2003. november 19.
(XV. évfolyam, 267. szám)

A nemzet hôseinek emelt emlékmûvet a város a több mint háromszáz éves szamosújvári örmény katolikus székesegyház mûemléképületétôl alig ötven méterre, a templomkapu elôtt. Titokban. Éjjelente. Törvénytelenül: mindenféle szükséges engedély nélkül. Európa legnagyobb barokk templomának, a világ legnagyobb örmény katolikus székesegyházának közvetlen közelében. És tették ezt az engedélyek kibocsátására hivatott állami intézményeknek a munkálatok leállítására vonatkozó sorozatos felszólítása dacára.

A 2001/422-es törvény 59-es cikkelye értelmében a mûemlék épületek közelében városon 100, vidéken 200, lakott területen kívül 500 méteres körzet védett övezetnek számít, ezen övezeteken belül tilos bármiféle építményt emelni. Szamosújváron augusztusban kezdték el a fundamentum ásását az örmény katolikus egyház tulajdonát képezô területen, törvény által kétszeresen is védett telken. Az Örmények Romániai Egyesülete szóban tiltakozott, ennek eredményeként a mûvelôdési minisztérium és a Kolozs megyei mûvelôdési igazgatóság augusztus végén közli Szamosújvár polgármesteri hivatalával azon döntését, hogy az obeliszket a székesegyháztól kétszáz méteres távolságban helyezzék el. A döntést a polgármesteri hivatal, a Kolozs megyei mûvelôdési igazgatóság, a Kolozs Megyei Tanács és az Örmények Romániai Egyesülete írásban is megkapja. Augusztus 29-én a polgármesteri hivatal írásban kéri az örmény katolikus egyház beleegyezését az obeliszk elhelyezésére vonatkozóan, a beleegyezést az egyház megtagadta, és kérte a törvény tiszteletben tartását. A munkálatokat egy hónapra felfüggesztették, majd októberben az éjszaka leple alatt folytatták az építkezést. Az egyház újabb tiltakozásainak hatására a Kolozs Megyei Építkezési Felügyelôség képviselôi helyszíni ellenôrzést végeztek, amelynek során kiderült, hogy az obeliszkre nem váltottak ki építkezési engedélyt, emiatt a munkálatok azonnali beszüntetését rendelték el, illetve felszólították a polgármesteri hivatalt a munkálatokat végrehajtó intézmény felkutatására.

— Azután távoztak. Minden hivatalos felszólítás és rendelet ellenére, a törvény dacára az obeliszk építése tovább folytatódott, természetesen éjszaka — tájékoztatott Szakács Endre örmény katolikus plébános. — Kérdéseinkre a munkások azt válaszolták, a helyi tanács rendeletére dolgoznak. Mint kiderült, az obeliszkra Szamosújvár testvérvárosának, Forcheim-nek a katolikus hívei adományoztak 2500 eurót, anélkül, hogy tudomásuk lett volna arról, egészen pontosan mire is adják azt az összeget. Minden tiltakozás és felszólítás ellenére ma már ott tartunk, hogy az obeliszk készen áll, már csak a deszkázatot kell leszerelni róla. Attól tartok, hiába küszködünk — mondotta a katolikus pap.

Néhány nappal ezelôtt a munkálatokat már nappal is folytatták, a polgármesteri hivatal közben az engedélyek beszerzésén fáradozik. Ehhez mindenekelôtt a helyi tanács beleegyezése szükséges, a tanácsban viszont soha nem tûztek napirendre ilyen határozattervezetet. Az emlékmû elkészítésére pályázatot írnak ki, a beérkezett pályamunkák közül hozzáértô szakemberekbôl álló bizottság választja ki a nyertes alkotást. Sorban következnek a különféle engedélyeztetések, tanulmányok, jóváhagyatások, láttamozások. Ebbôl az egész folyamatból semmi sem valósult meg.

— Kész tények elé állítanak — nyilatkozta Esztegár János gondnok, a helyi örmény közösség érdekképviseleti szervezetének vezetô tagja, helyi tanácsos. — Vélhetôen arra számítanak, hogy senki sem fogja lebontatni a már megépíttetett emlékmûvet. Tiltakozásainkkal nem óhajtottunk semmiféle etnikai, vallási viszályt szítani, csupán a törvény betartását követeltük. Rãzvan Theodorescu kultuszminiszternek is több alkalommal jeleztük a problémát, ô is elrendelte az illegális munkálatok leállítását, mindhiába — mondotta a gondnok.

A Magyarörmények Romániai Szövetsége szintén tiltakozik a sorozatos törvénytelenség ellen.

"Tudvalevô, hogy a szamosújvári székesegyház a hazai és a világ örménységének többszázados zarándokhelye, éppen ezért tiltakozunk e nemzeti kegyhelyünk mellé kerülô emlékmû mindennemû engedély hiányában történô felállítása ellen" áll a Sebesi Karen Attila által aláírt közleményben. A tiltakozás szövegét a tegnap Bukarestbe érkezett örmény államfôhöz is eljuttatták.

A város azóta elhunyt polgármestere, Nicolae Pop nyomdokaiba lépve helyettese, a polgármesteri teendôket ideiglenesen ellátó Ioan Pintea terepmunkája miatt nem volt elérhetô hivatalában. A sajtónak tett korábbi nyilatkozatai szerint a munkálatok szerzôi … maguk a munkások.

Varujan Vosganian, az Örmények Romániai Egyesületének elnöke is írásban jelezte tiltakozását Vasile Soporannál, Kolozs megye prefektusánál.

— Hétfôn este ismételten jeleztem a szamosújvári helyzetet Rãzvan Theodorescu kultuszminiszternek és Ion Iliescu államfônek is. Azt senki sem vállalja, hogy buldózerekkel menjen a helyszínre, leborítani az emlékmûvet. Valószínûleg megmarad az obeliszk, ötven méterre a székesegyháztól. A tiltakozóknak pedig egyetlen megoldásuk marad: az igazságszolgáltatáshoz fordulni — mondotta Varujan Vosganian.

Az emlékmû jellege gyökeresen elüt a székesegyház és a kisváros barokk jellegû épületeinek stílusától. Az obeliszk tetején közel tízméteres magasságban lévô kereszt igyekezett viszont lemásolni a székesegyház tornyain ékesedô keresztek alakját — ennyire futotta a polgármesteri hivatal törekvésébôl.

Kerekes Edit

Összetûzésbe került a prefektúra és a szászfenesi polgármesteri hivatal az országos lakásügynökség (ANL) által finanszírozott ifjúsági lakások miatt. A Kolozsvárral szomszédos település tanácsa úgy döntött, saját maga szabja meg a lakások odaítélési feltételeit, holott — állítja a prefektúra — ezt külön törvény szabályozza. Vasile Soporan, a kormány helyi képviselôje kedden úgy fogalmazott: a szászfenesi helyi tanács törvénytelenül hozta a szóban forgó határozatot. Kijelentését azzal indokolta, hogy a döntésben többek között az szerepel: a szászfenesi illetôségûeket 30 pont elôny illeti meg a lakás megszerzésénél. — Az ANL-lakások odaítélésérôl szóló jogszabályban az szerepel, hogy a lakhely nem jelenthet elônyt. Felkértem a szászfenesi községi tanácsot, mihamarabb vonja vissza a határozatot, ellenkezô esetben a közigazgatási bírósághoz fordulok — jelentette ki a prefektus.

Hozzátette: Bukarestbôl hamarosan megérkeznek a törvény alkalmazására vonatkozó kiegészítô rendelkezések, így a szászfenesi községi tanácsnak nem lesz más választása, mint visszavonni a helybélieket elônyben részesítô határozatot. Ugyanakkor a prefektúra olyan megállapodás megkötését szeretné, amely pontosan kimondaná, hány lakást oszthat el a prefektúra és a megyei tanács, és hányat a szászfenesi községi tanács. — Az egyezményt még a hónap végéig megkötjük, így mindenki pontosan tudja, ki hány lakást oszthat szét. Egyébként a lakásra váró szászfenesi fiatalok száma sokkal kisebb, mint a kolozsváriaké — jegyezte meg Vasile Soporan.

A prefektus információi szerint jelen pillanatban a felépítendô mintegy 200 ifjúsági lakásra több mint 1200-an adtak le kérvényt. Ezenkívül több száz szociális lakás is rendelkezésre áll majd.

A részletek óvatos elkerülésével Vasile Soporan az autópálya-tervekrôl is beszélt. A sajtó rendelkezésére bocsátott javaslat szerint Brassó irányából Kolozs megyében a nyomvonal a 15-ös országút és az Aranyos folyó mentén halad. Ezeket Aranyoslóna és Aranyosgyéres között keresztezi. Ezután Torda déli részén halad tovább, szelve az 1-es számú országutat és az Aranyos folyót. Gyalunál az autópálya az imént említett település és Magyarlóna között halad át.

Ugyanakkor a prefektúra képviselôi arról számoltak be, hogy az elmúlt idôszakban a prefektúra, a környezetvédelmi hivatal és pénzügyi ellenôrzô intézmények 75 millió lejre büntették a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalt a szeméttárolási ütemterv be nem tartása miatt. Az aranyosgyéresi városi tanácsot 15 millióra, a tordait és a bánffyhunyadit ennek kétszeresére büntették meg a hulladékok nem megfelelô kezeléséért.

Dan Matei Agathon szombati kijelentésével kapcsolatban Vasile Soporan, a Szociáldemokrata Párt Kolozs megyei szervezetének alelnöke leszögezte: a politikai alakulat csupán az alapszabályzatban megszabott tagdíj kifizetésére kérte az elöljárókat és az egyszerû tagokat. — A parlamenti képviselôk és más elöljárók nettó jövedelmük 8, az egyszerû tagok ennek 1 százalékát kell hogy átadják a pártnak. A diákok havi 5 ezer lej tagdíjat fizetnek — mondta a prefektus.

Mint ismeretes, múlt hétvégén Dan Matei Agathon, a Szociáldemokrata Párt fôtitkára azt nyilatkozta, fizetniük kell a pártkasszába a jelenlegi elöljáróknak és azoknak, akik valamilyen tisztségre vágynak. Hozzátette: a cégeknek is el kell dönteniük, kit támogatnak, hiszen céltalan "hét pártnak pénzt adniuk".

Kiss Olivér

A Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Esték elnevezésû elôadás-sorozatának keretén belül ma délután 6 órakor a Kolozsvárról elszármazott, jelenleg a Georgiai Egyetemen tanító dr. Benedek Dezsô tart elôadást, Elhittük, hogy mit hiszünk? Hitvilágok, világok… A hitvilágok és a fizikai világ realitásának egyeztetése címmel. A professzorral az elôadás apropóján beszélgettünk.

— Kolozsvárról 1978-ban mentem el, az Egyesült Államokban és Kelet-Ázsiában végeztem doktori tanulmányaimat. A Georgiai Egyetemen akkor éppen olyan oktatókat kerestek, akik több kelet-ázsiai nyelven, illetve nyelvet tudnak tanítani, így kerültem oda, japán és kínai nyelven tanítani. Ennek már majdnem tíz éve.

— Összesen hány nyelven beszél?

— Erre nem lehet pontos választ adni, hiszen vannak olyan nyelvek, amelyeken folyékonyan beszélek, vagy csak beszélem, de írni nem tudok, de beszélek olyan nyelvet is, amelynek nincs még írott változata, vagy én magam készítettem el az ábécéjét, például Ausztronéziában. És vannak olyanok is, amelyeket soha nem tanultam, de megértem a nyelvek közötti hasonlóságok miatt. Jól felgyûltek az évek során. Mindig szerettem a nyelveket, többnyelvû környezetben nôttem fel, nemzeti és kisebbségi kultúrák között. A Kolozsvárhoz hasonló helyeken sok nyelvet beszélhetnének az emberek, ha akarnának. Természetes például, hogy a kisebbség beszéli a többség nyelvét, de régen ez fordítva érvényesült. Mostanában viszont már tartanak tanfolyamokat bizonyos alapítványoknál, ahol a románok magyarul tanulhatnak, és ez például magyarországi üzletelések szempontjából fontos lehet számukra.

— Köztudott, hogy professzor úr sokat tesz az erdélyi felsôoktatás javítása érdekében.

— Országszerte észlelhetô, hogy a felsôoktatás minôsége aggasztóan megromlott. Tanár kollégákkal beszélgetve rájöttünk, hogy valamit tenni kellene, ezért hoztuk létre a Centurion Társaságot. Több gyûlésünk volt már, a Bolyai Tásasággal is egyeztettünk, és próbáljuk az RMDSZ-t is bevonni. Foglalkozunk az utánpótlás biztosításával, az Iskola Alapítvánnyal együttmûködve szeretnénk egy tehetségkutató és -ápoló programot beindítani, ugyanakkor pedig az oktatókkal is szorosabb kapcsolatot kell kialakítanunk, nem csak a felsôoktatásban, hanem már az óvodában is. Ebben nagy segítségünkre vannak az egyházak, hiszen minden faluban van katolikus vagy református lelkész, akinek megvan a szükséges infrastruktúrája. A második lépés az, hogy a már létezô felsôoktatási gárda próbáljon velünk együttmûködni. Az egyik alapvetô gond, hogy nagyon sok tanár felkészületlenül megy be órára, ha bemegy egyáltalán… Már ezzel baj van. Az oktatás minôsége valójában a pénztelenség áldozata. Tehát a lelkiismeret visszaállítása a feladat, hogy az oktatók értsék meg: amikor tanárok lettek, akkor vállaltak is valamit, ezt pedig nem szabad elfelejteni.

— Van-e valamilyen alapvetô különbség az amerikai és a román egyetemi rendszer között?

— Alig lehet a kettôt összehasonlítani. Amerikában sokkal jobban megfizetik a tanárokat, ezért ironikusan azt is mondhatnám: könnyebb lelkiismeretesnek lenni, ha az embernek biztosan megvan a mindennapi betevôje. Az infrastruktúra is sokkal fejlettebb. De ott elképzelhetetlen az, hogy egy tanár ne tartsa meg az óráját. Ha pedig nincs felkészülve, akkor azt a diákok biztosan szóvá teszik. A diákok szerintem többet tanulnak, többet foglalkoznak akadémiai dolgokkal. Amerikában nincsen szesszió, az elsô órán a diák kap egy sylabust, amelyben benne vannak a követelmények, kívánalmak, útmutatások. Ilyesmit Kolozsváron eddig egyedül a BBTE Pszichológia Karán tapasztaltam, máshol nem teszik meg, a diákok pedig sokszor úgy mennek el vizsgázni, hogy fogalmuk sincs, melyik tételhez mit kell elolvasniuk. Nagy az összevisszaság, valakinek nagyon rendet kell teremtenie. Ez fôleg a magyar diákoknak fontos, hiszen ilyen körülmények mellett nem lesznek képesek megfelelni az EU követelményeinek. Itt az a mentalitás, hogy az ember megkapja a diplomáját, és majd kialakul valami, de ez nem így lesz. Csak a tudás számít majd, de itt úgy kerülnek ki a diákok az intézményekbôl, hogy nagyon keveset tudnak.

— Mai elôadásának a címe meglehetôsen misztikus…

— Nem a világ szó szótári jelentésérôl fogok beszélni. Én kulturális antropológiával foglalkozom, sokat tanulmányoztam az ausztronéz kôkorszaki búvártörzseket, sámánokat, gyógyítókat. Ennek keretében a tabu és mágia fogalmára fókuszáltam, lényegében hitvilágokat tanulmányozok. Van egy egészen éles határ a tudományosan elfogadható és a "para" fogalomkörébe tartozó dolgok között. Ez a határ egyre inkább eltolódik, mivel a tudomány mostanában már elfogad olyan dolgokat, amelyeket régebben nem volt hajlandó elfogadni. Addig nem tudunk gyökeret ereszteni semmilyen realitásban, amíg nincs bizonyos hithez kötve. Hogy miben hiszünk, és azt miért tesszük — ezek nagyon fontos kérdések.

Sándor Boglárka Ágnes

Ion Iliescu kész arra, hogy november 28-án széleskörû konzultációt folytasson a parlamenti pártokkal a jövô évi választások idôpontjával kapcsolatban — jelenti a Mediafax.

Az államfô azt követôen kezdeményezte a hónap végi tanácskozást, hogy tegnap, a Szociáldemokrata Párt suceavai országos értekezlete alkalmával több ellentmondásos hír is napvilágot látott a kormánypártnak a jövô évi választásokkal kapcsolatos álláspontjáról. Kezdetben Gabriel Marza, az SZDP suceavai szervezetének vezetôje fejtette ki: az a döntés született, hogy az eredeti tervek szerint a helyhatósági választások elsô fordulója június 6-án legyen, a második fordulóra pedig június 13-án kerüljön sor, a parlamenti választásokat pedig december 12-én, illetve 19-én rendeznék. Elmondta azt is: pártja eldöntötte, hogy a helyhatósági választások kapcsán korábbi javaslatával ellentétben nem az egyfordulós, hanem a kétfordulós változatot támogatja. A szenátorok megválasztására az SZDP név szerinti szavazást javasol, az elnökjelölteknek az eddigi 300 000 helyett 500 000 aláírást kell gyûjteniük. A szenátorok száma öttel, a képviselôké tizenhéttel csökken.

Majd Adrian Nãstase államfô nyilatkozott, aki az ellenzéknek az SZDP választási idôpont-javaslataira érkezett bírálataival kapcsolatban megjegyezte: ha nem tetszik a december 12-e a parlamenti és elnökválasztások elsô fordulójára, illetve a december 19-e a második fordulóra, a kormány javasolhatja a DP-nek és az NLP-nek, hogy a parlamenti választásokat 2004. június 6-án, a helyhatósági választásokkal egyidôben rendezzék meg, az elnökválasztást pedig két-három héttel december elôtt írják ki. (Mint ismeretes, a DP azt javasolta, hogy a parlamenti és az államfô-választásokat november 28-án rendezzék, a liberálisok december 5-ét javasolták.)

A helyzetet végül Bogdan Niculescu-Duvãz, a párt szóvivôje igyekezett tisztázni, aki cáfolta, hogy a kormánypárt elfogadta volna a kétfordulós helyhatósági választások gondolatát.Véleménye szerint Mîrza "nem rendelkezik a helyes információval" ezzel kapcsolatban. Az SZDP továbbra is azt javasolja, hogy a helyhatósági választásokra egyetlen fordulóban kerüljön sor — mondotta — , de nem zárta ki annak lehetôségét, hogy a kormánypárt módosít elképzelésein. Duvãz a kormányfô kijelentésével kapcsolatban elmondta: Nãstase javaslatát a vezetôség nem tárgyalta, az Alkotmány azonban lehetôvé teszi ezt.

Iliescu államfô szerint mellesleg lehetséges, hogy a helyhatósági és parlamenti választásokat 2004. június 6-án rendezzék meg. Elmondta: az egyetlen alkotmányos megoldás a parlamenti választásoknak — az ellenzék által kifogásolt — december 12 elôtti megrendezésére az, hogy elôrehozott választásokat írnak ki. Az alkotmány szerint ugyanis az elôrehozott választásokat nem lehet kevesebb mint hat hónappal a parlament mandátumának lejárása elôtt kiírni. Véleménye szerint Adrian Nãstase valószínûleg ezért javasolta, hogy a helyhatósági és a parlamenti választásokat egyidôben, 2004. június 6-án rendezzék.

A Nemzeti Liberális Párt (NLP) felkéri a Szociáldemokrata Pártot, hogy sürgôsen kezdeményezzen vitát a választási törvények módosításával foglalkozó parlamenti bizottságban és többé ne mérgezze a közvéleményt naponta változó hírekkel, szögezi le Theodor Stolojan egy közleményben. — Adrian Nãstase mai javaslatai a választások menetrendjével kapcsolatban bizonyítják a kormányzati aktus egyre nyilvánvalóbb felületességét olyan probléma kapcsán, amely rendkívül fontos a politikai rendszer és a romániai demokrácia számára", fogalmaz Stolojan.

Traian Bãsescu, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: ma azt fogják javasolni a pártszövetség vezetôségének, hogy vegye fontolóra a liberális és demokrata képviselôknek a visszavonását a parlamentbôl, amennyiben a kormánypárt nem hagyja abba a "demokráciásdit". — Úgy véljük, itt az ideje, hogy a szociáldemokraták végre komolyan vegyék a jövô évi választásokat, és állítsanak össze egy menetrendet az Alkotmány és a nemzeti érdek tiszteletben tartásával.

Másik javaslat, amirôl a szövetség mai vezetôségi ülésén tárgyalnak, annak lehetôsége, hogy a liberálisok és a demokraták szabotálják a helyhatósági választásokat és ne állítsanak jelölteket, amennyiben az — különben RMDSZ-kezdeményezésre született — egyfordulós változat maradna, illetve ha eltörlik a részvételi küszöböt. — Úgy értékeljük, hogy ennek az SZDP-RMDSZ paktumnak a hozadéka a kormánypárt számára nem jelentôs, ellenkezôleg, a szociáldemokratákat jobban távolítja a demokráciától.

Spanyolország továbbra sem tartja elfogadhatónak a nemzeti és etnikai kisebbségek ügyében az Európai Unió kormányközi konferenciáján benyújtott magyar javaslatot, de megígérte, hogy igyekszik hozzájárulni az elfogadható megoldás megtalálásához — közölte kedden Brüsszelben a magyar külügyminiszter.

Kovács László azt követôen beszélt errôl, hogy a konferencián megbeszélést folytatott a javaslatról spanyol kollegájával, Ana Palacióval. A miniszter asszony közölte, hogy Spanyolország számára a baszk kisebbség ügye miatt elfogadhatatlan a kezdeményezés, amely szerint az EU alkotmányos szerzôdése a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól is említést tenne.

Eközben Mircea Geoanã román külügyminiszter támogatásáról biztosította a javaslatot. A román diplomácia által korábban is használt formulának megfelelôen azonban tett egy módosító indítványt is. Eszerint a szöveg nem a nemzeti és etnikai kisebbségek, hanem az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogairól tenne említést.

Magyarország egyelôre nem kíván állást foglalni arról, hogy számára is megfelelne-e a román külügyminiszter által javasolt formula. Tény, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak említését soha nem szorgalmazta, mert az már az alkotmányos szerzôdés tervezetét kidolgozó konvent vitái során világossá vált, hogy ez szinte semmilyen támogatottságra nem számíthat.

Kábítószer tartásának vádjával három kiskorú ellen folytat kivizsgálást a Kolozs Megyei Törvényszékhez tartozó Ügyészség. A nyomozó hatóságok gyanúját Alexandru Dãnut B., a George Baritiu középiskola diákja ébresztette fel, aki az oktatási intézmény bentlakásában lakik. A diákotthon gondnoka már korábban feltételezte, hogy a diák tiltott szereket használ, mi több 80 gramm vadkenderhez (cannabis) hasonlító növényt talált egy alkalommal a gyanúsítottnál. A rendôrök gyanúját az is fokozta, hogy a diákok körében az a hír terjedt, miszerint készen gyártott vadkenderes cigarettát lehet vásárolni a tinédzsertôl.

A legutóbbi razzia alkalmából a rendôrök a diák egyik szekrényében 2 kilónyi, a gondnok által már jelzett vadkendert találtak. A kivizsgálás során az ügyészek kiderítették, hogy Alexandru Dãnut B. az aranyosgyéresi Flaviu P.-tôl kapta az anyagot, akit szintén vizsgálnak.

Kedd este a kaliforniai Rotary International — District 5220 és az Assist International képviselôi hivatalosan átadtak korszerû, digitális orvosi berendezéseket, a kolozsvári 1-es és 3-as sebészeti klinika számára. Az adomány az Amerikai Egyesült Államokbeli General Electrictôl (GE) származik, az ekográfiai felszerelés elosztásával az Assist International nevû szervezetet bízták meg, amely a Rotary Internationalhoz fordult segítségért.

Az átadási ünnepségen Elkán György a kolozsvári Rotary Club — District 2241 elnöke köszönetét fejezte ki a nagyvonalú adományért. Az amerikai vendégek részérôl többek között Nicholas A. Mascitelli, a District 5220 jelenlegi vezetôje és David L. Gallagher, a jövendôbeli elnök szólalt fel. Megtudtuk: a GE 20 ekográfiai gépet (ebbôl Kolozsvárra kettô jutott) adományozott a romániai kórházaknak, ezek értéke 1,8 millió dollár. A gépeket kezelô szakorvosok képzését a Rotary Club fedezi.

Az adománnyal kapcsolatban a kedden hivatalos ügyben Nagyváradon tartózkodó Michael Mates, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége kolozsvári információs irodájának vezetôje lapunknak azt nyilatkozta: sajnálja, hogy nem vehetett részt a hivatalos átadási ünnepségen, de hétfôn sikerült találkoznia az amerikai vendégekkel a kolozsvári Rotary Club szervezte fogadó ünnepségen. A konzul hozzátette: szerinte a csúcstechnológiájú egészségügyi berendezések hosszú távon szolgálják majd a helyi közösséget. — Csodálatos követni az egészségügyi berendezések terén történô fejlôdést: a gépek egyre hatékonyabbá, de ugyanakkor egyre érzékenyebbé válnak. Az adomány az amerikaiak önkéntes tevékenységének évszázados hagyományát tükrözi. Kétszáz évvel ezelôtt a közösség összefogott, hogy a szomszédnak segítsen felépíteni az istállót vagy kioltani a tüzet. Manapság sokkal tágasabb közösséget alkotunk, de az elv megmaradt — nyilatkozta Michael Mates lapunknak.

Kiss Olivér

MAGYAROK A KIS-SZAMOS MENTÉN címmel vetítéssel egybekötött elôadást tart Vetési László november 20-án, csütörtökön du. 5 órától, az RMDSZ hidelvi kerületének összejövetelén, a Horea úti református templom imatermében. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A TISZTA ÔRÜLTEK HÁZA címû — Hofi-kabaré videofelvételét nézhetik meg az érdeklôdôk november20-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének összejövetelén, a Párizs utca 17. szám alatti székházban.

AGYKONTROLLKLUB TALÁLKOZÓ november 21-én, pénteken du. fél 6 órától a Mikó/Clinicilor utca 5–7. szám alatti Állatfiziológiai amfiteátrumba (szemben az Állatani Múzeummal).

AZ AGNUS RÁDIÓ KARAVÁN következô állomáshelye az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi kerülete. Itt, a Jugoszlávia/Taksony vezér utca 51. szám alatti székházban november 21-én, pénteken du. 4 órától találkoznak a rádió munkatársai a mûsorok, az eddigi eredmények és a jövôbeni tervek iránt érdeklôdôkkel.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉSRE hívja tagságát az RMDSZ Hajnal negyedi választmánya november 21-én, pénteken du. 5 órára, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba.

XVI–XVIII. SZÁZADI ZENÉKBÔL ÉS TÁNCOKBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT MÛSORT mutat be Tes beautis et ta grace címmel a kolozsvári Les Plaisirs (Szabó Mária, Ványolós Orsolya, Tóth Ágnes, Fülöp Mária, Salat-Zakariás Soma) és az Amaryllis Együttes (Szabó Anikó, Fülöp Csilla, Ványolós András, Zágoni Bálint) november 21-én, pénteken este 8 órakor a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia stúdiótermében. Az elôadás ingyenes, minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A KOLOZSVÁRI RÁDIÓ javítási munkálatok miatt november 27-ig nem közvetít a 909 kilohertz frekvenciájú középhullámú adón. Emiatt a mûsorokat csak az 1593 kiloherz frekvenciájú sávon, illetve ultrarövid hullámon, a 95,6 megahertz frekvencián sugározza. A hallgatók megértését és türelmét kéri a szerkesztôség.

Az Erdélyi Múzeum–Egyesület 2003. november 21–22-én a Magyar Tudományos Akadémia védnökségével kétnapos konferenciát szervez. Célja — akárcsak a tavalyinak —, hogy fórumot teremtsen a különbözô tudományok és tudományos mûhelyek számára az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövôbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére.

Az idei konferencia központi témája a régiókutatás elmélete és módszertana, illetve Erdély történeti régiói. A régiókutatás most nagyon idôszerû téma, hiszen a regionalizmus Európa-szerte az egyik legtöbbet tárgyalt kérdés, s ez arra int, hogy szembe kell nézni az európai integrációs folyamatok következményeivel a nemzetiségi lét, a kultúra és a tudomány területén.

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben konferenciát a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében dr. Egyed Ákos, az EME elnöke nyitja meg november 21-én, pénteken de. fél 10 órakor. Ezután kezdetét veszi a plenáris ülés. Tudomány és társadalom, beszámoló a World Science Fórum konferenciáról címmel Meskó Attila, az MTA fôtitkárhelyettese tart elôadást, Berényi Dénes, az MTA "Magyar Tudományosság Külföldön" Elnöki Bizottság elnöke a tudomány távlatairól beszél az Európai Unióban, majd Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság elnöke Regionális irodalom — nemzeti irodalom — európai irodalom címû elôadása hangzik el Egyed Ákos, az EME elnöke Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és Erdély történeti régióinak kutatása és Horváth Gyula, az MTA–Regionális Kutatások Köztpontjának fôigazgatója (Pécs) A regionális tudomány Magyarországon címmel tart elôadást.

A plenáris ülés második részében, délután 2 órától a következô elôadásokra kerül sor: Benedek József, a BBTE docense: Regionális kutatási paradigmák és regionalizálás, Kolumbán Gábor, az EMTE adjunktusa (Csíkszereda): A régiókutatás módszere, Selinger Sándor, a Gábor Dénes Fôiskola Erdélyi Konzultációs Központjának igazgatója: A térinformatika a régiófejlesztés nélkülözhetetlen eszköze, Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke: A népi kultúra táji tagoltságának kutatása Erdélyben és Moldvában, Balló Árpád székelyudvarhelyi fôorvos: Hargita megye népmozgalmi adatai 1970–2002 között és Csávossy György, nyugalmazott egyetemi tanár (Nagyenyed): Az erdélyi borok tájisága és szerepe a régiók életében.

A konferencia második napján, november 22-én, szombaton, ugyancsakde. fél 10 órakor kezdôdnek a szakosztályi elôadások.

Ady ünnepséget rendez a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Érmindszenten, november 22-én, szombaton. Az ünnepség de. 10 órakor kezdôdik az érmindszenti református templomban. Az ünnepi istentiszteleten Gellért Gyula esperes hirdeti az Ígét, majd Báthori Gyula lelkipásztor köszönti az egybegyûlteket. Dr. Indig Ottó irodalomtörténész, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke NagyváradtólÉrmindszentig címmel tart elôadást, a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna Gimnázium diákjai pedig verses mûsort adnak elô. Délelôtt 11 órától érmindszenti zarándoklatra kerül sor, amit azEMKE és a tasnádi RMDSZ közösen rendez. Ennek keretében Tôkés László püspök elôadói szolgálatot teljesít, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium diákjai Ady-verseket szavalnak. Délután az Ady-zarándokhelyen Kovács Zoltán parlamenti képviselô, Matolcsy György gazdasági szakértô, Barabás Zoltán költô, dr. Pomogács Béla irodalomtörténész és Tôkés László püspök elôadásait hallgathatják meg a jelenlévôk. Majd felavatják az érmindszenti Emlékjelet. Az ünnepség a Szózattal ér véget.

A Gál Kelemen Oktatási Központ és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány ebbôl az alkalomból szervezett könyvkiállítással egybekötött mûsoros estet,

II. Rákóczi Ferenc emlékezete és a szabadságharc címmel. A Rákóczi Szövetség helyi elnöke Solymosi Zsolt lelkész, az Unitárius Kollégium tanára lett.

Szôcs Judit, az est házigazdája, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetôje jelentette be a kolozsvári fiókszervezet megalakulását; a Szövetség budapesti szervezetének képviselôi is megtisztelték jelenlétükkel az estet.

A Báthory István Elméleti Líceum tanulói verseket, naplórészleteket, kortársak szövegeit idézve mutatták be a fejedelem életének fôbb állomásait. Tettei mellett jellemének ismertetésére is hangsúlyt fektettek a jól sikerült zenés-verses összeállításban. Ha valóban "nemessé a férfit a bátorság, a képzettség, az erkölcsi magatartás teszi", akkor elmondhatjuk, Rákóczi igazi nemes volt, bujdosásának hosszú évei alatt is megmaradva annak. Koós Ferenc könyvtárának Rákóczival kapcsolatos darabjait is kézbe vehették azok, akik eljöttek a Báthory dísztermébe, köztük korabeli kéziratok másolatait is.

Közremûködött az Amaryllis együttes László Bakk Anikó vezetésével, valamint Papp Tibor növendékei: Veress Gáspár és Starmüller Péter. Irányító tanárok Váradi Éva és Wolf Ágnes voltak.

F. I.

Cseke Róbert Kolozsváron született, elsôéves közgazdász-hallgató. Hétfô este a Bretter György Irodalmi Körön költôi minôségben mutatkozott be.

A fiatal szerzô 13 versét olvasta fel, ezekre alapozott a vita során a közönség. Vitaindítót Márkus András és Muszka Sándor mondott.

Márkus András szerint az alkotónak el kellene döntenie, hová szánja verseit? Hol "tálalná" az olvasónak — irodalmi lapban, vagy például metróajtóra plakátolva. Lesz az olvasónak ideje átrágni magát az írásokon, értelmezni, megemészteni a verseket vagy csak két megálló között végigfut pár soron? Cseke Róbert "ôszinte irodalmat" mûvel, versei a halál, szerelem, létezés kérdéseivel foglalkoznak, azokat próbálják megragadni, hiányzanak azonban belôlük bizonyos elemek, amelyektôl tulajdonképpen vers a vers.

Muszka Sándor úgy vélte, az lehet a zavarosság, a megfejthetetlen képzavarok oka, hogy a szerzô túl gyorsan akar túl sok mindent elmondani, úgy, ahogy a gondolatok, érzések felbuzognak belôle. Az olvasó számára azonban nem mindig világos, mire is gondolt a versíró egy-egy rész megszületésekor.

A hozzászólók rockzenei szövegekkel rokonították a verseket, végül zene és költészet kapcsolata, egymásrahatása is megtárgyalásra került, és innen már csak egy ugrás volt áttérni arra (némiképp elszakadva az adott szövegektôl), hogy mi is tulajdonképpen a vers? Milyen az az írás, amit versként elfogadunk, vannak-e kötelezô elemei, s ha igen, melyek azok?

Érthetô módon a jelenlevôk véleménye nem volt egységes, hiszen ma már jócskán változtak a versírásra vonatkozó, klasszikus szabályok. S bár igaz: azért állítunk fel szabályokat, hogy felrúgjuk azokat, annak, aki a költôi címre pályázik, nem árt tanulnia versformáról, szerkezetrôl, építkezésrôl.

Lévén a hétfôi vitaest Cseke Róbert legelsô nyilvános megmérettetése, a végkövetkeztetés az volt, írjon még, közben pedig próbálja csiszolni a stílusát. Ezek a versek még nem eléggé letisztultak, kiforrottak.

Az utolsó szó jogán Róbert elmondta, nagyjából egyetért az elhangzottakkal, valóban zenébôl "táplálkozik", de nem a szövegekbôl, hanem az ötletekbôl. Elfogadja azt is, hogy dolgoznia kell még ezeken a verseken, egyébként az irodalmat, versírást hobbiként mûveli.

Farkas Imola

Olvasom az újságban, harsogja a tévé, rádió, hogy decembertôl 3,1 százalékkal "indexálják" a nyugdíjakat. Ahogy én ismerem, azt várná bizonyára a kormány és pártja, hogy most mi, nyugdíjasok lelkesek legyünk és önfeledten tapsikoljunk. Sajnos, tapsikolni több szempontból sincs ok. Elégedettségre még annyi sem! Még akkor sem, ha gondoskodásuk ráadásaként azt lobogtatják figyelô tekintetünk elôtt, hogy ez év márciusában már 2,7, júniusban 3,5, szeptemberben pedig 2,65 százalékkal toldották meg a nyugdíjunkat. Bizonyára a 14 százalékosra taksált infláció ellensúlyozására. Mit mondjak, feneketlenül nagy kegy. Nem voltam tehát rest és összeadtam ezeket az ez évi indexálósdis százalékokat. A képlet világos, nem csalódtam bennük! A számokból ugyanis egyértelmûen az derült ki, hogy ebben az évben is (ha úgy tekintünk a decemberi 3,1 százalékos emelésre, mintha nem vennénk észre, hogy ennek az emelésnek, inflációs szempontból, legfönnebb 2004-ben vehetjük hasznát!) mindössze 11,95 százalékkal emelintgették a nyugdíjunkat. Viszont abban egyáltalán nem lehetünk biztosak, hogy az év végi összesítésnél csak 14 százalékos lesz az infláció. Hogy kevesebb nem lesz, az biztos. Ugyanis ha az idén fölfutott árakra pillantok, amelyek miatt egyre jobban össze kellett húznunk derekunkon a nadrágszíjat, és se szeri se száma az "erre sem futotta" kihagyásoknak, mégha "segítségnek" kétszer is bedobták a "rekorelálásnak" nevezett ajándékokat is (amelyeknek különben az lett volna az erôsen tamtamozott lényege és célja, hogy az évek alatt igencsak összegyûlt inflációs hiányból valamelyest ledolgozzon), nem kétséges, az infláció ezt az optimista 14 százalékot is alaposan túlgaloppírozza. De számoljunk csak 14-el. További két egész százalék a veszteségünk ebben az évben is!Vagyis 2003-ban, de a jelek szerint 2004-ben is tovább lopnak (nem hiszem, hogy túlzó a kifejezés!) a nyugdíjasoktól. Mégpedig ugyanazzal a módszerrel, ahogyan azt eddig tették. Világossá téve ezzel is, hogy eszük ágában sincs a nyugdíjasok helyzetén javítani, sôt tovább nyúzzák ezt az amúgy is áldozatnak kiosztott kategóriát. Illetve úgy tesznek, mintha javítanának, de csak úgy toldozgatják az egyre ásítóbb lyukakat, ahogyan az utakat is taknyolják: tessék-lássék módra, lassan és rosszul, s ráadásul mutatványként, kampányszerûen, de valójában embertelen cinizmussal arra számítva, hogy a nyugdíjasok döntô többsége közben elmegy (ha nem vándorol ki) az örök vadászmezôkre…

A régi (rossz) recept szerint nekünk most mégis transzba kellene esnünk, s a legszebb öröm a káröröm táncát kellene ropnunk, hiszen ezek a gondoskodók, akik bennünket 3,1 százalékos kegydíjjal megajándékoznak decemberben, azok azt is tudomásunkra hozzák — nem véletlenül, persze! —, hogy "nem részesülnek emelésben azok a személyek, akiknek havi nyugdíja meghaladja a

12 360 690 lejt" ! Mi tagadás, engem is meglegyintett az irigység: "Ha nekem ekkora nyugdíjam volna…!" Ám az is nyomban eszembe jutott, hogy e megvonó hírnek akkor sem örülhetnének felhôtlenül — még azok sem, akiknek tízszer kisebb a nyugdíjuk —, ha netán azt is hozzátették volna, hogy ezektôl a sokmilliós nyugdíjasoktól elcsaklizott 3,1 százalékot, meg a mindannyiunktól most is elvett 2 százalékot a végletesen szorult helyzetben lévôknek juttatják… Ezeknek az embereknek ugyanis nem alamizsnára van szükségük — és nem bármilyen áron! Fôleg nem úgy, hogy jogos járandóságuk helyett azt kapják, amit másoktól — mégha milliomosoktól is — elvesznek! Márpedig én ebben a 12 millióra való hivatkozásban azt a régi-jó, a lényegrôl és az igazi okokról való elterelô igyekezetet vélem felfedezni. Ugyanis világos, hogy nem a sok milliót bezsebelôktôl kell számon kérni nyugdíjuk túlméretezettségét, hanem azoktól, akik az ilyen hihetetlenül nagy és igazságtalan különbségeket megteremtô nyugdíjrendszert létrehozták! Meg azoktól is, akik ilyen genocidummal is felérô igazságtalan rendszert mûködtetnek, és eszük ágában sincs rajta változtatni, s ráadásul lelkiismeret-furdalás nélkül hagyják és eltûrik, hogy az közben az árakat a sokmilliós fizetésekhez, nyugdíjakhoz (Európához, a világhoz) igazítsák!

Tartok tôle, hogy a mi kormányunkat az menti a legkevésbé, hogy szociáldemokratának vallja magát, (mégha pártját a szociáldemokrata világ keblére is ölelte), ugyanis hirdetett világnézetük ellenére, egyáltalán nem szociáldemokrataként nyilvánulnak meg, amikor éppen a létminimum alatt vergôdôket, vagyis a szociálisan legjobban rászorulókat — akik végsô soron hatalomra segítették pártjukat, de a "szocializmus építése" során is a legtöbb áldozatot hozták — következetesen "elfelejtik" támogatni. Emellett úgy tesznek, mintha arról sem tudnának, hogy jobb helyen, ahol talán nincs is szociáldemokrata kormány, de létezô valami a szociális háló, ugyancsak év végén ejtik meg az inflációs "indexálásokat", (de a valós adatokhoz igazodva) azt szükségszerûen meghaladó igyekezettel, ráadásul egész évre visszamenôleges alkalmazással. Ugyanis így is lehet. Már ha eredendô céljától nem kívánják eltéríteni… És ha a nyugdíjtémát, "indexálás" helyett, nem akarják indexre tenni!

Kiss János

Olvasom a lap szomorújelentés rovatában, hogy egy éve már csak a címben jelzett hivatalban lehet találkozni a Szabadság és a Kolozsvári Rádió egykori humoristájával, aki ilyenkor firkálgatta már Szilveszteri humoreszkjeit. Jó kis szórakozást igyekezett készíteni nekünk, Sértôdékeny embereknek. De ma már csak mennyei párbeszédet lehet folytatni vele.

Nem csodálom, hogy elment 60 és egynéhány évesen, hiszen nagy elôdje, Karinthy Frigyes is ötvenéves kora után utazásra hívott bennünket meglékelt koponyája körül, hogy utána gyorsan elmenjen Faremidóba vagy Capilláriába. És Bajor Bandikó sem érte meg a hetvenedik évet, hiába adott ki napiparancsot a hegedûhöz, hiába mondta ki Kerek Perec, hogy ô élni akar, ô is elment a túlvilági mezôkre.

Hát oda ment egy éve már barátunk, Kvári Sinkó Zoltán is. Csak éppen azt nem tudom, hogy Ortopéd kalappal vagy anélkül ment át a turisztikai irodába, mert ezt jó barátjának, A kopasz, de szakállas énekesnônek sem mondta meg.

Pedig én nagy élvezettel olvastam elôzô életünkrôl szóló Paródiáját, amikor is ô egy hölggyel nagyon mély és intelligens beszélgetésbe merült, amelynek során sok szó esett a lélek rejtelmeirôl, a furcsa érzésekrôl és álmok világáról.

Vajon Zolti barátunk most nem az elôzô, hanem az utánunk jövô semmibe mehetett el egy évvel ezelôtt, vagy csak egyszerûen átlibbent karcsú testével az álmok világába?

De mert én még, egykori rádiós írásainak szerkesztôje itt vagyok, hát újra meghallgattam az évforduló alkalmából nagyon jól sikerült Szilveszteri humoreszkjét. A mûsor elkészítése elôtt a következôket mondtam neki: "Idén olyan remek, ragyogó, csillogó, briliáns kis humoreszket rittyentsen, hogy a hallgatók huszon-öt százalékát elsôsegélyben kelljen részesíteni a röhögôgörcsök miatt. Legyen harsány, legyen olyan ellen-állhatatlan, hogy akik hallják. vinnyogjanak, lelökjék magukról a felsôruhát."… Vajon ott, ahol most van, ott is ilyen szilveszteri mûsort fog írni Sinkó Zolti???

Kovács Ferenc

A romániai magyar közszolgálati televízióstúdióknak juttatott külön hullámhossz, a Kolozsvári Televízió új sugárzási lehetôsége, a marosvásárhelyi területi stúdió beindítása mind a romániai magyar televíziózás bôvülô lehetôségeit vetíti elôre.

Úgy néz ki, hogy az elsô híre(sztelése)kkel ellentétben a Kolozsvári Televízió nem 20–25, de 300–600 kilométeres körzetben fogható majd a közeljövôben földi antennával, legalábbis errôl szól az Országos Audiovizuális Tanács november 13-i döntése, és ezt erôsítette meg alelnöke, Gáspárik Attila is. Idevágnak a több lábon álló erdélyi magyar televízió megteremtését célzó tárgyalások is Markó Béla és Medgyessy Péter között, amely kérdésben még az év végig döntés várható — és talán jövôre vagy azután televízió is.

De mit tehet ma egy erdélyi magyar fogyasztó addig is, ha magyarul szeretne nézni televíziót? Vizsgáljuk meg a kérdést egy nagyvárosban, az erdélyi magyarság és kultúra központjában, Kolozsváron.

A közszolgálati televízió bukaresti és kolozsvári magyar mûsorait jelen pillanatban az 1-es és a 2-es mûsoron lehet vételezni a hétköznapok némelyikén, fôleg délutáni órákban. Reméljük, a beígért változások itt középtávon látványos fejlôdéshez vezetnek.

Mindkét kolozsvári kábeltévé-szolgáltató, az Astral és az UPC, kínálatában helyet kap a Duna TV és az m2-es magyarországi közszolgálati adók mûsora. Ezenkívül valószínûleg ma már nagyon kevesen foglalkoznak, fôleg a rossz kép- és hangminôség miatt, nagyobb teljesítményû földi antennával a Magyar Televízió 1-es mûsorát fogni a város magasabban fekvô pontjain.

Ezt mindenki tudja. De vajon elég-e ez Erdély egyik legnagyobb, egyazon településen élô magyar közösség igényeinek? Belenyugodhatunk-e abba az esélyegyenlôtlenségbe, hogy amíg magyarul legtöbb négy (ebbôl is csak a két egész napos) mûsor közül válogathatnuk, addig román nyelven két országos közszolgálati, több mint féltucat kereskedelmi és néhány helyi adóra is átkapcsolhatunk, miközben a választékot román nyelvû zene-, gyermek- és rajzfilmadók, valamint a nemzetközi házimozi-, sport-, dokumentumfilm- és egyéb szolgáltatók románra szinkronizált vagy feliratozott mûsora egészíti ki? Összesen szinte 30 különbözô, román nyelven érthetô mûsor.

Nem kétséges, hogy a román nyelvû adókat a magyarok nagy része érti. De vajon mindenki? És ugyanolyan jól? A gyerekek és az idôsek is? És szeretik is? S ha értik, akkor hogy lehet így anyanyelvápolásról, hagyományaink, kultúránk megôrzésérôl beszélni? A szolgáltatónak nem fô feladata az ügyfél óhajának elébe menni?

Amikor az elsô kábeltévé-szolgáltatók megjelentek, valóságos polgári mozgalom született Kolozsváron, de másutt is, meggyôzésükre, hogy mûsorkínálatukba a Duna TV-t is vegyék be. Az érthetô igény elôtt az akkori Portal, majd a Seltron és a TV Cablu is meghajolt. Késôbb a Magyar Televízió mûholdon közvetített 2-es mûsorát is mellé helyezték. Az ügy azonban ezzel leállt. Kolozsváron. Máshol viszont fokozatosan fejlôdött. A Partiumban és a Székelyföldön — de magyarlakta falvak sokaságában szerte Erdélyben — ezt a felhozatalt kiegészítette hamarosan még néhány magyarországi kereskedelmi adó. A Székelyföldön pedig azokat a nyugati adókat, amelyek román fordítást is biztosítanak, behozták magyarul is. Például úgy, hogy, mondjuk, a Discoveryt románul feliratozzák, de magyar szinkronnal hallgatható. Ezzel itt is több legyet üthetnénk egy csapásra, ha van, ki igényelje.

Székelyföldi és bihari rokonsággal rendelkezô barátaink mesélték, mekkora törést jelentett, hogy a beszélni még alig tudó gyerekük a nagymamánál magyarul élvezhette, teszem azt, a Minimax gyermekadót, míg itthon, Kolozsváron semmi hozzá fogható nem létezett helyette.

Félreértés ne essék: anélkül, hogy a szubkultúra vagy az elsekélyesedô ízlés támogatásával vádolnának, nagyon komolyan kellene venni a könnyû mûfajt nyújtó magyar médiumok pártolását! Hiszen az, aki nem nézheti, mondjuk, az RTL Klubot, a magyar TV2-t vagy az ATV-t, az nem biztos, hogy több Kolozsvári vagy Duna TV-t fog nézni, hanem lehet, hogy román kereskedelmi adókon izgulja végig a filmeket, talk-show-kat, humoresteket, és román könnyûzenére szórakozik. Lehet választani! És nagyfokú felelôtlenség ezt figyelmen kívül hagyni.

Ezért Kolozsvár lakosságának cselekednie kell. Meg kell indulnia a kábeltévé-szolgáltatóknak címzett igényünk jelzéséhez: több magyar nyelvû mûsort akarunk! A város lakosságának és az egyre emelkedô kábeltévédíj-fizetôknek legalább egyötödét képezzük, ezért legalább hat, de annál több magyar mûsor is megillet minket. A kérés irányulhatna a fent említet kereskedelmi adók valamelyikének vagy a Hír TV-nek és más, tudományos népszerûsítéssel foglalkozó adóknak a mûsorba iktatására. Gyermekeink és saját épülésünkre kérjük, hogy ahol lehet, magyar felirattal, magyar szinkronfordítással láthassuk az olyan adókat, mint a Minimax, Fox Kids, Discovery, Animal Planet, National Geography, Eurosport, HBO stb.

Meggyôzôdésünk, hogy a kérés megalapozott, jogos. Ha az általános kínálatát valamely kábeltársaság esetleg csak két-három magyar adóval bôvíti, akkor is lehetne külön csomagban ajánlani a mûsorok akár felét vagy még többet is kitevô magyar szövegû adókat. Erre nem is kellene külön fizetni (de kezdeti rossz megoldásnak akár ez is elképzelhetô).

Az ügyet pedig felvállalhatná a Kolozsvár Társaság, amely ezáltal emberközeli kapcsolatba kerülhetne a kolozsvári polgárok, magas kultúrájú és egyszerû emberek tömegeivel, és nyújthatna nekik valamit, támogatást közös ügyért.

Mert lehet, hogy eljön az aláírásgyûjtés ideje is.

Balló Áron

Már elrendelte a háromszínû lobogók december elseje alakalmából való kifüggesztését Gheorghe Funar kolozsvári polgármester. Bár a nemzeti szimbólum kitûzését a közintézmények számára törvény írja elô, az ennek elmaradása esetén kirótt pénzbírság értékét még a polgármesteri hivatal illetékesei sem ismerik.

A lobogó kifüggesztésére és a régi, megrongálódott zászlók kicserélésére szólítja fel a kolozsvári iskolák igazgatóit a polgármester. A városvezetô szerkesztôségünkbe eljutatott közleményében emlékezteti a tanintézetek vezetôit, hogy a városháza már az iskolai év kezdetén rendelkezésükre bocsátotta a lobogókat. Ugyanakkor kijelenti: nagyon örülne, ha a magyar iskolák vezetôi is eleget tennének a felkérésnek.

Máté András Levente jogász, városi tanácsos lapunk kérdésére elmondta: a lobogó kitûzését a nemzeti ünnep alkalmával törvény is elôírja a közintézmények számára. Az 1157/2001-es, a nemzeti lobogó, a himnusz és az ország címerének használatára vonatkozó kormányhatározat kimondja, hogy ennek elmaradása esetén az intézményekre büntetést rónak ki. Az összegét azonban az azóta kétszer is módosított határozat nem tartalmazza, és a polgármesteri hivatal illetékesei sem tudták megmondani.

A törvény értelmében közintézménynek minôsülnek a közigazgatási intézmények (polgármesteri hivatal, prefektúra, megyei tanács stb.), az államhatalom szervei (törvényszék, rendôrség, katonaság stb.), a tanintézmények és a kórházak. Magánszemélyek és jogi személyek számára nem kötelezô a zászló kifüggesztése.

Pap Melinda

Hétfôtôl Fót mellett folytatódik a Dallas címû, magyar-német-osztrák koprodukcióban készülô film forgatása. A helyszínváltás miatt a film nem készül el jövô februárra, a Magyar Filmszemlére, azt várhatóan csak áprilisban mutathatják be — közölte Kántor László kolozsvári származású producer.

Az új helyszín kiválasztására azért volt szükség, mert a román hatóságok nem sokkal a munkálatok augusztus 25-i megkezdése után leállíttatták a forgatást — annak állítólagos környezetromboló hatásaira és egyes engedélyek hiányára hivatkozva — a történet helyszínéül eredetileg választott, Brassóhoz közeli salakbányában.

Az üggyel kapcsolatban Adrian Nãstase miniszterelnök is nyilatkozott, aki szerint a készülô film "rombolja Románia tekintélyét". A filmalkotás ugyanis szélsôséges körülmények között élô, köztük cigány származású emberek hétköznapjairól szól.

— A helyszínváltás nehézségeket és többletköltséget is jelentett — mondta Kántor László.

Az Új Budapest Filmstúdió vezetôje hozzátette, hogy október 5-én be kellett volna fejezniük a filmet, amelynek eddig "kicsivel több mint a felét forgatták le".

Jelezte azt is, hogy az összességében mintegy hetvenmillió forintos többletköltséget várhatóan sikerül elôteremteniük a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a kulturális minisztérium segítségével. A film teljes költségvetése négyszázmillió forint.

A producer közlése szerint a helyszínváltás miatt nem kell elölrôl kezdeni a forgatást, a felvett anyag nagy részét meg lehet tartani, a többit ahhoz "idomítják".

Utalt ugyanakkor arra, hogy számos technikai változtatásra van szükség: egyes külsô jeleneteket például belsô helyszínen, míg másokat nappal helyett éjszaka kell leforgatniuk.

Mint elmondta, olyan helyszínt kerestek, amely valamennyire hasonlít a romániai salakbányához, így esett a választás a Fót közeli, már bezárt homokbányára.

— Azt nem tudjuk reprodukálni, az a díszlet másfél hónapig épült — jegyezte meg.

Kántor László kiemelte, hogy Fót közelében nem tudják újra létrehozni a szeméttelepet, "ez akkora anyagi vonzattal járna. Így le kell szûkíteni mindent". Csak a viskóvárost építették fel ismét, így azonban "nagytotált" nemigen alkalmazhatnak.

Kitért arra is, hogy helyszín változása miatt a statisztéria és a kisegítô munkások, építészek csapata lecserélôdött, hiszen még nagyobb többletköltséget jelentett volna, ha valamennyi közremûködôt Magyarországra kellett volna utaztatni.

— A színészek természetesen ugyanazok maradtak — tette hozzá.

Hangsúlyozta, hogy a rendezôre is nagy feladat hárul, hiszen többletenergiát — munkát — és pénzt igényel, hogy "a nézô ne vegye észre, mi áll a film megszületése mögött".

A forgatás magyarországi fogadtatását illetôen a producer utalt arra, hogy a cigányságot tekintve "volt egy fellángolás" az alkotás ellen, ez azonban alábbhagyott, miután több helyen elmondták, mirôl szól a film; hogy azt cigány író, Csemer Géza írta, s hogy cigány fôszereplôk is játszanak benne.

Közlése szerint a film elsôsorban szerelmi történet, e szálat erôsíti a szociális háttér is.

Mint mondta, a film "végkicsengése: nehéz körülmények között is embernek lehet maradni, s igenis van kiút. De ezért, hogy az utat megtaláljuk, tenni kell".

Kántor László szólt arról is, hogy forgatás a tervek szerint december 7-én fejezôdik be, akkor kezdôdnek majd a három országban zajló utómunkálatok, amelyek legalább három hónapot vesznek igénybe.

— Ideális esetben (...) áprilisra lesz kész a film — tette hozzá.

Utalt arra, hogy jogorvoslatot kértek a romániai bíróságtól, annak indoklását kérve, "mi alapján tiltották be" a forgatást. A producer közlése szerint valószínûleg a jövô héten lesz az elsô tárgyalás.

Arra a kérdésre, nyújtanak-e be kártérítési követelést a román állam ellen, úgy nyilatkozott: "az ügyvédek dolgoznak az ügyön".

A filmet az aradi születésû, New Yorkban élô Pejó Róbert rendezi, a fôbb szerepeket Bogdán Zsolt, Gryllus Dorka, Dorel Visan és Radu Amzulescu játssza.

A forgatókönyv ötletét az amerikai szappanopera nyomán Dallasként elhíresült kolozsvári, pataréti szeméttelep melletti cigánykolónián tapasztaltak adták.

A történet egy, az apja temetésére hazatérô cigány tanítóról szól, aki kénytelen szembesülni gyerekkori barátai szegénységével, találkozik régi szerelmével, majd az ott élô gyermekek tanításába kezd.

— Mind a románokban, mind a magyarokban megvan a hajlandóság arra, hogy az évszázados etnikai ellentéteket feloldják — mondta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, akit kedden a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) díszdoktorává avattak. A díszdoktorrá avatás ceremóniája zsúfolásig telt teremben zajlott. Az eseményen részt vett Szabó Árpád unitárius és Mózes Árpád evangélikus püspök, Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulja, Szilágyi Pál, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, valamint az egyetem magyar oktatói.

A történész a szakmai elismerésrôl szólva úgy vélekedett: a háromnyelvû kultúrát gondozó kolozsvári egyetem becsüli azt a munkásságát, amely a közép-európai soketnikumúság kialakulását és ennek értékeit tárgyalja. Méltató beszédében Csucsuja István, a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese elmondta, hogy a magyar tudós kitüntetése a kolozsvári egyetem számára mûvelôdéstörténeti esemény, amely tovább erôsíti a romániai és a magyarországi felsôfokú oktatás közötti együttmûködést.

Glatz elôadásában hangsúlyozta, hogy a BBTE Közép-Európa egyetlen háromnyelvû egyeteme, ahol a román mellett magyar és német nyelven is folyik az oktatás. Felhívta a figyelmet a nemzetközi fórumokon ismertetett javaslatára, miszerint a közép-európai térségben az etnikai konfliktusok kezelésére közös magatartáskódex kidolgozására lenne szükség. Ahhoz, hogy a jövô ne csak az európai nagy nemzeteké legyen, a közép-európai kis nemzeteknek meg kell teremteniük többnyelvû intézményeiket, amelyek számukra a versenyképességet és az esélyegyenlôséget biztosítják — fejtette ki a tudós.

Glatz Ferenc elmondta: mind a románokban, mind a magyarokban megvan a hajlandóság arra, hogy az évszázados etnikai ellentéteket feloldják. A történész szerint ebben a folyamatban rendkívül fontos szerepet töltenek be a multikulturális egyetemek, hiszen ezek teremtik meg majd azt az értelmiséget, amely képes lesz e viszályokat a jövôben megoldani.

B. T.

Egy üveg szennyezett vizet és egy nyílt levelet nyújtott át Jonathan Scheele EU-biztosnak a Verespatakért Alapítvány tegnap Gyulafehérváron tett látogatása alkalmából. A szervezet így próbálta felhívni az EU-diplomata figyelmét Verespatak helyzetére.

A barnás árnyalatú vizet tartalmazó kétlitres mûanyagflakon címkéjén a következô felirat állt: "Verespataki ivóvíz — a nemtörödömség terméke. Kinek vannak megoldásai a verespataki környezetszennyezési problémákra?" Ellentétben az Alburnus Maior nevû szervezettel, és mindazokkal, akik Verespatak létét féltik a kanadai–román cég terveitôl, a Verespatakért Alapítvány támogatja a Rosia Montana Gold Corporation elnevezésû bányászati projektet, mivel úgy gondolja, hogy ez az egyetlen megoldás a vidék gazdasági fellendítésére, a környezetszennyezés valódi megszüntetésére.

A verespataki helyzettel kapcsolatosan Scheelle egy sajtótájékoztatón kijelentette: a projektet nem az EU finanszírozza, ezért az Európai Bizottságnak nincs kialakult álláspontja ezzel kapcsolatban. Véleménye szerint Romániának alkalmazkodnia kell az uniós törvényekhez, fôleg a környezetvédelem és a helyi lakosság konzultálása terén.

Ugyanakkor elmondta: az Európa Uniót nagyon érdekli ez a projekt, annak ellenére, hogy nem jelölt ki tagokat a nemzetközi és hazai felügyelô bizottságokba. Ezek egyike kizárólag román szakemberekbôl áll, a másikat japán, kanadai, német, spanyol és amerikai szakértôk alkotják.

A Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium szakemberei közösen dolgozzák ki az erôs lej 2005 elsô felében esedékes bevezetésérôl szóló törvénytervezetet, nyilatkozta kedden Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter. Hozzátette, a törvénytervezet várhatóan 2004 tavaszára elkészül.

— Még nem tudni, hogy három vagy négy nullát törlünk. Törökország például hat zéróst kíván törölni az összegek végérôl. A mûvelet költségeirôl egyelôre nincs végleges felmérés, fogalmazott Tãnãsescu. Hozzáfûzte, hogy az új rendszer egy ideig a jelenlegivel párhuzamosan mûködik majd.

A pénzügyminiszter azt is elmondta, hogy a kormány támogatja az egymillió lejes bankjegy bevezetését, amelyrôl nemrég nyilatkozott Mugur Isãrescu, a jegybank kormányzója.

Tãnãsescu hangsúlyozta, az új címletû bankjegy nem az inflációcsökkentési folyamat leállítását, hanem folytatását jelenti.

A tárcavezetô kifejtette, nagyobb címletû bankjegy bevezetésére a gazdaság "íratlan törvényei" szerint akkor van szükség, amikor a legnagyobb címlet értéke 30 dollár alá esik. A legnagyobb címletû jelenlegi bankjegy, az 500 000 lejes, mintegy 13 eurónak, azaz 15 dollárnak felel meg.

Ma kezdi el a 2004-es költségvetési törvénytervezet vitáját a szenátus és a képviselôház. A parlamenti szakbizottságok már korábban elemezték a különbözô fejezeteket, mintegy ötszáz módosító javaslatot fogalmazva meg a tervezettel kapcsolatban. A két ház pénzügyi bizottságai összesítették az indítványokat, ezeknek azonban alig felét tartották vitára érdemesnek. A végsô szavazást a költségvetésrôl jövô hét végére tervezik. Az ellenzéki liberális-demokrata szövetség máris kijelentette: nem szavazza meg a tervezetet. Velük ellentétben az RMDSZ támogatni fogja a jövô évi költségvetést.

A Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt alkotta szövetség nem fogja megszavazni a költségvetési törvénytervezetet. Döntésüket azzal indokolták, hogy a bizottsági elemzések formálisak voltak, és a plénumban is felületes vitára számítanak.

A szövetség visszautasította a napokban a pénzügyminisztérium sajtóosztályának közreadott közleményében foglaltakat, amelyben azzal vádolják az ellenzéket, hogy a költségvetési törvénytervezetet ért bírálataik nemcsak alaptalanok gazdasági szempontból, hanem demagóg, populista felhangokkal teltek, és arra engednek következtetni, hogy a liberális-demokratáknak nem volt türelmük végigolvasni a dokumentumot, legfeljebb átlapozták azt.

— Az idei költségvetés az elôbbieknél is kuszább, kiismerhetetlenebb, már már követhetetlen — vélekedett Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es képviselô, aki szerint a gyakorlat eddig azt bizonyította, hogy függetlenül a költségvetési törvény szabályozásaitól, Romániában mindenki úgy szerez pénzt, ahogy tud. Az idén is nyilvánvaló — mondotta —, hogy a Székelyföld állami költségvetés-függô, egyszerûen nem képes megtermelni azt, amire szüksége van. Az a képlet sem változott, miszerint a gazdagabb megyék — ide tartozik Kolozs is — többel járulnak a költségvetéshez, és kevesebbet kapnak vissza — vélekedett. Megjegyezte azonban: Kolozs megye különleges eset, hiszen az elmúlt években több "speciális" kérését is teljesítették — sportszálló építés, utak, hidak javítása, kórházi átépítések —, minderre pedig a különbözô minisztériumok tartalékalapjaiból került a pénz.

— Ez a jól bevált kijáró-közbenjáró politikának az eredménye. Ezért gondolom azt, hogy ez a költségvetési törvény nem több formaságok halmazánál, igazán pénzt szerezni a különbözô projektekre egészen más módszerekkel lehet — vélekedett.

— Ami pedig az RMDSZ hozáállását illeti, ez a kormánypártot támogató partnernek a hozzáállása — mondotta Kónya-Hamar, aki szerint nem valószínû, hogy a költségvetés megszavazása politikai alku tárgyát képezné RMDSZ-részrôl.

Sz. K.

Több mint 1,7 millió román állampolgár dolgozik külföldön, fôleg Olaszországban, Spanyolországban és Németországban. A munkavállalóknak kevesebb mint háromnegyede rendelkezik munkaszerzôdéssel, derül ki a Nemzetközi Migrációs Szervezet augusztusban készített tanulmányából, amelyet kedden ismertettek.

A mintegy ezerötszáz személy megkérdezése alapján kiderült, hogy a munkát vállaló román állampolgárok 72 százaléka munkaszerzôdés alapján dolgozik külföldön, átlagosan mintegy két évig. Az idei legnépszerûbb célországok: Olaszország, Spanyolország, Németország, Izrael, Magyarország, Görögország, Belgium és Ausztria.

A külföldön munkát vállalók szerint a legfontosabb dolog, amire szükség van egy másik országban a szerzôdéses munkahely (41,7%), a célország nyelvének ismerete (31,2%), szakmai felkészültség (26,3%), az utazási költségek fedezése (22,3%), barátok és ismerôsök (20,9%). Csak 18,7 százalékuk gondolja úgy, hogy tartózkodási, illetve munkavállalási engedélyt kell beszerezni, és csak 10,6 százalék tartja fontosnak, hogy lakást keressen.

A következô ülésszak elején esélyegyenlôségi bizottság kezdi meg mûködését a Képviselôház keretében. A testület 21 tagja közül 18 nô lesz. Tevékenységi területe: a nemi diszkrimináció minden formájának megszüntetése, a nôk társadalmi helyzetének javítása, a férfi-nôi esélyegyenlôség elvének érvényesítése a törvényhozásban és a különbözô programokban.

Az új szakbizottság tagjai többek között Viorica Afrãsinei, Daniela Bartos, Hildegard Puwak, Minodora Cliveti (SZDP), Ionescu Mihaela és Constanta Popa (NRP), Paula Ivãnescu és Anca Boagiu (DP), Mona Muscã (NLP), Pataki Júlia (RMDSZ) és Ana Florea a nemzeti kisebbségek részérôl.

A testület a következô parlamenti ülésszakban kezdi meg tevékenységét.

Nagy-Britannia: Ma kezdôdik Bush látogatása
Megkérdôjelezte George Bush amerikai elnökké választásának törvényes mivoltát tegnap London fôpolgármestere, aki kilátásba helyezte, hogy a brit fôvárosba érkezô Bush mindenhol hallani fogja az ellene tüntetôk hangját. Livingstone a Bush-látogatás elôestéjén kijelentette: az amerikai elnök jelenti a legnagyobb veszélyt a földi életre.

Az Egyesült Államok történetében elôször tesz állami látogatást hivatalban lévô amerikai elnök Nagy-Britanniában. George Bush és felesége hivatalos programja ma kezdôdik, az elnöki pár II. Erzsébet királynô vendégeként tölt el három napot Londonban. A baloldali The Guardian tegnapi számában közölt friss felmérés szerint a britek relatív többsége (43%) üdvözli Bush látogatását, és csak 36%-uk ellenzi azt.

Szerbia: Érvénytelen elnökválasztás
Svetozar Marovic szerbia-montenegrói államfô szerint Szerbia polgárai az év végén esedékes elôrehozott parlamenti választáson bebizonyítják, hogy a köztársaság nem tér le az európai útról. Marovic a vasárnapi érvénytelen szerbiai elnökválasztással kapcsolatban foglalt állást.

A szerbiai köztársasági választási bizottság tegnap közzétette a vasárnapi elnökválasztás hivatalos végeredményeit. Eszerint a választás érvénytelen volt, mivel a 38,79%-os részvételi arány nem érte el az érvényességhez szükséges 50%-ot.

Lengyelország: Közép-európai csúcs Varsóban
A térség helyzete és a Közép-európai Kezdeményezés EU-bôvítés utáni új feladatai lesznek a fôbb témák a szervezet idei éves csúcstalálkozóján, amely november 19–21. között zajlik Varsóban.

A rendezvény tetôpontja a 20— 21-én tartandó miniszterelnöki csúcstalálkozó lesz, melyen Leszek Miller, a KEK soros elnöki tisztét betöltô Lengyelország kormányfôje elnököl. A találkozón 17 ország küldöttsége vesz részt, a szervezôk 16 miniszterelnököt várnak, köztük Silvio Berlusconi olasz kormányfôt, akinek országa tölti be az Európai Unió elnöki tisztét a jelenlegi félévben.

Mexikó: Menesztik a bíráló diplomatát
Felmentik tisztségébôl Adolfo Aguilar Zinsert, Mexikó ENSZ képviselôjét, aki a közelmúltban bíráló megjegyzéseket tett az Egyesült Államokra. Luís Ernesto Derbez mexikói külügyminiszter hétfôn jelentette be, hogy 2004. január elsejétôl már nem a diplomata képviseli a közép-amerikai országot a világszervezetben.

A mexikói diplomata a múlt héten olyan kijelentéseket tett, miszerint az Egyesült Államok saját "hátsó udvarának" tekinti Mexikót, s ez a helyzet nem is változik mindaddig, amíg a két ország kapcsolatait Mexikó alávetettsége jellemzi. A külügyminiszter a nagykövetet a hét végén hazarendelte, majd hosszas megbeszélés után bejelentette felmentését.

Az 1., 4. és 5. oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

A tudásalapú társadalom kihívásaira csakis az állandó képzés és önképzés által lehet válaszolni. Ezért a bethleni civilszervezetek: a Bethlen Egyesület, a bethleni MADISZ és a bethleni TELEHÁZ közös szervezésében pályázatíró képzést szerveztek az érdeklôdôk számára. A Communitas Alapítvány által támogatott rendezvényre 2003. november 15-én került sor.

A két héttel korábban 21 településbe kiküldött meghívókra, 12 helység képviselôi jelentek meg. Az "összerázóval" kezdôdô programon a következô települések képviselôi ismerkedtek meg egymással: Apanagyfalu, Árpástó, Almásmálom, Beszterce, Felôr, Magyarborzás, Magyarberéte, Magyarnemegye, Mezôköbölkút, Somkerék, Várkudu és Vice. Ugyanakkor a bethleni magyarság részérôl is jelen voltak érdeklôdôk.

Mivel a szervezôk ízelítôt akartak adni EU-s pályázatírás lehetôségeibôl többszakembert is meghívtak. Közülük Márton András, Hargita Megye Tanácsának szakembere vállalta az együttmûködést.

A rendezvény annál is inkább fontosnak bizonyult, mert a közösségek anyagi támogatásainak legelérhetôbb pénzforrásai a pályázatok. A szórványvidék halmozottan hátrányos helyzetébôl fakadóan, a kis közösségek csak a helyes és jól megindokolt pályázatok révén tudnak bekapcsolódni a gazdasági-, szociális, oktatási és kultúrális támogatási rendszerbe.

Az elméleti elôkészítést gyakorlati csoportmunka követte, amelynek során konkrét pályázási buktatókra kaptak választ a résztvevôk. A kommunikációs játékokkal fûszerezett program végén névtelen kiértékelô kérdôíveket osztottak ki a szervezôk. Ezek kiértékelésébôl kitûnt, hogy legtöbben szükségesnek és hasznosnak tartották a képzést valamint igénylik a folytatását. A megyei RMDSZ részérôl dr. Kocsis András megyei tanácsos és Székely Dalma mûvelôdési alelnök volt jelen.

A pályázatvezetô Székely Emese, a helyi MADISZ elnöke és Réman Balázs a bethleni TELEHÁZ vezetôje kielégítônek tartják a képzés sikerét és ez úton is köszönetüket fejezik ki a rendezvényt támogató Communitas Alapítványnak, illetve a bethleni Református Egyházközségnek.

Réman Ágnes

Megalakulásának 10. évfordulóját ünnepelte a napokban a Máltai Szeretetszolgálat nagyenyedi munkaközpontja. Az elmúlt évtizedre visszapillantó Fari Palkó Ilona, a helyi szervezet vezetôje gazdag, kiterjedt tevékenységgel büszkélkedhet: a nagy-enyedi "máltaiak" nem csak a szociális gondozás terén felvállat feladatoknak — nagy családok, idôs, beteg rászorultak, kis nyugdíjasok, fogyatékosok, szétzilált családokból származó gyerekek megsegítésének — igyekeznek eleget tenni, hanem nagy hangsúlyt fektetnek a közösségfejlesztô munkára is.

Megtudtuk, a beteggondozásban nagy segítségükre vannak a Caritas segélyszolgálat nagyenyedi egészség-ügyi szakemberei. Szintén a Caritasszal karöltve vették gondjukba a felenyedi roma közösség kis iskolakezdôit, akiknek tanszereket, ruhákat, uzsonnát biztosítanak. A szentkirályi árvaházból kikerülô 18 éves fiataloknak a Caritas Csombordon és Szentkirályon vásárolt házat, ezeket a "máltaiak" rendezték be, itt 20 árvaházból kikerült fiatalnak biztosítanak otthont, amíg sorsuk rendezôdik.

A szociális gondozás mellett fontos számukra a közösségfejlesztés: a nagyenyedi kulturális rendezvényeken immár elmaradhatatlan a "máltai fiatalok" kis mûsora. Emellett mûködik a rajzkör, népi tánccsoport, újdonság a játszószoba a kisgyerekeknek. A nagyenyediek körében nagy népszerûségnek örvend ugyanakkor a magányosok klubja, az aranylakodalmat ünneplô idôs házaspárok találkozója, és a hangulatos teadélutánok, zenés összejövetelek, kirándulások sem maradnak visszhangtalanul.

Sz. Tóth Alíz

A Fehér megyei tanács sikertelenül keres vevôt a két világháború között épült botestbányai kastélyra,amely arról híres, hogy itt forgatták Sergiu Nicolaescu Mi, az elsô vonalból címû filmjét.

Eugen Popa a Fehér megyei tanács elnöke szerint az épület a megyei örökség része és nagyon romos állapotban van. Ennek ellenére a megye Adminisztrációs Hivatala árverésre bocsátotta az ingatlant, de a kijelölt idôpontban egyetlen vevô sem jelent meg. Az ingatlan nyolcezer négyzetméteres, van alagsora, több emelete, erkéllyel. Az ötven szobát, amely az épületben található 1936–1939 között építették. A Fehér megyei tanács a kastélynak és a hozzá tartozó területnek 5, 1 milliárdos árat szabott, de eddig még nem talált vevôre az álomkastély.

Egy Fehér megyei helységben a kobórkutyák az utóbbi idôben farkasokként viselkednek, falkában támadnak rá a környék állataira. A polgármesteri hivatalhoz számos olyan jellegû panasz érkezett az állattartó gazdáktól, hogy juhnyájakat vagy éppen tehécsordákat támadtak meg ezek a kutyák.

Az Abrudbánya környékén élô lakosok sem nézik jó szemmel a kóbor kutyák természetellenesen vad viselkedését, falkákbatömörülését és nem örülnek annak, ha legelô állataikat ilyen falka dézsmálja meg. A lakosság nagy része terrorizálva érzi magát, hiszen vannak olyan területek — ilyen az abrudbányai temetô — ahova be se merik tenni a lábukat az elvadult állatok miatt.

Adrian Bendea alpolgármester szerint eddig csak néhány juh és tehén esett áldozatul a Papok erdeje és Alsócsóra környékén garázdálkodó vadaknak, de az állatok eddig még egyetlen emberre sem támadtak rá.

A Szeben megyei Felek — a helybeliek Ávrignak nevezik — valamikor szász település volt. A falu — ma kisváros — életében alig voltak olyan események amelyeknek emléknyomaira közösségi szinten is rá lehet bukkanni. A gubernátor Samuel Brukenthal kastélyának felépítése a 18. század közepén — és ezzel a szász nagyvilági élet sugarainak feltûnése a Fogaras alatti településen —, valamint a Felsô Porumbák-i német alapítású üveggyár 20. századi ideköltöztetése: ezeket általában minden ávrigi lakos fontos helytörténeti érdekességnek tartja.

A Brukenthal-emlékek tovább-élése érthetô, hiszen a Nagyszebent Fogarassal összekötô országút szélén lepkemód elôbukkanó kastélyszárnyak szinte veszélyesek az erretévedô táj-báj barát gépkocsivezetôknek, ugyanis az épületegyüttes elôtti forgalmas kanyarban nemigen ajánlatos elbámészkodni — és ez bizony nehéz, mert a viszonylag jó állapotban lévô kastély mágnesként vonzza a tekintetet. Persze az épületegyüttest nem a gubernátor nevével együtt emlegetik, hanem úgy, hogy a TBC-kórház — ez a megnevezés áll az egyébbként 2000 (!) lejbe kerülô képeslapon is. A társítás mögött nem érdemes történelemferdítô gondolatokat keresni: Ávrig jelenlegi lakosságát a szocialista társadalom vívmányai — íme, eljutottunk oda, hogy ezt a rosz-emlékû kifejezést ne tegyük kötelezô módon zárójelbe —, a közeli Olt-duzzassztógát, a mindmáig országos hírû üveggyár, a szeszgyár — itt gyártják a népszerû Aromarom-rumot (ajánlom olvasóim figyelmébe) — szülte meg. Az itteniek — beleértve a mintegy harminc magyar, pontosabban: otthon magyarul is beszélô családot — a 20. századot tekintik a település szülôszázadának. A Brukenthal-kastélyban lévô TBC-szanatóriumot — pontosabban: szakmai betegségek kezelôintézetét — országos hírnév övezte a kilencvenes évek elejéig, amikor is hirtelen csökkenni kezdett a "forgalma", ugyanis a nagy, egészségfaló munkahelyek (bányák, tüdôgyilkos gyárak, füst-üzemek, stb.) lassan megszûntek, és ezzel fogyni kezdtek a betegek. A másik gondja ennek a valóban felbecsülhetetlen kezelôközpontnak az, hogy néhány évvel ezelôtt a Brukenthal Alapítvány tulajdonába ment át az épületsor és a botanikus kertnek is beillô park, és ezzel kettôs fennhatóság alá került a komplexum: az Egészségügyi Minisztérium kezelôközpontja bérlô lett az épületben, a park pedig amolyan közös terület, ahol egy alapítványi alkalmazott rendezget, persze a betegek segítségével. Az utóbbiak sokat segítenek: megszeretik a kezelôközpontot — ahová bizony hosszabb idôre szokás beutalni a betegeket — és a sok sétaprogram alkalmával tiszta szívbôl segítenek rendbe tenni a parkot. Az eddig 110 ágyas központ most már csak hatvanra kap a minisztériumtól pénzt; az étkeztetésre is egyre kevesebbet utalnak ki. Mivel az épület már nincs a minisztérium tulajdonában, nem végezhet felújításokat itt — igaz, nem is nagyon tudna —, de a sehova nem tartozás tudata nyomasztóan hat a 28 alkalmazottra. — Kicsi a fizetés, szeretnék jobb munkahelyhez jutni — mondja az egyik alkalmazott.— A jövô kilátástalan, egyre jobban szürküll a központ hírneve... Nem szép azt mondani, kár azért, hogy kevesebb a szakmai-beteg, de sokszor eszembe jut a dolog... Ha a Zsil-völgyében bezárják a bányákat, meg a munténiai üzemeket, akkor már betegünk sem lesz... Fiatalokat alkalmaznak mindenütt, a középkorúakra nincs szükség — kesereg. — A fiatalok pedig nem betegednek meg a nemfém–feldolgozókban — mondja, de azonnal szájára üt: nem szabad ilyeneket mondani... Megver az Isten...

Az állami üveggyár csarnokában többtucatnyi fiatal munkás(lány) tesz-vesz. Piroslik az üveggolyó, alakul, formálódik — születik. A mérnök is huszonéves, a mester is. Az "öregek" 30 felett vannak. Ôket a vágáshoz osztják be: felkerül a korongra a sipkás üvegtárgy, és az gyémánteszterga lassan lefûrészeli róla a plusszt. — Pakk — szól a gép, és a kesztyûs nôi kéz már skalpolja is a gyümölcstál-kezdeményt. Mondják a lányok, hogy vannak azért idôsebbek is a mûhelyben — fôleg a központiban —, de ott van "öregnek" a magánüvegyár tulajdonosa is, azé a mûhelyé, ahol azokat a világszerte (el)ismert egyedi példányokat gyártják.

A magángyárban eleinte gyanakodva fogadnak bennünket: hogyhogy "öregeket" keresnek? A mester maga negyven körüli, politikai nézetét tekintve örökellenzéki. Amíg mi az üvegmûvészet remekei elôtt hajtunk fejet, addig ô az EU-val kötött szerzôdés villamosáram-ellátással kapcsolatos kitételeinek hátrányait ecseteli.

— Mi, kisebb, rugalmasabb mûhelyek át fogjuk vészelni a csatlakozást, de a mamut-üveggyárak nem. Két-három év, és tönkremennek — magyarázza, majd ô is kimondja a varászszót: fiatalokat kell alkalmazni, fiatalosan kell gondolkozni ahhoz, hogy áruivalSvédországig jusson valaki. Be is mutatja a lányokat, akik kézzel festik az egyedi formákat: rózsatartó álvázát (meseszép darab), üvegzsinórral (!) díszített kannákat, díszhamutartókat, csodamunkákat.

Belenézek a kamera miniképernyôjébe: mind a két tizen-huszon-éves lány arca benne van a képben, körülöttük lepkeszárnyak módjára terjeszkednek a halványzöldbe, égkékbe száradó színek. "Erô van a képben" — gondolom magamban, és eltûnôdök. Az öregek — a múlt — elvesztette már jövôképét. Vajon nem kellene lassan mindnyájunknak a jelenben élnünk? A Brukenthal-repülés véget ért: az öreg épület-szárnyaknak — ha meg akarnak maradni — a fiatal lepkeélet(ek)hez-pillengótest(ek)hez kell idomulniuk. Le kell szállni a földre. Nem szégyen a kényszerleszállás: segít túlélni.

Ugyanis álmok talán igen, de lepkerepülôterek soha nem lesznek mindörökké.

Szabó Csaba

Papp Géza erdélyi református püspök, Farkas Gábor esperes, Markó Gábor fôgondnok (a Brassó megyei tanács alelnöke), Vetési László, a Szórvénymisszió elnöke, Kozma Endre helyi református lelkész, valamint más egyházi és világi személyiségek jelenlétében vasárnap délben felavatták a Szeben és Brassó megye határán lévô Szentágotán a település elsô református templomát. A nagy eseményen — amelyet méltán lehet a szórvány örömünnepének nevezni — a holland (oosterbeck-i) testvéregyülekezet is képviseltette magát, így az esemény nemzetközi dimenziót is kapott.

Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és környéke RMDSZ-elnöke a templomavatással kapcsolatban a Szabadságnak elmondta: a szórványok szórványában templomot létrehozni több, mint reménykeltô, hiszen Isten háza nemcsak emberközelbe hozza a lelkeket, de igen erôs identitáserôsítô szerepet is játszhat egy román-szász tengerben élô magyar közösség életében.

Sz. Cs.

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Januártól talán beköltözhetnek az új iskolaépületbe az aranyosgerendi kisiskolások. A tavaly felépült korszerû intézményt pénzhiány miatt nem tudták átadni használatra a szeptemberi iskolakezdéskor.

Balla György RMDSZ-es tanácsos a Szabadságnak elmondta: közel százmillió lejre volt szüksége az aranyoslónai önkormányzatnak, hogy az új épületbe bevezethessék az áramot, a vizet és a gázt. Mindeddig az aranyosgerendiek csak kívülrôl szemlélhették az iskolát, a gyerekek pedig a régi, eléggé lerobbant épületben tanultak. A legutóbbi tanácsülésen jelentette be a polgármester, hogy sikerült "összekoldulni" a bekötési munkálatok elvégzéséhez szükséges összeget, és mihamarabb nekifognak a munkának. Remélik, hogy az iskolaév második szemeszterétôl a kisiskolások beköltözhetnek az új, összkomfortos tanodába. Itt három tanterem, egy tanári szoba és modern mellékhelyiség várja a gyerekeket és tanítónôket.

A tanácsos hozzátette: a kevés gyerek miatt a magyar tagozat négy szintje összevonva mûködik, csupán egyetlen tanítónôvel. A diákok létszáma alig haladja meg a húszat. A község települései közül Aranyosgerend az egyetlen, ahol magyar tagozat mûkôdik, és ez is csak az elemi osztályokban.

Valkai Krisztina

Ismét pásztorra lelt a magyarszováti református közösség: vasárnap iktatták hivatalába Farkas László lelkészt.

Zsúfolásig telt református templomban hangzott el Bibza István esperes avató igehirdetése: "Én veled vagyok, hogy megvédjelek, megszabadítsalak téged" (Jeremiás 15, 18–20). Az igehirdetés arra buzdította a mezôségi község új lelkipásztorát, hogy határozott, Istenhez méltó, prófétai lelkületû szolga legyen. A mezôségi közösség választott lelkipásztora beiktató beszédében az Úr áldásaiban való örvendezésre intette híveit: "Örüljetek az Úrban mindenkor…" (Filippi 4, 4–7). Az "Istentôl kapott hatalom" jelképeit Jánosi Attila mocsi református lelkész adta át: egy bibliát, a templom kulcsát, az egyházközség pecsétjét. Üdvözlések hangzottak el Makkai János fôgondnok, Tóth Árpád vajdakamarási református, Balázs Tamás magyarszováti unitárius, Danciu Ioan helybeli ortodox lelkészek részérôl, valamint Maneszes Sándor gondnok tolmácsolásában. Farkas László hozzászólása a hazaérkeztem kulcsszó köré épült, így köszöntve az új lelkészt, aki remélhetôleg otthonra talál Magyarszováton, ugyanakkor méltatva a hívek által a templomban végzett áldozatos munkát. Istentisztelet után közebédre került sor a mûvelôdési otthon — volt unitárius iskola — kistermében.

A múlt héten a kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület alkotótábort szervezett a helyi és környékbeli gyerekek és fiatalok számára. Nyolc helységbôl több mint hatvan fiatal sajátíthatta el a varrás és faragás csínját-bínját.

Pénteken megnyitották az egyhetes Gyarmathy Zsigáné Alkotótábor munkákat összegyûjtô kiállítást, amely a rendezvény zárómozzanataként is értékelhetô.

A kiállításon Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere, az Ady Endre Kulturális Egyesület kuratóriumi tagja köszöntötte az egybegyûlteket, majd Lakatos András, az Ady Endre Iskola igazgatója, megyei tanácsos méltatta a gyerekek igyekezetét és ügyességét. A rendezvényen tiszteletét tette Szép Gyula, az RMDSZ országos kulturális alelnöke, aki csodálattal tekintett az igényes alkotásokra, és rámutatott a hagyományok további ápolásának fontosságára, az európai normáknak megfelelôen.

Egy hét alatt több mint félszáz fiatal tanulgatta azon mesterségek alapjait, amelyek méltán tették híressé a kalotaszegieket az egész világon. Az igényeknek megfelelôen a varrás foglalkozásokon a vagdalásos öltéseivel ismerkedhettek az érdeklôdôk három csoportban, míg a faragók szintén két kezdô csoportban leshették el a mesterség alapfogásait. A tanulók felmerülô kérdéseikkel Gábora Katalin, Lovász Edit és Vincze Jancsi Tímea, illeve Pálfi Csaba és Vincze Ferenc oktatókhoz fordulhattak.

A rendezvényre a hét minden napján a délutáni órákban érkeztek a résztvevôk a helyi Ady Endre Iskolába. A kötelezô foglalkozások mellett a szervezôk gondoskodtak könnyed szórakozásokról is: hétfôn táncházban lazíthattak a tanulók, míg kedden kis kirándulás kapcsán Sárvásáron megtekinthették Pálfi Csaba fafaragó mûhelyét és alkotásait. A fiatalok a hideg és hosszú ôszi estéken igazi fonóházas hangulatban öltögették és faragták azokat a tulipános motívumokat, amelyek messzi országokban is lenyûgözték az igazi népmûvészet kedvelôket.

A ma elvégzett munka jövôt formál! Ez a mottó hûen tükrözte az Ady Endre Kulturális Egyesület célját, hogy a rendezvénynek hagyományt teremtsen Kalotaszegen, Kalotaszentkirály–Zentelkén, ahol virágzik a hagyományôrzés és a régi szokások újraélesztése, megismertetése a nagyközönséggel. Az elsô próbálkozás azt bizonyítja, hogy a rendezvény a vártnál is nagybb érdeklôdésnek örvendett, és a folytatás szinte elengedhetetlen, hiszen, igény van rá. Az alkotótábort támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, a kalotaszentkirályic Ady Endre Iskola és a Master Mast.

Kismihály Hajnalka

Európai uniós támogatás kért Torda városvezetése a Rapsodiei utcai H-tömbház rehabilitációja érdekében. A tömbház felújításának tervezett költségvetése eléri a 13,7 milliárd lejt, s amennyiben a pályázatot elfogadják, az elnyert pénzösszeget a higiéniai-egészségügyi berendezések felújítására, a tömbház konfortjának fokozására, a környezetének rendezésére fordítanák.

A Tordai Polgármesteri Hivatal már hosszú ideje próbálkozik a rehabilitációval, mindeddig sikertelenül. Az épület elôrehaladottan rongált állapotban van, veszélyforrást képez a lakók és a szomszédos épületek lakói számára, fôként higiéniai szempontból. A H-tömb meleg víz, ivóvíz, villanyáram és földgáz nélkül maradt immár egy éve, a felhalmozott adósságok miatt. A villanyáram visszakapcsolása nem is lehetséges, a berendezés ugyanis rendkívül rosszt állapotban van.

R. T. T.

Estébe nyúló tanácsülésen hagyták jóvá a tordai városatyák az idôsek és fogyatákos személyek otthoni gondozásáért létrehozandó központhoz való anyagi hozzájárulás mértékét. A Tordai Városi Tanács mintegy 224 millió lejjel járul hozzá a projekthez, amelynek célja megszokott környezetükben gondozni az idôs, illetve fogyatékos személyeket, megelôzve azoknak otthonokba juttatását. A központ létrehozását 67 ezer euróval támogatja az Európai Unió Phare-programja, a városi költségvetésbôl 224 millió lejt különítenek majd el, és az Oprisani 2 lakótelepi ortodox egyházkerület 2400 euróval járul hozzá a terv megvalósításához. A program keretén belül szakképzett szakembercsoport kialakítását tervezik.

R. T. T.

A Nevelési és Kutatási Minisztérium égisze alatt zajló Globális Nevelési Hét keretében nagy sikerrel zajlik a napokban a dési Alexandru Papiu Ilarian Elméleti Líceumban a Barátság Szivárványa nevû világhálós interdiszciplináris program, amelybe — a megyei tanfelügyelôség közleménye szerint — a kezdeményezô líceum tanulóin kívül egyiptomi, oroszországi, lengyelországi, ukrajnai diákok is bekapcsolódtak. A program befejeztével a diákok összefoglaló web-oldalt készítenek.

Az egyik legkorszerûbb hallókészülék beültetésére került sor az elmúlt két napban a kolozsvári Fülgyógyászati Klinikán. A belsô fülben elhelyezett mikrochip lehetôvé teszi, hogy a legsúlyosabb hallássérültek és süketnémák is felismerjék a különbözô zajokat, emberi hangokat.

A beültetésrôl dr. Marcel Cosgarea, a klinika orvosa és dr. Wolfgang Elsasser ausztriai fülorvos számolt be, utóbbi már több ilyen mûtétet hajtott végre. Az osztrák szakértô elmondta: ennek során egy chipet ültetnek be a belsô fülbe, amely a zajokat impulzussá alakítja át, és az összes hangerôsséget le tudja fogni. A készülék gyártásával foglalkozó ausztriai cég világszerte több mint tízezer személyen hajtott végre ilyen mûtétet, a betegek kétharmada gyerek volt. A mûtét náluk is bonyodalmak nélkül alkalmazható, mivel nem gátolja az agy növekedését.

Pap Melinda

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal a lakosság tudomására hozza, hogy a Köztisztasági Vállalat (szemetesek) csak a háztartási hulladékok elszállításával foglalkozik. Bármilyen más eredetû szemét, hulladék (lakásátalakításból származó vakolat és téglahulladék, kiselejtezett bútorok, háztartási gépek stb.) elhordatásáért a polgárok kötelesek meghatározott összeget fizetni a szemeteseknek. Az ilyen jellegû hulladékok tárolása a szemeteskukák környékén kihágást, szabálysértést képez, és 6–20 millió lej közötti büntetés szabható ki érte.

Halálos közlekedési baleset színhelye volt a bánffyhunyadi Horea út. A 22 éves, barátkai Oltean Daniel a 71 éves Pataki Károlyt ütötte el, miután az idôs ember nem a kijelölt helyen, ráadásul figyelmetlenül próbált átkelni. Az áldozat az ütéstôl a szembôl jövô, a nagyváradi, 43 éves Mãgui Nicusor által ugyancsak szabályosan vezetett Volkswagen Passat elé került, amely szintén elgázolta. Az idôs férfi a helyszínen életét vesztette.

Lebukott az elsô fenyôfás
Elsô fogásukat könyvelhették el a kolozsvári rendôrök törvénytelen karácsonyi fenyôfa-szállítást illetôen. A 35 éves, mezôgazdász Costea Ioant Nagykalotán állították le közúti ellenôrzés során. A férfi tehergépkocsival 400 fenyôfát szállított, de nem rendelkezett iratokkal a szállítmány származását illetôen. A gépkocsivezetôt 100 millió lejjel megbüntették, a 80 millió lej értékû szállítmányt elkobozták és átadták a bánffyhunyadi erdôkerületnek.

Hatan sebesültek meg
Tehergépkocsi és egy Volkswagen Transporter karambolozott tegnapelôtt Alsókosályon. Az 53 éves Toma Aurel vezette, Roman márkájú teherautó figyelmetlen elôzésbe kezdett, majd kisodródott és összeütközött az 59 éves Fãrcas Ioan vezette Volkswagennel. A balesetben a két gépkocsivezetô és négy utas sérült meg, mindannyian csak könnyebb sérüléseket szenvedtek.

78 éves az áldozat
Figyelmetlen gyalogost gázolt Körösfôn a 40 éves, nagyváradi Ciuta Gabriel. A férfi Mercedes márkájú teherszállítót vezetett, amikor eléje került a szabálytalanul átkelô Corpos Cãtãlina. A 78 éves asszony nem élte túl a balesetet.

(balázs)

Teodor Pop Puscas rendôrfôbiztost, a Kolozs megyei rendôrség fônökét rendôrkvesztorrá léptették elô. Az elôléptetést eddigi példás tevékenységével érdemelte ki.

Puscas mintegy kilenc hónapja került a megyei rendôrség élére. Az ünnepélyes kvesztori kinevezésre Bukarestben kerül sor, Ion Iliescu államfô jelenlétében.

(balázs)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Közelünkben van egy aprócska játszótér. Elôbb garázssornyit csíptek le belôle. Késôbb a bádogszörnyûségek mögött még egy autósornyi csíkot teleparkoltak. Délutánonként és hétvégeken a csúszda és a jobb idôk emlékét ôrzô kerítésmaradvány közötti háromméteres sávban is gépkocsi, de még a két roncs-csúszda létráinak tövében is személyautó pihen. A valamikori forgóhinta helyén is jármû. A kétszer három méteres betonszegélyes homokozó mellett rendszeresen hárman parkolnak. A homokban jókora üvegszilánkok, és az egész terecskén általában rengeteg szemét. Kuka sehol. Fû sehol. Csak két likas csúszda, két életveszélyes hinta, amelyekért szinte egész nyáron versengés folyik. Csak csupasz föld és lélekbetegítô kietlenség a gyermekszabadság eme szent szigetén. Meleg augusztusban húsz gyereket számoltam a mintegy nyolcvan négyzetméteres területen — nagypapákkal, anyukákkal, szomszéd nénikkel.

Játszótérrôl a sürgôsségre
Akinek most van kisgyereke, az bizonyára jól ismeri a játszótér kálváriáját. Igen, való igaz, hogy talán túlzottan féltjük csöppségeinket, ez a féltés azonban nem mindig alaptalan. A két hinta életveszélyesen közel van a homokozóhoz, nemegyszer voltunk tehetetlen tanúi annak, amikor a homokból hirtelen kiszaladó kisgyermeket a hinta ütött le, sebesített meg. A két aranykorszaki fémcsúszda lemeze fent is, lent is szakadt — csak az én tudomásom szerint immár több mint két éve. A lépcsô túlontúl meredek: a csúszkálás örömét már ismerô, követelô másfél-kétévesnek egymagában felmászni még életveszélyes lehet. A szakadt csúszkában van egy megfontolt elképzelés is: ha már egyszer fent van, akkor onnan nemigen eshet ki a gyerek, korlátok védik mindkét oldalról. Egy másik, valamivel épebb állapotú, tágas játszótéren viszont a hétméteres magasságba tornyosuló óriáspéldány tetején lévô pihenôrôl mindkét oldalra kieshet a gyerek. És a lépcsôfokról vissza is eshet, még a nagyobbacska gyermek is, akinek már nincs állandóan a nyomában túlféltô szülô vagy nagyi. A lépcsô alját betonfoltba öntötték, aprócska, de ahhoz épp elég, hogy a lepottyanó gyermek magát jól megüsse. Errôl is lehet hallani különféle rémmeséket.

A homokozók szegélyét betonból öntötték meg, a játék hevében elbotló gyerek számára az ütés akár végzetes is lehet. Mint a homokban rejtôzködô üvegdarabok, esetleg beteg gyermekek-felnôttek által rágcsált ételmaradékok, fagyispálcikák, a homokban fetrengô kóbor kutyák hátrahagyott tartozékai. Eleinte azonnal háborgunk a szülôkre, nagyszülôkre, a játszóteret esténként birtokukba vevô kamaszokra — amikor viszont körülnézek, egyetlen szemeteskukát sem látok, mi több, a lakótelepnek ebben a többezer ember által lakott részében egyetlen szemeteskuka sincs az utcán! És valljuk be ôszintén, kevesen döntenek úgy, hogy csemetéjük csokispapírját, banánhéját hazaviszik a szemetesvödörbe. Ha egyáltalán mernek olyant tenni, hogy játszótéren, gyermekük homokos-nedves-piszkos mancsába ropogtatnivalót nyomnak. Mert Kolozsváron én még nem láttam olyan játszóteret, ahol létezett volna vízcsap. Kézmosásra, a legközelebbi játszótérre — mert nincs ám lépten-nyomon ilyen létesítmény — távolabbról érkezett gyermekek távozáskor való megtisztogatására. Ivóvizet mindenki otthonról hoz gyermekének, hacsak nem ömlik ki zsebébôl a sok üdítôpénz.

Jobb helyeken a játszóterek közelében tábla hirdeti: kutyát sétáltatni tilos. Minálunk az egyik Szamos-parti játszótér elôtt húsz méterrel tábla hirdeti, hogy kutyát csak itt szabad sétáltatni. A kieszelôk vélhetôen úgy képzelték, hogy pórázon és szájkosárral, csak a játszótér és a Szamos közötti két méter széles szakaszon lehet szegény kutyákat sétáltatni. Természetesen errôl is megoszlanak a vélemények. Akadnak olyan családok, ahol a gyermek születésekor vásárolnak kutyát is, hogy a két ifjú együtt cseperedjen fel. Mások gyermekük közelébe sem engednek állatokat. Tény, hogy bármilyen jól idomított és szelíd is legyen a kutya, azért csak sokkal inkább ösztönlény. A kisgyermek hirtelen mozdulatai, veszélyérzete híján fakadó farok- és fülcibálási szándékai a kutyákat igenis megijeszthetik, és védekezésre késztethetik. Nem kellene ráerôltetni senkire, hogy gyermeke közelében kutyákat viseljen el. Külföldön, a gondosan bekerített játszóterekre nem tévednek be a kóbor vagy gazdis állatok, a rongálók is alig, ugyanis a játszótereken biztonsági ôr felügyel. Illemhely? Minálunk jó balkáni szokás szerint irány a bokor, vagy az elsô fa, kerítés. Jobb helyeken külön személyzettel ellátott mosdó, pelenkázó mûködik.

Mit (nem) tesz a város?
Kolozsváron kétszáz játszótér létezik. Az utóbbi három évben mintegy 50 milliárd lejt utaltak ki azok karbantartására, valamint újabb játszóterek létrehozására, tudtuk meg Horatiu Crisantól, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal szóvivôjétôl. Az említett pénzösszeg egy részét a helyi tanács utalta ki, másik részét különféle támogatók biztosították. Az UPC kábeltévé- és internetszolgáltató céggel közösen 400 millió lejes befektetéssel Kolozsvár egyik legkorszerûbb játszóterét alakították ki az idén a Hétvezér téren, a benzinkút mellett. A városi futballpálya szomszédságában lévô játszótér felújítására tavaly nyáron a Coca-Cola több mint tízezer dollárt költött.

A zöldövezetek, szabadidôközpontok karbantartása mellett a polgármesteri hivatal zöldövezetekkel foglalkozó irodájának feladata felügyelni, ellenôrizni és átvenni minden munkálatot, amelyet a játszótereken végeznek. Szintén ennek az irodának a feladata lépni a lakosság vagy a különféle intézmények által jelzett rongálódások esetén, ugyanakkor saját kezdeményezésükre is születhetnek a játszóterek karbantartását, a játékeszközök javítását célzó ötletek. A játszóterek karbantartása éves tevékenységi naptár alapján történik, a szükséges munkálatokat a polgármesteri hivatal által kiírt versenytárgyalások nyertesei hajtják végre. A lakosságnak írásban vagy telefonon módjában áll jelezni a különféle meghibásodásokat, a zöldövezetekkel foglalkozó irodában vagy az ellenôrzô osztályon.

A rühtôl a toxoplazmózisig
— A kutya- és macskaürülék parazitózist, azaz bélférgesedést okoz, a macska hibáztatható az igen súlyos toxoplazmózis nevû megbetegedésért, amelynek során a parazita nemcsak a beleket, hanem a nyirokcsomókat is megtámadja, ráadásul eléggé nehezen diagnosztizálható betegség, ugyanis nem specifikus tüneteket produkál: nyirokcsomó duzzadás, magas láz stb. — tájékoztat dr. Kovács Katalin fôorvos. — A parazitózis tünetei közismertek: székrekedés, étvágytalanság, köldök-hastájéki fájdalom, orr- és végbélviszketés, karikás szemek. A kezelés során igen erôs gyógyszerekre van szükség, ezért amennyiben lehet, indokolt elkerülni az olyan helyzeteket, amikor a gyermek fertôzôdhet. A legjobb, ha a gyermeket nem etetjük a játszótéren, kézmosásra ugyanis aligha nyílik lehetôség, gyümölcsök megmosására sem. A kutyákat is védeni lehet a parazitáktól, amennyiben rendszeresen oltást kap és féregtelenítik, csökken a fertôzôdés átterjedésének veszélye. Nagyon kell vigyázni viszont az állat étrendjére, amennyiben nyers húst fogyaszt, minden bizonnyal beférgesedik. A bôrbetegségek zöme közvetett módon nem terjed állatról az emberre, a rüh viszont úgy is átterjedhet, ha a homokozóban beteg kutya hevert — tudtuk meg a fôorvos asszonytól.

És a rozsdás láncok, szögek, üvegdarabok által okozott csúnya vágásokról, fertôzésekrôl és azok következményeirôl nem is ejtettünk szót.

Játszótérszabvány nálunk
Romániában elôször 1994-ben született a játszóterek biztonsági normarendszerét felállító kormányrendelet. Azóta 2002-ben kormányhatározat mondja ki, hogy országunkban úgy kell megépíteni a játszótereket, hogy kevésbé figyelmes felülvigyázó esetén se érhesse baleset a gyermeket, valamint a korosztály jellemzô viselkedésének figyelembevételével számolva. A kormányhatározat egyértelmûen leírja, hogy játszótereken szigorúan tilos olyan feliratokat kifüggeszteni, amely szerint a játékeszközöket mindenki csak saját felelôsségére használja. Bár játszótereink többségét tekintve, ezúttal nem ártana fokozott figyelemre intô felirat, ugyanis legtöbb helyen félig leszakadt hinták, szakadt csúszdák, gyéren feltöltött homokozók, libikókák, amelyekrôl hiányzik a deszkalap vagy a fogódzó stb. várják a kicsiket-nagyobbakat.

A törvény szerint a játékeszközöket alapos tesztelésnek kell alávetni, az ellenôrzés során a játék nem célszerû használatával is számolni kell. A játékoknak tûzálló anyagból kell készülniük, amelyek egyáltalán nem vagy csak nehezen kapnak lángra, és ha mégis meggyúlnak, nem kedveznek a láng terjedésének. A román szabvány szerint a játékok tervezôinek ki kell küszöbölniük az erôs ütések, fulladás, áramütés veszélyét, nem szabad méreteiben apró darabokat tartalmaznia, sem olyan éles sarkokat, amelyekben a gyermek megsérülhet. Nagy általánosságban a román jogszabály tehát kötelezôvé teszi a teljes biztonságot, ám azt már a végrehajtók döntik el, hogy ebbe mi is tartozik. Az Európai Unióhoz való csatlakozás elôtt az uniós játszótér-szabványt is honosítani kell, a román törvénykezés tehát mindenképpen kiegészítésre szorul majd.

… és az Európai Unióban
A tökéletes biztonság kialakításának szándéka érvényesül az uniós törvénykezésben is, amely viszont egyértelmûen kimondja, pontosan hogyan kell kinéznie ilyen, XXI. századi játszótérnek. Egymás mellett csupán két hinta lehet, ellenkezô esetben a középsô hintára fel- vagy arról leszálló gyermek különleges veszélyeknek van kitéve. Az ütközôfelületekre igen nagy hangsúlyt fordítanak Európában. Csak ott lehet beton alapzat, ahol a játék alacsony, nem lehet nagyot esni róla. Ellenkezô esetben forgáccsal, gumival töltik ki a mászókák, csúszdák, hinták alatti teret, pontosan megszabott területen. Tilos az olyan játékok elhelyezése és üzemeltetése, amelyek kéz, láb, nyak, haj, ruházat beszorulását okozhatják. A fából készült játékok esetén tilos azok érintkezése a földdel, és a felületkezelésnek nedvesség- és napfényállónak kell lennie, a gyors megrongálódás miatt kialakuló balesetveszély elkerülése érdekében. Erre nálunk aligha van szükség egyelôre, ugyanis a játékok szinte kizárólag csak fémbôl készültek. Az Európai Unióban a játszóterek kialakításakor vigyáznak arra, hogy a közelben ne legyenek mérgezô vagy allergiát kiváltó növények, hogy a játékeszközökhöz vezetô ösvények ne legyenek csúszósak. Olaszországban a játszóterek megtervezôi immár évek óta pszichológusokkal, pedagógusokkal együtt dolgoznak annak érdekében, hogy minél vonzóbb, érdekesebb, fejlesztô hatású eszközöket tervezzenek.

Tegnap reggel két kesztyûs férfi nagy zacskókba gyûjtötte a szemetet a korábban már említett Hétvezér téri modern játszótéren. Igen hosszú utat kell még megtennünk addig, amíg játszótereink olyanok lesznek, hogy ténylegesen hozzájáruljanak a kicsik kreativitásának fejlesztéséhez, hosszú és akadályokkal teli út vezet el addig, amíg gyermekeink teljes biztonságban élvezhetik a játszóterek áldásait, kiélhetik óriási mozgásigényüket anélkül, hogy állandóan intelmek hadát zúdítanánk rájuk: ne mássz oda, leesel, megütöd magad, vigyázz! Természetesen elsôsorban a pénz hiánya okoz gondot. A társadalom most kezd eljutni arra a szintre — bár nagy része még ma sem képes ekkora önzetlen empátiára —, hogy áldozzon ilyen és ehhez hasonló közösségi ügyekért. Kolozsvár maholnap világváros, rengeteg sikeres üzlet fészke. A cégtulajdonosok, a dollármilliomosok egy része egyszer talán érzékennyé lesz az ilyen problémák irányában. Talán a városnak is lesz több pénze erre a célra, illetve megragadja majd a kínálkozó pályázati lehetôségeket. És akkor valóban felhôtlenül boldog és nyugodt órákat tölthetnek játszóparkokban anyukák és kisbabák.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Szombaton (a sorozat második részében) a Shakopee Mdewakanton Sioux Community elnevezésû indián törzsnél, a tehénfarmon, valamint egy kis minnesotai hetilapnál tett látogatásról számoltam be. Augusztus közepétôl a World Press Institute (Világsajtó Intézet) ösztöndíjasait új kihívás várta: a sok vonatkozásban ellentmondásos, de még akkor is paradicsomi állapotokra emlékeztetô Kalifornia, ezen belül pedig San Francisco, Los Angeles, Hollywood, Santa Monica, Malibu Beach, Beverly Hills és San Diego. Az iménti felsorolás elsô városában ellátogatunk a hippie-negyedbe, a Golden Gate Bridge-hez, megtekintjük a távolból Alcatraz börtönét és rájövünk arra, hogy az oszlopokra festett gyögyörû piros-fehér-zöld színkombináció sajnos nem a magyar negyed kezdetét jelöli.

Festôi világváros híres börtönnel
San Franciscóban csodálatos idô fogadott. Az egyedi színérôl is híres Golden Gate Bridge több ízben teljes szépségében mutatkozott meg, ami a helyiek szerint ilyen idôszakban ritka látvány, ugyanis a Csendes-óceán felôl érkezô felhôk mintha próbálnák megvédeni a világ minden tájáról érkezett turisták hadának szemétôl. Vasárnap szabad napunk van (nincsenek találkozók, interjúk, megbeszélések, nem kell elôadásokat tartanunk különféle egyetemeken), így lehetôség nyílik a város megtekintésére.

A San Francisco öblöt átölelô félsziget északi csücskén elhelyezkedô festôi szépségû város megemlítésekor az olvasóban talán elsôsorban a már említett Golden Gate Bridge, az Alcatraz börtön, a még 1873-ban bevezetett földbe ültetett drótkötélpálya segítségével haladó kocsik látványa ötlik fel.

A belvárost és a pénzügyi negyedet az 1972-ben felépített, 48 emelet magas piramis formájú Transamerica Pyramid, illetve a négy emelettel magasabb, már 1969-ben befejezett Bank of America felhôkarcoló uralja. — Nézd, a belváros szinte olyan mint a Monostor — jegyzi meg kis adag cinizmussal finn kollégám, aki az 1990-es évek elején járt kincses városukban, mihelyt az egyik magas épület tetejének kilátójára érünk. Ha valaha felhôkarcolót építenek Kolozsváron, akkor az bizonyára a polgármesteri hivatal épülete lesz — próbálom a megalomániás terveket kedvelô polgármesterünkre emlékeztetni Kaiust. Visszatérve San Franciscóra: a pénzügyi negyedtôl nyugatra a bevásárlóközpontok tengerét találjuk: itt a híres Macy’s, a United Colours of Benetton és sok-sok más, luxusárut kínáló üzlet. A bevásárló negyed központjaként számon tartott Union Square (Szövetség tér) nyugati oldalán, a Geary utcában több színházra akadunk.

Kínaiak és olaszok a kikötôvárosban
Útban a Golden Gate Bridgehez és az Alcatraz börtönhöz a szinte valamennyi amerikai városban jelen levô kínai negyeden haladunk át. Az ázsiai nép elcsángált tagjai már az 1850-es években megérkeztek San Franciscóba. Az 1960-as években a közösség egyre nagyobb lett, így jelenleg az egyik legjelentôsebb kínai csoportot képezi az Egyesült Államokban. Az amerikai városok szinte mindegyikében letelepedett kínaiak üzleteiben rendszerint sokkal olcsóbban lehet vásárolni. A csecsebecsék, képeslapok, táskák beszerzésére igen alkalmasak ezek a boltok, de óvakodnunk kell a drágább portékák megvásárlásától, ugyanis legtöbb esetben ezek nem eredetiek vagy hibásak.

A kínai negyedtôl nincs messze a többnyire olaszok lakta North Beach. A negyed határánál igen kellemes meglepetés fogad: a villanyoszlopokra és hirdetôtáblák szélére festett piros-fehér-zöld. Ez igen, az itteni magyarok pontosan megjelölték, hol laknak. Sajnos nem magyar, hanem olasz negyedrôl volt szó. Innen már kitûnô a kilátás az öbölre, az Alcatraz börtönre és természetesen az 1937-ben épített csodálatos Golden Gate Bridgre. A híd összeköti San Franciscót és az Amerikai Egyesült Államok egyik leggazdagabb megyéjét, a Marin Countyt. Sokak szerint a várost az 1840-es évek aranyláza fejlesztette ki. Ebben az idôszakban sok spanyol és mexikói bevándorló érkezett a városba. Több mint száz évvel késôbb, az 1960-as években a módosított bevándorlási törvények következményeképpen ázsiai, latin-amerikai és a Csendes-óceán szigeteiról érkeztek ide az emberek. A legújabb bevándorlók oroszok és közel-keletiek. A három évvel ezelôtt végzett népszámlálás kimutatta: a város lakóinak majdnem 50 százaléka fehérnek, 30 ázsiai eredetûnek, 8 százalék pedig színes bôrûnek vallja magát.

Végre elérjük a Golden Gate Bridget, ahol percenként változik az idô: most még süt a nap, de mire beállítjuk a fényképezôgépet, máris felhô szállja meg a magas híd pilléreinek felsô részét. Hirtelen szél kerekedik, csökken a hômérséklet, a csoport fele máris visszafordul. A következô pillanatban eltûnik a felhô, és San Francisco, valamint az öböl másik oldalán levô Oakland és Berkeley városának egy része elénk tárulkozik: lélegzetelállító látvány.

Az Alcatraz börtön meglátogatására nincs idônk, de még aznap ellátogatunk a Haight-Ashbury negyedbe, a hatvanas évekbeli hippie mozgalom egyik leghíresebb központjába. Sajnos mihelyt a mozgalom egyre népszerûbbé vált, többen és többen költöztek ide, így rohamosan megnôtt a bûncselekmények száma, ami a negyed folyamatos lerobbanásához vezetett. Itt most is sok a munkanélküli, de érdekes módon alig pár utcával arrébb a 19. században épített patinás viktoriánus stílusú házakra figyelünk fel. Ezeket az 1970-es években felújították, és most San Francisco egyik jelképeként tartják számon az országban és a világon.

A professzor saját repülôgépén érkezik
Hétfôn a Palo Alto városában levô Stanford Egyetemre látogatunk el, itt a globális felmelegedésrôl és különbözô energia-elôállítási projektekrôl tartanak számunkra elôadást. Az egyik szakértô, dr. Orr (ez ott nem testrészt jelent) saját repülôgépén érkezik az egyetemre. Elôadása végén sok-sok kérdéssel jutalmazzuk fáradozását. Megtudjuk, hogy a napenergia még az Egyesült Államokban is túl drágának számít, ezért csak bizonyos helyeken és elvétve veszik igénybe. Szerinte a kôolajtól való függôség rendkívül sebezhetô állapotba helyezi Amerikát, ezért az országnak mihamarabb új energiaforrásokat kell felkutatnia és értékesítenie. A kulcskérdés viszont csupán az, hogy sikerül-e az új energiaforrást elérhetôvé tenni mindenki számára, kifizethetô áron. Ugyanakkor a nemzetközi terrorizmus terjedése miatt a kôolajvezetékek is támadás célpontját képezhetik. Orr úr adatai szerint 2001-ben az Amerikai Egyesült Államok a kôolajat (39 százalék), a földgázt (23%), a kôszént (22%) és az atomreaktorokat (8 százalék) használta energiaforrásként. Úgy véli, átmeneti megoldást jelentenének a hibrid (benzin és akkumulátorokban tárolt villanyáram) személygépkocsik, de egyelôre ez a technológia nincs elég elôrehaladott állapotban. No meg ott vannak a szövetségi kormányra óriásmértékben befolyásoló személygépkocsi-gyártó cégek, amelyeknek jelenleg nem érdekük a mai állapotok megváltoztatása. Ugyanakkor, amennyiben módosul az energiaforrás, hatalmas és rendkívül pénzigényes infrastrukturális beruházásokra van szükség, ugyanis a jelenlegi töltôállomásokat csak részlegesen lehet átalakítani.

A személygépkocsi használata teljes mértékben meghatározza az amerikaiak életstílusát: szinte mindenhova (adott esetben még a sarki boltig is) kocsival mennek. Legtöbbjük számára érthetetlen az európai felfogás: sebaj, elgyalogolunk odáig. Minek az, ha itt a kocsi, néztek rám kérdô szemekkel amikor kijelentettem, márbiza én oda gyalog megyek. Mindenki meglepôdött, amikor mondtam, hogy itthon mennyit gyalogolok. Amennyiben Amerikában nincs kocsid, halott ember vagy. Legtöbb városban szinte teljesen hiányzik a közszállítás. Hozzávetôleges adatok szerint New York City és a fôváros, Washington D.C. a közszállítás 60–70 százalékát teszi ki az Egyesült Államokban…

Szerencsére San Franciscóban a föld alatti drótkötélpálya segítségével mûködtetett kocsik, a kolozsvárihoz kísértetiesen hasonlító trolik és az amerikai viszonylatban nagyon jó buszhálózatnak köszönhetôen bejárhattuk a világváros híres részeit.

A csodálatos és káprázatos San Francisco utáni kaliforniai látogatásunk állomásai: Los Angeles, Hollywood, Santa Monica, Beverly Hills és San Diego.

(Folytatjuk)

Kiss Olivér

A Szabadság riporterének négyhónapos amerikai körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org

Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság — EMT szervezésében tartott Terminológiai elôadássorozat következô állomásai:

Vegyészmérnöki kar, 2003. nov. 27. (csütörtök), 18.00–20.00 óra — Dr. Muzsnay Csaba (Kolozsvár): A víz különleges sajátsága és szerkezete közötti kapcsolat.

Helyszín: a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karának épülete (Arany János u. 11. szám), földszint, 48-as terem.(volt 43-as)

Számítástechnika kar, 2003. november 20., csütörtök, 18.00— 20.00 — Somodi Zoltán (Kolozsvár): Futószálak és folyamatok a Windows és Linux operációs rendszerekben. 2003. nov. 27. (csütörtök), 18.00–20.00 óra — dr. Buzás Gábor (Kolozsvár): Barangolás az új fogalmak világában.

Találkozó a Malom (Baritiu) u. 28. szám alatti fôépület elôcsarnokában.

A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak! Bôvebb információk az eniko@emt.ro e-mail-címen, valamint az 594-042, 590-825 telefonszámokon, illetve a plakátokról szerezhetôk.

Az egyetemisták ôszi fesztiválját tartják Kolozsvárott, a Diákmûvelôdési Házban. Szerdán este 7 órától varietémûsort szerveznek, benne dzsessz, rock, folk és könnyûzene, modern tánc és humor. November 20–24. között a diákszínházak elôadásait nézhetik meg a fesztivál keretében. Csütörtökön este 8 órától az Imago szabad-színház a Somoara din insula Ogami címû darabbal, pénteken este 8 órától pedig az Alter ego címû darabbal lép színre. Szombaton este 7 órától az Unamed csoport a Diagnosticot adja elô, november 24-én, hétfôn, a fesztivált záró napon ugyancsak az Imago a Dada Love Story címû darabot viszi színre.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Filmtett Filmtörténeti vetítéssorozatában a jövô héten a francia lírai realizmus 1936-os reprezentatív alkotása, Jean Renoirtól A nagy ábránd lesz terítéken. A vetítések és az azt követô beszélgetések hétfôn hattól vannak a Sapientiánál, a Bocskai-ház klubtermében (Mátyás király u. 4.), középiskolások, egyetemisták és minden érdeklôdô számára.

2003. december 11-én a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, mint tudjuk, gólyabált szervez. A késést információink szerint az okozta, hogy a sportcsarnok gondnoka felrúgta a diákszövetséggel aláírt elôzetes szerzôdést. November 27-én, a gólyabál eredetileg tervezett idôpontján nemzetközi nôi kosárlabda-mérkôzést játszanak a sportcsarnokban. A Gálaestet a Béke téri Studházban tartják 16.00 órai kezdettel. Az idei gólyák klasszikus gólyapárversenyre számíthatnak, rengeteg próbával. Nyerni lehet egyéves aerobic bérletet, rafting túrát (vadvízi evezés) és még sok mást, amit nem árulnak el.

A koncertet és az ezt követô bulit a városi Sportcsarnokban tartják, kilenc órai kezdettel. Mint már kiszivárgott az információ, a koncerten a fô meghívott a magyarországi Anima Sound System zenekar, elôzenekarnak pedig a viszonylag ismeretlen Ludi Milojko nevû erdélyi együttes lép fel. A koncertek után az év legnagyobb buliján a talpalávalót egészen hajnalig Dj. Döme szolgáltatja majd.

A koncerten résztvevôk között, a koncertbelépô alapján, mûködôképes rémálom-autót sorsolnak ki (ennek megfelelôen a 14. KMDSZ Gólyabál szlogenje "Jól vigyázz, mert még Trabant visz majd haza!"). A Trabi már megvan, Bluesman festi. A Gálaestre a beugró ára: kisgólyáknak 20 000 lej, vén gólyáknak 29 000 lej. A koncertre pedig 69 900 lej. Bôvebb információk:KMDSZ Iroda, Petôfi (Avram Iancu) u. 21 sz., tel: 0264/595-700, fax: 0264/596-561, e-mail: golyabal@kmdsz.ro.

Az RMDSZ Ifjúsági Fôosztályának meghívására a Nem akarok "somer" lenni projekt keretében Borbély Tamás és Jakab-Benke Nándor Campus-szerkesztôk tartanak elôadást november 20-án délután 6 órai kezdettel az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Majális/Republicii utca 60. szám alatti székházában. Az elôadás témája a diákújságírás, a hírszerkesztés bonyodalmai, a cenzúra, valamint az újságíró szürke hétköznapjai. Mindenkit szeretettel várnak a szervezôk, lehetôség nyílik kérdések megfogalmazására is.

A decemberi KMDSZ-gólyabál elôtt a gólyák elômegmérettetésen vehetnek részt, mivel a kari bálok idén sem maradhatnak el. Elôször az informatikus gólyák bizonyíthatják be rátermettségüket a Matematika és Informatika Kar által szervezett bálon, amelyet ma este 7 órától szerveznek a Báthory István Líceum dísztermében. Szombaton este a Katolikus Egyetemi Lelkészség is gólyabált szervez. A gálaestet délután 6 órakor tartják a Brassai-líceum dísztermében, majd buli következik.

Az utóbbi három évben sikerült nagyobb figyelmet fordítani a vidéki ifjúság problémáira — jelentette ki a Campusnak Korodi Attila, az Itthon, fiatalon mozgalom (IFM) elnöke az ifjúsági szervezet mérlegét értékelve. A hét végén Marosfôn tartott találkozón a mozgalom tagszervezetei új vezetôséget is választottak. Az IFM elnöke továbbra is Korodi Attila maradt, akinek elnöki teendôinek ellátásában Benedek Csaba ügyvezetô elnök, a székelyudvarhelyi MADISZ elnöke, Szilágyi Dezsô tagszervezetekért felelôs alelnök, a medgyesi Ifjúságért és Jövôért Társaság elnöke, Kovács Péter partnerkapcsolatokért felelôs alelnök, valamint Gyárfás Zsuzsa, a kommunikációért felelôs alelnök segít.

A régi-új elnök úgy vélte, fontos elôrelépést értek el a vidéki ifjúsági közösségek megerôsítése terén, ami nemcsak intézményesített formában, hanem anyagi támogatás jelentôs mértékû növekedésében is mérhetô. Erdélyben kialakultak olyan intézményi rendszerek, amelyek hangsúlyt fektetnek a vidéken és szórványban létezô ifjúsági problémákra is. Az IFM egyik alapvetô célkitûzése a közösség formálásában aktív szerepet vállaló vidéki és szórványbeli ifjúsági szervezetek hatékony támogatása.

Az IFM vállalta az Európai Unióhoz való csatlakozás negatív következményeinek az ismertetését. Korodi Attila szerint az európai államok közösségérôl nálunk eddig csak többnyire pozitív képet festettek, mellôzve az unió kemény követelményrendszerét és az ebbôl fakadó negatív jelenségeket. — A politikum rendszerint elfelejti tájékoztatni a vidékieket a csatlakozás nehézségeirôl, így az emberek nem tudják, hogy például Románia EU-csatlakozása után csak elaltatva vághatnak sertést — mondta az elnök.

Az országos mozgalom két újabb tagszervezettel — a Nagyváradi Ifjúsági Szervezettel és a Csíkkozmási Ifjúsági Szervezettel — bôvült, így az IFM 22 testületbôl áll, amelyek nagyobb figyelmet fordítanak a vidéki és szórványbeli fiatalok EU-s felkészültségére, a tagszervezetek programjainak támogatására, a tagszervezetek közötti tapasztalatcserére, valamint olyan országos rendezvények szervezésére, amelyek helyi sajátosságokkal rendelkeznek.

B. T.

Amikor meghallottam Medgyessy Péter magyarországi kormányfô pénteki bejelentését, miszerint jövô év közepétôl esedékes egy erdélyi magyar televízió elindítása, gyorsan a naptárra néztem, de nem, nem április elseje volt. Ezek szerint tényleg komolyan gondolják.

A magyar kormányfô úgy tudja, hogy a magyar tévé "régi vágya az Erdélyben élô magyarságnak, több mint másfél millió magyar embernek, ebbôl következôen úgy vélem, itt az ideje, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzunk." Nem mondom, igaza van, tényleg régi vágy az egésznapos tévé, ami itt készül, itteni problémákról, innen sugároz, ittenieknek. És úgy tudtam, hogy a Duna Tv annak idején pontosan ezért, vagy ennek pótlására létesült (többek között). Rögtön felmerül tehát a kérdés: mi lesz a Duna Tv-vel? A legutóbbi erdélyi médiafogyasztást vizsgáló közvélemény-kutatás eredményei (ami az m2-vel folytatott "Ki a nézettebb Erdélyországban?" párbajt eredményezte) amúgy is elszomorítóan hatottak a világ legjobb kulturális televíziójának rajongóira (s talán munkatársaira is). Ezért talán nem csak a kisördög nyög fel belôlem, amikor megkérdezem: akkor ki fogja nézni a Duna Tv-t Erdélyben? És máshol?

Nem titok, hogy a mostani magyar kormánynak már rég begyében van a hullámos logójú adó, talán ezzel a tévéindítással több legyet akarnak agyonütni? Egyik, ugye, az "erdélyiek régi álma". Másik, talán(!), a Duna még inkábbi háttérbe szorítása. Harmadik, a következô magyar kormány (amely, ha törvényszerûségeket próbálunk megállapítani, elég nagy valószínûséggel lehet ismét a Fideszé) számára való magas labda feladása, hadd próbálják leütni. Ha az utóbbi két feltételezésben van valami igazság, akkor szinte biztosra vehetô, hogy a készülôdô erdélyi magyar televízióban a Magyarországról szóló hírmûsorokban most már nem Medgyessy tûnik fel fekete emberként (mint eddig puhán, sokszor a Dunában), hanem pont fordítva: az ellenzék, egy démonizált Orbánnal. De adja isten, hogy ne így legyen.

De talán nem is a Duna az, amit a legjobban fenyeget egy ilyen tévé megjelenése. Mi lesz a román televízió magyar adásával?! Már jópár éve nem állnak a helyzet magaslatán (voltak valaha?), a Medgyessyék tévéje talán már csak a kegyelemdöfést fogja jelenteni számukra És itt ugrik be a következô kérdés: kik lesznek a munkatársai az induló tévének? Ha a most létezô helyi, regionális vagy országos adókból fog verbuválódni a gárda, akkor sok esély nincs minôségi mûsor termelésére. Az új generáció pedig még éppen csak készülget itt-ott: a Babes–Bolyain, a Sapientián, külföldön…

Másik érdekesség, hogy a bejelentésen (ami egy Markó Bélával való beszélgetés után került sor), megállapodás született arról, hogy az RMDSZ vezetôibôl, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH) ellenôrzô kancelláriaminiszter körébôl két munkacsoport jön létre. Nos, mint azt a szatmári RMDSZ-kongresszus, de inkább az azt követô "polgári összejövetelek" (vagy nevezd, ahogy akarod) óta tudjuk, az erdélyi magyarságnak már nem csak egy képviselôje van. Ha még nem is mérettettek meg helyhatósági vagy másféle választásokon, léteznek, szervezkednek, elleneznek dolgokat: már nem lehet eltekinteni tôlük. Éppen ezért talán méltányos lenne az ô véleményüket is kikérni egy ilyen nagy horderejû ügyben, mint az Erdélyi Magyar Televízió. Vajon így lesz?

Bizony, az Erdélyi Magyar Televízió, amit immár szívszorongva várunk: nem mintha nem lenne egyes magyarlakta vidékeken így is túlkínálat (magyar, román meg mindenféle) adókból, hanem hogy lássuk, képes lesz-e a pártatlanságból, objektivitásból példát adni, a magyar kormányváltásokat vad hullámzások nélkül túlvészelni, függetlenedni tud-e az anyaországban éppen uralkodó "vörösektôl" vagy "mélymagyaroktól"? Rossz ómen-e a politikai személyiségek neve, akikhez elindítása kötôdni fog? Nos, szurkoljunk...

Jakab-Benke Nándor,
benke_nandor@hotmail.com

Szokásához híven a Campus újabb aktualitással késlekedik az olvasók félretájékoztatását szolgálni, illetve azokat bosszantani, akik nem értik, hogy mi ez az egész (tolószék, mankók, Schwarzenegger, és mindez a Sapientia épületének alagsorában Tolerancia címmel...) Túl azon, hogy ez itt egy újabb öthasábos inkoherens, sôt teljességgel értehetetlen, felkavaróan posztmodern, és nem utolsósorban rengeteg tónert megzabáló agyréme egy — amúgy elég jól fizetett — Campus-munkatásnak, ez egy 100%-os információértékû beszámoló egy hét végén elkövetett kiállításról a fentebb említett helyszínen. Ja, és egyben fizetett reklámja a kiállító Benajar Társaságnak, aki az ôket akaratuk ellenére, névtelenül, 50 euróval támogató személy azonossága után kutat. A kutatómunkát a Sapientia — Kutatási Programok Intézete támogatja. A Campus pedig a reklámért kapott összeg 120 %-át ajálnja fel a lelkes nyomravezetônek, akirôl feltételezi, hogy ugyanilyen lelkes olvasója a diáklapnak is, különben jutalmát visszavonja, sôt fizetett emberei a lapnak a lebukott nyertesnek sötétedés után a nyomába erednek és azt jól elverik. Majd megadják neki a Benajar Társaság elérhetôségét, ahol tolókocsik, mankók és egyéb gyógyászati eszközök között lehet válogatni. Ugyanitt újra megtekinthetô a Tolerancia címû kiállítás filmre vett anyaga is. Eligazító magyarázattal a nevük elhallgatását kérô kiállítók, Szabó Attila, Irsay (Zacsek) László és Koncz Árpád állnak az érdeklôdôk rendelkezésére.

A görög mitológiában sokat találkozhatunk a békeszeretô nimfa Harmónia és a háború istenének, Árésznak a gyermekeivel, a harcias, férfigyûlölô amazonokkal. A Kaukázus vidékén Themiskyra városában élô, kizárólag nôkbôl álló csoport tagjai levágták jobb mellüket, hogy az ne akadályozza ôket a nyíllövésben és a dárdavetésben. Rajtuk kívül, azonban léteztek más harcias nôi csoportok is, például a lémnosz-szigeti asszonyok, akiket — mivel nem adóztak Aphroditénak az ôt megilletô tisztelettel — az istennô szerelemellenes szaggal büntetett. Férjeik ezért idegenkedni kezdtek tôlük, trák lányokat raboltak és inkább velük éltek. Az asszonyok bosszúból megölték az összes férfit a szigeten, férjeiken kívül fiaikat, fivéreiket és apjukat is és egyedül uralkodtak tovább.

Ahogy ezeket a történeteket olvasgattam, felmerült bennem, hogy lehet-e párhuzamot vonni az amazonok és a mai kor teljes egyenjogúságára törekvô nôideálja között. A szüfrazsett mozgalom kezdete óta a nôk és a férfiak viszonya átalakult, bár a fô kérdést az oktatásban való részvétel jelentette. Amióta a nôk is tanulhatnak és az információk már nem kizárólag a férfiak nézetein átszûrôdve jutnak el hozzájuk, kitárult a világ. Ez azt eredményezte, hogy a nemek határai elkezdtek összemosódni, megjelent a férfias nô és a nôies férfi. A dolog pikantériája, hogy a férfiak nem akarják olyan intenzitással magukra erôltetni a nôi tulajdonságokat, míg a nôk tudatosan válnak egyre férfiasabbá.

Korunk amazonjai ugyan már nem vágják le a mellüket, sôt inkább kétszer akkorát csináltatnak belôle, de igazi nôi mivoltuk az anyaság, a család összetartása a háttérbe szorul. Manapság felmerül a "karriert csinálsz vagy vacsorát?" kérdés, és mi, nôk, hajlamosak vagyunk a választ azzal elhárítani, hogy viselkedésünknek kizárólag gazdasági okai vannak, de vajon mit gondol errôl az érintett másik oldal? Hogy reagálnak a férfiak a változásra? Beletörôdnek, hogy ebben a fene nagy egyenjogúságban ôk mennek majd gyesre, míg asszonykájuk önmegvalósít, vagy kötelezni fogják feleségeiket, hogy karrierépítés helyett az otthon melegét ôrizzék? Vajon fennmarad-e a patriarkhális rendszer, vagy kialakulhat újra a kizárólagosságra törekvô, egyedül uralkodó amazon társadalom? A kérdés, persze, kissé utópisztikus, a választ viszont csak az elkövetkezô századok adhatják majd meg.

Kostyák Borbála

Herepei János szerint a tatárjárás elôtti Kolozsvár nem a mai Óvár, hanem az úgynevezett Szappanyváros, a Híd (Dózsa Gy.)–Szappany–Magyar (Kossuth Lajos) utca által kerített negyed helyén állt Castrum Clus, Culus, a királyi vár. Úgy vélte, hogy a Hosszú-Szappany (Brassai) utca, a hajdani Kolozsvár leghosszabb utcájaként, elôbb Hosszú utca volt. Ez a város a tatárjáráskor elpusztult és csak ezután épült a mai Óvár helyén az új vár [KKv I., 280.]. Elképzelése azonban nem veszi figyelembe a korabeli településszerkezet egyik alapvetô sajátosságát, azt, hogy minden várnak elengedhetetlen tartozéka volt a templom, s ezt az esetek döntô többségében a település központjában emelték. A Szappanyváros területén sehol sem maradt nyoma templomnak, netán térnek, amelyen ez állt, és írásbeli utalás sincs ilyen jellegû építmény egykori ittlétérôl. Ezzel szemben az óvári templomról tudjuk, hogy legrégibb elôdje valamikor az elsô ezredforduló után félköríves ízlés szerint épült. Bágyuj Lajos, a templomnak az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején végzett javítási munkálatainak a vezetôje, úgy vélte, hogy az elsô templom itt a XI. század végén, a XII. elején épült [Bágyuj 263.]. Ezek szerint itt volt a tatárjárás elôtti vár.

Az Óvár területének alaprajzi elrendezésébôl Gustav Rösler nagyszebeni mérnök, az erdélyi városok településtörténetének egyik szakkutatója már régebben megállapította, hogy jellegzetesen XI. századi vár, azaz város. Az utóbbi idôben egyesek azon a véleményen voltak, vannak, hogy az Óvár csupán a tatárjárás után jött létre, mert a királyi vár, a kor szokásának megfelelôen, csakis védhetô magaslatra épült. Kolozsvár esetében a monostori dombon, ahol a bencés apátság is állt [Et I., 221.]. Az állítás egyik érve az, hogy a monostori apátságra vonatkozó 1341. évi oklevél Kolozsvárt említ, vagyis eredetileg a késôbbi monostor dombja volt Kolozsvár ("monasterium beatae virginis de Coluswar fundatio sancti regis Ladizlai existit" ’a kolozsvári Boldogságos Szûz monostor Szent László király alapítása’). Meglehet, hogy a királyi vár valóban Kolozsmonostoron volt. De az Óvár területén is településnek kellett lennie. A Szilágyságba, a Tordára és Váradra, valamint a Kis-Szamos völgyében vezetô út Szamos melletti találkozása olyan gazdasági lehetôségekkel, olyan vonzerôvel rendelkezett, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Méri István 1943. évi ásatása során 14 sírt tárt fel a Fôtér északkeleti felében [Méri 12.]. A bennük talált leletek, köztük az S-végû nôi hajkarikák szerint e sírok minden kétséget kizáróan magyar keresztény halottak sírjai, akiket a X. század második felében vagy a XI. század elsô felében temettek el [EI].

E temetôrészlet amellett szól, hogy a közelben településnek kellett lennie. Méri István véleménye szerint a mai Fôtéren kis falu, Jakabfalva létezett, s ennek a temploma körüli temetôbôl valók a sírok. A Fôtér déli részén, az egykori Szent Jakab-templomhoz közel 1944-ben két víztartály létesítése, valamint az ugyanitt 1994-ben kezdett ásatások során azonban egyetlen újabb sír sem került elô. Ebbôl arra következtethetünk, hogy a Szent Jakab-templom a temetônél késôbb, a XIII. században épülhetett. Másrészt arra, hogy a Méri által feltárt sírokban az Óvár helyén álló település halottait temették el. 1092 elôtt természetes volt, hogy a településen kívül temetkeztek. Ekkor Szent Lászlónak a szabolcsi zsinaton hozott I. törvénye 25. fejezete kimondta: "Aki […] nem a templom mellé temeti az ô halottjait, tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vizen, kalodába zárva."² [MT 1000–1526, 57–59., 89.]. A törvény alkalmazásához idô kellett, mert Kálmán király törvényeinek elsô könyve 73. fejezete 1096-ban ismét kitért erre: "Keresztyének temetése ne másutt, hanem a templom csarnokában legyen."³ [MT 1000–1526, 117.]. Elképzelhetô tehát, hogy az egykori temetôben, a XI. században, a törvény meghonosodásáig — az Erdélyi István által is feltételezett idôben [EI] —, az Óvár területén lévô település lakói temetkeztek.

1995 júliusában, a ferencrendi klastrommal szemben folytatott ásatások során az elsô feltárt, XI–XII. századi rétegben néhány magyar pénzérmét találtak Közülük a legérdekesebb néhány, az 1095 és 1116 között uralkodó Kálmán és az 1141 és 1162 között uralkodó II. Géza idejébôl való ezüstpénz. [ÖIB 1.]. Nem sokkal késôbb, 1995 októberében, ugyanitt, a római házak maradványai közt, a római utcán, XI–XII. századi fazekas kemencét, mellette halomnyi edénytöredéket találtak. Olyan darabok is elôkerültek, amelyekbôl összeillesztve helyreállítható egy Árpád-kori edény. Az edénydarabok jegyeibôl? sötétebb színûek, gyengébb minôségûek, mint a rómaiak, spirálos, hullámvonalas díszítésûek, belsejükön látszik a kézmûves ujjnyoma — megallapították, hogy magyar fazekasmunka maradványai. [SzCs 1.]. Ugyanitt egy II. Géza korabeli pénzérmét is találtak. Fésûs, körömdíszítéses edénytöredékek szint-úgy felszínre kerültek. A kemencét végül le kellett bontani, nem volt lehetôség a tartósítására [SzCs 2.]. Késôbb, az ugyanitt talált újabb három érme, a kutatást végzô Sorin Cocis régész szerint arról tanúskodik, hogy a XII. században az Óvárban már igen életerôs magyar település létezett, amelyik egy ugyancsak magyar településre épült rá. Utóbbira a fazekaskemence körül elôkerült XI. századi magyar edénytöredékbôl következtethetünk [SzCs 3.]. Valamennyi lelet megerôsíti a föltevést, amely szerint az Óvárt a tatárjárás elôtt is lakták.

1241-ben a város súlyos károkat szenvedett a tatároktól. Korabeli feljegyzésbôl megtudhatjuk, hogy "…bizonyos Kluzsának nevezett várban a magyarok végtelen sokaságát mészárolták le." ("Nota de invasione Tartarorum. …in quodam castro quod dicitur Clusa cecidit infinita multitudo Vngarorum." [Györffy III., 356.]). Ugyanez az 1974-ben megjelent Istoria Clujului címû kötetben átírva jelent meg: "rengeteg embert öltek meg" ("În cetatea Cluj… au fost ucisi o multime de oameni."), az eredeti szövegbôl pedig csak az "in quodam castro quod dicitur Clusa" részt idézi [IC 76.].

A tatárjárás után, mint az oklevelek említik, vendégeket és szászokat telepítettek a várba és néhány környékbeli faluba. A vendégek egy része magyar, egy része szász volt. Ily módon a vár lakosságának nemzetiségi összetétele jelentôsen megváltozott. Az Óvár kifejezetten szász többségû lett, s maradt századokon át.

Egyes vélemények szerint a tatárjárás elôtt csupán földsánc és fapalánk, mások szerint már akkor is kôfal védte a települést. Ez utóbbi néhány részlete a Dózsa György (Híd) utca 5., 7. és 25., valamint a Szentlélek utca 3. szám alatti ház udvarán ma is látható. A tatárjárás pusztítását, ha lassan, de kiheverte a település. A megye központja ekkor ugyan már nem itt, hanem a védhetôbb Léta várában volt. Kedvezô fekvésének köszönhetôen azonban, az akkori Kolozsvár ennek, meg annak ellenére, hogy csupán falu volt (villa Kuluswar) és az erdélyi püspök fennhatósága alá tartozott, ha lassan ugyan, de megállíthatatlanul növekedett. V. István király az 1260-as években számos kiváltságot biztosított a vendégeknek, így "…akarván egykoron nevezett Kulusuar városát megalapítani és betelepíteni…". ("Stephanus… rex… volens olym fundare et congregare… predictam civitate Kulusuar…". Károly Róbert 1316. augusztus 19-én kelt oklevelébôl.) A betelepítésnek köszönhetôen 1332-ig a felbukkant kolozsvári polgárnevek többsége német. Például a Gilnitzer gölnicbányai betelepülôre utal. A késôbbi nevekbôl (Payer [’bajor’], Neremberga [’Nürnberg’] stb.) bajorokra következtethetünk. A város vezetésében magyarok is részt vettek — erre utal a német Stark mellett a ZekulScecul ’székely’ név [Györffy III., 357.].

Közelebb meg távolabb a vár körül már korán falusi jellegû települések jöttek létre. Így többek között a falak közelében, a mai Fôtér elôzményeként kialakult vásártér körül. Ebben az idôben már létezhetett Hidelve. Egy 1712. évi irat az Óvárt Vetus intra moeniaként (’falak közti régi’), Hidelvét pedig Hidelve vel Vetus Extra moeniaként (’Hid-elve vagy falakon kívüli régi’) említi. A Kolozsmonostor felé vezetô út mentén ugyancsak kialakulhatott kisebb település, a keletre fekvô Szentpéter pedig Kolozs várától különálló falu volt.

A település fejlôdését egy ideig újból fékezte az, hogy V. István, miután kapcsolatai az egyházzal megjavultak, Kolozsvárt visszaadta a püspöknek. Ezt 1275-ben IV. László is megerôsítette. A települést megint faluként említik az okiratok (1275: "…villa Cluswar, in comitatu de Clws…"). 1282-ben az itt lakókat a király kiemelte a vajda és a bírák joghatósága alól és a püspök alá rendelte. Kétes értékû oklevél szerint az ellenére cselekvô erdélyi püspöktôl az uralkodó visszavette Kolozsvárt, de 1289-ben újból neki adta (1289: "villa Culuswar"). A püspök a helység fejlesztése érdekében megvásárolta és határához csatolta Lomb földet, 1299-ben cserében megszerezte az apáttól az épületfa kitermelésére való Leske (Apáthavasa)⁴ és Szentgyörgy erdôbirtokot. A település ezt követôen "polgárváros", 1308-ban két "polgára" Monostoron malomhelyet vett bérbe vízimalom építésére [Györffy III., 359.].

(Folytatjuk)

2 Si quis […] mortuos suos ad ecclesiam suam non sepelierit: duodecim diebus pane et aqua poeniteat in cippo. (Caput 25. De […] fidelium cadaverum sepultura)

3 Sepultura christianorum non nisi in atriis ecclesiarum fiat. (Caput 73. De sepulturis christianorum)

4 A kolozsmonostori apátság erdobirtoka Gyalu fölött, a mai Hidegszamos területén lévo havasokban.

Asztalos Lajos

A hetvenéves Gáll Ernôt köszöntô esszéjében Páskándi Géza az Ünnepelt munkáiban-kutatásaiban megnyilvánuló egyik legfôbb tendencia lényegére világított rá, a következôket mondván a jeles szerzôrôl: tanulmányaiban, esszéiben heroikus terminológiai küzdelmet folytatott, hogy mind a nagyon belülrôl, mind a nagyon kívülrôl látás-láttatás nézôszögét kikerülje, s hogy ne vélje valamiféle örök minta fix pontjának a mindig változót. Ez a "terminológiai küzdelem" — fôleg az 1970-es évektôl — a kisebbségi problémának és a demokrácia kérdéskörének a minél hitelesebb — tudományos — leírásáért és értelmezéséért zajlott Gáll Ernô esetében, akinek pályáját egyrészt kettôs kisebbségi helyzete (nagyváradi zsidó származású magyar Romániában), másrészt baloldali-kommunista elkötelezettsége, illetve 1989–90-ig tartóan vezetô értelmiségi szerepe (1946–49 között a Kolozsváron megjelenô Igazság fôszerkesztôje, 1949-tôl egyetemi tanár, 1952–56 között a Bolyai Tudományegyetem prorektora, 1957–84 között a Korunk fôszerkesztôje) határozta meg.

A tudós "terminológiai küzdelme" mellett ma már másfajta küzdelemrôl is képet alkothat az olvasó, ha kezébe veszi Gáll Ernô 1977-tôl vezetett Naplóját*, amelynek elsô kötete 1990 májusáig nyújt bepillantást állandó külsô és belsô feszültségek terében s valamiféle általános bizonytalanság légkörében élô, illetve szakadatlan kétségektôl és keresésektôl kísérten alkotó írástudó hétköznapjaiba és a naplóíró személyeségét meghatározó idegi-lelki "mechanizmusok" és szellemi reflexek mûködésébe. Kétségtelen, a Napló elsô kötetébôl széleskörû körkép rajzolódik ki arról, hogy az 1989-et megelôzô majd másfél évtized alatt miként súlyosbodott, sôt fordult válságosra a romániai magyar értelmiség és kulturális intézményeinek állapota, valamint arról, hogy Erdély kulturális fôvárosában miként küzdött — és vergôdött! — egy neves egyéniség egy, utóbb számára is hamisnak bizonyult eszme foglyaként s úgymond a létezô szocializmus megreformálásának híveként, de ugyanakkor elszenvedve az erôsödô diktatúra fojtogatását. Többnyire köztudott volt, most meg nyomon is követhetô, hogy számtalan próbálkozás, kísérlet történt részérôl a nemzetiségi intézmények és szervezetek érdekében a pártállam irányába; kompromisszumokat kellett kötnie, vagy egyszerûen el kellett szenvednie a kudarcokat. Gyakran inti magát a naplóíró bölcs belátásra, sztoicizmusra az eredmények elmaradása miatt, de a Napló egyes szereplôivel kapcsolatban is. A sokfelé ágazó, bel- és külföldi kapcsolatokkal, magyarokhoz és románokhoz fûzôdô baráti szálakkal rendelkezô — s a kapcsolatok életben tartását állandóan szorgalmazó — Gáll Ernô Naplója tanúskodik arról is, hogy a diktatúrában milyen nehéz hiteles és kielégítô információkhoz jutni; nemegyszer panaszkodik a tájékozódás nehézségeire a napló hôse, akárha nem is centrumban, hanem valahol a végeken, példának okáért a Kárpát-medence keleti peremének valamely székely falujában élne...

Pályájának az 1945-öt követô egy-két évtizede alatt Gáll Ernôt is, mint annyi jelentôs kor- és eszmetársát, a Sinkó Ervin által diagnosztizált "önkéntes vakság" gátolta a tisztánlátásban, ezt követôen pedig a pártállam által épített megfoghatatlan, de létezô falak és szögesdrótok állták el mind a teljes körû tudományos tájékozódás, mind a szabad, nyílt emberközi kapcsolatok kiteljesedésének útját. A napló hôse a romániai kommunista hatalom részérôl az 1980-as években elszenvedett megaláztatások ellenére is magára vonatkoztatottan ragaszkodott a legalitáshoz (lásd 1985. július 2-i és 1990. január 3-i bejegyzéseket!), holott általános érvénnyel kimondta a felismerést, hogy "a hajbókolás, a behódolás csak növeli a támadó igényeit, szégyentelenségét és energiáit. (...) Ha engedünk a zsarolásnak — akár mint nép, akár egyenként —, teljesen elveszítjük szabadságunkat. (...) Közben az is igaz, hogy a ’nem’-et mondó rizikót vállal. Bizonyos hôsiességre van szüksége. De jobb életünket kockáztatni, mint bilincsekben élni, és önmagunkat elveszíteni." (1988. február 27-i bejegyzés) Késôbb, a kelet-európai térség kommunista rendszereinek — valamint a Szovjetuniónak — a bomlása, illetve bukása idején az új politikai-társadalmi folyamatokat és kollíziókat illetôen rémületének, másutt meg értetlenségének adott hangot (lásd 1988. április 25-i, illetve 1990. március 8-i bejegyzések!), nem meglepô tehát, ha tapasztalnia kell 1990 elején, hogy közéleti szereplésre, kisebbségi szerepvállalásra nem kínálkozik számára komolyabb alkalom: úgymond leírták azt, aki az elsôk között dolgozta ki a nemzetiségi kérdés elméleti alapvetését — jegyzi meg keserûen 1990. április 19-dikén.

1990 elsô napjaiban veti papírra a naplóíró élete summáját is: "Az én életemet mindenesetre a fasizmus hitleri és sztálini változatai határozták meg. Áldozat és az utóbbi esetben sokáig öntudatlan, megtévesztett és másokat megtévesztô közremûködô voltam. Néhány nappal ezelôtt még a Szekuritátétól rettegtem, az elmúlt fél évszázadban (néhány év kivételével), hol intenzíven, hol kevésbé, felváltva a Szigurancától, a horthysta kémelhárítótól, a Gestapótól, majd a Szekuritátétól kellett félnem. Nyilvánvaló, hogy az állandó nyomás alatt én is eltorzultam. A félelem rettentô pervertáló, jellem- és szellemrontó erô. Ezzel együtt a kettôs kisebbségi státus — a maga változó jelentéseivel — is zavaró mozzanatként érvényesült, de ugyanakkor ösztönzô tényezôként is hatott". (1990. január 6-i bejegyzés) Ennek az ösztönzô tényezônek köszönhetôen folytatta Gáll Ernô azokat a stúdiumokat — szavajárása szerint: kínból kéj —, amelyek kisugárzása ma sem szûnt meg a — romániai — magyar közgondolkodásban.

(Megjelent az Új Könyv Piac, 2003 szeptemberi számában)

* Gáll Ernô: Napló. I. 1977–1990. Kolozsvár, Polis Könyvkiadó.

Borcsa János

a holdban nem tudod mi van
a holdban én vagyok magam
gyötrôdve — sôt minduntalan
fel-fellobbanva mint a lang
vagy mint a vak ki örökre lát
sétatéren felejtett kabát
pohár bor ki barátokra gondol
szomorú keselyû ilyen-olyan kondor
valami állati valami emberi
ki verseket próbál megérteni
látott képet zenére váltani
miközben hóba fulladnak álmai
derûre ború — néha csak víg rom
s nem akar soha átmenni a hídon
mely így is úgy is csak oda vezet
mint egy hiányos emlékezet
kiáltás az odaáti partról
soha ne válj meg se ettôl se attól
ragaszkodj hozzá amíg csak lehet
mert elvesz mindent mit csak elvehet
az a túlparti integetô
és azt sem tudod ki lehet ô
talán szerelem vagy csak árnyék
valami amit kitalálnék
a holdban — nem tudod mi van
ám duruzsol minduntalan
hogy el ne aludj mert a fák
ellopják álmod illatát.

* Köszöntjük a hatvanéves költôt.

Ma már nem létezik nemzedék, csak generáció, sem hagyomány, csak tradíció — háborgott nemrég (jogosan) egyik kedves kollégám, valamilyen napi hír kapcsán. Én pedig hozzátettem: lassan már meghatározás sem lesz, csak definíció. Miután ily módon kidühöngtük magukat, megállapítva, hogy a magyar nyelv egyre nagyobb veszélyben van, igazi örömöt jelentett olyan könyvet olvasgatni, amely anyanyelvünk ôrzését, ápolását szorgalmazza.

Olvasóink jól ismerhetik Murádin Lászlót*, hiszen nyelvmûvelô írásaival rendszeresen jelentkezik lapunk hasábjain, most azonban a hangzatos Ki volt az a bizonyos Deákné? cím alatt gyûjtött egybe cikkeibôl egy csokorravalót. A küllemében is tetszetôs kötet a nagyváradi Europrint Kiadó gondozásában jelent meg, a nyelvôrök nagy örömére. Jelentôsége pedig csöppet sem vitatható olyan korban, amikor "business management workshop"-okat szerveznek a "píár-asszisztens"-ek, és egyéb nyelvi borzalmaknak vagyunk kitéve nap mint nap. Akkor legalább arra figyeljünk oda, hogy igyekezzünk "minél magyarabb" magyar nyelvet beszélni, és lehetôleg ezt adni tovább azoknak, akikre bármilyen hatással vagy befolyással vagyunk.

Azt hiszem, szeretnünk kell egy nyelvet ahhoz, hogy helyesen beszéljük. És számomra nem kétséges, hogy Murádin László nagyon szereti a magyar nyelvet. Érezhetô ez írásainak hangvételébôl, vagy inkább hangulatából, amint kedves-játékosan hívja fel a figyelmet egy-egy gyakrabban elkövetett hibára, félreértelmezett nyelvi jelenségre. A kötetet nyitó írás például azt taglalja, honnan erednek a személynevet is tartalmazó szólások, amelyek nyelvünket gazdagítják. Az 1800-as évekbôl származó adomák igazságértéke ugyan vitatható, maga a tény azonban, hogy ezek a szólások már ilyen hosszú idô óta szerves részét képezik életünknek és nyelvünknek, csak még értékesebbé teszik ôket. Egyik igen gyakori hibánk a szenvedô szerkezetek használata, errôl is olvashatunk a könyvben, közismert nóta kapcsán: Zöldre van a rácsos kapu festve. Kiderül, hogy idônként igenis jogos ez a forma, a legtöbb esetben azonban nem árt egyszerû cselekvô módban kifejeznünk mondanivalónkat. De megtudhatjuk, honnan ered például a szívem szottya kifejezés, vagy a fenegyerek, miért tartunk idônként dínomdánomot, hogyan keveredünk kalamajkába, mi a különbség a holmi, a gönc és a cucc között. Mindezek mellett még rengeteg nyelvi érdekességet tudhatunk meg, amelyek mind arra ösztönözhetnek, hogy igyekezzünk minél többet megtudni anyanyelvünkrôl, minél gazdagabb szókinccsel beszélni, és odafigyelni arra, mit és miért mondunk.

Egy biztos: az anyanyelv mindig a mi kincsünk marad. Olyan kincs, amely köztulajdon, illetve magántulajdon is egyben, és mint ilyenre, fokozottan kell vigyáznunk rá. Ebben segít Murádin László kötete, de segíthet az is, ha minél többet olvasunk, és ha beszéd közben is tudatosak vagyunk, tehát vigyázunk arra, hogy a környezetünkben észlelhetô vadhajtások ne fertôzzék meg szókincsünket.

* Murádin László: Ki volt az a bizonyos Deákné? Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2003.

Sándor Boglárka Ágnes

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

A gyógynövények szerte a világon reneszánszukat élik. Az EU piacainak legjelentôsebb beszállítói: Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Horvátország és Románia. A piacon való megmaradásban egyre fontosabb szerepe lesz a minôségnek.

2000-ben készült tanulmány szerint a gyógy- és fûszernövénypiacok telítettek, az alapanyagpiacok is áruval ellátottak, egyes termékekbôl nagy készletek halmozódtak fel. Ez különösen a kasvirágra és a közönséges orbáncfûre igaz, amelyekbôl nagy a túltermelés és az árak is alacsonyak. Megnôtt ugyanakkor az igény az organikus termékek iránt.

Az EU-ban nincs a gyógynövénytermékekre vonatkozó, egységes piacszabályozás, a drogokat az érvényes gyógyszerkönyvi elôírásoknak és szabványoknak megfelelôen a tagállamok maguk minôsítik.

A 65/65 EGK irányelv szerint gyógyszernek minôsül minden olyan anyag, vagy anyagkombináció, amely emberi vagy állati betegségek elhárításának eszköze. A növényi tartalmú gyógyszereket akkor nem sorolják be gyógyszerként, ha élelmiszerként, kozmetikumként stb. használják fel azokat. E növényi készítményekre nem szükséges az illetékes hatóság jóváhagyása.

A növényi tartalmú gyógyszerek kiskereskedelme Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban, Portugáliában és Spanyolországban a gyógyszertárakra korlátozódik. Dániában, Németországban, Finnországban, Angliában, Hollandiában, Ausztriában és Svédországban azonban bizonyos növényi tartalmú gyógyszerek más kereskedelmi csatornákon keresztül is értékesíthetôk.

A 2001/83 EK irányelv rendelkezik az emberi felhasználásra alkalmas gyógyszerkészítmények körérôl, átfogja az értékesítési engedélyezést, az engedélyek közös elismerését, a gyártást és a behozatalt, a címkézést és a csomagolást, a gyógyhatású termékek osztályozását, nagykereskedelmét és reklámját is.

A gyógynövények gyûjtését az EU a vad fajok védelmén keresztül, importját a vadon termô gyógynövények kereskedelmének korlátozásával szabályozza.

A termelôket segíti, hogy a pihentetett területek utáni területalapú támogatás igényelhetô akkor, ha az éppen "pihenô" földön gyógynövény-alapanyagot termelnek.

Ennek részletes szabályait a Bizottság 2461/1999 EK rendelete tartalmazza, amely igen szigorú ellenôrzésekhez köti a támogatás igénybevételét. E támogatási forma számos uniós országban fellendítette a gyógynövénytermesztést, s mintegy 6000 hektárt érintett. A mezôgazdasági termelésbôl pihentetett terület ily módon való hasznosításával hektáronként mintegy 300 euró/hektár területalapú támogatás kapható.

Szakértôk szerint a gyógynövénytermesztésben alternatív lehetôség lehet az ökológiai gazdálkodásra való áttérés, a környezetkímélô technológiák alkalmazása, és — a versenyképesség megôrzése érdekében — szükséges az EU-ban mûködô önkéntes minôségbiztosítási rendszer bevezetése. A HACCP minôségbiztosítási rendszer és az EU-ban kidolgozott ISO EN 9000 rendszer bevezetése nagy szerepet kap a termékek uniós elfogadtatásakor.

Az EU-ban mintegy 70 ezer hektáron termesztenek gyógy-, aroma és fûszernövényeket, a legnagyobb termesztô Franciaország 24 ezer hektárral, de jelentôs még Spanyolország 20 ezer hektárral, valamint Németország, Ausztria és Finnország is.

Az unió gyógynövény-szükségletének számottevô részét importból fedezi: az európai gyógynövénypiacokon 1200–1300 gyógynövény drog jelenik meg, közel 90 százalékuk gyûjtésbôl származik.

A tíz legnagyobb értékben forgalmazott gyógynövény a páfrányfenyô (ginkgó), az orbáncfû, a szágópálma, a macskagyökér, a ginzeng, a fokhagyma, a kasvirág, a vadgesztenye, a poloskavész és a barátcserje.

Európai uniós képzéssorozat indul romániai magyar kis- és középvállalkozók EU-s csatlakozásra való felkészítésének érdekében az RMDSZ gazdasági fôosztálya és a Magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közös szervezésében. Az EU házhoz jön címû képzés bemutató konferenciájára november 21-én Kolozsváron kerül sor.

A tervezés és az üzleti stratégia alapját képezô általános jogi és szabályozási rendszer, a regionális és helyi viszonyokat meghatározó gazdasági feltételekben bekövetkezô alapvetô változások, valamint az ágazat- és szakmaspecifikus követelmények megismertetése lesznek a Kolozsváron, november 21-én induló képzéssorozat fô témái. A rendezvény célja a romániai magyar vállalkozások képviselôinek tájékoztatása az EU-s csatlakozás gazdasági vonatkozásairól, az egységes piachoz való felzárkózás követelmény- és normarendszerérôl, továbbá a párbeszéd lehetôségének biztosítása a felkészítôkön, melyek során az uniós integráció legavatottabb szakértôinek, valamint a romániai és magyarországi minisztériumi meghívottak segítségével megismerhetik a csatlakozási folyamatban már elôrehaladott Magyarország tapasztalatait és a csatlakozással járó kihívásokat, nehézségeket és piacra jutási lehetôségeket.

A program alapvetô célja a mikro-, kis- és középvállalkozások országos szintû, ágazat-, szakma- és régióspecifikus felkészítése, a meghívottak pedig romániai magyar vállalkozók, vállalkozói szövetségek, szakmai szervezetek, az RMDSZ helyi és megyei szervezetei, önkormányzati szakértôk. A Bethlen Kata Diakóniai Központban szervezett konferencia meghívottjaiként részt vesznek Réthy Imre, a Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisztériuma államtitkára, a romániai Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynökségének elnöke, Márk Péter és Németh Attila, a Corvinus Rt. és az Új Kézfogás Közalapítvány vezetôi tájékoztatnak az országos kis- és középvállalkozás-fejlesztô programokról, pályázatokról.

A képzésen részt vevô vállalkozók az EU felkészítô szemináriumon való részvételrôl szóló tanúsítványt kapnak.

Az Európai Központi Bank (EKB) fô közgazdásza, Ottmar Issing szerint a pénz- és tôkepiacokon eltúlzottak az inflációs várakozások.

Az EKB maga egyelôre nem tart gyorsuló inflációtól, de Issing megjegyzése az elsô utalás arra, hogy az EKB késôbb kénytelen lehet figyelembe venni a várakozásokat kamatpolitikájában — írta a Reuters hírügynökség, Issingnek a svájci Tages-Anzeigerben hétfôn megjelent nyilatkozatát idézve.

Issing megnyugtató kijelentést is tett. Az euróövezeti tûréshatárt túllépô német és francia államháztartási deficit körül kialakult helyzetet "kritikusnak" nevezte, de kijelentette: — Messze jár a valóságtól minden olyan elképzelés, hogy azonnal reagálunk a vita kimenetelére. Az euróövezeti költségvetési politikák csak egy tényezôt jelentenek az EKB kamatpolitikáját meghatározó sok tényezô közül.

Franciaország már egyéves haladékot kapott az Európai Bizottságtól arra, hogy államháztartási hiányát a GDP 3 százaléka alá csökkentse. A német kormány is közölte, hogy jövôre harmadszor is túllépik a tûréshatárt. Az EU pénzügyminiszterei késôbb tárgyalnak errôl.

Issing azt is mondta, hogy szaporodnak a fellendülés jelei az euróövezetben. Az elemzôk csak a jövô évben várnak kamatemelést. Az EKB a legutóbbi, november eleji értekezletén változatlanul, 2,00 százalékos rekordmélységben hagyta az irányadó, kéthetes refinanszírozási kamatminimumát.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 889 lej, 1 USD = 33 916 lej, 1 magyar forint = 155 lej.

Diáklány lakótársnôt keresô lányok jelentkezését várom. Telefon: 0745-876280.

Az elmúlt hétvége kosárlabda-fordulójának nôi rangadóját a két, európai kupákban szereplô hazai együttes összecsapása jelentette, amelyet a többi mérkôzéssel ellentétben, az európai kiruccanások miatt csak hétfôn délután játszottak le.

A két törökországi vereség után hazatért kolozsvári diákcsapat, sajnos, nem tudta felülmúlni a címvédô, illetve a bajnoki cím legnagyobb esélyesének számító Târgovistei Livast, amelytôl 10 pontos vereséget szenvedett, s így kakukktojásként említhetô, hiszen a forduló további mérkôzésein mind a vendégegyüttesek gyôztek. A négy negyedbôl a vendég kolozsváriak azonban mindössze az utolsót nyerték meg két pontos különbséggel. A bajnoki ezüstérmes kolozsváriak így távolodni látszanak a bajnoki címtôl, ámbár a kitûzött cél (a dobogós helyezés) még így is elérhetô.

Vereséget szenvedett megyénk másik csapata, a Dési Szamos-Tiger is, amely nem fûzött nagy reményeket a vâlcea-i együttessel szemben vívott hazai találkozójához. Az elején még szoros volt az eredmény, de az idô teltével egyre nyilvánvalóbbá vált az oltyán lányok fölénye. A vendégektôl különben a tavaly még a désieknél szerepelt Duma volt a legeredményesebb 16 ponttal, de a válogatott Nitulescu (12) is kitûnt pontos kosaraival. A govoraiak gyôzelme akár nagyobb arányú is lehetett volna, ha Zugrav és Georgescu nem hibáznak jobbnál jobb helyzetekben.

A hazai csapatban felfigyelhettünk Budai Erika játékára, aki 11 pontot ért el.

A 8. forduló eredményei:

Târgovistei Livas–Kolozsvári U ACSA Terapia 61:51 (16:13, 29:23, 47:35), Dési Szamos Tiger–CET Govora 44:62 (12:29, 22:37, 32:48), Nagyváradi CSU–Aradi ICIM 42:80, Bukaresti Progresul–Bukaresti Omnilogic 69:90, Nagyszebeni Magic–Bukaresti Rapid-CFR 50:55,

A sorrend:

1. Arad 8 7 1 630:438 15
2. Livas 7 7 0 564:387 14
3. Omnilogic 7 6 1 512:366 13
4. U-ACSA-T. 8 5 3 566:460 13
5. Govora 8 5 3 493:420 13
6. Rapid 8 3 5 506:450 11
7. Progresul 8 3 5 509:539 11
8. Szamos 8 2 6 403:579 10
9. Nagyvárad 8 1 7 353:653 9
10. Nagyszeben 8 0 8 351:595 8
• A férfiaknál is veszteséggel zárta az elmúlt fordulót a kolozsvári gárda, amely erôs ellenfélhez, az örök vetélytárs aradiakhoz látogatott. A két csapat sokáig szinte fej-fej mellett haladt (bár a hazaiak végig vezettek), az utolsó negyedben azonban a West Petrom szemmel láthatóan a BU Poli Carbochim fölé kerekedett, és végül magabiztos gyôzelmet aratott.

Eredmények:

Aradi West Petrom–Kolozsvári BU Poli-Carbochim 78:64, Alexandriai Saifcar–Brassói Romradiatoare 60:79, Bukaresti Rapid–Pitesti-i Arges 69:78, Cernavodai Axiopolis–Temesvári Elba 58:71, Bukaresti Dinamó-Erbasu–Nagyszebeni Bere Trei Stejari 103:82, Bukaresti Rompetrol–Ploiesti-i Asesoft 73:95.

A sorrend:

1. Dinamó 7 7 0 646:437 14
2. Asesoft 7 7 0 672:468 14
3. Brassó 8 4 4 555:628 12
4. Arad 8 4 4 627:649 12
5. Rompetrol 8 4 4 645:641 12
6. Kolozsvár 7 4 3 522:537 11
7. Arges 8 3 5 579:602 11
8. Jászvásár 7 4 3 545:526 11
9. Nagyszeben 7 3 4 538:571 10
10. Temesvár 6 4 2 502:459 10
11. Rapid 7 2 5 450:522 9
12. Cernavoda 7 1 6 399:532 8
13. Alexandria 7 0 7 500:608 7

(balázs, erkedi)

A címvédô Ausztrália jutott elsôként az 5. rögbi-világbajnokság döntôjébe. A vendéglátók Sydneyben 80 ezer nézô elôtt magabiztosan fektették kétvállra a favorit Új-Zélandot, a hathetes mamuttorna eddigi legnagyobb meglepetését szolgáltatva.

Az angol válogatott lesz a címvédô ausztrálok ellenfele a szombati döntôben, Albion csapata 24-7-re nyert a franciák elleni presztízsmérkôzésen.

Eredmény, elôdöntô: Ausztrália–Új-Zéland 22–10 és Anglia–Franciaország 24–7.

A harmadik helyért Franciaország csütörtökön mérkôzik Új-Zélanddal.

Folytatódott a magyar válogatott vesszôfutása a 73. férfi és 16. nôi súlyemelô-világbajnokságon Vancouverben. Tancsics László (56 kg) pénteki kiesését követôen ezúttal a 77 kg-os súlycsoportban induló Baranyai János mondott idô elôtt búcsút.

Az élete elsô felnôtt vb-jén részt vevô sportoló szakításban képtelen volt megbirkózni a 142,5 kg-mal, a lökésre pedig már ki sem jött.

A férfi csapat helyzetét tovább súlyosbítja, hogy a 94 kg-ban benevezett Ehrlich György térdsérülése miatt már biztosan nem indulhat. Ehrlich még a dominikai edzôtáborban esett el, s dr. Mezôfi Miklós csapatorvos véleménye szerint nem érdemes kockáztatni, így az a szinte példátlan helyzet állt elô, hogy hiába nevezett a szövetség nyolc férfit, abból legfeljebb öt tudja kiharcolni az olimpiai szereplést. Az ezután következô Diószegi Sándornak (94 kg), Gyurkovics Ferencnek (105) és Stark Tibornak (+105) egyenesen a csodára lenne szüksége ahhoz, hogy a csapat négy athéni kvótához jusson a kanadai világbajnokságon.

Csalódást okozott az 58 kg-os súlycsoportban induló Ráki Henrietta is. Mind szakításban, mind lökésben kezdôsúlyán ragadt, márpedig ilyen szintû versenyen a hatból két jó fogással senki sem reménykedhet jó helyezésben. Ráki végül a 13. helyen kötött ki összetettben, s csak az vigasztalhatja, hogy teljesítményével elindította a magyar nôi csapatot az athéni olimpia felé vezetô rögös úton. Az 58 kg-os súlycsoport döntôje a már-már horrorisztikus elemeket sem nélkülözte. A török Bilgin könyöke, valamint a tajvani Li Feng-jing térde bánta a kockázatos gyakorlatokat, a legrosszabbul mégis az egyiptomi Mansour járt, akinek bal könyökét szétszakította a 97,5 kg-os tömeg. Végül a drámai küzdelmet mindkét fogásnemben, egyúttal összetettben is a kínai Szun Caj-jen nyerte.

Eredmények:

Nôk 58 kg, összetett: 1. Szun Caj-jen 225 kg (100, 125), 2. Patmawati (Indonézia) 217,5 (97,5, 120), 3. Aylin Dasdelen (Törökország) 210 (92,5, 117,5), 4. Maria Escobar (Ecuador) 207,5 (92,5, 115), 5. Pak Hyon Suk (Koreai NDK) 205 (90, 115), 6. Marina Csajnova (Oroszország) 205 (90, 115); szakítás: 1. Szun 100, 2. Patmawati 97,5, 3. Escobar 97,5; lökés: 1. Szun 125 kg, 2. Patmawati 120, 3. Maryse Turcotte (Kanada) 120.

A közép-európai idô szerint hétfô hajnalban befejezôdött Mesterek Kupáján elôdöntôs, ott a késôbbi gyôztes svájci Roger Federertôl vereséget szenvedô Andy Roddick nyerte a férfi teniszezôk idei pontversenyét, s az ATP Race mellett a hagyományos világranglistát is az amerikai zárta az élen.

A houstoni idénybúcsúztató egyéni viadal legjobbja mindkét rangsorban megelôzte a spanyol Juan Carlos Ferrerót, vagyis a 2. lett.

Az ATP Race végeredménye: 1. Andy Roddick (amerikai) 907 pont, 2. Roger Federer (svájci) 875, 3. Juan Carlos Ferrero (spanyol) 841, 4. Andre Agassi (amerikai) 685, 5. Guillermo Coria (argentin) 666, 6. Rainer Schüttler (német) 641, 7. Carlos Moyá (spanyol) 456, 8. David Nalbandian (argentin) 412, 9. Mark Philippoussis (ausztrál) 323, 10. Sebastian Grosjean (francia) 322, 11. Paradorn Srichaphan (thaiföldi) 319, 12. Jiri Novak (cseh) 302, 13. Junesz el-Ajnaui (marokkói) 296, 14. Tim Henman (brit) 296, 15. Gustavo Kuerten (brazil) 294, 16. Lleyton Hewitt (ausztrál) 290, 17. Sjeng Schalken (holland) 285, 18. Nicolas Massu (chilei) 278, 19. Martin Verkerk (holland) 268, 20. Mardy Fish (amerikai) 260, ..., 65. Andrei Pavel 94, ..., 74. Victor Hãnescu 81, ..., 112. Sávolt Attila 36

A hagyományos világranglistán :

Egyes:

1. Roddick 4535 pont, 2. Federer 4375, 3. Ferrero 4205, 4. Agassi 3425, 5. Coria 3330, 6. Schüttler 3205, 7. Moyá 2280, 8. Nalbandian 2060, 9. Philippoussis 1615, 10. Grosjean (francia) 1610, ..., 70. Victor Hãnescu 515, ..., 72. Andrei Pavel 510, ..., 154. Adrian Voinea 248, ..., 175. Rãzvan Sabãu 214, ..., 178. Sávolt Attila 205, ..., 352. Ion Moldovan 87, ..., 364. Bardóczky Kornél 82, ..., 388. Gabriel Moraru 73, ..., 461. Victor Ionitã 53, ..., 472. Florin Mergea 48, ..., 558. Adrian Cruciat 35, ..., 599. Kiss Sebô 28, ..., 616. Dacian Crãciun 27, ..., 618. Fonó László 27, ..., 698. Victor Crivoi 19, ..., 785. Adrian Barbu 14, ..., 800. Mazány Norbert 13, ..., 813. Kisgyörgy Gergely 12, ..., 825. Gabriel Trifu 11, ..., 856. Cãtãlin Gard 10, ..., 839. Balázs György 11, ..., 911. Hultai Gergely 8, ..., 953. Horia Tecãu 7, ..., 985. Artemon Apostu-Efremov 6, ..., 1014. Rãzvan Lupsescu 6, ..., 1054. Teodor Bolanu 5, ..., 1101. Tatár Zsolt 4, ..., 1128. Andrei Mlendea és Florin Nedelcu 4–4, ..., 1266. Adrian Ungur 2, ..., 1324. Victor Anagnastopol és Tóth László 2, ..., 1405. Radu Barbu, Böröczky Zoltán, Adrian Gavrilã, Gém Péter, Bogdan Ivascu, Kellner Ádám, Marcel Miron, Robert Nitã, Noszály Sándor, Alin-Alexandru Simion, Szathmáry Tibor és Andru Târnovean 1–1.

Páros: 1. Makszim Mirnyij (fehérorosz) 4775 pont, 2. Bob Bryan (amerikai) és Mike Bryan (amerikai) 4510–4510.

A következô idény után, vagyis 2005-tôl Juan Pablo Montoya (képünkön) lesz a Forma–1-es McLaren-csapat egyik pilótája, minden bizonnyal Kimi Räikkönen mellett. A világsajtóban hetek óta elképzelhetônek tartott szerzôdtetést a wokingi istálló fônöke, Ron Dennis jelentette be hétfôn. Azt nem mondta, hogy kinek a helyére érkezik a Williamstôl a kolumbiai sztár, de szinte biztos, hogy az idén már halványan szereplô skót David Coulthardot váltja. Szerzôdése a 2004-es idény végéig köti jelenlegi csapatához Montoyát.

Juan Pablo Montoya 1998-ban megnyerte a Forma–3000-es nemzetközi bajnokságot, majd egy évvel késôbb minden idôk legfiatalabb gyôzteseként a tengerentúli CART-sorozatban is a legjobb volt. A Forma–1-be 2001-ben került, s azonnal a szakértôk és a szurkolók egyik legnagyobb kedvence lett. Idén érte el legjobb eredményét összetettben: Michael Schumacher (Ferrari) és Räikkönen mögött 3. lett. Eddig 50 nagydíjon 163 pontot szerzett, 3 gyôzelmet aratott, 11-szer volt edzéselsô.

Gellei Imre, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az észtek elleni, szerdai barátságos találkozó megnyerésével akar elbúcsúzni, mert — amint azt már többször is leszögezte: — nem hisz abban, hogy az MLSZ meghosszabbítja december 31-én lejáró szerzôdését.

— Nagy erôpróba elôtt állunk, mert az utolsó két Európa-bajnoki selejtezô elvesztése miatti sokkból kell felállnunk. Ráadásul a mi helyzetünkben senkit sem becsülhetünk le. Az észtek ugyanúgy negyedikek lettek csoportjukban, mint mi, s hat mérkôzésen csak hat gólt kaptak a bolgároktól, a horvátoktól és a belgáktól — mondta a szakvezetô. — Sajnos, a selejtezôkön nem éltünk a lehetôséggel, nem tudtuk kiharcolni a pótselejtezôt érô második helyet. Egyértelmû, hogy valakinek vállalnia kell a felelôsséget, ez jelen esetben a szövetségi kapitány, vagyis én. Abban azonban biztos vagyok, számos játékosom a jövôben is bizalmat kap majd.

Gellei családi gyász, édesanyja halála miatt nem számíthat Bódog Tamásra, míg sérülés miatt Juhár Tamás, Juhász Roland, Szekeres Tamás, Dárdai Pál, Lôw Zsolt, Füzi Ákos és Fehér Miklós nem szerepelhet. Kenesei Krisztiánt pedig a tét nélküli meccsre felesleges lett volna hazahívni Kínából.

Észtország csapata lesz a magyar válogatott 101 éves történetében a 77. ellenfél, korábban ugyanis nem találkozott egymással a két nemzeti együttes. A mérkôzés romániai idô szerint 17 órakor kezdôdik, a játékvezetô a cseh Milan Sedivy.

Gellei Imre kerete: kapusok: Király Gábor (Hertha Berlin SC), Végh Zoltán (MTK FC); védôk: Bodor Boldizsár (Germinal Beerschot), Bódog Tamás (FSV Mainz), Dragóner Attila (Ferencvárosi TC), Fehér Csaba (NAC Breda), Korolovszky Gábor (Omonia AC), Petô Zoltán (Matáv-Sopron); középpályások: Farkas Balázs (Újpest FC), Lendvai Miklós (Charleroi), Lipcsei Péter (FTC), Lisztes Krisztián (Werder Bremen), Vasile Miriutã (ETO FC Gyôr), Németh Norbert (Gyôr), Pest Krisztián (Pécsi MFC), Simek Péter (Újpest); csatárok: Gera Zoltán (FTC), Hercegfalvi Zoltán (Székesfehérvári Videoton FCF), Kovács Zoltán (Újpest), Szabics Imre (VfB Stuttgart)

A hét végén zárult a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság afrikai selejtezôinek elsô köre.

Eredmények, elôselejtezô, visszavágók:

Togo–Egyenlítôi Guinea 2–0 — továbbjutott: Togo, 2–1-es összesítéssel; Mauritius–Uganda 3-1, hosszabbítás után — tj: Uganda, 4–3-as összesítéssel; Mozambik–Guinea 3–4 — tj: Guinea, 5-3-as összesítéssel; Lesotho–Botswana 0–0 — tj: Botswana, 4-1-es összesítéssel; Líbia–Sao Tomé és Príncipe 8–0 — tj: Líbia, 9–0-s összesítéssel; Libéria–Gambia 3–0 — tj: Libéria, 3-2-es összesítéssel; Eritrea–Szudán 0–0 — tj: Szudán, 3–0-s összesítéssel; Zöld-foki szigetek–Szváziföld 3–0 — tj: Zöld-foki szigetek, 4–1-es összesítéssel; Benin–Madagaszkár 3–2 — tj: Benin, 4–3-as összesítéssel; Angola–Csád 2–0; tj: Angola, 3–3-as összesítéssel, idegenben lôtt góllal; Mauritánia–Zimbabwe 2–1 — tj: Zimbabwe, 4–2-es összesítéssel; Mali–Bissau-Guinea 2–0 — tj: Mali, 4–1-es összesítéssel; Algéria–Niger 6–0 — tj: Algéria, 7–0-s összesítéssel; Zambia–Seychelle-szigetek 1–1 — tj: Zambia, 5–1-es összesítéssel; Sierra Leone–Kongó 1–1 — tj: Kongó, 2–1-es összesítéssel; Namíbia–Ruanda 1–1 — tj: Ruanda, 4–1-es összesítéssel; Malawi–Etiópia 0–0 — tj: Malawi, 3–1-es összesítéssel; Kenya–Tanzánia 3–0 — tj: Kenya, 3–0-s összesítéssel; Gabon–Burundi 4–1 — tj: Gabon, 4–1-es összesítéssel.

A Szomália–Ghána találkozó visszavágóját szerdán játsszák, az elsô meccsen vasárnap hazai pályán Ghána nyert 5–0-ra.

A párharcok gyôztesei csatlakoznak a 9 kiemelthez, Kamerunhoz, Nigériához, a Dél-afrikai Köztársasághoz, Szenegálhoz, Tunéziához, Marokkóhoz, Egyiptomhoz, Elefántcsontparthoz és a Kongói Demokratikus Köztársasághoz.

A 30 válogatottat öt hatcsapatos csoportba sorsolják december 5-én, Frankfurtban.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]