2003. november 26.
(XV. évfolyam, 273. szám)

SZÓRVÁNY-RIPORT
Csendes Marosdécse
Életzörej-szintkülönbségek
A Kolozsvárt Dél-Erdéllyel összekötô országút a Fehér megyei Marosdécse magasságában mindig olyan forgalmat produkál, hogy az utas — ha át akar kelni itt a túloldalra — úgy érzi magát, mintha Kolozsvár belvárosában próbálna átfutni a tülkölô autók elôtt. Ha viszont betér a vándor a Maros jobb partján elterülô Magyardécsére, azonnal szembetûnik a kölönbség: a csend. Odakinn az országúton fut az élet, idebenn — a házak között — lassul az idô.

(6. oldal)

CAMPUS
(8–9. oldal)
VILÁGJÁRÓ
Sztárinfláció Hollywoodban: mindannyian a járdán fekszenek

(10. oldal)

MÛVELÔDÉS
Örmény kultúrkincsek
Bécsben

(11. oldal)

A címben szereplô kérdés szinte valamennyiünkben már november elején, de legkésôbb december elsô napjaiban megfogalmazódik. Egyesek otthon, a rokonoknál vagy barátoknál, esetleg új haveri társaságban töltik az óév utolsó és az újév elsô napjait. Vannak viszont olyanok is, akik megelégelték az itthoni szilveszterezést, az új évben nem havat, hanem homokot akarnak látni. Számukra bô kínálattal állnak rendelkezésre az utazási irodák. A kecsegtetô külföldi szórakozás ára 135 eurótól ezerig terjed. A hazai ajánlatokat kevesen veszik igénybe, hiszen alkalomadtán drágábbak, mint a külföldiek.

A legfontosabb kolozsvári utazási irodák képviselôi szerint idén érezhetôen megnôtt a külföldi szilveszterezés mellett döntôk száma. Egyesek inkább Görögországba mennek, mások viszont Egyiptomot választották. De vannak olyanok is, akik az év végi ezer eurós brazíliai szórakozásra voksolnak.

Adriana Man, a Calibra utazási iroda igazgatója lapunknak arról számolt be, idén is Görögországba utaznak a legtöbben. — Az elmúlt napokban körülbelül 25-en iratkoztak fel a 135 eurós hellén szilveszterre. Ehhez hozzáadódik még másfélmillió lej is. A turisták szállítása autóbusszal történik a Kolozsvár–Bukarest–Giurgiu— Szófia–Görögország útvonalon — mondja Adriana Man. Az ügyfelek már októberben jelentkeztek, nyáron a nemzetközi turisztikai cégek még nem véglegesítették az ajánlatokat. Man szerint ezenkívül nagy népszerûségnek örvend a máltai szilveszterezés is. Ebben az esetben az utas Bukarestbôl indul repülôvel, és öt éjszakát tölt a szigeten. A szállodaszoba vagy az apartman függvényében az ár 5 éjszakára 220–558 dollár között mozog. Itt külön kell fizetni a szilveszteri vacsorát, ami 60–170 dollár többletkiadást jelent. — Érdekes megjegyezni, hogy Brazíliába már elkeltek a helyek. A Lengyelországban, Magyarországon és Romániában mûködô nemzetközi cég már nem tud több ügyfelet fogadni erre az útra. Ma ketten is jelentkeztek és a dél-amerikai cél felôl érdeklôdtek, de sajnos már késô. A brazíliai szilveszter (egy hét háromcsillagos szállodában, reggelivel) ezer euróba (azaz negyvenmillió lejbe K. O.) kerül.

A Natura Travelnél Olaszországba, Spanyolországba és Franciaországba adták el a legtöbb repülôjegyet — tudtuk meg Bánffy Bélától, az utazási iroda tulajdonosától. A saját szakállra szilveszterezni kívánók vagy karácsonyra nyugati rokonaikat, barátaikat meglátogatni vágyók most kezdenek komolyabban érdeklôdni az elônyös repülô- és buszjegyek iránt. — December közepe és vége táján sokan utaznak Kanadába és az Amerikai Egyesült Államokba. Idén sokkal több ügyfél járt nálunk, mint a tavalyi év hasonló idôszakában. Azt tapasztaltam, hogy a turisztikai célpontokat nagymértékben befolyásolja az adott ország vagy régió politikai helyzete. Úgy vettem észre, Jordániába és Egyiptomba valamivel kevesebben utaznak, ugyanis többen úgy érzik, rizikósabb ezekbe az országokba utazni. Olaszországba vagy más nyugati országba nyugodtabb lélekkel utaznak ügyfeleink — jegyezte meg Bánffy Béla.

Arra a kérdésre, hol fog szilveszterezni, L. B. alig harmincéves kolozsvári hölgy a riporternek azt válaszolta: — Remélem, kibírom a hajnali egy órát, meghallgatom a Himnuszt, iszom egy pohár pezsgôt, és diszkréten ágyba bújok. Amúgy alig várom, hogy teljen el a szilveszter. Nem nekem találták ki az utazási irodák ajánlatait — mondta kissé lehangoltan a hölgy. Ô bizonyára nem veszi igénybe például az Eximtur egyiptomi utazását: hatszáz euróért egy hétig négy- vagy ötcsillagos szálloda, repülôvel Budapestrôl. Ehhez hozzájárul a szilveszteri ünnepi vacsora, amely körülbelül ötven euróba kerül. — A hajós kirándulást nem ajánljuk ügyfeleinknek, mert nem éri meg. Ebben az esetben a kulturális programot nem lehet összeegyeztetni a bulizással — vélekedik Lucia Moraiu, az Eximtur igazgatója. Ugyanakkor Maldív szigeteki, sôt kubai szilvesztert is ajánlanak. A sízés szerelmeseinek Ausztriát ajánlják, itt egyheti szórakozásért és sportolásért körülbelül 200 eurót kell fizetnünk. — Mindenem van, amit akarsz: Thaiföld 5 nap 719 euróért, Jamaica 5 éjszaka 1014-ért — számol be a választékról az igazgató. A hazai ajánlatokat is vázolja: Félix Fürdô 3 éjszaka és óévi vacsora személyenként 1,7 millióért. Ez barátok között is napi körülbelül ötven dollárt jelent. Ezért a pénzért az ember inkább a külföldi ajánlatok közül választ, mondjuk az ausztriai szilveszterezést. Ennél drágább a szovátai buli, 3 éjszaka ugyanennyi csillagos szállodában 9,4 millió lej. Igaz, ebben benne van a december 31-i vacsora is. De még akkor is majdnem 290 dollár napjára. Valamivel közelebb Kolozsvárhoz: Kisbányán 3 éjszakára (teljes csomag) 5,2 milliót kiadni hajlandó turistákat várnak az Alpin szállodába. Ugyanitt 5 éjszaka 7,1 millió lej, azaz majdnem 180 euró.

Kuba vonzó szilveszteri célponttá nôtte ki magát — állítja Puskás Emese, az 5 éve Neckermann-ügynök Iuve Travel igazgatója — Elônyös, hogy Fidel Castro országába nem kell vízum. Kétezer euróért (középár) akár 10 napot is a szigeten üdülhetnek az érdeklôdôk. Az a tapasztalatom, hogy az egzotikus utak kelnek el a leghamarabb — mondja Puskás Emese, és hozzáteszi: a cég segítségével a szilveszterezni kívánók Marokkóban háromcsillagos szállodában 595 euróért 7 éjszakát tölthenek. Az ár a repülôjegyet is tartalmazza. — Jómagam otthon szilveszterezem, hiszen ellenkezô esetben ki vigyáz a sok utasra? — kérdez vissza a Iuve Travel igazgatója. Mi csupán akkor megyünk szórakozni, amikor történetesen kevés az utas — mondja Puskás Emese.

Az Aviatica utazási iroda Egyiptomra esküszik. — Már november elején eladtuk a szilveszteri jegyeket — mondja Váradi Andrea, a cég képviselôje. Jelen pillanatban leginkább Tunéziába, Jordániába és Ausztriába szóló ajánlataik vannak. Bécsbe például négy nap négycsillagos szállodában (szilveszteri vacsora belefoglalva) 280 euróba kerül, a háromcsillagosban pedig fejenként alig 256 euró. — Idén — érthetô okok miatt — senki sem jelentkezett az isztambuli szilveszterre. Tavaly elég sokan utaztak oda szórakozni — teszi hozzá Váradi Andrea. Ezenkívül szívesen fogadnak olyan turistákat, akik belföldön szeretnék tölteni a szilvesztert. Parajdon például 5 napért csupán 5 millió lejt kell fizetni a teljes ellátásért.

Az utóbbi években egyre népszerûbbé vált a falusi turizmus keretében szervezett szilveszterezés. Vidékünkön Kalotaszentkirályon, Tordaszentlászlón, Kôrösfôn és más falvakban is szerveznek a "nagyüzemi" szórakozásnál olcsóbb szilveszteri mulatságot.

Ezenkívül természetesen ott a sok barát, aki ismer valakit valahol, és bérbe adja kisbányai, borsai villáját vagy menedékházát. Lehet, legtöbbünk számára ez a megoldás marad.

Kiss Olivér

Kedden a képviselôház jóváhagyta azt a kormányrendeletet, amely a Herbák (jelenleg Clujana) cipôgyár többségi részvénycsomagját (ami a törzstôke 63,77 százalékának felel meg) a Kolozs megyei tanácsnak adta — tájékoztat a Mediafax.

A parlamenti ellenzék képviselôi kételkedtek abban, hogy ez a megoldás megmenti a hajdanán elsôsorban külföldre dolgozó vállalatot. Constantin Avramescu nemzeti liberális képviselô szerint az intézkedés a Privatizációs Hatóság (APAPS) gyengeségét tükrözi, ugyanis az állami hivatal nem volt képes megoldani a Herbák helyzetét. Emil Boc demokrata képviselô arról számolt be, hogy az 1972 óta Clujanaként mûködô vállalatot 1998-ban zárták be 5 ezer alkalmazottat bocsátva el. Hozzátette: a Banki Aktívákat Értékesítô Ügynökségnek (AVAB) 2,7 millió dollárt sikerült behajtania a Herbák 10 millió dolláros adósságából. Úgy véli, a tulajdon átruházása "kései és nem hatékony".

A képviselôház a szenátusban már megszavazott formában fogadta el a kormányrendeletet.

A megyei tanács újraindítás végett próbálja átvenni a cipôgyárat.

December 13-án tartja alakuló ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A Kolozsváron tartandó ülésig minden magyarlakta kistérségnek ki kell neveznie küldöttjeit, akik képviselik érdekeiket a Tanácsban. Szilágy megyében mintegy kiválasztották a küldötteket, Kolozs megyében a küldöttjelölô kistérségi fórumokat a hét végén tartják.

A leendô küldöttek kiválasztásának módozatairól az EMNT Kezdeményezô Testületének (KT) legutóbbi ülésén született döntés. Mivel Belsô-Erdély, Partium, a történelmi Máramaros és Bánát térségében a magyarság számaránya változó, a KT tagjai úgy döntöttek, hogy a küldötteket nagyvárosi és kistérségi fórumokon jelölik ki — tájékoztatta lapunkat Mátis Jenô, a KT Kolozs megyei tagja.

Elmondása szerint a helyi fórumok szerepe eltér a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi testületeitôl, a székely tanácsoktól. Mivel a székelyföldi régióhoz viszonyítva, itt a magyarság számaránya változó és egy kistérség akár húsz-harminc településbôl is állhat, a helyi fórumok maguk döntik el, hogy állandó testületként kívánnak mûködni, vagy küldöttjeik révén az EMNT tevékenységében vesznek részt.

A politikus elmondta: a képviseleti arány meghatározásakor a tavalyi népszámlálási adatokat veszik figyelembe, háromezer magyar után egy küldött kerülhet be a testületbe. Következéséppen az EMNT mintegy ötszáz tagú lenne, a küldöttek majdnem felét a szervezet részeként mûködô, nemrég megalakult SZNT képviselôi jelentenék.

Kolozs megyében négy fórumról beszélhetünk: a kolozsvári, Torda-Aranyosi, Szamosmente-Mezôségi és kalotaszegi kistérségrôl. A Torda-Aranyos kistérség küldöttjeit pénteken jelölik ki Tordán, a kolozsváriakat pedig szombaton választják meg Kolozsváron. A másik két kistérség lakossága vasárnap jelöli ki küldöttjeit, a Szamosmente-Mezôségi kistérségi fórumot Széken, a kalotaszegit pedig Körösfôn tartják.

Szilágy megyében három kistérségrôl beszélhetünk, a Tövishát és Meszesalja (Zilah környéke) kistérségek vasárnap tartották küldöttjelölô üléseiket, tájékoztatta lapunkat Molnár Kálmán zilahi esperes. A fórumokon tizenkét küldöttet jelöltek ki, ôk képviselik majd a térség magyarlakta településeit az EMNT-ben. A Magúralja (Szilágysomlyó és környéke) kistérség küldöttjeit a november 26-án tartandó fórumon választják meg. Szilágy megye mintegy húsz küldöttel képviselteti magát a Tanácsban, mondta az esperes. Az EMNT alakuló üléséig a Bihar, Szatmár, Máramaros, Arad, Temes, Beszterce-Naszód, Fehér és Hunyad megyei kistérségeknek is ki kell jelölniük küldöttjeiket.

Az EMNT december 13-án tartandó alakulóülésének forgatókönyvérôl a KT e heti ülésén döntenek. Az elképzelések alapján az EMNT alakuló ülésén megválasztják majd a Tanács vezetôségét, a különbözô szakbizottságokat, és kijelölik a további ütemtervet. Mátis Jenô szerint valószínû, hogy Kolozsváron elvi döntés születik az autonómiatörekvések megvalósítása kapcsán.

Pap Melinda

Hosszú elôkészületek után a szenátus tegnapi ülésén elfogadták a Pénzügyi Törvénykönyvet — tájékoztatott Puskás Bálint Zoltán RMDSZ szenátor. A szövetség politikusa kifejtette, a Pénzügyi Törvénykönyv nem csak az érvényben lévô pénzügyi törvények összegzését jelenti, hanem bizonyos módosításokat is a pénzügyi törvénykezést illetôen. Ezek értelmében például a hozzáadott értékadót a gyógyszerek esetében 9 százalékban állapították meg, a módosítás értelmében tehát hozzáférhetôbb lesz a gyógyszerek ára. Ugyanakkor a szponzorizálások tekintetében a törvény lehetôvé teszi, hogy bizonyos keretek között a cégek a profitadóból szponzorizálhatnak, a jogaszabály ezt az évi összjövedelem 3 ezrelékében állapítja meg, ugyanakkor a szponzorizálások összege nem lehet több mint a jövedelemadó 30 százaléka.

A személyi jövedelemadóból az új törvény megengedi bizonyos költségek levonását, például a lakóházak rehabilitálására évi 15 millió lejt, a lakóházak biztosításaira évi 200 eurót, a magán egészségügyi biztosításokra évi 200 eurót engedélyez, továbbá a jelzáloghitelre építôk évente 500 eurót a kamatból leírhatnak a személyi jövedelemadójukból. Az osztalékadót a román állampolgárok, fizikai személyek számára 10 százalékban állapítja meg az új jogszabály.

Több olyan szabályozás született, amely tisztázza például azt, hogy konkrétan mit értünk profit alatt, vagy, hogy milyen költségek vonhatók le az összjövedelembôl — hagsúlyozta a szövetség politikusa, illetve hozzátette: sikernek tekinthetô az, hogy végre egyetlen törvényköny összesíti a pénzügyi törvényeket. Puskás Bálint a továbbiakban elmondta: az RMDSZ több javaslatát elfogadták a bizottsági vita során, kettôt azonban, az egységes adókulcs bevezetésére vonatkozó javaslatot, valamint azt, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékát át lehesen irányítani bizonyos kulturális, vallási vagy civil szervezetek számára, elutasítottak.

Pap Melinda

Jövôtôl online formában is hozzáférhetôvé válnak a globális jövedelemadó és a vámnyilatkozat ûrlapjai, az intézkedés az országos elektronikus rendszer bôvülésének újabb szakaszát képezi, jelentette be kedden Dan Nica, a távközlési és információ-technológiai szaktárca vezetôje.

Nica közölte: az online ûrlapok megfelelnek majd az új Adótörvénykönyv elôírásainak és hasonlók lesznek a nyomtatott változathoz, ráadásul a program elvégez minden számítási mûveletet.

A szolgáltatást összekapcsolják az internet banking rendszerrel, így az esetleges különbözeteket is interneten keresztül lehet majd befizetni.

Dan Nica elmondta, minden import-export tevékenységet folytató cégnek lehetôsége nyílik interneten keresztül benyújtani vámnyilatkozataikat. Hozzátette, eddig csak a vámbiztosok tölthettek ki online nyilatkozatokat.

A belügyminisztérium fehér halál elleni kampányának keretében a Kolozs megyei rendôrség Szervezett Bûnözés- és Kábítószerellenes osztálya újabb kábítószer-kereskedôt fogott el.

A tetten ért Mihai Suciu éppen hamis orvosi recepttel vett ki egy gyógyszertárból több fiola Furtralt, amely a Pentazocine nevû, veszélyes drogot tartalmazza. A 27 éves, visszaesôként számontartott kolozsváriról kiderült, hogy folyó év május–szeptembere között mintegy 50 hamis receptre váltott ki Fortralt, amit aztán kábítószerfüggô személyeknek adott el, fiolánként 150 000 lejes áron (összehasonlításképpen: gyógyszertárban egy fiola 17500 lejbe kerül). A törvénytelenül felhasznált, majd eladott orvosság mennyisége még nem ismert, a nyomozások folynak, a tettest pedig 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.

A nyomozások során az is kiderült, hogy Suciu kapcsolatban állt a tegnapi lapszámunkban ismertetett Magdalena Z.-vel, aki hasonló módon több mint 500 fiola Furtralt és több doboz Diazepamot adott el kábítószereseknek. A hálózatot alkotó további személyek azonosságát a rendôröknek még nem sikerült felfedniük, a hamisítás módját viszont igen: orvosi pecséttel ellátott, kitöltetlen receptet szkenneltek és vittek be számítógépbe, majd sokszorosították és kitöltötték azt, más esetben pedig már megírt, "valós" recept aljára biggyesztették oda a Fortral nevét, szintén számítógép segítségével.

(balázs)

A MAGYAR UTCA ÉS KÖRNYÉKE címmel ismertetôt tartanak az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában november 27-én, csütörtökön du. 4 órától. Ugyanitt tagdíjat is lehet fizetni.

ÚJRA INDUL A KISMAMA KLUB! Minden csütörtökön du. 6 órától a Brassai-líceum épületében az unitárius óvoda programjaként mûködik. Ennek keretében tevékenykedik az egykori Agapé zeneóvoda Bolyhos kiscsoportja is. Programvezetô a klub kezdeményezôje, Herédi Zsolt. Zeneóvodai oktatók: Nisztor Krisztina, Hadházi Éva, Kiss Noémi és László Bakk Anikó. A játszóházat a BBTE óvó-tanítóképzô fôiskola II. éves hallgatói vezetik, Tolnay Eszter irányításával. Házigazda: Mikó Zsuzsa és Román Mónika. Ezen a héten csütörtökön, november 27-én du. 6 órától Román Mónika beszélget a szülôkkel az óvodaérettség, óvodába szoktatás témakört felölelô kérdésekrôl. A szervezôk kérik, hogy a mamákat, hogy a babáknak és maguknak egyaránt hozzanak váltócipôt!

SIMONA RUNCAN festészeti kiállítása nyílik meg november 26-án, szerdán délben 1 órakor a Fôtér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeumban.

1111 címen jelent meg huszonkét (11–11) felvidéki, illetve partiumi író, költô, esszéista válogatott írásait tartalmazó kötet. Az antológiát Hodossy Gyula és Barabás Zoltán szerkesztette, az elôszót dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész jegyzi. A dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó gondozásában megjelent kiadvány ünnepélyes bemutatóját november 27-én, csütörtökön du. 6 órakor tartják Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében.

ERZSÉBET-KATALIN NAPOT ÜNNEPLÔ BATYUS-BÁLT rendez a tordai RMDSZ november 29-én, szombaton este 8 órától a Technikai Kollégium (volt 3-as Vegyipari Líceum) újtordai éttermében. Minden szórakozni vágyót szívesen látnak.

VARÁZSCERUZA címmel szervez közös kommunikációs projektet a British Council és az Octavian Goga Megyei Könyvtár november 27-én, csütörtökön délután 4 órai kezdettel, a könyvtár Dorobantilor/Budai Nagy Antal utcai épületében. A program alternatív oktatási módok bemutatásával igyekszik felhívni a figyelmet a kreativitás fejlesztésének szükségességére, különösen kisiskolás korban. Ebben a folyamatban jelentôs szerepet játszanak a könyvtárak, múzeumok, különbözô arhívumok és gyûjtemények. A programsorozat részét képezi egy 60 illusztrációból álló kiállítás, válogatás a 13 legelismertebb angol gyerekkönyv illusztrátor munkáiból.

A kolozsvári hospice-otthoni orvosi ellátásról tartott elôadást dr. Fábián András a Filantrop Humanitárius Alapítvány keretében mûködô Asztmaklub összejövetelén, hétfôn este.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az otthoni orvosi ellátás nem helyettesíti a kórházi kezelést, hanem kiegészíti azt. Számos elônye van: csökkenti a kezelések költségeit, hiszen leszûkíthetô volna a kórházban töltött idô, segíti a háziorvosok munkáját, nem utolsó sorban pedig a beteg morális, lelki állapotát is nagymértékben javítja, ha megszokott környezetében kapja meg a szükséges ápolást, gondoskodást.

Nyugati országokban már kialakult rendszere van a hospice ellátásnak, nálunk azonban még gyerekcipôben jár, bár vannak kezdeményezések. Több városban mûködnek szervezetek, amelyek magukra vállalták ezt a munkát. Kolozsváron is létezik három ilyen szervezet, csoportosulás, a rászorulók száma azonban jóval nagyobb, mint amennyit ezek képesek ellátni.

Több kérdést tisztázott az elôadás: pontosan kik azok, akiknek szükségük van a hospice ellátásra, a kolozsvári körülményeket figyelembe véve kik tudnák ezt elvégezni, kire lehet számítani, mint támogatóra. Számos olyan helyzetû ember van, aki rá lenne szorulva: elfekvô betegek, akiket a kórházak már nem tudnak fogadni, otthon pedig nincs, aki ápolja ôket, agyvérzést szenvedett betegek, daganatos betegségek végsô stádiumában lévôk, végelgyengülésben szenvedôk. Ugyancsak ide tartozna a súlyos mûtéten átesettek utókezelése, értelmi vagy fizikai sérültek gondozása, valamint bizonyos esetekben a beteget ápoló személy, általában családtag számára néhány napos szabadság lehetôségének biztosítása, hiszen az ilyen munka fizikailag és szellemileg is nagyon kimerítô.

Bonyolultabb a megválaszolása annak a kérdésnek, hogy ki láthatná el ezt a feladatot. A történelmi egyházak segítsége rendkívül fontos, a civil szervezetek szintén részt vállalhatnának ebbôl a munkából. Összefogásra van szükség ahhoz, hogy mûködô hospice rendszer kialakuljon Kolozsváron.

A jelenlévôk szóvá tették az egészségügyi ellátás egyéb hiányosságait is: elsôsorban a gyógyszer-ellátás nehézkességét, bonyolultságát.

Legközelebb december 29-én délután, 5 órától találkoznak a klub tagjai, amikor a krónikus légúti betegségekrôl lesz szó.

Farkas Imola

A legfrissebb, 47. számban Lakatos Artúr Amerikában megjelent geopolitikai elemzés kapcsán arról a visszaható effektusról ír, ami a nagyhatalmi törekvésekkel együtt jár és napjaink békéjét veszélyezteti. A személyeskedésektôl sem mentes érmindszenti Ady-ünnepségrôl, a korszerûsített autonómia-statútum megjelenésérôl, a marosvásárhelyi tanács szoborállító igyekezetérôl, az RMDSZ-politika újabb visszásságairól is olvashatnak a lapban, nemkülönben Vida Gyula képviselônek a jövô évi költségvetésrôl alkotott véleményérôl. Fábián Tibor azt veszi górcsô alá, miként viszonyul a magyar kormány a kettôs állampolgárság ügyéhez, Gazda József a székelyföldi románok nacionalista retorikáját vesézi ki, Stracula Attila egy színházi fesztiválról, Bagoly Zsolt pedig egy történelemidézô dévai kirándulásról ír.

Kalotaszeg
A 2003. szeptember–októberi szám címoldalon közöl beszámolót a bánffyhunyadi Ravasz László Napok idei ünnepségérôl, amelynek során a felújított templom szentelése mellett gazdag kulturális program örvendeztette meg a helyieket és a testvérgyülekezetek képviselôit. A lap közli dr. Egyed Ákos akadémikus ünnepi beszédét, továbbá interjút dr. Pop György sebészfôorvossal, Boldizsár Zeyk Imre pedig a tordaszentlászlói kórusmozgalomról cikkezik. Kalotaszentkirály-Zentelkén az elmúlt nyár egyik legfontosabb eseményének számított a Szentkirályok Szövetségének éves találkozója, amelyrôl Kismihály Hajnalka számol be. Mindezeken kívül kalotaszegi híreket is olvashatunk a lapban, amely a Fôtér 23. szám alatt megvásárolható.

A Bretter György Irodalmi Kör hétfôi meghívottja Vári Csaba volt, vitaindítót Balázs Imre József és Szabó Róbert Csaba mondott. A szerzô közölt már a Helikonban, a Korunkban, a Serény Múmia idén nyáron egész oldalas összeállítást jelentetett meg verseibôl.

Szabó Róbert Csaba szerint Vári Csaba költészete kimért, higgadt, nem túlburjánzó — van hagyománya, amelyben elképzelhetô, de nem utánzó. Jellemzô rá a komolykodó gondolatiság — egyszerû érzésekrôl ír a hozzá illô nyelviséggel.

Balázs Imre József felhívta a figyelmet arra, hogy tisztázni kellene: milyen viszonyban állnak egymással az irodalmi intézmények, fórumok, körök, kiadók, amelyeken keresztül az induló tollforgatók bekerülhetnek az irodalmi körforgásba. Ezeknek tudniuk kellene egymásról, visszanyúlni egymásba, nem elszigetelten létezni.

Vári Csaba versei mögött alapvetô tudás érzôdik, bár néhol keresi még a szavakat. Elônye, hogy versei betöltik igazi szerepüket: a szerzô kommunikál a címzettel. Nem rímcentrikus, nem zeneiségével, hanem képeivel fogja meg az olvasót. Költôi érettségének jele, hogy nagyobb lélegzetvételû, hosszabb versek írására is vállalkozik- egyéni hangnemben; azonban nyitottság, folyamatos keresés is jellemzi.

A közönség részérôl elhangzott: az olvasó számára nem mindig érthetô a szöveg, sok a zavaros kép, néhol pedig üresjáratok észlelhetôk a versekben.

A Bretter kör nem tagadta meg szellemiségét: a szerzô stílusának kapcsán intenzív vita bontakozott ki, ami örvendetes, hiszen ahogy Király László megfogalmazta: sine vita non est vita. Az underground, nonkonformista irodalom pártfogói "ütköztek meg" azokkal, akik a "hivatalos", polgári irodalom mellett tették le voksukat.

A következtetés: Vári Csaba ígéretes tehetség- költészete beleilleszkedik a hivatalos irodalmi értékrendbe. A szerzô elmondta, semmiféle hullámhoz nem kíván tartozni, bizonyos hangulat-költészet áll közel hozzá.

F. I.

A román nyelven mûködô kör múlt csütörtökön tartotta alakuló gyûlését. Szerkesztôségi titkára Mihaela Alexandru, elnöke Ioan Dan Sagerli, alelnöke pedig Mihai Zotea. A körnek a Prospero kávéház adott otthont, Ioan Dan Sagerli mutatta be verseit az elsô Penelope-esten, amelynek moderátori szerepét Bréda Ferenc töltötte be.

A Bretter György Irodalmi Kör testvérkörének tekinti a Penelopét, hiszen ugyancsak kritikai jellegû. A kör kitûzött megvalósítandó programja a multikulturalitás kölcsönös értékcserén alapuló gyakorlása. Fordítások, közös körrendezés, személyes barátságok kialakítása a cél a román és magyar nyelven író fiatal alkotók között, mondta lapunknak Bréda Ferenc.

F. I.

— Rémes ez az idôjárás! Fáj tôle minden porcikám! — hallom nap mint nap a panaszokat. Olyannyira, hogy már én is kezdem érezni a reumás fájdalmakat. A minap is arra ébredtem, hogy fáj a talpam. De nem úgy akárhol, hanem éppen a "sompolyom". El is meséltem pletykálkodás közben, hogy én se "maradjak le" a panaszkodásokról. Erre kinevettek. Merthogy mi az, hogy "sompoly"? Ekkor jöttem rá, hogy én nagynénémtôl rámtestált "szóújítást" használtam panaszaim taglalásakor. A családban már megszoktuk. Ezért fel sem tûnt, hogy "kitalált" kifejezésrôl van szó. Eléggé fájós lábú nagynéném szokta volt mondogatni, amikor talpának lábujjai alatti része fájdogált: — Jaj, alig tudok járni, úgy fáj a sompolyom. Ún is kacagtam, amikor elôször hallottam. De ô nagykomolyan elmagyarázta: — Hát, amikor lopakodik az ember, halkan, lábujjhegyen, akkor ugye sompolyog, akárcsak a róka a csirkeketrec felé. Ilyenkor a talpunknak erre a részére helyezzük súlyunkat — és rámutatott fájós talprészére. — Hát, ha ezen sompolygunk, akkor ezt akár "sompolynak" is nevezhetjük, nem? Magyarázatát nagyon logikusnak tartottam, és bevettem a "családi" szóhasználatba. De késôbb — akárcsak negynénémrôl — teljesen megfeledkeztem róla. Egészen mostanig, amíg ennek a ronda idôjárásnak a következményeként fájni nem kezdett a "sompolyom".

B. É.

Az Optipar üzlethálózat 1992 óta mûködik, és mára összesen öt üzletet mondhat magáénak. Nemrég két újabb üzlethelyiség nyílt Kolozsváron, az egyik júliusban, a Mãrãsti téri piac elsô emeletén, a másik pedig október elsején, az F. J. Curie (volt Berde Mózes utca) 3. szám alatt. A legújabb üzlet különlegessége, hogy nem csak kereteket és lencséket készítenek, hanem orvosi rendelôt is berendeznek felnôttek és gyermekek számára.

Áraik változatlanok maradtak, de készleteiket kibôvítették márkás, az eddiginél drágább szemüvegkeretekkel.

KÖZTÁRSASÁG — Kegyetlen bánásmód — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

GYÔZELEM — A román film hónapja: Maria — bemutató. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 13.30, 16, 18.30; hétfôn, kedden, szerdán, csütörtökön: 16, 18.30, 21. nov. 21–23.: Hotel de lux (21 órától); nov. 24–25.: Nyestfiak (13.30 órától); Baltagul (13.30 órától).

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Ismerôs játék — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 20; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap este 10 órától, kedden egész nap. Addig jár a korsó... — francia bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 17.30; kedden egész nap kedvezménnyel.

FAVORIT — Az olasz meló — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; csütörtökön kedvezménnyel.

DÉS

MÛVÉSZ — A Minden6ó — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Kenguru Jack — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; árkedvezménnyel naponta 15 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — A Karib tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16.30, 19; kedvezménnyel péntek, szombat, vasárnap 21.30 órától; csütörtökön zárva.

November 28-án, pénteken este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás — stúdióelôadás — NYILVÁNOS FÔPRÓBA. Rendezô: Tompa Gábor.

November 29-én, szombaton este 8 órakor: S. Anski nyomán: Fehér tûz, fekete tûz (Dybukk) — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

November 27-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Adam: Giselle — balett. Vezényel: Victor Dumãnescu m. v. Rendezô-koreográfus: Mihail Mândrutiu.

ROMÁN OPERA
Ma, szerdán este 7 órakor: Paul Constantinescu: O noapte furtunoasã.

November 28-án, pénteken este 7 órakor: Rossini: A sevillai borbély.

Az oldalt szerkesztette: Sándor Boglárka Ágnes

Bármerre is nézzünk — szemtanúi vagyunk a mindennapi élet folyamatos eldurvulásának, az utcán, a közéletben, mind szóban, mind tettekben, és ami eddigelé ritkán, vagy soha sem fordult elô: az irodalomban és a mûvészet berkeiben is. Elsodródtunk az erôszak irányába, akkor, amikor eddigi történelmünk során a maihoz hasonló szellemi értékekkel soha nem rendelkeztünk.

A 80-as évek közepe táján az NSZK egyik kisvárosának a 9. osztályában a biológiatanárnô feltette a kérdést: miben áll a nemek közötti alapvetô különbség? Felkérte az egyik leányzót, válaszolná meg. A válasz pedig, tompított formában, magyarra fordítva így hangzott: abban, hogy engem "kefélnek", vagy én "kefélek".

A tanítónô összecsukta az osztálynaplót és szó nélkül kiment az osztályból. A tanáriban leült, megírta felmondását, bement az igazgatóhoz, letette annak asztalára s utána szó nélkül távozott az iskolából. Azóta sem dolgozik pedagógusként.

A német tanuló ifjúság mindennapi szóhasználatában annyira elharapódzott a "Scheiße" (= szar) és az "Arschloch", aminek a magyar fordítása: seggfej, seggdugacs lenne, hogy már szinte kötôszóként fordul elô; se szeri, se száma az ifjak angol nyelvimádatát és az anglicizmusok iránti vonzalmát bizonyító graffitiknek, ahol a fali szövegek állandó tartozéka a "fuck" és "fucking" mellett a "my Heart" szinte tévedésnek tûnhet. Félreértések elkerülése végett: nem egy erkölcsi fundamentalista teszi mindezt szóvá, hanem olyan valaki, aki egyet- ért azzal is, hogy ’a vulgaritás néha fokhagymát jelent(het) a jó ízlés salátájában’ (J. Connolly). Csakhogy, fokhagymaszaggal nem illendô színházba, sem hangversenyre menni, és egyáltalán, kulturált emberek társaságát felkeresni, és közöttük forgolódni.

A tantestület leara(tha)tta az iskolai oktatás demokratizálási törekvéseinek gyümölcsét. A pedagógusok tekintélyes része a 70-es években az ún. antiautoritér nevelést indítványozta, majd az oktatás demokratizálását, amibe beletartozott a tanulók beleszólási joga az oktatás módozatai, valamint az oktatandó tantárgyak súlypontozásába is. A jelszó úgy hangzott: a tanítás és tanulás szórakoztató kell, hogy legyen, vége a régi munkamódszereknek! És "véget vetettek" annak.

A trágárságig eldurvult szóhasználat mindig az elsô lépést jelenti, hiszen tudjuk, hogy minden cselekvés elôször a fejekben, mint gondolat fogamzik meg, majd kivitelezési módozatainak megtervezése ugyancsak a gondolatban történik meg elôször. Ezért, ha egymással párhuzamosnak is tûnik a szóhasználat és cselekvések eldurvulása, a szóhasználat kevéssel megelôzi a tetteket. Így bizonyosodik be a régi tapasztalat: csúnya szavakra csúnya tettek következ(het)nek. Ezt a sémát szokták követni a politikai hétköznapok is, csupán jobban oda kell figyelni, s akkor szinte meg lehet jósolni egyik-másik párt holnap-holnapután bekövetkezô tetteit.

*
1979-ben Csíkszeredában rendezték meg a jégkorong C csoportjának világbajnokságát. A városnak nem lévén tetszetôs vasútállomása, a külföldi csapatok Tusnádfürdôn szálltak le, ahol megtörtént a hivatalos fogadás, és onnan tovább autóbusszal utaztak Szeredáig. A fogadó bizottság részérôl székely népviseletbe öltöztetett pár kürtôskaláccsal és fenyôpálinkával köszöntötte a megérkezô csapatokat. Az olasz csapat vezetôje a kürtôskalács láttán így kiáltott fel: "Macaroni giganti!"

Volt ebben a "giganti" (gigantikus, óriási) kifejezésben azonban — ma visszagondolva — valami jelképes is: hiszen csak a minél nagyobb az említésre érdemes; ami nem tûnhet fel valamilyen tulajdonságával, az szürke egérke, szóra sem érdemes, csak megtürésre számíthat. Márpedig a nagyméretû a legszembetûnôbb tulajdonság, annál is inkább, mivel érzékszerveink és észlelési mércénk a priori a nagyra fixáltak, ti. minden nagy (testi méret és az azzal járó nagyobb erô) döntô elônynek számított az emberiség történelme folyamán, az evolúció során.

Ezen a prizmán keresztül szemlélve környezetünket, sok minden könnyebben érthetô lehet.

A verbális durvaságok térhódítása mellett, azzal párhuzamosan történtek olyan dolgok, amelyek valódi eredete alig, vagy egyáltalán nem is tudatosult. Talán elôször a — hollywoodi — stúdiók mutatták be áldozásukat az erôszak oltára elôtt, éspedig filmenként 5–10 halott, majd egyre efficiensebb gyilkolási eszközöket vonultattak fel, az áldozatok száma is megsokszorozódott. A csípôbôl koltjukkal lôdözô western hôsök lassan csak elavult operettfigurákká degradálódtak Schwarzenegger, a Terminátor szerepében elôadott pusztításaihoz képest. Volt azonban egy érdekes jellenség, ami ugyanebbe a klisébe illeszkedik: megjelentek a közúti forgalomban a nehéz és sok lóerôs terepjárók, amelyek láttán az elsô generációs Golf kategóriájú jármûvek vezetôi megismerkedtek a kisebbségi komplexus érzésével. Majd következtek a széles futófelületû abroncsok a még polgári külsejû jármûveken, amelyek mögött természetesen a lóerôszám egyre közelített a 200-hoz. Ezzel párhuzamosan lépést tartott a kerékpáripar is, piacra dobva a Mountenbike-nak nevezett, "terepjáró" kerékpárt, amelyik folyamatosan és nap mint nap lepi meg a vásárlót újabb és újabb termékeivel, természetesen durva, vaskos abronccsal ellátva.

Majd következett a dinoszaurusz-mánia a képernyôn, amelyik érdekes módon az iskolás gyermekeknél talált legnagyobb visszhangra. Ebben a korban a mindenkinél erôsebb lenni, a senkitôl ne kelljen félni olyan sóvárgott állapot, amellyel azonosulni lehetett legalább a film vetítésének ideje alatt. Majd a játékszereknél járványszerûen hódítottak az elektronikus-digitális technika által lehetôvé vált, modern, de majdnem kizárólag ugyancsak lôfegyveres játékok.

De a divat is lépést tartott, a bombázó dzsekivel és a vaskos talppal gyártott tornacipôkkel és félcipôkkel.

És ez a folyamat tovább tart, megszakítás és lankadás nélkül.

*
Mielôtt folytatnám, talán egynéhány statisztikai adat hasznos lehet a kérdés fontosságához: az NSZK-ban 1965-ben (mely esztendô kimondottan békés idônek számított, 20 évvel a világháború után, a diáklázadások, majd az azt követô RAF — Rote Armee Fraktion terrorja elôtti idô), nos, 1200 lakósra 1 bûncselekményt tartott nyilván az országos statisztika — ami alatt az enyhétôl az egészen súlyos, mindenféle erôszakos bûncselekmény értendô. Majdnem három évtized múlva, 1992-ben ez a szám több mint a duplájára emelkedett, s már 530 lakosra jutott 1 hasonló bûncselekmény. Ha azonban 1965-ben 1 millió lakosra számítva 8 gyilkosságot tartottak nyílván, 1992-ben már 14-et.

Statisztikai számokkal szemben áll, ellenpontozásként, hogy eddig az iparilag fejlett országok megközelítôleg sem rendelkeztek a mostanihoz hasonló szellemi értékek és energiák mûködtette társadalmi struktúrákkal, amelyek mégis elégtelennek bizonyultak: gyakran a tehetetlenség benyomását keltik a polgári liberális demokrácia struktúráit is átszövô, egyre terebélyesedô erôszakkal és bûnözéssel szemben.

A vasfüggöny felbomlását követô idôk utáni statisztikák nem alkalmasak a reális helyzet felmérésére, mivel a tovább emelkedô bûncselekmények jó részét a marxista ideológián nevelkedettekbôl álló csoportok hajtották végre, amelyek rendôrségi megnevezése: orosz mafia, román bandák, balkáni bûnözôk. A statisztikai adatok nemzetiségi hovatartozás szerinti "megtisztítása" azonban zsinór- egyenesben a közvélemény nacionalista és ellenséges hangulatának kialakulását segíti elô, ami nemritkán haszontalan szócsépelés kezdetét jelenti.

Mindenesetre, amikor fiatalokból álló, és a rendôrség által nagy kriminális energiával jellemzett keleti bandákról van szó (amelyek soha nem tapasztalt brutalitással vittek végbe betöréseket) feltették a kérdés, hogyan lehetnek ilyen embertelenül vadak? A válasz pedig úgy hangzik: valószínû, nem is voltak soha emberekké vált lények. A meghirdetett marxista nevelési program, az ún. új típusú ember kinevelése nyomorúságosan csôdöt mondott. Nyilván hamis ábrándokat, meg nem valósítható utópiákat kergettek, miközben egyszerûen elsikkadt a közönséges emberré való nevelés: kivetítettek a messze és soha el nem érhetô távoli horizontra egy megrajzolt bálványképet, amelyikre a távolba állított és mereven fixált szemmel nem vehetô észre a testközelben fellelhetô toprongyos realitás.

Így volt ez Keleten. (Emlékeztetôül azoknak, akik mindezt nem élték volna meg.)

Sajnos, Nyugaton sem volt másként. A meglévô széles polgári réteg révén más minôségi szinten történtek a dolgok; a II. világháború nagy világégése utáni idôkben nemcsak Nyugat-Európa, hanem maga az Egyesült Államok értelmiségi rétege (az egyetemekkel az élen) marxista ideológia befolyása alá került. Nemcsak a Sorbonne, hanem a neves Harvard University is. Az ötvenes években a francia kommunista párt nagy párizsi tömeggyûlésein elhangzott beszédeket ma újrahallgatva azt hihetné az ember, hogy azokat nem Párizsban, hanem a moszkvai Vöröstéren harsogják. Az értelmiségiek eme nyugat-európai helyzetérôl írja Fejtô:

"Vajon mi volt e hosszan tartó rövidlátás és elvakultság oka, ami lehetôvé tette a kommunistáknak Franciaországban — és egyidejûleg Olaszországban is —, hogy a háború után több évtizeden keresztül egyfajta hegemóniát gyakoroljanak a kulturális élet, az irodalom, a film- és egyéb mûvészeti ágak, valamint a felsôoktatás terén, ami révén az értelmiségi elit elszigetelte, magányossá tette s szinte megvetette Aront és mindazokat, akik — miként jómagam is — hozzá hasonló nézeteket vallottak." A szavahihetô válasz majd csak kellô idô távlatából lesz lehetséges.

(Folytatjuk)

Dr. Szôcs Károly

Lehet, sôt kell is értékelni, elismerni olyan megvalósítást, amely hasznos, szükséges, jó célt szolgál, fôleg, ha mindez ráadásul a közösség, illetve az ember érdekében történik. Ilyen megvalósításnak egy intézményt is tekinthetünk, mint például a felnôtteket szakképzô kolozsvári, illetve területi központot, amellyel nemrég gyarapodott városunk. A Cukorgyár utcában, egy hatalmas telken álló egymás melletti régi épületsorból egyet a munkaerô-hivatalnak utalt át az állam, és ezt a romladozó épületet javították meg, alakították át, fejlesztették ki, korszerûsítették, rendezték be és szerelték fel olyan hellyé, ahol felnôttek tovább képezhetik magukat, vagy egyáltalán valamilyen (más) szakképesítéshez juthatnak. Ez, el kell ismerni, jó és valószínûleg hasznos dolog, megvalósítás. A munkanélküli vagy valahol alkalmazott személy, vagy saját tudásának, hozzáértésének fejlesztése érdekében bárki jelentkezhet, hogy a munkaerôpiacon éppen igényelt divatszakmák valamelyikében szakembernek képeztesse ki magát. A külföldi, kanadai szakemberek által felmért hazai piacon jelenleg az a kelendô, aki tud gépkocsit javítani, hegeszteni, nôi fehérnemût és cipôfelsôrészt varrni, kômûvesmunkát végezni, jó frizurát alkotni és általában szépíteni, sütni-fôzni, számítógépet kezelni vagy számítógépes könyvelést végezni. Ezért jelenleg ezekre a szakmákra rendezkedtek be a központban, ahol van mûhely, varroda, könyvtár számítógépekkel, konyha és szépségszalon. De a lehetôségeket a piaci körülmények diktálják, és a mindenkori igényeknek megfelelôen alakítják ki a mûhelyeket.

Az elképzelés biztosan helyes és jó, és az a tény, hogy külföldön évek óta sikeresen mûködnek — legalábbis az elbeszélés szerint — hasonló szakképzô központok felnôttek számára, igazolja a megvalósítás hasznát. De vajon beválik ez itt is, hasonlóan jól látják, fogadják, érzékelik az ezáltal kínált lehetôséget a helybéliek? Mert ismerek fodrászt, aki nem tud külön szalont fenntartani, és alkalmi vagy alkalmanként adódó munkákból sem keres elegendôt, legfeljebb (egyéb) jövedelem kiegészítôként jöhetne számításba a szakmája. És van gépkocsiszerelô, aki bezárta mûhelyét, mert a víz-, gáz-, villanyszámlára valót sem sikerült összekalapálnia, és ehelyett inkább áruszállítással foglalkozik. Aki teheti — vagy nem engedheti meg magának —, otthon nyiratkozik rokoni, baráti segítséggel, és kényelmesen elkerüli a borbélyt. A számítógép-kezelés pedig már annyira igényelt és szükséges, hogy egyre többen ismerik — maholnap mindenki —, és nem jelent majd elônyt egy álláskeresésnél. Ennek ellenére, ha szükség van rá, sokszor igen nehéz jó szakembert, lelkiismeretes szerelôt találni, tehetséges fodrászt, hozzáértô varrónôt, jó munkát végzô hegesztôt vagy megbízható kômûvest fogadni vagy alkalmazni. Ezt tette szóvá a felnôtteket szakképzô központ igen ünnepélyes átadásán egy szilágysági vállalkozó, aki munkaadóként fogalmazta meg a központ úgynevezett végzôsei között válogatóként számításba jöhetô "másik fél" igényeit és kifogásait, rögtön az elején. Egyrészt a hazai "iskolát", oktatást kifogásolta, másrészt arra figyelmeztetett, hogy a valóban jól dolgozó, jó munkát végzô szakemberek végül mind külföldön vállalnak állást, természetesen a jobb körülményekért és bérért. A munkáltató vállalkozó véleményét nem fejthette ki jobban, az ígéretek szerint majd valamikor késôbb külön is szóba áll vele a szakképzô központ átadásán jelen lévô magas rangú bukaresti államtitkár, aki a hozzászólást nem találta az ünnepi alkalomhoz illônek. Mert, mint kifejtette, most (mármint az ünnepélyes átadáson) a megszépített épületnek, a tanulást elôsegítô sok új és korszerû felszerelésnek, modern berendezéseknek, az üggyel foglalkozó sok lelkes oktató és tisztviselô odaadó munkájának, no meg egyáltalán a felkínált lehetôségnek kell örvendeni, mindezt kell értékelni, ami nem kis pénzbe került. És azt sem kell figyelmen kívül hagyni — szónokolt tovább —, hogy az országban még több ilyen központot készülnek átadni, mert a szakképzésé, a szakembereké a jövô, és ennek szellemében a jövô évet (amely választási év, ezt mi is tudjuk) a szakképesítés évének szentelik majd.

A munkaadó, vagy akár a munkavállaló már — vagy még — nem tudta kifejteni, hogy a továbbra is hatalmas adóterhek a sokoldalúan szakképzett munkavállalót sem teszik vonzóbbá, és nem lesz elviselhetôbb az állástalanság az átképzés vagy továbbképzés hatására sem. A továbbtanulás, egyszóval megfelelô szakképesítés az említett központban valóban egy lehetôség, az ezt követô biztos munkahely pedig másik lehetôség, amelyrôl azonban eddig keveset beszéltek. Pedig ilyen méretû és értékû megvalósításnak a szakképzésért a közösség vagy egyén érdekében, semmiképp sem szabad öncélúnak lennie ahhoz, hogy hasznosnak mondassék.

Újvári T. Ildikó

Eduard Sevardnadze elnök távozása után Grúzia stabilitását még mindig számtalan veszély fenyegeti. A fô kérdés, hogy egységes tud-e maradni az ellenzék, amelynek összefogása eredményezte a hatalomváltást, mára viszont a közös ellenfél — Sevardnadze — eltûnt a képbôl.

A 4,9 milliós ország integritása eddig is törékeny volt, két régió már kinyilvánította függetlenségét, és félô, hogy a legutóbbi események nyomán egy harmadik is megteszi ezt. Mihail Szaakasvili, a Sevardnadzét elûzô ellenzék egyik vezetôje hétfôn még azt sem zárta ki, hogy erôszakos incidensekre is sor kerülhet, mint ahogy Grúzia történetében a politikai alapú vérontásra már nem egyszer volt is példa.

Új konfliktusra a legnagyobb esély jelenleg a Fekete-tenger térségében fekvô Adzsár Autonóm Köztársaság esetében mutatkozik. A területet Szaakasvili ellenlábasa, Aszlan Abasidze irányítja, aki hétfôn rendkívüli állapotot rendelt el a körzetben, és annak határait lezárta Grúzia többi részétôl kijelentve, hogy csak akkor újítja fel kapcsolatait Tbiliszivel, ha az új elnököt már megválasztották. Tévébeszédében Abasidze arra is figyelmeztetett, hogy az ellenzéki vezetôk — sikerük ellenére — nem változtattak Adzsáriával szembeni agresszív hozzáállásukon.

A jelentôs részben oroszbarát lakosságú Adzsária fontosságát jelzi az is, hogy Igor Ivanov orosz külügyminiszter a hét végén oda is elutazott, és tárgyalt Abasidzével, majd a finom nyomásgyakorlás látható jeleként kijelentette, hogy az adzsáriai elnök mindig pozitív szerepet játszott Grúzia stabilizálásában, tiszteletben tartva az alkotmányt.

Ugyancsak fontos feszültségforrás a szeparatista Dél-Oszétia és Abházia, amelyek már a 90-es években függetlenné nyilvánították magukat, de nemzetközi elismerést nem nyertek. A Csecsenfölddel szomszédos Pankiszi-szoros helyzete szintén nem tekinthetô stabilnak, és az azerbajdzsáni, valamint örmény lakosságú egyéb területeken is várható, hogy nô a feszültség. Dél-Oszétia elnöke, Eduard Kokojev hétfôn már jelezte, hogy az ellenzék két legfontosabb vezetôjével, Szaakasvilivel és Nino Burdzsanadze parlamenti elnökkel súlyos nézeteltérései vannak. Egyúttal abbéli félelmének adott hangot, hogy a grúz társadalom konszolidálásának érdekében a volt ellenzék most külsô ellenség gyanánt Dél-Oszétiára és Abháziára összpontosítja figyelmét.

Szaakasvilit és — jelenleg ügyvivôként az országot is elnöklô — Burdzsanadzét a közös ellenfél, Sevardnadze elleni hatékony fellépés forrasztotta egységbe, és az ország jövôje szempontjából kulcskérdés, hogy párbeszédük hogyan folytatódik most. Több elemzô szerint mindazonáltal mindkét párt demokratizálódásának jót tenne, ha a két vezetô szakítana egymással.

A grúz legfelsôbb bíróság kedden érvénytelennek nyilvánította a november 2-án tartott parlamenti választások eredményét. Ezt a legfelsôbb bírói testület szóvivôje jelentette be, hangsúlyozva: a határozat végleges, és fellebbezésnek nincs helye.

A grúz állami televízióban ismertetett döntés szerint érvénytelen a pártlistákról a parlamentbe bekerült 150 képviselô megválasztása, a 85 egyéni választókerületben indult jelöltekre leadott szavazatok összeszámlálását pedig leállították.

A megválasztott (régi) parlament az új választásokig marad hivatalában. A grúz parlament tegnapi ülésén egyhangúan úgy döntött: 2004. január 4-re tûzik ki az elôrehozott elnökválasztásokat.

A bírósági döntés ismertetésekor jelenlévôk ünneplésben törtek ki — jelentették a helyszínrôl a hírügynökségek

A november 2-i választásokon egyébként a kormánypárti Új Grúziáért tömörülés a szavazatok 21,32 százalékát szerezte meg, a pártlistáról 38 képviselôje jutott a parlamentbe. Az Aszlan Abasidze, a Grúziához tartozó Adzsár Autonóm Köztársaság elnöke által vezetett Újjászületés párt végzett a második helyen 18,84 százalékkal. Ez a párt — bár hivatalosan ellenzéki — az utóbbi idôben Eduard Sevardnadze lemondott elnököt támogatta. A harmadik a legjelentôsebb ellenzéki erô, a Mihail Szaakasvili volt igazságügy-miniszter vezette jobboldali radikális Nemzeti Mozgalom lett 18,8 százalékkal.

Irak amerikai polgári kormányzója szerint Szaddám Huszein megbuktatott elnök hívei új taktikájukkal meg akarják félemlíteni az irakiakat. Fallúdzsában három iszlám aktivistát öltek meg amerikai katonák — merénylet elôkészítése közben.

Paul Bremer keddi bagdadi sajtótájékoztatóján felhívta a figyelmet arra, hogy megváltozott Irakban a biztonsági helyzet: korábban elsôsorban a koalíciós erôk elleni támadások voltak többségben, mostanában viszont a terrorista akciókat fôleg a koalícióval együttmûködô irakiak ellen hajtják végre.

John Abizaid tábornok, az amerikai központi parancsnokság (Centcom) vezetôje kijelentette: Irakban nem lesz tovább szükség az amerikai katonai jelenlétre, amint a jövendô iraki kormány képes lesz garantálni az ország biztonságát és ez a folyamat felgyorsulni látszik.

A DHL német gyorspostaszolgálat által bérelt Airbus típusú repülôgép ellen szombaton végrehajtott támadást bemutató videokazetta került egy nappal késôbb egy francia újságírónô birtokába. A 6 perces felvétel azt mutatja be, hogy fehér sállal arcát elfedô fegyveres vállról indítható rakétát lô ki a teherszállító repülôgépre.

A Bagdadtól 60 kilométerre nyugatra fekvô Fallúdzsában három iraki fegyverest öltek meg, akik éppen házi készítésû robbanó szerkezetet próbáltak elhelyezni az autópályán — közölte a Centcom.

A merénylôk közül kettônek sikerült elmenekülnie. Fallúdzsa és Ramadi az iraki fegyveres ellenállás központjának számít Szaddám Huszein elnök bukása óta.

Két nagy erejû robbanás rázta meg helyi idô szerint a déli órákban Bagdad központját. Mint késôbb az amerikai hadsereg és az iraki rendôrség megerôsítette, a robbanásokat a fegyveres csoportoktól lefoglalt lôszer megsemmisítése okozta.

Európai diplomaták szerint lehetséges, hogy a tervezettnél késôbb, jövôre fogadják el az Európai Unió alkotmányát, s ez meghúsíthatja a dokumentum gyors ratifikálását — írja a The Wall Street Journal címû amerikai napilap európai kiadása (WSJE) keddi számában. A lap a csúszás lehetôségét azzal magyarázza, hogy az EU-államok között még mindig több kulcsfontosságú kérdéskörben nézeteltérések vannak, márpedig egy megállapodáshoz minden egyes jelenlegi, illetve jövôre csatlakozó tagország egyöntetû szavazatára van szükség. "Ha az államok nem akarnak megállapodást, ott maradunk, ahol vagyunk" — idézi a lap egy diplomata kompromisszumot sürgetô véleményét. Mások hozzátették: ha a mostani, olasz EU-elnökség alatt, azaz december végéig nem születik meg az egyezség, lehet, hogy a következô félévi ír elnökség alatt sem fog.

A legnagyobb probléma a szavazati súlyok rendszere. A lap emlékeztet rá, hogy a 2000-es nizzai megállapodáson alapuló jelenlegi rendszer az olyan, közepes nagyságú európai államoknak, mint Lengyelország és Spanyolország majdnem ugyanannyi szavazatot ad, mint Németországnak, amelynek mégiscsak kétszer annyi lakosa van. Az EU legnépesebb államai — Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia — hatalmuk csökkenésétôl tartanak, ha ezeket a szabályokat nem változtatják meg még azelôtt, hogy a 10 új, s alapvetôen kis tagország csatlakozik a szervezethez. Ezért egy olyan, a konvent által kidolgozott rendszert pártolnak, amely jobban kifejezésre juttatja egyes államok lakosságának különbségét.

Markó Béla szövetségi elnök december 13-ra, szombaton délelôtt 10 órára, Marosvásárhelyre, a Kultúrpalota nagytermébe összehívta a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) ülését. Javasolt napirend:a szövetségi elnök politikai tájékoztatója; az Ügyvezetô Elnökség beszámolója a Szövetség állapotáról; az önkormányzati választások elôkészítése; az SZKT mûködési szabályzatának módosítása; kérdések, interpellációk; különfélék. Az ülés délután 16 óráig tart.

Az SZKT ülést megelôzô Egyeztetô Kerekasztal december 12-én pénteken este 8 órától ülésezik Marosvásárhelyen, a Bernády Házban.

Hétfôn a parlament elfogadta a 2004-es társadalombiztosítási költségvetést. A törvénytervezetet a kormánypárt és az RMDSZ képviselôi támogatták 193 szavazattal, ellene a Nemzeti Liberális Párt (NLP), a Demokrata Párt (DP) és a Nagy-Románia Párt (NRP) szavazott.

Parlamenti együttes megvitatásán megszavazták a költségvetési-pénzügyi bizottság javaslatait, ellenben elvetették a demokraták által javasolt összes kiegészítést. Ennek oka az volt, hogy a demokraták nem nevezték meg a kiegészítés fenntartásához szükséges finanszírozási forrásokat, magyarázta Elena Dumitru munkaügyi miniszter. A 2004-re elôirányzott társadalombiztosítási bevétel

152 383 milliárd lej lesz, a kiadásokra 150 308,3 milliárd lejt irányoztak elô, a költségvetési többlet pedig 2074,7 milliárd lej lesz. Az elutasított javaslatok között szerepelt olyan, amely lehetôvé tette volna a köztisztviselôknek egy szabadsági prémium megítélését, étkezési jegyek kiosztását. A törvény elôírása értelmében azonban a közintézmények költségvetésében nem tüntethetnek fel olyan összegeket, amelyeket ételjegyekre fordíthatnának, függetlenül a finanszírozási rendszertôl és alárendeltségi viszonytól. Az elfogadott kiegészítések között szerepel az, amely elôírja az országos bruttó átlagbér 7 682 000 lejes összegét.

A liberális, demokrata és nagy-románia párti képviselôk bírálták többek között a pénzügyi mutatók valótlanságát és választási propaganda jellegét. Gheorghe Barbu demokrata képviselô szerint az egyetlen biztos jövedelemforrás az állami költségvetésbôl kiutalt támogatás, amely egyértelmûen ennek a büdzsének a válságára utal, amely már képtelen kifizetni kötelezettségeit saját erôforrásból. A kormány olyan választási évre készül, amikor gyakorlatilag teljesen leállítják a reformot és átalakítást, emiatt pedig a társadalombiztosítási költségvetés is teljességgel valótlan, magyarázta a képviselô. A hiányosságokról a törvényt támogatók is szóltak. Kerekes Károly Maros megyei képviselô szerint teljességgel értelmetlen a jövô évre tervezett munkanélküliségi arány ambíciózus mértéke mindaddig, amíg tanúi vagyunk továbbra is a munkaerô külföldi kivándorlásának és a feketemunka létezésének. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a munkaerô foglalkoztatottságára, a közigazgatásban jelen lévô bürokrácia és korrupció megszüntetésére. Minden igyekezete ellenére, ez a költségvetés nem oldja meg az ország szociális problémáit, és nem javít látványosan a nyugdíjasok helyzetén, vélekedett Kerekes Károly. A szavazás mellett azért döntöttek, mert a költségvetés a kormány ígéreteinek valóra váltási eszköze igyekszik lenni, mondta a képviselô.

"Választási bónusz" bevezetését javasolta Ion Iliescu államfô egy hétfô esti televíziós beszélgetés alkalmával. Ennek értelmében a legtöbb szavazatot elnyerô párt "jutalomként" megkapná a parlamenti helyek többségét. Az államfô elmondta azt is: véleménye szerint az Alkotmány további módosításra szorul, rugalmasabbá kellene tenni a választások megszervezésére vonatkozó elôírásokat. Iliescu kijelentette: elnöki mandátumának lejártakor szívesen visszatérne az SZDP élére.

Újabb alkotmánymódosítást tart szükségesnek Ion Iliescu. Az államfô hétfô este az Antena 1 tévéadó stúdiójának vendégeként kijelentette: talán már jövôre újabb alkotmánymódosító népszavazást kellene kiírni, ennek célja egy olyan alaptörvény elfogadtatása lenne, amelyben a választások megszervezésére vonatkozó alkotmányos elôírások sokkal rugalmasabbak. Kifejtette: bár a választások idôpontjának a kijelölése a kormány feladata, az alkotmányos elôírások nagyon szûk mozgásteret biztosítanak a kabinet számára. Sajnálatát fejezte ki, hogy a néhány hónappal korábbi alkotmánymódosítás alkalmával ennek a kérdéskörnek az újragondolása elmaradt.

Iliescu emlékeztetett: az Alkotmány szerint a választásokat csakis a parlament mandátumának lejárta után lehet kiírni, három hónapon belül, míg az elnökválasztásokra az államfô mandátumának a lejárta elôtt kell sort keríteni. A kormány azért gondolta úgy, hogy az elnök- és parlamenti választások elsô fordulójának ideális idôpontja december 12-e, a másodiknak pedig december 19, mivel a parlamentnek 2004. december 11-én jár le megbízatása, az elnöknek pedig december 20-án. Ha ez a dátum nem felel meg az ellenzéknek, a megoldás csakis az elôrehozott választások. Az Alkotmány elôírása szerint azonban ezekre a parlament mandátumának lejárta elôtt legalább fél évvel kell sort keríteni, tehát nem késôbb mint jövô év júniusában. Véleménye szerint a jövô évi három — helyhatósági, elnök- és parlamenti — választás közül legalább kettônek egybe kellene esni.

Az államfô szerint Romániában is be kellene vezetni az úgynevezett "választási bónuszt", amelynek értelmében az a párt, amelyik a legtöbb szavazatot kapja, alkothasson parlamenti többséget. Ha például a Szociáldemokrata Párt megnyeri a szavazatok 45 százalékát, kapja meg a parlamenti helyek 60 százalékát, ami a törvényhozás stabilitásához vezetne. (Iliescu nem részletezte, hogy véleménye szerint miképpen kellene a választási rendszert módosítani mindehhez.) A politikus ismét elmondta: támogatja a részvételi küszöb eltörlését, a parlamenti képviselôk számának csökkentését, illetve az egyéni választókörzetek szerinti szavazás bevezetését. Nem tudja viszont elképzelni azt a fajta névszerinti listás szavazást, amely lehetôvé teszi, hogy a választók maguk alakítsák ki a jelöltek sorrendjét. — Tapasztalatom szerint a választók alig találják meg a pártok jelképét, nemhogy a listákon neveket keresgéljenek — mondotta. Az államfô pénteken konzultál a parlamenti pártokkal a választási törvények módosításáról, a választások tervezett idôpontjáról.

Iliescu ugyanakkor kijelentette: államfôi mandátumának lejárta után nem távozik a politikai életbôl, és lehetséges, hogy visszatér a Szociáldemokrata Pártba, ha az alakulat is akarja ezt. Kifejtette, nem csak neki kell döntenie arról, hogy 2004-tôl újra pártelnök lesz-e vagy sem. — Látnom kell, hogyan alakulnak a dolgok. Változhat az SZDP is. Talán már nem felel meg nekik egy ilyen idôs ember, mint én (...) Meg kell választaniuk, nekik is akarniuk kell engem — fogalmazott az államfô, hangsúlyozva: — Aktív ember vagyok és az is maradok. Az elnök elmondta, még nem tudja, hogy indul-e a választásokon egy szenátori mandátum megszerzéséért, errôl a választási törvények módosítása függvényében dönt majd.

A Mediafax idézi Adrian Nãstasét, aki szerint természetes, hogy mandátumának lejárta után Iliescu elnök visszatérjen annak a pártnak az élére, amelyet gyakorlatilag ô épített fel. A kormányfô, aki Iliescu elnökké választása után átvette az SZDP vezetését, helytelennek tartotta azt a kérdésfelvetést, miszerint versenybe száll-e majd a jelenlegi államfôvel a párt elnöki tisztségéért. — Soha sem "rivalizáltam" Ion Iliescuval, és nem is tartanék természetesnek egy ilyen versenyt — mondotta.

A választások idôpontjára vonatkozó, naponta változó forgatókönyvek legújabbikát tegnap ismertette Acsinte Gaspar, a parlamenttel való kapcsolattartásért felelôs miniszter. Eszerint az elnökválasztások elsô fordulója november 28-ra esne, a parlamenti választások elsô, illetve az elnökválasztás második fordulója pedig december 12-re. Gaspar arról nem szólt, hogy a parlamenti választások második fordulója kapcsán marad-e a december 19-i dátum. Tekintettel azonban arra, hogy az egy héttel késôbbi idôpont, a december 26-i dátum egybeesne a karácsonyi ünnepekkel, amely nem csak az ellenzéki politikusok, hanem az egyház rosszallását is kiváltaná, a második fordulónak "aranyvasárnapon" való megszervezése a jelek szerint elkerülhetetlen.

Románia keddtôl az Europol tagja, az errôl szóló megállapodást Bukarestben írta alá Ioan Rus belügyminiszter és Jürgen Storbeck, az európai rendôrségi intézmény igazgatója.

Storbeck szerint Románia az Europol tagjává vált, de az EU-hoz való csatlakozásáig csak megfigyelôi státusban, döntési joga nem lesz az intézmény keretében. Hozzátette, Romániának mégis elônyös ez a jogállás, mivel megkapja az Europol teljes támogatását és ingyenes információkhoz jut az európai rendôri intézménytôl.

"A teljes jogú EU-tagsággal együtt Románia döntési jogot is kap az Europolban, ezzel együtt azonban anyagilag is hozzá kell járulnia az Europol mûködéséhez", mondta Jürgen Storbeck.

Ioan Rus kijelentette, a megállapodás jelentôs elôrelépés az európai integráció útján, hiszen nagymértékben hozzájárul az igazságszolgáltatásról és a belügyekrôl szóló tárgyalási fejezet lezárásához.

Kedden két órán keresztül tartott, és ma is folytatódik Ioan Avram Muresan, a parasztpárt egykori mezôgazdasági miniszterének kihallgatása az Országos Korrupcióellenes Ügyészségen (OKÜ). Muresant közösségi érdekek elleni hivatali visszaéléssel és csúszópénzek elfogadásával vádolják, az exminiszter azonban tagadja a vádakat.

November 13-án az OKÜ idézôlevelet bocsátott ki Muresan nevére, amelyben felszólította, hogy november 19-én és 20-án kihallgatásra várják. A politikus azonban egyik idôpontban sem jelent meg az ügyészségen.

A kivizsgálást egy megkeresés következtében indította be az ügyészség, eszerint Muresan hûtlenül kezelt több mint 28 milliárd lej értékû vissza nem térítendô USAID-hitelt, amit az amerikai kormány a zsombolyai Jimtim és az olti Redias privatizációjára utalt ki.

Lapzártakor kezdôdött el Bukarestben a Románia európai uniós (EU) 2007-es csatlakozását támogató fórum. A Parlament épületében zajló rendezvényen jelen volt Ion Iliescu államfô, Adrian Nãstase kormányfô, a parlamenti pártok, egyházak és szakszervezetek képviselôi. A fórum résztvevôi Románia euroatlanti integrációjának prioritásait tárgyalják meg az Európai Bizottság évi országjelentésének szellemében.

A címben foglalt intézmény elvi alapját és létjogosultságát az adja, illetve indokolja, hogy a romániai magyarság egy olyan nemzeti közösség, amely több mint nyolc évtizede — dacára helyzetének — egy önmagát teljesen egészében és teljes társadalmi artikulációjában reprodukáló entitás. Történelmi, kulturális, tradicionális és etnikai szempontból az egységes magyar nemzet része, államjogi és adminisztratív tekintetben pedig egyazon államiság keretében a többségi román nemzet mellett társnemzet.

Az utóbbi tizennégy évben valamennyi intézményét újjászervezte, illetve megteremtette. Ennek a teljes igényû nemzeti létnek megfelelôen van szüksége egész napos televíziós szolgáltatásra.

Vizuális hírigényét — tekintettel sajátos transzszilván elvárásaira — sem az RTV, sem a Duna TV, sem az MTV2, illetve a hazai kereskedelmi adók sem tudják maximálisan kielégíteni.

Mivel a születendô tévének valamennyi mûsora román feliratozást nyerne (idôvel román hangszinkront is), az egyetlen olyan médium lenne, amely a többségi nemzet felé a magunk által megalkotott definíciókat továbbítaná és semlegesítené a gyakori torzításokat. (Erre a szerepre sem a rádió, sem a nyomtatott sajtó nem képes.)

Az információs társadalomban a magasabb rendô kultúrának is a televízió a leghatékonyabb propagátora, mert az emberek — sajnos — egyre kevesebbet olvasnak.

Az új médium közszolgálati funkciókat vállalna, de reklámvonzó mûsorok sugárzását is beépítené stratégiájába.

A földrajzilag szétszórt romániai-erdélyi magyarság számára kulturális-lelki egységet biztosítana, megteremtené az önmegtartás legfontosabb feltételét: a nemzeti létélményt, illetve hozzájárulna alakulásához, erôsödéséhez.

Ennek a médiumnak a létrehozása és fenntartása sokba kerülne, de a PRO TV, az Acasã, a Prima TV, a Tele7abc, az Antena 1 mintájára mi is megvalósíthatnánk.

Gondolkozzunk együtt a témán.

Csép Sándor,a MÚRE elnöke

A kelet-európai országok és a volt szovjet tagállamok jövô évi hazai összterméke az EBRD becslése szerint 4,7 százalékkal nô, ami megegyezik az ideivel.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) várakozása szerint a közép-európai országok és a balti államok GDP-je 4,2 százalékkal nô az idei 3,3 százalék után. Ezen belül Magyarország hazai összterméke az EBRD várakozása szerint 5,0 százalékkal emelkedik az idei 3,0 százalék után, Romániáé viszont 3,0 százalékra csökken.

A délkelet-európai országok GDP-je jövôre a londoni székhelyû intézet elôrejelzése szerint 4,7 százalékkal emelkedik az idei 3,9 százalék után, a térségben a legnagyobb ütemû növekedés Albániában, Bulgáriában és Romániában várható.

Az EBRD arra számít, hogy a volt szovjet tagállamok (FÁK) hazai össztermék-bôvülése 2004-ben 5,0 százalékra mérséklôdik az idei 6,2 százalékról.

Közép- és Kelet-Európa, balti államok

Horvátország 4,0
Csehország 4,0
Észtország 5,5
Magyarország 5,0
Lettország 5,5
Litvánia 6,0
Lengyelország 4,0
Szlovákia 4,1
Szlovénia 3,1
Átlagos növekedés 4,2
Délkelet-Európa

Albánia 6,5
Bosznia 3,0
Bulgária 5,0
Macedónia 3,0
Románia 5,0
Szerbia-Montenegró 4,0
Átlagos növekedés 4,7

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 076 lej, 1 USD = 34 045 lej, 1 magyar forint = 153 lej.

Mintegy hétszázan vettek részt vasárnap Magyardécsén a kettôs avatóünnepen, amelynek során felszentelték a felújított templomot, és megnyitották az egyházi orvosi rendelôt.

— Nem lehet fontossági sorrendet felállítani a kettôs ünnep kapcsán — mondta Fekete János helyi lelkész, amikor arról kérdeztük, minek örültek jobban a magyardécseiek, a templomfelújításnak vagy a rendelônek.

— Az egyik a lelki gyógyulást szolgálja, a másik a testit — summázott a lelkipásztor, aki fontosnak találta megjegyezni: a tömeg szemmel láthatóan átérezte a pillanat fontosságát. Tervei iránt érdeklôdve a lelkész elmondta: jövôre szeretné felújítani a gyülekezeti házat és megkezdeni az ifjúsági ház építését.

Mint ismeretes, Magyardécse azon erdélyi települések közé tartozik, ahol a gyerekek — iskolába menet — istentiszteleten vesznek részt. Reggelente mintegy száz iskolatáskát lehet összeszámolni a templomban.

Sz. Cs.

Mozgó gyógyszertárak révén oldanák meg Beszterce-Naszód megye településein az ingyenes és árkedvezményes gyógyszerekhez való hozzájutást, jelentette be Maria Miculas, a megyei egészségbiztosító pénztár elnöke. Ezzel az intézkedéssel azokon a vidéki lakosokon szeretnének segíteni, akik sokszor kilométereket kénytelenek megtenni a városig vagy az elsô gyógyszertárig. A pénztár csak azokkal a gyógyszertárakkal tud szerzôdést kötni, amelyek szakképzett személyzettel rendelkeznek, ezt a feltételt pedig sok esetben nem teljesítik.

A megyében vidéken csupán 15 olyan gyógyszertár mûködik, amely szerzôdéses viszonyban áll a biztosítóval, ez pedig egy patikát jelent két, három községnek. A mozgó gyógyszertárak útvonaláról és órarendjérôl késôbb intézkednek és értesítik a lakosságot is.

Sok pénzébe kerül a megyének az idegbetegek kezelése is, az év elsô tíz hónapjában erre több mint kilenc milliárd lejt költött az egészségügyi biztosító. A krónikus betegségben szenvedôk kezelésére kiutalt pénzösszeg meghaladta a 16 milliárdot. Átlagban egy idegbetegnek havonta több mint kétmillió lej értékû gyógyszerre van szüksége, jelentette ki a pénztár elnöke, Maria Miculas. A vesebetegség kezelésére havonta átlagban 30 millió lejt költenek, a krónikus sárgasában szenvedôknek 2,2 milliárd lejt utaltak ki. Olyan ritka betegségek is elôfordulnak, amelyek kezelésére a betegnek havonta 55, valamint 61,4 millió lej értékû gyógyszert kell felírni.

Ha már tizenegyedikszer tartanak meg egy rendezvényt akkor biztosra elmondhatjuk, hogy immár hagyományos. Beszterce-Naszód megyében 1994-ben szervezték meg elôször

A nyelv csak élve tündököl címû vers és prózamondó vetélkedôt. A Beszterce Mûvelôdési Alapítvány által beindított rendezvényt lassacskán a megyei pedagógus-szövetség vette át és két részre "osztották": kölön az I–IV. osztályosoknak és külön az V–VIII. osztályosoknak — természetesen azért, hogy minél több tanulót mozgathasson meg.

Immár negyedik éve a bethleni általános iskola magyar tagozatának pedagógusai szervezik az I–IV. osztályosok számára a rendezvényt, mivel utazás szempontjából könnyebben elérhetô a település. Ebben az évben november 22-én került sor a vetélkedôre.

A megye 24 elemi iskolájából 19 nevezett be és jelent meg a rendezvényen. Inkább találkozónak nevezném, hiszen a 105 versenyzô tanulót legalább annyi szülô kísérte no meg a tanítók számára is nagy lehetôség volt ez a régen várt találkozásokra.

A programot Oroszhegyi Erika vicei református lelkész rövid imája nyitotta meg, majd — a szervezôk részérôl — Borsos K. László tanító köszöntötte az egybegyûlteket, majd. Fazekas István, a Beszterce Mûvelôdési Alapítvány kuratóriumának tagja üdvözölte a tanulókat, szülôket, pedagógusokat és kívánt sok sikert a vetélkedôhöz.

A verseny osztályonként folyt és háromtagú zsûri bírálta el a szavalatokat. Igencsak nehéz helyzetben voltak a "bírálók", hiszen jobbnál-jobb teljesítményeket kellett rangsorolni.

A kaláccsal és teaivással egybekötött szünet után eredményhirdetésre került a sor. Miután a tanulók megkapták a részvételi oklevelüket meg a mesés ajándékkönyvüket, minden osztályszinten néhány versenyzônek sírásra görbült a szája, hiszen nem hallotta a nevét. Ôk voltak a nyertesek.

A gazdag meséskönyvcsomagokat és díszokleveleket ütemes tapsviharban vehették át a díjazottak. Mindenki ünnepelt. Jó volt együtt lenni és hallani a tisztán csengô gyermekhangon elmondott verseket. Az ebéd után már ismerôsként búcsúztak a megye minden sarkából összesereglett tanulók és szülôk, elfogadva Szôcs Ildikó besztercei tanítónéni meghívását a 2004-ben sorrakerülô országos szakaszra.

Köszönetet mondunk a COMMUNITAS Alapítványnak és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az anyagi támogatásért és természetesen a "Bachus" vendéglô tulajdonosának, Orbán Lászlónak, aki lehetôvé tette, hogy a díjak átadása kifejezetten ünnepi hangulatban történjék.

Majla Júlia

A település — akárcsak a Beszterce-Naszód megyei Magyardécse — Géza–Décse nagyfejedelem, a méltatlanul feledett országszervezô nevét idézi, pontosabban azokat a késô honfoglaláskori idôket, amikor a félnomád állam szervezése során a nagyfejedelmi státus dimenziót váltott, és a neki dukáló szálláshelyek az "Erdôelôtti" határra gyökereztek. Mindkét Décse a sónak köszönheti létét: a Beszterce-Naszód megyei a dési, a marosdécsei pedig a tordai, illetve marosújvári bányák közelsége miatt vált fejedelmi szálláshellyé (akárcsak a Pata vezér/nemzetség nevét viselô Pata a kolozsi sóbánya közelében).

Országút menti településként — ma öt perc ide a vasút, ugrásnyira Nagyenyed vagy Torda — a helybelieket mindig vitte, sodorta magával a sors. Létét soha nem érezte veszélyeztetve — az országút és a Maros-part ilyetén hû szövetségese volt a falunak —, így történelmét viszonylag könnyen vissza lehet vezetni azokba a kora Árpádkori idôkbe, amikor dokumentumok tucatjai emlegetik a Maroson szállított sót, és az ezzel kapcsolatos bonyolult mûködtetô/ellenôrzô királyi apparátust.

Érdekes: a jövés-menés ma sem szûnt meg a faluban. A közigazgatásilag Miriszlóhoz tartozó településen — amelynek mintegy fele vallja magát magyarnak (mintegy 280 tagja van a helyi református gyülekezetnek, és ezt kb. tucatnyi lélek gyarapítja Maroscseszvérôl) — hamar meglátták az ideiglenes külföldi munkavállalások elônyét, így csak úgy sorolják a faluban a családfôket akik már évek óta Magyarországon vagy Spanyolországban dolgoznak, és hazajuttatott jövedelmükkel lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a marosdécseieket sehol nem emlegetik szegényeknek, ágrólszakadtaknak. Hogy miért tart még mindig a jövés-menés? A Maros-part jó termôfölddel gazdagít: a kukorica elönti a falut, a mögötte kialakuló disznótartó-kisfarmhálózat ma is jövedelemezô (50 ezer a hús kilója — Kolozsvárról igencsak frekventálják az itteni gazdákat). Elszigeteltségrôl szó sincs — ezen a téren ezeréves elônyök könyvelhetôk el. Tény: valami sodorja innen tovább az embereket — ezeréve sodorja. Persze a kollektív sodrásban szembetûnôbbek az egyéniek: a helyi lelkész, Kiss Levente "trónörököse", az ifjabbik Levente — harmadmagával — Szekszárdon képezi magát tovább abban a reményben, hogy a hároméves ápolói tanfolyam után további három évet tud-tudnak majd e szakmában — becsületes fizetés mellett — ledolgozni. Lányuk — Ibolya — Marosvásárhelyen tanul, orvosnak készül. — Meséli a lányom — mondja id. Kiss Ibolya tiszteletesasszony —, hogy a végzôsöknek kilencven százaléka Magyarországon akarja elkezdeni orvosi pélyafutását, hiszen idehaza nemigen lehet megélni a kezdôfizetésbôl. Aztán valószínûleg hazajönnek — tûnôdik el hosszasan (valószínûleg azon is, hogy Erdélyben hány település küszködik krónikus orvoshiányban, és a pályakezdôk — bár "földrajz-orvosilag" (persze ilyen nincs) biztosítva lenne számukra a lehetôség —, mégis kénytelenek odaát kamatoztatni azt, amit itt tanultak).

Jönnek-mennek az emberek Marosdécsén. A lelkészék élete is állomások sorozata. 11 éve érkeztek ide, az "állomások" egymásutánisága nemcsak az erdélyi lelkészi élettörténetek sajátos stációit villantja fel, de a felfele vergôdését is: a Hunyad megyei Lozsárdon (Piski mellett) mintegy 150, Tordatúron kb. 200, és most itt, Marosdécsén közel 300 lelkes közösségnek hirdethetik az Igét. Jelenleg ez a végállomás — mert minden útnak vannak ilyen stációi is.

Egy olyan településen, ahol ezeréves hagyománya van a jövés-menésnek, nehéz a demográfiai adatokból helyes következtetéseket levonni. Tíz év alatt negyvennel csökkent a reformátusok száma és mintegy felére esett vissza a román és magyar óvodásoké. Az viszont biztos: az apadás ritmusában nem érhetô tetten a "fele-feleség": a magyar gyorsabban apad — fut tovább. Lehet, hogy ez a természetes. Talán csak a határban futó országút lüktetése és a marosdécsei csend közötti feltûnô életzörej-szintkülönbségek indukálnak nyugtalanságot a szórványjáróban.

Szabó Csaba

Rãzvan Theodorescu mûvelôdés- és vallásügyi miniszter vasárnap elégedetten vette számba Nagyszeben belvárosának felújítási munkálatait, illetve a történelmi városrészekben elkezdett építkezéseket. A minisztert különösen a 16. századi rondellára (a 18. században rá) épített Thália Színházban végzett munkálatok fogták meg, olyannyira, hogy kijelentette: három és fél milliárd lejes támogatást fog majd kieszközölni ez épület renoválási munkálataira. Theodorescu csodának nevezte azt, amit a színház körül látott, de a luxemburgi nagyhercegség támogatásával felújított úgynevezett Luxemburg Palota — ahol a luxemburgi konzulátus és a különbözô német kulturális jellegû kutatóközpontok fognak székelni — is mély benyomást tett rá. — Amennyiben ilyen iramban és komolysággal folynak Nagyszeben belvárosában a felújítások, akkor egy éven belül kérheti az önkormányzat a Kispiac UNESCO-védelem alá helyezését — nyilatkozta.

Guttmann Szabolcs, Nagyszeben fôépítésze a Szabadságnak elmondta: miután Theodorescu a fenti kijelentéseket megtette, a szakemberek felhívták a figyelmét arra, hogy urbanisztikailag nonszensz a belvárosnak csak egy bizonyos részét az UNESCO figyelmébe ajánlani; a helyes javaslat az lenne, ha az egész történelmi városrészre hívná fel a minisztérium és az önkormányzat a neves európai intézmény figyelmét.

A hét végén tizenhét település huszonkét iskolájából érkeztek diákok a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba a Tudományos Diákkörök II. Erdélyi Konferenciájára (TUDEK). A megmérettetés elôtti napon a messzirôl érkezett diákok és tanárok elszállásolásával foglalkoztak a szervezôk, míg végül mindenki kapott szálláshelyet a kollégium bentlakásában. Biológia kategóriában tizenheten jelentkeztek, reál tudományokból ketten, földrajz témakörben hat jelentkezô volt, pszichológia és neveléstudományokból tizenketten, történelem és társadalomtudományokból tizenheten, magyar és néprajz kategóriában pedig tizennégy volt a jelentkezôk száma.

Másnap reggel korán kezdôdött a tulajdonképpeni verseny. A hetvenöt beérkezett pályamunkát a szerzôknek tíz percben kellett bemutatniuk az értékelô bizottságoknak és a közönségnek. Ebéd után a vendégek meglátogathatták a Bethlen Dokumentációs könyvtárat, majd hat órától kezdôdött a gálamûsor. Erre a díszvendégek Magyarországról érkeztek: Staar Gyula és Herczeg János fôszerkesztôk, akik bemutatták a Természet Világa és az Élet és Tudomány folyóiratokat. Ezután pedig Vekerdi László tartott elôadást Két korszak dialógusa. Galilei címmel.

Az eredményhirdetés mindenki számára tartogatott még meglepetéseket. I díjat nyert biológia támakörben Fóris László Szatmárnémetibôl, II. helyezettek: Kuhn Thomas Temesvárról, Dvoracsek Norbert és László Szabolcs Nagyenyedrôl, III. díjat kapott Albert Ágnes és Condurache Ottilia Marosvásárhelyrôl. Reál tudományok kategóriában I. díjat nyert Kovács Farkas Marosvásárhelyrôl, II. díj Bíró István és Keresztes István Marosvásárhelyrôl, III. díj pedig Fullajtár

Attila és Györfi György Nagyenyedrôl.Történelem és társadalomtudományok kategóriában I. díjat nyert Gyulai Arthur és Gál Csongor Gyergyószentmiklósról, II. díj Gál Orsolya és Kónya Ágnes Marosvásárhelyrôl, III. díj Szász Mónika Demiszke. Pszihológia és neveléstudomány kategóriában I. díj Kôvári Zolna Katinka Marosvásárhelyrôl, II. díj Albert Imola és Lakó Anikó Marosvásárhelyrôl, III. díj György Imola Marosvásárhelyrôl. Földrajz kategóriában I. díjat kapott Jenei László Lóránd Nagyenyedrôl, II. díj Molnár Katalin Barótról, III. díj Portik Tünde és Borsos Lehel Gyergyóújfaluból. Magyar nyelv és néprajz kategóriában I. díj Polgár Klára Dalma Nagyenyedrôl, II. díj Fülöp Júlia Kolozsvárról és Kántor Emese Marosvásárhelyrôl, III. díj Böjte Irén Csikdánfalváról.

(d.i.)

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Száznál több tordai diák lett részese a Comenius 1 — Iskolapartnerség elnevezésû európai uniós ökológiai programnak. Az Avram Iancu Iskola, további három — görögországi, németországi és olaszországi — iskolával együtt többezer eurós EU-támogatást nyert. A közös projekt témája Az élet forrása: a víz, mondta Ioan Groza iskolaigazgató, majd hozzátette, a program célja tájékozottá tenni a 9–12 éves diákokat a víz minôségének megôrzését, valamint a vízforrásokkal való gazdálkodást illetô kérdésekben. A projekt elsô része október végén, november elején zajlott, ennek során az iskolaigazgató munkaülésen vett részt Görögországban, ahol a partnerek bemutatták eddig kezdeményezett tevékenységeiket.

R. T. T.

Rövidesen felszámolhatja a tömbházlakások zöldövezeteire törvénytelenül épített garázsokat az API. A helyi tanács városrendészeti szakbizottságát tájékoztatták a létezô garázsok helyzetérôl, és megoldásokat próbáltak találni a jogtalanul felépített létesítményeket illetôen. Az API nyilvántartásában 2837 garázs szerepel, a terepfelmérés során 2898-at ellenôriztek. 485 esetben a garázsokban törvénytelenül alakítottak ki áramhálózatot, 25 építkezésben jármûvek helyett állatokat nevelnek, 11 esetben a tömbházak körüli zöldövezeten alakítottak ki tetôszerkezetet a gépkocsik részére, ugyanakkor mindenféle engedély nélkül 53 garázst találtak. A helyzet rendezésére az API több javaslatot tett, amelyet a szakbizottság elfogadott. A 11 tetôszerkezetes parkoló esetében mondják fel a szerzôdéseket és bontsák le a létesítményeket, ugyanakkor rendezzék azon garázsok helyzetét, amelyeket nem rendeltetésszerûen használnak. A hatósági engedélyek nélkül épített garázsok tulajdonosait kötelezzék háromévi bérleti díj kifizetésére, s az építményeket szakbizottság ellenôrizze — amennyiben az építkezési szakemberek mindent rendben találnak, a jogtalanul felhúzott garázsok esetében engedélyeket bocsátanak ki.

R. T. T.

Egyhetes ausztriai látogatásról érkeztek haza Egeres község elöljárói, a helyi tanács és a polgármesteri hivatal képviselôi. Az egeresi küldöttség a Knauf cég meghívására utazott Ausztriába, amely komoly befektetést szeretne eszközölni a Nádas menti régióban.

Gipszkôlelôhelyeken végeztek kutatásokat, illetve piacfelmérést is a Knauf osztrák cég képviselôi. A Bulgáriában, Moldova Köztársaságban, Magyarországon gyárakat mûködtetô vállalat jelenleg próbál betörni a román piacra. Az ausztriai meghívás a cég szándékainak komolyságát hangsúlyozza, értékelte Fekete P. P. János polgármester, aki rendkívül fontosnak vél minden megfontolt, életképes ajánlatot, amely új munkahelyeket teremtene Egeresen. A nagyközség lakosságát keményen sújtotta a kilencvenes években elharapózó munkanélküliség, amely azóta idôszakonként enyhül, ám tartós megoldást erre a szociális problémára nem sikerült találni. A polgármester szerint az Egeresen és környékén jelentkezô társadalmi és gazdasági gondokat elsôsorban munkahelyek biztosításával lehetne megoldani. Fekete P. P. János szerint a Knauf cég megtelepedése Egeresen a 21. századot jelentené a községnek, ugyanis mûködtetéséhez infrastruktúrára volna szükség, így például az utak állapota is jelentôsen javulna. A polgármester becslései szerint amennyiben teljes tevékenységi körrel mûködne, a Knauf gyára több mint száz személynek biztosítana munkát.

(ke)

A hideg beálltával egyre több tûzifára van szüksége a lakosságnak. A Szamosújvári Erdészeti Hivatal hatáskörébe tartozó 20 község lakosai nem panaszkodhatnak, az erdészek számukra is biztosítják a tüzelôt. Eddig 8500 köbméter tûzifát adtak el a környéken, ebbôl 300 köbméter az óvodáknak és iskoláknak jutott. A polgármesteri hivatalok mindenütt szem elôtt tartják a lakosság kéréseit, és az igényelt mennyiségtôl függôen utalják ki a fûtôanyagot. Elônyben részesülnek az orvosi rendelôk, a tanintézetek és a rokkant személyek, a szamosújvári önkormányzat rendszeresen gondoskodik tûzifáról.

A Szamosújvári Erdészeti Hivatal körzetében jelenleg két vágtér mûködik, de ha szükséges, még több helyen termelnek majd tüzelôt. Ha az idô is engedi, minden községben tovább vágják a fát, tehát az elkövetkezô idôszakban még tartalékra is számíthatnak a vidékiek.

E. Cs.

II. János Pál pápa segédpüspököt nevezett ki a bukaresti érsekség részére, az eddig az általános helynöki tisztet betöltô Cornel Damian atya személyében, megerôsíteni akarván ezáltal a romániai katolikus egyház hierarchiáját.

Mgr. Cornel Damian a Szilágy megyei Zsibón (nagyváradi egyházmegye) született 1960. május 8-án. Az általános iskolát és a líceumot Turnu Severinben végezte. A Iasi-i Teológiai Fôiskola befejeztével 1986. június 27-én szentelték pappá a fôvárosi Szent József katedrálisban, a bukaresti fôegyházmegye részére. Elôbb kápláni (segédlelkész) minôségben mûködött a Cioplea negyedi egyházközségben, majd 1987–1998 között a Szent Kereszt egyházközség plébánosa, s ezzel egy idôben erkölcsteológiát tanított a Szent Teréz Római Katolikus Teológiai Fakultáson. Az 1998–2002 közötti idôszakban kánonjogot tanult a római Gergely Pápai Egyetemen. 2002-tôl általános érseki helynöke a bukaresti fôegyházmegyének, és az említett fakultás kánonjog tanára.

Az új püspök szentelésére és segédpüspöki beiktatására Szûz Mária szeplôtelen fogantatásának ünnepén, december 8-án, a fôpásztori szentmise keretében kerül sor a bukaresti Szent József székesegyházban. A szertartást Ôexcellenciája Mgr. dr. Jean-Claude Périsset, a római Apostoli Szentszék nuncius-érseke, Mgr. dr. Ioan Robu érsek-metropolita és Mgr. Petru Gherghel jászvásári püspök végzi. Részt vesznek a római katolikus és görög katolikus rítusú hazai püspökök, illetve meghívottként a kisinyovi, plovdivi, valamint nikápoli püspök (utóbbi kettô Bulgáriából), és a németországi Münster püspöke. A rangos eseményt megtisztelik jelenlétükkel más egyházak és felekezetek vezetôi, hazai és külföldi vendégek, s nem utolsósorban Románia elnökének és kormányának képviselôi, élükön Rãzvan Theodorescu kultúr- és vallásügyi miniszterrel, valamint a Bukarestben akkreditált diplomáciai kar/testület.

A segédpüspököket az illetô egyházmegye szükségleteinek figyelembevételével nevezi ki az Apostoli Szentszék. Minden egyházmegyének egyetlen fôpásztora van, ôt jelölik ki megyéspüspöknek, aki a felelôs vezetô. A segédpüspököknek olyan "címzetes" püspökségeket juttatnak, amelyek a történelem folyamán megszûntek létezni. Például a Mgr. Cornel Damiannak adományozott Iziriana címzetes püspöke titulus nem más, mint olyan püspöki székhely, amely az egyház emlékezetében él ugyan, de már nincs hívô közössége, az idôk során felszámolták.

Fodor György

A Vízmûvek értesíti a lakó- és tulajdonosi bizottságok gondnokait, hogy novemberre a hidegvízórát a következô program szerint olvassák le:

November 27-én, csütörtököm 8–14 óra között: Monostor, Nyárfasor, Hajnal negyed;

November 28-án, pénteken 8–14 óra között: Mãrãsti (Tóköz, Bukaresti út, Dorobantilor út, Gyár utca, 1989 December 21 út, Cukorgyár utca, Napkelet utca, Kolozsi út, Dâmbovitei utca), Györgyfalvi negyed (Cipariu tér, Pata/N. Titulescu utca, Muncitorilor, Godeanu), Gruia negyed, Muncii út és Bács község, Központ (Széchenyi/M. Viteazu tér, Drãgãlina, Horea, Splaiul Independentei);

November 29-én, szombaton 8–14 óra között: Györgyfalvi negyed (H. Coandã, Albac, Alex. Vaida Voievod, Brâncusi, Alverna, Muscel), Grigorescu negyed.

Kérik a gondnokokat, biztosítsák a szabad bejárást a tömbház vízórájához és a leolvasáshoz egy lakó jelenlétét.

Lopás vádjával indult eljárás a kismonostorszegi Ciucurean I. ellen. A 22 éves, visszaesôként számontartott fiatal november 17-rôl 18-ra virradóra a Tim Rt. mûhelyébôl lopott el 5 csaptelepet. A 26 millió lejes kár megtérült.

Bombák Bonchidán
24-én délután fél 4-kor a válaszúti Baciu Viorel, miközben a gázhálózat szerelése közben árkot ásott a bonchidai Borsei utcában, hét aknavetôt talált. Az 50 mm-es kaliberû, második világháború korabeli robbanószerkezeteket a kolozsvári polgári védelem szállította el, megsemmisítés céljából.

(balázs)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Vegyészmérnöki Kar

November 27., csütörtök — dr. Muzsnay Csaba (Kolozsvár): A víz különleges sajátsága és szerkezete közötti kapcsolat. Helyszín a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karának épülete (Arany János u. 11. szám), földszint, 48-as terem. (volt 43-as).

Számítástechnika Kar

November 27., csütörtök, 18.00–20.00 — dr. Buzás Gábor (Kolozsvár): Barangolás az új fogalmak világában. Találkozó a Malom (Baritiu) u. 28. szám alatti fôépület elôcsarnokában.

A Közgazdász Klub bulit szervez csütörtökön este 22 órától a Harley Davidson mulatóban. A szervezôk mindenkit szeretettel várnak. A belépôdíj 40 ezer lej, amibôl 30 ezer elfogyasztható.

Benedek Dezsô Kolozsvárról elszármazott magyar, aki az egyesült államokbeli georgiai állami egyetemen antropológiát oktat. Azon számos magyarok egyike, akiknek politikai okok miatt már 1978-ban el kellett hagyniuk szülôföldjüket. A rendszerváltás óta vendégtanárként rendszeresen hazajár tanítani. Kezdetben a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karán oktatott, legutóbb a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívottja volt. Benedek Dezsô hét éve figyeli a romániai magyar felsôoktatást. Számos diákkal és oktatóval találkozott az évek során, és meglehetôsen népszerûtlen, de annál inkább megszívlelendô véleményt alakított ki a romániai magyar felsôoktatásról.

Beszélgetôpartnerem minden köntörfalazást mellôzve, már kezdetben szókimondó. A jóvilág hajnalán aggódik az erdélyi magyarságért, mert antropológusként számtalan olyan, a romániai magyarsághoz hasonló kisebbségben élô nemzetet és etnikumot látott, amelyek a többségi nacionalizmus jelentôs mértékû csökkenése után képtelenek voltak önálló nemzetként megmaradni, és asszimilálódtak. A beolvadás szoros kapcsolatban áll a felsôoktatás színvonalával, amely véleménye szerint nálunk gyalázatosan alacsony. Az említett jóvilágban pusztán a tudás kritériumai döntik majd el, kinek lesz busásan megfizetett állása, és ki tengôdik majd munkanélküliként.

A rendszerváltás következményeit értékelve elmondta, hogy 1990 után a fegyelmezettség meglazulása következett be, ami a lelkiismeretes munka térvesztéséhez vezetett. Egyrészt a jelentôs elszegényedés az oktatókat abba a fizikailag lehetetlen helyzetbe hozta, hogy egyszerre több intézményben is tanítsanak. — Ez azt eredményezte, hogy az egyetemi tanárok most már nemcsak egy, hanem három helyen nem tartják meg óráikat. Bizonyára kivételek is vannak, ellenben a legjobb szándékú oktató erejét is felülmúlja ehhez hasonló megterhelés. Az állami és a magánegyetemek között így egyfajta versengés indul be, amelybôl legtöbbször a magánintézmények kerülnek ki gyôztesen: az oktató lelkiismeretesebben tartja óráit a privátegyetemen, mint az államin, ahol — nyilvánvaló — az ellenôrzés nem olyan szigorú — mutatott rá. Az elmaradt órák mellett az oktatás korszerûtlensége is rákfenéje az oktatási rendszerünknek. — Egyes tanárok húszéves, immár megsárgult jegyzeteket használnak, amelyeknek a puszta ismertetése miatt a diákok mechanikusan író titkárokká silányulnak — mondta.

Nyugaton is sokkal fontosabb a tudás, mint a diploma, és nálunk néhány év múlva az oklevél csupán névjegykártyaként szolgál majd, viszont a munkaadó annál kíváncsibb a potenciális alkalmazott gyakorlati és használható tudására. Nálunk még a régi kommunista szemléletmód uralkodik, hogy akinek diplomája van, az elôbb-utóbb megtalálja helyét a szakmájában. Benedek Dezsô szerint a nemzetiségi hovatartozás még a diplománál is kevesebbet fog számítani.

A nemzetiség kapcsán beszélgetésünk ismét a romániai magyarság megmaradási lehetôségeire terelôdik. Úgy véli, a romániai magyarság a beolvadás fele vezetô úton halad, amelynek kezdeti szakasza arról ismerhetô fel, hogy számos magyar diák és szülô a magyar oktatás színvonalát kifogásolva választja a román tagozatot. Egy ilyen átállás egyenesen azt eredményezheti, hogy a nemzeti hovatartozás érzése kihajításra érdemes szentimentális kacattá válik, ami a romániai magyarság gerincének megroppanását jelenti.

Benedek Dezsô szerint az oktatók lelkiismeretlen munkája mellett ráadásul a diákok magatartása is kívánnivalót hagy maga után, mert a meg nem tartott órák miatti tiltakozás és méltatlankodás helyett egyes fiatalok a váratlanul adódott könnyebbik útnak örvendenek. — Tudomásom van olyan esetrôl is, amikor a tandíjas diákot tandíjmentes társai fenyegették meg az órák elmaradása ügyében tervezett feljelentés miatt. Mindenki számára világossá kell válnia, hogy mivel a mai diákok többsége komoly összeget fizet tanulmányaiért, az órák elmaradása a szó szoros értelmében lopásnak minôsül. Az oktatók és diákok felelôsségét patikamérlegre helyezve egyértelmû, hogy az elôbbiek feladata nehezebb, mert a lelkiismeretes munka mellett kötelességük a diákokat felvilágosítani, milyen nehézségeket okoz majd a közös Európában elvárt tudás hiánya — mondta.

A hanyagság jelei nemcsak a magyar, hanem a román tagozaton is tapasztalhatók, azzal a különbséggel, hogy a román kultúra nincs asszimilációs veszélyben. A Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetôsége nem valami rosszindulatú szándékkal járul hozzá a jelenséghez, pusztán az egyetem méretei azok, amelyek miatt a lelkiismeretlenség virulhat. — A helyzet azonban távolról sem olyan reménytelen. Fordítani még van lehetôség oly mértékben, hogy más nemzetiségeket is a magyar nyelvû oktatás felé lehetne csalogatni, de csak abban az esetben, ha ismét sikerül meghonosítani a lelkiismeretes munkaszellemet az egyetem falai között — mondta.

A fent vázolt gondok és esetleges megoldások egyáltalán nem elméleti lehetôségek. Ezt bizonyítják a Szamosközi István által vezetett Pszichológia és Neveléstudomány Kar magyar tagozatán tapasztalt javulások: minden órát megtartanak, a diákok szemeszter elején sylabust kapnak, az oktatók igyekeznek idejében kijavítani és visszajuttatni a dolgozatokat a diákoknak.

B. T.

Elôfordult már veled, hogy fél óra várakozás után sem jelent meg a tanárod órát tartani? Vagy annak ellenére, hogy tanulmányi átlagod alapján jogosult lettél volna, mégsem kaptál ösztöndíjat? Esetleg van olyan tárgy, amelynek esetében nem világosak a vizsgakövetelmények és azoknak kiértékelései? Vagy akad még olyan oktatód, aki 20 éves, megsárgult lapokról olvassa fel jegyzeteit, amelyet neked gépíró gyorsasággal kell papírra vetned?

Ha ezek a tények mind ismerôsek, vagy hasonló megoldhatatlan gondokkal küszködsz, akkor a következô sorok neked szólnak.

Idén februártól létezik szervezet Kolozsváron, amely többek között a diákok érdekképviseletével is foglalkozik. Azaz velünk. Ez a Centurion Társaság. Célkitûzéseik között a következô pontok is szerepelnek:

1.A diákok anyagi, szellemi támogatása minden szinten.

2.Olyan információs hálózat létrehozása, amely a diákság szellemi, mûvelôdési és edukatív jellegû igényeit hivatott szolgálni.

3.Oktatási intézmények támogatása az európai szabványok bevezetésében.

A legutóbbi Centurion ülésen néhány minket is érintô határozat született. A jelen lévô Kása Zoltán, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese ígéretet tett arra, hogy félévente személyesen fog találkozni a magyar diákokkal, hogy elsô kézbôl értesüljön panaszaikról.

De ehhez az kell, hogy a panaszok eljussanak hozzá, amennyiben azt a kar dékánja nem tudta orvosolni. Ez két módon lehetséges: vagy személyesen felkeresi ôt a diák a hét bármelyik napján, amikor fogadóórája van a fôépületben, vagy elektronikus levélben fordul segítségért a kasa@cs.ubbcluj.ro címen.

Ezenkívül bizalommal lehet fordulni a Centurion munkatársaihoz is, hiszen tudjuk, hogy sok esetben a diák a következményektôl félve, nem mer közvetítô nélkül lépni. A társasággal kapcsolatos további információkat a www.centurion.org.ro honlapon találhatjátok meg.

Nagy Andrea

Benedek Dezsô profeszor sommás véleményével bizonyára sokan nem értenek majd egyet, mind az oktatók, mind a diákok körébôl lesznek, akik hozzá nem értéssel, a valós helyzet nem ismeretével, talán rosszindulattal vádolják a georgiai egyetem oktatóját. Lapunk ennek ellenére vállalta a kételkedôk és tagadók támadásának ódiumát, mivel a saját tapasztalat, valamint a professzor diákokkal való rendszeres beszélgetése arra a belátásra kényszerített, hogy nem kitalált, és nemlétezô gondokról, hanem valós kórtünetrôl beszélünk. Mint a cikkbôl is kiderült, a felelôsség óriási, amit nemcsak egyeseknek, hanem oktatóknak, diákoknak, a felsôoktatással kapcsolatban lévô döntéshozóknak egyaránt vállalniuk kell.

A felvetett problémákra mindenképpen reflektálni kell, érdemes megszívlelni azokat, mivel nem rossz szándékkal születtek. Mindenekelôtt tisztázni kell, hogy a Centurion Alapítvány nem rossz szándékból jött létre, senkinek sem akar ártani, sôt. Az alapítók célja, hogy a romániai magyar felsôoktatásért felelôs tisztségviselôkkel és oktatókkal megtalálják azt a megoldást, amely véget vethet a fenti cikkben jelzett gondoknak. Szombaton a Római Katolikus Nôszövetség összejövetelén az Egyesült Államokba elszármazott professzor nem gyôzte hangsúlyozni, hogy ez esetben nem a bûnbakok keresése a fô cél, hanem a hiányosságra való összpontosítás, és annak minél elôbbi pótlása.

Az erdélyi magyar nemzetrész jövôjérôl beszélni nagyon sokakban visszatetszést kelt, fôleg azért, mert egyrészt a rendszerváltozás után a közélet zászlóvivôi már jócskán elkoptatták ezt a témát, másrészt az elôrelátás, a jelenségek hosszú távú következményeinek felmérése nem tartozik hangsúlyozottan a pozitív tulajdonságaink közé. A lelkiismeretlen munka emlegetése olcsó moralizálásnak is tûnhet, ellenben ha az órák valóban elmaradnak, az oktatók és diákok nem tesznek meg mindent a helyzet javítása érdekében, akkor mi másnak lehet ezt nevezni, ha nem lekiismeretlenségnek.

Figyelemre méltó Kása Zoltán rektorhelyettes álláspontja is, aki a diákok kritikáját hallgatva jogosan vélekedett úgy, hogy a diákok nem követelik elég erélyesen jogaikat. Az utóbbi években egyetlen diák sem kereste meg panaszával az egyetem vezetôségét az órák elmaradása miatt, emellett a szenátusban lévô diákok is csak abban az esetben emelték fel szavukat, ha az óraszámok csökkentését, és más ehhez hasonló kedvezmények kivívását akarták elérni. A Centurion Alapítvány tapasztalatai szerint az órák elmaradása számos diák örömét váltja ki, akik elégedetlenkedés helyett szó nélkül a váratlan módon adódott könnyebb lehetôséget választják.

Lehet érvelni azzal, hogy tanárok feljelentése rázós dolog, de az egészséges diáköntudat megköveteli, hogy a bátorság a félelem fôlé kerekedjék, és ne lehessen örökös indok a negatív következményektôl való félelem. Az egyetem néhány vezetôjében már megfogalmazódott az az igény, hogy minden szemeszterben egyszer találkozzanak a diákokkal, és megbeszéljék a közös gondokat. Emellett a panaszok benyújtására való bátorítás is olyan elôrelépést jelenthet, ami látványos forduláshoz vezethet. Viszont ehhez arra van szükség, hogy éljünk a lehetôségekkel.

Borbély Tamás, borbelytamas@freemail.hu

…mint a folyóiratból kiderült, dr. Gaal Györggyel való beszélgetés során.

1968 szeptemberében rendeletet hozott a minisztérium, amely szerint diáklapot alapíthatnak az egyetemek. A rektori hivatalok pedig azonnal utasítottak: "diáklap kell".

Kolozsváron ez a fent hozott rendelet találkozott egy "alulról" induló kezdeményezéssel. A magyar egytemisták Új Hajtás címû magyar folyóiratot szerettek volna létrehozni, viszont engedélyt nem kaptak hozzá. Születésre, életre jogosultnak az Echinox bizonyult, 24 oldalnyi felületébôl 3 oldalon magyarul, 1 oldalon pedig németül sorakoztak a betûk.

A folyóirat elsô fôszerkesztôje Eugen Uricaru volt (a Romániai Írószövetség elnöke), a magyar oldalaké pedig Rostás Zoltán, majd dr. Gaal György. Más nagy neveknek, személyiségeknek is volt közük az újsághoz, amelynek fontos, irodalmi és kulturális szerepe vitathatatlan. Szerkesztôje volt Németi Rudolf, Németi Nagy Erzsébet (Méhes György lánya), Egyed Péter, Szôcs Géza, Balló Áron, Horváth István. A lap hasábjain Balla Zsófia, Egyed Emese, Sántha Attila, Orbán János Dénes versei jelentek meg.

Nem volt könnyû a magyar oldalakat, egyáltalán az újságot szerkeszteni. Mindig kellett tartalékban egy fél oldalnyi anyagnak lennie, hogy miután a cenzúra "elvégezte a munkáját", ne pompázzanak fehér foltok a papíron, amint ez a két világháború között megjelent újságokban a cenzúra jegyeként észlelhetô. A magyar szerkesztôk harcoltak az egyre több oldalszámért, miközben állandóan szurkoltak, hogy meglegyen az elég — minôségi — anyag. Amikor pedig Ceausescut dicsôítô vezércikkeket kellett írni, azt az egész íróközösség kínlódta ki magából. Politikáról nemigen esett szó az újságban, csak nagyon burkolt formában, amint ezt Zsigmond Gyôzô egy, a lapban megjelent irománya mutatja: "…no de kegyelem, hóbortos, eltévelyedett fejecskémnek, dehogyis nézzük a csillagos eget. Kaptunk-e erre fentrôl valami utasítást? Meg aztán a földön élünk-e vagy az égben? Szabad-e mennyet keresni annak, aki benne érezheti magát? Jaj-jaj, mire vetemedtünk."

Göncz Árpád is méltatta a folyóiratot, Hodor Adélnak (a lap szerkesztôje 1991–1994 között) címzett magánlevelében: "az Echinoxot jól ismerem még elnökségem elôtti idôkbôl".

Aztán egyre kevesebb helyet kaptak a magyar és német nyelvû írások, néha meg a szerkesztôhiány miatt maradtak el a kisebbségek oldalai ("A kisebbség — viszont — csak politikában kisebbség. Irodalmában és mûveltségében maga az egyetemesség" — írta Kuncz Aladár). Végül 2001-ben megszüntették a magyar és német oldalakat.

B. E. E.

Hogy mikor válnak korszerûbbé az egyetemi könyvtárak, költôi kérdés. De legalább a fizikát hallgatók most már nem panaszkodhatnak. Az elmúlt néhány hónap folyamán mintegy ezer kötetnyi könyvadomány és két folyóirat-elôfizetés érkezett a leendô Bolyai Egyetem számára. Ennek megalakulásáig a könyveket az Erdélyi Múzeum-Egyesület kezeli. A körülbelül egymillió forint értékû adományról annak összegyûjtôjét, dr. Hantz Péter egyetemi adjunktust kérdeztem:

— Honnan származik az ötlet, hogy Magyarországról hozz könyveket?

— Mindig is vonzódtam a könyvtárakhoz. Kollégiumi könyvtáros is voltam hallgató koromban, és láttam, hogy sok magyarországi alapítvány és cég szívesen adományozna könyveket. Mivel itthon könyvhiány van, az ötlet magától adódott.

— Milyen állapotú a fizika kari könyvtár?

— A fizika kari könyvtár híján van a modern szakirodalomnak, különösen a modern magyar és angol nyelvû szakirodalomnak, de gondolom a többi kari könyvtárban sem sokkal jobb a helyzet. Ezt még ráadásul tetézi a könyvtárak rossz szervezettsége. A jelenlegi könyvtárszerkezetnek az a legnagyobb hátránya, hogy nincsenek szabadpolcos könyvek. Ha bemegy oda egy alsóbb éves diák, aki még nem ismeri olyan mélységben az irodalmat, hogy tudja konkrétan melyik könyvet keresse, és a tanártól sem kapott elég részletes útmutatást, akkor gyakorlatilag el van veszve. Sok diákom panaszkodott arra, hogy a könyv gerincére írt néhány szóból próbálja kikövetkeztetni azt, hogy mi is lehet magában a könyvben. Nagyon kényelmetlenné teszi azt, ha az ember több könyvvel akar dolgozni, hogy a köteteket egyenként kell kikérnie a nem mindig barátságos kiszolgáló személyzettôl.

— Lehet-e folyamatról beszélni a könyvgyûjtés terén?

— 1998-ban már szerveztünk egy gyûjtést, amelynek során angol nyelvû szakirodalmat vásároltunk, de nyilván ezek a könyvek sokkal drágábbak, és viszonylag keveset sikerült belôlük beszerezni. Ezek is az EME könyvtárában vannak; megvásárlásukat nyugati magyar szervezetek és magánszemélyek finanszírozták. Az idei magyarországi könyvek dandárját a tél és a tavasz folyamán gyûjtöttem össze. Ezek a könyvek november elején érkeztek meg, és a legfontosabbak — több száz kötet — szabadpolcon van, amelyek már most levehetôk és olvasható.

— A most hozott könyvek milyen arányban tartalmaznak fizikán kívül mást is?

— A fizika határterületeibôl, meteorológiából, geofizikából, biofizikából, fizikai kémiából bôven jöttek könyvek, de nagyon sok olyan matematikai és informatikai vonatkozásút is kaptunk, amelyek fizikusok érdeklôdésére is számot tarthatnak, valamint biológia könyveket is, amelyek biofizikusokat érdekelhetnek, orvosi biokémiát, sejttant, élettant. Számos szótár és lexikon is érkezett.

— Megvalósítható lenne hasonló könyvtoborzás más szakterületen is?

— Igen. Mi több, a Pro Hungaris Alapítványnál és az Országos Széchényi Könyvtárban is vannak szakkönyvek, melyek csak kiválogatásra és elszállításra várnak. Itt ragadnám meg az alkalmat hogy köszönetet mondjak az adományozóknak. Állíthatom, hogy mindenki segített, akit csak kértem. A könyveket a következô intézmények és kiadók adományozták: Pro Hungaris Alapítvány, Országos Széchényi Könyvtár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Nemzeti Tankönyvkiadó Magyar Tankönyvért Alapítványa, Mûszaki Könyvkiadó KFT, ELTE Eötvös Kiadó, ComputerBooks KFT, Akadémiai Kiadó, Vince Kiadó, Athenaum Kiadó, Dialog Campus Kiadó, Semmelweis Kiadó, Osiris Kiadó. Pénzadománnyal segített a Balassi Bálint Intézet, dr. Lovas István és dr. Néda Zoltán professzorok, valamint a gr. Degenfeld Sándor és a dr. Apponyi Gyula által kezelt pénzalap. Ritka könyveket kaptunk dr. Sasvári László, dr. Szathmáry Eörs és dr. Farkas Anna professzoroktól. dr. Kiss Ádám professzor úr számos tanáccsal, javaslattal segítette a munkát.

A folyóirat-elôfizetésekért (Természet Világa, Science Magazin) Staar Gyula fôszerkesztôt, illetôleg dr. Bíró László professzort illeti köszönet. Végül, de nem utolsósorban, köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a könyvek Kolozsvárra szállításában segédkeztek.

Remélem, hogy — legalább részben — hazai kiadványokkal viszonozhatjuk a kapott segítséget.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Sapientia Egyetem könyvtára, ahol a könyvek vannak, a Ion Ghica (Tamás András) utca 12 szám alatt található, és hétközben 9–19 óra között tart nyitva.

Kérdezett: Lôrincz Edina

Hét elôadás, közös címmel: Nem akarok somer lenni. (A cím ez esetben mindegy is, mint ahogy az elôadás egyes résztvevôi sem értették pontosan, miért is erre a névre keresztelték a sorozatot.) Az eredeti elképzelés szerint az elôadások régióstalálkozók lettek volna, amelyeken a különbözô vidékek különbözô szakterületeinek képviselôi meséltek volna arról, mit tegyen az, aki frissdiplomásként nem akar a fent említett kategóriába tartozni. Aztán összeült néhány politológus-hallgató, és kitalálták, hogy az ötlet jó, de ne így legyen.

S akkor…

Az elôadássorozat válasz kíván lenni az elmúlt 14 év kormányzatának hibás politikájára, amelynek eredményeképpen a fiatalok elôbb egyetemisták, majd somerek lesznek — mondta Kovács Péter, az RMDSZ ifjúságért felelôs ügyvezetô alelnöke. Hogy a sorozatcím jó-e, az egy újabb vita témája. (Errôl bôvebben lásd a kell-lista háromnapi felhozatalát.) Ami biztos, hogy (nekünk) jó, az a Campus jelenléte a folyamatban. Mert igenis, ott voltunk néhányan. Köztünk Borbély Tamás és Jakab-Benke Nándor.

Tamás, aki kérette magát

Mert hiába kérte a csoporttársa, hogy menjen be vele a Campus szerkesztôségébe, nem hagyta magát rávenni. Aztán mégis? Most meg azt meséli, hogy az újságírónak kapcsolatokra van szüksége, és a rendszer kiépítéséhez évekre van szükség.

Nándi, a Nemkovács

Azaz nem ilyen könnyen megjegyezhetô a neve, ezért Péter is lapról olvasta fel. De saját sorsának kovácsa, és megint elsôéves, ezért tiltakozik az ellen, ha azt mondják, hogy neki már sikerült.

Ágota, aki nem hiszi

És nem akar kávét fôzni egy szerkesztôségben, ahol nem is fizetnek neki érte.

Zsuzsa, a türelmes

Aki hajlandó kávét is fôzni, mert úgy véli, a "nemsomerség" is csak egy folyamat vége, amely akár a kávéfôzônél is kezdôdhet.

Alpár, a másik oldalról

Minden szempontból. Egyrészt, mert ô azt állitja magáról, hogy ô is újságírásban dolgozik, csak a másik oldalon. Másrészt, mert a (ki)menô újságírókról beszél, Budapestrôl jöttében, átutazóban Kolozsváron, ahol szerinte nincs tényfeltáró újságírás.

Zsolt, aki egy hajóban evez

És miközben a Perspektíva fôszerkesztôje, arról mesél, hogy ôk cikkdíjakat is adnak. Mert ôk pályáznak.

Bogi, aki csinálta

És most arról mesél, hogy valamikor a Campus-szerkesztés nagyon jól fizetô állás volt. Ha kiegészítetted az ösztöndíjaddal, meg is élhettél belôle. Meg arról is, hogy a Campus is pályázott, csak a KMDSZ-nek nem volt prioritás, hogy átadja az elnyert pénzt.

Én, aki még láttam Campus-cikkdíjakat

És ki is fizettem ôket, hogy ösztönözzem a munkát. És még mesélhetnék arról, hogyan pizzáztuk el a meglepetés hatása alatt az elsô fizetésemet.

És aki ebbôl egy szót sem értett,

Máskor gyere el!

NEKIK MÁR SIKERÜLT…

Éva

Egyre gyakrabban avatkozunk be a tudomány által a természet rendjébe. Ne számítsanak katolikus okfejtésre, mégsem szeretném vállalni a felelôsséget, hogy csemetém tulajdonságait számítógép monitorjáról válasszam ki. Például egy meddô angol házaspár eldönti, hogy szülôi szerepet vállal, ám esetükben ez nem ilyen egyszerû. Két lehetôségük marad, az örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés. Az utóbbi mellett döntenek. A vizsgálatok után a donorok kiválasztása következik. Az orvos három variációt ajánl. Elsô a 30 éves, átlagos testalkatú olasz férfi, aki foglalkozását tekintve villanyszerelô és a 27 éves alacsony, barna hajú cseh énektanárnô kombinációja, második a 32 éves spanyol humorista és a 30 éves svéd takarítónô páros, végül a 24 éves holland fodrásznô és a szôke hajú német trombitamûvész lehet gyermekük biológiai szülôje.

A génkeveredés valóban nagyon egészséges, képzeljük el gyermeküket, amint villanyszerelés közben szolmizál, hajvágás közben trombitálással szórakoztatja a kliensét, vagy ablakpucoláskor vicceket mesél. A génkereskedelem a XXI. század virágzó ágazatává válhat. Belecsöppenhetünk a szappanoperák világába, amikor két, mások által felnevelt, azonos szülôktôl származó gyerek egymásba szeret, a további mexikói hatású fordulatokról már nem is beszélve.

Kostyák Borbála

fátylat dobok a hangjegyekre

de a szférák zenéje

így is hallatszik

áthallatszik

mert néhány szem még

sugározza

a gyászének egyre hangosabb

a fekete menet végigkígyózza

a sárgolyót

és lopja a hangokat

sugarakat

fényeket

így útszéleken már csak némán

furulyázunk

mozdulat nélkül táncolunk

s érzés nélkül szeretünk

*

foltos lelkek

kerítése zene kettônk között

és a temetô fölöttünk

kérdezel mellettem

válaszolok a sötétben

azt látom amit érzek

hogy

a tüzet

senki sem hozta be

így fázom a

kályha mellett

álmunkban mondjuk az

igazat csak

álmomban tudnám és

is elmondani hogy még

mindig még mindig

koszorút fûznék hallgatásodból

és szeretnélek

egyszerûen

******

kattogó sínek közt

fehérlô vér vöröslô halál

élet nem él ember nem jár

dühöng a föld tovább tovább

egyre tovább

de csak zeng a zöld

fekete fekete fekete a föld

s a világ

Batizán Emese Emôke

Korábban — a sorozat eddigi három részében — a világ négy kontinensének kilenc országából (India, Finnország, Kamerun, Törökország, Kína, Argentína, Németország, Zimbabwe és Románia) a World Press Institute (Világsajtó Intézet) ösztöndíjasaiként négy hónapig az Amerikai Egyesült Államokat átutazó újságírók különleges élményeirôl számoltam be: alkalmazkodás Saint Paulban és Minneapolisban, extrém sport Minnesota állam északi részében, látogatás egy hiper-gazdag indián törzsnél, tehénfejés Wisconsin államban, illetve a San Franciscóban tett látogatás. Ma kiderül, hogy melyek voltak a Terminátor (polgári nevén Arnold Schwarzenegger) kormányzói gyôzelmének okai, milyen Los Angeles, Hollywood, Santa Monica, Beverly Hills, továbbá, miért nem ildomos fürdônadrágban megjelenni Malibu Beachen.

Még jóformán meg sem emésztettük San Francisco gyönyöreit, máris továbbutazunk Los Angelesbe, amelyrôl egy dolog biztosan elmondtató: nem nagy, nem is óriási, nem hatalmas, hanem MÉRHETETLEN. Az Egyesült Államok második városa a látohatáron túl terjed. Sôt, még annál is tovább. Megható, ugyanis a várost 1781 táján spanyol farmerek alapították, most viszont a szórakoztatóipar központját képezi. Kitûnô helyen szállunk meg: a University of California — Los Angeles (UCLA) bentlakásaiban, Beverly Hillstôl, Santa Monicától, Malibu Beachtôl és Hollywoodtól kôhajitásnyira. Ki is használjuk az alkalmat, és megérkezésünk napján néhányan máris beülünk a bérelt kocsiba, és nekivágunk az eddig csak a televízió képernyôjérôl látott helyeknek.

A világ filmközpontjának számító, hivatalosan már 1910 óta Los Angeleshez tartozó Hollywoodtól valahogy mást vártunk: naivan azt hittük, hogy állandóan filmsztárokba botlunk, velük vagy legrosszabb esetben mellettük, na jó, velük egy bárban sörözünk. Szerencsére nem vittünk magunkkal füzeteket, hogy autogramot kérjünk Brad Pittôl vagy Julia Robertstôl. Lazán végigsétáltunk a Sunset Boulevardon, de sehol egy fia sztárt sem sikerült megpillantanunk. Ugyanez volt a helyzet a Vine utcában: egyetlen ismerôs arc se jött szembe velünk. Nem így a Hollywood Boulevardon, ahol ismeretlen nevû sztárok is ránk köszöntek (szerencsére halkan tették, és nem hoztak zavarba), mi több, annyian voltak, hogy kénytelenek voltunk rájuk lépni. Pontosabban csupán a nevükre, hiszen csillagba rámázva ott díszelgettmindannyiuk neve a járdán: ez a Walk of Fame, azaz a sztárokat felsorakoztató sétány.

Másnap a burbanki NBC stúdiókhoz látogatunk, ahol talán a legtöbb filmet készítik, de itt van az éjjelenként a CNN tévéadón is látható Jay Leno Tonight Show-jának (Esti sóder) fôhadiszállása is. A sztárral nem találkoztunk, de többek között azt mesélték róla, hogy több tucat különbözô kocsival rendelkezik, minden nap másikat használ. Ez persze nála is csak egy ideig tart, aztán körülbelül két hónaponként kénytelen ismételni ôket... Csóró. Elszaladunk Beverly Hillsbe, de a magas kerítéseken és a fülükbôl a fekete zakójuk alá futó fehér fülhallgatós biztonsági ôrökön kívül nem látunk sokat. Néhány filmsztár házán bambulunk el, és elmegyünk a híres 90210 szám alá is, ahol a Beverly Hills 90210 tévésorozatot forgatták. Innen irány a Rodeo Drive, ahol egy kabátkát 300–400 dollár alatt nem lehet megvásárolni. Hamar kiizzadunk: az áraktól, de az augusztusi forróság miatt is.

Fürdôruhás élmények Malibu Beachen
Tiszta szerencse, hogy a Los Angeles Times újságnál nem hibásodott meg a klímaberendezés, ellenkezô esetben a kinti hômérséklet miatt jégkockákkal kellett volna bebugyolálni valamennyiünket. John Carroll fôszerkesztôvel, illetve a különbözô rovatvezetôkkel a világhírû lapnak az iraki háborúról írt anyagáról beszélgetünk. Szerintük az amerikai hadsereggel tartó riportereknek (embeded journalists) csupán részleges rálátásuk volt a háborúra, ezért a lap Bagdadba és a környezô országokban is küldött embereket.

— Célunk az volt, hogy a lehetô legszélesebb látókörtbiztosítsuk olvasóink számára — mondta John Carroll, a Los Angeles Times fôszerkesztôje. Az Univison spanyol nyelvû, ultramodern felszerelést használó tévétársaság székhelyének megtekintését követô ebéden a csípôs étel miatt volt némi köhécselés és sûrû vízivás, de mindenki elégedetten távozott az asztaltól. Sajnos "munkaidô" lévén nem tudtuk margheritát rendelni...

Malibu Beach pálmafákkal (az elsôket még San Franciscóban láttuk) és tangás lányokkal fogad. Mindkettônek örvendünk, és azonnal bevetjük magunkat a vízbe. Bár tudtam, hogy ez nem a megfelelô öltözet, mégis világoskék fürdôruhámban "szállok partra". Tanulhattam volna két évvel ezelôtti floridai tapasztalatomból: a konzervatív amerikai fiatalok rövidnadrágban mennek fürdeni, aki fürdôruhában jelenik meg, és fôleg férfiak társaságában van, az egyértelmûen homoszexuális. Nos, így történt idén is, ezúttal Kaliforniában, a híres Malibu Beachen: ferde szemmel néztek rám és finn kollégámra, amint az általuk speedonak nevezett, igen decens itthoni fürdôruhában jártunk fel és alá. Sôt, fényképezôdtünk is.

Épp ottlétünkkor zajlik a választási kampány a kormányzói szék betöltéséért. A választópolgárok törvényben megszabott hányada ugyanis úgy döntött, visszahívja Gray Davis kormányzót, akinek tevékenységét elégtelennek ítélték meg. Az elmúlt években Kalifornia, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb állama precedens nélküli pénzügyi nehézségekkel küszködött. Ezt a kaliforniaiak azzal magyarázták, hogy a kormányzó nem karizmatikus személyiség, képtelen átlátni a gazdasági folyamatokat, nem tett eleget azért, hogy több befektetô érkezzen az államba. Mandátumának felénél egyszerûen visszahívták, pontosabban megvonták tôle a bizalmat, és aláírásgyûjtés segítségével új kormányzói választások kiírására kényszerítették. Arnold Schwarzenegger kapott az alkalmon, és leginkább felesége (aki demokrata) unszolására jelöltette magát a republikánusok (!) listáján. A Terminátor gesztusa is jelzi azt, hogy a két amerikai párt között adott esetben nincs nagy különbség: a filmsztár felesége demokrata, ô meg a Republikánus Párt színeiben indult a választásokon. Több spanyol eredetû amerikaitól azt kérdeztük, kire szavaz. Félig angolul, félig spanyolul azt magyarázták Arnoldra. S hogy miért? Egyszerû: mert csak ôt ismerik. Meglepôdtek, amikor mondtuk nekik, hogy Kalifornia kormányzó-helyettese, a szintén spanyol eredetû Bustamante is indul a választásokon. Nem számít, ezek után is a menô "Arnie" volt számukra.

Idôközben a filmsztár megnyerte a választásokat, épp a napokban tette le az esküt. Az amerikaiak valahogy hisznek abban, hogy akit a tévében vagy a moziban látnak gólyót szórni vagy embereket földhöz vágni a jó lesz kormányzónak is. Utóbbi esetben Jessy Venturára utalok, aki hajdanán birkózó volt (az erôszakosabb fajta), de késôbb megválasztották Minnesota állam kormányzójává. Állítólag az ô idejében rövid volt a póráz.

Államhatár balkáni módra
Los Angelestôl és környékétôl a megfelelô étel társaságában búcsúzom: fatburgert (azaz kövér burgert) rendelek az ugyanolyan nevû gyorsétkezdébôl. A elárusító alaposan megnéz: mit keres itt egy sovány, európai hangsúllyal angolul beszélô pasas, aki nem több, mint hatvan kiló. Nem is érzem otthonosan magam a helyiségben, ugyanis itt csak három fajta Coca-Cola vásárolható: large (nagy), extra large (hatalmas) és King size (talán az egész család képes meginni). A hamburgerek, bocsánat "kövér burgerek" is akkorák, hogy itthon talán egy koca is jóllakna belôle.

San Diego régi városában van a szállodánk. Innen már közel van a határ, ahová el is látogatunk. A határôrség képviselôi arról számolnak be, sajnos egyre több mexikói próbálkozik átjönni a zöldhatáron, de számottevôen nôtt azok száma is, akik kábítószert próbálnak átcsempészni a határon. — Múltkor valaki saját végbelében próbált heroint áthozni, de túl ideges volt, gyanút fogtunk és kikutattuk. Semmi eredmény. Pechére, a nagy dolog és az anyag a szemünk láttára kijött belôle — meséli a tragikomikus történetet az egyik tiszt. A határôrök utolsó generációs berendezéseket mutatnak, amelyek segítségével egyre több kábítószercsempészt kapnak el. Mivel nem tudnak minden autót ellen-ôrizni az átvilágító gépekkel, legtöbb esetben a régi jó módszert alkalmazzák: a kutyát. Látogatásunk alatt a több hónapos képzésben részesült eb megtalálta a személygépkocsiban elrejtett kábítószeres csomagokat.

Érdekes módon a San Ysidro határátkelônel még balkánibb állapotok uralkodnak, mint nálunk. A csecsebecsét áruló mexikóiak jönnek-mennek a határon, senki sem ellenôrzi ôket. A két állam (Mexikó és Egyesült Államok) határát sárga színû, az aszfaltba mélyített gömbök jelzik. A kereskedôk fel-alá járnak, de mégsem állítják meg ôket, ugyanis a tulajdonképpeni belépés csak odébb van, senki sem törôdik azzal, hogy átlépték a hivatalos államhatárt, hiszen azáltal még mindig nincsenek az Egyesült Államok területén...

Utolsó kaliforniai napunkat a világhírû San Diegó-i állatkertben töltjük.

A sorozat következô részében ellátogatunk a detroiti (Michigan állam) Ford gyárba és egy perc néma csenddel áldozunk a World Trade Center áldozatainak a New York-i Ground Zeronál (az Ikertornyok helye).

Kiss Olivér

----

A Szabadság riporterének négyhónapos amerikai körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org

Örmény kultúra és mûvészet Szamosújváron címmel tartottak "örmény napot" 2003. november 13-án a bécsi Román Kulturális Központban. Az intézmény igazgatójának, Schaffhauser Ildikónak a meghívására másolatok segítségével elevenítették fel az osztrák fôváros mûvészetkedvelô közönségének és az örmény mûvelôdés iránt érdeklôdôknek a néhány hónappal ezelôtt Kolozsváron, a Mûvészeti Múzeumban azonos címmel megrendezett, nagysikerû kiállítást. Ugyanakkor három erdélyi kortárs képzômûvész, Debreczeni Botond, Lukács Mária és Azaduhi Varduca–Horenian is bemutatta alkotásait. A mûvészi mûsorban közremûködött Jánky Mária. A Kolozsvári Magyar Opera tagja örmény Komitas-dalokat énekelt.

A rendezvény meghívottjaként Azaduhi Varduca-Horenian az erdélyi örmények történetét ismertette és szólt a nagy múltú nép kulturális értékeirôl, ma is elevenen élô hagyományairól. "A szamosújvári örmények civilizált, modern társadalma és intézményei már a XVIII. századtól kialakultak, és saját jogszabályaikkal, törvényeiknek és vallásuknak megfelelôen éltek" — mondotta többek között. Elôadását vetítéssel tette érzékletesebbé. Szó volt továbbá arról is, hogy a kiállítás anyagát igényes kivitelezésû kötetben is megörökítették — kép-anyagát a jelen oldal illusztrálásához is felhasználjuk —, s hogy mind-ezek hozzájárulhatnak majd a szamosújvári Örmény Múzeum újjászületéséhez. Ugyanakkor az elôadó az egykori Armenopolis és Bécs városa között kialakult kapcsolatra is utalt.

Dr. Helmut Buschhausen professzor, a Bécsi Egyetem Bizantinológia és Modern Hellenizmus Intézetének munkatársa, aki könyvet készül megjelentetni Armenopolisról, s akinek Középkori kéziratok, a romániai örmény történelem és kultúra tanúi címmel értékes tanulmánya jelent meg az örmény nép keresztény hitre térítésének 1700. és a mai Szamosújvár alapításának 300. évfordulójára kiadott kötetben, többek között az örmény városnak a státusáról, az Osztrák–Magyar Monar-chiában betöltött szerepérôl szólt. Nem elhanyagolható ugyanis az a tény, hogy egy diaszpórában élô etnikum a tizennyolcadik században, az akkori viszonyokra korántsen jellemzôen, tudatosan, elôre kigondolt és meghatározott terv alapján épít magának varosi rangú központot.

Dr. Livia Drãgoi, mûvészettörténész, a kolozsvári Mûvészeti Múzeum igazgatójának elôadása, amely szintén elhangzott a bécsi "örmény nap" keretében, részletesen ismertette azt a megfeszített munkát, amely a nagyszabású kolozsvári kiállítást megelôzôen a különbözô tudományos mûhelyekben, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Mûvészettörténeti Tanszékén, a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban, az Erdélyi Történelmi Múzeumban és az Országos Levéltár kolozsvári fiókintézetében folyt. Elhangzott, hogy a szamosújvári Szentháromság templomban ôrzött örmény–katolikus kegytárgyak és festmények, többek között egy Rubensnek tulajdonított munka, a Levétel a keresztrôl az európai barokk mûvészet szerves részét képezi. Értékük felbecsülhetetlen. A 2003 május–júniusában a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban bemutatott kiállítás, a különleges biztonsági intézkedések és magas szállítási költségek miatt egyelôre csak másolatok formájában kerülhetett az osztrák fôvárosba, de a szervezôk remélik, hogy késôbbi idôpontban eredetiben is bemutathatják Bécsben az erdélyi örmény kultúra kincseit.

A továbbiakban Livia Drãgoi — betegség miatt személyesen nem lehetett jelen a rendezvényen, elôadását felolvasták — méltatta a a kortárs képzômûvészeti tárlat résztvevôinek, Azaduhi Varduca–Horeniannak, Debreczeni Botondnak és Lukács Máriának a mûvészi tevékenységét és elemezte a kiállított munkákat.

A bécsi szereplés elsô állomását képezte annak a tervezett rendezvénysorozatnak, amelynek célja az erdélyi örmény kulturális és szellemi kincsek szélesebb körû megismertetése és népszerûsítése. A külföldi turné következô állomáshelye, elôreláthatólag, Budapest lesz. A szervezôk már a meghívás birtokában készülnek az újabb bemutatóra, amelyet ezúttal örmény táncokkal szeretnének látványosabbá tenni.

(németh)

Erre a kérdésre keresi a választ a Korunk legújabb, novemberi számában Lászlóffy Aladár és közvetve Bajor Andor, valamint Majid Delary és Lakatos Artúr. Publicisztikai-szépprózai megközelítésben elôbbiek ilyenformán: "Kurd ügyben is kétezer évenként legalább valaki észreveszi, hogy történelemföldrajzi fogalomként létezik Kurdisztán, de hát ezeknek nincs semmilyen államuk. Nemhogy anyaország és elcsatolt, megszállt, csonka, határon túli, szórvány, satöbbizett területek, de semmi! (...) Szinte mindenki sorra, csak a kurdok sosem jutottak még egy kicsiszékhez sem. Pedig azóta hol van Ninivé, és hol van Babilon, és hol van Róma? Hol vannak a nem létezô Kurdisztán régi játszótársai, azok a nagyfiúk? Persze úgy kell nekik, ha túlérettekké, túlromlottakká, túlilyenekké-olyanokká váltak. Ám a kurdok soha meg se mutathatták, hogy milyenekké válhattak volna, helyi odakozmálásokon kívül fel se égethették valaki szent határait, nem kaptak rá idôt s módot. Valósággal bánkbánosan kezdôdhet a monológjuk, hisz nincs a teremtésben vesztes, csak ôk.

A kurd kérdés mindig is áthallásos lehetett, de számunkra igazán szemléletessé Bajor Andor gyönyörû fúgája, elhíresült hegedûszonátája, kurdszimfóniája révén válhatott. Akik kurdoskodnak mind-mind ilyen jogfoszlányokért kardoskodnak. Bajor ekképpen emelte a mi sorsunk metaforájává is kurd-rokonszenvét.

Nem értem a kurdokat.

Nem is értem mit akarnak a kurdok, amikor azt sem lehet tudni, hányan vannak, kétmillióan, tízmillióan vagy húszmillióan, mert a kurdokat meg sem számolták becsületesen a kurdok. És nem lehet azt sem érteni, még mit is szeretnének a kurdok, amikor van nekik öt szép és becsületes hazájuk, és nem lehet tudni, ez miért kevés a kurdoknak? Vajon még mit is akarhatnak a kurdok, amikor írhatnak arab betûkkel, latin betûkkel, sôt cirill betûkkel is, de úgy látszik, háromféle írás még mindig kevés a kurdoknak. Talán kínai jelre is fáj a foguk, vagy ki tudja, az indián csomóírásra is, az ógermán rúnákra is, nemkülönben az egyiptomi hieroglifákra, hogy még avval is körmölhessenek a kurdok. Nem lehet megérteni ezeket a kurdokat, hogy még mit is akarhatnak, amikor a törökök elfogadják töröknek, az irániak iráninak, az arabok pedig arabnak a kurdokat. De ez sem elég a kurdoknak, és addig mozgolódnak, amíg a törökök arabnak, az irániak töröknek, az arabok pedig irániaknak nézik a kurdokat."

A ma a világban szétszóródott, de zömében Törökország, Irak, Irán és Szíria területén élô, mintegy 25–30 milliónyi kurd népesség egészen pontosan máig sem tisztázott eredettörténetérôl, nemzetté válásukról, történelmükrôl és az említett négy országban kialakult, jobbára státustalan státusukról Majid Delary, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem doktorandusa ír részletes, gazdag dokumentációs anyagra támaszkodó tanulmányt. Lakatos Artúr kolozsvári kutató A kurd kérdésrôl — Erdélybôl címû értekezésében elsôsorban a téma társadalmi-politikai vonatkozásaira összpontosít annak a fényéban, hogy "a kurd a világ legnagyobb létszámú állam nélküli nemzete (...), és változásra a közeljövôben nincs remény". L. A. tollából pedig kivonatosan arról olvashatunk, hogyan viszonyul a romániai sajtó a kurd kérdéshez.

A központi kurd tematika mellett a novemberi lapszám többek között interjúközelbe hozza Domokos Gézát. Szabó Géza a Kriterion Könyvkiadó egykori igazgatóját a hajdani cenzúráról és annak ma is létezô gazdasági változatáról, valamint a könyvkiadás jelenérôl és jövôjérôl faggatja. A Filmszem rovat Képernyôszél — jegyzeteiben Szántai János megállapítja, hogy: "A Discovery mûsorai a humanizmus, a multikulturalizmus és a politikai korrektség termôtalaján szökkennek szárba", de ugyanakkor azt is, hogy "a politikailag korrekt humanista-multikulti törzsön mindenhol ott élôsködnek a populizmus, a propaganda és az önmagáért való szenzációhajhászás kiváló mimikrivel rendelkezô parazitái". A Korunk kávéház amolyan "szabadságos-campusos" változatban hozza a Lesz-e Kolozsváron magyar jövô? vitafórumnak a lap júliusi számában közölt, elsô, szerkesztett variánsából kimaradottakat. Verset Nyilas Attilától és Kukorelly Endrétôl, szépprózát Bogdán Lászlótól és Hajdú Farkas-Zoltántól olvashatunk.

(nj)

Ha véletlenül valaki arra az emeletre téved, ahol a Kovács család lakik, akarva-akaratlanul is felfigyel a vidáman csilingelô gyermekhangokra, amelyek a vastag ajtó mögül áradnak. A lakásban két kislány mosolyog rám, kicsit félszegen, de inkább kíváncsian, mint ijedten. A konyhából elôlép még egy lány, ô már inkább hölgy, mint gyermek, ô a család elsôszülöttje, Dalma.

Az apa, Zoltán kicsit gyôzködi ôket, aztán sorra bemutatkoznak: Annamária, Csilla, és elôkerül az alig négy és fél éves Abigél is, akit a nagy mozgolódás kicsalt játékai mellôl.

Elôször a gyerekeket kérdezem, Annamária elmondja, hogy kedvenc tantárgya a matematika, nagyon szereti az iskolát és az osztályát, jóllehet nemrég kezdte az elsô osztályt 6 évecskéjével. Megvallja, hogy gyakran veszekszik testvéreivel, fôleg a játékok miatt, de apuka mindig közbelép, és elsimítja a dolgokat. Ahogy Annamária befejezte a mondatot, megszólal Abigél, aki négy és fél évével meglepôen nyitott. Kapásból elénekel néhány dalocskát, természetesen az örökzöld Csiga-biga, gyere ki és a Süssünk-süssünk valamit nem maradhat ki egyetlen magát tisztelô négyéves elôadásából sem. Amikor arról beszélgetünk, hogy ki mit szeretne a legjobban, Abigél bevallja, hog ô leginkább egy saját úszómedencét kérne, amelyben bármikor fürödhet. Itt már közbeszól az édesanyjuk, Enikô is, aki elmagyarázza, hogy nemsokára házba költöznek, és ott az udvar egyik sarkát berendeznék játszótérnek a gyerekek számára, de Abigél a játszósarok helyett inkább medencét szeretne.

Még nem döntöttük el, hogy Abigélt zeneiskolába irassuk-e, bár nagyon szeret énekelni — mondja Enikô. A két nagyobb odajár, Csilla második osztályos, zongorázni tanul, amivel nem is lenne nagy baj, mert szereti a hangszert, csak gyakorolni nincs mindig kedve. Annak ellenére, hogy csak 8 éves, a család legnagyobb gyermeke Dalma után, aki 15. életévét tölti hamarosan. Csilla leghôbb óhaja az, hogy ô legyen a legkisebb a testvérek közül. Zoltán szerint van egy kis versengés közöttük, de ez így természetes, talán még jó is, hiszen nem árt megszokniuk, hogy nehéz az élet.

Az élet valóban nem könnyû, különösen annak az anyukának, aki minden nap három gyermeket kell hogy vigyen és hozzon különbözô órákban, el kell hogy végezze a házimunkát, és még anyának is kell lennie, a szó igazi értelmében. Enikô bevallja: mindig tele van a nap, a házimunkának soha sincs vége, mindig akad valaki, aki a folytonosságról gondoskodik, de hát ez ezzel jár.

Nagyon sokan csodálkoztak és csodálkoznak azon, hogy négy gyermeket vállaltunk, de számunkra a gyermekek istenadta ajándék, és úgy is kezeljük ôket. Nagyon kevés szabadidônk marad, de próbálunk különbözô tevékenységekbe bekapcsolódni, fôleg az egyház keretein belül. Gyakran kaptunk ott jó tanácsot, erôt meríthettünk, hogy ha ez nem lett volna, nem tudtuk volna elvégezni feladatainkat, munkánkat. Az az igazság, hogy a nap végére általában már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, de mindennek ellenére nagyon büszkék vagyunk gyermekeinkre. Érzem, hogy nagyon szükségük van rám, a legkisebbtôl a legnagyobbig, és ez nagyon jó érzés. Annamária különösen igényli az ölelést, a babusgatást, Csilla valamivel önállóbb, Dalma pedig már inkább a beszélgetést szereti. Tudom, ha az ember nem hallgatja meg gyermekét, talán többet nem lesz alkalom folytatni ugyanazt a beszélgetést. Az idônket sajnos nem tudjuk teljesen egyformán elosztani közöttük. Szerintem az a fontos, hogy az idôt minôség szempontjából jól osszuk el gyermekeink között. Az elején tartottunk az anyagi gondoktól, de idôvel rájöttünk, ezek nem is igazi gondok. Mindig megoldódnak valahogy. Az ember akkor látja igazán, amikor már megvan a gyermek, hogy milyen világot tett volna tönkre, ha nem adja meg neki a lehetôséget az életre.

— Nem vagyunk szegények, sem gazdagok — szól közbe a ház ura. Egy kerékpárokat és alkatrészeket áruló üzletet üzemeltetek, nyáron jobban megy a bolt, télen már nehezebb egy kicsit, de mindig kihúzzuk valahogy. Hiszek abban, hogy az Istenbe vetett hitbôl meg lehet élni, még akkor is, amikor éppen nincs bicikliszezon. Hatalmas felelôsség nehezedik ránk, hiszen enni kell, ruha kell, mégis a legnagyobb kihívást a nevelés jelenti: mind más korosztályba tartoznak, más baráti körrel rendelkeznek, annak ellenére, hogy testvérek, sok szempontból különböznek. Számomra nagyon fontos az, hogy a szülôk és gyerekek együtt tudjanak örülni, szórakozni. Hogy milyen az, ha az embernek négy lánya van? Nem jó…, hanem nagyon jó! — kiált fel Zoltán.

Gálffy Attila

A köhögés testünk egyik komplex védekezô mechanizmusa, védi a légutakat az ártalmas anyagok bejutásától, a tüdôket és légutakat megtisztítja a potenciálisan káros anyagoktól. Már Hippokratész is ismertette, hallható komponensét hangsúlyozva.

A minôség tekintetében a köhögés vagy száraz, vagy nedves (produktív).A száraz köhögés nyálkahártya-irritációt jelent, gyulladásos folyamatok elején (pl. vírusos fertôzések elején), idegentest-aspirációnál, külsô nyomás eredményeképpen (pl. mellkasi daganatok). A nedves, szörtyögô, produktív köhögést akkor halljuk, amikor a váladék felköhögôdik, kisgyermekek és csecsemôk nem tudják ezt a váladékot kiköpni, hanem lenyelik. A véres köpettel járó köhögés okait elôször a felsô légutakban megbújó forrásokban kell keresni (orr-, fogíny-, nyelvvérzés). Heves köhögés a légúti nyálkahártya vérzését képes kiváltani. Véres köpetet okozhat idegen test, szamárköhögés, légúti haemangiómák, papillomák. Bizonyos szívbetegségek és szindrómák is vezethetnek véres köpetürítéssel járó köhögéshez.

A köhögés fellépésének ideje is fontos. Az egész nap fennálló köhögés légúti gyulladásos betegségre utal, a fôképp éjjel jelentkezô köhögés orrmelléküreg-gyulladásra, azaz sinusitisre jellemzô. A reggeli felkelést követôen jelentkezô köhögés produktív, típusos azoknál, akiknél erôs nyáktermelés van a légutakban: pl. dohányzóknál. Az evés kezdeténél jelentkezô köhögés azt jelzi, hogy az étel egy része a légutakba jut. Lehet születési rendellenesség (pl. nyelôcsô-légúti sipoly) vagy nyeléskoordinációs zavar (pl. cerebrális bénulás) a tünet hátterében. A köhögési rohamokra helyhez kötöttségük is lehet jellemzô. Allergiás betegségnél, asztmában a köhögés általában ott jelentkezik, ahol az allergén van.

Az akut köhögés a betegség idején fellépô köhögés, mely 7–14 nap alatt lezajlik. Az ennél hosszabb ideig tartó köhögést már krónikusnak nevezzük.

Ha a vizsgálatok nem utalnak semmilyen pulmonális okra, akkor ún. extrapulmonális okok miatt köhög a beteg. Ezek közül mostanában egyre gyakoribb a gastro-oesophagealis reflux, ami azt jelenti, hogy a gyomorsav (fôleg fekvô helyzetben) visszafolyik a nyelôcsôbe és az innen kiinduló reflex áll a köhögés hátterében. Létezik még pszichogén köhögés, amikor száraz, rövid sorozatban köhög a beteg, mintha szokása lenne a köhögés. A köhögési reflexet pszichés úton tudjuk befolyásolni, meggyôzôdhetünk róla színházban, ahol az elsô köhintést szinte járványszerûen veszi át a tömeg.

Gyermekkorban az asztma a leggyakoribb oka a krónikus köhögésnek.

Az állandóan köhögô beteg vizsgálata kell hogy tartalmazza a fül-orr-gégészeti vizsgálatot, a mellkasröntgent, az orrmelléküreg-röntgent. A teljes vérkép és köpetvizsgálat is része a kivizsgálásnak.

A köhögéssel szemben háromféle stratégiát folytathatunk:

1. Oki kezelés: például szívtámogatás, ha a köhögés oka jobbszívfél-elégtelenség, az idegen test eltávolítása a légutakból, gyomorsavcsökkentô adása gastro-oesophagealis reflux esetén.

2. Tüneti kezelés ott indokolt, ahol nem ismert a köhögés preciz oka, de az intenziv nem produktiv köhögési rohamok megviselik a beteget, alvászavart okoznak.

3. Nem kezeljük a beteg köhögését akkor, ha a köhögés eltávolítja a túltengô hörgôváladékot, vagy akik spontán gyógyuló betegségben szenvedve, rövid ideig tartó, alkalmi köhögésrôl számolnak be és a köhögés nem viseli meg ôket.

A köhögéscsillapítók két nagy csoportra oszthatók: a köhögés központjára ható gyógyszerek (centrális hatású köhögéscsillapítók) és a perifériásan ható köhögéscsillapítók. A köhögés központjára ható gyógyszerek a központ depressziója révén gátolják vagy elnyomják a köhögési reflexet. A perifériásan ható köhögéscsillapítók a nyálkahártyára gyakorolt enyhe fájdalomcsillapító és érzéstelenítô hatás révén, illetve a nyák sûrûségét befolyásolva könnyítik a köhögést. Ez utóbbiak közül legismertebbek az expectoránsok és a mucolytikumok.

A köhögés kihívás az orvosnak, nincs ugyanis egyszerû terápiás megoldás a kezelésben.

Dr. Leitersdorfer Sándor

Újabban egyre inkább divattá válik szidni a televíziót, különösen a gyerekek vonatkozásában. Tény, hogy tíz évvel ezelôtt sokkal kevesebbet tévéztek a gyerekek, mint ma. Akkoriban még megvolt a becsülete az esti mesének: tudtuk, hogy menetrendszerûen feltûnik a képernyôn a Tévémaci, nem a mostani, hanem a még azelôtti, aki Bálint Ágnes kedves képeskönyvének megjelenésével vált igazán közkinccsé, és aki Valérka nevû babájával minden este arra intette az apróságokat, hogy a mese után tessék szépen ágyba bújni. Hol vannak már ezek az idôk, sóhajthatnánk fel, hiszen mostanában már a nap huszonnégy órájában is sugároznak meséket az égi csatornák. Igen ám, csakhogy nem mindegy, hogy milyen is az a mese, amihez a gyerek bármikor, korlátozás nélkül hozzájuthat.

A mesevilág is kitermeli a maga idôszerû hôseit, áramlatait. Amikor például az unokaöcsém volt abban a korban, hogy éjjel-nappal csak rajzfilmeket nézett volna, akkoriban a Dragon Ball hódított. Egy jóérzésû ember megborzongott, ha belepillantott egy-egy epizódba, ráadásul a figurák játék formájában is kezdtek terjedni, mindenféle, a gyereknek kedves használati tárgyon feltûntek, vásárolni kellett nekik, persze. Megrázó volt, amikor felröppent a hír, hogy a rajzfilmet annak erôszakosságára hivatkozva a kereskedelmi tévécsatorna késô éjszakai idôpontra helyezte át, és ennek következtében több kiskamasz korú gyerek öngyilkosságot kísérelt meg. Hihetetlen, de így van. Aztán, néhány évvel késôbb jött a Pokémon-ôrület, ez már az unokahúgom idejében volt, Csengének is meg kellett venni a Pokémon-figurákkal díszített labdát, nadrágocskát, kifestô-könyvet és hasonlókat. Szerencsére azonban mindkét gyermek lelkesedik például Micimackóért, de Pom-Pom meséiért, Frakkért vagy Vukért is. Csakhogy ezeket a régi, nagyon kedves rajzfilmeket, bábfilmeket már egyre ritkábban vetítik. Nyáron nagyon kellemes élményt jelentett, amikor teljesen véletlenül az m2-re kapcsolva "elcsíptem" gyerekkorom egyik kedvencét, a kockás fülû nyulat. Csukott szemmel is fel tudtam volna idézni a kezdô képsorokat, amikor a nyuszi reggel álmosan kimászik a zoknikkal telezsúfolt bôröndbôl, felmászik a kéményre, egyik fülével megtörli messzelátóját, és körülnéz, hogy lássa, hol és kinek kell segítenie. De ugyanilyen jó volt a Nôk Lapjában újraolvasni Mazsola és Manócska kalandjait, ettôl pedig már csak egy lépés a Futrinka utca. Az is eszembe jutott, hogy kamaszként, amikor az ember lányát már rég nem a mesék érdeklik, milyen nagyra értékeltem az Égbôl pottyant meséket, Levente Péter, Gryllus Vilmos és Döbrentei Ildikó közös produkcióját.

Szóval, igaz, hogy a tévében rengeteg a szemét, de idônként azért érdemes megkeresgélni az igényesebb mûsorokat is. És ha belegondolunk abba, hogy a Cartoon Network-nél évek óta bevett szokás, hogy január elsején egész nap Tom és Jerryt vetítenek, akkor talán nem is olyan rémes a helyzet. Ráadásul odaát, az anyaországban újra kiadják a klasszikus meséket, ifjúsági regényeket, például éppen Bálint Ágnes mûveit, tehát még csak nem is muszáj feltétlenül Harry Potter véget nem érô kalandjaival tömni a gyerek fejét.

Sándor Boglárka Ágnes

A kolozsvári Kalauz Kiadó a napokban jelentette meg újra Erdélyi magyar konyha címû szakácskönyvét. Az átdolgozott kiadás a magyar konyha jellegzetes ételeivel, ízeivel ismerteti meg az olvasót. A hagyományos erdélyi ételek mellett az olvasó bôven talál új recepteket is az elôételek, levesek, fôzelékek, mártások, feltétek, körítések és a különféle húsételek között.

Családi oldalunkban egy krumplis ételt ajánlunk olvasóinknak a szemrevaló szakácskönyvbôl:

Sült krumpli töltve
Hozzávalók: 10 darab egyenlô nagyságú, gömbölyû krumpli, 2 tojás, 10 deka sózott szalonna, 10 deka füstölt nyelv vagy sonka, vagy más füstölt fôtt hús. Szép, nagy, gömbölyû krumplikat sütôben megsütünk. Azután a tetejét levágjuk, a belét kivájjuk, csak ujjnyi vastag maradjon. A kivájt krumplirészeket szitán áttörjük, adunk hozzá tejet, mint a krumplipüréhez, sûrû ne legyen. Lábasba tesszük, tûzön keverjük, és adunk bele sót, reszelt parmezán sajtot, kockára vágott, keményre fôtt tojást, kockára vágott szalonnát, füstölt nyelvet vagy sonkát. Mindezeket jól összekeverve, a kivájt krumpliba beletöltjük, pár percre a sütôbe tesszük, hogy átmelegedjen és tálaljuk. Vacsorára különösen jó.

Vista Kalotaszeg egyik jelentôs települése. Úgy tartják, hogy lakosai kitartó munkával építették fel csodálatos házaikat, ami ékesen bizonyítja, hogy nem szegény emberek élnek itt. A szomszédos falvakból némelyek irigyelik is gazdaságukat. Csak azt nem veszik észre, mennyi munkát fektettek mindebbe.

A közéleti dolgok alakulása azonban kedvezôtlen irányban haladt az elmúlt évtizedben. Elsôsorban a gondolkodásmódon kellene változtatni, ez viszont nem következik be egyik napról a másikra. A falu központjában összeomlik a kultúrház, és jobb sorsot érdemelne az iskola is. Ha összehasonlítjuk Vistát Zsobokkal, Inaktelkével, vagy egyéb kalotaszegi településekkel, könnyû észrevenni a különbséget.

Ottjártunkkor néhány helyi elöljárót, jelentôs személyiséget arról kérdeztünk, mit sikerült elérni az utóbbi idôben, és melyek azok a feladatok, amelyeket a közelebbi és távolabbi jövôben kellene megvalósítani.

Kovács István alpolgármester elsôként a négyosztályos iskolában történt felújításokat, átalakításokat említette. Az épületet rendbetették, bevezették az ivóvizet, befejezéshez közeledik az osztálytermek parkettezése is, megjavították az ajtókat és ablakokat, az óvoda fedélszerkezetét, fásszínt építettek az iskola mellé. Ezenkívül 50 betonjárdát öntöttek, és egy kis híd is készült. A helyi költségvetésbôl több tízmillió lejt erre költöttek. A megyei tanács 40 millió lejjel toldotta meg a szükséges összeget, amelyet Vistában költöttek el az utóbbi idôben. Azt is megtudtuk, hogy 500 méter sáros utcát is leköveztek, bár ez nagyon kevés a megjavításra váró mennyiséghez képest, hogy a személygépkocsik ne ússzanak a sárban. Az elöljáró szerint sok még a feladat, de egyelôre a szûkös gorbói költségvetésbôl csak ennyire futotta. A három helyi községi tanácsossal jó a kapcsolata. Szallós Ferenc, Mátyás János, valamint Kis-Gáspár István minden szükséges alkalommal hozzájárultak a lakosok mozgósításához. Ám ezzel elég sok a baj, mert közmunkára nehezen vállalkoznak az emberek, holott mindenkinek érdeke, hogy a tervezett munkálatokat minél elôbb befejezzék, mert az utcán szinte mindenki gépkocsival, traktorral vagy szekérrel közlekedik, és nem mindegy, hogy meddig ér a sár. A község elsô embere szerint általában azok kritizálják a tanács munkáját, akik távol maradnak a közmunkától, márpedig összefogás nélkül nem lehet elôbbre jutni. Az egymásra mutogatás helyett Vistának sokkal hasznosabb lenne, ha összefognának. A szomszédos Nádas menti településeken (Kisbács, Méra, Szucság, Türe, Inaktelke, Mákó, Egeres és Jegenye) minden évben sikeres egyházi és kulturális eseményeket szerveznek, amelyrôl a sajtó is rendszeresen beszámol, Vistáról azonban megfeledkezni látszik a világ.

Felházi Zoltán, a falu fiatal református lelkésze sem dicsekszik, de állítja, hogy az összetartozás szelleme még él az itteni emberekben. Erre legjobb bizonyíték, hogy amikor a papi lakot építették, 120 református hívô vett részt a betonöntésnél. Az 1868-ban épült parókiát 1905-ben bôvítették, azt kellett most lebontani, s újat húzni fel helyette rövid idô alatt. Csupán három éve szolgál itt, s meggyôzôdése, hogy apró lépésekkel messzire eljuthat a vistaiakkal. Jogos az elégedetlenségük, hogy romos a kultúrház, de sokan nem tudják, hogy az épületet és az iskolát sem akarják visszaadni a református egyháznak. Eltûnt ugyanis a telekkönyvi kivonat, és enélkül szóba sem állnak velük.

— Ha végül is hajlékra lenne szüksége valamikor a kultúrának, lenne még fiatal, aki betérjen mûvelôdni, szórakozni oda? — kérdeztem a fiatal lelkipásztort.

— Igen, jelenleg 30 iskolás és óvodás gyerekünk van, s a fiatalok száma ezekkel együtt meghaladja a 80-at.

— Mit mutat a demográfiai mérleg?

— Nem pozítiv, de nem is olyan rémítôen negatív, mint a szomszéd településeken. Az utóbbi négy évben átlag 12 temetésünk volt, és közel hét a keresztelôk száma.A faluban 800-an élnek, 740 református és 30 adventista. Van református énekkarunk, az iskolában minden évben megtartják az anyák napját, és más alkalmakra is összeállítanak egy-egy mûsort. Mi tagadás, ilyen vonatkoztatásban lemaradás tapasztalható, mert a kultúra mostohagyermek ebben a faluban. A tévét nézik, a magyar adásokat is, hallgatják a rádiót, ez a legfontosabb számukra, mert újságra csak kevesen fizetnek elô.

— Néhány évtizeddel ezelôtt a kalotaszegi falvakból autóbuszos kirándulásokat szerveztek egy-egy színházi elôadásra. Ez sem létezik már?

— Ezért nem csupán a nézôk a hibásak. A mai mûsorpolitika, legalábbis a Kolozsvári Magyar Színházban messze eltávolodott a falusi ember igényétôl. Különben sem vehetik fel a versenyt a tévés színházi elôadásokkal.

— Megítélése szerint rövid távon várható-e javulás a vistai emberek szemléletváltásában?

— Én hiszek abban, hogy az emberek jóakarata az élet minden területén gyôzedelmeskedik.

Dr. Székely Attila állatorvos, tulajdonképpen munkanélküli, de ez amolyan mai divatos megfogalmazás, mert munkája van reggeltôl estig, télen-nyáron egyaránt saját kis ház körüli birtokán. Néhány évvel ezelôtt 80 sertést tartott, de ez már a múlté. Amikor megkérdeztem, mibôl élnek, azt válaszolta: murokból, paradicsomból, szilvapálinkából (ennek literét már százezer lejen felül el lehet adni), zöldségbôl, virágból. Ebbôl semmi sem kerül piacra, helyben értékesíti a szomszédoknak. Idén 600 tô paradicsom, ugyanannyi paprika, paszuly, 300 tô uborka termett.

— Te is háromszor vetettél murkot?

— Igen, de remekül sikerült. A vakond viszont idén is nagy kárt okozott a sok túrással.

— Teljesen elfelejtetted az állatorvosi szakmát?

— Ez nem így van. A szomszédoknak, barátoknak, komáknak az állattenyésztési sürgôsséget megoldom, fôleg éjszaka, hétvégén és ünnepnapokon.

— S meg lehet élni ebbôl?

— Nem, de szerencsém van: eltart a feleségem. Kétmillió százezret hoz neki havonta a postás. A villanyszámla 700 000 lej (éppen most fizettük ki), ugyanannyira vett gyógyszert a feleségem tegnap.

— Hogy áll a gazdálkodás a faluban?

— A rendszerváltás elôtti idôkhöz képest óriási visszalépés történt. Csak egy példa: nem tudom, hány ember használ elismert vetômagot, s a földek egyharmadát jóindulatú becslés szerint vetik be, a többi parlagon marad, még legelônek sem használják. Ha megadózzák a földeket, az emberek zöme lemond a vagyonáról. A nagy baj az, hogy nincs három-négy nagyobb parcella, amit géppel érdemes megdolgozni. Ezen a vidéken a nadrágszíjparcellák egyesítése után lehetne kezdeni valamihez, de errôl, illetve szövetkezeti kezdeményezésrôl nem beszélhetünk, mert rögtön a kollektív gazdaságokat emlegetik. A földmûvelés viszont nem mehet így tovább. Megoldást jelentene, ha a kétmilliós hektáronkénti támogatás vagy az egy zsákos mûtrágya helyett vöröshere, lucerna, és baltacin vagy szarvaskerep vetômagot lehetne hozni a kalotaszegi gazdáknak. Öreg vistai emberek mondják, hogy a magyar világ idején (a negyvenes évek derekán 1940–44-ig), de már azelôtt is Erdélyben jelentôs mennyiségû vetômag termett, sôt exportra is jutott. S ha tovább gondoljuk a dolgot: ha valaki takarmánynövényekkel vetné be a szántó egyharmadát vagy egynegyedét, biztos, hogy az állomány nem csökkenne, hanem rövidesen megkétszerezôdne. Gondot jelent például a tej értékesítése is. Vannak itt a faluban, akik tejfölt és tehéntúrót árulnak a kolozsvári piacon. Sôt nem csupán a saját bivalytejet dolgozzák fel, hanem felvásárolják a tejet 6–8 gazdától, s azt is elviszik Kolozsvárra. Hogy mit hoz a jövô az EU-s csatlakozás után? Szerintem a 2–3 tehenes gazdák belebuknak, vagy ha valamilyen csoda folytán életben maradnak, nagyobb részük felszámolja az állományt. Az is számít, ki fog képviselni a továbbiakban az EU-s tárgyalásokon, és mennyire sikerül gazdálkodóink érdekeit érvényre juttatni, a nyugati törvények alkalmazását pedig néhány évig elhalasztani, amíg kihal az a generáció, amely szívvel-lélekkel ragaszkodik a két tehenéhez, az 5–6 juhhoz, és az 1–2 sertést is meghizlalja, ameddig csak bírja. Aztán jöhet utána az özönvíz: tejeskávét készítenek majd a 0,5%-os zsírtartalmú tejbôl, s a karácsonyi disznóvágást csak a nosztalgiázás közben emlegetik — véli Székely Attila.

Dániában a családi farmok száma 57 600. Átlag 46 hektár földjük van, amelyet a családtagok mûvelnek, szakmai tanácsadók segítségével.

Ezek a gazdaságok specializált termelést folytatnak, fôként sertéstenyésztéssel, tejadó tehenek tartásával foglalkoznak.

Saját tulajdonukban vannak a háziállatok, a gazdasági épületek és a mezôgépek nagy része. A gazdának nem érdeke, hogy megvásárolja az összes gépet, inkább a szomszéddal együtt vesznek meg bizonyos masinákat, vagy szolgáltatóval végeztetnek el egyes munkálatokat.

Szövetkezetek nincsenek, szántóföldet csak képzett farmerek vásárolhatnak a törvényes rendelkezések értelmében. Csak azok juthatnak földhöz, akiknek pénzük van a bankban. Ott a fiatalok a földet nem öröklik szüleiktôl, hanem megvásárolják tôlük az aktuális piaci árak szerint. Elôfordul az is, hogy a fiatal farmer elôbb csak a gazdaság felét veszi meg, késôbb pedig a többit is, ahogyan a pénze megengedi. A bankok a földvásárlásra hitelt adnak, s garanciának elfogadják a megvásárolt területet is.

3800 farmer folytat öko- vagy biogazdálkodást 175 000 hektáron, ami Dánia összterületének 7%-át teszi ki. Ebbôl a szempontból világviszonylatban elôkelô helyet foglal el. A tradicionális termelési módról két év alatt térnek át a biogazdálkodásra. 1994-ben még csupán 21 000 hektáron folytattak vegyszermentes gazdálkodást, 2000-ben már 175 000 hektárra nôtt ez a terület. Ezzel párhuzamosan haladt a biogazdálkodók számának gyarapodása is. Míg 1992-ben 600 farmon alkalmazták ezt a termelési módot, 2000-ben 3800-ra emelkedett a számuk. Ez a felgyorsuló folyamat a kormánynak és az európai uniós támogatásoknak köszönhetô. Az 58% támogatás, amit a dán kormány nyújt a biotermelôknek, ösztönözte a földmûveseket, hogy minél elôbb áttérjenek erre.

A dán hatóságok rendszeresen ellenôrzik a biofarmokat, hogy maradéktalanul betartsák a termelési elôírásokat. Évente többször is kiszállnak a termelôkhöz, s aki nem tartja be a szabályokat, öt évre elveszíti jogait, hogy biotermékként értékesítse megtermelt javait.

Dániában a biotermékek között elsô helyen áll a tehéntej. Négy literbôl 1 biotermék. A 90-es évek elején a biotermékeket a farmok kapujánál árulták, nagyon kevés került a piacra vagy kisebb üzletekbe. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, a termékek 85%-át szupermarketekben árulják. Az árcsökkentés, valamint a hírközlô szervek pozitív reklámjának következtében évrôl évre növekszik az ökotermék-fogyasztás Dániában. Elsôsorban azok vásárolják, akik egészségük megóvására gondolnak. 1999–2003 között 2,2 milliárd koronával támogatta az állam a biotermelést (egy dán korona meghaladja a 4000 lejt). Dániából biotermékeket exportálnak Nagy-Britanniába, Németországba, Svédországba és Hollandiába is.

Ez év június 26-án a parlament jóváhagyta a szabadföldi zöldségnövények, a dinnye és a gomba termesztésérôl és értékesítésérôl szóló törvényt. Az elsô fejezet általános rendelkezéseket tartalmaz, a másodikban a termesztési kérdések szerepelnek, a harmadik pedig a zöldségek minôségével és azok egészségügyi biztonságával foglalkozik. Azok a zöldségek,amelyeket nyersen fogyasztanak, feltétlenül meg kell hogy feleljenek a törvény által megszabott minôségi standardoknak. Aki ezt nem tartja tiszteletben, 15–20 millió lejre büntetik. A termények a kereskedelemben minôségi bizonyítvánnyal kell hogy rendelkezzenek, mulasztás esetén a kihágást 40–60 millió lejes büntetéssel sújtják. Az illetékes szervek szúrópróbával ellenôrzik a termékeket, vegyelemzéssel állapítják meg a növényvédôszer, arzén, nehézfém vagy a mérgezô hidrogén vegyületek tartalmát. Azokat a termelôket, akik nem tesznek eleget az elôírásnak, 80–100 millió lejjel büntetik, a terményt pedig elkobozzák.

Ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb elôírás a 15. cikkelyben található. Azok a gazdák, akik zöldséget, dinnyét és gombát termesztenek, kötelesek nyilvántartást vezetni arról, hogy milyen növényvédô szereket és mûtrágyát használnak, hol raktározzák és milyen eszközökkel történik a szállításuk. Erre szolgál a permetezési napló is. Szigorúan tilos olyan zöldségeket forgalmazni, amelyek káros szermaradványokat tartalmaznak, s amelyek meghaladják a megengedett maximális mennyiséget. Ez esetben a vétkeseket 130–150 millió lejes összeggel büntetik.

A törvény alkalmazási elôírása még nem jelent meg. Valószínûleg elôbb be fogják szerezni a szükséges laboratóriumi felszereléseket, amellyel a szermaradvány-tartalmat ellenôrizhetik. Addig is a zöldségtermelôknek javasoljuk, hogy vezessenek nagyon pontos permetezési naplót, és oda írják be azt is, mikor és mennyi mûtrágyát szórtak ki arra a területre. A jövôben a piacon is ellenôrizhetik ezt a fontos füzetet.

Szigorúan be kell tartani az étkezési várakozási idôt. A forgalmazók minden tasakon feltüntették, hogy az utolsó permetezési naptól mennyi idônek kell eltelnie a zöldségek betakarításáig és értékesítéséig.

November 25-én ötven évvel ezelôtt, a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentô 6:3-as gyôzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a Wembley-stadionban. Az Évszázad mérkôzésének nevezett találkozó alapjaiban változtatta meg a futballról addig kialakult képet, és azóta is a magyar sport egyik csúcsteljesítményének tekinthetô.

Az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerzett Aranycsapat londoni sikerére elsôsorban azért figyeltek fel világszerte, mert a sportág felfedezôinek számító angolok 90 éves otthoni veretlenségének vetett véget. Ráadásul úgy, hogy a hazaiaknak esélyük sem volt a Puskás, Bozsik, Hidegkuti fémjelezte csapat ellen. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttese nemcsak egyszerûen fölényesen nyert a világ egyik legjobbjának tartott válogatott pályáján, hanem ezt csodálatos, szemet gyönyörködtetô játékkal tette.

Sôt, az 1954. május 23-án rendezett budapesti visszavágón is hasonló volt a helyzet: a szigetországiakat újra leiskolázták Puskásék. Ahogy akkor emlegették: az angolok egy hétre jöttek és 7:1-re mentek...

Az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntôjéig tartott. Az emlékezetes berni fináléban a csoportmérkôzések során 8:3-ra legyôzött Németország óriási meglepetésre 3:2-re jobbnak bizonyult a magyar válogatottnál.

A Wembleyben pályára lépett magyar játékosok közül már csak hárman, Buzánszky Jenô, Grosics Gyula és Puskás Ferenc vannak az élôk sorában.

A legenda ma még élô szereplôi közül néhányan emlékeznek 1953. november 25-re

Buzánszky Jenô
Buzánszky Jenô, az Aranycsapat jobbhátvédje szerint ötven esztendôvel ezelôtt három ország volt a világ labdarúgásának élén: az angolok, a brazilok és a magyarok. Az évszázad mérkôzése után már csak egy maradt: Magyarország.

— Az a félévszázaddal ezelôtt lejátszott mérkôzés tulajdonképpen két futballrendszer, az úgynevezett WM-et játszó angolok és a 4–2–4-es felállással szereplô magyarok nagy csatája volt. Óriási presztízsmérkôzés volt, s ebbôl mi kerültünk ki gyôztesen. Ôszintén szólva, nem sokat tudtunk az angolokról, akkoriban sem televízión, sem videón nem lehetett elemezni a játékosokat, a csapatokat, hiszen ahogy az akkori mondás járta: "a tudásunk Hegyeshalomig terjedt". Fogalmunk sem volt arról, mit tudnak. Csak hallomásból ismertük a világhírû angol futballistákat, Merricket, Matthewst, Wrightot és a többieket. Így azután az öltözôfolyosón pillantottuk meg ôket elôször, de láthatóan bennük is ott volt a drukk. Persze, akkor még más világ volt, aki a 11-es számot viselte, arról pontosan lehetett tudni, hogy a balszélsô, a 9-es meg a középcsatár és így tovább.

— Szerencsére hamar megnyugodtunk, Hidegkuti gyors találata volt a villámhárító, amely képletesen szólva levezette a feszültségünket. Most így, ötven év távlatából is elmondhatom, remek angol gárdát gyôztünk le akkor, hiszen különleges, azt is mondhatnám, egészen egyedi és látványos gólok kellettek a sikerhez. Nándi találata a 45. másodpercben, aztán a Czibor–Puskás akció, amelyet Öcsi egy hátrahúzós csel után lôtt be, vagy amelyet fekve passzírozott a hálóba. Az angolok is veszélyesek voltak: végeredményben hármat kaptunk tôlük. Nem is irigyeltem Lantos Miskát, aki Stanley Matthewst, a világ egyik legjobb, ördöngösen cselezô csatárát ôrizte. De végül fölényesen nyertünk, s ez a siker a világ tetejére röpítette a magyar válogatottat. Azt kívánom, hogy a mai magyar futballistáknak is sikerüljön valami emlékezetest összehozni, amire ötven, s talán még száz év távlatából is emlékeznek hazánkban. Amire büszkék lehetnek.

— Csak egy jellemzô rövid történet arról, mit ért a siker: öt éve Öcsivel, Gyulával, Nándival Kanadában jártunk, s egy milliomos meghívott bennünket ebédelni. Elmesélte, hogy ötvenháromban ô is ott volt a Wembleyben, s végigizgulta a nagy derbit — mint labdaszedô gyerek. Azt mondta: ma is büszke arra, hogy láthatta azt a 22 csodálatos futballistát 1953 novemberében.

Grosics Gyula, a Fekete Párduc
Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, a Fekete Párduc védte az Évszázad mérkôzésén a magyarok hálóját az angolok ellen, ötven éve, 1953. november 25-én.

— Saját otthonukban gyôztük le a hazai pályán kilencven esztendeje verhetetlen Angliát, s ez igazi világszenzáció volt: ezzel a csapatunk a földkerekség legjobbja lett — emlékezett a 77 esztendôs klasszis. — Nem volt véletlen ez az akkor sokak számára hihetetlen gyôzelem, hiszen válogatottunknak óriási szerepe volt a világ futballjának megreformálásában. Bukovi Márton, az MTK fantasztikus tudású trénere "találta fel", s vezette be a 4–2–4-es felállást, s ezt a megoldást már a válogatottnál is alkalmazták. Az angolok egészen egyszerûen nem találták játékunk ellenszerét. Ráadásul olyan sziporkázó mesterek futballoztak a csapatban, mint Puskás Öcsi, Kocsis Sanyi, Czibor Zoli és Bozsik Cucu, hogy a többiekrôl ne is beszéljek.

A zseniális hálóôr elmesélte, hogy ennek ellenére mégsem érkeztek "nagy mellénnyel" a brit fôvárosba:

— Idegesek voltunk, az már bizonyos, hiszen tíz nappal a londoni fellépés elôtt csak kínkeserves 2:2-es döntetlent értünk el a Népstadionban a svédek ellen. Fogalmunk sem volt arról, mit hozhat a jövô a futball szülôhazájában. Walter Winterbottom, az angolok akkori szövetségi kapitánya itt járt Pesten, s miután megnézte a svédek elleni meccset, azt mondta, nem lesz gond, négy-öt góllal vernek bennünket. Persze, a vendéglátók sem voltak teljesen nyugodtak. Amikor a folyosón mentünk kifelé, Puskás Öcsi belesett az angolokhoz, s mint "jelentette", odaát is nagy az izgalom: "Gyerekek — mondta —, ezek jobban be vannak gyulladva, mint mi." Hiába, óriási volt a tét. Szerencsére Hidegkuti Nándi már az elsô percben eloszlatta a kétségeinket, s valósággal megrettentette a házigazdákat: Bozsik Cucu zseniális beadását bombázta a hálóba.

Aztán jött a többi gól, megállíthatatlanul. A csodák napja volt az a november 25. Sohasem fogom elfelejteni: óriási köd volt aznap Londonban, szinte az orrunkig sem láttunk. Így azután nem busszal, hanem gyalog mentünk a metróállomásig. Tejfehér lepelbe öltözött a város, és mi egymás kezét fogva mentünk, miközben folyamatosan kiabáltunk, nem hiányzik-e valaki. Aztán vonattal haza, s végig ünneplés. Amerre jártunk, az úton mindenki bennünket köszöntött: Európa legyôzte Angliát.

Részlet az Évszázad mérkôzésérôl készült Népsport-tudósításból:..."Grosics ragyogóan látta el feladatát. Volt néhány olyan ragyogó védése, amelyre csak igazán nagyklasszisú, jó formában lévô kapus képes. Ezek közül is kiemelkedett egy nagyszerû ütemû kifutása, mikor lábbal mentett, és egy nagy védése a gólvonalon. Egyszerûen nem lehetett zavarba hozni. Öklözött, ha arra volt szükség és megfogta a labdát, amikor az látszott a legjobb megoldásnak..."

Szepesi György, a "szpíker"
Szepesi György, a Magyar Rádió riportere közvetítette Londonból az Évszázad mérkôzését, amelyen Magyarország 6:3-ra legyôzte Angliát.

— Pontosan ugyanúgy készültem erre a meccsre, mint az összes többi sporteseményre — mesélte a magyar sportújságírók "nagy örege". — Természetesen volt némi különbség, hiszen az ellenfél sem volt akárki. Ennek ellenére jómagam annyira biztos voltam a magyar sikerben, hogy már elôre jeleztem a rádió vezetésének, s kértem, a meccs tudósítását este 20.10 órakor ismételjék meg. Ami pedig a közvetlen "felkészülést" illeti, nagyon sok segítséget kaptam a londoni magyaroktól, s kimehettem az angolok edzésére is.

Szepesi elmesélte, hogy milyen sokat jelentett ez a diadal a földkerekség összes magyarja számára:

— Óriási ünnep volt. Utána, hazafelé jövet, amerre csak jártunk a csapattal, mindenütt elôkerültek a piros-fehér-zöld zászlók.

A legendás riporter elmondta, hogy az angol közönség hallatlan sportszerûséggel viselte el a fiaskót:

— Amikor Hidegkuti Nándi a kezdô sípszó után néhány másodperccel bebombázta a vezetô gólunkat, hirtelen felszisszent a százezres nézôsereg. Halálos csend támadt a Wembley-stadionban. Aztán "élvezni" kezdték a meccset: igazi tapsvihart kaptak a zseniálisnál zseniálisabb megoldások, a látványos cselek, a pazar gólok. A találkozó után rendezett fogadáson az angol elôkelôségek, politikusok, sportvezetôk, magas méltóságok, a királyi család tagjai szinte megtiszteltetésnek tekintették, hogy kezet foghattak Puskás Öcsivel, Czibor Zolival és a többi magyar kiválósággal. Felejthetetlen volt ez is, nem csak a futballunk.

— Hogy mi volt a titka ennek a gárdának, az Aranycsapatnak? Nos, annyi, hogy nem csupán tizenegyen voltak. A tartalékok, az edzôk: csupa-csupa tehetséges sportember. Összefogtak, hogy sikert sikerre halmozzanak. Csak példaként: Sándor Csikar, a tartalék úgy futott a vizespalackkal a társaihoz a meccsen, mintha ezen múlna a gyôzelem. Kilencven évnyi hazai veretlenség után elôször mi gyôztük le az angolokat. A 6:3 bevonult a futballtörténelembe, és ezt már soha senki sem veheti el tôlünk.

Anglia–Magyarország 3:6 (2:4)
Wembley-stadion, 100 ezer nézô. Vezette: Leo Horn (Hollandia).

ANGLIA: Merrick — Ramsey, Eckersley, Wright, Johnston, Dickinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb.

MAGYARORSZÁG: Grosics (74. perc Gellér) — Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Gólszerzôk: Sewell (15. perc), Mortensen (37. perc), Ramsey (57. perc — 11 m), illetve Hidegkuti 3 (1., 21. és 53. perc), Puskás 2 (24. és 28. perc), Bozsik (50. perc).

A gólok:

1. perc: Bozsik a félpályáról Hidegkutihoz játszott, a középcsatár néhány lépést tett a labdával, elhúzott a hátráló Johnston és Eckersley mellett, s kisodródva hatalmas lövést küldött a jobb felsô sarokba (0:1).

15. perc: Dickinson Mortensenhez passzolt, ô az üresen hagyott Sewellt szöktette, s a balösszekötô egyenlített (1:1).

21. perc: Czibor beadását Puskás kapta, a balösszekötôt hárman támadták, elesett, de még Hidegkutihoz továbbított, a középcsatár a bal felsô sarokba lôtt (1:2).

24. perc: szép támadás után Puskás egy hátrahúzós csellel becsapta Wrightot, majd ballal félmagasan lôtt a hálóba (1:3).

28. perc: Bozsik 25 méteres szabadrúgást végzett el, a kaputól 12 méterre álló Puskás beletette lábát a labdába, s Merrick csak nézte, amint az a jobb alsó sarokba gurult (1:4).

37. perc: Mortensen 12 méteres lövése a jobb alsó sarokba vágódott (2:4).

50. perc: Kocsis fejese után a bal kapufán csattant a labda. A visszapattanó Bozsikhoz került, ô 25 méterrôl a jobb felsô sarokba bombázott (2:5).

53. perc: gyors magyar támadás végén Puskás beívelése után Hidegkuti 12 méterrôl kapásból lôtte a bal alsó sarokba a labdát (2:6).

57. perc: Ramsey 11-ese a bal alsó sarokban kötött ki (3:6).

Kitörölhetetlenül marad meg emlékezetemben a sportközvetítések mestere, Szepesi György szavai. Melyeket az akkor túlsúlyban és számfölényben lévô, az úgynevezett felszabadulás utáni vevôveszülékek kötelezô beszolgáltatása után lett népszerû néprádiók elôtt izgulva hallgattuk: "mindjárt kezdôdik... a nagy mérkôzés... itt vannak a fiúk, a tizenegy játékos, de itt vannak önök is, kedves hallgatóim... most minden magyar szív egyszerre dobban..." És alig indult el a labda a holland játékvezetô sípjelére, máris túláradó örömtôl zengô-csengô hangon tudatta az akkor alig 31 éves Gyurka, hogy Hidegkutinak a 16-osról leadott lövése védhetetlenül vágódott a bajuszos Merrick kapujának hálójába. És így megszületett az elsô találat, és elôször csengett fülünkben, hogy góóóóóól... gól... gól!!! És ezt megismételte még hatszor a minden hallgatóját magával ragadó Szepesi, s arról már nem ô, csakis a játékvezetô tehetett, hogy a további hat találat közül csak ötöt érvényesített. Úgy tûnt akkor, hogy a tulipánok országából érkezett, egyébként végig mintaszerûen bíráskodó fekete öltözetû sportember megunta már a sok magyar gólt. Vagy talán túlságosan is sajnálta a sportág ôshazájának tekintett szigetország, a ködös Albion fiainak a szinte megsemmisüléssel azonosuló vereségét.

Pedig a hét gól nem is olyan sok, ahogy azt a következô tavasszal már érvényes gólokkal bebizonyította a Puskás-gárda.. De igazi csúcspontként, ma is ragyogó emlékként a londoni eredmény, a kiváló teljesítmény, a manapság is gyakori tévés visszajátszásokban megcsodálható játék marad.

Abban az idôben nem is igen tudott úgy játszani más együttes. Akkor már a kolozsvári Igazság munkatársaként számolhattam be az olvasóknak a nagyszerû játékról és a végeredményrôl. Cikkem fôcímének azt adtam: A magyar sport ragyogó sikere. A sajtóigazgatóság — értsd: cenzúra — embere "túlzottnak", de fôleg "nem helyénvalónak" ítélte meg a szavakat, így módosított: A szocialista sport ragyogó sikere. Így hát valóban más volt. Természetesen, nemcsak Puskás, Grosics, Bozsik, Hidegkuti, Kocsis és társai, de Ho Si Minh, Mao Ce-tung, sôt, Palmiro Togilatti és, természetesen Gheorghe Gheorghiu Dej is osztozhatott a sikerben. S az mennyivel nagyobb lett volna, ha ôk is ott vannak a játéktéren?!

De a hazaérkezéskor, a pesti pályaudvar sokezres fogadóserege (szándékosan nem írtam szurkolósereget, mert akkor mindenki az volt), mégsem mint szocialistákat ünnepelte ôket. Hanem, mint gyôztes magyar fiúkat! És úgy is tartja meg ôket az emlékezet, akárcsak a három évvel késôbbieket!

László Ferenc

Bécsi lapértesülés szerint elképzelhetô, hogy jövôre osztrák licenccel versenyez Baumgartner Zsolt, az elsô magyar Forma–1-es pilóta.

A Kronen Zeitung, az egyik legnépszerûbb osztrák napilap terjedelmes írásban foglalkozik azzal, hogy Ausztriának ismét szüksége lenne egy F–1-es pilótára. Heinz Prüller, a közismert F–1-es szakíró és kommentátor cikke mellett a magyar versenyzô képe látható. A képaláírás szerint, ha a magyar pilóta szponzorai úgy gondolják, Baumgartner osztrák licenccel versenyezhetne.

"Strebersdorfban jártam iskolába és az A1-ringen tanultam versenyezni. Ezenkívül, a két országnak közös a múltja" — idézi a lap Baumgartnert.

— Az osztrák támogatóimmal folytatott eddigi tárgyalások során valóban felmerült már ez a kérdés — fejtette ki hétfôi nyilatkozatában Baumgartner. — Az ötletet talán az adhatta, hogy autóversenyzôi pályafutásom legelején már versenyeztem osztrák licenccel, és elég sok idôt töltöttem Ausztriában. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, a menedzsment folytatja a tárgyalásokat annak érdekében, hogy a továbbiakban is az F–1-ben szerepelhessek. Számomra mindenesetre rendkívül fontosak az osztrák szponzorok, akik immár hosszú ideje mögöttem állnak, segítenek, ráadásul tudomásom szerint különösen elszántak a jövôt illetôen. Így természetes, hogy az ô igényeiket is meghallgatjuk és igyekszünk figyelembe venni kéréseiket. Nem szeretnék egyelôre jóslatokba bocsátkozni, de azt mindenki tudhatja, hogy a Forma–1-es bemutatkozásom során a magyar nemzeti színek szerepeltek az autómon és a versenyzôi ruhámon egyaránt. Nagyon bízom abban, hogy mindez a további F–1-es versenyeimen is így lesz, és a világ egyik legnézettebb sporteseményén sikerrel képviselhetem Magyarországot.

A 22 éves versenyzô az augusztus 24-i magyar nagydíjon és a szeptember 14-i monzai futamon — ahol végül 11. lett — vezette a Jordan-Fordot.

Le Castellet megrendezné a francia nagydíjat
A Le Castellet-ben található Paul Ricard-pálya vezetôi bejelentették, hogy megrendeznék a 2004-es Forma–1-es francia nagydíjat, amelynek lebonyolításától pénzügyi gondok miatt Magny-Cours valószínûleg visszalép.

— Tanulmányozzuk annak a lehetôségét, miként menthetnénk meg a futamot — fogalmazott Philippe Gurdjian, a létesítményt üzemeltetô társaság elnöke.

A Journal du Centre címû napilap pénteken azt írta, hogy gazdasági gondok miatt elmarad a 2004. július 11-i verseny. Jean-Francois Lamour sportminiszter, a Francia Autósport-szövetség és a Renault cég minden befolyását latba kívánja vetni a viadal megtartása érdekében.

A francia nagydíj egyidôs a Forma–1-gyel, azaz elôször 1950-ben rendezték meg, s azóta szinte állandó eseménye a világbajnoki sorozatnak. A reimsi bemutatkozás után Rouen, Clermont-Ferrand, Le Castellet, Dijon és Le Mans is otthont adott a futamnak, míg Magny-Cours 1991 óta házigazda.

A Paul Ricard-pályát az utóbbi években tesztelésekre használják az F-1-es csapatok.

Az oldalt szerkeszette:

Póka János András

A Kovács Ádám vezette Celladam Vállalkozói Csoport lesz a Ferencvárosi Torna Club új tulajdonosa, míg Várszegi Gábor cége, a Fotex Rt. fokozatosan kiszáll a klub finanszírozásából.

— A mostani megállapodásokat az elnökség elfogadta, s a küldött közgyûlés azt egy ellenszavazattal szintén támogatta — jelentette be Furulyás János, az egyesület elnöke.

A létrejött szerzôdések értelmében az új befektetô három éven belül 1,2 milliárd forintot — évi 400 milliót — utal át a Ferencvárosnak, majd 2006-ban újabb 300 milliót ad a részvényekért, így tulajdonossá lép elô. A cégcsoport révén a klub a közeljövôben 120 millió forintos tôkeemelést hajt végre az FTC Rt.-ben, majd ezt 2004 elsô három hónapjában 60–60 millió forintos tôkeemelés követi havonta. Ezen kívül a Celladam cégcsoport vállalja, hogy három éven át, éves szinten 200 millió forinttal kiegészíti az FTC Rt. költségvetését, amennyiben az veszteséget termel.

Az egyesület eddigi tulajdonosa, a Fotex Rt. a korábbi 1,85 milliárd forintos támogatásáért cserébe megkapta a klub részleges kereskedelmi jogait, tehát a Fradi-sörbôl, a Fradi-whiskybôl, a Fradi tv-bôl és a Százszázalék Fradi címû újságból származó bevételek Várszegi Gábort illetik. A Fotex Rt. ezen felül három éven keresztül évi 100 millió forintos összeggel támogatja a Ferencvárost, melynek fejében a reklámfelületek 10 százalékára tart igényt. Továbbá két darab részvényt tarthat meg, ezek értéke kétezer forint. A többi részvényt a klub visszakapja 2006-ig, amikor azt a Celladam megvásárolja.

Furulyás újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az FTC Rt. vezetésében a 15 nap múlva sorra kerülô közgyûlésig személyi változás nem várható.

Kovács Ádám, aki a Celladam Vállalkozói Csoport révén és magánemberként is az FTC Rt. új támogatója — majd tulajdonosa — lesz, elmondta, hogy elsôsorban a klub küzdôképessége miatt döntött a támogatás mellett és kudarcként élné meg, ha a vállalkozás nem lenne legalább nullszaldós.

— Abban az idôben döntöttem el, hogy támogatni fogom az FTC-t, amikor a labdarúgócsapattól a szurkolói rendbontás miatt levontak hat pontot — nyilatkozta a 65 éves feltaláló, aki rák elleni készítményekkel szerzett hírnevet magának.

— Lenyûgözött az a küzdôképesség, amellyel az egyesület harcolt az igazáért. Egyik csapatnak sem szurkolok, de ez a szemlélet találkozott azzal, amelyet az én cégem is képvisel, miszerint ha valaki elkezd valamit, akkor azt végigviszi az utolsó pillanatig.

Kovács Ádám hozzátette, ha nincs ez az ügy, akkor biztosan nem száll be a labdarúgásba.

— Képletesen szólva tôlünk is sokszor vontak le hat pontot, megtanultuk, hogy néha még azért is küzdeni kell, hogy a padlóra kerüljünk. Ami pedig az aktualitást adja: 50 éve játszották Londonban a 6:3-as magyar gyôzelemmel végzôdött mérkôzést, s én emlékszem arra, mit jelentett akkor az embereknek a futball. Most is szép, tiszta labdarúgást akarunk és azt, hogy a Ferencváros felzárkózzék a nemzetközi mezônyhöz.

A Celladam Vállalkozói Csoport vezetôje szerint nagy kudarc lenne, ha a vállalkozás — amely három éven belül 1,2 milliárddal támogatja az FTC-t, majd 2006-tól, újabb 300 millióval, tulajdonossá lép elô — nem lenne legalább nullszaldós.

Tíz héttel a budapesti mûkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság elôtt az esemény szervezôi szerint minden feltétel adott a sikeres rendezéshez.

— A jegyértékesítés megkezdôdött, s szerencsére nagy érdeklôdés mutatkozik az esemény iránt. A tévétársaságok többségével már sikerült megállapodni, így többek között a Magyar Televízióval is, amely a tervek szerint élôben közvetít majd. A Budapest Sportaréna pedig tökéletes körülményeket biztosít a versenyzôknek, akiknek remélhetôleg minden nap telt ház, azaz 9500 nézô elôtt kell jégre lépniük — mondta a budapesti sajtótájékoztatón Sallak György, a szervezôbizottság elnöke.

Sallak nagy eredménynek tartja, miszerint Budapest két évvel ezelôtt úgy nyerte el a rendezés jogát, hogy akkor egyetlen mûködô jégpályája sem volt. A február 2. és 8. között sorra kerülô kontinensviadalt megelôzôen a nemzetközi szövetség (ISU) a magyar fôvárosban ülésezik.

A szervezôk 33 ország mûkorcsolyázóira számítanak, s az elônevezések alapján a férfiaknál várhatóan 34-en, a nôknél 38-an, a párosoknál 19-en, míg a jégtáncosoknál 32-en indulnak.

Fulham legyôzte a vendég Portsmouth-ot az angol Premier League 13. fordulójának egyetlen hétfôi mérkôzésén, és sikerével a hetedikrôl az ötödik helyre ugrott a tabellán.

Eredmény: Fulham–Portsmouth 2–0. Az állás: 1. Arsenal 33 pont, 2. Chelsea 32, 3. Manchester United 31, 4. Charlton Athletic 22, 5. Fulham 21, 6. Birmingham City 20.

A férfi bajnokság 7. és 8. fordulójában egy-egy sikert és fiaskót könyvelhetett el a Kolozs megyét képviselô Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR. Elôbb Szinaján november 19-én 3110–3099 fa (egyéniben: 4–2) arányú vereséget szenvedett a Carpati-Mefintôl, míg három napra rá Aranyosgyéresen alaposan elpáholták a Kézdivásárhelyi RSE-t, 3413–2948 fa (egyéniben: 5,5–0,5). Dumitru Bese játékos-edzô szerint az idegenbeli vereség a rossz körülmények számlájára írható: a pálya és a golyók nem voltak megfelelôek. Szinaján a Sodronyipar-CFR legjobbjai is csak 537, 533, illetve 482 fát értek el.

A kézdivásárhelyiek elleni találkozón Miklós Ferenc bíráskodott, és a következô részeredmények születtek:

Grigore Blaga–Veres Gyula 537–537, Dumitru Bese–Péter István 592–503, Kirizsán Albert–Florin Ciocan 593–451, Ioan Figlea–Bálint Zoltán és Fejér Ferenc 560–419 (210+209), Teodor Popa–Ovidiu Zlatu 546–538, Zenkó Alpár–Vardó Róbert 585–500.

A következô fordulóban, december 6-án az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR Petrillára, az Inter otthonába látogat.

• Marosvásárhelyen a férfi egyéni és páros bajnokság egyik elôdöntôjét bonyolították le (a déli csapatok számára Galacon rendeztek hasonló vetélkedôt). Mindkét ágról 12–12 játékos jutott tovább a november 28–30-án szintén Galacon sorra kerülô döntôbe. Ugyanott 6–6 páros is küzdeni fog a bajnoki címért.

Az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR-tôl jutottak a legtöbben a döntôbe, szám szerint 4-en.

A 12 továbbjutó: Marius Ghetea (Petrillai Inter) — 1187 fa, Ioan Hordilã (Inter) — 1163, Ioan Figlea — (Sodronyipar-CFR) — 1140, Cornel Popa (Sodronyipar-CFR) — 1138, Zenkó Alpár (Sodronyipar-CFR) — 1130, Manea Mãnel (Vajdahunyadi Siderurgica), Sorin Mitru (Nagytalmácsi Foresta), Nicolae Vasile (Foresta), Radu Timar (Siderurgica), Ioan Bisoc (Inter), Dumitru Bese (Sodronyipar-CFR), Iulian Gheorghe (Siderurgica).

A párosok versenyében a következôk jutottak a fináléba: Cornel Popa–Zenkó (Sodronyipar-CFR), Hordilã–Bisoc (Inter), Vasile–Mitru (Foresta), Figlea–Bese (Sodronyipar-CFR), Nicolae Chitulean–Manea (Siderurgica), Gheorghe–Timar (Siderurgica).

Ma, szerdán délelôtt 10 órától hétközi rögbimérkôzést bonyolítanak le a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkban: a Kolozsvári U együttes a Konstancai Farult fogadja.

Schmidt Jenô

• Nov. 17.: Elrontotta a Hadsereg Központi Háza (CCA, a mai Steaua elôdje) betervezett "kisjubileumi", sorrendben ötödik egymás utáni kupagyôzelmét a poraiból feltámadt egykori kétszeres bajnok textilgyári együttes, az ITA utóda, fél évszázaddal ezelôtt, 1953-ban. Az 1947-ben és 1948-ban kivívott bajnoki címet követôen nagy vérveszteségen esett át a kitûnô sportember, remek szervezô, gyártulajdonos, Neumann Ferenc báró gárdája. Az államosítás után az egykori NAC-játékos, Lóránt Gyula és Mészáros Ferenc, valamint a KAC és az ITA gólzsákja, Bonyhádi Lajos hazautazott Budapestre, Barna-Stiebinger János, ugyancsak volt NAC-bajnokjátékos elhunyt, majd Perényi-Pecsovszky Józsefbôl, a Kolozsvárott, Nagyváradon és Aradon is népszerû temesvári Csalából a fôvárosi katonaklub vezetôsége csinált egyik napról a másikra századost (addig soha életében nem viselt angyalbôrt!). Egyszóval szétesônek tûnt a Maros menti város csapata. De csak tûnt! 1950-ben, soraiban olyan volt KAC-játékosokkal, mint Márky, Vass, Páll, Farmathy és Radnai-Reinhardt, a szintén kolozsvári Bojtos Szilveszter, a régebbiek közül még Pecsovszky, Mercea Bandi, Coco Dumitrescu és Kovács Béla ismét bajnokságot nyert. Közben 1949-ben indult a HKH menetelése: 1952-ig a bajnokságot és 4 kupát nyert, 1953-ban szerette volna az ötödik kupagyôzelmet elérni. Ezt hiúsította meg a megint magára talált immár Vörös Lobogó-UTA névre hallgató aradi együttes, miután a bukaresti Köztársaság-stadionban rendezett döntôn Kiss — Szûcs, Kapás, Farmathy — Carpinet, Serfôzô — Popa, Váczi, Kovács Béla, Mercea, Dumitrescu összeállításban, a ma is Tordán élô Váczi György "Kurkill" góljával 1–0-ra legyôzte az esztendô bajnokát. Kiss Ferenc és Szûcs Gábor a dr. Hirsch Elemér "Csöves" edzette Kolozsvári HSK-ból tért haza Aradra.

• Nov. 18.: Három évtizede, 1937-ben a hollandiai Rotterdamban ezen a napon fejezôdött be a 6. mûvészi torna (ritmikus gimnasztika) világbajnokság. Csapatversenyben Bulgária együttese gyôzött a Szovjetunió és Olaszország elôtt, egyéniben a bolgár Maria Gigova nyert karikával, labdával és összetettben, szalaggal a szovjet Alfija Nazmutgyinova, kötéllel pedig az észak-koreai Sun Dok Zo volt az aranyérmes.

• Nov. 19.: "Vérbeli rangadó" — így harangozta be 60 évvel ezelôtt, 1943-ban a Sporthírlap, a Nemzeti Sport szombat-vasárnapi különkiadása a labdarúgó NB II.-es események élére helyezett Szentlôrinci AC–Nagybányai SE mérkôzést. Álljon itt most az erdélyi együttes felállítása: Császár (ô védte Erdély kapuját a legendás Erdély–Ferencváros 1940-es ünnepi mérkôzésen) — Molnár, Beleznay — Kovács, Domján (ô is játszott a 40-es találkozón), Kert — Fábián I. (késôbb hosszú évtizedeken át a bukaresti katonacsapat kölyök gárdájának irányítója), Dallos, Bodos, Perneky, Telegdy.

• Nov. 20.: Sportviccek a budapesti sportújságban, hat évtizeddel ezelôtt, 1943-ban. Csupán kettô közülük, mintegy ízelítôül: 1. Két szurkoló beszélget: "Nézze meg ezt a balszélsôt. Jövôre már szárnyakat kap!" "Olyan gyors lesz?" "Dehogy! Repülni fog!" 2. Tudja, mikor lenne eszményi jobbszélsô Nagy II.-bôl? — ??? — "Ha a saját beadásait is értékesíteni tudná..."

• Nov. 21.: Manapság is több bosszúságot, mint örömet szerez híveinek és népes szurkolótáborának a magyar labdarúgó-válogatott. De harminc esztendeje, 1973-ban különösen gyengén sikerült évet zárt: 6 mérkôzése közül 2-t elvesztett, 4-szer döntetlenre játszott, gyôzelemre így már egyre sem tellett. Íme, a ritka halványra sikeredett sorozat, amelyet a jobb sorsra érdemes Illovszky Rudolf szövetségi kapitánysága alatt ért el a nemzeti tizenegy: Ausztriával, vb-selejtezôn (otthon) 2–2, NFK-val barátságos (idegenben) 1–2, Svédországgal, vb-selejtezô (o) 3–3, Jugoszláviával barátságos (i) 1–1, Dániával, barátságos (i) 2–2, és az NDK-val, barátságos (o) 0–1. Az összgólarány: 9:11.

• Nov. 22.: Nem kerek évforduló, de az egyetemes sport, azon belül pedig az olimpiai játékok történetében érdekes esemény emléke fûzôdik ehhez a naphoz: 1956-ban ekkor nyitották meg a mindeddig az év legkésôbbi idôpontjában elkezdôdött... nyári olimpiát. Ausztráliát elôször érte a megtiszteltetés, hogy ötkarikás játékokon lássa vendégül a földkerekség legjobb sportolóit. Kivéve a lovasokat, az ô versenyeiket már korábban lebonyolították Stockholmban, a déli féltekén elterülô, egész világrészt jelentô országba ugyanis nem hozhattak máshonnan lovakat. Melbourne egyébként jelesre vizsgázott, akárcsak 44 évvel késôbb, 2000-ben a második ausztrál rendezô metropolis, Sydney.

• Nov. 23.: Másfél évtizede, 1988-ban, barátságos labdarúgó-mérkôzésen, Nagyszebenben: Románia–Izrael 3–0. Mateut 2, Cãmãtaru 1 góllal járult hozzá az idényvégi, ún. levezetô játékban elért gyôzelemhez.

László Ferenc

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]