat egy poétikus nôi akt.

Teodor Botis kiállítása december 3-ig tekinthetô meg.

(németh)

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Az utóbbi években valahogy elhanyagoltam a televíziónézést: nem mondom, idônként be-bekapcsolom a készüléket, rendszerint akkor, amikor úgy tûnik, történik valami, létrejön egy államilag beígért kisebbségi intézmény, magyar egyetem, Petôfi-Schiller egyetem, magyar karok, aradi szoboravatás, szóval, amikor minden jel arra mutat, változás áll be erdélyi magyarságunk életében.

Nézem ilyenkor a televíziót, hallgatom a rádiót, aztán lecsengenek az eseménytelenségek, marad minden a régiben, csupán a politikai retorika virágcsokra bôvül semmitmondó szóvirágokkal. És persze én is, más is, mi a kisemberek, kevesebbet nézzük a televíziót, hallgatjuk a rádiót. Ugyan minek — kinek bosszankodni? — legyintéssel intézzük el — nemegyszer a sorsunk érintô kérdéseket.

Egy este, hogy hogy nem, a hírek után tovább bámultam a készüléket: reklámképek villództak, csobogott a jéghideg sör a gyöngyözô reklámpohárban, boldogan mosolyogtak, ragyogtak a minôségi fogkrémet reklámozók, ropogtak a kifehérített fehérnemûk — és egyszercsak váratlanul elkezdôdött egy film: egy akciófilm.

No, gondoltam, rég nem láttam semmi izgalmasat, megnézem most, hogy verik egymást a külföldi színészkollégák jó pénzért, a mi lelki épülésünkre.

Helyszín: kisváros. Megjelenik egy egyenes tekintetû, kisportolt, szimpatikus férfiú. Sejtem, tudom, ô az Igazság Bajnoka. Ô a filmben, a mesében a Jó, akit nem lehet megvesztegetni, aki a jóért, nemesért harcol stb. Azért jött a kisvárosba, hogy kiderítsen egy szörnyû bûntényt, minek következtében az ivóvíz szennyezôdik, halálos méreg kerül a folyókba, emberek pusztulnak és még tovább fognak pusztulni, ha mûködik tovább a Rejtett Földalatti Nem Értem Milyen mérgezô üzem. A bûntény elôidézôje, tiltott, titkolt üzem mûködtetôje hatalmas — nagy gazdag úr, szenátor. Ahányszor az ô jelenetét sugározza a film, a szenátor úr mellett, mögött, elôtt egyvégtében vonaglik egy-egy titkárnô, érzékiséget jelképezve, vagyis hogy a szenátor úr egész nap gonosz, és amellett egész éjjel besegít a leányvonaglásba, mint partner. De szenátor két gonoszság és egy leányvonaglás között szakít annyi idôt, hogy kiadja a parancsot embereinek: el kell pusztítani az Igazság Bajnokát. Ennek következtében a Hôst letámadja felváltva 8–10 Lombroso típusú jó mozgású színész kolléga (ha egyszerre támadnák, ôk gyôznének, de akkor a dramaturg beperelné ôket a mûvészi elképzelés szó szoros értelemben vett szétveréséért), de a Bajnok azért Bajnok, hogy oda se neki: sorba hasba rúgja, átdobja, a (saját) feje fölött a nekirohanót, kirúgja kezébôl a kést, állon vágja úgy, hogy szegény támadó egyenesen beleesik valami odakészített ládába, ráng egy-kettôt a lába a humor kedvéért stb. A Bajnok közben mosolyog, körötte, mellette, mögötte a leterített gonoszok, és vér és vér és vér (illetve paradicsomlé).

Más filmkockák következnek: megjelenik a Magányos Leány. Egyszerû, szorgalmas, önellátó, jó háziasszony — kicsit csontos alkat (biztos nem fog csóréra vetkôzni — állapítom meg — mert ahogy elnézem, nem elég csinos ahhoz, hogy valamilyen izgalmas mûvész-mondanivaló üzeneteként levetkôzzék meztelenre: a televíziónézôk nagy-nagy örömére.)

A film végén — már elôre örülök neki — biztos esküvô lesz, az kell hogy legyen, annak kell lennie, mert minden igaz és valamirevaló film végén összeházasodnak a fôszereplôk (rendszerint egymással). De még nem tartunk itt.

A cselekmény egyre izgalmasabb: gépfegyverekkel, pisztollyal, egyebekkel próbálják elpusztítani a Férfiút, aki harcol az Igazságért, Tisztességért.

Örömmel látom: harca nem hiábavaló: egymaga legyôzi a gonoszarcú kollégák egész hadát: ég a tiltott üzem, a földön fetrengenek hasukban-hátukban golyókkal a gonoszok, de ez még semmi: él (és nem is akárhogy) a fô gonosz, a szenátor. Nem sokáig: az Igazság Bajnoka vele is végez, persze önvédelembôl, mert ô nem agresszív, ô csak önvédelembôl lôtt le vagy két tucat gonoszt, ellentétben egy másik filmhôssel, aki a múlt héten a hatlövetû pisztollyal sorba, újratöltés nélkül, lelôtt 11 banditát — (a kislányom szerint, aki még figyel az efféle apróságokra a mûvészetben, mint pisztoly-újratöltés).

Házasság, boldogság — boldog-vég — és minden szép és jó lesz... Vége a filmnek.

Elégedetten hátradôlök a fotelben, akár kikapcsolhatnám a készüléket. De valamiért, magam sem tudom miben reménykedve, tovább nézem a televízió képernyôjét.

Szomorú vagyok, pedig nincs erre okom: végül is az utóbbi másfél óra eredményeként az Úr 2003. esztendejének utolsó elôtti hónapjában a Román Televízióban gyôzött az Igazság, Tisztesség, Becsületesség: — jutalmat nyert a Szorgalom és az Erény. Kezdetnek ez is valami — állapítom meg. Aztán következnek a Hírek: kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok (a tettes — tettesek ismeretlenek), erôszak, rettenetes nyomor, terrorakciók, szétrobbantott emberi testek, testrészek röpködnek a levegôben (tettesek ismeretlenek), munkanélküliség, bezárt gyárak, minimálbérek, önfeledten mosolygó politikusok, menekülôk, kivándorlók ezrei, otthontalanság, kisebbségi gondok, nyomorgó milliók (tettes-tettesek ismeretlenek).

Lekapcsolom a készüléket. Eltûnôdtem: mi lenne, ha... Jaj, Isten, ki sem merem mondani. Azaz mégis. De nem, soha nem lehet tudni, illetve szólásszabadság van, nyugtatom magam, hiszen büntetlenül lehet hôsöket gyilkosoknak nevezni, szóval véleményszabadság van. Mi lenne, ha — mondjuk — megfordítva történne. Vagyis: az akciófilmekben gyôznének húshegy szenátorok, Lombroso-fiúk, hazug politikusok, korrupt tisztviselôk. Férjhez mennének hófehérben kurva nénik stb. — de a Hírekben, igen, a Mindennapi Életünkrôl szóló Hírekben, a tárgybemutató Hírekben pedig gyôzne az Igazság, a Törvény, az Ígéretbetartás, a Tisztesség. Ha teszem azt — bocsánat a gyanúsításért — a Hírekben jelenne meg valamilyen formában az Igazság Bajnoka — aki értem, a jámbor tévénézôért harcol — és jönne mosolyogva felém (szembe a kamerával) — és így szólna hozzám, hozzánk, sokmilliókhoz:

— Ne izguljatok, holnaptól más lesz a világ... Jobb lesz, ti elkeseredett lányok, fiúk, öregek és fiatalok... Nekem higgyetek... Higgyétek nekem... Mert egyszer, a legvégén, mégis én gyôzök: én, az Igazság és a Tisztesség.

Jancsó Miklós

Mint látható, a kettô nem azonos. A Szabadságban, a Kolozsvár helynevei címû írás folyó év november 12-én közölt második részében (Kolozsvár elôzményei és kialakulása) a szerkesztôség munkatársa azonban ezt nem vette észre és ott javított bele, ahol nem kellett. Az elsô hasáb elsô bekezdése 5. és a vége elôtti 5., továbbá a második bekezdés 3., valamint az utolsó hasáb harmadik bekezdése 8–9. és 11. sorában, a kéziratban Kisszamos állt. A fölösleges beavatkozás nyomán a lapban ebbôl Kis-Szamos lett. Csakhogy a két név nem ugyanaz! Különösen ott szembeötlô ez, ahol a Kisszamos után zárójelben megjelenik a Malomárok is. Teljes lett a zûrzavar. Mert például az elsô esetben ha a Kisszamos helyett a Kis-Szamos — mint a nyomtatott szövegben áll — és a Deák Ferenc utcai Bábszínház udvarán talált falmaradvány közti távolságot mérjük, akkor ez nem kb. 500, hanem kb. 650–700 m. Ami, ugye, jóval több. És ami nem mindegy, mert a római kori település semmiképp sem terjedt túl a Kisszamoson!

Az egykor a város határát öntözô, ma a területén áthaladó legjelentôsebb vízfolyás a Gyalui-havasokban eredô Hideg- és Meleg-Szamos gyalui egyesülésébôl létrejött Kis-Szamos. A Radnai-havasokban a Szamosnak egy másik ága ered. A kettôt a földrajztudomány a Kis- és a Nagy- jelzôvel különbözteti meg. A Nagy-Szamos, ugyanígy a Dés határában a Kis- és a Nagy-Szamos egyesülésébôl létrejött Szamos azonban nem a város határában, hanem attól távol folyt. És folyik persze ma is. Ezért a város határát öntözô két víznek a helyi szóhasználatban a földrajzi névtôl eltérô változata alakult ki és maradt fönn napjainkig: a Kis-Szamos mindig Szamos vagy Nagyszamos, míg a Szamosból a monostori gátnál kiágazó vízfolyás Kisszamos volt. És az ma is. Amit késôbb, minthogy partján több malom létesült, Malomároknak neveztek.

Mindez helyesírási tanácsadó szótárunkból nem derül ki, de figyelembe kell vennünk. A belvárosban lévô legnagyobb teret is pl. Fôtérnek írjuk, noha a szótár szerint Fô térnek kellene. Ez a hagyomány.

A galibáért, bár nem az övé, ezúton kéri az olvasók elnézését

Asztalos Lajos

Óhajtjuk az európai befogadást, a küszöbrôl immár az elôszobába szeretnénk lépni, de sárosan nem eresztenek be. Így aztán szorgalmasan gyártjuk és használjuk a lábtörlôket, hogy legalább a vastagjától, a talpunkra ragadt sártól megszabaduljunk. Csak ne lenne olyan ragadós! Mert ott van például az a bizonyos FNI-botrány. A fôkolompos, Maria Vlas azóta már bejárta a fél világot, s hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a póruljárt, gyanútlan befektetôk pénzébôl szerzett vagyonára immár csak a börtönbôl kacsintgathasson vissza. A hajdani Országos Befektetési Alap atyja, Sorin Ovidiu Vântu viszont, aki több mint 300 000 hiszékeny polgár vagyonát eresztette szélnek, s fogta ki vitorláival, köszöni szépen, jól érzi magát. Olyannyira, hogy a Capital folyóirat felmérései szerint 460 millió dolláros vagyonával Románia ötödik leggazdagabb emberének számít, bár nyilvánosan azt hangoztatja, hogy a keresetébôl még ételre sem futja. Mert hogy minden gazdasági tevékenységet beszüntetett Romániában, s csupán ártatlansága bizonyításáért maradt az országban. Gazdasági visszaélések, bûncselekmények miatt ugyanis több, folyamatban lévô pernek a vádlottja. Közben pedig — a Capital értesülései szerint — a nyomozóhatóságok orra alatt vígan üzletel a különbözô vállalatok részvényeivel. Mire a bûnvádi eljárások befejeztével minden kétséget kizáróan bizonyságot nyerhetne bûnössége, a hatóságoknak esetleg már nem lesz mit lefoglalniuk. Eddig ugyanis mindössze néhány jelentéktelen bankszámláját zárolták, és ingóságainak csekélyke részét foglalták le. A százezrek pénzét többé-kevésbé eltulajdonító Vântu pedig nem átallja kijelenteni, hogy nem a gazdagság erkölcstelen, hanem a lopás. Ami különben így igaz.

De korrupcióért, gazdasági és egyéb bûncselekményekért nem kell olyan messzire mennünk. Akad az szép számmal helyben is. Kolozsvári illetôségû belügyminiszterünk feje fölött is ott lóg Damoklész kardja, merthogy ô is a vállalkozói szférából táncolta föl magát a magas politikába, csakhogy — úgy tûnik — idôközben egy-két tánclépést alaposan elvétett. Ott fönn, a belügyi bársonyszék magasában is. Amiért most az ugyancsak sáros igazságosztó, Rodica Stãnoiu miniszter asszony szeretné azt a bizonyos kardot szabadesésre bírni, hogy magát ilyenformán mossa tisztára. Egyelôre, csodák-csodája, de megúszta a néhány héttel ezelôtti nagyszabású minisztereresztést. Tényleg lehet abban valami, amit úton-útfélen rebesgetnek, hogy Iliescu elnök különösen gyöngéd érzelmekkel, természetesen barátiakkal, viseltetik irányában?

A legmagasabb körökbôl azonban nyugodtan alább is szállhatunk, hiszen a kolozsvári városháza a jogsértések és korrupciós ügyek kimeríthetetlenül gazdag tárházával szolgálhat, a közpénzeket magáncélokra használó polgármestertôl kezdve az épp most lebukott gazdasági igazgatóig. Utóbbi oly kitûnô, saját zsebére méretezett gazdasági érzékkel és bámulatos jövôbe látással rendelkezett, hogy az általa rendezett árverések eredményét is jó elôre elrendezte. Ment is volna minden a maga olajozott rendjén, ha ki nem derül, hogy egy bizonyos nagybányai építkezési vállalkozó, aki egy licit gyôzteseként 5,2 milliárd lej értékben végezhetett felújítási munkálatokat az ilyen szempontból is kincses Kolozsváron, le nem bukik. És saját bôrét mentendô, ki nem kotyogja, hogy milyen árat fizetett a városháza gazdasági igazgatójának a munkálat megszerzéséért. A szûkmarkúsággal semmiképpen sem vádolható vállalkozó sem többet, sem kevesebbet, mint egy takaros hétvégi házat adományozott "látnoki" képességekkel gazdagon megáldott, befolyásos barátjának. Ami pedig a polgármestert illeti, ezúttal nem sokat kekeckedett a több milliárdos összeg kifizetését biztosító irat aláírásával. Az ügylet gyors elintézésébe állítólag a fia is besegített. Természetesen jószívûségbôl. A helyi sajtó értesülései szerint ugyanis nemegyszer nyerte meg éppen ô maga a városháza által rendezett árveréseket, így aztán alkalma nyílott megtapasztalni, milyen jó érzés a könnyen elvégezhetô munkálatokért nehéz pénzeket bezsebelni.

De persze magára vessen, aki rosszra gondol, mert ahogyan Vântu mondta: nem a gazdagság az erkölcstelen, hanem a lopás...

Németh Júlia

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

Magyarság az információs társadalomban címmel zajlott kétnapos konferencia Nagyváradon. A magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) által szervezett, a Neumann-év keretében sorra kerülô, konferenciasorozat célja az Információs Társadalom modellek bemutatása és kialakítása.

A konferencia keretében üzletember-találkozót rendeztek, majd kerekasztal-beszélgetés folyt a Fiatalok az információs társadalomban címmel. A pénteki tanácskozáson Kovács Kálmán magyar hírközlési miniszter ismertette a magyar komány stratégiáját, azokat a programokat, amelyek révén Magyarország segíteni kívánja a határon túli magyarságot, hogy az mielôbb bekapcsolódhasson az információs technológia világába.

A rendezvény keretében a határon túli magyaroknak az információs társadalomban betöltött szerepérôl, feladatairól és lehetôségeirôl, valamint a határon túli szervezetek sajátosságairól esett szó. Kovács Kálmán kijelentette: az információs társadalom adta lehetôségek a határon túl és a szórványban élôk magyarok számára is esélyt adnak egyfajta újbóli integrációra. Ez nem csupán kulturális és nyelvi integrációt, hanem gazdasági együttmûködést, közös stratégiát, közös gondolkodást is jelent. A tárcavezetô hozzátette: e cél megvalósítása érdekében közvetlen kapcsolatot alakítanak ki az egyes szervezetek és a magyar kormányszervek között.

Ehhez kapcsolódik minden országban egy tárcaközi megállapodás az adott szakminiszterrel, hogy segítse a közös programok megvalósulását. Közvetett kapcsolati rendszerek jönnek létre egyetemi szinten is, megalakult az Információs Társadalmi Oktatók és Kutatók klubhálózata Erdélyben és Kárpátalján. Az együttmûködés keretében a tizenéves korosztály számára fjúsági táborokat, programokat kínálnak. Kovács Kálmán jelezte: a nagyváradi konferencia végén várhatóan megalakul a Magyar Információs Társadalom Testület (MAITT), amely egyrészt a határon túli támogatások ügyével foglalkozna, másrészt segítené az egyeztetést a technológiai fejlôdéssel és az átfogó programokkal összefüggô területeken.

Hôsi halottnak kijáró tisztelettel temették el tegnap a Bihar megyei Élesden az Afganisztánban meggyilkolt Iosif Silviu Fogarasi ôrnagyot. Péntek hajnalban a meggyilkolt katona társa, Mihai Anton Samuilã altiszt is belehalt sérüléseibe.

A két román katonára a dél-afganisztáni Kandahár térségben nyitott tüzet egy fegyveres csoport, Iosif Silviu Fogarasi altiszt azzonal életét vesztette a támadásban, megsebesült társát, Mihai Anton Samuilã altisztet a bagrami katonai kórházba szállították. A Pakisztánnal határos Szpin-Baldak településrôl a kandahári repülôtéren található román támaszpontra visszatérô harcioszlop ellen elkövetett támadást a hadügyminisztérium információi szerint tálib fegyveresek hajtották végre.

A tálibok vállalták a felelôsséget a román konvojt ért támadásért, a kabuli rezsim megdöntésének második évfordulóján rendezett megemlékezés elôtt a tálibok szóvivôje közölte, hogy a kandahári bázisra visszatérô román járôrt rakétákkal és géppuskákkal támadták meg.

A kormányhoz hû afgán milíciákat vezetô Szaíd Mohammad tábornok szerint egy katonai egyenruhába öltözött ismeretlen nyitott tüzet a román konvojra. A Honvédelmi Minisztérium arról tájékoztatott, hogy azonosítottak egy személyt, akit a keddi támadás elkövetésével gyanúsítanak. A koalíciós erôk intézkedtek a támadó elfogása érdekében.

Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter csütörtök este a nagyváradi repülôtéren, az elesett román katona földi maradványainak hazánkba való érkezése alkalmából rendezett megemlékezô ünnepségen kijelentette: az elsô emberi élet elvesztése egy katonai konfliktusban nagyon bonyolult pillanat Románia számára, és biztosította az elesett baka családját a katonaság támogatásáról. Iosif Silviu Fogarasi-t halála után ôrnagynak és hôsi halottnak nyilvánították, a férfi ma töltötte volna be 33. életévét.

Péntek hajnalban belehalt sérülésébe Mihai Anton Samuilã altiszt is, az amerikai orvosok az élethez szükséges mechanizmusok sérülésével magyarázták a férfi halálát. Tegnap repülôgép indult Bagramba a férfi holttestéért, amelynek fedélzetén családja is rajta van. Samuilã nemrég töltötte be 35. életévét, a Bihar megyei Belényesrôl származott, két gyerek maradt utána. A Honvédelmi Minisztérium mindkét elesett katona családját kártérítésben részesíti.

A küldetése teljesítése közben elesett román katonákról amerikai társaik is megemlékezetek. Csütörtökön este több mint kétszáz amerikai katona gyûlt össze a kandahári katonai táborban az elesett Iosif Silviu Fogarasi emlékére rendezett katonai és egyházi szertartáson. Az amerikai katonák pénzgyûjtési akciót kezdeményeztek, és négyezer dollárt gyûjtöttek össze elesett román társuk családja részére.

A két román katona halála ellenére a Honvédelmi Minisztérium közölte a nemzetközi szervekkel: Románia teljesíti vállalt küldetését, és nem készül egységei kivonására. Jelenleg mintegy 430 román katona szolgál Afganisztánban az amerikai erôk oldalán, a Tartós Szabadság hadmûveletben.

P. M.

A korábbi hírekkel ellentétben mégsem jön létre tíz napon belül Ariel Saron izraeli kormányfô és Ahmed Korei palesztin miniszterelnök elsô személyes találkozója. A Háárec címû izraeli lap pénteken az izraeli kormányfô hivatalának magas rangú illetékesére hivatkozva azt jelentette internetes honlapján, hogy jövô szerdán véget érô olaszországi útja után Saron még konzultálni akar kabinetjének tagjaival a palesztinokkal folytatandó tárgyalásokról.

Korei — akinek kormányát szerdán hagyta jóvá a palesztin törvényhozás — korábban maga is kijelentette, hogy kész találkozni Saronnal, de a tárgyalásokat megfelelôen elô kell készíteni.

Az amerikai katonák nem távoznak Irakból és Afganisztánból, amíg kézre nem kerítik Szaddám Huszein volt iraki elnököt, illetve Oszama bin Ladent, a szeptember 11-ei merényletekért felelôsnek tartott al-Kaida terrorhálózat vezetôjét — mondta pénteken Londonban közölt nyilatkozatainak egyikében az amerikai elnök. George Bush, aki a jövô héten állami látogatásra három napot Nagy-Britanniában tölt, utazása elôtt szinte példátlan elôzetes — Londonban máris mosolyoffenzívának minôsített — interjúsorozatot adott több jelentôs brit napilapnak, valamint a BBC rádió és tévé tudósítóinak.

Egy amerikai harci helikopter az északi Tikrit városánál lelôtte Szaddám Huszein egykori iraki elnök hét hívét, akik egy rakétavetôbôl a közeli amerikai támaszpontot készültek célba venni. Késôbb az amerikai katonák a helyszínen 600 rakétát találtak — jelentette pénteken az AP amerikai hírügynökség. Az eset csütörtök késô délután történt Szaddám Huszein szülôvárosától, Tikrittôl 30 kilométerre északra egy olyan területen, ahol több bunker is van. Az irakiak egy rakétavetôt készültek felállítani, amikor az amerikai Apache harci helikopter észlelte ôket és tûzet nyitott rájuk. A hét halotton kívül egy iraki megsebesült, és fogságba esett.

Kovács László magyar külügyminiszter Kisebb bizottság talán késôbb címmel és Budapest kompromisszumkész az alkotmányvitában alcímmel közölt interjút pénteken a konzervatív német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung Kovács László külügyminiszterrel. A magyar külügyminiszter csütörtökön Berlinben tett munkalátogatása során készült interjú alapján megfogalmazott írás szerint Kovács László egyebek között elmondta, hogy Magyarország "nagyjából-egészében elégedett" az európai alkotmány tervezetével, mindenesetre az egyenjogúság elvét szem elôtt tartva a magyar kormány "néhány javítást" szeretne a tervezet szövegében.

Magyarországnak kiemelkedô érdeke fûzôdik ahhoz, hogy megossza az integrációs felkészüléssel kapcsolatos tapasztalatait a késôbb csatlakozó országokkal — jelentette ki a parlament alkotmányügyi bizottságának elnöke pénteken Budapesten, miután a testület megbeszélést folytatott a román képviselôház jogi bizottságával.

A találkozót követô sajtótájékoztatón Vastagh Pál (MSZP) kiemelte: a magyar külpolitikának alapvetô érdeke és egyik fontos prioritása, hogy a szomszédos országok minél gyorsabban és minél jobban felkészülve csatlakozzanak az EU-hoz. A megbeszélésrôl szólva közölte, hogy az eszmecserén a tapasztalatok átadására koncentráltak.

Carmen Dimitriu, a román jogi bizottság titkára beszámolt arról, hogy a tanácskozáson szóba került a két ország törvényhozásának és bizottságainak tevékenysége. Elmondta, hogy figyelemmel kísérik majd az európai parlamenti választással kapcsolatos magyarországi fejleményeket.

Medgyessy Péter pénteken Budapesten újságíróknak elmondta: lehetôség szerint már a jövô év közepétôl mûködhet egy magyar nyelvû televízió Erdélyben. A magyar nyelvû televíziós csatorna létrehozása "régi vágya az Erdélyben élô magyarságnak, több mint másfélmillió magyar embernek, ebbôl következôen úgy gondolom, itt az ideje, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk" — jelentette ki a kormányfô.

Medgyessy Péter errôl azt követôen beszélt, hogy megbeszélést folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Kifejtette: az RMDSZ vezetôibôl, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatalát ellenôrzô kancelláriaminiszter körébôl két munkacsoport jön létre; ezek december 15-ig kiválasztják azt a jogi formulát, amely megfelel mindkét ország jogrendszerének, és kialakítják azt a pénzügyi konstrukciót, amelyen keresztül támogatható a televízió létrehozása és mûködtetése.

Alig egy év van még hátra a parlament mandátumából, a választási rendszer módosítására tett javaslatok megtárgyalása tehát egyre sürgetôbb feladat. A civil társadalom által kezdeményezett módosításról — közvetlenebb, egyéni választókerületeken alapuló, a jelölteket névszerint megválasztó rendszer bevezetésérôl — egyelôre a különbözô pártokon belül sincs egyetértés. A kormánypárt és a demokraták támogatják az új rendszer bevezetését, de csak a szenátusban, a liberálisok szerint elég lenne a szenátusi mandátumok felét kiosztani ily módon. A Nagy-Románia Párt nem módosítana.

Az egyéni választókerületeken alapuló szavazás néhány, a székelység körébôl származó képviselôn túl az RMDSZ-t gyakorlatilag kiütné a parlamentbôl. Arra azonban, hogy a választók közvetlenül a jelöltre, ne csak a párt listájára adják le szavazatukat, a jelenlegi választási rendszerben is adódik lehetôség.

Ismeretes, a civil társadalom részérôl fogalmazódott meg elôször az a kezdeményezés, amely az eddig mûködô úgynevezett arányos (pártlistás) választási rendszer módosítását célozta. Amint az az elmúlt években gyakorlattá vált, a pártok listákat állítanak, az ezen szereplô jelöltek pedig a listákra leadott szavazatok arányában szereznek mandátumot. A különbözô politikai pártok által is támogatott módosító javaslat arra vonatkozik, hogy Románia térjen át a honatyák megválasztásának közvetlenebb módjára. Ezt a szaknyelv többségi választási rendszernek nevezi, lényege, hogy a jelölteket egyéni választókerületekre osztják le. A jelzések szerint, amennyiben Romániában a választási rendszert ilyen irányban módosítják, az legfennebb a szenátorok megválasztására, esetleg a szenátusi mandátumok felének kijelölésére vonatkozik majd.

Ha az említett rendszert csakugyan bevezetik a szenátusi helyek megválasztására, az a következô gyakorlati lépéseket feltételezi: a parlament mindenekelôtt eldönti, hány tagú legyen a szenátus (több olyan indítvány is elhangzott, hogy csökkentsék mind a szenátorok, mind a képviselôk számát); ezt követôen az országot annyi egyéni választókerületre osztják fel, ahány szenátor van. Gyakorlati megfontolásokból kevés a valószínûsége annak, hogy a választókerületek "átlógjanak" a megyehatárokon. Így tehát ha Kolozs megyének — például — öt szenátort határoznak meg (a szenátorok összlétszáma a megyék lakosai számával arányosan oszlik el), a megyét öt, többnyire egyforma választókerületre osztják fel. Minden kerületben a pártok egy-egy jelöltet állíthatanak. (Bizonyos feltételek mellett természetesen függetlenek is indulhatnak.) Amennyiben a választási törvény egy fordulót ír elô (egyszerû többségi rendszer), minden választókerületben az a jelölt gyôz, amelyik a legtöbb szavazatot gyûjti össze.

Nyilvánvaló hátránya ennek a rendszernek — állapítják meg a szakértôk — hogy ha túl sok a jelölt, és a szavazatok felaprózódnak, elôfordulhat olyan személy, aki akár 25 százalékkal is mandátumot szerezhet, amely legitimitási problémákat vethet fel, hiszen milyen érdekképviselet várható el attól a szenátortól, akit a megye lakosságának alig egynegyede támogat? Ez a rendszer ugyanakkor hátrányos azokra a pártokra, amelyek országos viszonylatban lehet, hogy jelentôs erôt képviselnek, de csak néhány kerületben tudják megszerezni a legtöbb szavazatot. Ilyen körülmények között a parlamenti képviseletük "soványsága" egyáltalán nem tükrözi a párt támogatottságát, a valós erôviszonyokat. Ezt a választási rendszert mindenekelôtt Angliában, és az Amerikai Egyesült Államokban használják.

A rendszer vitathatatlan elônye: sokkal közvetlenebb kapcsolat alakul ki a választó és a jelölt között, hiszen nem "arctalan" listára, hanem névszerint, az egyénre adódnak a szavazatok. A román civil társadalom kezdeményezése is ebbôl az igénybôl fakadt, a parlament mindkét háza ugyanis tele van olyan képviselôkkel, akik "pártrezonból" kerülnek a listákra, a választók legfennebb a kampányplakátokon "szembesülnek" velük, "ismeretségük" pedig rendszerint ennyiben ki is merül. Különösen érvényes ez a román pártokra, ahol mûködik az úgynevezett "ejtôernyôs" mûfaj. Vagyis: a pártközpontban állítják össze a megyei listákat, így aztán a román pártok Kolozs megyei listáin nem egy, származását tekintve "idegen elem" is "landol", akinek addig semmilyen kontaktusa nem volt az itteni választókkal, és többynire azután sem. (Az RMDSZ, amely alapjában számûzte a listaállítás logikájából az ejtôernyôzést, a listákra pedig többé-kevésbé közvetlen elôválasztások során kerülnek a jelöltek, emiatt nagy tiszteletnek örvend az átláthatóságra, decentralizációra valamit adó románok körében.)

Ennek a rendszernek a korrekciójára vezették be a szaknyelven abszolút többségi rendszernek nevezett módszert, amelynek lényege, hogy az elsô fordulóban legtöbb szavazatot elnyerô két (szabályzástól függôen esetleg több) jelölt megméretkezik egy második fordulóban is. Itt lehetôség van arra, hogy a különbözô pártok jelöltjei kölcsönösen visszalépjenek egymás javára. (Például a liberálisok Kolozs megyében visszalépnek a nagyobb eséllyel rendelkezô demokraták javára, ha azok hasonló gesztusra hajlandók — tegyük fel — Hunyad megyében.) Ebben a rendszerben ugyanakkor lehetôség nyílik arra, hogy a mandátumot nem eredményezô szavazatokat országosan összeggyûjtsék, és visszaosszák.

A névszerinti szavazás nem csak az egyéni választókerületekre alapuló választási rendszer kiváltsága. Meg van a lehetôség arra, hogy a jelenleg érvényes, a politikai erôviszonyokat arányosabban tükrözô pártlistás rendszerben a választópolgárok ne csak a pártra, hanem a párt valamely jelöltjére szavazzanak. A nyugat-európai országok többségében nem kötött listák (mint Romániában és Németországban), hanem úgynevezett flexibilis listák léteznek (lásd Ausztria, Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia, vagy Svédország esetét), ahol a pártok felállítanak ugyan egy sorrendet, a választók azonban módosíthatják azt, úgy hogy a párton kívül megjelölik a jelölt nevét is. Nagyobb szabadságot biztosít az úgynevezett nyílt lista, ahol a pártok ábécé sorrendben tüntetik fel a jelöltek nevét a szavazócédulán, a sorrend pedig kizárólag a választóktól függ. A legnagyobb szabadságot a szabad lista jelenti, ahol a választók annyi szavazatot adnak le, ahány képviselôt a szavazókerületben megválasztanak. A választóknak lehetôségük van arra, hogy ha akarják, valamennyi szavazatukat egy személyre adják le, sôt voksaikat több párt közt is megoszthatják. A rendszert Svájcban és Luxemburgban alkalmazzák.

Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke a Szabadságnak elmondta, hogy az RMDSZ azért nem támogathatja az egyéni választókerületes rendszert, mert ez a romániai magyarság képviseletének radikális csökkenéséhez vezet a szenátusban. Az egyéni választókerületes rendszer egyértelmûen a nagypártoknak, a kormányzó Szociáldemokrata Pártnak és a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Pártnak kedvez, amelyek akár 60 százalékos többséget is kialakíthatnak a szenátusban. Így nemcsak az RMDSZ, hanem az összes többi kisebb politikai párt hátrányos helyzetbe kerülhet, mert míg a listás választási rendszerek arányos képviseletet alakítanak ki, addig az egyéni választási rendszerek aránytalan képviseletet eredményeznek — mondotta.

A választási kerületeket úgy is kialakíthatják — vélekedett Nagy Zsolt —, hogy a székelyföldi megyéken kívül egyik közigazgatási egységben sem lesz majd abszolút vagy relatív magyar többség. Ez azt jelenti, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye kivételével meglehetôsen nehéz lesz az RMDSZ-nek szenátori mandátumhoz jutnia. Az RMDSZ álláspontja nem jelenti azt, hogy a szövetség elutasítja a megmérettetést, mert 1996-ban és 2000-ben is széleskörû, nyilvános elôválasztást szervezett, amely során megállapították a szövetség törvényhozóinak sorrendjét.

Az ügyvezetô alelnök szerint jelenleg nehéz pontosan megmondani, hogy a választási rendszer megváltoztatása esetében hány szenátort juttathatna be a szövetség a felsôházba, mert ez kizárólag a választási kerületek megrajzolásától függ. Ez a kulcskérdése ennek a választási rendszernek, hiszen már Maros megyében is meg lehet húzni tendenciózusan úgy a választási kerületek határát, hogy a székelyföldi megyébôl is csak egy-két szenátor juthat be. A legoptimistább forgatókönyv szerint az új rendszer esetében az RMDSZ 8–10 szenátori helyet is elérhet, de erre nincs semmi garancia. A választási kerületeket a választási törvényben kellene rögzíteni, de ennek Romániában elôzménye nincs.

Az RMDSZ a jelenlegi választási rendszer fenntartását javasolja a parlamenti választások esetében. Ha a parlamenti többség mégis az egyéni választókerületes rendszer mellett dönt, akkor a szövetség javasolni fogja, hogy a szenátus csak egy részét válasszák meg ezzel a rendszerrel. Nagy Zsolt úgy vélte, hogy a nyílt listás választási rendszerhez még nem elég érett a román politikai élet.

Borbély Tamás, Székely Kriszta

A pénteki szokásos videokonferencián a kormányfô fontos elfoglaltságai miatt nem az tudott részt venni, helyette különbözô miniszterek látták el hasznos tanácsokkal és információkkal a prefektusokat.

Gabriel Oprea tárca nélküli közigazgatási miniszter arról számolt be, hogy jövô év január 15-ig 180 ezer tonna nyersolaj és 2,3 millió tonna kôszén áll rendelkezésre. Ugyanakkor a Termoelectrica 22 hôközpontja számára 120 millió dollárt utalt ki a kormány annak érdekében, hogy fûtôanyagot vásárolhassanak. Elmondta: ebben az évben a kormány 27 település számára összesen 860 milliárd lejt kézbesített a hôenergia elosztó rendszerének hatékonyabbá tételére és ezzel együtt az ár csökkentésére.

Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter arra kérte a kormány képviselôit, világosítsák fel a lakosságot a karácsonyi disznóvágást illetôen, ugyanis sokan pánikba estek az Európai Unió (EU) az erre vonatkozó rendkívül szigorú szabályai miatt.

— Ebben az ügyben sok minden terjeng, pánikhangulat alakult ki, és ilyen körülmények között arra számíthatunk, hogy csökken az emberek csodálata az EU iránt. Amennyiben nem lesz többé bor, eltûnik a cujka, nem hízlalható és nem vágható le több disznó karácsonyra, világos, hogy gondok adódnak a lakosság körében — mondta a miniszter. Ilie Sârbu tiszta vizet öntött a pohárba: sem az EU, sem a kormány nem kívánja megszakítani ezt a több százéves hagyományt — szögezte le. Ugyanakkor hozzátette: nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szeméttelepen hízlalt sertésektôl származó húst fogyasszunk. A mezôgazdasági tárca vezetôje kiemelte az állategészségügyi ellenôrzések fontosságát, emlékeztetve a trichinózis elterjedésére. — Valamennyien láttuk a tévében, hogy több ünnep, mint például a keresztelô, esketés a kórházban végzôdött a fertôzött hús miatt— jegyezte meg a miniszter. Elôrebocsátotta: jövôben a kormány 700 milliárd lejt utal ki az állategészségügyi ellenôrzések elvégzésére.

A kormány jóváhagyta, hogy a nappali tagozaton tanuló egyetemi hallgatók 2004 január elsejétôl évente huszonnégy alkalommal utazhatnak féláron a gyorsvonatokon. A határozat a diákok utcai tüntetései nyomán született.

A Parlament költségvetési és pénzügyi bizottságai kedden 200 millió lejjel egészítették ki a szállításügyi szaktárca költségvetését a diákok utazási kedvezményeinek finanszírozására.

A szállításügyi szaktárca tizenöt napon belül jóváhagyja a kormányhatározat alkalmazási szabályait.

Szókimondó emberek az árpástóiak — hívták fel a figyelmemet barátaim, amikor a Nagy-Szamos magyarlakta települései között csavarogva kinéztem magamnak ezt a falut. Kemény emberek — tették hozzá -, hiszen maga a föld is kemény, ahol laknak. Aki nem hiszi, nézze meg a folyó árpástói partját, majd utána a szembelevô rettegit — tanácsolták. Gondolom mondanom sem kell, mennyire meglepôdtem, amikor ifj. Trombitás Jenô helybeli bányamérnök-földrajztanár — akit nemrégiben fogadtak be a lengyelországi Mosoly Lovagrend tagjai közé — geológiailag is alátámasztotta ezt az elsô látásra meseszerûnek tûnô kijelentést.

— Árpástó a Nagy-Szamos völgyében fekszik, de nem annyira mélyen, hogy ne lehessen rálátni a Szamos fennsíkjára, az Erdélyi-medence dombságára, sôt a Keleti-Kárpátok északi vonalára is — magyarázza. — Jól látszik tôlünk a Cibles (Széples), a Borgói és a Radnai havasok. Ez utóbbiból ered a Nagy-Szamos, amely Árpástó irányában fôleg Retteg felé terjeszkedik, hiszen a túloldal gyengébb kôzetekbôl áll. Más szóval: a mi partunk magasabb, mint a rettegieké. Amikor árad a Nagy-Szamos, bizony nem örvendenek azok, akiknek a túloldalt vannak földjeik. Persze nemcsak az áradások idején kell a folyót emlegetni: ne feledjük ugyanis, hogy "neki" köszönhetôen lehet Árpástón gyakorlatilag bármilyen jellegû mezôgazdasági ággal foglalkozni, ellentétben a szomszédos Magyardécsével, ahol a gyümölcstermesztésre kellett összpontosítania a falunak, hogy gazdasági élete szinten maradjon. Ez is hozzátartozik az igazsághoz; vegyük úgy, hogy ez "földrajzi szókimondás" — mosolyodik el.

Az "emberi szókimondásnak" talán nincs jobb tolmácsa a faluban Balázs Leventénél, aki 1996-ban nyitotta meg Árpástón autószerelô mûhelyét. Désen dolgozott a cellulózipari kombinátban, de mivel nemigen tudta elképzelni jövôjét a gyárban, vállakozásba kezdett. Ha az ember munka közben kapja el Árpástó "fô mellékutcáján", bizony derülhet azon, milyen keresetlen szavakkal — és megjegyzem: egészséges iróniával — tudja hangosan summázni a látottakat, társadalmi, gazdasági, egyházi és politikai jellegûeket egyaránt. Amikor mellé érek, és érdeklôdni kezdek munkája felôl, egyáltalán nem hatódik meg: hasra fekszik az elülsô üléseken, és valahonnan mélyrôl, a pedálok irányából küldött félmondatokkal tárja elém történetét. — Milyen "büdös gyárról" beszél? Ja, tudom: az is a kombináthoz tartozik, ott fôzik a cellulózt... A lúg bûzlik úgy, hogy az országútról is érezni — na én a mellette lévô gyárban dolgoztam elektromechanikusként. Édesapám autószerelô: így már könnyebb volt megindulni. Jönnek ide hozzám Bethlenbôl, Désrôl, még Tordáról is... De hát addig, amíg nem zárkózunk fel Európához, nemigen mehet itt jól semmiféle vállalkozás. Hogy miért? Hát azért, mert ha majd európai szinten fognak élni az ügyfelek, akkor európai árakat lehet majd kérni a szolgáltatásokért.

— Ez a gyorsjavítás itt kinn az út szélén mennyit hoz a konyhára? Egy százast?

— Kábé. Ha európai szinten lennénk, akkor kérhetnék a havertôl, aki tordai ugyan, de azért jött hozzám, mert errefelé érte a baj — somolyodik el fektében az ülésen — négyszázat. De így... Hogyan kérjek tôle többet, mint amennyit meg tud engedni magának. Adok egy példát. Dolgoztam itt egy olasznak, akinek a fizetése 1700 euro. Beszereltem neki valamit, és két napi munkára kértem tôle 100 eurót. Ki is fizette. Kérdem: otthon mennyit vettek volna el egy ilyen munkáért. Azt mondja: 600–700 eurót... Na, ha majd ilyen világ lesz, akkor majd érdemes lesz tiszta szívbôl húzni. De nem panaszkodom: egy hazai átlagfizetés csak kijön a munkából... A feleségem a helyi magán üdítôkoncentrátum gyárban könyvel. Megvagyunk...

Az Árpástó határában felépült gyárban úgy érzem magam, mintha nyugati üzem reklámfilmjének lennék a szereplôje. Bonyolult felszerelések, kazánok, színes csövek... A vezetôség valahol fenn, az emeleten, hogy ráláthasson a csarnokra. Kopogok, és magyarázom a dolgot: filmezni szeretnék, ez meg az. Kapom az udvarias választ: nem lehet. A fônök nem engedi, slussz... Még soha nem kerültem ilyen helyzetbe, így hát forr bennem a méreg. Aztán megnyugszom: jobb volt a "gyári szókimondás", mint a hintáztatás, csûrés-csavarás. Végül is ez a jelenség fogott meg valójában ezen a településen, nemde?

Szabó Csaba

Napjainkban kevés az olyan szervezet, amelynek sikerült a semmibôl teremtenie valamit úgy, hogy az nemzetközi szinten is megállja a helyét. A YHR — a Youth Hostel Szövetség, illetve mozgalom — ezek közé tartozik. A szövetség nemrégiben a Béke téri Diákmûvelôdési Házban tartotta meg éves közgyûlését. Az ott történtekrôl, illetve az YHR terveirôl Mátyás Ildikó újdonsült országos fôtitkárt kérdeztem.

— A megalakulás óta elôször került sor tisztújításra a szövetség körében — mondja a fiatal szervezô. — A leköszönôk beszámolójukban kiemelték egy, illetve négyévi tevékenységük legfontosabb eredményeit. A fiatalok — mert a legtöbb ifjúsági szálló vezetôje fiatal — figyelemmel hallgatták végig és mérlegelték az elhangzottakat. Érdekes módon a volt vezetôség átlagéletkora 45 év, de elsôsorban nem forrófejûekbôl, hanem tapasztalt, sôt eredményt felmutatott emberekbôl állt. A közgyûlésre nehezen gyûlt össze a szükséges szavazóbázis ahhoz, hogy érvényesnek és megmásíthatatlannak tudjuk elkönyvelni az eredményt. Sajnos, mint a gazdaság minden területére, a turizmusra is rányomja nehéz bélyegét az érdektelenség, de végül összegyûlt a szükséges szavazótábor és a nyílt szavazás eredménye: a kolozsvári alapemberek tábora eggyel bôvült.

— Kik lettek az új vezetôség tagjai?

— Az elnök Marian Bengus Bukarestbôl, alelnök Marinella Oancea Kolozsvárról, fôtitkár jómagam Kolozsvárról, marketingigazgató Bikfalvi Márton Kolozsvárról és a pályázatokért felelôs igazgató pedig Radu Vãdeanu Kolozsvárról. Jelen voltak a közgyûlésen a Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetségének (MISZSZ) képviseletében Sárdi Gyula alelnök és Németh Ferenc fôtitkár. Beszédükben bemutatták a magyarországi szállásláncot, amely jelenleg több mint száz tagintézménybôl áll. Eredményeik közül felsorolták: sikeresen vesznek részt a Turizmus Rt budapesti és országos tanácsadó testületében és sikerült állami pénzalapokat pályázni több mint tíz tagintézményük felújításához. A szállásokat bemutató füzetüket hatvanezer példányban a Turisztikai Minisztérium nyomtatja és bocsájtja rendelkezésükre, tagjaik száma jelenleg tizenegyezer, de a jövô évre ennek a kétszeresére számítanak egy január elsejétôl bevezetésre kerülô program keretében.

A román Youth Hostel Szövetség számára is volt fontos üzenetük: szerintük az elsô tíz év addig nehéz, amíg megismernek a világban, utána pedig következik még nehezebb idôszak, amikor szinten kell tartani a tevékenységet, illetve tovább kell haladni magas szinvonalon.

— Tervek?

— Próbáljuk tartani a lépést a korral. Fejlôdünk, szervezünk, meggyôzünk. Örömmel vettük tudomásul, hogy meghívtak bennünket a YHR két nagyon fontos turisztikai rendezvényére Magyarországra. Az egyik az általuk szervezett Ifjúsági Szállásbörze — ez február végén lesz — a másik az egy ún. utazás kiállítás, ami Kelet-Európa egyik legnagyobb turisztikai kiállításának ígérkezik.

Dézsi Ildikó

Van úgy, hogy a közösségszervezôk maguk sem hisznek lelkük mélyén egy-egy rendezvény, projekt sikeres lebonyolításában, illetve annak valódi eredményességében. Töretlen lendülettel szervezik a szórványt, építik útjait, de esténként, amikor már nem kell pózolni, kétségek gyötrik ôket, és bizony ôk is felteszik magukban a kérdést: te jó isten, hát érdemes-e ezt csinálni? Pont én leszek az, aki a szélmalomharc kifejezést meg fogom reformálni?

Nem tudom, hogy Borsos K. László, a Pro Zselyk Alapítvány kuratóriumi tagja ilyen gondolatokkal feküdt-e le az "SOS-akció" szervezése idején, de az biztos, hogy nagy megkönnyebbüléssel, és leírhatatlan örömmel tapasztalta annak sikerét.

— Bár véletlennek tudható be, de mégis érdekes ami Zselyken történt — mondja, és hangjában még mindig ott van a szervezés utóizgalma. — 2002 augusztusában egy magyarországi turista csoport látogatta meg a "világvégi" Beszterce-Naszód megyei települést, a színmagyar, lutheránus vallású Zselyket. Ekkor, egy rövid beszélgetés során született meg a gondolat, hogy vajon nem lehetne-e a magyarországi SOS Gyermekfalu Hálózat gyerekeit Zselyken nyaraltatni? A kitartó szervezô munka nyomán 2003 januárjában a kecskeméti gyermekfalu vezetôje, valamint a központi iroda vezetôsége meglátogatták a falut és eldöntötték, hogy Zselyk — a göder, ahogy a helybéliek becézik — alkalmas hely a vakációztatásra. A forma pedig: "nagytata-nagymamakeresés". Itteni "nagyszülôk" fogadnak két gyereket 14 napra. Ez volt a nyári "SOS akció-tervezet", amelynek aztán igen nagy sikere lett. Pünkösdkor már fényképekkel tért vissza "Csaba bácsi" és a vállalkozó családoknak kiosztották a párokat. Nem csoda, ha augusztusban nagy volt az izgalom a faluban. Nagyszülôk és unokáik várták a vendégeket. Az érkezést követô naptól a "vakációzókat" bevonták a mindennapi élet teendôibe. Udvart söpörtek, szénát szárítottak, tojást gyûjtöttek össze, tehenet vártak haza a csordából, egyszóval éltek a gyerekek. Gyors barátságok alakultak ki kecskeméti és zselyki gyermekek között, és csakhamar rövidnek bizonyultak a napok az együttléthez. Közös név- és szülinapokat ünnepeltek majd a falumúzeumnak gyûjtöttek anyagot. Közös kirándulást szerveztek Korondra, melynek során a kapcsolatok még jobban megerôsödtek. Zselyken több mint 30 unoka csatangolt az utcán együtt a 18 kecskeméti gyerekkel. A búcsúzás vidám és mégis könnyes volt.

Aztán október 23-án az SOS- anyák látogatták meg a fogadó családokat — tárja szét elégedetten karját Borsos K. László. — Ennek eredménye az lett, hogy 2004-ben 20 naposra tervezik a " nyaraltatást" és meghívták a "nagyszülôket" Kecskemétre. És elfogadták... Talán márciusban kerül sor a viszontlátogatásra.

A "fonal" szépen szövôdik. Csak éppen figyelmesen kell fonogatni. Indulás ez a faluturizmus felé? Meglátják-e a zselyki fiatalok a "lehetôséget" más megélhetôség irányába? Kétségtelen: a Pro Zselyk Egyesületre komoly feladat hárul a jövôre nézve.

Sz. Cs.

Megközelítôleg 50 civil szervezet vett részt a november 13–15. között évente megtartott hatodik kolozsvári fórumon. Mivel külföldi támogatás immár öt éve nem érkezik, az eseményt a résztvevôk saját anyagi forrásaikból valósítják meg. A háromnapos rendezvényen a tapasztalatcsere mellett a jelenlévôk megismerhették a rájuk vonatkozó új törvényes kötelezettségeket is, amely elôször is az állam ellenôrzését fokozza a szervezetek mûködését illetôen, valamint növelik a civil szervezetek mûködését építô kapcsolatos bürokráciát.

Ionut Raita, a civil szervezet régiós forrásközpontjának igazgatója szerint a fórum végén elfogadott következtetések között mindenképpen szerepelni fog törvénymódosítási javaslat is a bürokrácia csökkentése érdekében. Továbbá a kormány elé fogják terjeszteni azt a törvénytervezetet, amely megteremtené a szükséges jogi keretet arra, hogy az adófizetôk adójuk 1 százalékát alapítványoknak, egyesületeknek adományozzák. Ehhez hasonló törvényt már több Európai országban, többek között, Magyarországon is sikeresen alkalmaznak.Továbbá megpróbáljuk a helyi anyagi források elosztását valahogy szabályozni a civil szervezetek között, pályázatok, alapján — válaszolt az igazgató a Szabadság kérdésére.

G.A.

A Helyi Közszállítási Vállalat értesíti az utasokat, hogy a Köztársaság mozi elôtti útszakasz javítási munkálatai befejezôdtek. Ezért a 8, 32, 32B, 33, 36 és 47-es buszok megállói a Széchenyi tér déli részére költöznek, a Köztársaság mozi elôtt erre a célra kialakított részre.

A 29-es busznak közös megállója lesz a 28, 37, 38, illetve az 1, 9 és 35-ös járatokéval a Flip üzlet elôtt. A 29-es busznak a Széchenyi tértôl a Ferdinánd király (Dózsa) út–Fôtér–Unió (Memorandumului) utca... lesz az útvonala.

Egyúttal értesítik az érdekelteket, hogy az I. P. Voitesti (a Köztársaság mozi épületének háta mögötti) utcában, ahol a 3-as és a 4-es trolik megállója van, létesítetettek egy jegyirodát, ahol bármilyen kedvezményes bérletet is lehet váltani.

November 8 és 12 között a Állategészségügi Igazgatóság több élelmiszerüzletet, valamint a vásárcsarnokot ellenôrizte Aranyosgyéresen. Az akció folyamán az ellenôrzési biztosok megállapították: korábbi hasonló ellenôrzések eredményeihez képest javult a helyzet. Az alacsony hômérsékleten tartandó élelmiszereket az elôírásoknak megfelelôen tárolják hûtôszekrényekben és ládákban, minden terméket címkével láttak el. Több hûtôládából hiányzik viszont az optimális hômérsékletet ellenôrzô hômérô.

A vásárcsarnok asztalain nincsenek szétválasztva a különbözô típusú áruk: a tejtermékeket a füstölt szalonna szomszédságában árulják, ami az élelmiszer-higiénia szempontjából nem megengedhetô.

A Piacrendészetnek kellene elvégeznie és ellenôriznie állandó jelleggel a vásárcsarnok szektorizálását,valamint felügyelnie arra is, hogy a tejtermékeket árusítók fehér köpenyt viseljenek. Az ellenôrök ez alkalommal nem róttak ki büntetéseket.

R. T. T.

Az Ifjúság Napját ünnepelték csütörtökön, november 13-án a Vajdakamarási Általános Iskolában. A kis oktatási intézmény diák- és tanárközössége érdekes és rendhagyó programot állított össze. A szervezési munkát Mihályfalvi Katalin igazgatónô, a gimnáziumi osztályok osztályfônökei, Simona Itu, Sorbán Veronika, Marton Melinda, illetve a két tanítónô, Udvar Elza és Pop Aranka vállalták el. Az eseményen több kolozsvári tanfelügyelô, többek között Daniela Sãlãgean, a Kolozs megyei tanfelügyelôség nevelési kérdésekkel foglalkozó felügyelôje, körülbelül húsz Kolozs megyei iskola nevelési tanácsadója, valamint Tóth Árpád, a falu református lelkésze vett részt.

A nevelési céllal tartott iskolán kívüli tevékenység a Teázási szertartások címet viselte. A diákok szereplését megelôzôen, a metodika kör keretében Mihályfalvi Katalin igazgatónô bemutatta a vendégeknek az iskolát, beszámolva az eddigi tevékenységükrôl, az elért sikerekrôl.

A program elsô részében teaelkészítési verseny szerepelt. A négy gimnáziumi osztály mindenike más-más fajta teát készített. Az osztályok saját tantermükben fôzték meg a teát, majd a zsûri elé járultak a díszterembe. A terem alkalomhoz illô feldíszítéséért az I–IV. osztályosokat illeti meg dicséret. A kicsik ugyanolyan lelkesen végezték el a rájuk háruló díszítési munkát, mint a nagyobbak a szereplésre való felkészülést.

Az ötödikesek gyógyfüvekbôl fôztek teát: saját maguk gyûjtötték be a késô ôszi gyógynövényeket. A hatodik osztály klasszikus Earl Grey teát készített, az angol hagyományok szerint. A hetedikesek aromás növényekbôl — bazsalikom, hárs — készítették el az italt, a nyolcadikosok pedig gyümölcsteát fôztek szárított gyümölcsökbôl. A zsûri végül a nyolcadikosoknak ítélte a Legfinomabb tea díját.

A tevékenység második része még érdekesebb volt, és alaposabb felkészülést igényelt a diákok részérôl. A négy csoport sikeresen idézte fel és hozta el a különbözô népek hagyományos teázási szertartásának hangulatát. A pár perces szereplésen a kiválasztott népek jellegzetes ruhadarabjait viselték, és a megfelelô nyelven csevegtek felszolgálás közben.

Az ötödik osztály a modern Ice Tea felszolgálását és fogyasztását mutatta be. A hatodikosok megmaradtak az angoloknál, az 5 órai tea felszolgálási ceremóniáját mutatván be, urakhoz és úrihölgyekhez illô öltözetben. A hetedik osztály a Távol-Kelet varázsát hozta el az ámuló nézôközönség számára: a japánok teázási szokásait mutatták be, a földre terített szônyegen teázva, hajlongva és szaporán sayonorázva. A nyolcadikosok ismét Európába röpítették a közönséget, orosz teázási szertartást adva elô, vésett fém teakészlettel, szamovárral.

A zsûrinek igencsak nehéz helyzete volt. Végül, nagy vívódások után a hetedikeseknek ítélte oda a legszebb bemutatóért járó oklevelet.

A szervezôk úgy döntöttek, hogy minden osztályt megjutalmaznak: színes ceruzákat, vonalzókat, ragasztót, vízfestéket, radírt, filctollakat tartalmazó csomagokkal lepték meg a versenyzôket, tehát olyan tárgyakkal, amelyeket a gyerekek hasonló tevékenységek alkalmával együttesen felhasználhatnak. Ezeken kívül mindenik csoport egy-egy teáscsészét is kapott. Az I–IV. osztályosok szintén oklevélben részesültek a terem feldíszítéséért.

— Nagyon jól sikerült a tevékenység. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, ôk szedték össze a szükséges információkat a teázási szertartásokhoz — összegzett az igazgatónô.

Valkai Krisztina

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Tom Gallagherrel 2001-ben találkoztam a Londoni Közgazdaság- és Politikatudományi Egyetem (London School of Economics and Political Sciences, LSE) rendezte Regionalizmus, kisebbségek és európai integráció Erdélyben címû konferencián. Ottani elôadása tájékozottságról, mélyreható helyzetismeretrôl, a hazai jelenségek közötti összefüggések kitûnô értésérôl tanúskodott. A többek közt a demokratizálódó társadalmak átmenetével, az etnikumközi viszonyokkal és az Európai Unió (EU) bôvítésével foglalkozó politológus 1999-ben románul is megjelentetett könyvet adott ki Democratie si nationalism în România ("Demokrácia és nacionalizmus Romániában") címmel. Újabb kötete a Romania After Communism: Distrusting Democracy ("Románia a kommunizmus után: Kiábrándulás a demokráciából") címmel jelenik majd meg Londonban 2004 tavaszán. Ez újabb munkájának több gondolatát is elôrevetíti az alábbi írás, amely Kolozsváron folytatott dokumentálódásakor készült, amikor felkereste a Szabadság szerkesztôségét is néhány nappal ezelôtt. Az interjú a kívülálló szakember olykor meglepôen sajátos meglátásait tartalmazza fôként az RMDSZ jelenlegi politikájának helyességérôl és Románia európai uniós felzárkózásának mélyebb vonatkozásairól. Következtetései intô jel lehetnek mindenkinek.

Az SZDP nem tudta olyan korszerû párttá kinôni magát, amely eljuttathatná Romániát az EU-ba
— Az LSE-n tartott londoni elôadásában érintette a romániai magyarság kérdését is. Hogyan látja e kisebbségnek a helyzetét ma, és milyennek ítéli meg az RMDSZ szerepvállalását?

Tom Gallagher: — Felületesen szemlélve, a helyzet ma egészségesebb, mint hosszú idôkön át azelôtt. Az RMDSZ kormányzási szerepkört élvez, és úgy tûnik, simán együtt tud mûködni a legjelentôsebb román párttal, amely három évvel ezelôtt még ádáz ellenfele volt. Az EU-nak és más európai testületeknek ez reménykeltô példát jelent egy gondokkal teli övezetben: mindkét politikai alakulat megtanulta a kiegyezés csínját olyan roppant puskaporos politikai légkörben, amelyben az ellenségek általában nem békélnek meg egymással nagy sietve.

Kezdetben támogattam a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ megállapodását. Azt reméltem tôle, hogy az RMDSZ fékezô erôként hat majd Nãstase és Iliescu pártjára. Úgy vélekedtem, fontos, hogy az RMDSZ a romániai politikai élet fôáramvonalában maradjon. Reméltem, hogy nemcsak a magyarok nézeteit és szükségleteit képviseli majd, hanem azokét a románokét is, akik attól tartottak, hogy az SZDP az ô rovásukra virágzik majd fel.

De 2002 elejére világossá vált, hogy az SZDP nem tudta olyan korszerû párttá kinôni magát, amely eljuttathatná Romániát az EU-ba. Régi vezetôgárdája bebetonozta magát kulcspozíciókban, és feltûntek a vidéki kiskirályok is mint új és zavaró befolyásolási gócpontok. Sok tekintetben az RMDSZ helyzete egyre kényelmetlenebbé vált. Hûséges maradni egy olyan kormánypárthoz, amely otromba módon az igazságszolgáltatás, a magánosítás és a titkosszolgálatok mûködése befolyásolásának módozatait keresi, hogy azokat mind a maga javára fordítsa, hatással van az RMDSZ-rôl alkotott képre is.

Az RMDSZ veszélyezteti a vele azonos nézeteket vallott civil szervezetek létét
Egyre inkább azt kérdezgetik az emberek, hogy ez még ugyanaz a nyitott politkai fórum, amely sok ponton kapcsolódik a magyar politkai aktivistákhoz és szavazókhoz? Válaszként az RMDSZ vezetôsége azt állítja, hogy olyan egyezségre lépett az SZDP-vel, amelyet nem lehet oly könnyen felrúgni. De ha egy partner kétségbe vonható módon kezd viselkedni, fel kell tenni a kérdést, hogy a várható haszon miatt megéri-e fenntartani a kapcsolatot.

Azon tûnôdöm, hogy az RMDSZ-t érdekli-e a romániai társadalom egészének a szemében tükrözôdô képe? Mert a Nãstaséhoz és politikai gépezetéhez fûzôdô szoros kötelék miatt, azt hiszem, elmúlt már az az idô, amikor Frunda Györgyben olyan elnökjelöltet láthatnánk, aki képes lenne a romániai szavazókat meggyôzni azzal, hogy ô és pártja érett európai politizálást képvisel.

Jártam Frunda György városában, Marosvásárhelyen. Találkoztam különbözô foglalkozású emberekkel, akik közül egyesekre nyomást gyakorolnak, hogy csatlakozzanak az SZDP-hez annak imázsa javítása céljából a választások elôtti idôszakban. Olyan nem-kormányzati szervezetek vezetôivel is beszéltem, akiknél fennáll a kockázata annak, hogy elveszítsék nemzetközi pénzforrásaikat, mivel támogatójuk úgy tartja, hogy ha az RMDSZ elégedett a belügyi helyzettel, akkor Románia a politikailag rendes társadalommá alakulás szakaszában található már. Így a pénzelést immár lelkiismeret-furdalás nélkül le lehet állítani. Márpedig én úgy gondolom, hogy mind a magyaroknak, mind a románoknak szükségük lesz még a jövôben is ezekre a civil szervezetekre, de az a PR-ajándék, amelyet az RMDSZ nyújt az SZDP-nek azáltal, hogy elmulasztja bírálni hatalomgyakorlásának megkérdôjelezhetô módját, veszélyt jelent ezeknek a társadalmi szervezeteknek az életképességére.

Hûséges maradni a demokráciának otromba módon hátat fordító SZDP-hez?
Az RMDSZ olyan törvénytervezeteket és jogi gyakorlatot támogatott, amelyek ellentétben állnak a róla alkotott szabadelvû demokratikus képpel. Ez óhatatlanul arra késztet, hogy eltöprengjek, vajon az RMDSZ megváltozott, és maga is a román politikai pártok egyikévé vált?

— Ezt a bírálatot többen is megfogalmazták az RMDSZ-szel szemben. Milyen konkrét példákat tud mondani olyan jogszabályra, amelynek a támogatása esetleg nem válik az RMDSZ dicsôségére?

— 2002-ben vitát keltett a közéleti személyiségek vagyonnyilatkozata. Kiemelkedô RMDSZ-vezetôk szövetkeztek az SZDP régi vonalának tagjaival, akik ellenezték, hogy itt erôs, átlátható törvény szülessék. A teljeskörû vagyonbevallás elkerülését olyan érvekkel magyarázták, amelyeket csak olyan cinikus, középszerû SZDP-vezetôktôl várt volna az ember, akiknek sok rejtegetni valójuk van.

Az RMDSZ roppant meggondolatlan volt, amikor felsorakozott az SZDP mellé, és közösen tagadták meg az alkotmánymódosításra vonatkozó októberi népszavazás lebonyolításának kivizsgálását. Nyilvánvaló, hogy az 55 százalékos részvételt szabálytalan eszközökkel érték el az ország különbözô részein. Ezt olyan civil szervezetek is megerôsítették, amelyeket korábban az RMDSZ természetes szövetségeseinek tekintett.

Egyébként ha nem lett volna érvényes a szavazás, mert a választópolgároknak csak kevesebb mint 50 százaléka megy el, vagy ha elutasítják az alkotmánymódosítást, az nem jelentette volna, hogy Románia EU-s reményeinek befellegzett. Sôt egy kudarc esetén újra lehetett volna tárgyalni, és javítani lehetett volna a belépési feltételeket.

Az RMDSZ-t még mindig a becsületességéért tisztelik
Attól félek, hogy az RMDSZ fokozatosan elveszíti józan ítélôképességét, kritikai szellemét. Nem dolgozta ki senki világosan, hogy mi az ára és a haszna ennek a szövetségnek a romániai magyarságra és a romániai társadalom egészére vonatkozóan. Az RMDSZ lehetett volna éber ôrzô, amely megkövetelje az SZDP-tôl a becsületes magatartást a kormányzás kulcsfontosságú területein, amelyek a legközvetlenebbül érintik a mindennapi polgárok életét. Ilyen megközelítés fellendítette volna az RMDSZ helyzetét az egész ország polgárai körében, és ezáltal megôrizhette volna azt a különleges politikai jelenség arculatát, amelyet Nyugat-Európa alkotott róla.

A kormánypárttal történô együttmûködés fenntartása azonban növekvô feszültséget okoz a magyar közösségen belül, amely, attól tartok, oda vezet, hogy politikusok és szavazók sokasága pártol majd el az RMDSZ- tôl. Elméletem szerint Adrian Nãstase nagyon is tudatában volt, hogy az egyezmény, amelyet az EU is azonnal támogatott, növekvô destabilizáló tényezôvé válik a magyarság körében.

Mitôl nem könnyezne Nãstase?
Nem lepne meg, ha kiderülne, annak idején ezzel fordult SZDP-s társaihoz: "Fennáll a lehetôsége annak, hogy az RMDSZ-t megfojtsuk és a magyarokat eltávolítsuk a romániai politikától a kedvesség eszközével. Ellenségedet nemcsak erôszakkal és kegyetlenséggel teheted harcképtelenné. Tegyük elérhetôvé néhány magasra jutott RMDSZ-vezetônek ugyanazokat a kiváltságokat, amelyeket régóta biztosítottunk már magunknak az SZDP-ben. Ez feltétlenül belsô elégedetlenséghez vezet. Ha aztán az RMDSZ kettészakad, és semmilyen magyar politikai szervezet nem éri el az 5 százalékos küszöböt a parlamentbe jutáshoz, akkor majd azt mondhatjuk Brüsszelnek meg akárkinek, »Na, és kik azok a magyarok? Persze, hogy élnek nálunk magyarok, de hát más kisebbségek is. Miért fordítanánk a magyarokra különösebb figyelmet, ha egyszer be sem jutottak a parlamentbe? Ettôl fogva ugyanolyan elbánásban részesítjük ôket, mint az örményeket, ukránokat, olaszokat vagy más kisebbségeket, amelyek egy-egy mandátummal rendelkeznek a törvényhozásban. Az RMDSZ-szel kötött szövetségünk fejlôdési szakasz volt, ami már lezárult.«"

Nem hiszem, hogy Nãstase akár egyetlen könnycseppet is hullatna, ha az RMDSZ kettészakadna. Biztosan annak is a tudatában van, hogy a magyarok kizárása a parlamentbôl sokkal nehezebé teszi az ellenzék kormányalakítását még akkor is, ha ugrásszerûen sok szavazatot gyûjtenének 2004-ben.

Ha az RMDSZ-t egyetlen politikai szervezethez kötik szorosabb szálak, és éppen az SZDP-hez, akkor csökken az RMDSZ mozgásképessége, és gyengül a szervezet.

Jobb lenne ellenzékben?
— Az RMDSZ vezetôi többször hangoztatták, hogy a mérleg nyelve szerepét szeretnék betölteni, és több országban a kisebbségek politikai szervezetei úgy nyertek el különféle jogokat közösségük számára, hogy a mindenkori kormánypárt mellé álltak. Így váltak például a katalánok hol a spanyol szociáldemokraták, hol pedig a konzervatívok szövetségeseivé.

— Az RMDSZ-nek nincs olyan széles regionális támogatottsága, mint a katalánoknak. Úgy vélem, hogy ha Markó, Frunda és Verestóy azt képzeli, hogy ez az RMDSZ valamiféle aranykorszakának a kezdete, és az érdekvédelmi szervezet minden jövôbeni kormányalakításnak elengedhetetlen kelléke lesz majd, amikor semmilyen más párt nem nyeri el az abszolút többséget, akkor tévednek.

— Akkor mi lenne Ön szerint a kormánypárt feltételek melletti támogatásának az alternatívája? Ellenzékben maradni?

— Az ellenzékben maradás azzal a veszéllyel jár, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) nagyobb befolyásra tesz szert, és az SZDP még az EU-t is meggyôzhetné, hogy szükségszerû az NRP-vel együttmûködnie egy szilárd kormány érdekében. Másrészt viszont ez csak megerôsítené azt a komoly közös alapot, amelyre az SZDP és az NRP politikai ellenfélként máris támaszkodik, hiszen tevékenyen együttmûködnek a kulisszák mögött. A parlamenti bizottságokban sok kapcsolódási pont létezik közöttük kényes azonossági, mûvelôdési, oktatási és védelmi kérdésekben. A tény, hogy olyan valaki, mint Adrian Pãunescu sztár és egyben az SZDP egyik legrangosabb államférfija, magáért beszél.

Ha az RMDSZ kritikus szemmel és feltételekkel támogatta volna az SZDP-t, kevesebbet ért volna el, de hírneve nem csorbul, és kevesebb belsô feszültség osztaná ma meg. Ugyanakkor szerintem kézzelfogható engedményekre is rávehette volna a kormányt önkormányzati és oktatási kérdésekben, ha ügyesen lobbizott volna az EU-nál, és rámutatott volna arra Brüsszelben, hogy Romániát nem lehet felvenni az EU-ba, ha a kormánypárt hátrányosan megkülönbözteti az 1,6 millió magyart.

Vadim Tudor mérsékeli a román nacionalizmus elôretörését
Markó Béla rendszeresen figyelmeztet az NRP kisebbségellenes álláspontjára. Talán az a veszély, amit a Vadim Tudor alakulata az SZDP-nek és az RMDSZ-nek egyaránt jelent, mégsem akadályozza meg utóbbi kettô együttmûködését, mégha ennek hallatán fel is mordulnának egyesek a magyar közösség tagjai közül.

Tudom, hogy ez egy vitatott kérdés, de azon a véleményen vagyok, hogy az NRP képviselte fenyegetést eltúlozzák. Vadim mesterségesen alacsony szinten tartja a nacionalizmus valódi erejét. Választási szempontból a nacionalizmusnak sokkal erôsebben kellene megnyilvánulnia történelmi okoból, a nemzeti kommunizmus szocializációs hatása, a demokráciának a zuhanó életszínvonallal történô társításának ténye..., no meg az EU serkentette hamis elvárások miatt. Vadim népköltészeti figura, végzetes propagandisztikus tehetséggel megáldva, de teljesen kezdô, amikor gazdaságra terelôdik a szó. Azok a milliók, akik fogékonyak az üzenetére, nem mennek el szavazni választásokkor, vagy az SZDP-re szavaznak, mert tudják, hogy nem sugárzik belôle a jó gazdaszellem. Vadimra szavazni túl nagy kockázat mindazok számára, akiket csak egyetlen lépés választ el a valódi szegénységtôl. De ha ifjabb nacionalista nemzedék lép elô (amelyet nem terhel befeketítô kommunista múlt), amely azzal érvel majd, hogy Romániának még mindig van esélye, ha gazdagságát a románok és nem a külföldiek érdekében használja fel, akkor a kisebbségellenes mellékzöngéjû nacionalizmus megállíthatatlan erôt jelentene.

Ha külföldiként földet szeretnék vásárolni Romániában, és azt hallanám a szerzôdés aláírásának elôestéjén, hogy Vadim meghalt, minden bizonnyal visszalépnék a vásárkötéstôl. Vadim után minden esély adott arra, hogy sokkal ragyogóbb nacionalista vezér tûnjön fel. Kevésbé dühöngô és fenyegetôzô, a gazdasághoz és vezetéshez jobban értô, csak éppen továbbra is olyan engesztelhetetlenül nacionalista, mint elôde; ilyen személyek felemelkedésére lehet számítani a média, a fegyveres erôk, de akár a sport világából vagy az üzleti életbôl is.

Az EU felé sokkal jobban is közelíthetnénk
Az "Európába visszatérés" feltétlen hívei azzal vigasztalják magukat, hogy ha Románia belép az unióba, az ország politikailag elfogadhatóvá válik, és egyszer és mindenkorra lezárul a tekintélyelvû rendszerhez visszavezetô út. Sajnos én nem ilyen rózsaszínûen látom a jövôt. Hatását tekintve éppen, hogy nem fog csökkenni, sôt az érzésem az, hogy a tekintélyelv esélye nôni fog, és még bomlasztóbb erôvé válik Románia uniós csatlakozása után. Ennek egyszerû az oka. Hosszú évekig a románok alig látják majd valamilyen közvetlen jótékony hatását az EU-tagságnak.

A munkaerô szabad áramlását nem engedélyezik Romániának az unióba lépése után azonnal. A külföldön dolgozni kényszerülô román állampolgároknak sokáig még türelemre és leleményességre lesz szükségük, s gyakran kell majd sok pénzt költeniük, ha utazni akarnak nyugatra.

Az EU-ba lépés városi és ipari jellegû, és alig kínál valamit a több mint 40 százaléknyi mezôgazdaságból élôknek. Az EU-projekt nem nyújt sokat a romániai nyugdíjasoknak sem, akiknek a száma egyre nô a népesedési egyensúly megváltozása miatt, és akik sokkal nagyobb arányban járnak el szavazni, mint a társadalom bármely más része.

Az EU még az oktatást is elhanyagolja, jóllehet tény, hogy az oktatás az egyik legjobb út a támogatók megnyerésére a véleményformálók kulcsfontosságú csoportja, az ifjúság körében; nos, ennek az oktatásnak a költségvetését annyira megnyirbálták, hogy Románia adottságai találjanak azokhoz az EU-féle pénzalapokhoz, amelyeket az unió biztosít bizonyos reformokra. Egy elôcsatlakozási terv, amely Románia gondjait figyelembe vette volna, az oktatásnak elsôdleges fontosságot tulajdonított volna. A szegény országok akkor tudnak gyorsan felzárkózni, ha ésszel az oktatásba fektetnek be. Írország és Finnország esete is ezt bizonyítja.

Románia az EU követelményeit közigazgatási tehetetlensége, infrastrukturális problémái és az országban szükségelt változásokhoz ellenségesen viszonyuló politikai elitje miatt csak kozmetikázott módon tudja teljesíteni. Úgy látom, hogy az elôcsatlakozási eszközöket — a Phare-t, az Ispát és a Sapardot — úgy hasznosítják, hogy ezzel nem gyôztek meg engem, hogy megfelelnek a kommunizmus és az évtizedes reformtalanság örökségeként létezô súlyos bajok orvoslására.

Lényegében az EU abban bízik, hogy a jelenlegi kormányban lesz annyi jóhiszemûség, hogy teljesítse kötelezettségeit. De azt pillanatig sem gondolom, hogy az SZDP-nek esze ágában lenne mélyreható és tartós reformokat végrehajtani. Inkább csak megjátssza a változtatásokat.

Alkudozás helyett az EU "bársony" falurombolása?
Az EU általában kemény feltételeket támaszt a csatlakozni akaróknak. De hát a tagjelöltek ilyenkor alkudoznak! Márpedig az SZDP-féle román kormányzat szinte semmit sem alkudozik. Kritikátlan módon elfogad mindent, amit Brüsszel mond, csak a saját elônyére gondol. Nagyon hazafiatlan magatartás. Egy ellenzéki RMDSZ viszont kiállhatna, mondjuk, a romániai magyar gazdálkodók tömegeinek érdekérvényesítéséért a csatlakozás során, s ezzel a románság rokonszenvét is kivívhatná.

Az EU-nak azt kellene tennie, hogy állítson fel egy olyan szakbizottságot, amely újragondolja, és átalakítsa a kulcsminisztériumokat és -intézményeket, amelyek nélkül Románia soha nem lehetne az unió teljes és versenyképes tagja. Ehelyett az ikerítésként ismert furcsa jelenséghez folyamodnak, amikor is tisztviselôk ezreit küldik nyugati egyetemekre felsôfokú képzettséget nyerni, vagy nyugati minisztériumokban és intézményekben gyakornokoskodni. Azt remélik ezáltal, hogy úgy térnek vissza munkahelyükre, hogy készek a nyugati menedzsment folyamatokat átültetni itthoni környezetbe, és egy közszolgálat-központú ügyintézés születik majd belôle. El tudja azt képzelni valaki, hogy olyan reforomokat az SZDP eltûrjön, amelyek azzal járnának, hogy a tisztségviselôk függetlenséget élvezzenek, és nem elsôsorban a párt érdekében cselekedjenek majd?!

Az értelmiségiek és a szakmai és termelôi érdekképviseletek vonakodtak vitát kezdeményezni arról, hogy milyen hatással lesznek az EU- csatlakozás feltételei a társadalom különbözô rétegeire. Ha nem tévedek, ez majdnem annyira érvényes az itteni magyarságra is, mint a románságra.

Ironikus lenne, ha az EU nagy farmokra és a falusi lakosság csökkentésére irányuló politikája éppen a Hargita és Kovászna megyei hagyományos mezôgazdasági közösségek számára jelentene veszélyt. Erre még maga Ceausescu sem volt képes a falurombolás programjával. De talán majd az EU végrehajtja a maga bársony falurombolását ahhoz ragaszkodásában, hogy a mezôgazdaságot "ésszerûsíteni", és a földmûvelésbôl megélôk számát drasztikusan csökkenteni kell.

Hideg fejjel és realisztikusan kell felmérni az EU Romániára irányuló szándékait. Olyan párt, mint az RMDSZ, amely a legutóbbi idôkig egészséges belsô életrôl tanúskodott, utat mutahatna ebben a tekintetben, mintsem hogy hiszékenyen azt feltételezze, hogy minden Brüsszelbôl jött ajánlás jó Romániának.

Ironikusnak tartom, hogy egy olyan külsô hatalom, mint az Európai Unió, megismételje azokat a hibákat, amelyeket sokkal kevésbé szívesen látott feljebbvaló, a Szovjetunió követett el azzal, hogy ragaszkodik olyan "fénymásolt" változáshoz, amelynek lényegi elemei nem biztos, hogy megfelelnek Románia igényeinek. Az oroszokkal szemben az EU ad is, nemcsak elvesz, és sokkal több benne az ôszinte jóindulat Romániával szemben. Ezt a jóindulatot biztosan kamatoztatni lehetne olyan irányban, hogy javítsanak a csatlakozási feltételeken ott, ahol azok nyilvánvalóan kárt okoznának ahelyett, hogy hasznot nyújtanának a romániai társadalomnak. Amikor Brüsszel azt mondja, hogy készítettünk egy tervet, amely megoldja minden problémátokat, ha úgy ültetitek gyakorlatba, ahogyan mi ajánljuk, Kominternhez vagy más, rossz csillagzat alatt született szovjet tervhez társítható megrögzött vezetési gondolkodásmódot látok ebben.

A nemzeti tanácsok gyengítik a magyarság összetartását
— Mivel alapjaiban bírálja az RMDSZ jelenlegi politikáját, hogyan vélekedik az RMDSZ-en belül, majd egyre inkább azon kívül mutatkozó alternatív magyar politikai mozgalmakról? A nemzeti tanácsokról, az ilyen vagy olyan formában Tôkés László köré csoportosulókról?

— A radikalizálódás legalább olyan egészségtelen folyamat, mint a demokrácia mellôzése. Nem örülök a Székely Nemzeti Tanács keletkezésének. Gyengíti a magyarság összetartását, és könnyû célpontjává válik a román nacionalistáknak. Az enklávé-tudat ápolása elhibázott megközelítését jelenti a problémáknak, amely hozzájárulhat az erdélyi magyarok önazonosságtudata rombolásához. Elégedetten nyugtázom a közös erdélyi román–magyar kezdeményezéseket (hacsak nem szeparatisták), de nem hiszem, hogy a Székely Nemzeti Tanács végtére is enyhít majd Bukarest Erdély fölött gyakorolt pénzügyi fojtogató szorításán.

Nem bírálnám az RMDSZ-t, ha késznek mutatkozna jelenlegi befolyását arra használni, hogy megvédje az annyi sok látható és rejtett sebbôl vérzô demokráciát, amely mind az utóbbi három év következménye. Markó Béla helyzete nem könnyû, de azt hiszem, több képzelôerô és éberség kinyilvánítására van szüksége, és arra, hogy ellenôrzést, számonkérést foglaljon bele az SZDP-vel kötött megállapodásba, amelyben több, egymástól eltérô hangot is megszólalni engedjenek.

Tôkés László püspökrôl az a véleményem, hogy elnyerte a maga helyét Európa történelmében az 1989-es eseményeknek köszönhetôen. Amolyan ellenállási harcos, mint Lech Walesa Lengyelországban. De mindkét férfiúból hiányzik az a gyakorlatias szellem, amely a hagyományos politikai szerepvállalást számukra lehetôvé tenné.

Attól tartok, hogy a fiatalok többé nem törekednek aktív szerepet játszani a kisebbségvédelemben. Lehet, hogy sokan még ráadásul szavazni sem mennek el a következô választásokon a legkülönfélébb okokból. Ez nem meglepô, ha valaki arra gondol, milyen bánásmódban részesítik Szilágyi Zsoltot. Még mindig fiatalnak számít tizenhárom év parlamenti tevékenység után, az RMDSZ mégis elmozdította az európai integrációs parlamenti bizottságból, ahol szerintem az egyik leghatékonyabb tag volt. Biztos vagyok benne, hogy ezt demokratikusan megszavaztatták, de az RMDSZ nem engedheti meg magának a keményen dolgozó választott képviselôk ilyen büntetését anélkül, hogy ne növelné saját elszigeteltségét.

A magyar lét veszélyeztettsége Romániában nem annyira határozott, mint 1989 elôtt volt és még utána is egy darabig. A közösség új kihívások elôtt áll, ezek némelyike körmönfont vagy éppen rémisztô, és nem csak Bukarestbôl származik, hanem most már Nyugatról is a globalizációnak köszönhetôen. A közösségnek szükséges vitát nyitnia választási lehetôségeirôl, és felélesztenie demokratikus mechanizmusait. A vita hatékony voltához az kellene, hogy a közösség legismertebb politikusai ellen tudjanak állni a csábításnak, hogy erôs központosított vezetést hozzanak létre, amely (amint erre már utaltam) az RMDSZ-t csupán egy másik romániai párttá alakítaná át. Ez olyan gyôzelmet jelentene a Bukarestben a beolvasztásukon fáradozóknak, amit nem lenne szabad megadni nekik.

Lejegyezte: Balló Áron

Eladással egybekötött kiállítás nyílt november 14-én délután Kolozsváron az A. V. Voevod utca 53. szám alatt a volt AGROMEC udvarán. A New Holland, Steyr, Vogel&Noot, Pottinger és Beinlich cégek állítottak ki traktorokat és mezôgépeket. A kiállításon az NHR Agropartners Kft. arra törekszik, hogy közelebb hozza az agrártermelôket a gépgyártókhoz. Céljuk pártolni a gazdák azon törekvését, hogy hatékonyabbá tegyék a növények termesztését és az állati termelést. A gépgyártók arra törekednek, hogy olyan termelôeszközöket kínáljanak a gazdáknak, amelyek elôsegítik Románia csatlakozását az Európai Unióhoz.

Az NHR Agropartners Kft. célja, hogy kedvezô feltételeket teremtsen a gépvásárlásra, amelyben jelentôs szerepet játszik a lízing is. Azzal is foglalkoznak, hogy a SAPARD programmal karöltve módot találjanak arra, hogy a gazdák megvásárolhassák a számukra feltétlenül szükséges modern mezôgépeket. A pénteki bemutatón részt vett többek között Pui Iacob mérnök, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság aligazgatója.

Barazsuly Emil

November 15., szombat

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 956 lej, 1 USD = 33 903 lej, 1 magyar forint = 155 lej.

Angi István zeneesztéta, filozófus, egyetemi elôadótanár, a napokban töltötte 70. életévét. Ez szinte hihetetlen, mivel, ma is olyan fiatalnak, tettrekésznek, szellemileg frissnek látom, mint harminc évvel ez- elôtt, amikor a Gh. Dima Zenekonzervatórium diákjaként — szerencsémre — tanítványa lehettem. Már akkor az a típusú tanár volt, aki széleskörû érdeklôdési szféráinak enciklopédikus tudósaként lenyûgözte tanítványait, anélkül azonban, hogy fölényes, alapos tudását hivalkodva használta volna. Tanítványait mindig bátorította, a többet-tudásra, kutató munkára ösztökélte. Ennek érdekében rendszerint saját, hihetetlenül gazdag könyvtárát is "közhasználatra" bocsátotta. Talán, soha senkit nem utasított vissza.

— Születésnapi beszélgetésünk során elsôként arra kértem, meséljen magáról, gyermekkoráról, és arról, miként lett a filozófia, zeneesztétika elkötelezett, szakavatott tudósa.

— A legelsô aspirációm, a zene felé irányult, elemi iskolás koromban. Megállapították, hogy hihetetlenül rossz hallásom van, nagyon hamisan énekelek. Aztán egy nagyon kedves hegedûtanárt, édesapám jó barátját meghívták, aki megkért, hogy énekeljek. Ugyanazt a "koncertet" neki is megtartottam, akkor behívta az öcsémet, aki ugyanolyan hamisan énekelt, mint én. Na, jöjjön be a cseléd! Vele is elénekeltették, s kiderült, hogy neki volt rossz füle, ô énekelt hamisan, mi csak átvettük tôle, ugyan-úgy tanultuk meg, ahogyan ô énekelt. Akkor a család megnyugodott, és hegedülni tanítottak. Azt hiszem, volt egy bizonyos hangzás-eszményem a hegedûn, de sajnos, a történelem beleszólt, mert amikor édesapám Pestrôl egy mesterhegedût rendelt meg, akkor mi egy ellenvonattal éppen Pestre menekültünk. Én azt a hegedût sose láttam, s aztán a háború meg az egyebek visszavetettek a hegedûlésben. Késôbb az agronómia felé tendáltam, mivel a mi kis városunkban, Kézdivásárhelyen csak a mezôgazdasági, illetve erdészeti középiskola maradt a tanügyi reform után. Átmehettem volna Sepsiszentgyörgyre, a Mikóba, de hát anyagi okok miatt a család még erre sem vállalkozhatott. Elvégeztem a mezôgazdaságit, onnan felküldtek hivatalos papírral, azaz repartícióval az egyetemre, és két évet még lehúztam ott, amíg aztán az öcsém, aki utánam következett, bátrabb embernek bizonyult, mint én, az ilyen sorsmeghatározásokban. Ô a repartíciós papírt egy "bizonyos helyre" elhelyezte, és ráhúzta a zuhanyt úgy, hogy ôt nem zavarta többet ez a dolog, majd sikeresen bejutott a képzômûvészetire. Akkor ott Nagy István zeneprofesszor az öcsémtôl megtudta, hogy én az agronómián vagyok, és azonnal hivatott. Rögtön beléptem a kamarakórusába, és attól a perctôl kezdôdött újra a zenei képzésem. Zsurka Péternél hegedültem tovább, de már megkésve, hiszen két egyetemi év után került újra, szakavatott irányítás alatt hegedû a kezembe. Volt kamarazene-együtesem is, vonósnégyesem, a húgommal sokat duóztunk. Ciolan mester és Guttman Misi bácsi keze alatt zenekari praxisra tettem szert, meg vokálegyüttesekben is énekeltünk. Az akkor nehezen beszerezhetô mûveket, mint a h-moll mise, Marcell pápa miséje, a mi kis együttesünk közvetlenül "fogyasztotta". Akkor még nem volt magnetofon, kazetofon, CD-lemez, ezek az "élô koncertek" meghatározó élményt nyújtottak.

Aztán az egyetemi évek teltek-múltak, az elméleti érdeklôdésem túlsúlyba került, Földes László mellett elkezdtem esztétikát mûvelni, gyakornokként, késôbb kiküldtek Moszkvába, s ott doktoráltam esztétikából. Az-óta fôleg zeneesztétikával foglalkozom, elméleti vonalon, de ez nem zavarja az állandó kapcsolatot, és az állandó kapcsolat óhajtását az élô zenével. Hát, kerek számot ünnepelek mostanában, s még ezzel a vén fejjel is a Schola Gregoriana Monostorinensisben énekelek, mert ahogy szoktam mondani, nem bírtam ki, hogy ne énekeljek! Egyébként ez egy bizonyos credo is, mert vallom azt, hogy nagyon sok igazi, hiteles értékünk megszûnôfélben van, s ezeket az értékeket, amennyiben lehet, újra kell éleszteni, újra meg kell teremteni azt a módot, hogy eljussanak a közönséghez, hogy ami a sajátunk, az a miénk is legyen!

Zeneesztétika mellett más diszciplinákkal is foglalkozom, zeneretorikával, modern mûvészetelméletekkel, zenepszichológiával, ezek ágazatilag belejátszanak az esztétika egészében. Tanulmányaim idôvel összeálltak kötetekbe, az elsôt már 1975-ben kiadták Zene és esztétika címen. Aztán hosszas szünet után, 2001-ben az Ariadné-sorozatban jelent meg Az esztétikum zeneisége, a Korunk Baráti Társaság segítségével. Néhány nappal ezelôtt látott napvilágot a legújabb kötetem,

A zenei szépség modelljei címmel.

Visszatérve az elôzményekre, ôszintén megvallom, hogy az az öt év agronómia, nekem egy cseppet sem ártott, azok a fizikai, természettudományi ismeretek ma is bedolgozódnak az esztétikába.

— Ki indította el a zenei pályán, tanárai közül kire gondol vissza a legszívesebben?

— Zenei téren Kiss Elek volt a hegedûtanár, aki Marosvásárhelyen elindított. Gyermekkori legszeretettebb tanárom, aki egészen az államvizsgáig irányította tevékenységemet, Nagy István karmester, hegedûmûvész-professzor volt. Az 1930-as években, a marosvásárhelyi gimnáziumnak volt a tanára, amikor apám igazgatta azt az iskolát, nagyon sokat és sikeresen dolgoztak együtt. Az énekkar, amit Nagy István a gimnáziumban szervezett, Budapesten Bárdos Lajos közremûködésével 1938-ban lemezt adott ki, amelynek az egyik oldalán Kodály: Jézus és a kufárok címû mûve szerepelt, a másik oldalon pedig csodálatos ménasági népdalok.

— Énekelt a tanár úr is már akkor a kórusban?

— Csak énekelgettem, mert még elemista sem voltam, 1940-ben kezdtem az elemi iskolát, akkor már megvolt ez a lemez, de ott sündörögtem én is a kórus körül.

— 1963–65 között Moszkvában doktorált. Kikkel találkozott, és szövôdött-e barátság nevesebb mûvészekkel, az ott töltött idô alatt?

— Kettôs öröm volt, mert a legnagyobb akkori filozófusokkal találkoztam az esztétikai tézisem során. A tanszékvezetô Ovszjányikov, az 1930-as évek legjobb Hegel-tanulmányát írta, valamint a svéd származású Aszmusz, aki a kanti életmû orosz kiadását gondozta. Igazán megrendítô volt ezekkel a kolosszusokkal szóbaállni, és a mûveiket olvasni! A másik élmény volt a zenészekkel való találkozás. Aszmusz mester nagyon jó barátja volt az akkori mûvészgárdának, Richter, személyes barátja volt, nemkülönben Ojsztráh, Kagan és Rosztropovics.

Emlékszem egy nagyon szép ôszi délutánra, amikor én voltam a "közönség" a mester villájában. Megjöttek az említett zenészek. Mivel a mester nem akarta, hogy a vodkázástól túlságos eufória kerekedjék, mindnyájunknak teát és gyümölcsöt szolgált fel. És beszélgetni kezdtek: "Ó, — mondta Richter felé fordulva — becsaptál minket, mert a koncertedet nem tartottad meg. — Milyen koncertemet? — kérdezte Richter. Aszmusz elôvette azokat a koncertjegyeket, amelyeket még májusban vásárolt. — Jaj, tényleg, akkor Amerikában voltam — mondta Richter, — nagyon sajnálom, hogy pont titeket nem tudtalak megtisztelni, mivel hosszabbra nyúlt a turném! De most kiegészítjük!" Azzal leült a zongorához és szebbnél szebb Chopin-mûveket játszott. Tudni kell, hogy Richter korrepetitor is volt, remekül kísért, és improvizatív, néha zongorakivonatokat rögtönzött. Így, egyszer csak elkezdte játszani a Bach Kettôs hegedûverseny II. tételének rögtönzött zongorakivonatát .

— ... és ezzel "rákényszerítette" a két mûvészóriást, Ojsztráhot ésKagant a zenélésre?

— Abban a pillanatban mintha transzba estek volna! Felejthetetlen pillanat volt, ott közelrôl hallgatni ôket! És akkor, életemben elôször láttam-hallottam két Stradivarius hegedût egymás mellett!

Ugyanolyan csodálatos élmény volt, amint egy este az Arbatszkáján sétálva valami éteri szépségû zongoramuzsikát hallhattunk, mert Richter játszott nyitott ablakkal, és ott mellette Neuhaus, aki éppen oktatta. Egy adott pillanatban Neuhaus kinézett, és bocsánatot kérve becsukta az ablakot. Éppen Beethoven c-moll zongoraversenyét próbálták, amikor megérkezett az arbatszkáji lakosság delegációja, és kopogtattak, kérdezve: "Hát mit vétett a lakosság, hogy nem hallgathatja tovább?"

— ... az ingyenkoncertet?

— Igen, ilyesmi volt.

Aztán felejthetetlen emlék maradt Csehov, Tolsztoj sírjánál megállni!

A Tolsztoj sírján nem volt felirat, csak a sírhant volt, tele aznapi fehér rózsaszírmokkal.

Vagy a Szkrjábin-esemény. Neki külön klubja volt, abban volt egy "megszállott", aki egész nap Szkrjábint játszott. Bármikor beülhettem és hallgathattam a csodálatos muzsikát, csak nem volt szabad a mûvészhez szólni! Ezeket az élményeket az ember sohase felejti el!

— Mikortól tanít esztétikát?

— IV. éves voltam, amikor a drága jó Földes László maga mellé vett gyakornoknak. 45 éve tanítok, s ha az akadémián eltöltött 5 évet is beleszámítom, az egy fél évszázad!

— Nem hátráltatta a tanítás az írásban?

— Az idôbeosztást nagyon pontosra kell mérni. Valóban tanítok a Babes–Bolyai Egyetemen, a Sapientián, a Partiumi Egyetemen. Az egyetlen megoldás, hogy számítógépre rádolgozom az anyagomat, így nem kell kéziratot írni, nem kell másolnom. A munkát nagyon korán, hajnalban elkezdem. De ehhez én már régen hozzászoktam, mivel annak idején a kvartett-próbáinkat is hajnali 5-kor kezdtük, fél 8-ig.

— A munka ezek szerint egyfajta életerô is?

— Az egyik barátom mondta egyszer, hogy:"Te nagyon intenzív életet élsz!" Akkor utánaszámítottam, hát tényleg így van!

— A könyv megszépíti az ember életét. A tanár úr életét mennyiben szépítik meg saját írásai?

— Elôször is, amíg írom.

— Szeret írni a tanár úr?

— Nagyon ôszintén mondom, az elsô öt perc, az egy kétségbeesés! De ilyen volt a gyakorlás is annak idején. Amikor csak megláttam a hegedût, minden ujjam fájt! De a következô 5–10 percben már mennek a dolgok.

— És a kínos, kezdeti percek után jön az inspiráció?

— Nem tudom, hogy inspiráció-e, vagy mi. De ha már néhány sort megírtam, vagy elhangzottnak annak idején azok a hangok a hegedûn, az úgy megnyugtat, és egyfajta reményt kelt bennem, hogy mégis meg tudom oldani a feladatomat.

— Írásaiban többször foglalkozik a Bartók-mûvek esztétikájával. Bartók egyfajta mûvészideál?

— Föltétlenül. Ez gyermekkoromtól az egyik legnagyobb ajándék, amit Nagy Istvántól kaptam, hiszen a vonósnégyesekbe is ô vezetett be, késôbb pedig Jagamas tanár úr gazdagította ezeket az élményeket. Külön öröm volt, hogy megjelentek László Ferenc szerkesztésében a Bartók-dolgozatok, amiben én is részt vehettem, aztán a Zene és esztétika címû könyvemben is van Bartók-tanulmány.

— Mennyiben függenek össze A zenei szépség modelljei címû legújabb kötetben sorjázó egyházi tartalmú írások a Schola Gregoriana Monostorinensis-együttesben való részvételével?

— Én azt hiszem, hogy ez szerves egységet alkotott. Talán azzal kezdôdött, hogy a Schola megjelenése elôtt már írtam olyan jellegû írásokat, mint A magyar gregorián pirkadó reneszánsza, vagy A legszentebb zenék. Ezek megírásakor már ott volt a levegôben a Scholának a léte, s aztán egyszercsak elkezdtünk énekelni.

— 1975-ben, a Zene és esztéteika címû kötetben egy írás felhívja a figyelmet a zenei nevelés fontosságára. Mi errôl a véleménye ma, a tanár úrnak?

— A régi és a mostani könyv is az értékek védelméért született, és valahol bennük rejlik a sok küzdelemnek a nyoma is, amelyet zenei anyanyelvünk megmentéséért kell tennünk napról napra.

— Mit tehet a zenepedagógus a jelenlegi zeneképzés érdekében?

— Mindenekelôtt készüljön fel nagyon alaposan erre a pályára. Sajnos, a Zeneakadémián ma sincs magyar zeneoktatás, de a Babes–Bolyai Egyetem teológiai-didaktikai fakultásán, a református karon létrejött egy zenei "modul", azaz a hitoktatók második szakként felvehetik a zenét. Ezenkívül a Nagyváradi Partium Egyetem már a harmadik-negyedik zenetanár generációt bocsátja útra!

Mégegyszer hangsúlyozom: nagyon fontos, hogy a zenetanár jól képzett legyen. Ha jó a tanár, a gyermek is szereti a tantárgyat!

— Mik a további tervek?

— Dolgozni tovább. Sok munkám van elôkészítve, amelyek kiadására várnak.

— Végezetül arra kérem, idézze fel azt a saját költeményét, amely Lászlóffy Zsolt fiatal zeneszerzôt egy háromszólamú kánon megírására ösztönözte!

— "A tegnapi remény a mai
várakozást kihordja,
A mai várakozás a holnapi vágyak
anyja,
A holnap, a maga a reménybe
fogant várakozás."

Kulcsár Gabriella

A 10. és 11. oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Gergely István szobrai és plakettjei erdélyi mindennapjaink elengedhetetlen tartozékai. Nem szükséges egy-egy megyei tárlatra vagy a Barabás Miklós Céh országos kiállításaira várnunk ahhoz, hogy munkáit megtekinthessük, hiszen a múltunkat következetes mûvészi tudatossággal a jelenbe áttelepítô szobrász kezenyomát ôrzi Kolozsváron többek között az Apáczai Csere János Líceum díszterme az Apáczai-szoborral és jeles elôdeink arckép-plakettjeivel, valamint a Báthory István Elméleti Líceum a névadó mellszobrával. Nagyváradon pedig ott van a mûvész 1996-ban készült, talán legjelentôsebb alkotása, Lorántffy Zsuzsanna egészalakos, a teret tömbszerûségével, minden fölösleges sallangtól mentes nemes egyszerûségével uraló bronzszobra. Mindezek ellenére, amikor a Korunk Galériában most együtt láthattam a jelentôsebb alkotásait, fôként jól ismert, de így, egységében egészen másként ható kompozíciós plakettjeit, úgy tûnt, újra felfedeztem Gergely Istvánt. Aki sajátos jelbeszédével úgy üzent a múltból a jelenbe, hogy közben már a jövôt is megcélozta.

A térszobrászati adottságokkal gazdagon megáldott mûvész annak idején, az adott társadalmi-politikai körülmények között, ebben a mûfajban nem tudott képességeinek megfelelôen érvényesülni. Csak a rendszerváltozás hozta meg számára az effajta mûvészi kiteljesedés lehetôségét. Kétségtelen veszteség ez mind az alkotó, mind pedig az erdélyi magyar közösség, a mûvészetkedvelôk számára. De ami a nagyszobrászat terén csak részben adatott meg Gergely Istvánnak, azt bôségesen kárpótolta dombormûveivel. Sôt, mintha ebben a grafika és a szobrászat sajátos elegyébôl született mûfajban, a patinázott gipszplakettekben talált volna igazán önmagára. Nemcsak mûfajteremtôként, hanem az általa létrehozott mûvészi megjelenítési forma lehetôségeinek maximális kiaknázójaként is. Gondolok itt elsôsorban a kompozíciós plakettekre. Esetükben a mûvész a mûfaji határok feloldásával és a különbözô megnyilatkozási módozatok sikeres egybeolvasztásával teremtett magának olyan önkifejezési lehetôséget, olyan egyedi, választékos, rendkívül gazdag szókinccsel rendelkezô nyelvezetet, amely nemcsak néhány évtizeddel ezelôtt, keletkezésének idején, hanem napjainkban is az újszerûség varázsával hat. De persze nem csak azzal. Mert mi sem áll távolabb ettôl a nagyon is megfontolt, nagyon is megalapozott, érzelmi húrokat természetesen nem nélkülözô, de gondolatiságában rendkívül mély mûvészettôl, mint a meghökkentés, az újdonság varázsával való hazardírozás. Gergely István úgy újít, úgy teremt új világot, hogy ebbe a teremtésbe belefoglalja mindazt, amit az emberi kultúra az évszázadok folyamán kiérlelt-kitermelt. Nyomokat hagy, jeleket közvetít a múltból és jelenünkbôl az utánunk következôknek. Teszi pedig mindezt úgy, hogy a témát magában már tökéletesen kiérlelte. A pontos mûvészi megfogalmazás legalábbis ezt az érzést kelti a szemlélôben. A precizitás azonban korántsen jár együtt az értelmezési lehetôségek korlátozásával, határok közé szorításával. A mûvész úgy fogalmaz, úgy önti formába, jeleníti meg plasztikusan gondolatait, hogy a nézô számára nemcsak vizuális élményt nyújt, hanem a továbbgondolás, az elmélyülés, a sajátos interpretáció korlátlan lehetôségét is megteremti. S talán éppen ebben áll mûvészetének örökérvényûsége, idôkön és korokon túlmutató jellege. Pedig ha valaki, hát Gergely István nagyon is benne él abban a kultúrában, amelyet nemzete az évszázadok folyamán teremtett. S ez is benne foglaltatik abban a mûvészi üzenetben, amelyet az alkotó munkáival korának és az utókornak közvetít. Hiszen olykor már absztraktba hajló szoborképei is, csíráiban ott ôrzik, mintegy szublimálják hagyományaink, a népi kultúra sajátos megjelenítési formáinak jegyeit. Szôttesek, faragványok, a fazekasmesterség díszítô elemei bukkannak fel sajátos átlényegítésben munkáin, és keverednek a poétikussá módolt mindennapi tárgyakkal, használati eszközökkel vagy a természetbôl ellesett és általánosított formákkal. A kultikus tárgyak, kelyhek és menóraszerû alakzatok, bibliai motívumok egyaránt velejárói ennek a nagyon átfogó, a konkrétumokból kiinduló, de az általánosítás magasiskoláját kijárt intellektuális mûvészetnek.

Plasztikai megjelenítésein egyfajta kettôsség, a párba állítás tematikai és formai megnyilvánulásai is nyomon követhetôk: a párhuzam és az ellentét stílusalakzataira épített Földi paradicsom, a meglehetôsen világiasan pajzánkodó Ádám-Éva, a Fészkelôk, a Szarvasok, a Berbécsek, a Bacchanália. A mûvészi elvonatkoztatás elmélyültebb fokozatai eredményezték a Jelek az idô témára sorozat darabjait, amelynek látszólag könnyed formajátékai rendkívül tömény mûvészi mondanivaló hordozói. Mintha alkotójuk 30x40 centiméteres felületekbe akarta volna sûríteni mindazt, amit századára, a huszadik századra jellemzônek tart. A Nyomokkal pedig még tovább megy a jelzésszerû megfogalmazásban. Ugyanakkor azonban ennek a gondolatiságában különösképpen tartalmas mûvészetnek elsôdleges érdeme mégiscsak a látvány. Az a visszafogottságában tündöklô és figyelemfelkeltô dekorativitás, amely sajátos vonalhálóival, egymásba hajló körkörös íveivel vagy szögletes idomaival úgy a lehetô legkorszerûbb, hogy az ôsi kultúrákon túl olykor a reneszánsz és a szecesszió motívumkincsébôl is merít.

Szándékosan idôztem többet a mûvész kompozíciós plakettjeinél, hiszen kiállításán is zömében ezek láthatók. De ott van ugyanakkor egy válogatás az életmû másik jelentôs részét kitevô arckép-plakettekbôl is, amelyek a Gergely Istvánra jellemzô mûgonddal, a konkrét arcvonásokon messze túlmutató mûvészi igényességgel készültek. A szobrász nemcsak az embert, hanem az általa képviselt eszmét is igyekezett plasztikailag megjeleníteni. Az erdélyi fôemberek, történelmünk jeles személyiségei mellett mûvelôdési életünk nagyjai is ott sorakoznak mûvészi arcképcsarnokában.

Gergely István múlt héten megnyílt egyéni tárlata mintegy gyakorlati illusztrációként is szolgált a róla Banner Zoltán elôszavával, a Pallas-Akadémia gondozásában megjelentetett (a tárlatmegnyitón bemutatott) kötethez. Ismertetésére visszatérünk.

Németh Júlia

A huszadik-huszonegyedik század emberének "nincs ideje", siet. Úgy tûnik, siet a beszédével is. Nem eléggé hibáztatható módon megspórol a hangok képzési idejébôl, magyarán: hadar, elnyeli a szavak végét, vagy éppen szavakat iktat ki a szavatosság megkövetelte szövegbôl. Ugyanakkor azonban megszaporodtak az új fogalmak, összetettek, bonyolultak lettek, s a nyelvi ábrázolás csak tengeri kígyó hosszúságú szavakkal képes kifejezni a lényeget. Ám a nyelvi célszerûség, a rövidségre való törekvés egy sajátos szóalkotási módot is teremtett: szókezdô betûkbôl, szótagokból mesterséges úton összerakott szavakat alkotott. Így jöttek létre a mozaikszók, meg a betûszók.

A célszerû rövidítés folyamatára nagy költônk, Ady Endre egy 1906-ban írt párizsi tárcájában figyel fel. "A másik (apróság) az automobil–omnibusz esete. Párizs fölfortyant, amikor a gyors amnibuszok evvel a hosszú névvel megkezdték a forgalmat. Nincs ideje, kedve az embernek ilyen hosszú neveket használni. Egész Párizs versengett a kitalálásában, s pár nap múlva megszületett az autóbusz név. Ma így hívja az automobil-omnibuszt egész Párizs." Úgy látszik azonban, a nyelvérzék az eképpen keletkezett autóbusz szót is hosszúnak találja, mert nevét egyre gyakrabban csupán busznak mondjuk. A mai embernek valóban "nincs ideje" hosszú elnevezéseket használni. Az élet felgyorsult irama nem sokáig engedte meg például, hogy a híres párizsi földalatti vasutat így nevezzék: Chemins de fer métropolitains. A millennium évében megépített budapesti földalatti vasút is ráértéssel földalattivá rövidült. A franciában a kifejezés egyik "mozaikját" kiemelve, megszületett a metró, amely azután nemzetközi szóként számos európai nyelvben, így a magyarban is, tovább élte a maga életét.

Szaporítsuk a példákat.

Szóösszevonásból keletkezett a magyarban a trafó a meglehetôsen hosszú transzformátor szóból, az összetett szó két elsô szótagjának összerántásával. Hasonló ez a nyelvi jelenség ahhoz az egybeolvadáshoz, amelyet a jó emberbôl lett jámbor és a nô (né) + emberbôl lett némber szavunk esetében is megfigyelhetünk. Betûszóként keletkezett a radiolokatornak nemzetközi szóvá vált angol neve, a radar is: a radio detection and ranging (’rádiós kutatás és mérés’) kezdôbetûinek összevonásából. Betûszó a televízióból keletkezô tévé, illetôleg ennek továbbképzett alakja, a tévézik is. Mozaikszó a maszek, amely a magánszektor összetétel kezdô szótagjainak összerántása alapján keletkezett, s belôle ez a származék: maszekol.

Bennünket mindenekelôtt nem az intézménynevek kezdôbetûibôl alkotott és továbbra is intézménynévként élô betûszók érdekelnek, hanem a közszóvá alakult betûszók és mozaikszók. A hosszú körülbelül helyett gyakran mondjuk, hogy kábé, a készpénz helyett, hogy kápé. A levelezôlapból így lett levlap, a sebességváltóból sebváltó, a repülôtérbôl reptér, a köszönömbôl kösz, köszi, a viszontlátásra köszönésformából viszlát, a laboratóriumból labor, az akkumulátorból aku stb.

Murádin László

Ismét kortárs operát mutatott be a Kolozsvári Magyar Opera: a két félházas elôadás elbátortalaníthatott, elszomoríthatott, ám be kell vallanom: az elôre beharangozott zenei közérthetôség ellenére ezt a mûvet nem tudom akárkinek ajánlani. Megfelelô zenei kultúra nélkül a darab nem teljesen érthetô, nem "fogyasztható". A zene elsô pozitívumaként mégis azt a sokszínûséget emelném ki, amely az átlagnézôt talán elriasztja: a színpadon hol mozarti báj, rokokó könnyedség hangzik, hol a XIX. századi preromantika avagy Verdire utaló hangzatok csendülnek fel, de nem feledkezhetünk meg a XX. század elejének disszonanciájáról sem, amely a nyitánytól kezdôdôen szintén jelen van. A zenetörténeti stílusok összehangolása az, ami a zeneszerzô számára megtermi a babért, mert ez csak mélyreható stílusismeret birtokában lehetséges. Talán a zenés színpad korszakainak átfogó bemutatására való törekvésnek tudható be ez a sokszínûség: mintha az egész operamuzsika fejlôdését egyetlen elôadás keretében kívánták bemutatni. Fontos szerepet kap a humor, a komikum megjelenítése: inventív melodika, felgyorsult tempójú részek. Annál kevesebbet tudtam meg Vajda János saját zenei nyelvezetérôl.

A rendezô Selmeczi György ezúttal is kitûnt eredeti, hangulatkeltô és — és festô elgondolásával, amelyet teljes mértékben sikerült megvalósítania. Ez a rendezôi elképzelés mindvégig közérthetô: nem kell szakírónak lenni ahhoz, hogy észrevegyük: a szereplôk ülve-állva-fekve énekelnek, a kórus minden tagjára — kb. 15 személy — az állandó és motivált mozgékonyság jellemzô. A szereplôk is a színészi játék újszerûségét, merész inventivitását hozták elôtérbe. Fikció és valóság, az örök emberi és mesevilág összefonódásának lehettünk tanúi.

A két karmester — Selmeczi György és Kulcsár Szabolcs — is dicséretet érdemel: nekik köszönhetô, hogy a kisszámú nézôsereg számára élvezhetôvé vált a — több százéves operamuzsikát idézô — zenemû berkeiben való barangolás. Sikerült minden zenetörténeti stílust ízlésesen vezényelni, és a szólisták kisebb hibáit is zökkenômentesen hidalták át.

Selmeczi György a szereplôk kiválasztásában is remekelt, egyrészt azokra alapozott, akik már a Pikkó herczeg esetében is bizonyítottak, másrészt nagyon fiatal, huszas évei elején járó tenorra bízott egy ilyen "nehéz" szerepet. Sejtései beigazolódtak: Pataki Adorján helyt állt, de figyelembe kell vennünk pályakezdô mivoltát, teljes színpadi tapasztalatlanságát. Nagyon szép és erôs hangja van, elsô fôszerepét a tôle telhetô legmagasabb szinten oldotta meg. Egy huszonkét éves hang még nagyon sokat fejlôdhet — reméljük, jó irányba, és a kolozsvári közönség örömére. Székely Zselyke megfelelô hangszínnel és színészi képességekkel rendelkezett ahhoz, hogy kiválóan oldja meg ezt a szerepet is. Laczkó Vass Róbert operaénekesként is megállhatja a helyét, hangján egyáltalán nem érzôdött, hogy "csak" színész! Színészi játéka annyira kifejezô, hogy az volt az érzésem: a többi szereplôt "csak úgy" "lejátssza a színpadról". Molnár Mária önfeledten, minden gátlástól mentesen játszott, táncolt — ezt a fajta természetességet nála még nem volt alkalmam tapasztalni. Sándor Árpád királya hasonlít a János vitéz csetlô-botló, megfutamodó, habozó francia királyához: ebben rejlik a figura közvetlensége, kedvessége. Jordán Éva Rosetta kis szerepét odaadással, hangi kvalitásainak tudatában fölényesen oldotta meg. A kisebb szerepekben Molnár Jánost, Szeibert Istvánt, Vindis Andreát és az énekkar tagjait láthattuk.

A színpadi látványról, díszletrôl már egy elôzô írásban szó esett: csak annyit fûznék hozzá, hogy ötletes volt, a királyi termet kettéválasztó falat húros hangszerek óriás pallóiból összeállítani, ezzel is zene-központúságot, a zenéhez való ragaszkodást akarta kiemelni?

A kösztümök a zenei nyelvezethez igazolva szintén kitágították az idôhatárokat; kezdve a király és udvartartásának mesebeli hangulatot árasztó ruháitól egészen Léna hercegnô legutolsó divatirányzatot követô köntöséig.

Kulcsár Szabolcs karmester így vélekedett:

Nagyon örvendtem, amikor a Pikkó herczeg elôadásai után Selmeczi György karmester-rendezô felajánlotta a második modern operában való együttmûködést.

Érdekes volt végignézni a munka különbözô fázisait, ahogy napról napra fejlôdött az egész, újabb és újabb megoldásokat találva a különbözô szituációkra. Mivel rendkívül kellemes muzsika, sokat szórakozhatunk a próbák alatt is, a szövegrôl nem is beszélve.

Vajda muzsikája akár opera-paródiának is felfogható, remekül ötvözött közismert operák kollázsa oly módon, hogy a zeneszerzô egyénisége se maradjon ki belôle. Igazi stílusgyakorlat, nehézsége számomra, azon kívül, hogy egy és fél próbánk volt, éppen abban áll, hogy minden idézetnek — a reneszánsz muzsikától a varázsfuvolán és az Aida- bevonulón keresztül a Gianni Schicchi-ig, persze nem utolsó sorban a Vajda János zenei világáig, meg tudjam/tudjuk adni sajátságos karakterét. Próbák alatt sokszor jött szóba, hogy érdekes zenetudományi adat lenne összeszámolni, hány szeneszerzô operájának/mûvének dallamát tartalmazza a mû.

Külön örvendtem, hogy ez alkalommal énekkari részeket is tartalmaz a mû, pont a kis létszámnak köszönhetô, hogy végre mindenki megmutathatta egyéniségét és saját hangját is rövid pillanatokra. Attól, hogy külön-külön is megszólalnak az énekkar tagjai, nagyobb a felelôsségérzet, a koncentrálás és a felvállalás szükségessége. Aránylag rövid idô alatt sikerült elsajátítani az anyagot, nagy biztonságra volt szükségünk, mivel a színpadi mozgás külön nehézséget jelentett, amit végül sikeresen megoldottunk. Úgy érzem, végre az énekkari jelenetek is élnek.

Szólistának, ének- és zenekarnak csak gratulálni tudok, minôségi munkát végeztünk, amelynek meghallgatására mindenkit szeretettel várunk!

*

— Mi újat hozott számodra ez a szerep? — kérdeztük Székely Zselykét, a címszereplô Léna alakítóját.

— Mind a vokális, mind a színészi munka az újdonság erejével hatott: az énekes részek magas szövése, a dráma filozofikus töltetének átültetése a zenés színpadra pedig színészileg nehezítette meg a szerepet.

— Milyennek találtad a próbaszakaszt?

— Október elején kezdtem el foglalkozni a szereppel. Nem kimondottan nehéz szólam, mégis úgy érzem, nem ért be teljesen.

— A darab egyik különlegessége a mozgékonyság, a dinamizmus. Milyen érzés háton fekve énekelni?

— Mivel operettekben is játszottam, ahol egyszerre kell énekelni és táncolni, az ilyen — a nézô számára szokatlan — éneklési póz nem okozott gondot. Sôt, az énektechnika jobb elsajátítását is elôsegíti. Ha az énekes megfelelô technikával rendelkezik, szinte akármilyen testhelyzetben tud énekelni.

— Hogyan alakult ez a figura a próbák során?

— Teljes mértékben azonosulni tudtam a rendezôi elképzeléssel, de azt, amit magamból adtam ehhez a szerephez, nagyon nehezen tudtam megtalálni. Sokat kellett lefaragnom önmagamból, mert a figurának a belsô csendje belôlem néha hiányzik. Nem a hagyományos értelemben vett királykisasszony-figura. Léna Leonce nôi párja: egyforma érzelmi beállítottságúak. Ugyanaz a kiábrándultság, melankólia hatja át mindkettôjüket. Bátornak is tartom, mert meg mer szökni egy ráerôszakolt mennyegzô elöl. Egymás elôl futnak, de a sors mégis egymás karjaiba veti ôket.

— A mûnek a filozofikus tartalom mellett van egy modern férfi-nô kapcsolat tálalása is?

— Föltétlenül. Büchner megérezte a XXI. század emberének kiürültségét, csalódottságát, ami az emberi kapcsolatok során a hatalmába kerít. Az életben is elôfordul, hogyúgy érezzük: becsaptak. A nagy szerelem elmúlásával kezdjük reálisan látni a párunkat. Ez azonban nem egy pillanat alatt történik, hanem a mindennapok egyhangúsága az, ami felôrli a szerelmet. Miután a ráaggatott tulajdonságok lemállanak az idôk folyamán, rádöbbenünk, hogy kénytelen-kelletlen együtt kell élnünk.

— Jól érzed magad ebben a szerepben — kérdeztük a Nevelônôt alakító Molnár Máriát.

— Ha ez így látszott, csak örvendeni tudok: sikerült a figura karakterét életre kelteni, a rendezô utasításait követni.

— Hogyan viszonyul a Nevelônô Lénához?

— Amolyan lelki társ, az ösztönös segítô, aki megpróbálja elfeledtetni Lénával azokat a nevelési kliséket, amelyek a királyi udvarban, de ugyanakkor a mai társadalomban is megtalálhatók. Alkatilag a figura elsô felvonásbeli arculata áll közel hozzám. A második színrelépésem perlekedô, visszaválaszolgatós jellegét is a mindennapok élettapasztalatából merítettem; a harmadik színrelépésem az, ami lenni szeretnék: azaz, hogy osztozzam a társaságot átható örömben.

— Valerióval nagymértékben hozzájárultok a két fôszereplô egymásratalálásához.

— Az életben is akarva-akaratlanul mindannyian formáljuk egymás sorsát.

— Van-e valamilyen hasonlóság Sibuk (az Orbán-kamaraopera szereplôje) és Valerio (a Vajda-operában megjelenô figura) között?

— Mindenképpen. E két szereplôt "egyenesági rokonoknak" tartom. Sibuk az, aki minden tud és irányít, egyben a tatár kán udvari világának kiegészítôje. Valerio is olyan színt visz Leonce világába, amely harmonikusan egészíti ki azt. Ez a kettôs olyan, mint Csongor és Balga vagy Don Quijote és Sancho Panza, Don Carlos és Posa márki. Ez utóbbival való párhuzam azért is szembetûnô,mert a Verdi-opera Szabadság-kettôsének akkordjai is felcsendülnek a Vajda-operában. Akárcsak Posa márki Don Carlosnak, Valerio is szellemi partnere Leonce-nak. Ô az, aki kimozdítja Leonce-t a filozofikus apátiából, még ha ez nem is a legmegfelelôbb szókapcsolat. Sibuk egy áriájában elárulja, hogyan került a tatár kán oldalára, Valerióról viszont csak annyit tudunk, hogy "Ni, hogy szalad! Ki ez a fickó?" Menekül? Kergetik? Honnan, hova szalad? Többféle magyarázatot lehetne találni ezekre a kérdésekre, és mindegyik igaz lenne. A rendezôvel való közös megegyezés alapján választottunk egyet a lehetségesek közül.Sibuk feladata az, hogy a világ jobbításának szándékával töltse életét. Valeriót pedig úgy fogom fel, mint Sibuknak egy más korban, más élethelyzetben megjelenô metamorfózisát.

— Mennyire énekelhetô a szólam?

— Ugyanúgy énekelhetô, mint más, ehhez hasonló szerep, de az éneklésbe fektetett energián kívül rengeteg energiát kíván maga a játék, ami fizikailag is fárasztó — ha vállalod a szerep minden csínját-bínját, az elôadás alatt fél kilót is lehet fogyni… Valerio alapvetô tulajdonsága a mozgékonyság, az a mozgáskultúra, amely végigkíséri a darab folyamán. Nem igaz, hogy nem lehet különbözô testhelyzetekben énekelni. Hogy ennek ára van — az más kérdés. A színésznek, énekesnek az a dolga, hogy ezt az árat megfizesse. Ettôl válik a szerep hálássá.

— Tehát ez a szerep színészileg jobban igénybe vett?

— Annyiban igényelt több munkát, hogy ez nagyobb lélegzetvételû szerep. Ugyanolyan hozzáállással alakult ez a szerep is, mint a Sibuk. Érdekes, hogy ebben az operában a rendezôi megközelítési mód más, mint amilyenhez a zenés színházban hozzászoktak — legalábbis nálunk. A rendezô elképzelése az volt, hogy a zenedrámában rejlô helyzetekre és játékosságra építsük rá a zenét, "mint ruhára az ékszert".

— Ilyen hangi kvalitásokkal nem gondoltál pályamódosításra?

— Kell ahhoz pályát módosítani, hogy tisztességgel végezzük a dolgunkat? Nekem ez ugyanolyan feladat, mintha prózai darabban lépnék fel. Ha a közönségnek, a színháznak, az operának szüksége van arra, amit én színészként nyújtani tudok, készséggel vállalok minden kihívást.

— "Egy légy ül a falon…" Ez a belépô motívumod. Mi ennek a látszólagos banalitásnak a mondanivalója?

— Ezt lehetne fejtegetni. Bizonyára mindenki volt olyan helyzetben, hogy nem tudta, nagy jó dolgában mihez kezdjen önmagával. Ilyenkor figyelünk fel a minket körülvevô apróságokra. Észrevesszük, hogy foszlik a cipôfûzônk, kedvenc virágunkat ellepték a levéltetvek, vagy a plafonon a repedés két centivel tovább repedt. A falon ülô legyet is beírhatjuk ebbe a sorba. Valerio eddigi élettapasztalatai megfelelô alapot biztosítanak ahhoz, hogy a banalitásoknak többletértelmet tulajdonítson.

— Kicsoda Valerio? Inas, társ, beszélgetôpartner?

Valerio figurájának Büchner színdarabjában ugyanúgy, mint a Vajda — operában, ez az enigmája. Nem tudjuk kicsoda, honnan való. Ô maga mondja a végén: "a titkot én tudom,/ a fontos én vagyok/ csak nem tudom, hogy ki vagyok". Ugyanúgy eltûnik, nem tudjuk hová, mint ahogy jött. Ô azért van, hogy Leonce-t a "dolce far niente"-állapotából kiemelje, és alternatívákat kínáljon. A látszólagos happy end az elôadás végén tulajdonképpen annyit ér, mint "a légy a falon". Ez már nem az igazi szerelem, ami után leginkább meghalni lett volna érdemes. Ezt Valerio tudja, érzékeli a két címszereplô vívódását, de mivel jobbítani már nem tud a helyzetükön (mert ilyen a dolgok rendje, rendezetlensége), ezért a legegyszerûbb megoldást választja: eltûnik ebbôl a körbôl, ahol számára már nincs feladat. Talán azt is mondhatná: nem ezt akartam, nem így akartam.

— Újabb uralkodószerep — a Pikkó herczeg tatár kánja után -, amely azonban teljesen más. Mi ennek a királynak a meghatározó jellemvonása? — kérdeztük Sándor Árpádtól.

— Mindenképpen támogatásra szorul. Semmit sem tud egyedül elvégezni, ezért minduntalan az elnök tanácsát kéri. Számomra az újdonság a szerep buffó jellege volt, mivel még soha nem játszottam komikus szerepet. Kezdetben voltak aggályaim, de a rendezôvel való nagyon jó együttmûködés során ezek eloszlottak. Szeretetreméltó ez a király, minden esetlensége, megtorpanása és határozatlansága ellenére. Ami viszont különbözik: a Büchner-drámában és a Vajda-operában is a király meditatív alkat, aki az apró dolgokon filozofál.

— Zeneileg vagy színészileg dolgoztatott meg a szerep?

— Zeneileg is, de a színészi munka sokkal jobban igénybe vett, mint az Orbán-opera esetében. Ezenkívül az a szerep — a tatár kán figurája — emberileg sokkal közelebb állt hozzám.

— A tavaszi együttmûködés után magától értetôdô volt, hogy szereposztva leszel, vagy meglepetés volt számodra?

— Nem volt meglepetés. Az Orbán-bemutató után nyilvánvaló volt, hogy közös munkánkat folytatni fogjuk.

— Milyen benyomásokat szereztél a próbaszakasz és a két elôadás után?

— Ahhoz, hogy teljesen beérjen a szerep, még több elôadás szükségeltetik.

— Mit mond a kosztümtervezô? — kérdeztük Starmüller Katalint.

— Maximálisan követtem a rendezôi elgondolást. Selmeczi Györgynek rendkívül pontos elképzelései voltak a kosztümök terén is. Olyan volt, mint amikor a gyerekek otthon színházasdit játszanak, és ami a házban van, magukra öltik: szabadon, a fantáziát segítségül kérve alakultak ki a kosztümök a "bármi lehetséges" elv alapján. A meglévô ruhákbólválogattam, hogy találjon a figura egyéniségével. A ruhák, a kellékek a figurák jellemvonásait is tükrözték, sugallták. Ahogy a zenében fel lehet ismerni különbözô zenetörténeti koroknak, zeneszerzôknek a jegyeit, a kosztümöknél is ugyanez érvényesült — s ez a mese átfogó, örökérvényû jellegét még jobban hangsúlyozta. Ezt a világot bárhová beilleszthetjük a történelem folyamán.

Új csillag született?
Pataki Adorján a kolozsvári Református Líceumban érettségizett, a piatra neamt-i konzervatóriumban tanult három évet, majd negyedéven átiratkozott a kolozsvári zeneakadémia ének szakára, ahol Marius Budoiu növendéke lett. Az opera énekkarába az ôszi sikeres versenyvizsga folytán került.

— Hogyan került sor arra, hogy egy fôszereppel debütálj?

— Bíztattak, hogy vállaljak szerepeket. Természetesen nem gondoltam arra, hogy rögtön fôszerepet énekeljek, ám Selmeczi úr meghallgatott, és megfelelônek talált. Színpadon, zenekarral még soha nem énekeltem. Örvendek annak, hogy jó rendezôvel kezdtem a pályafutásom. A szerep se vokálisan, se színészileg nem ért beteljesen.

— Mi lesz a következô szerep?

— Államvizsgára Nemorino (Donizetti Szerelmi bájital) vagy Lenszkij szerepével (Csajkovszkij: Anyegin) készülök. A Bajazzók Arlecchinóját is a közeljövôben fogom tanulni. Tavaly a zeneakadémián már énekeltem Nemorino szólamát, tehát már foglalkoztam ezzel a szereppel. Tudatában vagyok annak, hogy a zeneakadémia elvégzése után is tovább kell hogy képezzem magam, mind vokálisan, mind színészileg.

— Hol énekeltél eddig?

— A szatmári filharmóniával vokál-szimfonikus koncerttel vendégszerepeltem Magyarországon, de ez teljesen más volt.

Az oldalt írta és szerkesztette: Hintós Diana

Szerdai lapszámunkban a világ négy kontinensének kilenc országából (India, Kamerun, Argentína, Németország, Zimbabwe, Kína, Finnország, Törökország és Románia) származó újságírónak (köztük a Szabadság riporterének is) az Amerikába érkezést követô élményeirôl számoltam be. A Saint Paul-beli (Minnesota állam) World Press Institute (Világsajtó Intézet) ösztöndíjasaként (július–november idôszakban) Abraham Lincoln országát körbeutazó szerkesztôk és riporterek alkalmazkodási idôszakáról, illetve az "anyaállam" északi részén a Voyageur Outward Bound biztosította extrém kötélmászás és bátorságteszt túlélésérôl írtam. Az élménybeszámoló-sorozat második részében többek között arról számolok be, hogy az indiánok kiásták a fehér emberrel szembeni bosszú kulcsát. Ugyanakkor szó lesz olyan makrancos és bamba tehenekrôl, amelyek csak robotnak adnak tejet.

Winnetou kaszinót alapít
Az extrém és magaslati kötélmászás során senki sem sebesült meg és egyetlen újságírót sem fenyegetôzött a hazautazással, így augusztus 7-én Elybôl (Minnesota állam észai része) visszautaztunk Minneapolis közelébe meglátogatni a Shakopee Mdewakanton Sioux Community elnevezésû indián törzset. A szervezôk azért választották ezt a helyet, mert az itt élôk rendkívül sikeres vállalkozást indítottak: bingó és kaszinó. A befektetés azért bizonyult jónak, mert Minnesota államban kizárólag a szuverén államként elismert indián törzsek nyithatnak bingószalont és kaszinót. A fehér emberek számára ez tilos. Megtudjuk, hogy 1886-ban az Egyesült Államok kongresszusa pontosan kijelölte, mely törzsnek hol van földje és erre vonatkozóan szerzôdést kötöttek. Az elsô bingószalont még 1982-ben nyitották meg, de nem volt elég sikeres. Késôbb 5 család kaszinót nyitott. Ilyen szempontból a Shakopee Mdewakanton Sioux Community indián törzs monopolhelyzetben van. Nem csupán ez válik elônyükre, hanem az is, hogy két nagyváros közvelten közelében ûzik a szerencsejátékot: Minneapolis és Saint Paul. A kettônek összesen körülbelül 1 millió lakosa van, így a siker garantált: monopolhelyzet és kitûnô hely. Sikeres vállalkozáshoz ennél több sem kell.

A törzs vezetôi készségesen fogadnak és elmagyarázzák, hogy a 60-as években saját vezetési struktúrát alakítottak ki: a mintegy 350 lelket számláló törzs tagjait az elnök, az alelnök és a titkár-kincstárnok, valamint a törzsi és a gazdasági tanács vezeti. A hatalmat tulajdonképpen egy család gyakorolja, amelynek tagjai a legmagasabb beosztástól a törzsi tanácsig mindenhol jelen vannak. Ez állítólag nem zavarja a többi családot, ugyanis Glynn A. Crooks alelnök szerint demokratikusan vezetik a kis közösséget.

Fejenkét évi 1 millió dollár az indiánoknak
Igen meglepô információt hoz tudomásunkra egy olyan személy, aki pontosan ismeri a törzs belsô ügyeit: a több tízmilliós, talán százmilliós nyereség egy részét a tagok között osztják szét. Itt már mindenkiben megfagyott a vér: vajon mennyit kapnak kézbe? A válasz: évi 1 (egy) millió dollárt. Nem, kedves olvasó, ez nem elírás. Ha arra gondolunk, hogy az átlag amerikai körülbelül 40–60 ezer dollárt keres évente, akkor a fenti összeg elképesztôen nagy. Késôbb az információt más forrás is megerôsíti, sôt, egy harmadik is, így minden okunk megvan azt hinni, hogy az egymilliós összeg valós. Nos, mit csinálnak ennyi pénzel az indiánok? Egyesek üzletet nyitnak (csak úgy szórakozásból), mások pedig utaznak. Természetesen egyikük sem dolgozik. A fiatalok különösen szerencsés helyzetben vannak: mihelyt betöltik 18. életévüket, ugyanennyi millió dollár üti markukat. Mit csinálnak a pénzzel? Több százezer dolláros, minden elképzelhetô extrával felszerelt sportkocsit vásárolnak, amit rendszerint már az elsô hetekben összetörnek. Semmi gond, jövô héten máris megrendelik a következôt.

Állítólag a rengeteg pénz alapos változást eredményezett az itteni indiánok életében. A tizenévesek egyszerûen nem hajlandók iskolába járni, hisz mindenük megvan. Egyesek szerint 80 százalékuk otthagyja az iskolát. A törzs gazdagságát az újságírók rendelkezésére bocsátott hivatalos pénzügyi adatok is bizonyítják: 2001-ben például három évre 900 ezer dollárt adományoztak az Amerikai Indián Egyetemi Alapnak (American Indian College Fund). Ugyanakkor néhány hónappal ezelôtt 32 millió dollárt adtak kölcsön egy másik indián törzsnek, nemrég pedig "alig"

2 milliót egy harmadiknak.

A tehénfarmon nem lehet tejet inni
A milliomos indiánoktól egyenesen a minnesotai és wisconsini farmokra vitt az utunk, mindenki egyedül látogatott meg egy telepet. Jómagam wisconsi állam déli részén lévô tehénfarmon kötöttem ki, Ralph és Becky Levzownál. Testileg és lelkileg felkészültem a tehénfejésre annak ellenére, hogy a szervezôk elôre szóltak: tavaly a család korszerû berendezést vásárolt, amellyel automatikusan fejik a teheneket. Igen ám, gondoltam, de ez nem zárja ki a tejivást. Elfelejtettem, hogy az Egyesült Államokban milyen szigorúan kezelik az élelmiszeripari termékek biztonságát...

A házigazdák elmesélik: Wisconsin államban körülbelül 17 ezer tehénfarm van, a mezôgazdaság és az állatenyésztés mintegy 18,3 milliárd dollár jövedelmet eredményez. A Levzow család megközelítôleg 160 tehenet tart, az alkalmi munkásoknak 9 dolláros órabért biztosítanak, ez heti körülbelül 450 dollárt, havi 1800-at jelent. — Az egészségügyi biztosítás magas ára miatt kénytelenek voltunk lemondani a napszámosokról és az alkalmi munkásokról, így mi sokkal többet dolgozunk — meséli Becky. Két tehénfejô robotot vásároltak összesen 300 ezer dollárért — lejben ez közel 10 milliárd lej. A jó amerikai szokás szerint az összeg egy részét természetesen banktól kölcsönözték, az Egyesült Államokban mindenki hitelen él. A pénzt 10 év lejártával kell visszaadniuk, a kamat csupán 4 százalékos. A fennmaradó pénzt — mintegy 100 ezer dollárt Wisconsin államtól kapták ugyancsak tíz évre, de 7 százalékos kamattal. — Tudjuk, hogy Európában az ilyen robotokat már régen bevezették, de a rendkívül szigorú amerikai törvények miatt hozzánk csak tavalyelôtt importálhattuk a gépeket Hollandiából. Reméljük a pénz pár év múlva megtérül és azután nyereséges lesz a vállakozás — teszi hozzá a farmer felesége, aki a család "pénzügyminisztere". Azt is elmondja, hogy a szövetségi kormány támogatja a tej felvásárlási árát: ha bizonyos szint alá csökken, azonnal közbelépnek. Állam fedezi a különbséget. — Nagyon nehéz megmaradni a piacon: vagy növelned kell a farmot vagy jobb minôségû tejet kell termelned. Nincs más választás — jegyzi meg a 46 éves Becky, miközben az újonnan vásárolt négy emeletes silót mutatja. A farmon szerzett pénz nem elég, ezért Becky a közeli város kórházában is dolgozik. — Innen jön az aranyat érô betegbiztosítás nekem és a 47 éves férjem számára — meséli. Levzowéknak két gyerekük van, Amanda 19 éves Kenneth pedig csak 17. Az iskola mellett mindketten dolgoznak, kiegészítve a családi összjövedelmet. — Elôbb egyetemre küldjük ôket, aztán majd eldöntik, hogy velünk akarnak-e dolgozni vagy sem. Ha nem, akkor erônk fogytán eladjuk a farmot — helyezi kilátásba.

Hiába kérek frissen fejt (esetünkben a robot által) tejet: nem egészséges, sôt törvénytelen ilyet inni. A gazdáknak elôbb be kell küldeniük a robot által fejt tejet ellenôrzésre, innen meg egyenesen az üzletben köt ki. Egyébként is a technológiai folyamatot nem lehet megszakítani, a tej a tehén tôgyébôl hatalmas tartályba folyik, innen kerül majd a tejszállító kocsiba. Hiába voltam tehénfarmon, nem sikerült friss tejet innom...

Nincs szükségük villanyáramra
Becky minden áron meg szeretné mutatni nekem a farmtól nem messze letelepedett ámis családokat. A Jézus életét követni próbáló közösség teljesen elutasítja a korszerû technológiát: a házakban nincs villanyáram, nem használnak gépkocsit. Elmondásuk szerint azért, mert az anyagi javak halmozása szakadáshoz vezethet a családokon és a közösségen belül. A személygépkocsi használatát illetôen kissé rugalmasabbakká váltak: beülnek a jármûbe, de azt másnak kell vezetnie. És ezért hajlandóak kemény pénzt fizetni. Levi E. Mast bútorüzletet vezet. Családja 19. századbeli eszközök segítségével készíti el az asztalt, az ámis széket, a fából készült kenyértartót. Az ámis caládok nagyon könnyen felismerhetôk: szekérrel járnak, mondja Levi. Csupán különleges alkalommal veszik igénybe a közösségen kívüli személy kocsiját. — Bárhova megyünk házakat építünk, közösséget alapítunk. Itt épp 150 család van, vallásunk lutheránus és baptista. Nyugodt életet élünk, nincs a házban rádió, tévé, számítógép, nem dohányzunk, nem iszunk, nem szavazunk és nem küldjük gyermekeinket katonának, de azért fizetünk adót és igénybe vesszük a bankok szolgáltatásait — mondja, majd rögtön hozzáteszi, hogy pár évvel ezelôtt még a pénzintézeteket sem vették igénybe. Elmeséli, hogy amennyiben valaki a közösségen kívül házasodik, azt azonnal kizárják az ámisok közül. — Sajnos ez egyre gyakrabban elôfordul, ugyanis a közösség évrôl-évre nyitottabb — panaszolja. Ellátogatunk az ámis üzletbe is, ahol kizárólag az általuk készített termékeket, illetve a kertben termesztett zöldségféléket árulnak. Az üzletben nincs villanyáram, a fényt a mennyezeten keresztül beszûrôdô napsütés biztosítja.

A farmon töltött idô után pár napig a La Crescentben (Minnesota állam) megjelenô Houston County News címû újság vendége vagyok. Tom van der Linden és Jean Sileberman több mint 15 évvel ezelôtt vásárolták meg a hetilapot és sikerült igen nyerességessé tenniük, annak ellenére, hogy kis városban jelenik meg. A hírek ehhez illôek: baleset az 1-es utcában, Smith bácsinak nem lett semmi baja, illetve fényképek a mindennapokról, helyi humorral fûszerezve. A lényeg az, hogy jó profitot hoz...

Az extrém sport, a farm és a kisvárosi újság után eljött a valódi utazás ideje: következô állomásunk Kalifornia.

(Folytatjuk)

Kiss Olivér

A Szabadság riporterének négyhónapos körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org

Hajdúszoboszlón eladó kétszintes téglaház 200 négyzetméteres telken, nyaraló övezetben. Telefon: 430-159 (0040-264), 06302143455. (0016)

Tûz a malomban
Ki nem derített okokból tûz ütött ki november 12-én, szerdán a dési SOMPAN malomban. Mintegy 20 millió lej értékû kár keletkezett. A lángokat a helyi tûzoltók fojtották el.

Csaló apa és fiú
A Neprod Com Rt. két alkalmazottja, Ilea V. és H. ellen csalás alapos gyanújával indítanak eljárást. Az 53 éves apa és 27 esztendôs fia szeptemberben a zilahi Prodpantól és három kolozsvári cégtôl — Sangroup, Spark és Dalea Impex — sütôipari termékeket vásárolt, csekkel és utalványokkal fizetett. Kifizetéskor nemcsak az derült ki, hogy nincs meg a szükséges pénzösszeg, hanem az ügyfelek számláját letiltotta a bank. Az anyagi kár mintegy 336 millió lej.

Baleset Kozárváron
A besztercei illetôségû 31 esztendôs P. P., aki 10 éve rendelkezik hajtási jogosítvánnyal, Kozárvár (Cuzdrioara) térségében balesetet okozott november 13-án, csütörtökön. A BN–03–CMT rendszámú 1304-es Dacia egy mellékútról váratlanul felbukkanó kerékpárost gázolt el, az ütközést nem tudta kikerülni. Az áldozatot, a 36 éves I. Cherechest kórházban ápolják.

Beverték az orrát
Fejsérüléssel és orrcsonttöréssel kezelik a kórházban a 21 esztendôs, kidei (Chidea) illetôségû Sz. A.-t. A fiatalember november 13-án, csütörtökön Csomafáján (Ciumãfaia) tartózkodott, verekedésbe keveredett a 28 éves Costea Cutitarral, aki végzetes ökölcsapást mért az orrára.

(póka)

A kolozsvári városi tanács legutóbbi ülésén megszavazta, hogy fejenként 1,3 milliárd lejjel támogatja a két B-osztályos kolozsvári labdarúgó-együttest, a CFR-Ecomacot és az U FC-t. Az eredeti tervezetben klubonként3 milliárd lej szerepelt.

• Pászkány Árpádot 35 millió lejjel büntette meg a Román Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottsága, miközben persona non-gratának (nem kivánatos személynek) nyilvánította. Mindezt azért, mert a CFR-Ecomax fôtámogatója korábban a bírókra tett nem éppen hízelgô kijelentést (amelynek lényege: ha zsákba tennénk a kolozsvári bírókat, és megütjük a zsákot, 90% az esélye annak, hogy korrupt bírót találunk el). Az ítélet azért is érdekes, mert Pászkány semmilyen tisztséget nem tölt be a labdarúgó-életben vagy a kolozsvári klubnál.

Váratlanul sima, 3–1-es vereséggel kezdte Varsóban a jövô évi portugáliai Európa-bajnokságra való felkészülést az olasz labdarúgó-válogatott, de Giovanni Trapattoni szövetségi kapitány nem kongatta meg a vészharangot, inkább a góllal bemutatkozó újonc Antonio Cassanót, valamint a lengyel együttest dicsérte a lefújás után.

Trapattoni nem hivatkozott arra, hogy különbözô okok miatt a kapus Gianluigi Buffon, valamint Filippo Inzaghi és Francesco Totti sem lépett pályára a Legia-stadionban, hiszen sztárokban azért így sem volt hiány: Alessandro Nesta, Christian Vieri, Francesco Toldo, Marco Di Vaio, Fabio Cannavaro vagy Christian Panucci a világ élvonalába tartozik. Ehhez képest a fehér-pirosak Jacek Bak (6. perc) és Tomasz Klos (18. perc) találatával már 2–0-ra vezettek, amikor jött Cassano (20. perc) szépítése. A csattanót a 85. percben Jacek Krzynówek találata jelentette.

Giovanni Trapattoni együttese vasárnap Anconában Románia ellen javíthat.

Szombaton és vasárnap összesen hét barátságos labdarúgó-mérkôzést játszanak Európában, s öt helyszínen nyolc Európa-bajnoki résztvevô lép pályára.

A legnagyobb érdeklôdés szombaton Gelsenkirchenre, vasárnap pedig Manchesterre irányul, a német–francia, illetve az angol–dán párharcra.

A világbajnoki ezüstérmes és az Eb-címvédô randevújának patinás múltja van: most kerül sor a 22. találkozóra. A mérleg kiegyenlített:

9 francia, 8 német gyôzelem, valamint 4 döntetlen született eddig, a gólkülönbség 39–35 a mostani vendéglátó javára.

Az angol–dán meccs elôtt a hazaiak helyzete a nehezebb, mivel Sven-Göran Eriksson svéd szövetségi kapitány csatárgondokkal küszködik. Egyelôre csak a liverpooli Emile Heskey egészséges, a többiek kisebb sérüléssel bajlódnak. Az angolok 11 találkozót nyertek, 4 döntetlen mellett 4-szer vereséget szenvedtek mostani riválisukkal szemben, a gólkülönbség 35–20.

Teplicében a csehek a kanadaiakat fogadják, s Karel Poborsky 90. alkalommal lép pályára a válogatottban, ezzel beállítja Zdenek Nehoda csúcsát.

A mûsor: szombaton: Albánia–Észtország, Csehország–Kanada, Németország–Franciaország, Portugália–Görögország;

vasárnap: Lengyelország–Szerbia és Montenegró, Anglia–Dánia, Olaszország–Románia — utóbbi találkozót Anconában bonyolítják le, az összecsapás 21.45-kor kezdôdik.

Szombaton játsszák a jövô évi portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság öt pótselejtezôjének elsô mérkôzését, a visszavágókra szerdán kerül sor.

A már biztos résztvevôk: Portugália, Franciaország, Németország, Anglia, Olaszország, Svédország, Görögország, Csehország, Svájc, Dánia, Bulgária.

A pótselejtezôk szombati mûsora: Skócia–Hollandia, Oroszország–Wales, Horvátország–Szlovénia, Lettország–Törökország és Spanyolország–Norvégia.

A futballsztár Ronaldo válása nagyobb aggodalmat vált ki Brazíliában, mint a küszöbön álló világbajnoki selejtezôk.

A 27 éves csatár személyes okokra hivatkozva távolmaradt a válogatott edzésérôl, s Rodrigo Paiva menedzser megerôsítette, hogy ügyfele 1999-ben kötött frigye a 23 éves Milene Dominguesszel a végéhez közeledik.

A világbajnoki címvédô brazilok vasárnap Peru ellen, majd jövô szerdán Uruguay ellen vívnak vb-selejtezôt.

Elképzelhetô, hogy november 23-án csonka fordulót rendeznek az olasz labdarúgó-bajnokságban, mivel a Brescia, az Ancona, a Perugia, a Chievo és az Empoli vezetôi azzal fenyegetôznek, hogy nem lépnek pályára, ha nem kapják meg a televíziós közvetítésekért járó pénzeket.

Ha az említett csapatok nem játsszák le mérkôzéseiket, akkor valószínûleg 3–0-s gólkünbséggel elveszítik a találkozókat, valamint büntetô pontokat is levonhatnak tôlük.

Nemcsak gyenge teljesítményük, hanem pornófilmek iránti vonzalmuk miatt is címoldalra kerültek Namíbiában az ország nôi futball-válogatottjának tagjai. Mint kiderült, a hölgyek közül néhányan ahelyett, hogy pihentek volna a Dél-afrikai Köztársaság elleni olimpiai kvalifikációs mérkôzés elôtti éjszakán, inkább egymás után hat pajzán filmet néztek meg a szállodában.

A pornópartinak másnap meg is lett az "eredménye": a csapat ugyanis megalázó, 13–0-s vereséget szenvedett, s ez Lucky Shipanga szövetségi kapitány állásába került. Bár a visszavágó hasonló — 13–1-es — dél-afrikai sikert hozott, ezúttal már nem helyeztek el tv-készülékeket a labdarúgók hotelszobáiban.

Egy nappal a vancouveri súlyemelô világbajnokság kezdete elôtt véglegessé vált, hogy a 15 tagú magyar küldöttségbôl öt emelô szerepelhet az A-csoport versenyein. A férfiaknál az 56 kg-os Tancsics László és a 69 kg-os Kecskés Zoltán, míg a nôknél az 58 kg-os Ráki Henrietta, a 69 kg-ban induló Krutzler Eszter és a +75 kg-ban fellépô Varga Viktória kapott helyet a kategóriák elit versenyében. A végleges nevezések alapján elmondható, hogy a nôknél 51 országból 224, míg a férfiaknál 71 nemzetbôl 344 versenyzô lép dobogóra.

A napok óta itt tartózkodó küldöttségeknek — köztük a magyaroknak is — gondot jelentett, hogy a világbajnokság helyszínét még nem sikerült megtekinteniük, lévén, hogy ott kedden este fejezôdött be a szokásos karácsonyi vásár.

Dolovai Tamás, a Magyar Súlyemelô-szövetség elnöke helyi idô szerint csütörtökön reggel reagált a nemzetközi szövetség elnökségi ülésén született döntésre, miszerint 2005. március 1. és 6. között Budapesten rendezik meg az IWF százesztendôs ünnepi kongresszusát, valamint a testület elnökválasztó ülését.

— Nagy sportdiplomáciai sikernek tartom, hogy az eseményt Budapest bonyolíthatja le — mondta az elnök. — Szoros versenyben 12:8-as szavazataránnyal sikerült legyôznünk Lipcsét, amely komoly ellenfélnek bizonyult ebben a sajátos versenyfutásban. Felnôtt világbajnokságot már kétszer (1962, 1990) rendeztünk, ilyen jellegû eseményre azonban még a sportág történetében nem került sor hazánkban. Annyit máris elnondhatok, hogy a rendezvényre várjuk többek között Jacques Rogge NOB elnököt és Sepp Blattert, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökét is. Az esemény költségvetése meghaladja a 100 millió forintot, amelynek összeszedésére valamivel több mint 1 év áll rendelkezésünkre.

Román részrôl kilenc súlyemelônek drukkolhatunk a világbajnokságon, ebbôl nyolcan a férfiak vetélkedôjén indulnak. Nicu Vlad, a román válogatott szövetségi kapitánya szerint a legnagyobb éremeséllyel az 56 kg-os Adrian Jigãu és 85 kg-os Valeriu Calancea indul. Rajtuk kívül Eugen Costea (62 kg), Lucian Mãxinean (69 kg), Claudiu Hegedus (77 kg), Sebastian Dogariu (77 kg) Florin Vlad (105 kg) és Marius Alecu (+105 kg) indul a férfiaknál, illetve Mariaora Munteanu (53 kg) a nôknél.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) úgy döntött, hogy a jövôben a transzszexuálisok is részt vehetnek az ötkarikás játékokon.

— Tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, nem vagyunk diszkriminatívak — mondta Patrick Schamasch, a NOB orvosi bizottságának vezetôje.

A döntés értelmében a transzszexuális sportolók az elvégzett operációk után, választott új nemükben indulhatnak az olimpiákon.

Azt egyelôre senki nem tudja megmondani, hogy a mostani határozat révén lesz-e ilyen olimpikon a jövô évi athéni játékokon.

Jelenleg a kanadai hegyikerékpáros, Michelle Dumaresq — eredeti nevén Michael Dumaresq — az egyik legismertebb nemet váltott sportoló, aki tavaly az ausztriai világbajnokságon a downhill számban a 24. helyen végzett.

A párostorna Kék-csoportjában befejezôdtek a küzdelmek a Mesterek Kupáján.

Eredmények, Kék-csoport, 3. forduló:

Mark Knowles, Daniel Nestor (bahamai, kanadai, 4. kiemelt)–Mahesh Bupathi, Makszim Mirnyij (indiai, fehérorosz, 2.) 6:4, 6:7 (6), 7:6 (4); Wayne Arthurs, Paul Hanley (ausztrál, 5.)–Gaston Etlis, Martin Rodriguez (argentin, 8.) 4:6, 7:6 (5), 7:6 (9).

A csoport végeredménye: 1. Knowles, Nestor 3 gyôzelem, 2. Etlis, Rodriguez 1 (3–4), 3. Bhupathi, Mirnyij 1 (3–4), 4. Arthurs, Hanley 1 (3-5). A 2. helyrôl az egymás elleni eredmény határozott: Etlis, Rodriguez–Bhupathi, Mirnyij 6:4, 6:4.

Az elôdöntôben: Michael Llodra, Fabrice Santoro (francia, 6.)–Knowles, Nestor 6:1, 6:3.

A másik ágon: Bob Bryan, Mike Bryan (amerikai, 1.)–Etlis, Rodriguez.

*
Rainer Schüttler a 2. fordulóban nagy küzdelemben, 2 óra 35 perc alatt legyôzte Andy Roddickot Houstonban, a férfi teniszezôk 3,7 millió dollár összdíjazású Mesterek Kupáján, s továbbra is veretlen.

A világelsô Roddick kezdett jobban, s viszonylag simán nyerte az elsô játszmát. A folytatásban Schüttler feltámadt, rendkívül pontosan teniszezett, Roddick kissé halványabban, s végül a rövidítésben múlta felül az idei US Open bajnokát.

A döntô szett második játékában Roddick elvette ellenfele adogatását, ám a német az ötödikben "válaszolt", majd a hatodikban ki is egyenlített (3:3). Ezután egészen 6:6-ig fej-fej mellett haladt a két teniszezô, s ismét a rövidítés döntött. Ebben — akárcsak a 2. játszmában — újra Schüttler volt a jobb.

A találkozó során az amerikai 49 ki nem kényszerített hibát vétett, s 13 foghatatlan adogatást küldött ellenfele térfelére, Schüttler esetében ez a szám: 41, illetve 2.

Az idén eddig két alkalommal mérkôztek egymással, s mindkét alkalommal a német diadalmaskodott.

A csoport másik mérkôzésén az argentin Guillermo Coria legyôzte a spanyol Carlos Moyát, így továbbra is esélye van a négy közé jutásra.

Andre Agassi paprikás hangulatú mérkôzésen három játszmában legyôzte az argentin David Nalbandiant, így bejutott az elôdöntôbe. A dél-amerikai játékos a találkozó során többször is megkérdôjelezte a spanyol Enric Molina vezetôbíró pártatlanságát, s rengeteget reklamált.

A 33 éves Agassi sikerével egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy megszerezze második végsô sikerét a szezonzáró viadalon, eddig egyszer, 1990-ben hódította el a trófeát. Az amerikai teniszezô ellenfele Schüttler lesz a fináléba kerülésért.

Eredmények:

Vörös-csoport, 2. forduló: Schüttler (német, 6.)–Roddick (amerikai, 1.) 4:6, 7:6 (4), 7:6 (3) és Coria (argentin, 4.)–Moyá (spanyol, 7.) 6:2, 6:3.

Az állás: 1. Schüttler 2 gyôzelem/2 mérkôzés (4–2), 2. Coria 1/2 (3–2), 3. Roddick 1/2 (3–3), 4. Moyá 0/2 (1–4).

Kék-csoport: Agassi (amerikai, 5.)–Nalbandian (argentin, 8.) 7:6 (10), 3:6, 6:4.

Az állás: 1. Federer (svájci, 3.) 2/2 (4–1), 2. Agassi 2/3 (5–4), 3. Nalbandian 1/3 (3–4), 4. Ferrero (spanyol, 2.) 0/2 (1–4).

John Higgins történelmet írt a Brightonban zajló brit nyílt snooker-bajnokságon.

Az 1998-ban világbajnok skót versenyzô lett az elsô a sportág történetében, akinek egymást követô két mérkôzésen sikerült elérnie a maximális, 147 pontos breaket.

A bravúrjáért 25 ezer fontot kasszírozó Higginsnek ez volt pályafutása során a 3. és 4. "tarolása". Nála többször csak a szintén skót Stephen Hendry (8) és az angol Ronnie O’Sullivan (6) ért el 147 pontot.

Vlagyimir Kramnyik január 19-én szimultánt játszik a német sakkválogatottal. A találkozóra a svájci Brissago am Lago Maggiorében kerül sor.

Az orosz világbajnoknak — aki a Lékó Péter elleni vb-párharcra készül — összesen négy óra gondolkodási idô áll majd rendelkezésére a klasszikus partik során, Christopher Lutznak, Rusztem Dautovnak, Robert Hübnernek és Klaus Bischoffnak pedig fejenként három óra.

Kramnyik jelentôs kihívásnak tekinti a találkozót:

— A német együttes nagyon erôs, nem lesz könnyû dolgom — mondta.

A szintén orosz Garri Kaszparov, aki vezeti a nemzetközi szövetség (FIDE) világranglistáját, 1992-ben Baden-Badenben játszott szimultánt a német válogatottal és 3–1-re nyert.

A második virtuális sakkparti a gép gyôzelmével zárult Garri Kaszparov és az X3D Fritz elnevezésû számítógép között New Yorkban, így a komputer 1,5–0,5-re vezet.

A sötét bábukat vezetô orosz exvilágbajnok háromórás csata után kényszerült feladni a játszmát.

A román idô szerint vasárnap esti harmadik mérkôzésen ismét az 1995-ben komputer-világbajnok Fritz játszik majd sötéttel.

Az ember-gép csatában az a fél nyer, amelyik elôbb eléri a 2,5 pontot, azaz akár már a következô parti eldöntheti a végsô gyôzelem sorsát.

Az oldalt szerkesztette:

Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]