 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2003. december 6.
(XV. évfolyam, 281. szám)
A megyeszékhelyt valósággal megfojtja a gépkocsiforgalom. Csúcsidôben a reptérrôl a városnak a Monostor negyedi kijáratáig több mint egy órát is vezethet a jármûvezetô. Ennyi idô alatt repülôvel Bukarestig mehet az ember. A városban balkáni módon közlekednek a gépkocsik: az elsôbbségért vívott harcban rendszerint a több lóerôs terepjárók gyôznek, a nem megfelelôen parkolt kocsik pedig a járókelôket szinte teljesen leszorítják a járdáról. Utóbbi kérdésre a megoldást az emeletes parkolóházak jelentenék, de jelen pillanatban nincs befektetô ezek felépítésére.
Az emeletes parkolóhelyek kérdésérôl pénteken mûszaki jellegû részletekkel telített elôadást tartott Anton Ionescu, a mûegyetem professzora, aki egyben a Nemzeti Liberális Párt (NLP) parlamenti képviselôje is. Az elôadáson szakértôk és a polgármesteri hivatal képviselôi is részt vettek.
— Kolozsváron a parkolás továbbra is hatalmas gondot jelent. Szerintem — fôleg a belvárosban — az elôre legyártott betonelemekbôl készített emeletes parkolóhelyek jelentik a megoldást. Ezzel a módszerrel a jelenleg is létezô parkolókat alakítanánk át, és háromszor vagy négyszer annyi hely állna majd rendelkezésünkre. Ezt a módszert immár több éve sikeresen alkalmazzák Hollandiában és Ausztriában — mondta az elôadó. Szerinte akár a kétemeletes parkolók is nagy mértékben javítanának a helyzeten, mi több, az építmény használati idejének lejárta után ezek egyszerûen szétszerelhetôk. — Az emeletes garázsok felépítése kevés pénzbe kerül — állítja Anton Ionescu —, üzemeltetésük nem bonyadalmas, a szerkezetet pedig rekord idô alatt szét lehet szerelni.
A belvárosi és külvárosi parkolóhelyek, illetve garászok kérdése Gheorghe Funar lassan 14 éves polgármestersége alatt megoldatlan maradt. A városháza idônként különbözô látszatmegoldásokkal próbálta orvosolni az áldatlan helyzetet. Ilyen volt például az új parkolóhelyek jelölése, amely elsôsorban a taxisok ellenállásába ütközött. A vállalkozók azért panaszkodtak, hogy a város több részén a számukra fenntartott helyekbôl adtak a polgároknak.
Tavasszal hazai befektetô parkolóház felépítését tervezte a Györgyfalvi negyedben, pontosabban a közlekedésrendészet mellett az Albac utcában. Az elképzelés viszont a környék lakóinak heves ellenállásába ütközött. A tervvel kapcsolatos lakossági fórumon a polgárok azzal vádolták a befektetôt, hogy a parkolóház szennyezi a környezetet, és a kipufogógáz súlyosan károsítani fogja egészségüket. A városháza szakértôi azt állították, hogy a terv újszerûsége miatt ellenzik a parkolóház felépítését, és tagadták, hogy ennek negatív hatása lenne a környezetre vagy a lakókra. — Sajnos az építmény még mindig nem készült el, pedig a közlekedésrendészetre rengetegen járnak és az utca szélén vagy a járdán hagyják kocsijukat — mondta Boros János alpolgármester. Szerinte a parkolóházak felépítése terén "határozottan kell lépni", ellenkezô esetben többé nem lehet közlekedni a városban.
Az emeletes parkolók felépítéséhez az önkormányzat, a magánszféra és az érdekeltek összefogása szükséges. A helyhatóság biztosítaná a szükséges telket, és hozzájárulna a megvalósíthatósági tervek elkészítéséhez, a magáncégek vállalnák a felépítést és az üzemeltetést, az érdekeltek pedig, akik akár a környék lakói is lehetnek, pénzzel járulhatnak hozzá a befektetés megvalósításához — tette hozzá Kolozsvár alpolgármestere. Tudomása szerint a város legelesô parkolóházának felépítése a környezetvédelmi hatástanulmány elhúzódása miatt maradt el.
Boros közölte a Szabadsággal: a polgármesteri hivatal felgyorsítja a Széchenyi téri piac korszerûsítését, és ide is parkolóházat terveznek. A bevásárlócsarnok környékén felépítendô létesítmény nagy mértékben hozzájárulna a piac környékén zajló forgalom folyamatosabbá tételéhez. A tervek szerint a befektetést több bank, a piacrendészet (APO) és a városháza hozzájárulásával valósulna meg. Az alpolgármester szerint gondot jelentenek a mûemlékvédô bizottság emelte kifogások. — Remélem, ezen hamar túljutunk — tette hozzá. Ugyanakkor sajnálattal közölte, hogy a Bocskai (jelenleg Avram Iancu) téri földalatti parkoló megépítésére nincs befektetô.
A rendszerváltás utáni Romániában a parlament elôször készül színháztörvény elfogadására. A képviselôház mûvelôdésügyi bizottságában készülô, a kulturális intézmények mûködését szabályozni hivatott jogszabály, noha mind a politikusok, mind a színházigazgatók alapvetôen szükségesnek tartják, a végleges változat megszületéséig várhatóan számos vitát vált majd ki.
A romániai magyar színházak vezetôi tegnap az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségén megbeszélést folytattak Márton Árpád képviselôvel, a mûvelôdésügyi bizottság titkárával a készülô színháztörvény kapcsán. A tárgyalások után kiderült, hogy a színiigazgatók egyhangúlag szükségesnek tartják a törvény fontosságát, mivel eddig a mûvelôdési intézmények mûködését csupán általános törvények keretében szabályozták.
A jelenlegi tervezetben az igazgatók a munkaviszony meghatározására vonatkozó paragrafust kifogásolták, amely 5 év türelmi idôt szab meg a meghatározatlan helyett a meghatározott idôtartamú munkaszerzôdések bevezetéséig. Az igazgatók azt szeretnék, ha minél korábban lehetôség nyílna a határidôs alkalmazási módra, ami a színészeket minél jobb teljesítményre ösztönözné. A Szabadság kérdésére, miszerint egy ilyen módosítás nem váltaná-e ki a színészek tiltakozását, a képviselô elmondta: a törvényt oly módon kell elfogadni, hogy az intézményvezetôi, alkalmazotti, önkormányzati és közösségi érdekek között egyensúlyt találjanak, hiszen a szakszervezetek érdeke is az, hogy jól mûködjenek a színházak. Parászka Miklós, a Csíkszeredai Játékszín igazgatója hozzátette: ez az intézkedés azt a célt szolgálná, hogy ne szürküljön el a romániai magyar színházi élet, amelynek intézményeiben jelenleg még az állami szocializmus nyomai lelhetôk fel.
A magyar színházak vezetôi hasznosnak tartanák, ha az új törvény a frissen végzett színészek esetében jogi keretet teremtene az 1–2 éves gyakornoki idôszakra. Bevinnének a törvénybe egy olyan kitételt is, amely lehetetlenné teszi, hogy bepereljék a színházakat az esélyegyenlôség elvének megsértése miatt. Márton Árpád elmondta: hogy a jelenlegi jogrend lehetôvé teszi, hogy a kulturális intézmények pereket veszítsenek, amennyiben álláshirdetésükben megjelölik, hogy nô vagy férfi alkalmazottakat keresnek.
Mint ismeretes, a helyi önkormányzatok költségvetése a befizetett adókból tevôdik össze, ezt évi tervezés alapján állapítják meg. Idén az elôre felmért összegnél valamivel több folyt be az államkasszába, ezt a többletet a kormány határozata alapján osztják el a megyék között. Miután ismertté válnak a rendelkezésre álló pénzösszegek, a tanácsosok határoznak felhasználásáról. A községeknek, a megyei tanácsnak alárendelt intézményeknek fôleg fizetéskiegészítésre biztosítják a költségvetési többletbôl származó összeget, amely sajnos túlságosan kevés ahhoz, hogy esetleg fejlesztésre gondoljanak valamely területen, magyarázta Sándor. Ezenkívül karácsonyi ajándékra is kiutaltak bizonyos pénzösszeget, amelyet a tanács alárendeltségében álló gyermekvédelmi központok kapnak meg.
Szintén a rendkívüli tanácsülés napirendi pontját képezte Serban Gratian megyei elnök beszámolója, illetve ismertetése az általa kinevezett igazgató tanácsi tagokról. Az igazgató tanácsokban korábban részt vett, majd a törvényes rendelkezések alapján errôl a tisztségükrôl lemondott tanácsosok helyébe a megyei elnök polgárokat választott, figyelembe véve a pártok javaslatait.
Tizedik születésnapját ünnepli december 5–6. között a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképzô Kara. A pénteki megnyitóbeszédekben, köszöntôkben elhangzott: a lényeg, hogy tudással és hittel ruházzák fel a diákokat, akár teológusnak, akár tanárnak készülnek. Bár tíz év viszonylag rövid idô egy ilyen intézmény életében, ezalatt rengeteg eredményt ért el a Kar.
Az ünnepi alkalomra megjelentetett kötetek bemutatóját követte a tudományos ülésszak, a következô kérdést vetve fel: van-e létjogosultsága a teológiának a XXI. században. A nap ünnepi koncerttel fejezôdött be a Bánffy-palotában.
A BBTE Református Tanárképzô Kara 1993-ban indult, amikor megegyezés született az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK), a Tanügyminisztérium, a BBTE és a Protestáns Teológiai Intézet között. Az EREK eldöntötte, hogy él a tanügyi törvény adta lehetôséggel és vallástanárait kettôs képzéssel az egyetem keretében fogja kiképezni. Így 1993-ban létrejött a Református Teológiai Kar tanárképzô profillal, az elsô kettôs képesítéssel végzett tanárnemzedék tehát 1998-ban államvizsgázott. 1999-ben elkezdôdött a szakok (valláspedagógia-magyar, német, angol, francia nyelv és irodalom, szociális asszisztencia) végleges akkreditációja.
A kar 2002-ben költözhetett jelenlegi otthonába, a Horea útra, idén pedig új szakkal bôvült: valláspedagógia-zenepedagógia. A nappali tanárképzés mellett posztgraduális oktatás is folyik a karon, jövô évtôl pedig önálló doktori iskolát terveznek.
Az ünnep ma, díszdoktoravatással és tudományos ülésszakkal folytatódik. A két napos rendezvényt istentisztelet és a Református Tanárképzô Kar és a Protestáns Teológiai Intézet kórusainak mûsora zárja.
Amikor 1994-ben felépült a Tóközben az új és régi világ építészeti hagyományait szerencsésen ötvözô református templom, nemigen gondolta senki, hogy ez az épület — a hozzá tartozó gyülekezeti termekkel együtt — hamarosan a tóközi magyarság legfontosabb kulturális központjává növi ki magát. A történet gyökere Kozma Endre, Kozma András és Visky Péter lelkészek elképzeléseiben, jövôbe vetett hitében és nem utolsósorban gyakorlati érzékükben keresendô. A Tóközt ugyanis Kolozsvár egyik legfiatalabb lakótelepeként tartják számon, ahol a magyarok lélekszáma évtizedekig — ha nem is látványosan, de — nôtt, és valójában még három évvel ezelôtt is sokkal nagyobb volt a keresztelések száma (26), mint a temetéseké (17). Egyértelmûnek tûnt tehát: azok a lelkészek, akik az új, elegáns "templomkomplexumban" fognak majd szolgálni, közösségépítôként is meg kell hogy állják helyüket. (Részletek a 6. oldalon)
A bukaresti vezetés reméli, hogy az év végéig további egy vagy két fejezetet zárhat le az EU-val folyó csatlakozási tárgyalásokon, az unió olasz elnöksége segítségével, közölte pénteken Adrian Nãstase. A legnehezebb tárgyalási fejezetek az állami támogatásokkal és a mezôgazdasággal kapcsolatosak, amelyek az átmeneti idôszakra "nem jellemzô" intézkedések meghozatalát feltételezik.
Felvételünk bizonyítja, hogy a dolgos "öreg" korát meghazudtoló lendülettel munkálkodott tegnap a kolozsvári Fôtéren. Ruházata klasszikus, de munkastílusa már korszerûsödött, hiszen a falmászósportot vette ígénybe. Reméljük, az éjszaka sikerült mindenhova balesetmentesen bejutnia, és örömöt szereznie gyermekeknek és felnôtteknek egyaránt.
A NYUGDÍJASOK KLUBJÁBA IS JÖN A MIKULÁS! December 7-én, vasárnap du. 5 órától zenés-táncos Mikulás-nap a Nyugdíjasok Klubjában, a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében.
ZENE ÉS ÉPÍTÉSZET címmel tart megemlékezést december 7-én, vasárnap az Amaryllis Társaság, a Belvárosi Unitárius Egyházközség és a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság közösen. Születésének 150. évfordulója alkalmából Pákei Lajos mérnök-mûépítészre emlékeznek. A megemlékezés délben kezdôdik a Pákei család sírjánál, a Házsongárdi temetôben (találkozás 12.30 órakor a temetô kapujában). Dr. Gaál György mond emlékbeszédet, közremûködik a János Zsigmond Unitárius Kollégium Páterffy Gyula énekkara. Délután 5 órától dr. Murádin Katalin és dr. Angi István tart elôadást az unitárius egyház Dávid ferenc dísztermében. Közremûködik Béres Melinda (hegedû), Márkos Albert (hegedû) és Tamás Ildikó (zongora), valamint az Amaryllis muzsikusok.
DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV debreceni püspök hírdet ìgét december 7-én, vasárnap délelôtt 10 órától a Kolozsvár-felsôvárosi református (Kakasos) templomban.
MIKULÁS-NAPI JÁTSZÓHÁZAT szervez a Monostori Unitárius Egyházközség december 6-án, szombaton de. 10 órától 13 óráig. óvodástól konfirmálóig várnak minden játszani vágyót a Kossuth Lajos/1989. Dec. 21. utca 18. szám alatti gyülekezeti teremben.
LÁNG-ÓL: UNITÁRIUS IFJÚSÁGI ISTENTISZTELET kéthetente, az Unitárius Püspökség (Kossuth Lajos u. (1989. Dec. 21 u. 9. sz.) Dávid Ferenc dísztermében. A következô istentisztelet dec. 7-én, 19 órától lesz. Mindenkit szeretettel várunk!
Megtelt a Tranzit Ház december 4-én este, Láng Zsolt a Szomszéd nô — címû könyvének felolvasóestjére került sor, amely a Koinónia kiadó gondozásában látott napvilágot.
A vendégek elhatározták, hogy székestôl közelednek a hallgatóság felé, hogy érthetôbb legyen az est, ezután el is kezdôthetett. Selyem Zsuzsa irodalomtörténész kérdezett, a szerzô meg válaszolt egyes kérdésekre, egyesekre meg kevésbé.
Már az elején, a cím félrevezetô, a Szomszéd Nô — arra tesz ígéretet, hogy mindegyik történet egy nô, holott kicsit másról van szó a történetekben. Szinte mindegyik történet, egy kivételével egy város és egy nô. "A szerelem az én elvesztésével jár", "valami nélkülünk történik, mint a történetben" — vallota a szerzô, szerinte a történet, valamint a történelem újra írható. Száz évvel ezelôtt írott történelmi írás és egy jelenbeli újság hasábjai között nincs nagy különbség, az idô eltelt a problémák ugyanazok maradtak, nem sokat változtunk, ugyanazok a "mohó sapiens"-ek maradtunk. A szövegbôl a szerzô kihagyta azokat a történeteket, amelyek az ô véleményei lehetnének. Történet-történelem, mintha egybemosódna a két fogalom, a történelmet úgy írja le a szerzô mint egy érintést, mely változik idôrôl-idôre.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája immár második alkalommal szervezi meg díjkiosztó gáláját. Ebben az évben Aradon kerülnek kiosztásra a 2003-as év irodalmi díjai, melyek hazai magyar irodalmunk legjobb alkotásait jutalmazzák. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és az Aradi Jelen Ház által közösen szervezett esten dec. 6-án 19 órától öt kategóriában összesen 4200 euró talál gazdára, a következôképpen leosztva: Méhes György Nagydíj: 2000 euró, Méhes György Debütdíj: 1000 euró, Irodalmi Jelen Prózadíj: 500 dollár, Irodalmi Jelen Költészeti Díj: 500 dollár, Irodalomtudományi Díj: 300 euró .
Az ünnepélyes díjátadást követôen a díjazottak olvasnak fel mûveikbôl, majd a mulatság bállal folytatódik.
Évek óta tartó hagyomány, hogy így Advent idején erdélyi települések magyar közössége moldvai csángómagyar falvak küldöttségét látja vendégül.
Ma és holnap e mozgalom keretében, a Heltai-alapítvány szervezésében — a Szent Mihály Plébánia, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Szent Mihály Római Katolikus Nôszövetség, a Monostori Római Katolikus Plébánia, az Unitárius Püspökség összefogásának köszönhetôen — Külsôrekecsiny 35 fôs csoportja lesz Kolozsvár magyarságának vendége.
Ma délelôtt történelmi városnézés szerepel a programban, majd 14 és 16 óra között sajtótalálkozóra és filmvetítésre kerül sor a Heltai Klubban, végül 17.30-kor kezdôdik az a Csángó Est, amelynek keretében — az Unitárius Kollégium és Brassai-líceum dísztermében — a vendégek ajándékozzák meg az érdeklôdôket csodálatos zenéjükkel, énekükkel, táncukkal.
Holnap, a Kálvária Templomban vesznek részt a külsôrekecsinyiek a Mikulás-napi Szentmisén, majd ezt követôen utaznak haza. A vendéglátás megszervezésének lehetôsége a NKÖM résztámogatásának illetve a Szent Mihály Plébánia, a Monostor Plébánia, az Elemco, Robot Imp.-Exp., Jolly Contor, Bendokopp Eelectro, Utirom és Technic Glass vállalkozások adományainak köszönhetô.
A vendégség programjaira a szervezôk és támogatók mindenkit nagy szeretettel várnak.
Teltház volta a Korunk Galériában péntek délben: Árkossy István festészeti és grafikai kiállításának megnyitója alkalmából gyûltek össze a képzômûvészet kedvelôi. Lászlóffy Aladár beszélt a képekrôl, az ünnepi hangulatot Á. Toszó Ilona szavalata és a Kájoni vonósnégyes (Kosztin Áron, Barabás Csaba, Bucovesan Florin, Dula Imre) elôadása emelte.
Horváth Hilda mûvészettörténész így ír Árkossyról: világteremtô mûvész, a valóságos élmények mélyen elraktározódnak benne, és alkotás közben minden újraértelmezôdik, egy újfajta szintézisbe, újfajta kapcsolatrendszerbe ágyazódik. A mûvész megteremti saját belsô világát. Egy teljes, újragondolt, mélyen elvont univerzum tárul fel képein, rajzain és rézkarcain egyaránt; a kozmikus szemlélet az univerzális érdeklôdésbôl fakadó élménykomplexummal társul.
Lászlóffy elmondta, Árkossy mûvészetének alapja, talapzata a múlt; kifejezési módja formabontó, de a közérthetô mondanivalórendszertôl nem szakad el. Víziószerû, álmodó képei is tudatosak: gondolkodó mûvész.
Mûvészete európai léptékkel is értékes, modern, új, ugyanakkor vérbeli erdélyi magyar mûvészet-annak ellenére, hogy az alkotó már nem Kolozsváron él.
Nem férek a bôrödbe
Eredeti cím: Freaky Friday. Színes amerikai vígjáték, 2003., 93 perc. Rendezte: Mark S. Waters. Szereplôk: Jamie Lee Curtis, Lindsay Lohan, Mark Harmon, Janet Choi.
A remake-ek korát éljük: a Freaky Friday-nek ez már a harmadik változata. Úgy tûnik, a rendezôk kedvelik a témát: adott szolid, polgári életre vágyó anya és kissé excentrikus kamaszlánya. Mindketten úgy érzik, hogy a másik nem érti meg ôket, és tulajdonképpen sokkal jobb lenne egymás bôrében élni. Ez a kívánság pedig legnagyobb rémületükre teljesül: péntek reggelen egymás testében ébrednek. Az elfoglalt pszichológus Tess és a rockbandában játszó Anna most szembesül azzal, hogy a másiknak sem könnyû. Tess hirtelen kamaszfiúk gyûrûjében találja magát, ráadásul kénytelen fellépni az esti koncerten, Anna viszont anyja vôlegényével kell boldogulnia, nem beszélve a gyerekrôl, aki az ô testében járkál… Szép lassan minden követhetetlenné válik, már nem tudni, hogy ki kinek a kicsodája. Szóval, a Freaky Friday sem tartozik az unalmas filmek közé.
Pók
Eredeti cím: Spider. Színes francia-kanadai-angol thriller, 2002., 97 perc. Rendezte: David Cronenberg. Szereplôk: Ralph Fiennes, Bradley Hall, Miranda Richardson, Gabriel Byrne.
Spider (Pók) most szabadult az elmegyógyintézetbôl. Beköltözik egy otthonba, amely kicsit emlékeztet a francia realista regényekbôl ismert panziókra, háziasszonya vaskézzel irányítja lakói életét. Spider még mindig múltja kísérteteivel küzd, újra átéli zaklatott gyerekkorát, amelyben apja meggyilkolta anyját, hogy helyette egy prostituáltat vigyen a házba. A gyerek bosszúból rányitja az asszonyra a gázcsapot. Az intézetbôl kiszabadulva múlt és jelen összefonódik a tudatában, és lassan az a kényszerképzete támad, hogy az otthont vezetô asszony azonos a mostohájával. A film nyomasztó másfél órát ígér, Ralph Fiennes hiteles alakítása miatt azonban mégis érdemes megnézni.
Szindbád — A hét tenger legendája
Eredeti cím: Sinbad — The Legend of the Seven Seas. Színes amerikai animációs film, 2003., 86 perc. Rendezte: Tim Johnson. Hangok: Brad Pitt, Catherine Zeta-Jones, Joseph Fiennes, Michelle Pfeiffer.
A Disney tudja, hogy a karácsonyi hangulatban az ember szívesebben elviszi moziba a gyereket, várható volt tehát, hogy az idei december sem lehet mentes egész estés Disney animációs filmtôl. Ezúttal a legendás hajós és tolvaj, Szindbád történetét dolgozza fel a film, sok bonyolult mellékszállal, szerelmi háromszöggel, kincskereséssel, akciójelenetekkel. Igazi családi mozi, kár lenne kihagyni.
Zajlik körülöttünk az élet, mely kíméletlenül belesodor mindnyájunkat a megmaradás, túlélés, jövôépítés mindennapi harcába. E sodrás kit-kit a sikertelenség, az elkeseredettség, a lemondás, a reménytelenség, a kiábrándultság hullámvölgyébe, avagy a siker, a biztonság, a beteljesedett álmok és remények talajára juttat. Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy magára maradt, tehetetlen, avagy éppenséggel saját erejének, képességeinek, rátermettségének, köszönhetôen maga alakítja sorsát. Kedves testvérem, nem az élet sodrása határozza meg helyünket, sorsunkat, hanem Isten gondviselése helyez pályára, igazgatja útjainkat, aki ingyen, kegyelembôl osztogatja áldásait. Mert áldás az egészség, a hûséges társ, az egészséges gyermek, a mindig segítôkész, áldozatkész szülô, a jó barát, a közösség, a gyülekezet, a tehetség, a mindennapi munka eredménye, a mindennapi kenyér. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk mindezek tudatában? Csak akkor döbbenünk rá, mit jelentett számunkra valami, amikor az már hiányzik életünkbôl, vagy felismerjük, amíg van, és hálát adunk érte?
A Kolozsvár-belvárosi (Farkas utcai) református gyülekezetet hálaadó istentiszteletet tart szombaton, december 6-án este 6 órától a Farkas utcai templomban. Hálát adunk Istennek mindazért, amit megvalósítottunk templomunkban, gyülekezetünk magatartásáért és gyarapodásáért, a hívek segítôkészségéért, az adományokért, mellyel anyagilag is támogattak.
Kedves testvérem! Ha úgy érzed, hogy neked is van miért hálát adnod, jöjj el erre az alkalomra, hogy velünk együtt, a hívek közösségében, az Ô szent házában mondjunk hálát azért az áldásért, amelyet megad nekünk a mi gondviselô Istenünk!
KÖZTÁRSASÁG — Nem férek a bôrödbe — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23-tôl és hétfôn egész nap.
MÛVÉSZ-EURIMAGES — Pók — angol-kanadai bemutató. — Vetítések idôpontja. 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap. December 8-án, hétfôn du. 5 órától: Francia filmtéka: Allemagne neuf zero.
GYÔZELEM — Szinbád — A hét tenger legendája — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20.
FAVORIT — A Minden6ó — amerikai. — Vetítések idôpontja. 15, 17, 19; csütörtökön árkedvezménnyel.
DÉS
MÛVÉSZ — Mire jók a rossz fiúk? 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: pntek, szombat, vasárnap: 15, 17.30, 21; hétfôn, kedden, szerdán, csütörtökön: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel 21 órától és hétfôn egész nap.
TORDA
FOX — Johnny English — angol. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; péntek, szombat, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel: naponta 15 és szerdán egész nap.
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — A hôs — kínai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel: péntek, szombat, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.
MAGYAR SZÍNHÁZ
December 7-én, vasárnap de. 11 órakor: Együgyû Misó — stúdióelôadás gyermekeknek. Rendezte: Szabó Attila m. v.
December 10-én, szerdán este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.
ROMÁN SZÍNHÁZ
Ma, december 6-án, szombaton este 7 órakor: Csehov: Nunta.
December 9-én, kedden este 7 órakor: Ionesco: Scaunele.
MAGYAR OPERA
December 7-én, vasárnap du. 5 órakor: Huszka Jenô: Bob herceg — tavalyi Nyugdíjas-bérlet. Vezényel: Horváth József. Rendezô: Gy. Tatár Éva.
December 11-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Vajda János: Leonce és Lena. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendezô: Selmeczi György m. v.
PUCK BÁBSZÍNHÁZ
December 7-én, vasárnap de. 10 órakor: Hamupipôke — román tagozat; déli 12 órakor: Betlehembe menjünk el — magyar tagozat.
ZENEAKADÉMIA
Mozart Fesztivál keretében:
December 8-án, hétfôn este 7 órakor a stúdió-teremben: Dal-est. Közremûködik: Iulia Merca (mezzoszoprán), Rónai István (zongora).
DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ
December 8-án, hétfôn este fél 7 órakor: Vokál-szimfónikus hangverseny. Vezényel: Adrian Morar. Közremûködik: Mihaela Maxim.
AGNUS RÁDIÓ
Ma, december 6-án az Agnus Rádióban nem alszik az angyal! Szombaton hajnali 3-tôl 6-ig az anyagl sem alszik és lehet, hogy a Mikulás is odafigyel. Meghívott Adorjáni László lelkipásztor. A Mûsor kérdése: hallja-e az angyal kéréseinket és teljesíti-e? A szerkesztôk várják az angyali, vagy angyallal kapcsolatos élményeiket a 441-968-as telefonszámon.
1940 ôszén a Király utca 22. szám alatt, a Teleki, majd a Béldy család (a XX. század elején Béldy Kálmán gróf) tulajdonában lévô házban, megnyílt a Király Utcai Református Kollégiumi Népiskola. Keresztessy Kálmánné igazgatónô mellett, másokkal együtt itt tanított Torday Józsefné, Técsy János és felesége, Técsyné Sipos Julianna.
Técsyné Sipos Julianna Gyulafehérvárt született 1910-ben. Itt járt iskolába, itt végezte gimnáziumi tanulmányait. Tanítónôi képesítését Székelyudvarhelyt vagy Nagyenyeden szerezte. Édesapja, Sipos Elek ugyancsak tanító volt. 1919-ben nem tette le az új hatalom által még a Trianoni Békediktátum elôtt megkövetelt hûségesküt. Ezért állásából eltávolították. Szerencséjére Magyarigenben házzal, szôlôvel rendelkezett, így volt hová visszavonulnia. Julianna leánya, kezében tanítónôi oklevelével, Nagyenyeden, a Református Kollégium iskolájában jutott álláshoz. Itt tanított Técsy János is, akivel az 1930-as évek közepén összeházasodott. 1936-ban született elsô gyermekük, Jancsika.
A második Bécsi Döntés után a tanító házaspár Kolozsvárt, az ekkor már református egyházi tulajdonban lévô Király utcai épületben megnyílt Református Kollégiumi Népiskolában folytatta nemes tevékenységét. Técsy bácsi, ahogyan mi, gyermekek neveztük, éneket tanított. Akinek jó hangja volt, bevette az iskola dalárdájába. Az udvaron bal oldalt álló, akkor még vakolatlan külsejû tornateremben máig tartó útravalóval tarisznyázott föl: Egy boszorka van…, Este van már nyolc óra…, A Csitári-hegyek alatt…, Száraz tónak nedves partján…
Técsyné Sipos Julianna 1942 ôszén elsô osztályunk kedves tanító nénije lett. A tanév végén, 1943 júniusában, a tanító néni csoportképet készíttetett az osztályról. Egy-két gyerek hiányzott, de így is ötvenegyen vagyunk rajta. Te jó ég, mi lehetett abban az osztályban! Vagy talán jók, csendesek, fegyelmezettek voltunk? Nem emlékszem, hogy testi fenyítéssel kellett volna kordában tartania bennünket. Rendkívül türelmes, nyugodt lehetett, ha ennyi gyermekkel naponta sikerült elvégeznie munkáját.
Az iskolán kívüli élete sem volt könnyû. 1941-ben meghalt kisfia, Jancsika. Idén nyáron, amikor az 1943. évi fényképen lévô osztálytársaink nevére igyekezvén visszaemlékezni, többen is föltettük a kérdést: miért olyan szomorú a tanító néni arca és miért van rajta fekete ruha. Amint második fia, Péter elmondta, akkor is kisfiát gyászolta. A háború sem kímélte, 1907-ben született férje 1944. szeptember 21-én elesett a tordai harcokban.
1944 tavaszán mind feketébb fellegeket sodort fölénk a háború vihara. Emiatt már május elején véget ért a tanév. Miután a véres zivatar átvonult fölöttünk, hosszú szünidô után decemberben nyílt meg újból az iskola. Técsy tanító néni helyett más vette át meggyérült osztályunkat. Nem tudtuk, mi lett vele, csak annyit hallottunk, hogy Técsy bácsi meghalt a tordai harctéren. A negyedik osztály után a lányok a Református Leánygimnáziumban, a Marianumban folytatták tanulmányaikat, a fiúk a Református Kollégiumban vagy másutt tanultunk tovább.
Évtizedek teltek. Szóródtunk tovább. A tanító nénirôl semmi hír. Idén nyáron egyik osztálytársunk a hatvan évvel ezelôtti fényképen látható osztálytársak nevének kiderítéséhez látott. Szóba került a tanító néni is. Vajon mi lett vele a háború után, hol, merre élt? Senki sem gondolt arra, hogy talán életben van. És október végén az újságban megjelent a hír: 93 éves korában elhunyt Técsy Julianna nyugalmazott tanítónô. A telefonkönyvet felütve kiderült, hogy itt lakott a városban. Ha ez a nyáron eszébe jut valamelyikünknek és fölhívjuk, csokor virággal meglátogatjuk, minden bizonnyal örömmel fogad bennünket és érdeklôdik sorsunk alakulásáról. Mi pedig megköszönhettük volna azt, ahogyan irányításával a ceruzát, a tollat görcsösen szorongató kezünk alatt a pontok, a vonalkák apránként az akkor használt zsinórírás betûivé kerekedtek, hogyan vezetett bennünket rá arra, hogy azokat a fránya jeleket kihámozva, egybevonva, hogyan kell olvasni. És micsoda öröm volt az elsô osztály után önállóan elolvasni egy összefüggô mesét az elsô könyvbôl! Azután hogyan avatott be bennünket a számok tudományába, abba, hogy színes ceruzákkal mi vethetô a papírra, olló segítségével mit lehet a színes lakkpapírból elôvarázsolni.
Kolozsvárt lakó fiától tudtuk meg, hogy a háború után nem menekült el, továbbra is a városban, református iskolában tanított. 1948 után 1965-ig a Pap utcaiban. Ezután nyugdíjba vonulásáig még egy évet a fogyatékos gyermekek iskolájában. A Boldog utca 17. szám alatt lakott szerényen, mint mindig. Háza kis kertjében gondozta virágait. Tekintélyes könyvtára volt, sokat olvasott.
Családtagjai mondják, kitûnô emlékezete volt, csodálkozva hallgatták, amikor az osztályfényképeken név szerint említette valamennyi tanítványát. A becenevükre is emlékezett.
Folyó év október 24-én hunyt el.
Egykori tanítványaiként szeretettel, hálával emlékezünk rá és férjére, Técsy tanító bácsira, arra, ahogyan áldozatos munkájukkal elláttak bennünket azokkal az alapokkal, amelyekre tovább építkezhettünk. Álljon itt az elsô osztályos ellenôrzô-könyvünkbôl vett idézet: "Atyámnak köszönöm, hogy élek, tanítómnak, hogy boldogul élek!"
Kedves tanító néni, Técsy tanító bácsival együtt, nyugodjék békében.
Minap olvastam a 22 címû hetilapban interjút Amos Oz izraeli íróval, aki többek között azt is elmondta, hogy íróasztalán két golyóstoll van: az egyikkel felháborodott förmedvényeket ír a kormányhatóságok ellen, a másikkal meséket. Amikor kifújtam a dühöt magamból — mondja Amos Oz —, megnyugszom és mesét írok. Mert az embereknek szükségük van mesékre.
— Ha netán Nobel-díjat kapna, folytatja az interjút készítô újságíró, az emberek azt kérdeznék, irodalmit kapott vagy Béke Nobel-díjat, mert e kettô szervesen kapcsolódik írásaiban.
— Elannyira, hogy meséim lélekgyógyító hatásáért akár orvosi Nobel-díjat is kaphatnék...
*
Eddig az interjú, innen emlékeim sorozata, amit megindított bennem.
Gyermek- és ifjúkorom kedves írója, Erich Kästner, közreadott egy kötetecskét Lírai házipatika címen (Kosztolányi rögtön le is fordította). Ott, a tartalomjegyzékben ilyenszerû "orvosi" utasításokat találhatunk: Mit tegyünk, mikor a szívünk fáj? Dr. Erich Kästner azt ajánlja, olvassuk el a következô verset:... Mit olvassunk, ha igazságtalanul bántottak? Olvassa:...; Ha a boldogság késôre érkezik?...; és így tovább.
Aki nem hisz a versek gyógyító hatásában, az vagy nem olvas verseket, vagy "nem hangosan mondja azokat, mert a verset mondani kell".
Van talán tíz éve annak, hogy megpróbáltunk rovatot indítani a helyi rádióban Mesék felnôtteknek címen. Itt jeles színészek olvasták, vagy mondták a világirodalom apró, de tündöklô írásait (még arra is vetemedtem, hogy közismertebb nyelvekbôl le is fordítottam egy-egy kis ékkövet), mert az a meggyôzôdés vezetett, hogy az emberek tulajdonképpen soha sem nônek ki igazán az elbeszélések korából, csak megvonják tôlük, megfosztják ôket ettôl az örömtôl azzal a felkiáltással, hogy: ugyan, ez már nem neked való!
Az emberek meseszükséglete nem csökken a korral! Az embereknek a szívébe a mese békét hoz. Vagy csak a béke illúzióját. Ami végtére ugyanaz.
A mese arra biztat, hogy a rossz végül is megbûnhôdik, és a kicsi, a gyenge, a harmadik, legyôzi a félelmetes sárkányt. A mese félkézzel reményt ad ott, ahol a reményt két kézzel harácsolják el elôlünk. Amikor egyre többen fogják igényelni a meséket — jobb lesz az embereknek. És akkor is jobb lesz, amikor egyre többen fognak meséket írni felnôtteknek. Már csak azért is, mert rosszabb már nemigen lehet.
Az ember míg él, változik. Sokszor persze nem elônyére. Ismertem olyan szelíd, barátságos ifjút, akit egy sikeres egyetemi felvételi változtatott felfújt hólyaggá. És egyre csak nôtt és nôtt. Mindenki fölé. Míg végül, képzeletbeli elefántcsonttoronyba költözött, és magára zárta az ajtót…
Van, akit egy váratlan — akár megérdemelt is — elismerés változtat meg. Képtelen megemészteni a tényt, és már csak kizárólag "díjazottakkal" hajlandó szóba állni, illetve díjazottként osztogatja tanácsait és a kupával a szekrényében tökéletesnek, már-már halhatatlannak képzeli (be) magát.
Hiába no, az ember sokszor elcsúszik az élet síkos jégpáncélján, ahelyett, hogy inkább lendületet venne rajta.
Szeretem ellenben azokat, akik egy vagy több diploma, kitüntetés, elnöki kézfogás, váratlan szerencse, meggazdagodás okán és miatt sem "szállnak el", hanem továbbra is azok, akik addig is voltak: önmaguk.
Mert — valljuk be — önmagukért kedveljük ezen vagy azon embertársunkat, nem a mellén fityegô plecsniért, beosztásáért, tévedhetetlen kijelentéseiért.
Az egyik román napilap felkutatta és megszólaltatta a romániai lottózás története legnagyobb nyereményének, 67,5 milliárd lejnek boldog tulajdonosát. "Eddig boldog ember voltam" — nyilatkozta a temesvári férfi — "a továbbiakban azonban már nem tudom, mire számíthatok. Remélem ugyanolyan kiegyensúlyozott maradok, mint amilyen voltam".
Kezdetnek ez nem rossz. Remélem sikerül neki.
Székelykeresztúr egykori zsidó közösségének történetérôl kellett nemrég szócikket írnom egy készülô enciklopédiához. A feladat elsô látásra könnyûnek ígérkezett. A népszámlálási adatokból sok mindenre lehet következtetni, gondoltam, s ezen a területen elég jól állunk. Gyûjtöttem tehát heteken át az anyagot.
A száraz számadatokból megállapíthattam, hogy az elsô izraelita vallású lakosok az 1848-as forradalmat követôen telepedtek le a szitakötôirôl, kézmûiparáról híres székely városkában, s hogy a közösség 1900-ban már 85 tagból állott. 1920-ban 150, 1930-ban 155 izraelita vallású személyt számoltak itt össze. 1941-ben, a második Bécsi Döntés utáni magyar népszámláláskor, minden bizonnyal a zsidóellenes intézkedéseknek köszönhetôen, csak 124-en vallották magukat izraelita vallásúnak. Ez az akkori 4597 fôs lakosság 2,7 százalékát jelentette.
Amikor a magyar katonaság 1940. szeptember 11-én a városba bevonult, a székelykeresztúri zsidók ugyanolyan örömmel fogadták ôket, mint a székelyek. A városka azzal is nyert, hogy másnap megérkezett oda Balogh András alezredes, aki a járási közigazgatási katonai parancsnokság vezetôje volt, s aki a magyar közigazgatást a helyi szélsôséges elemek visszafogásával igyekezett megszervezni. Próbálkozása nagyrészt sikerrel járt, s ez rendhagyó volt, hiszen ez a Székelyföld más részein jóvátehetetlenül másképpen történt.
A zsidó közösség férfijait 1942-ben munkaszolgálatra vezényelték. Az otthon maradottakat 1944 májusában a környéken élô zsidókkal együtt a városban összegyûjtötték, majd néhány nap múlva valamennyijük csomagját stráfszekérre tették, s a teljes közösséget magyar csendôri kísérettel begyalogoltatták a marosvásárhelyi Koronkai úti egykori téglagyárban "berendezett" gettóba. Itt május végéig nagy részük a szabad ég alatt lakott. Két transzporttal kerültek Auschwitzba, az elsô május 25-én indult Marosvásárhelyrôl, s 27-én lépte át az akkori magyar határt Kassánál. A második, szintén marhavagonokból álló vonat május 30-án hagyta el az országot.
A német halálgyárakból rendkívül kevesen menekültek meg. A visszatértek által készített összeírások szerint az áldozatok száma legkevesebb 123 volt. Ez majdnem elérte az 1941-es népszámlálás adatát, ám figyelembe kell venni azt is, hogy a kikeresztelkedetteket is elhurcolták, s azokat is, akik a népszámláló biztosnak magyarnak vallották magukat.
1992-ben Székelykeresztúron egyetlen személy vallotta magát zsidó nemzetiségûnek. A "zsidókérdést" tehát "sikeresen megoldottuk". Nem is hoznám fel a dolgot, hiszen többször figyelmeztettek már: rendkívül helytelen ilyesmikkel tömni az olvasók agyát, minek vájkálni a sebet, senkinek sem jó az, amúgy is csak a németek voltak a hibások, a magyarok kényszerhelyzetben voltak stb. Valóban, ki okulhatna ma már a 101 éves Baum Raisele példájából, akit szintén behurcoltak a vásárhelyi gettóba, s aki, amikor a magyar csendôrök és a német SS-ek megkérdezték, hogy érzi magát, így válaszolt: — Úgy érezzétek ti magatokat 120 éven keresztül, ahogy én érzem magam most!
Szerettem volna megtudni valamit arról is, hogy a statisztikában szereplô közösség hogyan élt, milyenek voltak a hétköznapjai, volt-e iskolája, temploma, mûvelôdési élete, minek örült, miért bánkódott. Nos, bárkit kérdeztem, ezekre a kérdésekre választ nem kaptam. Mit tehettem, felhívtam néhány keresztúri ismerôst. Jóindulattal hallgattak meg, de senki nem tudott mondani semmit. Mindenki azt erôsítette, Székelykeresztúron soha nem volt zsidó templom vagy iskola.
Az egyik helyi paphoz fordultam aztán segítségért. Segítôkészségéhez kétség nem fér. De csak azt tudta elmondani, amit addig mindenki: az egykori zsidó temetô néhány megmaradt sírkövén kívül semmilyen zsidó emlék nincs ma a városban, zsinagóga pedig sosem létezett. Végigolvastam a tiszteletes egyik nagy elôdjének, Orbán Jánosnak az 1943-ban Kolozsváron kiadott Székelykeresztúr története címû részletes és jól megírt monográfiáját. Abban sem találtam néhány számadaton túl többet.
Az interneten böngészve bukkantam rá a november 30-i budapesti árverésre. Katalógusában, az 5. pozíció ekképpen volt leírva: "Zsinagógakilincs. A székelykeresztúri egykori zsinagóga 1890 körül készült, Dávid-csillaggal díszített öntöttvas kilincse. Kikiáltási ára: 30 ezer forint."
Felhívtam ismét a tiszteletes urat. Mondom, baj van, Pesten árverezik a "soha nem létezett" keresztúri zsinagóga kilincsét. Akkor tehát mégiscsak volt ott valami. Ha több pénzem lenne, megvenném a helyi múzeumnak ajándékba. Felcsigáztam az egyház emberének kíváncsiságát. Utánanézett. Másnap már mondta is: volt zsinagóga, a Csekefalvi utcában, a Timafalvi utcában pedig mikvé, azaz rituális fürdôje is volt a közösségnek. Persze, iskolája is. Ezeket a háború után bontották le. Akkor vihette valaki haza a zsinagógakilincset emlékbe. A fia vagy a lánya pedig most, Pesten elárvereztette. Az élet megy tovább.
Késôbb tudtam meg: az egykori Udvarhely vármegye délnyugati falvaiban élô, 1944. május 3-án Székelykeresztúrra behozott zsidókat a helyiekkel együtt elôbb a szóban forgó zsinagógába zsúfolták össze. Kifosztották ôket minden értéküktôl, majd néhány nap múlva innen vitték át ôket Marosvásárhelyre.
Nézem az interneten az öntöttvas kilincs lépét. A maga nemében remekmû. Igényes közösség készíthetett csak magának ilyen egyedi kilincset a templomára. Aztán néhány nappal ezelôtt megtudtam: a kilincs elkelt, kikiáltási áron. A vevô neve, persze, titok. Kár, hogy nem beszéltem róla nyugati barátaimnak hamarabb. Egyikük megvette volna a múzeum számára. Hogy az eltûnt közösség emlékét ôrizze tovább.
Bízhatok-e abban, hogy az a többség, amelyhez viszonyítva manapság mi itt kisebbségben élünk, nagyvonalúbb lesz? Hogy esetünkben nem mûködik majd a közmondás: Quis quid peccat in eo punitur? Azaz, hogy: Ki mint vét, úgy bûnhôdik.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a mi emlékünket is így fogják majd egyszer összecsipegetni — szótagonként, templomkilincsenként. Jó esetben.
— A vajdasági magyarok remélik, hogy jövôre az anyaország eleget tesz a kérésüknek, és áttelepülés nélkül, alanyi jogon megkaphatják a magyar állampolgárságot — mondta Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke pénteki budapesti sajtótájékoztatóján. A vajdasági magyar párt vezetôje derûlátó, miután a négy magyar parlamenti párt szerdai egyeztetô ülésén kiderült: a magyarországi politikai erôk egyetértenek abban, hogy minden parlamenti pártnak szándékában áll elkezdeni széles körû elemzô munkát a kettôs állampolgárság érdekében.
A nyáron heves vitákat kiváltó kettôs állampolgárság kérdése azt követôen került ismét a kárpát-medencei magyar politikai élet homlokterébe, hogy Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök december 1-jei állásfoglalása szerint "a jog szempontjából nem kizárt az állampolgárság kérelemre történô megadása magyarországi letelepedési engedély és áttelepülés nélkül azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiknek a felmenôje magyar állampolgár volt, és alkotmányos alapismeretekbôl magyar nyelven vizsgát tesznek." Öt vajdasági magyar párt és mozgalom 2003 augusztusában közös levélben fordult Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz. A levélben arra kérik a köztársasági elnököt, segítse elô olyan döntés meghozatalát, amelynek eredményeképpen a vajdasági magyarok közül mindazok, akik igénylik, letelepedési engedély és áttelepülés nélkül megkaphassák a magyar állampolgárságot. Ezt követôen a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyarok Világszövetsége hasonló tartalmú levelet juttatott el a köztársasági elnökhöz.
Az államfô a lehetôségek megvizsgálása érdekében konzultációt kezdett neves, a nemzetközi és az európai jogot, valamint az alkotmányjogot kiválóan ismerô jogtudósokkal, amelynek során a határon túli magyarok számára pozitív következtetésre jutott. A köztársasági elnök meggyôzôdése szerint ugyanakkor az állampolgárság megszerzésének megkönnyítésérôl szóló döntés akkor lehet helyes, ha egyidejûleg szolgálja a szomszédos államokban élô magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását és a szülôföldjükön való boldogulását, valamint erôsíti magyar nemzeti azonosságtudatát. Ezekre a nemzetpolitikai szempontokra tekintettel szükségesnek mutatkozik a kérdést a Magyar Állandó Értekezlet elé terjeszteni.
Az államfôi állásfoglalást követôen december 3-án tartották a négypárti egyeztetést, amely során kiderült: a magyarországi politikai erôk egyetértenek abban, hogy minden parlamenti pártnak szándékában áll a kettôs állampolgárság érdekében minél szélesebb körû elemzô munka megkezdése. Az egyeztetés után Szent-Iványi István (SZDSZ) hangsúlyozta: kiindulópontnak tekintik a köztársasági elnök állásfoglalását. Hozzátette: a szakértôk körültekintôen, az ügyet valamennyi vonatkozására és részletére való tekintettel fogják megvizsgálni, beleértve a jogi, politikai, gazdasági, társadalmi és demográfiai hatásokat is. — A szakértôi munkacsoport készíti majd el azt az elôterjesztést, amely ismét a politikai szintre kerül, várhatóan a tavasz folyamán — mondta. Bába Iván (Fidesz) szerint az alapkérdés a határon túli magyarok megmaradása a szülôföldjükön. Mint mondta, a Fidesz álláspontja szerint három pillére van ennek a kérdéskörnek: a határon túliak magyar állampolgárságának, vagyis a kettôs állampolgárságnak a kérdése, a státustörvény végrehajtása, hatása a határon túli magyarság létére, erôsödésére, gyarapodására, és az idôszerû autonómiatörekvések. Wiener György (MSZP) szerint figyelembe kell venni az állampolgársági jog, az alkotmányos elvek követelményét, a nemzetközi jogi hatásokat, az Európai Unió alkalmazandó jogelveit. Hozzátette: vitája annyiban van a Fidesz álláspontjával, hogy "az autonómiának a problematikáját nem kellene összekapcsolni a kettôs állampolgárság amúgy is hallatlanul bonyolult ügyével."
Dávid Ibolya tájékoztatása szerint december 10-ig létrehozzák a pártok által delegált szakértôi csoportot, és felkérték a kormányt, hogy január 30-ig bocsássa a négy párt rendelkezésére a már elkészült hatástanulmányokat, elemzéseket. A Népszabadság értesülései szerint több kormányintézményben dolgoznak háttértanulmányokon, és ezeket várhatóan a januárban öntik végleges formába. Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elképzelhetônek tartotta, hogy nem készül teljesen új és átfogó tanulmány, hanem a külügyminisztérium már meglévô háttértanulmányait állítják öszsze. Szabó szerint bizonytalan, hogy január 30-ig elkészülnek-e a munkával.
A magyar kormány december 17-re összehívta a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amelyen egyeztet a határon túli magyar politikai pártokkal a kettôs állampolgárságról — jelenti a Népszabadság. A vajdasági szakértôk legutóbbi budapesti egyeztetésükön megerôsítették, hogy teljes jogú állampolgárságot kérnek, amelyet Szerbia és Montenegró törvényei nem tiltanak. Jelezték ugyanakkor, hogy a magyar állampolgárság biztosítása esetén a vajdasági magyarok nem akarnak áttelepülni Magyarországra. A Vajdaságban azt szeretnék, ha a MÁÉRT-ülés után a magyar külügy 2004 januárjában ismertetné végleges álláspontját a témáról, és utána a szakértôi szintrôl a politikusok vennék át az ügyet és mondanák ki a — vélhetôen — pozitív döntést.
A nemzetközi jogalkotásban való aktív részvételt és a már meglévô keretek kitöltését nevezte a kisebbségi autonómiák megteremtése és mûködtetése lényeges elemeinek Bába Iván, volt külügyi államtitkár, a Kisebbségi önkormányzatiság Európában — autonómiák, kihívások és tapasztalatok címmel megrendezett kétnapos budapesti konferencia záró napján, pénteken.
"Az elvi és az általános szintbôl nem lehet levezetni a helyi autonómiák rendszerét" — jelentette ki Bába Iván, hozzátéve: a téma specifikus volta miatt "példák vannak, modellek már nemigen". Mint mondta, noha gyakran nem léteznek szankciók a meglévô szabályok alkalmazásának akadályozóira, a kormányok feljegyzik az ilyen sérelmeket.
A Kisebbségekért pro Minoritate Alapítvány és a Budapest Analyses rendezvényén Bába Iván szólt arról is: napjainkban igen magas a kisebbségi témákban a "nemzetközi ingerküszöb", s azt gyakran már csak az alkotmányos kereteket túllépô események érik el. Hangsúlyozta ugyanakkor: az erdélyi és a vajdasági autonómia törekvések nem ütköznek európai, vagy nemzetközi szabályokba.
A kisebbség és a többség számára is elfogadható rendelkezések fontosságáról beszélt Christoph Pan, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója a rendezvényen.
"Csak akkor számíthatunk tartós hatásra, ha minden fél megelégedéssel fogadja az intézkedéseket" — mondta, hozzátéve: a többségében német ajkúak lakta olaszországi területen 30 év alatt mostanra valósultak meg a kisebbségek legfontosabb korábbi óhajai.
Szavai szerint az olasz államnyelv mellett Dél-Tirolban elismerték a kétharmados német többség nyelvét regionális, az alig néhány tízezres ladin közösségét pedig helyi nyelvként. E nyelvek tanulását a tartomány minden lakosának garantálják, amellett több nemzetiségi médium is mûködik a területen. Mint mondta: három évtized alatt orvosoltak olyan "egyensúlyzavarokat", mint például az olaszok jelentôs felülreprezentáltsága az államigazgatásban.
"A jövô esélyét a két nagy népcsoporttal való együttmûködésben látjuk" — fogalmazott a három nemzetiségû belga modellrôl Leo Neycken, a helyi német közösség minisztériumának kulturális ügyekért felelôs vezetôje. Hozzátette: a Belgiumban élô 70 ezernyi német számára — akárcsak minden kis lélekszámú nemzetiségnek — fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljon a szomszédos államokkal és a nemzetközi közösséggel is.
A kisebbségeknek maguknak kell megfogalmazniuk és képviselniük érdekeiket — hívta fel a figyelmet Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, volt miniszterelnök. Elmondta: ha természetesek a nyugat-európai autonómiák, akkor az kell hogy legyen e lehetôség a határon túli magyarok számára is. Egyszerre van szükség a kedvezménytörvény régi céljait teljesítô szövegre, a kettôs állampolgárság lehetôségére, valamint az autonómiára, mert "az autonómia nem kívülrôl jövô segítség, hanem belülrôl való építkezés." Hangsúlyozta: a népességfogyás és az elvándorlás megállításához, a magyar nyelvû oktatás körének szélesítéséhez egyszerre kell ezeknek a belsô és külsô hatásoknak érvényesülniük.
Tôkés László Királyhágó-melléki reformáus püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezô testületének tiszteletbeli elnöke szerint a határmódosításnak egyetlen alternatívája az autonómia megvalósítása. Hangsúlyozta: nem gyengültek, hanem éppen erôsödtek azok az államok, amelyekben belsô önrendelkezést kaptak a nemzetiségek.
Hangot adott azon álláspontjának, hogy az elmúlt másfél évtized után sokan a térség stabilitását veszélyeztetô faktorként tekintenek a kisebbségi autonómia kérdésére. Bírálta az RMDSZ elnökét, beszédében egyszer "központi bizottságként" említette felsô vezetését, kijelentve, legfeljebb árnyalatnyi különbség van az RMDSZ és a "román versenypártok" között az autonómiához való viszonyban. Szerinte az RMDSZ vezetése "a magyar egységet megosztó kísérletnek" tartja az autonómiát, noha belsô önrendelkezés-igénye immár tíz éve szerepel a szervezet programjában.
Öngyilkos merénylô követte el azt a dél-oroszországi robbantást, amely helyi érdekû vonaton történt péntek reggel — közölte az orosz belügyminisztérium. A legfrissebb adatok szerint a merénylet halálos áldozatainak száma tizenkilencre nôtt.
A merénylô nô volt, a szakértôk szerint a testére erôsítve viselte a mintegy öt kilogramm trotilnak megfelelô robbanóanyagot. A robbanás erejétôl a szerelvény második kocsija kisiklott és fölborult.
Újabb információk szerint a merénylet közép-európai idô szerint fél hétkor történt, nem sokkal azután, hogy a Kiszlovodszkból Minyeralnije Vodiba közlekedô szerelvény kifutott Jesszentuki állomásról.
A merényletrôl azonnal tájékoztatták Vlagyimir Putyin elnököt. A rendkívüli helyzetek minisztériuma Moszkvából repülôgépet készült indítani a helyszínre, a mentéshez szükséges gyógyszerekkel.
Elôzetes információk szerint a pokolgép a szerelvény második kocsija alatt robbant. A helyszínen mintegy harminc mentôkocsi vett részt a mentési munkákban. A közeli városok kórházai felkészültek az áldozatok fogadására.
A terrorcselekményt a Csecsenfölddel határos Sztavropoli területen hajtották végre két nappal az oroszországi parlamenti választások elôtt, amelynek eredménye várhatóan megerôsíti a csecsen szakadár törekvésekkel szemben keményvonalas politikát folytató Vlagyimir Putyin elnök támogatottságát.
Hasonló terrorcselekményt legutóbb szeptemberben követtek el a térségben, a robbantásnak akkor hét halálos és mintegy kilencven sebesült áldozata volt.
Jóváhagyta az Európai Unió (EU) kibôvítését, a tíz új tagállam, köztük Magyarország felvételét csütörtök este a belga parlament. A képviselôház 119 szavazattal 17 tartózkodás mellett ratifikálta az unió bôvítési szerzôdését, amit a szenátus már másfél hónappal ezelôtt jóváhagyott.
A tíz ország csatlakozása régi igazságtalanságot hoz helyre, egyben a demokrácia gyôzelme a totalitarizmus felett — hangzott el az esti vitában, amelynek kimenetele nem volt kérdéses.
A képviselôk ugyanakkor elfogadtak másik határozatot is, amely felszólítja Guy Verhofstadt miniszterelnök kormányát arra, hogy tegyen meg mindent az EU új alkotmányának elfogadása érdekében. A 87 igen, 19 nem szavazattal és 30 tartózkodással elfogadott határozat leszögezi: amennyiben az unió jelenlegi és jövendô tagállamai az európai alkotmány felhígított változatát fogadják el, akkor Belgium az egyik motorja lesz annak, hogy az EU-n belül azok az országok, amelyek ezt akarják, fokozott együttmûködésre léphessenek egymással.
Ez utóbbi határozatot megfigyelôk szerint a képviselôk azért kapcsolták össze a bôvítés ratifikálásával, mert — bár Belgium nem akarja megakadályozni az új tagországok felvételét — több brüsszeli politikus nehezményezte néhány új tagállamnak az alkotmánytervezet bizonyos részeit elutasító álláspontját.
Az 1., 4. és 5. oldalt szerkesztette: Papp Annamária
A kormány 2 ezer milliárd lejt utalt át az Országos Egészségügyi Biztosító Pénztárnak (CNAS) a fizetések biztosítására, illetve a tavalyról elmaradt 13. fizetés kiosztására — jelentette be Cristian Celea, a közintézmény vezetôje. Az elnök szerint az összegek átutalása arra készteti majd a Sanitas szakszervezetet, hogy felfüggessze a tervezett sztrájkokat.
— Hatalmas összegrôl beszélünk, a pénznek nagyon pontos a rendeltetése. Biztosíthatják az egészségügyi intézmények alkalmazottait, hogy megkapják fizetésüket — tette hozzá Celea. Elmondta, a kormány 700 milliárd lejt hagyott jóvá a patikáknak járó hátrálék kifizetésére. — Biztosíthatom Önöket, hogy decemberre és talán januárra is valamennyi megyében megoldottuk az ártámogatott gyógyszerek helyzetét — jelentette ki Celea.
Ugyanakkor Gabriel Oprea, közigazgatással megbízott tárca nélküli minszter reményét fejezte ki, hogy az önkormányzatok január elsejéig elfogadják a helyi költségvetéseket annak érdekében, hogy a központi büdzsébôl átutalhassák a szükséges összegeket. — A helyi költségvetések elôbbi elfogadása elsôsorban a fûtéstámogatás folyósítása miatt fontos a lakosság számára — mondta Oprea. Arra kérte a prefektusokat, hogy jövô év január végéig állítsák össze a megyék szintjén lévô befektetésekrôl szóló jegyzéket az Európai Uniótól származó anyagi források megfelelô átirányítása érdekében. Jövôre a polgármesteri hivatalok költégvetése 147 ezer milliárd lej lesz, húsz százalékkal nagyobb, mint az idei büdzsék. A lakosság hôenergia-támogatására a kormány 7 647 milliárd lejt fordít.
Gabriel Oprea felhívta a prefektusok figyelmét, ellenôrizzék, hogy a lakóközösségek tartsák be az érvényben lévô 400-as számú kormányrendeletet a közköltség kiszámításakor. Ugyanakkor felkérte a kormány képviselôit, határozottabb lépéseket tegyenek a közköltség kiszámítására vonatkozó törvények betartására. — A hôenergiát a lakás felülete alapján és nem a fûtôtestek száma alapján, számolják ki. Ezt a lakóközösségeknek tudniuk kell. A tárca nélküli miniszter bejelentette: majdnem valamennyien visszakapták földjüket és erdejüket.
A kormány fôtitkára, Eugen Bejinariu arról számolt be a prefektusoknak, hogy az ünnepek alatt a Fogyasztóvédelmi Hivatal éjjel-nappal fogadja a panaszokat. Szerinte ebben az idôszakban a helyhatóságoknak "megkülönböztetett figyelmet" kell szentelniük az ünnepek során forgalmazott termékere.
Növeli a kormány január elsejétôl a garantált minimális jövedelmet. Egyedülálló személyek 85 ezer lejjel, az öttagú család pedig 313 ezer lejjel kap majd több pénzt havonta — közölte Elena Dumitru munkaügyi miniszter.
Kéttagú család 1 480 000 lejhez jut így az eddigi 1 328 000 lejjel szemben, a háromtagú család pedig2 057 000 lejt kap az eddigi 1 845 000 lej helyett. A négytagú családok esetében a támogatás 2 285 000 lejrôl 2 547 000 lejre emelkedik, az öttagú családokat pedig ezentúl 3 041 000 lej illeti meg. Ennél is nagyon létszámú családok esetében a minimális jövedelem fejenként, a jelenlegi 184 000 lejhez viszonyítva, 205 ezer lejt tesz majd ki.
A kormány szerint 2003-hoz viszonyítva, 2004-ben a fogyasztói árak átlagosan évi 11,5 százalékkal növekednek.
A minimális jövedelmi támogatásra országos szinten mintegy 450 ezer személy jogosult, s annak kifizetése jövôre 1064 milliárd lejjel nagyobb költségvetési erôfeszítést jelent.
Emelik jövôre a nyugdíjakat is. Január elsejétôl a teljes munkaidôért járó átlagos öregségi nyugellátás csaknem hárommillió lejre nô. A kormány csütörtöki ülésén elfogadott határozat értelmében a nyugdíj-pont értékét 2 652 000 lejre emelik. Ez a nyugdíj-kiegészítések ötödik szakasza, amelynek nyomán körülbelül 2,561 millió személy ellátmányát növelik. Ezek közül 2,218 millióan az állami szektorból mentek nyugállományba, 343 ezren pedig a mezôgazdasági ágazatokból. A nyugdíj-emelésre az idei összeghez képest jövôre 284,4 milliárd lejjel költ többet az állam.
A miniszter kifejtette: 2001 decemberében egy nyugdíjas átlagosan 1 724 088 lejt kapott. — A 2002–2003 idôszakban véghezvitt kiegészítések és emelések nyomán idén decemberben az átlagnyugdíj 2 776 434 lejre növekedett. Januárban a nyugdíjasok átlagosan 248 735 lejjel kapnak többet, amibôl 136 286 lej az újraszámításból adódik — mondotta. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy jövôre a nyugdíjak 113 ezer és 213 ezer lej közötti összegekkel nônek.
Megjelentek a kétnyelvû helységnévtáblák a székelyföldi vasútállomásokon. Az RMDSZ és a szociáldemokrata párt közötti egyezmény értelmében a kétnyelvû táblákat minden olyan helységben kiteszik, ahol a lakosság több, mint egyötöde magyar.
Az országszerte egységes táblák elhelyezését október elején kezdte meg a szakminisztérium. Romániában összesen 1072 olyan helység van, ahol a magyarok számaránya meghaladja a húsz százalékot, és ezek körülbelül egynegyedét érinti a vasúti hálózat. Erdélyben, ahol a jelentôsebb vasúti vonalak nagy részét a még a MÁV építette ki, arra is lenne igény, hogy — legalább azokon a helyeken, ahol magyar alkalmazottak is dolgoznak — a hangosbemondóban is használják a nemzetiség anyanyelvét is. Errôl egyelôre nincs szó, még akkor sem, ha az európai látszatra nagyon odafigyelô román vasúttársaság olyan székely falvakban, ahol a rendôrön és családján kívül mindenki magyar, eurokonform, szelektív hulladékgyûjtôket helyezett ki román és angol felirattal.
A bukaresti ítélôtábla jóváhagyta a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt közt léterjött szövetségnek, a DA-nak (Dreptate si Adevãr/Törvényesség és Igazságosság) a bejegyzését — jelenti bírósági forrásokra hivatkozva a Mediafax. Ismeretes, egy kilenc személybôl álló csoport, élükön Constantin Lucescuval, aki mellesleg a Ceausescu-házaspárnak 1989 decemberében hivatalból kijelölt védôügyvédje volt, azon a címen fellebbeztek a pártszövetség bejegyzése ellen, hogy jelképük, a DA, manipulatív hatással van a választókra. A bukaresti bíróság korábban helyt adott Lucescuék folyamodványának, a pártszövetség ezt a határozatot fellebbezte meg az ítélôtáblánál.
— Ha az RMDSZ-nek nem lesz megfelelôen erôs parlamenti képviselete, Románia közigazgatási újrafelosztása a tömbmagyarság felosztását eredményezheti — jelentette ki tegnap Puskás Bálint. A szenátor Adrian Nãstasénak arra a kijelentésére utalt, amelyben a miniszterelnök a megyék számának felére csökkentését helyezte kilátásba. Az EU-követelményekre hivatkozó Nãstase múlt héten Kolozsváron kifejtette: nyugati mintára egy megyének 1–1,5 millió lakósa kellene hogy legyen. Puskás szerint ha erre sor kerül, az lenne a kívánatos, ha Maros, Kovászna és Hargita megyét egy közigazgatási egységbe tömörítik. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, erôs RMDSZ-képviseletre van szükség a parlamentben. A szenátor úgy ítéli meg, léteznek az RMDSZ "elerôtelenítését" célzó törekvések, és nem kizárt, hogy ezek részei egy országos stratégiának — mondotta Puskás, anélkül hogy pontosítana, mire céloz.
Puskás szerint, akit a Mediafax idéz, a székelyföldi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), amely bejelentette, hogy saját jelölteket állít az önkormányzati választásokon, politikailag nem jelent olyan erôt, amely csökkentené az RMDSZ-jelöltek esélyeit. A lapunk által is bemutatott RMDSZ-közvéleménykutatásra hivatkozva a szenátor kifejtette: az adatok szerint a székelyföldi magyarok 90 százaléka az RMDSZ jelöltjeire szavazna a helyhatósági választásokon.
Országos viszonylatban a magyarok 78,7 százaléka szavazna RMDSZ-polgármesterjelöltre, 8,7 százalék függetlenre, 3,2 százalék kormánypárti, 4,5 százalék liberális, 2,5 százalék demokrata jelöltet támogatna, és csak 1,2 százalék támogatna "más" szervezet jelöltjeit. Székelyföldön az arányok még biztatóbbak, a székelyek 86 százaléka szavazna az RMDSZ polgármesterjelöltjeire, és csak 2,1 százalék választana más pártot, szervezetet — vélekedett Puskás.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) választási törvény módosítására tett javaslatait ismertette tegnap Kolozsváron Norica Nicolai szenátor. A módosítások a nôi képviselôk számának a növelésére és a választási kampány tisztaságára vonatkoznak.
Minél több nôt akar parlamenti és helyhatósági mandátumhoz juttatni jövôre az NLP. Norica Nicolai szenátor szerint megengedhetetlen, hogy a hatalmi intézményekben a nôk ilyen kis számban legyenek jelen. Ezért a párt Állandó Bizottságának jövô heti ülésén bemutatják a nôi képviselet számának emelésére vonatkozó tervet. Ezt a párt elôbb saját soraiban szeretné alkalmazni, jövô héten azonban a parlament elé is beterjeszti a kezdeményezést. A javaslat szerint öt szenátori mandátumra egy az egyhez arányban jelölnék a nôi és férfi nem képviselôit, a választési listákon szereplôknek pedig húsz százaléka lenne nô. Ugyanakkor azt szeretnék, ha több lenne a nô polgármesterjelöltek között is.
A liberálisok a választási kampány tisztasága érdekében is kidolgoztak egy javaslatot. Ebben arra kérik az Országos Audiovizuális Tanácsot (CNA), hogy a kampány alatt biztosítson egyeforma reklámlehetôséget a különbözô pártoknak. A javaslatokat jövô héten terjesztik a szenátus elé, amikor a választási törvény megvitatására kerül sor.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kolozs megyei szervezete éretlennek és agresszívnek nevezi Varujan Vosganian, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) alelnökének Kolozsváron tett kijelentését. Mint ismeretes, az alelnök csütörtökön kijelentette: amennyiben a jövô évi helyhatósági választások egyfordulósak lesznek, pártja nem vesz részt a voksoláson.
Az SZDP szerkesztôségünkb e eljuttatott közleménye szerint a kormány minden politikai pártnak biztosítja a lehetôséget, hogy benyújtsa a választási törvény módosítására vonatkozó javaslatait. Ugyankkor leszögezi: egyik párt sem tett olyan javaslatot, amely alkotmányellenes lenne, és nem alkalmaznák számos európai államban. A szociáldemokraták szerint a meglepô kijelentés a demoktrácia szabályai ellen irányul.
Orosz küldöttség tôkét fektetne be alumíniumradiátorokat forgalmazó gyárba Besztercén. A Szamarai Kormányzóság képviselôi csütörtökön találkoztak a prefektúrán Viorel Pupezã prefektussal és Gheorghe Marinescuval, a megyei tanács elnökével, hogy megbeszéljék a további együttmûködés részleteit.
Az orosz küldöttség részérôl jelen volt Vladimir Doronin, az orosz szamarai kormányzósági alelnök és a gazdasági részleg elnöke, valamint az Avtomaz cég elnöke, Fedor Gretcinicov, a szamarai Ûrkutatási Tudományegyetem protektora és Nicolai Kuticov, egy orosz ipari cég elnöke. A hazaiakatPaul Ilies a besztercei S.C. Raal S.A. igazgatója képviselte, akivel fel szeretnék venni a kapcsolatot, és Vasile Bar, a Beszterce megyei kereskedelmi, ipari és mezôgazdasági kamara elnöke.
Vladimir Doronin felvetette egy közös vállalkozás ötletét, amely az elsô lépés lenne a két régió kétoldalú együttmûködésében.
A Beszterce-Naszód megyei közegészségügyi igazgatóság kérte, hogy 4000 adaggal több influenza elleni oltást szállítsanak az intézménynek — idézik a hírügynökségek Doina Petri aligazgatónôt. Mindeddig 16 000 olyan személyt oltottak be, akik betegségük vagy életkoruk miatt (gyerekek és 65 év fölötti idôs személyek) veszélyeztetettnek számítanak (ide sorolják természetesen a kórházakban, egyéb egészségügyi intézményekben, otthonokban dolgozó személyzetet is). A megyében, folytatják az ingyenes oltást hogy megelôzzék a megbetegedéseket. Az elmúlt év hasonló idôszakához viszonyítva 10%-kal csökkent a légúti megbetegedések száma. Az embereket figyelmeztetik, hogy kerüljék a betegekkel való kapcsolatot, valamint a forgalmas helyeket.
A dési tanács megszavazta a hátrányos helyzetû gyerekekneknek tervezett internetklub-projektet. Céljuk az, hogy ingyenes internethozzáférést biztosítsanak azoknak a gyerekeknek, akiknek az anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy számítógép elé üljenek. A projektet a dési Gyerekklubbal közösen akarják megvalósítani.
A legutóbbi tanácsülésen a helyi költségvetés kiegészítése is napirenden szerepeltek. Nem véletlenül. Év végérôl lévén szó a kisváros pénztárában elfogyott a pénz, és a városatyáknak nagy szükségük volt újabb összegek beszerzésére. A legjobb alkalom erre a költségvetés kiigazítása volt. A 21 tanácsos döntése után a városnak több mint 95 milliárd lej jutott. Ebbôl a legnagyobb összeget a tanügynek juttatták, de a lakosság szociális megsegítését is szem elôtt tartotta a helyi önkormányzat. A szokásos havi szociális segély maradéktalan juttatására nem kevesebb, mint 11 milliárd lejt irányoztak elô a városgazdák. Nagy fontosságot tulajdonítottak az állami alapú lakások karbantartásának is.
Új számtáblákkal látja el a kisváros minden lakóházát, tömbházát és intézményét. Az akció már elkezdôdött, a számtáblák idejében elkészültek. Ezután — reméljük — jobban el lehet majd igazodni a Szamos menti település 104 utcáján.
Az idén várhatóan nem nyitják meg a tordai és környéki sertéspiacokat, ugyanis újabb sertéspestises megbetegedéseket jeleztek Aranyospolyánban.
17 állat sertéspestis gyanús Aranyospolyánban, tájékoztatott Didinel Presecan, a Lakásgazdálkodási Iroda igazgatója. A megbetegedés miatt elpusztult egyedbôl nyert mintát a fôvárosba küldtek ellenôrzés végett, a vizsgálatok eredményeit a hét végére várják. Amennyiben a gyanú beigazolódik, bezárják a tordai, aranyosgyéresi és aranyosegerbegyi állatpiacokat, mindenféle állat árusítását betiltják. A tordai és aranyosgyéresi állatpiacok kezelôi elmondták, hetente több tízmillió lejt veszítenek a tilalom miatt, szerintük keményen meg kellene bírságolni azokat, akik piszkos környezetben nevelik állataikat.
Helyben nyílik lehetôség a Tordai Közszállítási Válallat jármûveinek idôszakos mûszaki vizsgálatának elvégzésére, a felmerült hibák kiküszöbölésére, miután a napokban felavatták a vállalat saját mûszaki ellenôrzô osztályát. Eddig a jármûveket Kolozsváron ellenôrizték, bár a Tordai Közszállítási Vállalat alkalmazottai között kimondottan erre a célra képzett szakemberek is akadnak. A mûszaki ellenôrzô vonal létrehozására kétmilliárd lejt utalt ki a Tordai Helyi Tanács. Az osztály plusz jövedelemforrást is jelenthet, ugyanis itt javíttathatják a környezô települések közszállítását ellátó jármûveit is.
Akik arra voltak esetleg kíváncsiak, hogy mit kezd majd ezzel az óriási felelôsséggel — de egyben kihívással is — a három lelkész, már a felszentelés utáni hónapokban nagyot nézhettek, ugyanis a lelki közösségszervezés megindultával lassan elterjedt a hír: egyházi óvodát fog mûködtetni a Tóközi Református Egyházközség. És nem is akármilyet: sem klasszikusat, sem Waldorf-alapút, hanem egészen újat. A fôleg Hollandiában elterjedt oktatási módszer alapítójának nevét nemigen jegyezték meg akkoriban, de ma, amikor már óriássá nôtt a templomkörnyék, mindenki egyszuszra ejti ki: Montessori Mária, orvos, pszichológus, római katolikus olasz hölgy, akit — mindezek mellett — nem akármilyen karitatív szemléletmóddal is megáldott a fennvaló.
1. — 1998-ban nyílt meg a Montessori-óvodánk — mondja Visky Péter másodlelkész, aki egyben a gyülekezeti iskolaszék elnöke is —, és hamarosan olyan népszerûvé vált, hogy már nemcsak a Tóközbôl, de a város más részeibôl is kezdtek érdeklôdni a szülôk. Jómagam — ellentétben az óvónôkkel, tanítónôkkel és szaktanárokkal — nem végeztem el Budapesten a Montessori-képzést, így "szakügyekben" most már egyértelmûen lemaradok a tanári karunk mellett, de azt merem állítani: igazam volt, amikor azt mondtam, hogy az a tömegoktatás — "poroszos gyorsoktatás" —, ami mifelénk folyik, nem igazán célravezetô: nem egyénreszabott: nem teremt — mert nem teremthet — kibontakozási lehetôséget a gyerekek kis világai számára. Be is indult az óvodánk, sôt, az elemi is. Jelenleg 27-en vannak az óvodában, 33-an az elemiben: elsôsök, másodikosok, harmadikosok, negyedikesek. Azt hiszem, ezek a számok is jelzik, hogy a Montessori-pedagógia mennyire gyorsan meggyökerezett itt a Tóközben; egyben arra is lehet következtetni ebbôl, hogy az egyénre — és nem a tömegre — szabott oktatási módszerek iránt milyen iramban nô az igény.
— Mint minden mostanában épült templomnak, a tóvidékinek is megvannak az ún. gyülekezeti termei. Ahogy látom, már mindenhol érzôdik a gyerekek jelenléte: az udvar gyepe lefocizva, a lépcsôkön óvisok, a templom mellett elemisták, a gyülekezeti teremben órát tartanak… Meddig lehet itt —, illetve így — fejlôdni?
— Hát igen. Ez nehéz kérdés… Mi tovább akarjuk fejleszteni az iskolát, tehát ötödiket is akarunk indítani — talán érettségiig futnánk tovább —, de az az igazság, hogy a következô tanterem már a szószék környéke lenne…Már az imaterem is tanterem… Kinôttük tehát a templomadta lehetôségeket. Rövid idôn belül helyet kell találnunk az iskolának. Gondoltunk arra, hogy telket vagy épületet vegyünk a környéken, de arra is hogy a Református Kollégium épületébe költözzünk. Ez a kérdés tehát továbbra is nyitott marad.
— Én még soha nem jártam olyan református parókián, ahol ne tudtam volna megjegyezni az ott végzett sajátos közösségi tevékenységeket. De itt annyi van, hogy már keverem a köröket, esteket, csoportokat...
— Hát, élet az van a templom körül... Péntek este mintegy ötvenen jönnek el az ifjúsági vallásórára, szombat este a tizenévesek "visszatérnek", hiszen vár rájuk a filmklub, amely komoly rendezvény jelleget ölt, hiszen a szakmában járatos meghívottak jönnek, viták folynak... Péntek délelôtt "nyit" a mama-baba kör, ahová általában nyolc anyuka jön el kisgyerekével. Vasárnap este a színjátszó kör próbál... Van kiadványunk, a Tóközhírek, és hát ott vannak az óvoda, illetve az elemi által szervezett szabadidôs tevékenységek, amelyekre most már nemcsak a "mi" gyerekeink, de a lakótelepiek is eljönnek. Meg kell nézni, milyen a gyep a templom és a gyülekezeti ház körül: le van kopva, agyon van taposva... Én örülök ennek, bár az idôsebbek néha morognak miatta.
2. A tóközi montessori-ban — ahogy kolléganômmel nevezzük magunk közt — éppen matekórára csöppenek be. Négyzet alakú asztalok összetolva, körülötte a negyedikesek. Amíg Zágoni Judit tanárnô az utolsókat simítja az órán, az órarendet nézegetem. Számomra új dolgok: Csendóra, Kozmikus tantárgy... Mire végigfutnék a sorokon, már kapom is a magyarázatot: a csendóra arra való, hogy felkészítse a gyereket a tanórák megkezdésére. — Csengôt adnak körbe, de úgy, hogy az ne szólaljon meg — magyarázza a tanárnô. A polcon egzotikusnak tûnô oktatási segédeszköz. Hamar kiderül, hogy a Montessori-módszer egyik sajátos segédeszközével ismerkedem, nevezetesen az aranygyöngy készlettel. Gyöngyök felfûzve, kockába szervezôdve — odébb kis kártyák, rajtuk számok, pirossal, feketével. A fiatal tanárnô magyarázza az összefüggéseket, adott pillanatban értem is, és lelkesen bólogatok, de aztán összemosódik minden — hiába, nem véletlenül bukdácsoltam mindig matematikából. Aztán elôkerül egy kis szônyeg — olyan, mint a kis Mukk-é —, és az leterül a földre, azaz a nagyszônyegre. Elébe telepednek a gyerekek, és teszik-veszik a gyöngyöket, kiskártyákat. (Közben ismerkedem a montessori-diákzsargonnal: "kivonások gyöngybôl", "hol a munkaszônyegem?".) Amint magyarázzák nekem a gyöngyszázasokat-ezreseket, hirtelen "megvilágosodom", és hangosan kimondom: itt nem mennyiségi vagy minôségi, hanem dimenzióbeli változásokról van szó. (Valószínûleg nem járhattam távol az igazságtól, mert a tanárnô rábólintott a dologra.) A túlsó teremben együtt az elsô-második-harmadik — ez is a Montessori-módszer sajátossága. Itt már nem merek mondani semmit, bár érzem, hogy a korosztály-összevonásnak mi lehet a szerepe. Aztán gyorsan "kozmikusra" fut a különórám: a levelet tanuljuk Tordai Soós Kata tanárnôvel. Itt — szakmabeli lévén — hamar ráérzek az újra: egyetlen lecke során legalább három más tantárgy felé nyílik járható út: betûk megismerése, logika, térgeometria. Itt már biztosabban summázok: a titok nyitja az interdiszciplinaritás.
3. Kérdezgetem a tanárokat-tanítókat, hogyan állnak a tantervvel, hiszen olyannyira eredeti módon folyik itt az oktatás, hogy nemigen értem minek az alapján tanítanak. A válasz váratlanul egyszerû: a Montessori-módszert "beültetik" a hagyományos tanterv keretei közé, és úgy alkalmazzák, hogy annak elsôsorban módszer jellege kerül elôtérbe. Lassan arra is rájövök, hogy a kozmikus tantárgyak valójában a tágabb értelemben vett természetrajzot jelölik, és a domborzati formák oktatásának gyurma-alapú megoldása valójában a hagyományos oktatásban is jelen van — azaz használják ezt olyan tanárok, akiknek van érzékük a tanításhoz.
Az oktatási segédeszközöket figyelve eltûnôdöm a módszer gyökereit illetôen. Nem az valójában az új ebben, hogy az általánostól futtatja vissza a kisdiák képzeletét és megismerési vágyait az egyedi felé, hanem az, hogy rendkívül idôszerû: a felé az interdiszciplinaritás felé nyit, amely nemcsak "többkönyvû" ismereteket biztosít, de a belsô, egyéni világ kibontására is alkalmas.
Ennél keményebb dió pedig nem létezik ezen a világon. Kérdés: mennyire és meddig marad erôs és világnézet-formáló a Montessori-diótörôolyan térségben, ahol a máskéntgondolkodás — a másság és az eredetiség hagyományosan hajtóvadászatok szenvedô fôszereplôje?
A "templomkomplexumot" elhagyva — kilépve a Maros utca sarába —, azonnal feltevôdik bennem a kérdés: ha "elköltözik" innen az óvoda-iskola a belvárosba, nem fog-e ott elszürkülni, belesimulni a tömeg uralta világba? Nem lenne-e jobb megállni itt, a negyedik osztálynál — a határnál —, és hálát adni az Istennek, hogy e csoda létrehozásánál asszisztált? Vagy talán hagyni kéne a Montessori-diótörôt megindulni hódító útjára?
Én az elôbbi változat híve vagyok: a csodákban hiszek, hiszen vannak — de a határok matematikájának igazságától jobban félek, mint bármi mástól.
Gondatlanság miatt következett be a szeptember 25-i, Aranyosgyéres melletti repülôszerencsétlenség, amelyben egy MIG 21-es vadászgép zuhant le — állapította meg a kivizsgálás befejeztével a légierô parancsnokságának repülésbiztonsági osztálya.
Mint az a jelentésbôl kiderül, a 42 éves pilóta, Sorin Popa, aznapi 4. repülésénél tartott, amikor az éjszakai gyakorlat során a gép egyik motorja meghibásodott. A pilótának, aki nem próbált katapultálni, mert meg akarta menteni a gépet, sikerült visszanyernie a MIG aerodinamikai stabilitását, amit a technikai hiba okozott, de eközben néhány másodpercre elvesztette térérzékét, s mivel a gép alacsonyan repült, már nem volt ideje a korrigálásra.
Kevesebb dolgozattal, de több szekcióüléssel zajlik a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által szervezett VI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) — közölték tegnap az ETDK szervezôi. A pénteken és szombaton rendezett konferencián idén elôször román anyanyelvû hallgatók is beneveztek, akik egyes idegen nyelv szekciókon meghaladják a magyar diákok számát.
A megnyitót követô sajtótájékoztatón Lokodi Csaba, a KMDSZ elnöke elmondta, hogy az elsô díjért 2,5 millió, a második díjért 1,5 millió lej, míg a harmadikért 600 ezer lej jár. Az elsô két díj értékét a Sapientia Alapítvány, míg a harmadik díjat az Iskola Alapítvány költségvetésébôl biztosítják a szervezôk. Emellett a magyar oktatási minisztérium is beszállt a díjazásba, így 10 különdíjat is ítélnek majd a diákoknak, akik szállás és 30 ezer forint nagyságú ösztöndíj mellett 1–1 hónapos budapesti kutatási ösztöndíjat kaphatnak.
Újdonságnak számít, hogy az idei konferencia a szervezôk kidolgozta alapszabályzattal rendelkezik, ami az ETDK intézményesülését teszi lehetôvé. Ennek következtében a szervezôk áttörésre számítanak a román oktatási minisztérium konferenciához való viszonyulási módjában, hiszen eddig a hazai szaktárca nem támogatta a rendezvényt. Az alapszabályzat szerint a KMDSZ-nek ezentúl a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány, az Iskola Alapítvány, a magyar oktatási minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Magyar Diákszövetség, a magyar Országos Tudományos Diákköri Tanács, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) lesznek a partnerintézményei. — Reméljük, hogy az intézmények közös fellépése lehetôvé teszik majd a késôbbiekben, hogy a román oktatási minisztérium is támogassa a rendezvényt — mondta Ferencz Csaba Levente rendezvénytitkár.
Az ETDK immár nemcsak magyar ügy, hiszen idén szép számban jelentkeztek a román anyanyelvû hallgatók is. Részvételük arányát a szervezôk 40 százalékra becsülték az idegen nyelv szekciókban, ahol például az olasz nyelvnél a többségi nemzetiségûek száma meghaladja a magyarokét. A nem kolozsváriak száma is növekedett: a becslések szerint idén körülbelül 10 százalékkal több diák jött más egyetemi központokból, fôként az EMTE marosvásárhelyi és csíkszeredai karáról.
Legtöbben a biológia és néprajz szekción vesznek részt, ezzel szemben az olyan hagyományos szakokon, mint például a matematika, állatorvosi vagy német nyelv és irodalom, a legalacsonyabb részvételt jegyezték. Mi több a francia nyelv és irodalom szekció idén elmarad, mivel egy érdeklôdô sem jelentkezett.
Nem lepôdik meg azon, hogy Mihai Lucan tagadja az ellene felhozott vádakat, jelentette ki Knut Rognerud svéd újságíró. A Dagens Nyheter munkatársa a nemzetközi szervcsempészetrôl szóló tényfeltáró riportjában a híres kolozsvári urológust illegális veseátültetéssel gyanúsította.
A svéd újságíró a Ziarul Clujeanului napilapnak azt nyilatkozta: nem lepôdik meg azon, hogy Lucan büntetôjogi pert indított ellene. Ugyankkor részletesen elmesélte a Lucannal való találkozóját. Rognerud azt állítja, hogy ezen részletesen elmondta az orvos professzornak, hogy kicsoda és a Constantin Saisui közvetítôtôl kapott információkat is ismertette vele. Minderre — a svéd szerint — Lucan "gyanakvóan" és "agresszíven" reagált. Az újságíró még elmondta: miután megkereste az orvost, a közvetítô minden kapcsolatot megszakított vele. Ugyanakkor azt sem tartja kizártnak, hogy Lucannak ne legyen köze a szervcsempészethez, és valaki más hivatkozzon a nevére és az általa vezetett intézetre.
A Kolozsvári Területi Munkaügyi Felügyelôség december elsején ellenôrizte, hogyan tartják tiszteletben a munkaadók a kötelezô ünnepnapra — amely legális szabadnap, kivéve ott, ahol a munka jellege miatt nem lehet a tevékenységet beszüntetni — vonatkozó törvényes elôírásokat. A szabálysértô cégeket figyelmeztetésben részesítették, következô hasonló törvénysértés alkalmával azonban a büntetés 50–200 millió lej között lesz, tájékoztatott közleményében Valentin Puscas fôfelügyelô helyettes. Az ilyen jellegû munkafelügyelôségi ellenôrzések célja tudatosítani a munkaadókban és munkavállalókban a törvények betartásának szükségességét.
A Báthory-líceum speciálisan integrált osztályait látták vendégül november 5-én délután a római katolikus nôszövetség székházában. A Szent Gábor Ifjúsági Fórum szervezte rendezvényen maga a jó öreg nagyszakállú Mikulás ajándékozta meg a gyerekeket. Schuller Hajnal, az ifjúsági fórum elnöke elôször közös éneklésre hívta a gyerekeket, majd az est fénypontjaként a Krampusz kíséretében megérkezett Mikulás bácsi is. Szóra bírt minden gyereket, ôk pedig örömmel énekeltek, verseltek, meséltek neki. Mindezek után a jutalom sem maradhatott el: a méretes csomagokban ruhanemû, játékok, édességek lapultak, a római katolikus egyház és a Caritas adományaként. A gyerekek örvendeztek, és megígérték a Mikulásnak, hogy egész évben nagyon jól viselkednek majd.
Gyalogátkelôn gázolt
Súlyos közlekedési baleset történt december 4-én este 9 órakor az 1918 December 1. úton. A 21 éves, piski Daniel C. Nissan márkájú személgépkocsijával a Szamoson átkelô kishíd folytatásában lévô gyalogátjáron szabályosan átkelô, 54 éves, kolozsvári F. Józsefet gázolta el. Az áldozat koponya-, agyalapi és arci sérülésekkel, mindkét lábán csonttöréssel került az ortopédiára.
Felborult az Audi
Csütörtökön este 9 órakor a Gheorghe Dima és a Csillagvizsgáló út keresztezôdésében történt kevésbé súlyos, de látványos baleset. A 21 éves Mihaela T. Daciáját vezetve nem adott elsôbbséget a 40 éves B. Marcel által szabályosan vezetett Audinak, s az ütközés következtében ez utóbbi személygépkocsi felborult. Csak az Audi utasa szenvedett könnyebb sérüléseket, az anyagi kár 80 millió lejre tehetô.
A városi szociális étkezde értesíti az érdekelteket, hogy az egyéves korig járó, a családi orvos által receptre felírt tejpormennyiség kiosztását a karácsonyi ünnepekig folytatják az Emil Zola utca 5. szám alatti székhelyükön. Ezek szerint december 23-ig, a következô program szerint mûködnek: hétfôtôl csütörtökig 15.30–17.30, pénteken 8–15 óra között. December 24-én, szerdán reggel 8–11 óra között.
A karácsonyi ünnepek közeledtével, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal engedélyezte a fenyôfák árusítását a város piacain, a Vágóhíd-téri piacot is beleértve. Azokra a személyekre, akik a fentemlített helyeken kívül árusítják fenyôfáikat, 3–5 millió lej közötti büntetést rónak ki az ellenôrök, valamint 600 ezer és 2 millió lej közötti büntetést az engedély nélküli faárusításért.
A múlt szombati számban (a sorozat ötödik részében) a World Press Institute (Saint Paul, Minnesota állam) ösztöndíjas újságíróinak (Kamerun, Kína, Németország, Argentína, Finnország, Zimbabwe, India, Románia és Törökország) San Diego-i, detroiti és részben New York-i élményeirôl számoltam be: zokniellenôrzés a reptéren, miccs és Ursus sör nélküli est Detroitban és kósza gondolatok Manhattanben. A sorozat mai részében többek között arról írok, milyen gondolatok fogalmazódnak meg New York másodszori meglátogatása során, illetve milyen a törvénytelenül kint maradt erdélyi magyar diákok helyzete.
New Yorkban vannak az igazán jó nôk
A város magányosnak tûnt, valahogy az volt az érzésem, a világhírû metropolis elvesztette varázsát, régi hírnevét. Mintha a reklámok fényei sem csillogtak volna annyira fényesen, mint régebb, az emberek sem voltak oly barátságosak, mint amikor tavalyelôtt jártam itt. Akkoriban mintha közvetlenebb, felszabadultabb és befogadóbb volt a city. Idén szeptemberben mintha mindenki gyanakvóbb lett volna, valamivel félénkebb. Vagy csak azért volt ez az érzésem, mert Amerika már részei (Minnesotában, Wisconsinban, Kaliforniában és Michigan államban) annyira különböznek New Yorktól. Pontosabban a hajdanán Új Amszterdamként ismert város egészen más település, ország, szinte kontinens. Úgy értem, annyira különbözik a többitôl, hogy az embernek az az érzése, más kontinensen helyezkedik el. New York tulajdonképpen Manhattan szigetébôl áll, no meg a rendôrök számára is életveszélyes Bronxból, a huncut Brooklynból és az elegáns Queensbôl. Utóbbiakat csak késôbb csatolták a szigethez a telepesek. Talán nincs egyetlen olyan nemzetiség, amelynek ne lenne képviselôje Manhattanben. Be kell vallanom, júliustól szeptemberig tartó utazásom során (de azután is, amikor Texasban, Floridában és Illinois államban voltam) ebben az etnikai, vallási és faji szempontból egyedi keveréket képezô megalopolisban láttam a legjobb nôket. Ezt azért tartom fontosnak így megjegyezni, mert a szebbik nemnek a New Yorkban és az Egyesült Államok más részeiben látott képviselôi között HATALMAS a különbség.
Digitális fényképezôgépem segítségével külön kollekciót készítettem az itt látott hölgyekrôl, mert tudtam, hogy Washington D. C-ben, Texasban, Floridában és Illinois-ban (utazásunk következô állomásai) nem látok ilyen vonzó hölgyeket. Korábban Minnesota és Wisconsin államban, de még San Franciscóban, Los Angelesben, Beverly Hillsben, Hollywoodban és San Diegóban sem voltak ennyire csinosak. A kaliforniai Malibu Beach és más tengerparti, azaz Csendes-óceán-parti települések vonzzák a szép hölgyeket, de ez egészen más tál tészta. Itt most városokról beszélek.
Visszatérve New Yorkra: az igazán vonzó hölgyeket a Central Parkban (New York Manhattan szigetének központi részén elterülô óriás parkja, körülbelül akkora, mint a Monostor negyed) láttam, ahova az egyik szabad szombaton sétáltam el. Ezen a helyen a csodálatos hölgyeket valami különleges varázslat is övezi, ugyanis képzelheti a kedves olvasó, mennyire meglepôdtem, amikor itt teljesen spontánul találkoztam lapunk egyik volt gyakornokával: német nyelvleckét tartott számára egy svéd hölgy, aki Amerikában doktorál... Szóval a Központi Park számomra különleges hely marad.
A Ground Zero és a törvénytelen bevándorlók
Írtam, hogy New York magányosnak tûnt. Tavalyelôtt, amikor az amerikai külügyminisztérium (State Department) meghívására jártam a városban, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai még délcegen álltak, uralva Lower Manhattan (a szigetnek, a városnak és a világnak a kereskedelmi központja) felhôkarcolóit. Sajnos 2001. augusztus végén nem mentem fel a tetejükre, mert túl hosszú volt a sor. Inkább ellátogattam a Szabadság-szoborhoz.... Jelenleg utóbbi a helyén áll, míg a tornyokat lerombolták a barbár terroristák.
New York szomorúnak is tûnt, talán elsôsorban a World Trade Center ikertornyainak hiánya miatt. Nevin Sungur, az isztambuli tévériporter ezt írta útinaplójába azt követôen, hogy ellátogattunk a Ground Zeróhoz (a Világkereskedelmi Központ helyén létesített építôtelep): hatalmas gödör tanúskodik arról, hogy itt valamikor az 1300 lábnál magasabb tornyok álltak. A hely jelen pillanatban egészen más tartalommal telítôdött, és teljesen más neve van. Úgy tûnt nekem, hogy a látogatók által a kerítésen hagyott virágok összekötik az életet a halállal. A virágok mellett a World Trade Center fényképeit tekinthették meg a járókelôk — írta Nevin.
Spontán módon természetesen magyarokkal is találkoztam New Yorkban. Nem másért, de egy korábbi budapesti látogatásom során kapott címeres pénzügyminisztériumi pólómban járkáltam fel és alá. Óhatatlanul vonzottam a magyarokat. Sokan szólítottak meg, és még többen mesélték el, hogyan kerültek Amerikába, milyen módon sikerült beilleszkedniük az Atlanti-óceánon túli társadalomba. Itt, de Amerikában máshol is, összefutottam olyan fiatalokkal, akik a különbözô cégek, ügynökségek segítségével kimentek dolgozni a Work Experience USA vagy Summer Work USA programok segítségével. Nem valami szívderítô a történetük. Fôleg azoknak nem, akik a vízum lejárta után törvénytelenül kint maradtak az Egyesült Államokban. Igaz, nemigen kell tartaniuk a Homeland Security (a ’Szülôföld Biztonsága’) rajtaütésszerû ellenôrzéseitôl (habár nemrég az ügynökök razziát szerveztek egy bevásárlóközpont-hálózatnál, a Wall Martnál), de az illegális élet mégsem a legkellemesebb: nincs egészségügyi biztosítás, a munkavállalást lehetôvé tevô híres green card (zöld kártya) és a social security number (társadalombiztosítási szám). Ezeket azonban idôvel különbözô trükkök alkalmazásával vagy egyszerûen az idô elteltével meg lehet szerezni, de addig legtöbb esetben alulfizetik, megalázzák, kitolnak a friss bevándorlóval. Legtöbb fiatal több olyan munkát vállal, amelyet rendes körülmények között az amerikai állampolgárok elutasítanak. Egyébként a rosszul fizetett, karriert nem biztosító szakmákban szinte kizárólag csak papírok nélküli bevándorlók dolgoznak.
Jóformán képtelen vagyok teljesen átlátni a törvénytelenül Amerikában maradt erdélyi magyar fiatalok helyzetét, hisz egyszer sem dolgozni mentem ki Amerikába: két évvel ezelôtt meghívással, most pedig ösztöndíjjal jutottam el. Eszembe jut annak a fiatal székelyföldi lánynak az esete, akinél tavalyelôtt laktam New Yorkban, valahol a 90-es utca környékén. A lakást magyarországiaktól bérelte, akik kutyát tartottak az egyik szobában. Az eb szaga még ottjártamkor is érzôdött, a csótányok pedig akkorák voltak, mint a hüvelykujjam, valósággal féltem tôlük. A lány éhezett, ismerôsei, barátai és a magyar szervezetek segítségével próbált munkát találni. — Pokol az életem — vallotta be nekem vacsora közben. Szinte bujdosnom kell, nincsenek barátaim, rettenetes honvágy kínoz. Remélem, idôvel megváltozik az életem — mondta nehéz szívvel. Megfogadtam, hogy esetérôl beszámolok mindazoknak, akik törvénytelenül kint szándékoznak maradni Amerikában. De nem minden esetben volt erôm felébreszteni ôket az amerikai álomból...
A feleség ára: 10 ezer dollár
Gondolom, olvasóim számára sem meglepô, hogy többen törvénytelen módszerekhez folyamodnak annak érdekében, hogy mihamarabb megkapják a zöld kártyát. Így azok, akik már itthonról pénzzel utaznak ki, vagy ott egy-két év alatt megszedik magukat, feleséget keresnek. Nos, a kiválasztott hölgyet természetesen nem mérhetetlen szerelembôl veszik el feleségül, hanem mert a zöld kártya kulcsát az amerikai nô tartja a kezében. Tudomásom szerint az "elrendezett" házasság New Yorkban 10 ezer dollár körül mozog. Ami amerikai szinten is szép kis összeg, lévén, hogy az átlagpolgár évente körülbelül 50-60, netán 70-80 ezer dollárt keres. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy New York-on kívül a feleség ára felére csökken...
Az életszínvonal természetesen egészen más, mint akármelyik székely faluban: van pénz, olcsó a kaja, meg lehet vásárolni a Nike sportcipôt, jut pénz lakbérre, ruhára és talán kocsira is. Mindez itthon kevésbé érvényes. Az alacsonyabb igényszintûek számára ez elég — ezzel nem azt állítom, hogy aki kint marad Amerikában, az mind ilyen! Mindenképpen szinte paradicsomi helyzet uralkodik az itthoni állapotokhoz képest, de a társadalmi szerepvállalás szintjén nulláról kell ott mindent kezdeni, és nagyon sokszor ezen a szinten is marad az ember. Autóbádogosoknak, asztalosoknak elônyös lehet a kivándorlás, de az értelmiségi pályára készülôk felejtsék el azt, hogy valamilyen módon befolyásolni tudják az amerikai társadalom menetét, legalábbis nem az elsô tíz-húsz évben — amennyiben nem a legszabályosabb úton-módon kerültek oda. A létrán elôbb az állampolgárok jutnak fel. Hacsak hazánkfia nem zseni. Míg itthon kisebb és nagyobb fogaskerék lehetsz a rendszerben, odakint szerintem az elején legjobb esetben csak a fogaskerék fogának a szerepe jut neked.
Ezek a gondolatok futottak át fejemen, miközben Szabados Zsolt (alias Joe, le Don) barátommal a magyar vendéglôt kerestük Manhattanben szeptember elsô napján. Nagy nehezen rátalálunk a 2nd Avenue 1588-as szám alatt (a E82 utca sarkán) található Hungarian Mocca Restaurant-ra, ami minden, csak nem vendéglô: régi asztalok, eléggé koszos asztalterítôk. A kiszolgálás? Épp hogy nem vágják hozzánk a kenyeret. Valahogy megesszük az ételt, és sürgôsen távozunk.
*
A sorozat következô részében ellátogatunk New York rém-negyedébe, a négerek és latin-amerikaiak lakta Bronxba (tavalyelôtt egyszerûen nem mertem elmenni oda), és elvonatozunk Washingtonba.
Kiss Olivér
A Szabadság riporterének négyhónapos amerikai körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org
Beléptem az ajtón, és valahonnan énekhangok szûrôdtek ki. Csak követtem a hangokat és bent találtam magam egy teremben, ahol gyereksereg hallgatta a nekik éneklô kilencedikes kollégistákat. Hogy minek a kellôs közepébe csöppentem bele, azt mindjárt elolvashatjátok…
Szilágyi Gizella magyar szakos kollégiumi tanárnô minden évben osztályával örömet szeretne szerezni néhány vak vagy gyengén látó gyereknek. Ezelôtt öt évvel indult útjának ez a kezdeményezés, ami most már hagyománnyá vált. Eddig ôk látogattak el a vakok és gyengénlátók középiskolájába, de idén lehetôségük nyílt arra, hogy a gyerekek jöjjenek a kollégiumba.
A mûsort a kollégisták már hetek óta gyakorolják, de a sok gyakorlásnak meg is lett az erdménye, hiszen sikerült mosolyt csalniuk néhány szeretetre éhezô kisgyerek arcára. Néhány ének és vers utám következhetett az ajándékosztás. Idôközben a Mikulás is megérkezett és minden gyerek számára volt ajándék a zsákjában. Akik még nem "láttak" Mikulást azok megérinhették és hamarosan minden gyerek a jó öreg Télapó mellett állt és huzigálta annak szakállát vagy éppen megsimogatta annak kócos haját.
A diákok Horváth Gabriella magyartanárnô kíséretében érkeztek. Elmesélte, hogy az iskolában tulajdonképpen román nyelvû tanítás folyik, de sikerült kiharcolniuk, hogy a magyar gyerekek délután opcionálisan tanulhassanak magyarul is. A kétszázhatvan gyerekkel száznegyven tanár foglalkozik, és a tanárok nagy része is vak. Az osztályok kicsi létszámuak, hogy a diákokkal minél többet tudjanak foglalkozni a pedagógusok. A tanárnô azt is elmondta, hogy a diákok nagyon receptívek, és majdnem mindannyian éltanulók. Humán osztályokban tanulhatnak, mert fogyatékosságuk miatt nem lehet nekik reál tantárgyakat tanítani. Elsôsorban nyelvtanárok lesznek a tanulmányaik befejezése után.
Az én szám az ô szemük — mondta a tanárnô. Kilenc éve tanítok ebben az iskolában, de ezek voltak pályfutásom legszebb évei. Arra a kérdésemre, hogy mi a különbség egy másik középiskola és a vakok iskolája között, az a választ kaptam, hogy sokkal több szeretet kap a gyerekektôl. Rákérdeznek, rácsodálkoznak olyan dolgokra is, amelyeket egy látó diák természetesnek, magától értetôdônek lát.
Szilágyi Gizella tanárnô szerint kell ilyen irányú tevékenységeket is szervezni. Ô elkezdte évekkel ezelôtt, és néhány gyerek mosolya elég ahhoz, hogy tudja: folytatnia kell. Bár az osztálya tavaly elballagott, idén újúlt erôvel vágott bele kilencedikeseivel, hogy ismét örömet szerezhessen.
Ha ti is ott lettetek volna, megértitek és látjátok a gyerekek arcán, milyen sokat jelent nekik az, hogy valakiknek ôk is fontosak. Néha egy apró gesztus is elég…
Az iskola vezetôsége ez év nyarán megjavíttatta a tornacsarnok fûtôrendszerét. Ugyancsak holland támogatásból sikerült modernizálni, európai szintûvé tenni a csarnokhoz tartozó zuhanyozót és WC-t. Így sikerült elérni azt, hogy használhatóvá váljék a tornaterem a diákok számára. A tornaórák nagy részét az épületben tartjuk, sôt egyszerre több osztály is használja a termet. A holland támogatás hosszú távú program része, amelynek keretén belül az elmúlt években 12 fürdôszobát és WC-t modernizálták. Ma rajtunk, diákokon a sor, hogy megtanuljuk ezeket civilizáltan használni.
Megoldásra váró probléma továbbá a konviktus épületének javítása.
Az oktatási tevékenység javítása érdekében az iskola vezetôsége a németországi northorni közösségtôl kért és kapott támogatást. Ennek a támogatásnak az eredményeképpen sikerült 57 millió lej értékben új szemléltetô eszközöket vásárolni. Ezzel bôvítettük azt az évszázados múltú szemléltetô eszköztárat, amellyel a kollégium már eddig is rendelkezett. Aminek a diákok legjobban örvendtek: már használhatják a tanügyminisztériumból küldött 26 számítógépet. Emellett iskolánk tulajdonába került két fénymásoló, amit Szili Katalin, a magyar Parlament elnöke ígért meg, amikor ellátogatott iskolánkba. A kollégium málladozó falai és az elhanyagolt külsô ellenére mind jobb és jobb körülmények között tanulunk az ôsi Alma Materben, és ezek a javuló körülmények tükrözôdnek az egyre javuló tanulmányi eredményekben is, amelyek országos átlag felettiek.
Nemrégiben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak megtisztelô látogatásban volt része. A látogatónk neve Méta, azaz Budapest egyik legszínvonalasabb népzene együttese. A zenekar tagjai nagyon kedves vendégek voltak, akik meglehetôsen kellemes szorakozást nyújtottak a kollégium disztermében összegyûlt diákságnak. Habár sok diák szerint a népzene elavult és unalmas, mindannyian jól szórakoztak, ami fôképp a zenészek közvetlen modorának köszönhetô. Voltak annyira kedvesek, hogy a közönséget is bevonták tevékenységükbe, az éneklésbe, amit mindenki élvezett. Az ének János-napi köszöntô volt, ami elsôsorban a kollégium igazgatójának, Simon János tanár úrnak szólt.
Ezután pedig részletesebb bemutatót tartottak az együttesrôl. Elmondták, hogy a zenekar 2003-ban ünnepli 20 éves fennállását. Alapítója a pécsi származású Salamon Beáta, akinek énekhangja és hegedûjátéka a Méta egyik különlegessége. Az öttagú hangszeres felállás 1999 óta dolgozik együtt, Németh Ferenc pedig 2001-tôl lett állandó vendége az együttesnek. A zenekar összesen 6 tagból áll, a felépítés a következô: Salamon Beáta — ének, hegedû valamint zenekarvezetô; Gera Attila — fúvos hangszerek, Nagy Zsolt — kontra, brácsa, dob; Porteleki Zoltán — cimbalom, kontra, tekerôlant, Mohácsy Albert — bôgô, cselló, koboz, ütôgardni és Németh Ferenc — ének. Mindenfajta munkájuk alapja a táncházi zenélés, amelynek anyagát archív felvételekrôl és saját, az egész magyar nyelvterületet felölelô gyûjtéseikbôl tanulják. A Nagyenyeden tartott koncerten is különbözô tájegységekbôl származó népdalokat énekeltek. Elhengzottak küküllômenti, kalotaszegi, mezôségi, csángó és a mai Magyarország területérôl származó népdalok, valamint névnapi köszöntôk.
Színházi zenészként több neves fôvárosi és vidéki színház produkcióiban szerepeltek. A magyar folkmozgalom egyik reprezentánsaként koncerteznek otthon és külföldön, fellépnek nemzetközi fesztiválokon és zenei versenyeken. 1999 óta a Magyar Állami Népi Együttes kísérôzenekaraként is dolgoznak. Eddig kilenc lemezük jelent meg.
Persze, mindezeket nem csak ôk mondták el, de mivel nekünk nagyon tetszett a fellépésük egy kicsit részletesebben is utánanéztünk a zenekar történetének.
A koncert végén a zenekar fergeteges taps közepette vonult le a színpadról. A közönség pedig élményekben gazdagon távozott a díszterembôl.
Szombaton (XI. 29) a nyolcadikosok a mi iskolánkban is "fôpróbáztak" a kisérettségire, ami már nincs olyan messze: hat hónap múlva itt is lesz (!!!)
A hét végén volt a második próbavizsga matematikából (az azelôtti szombaton volt az elsô, román irodalomból és nyelvtanból).
A résztvevôk 10 órakor kezdték el, de volt olyan, aki már egy fél órával hamarabb megérkezett. És, hogy a nyugtalanságot elûzzék, azt találták ki, hogy elállják az új átjárót, amely a suli elôtt van. Hogy érdekesebb legyen, akkor tipegtek át rajta, amikor autók közeledtek. Ezeknek muszály volt megállniuk. A tehnológiatanár is teljesítette sofôri kötelességeit, s megállt fehér autójával a nyolcadikosok elôtt.
Amikor a diákok összegyûltek, idôben elkezdték a próbát. Két órán keresztül írtak, mi pedig ott várakoztunk a folyóson, s vártuk, jöjjön ki, az elsô "áldozat", majd a második és így tovább.
Az arckifejezésük sokat elárult: néhányan könnyûnek, mások nehéznek találták a feladatokat. De azért remélik a legjobbakat, vagy ha mégis becsúszik egy-egy gyengébb jegy, akkor jobban felkészülnek majd az igazi nagy megpróbáltatásra. Kívánunk nekik sok sikert a továbbiakban!
Mi már szerencsésen túl vagyunk a kisérettségin! Új az iskola, újak a tanárok, és az osztálytársak is. Elsô napon ijedten néztünk körbe, nem ismertünk senkit. Majd megtaláltuk új osztáytársainkat, összebarátkoztunk és beilleszkedtünk a társaságba. Szuperek az osztálytársak, szuper az oszi is, Dibernardo Erzsébet, romántanárnô. Annak ellenére, hogy mind a ketten "outsiderek" voltunk, elfogadtak bennünket..
A Nóci név hamar átalakult és "náci" lett, így én vagyok a nyugat — németes az osztályban (Peltan — Brósz Roland alias Pelikán osztálytársunknak köszönhetôen). Én Demmy kabátom miatt "izmoska" lettem (szintén az elôbb említett osztálytársunknak köszönhetôen). Így hát mindenkinek van beceneve. Van már, aki Whisky becenévre hallgat, van Édi, van Fuli, sôt még George 1 is.
Élvezzük a szüneteket is, fôleg, amikor zene is szól. Ekkor érdeklôdve figyeljük, iskolatársainkat és titkos beceneveket adunk nekik.
Jó sulizást minden apáczaisnak !
Andori Rebeka (Demmy), Zágoni Noémi Ilona (Nóci)
A legutóbbi számban olvashattatok a Református Kollégiumi diakóniai pályázatról. Most elovashatjátok az egyik elsô díjat nyert pályamûvet:
Szemük szürke acél, arcuk barna rozsda
S mindkettô szent volt ráncaival.
Ma már csak fekete rög mind a kettô
S bárhová megyek a föld megremeg.
Ezer sikoly és ezer áldást üvölt fülembe a sár,
Ezer kétely és ezer vád kavarog bennem, az agyamban.
Érzem, benem vannak, s hurcolnak a vénség felé!
Öregségre kárhoztatva görnyednek terheik alatt
S nevettek, ha már nem bírtak lábra állni-
Én messze voltam, csábított a világ
S vérükbôl formáltam új világokat.
Ma, már közel vagyok: távolság: két méter
Folyékony könnybe átszámítva
S két idegen szó: szívbôl szeretek.
Csak ennyi lett volna, ennyi, s épp elég.
Mily gyenge vagyok most: elátkozom
Az ifjakat, az élôket, a jövôt
Mely elfeledte a múltat melybôl élt.
Nyakamon kötéllel ôrzöm ifjúságom
Zsebemben van a megváltás, a méreg.
Én nem fogok macskát cirogatva állni a halál elé.
Én nem akarok félbénán feküdni a koporsóban
Én nem hiszek az ôszi boldogságban- s persze
Az öregek gyászos otthonában sem hiszek.
Atyám, ki életedben lankadatlanul dolgoztál hiába,
Most adj jó tanácsot, most függeszd rám
Fénylô szemedet reménykedve!
S te, anyám, most csókold meg álszent arcomat!
Lám, mit a köpéssel viszonoztam,
Lábad csókolnám meg most érte.
Tudom, hogy életük áldással zárult,
S utolsó gondolatuk is én voltam,
De mit ér a megbocsátás,
Ha föld alatt van a lélek, mely megbocsátott!
Elmúlt minden pillanat, minden óra,
Minden lázas s minden megvetô szó.
Mikor utoljára láttam ôket, arcukon
Halvány, de szelíd mosoly ragyogott:
Ugyanaz, mint a koporsóban.
Azóta minden álmom véres,
S csak egy fehér mosoly ragyog a tüzön át
S néha nevetni támad kedvem
Szívemet könnyzápor mossa le.
Sírjukon gyakran ég a gyertya
Szívembôl adom hozzá a fényt…
De jobb már így nekik, holtan s feketén.
Az ember nem változik s én sem lettem volna jobb.
Haljanak meg úgy, hogy szerettek
Mintsem én taszítsam ôket a halálba.
Áruló vagyok, kit elárultak
A sötétben bolyongó kísértetek.
Apám felnyög az ôszi szélben
Anyám együtt sír a tavasszal,
S maradtam én ifjan, égbekiálltón
Ráncosan és feltámadásra várva.
Tudom, szeretetük úgyis elragad…
Oda…messze…ahonnan nincs visszaút.
(Folytatás december 3-i lapszámunkból)
Érdekes feszültséget okozott Csontváry mûvészetében az is, hogy témái megválasztásában általában követte a XIX. század konvencionális témakörét, sôt képkivágása is gyakran konvencionális, még a Baalbek megkomponálásakor is felhasználta az útikönyvekben szereplô ábrázolási szkémát. A feldolgozás eredetisége, azaz a szubjektív tényezô ereje azonban opponált a konvencionális képkivágással, a nagy motívumok turisztikai panorámaszemléletével.
Az ezeknek az ellentétes tényezôknek a találkozásából adódó feszültség azonban csak az egyik jellegmeghatározója Csontváry mûvészetének. Elfogadta ugyanis az antik és a reneszánsz mûvészet ideakoncepcióját is, természetesen egyéni értelmezésben. A kompozíció Csontváry szerint is mikrokozmikus értelmû, és célja a felszín mögötti lényegi meghatározónak, a szubsztanciának, az ideának a kibontakoztatása, a pillanatnyi helyett az állandónak a mûvészi tükrözése. Mind a schopenhaueri esztétika vulgarizálóitól ellesett neoplatonikus ízû megjegyzései, mind az olyan teljesség igényû, klasszikus mûvei, mint a Taormina, a Baalbek vagy a Magányos cédrus, azt mutatják, hogy megôrizve a természet érzéki konkrétságát, a motívumot az idôtlen szférába kívánta emelni. Ha az elôbb arra utalhattunk, hogy az objektív megfigyelésen és az eidetikusan konkrét emlékezésen alapuló ábrázolás egyúttal az egyéni látás és átírás szuverenitásával, a mindent expresszívvé változtató szubjektivítással párosult, úgy hozzátehetjük, hogy e kettôsséget a teljesség érzetét ébresztô reneszánsz értelmû kompozícióiban akarta szintetizálni. Ez óvta meg az ideát rögzíteni akaró, ám a kiszikkadt reneszánsz szkémákat ôrzô akademizmustól, amely az érzéki-konkrét összetevô elhanyagolása miatt az absztrakt-általános mûvészi zsákutcájába torkollt. Megoldása szervesebb a preraffaelitákénál is. Náluk ugyanis az ideára vonatkoztatott tematikai-tartalmi szféra és a naturálisan konkrét forma élesen különválik. Csontvárynál azonban a kettô összefonódott, áthatotta egymást. Itt tárul fel ugyanis Csontváry másik kulcsszavának az értelme: az életenergia, illetve a mûvészi energia problematikája. Csontváry úgy vélte, hogy mûvészete a teremtô természet utánzója, tehát nem csupán a természet formáit, képét követi, hanem a természet teremtô útját járja végig alkotó munkája során. Az energia az a belülrôl ható elrendezô elv, amely mûvét az élô organizmussal teszi analóggá. Ez a belsô meghatározó pedig kettôs értelmû. Egyrészt a dolgok "fajtulajdonságára" vonatkozik, tehát a természet belsô törvényeit kutatja, illetve érzéki-konkrét képben napvilágra hozza, másrészt az érzéki tapasztalat által feltárt és megismert anyagot a mûvészi energia segítségével az általános szférájába, új, monumentális stílus nívójára emeli. Ezt nem úgy hajtja végre, mint a különféle normatív esztétikák alapján álló irányok. Ezek számára a természet még nagyon esetleges, ezért az esetlegességet korrigálni akarják. Csontváry ezzel szemben a motívum immanens tulajdonságait szintetizálja a mûvészi kompozícióban. Festményeiben tehát két "feltárulkozni akaró" találkozik: a természeti motívum — nála általában a természetnek valamiféle reprezentatív, azaz már bizonyos eszme-idea szempontjából szelektált darabja —, amely az önmaga törvényrendjét tárja fel, és a "mûvészi energia" azaz a mû belsô törvényrendje. Fô mûveiben e két törvény ötvözôdik. A Magányos cédrus nem csupán a nagy múltat és a nappal társalkodó fenséget érzékeltetô szimbólum, a cédrus ideája, hanem konkrét cédrusfa, amely ott állt Tripoli fölött a hegyen, 1800 méterrel a tenger szintje fölött, mint ahogy a Baalbek sem csupán a teljesség reprezentánsa, hanem valóságos arab kisváros, népek, vallások, történelmi idôrétegek találkozási helye. Az egyes és az általános tehát Csontváry fô mûveiben mind a natura–idea, mind a konkrét kép–szimbólum viszonyrendjében érzéki egységben manifesztálódott.
Csontváry még átélhette az európai festészet reneszánsztól induló korszakának problematikáját. A szenzualista alapelvet az ideakoncepcióval igyekezett összeegyeztetni, mégpedig egyéni módon oldva meg e problémát. Ez egyúttal meghatározta történelmi helyét is, hiszen e program csupán a posztimpresszionizmus volt élô feladat, a XX. század mûvészetében alapvetôen megváltozott a mûvészet és természet viszonyrendje. Csontváry a posztimpresszionizmusig korának a mûvésze, azaz amikor még érvényes a szenzualizmus alapelve, ha már meg is kérdôjelezôdik. A természet a mûvész számára ekkor még érzéki, látványi szinten is megközelíthetô, a természettörvény még a természet konkrét-érzéki képét megôrizve tárulkozhat fel. A természettudományos világkép nagy forradalma elôtti kor ez, még nem zajlott le az a szociálpszichológiailag, a társadalom mentális szintjén is nyomon követhetô fordulat, amely a XX. század sajátos természetértelmezésének a következménye. Ugyanakkor a mûvészetben még él a szintézisigény. A mû tehát még nem csupán parciális értékek sommázata, mint az izmusok korában. Egy nagyformátumú mûvész még vállalkozhat a szintézisre. Csontváry mûvészetét a teljességigény határozta meg. Kompozíciója tudatosan a kozmosz törvényrendejének mûvészi megfelelôje akart lenni — ennyiben tehát az antik görög elv folytatója. Ugyanakkor az ideális keresésében nem ment el az antik értelmezésû tipizálásig, hanem a szinguláris, érzéki konkrétot megôrizve akart eljutni az ideához.
A szenzualista alapelv kritikája azonban már a XIX. század utolsó éveiben megkezdôdött: ezt példázza a szimbolizmus és a vele összefonódó szecesszió mozgalma. Csontváry világképe is bonyolultabb annál, mint hogy megmaradhatott volna az empíria, az érzéki megismerés és az ideakoncepció összegezésének annál a tiszta modelljénél, amely az európai kultúra utolsó klasszikusának, Cézanne-nak a sajátja volt. Cézanne az anyag végsô szublimálásával tudta elérni, hogy a teljes anyagi konkrétság a szellem, az idea tükrözôjévé nemesedjék, miközben az érzéki-konkrét egyúttal az egyetemes törvényrend által determinált. Cézanne, a provence-i ember, aki számára nagy kortársához, Maillolhoz hasonlóan a mediterránság úgyszólván világnézet volt, amelyben a természet és az idea egységben élt, nem szorult még a szimbolizmus megoldására, amely már képtelen a szenzualizmus átszellemítésére. Csontvárynak azonban ez csak részben, mûvészete egyik részében adatott meg. A tárgyiasult mediterrán öröm életmûvének csupán egyik összetevôje. Számára is inkább már nosztalgia a Dél, mint ahogy az volt a tiszta emberség és az élô mítosz reprezentánsának minôsített Kelet is. Csontváry legalább annyira északi ember is, "Észak-fok, titok, idegenség".
Ahogy a reneszánsz filozófia szerint a világegyetem és ezen belül a természet legfôbb jellemvonása a harmónia — ennek volt mûvészi megfelelôje a kompozíció, a tökéletes arány és az ideális szépség —, úgy kereste Csontváry is a harmóniát. Ihletett feljegyzéseiben is számtalanszor magasztalja a természeti harmóniát, a tökéletesen megszerkesztett rendet. Ám ahogy a késô reneszánszban is konfliktusba került a képzeleti szférában megalkotott és a filozófiában lefektetett harmóniaelv a konkrét tapasztalattal, úgy Csontvárynál is a harmónia csak idôlegesen, a legjobb mûvekben valósulhatott meg. Mert ha nézete szerint a természetben harmónia uralkodik is, az emberi civilizációra már korántsem ez a jellemzô. Az elmaradt megérdemelt siker, a környezet értetlensége és kisszerûsége, pszichózisának váltakozó állapota ugyancsak megzavarta az állandó harmónia élményét; mûvészetében mindvégig ott is lappang a dráma, heve néha már paroxizmussá fokozódik. Ezért a természet gazdagságát és törvényrendjét egybefogó, panteista életélményû mûvei mellett ott találjuk a szimbolizmus képleteit és a szorongást tükrözô expresszionizmust is. Több képén a motívumok tagadhatatlanul szimbolikus értelmûek. Mindenekelôtt a fa, a mitikus cédrus jelentése szimbolikus, de késôi képein — mint például a Mária kútja vagy a Tengerparti sétalovaglás — más természeti elemek is szimbolikus töltést kapnak, sôt gyakran az emberi figurák is szimbólumok hordozói. E szimbólumok mûvészetében gyakran egyénileg motiváltak, máskor archetipikus jellegûek, általában azonban az érzéki konkrétság és a szimbolikus jelentés nála érzéki egységbe olvad, mint ahogy utaltunk rá a Magányos cédrussal kapcsolatban.
Csontváry mûvészete tehát igen sokrétû, bonyolult tendenciák ötvözôdnek benne. Ezért sem tudtak mit kezdeni mûvészetével azok, akik valamiféle stílusegységet, iskolához való tartozást kerestek mûvészetében. Ha a stílustipológiák segítségével próbálja valaki osztályozni mûvészetét, akkor óhatatlanul bizonytalan talajra kerül. Hiszen gyakran még egy mûvön belül is keveredtek a különféle stílusmegoldások: a divizionista-bontott és a komplementer-dekoratív, egyöntetû felületkezelés vagy a naturalista részletezés és a monumentális egységben látás. Olcsó megoldásként hányan olvasták a fejére a stílusbukfenceket, ámultak el vagy csúfolódtak azokon a váratlan megoldásokon, amelyek a stílusok öntörvényeit tiszteletben tartó, jól iskolázott mûvészek szemében skandalumnak tûntek. A téboly jegyeit látták a stílustisztaság normái szerint heterogénnek látszó megoldásokban. Tény, hogy a pszichózisa is hozzájárult e megoldásokhoz, hiszen józan számítással nehéz lett volna olyan hatalmas összegezésre vállalkozni, mint amilyennel ô próbálkozott. Hozzájárult ehhez az is, hogy esztétikai felkészültségének, iskolázottságának a hiánya miatt nem vette észre a buktatókat, nem kötötte meg tehát kezét — már a vállalkozás elôtt — a kudarctól, a megoldhatatlan nehézségektôl való félelem. Mindez talán szubjektíve magyarázza, hogy egyáltalán miért mert ilyen feladatra vállakozni. E szubjektív indokok keresésénél azonban sokkal fontosabb a megoldás elemzése, mert az ellentétes tendenciák valóban mesteri módon kapcsolódnak egymáshoz. A fô mûvekben ezek az ellentétes stílusképletek felerôsítik egymás hatását, a kompozíciós rendszer épp a közöttük levô feszültségre épül. A Baalbek-képen a divizionistán bontott és a komplementer-dekoratív részek váltakozása a kép térértelmezésének szükségszerû része, csak e kettôs szemlélet egyesítése révén jöhet létre az érzéki-konkrét és az idôntúli-örök egybejátszása, amely pedig e monumentális mûben megfogalmazódó teljességélménynek a legfôbb gerjesztôje. Nem arról van szó csupán, hogy Csontváry stílusának kézjegye, az egyéni bélyeg fogja össze az ellentétes törekvéseket; az ellentétes képleteket tudatosan alakítja egy magasabb egység összetevôivé. Hogy ez csak a fô mûvekben tudott igazán szerves egységet alkotni, magától értetôdik. Néhány festményén az expresszív elem oldalára billen a hangsúly, másokon a színvilág részleteiben megoldott, de a naturális szemlélet, az érzéki tapasztalat által megfigyelt jelenségek a kép egészét illetôen nem tudnak szintetikusan együttlátó stílus nívójára fölemelkedni. Lappangó pszichózisa is befolyásolta mûveinek minôségét, ha azonban a nagy motívumokra koncentrált, össze tudta fogni a széthúzó erôket, és váratlan szintéziseket teremtett, egyéni módon vetve fel az európai festészet fejlôdésének belsô problémáit, és egyéni választ adva e kérdésekre. Ezt nem tehette volna meg, ha csupán a magyar mûvészet fejlôdéskörén belül marad. A kortárs magyar festészet legfôbb problémája a plein-air megoldása volt, lényegében tehát a naturalizmus és az impresszionizmus tapasztalatainak felhasználása, a nemzeti fejlôdés szerves részévé tétele. Emellett élt a Munkácsy-tradíció: lehetônek látszott — lehántva róla a teátrális-irodalmias megoldásokat — visszajutni eredeti romantikus-realista magjához. Az elôbbi problémára a nagybányaiak, az utóbbira az alföldiek kerestek megoldást. A századfordulón megcsillant a lechneri szemléletmód festészeti párhuzamának lehetôsége is — a gödöllôiek ezt az utat járták. Rippl mûvészetén keresztül pedig közvetlen út nyílt a francia posztimpresszionizmus és az art nouveau felé. Két festôt nem elégítettek ki e lehetôségek: Gulácsyt és Csontváryt. Gulácsyt az egyéni psziché szorongásai vezették, Csontváry számára pedig e megoldások túlságosan parciálisnak hatottak. Érintkezett velük, de vállalkozása sokkal szélesebb dimenziójú volt. Túlnôtt a magyar valóságon mûvészetének eszmei dimenziója is, hiába kötôdött filozófiailag zavaros világképe akár a Schmitt-körhöz, akár a magyar darwinisták nézeteihez, és hiába követte árgus szemekkel a képviselôház közjogi vitáit. Érezte ezt, hiszen a Panaszfalban is az egyetemes történelem és civilizáció keserû bírálatát akarta megfesteni, és a Passióban vagy a Fohászkodó üdvözítôben megfogalmazott dráma is az emberi lét tragikus szituációinak az átélésére utal. Szorongása sem csupán a meg nem értett és sorsával pörlekedô festôé, nem is csak a magyar társadalom kisszerûsége miatti rossz közérzet, hanem az egyetemes világképek kötelékeibôl megszabadult, a biztos értékrendbôl kiszakadt, magányossá vált ember szorongása, aki a válságfilozófiák korában a szubjektív mítoszteremtésbe menekül, és az elidegenedés erôivel szemben az önistenítés páncéljába burkolódzik. Mûvészetének nagyságrendjét — a Klaniczay Tibor által kitûnôen jellemzett eltérések ellenére — mindez mégiscsak Ady Endre költészetéhez közelíti. Adynál élt így együtt az egyetemes emberi és a korhoz kötöttség, a harmónia utáni nosztalgia és a lélek örvényeinek feltörô drámája.
Ha tehát Csontváry mûvészetének meghatározóit keressük, akkor a determináns tényezôt nem találjuk meg csupán Csontváry naptári korának a keretei között, és fôként nem pusztán a századvég és a századforduló magyar társadalmának koordináta-rendszerében. E koordináta-rendszer dimenzióját tágítani kell, mert mûvészetében az európai festészetnek több évszázadon áthúzódó, nagy dilemmájára adott — tudatosan vagy öntudatlanul — sajátosan egyéni választ.
Néha elgondolkodik a beszélô: vajon egyformán használhatjuk-e a repül és a száll igét?
Ha madárról, szárnyas rovarról van szó, akkor egyformán mondhatjuk azt is, hogy repül meg azt is, hogy száll. Persze attól függôen, hogy mit is akarunk mondani, nem egészen mindegy, hogy a kettô közül melyik szóval élünk. A repül inkább a gyors haladásra utal, a száll viszont a könnyedséget, a lebegést is érzékelteti. Továbbá a repül stilisztikailag közömbös, a száll ellenben választékos. Aki repülôgépen utazik, arra a köznyelvben azt szoktuk mondani, hogy repül, de a költôi nyelv a mûvészi kifejezés érdekében olykor a száll igét is alkalmazhatja. Például Radnóti Miklós él vele egyik költeményében: "Ki gépen száll fölébe, annak térkép a táj." Egy kis túlzással az is repül, már csak gyorsasága miatt is, aki hintázik, akit valamilyen erô kilendít a helyébôl. Átvitt értelemben ugyancsak repül, akit kidobnak, kipenderítenek valahonnan, a dolgozót, a munkavállalót az állásából, a tanulót az iskolából. Ez teszi lehetôvé, hogy a repül igével fenyegetôzni is lehet: Még egy szó, és repülsz!
A kilôtt lövedék, a lendülettel elhajított kô szintén repül. Mindannyian ismerjük Arany János Toldijának e sorait: "Repül a nehéz kô: ki tudja, hol áll meg? / Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg?" Érdekes kifejezés a levegôbe repül szókapcsolat. Ami ezt teszi, valójában ’felrobban’ (pl. egy benzintartály, egy hadianyagraktár).
Az ôszi napsütésben az ökörnyál száll, ugyancsak száll a pihe, lassan lebegve a szüntelenül ide-oda áramló levegôben. Ezzel szemben az íróasztalomra kiteregetett céduláim már repülnek a hirtelen támadt huzat miatt. Száll az illat, száll a füst; a korom, a por szintén szállni szokott. A költôi nyelvben száll a dal is. Adynál olvashatjuk: "Mégis csak száll új szárnyakon a dal."
Választékos kifejezô eszközként a gondolat, a képzelet, az érzelem, a vágy, a szó meg a szárnyra kelt hír már nemcsak szállhat, hanem repülhet is. Mindkettôre idézhetünk példát az irodalmi nyelvbôl: "Szállt, szállt képzeletünk" — írta egyfelôl Mikes. "Majd édesanyja képét odahagyva, / Az özvegy asszonyra repült gondolatja" — írta másfelôl Arany János.
Végül az idôrôl kell megemlékeznünk, amely hamar tovatûnik, elrepül, elszáll. Akár az életünk, amely a napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel — a tavasszal, a nyárral — úgy elrepül, úgy elszáll, hogy észre sem vesszük, hogy megöregedtünk.
Közismert, hogy a repül igének van röpül változata is. A szócsaládba tartozó szavak hangalakja azonban nem mindig kettôs. Váltakozhat tehát a repül és a röpül, a repít és a röpít, a rebdes és a röbdös, a repked és a röpköd, a reptében és a röptében, de ma már csupán egyalakú a rebben, a repes, és ugyancsak egyalakú a röppen, a röppent is.
A Szabadság és a Transindex internetes újság közös rovatában az olvasó kérdez, és egy-egy közismert személyiség válaszol. A Transfórum mostani vendége Dávid Ibolya magyar parlamenti képviselô, volt magyar igazságügyminiszter, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke, két gyermek édesanyja.
A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, Böjte Csaba, "Mátyás király", Pekár István, Nagy Ágnes, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin, Pethô Ágnes, Xantus Gábor, valamint a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma és a Románia Újjászületéséért Szövetség vezetôi voltak.
A Transfórum legújabb vendége Boros János, Kolozsvár alpolgármestere. Az olvasók hozzá intézett kérdéseit szerkesztôségünkbe várjuk.
György, Györgyfalva
1. Kifizette már Funarnak a büntetést, amiért koszorúzáskor rálépett a Mátyás-szobor talapzatára?
Szerencsére nem, mert, mint azóta hallom, rossz helyre került volna!
2. Miért támogatja az MDF feltétel nélkül a kettôs állampolgárságot, miközben talán — ne legyen igazam — éppen egy ilyen lépés fogja kiüríteni a Kárpát-medencét? (Ha netán cáfolni kívánja pesszimista hipotézisemet, kérem, nevezzen meg legalább egy db. erre vonatkozó szociológiai felmérést!)
Az MDF azt támogatja, hogy azok a honfitársaink, akiknek a magyar állampolgársága akaratukon kívül szûnt meg, azok most — ha szeretnék — ismét magyar állampolgárok lehessenek. Meggyôzôdésem egyébként, hogy a magyar nemzet újraegyesítése az Európai Unió keretén belül valósul meg, amikor végleg eltûnnek a határok közöttünk. Az a tapasztalatom, hogy az emberek ott keresik a boldogulásukat, ahol esélyük van azt meg is találni. Tudják a nyelvet, otthonosak a kultúrában, s kedvezô gazdasági lehetôségek kínálkoznak. Optimista vagyok, hogy Európa és vele együtt a magyarság is kedvezô irányba vette az útját. Nem osztom a pesszimizmusát.
3. Miért szavazták meg az MDF-es kurátorok Ragáts Imrét? Mit nyert Ragáts személyével az MTV, mit a magyarországi jobboldal, és mit a közszolgálati mûsorokra vágyó nézô?
Röviden: Passz. Hosszabban: Én is meglepôdtem, a kurátorok nem az MDF álláspontját képviselték.
4. Elfogadhatónak tartja-e az aradi Szabadság-szobor bezárását egy ún. megbékélési parkba?
Az aradi Szabadság-szobornak ott lenne a helye, ahol ezt az aradiak kijelölték. Nagy baj, mikor egyéb politikai érdekek bezavarnak békés közösségek életébe, napi döntéseibe. Az a fontos, hogy a Szabadság-szobor ne bezárva legyen, hanem méltó helyen. Szerintem ez a menet még nem zárult le.
5. Mi a véleménye a tavaly december 1-jei Kempinsky-buliról? Ha idén is megkoccintják Erdély elvesztését, szóvá teszi-e majd azt az MDF?
Vannak napok, mikor az embernek nincs kedve mulatni. Tavaly sem volt, idén sem lesz. Ezt az "udvariassági gesztust" Nãstase miniszterelnök úr elfelejtette, amikor például az aradi szobor engedélyét hagyta visszavonni.
6. Ha várakozásokon alul szerepelnek az uniós választásokon, veszi-e legendás kalapját?
Elôbb elejtjük a medvét, s csak utána alkuszunk meg a szûccsel — hogy egy klasszikust idézzek.
7. Végül egy személyes megjegyzés. Ön van annyira elkötelezett irántunk és en-bloc a nemzeti sorskérdések iránt, mint bármelyik fideszes politikus. Ezt tudjuk, érezzük, és megköszönjük.
Köszönöm a legnagyobb bókot: "bármelyik …"
ultrabrowney, Kolozsvár
1. Mit gondol, a következô parlamenti választásokon mik az MDF reális esélyei?
Nagyon messze van még 2006. Bármi is történhet addig, s mi ezen a "bármin" dolgozunk. Emlékezzen csak vissza: ki gondolta volna az 1994-ben alig 20 képviselôvel bejutott Fideszrôl, hogy 4 év múlva kormányt alakít (igaz nem egyedül)?
2. Mit gondol a Magyarországot célzó rágalomhadjáratról, melyet a magyar nép belsô ellenségei zúdítanak az országra, bemocskolva ezzel Nyugat elôtt az antiszemitizmus vádjával?
Bánt, ha alaptalan vádaskodásokkal, rágalmakkal próbálnak bárhol lejáratni bennünket. És az is bánt, ha képtelenek vagyunk kezelni az ezekre alapot adó jelenségeket bármely oldalon.
3. Mi az ön személyes véleménye a kettôs állampolgárságról? Egyetért-e azzal, hogy a határon túli magyarok megkapják a magyar állampolgárságot?Köszönöm!
Úgy gondolom, aki magyar állampolgárságát a történelem fintora folytán, akaratán kívül veszítette el, s igényt tart rá, az igenis tartozhasson papíron is és nem csak lélekben a magyar nemzethez.
fazakasl, Budapest
Tisztelt MDF pártvezér asszony! Miért jó ezt a széthúzást szítani a jobboldalon ezzel az önálló arculat-imázzsal, az 1%-os támogatottsági mutatóval a hátuk mögött? A baloldal meg röhög a markába, mert fasisztázással már kiejtette a szuperkemény magot, a MIÉP-et, és most itt ez a "különutaskodás". A többi jobbos gyülekezet nem is rúg labdába (a szocdem, a sok-sok kisgazda-klón, meg a még ismeretlenebbek). Bezzeg Kuncze brumi nem ennyire finnyáskodik, pedig neki valóban borotvaél az egész koalíció. De ô és pártja enged, nyel, néha kicsit ugyan zsarol, de csak úgy komolytalanul, meggyôzôdés nélkül. És a baloldal egységesnek látszik. És ha a néhai bolsi Munkáspárt is melléjük szegôdik netalán valami "19 ezer forintos" ígéretért, akkor a jobboldalnak lôttek.
Nem haragszik, én Önt Fazekas úrnak (?) szólítom, Ön pedig inkább Elnök asszonynak engem. A vezéreket még sakkban sem igen szeretem, nemhogy a politikában. Nem az egység a cél, hanem a jobb-alternatívát elérni, leváltani a kormányt. 2002 bizonyította, hogy egyedül nem ment …
Kelemen Attila, Kolozsvár
1. Ön szerint van-e különbség a nôi és a férfi politizálás között?
Nincs.
2. Mi a véleménye a Demokrata és a Heti Válasz közötti polémiáról a mértékadó jobboldali sajtó tematikában?
Örülök minden vitának — még ha most csodálkozik is egy kicsit —, mert a vita és csak a vita visz elôre. Úgy gondolom, a magyar jobboldali sajtónak van mit megvitatnia, s biztos vagyok benne, hogy csak a javára, s valamennyiünk javára válhat.
3. Arról sok szó esik, hogy mit tehet az anyaország értünk. De mit tehetünk mi az anyaországért? Nem csak jelképekre, szimbolikus dolgokra gondolok, hanem elsôsorban megfogható, sokak számára hasznos, akár az anyagi gyarapodást szolgálókra.
Az elszakított nemzetrészeken élôk sokat segítenek, ha ragaszkodnak kultúrájukhoz és anyanyelvükhöz, a magyarság kincseihez. Ezzel segítenek fenntartani a magyarságot. Oly kreatívak vagyunk, híresek vagyunk pazar ötleteinkrôl. Minél több jó ötlet, annál nagyobb az esély a gazdasági fellendülésre is. Hamar el fog jönni az az idô, mikor nem foghatjuk másra, ha nem megy jól sorunk. Erre kell felkészülnünk.
Kid A, a levél fonákján, mint a levéltetvek általában
A kettôvel elôttem kérdezô ellenpontozására: mit tehet egy felelôs magyar politikus és párt azért, hogy az emberek agyát megfertôzô igen–nem, barát–ellenség, fehér–fekete típusú politizálás és közélet a múlt nevetséges emlékévé váljék? A jelenlegi kormány ároktemetése nem nevezhetô igazán sikeresnek, sajnos...
Egyetértek sajnos, hogy az ároktemetés nem volt túl sikeres (eddig). Lehet, hogy sokaknak nem is nagyon érdeke, hogy az árkok eltûnjenek. Felelôs politikusként az ember azt tudja tenni, hogy a szekértábor elszánt-drukker mentalitás helyett a nemzet érdekeit tartja szem elôtt. Úgy cselekszik, úgy politizál, úgy beszél magán társaságban és nyilvánosság elôtt egyaránt. Gyakran érzi az ember ezzel a mai magyar közéletben szokatlan mentalitással, hogy nem tudja, honnan várhatja ezért a támadást. De mint tudjuk, a politika veszélyes üzem.
geoka, Csíkszereda-Kolozsvár
Nagyra becsülöm Önt kitartásáért és határozottságáért. De Ön szerint:
1. Van értelme olyan pártban politizálni, amelynek múltja ugyan szép, de a jelene nagyon halovány, úgy 1–2 százalékos támogatottsággal?
2. Hogy képes feldolgozni azt a népszerûségi különbséget, ami az Ön személye és pártja között tátong?
3. Elképzelhetônek tartja, hogy a következô választásokon a FIDESZ nem viszi be Önöket a parlamentbe?
Tisztelt Geoka! Köszönöm szavait, s azonnal hozzáteszem, ha nem látnám értelmét annak, amit teszek, nem tenném. Hiszek abban a mérsékelt, elsôsorban a nemzet érdekeit szem elôtt tartó politikában, melyet a Fórum képvisel. Biztos vagyok benne, hogy ez a mentalitás, ez a gyakorlat nem csupán 1–2%-ot érint majd meg. Ami a népszerûséget illeti, tudja, a politikusok és a pártjaik elfogadottságának aránya nem feltétlen mozog automatikusan együtt. Azért dolgozom, hogy a Fórum népszerûsége is magasabb legyen. Ez azonban csapatmunka. Hogy ki kit visz be? A Fórum képviselôi az elôzô ciklusban az országgyûlési képviselôválasztásokon kizárólag egyéni választókerületbôl kerültek a Parlamentbe. 2002-ben a képviselôjelöltjeink közel 80%-a lett az egyéni kerületekben megválasztva. Én is a választókerületemben lettem megválasztva, nem listán.
Öcsi, Nagyvárad
1. Miért nem prioritása az MDF-nek az MDNP-vel való fúzió? Történtek-e ezzel kapcsolatban lépések az MDNP irányában?
2. Véleménye szerint megtesz vajon az MDF mindent azért, hogy a néhai Antall József miniszterelnök úr eszméit megfelelôen tovább vigye?
3. Köszönet és hála az aradi Szabadság-szobor kiszabadításáért. Hogyan éli meg ezeket a napokat, amelyekben kiderült, hogy az RMDSZ hû szövetségese, a kormányzó Nãstase-féle párt, újból megszegte adott szavát, és október 5-én nem fog állni Aradon a szobor? El tudja-e képzelni a szobrot egy állítólagos megbékélési parkban? Én nem!
4. Van-e kidolgozott stratégiájuk az MDF népszerûségének növelésére?
Tisztelt Öcsi! Csak most kaptam kézhez kérdéseit, s néhányra azóta válaszolt az élet. Az MDNP-vel több köt össze bennünket, mint amennyi szétválaszt. Antall miniszterelnök úr gondolkodása, világlátása számomra példa a mai napig, s igyekszünk az ô szellemiségét tovább képviselni. Érdekes gondolatkísérlet lenne, mire miket is mondana Antall elnök úr, ha ma is velünk lehetne? Ez próbál vezetni bennünket, s én egyébként úgy látom, mind többen fedezik fel maguknak Antall József eszmeiségét, gondolatait. Fáj, hogy nem sikerült egyelôre megoldani a Szabadság-szobor felállítását. Mégis optimista vagyok, hogy elôbb-utóbb a nagypolitika szégyenlôsebb lesz — Európában ez a szokás —, és nem tenyerel bele közösségek megállapodásaiba, napi döntéseibe és életébe. Végül pedig, van stratégiánk a Fórum népszerûségének a növelésére. A számok már megindultak felfelé!
micimackó, Kolozsvár
1. Ez év augusztus 30-án Debreczeni József Az MDF sorsa címmel elemzést jelentetett meg a Népszabadságban, amelyben arra a következtetésre jut, az MDF-nek nincs esélye arra, hogy a jövôben tömegbázisra tegyen szert, és "nagy" párttá váljon. Egyetért Ön a Debreczeni úr által mondottakkal? Ha nem, melyek volnának az ellenérvei?
Sok mindenben vitatkozom Debreczeni Józseffel, miközben tisztelem a véleményét. A politika azonban — és nem tudom, hogy most ennek örüljünk-e vagy sem — ennél sokkal de sokkal kiszámíthatatlanabb. Nagyon messze van még 2006. Nagyon megnôtt ismét azoknak a száma, akik kiábrándultak a "nagyok" nagyotmondásaiból. Sokan vágynak a mérsékelt, józan hangokra. Kétségkívül rajtunk áll, képesek vagyunk-e ezeket az embereket megszólítani, vagy sem.
2. Mit gondol, miért van az, hogy bár Ön rendkívül népszerû, pártját nem tudja maga után "húzni"?
Minden népszerûség relatív. Nem szabad túlértékelni semmilyen számot. Persze az nyilván jelez valamit, ha több éve azonos egy tendencia. Ám egy párt és egy politikus népszerûsége nem feltétlen mozog együtt. Az egyik szólóprodukció, a másikhoz csapatmunka kell. De dolgozunk rajta. Úgy látom, az elmozdulás végre megtörtént.
8/20as, Kolozsvár
1.Huzamosabb ideje Ön Magyarország legnépszerûbb politikusa, pártja viszont támogatottságban alig éri el a 2%-ot, akkor sikeres politikusnak vagy kevésbé sikeres pártelnöknek tartja magát? Avagy a hiba a más "készülékében" van?
2. Az aradi Szabadság-szobor kiszabadításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi magyarság szemében és magyarságtudatuk megerôsítésében. Mint racionálisan gondolkodó politikus és ember biztos volt-e abban, hogy a szobor eredeti helyére való visszaállítása megvalósul? Gondolt-e arra, hogy napjainkban vagy legalábbis a közeljövôben, a román politikai akarat "kancsal" szemforgató manôverei meghiúsítják azt? Mi a véleménye a román kormány "Megbékélési park" fedônevû elterelô és idônyerô hadmûveletérôl?
3.Vajon megbékélési parkba (?) való a tragikus kimenetelû magyar szabadságharc emlékmûve? Az emlékmû és szimbolikája kapcsán ki kivel béküljön meg?
4.Mivel magyarázza a jelenlegi magyar kormány, külhoni magyarokkal kapcsolatos meglehetôsen erôtlen, tájba-simuló külpolitikáját?
5.Megérzése szerint a külhoni magyarságnak a kedvezménytörvény vagy a státustörvény nyújtana többet?
6.Hol vásárolja kalapjait? Mellékesen meglehetôsen jól állnak Önnek!
7.Utóbbi idôben azonban (épp tegnap Aradon) mintha ritkábban viselne kalapot. Vajon mikor a pártja hatalmon van több a kalap és ellenzékben kevesebb?
Tisztelt 8/20-as! Fontosak a kérdések, nem véletlen, hogy többen hasonló dolgokra is rákérdeznek. Amit eddig még nem érintettünk: Az elôzô kormány tagjaként az elôzô kormány politikáját érzem közelebb magamhoz, gondolom, ez érthetô. Ellenzékbôl annyi a lehetôségünk, hogy ahol csak lehet, szóvá tesszük mindazt, ami szerintünk rossz irányba viszi a nemzet sorsát. Kalapot pedig alkalom, idôjárás, napszak és egyéb öltözék határozza meg. Ha még a kalapomat is átpolitizáljuk, elszomorodom.
Tisza, Bihar
Az MDF érdemei vitathatatlanok, anno domini 92-ben én is a Lakitelek Alapítvány ösztöndíjával tanulhattam meg külföldön szakmai titkaim savát-borsát, azaz az ehhez való jogosítványt így kaptam meg. Megjegyzem tapasztalataim tükrében, az MDF-ösztöndíjak valahogy korrektebbek, átláthatóbbak voltak, mint késôbb a FIDESZ fitogtatósdira alapozott támogatási panamái. Kérdésem ennyi, lehetségesnek tartja Dávid Ibolya, hogy az MDF megpróbáljon a FIDESZ nélkül Magyarországot hódítani a legközelebbi választáson?
Kedves Tisza! Igen!
Góbé, a Szabadság napilap olvasója
Ön szerint milyen konkrét kérdésekben szabad engedményeket tennünk az átejtésre, szószegésre és korrupcióra alapozó mindenkori román politikával szemben az autonómia kivívása tekintetében, és melyek azok a pontok, amelyektôl nem szabad visszatáncolnunk? Tudjuk, hogy a balkáni szellemiséget nem nekünk lehet megreformálni, erre legfennebb a Nyugat képes. Beszélt-e Ön ezekrôl Markó Bélával, és milyen válaszokat kapott tôle?
Tisztelt Góbé! Többet ésszel, mint erôvel. Ezzel nálunk nem lehet gond hosszú távon.
D. Dániel
1.A sokéves tapasztalataik szerint melyik ország gyûjtötte be a legtöbb Magyarországgal szemben be nem tartott ígéretét, elvállalt kötelezettségeit (nagyhatalmak, illetve nemzetközi szervezetek által felügyelt és garantált), államközi szerzôdésekben is rögzített megállapodásait?
2.Ha nem létezik ilyen rangsorolás, akkor talán Ön meg tudná-e nevezni az elsô három listavezetô államot? Jó, ha mindenki megtudja, hogy végül is mi a NEMHIVATALOS, magyar álláspont és talán a közvélemény is…
3.Vannak-e közös vonások a listavezetôk között, tôlük vett el Magyarország valamit?
4.Ön személy szerint szóba állna még azokkal a tárgyalópartnereivel, akik bizonyíthatóan megbízhatatlanok, kétszínûek — és mindezek után — még végtelenül érzékenyen is reagálnak (kivétel nélkül) minden magyar kezdeményezésre, megnyilatkozásra…?
Segítsen pontosítani, mire gondol? Meddig menjünk vissza a történelemben? Hosszú lesz az értekezés. Üdvözli, Dávid Ibolya
Nagy László, Kolozsvár — a Szabadság napilap olvasója
Kérdésemmel azért fordulok Önhöz, mert remélem, hogy a körülményekhezképest elfogulatlan. Szeretném tudni, mit ért a mai magyarországi társadalom a "polgár" — és ebbôl kifolyólag a "nem-polgár" — fogalmán; úgy érzem, társadalmunk e kérdés mentén vált sajnos élesen két részre. Meggyôzôdésem, hogy az állampolgárok jelentôs része antikommunista, annak ellenére, hogy a kommunista rendszerben a kevés (és sokszor ésszerûtlen) munkáért a megfelelô bért, sôt ehhez egy jelentôs munkabiztonságot is kapott (igaz, nagy eladósodás árán). Mégis a kormánypártra szavaz, mert talán annyit mindenképp sikerült 45 év alatt belénevelni, hogy a marxi "burzsoá" ugyanaz, mint a polgár, a marxi "proletár" pedig a nem-polgár. És ô sajnos ma is inkább kiszolgáltatott proletárnak kénytelen érezni magát. (Még akkor is, ha saját lakása és négy kereke van.) Ugyanakkor a mai valódi burzsoák nagy része nem az ún. polgári pártokra, hanem érthetô anyagi okokból a (magukat megtévesztôen szocialistáknak nevezô) neoliberálisokra szavaz. Tévedek-e, ha a jobboldal választási veresége a polgár-lét túlhangsúlyozásának és a maguk (anyagi okból is) nem-polgárnak érzô választók elhanyagolásának (is?) köszönhetô?A romániai magyarság hasonló kettészakadásának mintha fôleg más okai lennének (épp a kisebbségi sorsból kifolyólag), erre most nincs mód kitérni.
Ha csak a "polgári" megnevezés körüli homály lett volna a választási vereség oka, nem veszítettük volna el a választásokat. Inkább az volt a probléma, hogy a jobboldal nem tudta megfelelôen megszólítani a bizonytalanokat, a középen állókat, a politikai pártok iránt nem elkötelezetteket. A magyar társadalom megosztottsága ténykérdés, de szerintem nem a "polgár–nempolgár" kérdés mentén. Túl sok az érzelem, az irracionális elem a mai magyar közéletben, de ez minden bizonnyal változni fog. Elôbb-utóbb el fog válni egymástól a szûk politikai programok melletti elkötelezettség és a társadalom civil "polgári" értékrendje. Vagy legalábbis ez lenne az egészséges. Üdvözli, Dávid Ibolya
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
40 300/40 400 |
33 100/33 350 |
145/150 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 335 lej, 1 USD = 33 429 lej, 1 magyar forint = 150 lej.
Kiadó háromszobás lakás a Grigorescu negyedben. Telefon: 0740-173752, 596-429. (0017)
Péntek délután a Széchenyi tér fele járókat színes látvány fogadta: hatalmas fenyôfák, feldíszítve, a tér fácskái is fényárban úsznak — öt órakor tartották az Ursus Téli-város megnyitóját. A sörgyár immár második alkalommal öltözteti ünneplôbe a teret karácsony táján, idén azonban gazdagabb program várja a kicsiket-nagyokat: szombatonként kórusok fognak fellépni, az évszaknak megfelelô dalokkal, gyermekcsoportok rövid mûsorait is láthatják az érdeklôdôk. A gyár 11 fiatalnak ad 200 eurós ösztöndíjat, ezt várhatóan jövôre is megteszi majd. A polgármesteri hivatallal közremûködve jött létre a téli-város; további 9 cég jelezte, hogy hasonlóképpen feldíszítené a város más pontjait.
Péntek este a Continental Szállodában a Pro Vobis önkéntes központ ünnepélyes keretek között díjazta az év önkéntesét (a legfiatalabbat és a legidôsebbet), a legaktívabb önkéntes koordonátort, illetve azt az újságírót, aki a leghûebben tükrözte az önkéntesek tevékenységét. Az immár negyedik alkalommal megrendezett évi díjazásra az önkéntesek napja (december 5) alkalmából került sor.
A valamely önkéntes program legjobb tükrözése díjat a Kolozsvári Rádió kapta, a különdíj pedig a CD Rádiónak jutott. Az év újságírója címet Mihai Tãtaru, a Radio Renasterea munkatársa érdemelte ki, a legbôkezûbb támogatónak pedig a tordai Transilvania Impex Kft.-t válaszották. Ebben a kategóriában különdíjat kapott a Terapia gyógyszergyár, a Petrom Rt. és a Telezimex Kft. Díjazták a legidôsebb (Eugenia Gabriela Gavrilã) és a legfiatalabb önkéntest (Mara Cãlean) is.
Eddig még csak három forduló találkozóit bonyolították le a csoportokon belül, de már kezd kialakulni a középdöntô összetétele. Elöljáróban már megállapítható, hogy a legélesebb a harc a C- és D-csoportban (a román és magyar csoportban), amelyekben már nincs pontveszteség nélküli csapat, így a középdöntôben egyiknek sem lesz 4 pontja. Ennél simább a helyzet az A- és B-csoportban, amelyben egyelôre még egy, illetve két gárda áll maximális pontszámmal.
Az A-csoportban a francia lányok vezetik a mezônyt. Csütörtökön bonyolították le a rangadót, amelyen a két jugoszláv iskolát képviselô válogatott, a szerb-montenegrói és a házigazda horvát mérte össze tudását. Ismeretes a nagy becsvágy nemcsak a két ország sportolói, de általában állampolgárai között is, úgyhogy a vendégek által elért spliti sikernek még nagyobb az értéke. Az elôjelek szerint úgy tûnik, hogy ebbôl a csoportból a spanyolok utaznak haza idô elôtt.
A B-csoportban a jelenlegi listavezetô osztrák csapat nehéz rangadók elôtt áll, úgyhogy biztosan felborul az eddigi sorrend. De az is biztosra vehetô, hogy a csehek feletti csütörtöki siker a "sógorok" középdöntôben való jelenlétét szentesíti, mivel Csehország már két potenciális ellenfelével szemben vesztett (az osztrákokon kívül a koreaiaktól is kikaptak). Az utóbbiak mellett Oroszországot tartjuk esélyesnek a továbbjutásra.
A C-csoportban bonyolultabbnak tûnik a helyzet, de itt valószínûleg a jelenleg 4 ponttal a 4. pozíciót elfoglaló Japán nem tud több pontot gyûjteni, hiszen következô ellenfelei Norvégia és Ukrajna lesznek. Románia válogatottja ismét sokgólos mérkôzésen gyôzött, fölényesen nyert az említett ázsiai ország ellen. Bár a Cornel Otelea irányította gárda sok gólt kapott, ezúttal nem kellett kínlódnia sokkal mérsékeltebb tudású ellenfelével. Az igazi megpróbáltatás a norvég lányok elleni találkozó lesz, az eddig nem remeklô északiak legyôzése értékes fegyvertényt jelentene a tervezett cél (5. hely és olimpiai részvétel) eléréséhez. A csoportból biztosra vehetô, hogy a román, ukrán és a norvég csapat jut tovább.
A csütörtök esti román–japán találkozóról még annyit, hogy bár a csapatból Simona Gogârla érte el a legtöbb találatot (8), a sikerbôl kivették részüket a kolozsvári lányok (Mihaela Senocico és Georgeta Vârtic) is. Utóbbit nemcsak négy gólja, hanem a félkörön kiharcolt 7 m-esei is dicsérik.
Végül a D-csoportról: tovább tart a dán–német párharc. Magyarország válogatottja könnyen kiheverte a németek elleni kudarcot, s csütörtökön fölényes sikert aratott az addigi éllovas Szlovénia ellen. Bár Farkas Ági továbbra is beteg, sôt, Szrnka Hortenzia is megjárta a kórházat (remélhetôleg a dánok elleni sorsdöntô találkozón Farkas ismét csatasorba áll). Ágit a szlovének elleni játékon remekül helyetesítette Ferling Bernadett (8 gól), aki Bojána Raduloviccsal (11 találat) együtt a Mocsai Lajos vezette gárda legeredményesebbjének bizonyult.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány kiemelte: szombaton mindenképpen le kell gyôzni Kínát, mert máskülönben veszélybe kerülhet a továbbjutás.
A papírforma alapján a németek már nyeregben, pontosabban a középdöntôben vannak, mert az biztos, hogy legyôzik Elefántcsontpartot, és a megszerzett hét pont már elegendônek tûnik. A dánok helyzete is kedvezô. A szlovénok már csak abban bízhatnak, hogy legyôzik a skandináv gárdát, majd a németeket is, és akkor a legjobb 12 közé jutnak.
Amennyiben a magyar válogatott szombaton nyer Kína ellen, és a szlovénok kikapnak Dániától, akkor a Mocsai-csapat már biztos középdöntôs, a helyezés viszont a záró, skandinávok elleni találkozótól függ.
Még csak azt tesszük hozzá, hogy a csoportokban jelenleg 2–2 pontnélküli csapat biztos jelölt a kiesésre.
A harmadik forduló eredményei és a táblázatok:
A-csoport (Split): Spanyolország–Brazília 27–25, Szerbia-Montenegró–Horvátország 28–24 és Franciaország–Ausztrália 33–13.
Az állás: 1. Franciaország 6 pont (gólarány: 94–53), 2. Horvátország 4 (94–65), 3. Szerbia-Montenegró 4 (96–75), 4. Spanyolország 4 (85–80), 5. Brazília 0 (65–92), 6. Ausztrália 0 (43–112).
B-csoport (Porec): Koreai Köztársaság–Angola 27–21, Ausztria–Csehország 29–22 és Oroszország–Uruguay 38–15.
Az állás: 1. Ausztria 6 (105–61), 2. Oroszország 6 (92–64), 3. Koreai Köztársaság 4 (85–67), 4. Csehország 2 (87–76), 5. Angola 0 (62–82), 6. Uruguay 0 (51–131).
C-csoport (Károlyváros/Karlovac): Ukrajna–Tunézia 33–15, Norvégia–Argentína 45–13 és Románia–Japán 41–30 (19–14).
Az állás: 1. Románia 5 (112–71), 2. Ukrajna 5 (91–72), 3. Norvégia 4 (101–68), 4. Japán 4 (84–81), 5. Tunézia 0 (64–90), 6. Argentína 0 (42–112).
D-csoport (Csáktornya/Cakovec): Magyarország–Szlovénia 38–25 (20–17), Németország–Kína 30-28 és Dánia–Elefántcsontpart 24–21.
Az állás: 1. Dánia 5 (73–61), 2. Németország 5 (80–75), 3. Magyarország 4 (108–80), 4. Szlovénia 4 (91–92), 5. Kína 0 (74–93), 6. Elefántcsontpart 0 (74–99).
Pénteken szabadnaposak voltak a résztvevôk. A vetélkedô szombaton és vasárnap az utolsó csoporttalálkozókkal folytatódik. Románia ellenfelei sorrendben Tunézia és Norvégia, Magyarországé Kína és Dánia lesznek.
A góllövôlista élcsoportja: 1. Bojána Radulovics (magyar) 35 gól, 2. Elodie Mambo (elefántcsontparti) 27, 3. Tanja Oder (szlovén) és Hajafune Aiko (japán) 25–25.
Finnországban az újságírók a 100 m gyorson világbajnok úszót, Hanna-Maria Seppalát választották az év legjobb sportolójának.
A 19 éves hölgy 3904 pontot gyûjtött a szavazáson.
A második helyen az alpesi síelô Kalle Palander (3755), a harmadikon pedig a Forma–1-es pilóta, Kimi Räikkönen (2273) végzett.
LAPZÁRTAKOR: Férfi elsô osztályú kosárlabda-mérkôzésen a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári BU Poli Carbochim–Bukaresti Rapid Isover 86:60. A további részletekre visszatérünk.
• A bajnokságban listavezetô AS Róma, a Chievo és az Internazionale is egygólos gyôzelmet aratott az Olasz Kupa nyolcaddöntôjének elsô mérkôzésén.
Eredmények: Chievo–Perugia 2–1, AS Róma–Palermo (II. osztályú) 1–0 és Milánói Internazionale–Reggina 2–1.
A visszavágókat december 16-án, 17-én és 18-án rendezik.
• Az FC Sevilla magabiztos gyôzelmet aratott a Racing Santander otthonában, míg az Athletic Bilbao kétgólos elônyt hagyott elveszni a Real Zaragoza vendégeként a spanyol Primera Division 14. fordulójának utolsó két mérkôzésén.
Eredmények: Real Zaragoza–Athletic Bilbao 2–2 és Racing Santander–FC Sevilla 0–4.
Az állás:
1. Real M.14 9 3 2 29–15 30
2. Valencia 14 8 4 2 27–11 28
3. Deportivo 14 8 3 3 22–11 27
4. Osasuna 14 6 5 3 15–10 23
5. Atletico 14 7 1 6 17–18 22
6. Bilbao 14 6 3 5 18–16 21
7. Málaga 14 6 2 6 18–17 20
8. Barcelona 14 5 5 4 18–18 20
9. Santander 14 6 2 6 18–19 20
10. Villarreal 14 5 5 4 14–15 20
11. Valladolid 14 5 5 4 19–21 20
12. Mallorca 14 6 2 6 18–22 20
13. Sevilla 14 4 6 4 20–16 18
14. Zaragoza 14 4 4 6 15–17 16
15. Celta Vigo 14 3 6 5 17–19 15
16. Betis 14 3 6 5 16–18 15
17. Sociedad 14 3 6 5 15–19 15
18. Albacete 14 4 1 9 15–21 13
19. Murcia 14 1 7 6 13–25 10
20. Espanyol 14 2 2 10 10–26 8
• A Német Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága úgy döntött, hogy újrajátsszák a november 24-én rendezett, s botrányos jelenetekkel tarkított Alemannia Aachen–1. FC Nürnberg mérkôzést a Bundesliga másodosztályában.
Az összecsapást zárt kapuk mögött bonyolítják le.
A két héttel ezelôtti találkozó 71. percében egy durva belépô miatt kiállították a házigazdák csatárát, Erik Meijert. Az aacheni szurkolók közül ekkor valaki egy tárggyal megdobta Wolfgang Wolfot, a vendégek vezetôedzôjét, akit vérzô fejjel kísértek az öltözôbe. A nürnbergi játékosok tiltakozásul szintén levonultak a pályáról. A bírónak 10 perc elteltével sikerült rávennie ôket a folytatásra, s a meccs 1–0-s hazai gyôzelemmel ért véget.
Az aacheniek pénzbírságot is kaptak: 50 ezer eurót kell befizetniük.
• Haladékot kapott a Leeds United. A súlyos anyagi gondokkal küzdô Leeds United haladékot kapott a hitelezôktôl, így még életben maradhat az angol labdarúgóklub, amely 79 millió fontos adósságot halmozott fel.
John McKenzie elnök és Trevor Birch klubigazgató megegyezett a három legnagyobb hitelezôvel, hogy az Ellen Roadon január közepéig megoldást találnak a helyzet rendezésére.
A Leeds United az elôzô gazdasági évben a brit futballklubok esetében rekordnak számító 50 milliós veszteséget könyvelt el.
A háromszoros bajnok klubot 1905-ben alapították.
(pja)
Frankfurtban kisorsolták a 2006-os világbajnokság selejtezôinek csoportjait. Európában:
8. csoport: Svédország, Horvátország, Bulgária, Izland, Magyarország, Málta.
1. csoport: Csehország, Hollandia, Románia, Finnország, Macedónia, Örményország, Andorra.
A magyar kajak-kenu válogatott utólag még egy-egy arany-, illetve bronzérmet "szerzett" az egyesült államokbeli Gainesville-ben rendezett szeptemberi világbajnokságon, miután kiderült: Szergej Uljegin, a c-4-ben 200 m-en és 500 m-en elsô orosz csapat tagja tiltott szerrel élt. A versenyzô tesztjének B-próbája is pozitív eredményt hozott, így a legrövidebb távon eredetileg második Malomsoki Sándor, Vasali László, Kozmann György, Kolonics György kvartett arany-, míg az 500-on negyedik Hüttner Csaba, Fürdök Gábor, Pulai Imre, Novák Ferenc négyes bronzérmessé lépett elô. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar válogatott minden idôk legjobb teljesítményét nyújtotta a tengerentúlon: a korábbi 9 arany, 2 ezüst és 2 bronz helyett 10 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzéremmel végzett az éremtáblázat élén.
Kenu négyesben az 500 m-es távon a Silviu Simiocencu, Florin Popescu, Miticã Pricop és Petre Condrat összetételû egység eredetileg a második helyen végzett, így Románia is egy ezüstérmet aranyra váltott. Az éremtermés: 2 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzérem.
Egy exvilágbajnok szájából különösképpen nem hangzik sem jól, sem szépen egy sakk-világbajnoktárs szapulása, ez az íratlan szabály azonban bizonyosan nem tartozik Anatolij Karpov házireguláinak gyûjteményébe, merthogy alaposan leszedte a szenteltvizet Garri Kaszparovról. Nemcsak hogy megkérdôjelezte Kaszparov képességeit, de egyenesen azt találta mondani, hogy a világranglista vezetôje sakkozni sem tud...
A két orosz nemzetközi nagymester korábban sem evett ugyan egymás tenyerébôl, sôt, találkozni is csak akkor találkozott, ha közös asztalhoz ültették ôket, persze, nem holmi vendéglôben, hanem egy-két sakktornán, meg leginkább a világbajnoki döntôben. Éppen ez utóbbiból ered a kölcsönös ellenszenv, de az utálat kifejezés sem tûnik különösebben erôs minôsítésnek a szellemi sport eme két óriásának kapcsolatát illetôen.
A most 52 éves, ismerôi szerint nagy taktikus, precízen játszó, bár nem túl fantáziadús Karpovot a nagyvilág annak idején a szovjet rendszer tipikus figurájának titulálta, a bolsevik párt kirakatemberének, akinek a sportsikerei, így világbajnoki gyôzelme is a kommunista társadalmi rend nagyszerûségét volt hivatott jelképezni, népszerûsíteni, míg az ôt a trónról letaszító, örménynek született, de sakk-karrierjét szovjet, majd orosz színekben kiteljesítô, jelenleg 41. életévében járó Kaszparov kezdettôl az érzékeny, állandóan újat keresô, megzabolázhatatlan lázadó típusát testesítette meg. Ettôl persze elvben még megférhettek volna egymás mellett, vagy legalább egymástól távol, csakhogy az ôket nagyon is elválasztó közös cél, a sakkvilágbajnoki trónus meghódítása és uralása elkerülhetetlenül szembefordította egymással, s máig eleven konfliktusukat csak meggyorsította a folyamatosan éles rivalizálás.
Az ellenszenv nyílt ellenségeskedésbe azután csapott át, hogy 1985-ben, az akkor már tíz éve uralkodó Karpovtól Kaszparov alig 22 esztendôsen elorozta a világbajnoki címet. Jóllehet Karpov késôbb még egyszer visszakapaszkodott a sakkvilág tetejére — 1993-tól 1999-ig volt ismét ô a világbajnok, miután a FIDE-vel összeveszô Kaszparovot a nemzetközi sakkszövetség megfosztotta titulusától —, az elmúlt esztendôkre újfent Kaszparov vitathatatlan világelsôsége nyomta és nyomja rá bélyegét. Talán ezért is váratlan a külön szóháborújukban hosszabb tûzszünetet tartó Karpov friss kirohanása ellene, amihez az apropót Kaszparov — amúgy számára rengeteg pénzt, dollárszázezreket termelô — "melléktevékenysége", a sakk-komputerek elleni fellépései szolgáltatták a volt világbajnok számára. Tudniillik a FIDE-lajstromot vezetô sztár az embertársakkal szembeni többnyire meggyôzô sikerei után a számítógépekkel vívott szellemi ütközetekben már nem remekelt annyira. Kevésbé visszafogott értékeléssel: egyenesen leégett az ember és gép virtuális térben zajló világbajnokságán.
Ami persze így és ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen 1996-ban Kaszparov legyôzte Deep Blue-t, bár egy évre rá a masina továbbfejleszett változatától kikapott, idén pedig csak nehézségek árán mentette végül is döntetlenre az X3D Fritz fantázianevû komputer elleni, négy partiból álló összecsapását.
A minapi izzadságos ütközet után Karpov most, egy brazíliai jótékonysági körút alkalmával — miközben javítóintézeti fiatalokkal ült asztalhoz nagyszabású szimultán keretében — azt találta mondani, hogy a jelek szerint Kaszparov nem tud sakkozni. Finomíthatta volna persze, hogy már nem tud, vagy hogy az okosabb gépekkel szemben képtelen játszani, Karpov azonban a nyers változatnál maradt: "A sakk-komputerek egyre kiválóbbak, a legjobb emberi elmék azonban még így is felülmúlják a gépeket. Ezért nem értem Kaszparov vereségeit, amelyeket a számítógépektôl elszenvedett. Illetve, dehogyisnem értem: baj van a képességeivel, úgy fest a dolog, hogy mégsem tud sakkozni".
Azt persze Karpov nem tette hozzá, hogy ô maga bizony a sportszakmai géptelenség híve, hogy nem szokott mesterséges agyak ellen játszani, fôképpen nem nagy csinnadratta mellett, még oly sok pénzért sem. Meglehet azért, mert tisztában van vele: ha netán ô is kikapna, többé nem hirdethetné a szuperkomputerekénél is magasabb emberi — értsd: leginkább karpovi — intelligencia felsôbbrendûségét. Egyszerûbb hát Kaszparovon köszörülnie a nyelvét, mintsem kockázatos játszmákba belebocsátkoznia, amelyekben a sakkozó ember esetleg eleve a vesztes figura szerepére van kárhoztatva, mert hiába kiváló játékos, ragyogóan kombináló elme úgy egyébként, ha közben a sakkprogramokat készítô szakemberek által napjaink csúcstechnikájával hipertudásúvá fejlesztett ellenfele gépiesen is a nyerô lépéseket húzza...
Az oldalt szerkesztette: Póka János András
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |