2003. november 22.
(XV. évfolyam, 270. szám)

Az EU házhoz "jött" Kolozsváron
Uniós felkészítési képzéssorozat bemutatása

(1., 5. old.)

Mintegy húszperces késéssel nyitották meg tegnap délelôtt a Bethlen Kata Diakóniai Központban "Az EU házhoz jön" címû, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által szervezett konferenciát. A köd miatt Bukarestbôl késôbb érkezô Markó Béla szövetségi elnök helyett Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke mondott megnyitó beszédet, elôtte azonban Kerekes Gábor gazdasági ügyvezetô alelnök köszöntötte a nagy számban egybegyûlt résztvevôket.

"Az EU házhoz jön" elnevezésû rendezvény kis- és középvállalkozásokat felkészítô program, amelyet a GKM kiterjesztett a határon túli magyarságra is. Ennek keretében 2003-ban eddig nyolc határon túli városba jutottak el a magyar ajkú vállalkozókhoz az uniós információk. Az EU-s felkészítési képzéssorozat célja, amelynek programindító konferenciájára tegnap került sor, a romániai magyar vállalkozók felkészítése az egységes piachoz való felzárkózásra, a szakmai szervezetek vezetôinek, szakembereinek, trénereinek EU-s felkészítése, a megyei-területi szervezetek, önkormányzatok szakértôinek továbbképzése, valamint kapcsolatfelvétel és információáramlás Magyarország és Románia csatlakozásában érintett intézmények vezetôivel, illetve szakembereivel.

A megnyitó után Réthy Imre magyar közigazgatási államtitkár köszöntötte a jelenlévôket. Az államtitkár elôadásában elmondta: azzal a reménnyel jött ide: "Az EU házhoz jön" program romániai rendezvénysorozata segítséget nyújt abban, hogy a határon túli vállalkozások kellô idôben megismerjék az európai uniós elvárásokat, és csatlakozásukig felkészülhessenek az új kihívásokra. Réthy Imre hangsúlyozta: reméli, hogy a magyar módszer és tapasztalatok felhasználásával megvalósuló felkészítés hozzásegíti az itt élô és munkálkodó vállalkozókat az uniós elvárások megismeréséhez, hogy felkészültebben csatlakozhassanak az új Európához, hiszen, mint mondta, "ha itthon versenyképesek vagyunk, az EU-ban is azok leszünk".

Az idôközben megérkezett Markó Béla szövetségi elnök a köd miatti leszállási nehézségekre hivatkozva elmondta: reméli, hogy ez a leereszkedés tulajdonképpen felemelkedést jelent. Az EU házhoz jön, jelentette ki az elnök, de akkor jön házhoz, ha meghívjuk, nyitott ajtókkal és nyitott gondolkodásmóddal várjuk. Ha viszont olyan tradicíonális szemléletre talál, amely nem képes szembenézni az elkövetkezô évek feladataival, ha zárt ajtókra talál, akkor nincs haladás. A legfontosabb változás, amire szükség van, tulajdonképpen a legkevésbé kézzelfogható: a szemléletváltás, hangsúlyozta Markó. Mozgó vonatra kell fölszállni, emiatt sokkal nehezebb dolgunk van, hangzott a figyelmeztetés.

A rendezvényen bejelentették: Markó Béla szövetségi elnök aláírásával hitelesítette az RMDSZ és GKM között létrejött együttmûködési és szándéknyilatkozatot, amelyet Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter már korábban aláírt.

Köllô Katalin

Az intolerancia veszélyezteti a demokráciát
Nagy az etnikai, vallási és szexuális diszkrimináció

(1., 5. old.)

A tolerancia és a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció volt a fô témája a Közpolitikák Intézete szervezte tegnapi kolozsvári vitafórumnak. Az intézet munkatársai a Gallup közvélemény-kutató intézettel közösen készített, Intolerancia, diszkrimináció és autoritarizmus Romániában címû szeptemberi felmérés eredményeit ismertették és tették vita tárgyává.

A Közpolitikák Intézete az év elején indította az Extrémizmus Romániában elnevezésû projektjét, amelynek célja elemezni a romániai közéletben megnyilvánuló intoleráns és diszkriminatív viselkedést. A projekt vezetôi szembesíteni kívánják a politikai osztály, a sajtó és a civil szervezetek tagjait a jelenlegi romániai közvéleménnyel, és arra sarkallni ôket, hogy együtt dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek hozzájárulhatnak a tolerancia növekedéséhez, az extrémizmus megfékezéséhez és ezáltal egy demokratikusabb társadalom kiépítéséhez.

Az októberben ismertetett kutatási eredményeket nagy meglepetéssel fogadta mind a sajtó, mind a politikai osztály. Eszerint a román társadalomban több mint tíz évvel a forradalom után is nagy az intolerancia az etnikai, vallási és szexuális kisebbségekkel szemben. A legnagyobb diszkriminációnak minációnak a homoszexuálisok vannak kitéve, a kisebbségek közül pedig a romákkal szembeni intolerancia a legerôsebb. A jelentés szerint a lakosság majdnem fele úgy gondolja, hogy a romák szaporodását hatósági úton kellene megfékezni, 36 százalék szerint pedig a romáknak a társadalom többi részétôl külön kellene élniük. A megkérdezettek 82 százaléka vallja azt, hogy a romák megszegik az ország törvényeit, és tíz megkérdezettbôl három úgy gondolja, hogy a közösség tagjait asszimilálni kellene.

Az intolerancia, bár kisebb mértékben, de a magyar nemzetiséggel szemben is megmutatkozik: a lakosság 81 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a tömbben élô magyarok használhassák anyanyelvüket a közigazgatásban, és 88 százalékuk ellenzi a Székelyföld autonómiájának gondolatát. A román lakosság 46 százaléka hiszi azt, hogy az államnak nem kellene támogatnia a magyar nyelvû oktatást, és 57 százalékuk szerint a magyarok soha nem mondanak le arról a vágyukról, hogy Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz.

Az intézmény munkatársai az ország három városában: Konstancán, Jászvárosban és Kolozsváron szerveztek vitafórumot, a kolozsvári találkozó témáját az interetnikus kapcsolatok képezték. Emellett a fórumon résztvevô Cristian Preda politikai elemzô a kutatásnak a politikai extrémizmusról szóló fejezetére is felhívta a jelenlévôk figyelmét. Kijelentette: Romániában ezt a fogalmat Corneliu Vadim Tudor személyével és a Nagy-Románia Párttal azonosítják. Ezzel kapcsolatosan kifejtette: az a tény, hogy a románok többsége a radikális vezetônél fontosabbnak tartja a szervezetet, azt sugallja, hogy stabilizálódik a párt szavazótábora, a jövô évi választásokon 20 százalék fölött lesz a támogatottságuk, ami nagy veszélyt jelent a romániai demokrácia számára.

Adrian Moraru és Ovidiu Voicu programvezetôk a kisebbségekkel szembeni intoleranciára hívták fel a figyelmet, és feltették a jelenlévôknek a kérdést: mivel magyarázható a román lakosság magatartása? A válaszok a Romano Suno, a Babes–Bolyai Tudományegyetem roma diákszervezetének tagjai részérôl jöttek, akik saját tapasztalataikról is beszámoltak a közönségnek. Az egyetemisták szerint a romákkal szembeni magas fokú diszkriminációhoz a gazdasági válság, a nagyarányú szegénység is hozzájárul. Ugyanakkor elmondták: ezt az otthoni nevelés, az általánosításokba bocsátkozó sajtó, valamint az információhiány is fokozza. Utóbbi kijelentésüket azzal magyarázták, hogy a lakosság nagy részénél felvilágosultabb egyetemi hallgatók nem visszonyultak hozzájuk annyira intoleránsan. Az általuk elmondottakkal csupán az egyik, nyugalmazott fôtisztként bemutatkozó jelenlévô nem értett egyet. A volt katonatiszt kijelentette: az ország törvényei szerint Romániában nincsenek sem magyarok, sem romák, csak román állampolgárok vannak.

Pap Melinda

Soporan: A Szekuritáté áldozata vagyok
Cáfolja a besúgói vádakat a prefektus

(1., 5. old.)

Vasile Soporan Kolozs megye prefektusa tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: szerinte a bukaresti székhelyû Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS, SZIVOB) hamis iratok alapján vádolta azzal, hogy diákkorában bizonyos formában együttmûködött az 1989 elôtti politikai rendôrséggel. — A Szekuritáté egyetlen ügynöke sem vette fel velem a kapcsolatot. Nem ismerem sem a Puiu álnevû ügynököt, se Ioan Buturã ôrnagyot, sohasem készítettem írásos vagy szóbeli jelentést számukra — nyilatkozta a prefektus, aki a sajtó rendelkezésére bocsátotta a Bukarestbôl hozott iratcsomót, az 1970-es évekbôl származó katonakönyvét és diákigazolványát. Soporan szerint a fôvárosi bizottság képviselôi rosszindulatúan értelmezték az iratokat, ezért beperelte ôket. Követeli, kérjenek bocsánatot, és tegyenek közzé olyan sajtóanyagokat, amelyek helyreállítják jó hírnevét.

A prefektus megfordította a lapot: egyenesen a Szekuritáté áldozatának adta ki magát. Szerinte diákkorában és a katonai szolgálat teljesítése alatt állandóan figyelemmel tartották, és jelentéseket állítottak össze róla. Érdekes módon az általa bemutatott iratok éppen ennek ellenkezôjérôl tanúskodnak. Az 1979. november 8-án írt dokumentumban Ioan Buturã ügynök ezt a jelentést állította össze a jelenlegi prefektusról, akkoriban még csak középiskolai diákról: "Vasea" együttmûködôt, valódi nevén Soporan V. Filip, 1971-ben hálóztuk be a tanuló fiatalság ügyében az aranyosgyéresi reál líceumban, és tartottuk vele a kapcsolatot. Mivel tevékenysége már nem megfelelô, mi több, ideiglenesen távozott a városból, javasoljuk a kapcsolat megszakítását és az iratcsomó lezárását. Aláírja Ioan Buturã ügynök. Mi több, az egyik Szekuritáté-tiszt 1978. szeptember 15-én olyan bejegyzést írt az iratcsomóba, amely szerint alkalomadtán "Vasea" negatív vonatkozású beszélgetésekrôl és egyeseknek bizonyos külföldiekkel fenntartott kapcsolatairól számolt be, amelyet a milícia szintjén felhasználtak. "Úgy tûnik, hogy távozik a városból, ezért nem használjuk többé" — végzôdik a fenti dátumon tett bejegyzés.

— Szemtôl szembe szeretnék találkozni azokkal, akik ezeket írták rólam — jelentette ki a prefektus.

Amint arról már beszámoltunk, a németországi Stuttgarter Zeitung nemrég megírta: Kolozsvár polgármestere és a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora azt nyilatkozta: Soporan az 1989 elôtti politikai rendôrség besúgója volt. Utólag Andrei Marga tagadta, hogy ilyen kijelentést tett volna a német újságnak

Kiss Olivér

Átadták a felnôttképzô központot

(1., 7. old.)

Több éve elkezdett munka elégedett befejezésének, és ugyanakkor hosszú évekre kiterjedô tevékenység ünnepélyes megkezdésének teremtettek megfelelôen emelkedett hangulatot a területi munkaerô-hivatal képviselôi tegnap a Cukorgyár utca 51. szám alatt: hivatalosan — ünnepélyes szalagátvágással, fontos meghívottak jelenlétében — átadták a Kolozsvár

Területi Felnôttképzô Központ épületét, amelynek felújítása már több mint egy éve megkezdôdött. A felnôttképzô központok a Világbank Munkaerô és társadalomvédelem elnevezésû programjának keretében létesültek több országban, általában kanadai szakemberek segítségével. A központok az országos munkaerô-foglalkoztatási ügynökség hatáskörébe tartoznak, és céljuk minél felkészültebb szakembereket kioktatni azokra a szakmákra, amelyekre kereslet van a romániai munkaerôpiacon, magyarázta a kolozsvári központ igazgatója, Adrian Tinis. A szépen, ízlésesen felújított, korszerûen felszerelt épületben több részleg mûködik — közellátás, gépkocsijavítás, konfekció, számítógép-kezelés, hegesztés, szépségszalon —, ahol a munkanélküliek, munkavállalók, általában az érdekeltek átképezhetik vagy továbbképezhetik magukat. Az oktatás csoportokban és lépcsôzetesen történik, minden elsajátított folyamat utáni vizsgáztatással és a munkaadók bevonásával a felkészítésbe, tesztelésbe.

Az ünnepélyes átadáson és megnyitón részt vett Ioan Cindrea államtitkár, az Országos Munkaerô Foglalkoztatási Ügynökség elnöke, Vasile Soporan prefektus, Serban Gratian megyei elnök, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, továbbá vállalatigazgatók, munkáltató szövetségek képviselôi. A kanadai tanácsadó szakemberek részérôl ezúttal Tom Evans volt jelen, aki hangsúlyozta az ilyen jellegû központok fontosságát, hasznát a munkaerô-felkészítésben.

(i)

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben
Konferencia a régiókutatás idôszerûségérôl

(1., 2. old.)

A régiókutatás elméletének és módszerének kérdéskörérôl szóló kétnapos konferenciát szervez az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Kolozsváron. A Protestáns Teológia dísztermében számos hazai és külföldi tudós, oktató jelenlétében Egyed Ákos, az EME elnöke nyitotta meg a rendezvényt. A pénteken kezdôdött rendezvény a Magyar Tudomány Napjához kötôdik.

Egyed Ákos köszöntô beszédében elmondta: az 1859-ben megalakult, legnagyobb múlttal rendelkezô akadémiai jellegû erdélyi magyar tudományos társaság elnöksége elhatározta, hogy ezentúl a szervezet alapítónapja körül minden évben megszervezi a most második alkalommal megrendezett konferenciát. A tavalyi rendezvényhez viszonyítva változást jelent, hogy a konferenciát ezúttal kétnaposra tervezték, mert több idôt terveznek fordítani a kutatás eredményeinek bemutatása és megvitatása mellett a tudományos munka általános kérdéseire is. A tudományos ülésszak fôvédnöke Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Az EME elnöke úgy vélte: a régiókutatás idôszerûségét nem szükséges indokolni, elég megemlíteni, hogy a regionalizmus Európa-szerte az egyik legtöbbet tárgyalt kérdés, ami a tudósokat is arra inti, hogy nézzenek szembe a nemzetiségi létet, a kultúrát és a tudományt érintô európai integrációs folyamatok következményeivel. Egyed Ákos megköszönte, hogy az EME részesült az MTA költségvetésébôl.

A konferencián átadták az MTA álal alapított Arany János-díjat is, amelyet a határon túli magyar kutatóknak ítélnek oda. Idén tudományos munkásságáért dr. Uray Zoltán kolozsvári biológust, rákkutatót tüntették ki az elismeréssel.

A tegnapi elôadások között Meskó Attila, az MTA fôtitkárhelyettese beszámolt a nemrég Budapesten tartott World Science Forum tudományos ülésszak következtetéseirôl, míg Berényi János, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke a tudomány európai vonatkozású távlatait vázolta. Pomogáts Béla irodalomtörténész betegség miatt nem lehetett jelen a rendezvényen, így Sipos Gábor kolozsvári levéltáros olvasta fel a tudós regionális, nemzeti és európai irodalomról szóló dolgozatát.

Egyed Ákos az Erdélyi Múzeum Egyesület és Erdély történeti régióinak kutatásáról, Horváth Gyula, az MTA-Regionális Kutatások Központjának fôigazgatója a magyarországi regionális tudományról értekezett.

A délután folyamán Benedek József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem docense a regionális kutatási paradigmákról és régiósításról, Kolumbán Gábor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa a régiókutatás módszerérôl, Selinger Sándor, a Gábor Dénes Fôiskola Erdélyi Konzultációs Központ igazgatója a térinformatikáról mint a régiófejlesztés nélkülözhetetlen eszközérôl, Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a népi kultúra táji tagoltságának kutatásáról Erdélyben és Moldovában, Balla Árpád fôorvos az 1970-2002 közötti Hargita megye népmozgalmi adatairól, Csávossy György pedig az erdélyi borok tájiságáról értekezett.

Borbély Tamás

Utak, földgáz, ivóvíz és iskola Kolozs megyében

(1., 7. old.)

Idei utolsó konzultatív találkozójukra gyûltek össze Kolozs megye magyar polgármesterei és alpolgármesterei, ezúttal Magyarszováton, ahol Domokos László helybeli polgármester volt tökéletes házigazdájuk. A találkozó a mai Megyei Képviselôk Tanácsa és a jövô heti Megyei Önkormányzati Tanács jegyében zajlott, ugyanakkor javaslatok hangzottak el a jövô évi költségvetéssel kapcsolatban. A jelenlévôk fôként az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselôinek sorozatos távolmaradását nehezményezték.

A magyar polgármesterek és alpolgármesterek találkozóin általában az utak állapota, a földgáz bevezetése, az erdôk-ingatlanok visszaszolgáltatása visszatérô témaként merül fel, ugyanígy a költségvetés szûkmarkúsága, amelyet annál indokolatlanabbnak és méltánytalanabbnak éreznek, mivel Kolozs megye az ország egyik legnagyobb adófizetôje, a költségvetésbôl azonban alig tér vissza pénz a fôvárosból. Ilyen körülmények között egymás tapasztalatait megosztva igyekeznek úgy gazdálkodni házuk táján, hogy az a közösség hasznára váljon, törvénybe ne ütközzék, még akkor is, ha az ország törvényei és a helyi viszonyok ellentmondásosak, zavarosak.

1,4 milliárd lejt hagyott jóvá a Kolozs megyei tanács Kisbács önkormányzata részére, a 80 százalékban elkészült földgázhálózat kiépítési munkálatainak folytatására. Márton Elek kisbácsi alpolgármester elmondta, villámcsapásként hatott a hír, hogy mivel az összeget nem célirányosan használták fel, a fennmaradó egymilliárd lejt nem folyósítják. A megye ellenôrzô bizottsága tüzetesen átvizsgálta az iratokat, és mindent rendben talált. Márton Elek arra kérte a Kolozs megyei RMDSZ jelen lévô képviselôit — Pálffy Zoltán és Buchwald Péter megyei tanácsosokat, valamint Máté András Levente MKT-elnököt — igyekezzenek eloszlatni a félreértést. Kisbács örökös problémája a jelenleg Kolozsvárhoz tartozó határterület visszaszolgáltatása, amelyre Kisbács jogosan formál igényt. Ehhez Kolozsvár városi tanácsának határozata szükséges, ám a megyeközpont természetesen nem szívesen mond le arról a jelentôs jövedelmet hozó ipari övezetrôl. Az autóbuszjárat útvonalának meghosszabbítását kérte az alpolgármester, tekintettel arra, hogy azt többnyire Kisbács község lakosai veszik igénybe, akiknek a végállomástól viszont még 2 kilométert kell gyalogolniuk. A kisbácsi tanács vállalná a járat útvonalának meghosszabbításával járó költségek egy részének fedezését, az alpolgármester elôzetes számításai szerint a szükséges üzemanyag-többlet mintegy negyedmilliárd lejre emelkedne, ezt fizetnék a helyi költségvetésbôl. Pálffy Zoltán tanácsára Márton Elek januárban vagy februárban meghívja majd a helyi tanács ülésére a Kolozsvári Közszállítási Vállalat igazgatóját,

A mérai vízrendszer elavultsága a másik gondja Márton Eleknek. Télen a lakosok fürdôszobáiban állandóan folyik a víz, hogy be ne fagyjon. Az 1974-ben kiépített hálózatot azóta nem takarították, új forrásokat sem kerestek. Erre, valamint a szucsági óvoda tatarozására igényelne pénzösszeget a 2004-es költségvetésbôl az alpolgármester. Idén a rendelkezésre álló összeget az új iskola építésére fordították, ám azt nem sikerült évkezdésig befejezni, ezért a régi iskolát kellett kissé felújítani. Az óvodára már nem futotta.

Szûkölködnek nagymértékben Harasztoson, mondotta Széll Gyula polgármester, akit mintegy megihletett az idôközben megérkezô helybeli unitárius és református lelkész jelenléte. A polgármester fôként Aranyosbogát problémáját említette, ahol több száz ember kénytelen nélkülözni az ivóvizet. A helybeli állami gazdaság annak idején az ország minden pontjáról telepített oda dolgozókat, akik immár hét éve nem fizettek az ivóvízfogyasztásért. A korlátozó intézkedés természetes, ám ekkora populáció esetében, amelynek más ivóvízforrása nincs, tarthatatlan, ezért kért tanácsot. Az út állapota is komoly fejtörést okoz Harasztoson, a távolsági buszjáratot üzemeltetô cég már kilátásba helyezte a járat beszüntetését.

Kanyaró Pál, Várfalva polgármestere elmondta, 2003-ban hétmillió lejt utalt ki a megye a helység földgázhálózatának 1996 óta tartó munkálataira. A polgármester megköszönte és visszautasította a segítséget.

Sallai János is nehezményezte a széki út állapotát, amelynek korszerûsítésére a megye évente újabb ígéretet tesz, ám ezenkívül minden marad a régiben. Tekintettel a Füzes völgyében kialakítandó rezervátumok miatt várhatóan még jobban fellendülô helyi turizmusra, a polgármester úgy véli, az útépítésnek egyre nagyobb az idôszerûsége. A több épületbôl álló széki iskola teljes felújítást igényel, erre szeretne többmilliárd lejt kapni a község, amelynek tanintézetében 350 gyermek tanul.

A földgáz problémáját nehezményezte Horváth Márton, Mócs alpolgármestere: "A Mezôségen az emberek fektettek be a legtöbbet a földgázhálózatba. Tudjuk jól, hogy teheneket, disznókat adtak el, hozzányúltak a félretett pénzükhöz, mégsem ég a gázláng." Kérte, az ivóvízhálózattal ne ugorjanak át a színmagyar Mezôkeszûn, mint tették a környéken eszközölt útjavítással. Horváth Márton a jövô évi költségvetésbôl kért a helybeli kórház részére, amely a régió egyetlen ilyen jellegû egészségügyi intézményeként 22 ezer személyt szolgál ki. Az épület feltétlenül felújításra szorul.

A vistai iskola és kultúrotthon, a türei XVIII. századi kúria és mûvelôdési ház tatarozására kért költségvetési pénzt jövôre Kovács István, Magyargorbó alpolgármestere. Iskolabuszt szeretnének az egyetlen szucsági és hét magyarvistai gyermek ingáztatására, akik a kisbácsi iskola magyar tagozatán tanulnak. A szállításukat eddig sikerült megoldani, a költségeket az elsô két hónapban a kisbácsi református lelkész segítségével fedezték, ám azok egyre növekednek, ezért feltétlenül állami támogatásként kérnek iskolabuszt. Megoldást jelentene a nádasi busz, amely a 4–5 kilométerre lévô Kisbácsba is elvihetné a gyerekeket, ám egyelôre ezt sem sikerült beszervezni, a magyargorbói polgármester ugyanis arra hivatkozik, hogy a kisbácsi iskola nem tartozik hatáskörébe. Kovács István magyargorbói és a kisbácsi iskola létéért aggódó Márton Elek kisbácsi alpolgármester tartós megoldást szeretne.

Olyan ivóvízvezetéket kér a házigazda Domokos László, amely Mócsot, Vajdakamarást és Magyarszovátot is kiszolgálhatná. Nem megy a távolsági busz Magyarszovátra, mert nem kifizetôdô, s Aranykútig nem közlekedhet az utak állapota miatt. Dombokfalván négy iskoláskorú gyermek lenne jövôre, ám Magyarszovátig hat kilométeres utat kellene megtenniük gyalogosan.

"Dâmbovita megye idei költségvetését küldjék el nekünk jövôre" — keltett általános kesernyés derültséget hozzászólásával Póka András György, Kalotaszentkirály–Zentelke polgármestere. Többen említették a dögkút kialakításának szükségességét, ehhez kapcsolódóan Póka András elmondta, községében a legelôpénzbôl alakították ki a dögkutat, ilyen ügyekkel nem kell a megyéhez fordulni segítségért.

A szemételhordás helyzetérôl, a lakosság véletlenszerû szeméttárolási szokásainak módosítását szolgáló intézkedésekrôl is tárgyaltak. Nehezményezték a Romsilva monopólium-helyzetét — a visszaszolgáltatott erdôk ôrzésére egyelôre törvény kötelezi a magánszemélyeket is, a Romsilva magas árai felháborodást keltenek. Pálffy Zoltán elmondta, a parlament egy héttel ezelôtt megszavazta az ôrzési kötelezettség feloldását, ám a törvény alkalmazására még várni kell.

A jelenlévôk egyetértettek abban, hogy következô találkozásuk alkalmával a megye képviselôi tájékoztassák ôket a tegnap említett problémák esetében bekövetkezett fejleményekrôl.

K. E.

Derül és derûlátó a megújuló Nagyszeben
Német polgármester, magyar fôépítész, román város

(1., 6. old.)

Nagyszebenben nem Gheorghe Funar a polgármester, hanem a szász Johannis Klaus, és a városi önkormányzatban sem dominálnak az oda nem illô városatyák, így a városrendezésnek — és persze a városházán tevékenykedô városi fôépítésznek — egészen más szerepe van ott, mint Kolozsváron, ahol soha nem lehet tudni, hogy melyik építkezés/átalakítás kapott zöld utat a mûemlékvédô szakmától, és melyik esetében indul meg a végeláthatatlan civakodás, az itt a piros-hol a piros — papiros. Az is igaz viszont, hogy nem mindegy, hogyan menedzseli magát a városrendezô-mûemlék szakma, hogyan tudja elfogadtatni és megszerettetni magát, célkitûzéseivel együtt. Nagyszebenben tehát más a helyzet: ott a város csöndes csodálattal figyeli a szász polgármester és a magyar fôépítész közös munkáját, amelynek nyomait a megyeszékhely meseszép belvárosában lépten-nyomon észrevenni: alig van itt olyan tér vagy utca, ahol ne dolgoznának a munkagépek, ne zúgnának a betonkeverôk, ne tennének-vennének a munkások.

A 42 éves Guttmann Szabolcs — aki immár második éve tölti a fôépítészi funkciót a városházán — mosolyogva hallgatja áradozásomat. Látszik, hogy jól esik neki a Kolozsvárról érkezett dicséret, de hamar lerántja a témát a kemény mindennapok szintjére. — Országszerte gondban van a városrendezô szakma — mondja —, hiszen a forradalom után megváltozott a világ: a visszaszolgáltatott területek, az ingatlanokkal kapcsolatos bonyolult tulajdonjog-szövevények, a belterületeknek kinevezett parcellákon megindult ösztön-építkezések igencsak próbára teszik a szakembereket. Elmételig tehát renkívül felelôsségteljes a fôépítészi beosztás. Sajnos a gyakorlatban kicsit másképpen áll a helyzet, már csak azért is, mert ezeket az állásokat általában nem mûépítészek foglalják el. Ezekben a városokban mindig gondok lesznek urbanisztikai téren, ugyanis Romániában jelenleg csak az építészképzés keretében lehet elsajátítani a városrendezési tudnivalókat, amelyek hiányában nem lehet sem az urbanisztikai lobbit elindítani, sem a vonatkozó költségvetési terveket kidolgozni. Sajnos megyei szinten nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy te látod — magyarázza. — Nagyszebennek és környékének van fôépítésze, Medgyesnek is, de ennyi... Tucatnyi mûemlék és más urbanisztikai érték áll a környéken szakfelügyelet nélkül... E szakemberhiány mellett ott a másik közös gond is: jelenleg majd minden város külsô zöldövezeteket kebelez be, hogy a lakásépítési igényeknek valamilyen módon eleget tehessen. Ezeken a területeken általában ösztön-építkezések folynak, azaz senki nem készít(t)ette el ennek afölddarabnak az urbanisztikai tervét. Így arra ébredhetnek majd az építkezôk, hogy nincs "útjuk-utcájuk", ami a telkükre vezet. Kiderül majd, hogy nincsenek meg az utca- és szomszédsági tervek, nincs infrastruktúra-terv, stb. Olyan helyzetek állnak elô, ami a modern történelemben talán soha: települések alakulnak/fejlôdnek mifelénk a nélkül, hogy egy szakember — településlogikai ismeretekkel felfegyverkezve — megtervezte volna ezt a folyamatot. Ez késôbb gondokat fog okozni az önkormányzatoknak, az építkezni vágyóknak és vállalkozóknak-befektetôknek egyaránt. Jósolok: amolyan utcanélküli tanyavárosok fognak majd létrejönni, amelyeket — hogy túlozzak — talán csak helikopterekkel lehet megközelíteni.

— Nagyszeben az ódon sikátorok, lépcsôs és kapus utcácskák városa. Hogyan lehet itt már "városrendezni"?

— A régi város, az óváros, amit mi annyira kedvelünk, az 30 ezer nagyszebeninek ad otthont. A többi 150 ezer a belvároson "kívül" lakik. Külön kezelendô tehát a girbe-gurba belváros — ahonnan ki lehetne szorítani például az autósforgalmat —, de külön stratégiát igényel a "külváros". Az elôbbi nagyon nehéz lesz, hiszen az új tulajdonosok megjelenésével olyan telkek is születtek, ahol húsz tulajdonossal kellene egyeztetni bizonyos felújítási munkálatok ügyében. Vannak köztük bérlôk, tulajdonosok vegyesen, így hát szinte lehetetlen közös frontot ki-alakítani az ügyben. Az utca az köztulajdon, ott a szakma az úr, de a telkeken elbonyolódik az ügy. A tereken, utcákon megindult hát a "rendezés": felújítások, karbatartó munkálatok. Itt-ott valóban munkatelep jelleget ölt a belváros, de hát a munkálatokat egyszer el kellett kezdeni. Muszáj volt Nagyszebennek megmutatnia, hogy nem halott város, hanem van ereje múltját "felújítani". Igen, a turistákat kicsit zavarja, de hát ezt el kell most nézniük nekünk.

— "Jönnek Nagyszebenbe a német pénzek": mit fed ez a divatos kifejezés?

— A német befektetôk tudni szeretnék elôször, hogy milyen az a régió, ahová be akarnak fektetni. Ennek érdekében a német állam létrehozta a Német Tanácsadói Irodát (GTZ), amelynek négy évvel ezelôtt Nagyszebenben is lett központja. Ennek az irodának a turisztikai, gazdasági, politikai és más információk ingyenes szolgáltatása mellett, a régi központ megmentéséért indított programja is született. A GTZ kft-ként mûködik, de egyetlen befektetôje maga a német állam. Ide jön tehát a német kormány pénze. 80 kaput segített az iroda rendbetenni, jónéhány homlokzat-javítást beindítani... Nevelô munkája felbecsülhetetlen.Tudni kell viszont azt, hogy az iroda csak olyan jellegû fel-újításokat támogat, amelyekhez maguk a tulajdonosok/lakók is hozzájárulnak. A felújítási költségek mintegy 50–90 százalékát állja az iroda. Fontos viszont megjegyezni: a GTZ a szegényeket támogatja; a felújított kapuk nagy száma is ezt jelzi, hiszen e segítséggel könyebben lehet rávenni a lakóközösségeket, hogy ne cseréljék ki hangulatos, kopott kapujukat vasra.

— Értsem úgy, hogy a belváros felújítási munkálatait az önkormányzat fedezi?

— Igen. Az utóbbi években az önkormányzati pénzek fantasztikus mértékben "felfutották" magukat. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy Nagyszeben nem szegény város. Kétségtelen: a szász polgármesternek kulcsszerepe van abban, hogy az önkormányzat figyelme immár hagyományosan a belváros felé fordul. Nemcsak pénz van, de ötletek is. A városháza eladja például most épülô modern épületét — amelynek alapjait már látni az új központban —, és a pénzbôl felújít magának egy belvárosi épületet. Íme, mennyire fontos nekünk a belváros... Ismétlem: a belváros építôtelep itt-ott, de el kellett kezdeni a munkálatokat. Ezzel a külföldi befektetôk figyelmét is ráirányítjuk a lehetôségekre. A GTZ számtalan apró lépése sokat jelentett e téren.

— Guttmann Szabolcsot egyetem-alapítóként is emlegetik. Igaz ez?

— Ez így túlzás, az viszont igaz, hogy a Német-Román Magánegyetemen belül oroszlánrészt vállaltam az építészeti-mûemlékvédelmi kar létrehozásában. Ez három évvel ezelôtt létre is jött, mûködött is szépen két évig, amikor aztán kiderült , hogy nem felel meg a bukaresti elvárásoknak, és nem kapta meg a mûködési engedélyt. Nem adtam, nem adtuk fel, és az idén sikerült "újraszülni" ezt, igaz nem a Német Román Magánegyetem keretein belül, hanem a bukaresti Ion Mincu Építészeti Egyetem kihelyezett karaként. Magánegyetemnek indult, hatéves képzéssel, állami lett belôle, hároméves tanulmányi idôvel, de magvan. És itt, Nagyszebenben, ahol annyira szükség van a minôségi utánpótlásra.

Úgy tûnik Nagyszebennek sikerül a lehetetlen: a nagymúltat jövôként láttatni. A mese-belváros néhány év alatt patina-pompájában fog úszni, a német és luxemburgi befektetôk egymás kezébe adják a kilincset. Pénz van, komoly városatyák vannak — lelkesedésrôl, utánpótlésról nem is beszélve. Német a polgármester, magyar a fôépítész, román a város. Talán ezen derül — vagy ezért derûlátó Nagyszeben.

Szabó Csaba

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old.)

A SZAMOSPARTI ATHÉN címû, a Mûvelôdés kiadásában megjelent Sas Péter szerkesztetette és Veress Ferenc 19. századi felvételeibôl összeállított kiadványt mutatja be a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány november 25-én, kedden du. 6 órától a Gaudeamus könyvesboltban.

A KOLOZSVÁRI HOSPICE (OTTHONI ORVOSI) ELLÁTÁS-RÓL tart elôadást dr. Fábián András a Filantrop Humanitárius Alapítvány keretében mûködô Asztmaklub összejövetelén, november 24-én, hétfôn du. 5 órától, a Szentegyház/

I. Maniu utca 2. szám (II. emelet) alatti alapítványi székházban.

KÖNYVTÁRTANI ÉS TÁJÉ-KOZTATÁS-TUDOMÁNYI KUR-ZUSOKAT tartanak november 28-ig a Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár Munlea-termében. A kurzusokat a BBTE vendégtanárai — dr. Wolfram Neubauer professzor, a zürichi ETH Könyvtár igazgatója és dr. Alice Keller, az orxfordi Bodleian Library kollekcióinak managment-fônöke — tartják. Ugyancsak az Egyetemi Könyvtárban, a Gh. Sion teremben személyiségek aláírásainak gyûjteményébôl nyílt kiállítás, amelyet az érdeklôdôk december 4-ig tekinthetnek meg.

AZ ERZSÉBETEKET ÉS KATALINOKAT köszöntik november 23-án, vasárnap délután 5 órától a Nyugdíjas-klub összejövetelen, a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében.

KULCSCSOMÓT TALÁL-TAK kedden délután a Kétágú templom környékén. Átvehetô a szerkesztôségben, Jókai/Napoca utca 16. szám, I. emelet, 16-os iroda.

MOZI
KOLOZSVÁR

(2. old.)

KÖZTÁRSASÁG — Kegyetlen bánásmód — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

GYÔZELEM — A román film hónapja: Maria — bemutató. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 13.30, 16, 18.30; hétfôn, kedden, szerdán, csütörtökön: 16, 18.30, 21. nov. 21–23.: Hotel de lux (21 órától); nov. 24–25.: Nyestfiak (13.30 órától); Baltagul (13.30 órától).

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Ismerôs játék — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 20; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap este 10 órától, kedden egész nap. Addig jár a korsó... — francia bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 17.30; kedden egész nap kedvezménnyel.

FAVORIT — Az olasz meló — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; csütörtökön kedvezménnyel.

DÉS

MÛVÉSZ — A Minden6ó — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Kangoroo Jack — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; árkedvezménnyel naponta 15 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — A Karib tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16.30, 19; kedvezménnyel péntek, szombat, vasárnap 21.30 órától; csütörtökön zárva.

SZÍNHÁZ
MAGYAR SZÍNHÁZ

(2. old.)

Novemver 23-án, vasárnap de. 11 órakor: Együgyû Misó — stúdióelôadás gyerekeknek. Rendezte: Szabó Attila m. v.

November 28-án, pénteken este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás — stúdióelôadás — NYILVÁNOS FÔPRÓBA. Rendezô: Tompa Gábor.

BÁBSZÍNHÁZ
PUCK BÁBSZÍNHÁZ

(2. old.)

November 23-án, vasárnap de. 10 órakor: A varázsgyûrû — román tagozat; déli 12 órakor: Mátyás, az Igazságos — magyar tagozat.

OPERA
MAGYAR OPERA

(2. old.)

Ma, november 22-én, szombaton du. 5 órakor: Dana-dana — a Romániai Magyar Dalosszövetség kórustalálkozója.

November 27-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Adam: Giselle — balett. Vezényel: Victor Dumsnescu m. v. Rendezô-koreográfus: Mîndrutiu Mihail.

ROMÁN OPERA
November 23-án, vasárnap este 7 órakor: Mascagni: Parasztbecsület.

ZENE
SZENT MIHÁLY-TEMPLOM

(2. old.)

November 25-én, kedden este 7 órakor: Händel: Messiás — oratórium. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus és a Kolozsvári Magyar Opera zenekara közremûködésével. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Szólisták: Boros Edith, Mányoki Mária, Szilágyi zsolt, Szabó Bálint.

ZENEAKADÉMIA
November 24-én, hétfôn este fél 7 órakor a hangversenyteremben: Hegedûest. Közremûködik: Octavian Ratiu (hegedû), Sena Ducariu (zongora).

Lapról lapra
Erdélyi Gyopár

(2. old.)

A lapszám elsô írásában Pánczél Tibor számol be a nyolcadik EKE Vándortáborról, amelyet idén Ratosnyán tartottak, és amely néhány hónap távlatából is kellemes emlékeket idéz fel a résztvevôkben. A rendezvényt a külföldi vendégek is nagyra értkelték, megállapítva, hogy az erdélyi táj szépsége vetekszik Svájc, Ausztria vagy Németország legszebb vidékeivel. Ezt támasztja alá a lapszám többi írása is, többek között Péter Klára, Almásy Vali, Ajtay Ferenc, Vas Géza élménybeszámolója. Távolabbi kitekintést tesznek lehetôvé például Veres Ágnes, Velicsek Éva, Lukács József, Schneider Alfréd, Kovács Zsuzsa és Dezsô László írásai, amelyek többek között a Nagyhagymás és a Hargita szépségeit méltatják. November végén Erdélybe látogat Erôss Zsolt, a Mount Everest elsô magyar hegymászója, akirôl Deák László közöl ismertetô írást. A hegymászó november 27-én vetítettképes elôadást tart Kolozsáron. Mindezek mellett az EKE legfrissebb híreit is olvashatjuk a Gyopárban.

László Ferenc

Neumann János emlékülés

(2. old.)

Neumann János születésének 100. évfordulója alkalmából 2003. november 24-én, hétfôn az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) számítástechnikai szakosztálya emlékülést szervez. Helyszín: Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületében (Bocskai-ház, Mátyás király utca 4. szám). A rendezvény délelôtt 11 órakor a híres magyar matematikus életét és munkásságát bemutató kiállítással kezdôdik, amely Kovács Gyôzô jóvoltából áll majd a kolozsvári érdeklôdô rendelkezésére. Délután 4 órakor Neumann János életével és munkásságával kapcsolatos elôadások hangzanak el. További információk: EMT, telefon: 590825, 594042, e-mail: emt@emt.ro.

Humanitárius felhívás

(2. old.)

DUDÁS GYULA nagybányai festômûvész életmentô mûtétéhez A-2-es vércsoporthoz tartozó vérre lenne szüksége. A mûvész múlt hét végén megnyílt, kolozsvári kiállítását megelôzô napon lett rosszul. Jelenleg a kolozsvári Szívkórház intenzív osztályán kezelik. Aki önkéntes véradóként segíteni tudna, jelentkezzen a Véradóközpontban, annak megjelölésével, hogy személyesen Dudás Gyulának óhajt vért adni.

Az önkéntességtôl a munkakönyvig

(2. old.)

A diákok munkavállalását elôsegítô programot szervez az RMDSZ ifjúsági szakosztálya, Kovács Péter ügyvezetô alelnök vezetésével. A Nem akarok "somer" lenni rendezvényosorozat célja, hogy irányt mutasson az egyetemistáknak a munkahelykeresésben.

Az ügyvezetô alelnök lapunknak elmondta: úgy gondolták, sok diák az egyetem elvégzése után nem tud mihez kezdeni a diplomájával, ezért második egyetemre iratkozik, esetleg mesteri vagy doktori képzésbe kezd. Ahhoz, hogy az egyetemet végzett fiatal ne maradjon munkanélküli, tudnia kell, melyek a munkahelyhez jutás állomásai, és melyek azok az ágazatok, amelyekhez nem feltétlenül szükséges a szakirányú végzettség. Ezért szerveznek találkozókat hét ágazat képviselôivel: média, politikum, civil szféra, Európai Unió és diplomácia, régiófejlesztés, kutatás, vállalkozások. Az elsô találkozót tartották november 20-án az Ügyvezetô Elnökség Majális utcai székházában Nekik sikerült alcímmel. És akiknek sikerült: Borbély Tamás és Jakab-Benke Nándor, heti rendszerességgel megjelenô diáklapunk, a Campus szerkesztôi. Ôk meséltek a szép számban egybegyûlt diákoknak, érdeklôdôknek a diák-újságírás rejtelmeirôl, az útról, amely egy diáklap szerkesztôségébe, illetve onnan tovább vezet. Borbély Tamás elmondta: az erdélyi magyar médiában generációváltás történik, ezért mindig szükség van új emberekre. Jakab-Benke Nándor kijelentette: a munkahelykeresésre nincs recept, nincs rá állandó képlet, amelyben bárki behelyettesítheti az x tényezôt, mindenkinek meg kell találnia a saját útját. A Campus viszont jó gyakorlópályát jelent a kezdô tollforgatóknak ahhoz, hogy kipróbálják, mire képesek, hogy tapasztalatra tegyenek szert, és írásaikat leközöljék. Többször elhangzott: ha egy fiatal pályakezdôt alkalmazni akarnak szerkesztôségben, megkérdezik tôle, hogy mit tanult és mit közölt eddig. Ha csak elméleti képzésben részesült, de nem tud felmutatni publikációkat, akkor hosszú lesz számára a bizonyítás útja.

Kovács Péter többször felhívta a jelenlévôk figyelmét az önkéntes munkára, amelynek során értékes tapasztalatokat gyûjthet az ember. A Campus pedig mindig nyitva áll az önkéntesek elôtt.

S. B. Á.

Filmbemutató
Maria

(2. old.)

Színes román-német-francia filmdráma, 2003. Rendezte: Peter Cãlin Netzer; szereplôk: Diana Dumbrava, Horatiu Mãlãele, Serban Ionescu.

Megrázó történetet mesél az elsôfilmes Peter Cãlin Netzer, egy nôrôl, aki mindent és mindenét feláldozza gyermekeiért. Maria hétgyermekes anya, aki családjával együtt egy penészes pincehelyiségben lakik. Férje, Ion, az ivászatba és erôszakba menekül a nehézségek elôl, egyedül hagyva és tovább kínozva ezzel Mariát. A nôt egyik szomszédja segíti, de ez édeskevés hét gyerek és egy iszákos férj eltartásához. Miután Ion vidékre költözik, Maria prostituáltként próbálkozik. Ismerôsei, szomszédai képtelenek megérteni ezt az áldozatvállalást, számukra Maria egyszerûen kurva.

Számtalan megaláztatás után nem várt segítség érkezik: Mariát letartóztatják, de a polgármester felajánl az asszony és gyerekei számára egy lakást.

A Maria számos európai filmfesztivál díjazott alkotása, elsôsorban Diana Dumbrava alakítását méltatták, de a világítás és a kamerakezelés is dicséretet érdemel.

Ismerôs játékok
Eredeti cím: People I Know. Színes amerikai-német koprodukció, 2002, 100 perc. Rendezte: Daniel Algrant; szereplôk: Al Pacino, Kim Basinger, Tea Leoni.

Eli Wurman újságíró valamikor nagy névnek számított szakmai körökben és nemcsak: a felsô tízezer tagjainak felemelkedése vagy bukása nagyban függött attól, hogy Wurman milyen fényben mutatta be ôket. De ez már mind a múlté. Wurman az ital és a gyógyszerek rabja.

A publicista jótékonysági rendezvény megszervezésén fáradozik, miközben egy politikai cselszövésbe keveredik, és gyilkosság árnyéka vetül rá.

Addig jár a korsó a kútra…
Eredeti cím: Le Placard. Színes francia vígjáték, 2000, 90 perc. Rendezte: Francis Veber; szereplôk: Daniel Auteuil, Gérard Depardieu.

Francois Pignon (Depardieu) szürke vállalati könyvelô, akinek fülébe jut, hogy ki akarják rúgni. Barátja javaslatára és segítségével elterjeszti a pletykát, hogy homoszexuális (bár a valóságban egyáltalán nincs így), és a politikai korrektségre sokat adó fônökei nem merik kirúgni. A terv mûködik, de ez egyáltalán nem könnyíti meg Pignon életét. A visszahúzódó, diszkrét könyvelô hirtelen szélsôségessé válik, bár az ô viselkedése ugyanolyan marad, csupán az változik, ahogyan kollégái viszonyulnak hozzá.

bpe

Legyen a Heltai Kávéház vendége

(2. old.)

A Heltai Kávéház (Kolozsvár, Mikó-Clinicilor utca 18.) családias, szerény kisvendéglôi hangulatával, otthonias ízeivel, legkedvezôbbek közé tartozó árszíntjeivel várja vendégeit.

Diákok, cégalkalmazottak, nyugdíjasok, vidéki beteglátogatók és kórházi dolgozók étkeznek itt naponta, de szívesen szerveznek 25–50 fôs családi rendezvényeket, munkatársi találkozókat, véndiák-összejöveteleket.

A Heltai Kávéház bevétele a Heltai-alapítvány önfenntartásához nyújt hathatós segítséget. A kávéház szolgáltatásainak igénybevétele az alapítvány mûködtetéséhez biztosított támogatásnak tekinthetô.

Használjon, hogy használhassunk!

Segítsen, hogy segíthessünk!!!

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

VÉLEMÉNY

A csángók egyházi anyanyelvhasználatáért
Interjú Szatmári Tiborral, az RMDSZ külügyi tanácsosával

(3. old.)

Amint arról a hírekbôl értesülhettünk, levélben fordult a csángók egyházi anyanyelvhasználatának kérdésében II. János Pál pápához az RMDSZ elnöke. Markó Béla a Szentszék figyelmébe ajánlotta legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében bekövetkezett kedvezô fejleményeket, az Európa Tanács 1521/2001 számú ajánlását, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát, illetve azt, hogy a magyar nyelv oktatásának hét faluban való bevezetésével a román állam elismerte a csángómagyarok anyanyelvhasználati jogát világi szinten. A pápai kihallgatáson, amelyen részt vett Jacques Santer, az Európai Bizottság volt elnöke is, Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a Szentatyának Markó Béla levelét. Szatmári külön a Szentatya figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király egyesület levelét, a pusztinaiak által e célból összegyûjtött 200 aláírását, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a iasi-i püspökséggel, amely egyértelmûen elutasítja a párbeszédet. Markó Béla levelét, illetve a csángómagyarok egyházi anyanyelvhasználatáért készített dokumentáció egyik példányát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítô Európai Néppárt képviselôje adta át Jean Luis Tavran bíborosnak, Vatikán külügyminiszterének.

Az ügy hátterérôl, elôzményeirôl Szatmári Tibort kérdeztük, aki a következôket nyilatkozta a Szabadságnak:

–Miután az Európa Tanács román kormánynak szóló ajánlása nemzetközi szintre emelte az ügyet, és az elsô magyar nyelvû oktatási formák is megjelentek az említett hét faluban, valójában csak az egyházi nyelvhasználat kérdése maradt megoldatlan. A csángómagyarok arra vonatkozó kérelmét, hogy a római katolikus szertartás ott, ahol igény van rá, magyar nyelven is folyhasson, a jászvásári püspök keményen elutasította, a pápai nuncius és a Vatikán pedig válasz nélkül hagyta, jóllehet a jelek szerint foglalkoznak a kérdéssel. Ezért vállalta fel az RMDSZ az ügyet, és az Európai Néppárt közvetítette találkozó, reméljük, felgyorsítja a Vatikán csángókkal kapcsolatos kedvezô álláspontjának kialakítását.

–Milyen körülmények között zajlott a találkozó?

–Egy mise után járulhattam a pápa elé (képünk — szerk. megj.), ahol mind vele, mind pedig a kérdésben járatosabb beosztottjának az ügyet elôadhattam, a beadványt átadhattam.

–A Szentszéket nem az akadályozza a csángómagyarok természetes anyanyelvhasználati kérésének teljesítésében, hogy nem bánják, ha a katolikus vallás nagyobb teret hódít a románság körében?

–Nem akarom elfogadni, hogy ebben az ügyben nem a Szentatya kisebbségekkel kapcsolatos eddigi állásfoglalásai a mérvadóak, és jóhiszemû megoldást várok. A görögkeleti egyházzal zajló ökumenikus nemzetközi párbeszéd révén egyébként is kívánatos, hogy a katolikus egyház ne igyekezzék ilyen áron újabb híveket szerezni Moldvában.

–Milyen nyugati–keleti keresztény párbeszédrôl van szó?

–Októberben részt vettem az Európai Néppárt megbízottjaként, mint vegyes felekezetû vidéket képviselô, annak a tanácskozásnak a hetedik fordulóján Isztambulban, amelynek során az Európai Néppárt az ortodox egyházakkal keresi az együttmûködési lehetôségeket az Európai Unióban, illetve a görögkeleti egyház társadalmi életbe történô aktívabb bevonásának lehetôségét a csatlakozás után. Közösen szeretnék az EU alkotmányába a keresztény gyökerekre és értékekre történô utalást bevinni. A találkozón részt vett Bartolomeusz konstantinápolyi pátriárka, a görögkeleti egyházak szellemi vezetôje is.

Lejegyezte: Balló Áron

A jó hír és a nemzetpolitika

(3. old.)

Megszoktuk, hogy ne figyeljünk oda a jó hírekre. Régi beidegzôdés immár a hazai magyar sajtóban is: a jó hír nem hír. Pedig a jó hírek javítják az ember hangulatát, megerôsítik abban a hitben, hogy mégis csak érdemes volt valamiért küszködni, s — nem utolsósorban — azokból lehetne-kellene erôt meríteni az elkövetkezendôkre.

Ilyen volt legutóbb az a hír is, miszerint néhány nappal ezelôtt az RMDSZ elnöke levélben fordult

II. János Pál pápához a csángók anyanyelv-használatának ügyében. A dokumentumot Szatmári Tibor, az elnök külügyi tanácsosa adta át a pápának a Vatikánban. A dokumentumban Markó Béla a Szentszék figyelmébe ajánlotta, hogy legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében kedvezô fejlemények történtek. Hivatkozott az Európa Tanács 1521/2001 számú ajánlására, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát. De utalt arra is, hogy a magyar nyelv oktatásának hét csángóvidéki faluban történt bevezetésével maga a román állam is elismerte a csángómagyarok anyanyelv-használati jogát világi szinten.

Az idézett hír szerint a pápai audiencián, amelyen Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke is jelen volt, Szatmári Tibor külön is II. János Pál pápa figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király Egyesület — 200 helyi csángó aláírásával megerôsített — levelét, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a jászvásári római katolikus püspökséggel, amely, persze, hevesen elutasítja a párbeszédet. A pápának átnyújtott iratcsomó másolatát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítô Európai Néppárt képviselôje Jean Luis Tavran bíborosnak, a Vatikán külügyminiszterének is átadta.

Eddig a hír.

Egyik-másik sajtóorgánum ismertette az eseményt, röviden, szárazon, kommentár nélkül, mások egyáltalán. Az elhallgatás oka, persze, távolról sem a II. János Pál ellen — ezért vagy másmiért — érzett ellenszenv. A pápát mindenki tiszteli, a más felekezetekhez tartozók és a felekezeten kívüliek is korunk egyik legnagyobb gondolkodóját látják benne. A magyar sajtó sem ebbôl az okból kifolyólag szentelt kis teret a hírnek. Hiszen mindössze néhány nappal korábban szinte nagyobb teret kapott az a hír, miszerint a pápa a Szent Szilveszter Pápa Lovagrend tagjává fogadta Doina Cornea asszonyt. Ha jóhiszemû vagyok, azt mondom: a Markó-levéllel kapcsolatban csak a régi beidegzôdés mûködött, miszerint a jó hír nem is hír tulajdonképpen.

Pedig lehetett volna kommentálni is a dolgot. Hiszen valóban jó ötlet volt a katolikus egyház fejéhez fordulni azzal, hogy tessék: már Európa és a román kormány is elismerte a csángók anyanyelv-használati jogát, csak a római katolikus egyházat nem lehet erre rávenni. Persze, nem lehetnek illúzióink arról, hogy ennek a levélnek azonnali következményei lesznek. A katolikus egyház malomkövei a legelkopottabb malomnál is lassabban ôrölnek, s akkor még semmit nem mondtam a pápai csalhatatlanság tézisérôl, amelynek szintén köze lehet a csángóföldi magyar misézéshez. Azért mégis: nem tudom kinek jutott eszébe, de jó ötlet volt. Legalább nem mondhatják, hogy nem kértük...

Eltekintek attól, hogy a rosszhiszemûséget is látó szemüvegemmel vizsgáljam meg ezt az ügyet. Annyit azonban — akár pro domo is — fontos elmondani: meg kell tanulnunk jó gondolatainkat, sikereinket, eredményeinket is népszerûsíteni. Mert mikor hallottam én eddig a csángókról? Amikor valamelyik magyarországi televízióadásban elsírták a nehéz sorsukat, illetve akkor, amikor az RMDSZ-t azzal vádolták ellendrukkerei, hogy semmit sem tesz a csángók érdekében. S most, amikor tett? Mély hallgatás.

Sajnos az RMDSZ bármi áron történô lejáratása egyesek számára — s erre sajtónkban is akad bôven példa — "nemzetpolitikai ügy" lett. Furcsa "nemzetpolitika". Csak morfondírozom magamban: ha az ellendrukkerek írták volna a szóban forgó levelet, vajon akkor is ekkora teret kapott volna a sajtóban? Mindenki maga válaszolhat a kérdésre.

Tény: nem tudunk örülni sikereinknek, egymás sikereinek.

Véleményem: az említett "nemzetpolitikának" az utóbbi idôben egyre kevesebb köze van a nemzetet valóban foglalkoztató kérdésekhez.

Tibori Szabó Zoltán

Óvatos óvatosság

(3. old.)

A román hírközlési szervek jelentése alapján Ion Iliescu franciaországi látogatása egyértelmû diplomáciai sikernek minôsül. A legfelsôbb szintû tárgyalások eredményeként ugyanis, állítólag, Romániának egyfajta transzatlanti közvetítô szerepet szánnának. Teszik pedig mindezt abban az országban, amely nem is olyan régen a latinitáson alapuló hagyományos barátság dacára alaposan megorrolt legkeletibb "rokonára" annak NATO-befogadását meglendítô, kirakatba kitett vehemens Amerika-imádata miatt. De persze az idô és egy-egy államfôi mosoly kísérte hajbókolás a jelek szerint a legjobb gyógyír minden sérelemre. Ha érdekei úgy kívánták, a román diplomácia mindig is hajlamos az effajta — hogy magam finoman fejezzem ki — rugalmasságra. S tegyük hozzá: nem eredménytelenül. A sajnálatos, az egész világot megrendítô törökországi terrortámadásokat követôen pedig az államfô Nyugatról Keletre, azaz hazai tájainkra, házi használatra is beüzent egyet s mást. Lényege: Romániának nem kell tartania hasonló akcióktól, de persze nem árt az óvatosság.

Ennek pontosan az ellentéte derült ki az öt nap alatt egyelôre ötven halottat és több száz sebesültet eredményezô terrortámadás-sorozat csütörtök esti televíziós kommentárjából. A közszolgálati tévé központi adóján sugárzott híradó meghívottai: egy katonai szakértô és a közbiztonságért legmagasabb szinten felelôs személy — arcát saját biztonsága érdekében hagyta sötétben a kamera — a romániai terrortámadások esélyét latolgatva meglehetôsen borúlátó hangot ütött meg. A végkövetkeztetés: Románia NATO-tagsága együtt jár az effajta veszéllyel. Az óvatosság és a mindenfajta megelôzési lehetôségek maximális biztosítása tekintetében azonban már tökéletes volt az összhang.

Hogy mindez mennyire megnyugtató vagy mennyire elkeserítô perspektíva, mindenki saját maga döntheti el. Az viszont tény: egyelôre a legfejlettebb gazdasági-társadalmi struktúrák sem tudtak megfelelôképpen védekezni a nemzetközi terrorizmus ellen.

Barbárság — szisszent fel a világ vezetô közvéleménye a Törökországban történtek hatására. A közös ellenség, a mindenkit egyaránt fenyegetô veszély azonban — minden aprócska közvetítô ország hozzájárulása nélkül is — talán egységes cselekvésre készteti majd a különbözô anyagi érdekek mentén szövôdô ellentétek vezérelte nagyhatalmakat. Legalábbis a felszínen. Illúzióink ugyanis nem lehetnek. Született pacifistaként pedig sajnálattal kell megállapítanom, hogy olykor a legjobb szándék, most éppen a mindenfajta agresszió ellen tüntetô londoniak százezres megmozdulása is lehet eredménytelen. Sôt, még rosszabb. A demokrácia és a terrorizmus nyelve merôben más tôrôl fakad.

A világ siratja a barbarizmus áldozatait, az egyetlen Nyugat fele konkrétan is orientálódó iszlám ország pedig viseli a nyitás következményeit. Még akkor is, ha mindenki osztozik gyászában.

Németh Júlia

Kellemetlenkedés

(3. old.)

Ezek a magyarok állandóan kellemetlenkednek az Európai Uniónak. Mindenáron azt akarják, hogy az új EU-alkotmányba foglalják bele a nemzeti kisebbségi jogok szavatolását. Márpedig ez igen "kényes" kérdés több EU-s állam számára is. Ezért Schröder azt tanácsolta magyarországi látogatása alkalmával Medgyessy miniszterelnöknek, hogy bár országának semmifajta fenntartása nincs a magyar törekvéssel kapcsolatban, azért csak ne erôltesse ezt a problémát. Hát igen, nekik kényes kérdés. Nekünk viszont, nemzeti kisebbségben élôknek fájó kérdés. Ezt nem tudják, nem akarják megérteni a "nagy" EU-s államok. Nem tudják vagy nem is akarják megérteni, hogy Kelet-Európa ezen részén élô nemzeti kisebbségek történelmi igazságtalanság következtében váltak nemzeti kisebbségekké, és nem azért, mert valahonnan "bekérezkedtek" az illetô országba. De azért Európa egy kalap alá veszi a németországi törökökkel, a franciaországi algírokkal meg a még mit tudom én honnan hová "bevándoroltakkal". Mert ugye nem lehet kétféle mércével mérni. Ezért aztán, ha mi, az anyaországból — határmódosítások miatt — "kirekedt" magyarok, vagy szlovákok, vagy horvátok, vagy szerbek iskolát kérünk, egyetemet kérünk, nyelvhasználatot kérünk, akkor "orrunkra koppintanak": ha nekünk megadják, akkor elôállnak majd a francia angolaiak is, hogy nekik is kell egyetem, meg hogy ôk is az anyanyelvükön akarnak a párizsi hatóságokkal értekezni. Leegyszerûsítve így néz ki a probléma. Sajnos, politikailag sokkal összetettebb a kérdés. És kérdés, hogy megoldódik-e valaha. Esetleg ha majd összeáll a nagy közös Európa, amiben átjárhatóak lesznek a határok és mindenki oda megy majd, ahova akar, és azon a nyelven beszél és tanul, amin akar. Majd... ha.... De addig?

B. É.

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

NAPIRENDEN

Római katolikus Teológiai Napok

(4. old.)

Pénteken és szombaton immár negyedik alkalommal rendezi meg a BBTE Római Katolikus Teológiai Kara azt a konferenciát, amelyen a helybeli elôadókon kívül ezúttal is neves külföldi professzorok tartanak elôadást.

Pénteken a Teológiai Napok megnyitását követôen a konferencia "sztár-vendége", Gánóczy Sándor, a würzburgi egyetem kiérdemesült dogmatika-tanára tartott elôadást Szentség és szentségi gyakorlat a zsinat távlatában címmel. Ezt követôen a professzor közkívánatra vázolta az általa folytatott Calvin- (Kálvin-)kutatások forrásvidékét, az indíttatást és az eredményeket. Gánóczy Sándor — katolikus létére — az egyik legelismertebb Calvin-szakértô, az enciklopédikus igényû Lexikon für Theologie und Kirche Calvin-szócikkének szerzôje; emellett azonban tanácsadó volt a II. vatikáni zsinaton (1962–1965), dogmatikusi teljesítményét pedig — egyebek mellett — genfi és budapesti díszdoktori címei is minôsítik. A szentségek a 21. század küszöbén felcímû konferencia következô elôadója, Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora a keresztény ôsegyház egyik legeredetibb gondolkodójának, Origenésznek az írásaira alapozva vette szemügyre a lelkiismeret és az ôrangyal szerepét a keresztség szentségében, valamint annak mai kiszolgáltatási gyakorlatában.

Holló László, a BBTE Római Katolikus Teológiai Fakultásának erkölcsteológiára szakosodott adjunktusa a kétségkívül provokatív Gyón(j)unk-e még a 21. században? címmel vont mérleget a kiengesztelôdés szentségének nyugat- és kelet-európai gyakorlatai között.

A második napon elsôként Jitianu Liviu kolozsvári tanársegéd és doktorandus (Freiburg) tart elôadást A szentségek a dialógus és relacionalitás függvényében címmel. Jitianu a 20. századi dialógus-teológia kiemelkedô alkotói közül elsôsorban Buber és Levinas hatását elemzi a szentségtani kutatásra. Az ökumenikus teológia sajátos közelítésmódját jól ismerô, ugyancsak kolozsvári Zamfir Korinna adjunktus Az eukarisztia az ökumenikus párbeszédben címû elôadásában a katolikus–protestáns párbeszéd eredményeit veszi szemügyre a remények szerint egykor megvalósulható közös úrvacsora/eukarisztia távlatában. Az utolsó elôadást a brassói születésû Máthé Róbert tartja a szentségek közösségi vonzatáról. Máthé caritas-teológiai tanulmányokat végez a németországi Freiburgban (teológiai, pszichológiai és menedzsment-irányzatok a caritas-munkában).

Zamfir Korinna, a program egyik szervezôje elmondta: a konferencia fô támogatója a linzi (Felsô-Ausztria) Lelkipásztori Hivatal. Az eseményen szép számú hittudományi felsôoktatási intézmény képviseltette magát: a Protestáns Hittudományi Fôiskola mindhárom felekezeti tanári karából eljöttek a meghívott oktatók, de a BBTE Református Hittanárképzô Fakultása, a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Fôiskola, a Sapientia-EMTE is képviseltette magát. Andrei Marga BBTE-rektor köszöntôjét Nicolae Bocsan rektorhelyettes tolmácsolta.

Jakabffy Tamás

Csütörtökön vizsgálják ki a Tánczos-Xantus ügyet

(4. old.)

Sajnálatát fejezi ki a Sapientia Alapítvány kuratóriuma a kedden dr. Tánczos Vilmos rektorhelyettes és Xantus Gábor adjunktus között konfliktussá alakult vita miatt — áll a tegnap a szerkesztôségünkbe eljuttatott levélben. A kuratórium úgy véli, hogy az incidens összeegyeztethetetlen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szellemével.

Mivel az érintett felek a történtekrôl egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat juttattak el a Sapientia vezetôségéhez, Kató Béla, az alapítvány elnöke kivizsgálást kér. Tekintettel arra, hogy Tánczos Vilmos a Sapientia Alapítvány kurátora és alelnöke, valamint az alapítvány nem rendelkezik etikai kérdésekben illetékes testülettel, Kató Béla az egyetemet alapító erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôit kérte fel a kivizsgálás lefolytatására. Az egyházfôk november 27-én, csütörtökön tárgyalják az ügyet. Az alapítvány kuratóriuma továbbra is fontos stratégiai céljának tartja a Fotó- Filmmûvészet és Média szakon zajló oktatás fejlesztését és bôvítését.

Tánczos Vilmos a szerkesztôségünkbe juttatott levelében kijelentette: a kedd délutáni incidens során testi vagy szóbeli inzultus egyik fél részérôl sem történt. A rektorhelyettes cáfolta lapunk azon értesülését, miszerint a konfliktus valós okát a médiaszak elméleti vagy gyakorlati oldalának megerôsítése képezné. Tánczos azzal vádolta Xantust, hogy nem az EMTE felsôoktatási szempontjait és a hivatalos dokumentumokban rögzített elképzeléseket követi. — A gyakorlati oktatás fontosságára és igényeire, a saját kivételes szakmai kompetenciájára, továbbá a szak "elit" jellegére való hivatkozással különféle kivételes jogosítványokat követelt magának — áll a levélben. A keddi találkozó elôzményeire vonatkozóan Tánczos rámutatott, hogy miután többször is kifejtette a szakkal kapcsolatos véleményét, Xantus ellenfélként kezdte kezelni, egyre indulatosabban viszonyult azzal az érvével szemben, miszerint a médiaszakon kizárólag az oktatási szempontok az elsôdlegesek. A keddi találkozót megelôzô két megbeszélésen — Tánczos szerint — Xantus Szilágyi Pál rektor jelenlétében kijelentette, hogy a szak jövôjével kapcsolatos véleményét nem hajlandó meghallgatni.

B. T.

Raul Sorban jelentette fel a Blaga vejét

(4. old.)

A Szekuritáté Irattárát Átvizsgáló Bizottság (CNSAS) közzétette annak a nevét, aki besúgta Lucian Blaga vejét, Tudor Bugnariut. A CNSAS által bemutatott okmányok egyértelmûen bizonyítják, hogy Bugnariu kebelbarátja, Raul Sorban volt az, aki befurakodott a Blaga-családba, és feljelentette a költô lányának, Dorlinak a férjét. Sorban hosszú jelentéseket írt minden olyan jellegû baráti beszélgetésükrôl, ahol Bugnariu a rendszert szidta, és "mitikák országáról" beszélt. Különösen részletesek azok a feljelentések, amelyek az értelmiség szovjetellenességét ecsetelik, és Ceausescu megválasztását ellenzik.

Raul Sorban tagadja a CNSAS-jelentés hitelességét.

NAPIRENDEN

Több pénzhez jutnak a polgármesteri hivatalok
Egyre többen mondanak le a távfûtésrôl

(5. old.)

A pénteki videokonferencián a kormány képviselôi többek között a helyhatósági költségvetés kiegészítésérôl, a helyi büdzsék elfogadásának szükségességérôl beszéltek, ugyanakkor beszámoltak az idei költségvetés prioritásairól. Ezenkívül értesítették a prefektusokat, hogy egyre több család mond le a központi fûtésrôl. A miniszterek az ünnepnapok bepótolási programjáról is beszéltek.

Jövôre a romániai polgármesteri hivatalok költségvetése eléri a 147 ezer milliárd lejt, amely az idénhez képest 20 százalékos növekedést jelent — mondta a szokásos pénteki videokonferencián Gabriel Oprea tárca nélküli közigazgatási miniszter. Arról számolt be: az említett összeg a hazai nemzeti összterméknek körülbelül 7 százalékát jelenti. Oprea arra kérte az önkormányzatokat, idôben fogadják el a költségvetéseket, ugyanis a 2004-es állami büdzsé parlamenti megszavazását követôen hozzákezdenek valamennyi település költségvetésének elfogadásához. Szerinte a jövô évi állami büdzsé prioritásai közé tartoznak az infrastrukturális befektetések, a szociális programok megvalósítása és a mezôgazdaság támogatása.

Jövôre az állam 120 ezer milliárd lejjel járul hozzá a polgármesteri hivatalok költségvetésének kiegészítéséhez, amelyhez hozzáadódnak az önkormányzatok saját bevételei. Az állami költségvetésbôl kiutalt pénzt az oktatásra, gyermekvédelemre, illetve a decentralizáció során a polgármesteri hivatalok által átvett feladatok költségének fedezésére fordítják. Ugyanakkor Bukarestbôl 7647 milliárd lejjel járulnak hozzá a hôenergia-támogatással kapcsolatos kiadásokhoz.

A törvényes rendelkezések értelmében a helyi, megyei tanácsoknak az állami büdzsé megszavazásától számított 45 napon belül el kell fogadniuk saját költségvetésüket.

Eugen Bejenariu, a kormány fôtitkára kiemelte: a kabinet 300 milliárd lejjel egészítette ki a gyermekvédelemre szánt összeget.

Megtudtuk: a belügyi és köziazgatási minisztérium adatai szerint az elmúlt hónapokban 3500 család kérte lekapcsolását a központi fûtési rendszerrôl, a kérvények 85 százalékát már jóváhagyták. — A kérvényeket továbbra is fogadják a hatóságok, remélem viszont, hogy a helyhatóságok és a távfûtési vállalatok megfelelô megoldást találnak a leválni kívánó személyek számára — mondta Gabriel Oprea a prefektusoknak.

Mint ismeretes, néhány nappal ezelôtt Ioan Radu, a Községgazdálkodási Országos Ügynökség elnöke úgy nyilatkozott, a távfûtési vállalatokhoz továbbra is lehet kérvényekkel fordulni, de mûszaki okok miatt nem lehet megoldani a problémákat. Pontosabban arról van szó, hogy valamely fûtôtest leszereléséhez az egész rendszer kiûrítésére van szükség.

Adatok szerint október 15-ig a romániai tömbházak lakóinak egyötöde lemondott a központi fûtésrôl. — Úgy tudjuk, a romániai lakások 18 százaléka levált a központi fûtési rendszerrôl. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 2,5 millió felhasználóból félmillióan már lemondtak a hôközpontok nyújtotta szolgáltatásról.

Ugyanakkor Gabriel Oprea arról számolt be a kormány helyi képviselôinek, hogy szombaton valamennyi közalkalmazott dolgozik, ugyanis pótolniuk kell az év végi ünnepnapok okozta kimaradást. — Arra kérem a helyhatóságokat, szigorúan tartsák be az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket — hangsúlyozta Oprea. Tájékoztatása szerint kormányhatározat értelmében a közhivatalnokok december 29-én, 30-án és 31-én nem dolgoznak. Ugyanezen normatíva arról rendelkezik, hogy a közalkalmazottak számára november 22-e és 28-a, illetve december 13-a rendes munkanap lesz.

Felhôtlen francia–román viszony
Iliescut elkísérték az elnöki autóig

(5. old.)

— Nem emlékszem arra, hogy Franciaország és Románia között valaha is feszült lett volna a viszony — nyilatkozta pénteken Párizsban Jacques Chirac francia államelnök. A bejelentésre a Chirac–Iliescu államelnöki találkozó végén került sor.

A francia elnök nemcsak jónak, hanem egyenesen testvériesnek nevezte a két ország közötti viszonyt, és kiemelte: mindkét országnak azonos viziói vannak a terrorizmus visszaszorítása szükségessége terén.

Iliescu elnök megerôsítette Chirac kijelentését, miszerint a két ország között rendkívül jó a viszony. Azért, hogy e jó kapcsolatot kidomborítsák, az elnökök kölcsönösen kedveskedtek egymásnak: Iliescu egyik könyvével lepte meg Chiracot, a francia elnök pedig egyenesen az elnöki kocsiig kísérte román kollégáját.

Mint ismeretes, amikor Románia és Bulgária Amerika iraki intervenciója mellett tört lándzsát, Chirac keresetlen szavakkal bírálta a döntést. Chirac akkor kijelentette: jobb lett volna hallgatnia Romániának, mert amúgy is kényes ügy az ország felzárkózása.

SZÓRVÁNY-RIPORT

Nagyenyed
Tanítóképzés — országos értekezlet

(6. old.)

Hogyan tovább fôiskolai szintû tanítóképzés? címmel kezdôdött tegnap Nagyenyeden országos kitekintésû értekezlet. A kétnapos rendezvényen — amelynek a Bethlen Gábor Kollégium ad otthont — részt vesznek a kézdivásárhelyi, székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, szátmárnémeti tanítóképzôk oktatói, illetve igazgatói, de magas szinten képviselteti magát a BBTE magyar oktatási vonala is (a meghívottak között ott találni — többek között — Kása Zoltán és Néda Árpád prorektorok valamint Kovács Zoltán, Szamosközi István és Fodor László egyetemi oktatók nevét is).

— Nem utolsó sorban azért vállaltuk el Demény Piroska kollaganômmel együtt ennek az országos fórumnak a megrendezését — mondta Szabadságnak Simon János igazgató —, mert a mi kollégiumunk mozdony szerepet szeretne betölteni a tanítóképzés új alapokra való helyezése terén. Bizonyítjuk ezzel a fórummal azt is, hogy bennünket nemcsak a magunk kis udvara, hanem az egész erdélyi magyar tanítóképzés kérdésköre is érdekel. Reméljük, hogy a mostani rendezvénnyel hagyományt teremtünk, és vándor-értekezlet sorozat alapjait tesszük le.

Ma kezdôdik a TUDEK

(6. old.)

Ma kezdôdik Nagyenyeden — a Bethlen Gábor Alapítvány és a helyi kollégiumban mûködô Fenichel Sámuel önképzôkör szervezésében — a Tudományos Diákkörök II. Erdélyi Konferenciája.

A rendezvény célja az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és speciális érdeklôdésû diákjai közötti kapcsolatteremtés, a további együttmûködés megalapozása, a szaktantárgyakra alapozott, de egyéni kibontakozás lehetôségét magába foglaló nemes versengés-szellem megteremtése. Dvorácsek Ágoston tanár, fôszervezô a Szabadságnak elmondta: ritka az a kis nemzet, amely annyi Nobel-díjat mondhat magának, mint mi. De az eredmények mögött hosszú évek munkája áll, és csak akkor tarthatjuk meg ezt a megtisztelô helyet, ha biztosítjuk az utánpótlást. Ha végiglapozzuk nagy tudósaink életrajzát, észrevehetjük, hogy legtöbbje korán kezdte a kutatást, és már a középiskolában felfigyeltek rá, már akkor kimagaslott a többiek közül. És általában ott állt mögötte egy lelkes tanár, aki biztatta és tanácsokkal látta el.

A fôszervezô rámutatott: ilyen tanárok ma is vannak és kis tudósok hatalmas csoporja készül felvenni a stafétabotot. Csak meg kell találni ezeket a fiatalokat és biztatni ôket, máris elcsodálkozhatunk, hogy mire képesek.

(d.i.)

Bethlen
A nyelv csak élve tündököl — 11.

(6. old.)

Ma 10 órakor a bethleni Grigore Silasi Iskolában megkezdôdik az elemisták számára szervezett nagyszabású anyanyelvápoló vetélkedô, amely a Nyelv csak élve tündököl címet viseli. A versenyt 11-edszerre rendezi meg a megyei RMPSZ és a bethleni tanítók közössége.

— Az idei versenyre 95-en neveztek be Beszterce-Naszód megye 17 településérôl — mondta Borsos K. László tanító, megyei RMPSZ-elnök. — A cél az idén is ugyanaz, mint eddig: rávezetni a szórványban élô gyerekeket a magyar nyelv szépség-ösvényeire és megismertetni velük a magyar gyermekirodalmat. Fontos közösségépítô szerepe is van a vetélkedônek, hiszen az itt kötött ismerettségek, netán barátságok sokat számítanak a megye szétszórt magyarlakta településeinek "identitásmegôrzô-energia háztartásában".

Árpástó
Bábszínház — tapssal, sétával

(6. old.)

Tegnap késô délelôtt nagysikerû elôadást tartott Bethlenben, majd Árpástón a kolozsvári Sétáló Bábszínház. A Juhász István Géza és Hajós János neve által fémjelzett zsebtársulat szórványkörúton vesz részt: a Nagy-Szamos partjára a Fogaras lábánál elterülô Mârsáról érkeztek, ahol román nyelvû elôadást tartottak. A Lyukas mesét Bethlenben mintegy 50, Árpástón pedig kb. 30 gyerek elôtt játszották el magyar nyelven — természetesen élôben.

Magyardécse
Templomfelújítás, rendelôavatás

(6. old.)

Magyardécse templomában kétszer végeztek eddig kisebb felújítási munkálatokat: az 1911.évi bôvítéskor, illetve az ötvenes években végzett újrameszeléskor. Aztán a nagy, átfogó felújítási munkálatok ideje is eljött: a gyülekezet önkéntes adományainak köszönhetôen 2001-ben elkezdôdött a repedések kezelése és a tetôszerkezet megújítása. A munkálatok érdemben most, vasárnap érnek véget, amikor is Pap Géza erdélyi református püspök és Gudor Lajos esperes jelenlétében megtartják a hála-adó istentiszteletet.

Fekete János helyi lelkész — aki oroszlánrészt vállalt a felújítás megszervezésében — a Szabadságnak elmondta: nagy öröm ez a vasárnap a magyardécseieknek. — Nemcsak fel-újított templomunkat mutatjuk most be: felavatjuk az egyházi orvosi rendelôt is, amely svájci segítséggel született meg — nyilatkozta. Rámutatott: nem kell tehát immár Árpástóig menni a décsei betegeknek; a családi orvos hetente legalább négyszer rendel az egyházi tulajdonban lévô kabinetben, és munkáját egy, az egyház által fizetett ápolónô segíti. — Erre szükség is van — mondta végül —, ugyanis Magyardécsén már márciusban beindult a házi beteggondozás.

KÖRKÉP

Agrártudományi egyetemek rektorai tanácskoztak

(7. old.)

Nemzetközi értekezletet tartottak november 21–22-én Kolozsváron, az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem rendezésében, a Transilvania Szálló konferencia termében. A felsofokú agrárképzéssel foglalkozó egyetemek rektorai gyûltek össze Bulgáriából, Albániából, Szerbia-Montenegróból, Horvátországból, Szlovéniából és Magyarországról. Négy évvel ezelôtt az elsô ilyen jellegû értekezletet Temesváron tartották, a másodikat a bulgáriai Plovdivban, míg a harmadikat Magyarországon, Sopronban.

A Rektorok Európai Szervezetének több európai ország tagja. Célja a felsôfokú agrárképzés segítése, hogy az minél elôbb megfeleljen az uniós elvárásoknak. Négy évvel ezelôtt még nem sikerült konkrét stratégiát kidolgozni ebben az ügyben, de most már jól áttekinthetô és megvalósítható feladatokat sorakoztatnak fel, amelyek hozzájárulnak az agrárképzés reformjának végrehajtásához, elsôsorban a sokoldalú szakmai képzés modernizálásához, hogy minden szempontból megfeleljenek azoknak a kihívásoknak, amelyeket az agrárvilág támaszt a szakemberekkel szemben.

A kétnapos találkozón számos elôadás hangzott el. A legfelsô fokú agrárképzési politikáról dr. Hans Peter Liebig professzor, a hohenheimi egyetem rektora értekezett. A freiburgi egyetem képviseletében dr. Siegfried Lewark professzor tartott elôadást, felszólalt továbbá Dragana Saric a szarajevói egyetemrôl, dr. Victor Ros professzor a kolozsvári Mûszaki Egyetemrôl és dr. Cosmin Salasan a temesvári Agrártudományi Egyetemrôl. Ugyancsak Hohenheimból érkezett dr. Karlheinz Köller professzor is, aki az egyik fôszervezôje volt az értekezletnek.

Ez alkalommal a kolozsvári Agrártudományi Egyetem díszdoktorává avatták dr. Bertrard Hervieu professzort, a francia Mezôgazdasági Kutatóintézetnek igazgatóját (INRA). A párizsi professzor 1948-ban született, 1971-ben végzett a Politikai Tudományok Intézetében, a Francia Mezôgazdasági Akadémia tagja.

A konferencia résztvevôi 22-én erdélyi körútra indulnak, Kolozsvár–Torda–Gyulafehérvár–Balázsfalva útvonalon.

Barazsuly Emil

Kisbács
600 család kért fûtéspótlékot

(7. old.)

Félévi felmérést és kiértékelést végzett az önkormányzat a novemberi tanácsülésen. A kiértékelés fô alanyai a szociális dossziék, valamint a fûtéspótlék-kérvények voltak: a szociális segélyeket júniusig tudta folyósítani a polgármesteri hivatal, összesen 652 millió lejt költve a száztíz személyre. Az év elsô három hónapjában a fûtéspótlék összege meghaladta a százmillió lejt — ebben benne van a községközpont távfûtéses tömbházainak fûtéspótléka és a fával fûtött magánlakásoké is.

Márton Elek alpolgármester lapunknak elmondta: a tanácsülésen nyomatékosan kérte, hogy a szociális segélyben részesülôk valóban dolgozzanak a kapott segélyért. Az önkormányzat ne csak azért adjon nekik munkát, hogy teljesüljön a megállapított kilenc napi norma, hanem értéke és értelme legyen tevékenységüknek.

Novemberre már mintegy hatszáz fûtéspótlék-kérvény került a polgármesteri hivatal asztalára. Az idei télen a kérvények elbírálása átkerült a távfûtési vállalat hatáskörébe. A polgármesteri hivatal tehát csak továbbítja ezeket, a döntésbe viszont nem szól bele.

Úgy tûnik, az önkormányzat egyelôre hoppon maradt, ami az épülô ipari park melletti terület koncesszionálását illeti. A két hektárnyi területet negyvenkilenc évre szeretnék bérbe adni. Három vállalat is érdeklôdött iránta, tárgyaltak az önkormányzattal, de végül visszaléptek. Valószínüleg sokallták az árat — mondta az alpolgármester.

Valkai Krisztina

A rendôrség hírei
Torda
Forró napok a tûzoltóságon

(7. old.)

A tordai tûzoltók nehéz napot éltek át az elmúlt idôszakban. Amint azt a tûzoltóság vezetôje, Eugen Andronache ôrnagy elmondta, november 12-én a Cheita farmon volt tûzvész, ahol a disznóneveldében egy kerítés figyelmetlen hegesztése közben meggyulladt a szalma. A lángok martalékává vált 180 négyzetméter a tetôbôl, valamint 6 köbméter gerenda. Az anyagi kárt 80 millió lejre becsülik. A mintegy 100 disznót a tûzoltóknak sikerült kimenteniük.

Másik tûzeset 16-án, vasárnap történt Aranyoslónán, Ioan Tulai takarmányraktárában. Itt 13 tonna széna és szalma égett le, a kár 18 millió lej. A tûzoltók munkája rendkívül nehéz volt. A tûz felelôtlenül eldobott cigarettacsikktôl indult; folynak a nyomozások a tettes kiderítésére.

Végül 17-én este 7 órakor a tordai Caisului utcában gyúlt fel Adrian Pop lerakata. A lángok megfékezéséig leégett a tetôtér és egy jégszekrény. Ez esetben a gyújtogató a tulajdonos 9 éves unokája volt, aki kartonokat és papírokat gyújtott meg a raktárban.

R. T.T.

Légiriadó próba decemberben

(7. old.)

A tordai intézmények képviselôi, valamint a polgárok a jövô hónapban légiriadó próbába kapcsolódnak be. A helyi Polgári Védelem közleménye szerint a gyakorlatra a bukaresti polgárvédelmi parancsnokság felügyelete alatt kerül sor. Az általános riadót december 10-re hirdették meg, fél 11 órai kezdettel. A gyakorlatba minden, polgári védelemben részt vevô intézménynek be kell kapcsolódnia, ellenkezô esetben 4–7 millió lejes pénzbüntetéssel sújtják ôket. A légiriadó jelét 11 órakor hallhatják a tordaiak, és két percig tart. Az általános riadó 11 óra 35 perckor ér véget.

R. T. T.

Új RMDSZ-elnök Aranyosgyéresen

(7. old.)

Tisztújító közgyûlését tartotta az aranyosgyéresi RMDSZ vasárnap.

A leköszönô elnök, Bene András mellett a választmány tagjai is megtartották beszámolóikat, majd azok megvitatására került sor. A vitát követôen megalakították az új 7 tagú választmányt és az ellenôrzô bizottságot.

Az új választmány elnöke Bükkei Gergely, alelnöke Bene András.

A Kolozs megyei RMDSZ részérôl Kónya-Hamar Sándor megyei elnök volt jelen.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

IFJÚSÁG

Kirándulás másképp
Apáczai Csere János Líceum

(8. old.)

Mi vagyunk az Apáczai Csere János Líceum 9. B osztálya. Az osztályfônökünk, Vörös Alpár tanár úr, úgy gondolta, hogy rázódjunk össze egy kicsit év elején, így szervezett nekünk egy buszos kirándulást, amit a Calibra cég ajánlott fel számunkra.

Ennek hallatán az osztály nagy része ujjongva ugrott fel és egybôl különbözô tervek születtek, hova is mehetnénk egynapos kirándulásra. A javaslatok közül szavazással döntöttük el a végleges változatot, amely annak ellenére a Nagyenyed–Gyulafehérvár útvonal lett, hogy egyesek már voltunk ott. Ahhoz, hogy útközben, a buszban se unatkozzunk, a tanár úr minket kért fel arra, hogy idegenvezessünk. Így hát meg is írtuk a vicces, de történelmi és földrajzi adatokban is gazdag kis bemutatókat, amelyeknek az út folyamán nagy sikerük volt.

A nagy nap reggelén a hûvös-ködös idô miatt, mindenki leragadt szemekkel érkezett meg az Apáczai-líceum elé és kételkedve szemléltük az idôjárási kilátásainkat. Meglepôdve tapasztaltuk, hogy a negyven személyes, extrákkal felszerelt buszban osztályunk mennyire elveszlôdik. Én voltam az elsô idegenvezetô. Ahogy elértünk a Tordai útra, elkezdtem beszédemet, amelyben felvilágosítást nyújtottam a különféle márkakereskedésekrôl, majd áttértem nagyapám azon élményeire, amelyeket elôzô este mesélt és melyeket ô a feleki tetôn, mint határôr élt meg a II. világháború idején. Nagy örömünkre kirándulásunkon elkísért Deák Árpád tanár úr is, aki az általunk felhasznált könyveknél is sokkal alaposabb ismeretekkel rendelkezik, így megelevenedtek elôttünk a ködbe burkolózó tájak és városrészek is.

Rövid ideig megálltunk Tordán, abban a középkori kisvárosban, amelynek fejedelmi palotája kis ékszerként bújik meg és ahol, mint Juhos Kingától megtudtuk, 1568-ban világszinten elôször mondták ki a vallásszabadságot.

Az elsô jelentôs megállónk Nagyenyeden volt (idáig Orbán Bálint ismertette a só útvonalát a Marosig), ahol elôször a várat látogattuk meg. Itt megtudtuk, hogy minden bástyát külön céh irányított és tartott karban. A templom után felmentünk a sétatérre, ahol az elesett enyedi diákok emlékmûvét csodáltuk meg. Ezután a kollégium következett, ahova a hideg miatt már szinte szaladva értünk el. Több mint 380 éve áll már ezen a helyen, annak ellenére, hogy négyszer esett tûz martalékává. Megnéztük az udvaron lévô Bethlen Gábor-szobrot és a két Gingko biloba fát, amely lehullott termésének szaga kínzó volt. Egyébként Egyiptomból származik, és az egyik fa a másik nélkül nem tud létezni, mivelhogy az egyik a hím, a másik a nôstény fatörzs. Hiába kerestük viszont a nagyenyedi két fûzfát, mert azok már ötven éve kipusztultak, tudniillik, hogy a fûzfák százötven évnél többet nem élnek. Eljátszottunk hát a gondolattal, hogy miért nem tölgyfa husángokat vágtak annak idején a kollégium diákjai. Azért megnyugtatott minket az iskola fizikatanára, hogy a kíváncsi turisták kedvéért újra fogják ezeket ültetni. Végre újra visszatértünk az iskola melegébe, és miközben azt méregettük, hogy kinek pirosabb az orra, megnéztük a kollégiumi múzeumot. Itt kitömött vaddisznókat és különféle hal "maradványokat" láttunk, de ami igazán megragadt bennünk, az az a páfrány kövület volt, amelyrôl Áprily Lajos írta a Milyen szép vagy ma címû versét. Ezek után a fizika szertárban egy nagyon látványos multimédiás bemutatót is láthattunk a kollégium történetérôl.

Meglátogattuk a könyvtárat is, amely rendkívül értékes könyveket ôriz. Ahhoz, hogy ezt érzékeltessem: a legértékesebb könyveknek csupán egyikével is fel lehetne újítani az egész, hát be kell ismerni, már düledezô épületet, de egy ilyen értékrôl lemondani vétek lenne. Egyik ilyen ôsnyomtatványt az iskola egyik neves tanára egy kirándulás során a hegyekben találta meg. A csoport egy asszonyra figyelt fel, aki a kecskéjét egy fura tárgyon ülve fejte, amirôl késôbb kiderült, hogy egy felbecsülhetetlen értékû több száz oldalas, teológiai elemzés, tudtuk meg az iskola könyvtárosától.

Enyedrôl, a kollégium eredeti székhelyére, Gyulafehérvárra buszoztunk át. Itt idegenvezetônk Bikfalvi Emese volt. Erdély legrégebbi templomát látogathattuk meg, egy helyi önként felajánlkozó személy vezetésével. Ez a templom nemcsak szertartási hely és országgyûlések színhelye, hanem fejedelmi temetkezési hely is volt. Így tudhattuk meg, hogy az itt eltemetett Hunyadi Jánosnak volt egy ugyancsak János nevû testvére is, ami a középkorban nem volt ritka jelenség. Ugyancsak itt van eltemetve János Zsigmond Erdély elsô fejedelme is. Ez volt kirándulásunk végállomása, ahol végigjártuk a várat, amelynek nagyszabású felújítási munkái javában zajlottak és elcsodálkoztunk a nyugati színvonalú turista jelzéseken, amelyek segítségével nemcsak tájékozódni volt könnyû, hanem sok információt is kaptunk a vár történetérôl. Útban hazafelé elgondolkozhattunk, hogy Kolozsvár is megérdemelne hasonló figyelemfelkeltést történelmi értékeinkre. Utazásunkat a Calibra utazási iroda támogatta, ezúton is köszönjük ezt a hasznos és mondhatni eredeti kirándulást.

Balla György

Kolozsvári Unitárius Kollégium
János Zsigmond fejedelem zászlaja alatt

(8. old.)

Jóval a Kollégiumi Napok elôtt megkezdôdtek az elôkészületek a nagy eseményre. A levegôben is érezni lehetett a készülôdés izgalmát és fontosságát.

A nagy várakozás közepette végül megérkezett a várva várt pillanat. Szerda délután Popa Márta igazgatónô hivatalosan is megnyitotta a IV. Unitárius Kollégiumi Napokat. A megnyitó ünnepségen bemutatták az évkönyv millenniumi kiadását és iskolaújságunkat, a Cipót. Sor került az iskola néhány diákja által szervezett Dávid Ferenc irodalmi összeállításra. A megnyitó ünnepségrôl a kórus fellépése sem maradhat el, akárcsak az elsôsök éneke. A megnyitót követôen sort került a kollégiumi napok egyik legfontosabb eseményére: iskolánk felvette Erdély elsô fejedelmének, János Zsigmondnak a nevét. Innen sem maradhattak le a kis elsôsök, hiszen igaz lélekkel koszorúzták meg a fejedelem számára készített emléktáblát. Az est folyamán fellépett a két IX. osztály színjátszóköre, valamint a Szamóca néptánccsoport. A nap táncházzal ért véget, ahol az érdeklôdôk késô estig rophatták a táncot. Másnap, csütörtökön a rendezvény a diákok tudományos ülésszakával folytatódott, ahol bemutathattuk tudományos dolgozatainkat. Az ülésszak után az általunk szervezett alternatív tevékenységek várták az érdeklôdôket. Mindenki kedve szerint választhatott a zenélô cukrászda, a szavalóverseny, a döntés-vita játék, és a finn szakos egyetemi hallgatók által bemutatott kedves elôadás között. Ezután a XII. által szervezett városi lepkevadászat következett kitartó rohangálással. A délutánt ifjúsági istentisztelet nyitotta, amit az egymásra való odafigyelés eszméje irányított. Az est folyamán sor került a gólyabálra, amelyen a gólyákat hivatalosan beavatták a kollégium körébe, életébe. A próbákat világraszóló buli követte, ahol mindenki jól szórakozott.

A péntek reggeli áhítatot a teológiára készülô két XII.-es diák tartotta. Aztán sor került: a történelmi vetélkedôre, a társasági táncok bemutatására, a mûveltségi vetélkedôre, ami felmérte tudásszintünket és kreativitásunkat, majd a sportvetélkedôkre. A döntôk mellett talán a tanár–diák focimérkôzés volt a legérdekesebb. A tanárok kikaptak…

Az est folyamán a nyertes osztályokat dicséretben részesítették. A családias hangulatú kiértékelést a kórus amerikai turnéjáról készült film levetítése követte mozinagyságú vásznon.

A kollégiumi napok szombaton értek véget a dévai zarándoklaton, melyre több mint 150-en kerekedtünk fel. Nem csak a várban lezajlott ünnepi események, hanem a buszban való utazásunk is kiválóan telt.

Demény Enikô, Péter Tünde, IX. H.

IFJÚSÁG

(8. old.)

Iskolánk részt vesz abban a Comenius programban, amelynek témája a víz: a vízgazdálkodás, a víz élôvilága, a vízszennyezôdés. A múlt heti tevékenységünk során a gyalui víztisztító állomásra látogattunk a kolozsvári Vízmûvek ( RAJAC) vezetôségének jóvoltából. Célunk az volt, hogy megtudjuk, hogyan állítják elô városunk ivóvizét.

A látogatáson részt vettek brassais diákok is Nagy Emese tanárnôvel és az Emil Isac iskola VII. B osztályának tanulói (irányító tanár Veres Enikô).

Elôször a vízgyûjtôtavat néztük meg. Itt gyûjtik össze a Kis-Szamos vizét és innen vezetik a víztisztítóhoz, ahol folyóvízbôl ivóvizet állítanak elô. A víztisztító elôcsarnokában Persa Liviu mérnök mutatta be és magyarázta el az ivóvíz elôállításának szakaszait ábrázoló makettet, majd megtekintettük a szûrôberendezéseket is. Ezek kb. 10 méter mély betonmedencék, amelyekben finom szemcséjû homokréteg képezi a szûrôt. Ottlétünkkor éppen az egyik szûrôt mosták, bizony sok iszap összegyûlt rajta. Megnézhettük a kémia ill. biológia laboratóriumot, ahol modern berendezések segítségével és európai normák alapján folyamatosan ellenôrzik az ivóvíz összetételét.

A jó minôségú ivóvíz elôállítása nem egyszerû folyamat. Éppen ezért becsüljük a mindennapi vizünket, mert "a víz életet jelent".

Veres Alpár,
VI. C osztályos tanuló

Verseny a Refiben

(8. old.)

A Bethlen Kata Diakóniai Központ pályázatot hirdetett a Református Kollégium diákjai számára a 2003. november 21–22-én megrendezésre kerülô Bethlen Kata Diakóniai Napok alkalmával. A diákok izgulva várták a megmérettetés napját, hiszen már másodszor nevezhettek be erre a versenyre rajz (grafika, akvarell, olaj); vers-, próza-, esszéírás és versmondás, éneklés kategóriákban. A pályázat témája az idén az idôs emberek voltak, amelyhez egy a Bibliából választott mottót kaptak segítségül: "Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz ahova nem akarod." (János 21, 18)

A Diakóniai Központ vezetôsége úgy érzi, hogy ez a verseny jó alkalom arra, hogy a diákok közül minél többen próbálják meg kifejezésre juttatni az idôsekkel kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket ki-ki tehetsége szerint.

Mindhárom területen az elbíráló bizottságok sok "rágódás" után a legtehetségesebb diákoknak ítélték a Bethlen Kata ösztöndíjat, amely azt jelenti, hogy 2004 januárjától júniusig ingyenes étkezést biztosítanak számukra a központban. A második és harmadik helyezettek sem maradtak jutalom nélkül, mert az ô nyereményeik értékes könyvek voltak.

Az izgalom és kéztördelések után megszületett a végeredmény is. A zsûrinek nagyon nehéz dolga volt, ezért a három felajánlott ösztöndíjat hat diák kapta. Szavalásban Nagy József (X. oszt.) volt a legjobb, népdal kategóriában Pál Noémi (X. oszt.), míg esszéírásban Kulcsár Árpád (X. oszt.) és Fazakas Blanka (X. oszt.) bizonyult a legjobbnak. Rajz kategóriában pedig Juhos István (XII.oszt.) és Dobra Katalin (XI.oszt.) kapta az elsô díjat.

Dézsi Ildikó

A Procopu Vrânceanu
matematika–fizika verseny eredményei

(8. old.)

260 diák jelentkezését fogadták el a már hagyományosan megrendezett Procopiu Vrânceanu matematika–fizika verseny megyei szakaszán, amelyre 2003. november 15-én került sor. A 260 diák közül 21 versenyzô a magyar intézményeinket képviselte. Sajnos diákjainknak nem sikerült mindkét tantárgyból kitûnôen bizonyítani, s így az idei országos szakaszon magyar iskoláinkat nem képviselik, de mindenképpen dicséretre méltó azoknak a diákoknak a munkája, akik egyik vagy másik tantárgyból elérték a maximális pontszám több mint 75%-át.

Matematika

X. osztály Szigeti Levente (Unitárius Kollégium)

XI.osztály (a pontszám csökkenô sorrendjében) Gáspár Szilágyi Szilárd (Unitárius Kollégium), Szilágyi Péter (Báthory István Líceum)

XII. osztály Jenei István (Báthory István Líceum)

Fizika

IX. osztály (a pontszám csökkenô sorrendjében) Stanca Vass Szabolcs (Unitárius Kollégium), Kis Kinga Renáta (Unitárius Kollégium) és Lindermaier András (Báthory István Líceum), Kovács Róbert (Unitárius Kollégium)

XI. osztály Gáspár Szilágyi Szilárd ( Unitárius Kollégium)

Kedves tizenévesek!

(8. old.)

A Bonifácz feltámadóban van, és örömmel venné, ha Ti, Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód és Szeben megyei fiatalok is láthatnátok saját szemetekkel, hogyan próbáljuk újraépíteni önmagunkat. Szeretettel várunk minden kedden, szerdán és pénteken 9–10 óra között tizenéves szerkesztôjelölteket, riportereket, kibiceket.

Ha szeretnéd iskoládat, osztályodat, tanáraidat kiemelni a szürkeségbôl — köztünk a helyed!

Várunk benneteket,

Szabó Csaba és Dézsi Réka

MÛVELÔDÉS

A jelen átfogalmazza a múltat
Dudás Gyula nagybányai festômûvész kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában

(11. old.)

A nagybányai-felsôbányai városkép más ma, mint volt száz évvel ezelôtt. Nem csupán azért, mert az idô rágta házak külleme változott, de valami belsô, lényegi metamorfózison is átestek. S ha rákérdezünk az átalakulás mibenlétére, a szavakban megfogalmazhatatlan képi miliôn túl, esetleg azt a bizonyos sarkigazságot ismételhetnénk: a jelen átfogalmazza a múltat. Az eltelt idôszak változtatott a város küllemén úgy, hogy a hajdani kép megkopott, vagy "újabb" épületek tûntek fel a régiek mellett, amelyek több évtizedes múltjukkal immár maguk is a múlt részei. S ami egy évszázaddal ezelôtt képi látleletnek minôsült, az mára nosztalgia. A minôségi változásba belejátszanak az utóbbi száz esztendô nagy képzômûvészeti vajúdásai, történései, a látványtól való többszöri elrugaszkodás és az ahhoz való többszöri visszatérés.

Dudás Gyula nagybányai festô. A körülmény akár mellékesnek is tûnhetne, ha képein a hajdani "festôfôvárosnak" és környékének egyik-másik, a hôskorból visszapillantó részlete, hangulata vissza nem tekintene ránk. Ez mintegy kötelez valamiféle párhuzamra, annak a megállapítására, hogy tájképein a megszüntetve-megtartás jegyeit ismerjük fel, korszerû átlényegítését az egykori, századfordulós nagy festôi forradalomnak, amely kisugárzásával átfogalmazta régiónk teljes mûvészeti világát. E hagyaték ott munkál minden késôbbi festôi megnyilatkozásban, vagy úgy, hogy alkotója vállalja a hagyományt, vagy úgy, hogy a megújulás igényével túl akar lépni rajta, szembekerül vele. Tulajdonképpen az elmúlt száz év minden festôi megnyilvánulása e két hozzáállás egyvelege, eredôje. Hangsúlyozottan jelen van ez a Nagybányán élô és alkotó mûvészek esetében, akik a festôváros látványlégkörének örökösei.

Dudás Gyula itt látható munkáiban a hagyomány tudatos vállalása érhetô tetten. A látványközpontúsághoz való következetes vonzódás, a táj varázsának bûvölete, a képi teljesség vállalása szintjén. Magát tájképfestônek minôsíti, s ez a meghatározás képalkotói lelkületével együtt kijelöli helyét.

Nem tudom, hogyan alakult volna mûvészi pályája, ha Mohy Sándor és Kádár Tibor tanítványaként 1958-ban, közvetlenül a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola elvégzése után nem kerül Nagybányára. Így viszont az egykori festôfôváros erôteljes kisugárzása, az évtizedek alatt felhalmozódott szellemi koncentrátum és természetesen a táj, a természeti és az épített környezet nem csak hogy nem hagyta érintetlenül, hanem meghatározó tényezônek bizonyult pályája alakulásában. Akár a sors kegyeltjének is nevezhetném a mûvészt, akinek megadatott, hogy ilyen különlegesen értékes hagyományokkal megáldott vidéken érhessen festôvé, s aki ezzel az örökséggel úgy sáfárkodott, hogy nem csak beépítette azt életmûvébe, hanem egyediesítte is.

Bár az anyag, a mintegy harminc olajkép és pasztell, amelyet Kolozsvárra elhozott minden szempontból, formailag és színvilágát illetôen is nagy eltéréseket mutat — feltehetôen az alkotó igyekezett a lehetô legteljesebben bemutatkozni —, valamennyi magán viseli a mûvészre jellemzô, sajátos jegyeket. Itt elsôsorban a látványközpontúságot és az erôteljes érzelmi hozzáállást említeném. A hangulati tényezô talán nem is annyira a témaválasztásban — bár ez sem kizárt —, mint inkább a munkák színvilágában bizonyul döntô fontosságúnak. A mûvész, bevallása szerint is, kifesti magából elkeseredését, bánatát, vagy éppen ellenkezôleg, kicsattanó örömének, jókedvének keres megfelelô festôi megjelenítést. S mindez jól nyomon követhetô alkotásain. Mindamellett, hogy szinte kizárólagosan ôszi és téli tájak láthatók tárlatán, színvilágukben ezek a munkák valósággal feleselnek egymásnak. Ott van például a Borongós ôsz és az Ôszi verôfény vagy a két Naplemente. Ez utóbbiaknál az aprócska tájrészletek eltörpülnek, valósággal beleolvadnak a kompozíció nagyrészét kitevô, szinte mindent átfogó, beborító, hatalmas levegôégbe. De mennyire másként hat mindez a kékes-rózsaszínes, már-már idillikus ragyogásban úszó, s mennyire másként a súlyosan ránknehezedô, sötéten komor szürke égbolt esetében. A bánat, az elkeseredés mintha megnemesítené az alkotást, amely átfogó, borongós színzuhatagával erôteljes érzelmi hatást vált ki a szemlélôbôl. A végtelen égbolt eluralkodása egy-egy munkán nemcsak formai megoldás, hanem a bennünket körülvevô mindenségre utalva térben és idôben kiszélesíti, elmélyíti azt, kozmikus mélységet sejtet.

A tájképfestô Dudás Gyula érzékenyen reagál a környezete szolgáltatta hatásokra: mindarra, ami állandó, s mindarra, ami változó épített környezetében s a természeti tájban. A pillanatnyi állapotok mûvészi átlényegítésével ilyenformán szolgálatot is teljesít. A dokumentáris jellegen túl azonban ezek a munkák teljes egészében a mûvész lelkébôl fakadnak. Érzôdik rajtuk az a szeretet, amellyel az alkotó ábrázolata tárgyához viszonyul. S bár az aprócska bányászházak szegélyezte felsôbányai utcák vagy a közismert nagybányai miliô nélkülözi az ember konkrét jelenlétét, kezenyomát, szimbolikus létét mindvégig ott érezzük. Éppen a mûvész érzelmi hozzállása révén.

Mint már említettem, egységes színvilágot hiába keresünk ezekben a minden vonatkozásukban meglehetôsen eltérô munkákban. Úgy tûnik viszont, hogy a számbelileg ugyan kevesebb, ködös, sejtelmes, áttételes fogalmazásmódban készült, visszafogottabb alkotások legalább annyira jellemzôk a mûvészre, mint a színben és formában egyértelmûbb, közérthetôbb olajképek.

Dudás Gyula kiállításával Nagybánya beköszönt Kolozsvárra. Várjuk a folytatást.

Németh Júlia

Nyelvmûvelés
Haver

(11. old.)

A haver argókifejezés, jelentése a magyarban ’társam, pajtásom, cimborám, barátom’. A jiddisbôl átvett szónak eredeti jelentése is ’barát, társ, cinkostárs’. Nem fér kétség ahhoz, hogy az írók használhatnak argó szavakat valami sajátos környezet érzékeltetésére. Ám az argó szavak növekvô számban jelentkeznek a gondosabb társalgási nyelvben is, és innen már csak egy lépés az irodalmi nyelv. A folyamat nem új. A ’könnyen rászedhetô ember’ jelentésû balek szó is feltûnik már a 18. században. A ’munka, nehéz testi munka’ jelentésû meló a 19. századtól adatolható. Szintén ebbôl a századból való a srác szavunk is. A mindennapi társalgás nyelvében e szóval illetjük a fiatal fiúgyermeket, a kis csibészt. Itt van továbbá a cucc, a modern cókmók, mindenféle személyes holmi.

Több argó szavunk a be- igekötôvel alakult. A begurul tulajdonképpen a dühbe gurul kifejezésnek nagyon ötletes rövidítése. A bezsong szavunk nagyjából azt jelenti, hogy valaki szerelmes lesz, részeg a szerelemtôl, s zsong mint a méh a kaptár vagy a virág körül. Egy bizonyos lelkiállapotra utalunk a bepörög igével is, a szóban forgó személy megzavarodik, megháborodik, elmegy az esze — becsavarodik. Ez utóbbi esetben a szemléleti kép a kutyára vonatkozik, a kutyára, amelyik tulajdon farkát kergeti, s amelyet azért nem kap el, mert vagy túl rövid a nyaka, vagy nem elég hosszú a farka. Aki ideileg kiborul, az idegileg összeroppan vagy csupán kijön a sodrából, kifakad, feldühödik.

Elôfordul, hogy valakinek megtetszik valami, s az akadályok és lehetôségek mérlegelése után a cél elérésére érdekében betájolja magát. Olvasom, hogy "Mihelyt Tóni meglátta Cicukát a kályha mellett, amint nagyapja zokniját stoppolta, rögtön betájolta magát a lányra". És ezután — gondolom — rögtön rástartolt. Az is lehet, hogy nem járt sikerrel, s nem csapta a szelet sokáig a fent említett Cicukának, akirôl kiderült, hogy mást szeret. Az udvarló így lassan-lassan elmaradt, lekopott róla.

Nem ritka, hogy az argó a labdarúgásból veszi kölcsön a továbbiakban átvitt értelemben használt kifejezéseket: egy színész "sokáig labdába sem rúgott", bizonyos vonatkozásban "egy kapura megy a játék", a vitában "most már a labda az ellenfél területén van" stb. Kolozsvári Grandpierre Emil egyik írásában a fôszereplô így írja le a helyzetet: "Emberek vagyunk, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a vér nem kapott el bennünket. Még azt sem tagadom, hogy végén a játék a lány térfelén folyt. De a tizenhatoson belül soha nem jutottam, annál erôsebb volt a védelem".

Murádin László

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

SPEKTÁKULUM

A táncoperától az abszurd mûfajig

(12. old.)

November 14-én került sor a Tranzit Házban a Tenebrae címû, kortárs táncoperának nevezett elôadásra, a Budapesti Kulturális Napok rendezvénysorozat keretében. E heti színházi rovatunk elsô részében errôl olvashatnak, majd beszélgetést közlünk Tompa Gábor rendezôvel a kolozsvári színház legközelebbi bemutatójáról, a Jacques vagy a behódolás címû Eugen Ionesco darabról, amelynek nyilvános fôpróbája november 28-án, pénteken lesz. Ezt követi a december 1-jei Elôbemutató, majd december 3-án este 8 órakor kerül sor a Bemutatóra.

Eléggé felcsigázott kíváncsisággal indultam el a Tranzit Házba november 14-én, pénteken, hiszen az általam megírt beharangozóból levonva a következtetéseket: rendhagyó produkcióra került sor aznap este. Már mûfaji besorolása is érdekesnek tûnt: kortárs táncopera. Talán jól sejtem, hogy nemcsak számomra új a "táncopera" meghatározás, ez a szóösszetétel mifelénk nem túl gyakran használatos. Legalábbis egyelôre. Az elôadók pedig csak fokozták az érdeklôdést. A rendezô-koreográfus Gergye Krisztiánt ugyanis kortárs jávai táncosként tartják számon, ÁGENS pedig (Gyimesi Ágnes) szintén rendhagyó mûvészegyéniség. Kettejûk közös produkcióját, a Tenebrae-t hozták el a szervezôk a Tranzit Házba, a Budapesti Kulturális Napok (a Budapesti Ôszi Fesztivál új elnevezése) rendezvénysorozat keretében. A nyolc órára meghirdetett elôadás végül fél kilenckor kezdôdött, aminek nem nagyon örült a mintegy száz egybegyûlt kíváncsiskodó, hiszen kissé kellemetlen érzés volt a mínusz két fokos hidegben álldogálni félórán át. Volt, aki föladta, visszakérve a jegy árát, mert, mint mondta, nem biztos, hogy megéri ennyit várni. Bevallom ôszintén már-már én is hasonlóképpen döntöttem volna, mert olyan mûvészeket — legyenek azok bármilyen világhírûek is —, akik közönségüket képesek kint várakoztatni fél órán át, nem biztos, hogy megtisztelném jelenlétemmel. De ingerültségemen természetesen felülkerekedett a kíváncsiság, így végül is kivártam azt a pillanatot, amíg odabenn úgy döntöttek, hogy megnyílhatnak az ajtók.

Az elôadás címe, mint már említettem, Tenebrae, ennek jelentése sötétség. A koreográfus, saját bevallása szerint, ebben a produkcióban ötvözi a tradicionális jávai tánc elemeit a kortárs tánccal. Ahhoz viszont, hogy megértsük, mit is "üzen" ez a táncopera, amelybôl a tánc kifejezést inkább a mozgás szóval helyettesíteném, ismernünk kellene a jávai táncelemeket és azok jelentését, hiszen a tradicionális keleti mozgáskultúrában szinte minden mozdulatnak külön jelentése van. Enélkül csak találgatni tudjuk ennek a gesztusrendszernek a megfejtését. Ami jellegzetesen ebbôl a "világból" való ebben az elôadásban, az a mozdulatok, gesztusok lassúsága, ezeknek hosszabb ideig való kitartása, többszöri ismétlôdése, a végtagok különbözô, szinte rendellenesen kifacsart helyzete, a test egyes pontjainak hangsúlyozása, vagy olyan jellegû pozíciója, amelyben szinte minden izmot, csontot külön számba vehetünk. Minden kosztüm nélkül, meztelenül jelenik meg az a három alak, akik az elôadás során megpróbálják központba helyezni az emberi testet, illetve megjeleníteni az emberben lakozó ösztönöket. A produkció másik fôszereplôje, ÁGENS vallomása szerint az elôadás a "Daimón uralta ösztönök és a tudattal bíró én örökös lelkiismeret-furdalással telített harcát mutatja be, a különbözô mûvészeti ágak egymásra hatását felhasználva". ÁGENS ebben a produkcióban az "opera" részét képviseli, ô biztosítja a zenei koncepciót. Éneklésnek is lehetne titulálni, de leginkább hangkompozíciónak nevezném azt, amit produkál. Elosztva a vallomásbeli szerepeket, ô lenne a "tudattal bíró én", a három táncos pedig a Daimón uralta ösztönök megjelenítôje. Talán ezért is neveztem "alaknak" ôket, hiszen nincs személyiségük, nincs karakterük, s bár meztelen testtel jelennek meg, valahogy még sincs nemük. Szinte átlényegülnek holmi nemtelen istenekké, pedig mozdulatsorozatukkal sokszor a nemiségre, a szexuális aktusra utaló rángásokat, vonaglásokat imitálják. Ám a vallomásban említett harc a két világot jelképezô szereplôk között — mûvészeti ágra lebontva a mozdulat és a hang között — nem mindig fedezhetô fel. A két fél idônként csak illusztrálja egymást, összecsapásaik pedig nem mindig érthetôek.

Hogy megérte-e a félórás kinti vacogás, azt egészen határozottan nem tudom kijelenteni. Maradjunk annyiban, hogy érdekes, rendhagyó produkciónak voltunk tanúi, és ha nem is tudjuk egyelôre maradéktalanul befogadni ezt a mûfajt, a hiba nem biztos, hogy bennünk keresendô.

— Meg tudnád fogalmazni az abszurd mûfajhoz való vonzódásodat?

Tompa Gábor: — Megpróbálhatom, de nem tudom, kielégítô lesz-e ez a megfogalmazás. Egyrészt azért vonzódom, mert nagyon jó mûveket olvastam, amelyek sokkal jobban ráeszméltettek arra, amit magam is észleltem a környezô világunkban, csak valószínûleg nem tudtam így megfogalmazni. Az abszurd mûvek tehát segítségemre siettek ebben. Komolyra fordítva a szót: az abszurd mûveket ma újra kell olvasni, mert ezek közül sok már klasszikussá vált. Ugyanúgy prófétikus erôvel rendelkeztek a megírásuk idejében, mint annak idején a shakespeare-i mû, a görög tragédiák, vagy késôbb a realizmus, a huszadik századi avantgarde, egyszóval megérezték a kort. Ugyanakkor a világ változott meg annyira, hogy nagyon sok abszurd mû, amelyet elsô látásra vagy olvasásra a közönség értetlenül fogadott, mára már sokkal "érthetôbbé" vált. Egyes mûvek realista költészetté szelídültek, másokat pedig meghaladott a kor abszurdítása, annyira, hogy nincs már bennük semmi megdöbbentô. Gondolok itt a becketti életmûre, Ionesco mûveire, Mro ž ek egy-két darabjára, elsôsorban a Tangó-ra, Gombrowitz mûveire. Természetesen mivel remekmûvek is, klasszikussá léptek elô. Ez ellen Ionesco nyilván tiltakozna hiszen annak idején, mint minden igazi alkotó, legyen az színházi, vagy más területrôl, pontosan megfogalmazta: a színháznak többek között az a feladata, hogy a megszokás kínai falait döntögesse le és réseket üssön rajta, amelyeken keresztül egy másfajta világlátásra kényszerítse az embereket. Úgy érzem, hogy ezek az abszurd mûvek, amelyeket az utóbbi idôben színpadra vittem, nagyon szépen, becsületesen és erôteljesen fogalmazzák meg az emberiség alapvetô kérdéseit a világról.

— Térjünk rá az aktuális bemutatóra. Ionesco darabot — A kopasz énekesnô óta, amelyet kétszer is színpadra vittél — nem rendeztél. Most miért választottad ismét ezt a szerzôt?

— Úgy tûnik, hogy nemsokára Ionesco-mérgezésem lesz. Körülbelül egy hét múlva lesz Kolozsváron a Jacques vagy a behódolás bemutatója. Ezt követôen több országban is Ionesco darabokat fogok rendezni. Angliában 2004 és 2006 közöt egy Ionesco-trilógiára készülök. Az elsô darabnak, Az új lakónak február végén lesz a bemutatója New Castle-ban, ebben Helmuth Stürmer díszlettervezôvel dolgozom. A második mû, A kötelesség oltárán, a harmadik pedig vagy Az orrszarvú lesz, vagy A kopasz énekesnônek egy újabb feldolgozása, ezt még nem döntöttük el. Jövô ôsszel Párizsban, az Athene Színházban rendezem a Légbenjáró címû, nagyon ritkán játszott Ionesco mûvet. A jövô év egyfajta Ionesco-évfordulónak számít, 95 éves lenne, és halálának tizedik évfordulója. A kolozsvári színháznak van már egyfajta Ionesco-múltja, A kopasz énekesnôn kívül játszottuk a Székek-et is, Vlad Mugur kíváló rendezésében, amelyet szintén több évadon át repertoáron tartottunk, és még játszanánk, ha Stieff Magda ráérne. Úgy érzem, hogy szükséges Ionesco-darabot elôvenni ma, mint ahogyan Beckett-et is, ez a két színpadi szerzô ugyanis a végsôkig elmegy a lét értelmének keresését illetô kérdésekben. Ma az apokaliptikus korszakban, a nukleáris háborúk és a terrorizmus korában, tulajdonképpen egy poszt-atomikus korszakban, a csodavárásnak, a méltó életnek, vagy a méltó meghalásnak a kérdéseit feszegetik.

Nyilván nem ugyanarról szól minden mû. A Jacques például, többek között arról értekezik, hogy a megalkuváshoz vezetô út a legkisebb kompromisszumokkal kezdôdik. Valakibôl kikényszerítik, hogy azt mondja "imádom a szalonnás krumplit", és ez a legkisebb kompromisszum egyben a legnagyobb, és a végsô is ebben a mûben. A kérdés másik oldala az, hogy Ionesco olyan jelenséget ragadott meg, már-már profétikus erôvel, amelyet, sajnos, erre az ezredfordulóra az emberiséget fenyegetô veszélyként is fel lehet fogni, vagyis a kultúra felszámolását, az értékrendek felbomlását, az emberi gondolkodás szétesését. A nyelv felbomlását és kiürülését A kopasz énekesnôben már megcélozta a szerzô. A Jacquesot én úgy fogom fel, mint egyfajta negatív evolúciót, vagy mondhatnám involúciót, az emberi gondolkodás trivializálása, az elállatiasodás felé. Mondhatnánk úgy is, hogy a közvetlen motivációk világában élünk, ezt pedig, úgy gondolom, valamilyen módon föl kell mutatni. Eléggé keserûen ugyan, de Ionescónál ez a keserûség humoros formában jelenik meg, úgyhogy remélhetôleg a közönség is jobban befogadja, ha végigneveti saját tragikomédiánkat.

— Évadkezdô beszélgetésünkben szó esett arról, hogy ebben az elôadásban olyan színészek is játszanak majd, akik közül egyesek hosszabb ideje nem léptek színpadra. Milyen volt a munkafolyamat?

— A munkának még nincs vége. Sajnos ez a munkafolyamat, ami számomra nagyon fontos, és úgy érzem, hogy nagyon jó hangulatú, több okból is megszakadt. Ami a színészeket illeti,Senkálszky Endre kilencvenedik életévében hihetetlen energiával dolgozik, azt hiszem, ez egyszerûen példátlan az egész világban. Azt remélem, hogy végre az itthoni színházi szakma is méltó helyére teszi ezt az egyedülálló színházi embert. De említhetném Csíky Andrást, Borbáth Júliát vagy Boér Ferencet, aki nagy energiával és hihetetlen játékkedvvel tért vissza és érti ezt a nyelvet. Újra dolgozom édesanyámmal is, Mende Gabyval ezúttal egy kicsit más és nehezebb munka, mint a Játszma végében, mert azt hiszem, hogy ilyen jellegû elôadásban nem nagyon volt alkalma szerepelni Marosvásárhelyen. Ott vannak aztán a fiatalabbak, Panek Kati, Hatházi András, aki a címszerepet alakítja, és Kézdi Imola, aki újra bebizonyítja, hogy nem hiába volt 2001/2002-es évadban az év színésznôje. Vagy ott van Albert Csilla, a Színmûvészeti Tanszék frissen végzett növendéke, aki ebben a darabban mutatkozik majd be a közönségnek. Sajnálom, hogy több ízben, objektív okok miatt — a Pantagruel turnéi, meg az országos fesztivál miatt, ahol a színház három elôadással szerepelt — megszakadtak a próbafolyamatok. Most úgy érzem azonban, hogy "egyenesben vagyunk". Három nagyszerû munkatárssal dolgozom együtt. Egyik Bartha József, akit a kolozsvári közönség is ismer a legtöbb Bocsárdi László által rendezett elôadás tervezôjeként. Régóta ismerem, de valahogy elkerültük egymást a munkában, úgyhogy ez az elsô közös produkciónk. Carmencita Brojboiu, akivel a szebeni Svábbogarakban már dolgoztam, úgy érzem nagyszerû jelmezeket tervezett. És itt van Könczei Árpád, akivel szintén másodszorra mûködöm együtt, a Svábbogarak után. Most inkább zeneszerzôként, mint koreográfusként van jelen, ez ugyanis egészen más jellegû elôadás, mint a szebeni, amely inkább mozgáscentrikus és a színészek egyben zenekari tagok, énekesek és táncosok is voltak.

Az oldalt írta és szerkesztette: Köllô Katalin

LEVÉLBONTÓ

Amennyi a pénzed, olyan az utcád

(13. old.)

Bôven akadnak városunkban furcsaságok, szabálytalanságok, s már nem is bosszantanának, ha nem a hatóságok részérôl tapasztalnánk. Ez történt például az utcák javítása, korszerûsítése esetében is.

Már többször szóvá tettem, hogy utcánk, a Kôkert (Hasdeu) utca nyugati része katasztrofális állapotban van. Ennek ellenére a legrangosabb A-zónába sorolták, és természetesen az erre kiróható hatalmas adóval sújtják már két éve az utca ház- és telektulajdonosait. És nyilvánvaló, hogy semmi nem történt annak érdekében, hogy a befizetett összegnek legalább egy részét visszafordítsák az utca javítására, pedig elég nagy itt a forgalom. Az utcát a Monostori úttal összekötô Szélsô (Mãrginasã) utca még a Kôkert utcán is túltesz elhanyagoltság tekintetében. Érdemes megnézni! A régi Szélsô utca folytatásaként kiépült, kiépülô részbe gépkocsival felmenni sáros idôben szinte lehetetlen. Egyszer szóvá tettem egyik városvezetônek, hogy ideje lenne gondolni ennek az utcának a javítására is, mert ez itt már legalább 30 éve nem történt meg, és elég forgalmas az utca. A válasz az volt, hogy ez a munka nem szerepel a tervben, és arra sincs kilátás, hogy erre rövidesen sor kerüljön.

Ezért ért váratlanul nem csak engem, hanem utcánk többi lakóját is, hogy ezelôtt körülbelül három hónappal a Kôkert utcából nyíló kisforgalmú Zöldkert (Remetea) utcában megjelentek az illetékes vállalat munkásai, gépekkel, anyagokkal, és rövid idô alatt korszerûsítették az utca alsó részét, kirakták kockakövekkel. Természetesen a Zöldkert utcából a nagyobb esôzések alkalmával lesodródott nagy mennyiségû követ és földet — amely szinte egy méterrel megemelte az utcánk szintjét ezen a részen —, nem szállították el, de nem is gyalulták le a régi szintre. Erre már nem tellett a közpénzbôl, vagy lehet, hogy az illetékeseknek eszébe sem jutott ilyen csekélység. Ez már csak "természetes", mert itt nem laknak gyárigazgatók, multimilliárdosok. A Zöldkert utcában ellenben laknak! És újgazdagék mégsem rongálhatják drága kocsijukat a rossz úton. Ezzel magyarázható minden. Úgy látszik, akinek pénze van és összeköttetése, annak minden kijár, minden elintézôdik. Ennek nincs korrupciós szaga?

A Zöldkert utcát csak addig korszerûsítették, ameddig a magas beosztásba felfutó újgazdagok érdeke megkívánta. A többi valószínûleg várat magára, míg majd fentebb is építkezik egy megtollasodott valaki. De ki hagyta jóvá a munkálatokat? Kinek a pénzén végezték el ilyen gyors tempóban? Megengedhetô ez az eljárás mindaddig, amíg forgalmasabb, de elhanyagoltabb utcák maradnak javítatlanul, korszerûsítés nélkül? Vagy már tényleg csak a pénz diktál mindenütt?

Makkay Ferenc

Hordd vagy hordjad?

(13. old.)

A nyelvész azt mondaná, hogy így is jó, úgy is jó, hiszen a hord ige felszólító módjának két alakváltozatáról van szó. De most nem ez a kérdés. Azon töprengek ugyanis, ajánljam-e az olvasónak az újságkihordást? És én is arra a következtetésre jutottam, mint amire a nyelvész jutna: mindenféleképpen helyes.

Nehéz munka? Abból a fajtából való, ami egyre könnyebb. Könnyebb egy napra vonatkoztatva is (a táskád súlya egyre csökken), de távlatban is: a rutinnak köszönhetôen azt az újságadagot, amelyet elsô nap négy óra alatt hordtál ki, a második héten már másfél óra alatt is kiviszed.

Mint a mesebeli szegénylegény, elindulsz te is egy tarisznyával szerencsét próbálni. Nap mint nap próbára teszed figyelmességedet: az újságnak nem szabad sem hiányoznia, sem fölöslegben maradnia, ha jól végezted a munkát. Vándorolsz, és közben nem szerzel, hanem adsz. Mindenkinek azt, amire szüksége van. Utad során akadályokkal kell megküzdened: hajnali sötétség, esô, hó, fagy, kutyák acsarkodása, túl szûk postaládák, követelôzô elôfizetôk, egy-egy hiányzó újság, ami nem került ki a nyomdából idejében… Az út végén boldog vagy, ha kiürül a tarisznya. De az olyan, mint a feneketlen zsák: másnap újra degeszre tömve várja, hogy vállra vegyed. Mit tartalmaz? Emészthetô és kevésbé emészthetô szellemi táplálékot. Van, amitôl megcsömörlenek, van, ami mérgezi a közhangulatot, de olyan újságolvasóról még nem hallottam, aki ne heverte volna ki a sokkoló hírek hatását. És azért jó hírek is vannak.

Hordd vagy hordjad? Végül is egyaránt helyes. És hasznos. Javul az erônléted, frissebb, egészségesebb leszel, súlyosbodik a pénztárcád, és boldoggá tehet a tudat, hogy terjeszted a nemes eszméket. Hordd az Igazságot, hordd a Szabadságot, hordjad a Magyar Szót! Neked való. És mindenkinek.

Korom Mária

Fázunk…

(13. old.)

…a szó valódi és átvitt értelmében. Pedig a tócsák még be sem fagytak. És mégis, az októberi gázszámla máris gôgösen tekint le januári kisöccsére. A gázórák forognak, a lakások hômérséklete nem emelkedik. Csak a gáz ára. A szakemberek pedig becsületszavukra ígérik, hogy a "történelmi csatlakozáskor" a 7 ezer lej is már a múlté lesz. Hát igen, az uniós földgáz nem metángáz! Ezt már a gázelosztó igazgatója is elmondta nekünk, immár egy éve… És ettôl fázunk leginkább. Ha ilyen ütemben folytatódik a metángáz átalakulása, ne adj’isten, még kipukkan az egész hálózat, fogyasztóstól, mindenestôl.

Nem ártana tudományos magyarázatok helyett nagyobb figyelmet szentelni a gázelegyek fizikai, kémiai tulajdonságainak. Pénztárcánk védelmében és mindannyiunk testi épségének érdekében.

Bulbuk Jenô

Nyugdíjas jeggyel Kovásznán

(13. old.)

Ezen az ôszôn is sikerült eljutnunk nyugdíjasoknak járó kezelési jeggyel Kovásznára, és mint az utóbbi pár évben mindig, ezúttal is a Hefáisztosz szállóban voltunk. Minden alkalommal megelégedéssel mesélhettünk az ott töltött idôrôl, a szállodai körülményekrôl és kiszolgálásról, ahol semmilyen nyoma nem látszik és nem is érzôdik az egyre nehezedô életkörülményeknek. Sôt, egyre jobb az ellátás és a kezelés. Állandóan telt ház van, sok az izraeli vendég, hiszen az értágító hatású mofeta jótékony kezelésének híre túllépte az országhatárt. Még a súlyosabb, járni is alig tudó betegek, 18 napi kezelés után gyógyultabban távoznak. Dicséret illeti Sütô Magda igazgatónôt és személyzetét.

Ebben a szállodában fô szerepet játszik a tisztaság, a kedvesség és figyelmesség. Az étkezdében minden ragyog, a felszolgáló lányok figyelmesek, mosolygósak, az étrend bôséges, ízletes és változatos. Tiszták a kezelôfülkék, segítôkészek a nôvérek. Innen mindenki biztosan elégedetten távozik, és következô évben is visszakívánkozik. Érdemes kihasználni a nyugdíjas kezelési jegy lehetôségeit.

Lukács Ferencné

Torockó, Kôköz, Nagyenyed

(13. old.)

Nem ismeretlen a kolozsvári EKE tagok számára Torockó és környéke, hiszen már két alkalommal is rendeztünk itt országos vándortábort, mégis mindig telt ház van az e vidékre szervezett kirándulásokon. Így volt ez a Sáska Pál vezetésével tett kirándulás alkalmával is.

Kolozsvárról nyugat felé indultunk, Szászfenes, Magyarlóna, majd déli irányba: Magyarfenes, Tordaszentlászló, Magyarléta, Járabánya, Borév, Torockó, Torockószentgyörgy, Nagyenyed helységeket érintve. Magyarléta közelében, a Jára-patak partján, három oldalról meredek sziklabércen épült Léta vára, vagy ahogy utolsó tulajdonosa után nevezik, Géczi vára. Az 1241-es tatárjárás alkalmával elpusztult Kolozsvárról ide költözött a vármegye közigazgatási központja, az Óvár felépüléséig. A Torockó-patak völgyét követve értünk el utunk elsô állomására, Torockóra, Jókai Mór, Egy az Isten címû regényének színhelyére. A község felett uralkodik az 1130 m magas, három csúcsú Székelykô hatalmas sziklabérce, amelynek egyik csúcsán állt hajdanán a Thoroczkayak vára. A Székelykô miatt Torockón kétszer kel fel a Nap, ugyanis miután reggel megjelenik az ég alján, eltûnik a hatalmas szikla mögött, majd késôbb újra elôbukkan. Torockón a Tóbiás házat, a néprajzi múzeumot és a várfallal körülvett unitárius templomot látogattuk meg. A hajdani bányaváros az erdélyi vasgyártás központja volt. Az Árpád-házi királyok német bányászokat telepítettek ide, akik késôbb teljesen beolvadtak a magyar közösségbe. A két nép hagyományaiból alakult ki Torockó sajátos népviselete és építészete. A nôi népviselet jellegzetes darabja a puha bôrbôl készült piros csizma, érdekessége, hogy egy kaptafára készült, tehát bármelyik lábon viselhették, így hosszabb életû volt. A lányok pirossal és feketével kivarrt, gyöngydíszes inget, ráncos fehér szoknyát és aranyos hímzéssel díszített pártát viseltek, a fiatalasszonyok apró érclemezekkel (islóggal) díszítették ingüket. Az idôsebb asszonyok egyre sötétebb színeket viseltek. A férfiak fehér nadrágja piros zsinoros, ingük kézelôjét piros hímzés díszíti, nyakkendôjük színes. Sajnos, gyönyörû népviseletük ma már inkább csak a múzeumokat díszíti, egyre ritkábban viselik. Az 1952-ben megnyílt néprajzi múzeumban ezeket a régi, szép ruhákat láthattuk, a torockói népmûvészet más emlékeit, valamint a vasfeldolgozás során használt szerszámokat és különbözô, vasból készült használati tárgyakat.

A község lakossága unitárius. A fôtéren álló, fallal körülvett unitárius templom a XVIII. században épült barokk stílusban, belsejét torockói varrottasok díszítik.

Torockó után Torockószentgyörgyre mentünk, Brassai Sámuel szülôfalujába. Itt a falu határában, magaslaton álló várromot látogattunk meg, amely a Thoroczkay család XIII. századi lovagvárának a maradványa.

Az Enyed patak völgyében tovább haladva, a Kôközi szoroson (Cheile Aiudului) keresztül jutottunk el Nagyenyedre (Aiud). A mai csendes kisváros az Erdélyi Fejedelemség idején fontos központ volt, több országgyûlés színhelye, itt tartották 1564-ben azt a protestáns zsinatot, amelyen szétvált a szász evangélikus és a magyar kálvinista egyház. A város kulturális szerepe akkor nôtt meg, amikor az 1622-ben Gyulafehérvárott alapított Bethlen Kollégiumot Apafi Mihály fejedelem 1662-ben ide költöztette. Meglátogattuk a híres kollégium belsô udvarát, ahol Bethlen Gábornak, az iskola alapítójának az emléktábláját láthattuk, valamint a híres tanárok és tanítványok névsorát. Itt tanított többek között Apáczai Csere János és Pápai Páriz Ferenc, híres diákjai közül megemlíteném Kôrösi Csoma Sándort, Bolyai Farkast, Barabás Miklóst, Áprily Lajost, Sütô Andrást. A jelesebb tanároknak, tanítványoknak egy-egy idézettel állítottak emléket. Nekem legjobban az Áprily-idézet tetszett:

"Gyümölcseim sárgára benned értek
S benned fakadtak friss virágaim"
(Enyedi csend)

A városkát történelme során több megrázkódtatás is érte. 1704. március 13-án Tiege császári ezredes labancai dúlták fel Nagyenyedet, ám a kollégium harminc diákja szembeszállt velük, közülük 28-an elestek, tiszteletükre a kollégium mögötti Kápolna dombon emlékmûvet emeltek a hálás utódok. A két életben maradt diák fegyverét, a két fûzfabotot az országút szélén a földbe szúrta, mindkettô megfogant. Errôl az eseményrôl szól Jókai Mór mûve: A nagyenyedi két fûzfa.

1849. január 8-án, a szabadságharc idején, a Habsburgok oldalán harcoló mócok égették fel a várost, 700 lakosát megölték. A szörnyû tûzvészben elpusztult a református püspökség levéltára, a kollégium könyvtára és múzeuma, számtalan pótolhatatlan történelmi ereklye vált a tûz martalékává. A kollégium 1862-ben épült újra, homlokzata 1884–1885-ben készült el. Könyvtára és muzeális értékû gyûjteményei Mikó Imre gróf, Herepei Károly régész és Csató János botanikus adományaiból származnak. A kollégiumból a város fôterét uraló középkori várba látogattunk. Az Árpád-kori kis várat a XIV–XV. században építették át, várfallal, nyolc bástyával erôsítették meg. A bástyákat védelmezô céhekre az itt-ott még ma is látható címerek emlékeztetnek. A várban lévô református templom a XV. században épült gótikus stílusban, de mivel az 1704-es labanctámadás után évekig tetô nélkül maradt, csak az ablakai és a szentély hálóboltozata maradt meg gótikusnak, a többi részét a XIX. század elején barokk stílusban átépítették. A szentéllyel szembeni karzaton ültek egykor a Bethlen Kollégium diákjai. A vártemplom melletti kis evangélikus templomot a városban maradt szászok használják. A várfal külsô oldalán, a fôbejárattól jobbra dátum, 1849. január 8, jelzi a 700 meggyilkolt nagyenyedi polgár tömegsírjának helyét. A város magyar lakossága minden évben koszorúzással emlékezik meg a szomorú eseményrôl.

Ezen a vidéken sohasem volt könnyû magyarként élni, ma sem könnyû, de ha ôseinknek több mint 1100 évig sikerült, mi sem hátrálhatunk meg. Gondoljunk Madách szavaira: "Ember küzdj és bízva bízzál!"

Kovács Zsuzsa

Szélhámosok csapdája fenyeget

(13. old.)

Újra és egyre többen esnek a szélhámosok csapdájába, és fôleg az idôsebb emberek. Nemrég egy férfi jelentkezett nálunk, és azt állította, hogy a vöröskereszttôl hozott ajándékcsomagokat a rászorulóknak. Az úgynevezett ajándékcsomagra a 60 éven felüliek voltak — állítólag — jogosultak, és fel kellett mutatni a személyi igazolványt. Miután a férfi ravaszul felajánlotta segítségét, mármint a vöröskereszt segítségét, és egy református papot is említett — valószínûleg a nagyobb bizalom elnyeréséért —, megkezdôdött a becsapás: azt mondta, jutányos áron tud élelmiszert hozni. Sajnos, megbíztunk embertársunkban, és hát odaadtuk a pénzt, mert kecsegtetett a féláron való beszerzés. Az illetô azonban többet nem jelentkezett. Becsapott.

Szolgáljon a mi esetünk figyelmeztetésként, hogy becsületes és megbízható embertársaink vigyázzanak, mert a szélhámosok jó modorukkal megnyerik az embereket.

(Nevemet kérem ne írják ki, biztonsági okok miatt.)

G. K.

REKLÁM

Valutaárfolyamok
November 21., péntek

(14. old.)

November 24, hétfô

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 153 lej, 1 USD = 33 812 lej, 1 magyar forint = 156 lej.

HIRDETÉS

INGATLAN

(15. old.)

Hajdúszoboszlón eladó kétszintes téglaház, 200 négyzetméteres telken, nyaraló övezetben. Telefon: 430-159 (0040-264), 06302143455. (0016)

SPORT

KOSÁRLABDA
Öt percig bírták az iramot

(16. old.)

Kolozsvári U ACSA Terapia–Újvidéki Vojvodina 41:77

Az Újvidéki Vojvodina Nis-Gas csapatát látta vendégül csütörtökön délután az Európa Kupa déli fôcsoportjának D-csoportjában a Kolozsvári U ACSA Terapia nôi kosárlabdacsapata. A találkozó egyetlen meglepetése az volt, hogy az ötödik percben a hazai csapat vezetett, mégpedig 9:8-ra, Mãrginean, Ondreikovics és Urse kosarainak köszönhetôen. Pedig a találkozó nem indult jól, hisz a vendégek villámgyors irányítója, Erics és a biztos kezû Vujovics is bevágott egy-egy hárompontost, és ezután jött Jerebie-Páll Magdolna tanítványainak öt perce. Az idegenbeli 42 pontos vereségbôl kiindulva senki sem várhatott gyôzelmet az U-tól, ennek ellenére a közönség lelkesen biztatta a lányokat. Sajnos, a közönség sem sokat segített, hisz a csapat 18 pontot kapott sorozatban az elsô negyed második felében és a második negyed elején. Ennél már nem jöhet rosszabb — gondolhatták a szurkolók 9:26-os eredménynél. De jött: a második negyedben ugyanis öt pontot tudott dobni a kolozsvári gárda, míg az újvidékiek 22 pontot adtak hozzá az elôzô negyed 24-éhez. A legfélelmetesebb azonban nem a vendégek offenzívája, hanem a védelmük volt: az U a félidô utolsó hét percében nem hogy nem tudott pontot szerezni, de kosárra dobásig is csupán háromszor jutott el.

Így mutatott az eredményjelzô 14:48-at 15 perccel azután, hogy a kolozsváriak 9:8-ra vezettek. a harmadik negyedben a Vojvodina visszavett a lendületbôl, csupán tartotta a különbséget, cseréit is pályára küldte, az utolsó tíz percre pedig tartogatott még négy hárompontost, amelyekre Ondreikovics és Nicolaescu próbált válaszolni, miközben a vendégek kezdô ötösének mindegyik tagja túllépte a tíz pontot.

Végeredmény: U ACSA–Vojvodina 41:77 (9:24; 5:22; 14:14; 13:17).

A kolozsváriak pontszerzôi: Nicolaescu 11 pont (3 x 3), Ondreikovics 8 p (2 x 3), 7 lepattanó, Urse 7 p, Mãrginean 6 p, Sztasszelko 5 p, Musat 4 p.

A Vojvodina legjobbjai: Vujovics 16 p (4 x 3), Ivancsevics 14 p, 8 lepattanó, Puskar 14 p, Erics 11 p (2 x 3), 7 l, Vidorics 11 (1 x 3).

Balázsi-Pál Elôd

Hétszázezer lej a fôdíj

(16. old.)

Vasárnap délben 11 órakor a Sétatéren rendezik A Generatii Educate pentru Naturã si Sport nevû alapítvány, a polgármesteri hivatal és városi tanács, valamint a Kábítószermegelôzô- és Tanácsadó Megyei Központ szervezésében a Gens krosszversenyt. A verseny mindenkinek nyitott. A gyôztes 700 ezer lejes jutalomban részesül, a második helyezett 600, a harmadik pedig 500 ezer lejt kap. A versenyzôk között kisorsolnak további 80 x 100 ezer lejt, a sorshúzást a legfiatalabb résztvevô végzi el. Beiratkozni a helyszínen, a verseny elôtt lehet.

A rendezvényre a Mozgás az egészségért mozgalom keretében kerül sor.

(-bb)

Hét és fél kg-mal megjavítva eddigi legjobbját, 242,5 kg-os teljesítménnyel Dankó Ilona a negyedik helyen végzett összetettben a vancouveri súlyemelô-világbajnokságon.

Szakításban a kezdôsúlyán ragadt, ami annak tudható be, hogy a szervezôk 12 perccel késôbb indították a versenyt, s így gyakorlatilag kétszer kellett bemelegítenie. A 107,5 kg-os gyakorlata a nyolcadik hely megszerzésére volt jó.

A második fogásnemben elôbb sikeresen teljesítette a 130, majd a 135 kg-ot, a harmadik gyakorlatát viszont lekéste. A melegítôteremben addig tanakodott a Zsuga Imre–Haragos Attila edzôkettôs, amíg lejárt Dankó ideje. Ugyanaz történt, mint egy éve a varsói vb-n, azzal a különbséggel, hogy ezúttal egy sikeres harmadik lökés esetén sem változott volna a késôbbi helyezése. Ezzel együtt meglepô, hogy a magyar edzôk ugyanazt a hibát követték el, amit annak idején a lengyel fôvárosban...

A versenyt világrekordok felállításával a kínai Sang Si-csun nyerte.

A kiesettek táborát gyarapította Laczi Katalin, aki a +75 kg C-csoportjában képtelen volt megküzdeni a 95 kg-os kezdôfogással szakításban.

Már az elôjelek sem voltak túl biztatóak, tekintettel arra, hogy kis híján lekéste a versenyre induló autóbuszt, amelyet csak a magyar csapatvezetés határozott közbenjárására tartottak vissza a szervezôk. Laczi végül felkapaszkodhatott a jármûre, maradandót azonban nem tudott alkotni a dobogón. Az elrontott szakítások után becsületbôl még kiment lökni, s a második fogásnemben 122,5 kg-ig jutott. Ezzel együtt összetett eredménye nem lesz.

Remek szerepléssel, 367,5 kg-os teljesítménnyel a 13. helyen zárta a férfiak 94 kg-os súlycsoportjának versenyét Diószegi Sándor, aki a B-csoportból küzdötte be magát a legjobb tizenöt közé.

Ehhez persze kellett az is, hogy az A-csoport versenyén bombameglepetésre elôbb a világbajnoki címvédô azeri Pasajev, majd az 1996-os olimpiai bajnok orosz Petrov is kiessen.

A bolgár küldöttség nagy örömére az eddigi gyenge szereplést követôen Milen Dobrev nyerte az összetett világbajnoki címet.

Eredmények:

Nôi 75 kg, összetett: 1. Sang Si-csun (Kína) 272,5 kg — világcsúcs (régi: 270 kg, Szun Zsuj-ping, 2002. 10. 07., Puszan) (120, 152,5), 2. Nahla Ramadan (Egyiptom) 262,5 (117,5, 145), 3. Slavejka Ruzsinska (Bulgária) 252,5 (112,5, 140), 4. Dankó Ilona 242,5 (107,5, 135), 5. Sule Sahbaz (Törökország) 242,5 (115, 127,5), 6. Huang Si-csun (Tajvan) 242,5 (110, 132,5); szakítás: 1. Sang 120 — világcsúcs (régi: 118,5 kg, Szun Zsuj-ping, 2002. 10. 07., Puszan), 2. Ramadan 117,5, 3. Sahbaz 115; ..., 8. Dankó 107,5; lökés, világbajnok: 1. Sang 153 — világcsúcs (régi: 152,5, Szun Zsuj-ping, 2002. 10. 07., Puszan), 2. Ramadan 145, 3. Ruzsinska 140, ..., 5. Dankó 135.

Férfi 94 kg, összetett: 1. Milen Dobrev (Bulgária) 405 kg (185, 220), 2. Hakan Yilmaz (Törökország) 400 (180, 220), 3. Vadim Vakarcsuk (Moldova) 400 (177,5, 222,5), 4. Nikola Sztojanov (Bulgária) 395 (177,5, 217,5), 5. Szergej Zsukov (Oroszország) 390 (177,5, 212,5), 6. Tadeusz Drzazga (Lengyelország) 390 (175, 215); szakítás: 1. Dobrev 185 kg, 2. Alekszej Petrov (Oroszország) 185, 3. Pavel Harkavi (Fehéroroszország) 182,5; lökés: 1. Vakarcsuk 222,5, 2. Dobrev 220, 3. Yilmaz 220.

LABDARÚGÁS
Euro–2004 sorsolás

(16. old.)

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) nyilvánosságra hozta a jövô évi Európa-bajnokság november 30-i sorsolásának alapjául szolgáló négy kalap beosztását.

A négy kvartettet a tavalyi világbajnokság és a 2004-es kontinensviadal selejtezôjében elért eredmények alapján állították össze. A vendéglátó portugáloknál ezt nem vették figyelembe.

A-kalap: Franciaország (címvédô), Portugália (rendezô), Csehország, Svédország;

B-kalap: Olaszország, Németország, Spanyolország, Anglia;

C-kalap: Hollandia, Dánia, Horvátország, Oroszország;

D-kalap: Bulgária, Svájc, Görögország, Lettország.

A bukmékereknél Franciaország a favorit
A világhírû William Hill brit fogadóiroda szerint a címvédô Franciaország a 2004-es portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság favoritja.

A bukmékerek egy esetleges lett Európa-bajnoki címért fizetnék a legtöbbet, hiszen a "magyar csoportból" továbbjutó, majd a pótselejtezôben a vb-bronzérmes törököket búcsúztató válogatott sikerére 200-szoros pénzt ígérnek.

Az oddsok: 100–30 — Franciaország, 11–2 — Olaszország, 6–1 — Portugália, 7–1 — Anglia és Spanyolország, 8–1 — Hollandia, 9–1 — Csehország, 14–1 — Németország, 20–1 — Svédország, 33–1 — Dánia, 50–1 — Görögország, 66–1 — Bulgária, Svájc, Horvátország és Oroszország, 200–1 — Lettország.

TENISZ
Fed Kupa

(16. old.)

• Az amerikai nôi teniszválogatott a párostalálkozó elôtt 3–1-es, behozhatatlan elônyre tett szert a roppant tartalékos belga együttes ellen a Fed Kupa moszkvai elôdöntôjében, s a hét végén huszonhatodik alkalommal szerepel a végjátékban.

A párharcot csütörtökön 2–0-s elônnyel kezdô amerikaiak Lisa Raymondnak köszönhetik a fináléba kerülésüket, aki a WTA-világbajnokság gyôztesének húgát, Elke Clijsterst verte magabiztosan, két játszmában.

A nap elsô találkozóján a világranglistán 17. Meghann Shaughnessy kikapott a nála jóval hátrébb rangsorolt Els Callenstôl (74.).

Nyolcéves szünet után gyôzelemmel tért vissza párosban az amerikai válogatottba Martina Navratilová, a sportág legendája.

A cseh születésû, 58-szoros Grand Slam-gyôztes, még most, 47 évesen is klasszis korábban 16 találkozón erôsítette az amerikaiakat a Fed Kupában, s 28 gyôzelmet aratott, vereséget pedig még nem szenvedett.

• Amélie Mauresmo 2 óra 16 perc alatt, három játszmában legyôzte Anasztaszija Miskinát, s ezzel a franciák átvették a vezetést az oroszok ellen a Fed Kupa moszkvai elôdöntôjében. Mauresmo a döntô játszmában a 9. játékban vette el ellenfele adogatását, majd megnyerte a sajátját, s ezzel a mérkôzést is.

Mivel Mary Pierce három játszmában legyôzte Vera Zvonarjovát, a franciák a párostalálkozó elôtt 3–1-es behozhatatlan elônyre tettek szert a házigazda oroszokkal szemben. Az 1 óra 48 perces összecsapáson a világranglistán jelenleg 33. Pierce viszonylag simán nyerte az elsô szettet, majd a jóval elôkelôbben rangsorolt Zvonarjova (13.) ugyancsak könnyen kiegyenlített. A döntô játszmában a Roland Garros három évvel ezelôtti bajnoka 4:1-es vezetést szerzett a sokat hibázó orosz ellen, de utóbbi összeszedte magát és feljött 4:3-ra. Ám ezzel el is lôtte valamennyi puskaporát, saját adogatásánál két kettôshibát is elkövetett, így Pierce diadalmaskodott, bejuttatva csapatát a szombaton és vasárnap sorra kerülô döntôbe.

A párosmérkôzésen az oroszoknak sikerült szépíteniük.

Az amerikai és francia együttes a Fed Kupa történetében tízszer találkozott egymással, s eddig mindig tengerentúli siker született.

Fed Kupa, elôdöntô:

Egyesült Államok–Belgium 4–1 (végeredmény) — a még nem közölt részeredmények: Shaughnessy–Callens 3:6, 6:7 (5); Raymond–Elke Clijsters 6:2, 6:1; Navratilová, Raymond–E. Clijsters, Maes 6:1, 6:4.Oroszország–Franciaország 2–3 — Miskina–Mauresmo 7:6 (3), 3:6, 4:6; Zvonarjova–Pierce 4:6, 6:3, 3:6; Miskina, Petrova–Cohen-Aloro, Loit, 6:3, 1:6, 6:3.

A múlt héten
November 10–16.

(16. old.)

• Nov 10.: Az e heti, kizárólag hajdani foci mérkôzésekre visszapillantó összeállításunkat 55 éves, 1948-as emlékkel indítjuk. A magyar NB I-ben a Ferencváros egykori aranycsapatát idézve az ôszi idényben megnyert elsô kilenc gyôzelem után 10. sikere elôtt állott. Addigi menetelésében olyan eredmények sorakoztak, mint 5:0 a Szentlôrinc és a Tatabánya, 5:1 a KISTEXT és a Haladás, 6:0 a Soroksár, 7:0 a Szeged és 13:0 a Gyôri ETO ellen.

• Nov. 11.: Háromnegyed évszázada, 1928-ban KK-döntô visszavágót játszott Bécsben a budapesti zöld-fehér csapat. Elôzôleg, a Közép-Európa Kupáért játszott elsô összecsapás az Üllôi úton 7:1-es Fradi-gyôzelmet hozott. Takács II. 3, Kohut és Szedlacsik 2–2 góllal biztosította be a visszavágóra a megnyugtató gyôzelmet. Bécsben ugyan az osztrákok zöld-fehér gárdája, a Rapid nyert, de csak 5:3-ra, így 10:6-os összesítéssel az az évi magyar bajnok vihette haza a trófeát (az elôzô szakaszokban a jogoszláv Beogradskit 7:0 és 6:1, a Bécsi Admirát 1:0 és 2:1 arányban gyôzte le az FTC).

• Nov. 12.: A temesvári Tänzer Mihály 1922-ben, 17 évesen tagja volt Románia labdarúgó-válogatottjának, amely az ország elsô hivatalos nemzetközi találkozóján Belgrádban 2:1-re legyôzte Jugoszlávia együttesét. A fiatal játékos a Temesvári Kinizsiben tûnt fel és tagja volt a sorban egymás után 6 bajnoki címet szerzett bánsági lila-fehér gárdának. 1929-ben a budapesti Ferencváros igazolta le, ott Táncos néven szerepelt. Egyik napról a másikra állandó, megbízható jobbszélsôje lett a csapatnak, 5 alkalommal a magyar válogatottba is bekerült. Most 70 éve, 1933-ban már 220. mérkôzését játszotta a zöld-fehéreknél. 4:0-ra gyôzte le a Kispestet, s a nem kevésbé legendás Sárosi György, Toldi és Kemény mellett ô volt csapata negyedik góllövôje. Táncos-Tänzer Miska bácsi 10 évvel ezelôtt, 1993-ban Kolozsvárott hunyt el, a Monostori temetôben alussza örök álmát.

• Nov. 13.: Húsz évvel ezelôtt, 1983-nak ezen a napján számoltak be a fôvárosi lapok az elôzô este Limasszolban lejátszott Ciprus–Románia Európa-bajnoki selejtezô labdarúgó-mérkôzésrôl, amelynek döntô jelentôsége volt, hogy a Mircea Lucescu és Mircea Rãdulescu edzette vendégcsapat versenyben maradhasson az 1984-es franciaországi döntô tornára jutást biztosító elsô hely megszerzéséért. És akárcsak ugyanazon kiírás tavaszi mûsorában az olaszokkal Bukarestben játszott mérkôzést, azt a találkozót is Bölöni László gólja döntötte el, megint csak 1:0 arányban: a 78. percben Michael Klein remekül adott be a bal oldalról és a jó ütemben felugró szôke középpályás a bal felsô sarokba fejelte az egyetlen, de annál értékesebb gólt. A sajtó kénytelen-kelletlen elismerte: Bölöni ismét remekelt, akárcsak az olaszok ellen. A romániai válogatott ezúttal ebben a felállításban szerepelt: Lung — Rednic, Stefãnescu, Nicolae, Ungureanu — Ticleanu, Bölöni, Klein, Multescu (Hagi) — Cãmãtaru, Coras (Gabor). A találkozó után a csoportban ez volt a helyzet: 1. Svédország 11 pont (14–5), 2. Románia 11 (8–2), 3. Csehszlovákia 7, 4. Olaszország 3, 5. Ciprus 2. Hátra volt: Csehszlovákia–Olaszország, Csehszlovákia–Románia és Olaszország–Ciprus.

• Nov. 14.: Otthon sem tudott gyôzni a KAC a Vasas ellen a 60 évvel ezelôtt, 1943-ban lejátszott NB I-es bajnoki mérkôzésen. 1:1 volt az eredmény, és a saját pályán elhullajtott pont is hozzájárult, hogy a bajnokság végén a kolozsvári piros-fehérek gyengébb gólarányuk miatt kénytelenek voltak átengedni a bajnok NAC mögötti második helyet a velük azonos pontszámú, de jobb gólarányt elért Ferensvárosnak.

• Nov. 15.: Rossz elôjelnek számított a magyar labdarúgó-válogatottnak 50 évvel ezelôtti, 1953-ban a londoni angol–magyar fôpróbájaként a budapesti, akkor még "újszülöttnek"-nek számító, mindössze 1953. augusztus 20-án felavatott Népstadion lejátszott magyar–svéd találkozón kínkeservesen megszületett 2:2. "Ilyen játékkal tönkre vernek bennünket az angolok!" — hangzott az általános vélemény. Sebes Guszti bácsi azonban magabiztosan folytatta a felkészülést Öcsiékkel, Cucuékkal és társaikkal. S erôsen várták már a november 25-i wembleyi fellépést...

• Nov. 16.: Újabb mérkôzés zajlott 20 éve, 1983-ban, a következô évi Európa-bajnokság selejtezôi keretében, az 5. csoportban: Csehszlovákia 2–0-ra legyôzte Olaszországot, így ez utóbbaik kiestek az elsôségért folyó küzdelembôl. Mindent a november 30-i, pozsonyi csehszlovák–román mérkôzésnek kellett eldöntenie.

László Ferenc

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2003 - All rights reserved -